Stukkó helyreállítása, állagmegóvása, festése
Egy károsodott stukkó felújítása és helyreállítása általában pontosan ugyanúgy történik, mint ahogyan az eredetileg készült. Ezért a szabad kézzel felhordott stukkót, a stucco lustrót (vasalással fényesített műmárvány), a stukkómárványt, a faragott stukkót, de még a húzott tagozatokat is mindenekelőtt alapos vizsgálatnak kell alávetni összetételüket, gyártásukat, ill. esetleges speciális készítési technikájukat illetően.
Ezzel kapcsolatban az az általános tapasztalat, hogy a későbbi felújítási, helyreállítási, állagmegóvási és restaurálási munkák csak akkor lehetnek sikeresek, ha a szükséges vizsgálatokat és az azt követő dokumentálást a szükséges mélységben, megfelelő szakmai kompetenciával és szakképesítéssel végezték el.
Színezés régi stukkókon
Igen fontos adott esetben a régi stukkón lévő színezés, felületképzés, mivel elfedi az eredeti felületet, sőt sok esetben egyedül ez tartja össze a széttört, sérült stukkót. Ezek az előzetes vizsgálatok természetesen csak megfelelő restaurátori szaktudással és ismeretekkel végezhetők, nem kísérletezhetnek velük, vagyis nem eshetnek önjelölt specialisták túlértékelt hozzáértésének áldozatául.
A gyakorlatban a legfontosabb stukkóelemek minden különböző felületén négyzetes kivágásokat készítenek, amelyekben rétegről rétegre feltárják az egymáson elhelyezkedő festékrétegeket, és ezzel látható módon dokumentálják azokat. Belülről kifelé haladva növekvő számsorrendben megszámozzák őket, a stukkó csupasz felülete a 0 számot kapja. A sok festékréteg közül aztán műemlékvédelmi szakember közreműködésével kiválasztanak egyet, ez lesz majd a stukkó festése a restaurálás után.
Festékrétegek eltávolítása után..
A festékrétegek eltávolítása után ezekben az „ablakokban” a stukkó csupasz felületén láthatóvá válik a károsodás mértéke. Az ezt követő vizsgálatnak kell tisztáznia, hogy az eredeti stukkót milyen technikával készítették. Mint már említettük, számos olyan történetileg értékes és/vagy műemléki védettség alatt álló épület van, amelyen a stukkóelemeket szabad kézzel felhordott stukkónak vélték, a feltárás és a vizsgálatok során azonban kiderült, előre gyártott stukkóról van szó.
Éppen a 19. század második felében épült házak felújítása, helyreállítása és restaurálása alkalmával találtak ilyeneket. Az egyes stukkóelemeket műhelyben öntötték, felületkezelték, majd drótokkal, szegekkel és/vagy gipsszel rögzítették a homlokzaton, belső falakon vagy mennyezeten úgy, hogy körbefutó frízek keletkezzenek. Az egyes darabokat igen pontosan illesztették, olyannyira, hogy a köztük lévő fuga ma már csak a fríz igen gondos szemrevételezésével vehető észre.
Legtöbbször a fúgát elfedő vékony stukkórétegben idővel finom hajszálrepedések keletkeznek, amelyek alatt bizonyos körülmények között a fugát „sejteni” lehet. Ha ismert a stukkó előállításának módja, még következik a stukkó összetételének fizikai és kémiai vizsgálata, hogy ezek alapján el lehessen dönteni, milyen stukkó- és javítóhabarccsal lehet a későbbi felújítási, helyreállítási, állagmegóvási és/vagy restaurálási munkálatokat megkezdeni.