Vakolat

Vakolathordozók: fém, gyékény, fagyapot, rabicháló, bordás lemezek

A vakolathordozó elnevezés igen tömören kifejezi a fogalom lényegét. Olyan anyagról van szó, amely a vakolat (leszámítva a hőszigetelő vakolatokat) számára hordozófelületként szolgál. Vako­lathordozókra akkor van szükség, ha vakolat vagy bevonat alapfelülethez való tapadását javítani kell, vagy ha a vakolóréteget az alapfelülettől elválasztva készítik – tehát a vakolatot nem lehet közvetlenül a falra vagy mennyezetre felvinni. Ahhoz, hogy valóban jól megtapadjon, be kell tartani néhány alapszabályt.

A vakolathordozók nem a vakolatba vagy bevo­natba ágyazott betétek, mit például az erősítő drót­háló, hanem az alapfelület javítására szolgálnak, így a vakolat aljzatához tartoznak. A megfelelő vakolat­hordozók készítése nem többletmunkának, hanem pótmunkának minősül, így külön térítendő.

Vakolás előtt

A vakolási munkák megkezdése előtt el kell dönteni, hogy hol és milyen vakolathordozók szükségesek. Hiányosan vagy rosszul elkészített vakolathordozók gyakran okoznak a vakolatban repedéseket, de extrém esetben bekövetkezhet a vakolat és/vagy a falszerkezet átnedvesedése, sőt a vakolat lepotyogása is. Különböző okok miatt van szükség a vakolathordozók alkalmazására. Gyakran különféle hőszigetelő szerkezetek miatt készül vakolathordozó, például födémek, redőny­szekrények, ajtók, ill. ablakok fölötti áthidalók és hasonlók homlokfelületén vagy alsó felületén.

Az ilyen felületeken a megszokott szervetlen vakolatok és simítóhabarcsok nem vagy nem kellő mértékben tapadnak meg, így válik szükségessé valamilyen vakolathordozó beépítése. Födémek homlokfelü­letein és redőnyszekrényeken már régóta fagyapot táblákat, ill. építőlemezeket helyeznek el. Ha nagy felületen van szükség vakolathordozóra, például födémek alsó síkján, akkor a vakolathordozó alj­zatszerkezeteknek és a rögzítésének biztosítania kell, hogy a vakolat ne hullámosodjon, megtartsa eredeti síkját.

Fém alapú vakolathordozók

Használnak fém vakolathordozókat, gipszkarton lapokat, fagyapot építőlemezeket vagy kombinált lemezeket. Régen fachwerk-szerkezetű épületeken használtak kis keresztmetszetű rudakat is (hasított tölgyfából, kedvelték a rövid szálhosszúsága, ke­ménysége és tartóssága miatt, 2-3 cm-es közöket hagyva feszítették a tartószerkezet gerendái közé), ezekre általában vályogvakolatot vittek fel. Később keskeny, négyszög keresztmetszetű léceket hasz­náltak (gyakran gerendafödémek aljára rögzítve).

Gyékény, mint vakolathordozó

Ezenkívül gyakori volt a gyékény (általában nád­ból), amelyet dróttal rögzítettek. Stukkómennye­zetekhez kiváló vakolathordozót képezett dupla hosszúságban és ellentétes irányokban felszegelve, dróttal 3(MK) cm-enként megfeszítve. Feltekerve a fal-födém csatlakozásnál hajlatképzést, henge­res tagozatot és hasonlókat lehet készíteni belőle. Ugyanakkor ma már nem használjuk az ilyen vakolathordozókat, csak a műemlékvédelem terü­letén találkozhatunk velük, ha födémeket és/vagy boltozatokat tárunk fel.

Az alapfelületen fát tartalmazó keverékfalazat, a későbbi bevonatok tekintetében, a legnehezebb alapokhoz tartozik. Ilyen esetekben gyakran vakolathordozót alkalmaznak.

Fagyapot

A fagyapot és a kombinált építőlemezek évtizedek óta ismert építőanyagok, hosszú szálas és hosszirány­ban gyalult fagyapotból állnak, amelyet szervetlen kötőanyagokkal (cementtel vagy magnezittel) itat­nak át. A kombinált építőlemezek magját kemény polisztirolhab vagy ásványi szálas anyag alkotja, és egy vagy két oldalán 5-10 mm vastag cementkötésű fagyapot réteg van.

Az ilyen típusú lemezek jó hő­szigetelő képességűek, így előszeretettel építik be a hőhídképződés megakadályozására ajtók és ablakok áthidalóinak felületein, födémek homloklapjain, kinyúló erkélylemezeken, redőny­szekrényeken és olyan felületeken, amelyeket később még be kell vakolni. Ebben az esetben a fagyapot-réteg szolgál vakolathordozóként. Falazatok nagy külső felületeit is lehet kombinált építőlemezekkel hőszigetelni, majd ezekre vakolni.

Rabicháló

Széles körben elterjedt, és ma is jellemző a rabicháló használata, amellyel például jól át lehet fogni acél tartószerkezeteket, át lehet hidalni repe­déseket, de fagerendákra is könnyen felszegelhető. Ugyanakkor napjainkra szinte teljes egészében felváltotta a terpesztett, más néven expandált lemez használata. A vakolathordozókat azonban nem sza­bad összekevernünk a vakolaterősítő dróthálókkal, amelyeket csak a vakolatban létrejövő repedések elkerülése miatt ágyaznak a vakolatrétegbe.

A rácsszerű vagy ahhoz hasonló felépítésű vako­lathordozókat gyakran használnak boltozatépítésnél, rabicmennyezeteknél, rabicburkolatoknál, ill. labi­lis, nem megfelelően teherhordó alapfelületeknél, ahol vakolathordozó nélkül a vakolat tapadása nem lenne megfelelő. A DIN 18 550 szabvány (2. rész) így fogalmaz: egyes épületrészeket, amelyek vakolataljzatként nem megfelelőek, átfednek, akkor az átfedés a megfelelő vakolataljzatra legalább 100 mm legyen, és itt kell rögzíteni a hálót, nem az

Bordás expandált lemez

A bordás expandált lemezt hidegen hen­gerelt szalagacélból készítik. A lyukak, ill. profil alapján megkülönböztetünk teljes, lyukas, lapos és kombinált bordás expandált lemezt. Teljes felületen lakkozott, horganyzott, valamint (magas korrózióvédelmi igényű nedves belső térben való felhasználásra) horganyzott és lakkozott kivitelben kapható. Különösen magas igényszint esetén ne­mesacél anyagú terpesztett lemez is beszerezhető. Terpesztett lemezt 0,2-0,5 mm vastagságú leme­zekből állítanak elő. A profilozástól és a lemezvas­tagságtól függően a lemez merevsége különböző. A profil- és tartórudak ajánlott távolsága a lemez merevségétől függ.

Az abszorpciós paplannal ellátott fémrács olyan ponthegesztett fémrács, amelynek hátoldalára abszorpciós paplant visznek fel. Ez az összehe­gesztett rácspontok közelében át van lyukasztva, így a habarcs ezeken a nyílásokon át tud hatolni, és a hálót alkotó drótokat teljes mértékben körül­öleli. Nedves belső terekben nemesacélból készült hálókat használhatunk.

Az erősített rabicháló olyan drótháló, amelyre a drótok találkozási pontjainál agyagkereszteket erő­sítettek, majd azokat tégla keménységűre égették ki. Kb. 100 éve készül ilyen termék. Az aljzatszer­kezeten lévő távolságok rabicmennyezeteknél, boltozatoknál és hasonlóknál 20 cm-nél kisebbek legyenek. Ezenkívül a merevítés végett az aljzat­felületre merevítőbordákat kell elhelyezni.

Bordás terpesztett lemezek

A vakolathordozó alapanyagok sokfélesége mel­lett a gyakorlatban különös jelentősége van a bordás terpesztett lemezeknek. Ezek a hordozóanyagok már több, mint 50 éve állnak rendelkezésre, és számtalan esetben bizonyították alkalmasságukat. A terpesztett lemezek működési elve meglehető­sen egyszerű. A halszálkás mezők nyílásain át és a merev, 10 cm-enként elhelyezkedő bordák által a vakolatot jól felveszi a felület.

Ennek következ­tében a felcsapott vagy felhúzott vakolóhabarcs a vakolathordozón át eljut az eredeti vakolataljzatig, és így a vakolathordozóval a lehető legjobb tapadás jön létre. A vakolóhabarcsok zsugorodnak a kötési folyamat során, ezért a terpesztett lemez nyílásai és bordái között olyan egyensúlyt teremtenek, amely megelőzi a repedésképződést.

Bordás terpesztett lemezek rögzítése, felépítése

A halszálkák struktúrájának rendszere a hosszirányban préselt bordázattal együtt, a terpesztett lemezek alakjából következően olyan felhordási vastagságot biztosít, amelyből szükségszerűen következik a megfelelő mennyiségű habarcs felhordása. A rögzítés szegezéssel vagy dübelezéssel készül, a rögzítőelemeket a halszálkás mező nyílásaiban a bordák mellett kell elhelyezni. Így a rögzítőelemek megfelelően veszik fel és adják át a falnak a vakolathordozó és habarcsréteg súlyát. A terpesztett lemezeket három változatban: horganyzott és bitumenes lakkozással ellátott acél, ill. nemesacél változatban készítik. Ezért a felhasználandó vakolathordozó kiválasztá­sakor figyelembe kell venni a környezeti feltétele­ket. Nehezebb feltételek mellett célszerű magasabb korrózióvédelmű anyagokat használni.

A terpesztett lemez felhasználása során minden­képp ügyelni kell arra, hogy a bordák nyitott oldalai mindig a vakolat felé nézzenek. Ha erre nem figyel­nek, a bordákkal párhuzamos repedésképződéssel kell számolni a vakolatban, mert itt a vakolatréteg vastagsága mintegy 8 mm-rel kevesebb. Ezenkívül a hosszoldalakon a bordáknál ne legyen 10 cm-es átfedés, elegendő a szélső bordákat egymásba helyezni. A keresztirányú találkozásoknál például rabic mennyezetek esetén a nyílt mezőben 10 cm, betonacél vagy rögzítősín környezetében pedig 5 cm átfedés szükséges.

Különösen vigyázni kell azonban, ha a bordázott expandált lemezt olyan homlokzatra viszik fel, amely nagy hőszigetelő képességű anyagokból áll, és a vakolatot nem hordják fel a szükséges 15 mm-es vastagságban. Az esetlegesen létrejövő hőtorlódás hatására a vakolatban tekintélyes feszült­ségek jöhetnek létre, amelyek szintén repedések képződéséhez vezethetnek a bordák mentén. Éppen ezért lehetőség szerint nagy hőszigetelő képességű építőanyagokra egyáltalán ne készítsünk terpesztett lemez vakolathordozót! Repedések jöhetnek létre a bordák mentén akkor is, ha a falazatra sötét színű festés kerül, és a vakolat vastagsága a kelleténél vékonyabb.

A hordozósínek középpontját és rögzítéseket a vakolathordozó fajtája és minősége, valamint a készítendő vakolat súlya alapján kell megválaszta­ni, hogy a vakolathordozó szilárdan kapcsolódjon a felülethez. Az expandált lemezeket a rácsozat hosszoldalára merőlegesen rögzítsük a tartószer­kezethez. Ha a hosszoldalak több, mint 350 mm-re vannak egymástól, akkor a rács lemezvastagságát az általánosan alkalmazotthoz képest növelni kell, hogy annak merevsége is növekedjen. A már em­lített bordázott expandált lemezek és hegesztett dróthálók merevsége nagyobb, így a rögzítések távolsága akár 600 mm is lehet.

Összefoglalva a vakolathordozókat

Egyszerűsítve úgy foglalhatjuk össze, hogy a vakolathordozók olyan tartós, áttört lapszerű épí­tőanyagok, amelyeket olyan építőkövek átfedésére használnak, amelyek vakolathordozók nélkül nem lennének alkalmas vakolataljzatok a különböző va­kolat-, ill. bevonatrétegek számára. A szakszerűen felszerelt vakolathordozó biztosítja, hogy a vakolat vagy bevonat a teherhordó szerkezettel való kötés nélkül is alaktartó és repedésektől mentes legyen. Ezért rabic konstrukciók esetén a teherhordó szer­kezet tengelytávolságát, a vakolat aljzatának hőve­zető képességét és a szereléshez és bevakoláshoz szükséges időmennyiséget a teljes számításokba bele kell kalkulálni.