Faházak

Faház favédelme: kémiai védelem, szárítási és építési védelem [SZAKÉRTŐ]

Míg a 60-as, 70-es években az a nézet járta, hogy a fa csak akkor áll ellen az időjárás viszontagsá­gainak és a kóroko­zóknak, ha komoly kémiai védőanyago­kat alkalmaznak, addig ma már építé­szeti megoldásokkal és száraz fa alkalma­zásával is igen jó favédelmet lehet biztosítani. Ma a kémiai szerek alkalmazásától akár el is lehet tekinteni.

Minden építőanya­got többé kevés­bé megvisel az a természetes igénybevétel, amelyet az eső, meleg, fagy, UV-sugárzás, szél és hó, vala­mint a környezeti ártalmak, mint pl. a savas eső terhelése jelent. A napsugárzás napközben felmelegíti az épületet, amely­nek néhány órával később az éjszakai fagynak kell ellenállnia. Hasonlóan viselkedik a falazat két oldala – az egyiket tartós fagy éri, míg belseje egy fű­tött helységet határol. Ezek­nek a falban keletkező hőmér­séklet különbségeknek nem szabad gondot okozniuk.

A legtöbb építési anyagra a legnagyobb veszélyt a tartós átnedvesedés jelenti. Itt nem­csak a közmondásos „lassú víz partot mos” mondásra kell gondolni. Már apró kis hajszálrepedéseken át is bejuthat a víz az anyagba. Ha ez meg­fagy a szerkezeti elem széttö­redezik, leválik.

A természetes körforgás és segítői

A fák bomlási folyamatát a gombák és rovarok idézik elő. Amiket mi fakár tevőknek nevezünk, azok a természet­ben fontos segítők. Alkotóré­szeire korhasztják a fát, és így biztosítják, hogy azok vissza­kerüljenek a természetes kör­forgásba. Ez a folyamat csak akkor zavarja az embert, ha a fát épületszerkezetként, soká­ig kívánja élvezni. Ekkor a biológiai korhasztók, kárte­vővé válnak, és meg kell aka­dályozni, hogy természetes munkájukat végezzék. A fát meg kell védeni ezektől, rá­adásul tartósan és nagyobb költségek nélkül.

Ez, a kártevők biológiájára alapozott módszerrel, kémiai szerek nélkül is lehetséges, mégpedig száraz fa beépítésé­vel. A fagombák legnagyobb részének egyébként is a fa ter­mészetes környezete, az opti­mális élettere. Ezeket a gom­bákat és rovarokat, mint pl. a szúféléket erdészeti kártevők­nek nevezzük.

A beépített fa kártevői

A különböző állati kártevő­ket, amelyek a beépített fát is megtámadják, a népnyelv fa-kukacnak hívja. A megneve­zés azonban félrevezető, hi­szen igazából rovarlárvákról van szó, amelyek a fából táp­lálkoznak amíg ott kész rova­rokká fejlődnek. Ez aztán ki­fúrja magát a fából, hogy el­repülhessen.

A növényi eredetű betegsé­gek okozói a levegőben mil­liószámra előforduló gomba­spórák. Alkalmas életfeltételek esetén bőrszerű réteget hoz­nak létre a fa felszínén, ame­lyen keresztül kivonják a fá­ból táplálékukat, és ezáltal korhasztják azt.

Természetes ellenálló­képesség

A különböző fafajiakat nem azonos mértékben támadják meg a kártevők. Az egyes fa-fajtáknak különböző fokú a gombákkal és rovarokkal szembeni természetes ellenálló képessége. Ez leginkább az adott fajra jellemző gomba-és rovarellenes hatóanyagokon alapul, mint pl. a gyanták, il­lóolajok, vagy csersavak. A   fafajtákat  tartósságuk szerint különböző rezisztencia osztályokba sorolják.

A nagyon fogékonytól a nagyon ellenállóig terjed a skála. A fatörzsön belül sem egyenlő mértékű a hatóanyagok elosz­lása, a belseje jóval ellenállóbb, mint a kéreg közeli részek.

A legjobb védelem a szárítás

Még a kártevőknek sem ele­gendő csupán a fa a fennma­radáshoz. Magas nedvesség­tartalomra van szükségük. A fagombáknak körülbelül 20%-ra, a rovarlárváknak va­lamivel kevesebbre. Ilyen fel­tételek nem alakulhatnak ki egy jól tervezett, normál la­kó klímájú faházban. A fa itt mintegy 7-15%-os kiegyen­lített relatív nedvességtartal­mú. Tehát a kártevőknek csak akkor van esélyük, ha eleve nedves fát építenek be. Egyébként csak a szabadban található fát támadják.

Az építési tömörfa minde­zen kívánalmaknak megfelel, különleges, ellenőrzött deszka­anyagot szolgáltat a modern házépítéshez. A szállítók ill. a fűrésztelep garantálnak bizo­nyos követelményeket, többek közt, hogy a fa nedvességtar­talma nem haladja meg a 15±3%-ot. A tömörfát több napon keresztül szárítókamrá­ban szárítják, 100 °C, vagy afeletti hőmérsékleten a lárvák a hő hatására elpusztulnak. További előnye a szárításnak, hogy a fa ezek után csak ke­véssé repedezik, ami megnehezíti a rovarok lepetézését. Így beépített állapotban is mé­rettartó marad, megakadá­lyozza a vetemedés következ­tében kialakuló búvó lyukak képződését. Ezután az ács­mester és a tervező feladata az, hogy a szárazon beépített fa a későbbiekben is az ma­radjon.

A megelőzés jobb, mint a kezelés

A favédelmet két fő csoport­ba oszthatjuk, a megelőző és a kezelő favédelemre. Míg a kezelő favédelem a gombák és rovarok célzott elpusztítását jelenti, addig a megelőző fa­védelem magában foglalja mindazt, amivel a kórokozók kifejlődését eleve meg lehet akadályozni.

Szélesen kiugró tető

A szélesen kiugró tető és a talajtól való megfelelő távolság megakadályozza, hogy a homlokzat átnedvesedjen.

Ez elsősorban az építési fa­védelmet jelenti, ami alatt mindazokat a szerkezeti és építéstechnikai megoldásokat értjük, melyek segítségével a gombáktól és a rovaroktól tar­tósan el lehet vonni az életben maradásukhoz szükséges fel­tételeket. A legfontosabb az, hogy a szerkezetek úgy kerül­nek kialakításra, hogy meg­akadályozzák a fa tovább nedvesítését.

Különböző csepegtető párkány kialakítások láthatók

A szerkezeti favédelemre a képzett ácsmester egész sor megoldást ismer, melyek megakadályozzák, hogy a víz a fán maradjon (az ábrán: különböző csepegtető párkány kialakítások láthatók).

A megelőző kémiai véde­lem csak alárendelt szerepű. Ez a szabadon, a talajjal érintke­ző faanyagnál, és a nagyon nedves területeken fontos. A favédelmet a DIN 68800 sza­bályozza. Hogy az építési fel­ügyelet szigorú előírásainak megfeleljünk, ezeket be kell tartani. Az előírás a lakók, a környezet és az egészségvédel­me.

Kémiai helyett építési favédelem

A kémiai favédelem alkalma­zása is csak a tartó épületré­szekre, mint a gerendák vagy gyámfák, javasolt. Szokásos szobaklíma mellett azonban erre sincs szükség, ha a faele­meket – mint a belső falakat – teljesen beburkolják. Jó megoldás az is, ha az elem úgy helyezkedik el a szobá­ban, hogy legalább három ol­dala látható, mint pl. egy nyi­tott gerendafödém gerendája. Ha itt mégis rovarfertőzés következne be, azt időben észlelni, és kezelni lehet.

Gombafertőzés nem követ­kezhet be az előírt maximáli­san 20%-os nedvességtartalom mellett. Ilyen módon annak az esélye, hogy az épületeleme­ket károsító fertőzés követ­kezzen be, olyan csekély, hogy ezeknek a szerkezeti elemek­nek a szabvány szerinti veszé­lyességi osztálya GK0, ami a legalacsonyabb osztály.

A GK0 kategóriájú szerke­zetek számára nincs kémiai favédelem előírva. Ugyanez érvényes az időjárástól védett, jól láthatóan beépített külső faelemekre. Ha ezeket pl. egy szélesen előugró tető védi az átnedvesedéstől, és szemmel ellenőrizhetőek maradnak, akkor GK0 osztályba sorolha­tóak. A külső falak és tető­szerkezetek is GKo-ba sorol­hatóak, ha kialakításuk rovar-biztosan zárt és ha a beépített fa száraz.

Így csak kevés olyan épü­letrész marad egy faházban, melyet magasabb osztályba kell sorolni. Ebbe a csoportba szá­mítanak az ászokgerendák, amelyeket közvetlenül a fe­néklapra, vagy a pincelapra rögzítenek, és így fokozott a veszélye az átnedvesedésnek. Az ezeken a helyeken találha­tó fákat a 2. veszélyességi osz­tályba sorolják, (GK2), és ké­miai védelemmel kell ellátni. Ha azonban ellenállóbb fákat, a 3. rezisztencia osztályból használunk akkor ki lehet vál­tani a vegyi védelmet.

Alapszerkezetek, mint az ellen-, vagy tartólécezetek a tető, födém vagy falszerkeze­tek fái tartófunkciójuk és el-takartságuk ellenére is általá­ban a GK0 osztályba kerülnek. Ez az osztályozás annak kö­szönhető, hogy kis átmérőjük miatt hamar száradnak, és csak nagyon ritkán alakul ki bennük pete lerakásra alkalmas re­pedés.

És mi a helyzet a vegyvé­delem mentes fahomlokzatokkal?

Mázoljuk vagy sem -a döntés tisztán ízlés kérdése, és az építtető belátására van bízva. A fahomlokzat festése akkor javasolt, ha egyéni homlokszínezést kívánunk, és a fa idővel ezüstszürkévé váló színe nem tetszik. Megfelelő festékek az időjárásnak ellen­álló lakkok és az akril bázisú, vízhígítású lakkok.

A homlokzat élettartalma szempontjából azonban per­döntő az építési védelem szé­lesen kiugró tetővel, talajtól való megfelelő távolsággal, és gyors vízelvezetéssel. A hom­lokzat alsó végét csepegtető párkánnyal látják el, felső végét befedik, ezek a technikai megoldások magas szintű fa­védelmet tesznek lehetővé.

Összefoglalás

A fa olyan építőanyag, amely gond nélkül megfelel a tartós szilárdság és a könnyű kezel­hetőség feltételeinek. Az a hi­edelem, hogy egy faház ele­mei automatikusan bomlás­nak indulnak, hamis. Az épí­tész megfelelő terve az ala­csony nedvességtartalmú fa­anyag kiválasztása, a szaksze­rű megmunkálás és beépítés biztos védelmet nyújt a fa kártevői ellen. A lárváknak és gombáknak így nem alakul­nak ki megfelelő életfeltételei. A faházlakók feladata csupán abból áll, hogy időről időre el­lenőrizzék a szerkezetet, és az esetleges tömítetlenségi hibá­kat időben kijavítsák. A törvényhozók támogatják ezt a környezetbarát favédelmi megoldást, és előnyben része­sítik a kémiai favédelemmel szemben.

Összegezve: Alacsony fa-nedvességtartalom esetén nincs petelerakás, így nem alakulhat ki kórokozók okoz­ta megbetegedés. A nehezebb területeken magasabb rezisz­tencia osztályú fára váltha­tunk. A megelőző favédelem nem használ kémiai védelmet, és olyan szerkezeti megoldá­sokat alkalmaz, mint amiket már a múltban is sikeresen használtak.