Lakásfelújítási tanácsok - 13. oldal

Az antikolt fa felülete hasonlít az antikolt faléhoz, csak ebben az esetben a festék egy részét ledör­zsöljük a felszínről. A hatás ugyan­olyan lesz, mert ennek a felületnek sem szabályos a mintázata, hanem szabálytalan eloszlásban hangsúlyoz bizonyos részeket. Falra is lehet al­kalmazni ezt a módszert, de főleg a faanyagokon terjedt el a használata.

A fa felületének mélyebb részeit be­színezve, szépen kiemeli az erezet mintáját. Ez a festésmód az érdekes erezetű anyagokon a leghatásosabb. Szinte bármilyen színt használhatunk. Emulziós alapozófestékre nincs szük­ség, az akrilfesték árnyalatát, ha kell, változtatjuk színezőkkel, és már fest­hetünk is.

1. Keverjük össze az akrilfestéket a kiválasztott színe­zőkkel, és ecsettel egyenletesen hordjuk fel a fára. Példánkban egy díszszegélyt fes­tettünk le. Lehetőleg azelőtt töröljük le a fölösleges festéket, mielőtt visszaerősí­tenénk a lécet a falra.
2. Könnyed mozdu­lattal töröljük át egy tiszta ruhával a fát, mielőtt megszá­rad rajta a festék. A lécen maradt fes­téket beszívja az anyag, és szépen kirajzolódik az ereze­te. Miután megszá­radt, húzzuk át egy réteg tiszta viasszal, így szebb lesz és ellenállóbb.
3. Mivel a szögeléssel elronthatjuk az antikolt hatást, használjunk inkább a célnak megfelelő ragasztót. A ragasz­tót pisztollyal tudjuk kinyomni a szegély­léc hátoldalára.
4. A pontosság kedvéért a vízmérték felső szélén húzzuk meg a szegélyléc he­lyét. Illesszük ide a ragasztóval bekent hátú lécet. Mielőtt megszárad a ragasz­tó, töröljük le az eset­legesen kitüremkedő felesleges anyagot egy nedves ronggyal.

A márványosra festett fal érdekes hangulatot hoz a szobánkba. A fényforrás fajtája és a fény erőssége szerint változik a hatása.

Az eredeti márványra valóban ha­sonlító felület elkészítése megle­hetősen nehéz feladat, már-már a mű­vészi munkának számít. Érdemes gya­korolni papíron, mielőtt nekilátnánk a falat festeni, így kipróbálhatjuk a szí­neket és a mintákat. Fontos, hogy az előírásokat pontról pontra betartsuk.

Változtassuk a színek erősségét, az erek irányát és sűrűségét addig, amíg elérjük a falon a kívánt hatást.

Gyakorlottságunktól függően, akár mindegyik falat márványozhatjuk, de nagy felületen rendkívül nehéz újra­festeni ugyanazt a mintázatot. Könnyebb megoldás, ha csak kisebb, kö­rülhatárolt felületeket díszítünk. A jól elkészített márványos fal lenyűgöző foltja lesz szobánknak.

Könnyebb a munka, ha van, aki segít, mert mialatt az egyikünk festi az alapmotívumokat, a másikunk a márvány erezetét alakítja ki.

1. Alapozzuk a falat fehér emulziós festékkel, és hagyjuk megszáradni. Ezután egy 25 mm széles ecsettel húzzunk kétféle színű csíkokat. A csíkok legyenek szabálytalanok, de irányuk nagyjából egyezzen meg, és látszódjon az alap is.
2. Pontozókefével menjünk végig a falon, amíg még nedves. Mossuk össze egy kicsit a színeket. Hagyjuk, hogy a színezetlen alapra is jusson némi festék, így az egész felület elmosódott és pontozott lesz.
3. Lágy szőrű ecsettel finoman húzzuk át a falat, fellazítva ezzel a határozott ecsetvonásokat. Először a korábbi ecsenyomokra merőlegesen, majd az ecsetnyomok irányában haladjunk végig a még nyers felületen.
4. Művészecsettel rajzoljuk meg a márvány erezetét nyers umbrából. Közben forgassuk az ecsetet a hüvelykés mutatóujjunk kö­zött. Tartsuk az erezetek dőlési szögét a korábban felfestett színes csíkok irá­nyában.
5. Most ismét a lágy szőrű ecsettel „olvasszuk be” az erezetet. Először me­rőlegesen, majd a dőlési irányuk mentén húzzuk végig a vonalakon az ecsetet, így érjük el a legeredetibb, leghitelesebb hatást.
6. Ha a falfesték és az umbra meg­száradt, csiszoljuk át a falat finom csiszolópapírral. Vigyázzunk, hogy ne karcoljuk meg a falat. A csi­szolásnak nemcsak a felület finomítása a célja, hanem így egy kis porréteg is képződik rajta.
7. Ne töröljük le a port, hanem kenjünk rá egy réteg lakkot. Hagyjuk megszáradni, csiszoljuk le megint, és ismét lakkozzuk le. A csiszolás-lakkozás adja a végső márványos hatást, amely lágy rajzolatú, mégis kemény és sima.

A szabályos vagy szabálytalan textilhatású falfelületek határozottan színpadias benyomást keltenek

A plasztikus falfelület készítésének ismert módja a ronggyal vég­zett festés. Ennek három alapvető technikája ismert. Egy maroknyi, összegyűrt ronggyal visszük fel a falra a festéket, vagy az előzetesen felhor­dott nedves festék egy részét töröljük le tamponozó mozdulatokkal. A har­madik módszer szerint egy rongyhen­gert görgetünk végig egy irányban a festett falon, kialakítva ezzel a min­tázatot. Ha maszkolásra ragasztósza­lagot használunk, csíkos mintát ka­punk.

1. Festéskor visel­jünk gumikesz­tyűt, különben sokáig sikálhatjuk a kezün­ket. Vigyünk fel egy réteg emulziós fes­téket a falra, és hagy­juk megszáradni. Keverjük össze az ak­rilf festéket a színező­anyagokkal. Nedvesít­sük meg a rongyot, és összegyűrve márt­suk a festékbe. Nyomjuk ki belőle a felesleget.
2. Összegyűrve nyomkodjuk a rongyot a falhoz. Minden egyes nyo­mat után vegyük át a másik kezünkbe, és változtassunk csuklónk állásán is, így véletlenszerűbbek lesznek a min­ták. Ha halványodik a minta, mártsuk be újra a festékbe.

1. Vigyünk fel egy réteg emulziós festéket a falra, és hagyjuk megszárad­ni. Ellenőrizzük, hogy az egész falat fedi-e az alapozófesték. Vi­gyük fel rá az akril-festéket széles ecset­tel, de egyszerre mindig csak egy-egy négyzetmétert, külön­ben megszárad, mi­előtt megmintázzuk.
2. Tamponozó moz­dulatokkal alakít­sunk ki nyomatokat a friss festésen az összegyűrt, benedvesí­tett ronggyal. Minden egyes nyomat után vegyük másik kézbe a rongyot, hogy vál­tozzon a mintája, a ráncok elhelyezkedé­se. Amikor a rongy tel­jesen átitatódott, mos­suk ki tiszta vízben.

1. Vágjunk fel egy textildarabot 25 x 25 cm-es négy­zetekre. Hajtsuk be egy ilyen rongydarab két szélét, és henge­resen csavarjuk fel. Nagyjából azonos méretű hengereket készítsünk. Ellenőriz­zük, hogy ne lógjon ki szál az anyagból.
2. Először is nedve­sítsük meg a hen­gerré csavart rongyot, majd görgessük lefelé a frissen festett falré­szen, vigyázva, hogy mindig függőlegesen haladjunk. A képző­dött sávokat kis átfe­déssel mintázzuk. Amikor festékkel telí­tődött a rongy, tisz­títsuk ki, vagy hasz­náljunk másikat.

1. Ragasztószalag­gal osszuk fel a falat függőleges csíkokra. Fessük fel az akrilfestéket a sza­lagok közötti kiha­gyott részekre. Gör­gessük végig a mintázórongyot, vigyáz­va, hogy a frissen festett részen, a ragasztócsíkok között maradjunk.
2. Ha kész a mintá­zat, óvatosan húzzuk le a ragasztót. A mintás csík élesen válik el a környeze­tétől, ízlésünk szerinti felosztásban és távol­ságra folytassuk a csíkok festését a fal többi részén.

A plasztikus, pontozott falfelület lágy, meleg hatású háttere a tárgyaknak

A pontozás olyan finom festési mód, amely szinte színes szem­csékre bontja a falat, és ezzel plasz­tikus hatást hoz létre. A fényes akril­festék, akárcsak a korábban ismerte­tett eljárásokban, itt is a legjobb anyag, ezzel a pontozás végeredmé­nye szinte áttetsző. A munka nem nehéz, de a pontozókefe használatá­hoz bizony türelem kell. Ha a fal fe­lületének csak egy kis részén elront­juk a pontozást, oda a hatás, a hiba feltűnő lesz. Ha az akrilfesték előtt egy réteg emulziós festéket kenünk a falra, tökéletes hátteret kapunk a plasztikus felülethez. A pontozást végezhetjük egy vagy két színnel, és a kettőt „összeolvaszthatjuk”, ami egészen különleges látványt ad. Pon­tozótechnikával szabálytalan csíkokat is húzhatunk, vagy a széleket, illetve sarkokat a fal nagyobb felületétől enyhén eltérő színűre festhetjük.

1. Fessük be a falat egyenletesen akrilalappal. Mozgassuk az ecsetet minden irányba, amint az a képen látható. Utá­na lágy simításokkal húzzuk a festéket függőleges irányba, így nyugodtabb, ki­egyenlítettebb felüle­tet kapunk.
2. A falra merőlege­sen rányomva használjuk a nagy pontozókefét, hogy a szálai alaposan belenyomódjanak a nedves festékbe. A nedves felület egé­szét pontozzuk így végig, folyamatosan változtatva a kefe állását, így nem lesznek egyformák 3 nyomatok.
3. Nyomkodás köz­ben rendszere­sen töröljük le egy ronggyal a keféről a felesleges zománc­mennyiséget. Ha ezt elmulasztjuk, akkor összeragad a kefe szőre, és a minta elmosódik a falon.
4. Ha két színnel dolgozunk, az első szín megmintá­zása után kezdjük csak el mellette a második felfestését. A két szín között ma­radjon ki egy sáv, ahol még átlátszik az alapozófesték.
5. A második színt ugyanolyan módszerrel pontoz­zuk be, mint az elsőt. Ha ugyanazt a kefét használjuk, előtte na­gyon alaposan tisz­títsuk ki, különben összekeverednek a falon a színek.
6. A pontozókefével óvatosan dolgoz­zuk össze a színeket a sávok szélein. A két szín találkozásának sikere azon múlik, hogy milyen vastag akrilfestéket vittünk fel erre a részre, és hogy milyen széles volt a két rész között a fehér sáv.
7. A sarkoknál és az éleknél az erre a célra gyártott kisebb pontozókefét használjuk, vele könnyebben kezel­hetjük a találkozó felületeket. A ponto­zás után hagyjuk tel­jesen megszáradni a falat, majd kenjünk rá két réteg lakkot, vagy más védőré­teget.

A kivágott kép olyan, mint a kol­lázs, egyaránt tehető falra, bú­torra (vagy vázára, ékszerdobozra, asztali alátétre, illetve bármely más háztartási eszközre). Ehhez a mód­szerhez sokféle anyagot használha­tunk, például régi mintás tapétát, kedvenc képeink fénymásolatát vagy régi kéziratokat. Példánkban kotta-részletet fénymásoltak, kivágták a közepét, majd abból egy nagyméretű hangjegyet. A hangjegyet fehér papír­ra ragasztották, amelyet a fekete-fe­hér fénymásolt kottával kereteztek be. Képünket közvetlenül is ragaszt­hatjuk a falra. Természetesen bármely más témát is választhatunk a zenei motívum helyett. Konyhában jól mu­tat a zöldségfélék és gyümölcsök ki­vágott képe, a fürdőnket díszíthetjük halakkal és kagylókkal.

1. Rajzoljunk ceru­zával egy nagy hangjegyet vékony kartonpapírra. Ha nem megy a szabad­kézi rajz, másoljunk ki egy megfelelő for­májú hangjegyet, és nagyítsuk fel a kellő
2. Snitzerrel vágjuk körül a széleit egy deszkából ké­szült munkalapon. A balesetveszély miatt, sose tegyük kezünket a penge elé, amikor a snitzert használjuk.
3. Helyezzük a ki­vágott hangje­gyet a fénymásolt kotta megfelelő he­lyére. Mérjünk a kotta szélétől keretet, és húzzuk ki ceruzával, majd vágjuk ki snitzerrel. Ezután raj­zoljuk körbe a karton hangjegyet.
4. Ollóval vagy snitzerrel vágjuk ki az alaplapból a hangjegyet, amely majd a kép köze­pébe, a falra kerül.
5. Vízmértékkel mérjük ki a kép helyét a falon, és rajzoljuk be ceruzával a kép szélső pontjait, amelyekhez majd illeszthetjük a keretet.
6. Ragasztóspray-vel fújjuk be a kivágott hangjegy és a keret hátoldalát. (Vegyük figyelembe a ragasztó használati útmutatóját.). Sok­szor várni kell egy kis ideig, amíg a pa­pír átitatódik vele.
7. Illesszük a kere­tet a falon a ce­ruzával jelölt helyre, majd ragasszuk a hangjegyet a keret közepébe. Az alapo­san kicsavart, ned­ves, tiszta ruhával tö­röljük át a képet, ez­zel kinyomjuk a papír alatti levegőbubo­rékokat.

A tapétát jól előkészített, szilárd felületre kell ragasztani, külön­ben nem tapad megfelelően, nem lesz szép, tetszetős. Tapétázáskor a legál­talánosabb hiba, hogy ráragasztják az újat a régire. Ez nem is okoz külö­nösebb bajt, ha a régi tapéta jól tapad a falon, ami viszont csak az új réteg felragasztásakor derül ki, úgyhogy a dolog meglehetősen kockázatos.

Bár több munkával jár, mégis meg­nyugtatóbb, ha az öreg tapétát leszedjük a falról. Ezt tehetjük tapéta-kaparóval, de az alábbiakban leírt áztatási módszer is gyors, ha csak egy­két réteg tapéta van a falon. Miután előkészítettük a falat, mérjük fel a szobát, és döntsük el, hol kezdjük a tapétázást.

1. A legfelső réteg tapéta sokszor könnyen lehúzható, akár szárazon is. Próbáljuk meg alulról fölfelé húzni az alsó részét, és ha jön, húzzuk folyamatosan haladva a falon. Meg fogunk lepődni, mi­lyen nagydarab pa­pír válik le, még áztatás előtt.
2. Mi után a felső rétegből a lehető legtöbbet leszedtük, meleg vízbe mártott szivaccsal alaposan nedvesítsük meg a falon maradt tapéta­darabokat. Ezután simítóval vagy kaparóval már könnyen leszedhetjük az át­ázott, megpuhult ta­pétát.
3. Ha az összes öreg réteget el­távolítottuk, hagyjuk teljesen kiszáradni a falat, majd csiszoljuk át közepes finomsá­gú csiszolópapírral, hogy ne maradjon rajta semmilyen ide­gen anyagdarab vagy egyenetlenség, ami átüthet az új ta­pétán.
4. Mossuk le a falat szivaccsal, és hagyjuk megszárad­ni, majd alapozás­ként kenjük be egy réteg (általában CMC-alapú) tapétara­gasztóval. Ezután már ragaszthatjuk is a tapétát, ha nem mond mást az alkal­mazott ragasztó hasz­nálati útmutatója.

Felmérés

A tapétaszükséglet meghatározására mérjük le a szoba kerületét, és szorozzuk meg azzal a ma­gassággal, amelyre szeretnénk tapétát ragasz­tani. Ez kiadja a teljes falfelületet. Ha a mennye­zetet is tapétázzuk, adjuk hozzá annak is a te­rületét. Osszuk el ezt a számot egy tekercs ta­péta felszínének a méretével, és megkapjuk a felhasználandó tekercsek számát. Az éppen elegendőnél egy tekercscsel vegyünk többet. A nagymintás tapétákból a nehezebb illesztés miatt több a veszteség, mint az aprómintásból. Ha nagymintás tapétával dolgozunk, legyen két tekercs a biztonsági tartalék. Az ajtókat és abla­kokat is számoljuk bele a teljes felületbe, mert a tapéta méretre vágásánál, a szélek, keretek kiala­kításánál elkerülhetetlen az újabb veszteség.

Hol kezdjük?

Először a mennyezetet tapétázzuk (ha kell), majd az oldalfalakat. Az első sávot pontosan függő­legesen illesztve kell felragasztani olyan helyen, ahol nincsenek kiálló, körülvágandó részek a fa­lon. Ha a szoba négyszögletes és (tapétázás szempontjából) akadálymentes, kezdjük a mun­kát az egyik sarokhoz közel. Folytassuk a tapé­tázást, körben a szobában, és fejezzük be a sa­rokban. A tapétasávok egy kissé átfedhetik egy­mást a sarkoknál. Az olyan szobákban, ahol valamilyen kiemelkedő falrész van, például ké­ménykürtő, és a tapéta nagymintás, érdemes a munkát a kiugrás elülső falán kezdeni, így egyenletes lesz a mintaelosztás.

A fal díszítésének legelterjedtebb módja a viszonylag egyszerűen elvégezhető tapétázás, ami színt és mintát visz az unalmas felületekre.

Ha rászánjuk az időt, figyelmesen tervezünk és betartunk néhány egyszerű szabályt, a tapétázás problé­mamentes munka. Mindig olvassuk el a gyártó haszná­lati utasításait, mert ezek adják meg a legpontosabb instrukciókat. Ebben olvashatjuk, hogy ajánlanak-e a tapé­ta alá makulatúrát. Ha kétségeink vannak, azzal nem követünk el hibát, ha vízszintesen makulatúrát ragasz­tunk a tapéta alá.

A ragasztó felkenése

A ragasztandó papír­tapétákhoz keverjük ki a tapéta tömegé­nek megfelelő és a használati útmutató­ban ajánlott ragasztó­mennyiséget. Az olló­val méretre vágott tapétacsíkokra a kö­zepétől kifelé halad­va kenjük fel a ra­gasztót, és dolgoz­zuk el egyenletesen.

Ragasztós hátú tapéta

A felrakásra kész, ra­gasztós hátú tapétá­hoz nincs szüksé­günk külön ragasz­tóra, csak áztatótálra és hideg vízre. Csa­varjuk fel a méretre vágott tapétacsíkot, és áztassuk be, mi­előtt kiterítjük a mun­kaasztalon. A víz ak­tiválja a papíron lévő száraz ragasztót.

Tapéta felrakása

1. Bármilyen papír­tapétát is haszná­lunk, felagasztásá­nak módja mindig hasonló. A kezdő­pontnál húzzunk ce­ruzával egy függőle­ges vonalat a falra. Illesszük ehhez az első tapétasávot, amelynek a vége kissé ráfuthat a mennyezet szélére.
2. Használjunk simítókefét az egyenletes elsimítás­hoz és az illesztés­hez az élek mentén. Az éleknél kisebb gyűrődést okozhat­nak a kefe szálai, de ezzel nem kell törőd­nünk, mert a végső levágás után a szélek is szépen ráfeksze­nek majd a falra.
3. Először mindig a tapétacsík fel­ső része legyen a he­lyén, és könnyed mozdulatokkal, felül­ről lefelé és középről kifelé haladva simít­suk a papírt a falra a kefével, kinyomva alóla a levegőbubo­rékokat.
4. Ha a tapétát fel­ragasztottuk és elsimítottuk egészen a fal aljáig, pontosan levághatjuk a túlnyú­ló, fölösleges széleit az éles késpengével. Kezdjük a vágást a mennyezetnél, és folytassuk a padló széle mentén.
5. Folytassuk a sá­vok felrakását egészen pontos il­lesztéssel (átlapolás nélkül) végig a falon, és használjuk a simítókefét. Az illesztés nem csak a szélekre, hanem a mintákra is vonatkozik. A feles­leges ragasztót tiszta, nedves szivaccsal töröljük le.

A bordűrrel keretezett, tapétázott falrészlet önmagában is szépen díszítő, de festmények és tükrök háttere is lehet.

Hatásos lehet a falunk, ha csupán kisebb-nagyobb felületet tapé­tázunk le. Kivitelezése nem nehéz, de előre meg kell tervezni tapéta felraká­sát, és pontosan kell méretezni ah­hoz, hogy az összkép igazán harmonikus legyen. A tapéta mintáját kiegé­szíti a megfelelően kiválasztott sze­gély, a bordűr. A gyártók az adott min­tájú tapétáikhoz hozzájuk illő bordű­röket kínálnak, de képszerű falrészlet keretezésére mégsem mindegyik al­kalmas. A bordűr mintázatának alkal­masnak kell lennie arra is, hogy a sar­koknál 45°-os szögben levághassuk, illeszthessük. Számos jellegzetesen geometrikus mintát nem lehet jól összeilleszteni, úgyhogy inkább válasszunk íves mintájú vagy virágos bor­dűrt, ami vagy jól illeszthető a sar­kokon, vagy pedig nem feltűnő, ha a virágok nem illeszkednek egészen pontosan. Legalább két tapétasávra van szükségünk, hacsak nem egészen kisméretű falrészletet fedünk le. A tapétát vágjuk le és a mintákat próbaképpen illesszük össze még a felragasztás előtt.

1. A tapétasávokat kissé hosszabbra vágjuk a szükséges­nél, és helyezzük egymás mellé (szára­zon) az asztalon, vagy más nagyobb, vízszintes felületen. Illesszük mellé a bor­dűrmintát, hogy arányítani tudjuk a fal­részlet méretéhez, majd vonalzó mentén jelöljük meg a dara­bok pontos hosszát.
2. Tegyük az egyik levágott tapéta-sávot a tapétázóasz­talra, és a vonalzó mentén snitzerrel vágjuk el a bejelölés­nél. Természetesen ollóval is méretre vághatjuk. Tegyük meg ugyanezt a töb­bi tapétadarabbal is.
3. Vízszintmérő és mérőszalag se­gítségével, ceruzával húzzunk vonalat a falon, ahová a tapéta alsó széle kerül. Ha egy falon több rész­letet készítünk, mér­jük ki előre valamennyinek a helyét egy­mástól megfelelő tá­volságra.
4. Ragasszuk fel a tapétasávokat: illesszük össze, és kefével simítsuk őket óvatosan a falra. Vi­gyázzunk az alsó ré­szük és a minták il­leszkedésére a jelö­lésnél és a széleknél. Hagyjuk megszáradni a darabokat.
5. Ha megszáradt a tapéta, a felső széle mentén ragasszuk fel az első bor­dűrcsíkot. A tapéta és a bordűr felső széle pontosan fedje egy­mást. Hosszában a bordűr még kinyúlhat egy kicsit a falra.
6. Ragasszuk fel az első függőle­ges bordűrcsíkot úgy, hogy az kissé túlnyúl­jon a vízszintesen, pontosan illesztve a csík szélét a tapéta függőleges széléhez. A vonalzót illesszük a sarokra úgy, hogy a snitzerrel 45°-os szögben le tudjuk vágni a bordűrt.
7. Óvatosan húzzuk le a bordűrt, és távolítsuk el a le­vágott kis három­szögletű darabokat. Illesszük össze a vízszintes és a füg­gőleges csík sarkait úgy, hogy a minták szépen összeolvad­janak.
8. Nedves szivacs­osal töröljük le a felesleges ragasztót a bordűr sarokrészei­ről. Ugyanilyen mó­don alakítjuk ki a ta­pétázott falrészlet valamennyi sarkát.

A bordűr kiválóan alkalmas díszszegélynek vagy különböző stílusú tapéták elválasztására

A bordűrök a szoba színvilágát is befolyásoló, kifejezetten dekora­tív elemek. Tapétára vagy festett falra egyaránt lehet ragasztani. A monoton falsíkokat nagyszerűen megbontják, és egyben érdekesebbé is teszik.

Kaphatók öntapadós bordűrök és olyanok is, amelyeket ugyanúgy kell felragasztani, mint a közönséges ta­pétát. A ragasztóval átitatott bordű­röket be kell áztatni a felrakás előtt. Mindezekre legyünk figyelemmel a bordűr vásárlásakor.

Gyakorlatilag bárhol használhatunk bordűrt a falon, akár közel a mennye­zethez, akár a székek háttámlájának a vonalában. Ceruzával jelöljük ki előre a helyét, hogy mindig pontosan víz­szintesen fusson, különben optikailag felborul a szoba egyensúlya. Ellenő­rizzük, hogy ne legyen egyenetlen, illetve hullámos a bordűr, mert ez rontja az összhatást.

Öntapadós bordűrök

Húzzuk le a bordűr hátoldaláról a védő­papírt, és ragasszuk azonnal a falon kije­lölt helyre.

A ragasztó gyorsan tapad, így kis idő múlva már nem tudunk változ­tatni a bordűr helyén.

Bordűr ragasztózása

1. A bordűrt megfe­lelő méretre kell vágni a felragasztás előtt. A ragasztót egyenletesen kenjük fel a papír hátolda­lára. Lehetőleg ne kenődjön ragasztó a munkaasztalra, mert összemaszatol­hatja a következő szegélyek színoldalát.
2. Ahhoz, hogy könnyen felra­gaszthassuk a falra a bordűrt, harmonika formán hajtsuk össze. Ha levettük az asztalról, azt nedves szivaccsal töröljük le. Hagyjuk megszáradni az asztalt, mielőtt nekilátnánk bekenni a következő csíkot.

Felrakás falra

1. Jelöljük ki a bor­dűr helyét körbe a szoba falán. Te­gyünk fel egy csíkot az egyik falra végig úgy, hogy a saroknál egy kicsit átnyúljon a másik falra. Igazítsuk a helyére simítókefével, kinyomva alóla a levegőbuborékokat.
2. Vágjunk vissza a bordűr hosszá­ból a saroknál úgy, hogy csak egy kevés maradjon a másik falon, és simítsuk át újra a kefével, hogy a saroknál jól tapad­janak a szélek.
3. Tegyük fel a kö­vetkező bordűr­csíkot úgy, hogy az átfedje az előzőt, és a minta is illeszked­jen. Ha a helyén van, ceruzával húzzuk meg a belső élt, hajt­suk vissza a felső bordűrdarabot, és vágjuk le a jelölés mentén.
4. Simítókeféve!Igazítsuk ponto­san a helyére a bor­dűrdarabokat, így tökéletes sarkot ka­punk. Folytassuk a csíkok felragasztását, majd a végén nedves szivaccsal töröljük le a fölösleges ragasztót a falról és a bordűr színéről.

Ízlésünk szerinti csempeburkolatot tervezhetünk, és szinte bármilyen környezetbe megtalálhatjuk az oda illő mintázatot

A fürdőszobának és a konyhának a csempe a legpraktikusabb bur­kolata. A csempe könnyen tisztítható, egyszerűen letörölhető; sokkal jobban taszítja a szennyeződést, mint bár­mely festett vagy tapétázott felület. Nem véletlen hát, hogy ezeket a he­lyiségeket szinte minden lakásban kicsempézik.

A csempézés amúgy nem túlságo­san bonyolult munka, ha jól előké­szítjük hozzá az alapot. A fal legyen sima és szilárd. Csempézés előtt min­den rést, egyenetlenséget ki kell tölte­ni valamilyen alkalmas glettanyaggal. A falak szilárdságát, csempetartó ké­pességét speciális alapozóval tudjuk fokozni. Ez mindenképpen szükséges a frissen vakolt falakon, különben a fal beszívja a csemperagasztó ned­vességtartalmát.

A csempézés legnehezebb mozzana­ta a csempe vágása, de ha jó minősé­gű csempevágónk és pontosan mé­rünk, akkor már jórészt garantált a siker. Görbületek vágására használ­junk speciális csempefűrészt, amely­nek fűrészlapját vagy fűrészhuzalját kifejezetten erre a célra gyártották. A csempézés meglehetősen sok por­ral, hulladékkal jár, ezért fontos, hogy rendszeresen tisztítsuk eszközeinket.

1. Mielőtt elkezdjük a munkát, fektes­sük le a csempéket távtartókkal egy faléc mellé, és jelöljük be a léc oldalán a távtar­tókat. Ez a léc lesz a csempézősablon. Tartsuk a falhoz a lé­cet, és határozzuk meg a csempék hely­zetét. Ügyeljünk rá, hogy a fai szélénél fél csempénél kisebb méretű sor ne legyen.
2. Helyezzük el úgy a lécet, hogy lássuk rajta az egész csempék helyét. Fúr­junk lyukakat a fába, és csavarokkal vagy szögekkel rögzítsük a falra. A vízszintes léc fontos segédesz­köz, mivel ez tartja pontosan vízszintben az első sor csempét. A függőleges léc az oldalakat tartja egye­nesen, ahogy felfelé haladunk.
3. Fogazott simító-lappal kenjük fel a falra a ragasztót az alsó saroktól kezdve. A fogak segítenek egyenletesen elosz­tani a falon az anya­got. Egyszerre csak kb. egy négyzetmé­ternyit kenjünk fel, különben megszárad a ragasztó, mielőtt fel­raknánk a csempét.
4. Illesszük a csem­péket a fából ké­szült sablonkeret alsó részéhez. Használjuk a csempék közt a táv­tartókat, hogy megfe­lelő fugatávolság ma­radjon közöttük. Foly­tassuk a csempera­kást végig a fal hosszában, majd indít­suk az újabb sorokat.
5. Ahogy a csem­pék megszárad­tak (általában 24 óra elteltével), vegyük le a sablont. Az üres helyek kitöltésére vágjunk megfelelő méretű darabokat az egész csempék­ből a csempevágó géppel, majd ra­gasszuk fel őket is.
6. Ha már a vágott csempéket is fel­raktuk a falra, hagy­juk száradni 24 órán át. Keverjük ki a fu­gázóanyagot, és a fugázólappal kenjük a csempék közé. A csempék felszínén keresztirányban ha­ladva dolgozzuk be­le az anyagot a fu­gákba.
7. Nedves szivaccsal töröljük le a fölösleges fugázó­anyagot a csempék felszínéről. Fugasimítóval formázzuk eny­hén homorúra a fu­gákat kitöltő anyag felszínét. Ha a fuga megszáradt, fényesít­sük a csempéket szá­raz ruhával, és tün­tessünk el a fugázó­anyag nyomait.

Hatásos mintákat hozhatunk létre két színnel. A sötét és fehér színű csempe kombinációja sakktáblaszerű képet ad, amely érdekessé teszi a modern fürdőszoba
falfelületét. Itt a padlót is ugyanilyen színű lapokkal burkolták (igaz, más elrendezésben), így a színösszeállítás kellemes összhangban van az egész helyiségben.

A különböző méretű és mintájú csempék kihangsúlyozzák a konyha egyes részeit és jellegzetességeit.

Bár egyszerű mintás csempéket nagy választékban vásárolhatunk, és esztétikus felületeket alakíthatunk ki velük, érdemes a különböző mére­tekkel, színekkel és a felrakási mó­dokkal is kísérletezni, mert velük lát­ványos eredményhez juthatunk. Csu­pán néhány csempe áthelyezésével is igen sokféle mintázatot készíthetünk,
és velük egész falfelületeket is beboríthatunk, önálló műveket hozva így létre. Mindig érdemes előre szárazon kirakni a csempéket, és próbálkozni a különböző mintázatokkal, mielőtt végleg döntenénk és belevágnánk a munkába.

Tervezés

Különböző méretű és színű csempék fel­használásakor érde­mes méretarányos rajzot készíteni a ter­vezett felületről. Így könnyebb elképzel­nünk a végered­ményt, és kiszámíta­nunk valamennyi szükséges csempe­fajta mennyiségét.

Különböző méretek

1. A kisebb és na­gyobb méretű csempék kombiná­lása igen látványos. A kisebbet úgy vá­lasszuk ki, hogy több­szöröse (példánkban négyszerese) éppen a nagy csempe mére­tét adja ki. Használ­junk falécet vezető­ként az első csem­pék felrakásához.
2. Soronként felrak­va alakítsuk ki a mintázatot: válto­gatva a négy kis csempét és a nagyot. Két különböző szín használatával élén­kebb a hatás, ame­lyet egy méreten belüli további szín bevezetésével még fokozhatunk.

Gyémántminta

1. A gyémántminta vagy diagonál minta kirakásához 45°-os szögben el kell forgatnunk a csempéket, így itt a sarkok érintik mind a vízszintes, mind a függőleges vezető­lécet. Az első sor he­lyes beállításához használjunk vízmér­téket is.
2. Folytassuk a csemperakást a színek tetszés sze­rinti variálásával. Amennyiben hullá­mos szélű csempével dolgozunk, és nem használunk távtartót, időnként ellenőrizzük bizonyos távolságból a művünket, hogy érvényesül-e a „gyé­mánthatás”.

Szabálytalan színkiosztás

1. Igen dekoratív fal­részletet készíthe­tünk, ha egy egysze­rű mintázatban több­féle színű csempét használunk. Kezdjük a hagyományos mó­don, és soronként, vagy négyes blokkok­ban haladjunk, az el­képzelt rendben vál­togatva ezen belül a színeket.
2. Folytassuk a min­ta kialakítását úgy, hogy az egyes blokkok színkiosztása különbözzön a szom­szédaitól. Az ilyen tí­pusú mintában há­rom-négy színt aján­latos használni. A színek kontrasztját vagy harmóniáját egyéni ízlésünk ha­tározza meg.

Az ismétlődő mintázat érdekessé, mozgalmassá teszi ezt a szem előtt levő területet

A mosdó és a mosogató mögötti és fölötti területet védeni kell a fröcskölő víztől. Erre legalkalmasabb a falrész csempézése, mert így a nedvesség egyszerűen lepereg, ill. letörölhető a falról. Ha a mosdó vagy a mosogató szorosan a falhoz van építve, akkor közvetlenül ahhoz lehet rakni a csempe alsó sorát.

Szebb lesz a burkolat, ha csak egész csempéket használunk fel hozzá. A szélére illeszthetünk bordűrcsempét is, ami szinte lezárja a falat. Bármi­lyen méretű csempét használhatunk, de a nagyobb méretűvel kevesebb fugánk lesz, ami megnöveli a falrész élettartamát. A csempézett fal ugyanis mindig a fugánál kezd tönkremenni. Azaz minél kevesebb az illesztés, an­nál kevesebbet kell később a felújítás­ra fordítanunk. Mivel ezek a felületek viszonylag kis részét teszik ki a fal­nak, érdemes többet költeni rá. Ez a kis luxus, jelentős változást hoz az össz­képben, és kifejezetten tetszetős lesz a mosdó vagy a mosogató környéke.

1. A mosdókagyló közepétől kifelé csempézzünk, hogy a mintázat szimmet­rikus legyen. Minde­nekelőtt jelöljük meg a mosdó hosszának a középpontját, és vízmérték mentén ceruzával húzzunk egy arra irányuló függőleges vonalat.
2. Viszonylag kis falfelületet csem­pézve, egyszerűbb, ha a csemperagasz­tót közvetlenül a ke­rámialapok hátolda­lára, és nem a falra kenjük. így tisztáb­ban is dolgozhatunk, és a csempék hely­zetét, ha kell, egy ideig még módosít­hatjuk.
3. Pontosan a ceru­zával meghúzott függőleges vonalhoz igazítva, ragasszuk fel az első csempét. Nyomjuk jól a falhoz, hogy a ragasztó biztosan megfogja.
4. Tegyük a máso­dik csempét a vonal másik oldalára, és illesszük a helyé­re. Győződjünk meg róla, hogy pontos-e az illesztés és távtar­tókkal igyekezzük megtartani ugyanazt a távolságot a csem­pék között és a mos­dó-csempesor talál­kozásánál.
5. Ezen a példán bordűrlapok sze­gélyezik a nagyobb csempéket. Illesszük fel sorban a bordűr­lapokat, és használ­juk a távtartókat, hogy egyenletes kö­zök maradjanak a nagyobb és a kisebb csempék között is.
6. Lehet, hogy le kell vágni vala­mennyit a bordűrla­pokból ahhoz, hogy pontosan körülve­gyék az alaplapokat. Példánkban erre nin­csen szükség, mert a nagy csempe mérete a bordűrnek éppen a négyszerese. A vá­gott lapokat úgy he­lyezzük el, hogy ne legyenek feltűnőek.
7. Miután elkészí­ti tettük a szegélyt is, hagyjuk a csempét száradni 24 órán át. Fugázzuk ki az egész felületet. Ha megszáradt a fuga, töröljük le a maradékot. Nyo­mópisztolyból ki­nyomott rugalmas szilikonos tömítő­anyaggal szigeteljük a mosdó és a csem­pék közötti rést.
8. A két ragasztó szalagcsík se­gített abban, hogy a szigetelés mentén nem kenődött össze a csempe és a mos­dókagyló. A sziliko­nos tömítőanyag teljes megszilárdulá­sa előtt húzzuk le a ragasztócsíkokat. Újabb 24 óra szára­dás után használhat­juk a mosdót.