Lakásfelújítási tanácsok - 15. oldal

A sarokpolc igen praktikus kis bútordarab például a fürdőszobában, a mosdókagyló közelében.

Helykihasználás szempontjából a sarkok elég mostohán kezelt helyek, pedig kisebb tárgyak tárolásá­ra ideálisak. Sarokpolcokat és sarok­szekrényeket vásárolhatunk készen is, de érdemes saját kezűleg elkészíteni, ha egy adott helyre kell beilleszteni, vagy egyszerűen egyedi bútordarabot szeretnénk, ízlésünk szerinti kivitel ben. A kerekített polcéi ellensúlyozza a sarok szögletességét, és nagyobb a rakodófelülete, mint az egyenes szélű polcoké.

Példánkban a két oldallapot és a polcokat egy körből vágták ki, anyaga bútor minőségű farostlemez (MDF lap). Az anyagszükségletet úgy tudjuk kiszámolni, hogy a saroktól lemérjük a falon az alsó polc kívánt mélységét. Ezt vegyük kétszer, és mindkét oldalon számoljunk 5 cm-t a levágásra.

A polcok széleinek a formázására használhatunk kézi felsőmarót. Ve­gyük figyelembe a barkácsgépekre vonatkozó biztonsági előírásokat, és mielőtt hozzákezdünk a szélek mará­sához, gyakoroljuk a műveletet egy darab hulladék MDF lapon.

1. Kör rajzolásához kössünk ceruzát a zsinór egyik végére, és rajzszöggel rögzít­sük a másik végét, mint a kör közép­pontját, majd rajzol­junk a készítendő polcnak megfelelő átmérőjű kört az MDF lapra. Példánkban a zsinór hossza (a kör sugara) 40 cm.
2. Fémvonalzó mentén húzott, egymásra merőleges két vonallal osszuk a kört negyedekre. Ezekből a negyedek­ből lesznek a polcok és az oldalfalak, ezért fontos, hogy egyenlőek legyenek, különben ferde vagy részaránytalan lesz a polc.
3. Szúrófűrésszel vágjuk ki a kört. Használhatunk kézi­fűrészt is, de a barkácsgéppel ponto­sabb munkát végez­hetünk. Az MDF lap kivágásakor mindig viseljünk arcvédő maszkot, hogy a fi­nom fűrészport ne lélegezzük be.
4. Vágjuk a kört negyedekre, és az egyik negye­den a középponttól 25 cm-re húzzunk egy másik körívet ceruzával. Ez utóbbi lesz majd a kisebb polc. Szúrófűrésszel ezt is vágjuk ki.
5. Tartsuk a masz­kot az arcunkon, és felsőmaróval mar­juk körbe a negyedek szélét élmarófejjel, amivel dekoratív, szinte faragott hatá­sú élt kapunk. Ne marjuk végig egé­szen az ívek széléig, mert csak így tudjuk pontosan összeillesz­teni a részeket.
6. Csavarozzuk össze a nagyobb MDF lapokat, de előt­te fúrjuk elő a facsa­varok helyét. Az első rétegen átfúrt csava­rok egyharmada éri el a második réteget. Mivel alulról és hátul­ról hajtjuk be a csa­varokat, azok nem láthatók a kész pol­con.
7. Hasonló módon csavarozzuk fel a megfelelő helyre a kis polcot is. Víz­mértékkel ellenőriz­zük, hogy vízszinte­sen álljon, nehogy ferdeségével elrontsa az összképet.

A konyhaszekrény ajtajának új felülete alapvetően megváltoztatja a bútor külsejét. Példánkban sötétzöld az ajtó alapszíne. A sötéten maradó helyeket ragasztószalaggal lefedték, a szabad részeket világosabb zölddel lefújták, majd eltávolították a takaró szalagdarabokat.

Ha stílusváltást szeretnénk a kony­hánkban, a szekrények kicseré­lésénél sokkal gazdaságosabb megol­dás a külsejük (színük, díszítésük) megváltoztatása. A konyhaszekrények belső részei általában nem láthatók, úgyhogy leginkább az ajtókat kell kezelésbe vennünk. A fogantyúk lecserélése, szegélyek és faragványok felrakása és az átfestés az egyszerűbb átalakítások közé tartoznak. Példánk­ban egy konyhaszekrényajtót „öltöz­tetünk át”. A készen vásárolt, gazda­gon díszített festősablonnal anélkül varázsolhatunk új stílust a konyhánk­ba, hogy új bútort vennénk.

1. Szereljük le az aj­tót a konyhaszek­rényről. Vegyük le a zsanérokat és a fo­gantyút. (A fogantyú­kat általában csava­rokkal rögzítik az ajtó­lap belső oldalán.) Fektessük az ajtót a külső oldalára, hogy könnyen hozzáférjünk a csavarokhoz.
2. Fordítsuk át az ajtót, és hé­zagkitöltő vagy glettanyaggal töltsük ki a fogantyú lyukait. Ha megszáradt a töl­tőanyag, csiszoljuk le az egész felületet. A laminált lapot, mint példánkban is, a fes­tés előtt alapozzuk megfelelő alapozó festékkel, a haszná­lati útmutató szerint hígítva.
3. A lealapozott ajtó külső felületét most már lefesthetjük az alapszínnel. Hasz­nálhatunk erre a célra emulziós vagy olaj­festéket is. Az emul­ziós festék előnye, hogy gyorsabban szárad, így ugyanaz­nap két réteget vihe­tünk fel.
4. Helyezzük az aj­tóra a mintás fes­tősablont, pontosan illesztve az ajtó szé­leihez. Rázzuk fel ala­posan a spray-t, és szórjuk a festéket vé­kony, egyenletes ré­tegben a felületre úgy, hogy a fedetlen részeket mindenütt érje, egyetlen részlet se maradjon ki.
5. Óvatosan emel­jük fel az ajtóról a festősablont, vi­gyázva, nehogy el­csússzon oldalt vala­melyik irányba, mert csúnyán elkenné a még nedves festéket. A sablont a többi aj­tóhoz ugyanígy hasz­nálhatjuk.
6. Vágjunk a szek­rényajtó magas­ságával és szélessé­gével egyező hosszú­ságú szegélyléceket. Vágjuk le a sarkokat 45°-osra, hogy pon­tos legyen az illesz­tésük. Fessük be a léceket a spray-vel. Amikor megszárad­tak, ragasszuk őket az ajtó szélére két­oldalas öntapadós csíkok segítségével.
7. Alaposan nyom­juk a szegélylé­ceket a helyükre, a sarkokat szépen összeillesztve. Ha nem egészen ponto­san ragasztottuk fel a szegélyeket, egy rövid ideig még iga­zíthatunk rajtuk, mi­előtt megkeményedik a ragasztó.
8. Jelöljük be az új fogantyúk helyét az ajtó külsején, fúr­junk lyukakat és csa­varozzuk felazokat. Csavarozzuk vissza a zsanérokat a he­lyükre, és illesszük vissza az ajtót a szek­rényre.

A világos képkeret jól mutat a színpadias tónusú háttér előtt, és harmonikus összhatást nyújt.

A képek, festmények és nyomatok fontos díszítőelemei lakásunk­nak. Egyéni ízlésünktől függ, hogy mekkora falfelületen alkalmazzuk őket. A képeket többnyire bekeretezzük, ezért megéri megtanulni a kép­keretezést, ezzel nem csekély összeget takaríthatunk meg.

Példánkban egy nyomatot keretez­tünk be paszpartupapírral és faragott szegélyléccel. Paszpartupapírból és szegélylécből is számtalan különböző minőségű és színű létezik. Mindez azt jelenti, hogy nemcsak szép hátte­ret adunk képünknek, hanem hozzá is illesztjük szobánk stílusához. Még nagyobb súlya van a helyes anyagok kiválasztásának, ha összefüggő képek csoportját szeretnénk felrakni a falra. Mivel jelentősen befolyásolják a szo­ba hangulatát, érdemes időt szánni a megfelelő keret és paszpartupapír kiválasztására.

1. Mérjük le ponto­san a keretezen­dő képet mérőszalag­gal. Ha nem egyenes a széle, vagy le sze­retnénk vágni belőle, ezt a mérés előtt fém­vonalzó mentén olló­val vagy snitzerrel vé­gezzük el.
2. Hegyes ceruzával pontosan vigyük át a kép méreteit a paszpartupapír köze­pére. Vágjuk ki paszpartuvágóval, precí­zen haladva a vonal mentén. Emeljük ki a középső, kivágott részt, amelynek he­lyére majd a kép.
3. Mérjük le a paszpartupapír külső éleit, ezek adják majd a fakeret méretét. Vágjuk le ennek alap­ján a négy lécdarabot szögben vágó fűrész­szel, a sarkokat 45°-ra állítva (gérvágás). Ellenőrizzük, hogy jó irányban vágjuk a 45°-os szöget. (Min­dig a külső él a hosszabb.)
4. Kenjünk kevés fa-ragasztót a keret­lécek végeire, és il­lesszük össze őket. A keret megerősíté­sére tűzőgéppel fog­juk össze a hátsó oldalon két-két ka­poccsal a sarkokat ott, ahol nem látsza­nak. Hagyjuk meg­száradni a ragasztót.
5. Süvegessel vágas­sunk megfelelő méretű üveget a ke­retbe. Illesszük pon­tosan a keret belső peremére. Tegyük rá a kivágott paszpartu papírt, és illesszük ezt is helyére. Ha kis­sé nagy lenne, vág­junk le a széléből. Ha túl sokat vágtunk, csináljunk másik paszpartu keretet.
6. Helyezzük a ké­pet vagy nyoma­tot a paszpartu papír közepére, körben ragasztószalaggal rögzítve. Ez eltarthat egy ideig, mire a kép elölről nézve éppen a paszpartu közepé­re kerül.
7. Vágjunk méretre egy darab kartont vagy farostlemezt, és illesszük a keretbe, lefedve a paszpartu papírt és a képet. Rögzítsük néhány vé­kony szöggel a kép­keret belső széle mentén.
8. Ragasztószalaggal ragasszuk körbe a keret és a hátlap találkozását, majd tegyünk a képre akasztót. Árral fúrjunk jelölőlyukakat a kép­keret hátoldalára, és csavarozzuk be a képtartó karikát, majd hurkoljuk bele a függesztőzsinórt.

Az aranyozott keret klasszikus eleganciát és stílust visz bármi­lyen enteriőrbe. Kiegészítheti a többi lakberendezési tárgyat, vagy egyedülálló elem­ként lehet szobánk dísze.

Régi, fából készült kép- vagy tü­körkereteinket érdemes újjávará­zsolni. Ezt megtehetjük azzal is, hogy egyszerűen átfestjük őket, de ismer­tek más, igényesebb eljárások is, mint például az itt bemutatott aranyozási technika. Az aranyozást régen még kizárólag valódi aranylapocskákkal, aranyfüst­lemezzel végezték, de manapság ez már helyettesíthető más anyaggal, például tombakkal (kevés cinket tar­talmazó rézötvözet) is, amelynek ugyanolyan aranyos színe van, de lé­nyegesen olcsóbb. A vékony fémhár­tyát az erre a célra szolgáló ragasztó­rétegre kell rásimítanunk, amely a keret felszínéhez köti a fémlapot. Antik hatás elérésére nyers umbrával dörzsöljük át a keretet.

1. Az aranyozáshoz fessük be a ke­retet valamilyen sötét árnyalatú festékkel. Példánkban sötétvö­rös emulziós festéket használtunk. Kis ecsettel vigyük fel a festéket úgy, hogy az a keret apró rész­leteibe is be tudjon jutni.
2. Miután megszá­radt az alapfes­ték, vigyünk fel egy réteg ragasztót az először aranyozandó felületre. Egyszerre csak a képkeret egyik oldalát kenjük be ragasztóval, hogy ne száradjon meg teljesen az aranyo­zás előtt.
3. Hagyjuk a ra­gasztót megszá­radni annyira, hogy még éppen ragadjon. Akkor kezdhetünk az aranyozáshoz, ami­kor a ragasztó el­veszti a kezdeti fátyo­losságát, és víztisz­tává válik. Simítsunk egy vékony arany­lapot (tombaklapot) a keretre a hordozó­papír lehúzása után (ha van ilyen).
4. Kicsi művész­ecsettel finoman nyomkodjuk rá a la­pocskát a keret apró részleteire, hogy le­hetőleg mindenütt megtapadjon. Ennek ellenére lehet, hogy néhány pici dombo­rulaton mégsem ma­rad meg a fém. Ké­sőbb javíthatjuk a hi­bát, vagy úgy is hagy­hatjuk, hogy patiná­sabban nézzen ki.
5. Távolítsuk el a széleken túl­nyúló, fölösleges ara­nyat (rendkívül könnyen szakad a hár­tya), és fedjünk vele más, még szabadon maradt területeket, de csak annyira, amennyire azt a kí­vánt hatáshoz szeret­nénk.
6. Ha az egész ke­retet bearanyoz­tuk, előfordulhatnak még rajta apró, laza pikkelyecskék, kiálló anyagmaradványok, amelyeket tiszta, száraz, puha sörtéjű ecsettel egyszerűen lekefélhetünk.
7. Az aranyozás kí­vánt patinás ha­tásának elérésére mártsunk egy darab ruhát nyers umbrába, és óvatosan bele­nyomkodva a minták­ba, dörzsöljük át vele a keretet. Az antikolt keret kissé sötétebb, tompább csillogású lesz.

A pasztellszínű csaphornyos lambéria nyugodt, kellemes hangulatot ad a szobának

A csaphornyos lécekkel végzett lambériázás hagyományosnak nevezhető módszer, ennek ellenére a modern otthonokban is megállja a helyét. Kifejezetten tetszetős és tartós burkolatot lehet vele kialakítani, amely jobban viseli a mindennapi élet és használat okozta sérüléseket, mint a festett vagy tapétázott falak. Többnyire csak a fal egy részét lambériázzuk, körülbelül mellmagasságig, de befedhető vele egész falfelület, illetve mennyezet is. Az egyik leghálásabb burkolat, amely jó hatással van a la­kás atmoszférájára is.

Számtalan módon díszíthetjük to­vább lambériánkat: festhetjük, nyo­matolhatjuk, de hagyhatjuk natúran is. Saját ízlésünkön múlik, milyen fe­lületet alakítunk ki.

Csaphornyos illesztéssel a lambéria külső, dekoratív felülete sértetlen ma­rad, mivel a technika lényege, hogy a lambériát „láthatatlanul” rögzítjük a falhoz. Az itt bemutatott rejtett szögelési eljárás a legalkalmasabb mód­szer az ilyen „érintetlen felület” ki­alakítására. A lambériát párnafáknak nevezett lécekre rögzítjük, amelyeket előzetesen fel kell csavaroznunk a fal­ra, mielőtt hozzákezdünk a lambéria­lécek felrakásához.

1. A kb. 1 m magas lambériaborítás­hoz célszerűen há­rom vízszintes párna­fát kell a falra erősíte­nünk. Mérőszalag mellett jelöljük be a falon a középső és a felső párnafa helyét. Az alsó párnafát va­lamivel a padló fölött rögzítjük.
2. Vízmértéket használva, húz­zunk vízszintes vona­lat a falon, amelyhez majd a párnafát il­lesztjük. Győződjünk meg róla, hogy egye­nesek, nem veteme­dettek, csavarodot­tak a párnafák, hogy a burkolat szépen, egyenletesen feküd­jön majd rajtuk.
3. Fúrjunk lyukakat a párnafákba, és illesszük a falra a ce­ruzavonalak mentén. A párnafák lyukait jelöljük a falon, majd ütve fúróval fúrjunk lyukakat a falon is. Tiplikkel és facsava­rokkal erősítsük fel sorban a párnafákat.
4. Vágjuk le a lam­bériaelemeket pontosan ugyanolyan magasságúra. Felső élük éppen a felső párnafa felső széléig érjen. Az elemeket először kézzel csúsz­tassuk egymásba. Ellenőrizzük, hogy könnyen illeszthetők, nem torzultak-e.
5. Valamennyi lécet a csap felőli ol­dalán, a csap tövénél szögeljünk a párna­fákra, ferdén ütve be a szögeket. Használ­junk vékony szög­beütő szerszámot, hogy a kalapáccsal ne sértsük meg a lécet. Minden újabb elem fedi az előzőleg rögzített elem szélét.
6. A lambériafal te­tejére illesszünk egy pontosan levá­gott záróelemet a fal teljes hosszában, és szögezzük le a lam­bérialécek tetejére, vigyázva, nehogy elrepesszék a léceket függőlegesen beütött szögek.
7. Ragasztóval fel­erősített díszléc­cel takarjuk el elölről a záróelemet, hogy továbbra se látszód­jon semmilyen rög­zítőelem. A lambéria alapjához is ragaszt­hatunk egy díszes szegélylécet, amely befejezetté teszi a látványt.

A panelekből álló fal­burkolatot alkalmaz­hatjuk egy szinten belül, de követhetjük vele a lépcső vonalát is. Mindkét megoldás tetszetős. A panelek, ajtók és egyéb tárgyak stílusát érdemes össze­hangolni.

A panelekből álló falburkolat összhatásában kissé különbözik a csaphornyos lambériától, de nem kevésbé dekoratív. Régen ezt hozzáértő és nagy gya­korlattal rendelkező mesterek készí­tették, de ma már sokféle előre gyár­tott panel kapható készen (egységcso­magban), amelyeket akár magunk is felrakhatunk. A készlet elemeit egy­szerűen össze kell illeszteni, és fel kell ragasztani a falra. Ezzel gyakorlatilag levették a vállunkról a szerelés nehéz­ségeit, és a feladat alig valamivel több, mint az előre gyártott elemek helyes sorrendben történő felrakása a falra. Az elemek rögzítéséhez párnafákra sincs szükség.

1. Mielőtt hozzákez­dünk a munká­hoz, szedjük le a fal­ról a régi lábazatot, parkettaszegélyt. Vágjuk méretre az új burkolat lábazatele­mét, és ragasszuk a falra. A panelele­meket majd be kell csúsztatni a lábazat felső résébe.
2. Nyomjuk jól a helyére az új lábazati lécet a fai alján. Vízmértékkel ellenőrizzük, hogy egyenes-e a teteje, mert a padló általá­ban nem egészen vízszintes, sőt gyak­ran hepehupás. Sajnos olykor a fal sem egészen sík.
3. Nyomjunk spe­ciálisan erre a célra készült ragasz­tót az elem hátoldalán azokra a részekre, amelyek felrakáskor közvet­lenül érintkeznek a fallal.
4. Illesszük az ele­met a lábazat tetejére, csúsztassuk annak a résébe, és nyomjuk a falhoz, hogy a ragasztó meg­fogja. Ha a lábazat szintbe van állítva, az elemek maguktól beállnak a megfelelő helyzetbe.
5. Az elemek közé összekötő sze­gélylécek kerülnek, amelyeket ugyan­azzal a ragasztóval szintén felragasztunk a falra. A szomszé­dos elemek az össze­kötő lécek hornyaiba illeszkednek.
6. Folytassuk az elemek és az összekötő szegélylé­cek felrakását. Vág­juk pontosan méretre a sarokba kerülő ele­meket. A felső sze­gélylécet szögben vágó fűrésszel szab­juk le (gérvágás), hogy szépen illesz­kedjen a sarkokon.
7. Nyomjunk ra­gasztót a felső szegélyléc hátolda­lára, és illesszük a már felragasztott ele­mek tetejére. Amikor már mindenhol meg­száradt a ragasztó, nézzük meg, hogy vannak-e még valahol rések, amelyeket fes­tés előtt ki kell tölte­nünk.

A szoba felmérése viszonylag egy­szerű feladat, mindössze ponto­san kell mérnünk a szoba területének kiszámításához. Ebből pedig könnyen megbecsülhetjük a beszerzendő anya­gok mennyiségét. Az előkészítés része a stabil padlóaljzat elkészítése is a já­rófelület alá. Az aljzat anyaga attól függ, hogy műanyag, kerámialap, szőnyeg- vagy fapadló kerül-e rá.

Bármilyen anyagból készül is a pad­lózatunk, fontos, hogy műszaki és esz­tétikai szempontból megfelelően, a gyártó használati utasításai szerint le­gyen lerakva. Minél alaposabb az elő­készítés, annál könnyebb a padló le­fektetése, és ez esetben tovább is tart.

Betonaljzat kiegyenlítése

A betonaljzat összes hézagát ki kell tölte­nünk a padló leraká­sa előtt. Megfelelő minőségű habarcsot kapunk öt rész ho­mokból és egy rész cementből. Annyi víz­zel keverjük, hogy sűrű, csomómentes masszává álljon össze. Töltsük ki a ha­barccsal a réseket, alaposan nyomkod­juk bele, majd simít­suk el, mielőtt megköt.

Furnérlemez lerakása

Ha kerámia- vagy parafa lapokat, illet­ve padlószőnyeget szeretnénk lerakni, a padlódeszkák fölé egy réteg furnérle­mezt kell szögezni. A furnérlemezeket úgy szögezzük le a padlódeszkákra, hogy a lapok csatlakozása ne egymás mellé es­sen. A szoba végéhez érve, fűrésszel vágjuk mértre a lapokat.

Farostlemez lerakása

PVC vagy szőnyeg alá tűzéssel vagy szö­geléssel erősítsünk farostlemezt a padló­deszkázatra. A leme­zeket úgy rakjuk le, hogy a puhább felük nézzen fölfelé. A la­pok csatlakozása ne kerüljön mindenütt egymás mellé, ha­nem lépcsőzetesen eltolva fektessük őket.

1. Hol kezdjük a burkolást?A szoba közepének a pontos kimérésé­hez üssünk egy-egy szöget a két szemben lévő fal közepének az aljára, és húzzuk ki köztük a csapózsinórt. Húzzuk fel, majd en­gedjük lecsapódni. így a rajtalévő krétaré­teggel kijelöli a szoba egyik középvonalát az aljzaton A. Ismételjük meg ugyanezt a másik két fallal is B. A két vonal metszés­pontja a szoba közepét jelöli. Helyezzünk egy lapot (szárazon) A és B vonalak ke­reszteződéséhez (az ábrán az 1 hely).
2. Mérjük ki a helyüket, vagy szárazon rak­juk le a lapokat az utolsó egész (vágatlan) darabig.
3. Annak a szélső éle mentén húzzunk egy párhuzamos vonalat az A krétavonallal. Mérjük ki, vagy szárazon rakjuk le az egész lapokat e vonal mentén is a sarokig (a 4 helyig).
4. Kezdjük leragasztani a lapokat az 1 vagy a 4 helyről. Rakjuk le a teljes sorokat egész lapokból. Végül a szoba szélei mentén rak­juk le a vágott lapokat.

Burkolás szabálytalan alakú szobában

1. Szabálytalan alakú szobában máshogy mérünk a csapózsinórral. Példánkban a zsineget először a rövidebb falakhoz ál­lítjuk be úgy, hogy a legrövidebb fal (a ké­pen a jobb oldali) felénél ütjük be a szö­get. A hosszabb falak mentén is ugyanígy járunk el, tehát ott is a rövidebb falat felez­zük a csapózsinórral. E két vonal találko­zása lesz a burkolati kiindulópont.
2.  és
3. Mérjük ki a helyüket, vagy rakjuk le szárazon a lapokat, és húzzunk az a vo­nallal párhuzamos vonalat, a fent ismerte­tett eljárás szerint.
4. Kezdjük a munkát az 1 vagy a 4 helyzet­ből, mint az előbbi példában. Soronként haladjunk a lapok leragasztásával az ajtó felé, ügyelve arra, hogy ne szoruljunk be sarokba, mindig legyen hova lépnünk.

A márványmintás PVC-burkolat elegáns külsőt kölcsönöz a fürdőszobának anél­kül, hogy a valódi márvány hidegségét sugallná.

A nagy szín-, méret- és mintaválasz­tékban kapható PVC-lapok ko­pásálló, könnyen tisztítható felületet képeznek, ami konyhában és fürdő­szobában egyaránt fontos követel­mény. Lerakhatok a szokásos módon hálóban, de hasonlóan mutatós a tég­laszerű kötésben végzett lerakás, amint az a fenti képen is látszik. Alj­zatként furnér- vagy farostlemezt használjunk. Ellenőrizzük a használati utasításban, hogy kell-e valamilyen anyaggal kezelni, impregnálni az ala­pozóanyag felületét, vagy egyéb elő­készítő műveletet végezni.

1. Csapózsinórral jelöljük ki a szoba közepét, és kezdjük innen a munkát
2. Ha téglaszerű kötésben rakjuk le a lapokat, némileg más módon érünk a 4 pozícióba, mint a hálós lerakás ese­tén. A legjobb, ha először ragasztó nél­kül kirakjuk a mintát a szoba közepétől számítva.
3. Amikor eltaláltuk a megfelelő min­tázatot, egyszerűen húzzuk meg ceruzá­val a fal melletti utol­só teljes méretű lap­sor szélét, amely le-ragasztáskor az első lesz. (Később vágott lapokkal kitöltjük a hézagot.)
4. Vegyük fel a szá­razon kirakott lapokat, és fogazott kenőlappal kenjük fel az aljzatra a ragasz­tót. Kezdjük a meg­húzott vonal mentén az első sort úgy, hogy egyszerre három-négy PVC-lapnak megfele­lő területet kenünk be ragasztóval.
5. Illesszük az első lapot pontosan a vonal mellé. Nem baj, ha kicsit elidőzünk vele, mert a kezdőlap határozza meg az egész padló képét, ugyanis a hibát ké­sőbb már nehéz kor­rigálni. Folytassuk soronként az egész lapok lerakását.
6. A végén kerül sor a szélekre. A levágandó darab méretét megkapjuk úgy, ha az egyik szél­ső lapra ráillesztünk egy másik lapot, majd fölé még egyet, de ez utóbbit betolva egé­szen a falig. A lap belső szélén, az áb­rán látható módon jelöljük meg a vágás vonalát a középső lapon.
7. Tegyük a meg­jelölt PVC-lapot a vágólapra, és snitzerrel karcoljuk meg. A PVC-t egyszerűen hajlítással el tudjuk törni a karcolt vonal mentén. Ragasztóval kenjük be a hátolda­lát, és rakjuk le. Ugyanígy haladjunk végig a falak mentén a szobában.

A jó minőségű PVC-burkolat kényelmes, szép és könnyen tisztítható

A PVC-tekercs tulajdonságaiban gyakorlatilag megegyezik a PVC-lappal, csak a lerakási módban külön­bözik. Mivel itt egy vagy több nagy felületű sávot illesztünk az aljzatra, és ehhez a széleket hosszan vágjuk, ez a munka is nagy precizitást igé­nyel. A PVC-tekercs fektetését előre meg kell terveznünk, amit az esetle­ges, a fallal is összeillesztendő minták még tovább bonyolítanak. Példánk­ban a harmonikus kép érdekében a kerámialap-mintás PVC-t úgy fek­tettük le, hogy a fugarajzolat párhu­zamosan fusson a fallal.

1. Újságpapírból vagy csomagoló­papírból előre kimér­hetjük a burkolat tel­jes felületét. Fektes­sük a papírt az alj­zatra, és a lapok szé­lei mentén ragasszuk össze őket ragasztó­szalaggal.
2. A fal széleinél hajtsuk be, és ceruzával rajzoljuk körül pontosan az éleket. Ezután ollóval vágjuk körbe a vona­lakat, ezzel megkap­juk a PVC-burkolat pontos mását.
3. Terítsük ki a PVC-tekercset, és helyezzük rá a pa­pírsablont. A szélek mentén 5-7 cm rá­hagyással vágjuk kör­be a PVC-t. Ezt aján­latos egy nagyobb szobában csinálni, amelynek a padlóját a vágás miatt takar­juk le védőfóliával.
4. Távolítsuk el a sablont, és a ki­vágott PVC-t tegyük nagyjából a helyére úgy, hogy kissé fel­feküdjenek a szélei a falakra. Vonalzó mentén jelöljük meg és vágjuk el a PVC-t a lábazat mentén.
5. A PVC-lapból ki kell vágni a be­rendezés egyes ele­meinek – például a mosdó lábának – a körvonalát. Ezt több kis vágással, aprán­ként tegyük, hogy jobban odamérhes­sük az anyagot, majd pontosan jelöljük meg a vágás kör­vonalát.
6. Illesszük a mos­dó talapzata köré a nagyjából kivágott PVC-t, és snitzerrel vágjuk körbe egé­szen pontosan. Ez­után folytassuk az anyag vágását a lá­bazat széle mentén.
7. Ahol sávokat kell egymáshoz illesz­tenünk, ezt tegyük az eredeti, gyári vágású szélek mentén, így pontosabb lesz a vég­eredmény. (Figyel­jünk a minták össze­illesztésére is.) Az il­leszkedés alá ken­jünk ragasztót vagy kétoldalú ragasztó­csíkot.

A habalátétes szőnyeg a puhasága, melegsége révén jó választás a hálószobába, ahol gyakran járunk mezítláb.

A faltól-falig érő szőnyeg kényel­mes, puha és jó hangszigetelő. Ezekre a jó tulajdonságokra a lakás nagy részén szükségünk is van. A sző­nyeg színe, mintája, anyaga egyébként nagyban meghatározza a szoba stílu­sát. A legtöbb padlószőnyeg hab- vagy jutaalátétes. A habalátétes szőnyeg általában olcsóbb, könnyebb a fektetése, és kevesebb előkészületet igényel. A jutaalátétes szőnyeg többnyire jobb minőséget takar, jóllehet nehézkesebb vele dol­gozni.

Habalátétes szőnyegekből igen szé­les a választék, így a döntést ízlésünk­höz és pénztárcánkhoz igazíthatjuk.

Mivel a szőnyegek hátoldalára már a gyárban puha habszivacs alátét ra­gasztottak, nem szükséges fektetése­kor még egy réteget alátenni. Régeb­ben újságpapírt terítettek alá, de a mai szőnyegek minőségét ismerve, erre már nincs szükség.

Ha az általában kissé egyenetlen fapadlóra szeretnénk fektetni a sző­nyeget, ajánlatos farostlemezt rakni alá, mivel ez kiegyenlíti a felületi hi­bákat, és ezzel meghosszabbítja a habalátétes szőnyeg élettartamát.

1. Ragasszunk két­oldalas ragasztó­csíkot a falak mentén, végig az aljzatra, de egyelőre ne húzzuk le róla a felső védőré­teget. Ez a ragasztó­csík tartja majd a he­lyén a szőnyeget a fektetés után.
2. Göngyölítsük ki és nagyjából illesszük a helyére a szőnyeget, enged­ve, hogy a felesleges anyag felfusson a falra a szélek men­tén. Igazítsuk a sző­nyeget a helyére az egész szoba területén. Ellenőrizzük, hogy lefedi-e az egész felületet.
3. Simítsuk el a szőnyeget és snitzerrel vagy erős ollóval vágjuk le a széleit 2…5 cm-es ráhagyással a lábazat mentén. Emeljük fel a szőnyeg egyik szé­lét, húzzuk le a ra­gasztó védőpapírját, és nyomjuk vissza a szőnyeget a helyére.
4. Egyengessük el a szőnyeget a falak mentén körben, a szobában.Simítsuk el és nyomjuk le jó erősen, hogy meg­fogja mindenütt a széle alatt a ragasz­tócsík.
5. Vágjuk le ponto­san a szélét, és illesszük a lábazati díszléc és a padló találkozásához. Hasz­náljunk snitzert, de óvatosan, nehogy megsértsük a lába­zatot.
6. Tisztogassuk meg a széleket a szőnyegdarabkák­tól, és igazítsuk ki, ahol még szükséges. Széles fejű véső élé­vel nyomkodjuk be a szőnyeg szélét a lábazati díszléc éle alá.
7. Főleg nagyobbhelyiségekben előfordulhat, hogy szőnyegrészeket kell összeilleszteni. Pon­tosabb lesz az illesz­tés, ha az eredeti, gyárilag vágott szélek kerülnek egymás mellé. Az illesztés alá tegyünk kétoldalas ragasztót, húzzuk le róla a védőpapírt, és nyomjuk rá mindkét szőnyegdarab szélét.

A több helyiségen végigfutó padlószőnyeg összehangolja a különböző színösszeállítású tereket, és stílusegységet hoz létre.

A jutaalátétes szőnyeg jobb minőségű és kopásállóbb, mint a habalátétes, és ez a különbség az árában is megmutatkozik. Még ha az olcsóbb fajtájú jutaalátétes szőnyeget is választjuk, szőnyegalátétre és keretszegélyre akkor is szükség van. Ez a fajta szőnyeg sokat kibír, sok évig szolgál majd. Mivel alátétre kerül, fektethető padlólapra, farostlemezre, furnérlemezre, betonra és más szilárd aljzatra is.

1. Szögezzük le a külső szélén fogazott keretszegély­léceket a fal mentén és az ajtónyílásban is. Hagyjunk 5 mm-es távolságot a szegély és a lábazat között. Vigyázzunk, mert könnyen megsérthet­jük a lábazatot a ka­lapáccsal.
2. Fektessük le a keretbe az alá­tétréteget, és illesszük egymáshoz a darabokat, ahol szükséges. A falak mentén az alátét anyaga sehol ne fus­son rá a keretsze­gélylécekre. Snitzerrel vágjuk le a sze­gélylécek belső szé­lei mentén.
3. Terítsük le a sző­nyeget, és hagy­juk, hogy a felesle­ges anyag felfusson a szélek mentén. Snitzerrel vágjunk le először csak durván a túlnyúló széleket, hogy ne nyúljanak a lábazat fölé.
4. Snitzerrel most már pontosab­ban vágjuk le a fö­lösleget a lábazat és a szőnyeg találko­zása mentén. A juta­alátétes szőnyeg eléggé merev és ru­galmatlan, ezért jól nyomkodjuk be az él­be, mielőtt elvágnánk.
5. A karmos sző­nyegfeszítő ké­pes kissé megnyúj­tani a szőnyeget, ezért jó szolgálatot tehet a jutaalátétes szőnyeg fektetésekor. A talpából kinyúló fogak vagy karmok hosszát a szerszám fején található ko­ronggal állíthatjuk, a szőnyeg vastagsá­gának megfelelően.
6. A szőnyeg köze­pétől a falak felé haladjunk, fokozato­san simítva, nyújtva a szőnyeget a keret­szegély és a lábazat felé. Ne vigyük túl­zásba a nyújtást, egyszerűen hagyjuk, hogy egyenletesen és simán elterüljön a szőnyeg a padlón.
7. A lábazat és a szőnyeg talál­kozása mentén szé­les fejű véső élével nyomkodjuk a sző­nyeg szélét a keret­szegély és a lábazat közötti résbe. A sze­gély fogai szilárdan tarják a szőnyeget.

A parafa padló természetes, kellemes anyagú burkolat. Könnyen karbantartható, akár mezítláb is járhatunk rajta.

A parafa lapok könnyen tisztítható és időtálló burkolatot képeznek. Különböző változataik szinte bármely helyiségbe alkalmasak. A lapokat ha­sonlóképpen fektetjük, mint a PVC-lapokat. Ebben az esetben is ép, sima felszínű farost­vagy furnérlemez aljzat kell a burkolat alá. A parafa lapot nem szabad közvetlenül lécparkettára vagy hajó­padlóra ragasztani. Parafa lapokból nagy a választék; vásárolhatunk imp­regnált, felületkezelt vagy kezeletlen, színes és mintás lapokat, amelyeket sokféleképpen variálhatunk.

1. Keressük meg a szoba közepét csapózsinórral. Ebből a pontból kiindulva fektessük le a lapo­kat. Ajánla­tos először ragasztó nélkül kirakni a la­pokat.
2. Az egész lapok falhoz közeli szélei mentén húz­zuk vonalat ceruzá­val, mielőtt felszedjük a kirakott lapokat. A sa­rokból kiindulva ken­jünk ragasztót az alj­zatra a fogazott simí-tólappal. Egyszerre több lap alá is ken­jünk ragasztót. (Vi­gyázzunk, nehogy olyan helyre kenjünk, ahova állnunk kell!)
3. Illesszük az első lapot a sarokba, óvatosan belenyom­kodva a ragasztó­rétegbe. Pontosan igazítsuk a vonal mel­lé. Nem baj, ha a lap pontos beállítása kis­sé tovább tart, mert a kezdet meghatároz­za az egész padló képét.
4. Soronként rakjuk ki a mintát, szo­rosan egymás mellé illesztve a lapokat. Sodrófával simítsuk le alaposan a parafa lapokat, hogy a szé­lek, sarkok se válja­nak el az aljzattól.
5. A szélek körüli sávok kitöltése előtt helyezzük a le­vágandó lapot a leg­közelebbi egész lap fölé. Erre tegyünk még egy lapot úgy, hogy a széle elérjen a lábazatig. A felső lapot vonalzóként használva, ceruzával jelöljük meg a közép­ső lapon a levágandó részt.
6. Vonalzó mentén snitzerrel vágjuk el a lapot a ceruza­vonal mentén. A vá­gást az erre a célra rendszeresített desz­kalapon (vágólapon) végezzük, hogy az aljzat ne sérüljön. Mi­előtt a helyére illeszt­jük a levágott dara­bot, kenjük be a hát­oldalát ragasztóval.
7. Végül nedves ruhával töröljük le a lapok felszínéről a felesleges ragasz­tót. A parafa fajtájától függően, szükséges lehet valamilyen fe­lületi védőréteg (pl. lakk). A lakkozást és a tisztítást az anya­gokhoz adott útmu­tató alapján végezzük.