Lakásfelújítási tanácsok - 16. oldal

Kopásállósága és könnyű tisztíthatósága révén a kerámialap a konyha ideális burkolóanyaga.

A kerámia padlóburkolat a legke­ményebb igénybevételt is jól bír­ja. A lapok rendkívül változatos mé­retekben, formákban és színekben kap­hatók. A legegyszerűbbek egyszínűek a legkülönlegesebbek kézzel festettek. A minőségben is jelentős különbsége­ket tapasztalhatunk. Fontos, hogy az aljzat burkolására kifejezetten kopásálló padlólapot válasszunk. Vegyük figyelembe a lap vastagságát olyan szempontból is, hogy engedik-e az ajtók nyitását.

A lapok a leragasztás és a fugázás után nem igényelnek egyéb kezelést. Biztos alapra kell fektetnünk a lapo­kat, lehetőleg sima betonaljzatra, de alapként a furnérlemez is lehetővé teszi egyenletes padlófelületet kikép­zését. Egyes gyártók egy rugalmas köztes burkolat lerakását is ajánlják a betonaljzatra, és a kerámialapok erre kerülnek. Ajánlatos mindig követni a megvásárolt anyaghoz adott fel­használási útmutatót. Tervezzük meg előre a lapok lerakásának módját, mivel utána nem könnyű korrigálni a hibákat. A padlólapok vastagabbak a falicsempéknél ezért darabolásukra jó minőségű csempevágót szerezzünk be. Esetleg érdemes csempevágó kézi­fűrészt vennünk vagy ilyen célú gépet bérelnünk.

1. Határozzuk meg a lerakás kezdő­pontját. Átmenetileg a szélső padlólapsor határvonala mentén leszögezhetünk egy falécet iránymutató segédeszköznek (ha furnéralapra csem­pézünk), amelynek mentén ragasztjuk le az első sort.
2. Kenjünk fel egy réteg ragasztót kb. 1 m hosszon, amelynek szélessége egy kicsit legyen na­gyobb, mint a kerá­mialapé. Használjunk nagyobb fogú simítólapot, mert a mélyebb barázdák erősebben odaragasztják a la­pokat.
3. Illesszük a helyé­re az első kerá­mialapot, és egyen­letesen nyomjuk a ragasztóba a sablon­léc mellé. Ne présel­jük azonban túl erő­sen az aljzathoz, hogy a ragasztóréteg vastagsága nagyjá­ból megmaradjon.
4. Folytassuk a la­pok lerakását távtartókkal, hogy közöttük a távolság azonos maradjon. A vízmértéket átlósan rakva a lapokra, időn­ként ellenőrizzük, víz­szintes-e a burkolat, mindenütt egyenle­tesen fekszenek-e a padlólapok.
5. Amikor az összes egész lapot leraktuk, hagyjuk hogy a ragasztó megkössön, mielőtt a vágott lapokat kez­denénk fektetni. Mé­rőszalaggal egyen­ként mérjük le a szél­ső darabok méreteit, és ezt jelölőceruzával mérjük rá a lapokra.
6. Tegyük a kerá­mialapot a csem­pevágóba, és karcol­juk végig a vágóke­rékkel. Nyomjuk rá a kart annyira, hogy a felső zománcréteg a vonal mentén végig megrepedjen. Ezután a törőszerkezettel pattintsuk szét a kar­colás mentén.
7. Kenjünk a lap hát oldalára ragasz­tót, és illesszük a he­lyére. Folytassuk a sort a többi vágott lappal. Ha a ragasztó megszáradt, keverjük ki a fugázóhabarcsot, és kenőlappal simít­suk be a résekbe. Tö­röljük le a felesleget nedves szivaccsal, mielőtt megszárad. Fugasimítóval fejez­zük be a munkát.

A palalapok szürke tónusa természetes eleganciájával remek hátteret ad a szoba berendezésének

Palalapok lerakásakor másfajta technikát kell alkalmaznunk, mint a hagyományos kerámialapok esetén. A természetes palából készült lapok mérete is nagyjából állandó, de vastagságuk kismértékben változik. Általában kezeletlen felületűek, ezért lerakás előtt védőréteggel kell be­vonnunk, hogy tisztíthatók legyenek.

A palalapokat ép, egyenletes alj­zatra kell leraknunk. Erre a célra a betonalap a legmegfelelőbb, de a vastag furnérlemez is megteszi, ha nincs megvetemedve, és kellően ke­mény anyagú. Határozzuk meg a lerakás kiindulópontját, és rendezzük el a la­pokat ízlésünk szerint. Óvatosan bán­junk a lapokkal, mert a pala vastagságában (lemezesen) könnyen töre­dezik. Jó kopásállósága, teherbíró képessége csak leragasztás és fugázás után érvényesülhet.

1. Mielőtt lerakjuk a lapokat, kenjük be őket a speciálisan erre a célra gyártott felületkezelő anyag­gal, így később könnyen le tudjuk törölni róluk a rányomódott ragasztót, és az nem ivódik be a pórusai­ba. A felületkezelő anyag ártalmas, vi­seljünk védőkesztyűt!
2. Határozzuk meg a szoba közepét és lécsablon mentén ragasszuk le az első sor lapot. Használ­hatunk távtartókat, de ha csak szemmértékkel próbálunk meg egyenletes fu­gákat tartani, még természetesebb lesz a palapadló összképe.
3. A lerakott pala­lapok helyzetét időnként ellenőrizzük vízmértékkel, hogy nincsenek-e nagyobb eltérések a vízszin­testől. Mivel a pala felszíne kissé egye­netlen, a művelet során szemmérték alapján is dolgoz­hatunk. (Ehhez azért kell némi gyakorlat.)
4. A palalapok vas­tagsága kissé változik, ezt a ragasztóréteg vastagságának a változtatásával tudjuk kiegyenlíteni. Ha egy lap szintje fel­tűnően eltér a szom­szédai szintjétől, szedjük fel a lapot, mielőtt megköt a ra­gasztó, és szükség szerint vegyünk le belőle, vagy adjunk hozzá.
5. Miután az egész lapokat leraktuk, és azok megszáradtak, vágjuk le a fal szélére kerülő darabokat. Mérjük le és jelöljük meg egyenként a lapokat. Védőszemüveget használva, vágjuk a lapokat méretre csempevágó fűrésszel.
6. Fugázzuk ki a réseket palához gyártott fugázóhabarccsal. Kenőlappal jól nyomkodjuk bele a habarcsot a fugákba, és töröljük le a felesleges anyagot nedves szivaccsal, majd fugasimítóval vagy tiplivel húzzuk ki egyenletesen a fu­gák vonalait.
7. Miután megszá­radt a fugázó­anyag, végezetül még egy réteg felületkezelő anyagot kenhetünk a burkolatra. Amikor ez is megszáradt, kész, használatba vehető a padló. A palaburkolatot időről időre később is tanácsos átkenni a felületét védő anyaggal.

Szalagparkettából nagy a választék. A szoba szín-hangulatának megfelelően kiválasztott, lakkozott szalagparketta tetszetős eleme az enteriőrnek.

A szalagparketta méltán népszerű padlóburkolat. Modern és ha­gyományos otthonokba egyaránt jól illik. Viszonylag könnyen lerakható, jól lehet a munka nehézségi foka függ a szalagparketta fajtájától is. Természetesen mindig tanácsos követni a fel­használási útmutatót. A szalagparket­ta általában nincs az aljzatréteghez rögzítve, így a környezeti hatások (fő­leg a hőmérsékletváltozás) következ­tében kismértékben kitágulhat és összehúzódhat anélkül, hogy a parketta megvetemedne.

Szalagparketta kiválasztása egy fontos lépés

Szalagparkettát többféle aljzatra fektethetünk. Amennyiben betonra tesszük, azt előtte teljesen ki kell szá­rítani, ami olykor hónapokig is el­tarthat. Ha az aljzat hagyományos parketta, hajópadló, furnérlemezt vagy farostlemezt, valamennyire ér­vényes, hogy szilárdan álljon, ne le­gyen meglazulva. Példánkban a par­kettát a lábazati keret meghagyásával fektettük. A lábazatot fel is szedhet­jük a szalagparketta lerakása előtt, majd visszatehetjük parkettázás után, így nincs szükség szegélylécekre.

1. A szalagparkettát tekercsben for­galmazott habszivacs alátétrétegre fektet­jük, amelyet egysze­rűen kiterítünk az (egyenletes felszínű) aljzatra, és a fal szé­leihez illesztünk. Az alátétet általában nem szükséges leragasztani.
2. A szoba egyik szélétől kiindul­va, helyezzünk egy parkettaszalagot a horony felőli olda­lával a lábazat mellé. A szalagparketta egységcsomagban található ékekkel tartsunk némi távol­ságot a lábazattól. A parketta tágulását ez a rés teszi majd.
3. A csaphornyos szélű parketta­szalagok külső élén tehát mindig a csap legyen. Nyomjunk erre a célra gyártott faragasztót az elem szélén a csapra úgy, hogy a parketta fel­színére lehetőleg ne kerüljön ragasztó.
4. Némi eltolással (hogy a végek ne essenek egy vo­nalba) illesszük mellé a következő parketta­szalagot, majd ahogy a kép mutatja, egy darab szélesebb lé­cet az oldalához téve, kalapáccsal üssük össze a két elemet. Sose üssünk a kala­páccsal közvetlenül a csapra, mert ettől bizonyosan megsérül.

ÖTÖDIK LÉPÉS: Akármilyen elő­vigyázatosan kenjük, némi faragasztó elkerülhetet­lenül rámegy a par­ketta felszínére. A résből kitüremkedő ragasztót nedves szivaccsal azonnal töröljük le, különben rászárad, és nehezen eltávolítható, csúnya foltot hagy.

HATODIK LÉPÉS: A szalagok lép­csőzetes leraká­sa miatt, a végső, szélső darabokat méretre kell vágnunk. A végeket úgy tudjuk könnyen a helyükre illeszteni, ha készí­tünk egy erre a célra szolgáló feszítőlemezt. Boltban nemigen kap­ható, de a képen lát­ható formájú segéd­eszköz házilag könnyen elkészíthető.

HETEDIK LÉPÉS: A parketta lera­kása után távolít­suk el az ékeket, és a rést takarjuk el par­kettaszegélylécekkel, amelyeket a parketta (esetleg szükséges) további kezelése (csiszolása, lakkozá­sa) előtt szögeljünk a lábazathoz.

Festéssel gyönyörű és teljesen egyedi padlót varázsolhatunk magunknak

Gyakorlatilag minimális befekte­téssel szinte teljesen átváltoztat­hatjuk szobánkat, ha egyszerűen le­festjük a padlót. Betont és farostle­mezt is le lehet festeni, de a fapadlón jobban mutat. Bérelhetünk padlócsi­szoló gépet, hogy az esetleges foltokat, hibákat eltüntessük a felületről. Kaphatók kifejezetten padlóra al­kalmas festékek, de többfajta közön­séges emulziós festék is megteszi, ha a végén lelakkozzuk. Példánkban többszínű padlófestést mutatunk be.

Festéssel feldobhatjuk a padlót

1. Üssük be a kiálló szögeket szögbe­ütő szerszámmal és kalapáccsal. (A köz­vetlen kalapácsütés mély nyomokat hagy­na a padlón.) Minde­nütt rögzítsük a la­za padlódeszkákat.
2. Kalapáccsal és széles fejű, éles vésővel itt is, ott is mélyítsünk a desz­kákba álhornyokat, mintha különálló ele­mek csatlakoznának ott egymáshoz. Ezzel amolyan mozaikha­tást keltünk, ami fes­téskor még nagyobb hangsúlyt kap.
3. Festés előtt csi­szoljuk le a pad­lót. Erre tökéletesen megfelel a kézi elekt­romos csiszológép is, csak arra ügyeljünk, hogy mindig a fa erezete irányában haladjunk. Csiszolás után töröljük fel a port a padlóról ned­ves szivaccsal.

Negyedik lépés: Fessük át a teljes felületet erre a célra szolgáló alapo­zó festékkel, és jól dolgozzuk be a fa­anyagba. Csak a tel­jes száradás után kezdjünk hozzá a fe­dőfestéshez

Ötödik  lépés: A tervezett minta szerint kezdjük a festést. Menjünk végig először az első színnel a felületen. Legyünk óvatosak a szélek mentén. Használjunk széles ecsetet a nagyobb felületeken, és vé­kony művészecsetet a széleken vagy a kisebb részleteken.

Hatodik lépés: Fessük fel a má­sodik színt a fe­lület fennmaradó ré­szére, ügyelve a szí­nek találkozására. Az alapozóréteg miatt egy színből elég le­het egy réteg is. Ha emulziós festéket használunk, száradás után három rétegben lakkozzuk le.

Egyedi festett padlólap hálószobába

Festett padló és Protektorral festett fal

A natúr színű, pácolt padló természetes hatású, és jól illik a hasonlóan kezelt bútorokhoz

Padlónkat nemcsak festhetjük, ha­nem csiszolhatjuk, pácolhatjuk és lakkozhatjuk is. Padlócsiszoló gépre mindenképpen szükség van, amit na­pidíj fejében bérelhetünk, szél- és sa­rokcsiszoló géppel együtt.

A padló csiszolása sajnos sok por­ral, piszokkal jár, ezért ajánlatos leszigetelni az ajtókat. Nyissuk ki az ablakot a szobában, ahol dolgozunk, és vegyünk arcvédő maszkot, védőszemüveget és fülvédőt. A padlócsi­szolók általában ugyanazon az alap­elven működnek, de mindig kövessük a használati utasítást.

1. Rögzítsük ala­posan a padló­deszkákat, mielőtt elkezdjük a munkát, és üssük be a szögek fejét szögbeütővel és kalapáccsal. Ha kell, cseréljük újakra a régi szögeket, és vigyázzunk, nehogy megsértsünk valami­lyen kábelt a szöge­lés közben.
2. Először átlósan csiszoljuk végig a szobát, majd fejezzük be a fa erezetének irányában. Munka közben cseréljük a csiszolópapírt egyre finomabbra. A por nagy része a porzsákban gyűlik össze.
3. A nagy padlócsi­szoló géppel nem tudjuk elérni a széleket, ezért a fal mentén lévő része­ken erre a célra al­kalmas szélcsiszo­lóval kell végigmenni. Munka közben keményen fogjuk a gé­pet, mert könnyen ki­ugorhat a kezünkből.
4. A szélcsiszoló géppel sem érünk el a sarkokba ott kisméretű sarok­csiszolót kell használ­nunk, amellyel elvé­gezhetjük a munkát egészen a falak ta­lálkozásáig.
5. A csiszolás be­fejezése után tö­röljük fel az ottmaradt port a padlóról. A nagy részét felsö­pörhetjük, és oldó­szerbe (lakkbenzin­be) mártott ruhával feltörölhetjük. Ezzel többször töröljük át a felületet.
6. Amennyiben viaszt akarunk használni, azt ebben a fázisban kell felken­ni a padlóra. Ha fest­jük a padlót, halad­junk végig egyenként a deszkákon, ahogy a képen is látszik. Mindig legyen ned­ves az ecset, és a fa erezetének irányában haladjunk.
7. Miután a festék réteg megszá­radt, a megfelelő vé­delem érdekében lelakkozhatjuk padlónkat. A vizes alapú lakkok kiváló tulaj­donságúak, és gyors száradásuk lehetővé teszi, hogy egy nap alatt több réteget is felvigyünk.

A munka elkezdése előtt ismerkedjünk meg a varráshoz szük­séges anyagokkal és eszközökkel. Ez a fejezet bemutatja a var­rógép részeit és a lakberendezési textíliák elkészítéséhez szükséges fontosabb anyagokat, valamint azok felhasználását.

A varrógép

A varrógép a legdrágább és elen­gedhetetlen munkaeszközünk lesz a továbbiakban, ezért nagyon fon­tos, hogy ismerjük a különböző funkcióit és megértsük a működé­sét. A különböző varrógépek mű­ködése elvileg azonos, de a spe­ciális szolgáltatásaik között van­nak különbségek. Ilyen például az öltések mérete és a tűbefűzés módja. Mindig olvassuk el a gép­hez járó használati utasítást. A gép legfontosabb funkciói az egyenes, a hátrafelé és a cikkcakköltés. El­engedhetetlen kiegészítők: a var­rótalp egyenes varráshoz, cikcak­kos varráshoz, a cipzárvarró talp és néhány orsó. Az ábrán a varró­gép főbb részeit és funkcióitláthatjuk.

Függönyök, sötétítők

Függönyök és sötétítők készítésé­hez nincs szükség különleges esz­közökre. A munkához legyen mérőszalag, ollók, varrótűk, gombos­tűk és szabókréta, valamint függöny­behúzó szalag, függönyhorgok, té­pőzár, bukrám és cérna.

• Hegyes végű függönyhorog

A horgot áthúzzuk a függöny felső szegélyén (bukrám vagy behúzószalag), ezután beakasztjuk a függönykarikákba vagy a görgőkbe.

• Műanyag függönyhorog

Zsebecskés felső szegélyhez (buk­rám vagy behúzószalag) használ­junk (ceruzás rakás esetén) műanyag horgokat.

• Fém függönyhorog
  

A fémhorgok erősebbek a műanyagnál és szintén használhatók zsebecskés behúzószalaghoz. Ha a függöny kiugrik a horogból, laposfogóval összenyomhatjuk egy kicsit a horgot.

• Sárgaréz függönykarika
  

A függöny hátoldalára varrjuk a karikákat, majd a horgokra akasztjuk.

• Műanyag karikák

A kis műanyag karikákat szintén rá kell varrni a rolóra. Ezeken keresztül vezetjük a roló felhúzózsinórját.

• A rolófelhúzó zsinór 
  

A különböző rolóméretekhez különböző anyagú és vastagságú felhúzózsinórok kaphatók. Ha a zsinórt nem kötjük ki zsinórtartó horoghoz, egy kis lapocskára feltekerve tarthatjuk.

• Varrócérna

Válasszuk ki az anyag színéhez legközelebb álló színű cérnát. Ez inkább sötétebb legyen, mert a világosabb árnyalatú inkább elüt. Az anyag jellegének megfelelő cérnát hasz­náljunk. Ha az például műszálas, a cérna is legyen műszálas. A 100 %-os pamutanyagokhoz a cérna is legyen 100 % pamut, különben mosáskor az anyag és a cérna eltérő mértékben megy össze. Selyemanyagokhoz finom selyemcérna való és a nehéz kárpitok­hoz, illetve a kézi varráshoz használjunk erősebb, kézivarró cérnát. Ezek némelyike alkal­mas varrógéphez is, de ilyenkor a szál feszí­tését át kell állítani. Olvassuk el a varrógép­hez kapott használati utasítást.

• A bukrám

Merevítőként használatos anyag, ame­lyet hozzávarrunk vagy rávasalunk a függöny felső szegélyére, hogy erősebb tartása legyen. Többféle vatsagságú bukrám kapható tekercsben, amelyet bármilyen formára levághtaunk.

• Behúzószalag ceruzás rakáshoz

Többféle szélességű behúzószalag kapható a ceruzás rakáshoz, amelyet a függöny felső szegélyére kell varrni. Behúzásával ceruzaszerű rakás képző­dik az anyagból. Vékonyabb behúzószalaggal (2,5-5 cm) enyhébb redőzést érünk el.

• A behúzószalag egyszerű rakáshoz

Ezzel a szalaggal függönybélést húzhatunk össze, amelyet ugyanazokkal a horgokkal rögzíthetünk a függönyhöz, amelyekkel a függönyt felakasztjuk.

• A tépőzár

Két szalagból áll össze ez a szerkezet, melyek apró körmöcskés és bolyhos szövettel ta­padnak össze a teljes felületükön.

Ülések és párnák

Ülésekhez és párnákhoz sokféle anyagra van szükségünk, például vatelinre, fonott anyagra, habszivacsra. Székülés felújításakor eset­leg nemcsak a kárpitot kell kicserél­nünk, hanem a bélésanyagot és az ülés töltelékanyagát is.

• Habszivacs

Többféle keménységű szivacsot vehetünk; a habszivacs a keményebb fajták közé tar­tozik. A kemény szivacsot vékony rétegben tegyük föl, így kényelmesebb lesz az ülő­felület.

• Műszálas töltőanyag

A szivacs és a kárpit közé tesszük, hogy az ülés kellemesen puha legyen. A kárpitszö­vetet is megvédi az idő előtti elhasználó­dástól, mert megakadályozza, hogy az fo­lyamatosan súrlódjon a szivaccsal. Ez különösen a bársony, és hasonló lágy anyagok­nál fontos.

• Párnatöltőanyag

Sokféle méretű és sűrűségű párnatöltő anyag kapható. A töltőanyag kiválasztásánál az az elsődleges szempont, hogy puha, il­letve kemény párnát szeretnénk-e. A töltő­anyag lehet pehelytoll, műszálas vatta és még sokféle anyag.

• Csomagolópapír

Ideális anyag sablonkészítéshez. Ragasszunk össze több ívet, így a nagyobb mére­tek sem okoznak problémát.

• A cipzár

A rövidebbeket bizonyos méretekben lehet kapni, hosszabbat méterben vehetünk.

• A zsinórszegély

Többféle vastagságú zsinórszegély van. Mindig hosszabbat vegyünk belőle, mint amekkora a párna kerülete, és a felhasz­nálás előtt avassuk be.

• A heveder

A székülés alját olcsón és prak­tikusan elkészíthetjük heveder­ből fonott hálóval. Gumiszala­got is használhatunk, de azt némileg másképp kell alkal­mazni.

A függöny anyagszükségletének kiszámításához tudnunk kell az anyag szélességét és az esetleges minták ismétlődését (egy mintasor magassága, amely végig ismétlődik). Ha egy függönyt több csíkból varrunk össze, akkor a függönyhosszhoz hozzá kell adnunk egy sor minta magas­ságát, hogy a mintát feltétlenül illesz­teni tudjuk.

Mérjük le az ablakot és ellenőrizzük még egyszer. Döntsük el, hogy milyen hosszúságú függönyt szeretnénk (teljes függönyhossz) és hogy mennyire legyen dús redőzésű, amikor teljesen összehúzzuk. Vásárlás után még egyszer ellenőrizzük, hogy elegendő hosszt vettünk-e, mielőtt el­kezdjük a varrást. Szabáskor már nem sokat változtathatunk rajta.

A szükséges méretek:

1.  A függönytartó (karnis) hossza: Ez a méret határozza meg, hogy hányszoro­sát kell vennünk az anyagszélességnek. Ideá­lis esetben a függönyszárnyaknak egyenként le kell fedniük a teljes függönytartó hosszt. Ekkor a két függönyszárny felső része a füg­gönytartó rúd hosszúságának kétszerese. Ha például a rúd hossza 206 cm és a függöny­anyag 137 cm széles, akkor a függönyszár­nyak az anyag szélességének a másfélszere­séből tevődnek össze.
2. Az ablakmélyedés hossza: A függönyrúdnak legalább 15 cm-rel hosszabbnak kell lennie az ablakmélyedésnél az ablak mindkét oldalán ahhoz, hogy a füg­göny elhúzva ne takarja az ablaküveget. Ha függönytartó rudat teszünk fel, a konzolok­nak 15 cm-re kell kiállni a faltól. Futósín alkal­mazásakor a sín végeinek 15 cm-rel kell túlérni az ablakmélyedés szélein. A konzolok távolsága a függönyanyag felhasználás és össztömeg szerint változhat. Hosszabb és nehezebb függönyanyagok használatakor a konzolokat tegyük távolabbra az ablakmé­lyedéstől. A pehelykönnyű, béleletlen függö­nyök kevesebb helyet foglalnak el, mint a nehezebb, béleltek. A feljebb látható ábrán a két összefüggő vonal mutatja az ablakmélyedés hosszát, míg a szaggatott vonal jelöli azt a variálható hosszt, amelyen belül a függönytartó rúd konzoljait, illetve a futósín tartófüleit fel kell rakni.
3. Az ablakmélyedés méretű függöny: Esetenként csak az ablak magasságával megegyező méretű függönyt tervezünk. En­nek az a hátránya, hogy nem tudjuk teljesen elhúzni a függönyt, így a fény nem jut be tel­jes szélességben a szobába. Ha a függöny közvetlenül az ablak előtt van, akkor a futó­sínt az ablakkeretbe is csavarozhatjuk, de csak akkor, ha az fából készült. A műanyag­ból vagy más anyagból készüit ablakkeretre más módon kell rögzíteni a futósínt. A futó­sínt tartófülekkel az ablakmélyedés plafon­részéhez rögzíthetjük. Bizonyos ablakmélyedés konzolok használata esetén nincs szükség végdí­szekre a függönytartó rúdon. Az ablakmélyedés méreteire sötétítőroló készítítésekor is szükségünk van.
4. Teljes hosszúságú függöny: A függöny teljes hosszúsága attól függ, hogy a felső része elfedi-e a függönytartót (karnis), illetve a futósínt vagy nem. Függönytartó esetében a kelme rendszerint a rúd alatt kez­dődik. Ha az ablak alatt fűtőtest van, a függöny az ablak­párkány és a fűtőtest között végződik. Ha nincs akadálya, készítsünk pompás, padlóig érő függönyt. Újabb divat sze­rint még hosszabbra hagyják az anyagot, amelyet látványo­san szétterítenek a padlón.
5. Felfüggesztés alatti függöny: A horog, illetve függönykarika alatt kezdődő függöny mére­te a karika vagy a görgő méretével tér el a teljes hosszúsá­gú függönyétől.
6. A függönynehezék helye: Bélelt függönyök esetében jobb, ha a nehezékeket nem az anyag sarkában helyezzük el, hanem végig az alsó szegély mentén, a függöny- és a bélésanyag találkozásánál.

A tágas, világos szobában az éjszakai sötétítéshez is megfelel a béleletlen függöny

A béleletlen függönyök varrása ol­csó, és egyben jó gyakorlás a bonyolultabb lakástextíliák készítéséhez. Fürdőszobába és konyhába tegyünk mosható függönyt, mert jól viseli a gőzt és a párát. Alkóvba ajánlatos béleletlen függönyt tenni, mert a kevesebb anyagfelhasználás miatt ezt könnyebben félre tudjuk húzni, hogy beengedjük a fényt. A függöny aljánál hagyjunk rá 15 cm-t a visszaszegéshez.

1. Szabjuk ki az anyagot. Ha laza szövésű a kelme, húzzunk ki belőle egy szálat és vágjuk vé­gig az anyagot a ki­húzott szál helyén. Közepes öltéstávol­sággal varrjuk össze az anyagokat a kívánt függönyszárny mé­retére. A széleket vágjuk végig cikcakk­ollóval.
2. Hajtsuk fel az anyag alját 1,25-2 cm-re a fo­nákoldalán és vasal­juk le. Hajtsunk rajta még egyet úgy, hogy 2,5 cm-es duplahaj­tást kapjunk. Vasaljuk le és tűzzük össze gombostűvel a képen látható módon.
3. Szegély varrásá­hoz a varrógép hagyományos varró­talpát és az anyag­nak megfelelő vas­tagságú tűt használ­juk. A 16-os méretű tű megfelel a legtöbb anyaghoz. Közepes öltéstávolsággal varr­juk végig a függöny teljes hosszát mind­két oldalon.
4. Húzzunk vonalat az anyag fonákol­dalán szabókrétával, 2,5 cm-re a tetejétől. Hajtsuk vissza az anyagot a jelölésig és tűzködjük le. He­lyezzük a behúzó-szalagot 5 mm-re a behajtott szélre és tűzzük le. Varrjuk le a behúzószalag két szélét géppel, a sar­kokat 45°-ban hajtsuk össze (borítéksarok).
5. Fektessük a függönyt a színével fölfelé. Mérjük ki a teljes függönyhosszt és jelöljük be gombostűvel. Jelöljük be a dupla visszahajtás méreteit gombostűvel. Ideális esetben az első hajtáshoz 5 cm, a második hajtáshoz pedig 9 cm szükséges.
6. A függöny szép eséséhez varr­junk nehezékeket az alsó szegélybe, közvetlenül az első visszahajtás vonala alá. Ez a varrás elölről nem látszik. Ezután másodszor is felhajt­hatjuk az anyagot.
7. Hajtsuk vissza még egyszer az anyagot. Rög­zítsük először a két szélt és feszítsük ki az anyagot, így job­ban látjuk az anya­gok csatlakozását is és könnyebben le­tűzzük a második felhajtást.
8. Ha varrógépünk tud hátrafelé öl­tést végezni, akkor ezzel varrjuk el a min­tás anyagokat, vagy pedig kézzel. Egyszí­nű anyagokon szeb­ben mutat a rejtett öltéses kézi varrás. Ugyanígy varrjuk le a függöny­szárny széleit.

A kivehető bélés szép esést ad a függönynek, és előnye, hogy külön mosható

A függöny bélelése megnöveli a kelme élettartamát. Még ha nem is éri közvetlen napfény függö­nyünket, idővel akkor is kifakul. To­vábbá a bélelés lágyabb esést ad füg­gönynek, és a hőszigetelésben játszott szerepe sem elhanyagolható. A kivehető függönybélés elkészítése és használata egyszerű. A bélést hor­gokkal akasztjuk a függöny belső ol­dalára, így könnyen le is vehetjük. Használhatók másik függönyhöz is, tehát ha újat veszünk, bélésből nem kell újat varrni. A bélés egyben sötétítő is, és szük­ség esetén a napfényt teljesen kiszűri. Emiatt leginkább gyerekszobában használatos.

1. Szabjuk a bélést olyan méretűre, hogy a kifeszített füg­gönynél kicsit kisebb legyen. A pamut bélésanyagot téphetjük (repesztés) is. Vágjuk be szálirányban és erős, határozott moz­dulattal tépjük végig. Simítsuk ki a széleket.
2. Fordítsuk a visszájára és hajt­suk vissza az alját. Mivel itt nem kell követni a mintát, használjunk szabókrétát és gom­bostűt a jelöléshez. Hagyományos varró­talppal egyenes öl­téssel gépeljük végig az anyag szegélyét.
3. A behúzószalagot illesszük a függöny eldolgozatlan tetejéhez, majd ezt a két réte­get hajtsuk be és tűzzük le. Levarrás előtt hajtsuk be a be-húzószalag végeit is és varrjuk le.
4. Mérjük le a fel­függesztés alatti fügönyméretet, amelyhez a bélést il­lesztjük. A bélés le­gyen 2,5 cm-rel rövi­debb, hogy ne lógjon ki a függöny alól. A dupla visszahajtás­ra hagyjunk 4,5 cm-t, illetve 5 cm-t.
   
5. Az alsó szegélyt géppel is levarr­hatjuk, mivel ezt a függöny eltakarja. Tűzzük végig a füg­göny oldalait köze­pes öltéstávolsággal. Az elején és a végén állítsuk hátrafelé öltés­re a gépet (elvarrás).
6. Vasaljuk ki a bé­lést. Húzzuk meg a laza behúzószalag két zsinórját úgy, hogy a bélés 5 cm-rel legyen rövidebb, mint a függöny, így nem látszik ki.
7. A béléshez ugyanolyan hor­gokat használjunk, mint a függönyhöz. Tűzzük a horgokat a bélés, majd a füg­göny behúzószalagjába. Ha ezzel meg­vagyunk a függönyt a béléssel együtt fel­rakhatjuk a függöny­tartóra (karnis).

Ha függönyanyagunk nem mos­ható gépben, akkor nem na­gyon tudjuk kihasználni a kivehető bélés előnyeit. Ebben az esetben a szegély mentén varrjuk össze a füg­gönyt a bélésanyaggal. A bélést szabjuk kisebbre a függönynél, hogy min­dig takarásban legyen. A függönyt és a bélést is hozzávarrjuk a behúzószalaghoz. Mindkét anyagot kétszer kell visszahajtanunk.

1. A bélésanyagot szabjuk a függöny­nél 10 cm-rel keske­nyebbre és 2,5 cm-rel rövidebbre. Tegyük az anyagokat egymásra úgy, hogy a színükkel érintkezzenek, tűzzük össze az egyik szél mentén, attól 1,25 cm-re. A sarkok pontosan találkozzanak. Varrjuk le az oldalszegélyt a te­tejétől lefelé úgy, hogy az alján maradjon 30 cm a felhajtáshoz.
2. Ismételjük meg ugyanezt a folya­matot a függöny má­sik szélén, vasaljuk le az anyagokat és for­dítsuk ki. A függönyt a tetejénél fogva hajt­suk hosszában félbe úgy, hogy a bélés be­lül legyen.
3. A visszahajtásnál a fügönyanyag kb. 5 cm-rel hosz-szabb, mint a bélés­anyag. Szabókrétával jelöljük be mindkét anyagon a visszahaj­tás helyét.
4. Nyissuk ki az anyagot és gom­bostűvel tűzzük össze a két jelzést (ez a függöny közepe). A bélés tetejétől mér­jünk lefelé 2,5 cm-t és jelöljük be. Hajt­suk vissza az anya­gokat úgy, hogy az anyagok középpont­jai továbbra is egybe­essenek. Az anyag tetejénél a sarkokat hajtsuk be 1,25 cm-rel rézsútosan.
5. Varrjuk a tetejébe a behúzószalagot. Jelöljük be a teljes hosszúságot az anyag színén és varrjuk be a nehezékeket. Az anyag alsó részének a visszahaj­tásakor képezzünk rézsútos sarkokat úgy, hogy az találkozzon az oldalsze­géllyel.
6. Határozzuk meg a bélés hosszú­ságát és jelöljük be alul. A függönynél 2,5 cm-rel legyen rö­videbb. A kétszeres visszahajtás legyen 5 és 6 cm.
7. Rejtett öltéssel varrjuk le a füg­göny letűzött sarkait és hajtsuk fel. A függöny és a bélés sarkainak a találkozásánál tűzzük össze pontosan az anyagokat és rejtett öltéssel varrjuk le a széleket, alul kb. 2,5 cm-re a sarkoktól.
8. Jelöljük be a függönytartó köze­pét. A behúzószalag nyitott oldalán húzzuk meg a zsinórokat olyan erősen, ahogy csak tudjuk (az egye­nesebb redők érde­kében). Mérjük a zsi­nórokra a függönytartó hosszának a felét és itt kössük meg őket. Eresszük el a függönyt és hagyjuk kiugrani a redőket a csomóig.

Sokféle felső szegélyt készíthetünk a függönyön, a legelterjedtebb a ceruzás rakás. A franciapliszé muta­tós, különösen egyszínű anyagon. Ve­hetünk franciapliszé behúzószalagot, de szebbet is csinálhatunk magunknak. A behúzószalag helyett egy 10 cm széles bukrámszalagot vágunk magunknak, ezt illesztjük az anyaghoz. A függönyanyagot minimum a kétszeresére számoljuk, mivel egy ráncolás 12,5 cm-t vesz fel. A ráncok közötti anyagrész is kb. 12,5 cm. A függönyök külső szélei ránccal végződnek, a belsők azért nem, hogy összehúzva egységes képet adjanak.

1. Készítsük elő a függönyt a be­hüzószalag felvarrá­sáig. A függöny fo­nákoldalának a tete­jére varrjuk fel a bukrámszalagot cikcakk­öltéssel.
2. Hajtsuk be a bukrámot és az anya­got, tűzzük le és varr­juk le egyenes ölté­sekkel a cikcakkvonal felett. A függöny szí­nén jelöljük meg sza­bókrétával a ráncok helyét. Tűzzük meg és varrjuk le a vona­lak mentén. Hajtással alakítsuk ki a ráncolást.
3. Alakítsuk ki a redőzetet a dupla anyag mélységében. A ráncolást varrjuk le keresztben ott, ahol a bukrám véget ér. Ezt óvatosan csinál­juk, mert a tű ekkor hat réteg anyagon megy át (vagy tizen­kettőn, ha bélelt). A ráncokat kézzel is levarrhatjuk. Hegyes végű horgokkal rak­juk fel a függönyt.

A függönymegkötők egyszerű kiegé­szítők, mégis szerepük van a füg­gönynél. Tetszetősek és feladatuk sze­rint elhúzva tartják a függönyt, hogy a fény szabadon jusson a szobába. Mér­jük meg az összehúzott függöny kerületét és a bukrámból vágjunk le egy ekkora csíkot. Ezután szabjuk ki a kí­vánt ívet. Ezt sablonként használjuk. A függönymegkötők készülhetnek a függöny anyagából, illetve ahhoz és a szoba színeihez illő anyagból.

1. A bukrámsablon-nal vágjunk ki két darabot a függöny­anyagból, 1,25 cm-t hagyva az alsó és oldalsó szegélyekre, valamint 4 cm-t a te­tejére. A végétől 1 cm-re tűzzük le és varrjuk össze az íves része­ket színükkel össze­fordítva. Vasaljuk le a szegélyt.
2. Helyezzük bele a bukrámot úgy, hogy a ráhagyás alá essen. Hajtsuk az anyag felső részét a bukrámra és tűr­jük be szépen a fe­lesleges anyagot. Tűzzük le.
3. Rejtett öltéssel varrjuk el kézzel a megkötőt, de a tűvel ne szúrjuk át a buk­rámot.
4. Kétszálas cérnával varrjuk kéz­zel a megkötő két végére a két karikát. A falba rögzített kam­pókkal már használhatjuk is a függöny­megkötőt.