Különféle stratégiákhoz kell folyamodnunk, hogy lakásunk, házunk egyes részei energiatakarékosak legyenek.

Hatékony konyha

Konyhánk rengeteg energiát és vizet fogyaszt, s itt keletkezik a legtöbb háztartási hulladék is, így feltétlenül időt kell szánnunk konyhai tevékenységeink elemzésére, majd néhány változtatásra. A források ésszerű kihasználása, az energiatakarékos készülékek alkalmazása, valamint az újrahasznosítás egyaránt előnyös saját magunk, otthonunk és környezetünk számára.

Hűsítő tippek

1. A hűtők és fagyasztók sokat fogyasztanak, így feltétlenül energiatakarékos típust válasszunk! Ne feledjük, hosszú távon megtérül!
2. Ne hagyjuk bekapcsolva az öreg frizsidert is „a biztonság kedvéért”! A régi készülékek többet fogyasztanak, mint az újabb modellek.
3. A hűtőszekrényt hűvös helyre tegyük, távol minden hőt termelő konyhai eszköztől, s ügyeljünk rá, hogy a hátán található hőleadó rács körül legalább 8 cm szabad hely le­gyen! A szellőzés hiánya 15 száza­lékkal csökkenti a hatásfokot.
4. Ne állítsuk a termosztátot túl alacsony hőfokra! Az optimális érték hűtőknél 3—4 °C; fagyasztók­nál -18 °C és -15 °C között van. Minden I °C-os csökkenés 5 száza­lékkal növeli az energiafelhasználást.
5. A hűtőajtót a lehető legritkáb­ban nyissuk ki! Minden nyitva felejtett perc után 3 percig kell dol­goznia a gépnek, hogy újra lehűljön.
6. Tartsuk legalább kétharmadig te­le a hűtőszekrényt! Az étel job­ban megtartja a hideget, mint a leve­gő, így az üres hűtő többet fogyaszt.
7. Rendszeresen ellenőrizzük, meg­felelőek-e a tömítések! Csukjuk rá a hűtőajtót egy papírra: ha a la­pot könnyen ki tudjuk húzni, a tömí­tés nem elég jó. Húzzuk meg az ajtó csuklóit, vagy cseréljük ki a tömíté­seket! (Ez a módszer a sütő ajtajá­nak ellenőrzésére is alkalmas.)
8. Ha a fagyasztó nem ön leolvasz­tó típusú, olvasszuk le nagyjából háromhavonta! Soha ne hagyjuk, hogy 5 mm-nél vastagabb jégréteg gyűljön össze a belsejében!
9. Évente egyszer tisztítsuk meg a készülék hátulján található hő­leadó rácsot!
10. Ha hosszú időre elutazunk, ürítsük ki a hűtőszekrényt, kapcsoljuk ki, és hagyjuk nyitva az ajtaját!

Tűzhelytanácsok

A főzőeszközöket nem minősítik energiatakarékosság szerint, ezért a környezettudatos döntéshez más szempontokat kell figyelem­be vennünk.

• Hacsak lehetséges, gázzal főzzünk, és ne árammal – ez főként a főző­lapokra nézve érvényes! A gázzal működő főzőlapok használata fele­annyiba kerül, mint az elektromos típusoké, és feleannyi üvegházhatású gáz kibocsátásával jár.
• Ne vásároljunk a szükségesnél nagyobb tűzhelyet! Minél nagyobb a sütő, annál több energiát fogyaszt.
• A tűzhelyen különböző méretű főzőlapok legyenek, mert ez is segít a fogyasztás ésszerűsítésében!
• Ha elektromos főzőlapú tűzhelyet veszünk, ne feledjük, hogy a fűtőte­kercses modellek olcsóbbak, mint a tömör- vagy kerámialaposak!
• Az elektromos főzőlapok közül az indukciós elven működők akár 30 százalékkal is hatékonyabbak lehetnek a hagyományos, fűtőszálas típusoknál. Az indukciós főzőlap egy kapcsolót és egy indukciós teker­cset tartalmaz. Ha edényt teszünk a lapra, mágneses tér keletkezik, aminek hatására az edény felforró­sodik (de a főzőlap nem). Kevés energia vész kárba, és a hőmérsék­let szabályozása is pontos.
• FŐZZÜNK TAKARÉKOSAN! A kisebb főzési feladatokhoz és az étel melegítéshez használjunk mikrohullámú sütőt! Ez kevesebb energiát fogyaszt, mint a főzőlap, és használata sokkal kevesebb üvegház­hatású gáz kibocsátásával jár.
• Vásároljunk kuktát! A hagyomá­nyos főzőlapon a kuktában harmad­annyi idő alatt fő meg az étel, így harmadannyi energia kell a főzéshez.

Kevesebb vízzel

Háztartási vízfogyasztásunk 8 szá­zalékát használjuk el a konyhában. Hogyan takarékoskodhatunk?

• Kézi mosogatáskor az öblítést a hideg vízzel megtöltött második mosogatótálban vagy külön edény­ben végezzük, ne folyó vízzel!
• A zöldségeket és a gyümölcsöket ne a csap alatt, hanem vízzel meg­töltött mosogatóban vagy egy tál­ban mossuk meg! A vizet ezután       a pázsit vagy a növények öntözésére is felhasználhatjuk.
• A fagyasztott ételeket ne a csap alatt, hanem a hűtőszekrényben olvasszuk ki!

A mosogatógép kiválasztása és használata

A konyha egyik fő víz- és ener­giafogyasztója az automata moso­gatógép. E berendezések azonban igen hatékonyak lehetnek, ha a megfelelő modellt választjuk, és okosan használjuk.

• Olyan mosogatógépet vegyünk, amelynek az energiatakarékossági besorolása magas, vízfogyasztása pedig alacsony!
• Figyeljünk oda arra, hogy a gép­nek legyen egy „gazdaságos” prog­ramja is! Amikor lehet, ezzel a beál­lítással mosogassunk!

• Keressünk olyan készüléket, amelynél féltöltetes mosogatás is beállítható! Vannak olyan modellek is, amelyeknek a két fiókja külön-külön is használható. A féltöltetes programmal mosogatásonként több mint 9 liter vizet takaríthatunk meg.
• Érdemes olyan típust vásárolni, amely hideg vízzel is működik, vagyis felmelegíti magának a vizet, s ehhez általában kevesebb energiát használ el, mint egy hagyományos vízmelegí­tő. Emellett olyan programot hasz­náljunk, amely hidegen öblít (már ha van ilyen)!

• Ha a mosogatógép meleg vízzel üzemel, és lehetőségünk van éjsza­kai melegvíz használatára, éljünk ve­le: így kevesebbe kerül a mosogatás!
• Mosogatógép vásárlásakor olyan modellt válasszunk, amely engedi a szabad levegős szárítást! Ha a be­rendezésnek van meleg levegős szá­rító funkciója, kapcsoljuk ki azt, és hagyjuk, hogy az edények a levegőn száradjanak meg! Ez 10 százalékos energiamegtakarítást tesz lehetővé.
• A mosogatógépet csak teljesen megtöltve kapcsoljuk be!
• A gépbe helyezés előtti folyó vi­zes öblítés megduplázhatja a moso­gatás vízfogyasztását – egyszerűbb, ha a maradékokat a szemetesbe ka­parjuk. A korszerű mosogatógépek általában képesek kiszűrni a többit.
• A hatékony működés érdekében pontosan tartsuk be a gyártónak a gép megtöltésére és a programvá­lasztásra vonatkozó utasításait!
• Az optimális működés érdekében rendszeresen tisztítsuk a szűrőt!
• Számos mosogatópor és -tabletta tartalmaz környezetszennyező vegy­szereket, ezért lehetőleg környezet­barát készítményeket használjunk!

Ne pazaroljunk!

Minél kevesebb élelmiszer-csoma­golást vigyünk haza! A zöldséget és a gyümölcsöt kimérve vásároljuk, s a reklámzacskó helyett inkább a saját kosarunkban vagy szatyrunkban szállítsuk haza.

• Amennyire lehetséges, használjuk újra a csomagolást! A kimosott üve­geket és műanyag palackokat még jó néhány alkalommal felhasználhatjuk. Igyekezzünk a hulladék minél na­gyobb hányadát újrahasználni vagy újrahasznosítani, de eközben vegyük figyelembe a helyi önkormányzat út­mutatásait is!
• Ne dobjunk élelmiszer-maradékot a lefolyóba vagy a WC-be! (Sokkal jobb, ha a kerti komposzthalomra kerül.)
• Tegyünk szűrőt a mosogató lefo­lyójába, hogy felfogja az ételmaradé­kot, amelyet azután adjunk a kom­poszthoz!
• Lehetőleg ne használjunk „kony­hamalacot” (a mosogatóba épített hulladékaprítót), mivel az több vizet igényel, ráadásul az ételmaradékot a szennyvízhálózatba juttatja.

A víztakarékos fürdőszoba

A fürdőszobában használjuk el a legtöbb vizet, ugyanakkor itt tehetünk a legtöbbet ezen értékes forrás megóvásáért is. Egy víztakarékos zuhanyrózsa felszerelése minden más változtatásnál nagyobb mértékben csökkenti vízfogyasztásunkat – de ne érjük be ennyivel! Még sok mást is tehetünk azért, hogy a vízszámlánk alacsonyabb legyen.

Ne itassuk a csatornát!

• Szereljünk fel víztakarékos zu­hanyrózsát: ez percenként legalább 9 literrel csökkenti a vízfogyasztást. Az is jó megoldás, ha szakemberrel áramlásszűkítőt szereltetünk fel, amely szintén korlátozza a zuhany­ból kifolyó víz mennyiségét.
• Tusoljunk röviden, hiszen ilyenkor percenként 23 liter vizet is elhasz­nálhatunk.
• Miközben arra várunk, hogy a meleg víz elérjen a zuhanyig, a hideg vizet fogjuk fel egy vödörbe! Ezt ké­sőbb a szobanövények öntözésére használhatjuk. Legyen kéznél egy vízgyűjtő edény a mosdónál is!
• A fürdés általában több vizet fo­gyaszt a zuhanyozásnál, ezért csak néha engedjük meg magunknak ezt a kényeztetést! Ne töltsük túl a ká­dat: csak annyi víz legyen benne, hogy éppen ellepje a testünket!
• Miközben feltöltjük a kádat, ellen­őrizzük a víz hőmérsékletét, nehogy túl forró legyen, hogy később aztán sok hideg víz hozzáadásával kelljen lehűteni!
• Nézzük meg, hogy a kád dugója nem ereszt-e! Tegyünk fémből ké­szült szűrőt a lefolyóba, hogy a haj és az egyéb szilárd anyagok ne okozhassanak dugulást a csövekben!
• Gondoljuk meg, nem lenne-e érdemes a kád, a mosdó és a zuha­nyozó szürke szennyvizének gyűjté­sére rendszert telepíteni! Az ily módon nyert vizet locsoláshoz, WC-öblítéshez, sőt akár mosáshoz is felhasználhatjuk.

A mosdónál

• Szereljünk fel víztakarékos csap­telepeket, amelyek akár 50 százalék­kal is csökkenthetik az átfolyó víz mennyiségét, s évente akár 5000 li­terrel is visszafogják a fogyasztást! Az is jó megoldás, ha utólag felerő­síthető szerkezetet szerelünk a már meglévő csapokra.
• Érdemes átállni az egykaros keverőcsapok használatára, mivel ezekkel gyorsabban beállíthatjuk a megfelelő vízhőmérsékletet.
• Amikor kinyitjuk a csapot, ne ál­lítsunk be teljes erejű vízsugarat -ilyenkor a víz 90 százaléka is kárba vész! Csak a szükségleteinknek megfelelő mennyiséget használjunk!
• Fogmosás közben ne hagyjuk foly­ni a vizet! A mosdónál egy perc alatt akár 17 liter víz is elfolyhat.
• Borotválkozáskor töltsünk meg egy poharat vízzel, és abban mossuk ki a borotvát, ahelyett, hogy folyó­vizet használnánk erre a célra!

Szerelvények és kiegészítők

• Válasszunk kerámia mosdókagy­lót, WC-t, s az egyéb fürdőszobai eszközeink, mint a szappantartó, a szennyesláda lehetőleg természetes anyagokból készüljenek (fa, kő, bam­busz)! Ha lehet, kerüljük a műanya­gokat, például a PVC zuhanyfüggö­nyöket, mivel ezek nem megújuló alapanyagból, kőolajból készülnek.
• Az elkopott törülközőket érde­mes környezetbarát, klórtartalmú fehérítők nélkül készült anyagokból, például kendervászonból vagy biopamutból készülttel helyettesíteni. Ezek csak szakkereskedésekben kaphatók. Ha mégis hagyományos pamuttörülközőt veszünk, ügyeljünk rá, hogy jó minőségű legyen, és so­káig tartson!
• Ne vásároljunk szinte­tikus szivacsot, amely szintén nem megújuló kőolajból készül! Kerüljük az eldobható termékeket, pl. az eldobható borotvát, mivel ezek növelik a hulladék mennyiségét!
• Használjunk tiszta vagy növényi eredetű, mesterséges adalékokat nem tartalmazó szappanokat és tus­fürdőket, különösen akkor, ha fel­használjuk a szürke szennyvizet!
• A lehető legritkábban kapcsoljuk be a páraelszívót! Meleg napokon inkább nyissuk ki az ablakot!
• Ha nincs nyitható ablakunk, vegyük fontolóra egy szellőzővel ellátott tetőablak beépítését!

WC-iskola

• Új WC vásárlása­kor olyan modellt válasszunk, amely víztakarékos!
• Szereljünk fel két lépcsőben öblítő, víz­takarékos WC-tartályt, s használjuk a kisöblítés funkciót! Ezzel öblítésen­ként 8 liter vizet spórolunk.
• Felszerelhetünk a szerelvénybol­tokban kapható öblítésszabályozót (vagy tartályátalakítót) is. Ezek lehe­tővé teszik az öblítővíz mennyiségé­nek szabályozását: a víz csak addig folyik, amíg nyomva tartjuk a gom­bot. Ezzel évente akár 5000 liter vizet is megtakaríthatunk.
• Ha a WC-tartályunk nem ad le­hetőséget kettős öblítésre, akkor is alkalmazhatunk házilagos öblítéssza­bályozót: töltsünk meg vízzel egy nagy műanyag palackot, és tegyük a tartályba úgy, hogy ne akadályozza az öblítőszerkezetet! A palack mé­rete határozza meg a megtakarítás mértékét – egy 1,5 literes palackkal öblítésenként 1,5 literrel kevesebb víz fogy el.
• Mindig olyan WC-papírt vegyünk, amely „újrapapírból” készül, s kerül­jük a mesterségesen fehérített, illa­tosított vagy színezett termékeket!
• Használjunk biológiai úton lebom­ló WC-tisztítót vagy bóraxot és ecetet! Az antibakteriális tisztító­szerek jó része azokat a baktériu­mokat is elpusztítja, amelyekre a szennyvíz lebontásához szükség van.

A komposztáló WC-hez nem kell víz, és karbantartási igénye is minimális. A bele kerülő anyagok egy nagy, padló alatti tartályba jutnak, s onnan egy lejtőn lassan csúsznak lefelé. Mire elérik a tartály alját – ahonnan egy ajtón keresztül eltávolíthatók -, kiváló minőségű szerves trágyává alakulnak át.

Életünknek nagyjából az egyharmadát töltjük a hálószobában, ezért érdemes azt a lehető legegészségesebbé tenni. A minőségi ágy és ágynemű ugyan többe kerül, ám növeli kényelemérzetünket, és hozzájárul a jó egészséghez. Hosszú távon pedig mindenképpen kifizetődik, mivel a jó minőségű áru tovább tart.

Milyen ágyat válasszunk?

A ma kapható ágyak jó része és szinte valamennyi matrac tartalmaz szintetikus anyagot. Ezek nem megújuló kőolajból készülnek, és olyan illékony szerves vegyületeket (angol rövidítéssel: VOC) is tartalmazhatnak, amelyek egészségre ártalmas gőzöket bocsáthatnak ki, ráadásul csak ritkán hasznosíthatók újra.

Ha új ágyat veszünk, válasszunk természetes anyagból – fából – készített darabot! Ügyeljünk arra is, hogy a felületkezelő anyag ártalmatlan, biológiailag lebomló szer legyen! Kerüljük a fatartalmú kompozit anyagokból, pl. bútorlapból készített ágykereteket, mivel ezekhez gyakran VOC-tartalmú ragasztót használnak.

Matrac vásárlásakor természetes, biológiailag lebomló anyagból: pamutból, gyapjúból, természetes gumiból (latex, amelyet ökológiai termesztésű kaucsukfából csapolnak) készült típust keressünk! Nézzünk utána a választéknak az interneten, s a döntés előtt keressünk fel néhány biomatracot árusító szaküzletet is!

Ha hajlandóak vagyunk hosszú távra vásárolni (némileg drágábban), érdemes tiszta gumi- (latex-) matracot venni. Ez az anyag könnyű, jól megtartja a testünket, emellett kevésbé tudnak beleköltözni a poratkák, természetes antibakteriális hatása van, és ellenáll a nedvességnek. Nézzünk utána a gyártónál, hogy valóban nem adtak-e hozzá mesterséges anyagokat a gyártás során!

A pamut- és gyapjú matracok általában viszonylag olcsók, kényelmesek, tartósak és jól szellőznek; a gyapjú ezenfelül kiváló hőmérséklet szabályozó tulajdonságokkal is bír. Az ilyen matracokat azonban, bár súlyosak, s nehézkes a mozgatásuk, rendszeresen ki kell szellőztetni a napon, hogy ne tömörödjenek össze (és ne gyűjtsenek magukba sok nedvességet, valamint poratkát).

Nézzünk utána a gyártónál, hogy valóban nem adtak-e hozzá mesterséges anyagokat a gyártás során! Jó minőségű rugós matracok sok helyen kaphatók elfogadható áron. Jól alátámasztják a hátat, és 10 évnél is hosszabb élettartamúak lehetnek. Ne feledjük azonban, hogy az efféle matracok többsége mesterséges anyagokat is tartalmaz, elsősorban poliuretánhabot, amelyekből vegyi gőzök szabadulhatnak fel! Ha mesterséges anyagú matracot veszünk, lépjünk kapcsolatba a gyártóval, és érdeklődjünk, nem használtak-e az előállítás során potenciálisan ártalmas vegyszereket, például tűzgátló szereket. Egyes cégek önként alkalmazkodnak a vegyi anyagok kibocsátására vonatkozó európai szabványokhoz, de Magyarországon nincsenek olyan gyártási vagy jelölési szabványok, amelyekkel meg lehetne különböztetni az alacsony VOC-tartalmú termékeket.

Nyugodt alvás

• A hálószobába minél kevesebb bútort tegyünk, hogy könnyű legyen tisztán tartani és portalanítani!
• A bútorok fenntartható forrásból származó faanyagból készüljenek, a lakkok és festékek biológiailag lebomlók legyenek!
• Naponta szellőztessük a hálót!
• Minden reggel húzzuk félre a ta­karót, és szellőztessük néhány órán át a lepedőt! Így elpárolog a veríték, és a poratkáktól is megszabadulunk.
• A lepedő cseréjekor hagyjuk, hogy a matrac is hadd szellőzzön egy kicsit! Ha ki porszívózzuk, és hí­gított eukaliptuszolajat permetezünk rá, minimálisra csökkenthetjük a poratkák számát, i Időnként napoztassuk 3 órán át az ágyneműt, így megszabadulhatunk a poratkáktól, a penésztől és az egyéb gombáktól.
• Ha a por vagy a poratkák továbbra is gondot okoznak, vigyük ki a hálószobából a szőnyegeket, a vastag függönyöket és a díszpárnákat! Esetleg a ruháinkat is érdemes másik szobában tartani. Minél kevesebb elektromos berendezés legyen a hálóban, hogy alvás közben minél kisebb elektromos térnek legyünk kitéve. Az ágy legyen távol az áramforrásoktól.

Zöldebb ágynemű

• Vásároljunk megújuló forrásból származó, természetes alapanyagú ágyneműt!
• A paplan helyett egy gyapjútakaró is elég. A vastag paplan alatt gyakran túlságosan melegünk van, s ez csak zavar az alvásban. A gyapjú különö­sen hatékonyan tartja vissza a hőt.
• Ha paplant veszünk, csak termé­szetes anyaggal – gyapjúval, pamuttal vagy tollal – töltöttet válasszunk, ne műszálast!
• Párnáink is természetes anyagok­ból készüljenek: tollból, pamutból, gyapjúból vagy gumiból!
• Tegyünk természetes rostokból (pamut, gyapjú) készült védőhuzatot a matracra! Ez felszívja a verítéket, megvéd a poratkáktól, és a régi matracot is kényelmesebbé teszi.

A lakószoba nem mindig a legegészségesebb helyiség. Általában hosszú időt töltünk el itt, miközben gyakran be van kapcsolva a hősugárzó vagy a televízió, s eközben beszívjuk a bútorok által kibocsátott gőzöket. A szoba szellőztetése és a természetes anyagok használata védi egészségünket, sőt a pénztárcánkat is kíméli.

Természetes kényelem

Lehetőleg ne vigyünk az otthonunkba műanyagot tartalmazó bú-tort és szerelvényt! Ezek egyrészt nem megújuló nyersanyagból – kő-olajból – származnak, másrészt gyakran tartalmaznak illékony szerves vegyületeket (VOC), amelyek egészségre ártalmas gőzöket bocsáthatnak ki.

Ha hosszú ideje ugyanazokkal a bútorokkal élünk együtt, valószínű, hogy a vegyileg kezelt szövetek és a mesterséges bevonatok már minden káros anyagot kibocsátottak magukból. Amikor azonban legközelebb ki kell cserélnünk valamit, vásároljunk természetes anyagokból készült, vegyszermentes terméket! Gondoljuk meg, szükségünk van-e a szőnyegekre – különösen akkor, ha családunkban van olyan, aki asztmás vagy allergiás -, mivel ezek magukba gyűjtik a szennyező anyagokat, és élőhelyül szolgálnak a poratkáknak. Az új műszálas szőnyegek, valamint egyes természetes alap-anyagú, de tűzgátló szerekkel kezelt szőnyegek emellett nagy valószínűséggel VOC-ket is tartalmaznak. # Ha mégis szőnyeget vásárolunk, ragaszkodjunk a természetes rostokhoz; a gyapjú jó választás, ráadásul természetesen tűzálló is, tehát rendszerint nem kezelik vegyszerrel.

Engedjünk be minél több fényt a lakószobába: melegít és derűsebbé teszi. A napfény emellett segít a poratkák elleni küzdelemben is.

Ma már a legtöbb lakásban van számítógép, és sokunknak van otthoni irodája is. Már egy egyszerű rendszernek is jelentős fogyasztása lehet, emellett a környezetszennyezést is fokozhatja. Vizsgáljuk meg alaposan a munkahelyünket és szokásainkat, hogy mindent megteszünk-e önmagunk és környezetünk védelméért!

Irodatervezés

A munkahelyen legyen rend, hogy könnyű legyen portalanítani!

• Ügyeljünk rá, hogy a helyiség jól szellőzzön, mivel az irodai berendezések jelentős mennyiségű hőt és ártalmas gőzt bocsátanak ki. i Lehetőleg ne vegyünk fatartalmú kompozit anyagokból készült iroda-bútorokat, mivel ezek nagy mennyiségű illékony szerves vegyületet (VOC-t) bocsátanak ki. « Az anyagok újrahasznosítása és a vegyszergőzök mennyiségének csökkentése érdekében érdemes használt irodabútort vásárolni.
• Használjuk ki minél jobban a természetes fényt! Lehet, hogy a monitort a tükröződés elkerülése érdekében árnyékban kell tartani, de helyezzünk el egy másik íróasztalt az ablak közelében, hogy természetes megvilágításnál olvashassunk!
• A világításhoz használjunk energiatakarékos kompakt fénycsöveket!

Berendezés

• Energiatakarékos készüléket vásároljunk, lehetőleg olyat, amely viseli az Energy Star vagy az Energy Choice jelzést!
• Keressük a környezetbarát üzletpolitikát folytató gyártókat!
• Olyan számítógépet vegyünk, melyet könnyen továbbfejleszthetünk!
• Érdemes laptopot vásárolni, mivel az asztali számítógéphez képest akár 90 százalékkal kevesebbet fogyaszt.

Takarékos számítógépek

• Használjuk ki a berendezés kínál­ta energiatakarékos funkciókat!
• A lehető legrövidebb várakozási idővel állítsuk be az „alvó” üzem­módba kapcsolás funkcióját!
• Használaton kívül a főkapcsolóval (vagy a hálózati csatlakozó kihúzásá­val) kapcsoljuk ki a készülékeket! (Csak az Energy Star termékek ma­radjanak állandóan bekapcsolva!)
• Ne használjunk képernyővédőt! Az LCD-kijelzőn felesleges, és nem csökkenti az energiafelhasználást.
• Állítsunk be inkább „alvó” üzemmó­dot, vagy kapcsoljuk ki a gépet!
• Ha számítógépünknek nincs ener­giatakarékos üzemmódja, használa­ton kívül kapcsoljuk ki a monitort, mivel az az áramfogyasztásnak akár 80 százalékáért is felelős lehet.

Fogyóeszközök

• Használjunk „újrahasznosítható” anyagból készült dossziét!
• Vegyünk újratölthető tollat és ceruzát!
• Vásároljunk újrapapírból készült irodai és csomagolópapírt!
• Kerüljük a klórral fehérített pa­pírt: keressük a „klórmentes” vagy „oxigénnel fehérített” címkéket!
• Nyomtatáskor válasszuk a „draft” (vázlat) vagy „rough” (durva) minő­séget, így kevesebb tinta fogy.
• Olyan gyártók termékeit használ­juk, amelyek környezetbarát forrás­ból szerzik be anyagaikat, és újra­hasznosítanak!

E-hulladék

Évente rengeteg irodai berendezést dobnak ki – ez az ún. e-hulladék -, amelyek veszélyes mérgező anyago­kat tartalmaznak. A megoldás az új­rahasznosítás.

• Próbáljuk újrahasználni a számító­gépes perifériákat és alkatrészeket!
• Ajándékozzuk régi számítógépün­ket egy jótékonysági szervezetnek vagy egy ismerősünknek!
• Tudjuk meg, hogy számítógépünk gyártója újrahasznosítja-e a feles­legessé vált készüléket!
• Magyarországon az elektronikai cikkeket árusító üzletek kötelesek ártalmatlanításra átvenni elektroni­kai hulladékainkat.
• Hasznosítsuk újra vagy töltessük újra a nyomtató patront!

Ha a terület természetes adottságaiból indulunk ki, új otthonunkat nemcsak kényelmessé tehetjük, hanem a hatékony megoldások révén fenntartása is olcsóbb lesz. A környezetbarát építkezés kulcsa a fekvés. A házunkat úgy tájoljuk hogy egyaránt kihasználhassuk a melengető napsütést és a hűsítő szellőt!

Okos kezdés

Mielőtt hozzáfognánk a tervezés­hez, feltétlenül gondoljuk át, mit is szeretnénk, és kérjünk tanácsot a megfelelő szakemberektől!

• Olvassunk minél többet a környe­zetbarát épületekről: igen sok könyv és honlap foglalkozik a kérdéssel.
• Tájékozódjunk a helyi önkormány­zatnál az építési szabályzatról! Derítsük ki, kapunk-e visszatérítést, ha környezetbarát otthont építünk!
• Állítsunk össze részletes kívánság­listát új házunk jellemzőiről! Szá­moljuk ki, hány hálóra lesz szükség, gondolkozzunk el a tárolóhelyeken! Ne tervezzünk a szükségesnél na­gyobb házat – 10 négyzetméter ára egy új autóéval vetekszik!
• Keressünk környezetbarát építke­zésben jártas építészt!
• Miután elkészültek a tervek, kér­jünk árajánlatot legalább három olyan építési vállalkozótól, akiket megbízhatónak tartunk!
• Látogassunk el néhány olyan ház­ba, amelyet a kiszemelt vállalkozók építettek vagy terveztek! Vizsgáljuk meg, mennyire váltak be a tervek, és mennyire időtálló az épület kivitele­zése! Ha lehet, beszéljünk a tulajdo­nosokkal is!
• Járjunk utána, hogy az építész vagy vállalkozó korábbi munkái so­rán mennyire volt sikeres a költség­becslésben, az anyagok újrahasznosí­tásában, az építési terület rendben tartásában és a hulladékkezelésben!
• Ügyeljünk rá, hogy minden részle­tet alaposan átgondoljunk és meg­beszéljünk még a munka megkezdé­se előtt – utólag sokkal nehezebb változtatni!

Telekválasztás

Amikor telket keresünk, vegyük figyelembe, milyen messze van a munkahelyünktől és az üzletektől! Ha ezek közel vannak, kevesebbet költünk majd közlekedésre. Ha vi­szont otthon is dolgozhatunk, akkor inkább a csendesebb, kevésbé szennyezett vidéki környezet az előnyös.

Vizsgáljuk meg a telek fekvését és domborzati viszonyait! Lejtőn fek­szik? Ha igen, olyan tervet készíttes­sünk, amely nem igényel jelentős földmunkát, az ugyanis általában drá­ga, kárt tehet a természetes élőhe­lyekben, fokozhatja az eróziót, és tönkreteheti az esővíz elvezetésé­nek természetes útvonalait.

Vizsgáljuk meg a helyi éghajlati viszonyokat és a telek tájolását! Sok napot kap? A napfény a ház melegen tartásában elsődleges fontosságú. Merről fúj az uralkodó szél? Van-e lehetőség annak eltérítésére, illetve hasznosítására?

Nézzük meg a szomszédos épüle­teket! Mennyire vannak közel? Nem fogják-e eltakarni a napot? És a mi házunk vajon nem veszi-e el a fényt előlük?

Passzív tervezés

A passzív tervezés igyekszik a le­hető legjobban kihasználni a te­lek természeti adottságait. A nap­fény adja a természetes, ingyenes fűtést, a szellő a hűtést, a növény­zet pedig árnyékol.

A természetes fűtőhatás maximá­lis kihasználása érdekében a ház dél felé nézzen, és kelet-nyugati irány­ban húzódjon! A legtöbbet használt helyiségek kerüljenek délre, nagy ablakok engedjenek be minél több fényt!

A megfelelő mértékű árnyékolást az eresz szélességével vagy napvédő ponyvákkal állíthatjuk be. Szereljünk fel állítható napvédőt, hogy nyár kö­zepén az ablakok árnyékban legye­nek, de télen besüthessen a nap!

Mérsékelt övi területeken csak a szükséges nagyságú ablakokat ter­vezzük a keleti és nyugati falra, és ügyeljünk a kellő árnyékolásra is (főleg a nyugati oldalon) – az itt ki­alakított tárolóhelyiségek segítenek a hőmérséklet kiegyenlítésében.

A házat úgy tervezzük meg, hogy kihasználja az uralkodó szeleket! Meleg vidéken tegyük lehetővé, hogy a hűsítő szél átjárja a lakást! Ha hűvös helyen építkezünk, a házat úgy tájoljuk, hogy védve legyen az uralkodó hideg szelektől, vagy ültes­sünk fákat a szél útjába!

Használjunk árnyékoló növénye­ket! A lombhullató fák nyáron ár­nyat adnak, télen pedig átengedik a napfényt; az örökzöldek árnyékára viszont egész évben számíthatunk. A délre néző ablakok alá telepítsünk füvet és más alacsony termetű nö­vényt, hogy kevesebb visszavert hő és fény jusson a szobákba!

Válasszunk megfelelő építőanya­gokat! A nagy sűrűségű anyagoknak (tégla, beton) nagy a hőtehetetlenségük, vagyis a nappal magukba szí­vott hőt éjjel adják ki, ezért inkább a hűvösebb területekre ajánlhatók.

[table id=37 /]

Ha új házat építünk, lehetőségünk van a helyiségek energeti­kailag hatékony és kényelmes elrendezésére. Módunk van olyan pénz- és energiakímélő megoldásokra is, amelyek utólagos kialakítása már igen költséges és bonyolult feladat lenne.

A jó terv

A vizes helyiségeket – a WC-t, a fürdőszobát, a konyhát és a mosó­konyhát – egymás közelében helyez­zük el, hogy a lehető legrövidebb vízvezetékcsőre legyen szükség! Mi­nél hosszabb a cső, annál több me­leg víz fog kihűlni benne, s annál na­gyobb utat kell megtennie – tehát annál több energia megy kárba.

Egymás mellé tervezzük azokat a helyiségeket, amelyeket egyszerre kell majd fűtenünk vagy hűtenünk. Hűvös területeken ne építsünk túl nagy tereket, mert ezeket nehéz kifűteni. Ha a szobák közt ajtók van­nak, akkor külön-külön is fűthetjük őket. A belső tér magassága legyen kisebb 2,7 méternél, különben ne­hezen és drágán fűthető ki.

Az építésszel együttműködve gon­doskodjunk a tér hatékony kihasz­nálásáról; a folyosók és közlekedők a lehető legkisebbek legyenek, mivel ezek végső soron holt terek.

Hideg területeken építsünk külső helyiségeket, verandát és mosó­konyhát: ezek légzsilipként tartják távol a hideg levegőt a ház fő részei­től. A meleg vidékeken pedig hoz­zunk létre árnyas külső lakótereket!

Biztosan megtérülő befektetés

Gondoskodjunk a ház megfelelő szigeteléséről! A szigetelés rendkívül hatékonyan véd a hőveszteség és a hőbeáramlás ellen. Építkezéskor könnyű elvégezni a megfelelő szigetelést, utólag azonban már sokkal nehezebb azt beépíteni .

Ha központi fűtés telepítésén gondolkozunk, érdemes a padlófűtést választani, amelynek csöveiben napkollektorok (és rásegítő gázkazán) által melegített víz kering. Ez gazdaságos és környezetbarát meg-oldás. (Az elektromos padlófűtés ugyanakkor nagy mennyiségű üveg-házhatású gáz kibocsátásával jár.)

A vízmelegítéshez válasszunk napkollektort vagy elektromos hőszivattyús rendszert! Ezek a leghatékonyabbak, és ha mérsékelten magas vételárukat be tudjuk építeni a költségekbe, hosszú távon jelentős megtakarítást érhetünk el.

Érdemes napelemeket telepíteni, és azokat az elektromos hálózatra kapcsolni. A magas beszerzési költséget némileg ellensúlyozzák az igényelhető visszatérítések, emellett a napelemek – más energiatakarékos lépésekkel együtt – az energiaár-emelésekkel szemben is jelentős védelmet nyújtanak. A megtermelt áram feleslege (például Ausztráliában) visszatáplálható a hálózatba, így akár teljesen meg is szabadulhatunk a villanyszámlától. A rendszer ráadásul a ház értékét is növeli.

Alakítsunk ki esővízgyűjtő tartályt, hogy onnan fedezhessük a kerti locsolás vízigényét!

Érdeklődjünk a vízvezeték-szerelőnél arról, van-e lehetőség olyan terelő beépítésére, amely a fürdő-kád, a tusoló vagy a mosógép „szürke” szennyvizét a kerti öntözőrendszerbe vezeti. A szürke szennyvíz akár WC-öblítésre és ruhamosásra is alkalmas lehet.

Ügyeljünk rá, hogy víztakarékos csapokat és két lépcsőben öblítő WC-tartályokat válasszunk! Egyes területeken az új házakba már csak ilyen szerelvények építhetők be.

A jó ablak

A legtöbb hő az ablakokon át áramlik be és ott is távozik, ezért helyes kialakításuk igen fontos.

A ház fekvésének és a terület ég-hajlatának megfelelő méretű ablakokat válasszunk! A nagy, délre néző ablakok maximálisra növelik a nap természetes fűtő hatását, az északi oldalon ugyanakkor jelentős hőveszteséget okozhatnak.

A fa ablakkeret szép, jól szigetel, és ha a faanyag megújuló forrásból, természet közeli erdőgazdálkodásból származik, környezetbarát is. Ugyanakkor számolnunk kell azzal, hogy beszerzése – különösen az egyedi daraboké – költséges. Emellett rendszeres karbantartást igényel. Légszigetelése is gondot okozhat, mivel a hőmérséklet függvényében hol tágul, hol összehúzódik.

A PVC ablakkeretek tartósak, kevés gondozást igényelnek, és jól szigetelnek, viszont alapanyaguk nem megújuló forrásból származik, és a gyártásuk is környezetszennyező.

Az alumínium ablakkeretek könnyűek és tartósak. Mivel azonban jól vezetik a hőt, a napon felforrósodhatnak, és csak szigeteléssel vagy valamiféle kezeléssel tehetők energiatakarékossá. Emellett a gyártásuk igen nagy energiaigényű művelet.

Az ablakok inkább magasak legyenek, mint szélesek, így több fényt engednek be.

Válasszunk az éghajlatnak megfelelő üveget! Az elnyelő üvegek a hőt beengedik a házba, míg a tükröződő, reflektív üvegek a hő jelentős részét kívül tartják.

Hidegebb területeken feltétlenül érdemes kétrétegű üvegezést alkalmazni. Ez ugyan jóval költségesebb, de akár 50 százalékkal is csökkent-heti a hőveszteséget, s a kinti zajokat is jelentősen tompítja.

Meleg vidéken célszerű szúnyoghálót szerelni a nyílászárók elé, hogy nyugodtan beengedhessük a hűsítő szellőt a nyitott ablakon.

Meleg vidéken a zsalu – ablakra szerelve vagy külön nyitható tábla-ként – igen hasznos, mivel lehetővé teszi a szél beengedését, irányítását.

Minden háztartásban nagy mennyiségű szennyvíz kelet­kezik, amely egyszerűen a csator­nába kerül. Ám ennek nem kell feltétlenül így lennie. Ha új házunk építésekor a helyi önkormányzattal egyeztetve és egy vízvezeték­szerelő segítségével biztonságos rendszert építünk ki, akkor az összegyűjtött „szürke” vízzel kertet öntözhetünk, WC-t öblít­hetünk, sőt akár moshatunk is.

Nagyon fontos, hogy az építőanyag megfeleljen a szerkezeti követelményeknek, az éghajlatnak – és hogy környezetbarát jellegű legyen. Ennek érdekében figyelembe kell vennünk az anyag előállításának, szállításának és felhasználásának környezeti hatásait éppúgy, mint újrahasznosításának lehetőségét.

Nyolc jó tanács az anyagválasztáshoz

Fontos a tartósság, amely révén hosszú távon sok pénzt takaríthatunk meg.

1. Olyan anyagokat válasszunk, amelyek kitermelése, előállítása és szállítása lehetőleg kevés energiát igényel! Ezt általában az anyagok „beépült energiájaként” emlegetik, és megajoule/kilogrammban határozzák meg.
2. Nem árt, ha átgondoljuk az építőanyagok előállításának környe­zeti hatásait. A fák sokkal több üvegházhatású gázt nyelnek el, mint amennyi a faanyag előállítása során keletkezik; a műanyag, a fémek és a tégla gyártása viszont sok energiát fogyaszt, és környezetszennyező is.
3. Megújuló forrásból származó anyagot válasszunk! A fa akkor megújuló, ha például természet kö­zeli (vagy szálaló) erdőgazdálkodás­ból, esetleg e célra telepített ültet­vényről származik. A tégla, a mű­anyag és a fémek általában nem megújuló anyagok, bár ma már van­nak újrahasznosítható változataik is.
4. Az importált anyaggal szemben a helyit válasszuk! A távolsági szállítás jelentősen növeli az építő­anyag árát, ráadásul sok üvegházha­tású gáz keletkezik.
5. Kerüljük a vegyszerrel kezelt építőanyagokat! Az e célra hasz­nált szerek gyakran mérgezőek, s az anyagok akár éveken át bocsát­hatnak ki magukból potenciálisan ártalmas gőzöket. Egyes vegyülete­ket, például a fakonzerválásra hasz­nált pentaklór-fenolt sok országban már be is tiltották.
6. A kezeléshez vá­lasszunk inkább organikus készítmé­nyeket, természetes olajokat!
7. Vásároljunk újrahasznosított / vagy olyan anyagokat, amelyek nagy arányban tartalmaznak újra­hasznosított összetevőket! Ilyen pél­dául az újrahasznosított alumínium vagy beton. Ezek napjainkban már egyre szélesebb körben hozzáférhe­tő építőanyagok.
8. Hasznosítsuk újra az anyagokat! Ha egy régi ház felújítható, ne bontsuk le csak azért, hogy újat építsünk a helyén! Ha mégis a bontás mellett döntünk, vizsgáljuk meg, mely részeit tudnánk felhasználni, és melyeket lehetne eladni valamelyik használt építőanyaggal foglalkozó kereskedésnek!

Ne pazaroljunk!

• Gondosan számítsuk ki az anyag­szükségletet! Ne rendeljünk többet, mint amennyire szükségünk van!
• A házat szabványos méretekkel tervezzük, hogy ne kelljen egyedi méretű darabokat rendelnünk!
• Szánjunk elegendő időt arra, hogy mindent pontosan megmérjünk, mi­vel így elkerülhetjük a pazarlást. Inkább mérjünk kétszer, és csak az­után vágjunk!
• A különféle anyagokat tartsuk kü­lön, hogy a felesleget könnyen visszaszállíthássuk vagy újrahasznosí­tásra leadhassuk!
• Az anyagok kiszállítása és felhasz­nálása között a lehető legrövidebb idő teljen el, mivel így kisebb az esély a megrongálódásukra.
• Bánjunk óvatosan az építőanyag­gal, mivel ha megsérül, kárba vész.
• Olyan szállítótól vásároljunk, aki vállalja a megmaradt építőanyag visszavételét!
• A megmaradt anyagokat vigyük vissza a szállítóhoz, és az egyéb ma­radékot is próbáljuk valahogy újra­hasznosítani!

Vásároljunk újrahasznosított anyagot!

Ma már sokféle újrahasznosított építőanyag kapható, amelyek lehetővé teszik a környezetkímélő takarékoskodást.

• Kő: a mutatós kőtömbök, például a márvány, a pala vagy a homokkő sokszor újrahasznosíthatok.
• Fa: padlók, bélések, szegélyek. Az újrahasznosított fa gyakran jó minőségű, és lehet, hogy az illető fajta ma már alig kapható.
• Tégla: a régi tégla szemet gyönyör­ködtető díszítőelem lehet, és egyedi jelleget kölcsönöz otthonunknak.
• Ajtó: belső és külső ajtók, két­szárnyú ajtók, szúnyoghálós ajtók és biztonsági ajtók.
• Ablak: az antik, ólomüvegből és színezett üvegből készített ablakok­tól egészen a modern alumínium tolóablakokig.

A jó fa

Mivel ma már sokféle, ültetvényen termesztett faanyag kapható építési célokra, az esőerdőkből és természetes erdőkből származó fa felhasználása elkerülhető — és el is kerülendő. Mindig ellenőrizzük, honnan származik a fa!

• Kerüljük az esőerdőkből származó faanyagokat, például a merantit és a merbaut!
• Lehetőleg termesztett fát használjunk, amelyet ültetéssel pótolnak!
• Keressük a Forest Stewardship Council (FSC) címkét, mely tanúsítja, hogy a faanyag fenntartható forrásból származik!

Padlónak tartós, a kártevőkkel szemben ellenálló faanyagot válasszunk, hogy a lehető legkevesebb vegyi kezelésre legyen szükség! Egyes faanyagokat eleve kezelnek a gombásodás és a farontó bogarak ellen: ezek közül is próbáljunk olyat választani, amelyet nem mérgező, olaj alapú szerekkel: bóraxszal és más bórvegyületekkel kezeltek, nem pedig ártalmasabb vegyületekkel!

Hacsak lehet, vásároljunk újrahasznosított fát! Ilyen anyagokat újrahasznosító szakkereskedésben, bontással foglalkozó cégeknél és használt építőanyagokat kínáló telepeken találhatunk. Figyeljünk azonban oda az ólom alapú festékekre és a régi szögekre!

Próbáljuk ki a bambuszpadlót! Környezetbarát, tartós és olcsó megoldás.

Mérgező felületkezelés

• Hacsak lehetséges, kerüljük az alábbi vegyszerekkel kezelt faanyagokat.
• Réz-króm-arzenát (CCA). Az ezzel kezelt fa nem aprítható mulccsá, s nem is égethető el, mivel mérgező anyagok (pl. arzén) szabadul fel belőle. Európában igyekeznek kivonni a forgalomból a lakóhelyiségekbe, játszóterekre és a közterületi padokra szánt, CCA-val kezelt faanyagokat.
• Ammónia-réz kvaterner (ACQ). Noha elvileg kevesebb veszélyt jelent a környezetre, mint a CCA, az ACQ-tartalmú hulladékok biztonságos kezelése még nem megoldott.
• Kreozot. Igen mérgező anyag, ingerelheti a bőrt és a szemet. Hulladékának kezelése egyelőre nem megoldott.
• Pentaklór-fenol (PCP vagy penta). Szerves klór-tartalmú fakonzerváló szer, a hírhedt DDT és Agent Orange rokona. Egyes vizsgálatok szerint kimerültséget, émelygést, allergiát, sőt rákot okozhat. Több országban is betiltották.
• Könnyű, szerves oldószeres tartósítószer (LOSP). Gyakran tartalmaz PCP-t és más mérgeket. Gyártása során a szénhidrogén-oldószer gőzei nagy mennyiségben szabadulnak fel, és a talajba is beszivároghatnak.
• Mesterséges rovarirtó szerek. Egyes összetevőiket, többek közt a lindánt, a dieldrint és a benzol-hexa-kloridot rákkeltő hatásúnak tartják.

[table id=35 /]

A régebbi házak energiatakarékossá tétele a kisebb felújításoktól a nagyszabású átépítésig sok mindent magában foglalhat. Általában megéri a pénzt és a fáradságot Körültekintően vásároljunk házat, hiszen elsősorban az épület kiválasztásán múlik, mennyire lesz költséges és bonyolult a környezetbarát felújítás.

Mit keressünk?

Mielőtt megveszünk egy házat, vizsgáljuk meg energiatakarékossági szempontból is, és gondoljuk át, mennyibe kerülne a környezetbarát átalakítások elvégzése!

• Megfelel-e az épület tájolása az éghajlatnak? Mérsékelt övi területen az a jó, ha télen sok napsütés éri.
• Nem kap-e a ház túl sok napfényt? A nagy ablakokkal ellátott, nyugatra néző lakórész valóságos hőcsapda lehet.
• A konyha, a WC és a fürdőszoba egymás közelében van-e? Ha igen, a ház a melegvíz-felhasználás szem-pontjából előnyös kialakítású.
• Jó-e a ház szigetelése? Mennyire lesz könnyű megváltoztatni vagy kiegészíteni a szigetelést?
• Vannak-e az épületben veszélyes anyagok (ólomtartalmú festékek, ólomcsövek, azbesztlemezek, üveggyapot szigetelés)?
• A kert méretei megfelelnek-e az igényeinknek? Van-e (és a megfelelő helyen van-e) szárítókötél vagy erre a célra alkalmas hely?

Hogyan fogjunk hozzá?

A felújítás tervezésekor gondolkozzunk el a következőkön.

• Meg tudjuk-e változtatni a belső elrendezést, hogy a hasonló célú helyiségek egy csoportban legyenek?
• Megfelel-e az épület tájolása az éghajlatnak? Mérsékelt övi területen az a jó, ha télen sok napsütés éri.
• Nem kap-e a ház túl sok nap­fényt? A nagy ablakokkal ellátott, nyugatra néző lakórész valóságos hőcsapda lehet.
• A konyha, a WC és a fürdőszoba egymás közelében van-e? Ha igen, a ház a melegvíz-felhasználás szem­pontjából előnyös kialakítású.
• Jó-e a ház szigetelése? Mennyire lesz könnyű megváltoztatni vagy ki­egészíteni a szigetelést?
• Vannak-e az épületben veszélyes anyagok (ólomtartalmú festékek, ólomcsövek, azbesztlemezek, üveg­gyapot szigetelés)?
• A kert méretei megfelelnek-e az igényeinknek? Van-e (és a megfelelő helyen van-e) szárítókötél vagy erre a célra alkalmas hely?

Hogyan fogjunk hozzá?

A felújítás tervezésekor gondolkozzunk el a következőkön.

Meg tudjuk-e változtatni a belső elrendezést, hogy a hasonló célú helyiségek egy csoportban legyenek?

Közelebb tudjuk-e vinni egymáshoz a vizes helyiségeket? Át tudjuk-e helyezni a lakószobákat a ház déli oldalára?

Vizsgáljuk meg, milyen lehetőségeink vannak a szigetelés javítására! Ez irányú döntéseinknek a tervezett felújítás mértéke szab határt. Törekedjünk arra, hogy a legkisebb rendetlenséggel a legnagyobb hatást érjük el! Az egyik legjobb kiinduló-pont a tető. Gondosan válasszuk ki az éghajlathoz és a házhoz legjobban illő szigetelést!

Gondoljuk meg, nem lenne-e érdemes további ablakokat beépíteni, hogy növeljük a házba jutó fény és meleg mennyiségét! Nem tudnánk-e megnyitni a délkeleti oldalt, hogy a délelőtti nap besüthessen, vagy tetőablakot beépíteni a ház hátsó részébe, hogy az ottani sötét helyiségek világosabbak legyenek?

Érdemes kis helyiséget – például verandát vagy mosókonyhát – kialakítani a szabadba nyíló ajtók előtt.

E helyiségek légzsilipként működnek: télen a hideg, nyáron pedig a meleg levegő beáramlását akadályozzák meg.

Vizsgáljuk meg, nem tudnánk-e ajtókat beépíteni a lakóhelyiségek és a hálószobák közé, hogy e részeket külön lehessen fűteni és hűteni! A lépcső alján is helyezzünk el ajtót, hogy a meleg levegő ne szálljon fel a használaton kívüli felső szintekre! i Ellenőrizzük az ajtókat, ablakokat és egyéb külső nyílászárókat, hogy nem eresztik-e be valahol a levegőt; ha igen, tömítsük el a réseket!

Ha így sem sikerül huzatmentesíteni, építsünk be energiatakarékos kereteket és üveget! Célszerű kettős üvegezésű ablakot használni, nagyobb ablakokat nyitunk, több természetes fény jut be, és hatékonyabb lesz a passzív fűtés is.

A hőveszteség minimalizálása érdekében vastag függönyöket és keresztdrapériákat tenni az ablak elé. Vizsgáljuk meg, hogyan növelhetnénk a fűtés hatékonyságát! Megoldható-e, hogy a gázt közvetlenül azokba a helyiségekbe vezessük, ahol szükség van rá? Megoldható-e egy többzónás, földgázüzemű központi fűtési rendszer kialakítása? Ez akkor a legjobb, ha a padló alatt elegendő hely van egy kazán és a légvezetékek számára (a padló alatti vezetékek hatékonyabbak a mennyezet felett húzódóknál); ha ez nem lehetséges, egy fordított ciklusú rendszer is hatékony lehet.

Érdemes napelemeket felszerelni a tető déli oldalára, s az elektromos hálózatra rácsatlakoztatni. Ezzel egyrészt – akár nullára – csökkenthetjük a villanyszámlát, másrészt az üvegházhatású gázok kibocsátását is jelentősen visszaszoríthatjuk.

Alakítsuk át a kertet úgy, hogy javítsa otthonunk energiatakarékosságát! A ház déli oldalán pergolával védekezzünk a nyári napsütés ellen, vagy ültessünk füveket és kis növényeket, hogy így csökkentsük a fényes hővisszaverődést! A keleti és nyugati oldalon telepítsünk lombhullató fákat, hogy nyáron eltakarják a napot, de télen átengedjék a fényt!

Meleg és hideg víz

Szereljünk fel víztakarékos csaptelepet és zuhanyrózsát, valamint két lépcsőben öblítő WC-tartályt!

A háztartási „nagygépek” – mosó-gép és mosogatógép – cseréjekor a lehető leginkább víz- és energiatakarékos modellt válasszuk!

Vizsgáljuk meg, mennyire hatékony a melegvíz-ellátásunk! A nap-kollektoros vízmelegítők viszonylag egyszerűen felszerelhetők.

Használjunk esővízgyűjtő tartályt a kert öntözéséhez!

Érdemes további átalakításokat is végrehajtani a vízellátó rendszerben, például szürke szennyvizet használni a WC-öblítéshez és a mosáshoz.

Ha elkészültünk

Miután végeztünk a felújítással, vizsgáljuk meg, mely anyagokat tudnánk még valamilyen módon hasznosítani!

Vegyük fel a kapcsolatot a helyi önkormányzat hulladéklerakójával vagy újrahasznosítással foglalkozó vállalkozókkal, hogy megtudjuk, mit lehetne ismételten feldolgozni!

Ne feledjük, hogy nagyon sokféle anyag újrahasznosítható: így például az alumínium, a tégla, az üveg, a beton, a gipszkarton, a papír, sokféle műanyag, az acél és a fa is.

A munkálatok ideje alatt külön ládákba gyűjtsük az egyes újrahasznosítható anyagokat, például a fát, a fémeket, valamint az elektromos vezetékeket!

A maradék téglát, követ és fadarabokat tegyük el későbbi célokra!

A fel nem használt festéket adományozzuk jótékonysági szervezeteknek vagy közösségeknek! 9 A maradék tetőcserepeket, padló-burkolólapokat, illetve csempéket tegyük el, hogy pótolni tudjuk az esetleg eltörő darabokat! Egyéb célra is felhasználhatók, például a kertben ágyásszegélyként.

Találjunk újabb felhasználási lehetőséget a feleslegessé vált faanyagnak, például a régi padlónak, ablakkeretnek vagy gerendának!

Apadió- és falburkolatok kiválasztását nagymértékben befolyá­solja az életmódunk és a helyi klíma, de ugyanilyen fontos szempontként kell figyelembe venni a termék belső levegőminő­ségre gyakorolt hatását is. Megfontolt választással elenyészőre csökkenthető az ártalmas vegyszerek jelenléte.

Padlóburkolatok

Egyes padlóburkoló anyagok, pél­dául a szintetikus padlószőnyegek gyártása meglehetősen megterheli a környezetet, ezért vásárláskor előbb vizsgáljuk meg a természe­tesebb lehetőségeket!

Gondoljuk meg, pontosan mire is van szükségünk az egyes helyiségek­ben! Tegyük fel a kérdést: Valóban kell padlószőnyeg? A sokat használt területeken, például a folyosókon és a konyhában a kopásálló anyagok a legjobbak, míg a hálókban és a lakó­szobákban inkább puha burkolato­kat célszerű alkalmazni. Bármilyen mutatós és kényelmes is egy új szőnyeg, valószínű, hogy a gyártás során elvégzett kezelések miatt ártalmas vegyi anyagokat bo­csát ki magából. Ha szőnyeget sze­retnénk, válasszunk természetes alapanyagból, lehetőleg vegyi keze­lés nélkül készült típust!

Ha szőnyegalátétre van szükség, válasszunk újrahasznosított vagy természetes gumiból készült termé­ket! A szintetikus alátétek gyártása sok energiát igényel, ráadásul a ter­mék ártalmas gázokat bocsát ki.

Kérjük meg a szőnyeget lefektető szakembert, hogy ne szintetikus ra­gasztóval, hanem mechanikus mó­don – szögeléssel vagy tűzéssel -rögzítse! Ha muszáj ragasztót hasz­nálni, válasszunk nem mérgező vagy vízbázisú típust, amely csak kis mennyiségben tartalmaz illékony szerves vegyületeket (VOC-ket)!

Bármilyen típusú szőnyeget fekte­tünk le, munka közben szellőztessük a helyiséget, és még legalább három napig ne használjuk! Ne tegyünk új szőnyeget olyan szobába, ahol kis­baba vagy terhes nő alszik!

A fapadló könnyen takarítható, és nem rejt poratkákat. Olyan padlóburkolatot válasszunk, amely fenntartható módon termelt faanyagból készült – de még jobb, ha jó minőségű használt padlóburkolatot szerzünk. Ezek sok esetben jobb minőségűek a ma kapható anyagoknál. Ügyeljünk rá, hogy az új faanyag ne legyen vegyi anyaggal kezelt!

Jó megoldást jelenthet a természetes kőburkolat is, főleg, ha használt követ vásárolunk. Ez ugyan nem megújuló forrásból származik, de tartós, és elnyeli a hőt.

Gyakran használt helyiségekben -főként melegebb éghajlaton – jó választás a kerámia- vagy terrakottaburkolat. Ezek szintén nem megújuló, de bőséggel rendelkezésre álló forrásból származnak, gyártásuk kevés energiát igényel, nem bocsátanak ki gázokat, s újrahasznosíthatok.

A betonpadlót nem feltétlenül kell eltakarni – megpróbálhatjuk szép felületűvé alakítani. A csiszolt beton kopás- és vízálló, sőt mutatós, különösen, ha öntéskor természetes színezéket adtak hozzá.

Hacsak lehet, kerüljük a PVC pad-lóburkolatot! Gyártása során igen sok mérgező anyag keletkezik, és a burkolatból felszabaduló gőzök az allergiás személyeknek legalább annyi gondot okoznak, mint a szőnyegek. Ráadásul a szemétbe kerülve a PVC mérgező összetevői a talajba szivárognak.

Falburkolatok

• Fő az egyszerűség! Csak akkor használjunk falburkolatot, ha az javítja a hatékonyságot – pl. hőszigetelő tulajdonságú! A végleges kialakításhoz válasszunk könnyen felvihető festéket és felületképző anyagot!
• Valóban szükségünk van tapétára? Lehet, hogy mutatós, és leplezi a fal egyenetlenségét, de egyes típusai ártalmas színezéket, gombaölőszert és VOC-ket tartalmaznak.
• Ha ragaszkodunk a tapétához, keressünk környezetbarát terméket, újrahasznosított papírt, és ne oldó-szeres, hanem vizes alapú ragasztót használjunk! A gombásodást úgy előzhetjük meg, ha a ragasztóhoz némi bóraxot keverünk.
• Ott, ahol jó hő- és hangszigetelés¬re van szükségünk, használhatunk parafa falburkolatot is. A parafa megújuló forrásból származik, és újra¬hasznosítható. Felületét méhviasszal, természetes olajjal kezelhetjük.
• A vizes helyiségekben a kerámia-csempe a legjobb választás: könnyen tisztítható, s távol tartja a penészt és a baktériumokat. A konyhában használhatunk edzett üveget is.

Falfestés

A hagyományos falfestékek a rendkívül ártalmas környezet­szennyező anyagok közé tartoz­nak. Ma azonban már sokféle, kevésbé káros termék közül válo­gathatunk.

A hagyományos festékek helyett próbáljunk VOC-mentes vagy ala­csony VOC-tartalmú termékeket használni, különösen beltérben! Ha elköteleztük magunkat a természe­tes megoldások mellett, használjunk meszet vagy természetes anyagok­ból készült falfestéket!

Gondoljuk meg, mielőtt hagyomá­nyos falfestéket vennénk! A gyártás során vegyszerek százait használják fel, a késztermék pedig gyakran

Ne feledjük, hogy bár a vízbázisú (akril-) festékek általában biztonsá­gosabbak a régi olajfestékeknél, ezek is számos ártalmas vegyi adalék­anyagot tartalmaznak.

Ha kevés előkészítéssel is sikerül sima felületet kapnunk, inkább fes­sük át a régi bevonatot ahelyett, hogy eltávolítanánk azt! Csiszolás­kor viseljünk porvédő maszkot, ne természetes olajok vagy gyanták hozzáadásával. Egyes természetes festékekben használnak olyan hagyományos színezékeket (pl. titán-oxid), illetve természetes oldószereket is, amelyek enyhén irritáló hatásúak lehetnek.

A régi festék eltávolításához hasz­náljunk vizes alapú, oldószermentes festékmaró szert, forrólevegős pisz­tolyt vagy kaparót – és sok-sok kézi erőt! Kerüljük a vegyszeres festék­maró szereket, mivel ezek olyan ártalmas vegyületeket tartalmaznak, mint a rákkeltőnek tartott metilén-klorid és diklór-metán.

Vigyázzunk az olyan régi festékek­kel, amelyek ólmot tartalmaznak! Az ólmot 1950 előtt szárítóanyagként használták a festékekben, de ma már tudjuk róla, hogy igen mérgező. Ha nem vagyunk biztosak benne, milyen festékkel van dolgunk, vizs­gáltassunk meg belőle egy kisebb mennyiséget a környezetvédelmi vagy fogyasztóvédelmi hatósággal, vagy vásároljunk tesztkészletet! Ha a festék jó állapotban van, a legjobb a helyén hagyni; egyéb esetben bíz­zuk szakemberre az eltávolítását!

A falak festés előtti lemosásához használjunk mosószódát és vizet! Normál oldat készítésekor adjunk fél csésze szódát 5 dl vízhez! Ha enyhébb hatású oldatot csinálunk, egy evőkanál szóda is elég ugyan­ennyi vízhez.

Festéskor használjunk kifejezetten festéshez készített maszkot! Ezek a szaküzletekben kaphatók. Ne vegyünk fel azonban porvédő masz­kot, mivel az – eltérő kivitele miatt – a száj és az orr környékén tartja a vegyszergőzöket!

Természetes festékek

• A természetes alapanyagú festékeket a vásárlás után mielőbb használjuk fel, mivel nem tartalmaznak tartósítószert. Hagyjunk elegendő időt a száradásra: nincsenek bennük kémiai szárítószerek.
• A természetes festék hígabb a szintetikusnál. A mennyezet festésekor vágjunk rést egy szivacsba, és húzzuk azt az ecset nyelére, hogy a festék ne folyjon le a karunkra!
• A porok keverésekor viseljünk maszkot: némelyikük maró hatású!

A fafelületek kezelése

Kerüljük a poliuretán alapú lakkot, mivel sok fajtája a légutakat irritáló di-izociantátot tartalmaz, és mindegyikben egész sor különböző VOC is van. A legmérgezőbbek a kétkomponensű lakkok, amelyeket használat előtt kell összekeverni. Az olajjal módosított uretánok kevesebb gázt bocsátanak ki, mint a nedvesség hatására megkötő típusok.

• Próbáljuk ki a természetes olajokat, amelyek beszívódnak a fába, de nem akadályozzák annak légzését! Igen jó a tungfából nyert tungolaj (kínai faolaj) – csak ügyeljünk rá, hogy ne tartalmazzon műgyantát!
• Mutatós, tartós felületet érhetünk el méhviasszal. Természetes olajjal végzett kezelés után is használható.
• Jó választásnak számítanak a természetes lazúrok is. A meszes készítmények „öregítik” a fa megjelenését, és kiemelik erezetét. Más típusok halvány színt adnak a fának.
• Egyes természetes felületkezelő anyagokat, például a méhviaszt vagy az olajokat gyakrabban kell felvinni, mint a szintetikus készítményeket, hogy megőrizzük a fa jó állapotát.

Festés után

Vizes festékek használata után újságpapírral töröljük le a felesleget az ecsetről, majd mossuk ki egy vödör vízben! Ne öntsük a haszonnövények és az esővízcsatorna közelébe!

Az oldószeres (olaj-) festékekhez használt ecsetek kimosásához vegyünk nem mérgező hígítót vagy természetes, terpentin alapú készítményt; az is jó, ha az ecsetet ecetben forraljuk, és vízzel átmossuk. Kerüljük az ásványi eredetű terpentineket: rákkeltő benzolt tartalmaznak!

Ne öntsük a megmaradt festéket az esővíz- vagy szennyvízcsatornába! A természetes vagy vizes alapú festékek dobozait a szemétbe dobhatjuk, az oldószeres festékekét azonban nem. A hulladékudvarokban átveszik a veszélyes hulladékokat. A fapolcok felületkezelésére, illetve a kezelt fa vagy fakompozitok mérgező kipárolgásának megakadályozására a sellakbevonat is megfelelő. A sellak, amelyet egy ázsiai rovar választ ki, teljes mértékben természetes, könnyen felvihető, és kellemes illatú. 2-3 óra alatt megszárad, és matt felületet ad. Új és festett fafelületeken egyaránt kiválóan használható.

A tiszta otthon nemcsak kellemes, hanem nélkülözhetetlen is az egészséges élethez. A koszt csak rendszeres takarítással tarthatjuk távol, csakúgy mint a penészgombákat és más, allergiát okozó anyagokat. A kis léptékű, de gyakori takarítás a legjobb megoldás: ha a port és a kiszóródott anyagokat még időben eltüntetjük, egyáltalán nincs szükség erős vegyszerekre.

Hatékony takarítás tíz lépésben

• Álljuk útját a piszoknak, még mielőtt bejutna! Tegyünk lábtörlőt lakásunk minden bejárata elé, így a szőnyegek tiszták maradnak.
• Nyilvánítsuk a lakást „cipőmentes övezetté”, így biztosan nem fogunk olajos és egyéb szennyeződéseket behozni kintről. Tegyünk cipőtartót a bejárathoz, s mellé egy széket, hogy ezzel is vendégeink értésére adjuk óhajunkat!
• Próbáljunk „menet közben” dolgozni! A kisebb szennyeződéseket jobb azonnal feltakarítani.
• Először ne a legerősebb hatású vegyszerrel próbálkozzunk, hanem valamilyen környezetkímélő módszerrel! Ezek többnyire ugyanolyan hatásosak.
• Ha kiszóródik vagy kiömlik valami, gyorsan cselekedjünk! Így kevesebb tisztítószerre lesz szükség.
• Hagyjuk kellő ideig hatni a szereket, s meglátjuk, kevesebb is elég belőlük. A tűzhelytisztítókat és a penészirtó szereket célszerű egész éjszakára a felületen hagyni.
• Próbáljuk ki, milyen kevés is elég! Használjunk kisebb mennyiséget a tisztítószerekből – akár bolti vegyszerről van szó, akár természetes alternatíváról! Sokszor egy vizes rongy is elég.
• Ne sajnáljuk a fáradságot! A kefék, súrolok és kendők jelentik az első védelmi vonalat a piszok ellen, így később kevesebb vegyszerrel teli készítményre lesz szükségünk.
• Használjuk újra a feleslegessé vált textíliát a konyhai és fürdő¬szobai felületek tisztításához! A régi pamutpólók és törülközők tökéletesek erre a célra, s tartósabbak is az eldobható törlőkendőknél.
• Dolgozzunk ki egy minimális takarítási programot, amellyel elfogadhatóan tisztán tudjuk tartani otthonunkat! Ily módon még a leg-zsúfoltabb heteken is tudni fogjuk, hogy elvégeztük a legfontosabb otthoni teendőket.

A tisztítókészlet

Meglepően kevés eszköz kell otthonunk kitakarításához. Nagy részüket használt holmikból is kialakíthatjuk, de vásárolhatunk jó minőségű, tartós darabokat is.

Újrahasznált holmik

Régi pamutpóló és törülköző: vágjuk használható méretű darabokra, így mindig elegendő nedvszívó törlőruhánk lesz.

• Fél pár pamut- vagy gyapjúzokni: a kezünkre húzva portörlőként is használhatjuk.
• Fogkefe: a csapok környékének és más, nehezen hozzáférhető helyek tisztítására kiválóan alkalmas.
• Borotvapamacs és festőecset: sérülékeny holmik portalanítására.
• Permetszóró flakon: jó lesz a házi készítésű tisztítószer felvitelére.

Mikroszálas anyagok

A törlőkendőknek több változata is van a különféle alkalmazásokhoz, az üvegtisztítástól egészen az autómosásig.

Vásároljunk okosan: nem feltétlenül a legdrágább mikroszálas szövet a legjobb, a legolcsóbb viszont szinte biztos, hogy gyengébb minőségű.

A mikroszálas törlőkendők mosásakor ne használjunk öblítőt, mivel az kisimítja a szövet szálait, s ezzel működésképtelenné teszi az anya­got. Ne szárítsuk gépben! € A nedves mikroszálas kendők a baktériumokat is eltávolítják. A biz­tonság kedvéért a tisztítás után tö­röljük szárazra a felületet!

A porszívó

A hetenkénti porszívózás össze­gyűjti a koszt, még mielőtt az le­tapadna, és kordában tartja a por­atkákat. Vásárláskor vegyük figye­lembe az alábbi szempontokat.

• A nagyobb teljesítményű porszívó szívóereje nem feltétlenül nagyobb. Vásárlás előtt vizsgáljuk meg a gépet, kérjünk bemutatót, és gondoljuk át, hogy tisztíthatók-e vele azok a felü­letek, amelyeken használni fogjuk!
• Porzsákos vagy porzsák nélküli ké­szüléket szeretnénk? Az eldobható papír porzsák tisztábban kezelhető a szövetzsáknál és a porgyűjtő tartály­nál, viszont többe kerül.
• Érdeklődjünk a szűrőrendszerről, különösen akkor, ha van a családban asztmás vagy allergiás személy! A leghatékonyabb szűrők (HEPA, azaz nagy hatékonyságú részecskeszűrő) a por és az allergének apró szem­cséit is megkötik, így a porszívó nem fújja vissza azokat a légtérbe.
• Érdemes olyan típust venni, ame­lyen kijelző mutatja, ha a porzsák megtelt. A teli porzsákkal végzett porszívózás áramot pazarol.
• Keressünk változtatható szívóere­jű gépet, mely lehetővé teszi, hogy a kényes tárgyakat óvatosan tisztítsuk!

Ha tudni akarjuk, mi is van rendszeresen használt mosó- vagy tisztítószereinkben, és a címkén nincs megadva a pontos összetétel, a gyártóhoz kell fordulnunk.

Hívjuk fel a megadott (többnyire ingyenes) információs számot, hogy az összetevőkről érdeklődjünk, vagy biztonsági adatlapot kérjünk, amelyen fel kell tüntetni minden veszélyes komponenst! A vállalatok többsége teljesíteni fogja kérésünket -ellenkező esetben jobban tesszük, ha más terméket választunk.

Nem könnyű eldönteni, melyek azok a vegyi anyagok, amelyeket kerülnünk kell, de a boltban kapható háztartási tisztítószerekben előfordulnak. Meglehetősen bonyolult kérdésről van szó, mert bizonyos anyagok ártalmasságát illetően még a szakemberek sem értenek egyet A termékek címkéi gyakran hiányosan sorolják fel az összetevőket, és nehezen érthetők.

Számos tisztálkodó- és tisztítószerben megtalálhatók az alkil-fenol-etoxiIátoknak nevezett felületaktív (szennyeltávolító) anyagok. Ezek közül kettő (a nonil-fenol és az oktil-fenol) az ösztrogén nevű hormonhoz hasonlóak, ezért befolyásolhatják a halak, a madarak és az emlősök szaporítószerveinek működését. Ezenkívül a biológiai lebomlásuk is sokáig tart. A nonil-fenolt az Európai Unióban már betiltották, de az oktil-fenol még használatban van.

Egyes mosogatószerekben, antibakteriális szappanokban és mosogatókendőkben ma is megtalálható a triklozán nevű vegyület. Ez a vízben található klórral reagálva kloroformot hoz létre, így igen veszélyes dioxinok keletkeznek, és biológiailag csak nehezen bomlik le.

Egyes illékony szerves vegyületek (VOC-k), mint a toluol vagy a triklór-etilén a folttisztítókban, padló-viaszokban és padlófényezőkben fordulhatnak elő. Ezek egy részét rákkeltő hatásúnak tartják, míg mások, például az egyes mosószerekben használt formaldehid (formalin) egészségügyi problémákat (émelygés, légzési nehézségek, bőrkiütés) okozhatnak.

A kvaterner ammóniumvegyületek, mint a benzalkónium-klorid, a cetrímónium-bromid, a kvaternium 15 vagy a kvaternium 29 sok tisztítószerben vannak jelen csíraölő, tar¬tósító- és felületaktív anyagként. Szemirritációt és egy sor különböző allergiás tünetet okozhatnak.

Légfrissítők

Ne használjunk illatokat – különösen ne mesterségesen előállítottakat – más szagok elfedésére! Számos légfrissítő tartalmaz az emberi egészségre káros, illékony szerves vegyületeket.

A bizonyos légfrissítőkben található paradiklór-benzol máj-, valamint idegrendszeri károsodást okozhat.

Vigyázunk az illóolaj vásárlással! Egy részüket mesterséges illatanyagokkal hígítják, amelyek belélegezve ártalmasak lehetnek, különösen allergiás személyekre nézve. Olyan terméket ve­gyünk, amelyen feltüntették, hogy „100% tiszta illóolaj”.

Fehérítőszerek

Óvakodjunk a számos fehérítő­szerben megtalálható klórtól! Ez a szennyvízben előforduló szerves vegyületekkel reagálva mérgező elegyet hozhat létre.

Kerüljük azokat a termékeket is, amelyek a klórt nátrium-hipoklorit formájában tartalmazzák: ez az anyag irritálja a szemet és a tüdőt, s ammóniával vagy savas tisztítósze­rekkel (akár ecettel) keveredve mérgező gázok képződnek belőle!

Mosószerek

Keressük a címkén a „foszfátmentes” feliratot! A 0-7% közti foszfát­tartalmú mosószerek minősülnek környezetbarátnak.

Egyes mosóporok és tisztítósze­rek mesterséges pézsmaillatot tar­talmaznak. E vegyületek az emberi szervezetben lassan bomlanak le, és némelyikük idegméreg lehet.

Sütőtértisztítók

Kerüljük a nátrium-hidroxidot (nátronlúg) tartalmazó termékeket! Ez a maró vegyület súlyos irritációt, égési sérülést és vakságot okozhat.

Az etilén-glikol-éterek – bizonyos sütőtértisztítók összetevői – egyes kutatások szerint születési rendelle­nességeket okozhatnak.

A „nem maró hatású” termékek egy etanol-amin nevű oldószert tar­talmazhatnak, mely fejfájást és aszt­más rohamot válthat ki, s a központi idegrendszerre is hatással lehet.

WC-tisztítók

Sok bolti WC-tisztító tartalmaz maró savakat, színező- és illatanyagokat, amelyek irritálják a szemet és a bőrt, s rákkeltő hatásúak lehetnek. Ne vásároljunk olyan, WC-tartályba helyezhető készítményeket, amelyek paradiklór-benzolt tartalmaznak! Ez az oldószer felhalmozódik a szervezetben, és súlyos máj és idegrendszeri károsodást okozhat.