Lakás komfort - 8. oldal

A külső falak kisméretű lapokkal, pl. fazsindelyek­kel való védőburkolása már évszázadok óta is­mert. Elsősorban falusias környezetben, a szélverte oldalon alkalmazzák. A rendszer előnyei még ma sem megvetendők, sőt azokat a hatásos hőszi­getelés lehetősége még ki is egészíti. A legfon­tosabb talán az az épületfizikai és technológiai szempontból egyaránt hasznos körülmény, hogy a hőszigetelt, szerelt homlokzatok egyes rétegeinek mindig csak egy feladatot kell teljesíteniük. A meglévő külső falak, legyenek azok tömör vagy fa-szerkezetes falak, teherhordó feladatukat, az idő­járási viszontagságoktól nem zavartatva, maradék­talanul betölthetik.

A falakra erősített hőszigetelő réteg csökkenti a nyári és téli időszak közti hő­mérséklet-ingadozásokat, a tartószerkezetre erősí­tett homlokzati burkolólapok távol tartják a hót és az esőt. A kívülről, és belülről a falba hatoló ned­vesség a homlokzati burkolólapok és a hőszige­telés közti hátsó szellőzőréseken át el tud távozni. Előnye még az egyszerű szerelés, a kedvező költségszint, valamint az, hogy a homlokzatbur­kolatot akár magunk is fel tudjuk szerelni.

Homlokzatburkolatok típusai

A ma kapható homlokzati burkolólapok sokféle anyagból készülnek. A formátumok, színárnyalatok, fedési módszerek és irányok, valamint túlnyúlások sok­félesége az épület öltöztetésének tág teret biztosít. Mindenekelőtt azt kell eldöntenünk, hogy az egész házat be kívánjuk-e burkolni, vagy csak a szélverte oldalt.

Esztétikailag mutatós megoldást kapunk, ha pl. az oromfalakat és a hosszanti falak felső felét bur­koljuk be, így a szerelt burkolat úgy néz ki, mintha sapkát húztunk volna a házra. Építészetileg nem túl jól sikerült, régi házaknak így teljesen új külső megjelenést lehet adni.

A műpala homlokzatburkoló lapok a szerelt homlokzat burkolásánál sok tetszetős megoldásra adnak lehetőséget. A kisméretű lapok jól hozzáilleszthetők a régebbi építésű házak építészeti kialakítá­sához.

A szerelt, hőszigetelt faburkolat az ötvenes években épített, jel­legtelen, teljesen sablonos ház­ból kellemes hatású családi házat varázsolt.

Hátsó szellőzésű, hézagmentesen lerakott polisztirol hőszigetelésű, szerelt homlokzat metszete:

• (1) belső vakolat
• (2) fal
• (3) külső vakolat
• (4) dübelek
• (5) a régi épület íaiazata
• (6) horgonycsavar
• (7) polisztirol homlokzati szigetelőtáblák
• (8)függőleges lécváz
• (9) lécezés
• (10) légrés a heveder- és tartólécek között
• (11) műpala héjalás

Hátsó szellőzésű, hézagmentesen lerakott polisztirol hőszigetelésű, szerelt homlokzat metszete (bal oldali ábra),               valamint a Szerelt, átszellőztetett homlokzat metszete (jobb oldali ábra)

Szerelt homlokzatoknál alapvető jelentősége van a burkolat (az ábrán a műpala-héjalás mögötti szellőztetett légrés) jó működésének. A szellőzés teszi lehetővé, hogy az esetleg bejutott nedvességet biz­tonsággal ellehessen vezetni, egyben csökkenti a nyári hőterhelést.

Lakóházak homlokzatburkolatainak szempontjai:

Lakóházakhoz feltétlenül kisméretű lapokat vá­lasszunk, amelyeket a házak építészeti kialakítá­sához egészen a legapróbb részletekig jobban hozzáilleszthetők, mint a nagy lapok; segítségükkel a környék sajátosságait is jobban figyelembe lehet venni. A kisméretű lapokkal a nagy kiterjedésű homlokzatok egyhangúságát is meg lehet törni, a lerakásnál tág tere van a különböző homlokza­ti képek kialakításának, pl.: eltérő színű szegélyek vagy szalagok beiktatásával.

A szerelt homlokzatok szerkezete alapjában véve egyszerű: a meglévő, régi építésű falra fémprofi­lokból, vagy a kártevők ellen favédő szerrel kezelt falécekből függőleges hevederlécekből és vízszin­tes tartólécekből álló rácsozatot erősítünk. A füg­gőleges hevederlécek közé kerülnek a szigetelő­lapok.

Ügyeljünk arra, hogy a tartólécek és a hőszi­getelés felülete között a hátsó szellőzőjárat szá­mára elegendő hely maradjon. A vízszintes tartó­lécekre szereljük fel pikkelyszerűen a homlokzat­burkoló lapokat.

Alternatív megoldást jelent a hézagmentesen a falra erősített szigetelőréteg, a hevederlécek ekkor a kívülre kerülnek és a szi­getelésen keresztül vannak a falhoz erősítve. A homlokzat burkolására manapság általában mű-pala lapokat használunk, amely sokféle formában kapható. A színekben sincs hiány; így ház színe­zését valóban harmonikussá lehet tenni és árnya­latokban gazdag burkolatokat lehet kialakítani.

Ha a homlokzatot meg kell tartani, mert pl. a ház műemlékvédelem alatt áll, vagy a falfelületeket díszítőelemek tagolják, akkor csak a belső szigete­lésre van lehetőség.

Ehhez nincs szükség a hom­lokzat felállványozására, helyiségről helyiségre haladva elkészíthető, akár a helyiségeknek csak egy részére is korlátozható és összességében kevesebbe kerül, mint a többi utólagos hőszigetelő rendszer. Mégis csak kompromisszumos megol­dásnak tekinthető, mert alapvetően megváltoztatja a külső fal épületfizikai viszonyait, elsősorban a hőmérséklet és a nedvesség vonatkozásában.

A belső szigeteléssel ellátott fal keresztmetszetében télen érthető módon túl kis hőmérsékletek alakul­nak ki. Ez a külső falban és annak belső oldalán húzódó, szigeteletlen hidegvíz-csöveket fagyve­széllyel is fenyegeti. A szigetelési munkák során ügyelni kell arra, hogy a szigetelőréteg mögött ne maradjon szellőzőrés, amelyen a nedves, meleg belső levegő át tudna áramolni.

Figyeljünk a páralecsapódásra

Télen ugyanis a külső fal kis hőmérsékletei miatt a beáramló meleg levegő a lehűlése során telítődik, és a víz lecsapódik a fal belső oldalán. Ennek a veszélynek a megelőzésére tehát a helyiség felé eső, meleg oldalon levegőzáró rétegre van szük­ség: erre a célra akár a belső burkolat tapaszolt és az összeillesztéseknél gondosan tömített gipszkar­ton vagy gipszkötésű rostlemez lapjai, akár a szigetelés és a burkolat közé helyezett, átlapolt és összeragasztott polietilénfóliák megfelelnek.

Amennyiben a levegő lezárásához a fóliákat vá­lasztjuk, azok egyúttal a párazáró réteg szerepét is betöltik, vagyis elzárják az épületelemeken pára formájában áthatoló nedvesség útját. Ennek mennyisége ugyan nem nagy, ha azonban áthatolását nem akadályozzuk meg, akkor a fal belsejében lecsapódhat és ott károkat okozhat.

A belső szigeteléshez alkalmazhatunk szendvicspaneleket, de faléc tartószerkezetből és hőszigetelő táblákból kialakított előtét-héjazattal is megoldhatjuk. A gipszkarton lapokból álló burkolat alatt polietilénfólia alkotja a párazáró réteget.

Ha szigetelőanyagként polisztirolt alkalmazunk, akkor a szokásos belső klimatikus feltételek mellett általában megvalósítható a párazáró réteg nélküli kivitel is, mivel ennek az anyagnak a páradiffúziós ellenállása nagy, és a párazárás szempontjából na­gyon előnyös. A diffúziót lehetővé tevő szigetelő­anyagok, pl. ásványi gyapot, valamint belső oldali párazáró réteg esetén akár a kivitelezés fogyaté­kosságai, akár a párazáró réteg utólagos megsérülése vagy a csatlakozások nem megfelelő szigete­lése a fal átnedvesedését okozhatja.

A külső falszerkezet hőtároló képességének jelentősége, utólagos, belső hőszigetelés esetén:

A külső falak­nak a belső hőmérsékletet kedvezően befolyásoló tulajdonságai közül a hőtároló képesség belső szigetelés alkalmazása esetén természetesen elveszti jelentőségét.Ezt a veszteséget viszont mérsékeli az a körülmény, hogy a helyiség határolófalainak csak mintegy 20 %-át alkotják külső falak, a többi, azaz a belső falak, anyaguknak megfelelő tárolóképes­ségüket továbbra is megőrzik.

A nedvesség szorpciója, azaz a falaknak az a képessége, hogy a nedvességet rövid ideig tárolják, majd újra leadják, valamint annak a belső levegő nedvességtartalmára gyakorolt kiegyenlítőhatása annyiban marad meg, hogy a szigetelőrétegek belső burkolására általában alkalmazott gipsz építőlapok nedvességfelvevő és -leadó képessége igen je­lentős.

Előtéthéjazat utólagos belső oldali hőszigetelésnél:

Az utólagos belső szigetelés általában előtéthéjazatnál vagy szendvicspanelekkel készíthető el. Az előtéthéjazatnál a külső faltól függetlenül, attól mintegy 20 mm távolságban egy fém tartószer­kezetet állítunk fel. Ezt a mennyezethez és a padló­hoz erősítjük, magával a fallal semmilyen kapcso­lata nincs. A fal és a tartószerkezet közé vékony hangszigetelő lapokat helyezünk el, hogy a hang-hidakat megakadályozzuk. A fémprofilok közé legalább 50 mm vastag ásványi gyapot szigetelő­lapokat szorítunk be.

A szendvicspanelek ezzel szemben szigetelőanyaggal kasírozott gipsz építőlapok, amelyeket tömör fugákkal közvetlenül rára­gasztunk a falra. Amennyire hatásosan képes a belső szigetelés a falfelületben meglévő hőhidak megszüntetésére, annyira nagy annak a veszélye, hogy a korábban elhanyagolható hőhídhatásokat felerősíti, valamint, hogy a belső oldalon utóla­gosan elhelyezett szigetelőrétegek új hőhidakat hoznak létre.

Szerkezetek csatlakozásánál kialakuló hőhidak:

Ilyen hőhidak ott alakulnak ki, ahol a külső falakhoz belső falak csatlakoznak vagy a falra kívül szigeteletlen betonfödémek fekszenek fel. Ezeknek a hőhidaknak a következményeit azzal lehet csök­kenteni, hogy a belső falakat a külső falakkal talál­kozó részükön, mintegy 1 m szélességben, ék ala­kú szigetelőlapokkal szintén szigeteljük, és ezt a mennyezeten is elkészítjük.

Ez mindenesetre kompromisszumnak tekinthető, és látványa néha bizony zavaró. Pedig éppen ezek a konstrukciós jellegű hőhidak azok, amelyek a belső mikroklímát meg tudják zavarni. Amikor a belső szigetelés mel­lett vagy ellen kell döntenünk, ezeket feltétlenül vegyük figyelembe.

Belső szigetelés rétegeinek felépítése (bal oldali ábra)

• (1) polisztirolból és rákasírozott gipszkarton lapból álló szendvicspa­nel
• (2) ragasztóhabarcs
• (3) gipszkarton lap
• (4)polisztirol szigetelő­anyag
• (5) fal
• (6) külső vakolat

Belső ásványgyapot-szigetelés rétegfelépítése (jobb oldali ábra)

• (1) gipszkarton lap
• (2) 80 mm-es ásványi gyapot
• (3) párazáró réteg
• (4) külső fal

A hőhidak elkerülésére az ablak káváját is szigetelni keli

• (1) külső vakolat
• (2) poliuretánhab-szigetelés
• (3) ablakkeret
• (4) szige­telőanyagból és rákasírozott gipszkarton lapból álló szendvicspanel

A legegyszerűbb parasztházaktól a legmívesebb otthonokig valamennyiről elmondható, hogy hagyományos stílusukkal visszavezetnek a múltba, az előző generációkhoz.

Mind a hagyományos anyaghasználat, a patinás bútorok, a nyi­tott kandallók, mind a réztárgyak a konyhában a régmúltat idézik. Mivel a skandináv belsők halvány színe vagy a rusztikus padlóbur­kolat szépsége időtlen, alkalmazásuk a lakásban jól összeegyeztet­hető a mai modern lakókörnyezettel.

Smaragdzöld falak egészítik ki a sötét tölgyfa asztalt és faragott székeket ebben a 18. századi étkezőben. Az ablakot függöny nélkül hagy­ták, így jobban vonzza a tekintetet, és fölötte a szem­öldökfa is eredeti. Éjszaka az asztalon és a velencei füg­gő üvegtartóban el­helyezett gyertyák gondoskodnak a kettős világításról.

A terrakotta járó­lapok, a rusztikus asztal és székek, a nyers gerendák és a csomós, kamrába vezető fenyőajtó az anyagok és színek kellemes összhangját teremtik meg ennek a parasztháznak a konyhájában. A gó­tikus stílusú felső konyhaszekrény, amelyről leszedték az eredeti festéket, kék-fehér cornwalli kelta és fehér francia porcelánkészletet rejt. Figyeljük meg a moz­gatható előkészítő­asztalt a háttérben!

A sötétrózsaszín falak ellensúlyozzák a sűrűn díszített antik szövet mintáját, me­leg és intim légkört adva ennek a padlás­szobának. Az egy­szerű fekvőhelyet lazán letakarták egy hímzett paplannal. Egy régi, létrás tám­lájú hintaszék vonalai rajzolódnak ki a ter­mészetes fényben. Bőrből készült bőrön­dök tárolásra szolgál­nak, és emlékeztet­nek a régi szép időkre.

Tágas és világos provance-i szoba vi­lágos padlóval, rusz­tikus szőnyegekkel, magas ablakokkal és hagyományos felsze­relésekkel, központjá­ban a hatalmas kan­dallóval.

Nappalik

Bármilyen stílust is – az egyszerű rusztikust vagy a modern elegáns polgárit – részesítjük is előnyben, a hagyományos nappalik sok ötle­tet adnak a lakberendezéshez. A György-stílus jellemzője a pasz­tellszínek kombinálása meleg ha­tású fapadlóval, a berendezés har­monikus elrendezése, brokát, da­maszt textilek használata. A vidéki típusú szobákban alacsony mennyezet, nyílt kandalló, világos falak, színes, szőnyegekkel fedett padlók az uralkodók.

Bár a szimmetria fontosnak tűnik eb­ben a kétrészes foga­dószobában, a máso­dik, rostély nélküli kandallót csak faha­sábok tárolására használják. A halvány kisszőnyegek a sötét padló, a világos falak és a fotel kárpitja kö­zötti kontrasztot hang­súlyozzák. A két szo­ba közötti széles ív formáját a hatalmas, sötét keretű tükrök adják vissza, amelyek a nagyobb tér érzetét keltik.

A gerendás mennyezet, a nagy kőla­pok, a kényelmes ülőhely és a vidéki bútorzat darabjai nyugodt bájt kölcsö­nöznek ennek a szo­bának. Figyeljük meg a régi késélesítőt és az olajlámpát.

Konyhák

A hagyományos konyha központja a tűzhely, közelében találhatók a konyhai edények és eszközök, felette felfüggesztve száradnak a fűszernövények. A rusztikus lapú fenyőasztal munka- és étkezőfelü­let is egyben. Ezen konyhák több alkotóeleme is divatos manapság, mint például a régies mosogató. A hagyományos anyaghasználat, mint a terrakotta, a márvány és a gránit ma is közkedvelt, hisz nemcsak esztétikus, hanem prak­tikus is.

Egy vidéki stílusú konyhában az olyan részletek, mint pél­dául a korabeli mo­sogató keményfa ré­szekkel, edényszárító és kenyértartó kosár a helyiség büszkesé­gei, ezért jól látható helyet kaptak, míg a modern eszközöket szekrénybe rakták. Érdemes megfigyelni a falra szerelt edény­szárítót.

Ebben a rusztikus görög konyhában a helyiség szíve az eredeti kenyérsütő kemence. Jellemző a mediterrán stílusra a kisméretű zsalugá­teres ablak, a vastag, fehérre meszelt falak, valamint a fehér csempék, amelyek nyáron hűvösen tart­ják a konyhát. A kék színű festést a matt terrakotta edények egészítik ki.

Mutassuk meg tárgyainkat!

• Helyezzünk tányérokat, edényeket és dekoratív kerámiákat a pasztellszínű fenyő konyhaszekrényre.
• A régies eszközök, mint a rézedények, serpenyők, aszpikformák, szűrők, kana­lak vagy akár egy mérleg, mind tetszetős kiegészítői a hagyományos konyhának.
• A szépen díszített csészék, kancsók és bögrék felakaszthatok polcba fúrt kampókra.

Fürdőszobák

A terrakotta padló, a fehér vagy mintás kerámialapok a hagyomá­nyos fürdőszobát idézik, és ma is népszerűek. Amerikában és Auszt­ráliában elterjedt a horonykötéses burkolat használata a falon vagy lábazatként festéssel, illetve tapé­tával kiegészítve.

A zománcozott, oroszlántalpa­kon álló kád mindenhová illik, és elegánssá teszi a fürdőszobát. Más megoldást is választhatunk, lehet a fürdőkád beépített, fával burkolt, illetve antik réz vagy hor­ganyzott acél is.

Ez a csinos für­dőszoba az egykori hálószoba helyén van; a rózsaszín-fe­hér színösszeállítást a kézzel festett már­ványlapos kézmosó inspirálta. A hatalmas, aranydíszítésű tükör­ben látszanak azok az eredeti szekrények, ahol most a vízmele­gítő tartályt és a törül­közőket tárolják.

A vidéki fürdőszo­ba közepén helyez­kedik el az elegáns, lábakon álló kád, így benne ülve még a ki­látást is élvezni lehet. A kád oldala ugyan­olyan sötétzöld, mint a széles lambéria és az ablakkeret, míg a sárgaréz csaptelep a falak napsárgájára rímel. A szőnyeg vas­tag, impregnált szö­vetből készült, a régi faliszekrény pedig egykor egy templom berendezéséhez tar­tozott.

Hálószobák

A hagyományos hálószoba köz­ponti eleme a szép ágykeret, amelynek stílusa az egyszerű né­piestől az elegáns empire-ig sok­féle lehet. Európában több helyen a parasztházakban az ágyat gyak­ran a tűzhöz közeli alkóvba építet­ték, és függönnyel választották le.

Az ágynemű lehet antik csipke, patchwork, illetve tűzött paplan. A díszes, különböző kiképzésű ágy­végek szintén a háló fontos ele­mei. Ezeket saját kezűleg is készít­hetjük és tetszés szerint festhetjük.

A korabeli ottho­nokban az ablakok mérete az eredeti tu­lajdonos vagyonára és a közösségben elfoglalt helyére utalt. Ebben a hálószobá­ban az eredeti mennyezetet lebontották, hogy elférjen az im­pozáns méretű bal­dachinos ágy, ame­lyet egy sokkal na­gyobb lakószobába építhettek. A nyitott gerendázat fehér színe a tágasabb tér érzetét kelti.

Az egykori kvéker iskola két helyiségé­ből egy tágas háló­szobát alakítottak ki. A finom firenzei min­tás ágyvég és a szú­nyogháló függöny ékesíti az ágyat, míg a régies tanári asztal a szoba korábbi funk­cióját idézi.

A modern otthonokban a rendre és nyugodtságra törekvést a tisz­ta vonalak, az egyszerű formák és a finom színek fejezik ki, amelyek felváltják a korábbi stílusok zsúfoltságát és száműzik a túl­zott részletességgel faragott bútorokat. A tér szerepe kulcsfontossá­gú. A bútorok levegős elhelyezése lehetővé teszi, hogy megcsodál­juk a formájukat. Esztétikai minősége és anyagbeli kontraszthatása miatt előtérbe kerül a fa, a fűzvessző, a tengerifű és a natúr színű kárpit. Az ablakok kifejezetten dísztelenek. Mégsem mondható, hogy a modern otthon mentes minden dekorációtól. Szőnyegek és élénk színű párnák visznek színt az egyhangú környezetbe, és a semleges színű falak nagyszerű hátteret adnak a modern képeknek.

A falak és a kiegé­szítők kék árnyalatai erős, geometrikus, for­mákat öltenek, ami színpadias hatású, de nem túlzó. A kanapé lágy formája kontrasz­tot alkot a márvány­kandalló és a fal min­táinak szögletessé­gével.

A kandalló a mo­dern otthonban ugyanolyan fontos berendezési tárgy le­het, mint a hagyomá­nyosban. A tűzhely kellemes középpont­ját adja ennek a sem­leges szobának. A halványkék kerevet és az egzotikus virá­gok szintén tagolják a teret.

Bár hatalmas a te­re, ez a hangárszerű padlástér is kihívás a tervezőnek, építész­nek. A vakolatlan tég­lafalak és a mennye­zeti fagerendák hatá­rozott szerkezetet köl­csönöznek és meleg­séget sugároznak. A kanapék, a szőnye­gek és a puha búto­rok is könnyed, barát­ságos légkört árasz­tanak.

A színhatással szemben, ebben a kisméretű, dobozsze­rű szobában inkább az erősebb és a puha szövetek kontrasztja adja a mélységet és a melegséget. A mennyezetig érő ablak fényben fürdeti a szobát, és a tágas­ság érzését adja. A kanapéra és a ter­rakotta kerámia­edényre az organikus formájú dohányzó­asztal rímel.

A méretes bükkfa étkezőasztal jól illesz­kedik a nagy belma­gasságú szoba ará­nyaihoz, és elejét veszi annak, hogy a vendégek törpének érezzék magukat eb­ben a tág térben. Az egyszerű reluxa össz­hangban van az eny­hén iparias környe­zettel, és a napfényt úgy szűri, hogy az megnyugtató hatá­sú lesz.

Nappalik

Az előző évtizedek agyondíszített és telezsúfolt tereinek ellentéteként, a modern nappali kellemes a szem­nek, és kiegyensúlyozott környeze­tet nyújt. Egyenes és ívelt formák keverednek kemény felületekkel és kellemes fogású textíliákkal, ame­lyek lágyítják a képet és segítenek a hangszigetelésben.

A fa-, kő- vagy festett betonalj­zat az egyszerűsége miatt általáno­san elfogadott, és megfelelő hátte­ret ad a figyelemfelkeltő, merész geometriai mintájú szőnyegnek. Valamivel lágyabb hatást keltenek a sajátos tapintású, természetes szálú anyagok, mint a szizál, a tengerifű és a kókuszrost, ezek natúr színükkel kiegészítik a semleges falakat és a berendezést. A gyapjú­szőnyeg meleget és nyugalmat su­gároz. Inkább tompa homok-, il­letve tojáshéj színt válasszunk, mint valamilyen harsány mintásat. A vi­lágítás is fontos szerepet játszik a modern nappaliban.

A két élénk színt úgy használták fel, hogy az eredmény merész és modern lett, de nem harsogó. A függöny és a falak világoszöld színe szín­padias hátteret ad a lila kanapénak és a fo­telnek. Érdemes meg­figyelni, hogy ugyan­ezek a gyümölcsszínű árnyalatok jelennek meg a párnákon, a szőnyegen és a dí­szeken.

Egyszerű szögle­tes formák és semle­ges színek határozzák meg e francia lakás­belső klasszikus arányait. A magas ablakok dísztelenek, nem áll semmi a fény útjában, így a kilátás meghatározó a szoba hangulatában. A fest­mények és a virágok kifejezetten érdekes­sé teszik a teret.

A terrakotta, bézs és sárga színek har­móniáját a komple­menter kék szín folt­jaival elegyítették ebben a szokatlan formájú szobában. A falba vágott négy­zet alakú kisablakok világosabbá és nyitottabbá teszik a teret.

Konyhák

A mai konyha nem a háziasszony kizárólagos birodalma. Ez a lakás szíve, itt gyűlik össze a család, itt látjuk vendégül barátainkat, és több egyéb szerepe is van. Ahhoz, hogy a konyha ezt a többfunkciós szerepet betöltse, korszerűnek és egyben marasztalónak kell lennie. Tartós munkafelületre van szük­ség, és olyan tárolóhelyre, amely­nek a teljes felületét ki tudjuk hasz­nálni. Az ergonomikus tervezés lehetővé teszi, hogy az alapvető berendezéseket, a tűzhelyet, a mo­sogatót és a hűtőszekrényt bizton­ságosan és hatékonyan használhas­suk. Ahhoz, hogy az egyes munka­területeket jól lássuk, a berende­zésbe simuló helyi világításra van szükség. Hasznos kiegészítők a mozgatható bútorok, mint a zsúr-kocsi vagy a húsvágó asztal.

A vendéglátóipari konyhák min­tájára, jellemzően uralkodóak let­tek a kemény, fényes felületek, rozsdamentes acél tárgyakkal.

A hűvös kék és szürke színeket, a fé­nyes fémet a világos fából készült székek és munkafelületek teszik melegebbé. A szigetszerű asztal ételek előkészítésére és hétköznapi étkezé­sekre szolgál. Az edé­nyek és a serpenyők kényelmesen elférnek az alsó konyhaszek­rény mély fiókjaiban.

Két kisebb szobát nyitottak össze egy tágasabb tér létreho­zásához. A középen található félsziget szekrényei kétoldalra nyílnak, így haszno­sak terítéskor, az edé­nyek leszedésekor, és úgy különítik el a konyhát az étkező­től, hogy a szakácsot nem zárják ki a társa­ságból. A kerek asztal elősegíti a nyugodt, meghitt légkörű tár­salgást és feloldja a tér szögletességét. A mennyezeti spot-lámpák egyenletes fényt sugároznak.

Hálószobák

A modern hálószoba légköre nyu­godt és kényelmes. A szoba nincs túlzsúfolva, és a bútorok letisztult vonalúak. Az anyagok tapintása legyen megnyugtató: válasszunk ropogós vászonlepedőt, puha bár­sonypárnákat, gyapjútakarókat, műszőr plédeket és könnyű voile függönyt. A fehér, krémszín, hal­ványszürke, tojáshéjszín vagy a lila, illetve zöld pasztell árnyalata pihentető, míg az erős elsődleges színek kiegészítő szerepet kapnak a szőnyegeken és a képeken.

Míg régen az ágya­kat magasra építet­ték, hogy a földhöz közeli légáramlat ne zavarjon, a modern ágyak a padlóhoz közelebb kerültek. A szerzetesi egysze­rűségű alagsori háló­ban ez az egyszerű ágy a tér zenszerű atmoszféráját hang­súlyozza. Néhány fekete folt ellensú­lyozza a falak és az ágy fehérségét.

A színek és a felü­letek finom, érzékeny felhasználása meleg­séget és intimitást kölcsönöz ennek a nagy belmagasságú szobának. A két asz­tal az ágy mellett az egyensúly érzését kelti, annak ellenére, hogy nem egyforma. A képeket szándéko­san alacsonyabban függesztették fel, így a szoba légköre ott­honosabb lett.

Fürdőszobák

Noha a fürdőszoba általában még mindig a lakás legkisebb helyisége, szigorúbb elvárásoknak kell meg­felelnie, mint valaha. Napjaink fürdőszobája tiszta és funkcionális, meleg és hívogató. Ez az a hely, ahol elkényeztetjük magunkat és feltöltődünk. Erős zuhanyt szeret­nénk, hosszú kádat, amelyben ki­nyújtózhatunk, helyi világítást, amelyben jól látjuk magunkat és sok a tárolóhely is. A ma kapható tartozékok és szerelékek ötvözik a szép külsőt és a célszerű használatot. Az egyszerű keverős csapteleppel felszerelt finom, kerámia-, üveg- vagy alumíniummosdók kor­szerűbbek, mint a hagyományos talapzatosak. Az áramvonalas ké­pet kiegészítik a falra erősített vécé kagylók és bidék. Ezeket könnyebb tisztítani is. A krómozott ki­egészítők és üvegtárgyak növelik a világosság érzetét. Az egykor di­vatos színes kiegészítők helyére a fehér lépett. Kerámialap borítású falak teszik teljessé a minimalista összképet.

A kerámia dekora­tív és praktikus vá­lasztás a fürdőszobá­ban. A sakktábla min­tázat erősen geomet­rikus formája üde és modern jelleget köl­csönöz a térnek. A padlóburkolat mat­tabb, mint a falicsem­pe, így kevésbé csú­szik. A fakilépő a to­vábbi biztonságot szolgálja.

Geometrikus for­mák, hűvös, fényes felületek és töretlen vonalvezetés uralko­dik ebben a derűs, puritán fürdőszobá­ban, ahonnan eltávo­lítottak minden fölös­leges elemet. A szo­borszerű mosdó és az egyszerű vonalú váza adja a hely szépségét. A mennyezeti spotlámpák és a tükörrel borított fal is tágítják a teret, ami szinte még meg­kétszereződik az esti város látványával.

A világ különböző népei által használt színek, minták, bútorok, textíliák és díszítések sok-sok érdekes ötletet adhatnak. Ez nem azt jelenti, hogy az adott nép jellegzetes stílusát másoljuk le, hanem egy-egy tárgyat vagy szokatlan színt veszünk át, amelyek erős hatással voltak ránk. Egy-egy máz nélküli kerámiaedény, egy afrikai törzsi ülőke vagy egy kézi faragású indonéz maszk fontos darabja lehet egy eredetien figyelemfelkeltő összeállításnak. A salsa vörös árnyalataitól kezdve, Mexikóban az egzotikus színek széles skálája használatos. Afrikában a földszínek a jellemzőek, mint a fahéj vagy a terrakotta.

A nyugodt han­gulatú előtérben a hű­vös zöld fal és a me­leg színű gerenda enyhíti az átmenetet a külső és a belső tér között. Ha a növénye­ket mozgatja a szellő, az kellemes a fülnek, a szemnek, és szinte a természetben érez­zük magunkat.

A meiegebb ég­hajlatú országokban jobban elterjedt a földszínek használata. A terrakotta színű va­kolatba rakott kék­sárga majolikalapok egy kemencét dí­szítenek.

A terasz árnyékos sarkába kőlapos ülő­helyet és kőasztalt tettek, ami ideális helyszín a meghitt szabadtéri vacsorá­záshoz. A hűvös, an­tikolt kék fal a hely nyugalmát hangsú­lyozza.

Nappalik

Válasszunk olyan természetes anyagokat, amelyek melegséget és a felületek változatosságát vi­szik a semleges környezetbe. Ilyen a kő-, a terrakottalap vagy a sötét tónusú faanyag. Fektessünk kó­kusz-, szizál- vagy tengerifű sző­nyeget a padlóra, függesszünk fel áttetsző muszlint, csillogó szárit. A sötétítő legyen nádból készült roló vagy zsalugáter. Az egyszínű kanapéra tegyünk színes párnákat, a padlóra pedig gazdagon díszített kelim szőnyeget. A keleti bőség jeleként használjunk arany­keretes tükröket, világítási szerel­vényeket vagy tálakat, esetleg emeljünk ki aranylevéllel egy bú­tor-, fal-, illetve ajtó részletet. He­lyezzünk bambusz szárakat, szárí­tott növényt vagy trópusi pálmát nagyméretű agyagedénybe. Merít­sünk ihletet a népi fazekasság ter­mékeiből.

Keleti és nyugati hatások keverednek ebben a nappaliban, ahol egymás mellett kontrasztot alkot a tö­rök lábtartó és a hi­valkodóbb, 18. száza­di francia karosszék. Az alkóvban a polco­kon a külföldi utakról hozott, nagy becsben tartott csecsebecsék találhatók.

A lécroletta kiszűri a vakító napsütést és érdekes árnyékot vet. A fényhatás, a me­szelt falak és a ma­gasba nyúló pálma együtt kifejezetten gyarmatias hatást kel­tenek. A szép régi keleti hordszéket do­hányzóasztalként használják (úgy volt használatos, hogy négyen a vállukon vitték).

Hálószobák

Teremtsünk magunknak amolyan luxus menedékhelyet a világ, külön­böző tájairól beszerzett finom tex­tíliákkal. Húzzuk be az ágyat puha perui lüszterrel, vagy fektessünk rá sűrű mintás indiai plédet, esetleg egy egzotikus kínai selyem ágyta­karót. Hűvös, fehér vászon ágyta­karóval és alacsony futonnal, vagy akár egy egyszerű matraccal hívjuk életre a japán hálószoba nyugodt minimalizmusát. Bambuszroló és tatami szőnyeg egészítse ki a ké­pet. A pompásabb hatáshoz élénk színű anyagot feszítsünk ki az ágy négy oszlopára. A muszlin- vagy szúnyogháló baldachin trópusi hangulatot ad a szobának.

A meleg éghajlatú országokban az egy­szerű ablakmegoldá­sok jobban megfelel­nek a célnak, mint a gazdagon díszített függönyök, amelyek a napsütéstől hamar kifakulnak. Az átlát­szó muszlinfüggöny a mészkőpad lóval és a fehér ágytakaróval derűs keleties légkört teremt e Viktória ko­rabeli ház hálószo­bájában.

A nagyméretű, nyomott mintás afrikai anyag impozáns ágy­fejet hoz létre. A sző­nyegek, edények és a kézzel faragott szobrok is afrikai tör­zsi eredetre utalnak.

Fürdőszobák

A mediterrán és észak-afrikai or­szágokban közkedvelt hideg kék és vakítóan fehér színek frissességet és vitalitást hozhatnak a legkisebb és legsötétebb fürdőszobába is. Használjunk merészen figyelemfel­keltő indigó- vagy égszínkék színt a falon, illetve törülközőkön és festett székeken. A hűvös marok­kói jelleg eléréséhez készítsünk ismétlődő mintás mozaikot a kék árnyalataiból a mosdó fölé vagy a kád környékére a falra és a padló­zatra. A hatás fokozásához a falra kerüljenek fehér kerámialapok, il­letve rusztikus felületű fehér vagy szürkésrózsaszín vakolat, míg az aljzatra terrakotta, kő- vagy pala.

A padlómozaik mintája folytatódik az ívelt kád oldalán. Ugyanezek a kék és fehér mozaikok keretezik a hatalmas falitükröt. A fal tompí­tott színének köszön­hetően, az összkép nem túl harsány. Az egzotikus hatást jelzi még a faragott kisasztal, az alacsony szék és a növény a cserépben.

Esztétikai szem­pontból kiváló vá­lasztás a kőburkolat ebben a kedves, rusz­tikus fürdőszobában. A helyiség stílusához illik a gerendára fel­függesztett két lám­pás, amelyek megfe­lelő megvilágítást ad­nak az arcnak a mór stílusú tükörben.

Ha szigorúan ragaszkodunk egy bizonyos belsőépítészeti stílus­hoz, akkor a meleg, hívogató otthon helyett lakásunk inkább egy múzeumra vagy egy színpadra emlékeztet majd. Megtalálva a régi és az új, a népies és a minimalista közötti megfelelő egyensúlyt, olyan látványt hozhatunk létre, amely hűen tükrözi a stílusunkat és az életmódunkat. Egy ultramodern építésű lakás kétségtelenül anak­ronisztikusan hat, ha antik bútorokkal zsúfoljuk tele, és az is fur­csán néz ki, ha egy áramvonalas hightech stílusú konyhát teszünk egy alacsony mennyezetű parasztházba. Mindazonáltal jó összhan­got teremthetünk, ha egy-két eltérő stílusú darabbal egészítjük ki a belsőket. Egy modern tetőtér fehér falakkal és nagy belmagasság­gal tökéletes háttere lehet egy-két antik, illetve népies bútornak.

Antik bútorok, mo­dern festmények és keleti szőnyegek egyesülnek harmó­niában ebben a ha­gyományos, fehérre meszelt falú, nyitott gerendázatú nappali­ban. A nagy belma­gasság miatt egy-két magasabb bútordara­bot is el kellett he­lyezni a megfelelő arány kedvéért. Ezek a nagypapa órája, a kályhacső és a de­koratív hosszú füg­gönyök.

A kisméretű, épí­tészeti érdekességek­től mentes, modern városi lakásban a szoba berendezé­sének végső arculata ilyen elrendezés mel­lett modern és mégis népies ihletésű. Az üvegasztal nem uralja úgy a szobát, mint egy faasztal.

A fadeszkázatot itt házon belül alkal­mazták a nappali és a konyha között. A skandináv vagy észak-amerikai hét­végi házakat idézi a faburkolat, amely a modern belsőnek hagyományos ízt ad. A klasszikus pasztell-zöld-sárga színkom­bináció a nyugodt, rusztikus légkört erősíti.

Az egyszerű, mo­dern hálószoba meg­határozó részleteit a faragott maszkok és a bekeretezett népies képek adják. Színárnyalatában és textúrájában hasonló jellegű berendezési tárgy a régi fiókos ko­mód, a bőrszék, sőt a szőrme ágytakaró is.

Jól megtervezett modern konyha min­den szükséges felsze­reléssel. A kiegészítők – a régi szék, a fűzfa­vessző kosár, a kere­tezett képek – nyu­godt, barátságos mi­liőt teremtenek. A magas tárolószek­rények jól kihasznál­ják a kis alapterületet. Figyeljük meg, hogy a lámpaernyők milyen szépen rímelnek az elszívókürtő formájára.

A Viktória-kora­beli, első emeleti mű­teremlakás tulajdo­nosai a hagyományos helyett olyan modern bútorokat és lakbe­rendezési tárgyakat választottak, amelyek építészetileg jól ille­nek a térbe. A régi foteleket fehér vá­szonnal kárpitozták, és kétoldalt helyezték el. Modern alkotás a szobor, vagy inkább térplasztika, modern vonalúak az Arne Jacobsen-féle étkező­székek és a feltűnően geometrikus cikcakk szék. A függönyök nélküli ablak hangsú­lyozza a világosság és a tágasság érzetét.

Hagyományos bútorok vegyülnek a kortárs képzőművé­szet alkotásaival eb­ben a tágas nappali­ban. A hallal szom­szédos falat üvegtég­lából rakták a fényát­eresztés érdekében. A nagy cserepes kak­tuszok mexikói jelle­get adnak a szobának.

A színek fajtái

• Első rendbeli színek (alapszínek) a vörös, a sárga és a kék teljes tisz­taságában. Ebből a három színből bármely más szín kikeverhető, de más színekből nem lehet őket kikeverni.
• Második rendbeli színek – két, egyenlő arányban adagolt első rend­beli szín keveréséből jön létre a zöld (kék és sárga), a narancs (vörös és sárga) és az ibolya (vörös és kék).
• Harmadik rendbeli színek – egy első rendbeli szín és a közvetlen mel­lette lévő második rendbeli szín egyenlő arányban elkeverve. Ezek a vöröses narancs (vörös és narancs), sárgásnarancs (sárga és narancs), sárgászöld (sárga és zöld), kékes­zöld (kék és zöld), vöröses ibolya (vörös és ibolya) és a kékes ibolya (kék és ibolya).
• Semleges színek – a fekete, fehér, szürke és barna, amelyeket más szí­nekhez adunk azok tónusának mó­dosítására, vagy semleges kontrasz­tot képezhetnek más színekkel.
• Komplex színek – végtelen számú színárnyalat, amelyek az egyes szí­nek különböző arányú keveréséből, jönnek létre.
• Színárnyalat – a színnek az a tu­lajdonsága, amely megkülönbözteti őt saját színén belül. Pl. a karma­zsinvörös kissé kékesebb árnyalatú, mint a skarlátvörös.
• Tónus – a tónusérték egy szín vi­lágosságát, illetve sötétségét jelenti, ami egy árnyalat fényelnyelő vagy fényvisszaverő tulajdonságára utal.
• Tört szín – fehérrel kevert szín. Ez világosabbá, tejszerűvé, pasztellé teszi az adott színt.
• Tompa szín – feketével kevert szín. Ez sötétíti az adott színt.
• Tiszta szín – sem fehérrel, sem feketével nem kevert, tiszta ragyo­gású szín.
• Telítettség– a szín intenzitásának mércéje, azaz hogy mennyire élénk, illetve halovány, fáradt, tompa árnya­latú.

Egy szoba megváltoztatásának legkézenfekvőbb és leghatáso­sabb módja a festés. A színek megismerésével kisebb vagy na­gyobb tér hatását kelthetjük, kellemes, otthonos légkört teremthe­tünk. Az emberi szem nagyjából tízmillió színt tud megkülönböz­tetni megfelelő megvilágítás mellett. Ezek a színek mind pontosan meghatározott viszonyban állnak egymással. Ahhoz, hogy jól vá­lasszunk színt, ismernünk kell ezeket a viszonyokat és egymásra gyakorolt hatásukat. Minden szín a három alapszínből áll össze, ez a vörös, a kék és a sárga. A színek tónusát a hozzáadott fekete és fehér módosíthatja, amelyek törtté, illetve tompává teszik az adott színt.

A tizenkét részű színkör

Tizenkét egyenlő cikkből áll az a kör, amely tartalmazza az összes első, má­sodik és harmadik rendbeli színt. A szí­nek úgy helyezkednek el, hogy nyilván­való a köztük lévő kapcsolat. A három első rendbeli szín egyenlő távolságra esik egymástól a körben. A harmadik rendbeli színek az első és a második rendbeliek között helyezkednek el, ame­lyekből származnak. Érthető módon, minden első és második rendbeli szín között van egy harmadik rendbeli.

Alap színkör: A színkör tizenkét színt tar­talmaz. Ez tartalmazza az el­ső, a második és a harmadik rendbeli színeket.

Első rendbeli színek: Csak a vörös, a kék és a sárga az a szín, amelyet nem lehet más színből kikeverni.

Második rendbeli színek: Az ibolya, a zöld és a na­rancs a két első rendbeli szín egyenlő arányú keveréke.

Harmadik rendbeli színek: A hat szín az első és a má­sodik rendbeli színek keveré­kéből jött létre.

Komplementer színek: A színkörben két, egymással szemben álló színt komple­menternek nevezzük.

Harmonizáló színek:A színkörön egymás mellett álló, hasonló árnyalatú színek.

Árnyalat, tónus és telítettség

Színválasztásnál három fontos jellemzőt kell megvizs­gálnunk. Az árnyalat meghatározza a színskálán azt a helyet, amely a felhasznált alapszínek arányától függ. A tónus a szín világosságára vagy sötétségére utal. A telítettség a szín intenzitását méri. A színek minden keveréskor veszítenek intenzitásuk­ból.

A színgömb külső felülete: A színgömb külső felületén körben árnyalat sze­rint láthatjuk a színeket, a teteje (fehér pólus) felé a törtebb, míg az alja (fekete pólus) felé a tom­pább árnyalatok sorakoznak

A színgömb keresztmetszete: Ez a metszet azt ábrázolja, hogyan halványulnak el az intenzív árnyalatok fokozatosan a gömb kö­zéppontja felé, azaz hogy szürkülnek el

A színgömb hosszmetszete: Ez a metszet a tört és tompa színek fokozatos halványulását mutatja a gömb középpontja felé haladva

A színkör használata

A legtöbb színkör tartalmaz még számos komplex színt is az összesen tizenkét el­ső, második és harmadik rendbeli színen kívül, ami lehetővé teszi, hogy sok szín­árnyalat közül válasszunk. A színkör leg­főbb előnye, hogy első pillantásra is lát­ható, melyek a kölcsönösen harmonikus színek, melyek a komplementer színek, a meleg és hideg színek. A meleg színek, a vörös és a narancs a kör jobb oldalán helyezkednek el, nagy hullámhosszúságúak. Ettől olyan hatást keltenek, mintha közelebb lennének hozzánk. A kör bal oldalán vannak a hideg színek, a kékek és a zöldek. Kis hullámhosszuk miatt úgy tűnik, mintha távol lennének tőlünk. Ez a felosztás lehetővé teszi, hogy vizuálisan elsajátítsuk a színárnyalatok közötti kap­csolatot, és könnyen tudjunk választani olyan színt, amely megfelel a kívánt han­gulatnak és hatásnak.

Egy színnel berendezni, illetve díszíteni a szobánkat minden­képpen hiba, mivel a választott szín így túlzottan eluralkodik. Az egyhangúságot két vagy több szín kontraszthatásával, vagy ugyanannak a színnek a tört és a tompított változatával törhetjük meg. Az alábbiakban bemutatunk néhány módszert a színkombi­nációk felhasználására.

Színek és arányok

Szín – Hármashangzatok

A szín-hármashangzat három olyan szín kombi­nációja, amelyek a tizenkét részű színkörön egyenlő oldalú háromszöggel kapcsolhatók össze (pl. sárga-vörös-kék, narancs-ibolya-zöld). Ez merész kontrasztokat alkot.

Ha a kontrasztha­tásban álló színeket egyenlő arányban használjuk fel, azok szinte „versenyeznek” egymással, ami sohasem megnyugtató hatású, A kiegyensú­lyozottabb hatáshoz érdemes szürkével vagy fehérrel keverni a színeket, illetve hagyni, hogy egy szín uralkodjon, amelyet a másik kettő né­mileg kiegyenlít.

Komplementer színkombinációk

Különböző variációkat hozhatunk létre a színek diszharmóniája nélkül, ha a színkörön szemben lévő komplementereket alkalmazunk. Mivel ezek a színek nem tartalmaznak közös eleme­ket, ha egyenlő arányban használjuk fel őket, versenyeznek egymással. Ezért ajánlatos itt is hagyni, hogy az egyik szín domináljon. Példánk­ban az ibolyát használtuk a sárga komplementer párjával.

Harmonizáló színösszeállítások

A harmonizáló, vagy más néven analóg színösz-szeáiiítások oiyan színekbői állnak, amelyek a színkörben egymás mellett foglalnak helyet, és árnyalatnyi különbség van köztük. A kontrasztha­tás nem olyan erős, mivel ezek a színek ugyan­azokból az alapokból tevődnek össze. Ennek eredményeképpen nem állnak éles versenyben egymással, ha akár egyenlő arányban is hasz­náljuk őket. Ha azonban csak kis mennyiségben vannak jelen, jószerével elvesznek. A képeken a sárgát, a világoszöldet és a sötétebb zöldet kombináltuk különböző módon.

Természetes fényhatás elérése

Hatásos színösszeállítást érhetünk el mindössze egy szín, különböző tónusainak a felhasználásával. Ebben a monokromatikus színvilágban a kellemes érzetet a színtörések és a tompítások adják. A tónus a több­színű összeállításokban is fontos szerepet játszik, mi­vel a fekete vagy a fehér szín enyhíti azokat az ag­resszív színeket, amelyek tiszta formában használva disszonanciát okoznak.

Általános szabályként ki­mondható, hogy ha egyenletes mennyiségben hasz­nálunk erős, kontrasztos színeket, akkor ki kell egé­szíteni enyhe tónusbeli változataikkal. Ha azonban az összeállítás monokromatikus vagy harmonizáló, esetleg semleges, akkor a változatosság kedvéért a tónusok szélesebb skáláját alkalmazzuk. Minden színnek van tónusskálája a fekete és a fehér között. Bármely tiszta színt megtörhetünk fehér, illetve tompítha­tunk fekete hozzáadá­sával. Minél több fe­héret vagy feketét adunk a színekhez, annál kisebb lesz az eltérés két szín között.

Minden színnek van tónusskálája a fekete és a fehér között. Bármely tiszta színt megtörhetünk fehér, illetve tompítha­tunk fekete hozzáadá­sával. Minél több fe­héret vagy feketét adunk a színekhez, annál kisebb lesz az eltérés két szín között.

Ebben az egyterű háló-fürdőben a meg­nyugtató, harmonikus hatáshoz a kék szín, különböző tónusait alkalmazták a falon, a padlón és a mennyezeten. A színkon­zisztencia ügyesen kapcsolja össze a két teret. A hangsúly így a sárga függönyökre, a fiókos szekrényre és a fehér tárgyakra helyeződik.

A kép jobb alsó sarkán látható összeállí­tásban a kék szín tó­nusainak a sárga ad hangsúlyt.

Bármely szoba berendezésének tervezésekor, mielőtt színeket választanánk, fontoljuk meg a hely funkcióját, a tér adottsá­gait és a hatást, amelyet ki szeretnénk váltani. Választásunkat ter­mészetesen befolyásolja a szoba mérete és arányai, a beáramló fény mennyisége és a hely egyéb egyedi jellegzetességei. Ha már van át­fogó tervünk, válasszunk olyan színt, amely leginkább megfelel a kiváltandó (elképzelt) hatásnak, legyen az egy hűvös, nagyobb tér, illetve egy meleg, intim hatású kicsi szoba. Ezzel a domináns szín­nel hangoljuk össze a többi színt, megteremtve ugyanakkor a tónu­sok változatosságát és egyensúlyát. Mielőtt belevágunk, érdemes látványtervet készíteni.

A tónuskülönbségeket sokszor a fekete-­fehér fényképek jobban visszaadják, mint a szí­nesek. A zöldessárga konyhaszekrények világo­sabb tónusúak, mint a fal, a padló és a munka­felület. A fekete-fehér fényképen tisztán látszik a kontraszt: a konyhaszekrény világosszürke, a falak, a padló és a munkafelület pedig söté­tebb szürke. A krómozott tűzhely, az edények és a fehér lámpaernyő világosak

Látványterv készítése

A lakberendezési összeállítás sikere nemcsak a színek keverésén és felhasználási arányán múlik, hanem azon is, hogy a mintákat, stílusokat és felületeket hogyan kombináljuk. A profi lakberendezők a szoba képének megváltoztatása előtt látványterv készítését javasolják.

A látványterv alapvetően egy karton- vagy hunga­rocell lap, festéssel, szőnyeg-, tapéta- és kárpitminták­kal. Ilyen táblát könnyű készíteni, és elkerülhetjük ve­le a terveinkbe nem illő darabok megvásárlását.

A szín nemcsak a szoba légkörét változtatja meg, hanem módo­síthatja az optikai hatását is. A meleg, nagy hullámhosszúságú színek, mint a vörös és a sötét, fényelnyelő színek, úgy tűnik, mint­ha közelítenének hozzánk, ezért optikailag kicsinyítik a teret. Ezzel szemben a kis hullámhosszúságú, hideg színek, pl. a kék vagy a vi­lágos, erősen visszatükröződő színek látszólag távolodnak, és a na­gyobb tér hatását keltik.

A különböző kontrasztos színárnyalatok vagy a tónusok kombinációja alkalmas egy szoba optikai arányai­nak a megváltoztatására. A fényes, napsütötte szobák nagyobbnak tűnnek, mint a sötét, napfényt sosem látó helyiségek.

A színek jellemzői

• Vörös – A vörös a legmelegebb szín. A tiszta vöröset gyakran össze­függésbe hozzák a veszéllyel és az izgalommal. A rózsaszín és a vörös más, világosabb árnyalata kevésbé agresszív. A sötétebb árnyalatok, mint pl. a burgundi vörös, a gazdag­ságra, fényűzésre utalnak.
• Kék – A telített kék a leghidegebb szín, hatása merőben ellentétes a vö­rössel, hidegséget kelt. A kék világo­sabb árnyalatai friss, tiszta érzetet sugallnak, míg a sötétebbek méltó­ságteljesek és megbízhatóak.
• Sárga – Teljes intenzitásában a sárga átütően vidám szín. Világo­sabb árnyalatai ragyogóak és frissítő hatásúak, míg a tompább sárgák földszerűbbek és visszafogottabbak.
• Ibolya – A kék és vörös keveréke, az ibolya kihívó szín. Sötétebb árnya­latát, a lilát sokáig királyi színnek tar­tották, míg a világosabbak nosztal­gikus hangulatot idéznek.
• Narancs – A vörös és a sárga vib­ráló keveréke. Meleg, olyannyira barátságos szín, hogy tiszta formája a biztonság nemzetközi jelképe lett. A narancs sötétebb árnyalatai föld-szerűek, míg a világosabbak vidá­mak és megnyugtatóak.
• Zöld – A kék és a sárga szín meg­nyugtató keveréke a természetet idézi. A sötétzöldek visszafogottak, hagyományos minőséget idéznek,a világosak élénkebbek, játéko­sabbak.
• Szürke – Semleges szín; élénk szí­nekkel társítva, a nyugtató szín sze­repét tölti be.

A fény hatása

A természetes fény a spektrum színeiből tevődik össze: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, sötétkék és ibolya. A színek szerepe változik a nap folyamán. Reg­gel melegek a sugarak, délben, amikor a Nap a legfényesebb, semlegesek, a naplemente felé haladva vöröseseb­bek, párás időben pedig kékesebbek. A mesterséges világítás színei is külön­bözőek: az izzólámpa fénye sárga, a leggyakrabban használt fénycsöveké kékes, a halogénlámpáé ragyogó fehér.

A fény fajtája és erőssége megváltoz­tatja a festés és az anyagok felületének a benyomását. A déli napfényben a szoba megtartja az eredeti színeit, és a színek árnyalatainak finom rétegződését figyel­hetjük meg. Érde­kes a fény-árnyék játéka is!

Az izzólámpával megvilágított szobá­ban karakteresen sár­ga szín uralkodik. Olyan a hatása, mint a meleg, semleges és a halvány színeké, intimmé varázsolja a szobát. A fénycsö­vek és a halogénlám­pák erős színekkel mutatnak jól, a sem­leges és a halvány színeket szürkítik

Optikai trükkök a tónussal

Egy tér optikai képét leginkább a tónusegyensúly megváltoztatásával tudjuk variálni. Az összes halvány szín, beleértve a meleg színeket is, nagyobbnak mu­tatják a szobát. Ezzel szemben a sötét színek, beleértve a hideg színeket is, a kisebb tér érzetét keltik. Egy szoba többféle festésével bemutatjuk, hogy a sötét és világos tónusok különböző arányú felhasználásával hogyan lehet befolyásolni a tér méretének érzékelését.

Ugyanazt a színt használva az egész szobában, a tér megőrzi arányait. Ha világos színt haszná­lunk, nagyobbnak tűnik a szoba, mintha sötét lenne.Egy falat sötétre festve, úgy tűnik, mintha az kö­zeledne. Ezt a hatást hosszú folyosók optikai rö­vidítésére lehet használni a zárófal sötétre fes­tésével.

Egy falat a többinél világosabbra színezve, úgy tűnik, mintha az távolodna. Ezt a hatást a kocka alakú szobákban alkalmazzuk, hogy ne hassanak dobozszerűnek.

A sötét színek a padlót optikailag kicsinyítik. A kis szoba sötét padlóval zsúfolt hatást kelthet még akkor is, ha a falak világosak.

Ha a mennyezetet alacsonyabbnak akarjuk lát­ni, fessük sötétebbre a falaknál. Ez a módszer hatásos az aránytalanul nagy belmagasságú szobákban.

A belmagasság további optikai csökkenését érhetjük el, ha az ajtó keretéig levisszük a sötét színt. Ha ez alatt világos színt használunk, az tágítja a szobát.

Ha egy szobában a falak és a mennyezet söté­tek, a világos padló segít elkerülni a zsúfoltság benyomását és a nyomasztó érzetet.

Ha magasítani akarunk egy szobát, fessük a mennyezetet világosabbra, mint a falakat. A sötét szín optikailag összehúzza a falakat.

A világos mennyezet belmagasság-növelő hatása eltűnik, ha a színt – és ezzel együtt a tekintetet – levisszük egészen az ajtókeretig.

Miután eleget tanulmányoztuk a színeket, és már nem félünk a merész használatuktól sem, kipróbálhatunk különböző intenzitású színárnyalatokat. A sötét, telített vagy az élénk árnyala­tok alkalmazása nem mindig helyénvaló, de kifejezetten hatásosak lehetnek a nagy terekben. Mivel feltétlenül uralják a teret, rendel­keznek azzal a képességgel, hogy egy kopott, furcsa alakú vagy jel­legtelen szobát ellenállhatatlanul csábítóvá tegyenek.

Az erős szí­nek több fényt nyelnek el, mint a halványak, és optikailag sötétít­hetik, illetve kicsinyíthetik a teret. Emlékezzünk azonban a lenyű­göző enteriőrökre, amelyek tervezésekor a fő szempont a kénye­lem, az intim vagy a színpadias légkör kialakítása volt.

Ebben a szobá­ban a meleg narancs, világító árnyalatai uralkodnak, de egy­idejűleg kellemes, otthonos légkört is teremtenek, ami meg­nyugtató hatású. Az ajtónyílás és a lá­bazat finom korall színe merészen eltér a hagyományos fehér, illetve krémszíntől, és erősíti a szoba egzotikus jellegét

Jól illenek egy­máshoz a terrakotta gazdag árnyalatai és a lombok zöldje, amelyek ezt a feltűnő összeállítást uralják. Ez részben azzal in­dokolható, hogy az alapárnyalatok a színkörben ponto­san szemben helyez­kednek el egymás­sal, másrészt pedig a mélység és az in­tenzitás szempont­jából hatásos egyen­súlyt hoznak létre. A végeredmény, hogy egyik sem uralkodik a másikon, vagy a be­rendezésen. A semle­ges árnyalatú sző­nyeg és az egyszerű formák bölcsen hát­térbe vonulnak.

Gondtalan vaká­ciós hangulatban fo­gyaszthatjuk ebédün­ket ebben a térben néhány liter égszín­kék festék és egy egyszerű, tengerparti hangulatú csíkos füg­göny áráért.

A színpadias ha­tás teljességét nyújtja a bonyolult faragású, hófehérre festett bútor a bársonyos, tenge­részkék fal előtt. A díszpárnák sárgás­zöldje újabb színt visz a képbe.

A pasztellszínek finom, megnyugtató jellegük miatt népszerűek a lakberendezésben. Leghasznosabb tulajdonságuk, hogy ha megközelítően egyformán világosak, mindig jól mutatnak együtt. Bútorvásárlásnál ne bízzunk a színárnyalat gyári meghatározásában (pl. a pasztellrózsaszínnek nevezett bútordarab a törtfehéren át a cukorrózsaszínig bármilyen lehet). Saját ízlésünkre támaszkodva, találhatunk olyan pasztell színösszeállítást, amely többféle kombi­nációban is megállja a helyét, és nagyszerű hátteret képez az olyan természetes anyagoknak, mint a fűzfavessző, a kő, a világos és kö­zepes árnyalatú fa. A sötét színű fa azonban elnyomja a finom pasztellszíneket.

A halványzöld nagy felületen kelt hű­vös, friss és világos hatást. A nagy csalá­di fürdőszobában a klasszikus fehér mosdók, törülközők és az építészeti rész­letek alapozzák meg a hagyományos és egyszerű összképet. A natúr hajópadló melegséget visz a zöld-fehér színek közé.

A pasztellek vég­telenül sokoldalúak. A tetszetős halvány­kék friss és stimuláló hatású a szobában. A hűvösséget kikü­szöböli a kényelmes gyapjúszőnyeg és a puha kárpit, vala­mint az itt-ott megje­lenő halvány citrom-és mályvaszín.

A konyhapult és a mennyezet közötti sárga sáv úgy enyhíti a modern konyha éleinek a hatását, hogy közben nem válik uralkodóvá.

Egyszínű össze­állítások kiegészíté­seként használjuk az adott szín pasztell árnyalatát. A vidéki ház falán alkalmazott kék szín tónusa kö­zépen foglal helyet a színskálán.