Házak és lakások felújítása - 106. oldal

Új válaszfalakat tömör vagy könnyűszerkezetes építésmóddal lehet készíteni. A tömör falaknak nagy tömegük következtében jó hangszigetelő és hőtároló tulajdonságuk van, a nagy súly azonban fafödémeknél vagy tetőtér-beépítés esetén gon­dot okozhat.

Tömör válaszfalak készítésére 25 x 50 – 50 x 67 cm méretekben, 6, 8, 10 és 11,5 cm vastagságok­ban gipsz, habkő-, ill. 10,12,5 és 15 cm vastag 20 x 60 cm-es pórusbeton-falazóelemek kapha­tók. Nedves helyiségek fröccsenő víznek kitett ré­szein csak víztaszítóvá tett gipszlapokat szabad alkalmazni, a falazott válaszfalak esetén pedig szükség szerint gondoskodni kell a faltest felcsa­pódó nedvesség elleni védelméről.

A könnyűszerkezetes falakat, amint azt nevük is mutatja, a lényegesen kisebb tömeg jellemzi. Tartószerkezeteket fa vagy fém váz alkotja, melyet azután mindkét oldalon gipszkarton lapokkal, gipszkötésű rostlemezekkel vagy lambériával borítanak. A belső üres teret hangnyelő szigetelőanyag­gal, pl. ásványi gyapot vagy kókuszrost – lapokkal lehet kitölteni. A könnyű favázak házilag is jól el­készíthetők.

Vékony válaszfalak

A vékony és könnyű válaszfalak „áthallás” na­gyon zavaró lehet, ha azok a lakáson belül „zajos” és „csendes” szobákat választanak el, pl. lakószobát a gyermekek hálószobájától. Az eme­letes házak lakások közti válaszfalaira és az iker­- vagy sorházak házak közti válaszfalaira nézve fi­gyelembe kell venni az akusztikai előírásokat. Kettőnél több lakásos épületeknél általában szük­ség van hangtechnikai tanácsadásra is.

A könnyűszerkezetes falak eredendően rossz hangszigetelése számottevően javítható, ha a gipszkarton lapokat két rétegben, lengősínekkel vagy lengő faelemekkel helyezik el a kettős, akusztikailag elválasztott (azaz hanghidak nélküli) tartószerkezetre.

Gipszkarton

A gipszkarton lapok helyett gipszkötésű rostle­mezek vagy cementkötésű forgácslapok is alkalmazhatók. Ezeknek a lapoknak a felszíne olyan sima, hogy azokra általában közvetlenül rá lehet ragasztani a tapétát vagy a csempéket. A nedves helyiségek fröccsenő víznek kitett részein, pl. zuhanyozók körül, a falfelületeket gondosan szige­telni kell és ezt a szigetelést szakszerűen össze kell kötni a padlószigeteléssel.

A tartóváz és burkolat céljára alkalmazott fa le­gyen száraz (nedvességtartalma max. 20 %), ne­hogy a fal túl erősen deformálódjon, miközben nedvességtartalma a fűtött helyiségekben kiszá­radás következtében kb. 12 %-ra csökken. Az élfák minimális mérete 6 x 6 cm. Ha a fal üreges részében lefolyóvezetéket kívánunk elhelyezni, megfelelően szélesebb fát alkalmazzunk a keret számára. Amikor a keretfákat a fal, padló és fö­dém mentén elhelyezzük, a rögzítőfelület és a fal közé tegyünk nemez szigetelő- és tömítőcsíkot.

Az egymáshoz merőlegesen illeszkedő élfákat szegezett lemezekkel lehet összekötni; a be­eresztett szegezett kötések azonban mérettartóbbak. Ahol berendezési tárgyakat kívánunk fel­akasztani, építsünk be stabil keresztfát. Egészségügyi berendezési tárgyak (mosdótá­lak, függesztett WC) felfüggesztésére csak a külön erre a célra szolgáló fémszerkezeteket használjuk.

Fa tartóvázas fal készítésének munkafázisai:

• mérjük ki és jelöljük be a fal helyét;
• vágjuk le a padlóra a falak mellé és a födémhez kerülő élfákat, fúrjuk ki és hézagkitöltő csíkkal (szigetelő- és tömítőcsíkkal), falicsapok (tiplik) segítségével erősítsük fel azokat;
• 60 cm távolságban helyezzük el a függőleges ke­retfákat, ügyeljünk a szabványos ajtóméretekre;
• körkivágóval vagy dekopírfűrésszel készítsük el a villamos szerelvények dobozainak kivágásait, helyezzük el a vezetékeket;
• szabjuk ki és tegyük be a szigetelőlapokat, bo­rítsuk be a két oldalt;
• építsük be az ajtó(ka)t.

A tartóváz építőlapokkal, lambériával vagy vakolattartó lapokra felhordott nedves vakolattal borítható.

Szobaajtók és belső üvegezés

A régi ajtók felújítása ezermestereknek való fel­adat. Az ajtó állapotától függően a következő munkákra kerülhet sor:

• a vasalások tisztítása, mázolása, zsírozása, rögzítése vagy áthelyezése;
• vetemedett betétes ajtóknál a keret derékszög­be állítása és mindkét oldalra felcsavarozott acél derékszögekkel való stabilizálása;
• a mázolás felújítása.

11.4. ábra. Ajtó szigetelése
Meglévő: 1 ajtólap; 2 ajtótok
Új: 3 tömítőgumi; 4 profilos léc.

11.5. ábra. Ajtópántok 1 felcsavarozható pánt; 2 befúrható pánt.

11.6. ábra. Mit jelent a szabvány szerinti bal, illetve jobb 1 a bal („balra nyíló”); 2 a jobb („jobbra nyíló”).

11.7. ábra. Az ajtó zárszerkezete 1 zárlemez; 2 homloklemez; 3 kilincsnyelv; 4 zárnyelv; 5 címer; 6 kilincsközép; 7 kilincs.

11.8. ábra. Különböző típusú ajtókeretek 1 hevedertok; 2 pallótok; 3 acéllemez saroktok; 4 acéllemez tok.

11.3.1. Ajtók felújítása

Ha az ajtólap vetemedett és az ajtó nem fekszik fel köröskörül, ezen egyszerű eszközökkel úgy javíthatunk, hogy a meglévő ajtótokra egy tömítőgumival ellátott hornyolt lécet csavarozunk. Ezt a lécet, mint új elemet, színezéssel is kiemelhetjük, de az ajtókeret színére is mázolhatjuk.

Vidéken a fából készült ajtókat, ablakokat, fal­borításokat és lábazati léceket általában nyersen hagyták. Tisztításukra tűleveles fáknál szalmiák-oldatot, lombos fáknál nátronlúgot használtak. Ha a házban ilyen lakkozatlan részek még előfordul­nak, azokat lehetőleg hagyjuk meg eredeti állapotukban. A szobaajtók és faburkolatok mázolása elsősorban a színezést szolgálja, a tartósság szempontjából nincs rá szükség.

Ajtók készítése

Az egyszerű, készen kapható ajtók a régi épüle­tekben építészeti szempontból általában elfogad­hatók. Egy sima ajtólap, ami tudatosan eltér a régi ajtóktól, még mindig jobb és tisztességesebb, mint egy rossz utánzat, lécdíszítményekkel és cikornyás kilincsekkel.

Az ajtónyílások kialakításánál takarékossági okokból tartsuk be a szabványos szélességeket (nyers belső méretek: 65, 70, 75, 85, 100 cm) és a szabványos magasságokat (202,5 cm). Nagyon keskeny ajtónyílások választása esetén fontoljuk meg, hogy egyes berendezési tárgyak, pl. a mo­sógép vagy hűtőszekrény csak 60 cm-nél na­gyobb szabad szélességű ajtón férnek át. Az ol­csóbb kész ajtólapok között ismert a méhsejtbetétes réteges lemez ajtó és az üreges forgácslap ajtó. A jobb és nehezebb tömör ajtó­lapok forgácslapból vagy bútorlapból készülnek.

Szebben mutat, ha sikerül azonos stílusú épü­letből származó öreg ajtólapokat szereznünk. Az ehhez illeszkedő ajtókereteket általában újonnan el kell készíteni, mivel a régi ajtókereteket csak nagy munka árán lehet valamennyire is épen ki­venni. Ahol a meglévő ajtólapok első látásra nem illeszkednek, ott találékonyságunkkal még segít­hetünk: pl. egy túl keskeny, magasságban azon­ban megfelelő ajtólapot úgy lehet a meglévő ke­retbe beépíteni, hogy a „hiányzó” darabot rögzí­tett üvegcsíknak képezzük ki.

Aki kedvet érez az asztalosmunkához, az egy­szerű kivitelű új ajtóit maga is elkészítheti. Az ajtókeret egyetlen széles desz­kából áll, az ajtóütközőt rácsavarozott és -enyvezett lécek alkotják, melyeket gumitömítéssel vonunk be. A sima élű ajtólap tompán csukódik az ajtókeretbe. Az ajtólap pontos beállítását állítható befúrható pántok biztosítják. A zárat és kilin­cset rácsavarozott szekrényes zár alkotja.

11.9. ábra. Belső üvegezés beépítése meglévő favázba 1 egyrétegű üveg; 2 üvegtartó lécek; 3 faváz.

Belső üvegezések

Az üvegezett belső falak a szűk és sötét helyisé­geket barátságosabbá és érdekesebbé teszik és segítik a folyosók és lépcsőházak megvilágítását. Ezeket különösen ott alkalmazzuk, ahol a terek tágas összekapcsolása kívánatos lenne, de a zajok és szagok miatt vagy fűtési okokból nem célszerű, pl. a tornác és a lakótér vagy a konyha és az étkező-lakó helyiség között.

Az üveglapokat keret nélkül tehetjük be a falnyí­lásba, pl. favázas falaknál egyszerű üveglécek segítségével, amelyek egyszerűen és olcsón el­készíthetők és mégis jól néznek ki. Vakolt falaknál az üveglapot, szintén fakeret nélkül, közvetlenül beállíthatjuk a falnyílásba és bevakolhatjuk. A túl gyakori üvegtörés megelőzésére Itt vastag üveget célszerű alkalmazni, vagy olyan egyrétegű biztonsági üveget, amely az üvegszárnyú ajtókhoz is használatos, vagy többféle színben kapható üvegtéglákat.

11.10. ábra. Házilagos kivitelezésre alkalmas ajtószerkezet 1 faléc; 2 vakolat; 3 fal; 4 szigetelő nemezréteg (hézag tömítése); 5 deszka (tok); 6 ajtólap; 7 ütközőléc (fa) gumitömítéssel.

A lakás alaprajzának módosítása előtt – amennyi­ben pontos tervrajzok nem állnak rendelkezésre – először fel kell mérni a meglévő állapotot és arról 1:100 és/vagy 1:50 léptékű, az összes fontos méretet feltüntető rajzokat kell készíteni. Az ilyen ál­lapotfelvétel részét alkotja annak a vizsgálata, hogy melyek a teherhordó vagy merevítőfalak, to­vábbá a meglévő közművezetékek és- csatlako­zások megállapítása is. Ezeknek a rajzoknak a segítségével lehet azután az új alaprajzot kialakí­tani. Az átépítés gazdaságos megtervezésénél azt a célkitűzést kell szem előtt tartani, hogy minél kevesebb változtatással a lehető legjobb kom­fortértéket érjük el.

Teherviselő fal?

Laikus gyakran nehezen tudja felismerni, hogy egy adott fal teherviselő-e vagy sem. A fal vas­tagsága önmagában nem biztos ismertetőjele, mert gyakran a teherhordó falak is csak 12-15 cm vastagok. Jól használhatók viszont a következő ökölszabályok: ha a falra födémgerendák tá­maszkodnak, akkor biztosan teherhordó falról van szó; ha a fal a magasabb és alacsonyabb szinten folytatódik, akkor az feltételezhetően szintén te­herhordó fal.

Gyakori, hogy a közfalak a födémgerendák be­hajlása következtében terhelést kapnak és együtthordóvá válnak. Ha tehát egy vélhetően nem teherhordó falat le akarunk bontani, először mindig nézzük meg, nem mennek-e fölötte fö­démgerendák és a fal nem vesz-e részt a fölöt­te lévő szint terhelésének felvételében. Betonfödémek esetén a teherhordó falak álta­lában 17,5 vagy 24 cm vastagok. A teherviselő vagy merevítőfalba való beavatkozás mindig megkívánja statikus szakember közreműködését.

11.1. ábra. Időt és fáradságot takarítunk meg, ha az építési törmeléket közvetlenül konté­nerbe vagy tehergépkocsiba továbbítjuk. A porosodás mérséklésére a rakodófelületet munka közben ponyvával takarjuk le.

11.2. ábra. Egyszerű fa tartóvázas fal 1 faforgácslap vagy gipszkarton lap borítás; 2 faoszlop; 3 küszöbgerenda; 4 az üreges teret kitöltő szigetelőréteg; 5 szigetelőcsík.

11.3. ábra. Kettős fa tartóvázas fal (hangszi­getelő) 1 kettős borítás faforgácslapokkal vagy gipszkarton la­pokkal; 2 a fa tartóvázak oszlopai (nem érhetnek össze); 3 küszöbgerenda; 4 szigetelőcsík; 5 az üreges teret kitöl­tő szigetelőréteg.

Teherhordó falban ajtónyílás készítésének vagy egy tartó beépítésének a munkafázisai a követke­zők:

• jelöljük meg a nyílás helyét;
• ellenőrizzük a vezetékek nyomvonalát;
• a nyílás fölötti födémet és falrészeket támasszuk alá;
• állítsuk fel a munkaállványt;
• a jelölés mentén vágótárcsával vágjuk át a va­kolatot és a falszerkezetet;
• a falazatot felülről lefelé bontsuk le;
• építsük be az ajtóáthidalót (előre gyártott beton áthidaló elemet vagy kettős I vagy U-tartót, a statikus megadása alapján), az áthidaló feletti nyílást falazzuk ki;
• szükség esetén készítsük el az új elektromos vezetéket;
• javítsuk ki a vakolatot, egészítsük ki a szegély­lécet.

Nagyobb fesztávolságoknál, pl. helyiségek összenyitása esetén oszlopok beépítése célsze­rű. Az oszlopokkal a tér tagolható és általában ol­csóbbak, mint az erős födémgerendák. Favázas falaknál lehetőleg csak a nem teherhordó kifalazást távolítsuk el, a faszerkezetet hagyjuk meg.

A bontási munka a házban sok porral és pi­szokkal jár, ajánlatos ezért

• a környező épületrészeket szennyeződés és sérülés ellen jól megvédeni;
• az eltávolítandó falfelületet a szélein elektromos vágótárcsával pontosan és rezgésmentesen válasszuk el;
• a törmeléket ejtőcsövön át, közbenső tárolás nélkül a konténerbe továbbítsuk.

Ha favázas falba ajtófélfát vagy szemöldökfát építünk be, csak pihentetett vagy mesterségesen szárított, 10-15 % nedvességtartalmú fát hasz­náljunk, hogy az épületelem „dolgozása” lehető­leg kicsi legyen. A takart fakötésekhez jól alkal­mazhatók a szegezett lemezek.

A szükségtelenné vált falnyílásokat lehetőleg súlyos téglákkal falazzuk be (jobb hangszigete­lés). A meglévő falakkal való kapcsolatot erős szögekkel lehet biztosítani, melyeket kb. 50 cm-énként a fekvőhézagokkal ütünk be. Vakoláskor a meglévő vakolathoz való csatlakozás általában felismerhető marad. Ha ezt nem akarjuk, akkor az egész falat burkolni kell vagy új felsővakolatot kell készíteni.

Gyakori, hogy a régi házak öreg lépcsői olyan kézműves gyöngyszemek, amelyeket feltétlenül érdemes megtartani. A nyikorgó, kitaposott lép­csőfokok és hibás korlátrudak megjavítása a legtöbb esetben olcsóbb, eredményében pedig szebb is, mint egy új lépcső beépítése. Többla­kásos házakban a régi lépcsők megtartása épí­tésrendészeti okokból is ajánlatos, mert új lép­csőkre a jelenlegi előírások érvényesek, amelye­ket régi épületekben sokszor csak nehezen lehet betartani.

10.12. ábra. A lépcső elnevezései és méretei 1 karfa; 2 korlátrúd; 3 fellépő szélesség, (pl. 27 cm); 4 emelkedés, (pl. 18 cm); 5 túlnyúlás; 6 pofa.

Lépcsők felújítása

Ha egy lépcső járás közben nyikorog, az annak a jele, hogy pofái, lépcsőfokai és fokbélései meglazultak. Ha a lépcsőhöz hátulról hozzá lehet férni, akkor ékelt lépcsőnél a fokok és a pofa közti éke­ket ki lehet ütni és új, vastagabb ékeket lehet beenyvezni. A nyikorgás úgy is megszüntethető, hogy a lépcsőfokokat felékeljük és a fok és fokbé­lés közötti horonyba hátulról háromszögű tuskó­kat vagy egy lécet enyvezünk. A munkát a legfel­ső foknál kezdjük és fokonként haladjunk lefelé.

A csavarozott vagy szegezett fokokkal készült lépcsőknél a nyikorgást a következőképpen szün­tetjük meg (a munkát most is a legfelső foknál kezdjük): A fokbélés hátoldalán oldjuk a kötése­ket, a lépcsőfokot felékeljük, a fokbélést felnyom­juk, újra megszegezzük vagy csavarozzuk. Egyes esetekben a fokbélések hátulról való megerősíté­se (rétegelt deszka felenyvezése és odacsavarozása) is célszerű lehet.

Ha a lépcső hátulról nem hozzáférhető, a fel­ékelt fok feszítését úgy végezzük el, hogy a fokbé­lést megkettőzzük vagy a fok előreugró része alá egy lécet enyvezünk és csavarozunk. A csavarfe­jeket besüllyesztjük a lécbe, a lyukakat tapasszal kitöltjük. Ha a fokbélést megkettőzzük, a lépcső­fokot úgy ékeljük fel, hogy középen 0,5 %-os túlemelése legyen (100 cm széles lépcsőnél 0,5 cm) és a fokbélést előfeszítéssel szereljük be.

Ha a lépcsőpofák szabadon állnak, akkor a nyikorgás lépcsőcsavarok beszerelésével is megszüntethető. Ehhez kb. 5 fokonként fúrjunk lyuka­kat a pofa középvonalába, ezekbe tegyünk mene­tes acélrudakat és alátétekkel csavarjunk azokra anyákat, hogy a pofákat szervesen összehúzzuk.

A kitaposott lépcsőfokok nem ritkán balesetet okoznak. Javításuk háromféleképpen végezhető el:

• új burkolat készítésével;
• a lépcsőfokok és fokbélések megkettőzésével;
• a lépcsőfokok kicserélésével, ill. pótlásával.

Új burkolat készítése esetén a lépcsőfokokat rétegelt lemezzel vagy keményfa furnérral borítjuk be, a következőképpen:

• a lépcsőt alaposan megtisztítjuk (forró vízzel és mosogatószerrel), a viaszt kaparókéssel eltávolítjuk;
• vékony szegekkel szegezzünk a fokok élére ve­zetőlécet, a tapasz sima lehúzásához. A lécre tegyünk műanyag elválasztó fóliát;
• terítsünk el műgyanta-cement késtapaszt (spe­ciális tapasz), simítsuk el, húzzuk le, hagyjuk megszáradni.
• ragasszuk fel a keményfa furnért vagy a rétegelt lemezt.

Állandó élvédelem céljára keményfa lécet is fel­erősíthetünk. Ehhez a régi lépcsőfokot 12 mm túlnyúlásig lefűrészeljük. A keményfa lécet úgy enyvezzük fel és csavarozzuk oda, hogy az az elhelyezendő burkolattal egy síkba essen.

A lépcsőfokok és fokbélések teljes megkettő­zése bizonyos körülmények között kevesebb munkával jár, mint a fent leírt újraburkolás, de csak akkor valósítható meg, ha a lépcsőpofa elég magas és ha az induló és záró lépcsőfok a pad­lóval egy szintbe hozható. Tekintettel arra, hogy az új lépcsőkorlátok nem illeszkednek a régi lépcsőkhöz, a korhű újragyár­tás pedig nagyon drága, mindig törekedjünk a meglévő korlátelemek megtartására és újra al­kalmazására.

Ezzel kapcsolatban néhány ötlet:

• ha egyes korlátrudak hiányoznak, pótlásukra a legfelső lépcsőkar rúdjait használhatjuk fel. Fent azután egy új, másféle korlátot helyezünk el;
• ha a meglévő rudak közötti távolság túl nagy, azok közé új, sima rudakat lehet beiktatni.

10.13. ábra. Így lehet megjavítani a kitaposott fokokat 1 keményfa furnér réteges lemez; 2 műgyanta-cement késtapasz; 3 élvédő keményfaléc; 4 régi lépcsőfok; 5 fokbélés.

10.14. ábra. Régi, kitaposott vagy sérült lép­cső megkettőzésének három lehetősége (ha a pofa elég magas).

10.15. ábra. Egyszerű lépcső, rátett lépcsőfo­kokkal 1 felső megtámasztó; 2 felcsavarozott lépcsőfok; 3 pofa; 4 alsó megtámasztás.

10.16. ábra. Házilagos kivitelezésre alkalmas a rátett lépcsőfokkal készített egyszerű lép­cső (A részlet) 1 a lépcső végén lévő oszlopot a pofához csavarozzuk; 2 az asztalos által készített pofát a felső megtámasztás­hoz támasztjuk, a lépcső önsúlya szorítja oda; 3 felső megtámasztás; 4 utolsó lépcsőfok.

10.17. ábra. Házilagos kivitelezésű lépcső (B részlet) 1 a korlátrudakat besüllyesztjük a fokdeszkába; 2 a lép­cső elején lévő oszlopot szintén a pofához csavarozzuk; 3 a pofát alul a megtámasztáshoz támasztjuk vagy acélszög idomokkal a nyerspadlóhoz csavarozzuk; 4 első lépcsőfok.

Új lépcső készítése

A lépcső helyszükségletét és kialakítását az em­ber lépésmérete és a szintmagasság határozza meg. Kényelmes emelkedési arányt határoz meg a következő szabály:

2 fokmagasság + 1 fellépőszélesség = 61-64 cm (2 m + sz = 61-64 cm). Ha a szintmagasság 2,75 m, akkor pl. 18,3 cm emelkedés (fokmagasság) és 17,5 cm fellépő­szélesség (fokmélység) adódik. A lépcső teljes hosszát a fellépőszélességek 1-el csökkentett számából lehet meghatározni (a legfelső fok szélessége már padlómagasságban van).

Pél­dánkban tehát a lépcső hossza 14 x 27,5 cm = 3,85 m. Ha nem áll elegendő hely rendelkezésre, a lépcső meredekebb is lehet, de az emelke­dés/fellépőszélesség aránya ne legyen kisebb, mint 19 cm/26 cm és feleljen meg az építési előírásoknak.

A lépcsővel kapcsolatos építési előírások az OÉSZ 104,105,106,108 § szerint:

• a lépcsők szélessége nem lehet kevesebb: időszakos használatú lépcső esetén 0,60 m-nél, lakáson belüli lépcső esetén 0,80 m-nél;
• a lépcsőkar és a lépcsőpihenő feletti szabad belmagasságnak legalább 2,20 m-nek kell len­nie. Lakáson belüli, ill. időszakos használatú építményszintre vezető lépcsőnél a szabad belmagasság 2 m lehet;
• minden olyan lépcsőt, lépcsőpihenőt, amelynek szintje a csatlakozó szintnél 0,80 m-nél maga­sabban van, legalább 1 m magas, legfeljebb 12 cm nyitásszélességű korláttal kell ellátni A lépcsőnek legyen legalább egy szilárd és biz­tosan megfogható karfája. Lakáson belüli lépcsőknél kivételek lehetségesek;
• a lépcső legfelső foka nem kezdődhet közvet­lenül egy lépcsőre nyíló ajtó mögött.

A padlóburkolatokat általában az esztrichre ra­gasztjuk. Tekintettel arra, hogy a legtöbb építé­szeti ragasztó tartalmaz az egészségre és a kör­nyezetre ártalmas anyagokat, kézenfekvő, ha az olyan fektetési eljárásokat részesítjük előnyben, melyekhez ragasztó nem kell, vagy a természetes festékekhez közel álló, a környezetet kevésbé szennyező ragasztókat használjuk.

Ragasztó nélkül fektethetők

• a kerámia padlólapok habarcságyba,
• a padlószőnyegek,
• a szalagparketta,
• a szegezett parketta.

A hajópadlókat is ragasztó nélkül lehet lerakni. Ezek azonban szigorúan véve nem tartoznak a padlóburkolatok közé, mivel lerakásukat szaba­don álló módon (esztrich nélkül) végezzük. Egy szinten belül esztétikai okok­ból ne alkalmazzunk túl sok különböző burkolatot. A különböző padlóburkolatok célszerű alkalma­zási területeit a 10.3. táblázat mutatja be.

Parketta és fakocka

A tömör fából készülő parketta és fakocka padlók robusztusak, kezelésük egyszerű, „természetes” hatást keltenek és melegek. A tölgy-, bükk- és kőrisparketta léc- vagy mozaikparketta formájá­ban kapható, fakockákat luc- vagy erdei fenyőből is készítenek. Előre gyártott parkettának a tömör fából vagy feldolgozott faanyagból iparilag gyár­tott, készre lakkozott padlóelemeket nevezzük.

A lécparketta 22 mm vastag, csappal és ho­ronnyal ellátott parkettalécekből vagy -szala­gokból áll, melyeket teljes felületükön az alaphoz ragasztunk vagy – ami jobb – rejtetten fa tartó­szerkezethez (meglévő hajópadlóhoz, forgács­laphoz, lécezethez) szegezünk. A mozaikparkettánál 8 mm vastag lamellákból sakktáblaszerűen vagy csíkos minta szerint tex­tilalapra táblákat állítanak össze, melyeket az esztrichre lehet ragasztani.

Az előre gyártott parketta (különböző méretű és 13-24 mm vastagságú) lapokban, készre lakko­zott felülettel kapható, általában furnérral bevont, csaphornyos forgácslap vagy réteges lemez for­májában. A szárazesztrich-lapokhoz hasonlóan pl. közvetlenül egy nemezalátétre vagy egy meg­lévő szőnyegpadlóra lehet lerakni.

A fakocka-burkolat 25-40 mm vastag fatuskókból áll, melyek bütüfelülete alkotja a járófelüle­tet. A fa megduzzadása és összezsugorodása következtében a padlóburkolatban hézagok ke­letkezhetnek. Ez a padlóburkolat nagyon strapabí­ró, viszonylag nagy szerkezeti magassága miatt azonban régi épületekben nem mindenhol alkal­mazható. Fektetésüket nagy nyírószilárdságú műanyag ragasztóval, egyenes, végigfutó fugák­kal végezzük. Nagyobb padlófelületek esetén és a falak mentén tágulási hézagokat kell hagyni.

Keramikus padlólapok

A finomkerámiai burkolólapoknál az alapanyagtól és az égetési hőmérséklettől függően megkülönböztetjük a fajansz, kerámia és kőagyag burkoló­lapokat. Míg az előbbiek fényes mázzal bevonva tehetők vizet át nem eresztővé, a kőagyag lapok máz nélkül is víztömörek és még fagyállók is.

A kerámia padlólapok robusztusak és könnyen ápolhatok, ezért szívesen használt padlóburkola­tok pl. tornácokon, többcélú helyiségekben, für­dőszobákban, konyhákban, valamint tűzrakó he­lyek környékén. A kerámiapadlók keltette hidegér­zet közvetlenül összefügg azok jó hővezető és hőtároló képességével és nem jelenti a padló­szerkezet rossz hőszigetelését.

A mázatlan padlólapok könnyebben piszkolód­nak, mint a mázasak; ajánlatos ezért a lakások­ban alkalmazott mázatlan padlólapok felületét természetes olajalapozóval és viasszal kezelni. A mázas padlólapokat konyhákban és WC-kben azért kedvelik, mert megakadályozzák, hogy a zsír-, ill. vizeletcseppek a padlót egyenlőtlenül elszínezzék.

Az összes keramikus padlólap fektethető ha­barcságyba (vastagágyazat), a sík hátoldalú la­pokat ragasztani is lehet (vékonyágyazat), lehető­leg környezetbarát hidraulikus ragasztóval vagy diszperziós ragasztóval. Erős vagy tartós ned­vesség hatásának kitett helyiségekben mégis in­kább az ásványi alapú (hidraulikusan keményedő, műanyaggal javított) vékonyágyazatú habarcs al­kalmazása célszerű. A reakciós gyanta alapú ra­gasztókat és egyéb műanyagragasztókat környe­zeti okokból inkább mellőzzük, mivel hatásuk az emberi szervezetre nem teljesen tisztázott.

Padlólapok fektetése habarcságyba (vastagágyazatba)

• Készítsünk 25 mm vastag cementhabarcs-­ágyazatot (1 térfogatrész cement, 5-6 térfogat­rész folyami homok) és simára húzzuk le.
• Vízmérték és gumikalapács segítségével rakjuk le a padlólapokat (a szívóképes kerámiacsempéket előzőleg vizesítsük be).
• A lerakóhabarcs megszilárdulása után, a padló­lapokat előzőleg megnedvesítve, finom cementhabarccsal végezzük el a fugázást. Keve­rési arány 1:3. A falak mentén a szélső hézagokat műanyag tömítőmasszával vagy gumi fugázószalaggal zárjuk el.
• A mázatlan padlólapokon keletkező cementfátyolt 5 %-os sósavval és tiszta vizes leöblítéssel távolíthatjuk el. Vigyázat! A sósav erősen maró hatású. Kezünket és szemünket óvjuk! A hígításhoz a sósavat öntsük a vízbe, sohasem fordítva!

Padlólapok fektetése vékonyágyazatba (ragasztóval)

• Az alap legyen teljesen sík, megkeményedett és száraz (a cementesztrich legalább 28 napos legyen).
• A ragasztót fogazott kenőlappal 2-4 mm vas­tagon hordjuk fel a padlóra.
• A padlólapokat rakjuk le.
• Fugázás és tisztítás mint fent.

Szőnyegpadlók

A szőnyegpadlók meleg érzetük, komfortosságuk és hangcsillapító hatásuk miatt lakóhelyiségek­ben különösen kedveltek. Számos típusban és minőségben, különböző alkalmazási területeket és követelményeket kielégítő kivitelben, folyómé­terben kaphatók, gyakran az elektrosztatikus feltöltődés, molyok és baktériumok elleni kiegészítő kezeléssel (impregnálással) ellátva.

A nagy felületekre lefektetett szőnyegsávokat higiéniai okokból takarékosan alkalmazzuk, in­kább jobban tisztítható egyedi darabokat terítsünk pl. kerámia- vagy fapadlóra. Ha módunkban áll választani, egészség- és kör­nyezetvédelmi okokból a műszálas szőnyegpad­lók helyett inkább kiegészítő kezelés nélküli gya­pot, birkagyapjú, szizál, kókusz szőnyegeket használjunk.

A szőnyegek felfeszítése a legjobb, de egyben a legdrágább lerakási módszer. Értékes szőnye­geknél azonban a többletköltségek az idők folya­mán a szőnyeg hosszabb élettartamával megté­rülnek. Feszítésre a textilszövetek, tehát a szövött és a tűzött szőnyegek alkalmasak. Széleiket megfeszített állapotban lapos fa- vagy fémsínek­ből álló tűlécekhez tűzzük, melyeket az alaphoz csavarozunk. Nagyobb felületeknél az egyes sá­vokat előzőleg össze kell varrni (konfekcionálni kell). A szőnyeg alapját feszítőnemez képezi, amely olyan vastag, mint a tűléc. Ez a technika tapasztalatot igényel és még csak kevés cég al­kalmazza.

Viszonylag környezetbarátnak tekinthetők, emellett jól és könnyen kezelhetők az öntapadó fektetési módok: itt külön is meg kell említeni a kétoldalas ragasztószalagot, mellyel a szőnyeg­padlót csak a széleken és az illesztéseknél kell rögzíteni.

Szőnyegpadlók fektetése kétoldalas ragasztószalaggal

• A szőnyeget 24 órára terítsük ki a helyiségben, hogy felvegye a belső hőmérsékletet.
• Ha darabokat kell egymáshoz illeszteni: ügyel­jünk az azonos szálirányra, vékony szőnyegek­nél a mintákat pontosan helyezzük egymás mellé és a két réteget egyetlen vágással vágjuk át, vastag szőnyeget a szálvonal mentén vág­junk.
• A szőnyeget állítsuk be és nehezékekkel terhel­jük meg (nehogy a munka során elcsússzon), ezután szőnyegkéssel, pontosan illeszkedve szabjuk le.
• A szőnyeg széleit hajlítsuk vissza, a kétoldalas ragasztószalagot erősítsük a padlóhoz, a szőnyeget fektessük rá és simítsuk oda.
• Helyezzük el a szélléceket.

Ha a szőnyegek teljes felületen történő ragasz­tását nem lehet elkerülni, akkor részesítsük előnyben az oldószermentes diszperziós ragasz­tót vagy a természetes festékeket gyártó cégek ragasztóit. A diszperziós ragasztókat azonban nem lehet alkalmazni nedvességre érzékeny tex­tilszőnyegekhez, pl. amelyek hátoldala juta.

Az alap tiszta, száraz, sík és repedésmentes padló vagy egy jól tapadó régi bevonat (ez akár szőnyegpadló is lehet) legyen. Ha az alap egye­netlen, pl. padlólapok vagy hajópadló esetén, vé­kony nemezalátéttel 22 mm vastag építőlapot le­het lefektetni, mint egy szárazesztrichet.

Linóleum-és egyéb rugalmas burkolatok

A rugalmas burkolatok, mint a linóleum, parafa, PVC és gumi lapokban vagy méteráruként kap­hatók. A természetes terméknek minősülő linóleum, melyet újabban ismét sok színben és mintával készítenek, finomra őrölt parafa- vagy faliszt, oxi­dált gyanták és lenolaj színezett keveréke, melyet jutaszövet hordozórétegre visznek fel. Méterben kapható. A lépészaj elleni jobb szigetelés céljára szendvicslapok is kaphatók, melyek alsó oldala parafa. A linóleum elektrosztatikusán nem töltődik fel, nem érzékeny zsírokkal, olajokkal, festékekkel, színes ceruzával és filctollal, de még cigarettapa­rázzsal szemben sem.

A linóleumon azonban a tartós pontszerű terhelések hatására (pl. vékony szekrénylábak alatt) lenyomatok maradnak és a hosszan tartó nedvességet sem viseli el. Mivel a linóleum hidegben törékennyé válik, télen fűtetlen helyiségekben nem szabad lerakni. Széles kör­ben elterjedt tévedés, hogy a linóleumot rendsze­resen viaszolni kell! A felmosó vízbe tett valódi kenőszappannal végzett ápolás egyrészt tisztító, másrészt zsírozó hatású és gondoskodik arról, hogy a linóleum ne váljon rideggé.

A parafalapokat és -csíkokat a paratölgy kérgé­nek őrleményéből, természetes és műgyanta ra­gasztók hozzáadásával gyártják. A parafapadlók­nak ugyanolyan tulajdonságaik vannak, mint a fa­padlóknak, felületüket is hasonló módon lehet kezelni. A parafapadlók nehéz pontszerű terhelések tartós hatására nem annyira érzékenyek, mint a linóleum.

A parafacsíkot ragasztószalaggal lehet lerakni. A parafa és linóleum teljes felületű leragasztására természetes gyantaragasztók és oldószermentes, pl. akrilátalapú diszperziós ragasztók állnak rendelkezésre.

A linóleumot és parafát a fektetés előtt 24 órával terítsük ki a helyiségben, hogy a belső hőmérsékletet felvegye. A tekercseket mindig álló helyzet­ben tároljuk. A lakóhelyiségekben előforduló nor­mális terhelésekre 2 vagy 2,5 mm vastag linóle­um használható, a nagyközönség számára szolgáló helyiségekben a vastagság 3-4,5 mm. A parafát az igénybevételtől függően 3-6 mm vastagságukban használjuk.

Közbenső padlónak a teherviselő nyersfödém és a járásra alkalmas padlóburkolat közötti padlószerkezetet nevezzük. Közbenső padlónak ma már csaknem mindig úszó esztrichet alkalmaz­nak. Az esztrich sík padlólemez, mely alkalmas a járóburkolat felrakására. Csak hajópadlóknál és előre gyártott parketta esetén nincs szükség esztrichre. Az úsztatva lerakott esztrich lépészajt szigetelő hatását a lágy, rugózó közbenső réteg biztosítja, mely megakadályozza, hogy a hang a nyersfödémbe és az oldalsó határoló falakba át­terjedjen (10.6. ábra).

A lépészaj elleni szigetelésre alkalmazható, környezetbarát anyag pl. a kókusznemez, az ás­ványi nemez, a könnyű rostlap vagy a világos duzzasztott parafa. A szintkiegyenlítésül alkalmazandó töltőanyagok számára parafatörmelék, duzzasztott anyag és duzzasztott perlit alkalmas. Hőszigetelő esztrichszerkezeteknél a szigetelőré­teg melegoldalán általában párazáró réteget kell elhelyezni. A nyomásnak kitett hőszigetelő réte­geknek, pl. ha azokat párnafák nélkül fektetjük le, olyan szilárdnak kell lenniük, hogy teljes terhelés esetén, pl. nehéz szekrények vagy konyhai be­rendezések esetén se nyomódjanak össze.

Az esztrichlemezek számára öntött vagy szárazesztrich alkalmazható. A cementhabarcsból, anhidritből vagy aszfaltból készülő öntött esztricheket lágy massza formájában a helyszí­nen terítjük el és azok megszilárdulás után hé­zagmentes felületet alkotnak. Régi házak felújítá­sához és a házilagos kivitelezés céljára jobban megfelelnek a szárazesztrichek. Új esztrich ter­vezésekor legyünk tekintettel a meglévő födém­szerkezet teherbírására!

Szárazesztrich

A szárazesztrich gipszkartonlapokból, gipszköté­sű farostlemezekből vagy faforgácslapokból áll, melyeket – az ömlesztett és simított öntöttel ellen­tétben – szárazon fektetünk le a szigetelőrétegre. Környezetvédelmi szempontok alapján a műgyan­ta kötésű faforgácslapokkal szemben a cementkötésűeket részesítsük előnyben. A szárazesztrichnek a következő kedvező tulajdonságai vannak: kis szerkezeti magasság (25 mm), kis tö­meg; rosszabb hangszigetelés, amennyiben a felületegységre eső tömeg járulékos intézkedé­sekkel nem növeljük meg. Járáskor rugózik és házilagos kivitelezésre nagyon alkalmas.

Kerámia padlólapokat szárazesztrichre csak akkor szabad lerakni, ha azok mérete 20 x 20 cm-nél nem nagyobb, a lerakáshoz csak tartósan ru­galmas ragasztót és tartósan rugalmas fugázó anyagot szabad használni. A faforgácslapok padlólapok alapjául nem alkalmasak.

A 10.6-10.10. ábrán különböző szárazesztrich szerkezeteket mutatunk be. A lépészaj elleni szi­getelés mértéke a teljes födémszerkezetre vonat­kozik, meglévő födémszerkezetként feltöltéssel, alsó oldali lécezettel, vakolattal, vakolathordozó­val és hajópadlóval rendelkező fagerendás födé­met vettünk alapul. A javítás mértékére megadott adat egyedül az esztrichszerkezetre vonatkozik és különböző fagerendás nyersfödémekre egya­ránt érvényes. Összehasonlítva, a javítás mértéke cementesztrich esetén mintegy 16 dB.

10.6. ábra. A hangszigetelés javítása úsztatva lefektetett faforgácslapokkal (A megoldás)
Új felépítmény (magassága kb. 40 mm), a lépészaj el­leni szigetelés javítása kb. 6 dB 1 faforgácslap; 2 ásványi gyapot lépészaj­-szigetelő matrac, kb. 25 mm; 3 szegélyező szigetelőcsík, 15 mm
Régi felépítmény, a lépészaj elleni szigetelés meglévő értéke kb. 10 dB
4 deszkázat; 5 vakpadló feltöltéssel; 6 ven­dégprofil; 7 födémgerenda; 8 lécezet; 9 va­kolathordozóra felhordott vakolat.

10.7. ábra. Száraz feltöltésre helyezett fafor­gácslap, szintkiegyenlítés céljára (B megoldás)
Új felépítmény (a javítás mértéke kb. 13 dB)
1 faforgácslap, 22 mm; 2 kemény ásványi gyapot lépészaj-szigetelő matrac vagy puha farostlemez 25 mm; 3 száraz feltöltés, 10-50 mm; 4 leszóródás ellen védő réteg (ügyeljünk a sarkok tömör kialakítására); 5 szegélyező szigetelőcsík
Régi felépítmény, a lépészaj elleni hangszigetelés mértéke 10 dB
6 hajópadló; 7 vakpadló és feltöltés; 8 ven­dégprofil; 9 födémgerenda; 10 lécezet; 11 vakolat és vakolathordozó.

Az úszó szárazesztricheket teljes felületükön vagy párnafákra helyezve lehet lefektetni. A legegyszerűbb és legolcsóbb a kb. 20 mm vastag szigetelőrétegre való teljes felületű fektetés, ami azonban csak kellőképpen sík és vízszintes ala­pon valósítható meg. Ha a padlószerkezet ma­gassága nem játszik szerepet, az esztrich a meglévő betonburkolaton is elhelyezhető.

Ha a szintkiegyenlítés érdekében száraz feltöl­tésre van szükség, a feltöltés alá a leszóródás elleni védelmül tegyünk építészeti papírt, ezt min­den falnál kb. 10 cm magasan húzzuk fel és külö­nösen a sarkokban gondosan tömítsük el. A feltöl­tés és az esztrichlemez közé a lépészaj elleni szi­getelés és a felületi nyomás kiegyenlítése céljából tegyünk pl. egy puha rostlemezt vagy speciális ásványi gyapot lapot. Ha a födémgerendák felül­ről hozzáférhetőkké váltak, a szint kiegyenlítést oldalt a gerendákra csavarozott pallókkal is elvé­gezhetjük (I. 10.4. ábra), az esztrichet ekkor pár­nafákra lehet fektetni.

A párnafákra való fektetés alkalmazható akkor is, ha az esztrichel együtt hőszigetelést is be kí­vánunk építeni. A párnafáknak az a feladatuk, hogy a lágy hőszigetelő anyag számára szüksé­ges teret kialakítsák (10.9. ábra), egyidejűleg azonban, lépészaj ellen szigetelő csíkokra fektet­ve, az esztrichlapok hanghidaktól mentes alátét­szerkezetül is szolgálnak.

A párnafák egymástól való távolságát különbö­ző vastagságú esztrichek és különféle padlóburkolatok esetére a 10.2. táblázatban adjuk meg. Egyebekben tartsuk be a lapok gyártóinak a fekte­tésre vonatkozó utasításait.

10.2. táblázat. Cementkötésű forgácslapokból készített szárazesztrich szokásos méretei

Az esztrichszerkezet lépészaj elleni szigetelése hatékonyan növelhető, ha a lépészaj elleni szoká­sos szigetelőréteg alá nemez alátétre súlyos la­pokat, pl. járdalapokat teszünk (10.8. ábra).

Szintkiegyenlítés szárazfeltöltéssel (l.10.7. ábra): A falon 1 m magasságban körös-körül jelöljük ki a vízszintest, pl. szintezőtömlő (átlátszó tömlőben lévő vízszint) segítségével, szükség esetén szintezővonalzót (vízmértékkel ellátott egyenes desz­kát) is használhatunk.

• egy centiméterrel a padló legmagasabb pontja felett jelöljük meg a falon az elhelyezendő szárazfeltöltés magasságát és az előzőleg készített jelzővonal segítségével a fal mentén rajzoljuk be ennek a vonalát is;
• hajópadlók esetén, a nyikorgó deszkákat csa­varozzuk oda, terítsük le a leszóródás ellen vé­dő papírt;
• az ömlesztett töltőanyagot egymástól kb. 1,30 m távolságban lévő két kis vízszintes halomba rakjuk. A két halomra egy-egy vízszintes lécet rakunk és vízszintbe hozzuk, ezek közé beszórjuk az ömlesztett töltőanyagot és megfelelően levágott (bemetszett) deszkával lehúzzuk;
• lerakjuk a szigetelő- és kiegyenlítőlapokat (pl. ásványi gyapotlemez, lágy rostlemez vagy parafalap);
• ha a feltöltés magassága több, mint 5 cm, a töltőanyagot csömöszölő deszkával tömörítsük.

10.8. ábra. A lépészaj elleni szigetelés javítá­sa járdalapokkal (C megoldás)
Új felépítmény (a javítás mértéke kb. 31 dB)
1 faforgácslap, 22 mm; 2 ásványi gyapot lé­pészaj-szigetelő matrac, 15 mm; 3 járdala­pok, 40 mm; 4 nemez alátét; 5 szegélyező szigetelőcsík, 15 mm
Régi felépítmény, a lépészaj elleni szigetelés mértéke 10 dB
6 hajópadló; 7 vakpadló és feltöltés; 8 ven­dégprofil; 9 födémgerenda;  10 lécezet; 11 vakolat és vakolathordozó.

10.9. ábra. A lépészaj elleni szigetelés javítá­sa homokfeltöltéssel (D megoldás)
Új felépítmény (a javítás mértéke kb. 22 dB)
1 faforgácslap, 22 mm; 2 hőszigetelő réteg, 30-40 mm; 3 téglatörmelék feltöltés, 30-40 mm; 4 leszóródás ellen védő réteg; 5 párnafa, 5/5 cm; 6 lépészaj elleni szigete­lőcsík, 20 mm; 7 szegélyező szigetelőcsík, 15 cm
Régi felépítmény, a lépészaj elleni szigetelés mértéke 10 dB
8 hajópadló; 9 vakpadló és feltöltés; 10 fö­démgerenda; 11 vendégprofil; 12 lécezet; 13 vakolat és vakolathordozó.
Pl. nehéz beépített bútorok vagy válaszfalak alatt, mindegyik padlóburkolatra érvényes.

10.10. ábra. A régi hajópadló eltávolítása és párnafákra helyezett új szerkezet (E megoldás)
ÚJ felépítmény: 1 faforgácslap, 22 mm; 2 párnafa, 5/5 cm; 3 lépészaj elleni szigetelőcsík, 15 mm; 4 szegélyező szigetelőcsík, 15 mm
Régi felépítmény: 5 feltöltés; 6 vakpadló; 7 vendég­profil; 8 lécezet; 9 vakolat vakolathordozón; 10 födémgerenda.

Cement és öntött aszfalt esztrichek

A cementhabarcsból vagy aszfaltból a helyszínen öntött esztrichek stabilabbak, mint a szárazesztrichek és alkalmazásuk régi épületek felújításánál ott célszerű, ahol kerámia padlólapokat kívánunk lerakni vagy a padlót víztömörré akarjuk kialakíta­ni. Készítésük gyakorlatot igényel, legjobb azt szakcégre bízni. Öntött esztrich minden szilárd és kellően teherbíró alapra készíthető, nem alkalma­sak viszont az erősen behajló fafödémekre.

A nedves esztrichet általában lépészaj ellen szigetelő kókuszrost vagy ásványi gyapot lapok­ra, úsztatva készítjük. A szintkiegyenlítést a szárazesztrichhez hasonlóan, szárazfeltöltéssel lehet megvalósítani. Hőszigetelő esztrich céljára csak szilárd vagy nem összenyomható szigetelő­lapokat szabad alkalmazni.

A cementhabarcsból készített esztrichlapok 40-50 mm vastagok és megfelelően súlyosak. A habarcsot rendszerint géppel keverjük és tömlőn szivattyúzzuk a felhasználás helyére, kisebb mennyiségek keverése és elosztása kézzel is el­végezhető. Ha a padlóburkolatot kerámia padló­lapokból készítjük, az esztrichet acélszövettel erősítjük. A cementesztrich 3-4 nap múlva járha­tó, padlóburkolattal azonban legkorábban 4 hét elteltével lehet ellátni.

A némileg drágább, kb. 25 mm vastag öntött aszfalt esztrich készítéséhez a folyékony forró asz­faltot vödrökben visszük a felhasználás helyére és ott 210-250 °C hőmérsékleten terítjük el – ez a munka meglehetősen kellemetlen. Az öntött asz­falt esztrich a nedvességet nem ereszti át, azon­nal szárad, téli időjárás mellett is feldolgozható, már 2-3 órás hűlési idő után használható, ill. bur­kolható. Ezek a tulajdonságai helyezik az aszfaltesztrichet a cementesztrich elé. Kész álla­potban a két típus egyenértékű.

10.11. ábra. Padlórendszer úszóesztrichre helyezett klinker burkolattal (a födémge­rendák láthatók) 1 habarcságyba ragasztott klinker, 1,5 cm; 2 cementesztrich (úszó), 4-6 cm, huzal betéttel; 3 ásványi gyapot lépészaj elleni matrac, 20-30 mm; 4 szintkiegyenlítő perlit-feltöltés, 3-5 cm; 5 bitumenes lemez; 6 deszká­zat, 22 mm; 7 födémgerenda.

Földdel érintkező padlók

Azokat a padlókat, amelyek a talajjal közvetlenül érintkeznek, tehát a pincepadlókat és a nem alápincézett helyiségek padlóit, a felszálló nedves­ség ellen védeni kell, még akkor is, ha a helyiség nyirkosán hűvös klímája nem okoz gondot vagy éppenséggel kívánatos pl. gyümölcstárolás esetén.

Amikor a nedvesség el­len bitumenes szigetelőlemez vagy műanyag sá­vok még nem voltak ismeretesek, a földdel érint­kező padlójú helyiségeket csak mezőgazdasági célokra (pl. tehénistálló, csűr, tejkonyha) vagy mellékhelyiségként (pince, tornác) használták. Az egyszerű pince- és gazdasági helyiségek padló­burkolata is igénytelen volt: döngölt agyag; agya­gos homok zúzottkő vagy kavicsréteggel; döngölt vegyes szemcséjű sóder; terméskőlapok vagy kockák; téglaburkolat; betonlapok.

A leggyakrabban előforduló történelmi padlófajtá­nál, az egyszerű hajópadlónál, a deszkákat rendszerint közvetlenül a födémgerendákra szegezik. Ma a hajópadlókat a jobb hangszigetelés érde­kében párnafákra fektetik, melyek alá pl. ásványi gyapot szigetelőanyag csíkokat tesznek. A padló deszkája általában lucfenyőből vagy északi erdei fenyőből készült hornyolt (csaphornyos) deszka, de honi erdei fenyőt, tölgyet és vörösfenyőt is használnak.

A deszkák illesztéseinél mindig hé­zagokra kell számítani, a tömör fa a levegő pára­tartalmának ingadozásakor „dolgozik”. A régi ha­jópadlók fája gyakran értékesebb, mint a ma használatosaké, ezért az ilyen padlókat lehetőleg tartsuk meg.

[table id=179 /]

Nehéz bútorok vagy erősen terhelt felületek alatt a párnafák távolsága kisebb legyen.

A hajópadlók felújítása

A hajópadlók általában kijavíthatok és átdolgozha­tok. A padlóburkolatot csak akkor kell eltávolítani vagy átrakni, ha a korhadás vagy a rovarok el­szaporodása nagyobb területekre terjed ki vagy, ha a hang- és/vagy hőszigetelési munkákat a fö­dém alsó oldala felől nem lehet elvégezni. Gya­kori, hogy az utólag felrakott PVC- vagy szőnyeg­padló alatt egy szép hajópadló rejtőzik, ami csak arra vár, hogy kiszabadítsák és átcsiszolják.

Egyes sérült deszkákat is lehet cserélni. A já­rásnál nyikorgó deszkákat utólagos szegezéssel vagy csavarozással újra szorosan az alaphoz le­het kötni. Az ilyen előkészítő munkák után követ­kezhet a felületkezelés: a régi viasz- vagy festék­réteg eltávolítása, a felület megtisztítása, az egyenlőtlenségek elsimítása csiszológéppel (közvetlen porelszívással), valamint a felület impregnálása.

Hajópadlók cseréje

Ha a magassági méretek lehetővé teszik, az új hajópadlót úszó fektetéssel készítsük. Ez azt je­lenti, hogy a deszkák és a teherhordó födémszer­kezet között kerüljük a merev, hangvezető kap­csolatot, a padlódeszkákat párnafákra szegeljük vagy csavarozzuk, ezeket a párnafákat pedig ru­galmas kókusz- vagy nemezcsíkokra fektessük („úszó” fektetés pl. ásványi nemezzel). A párnafá­kat tehát nem szabad az alaphoz erősíteni. A pár­nafák közti teret hangnyelő anyaggal, pl. ásványi rost matracokkal töltjük ki.

Az úszó fektetéssel készített padlószerkezet általában legalább 6 cm magas (pl. 2 cm szigete­lés, 4 cm esztrich), ami az ajtóknál és ablakoknál (párkánymagasság) gondot jelenthet. Fageren­dás födémeknél a párnafákat a magasság csök­kentése érdekében a gerendák között is el lehet helyezni (10.5. ábra), elegendő hely esetén vi­szont egyszerűbb, ha az új padlószerkezetet a meglévő padlóra építjük fel.

Ha a fagerendás fö­dém ferde, a szint kiegyenlítése céljából a fö­démgerendákra oldalt egy legalább 45 mm vas­tag pallót lehet erősíteni, a párnafákat azután erre fektetjük (I. a 10.4. ábra). A magasság nem egé­szen egyszerű beállítását a következő szakasz­ban részletesen ismertetjük. A falhoz való csatlakozásra vonatkozó tudnivalókat, valamint a hő- és hangszigetelés javítását szolgáló, máshol is al­kalmazható megoldásokat szintén ott találunk.

10.1. ábra. Hagyományos fagerendás födém hajópadlóval (könnyű kitöltéssel, vakpadló nélkül) 1 deszkázat, 22-25 mm; 2 salak-feltöltés, 5-10 cm; 3 födémgerenda; 4 lécezet, 3/5 cm; 5 nádgyékény, ᴓ1,5 cm; 6 vakolat, 1,5 cm.

10.2. ábra. Hagyományos fagerendás födém vakpadlóval és hajópadlóval 1 deszkázat, 22-25 mm; 2 födémgerenda; 3 salakfeltöltés, 5-10 cm; 4 vakpadló (fiókdeszkázat), 22 mm; 5 vendégprofil, 5/5 cm; 6 lécezet, 3/5 cm; 7 nádgyékény, ᴓ1,5 cm; 8 vakolat, 1,5 cm.

10.3. ábra. A hangszigetelés javítása
Új felépítmény: 1 falhoz csatlakozó székléc, 3/5 cm; 2 deszkázat, 22 mm; 3 párnafa, 5/5 cm; 4 szegélyező szigetelőcsík, 15 mm; 5 szige­telő nemezréteg, 2-3 cm; 6 a lépészajt szi­getelő csík, 15 mm; 7 könnyű feltöltés vagy rakpadló feltöltéssel, 5 cm
Régi felépítmény: 8 födémgerenda; 9 lécezet, 3/5 cm; 10 nádgyékény, ᴓ1,5 cm; 11 vakolat, 1,5 cm.

10.4. ábra. Ferde padlók szintbe hozása fel­csavarozott pallókkal
Új felépítmény: 1 székléc, 3/5 cm; 2 deszkázat, 22 mm; 3 szegélyező szigetelő, 15 mm; 4 párnafák, 5/5 cm; 5 a lépészajt szigetelő csíkok, 15 mm; 6 felcsavarozott palló, 14 cm széles; 7 könnyű kitöltés peri itt el vagy duzzasztott anyaggal vagy vakpadló feltöltéssel, 5 cm
Régi felépítmény: 8 födémgerenda; 9 lécezet, 3/5 cm; 10 nádgyékény, ᴓ15 mm; 71 vakolat, 1,5 cm.

10.5. ábra. A hangszigetelés javítása minimá­lis szerkezeti magassággal
ÚJ felépítmény: 1 székléc, 3/5 cm; 2 deszkázat, 22 mm; 3 a lépészajt szigetelő csík, 15 mm; 4 szegélyező szigetelőcsík, 15 mm; 5 párnafák a me­ző közepén, a deszkázathoz csavarozva, 5/5 cm; 6 szigetelő nemezréteg, 20-30 mm
Régi felépítmény: 7 födémgerenda; 8 lécezet, 3/5 cm; 9 nádgyékény, ᴓ15 mm; 10 vakolat, 1,5 cm.

A mennyezetek hagyományos burkolatai többnyi­re sima mennyezetvakolatból készülnek. A villák és városi polgárházak egy részében stukkós mennyezeteket és faburkolatokat is készítettek. Ma használatosak a lambériával vagy építőlapok­kal burkolt mennyezetek és a függesztett álmennyezetek is. A mennyezetek burkolatainak nem csak esztétikai szerepük van, hanem a tűzvédel­met és a hangszigetelést is szolgálják. Hőszigete­lő feladatuk is lehet.

9.36. ábra. Nádazott mennyezet felépítése 1 vakolat; 2 nádszövet; 3 lécezet; 4 födémgerenda.

A mennyezet vakolatának javítása vagy megújítása

A fagerendás födém alsó oldala általában lécezetből és nádszövetből álló vakolathordozó réteg. A hibás mennyezetvakolatnál először enyhe ko­pogtatással állapítsuk meg, hogy a vakolat tapad-e még az alaphoz. Az egyszerű repedéseket úgy lehet kijavítani, hogy vékony szövetbetéttel áttapaszoljuk. Ha viszont üreges felületrészeket talá­lunk, esedékes a teljes felület megújítása.

Ha a házban stukkós mennyezet vagy mennye­zeti festmények vannak, óvatosan járjunk el és igyekezzünk ezeket az értékeket megóvni. Ennek előfeltétele, hogy a mennyezeten minden munkát rezgésmentesen végezzünk, tehát pl. a laza vako­latrészek eltávolításához és a födém áttöréseinek elkészítéséhez csak vágást és fúrást vegyünk igénybe.

A stukkó szegélycsíkokat azonos típusú habarcs (gipsz, meszes gipsz vagy meszes vako­lat) alkalmazásával, lemezsablon segítségével aránylag egyszerű kiegészíteni vagy kijavítani. Az épületgépészeti vezetékek számára szolgáló áttö­réseket mellőzzük, ill. legalább egy helyre csopor­tosítsuk; az ilyen mennyezeteket lehetőleg ne csúfítsuk el válaszfalak beépítésével.

Mennyezet újravakolása

• A padlót takarjuk le hullámpapírral vagy mű­anyag fóliával, állítsuk fel a munkaállványt.
• a régi vakolatot és a régi nádszövetet távolít­suk el;
• vizsgáljuk meg, nem károsodtak-e a födémge­rendák;
• a meglévő lécezetet újra csavarozzuk oda (gyorsépítő csavarokkal);
• szükség esetén helyezzük el a mennyezetben a vezetéket;
• a lécezetre erősítsünk új nádszövetet vagy fa-gyapot építőlapokat;
• hordjuk fel az új vakolatot (vastagsága = 10-12mm).

A gipsz-, mész- vagy meszes gipszvakolatnak a helyiség páratartalmára kiegyenlítő hatása van, hacsak nem fedjük le párazáró festékbevonattal vagy műanyag tapétával. A mennyezet nedves vakolása nagy tapasztalatot igényel, bízzuk azt szakemberre. A mennyezetet nedves vakolat he­lyett száraz vakolattal vagy lambériával is lehet burkolni.

9.38. ábra. Álmennyezet 1 mennyezetburkolat; 2 párnafa; 3 függesztő elemek (állítható); 4 födémgerendák.

Szárazvakolat, mennyezetburkolat, álmennyezet

Szárazvakolatnak az építőlapokkal, pl. gipszkar­ton lapokkal való burkolást nevezzük. Ez az eljá­rás a házilagos kivitelezés céljaira jobban megfe­lel, mint a habarccsal való vakolás. Ha azonban a mennyezet nem sík, a tartószerkezet (lécezet) vízszintesre való beállítása a gyakorlatlanok szá­mára nagyon időrabló lehet. A mennyezetburkola­tot vagy közvetlenül a nyersfödémre, ill. a födémgerendákra erősítjük, vagy függesztett álmennye­zetként alakítjuk ki (9.37. és 9.39. ábra).

9.37. ábra. Mennyezetburkolat lambériával vagy szárazvakolattal A Falhoz csatlakozás hézaggal (fent): 1 falazat (fal); 2 faléc; 3 lambéria vagy szárazvakolat (gipszkarton lapok); 4 tartószerkezet; 5 meglévő mennyezet; B Falhoz csatlakozás takaróléccel (lent): 1 falazat (fal); 2 takaróléc; 3 lambéria vagy szárazva­kolat; 4 tartószerkezet; 5 meglévő mennyezet.

9.39. ábra. Függesztett álmennyezet, hőszige­teléssel
Új: 1 lambéria; 2 párazáró réteg; 3 párnafa; 4 függesztő elem (állítható); 5 szigetelés
Meglévő: 6 mennyezetburkolat; 7 tartószerkezet; 8 födémgerenda.

A mennyezetburkolatok és függesztett álmennyezetek készítésekor viszonylag kevés többletmunkával a födém hang- és hőszigetelését vagy tűzvédelmét is javíthatjuk. Függesztett mennyezet esetén azonban gondoljuk végig annak a helyiség arányaira gyakorolt esetleges hátrányos hatásait, az ablakokhoz való csatlakozást és a villanyszere­lési létesítmények (mennyezetkivezetések, maga­san lévő elosztódobozok) megoldását.

A födémgerendákhoz, ill. a nyersfödémhez való rögzítés kellő erősségű, tartós és biztonságos le­gyen, ahhoz csak az építésügyi felügyelet (ÉMI) által engedélyezett rögzítő eszközöket szabad használni.

Tekintettel arra, hogy acél- és alumínium-részek között még beltéri helyiségekben is kialakulhat az érintkezési korrózió, ügyeljünk a korrózió elleni vé­delemre és arra is, hogy a rögzítőelemek az esetleg alkalmazott favédő szerekkel összefér­jenek.

9.40. ábra. Függesztett álmennyezet, hang­szigetelő 1 gipszkarton lap; 2 gipszkarton lap; 3 lemezsín; 4 függesztő elem; 5-70 meglévő födémszerkezet.

A tömör födém a különböző tégla- és betonfödé­mek összefoglaló neve. Ide tartozik, az istállók fölött gyakran megtalálható, acéltartókból és arra helyezett kőlapokból álló födém, de pl. a vasbe­ton födém is. A terhelhetőségi viszonyok megér­tése szempontjából meg kell különböztetnünk a gerendás és a lemezszerű födémeket (I. 9.32. ábra).

9.32. ábra. Betonfödémek 1 monolit vasbeton födémlemez; 2 vasbetonbordás födém kerámia béléstestekkel; 2 a felbeton.

A városi emeletes lakóházakban 1900 után széles körben elterjedtek a gerendás födémek különböző változatai. A gerendás födémnél idomacél vagy vasbeton tartók veszik fel a terhe­lést. A béléstestek (üreges téglák, lapok, tömör téglák) statikailag nem dolgoznak – a helyzet a fagerendás födémekhez hasonló. Falazott bolto­zattal kitöltött gerendás födémeket (9.33. és 9.34. ábra) pl. Németországban a „poroszsüveg bolto­zat” rendszere alapján készítettek. A boltozat víz­szintes nyomása miatt a szélső gerendákat a kül­ső fal mentén erősebbre kellett készíteni, vagy a szélső mezőben vonóvasakat kellett elhelyezni.

9.33. ábra. Födémtípusok 1 vasbeton bordás födém vasbeton-lemez kitöltéssel és felbetonnal; 2 idomacél tartók boltozatos tégla-kitöltéssel (porosz süvegboltozat) és felbetonnal.

9.34. ábra. Boltozatos süvegfödém 1 idomacél tartó; 2 vonórúd; 3 téglaboltozat; 4 izzított homok, kohóhabkő, tufahomok vagy habsalak; 5 párnafa; 6 fadeszkák.

A boltozott süveggel kitöltött gerendás födé­meknél a szélső mezőkben és a fal külső oldalán (amelyre a szélső gerenda támaszkodik) repedé­sek keletkezhetnek. Ennek oka a boltozat nyomá­sa, ill. a hiányzó kihorgonyzás vagy a fal túl kis merevsége. A javításhoz szükséges intézkedések meghatározásához vegyük igénybe építész és statikus segítségét.

Lemezfödémek esetén a teljes födémlemez egyetlen kétdimenziós épületelemként működik. A födémen pl. kémény vagy lépcső számára szolgáló nyílás kialakítását csak építész vagy sta­tikus bevonásával végezzük el. A hő- és hangszi­getelésére ugyanazok a tudnivalók vonatkoznak, mit amelyeket a fagerendás födémekről szóló részben ismertettünk.

9.35. ábra. Vízszintes süvegfödém 1 idomacél tartó; 2 boltozókő; 3 üreges tégla; 4 betonlap (ráterhelésnek).

A födémgerendák javítása

A födémgerendákat növényi és állati fakártevők annyira tönkretehetik, hogy az már a teherbírást is veszélyezteti. Ha új padlóburkolat vagy mennye­zetborítás megnyitásával a veszélyeztetett helye­ken ellenőrizzük a gerendák állapotát.

A fokozott veszélynek kitett helyek a követke­zők:

• a falazatban lévő gerendafejek;
• régi kiontok, lefolyóvezetékek, zuhanytálcák és fürdőkádak környéke;
• lefelé előreugró homlokzatokon lévő gerenda­megtámasztások;
• nyerstégla-falazatban lévő gerendamegtámasz­tások, különösen védtelen gerendafejek (bütük) esetén;
• megrongálódott, repedezett vakolatú homlokza­ton lévő megtámasztások;
• hibás vagy hiányzó ereszlefolyók környéke, különösen a szél felőli oldalon;
• a tetőszék, ill. a legfelső szint födémjének ge­rendái, különösen az eresz közelében.

Néhány jó tanács új gerendamegtámasztások helyes kialakításához:

• a falazatra tegyünk a gerendafej alá bitumenes fedéllemezt, hogy a nedvesség felszivárgását megakadályozzuk;
• alulról zárt födém esetén a gerendafej és a fa­lazat között, oldalt és fent hagyjunk 3 cm rést, összeköttetéssel a gerendák közötti térrel;
• a gerenda homlokfelülete és a külső fal közé tegyünk egy legalább 2 cm vastag hőszigetelő lapot, a páralecsapódás elleni védelmül.

A faszerkezetek a kemény, rideg falazattal és betonnal ellentétben nagyon rugalmasan reagál­nak a terhelés megváltozására. Érezhető behajlá­sok, rezgések vagy elferdülések esetén keressük meg ugyan annak okát, hibaelhárításra azonban nincs mindig szükség.

9.11. ábra. Födémgerendák erősítése, oldal­pallók elhelyezésével 1 meglévő födémgerenda; 2 felerősített pallók.

Korszerűsítési megoldások

Az emeletközi födémek korszerűsítésére irányuló megoldásoknak a célja lehet a födém műszaki jellemzőinek, pl. a hő- és hangszigetelésnek a megjavítása, de lehet az is, hogy pl. a födémen megnyitott nyílásokkal az alaprajzot kívánjuk megváltoztatni. Gyakori, hogy egyidejűleg több feladatot is meg kívánunk oldani, a műszaki lehe­tőségek száma nagy. A következőkben néhány jellegzetes megoldási lehetőséget mutatunk be.

9.12. ábra. Gerendaillesztés gerendák kicse­rélése esetén 1 összeillesztett gerendák összecsavarozva; 2 tompán illesztett gerendák hevederpallókkal összecsavarozva.

Gerendák kiszabadítása, megerősítése, kiváltása

A födémgerendák szabaddá tételének célja lehet

• a gerendázat láthatóvá tétele;
• a helyiség belmagasságának megnövelése;
• két szint között nyitott kapcsolat létesítése.

Ajánlatos a gerendázat szabaddá tétele előtt megvizsgálni annak külső megjelenését. Arra is gondolni kell, hogy a mennyezetborítás és a fö­démköz elhagyásával romlanak a födém hang- és hőszigetelési, valamint tűzvédelmi tulajdonságai.

A födémgerendák megerősítését indokolhatja

• a korhadás vagy kártevők pusztítása következ­tében meggyengült gerendák megerősítése;
• a födém rezgéseinek (a járás vagy az utcai for­galom hatására bekövetkező lengések) csökkentése;
• a födémgerendák teherbírásának növelése, pl. a gerendák behajlása esetén, vagy tervezett válaszfalak alatt.

A födém teherbírása növelhető úgy, hogy a fö­démgerendák egyik vagy mindkét oldalára egy-egy 4-6 cm vastag pallót csavarozunk, vagy a meglévő gerenda közé egy második gerendasort építünk be.

A födémgerendák kiváltására (váltógerenda be­építésére) akkor kerül sor,

• ha a födémen a gerendamezőnél szélesebb nyílást kívánunk készíteni;
• ha egy elkorhadt gerendafejet kívánunk teher­mentesíteni vagy közvetlenül egy födémgeren­da alatt ablaknyílást akarunk készíteni.

Födémgerenda kiváltását csak szakszerű irányítás mel­lett végezzük el. Kinyúló gerendák (pl. erkély számára való meghosszabbítás), tetőgerendák vagy több mezőn átmenő gerendák esetén egy kivitelezési hiba a stabilitást veszélyeztetheti!

9.13. ábra. A lépészaj elleni szigetelés javítá­sa szabadon lévő födémgerendáknál (A meg­oldás) 1 födémgerenda; 2 deszkázat; 3 leszóródás ellen védő réteg; 4 szigetelőcsíkok; 5 párnafa; 6 homokfeltöltés; 7 ásványi gyapot lap; 8 faforgácslemez.

A hangszigetelés javítása

A régi fagerendás födémek hangszigetelése álta­lában rosszabb, mint a tégla- vagy betonfödéme­ké. A szigetelés minőségére a léghang elleni szigetelés mértéke és a lépészaj elleni szigetelés mértéke a mérvadó, mindkettőt decibelben adjuk meg (1 dB = 0,1 Bel). A megkülönböztetésre azért van szükség, mert az épületelemek a léghangot (pl. beszéd, rádió) másképpen vezetik, mint a testhangot (kopogást, járást). Minél nagyobb a hangszigetelés mértéke (dB), annál jobb az adott födémszerkezet hang­szigetelő hatása.

A magántulajdonú régi épületek korszerűsítése során a fafödémeknél gyakran azért nem lehet jó hangszigetelési értékeket elérni, mert a kivitelezés nehézségei és a költségek túl nagyok. Ha viszont rossz a hangszigetelés, akkor a különböző lakások­ban lakók nagyon zavarhatják egymást és ennek kedvezőtlen hatása lehet a házbeli együttélésre.

A födémeknél általában elegendő a lépészaj elleni szigetelésre vigyázni, mert ha az jó, akkor csaknem midig megfelelő a léghang elleni szige­telés is. Egy födém hangszigetelő képessége an­nál jobb, minél nehezebb a födém (felület­egységre eső tömeg kg/m²), minél jobban rugóz­nak a rétegek (dinamikai merevség MN/m²) és minél több rétegből áll a födém. Egy „úszó” (vagyis rugózó) cementesztrich-réteggel és sző­nyegpadlóval ellátott 14 cm vastag betonfödém lépészaj elleni szigetelése pl. 20 dB. A betonfö­démek és az esztrichlapoknak nagy tömege van, a rugózó rétegeket a lépészaj elleni szigetelőla­pok (pl. a nyersfödém és az esztrichlapok közé helyezett ásványi vagy kókuszlemez) és a sző­nyegpadló alkotja.

A lépészaj elleni szigetelés további 7 dB-lel ja­vítható, ha nedves vagy száraz vakolattal ellátott, speciális fémsínekre függesztett mennyezetet al­kalmazunk. A régi, általában 9-11 cm magas agyag-, sa­lak- vagy homokfeltöltéssel készített födémszer­kezeteknek az volt a feladatuk, hogy a súlyt meg­növeljék.

Az emeletközi födémek hangszigetelésének utólagos javítására egyebek között ezek a lehető­ségek állnak rendelkezésünkre:

• a szőnyeget 10 mm vastag nemezalátétre fek­tessük (javítja a lépészaj, ill. léghang elleni szigetelést);
• úszó öntött vagy száraz esztrich elhelyezése a meglévő padlózatra;
• súlyos födémköz kialakítása;
• mennyezetburkolat kialakítása lengősínekkel vagy rugós kengyelekkel;
• a fenti lehetőségek kombinációja.

Ha a házilagos kivitelezésre alkalmas száraz esztrichet, pl. gipszkötésű rostlemezeket alkal­mazzuk, akkor sík alap esetén a lapokat közvetle­nül a lépészaj ellen szigetelő lapokra lehet fektet­ni. A födém ferde fekvéséből adódó magasságkü­lönbségeket feltöltéssel vagy szegélyfákkal lehet kiegyenlíteni. A száraz esztrichek további előnye a kisebb vastagság, hangszigetelésük viszont nem olyan jó, mint az öntött esztricheké.

Súlyos födémköz kialakítására akkor nyílik lehe­tőség, ha a padlót egészen meg kell nyitni, ill. el kell távolítani (pl. a födémgerendák megerősítése esetén) vagy, ha a padló vastagságának jelentős megnövelése nélkül jó hangszigetelést kívánunk elérni.

Hangszigetelő feltöltés készíthető pl.

• vakpadlón elhelyezett, megkötő feltöltésből (pl. sovány beton, döngölt agyag);
• nemez alátétre rakott kőlapokból vagy falazó-téglából (pl. járdalapok, egésztéglák);
• vakpadlón elhelyezett ömlesztett anyagból (pl. zúzalék).

A homok és a rostált törmelék ugyan olcsó és jó hangszigetelő, de leszóródás ellen védő réte­get igényel, azt pedig a szokásos körülmények között szinte lehetetlen jól záró állapotban tartani. A megkötő feltöltéseket, pl. az agyagot földned­ves állapotban kell elteríteni, azután szilárdra kell döngölni és engedni kell kiszáradni. A fa részeket olajos papír elválasztó réteggel kell védeni.

9.14. ábra. Lépészaj ellen szigetelt födém­szerkezet szabadon lévő födémgerendákkal (B megoldás) 1 födémgerenda; 2 deszkázat vagy faforgácslapok; 3 le­mez; 4 járdalapok; 5 ásványi gyapot lapok; 6 faforgács­lemez.

9.15. ábra. A lépészaj elleni szigetelés javítá­sa részben szabadon lévő födémgerendák esetén 1 födémgerenda; 2 deszkázat vagy faforgácslapok; 3 élfa; 4 szigetelés; 5 faforgácslapok; 6 ásványi gyapot lapok; 7 cementesztrich vagy faforgácslapok.

9.16. ábra. A lépészaj elleni szigetelés javítá­sa, a régi födém megtartásával (A megoldás) 1-4 meglévő födém; 5 szigetelőréteg; 6 faforgácslemez; 7 ásványi gyapot lépészaj elleni szigetelőlapok; 8 úszó cementesztrich.

9.17. ábra. A lépészaj elleni szigetelés javítá­sa, a régi födém megtartásával (B megoldás)
Meglévő: 1 födémgerenda; 2 élfa; 3 vakpadló
Új: 4 olajos papír; 5 sovány beton; 6 ásványi gyapot lépészaj elleni szigetelőlapok; 7 faforgácslemez.

9.18. ábra. A lépészaj elleni szigetelés javítá­sa, a régi födém megtartásával (C megoldás) 1-6 meglévő födémszerkezet; 7 ásványi gyapot lapok; 8 lágy rostlemez, olajos papír vagy polietilén fólia; 9 cementesztrich vagy öntött aszfalt esztrich.

9.19. ábra. A lépészaj elleni szigetelés javítá­sa, a régi födém megtartásával (D megoldás) 1-6 meglévő födémszerkezet; 7 olajos papír vagy polieti­lén fólia; 8 szigetelő csík; 9 párnafa; 10 földnedves so­vány beton; 11 ásványi gyapot lapok; 12 faforgácslemez.

9.20. ábra. A lépészaj és léghang elleni szi­getelés javítása a födém megtartásával (E megoldás)
Meglévő: 1 vakolat; 2 vakolathordozó; 3 esetleges takarékdeszkázat; 4 födémgerenda; 5 feltöltés; 6 tartóléc; 7 vakpadló; 8 hajópadló
Új: 9-10 üvegszigetelés befúvott cellulózpehellyel; 11 esetleg kiegyenlítő feltöltés, pl. mész­ vagy téglazúzalék; 12 lépészaj elleni szigete­lőlapok; 13 szárazesztrich.

9.21. ábra. A lépészaj elleni szigetelés javítá­sa, a régi födém megtartásával (F megoldás) 1-6 meglévő födémszerkezet; 7 szigetelő nemez, régi szőnyegpadló vagy karton; 8 járdalapok; 9 szigetelőcsík; 10 párnafa; 11 szigetelés; 12 padló.

9.22. ábra. Hangszigetelő födémszerkezet 1 födémgerenda; 2 födémburkolat; 3 a födémburkolatot tartó lécek; 4 szigetelés; 5 szigetelő csíkokra tett fafor­gácslemez; 6 lemez vagy bitumenes fedéllemez; 7 járdalapok; 8 ásványi gyapot lapok; 9 faforgácslemez.

A hőszigetelés javítása

Régi épületeknél a pince- és padlásfödémen át sok hőenergia megy veszendőbe. Ezeknek az épületelemeknek az utólagos hőszigetelése ezért a komfort javítását és a környezet védelmét egyaránt szolgáló, fontos intézkedés.

A szigetelőréteg célszerű vastagságára a kö­vetkező értékek javasolhatók:

• pincefödémeknél (és egyéb, fűtetlen helyiségek fölötti födémeknél) 8-15 cm;
• padlásfödémeknél (és egyéb, fűtetlen helyisé­gek alatti födémeknél) 10-20 (30) cm.

A födém szigetelőképessége szempontjából döntő jelentőségű az egyes rétegek hőátbocsátási ellenállásainak összege. Annak, hogy a szigetelőrétegeket a nyersfödém (a gerendázat) közé, fölé vagy alá építjük-e be, a szigetelőké­pességre nincs hatása, azt inkább gyakorlati és pénzügyi szempontok határozzák meg:

• pincefödém (általában tömör födém) esetén általában az a célszerű, ha a szigetelőlapokat (pl. parafa- vagy kőgyapot táblákat) alulról ra­gasztjuk vagy csapozzuk a födémhez
• boltozott födémeknél vagy a földszinti padozat kicserélése esetén hőszigetelő esztrich padozatot lehet készíteni. Az ajtók környékén a magasabb padlószerkezet miatt esetleg nehézségekkel találkozunk;
• a padlásfödémnél (rendszerint fagerendás fö­dém) általában a födémgerendák között vagy fölött elhelyezett szigetelés a célszerű;
• a lapostető-szerkezetek és teraszok utólagos hőszigetelésének lehetőségeit a 5. szakasz­ban mutatjuk be.

A födémek utólagos hőszigetelésénél feltétlenül figyelembe kell venni a következőket: ha a hőszigetelést a födém hideg oldalán helyezzük el, azaz a fűtetlen tetőtér padlóján vagy a pincefödém alatt, akkor száraz födémszerkezetek esetén pá­razáró rétegre nincs szükség. A párazáró réteg még kárt is okozhat, ha a hőszigetelés hideg ol­dalára kerül. Ha a párát áteresztő szigetelőanya­got, pl. ásványi gyapotot, a födém meleg oldalán (azaz pl. a lakószoba födémjének alsó oldalán vagy a földszint padlóján) helyezzük el, akkor álta­lában szükség van párazáró rétegre; azt a meleg oldalon, tehát a hőszigetelés és a mennyezetbur­kolat között kell elhelyezni.

A fűtetlen tetőtérben hőszigetelést pl. a követ­kezőképpen lehet készíteni:

• a deszkapadlót távolítsuk el;
• az építőipari papírból vagy polietilén fóliából való párazáró réteget tegyük be a gerendák közti mezőkbe, azok szélei oldalt feküdjenek föl a gerendákra, hogy tetőlécekkel szorosan oda lehessen azokat szorítani;
• helyezzünk el a födémgerendákkal párhuza­mosan vagy azokra keresztben párnafákat, keresztmetszetük pl. 6 x 12 cm, távolságuk 60-70 cm;
• a födémgerendák és a párnafák közé tegyünk szigetelő nemezt (kasírozás nélkül), újra rakjuk le a padlódeszkákat.

Ha a padlás padlóján csak ritkán járnak, a szi­getelőanyagot egyszerűen a meglévő padlóra is ki lehet teríteni (amire előzőleg párazáró papírt fektettünk) és különálló járópallókat lehet rátenni. Ha a tetőtér későbbi beépítése tervbe van véve, akkor a padlót esztrichnek alakítsuk ki. Üreges gerendaközök és kiszóródás ellen védő, párazáró mennyezetburkolat esetén a padlódeszkák leszerelését megtakaríthatjuk, ha a padlón fúrt lyukakon át pelyhes szigetelőanyagot (pl. cellulózpelyhet) fújunk az üregbe.

9.23. ábra. Hangszigetelő mennyezetburkolat (A megoldás) 1 mennyezetburkolat; 2 tartószerkezet; 3 lemezsín; 4 födémgerenda; 5 szigetelés; 6 meglévő padló.

9.24. ábra. Hangszigetelő mennyezetburkolat (B megoldás) 1 födémgerenda; 2 és 3 két réteg farostlemez vagy gipszkarton lap; 4 lemezsín; 5 szigetelés; 6 és 7 meglévő padló.

9.25. ábra. Utólag alulról szigetelt pincefödém 1 parafa-, keményhab-lemezek vagy szigetelő szend­vicslapok; 2-5 meglévő acél-tégla födém fapadlóval.

9.26. ábra. Utólag alulról szigetelt padlásfö­dém 1 nedves vakolat; 2 fagyapot építőlapok; 3 szigetelés; 4-6 meglévő födémszerkezet.

9.27. ábra. A padlásfödém hőszigetelésének javítása (A megoldás) 1 födémgerenda; 2 mennyezetburkolat; 3 a mennyezet­burkolat tartólécei; 4 polisztirol keményhab lap (párazáró réteg); 5 szigetelés; 6 párnafák; 7 padló (nyitott héza­gokkal).

9.28. ábra. A padlásfödém hőszigetelésének javítása (B megoldás) 1 födémgerenda; 2 mennyezetburkolat; 3 a mennyezet­burkolat tartólécei; 4 polietilénfólia (párazáró réteg); 5 odacsavarozott élfa; 6 és 7 szigetelés; 8 párnafa; 9 padló.

A tűzvédelem javítása

Az egyes építésügyi szabályzatok meghatározzák a födémszerkezetek tűzállóságával kapcsolatos követelményeket.

Ezeknek a követelményeknek a fagerendás födémek akkor felelnek meg, ha

• a födémgerendák égésgátló anyaggal vannak burkolva;
• meghatározott minimális keresztmetszetű ge­rendák vannak beépítve;
• a padozat úszó esztrichként van kialakítva;
• családi házakra (legfeljebb egy lakást tartalma­zó, szabadon álló lakóépületek), melyek tartózkodási helyiségei legfeljebb két szinten helyez­kednek el: tűzállósági követelmények betartása nincs előírva;
• kétlakásos családi házakra (legfeljebb két la­kást tartalmazó lakóépület), ha minden tartózkodási helyiséget egy legfeljebb 8 m hosszú­ságú létrával kívülről el lehet érni (a létra hosszánál a talaj és az ablakpárkány felső része közti távolság a mértékadó): égésgátló szerkezet;
• egyéb épületeknél, tehát pl. ipari helyiségeket és kettőnél több lakást tartalmazó épületeknél: tűzálló szerkezet.

Az égésgátló födémszerkezetekkel szemben támasztott követelményeket az OTSZ írja elő.

Eszerint pl. egy fafödém akkor minősül égés­gátlónak, ha

• a gerenda keresztmetszetek megfelelnek a mai statikai követelményeknek;
• a födémgerendák felülről forgácslapokkal vagy fapallókkal vannak takarva és úszó esztrichel (cementesztrich vagy ásványi gyapot lapokra helyezett forgácslapok) vannak borítva;
• a gerendák alulról forgácslapokkal, gipszkarton lapokkal, fagyapot építőlapokkal vagy függesz­tett rabicmennyezettel vannak burkolva.

A szabvány által előírt anyagminőségeket és kivitelezési módokat minden esetben pontosan be kell tartani. Megfelelően méretezett gerenda-keresztmetszetek esetén a teljesen vagy részle­gesen szabadon álló fagerendás födémek is tűzgátlók lehetnek.

A tűzálló fagerendás födémekkel a szabvány nem foglalkozik. Vannak viszont olyan cégek, melyek tűzálló, éghetetlen álmennyezeteket kínál­nak. Ezeknél a födémszerkezeteknél műbizonylat­ra és hatósági engedélyre van szükség.

9.29. ábra. Égésgátló födémszerkezet részben szabadon lévő födémgerendákkal (A megoldás) 1 födémgerenda; 2 élfa; 3 mennyezetburkolat; 4 szige­telés (tűzvédelmi okokból nem szükséges); 5 faforgács­lapok vagy padlódeszkák; 6 ásványi gyapot lapok; 7 úszóesztrich.

9.30. ábra. Égésgátló födémszerkezet telje­sen szabadon lévő födémgerendákkal (B megoldás) 1 födémgerenda; 2 deszkaborítás; 3 ásványi gyapot la­pok; 4 úszó cementesztrich.

9.31. ábra. Égésgátló födémszerkezet telje­sen burkolt födémgerendákkal (C megoldás) 1 födémgerendák; 2 a mennyezetburkolatot tartó lécek; 3 gipszkarton lapok; 4 szigetelés (tűzvédelmi okokból nem szükséges) vagy 3 tetszőleges mennyezetburkolat; 4 ásványi gyapot lapok (tűzvédelmi okok miatt szükséges); 5 burkolat (fafor­gácslapok vagy deszkázat); 6 ásványi gyapot lapok; 7 úszó cementesztrich.

Évszázadokon keresztül használatban volt a fage­rendás pólyásfödém: vályogba „pólyázott” léce­ket tettek a fagerendák közé, majd a gerendákra hajópadlót szegeztek, a födém alsó oldalát lécezettel, nádfallal burkolták és bevakolták. A födé­met alulról felszegezett deszkázattal is készítet­ték, a köztes térbe ekkor vályogpólya helyett salak vagy pelyva került.

A gerendázat lényeges részeinek, azok előjáté­kának, a gerendafelfekvések kialakításának és a födémköz használatos változatainak a megisme­rése és megértése még akkor is előnyös, ha a hi­bák biztos megítélését és a tartószerkezetbe való beavatkozást szakemberre kell bíznunk.

9.3. ábra. Gerenda megtámasztása téglafalon (befalazva) 1 hasított klinkertégla (a gerendafej szellőzését biztosítja); 2 födémgerenda; 3 falazat; 4 betonkoszorú (a nyomás elosztására); 5 szellőzés; 6 fedéllemez; 7 hőszigetelés.

9.4. ábra. Gerenda megtámasztása téglafalon, betonkockával és acélkonzollal 1 falazat; 2 födémgerenda; 3 konzol; 4 betonozott kocka.

9.5. ábra. Gerenda megtámasztása favázas falon 1 oszlop; 2 koszorúgerenda; 3 födémgerenda; 4 mellge­renda; 5 szegezett lemezek.

9.6. ábra. Vályogpólyás régi födém felépítése 1 mennyezetborítás; 2 födémgerenda; 3 élfa, a pólyalé­cek felfektetésére; 4 pólyaléc; 5 vályog pólya; 6 vályog feltöltés; 7 hajópadló.

9.7. ábra. Födémtéglás régi födém felépítése 1 mennyezetborítás; 2 födémgerenda; 3 élfa a födémtég­lák megtámasztására; 4 födémtégla; 5 homoktöltés; 6 hajópadló.

Teherhordó gerendázat

A födémgerendák a födém terhelését alátámasz­tásuknak, azaz a falaknak és a mestergerendák­nak adják át. Elsősorban hajlításra vannak igénybe véve. A behajlás mértéke elsősorban a gerenda-keresztmetszet magasságától függ. A behajlás és a rezgések korlátozása érdekében a födémgerendákat statikus számítások alapján ma úgy méretezik, hogy a behajlás ne legyen na­gyobb, mint a fesztáv 1/200 része. A gazdaságos fesztávok 3…4,5 m, a nagyobb fesztávok áthida­lására alátámasztásokat, tehát gerendákat és hosszmerevítőket, valamint oszlopokat lehet használni.

A gerendatávolságok és -keresztmetszetek mé­retezését nagyjából a századfordulóig régi ács­mester-szabályok szerint végezték.

A szokásos gerendatávolságok a következők voltak:

• 1,20 m kézzel faragott egész gerendáknál (kb. 1870-ig);
• 80-90 cm fűrészelt egész gerendáknál (kb. 1860-1940 között);
• 60-70 cm félgerendáknál (kb. 1920-tól nap­jainkig).

A gerenda-keresztmetszet oldalaránya (a szé­lesség és magasság aránya b:h) számára az 5:7 arány a kedvező.

A födémgerendák méretezésének meghatározó tényezői lényegében a használatból adódó terhe­lés, a fesztáv és a gerendatávolság. Azokat a ge­rendákat, amelyek pl. egy kémény vagy lépcső­nyílás miatt nem tudnak feltámasztástól feltá­masztásig végigfutni, „ki kell váltani”: egy keresztgerenda, az ún. kiváltás a terhelést a szomszéd födémgerendáknak adja át. A kémé­nyektől a fagerendák legalább 5 cm távolságban legyenek. A kémény és gerenda közötti teret nem éghető anyaggal, pl. cementtel kötött samottlapokkal, tetőcseréppel vagy betonnal kell kitölteni.

A födémgerendák feladata az is, hogy merevít­sék azokat a falakat, amelyeket összekötnek. En­nek következtében hosszirányú húzó és nyomó terhelést is kapnak. Ezért minden gerendatalálko­zásnál és megtámasztási helyükön is szilárdan ki kell azokat kötni, pl. acél kötővasakkal vagy fal­horgonyokkal.

9.8. ábra. Vakpadlós régi födém felépítése 1 mennyezetborítás; 2 födémgerenda; 3 élfa a deszkák megtámasztására (vendégheveder); 4 deszka; 5 agya­gos tapasztás; 6 feltöltés salakból, vályogból vagy pely­vából; 7 hajópadló.

Gerendák megtámasztása

A gerendamegtámasztásnál adja át az erőt a ge­rendafej az alatta lévő falazatnak vagy faváznak. A gerendák megtámasztása régi épületeknél külö­nösen sok veszélynek van kitéve, mert a falban lévő gerendafejeket gyakran éri nedvesség, pl. egy hőhíd mentén kialakuló páralecsapódásból, sérülésre érzékenyek a homlokzaton áthatoló, pl. előreugró emeletet vagy erkélyt tartó gerendák is. A falon feltámaszkodó gerendafejek alá a ned­vesség behatolása ellen bitumenes fedéllemezt kell tenni. A gerendafejek teljes „becsomagolása” hibás, mert az elkerülhetetlenül behatoló nedves­ség nem tud eltávozni.

9.9. ábra. Gerendák összefogása kapcsokkal a megtámasztás felett 1-4 gerendakötések ácskapcsokkal; 5 gerendakötés ács­kapoccsal és acél hevederekkel (mindkét oldalon).

Födémköz

A födémgerendák közötti térnek, a födémköznek, hang- és hőszigetelési, valamint tűzvédelmi feladatokat kell ellátnia.

A régi födémközök pl.

• vályoggal bepólyázott lécekből („pólyás fö­dém”);
• betolt deszkákból („vakpadló”) és salak, vályog vagy pelyva feltöltésből;
• födémtéglákból állhatnak.

A meglévő födémközöket lehetőleg tartsuk meg. Vakpadlóknál esetleg szükség lehet a lécezet felcsavarozására vagy a közök hő- vagy hangszigetelő kitöltésére.

Pólyás födémeknél, ha a pólyalécek jól ülnek, a fölöttük lévő teret a kö­vetkezőképpen lehet vályoggal feltölteni:

• feszítsünk ki jutaszövetet;
• a széleken a gerendába vert horgonyozott szö­gekkel rögzítsük;
• földnedves (morzsálódó), humuszmentes vá­lyogot töltsünk be.

9.10. ábra. A megtámasztással megrongáló­dott gerendafejek javítása 1 sérült gerendafej; 2 hevederpallók; 3 erőfolyam.

Összefüggések

Az emeletközi födémként nagyjából a századfor­dulóig szinte kizárólag fagerendás födémeket alkalmaztak. Csak a pinceterek fölött volt szokásos, a nedvesség miatt, a falazott boltozat használata. A 20. század elején, a cement, acél, beton és tégla gyártására és felhasználására szolgáló, ipari jellegű, energiaigényes eljárások bevezetése nyo­mán gyorsan elterjedtek az acél-téglafödémek, majd röviddel ez után a vasbetonfödémek – kez­detben az alagsor és a földszint fölött, valamint fürdőszobák és konyhák alatt. 1945 után a fage­rendás födémet egyre inkább kiszorították a tégla- és betonfödémek.

A vasbeton födémek gyors el­terjedéséhez az is hozzájárult, hogy tűzre és a kártevők pusztítására nem érzékenyek. Az idők folyamán azután a viszonylag kisebb energiará­fordítással és olcsóbban elkészíthető fafödémek kedveltsége ismét emelkedett, különösen az újonnan épített családi házakban. A ma használa­tos szerkesztési elvek és szigetelési eljárások al­kalmazása öreg épületek felújításánál is lehetővé teszi, hogy a fafödémek ismert fogyatékosságait nagymértékben csökkentsük.

Az emeletközi födémek a stabilitás, a hang- és hőszigetelés és a tűzvédelem alapján megítélt minősége a födém teljes szerkezetétől függ

Azaz:

• a teherhordó nyersfödémtől;
• a mennyezet burkolásától;
• a padló felépítésétől.

A teherviselő nyersfödém állapotára többnyire a már elkezdett építési (átépítési, felújítási) munkálatok alatt, a mennyezet burkolatának eltávolítása után derül fény.

Jellemző hibák pl.:

• fafödémeknél: nedvesség okozta rongálódás (korhadás), elsősorban a gerendafejeknél, rovarkártevők pusztítása; a fagerendák behajlása, rezgése vagy elferdülése;
• acél-tégla födémeknél: az acéltartók rozsdáso­dása.

Egy födém teherbírását statikai számítással úgy határozzák meg, hogy a használatból származó terhelést (hasznos terhelés kN/m²) és a födém saját tömegét biztosan meg tudja tartani. A tartószerkezetbe való beavatkozáshoz vagy a haszná­latból származó terhelés megnöveléséhez új statikai ellenőrzésre, bizonyos esetekben pedig épí­tési engedélyre van szükség

Pl. ha:

• teherviselő falakat lebontunk vagy beépítünk;
• nem teherviselő falat építünk be (behajlás és repedés veszélye);
• a tetőteret beépítjük (a használati terhelés megnövekedése);
• födémnyílásokat készítünk vagy azokat megnö­veljük (pl. lépcső vagy kémény részére).

A födémeket nem csak függőleges erők terhe­lik. Tárcsahatásukkal jelentős mértékben hozzájá­rulnak az egész épület vízszintes merevítéséhez és stabilitásához. Figyelmet kell fordítani ezért a födémek és falak összekapcsolására is, fageren­dás födémeknél ezenkívül a födémgerendák egymással való összekötésére, pl. a deszkázat vagy lécezet segítségével.

Az egyszerű hajópadlóval fedett könnyű fage­rendás födémek, valamint az úsztatott fektetésű padló nélküli beton- vagy téglafödémek általában nem elégítik ki a hang- és hőszigeteléssel szem­ben ma támasztott követelményeket, ami különösen akkor zavaró, ha a födém két lakást választ el egymástól.

A szabvány például a lakásokat elválasztó fö­démek lépészaj elleni szigetelésére legalább 10 dB értéket ír elő, miközben „az értékelt szabvá­nyos lépészaj-szint” legalább 53 dB. A jelenleg meglévő hangszigetelési értékek meghatározá­sához vagy a megkívánt hangszigetelést célzó megoldási javaslatok kidolgozásához szakmér­nök segítségét kell igénybe venni.

Egy födém hangszigetelő tulajdonságára nézve meghatározó szerepe van a felületegységre eső súlynak, a rugalmasságnak, valamint a födém­szerkezetet alkotó rétegek számának. Előnyös a nehéz és a lágyan rugózó rétegek kombinációja.

A hangszigetelés javítása elérhető

• úszó padlóval (nedves vagy száraz esztrich szigetelőlapokon);
• a fagerendás födém mezőinek súlyos kitöltése (pl. téglával);
• függesztett álmennyezettel (pl. építőlapokból);
• rugózó padlóburkolattal (pl. szőnyeg vagy linó­leum-parafa réteges burkolat).

Az új épületekhez hasonlóan itt is érvényes a következő szabály: minél jobb a hangszigetelés, annál többe kerül.

A hőszigetelő rétegeket elvileg a nyersfödém alatt és felett is el lehet helyezni, fagerendás födémeknél a födémmezőkben (a gerendák közti terekben) is. A szükséges minimális hőszigetelés mértékét a hővédelmi szabvány határozza meg.

A födémek tűzállóságával kapcsolatos építési előírásokat az OTSZ és az OÉSZ, ill. az MSZ 595 szabványsorozat határozzák meg. Általában nem támasztanak tűzvédelmi követelményeket az olyan, legfeljebb egy lakásos, szabadon álló la­kóépületekben lévő födémekkel szemben, mely­nek tartózkodási helyiségei legfeljebb két (teljes) szinten helyezkednek el. A tűzállóságot szükség esetén megfelelő mennyezetburkolással vagy padlórendszerrel lehet javítani.

9.1. ábra. A gerendázattal kapcsolatos fogalmak 1 lépcsőnyílás; 2 kiváltás; 3 kötőgerenda (szaruülés); 4 kötőgerenda; 5 fiókgerenda; 6 ütközőgerenda; 7 mes­tergerenda; 8 koszorúgerenda.

9.2. ábra. Gerendák felfekvése téglafalon 1 falazat; 2 ütközőgerenda (a nyomás elosztására); 3 födémgerenda.

A lapos tetőt a Bauhaus-mozgalom tette a 20-as és 30-as években a modern építészet karakterisztikus ismertetőjegyévé. Stíluselemmé vált, mert lehetőséget nyújtott az épülettestek áttekinthető, szögletes kialakítására és tetőteraszként is hasz­nosítható volt. Az 50-es és 60-as években szá­mos beépítési tervben előírták a lapos tető alkal­mazását. Időközben azonban az is bebizonyoso­dott, hogy a lapos tetők tartóssága és karban­tarthatósága jelentős mértékben függ a részle­tekbe menő gondos tervezéstől és a hasonlókép­pen gondos kivitelezéstől.

A lapos tetők helyreállítása és tökéletesítése a következő intézkedéseket teheti szükségessé:

• a tetőszigetelés megjavítása vagy kicserélése, szükség esetén az alatta lévő hőszigetelő ré­teggel együtt;
• a meglévő hőszigetelés megjavítása egy ki­egészítő szigetelőréteggel;
• növényzet telepítése a tetőre;
• járható teraszburkolat készítése;
• az épületre emelet felhúzása és magas tetővel való lefedése.

Lapos tetőket különböző elvek szerint lehet ké­szíteni. A minősítéshez és a megfelelő helyreállí­tási és korszerűsítési intézkedések kiválasztásá­hoz szükséges, hogy ismerjük a fontosabb szer­kezeti típusokat.

A fűtetlen helyiségek fölötti, nem hőszigetelt la­pos tető a nyersfödémből és az arra egy, két vagy három rétegben ráragasztott fedéllemez (kátrány­papír) szigetelésből áll. A nyersfödém készülhet vasbetonból vagy bedeszkázott fagerendákból. A tetőhéjat (azaz a szigetelést) kavicsfeltöltés óvja a közvetlen napsugárzás termikus igénybevételétől, tetőlefolyó gondoskodik arról, hogy a víz ne gyűljön fel és a tető szélein ne csorogjon le.

A fűtött helyiségek fölötti hőszigetelt lapos tető készülhet hátsó szellőzéssel vagy anélkül. A szo­kásos, nem szellőző lapos tető (egyhéjú tetőnek vagy melegtetőnek is nevezik) a szigetelőréteg (pl. keményhab vagy hőgyapot lemezek) a nyersfödém és a tetőhéj között helyezkedik el. A szigetelőréteget azonban belső szigetelésként a nyersfödém alatt is el lehet helyezni. Felrakható azonban a tetőhéj felső rétegére is – ekkor ned­vességre nem érzékeny lapokból készül („fordított tető”).

A hőszigetelt, szellőző lapos tetőnél (kéthéjú tetőnek vagy „hidegtetőnek” is nevezik) a hőszi­getelő és vízszigetelő réteg között légtér van, amely a hátulról szellőző homlokzatéval azonos elv szerint lehetővé teszi, hogy az alatta lévő tér­ből bediffundált vízpára a tető szélein eltávozzék. A szigetelőréteget a nyersfödém felett vagy alatt lehet elhelyezni. A nyersfödémen elhelyezett hőszigeteléssel kialakított, szellőző lapos tető a mű­szakilag legjobb változat azonban – mint ahogyan az lenni szokott – egyben a legdrágább is.

8.40. ábra. Kifordított tetőként kialakított la­pos tető felépítése 1 kavicsréteg; 2 nedvességre nem érzékeny, taposható szigetelőréteg, 15-35 cm, pl. habüveg; 3 tetőszigetelés, pl. 3 réteg fedéllemez; 4 deszkázat, 22 mm; 5 tartóge­renda.

8.41. ábra. Kéthéjú lapos tető felépítése 1 kavicsréteg; 2 tetőszigetelés; 3 deszkázat, 22 mm; 4 szellőzés, 4 cm; 5 tartógerenda, a szigetelésnél 4 cm-rel magasabb; 6 szigetelés, 15-35 cm; 7 párazáró ré­teg és szél elleni szigetelés; 8 lécezetre elhelyezett belső borítás.

8.42. ábra. Egyhéjú tető felépítése 1 kavicsréteg, 3-5 cm; 2 tetőszigetelés; 3 deszkázat, 22 mm, a hőszigetelés vastagságának megfelelő élfák; 4 hőszigetelés, 15-35 cm; 5 párazáró réteg; 6 deszká­zat, 22 mm; 7 tartógerenda.

A tetőszigetelés helyrehozatala

A tetőhéj kijavításának csak akkor van értelme, ha a szigetelés hibái pontosan lokalizálhatok és a tetőhéj többi része még teljesen rendben van. El­lenkező esetben célszerű az egész felületet kicserélni, különösen akkor, ha a tetőhéj felhólyagosodott és a fedéllemez a széleken rideggé és repedezetté vált.

A lapos tetők szigetelésére két eljárás áll ren­delkezésre:

1. Ragasztómasszába legalább 3 rétegben bitu­menes vagy kátránypapír sávokat hengerítünk és azokat odasajtoljuk.
2. A legalább két rétegben elhelyezett bitumenes vagy polimer-bitumenes fedéllemezeket gáz­égővel pontszerűen vagy teljes felületükön az alaphoz hegesztjük. Ha a fedéllemezekre lap­burkolat vagy legalább 10 cm talaj kerül, lazán is lerakhatok. Pontszerű hegesztés vagy laza lerakás esetén azonban az illesztéseket össze kell hegeszteni.

A második szigetelési mód megbízhatóbb. A lapos tetőn végzett munkákat azonban bízzuk szakcégre, már csak a garancia miatt is. A kivite­lezést csak 5 °C feletti hőmérsékleten, csapa­dékmentes időben szabad végezni. A lapos tetők különösen gyenge pontjai a tető vízelvezetéséhez (pl. a tetőlefolyóhoz), a tetőszegélyhez és a szomszéd épületrészekhez való csatlakozások. A lapos tető felújításakor általában új bádogburkola­tokra is szükség van.

A hőszigetelés javítása

A fűtött helyiségek fölötti lapos tetők hőszigete­lésének vastagsága legalább 15 cm legyen. A legtöbb régi lapos tető szigetelése lényegesen rosszabb, ezért a szigetelés utólagos javítása csaknem mindig indokolt.

Házilagos kivitelezésre alkalmas a födém belső utólagos borítása szigetelőanyaggal, ügyeljünk azonban arra, hogy a tartózkodási helyiségekben legalább 2,5 m szabad belső magasság megmaradjon. Nedvességre nem érzékeny, extrudált, zárt pórusú keményhabból vagy habüvegből ké­szült szigetelőlapokat azonban a tetőhéjra kívülről is le lehet fektetni, így „kifordított tetőt” kapunk („hidegtető” esetén hatástalan és ezért értelmetlen). A szigetelőlapok vastagságát a födém teherbírása korlátozza, a lapokat ugyanis legalább azonos vastagságban kaviccsal vagy hasonló anyaggal kell terhelni. A hőszigetelés kialakításá­tól függetlenül előzetesen minden esetben ellenőrizzük a tetőhéj szigetelésének állapotát.

A kifordított tető készítésének műveleti lépései:

• a meglévő kavicsot szórjuk oldalra, esetleg rakjuk átmeneti tárolóhelyre;
• a meglévő tetőszigetelést, ha szükséges, javít­suk ki;
• fektessük le a nedvességre nem érzékeny szi­getelőlapokat egy rétegben, vagy két rétegben eltolt és szoros illesztésekkel;
• tegyük fel a kavics-feltöltést, a lapburkolatot vagy a növényzettel betelepített tetőt, legalább olyan vastagon, mint a szigetelőlapok vastag­sága, szükség esetén előzőleg ellenőriztessük a födém teherbírását.

Tetőkertek

A lapos tetők szinte kínálkoznak arra, hogy füvek­kel vagy lágyszárú növényekkel beültessük azo­kat. A sűrűn lakott negyedekben a füves tetők je­lentősen hozzájárulhatnak a klíma javításához és életteret biztosítanak a rovarok számára. A tető befüvesítése ugyanakkor egyáltalán nem pótolja a hőszigetelést.

A tetőn lévő kavicsot általában ki lehet cserélni azonos vastagságú termőtalajra. Ha a meglévő födémet vastagabb talajréteggel akarjuk megter­helni, feltétlenül statikai ellenőrzésre van szükség.

Egy meglévő (egyhéjú) lapos tetőre telepített egyszerű füves tető felépítése a következő lehet:

• teherviselő födém, pl. vasbetonlemez vagy fa-gerendás födém;
• hőszigetelő réteg a teherviselő födémszerkezet alatt vagy fölött;
• 2-3 réteg fedéllemezből álló tetőszigetelés, la­zán lerakva, összehegesztett illesztésekkel;
• gyökérvédő fólia (gyökérálló műanyag fólia), mint kiegészítő réteg (amennyiben már eleve nem gyökérálló szigetelőlemezeket alkalmaz­tunk), lazán lefektetve, hegesztett illesztésekkel;
• vízelvezetés (tetőlefolyó) ragasztott csatlako­zással;
• szivárgóréteg, pl. szövedékháló, 20 mm vas­tag;
• szűrőfátyol (megakadályozza a talajrészecskék elsodrását);
• az extenzív termesztéshez alkalmas talajréteg: termőtalaj komposzttal vagy duzzasztott agyag­gal (ill. duzzasztott palával vagy lávával) ke­verve;
• a vegetáció kialakítása, pl. gyeptéglákkal, ill. mezei növényekkel vagy speciális keverékkel való bevetéssel. Ne alkalmazzunk mély gyöke­ret eresztő növényeket, melyek a tetőszigetelést megsérthetik.

Ha a növényeket jól választottuk ki, öntözésre és a zöldfelület ápolására nincs szükség. Idővel magukból kiválasztódnak azok a növényfajták, melyek ezeket a különleges feltételeket elviselik. Arra mindenesetre számítsunk, hogy hosszan tartó szárazság esetén a növények földfeletti ré­szei elpusztulnak.

Ha tetőkertet tervezünk, gondoljunk a követke­zőkre is:

• Amíg a talajt a gyökerek át nem járták, a tetőt egy vihar „letakaríthatja” és azon jelentős káro­kat okozhat. A szükséges terhelés biztosítása érdekében előnyösebbek a gyeptéglák, vagy a termőtalaj alá tegyünk kavicsréteget is.
• Mindeddig nem állnak rendelkezésre hosszabb időn át szerzett tapasztalatok a gyökérvédő szigetelések tartósságára nézve.

A tetők beültetésére ajánlott konfekcionált rend­szerek általában igényes növényfajtákból állnak vagy járható tetőgyepet szolgáltatnak. A meglévő lapos tetőkön azonban csak a könnyű, vékony, nem taposható rendszerek alkalmazhatók.

8.43. ábra. Növényzettel betelepített lapos te­tő. Értéknövelő hatása van akkor Is, ha te­rasznak nem használjuk.

8.44. ábra. Kiegészítő szigetelőréteggel ellátott, nem szellőző lapos tető betelepítése növényzettel. Ha az új hőszigetelés hőátbocsátási ellenállása legalább kétszer nem nagyobb, mint a meglévő szigetelésé, akkor nedvességvédelmi számítást kell végezni
Új: 1 növény granulátum; 2 gyökértűrő szigetelő lemez; 3 nyomásálló hőszigetelés
Meglévő: 4 tetőszigetelés; 5 deszkázat; 6 nem kielégí­tő szigetelés; 7 tartógerenda.

8.45. ábra. Növényzettel betelepített lapos te­tő vízelvezetése 1 vegetációs réteg, 15-20 cm; 2 szűrőfátyol; 3 kavics; 4 vízszint; 5 szivárgóréteg, 3-5 cm; 6 gyökértűrő szige­telőlemez; 7 meglévő tetőszigetelés; 8 meglévő hőszige­telés; 9 meglévő párazáró réteg; 10 meglévő deszkázat; 11 szifon; 12 tartógerenda.

Teraszburkolat

Egy kaviccsal borított tetőt járható tetővé statikai megfontolások miatt csak akkor lehet átalakítani, ha a födém teherbírását ellenőriztük. Ha szüksé­ges, a födémet meg kell erősíteni. Egy házilagos kivitelezésre alkalmas, egyszerű teraszburkolat a kavicsba lazán belerakott farácsozatból vagy nagyméretű járólapokból készíthető.

Nehogy a kavics a tetőszigetelésbe belenyo­módjon, a tetőhéj és a kavics közé, a kifordított tető elvét követve, nedvességre nem érzékeny szigetelőlapokat kell lefektetni.

A járható teraszburkolatot gyakran fagyálló ke­rámialapokból készítik. Ezeket hálóerősítéssel el­látott, legalább 4 cm vastag habarcságyba fektet­jük. A habarcságy szivárgó rétegen nyugszik, melyből a vizet tetőlefolyók vagy az ereszcsator­nán át vezetjük el. A szivárgóréteg és a tetőszige­telés közé csúszóréteget, pl. két polietilén-fóliát kell tenni. A hőmérséklet-ingadozás okozta erős hosszváltozások miatt a habarcságyba és a lap­burkolatba 2 m távolságban bitumennel kiöntött tágulási hézagokat kell elhelyezni. A keramikus teraszburkolat készítése a számos hibaforrás miatt házilagos kivitelezésre nem alkalmas.

Az összes terasznál ügyeljünk arra, hogy a te­tőszigetelést a falak csatlakozásánál a burkolat fölé 15 cm-rel húzzuk fel, ugyanígy a teraszajtónál is. Ezzel megakadályozzuk a nedvesség behato­lását.

8.46. ábra. Kaviccsal borított lapos tető átala­kítása füves tetővé; A megoldás: meglévő la­pos tető kavics feltöltéssel 1 tetőszerkezet; 2 párazáró réteg; 3 hőszigetelés; 4 élfák; 5 deszkázat; 6 háromszögű léc; 7 tetőszigetelés; 8 ka­vicsfeltöltés; 9 lemezborítás.

8.47. ábra. Kaviccsal borított lapos tető átala­kítása füves tetővé; B megoldás: meglévő la­pos tető elég magas tetőszegéllyel
Meglévő: 1 tetőszerkezet; 2 párazáró réteg; 3 hőszige­telés; 4 élfákra helyezett deszkázat; 5 tetőszigetelés a rajta lévő kavicsot távolítsuk el
Új: 6 gyökérvédő lemez; 7 szivárgóréteg, 3-5 cm; 8 szűrőfátyol; 9 vegetációs réteg, 15-20 cm.

8.48. ábra. Kaviccsal borított lapos tető átala­kítása füves tetővé; C megoldás: meglévő la­pos tető túl alacsony tetőszegéllyel
Meglévő: 1 tetőszerkezet; 2 párazáró réteg; 3 hőszige­telés; 4 élfákra helyezett deszkázat; 5 tetőszigetelés a rajta lévő kavicsot távolítsuk el
Új: 6 gyökérvédő lemez; 7 szivárgóréteg, 3-5 cm; 8 szűrőfátyol; 9 vegetációs réteg, 15-20 cm; 10 a szegély megnövelése (pl. terméskő), 20-25 cm magas.

8.49. ábra. Kavicsos tetőként kialakított járha­tó tetőterasz farácsozattal
Új: 1 farácsozat, 3/5 cm tetőlécekből; 2 kavics feltöltés, a szigetelőlapokkal azonos vastag­ságban; 3 nedvességre nem érzékeny szigete­lőréteg, 4-20 cm
Meglévő: 4 tetőszigetelés; 5 deszkázat; 6 meglévő, elégtelen hőszigetelés; 7 tartógerenda.

8.50. ábra. Járható tetőterasz lemezszigete­léssel
Új: 1 farácsozat, 3/5 cm tetőlécekből; 2 lemeztető (lemez-szigetelés); 3 kátránypapír; 4 desz­kázat; 5 keretszárak, köztük elhelyezett szi­geteléssel, 4-20 cm
Meglévő: 6 tetőszigetelés; 7 deszkázat; 8 meglévő, nem kielégítő hőszigetelés; 9 tartógerenda.