Fűtési módok

A Nap, mint energiaforrás

Az emberi élet szempontjából nézve a Nap egy kifogyhatatlan energiaforrás. A nap, döntő többségében plazma állapotban levő hidrogénből álló gázgömb. A belsejében termonukleáris hőtermelés zajlik, amikor a hidrogén héliummá egyesül. A nap sugárzó teljesítménye 4×1023 kW, ebből a földfel­színt 173×1012 kW éri.

Elektromágneses sugárzása 1200-1300 W/m2 körüli fajlagos teljesítménnyel éri el földünket az atmoszféra határán. A napsugárzásnak csak egy része éri el a földfelszínt. A sugárzás 22%-át a légköri gázok nyerik el és alakítják át hővé, 25%-a pedig visszasugárzódik a világűrbe. A földfelszínt mindössze a sugárzás 53%-a éri el.

Az egész emberiség 1 év alatt használ fel annyi energiát, mint amennyit a Nap sugároz a földre mindössze 20 perc alatt. A föld forgástengelye a Nap körüli keringés tengelyével 23,5°-os szöget zár be. A napsugarak beesési szöge közelít a merőlegeshez a trópusokon, ennek köszönhető, hogy itt a napsugárzás nagyobb erejű.

15.1. ábra. Napsugárzás energiamérlege.

15.1. ábra. Napsugárzás energiamérlege.

A föld ellipszis alakú keringési pályája miatt változó a Föld-Nap távolsága. Télen, január elején ez az érték 147 Mkm, míg nyáron, júliusban megnövekszik 152 Mkm-re.

A termikus szolár rendszer ezt az energiát használja fel HMV előállításra, vagy akár fűtésrásegítés­re. Ezek a rendszerek környezetkímélők és energiatakarékosak. Éppen ebből kifolyólag manapság a napenergia hasznosítás az épületgépészet egyik legdinamikusabban növekvő ágazata.

A Föld felszínén lévő valamely felületet érő sugárzási teljesítményt nevezzük globális sugárzás­nak. A közvetlen és a diffúz sugárzás nagysága és hányada nagymértékben függ az évszaktól, a földrajzi fekvéstől és a helyi időjárási viszonyoktól. A diffúz sugárzás a sugárzásnak a felhőkön és a levegőben lévő részecskéken bekövetkező szóródása, visszaverődése és törése révén keletkezik.

A szolár-technika számára azonban ez is hasznosítható. Egy 80%-nál nagyobb diffúz sugárzási hányadú, borús napon még mindig 300 W/m2 napsugárzás mérhető. Sokéves átlagban, Németor­szágban a Nap vízszintes felületre eső éves sugárzási kínálata – helyszíntől függően – m2-enként 950 kWh és 1200 kWh között ingadozik. Magyarországon is hasonló értékekkel lehet számolni Ökölszabályként m2-enként és évente általában 1000 kWh-val lehet számolni, ami kb. 100 liter olaj energiatartalmának felel meg.

Napkollektoros berendezés működése

A nap felmelegíti a kollektorban lévő abszorbert és az abban keringő szolár folyadékot. A szolár folyadékot a keringető szivattyú továbbítja a kettős szolártároló alsó hőcserélőjéhez, ahol az átadja a hőenergiáját a tárolóban lévő használati meleg víznek.

A szolár-szabályozó a szolárköri keringető szivattyút mindig csak akkor kapcsolja be, ha a kollektorban uralkodó hőmérséklet magasabb, mint a tároló alsó tartományában. A hőmérsékletkülönbség megállapítása a kollektor és a kettős szolártároló hőmérséklet-érzékelője által történik. Itt általában 5 és 10 K közötti értéket kell beállítani.

Ha a hőmérsékletkülönbség értéke bizonyos küszöbérték, pl. 3 K alá csökken, akkor a szabályozó ismét lekapcsolja a szivattyút, mivel említésre méltó energianyerés már nem várható, a szivattyú csak feleslegesen fogyasztana áramot.

Ha a napsugárzás energiája nem elegendő a tárolóban lévő melegvíz melegítésére, akkor a használati melegvizet egy hagyományos fűtőrendszerrel kell a kívánt hőmérsékletre melegíteni. A szolárrendszer minden fűtőkazánnal, gázüzemű fali készülékkel, ill. elektromos fűtőpatronnal kombinálható. Úszóme­dence vagy egy második tároló szintén ráköthető a szolárrendszerre. Ha fűtésrásegítésre használjuk a napkollektorunkat, a csöves kollektor a téli időszakban is dolgozik, és a fűtőkörönként igényelt magasabb hőmérsékletszintek esetén is kiváló hatásfokkal működik.

A napenergiával működő fűtés-kiegészítésnél a kollektorfelület nagyobb, mint a csak napenergiával történő HMV-készítésre szolgáló rendszereknél. To­vábbi különbség van a hőtárolásnál. A hőtárolás kombitárolókkal vagy puffertárolóval összekötött kettős tárolókkal történik (két tárolós rendszer). A kombitárolók helytakarékosak és egyszerű módon hidrauliku­san kapcsolhatók.

A kombi-tároló fűtővizes puffertároló-részből áll, melynél a felső, meleg tartományban egy HMV-tároló van beépítve. A puffertérnek a fűtési rendszerbe való bekötése a kombi-tárolóknál több­nyire a fűtőkör visszatérő vízhőmérsékletének növelésével történik. Ha a tárolóban uralkodó hőmérséklet magasabb, mint a fűtővíz visszatérő hőmérséklete, akkor a háromjáratú váltószelep úgy vált át, hogy a visszatérő fűtővíz keresztülfolyjon a tárolón és ott a napenergia révén felmelegedjen.

Ha a tárolóban uralkodó hőmérséklet túl alacsony, akkor a visszatérő fűtővizet a hagyományos fűtési rendszer melegíti fel. A gyors és egyszerű szereléshez olyan hidraulikus egységek vannak, melynél 2 db szabályozott háromjáratú váltószelep közös hőszigetelt házban helyezkedik el. Az egyik szelep a fűtőkör visszatérő vízhőmérsékletének növelését végzi, a másik pedig tároló töltésre kapcsolja át a kazánt. A kombitároló felső tartományában belül lévő HMV tároló utánfűtésére csak nem elegendő napsugárzás esetén kerül sor.

A hatásfok

A legkorszerűbb nagy teljesítményű kollektorok fejlesztéséhez, szolár-berendezések tervezéséhez és értékeléséhez, végül, de nem utolsó sorban a különböző kollektorok összehasonlításához szükség van a kollektor teljesítőképességének számszerű meghatározására.

A kollektor hatásfoka a besugárzás erősségétől, valamint az abszorber-hőmérséklet és a környezeti hőmérséklet különbségétől függően változik. Emiatt a hatásfok soha nem adható meg egyetlen fix értékként, hanem csak jelleggörbe formájában.

Jó tanács

Figyelembe kell venni a hatásfoknak a felülettől való függőségét aszerint, hogy milyen felületeket vesznek alapul sugárzásfogadóként. Így a nettó felületre vonatkoztatott hatásfok mindig néhány százalékkal nagyobb, mint a bruttó felületre vo­natkoztatott.

Kollektor hatásfok:

A dimenzió nélküli vagy %-ban megadott ηkollektor-hatásfok a kollektorból elvezetett hőteljesítménynek a belépő sugárzáshoz viszonyított arányát írja le. Ez lényegében a kollektor és a környezet hőmérséklete közötti különbségtől, a pillanatnyi sugárzási teljesítménytől, valamint a kollektor fel­építésétől függ.

Optikai hatásfok:

A kollektor ηo optikai hatásfoka a jelleggörbék függőleges tengellyel való metszéspontjának felel meg. Ez a lehetséges maximális hatásfok, és a borítás (üveglap) optikai tulajdonságainak és az abszorber felvevőképességének szorzataként definiálható.

A gyakorlatban egy kollektor teljesítőképességét döntően befolyásoló termikus veszteségek nincsenek hatással az optikai hatásfok megállapítására, és annak megadásával nem is értékelhetők.

Kollektorokkal szemben támasztott követelmények:

  • A lehető legtöbb napsugárzást alakítsa át hővé.
  • Alacsony külső hőmérsékletek esetén is jó hőnyereséget szolgáltasson.
  • Diffúz fénynél is működjön.
  • Nagy mechanikai terhelhetőségű borítása maximális fényáteresztésű legyen.
  • Biztonságos legyen.
  • Esztétikus legyen és harmonikusan illeszkedjen környezetéhez.
  • Hosszú élettartamú legyen, az időjárásnak és a magas hőmérsékleteknek ellenálljon.
  • Egyszerűen és sokféleképpen szerelhető legyen.

A kollektor felület definíciói:

  • Bruttó felület: A kollektor külső méreteiből kiszámított felület.
  • Nettó felület: A hatásos (elnyelő) felület, amely szelektív bevonatú, és a napsugár függőleges beesésekor árnyékmentes. Gyakran effektív felületnek is nevezik.
  • Fénybelépési felület: Az üvegfelület alatt lévő, az abszorbert árnyékoló beépített elemeket veszi figyelembe. Az olyan síkkollektoroknál, amelyek nettó felülete árnyékmentes, a fénybelépési felület megegyezik a nettó felülettel.
16.1. ábra. A kollektorfelület definíciói.

16.1. ábra. A kollektorfelület definíciói.

Legjellemzőbb napkollektoros rendszerek

A napenergiával támogatott melegvíz-készítő berendezések alapvetően háromféle módon működhetnek:

  • gravitációs rendszerek (termoszifon-elv);
  • drainback-rendszerek;
  • nyomás alatti szivattyús rendszerek (hagyományos szolár rendszerek).

A gravitációs termoszifon rendszerek nem rendelkeznek saját szabályozással és túlnyomórészt csak olyan területeken alkalmazhatók, ahol nagyon magas a napenergia-besugárzás mértéke.

A termoszifon-elven működő berendezések így csak Európa déli, mediterrán területein alkalmazhatók eredményesen. A nyomás alatti és szivattyúval ellátott szolár rendszerek Európa összes or­szágában használhatók.

Az ilyen jellegű berendezések a gyakorlatban kollektorból, szabályozóból és tárolóból állnak. Ezeken a területeken a szolár rendszerek kialakítása egy olyan kompromisszum következménye, ahol a magas teljesítmény és az évközben – főleg a nyári hónapokban – fellépő túl­hevülés mértéke összhangban van egymással.

A nyomás alatti szolár berendezésekhez képest azonban a drainback rendszerek kibővítik a napenergiával támogatott szolár rendszerek teljesítmény korlátait. Nyáron nem lép fel túlhevülés, mert a szolár kör automatikusan leürül. Így lehetővé válik az, hogy a túlméretezett rendszerek is magasabb fedezeti fokkal működhetnek úgy, hogy a túlhevülés nem okoz problémát és az átmeneti időszak sem megy a teljesítmény rovására.

Gravitációs napkollektor

Ez a fajta rendszer a folyadék hőmérsékletén alapuló áramlás elvén működik. Nem tartalmaz nyomásfokozó berendezést. A melegebb közeg felfelé, míg a hidegebb lefelé áramlik. Napsugárzás hatására a kollektorban egy természetes keringés, áramlás indul meg, mely során a kollektorban felmelegedett folyadék a hőcserélőbe kerül, ahol átadja a hőjét a tárolóban levő víznek.

Ezt követően lehűl és visszaáramlik a kollektorba. A rendszer működésének alapvető feltétele, hogy a tároló a legmagasabb ponton legyen, a tető belső oldalán a padláson, vagy a tetőtérben. Biztosítani kell a szintkülönbséget és a csővezeték folyamatos mértékű emelkedését. A tárolóba épített hőcserélő melegvíz oldali belépési pontja legalább olyan magasan legyen, mint a kollektor melegvíz oldali kilépő csonkja. Ha ez a feltétel nem teljesül, a rendszer nem fog üzemelni.

Az előremenő vezetéknek folyamatosan emelkednie kell a tartály felé, és a visszatérő vezetéknek lejtenie a kollektor felé.

A gravitációs rendszereknél a megszokott glikolos oldat helyett etil-alkohollal szokták feltölteni. Az etil-alkohol előnye, hogy magasabb hőmérsékletet képes elérni, illetve a vízhez képes jelentős mértékben növelhető az áramlási sebesség. Ezen felül, a glikolos közeggel ellentétben az etil-alkohol nem tud besűrűsödni, és a fagyáspontja lényegesen alacsonyabb.

Jó tanács

A csőhálózat kialakításánál általában lágy forrasztott rézvezetéket használnak. Kerülni kell az alumínium használatát. Nem célszerű menetes vagy roppantó gyűrűs csatlakozásokat alkalmazni. A csővezetéket szigeteléssel kell ellátni és a hálózatnak teljesen levegőmentesnek kell lennie.

Beüzemelés előtt a tárolót célszerű vízzel felölteni, vagy le kell takarni, nehogy hírtelen felmelegedjen a nyári tűző napon. Ezt követően a csővezetéket töltsük fel etil-alkohollal. Várjuk meg míg a rendszerből az összes levegő távozik, majd zárjuk le. Ha a rendszer üzemkész, szinte magától automatikusan elindul.

Drain back rendszer

A szolár szivattyúk üzemszünete esetén a szolár hőhordozó folyadék az előtét tartályban gyűlik össze. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a kollektor-mezőt és az összes szolár vezetéket úgy telepítsük, hogy a szolár hőhordozó folyadék a szolár állomás felé keletkező lejtés miatt visszafolyhasson. Nyugalmi állapotban a szolár vezetékek, illetve a kollektorok levegővel töltöttek.

17.1. ábra. A drain back működése.

17.1. ábra. A drain back működése.

Kompakt rendszer

A kompakt szolárrendszer legtöbb komponense a meleg vízbojlerbe van beépítve. A közvetett fűtésű szolár bojlerek ún. zárt rendszerben dolgoznak, vagyis a víztartalmuk nem érintkezik a külső légkörrel. Egy meleg vízcsap kinyitásakor a beáramló hideg víz nyomja ki a meleg vizet a bojlerből (tárolóból).

Az alsó, hideg tartományban helyezkedik el a szolár-hőcserélő. Az alsó tartományban uralkodó aránylag alacsony vízhőmérséklet kevés napsugárzás esetén is biztosítja a szolárkörről a bojlervízre történő opti­mális hőátvitelt. A szolár bojler egy vagy két keringető szivattyúval rendelkezik a szükséges keringetési mennyiség és a szivattyúteljesítmény optimális beállítása érdekében.

A névleges átáramlási mennyiség szabályozását a szabályozó végzi, és azt nem kell kézzel beállítani. A szereléskor csupán azt kell be­állítani, hogy egy- vagy két kollektoros rendszerről van-e szó. Ebben az esetben a szolárrendszer nincs teljesen feltöltve szolár folyadékkal, és nem áll nyomás alatt. Emiatt a szolárrendszereknél egyébként szükséges elemek, mint a tágulási tartály, nyomásmérő és a légtelenítő, hiányoznak.

A kollektor szivattyú(k) (4, 5) üzemszünete esetén a szolár folyadék a csőkígyóban (3), a kollektor szivattyúban (-szivattyúkban) és a bojleren lévő szolárcsövezetben gyűlik össze. Emiatt nagyon fontos, hogy a kollektor mezőt (1) és minden szolár vezetéket (2), (6) úgy szereljenek, hogy a szolár folyadék a lejtés következtében visszafolyhasson a bojlerbe. A szolár vezetékek és a kollektor mező ilyenkor le­vegővel van töltve. Szolár folyadékként az a speciális készre kevert víz-glikol keverék szolgál, amivel abojler kiszállításkor már előre fel van töltve.

Amikor a szolárszabályozó bekapcsolja a kollektor szivattyú(ka)t (5, 6), akkor a szolár folyadék a szivattyú(ko)n keresztül a csőkígyóba (4), majd a szolár folyadék visszaáramló vezetékén (7) keresztül a kollektor mezőbe (1) jut. Ott a folyadék felmelegszik, és a szolár előremenő vezetéken (2) keresztül visszajut a bojlerbe.

A vékony szolár vezetékekben és a kollektor mezőben lévő folyadék mennyisége a bojlerben lévő vastag csőkígyóban lévővel szemben kevés. Ezért aztán működő kollektor szivattyú(k) esetén a szolár folyadék szintje csak korlátozottan csökken. A szolár vezetékekből és a kollektor mezőből kiszoruló levegő a csőkígyó felső részében (3) gyűlik össze. A rendszer felmelegedésekor a szolár folyadék és a levegő kissé kitágul.

Ekkor a szolárrendszerbe bezárt levegő nyomása kis mérték­ben megnő. A rendszerbe bezárt levegőbuborék ekkor egy kiegyenlítő tartály szerepét látja el. Erre a nyomásra szükség van, és semmiképpen sem szabad leengedni. Emiatt nem szabad a szolárrendszer­be légtelenítőt beépíteni. Működő kollektor szivattyú(k) esetén a csőkígyó felső részében (3) mindig érintkezik a levegővel szolár folyadék.

A már ismertetett működési elvből a következő adódik:

  • Mivel a hideg évszakban a szolár berendezés üzemszünete esetén a kollektorban és a szolár vezetékekben csak levegő van, csak a bojler felállítási helyén kell fagyvédelmi intézkedéseket tenni.
  • A kollektor mező előírt felszerelése és különösen a vezetékek lejtése alapvető előfeltétele a szolárrendszer kifogástalan működésének.
  • A kollektor mező és a szolár vezetékek folyadékmennyiségét pontosan össze kell hangolni a szolárrendszerrel. Emiatt nem szabad túllépni a szolár vezetékek minimális és maximális hosszát nem szabad eltérő belső átmérőjű szolár vezetékeket használni, és nem szabad a kollektorok típusát, valamint darabszámát megváltoztatni.
  • A szolár folyadék fizikai tulajdonságai szintén a rendszer zavarmentes működésének alapvető feltételei közé tartoznak.

A szolár szabályozó a hőmérsékletkülönbség-szabályozás elvén működik. A szabályozó mindig csak akkor kapcsolja be a kollektor szivattyút, ha a hőmérséklet-különbség (kollektor-hőmérséklet – boj­ler-hőmérséklet) nagyobb a bekapcsolási különbségnél.

A szabályozó csak akkor kapcsolja ki a kol­lektor szivattyú(ka)t, ha a hőmérséklet-különbség (kollektor-hőmérséklet – bojler-hőmérséklet) kisebb a kikapcsolási különbségnél. A bekapcsolási hőmérséklet-különbség a szabályozóban letárolt jelleggörbék szerint változik, az egy- vagy két kollektoros rendszerekre különböző jelleggörbék léteznek.

Arra nincs szükség, hogy tágulási tartályt szereljenek a szolárkörbe, mivel az nincs teljesen feltöltve szolár folyadékkal. Ellenkezőleg, a szolárkörben elegendő levegőnek kell lennie, ami felveszi a felmelegített szolár folyadék térfogati tágulását. A körben lévő levegőnek emiatt funkcionális jelentősége van. Mivel a levegőnek feltétlenül a rendszerben kell lennie, nem szabad légtelenítő szelepet szerelni a szolárrendszerbe.

A lehető legnagyobb energiahatékonyságú kifogástalan üzemelés biztosítása érdekében ügyeljen az alábbi feltételekre:

  • Szolár csövezéshez csak 8,4 mm belső átmérőjű réz csövet szabad használni.
  • Csak olyan roppantó gyűrűs csavarkötéseket szabad használni, amelyekre a gyártó max. 200 °C hőmérsékletet engedélyez.
17.2. ábra. A szolár folyadék eloszlása üzemszünet esetén.

17.2. ábra. A szolár folyadék eloszlása üzemszünet esetén.

Jelmagyarázat:

  • 1 Kollektor mező
  • 2 Szolár előremenő vezeték
  • 3 Csőkígyó felső része
  • 4 1. Kollektor szivattyú
  • 5 2. Kollektor szivattyú
  • 6 Szolár visszamenő vezeték
17.3. ábra. A szolár folyadék eloszlása működés közben.

17.3. ábra. A szolár folyadék eloszlása működés közben.

Jelmagyarázat:

  • 1 Kollektor mező
  • 2 Szolár előremenő vezeték
  • 3 Csőkígyó felső része
  • 4 Csőkígyó alsó része
  • 5 Kollektor szivattyú 1
  • 6 Kollektor szivattyú 2
  • 7 Szolár visszamenő vezeték

Síkkollektorok

A sugárzást befogadó felület egy biztonsági edzett üvegfelület és a kellően szigetelt alumínium vagy acéllemezek között helyezkedik el. Az üveg feladata, hogy átengedje a napsugárzást, de e mellett hőszigetelésével csökkentse az abszorber felület hőveszteségét. A kollektorok szigeteléséhez általában ásvány gyapotot használnak, mely ellenáll az üresjárati hőmérsékletnek, élettartama rendkívül hosszú.

Egy kollektor legfontosabb része az abszorber, mivel lényegében ez határozza meg a kollektor teljesítőképességét.

Az abszorberben lévő csatornákon folyik keresztül a termelt hőt a tárolóhoz szállító szolár folyadék. A napkollektoros berendezések célja a napsugárzás minél magasabb arányú elnyelése.

Egy nagy hatékonyságú abszorber a következő minőségi jellemzőkkel rendelkezik:

  • a beeső napsugárzás nagymértékű elnyelése,
  • csekély hőkisugárzás,
  • jó hőátviteli képesség a szolár folyadék felé,
  • korrózióállóság,
  • hőmérsékletállóság,
  • kis átfolyási ellenállás,
  • rövid felfűtési idő.

Ahhoz, hogy az abszorber a sugárzást a lehető legjobban hővé alakíthassa, sok, a látható rövidhullámú színkép-tartományban található sugárzási energiát kell felvennie és átalakítania. Ez egy nagy szelektivitású réteg felvitelével érhető el. A kollektorok abszorpciós tényezője eléri az α= 95% értéket, kibocsátási tényezője pedig az ε= 5% értéket.

Nagy tisztaságú üvegkeverékből készített szolár biztonsági üveggel 91%-96%-os fény áteresztési le­het elérni. Jelenleg ez a fajta kollektor kialakítás a legelterjedtebb a világon. Legfőbb alkalmazási területe a használati melegvíz készítés illetve a lakások téli fűtésrásegítése.

Síkkollektor jellemző befoglaló méretei:

18.1. ábra. A szolárüveg hőátadási viszonyai.

18.1. ábra. A szolárüveg hőátadási viszonyai.

A kollektor metszete

18.2. ábra. Kollektor metszete.

Szerelési példa két vízszintes elrendezésű kollektorból álló tetőn kívüli elemre.

18.3. ábra. Síkkollektor méretei.

18.3. ábra. Síkkollektor méretei.

18.4. ábra. Síkcsöves kollektor részei.

18.4. ábra. Síkcsöves kollektor részei.

Vákuumcsöves kollektorok

Egymás mellett elhelyezett duplafalú csövekből állnak, ezekben hőelnyelő csíkok találhatóak meg, melyek termikus kapcsolatban állnak magával a köpenycsővel. A belső üvegcső szelektív abszorbens réteggel van ellátva. A vákuumnak köszönhetően a hőveszteség jelentős mértékben csökken.

Egy ún. hőátadó patron nyeli el a hőt, ennek hatására a benne lévő alkohol víz keverék az alacsony nyomás hatására már akár 30°C-on forrásnak indul. Ez a folyadék, párolgás közben felfelé áramlik a központi csőhöz, ahol a kondenzátor található.

A kondenzátornál a hőjét leadja, cseppfolyóssá válik és visszaáramlik a patron aljába. Ezt követően a körfolyamat újraindul. Annak érdekében, hogy ez a körfolyamat fennmaradjon, működése megfelelő legyen, a kollektort legalább 30°-os szögben kell szerelni.

Egy érzékelő méri a kollektorokban áramló közeg hőmérsékletét, mely összehasonlításra kerül a tárolóban levő víz hőmérsékletével. Ha a hőmérséklet különbség a beállított értéket meghaladja, a rend­szer a keringtető szivattyút bekapcsolja. A szivattyú a kollektorban felmelegedett közeget a tárolóba továbbítja, innen pedig „lehűlt” közeg kerül vissza a kollektorba. Abban az esetben, ha a tárolóban a vízhőfok eléri a kívánt hőmérsékletet a szabályzó lekapcsolja a szivattyút.

  Vákuumcsöves kollektor Síkkollektor
Hőveszteség Kicsi Nagy
Hőátadás Párolgás Konvekció
Hatásfok Jobb hatásfok Jó hatásfok
Hőszigetelés Nincs Van
Technológia Összetett Egyszerű
Bekerülés költség Magas Alacsony

A vákuumcsöves kollektoroknak köszönhetően a hőnyereség 12-18%-al több lehet, mint a síkkollektorokkal.

Vákuumcsöves kollektor jellemző befoglaló méretei:

19.1. ábra. Vákuumcsöves kollektor kialakítása.

19.1. ábra. Vákuumcsöves kollektor kialakítása.

Szerelési példa tetőn kívüli kollektorra.

19.2. ábra. Vákuumcsöves kollektor mérete. 1.
19.2. ábra. Vákuumcsöves kollektor mérete. 2.

19.2. ábra. Vákuumcsöves kollektor mérete.

19.3. ábra. Vákuumcsöves kollektor részei

Sorszám Megnevezés
1 sínkészlet széles változat
2 sínkészlet keskeny változat
3 csöves kollektor keskeny változat
4 csöves kollektor széles változat
5 alapmodul csatlakozó készlet
6 bővítő modul csatlakozó készlet
7 két utas szelep párhuzamos kapcsoláshoz
8 tetőhorog zsindelytetőhöz
9 tetőhorog zsindelytetőhöz lapos kivitel
10 tetőhorog hullámos tetőcseréphez
11 hosszú alsó rész
12 rögzítő készlet

Tároló

A multifunkciós tároló működésének ismertetése.

A puffertároló a szolár rendszer vagy a hőtermelő által termelt hőenergiát tárolja, ami – igény ese­tén – rendelkezésre áll. A multifunkcionális tároló egy rétegtöltésű puffer, amelyben a víznek azt a fizikai tulajdonságát hasznosítjuk, hogy különböző hőmérsékleten eltérő sűrűséggel rendelkezik, így különböző rétegekben tárolható be.

A teljes rendszert összesen 3 db tároló-hőmérséklet érzékelő vezérli. Ha ezek közül egy vagy több érzékelőn a mért hőmérséklet a kívánt érték alá csökken, a hőforrások felé hőigény lép fel.

A hőtermelők a hőenergiát az igényeknek megfelelően szolgáltatják, amelyek a tároló megfelelő részébe saját hőmérsékletük alapján rétegződnek. Csak így biztosítható, hogy megfelelő méretezés esetén a tároló mindig megfelelő mértékű és hőmérsékletű energiamennyiséget tarthasson készenlétben a különböző fogyasztók számára.

A hőfogyasztók, mint például a frissvizes állomás és szabályozott fűtési körök az igények szerint jelzik hő szükségletüket a puffertárolóban felhalmozott hőmennyiségre.

A közvetett fűtésű szolártárolók ún. zárt rendszerben dolgoznak, vagyis a víztartalmuk nem érintke­zik a külső légkörrel. Egy meleg vízcsap kinyitásakor a beáramló hidegvíz nyomja ki a melegvizet a tárolóból. A tároló-hőcserélő a tároló alsó tartományában helyezkedik el, úgyhogy a szolár-melegítéshez az egész tároló űrtartalom rendelkezésre áll. Melegvíz elvétel esetén automatikusan hideg víz fo­lyik be a tároló alsó tartományába. Határozott hőmérsékletrétegződés alakul ki.

Ha a tárolóban a víz hőmérséklete a kívánt érték alá csökken, akkor a tároló felső tartományában után fűtés kezdődik. Így a szolár-technikának a legjobb esélye van a jelentős energianyereségre. Napkollektorokkal történő fűtésrásegítéses nagy rendszerek nélkülözhetetlen tartozéka.

A kellően nagyra méretezett, beépített csőkígyó felület lehetővé teszi, hogy pontosan illeszthető legyen a meglévő, vagy az új rendszer paramétereire. A tároló alsó tartományában a megfelelő nagyságúra méretezett hőcserélő gondoskodik róla, hogy a kollektorok hőjét átadja a puffervíznek.

20.1. ábra. Bojler felépítése. 1.
20.1. ábra. Bojler felépítése.

20.1. ábra. Bojler felépítése.

  • Elzáró-karbantartó csap.
  • Szelep.
  • Energiatakarékos szivattyú.
  • Térfogatáram-érzékelő.
  • Hőmérséklet-érzékelő.
  • Hőmérséklet határoló.
  • Nyomásszenzor.

A napenergiával felmelegített víz felemelkedik és a tároló felső tartományába beépített melegvíztárolót annak felületén keresztül felmelegíti. Ha a kevés napsugárzás miatt nem állna rendelkezésre elegendő napenergiával melegített víz, akkor a rendszer fűtőkészüléke végzi a víz után fűtését.

A belül lévő fűtőcső spirál által a használati melegvíz lágyon gyorsan fel tud melegedni, úgyhogy nagyfokú, 4,0 NL tényezőjű ellátási biztonság érhető el.

A fűtőkör(ök) rendszerbe való bekötése a fűtőkör visszatérő hőmérsékletének növelésével történik. Ha a tároló középső puffer tartományában a forró víz fűtési visszatérőként áll rendelkezésre, akkor az mindig a puffertároló alsó tartományán keresztül lesz vezetve. A fűtőkészüléknek ilyenkor a kívánt előremenő hőmérséklet eléréséig kevesebb hagyományos energiát kell szolgáltatnia.

20.2. ábra. Bojler csatlakozó méretei.

20.2. ábra. Bojler csatlakozó méretei.

Jelmagyarázat:

  • 1 hőmérő (G 1) AG
  • 2 melegvíz-csatlakozó (G 1) AG
  • 3 cirkulációs csatlakozó (G 3/4) AG
  • 4 fűtési előremenő (G 1) AG
  • 5 merülőhüvely a tároló-érzékelőhöz
  • 6 fűtési visszatérő (G 1) AG
  • 7 szolár-előremenő (G 1) AG
  • 8 merülőhüvely a szolár-érzékelőhöz
  • 9 szolár-visszatérő (G 1) AG
  • 10 hidegvíz-csatlakozó (G 1) AG
  • 11 csatlakozó fűtőpatronhoz
  • 12 tisztítónyílás (Ø 274/115) csatlakozóval külső áramú anód számára
  • 13 magnézium védőanód
  • E szerelési billentési méret
  • AG külső menetes

Tároló feltöltése és ürítése

Az installálás befejezése után a fűtésoldalon és az ivóvízoldalon egyaránt fel kell tölteni a tárolót.

Tároló feltöltése

  • Töltse fel a szolár kört
  • Fűtésoldalon a kazántöltő- és ürítőcsatlakozón keresztül végezze a feltöltést.
  • Ellenőrizze a tároló és a rendszer tömörségét.
  • Az ivóvízoldalon a hidegvíz-bemeneten keresztül végezze el a feltöltést, majd egy meleg vízcsapon keresztül légtelenítsen.
  • Ellenőrizze minden szabályozó- és felügyelő berendezés működését és helyes beállítását.
  • A szolár-szabályozón végezze el az időprogram programozását (határozza meg a tároló feltöltés engedélyezési idejének a kezdetét).
  • Helyezze üzembe a fűtőkazánt.
  • Helyezze üzembe a szolár-berendezést.

A szolártároló üzembe helyezésekor pedig (pl. hosszabb távollét miatti lekapcsolás és kiürítés után) a következőképpen kell eljárni:

Üzembe helyezés

  • Az első felfűtés előtt ki kell nyitni egy melegvíz csapot, annak ellenőrzése céljából, hogy a tartály fel van-e töltve vízzel, és hogy a hidegvíz-bevezetésben lévő elzáró szerelvény nincs-e elzárva.
  • Ellenőrizni kell, hogy a hőtermelő (pl. a szolár-berendezés) üzemkész-e.
  • A szolár-szabályozón be kell állítani a VIH tároló tárolóvíz hőmérsékletét.

Magnézium védőanód alkalmazása

A tárolók két magnézium védőanóddal vannak felszerelve, melyek élettartama átlagosan kb. 5 év. A magnézium védőanódok kisebb fedélmagasság esetén a szolár tároló tisztítókarimájába is beszerelhetők. A tároló fedélben lévő anódok karbantartásához el kell távolítani a műanyag burkolatot és a tető-hőszigetelést Évente egyszer vegye ki a felső magnézium védőanódot (1), és ellenőrizze annak fogyását.

Először 2 év eltelte után kell ellenőrizni a magnézium védőanódokat. Utána minden évben el kell végezni ezt az ellenőrzést. Szükség esetén cserélje ki az elhasználódott védőanódot eredeti pótalkatrész magnézium védőanódra.

Az ellenőrzés után húzza meg az összes csavart, majd ellenőrizze a tároló tömítettségét. Alternatív megoldásként karbantartást nem igénylő külső áramú anódot is beszerelhet. A külső áramú anódot a tisztítókarimába is beszerelheti.

20.3. ábra. Magnézium védőanód.

20.3. ábra. Magnézium védőanód.

Szolár töltőállomás

Annak érdekében, hogy a sokféle lehetőség közül megtalálhassuk az adott objektum számára optimális megoldást, feltétlenül szükség van a pontos tervezésre. Ehhez a kialakításhoz elengedhetetlenül fontos a szükséges értékek (használati melegvíz-igény, fűtési hőszükséglet, stb.) mellett figyelembe kell venni az Ügyfél szolár rendszerrel kapcsolatos elvárásait is.

A következő információk abban segítenek, hogy bekorlátozzuk a lehetséges rendszermegoldások közül azt, amelyik a legjobban megfelel az adott objektum tulajdonságainak és egyben egy előzetes választásként is szolgál. A következő szövegcsoportokban részletes információk találhatók az adott kialakításhoz, illetve minden egyes rendszerelemről és komponensről.

A töltőállomás egy olyan modul, ami nagy mennyiségű azonnali melegvíz készítést tesz lehetővé. Ez egy előre gyártott és kompakt egység, mely tartalmazza a napkollektoros rendszerek működtetéséhez szükséges eszközök, berendezések és szerelvények többségét. Ennek köszönhetően a rendszer szere­lése leegyszerűsödik. A töltőállomás felépítése alábbi rajzon látható.

A megfelelő rendszer kiválasztásához feltétlenül szükség van az alábbi tervezési adatokra és információkra:

  • Új építésű vagy felújított épület
  • Az épület funkciója
  • Fűtési hőszükséglet (a fűtési rendszer adatai és a rendszerhőmérsékletek)
  • A rendszerkomponensek helyiség, illetve helyszükséglete
  • Az épület geográfiai elhelyezkedése és a tető tájolása
  • Az épület hasznos tetőfelületei (ami potenciálisan a maximális kollektor-felület)
  • A tető hajlásszöge
  • A megvalósítani kívánt szolár fedezeti fok
  • Be lesz építve utánfűtő hőtermelő?

Szolár fedezeti fok

A szolár fedezeti fok a melegvíz-igénynek azt a hányadát írja le, amelyet a szolárrendszernek kell fedeznie.

A termikus szolár rendszereket – hozzávetőleges nagyságuk alapján – alapvetően két csoportra oszthatjuk: kisebb rendszereknél a családi és ikerházak maximum 20 m2 nagyságú, míg nagyobb rendszerek alatt a társasházak vagy közületi alkalmazások 20 m2 feletti kollektor felületeit értjük. Az idők során a nagy rendszerek területe még tovább, az úgynevezett közepes méretű rendszerekre – 20 és 50 m2 között – tagolódott.

A fedezeti fok igénye szerint megtervezett szolár rendszereket még további három részre oszthatjuk: „magas”, „közepes” és „alacsony”. A magas fedezeti fok arról gondoskodik, hogy nyáron ne legyen szükség az utánfutó hőtermelőre (közepes fedezet esetén ez már csak részben vagy egyáltalán nem teljesül).

Kis rendszerek esetén, mint pl.: a családi és ikerházak a melegvíz-készítés fedezeti foka kb. 60%-kos. A nagy rendszereket, mint pl.: társasházak, kempingek, sportcsarnokok vagy közületi alkalmazások a gyakorlatban közepes fedezeti fokra (30-50%) méretezik, de természetesen ennél magasabb fedezeti igények is előfordulhatnak. A több mint 30-40 m2 kollektor felülettel rendelkező nagy rendszerek esetén a fedezeti fok 20% alatt van. Általában itt úgynevezett előmelegítő rendszerekről beszélünk.

A szolár töltőállomás az alábbi ábrán látható részegységekből tevődik össze: 21.1 ábra.

21.1. ábra. Töltőállomás felépítése.

21.1. ábra. Töltőállomás felépítése.

Jelmagyarázat

  • 1 T2 hőmérséklet-érzékelő
  • 2 Szolárkör visszatérő
  • 3 Elzáró szelep visszacsapó szeleppel
  • 4 Biztonsági csoport
  • 5 Fedőlap
  • 6 Szolár szivattyú
  • 7 Töltő- és ürítő csap
  • 8 Nyomásérzékelő
  • 9 Puffertároló-kör 1. előremenő
  • 10 3-utas szelep
  • 11 T2 hőmérséklet-érzékelő
  • 12 Kémlelőablak
  • 13 Lemezes hőcserélő
  • 14 Puffertöltő szivattyú
  • 15 Visszatérő elzáró szelep
  • 16 Puffertárolókör visszatérő
  • 17 DN10 áramlásérzékelő
  • 18 Biztosítócsavar tartója
  • 19 Hőmérséklet-figyelő
  • 20 Visszacsapó szelep
  • 21 T3 hőmérséklet-érzékelő
  • 22 2. előremenő elzáró szelep
  • 23 Puffertároló-kör 2. előremenő
  • 24 1. előremenő elzáró szelep
  • 25 TI hőmérséklet-érzékelő
  • 26 Kábelátvezetés
  • 27 Légtelenítő csavar
  • 28 DIA-rendszer
  • 29 Szolárkör előremenő
  • 30 Hálózati csatlakozódugó

A szolár töltőállomás az összes hidraulikai és elektromos részegységet tartalmazza. Nincs szükség kiegészítő kollektor érzékelő, illetve tároló érzékelő felszerelésére. Biztonsági berendezésként a szolár töltőállomás beépített hőmérséklethatárolóval rendelkezik.

Nagyobb rendszerek esetén maximum 4 db, szolár állomás (alapmodul és bővítő egység) köthető egymással kaszkádba. Ilyenkor a kollektor-mező maximum 48 db kollektorból állhat. Természetesen az ekkora méretű mezők esetén már a fűtési puffertárolókat is célszerű kaszkádba kötni (maximum 6000 liter), ezen kívül lehetőség van több frissvizes állomás kaszkád kapcsolására is.

21.2 Szolár biztonsági szerelvény felépítése

21.2. ábra. Töltőállomás rögzítése.

21.2. ábra. Töltőállomás rögzítése.

Jelmagyarázat

  • 1 Tároló adapter
  • 2 Állítóegység
  • 3 Elzárócsap
  • 4 Puffertároló-kör 1. előremenő
  • 5 Puffertároló-kör visszatérő
  • 6 Rögzítő kapocs
  • 7 Anya
  • 8 Puffertároló-kör 2. előremenő
21.3. ábra. Töltőállomás biztonsági szerelvénye.

21.3. ábra. Töltőállomás biztonsági szerelvénye.

Jelmagyarázat

  • 1 Biztonsági szelep, csatlakozó lefúvó vezetékhez
  • 2 Töltőcsap
  • 3 Csatlakozó szolár tágulási tartályhoz
  • 4 mellékelt tömítés

Szolárrendszer légtelenítése

A szolár állomás fel van szerelve légtelenítő csavarral, hogy a rendszerben esetlegesen keletkeze levegőt ki lehessen üríteni. A légtelenítés menete az alábbi ábrán látható.

  • Légtelenítő csavar kinyitása (1), amíg szolár folyadék meg nem jelenik.
  • Légtelenítő csavar elzárása
21.4. ábra. Szolárrendszer légtelenítése.

21.4. ábra. Szolárrendszer légtelenítése.

21.5. ábra. 1. Szolárrendszer légtelenítése 1.
21.5. ábra. 2. Szolárrendszer légtelenítése 2.

21.5. ábra. Töltőállomás hidraulikus és bekötési kapcsolási rajz.

Tágulási tartály

A tágulási tartály feladata, hogy a szolár folyadék tágulását annak felmelegedésekor felvegye. Amikor a berendezés nyugalmi állapotban van a kollektorban gőz képződhet.

A gőztérfogat az alábbiakból tevődik össze:

  • Kollektor térfogat,
  • Kollektor összekötő vezetékek,
  • Felszálló vezeték egy adott szakasza.

A tágulási tartályt úgy kell méretezni, hogy az felvegye a hőhordozó közeg hőmérsékletfüggő térfogatváltozását és a gőztérfogatot. Belátható, hogy a napkollektoros rendszereknél a tágulási tartály mérete kritikus pontnak számít. A szolár tágulási tartály méretezése összetett feladat, és sok feltételt figyelembe kell venni.

A fűtőberendezésektől eltérően a napot nem tudjuk kontrollálni és ez hatással van a tárolóra is. A folya­dék a kollektorokban erőteljesen felmelegedhet, gőzzé alakulhat.

A tágulási tartály számított névleges térfogata alapján kiválasztható a megfelelő méretű tartály. A tartályt úgy kell telepíteni, hogy a tartós 70°C feletti hőmérséklettől védve legyen. Javasolt a visszatérőben elhelyezni.

A kollektorok üresjárati hőmérséklete napos időben elérheti a 180°C-ot is. A keletkező gőz kinyomja a kollektorból a folyadékot. Amennyiben a tágulási tartály nincs megfelelően méretezve, akkor nem képes felvenni a túlnyomást és a biztonsági szelep lefúj.

Az alábbi képlettel ezt el lehet kerülni:

ΔV = Vrendszer * ΔVrel + Vkoll

ahol:

  • ΔV – tágulási térfogat
  • Vrendszer – rendszertérfogat
  • ΔVrel – propilénglikol – víz relatív térfogatváltozása
  • Vkoll – kollektorok térfogata

A tágulási tartály minimális térfogata:

Vtart = ΔV / (0,9 * ([pmax – phideg] / pmax))

  • ahol:
  • Vtart – tágulási tartály minimális térfogata
  • pmax – maximálisan megengedhető nyomás (5,5 bar)
  • phideg – hideg töltőnyomás nyomás (4,0 bar)

Az alábbi előírások betartása javasolt:

  • A hőhordozó közeg felforralását az üzemi nyomás növelésével lehet megakadályozni. Éppen ezért a fűtési rendszerekhez képest itt magasabb üzemi nyomást kell tartani. Hideg állapotban 4 bar értékre kell tölteni és 6 bar-os biztonsági lefúvató szelepet kell alkalmazni.
  • A biztonsági lefúvató szelep ágát célszerű egy kannába vezetni, hogy a rendszerből távozó fagyálló folyadékot felfogjuk.
  • Nem szabad automata légtelenítő szelepet beépíteni a rendszer legmagasabb pontjára. Felfor­ralás esetén kiengedheti a gőzt.

Napkollektor szerelés legfontosabb balesetvédelmi előírásai

  • A kollektorok szerelésénél figyelembe kell venni a megfelelő magasságban történő munka­végzésre vonatkozó nemzeti előírásokat.
  • Gondoskodni kell a lezuhanás elleni előírt biztosításról, tetővédő állvány vagy tetővédő fal használata javasolt.
  • Ha a tetővédő állvány vagy tetővédő fal használata célszerűtlen, lezuhanás elleni biztosí­tásként biztonsági szerelvényeket, pl. zuhanás gátlót kell használni.
  • Csak a mindenkori balesetvédelmi előírásoknak megfelelő szerszámokat és segédeszközö­ket lehet használni.
  • Elegendő távolságban zárja le a szerelési hely alatti, leesés által veszélyeztetett területeket, hogy az esetlegesen leeső tárgyak ne okozhassanak személyi sérülést.
  • Meg kell jelölni a munkahelyet pl. tájékoztató táblákkal az érvényes előírásoknak megfe­lelően.

Kollektorok összekapcsolása

23.1. ábra. Tetővédő állvány.

23.1. ábra. Tetővédő állvány.

A kollektorok összekapcsolása esetén az alábbi szabályokat be kell tartani:

  • Sorba kapcsolt kollektorok esetén a nyíláskeresztmetszet 14m2-nél ne legyen nagyobb
  • 14 m2-nél nagyobb nyíláskeresztmetszet esetén több kollektor mezőt kell párhuzamosan felépí­teni, és hidraulikusan párhuzamosan össze kell őket kapcsolni.
  • A párhuzamosan kapcsolt kollektor mezők esetén minden egyes mezőnek ugyanakkora nyíláskeresztmetszettel kell rendelkeznie.
  • Három vagy több kollektor mező párhuzamos kapcsolása esetén a kollektorok minden egyes mező előremenő vezetékébe (a meleg oldalra) be kell szerelni egy elzáró szelepet. Ez az egyes mezők üzembe helyezéskor elvégzendő légtelenítésére szolgál. Zárt szelepállás vagy hibás be­szerelési pozíció esetén a kollektor a túlnyomástól megsérülhet. Az elzáró szelepet semmikép­pen sem szabad a kollektor visszatérő ágába beszerelni.
23.2. ábra. Sorba kapcsolt kollektor.

23.2. ábra. Sorba kapcsolt kollektor.

23.3. ábra. Párhuzamosan kapcsolt kollektor.

23.3. ábra. Párhuzamosan kapcsolt kollektor.

23.4. ábra. Párhuzamosan szerelt kollektor nyíláskeresztmetszet.

23.4. ábra. Párhuzamosan szerelt kollektor nyíláskeresztmetszet.

23.5. ábra. Párhuzamosan kapcsolt rendszer szerelvényezése.

23.5. ábra. Párhuzamosan kapcsolt rendszer szerelvényezése.

Telepítés során betartandó követelmények

A szolár berendezés mögé mindig utána van kapcsolva egy második hőtermelő. A szolár berendezés ezért nem a maximálisan fedezendő vízelvételi csúcsteljesítményre van méretezve(ellátási biztonság), hanem a nyári hónapokban szokásos átlagos fogyasztásra. A napenergia optimális hasznosítása érdekében nagy energiatárolók szükségesek (hőmérsékletrétegződés).

A szolár-berendezések minden üzemállapotban teljesen automatikusan és önállóan üzemelnek. A biztonsági szelep zárva marad. A fázisátmenetkor (folyékony halmazállapotról gőz halmazállapotra) keletkező járulékos gőzmennyiséget a kellő nagyságúra választott tágulási tartálynak kell felvennie. A szolár berendezések számára nagyon nagy hőmérséklet-tartomány megengedett.

Télen a kollektornál előfordulhat akár -20 °C alatti hőmérséklet, míg a berendezés nyugalmi állapotában 200 °C körüli értéket is elérhet a hőmérséklet. Vákuumcső esetén feltöltés nélküli állapotban a környezeti hőmérsékletnél 250 K fokkal magasabb, töltött állapotban pedig a környezeti hőmérsékletnél 150 K fokkal magasabb nyugalmi állapotbeli hőmérséklet is előfordulhat. A teljes kollektor körben rövid ideig akár maximum 130 °C hőmérséklet is előfordulhat.

A tároló hőmérséklet 60 °C fölé is beállítható. Magas hőmérsékletnek ellenálló hőszi­getelés a kollektor kör előremenő- és visszatérő ágainál. Teljesen fémből készült szerelvényeket, pl. légtelenítőt kell beépíteni, ellenkező esetben termikusan szétkapcsolódhat a rendszer (elzárási lehetőség).

Minden anyagnak glikolállónak kell lennie, főleg horganyzott csöveket nem szabad használni. A csővezeték fektetésekor vegye figyelembe a nagyobb mértékű hőtágulást. A szivattyút, a tágulási tartályokat és a háromjáratú váltó szelepeket lehetőleg a visszatérő oldalra kell beépíteni.

A szolár berendezéseknél, ahogyan minden más, HMV készítésre szolgáló rendszereknél is figyelembe kell venni a HMV higiéniával szemben támasztott követelményeket. A 30 °C és 50°C közötti tartományban különösen jól szaporodnak a kórokozók (pl. a legionellák). A 400 liternél nagyobb űrtartalmú melegvíztárolóknál, vagy ha a legtávolabbi vízelvételi helyhez menő HMV vezetékben 3 liternél több víz van, akkor a definíció szerint nagy berendezésről van szó.

Ekkor a tároló készenléti részében lévő melegvizet a termikus fertőtlenítés érdekében állandóan 60 °C-on kell tartani, és a tároló ivóvizet vezető teljes űrtartalmát naponta egyszer fel kell melegíteni 60 °C-ra. Az egész HMV hálózatban (a cirkulációs visszatérőben is!) a legalacsonyabb hőmérséklet legfeljebb 5 K fokkal szabad, hogy kisebb legyen a tároló kilépő hőmérsékleténél.

A kollektorok telepítési módjának kiválasztása

A kollektorok szerelési helyzetei

23.6. ábra. A kollektorok szerelési helyzetei.

Tetőre szerelés:

  • Tetőre szerelés esetén a kollektorok speciális tartókkal (úgynevezett tetőhorgokkal) kerülnek fel a tetőfedésre.
  • A héjazatot csak a tetőhorgoknál kell megbontani, mert a kollektorok a cserepek felett fekszenek.
  • A hőveszteség csekély mértékben nagyobb csupán, mint a tetőbe történő telepítéskor.

Tetőbe szerelés:

  • A tetőbe szerelés esetén a kollektor a tetőcserepek helyett közvetlenül a tetőlécekre kerül.
  • A hőveszteség valamivel kevesebb, mint a tetőre szerelés esetén.
  • A telepítés időszükséglete nagyobb, mert a rendszert a beázás ellen védve kell beépíteni.

Szerelés ferde tetőn, kiemelő kerettel:

  • A kiemelő keret akkor szükséges, ha a tetőre történő telepítésnél a kollektorok hajlásszögét a tartószerkezet segítségével a normál tetőhajlásszöghöz képest még további 20° vagy 30°-kal meg kell emelni.
  • Ennek köszönhetően lehetővé válik az optimális besugárzási szög elérése, csekélyebb hajlás­szögű tetők esetén is.

Szabad felállítás vagy lapos tetős szerelés

  • A szabad felállítás lapos tetőn vagy más, szabadon fekvő és síkfelületen történik.
  • A telepítés során a tetőfelület eredeti állapotában maradhat, ha a háromszög keretek megfelelő rögzítő elemekhez csatlakoznak.
  • A hőveszteség a tetőre vagy tetőbe építéshez képest magasabb.

Homlokzatra és erkélyre szerelés

  • A tetőre szerelés egyik alternatívája
  • Abban az esetben, ha a szerelés hajlásszöge azt kívánja, hogy nyáron ne léphessen fel túlhevü­lés, illetve ha a reggeli/esti – alacsonyabb napállás mellett – több sugarat kell begyűjteni, akkor ez az eljárás alkalmazható.
  • Párhuzamos: – A kollektorok rögzítése közvetlenül a homlokzaton történik
  • Kiemelés: – Három különböző hajlásszög (15°, 30° vagy 45°), hogy biztosítható legyen a kollektorok optimális elhelyezhetősége

Kollektorok rögzítése

Tetőn kívüli szerelés

A szarufahorgonyokat gyorsszerelő-csavarokkal (6 x 80) erősítik fel a tetőszarufákra. Ha ez nem lehetséges, akkor legalább 60 x 80 mm keresztmetszetű fiókgerendát kell beépíteni. A szerelősíneket kalapácsfejű csavarokkal kell összekötni a szarufahorgonyokkal. Ha a csavarfej a horonyra merőlegesen áll, akkor garantáltan biztos a szilárd összekötés.

A csavarlábon lévő horony adja meg a helyze­tet. A kollektorok rögzítő kapcsokkal rögzíthetők gyorsan és megbízhatóan a szerelősínekre. A külön­böző tetőbefedésekhez való jó illeszthetőséghez négyféle szarufahorgony áll rendelkezésre: P típus a frankfurti hullámtetőcseréphez, S típus a hódfarú tetőcseréphez vagy a palához, W90 típus a berlini hullámcseréphez.

A K típusú szarufahorgonyok tetőcserepekkel való tetőbefedésekhez éppúgy alkalmasak, mint a faszerkezeteken, téglafalon vagy betonon álló lapos vagy hullámos tetőbefedésekhez. V’egye figyelembe a szarufahorgony-készlethez mellékelt szerelési útmutatót. Ügyelni kell arra, hogy a berlini hullámcseréphez való W90 típusnál a sejtgumi szalagot fel kell ragasztani a hátrész alá.

Az alábbi ábrán az egymás melletti kollektor elrendezés esetén adott távolságok láthatóak: 23.9. ábra.

23.7. ábra. Szarufahorgonyok.

23.7. ábra. Szarufahorgonyok.

23.8. ábra. Kollektorok rögzítő szerkezetei.

23.8. ábra. Kollektorok rögzítő szerkezetei.

23.9. ábra. Kollektorok rögzítő szerkezetei
23.9. ábra. 2. Kollektorok rögzítő szerkezetei

23.9. ábra. Távolság egymás melletti kollektor elrendezés esetén.

Lapostetőre való szerelés

Lapostetőre való szereléskor a csöves kollektorok állványokra kerülnek. A lapostetős állványok rugalmas, 30°, 45° vagy 60°-os szögben történő felszerelést tesznek lehetővé. A padló kismértékű egyenetlenségeinek kiegyenlítéséhez a szerelősínek magasságban állíthatók.

Az alábbi ábrán az állványok helyigényei és egymáshoz képesti távolságai láthatóak: 23.10. ábra.

23.10. ábra. Az állványok helyigényei és egymáshoz képesti távolságai 1.
23.10. ábra. Az állványok helyigényei és egymáshoz képesti távolságai 2.

23.10. ábra. Lapos tetőre szerelt kollektor elrendezése.

Kollektor feltöltése

A rendszer űrtartalmát a csőhálózat méretéből valamint hosszából illetve gyártói adatok alapján lehet meghatározni. Javasolt a készre kevert közeget használni.

A töltés menete az alábbi:

  • A C-vel jelölt szelephez csatlakoztatjuk a tömlőt. A B jelű szelepet elzárjuk, az A ürítő szelepet pedig a keverőtartályba irányítjuk.
  • A rendszert adagolószivattyúval feltöltjük.
  • Azt üzemi nyomást manométer segítségével a statikus magasság fölé állítjuk be 0,5-0,7 bar túlnyomással.
  • A kollektor köri szivattyút bekapcsoljuk, és ellenőrizzük a fagybiztonságot.

Légtelenítés

A feltöltés során a levegő legnagyobb része távozik a rendszerből. Amennyiben a szivattyú üzemel, hallani is lehet a bent rekedt esetleges levegőt. A szivattyú lekapcsolása után a megmaradt levegőbuborékok a rendszer legmagasabb pontja felé áramolnak, ahol az automata légtelenítő szelep eltávolítja azokat.

Az oldott levegőt ennél kicsit nehezebb eltávolítani. Ez az első felmelegítés hatására fog kiválni a rendszerből, tehát abból a hálózatból amit ősszel telepítettek, csak a tavaszi üzemelés során lehet a maradék levegőt eltávolítani egy másodlagos légtelenítéssel.

Napkollektoros rendszer nyomáspróba

A rendszert a telepítést követően nyomáspróbának kell alávetni. A nyomáspróba értéke a maximális üzemi nyomás 1,5-szerese. A nyomáspróba időtartama nem lehet kevesebb, mint 2 óra. Ezt követően a rendszernyomást lecsökkentjük, és átöblítjük. Az öblítés lényege, hogy az esetleges maradványokat eltávolítsa.

A töltőcsapra (C) csatlakoztatjuk a vízöblítő tömlőt, a B-vel jelölt szelepet zárni, az A-val jelölt sze­lepet pedig nyitni kell. Az öblítés vége felé a B jelű szelepet is nyitni kell, hogy ez a rövid szakasz is mosatásra kerüljön. Az öblítés idejét célszerű kevésbé napos időszakban elvégezni, hogy elkerüljük a felforralást.

26.1. ábra. A rendszer nyomáspróbája.

26.1. ábra. A rendszer nyomáspróbája.

Karbantartás

A rendszeres karbantartás a rendszer élettartamának megnövelésére szolgál és évente meg kell ismételni.

A napkollektoros rendszerek karbantartása során az alábbiakkal kell számolnunk:

  • Az üresjárati hőmérséklet elérheti a 180°C-ot is,
  • Újraindítás esetén rövid ideig akár 100°C feletti hőmérséklet is előfordulhat az egész hálózatban,
  • Az épületgépészeti hálózatokban az esetek többségében 1-1,5 bar üzemi nyomás fordul elő. A napkollektoros rendszerekben ezzel szemben 3-4 bar is lehet.
  • A magasabb hőmérséklet miatt ügyelni kell a pontosan méretezett tágulási tartályra is.

Időszakos karbantartások

Annak érdekében, hogy a napkollektoros rendszer hosszú ideig működőképes és kitűnő hatásfokká rendelkezzen az alábbi időszakos karbantartásokat kell elvégezni.

Karbantartás:

  • Első év után: rendszer átellenőrzése, nyomás és vezérlés után állítása, ha szükséges,
  • Harmadik év után: Ellenőrizni kell a pH értéket és a fagyálló közeg fagyáspontját,
  • Tízedik év után: Teljes hálózat tömítettség szigetelés ellenőrzése, vezérlés és érzékelők pontossá­gának ellenőrzése.

Szabályozás

A szabályozás feladata, hogy csak a szükséges időtartamban üzemeljen a kollektor, azaz ha a kollektorok hőmérséklete magasabb, mint a fűteni kívánt közeg hőmérséklete. A hőmérsékletkülönbség szabályzón beállított érték elérése esetén a szivattyú jelet kap, és az áramlás elindul. Ha a tárolóban levő közeg hőmérséklete eléri a beállított hőmérsékletet a szabályzó kikapcsolja a szivattyút.

A nap­kollektoros berendezés szabályozása az alábbi elemekből áll:

  • Hőmérsékletérzékelő a kollektorban,
  • Hőmérsékletérzékelő a tárolóban,
  • Szabályzó eszköz.

A napkollektorokban az esetek többségében az abszorberlemez hőmérsékletét mérik a kilépőcsonk közelében. A melegvíz tárolókban az érzékelőt a hőcserélő zónájában, a hőcserélő ma­gasságának felénél szokták beépíteni. A tárolókon pont erre a célra ki van alakítva egy mérő­hüvely.

Az összes szabályozási módot, illetve szabályozó típust az ökodizájn irányelv (ErP – Energy related Products) hatékonysági osztályokba sorolja be. A szabályozó csoportbesorolása szerint az alkalmazandó fűtési rendszerhez százalékos hatásfok járulékok adódnak hozzá. Az alábbi táblázatban a hatásfok járulékok (százalékos bonusz) láthatóak:

Osztály Bonusz Típus
I 1,00% Mechanikus „Be/Ki” helyiséghőmérséklet szabályozó
II 2,00% Modulációs időjárás követő szabályozó
III 1,50% Időjárás-követő „Be/Ki” szabályozó
IV 2,00% Elektronikus (TPI) „Be/Ki” helyiséghőmérséklet szabá­lyozó*
V 3,00% Modulációs helyiséghőmérséklet-szabályozó
VI 4,00% Modulációs időjárás-követő szabályozó helyiséghőmér­séklet visszacsatolással
VII 3,50% Időjárás-követő „Be/Ki” szabályozó helyiséghőmérséklet visszacsatolással
VIII 5,00% ≥ 3 modulációs időjárás-követő szabályozó helyiséghő­mérséklet visszacsatolással

Hogyan terjednek a gázok? Miért rossz az, ha olyan pincében vagyunk ahol felgyülemlett a széndioxid? Minek köszönhető, hogy a léghajó repül?

Erre a kérdésekre kap választ az, aki megérti a relatív sűrűség fogalmát.

A gáz relatív sűrűségét számértékben határozzuk meg, méghozzá a levegőhöz viszonyítva. Az olyan gázokat, amiknek a relatív sűrűsége 1 alatt van, azok könnyebbek a levegőnél, az­az felfelé áramlanak (pl. a hidrogén) és összegyűlhetnek egy felső pontban.

Ha a gáz relatív sűrűsége nagyobb mint 1, akkor a levegőnél sűrűbb, lefelé áramlik és padló közelben gyűlik fel. (Ilyen a szén-dioxid.) Ha a relatív sűrűség közel van a levegő relatív sű­rűségéhez, azaz l-hez, akkor ez azt jelenti, hogy a tér bármely pontján lebeghetnek.

Koncentráció

A másik legfontosabb tényező a gázokkal kapcsolatban, a koncentráció. Azok a gázok, amelyek éghetőek, vagy robbanásveszélyesek, két értékkel jellemezhetők. Ezek az alsó és a felső robbanási határ, melyet térfogatszázalékban (tf%) határozták meg.

Az alsó robbanási határ az a koncentrációja az adott gáznak a levegőben keveredve, amely alatta a gáz még nem robbanó képes. Felső robbaná­si határ az a koncentrációja az adott gáznak a levegőben, amely felett már nem robbanó képes.

A mérgező gázok koncentrációját úgy határozzák meg, hogy hány milligramm anyag talál­ható légköbméterenként. A nyílt égésterű tüzelőberendezések hibás működés esetén veszé­lyesek lehetnek az emberi szervezetre nézve, ugyanis szén-monoxid keletkezhet. Tökéletlen égéskor keletkező mérgező gáz, színtelen, szagtalan.

Hatása az emberi szervezetre nézve

Fejfájás és émelygés, nagyobb koncentráció esetén áju­lás, halál.

Élettani hatása

A gáz csökkenti a vér oxigénszállító képességét úgy, hogy megköti a hemoglobint. A hemoglobin feladata az oxigén szállítása a vérben, de a szén-monoxid könnyebben kötődik a hemoglobinhoz, mint az oxigén. Emiatt, már kis mennyiségű szén-monoxid is ha­talmas problémát okoz. A szervezet egyszerűen megfullad.

Szén-monoxid-érzékelő

Ennek az eszköznek a feladata, hogy az emberre veszélyes gázt ér­zékelje, és megfelelő módon jelezze.

A szén-monoxid hatásai

A szén-monoxid már kis mennyiségben is kifejti károsító hatását, így a szén-monoxid kon­centrációját egy speciális mértékegységben határozzák meg. Ezt a mértékegységet ppm-nek (pro parts millión) nevezik, ami a m3 milliomod része.

Definíció szerint: egy ppm annak a le­vegőnek a szén-monoxid koncentrációja, amelynek 1 m3-ben 1 cm3-nyi szén-monoxid találha­tó (0,00001 tf%). Épp ennek az értéknek a figyelésére szolgál a CO érzékelő.

Szén-monoxid hatása a koncentráció függvényében

  • 30 ppm esetén: 8 órás munkahelyi egészségkárosodás nélküli tartózkodás határértéke;
  • 200 ppm esetén: gyenge fejfájás, fáradság, szédülés 2-3 óra elteltével;
  • 400 ppm: 1-2 óra után erős fejfájás, 3 órát meghaladó tartózkodás esetén életveszély;
  • 800 ppm: 45 perc eltelte után erős fejfájás, hányinger, 2-3 órán belül halál;
  • 1600 ppm: 20 perc után már erős fejfájás, eszméletvesztés, 1 órán belül bekövetkezhet a halál;
  • 3200 ppm: 5-10 percet követően erős fejfájás, halál fél órán belül;
  • 6400 ppm: 1-2 percet követően erős fejfájás, rosszullét, eszméletvesztés, 15 percet meghaladóan halál;
  • 12800 ppm: 1-3 percen belül bekövetkezik a halál.

Riasztás esetén fényjelzéssel és 80-90 dB-es hangjelzéssel riaszt a készülék. Meghibásodás esetén a berendezés hang- és fényjelzéssel riasztja a felhasználót a felmerülő hibáról.

A ri­asztási szintek a következők:

  • 50 ppm koncentrációt elérve 50-90 percen belül riasszon,
  • 100 ppm koncentráció elérésekor 10-40 percen belül riasszon,
  • 300 ppm koncentráció esetén 3 percen belül riasztani tudjon.

Gázérzékelés, gázjelző rendszerek

  • Félvezetős érzékelő: Az érzékelőelem egy nagy felülettel rendelkező hőhordozóra fel­vitt félvezető anyag. Ha ebbe a felületbe éghető vagy toxikus gázok abszorbálódnak, megváltozik a félvezető vezető képessége. A folyamatot fokozni lehet, ha megnöveljük az érzékelő hőmérsékletét (200-400°C). A változást egy jelfeldolgozó-egység érzékeli.
  • Katalitikus érzékelő: Működése az éghető gáznak az elektromosan fűtött katalitikus elem felületén történő elégetésén alapszik. Ennek az érzékeny elemnek a neve „bead”, vagy pellisztor. Az érzékelő két spirálisra kialakított platina fűtőszálból áll, melyek ke­rámia bevonatot kapnak, és elektromosan, hídban kapcsolódnak össze. Az egyik ke­zelt, a másik kezeletlen.
    A kezelt segíti elő az oxidációt, ő lesz a mérőelem, míg a ke­zeletlen lesz a referencia elem. A pellisztor olyan, mint egy nagy felületű szivacs. A spirálon keresztül haladó áramnak köszönhetően 500 °C-ra hevül fel a pellisztor, amelynek felülete kezelt, és amelyen láng kialakulása nélkül megy végbe az égés.
    A nem felületkezelt, tehát referencia elem hőmérséklete változatlan marad, áramváltozás jön létre, amit mérni lehet. Mivel szinte az összes környezeti hatás (hőmérséklet, pára­tartalom, nyomás) mind a két pellisztort egyaránt éri, ezáltal a hídban soha nem lesz kiegyenlítettség.
  • Elektrokémiai cellás érzékelő: Ezzel az érzékelővel inkább a toxikus gázok és oxigén koncentrációjának mérése lehetséges, az éghető gázokkal való „érzékelő képessége” korlátozott. Felépítése a következő: egy cella gázáteresztő membránnal, elektródákkal és a cellát kitöltő elektrolittal rendelkezik.
    A cellába bediffundált gáz, az elektródára kapcsolt polarizáló feszültség miatt vegyi folyamatot indít el, mely a bediffundált gáz­koncentrációval egyenes arányban generál elektromos áramot. Nagyon rövid idő alatt képesek érzékelni akár milliomod nagyságú értéket is. Élettartama 2-4 év közötti, amely erősen függ a mérendő gáz koncentrációjától.
  • Biomimetic érzékelő: lényege, hogy egy szintetikus hemoglobin cella, amely telítődik szén-monoxiddal. Telítődést követően az anyag elsötétedik, amit egy érzékelő figyel. A riasztási szint elérésekor bekapcsol a készülék. Riasztás után tiszta levegőre kell vin­ni az érzékelőt, amely lassan kitisztul. A cella körülbelül 2-3 évig használható.

Tápellátottság szerint 4 különböző megoldás lehetséges:

  • Cserélhető elemes: hátránya, hogy az elem lemerülésének figyelmen kívül hagyása az érzékelő kikapcsolását eredményezi.
  • Nagy élettartamú: az akkumulátor élettartama 5 év. Ha ez lemerül, akkor az egész ér­zékelőt cserélni kell.
  • 12/24 V: meg kell oldani az elektromos hálózat kialakítását, ami szakembert igényelő feladat.
  • Hálózatról üzemelő: hasonlóan az előzőhöz, az elektromos vezetékszakasz kiépítését meg kell oldani, és szereléséhez szakemberre van szükség.

Az érzékelő beépítése

Célszerű minden olyan helyiségbe felszerelni, ahol valamilyen nyílt égésterű berendezés ta­lálható. Ha olyan helyiségben van a gáz üze­mű berendezés, ahol sok időt töltünk el, min­denféleképp szereljünk ide érzékelőt. Ha egy légtért alkot a konyha és a hálótér, a hálótér­hez közel helyezzük a készüléket.

Az érzékelőt helyezzük a berendezési tárgytól minimum 1,5 m-re, maximum 3 m-re (13.1. ábra).

13.1. ábra. CO-érzékelő távolsága a gáztüzelő berendezéstől.

13.1. ábra. CO-érzékelő távolsága a gáztüzelő berendezéstől.

Falra szerelt érzékelő magasabban legyen sze­relve, mint a nyílászárók felső éle, de a mennyezet alatt legyen legalább 15 cm-re. Mennyezetre szerelt érzékelő a faltól minimum 30 cm-re legyen (13.2. ábra).

13.2. ábra. CO-érzékelő elhelyezése nyílászáró felett (a.), illetve mennyezeten (b.).

13.2. ábra. CO-érzékelő elhelyezése nyílászáró felett (a.), illetve mennyezeten (b.).

Hálószobában és gázfogyasztótól távol eső helye az érzékelő 50-70 cm magasan leg egyéb helyeken 150-160 cm magasan (13.3. ábra).

Hálószobában elhelyezett CO-érzékelő padlószinttől való magassága.

13.3. Hálószobában elhelyezett CO-érzékelő padlószinttől való magassága.

Ne helyezzük el az érzékelőt:

  • Fűtetlen, fedetlen térbe.
  • Szekrénybe, vagy fal és szekrény közé.
  • Házon kívülre.
  • Párás helyiségbe.
  • Tűzhely fölé.
  • Erős légáramlás közelébe.
  • Bármilyen bútorelem mögé, ami akadályozza a levegő odajutását.
  • Ha a hőmérséklet -10°C alá, vagy +40°C fölé csökkenthet, illetve emelkedhet.

Épületgépészeti rendszerek beszabályozása, beüzemelése

A fűtési rendszer hőmérséklete, a fűtendő helyiségek hőmérséklete nagyon sok tényezőtől függ.

Ilyenek például:

  • Külső hőmérséklet alakulása,
  • Napsugárzás intenzitása,
  • A szél erőssége,
  • Különböző hőveszteségek,
  • Épületen belüli egyéb hőforrások.

Olyan rendszert kell kiépítenünk, melynél az automatikán keresztül szabályozott ideális bel­ső hőmérsékletet hozunk létre. Ezt pedig úgy tudjuk megvalósítani, hogy optimális szinten tartjuk tüzelőanyag-felhasználásunkat, a külső és a belső hőmérséklet függvényében.

Vizs­gáljuk meg röviden, milyen szabályozások lehetségesek:

  • Kazánhőfok-szabályozás: ezzel a szabályozással nem tudunk tüzelőanyag mennyiséget csökkenteni, pont ellenkezőleg. Több fűtőanyagra van szükségünk a jó szabályozás el­éréséhez. Éppen ezért gazdaságtalannak tekinthető, hiszen nem tudunk biztosítani ál­landó kazánhőmérsékletet. Újonnan már nem jellemző ez a fajta szabályozás.
  • Előremenő fűtő víz szabályozása: általában úgy valósítják meg, hogy a visszatérő fűtő­vízből bekevernek annyit, amennyire szükségünk van. Kézi keverőszeleppel a besza­bályozás nehézkes, az igények változása maga után vonja ennek a keverőszelepnek a folyamatos után állítását. Újabban motoros szelepeket alkalmaznak, az átáramló víz­mennyiség folyamatosan szabályozható.
  • Helyiséghőmérséklet-szabályozás: az adott helyiségben elhelyezett szoba termosztát, amivel a kívánt hőmérséklet beállítható. A termosztát elhelyezésekor ügyelni kell a helykiválasztásra, nehogy a többi helyiség alulfűtött legyen.
  • Helyiségenkénti szabályozás: minden radiátorra termosztatikus radiátorszelep kerül. (Egy helyiségben levő több fűtőtest esetén csak az egyikre.) Ezzel a megoldható, hogy minden fűtendő helyiségben a kívánt és beállított hőmérséklet legyen elérhető.
  • Időjárás követő szabályozás:
    Az időjárás követő szabályzás mellett a fő indokok a kö­vetkezők:
    – Energiatakarékosság.
    – Költségkímélés.
    – Túlfűtés elkerülése.

Az időjárás követő szabályozás lényege, hogy fordított az arány az előremenő fűtő víz hőmér­séklete és a külső hőmérséklet között. Úgy is mondhatnánk, hogy mindig csak az aktuális hőveszteséget pótoljuk.

A szabályozással megoldható, hogy az elektronika vezérelje a ka­zánt, annak ki-be kapcsolásával. Típustól függően továbbá szabályozhatja a keverőszelepet, indítja a szivattyút, és még sorolhatnánk.

A legegyszerűbb esetben a szabályozást úgy hajthatjuk végre, hogy a szabályozó elektroni­ka egy keverőszeleppel állítja be az igényeknek megfelelő előremenő hőmérsékletet. Persze ilyenkor az a feltétel, hogy a primer oldalon rendelkezésre álljon a megadott hőmérsékletű fűtővíz.

Előfordulhat olyan eset, hogy a hálóban túl hűvös van, a nappaliban viszont túl me­leg, és a szoba termosztáthoz nyúlnak. Ekkor persze a hálóban meleg lesz, de a nappaliban még melegebb. Érdemes ilyenkor a rendszert több zónára osztani, melyet külön szabályoz az elektronika. Nagyobb rendszernél ezt még inkább célszerű szem előtt tartani. A megtérülési ideje rövid, a megtakarítás pedig szembeötlő lehet.

Képzeljük csak el, mekkora összhangot kell létesíteni egy olyan rendszerben, ahol a hagyo­mányos radiátoros fűtés mellett padlófűtés is ki van építve. Ehhez még jöhet az, hogy hasz­nálati melegvizet kell előállítani napkollektoros rásegítéssel. Előfordul néha, hogy a szabály­zó szelepeket mintegy ötletszerűen beépítve hiheti azt a megrendelő, hogy a problémát áthi­dalta.

Meg kell ismerkednünk először az ún. tömegáram-egyensúllyal. Ezzel elérhetővé válik, hogy mindegyik fogyasztónál a tervezett mennyiségű hőhordozó közeg megléte biztosítva legyen. Ezt úgy lehet elérni, ha pontosan be van szabályozva a hálózatunk (14.1. ábra).

14.1. ábra. Megfelelően beszabályozott rendszer.

14.1. ábra. Megfelelően beszabályozott rendszer.

A csővezetékben áramló közeg mennyiségének változtatásával, fojtásával lehet a beszabá­lyozást elvégezni. A tömegáram-egyensúly, a fojtás és a beszabályozás tehát egymással nagymértékben összefügg.

Ha nem megfelelő mértékű a tömegáram-egyensúly, akkor a cső­vezetékben több mennyiség esetén túlömlesztésről, kevesebb mennyiség során alul ellátásról beszélhetünk. Logikusan kikövetkeztethető, hogy ha a fűtési rendszer valamelyik pontján túlömlesztés alakul ki, akkor az a hálózat egy másik részénél hiányt okoz (14.2. ábra).

14.2. ábra. Helytelen beszabályozás eredménye.

14.2. ábra. Helytelen beszabályozás eredménye.

A tömegáram egyensúlyt célszerű a korábban kézi beszabályozást helyettesítő, automatikus önbeálló szerelvénnyel megvalósítani. Dinamikus rendszerek esetén az önbeálló szabályzó előbeállítását követően a beállított paraméterek állandó értékre álnak be.

A hidraulikai kö­rökbe beépített hőfokszabályozó szelepet működésük során a fűtési rendszer tömegáramát is változtatják. Ezek alkalmazása nélkül, tömegáram egyensúlyt nem lehet létrehozni.

A dinamikus szabályzók a csővezetékek­ben jelentkező nyomás változásokat figye­lembe véve tudják állandó értéken tartani az előbeállított mennyiséget (14.3. ábra). A beépített keringető szivattyú emelőmagasságával kapcsolatban fontos feladatként kell kezelni, hogy a szivattyú emelőmagas­sága soha nem haladhatja meg a szabályo­zó működési tartományát.

14.3. ábra. Dinamikus szabályzó beépítése a fűtési rendszerbe.

14.3. ábra. Dinamikus szabályzó beépítése a fűtési rendszerbe.

Gyakori, hogy a szükséges adatok hiányá­ban biztonsági okokra hivatkozva nagyobb szivattyút építenek be a szükségesnél, ez­zel a túlömlesztéses állapotot idézve elő. Igaz, hogy ebben az esetben, bár a szivattyú közelében levő közös többszörös túl-ömlesztéséről beszélhetünk, a kellő mennyiségű közeg a legutolsó pontokra is eljut.

Az előremenő és a visszatérő fűtőközeg hő­mérséklet-különbségéből, azaz a hőfoklép­csőből (hosszú évek kivitelezési gyakorlata során) következtetni lehet a fűtés működé­sére. Ha a hőfoklépcső kicsi pl. 2-5 °C akkor túlömlesztésre lehet számítani (szalad a fűtés), ha túl nagy a hőfoklépcső cca. 25-30 °C, akkor alul ellátásról lehet szó.

Ha nem építünk be tö­megáram- szabályzót, háromjáratú hőfokszabályzóval nem lehet jó beszabályozást létrehoz­ni. Tömegáram-szabályzót célszerű beépíteni a fűtési strangok aljára, padlófűtési körökbe a padlófűtési osztókba, illetve használati melegvíz előállításánál a tartály fűtőcsőkígyójához.

Tömegáram-szabályozás jellemzője

  • Egyszerű a kiválasztás, csak a tömegáramra van szükség.
  • Egyik szabályozó nem befolyásolja a másik beállított szabályozót.
  • Elő beállítással önbeállóan üzemkész.
  • A szerelés után a beszabályozással kapcsolatban nincs munka, védett az illetéktelenek beavatkozása ellen.

Elsődleges szempont a hőt a fűtendő helyiségek hő szükségletének megfelelő arányban szét­osztani. Ezt azonban nem akarja betartani a fűtővíz, mert arra törekszik, hogy a legkisebb el­lenállás felé, a legrövidebb úton próbáljon visszajutni a kazánba.

Ebből az a következtetés vonható le, hogy a rendszer legtávolabbi pontján levő hidraulikailag beszabályozatlan radiá­tor nem lesz megfelelően ellátva.

Épp ezt kell elkerülni a hidraulikai beszabályozással, mely­nek az előnyei a következők:

  • Energiát tudunk megtakarítani.
  • Nem jelentkezik se alulfűtés, se túlfűtés.
  • Környezetkímélő rendszert tudunk üzemeltetni.

Egy fűtési rendszer hidraulikai egyensúlyát sok tényező befolyásolhatja.

Pontos beszabályo­záshoz a következő lépésekre van szükség:

  • Pontosan kell ismernünk minden helyiség hő szükségletét.
  • Meg kell határozni a szükséges fűtőfelületet és a hozzá tartozó térfogatáramot.

Beszabályozó szelepeket célszerű alkalmazni akkor, ha a térfogatáram és nyomáskülönbség ­felesleget le kell fojtani. A megengedett tartományon kívülre eső paraméterek a radiátorok­nál zajokat okozhatnak.

Ezekkel a beszabályozó szelepekkel összehangolhatok az áramkörökben kialakuló különbö­ző tömegáramok. Ehhez hasonlóan, a nyomáskülönbség szabályozó szelepeket akkor hasz­nálják, ha a beállított nyomáskülönbség értékét szeretnénk állandó értéken tartani. Végül a térfogatáram-szabályzó szelepekkel megoldható, hogy az adott áramkörben egy arányossági tartományon belül a térfogatáramot állandó értéken tartsák.

Rengeteg olyan fűtési rendszerrel lehet találkozni, ahol túl nagy vízmennyiségek áramlanak ellenőrizetlenül, szabályozatlanul a csőhálózatokban. Ehhez kapcsolódik a túlzott energiafel­használás és a hőveszteség.

Hőteljesítmény növelése

A fűtőtesttel nagyobb hőteljesítményt lehet elérni, ha növeljük a térfogatáramot. A radiátorok elé épített termosztatikus radiátorszelepek a tartományuk felett levő térfogatáram fogadásakor hajlamosak a zajkeltésre.

A tulajdonos ilyenkor mit csinál?

Teljesen kinyitja a szelepet. Ezzel igaz csökkentjük a zajszintet, de növeljük a helyiség hő­mérsékletét. Tény, hogy amennyiben 1 °C-al növeljük az adott helyiség hőmérsékletét, 6%-nyi veszteséget érünk el. Az ablak nyitásával járó „hőmérséklet-szabályozásról” nem is szólva.

Másik tényező lehet, ha egy hidraulikailag beszabályozott fűtési körben megnöveljük a ke­ringetett tömegáramot. A tömegáram növekedésével együtt jár a keringető szivattyú energia­felhasználásának növekedése. Az esetek döntő többségében a szivattyúk túlméretezettek. Ha hidraulikailag be lenne szabályozva egy rendszer és elektronikus szabályozású szivattyút al­kalmaznánk, a szivattyú energia felvétele akár 40%-al is csökkenhetne.

A kivitelezési munkálatok befejezését követően még rengeteg tennivaló vár ránk, úgy is mondhatnánk, hogy a munka csak ekkor kezdődik meg. A kész rendszert üzembe kell he­lyezni, és beszabályozását el kell végezni. Amíg ezekkel készen nem vagyunk a fűtési rend­szert még nem tekinthetjük üzemkésznek.

Minőségi követelményeknek is meg kell felelni, melyek két csoportra bonthatók:

Azon követelmények összessége, melyeknek hiányában a berendezések nem üzemel­nek biztonságosan.

Központi fűtési rendszernél a következő kritériumok tartoznak ide:

  • Fűtési rendszer nyomáspróbája alatt az előírt időn belül szivárgás, csepegés nem jelentkezhet.
  • A rendszer csak a beszabályozási jegyzőkönyv teljesítését követően adható át.
  • A biztonsági szerelvényeknek, szabályozó szerelvényeknek az előírás szerint kell működniük.
  • Azon követelmények, melyeknek hiányában a berendezés alacsonyabb minőségi foko­zatba rangsorolható. Ha ez a III. osztályt sem éri el, akkor használatra alkalmatlannak kell tekinteni.

A kritériumok pedig a következők:

  • A csővezetékeket egyenes vonalban, feszültségmentesen legyenek felszerelve.
  • A lejtési méretek, illetve a csővezetéket egymáshoz, falhoz, födémhez viszonyított helyzete feleljen meg az előírásoknak.
  • A csőhajlítások kialakításánál a keresztmetszet-csökkenés ne haladja megy a megen­gedett mértéket.
  • A csőfüggesztések függőlegesek legyenek.
  • Menetes csatlakozás kialakításánál a menet ne látszódjon, a kötés feszültségmentes le­gyen, felesleges tömítőanyagot el kell távolítani.
  • A fűtőtestek faltól és a padlótól mért távolsága az előírások szerint legyen.
  • A radiátor-bekötések feszültségmentesek legyenek és az előírt lejtéssel rendelkezzenek.

A csővezetékben áramló közegtől elvárjuk, hogy a rendeltetési helyén előírt mennyiségben és meghatározott nyomáson rendelkezésre álljon. Ha ezek nem teljesülnek, akkor a fűtési rendszerünk nem a megfelelően működik.

Ugyanis a célunk az, hogy egy fűtőtestet időegy­ség alatt annyi fűtővízzel legyen ellátva, mellyel biztosítani tudjuk a helyiség hőveszteségét pótló hőmennyiséget. Ha csak leméretezzük a csőhálózatot, azzal még nem értük el azt, hogy minden egyes „fogyasztó berendezéshez” az igényeknek megfelelő fűtőközeg jusson.

Ugyan­is a rendszerben levő csővezetékek átmérője folyamatosan változik, a szakasz elején nagy és a szakaszok végeihez közeledve kisebb átmérők jelennek meg. A csővezetékben áramló kö­zegek mennyisége fojtó- és szabályzó elemekkel változtatható.

Vizsgáljuk meg az alábbi egyszerűsített rajzot (14.4. ábra). Az ábrán egy „fűtési rendszert” láthatunk. A leszállóvezeték aljába be van építve egy szabályzószelep.

14.4. ábra. Fűtési rendszer strangszabályzóval.

14.4. ábra. Fűtési rendszer strangszabályzóval.

Ha az áramlási ellenállás felől vizsgáljuk meg a szakaszt, jól látható, hogy két elkülöníthető elemünk van. Az egyikbe tartoznak a csövek és a fűtőtestek, a másikba pedig a szabályozó szerelvény. Mint az már az elején kiderült, hiába van kiépítve a rendszerünk az még nincs szabályozva. Tehát szabályozó szerelvények nélkül a rendszer ellenállását állandónak tekinthetjük.

Ezzel szemben viszont, ahogy a mondat sugallja, a szabályozó szelep zárásával növekedni fog a nyitott álláshoz tartozó áramlási ellenállás. Akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szabályozó szelep áramlási ellenállása arányosan változik.

Ha megnézzük az ábrát, láthatjuk, hogy a nyomásemelkedés esetén a szállított vízmennyiség qm1. Abban az esetben, ha a szelepet fojtjuk, és a nyomásemelkedés nem változik, látható, hogy az új másodfokú parabola sokkal meredekebb lett (14.5. ábra). A szelep fojtásával tehát megváltoztattuk, pontosabban csökkentettük a csővezetékben áramló vízmennyiséget (qm2).

14.5. ábra. Szelep fojtásának hatása a csővezetéki jelleggörbére.

14.5. ábra. Szelep fojtásának hatása a csővezetéki jelleggörbére.

A következő ábrán két strangból álló „fűtési rendszer” látható (14.6. ábra).

14.6. ábra. Kétstrangos fűtési rendszer.

14.6. ábra. Kétstrangos fűtési rendszer.

Ha nyitott szelepállás mellett megrajzoljuk a csővezetéki jelleggörbéket eltérő parabolákat kapunk. A két parabola akkor esne egybe, ha mindkét szakaszon pontosan megegyeznének a paraméterek. A két szakasz csővezetéki jelleggörbéje azonban még nem tekinthető az egész „rendszer” csővezetéki jelleggörbéjének.

14.7. ábra. Eredő jelleggörbe megrajzolása.

14.7. ábra. Eredő jelleggörbe megrajzolása.

Az eredő jelleggörbe megszerkesztése a következő (14.7. ábra):

A függőleges tengelyre mért Δpr1 nyomásemelkedésből egy vízszintes egyenest húzva elmetsszük a két szakasz csővezetéki jelleggörbéjét. Mindkét pontot levetítve a vízszintes tengely­re, megkapjuk az adott csővezetékben áramló vízmennyiség értékeit.

Hogyan kaphatjuk meg az eredő, tehát a két szakasz együttes áramlási ellenállását? A víz­szintes tengelyeken jelölt vízmennyiségeket összeadva megkapjuk az eredőt. Természetesen minél több értéket jelölünk ki a tengelyen, minél több helyen vizsgálódunk annál finomabb lesz a végeredmény. A kialakult parabola tehát a szakaszok eredő csővezetéki jelleggörbéje.

Változtassuk meg a jelleggörbét úgy, hogy az egyik ágban fojtjuk a szelepet (14.8. ábra). Ennek hatására az adott szakasz csővezetéki jelleggörbéje meredekebb lesz.

14.8. ábra. Szelep fojtásának hatása az eredő csővezetéki jelleggörbére.

14.8. ábra. Szelep fojtásának hatása az eredő csővezetéki jelleggörbére.

Ha megszerkesztjük a kiindulási értékeknek megfelelő (teljesen nyitott állapot) eredő jelleg­görbét, a fojtás utáni eredő jelleggörbe is meredekebbé válik. Ha az átáramló mennyiséget nem akarjuk csökkenteni, akkor a nyomásemelkedés értékét kell növelnünk.

A kiindulási ál­lapot eredő jelleggörbéjéhez tartozó vízmennyiséget felvetítve, és a fojtott szakasz eredő jel­leggörbéjén kialakuló metszéspontot a függőleges tengelyre vetítve megkapjuk a nyomás­emelkedés növelt értékét. A vízmennyiség állandó.

Ebből következik az, hogy az eredeti ál­lapothoz képest a fojtott ágban áramló vízmennyiség csökkenése, a másik ágban áramló víz­mennyiséget fogja növelni. Röviden: amennyivel kevesebb víz áramlik az egyikben annyi­val több fog a másikban.

A fűtési rendszer beszabályozását a következőképpen végezhetjük. A könnyebb megértés ér­dekében az alábbi egyszerűsített „fűtési rendszer” lesz a kiindulási alap. A rendszer három szakaszból tevődik össze (14.9. ábra).

14.9. ábra. Három szakaszból álló fűtési rendszer felépítése.

14.9. ábra. Három szakaszból álló fűtési rendszer felépítése.

Mindhárom szakasznak külön-külön ellenállása van, ami alapján felrajzolhatnánk mindegyik csővezeték-jelleggörbét. Viszont figyelembe kell venni az alapvezeték áramlási ellenállását is, ami tartalmazza a kazánt, szivattyút, szerelvényeket és egyéb berendezéseket.

A beszabá­lyozást az első szakasszal kezdjük, éspedig úgy szabályozzuk be a szelepet, hogy annak el­lenállása megegyezzen a végleges állapottal. A végleges állapot alatt azt értem, hogy a fel­szálló összes ellenállását (csővezeték, radiátor, radiátorszelep, strangszabályozó fojtott álla­potban) figyelembe vesszük.

Az 1-es strang beszabályozásával elértük, hogy ezen a szaka­szon a tervezett mennyiség haladjon végig, függetlenül attól, hogy a többi szakasz szelepei teljesen nyitva vannak (14.10. ábra).

14.10. ábra. Első szakasz végleges beszabályozása.

14.10. ábra. Első szakasz végleges beszabályozása.

A beszabályozás tehát abból áll, hogy a nyitott szelepet folyamatosan zárjuk, miközben fi­gyeljük az átáramló vízmennyiséget. Abban a pillanatban, ha az 1-es szakaszon átáramló víz­mennyiség eléri a tervezett értéket, a beszabályozást befejeztük az adott szakaszra.

Folytassuk a beszabályozást a 2-es szakasszal. Ebben a strangban levő szabályzószelep foj­tásával elérhető a tervezett mennyiségű közeg átáramoltatása. Persze a 3. strang szabályzó­szelepe még teljesen nyitott állapotban van, az 1-es strang pedig be van szabályozva.

Viszont az előzőekben megismerteknek köszönhetően tudjuk, hogy a 2-es szakasz beszabályozása hatással van a többi szakaszra is. Tehát nemcsak a 3-as, még beszabályozatlanra, hanem az 1-es-re s, amit már előbb beszabályoztunk (14.11. ábra).

14.11. ábra. 2-es szakasz szabályozásának hatása az 1-es már beszabályozott szakaszra.

14.11. ábra. 2-es szakasz szabályozásának hatása az 1-es már beszabályozott szakaszra.

A 3. szakasz beszabályozásával elérhető a végleges, tervezett mennyiség beállítása. A 3. sza­kasz beszabályozása persze hatással lesz a másik kettő, már beszabályozott stangra. Az egész beszabályozást tehát úgy jellemezhetnénk, hogy azzal minden egyes lépéssel az egész rend­szer áramlási ellenállását figyeljük.

Abban az esetben, ha mindegyik felszállót beszabályoztuk, próbaképpen ellenőrzést vég­zünk, amiből megállapíthatjuk, hogy a tényleges mennyiség áramlik-e át az adott szakaszon.

Abban az esetben, ha az eltérés mértéke az 5%-ot meghaladja, korrigálást kell végeznünk. Megkeressük azt a szakaszt, ahol fojtással elérhetjük, hogy a többi ágban kedvező értékeke álljanak be (14.12. ábra).

14.12. ábra. Eltérés esetén korrigálás elvégzése.

14.12. ábra. Eltérés esetén korrigálás elvégzése.

Ha a beszabályozást teljes mértékben befejeztük, minden szakaszon a tervezett mennyiség áramlik át, akkor meg kell akadályozni, hogy avatatlan kezek elállítsák a beszabályozást. Ezt úgy érhetjük el, ha a beszabályozó szelepen rögzítjük a beállított éréket.

A fűtési rendszer egy szakaszának beszabályozásakor említettük, hogy azt úgy kell beszabá­lyozni, hogy ellenállása megegyezzen a véglegessel. Amikor egy szakaszt szabályozunk be, akkor az adott szakaszon levő radiátoroknak beszabályozottnak kell lennie.

Ellenkező eset­ben, a már beszabályozott szakaszban, de nyitott radiátorszelep állással a következőt érnénk el. Beszabályozás utáni radiátorszelep fojtásával nem a tervezett mennyiségű közeg áramlana át a radiátoron.

Nem a tervezett hőmérsékletet kapnánk az adott helyiségben, hanem kevesebbet. Tehát az adott szakasz beszabályozását előzze meg a radiátorok terv szerinti fojtásértékekre állítása.

Szerelés befejezése előtti feladat

  1. Fűtési rendszer feltöltése tiszta, szennyeződésektől mentes hálózati vízzel.
  2. Nyomáspróba elvégzése, ügyelve, hogy a biztonsági szerelvények (biztonsági szelep, zárt tágulási tartók) ki legyenek zárva a nyomáspróba alól.
  3. Töltő víz leeresztése (fűtési rendszer átmosása).
  4. Fűtővízzel való feltöltés. Meg kell mérni a fűtővíz keménységét, pH értékét. Ha szüksé­ges, lágyítsunk, adagoljunk fagyállót, stb.
  5. Fűtési rendszer nyomásainak beállítása, biztonsági szerelvények ellenőrzése
  6. Fűtési keringető szivattyú ellenőrzése, indítása.
  7. Fűtési rendszer primer légtelenítése.
  8. Kazán üzembe helyezése.
  9. Első felfűtés elvégzése (beállítjuk a szabályzókat, ellenőrizzük a hőtágulásokat).
  10. Próbafűtés elvégzése (után szabályozással).

Központi fűtési rendszerek üzembe helyezése

A feltöltés és az azt követő próbafűtés közötti szakaszt hívhatjuk üzembe helyezésnek.

En­nek során megvizsgáljuk, hogy:

  • A kazánok és/vagy a rendszerben levő hőcserélők üzemében rendellenesség jelentke­zik-e.
  • A kémény megfelelő magasságú-e, keresztmetszete elégséges-e.
  • A próbafűtés alatt a radiátorok, fűtőtestek egyszerre melegednek-e.
  • Nincs-e nagymértékű hő okozta tágulás a rendszerben.
  • A kazán és a szivattyúk zajszintje megfelel-e az előírásoknak.
  • A szivattyú vízszállítása megfelel-e a tervben rögzített értékkel.
  • Tökéletes tömítést adnak-e az oldható kötések felfűtött állapotban is.

Az első feltöltést akkor végezzük el, amikor elvégezzük a kész fűtési rendszer nyomáspró­báját. Ha a nyomáspróbánk megfelelő volt, a töltő vizet leeresztjük.

Nyomáspróbához tiszta vizet kell alkalmazni, de ennek a víznek nem kell lágyítottnak lennie. A nyomáspróbát kö­vetően a rendszert feltöltjük töltővízzel, aminek meg kell felelnie a vele szemben támasztott követelményeknek.

A központi fűtési rendszer üzemének szempontjából szennyezőanyag­nak tekinthető:

  • Forrasztásnál használt folyasztószer-maradvány.
  • Szerelés során bekerült szilárd forgácsdarabka.
  • Töltő víz tulajdonságait befolyásoló adalék anyagok.
  • Víz keménységét okozó só.
  • Víz pH értékét befolyásoló savas, illetve lúgos kémhatású anyagok.
  • Radiátorok gyártásához felhasznált, majd rendszerben maradt olajok, zsírmaradékok.

Nyomáspróba

Nyomáspróba elvégzésével a fűtési rendszer tömítettségéről tudunk megbizo­nyosodni. A nyomáspróbát akkor kell elvégezni, amikor a fűtési rendszerünk még nincs le­szigetelve, levakolva. Ha teljesen kész állapotban végeznénk el a nyomáspróbát és valahol szivárgás mutatkozna, a bontási, majd helyreállítási költségek nagyon magasra rúghatnának.

A nyomáspróba értéke a következő:

Ppróba = 1,5xPüzem+1 (bar)

A nyomáspróba ideje minimum 30 perc, ami alatt nyomásesés, szivárgás nem mutatkozhat. Műanyagcsöves szerelés során a nyomás változhat, csökkenhet. Ennek az oka a hőmérsék­let-változás okozta hosszváltozásban keresendő. Ebben az esetben a próba során többször is után kell tölteni a rendszert.

Sajnos ilyenkor az esetleges szivárgásokat nem lehet másképp észrevenni, csak a kötések szemrevételezésével. Ne végezzük el a nyomáspróbát, ha a hő­mérséklet +4°C alatti. Ha a nyomáspróbánk sikeres volt, teljesen eresszük le a töltővizet. Az olyan helyekből, ahol vízzsákok alakulhatnak ki, sűrített levegővel távolítsuk el azt.

Légtelenítés

A fűtési rendszerben a legnagyobb problémát a bennrekedt levegő okozhatja. Akár egy fűtőtestet, de egy egész szakaszt is „működésképtelenné” tehet, hiszen elzárja a fű­tővíz útját.

A fűtési rendszernél kétféle légtelenítésről beszélhetünk:

  • A rendszer töltővízzel való feltöltése során az a cél, hogy a berendezésekből, szerelvé­nyekből, csőhálózatokból minél jobban kiszorítsuk a levegőt.
  • Ezért:
  • A feltöltést mindig a legmélyebb ponton kezdjük.
  • A feltöltést lassan kell végezni, hogy a levegőnek legyen ideje eltávozni.
  • Ha több fűtési kört tartalmazó padlófűtési rendszerünk van, célszerű külön-külön feltölteni és légteleníteni őket. Ezáltal elkerülhetjük, hogy az egyik már kilégtele­nített kör a másik körbe beszorítja a levegőt.
  • A rendszer legmagasabb pontjain hagyjuk nyitva a légtelenítőket.
  • A szivattyút beindítva, az apró légzárványokat az áramló közeg a légtelenítők, légleválasztók felé vezeti.
  • Ha térfogatveszteséget érzékelünk (a szabadba kijutó levegőnek köszönhetően) töltsünk töltővizet a rendszerbe.
  • Akkor vagyunk készen a légtelenítéssel, ha nem hallunk áramló zajokat a csőveze­tékekben, valamint megszűnik a levegő kiáramlása a légtelenítőkön.
  • Fűtési üzem alatti légtelenítés: Célja a fűtés alatt a fűtő vízből kiváló, vagy egyéb fo­lyamat során keletkező gázok eltávolítása. Ha növeljük a fűtő víz hőmérsékletét akkor annak csökken az oldott állapotban levő oxigén és szén-dioxid mennyisége. A kiváló gázokat a rendszerből el kell távolítani. Nyilván ez a folyamat ismételten térfogatcsök­kenéssel jár, amit pótolnunk kell. A pótlásra használt víz minőségétől függően az ol­dott gáz mennyisége jelentős lehet.

Fűtőberendezés üzemi próbája: Ennek során kell a szabályozó szerelvényeken, vagy a radi­átorszelepen beállítani az előírt előbeálítási értéket. Az üzemi próba két területet ölel fel:

Felfűtési próba

Az előremenő fűtővíz hőmérséklete igen alacsony, mindössze 40°C körüli. Ekkor a kivitelező feladata az, hogy ellenőrizze mindegyik radiátornál az egyenletes felmelegedést. Ha tapintással azt állapítjuk meg, hogy az előremenő és a visszatérő oldal hőmérséklete azonos, fojtsuk a szelepet. Ebben a szakaszban észlelhe­tők még a légtelenítési, szivárgási problémák, amit még orvosolni kell.

Ne emeljük a fűtővíz hőmérsékletét, ha azt tapasztaljuk, hogy nagyobb rendszereknél csőkihajlás vagy vakolatrepedés történik. Még alacsonyabb hőmérsékleten is jelentke­zik ez a probléma, ami a rossz csővezeték miatt következik be. Nem ajánlatos túl hosszú egyenes vezetékszakaszt kialakítani, mert káros hosszváltozás alakulhat ki.

Ha alacsony vízhőmérséklet mellett minden megfelelően működik, felfűthetjük a rend­szert az előírt hőmérsékletre. Ezen idő alatt újra vizsgáljuk át a csőhálózatot rendelle­nességeket keresve.

Próbafűtés

Utóellenőrzés, már üzembe helyezett rendszer alatt. Akkor célszerű elvé­gezni, ha a külső hőmérséklet 0°C alatti, és az épület a próbafűtés előtt már 3 napja fo­lyamatosan üzemel. Meg kell vizsgálni, hogy minden helyiségben az előírt hőmérsék­let mérhető-e.

Ha maximális fűtővíz-hőmérséklet mellett sem érhető el az előírt hőmér­séklet az adott helyiségben, akkor kicsi radiátort építettek be. (Esetleg a csőméret nem megfelelő, vagy mindkettő.) Meg kell vizsgálni, hogy a szoba termosztát jól működik-e, megfelelő-e a be- és kikapcsolási hiszterézise. Ha nem, végezzük el a korrigálásokat.

Fűtési rendszer karbantartása

Mindent szem előtt kell tartani egy rendszer elemének meghibásodása során. Legyen az a legkisebb szelep, vagy akár maga a kazán, ha nem tartjuk be az aktuális ide vonatkozó szab­ványokat, előírásokat a minimális beruházás hatalmas károkat okoznak.

Legyen itt egy egy­szerű példa. Ha a fűtési rendszer szivattyúja tönkremegy, akkor azt rövid úton kicserélik. Ek­kor viszont hatalmas hibát is el lehet követni. Abban az esetben, a nem olyan szivattyút épí­tünk be, ami pontosan megegyezik az elődje paramétereivel, hanem nagyobbat, ami úgyis fe­dezni fogja a nyomás veszteségeket. A következő történik:

A szivattyú magasabb üresjárati emelőmagasságának köszönhetően, a nyitott tágulási tartály (korábban ez volt a jellemző) hőleadóként fog üzemelni. Bekapcsolódik a fűtési rendszerbe. A tartályba beáramló fűtővíz, egyrészt rengeteg hőt ad le, nagy veszteséget okozva ezzel, viszont a légtérrel érintkezve sok levegőt nyel el.

Ez a nagy mennyiségű levegő a fűtési rendszerbe ke­rülve áramlási zajokat, légtelenítési problémákat okozhat. Ha pl. megreked egy radiátorban, ak­kor ott helyi korróziót okozhat, ami hosszú idő alatt lyukadáshoz vezet. Azzal pedig mindenki tisztában van, hogy ha egy hőleadó kilyukad, akkor rövid időn belül követi a többi.

Nem beszél­ve a rendszer többi eleméről. Tehát ha egy olcsó megoldással megoldottnak hisszük a problé­mát, lehet, hogy milliós károkat okozunk. Ésszerű tehát figyelembe venni minden lehetőséget.

Karbantartások során elvégzendő feladatok

Függetlenül attól, hogy esetleg a fűtőberendezések teljesen automatizáltak, igényelnek állapotellenőrzést.

A következőket kell vizsgálni:

  • Ügyelni kell arra, hogy a kazánhőmérséklet ne essen 65°C alá. A keletkező kondenzá­tum tönkreteheti a hőtermelő berendezést. (Kivéve kondenzációs kazánok.)
  • Ellenőrizzük a füstgáz hőmérsékletet. Akár túl magas, akár túl alacsony beavatkozás­ra van szükség, hogy kéményünk állagát megóvjuk.
  • Rendszeresen ellenőrizzük tüzelőanyag-felhasználásunkat. Ha ez az érték nagymérték­ben növekszik, az hatásfokromlást eredményez.
  • Rendszeres időközönként ellenőrizzük a teljes leszigetelt vezetékhálózatot. A hibás szakaszokat javítsuk ki, cseréljük le a szigetelést. Az olyan szigetelőanyagokat, melyek érzékenyek a nedvességre, fokozottan ellenőrizendők. A nedves szigetelőanyag jobban vezeti a hőt, ezáltal veszteségeket eredményez.
  • Hőtermelő fűtőhelyisége: az égéshez szükséges levegőmennyiségen kívül, a tűztérbe por és egyéb szennyeződés is kerülhet. A tüzelés hatékonysága csökken, ha nem vé­gezzük el a rendszeres időközönkénti tisztítást.

Az elégetett tüzelőanyagok gáz-halmazállapotú égéstermékét füstgáznak hívjuk. A legfonto­sabb követelmény, hogy a füstgázban ne legyen éghető anyag, és ne tartalmazzon mérgező anyagot sem, valamint a füstgázban levő szennyezőanyagok koncentrációja alatta maradjon a hatályos szabályozás értékeinek.

Szilárd tüzelőanyag elégetésekor, szerves anyagok eltü­zelése során szén-dioxid, nitrogén és kénszármazék keletkezik. Amikor gáz-halmazállapotú tüzelőanyagot égetünk el, akkor szén-dioxid és víz keletkezik. A szén-dioxid színtelen, leve­gőnél nehezebb éghetetlen gáz, ami a vízben nagyon jól oldható. Amennyiben nem tökéle­tes az égés akkor szén-monoxid keletkezik, ami színtelen, szagtalan, a vízben kevésbé oldó­dik, meggyújtás hatására ég, erősen mérgező.

Saját magunk védelmének az érdekében a következőket tartsuk be:

  • Amikor tüzelőberendezést választunk, törekedjünk arra, hogy üzembiztos legyen, és levegőszükséglet ki legyen elégítve.
  • Szagelszívók beépítésekor vegyük számításba azok légszállítását.
  • Amennyiben olyan nyílászárót építünk be, ami fokozott légzárású, gondoskodjunk a légcseréről.
  • Ha megoldható, a tüzelőberendezés legyen elkülönítve a lakótértől.
  • Nagyon figyeljünk a kémény állapotának ellenőrzésére.
  • Szakemberrel végeztessük el a karbantartást, amiről kérjünk minden esetben bizonyla­tot.
  • Rendszeres időközönként győződjünk meg berendezéseink állapotáról.

A fűtőberendezések nélkülözhetetlen eleme a kémény, aminek a feladata az égéshez szüksé­ges levegő biztosítása, és a keletkező füstgázok eltávolítása. Ezt a feladatot megfelelő nyo­máskülönbség létrehozásával lehet meg­valósítani, ezt huzatnak nevezzük.

A hu­zat nagysága függ a kéménymagasságtól, valamint a külső levegő és a távozó füst­gáz sűrűségkülönbségétől. A külső leve­gő hőmérsékletét és sűrűségét nem tud­juk befolyásolni, azaz csak a füstgáz hő­mérsékletével és a kémény magasságával tudjuk a huzat értékét változtatni. Minél nagyobb az égéstermék hőmérséklete, annál nagyobb a sűrűségkülönbség, és ebből adódóan a huzat (12.1. ábra). Azonban a túl magas füstgáz-hőmérsék­lettel együtt nő a kémény veszteség is.

12.1. ábra. Füstgáz sűrűségének alakulása a kémény magasságának függvényében.

12.1. ábra. Füstgáz sűrűségének alakulása a kémény magasságának függvényében.

Természetes huzat: A huzat meghatáro­zásakor azt veszik figyelembe, hogy a kéményen kiáramló füstgáz lehűl a ki­áramlás helyén mérhető külső levegő hőmérsékletére. Ekkor, ebben a pontban a füstgáz és a levegő sűrűsége is megegyezik. A hide­gebb levegő sűrűsége nagyobb, mint a füstgáz sűrűsége, azaz a rostély alsó felénél nagyobb nyomás létesül.

A huzat értéke:

H = hkém * g *(ρlevfüst) [Pa]

Ahol:

  • H – huzat értéke [Pa]
  • hkém – kémény magassága [m]
  • g – nehézségi gyorsulás [m/s2]
  • ρlev – égéshez szükséges levegő sűrűsége [kg/m3]
  • ρfüst  _ füstgáz sűrűsége [kg/m3]

A huzat rendkívül fontos szerepet játszik az égéstermék-elvezetésben. Ha ennek az értéke alacsony, akkor az égéstermék visszaáramolhat a fűtendő helyiségbe.

Nagymértékben befolyásolja a huzatviszonyokat a kémény környezetében uralkodó széljá­rás. A szél hatására a kéménytorkolat közelében olyan torló nyomást is eredményezhet, ami a huzat csökkenését is okozhatja. Éppen ezért a kéményt célszerű, sőt ajánlott olyan térbe ve­zetni, ahol depressziós viszonyok uralkodnak. Itt ugyanis a huzat értéke növekszik. Ezt a gyakorlatban úgy oldják meg, hogy a ké­mény magasabbra nyúlik, mint a szomszé­dos épületek tűzfala, vagy tetőgerince.

A kémény tetejére épített szívófej megvédi a kéményt a kéménybe mutató széláramtól, illetve segít a torkolat környezetében de­pressziós teret létesíteni. Ezáltal a kilépési veszteségeket is csökkenteni lehet. A de­pressziós térnek köszönhetően a kémény­torkolatban megváltozik a füstgáz áramlási sebessége (12.2. ábra).

12.2. ábra. Szél hatása a füstgáz áramlására.

12.2. ábra. Szél hatása a füstgáz áramlására.

Kéménykeresztmetszet: attól függetlenül, hogy a kéményünk megfelelő magasságú, még nem lesz tökéletes a tüzelés. Pontosan meg kell határoznunk a kémény keresztmetszetét, amit elsősorban a keletkező füstgáz-mennyiség határoz meg.

A kémény keresztmetszete a követ­kező képlettel határozható meg:

A = V / v [m2]

ahol

  • A – a kémény szükséges keresztmetszete [m2]
  • V – a keletkező füstgáz térfogatárama [m3/s]
  • v – a füstgáz áramlási sebessége [m/s]

A kéményt a kazán legnagyobb teljesítményére célszerű méretezni, azáltal nagy hidegben még jobban üzemel kazánunk, mert a huzat is nagy.

Alapfogalmak

  • Egyedi kémény: minden egyes tulajdonosnak saját égéstermék-elvezető rendszere van (12.3. ábra a. ábra).
  • Gyűjtőkémény: többszintes, egymás feletti lakások tüzelőberendezései vannak beköt­ve egyelten kéménybe (12.3. ábra b. ábra.).
  • Nyílt égésterű gázkészülék: az égéshez szükséges levegőmennyiséget az adott helyi­ségből nyerik.
  • Zárt égésterű gázkészülék: a szabadból nyerik az égéshez szükséges levegőmennyisé­get, egy duplafalú égéstermék elvezető csövön keresztül.
12.3. ábra. Egyedi kémény
12.3. ábra. Gyűjtő kémény

12.3. ábra. Egyedi és gyűjtőkémény kialakítása.

  • a.) Egyedi kémény.
  • b.) Gyűjtő kémény.

Abban az esetben, ha a kémény természetes huzatával nem tudjuk biztosítani a beépített lég­bevezető elemeken átáramló szükséges szellőzőlevegő-mennyiséget:

  • Túlnyomásos szellőzést kell kialakítani, melynek üzeme a gázfogyasztó készülék üze­mével összhangban van,
  • Olyan szívott rendszerű égéstermék-elvezetésről kell gondolkodni, melyhez a szüksé­ges szellőző levegő mennyiségét biztosító légbevezető elemek rendelkezésére állnak.

Égéstermék-elvezetés szerint a kazán lehet kémény nélküli, füstcsöves és kéményes.

  • A kémény nélküli kazánokat olyan helyeken használják, ahol a kazán nem zárt térben van, és a hőteljesítménynek sem kell nagynak lennie.
  • A füstcsöves kazánokat nem kéménybe kötik be, nem kéményen keresztül vezetik el az égésterméket, hanem az oldalfalon vezetik ki, vagy közvetlenül a tető fölé, de a hosszuk nem haladhatja meg a 3m-t, és elágazást sem tartalmazhat.
  • A kéményes kialakításnál a készülék füstcsövét kéménybe kötik.

A 60-es, 70-es években épült lakásokban a füst­gáz elvezetését egycsatornás gyűjtőkéményekkel oldották meg (12.4. ábra).

12.4. ábra. Egycsatornás gyűjtőkémény.

12.4. ábra. Egycsatornás gyűjtőkémény.

Két kialakítása léte­zett: az egyesített, és a duplafalú. Az egyesített kémény típus volt az, ami inkább elterjedt, mert egyszerűbb volt az építése, nem igényelt nagy szakértelmet a kivitelezés. Ezek a kémények azonban az idő múlásával olyannyira megrongá­lódtak, hogy sok helyen betiltották ezekbe a kéményekbe való bekötést. Az egycsatornás gyűjtőkémény metszeti képét a 12.5. ábra mutatja.

12.5. ábra. Gyűjtőkémény keresztmetszeti képe.

12.5. ábra. Gyűjtőkémény keresztmetszeti képe.

A kémény javításának több módja is lehet:

  • Teljesen kibontják a kéményt és lakásonként egyedi kéményeket alakítanak ki. Ennek az építési módnak a hátránya, hogy a lakásokban jelentős bontási és építési munkála­tok zajlanak.
  • Kompozit béléscsővel való kürtőbéle­lés. Nem kell jelentős mértékű bontást végezni, és egy elszívó ventilátor beépí­tésével, felszerelhetőek egyedi fűtést el­látó kazánok.
  • Kürtő átalakítása túlnyomással történő égéstermék-elvezetéséhez. Ekkor a ké­ménykürtőbe turbócsöveket szerelnek. A turbócső vezeti el az égésterméket és a turbócső és kürtőcső közötti térben pe­dig az égéshez szükséges levegő áram­lik (12.6. ábra).
Kéménykürtő túlnyomásos égéstermék elvezetéshez

12.6. ábra. Kéménykürtő túlnyomásos égéstermék elvezetéshez.

Egycsatornás gyűjtőkéménybe való beépítés esetén a deflektor nem tölti be teljes mérték­ben a feladatát. Igaz, hogy a kéménykürtő el­lenállása kisebb, mint a füstcső + deflektor el­lenállása, ennek köszönhető, hogy a füstgáz a kéményen keresztül a szabadba kerül. Azonban, ha valaki szeles időben kinyitja az ablakot, megváltoznak a nyomásviszonyok, és fenn­áll a veszélye, hogy nem a kéményen, hanem az adott helyiségen keresztül távozik a füstgáz.

Ilyen szempontból nagy biztonságot adó készülék a zárt égésterű berendezés. Itt ugyanis nem a helyiségből kapja az égéshez szükséges levegőt, hanem az ún. cső a csőben rendszert al­kalmazva, külső csőben jön a friss levegő, belső csőben távozik a füstgáz. Energiát tudunk spórolni, ugyanis a kifelé áramló füstgáz felmelegíti az égéshez szükséges levegőt.

A huzatot jelentős mértékben leronthatják a következők (ezek az építési hibák a füstcsövek­re vonatkoznak):

  • Nincs bilinccsel rögzítve.
  • Nem bontható.
  • Háromnál több könyök került beépítésre.
  • Külső téren vezet át és nincs szigetelve.
  • Nincs meg az előírt minimális függőleges szakasz.
  • A csövek illesztése szűkületet eredményez.
  • Vízszintes szakasz vetülete hosszabb, mint 2 m.
  • Két készüléket lát el egy szabálytalanul egyesített füstcsőidom.
  • Nem emelkedik a kémény felé a füstcső.
  • Füstcső keresztmetszete nem egyenletes.
  • Fali hüvely mérete eltér a füstcsőétől.

Visszaáramlás-gátló huzatfokozó, huzatmegszakító alkalmazása

Amikor még a szilárd tüzelőanyag volt nagymértékben elterjedve, a kályhák füstcső- és tűztérellenállása ele­gendő volt ahhoz, hogy ne forduljon elő füstgáz-vissza­áramlás az égőre. A tüzelőberendezések fejlődése vi­szont maga után vonta a kényelmet, és ezzel nőtt a bal­esetek száma is.

Később, amikor kezdtek áttérni a gáz­üzemű berendezésekre, azokat rákapcsolták a szilárd tüzelőanyaggal üzemelő egycsatornás gyűjtőkéményekre. A gázüzemű kéménybe kötött berendezés biztonsági szerkezeti eleme a huzatmegszakító (12.7. ábra).

12.7. ábra. Huzatmegszakító kialakítása, jellemző méretei.

12.7. ábra. Huzatmegszakító kialakítása, jellemző méretei.

Fel­adata, hogy:

  • Levezesse a torlódott égésterméket hideg kémény esetén.
  • Túl nagy szél esetén megakadályozza a lánglesza­kadást.
  • Bukószél esetén a láng elfojtásának megakadályozása.

Ennek a berendezésnek köszönhetően elérhető, hogy a huzat kitűnően optimalizált legyen a kéményben, illetve 100%-ban megakadályozza az égéstermék visszaáramlását. Számos elő­nye van: egyszerűen felszerelhető, szakértelmet nem igényel, működése teljesen zajtalan, nem igényel semmilyen segédenergiát, madárhálóval van ellátva, felügyeletet nem igényel, könnyen karbantartható.

Tekintettel az égéstermékre, kétféle anyagból készül:

  • Alumíniumból készült huzatfokozó a gáz és a használt levegő elvezetésekor építendő be,
  • Inox pedig mindenféle tüzelőanyag használata során alkalmazható.

A visszaáramlás gátló széles átmérő tartományban ké­szül 80-tól egészen 249 mm-ig. Csak arra kell figyelni, hogy az égéshez szükséges oxigén biztosítva legyen.

Különösen javasolt a felhasználása abban az esetben, ha kedvezőtlenek a szélviszonyok. Ugyanis bármilyen irányból érkezzen a szél, a készülék megakadályozza a visszaáramlást. Ha megfelelő a kémény magassága, kellő mértékben van leszigetelve, akkor nem merülhet fel egyéb probléma (12.8. ábra).

12.8. ábra. Huzatfokozó a kémény kitorlási síkjára szerelve.

12.8. ábra. Huzatfokozó a kémény kitorlási síkjára szerelve.

Friss levegő bejuttatása a nyílt égésterű berendezésekhez

Az égéshez szükséges friss levegő az ablakra szerelt berendezéseken keresztüljut be az adott helyiségbe, és az ajtókon keresztül, leginkább alatta, jut el a rendeltetési helyére. Azért fon­tos az, hogy maguk a légbevezetők a visszaáramlást megakadályozzák, hogy a levegő csak egy irányba, a kazán felé tudjon áramolni és az égéstermék ne juthasson be a helyiségekbe (12.9. ábra, 12.10. ábra).

12.9. ábra. Légbevezető elem a nyílászáróba.

12.9. ábra. Légbevezető elem a nyílászáróba.

Ez a kis készülék lehet olyan kialakítású, hogy egyenletesen biztosítja a kellő légáramlást, vagy érzékelővel figyeli a külső levegő páratartalmát, és annak függvényében szabályozza a bejövő levegő mennyiségét. Minden olyan helyiségben, ahol olyan berendezés üzemel, ami égéster­méket vezet el, az ajtón megfelelő nyílást kell kialakítani.

Erre jó megoldást jelentenek a rá­csok, amiknek csak ki kell vágni a kellő rést, majd összepattinthatok. Nem kell félni attól, hogy elszáll a meleg, hiszen lassan, folyamatosan áramlik a friss levegő, van ideje felmelegedni. Ez azt jelenti, hogy egy óra alatt 45 m3 levegő cserélődik ki.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy átlagos méretű szoba alapterülete 15-20 m2, akkor könnyen kiszámolható a belmagasság isme­retében a helyiség légterének térfogata. Jelen esetben ez az érték 45-60 m3 közé esik, ami annyit jelent, hogy ezzel a légbevezetővel 1-1,5 óránként kicserélődik a helyiség levegője.

Kémények üzemeltetése, üzemeltetés során felmerülő problémák

Ha jól választjuk meg a kéményt, akkor olyan összhang alakítható ki a fűtőberendezéssel, ami környezetkímélő és energiatakarékos üzemmódot hoz létre. A kémény rendszerét, léte­sítését körültekintően kell megtervezni, hiszen az utólagos módosítások, építészeti változta­tások, magas költségeket eredményezhetnek.

Üzemeltetés során betartandó követelmények

  • A tüzelőberendezést és a kéményt rendszeresen tisztítani, tisztíttatni kell (12.11. ábra).
  • Szellőztessünk gyakrabban, amennyiben nincs beépítve légbevezető elem.
  • Mindig álljon rendelkezésre megfelelő mennyiségű égési levegő.
  • Soha ne tüzeljen el műanyagot, szennyezet fát, rétegelt fát, fáradt olajat.
  • A tüzelőberendezésekhez csak és kizárólag olyan tüzelőanyagot használjon, amit a berendezés gyártója javasol, engedélyez.
  • Minden esetben alkalmazzon huzatszabályzót, amivel befolyásolni lehet a huzat nagy­ságát.
  • Erősen leromlik a hatásfok, ha nem záródik jól a kéményajtó, a kazántagok tömítetlenek, az égéstermék-elvezető rendszer nem, vagy rosszul szigetelt.
12.11. ábra. Kémény tisztításának elhanyagolása során fellépő problémák.

12.11. ábra. Kémény tisztításának elhanyagolása során fellépő problémák.

Kémény kiválasztásának szempontjai

  • Milyen tüzelőanyaggal kívánunk fűteni?
  • Mennyi a tüzelőberendezés hőteljesítménye?
  • Mekkora a távozó füstgáz hőmérséklete?

Kéményekkel kapcsolatosan felmerülő problémák

  • A felfelé haladó füstgáz, hagyomá­nyos falazott kéményekben mére­tenként cca. 13-16°C-ot hűlhet le. Jelentősen befolyásolja ez az érték a huzat nagyságát.
  • Amennyiben hőszigeteletlen a ké­ményünk a hideg falon lecsapódó nedvesség tönkreteszi a belső szer­kezetet, ami később a fal külső felü­letén is megjelenik (12.12. ábra).
  • Minden füstgáz nagy mennyiségben tartalmaz vízgőzt.
  • Ha a füstgáz hőmérséklete eléri az 50-65°C-ot, kondenzáció követke­zik be, ami savas kémhatású.
12.12. ábra. Hőszigetelés hiánya miatt tönkrement fal

12.12. ábra.

Kémények fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos javaslatok

  • A kémények tisztításának nem csak az legyen a célja, hogy a keletkező kormot eltávolíttassuk, hanem, hogy ellenőrizzük az átjárhatóságot.
  • A korszerű tüzelőberendezésekből távozó füstgáz hő­mérséklete 100-160°C-os is lehet. Ezt a hőmérsékletet lehűti a huzatmegszakítónál bekevert szobahőmérsék­letű levegő, aminek következtében a füstgáz hőmérsék­lete 100°C alá is eshet. A hagyományos kéményszerke­zet vakolat- és habarcsrétegét a keletkező nedvesség megtámadja, aminek hatására az elmállik (12.13. áb­ra).
  • Célszerű saválló béléscsővel korrigálni, illetve saválló anyag felhordásával kijavítani az eróziós problémákat.
  • Akár kicsi, akár nagy a kéménykeresztmetszet, mindig merülhetnek fel problémák. Ha ki­sebb, akkor nem képes elvezetni az összes füstgázt, aminek az lesz az eredménye, hogy a környező helyiségekbe áramlik be. Ha nagyobb, akkor viszont az áramlási sebesség erő­sen lecsökken, ami rontja a huzat értékét, és savas kondenzvíz kiválását eredményezi.
12.13. ábra. Kémény szerkezetének tönkremenetele.

12.13. ábra. Kémény szerkezetének tönkremenetele.

Hasonlóan a kémény magasságának a helytelen megválasztása is gondokat okozhat. Ha a ké­mény túl alacsony nem jön létre a szükséges huzat, hogy az összes keletkező füstgázt eltá­volítsa. Túl magas kémény esetén a füstgáz túl sok időt tölt a kéményben, nagyon lehűl, ez­által romlik a huzat és a hatásfok (12.14. ábra).

12.14. ábra. Helytelen kéménymagasságok.

12.14. ábra. Helytelen kéménymagasságok.

  • a.) Túl kicsi kémény.
  • b.) Helytelenül kialakított hosszú égéstermék elvezetés.
  • Célszerű olyan kéménykeresztmetszetet választani, amivel kis ellenállást, ezáltal jobb huzatot érhetünk el. A legideálisabb kémény kürtő is, azzal a kritériummal, hogy az egyik oldal hossza ne legyen l,5x nagyobb, mint a másik.
  • Ha kéményünk túl magas, javasolt az ideális magasságig visszabontani azt.
  • Egycsatornás gyűjtőkéményeknél fordulhat elő az a probléma, hogy nem megfelelő a kémény huzata. Ez azt eredményezheti, hogy „megfordulhat” az áramlás, hideg leve­gő áramolhat a helyiségekbe a kéményen keresztül.
  • Szilárd tüzelőanyaggal üzemelő berendezéseknél előfordulhat, hogy a füstgáz hőmér­séklete eléri akár a 700°C-ot is. Ennek a magas füstgáz-hőmérsékletnek az a veszélye, hogy kiéghet a béléscső.

Égéstermék elvezetés problémái

Magyarországon a legelterjedtebb a deflektorral ellátott hőtermelő berendezés. Ezeket a gázfogyasztó berendezéseket az esetek többségében hagyományos, felújított, vagy épület külső homlokzatán vezetett, szigetelt, szerelt kéményekbe kötik be.

Éppen ebből adódik a legfontosabb kérdés, mire kell figyelni? Megfelelő szigeteléssel kell ellátni, hogy minél kisebb legyen a hőveszteség, biztonságosabban vezethessük el a keletke­zett égésterméket. Figyelni kell a természetes huzat értékére, hogy visszaáramlás nélkül ve­zesse a szabadba az égéstermékeket.

Az atmoszférikus berendezések elengedhetetlen alkatrésze a deflektor. 1 m3 gáz eltüzeléséhez minimum 10 m3 levegőre van szükség. Ezt a levegőt a környező he­lyiségből tudja elvenni, amit folyamatosan pótolni kell. Probléma merülhet fel akkor, ha az atmoszféri­kus gázfogyasztó berendezés egy légtérben van a konyhával, ahol szagelszívó van felszerelve. Ezek a berendezések 90, de akár 200 m3 levegőt is elvezet­hetnek óránként.

Ezt az elszívott levegőt az atmoszfé­rikus gázfogyasztó berendezéstől is ugyanúgy elve­szi. Szem előtt kell tartani, hogy azon helyiségek lég­ellátása, melyekben atmoszférikus égővel ellátott be­rendezések üzemelnek csak túlnyomásos lehet. Ez azt jelenti, hogy több levegőt szállítunk oda, mint amennyit elvezetünk (12.15. ábra).

12.15. ábra. Atmoszférikus égővel ellátott berendezés légellátása.

12.15. ábra. Atmoszférikus égővel ellátott berendezés légellátása.

A felmerülő problémákat elkerülhetjük, ha zárt égésterű berendezéseket szerelünk fel. A berendezéseknélaz égéshez szükséges levegő bejutását es az égéstermék elvezetését ventillátorral biztosítják. Ezekkel a berendezésekkel nemcsak a biztonságtechnikát fokozzuk, hanem a berendezés hatásfoka is nagyobb lehet. Az ilyen készülékek mellett nyugodtan fel lehet szerelni konyhai szagelszí­vót, de akár fürdőszobai páraelszívó ventillátorokat is.

Kéményrendszerek

Kéménybélelés technológiája

Fa és széntüzelés esetén a füstgáz hőmérséklete 400 °C feletti a kéményben, füst és vízgőz formájában. Az elmúlt században a fa- és széntüzelést felváltotta a gazdaságosabb olaj- és gáztüzelés. Ez tragikus következményekkel járt a kémények szempontjából. A savas kon­denzátum (kéndioxid és nedvesség reakciója során keletkező kénessav) az alacsony füstgáz­hőmérséklet következtében korrodálja a téglát, betont. A fellépő korrózió következménye­ként szénmonoxid kerülhet a lakótérbe, ez felelős az ilyen jellegű halálos kimenetelű balese­tekért.

Kémény átjárhatósága

Gázkészülék üzemeltetésekor nem a kéménytisztítás fontos, hanem a kémény átjárhatóságá­nak ellenőrzése. A gázkészülék ugyanis nem jelzi, ha akadozik az égéstermék-elvezetés, ezért időnként ellenőrizni kell, hogy az égéstermék szabadba távozásának nincs-e akadálya.

Ha a kémény átjárhatóságával nincs baj, akkor nagyjából minden rendben, de nem árt tudni, hogy a gázkészülékek jó hatásfokuknak köszönhetően 100-150 °C-os füstgázt termelnek. Ezt hűti a huzatmegszakítónál bekeveredő szobahőmérsékletű levegő, így a kéményben már csak 50-100 °C-os a füstgáz-levegő keverék. Ennek nagy része vízgőz.

Száz fok alatt a vízgőz egy része folyadékká alakul, amitől a kémény fala, különösen a kéményfej környékén, átnedve­sedik. Ez a víz nem ugyanaz a víz, mint az eső. Az eső elvileg tiszta víz, a füstgázban lévő víz viszont a szintén füstgázban jelenlévő széndioxiddal összekeveredve savas vízzé válik.

Egy kéményen keresztül évente akár több tonna vízgőz is távozhat, míg ugyanabba a ké­ménybe jutó éves csapadék (500-600 mm/év) mennyisége jó, ha egy vödörnyi. A savas víz és a mész egymással kémiai reakcióba lépnek, aminek az eredménye a vakolat és a téglák közti habarcs elporladása (12.16. ábra).

12.16. ábra. Kémény belső szerkezete.

12.16. ábra. Kémény belső szerkezete.

A gázkémény korróziója nagyon veszélyes, az új kémények akár 1-2 éven belül is tönkreme­hetnek. A lehulló habarcstörmelék eldugíthatja a kéményt, amit a tüzelőberendezés nem ér­zékel. E veszély ellen a kémények utólagos saválló béléscsövezésével lehet védekezni.

A korrózió megelőzése

Elsősorban saválló, hőszigetelt kémények építésével és megfelelő méretezéssel lehetséges. Mivel sem a túl kicsi, sem a túlzottan nagy kémény nem megfele­lő, a kéménynek a tüzelőanyagtól függően pontosan a tüzelőberendezés teljesítményéhez kell igazodnia (12.17. ábra).

12.17. ábra. Saválló, hőszigetelt kémény kialakítása.

12.17. ábra. Saválló, hőszigetelt kémény kialakítása.

A huzat felhajtóerejét főleg két dolog befolyásolhatja: a füstgáz hőmérséklete (minél mele­gebb, annál nagyobb a huzat) és a kémény magassága (minél magasabb – egy bizonyos ha­tárig – annál jobb a huzat). Tehát a túl alacsony kéményben nem jön létre akkora huzat, hogy a keletkező összes füstgázt megfelelőképpen elszállítsa.

Túl magas kéményben a füstgáznak túl nagy utat kell megtennie, míg a szabadba jut, túl sok időt tölt a kéményben, ezért lehűl. A hosszú úton túl sokat érintkezik (súrlódik) a kémény fa­lával, így számottevő lesz a kémény légellenállása, ami szintén rontja a huzatot.

A kéménykürtő alakja

Legjobb a kör alakú, sima felületű kürtőkeresztmetszet. Ebben az eset­ben a legkisebb egy adott keresztmetszetű és magasságú kémény belső felülete. Minél kisebb a felület, annál melegebb marad a füstgáz. Gyakorlatilag még elfogadható a négyzet alakú és az olyan téglalap alakú kürtőkeresztmetszet, amelynek egyik oldalhossza legfeljebb másfél­szerese a másik oldal hosszának.

Jó tanács

A meglévő kémény vizesedése esetén végig kell nézni a kéményt, lehet-e javítani a hőszige­telésen (belső hőszigetelés, padlástéri vakolás, tűzfaloldali hőszigetelés).

Nagy probléma, ha a kéménynek nincs huzata: ez főleg a többszintes épületek régi, egycsa­tornás gyűjtőkéményeinél fordulhat elő. A hiba oka, hogy ez a kéménytípus túl bő (arra mé­retezve, ha egyszerre az összes tüzelőberendezés üzemel) és szakaszos üzemű gázkészülékek (vízmelegítők) vannak rákötve.

Emiatt a kémény szinte mindig hideg, és nemhogy nincs hu­zata, de egyenesen a hideg levegő áramlik be a lakásokba a kéményen keresztül. Ha mégis kialakulna gyenge huzat, azt a többi szinteken lévő készülékek bekötései (lyukak a huzat­megszakítón keresztül) lerontják.

A szilárd fűtőanyag- és az olaj tüzelő-berendezéseknél is van veszély, de itt nem a füstgáz­mérgezés az igazi veszélyforrás (bár néha az is előfordulhat), hanem a füstgázok magas hő­mérséklete, ami elérheti a 600-700 °C-ot is. Meggyulladhat a kéményben pl. a falra rakódott szurok. A szurok 1000 °C fölött izzva ég el, így a kémény külső fala akár több száz fokra is hevülhet. Ez lángra lobbanthatja a kéménnyel érintkező lakások berendezését.

A veszély elkerülése érdekében, minden gáztüzelésű készülék kéményét kötelező saválló bé­léssel ellátni. A leggyakrabban használt technológia az, amikor a meglévő kéménybe korró­zióálló csöveket helyeznek.

Ebben az esetben viszont az alábbi megoldhatatlan problémák­kal találjuk magunkat szemben:

  • Merev, vékonyfalú (0,6 mm) saválló cső ellenáll a korróziós hatásoknak, de lehetetlen utólag behelyezni egy hosszanti, nem egyenes kéménybe anélkül, hogy a falat ne kel­lene kibontani az elhúzásoknál.
  • Flexibilis, vékony (0,3 mm) falú gégecső betömködhető a kéménybe, amely elhúzáso­kat tartalmaz, de ennek a csőnek a korrózióálló mutatói nem elégségesek.
  • A behelyezett béléscső minden esetben kisebb átmérőt fog eredményezni, mint az ere­deti kéményé volt. Ez keresztmetszet csökkenést, ezáltal kisebb huzatot eredményez.
  • Előfordul, hogy egy téglalap keresztmetszetű (pl. 200×300 mm) kémény bélelése ese­tén szeretnénk egy ugyanolyan keresztmetszetet biztosító 275 mm átmérőjű merev csövet behelyezni. Ez lehetetlen anélkül, hogy a kéményt erre az átmérőre felfúrjuk.

A kéménybéleléshez használt anyag üvegszállal erősített hőre keményedő műgyanta (kompozit). Erős, mint az acél, korrózió-, sav-, és lúgálló. Tartósan ellenáll a füstgázok hőterhelésének is. A hazai minősítő intézetek 500 °C fokig vizsgálták az alapanyagot. Megállapí­tották, hogy gáz- és olajfűtésnél 200 °C fokos tartós, és 250 °C fokos csúcsterhelésnek vet­hető alá a kéménybélés.

A hővezető képessége kb. 750-szer rosszabb, mint az alumíniumnak. Míg ez az érték a kompozit műanyagnál 0,4 W/mK, addig az alumíniumnál 300 W/mK, a koracélnál 16 W/mK. Egyebek mellett ez jelentősen javítja a kazán teljesítményét is.

További előnyei:

  • Hő és hidegálló,
  • Hőszigetelő,
  • Korrózióálló,
  • Nagy szilárdságú,
  • Választható átmérőjű,
  • Tökéletes gáztömörségű,
  • Változtatható átmérőjű egy béléscsövön belül is,
  • Jobb huzatot biztosít,
  • Bármilyen keresztmetszetű forma kialakítható,
  • Kis tömegű,
  • Tetszőleges hosszúságú,
  • Falbontás nélkül beépíthető,
  • Rövid idő alatt beépíthető,
  • Vékony falvastagságú,
  • Egyszerűen kezelhető,
  • Sima belső felületű,
  • Korlátlan működési időt biztosít.

Kéménybélelési technológiák összehasonlítása (12.1. táblázat)

12.1. táblázat. Különböző technológiai anyagok összehasonlítása.

  Bélelés alumínium csővel Bélelés kompozit anyaggal Bélelés acélcsővel
Korrózióállóság Gyengén sav-, és lúgálló Savakkal szemben nagyon jó, lúgokkal szemben jó Savakkal szemben jó, lúgokkal szemben jó
Hasznos keresztmetszet Kör keresztmetszet Felveszi a kémény teljes keresztmetszetét Kör keresztmetszet
Légellenállás Jó (egyenes részeknél az illesztések nem tökéletesek) Flexibilis cső: redőzete miatt nagyobb légellenállás Nagyon jó (teljesen sima, összefüggő felület) Jó Flexibilis cső: redőzete miatt nagyobb légellenállás
Felhasználhatóság Elhúzásos kéményekbe csak falbontással tehető be Elhúzásos kémények bélelése bontás nélkül Elhúzásos kéményekbe csak falbontással tehető be
Gáztömörség Rossz (toldásoknál rések, gáz és sav szivárog) Tökéletes (nincs toldás) Jó (toldásoknál kisebb rések, gáz és sav szivároghat)
Hővezetés Jó hővezető, a külső hőmérséklet lehűti, ezért a füstgáz lecsapódás jelentős Hőszigetelő, a lecsapódás ezért kisebb Jó hővezető, a külső hőmérséklet lehűti, ezért a füstgáz lecsapódás jelentős
Hőtágulás Rések nőhetnek Nincsenek rések Rések nőhetnek

Gyűjtőkémény rekonstrukciója

Az építés során a füstcső-bekötéseket nem koronamaróval történő fúrással, hanem véséssel alakították ki. A gyűjtőkémények elméletileg sem szerencsés megoldások, de a gyakorlatban az alábbi legfontosabb és leggyakoribb problémák tették napjainkra veszélyessé használatu­kat.

Az erős mechanikai igénybevétel következtében az érintett elemek sok helyen elrepedtek, belőlük kisebb-nagyobb darabok törtek ki. Ezek a rések a használat évei alatt a savas lecsapó­dás miatt fokozatosan nőttek, az égéstermék a lakóterekhez egyre közelebb került.

  • Az építés során a kéményelemek nem lettek pontosan egymásra illesztve, és a kötő­anyag sem lett a szükséges mennyiségben felhordva. A habarcs a savas kondenzátum hatására 15-20 év alatt eltűnt, az égéstermék a lakóhelyiségek falaiba szivárog.
  • A lecsapódó savas kémhatású folyadék reakcióba lép a habarcsban található mésszel, a kötőanyagot és a betonelemeket folyamatosan porlasztja. A hosszú időn át tartó ter­helés hatására a rések nőnek, a gáztömörség és a kémény statikai paraméterei is csök­kennek.
  • A füstcsöveket fogadó bekötőidomok belógnak a füstjárat üregébe, rajtuk a használat során keletkező savas lecsapódás folyamatosan „hízik”, napról-napra csökkentve a hasznos keresztmetszetet. A kürtő faláról leváló és aláhulló, szétmart betondarabok e szűkületeken fennakadva életveszélyes dugulásokat okozhatnak.

Gyűjtőkémények felújítása

A gyűjtőkémények felújítására szolgáló legkorszerűbb technológia a kompozit béléscsővel szerelt eljárás. Ennek során a tisztítás, tágítás után a kémény karakterisztikájának megfelelő­en gyártott béléscsövet átfűzik a szintenként elhelyezett speciális acél bekötőidomokon. A bélésanyag a felfújás során beledagad, a gőzzel történő melegítés során pedig oldhatatlanul hozzá is ragad a bekötőidomokhoz, így teljesen gáztömör kötés jön létre.

Kompozit bélés­csővel történő szerelés lépései:

  • Kéményjárat belső felületének gépi tisztítása: a kürtőbe egy magas fordulatszámon működő hidromotort engednek le, amelynek maróélei a lerakódásokat, a kémény egye­netlenségeit, szűkületeit lekoptatják, lemarják. A munka során keletkező por nem jut a lakásokba, mert a kéménynyílásokat szivacsdugóval eldugaszolják;
  • Régi beton tisztítónyílás kibontása a kémény aljánál: a régi, beton tisztítónyílás ajtók már nem szabványosak, helyettük hőszigetelt acél ajtót építenek be;
  • Régi füstcső bekötő elemek kibontása: A falba épített vascsöveket (melyekbe a készü­lékek füstcsövei kapcsolódtak) el kell távolítani, helyettük speciális acél bekötőidomo­kat építenek be, amelyek a béléscsőhöz történő csatlakozásnál tökéletesen gáztömörek;
  • Tisztító és kondenzvíz-gyűjtő elem behelyezése: mivel a lecsapódó kondenzátum már nem tud elszivárogni a falakba, a béléscső aljánál egy folyadékgyűjtő elemet helyez­nek el. Az esetlegesen felgyűlt kondenzátum az edényre szerelt gumicső segítségével egyszerűen leereszthető;
  • Bélés behelyezése, bekeményítése: a helyére került, kompresszorral felfújt béléscsövön nagyteljesítményű gőzgéppel előállított vízgőzt áramoltatnak át mindaddig, amíg az meg nem szilárdul;
  • Bélés rögzítése és tömítése (purhab, cement) a kémény tetejénél;
  • Magasítás hőszigetelése, esővédő acél idom felhelyezése: lapostetős épületeknél a fel­ső lakások esetében a léghuzat nem elégséges (a legfelső rákötések ugyanis a szab­ványnak ellentmondóan közel vannak a kitorkollási ponthoz), ezért a kürtők magasítá­sára van szükség. A magasításokat anyagfolytonosan készítik, hogy a teljes gáztömör­ség megmaradjon. Ezt úgy érik el, hogy a bélelő csövet a kémény fölé magasodó áll­ványzatról engedik a kürtőbe. Az anyag megszilárdulása után a kilógó részt hőszigete­léssel és védőborítással látják el;
  • Helyreállítás a lakásokban: a sérült falfelületeket visszajavítják, lefestik, a keletkezett hulladékot el kell takarítani.

A műveletről néhány mozzanatot az alábbi ábrákon láthatunk (12.18. ábra-12.20. ábra).

12.18. ábra. Gőzfejlesztő berendezés.

12.18. ábra. Gőzfejlesztő berendezés.

12.19. ábra. Alsó- (bal oldali kép) és felső (jobb oldali kép) záróelem kialakítása.

12.19. ábra. Alsó- (bal oldali kép) és felső (jobb oldali kép) záróelem kialakítása.

12.20. ábra. A béléscső felfújása.

12.20. ábra. A béléscső felfújása.

Kerámia kéményrendszer

A kerámia kéményrendszereket általában nyitott égésterű készülékek, szén, fa, gáz és olaj tüzelőanyag füstgázának elvezetésére alkalmasak, és abban az esetben is, ha folyamatos kon­denzáció várható.

Az ún. hátsó szellőzésű szigetelt kémény kielégíti azokat a követelményeket, amelyeket a nedvességre érzéketlen kéményekkel szemben kell támasztani. Ezért a kémény olyan hőmérséklet tartományokban is alkalmazható, ahol a normál kémények az átnedvesedés veszélye miatt már nem felelnek meg.

Lakásépítésben olaj-, gáz-, fa- és széntüzelésű központifűtés-berendezések kéményeként ép­pen úgy, mint nyitott kandallók, egyedi tüzelőberendezések és gáz-etázsfűtések számára is alkalmas, anélkül, hogy ezen tűzhelyek égéstermék-hőmérsékletére tekintettel lenne.

Hátsó szellőzés működése

A nedvesség a hőszigetelés ellensége. A legjobb hőszigetelésnek sincs értelme, ha nem gon­doskodunk arról, hogy a szigetelőanyagoktól tartsuk távol a nedvességet. A levegő 25-ször jobb hőszigetelő képességekkel rendelkezik, mint a víz. Ha az építő- és szigetelőanyag pó­lusai vízzel telítődnek, elvesztik szigetelő hatásukat.

A szigetelőrétegek hátsó szellőztetését az építőiparban hosszú idő óta nedvességkárosodá­sok megakadályozására alkalmazzák. Tipikus példák erre a hőszigetelt külső falak hátsó szellőzésű burkolattal, egy olyan konstrukció, amely a gyakorlatban egyszerű felépítése és ezzel összefüggő megbízhatósága révén bevált.

A hátsó szellőzésű szigetelt kémény konstrukciója ezekre a tapasztalatokra épül. Erre a cél­ra a köpenytégla sarkaiban csatornákat képeznek ki, amelyben a legalsó köpenytéglában lé­vő levegő bevezető nyíláson és a speciális lábazati tégla körül állandó levegő áramlik.

A csa­tornák alakjánál és elrendezésénél azokat a geometriai lehetőségeket használják ki, amelye­ket a köpeny tégla kör alakú belső és a négyszögletes külső alakja biztosít. A csatornákban az alulról felfelé áramló levegő a kéményből a le­adott hőt és nedvességet magával ragadja és a szabadba szállítja (12.22. ábra).

12.22. ábra. Csatornában levő levegő áramlása.

12.22. ábra. Csatornában levő levegő áramlása.

A nedvesség elvezetése, a kémény hátsó szellő­zése által, a fűtés leállásának idején is hatásos. A hátsó szellőzés megakadályozza, hogy a ned­vesség a kémény szerkezetében összegyűljön, ezáltal biztosítja a szigetelőréteg tartós hatását és védi a külső köpenyt a nedvességkárosodás­tól. Kerámiakémény általános felépítése a 12.23. ábra szerint látható.

12.23. ábra. Kerámiakémény kialakítása.

12.23. ábra. Kerámiakémény kialakítása.

A hátsó szellőzésű kémény előregyártott és egy­máshoz pontosan illeszkedő építőelemekből összeállított kémény.

A kémény a következő ele­mekből áll:

  • Köpenytégla: a köpenytégla általában betonból készül. A sarokrészein csatornák van­nak kialakítva, melyek lehetővé teszik a szigetelőréteg szellőzését. Ezzel egy időben a belső csőoszlopok és a szigetelőréteg központosítása is biztosított. A beton könnyű fajsúlyának köszönhetően a kezelés, elhelyezés egyszerű. A köpenytégla közvetlenül a vakolat felhordására is alkalmas.
  • Szigetelőlap: a szigetelőlap egyenletesen körülzárja a belső csövet. Ezzel a szigetelés­sel garantálhatok a kémény optimális hőszigetelő tulajdonságai. A szigetelőlap jól il­leszkedik a belső cső és a köpenytégla hengeres felületeihez. A szerelést könnyen és gyorsan el lehet végezni. A hőszigetelésnek köszönhetően a hátsó szellőzéssel együtt megengedi a tüzelőberendezések alacsony égéstermék-hőmérsékletét. A kazánok ma­gas tüzeléstechnikai hatásfokkal üzemeltethetők anélkül, hogy a kéményre ható hátrá­nyos hatásuktól tartani kellene.
  • Samott cső: A kör keresztmetszetű belső cső kiváló minőségű samottból készül.
    Elő­nyei:
    – Magas hőmérséklet- és hőmérsékletváltozás-állóság, magas savállóság.
    – Magas szintű tömörség és szilárdság.
    – Csekély felmelegedő tömeg.

Kerámia kéményrendszer építési folyamata

A kéményalapot úgy kell kialakítani, hogy a nedvesség el­len védett és megfelelően terhelhető, egyenletes legyen. A köpenytéglákat mészcement habarccsal vagy zsákos ce­mentes falazó habarccsal kell összeépíteni.

A kinyomódó hézagkittet mindig töröljük le. A kész ké­ménylábat szakszerűen kell beemelni, és központosán füg­gőbe kell állítani (az emelőhorgok által bezárt szög ne le­gyen nagyobb 60°-nál). A kondenzvíz-elvezetésről mindig kell gondoskodni.

Építési folyamat a füstcső csatlakozásáig:

Amennyiben a füstcső-csatlakozó csatlakozási magassága 1,49 m, be kell építeni egy kivágott köpenytéglát. Ha magasabbra kell he­lyezni a füstcső-csatlakozót, akkor a köpenytéglákat, szi­getelést és samottcsöveket a normál építési sorrend szerint kell továbbépíteni, amíg a kívánt magasságot el nem érjük. Amikor behelyezzük a szigetelést a kivágott köpenytéglá­ba, ügyelni kell arra, hogy mindkét elülső szellőzőcsatorna szabadon maradjon.

Az A, B és C méret mindig a kivágósablon szerint adott. A samottragasztót a samottcső felső korcolású megnedvesí­tett végére kell rányomni. A hőszigetelő lapot úgy kell be­helyezni, hogy az illesztésnél ne lógjon a köpenytégla hát­só szellőzési csatornáiba.

Nemesacél kéményrendszer kerámiabéléssel

Akár felújításról, akár át- vagy hozzáépítésről van szó, előtérbe kerül az optimális fűtési rendszer kérdése. A gáz és az olaj mellett az utóbbi időben újra felfedezzük a fatüzelést, és az egyéb szilárd halmazállapotú tüzelőanyagokat.

A kerámia béléses nemesacél kéményrendszer minden követelménynek eleget tesz: – kívül nemesacél – belül kerámia (12.24. ábra).

12.24. ábra. Nemesacél kéményrendszer felépítése, szerkezeti részei.

12.24. ábra. Nemesacél kéményrendszer felépítése, szerkezeti részei.

Előnyei

  • Ez a fajta kéményrendszer utólagos beépítésre alkalmas. Kis tömegű és nem szüksé­ges körbefalazni, ideális a családi házak fűtéskorszerűsítésekor.
  • A kerámia bélés lehetővé teszi, hogy bármilyen szilárd tüzelőanyag égésterméket biztonsággal elvezessen.

Előkészületek

A szerelés előtt meg kell határozni a kémény pontos helyét, valamint a szükséges támaszok és fali tartók számát és helyét. Ezen kívül a vizsgálónyílásos elem és a tüzelőberendezés csat­lakoztatására szolgáló 45, vagy 90°-os T idom bekötési magasságát és irányát is pontosan ál­lapítsuk meg. A területileg illetékes kéményseprővel egyeztetve dönteni kell a vizsgálónyí­lásos elemek számáról és helyéről. A kémény méretezésére az MSZ EN 13 384-1 szabvány előírásai vonatkoznak.

Éghető szerkezeti elemektől való távolságok:

Amennyiben a kéményrendszert éghető, vagy éghető alkotóelemeket tartalmazó építőanyagokból készült falakon, vagy födémeken vezetik át, a kémény és a fal vagy födém között legalább 5 cm-es szellőztető távolságot tartsunk. Ez a távolság 3 cm-re csökkenthető, ha ezt a 3 cm-t nem éghető anyagú szigeteléssel (pl. ás­ványgyapottal) töltjük ki. Fali szereléskor az éghető szerkezeti elemektől legalább 5 cm tá­volságot tartsunk.

Alkalmazási terület:

A kerámia profilcsöves kettősfalú kéményrendszer gáz, cseppfolyós vagy szilárd tüzelésű tüzelőberendezésekhez alkalmazható. Legfeljebb 400°C hőmérsékletű égéstermékek elvezetésére alkalmas, huzathatása alapján működő, száraz üzemmódban.

Kondenzvíz-elvezetés:

A kondenz- és csapadékvíz elvezetéshez az építtetőnek megfelelő csatornáról kell gondoskodnia. Legalább 10 cm vízzár magasságú szifont kell kialakítani. A szifont rendszeresen kell ellenőrizni és tisztítani. A helyi csatornamű vállalat előírásait min­den esetben figyelembe kell venni.

A kondenzvíz a tüzelőberendezésben ártalmatlanítható, amennyiben az alkalmas erre. Épületen kívül felszerelt berendezéseknél ügyeljünk a kon­denzvíz-vezeték fagymentes elhelyezésére.

A szerelés menete:

  • A cső karmantyújába nyomjunk bőségesen a hézagkittből.
  • Lazítsuk meg a csőelem szorítóbilincsét.
  • Illesszük a helyére a soron következő csőelemet.
  • Igazítsuk a szorítóbilincset a horonyba, majd húzzuk meg a csavart egészen addig, amíg a szorítóbilincs pontosan fel nem fekszik a csőhéjra.
  • Ellenőrizzük a csőelemek illeszkedését, majd a szorítóbilincsen levő csavart húzzuk meg szorosan.
  • A profilcső belső illesztéséről töröljük le a kinyomódott fölösleges hézagkitt maradé­kot.

Zárt égésterű gázkészülékek füstgáz elvezetése

Már beszéltünk a zárt égésterű készülékekről. Ezek az ún. turbócsövek. Szerkezeti kialakítá­suknak köszönhetően az égéstermék-elvezető cső két részből áll. Úgy is mondhatnánk, hogy cső a csőben szerkezetről beszélhetünk, ugyanis a belső csőben távozik az égéstermék, a kül­ső csőben pedig az égési levegő, amit részben előmelegít a füstgáz.

Ennek köszönhetően csökkenthető a tüzelőanyag mennyisége, mert nem kell felesleges időt fordítani az égéshez szükséges levegő felmelegítésére (12.25. ábra).

12.25. ábra. Cső a csőben kéményrendszer működése.

12.25. ábra. Cső a csőben kéményrendszer működése.

Ennek a rendszernek többféle kialakítása lehetséges:

  • Függőleges füstgáz-elvezetés.
  • Vízszintes füstgáz-elvezetés.
  • Szétválasztott füstgáz-elvezetés (erre már nem jellemző a cső a csőben rendszer, ugyanis a csövek nem egymásba szerelve vannak vezetve).

Az alábbiakban ismerkedjünk meg egy kicsit részletesebben ezekkel a füstgáz-elvezetésekkel.

Függőleges füstgáz-elvezetés: Koncentrikus, levegő-füstgázelvezetés korrózióálló alumíni­umból, Ø60/100 mm méretben. A függőleges koncentrikus füstgáz-elvezetés minimális hossza 0,5 m, maximális hossza a tetőidom nélkül 4 m. Minden kiegészítő ív esetén a maxi­mális megengedett hossz egy méterrel csökken (12.26. ábra).

12.26. ábra. Függőleges füstgáz-elvezetés.

12.26. ábra. Függőleges füstgáz-elvezetés.

Vízszintes füstgáz-elvezetés: Koncentrikus levegő-füstgázelvezetés, korrózióálló alumíni­umból, Ø60/100 mm méretben. A vízszintes koncentrikus füstgáz-elvezetés minimális hossza 0,5 m, maximális hossza 3 m. Minden kiegészítő ív esetén a maximális megengedett hossz egy méterrel csökken. A füstgázcsövet a kilépő nyílás irányában 1% lejtéssel kell szerelni.

A jelenlegi szabályozás hallgatólago­san max. 2 m vízszintes elhúzást enge­délyez, de a helyi gázszolgáltató (ké­ményseprő) véleménye az irányadó (12.27. ábra-12.28. ábra).

12.27. ábra. Vízszintes füstgáz-elvezetés kialakítása.

12.27. ábra. Vízszintes füstgáz-elvezetés kialakítása.

12.28. ábra. Vízszintes füstgáz-elvezetés szerkezeti részei.

12.28. ábra. Vízszintes füstgáz-elvezetés szerkezeti részei.

Szétválasztott füstgázelvezetés: Szétválasztott rendszer, levegőbeszívás oldalról, füstgázel­vezetés függőlegesen, korrózióálló alumíniumból Ø80 mm méretben (12.29. ábra).

12.29. ábra. Szétválasztott füstgáz-elvezetés.

12.29. ábra. Szétválasztott füstgáz-elvezetés.

A kazánokat többféleképpen csoportosíthatjuk.

Szerkezeti anyaguk szerinti csoportosításuk a következő:

  • Öntöttvas kazán: hőteljesítményük széles skálán mozog, ugyanis tagokból rakható össze, így variálni lehet vele. Hátránya, hogy nehéz, viszont a korrózióra kevésbé érzé­keny. Másik hátránya sajnos, hogy az öntöttvas rideg fém, ütést nehezen viseli, repe­désre hajlamos.
  • Acéllemez kazán: az acéllemez kazánokat csak adott mértékű teljesítményre lehet használni, ilyen szempontból behatároltak. (Bővítés esetén cserélni kell a kazánt.) Hát­ránya, hogy kevésbé áll ellen a korróziónak, viszont könnyebb, mint az öntöttvas ka­zán.
  • Alumínium ötvözetű kazán: ez a kazánfajta jól ellenáll a korróziónak, és a savas kö­zegnek, ezért is alkalmazzák a kondenzációs kazánoknál előszeretettel.
  • Rozsdamentes acélból készült kazán: hasonlóan az alumíniumhoz, a savas közegnek, korróziónak kitűnően ellenáll. Szintén kondenzációs kazánok építésénél alkalmazzák.

Alkalmazott tüzelőanyag típusa szerinti csoportosítás:

  • Szilárd tüzelőanyag: az olaj és gáz térhódítása előtt, bár még napjainkban is elterjed­tek. A szén és a koksz tüzelőanyagként való felhasználása egyeduralkodóvá tette az ez­zel a tüzelőanyaggal üzemelő kazánokat. A légszennyezettség növekedése miatt azon­ban kezdtek háttérbe szorulni. Újabban jelentek meg a faelgázosító kazánok. Környe­zeti szennyezése igen alacsony. Hasonlóan a pellet tüzelésű kazánt is egyre gyakrab­ban alkalmazzák, ugyanis hála az újabb technológiáknak a pellet kazán üzemeltetési költsége alacsony, és teljes mértékben automatizálható.
  • Folyékony tüzelőanyag: a 70-es években nagyon elterjedt volt, azonban a magas fenn­tartási és tüzelőanyag-költségek miatt mára elvesztette jelentőségét.
  • Gáznemű tüzelőanyag: a legelterjedtebb tüzelőanyag, és ebből adódóan a legtöbbféle kialakítással rendelkező tüzelőberendezés is. Levegőellátás szerint lehet atmoszféri­kus, illetve túlnyomásos. Az atmoszférikusnál a levegő az égőhöz a légköri nyomás hatására jut el, míg a túlnyomásosnál egy ventilátor vezeti az égőhöz az égéshez szük­séges levegőt. Ezt követően léteznek nyitott és zárt égésterűek. A nyitott égésterű ka­zán abból a helyiségből kapja a levegőt, ahol fel van szerelve, égője atmoszférikus. A zárt égésterű a kéményen keresztüljut friss levegőhöz, az ún. cső a csőben rendszer se­gítségével. A nyitott hátránya, hogy hibás működés esetén halált is okozhat, míg a zárt­nál ez megoldott, ugyanis csak a külső légtérrel érintkezik, így teljes mértékben biz­tonságos. A zárt égésterű készülékeket fel lehet szerelni atmoszférikus és túlnyomásos égővel is.
  • Kombinált (szilárd és gáz): akkor szokták alkalmazni, ha a környezetünkben akad el­tüzelhető hulladék, amit a szilárd tüzelőanyaggal üzemelő kazánban hasznosítani tu­dunk. Ha üzemel az egyik kazán, akkor a másikat ki kell kapcsolni. Hátránya, hogy na­gyon figyelni kell a biztonságtechnikára.
  • Elektromos: a kazánok beépített szivattyúval, többfunkciós szabályozással rendelkez­nek. Teljesítményük 6-15 kW között mozog, ennek köszönhetően széles körben alkalmazható fűtéstechnikai feladatra. A kazánban levő alkatrészeket rozsdamentes acélból építik, így akár olyan padlófűtési rendszerbe is beépíthető, ahol a régi csővezeték még nem diffúzió védett. Az egységen minden megtalálható az elektromos szivattyúval kezdve, a tágulási tartályon át, a biztonsági szerelvényekig. Kialakításukkal elérhető, hogy akár falba süllyesztett szekrénybe legyenek rejtve, ami minden tekintetben elő­nyös lehet.

A kazán belső kialakítása szempontjából lehet:

  • Vízcsöves: A vízcsöves kazánnál mind a tűztérben, mind az égéstermék elvezetésénél a fűtővíz csöveken keresztül melegszik fel.
  • Füstcsöves: A füstcsöves kazánnál a kazán víztérben levő csöveken megy keresztül az égéstermék. (Ez a csővezetés nem azonos a füstcsővel.)

A kazánon belüli égéstermék útja szerint (közben annak hője is melegíti a közeget):

  • Egyhuzatú kazánok: a tűztérből kilépő égéstermék egyből a füstcsőbe, majd a kéménykürtőbe kerül. Ezek a készülékek kis teljesítményűek.
  • Kéthuzatú kazánok: közepes teljesítményre képesek, a füstgáz kétszer halad át a kazá­non, miközben a benne rejlő hőt leadja.
  • Háromhuzatú kazánok: nagy teljesítményük mellett már forró vizet, sőt gőzt is elő le­het állítani.

A kazánok üzeme szerint:

  • Hagyományos: Melyeknél a hatásfok maximális értéke 95% lehet.
  • Kondenzációs kazán: Amikor a hatásfoka a készüléknek elérheti a 110%-ot is. Ezt a magas hatásfokot úgy lehet elérni, ahogy a füstgázban lévő nedvességtartalmat lekon­denzáljuk.

Feladat ellátása szerint:

  • Csak fűtési módra lehet használni: ennél a készüléktípusnál csak a fűtési rendszer el­látása a feladat,
  • Kombi készülék: fűtési víz előállítása mellett használati melegvizet is előállít.

Az előállított fűtőközeg szerint:

  • Melegvíz kazán,
  • Forróvíz kazán,
  • Gőzkazánok.

Az épületgépészetben alkalmazott legjellemzőbb kazánok

Nagytűzterű kazánok

Alkalmazási terület

Melegvizes fűtési rendszerekhez, családi házak, üzemcsarnokok, nagyobb ipari- és mezőgaz­dasági létesítmények, fóliasátrak fűtésére alkalmazható. Újonnan épülő vagy már meglévő rendszerekhez rövid idő alatt csatlakoztatható (11.1. ábra).

11.1. ábra. Nagytűzterű kazán kialakítása

11.1. ábra. Nagytűzterű kazán kialakítása

Tüzelőanyag

A hagyományos fa és szén mellett minden mező- és erdőgazdaságban keletkező éghető hulladék: bálázott gabonaszalma, kukoricaszár, nád, szőlővenyige, faforgács, faapríték, hasábfa, fatuskó stb. felhasználható tüzelő­anyagként. Barnaszenet is lehet a kazánban égetni.

A kazánokban eltüzelhető minden a házkörül keletkezett olyan éghető hulladék, ami egyébként a kukába kerülne (pl. ágak gallyak papírdobozok stb.). A tüzelőanyag nagyon olcsón beszerezhető, ha a tulajdonos közelé­ben faipari cégek vannak. Az ott keletkező hulladékokhoz szinte fillérekért hozzá lehet jutni. A kazánokban bálázott szalmával is le­het fűteni.

Természetesen szénnel is lehet fűteni a kazánban. Nagyon sokan a gázkazánjuk mellé szerelik be ezeket, a kazánokat mivel egy családi ház körül rengeteg hulladék keletke­zik, és sok pénzt tudnak megtakarítani. Amíg a hulladék ég a kazánban addig nem pörög a gázóra.

Általános ismertető

A tűztér alul trapéz keresztmetszettel indul, és félkörívben záródik. A ka­zán rostélyszerkezete vízhűtésű csőrostély. A tűzteret vízköpeny veszi körül, a hátfal és a homlokajtó vízzel töltött hőhasznosító felület. A homlokajtó teljes keresztmetszetében nyí­ló ajtó, amelyben egy kisebb tápláló ajtó található. A homlokajtó flexibilis csővel csatlakozik a kazántest víz­rendszeréhez (11.2. ábra).

11.2. ábra. Nagytűzterű kazán felépítése (felülnézet).

11.2. ábra. Nagytűzterű kazán felépítése (felülnézet).

A gumicsöveket a szereléskor méret­re kell vágni a csövek, nem lóghatnak le, mert a keringésben zavart okozhatnak, és az ajtó­ban a víz forrni kezdhet.

Jó tanács

A beépített golyóscsapokat elzárni TILOS! Kivétel hideg kazánnál tömlőcsere esetén. Az öntvény cserépkályhaajtó szolgál a szekunder levegő beállítására is. A tűzszekrényt két vízzel töltött lángterelő tálca osztja meg a szekrény felső harmadában. A ha­mutér tisztítására – a homlokfelület alján – különálló ajtó található, ami a primer levegő sza­bályozását is biztosítja.

A melegvizes előremenő csonk a huzatszabályozó-csonk és a füstcsonk a kazán tetején talál­ható, míg a visszatérőcsonk a hátfalon. A kazántest acéllemezből készül – CO2 védőgázas hegesztéssel – és lemezburkolattal látjuk el. A kazántest és a burkolat között légrés-szigete­lés van, a homlokajtóban kőzetgyapot-szigetelést használunk. A burkolat festett és alumíni­um díszléccel zárt.

Fontosabb műszaki jellemzők

A kazánok 4 mm vastagságú acéllemezből készülnek. A tűztér hengeres alakú, amelyben fer­dén helyezkedtek el a lángterelők. A tűztér mérete típusonként változik, de mindegyikről el­mondható, hogy nagyméretű tüzelőanyagok elégetésére is alkalmas. A rostélycsövekben víz cirkulál, és ez megakadályozza annak kiégését. A kazánajtó szintén víztöltésű és gumitöm­lőkkel csatlakozik a kazán vízteréhez.

A kazán ajtaja teljes keresztmetszetben nyílik, ezáltal könnyen táplálható és tisztítható a tűz­tér. A nagy aj tón elhelyeztünk egy kisebb ajtót is, ami kémlelőnyílásra és huzatszabályozás­ra használható a hagyományos funkció mellett. A hamu eltávolítására szolgáló ajtó szintén nagyméretű, és huzatszabályozóval ellátott. A szabályozó lehet kézi állítású, de igény szerint automatikus is.

A kazán hőfokmérővel van ellátva, ami a tetejére szerelhető. A kazánt kívülről 1 mm vastag acéllemez borítja, majd alapozás után piros színt kap. A kazánok általában job­bos ajtóval készülnek, de ettől eltérő, tehát balos ajtóval is megrendelhetők. A nagytűzterű kazánok általános műszaki jellemzőit a 11.3. ábra tartalmazza.

11.3. ábra. Nagytűzterű kazánok műszaki adatai.

11.3. ábra. Nagytűzterű kazánok műszaki adatai.

A kazán tartozékai:

  • Hőfokmérő óra,
  • 2 db golyóscsap,
  • 2 db KB könyök,
  • 2 db BB könyök,
  • 2 db gumitömlő,
  • 4 db tömlővég csatlakozó,
  • 1 db közcsavar (az 50 és 65 kW kazán tartozéka),
  • A gumitömlőket csőbilinccsel rögzíteni kell (nem tartozék).

Telepítés

A berendezés vízszintes elrendezésű, közvetett hőátadású melegvizes kazán, a hőátadó kö­zeg a víz. Melegvizes fűtési rendszerek technológiai célú előállítására szolgál. A berendezéshez olaj- vagy gázégőfej nem csatlakoztatható.

A kazán 90/70°C-os nyitott tágulási tartályú melegvizes rendszerhez illeszthető. Maxi­mális üzemi nyomás 1 bar.

A kémény tervezésénél vegyük figyelembe a kazán műszaki paramétereit, a szükséges hu­zatigényt (tűztéri vákuum: -30 Pa), és a környezetvédelmi előírásokat. Soha ne szűkítsük le a füstcsonkot a kazán és a kémény között, a bekötőidomot legalább 15°-os emelkedő szög­ben építsük be a hossza, ne haladja meg a 2 m-t.

Üzembe helyezés előtt ellenőrizni kell a szerelvények, a rendszer tömítettségét, és a rend­szerben lévő víz mennyiségét.

Begyújtás:

A begyújtást száraz aprófával végezzük, olajat vagy benzint nem használhatunk. Begyújtási fázisban a tűztér- vagy hamutérajtók nyitását csak nagyon körültekintően végezzük, óvakod­jon a láng kicsapódástól.

Üzemállapot

A tüzelés gondos irányításával, a meghatározott tüzelőanyag bevitellel, és az égési levegő beállításával kell az egyenletes terhelést biztosítani. A kazánba csak a teljesítményének meg­felelő mennyiségű tüzelőt szabad berakni. Félóránál gyakrabban ne rakjunk tüzelőanyagot a kazánra.

Mindig várjuk meg, amíg az előző tüzelőadag leég, ellenkező esetben a tűztérajtón kellemetlen kifüstölést tapasztalhatunk. Figyelni kell a kazán túlterhelésének elkerülésére (a megadottnál nagyobb mennyiség elégetése), mert az a nem kívánt deformációkat okoz. A ka­zánban az égés intenzitását és a keletező füstgázok megfelelő elégetését a primer, a tűztérajtóban lévő szabályozó a szekunder levegő állítására szolgál.

Helyes beállítás esetén mind a két szabályozót valamennyire nyissuk meg, adjunk égéslevegőt a kazánnak. Rossz beállítás esetén nem kellő intenzitású az égés, a kéményen erősen füstöl, és a füstjáratok gyorsan el­rakódnak korommal.

Tisztítás

A kazán tűzterét naponta, hamuládáját igény szerint tisztítsuk meg. A szennyeződések, lera­kódások, dugulást és hatásfokromlást okoznak. Üzemi tapasztalatok alapján az összekötő füstcsőidomot is meg kell tisztítani a lerakódások­tól.

Kazánüzem-leállítás:

A kazán üzemének rövidebb vagy hosszabb idejű leállítása esetén üzemi állapotban kell hagyni a rendszert, vízzel feltöltve. A tűzteret szárazon kell tartani, és gondoskodni kell a fagymentességről.

Javítás:

Javítás miatt, vagy bármilyen más okból, ha le kell engedni a rendszerből a vizet, töreked­jünk arra, hogy az a lehető legrövidebb időn belül újra fel legyen töltve.

Tűzvédelem

A berendezés telepítésénél minden esetben be kell tartani a 35/1996. (XII.29.) BM rendelet Országos Tűzvédelmi Szabályzatában foglaltakat.

A berendezést úgy kell telepíteni, hogy az tüzet vagy robbanást ne okozhasson. Az „A és B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségbe nem szabad telepíteni a kazánt. A telepítést csak olyan helyiségbe szabad elvégezni, aminek padozata nem éghető. A kazánház kialakí­tásánál szellőzést biztosítsunk, és azt ne torlaszoljuk el. A kazán közvetlen környezetében tü­zelőt vagy egyéb gyúlékony anyagot tárolni nem szabad.

Az üzemeltetés során megfelelően kiképzett felügyelőről gondoskodni kell. Munkahelyen a munka befejezése előtt gondoskodni kell arról, hogy a kazánban izzó parázs ne maradjon, vagy a kazán ne maradjon felügyelet nélkül. A salakot csak teljesen kihűlt állapotban, az er­re a célra rendszeresített nem éghető tárolóba lehet kiönteni.

Kémény- és huzathibára utaló jelek:

  • A kazán kifüstöl az ajtó mellett.
  • A kazán belső felülete kátrányosodik.
  • A kazán nem adja le a megadott teljesítményt a tüzelőanyag nem ég.

A kéményt szakemberrel ellenőriztessük!

Légtelenítési hibák jelei:

A kazánból durrogó hang hallatszik, és a gumitömlők mozognak. A rendszer kilégtelenítése után a durrogás megszűnik.

Szilárdtüzelésű kazánok

  • A fűtőkazánt 95 °C maximális hőmérséklettel kell üzemeltetni, és rendszeresen ellen­őrizni kell a működést.
  • Nem szabad a kazánban folyadékot égetni, és nem szabad használni folyadékot a fűtő­kazán teljesítményének fokozásához.
  • A hamu nem éghető, fedéllel ellátott tartályba kell önteni.
  • A fűtőkazán felületét csak nem éghető anyagokkal lehet tisztítani.
  • Tilos éghető tárgyakat a fűtőkazánra vagy annak közelébe helyezni(a biztonsági távol­ságon belül).
  • Nem lehet tárolni éghető anyagokat a fűtőkazán felállítási helyiségében (pl. fát, papírt, petróleumot, olajat).
  • A fűtőkazán falának és a füstgázcsőnek rosszul égő vagy átlagosan éghető anyagoktól való távolsága legalább 100 mm legyen.
  • A könnyen éghető anyagoktól való távolságnak legalább 200 mm-nek kell lennie. A 200 mm távolságot akkor is be kell tartani, ha az anyagok éghetősége nem ismert.

A kazán elemei:

  • Huzatszabályozó,
  • Primer levegő csappantyúja,
  • Hamutér aj tó,
  • Rázó-rostélykar,
  • Töltő-ajtókar,
  • Hőmérős nyomásmérő.

A huzatszabályozóval történik a kazánvíz hőmérsékletének beállítása és erre a maximális ér­tékre való korlátozása. A primerlevegő-csappantyú (ami össze van kötve a huzatszabályozó­val) a levegőellátást szabályozza. A hamutérajtó mögött található a hamuláda. A rázórostély karjának mozgatására a hamu a hamuládába hullik. A tüzelőanyag a töltőajtón keresztül tölt­hető a kazánba.

Hideg állapotban a kazán ezen keresztül tisztítható. A hőmérős nyomásmérő a fűtőkazánban uralkodó hőmérsékletet és a víznyomást jelzi ki. Az alábbi rajzok a fűtő­kazán fontosabb belső elemeit és részeit, valamint szerelési méreteit tartalmazzák (11.4. áb­ra, 11.5. ábra, 11.6, ábra, valamint a 11.2. táblázat).

11.4. ábra. Szilárdtüzelésű kazán felépítése, részei.

11.4. ábra. Szilárdtüzelésű kazán felépítése, részei.

  1. Fűtőkazán burkolattal együtt
  2. Huzatszabályozó
  3. Primer levegő csappantyúja
  4. Hamutérajtó
  5. Rázó-rostélykar
  6. Töltő-ajtókar
  7. Hőmérős nyomásmérő

Biztonsági hőcserélő

Léteznek olyan fűtőkazán típusok is, melyek biztonsági hőcserélővel vannak felszerelve. En­nek az eszköznek a feladata, hogy túlfűtés veszélye esetén kiold a termosztatikus szelep, és hűtővíz áramlik a biztonsági hőcserélőbe.

Tüzelőanyagok

Némely típusú fűtőkazánok barnaszén fűtőanyagra készültek – méret 20 – 40 mm, 16 MJ/kg fűtőértékkel és max. 28 % víztartalommal. Más típusok szinte csak fa fűtőanyagra, 13 MJ/kg fűtőértékkel és max. 20 % víztartalommal. Más tüzelőanyagok (pl. koksz, kőszén vagy bri­kett) használata is lehetséges, a fűtőkazán működési feltételeit és paramétereit azonban össze kell hangolnia az adott tüzelőanyaggal.

11.5. ábra. Szilárd tüzelésű kazán metszeti képe.

11.5. ábra. Szilárd tüzelésű kazán metszeti képe.

  1. Tüzelőanyag-kamra
  2. Samott kövek
  3. Égéstér
  4. Előretoló rostély
  5. Rázórostély
  6. Fűtőfelületek
  7. Felfűtő csappantyú
11.6. ábra. Szilárd tüzelésű kazán műszaki adatai.

11.6. ábra. Szilárd tüzelésű kazán műszaki adatai.

  • VK = Fűtőkazán előremenő
  • RK = Fűtőkazán visszatérő
  • EL = ürítés
  • MV = Termikus leeresztő biztosító mérőhelye
  • VL-SWT = Biztonsági hőcserélő előremenő
  • RL-SWT = Biztonsági hőcserélő visszatérő

A fűtőkazán szállítása és felállítása

Faltól való távolságok

A fűtőkazánt a megadott faltól való távol­ságoknak megfelelően kell felállítani (11.7. ábra).

11.7. ábra. Falaktól való távolság.

11.7. ábra. Falaktól való távolság.

A nem éghető felállítási fe­lületnek, ill. alapnak síknak és vízszintes­nek kell lennie, szükség esetén helyezzen nem éghető anyagú ékeket a kazán alá. Ha az alap nem sík, akkor a csatlakozási oldal (hátoldal) a jobb légtelenítés és átáramlás miatt 5 mm-rel magasabban állhat. Az alapnak nagyobbnak kell lennie, mint a fűtőkazán alapfelülete. Az elülső oldalon legalább 300 mm-rel, a többi oldalon 100 mm-rel.

Huzatszabályozó szerelése

  • Be kell szerelni tömítetten a huzatszabályozót a 3/4″-os karmantyúba úgy, hogy a kúp­hoz tartozó nyílás felül legyen.
  • A huzatszabályozót 30 °C-ra kell beállítani.
  • Az emelőkart a huzatszabályozón lévő kúppal össze kell szerelni.
  • Rögzíteni kell a láncot a levegőcsappantyúra.
  • Be kell állítani be a levegőcsappantyút a beállító csavarral úgy, hogy laza lánc mellett a minimális nyílás 5 mm legyen. A huzatszabályozó pontos beállítását csak az üzem­be helyezésnél kell elvégezni (11.8. ábra).
11.8. ábra. Huzatszabályzó felszerelése.

11.8. ábra. Huzatszabályzó felszerelése.

  • a.) Huzatszabályozó felszerelése.
  • b.) Levegőcsappantyú beállítása.

A fűtőkazán szerelése

Ebben a szövegrészben elmagyarázzuk, hogy hogyan kell a fűtőkazánt szerelnie.

Ez a követke­zőket jelenti:

  • Füstcsatlakozó elkészítése.
  • Hidraulikus csatlakoztatás.
  • Csap csatlakoztatása.
  • Biztonsági hőcserélő csatlakoztatása.
  • Kazán feltöltése és a tömítettség ellenőrzése.

Füstcsatlakozó elkészítése

Ügyelni kell arra, hogy a fűtőkazán kéménybe való csatlakoztatását az adott helyi építésügyi előírásokkal összhangban és a kéményseprővel egyeztetve kell elvégezni. A jó huzattal ren­delkező kémény a fűtőkazán helyes működésnek alapfeltétele. Ez lényegesen befolyásolja a teljesítményt és a gazdaságosságot.

A kazán csak előírás szerinti huzattal rendelkező ké­ményre szabad csatlakoztatni. Méretezésnél az összes névleges hőteljesítménynél fellépő füstgáz-tömegáramot kell figyelembe venni. A hatásos kéménymagasság a füstgáznak a ké­ménybe történő bevezetésétől értendő.

  • A füstgázcsatlakozót tisztításra szolgáló ellenőrző nyílással kell beszerelni.
  • Rögzíteni kell a fűtőcsövet a fűtőkazánra az ott lévő furatokba helyezett 5 mm-es sze­geccsel vagy csavarral. A füstcsőnek lehetőleg rövidnek kell lenne, és a fűtőkazántól a kémény felé emelkednie kell.
  • A csak a kéményben rögzített és a füstgázcsonkra húzott füstgázcsövet nagyon gondo­san kell szerelni, nehogy leváljon onnan.
  • A 2 m-nél hosszabb csöveket előírás szerint kell rögzíteni. A füstgázcső minden ele­mének nem éghető anyagból kell lennie.

A csatlakoztatáshoz a szállítási terjedelemben lévő karimákat használja (11.9. ábra).

  • Csatlakoztatni kell a fűtési visszatérőt a csatlakozóra.
  • Csatlakoztatni kell a fűtési előremenőt a csatlakozóra.
  • Vakdugók tömítése.
11.9. ábra. Csatlakozás a fűtési rendszerhez.

11.9. ábra. Csatlakozás a fűtési rendszerhez.

Biztonsági hőcserélő csatlakoztatása

Némely fűtőkazánok biztonsági hőcserélővel (hűtőhurokkal) rendelkeznek. Azokban az or­szágokban, ahol érvényes az EN 303-5 szabvány, a fűtőkazánoknak rendelkezniük kell egy olyan szerelvénnyel, ami biztosítja a felesleges hő külön energia nélkül történő elvezetését, így a fűtőkazán nem lépi túl a 100 °C maximális vízhőmérsékletet (túlfűtés elleni védelem).

A hűtővíz minimális túlnyomásának 2,0 bar-nak kell lenni (max. 6 bar). Minimum 11 l/perc térfogatáramnak rendelkezésre kell állnia (11.10. ábra).

11.10. ábra. Biztonsági hőcserélő csatlakoztatása.

11.10. ábra. Biztonsági hőcserélő csatlakoztatása.

  • Csatlakoztatni kell a biztonsági hőcserélőt a hidraulikus kapcsolási rajz szerint egy ter­mikus leeresztő biztosítóval (tartozék).
  • A hűtővízbemenetnél be kell szerelni a termosztatikus szelep elé egy szűrőt.
  • Típustól függően ½” x 40 mm-es, vagy ½” x 50 mm-es hosszabbítóval kell szerelni a szelepbetéteket.

A fűtési rendszer feltöltése és a tömítettség ellenőrzése

Üzembe helyezés előtt ellenőrizni kell a fűtési rendszert tömítettség szempontjából, hogy az üzemeltetés során ne legyenek tömítetlen helyek. Meg kell nyomatni a fűtőkazánt a megen­gedett üzemi nyomás 1,3-szorosával (közben ügyelni kell a biztonsági szelep biztosítási nyo­mására).

  • A sapkásszelep elzárásával le kell választani a nyomás alatti tágulási tartályt a rend­szerről.
  • Ki kell nyitni ki a fűtővíz oldali keverő- és elzáró szelepeket.
  • Csatlakoztatni kell a tömlőt a vízcsapra. A vízzel feltöltött tömlőt fel kell húzni a csap tömlőcsonkjára, és biztosítani kell egy bilinccsel, majd meg kell nyitni a csapot.
  • Az automatikus légtelenítő sapkáját el kell fordítani egy fordulattal, hogy a levegő el­távozhasson.
  • Lassan kell a fűtési rendszert feltölteni. Közben figyelni kell a nyomáskijelzést (nyo­másmérőt).
  • Ha teljesen fel lett töltve a fűtési rendszer, el kell zárni a vízcsapot és a kazánra szerelt csapot, ha a kívánt üzemi nyomást elértük.
  • Ellenőrizni kell a csatlakozók és vezetékek tömítettségét.
  • Légteleníteni kell a fűtési rendszert a fűtőtesteken lévő légtelenítő szelepeken.
  • Ha a légtelenítés miatt lecsökken az üzemi nyomás, akkor utána kell tölteni.
  • A tömlőt a kazánra szerelt csapról le kell szerelni.

Az egyes alkatrészek funkciója

Felfűtő csappantyú

A hideg fűtőkazán felfűtéséhez ferde helyzetbe kell állítani a felfűtő csappantyút. Ezzel rö­vidre zárható a fűtőgáz járat, hogy a füstgázok a kéménybe jussanak, és a kémény gyorsab­ban „húzzon”. Ehhez meg kell húzni hátra a csappantyú karját (11.11. ábra a. ábra).

11.11. ábra Felfűtő csappantyú helyzete. a.
11.11. ábra Felfűtő csappantyú helyzete. b.

11.11. ábra Felfűtő csappantyú helyzete.

Normál üzemmódban (a felfűtő csappantyú vízszintes) a forró füstgáz másik fűtőgáz járatot is melegít. Az energia kihasználása jobb. Ehhez függőleges helyzetbe kell húzni a csappan­tyú karját a fűtőkazán hátoldalán (kb. 10 – 15 perc elteltével) (11.11. ábra b. ábra.).

Primer, szekunder és tercier levegő

A primer és a szekunder levegőt a hamutér aj tóban lévő állítható levegőcsappantyún keresz­tül szívja be a kazán. A szekunder levegő a hűtőbordában lévő csatornán keresztüljut az égő­térbe. A szekunder levegő nem állítható.

A tercier levegőnek, a fűtőkazán oldalán lévő állít­ható nyílásai hatására, jobb lesz az égése. Tüzelőanyagtól és hőteljesítménytől függően job­ban vagy kevésbé kell kinyitni őket (kb. 5 – 10 mm). A minimális méret nem lehet 5 mm-nél kisebb (11.12. ábra).

11.12. ábra. Primer, szekunder, tercier levegő beállítása.

11.12. ábra. Primer, szekunder, tercier levegő beállítása.

Minden felfűtés előtt:

  • Tűzrakás előtt ellenőrizni kell, hogy a hamukamra fenekén lévő tisztítónyílást lezárja-e a tisztítófedél. A fűtőkazán tisztításakor a hamu a tisztítónyíláson át távolítható el a fűtőgáz járatokból.
  • Le kell zárni az oldalfalakon lévő tercier levegőnyílásokat.
  • Megtisztításhoz többször ide-oda kell mozgatni a rázórostélyt (11.13. ábra).
  • Hamuláda kiürítése.
  • Rázórostély karjának üzemi helyzetbe való állítása.
11.13. ábra. Rázórostély használata.

11.13. ábra. Rázórostély használata.

Tüzelőanyag utántöltése

  • A huzatszabályozót 30 °C-ra kell állítani, hogy zárva legyen a primerlevegő-csappantyú.
  • Ki kell nyitni ki a felfűtő csappantyút, hogy az utántöltés alatt csökkentse a füstképző­dést a felállítási helyiségben.
  • A töltőajtót résnyire ki kell nyitni, hogy a kémény elhúzza a füstgázokat.
  • Csak ezután szabad kinyitni a töltőajtót teljesen, és feltölteni a tüzelőanyag-kamrát (maximum az ütközőlap aljáig).
  • Ezt követően a töltőajtót és a felfűtő csappantyút be kell zárni.
  • A huzatszabályozót állítsuk a kívánt értékre.
  • Ellenőrizzük a fedőlapban lévő kémlelőnyíláson keresztül a lángot, szükség esetén ál­lítsuk be a lángnak megfelelően a tercierlevegő-nyílásokat.

A fűtőkazán tisztítása

A fűtőgáz járatok falára rakódott korom és hamu csökkenti a hő átvitelt. A lerakódás, a kát­rányképződés és a kondenzáció a használt tüzelőanyagtól (pl. fánál erősebb, mint szénnél), a kémény huzattól és az üzemeltetéstől függ.

Legalább hetente egyszer, hideg állapotban tisz­títsa meg a fűtőkazánt:

  • Töltőajtó és a fedőlap kinyitása.
  • Felfűtő csappantyú felfelé húzása. így hozzá lehet férni a fűtőgáz járatokhoz és a fűtő­kazán oldalfalaihoz.
  • A tisztítófedelet a piszkavassal ki kell venni, hogy a levált égéstermék-maradványok belehulljanak a hamuládába.
  • Ha a tisztítófedél nem emelhető el a felületről, akkor a hamuteret bevonta a kátrány. Ütögetni kell a tisztítófedelet egy kalapáccsal.
  • A fűtőfelületek, az égőtér és a tüzelőanyag-kamra falait a tisztító kaparóvassal kell megtisztítani.
  • Előretoló rostély tisztítása a hamuzó késsel.
  • Össze kell gyűjteni a levált kormot és hamut a hamuládában.
  • A tisztítás végén vissza kell helyezni a tisztítófedelet.
  • Helyezzük vissza a felfűtő csappantyút. A csappantyú középső részének érintenie kell a hátsó hűtőbordát. Ha teljesen lapos, akkor 180°-kal el kell fordítani, hogy elkerülhe­tő legyen a deformálódás.

Szilárdtüzelésű kazánok karbantartása

  • Begyújtás előtt elvégzendő feladat, egyrészt a rostélyokat kiemeljük és kitakarítjuk a rostélytartót, havonta legalább egyszer.
  • Annak érdekében, hogy jobb legyen a hőközlés tisztítsuk meg a víztáskákat.
  • A kazán légellátását biztosítani kell, ki kell elégíteni a kazán huzatigényét.
  • Tilos a füstcső méretét a megadott érték alá csökkenteni.
  • A füstcső ne haladja meg az lm-t.
  • Rendszeresen tisztítsuk, tisztítassuk a füstcsövet és a kéményt.
  • A kazán 10. életévének betöltésekor szakemberrel végeztessük el a nyomáspróbát (hi­degen 3 bárral).
  • Szigorúan tilos a felfűtött kazánt hideg hálózati vízzel lehűteni.
  • A maximális üzemi nyomás ne haladja meg az 1,5 bart.
  • Alkalmazzunk huzatszabályzót.
  • Célszerű a kazánba felülről begyújtani, hogy a tüzelőanyag lefelé égjen.
  • A szivattyú termosztátot állítsuk 45°C-ra, hogy elkerüljük a 39°C alatt beinduló kondenzvíz-lecsapódást.

Állandó fűtőüzem (a tűz éjjel is ég)

Állandó fűtőüzem esetén kisebb a teljesítmény, és a fűtővíz-hőmérséklet 65 °C alatt van. A következő beállításokkal csökkenthető a fűtőgáz járatok alacsony hőmérsékleten való el­szennyeződése kátránnyal és korommal.

  • Fel kell éleszteni a tüzet, és töltsük fel teljesen a tüzelőanyag-kamrát.
  • Zárjuk le a primerlevegő csappantyút úgy, hogy maradjon 5 mm minimális nyílás. A tercier levegőnyílásokat teljesen le kell zárni.
  • Szükség esetén zárjuk el a füstgázcső-szűkítő csappantyút.
  • Nyissuk ki a felfűtő csappantyút.

Kondenzáció és kátrányképződés elkerülése

Túl alacsony fűtőteljesítmény esetén kondenzáció léphet fel a fűtőfelületeken. A kondenzátum lefolyik a hamutérbe.

  • Ellenőrizni kell a hőmérős nyomásmérőn, hogy működés közben a vízhőmérséklet 65 °C fölött marad-e.
  • Fűtsük fel többször a fűtőkazánt.

A normál működés közben keletkező koromlerakódás csökkenti a kondenzáció veszélyét. Az égéstermékek harmatpontja 65 °C-nál van, ezért nem lehet a fűtőfelületeken az égéstermékek hőmérséklete 65 °C alatt. Ha a kondenzáció a tüzelőanyag-kamrában lép fel, akkor az a tüze­lőanyag túl magas víztartalmára utal (nedves a tüzelőanyag).

Ilyen esetekben a kondenzáció 65 °C fölötti kazánhőmérsékletnél is felléphet. A kátrány, hasonló feltételek (alacsony telje­sítmény, alacsony hőmérséklet) és rosszul beállított égés (túl kevés tercier levegő) mellett képződik. A kátrány lerakódik a füstgázjáratok alján és megnehezíti tisztítófedél kihúzását.

A kátrány csak meleg állapotban kaparható le, ehhez a következőképpen járjon el:

  • Fűtsük fel – ha lehet puhafával – a fűtőkazánt.
  • Ha elértük a kb. 90 °C hőmérsékletet, akkor zárjunk le minden fűtőtest-szelepet.
  • Vegyük ki a piszkavassal a tisztítófedelet, szükség esetén lazítsuk le egy kalapáccsal.
  • Távolítsuk el a fenékről és a fűtőfelületekről a kátrányt a tisztító kaparóvassal.

Hűtőkör éves ellenőrzése

A rendszeres évenkénti karbantartó munkálatok alkalmával a hűtőkört és a termosztatikus szelepet is meg kell vizsgálni. A hűtőkör arra szolgál, hogy akkor is biztonságos legyen a ka­zán működése, ha a fűtőrendszer tönkremegy, és így nem tudja elvezetni a kazánból jövő hőt. Az ilyen meghibásodás következhet például abból, hogy befagy a rendszer, nem kering a víz, stb.

A kazán megfelelő működéséhez elengedhetetlen a minimális nyomású hűtővíz. Leg­alább 2 baros nyomást, valamint 20 l/perces vízmennyiséget kell biztosítani. A hűtőkör el­lenőrzését legjobb úgy elvégezni, hogy túlhevítjük a kazánt, legalább 97 °C-ra. Ha ez vala­milyen oknál fogva nem megvalósítható, a következő vizsgálatot kell elvégezni:

Csavarozzuk ki a termosztatikus szelep érzékelő fejét a hüvelyből. Tegyük az érzékelő fejet egy vízforralóba és forraljuk fel a vizet. A hőfokszabályozó szelepnek ilyen esetben be kell indítania a hűtővíz áramlását. Ellenőrizzük, hogy ez megtörtént-e. Miután a víz lehűl, a sze­lepnek a hűtővíz áramlását le kell állítania.

A sikeres vizsgálat után helyezzük vissza az ér­zékelőt a kazettába. Tisztítsuk meg a szűrőt mielőtt ismét hűtővíz kerülne a szelepbe. Amennyiben a vizsgálat sikertelen és a szelep nem indítja el a hűtővizet, vagy az átáramló víz mennyisége nem megfelelő, a szelep cserére szorul.

Kazán telepítése puffertartályokkal

Ha a kazánt szabályozóelemekkel, keverőszelepekkel, vagy keverőcsapokkal, vezérelt szi­vattyúkkal ellátott rendszerbe csatlakoztatják, legalább egy puffer tárolót kell alkalmazni, aminek kapacitása elégséges a kazán által egy feltöltéssel előállított hőenergia felvételére (pl. olyan esetben, ha a kazán közvetetten fűti a használati melegvizet). A tartály összegyűjti a felesleges hőt, amivel a víz fűthető, és így csökken a kazán túlhevülésének veszélye.

A telepítési mód előnyei: A tárolt víz fűtését biztosító kazán így könnyebben védhető a túl­hevüléstől, amit a túlságosan nagy kéményhuzat okozhat.

Faelgázosító kazánok

A faelgázosító kazánok forró vizes, fatüzelésű kazánok, melyek lakások, családi házak, üze­mek és hasonló jellegű épületek fűtésére, valamint a használati melegvíz előállítására szolgál­nak. Alkalmazhatóak nyílt vagy zárt fűtési rendszerhez, gravitációs vagy szivattyús fűtéshez.

Faelgázosító kazánok

A technikai fejlődésnek köszönhetően, megfelelő szabályozással, a szilárdtüzelésű kazánok konkurenciát jelentenek a gázüzemű berendezéseknek. A faszéntüzelésű kazánok ugyanis je­lentősen megemelt hatásfokkal üzemelnek a kettős tűztérnek köszönhetően. A felső kerámia­elemen megy végbe a hagyományos technológiának mondható eljárás a szilárd tüzelőanyag elégetése.

Egy beépített ventilátor segítségével a felső térben keletkező égéstermék átkerül az alsó tűztérbe, ahol pluszlevegő hozzáadásával begyújtják az égéstermékben található, még éghető szemcséket. Ennek a kettős eljárásnak köszönhetően nagyobb hőmennyiség vonható el. A kazán hatásfoka a 90%-ot is elérheti. Természetesen ez a magas hatásfok csak akkor tartható fenn, ha nem szabályoz le az automatika, illetve a ventilátor a kellő mennyiségű le­vegőt tudja biztosítani az alsó tűztérben.

Ennél a kazántípusnál elmaradnak azok a problé­mák, amit a fatüzelésű kazánnál meg kellett oldani. Nincs szükség a folyamatos utánpótlás­ra, ugyanis a felső tűztér megrakását követően a légmentes lezárásra kerül, ezt követően a huzatszabályzó és a ventilátor kerül előtérbe. Elég naponta ma maximum kétszer megrakni a kívánt igény eléréséhez.

A készülék szabályozása a következő:

A mechanikus huzatszabályzó az előremenő fűtő víz hőmérsékletét figyelembe véve szabályozza az égéshez szükséges levegőt. A ventilátor pedig szabályozza a füstgáz áramlását egy beépített érzékelő segítségével.

Normál üzemmódban 90°C-os előremenő és 65°C-os visszatérő vízhőmérséklettel üzemel a kazán. Keverőszelep beépítésével kell gondolkodni arról, hogy a visszatérő fűtővíz hőmér­séklete nehogy 60°C alá kerüljön.

A kazán felépítése

A kazánt maximálisan, építési nagyságtól függően 420-570 mm hosszúságú fahasábok fel­használására tervezték. Lehetséges más, pl. kocka alakú tüzelőanyag alkalmazása is, de ki­zárólag fa tüzelése megengedett. A kazán hegesztett, 6 mm vastag acéllemez konstrukció.

A felső részén található a tüzelőanyag-tároló, az alsórészén pedig az égéstér, kerámia alkatré­szekkel. A kazán felső részét a kerámia fúvóka választja el az alsó résztől. A kazán hátulsó részén található a tűztér a szívóventilátorral (11.14. ábra).

11.14. ábra. Faelgázosító kazán felépítése, szerkezeti részei.

11.14. ábra. Faelgázosító kazán felépítése, szerkezeti részei.

  1. Kazántest
  2. Füstgáz-gyűjtő
  3. Ajtó
  4. Oldallemez
  5. Felső lemez
  6. Elülső lemez
  7. Ajtó fedél
  8. Fúvóka
  9. Fúvókatalp
  10. Gyűjtőtálca
  11. Csappantyú ellensúly
  12. Félhold alakú hátfal
  13. Hátsó ütköző
  14. Keret
  15. Csappantyú tengely
  16. Szekunder levegő vezetéke
  17. Fúvóka tömítés
  18. Mikrokapcsoló
  19. Füstgáz-gyűjtő fedél
  20. Ventilátor keret
  21. Szívóventilátor
  22. Járókerék
  23. Fogantyú
  24. Fogantyú
  25. Mikrokapcsoló rugó
  26. Védőlap
  27. Ajtófedél csavar
  28. Alátét
  29. Csavar M10
  30. Szárnyas csavar M6
  31. Rúd, 4×30
  32. Elülső hőszigetelés
  33. Rúd, 2×20
  34. Vezérlőegység

Az elülső részen két ajtó (felül a tüzelőanyag-adagoló) található. A kazántest ásványgya­pot hőszigeteléssel és külső burkolattal rendelkezik. A kazán felső részén található a ke­zelőpanel, ellenőrző és szabályozóelemekkel. A primer levegő beáramlását az oldalpane­len lévő szabályzóelemek biztosítják.

A szekunder levegő a tűztér hátsó oldalánál felme­legszik, majd csövön keresztüljut el a fúvókához. A 6/4″ méretű, külsőmenetes előreme­nő és a visszatérő csonk, valamint a 150 mm külső átmérőjű füstgázcsonk a kazán hátol­dalán található. Ugyanitt, az alsó részen van a töltő-ürítő csonk is. Az alábbi ábrán és táb­lázatokban a faelgázosító kazán jellemző paraméterei láthatóak (11.15. ábra, 11.3., 11.4. táblázat).

11.15. ábra. Faelgázosító kazán felépítése.

11.15. ábra. Faelgázosító kazán felépítése.

  • M – Előremenő csonk
  • R – Visszatérő csonk
  • N – Töltő-ürítő csonk

11.4. táblázat. Faelgázosító kazán műszaki adatai.

Névleges teljesítmény kW 21 25 33 36
Kimeneti tartomány kW 8-21 12-25 13-33 15-36
Kazán osztály 2 2 2 2
Hatásfok % 78-85 78-85 78-85 78-85
Füstgáz hőmérséklete °C        
névleges teljesítményen   200 200 200 200
minimális teljesítményen   100 100 100 100
Égéstermék kibocsátás kg/s        
névleges teljesítményen   12,31 15,08 17,05 19,78
minimális teljesítményen   3,95 4,66 5,36 6,04
A kazán hidraulikus vesztesége mbar Lásd a kazán hidraulikus veszteségét Lásd a kazán hidraulikus veszteségét Lásd a kazán hidraulikus veszteségét Lásd a kazán hidraulikus veszteségét
Tüzelési periódus névleges teljesítményen óra 2 2 2 2
Tüzelőanyag-tartály kapacitása l 66 86 114 138
Töltőnyílás mérete – félkör szélessége x magassága mm 430×240 430×240 520×280 520×280
Maximális hasábhossz mm 430 540 480 580
A kazán víztartalma l 76 90 107 124
Maximális üzemi túlnyomás bar 2 2 2 2
Maximális üzemi hőmérséklet °C 95 95 95 95
Előremenő/visszatérő csonk mérete   G 6/4″ külső menetes G 6/4″ külső menetes G 6/4″ külső menetes G 6/4″ külső menetes
Hűtővízcsonk mérete   G 6/4″ külső menetes G 6/4″ külső menetes G 6/4″ külső menetes G 6/4″ külső menetes
Huzatigény mbar 0,2 0,23 0,25 0,28
A kazán tömege kg 310 350 375 410
Füstgázcsonk mérete mm 150 150 150 150
Elektromos védettség IP 21 21 21 21
Elektromos teljesítményfelvétel W 50 50 50 50
Fogyasztás névleges teljesítményen, fa, 20% páratartalmú kg/óra 5,7 7 8,5 10

Beüzemelés

  • A kazán beüzemelését csak arra feljogosított szakszerviz végezheti.
  • A beüzemelés tervezésekor tartsuk be a vonatkozó rendeletek előírásait.
  • A beüzemeléskor tartsuk be a vonatkozó rendeletek előírásait.
  • A beüzemelésnek meg kell felelnie ezen útmutató utasításainak, valamint az érvényes szabványoknak és előírásoknak.
  • A kazánt szilárd alapon, külön kazánházban állítsuk fel, ahol az égéshez elegendő le­vegő áll rendelkezésre.
  • Ne helyezzünk a kazánt folyosóra, nappaliba, vagy bármely egyéb lakóhelyiségbe.

A kazán elhelyezése

  • A kazánt csak szilárd alapra szabad helyezni.
  • A kazán és a kémény minimális távolsága közepesen és nehezen éghető anyagoktól (lásd az Építőanyagok gyúlékony sági táblázatait) 100 mm lehet.
  • A kazán és a kémény minimális távolsága gyúlékony anyagoktól 200 mm lehet.
  • Amennyiben a gyúlékonyság mértékében bizonytalan, tartson 200 mm védőtávolságot.
  • Fontos, hogy a kazánt tűzálló talajra helyezze, amely túlnyúlik a kazán alaplemezén, az elülső oldalon legalább 300 mm-rel, a többi oldalon pedig legalább 100 mm-rel.
  • A könnyebb tisztítás érdekében a készüléket úgy helyezzük el, hogy a töltő-ürítő csonk 100-155 mm magasan legyen. A kazánházban állandó légáramlásnak kell lennie.

A kazán beszerelése

Az előremenő és visszatérő csonkok G6/4″ méretű külső menettel rendelkeznek. Csatlakoz­tassuk az előremenő vezetéket a kazán tetején lévő, a visszatérő vezetéket pedig a kazán hát­só részén található csonkhoz. Szereljük fel a leeresztő szelepet (G1/2″) a helyére.

Kössük össze a kazánt és a kéményt egy 150 mm belső átmérőjű füstcsővel. A kazán jobb és bal ol­dalán hagyjon legalább 20 cm, a kazán előtt pedig legalább 1 m helyet a karbantartáshoz és a szereléshez. A megfelelő üzemeltetés és a hosszú élettartam biztosításához tartsuk be ezen utasításokat.

  • A hideg kazántestnél, pl. üzem kezdetén, a hőbomlás (gázképződés) megindulásakor a tüzelőanyag-kamrában kátrány és savas kondenzátum keletkezik. Ezért szükséges egy termosztatikus szabályzószelep beépítése, hogy a keringetett víz hőmérséklete 60°C fölött maradjon. A kazánvíz üzemi hőmérséklete 80-90° C között kell, hogy legyen.
  • A kazán hatásfoka a névleges teljesítménynél a legnagyobb.
  • Tilos a kazánt tartósan a névleges teljesítményének 50%-a alatt üzemeltetni.
  • Alacsonyabb teljesítménynél (csak használati melegvíz előállítása) szükséges a napi begyújtás.
  • Javasoljuk, csatlakoztasson a kazánhoz puffertartályt.
  • Amennyiben nem lehetséges a kazánt puffertartályhoz csatlakoztatni, az egyik tároló térfogata legalább 200 l legyen (például: indirekt fűtésű HMV tároló). Ez a tároló ké­pes a felesleges hőt a használati víz melegítéséhez felhasználni és ezáltal csökkenteni a kazán túlhevülésének veszélyét.

Amennyiben a fenti utasításokat és szabályokat nem tartjuk be, a kazántest és a kerámia alkat­részek élettartama jelentősen lecsökkenhet. A kazántest akár így két év alatt átrozsdásodhat.

A kényszer-hűtő kör csatlakoztatása

A kazánt a vonatkozó előírásoknak megfelelően segédenergia nélkül működű kényszer-hű­tőkörrel kell felszerelni, amelynek biztosítania kell a hőfelesleg biztonságos elvezetését úgy, hogy a vízhőmérséklet ne lépje át a 110°C-os hőmérsékletet (a gép védelme túlmelegedés el­len). Ezt a hűtőkört a kazántest tartalmazza.

A kazán beépítésekor ezt a hűtőkört egy termo­sztatikus szeleppel a vízhálózathoz kell csatlakoztatni. A szelepet a rendelhető tartozékok között megtalálja. A hűtőkör csonkja a be- és kilépésnél egyaránt G 1/2″, külsőmenetes. A hűtővíz maximális nyomása 2 bar lehet. A szelep elé szűrőt kell beépíteni (11.16. ábra).

11.16. ábra. Kényszerhűtő beépítése.

11.16. ábra. Kényszerhűtő beépítése.

A kazán kezelése

Tűzgyújtás

Nyissuk fel a felső adagolóajtót. Helyezzünk papírt és kellő mennyiségű fát a fúvókára, majd nyissuk ki az alsó ajtót. Nyissuk meg a füstgáz csappantyút (húzzuk magunk felé az ellen­súlyt)! Gyújtsuk meg az előkészített tüzelőanyagot.

Hajtsuk be a felső ajtót (de ne zárjuk be teljesen) és kapcsoljuk fel a fűkapcsolót a vezérlőegységen. Amennyiben a kazán az elektro­mos hálózathoz van csatlakoztatva, a főkapcsolónak világítania kell. A nyitott felső ajtó mű­ködésbe hozza a ventilátort, ami a töltőnyílásból történő kifüstölgést csökkenti. Begyulladás után töltsük fel a kamrát tüzelőanyaggal, és csukjuk be az alsó, majd a felső ajtókat.

Amikor az ajtót becsukjuk, a kémény csappantyúja is lezár (ellenőrizni kell, hogy az ellensúly a hátoldalra csússzon). A kazán elkezd üzemelni. Ettől kezdve a kazán vezérlése a vezérlőegy­ség szabályzóelemein (termosztát-beállítás) keresztül történik.

Az égés levegő-szabályozása

A kazánlevegő betáplálása két független úton történik, a primer és a szekunder úton. A pri­mer levegő a kazán teljesítményével áll közvetlen összefüggésben. Kézzel be kell állítani a primer levegő mennyiségét az oldalsó panelen lévő szabályozószegmensek helyzetének vál­toztatásával.

A szekunder levegő a füstgáz gyűjtőben előmelegszik és vezetéken jut közvet­lenül a fúvókába. Amikor a kazánt a névleges teljesítményen üzemelteti, hagyjuk a szabály­zószegmenseket nyitva. Amikor minimális teljesítményen üzemelteti a kazánt, zárjuk el aszabályzószegmenseket, miután láng keletkezik.

Utántöltés

A kazán üzem közbeni újratöltését a következők szerint végezhetjük el: Nyissuk meg a füst­gáz-csappantyút (húzzuk az ellensúlyt magunk felé). Nyissuk ki résnyire a felső ajtót, és várjuk meg, amíg a töltőnyílásból történő kifüstölgés csökken.

Amint a felső ajtót kinyitjuk, a füstgáz-ventilátor működni kezd. Csak ezután nyissuk ki teljesen az ajtót. Kaparjuk meg a töltetet a piszkavassal (ez a kazán alapfelszereltségéhez tartozik), ezután rakjuk be a tüzelő­anyagot.

Ahhoz, hogy a felesleges füstképződést elkerüljük, csak akkor töltsük után a kazánt, amikor az előző töltet már kb. 1/3-ig leégett. Hogy a tüzelőanyag azonnali belobbanását és leégését megakadályozzuk, a fahasábokkal takarjuk be a faszenet. A feltöltés után be kell csukni az ajtót. A füstgáz-csappantyú az ajtó becsukásakor lezár (ellenőrizzük, hogy az ellensúly a hátoldalra csússzon).

A töltőnyíláson keresztül történő kifüstölgést a töltési periódus lerövidítésével csökkentheti.

Melegen tartó üzemmód (a tűz megtartása az éjszaka folyamán) A melegen tartó üzemmód olyan üzemmód, ami lehetővé teszi a tűz megtartását az egész éj­szaka során úgy, hogy a fűtési rendszer felé nem ad le teljesítményt a kazán.

A tűz megtar­tásához kövesse az alábbiakat:

  • Töltsük fel a tüzelőanyag-kamrát fahasábokkal (helyezzük őket a lángoló tüzelőanyag­ra).
  • Zárjuk el a kiegyenlítő szelepet. A vízhőmérséklet a kazánban 80-90°C-ra emelkedik.
  • A kazán oldalán található szabályzószegmensekkel zárjuk el a primer levegőt.
  • Kapcsoljuk ki a főkapcsolót a vezérlőegységen.

A kazán így több, mint 12 órán keresztül képes tüzelni. Miután új tüzelőanyagot helyezünk be, nyissuk ki a primer levegő nyílásait és indítsuk be a ventilátort a főkapcsoló bekapcsolá­sával. Ezután a kazán hamarosan működni kezd. Az alábbi táblázat a faelgázosító kazánok­ban eltüzelhető fafajták energiakapacitását tartalmazzák (11.5. táblázat).

11.5. táblázat. Faelgázosító kazánokhoz használt fafajták fűtőértékei.

Fafajta Fűtőérték    
  kcal MJ kWh
Lucfenyő 3 900 16,25 4,5
Erdei fenyő 3 800 15,8 4,4
Nyír 3 750 16 4,3
Tölgy 3 600 15 4
Bükk 3 450 14,4 4

Jó tanács

Megjegyzés: A vízhőmérsékletnek a kazánban kb. 80-90°C-nak kell lennie, amikor a kazánt éjszakai üzemmódra állítjuk. Amennyiben a hőmérséklet alacsonyabb, a kátrányképződés magasabb és ha a hőmérséklet 60°C-alá süllyed, a tüzelőanyag-kamrában kondenzáció indul meg. Amennyiben az éjszakai üzemmódban a vízhőmérséklet gyakran 60°C-alá süllyed, a kazán élettartama lecsökkenhet.

A hamu eltávolítása a kazánból

A hőbomlás során ebben a kazánban kevesebb hamu keletkezik, mint a hagyományos kazá­nokban. Hamuzzuk ki a kazánt 1-3 naponta. A hamu az tűztér kerámia alkatrészein gyűlik össze. Amennyiben túl sok hamu van a tűztérben, nincs elegendő hely az égéshez, s ez a kazán túlmelegedését és károsodását okozhatja.

Jó tanács

Megjegyzés: A hamu eltávolítását csak akkor végezzük, ha nincs láng az adagolókamrában, vagyis a tü­zelőanyaggal való utántöltés kezdetekor. A kazán nyomásviszonyai megváltoznak, ha az alsó ajtót kinyitja és a kazán az oldalsó szabályzó elemeken keresztül elkezdi füsttel megtölteni a környező teret.

A kazán tisztítását az alábbiak szerint végezzük el:

  • Nyissuk ki az adagolóajtót és seperjük a tüzelőanyag-maradékot fúvókán keresztül az alsó térbe.
  • Nyissuk ki az alsó ajtót és vegyük ki az égéstér elülső, félhold alakú kerámia elemét.
  • Távolítsuk el a hamut a belső térből egy lapáttal.

A kazán biztonságos üzemeltetése

  • Fontos, hogy a kazánt tűzálló alapra állítsuk, ami túlnyúlik a kazán talplemezén. Az elülső oldalon legalább 300 mm-rel, a többi oldalon legalább 100 mm-rel.
  • A kazánt csak a kazán kezelésében jártas, felnőtt személyek kezelhetik. Működő ka­zán mellett gyermekeket egyedül hagyni tilos.
  • Tilos folyékony anyaggal tüzet gyújtani a kazánban és különösen ezzel növelni üzem köz­ben a teljesítményt (túlhevülés). Ne tároljunk, vagy hagyjunk gyúlékony anyagokat és tár­gyakat a hamuzó nyílás közelében. A hamut fedéllel lezárt, tűzálló tartályban tároljuk.
  • A kazánt csak nyitott tágulási tartállyal lehet üzemeltetni, maximum 95°C hőmérsék­leten és rendszeresen kell ellenőrizni.
  • Tartsuk be az útmutató utasításait. Tilos az olyan beavatkozás, amely az egészséget ve­szélyezteti.
  • Az éghető építőanyagok táblázata ezen útmutató mellékletében szerepel.
  • Ne rakjunk semmiféle gyúlékony anyagot a kazánra és ne hagyjuk annak közelében (a biztonsági távolságon belül).

A kazán megfelelő üzemelésének és hosszú élettartamának feltételei

  • A kazánt száraz, jól szellőző helyre kell állítani.
  • A kazánt úgy kell üzemeltetni, hogy a keringetett víz hőmérséklete 80-90°C legyen.
  • Használjunk kiegészítőket (pl. keverőszelep), melyek a keringetett víz minimális, 65°C-os hőmérsékletét biztosítják (amikor a víz hőmérséklete magasabb, az üledék-, kátrány- és savképződés alacsonyabb, s ez hosszabb élettartamot biztosít a kazánnak).
  • Amennyiben a kazán a névleges teljesítmény 50%-ánál alacsonyabb teljesítményen üzemel, vagy nyáron, amikor kizárólag a használati melegvíz előállításáról gondosko­dik, naponta kell tüzet rakni (a hosszú élettartam miatt).
  • A tüzelőanyag-tárolót rendszeresen tisztítsuk meg a kátránytól.
  • A kéménynek megfelelő huzattal kell rendelkeznie, és megfelelően tömítettnek és hőszigeteltnek kell lennie, hogy a vízpára és kátrány kiválását megakadályozza, amikor a kazán alacsony teljesítményen üzemel.
  • Passzív védelem gyanánt a rendszert olyan hőhordozó közeggel kell feltölteni, amely­nek alacsony a fagyáspontja és antikorrozív hatású.

Faelgázosító kazánok szabályozása

A beépített automatikának köszönhetően szabályozva van az égéshez szükséges levegő­mennyiség, de egy mechanikai huzatszabályzónak köszönhetően áramkimaradás esetén is biztonságos az üzem. A vezérlésnek köszönhetően a kazántérből csak akkor távozik a felme­legített fűtő víz, ha annak hőmérséklete eléri az előírt hőmérsékletet (70°C).

Ha a fűtő víz el­érte a kívánt hőmérsékletet a kazánból, megfelelő szerelvényeken keresztül a puffertartályba juttatja a fűtő vizet. A vezérlőberendezés a puffertartályból látja el a teljes fűtési rendszert meleg vízzel termosztát és keringető szivattyú segítségével.

Ha a puffertartály mérete megfe­lelően lett meghatározva, a kazánban levő tüzelőanyag leégését követően is elegendő fűtő víz áll rendelkezésre. A tárolóból csak a kívánt mennyiségű és hőmérsékletű fűtővíz kerül a fű­tési hálózaton keresztül a hőleadókhoz, így elkerülhető a túlfűtés, de az alulfűtés is.

Szilárdtüzelésű faelgázosító kazánok

Szilárdtüzelésű kazánok egyik fontos jellemzője, hogy ha a tüzelőanyagot begyújtottuk, akkor az égést nem tudjuk leállítani, megszakítani. Ezt jelenleg úgy lehet megoldani, hogy puffertartályt építünk be, ami felveszi azt a többletenergiát, amire pillanatnyilag nincs szükség. Ab­ban az esetben, ha a kazánban a tüzelőanyag leég a hőleadók felé vezeti a fűtővizet a puffer-tartályból.

Tároló méretezése faelgázosító kazánnal

A fa tüzelésnek az előnye a gáz-, illetve olajtüzeléssel szemben, hogy:

  • Mai új szilárdtüzelésű hőtermelők már versenyképesek.
  • A tüzelőanyag ára kedvezőbb.
  • A tüzelőanyagot nem kell külföldről szállítani, országon belül is ellátott.
  • Belátható időn belül újratermelhető, azaz megújuló energiaforrás.

Az új tüzelőberendezések (faelgázosító kazánok) alsó leégésűek, melyekben nem a fa, ha­nem annak kigázosításával képződő gázok égnek el, ezért szinte nincs szilárd maradvány az égést követően, (cca. 1%) Hátrányuk a gáz- és olajtüzelésű kazánokkal szemben: a kazán „égőjét” nem lehet ki-be kapcsolgatni. Szabályozni csak a füstgáz ventilátor üzemével lehet.

A megtermelt hőt puffertartályokba kell vezetni: családi házaknál úgy kell a tárolót méretez­ni, hogy azt a hőt, amit a kazán egy felfűtéssel termel, maradéktalanul, teljes mértékben fel tudja venni. Gond merülhet fel akkor, ha a tároló már tovább nem tölthető.

Ekkor gőzrobba­nás következhet be, mert a megtermelt hőt nem tudjuk hova elszállítani. Ebben az esetben a fűtővíz hőmérsékletét csökkenteni kell. Ezt egy segédenergia nélküli termosztatikus szelep­pel tudjuk megvalósítani, ami hálózati hidegvizet enged a fűtési rendszerbe, csökkentve ez­zel annak hőmérsékletét.

A pellet tüzelés

A pellet nem más, mint préseléssel előállított tüzelőanyag. A fafeldolgozó iparban keletkező fahulladékot préselik össze, kötőanyag hozzáadása nélkül. A préselést követően apró ruda­kat nyerünk, átmérője 6mm, hossza 2-5 cm között mozog.

A többi tüzelőberendezéstől ab­ban különbözik, hogy a fűtőanyag utánpótlása, adagolása egy csiga segítségével történik. Vi­szont ennek az adagolásnak olyannak kell lennie, hogy a visszaégést megakadályozza. A berendezés háromlépcsős szabályozást végez, ami azt jelenti, hogy a beállított hőmérsékletre való felfűtést megelőzően a bekerülő pellet csökkentésével képes kisebb lángon égni. Ezzel megakadályozható a túlfűtéssel járó veszteség.

A kazánban levő égő lángjának hőmérsékle­te 1000°C körüli. Ha megnézzük azt, hogy a távozó égéstermék hőmérséklete 70-100°C kö­zött van, akkor kiszámítható, hogy 90% felett van a készülék hatásfoka. Kazánok vezérlése mikroprocesszorral történik.

A berendezés üzemeltetése nem igényel szaktudást, a felhasz­nálóbarát környezet miatt nincs más dolog, mint a hőmérséklet beállítása. Amikor a készü­lék eléri a beállított hőmérsékletet kikapcsol, és elkezd lehűlni. Az alsó hőmérséklet elérése­kor az automata bekapcsol és a kazán üzemelni kezd. A pelletes kazánok műszaki paramé­tereit a 11.6. táblázat tartalmazza.

11.6. táblázat. Pelletes kazán jellemző paraméterei.

Teljesítmény kW 20 60
Segédenergia szükséglet W 60 100
Hasznosítható fapellet mérete mm 6 6-8
Hatásfok % 88-90 88-90
Kazán víztérfogata liter 70 210
Maximális pelletfogyasztás fűtéskor (17 Mj/kg) kg/h 5 12
Maximális üzemi nyomás bar 2 2
Maximális vízhőfok °C 95 95
Tüzelőanyag tartály nyílás mérete mm 158 158
Tüzelőanyag tartály térfogata liter 30 88
Üres tömeg kg 290 440

1 m3 fapellet beadagolása után körülbelül 1 kg salak keletkezik, annak a függvényében, hogy milyen a pellet minősége. Egy 35 kW-os kazán nagyjából 4 hét alatt tüzeli el az 1 m3 pelletet, tehát nem kell sűrűn takarítani.

A pellet nedvességtartalma 10% körül mozog, így sok­kal hatékonyabb tüzelőanyag, mint a hasábolt fa, ami akár 40% vizet tartalmazhat. A károsanyag kibocsátás elenyésző a többi kazánhoz képest, akár szilárdtüzelésű, akár gáztü­zelésű kazánról van szó.

A kazánpellet-szükséglet egy évben, egy átlagos családi ház esetén 8-10 m3. Ez azt jelenti, hogy a pellet tárolásának szánt hely kb. 6 m2. A kazánház ajtajának tűzbiztosnak kell lennie, és legalább 90 percig ellen kell állnia a tűznek. Ki kell alakítani két csatlakozót a falon, egyet a levegő befúvásnak, egyet pedig az elszívásnak. Ez a két csonk egymástól minimum 1 m-re legyen.

Ha ez nem megoldható, úgy az egyik cső 30 cm-nél hosszabb legyen, mint a má­sik. Nagyon kell ügyelni, hogy a tárolóhelyiség száraz és tűzbiztos legyen. A tárolóban nem lehet semmilyen elektromos berendezés. A kazánt puffertárolóval kössük a fűtési rendszer­re, ami szintén a kazánházban kap helyet. Mivel szilárd tüzelőanyagot használunk, a kazán­háznak megfelelő kéménnyel kell rendelkeznie. Erre a célra tökéletes megoldást nyújt a samott béléscsöves, vagy dupla szigetelésű saválló csöves rendszer.

Atmoszférikus gázkazánok

Előnyei a kazánház kialakításánál a kazánblokk kis mérete és a könnyű szállíthatóság. A ka­zánblokk az oldalainál összeépített kazántagokból áll. A tűztér minden oldalról zárt és víz­zel hűtött.

A tűztér fölé helyezett függőlegesen körüláramoltatott fűtőfelületek a speciálisan kiképzett bordákkal a hőátadás szempontjából igen hatékonyak. Az állítható magasságú lá­bak lehetővé teszik a felállítási helyen történő precíz beállítást, ami fekvő melegvíz-tároló esetén is alkalmazható.

Az atmoszférikus gázkazánok előnyei a következők:

  • Egyszerű felépítés.
  • Teljesen automatikus üzem elektromos gyújtással, nincs kiegészítő gyújtógázfogyasz­tás.
  • Csendes üzem nem szükséges hangcsillapító berendezés.
  • Minimális kéményhuzat szükséges emiatt tetőtéri kazánházban is felállítható.
  • Hosszú élettartam az égő kopó alkatrészeket gyakorlatilag nem tartalmaz, a kazán alapanyaga az évtizedek óta bevált saját öntvény.
  • 80 mmhőszigetelés minimumra csökkenti a készenléti veszteséget.
  • Sokoldalúság a kazánhoz különböző típusú szabályozók és tárolók választhatók.
  • Egyszerű kazántisztítás.

A kazángyártó cégek törekednek a csökkentett károsanyag kibocsátásra, és a teljesen auto­matikus üzemre. A kazánok elektromos gyújtásúak és ionizációs lángőrzésű gázégővel, va­lamint kettős működésű mágnes szeleppel vannak felszerelve. Alkalmazhatóak mind földgáz, mind propángáz esetén.

A csatlakozási nyomásnak a következő értéket kell elérni (csatlakozási nyomás a gázkészü­lék gázcsatlakozásánál mérhető nyomás):

  • Földgáz: 17-25 mbar, névleges érték: 20 mbar,
  • Propángáz: 42,5-57,5 mbar, névleges érték: 50 mbar.

A csatlakozási nyomás maximális értéke földgázüzemnél 25 mbar lehet. Magasabb csatlako­zási nyomás esetén a gázégő elé egy kiegészítő gáznyomás-szabályozót kell szerelni. A pró­banyomás értéke max. 150 mbar.

További tervezési tudnivalók

Padlófűtési rendszereknél, több fűtőkörös berendezés esetén, vagy nagy víztartalmú rendsze­rek esetén célszerű keverő szelepes fűtőköri szabályozást betervezni.

A rendszer víztartalmá­ra a következő határértékek vonatkoznak:

  • Δt > 10 K legfeljebb 75 1/10 kW,
  • Δt > 20 K legfeljebb 150 1/10 kW.

A kazán megbízható működésének biztosítása érdekében minden csatlakozást csak az adott célra szolgáló csatlakozási helyre lehet bekötni. Melegvíz-tároló esetén a fűtési vezetékbe minden esetben visszacsapó szelepet kell beépíteni. Az összekötőkészletnél ügyelni kell ar­ra, hogy a visszacsapó szelep biztosító csavarja megfelelő állásban legyen. Meglévő fűtési rendszereknél iszapleválasztó beépítése szükséges.

Karbantartás

Vízutánpótlásnál ügyelni kell a vízlágyítón keresztüli töltésre. A beépített iszapleválasztókat és szűrőket folyamatosan ellen­őrizni és tisztítani kell. Meleg kazánra hideg vizet rátölteni ti­los!

A kazánház

Felhívjuk a figyelmet, hogy a kazánház levegője nem tartal­mazhat halogén szénhidrogéneket, mert ez a kazán egyes al­katrészeinek idő előtti korrodálásához vezethet. A kazánház­ban porképződéssel járó tevékenységet végezni nem szabad, mivel a por eltömítheti az égőrostély finom nyílásait és ez az égő idő előtti károsodásához vezethet.

Ezen okokból fakadó károkra a gyártó garanciális kötelezettségei nem vonatkoz­nak. A kazán felállítási helyiségének fagymentesnek és jól szellőzöttnek kell lennie. A kazánházban elhelyezett atmoszférikus gázkazán faltól való tá­volságait a 11.17. ábra tartalmazza.

11.17. ábra. Falsíktól való távolságok.

11.17. ábra. Falsíktól való távolságok.

Kémény, füstgázhőmérséklet

A szükséges kéményhuzat valamennyi kazánméreténél min. 3 Pa, max. 10 Pa. Keresztmet­szet-szűkítés kéményméretezéssel és kéményseprő szakvéleménnyel lehetséges. A kémény­huzat beszabályozásához és állandó értéken tartásához, valamint a kémény szellőztetéséhez ajánlatos – az illetékes kéményseprő vállalattal történő egyeztetés után – egy melléklevegő­ szabályozó (huzathatároló) beépítése és beszabályozása.

A huzathatároló keresztmetszete a kémény hatásos magasságától és keresztmetszetétől függ. Figyelem, túl nagy kéményhuzat lángleszakadáshoz vezethet.

Kondenzációs kazánok

A kondenzációs kazánok hasznosítják a legjobb hatásfokkal azt az energiát, ami a gáz-hal­mazállapotú tüzelőanyagban megtalálható. Emellett minimális a károsanyag-kibocsátásuk, biztonságtechnikai követelményeknek teljes mértékben megfelelnek szakszerű használat mellett.

30%-os energia magtakarítás

A korábbi hőtermelő berendezésekhez képest akár 30% energiát is képesek megta­karítani. Ezt annak köszönhetik, hogy az égés során keletkező vízgőzt lecsapatják, annak rej­tett hőjét hasznosítják. Földgáznál a kondenzációs hő 11% körüli. Ez azt jelenti, hogy ennek a kondenzációs hőnek tudható be az, hogy a kondenzációs kazán 108-109%-os hatásfokkal üzemel.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ez egy több energiát előállító gépegység, mint amen­nyi a bevitt energia, ez nem egy örökmozgó. Ez a szám annak köszönhető hogy a hatásfokot régebben a fűtőértékre vetítve határozták meg, amit nem tartalmazott a kondenzációs hő.

Je­lentős energiát tudunk megtakarítani azzal, hogy alacsony hőmérsékleten távozik a füstgáz, ezáltal csökken a füstgázveszteség. Ha csökkentjük a terhelést, nő a hatásfok. Hagyományos kazánoknál a terhelés csökkentésével a hatásfok is romlik. A kondenzációs kazánoknál an­nál nagyobb hatásfokot lehet elérni, minél alacsonyabb a visszatérő fűtővíz hőmérséklete, és a füstgáz harmatponti hőmérséklete minél alacsonyabb.

Kondenzáció

Harmatponti hőmérséklet alatt a kondenzáció megindul, a vízgőz lecsapódik, a rejtett hő hasznosíthatóvá válik, a hatásfok nő. A harmatponti hőmérséklet 60°C alatt van, cca 53-56°C között. Minél alacsonyabb a vissza­térő vízhőmérséklet, a jó hővezető képességű hőcserélőnél, annál hamarabb indul meg a kon­denzáció.

A keletkező kondenzátum pH értéke 3-5 között mozog, savas bázisú, szennyvíz csatornába beengedhető. Sőt még használ is, ugyanis a szennyvíz lúgos kémhatású, így a csa­tornába vezetett kondenzátum elősemlegesíti a szennyvizet.

Hátránya, hogy költséges beren­dezés, de érthető okok miatt:

  • Az összes füstgázzal érintkező rész saválló anyagból készül.
  • A hőcserélőnek nagyobb felületűnek kell lennie.
  • Előkeveréses égőt építenek be, amelyek széles lángszabályozású tartományban üze­melnek.
  • A keletkezett kondenzátumot el kell vezetni.
  • Túlnyomással kell biztosítani az alacsony hőmérsékletű füstgáz elvezetést.

Kondenzáció abban az esetben jön létre, ha a kazánba visszatérő víz hőmérséklete alacso­nyabb, mint az égéstermékben levő vízgőz harmatponti hőmérséklete. Ez az olyan rendszereknél érvényesül, amelyek alacsony előremenő, illetve visszatérő fűtővízzel üzemelnek (padló- és falfűtés).

Hagyományos fűtési rendszerek esetén (90/70-es hőfoklépcső) is műkö­dik a kondenzáció, de csak az átmeneti időszakokban. Ez az időszak a fűtési szezon 30-35%-a. ebből látható, hogy nem a legjobb megoldás a kondenzációs kazán alkalmazása ebben az esetben. A fűtési időszak alatt ugyanis hagyományosan üzemel.

Kondenzációs kazán padlófűtésnél

Ha padlófűtési rendszerünk van, akkor ez sokkal ideálisabb megoldás, hiszen itt a hőfoklép­cső 60/45 vagy alacsonyabb. Innen következik, hogy kondenzációval működhet a kazán a teljes fűtési idény alatt is, nemcsak az átmeneti időszak alatt. Ilyenkor a cél az, hogy minél alacsonyabb legyen a rendszer hőmérséklete.

Ha a hőfoklépcső 40-32-es, akkor a készülék teljes üzemben működik. Viszont az alacsony fűtővíz hátránya: a hőleadók nem tudnak nagy hőmennyiséget leadni. A 90-70-es fűtési rendszer közel kétszer nagyobb hőmennyiséget ad le, mint a 60/45-os rendszer.

Jó tanács

Új rendszer kiépítésekor, ha kondenzációs kazánt építünk be, célszerű padlófűtést és kiegé­szítésként alacsony hőfoklépcsőre tervezett, nagyobb fűtőfelületű radiátort beépíteni.

Amennyiben felújításra kerül sor, először az épületet kell kezelésbe venni. A jó minőségű hőszigetelőkkel csökkenteni lehet az épület hőigényét, mellyel már elérhetünk hőfoklépcső csökkenést is. Ezt követhetik a radiátorok cseréje, szelepek, csőhálózat, szóval az épületgé­pészeti rekonstrukció.

Akkor dolgozik gazdaságosan egy kondenzációs kazán, ha alacsony az üzemi hőmérséklet. Törekedni kell arra, hogy az előremenő és a visszatérő hőmérséklet különbsége, a hőfoklép­cső 30°C körüli legyen. Az alacsony közepes radiátor-hőmérséklet miatt viszont nagyobb fe­lületű hőleadót kell felszerelni. Persze megfelelően kell beállítani a radiátorszelepet, hiszen csökkenteni kell a vízmennyiséget, hogy nagy legyen a lehűlés mértéke.

Olyan szerelvényt kell beépíteni, ami finom, pontos beállítást biztosít. Próbáljuk meg elkerülni az olyan szerke­zeti elemek beépítését a kondenzációs kazánnal üzemelő fűtési rendszerbe, ami az előremenő közeget visszavezeti a visszatérőbe, mert hatásfokromlást fog eredményezni.

Nem célszerű túláram-szelepet használni, ehelyett a nyomáskülönbség-szabályozást oldjuk meg fojtásos szabályozással. Egy kondenzációs kazán metszeti képe látható az alábbi ábrán (11.18. ábra).

11.18. ábra. Kondenzációs kazán felépítése.

11.18. ábra. Kondenzációs kazán felépítése.

  1. ionizációs elektróda
  2. gyújtóégő
  3. automatikus légtelenítő
  4. biztonsági hőmérséklet érzékelő
  5. hőcserélő burkolat rögzítő
  6. lemezes hőcserélő
  7. szifon
  8. előremenő vízhőmérséklet érzékelő
  9. vízmennyiség határoló
  10. nyomásmérő
  11. füstgáz és frisslevegő csatlakozás
  12. ventilátor
  13. keret
  14. gáz és levegő bemenet
  15. betekintő üveg
  16. gázszelep
  17. hőcserélő
  18. gázvezeték
  19. kazántábla
  20. ventillátorcsonk
  21. füstgáz vezeték
  22. füstgáz biztonsági hőmérséklet határoló
  23. keringtető szivattyú
  24. biztonsági szelep kondenzvíz elvezető
  25. gáztípus tábla
  26. kapocsléc (sorkapocs)
  27. DBA (égőautomatika)

A kazán és tartozékai

A kazán alapanyagaként szolgáló korrózióálló speciális alumíniumöntvény és a megfelelő kialakítás megakadályozza a füstgázból kiváló kondenzvíz anyagkárosító hatásait. A tűztér a lángképhez illeszkedik. A tűztérben uralkodó enyhe túlnyomás szállítja a füstgázt a füst­gázrendszeren keresztül. A kiváló kondenzvíz egy felfogó edénybe kerül és onnan egy szi­fonon keresztül távozik.

A tartozékok általában a következők:

  • Tágulási tartály.
  • Szerelőkeret.
  • Biztonsági szelep
  • Túláram szelep (a beépített túláram szelep csökkenti a termosztatikus szelepeknél fel­lépő zajhatást. Nyitó nyomása 300 mbar).
  • Automatikus légtelenítő.
  • Keringtető szivattyú.
  • Hő-, nyomásmérő.
  • Töltő-ürítő csap.
  • Váltószelep.
  • Vízáramlás kontroll.

Szerelés

A fali kivitelű készülékeknek köszönhetően, kis tömegük megkönnyíti a szerelést. A fal teher­bírása meg kell hogy feleljen a tömegből adódó követelményeknek. A készülék beépítése előtt a csővezetékeket és a radiátorokat alaposan át kell öblíteni.

A szereléskor tekintettel a karban­tartási munkákra, figyelmet kell fordítani a minimális távolságok betartására. A kondenzáci­ós kazánok jellemző méreteit a 11.19. ábra, műszaki adatait a 11.7. táblázat szemlélteti.

11.19. ábra. Kondenzációs kazán beépítési méretei.

11.19. ábra. Kondenzációs kazán beépítési méretei.

  • 1, VK Fűtési előremenő 3/4″
  • 2, RK Fűtési visszatérő 3/4″
  • 3, AW HMV csatlakozás 1/2″ (kombi kivitelnél)
  • 4, EK hidegvíz bemenet 1/2″ (kombi kivitelnél)
  • RS tároló visszatérő (a fűtő kivitelnél)
  • 5, Gázcsatlakozás 1/2″
  • 6, Kondenzátum elvezető csonk d=20 mm
  • 7, biztonsági szelep elvezető csonk d=15 mm
  • 8, füstgázcsatlakozás: konc. Ø 60/100 mm

A szerelési lehetőségek sokrétűek. A kínálatban megtalálhatók csatlakozókészletek a falon kívüli és belüli szereléshez egyaránt.

  • A fali kazán az előre felszerelt tartóra függeszthető.
  • A fali tartó rögzítésére szolgáló dübel támasztására ellenlemezes közcsavar is alkal­mazható.
  • A minimális oldaltávolság 100 mm.

A készülék beépítése előtt a csővezetékeket és a radiátorokat alaposan át kell öblíteni. A sze­reléskor tekintettel az elvégzendő karbantartási munkákra, figyelmet kell fordítani a minimá­lis távolságok betartására.

Padlófűtési rendszerek

A kondenzációs fali kazánok kiválóan illeszthetők padlófűtési rendszerekhez. Az oxigéndiffú­ziótól nem mentes műanyagcsőből készült padlófűtési rendszerek esetén hőcserélőt kell alkal­mazni. Ügyelni kell a szekunder kör biztosítására is (biztonsági szelep, tágulási tartály stb.).

11.7. táblázat. Kondenzációs kazán műszaki adatai.

Kazánméret kW 24
Magasság/Szélesség/Mélység mm 780/460/330
Teljesítmény:  
Névleges hőtelj. 25-100% (80/60 °C) kW 5,3-22,0
Névleges hőtelj. 25-100% (40/30 °C) kW 6,0-24,0
Névleges melegvíz teljesítmény kW 5,7-28,5
Névleges hőterhelés 25-100% kW 6,3-25,3
Gázterhelés fűtésnél m3/h 2,43
Gázterhelés melegvíz készítésnél m3/h 3,02
Füstgázhőmérséklet  
100%-os terhelésnél 80/60 / 40/30 °C 70/55
25%-os terhelésnél 80/60 / 40/30 °C 60/35
Füstgáz tömegá. részterh./telj.terh. gr/sec 4,3/10,6
Éves hatásfok (40/30 °C) telj./részterh. % 104/107
NOX kibocsátás mg/kWh <30
CO kibocsátás mg/kWh <22
Rendelkezésre álló nyomásmagasság Pa 75
Tágulási tartály mérete I 7,5
Tágulási tartály nyomása bar 1,0
Kondenzvíz mennyiség (H gáz, 40/30) l/h 1,6
Melegvíz teljesítmény ΔT 50 °C l/p 8,0
Melegvíz teljesítmény ΔT 35 °C l/p 11,5
Melegvíz hőmérséklet °C 30-60 °C
Melegvíz csatlakozási nyomás bar 0,9-10
Gáztípus kategória Il2H3P 20 mbar, 50 mbar (H földgáz és propán gáz)

Karbantartás

A fűtési rendszert 23 német keménységi fok alatti csapvízzel kell feltölteni. A pH értéknek 7-8,5 között kell lennie. A vízutánpótlásnál is ügyelni kell a víz keménységére és pH értéké­re. A beépített iszapleválasztókat és szűrőket folyamatosan ellenőrizni és tisztítani kell. Me­leg kazánra hideg vizet rátölteni tilos!

A kazán telepítésénél figyelembe kell venni a szabványokat és az érvényes műszaki irányel­veket. Ezek tűzrendészeti követelményeket határoznak meg, valamint irányelveket tartal­maznak a felállítási hely elhelyezkedésére, méretére, szellőztetésére vonatkozóan. Eszerint gyúlékony anyagok és folyadékok a készülék közelében nem tárolhatók.

A tüzelőberendezés és égéstermék-elvezető berendezés egységének biztosítani kell a keletkező kondenzátum fo­lyamatos, veszély nélküli elvezetését. A vízszintes csőszakaszok (pl. összekötő darab) min. 5%-os lejtéssel, illetve a gyártó által előírtak szerint szerelendők. A kondenzátum-elvezető rendszert a készülék teljesítménye függvényében méretezni kell, és a gyártó által előírtak szerint kell kialakítani. A kondenzátum elvezetésére alkalmazott szerelési anyagok savállóak legyenek.

Fűtővíz-előkészítés

Kémiai adalékanyagok használata nem megengedett. Amennyiben egy fűtési rendszerben az oxigéndiffúzió és az iszapképződés nem kizárt, úgy a rendszer szétválasztásához egy külső hőcserélőt kell alkalmazni.

Egy már meglévő fűtési rendszer esetén a fali kazán iszaposodástól való védelme érdekében a közös visszatérő vezetékbe szennyfogó szűrő beépítése java­solt. A szűrő előtt és után elzáró szerelvényt kell beépíteni. Ha a rendszer üzembe helyezés előtt alaposan átöblített és az oxigénkorrózió kizárt, akkor a szűrőt nem feltétlen kell beépí­teni.

Keverőszelepes fűtőkörök: Keverőszelep csak akkor szükséges, ha a rendszer különböző hő­mérséklet-tartományokban üzemel, pl. radiátoros fűtés és padlófűtés. Négyútú szelepek nem alkalmasak.

Keringtető szivattyú

A kazánoknál a beépített keringtető szivattyúk általában három teljesít­ményfokozatban üzemeltethetőek. A keverőszelepek nélküli fűtőkörök keringtető szivattyújaként, valamint tároló-töltő szivattyúként üzemel.

Túláram szelep

A kazánoknál minimális térfogatáram szükséges (150 – 500 l/h mérettől füg­gően). A minimális térfogatáram egy túláram szeleppel is biztosítható. A túláram szelepet a ka­zán közelében, a háromjáratú szelep után kell beépíteni. Egy átlagos rendszernél a túláram­ szelepet kb. 250 mbar nyomásra kell beállítani. A modulációs szivattyú tovább csökkenti a termosztatikus szelepeknél kialakulható zaj mértékét.

Komoly rendszerek esetén a túláram ­szelep és a nyomáskülönbség-szabályozó nem hiányozhat. Ilyen esetben a túláram szelepet 400 – 500 mbar, a nyomáskülönbség-szabályozót 100 – 150 mbar közé kell beállítani. Ez utóbbi megoldás esetén kihasználható a maximális kondenzáció, és a zaj is minimális.

Kis méretezési hőmérséklet esetén (pl. 40/30°C-os padlófűtés) a felhasználható nyomás nem elegendő a rendszerellenállás legyőzésére, a kivitelezőnek egy második, külső szivattyút kell beépítenie. A hidraulikus elválasztáshoz ilyenkor hidraulikus osztót kell alkalmazni.

Kondenzvíz-elvezetés

A fűtési időszak alatt a kazánban és a füstgázrendszerben keletkező kondenzvizet a helyi előírásoknak megfelelően kell a csatornába vezetni.

Nyílt égésterű kondenzációs kazánok

A füstgázelvezetés szimplafalú füstcsövön keresztül történik, melynek anyaga korrózióálló alumínium. Az égési levegő bevezetése a füstcső és a kazánköpeny közötti gyűrűn keresztül biztosított. A nyílt égésterű kazán az állandó tartózkodásra szolgáló helyiségekben nem üze­meltethető.

A nyílt égésterű kazánoknál a korrózió okozta károk elkerülése érdekében ki kell zárni, hogy az égési levegőbe halogén szénhidrogének kerüljenek (pl. spraydobozok, oldó-és tisztítószerek, festékek és ragasztók tartalmaznak ilyet).

Zárt égésterű kondenzációs kazán

A kazánok felszerelhetők lakásban és egyéb, ahhoz hasonló helyiségekben, melyek rendel­tetésszerűen emberi tartózkodásra szolgálnak pl. fitness- és gazdasági helyiségekben, vala­mint pincében és tetőtérben egyaránt. Ennél a készüléknél jelentős előny a füstgáz el-, illet­ve az égési levegő bevezetésének módja, mert a felállítási helyet nem szükséges befúvó és elszívó nyílással ellátni.

Elektromos fűtőkészülékek

Az elektromos fűtőszivattyúkat ott alkalmazzák, ahol igen kis hely áll rendelkezésre az elekt­romos fűtés kialakításához. További felhasználási területet jelentenek azok az építmények, ahol az elektromos fűtés egyszerű módon támogathatja a meglévő fűtést.

Az elektromos fűtőszivattyúk keringtető szivattyúból, háromfázisú elektromos fűtőbetétből és mikroprocesszoros szabályzó elektronikából épülnek fel. A szferomotoros (szivattyúk té­makörében részletesen) keringtető szivattyú kiemelkedően alacsony zajszinttel rendelkezik.

A szivattyúnak az elektromos fűtőbetét alá helyezésével el lehet érni, hogy a szivattyúból ki­lépő víz perdülete a fűtőbetétek felett is megmarad, így kimagaslóan jó hőátadást lehet elér­ni. Ennek köszönhetően megakadályozható a fűtőfelületek túlmelegedése.

A fűtési kör vizét a szivattyú a készülék alsó részén szívja be, majd keresztülnyomva a fűtőbetéteken, a víz a készülék felső részén lép ki. A szívócsonkon 3/8″-os menetes furat van, amelyhez a tágulá­si tartály csatlakoztatható. A nyomócsonkon a biztonsági szelep és a légtelenítő széria van beépítve. A kazán vázlatát a 11.20. ábra, műszaki adatait a 11.8. táblázat tartalmazza.

11.20. ábra. Elektromos fűtőszivattyú felépítése.

11.20. ábra. Elektromos fűtőszivattyú felépítése.

11.8. táblázat. Elektromos fűtőszivattyú műszaki adatai.

Elektromos fűtés        
Elektromos teljesítmény 6 kW 9 kW 12 kW 15 kW
Fűtőbetétek száma 3 3 3 3
Fűtőbetétek teljesítménye 2 kW 3 kW 4 kW 5 kW
Feszültség 400 V, 3 fázis 400 V, 3 fázis 400 V, 3 fázis 400 V, 3 fázis
Áramfelvétel 8,7 A 13,0 A 17,4 A 21,6 A
Max. üzemi nyomás 6 bar 6 bar 6 bar 6 bar
Max. üzemi hőmérséklet 90 °C 90 °C 90 °C 90 °C
Vízoldali csatlakozási méret 1” külső menet 1” külső menet 1” külső menet 1” külső menet
Tömeg 9,9 kg 10,2 kg 10,8 kg 11,1 kg
Szivattyú        
Max. emelőmagasság 32 kPa 32 kPa 32 kPa 32 kPa
Max. térfogatáram 3,4 m3/h 3,4 m3/h 3,4 m3/h 3,4 m3/h
Motor        
Építési mód tengely nélküli szferomotor tengely nélküli szferomotor tengely nélküli szferomotor tengely nélküli szferomotor
Teljesítmény felvétel 99 W 99 W 99 W 99 W
Motor teljesítmény 35 W 35 W 35 W 35 W
Feszültség 230 V 230 V 230 V 230 V
Áramfelvétel 0,43 A 0,43 A 0,43 A 0,43 A
Biztonsági hőmérsékletkorlátozó        
Kapcsolási hőmérséklet 110 °C-9K 110 °C-9K 110 °C-9K 110 °C-9K

Ahogy a táblázatból is látható, az elektromos fűtőszivattyú általában 4 teljesítmény fokozat­ban készül.

Kompakt egységként szerelve a csomag tartalmazza az

  • Elektromos fűtőszivattyút.
  • Membrános zárt tágulási tartályt.
  • Biztonsági szerelvényeket.
  • Osztót (elzáró szerelvények), gyűjtőt (térfogatáram mérővel kombinált szabályozó szelepek).
  • Visszacsapó szelepet.

A kompakt egység a gyártósorról nyomáspróbázva, készre szerelve, horganyzott acéllemez szekrényben, vagy szerelőlapra szerelve szerezhető be.

  • Az elektromos fűtés előnye:
  • Az üzemeltetési hatásfok magas.
  • A beruházási és szerelési költség alacsony.
  • A régi szilárdtüzelésű kazán korszerűsíthető.
  • Nincs karbantartási költsége a kéménynek.
  • Nem kell félni az esetleges gázmérgezéstől.
  • Jól szabályozható.
  • A fűtővíz hőmérséklete akár 30 °C is lehet.
  • Biztonságos az ellátás.
  • Magas üzemeltetési hatásfokot érhetünk el.

Szerelés

Az elektromos fűtőszivattyút biztonsági okokból nem éghető anyagú alapra kell szerelni. Szereléskor különösen figyelni kell arra, hogy a szivattyú mindig alul legyen. A felszerelés a fejrésznél és a szivattyúházon található szemekkel történik sima falra.

A testvezetéssel ter­jedő zajok elkerülése végett a felerősítő szem mindkét oldalán gumi alátétet kell elhelyezni. A gumi alátétek a fűtőszivattyú szállítási anyagához tartoznak, és úgy kell elhelyezni ezeket, hogy ne legyen közvetlen fémes kapcsolat az öntött test, és a felerősítő csavar között. Az elektromos fűtő szivattyúnak nem szabad a tartószerkezetet érinteni más helyen sem, például a köpenycsőnél.

A szerelésnél ügyelni kell arra is, hogy a keringtető szivattyú cseréjéhez a fűtőszivattyú alatt minimum 60 mm hely álljon rendelkezésre. Az elektromos fűtőszivattyú szerkezeti elemeit, rögzítési pontjait a 11.21. ábra szemlélteti.

11.21. ábra. Elektromos fűtőszivattyú szerkezeti elemei.

11.21. ábra. Elektromos fűtőszivattyú szerkezeti elemei.

Vízoldali csatlakozás

A fűtési kört az 1″-os, külső menetes csonkokhoz kell csatlakoztatni. Az előremenő csonk felül, a visszatérő alul található. A visszatérő csonkon levő 3/8″-os menetes furathoz kell a tágulási tartályt csatlakoztatni.

Ha a tágulási tartály nem ide csatlakozik, akkor a visszatérő vezeték egy másik pontjára kell csatlakoztatni, de semmi esetre sem az előremenő vezeték­re. A fejrész hátsó ½”-os csonkjára van a fűtési kör légtelenítője szerelve, míg elől a bizton­sági szelep található.

Elektromos csatlakozás

Az elektromos munkákat csak elektromos szakember végezheti el. A szivattyú nem működ­het víz nélkül.

Az elektromos fűtőszivattyú bekötéséhez a fűtőszivattyú felső részén levő szabályozó dobozt a csavarok megoldásával kell nyitni. Ezt követően a fűtőszivattyú teljesítményének megfe­lelő keresztmetszetű kábelt a tömszelencén át kell vezetni, és a hálózati sorkapocshoz be kell kötni, a kapcsolási sémának megfelelően.

Túlfűtés védelem

A padlófűtésnél alkalmazott elektromos fűtőszivattyú beépítésekor igen ajánlott a túl magas vízhőmérséklet miatti károk elkerülésére a beépített túlfűtés védelmet bekapcsolni. A kívánt biztonsági hőmérsékletet, amelynél a túlfűtés védelemnek működni kell, egy potenciométerrel kell 35 – 90 °C között beállítani.

Padlófűtés esetén ennek a hőmérsékletnek a maximálisan megengedhető hőmérsékletnek kell lennie. A beállításkor figyelni kell arra, hogy a biztonsági hőmérsékletnek magasabbnak kell lennie, mint a padlófűtés maximális üzemi hőmérséklete.

A szabályozás méri egy kiegészítő hőmérséklet-érzékelővel az előremenő vízhőmérsékletet, és kikapcsolja a fűtőszivattyú keringtető szivattyúját, ha az túllépi a beállított értéket. Ezzel biztosítja, hogy függetlenül a beállított szabályozási módtól, el lehessen kerülni a padlófű­tésnél a túl meleg víz keringtetését.

A szivattyú kikapcsolása

A szivattyú kikapcsolása csak az olyan fűtési rendszereknél lehetséges, amelyeknél a fűtő­szivattyút szoba termosztátról vezérlik.

Ha ez az üzemmód nincs bekapcsolva, akkor a szivattyú mindig működik, ha a főkapcsoló be van kapcsolva. Ha ez az üzemmód be van kapcsolva, akkor a szivattyú csak fűtési igény esetén kapcsol be, és miután a fűtés kikapcsol, 2 perc utánkeringtetés elteltével, miután a fű­tőbetétekkel lehűtötte, kapcsol ki.

A fűtőbetétek külső ki- és bekapcsolása

Az elektromos fűtőszivattyúnak három fűtőbetétje van, amelyeket a beépített szabályozó önállóan működtet. Ha egy felhasználáskor nem szükséges mindegyik fűtőbetétet üzemeltet­ni, akkor azok egyenként kiiktathatóak. A nem működő fűtőbetéteket a szabályozás nem kapcsolja be, kivéve, ha külső vezérlés kapcsolja be ezeket.

Biztonsági hőmérséklet-korlátozás:

A túlfűtés kivédésére az elektromos fűtőszivattyú tartal­maz biztonsági hőmérsékletkorlátozót, ami túl magas hőmérséklet esetén a fűtőbetétek egyik oldalát leválasztja a hálózatról.

Elektronikus szárazfutás-védelem:

Az elektromos fűtőszivattyúknak csak vízzel feltöltve és működő keringtető szivattyúval szabad üzemelnie. A fűtőbetétek optimális védelme céljából, (ha az elektromos fűtőszivattyút víz nélkül kapcsolnák be, vagy ha belevegősödne a rend­szer) a szabályozás túl magas hőmérséklet-emelkedést érzékelve kikapcsolja a fűtőbetéteket.

A hiba megszüntetéséhez ki-, majd újra be kell kapcsolni a készüléket. Ha kikapcsolás után a fűtőbetétek az értéktartó szabályozás által megengedett legmagasabb hőmérséklet alá hűl­tek, akkor folytatódhat a fűtés, különben meg kell várni, amíg a fűtőbetétek lehűlnek. Ter­mészetesen a rendszert az újra bekapcsolás előtt fel kell tölteni vízzel, s légteleníteni kell.

Rendszer feltöltése

Feltöltéskor gondoskodni kell arról, hogy az egész rendszer egyszerre legyen feltöltve. Nagy figyelmet kell fordítani a rendszerből kiváló gázokra, ugyanis a szivattyúházban összegyűl­ve, annak tönkremenetelét is okozhatják. Elektromos fűtésnél a fűtést csak teljes feltöltés (ki­légtelenített rendszer, utántöltve) és légtelenítés után szabad üzembe helyezni.

Üzembe helyezés

A rendszert akkor szabad csak üzembe helyez­ni, ha teljesen feltöltjük és a szabályozás műkö­dőképes. Külső szabályozás alkalmazásakor még egyszer ellenőrizni kell, hogy az előreme­nő hőmérséklet-érzékelőt a fűtési előremenőre helyezték-e.

Ha minden feltétel teljesül először a szivattyút indítsuk be úgy, hogy a hőmérsék­let-szabályzót a legalacsonyabb értékre állítjuk be, és ezt követően bekapcsoljuk a főkapcsolót. A rendszerben rekedt kismennyiségű levegő, áramlási zajokat okozhat.

Ha ezek a zajok az el­indítást követő néhány perc múlva is hallhatóak, kapcsoljuk ki és be többször a szivattyút, hogy meggyorsítsuk a légtelenítést. Ha az áramlási zajok továbbra is fennmaradnak, ismételjük meg a rendszer feltöltését. Az elektromos kazán szekrénybe szerelve a 11.22. ábra látható.

11.22. ábra. Elektromos kazán felépítése.

11.22. ábra. Elektromos kazán felépítése.

11.8   Tüzelés hatásfoka, veszteségei

A tüzelés hatásfoka az az érték, ami megmutatja, hogy hány százalékban lehet hasznosítani a tüzelőberendezésekben elégetett tüzelőanyagokat. Ha az elégetett tüzelőanyag fűtőérték­ének 60%-át tudjuk hasznosítani, 40%-a pedig a kéményen keresztül elvész, akkor annak a tüzelőberendezésnek a hatásfoka 60%.

A veszteség annak köszönhető, hogy a füstgázokkal a hő egy része is távozik, és a tüzelő­anyagnak nem minden éghető anyaga ég el.

Energiamegtakarítást tudunk elérni, ha úgy üzemeltetünk, hogy szem előtt tartjuk a fűtési szokásokat, igényeket. Ha rendszeres időközönként ellenőrizzük a fűtőberendezések műkö­dését, figyelünk a karbantartásnál a legapróbb részletekre, akkor akár 40% energiameg­takarítást is elérhetünk:

  1. Ha a helyiség hőmérsékletet 2 °C-al csökkentjük, és a hálószobában a komfortérzet fo­kozása miatt is alacsonyabban tartjuk 16%-os energiamegtakarítást érhetünk el.
  2. Ha ügyelünk a hatásos szellőzésre, és éjszakai üzemmódot alkalmazva csökkentjük a hőmérsékletet kb. 10%-nyi megtakarítást tapasztalunk.
  3. A tüzelőberendezés szabályozásával (a nem állandó tartózkodású helyekben csökken­tett üzemmód), rendszeres karbantartások elvégeztével akár 18%-os energiameg­takarítást is regisztrálhatunk.

Tüzelőberendezések veszteségei

Minden tüzelőberendezés, a tüzelőanyag típusától függően más-más hatásfokkal üzemel. Minél rosszabb egy hőtermelő berendezés hatásfoka, annál magasabb az átalakítási veszte­ségünk. Ez pedig szoros összhangban áll azzal, hogy nagyobb mennyiségű tüzelőanyagot használunk fel, ugyanannak a hőigénynek a fenntartása mellett.

A tüzelőberendezések vesz­teségei a következők:

  • Füstgáz-veszteség: a fűtő víz nem képes teljes mértékben hasznosítani a tüzelőanyag elégetése során keletkező hőmennyiséget. A füstgáz hőmérséklete magasabb, mint a fűtővíz hőmérséklete. A felesleges hő a kéményen keresztül a szabadba távozik.
  • Készenléti veszteség: ha a hőtermelő-berendezésünk üzemen kívül van, akkor a tűztéren átáramló levegő (természetes huzat) lehűti a berendezést. A fűtés bekapcsolását kö­vetően a hőtermelő felmelegítésével járó veszteség a készenléti veszteség.
  • Vezetékveszteség: ha nem szigeteljük le megfelelően a csőhálózatunkat, akkor az is hőleadóként funkcionál. Mind az előremenő, mind a visszatérő vezeték hőt ad le, és ezt a plusz hőt a hőtermelővel kell előállítani.
  • Levegőmennyiség szabályozatlanságából eredő veszteség: ha a tüzelés során a szüksé­gesnél több levegőt vezetünk be, a termelt hőt nem tudjuk hasznosítani, így az veszte­ségként az égéstermékkel távozik. Ha az égéshez szükséges levegőmennyiség nem ele­gendő, a tűztérben korom képződik, ami szigetelő hatása miatt akár 5-10%-os veszte­séget okozhat.

Hidraulikus váltó a fűtési rendszerben

A hidraulikus váltó nem más, mint egy megfelelően kialakított rövidzár a fűtési előremenő és visszatérő vezeték között. Az, hogy megfelelően kialakított arra értendő, hogy milyen a keresztmetszete és a csonktávolsága, de ezen felül a méretezés is fontos szempont. A hidraulikus váltó kialakítása és jellemző méretei a 10.1. ábra tartalmazza.

10.1. ábra. Hidraulikus váltó kialakítása.

10.1. ábra. Hidraulikus váltó kialakítása.

A méretezéssel a fűtési rendszer tömegáramát, valamint a hidraulikus váltóban kialakuló határsebességet lehet meghatározni. Főként akkor alkalmazzák, ha olyan rendszer van kiépít­ve, ami változó tömegáramú, többkazános kaszkádkapcsolat, illetve előfordulhat, hogy ka­zánvédelemként (emelhető vele a visszatérő közeg hőmérséklete).

Ha olyan rendszerünk van, ahol csak radiátorokkal oldjuk meg a hőellátást, akkor elegendő olyan fűtőberendezést alkalmaznunk, ahol a készülékbe épített szivattyú keringeti a rend­szert. Azonban vegyes tüzelés kialakításánál, amikor radiátoros és padlófűtési közök is ke­rültek beépítésre, szeretnénk egymástól függetlenül üzemeltetni.

 

Persze az is megoldásra várna, hogy ne ugyanolyan hőmérsékletű közeg áramoljon mindkét rendszerbe. Hőcserélő­vel is megoldható, amely egyúttal egy külön rendszert fog alkotni, de annak a köznek külön kell rendelkeznie tágulási tartállyal és külön szivattyúval, persze az összes biztonsági szerel­vényről nem is beszélve.

Két szivattyút pedig nem logikus sorba kapcsolni a rendszerbe, mert ezek egymásra és a hálózatra nézve kellemetlen negatív hatásokat eredményezhetnek. Ez az a pont, ahol a hidraulikus váltó szerepet kap.

Hogyan is működik a hidraulikus váltó:

  • A hőtermelő által bevitt hőmennyiség megegyezik a lakás fűtésére használt hőmennyi­séggel és a hidraulikus váltóban nincsen keveredés (10.2. ábra).
  • Amennyiben a szekunder oldalon csökken valamelyik hőleadónak a teljesítménye (termosztatikus szabályozó szelep lezár), a szivattyú ettől függetlenül annyi vizet szállít, mint teljes üzem esetén. A szekunder oldal ennyit nem igényel, a többletmennyiség a hidraulikus váltón visszaáramlik a hőtermelőbe (10.3. ábra). A primer kör felöl a sze­kunder körből, illetve körökből visszaérkező vízhez magasabb hőmérsékletű víz keve­redik, ezáltal megemelkedik a hőmérséklete. Olyan esetekben célszerű használni, ha a visszatérő hőmérsékletét adott értéken kell tartani.
  • Végül, ha a szekunder oldalon ugyanakkor a fűtési teljesítményhez nagyobb fűtő víz tömegáram tartozik. Ilyen állapot lehet akkor, ha kaszkád kapcsolású fűtőkészüléknél egy, vagy több készülék leválik a rendszerről, mert a hőigényt kevesebb készülékkel is biztosítani lehet (10.4. ábra). A szekunder kör (körök) visszatérője felől a hidraulikai váltóban alacsony hőmérsékletű víz áramlik a hőtermelők felől érkező vízhez, ezáltal csökkenti pl. a fűtési körökbe kerülő víz hőmérsékletét.
10.2. ábra. Hidraulikus váltó egyenlő primer és szekunder mennyiséggel.

10.2. ábra. Hidraulikus váltó egyenlő primer és szekunder mennyiséggel.

10.3. ábra. Hidraulikus váltó csökkentett szekunder oldali vízmennyiséggel.

10.3. ábra. Hidraulikus váltó csökkentett szekunder oldali vízmennyiséggel.

10.4. ábra. Hidraulikus váltó vissza­kevert szekunder oldali vízmennyiséggel.

10.4. ábra. Hidraulikus váltó vissza­kevert szekunder oldali vízmennyiséggel.

Azonban néhány dologgal tisztában kell lenni. A hidraulikus váltó nem hőcserélő, tehát a hőtermelő tágulási tartálya és biztonsági szerelvényei erre is vonatkoznak. Ha nagy vízterű a hálózatunk, célszerű kiegészítő tágulási tartályt alkalmaznunk, de csak olyat, ami alkalmas a tágult víz felvételére adott nyomásviszonyok mellett.

Kialakítható ugyan saját kivitelezéssel is, de a megvásárolható paletta széles és a kapható hidraulikus váltók belső terelőlemezt, és egyéb csonkokat is kapnak. A belső terelőlemezzel olyan áramlási viszonyok alakíthatók ki bennük, hogy elkerülhető legyen, hogy a fűtővíz egyszerűen ezen a „mini körön” halad át, a hőleadók kihagyásával.

A plusz funkcionális csonkokkal pedig megoldható a légtelenítés a tetején, töltés-ürítés pedig a váltó alján. A hid­raulikus váltóba be kell még építeni egy gyűjtő hőmérsékletérzékelőt, hogy az összetett fű­tési rendszereknél, időjárásfüggő szabályozásnál meghatározható legyen a hőmérséklet. Ugyanis a fűtőkészülékben kialakuló előremenő hőmérséklet nem feltétlenül egyezik meg a tényleges rendszer előremenő hőmérsékletével, mert a váltón belül keveredés jön létre (10.5. ábra).

10.5. ábra. Fűtési rendszerbe bekötött hidraulikus váltó hőmérséklet-érzékelővel.

10.5. ábra. Fűtési rendszerbe bekötött hidraulikus váltó hőmérséklet-érzékelővel.

Abban az esetben, ha olyan készülékkel oldjuk meg a fűtést, ami beépített szivattyút tartal­maz, és a készülék hőteljesítménye elegendő a hő veszteségek fedezésére, a későbbi bővítés során felmerülő problémát elkerülhetjük. Igaz, hogy az utólag felszerelt radiátorok többlet­ellenállása meghaladja a rendelkezésre álló elhasználható nyomást, de a beépített hidraulikus váltó, és az új állapotra méretezett szivattyú megoldja a problémát.

Ha van egy összetett rendszerünk, akkor abból az is következik, hogy az egyes „alrendsze­rek” (vegyes fűtési rendszer ahol van padlófűtés, radiátoros fűtés, használati melegvíz-ellá­tás) eltérő karakterisztikával rendelkeznek. (Más lehet a hőfoklépcső, más a megengedett hő­mérséklete az előremenő fűtőközegnek, más a teljesítménye.)

Ez egyben azt is jelenti, hogy változó tömegáramot kell figyelembe venni, ez pedig előtérbe helyezi a hidraulikus váltó al­kalmazását. A hidraulikus váltó ugyanis függetleníteni tudja a primer oldalon levő hőtermelőt, a szekunder oldalon lévő eltérő karakterisztikájú fűtési rendszereket. Ezáltal azok egymástól függetlenül fognak működni.

Szivattyú és hidraulikus váltó

A manapság beszerelt fűtőberendezések rendelkeznek saját szivattyúval, ami indokolttá te­szi a hidraulikus váltó beépítését. Olyan esetekben, amikor pl. padlófűtési kört is kiépítet­tünk, aminek rendszerbe való kapcsolását keverőszeleppel oldottuk meg, maga után vonja egy külön szivattyú beépítését is.

Ha a fűtési rendszerek eltérnek egymástól, azokba más-más műszaki jellemzőkkel bíró keverőszelepeket, csapokat és szivattyút kell beépíteni. A fali ké­szülék beépített szivattyúja paramétereiben eltérhet a hálózati szivattyúétól. Ez azt eredményezheti, hogy a szerelvényeken nyomásváltozást okozhat, erősen lerontva ezzel a helyes műkö­dés feltételeit. Ezt a felmerülő problémát hivatott kiküszöbölni a hidraulikus váltó.

Ha az össztel­jesítmény viszonylag nagy, amit több kisebb teljesítményű körbe akarunk bevinni és közben ügyel­ni a visszatérő hőmérséklet szinten tartására úgy a következőt célszerű tenni. A szekunder oldalon lévő egyes fűtőkörök szabályozását végezzük el motoros keverőszeleppel, vagy motoros csappal. Azért célszerű így csinálni, mert a hidegindítás fázisában az egyes körök lassú nyitása mellett el­érhető, hogy a hidraulikus váltón keresztül magasabb legyen a visszatérő fűtőközeg hőmérséklete.

Fűtési osztó-gyűjtő berendezések

A fűtési rendszerben áramló közeget osztja szét, több szakaszból álló rendszer esetén.

Szer­kezeti felépítése egyszerű:

  • Alapcsőből,
  • Párhuzamosan szerelt elágazásokból,
  • Csőfenékből áll.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy T-elágazások csoportba foglalása, melynél az alap­cső közös rendszert alkot. Kialakítása a 10.6. ábra szerint.

10.6. ábra. Fűtési osztó kialakítása.

10.6. ábra. Fűtési osztó kialakítása.

Tervezéskor, kiválasztáskor különös fi­gyelemmel kell lenni a fent felsorolt há­rom szerkezeti elem összhangjára, csak ugyanolyan nyomásfokozattal rendelkező elemeket szabad egybeépíteni.

Fűtési kazánosztók

Ezek a szerelvények úgy vannak kialakítva, hogy egy 80/50-es téglalapszelvény belsejében ún. egybeépített előremenő és a visszatérő kamrákat hoztak létre. A kamráknak köszönhető­en a közegek „érintkeznek” egymással, aminek hatására egy mini hőcserélőként funkcionálnak.

A maximális teljesítmény 50 kW (2,2 m3/h), az üzemi nyomás 10 bar. A kazán előre, visszatérő 1″-os külső menettel van ellátva, és alulról csatlakozik a kazánosztóhoz. Kialakí­tását a 10.7. ábra szemlélteti. Kiegészítő elemként szigetelő dobozt lehet felszerelni rá.

10.7. ábra. Kazánosztó kialakítása.

10.7. ábra. Kazánosztó kialakítása.

Fűtési alosztók

Hasonló kialakítású, mint a kazánosztó, két méretben forgalmazzák:

  • 80/50-es téglalap szelvény, 50 kW teljesítményhez (2,2 m3/h),
  • 120/80-as téglalap szelvény, 150 kW teljesítményhez (6,5 m3/h).

A fűtési alosztó egy beépített előremenő – visszatérő kamrákkal lett ellátva. Maxi­mális üzemi nyomás 10 bar. Az előreme­nő kamrák ½”-os ürítő csonkkal is fel vannak szerelve. Az előremenő szakasz 2″-os külsőmenetes csatlakozással van felszerelve a fűtési alosztó oldalsó olda­lán, a visszatérő szakasz 2″-os külsőme­netes csatlakozással a fűtési alosztó aljához csatlakozik (10.8. ábra).

10.8. ábra. Fűtési alosztó kialakítása.

10.8. ábra. Fűtési alosztó kialakítása.

Kombinált egység

Ez a szerelvény egy hidraulikus váltó és egy fűtési alosztó „egyesítése”. A kialakításnak kö­szönhetően a helyigény lecsökkenthető. Egy 80/50-es téglalapszelvényű alosztóból (termé­szetesen egybeépített előremenő – visszatérő kamrákkal ellátott), és egy 360 mm-es csonk­távolságú hidraulikus váltóból áll.

A kombinált egység jobbos és balos kialakításban is meg­található. Üzemi nyomás 4 bar. A kazán előre- és visszatérő csonkja a hidraulikus váltó oldalán található (1″-os külső menetes). Kialakítása a 10.9. ábra szerint.

10.9. ábra. Kombinált egység kialakítása.

10.9. ábra. Kombinált egység kialakítása.

Abban az esetben, ha rendszerünkben megtalálható mind a radiátoros, mind pedig a padlófűtés, azt vegyes fűtésnek nevezzük. A padlófűtési körünk fűtő vizének hőmérséklete jóval alacsonyabb, mint a radiátoros fűtésé. Meg kell oldanunk, hogy ne áramoljon túl meleg fűtővíz a padlófűtési körünkbe, mert káros a vezetékszakaszra, és a fogyasztóra is.

Ilyenkor vagy azt a megoldást választjuk, hogy kevesebb magasabb hőmérsékletű fűtővizet áramoltatunk a padlófűtési körbe, azaz visszakeverünk. Másik megoldás, ha hőcserélőt építünk be a rendszerbe és ezzel a berendezéssel állítjuk elő a kívánt hőmérsékletű közeget.

A hőcserélő működése

Hőcserélőnek nevezzük azokat a készülékeket, melyekben az áramló nagyobb hőmérsékletű közeg hő átadásával felmelegíti a kisebb hőmérsékletű köze­get. A hőcserélők közvetett hőcserélők, ami azt jelenti, hogy a két közeg nem keveredik egymással (9.1. ábra).

9.1. ábra. Hőcserélő működési elve.

9.1. ábra. Hőcserélő működési elve.

A hőcsere folyamán a melegebb közegnek csökken a hőmérséklete, a hidegebb pedig felme­legszik. Előfordulhat olyan eset, hogy a hőfelvevő közeg felmelegszik, a hőleadó közegnek viszont nem változik a hőmérséklete. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha a hőleadó kö­zeg gőz.

Ha a leadott hőmennyiség kisebb, mint a párolgáshő, akkor annak hőmérséklete nem változik meg. Ilyenkor a hőleadó közeg nem a hőmérsékletét, hanem a halmazállapotát változtatja meg. Többféleképpen csoportosíthatjuk a hőcserélőket.

Hőmérséklet-változás szerint:

  • Egyáramú hőcserélő: Az olyan hőcserélők tartoznak ide, amelyiknél csak az egyik kö­zegnek változik meg a hőmérséklete.
  • Kétáramú hőcserélők: Azokat a hőcserélőket sorolhatjuk ide, melyeknél mindkét kö­zegnek megváltozik a hőmérséklete.

Áramlási irány szerint:

  • Egyenáramú hőcserélők: Azon hőcserélők, melyek áramlási iránya közös.
  • Ellenáramú hőcserélők: Azon hőcserélők, melyeknek az áramlási iránya ellentétes egymással.

Természetesen a hőcserélők kialakítás szerint a fent említett csoportosítások kombinációi.

Ebben a tekintetben vizsgáljuk meg őket külön-külön:

1. Egyenáramú – egyáramú hőcserélők:

Csak az egyik közegnek változik meg a hő­mérséklete és mindkét közeg áramlási iránya azonos. A hőcserélőben lejátszódó fo­lyamatokat hőmérséklet-felület diagramban is lehet ábrázolni (9.2. ábra).

9.2. ábra. Egyenáramú - egyáramú hőcserélő diagramja.

9.2. ábra. Egyenáramú – egyáramú hőcserélő diagramja.

Vizsgáljuk meg a 9.2. ábra szerinti hőmérséklet-változási diagramot. Minél na­gyobb felületről van szó, annál jobban fel tudja melegíteni a hőleadó közeg a hőfelvevő közeget. A hőleadó közeg jelen esetben gőz, amely csak a párolgáshőjét adja le, a hőfelvevő közeg pedig víz. Látható, hogy a hőleadó közeg belépési és ki­lépési hőmérséklete ugyanakkora.

A hőfelvevő közeg belépését követően folyama­tosan melegszik, eleinte nagyobb mértékben, majd egyre kevesebb hőt vesz át. Per­sze, ha az érintkező felület végtelen hosszú lenne, akkor a hőmérsékletek találkoznának. A gőz párolgáshőjét leadva halmazállapot-változáson megy keresztül, folya­dékká kondenzálódik. Végtelen felület esetén természetesen a hőleadónak is csök­ken a hőmérséklete.

Ennél a kialakításnál a két közeg között a belépési pontoknál van a legnagyobb és a kilépési pontoknál a legkisebb hőmérséklet-különbség.

2. Egyenáramú – kétáramú hőcserélők:

Ebben az esetben mindkét közeg megváltoztat­ja hőmérsékletét, és a két közeg áramlási iránya egymással megegyezik. Nézzük meg a diagramot. A hőleadó közeg leadja a hőjét, csökken a hőmérséklete, eleinte gyorsan, majd egyre kevésbé (9.3. ábra).

9.3. ábra. Egyenáramú - kétáramú hőcserélő diagramja.

9.3. ábra. Egyenáramú – kétáramú hőcserélő diagramja.

Hasonlóan, a hőfelvevő közeg hőmérséklete is a belépési oldalnál intenzívebben melegszik, majd egyre kevesebb hőt képes felvenni. Azt is megfigyelhetjük, hogy a hőfelvevő kilépési hőmérséklete soha nem lehet nagyobb, mint a hőleadó közeg ki­lépési hőmérséklete. Ez logikus, hiszen nem melegítheti fel jobban a hőleadó közeg a hőfelvevő közeget a kilépő oldalnál.

3. Ellenáramú – egyáramú hőcserélő:

Ennél a hőcserélőnél is csak az egyik közeg vál­toztatja meg a hőmérsékletét, de a két közeg áramlási iránya egymással ellentétes.

A hőleadó közeg, jelen esetben gőz, csak halmazállapot-változáson megy keresztül, hőmérséklete nem változik (9.4. ábra).

Ellenáramú - egyáramú hőcserélő diagramja.

9.4. ábra. Ellenáramú – egyáramú hőcserélő diagramja.

A hőfelvevő közegnek, hasonlóan az előbbiekhez eleinte nagymértékben, majd egy­re kisebb intenzitással változik a hőmérséklete. Ennél a hőcserélő típusnál a na­gyobb hőmérsékletkülönbség a hőleadó közeg kilépő oldalán van. Itt is érvényes az a megállapítás, hogy a hőfelvevő közeg kilépési hőmérséklete nem lehet nagyobb, mint a hőleadó közeg kilépési hőmérséklete.

4. Ellenáramú – kétáramú hőcserélők:

Mindkét közeg változtatja a hőmérsékletét, és a közegek áramlási iránya ellentétes. Az első, ami szembeötlő lehet az, hogy a hőleadó közegnek a kilépési hőmérséklete alacsonyabb is lehet, mint a hőfelvevő közeg kilépési hőmérséklete. Ez a hőcserélő üzemel a legnagyobb hatékonysággal (9.5. ábra).

9.5. ábra. Ellenáramú - kétáramú hőcserélő diagramja.

9.5. ábra. Ellenáramú – kétáramú hőcserélő diagramja.

Hőcserélők szerkezeti kialakítása

Építőelemes hőcserélő

Az építőelemes hőcserélők nagy számban kerültek felhasználásra a házgyári technológiával épült lakóépületek hőközpontjaiban, melyeket a felújítások során folyamatosan korszerűbb hőcserélőkre cserélnek. Amennyiben a hőleadó közeg víz, akkor az a fűtőcsövekben áramlik, a hőfelvevő közeg pedig a köpenyben (9.6. ábra).

9.6. ábra. Építőelemes hőcserélő felépítése.

9.6. ábra. Építőelemes hőcserélő felépítése.

Abban az esetben, ha a hőleadó közeg gőz, célszerűbb azt a köpenyben vezetni, mert a fűtőcsőben a kondenzátum filmszerű ré­teget alkotna. Emiatt a filmréteg miatt le­romlik a hőátbocsátási tényező értéke, ami hatásfokromlást eredményez.

Az építőelemes hőcserélők előnye, hogy amennyiben egy hőcserélővel nem tud­juk elérni a tervezett hőmérsékletet, ak­kor még egyet ráépítenek. Sorba kötve a hőcserélőt könnyebben elérhetjük a kí­vánt hőmérsékletű közeget. Az építőele­mes hőcserélők hátránya, hogy helyigé­nyük nagy.

Az építőelemes hőcserélőket karimákkal csatlakoztatják egymáshoz. A csőveze­tékhez való csatlakozást excentrikus szű­kítőkkel oldják meg, ezáltal a légtelenítés megoldható (9.7. ábra).

9.7. ábra. Építőelemes hőcserélő kialakítása.

9.7. ábra. Építőelemes hőcserélő kialakítása.

A hőcserélők beépítésekor törekedni kell arra, hogy a karbantartásokat, javításokat meg le­hessen oldani. Az összeszereléskor a csavarokat az excentrikus szűkítő oldala felől kell a ka­rimába bedugni. A hőcserélő külső burkolata szigeteléssel ellátott, onnan csak a szigetelő megbontásával lehetne a csavarokat kihúzni. Ügyelni kell a hőcserélők üríthetőségére is. Ezt a feladatot egy ürítő szeleppel lehet megoldani.

Az építőelemes hőcserélők épületek fűtési rendszereiben alkalmazhatók, az épületben kerin­getett fűtővíz forró vízzel vagy telített vízgőzzel történő felmelegítésére. Az építőelemes hő­cserélők csöves rendszerű készülékek. A külső köpeny két végén elhelyezett csőfalakba van­nak hegesztve a hőátadó felületeket képező acél fűtőcsövek.

A köpeny egyik végén felül, a másik végén alul egy-egy azonos méretű karimás csatlakozócsonk van. Két típuselem 180°-os karimás ívcsővel köthető sorba. A fűtő- és fűtött közeg a hőcserélőkben, ellenáramban áramlik. Mindkét tér maximális üzemi nyomása 16 bar, és maximális üzemi hőmérséklete 180°C lehet (9.1. táblázat).

9.1. táblázat. Építőelemes hőcserélők műszaki adatai.

Típus Méret Felület (m) D (mm) L (mm) Tömeg (kg)
15-10-00 DN150 0,91 159 1 000 80
15-15-00 DN150 1,36 159 1 500 96
15-20-00 DN150 1,82 159 2 000 112
15-25-00 DN150 2,27 159 2 500 130
20-10-00 DN 200 2,63 219 1000 154
20-15-00 DN 200 3,94 219 1 500 194
20-20-00 DN 200 5,26 219 2 000 233
20-25-00 DN 200 6,57 219 2 500 273
25-10-00 DN 250 4,06 273 1000 221
25-15-00 DN 250 6,09 273 1 500 277
25-20-00 DN 250 8,12 273 2 000 333
25-25-00 DN 250 10,15 273 2 500 390
30-10-00 DN 300 5,78 324 1000 289
30-15-00 DN 300 8,67 324 1500 367
30-20-00 DN 300 11,56 324 2 000 446
30-25-00 DN 300 14,45 324 2 500 524

Az alábbi diagramban az építőelemes hőcserélők kiválasztási diagramja látható víz – víz kö­zegek esetén (9.8. ábra).

9.8. ábra. Építőelemes hőcserélők diagramja.

9.8. ábra. Építőelemes hőcserélők diagramja.

Spirálcsöves hőcserélő

A kis helyigényű, nagy teljesítményű spirálcsöves hőcserélők víznek vagy más folyékony közegnek fűtővízzel vagy más folyékony fűtőközeggel való felmelegítésére szolgálnak (9.9. ábra).

9.9. ábra. Spirálcsöves hőcserélő kialakítása.

9.9. ábra. Spirálcsöves hőcserélő kialakítása.

A hőcserélők elsősorban használati melegvíz előállítására alkalmasak, de értelemszerűen bármely más hőcserélési feladatra (pl. fűtési rendszerekben, vegyiparban, élelmiszeriparban) is felhasználhatóak.

Használati melegvíz előállítására kiválóan alkalmas az alapkivitelű (KO – acél) készülék, ahol a fűtött közeg csak rozsdamentes anyaggal érintkezik. Gőz fűtőközeg esetén mindkét közeg rozsdamentes anyaggal érintkezik (KO-KO kivitel). A fűtő-, és a fű­tött közeg eltömődést, lerakódást okozó anyagot nem tartalmazhat (9.10. ábra).

9.10. ábra. Spirálcsöves hőcserélő felépítése.

HMV

  1. Primer Előremenő
  2. Primer visszatérő
  3. HMV kilépő
  4. Hidegvíz belépő
  5. Légtelenítő
  6. Ürítő
  7. Emelőfül

FŰTÉS

  1. Szekunder előremenő
  2. Szekunder visszatérő
  3. Primer visszatérő
  4. Primer előremenő
  5. Légtelenítő
  6. Ürítő
  7. Emelőfül

9.10. ábra. Spirálcsöves hőcserélő felépítése.

A rozsdamentes felületekre lecsapódó enyhe lerakódások a rozsdamentes acélanyagot nem támadó oldószerrel, illetve mosószerrel eltávolíthatóak. Amennyiben a fűtött közeg haszná­lati melegvíz, úgy a fűtőközeg hőmérséklete a 150 °C-ot, egyéb esetben a 180 °C-ot nem ha­ladhatja meg. A fűtő- és a fűtött közeg nyomása maximálisan 16 bar lehet (9.2. táblázat).

9.2. táblázat. Spirálcsöves hőcserélők műszaki adatai.

Típus A (mm) B (mm) Tömeg (kg)
1 1 145 325 70
2 1 145 430 90
3 1 145 430 110
4 1 145 430 120
5 1 525 325 100
6 1 525 430 165
7 1 525 430 185
8 1 525 430 195
9 1 905 325 125
10 1 905 430 210
11 1 905 430 250
12 1 905 430 270

Spirállemezes hőcserélők

Ezek a hőcserélők alkalmasak használati melegvíz készítésére víz-víz hőcserélőként, de használhatók egyéb közegekre is (9.11. ábra).

9.11. ábra. Spirállemezes hőcserélő kialakítása.

9.11. ábra. Spirállemezes hőcserélő kialakítása.

Elsősorban családi házak, kisebb vízigényű intézmények átfolyó rendszerű melegvíz készí­tésekor alkalmazzák. Több készülék párhuzamos üzeme rendkívül kis helyigénnyel valósít­ható meg. Nyomás- és hőmérséklet-tűrése alapján forró víz távfűtőhálózatok primer vizével is fűthető.

A vízkőkiválás elkerülése érdekében az előállított víz hőmérséklete ne haladja meg az 50 °C-ot, a fűtővíz hőmérsékletét célszerű úgy megválasztani, hogy a hőcserélő maximá­lis hőmérséklete ne haladja meg a 65 °C-ot. Az alkalmazott rozsdamentes lemezanyagnak kö­szönhetően, teljes körű korrózióvédelem való­sítható meg, növelve ezzel a hőcserélő élettar­tamát (9.12. ábra).

9.12. ábra. Spirállemezes hőcserélő felépítése.

9.12. ábra. Spirállemezes hőcserélő felépítése.

A hőcserélő korrózióálló 0,8 mm vastag políro­zott domborításokkal ellátott lemezből készül, amelyet összehajtanak, majd ezt a „szendvics” szerkezetet spirálisan feltekercselik. A pirmer és a szekunder oldal megválasztása mindig az adott feladat követelményétől függ.

A hőcse­rélőnek két változata van:

  • Menetes csatlakozású,
  • Karimás csatlakozású (kialakításuk a 9.13. ábra szerint).
9.13. ábra. Menetes és karimás csatlakozású spirállemezes hőcserélő csatlakozási méretei.

9.13. ábra. Menetes és karimás csatlakozású spirállemezes hőcserélő csatlakozási méretei.

A hőcserélők maximális üzemi hőmérséklete 150 °C, és a maximális üzemi nyomása 16 bar. A hőcserélőket az érvényben levő szabványok előírásainak megfelelően kell beépíteni. A hő­cserélők mindig függőlegesen legyenek beépítve. Olyan helyeken, ahol fennáll a vízkövesedés, gondoskodni kell vegyszeres kezelésről (Hydrogel).

A beépített kétútú szelep méretét mindig a fűtő víz tömegárama alapján kell meghatározni. A nyitott szelepen létrejövő nyo­másesést úgy válasszuk meg, hogy legalább fele legyen a változó tömegáramú ág ellenállá­sának. A szivattyú emelőmagassága minimum 4-5-szöröse legyen, mint az előbb említett ág ellenállása.

Célszerű beépíteni egy határoló termosztátot, amivel elérhető, hogy egy beállí­tott fűtő víz-hőmérséklet elérésekor a keringtető szivattyút leállítja. Az újbóli szivattyúindí­tás csak kézi beavatkozással lehetséges. Mindenféleképp építsünk iszapleválasztót a hőcse­rélő elé. Az üzemeltetés alatt soha ne lépjük túl a megengedett maximális hőmérsékletet és nyomást.

Abban az esetben, ha mindent betartunk, a hőcserélő rendszeres karbantartást nem igényel. Amennyiben az üzemeltetés során teljesítmény-csökkenést tapasztalunk, akkor du­gulás, vagy elvízkövesedés lehet a probléma. Ebben az esetben a hőcserélőt szereljük ki és tisztítsuk ki. Öblítéshez mindig savas oldatot használjunk.

A menetes és a karimás hőcserélő beépítési méreteit a 9.3. tartalmazza.

9.3. táblázat. Menetes és karimás hőcserélők csatlakozási méretei.

Menetes A B C D Tömeg (kg)   Karimás E F Tömeg (kg)  
0 153 210 ¾ ½ 2,7 3,2 0 250 280 4,7 5,2
1 273 330 1 ¾ 4,7 5,5 1 370 400 6,7 7,5
2 393 450 1 ¾ 6,7 7,7 2 490 520 8,7 9,7
3 513 570 1 ¾ 8,7 10 3 610 640 10,7 12

Lemezes hőcserélők

A speciálisan kialakított hőleadó felületeknek köszönhetően a lemezes hőcserélők tömege át­lagosan 1/6-a az ugyanolyan feladatot ellátó hagyományos csőköteges hőcserélőknél.

Elő­nyei a korábban alkalmazott hőcserélőkhöz képest:

  • Nagyobb teljesítmény-átvitelre képesek,
  • Tömegük jóval alacsonyabb,
  • Helyigényük töredéke a korábbiaknak,
  • Bővítésük jóval egyszerűbb.

Működési elv:

Ezekkel a hőcserélőkkel megvalósítható mind egyenáramú, mind pedig ellen­áramú áramlási irány. Viszont azt már a korábbiakban kiderítettük, hogy az ellenáramú hőcserélővel jobb hatásfokot lehet elérni. A lemezes hőcserélő, frappáns elnevezése révén, pré­selt lemezekből áll, melyek csatornákra vannak osztva.

Ezekben a csatornákban áramlik a hőleadó közeg és a lemez túloldalán pedig a hőfelvevő közeg. A kis csatornák miatt nagyobb nyomáseséssel kell számolnunk, mint a hagyományos hőcserélőknél. Célszerű magasabb nyomáseséssel számolni, ami azt fogja eredményezni, hogy nem marad szennyeződés a hő­cserélőben, jó lesz a berendezés öntisztulása.

Lemezes hőcserélő típusai

A) Szerelhető lemezes hőcserélő

Melyben gumitömítésekkel ellátott lemezkötegek találhatóak az előlap és a hátlap kö­zött. Ezt a két záró lapot csavarokkal húzzák össze (9.14. ábra).

9.14. ábra. Szerelhető lemezes hőcserélő. 1.
9.14. ábra. Szerelhető lemezes hőcserélő. 2.

9.14. ábra. Szerelhető lemezes hőcserélő.

A hőátadás hatékonyságát és szabályozhatóságát jelentős mértékben befolyásolja a lemezek vastagsága. A szerelhető lemezes hőcserélők lemezeinek vastagsága mindössze 0,4 mm vas­tag rozsdamentes acél, nagyon jó hőátadást és tartósságot biztosítva.

A lemezek bordázatának köszönhetően turbulens áramlást tudunk biztosítani a hőcserélő já­rataiban. Ennek a kialakításnak köszönhetően el lehet kerülni a holt terek kialakulását a hő­cserélőn belül. A szerelhető lemezes hőcserélő tömítése általában EPDM-ből (etilén-propilén-dién-kaucsukból készült fekete színű szintetikusan gyártott térhálósított tömítőa­nyag) készül.

A kialakított lemezárkoknak köszönhetően a szállított közeg csak csekély mér­tékben érintkezik a gumitömítéssel, csökkentve ezzel a nagyobb mértékű öregedést (9.15. ábra).

9.15. ábra. Szerelhető lemezes hőcserélő elemei.

9.15. ábra. Szerelhető lemezes hőcserélő elemei.

A lemezes hőcserélőket nagy biztonsággal lehet alkalmazni fűtési rendszerekben, illetve ahol nagy hőenergia átvitelére van szükség (9.16. ábra).

9.16. ábra. Lemezes hőcserélő beépítve a fűtési rendszerbe.

9.16. ábra. Lemezes hőcserélő beépítve a fűtési rendszerbe.

Szigetelés

Kétféle szigetelőanyag közül lehet választani, az egyik az ásványgyapot, a másik a poliure­tán-szigetelés. Amennyiben fennáll a benedvesedés veszélye célszerű inkább a poliuretán-szigetelést választani. Az alábbi ábrán látható 1 mm vastag burkolat alatt 65 mm vastag szi­getelőanyag-réteg található. A szigetelés elemeit rögzítő fülek tartják össze (9.17. ábra).

9.17. ábra. Szerelhető lemezes hőcserélő szigeteléssel ellátva.

9.17. ábra. Szerelhető lemezes hőcserélő szigeteléssel ellátva.

B) Forrasztott lemezes hőcserélő

Mely nem tartalmaz gumitömítéseket. Rozsdamentes acéllemezekből készítik a lemezköte­geket, amit keményforrasztással kötnek össze (9.18. ábra).

9.18. ábra. Forrasztott lemezes hőcserélő. 1.
Forrasztott lemezes hőcserélő

9.18. ábra. Forrasztott lemezes hőcserélő.

A rozsdamentes acéllemezek összeforrasztása révén nincs szükség külön tömítésre. A leme­zeket a széleken, illetve a lemezek érintkezési pontjai között a keményforrasztás során kiala­kuló réteg tartja össze. A forrasztott lemezes hőcserélők minden érintkezési pontjuknál össze vannak forrasztva, ezáltal optimális hőátadást biztosítanak (9.19. ábra).

9.19. ábra. Forrasztott lemezes hőcserélő metszeti képe.

9.19. ábra. Forrasztott lemezes hőcserélő metszeti képe.

A kialakításnak köszönhetően lehet egy-, kettő-, vagy többjáratú, többfajta csatlakozású és csonkelhelyezésű (9.20. ábra).

9.21. ábra. Forrasztott lemezes hőcserélő szigetelése.

9.20. ábra. Egyjáratú és kétjáratú hőcserélők kialakítása.

Szigetelés

A gyártó cégek által kínált szigetelések könnyen és gyorsan felszerelhetők. Ezekkel a szigetelőbetétekkel csökkenthetőek a hőveszteségek. A hőállóságtól függően kétféle szigetelés közül lehet választani. Az egyik esetben a maximális üzemi hőmérséklet 110 °C, a másik ka­tegóriájú szigetelőanyag alkalmazása esetén pedig 140 °C (9.21. ábra).

9.21. ábra. Forrasztott lemezes hőcserélő szigetelése.

9.21. ábra. Forrasztott lemezes hőcserélő szigetelése.

Forrasztott lemezes hőcserélők konzoljai

Többféle kialakítású tartókonzolt lehet alkalmazni, függően attól, hogy milyen építészeti adottságokkal rendelkezik az adott helyiség. A tartókonzolok, felépítésüknek köszönhetően, teljes mértékben feszültségmentes csőhálózat-szerelést biztosítanak (9.22. ábra).

9.22. ábra. Forrasztott lemezes hőcserélők tartókonzoljai.

9.22. ábra. Forrasztott lemezes hőcserélők tartókonzoljai.

Szerelhető lemezes és forrasztott lemezes hőcserélők alkalmazása

A lemezes hőcserélők általában 10-16 bar nyomásfokozatra készülnek, a forrasztott hőcseré­lőknél pedig nem ritka a 25 bar nyomású közeg sem.

A szerelhető hőcserélők maximális közeghőmérséklete 140-150 °C lehet. E feletti hőmérsék­let esetén a gumitömítések élettartama jelentősen csökkenhet.

A forrasztott lemezes hőcserélőknél a maximális üzemi hőmérséklet 225 °C. Azonban mindenféleképpen meg kell jegyezni, hogy a nagyon magas belépő primer és szekunder oldali hőmérséklet-különbségek nagymértékben igénybe veszik a készülékeket.

Karbantartás

A szerelhető kivitelű hőcserélőknél a gumitömítések állagára kell ügyelni. Ha csepegést, szi­várgást észlelünk, akkor célszerű inkább a komplett tömítést kicserélni. Összehúzásnál vi­szont figyeljünk, hogy ne húzzuk túl a csavarokat, mert az deformálódást okozhat.

Forrasztott hőcserélőknél a vízkő jelentheti a legnagyobb problémát. El vízkövesedés miatt ugyanis ezt a hőcserélőt cserélni kell, mert vegyszeres tisztítással ugyan el lehet távolítani a vízkövet, de ez hosszú ideig tartó folyamat lehet.

Hőcserélős vegyi, műszaki tisztítás

A hőcserélők tisztítását lehet akár mechanikai, akár vegyi úton is megoldani, de a legcélsze­rűbb, ha e két tisztítási mód kombinációját alkalmazzuk.

Ilyenek például:

  • Ha pusztán melegvizes közeget cirkuláltatunk benne, akkor néhány sófajtától szaba­dulhatunk meg.
  • Laza lerakódások eltávolítására alkalmasak a különböző savas és lúgos kémhatású vegyszerek.
  • Nagy nyomású vízsugárral is megoldható a tisztítás.
  • Mechanikai tisztítás drótkefével, csőgörénnyel.

Légleválasztás

Mindenki tapasztalhatta már, hogy amikor vizet forral, hogy teát készíthessen magának, ak­kor a hőmérséklet növekedésével levegőbuborékok válnak ki a folyadékból. A hőtani alapok megismerése során már említést tettünk a hő terjedéséről. Ebben a pontban azt fogjuk megismerni, hogy a fűtési rendszerünkből kiváló levegőt hogyan lehet eltávolítani.

A levegő jelenléte a következő problémákat okozhatja:

  • Korróziós károkat eredményez, a leváló részek iszapot képezve zavart okozhatnak.
  • A hatásfok jelentős mértékben csökkenhet.
  • Áramlási zavarok, súlyosabb esetben egyes berendezésrészek leállása.
  • A fűtőberendezés zajos üzeme (áramlási zaj, „csörgő” radiátor, zúgó falikazán).
  • Kavitáció kialakulása a szivattyúban, aminek élettartalma ezért csökken.
  • Növekvő szerviz- és karbantartási költségek.

Hogyan is kerül levegő a fűtési rendszerbe?

  • Feltöltéskor a töltő vízzel, és amikor pótolnunk kell utántöltéssel.
  • Ha túl gyorsan töltjük fel a rendszert, és az nem tud eltávozni a csőhálózatból.
  • Amikor olyan csővezetéket építünk be, ami oxigéndiffúzióra hajlamos.
  • Ha szilárd tüzelési kazánt szerelünk nyitott tágulási tartállyal, a tartályon keresztül.
  • Olyan nagymértékű nyomásesés esetén, amikor annyira lecsökken a nyomás, hogy a légkörből a légtelenítőkön keresztül levegőt szív be (a nyomáscsökkenés a légtelenítő zárásakor szükséges 0,2 bar nyomásértéket meghaladja).
  • Felfűtés során oldott állapotban levő levegő válik ki a fűtővízből.
  • A fűtővíz lehűlését követően az oldóképesség növekedése miatt a víztömör kötéseken keresztül levegőmolekula jut be és elnyelődik.
  • Kémiai folyamatok során különböző gázok keletkeznek, mint pl. a hidrogén.

Látható, hogy még a teljesen zárnak hitt rendszernél is számolni kell levegőkiválással.

A víz jellemző tulajdonsága, hogy kiváló oldószer, ezért a hőmérséklet és a nyomás függvé­nyében több-kevesebb mennyiségű gázt tud oldatban tartani, amely a változó üzemi állapo­tok között kiválhat a vízből.

A vízben oldott állapotban lévő levegő mennyiségét a Henry-Dalton törvény alapján az itt látható diagram ábrázolja, a hőmérséklet és a nyomás függvényében (8.1. ábra).

8.1. ábra. Az oldott levegő mennyisége a hőmérséklet és a nyomás függvényében.

8.1. ábra. Az oldott levegő mennyisége a hőmérséklet és a nyomás függvényében.

A színezett terület azt a változást mutatja, amikor a fűtési rendszerben lévő víz hőmérsékle­te a feltöltés után 10 °C-ról 75 °C-ra nő. Látható, hogy ekkor minden köbméter vízből 68-28=40 liter levegő szabadul fel, mikrobuborékok formájában.

Ott célszerű légteleníteni a rendszert, ahol a legkevesebb az oldott állapotban levő gáz. A fo­lyadékok gázoldó képességének vizsgálata közben megállapítható, hogy minél magasabb a fűtővíz hőmérséklete, minél alacsonyabb a rendszer nyomása, annál kevesebb az oldott gáz.

Tehát a légtelenítés leghatékonyabb pontjai egy fűtési rendszerben a hőtermelő közelében az előremenő vezetékben, illetve a rendszer magas pontjain (8.2. ábra).

8.2. ábra. Légleválasztó beépítése fűtési rendszerbe.

8.2. ábra. Légleválasztó beépítése fűtési rendszerbe.

Mindig két lépcsőben végezzük a légtelenítést. Az első lépcső, amikor elkészült a rendszer nyomáspróbája, átmostuk a rendszert kiszűrve ezzel az esetlegesen bekerülő szen­nyezőanyagokat. A megfelelő minőségű fűtőközeggel elkezdjük feltölteni a rendszert, ami az esetek többségében 10-15 °C-os hálózati hideg víz.

A hálózat feltöltése során ügyelni kell arra, hogy alacsony sebességgel történjen a feltöltés, hogy a gázok könnyebben tudjanak távozni. Ha helyesen van kialakítva a rendszer, a magas pontokon levő légtelenítőkön keresztül a levegő a szabadba távozik (8.3. ábra).

8.3. ábra. Légtelenítő szelepen távozó kiváló levegő.

8.3. ábra. Légtelenítő szelepen távozó kiváló levegő.

A második lépcső, amikor a rendszert elkez­dik felfűteni, és a melegítés hatására a fűtő víz­ben levő levegőbuborékok kiválnak. Ezeket a mikro méretű buborékokat nagyon nehéz eltá­volítani a fűtési rendszerből, mert a szivattyús rendszerek elterjedése együtt jár az áramlási sebességek növekedésével.

Napjainkban a fű­tővíz áramlási sebessége 1 m/s körüli, de ezt meghaladó mértékű is előfordul. A hagyomá­nyos légtelenítésnél alapfeltétel, hogy az áramló közeg sebessége ne haladja meg a 0,1 m/s értéket, ennél az értéknél még könnyen távozik a rendszerből a levegőbuborék. A magasabb sebességű fűtőközeg viszont magával ragadja a mikrobuborékokat, így azok nem tudnak a légtelenítőkön keresztül a szabadba távozni.

A nagy folyadéksebesség olyan meg­oldásokat tett szükségessé, amivel megoldha­tó a folyadék és a gázbuborékok szétválasztá­sa, és a gázbuborékok légtelenítőhöz vezeté­se. Korábban ezt légleválasztó edényekkel va­lósították meg. Ezekkel a berendezésekkel le­választották és tárolták a kiváló légbuborékokat, majd adott időközönként egy szelepet meg­nyitva kiengedték a légedényben felgyülemlett levegőt (8.4. ábra).

8.4. ábra. Légtelenítő edény működési elve.

8.4. ábra. Légtelenítő edény működési elve.

A szelepet addig hagyták nyitva, amíg folyadék nem jelent meg a csonk végén, ami azt je­lentette, hogy a légedényből teljesen kiszorították a levegőt. Ezt követően a szelepet elzár­ták. Ennek a berendezésnek a hátránya, hogy a hatásfoka nagyon kicsi, ugyanis a vízben áramló közegből csak kis mennyiségű levegő jut az összekötő vezetéken keresztül a lég­edénybe.

Ugyanis nem lassul le a víz mozgása, tehát a buborékok nem tudnak kiválni. Még manapság is találkozhatunk vele, új rendszerek kialakításánál nem alkalmazzák (8.5. ábra).

8.5. ábra. Légleválasztó edény, fűtési rendszerbe építve.

8.5. ábra. Légleválasztó edény, fűtési rendszerbe építve.

Újabban alkalmazott szerelvény az abszorpciós légleválasztó. Kialakításának lényege, hogy egy házba olyan betétet helyeznek el, aminek hatására az áramló közeg sebessége lecsökken, a légbuborékok áramlását széttördeli. A légbuborékok felfelé áramlanak és a szerelvény te­tejébe épített automata légtelenítőn keresztül a szabadba kerülnek (8.6. ábra).

8.6. ábra. Abszorpciós légleválasztó felépítése.

8.6. ábra. Abszorpciós légleválasztó felépítése.

Annál hatékonyabb a szerelvény működése, minél nagyobb a fűtési rendszer hőfoklépcsője, és minél kisebbre van lecsökkentve a szerelvényen átáramló közeg sebessége. Célszerű min­dig a rendszer előremenő vezetékébe építeni a kazán után, de a szivattyú szívócsonkja elé.

Azoknál a kazánoknál a legjobb a hatásfoka, amelyek tetőtérbe kerültek. Hiszen itt a legma­gasabb a fűtővíz hőmérséklete és ebben a pontban a legkisebb a rendszer nyomása, azaz itt képes a legkevesebb levegőt oldatban tartani a fűtővíz. Beépítésük során arra kell ügyelni, hogy mindenféleképpen állítva kerüljenek a hálózatba.

Jó tanács

Nagyobb rendszerek esetén célszerű olyan berendezéseket alkalmazni, amelyek nyomástar­tásra, gáztalanításra és utántöltésre is alkalmasak.

Működésük a következő: beállított időközönként a berendezésbe épített mágnes szelep a há­lózatban lévő fűtő víz egy részét (törekedve arra, hogy a rendszer nyomása ne lépje túl a mi­nimum szintet) betölti egy nyomásmentes tartályba (8.7. ábra).

8.7. ábra. Légleválasztó berendezés robbantott képe

8.7. ábra. Légleválasztó berendezés robbantott képe

Ebben a tartályban a csökkentett nyomás miatt a fűtővízben lévő oldott állapotú gáz egy ré­sze kiválik, ami egy gyorslégtelenítőn keresztül távozik a rendszerből. A folyamat végén a szerkezetbe épített szivattyú visszatáplálja a fűtő vizet a rendszerbe a beállított maximális nyomásérték eléréséig. A legkisebb gáztalanítási ciklus általában 90-120 perc. A gáztalanítás időpontja a rendszer méretétől függően 15-45 perc. A 8.8. ábra egy beépítési példát mutat.

8.8. ábra. Levegőleválasztó berendezés beépítése fűtési rendszerbe.

8.8. ábra. Levegőleválasztó berendezés beépítése fűtési rendszerbe.

Légtelenítő szelepek alkalmazása

A légtelenítők nem okoznak nyomásveszteséget a fűtési rendszerben, azért a kiválasztásuk­nál nem kell különösebb számításokat elvégezni. Ha ismerjük a hálózatban uralkodó nyo­mást, és az üzemi hőmérsékletet, akkor meghatározható a fűtési rendszerből kiváló levegő mennyisége.

Működésbeli problémát szinte csak a hálózatból a légtelenítőbe kerülő szennye­ződések és az esetleges lengések okozhatnak. Ez elkerülhető, ha olyan légtelenítőt építünk be, aminél a vízszint és a szelep között nagy a távolság. Az automata légtelenítőknek több kialakítása ismert, működési elvük közös. (8.9. ábra)

8.9. ábra. Automata légtelenítő működési elve.

8.9. ábra. Automata légtelenítő működési elve.

Amikor a fűtési rendszerből kiválik a levegő, akkor az a légtelenítő szelep házába kerül. Mi­nél több kiváló levegő jut be a légtelenítő szelepbe, annál jobban kiszorul a házban lévő fű­tővíz. A fűtővízben lebegő úszó, a vízszinttel együtt süllyed.

Ha az úszó elér egy minimális mélységet, a szelep kinyit, és a levegő távozik a házból. A házban a vízszint ismét emelked­ni kezd. A fűtővízben levő úszó a vízszinttel együtt emelkedik, aminek köszönhetően a sze­lep lezár.

Ez a folyamat ismétlődik mindaddig, amíg a fűtési rendszerből az összes levegő ki nem válik (ami persze szinte lehetetlen, ugyanis számos módon kerülhet a rendszerbe leve­gő). Az alábbi ábrán egy beépített légtelenítő szelep látható (8.10. ábra).

Automata légtelenítő szelep.

8.10. ábra. Automata légtelenítő szelep.

Az áramló folyadék rendszerben lévő levegő, vagy a melegítés hatására felszabaduló mikrobuborékok leválasztására szolgálnak az automata gyorslégtelenítők és a levegőleválasztók.

Automata gyorslégtelenítők

A bronzöntvényből vagy rozsdamentes acélból készült ház két részből áll, alsó és felső része menettel és gumi O-gyűrű tömítéssel kapcsolódik egymáshoz. A gyorslégtelenítő a ház alsó részén lévő belső menettel csatlakoztatható a fűtési hálózatra (8.11. ábra).

8.11. ábra. Automata gyorslégtelenítő kialakítása.

8.11. ábra. Automata gyorslégtelenítő kialakítása.

A távozó gáz szükség esetén a szintén ½ mére­tű, de külső menetes csatlakozásról, vezetéken keresztül elvezethető. Ide csatlakoztatható visszacsapó szelep is.

A levegőkamra speciális kialakítása megakadá­lyozza, hogy az úszó és sodródó szennyeződé­sek a légtelenítő szelepet elérjék, ezért a szelep nem szennyeződhet el és garantáltan csöpögés­ mentes üzemű.

A légtelenítő szelep működését a házban elhe­lyezett úszó vezérli, amely rugós kar közvetíté­sével a folyadékszint emelkedésekor zárja a ki­áramlás útját. A levegőkamrában összegyűlő le­vegő vagy gáz hatására a folyadékszint lecsök­ken és az úszó addig nyitja a szelepet, amíg a folyadékszint emelkedése el nem éri a záró helyzetet (8.12. ábra).

8.12. ábra. Légtelenítő szelep robbantott ábrája.

8.12. ábra. Légtelenítő szelep robbantott ábrája.

Alkalmazási terület

Fűtő- vagy hűtőrendszerek üzem közben szükséges automatikus légtelenítésére, a feltöltés­kor szükséges helyi légtelenítésre (pl. a felszállókon), illetve leürítéskor légbeszívóként.

Kiviteli változatok:

  • Bronz ház, menetes levegőcsatlakozás, alapkivitel,
  • Rozsdamentes acél ház.

Előnyök:

  • Nagy légtelenítő teljesítmény,
  • Megbízható levegőbeszívás a rendszer ürítésekor,
  • Folyamatos, karbantartást nem igénylő üzem,
  • A légtelenítő szelep elszennyeződése kizárt,
  • Hosszú élettartam, megbízható, szivárgásmentes működés.

Műszaki adatok:

  • Üzemi nyomás: max. 10 bar
  • Üzemi hőmérséklet: max. 110 °C.

Levegőleválasztók

A levegőleválasztó DN 40 méretig bronz, DN 50 mérettől acél házzal készül. Ennek belse­jében kap helyet a különleges kialakítású spirocső, amely egy rézcsőre forrasztott réz drót­fonalból áll. Ez a betét széttördeli az áramlást, illetve az áramló gázbuborékokat, így ezek le­fékeződve kiemelkednek a vízszintes áramlási zónából, majd a nyugalmi zónán keresztül fel­szállnak az automata légtelenítőbe.

A betét áramlási ellenállása kicsi, levegőleválasztási foka azonban rendkívül nagy. A ház fel­ső részén elhelyezett automata légtelenítő szelep a leválasztott és a légkamrában összegyűlő levegőt automatikusan kivezeti.

A ház alján lévő leeresztő csavaron, vagy az ebbe csavart leeresztő csapon keresztül a ház­ban leülepedett szennyeződések eltávolíthatók. A ház oldalán lévő leeresztő szelep a rendszer feltöltésekor a levegőleválasztóba kerülő na­gyobb mennyiségű levegő, valamint az üzem közben összegyűlő úszó szennyeződések eltá­volítására szolgál.

A bronz házzal készült leválasztok menetes és Ø22 mm-es rézcső roppantó gyűrűs kötéséhez alkalmas, a hegesztett acél házzal készült leválasztok karimás vagy hegesztőtoldatos csatla­kozással kaphatók.

Az acél házas, nagyobb méretű levegőleválasztók szerelésének megkönnyítésére a ház tete­jén két felfüggesztő szem található.

Előnyök:

  1. Nagy légtelenítő teljesítmény.
  2. Önműködő levegőbeszívás a rendszer ürítésekor.
  3. Automatikus, karbantartást nem igénylő üzem.
  4. Hosszú élettartam, megbízható működés.
  5. A védett rendszer korróziója csökken, az elemek élettartama meghosszabbodik.

Kiviteli változatok (8.13. ábra):

  • Vízszintes csővezetékbe építhető változat, bronz házzal.
  • Függőleges csővezetékbe építhető változat, bronz házzal.
  • Vízszintes csővezetékbe építhető változat, acél házzal (hegesztőtoldatos és karimás változatban).

A 2.13. ábra szerinti levegőleválasztók műszaki adatait az alábbi táblázatok rögzítik (8.1., 8.2. és a 8.3. táblázat):

8.13. ábra. Levegőleválasztók kialakítása.  a-b
8.13. ábra. Levegőleválasztók kialakítása. c-d

8.13. ábra. Levegőleválasztók kialakítása:

  • a.) Vízszintes csővezetékbe építhető.
  • b.) Függőleges csővezetékbe építhető.
  • d.) Vízszintes csővezetékbe építhető karimás
  • c.) Vízszintes csővezetékbe építhető hegesztőtoldatos

8.1. táblázat. Vízszintes csővezetékbe építhető bronzházas kivitel műszaki adatai.

d* H1 (mm) h1 (mm) L (mm) Q (m3/h) V (liter) m (kg)
22 mm 153 20 106 1,25 0,18 1,3
¾” 153 20 85 1,25 0,18 1,3
1″ 180 35 88 2 0,21 1,5
1 ¼” 200 40 88 3,7 0,25 1,6
1 ½” 234 42 88 5 0,32 1,8

*A 22-es méret ált. roppantó gyűrűs, a többi belsőmenetes kivitelben készül.

8.2. táblázat. Függőleges csővezetékbe építhető bronzházas kivitel műszaki adatai.

d* H1 (mm) L (mm) Q (m3/h) V (liter) m (kg)
22 mm 220 104 1,25 0,32 2,1
¾” 210 84 1,25 0,32 2,1
1″ 210 84 2 0,32 2,1

*A 22-es méret ált. roppantó gyűrűs, a többi belsőmenetes kivitelben készül.

8.3. táblázat. Vízszintes csővezetékbe építhető karimás és hegesztőtoldatos kivitel műszaki adatai.

DN (mm) OD (mm) H1 (mm) h1 (mm) D (mm) e L (mm) LF (mm) Q (m3/h) V (liter) *m (kg)
50 60,3 470 115 159 ½” 260 350 8 5 10/15
65 76,1 470 125 159 ½” 260 350 15 5 10/16
80 88,9 590 150 219 ½” 370 470 20 17 20/28
100 114,3 590 160 219 ½” 370 475 30 17 20/30
125 139,7 765 205 324 ½” 525 635 50 50 50/63
150 168,3 765 220 324 ½” 525 635 75 50 50/66
200 219,1 975 275 406 1″ 650 775 125 105 100/122
250 273 1215 330 508 1″ 750 890 200 210 200/231
300 323,9 1430 385 610 1″ 850 1005 275 350 360/404

*Az első számérték a hegesztőtoldatosra, a második a karimásra vonatkozik.

Iszapképződés

Nyáron, amikor csak használati melegvíz előállítására használják a hőtermelő berendezése­ket, nem foglalkoznak a fűtési szezonban felmerülő problémákkal. Azonban a tél közeledté­vel gyarapodnak a gondok: leállnak a készülékek, leáll az egész fűtési rendszer.

A megren­delők nem szoktak azzal foglalkozni, hogy a feltöltés előtti munkálatok, vagy a rendszerbe beépíthető berendezések megóvhatják vezetékhálózatukat, berendezéseiket. Ha végleges fel­töltés előtt kimossák a rendszert, vagy iszapleválasztót építenek be, megelőzhetőek lennének a meghibásodásból eredő anyagi károk (persze megfelelő üzemeltetést is igényel a rendszer).

Megoldás lehet az is, hogy ha speciális vegyszert töltenek a vezetékekbe. Ez a vegyszer 2-5 hét alatt fémtisztává teszi a csőhálózat belső felületét, majd egy olyan védőoldatot töltenek bele, ami vékony filmet képez belső felületen.

Jó tanács

Iszapleválasztó feladata: A fűtési rendszerbe előforduló szennyeződések folyamatos eltávolítása.

Szennyezőanyagok típusai:

  • Mechanikai szennyezőanyagok, gyártási eljárás során visszamaradt szemcsék,
  • Tárolás, esetleg szerelés során bejutó szilárd szennyezőanyagok,
  • Folyadékkal érintkező felületekről leváló szemcsék,
  • Töltő vízzel a fűtési rendszerbe kerülő szennyeződések.

Az iszap a fűtési rendszerben nemcsak teljesítményromlást eredményez, hanem el is tömít­heti a rendszert. A kis átömlési keresztmetszetek (mint pl. a szabályozó szelepek) felületein megtapadó szennyezőanyagok idővel olyan rétegvastagságot érhetnek el, ami az adott sza­kasz leállását is eredményezheti (8.14. ábra).

Kis keresztmetszetek eltömődéséből eredő szakaszleállás

8.14. ábra. Kis keresztmetszetek eltömődéséből eredő szakaszleállás.

  • a.) Szennyezőanyagok megtapadása.
  • b.) Szelep tönkremenetele.

Szűrő

A hagyományos iszapleválasztók egy beépített szűrő segítségével választják le a fűtési rend­szerben keringő szilárd szennyezőanyagokat. A szűrő finomságának köszönhetően (0,6 mm) már egészen apró szennyeződést is képesek felfogni (8.15. ábra).

8.15. ábra. Szűrőbetét kialakítása.

8.15. ábra. Szűrőbetét kialakítása.

A kialakításnak köszönhetően, a szennyfogó alján leülepedett szennyeződést egyszerűen el lehet távolítani a rendszerből. A szűrőt időközönként tisztítani kell. Az iszapleválasztó szer­kezeti kialakítását a 8.16. ábra szemlélteti.

8.16. ábra. Iszapleválasztó kialakítása.

8.16. ábra. Iszapleválasztó kialakítása.

Átfolyós rendszerű iszapleválasztó

Az újabb típusú átfolyós rendszerű iszapleválasztók nem felfogják a szennyezőanyagot, ha­nem leülepítik. Ezzel azt érhetjük el, hogy a hagyományos, szűrővel szerelt iszapleválasztóval szemben nem fog változni az áramlási ellenállása.

Szerkezeti kialakítása:

Öntött bronz, vagy hegesztett acélházban a függőleges helyzetű, spe­ciális spirócsövek a vízszintes áramló folyadékot a vele sodródó szemcsékkel együtt részára­mokra törik szét, illetve számtalan kis örvényt létrehozva, lehetőséget biztosítanak arra, hogy a folyadéknál nagyobb sűrűségű részecskék süllyedni kezdjenek és nem túl nagy vízszintes sebesség esetén kikerüljenek az áramlási zónából, majd az átmeneti zónán keresztül a nyugalmi zónába süllyedjenek, ahol már nincs vízszintes áramlás. (8.17. ábra).

8.17. ábra. Iszapleválasztó robbantott képe.

8.17. ábra. Iszapleválasztó robbantott képe.

Három zónára lehet osztani az iszapleválasztó berendezéseket, felépítésük szerint:

  • Áramlási zóna: Ebben a szakaszban tördelik fel a folyadékot, és itt válik ki a szennye­zőanyag.
  • Átmeneti zóna: Az áramlási zóna alatt helyezkedik el, a szennyezőanyag ülepedése folyamatos, folyadékáramlás minimális.
  • Nyugalmi zóna: Az iszapleválasztó gyűjtőhelye, itt gyülemlik fel a fűtési rendszerből leválasztott iszap. Az iszapot a leválasztó aljára szerelt csappal lehet véglegesen eltá­volítani a rendszerből.

Iszapleválasztó előnyei:

  • Nagy iszapleválasztó-teljesítmény, a mikroszkopikus méretű szennyeződések is leüríthetők.
  • Az időnként szükséges leürítésen kívül nem igényel további karbantartást.
  • A szennyeződések leürítése igen rövid ideig tart, és üzem közben is elvégezhető, meg­kerülő vezeték, illetve elzáró szerelvény beépítése nélkül (8.18. ábra).
  • A védett rendszer tisztasági foka nő, az elemek élettartama meghosszabbodik.
  • Erősen szennyezett, vagy nagyméretű szennyeződéseket tartalmazó rendszerekhez szétszerelhető házba épített iszapleválasztó is található a piacon.
8.18. ábra. Iszapleválasztó beépítése fűtési rendszerbe.

8.18. ábra. Iszapleválasztó beépítése fűtési rendszerbe.

Alkalmazási terület:

  • Fűtési rendszereknél a kazán elé, a visszatérő vezetékbe célszerű beépíteni.
  • Egyéb esetben oda javasolt, ahol a leginkább veszélyeztetve van a rendszer.
  • Olyan csőszakasznál, ahol az áramlási sebesség értéke maximum 1-1,2 m/s. ha az áramlási sebesség ennél nagyobb, akkor nagyteljesítményű leválasztót kell beépíteni.

Az iszapleválasztó a 32-250 μm mérettartományba eső iszapszemcsék 75-85%-át már 10 át­haladás után leválasztja. 20 áthaladás után azonban a hatékonyság elérheti a 85-95%-ot is, ami kiemelkedő eredménynek tekinthető.

Üzemi tapasztalatok szerint a leválasztó az összes szennyező részecske 99%-át körülbelül 2 hét alatt eltávolítja. Fűtési rendszernél a méretezé­si érték 0,5-1,0 m/s. alkalmazhatók nagy teljesítményű leválasztok is, amikkel az áramlási sebesség elérheti a 3 m/s értéket is.

8.19. ábra. Iszapleválasztók kialakítása. 1.
8.19. ábra. Iszapleválasztók kialakítása. 2.

8.19. ábra. Iszapleválasztók kialakítása.

  • a.) Vízszintes csővezetékbe építhető.
  • b.) Függőleges csővezetékbe építhető.
  • c.) Vízszintes csővezetékbe építhető hegesztőtoldatos/karimás.
  • d.) Vízszintes csővezetékbe építhető szétszerelhető hegesztőtoldatos/karimás.

Kiviteli változatok (8.19. ábra):

  • Vízszintes csővezetékbe építhető változat, bronz házzal,
  • Függőleges csővezetékbe építhető változat, bronz házzal,
  • Vízszintes csővezetékbe építhető változat, acél házzal,
  • Szétszerelhető, vízszintes elrendezés, acél házzal.

Azok az iszapleválasztó berendezések a legjobbak, amelyekben nem maradnak meg a szennyezőanyagok, nem tömődnek el. A szűrők kialakításuk szerint egy adott mérettartomány fe­lett minden szennyeződést kiszűrnek, de az ez alatti szemcséket átengedik.

Ezek a szemcsék leülepednek a szelepben, szivattyúban, hőcserélőben stb. Ezzel szemben az iszapleválasztókban, mérettől függetlenül, folyamatosan ülepszenek le az oda nem illő anyagok. A korszerű iszapleválasztók már néhány keringési kör után kiszűrik a rendszerben levő iszapot.

Az iszapképződés műanyagcsöves rendszereknél is jellemző, itt a csővezeték belső felületét marhatják fel. Igaz, hogy ez jóval kisebb mennyiségben jelentkezik, mint fémanyagú cső­rendszereknél, de agresszívebb hatást ér el.

Ha megváltoztatjuk a fűtési rendszer hőmérsékletét, vagy az áramlási sebességet, akkor a más lerakódott szemcséket is „fel lehet savazni” és ezt ki is lehet szűrni. Nem célszerű ke­mény vízzel feltölteni a rendszert, mert fűtés hatására iszap képződik, korróziós károkat eredményezve. Egy megfelelően beépített iszap- és gázleválasztó viszont a 20-25 éves cső­rendszer élettartamát akár 10-15 évvel is meghosszabbíthatjuk.

A 8.19. ábrán ismertetett iszapleválasztók műszaki adatait az alábbi táblázatok ismertetik (8.4., 8.5. és a 8.6 táblázat).

8.4. táblázat. Vízszintes csővezetékbe építhető bronzházas kivitel műszaki adatai.

d* H (mm) h (mm) L (mm) Q (m3/h) V (liter) m (kg)
22 mm 116 96 106 1,25 0,18 1,1
¾” 116 96 85 1,25 0,18 1,1
1″ 143 108 88 2 0,21 1,3
1 ¼” 161 121 88 3,7 0,25 1,4
1 ½” 197 155 88 5 0,32 1,6

*A 22-es méret ált. roppantó gyűrűs, a többi belsőmenetes kivitelben készül.

8.5. táblázat. Függőleges csővezetékbe építhető bronzházas kivitel műszaki adatai.

d* H1 (mm) L (mm) Q (m3/h) V (liter) m (kg)
22 mm 182 104 1,25 0,32 1,9
3/4″ 172 84 1,25 0,32 1,9
1″ 172 84 2 0,32 1,9

*A 22-es méret ált. roppantó gyűrűs, a többi belsőmenetes kivitelben készül.

8.6. táblázat. Vízszintes csővezetékbe építhető karimás és hegesztőtoldatos kivitel műszaki adatai.

N (μm) OD (mm) H (mm) h (mm) D (mm) DF (mm) e L (mm) LF (mm) Q (m3/h) V (liter) *m (kg) **m (kg)
  60,3 380 270 159 285 1″ 260 350 8 5 10/15 28/33
  76,1 380 260 159 285 1″ 260 350 15 5 10/16 28/34
  88,9 500 355 219 340 1″ 370 470 20 17 20/28 40/48
0 114,3 500 345 219 340 1″ 370 475 30 17 20/30 40/50
5 139,7 665 475 324 460 1″ 525 635 50 50 50/63 90/103
0 168,3 665 450 324 460 1″ 525 635 75 50 50/66 90/106
0 219,1 875 615 406 565 1″ 650 775 125 105 100/122 148/170
0 273 1115 800 508 670 2″ 750 890 200 210 200/231 261/292
0 323,9 1330 955 610 780 2″ 850 1005 275 350 360/404 425/469

* Az első számérték a hegesztőtoldatosra, a második a karimásra vonatkozik, (hagyományos).

** Az első számérték a hegesztőtoldatosra, a második a karimásra vonatkozik, (szétszerelhető).

A kazánban megtermelt hőmennyiséget el kell juttatni a fűtendő helyiségbe olyan közeg se­gítségével, ami jól szállítja a hőt. Ez a hőhordozó közeg az esetek döntő többségében a víz. Miután a hőhordozó közeg belép a fűtendő helyiségbe, ott egy arra alkalmas fűtőtestben a hőjét leadja.

A fűtőtestek kialakítása többféle lehet. Legegyszerűbbek a csőfűtőtestek:

  • Csőkígyók: az olyan fűtőtesteket nevezzük csőkígyónak, melyek ismétlődő irányválto­zásokkal, hosszanti párhuzamos egy szakaszból kialakított vezetékből állnak. Legelter­jedtebb formája a sugárzó fűtés. Rendszerint padlóba, falba vagy mennyezetbe építik. A csőben keringő közeg az egész felületet melegíti és sugárzással adja át hőjét a kör­nyezetnek (7.1. ábra).
  • Csőregiszterek: egy-egy osztó- és gyűjtőcső, a köztük elhelyezett párhuzamos csőszá­lakból. Könnyen, gyorsan alakíthatóak ki (7.2. ábra). Manapság a kialakítása olyan széles intervallumot ölel fel, hogy sok esetben már bútordarabként is funkcionál. Leg­jobb példa erre a törülközőszárítós radiátor.
  • Bordás csőfűtőtestek: a nagyobb hőleadás érdekében módosítják a sima csőfűtőteste­ket. Növelik a hőleadó felületet, bordákat építenek rá. Képféleképpen készíthetik. Az egyik az ún. spirálbordás csőfűtőtest, amikor a csőre csigavonalban, élére állított acél­lemezt tekercselnek. A másik gyártási módnál a csőre merőlegesen kör vagy négyszög alakú lamellákat húznak (7.3. ábra). Mindkét esetben hidegen végzik el a felületnöve­lést, majd ezt követően horganyfürdőbe mártják a kész fűtőtestet. Legelterjedtebb for­mája a szegélyfűtőtest.
  • Radiátorok: ezek a fűtőberendezések a legelterjedtebbek, ezeket használják manapság a leggyakrabban.

Radiátoroknál többféle kialakítással találkozhatunk:

  • Tagos radiátorok, melyek tetszőleges számú és méretű elemek összekapcsolásából hozhatók létre.
  • Csővázas radiátorok, melyekben a hőhordozó közeg a gyűjtőcsövekben és az azo­kat összekötő fűtőcsövekben áramlik.
  • Lapradiátorok, amelyek profilozott, összehegesztett acéllemezek, vízszintes és függőleges járatokkal.
Csőkígyó

7.1. ábra. Csőkígyó.

7.2. ábra. Csőregiszter.

7.2. ábra. Csőregiszter.

7.3. ábra. Bordás fűtőtest.

7.3. ábra. Bordás fűtőtest.

Sugárzó fűtések

Padlófűtések

A padlófűtés az alacsony hőmérsékletű sugárzó fűtések közé tartozik. A fűtött helyiségben kialakuló függőleges hőmérséklet-eloszlás ennél a fűtési módnál közelíti meg leginkább az ember számára ideális jelleget, ami a magassággal egyre csökkenő levegő-hőmérsékletet és nagyobb padlóközeli hőmérsékletet jelent.

Mint a sugárzó fűtéseknél általában, ennél a fűté­si módnál is alacsonyabb levegő-hőmérséklettel lehet ugyanolyan komfortérzetet elérni, mint a konvekciós fűtésekkel. Ez abból következik, hogy padlófűtésnél a kellemes hőérzetre jel­lemző eredő hőmérséklet eléréséhez a nagyobb arányú sugárzási összetevő miatt, alacso­nyabb levegő-hőmérséklet szükséges. Az alacsonyabb levegő-hőmérséklet pedig kisebb transzmissziós hőveszteséget, tehát fűtési-energiamegtakarítást, és így kisebb fűtési költsé­get jelent.

A padlófelület hőmérsékletének viszont élettani korlátja van. A kellemes közérzet eléréséhez a padló átlagos maximális hőmérséklete nem haladhatja meg a 29°C-t. Széleskö­rű felmérések alapján ez az érték a működő padlófűtéseknél kb. 26 °C. Ez a hőmérséklet a korlátja a padlófűtéssel a helyiségbe juttatható hőmennyiségnek.

Elméleti alapok

A különböző műszaki megoldásokkal a teljes felületén egyenletes hőmérsékletű padlót csak megközelíteni lehet. A padlót fűtő eszköz általában csak meghatározott sávokban van a fű­tött padlóban elhelyezve – legyen a fűtőcső vagy fűtőkábel- így a fűtött padló hőmérséklet­ eloszlása is változó lesz.

Az elméleti és gyakorlati számítások mind azt célozzák, hogy meg lehessen határozni egy olyan padlófelületi középhőmérsékletet, amely tervezhető. A másik feladat az élettani korlátnak tekintett legmagasabb felületi hőmérséklet meghatározása, illet­ve annak a hőáram sűrűségnek a számítása, amelynél a padlófelület legmagasabb hőmérsék­letű pontjai a meghatározott határhőmérsékletet elérik.

A továbbiakban a gyakorlatban leginkább elterjedt melegvizes padlófűtésekről lesz szó. Itt a hőleadó a fűtőbeton, amelyben, vagy amely alatt a fűtőcsöveket elhelyezik. Az alábbi ábrán különböző padlóburkolatok hő vezetési ellenállásait láthatjuk padlófűtés esetén (7.4. ábra).

Padlóburkolatok hővezetési ellenállásai

7.4. ábra. Padlóburkolatok hővezetési ellenállásai.

A fűtőcsövekben áramlik az 50°C-ot általában nem meghaladó hőmérsékletű fűtővíz. A pad­lófelület egyenetlen hőmérsékletét még fokozza, hogy a melegvizes padlófűtésben a fűtőcső felületi hőmérséklete a hossz menti lehűlés miatt is változó lesz.

Padlófűtésű helyiségekben a betartandó 29°C felületi hőmérséklet mellett a szabvány megengedi, az ún. szegélyzónákban (külső falak melletti kb. 1 m széles sáv) a 35°C és a fürdőszobákban a 33°C felületi hőmér­sékletet.

A helyiségek hőszükségletének számítása

A padlófűtéssel a helyiségbe juttatható hőmennyiség a megengedhető felületi hőmérséklet miatt korlátozott. Ezért a helyiségek hőveszteségét a lehető legnagyobb pontossággal és a fe­lesleges túlméretezés elkerülésével kell számítani. Ajánlott a számítógépes tervezési program alkalmazása, amivel a részletesebb számítások kisebb idő és energiaráfordítással elvégezhe­tők.

Természetesen a részletes számítások az épület szerkezetének, fal- és födémrétegek, nyí­lászárók, hőhidak adatainak a lehető legpontosabb ismeretét teszik szükségessé. A padlófű­tésű helyiségekben a belső hőmérséklet hőérzeti korrekciójára általában nincs szükség, és a padlón keresztül haladó transzmissziós energiaárammal sem kell számolni.

A padlófűtési körök kialakítása

A helyiségek padlófűtési mezőinek csőosztása és az előremenő vízhőmérséklet, illetve a szükséges hőfoklépcső meghatározása után elkészíthető a csőfektetési terv, illetve a fűtési csövek padlófűtési körökké alakítása. A szokásos maximálisan 100-120 m hosszú köröket egy vagy több osztógyűjtőn lehet összefogni. A legelterjedtebb fektetési módokat az alábbi ábra mutatja (7.5. ábra).

7.5. ábra. Padlófűtési körök kialakítása 1
7.5. ábra. Padlófűtési körök kialakítása 2
7.5. ábra. Padlófűtési körök kialakítása 3

7.5. ábra. Padlófűtési körök kialakítása.

Itt kell eldönteni, hogy a padlófűtési osztó-gyűjtőt miként kapcsoljuk a fűtési rendszerhez. Ez elsősorban az alkalmazott padlófűtési csőtől függ. Mint ismeretes a jelenleg leginkább padló­fűtésre használt műanyagok, a polipropilén és polietilén bizonyos típusai, az oxigént átenge­dik a levegőből a fűtővíz felé. Ennek a folyamatnak a koncentráció-különbség és nem a leve­gő vagy a fűtővíz összenyomása a hajtóereje.

Az oxigén bejutását a fűtési rendszerbe (a ka­zán- és a radiátoros körök védelme érdekében) oxigéndiffúzió ellen védett padlófűtőcső vagy elválasztó hőcserélő alkalmazásával lehet megakadályozni. A hőcserélő az elválasztás mellett a magasabb hőmérsékletű kazánköri (pl. radiátoros körök) fűtővízéből az alacsonyabb hőmér­sékletű padlófűtési vizet is előállítja. Ekkor viszont a hőcserélő padlófűtési oldalán csak oxi­gén-korrózióálló szerkezeti anyagokat alkalmazhatunk.

Oxigéndiffúzió ellen védett csövek­hez az alacsonyabb hőmérsékletű padlófűtési vizet általában keverőszelepekkel vagy alacsony hőmérsékletű fűtőberendezéssel (kondenzációs kazán, hőszivattyú) állítják elő. Az utóbbi esetben viszont a fűtési rendszer további részei is csak alacsony hőfokú fűtővizet kaphatnak.

A padlófűtési rendszer hőcserélő szivattyúkból felépített központi vagy kompakt egységek­ből, padlófűtő csőből, a cső rögzítésére is alkalmas profilozott szigetelőlemezből, szabályo­zókból, valamint kiegészítő termékekből (szegélyszigetelő, védőcső stb.) áll. A rendszer szerkezeti elemei olyan típusegységek, amelyekből a szokásos fűtőkörök, leegyszerűsített tervezői és szerelői munkával, az adott igényeknek megfelelően, könnyen kialakíthatók.

Hőcserélő szivattyú

A hőcserélő szivattyúk minden olyan helyen alkalmazhatók ahol egy hőcserélő mellett szivattyú­ra is szükség van. Egyik legfőbb felhasználási területe a padlófűtési rendszerek elválasztása, ahol a hőcserélő szivattyú a padlófűtési rendszer keverőszelepének kiváltása mellett a padlófűtésnek a kazánkörtől való leválasztását is elvégzi.

A vegyes áramú, rézcsöves hőcserélő és a keringtető szivattyú kombinációja egy szerkezeti egységet képez (7.6. ábra). A fűtési rendszerek kazánkörében és a pad­lófűtő csövekben keringtetett fűtőközeget galvanikusan elválasztó készülék elő­nyösen alkalmazható a kazánkör és a műanyagcsöves padlófűtő körök eltérő hő­mérsékletviszonyainak illesztésére (meg­felelő szabályozással kiegészítve).

7.6. ábra. Hőcserélő szivattyú szerkezeti méretei.

7.6. ábra. Hőcserélő szivattyú szerkezeti méretei.

Alkal­mazható továbbá a szükségesnél na­gyobb nyomásviszonyok lehatárolására, és a műanyag padlófűtő csövekben áram­ló magasabb oldott oxigéntartalmú fűtőközegnek a kazánkör acél felületrészeitől való elválasztására. Az alkalmazott szer­kezeti anyagok korrózióállók. A kis mé­reteiből és csendes üzemeléséből adódó­an az osztó-gyűjtő egység mellett fali­ szekrényben, lakótérben is elhelyezhető.   

A hőcserélő szivattyú alsó és felső részén felerősítő fülek vannak.

A hőcserélő szivattyú fe­delén található még:

  • A primer kör számára egy elő beállításos szabályzószelep, amellyel biztonságosan be lehet állítani az itt áramló térfogatáramot,
  • Légtelenítő szelepek a primer kör előremenő- és visszatérő ága számára,
  • Egy állítható bypass szelep, amely a kazánkör előremenő- és visszatérő ágát köti össze. Ez lehetővé teszi a kazánkör előremenő hőmérsékletét még akkor is, ha a szabály­zó szelep lezárt. Ez a funkció csak módosító szabályzás alkalmazásakor szükséges.

A felső részen (fedél) található szerelvények:

  • A padlófűtési kör előremenő hőmérsékletének érzékelése.
  • A padlófűtési kör biztonsági hőmérsékletének érzékelése.
  • A kazánkör előremenő hőmérsékletének érzékelése.

Az alsó részen (szivattyúház):

  • A padlófűtési kör visszatérő hőmérsékletének érzékelése.

Szerelés

A hőcserélő szivattyút mindig lefelé álló szivattyúval kell felszerelni!

A felerősítés mindig a fejrészen és a szivattyúházon levő szemekkel történik, sima falfelület­re. Hogy elkerüljük a testhang-vezetésből eredő zajokat, felerősítéskor a szemek mindkét ol­dalára gumialátéteket kell elhelyezni.

A gumialátétek a hőcserélő szivattyú szállítási tartozé­kai, és úgy kell azokat elhelyezni, hogy az öntvény alkatrészek és a felerősítő csavarok kö­zött ne legyen fémes kapcsolat. A hőcserélő máshol sem érintkezhet az épületszerkezettel, pl. a köpenycsőnél vagy a szivattyúnál sem. A szerelésnél figyelni kell arra is, hogy a hőcseré­lő szivattyú alatt még legalább 60 mm helynek kell maradni a szivattyúmotor esetleges cse­réjéhez.

Bekötés

Primer kör

  • A kazánkörhöz történő csatlakozás a hőcserélő szivattyú fedelén található 34″-os bel­sőmenetes csatlakozások révén történik. A kazán előremenő csatlakozása az első, a mögötte levő pedig a visszatérő ág csatlakozása (7.7. ábra),
  • A hőcserélő szivattyú problémamentes cseréje érdekében a kazánköri előremenő és visszatérő ágra egy-egy golyóscsapot is kell szerelni.
  • A fedélben található szelep szabályzási célokat szolgál. Termoelektromos állítófejet le­het rácsavarozni.
7.7. ábra. Hőcserélő szivattyú axonometrikus képe.

7.7. ábra. Hőcserélő szivattyú axonometrikus képe.

Szekunder kör

  • A szekunder oldal csatlakozó csonkjai 5/4″-os külsőmenetes kialakításúak.
  • Az előremenő a felső öntött fejrészen, a visszatérő alul a szivattyúházon található, a hőcserélő szivattyú primer csonkjaival ellentétes oldalon.
  • A visszatérőn levő 3/8″-os belsőmenetes furathoz kell a padlófűtési körök tágulási tar­tályát csatlakoztatni. Ha a tágulási tartályt mégsem ehhez a csatlakozási ponthoz köt­jük, akkor a visszatérő vezeték egy másik pontjára kell csatlakozatni, de semmi esetre sem az előremenő vezetékhez.
  • A fejrészen levő l/2″-os furat a padlófűtési kör légtelenítőjének, és zárt tágulási tartály esetén a biztonsági szelep elhelyezésére szolgál.

Elektromos bekötés

Jó tanács

Figyelmeztetés: Az elektromos munkákat csak elektromos szakember végezheti el! A szivattyú nem működik víz nélkül. Ha az elektromos bekötés a rendszer feltöltése előtt elkészül, akkor a szivattyút legfeljebb pár másodpercre szabad bekapcsolni, különben a csapágy megsérül.

A hőcserélő szivattyú elektromos bekötésekor csupán a keringtető szivattyút kell a gyárilag felszerelt kábellel a 230 V-s hálózatra rákötni. Bekötéskor ügyelni kell arra, hogy a szivattyú­nak a fűtési idény alatt állandóan működnie kell. A fűtési szezonon kívül a szivattyút ki kell kapcsolni. A szabályozások alkalmazása esetén a szivattyút a használt szabályozáshoz kell csatlakoztatni. A szabályozás a szivattyút a nyári időszakra ugyancsak lekapcsolja

Műszaki adatok

  • Hőcserélő teljesítménye (padlófűtésre) maximum 21 kW,
  • Megengedett primer/szekunder oldali nyomás 10/6 bar,
  • Megengedett primer oldali hőmérséklet 110°C,
  • Csatlakozóméret a primer/szekunder oldalon 3/4″/5/4″,
  • Névleges feszültség 230 V, 50 Hz,
  • Névleges áramfelvétel 0,42 A.

Műszaki jellemzők

A hőcserélő szivattyú elektromos fűtőbetétekkel és szabályozással kiegészített változata. A fűtési szezon átmeneti szakaszaiban, amikor csak viszonylag kis hőteljesítményt igényel a fűtőberendezés, a gázkazán üzemeltetése nélkül, rugalmas jói szabályozható és jó hatásfokú üzemvitel biztosítható a készülékkel.

Az elektromos fűtőteljesítmény szabályozását a készü­lék fejrészén elhelyezett mikroprocesszoros szabályozó automatika végzi. Az elektromos csatlakozás a szabályozó házba való bekötéssel történik. A hőcserélő vagy melegvíz-fűtésű, vagy elektromos fűtésű üzemmódban működtethető.

Az üzemvitel biztonságát fokozza a sza­bályozó házba szerelt és az elektromos fűtőbetét környezetében a fűtőközeg hőmérsékletét érzékelő, a 95 °C hőmérséklet elérésekor az elektromos fűtést kiiktató hőmérséklet-határoló reteszelő kapcsoló.

Szerkezeti felépítés

A tengelyirányban megnövelt méretű szekunder térrészben, a rézcsöves fűtőspirál alatt he­lyezkedik el az elektromos fűtőbetét, amely a felső fedél tömített furatán keresztül az elekt­romos csatlakozódobozig nyúlik (7.8. ábra).

7.8. ábra. Hőcserélő szivattyú felépítése.

7.8. ábra. Hőcserélő szivattyú felépítése.

A berendezés feltöltése

  • A berendezés feltöltésénél – mint minden más berendezés esetén – arra kell ügyelni, hogy a rendszerből eltávolítsuk a levegőt.
  • Mivel a fűtési rendszer itt két részre, egy primer és egy szekunder részre osztódott fel, mindkét részt külön kell feltölteni.
  • Ha a hőcserélő szivattyút padlófűtési rendszer leválasztására használják, akkor semmi esetre sem szabad a szekunder köröket a primeren keresztül tölteni, mivel fűtési iszap juthat a padlófűtési körbe, ami akár a rendszer működésképtelenségéig is vezethet.
  • A fűtési rendszernek vezetékes vízzel történő feltöltése esetén a víznyomást le kell csökkenteni, a vízhőmérsékletet pedig meg kell emelni. Mindkét intézkedés azt ered­ményezi, hogy a vízből gázok váljanak ki.
  • Hőcserélő szivattyúval elválasztott fűtési rendszerekben figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az elválasztott rendszerek miatt a padlófűtésben kiváló gázok nem tudnak pl. a fűtőtestekben összegyűlni, mint pl. a rendszerelválasztással nem rendelkező be­rendezéseknél. Ezáltal, a kivált gázok mindig a padlófűtési körökben fognak keringe­ni, ha pedig a kiválás fokozódik, ez a szivattyú leállását okozhatja, amely, a szárazon futás miatt meghibásodhat.
  • Ezért gondoskodni kell arról, hogy két-három héttel a feltöltés után a rendszerben ki­vált gázokat eltávolítsuk, a hiányzó térfogatot pedig vízzel pótoljuk.

Tömítettségi és nyomáspróba

A biztonsági lefúvató szelepet és a nyomásmérő órát semmi esetre se nyomjuk meg azzal a nyomással, amely ehhez a próbához elő van írva. Ezeket az alkatrészeket a nyomáspróba előtt ki kell szerelni, illetve le kell dugózni.

Amennyiben egy kompakt egységet kell nyo­máspróbázni, és az egységnek nyitott tágulási tartálya van, akkor először az osztón levő töl­tő-ürítő csaphoz kell a nyomástömlőt csatlakoztatni. A visszatérő ágon az átfolyás mérők szelepeit mind le kell zárni.

Ezután a padlófűtési körök minden további nélkül nyomáspróbázhatók.

  • A teljes üzembe helyezési folyamat alatt gyakori ellenőrzések révén folyamatosan kell arra ügyelni, hogy a távozó gázok helyét vízzel feltöltsük, illetve, hogy a kiváló gázok távozhassanak a rendszerből.
  • Ha ezt figyelmen kívül hagyják, fennáll a veszélye annak, hogy a kivált gázok a szi­vattyúban gyűljenek össze, és ezáltal megakadályozzák a keringtetést.
  • Ebben az esetben a szivattyú széncsapágya károsodást szenvedhet!

Üzembe helyezés

  • A berendezés csak azután helyezhető üzembe, miután teljesen feltöltötték, a szivattyút és a szabályozást bekötötték, a szabályozót pedig beállították.
  • Még egyszer ellenőrizni kell, hogy az előremenő érzékelő a szekunder oldalon ott van-e ahol a padlófűtés be van kötve.
  • Ha mindezen előfeltétel teljesült, bekapcsolható a szivattyú.
  • A rendszerből el nem távozott levegő miatt enyhe áramlási zajok hallhatóak.
  • Ha a zajok pár perc múlva még mindig hallhatóak, vagy észrevehető, hogy a szivattyú nem szállít, a légtelenítést a szivattyú többszöri ki-be kapcsolásával meg lehet gyorsí­tani (kb. 10 s-ig ki, majd 20 s-ig bekapcsolni).
  • A szivattyú semmi esetre sem működhet 1 percnél tovább egy levegős rendszerben, mert a széncsapágy károsodhat.
  • A szivattyú sikeres üzembe helyezése után a berendezést kb. 24 órán keresztül fűtés nélkül kell üzemeltetni, időt hagyva hogy a vízből a maradék gázok kiválhassanak.
  • Utána elkezdődhet a felfűtés, az előremenő hőmérséklet lassú és fokozatos emelésével.

Központi egység

A központi egység akkor használható, ha a rendszercsatlakozást a fűtő- (kazán-) helyiségben kell létrehozni. Ebben az esetben csak az osztó-gyűjtőket helyezzük el a csőcsatlakozások­hoz legoptimálisabb helyen. Alkalmazása akkor célszerű, ha a zárt tartályos kompakt egység helyhiány vagy egyéb okok miatt nem helyezhető el a lakótérben.

A központi egység tartal­mazza az összes szükséges alkatrészt a padlófűtési rendszer csatlakoztatásához, beleértve a korrózióálló zárt tágulási tartályt is (az osztó-gyűjtő kivételével) kompakt módon egy egy­ségbe szerelve. A központi szerepe miatt a kazán közelében célszerű elhelyezni.

A központi egységek (osztó-gyűjtő nélkül) magukban foglalják:

  • A hőcserélő szivattyút vagy az elektromos kiegészítő fűtéssel rendelkező hőcserélő szi­vattyút (6 kW),
  • A zárt tágulási tartályt, valamint ezek kiegészítő szerelvényeit (biztonsági szelep, au­tomata légtelenítő, nyomásmérő).
  • A szerelőlap homlokfelületére a hőcserélő szivattyú és a zárt tágulási tartály van felszerelve. A sze­kunder oldali előremenő- és visszatérő vezetékpárra csatlakoznak a padlófűtési zónák osztó-gyűjtői.

Kompakt egység

  • A kompakt egységek egy szerkezeti egységben fogják össze a következő elemeket:
  • Osztó-gyűjtő (2-12 áramkörre), az osztóban átmeneti szabályozó szeleppel, a gyűjtő­ben úszós térfogatáram mérővel,
  • Hőcserélő szivattyú, vagy 6 kW-os elektromos kiegészítő fűtéssel rendelkező hőcseré­lő szivattyú,
  • Nyitott vagy zárt tágulási tartály, valamint ezek kiegészítő szerelvényei.

A kompakt egységek általában szerelőlapra vagy falba süllyeszthető acéllemez szekrénybe szerelve vannak kialakítva. Kis helyigényűk és a csendes üzemük következtében akár lakó­térbe is szerelhetők.

Keverőegységek

Padlófűtések vagy más alacsony hőmérsékletű fűtések fűtőkazán köréhez történő bekötésre szolgáló keverőegység, mely a kazánköri fűtővíz bekeverését végzi a padlófűtés vizéhez. Korrózióálló, nyomáspróbázott.

Működés (padlófűtési körfolyamat)

A keringető szivattyú (1) a vizet az előremenő csatlakozástól (2) a padlófűtési körökön ke­resztül a visszatérő csatlakozás (3) felé keringeti. Ha kinyit a szabályzó szelep (4), a padló­fűtési előremenő ág meleg vizet kap a kazánkör előremenőjétől (8), a bekevert mennyiség­gel azonos mennyiség visszafolyik a padlófűtés visszatérő ágából (3) a kazánkör visszatérő ágába (9).

A keverőszelep csak annyi vizet enged be a kazánkörből a padlófűtési körbe amen­nyi szükséges a kívánt padlófűtési előremenő hőmérséklet eléréséhez (7.9. ábra). A 7.10. ábra egy komplett keverőegységet mutat.

7.9. ábra. Keverőegység felépítése, szerkezeti részei.

7.9. ábra. Keverőegység felépítése, szerkezeti részei.

  • 1 Keringtető szivattyú
  • 2 Padlófűtés előremenő ág
  • 3 Padlófűtés visszatérő ág
  • 4 Keverő szelep
  • 5 Előbeállító-szelep
  • 6 Bypass-szelep
  • 7 Visszacsapó szelep a padlófűtési körök feltöltéséhez
  • 8 Csatlakozás a kazán előremenő ágára
  • 9 Csatlakozás a kazán visszatérő ágára
  • 10 Golyóscsap kazán előremenő ág
  • 11 Golyóscsap kazán visszatérő ág
  • 12 Töltő csap
  • 13 Ürítő csap
  • 14 Érzékelő csatlakozás a padlófűtési előremenő hőmérséklet számára
  • 15 Érzékelő csatlakozás a padlófűtési visszatérő hőmérséklet számára
  • 16 Érzékelő csatlakozás a biztonsági hőmérséklet számára
  • 17 Érzékelő csatlakozás a kazánköri előremenő hőmérséklet számára
  • 18 Csatlakozás a hőmennyiségmérő merülő perselye számára
  • 19 Automata légtelenítő
7.10. ábra. Keverőegység osztó-gyűjtővel összeépítve.

7.10. ábra. Keverőegység osztó-gyűjtővel összeépítve.

A 7.11. ábra egy keverőegység beépítési példáját mutatja. A padlófűtési rendszer külön ve­zérlehető, szabályozható.

7.11. ábra. Keverőegység padlófűtési körbe beépítve.

7.11. ábra. Keverőegység padlófűtési körbe beépítve.

Beállítás

  • Határozza meg maximális hőszükséglet esetén a kazánkörtől szükséges víz­mennyiséget.
  • Erre a vízmennyiségre és maximális hőszükségletnél kazánkörben rendelke­zésre álló nyomáskülönbség esetén a di­agramból válassza ki a szükséges előbeállítást (7.12. ábra).
  • Zárja el teljesen az előbeállító szelepet (jobbra forgatva).
  • Nyissa ki a szelepet, annyi fordulattal, amennyit előzőleg a diagramból megál­lapított.
7.12. ábra. Előbeállító szelep diagramja.

7.12. ábra. Előbeállító szelep diagramja.

Keverőállomás 2-3 fűtési körre

Padlófűtési rendszerekhez (maximum 40 m2, csőméret 16x2 – maximum 20x2mm), egy, vagy kétkörös csatlakozásokhoz felszerelve, a következő összetevőkkel:

  • Keverőegység (eurokónuszos csatlakozás, 3/4″), tengelynélküli szféromotorral egybe­építve,
  • Helyiség hőrmérséklet-szabályozó (10-26°C) távérzékelő állítható szenzoros termoszeleppel,
  • Fagyvédelmi funkció,
  • Biztonsági hőmérséklet-határolás (55°C),
  • Állítható bypass szeleppel az egykörös szereléshez, kézi légtelenítővel,

Az alábbi ábrán a keverőállomás felépítése és szerkezeti részei láthatóak (7.13. ábra).

7.13. ábra. Keverőállomás részei és felépítése.

7.13. ábra. Keverőállomás részei és felépítése.

  1. Termosztatikus fejjel (8-26°C) és kapilláris érzékelővel (5 m) ellátott kivitel, vagy elekt­romos állítófejjel ellátott verzió, amelyet a szerelés helyén szobatermosztáthoz lehet csat­lakoztatni, illetve elektromos állítófejjel ellátott kivitel, amely beépített konstanshőmér­séklet-szabályozással (20-70 °C) ellátott szivattyúval van összekötve, és amelyet a szere­lés helyén egy szobatermosztáthoz lehet csatlakoztatni.
  2. Szféromotor-elven működő keringtető szivattyú,
  3. Kézi légtelenítő,
  4. A radiátor körének előremenő csatlakozása,
  5. A radiátor körének visszatérő csatlakozása,
  6. A padlófűtési kör előremenő ágának a csatlakozása,
  7. A padlófűtési kör visszatérő ágának a csatlakozása,
  8. Előbeállításos szabályozószelep,
  9. Állítható bypass,
  10. A szivattyú elektromos ki-/bekapcsolója,

Műszaki adatok

  • Maximális rendszernyomás 1 Mpa (10 bar)
  • A rendszer maximális hőmérséklete: 80 °C (radiátor/kazánkör), 55 °C padlófűtési kör,
  • Maximális nyomáskülönbség 100 kPa (1 bar) a radiátor/kazánkörben
  • Elektromos csatlakozás 1x230V / 50 Hz
  • Teljesítményfelvétel 25 W

Szerelési útmutató

  • Ha két padlófűtési kört csatlakoztatnak a keverőállomásra, akkor a rövidebb kört egy állítható (a visszatérő ágba beszerelt) szeleppel hidraulikusan ki kell egyensúlyozni (a két kör azonos hidraulikus ellenállású kell, hogy legyen!).
  • A keverőállomást vízszintes helyzetbe kell szerelni, jobb- és baloldali csatlakoztatás ugyancsak lehetséges.
  • A keverőállomás rendelkezésére álló radiátor/kazánkör előnyomása legalább 10 kPa (1 m) kell, hogy legyen.
  • A padlófűtési rendszert az üzembe helyezés előtt fel kell tölteni, ki kell légteleníteni, és ellenőrizni kell, nehogy valahol szivárogjon.
  • Mivel a keringtető szivattyúk gyakran áramlási zajokat produkálnak, ezért lehetőleg ne szereljék csendes helyiségekbe (pl. hálószoba).
  • A kazánkör előremenő hőmérséklete legalább 10 K-val magasabb kell, hogy legyen, mint a padlófűtés előremenő hőmérséklete.
  • Egy padlófűtési kör maximális hossza – 12 mm-es belső csőátmérő esetében (pld. Ø 16×2) – nem haladhatja meg a 80 m-t. Kisebb belső csőátmérők esetében a cső hosszát megfelelő arányban csökkenteni kell.

Üzembe helyezés előzetes adatok nélkül (7.14. ábra)

  • A szabályzó szelep sapkáját lecsavarozni.
  • A radiátor/kazánkör előremenő hőmérsékletét 55-60°C-ra beállítani.
  • Ahhoz, hogy a szabályzó szelep előbeállítását el lehessen végezni, a szobahőmérsék­letnek 20 °C-nak kell lennie.
  • Ellenőrizni kell a padlófűtés előremenő hőmérsékletét. Ennek kb. 34- 40 °C-nak kell lennie. Ha ez túl magas, akkor csökkenteni kell a szabályzó szelepen az átfo­lyást.
7.14. ábra. Beszabályozás folyamata.

7.14. ábra. Beszabályozás folyamata.
1. Védősapkát lecsavarozni; 2. Szelepbetétet kicsavarni; 3. A mellékelt szerszámmal elvégezni az előbeállítást; 4. A szelepbetétet újra visszacsavarozni.

A 7.15. ábra egy keverőegység beépítési példát mutat. A padlófűtési rendszer külön vezérelhető, szabályozható.

7.15. ábra. Keverőállomás padlófűtési körbe beépítve.

7.15. ábra. Keverőállomás padlófűtési körbe beépítve.

Központi egység

Ennek az egységnek előnye, hogy tartalmaznak minden olyan szerelvényt, ami a jó minősé­gű padlófűtési rendszerhez szükséges, így betervezésükkel jelentős idő takarítható meg. A gyári körülmények közötti szerelés, gyártásellenőrzés, jó minőséget garantál és garanciát ad a felhasználó részére.

A központi egység akkor használható, ha a rendszercsatlakozást a fűtő- (kazán-) helyiségben kell létrehozni. Ebben az esetben csak az osztó-gyűjtőket helyezzük el a csőcsatlakozásokhoz legoptimálisabb helyen. Alkalmazása akkor célszerű, ha a zárt tartályos kompakt egység helyhiány vagy egyéb okok miatt nem helyezhető el a lakótérben.

A központi egység tartal­mazza az összes szükséges alkatrészt a padlófűtési rendszer csatlakoztatásához, beleértve a korrózióálló zárt tágulási tartályt is (az osztó-gyűjtő kivételével) kompakt módon egy egy­ségbe szerelve. A központi funkcióbeli szerepe miatt a kazán közelében célszerű elhelyezni.

A központi egységek felépítése

A központi egységek hőcserélő szivattyúkkal, kiegészítő elektromos fűtéssel rendelkező hő­cserélő szivattyúkkal és elektromos fűtőszivattyúkkal készülnek. A fűtőszivattyúk mellett tartalmazzák a zárt tágulási tartályt, annak biztonsági berendezéseivel, a primer oldali, elő­remenő csonkon 3/4″ méretű sarokszabályozó szelepet, a visszatérő csonkon sarok kivitele­zésű, szintén 3/4″ méretű sarok kivitelű visszatérő csavarzatot.

A szekunder oldali csonkok 1″-os gömbcsapokkal vannak lezárva. Az egyes szerkezeti elemek elhelyezkedése a közpon­ti egység felépítését mutató ábrán látható (7.16. ábra).

Központi egység felépítése, szerkezeti részei

7.16. ábra. Központi egység felépítése, szerkezeti részei.

A szerelőlap homlokfelületére a hőcserélő szivattyú és a zárt tágulási tartály van felszerelve. A szekunder oldali előremenő- és visszatérő vezetékpárra csatlakoznak a padlófűtési zónák osztó-gyűjtői (7.17. ábra, 7.18. ábra).

Zárt tágulási tartállyal szerelt központi egység jellemző méretei

7.17. ábra. Zárt tágulási tartállyal szerelt központi egység jellemző méretei.

Zárt tágulási tartállyal szerelt központi egység kialakítása

7.18. ábra. Zárt tágulási tartállyal szerelt központi egység kialakítása.

Kompakt egység

A kompakt egységek kiegészítő fűtéssel rendelkező hőcserélő szivattyúkkal és elektromos fűtőszivattyúkkal készülnek.

Az egyes egységek tartalmazzák a:

  • Nyitott vagy zárt tágulási tartályokat,
  • Az azokhoz tartozó üzemviteli és biztonsági berendezéseket,
  • Az osztó-gyűjtő egységeket, az osztóba épített elzáró és a gyűjtőbe épített,
  • Mennyiségmérővel kombinált szabályozó szelepekkel, légtelenítőkkel, hőmérővel, töl­tő-ürítő csapokkal,
  • Visszacsapó szelepet a hőcserélő szivattyú és az osztó között,
  • A rendelés szerinti fűtőcsövekhez szükséges csavarzatokat, hőcserélő szivattyú primer előremenő csonkjára szerelt 3/4″-os szabályozó szelepet (7.19. ábra):
7.19. ábra. Kompakt egység felépítése, szerkezeti részei.

7.19. ábra. Kompakt egység felépítése, szerkezeti részei.

A kompakt egységek általában szerelőlapra vagy falba süllyeszthető acéllemez szekrénybe szerelve vannak kialakítva. Kis helyigényűk és a csendes üzemük következtében akár lakó­térbe is szerelhetők (7.20. ábra, 7.21. ábra).

Zárt tágulási tartállyal szerelt kompakt egység jellemző méretei

7.20. ábra. Zárt tágulási tartállyal szerelt kompakt egység jellemző méretei.

Zárt tágulási tartállyal szerelt kompakt egység kialakítása

7.21. ábra. Zárt tágulási tartállyal szerelt kompakt egység kialakítása.

Osztó-gyűjtő egység jellemzői és előnyei:

  • Az osztó-gyűjtő egységeket az alapelemek: (osztó-gyűjtő, végelemek, illetve változa­taik és a kiegészítő elemek) felhasználásával állíthatók össze.
  • Egy-egy osztó- és gyűjtőelem egy padlófűtési áramkör csatlakoztatására alkalmas.
  • Az elemes felépítés változó igények kielégítésére ad lehetőséget.
  • Egy-egy osztó-gyűjtő egység 2-16 fűtési áramkör csatlakoztatására építhető ki.
  • Az összeszerelt egység nyomáspróbázva kerül leszállításra.
  • A helyszíni szerelés gyors és egyszerű.
  • Jellemző szerkezeti anyagok: öregedésálló üvegszál erősítésű műanyag és réz.
  • Korrózióálló.
  • Alkalmazható, – 20 °C és + 135 °C hőmérséklet-határok között,
  • 10 bar névleges nyomás mellett.
  • A padlófűtő-cső (szükség esetén ettől eltérő műanyag, lágyacél vagy rézcső) réz me­netes csonkhoz szorítógyűrűs idommal csatlakoztatható.
  • Az osztóelemek piros, a gyűjtőelemek kék színűek.
  • Az osztóelemek felső részébe épített szelepek működtetése történhet kézzel és a kézi állítókerék helyére szerelt szobatermosztátról vezérelt elektrotermikus állítófejjel (nyi­tási ideje: 4 perc).
  • A gyűjtőelem 60-250 l/h (1-4.2 l/min) mérési tartományú beépített térfogatáram-mé­rővel rendelkezik,
  • Az egy-egy padlófűtési áramkörből visszaáramló fűtővíz tényleges térfogatáramát az áttetsző műanyagcső skálabeosztásán piros színű mutató jelzi.
  • A térfogatáram-mérő felső részének (az áttetsző műanyagcső, tetején lévő recés rész) a forgatásával az adott padlófűtési áramkörön átáramló fűtővíz térfogatárama a 60-250 l/h intervallumon belül behatárolható, illetve az áramlás megszüntethető.
  • Az osztó- és gyűjtőelemeket a végelemek fogják közre, a végelemek kialakításuktól függően az osztó- és gyűjtőegységeket a fűtési rendszerhez csatlakoztathatják, vagy az egymás mellé sorolt elemek lezárását szolgálhatják. A menetes csatlakozó végelem a fűtési rendszerhez való kapcsolódás mellett lehetőséget ad a töltő-ürítő csap, légtelení­tő és hőmérő elhelyezésére.
  • Az osztó-gyűjtő tartozéka a formai kialakításhoz igazodó rezgéscsillapító-tartó.
  • Az osztó-gyűjtő egységek a rendelkezésre álló hely és a csatlakozási lehetőség függvényé­ben elhelyezhetők egy síkban egymás alatt és mellett, illetve egymástól síkban eltolva.

Szerkezeti felépítés:

  • Az egymás mellé sorolt osztó- illetve gyűjtőelemeket, valamint a két végelemet két M8 mm-es rúd csavaros befeszítessél fogja össze.
  • Az egyes elemek közötti víztömör kapcsolatot „O” gumigyűrűs tömítések biztosítják.
  • Az osztó- és gyűjtőelemek egymáshoz kapcsolódó, hengeres üregrésze összefüggő víz­teret alkot.
  • Az osztó- és a gyűjtőelemeknél a vízteret, a hőszigetelés céljait szolgáló négy zárt lég­kamra veszi körül.
  • A szelep és a térfogatáram-mérő menetes része az osztó és gyűjtőelem felső részén megerősített menetes peremhez csatlakozik.
  • Az osztó- és gyűjtőelemeknél az egyes áramkörök az áramlás irányára merőleges csö­vön keresztül a víztér felső részébe torkollnak.
  • Az osztóelemnél a szelepüléket a víztér felső részébe nyúló műanyagcső megerősített pereme alkotja.
  • A térfogatáram-mérő a gyűjtőelem vízterének felsőrészébe nyúló kúpos kialakítású csövön visszaáramló fűtővíz mennyiségét érzékeli. A térfogatáram mérő érzékelő ré­sze az áramlás irányára merőleges műanyag korong, amelyet rugó támaszt meg. Az érzékelő korong folytatását képező piros színű műanyagrúd az áttetsző műanyag skála­beosztásig felnyúlik, a skálabeosztásnál a mutató tényleges helyzete a fűtővíz áramlá­sakor az érzékelőre ható erő, és az azt ellensúlyozó rugóerő függvényében alakul, amely arányos a gyűjtőbe áramló fűtővíz térfogatáramával.
  • A csővezetékek csatlakoztatására az osztó-, illetve gyűjtőelemek alsó részén található.
  • A műanyagházhoz szilárdan kapcsolódó réz anyagú belsőkúpos, külsőmenetes csonk szolgál a műanyag padlófűtő-cső a menetes csonkhoz „O” gumigyűrűs tömítésű, bel­ső, támasztóhüvelyes, hasított szorítógyűrűs kötőidommal csatlakoztatható.

Padlófűtési profillemez

Rendszerelőnyök:

  • Gyors és flexibilis csőfektetés 15° és 180° közötti hajlítási ívek.
  • Három különböző csőméret fektetéséhez.
  • Folyékony esztrichhez is használható.
  • Környezetbarát, 100%-ban újra hasznosítható.

Rendszerleírás

A profillemez minőség-ellenőrzött polisztirol habból készül és teljesíti a DIN 18164, 6. rész követelményeit (Hőszigeteléshez használt szigetelőanyagok). A hátoldalán PST 17-2 polisztirol habból készült lemezzel kasírozott profillemez ezenkívül a DIN 18164, 7. rész követelményeit is kielégíti (Lépéshangszigeteléshez használt szigetelőanyagok).

A lemez felszínére kasírozott polisztirol fólia a DIN 18560 szabványnak megfelelően megakadá­lyozza az esztrichben lévő víz és nedvesség beszivárgását a szigetelésbe. A rögzítőelemek és az üres mezők váltakozó elrendezése lehetővé teszi az 5 cm-rel és többszörösével törté­nő csőfektetést és a rugalmas csővezetést.

Ezáltal a csőfektetés problémamentesen igazít­ható az

  • Oszlopokhoz,
  • Szellőző- és elektromos nyílásokhoz,
  • Kiszögellésekhez és erkélyekhez,
  • Ferde falakhoz.

A körbefutó illesztőhorony biztosítja a lemezek gyors és biztonságos összeillesztését és meg­akadályozza a hang- és hőhidak keletkezését (7.22. ábra).

7.22. ábra. Profillemez kialakítása.

7.22. ábra. Profillemez kialakítása.

Tágulási és bemetszési hézagok

A fűtött padló méretei a hőmérséklet-változások során az anyag hőtágulási tulajdonságai­nak a függvényében változnak. A méretváltozások lehetőségét biztosítják a tágulási héza­gok. A fűtött padló és a függőleges falszerkezetek találkozásainál (pillér is) mindig biztosí­tani kell a tágulás lehetőségét. Erre szolgál a szegélyszigetelő csík, amely a rendszernél 8 mm vastag polietilénhab. A szegélyszigetelés és a padlószerkezet kapcsolatát szemlélteti a 7.23. ábra.

7.23. ábra. Szegélyszigetelő csík elhelyezése.

7.23. ábra. Szegélyszigetelő csík elhelyezése.

A tágulási hézagokat eltömődés ellen védeni kell és ahol adott a nedvesség bejutásának le­hetősége, rugalmas kittel le kell zárni. A fűtött padló tágulásakor a széleken függőleges el­mozdulás is létrejön. Kerámia padlóburkolatok és kerámia lábazatok, illetve falburkolatok közötti fugát ezért csak rugalmas kittel szabad kitölteni.

A tágulási hézag kialakítása falsze­gélynél és abban az esetben, ha

  • Felülete meghaladja a 35 m2-t,
  • Egyirányú mérete meghaladja a 8 m-t,
  • Alakját éles irányváltozások, feszültségkeltő helyek határolják,
  • Az oldalélek aránya nagyobb, mint 2:6.

Az egymástól elválasztott mezők csővezetékeit a tágulási hézagokon át kell vezetni (7.24. ábra).

7.24. ábra. Fűtött padlók mezőkre osztva.

7.24. ábra. Fűtött padlók mezőkre osztva.

Ezeken a helyeken a cső mechanikai sérülésének lehetőségét műanyag védőcső felszerelésé­vel meg kell akadályozni. Az éles bemetszések feszültségkeltő hatása bemetszési fugák ki­alakításával megszüntethető. A tágulási és bemetszési fugáknál törekedni kell arra, hogy eze­ken a lehető legkisebb számú csőátvezetést kelljen kialakítani (7.25. ábra).

7.25. ábra. Bemetszési fugák kialakítása.

7.25. ábra. Bemetszési fugák kialakítása.

Kiegészítő hőleadók

Kiegészítő hőleadók alkalmazása válhat szükségessé, ha a helyiség hőveszteségének a pótlá­sához a fűtött padló hőleadása nem elegendő. A fűtési rendszernél a fűtőkörök elválasztásá­ból adódóan a padlófűtés és a hagyományos hőleadók egy kazánról történő üzemeltetése minden gond nélkül egyszerűen megoldható.

A gyakorlati tapasztalatok alapján kiegészítő hőleadók alkalmazására általában a nagyméretű üveg felületekkel rendelkező nappali szobáknál és a kis alapterületű fürdőszobáknál a viszonylag magas 24 °C léghőmérséklet miatt van szükség. A nappali szobákban az üvegezett nyílászárók egy része alatt olyan parapetet célszerű kialakítani, amely lehetőséget ad alacsony kivitelű, hagyományos fűtőtestek elhelyezésére is.

Amennyiben a nappali szobánál az üvegezett nyílászárók által okozott hidegérzet ellensúlyozá­sa a cél, a különböző szerkezeti kialakítású hagyományos fűtőtestek közül azokat célszerű vá­lasztani, amelyek hőleadásában a sugárzással leadott hőenergia nagyobb arányú (pl. lapradiá­tor).

A hőérzeti okokból alkalmazott kiegészítő fűtéssel szemben gazdaságosabb és inkább ja­vasolt megoldás magas hőszigetelő képességű üvegezés alkalmazása. A fürdőszobákba kiegé­szítő hőleadóként inkább konvektív jellegű hőleadót ajánlatos választani. A fürdőszobai kiegé­szítő hőleadóként előnyösen alkalmazható egy megfelelő hőteljesítményű törülközőszárító.

7.26. ábra. Szigetelőlemez jellemző méretei.

7.26. ábra. Szigetelőlemez jellemző méretei.

Szigetelőlemez jellemzői és előnyei (jellemző méreteit a 7.26. ábra szemlélteti):

  • A hőszigetelésen és a hangszigetelésen túlmenően a csőrögzítést is megoldja.
  • Egyszerű és gyors csőfektetést tesz lehetővé.
  • A szigetelőelemek olyan profilozással csatlakoznak egymáshoz, amely megakadályoz­za elemek szétcsúszását az illesztéseknél hő- és hanghidak képződését.
  • Jó a hő- és hangszigetelő képessége.
  • A hőszigetelő képesség az aljzat szigetelőelem alá elhelyezett síktábla hőszigeteléssel a kívánt mértékben fokozható.
  • A fektetéskor fellépő szokványos terheléseket károsodás nélkül elviseli (lépésálló).
  • Felületét a nedvesség behatolással szemben rázsugorított polietilén fólia védi.
  • A jó hőátadás és a cső esetleges sérüléseinek elkerülése érdekében fontos, hogy a cementesztrich a csövet teljesen körülvegye, ezt segíti elő a szigetelőlemezen találha­tó bordázat, amely a csövet rögzítés után a cementesztrich síkjától kb. 6 mm-rel fel­emeli.

Védőcső

A padlófűtő-cső védelmére alkalmazzák, a fűtőbeton tágulása miatti nyíró igénybevételek kialakulásának elkerülésére (7.27. ábra Védőcső kialakítása., 7.28. ábra).

7.27. ábra. Védőcső kialakítása.

7.27. ábra. Védőcső kialakítása.

7.28. ábra. Védőcső kialakítása rendszerépítés esetén.

7.28. ábra. Védőcső kialakítása rendszerépítés esetén.

Elhelyezése a pad­lófűtő-csőnek a dilatációs hézagokon való át­vezetésénél, illetve a fűtőbetonból való kilé­pésekor (csatlakozás az osztógyűjtő egység­hez).

Műszaki adatai:

  1. Anyaga: lágyító- és töltőanyagmentes PVC,
  2. Színe: sötétbarna,
  3. Rendelés: 1 m-re kerekített hosszúságban,
  4. Mérete: D = Ø28 mm (külső átmérő),
  5. d = Ø22 mm (belső szabad átmérő).

Dilatáció-képző

A nagyobb méretű dilatációs hézagok képzé­sére szolgál, építéskor helyettesíti a zsaluza­tot, üzem közben rugalmasságával felveszi a fűtőesztrich hőtágulását. Folytonos és áttört kivitelben készül. Az áttört kivitelbe kivitele­zéskor 2 cm vastag polisztirol hab csíkot kell elhelyezni, amelyet csak a csőátvezetések he­lyén kell kivágni. Anyaga: Lágy, hajlított acél­lemez, rozsdagátló alapozással ellátva (7.29. ábra).

7.29. ábra. Dilatációs képző kialakítása.

7.29. ábra. Dilatációs képző kialakítása.

Profillemezes padlófűtési rendszer szerelése:

  • Az osztó-gyűjtő szekrény felállítása és az osztó-gyűjtő beszerelése.
  • A szegélyszigetelő szalag rögzítése.
  • Pótlólagos szigetelés elhelyezése, ha szükséges.
  • A profillemez lefektetése.
  • A szegélyszigetelő szalagon lévő öntapadó fólia ráhajtása és rögzítése a profillemezre.
  • A csővezeték csatlakoztatása az osztó-gyűjtőhöz.
  • A csővezeték lefektetése a fektetési terv szerint.
  • Fűtőkörök átöblítése, feltöltése és légtelenítése.
  • Nyomáspróba elvégzése.

Padlófűtési rendszer kiépítése:

  • a.) Szigetelőlemez lerakása.
  • b.) Padlófűtési rendszer kiépítése.
  • c.) Bekötés az osztó-gyűjtőbe.
  • d.) Feltöltés, nyomáspróba elvégzése.
  • e.) Esztrichréteg felhordása.

A profillemez fektetését megelőzi egy szegélyszigetelő szalag lefektetése. A szegélyszigete­lő szalag mellett a profillemez körbefutó illesztőhornyait szigetelésvágóval le kell vágni, hogy az esztrich réteg alatti üregek kialakulását megakadályozzuk. A profillemezt szorosan illeszteni kell a szegélyszigetelő szalaghoz.

A szomszédos profillemezek összeillesztésénél arra kell figyelni, hogy a tartó bütykök által kialakított raszterek egymással összhangban le­gyenek és így a csőfektetési távolság betartható legyen. A sorok végén egyenesen levágott le­mezek maradékai a szomszédos sorban kezdőlemezként felhasználhatók. A profillemezes rendszernél oda kell figyelni arra, hogy a szegélyszigetelő szalagon lévő fóliát feszítés nél­kül, lehetőleg lazán ragasszuk a profillemezhez.

Raszterhálós hőszigetelő lemez

Rendszerelőnyök

  • Gyors fektetés
  • Nagy fektetési szabadság
  • Folyékony esztrichhez is használható
  • Kombinált hő- és lépéshangszigetelés.

Rendszerleírás

A tekercsben vagy összehajtogatott táblákban szállított hőszigetelő lemez hő- és lépéshangszigetelése kielégíti a DIN 4725 ill. a DIN 4109 szabványok követelményeit. A raszter­hálós hőszigetelő lemez anyaga a DIN 18164-nek megfelelő minőségellenőrzött polisztirol hab (7.31. ábra).

7.31. ábra. Raszterhálós hőszigetelő lemez.

7.31. ábra. Raszterhálós hőszigetelő lemez.

Az elszakíthatatlan PE-szálerősítéses fólia nem ereszti át az esztrichben lévő vizet és nedves­séget. A hosszabbik oldalon túllógó fólia megakadályozza a hő- és hanghidak kialakulását. Az összehajtogatott táblákban szállított szigetelőlemez kis fektetési mérete miatt különösen jól alkalmazható zegzugos helyiségekben. A fektetési távolság 5 cm és többszöröse lehet.

Csőrögzítő tüske

A cső megfelelő rögzítését a csőrögzítő tüske speciálisan kiképzett tüskevégei biztosítják (7.32. ábra). A csőrögzítő tüske segítségével a csövek az építkezés zord körülményei között is biztonságosan rögzíthetők, így az esztrich felúszócsövek miatt létrejött károsodása kizárt. A csőfektetés megfelel a DIN 18560 szerinti A1-es építési osztálynak.

7.32. ábra. Csőrögzítő tüske és tüskerögzítő kialakítása.

7.32. ábra. Csőrögzítő tüske és tüskerögzítő kialakítása.

Tüskerögzítő

A raszterhálós hőszigetelő lemez felülete szálerősítéses fóliával van bevonva. A kasírozott le­mez és a csőrögzítő tüskék biztosítják a csővezeték biztos rögzítését. A rányomtatott raszter garantálja a csövek szabad és pontos fektetését. A tüskerögzítő használata gyors csőfektetést eredményez.

Szerelés (7.33. ábra):

  • Az osztó-gyűjtő szekrény felállítása és az osztó-gyűjtő beszerelése.
  • A szegélyszigetelő szalag rögzítése.
  • A hőszigetelő lemez lefektetése.
  • A hőszigetelő lemezre kasírozott fólia ráragasztása ragasztószalaggal a másik fóliára.
  • A szegélyszigetelő szalagon lévő fólia ráhajtása és rögzítése a szigetelőlemezre.
  • A csővezeték csatlakoztatása az osztó-gyűjtőhöz.
  • A cső terv szerinti lefektetése és rögzítése tüskerögzítővel.
  • A csövek rögzítése 50 cm-ként a csőrögzítő tüskék segítségével.
  • Nyomáspróba.
Csőrögzítő tüskével szerelt padlófűtési rendszer kialakítása

7.33. ábra. Csőrögzítő tüskével szerelt padlófűtési rendszer kialakítása.

Szigetelés vágó késsel a szigetelőlemez pontosan méretre szabható. A tekercsben vagy táb­lákban szállított szigetelőlemez fektetését a szegélyszigetelő szalag rögzítésével kell kezde­ni. Ahhoz, hogy a hőszigetelő lemezek szorosan illeszkedjenek a szegélyszigetelő szalaghoz, a hőszigetelő lemezek közötti hézagokat a ragasztószalag-adagoló segítségével gyorsan le kell ragasztani.

A tüskerögzítő karját le kell nyomni, majd teljesen vissza kell húzni, így rög­zíthetők a csőrögzítő tüskék a szigetelőlemezben. A tárat mindig megfelelő mennyiségű cső­rögzítő tüskével kell feltölteni, hogy megfelelő legyen a “töltési nyomás”.

Sínrendszerek

Rendszerelőnyök

  • Biztos csőrögzítés
  • A sín szerszám nélkül szerelhető
  • Precíz sínrögzítés
  • Egyszerű felépítés.

A PP-ből készült sín alkalmazása a DIN 18560 szerint 5 mm csőkiemelésnek felel meg az A1-es építési osztályban. Minimális esztrichmagasságok valósíthatók meg. Egyszeres és dupla kígyóvonalú csővezetés alakítható ki, ahol a csőtávolság 5 cm és többszöröse.

A sín tartóbilincsének felső részén lévő kampó garantálja a csövek biztonságos rögzítését. Az álta­lában 1 m hosszú sínek gyors és biztonságos toldása a sínek egymásba pattintásával érhető el (7.34. ábra).

7.34. ábra. Sínrendszer kialakítása.

7.34. ábra. Sínrendszer kialakítása.

Rögzítő tüske

A rögzítő tüske speciálisan kiképzett csúcsai a sín rögzítését szolgálják. A sín perforált talpán keresztül kell a tartótüskét a szigetelésbe nyomni (7.35. ábra).

7.35. ábra. Csőrögzítő tüske betolása.

7.35. ábra. Csőrögzítő tüske betolása.

Takarófólia

A szakításnak ellenálló PE anyagú takarófólia megfelel a DIN 18560 szabvány követelmé­nyeinek. A takarófólia nem ereszti át a nedvességet és az esztrichben lévő vizet, valamint megakadályozza a hő- és hanghidak kialakulását. Az erős takarófólia optimális tartást bizto­sít a rögzítő tüskéknek.

A sínek alján lévő tüskék garantálják a sínek rögzítését a pótlólagos szigetelésen. A sínrögzítő tüskék a sínt az építkezés körülményeinek megfelelő módon rög­zítik. A sínek egymásba pattintással kapcsolhatók össze szerszám nélkül. A sín felső oldalán lévő bilincsek megakadályozzák a cső felúszását.

Szerelés

  • Az osztó-gyűjtő szekrény felállítása és az osztó-gyűjtő beszerelése,
  • A szegélyszigetelő szalag rögzítése,
  • A hő- és/vagy lépéshangszigetelés lefektetése,
  • A takarófólia lefektetése 80 mm átlapolással,
  • A fólia átlapolásának leragasztása ragasztószalaggal,
  • A szegélyszigetelő szalagon lévő öntapadó fólia ráhajtása és rögzítése a takarófóliára,
  • A sínek toldása a szükséges hosszakra,
  • A sínek rögzítése a padlószerkezethez egymással párhuzamosan 1 m fektetési távol­ságban a sín alján lévő tüskék segítségével,
  • A sín rögzítése 40 cm-ként a sínrögzítő tüskékkel,
  • A csővezeték csatlakoztatása az osztó-gyűjtőhöz,
  • A csövek lefektetése, majd bepattintása a tartóbilincsbe,
  • Nyomáspróba elvégzése.

Ha rendelkezésre áll szigetelésvágó kés, akkor a pótlólagos szigetelőlemez pontosan méret­re szabható. A szigetelőlemez fektetését a szegélyszigetelő szalag rögzítésével kell elkezde­ni, a szigetelőlemezt szorosan kell illeszteni a szegélyszigetelő szalaghoz.

A takarófólia átlapolásait ragasztószalag-adagoló segítségével gyorsan le kell ragasztani. A szegélyszigetelő szalagon lévő öntapadó fóliát a takarófóliára kell ragasztani, hogy megakadályozzuk az esztrichben lévő víz behatolását a szigetelőlemezbe. A rögzítő tüskét kézzel, ferdén kell be­nyomni a sín lyukain keresztül a pótlólagos hőszigetelésbe. A fordulásoknál a csöveket to­vábbi rögzítő tüskékkel kell leszorítani.

Ponthegesztett acélháló

Rendszerelőnyök

  • Univerzálisan és a kiválasztott szigeteléstől függetlenül alkalmazható.
  • PUR-hab pótlólagos szigeteléssel nagy felületi terheléseknél is használható.
  • Az acélháló fektetése gyors
  • Folyékony esztrich esetén is alkalmazható

Rendszerleírás

A 3 mm vastag huzalból 100 és 150 mm osztásmérettel készült acélháló az elfor­dítható csőbilinccsel, a takarófóliával és a pótlólagos hőszigeteléssel együtt lehe­tővé teszi a DIN 18560 szerinti 2-es épí­tési osztályú esztrichek használatát (7.36. ábra).

7.36. ábra. Ponthegesztett acélhálós padlófűtési rendszer elfordítható csőbilinccsel.

7.36. ábra. Ponthegesztett acélhálós padlófűtési rendszer elfordítható csőbilinccsel.

A polietilénből készült takarófólia meg­akadályozza az esztrich nedvességének behatolását a szigetelésbe. A PP anyagú elfordítható csőbilincseken a két felfelé álló horog a csövek, a bilincs alján lévő 4 fül a bilincs acélhálóra történő bizton­ságos rögzítését garantálja.

Az elfordítható csőbilincs a hossz- és kereszthuzalokhoz történő csőrögzítéshez is alkal­mazható. A rendszer fektetési távolsága 5 cm és többszöröse. Figyelem! Az acélhálót folyé­kony esztrich alkalmazásakor felúszás ellen hőszigetelés rögzítővel rögzíteni kell.

Szerelés

  • Az osztó-gyűjtő szekrény felállítása és az osztó-gyűjtő beszerelése,
  • A szegélyszigetelő szalag rögzítése,
  • A hő- és/vagy lépéshangszigetelés lefektetése,
  • A takarófólia lefektetése és a szegélyszigetelő szalagon lévő öntapadó fólia ráragasztása,
  • A ponthegesztett acélháló lefektetése,
  • Az elfordítható csőbilincsek elhelyezése az acélhálóra a csőbilincs rögzítő segítségével,
  • A csővezeték csatlakoztatása az osztó-gyűjtőhöz,
  • A csövek bepattintása az elfordítható csőbilincsekbe,
  • Fűtőkörök átöblítése, feltöltése és légtelenítése,
  • Nyomáspróba elvégzése.

Takarófólia

A takarófóliát úgy kell lefektetni, hogy az összeillesztéseknél az átlapolás min. 8 cm legyen. Az átlapolásokat ragasztószalaggal teljesen le kell ragasztani. Figyelni kell arra, hogy a ta­karófólia ne sérüljön meg.

Jó tanács

Figyelem! A takarófólia nem helyettesíti sem a párazáró réte­get, sem az alulról bejutó nedvesség elleni szigetelést.

Az acélháló első sorát kb. 5 cm távolságban kell a szegélyszigetelő szalagtól lefektetni úgy, hogy a szegélysáv a szegélyszigetelő szalag felőli oldalra kerüljön. Az acélhálókat átfedés­sel kell lefektetni, rögzítésük a hálóösszekötő elemek összesodrásával biztosítható. A padló­szerkezet dilatációs hézagainál a ponthegesztett acélhálókat is meg kell osztani.

  • A szegélysáv szélessége a hossz- és keresztoldalon 50 mm.
  • Effektív fektetési terület 2 m2.
  • Osztásméret 100 vagy 150 mm.
  • Fektetési távolságok 5 cm és többszöröse.
  • Tilos a padlófűtéshez a hagyományos építőipari acélhálót használni.

Elfordítható csőbilincs

A tervezett fektetési távolságnak megfelelően a csőbilincs rögzítő szerszám segítségével állva helyezhetők el az elfordítható csőbilincsek. A bilincs rögzítése a kereszthuzalon jobbra fordítás­sal, a hosszhuzalon balra fordítással történik.

A fűtőkör elfordítható csőbilincseit kívülről be­felé haladva kell elhelyezni. Ehhez előbb az előremenő vezeték csőbilin­cseit kell lerakni dupla osztástávolság­gal, majd a visszatérő vezetékek bilin­cseit kell bepattintani a tervezett csőtá­volsággal. Az egyenes csőszakaszokon az elfordítható csőbilincsek közötti tá­volság 50 cm legyen. Szűk hajlítási su­gárnál a cső biztonságos rögzítése érde­kében egymástól kb. 10 cm távolságra két bilincset kell elhelyezni.

A fűtőkör közepén kialakítására kerülő forduló huroknál úgy kell elhelyezni a bilincse­ket, hogy a cső legkisebb hajlítási suga­ra ne legyen kisebb 5xD-nél. Tervezés­kor átlagosan csőfolyó-méterenként 2 db elfordítható csőbilinccsel kell számolni (7.37. ábra).

7.37. ábra. Ponthegesztett acélhálós padlófűtési rendszer kialakítása.

7.37. ábra. Ponthegesztett acélhálós padlófűtési rendszer kialakítása.

Szárazfektetésű rendszer

Rendszerelőnyök

  • Gyorsan és sérülésmentesen fektethető a gyárilag felkasíro­zott hővezető lemezeknek köszönhetően.
  • Könnyen és gyorsan méretre szabható a kikönnyítések mentén.
  • A fektetés során a fűtőcsövek teteje nem emelkedik ki a hővezető lemez felső síkja fö­lé.
  • A lefektetett felületek jól ellenállnak a rajtuk történő járkálásnak.
  • Csekély beépítési magasság.

Rendszerleírás

A szárazfektetésű rendszer segítségével a padlófűtés a DIN 18560 szerint tömör vagy fage­renda födémen is szerelhető (B építési osztály). A száraz fektetésű rendszer lemezei habosí­tott polisztirolból készülnek és teljesítik a DIN 18164, 6. rész építőipari szigetelőanyagokra vonatkozó követelményeit (7.38. ábra).

7.38. ábra. Szárazfektetésű padlófűtési rendszer kialakítása.

7.38. ábra. Szárazfektetésű padlófűtési rendszer kialakítása.

A fektető lemezek a következő kivitelben készülnek:

  • Peremzónához 12,5 cm csőtávolsággal,
  • Tartózkodási zónához 25 cm csőtávolsággal.

A lemezekre gyárilag alumínium hőve­zető profilokat kasíroztak fel, amelyek egyrészt megfogják a fűtőcsöveket, másreszt a keresztirányú hőelosztást biztosítják. Az építkezésen a lemezek a kikönnyítések mentén gyorsan és prob­lémamentesen a megfelelő méretre szabhatók. A fordulólemezek ugyan­olyan kivitelben készülnek, mint a fektető lemezek.

Ezek a lemezek a határoló falak melletti irányváltást szolgálják. Az osztás váltó lemezt a csőtávolság megváltoztatásánál kell alkalmazni, az osztásváltó lemez a fektetési távolságot 12,5 cm-ről 25 cm-re változtatja.

A térkitöltő lemezek a következő területeken kerülnek felhasználásra:

  • A fűtőkör osztó-gyűjtő előtt (kb. 1 m),
  • Kiszögellések, oszlopok, szellőzőnyílások stb. környékén,
  • Cső nélküli, nem derékszögű felületek kitöltésénél.

Terhelhetőség és felhasználási területek

A szárazesztrich-gyártók által garantált pont- és felületi terhelések a mérvadók a teljes padlószerkezet terhelhetőségének, valamint a szárazfektetésű rendszer alkalmazási területeinek meg­határozásakor (tömör és fagerenda födémek).

A fektetés előtt a fagerenda födém szerkezetét meg kell vizsgálni. Az aljzat terhelés hatására nem hajolhat meg és nem rugózhat. Adott esetben a laza pallókat csavarral rögzíteni kell. A deszkaburkolatok szükséges vastagságára és adott terhelés mellett a fagerendák közötti távolságokra vonatkozó követelmények az „Aljzatok farostlemez­ből” DIN 68771 szabványban találhatók meg.

Ezeket a követelményeket be kell tartani. Bizony­talan esetben statikai szakvéleményt kell beszerezni a nyersfödém teherbíró képességéről.

Az aljzatra vonatkozó általános követelmények

Az aljzat teherbíró, száraz és tiszta legyen. A szárazfektetésű rendszer fölé kerül a szárazesztrich lemez, mint teherelosztó réteg. Mivel ez a lemez nem tudja az aljzat egyenet­lenségeit kiküszöbölni, a nyerspadlót a szárazfektetésű rendszer lerakása előtt ki kell egyen­líteni.

Fektetés előtt ezért az aljzat egyenetlenségét a DIN 18202 szerint meg kell vizsgálni és szükség esetén megfelelő módszerekkel ki kell egyenlíteni.

Szerelés

  • Az osztó-gyűjtő szekrény felállítása és a fűtőkör osztó-gyűjtő beszerelése.
  • A szegélyszigetelő szalag rögzítése.
  • A takarófólia lefektetése a tömör födémre és a szegélyszigetelő szalagon lévő öntapa­dó fólia ráragasztása.
  • Mivel fagerenda födémeken fennáll a penészképződés veszélye, csak levegőt áteresztő védőréteg használható a szennyeződések beszóródása ellen.
  • Kisebb területeken a nyersfödém csekély (0-10 mm) egyenetlenségeinek kiegyenlítése megfelelő aljzatkiegyenlítő masszával. Nagyobb területeken a csekély egyenetlensége­ket önterülő kiegyenlítő masszával kell megszüntetni. A nagyobb egyenetlenségeket megfelelően egymáshoz illeszkedő száraz feltöltéssel kell kiszintezni és min. 10 mm vastag gipszkarton lemezzel kell lefedni.
  • A szükséges pótlólagos szigetelés hézagmentes lefektetése. Ha kombinált anyagú hő- és lépéshang-szigetelést fektetünk le, előbb a hőszigetelést kell lerakni. Ha kombinált PUR hő- és lépéshang-szigetelést használunk, előbb a lépéshang-szigetelést kell lefektetni.
  • A száraz-fektetésű rendszer lemezeinek hézagmentes lefektetése.
  • A fűtőcsövek csatlakoztatása a fűtőkör osztó-gyűjtőhöz.
  • A fűtőcsövek álló helyzetben történő bepattintása lábbal a szárazfektetésű rendszer le­mezeinek hornyaiba egyszeres kígyóvonalban.
  • A szükséges kötéseket az íves lemezek területén úgy kell a lemezbe nyomni, hogy a kötés egy szintbe kerüljön a lemez felső szélével. A fektető lemez területén a hővezető lemezt gyorsvágóval ki kell vágni és így kell elhelyezni a kötést.
  • Fűtőkörök átöblítése, feltöltése és légtelenítése.
  • Nyomáspróba elvégzése.

A szárazfektetésű rendszer lemezeinek fektetése

A fektetési terv részletes kidolgozásával csökkenthető a szárazfektetésű rendszer szerelési ideje. A rendszer kivitelezését a helyiség olyan sarkában kell elkezdeni, ahol a terv szerint egész rendszerlemezek fektethetők le.

A szárazfektetésű rendszer lemezeit a teljes felületen hézagmenetesen és szorosan egymáshoz illesztve kell elhelyezni. A fűtőkör osztó-gyűjtő előtt (kb. 1 m-es körzetben), valamint a kimaradt terület kitöltésére térkitöltő lemezeket kell használni (7.39. ábra).

7.39. ábra. Szárazfektetésű padlófűtési rendszer fektetési rendje.

7.39. ábra. Szárazfektetésű padlófűtési rendszer fektetési rendje.

  • 1.-2. Fektető lemezek.
  • 3.-4. Fordulólemezek.
  • 5. Osztásváltó lemez.

Követelmények más gyártók anyagaival szemben

A szárazfektetésű rendszernél, mint teherelosztó réteg, csak gipsz-szálerősítéses lemezek használata megengedett (szárazesztrich). A pótlólagos hőszigetelő lemezeknek a következő követelményeknek kell megfelelniük:

  • Habosított polisztirol: hővezetési ellenállás: 035, sűrűség: min. 30 kg/m3, vastagság: max. 60 mm,
  • Extrudált kemény hab (PUR): hővezetési ellenállás: 025, sűrűség: min. 33 kg/m3, vas­tagság: max. 90 mm,
  • Pótlólagos lépéshang- szigetelésként a következő alapanyagok közül azok használha­tók, amelyek hő vezetési ellenállása 040:
    1. Farostlemezek,
    2. Üveggyapot lemezek.

A fűtőesztrich

A padlófűtő berendezéseknél a padlószerkezettel egyesített hőleadó teljesítményét a kialakí­tás meghatározó módon befolyásolja. A nedves rendszerű műanyagcsöves padlófűtés jellem­zője az úsztatott padlószerkezeti elrendezés mellett még az is, hogy a padlófűtőcső az úszta­tott padlóban helyezkedik el.

Az úsztatott padlóval szemben tehát a következő igények me­rülnek fel:

  • Műanyagcsőtől történő hőelvonás minél kedvezőbb feltételeit biztosítsa,
  • A járóburkolatot érő terheléseket és a meleg üzemi viszonyokat károsodás nélkül visel­je el.

A fűtött padlóknál alkalmazott cementesztrich alkotóanyagai:

  • Cement,
  • Víz,
  • Adalék anyag,
  • Adalék szerek.

A cementesztrich kivitelezéséhez 350-es szilárdsági osztályú kohósalak, vagy pernye portlandcement szükséges. A cement nem lehet állott, (zsákos kiszerelésnél legfeljebb 2 hóna­pos, silóban tárolt legfeljebb 3 hónapos) vagy bármilyen más károsodás miatt csökkent mi­nőségű. A cementesztrich készítéséhez leginkább az ivóvíz minőségű víz felel meg.

Az ada­lékanyagként használt sóder, szerves és egyéb hulladékot, szennyeződést nem tartalmazhat, agyagtartalma a fokozott minőségi követelményekhez igazodva, alacsony legyen. A szemcseoszlását tekintve a finom szemcsézet (16 mm-nél nagyobb ne legyen, jellemzően a 0-4 mm és 4-8 mm domináljon) és annak meghatározott aránya szükséges a jó minőségű, kellő­en tömör cementesztrich készítéséhez. A cementesztrich jó bedolgozhatóságát megfelelő adalékszerek bekeverésével célszerű elősegíteni.

A cementesztrich keverék hőmérsékletének az eldolgozása során + 5° C felett kell lennie. A cementesztrich vastagsága a járóburkolatot érő terhelések függvényében változik. A cső feletti 5 mm-es minimális vastagság a lakó- és egyéb épületeknél általában jelentkező legfeljebb 2 kN/m2 hasznos terhelésekre vonatkozik.

Az ettől eltérő terhelések esetén a cementesztrich szükséges rétegvastagságát statikai számí­tások alapján kell meghatározni. A cementesztrichből készített padlószerkezetnek síkfelüle­tűnek kell lennie. A fűtött padlóra vonatkozó külön előírások hiánya miatt az MSZ 7658/2 szabványban rögzített méretpontossági előírásoknak kell eleget tenni.

Az egyes alkotóanya­gok 1 m3-nyi esztrichre vonatkoztatott tömege:

  • Cement: 370 kg/m3
  • Folyami sóder (száraz): 1719 kg/m3
  • Keverő víz: 215 kg/m3

Amennyiben a sóder nem száraz, a keverővíz mennyiségét arányosan csökkenteni kell. A cementesztrich keverése előtt ellenőrizni kell, hogy a munka a tervek szerinti módon elvé­gezhető, és a betonozandó felületrészek (hőszigetelés, cső) szennyeződéseket nem tartalmaz­nak. Az esztrich keverék bedolgozását az egyenletes száradás miatt csak üvegezett, zárható nyílászárókkal ellátott huzatmentes, vakolt falszerkezetű helyiségekben lehet elvégezni.

Az esztrich keverék készítéséhez kényszerkeverőgépet, vagy szabadon ejtő keverőgépet kell használni. A kényszerkeverőgépnél a kimért cementet és az adalék anyagot víz nélkül kell a gépbe betölteni. A száraz előkeverés után, folyamatos keverés közben, a vizet egyenletesen permetezve kell beadagolni és az egész mennyiség bejuttatása után a teljes keveredés létre­jöttéig folytatni. A szabadon ejtő keverőgép használatakor előbb a víz 1/3 részét, majd ezt követően a cementet és az adalék anyagot kell betölteni.

Egyenletes keverés után a maradék vizet kell a dobba adagolni és a teljes keveredés létrejöttéig működtetni a keverőgépet. A kész cementesztrich keveréket gépi (betonszivattyú) vagy kézi módszerekkel a bedolgozás hely­színére kell juttatni. A szállítás mindkét módjánál nagyon fontos, hogy a cementesztrich vál­tozatlan minőséggel (kellő homogenitás és bedolgozhatóság) kerüljön a felhasználás helyszí­nére. Gépi szállításnál a megfelelő géptípus kiválasztásához szakembert célszerű igénybe venni.

Az esztrich keverék bedolgozása:

  • A vezetősávok elkészítésének és
  • Vezetősávok közötti részek kitöltésének mozzanataira bontható.

A 100-150 mm széles és az esztrich réteggel megegyező vastagságú vezetősavukat a falszer­kezetek és a hőtágulási hézagok mentén, illetve a közbenső részeken 1,30 – 1,80 m távolság­ban kell elkészíteni. A vezetősávok kialakításához ideiglenes oldalzsalut kell használni, amely a cementesztrich kellő mértékű megszilárdulása után hosszanti irányú elmozdítással eltávolítható.

Bedolgozás

A cementesztrich keverék vezetősávok közé történő bedolgozásakor a vezetősávok épségé­nek a megóvására gondot kell fordítani. Amennyiben a vezetősávok közötti részeken a cementesztrich keverék bedolgozása hosszabb ideig nem történik meg, (3-4 óra) úgy a veze­tősavukat nedves jutazsákkal le kell takarni.

Az esztrich keverék bedolgozását a vezetősávok közé a beszállítási iránytól legtávolabbi részeken kell kezdeni és fokozatosan kifelé haladni. A cementesztrich keveréket a vezetősávok közé azokkal párhuzamosan 0,65 – 0,90 m széles­ségben kell bejuttatni, és döngöléssel két rétegben bedolgozni.

Döngölés

A döngöléssel kell biztosíta­ni a műanyag csövek teljes, anyaghiányosságok nélküli beágyazódását. A bedolgozás folya­mán az esztrich keveréket a vezetősávokra fektetett lehúzó deszkával kell lehúzni, és ezt kö­vetően a burkolat által igényelt felületképzést elkészíteni. A felület simításához nem szabad cementet vagy vizet használni. Egy-egy önálló, tágulási hézagokkal körülhatárolt felületrész­nél az esztrich keverék bedolgozását folyamatosan, megszakítás nélkül kell elvégezni.

Tágulási hézagok

Az esztrich hőtágulásának biztosításához megfelelő tágulási hézagok képzésének feltételei a ter­vezési szempontok között megtalálhatók. A hőtágulási hézagokat úgy kell kialakítani, hogy a padlófűtő csövekkel párhuzamosak legyenek. A tágulási hézagok, és a padlófűtő csövek keresztezéseit kerülni kell.

Amennyiben ez nem lehetséges, a keresztezéseknél a padlófűtő-cső mechanikai sérülések elleni védelmét műanyag védőcsővel kell megoldani. A cementesztrich jó kötéséhez és a kellő szilárdság eléréséhez megfelelő hőmérsékletet és nedvességtartalmat, valamint a mechanikai hatásokkal szemben védelmet kell biztosítani.

Hőmérséklet

Az esztrich kötése fo­lyamán a hőmérsékletnek 5 napig + 5° C felett kell lennie. Amennyiben ez az alacsony kül­ső hőmérsékletek miatt nem teljesül természetes módon, az esztrichet hőszigetelő letakarás­sal, vagy a helyiség temperálásával kell védeni a káros mértékű lehűlés ellen.

Nedvességtartalom

Az esztrich megfelelő nedvességtartalmát a bedolgozás után néhány órával a felületére terített műanyag fóliával egyszerűen biztosítani lehet. A fóliát legalább 1 hétig célszerű az esztrich felületén hagyni. Az esztrichet az egyenlőtlen és gyors kiszáradástól egy hét letelte után is védeni kell. Az esztrichet a bedolgozás után 3-4 napig mindennemű terheléstől (járkálás stb.), ezután pedig legalább 1 hétig a nagyobb terhelésektől (építőanyag tárolás) védeni kell.

Buroklás előtt

A padlóburkolat elhelyezése előtt az esztrichet fel kell fűteni. A cementesztrich felfűtésére leg­korábban a 26. nap után kezdődhet. Az első felfűtésnél az előremenő vízhőmérséklet 15°C-kal haladhatja meg a helyiség hőmérsékletét, de maximum 20 ° C lehet. Ezt a hőmérsékletet maximum naponta 5° C-kal lehet emelni.

A maximális előremenő hőmérsékletet legkoráb­ban a 7. napon szabad elérni. Az esztrich fűtését addig kell fenntartani, amíg a cementesztrich az egyensúlyi nedvességtartalmát el nem éri. Az esztrich nedvességtartalma kő, kerámia, mű­anyag és textil burkolatoknál 2,5 – 3,0%, fa burkolatnál maximum 2,0% lehet.

A burkolási munka megkezdése az esztrich legalább 3 hetes kötésidejének a kivárása után, a mintegy 15-20° C hőmérsékletre felfűtött esztrichnél lehetséges, a fűtést burkolási munka megkezdése előtt 1 nappal ki kell kapcsolni, de az esztrich hőmérséklete nem csökkenhet 15° C alá.

A fűtött padlók burkolatainak vastag ágyazatba történő helyezése 15-30 mm vastag ha­gyományos fektető habarcsba történhet. A munka az esztrich kötésének a befejezése után (28 nap) kezdhető meg felfűtött esztrichnél. Az esztrich felfűtésének a feltételei megegyeznek az előző módszerével.

Üzembe helyezés

A kivitelezési munkák elkészülte után a rendszert üzembe lehet helyezni. Az üzembe helye­zés első fázisa a rendszer primer és szekunder fűtőkörének a feltöltése. A primer fűtőkör fel­töltése a fűtési rendszer feltöltésére vonatkozó általános szabályok betartása mellett végez­hető el. A szekunder fűtőkör egyes fűtési áramköreit a nyitott és a zárt tágulási tartályos kom­pakt egységeknél a következő módon kell fűtővízzel feltölteni.

  • Az osztó- és gyűjtő egységen minden áramkört szelepet zárunk.
  • Az osztó egység töltő-ürítő szelepét csatlakoztatjuk tömlővel a vízvezeték hálózathoz.
  • Egy levezető tömlőt csatlakoztatunk a gyűjtő egység töltő-ürítő szelepéhez.
  • A gyűjtő egység töltő-ürítő szelepének nyitása után kinyitjuk a közvetlenül mellette ta­lálható fűtési áramkör osztó- és gyűjtőszelepét is.
  • Az osztószelep kinyitása után megnyitjuk a vízvezeték hálózati szelepet. A visszacsa­pó szelep zárt állapota miatt a víz a fűtőkörbe áramlik és a csővezetékben lévő levegőt folyamatosan kiszorítja.
  • A fűtési áramkör feltöltését addig kell csinálni, amíg az elvezető csövön teljesen buborékmentes víz nem folyik ki. Amikor ezt elérjük, először a gyűjtőszelepet, majd az osztószelepet zárjuk.
  • Megnyitjuk a feltöltött fűtőkörrel szomszédos osztószelepet, majd gyűjtőszelepet.
  • A 6. és 7. szakaszt addig ismételjük, amíg minden fűtőkör fel nincs töltve.

A nyitott és zárt tágulási tartályos kompakt egységek feltöltésének további lépései eltérnek egymástól. A nyitott tágulási tartályos kompakt egységnél az utolsó fűtési áramkör feltölté­se után az osztó- és a gyűjtőszelepeket nyitva hagyjuk és valamelyest, de nem teljesen zár­juk a töltő-ürítő szelepét. Ekkor a víz folyamatosan beáramlik a hőcserélőbe, majd a nyitott tágulási tartályba, és kiszorítja a levegőt a rendszerből.

Feltöltés vízzel

A tartály vízzel való feltöltődését a vízszintmutató segítségével ellenőrizhetjük. A tartályt addig kell feltölteni, hogy a fűtőközeg üzemi hőmérsékletének kialakuló térfogatnövekedést lehetővé tegye. A tágulási tartály fel­töltésének befejezése után zárjuk az osztó- és gyűjtőegység töltő-ürítő szelepeit, majd vízvezeték hálózat szelepét. A zárt tágulási tartállyal szerelt kompakt egységek esetében az utolsó fűtési áramkör feltöltése után elzárjuk a gyűjtőegység szelepét.

A víz a hőcserélőbe áramolva a gyorslégtelenítőn keresztül (a zárókupakját előzőleg el kell távolítani) fokozato­san kiszorítja a levegőt, miközben a zárt tágulási tartály feltöltődik. A feltöltés folyamán fi­gyelni kell a nyomásmérőt. A kiválasztott előnyomás (pl. 1,5 bar) elérésekor az osztóegység töltő-ürítő szelepét zárjuk. A feltöltés ezzel befejeződik. A rendszer feltöltése után minden fűtési áramkör osztó- és gyűjtőszelepét teljesen kinyitjuk. A szekunder kör keringtető szivattyúját bekapcsoljuk.

Levegő a rendszerben, légtelenítés

Ha a rendszer levegős, a szivattyú bekapcsolása után erős zajok hallha­tók. A rendszer légtelenedése a szivattyú többszöri ki-bekapcsolásával elősegíthető. A kikap­csolás után célszerű 10 másodpercig várni, hogy a levegő el tudjon távozni. Kis idő eltelté­vel is hallgassuk meg az áramlási zajokat. Ha az áramlási zajok a többszöri légtelenítési kí­sérlet ellenére kb. két óra múlva sem szűnnek meg, a feltöltést meg kell ismételni. A zárt tá­gulási tartályos kompakt egységnél a megfelelő előnyomást állandóan ellenőrizni kell.

Jó tanács

Amennyiben a nyomás 0,5 bar alá esik, a rendszerből hiányzó vízmennyiséget pótolni kell. A szivattyút a csapágy károsodásának elkerülése érdekében levegősen nem szabad sokáig üzemeltetni.

Amennyiben az áramlási zajokat nem tudjuk megszüntetni, a szivattyút kapcsol­juk ki. A fűtőközegből az első felfűtés alkalmával gázok válnak ki, amelyek a zárt rendszer­nél a gyorslégtelenítőn a nyitott rendszernél pedig a tágulási tartályon keresztül, különösebb beavatkozás nélkül el tudnak távozni a rendszerből.

A víz nyomása, illetve szintje ezalatt csökkenhet és a több hétig tartó folyamat ideje alatt a víz többszöri utántöltése válhat szük­ségessé. Az üzembe helyezés teljes befejezése után a víz nyomásának vagy szintjének sza­bályszerű állapotát ellenőrizni kell.

Fűtési rendszer utántöltése

A fűtési rendszer szabályos működése mellett a víz után­töltésére két-háromévenként lehet szükség. A feltöltött és légmentesen működő rendszeren az első felfűtési periódusban el kell végezni az osztó-gyűjtő egység áramkörönkénti előszabályozását, a fűtőközeg egyes áramkörök közötti megfelelő elosztását.

Az osztó- és gyűjtő­szelepeket teljesen nyitott állásba csavarjuk, majd az egyes fűtési áramkörökre tervezéskor meghatározott térfogatáramokat a térfogatáram-mérők segítségével beszabályozzuk. Az üzembe helyezés feladatai közé tartozik még a szabályozó berendezés választási lehetőségei közül az épület és a fűtési rendszer jellegének megfelelő paraméterek beállítása. Az üzembe helyezés során nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az esztrich hőmérséklete naponta Legfeljebb 5° C-al növelhető.

Üzemeltetés

A fűtési rendszer, szabályszerű üzembe helyezés után, gyakorlatilag semmilyen ellenőrzést nem igényel a fűtési időszakban. Az üzemeltetés kedvező feltételeit csak jól megtervezett, ki­vitelezett és beszabályozott rendszerrel lehet megteremteni.

Az üzemeltetés kedvező feltét­eleit segíti elő az éjszakai csökkentett hőmérsékletű üzemmód megvalósítása, órával vezérelt hőmérséklet-szabályozás esetén. A hőmérséklet beprogramozásakor a fűtött padló hőtehetetlenségét is figyelembe kell venni.

Falfűtési rendszer

Az épületek külső hőszigetelésének köszönhetően csökkenő fűtési hőigény pótlását meg le­het oldani a külső fal belső felületén szerelt fűtési rendszerrel. Ezzel az alacsony hőmérsék­letű falfűtési rendszerrel kellemes belső komfortot tudunk biztosítani.

Falfűtés előnyei:

  • A felületi hőmérséklet 35-40°C, azonban a helyiség hőmérséklete 2-3°C-al alacso­nyabb lehet a hagyományos konvekciós fűtésekhez képest.
  • A fűtendő helyiségen belül lényegesen jobb hőmérséklet-elosztást lehet elérni.
  • Az alsó és a felső rétegek közötti hőmérséklet-különbségek jóval kisebbek, mint radiátoros fűtés esetén.
  • A padlófűtésnél alkalmazott alacsony fűtővíz-hőmérséklethez képest magasabb hőmérsékletű közeget áramoltathatunk (a hőleadás akár 200-240 W/m2 is lehet).
  • Rejtett, ezért a fűtött helyiség minden négyzetmétere hasznosítható (természetesen amennyiben egy szekrénnyel „takarjuk” le a hőleadó felületet, a helyiségben jelentős mértékű hőmérséklet-csökkenés jelentkezhet).
  • A radiátoros fűtésekre jellemző „nagy” levegőmozgás miatti porképződés a töredéké­re csökken.
  • Műszaki megoldást jelenthet a nedvesedés és a penészedés megakadályozására.
  • Nyáron, nagy melegben a csővezetékben 15-18°C-os vizet keringetve a helyiségben tartózkodók hőérzetét lehet fokozni.

Az alacsony felületi hőmérséklet és az egyenletes hőmérséklet-eloszlás miatt a falfűtési rend­szerek kellemes és komfortérzetet adó sugárzó energiával fűtenek a fal irányából. A hagyo­mányos fűtési rendszerekkel szemben falfűtésnél az ember és a helyiséget határoló felületek között sugárzási egyensúly alakul ki, így optimális komfortérzet érhető el (7.40. ábra).

7.40. ábra. Ideális komfortérzet kialakítása.

7.40. ábra. Ideális komfortérzet kialakítása.

A padlófűtési rendszerekkel való fűtés esetén a komfortérzet már 1-2°C-kal alacsonyabb helyiséghőmérsékletnél elérhető, ami évente 3-6% energia-megtakarítást eredményez. Mivel már alacsony előremenő vízhőmérséklet esetén is magas fűtőteljesítmény érhető el, a falfű­tési rendszerek nagyon jól kombinálhatók kondenzációs gázkazánokkal.

A falfűtési rendsze­rek alacsony konvektív hőleadási hányada miatt csak kismértékű légáramlás alakul ki, a por cirkulációja már a múlté. Az alacsony hőmérséklet miatt a por megpörkölődése szóba sem kerül, ezért megkíméli a légutakat – nem csak az allergiában szenve­dőkét.

A szekrények és polcok helyét időben meg kell határozni. A rendszer tervezésekor ezeket a helyeket, valamint a képek alatti felületeket figyelembe kell venni. Fektetési tervet kell készíteni és azt az épületgépészeti tervdokumentáció­hoz csatolni kell.

  • Rendszerkialakítások
  • Helyiségek teljes fűtésére,
  • Padlófűtés rendszerekkel kombinálva,
  • Radiátoros fűtés kiegészítéseként al­kalmazhatók.

Falfűtés mint a helyiségek teljes fűtése

A megnövekedett nővédelmi követelmények miatt az épületek hőszükséglete a falfűtési rendszerrel terjes mértékben fedezhető. Különösen az alacsony energia-felhasználású házak fűtésére ajánlott az alkalmazása (7.41. ábra).

7.41. ábra. Falfűtés önállóan alkalmazva.

7.41. ábra. Falfűtés önállóan alkalmazva.

Falfűtési rendszer padlófűtéssel kombinálva

Ezt a kombinációt olyan esetben ajánljuk, ahol a komfortérzettel szembeni igények magasak (7.42. ábra):

  • Lakások tartózkodási zónáiban,
  • Fürdőkben,
  • Szaunákban,
  • Gőzfürdőkben és más vizes helyiségekben.
7.42. ábra. Falfűtés és padlófűtés kombinációja.

7.42. ábra. Falfűtés és padlófűtés kombinációja.

Falfűtési rendszerek radiátoros fűtés-kiegészítéseként

Ennél a kombinációnál a falfűtés fedezi az alap-, a radiátoros fűtés pedig a csúcs hőigényeket. Ez a variáció főleg felújított épületeknél alkalmazható jól (7.43. ábra).

7.43. ábra. Falfűtés és radiátoros fűtés párosítása.

7.43. ábra. Falfűtés és radiátoros fűtés párosítása.

Rendszerelőnyök

  • Gyors és flexibilis csőfektetés,
  • A fűtőmezők változatos bekötési lehetőségei,
  • A sínek lekerekített széleinek köszönhetően a cső nem sérülhet meg,
  • Biztonságos csőrögzítés.

Rendszerleírás

A sín általában stabil polipropilénből készül. Feladata, hogy a fűtőközeget szállító csöveket rögzítse a nyers falra (7.44. ábra).

7.44. ábra. Rögzítő sín kialakítása.

7.44. ábra. Rögzítő sín kialakítása.

A fektetési távolság 5 cm és többszöröse lehet. A fűtőme­zőket 14×1,5; 12×2,0 mm névleges átmérőjű csőből érdemes kialakítani. A fűtőkör osztó­gyűjtőhöz bekötött csatlakozóvezetékek 14×1,5; 12×2,0 mm vagy 17×2,0 mm méretű cső.

Használható úgynevezett csővezető ív is, ami üvegszállal erősített poliamidból készül, és le­hetővé teszi az optimális, megtörés nélküli csőátvezetést a függőleges falfelületről a csatla­kozóvezetékek vízszintes síkjába (7.45. ábra). A rögzítő fül révén a megfogás teljesen biz­tonságos.

7.45. ábra. Csővezető sín irányváltoztatásokhoz.

7.45. ábra. Csővezető sín irányváltoztatásokhoz.

A 17-14-17 vagy 17-12-17 mm méretű T-idomok és a szűkített csőtoldó idomok segítségé­vel több fűtőmező összekapcsolható egy fűtőkörbe Tichelmann-elv szerint, majd beköthető a fűtőkör osztó-gyűjtőbe. A 17×2,0 mm méretű cső csatlakozóvezetékként használható. A szegélyszigetelő szalag a fűtött vakolat hőtágulásának felvételét biztosítja (7.46. ábra).

7.46. ábra. Szegélyszigetelő szalag.

7.46. ábra. Szegélyszigetelő szalag.

Igény esetén a szegélyszigetelő szalagot a termikusan aktivált fűtőmező köré a falra helye­zik fel. A szalag hátoldalán lévő függőleges bordák biztosítják a sarkok optimális kiképzé­sét. A 12/14 és 17 mm-es védőcsövek segítségével a csatlakozóvezetékek biztonságosan és a cső megsérülése nélkül vezethetők ki az esztrichből az osztó-gyűjtő szekrénybe.

7.47. ábra. Készre szerelt, nyomáspróbázott falfűtési rendszer.

7.47. ábra. Készre szerelt, nyomáspróbázott falfűtési rendszer.

Szerelés (7.47. ábra):

  • Osztó-gyűjtő szekrény elhelyezése és a fűtőkör osztó-gyűjtő beszerelése.
  • A sínek rögzítése a nyers falra.
  • A fűtőmezők letekerése a tervezett fektetési távolsággal.
  • A csővezeték bepattintása a sínbe.
  • A tartók rögzítése a falra.
  • A 90°-os csővezető ívek rögzítése a betervezett helyeken.
  • Az irányváltások létrehozása a csövek csővezető ívbe történő bepattintásával.
  • A fűtőmezők és a csatlakozóvezetékek összekötése.
  • Szükség esetén a csatlakozóvezetékek szigetelése.
  • Csatlakozóvezetékek bekötése a fűtőkör osztó-gyűjtőbe.
  • A fűtőmezők átöblítése, feltöltése és légtelenítése.
  • Nyomáspróba elvégzése, a nyomás értékét a vakolási munkálatok során tartani kell.
7.48. ábra. Egyszerű kígyó vonal sematikus ábrája.

7.48. ábra. Egyszerű kígyó vonal sematikus ábrája.

  • 1. 14×1,5 csővezeték,
  • 2. Sínrendszer,
  • 3. Körbefutó szegélyszigetelő szalag,
  • 4. Csatlakozóvezeték a visszatérőhöz,
  • 5. Csatlakozóvezeték az előremenőhöz,
  • 6. Nyers betonfödém,
  • 7. Lépéshang szigetelés,
  • 8. Esztrich + padlóburkolat,
  • 9. Rögzítő tüske.

A sín nyers falra történő felszerelésekor a következőkre kell odafigyelni (7.48. ábra, 7.49. ábra):

  • Függőleges felszerelés a vakolásra előkészített nyers falra.
  • A sínek rögzítése a kereskedelemben kapható beüthető tiplikkel a nyers falra (13-20 mm átmérőjű alátétekkel).
  • A beüthető tiplik közötti távolság L ≤ 40 cm legyen,
  • Két függőleges sín közötti távolság L ≤ 50 cm.
  • A sín távolsága a helyiség sarkaitól illetve a fűtőmező elejétől: 40 cm.
  • A 180°-os fordulók és a csatlakozóvezetékek rögzítése.
7.49. ábra. Dupla kígyóvonalú fektetés sematikus ábrája.

7.49. ábra. Dupla kígyóvonalú fektetés sematikus ábrája.

  • 1. 14×1,5 csővezeték,
  • 2. Sínrendszer,
  • 3. Körbefutó szegélyszigetelő szalag,
  • 4. Csatlakozóvezeték a visszatérőhöz,
  • 5. Csatlakozóvezeték az előremenőhöz,
  • 6. Nyers betonfödém,
  • 7. Lépéshang szigetelés,
  • 8. Esztrich + padlóburkolat,
  • 9. Rögzítő tüske.

Vakolatok

A hibátlanul működő falfűtés alapvető feltétele a vakolat szakszerű kivitelezése. A vakolat­gyártók előírásait termékeik felhasználására és feldolgozására vonatkozóan minden esetben figyelembe kell venni. Ez vonatkozik a vakolást követő tapétázási vagy csempézési munká­latokra is.

Vakolatfajták

A falfűtési rendszerek vakolatainak jó hővezető képességűnek kell lenni. A könnyű alap-, vagy hőszigetelő vakolatok ezért nem alkalmasak. A falfűtési rendszerekhez csak a követ­kező kötőanyagokat tartalmazó speciális vakolóhabarcsok használhatók:

  • Gipsz/mész,
  • Mész,
  • Mész / cement,
  • Cement.

Szintén alkalmasak még a gyártók által ajánlott különleges vakolatok, mint pl. az agyagva­kolat.

A különböző vakolatfajták felhasználási lehetősége függ:

  • A helyiség funkciójától,
  • A helyiség nedvességterhelésétől,
  • A falfűtés tartós üzemi hőmérsékletétől,
  • A falfelület további utókezelésétől.

A vakolatalappal szembeni követelmények:

  • Sima felületű,
  • Teherbíró és szilárd,
  • Alaktartó,
  • Nem víztaszító,
  • Homogén,
  • Egyenletesen nedvszívó,
  • Érdes és száraz,
  • Pormentes,
  • Szennyeződésektől mentes,
  • Fagyálló,
  • + 5°C felett legyen a hőmérséklete.

A vakolatalap előkészítése

A vakolatalap előkészítése biztosítja a vakolat és a vakolatalap közötti szilárd és tartós kö­tést. A megfelelő alapot a szerelés kezdete előtt elő kell készíteni. A 7.50. ábra egy semati­kus ábrát szemléltet a vakolaterősítés elkészítésének megvalósításáról.

7.50. ábra Vakolaterősítés elkészítése.

7.50. ábra Vakolaterősítés elkészítése.

  • 1. Nyers fal,
  • 2. Sínrendszer,
  • 3. 14×1,5-ös csővezeték,
  • 4. Első vakolatréteg,
  • 5. Vakolaterősítés,
  • 6. Második vakolatréteg.

Az előkészítési mun­kálatokhoz tartozik:

  • A hibás helyek kijavítása,
  • A korróziónak kitett fémrészek eltávolítása/védelme,
  • Portalanítás,
  • Fugák, áttörések és rések lezárása,
  • A nedvszívást kiegyenlítő réteg felvitele, ha az alapfelület eltérően és/vagy erősen nedvszívó (pl. porózus beton),
  • Alapozó réteg felvitele a tömör és/vagy rossz nedvszívó alapokra (pl. hőszigetelés a külső fal belső oldalán).

Vakolaterősítés

Az üvegszövet hálóval történő vakolaterősítés meggátolja a repedésképződést, minden fűtő­felület kivitelezésénél kötelezően alkalmazni kell.

Az üvegszövet hálóra vonatkozó követel­mények:

  • Engedéllyel kell rendelkezni arra vonatkozóan, hogy vakolaterősítésként felhasználha­tó (vizsgálati bizonyítvány).
  • A szakítószilárdság hossz- és keresztirányban > 1500 N / 5 cm.
  • Ellenálló a fűtő vakolatokkal szemben (pH-érték: 8-11).
  • Vakolatba beágyazott üvegszövet háló esetén a raszterméret: 7×7 mm legyen.
  • Simítórétegbe behelyezett üvegszövet háló rasztermérete 4×4 mm legyen.

Útmutató a vakolaterősítési munkálatokhoz

  • A munkafázisokat a vakolás előtt a vakolást végző szakemberrel meg kell beszélni.
  • A vakolatgyártó előírásait figyelembe kell venni.
  • Az üvegszövet hálós vakolaterősítést a vakolatréteg külső harmadában, a cső felső éle fölött szabad elhelyezni.

Az üvegszövet háló elhelyezésének két módja van:

  • Az üvegszövet háló beágyazása a vakolatba,
  • Az üvegszövet háló elhelyezése a simító rétegben.

Az üvegszövet háló beágyazásának sorrendje:

  • Ez az eljárás egyrétegű vakolatnál alkalmazható.
  • A tervezett vakolatvastagság kb. 2/3-ának megfelelő vakolatréteg felhordása.
  • Az üvegszövet háló felhelyezése, a háló min. 25 cm-rel lógjon túl a veszélyeztetett te­rületen, az átlapolás min. 10 cm legyen.
  • Az üvegszövet háló legyen feszes.
  • A maradék vakolatréteg felvitele.
  • Gipsztartalmú vakolatoknál csak maximum 20 m2-t szabad egyszerre felhordani.
  • A cső felső éle fölött a vakolatvastagság min. 10 mm legyen.

Az üvegszövet háló simítórétegben való elhelyezése esetén a következőket kell figyelembe venni:

  • Ez az eljárás többrétegű vakolatnál alkalmazható.
  • Az első vakolatréteg felvitele és kötési idejének kivárása.
  • A glettelőanyag felhordása.
  • Az üvegszövet háló benyomása a masszába.
  • A hálót min. 10 cm-es átlapolással kell elhelyezni.
  • A keresztezési pontokat átlapoló ragasztószalaggal rögzíteni kell.
  • Az üvegszövet hálót a gyártó által előírt rétegvastagságban mindenhol be kell vonni simítóanyaggal.
  • A második vakolatréteget a simítóréteg kiszáradása után, a vakolatgyártó előírása sze­rint kell felvinni.

Fűtőkábeles rendszerek használata felületfűtésekhez

Az elektromos padlófűtés kialakításá­nak előnye, hogy a „hagyományos” vizes közegű padlófűtéshez képest jóval egyszerűbb a telepítése. Jó megoldást jelenthet a felhasználó számára, hiszen a programozható termosztátok alkalma­zásával hatékony energiafelhasználást tudunk elérni. Kis átmérőjének köszön­hetően, akár a csemperagasztóban is el­fér (7.51. ábra).

7.51. ábra. Fűtőkábeles rendszer elvi felépítése.

7.51. ábra. Fűtőkábeles rendszer elvi felépítése.

Mozgó alkatrészt nem tartalmaz, ezért jóval kisebb a meghibásodásának a valószínűsége. 230 V-os hálózatról üzemeltethető, teljesítménye pedig 240-300 W/m2, attól függően hogy milyen burkolatot alkalmazunk. A direkt fűtési rendszer javasolt maximális beépített teljesít­ménye 150 W/m2, Ezzel a fűtési megoldással létrehozhatunk teljes értékű (pótolni kell a he­lyiség teljes hőveszteségét), vagy kiegészítő fűtési rendszert (kizárólag a padló melegen tar­tása a cél).

A hőveszteségét kell alapul vennünk a beépítendő teljesítmény meghatározásá­hoz. Amennyiben a hőveszteségét meghatároztuk, ki kell számítanunk a fűtendő felület nagyságát (m2). Ezt úgy kaphatjuk meg, hogy a teljes felületből kivonjuk azt a területet, amit a bútorok és egyéb berendezési tárgyak lefednek. Körülbelül 30%-kal emeljük meg a kiszámított hőveszteségét ahhoz, hogy a fűtésünk megfelelően gyors és hatékony legyen.

Abban az esetben, ha a kiszámított teljesítmény meghaladja a maximális értéket (150 W/m2), célsze­rű kiegészítő fűtést alkalmazni (falfűtés). Figyelnünk kell a szerelés során, hogy a padlónk alulról és oldalról is jól szigetelt legyen. Amennyiben vizes helyiségben szerelünk, javasolt egy nedvességzáró réteget beépíteni, mellyel megakadályozható a betonréteg átnedvesedése.

Fűtőkábel szerelése:

  • Első lépésként készítsünk egy fektetési tervet, ami tartalmazza a burkolat, a kötőelem és a csatlakozó vezeték helyét (7.52. ábra).
  • Semmiféleképp ne fektessük a fűtőcsövet több helyiségen keresztül, és kerüljünk ki minden, a felszínnel kapcsolatba hozható tárgyat (7.53. ábra).
  • Semmiféleképp ne rövidítsük meg a fűtőkábelt.
  • Készítsük elő és szereljük fel a padlóérzékelő burokcsövét, majd húzzuk be a kábelt (7.54. ábra).
7.52. ábra Fektetési terv készítése.

7.52. ábra Fektetési terv készítése.

Padlóösszefolyó kikerülése

7.53. ábra Padlóösszefolyó kikerülése.

7.54. Burokcső beépítése, és a padlóérzékelő behúzása.

7.54. Burokcső beépítése, és a padlóérzékelő behúzása.

Ha mindent előkészítettünk, és megfelelően helyeztük el a fűtőkábelt, felhordhatjuk a kötő­réteget (pl. csemperagasztó).

Közvetlen fűtések

Szinte minden típusú padlóburkolat alá építhető ez a fajta elektromos padlófűtési rendszer, de mindenféleképp vegyük figyelembe a burkolat gyártójának utalásait (fa- és padlószőnyeg burkolatok esetében különös figyelmet kell fordítani a kialakításra).

Nézzük meg az alábbi ábrákat. Megoldásokat láthatunk a szerelésre a rétegrend feltüntetésével, legyen földszinti vagy akár talaj szinti helyiség (7.55. ábra, 7.56. ábra).

7.55. ábra. Betonpadló talajon száraz (a. ábra) és nedves helyiségben (b. ábra).

7.55. ábra. Betonpadló talajon száraz (a. ábra) és nedves helyiségben (b. ábra).

7.56. ábra. Emeleti padló száraz (a. ábra) és nedves helyiségben (b. ábra).

7.56. ábra. Emeleti padló száraz (a. ábra) és nedves helyiségben (b. ábra).

A kábelek fektetése után, a betonozáskor ügyeljünk arra, hogy a kábelek ne érintkezzenek a hőszigeteléssel, valamint a kábelekre öntött beton súlya ne nyomja bele a kábeleket a szige­telésbe.

A fűtőkábeles fűtési rendszer kifejezetten lakásfelújításoknál és olyan esetekben alkalmaz­ható, amikor a padlószintet csak minimális mértékben lehet megemelni. A rendszer ráépíthe­tő meglévő járólapra, fa- vagy betonpadlóra is. Legelterjedtebb felhasználási területe a kony­ha és a fürdőszoba, de más helyiségbe is beépíthető.

A fűtőszőnyeg a flexibilils csempera­gasztóba helyezhető, közvetlenül a járólap alá. Abban az esetben, ha a felhasználható hely vastagabb, célszerű fűtőkábelt beépíteni. A fűtőkábeles szerelést olyan felújításoknál alkal­mazzák, ahol a régi burkolatot felbontják és helyette újat építenek. Az alábbi ábrán fektetési példát láthatunk mind nedves, mind pedig száraz felületre felújítási munkáknál (7.57. ábra).

7.57. ábra. Padlófelújítás meglévő betonpadlón (a. ábra száraz helyiség, b. ábra nedves helyiség).

7.57. ábra. Padlófelújítás meglévő betonpadlón (a. ábra száraz helyiség, b. ábra nedves helyiség).

A fűtőszőnyeg egy vékony fűtőszál, mely egy öntapadó műanyaghálóra van rögzítve. A fű­tőszőnyeg vastagsága 2,5 mm, szélessége 50 cm, hosszúsága 1 m-től 22 m-ig terjed. A szerelés (fektetés és rögzítés) öntapadó felü­letének köszönhetően gyors. A szerelést megelőzően a megfelelő hosszúságú fű­tőszőnyeget kell kiválasztani, mert a szőnyeget nem lehet meghosszabbítani, se megrövidíteni.

A műanyag háló elvá­gásával (odafigyelve, hogy a fűtőszál meg ne sérüljön) a szőnyeg elfordítható, másik irányba lehet fektetni. Ezzel meg­oldható, hogy a teljes kijelölt felületet beborítsuk. Az alábbi ábrán fektetési példát láthatunk mind nedves, mind pe­dig száraz felületre meglévő betonpad­lón (7.58. ábra).

7.58. ábra. Fűtőszőnyeg meglévő burkolaton (a. ábra száraz helyiség, b. ábra nedves helyiség).

7.58. ábra. Fűtőszőnyeg meglévő burkolaton (a. ábra száraz helyiség, b. ábra nedves helyiség).

Felújításkor a 10 W/m teljesítményű fűtőkábelt használhatjuk. A kábel fektetése so­rán ügyeljünk arra, hogy a köztük lévő tá­volság ne haladja meg a 10 cm-t. Ezzel el­kerülhetjük, hogy a kábelek között hideg­zónák alakuljanak ki. A kábel legkisebb hajlítási sugara ne legyen kisebb, mint a kábel átmérőjének háromszorosa (kb. 2,5 cm). A fűtőkábelt lerögzíthetjük szalaggal is, de fémhálóhoz is rögzíthetőek.

Az érzékelőt célszerű egy műanyag védőcsőbe behúzni és a kábelek közé elhelyezni. A vé­dőcső végét zárjuk le, hogy a beton nehogy befolyjon.

Fapadló és gerendán levő hajópadló alatti szerelés

Faburkolat alatti szereléskor különös figyelmet kell fordítani a padló hőmérsékletére, ami nem haladhatja meg a 27 °C-ot. Abban az esetben, ha faburkolat alatti betonba, vagy meglé­vő régi fapadlóra kerül a rendszer, alkalmazzunk padlóhőmérséklet-érzékelős, illetve kombi­nált termosztátot. Ezzel a termosztáttal megakadályozható, hogy a padló hőmérséklete meg­haladja a 27 °C-ot.

Légréssel fektetett fapadlóknál maximum 10 W/m teljesítményű kábel hasz­nálható, és a maximális teljesítmény 80 W/m2 lehet. A kábel sem szigeteléssel, sem fával nem érintkezhet. A fűtőkábel beépítése előtt a keresztgerendákból a kábelek számára átvezetéseket kell ki­vágni (7.59. ábra). Ahol a vezetékek keresztezik a párnafákat, alufóliával vagy egyéb tűzálló anyaggal kel burkolnunk.

7.59. ábra. Keresztgerenda kivágása a fűtőkábel részére.

7.59. ábra. Keresztgerenda kivágása a fűtőkábel részére.

Egy ilyen átvezetésbe csak egy kábel rakható.

Teljes értékű fűtést csak az alábbi burkolatvas­tagságig tudjuk megvalósítani:

  • Puhafa (400-600 kg/m3) esetén 2 cm,
  • Keményfa (600 kg/m3 felett) esetén 3 cm.

Peremfűtések, hőtárolós fűtések

Peremfűtéseket a következő esetekben alkalmaznak:

  • Nagyobb üvegfelületek, nyílászárók előtti hidegzónák megszüntetésére,
  • Rosszul szigetelt helyiségek kiegészítő fűtésére.

A fűtési sáv általában 0,5 – 1,5 m, a beépített teljesítmény 200-250 W/m7, Ha peremfűtést is építünk, ajánlott külön termosztátot is beépíteni. A termosztátnak a padló hőmérsékletét, vagy pedig a padló és a levegő együttes hőmérsékletét kell mérnie. A peremfűtés direktfűtés, ezért 3-5 cm mélységbe kell beágyaznunk.

Nézzük meg az alábbi táblázatot! A táblázatból kiderül, hogy fűtőkábelt, vagy fűtőszalagot érdemes-e használni (7.1 táblázat).

7.1. táblázat. Különböző felületeknél alkalmazott fűtőrendszerek.

Felület kialakítása Átlagos telj. m2 Max. telj. m2 Fűtőkábel 10 W/m Fűtőkábel 18 W/m Fűtőszőnyeg 100 W/m2 Fűtőszőnyeg 150 W/m2
Közvetlen fűtés, új padló 70-120 150 X      
Közvetlen fűtés, vékony padló 100-150 150   X X X
Hőtárolós fűtés 125-200 250 X      
Peremfűtés 200-250 250 X      
Fapadló fűtése 80-100 100   X X  
Gerendán levő hajópadló alatt 60-80 80   X    

Csőregiszterek, törülközőszárítós radiátorok

Ezeknél a radiátortípusoknál nem is annyira a teljesítmény, hanem inkább a design, a stílus dominál. Cél az, hogy úgy illeszkedjen a rendeltetési helyére, az esetek többségében a für­dőszobába, mint egy észrevehetetlen bútordarab.

Legtöbbször hidegen húzott, precíziósán hegesztett acélcsövekből, vagy más keresztmetszetű zárszelvényekből, esetleg hidegen hen­gerelt finom lemezekből készülnek, védőgázas hegesztéssel. Üzemi nyomásuk 10 bar, de mindig szem előtt kell tartani a gyártók méretválasztékát. Általános felépítését a 7.60. ábra, műszaki adatait az 7.2. táblázat tartalmazza.

7.60. ábra. Törülközőszárítós radiátor kialakítása.

7.60. ábra. Törülközőszárítós radiátor kialakítása.

7.2. táblázat. Törülközőszárítós radiátorok műszaki adatai.

Kötéstávolság (mm) Magasság (mm) Szélesség (mm) Hő teljesítmény (W)
400 490 435 310
400 680 435 420
400 680 435 510
400 870 435 620
400 1060 435 710
400 1250 435 820
400 1440 435 950
400 1630 435 1050
400 1820 435 1160
500 490 535 380
500 680 535 510
500 680 535 590
500 870 535 740
500 1060 535 890
500 1250 535 1030
500 1440 535 1170
500 1630 535 1300
500 1820 535 1410
600 490 635 430
600 680 635 610
600 680 635 710
600 870 635 880
600 1060 635 1040
600 1250 635 1220
600 1440 635 1380
600 1630 635 1520
600 1820 635 1660

A radiátorokat felületvédelemmel, foszfátozást követően elektrosztatikus porszórással látják el, de galvanikus eljárással is lehet különböző réteget felvinni, mint króm vagy arany. Ez utóbbi réteg felvitele esetén azonban számolni kell teljesítménycsökkenésre. A törülközőszárítós radiátorok alkalmazhatók mind egycsöves és kétcsöves fűtési rendsz­ereknél is. Beépítésük során az alábbi szereléseket alkalmazzuk (7.61. ábra).

7.61. ábra. Törülközőszárítós radiátorok beépítési lehetőségei.

7.61. ábra. Törülközőszárítós radiátorok beépítési lehetőségei.

Fűtőpatron

Megoldható az is – persze függ a gyártóktól is – hogy minden egyes fű­tőtestbe elektromos fűtőbetétet helyezzünk. Ezzel a szerelvénnyel meg­oldható a csőradiátor fűtési szezonon kívüli használata (7.62. ábra).

7.62. ábra Fűtőbetét kialakítása.

7.62. ábra Fűtőbetét kialakítása.

A fűtőpatron egy cső alakú vízmelegítő részből és egy hőmérsékletszabá­lyozó rendszerből áll. Az alábbi táblázatban a csőradiátor és a hozzá be­építhető fűtőpatron teljesítménye látható (7.3. táblázat).

7.3. táblázat. Csőradiátor és a beépíthető fűtőpatron teljesítménye.

A fűtőtest hőteljesítménye (W) Ajánlott fűtőpatron (W)
300 – 600 300
600 – 900 600
900- 1200 900
1200-1500 1200
1500- 1500

A fűtőbetét elhelyezése háromféleképpen megoldható:

  • Ha a hőleadó alsó csatlakozási pontjába egy „T” idomot helyezünk, akkor ezen idomon keresztül megoldható a visszatérő víz elvezetése, és a fűtőbetét elhelyezése.
  • Az ún. „lándzsás” szelepet szintén alulról csatlakoztathatjuk, melynek előnye, hogy ugyanazon csatlakozási ponton megoldott a fűtővíznek a be- illetve kivezetése, a fűtőbe­tét pedig a másik gyűjtőágon, alul kerül beépítésre. (Ez a fajta beépítési mód teljesítményromláshoz vezethet.)
  • Átlós bekötésnek nevezik, amikor a fűtővíz előremenő szakaszát felülről kötjük be, míg a fűtőbetétet a másik gyűjtőág alján építjük be.

Akár vegyes kialakításról, akár kizárólag elektromos megoldásról beszélünk, a helyes beépí­tés az alulról történő bekötés a fűtőpatronnal. Másik szempont, amit szem előtt kell tartani, hogy a fűtőpatron villamos teljesítménye soha ne haladja meg a radiátor hőleadó képességét.

Csőradiátorok kiválasztásának szempontjai

  • Érdemes megnézni a megvásárolandó csőradiátornál, hogy az rendelkezik-e megfele­lő rögzítőelemmel, és a csatlakozási pontok, csővég elzárások kellően kidolgozottak-e.
  • Ha az igény úgy merül fel, duplasoros csőradiátort is választhatunk, melynek teljesít­ménye 70%-al nagyobb mint az egysoros kialakítású típusok.
  • Vehetünk olyan hő leadót is, amit nem csak a fürdőszobába, hanem pl. előszobába szerelhetünk föl.
  • Némely típushoz külön rendelhetők kiegészítők (törülközőszárító, üvegpolc stb.).
  • Szinte mindegyik kiegészíthető elektromos fűtőbetéttel, melyekhez szabályozóegység is rendelhető.

A törülközőszárító radiátor kihasználtsága

Azt a hőteljesítményt, amit a fürdőszobába felhelyezett csőradiátor leadni képes úgy szokták a gyártók közölni, hogy az a csupaszt, le nem takart állapotnak felel meg.

Egyértelmű, hogy a törülközőszárító radiátorra helyezett törülköző megakadályozza a lég­áramlást, tehát csökkenti annak hőleadását.

Az alábbi diagram azokat az eseteket jelzi, amelyek előfordulhatnak egy fürdőszobában. A vízszintes tengelyen látható a fűtővíz középhőmérséklete és a helyiség levegőhőmérsékleté­nek a különbsége, a függőleges tengelyen pedig a hőleadás változása.

Amennyiben nedves törülközővel takarjuk le a csőradiátort, akkor a radiátor hőleadása csak kismértékben csökken. A hő hatására a törülköző párologni kezd. Ha csökken a törül­köző nedvességtartalma, a törülköző szigetelőbbé válik. Jól látható, hogy teljesen letakart állapotban a hőteljesítmény felére szá­míthatunk. Célszerű tehát túlméretez­ni a törülközőradiátort, ha minden „funkcióját ” ki akarjuk használni (7.63. ábra).

Törülközőszárító radiátor hőleadása és a funkciójának betöltése közötti összefüggés

7.63. ábra. Törülközőszárító radiátor hőleadása és a funkciójának betöltése közötti összefüggés.

Bordás fűtőtestek

Mint azt már fentebb említettük a bordás fűtőtestek olyan kialakításúak, hogy egy csőveze­tékre a hőleadás fokozása érdekében lamellákat, bordákat erősítenek fel. A korai, kevésbé esztétikus kialakításoknál a fűtőtesteket horganyfürdőbe mártották. A horgany fix kapcsola­tot biztosít a cső és a lamella között, és megóvja a fűtőtestet a korróziótól.

Szerelésnél ügyelni kell, hogy a bordás fűtőtestek csak vízszintes helyzetben szerelhetők, ugyanis a levegő így teljesen át tudja járni a bordákat. Ha függőleges helyzetbe akarnánk épí­teni, a felfelé áramló meleg levegő csak a bordák éleit érintené. A hőleadás erősen leromlana, és nem érnénk el a célunkat függetlenül attól, hogy megnöveltük a hőleadó felületet (7.64. ábra).

Bordás fűtőtest helyes (a.) és helytelen (b.) kialakítása

7.64. ábra Bordás fűtőtest helyes (a.) és helytelen (b.) kialakítása.

A bordás fűtőtestek egyik hátránya, hogy külső megjelenésük nem esztétikus, ezért manap­ság csak mellérendelt helyeken, vagy rejtetten csatornába szerelve találkozhatunk vele. Bor­dás fűtéssel oldották meg a panelházak fürdőkádjának melegítését (és persze magát a fürdő­szobáét is). Szintén ezt a fűtőtestet használják néhány esetben a lépcsőházak fűtésére is.

A bordás fűtőtestek másik hátránya a nehéz tisztíthatóság és a kis szilárdság. A felszálló me­leg levegő magával hozza a finom porszemcséket, amik megtapadnak a bordák közt. Sajnos könnyen deformálódnak, és ezzel csökken a hőleadó képességük is.

Szegélyfűtés

A fűtésrendszerekkel szemben támasztott elvárásoknak köszönhetően (esztétikus, energiata­karékos, egyszerűen szerelhető, egészségkímélő) egyre elterjedt megoldás a fal mentén hú­zódó szegélyfűtőtest. Ez a berendezés nem úgy működik, mint egy hagyományos radiátor, nemcsak a helyiség levegőjét melegíti fel, hanem magát a falat fűti, ezáltal a sugárzó hő ala­csony hőmérsékleten is ugyanazt a hőérzetet biztosítja.

Emellett hőleadó képessége sem elhanyagolható, hiszen a fűtőlamelláknak köszönhetően az egysoros kialakítású felülete méterenként 0,75 m2, a kétsorosé 1,45 m2. Akár meglévő fűtési rendszerre is csatlakoztatható, vízigénye csekély.

Szerelése egyszerű, nem igényel drága szerszámot, nem kell bevésni a falba, hiszen elegendő a hátelemet tiplis-csavaros megoldás­sal rögzíteni, melyre az előlap egyszerűen rápattintható. Esztétikailag is kellemes benyomást nyújt, ugyanis a fal- és padló találkozásánál halad, mintha parkettaszegély lenne. Mivel hely­igénye minimális, szinte minden helyiségben alkalmazható. További előnye, hogy nagy felü­letű nyílászárók alá építve elkerülhetjük annak bepárásodását.

Ugyanis a felfelé áramló me­leg levegő megakadályozza a gyors lehűlést. Szerelés során meg kell határozni a végleges he­lyet, 2 m-es hosszúságú kiindulási és végponton mindig fel kell szerelni a tartófület. Első lé­pésként a hátlapot ütközésig egymásba tolva és a falra felerősítve kezdődhet a szerelés.

A radiátoros szereléssel az erősen felfűtött levegő gyorsan felszáll, majd megfordul a térben és hideg levegőként érkezik vissza a padlóra. Ennek köszönhetően kiegyenlítetlen hőviszonyokat és jelentős mértékű poráramlást eredményez (7.65. ábra).

7.65. ábra. Fűtési rendszerek összehasonlítás.

7.65. ábra. Fűtési rendszerek összehasonlítás.

A padlófűtési rendszer a hősugár­zás elvén működik, de elhelyezke­dése miatt a külső, hideg falak esetén gyengülhet a hatásfoka. Ezért magas padlóhőmérsékletet és ala­csony külső falhőmérsékletet ered­ményezhet. A szegélyradiátoros fűtési rendszernek köszönhetően megoldható az egyenletes fűtés. Páramentes felületek, pormentes áramlás, alacsonyabb szobahőmér­séklet és javított komfortérzet.

Szimpla szegélyfűtőtest felszerelése

A kétcsöves szegélyfűtőtest axonometrikus ábráját és jellemző méreteit a 7.66. ábra, a jellemző paramétereit a 7.4. táblázat tartalmazza.

Kétcsöves szegélyfűtőtest felépítése

7.66. ábra. Kétcsöves szegélyfűtőtest felépítése.

7.4. táblázat. Kétcsöves szegélyfűtőtest jellemző paraméterei.

Típus Kétcsöves szegélyfűtőtest
Hossz (cm) 200
Magasság (cm) 11,5
Vastagság (cm) 2,5
Fűtőteljesítmény 60 °C-on (W/m) 250
Egy kör maximális hossza (m) 12

A szerelés megkezdése előtt nézzük meg az adott helyiség alaprajzát. Határozzuk meg a fűtési rendsze­rünk nyomvonalát, és a 2 m-es egy­ségekben gondolkodva mérjük fel a pontos anyagszükségletet. Saroktól sarokig megmérve a falszakaszok pontos hosszát, állapítsuk meg a szükséges elemek és csatlakozó idomok darabszámát úgy, hogy fal­szakaszonként az utolsó elemeket szereléskor a megfelelő hosszra át lehessen vágni.

Töre­kedjünk arra, hogy a hátlap és az előlap vágása lehetőleg egy síkba essen. A hátlapokat ál­lítsuk a falsíkok elé, illesszük egymás mellé és az előlaptartók segítségével rögzítsük a fal­hoz. Jelöljük a falra a rögzítő furatok helyét (7.67. ábra).

7.67. ábra. Rögzítő furatok megjelölése.

7.67. ábra. Rögzítő furatok megjelölése.

Készítsük el a furatokat, helyezzük be a 8 mm-es tipliket. Ezután erősítsük fel a hátlapot süllyesztett fejű csavarokkal, de ne felejtsük el a csavar alá behelyezni az előlaptartókat (7.68. ábra).

7.68. ábra. Furatok elkészítése illetve hátlap felszerelése.

7.68. ábra. Furatok elkészítése illetve hátlap felszerelése.

Figyeljünk, hogy a csavarok meghúzá­sakor a hátlap ne vegye fel a fal egye­netlenségeit, illetve ne legyen kiálló csavarfej, ami a fűtőregisztert zavarhat­ná a hőtágulásban. Egyenetlen falszer­kezet esetén célszerű sűríteni a rögzíté­si pontokat. Sarkok kialakítása egysze­rű illesztéssel, vagy Gehr-vágással vé­gezhető el (7.69. ábra).

7.69. ábra. Sarokkialakítás.

7.69. ábra. Sarokkialakítás.

Minden elem illesztésekor ügyeljünk arra, hogy az összeeresztések alig észrevehetőek le­gyenek. Törekedjünk arra, hogy a csat­lakozó elemek mögött mindig legyen előlaptartó elem.

A fűtőregiszter elhelyezése az előlaptartó fülekre, pattintókra feltámasztva történik. Figyel­jünk a belső felületre felragasztott szivacsok meglétére. A fűtőregiszterek összekötése egy­mással tengelyirányban, külső karmantyúk alkalmazásával, forrasztással végezhető (7.70. ábra). Ügyeljünk a fűtőtest forrasztásánál, hogy a hátlap, vagy a közelben levő más beren­dezési tárgy meg ne sérüljön.

7.70. ábra. Fűtőregiszter felszerelése.

7.70. ábra. Fűtőregiszter felszerelése.

Az egy körben felszerelhető fűtőregiszter maximális hosszúsága 12 m. Ezen hosszon belül jelentős mértékű káros hőtágulás nél­kül üzemeltethető a rendszer. A befejező művelet az előlap felpattintása a rögzítő ­fülekre (7.71. ábra).

7.71. ábra. Előlapok felszerelése.

7.71. ábra. Előlapok felszerelése.

Forrasztást követően célszerű átöblíteni a rendszert és még az előlap felszerelése előtt végezzük el a nyomáspróbát.

Dupla szegély fűtőtest felszerelése

A négycsöves szegélyfűtőtest axonometrikus ábrája és jellemző méreteit a 7.72. ábra, a jel­lemző paramétereit a 7.5. tartalmazza.

7.72. ábra. Négycsöves szegélyfűtőtest felépítése.

7.72. ábra. Négycsöves szegélyfűtőtest felépítése.

7.5. táblázat. Négycsöves szegélyfűtőtest jellemző paraméterei.

Típus Kétcsöves szegélyfűtőtest
Hossz (cm) 200
Magasság (cm) 19,5
Vastagság (cm) 2,5
Fűtőteljesítmény 60 °C-on (W/m) 450
Egy kör maximális hossza (m) 6
Maximális vízhőmérséklet (°C) 90

Szerelése megegyezik a kétcsöves szegélyradiátor szerelésével. Hasonlóan az előzőhöz, itt is saroktól sarokig megmérve a falszakaszok pontos hosszát, megállapítjuk szükséges elemek és csatlakozó idomok darabszámát. A hátlapokat a falsík elé helyezzük, és az előlaptartók se­gítségével a falhoz rögzítjük. Bejelöljük a falra a rögzítő furatok helyét (7.73. ábra).

7.73. ábra. Furatok elkészítése, hátlap és rögzítő fülek felerősítése.

7.73. ábra. Furatok elkészítése, hátlap és rögzítő fülek felerősítése.

Sarkok kialakítását illesztéssel, vagy Gehr-vágással végezzük. Törekedjünk arra, hogy a csatlakozó elemek mögött mindig legyen előlaptartó elem. A fűtő-regiszterek összekötését egymással tengelyirányban, külső karmantyúk alkal­mazásával, lágyforrasztással végezzük (7.74. ábra).

7.74. ábra. Fűtőregiszterek elhelyezése.

7.74. ábra. Fűtőregiszterek elhelyezése.

Az egy körben felszerelhető fűtőregisz­ter maximális hosszúsága 6 m. Ezen hosszon belül jelentős hő veszteség nélkül üzemeltethető a rendszer. A befejező     művelet  az  előlap  felpattintása  a rögzítő fülekre (7.75. ábra).

7.75. ábra. Előlapok felszerelése.

7.75. ábra. Előlapok felszerelése.

Padlókonvektor szerelése

A szegélyfűtőtest kiegészítője a padlókonvektoros fűtés, melynek felfelé áramló meleg lég­függönye megakadályozza a nyílászárók használatakor fellépő gyors lehűlést, illetve nagy üvegfelületek bepárásodását. A fűtőregiszter a szegélyfűtésnél már megismert rézcsöves, alu­mínium lamellás fűtőtest.

A kétsoros, illetve a hatsoros padlókonvektor axonometrikus ábrái és jellemző méreteit a 7.76. ábra, 7.77. ábra szemlélteti, a jellemző paramétereit a 7.6. és a 7.7. táblázat mutatja.

7.76. ábra. Kétsoros padlókonvektor felépítése.

7.76. ábra. Kétsoros padlókonvektor felépítése.

7.77. ábra. Hatsoros padlókonvektor felépítése.

7.77. ábra. Hatsoros padlókonvektor felépítése.

7.6. táblázat. Kétsoros padlókonvektor jellemző paraméterei.

Típus Kétsoros padlókonvektor
Hossz (cm) Egyedi
Magasság (cm) 130
Vastagság (cm) 160
Fűtőteljesítmény 60 °C-on (W/m) 450
Egy kör maximális hossza (m) 6
Maximális vízhőmérséklet (°C) 90

7.7. táblázat. Kétsoros padlókonvektor jellemző paraméterei.

Típus Hatsoros padlókonvektor
Hossz (cm) Egyedi
Magasság (cm) 130
Vastagság (cm) 280
Fűtőteljesítmény 60 °C-on (W/m) 1050
Egy kör maximális hossza (m) 2,5
Maximális vízhőmérséklet (°C) 90

Típus Kétsoros padlókonvektor Hossz (cm) Egyedi Magasság (cm) 130 Vastagság (cm) 160 Fűtőteljesítmény 60 °C-on (W/m) 450 Egy kör maximális hossza (m) 6 Maximális vízhő­mérséklet (°C)90.

A beépítendő padlókonvektor csatorná­jának, illetve fedlapjának méretéhez ké­pest oldalt 5-6 cm-es szélességű, a két végénél cca. 5 cm-es hézaggal növelt vá­jatot kell kialakítani, és minimum 13 cm mélységet biztosítani.

A mélységnél be kell próbálni a csatornát, hogy a peremé­re illesztendő cca. 1 mm-es gumi, és a 2 mm-es fedlap pereme szint alatt legyen kb. 2 mm-rel a csatlakozó parketta, vagy hidegburkolat felszínével. Az ezek után megállapított magasságának megfelelően kell elsimítani a csatorna alattiszintet, vízszintesen (7.78. ábra).

7.78. ábra. Padlócsatorna kialakítása.

7.78. ábra. Padlócsatorna kialakítása.

A csatornatestre vízszintezőt helyezünk, mellyel pontosan beállíthatjuk a csatornát. A csator­na egyik végén (némely esetben az oldalán, illetve az alján) az előremenő és visszatérő ve­zetékek helyét ki kell vágni. Ahogy a 12-es és a 13-as ábrán látható, a szerelt regisztert he­lyezzük el aszimmetrikusan úgy, hogy a nyílászáró felőli oldalánál legalább 50-60 mm-t hagyjunk ki.

Ennek azért van döntő jelentősége, hogy a nyílászáró felől érkező hideg, melegítetlen levegő akadálytalanul jusson a regiszterhez. Ezt követően a csatorna külső oldalánál található rögzítő fülek segítségével állítsuk be a kívánt szintet. Ezt követően kiönthetjük a csatornát betonnal, ügyelve a légmentességre.

Figyeljünk, hogy a perem alatti részbe is kel­lő mennyiségű beton jusson, ugyanis ez lesz a tényleges teherhordó felület. Feltétlenül ügyel­jünk arra, hogy a bevezető nyíláson keresztül nehogy beton kerüljön a csatorna belsejébe (7.79. ábra).

Csatorna behelyezése és rögzítése

7.79. ábra. Csatorna behelyezése és rögzítése.

A készre szerelt regisztert úgy helyezzük be, hogy az egyoldali bekötés a kivágott csatorna­nyílás felé nézzen. Helyezzük fel a tartóelemekre oly módon, hogy a rézcsövek szabad részei alá kerüljenek a tartók. Méterenként szereljünk fel rögzítő elemeket. A lényeg, hogy feszült­ségmentesített kötést tudjunk létrehozni.

A felhelyezési próbát követően kijelöljük a tartók helyét, amit forrasztással, vagy rögzítő csavarokkal erősíthetünk fel. Lényeges szempont, hogy ebben a fázisban a csatorna körüli beton teljesen megkötött legyen. A rögzítést követően lágyforrasztással kötjük a regisztert az előremenő és visszatérő vezetékpárhoz. Az előremenő vezetéket a felső csőhöz, míg a visszatérőt az alsó csőhöz kell köt­ni (7.80. ábra, 7.81. ábra).

7.80. ábra. Regiszterek rögzítése.

7.80. ábra. Regiszterek rögzítése.

7.81. ábra. Regisztervégek kialakítása.

7.81. ábra. Regisztervégek kialakítása.

A regiszter 12 mm átmérőjű, ezért szűkítővel kell bekötni a fűtővezeték párba. A forrasztást követően várjuk meg, míg lehűl szobahőmérsékletre, majd dupla bilinccsel fixáljuk a felső rézcsöveket egymáshoz, ideális távolságot biztosítva ezzel egymáshoz képest. Miután a fedő­lapot is bepattintottuk (7.82. ábra), célszerű próbafűtéssel ellenőrizni, hogy a forrasztás megfelelő lett-e.

7.82. ábra. Fedőlap bepattintása.

7.82. ábra. Fedőlap bepattintása.

Radiátorok

A konvekciós fűtőtesteket célszerű a nyílászáró alá felszerelni. Egyrészt itt foglalja el a leg­kevesebb helyet, másrészt ebben a pontban lesz a legegyenletesebb hőeloszlás. Az ablak ré­sein átáramló hideg levegő keveredik a felfelé áramló meleg levegővel.

Az összekeveredett levegő a mennyezet alatt hűl le és a szemközti fal felé áramlik. Itt a lehűlt levegő lefelé kezd áramlani majd egy teljes kört leírva ismét a radiátorhoz kerül. Az áramlás folytonos. Abban az esetben, ha a radiátort a nyílászáróval szemközti falra szerelik fel kedvezőtlen folyamatok zajlódnak le. Az ablak résein beáramló hideg levegő lefelé áramlik és a szemközti falon el­helyezett radiátor felé „folyik” (7.83. ábra).

7.83. ábra. Radiátor helyes (a) és helytelen (b) felszerelése.

7.83. ábra. Radiátor helyes (a) és helytelen (b) felszerelése.

Itt felmelegszik, és az ablak felé halad a mennyezeten, miközben egyre inkább lehűl. Ablak alatti radiátor esetén a fűtendő helyiségben a felső és az alsó légtér közötti hőmérséklet-kü­lönbség 2-3°C. Ablakkal szembeni falra szerelve azonban ez a különbség elérheti, sőt meg­haladhatja 7-8 °C-ot is.

Korábban előfordultak olyan építési módok, amikor a hőleadót a mennyezet alatt szerelték. Ezzel a szerelési móddal viszont csak a felső rétegben történt légmozgás, az alsó réteg kevés­bé melegedett fel. Ma ezt a szerelést nem alkalmazzák, illetve olyan megoldással találkozha­tunk, hogy terelőlemezekkel vagy ventillátorral kényszerítik a meleg levegőt a padló felé. Ez a fajta szerelés a légtechnika témakörébe tartozik, amit most nem kívánok részletezni.

A fűtőtestek a falra történő felerősítésekor ügyeljünk arra, hogy a faltól való távolság mini­mum 4 cm legyen. Nézzük meg az alábbi ábrát. Olyan elrendezéseket láthatunk, amelyek ke­vésbé, illetve olyat is amelyek nagymértékben befolyásolják a radiátor hőleadását. Látható hogy az esztétikai hatást fokozó burkolás mekkora hatással lehet a fűtés teljesítményére (7.84. ábra).

7.84. ábra. Fűtőtestek burkolásával járó veszteségek.

7.84. ábra. Fűtőtestek burkolásával járó veszteségek.

A fűtőtestek megválasztásakor ügyelni kell arra, hogy az azonos hőmérséklet-szabályozási rendszereknél azonos fajtájú radiátorokat válasszunk. Ugyanis a külső hőmérséklet függvé­nyében szabályozott előremenő vízhőmérsékletének változására nem reagálnak egyformán a különböző jellegű fűtőtestek.

Nem egyformán változik a fűtőtestek hőleadása. Az üzemelte­tő ebben az esetben kénytelen lenne ahhoz a fűtőtesthez alakítani a fűtővíz hőmérsékletét, amelyiknek a legkisebb a hőleadása. Ennek hatására azokban a helyiségekben, ahol más jel­legű fűtőtestek vannak, túlfűtötté válhatnak.

A fűtőtestek elhelyezése során törekednünk kell arra, hogy a helyfoglalás csökkentése miatt a még elhelyezhető magasabb építésű fűtőtestet válasszuk. A fűtőtest kiválasztásakor annak teljes magasságát kell figyelembe venni és nem a közcsavar távolságát.

Szem előtt kell tar­tani azt is, hogy a radiátorok alatt 10 cm szabad helyet hagyjunk, hogy:

  • A fűtőtest körül megindulhasson a konvekciós áramlás,
  • A fűtőtest alatti felület könnyen tisztítható, takarítható legyen.

A fűtőtesteket felépítésük szerint két nagy csoportra oszthatjuk:

  • Tagos fűtőtestek, melyek viszonylag kis fűtőfelületű tagokból állnak, melyekből tet­szőleges tagszámban állíthatjuk össze a kívánt fűtőfelületet,
  • Teljesítménylépcsős fűtőtestek, gyártó üzemekben készülnek, a fűtőfelület arányos a hosszúsággal. Ezeket a fűtőtesteket nem lehet tagosítani.

Tagos radiátorok

Öntöttvas tagos radiátorok

Korábban a tagosítható fűtőtestek közül a legelterjedtebb radiátor az öntöttvas tagos radiátor volt. Az új típusú, jobb hőleadó képességű radiátorok miatt azonban már kiszorult a piacról. A választott fűtőtestnek meg kell felelnie a hőhordozó közeg fajtájának, nyomásállósága és felületi hőmérséklete a megszabott kritériumoknak.

Az öntöttvas radiátorokra jellemző a na­gyobb beruházási költség, de előnyei közé tartozik a tartóssága, korrózióval szembeni ellen­álló képessége. Az öntöttvas tagos radiátorok szerelésénél ügyelni kell, hogy ezek rideg anyagok, ütésre megrepedhetnek. Javításuk nehézkes.

Szerelése:

A két tagot, külsőmenetes, 1 ¼”-os jobb-bal közcsavarral köthetjük össze. Az összekötésre szolgáló kar­mantyúk belső felületén két dudort ala­kítottak ki, megfelelő szerszám segítsé­gével, belülről lehet összehúzni. Mind­két közcsavart (alsót és felsőt) egyszer­re, azonos irányban forgatva, tömítő­gyűrű felhelyezését követően, tömör, nyomásálló kötést hozhatunk létre. Az összehúzó szerszám a közcsavarkulcs. Általában kétféle kivitelben készül, egyik változata a lapos, másik pedig hornyos kialakítású (7.85. ábra).

7.85. ábra. Közcsavarkulcs kialakítása.

7.85. ábra. Közcsavarkulcs kialakítása.

Összehúzás előtt célszerű sima felületre felfektetni a radiátort, sok esetben ezt úgy oldják meg, hogy egy másik radiátort helyeznek alá, 90°-kal elforgatva. Amennyiben több tagszámú radiátorokat akarunk egy hosszabb radiátorrá összeépíteni, le kell mérnünk a csatlakozás hosszát. Ezt a hosszt felmérjük a közcsavarkulcsra, így biztosak lehetünk ben­ne, hogy a megfelelő mélységig fogjuk a közcsavarkulcsot betolni (7.86. ábra).

Öntöttvas tagos radiátor szerelése

7.86. ábra. Öntöttvas tagos radiátor szerelése.

Az összehúzott fűtőtest egyik végébe furatos du­gókat helyezünk, melybe majd a radiátorsze­lep fog kerülni, a másikba vakdugókat szere­lünk.

Acéllemez tagosítható radiátorok

Hasonló felépítésűek az acéllemez radiátorok. Az acéllemez radiátoroknak előnyük, hogy be­ruházási költségük kisebb, helyfoglalása és fajlagos hőleadása kedvező. Szerkezetüknek kö­szönhetően azonban érzékenyen reagálnak a vízminőség változásra, korrózióval szembeni el­lenállásuk megfelelő felületkezelés hiányában csekély. A tagos radiátor a melegvizes fűtési rendszer hagyományos hőleadó eleme, mely 110 °C-ig meleg vízzel és 6 bar üzemi nyomá­sig alkalmazható (próbanyomás 9 bar).

A radiátortömbök 3-20 tagszámmal készülnek. A kü­lönböző tagszámú tömbök közcsavar alkalmazásával szükség esetén tovább tömbösíthetők. A tagos radiátor magas mechanikai szilárdsága a radiátoron sérülésmentességet biztosít eset­leges kisebb erőbehatások ellenében. Kialakítása az alábbi ábrán látható (7.87. ábra), a jel­lemző méreteit a 7.8. táblázat szemlélteti.

7.87. ábra. Acéllemez radiátor kialakítása.

7.87. ábra. Acéllemez radiátor kialakítása.

7.8. táblázat. Acéllemez tagos radiátor jellemző méretei.

Kötéstávolság L (mm) Tagszélesség C (mm) Tagszélesség C (mm) Tagszélesség C (mm) Tagszélesség C (mm) Magasság H (mm)
200 250 300
350 160 220 450
500 110 160 220 600
600 160 220 700
900 110 160 220 1000

Szerelésük, összehúzásuk módja megegyezik az öntöttvas tagos radiátoréval. A különbség annyi, hogy nem minden tag van közcsavarral összekötve.

Alapanyag: Hidegen hengerelt, jól hegeszthető, 1,25 mm vastagságú acéllemez, mely meg­felel az MSZ EN 10130 szabványnak.

Felületvédelem: Az átmeneti korrózióvédelmet elektroforetikus alapozó festékbevonat biztosítja. A csatlakozó nyílásokat műanyagdugókkal zárják le, melyek megakadályozzák a táro­lás ideje alatt a szennyeződés és nedvesség bejutását. A radiátortömb egyik végén 2 db 5/4″ jobbos, másik végén 2 db 5/4″ balos csatlakozó menet szolgál a radiátor bekötésére.

Az acél­lemez tagos radiátor műszaki jellemzőit és a hőtani adatait a 7.9. táblázat tartalmazza. Az adatok 90/70 °C meleg víz fűtőközegre, valamint 20 °C belső térhőmérséklet esetén érvénye­sek, más tagszám esetén át kell számolni.

7.9. táblázat. Acéllemez tagos radiátorok műszaki jellemzői.

Kötéstávolság L (mm) Teljes magasság H (mm) Szélesség C (mm) Űrtartalom dm3/tag Fűtőfelület m2/tag Tömeg kg/tag Hőleadás W/10 tag
200 300 250 0,97 0,16 1,7 780
350 450 160 0,98 0,155 1,55 756
350 450 220 1,21 0,21 2,2 989
500 600 110 0,88 0,14 1,43 73
500 600 160 1,18 0,205 2,06 965
500 600 220 1,57 0,285 2,88 1349
600 700 160 1,32 0,24 2,48 1128
600 700 220 1,78 0,338 3,44 1454
900 1000 110 1,18 0,24 2,43 1233
900 1000 160 1,72 0,345 3,48 1605
900 1000 220 2,39 0,48 4,83 2128

Csővázas radiátorok

Alumínium radiátorok

Nem tagosítható fűtőtest. Kialakítása nagyon egyszerű. Csővázas fűtőtestek, melyek perfo­rált lemezborítást kapnak. Egy-egy osztó- és gyűjtőcsőből áll, illetve az azokat összekötő ejtőcsövekből. Erre a csőregiszterre erősítik fel az alumíniumlemezből kialakított trapéz alakú, apróbordással ellátott hőleadó felületet. Minél jobban megnövelik a felületet, annál nagyobb hőleadást érhetünk el. A radiátor csatlakozási mérete 1″.

Manapság egyre kevésbé jellemző, elavultnak számít mind higiéniai, mind esztétikai szempontból. Az alumíniumborításon felületnövelő bordákat helyeztek el, ami nagy „hatékonysággal” gyűjtötte magába a port (7.88. ábra).

7.88. ábra. Alumínium csővázas radiátor.

7.88. ábra. Alumínium csővázas radiátor.

Ennek a típusnak az alkalmazásával ugyan hosszú élettartamú fűtőtestet kapunk, viszont a porterhelés jóval magasabb. További hátrá­nya, hogy némely típusnál csak az egyik oldalon lehet a fűtési vezetékeket csatlakoztatni. A növelt bordafelület hőtechnikai szempontból sem kedvező. Igaz, hogy a fűtőtest összes hőleadása elegendő lenne, a felületi hőmérséklet mégis erősen lecsökken.

A mai korszerű technikáknak köszönhetően a helyzet teljesen megváltozott. A rézből és alumíniumból készült konvekciós típusú, alacsony vízigényű új generációs radiátor minden igénynek megfelel. A radiátor lakások, irodák és más helyiségek fűtésére alkalmazható. El­helyezhető magasabb páratartalmú helyiségekben is mint szárítókban, uszodákban, de kerül­ni kell a rézre és alumíniumra káros anyagokkal való érintkezést (7.89. ábra).

7.89. ábra. Korszerű réz-alumínium konvekciós radiátor.

7.89. ábra. Korszerű réz-alumínium konvekciós radiátor.

A réz – alumínium radiátorok sokkal könnyebbek, mint az azonos nagyságú acél és öntöttvas radiátorok, ami jelentősen megkönnyíti a szállításukat (főleg emeletre) és szerelésüket. Te­kintettel a könnyű súlyukra gipszkarton lemezekre is szerelhetők.

Alapvetően kétfajta kialakítással találkozhatunk:

Kompakt bekötésű radiátor: A kompakt bekötésű radiátoroknak 1/2″ hollandis csatlakozásuk van, a kötések távolsága 90, 320 és 500 mm.

Szelepes radiátor: Alsó kötésű, 5 cm távolságú általános csatlakozás, 1/2″ belső menettel.

Mindkét radiátorra jellemző, hogy beépített légtelenítő szeleppel vannak ellátva, ami nagy­ban megkönnyíti az üzemeltetés közben kiváló levegő eltávolítását (7.90. ábra).

7.90. ábra. Légtelenítő szelep kialakítása a radiátorban.

7.90. ábra. Légtelenítő szelep kialakítása a radiátorban.

A radiátorok bármilyen típusú (réz, műanyag, acél), teljesítmény- és hőmérséklet-szabályzós elektromos, gáz, olaj vagy új generációs szénkazán rendszerben alkalmazhatóak. A radiáto­rok kazánház-hálózatba is bekapcsolhatóak.

Működése:

A rézcsövekben áramló közeg felmelegíti a vele érintkező alumínium bordákat, és azok vezetik át a hőt. A bordák közötti, nagy fűtőfelületű légkamrákon keresztül beáram­lik a hideg levegő, felmelegszik, s utána beáramlik a helyiségbe.

Az alacsony tehetetlenségük hatására a helyiség felmelegítése gyorsabb és gazdaságosabb. Az alacsony vízigény a rendszerben kisebb hőveszteséget okoz, vagyis hirtelen felmelegedést és le­hűlést. Ez nagyon előnyös különböző fajtájú programozható szobatermosztátok alkalmazásakor, amik időszakosan lecsökkentük a helyiség hőmérsékletét.

Minden egyes hőmérséklet-csökkenés megtakarítást eredményez. Viszont a hőmérséklet növekedése több energia elhasználásával jár együtt, s mégpedig annyival több használódik el, amennyivel nagyobb a vízrendszer térfogata.

Műszaki jellemzői:

  • Maximális üzemi hőmérséklet: +110 °C
  • Üzemi nyomás: 1,5 bar-ig
  • Hőteljesítmény 85/75/20 (fűtővíz előremenő/fűtővíz visszatérő/helyiséghőmérséklet) °C paramétereknél: 220-4950 W
  • Űrtartalom: 0,13 – 1,53 liter
  • Súly: 1,6 – 15,2 kg/m
  • Csatlakoztatás módja:
  • Oldalról – 2 db ½ colos átmérőjű csatlakozás, távolságuk 90, 320, 500 mm
  • Alulról – 2 db ½ colos átmérőjű csatlakozás, távolságuk 50 mm.

A radiátorok, mint számos más hasonló radiátor, bármilyen rozsdásodási lehető­ségek nélkül működhetnek nyílt rendszer­ben, tipikusan a szilárd fűtésű rendsze­reknél. Mindig ajánlott egy plusz kiegé­szítő tartályt (tágulási tartály) beszerelni.

Nem ajánlatos azonban ennél a típusnál termosztatikus radiátorszelepek alkalma­zása és más olyan szerelvények használa­ta, amelyek akadályozzák a hidraulikus ellenállást. Legjobb, ha hagyományos szelepet és golyóscsapot használunk.

A kazán bekapcsolása után állítsuk be a radiátorokon a szabályozó szelepet. Ez na­gyon fontos, mivel az alacsony térfogatú radiátorokban gyors átfolyások jelentkez­nek és a pontatlan beállítás miatt a szabá­lyozó rész nem fog rendesen működni.

A radiátorok soros kapcsolásakor nem sza­bad minden szabályozót teljesen kinyitni. A beépített fűtőtestek összteljesítménye lehetőleg ne haladja meg, pl. a gázkazán teljesítményének 80%-át vagy elektromos kazán teljesítményének 70%-át.

Felszerelési követelmények:

  • A fűtőtesteket vízszintesen szereljük fel.
  • A rendszerbe mechanikus vízszűrőt szereljünk be.
  • Megfelelő átmérőjű csövekből építsük ki a rendszert, leegyszerűsítve, az esések meg­tartásával, a legrövidebb úton.
  • A fűtőtesteket lassan légtelenítsük, kikapcsolt cirkulációs szivattyú mellett töltsük fel vízzel.
  • Üzembe helyezés után azonnal szabályozzuk be a rendszert.

Alumínium radiátorok korróziós viselkedése

Már korábban megismertük a korrózióvédelmi témakörben a fémek helyét az oldódási törek­vésük sorrendjében. Ott láthattuk, hogy az alumínium a kevésbé nemes fémek közé tartozik. Ennek ellenére nagyon jól ellenáll a gyengén savas folyadékoknak és több vegyi anyagnak. Ezt az ellenálló képességét a felületén kialakuló védő oxidrétegnek köszönheti.

A lyukkorró­ziónál megismert folyamat zajlik le, amikor alumínium radiátorokat építünk be, rézcsővel szerelt fűtési rendszerbe. A korrózió mértékét úgy lehet meghatározni, hogy tudjuk egy adott területre eső lyukak számát, azok mélységét és az átlyukadásig eltelt időt.

Oldható, menetes kötés kialakításakor, a korrózió elkerülésére, acélidomok alkalmazásakor műanyag alátétekkel, vagy kadmiumozással, horganyzással, alumínium idomoknál nemesí­tett alumíniumötvözetet használnak.

Galvánelem-képződés elkerülésére olyan megoldást al­kalmaznak, hogy olyan fémekkel alakítják ki a fűtési hálózatot, amelyek között kicsi a po­tenciálkülönbség. A cink és a kadmium kellő vastagságban felhordva nemcsak az alumíni­um, hanem az acél alkatrészek más fémmel történő összeszerelésekor is hatékonyan ellenáll­nak a korróziónak. Persze a legjobb megoldást a rozsdamentes acéllal érhetjük el.

Lapradiátorok

Az új típusú radiátorok úgynevezett 6 csatlakozósak, így egyaránt szerelhetők hagyományos falon kívüli, illetve az új építéseknél általános, beépített szelepes változatban (7.93. ábra, 7.94. ábra).

7.93. ábra. Hagyományos falon kívüli szerelés.

7.93. ábra. Hagyományos falon kívüli szerelés.

7.94. ábra. Beépített szelepes szerelés.

7.94. ábra. Beépített szelepes szerelés.

A radiátor alsó két 1/2″-os csatlakozóját ledu­gózva hagyományos négycsonkos beépítésre van lehetőség.

Alkalmazhatók szivattyús, melegvizes fűtési rendszerekben, maximum 110 °C-os előreme­nő vízhőmérséklettel. Alkalmazható a hagyo­mányos 90/70 °C, de az alacsonyabb hőfok-lépcsőjű (75/65 °C stb.) rendszerekhez is. A fűtőtestek kis víztérfogata gyors, gazdaságos szabályozhatóságot tesz lehetővé.

A lapradiátorok üzemi nyomása maximális 10 bar lehet, ezért a felhasználás rendkívül széleskörű. A radiátor hőleadásának nagy hányada sugárzás útján történik, ami kellemes komfortérzetet eredményez (7.95. ábra).

7.95. ábra. Lapradiátor kialakítása.

7.95. ábra. Lapradiátor kialakítása.

A radiátor méretéhez viszonyított kiemelkedő hőleadás, energiatakarékos, alacsony vízhő­mérsékletű fűtést is lehetővé tesz, akár kondenzációs üzemű kazánnal is.

Acéllemez radiáto­rok előnyei:

  • Az acéllemez radiátorok megjelenésével az esztétikai szempontok is előtérbe kerültek.
  • Elektrosztatikus porszórással készített felületképzés fokozza a fűtőtest időállóságát, vegyszerállóságát, korrózióval szembeni ellenálló képességét.
  • A fűtőtestek típusától függően széles határok között változik a radiátorok hőleadó ké­pessége.
  • Beépített szelepes radiátoroknak köszönhetően tetszetős fűtési rendszert lehet kialakí­tani.
  • A fűtőtestek szinte mindegyik típusa nyomáspróbázva jön ki a gyártótól.

A szerelés előtt el kell dönteni, hogy a radiátor jobb vagy bal oldalán lesz csatlakoztatva a fűtési vezeték, és e szerint jobbos vagy balos radiátort kell választani. A radiátorhoz a fűtési vezeték szelepgarnitúrával csatlakozik.

A szelepgarnitúra tartalmazza a radiátorba csavarha­tó termosztatikus szelepbetétet és az alsó H idomot. A szelepgarnitúra-család alkalmas a fal­ból vagy a padlóból történő kiállásra, egy- és kétcsöves rendszernél egyaránt.

A lapradiátor típusválasztéka rendkívül széles, melyben megtalálható az

  • 1 soros (7.95. ábra),
  • 1 soros 1 konvektorlemezes,
  • 1 soros 1 konvektorlemezes burkolatos (7.96. ábra),
  • 2 soros (7.98. ábra),
  • 2 soros 1 konvektorlemezes,
  • 2 soros 2 konvektorlemezes (7.99. ábra),
  • 3 soros 3 konvektorlemezes kivitel (7.100. ábra).
7.96. ábra. 1 soros, 1 konvektorlemezes, burkolatos lapradiátor jellemző méretei.

7.96. ábra. 1 soros, 1 konvektorlemezes, burkolatos lapradiátor jellemző méretei.

7.97. ábra. 1 soros lapradiátor jellemző méretei.

7.97. ábra. 1 soros lapradiátor jellemző méretei.

2 soros lapradiátor jellemző méretei

7.98. ábra. 2 soros lapradiátor jellemző méretei.

7.98. ábra. 2 soros lapradiátor jellemző méretei.

7.99. ábra. 2 soros, 2 konvektorlemezes lapradiátor jellemző méretei.

7.100. ábra. 3 soros, 3 konvektorlemezes lapradiátor jellemző méretei.

7.100. ábra. 3 soros, 3 konvektorlemezes lapradiátor jellemző méretei.

Minden radiátor beépített összekötőcsővel készül, jobbos vagy balos kivitelben. Szelepbetét a radiátorban nincs, azt a szelepgarnitúra tartalmazza. A szelepbetét csőszerű végében belül lévő O gyűrű a fittingbe benyúló 12 mm-es összekötőcső végére illeszkedik, és itt tömít.

Jobbos ra­diátornál a jobb felső csatlakozás kiképzésébe lehet csak szelepbetétet szerelni, balos radiátor­nál a bal felsőbe. A radiátorba beépített összekötőcső a fűtőtest teljesítményét nem befolyásol­ja. Ez a kereskedelemben kapható külső átkötő szakaszos szelepekkel azonos tulajdonsággal ru­házza fel a radiátort, miközben az összekötőcső rejtve marad. Kétcsöves rendszernél a radiá­torhoz érkező teljes vízmennyiség áthalad a fűtőtesten.

Egycsöves fűtésnél a H-idomban talál­ható bypass a fűtővíz egy részét a radiátor megkerülésével továbbengedi. Beépített szelepes al­só csatlakozású kialakításnál minden esetben a fűtési rendszernek megfelelő H-idomokat kell alkalmazni. Jobbos radiátornál a jobb felső csatlakozásba lehet csak szelepbetétet szerelni (ba­los radiátornál a bal felső). A többi csonkba ilyen betét nem szerelhető! (7.101. ábra)

H-idom és szeleptest kialakítása

7.101. ábra. H-idom és szeleptest kialakítása.

Beépített szelepes kialakítás:

A felső szeleptestbe termosztatikus szelepbetét csavarható (7.102. ábra). Ebben az esetben a fűtési előremenő és visszatérő vezeték, megfelelő szerelvénnyel, a radiátor alsó két csonkjához csatlakoztatható. Mindig a radiátor közepe felé eső csonk az előremenő.

7.102. ábra. Fűtőtestbe építhető termosztatikus szelepbetét.

7.102. ábra. Fűtőtestbe építhető termosztatikus szelepbetét.

A radiátor hátoldalán a falra függesztéshez tartófülek van­nak. A szereléshez a radiátor felső és alsó része egyaránt fi­xen rögzítő. A beépített szelepesként szerelt radiátorok minden esetben alkalmasak az energiát megtakarító ter­mosztát fejek azonnali vagy későbbi szerelésére.

Megoldható, hogy az ún. szerelősablon alkalmazásával rögtön hozzá kezdhessünk a fűtésszereléshez (7.103. ábra).

7.103. ábra. Szerelősablon felépítése.

7.103. ábra. Szerelősablon felépítése.

A szerelősablon alkalmazásának előnye, hogy nem kell előre felszerelni a radiátort, festést megelőzően pedig nem kell leszedni, majd is­mét visszarakni. Amennyiben a szerelősablont használjuk a fűtési rendszer nyomáspróbáját is elvégezhetjük anélkül, hogy a radiátor a he­lyén lenne.

Ha akad olyan helyiség, ahol nem tudható még mi is lesz a helyiség funkciója, mekkora hőleadót fogunk beépíteni, a sablon­nal megoldhatjuk ezt a gondot. Megvalósítha­tó az egész fűtési rendszer, és ha eljön annak az ideje, hogy mekkora radiátor kerül is oda, középső csatlakozású radiátort alkalmazva a középvonal is megmarad.

Szerelősablonnal végzett radiátorszerelés előnye:

  1. Megkezdheti a radiátorszerelést anélkül, hogy a fűtőtestet megvette volna, ugyanis a sablon felszerelését követően elvégezhetőek a szerelő kőműves munkák, majd elegen­dő a legvégén felszerelni a fűtőtesteket. Ezzel a sablonnal a rendszer nyomáspróbáját is elvégezhetjük.
  2. Elkerülhető vele a kivitelezési munkák miatti felesleges radiátor le- és felszerelés. Ez­által megelőzhető a fűtőtest idő előtti meghibásodása.

Lábazatba építhető ventilátoros fűtőkészülékek

Sok otthonnak a konyha a legfontosabb része. Egy jól megtervezett konyhában könnyebb és örömtelibb minden feladat. Sokszor a konyha kialakításakor kompromisszumot kell kötnünk a fűtési rendszer miatt. A hagyományos lemezradiátorok értékes falfelületeket foglalnak el.

Képzeljük csak el, mire hasznosíthatnánk azt a felületet, ha eltávolíthatnánk a radiátort. Ugyanígy alkalmazhatjuk hálószobai vagy irodai beépített szekrényeknél, ha azok lábazattal készülnek. Az ilyen kialakítású készülékeknek létezik transzformátoros változata is, amely átalakítja a 220V-ot 12V-ra, így biztonsággal használható fürdőszobában illetve egyéb magas páratartalmú helyiségekben is.

A ventilátoros fűtőberendezések előnyei

Használatukkal felszabadul az eddig a lapradiátor által elfoglalt hely, melyet további konyhaszekrények, szekrények, munkalapok, konyhai eszközök elhelyezésére használhatunk, konyhánk illetve szobánk így praktikusabb, szebb lehet.

Ezek az előnyök kihasználhatók kis, közepes és nagy konyháknál egyaránt, hálószobákban, irodákban, valamint minden olyan helyiségben, ahol a meleg levegő áramoltatására van szük­ség.

A központifűtés-rendszerbe bekötött helytakarékos, ventilátoros fűtőtest jóval nagyobb fűtőteljesítmény biztosít, mint egy hasonló méretű lapradiátor, remekül illeszkedik a szek­rény lábazatába, maximális szabadságot adva ezzel a helyiség kialakításában. Az alábbi áb­rán egy lábazatba építhető radiátor kialakítása látható (7.105. ábra).

7.105. ábra. Lábazatba építhető radiátor kialakítása és jellemző méretei.

7.105. ábra. Lábazatba építhető radiátor kialakítása és jellemző méretei.

Lábazatba építhető radiátor működése

A radiátort a hagyományos központifűtés-­rendszerbe kell bekötni. A csatlakozó csövek 15 mm-esek. Szükség van még továbbá egy áramforrásra (220V), melyről a ventilátort üze­meltethetjük. A központi fűtési rendszer forró vize áthalad a hőcserélőn, majd a meleget átad­ja az alumínium lapoknak. A ventillátor átveze­ti a levegőt a hőcserélőn, mire az felmelegszik, majd benyomja a helyiségbe (7.106. ábra).

7.106. ábra. A levegő útja lábazatba építhető radiátor esetében.

7.106. ábra. A levegő útja lábazatba építhető radiátor esetében.

Ez jóval egyenletesebb meleget biztosít, és fe­leannyi idő alatt melegítheti fel a helyiséget, mint egy hagyományos lapradiátor. A készülék, amennyiben a bekapcsoló gombja 1-es vagy 2-es fokozatban áll, automatikusan be- illetve kikapcsol a fűtési rendszerrel együtt.

A készü­lékben található hőmérsékletérzékelő termosztát megakadályozza, hogy működésbe lépjen, amíg a vízhőfok el nem éri az előre beállított hőfokot, alapbeállításban 42°C-ot. A készülé­ket működtethetjük csak ventilátor üzemmódban is. Ez kizárólag akkor működik, ha a köz­ponti fűtési rendszer le van állítva.

Ahogy az alábbi táblázat is mutatja, átlagosan 45 wattal számolhatunk légköbméterenként (7.12. táblázat).

7.12. táblázat. Technikai adatok.

Fűtendő helyiség térfogata (m) 28
Fűtési csatlakozó méret (mm) 15
Hőleadás 1-es fokozatban (W) 1250
Energiafogyasztás 1-es fokozatban (W) 21
Hőleadás 2-es fokozatban (W) 1650
Energiafogyasztás 2-es fokozatban (W) 30
Lábazatba építhető radiátor űrtartalma (l) 0,36

A kivitelezési munkák során betartandó javaslatok

  • A megfelelő hőmennyiség biztosításához a bútor lábazatába megfelelő méretű nyílást kell vágnunk, a készülék felett 20 mm helyet biztosítva.
  • A beszerelés után a készülék hátuljához nem nyúlhatunk.
  • A készülék csak kétcsöves központifűtés-rendszerekhez alkalmas.
  • A készüléket szabályozhatjuk hagyományos szobai termosztáttal, amelyet a készülé­ken, vagy a biztosítékon keresztül kötünk be.
  • A rezgés elkerülése érdekében lapos, sima felületre helyezzük a készüléket.
  • A készülék két gombbal rendelkezik. Egyik az 1-es/2-es üzemmód állítására, és a ki­kapcsolásra szolgál. A másik gombbal a fűtés/csak ventilátor üzemmód között választ­hatunk.
  • Egy beépített hőmérséklet-érzékelő termosztát bekapcsolja a ventillátort, amikor a központifűtés-rendszer vízhőfoka 42 °C fölé emelkedik.

Szerelési útmutató

A Lábazatba építhető fűtőtestet a hagyományos, vízzel működő kétcsöves központifűtés-rendszerbe kell bekötni. A csövek átmérője 15 mm. A lábazatba építhető radiátorokat nem lehet egycsöves fűtési rendszerbe beépíteni.

A készüléket sima, vízszintes felületre állítsuk be, hogy a rezgés lehetőségét megelőzzük. A beszerelés után a készülék hátulja ne legyen hozzáférhető. A készülékhez tartozó flexibilis bekötőcsövekkel 15 mm-es rézcsőhöz, és PEX- csőhöz is csatlakozhatunk.

7.107. ábra. Szerelés menete.

7.107. ábra. Szerelés menete.

  • a.) Fűtési csővezeték sorjátlanítása, tisztítása.
  • b.) Flexibilis csővezeték csatlakoztatása.
  • c.) Légtelenítés elvégzése.
  • d.) Elektromos vezeték elhelyezése.
  • e.) Vezetékek pozícionálása.
  • f.) Előlap felszerelése.

A szerelés menete a következő (a lépések a 7.107. ábra szerint):

  • Vágjuk ki a lábazatban a készülék helyét.
  • Tisztítsuk meg, és sorjázzuk le mind a fűtőkészülék, mind a fűtési rendszer csöveit.
  • Csatlakoztassuk a flexibilis csöveket (az elzáró szelepes végénél) a készülékhez, a má­sik végét pedig a fűtési rendszer csöveihez. Nyissuk ki a szelepeket, és ellenőrizzük, hogy nem szivárog-e.
  • A beépített csavar segítségével légtelenítsük ki a készüléket.
  • Csatlakoztassuk a készülék vezetékét az elektromos aljzatba. Ügyeljünk arra, hogy ne haladjon közvetlenül a fűtőkészülék felett, és hozzáférhető legyen a beépítés után is.
  • Pozícionáljuk a fűtőkészüléket, közben ügyeljünk arra, hogy a flexibilis cső és az elektromos kábel ne csavarodjon össze.
  • Helyezzük fel a takarórácsot a fehér fix rácsra és rögzítsük a készüléket a lábazatba.

Üzembe helyezés

  • Csatlakoztassuk a készüléket az aljzatba.
  • Indítsuk el a ventilátort.
  • Kapcsoljuk be a központifűtés-rendszert.
  • Állítsuk a szoba termosztátot maximumra.
  • Állítsuk az alsó hőszabályozó gombot 1-re, a felső kapcsolót fűtő pozícióba. A venti­látor elindul, és pár percen belül a készülék fűteni fog.
  • Szabályozzuk a fűtési rendszert, ha a lábazati fűtőkészülék ugyanabba a körbe lett be­kötve, mint a lapradiátorok.
  • Ha meggyőződtünk róla, hogy a készülék megfelelő módon működik, ne felejtsük el a termosztátot visszaállítani normál hőfokra.

Készülék használata során fellépő hibák, és kijavításának módja

  • A ventilátor nem indul el egyik kapcsolóállásnál sem:
  • Ellenőrizze, hogy az aljzatban van-e áram,
  • Ellenőrizze, hogy az aljzatkapcsoló be van-e kapcsolva,
  • Ellenőrizze, hogy az elektromos kábelek nem sérültek-e.

Nem melegít a készülék se 1-es, se 2-es fokozatban sem:

  • Ellenőrizze, hogy az aljzatkapcsoló be van-e kapcsolva,
  • Ha van szoba termosztát, ellenőrizze, hogy megfelelően van-e beállítva,
  • Szabályozza be a fűtési rendszert, ha a készülék lapradiátorokkal egy körbe került be­építésre, illetve növelje a szivattyú által szállított vízmennyiséget,
  • Növelje a fűtő víz hőmérsékletét.

Radiátoros fűtések jellemzői

A radiátoros fűtésnél sokszor azt tapasztalhatjuk (belső falon elhelyezett radiátoroknál), hogy az ablak előtt állva a lábunk fázik, a mennyezet alatt viszont kellemesen meleg a leve­gő. Ezzel az elhelyezési móddal az érhető el, hogy az adott helyiséget túlfutjuk, hogy a szá­munkra kedvező hőmérsékletet elérjük. A radiátorok felszereléséhez a gyártók által javasolt rögzítőszerkezetet ajánlatos használni, és a rá vonatkozó szerelési előírásokat kell alkalmazni.

Felújítási munkáknál, festésnél, tapétázásnál a fűtőtestek elé szerelt szerelvényekkel kizárha­tó, majd leemelhető a radiátor. Nagy fűtési rendszerek esetén nem jelent problémát egy radi­átor leszerelése, majd felszerelést követően újbóli feltöltése. Kis fűtési rendszernél viszont fűtővíz pótlásáról gondoskodni kell.

Fűtési rendszerek felújítása esetén, vizsgáljuk meg a fűtési hálózatot, mielőtt leszerelnénk a fűtőtestet. Réz csőhálózat esetén ügylejünk arra, hogy megfelelően szereljük fel az új radiá­torokat, elkerülve ezzel az elektrokémiai korróziót.

Radiátorcsere esetén nem elegendő az, hogy ugyanakkora méretű radiátort teszünk fel, mint a korábbi, mert gyártótól függően más-más lehet a fűtőtest teljesítménye. Rossz kiválasztás esetén a helyiségben túlfűtés, de akár alulfűtés is kialakulhat.

Zajforrás a radiátoroknál

Vannak esetek, amikor a radiátor, látszólag minden ok nélkül zajokat ad ki, jellegzetes, üte­mes egyre hosszabb szünetekkel.

Mi okozza ezeket a zajokat?

A probléma ilyenkor nem a radiátorban keresendő. Közelebbről megvizsgálva a zaj forrása a radiátortartó. Ez a szerkezet mereven van rögzítve a falba, a radiátor pedig erre van rá­akasztva. A probléma akkor merül fel, ha a csőhálózatot nem megfelelően szerelték fel. Már beszéltünk a hőtágulásról. Hő hatására az anyagok megváltoztatják alakjukat, némelyik ki­sebb, némelyik nagyobb mértékben.

Hosszabb egyenes csőszakaszoknál a hőmérséklet növe­kedéséből eredő hosszváltozás pedig lényegesen nagyobb. Azaz, ha a hálószobában terjes hosszon egyenes vezetékszakaszunk van, akkor a már megismert képletbe behelyettesítve meghatározható a hosszváltozás. Ez a hosszváltozás több mm is lehet, amit jelen esetben a ra­diátor vesz fel. Megmozdul, és a fémek közötti súrlódás miatt kiadja ezt a jellegzetes hangot.

A probléma elkerülhető, ha olyan rendszert építünk ki, ahol nagy figyelmet fordítunk a hő okozta hosszváltozásokra. Hiszen a hőtágulást megakadályozni butaság (legfeljebb nem ab­ban a pontban jelentkezik a baj ahol várjuk, hanem pl. kiszakad a bilincs a falból), megfele­lően kialakítva viszont „csendes” üzemet kaphatunk.

Radiátortartó-szerkezetek

Univerzális fali tartók

Ha lapradiátorokat szerelünk fel, akkor annak a legegyszerűbb módja, ha univerzális fali­ tartót használunk. Tartalmazhat hangcsillapító elemet is, ami a hőtágulásból eredő zajokat hi­vatott csillapítani.

Az ilyen kialakítású tartószerkezeteket azokhoz a radiátorokhoz használják, amelyek felfüg­gesztő füllel rendelkeznek. Az univerzá­lis fali tartó kialakítása az alábbi ábrákon látható (7.108. ábra).

7.108. ábra. Univerzális fali tartó kialakítása, befoglaló méretei.

7.108. ábra. Univerzális fali tartó kialakítása, befoglaló méretei.

Az univerzális rögzítők előnyei a követ­kezők:

  • A konzol állítható magasságú,
  • Nagy felfekvő felületet kapunk a falon,
  • A szerelése egyszerű,
  • A szerkezeti elemek horganyzot­tak,
  • Távolságtartóval szerelt.

A távolságtartó konzol alkalmazásával a falsíktól való távolság pontosan beállítha­tó. A távolságtartót a radiátor több kiszögellésére is felpattinthatjuk, erre mutat példát az alábbi ábra (7.109. ábra).

7.109. ábra. Konzol, és távolságtartó felszerelése, rögzítési módok.

7.109. ábra. Konzol, és távolságtartó felszerelése, rögzítési módok.

Abban az esetben, ha a radiátor nincs kiemelés-és leemelés ellen biztosítva, előfordulhat, hogy némely radiátorgyártó cég elállhat a jótállástól. Abban az esetben ugyanis, ha a radiátort nem rögzítik, a fűtőtest alsó élénél fogva a faltól el­húzható. Ezt legfeljebb a fűtési csővezeték aka­dályozhatja meg, de azzal mindenki tisztában van, hogy annak nem ez az elsőrendű feladata. A csatlakozásoknál szivárgást, eresztést okozhat, ha a radiátor folyamatosan kileng.

Vannak olyan univerzális rögzítő szerkezetek is, amelyekkel rögzítő fülek nélküli kompakt- és Lapfűtőtestek szerelhetők. Az előnyei megegyez­nek az előző rögzítőnél felsoroltakkal, a kialakí­tása azonban más (7.110. ábra).

Fül nélküli radiátorok rögzítő ­szerkezete (kialakítás, méretek, rögzítés módja).

7.110. ábra. Fül nélküli radiátorok rögzítő ­szerkezete (kialakítás, méretek, rögzítés módja).

Univerzális konzolok

Ezekkel a konzolokkal az acél- és öntöttvas radiátorok rögzíthetők a falszerkezethez.

Szer­kezeti előnyeik a következők:

  • Minden eleme horganyzott kivitelű,
  • Magasságban és mélységben egyaránt állítható a konzol,
  • Nagy terhelést képesek elviselni,
  • A szerelésük egyszerűen kivitelezhető.

Felépítését, szerkezeti méreteit, beépítésük módját az alábbi ábrák tartalmazzák (7.111. áb­ra, 7.112. ábra).

7.111. ábra. Acél- és öntöttvas radiátorokhoz használható rögzítőszerkezet kialakítás.

7.111. ábra. Acél- és öntöttvas radiátorokhoz használható rögzítőszerkezet kialakítás.

7.112. ábra. Acél- és öntöttvas radiátorokhoz használható rögzítőszerkezet felszerelése.

7.112. ábra. Acél- és öntöttvas radiátorokhoz használható rögzítőszerkezet felszerelése.

Az ágvezeték bekötése csak a radiátor végleges helyére való felszereléskor lehetséges. A ra­diátorokat méreteinek megfelelő konzolok tartják, kibillenésük tartóval biztosított. A rögzítő szerkezetek felszerelése a kőműves fel­adata.

A fűtőtestek nagysága határozza meg elsősorban a támaszok helyét a fa­lon. Az alábbi ábrán látható, hogy az ön­tött és acéllemez tagos radiátorok felszereléséhez, nagyságuktól függően, men­nyi rögzítőre van szükség (7.113. ábra).

Acél- és öntöttvas radiátorok rögzítő szerkezeteinek száma a tagok függvényében.

7.113. ábra. Acél- és öntöttvas radiátorok rögzítő szerkezeteinek száma a tagok függvényében.

A támaszok elhelyezésekor figyelembe kell venni a fűtőtest padlótól való távolságát, ami 80-100 mm között mozogjon. Ennél a magasságnál a fűtőtest alatti terület könnyebben takarít­ható.

Rugós radiátortartó-szerkezet

A rugós tartók egyszerű használhatósága és kitűnő minősége miatt rendkívül nép­szerű rögzítő szerkezetnek mondhatók. Kialakításának köszönhetően a hőleadó alul és felül is egyaránt rögzített.

A szerelést, rögzítést nagyon megkönnyí­ti, hogy a radiátort csak beültetjük a fali ­tartó alsó hornyába, és a felső rögzítésnél egy rugós fülbe pattintva rögzítjük a hőleadót. Ezt követően egy csavart kell csak meghúzni, amivel biztosíthatjuk a ra­diátort kidőlés ellen (7.114. ábra).

7.114. ábra. Rugós radiátortartó kialakítása, jellemző méretei.

7.114. ábra. Rugós radiátortartó kialakítása, jellemző méretei.

Másik előnye ennek a gyors szerelési módnak, hogy a radiátor becsomagoltan is rögzíthető. Erre a tartószerkezetre fel­szerelhetők azok a hőleadók is, amelyet beépített szeleppel rendelkeznek. Amennyiben a rögzítést segítő fül a radiátoron került elhelyezésre, a beépített radiátorszelep helyétől függően beszélhetünk jobbos vagy balos radiátorról is.

Amikor a felszerelendő radiátor fül nélküli, akkor a hőleadó bárhogyan szerelhető, nem kell figyelni a szelep elhelyezkedé­sére. A fali konzol ugyanis olyan kialakítású, hogy a felső bepattintás nem a fülnél rögzít, hanem a radiátor takarólemezének bordái között.

Előnyei a következők:

  • A szerelése egyszerű a felső tartó rögzítése vagy oldása nélkül,
  • A szerelési idő lerövidíthető,
  • Állítható mélység falegyenlőtlenség esetén,
  • Kiemelés elleni biztosítás rögzítő c­savarral,
  • Egyszerű leszerelés a fűtőtest meg­emelésével,
  • Minden eleme horganyzott kivitelű,
  • Hangszigeteléssel ellátott.

Felmerülhet kérdésként, hogy miért nincs jobbos és balos kivitelű rugós tartó? Né­mely esetben ugyanis felszereléskor szük­ség lehet imbuszkulccsal való távolságál­lító használatára. A radiátortartó felszerelésekor az imbuszkulccsal hozzáférünk.   

Abban az esetben viszont, ha a radiátort valamilyen ok miatt le kell szerelni, a csavart sokan oldani szeretnék, és valóban ebben az esetben nem lehet hozzáférni. A rugós radiátortartóról való leemelésnél nem kell oldani a csavart, hanem a radiátort kell felemelni, és először alul kihúzni (7.115. ábra).

7.115. ábra. Rugós tartószerkezettel rögzített radiátor leemelése.

7.115. ábra. Rugós tartószerkezettel rögzített radiátor leemelése.

Talpas radiátortartó

Vannak olyan helyzetek, amikor a fal teherbíró képessége nem elegendő, vagy nagy üvegfal elé kerül a radiátor. Ebben az esetben a talpas radiátortartó alkalmazása javasolt, amely min­den radiátor típushoz alkalmazható, akár a radiátor kicsomagolása nélkül elvégezhetjük a rögzítést.

A talpat kell csak az aljzatbetonhoz rögzíteni, a radiátor kibillenését egy állítható távtartó segítségével oldhatjuk meg. Ez a rögzítőszerkezet minden egy- és többsoros, konvektorlemezes lapradiátorhoz alkalmaz­ható.

Előnyei a következők:

  • Belső szerelés valamennyi fűtőtest részére 900 mm szerelési magassággal,
  • Egysoros fűtőtestek szerelése kiegészítő elemek nélkül,
  • Egyetlen hatszög imbuszkulcsot igényel,
  • A szerelési idő lerövidíthető,
  • Hangszigeteléssel ellátott,
  • Beépített kiemelése elleni biztosítás.

Felépítése, szerkezeti méretei az alábbi ábrán láthatók (7.116. ábra).

7.116. ábra. Talpas radiátortartó kialakítása, szerkezeti méretei.

7.116. ábra. Talpas radiátortartó kialakítása, szerkezeti méretei.

7.117. ábra. Talpas radiátortartó felszerelése.

7.117. ábra. Talpas radiátortartó felszerelése.

Beépítése a következő (a szerelés menete a 7.117. ábra szerint):

  • A radiátort fejtetőre kell állítani, és a csomagolást az összekötő csöveknél meg kell bontani.
  • A talpas radiátortartót be kell tolni a fűtőtestbe.
  • Be kell állítani a padlótávolságot.
  • A fűtőtestet meg kell fordítani és a konzollábakat rögzíteni a padlóhoz.

Abban az esetben, ha acél- és öntöttvas radiáto­rok kerülnek nagy nyílászárók elé, vagy a fal teherbíró képessége nem elegendő, az alábbi ábrákon látható talpas radiátortartó használata javasolt (7.118. ábra, 7.119. ábra).

Talpas radiátortartó acél és öntöttvas radiátorokhoz (kialakítás és jellemző méret).

7.118. ábra. Talpas radiátortartó acél és öntöttvas radiátorokhoz (kialakítás és jellemző méret).

Talpas radiátortartó felszerelése (acél- és öntöttvas radiátorokhoz).

7.119. ábra. Talpas radiátortartó felszerelése (acél- és öntöttvas radiátorokhoz).

Fűtőtestbekötő idomok, rendszerek

Annak érdekében, hogy a csövek bekötése a fűtő­testekhez esztétikailag is igényes legyen, a fűtőtest csatlakozók a DIN 2463 szabvány szerint lágyított 15×1,0 mm méretű nemesacél csőből készülnek.

A korrózióálló nemesacél alapanyag az esztétikus lát­vány mellett a fűtőtest-csatlakozók vevő kívánságának megfelelő festését és a bekötés körülménye­inek megfelelő hajlítást is lehetővé teszi. A külön­böző csatlakozó csőméretek (16 és 20 mm) és szár­hosszak (250, 500 és 1000 mm) a legkülönbözőbb beépítési módokat teszik lehetővé.

A nemesacél könyökcsatlakozó szett minden szokásos fektetési szituációban, egycsöves és kétcsöves rendszernél egyaránt alkalmazható. A fűtőtestek bekötése padlóból és falból kiáll­va is megvalósítható (7.120. ábra).

7.120. ábra. Könyökcsatlakozó szett.

7.120. ábra. Könyökcsatlakozó szett.

T-csatlakozók

Ezek a csatlakozók kétcsöves fűtési rendszernél használhatók (7.121. ábra). A 40°-ban meg­hajlított nemesacél cső biztosítja a csövek, valamint a T-csatlakozók párhuzamos vezetését. Figyelembe kell venni, hogy a 26 mm-es szigeteléssel ellátott csövek fektetésekor a T-csat­lakozók párhuzamos szerelése érdekében a fűtőtest bekötésénél a szigetelést ki kell vágni.

7.121. ábra T-csatlakozó kialakítása.

7.121. ábra T-csatlakozó kialakítása.

Szerelési útmutató a fűtőtest-csatlakozó szettekhez

  • A csatlakozók feltágítása: fűtőtest-csatlakozó használatkor a beépített szelepes radiá­torok a lágytömítésű G 3/4-15×1 mm méretű csatlakozó csavarzat, és a külsőmenetes golyóscsap egység felhasználásával köthetők be (7.122. ábra).
  • A fűtőtest-csatlakozó cső végeit tágító fejjel fel kell tágítani annak érdekében, hogy megakadályozzuk a lágyan tömítő csavarzatok tömítésének megsérülését (7.123. ábra).
  • Az így létrehozott perem biztosítja a csatlakozók biztonságos felfekvését az eurokúpos csatlakozófelületen. Ezzel kizárhatók az olyan szerelési hibák, mint pl. a túl rövid csatlakozócsövek vagy azok kicsúszása a golyóscsap egységből.
7.122. ábra Csatlakozó csavarzat felhelyezése a csőre.

7.122. ábra Csatlakozó csavarzat felhelyezése a csőre.

7.123. ábra Csővég feltágítása.

7.123. ábra Csővég feltágítása.

Feltágításnál a következő műveleti sorrendet kell betartani:

  • A csatlakozócső szakszerű méretre vágása.
  • A csavarzat rátolása a csatlakozóra.
  • A teljesen betolt tágító fejjel feltágítjuk a csővéget.
  • A csatlakozócsövet ütközésig be kell tolni az eurokúpba és a szerelési útmutatónak megfelelően meg kell húzni a hollandi anyát.

Rögzítő egység

Annak érdekében, hogy a fűtőtest-csatlakozók hőmérséklet okozta hosszváltozása miatt a könyökcsatlakozók ne mozduljanak el, azokat rögzítő egységgel a nyersbetonra kell erősíte­ni (7.124. ábra).

7.124. ábra Rögzítő egység kialakítása.

7.124. ábra Rögzítő egység kialakítása.

A kiszereléshez tartozik még egy rögzítő egység. A rögzítő egység felhasználható szigetelt csöveknél, vagy „cső a csőben” rendszereknél is. Vörösréz fűtőtest-csatlakozók alkalmazásakor (sárgaréz csatlakozóidommal) ezeket kötelezően meg kell fogni a rögzítő e­gységgel.

Csőkeresztező idom

Előnyök

  • A T-idomot utólag nem szükséges szige­telni,
  • Rövidebb szerelési idő,
  • A csövek keresztezése a padló megvésése nélkül is lehetséges,
  • Az idomhoz szigetelődoboz is tartozik.

A csőkeresztező idom segítségével egy alapve­zetékről ágazhatunk le a padló síkjában egy fű­tőtestet bekötő vezetékhez (7.125. ábra). A cső­keresztező idom előnye, hogy a csövek egy sík­ban keresztezik egymást, ezért a padlót a T-idom körül nem kell meg vésni.

7.125. ábra. Csőkeresztező idom kialakítása.

7.125. ábra. Csőkeresztező idom kialakítása.

A csőkeresztező idomok

  • 16-16-16,
  • 20-16-20, illetve
  • 20-16-16 méretben érhetőek el.

A csőkeresztező idom beépítési magassága a szi­getelést is beleértve: 50 mm. A hő- és hangszige­telést közvetlenül a szigetelődoboz széléig kell betolni. A szigetelés rögzítését a keresztező idom előtt és után elhelyezett rögzítő kampóval kell biztosítani.

Szerelőblokk

Előnyök

  • Gyors és egyszerű rögzítési lehetőség,
  • 40 és 50 mm választható kötéstávolság.

A szerelőblokk a fűtőtest-csatlakozók falra tör­ténő rögzítéséhez használható, ha a fűtőtestet csak a csatlakozóvezetékek bekötése után szerelik fel (7.126. ábra).

7.126. ábra. Szerelőblokk kialakítása.

7.126. ábra. Szerelőblokk kialakítása.

A fűtőtest szelep-középtá­volságától függően a csatlakozók függőleges szárainak egymástól való távolsága a négyszög­letű excenterbetét elfordításával állítható. A fűtőtest faltól való távolságától függően a szerelőblokk meghosszabbítására távolságtartók használhatók.

Szerelősablon

Előnyök

  • A fűtőtest felszerelése nélkül előszerelhető a rendszer,
  • Újrafelhasználható,
  • Rövidre záró csővel és légtelenítővel felszerelve,
  • Bármely fűtőtestbekötésnél alkalmazható.

A szerelősablon a szelepes radiátorok beköté­sének előkészítésénél használható (a fűtőtest azonnali felszerelése nélkül) (7.127. ábra). A csatlakozás faltól való távolsága egy metrikus skálával állítható be, így az előszerelés a sze­lepes fűtőtest gyártmányától és típusától füg­getlenül könnyen elvégezhető.

7.127. ábra. Szerelősablon kialakítása.

7.127. ábra. Szerelősablon kialakítása.

Az előremenő és visszatérő vezetékek közé beépített, légtele­nítő szeleppel ellátott összekötőcső biztosítja a feltorlódott levegő eltávolítását és a probléma­mentes nyomáspróbát. A fűtőtest előzetes fel­szerelése és ezzel együtt a vásárlás megfinan­szírozása is elmarad.

A szerelősablon haszná­lata elkerülhetővé teszi a fűtőtest megsérülését és ellopását, valamint a fűtőtest többszöri fel­es leszerelését. A fűtőtest felrakása előtt a sze­relősablont le kell szerelni, így az a későbbiekben újból felhasználható fűtőtestbekötések elő­készítésre.

A szerelés menete

  • A csatlakozás magasságának bejelölése a fűtőtestbekötés helyén (a fűtőtest gyártója ál­tal megadott csatlakozási adatok figyelembevételével).
  • Szerelősablon rögzítése a falra.
  • A gyártó adatai alapján megállapított faltól való távolság beállítása a beállító skála segítségével.
  • Golyóscsap egység felszerelése.
  • Bekötés a fal felől: A sarok kivitelű golyóscsap egység bekötése a szerelősablon eurokúpos csatlakozójához. A falhorony helyének bejelölése és kivésése.
  • Csatlakozás a padlóból kiállva: Az egyenes kivitelű golyóscsap egység bekötése a szerelősablon eurokúpos csatlakozójához.
  • Szerelés elvégzése.
  • A nyomáspróba elvégzése és próbafűtés.

Könyökcsatlakozó szettel történő szerelés lépései

A rögzítő egységet a tökéletesen beillesztett könyökcsatlakozóval együtt fel kell állítani a nyersbetonra és az eurokúpba történő betolás hosszát is beleszámolva be kell jelölni a szükséges szárhosszt. (7.128. ábra).

7.128. ábra. Könyökcsatlakozó és rögzítő egység beállítása.

7.128. ábra. Könyökcsatlakozó és rögzítő egység beállítása.

7.129. ábra. Könyökcsatlakozó méretre vágása.

7.129. ábra. Könyökcsatlakozó méretre vágása.

A fűtőtest-csatlakozók méretre vágása és lesorjázása (7.129. ábra):

  • A csatlakozó csavarzatokat és a hő- és lé­péshang-szigetelést (az ábrán nem mutat­juk) fel kell tolni a könyökcsatlakozókra. A cső végeket tágító fejjel fel kell tágítani. Mindkét könyökcsatlakozót tökéletesen be kell tolni a rögzítő egységbe. A kö­nyökcsatlakozó szárát ütközésig be kell tolni az eurokúpba és a hollandit kézzel kissé meg kell húzni.
  • A könyökcsatlakozók függőleges elhe­lyezése és a rögzítő egység megfogási he­lyének bejelölése (7.130. ábra).
  • A könyökcsatlakozók ismételt eltávolítása és a rögzítési pontok kifúrása (7.131. ábra). A könyökcsatlakozók újbóli betolása a golyóscsap egységbe és a rögzítő egység lefogatása a nyersbetonhoz a hozzá tartozó elemekkel. Fa- vagy hasonló padlózat esetén a rögzítő egységet ennek megfelelően, szakszerű módon kell felerősíteni. A lágytömítésű csavarzatokat a gyártó előírásai és az útmutató figyelembevételével kell szerelni.
  • A kötés létrehozása (7.132. ábra).
7.130. ábra. Könyökcsatlakozó elhelyezése.

7.130. ábra. Könyökcsatlakozó elhelyezése.

7.131. ábra. Rögzítő egység furatainak elkészítése.

7.131. ábra. Rögzítő egység furatainak elkészítése.

7.132. ábra. Kötés létrehozása.

7.132. ábra. Kötés létrehozása.

Nemesacél könyökcsatlakozó

Igényes fal felőli fűtőtestbekötés hozható létre még nemesacél könyökcsatlakozókkal (7.133. ábra). Nemesacél könyökcsatlakozók használata esetén a golyóscsap egységhez való csatla­kozás lágytömítésű csatlakozó csavarzat szettel készíthető.

Beépített szelepes és hagyományos oldalsó bekötés könyökcsatlakozóval.

7.133. ábra. Beépített szelepes és hagyományos oldalsó bekötés könyökcsatlakozóval.

Fűtőtestcsatlakozás-rendszer falszegélyben

A fűtőtestcsatlakozás-rendszer falszegélyben történő vezetése a melegvíz-fűtésű lakások és ipari épületek helységeinek könnyű felújítását szolgálja. Értelemszerűen új építésű vagy meg­lévő ipari épületekben is alkalmazható különösen akkor, ha nagy a valószínűsége a későbbi változtatásoknak. A kereskedelemben kapható fűtőtestek néhány idom és kiegészítő elem fel­használásával minimális munkaráfordítással falszegélyből is beköthetők (7.134. ábra).

7.134. ábra. Falszegély csatorna kialakítása.

7.134. ábra. Falszegély csatorna kialakítása.

A falszegély csatorna rendszer egy komplett lakótéri szerelési rendszer egységes külalakkal. Elsősorban régi épületek felújításához fejlesztették ki úgy, hogy a fűtési csövek, vagy a fűté­si és a velük párhuzamosan vezetett elektromos vezetékek a falszegély csatorna rendszerrel utólagosan is beépíthetők legyenek. A falon kívüli elhelyezés miatt a szerelés lakott helysé­gekben is elvégezhető.

A PVC anyagú falszegély csatorna egy, a fűtési és/vagy elektromos vezetékek rögzítésére szolgáló alsó részből és egy felső részből áll, ami a szerelési munkák végeztével az alsó elemre pattintható és szigetelt. Az átlátszó lágy PVC-ből készülő tömítőajak megakadályozza a szennyeződések bejutását a falszegély-csatorna mögé, mert a fal ki­sebb egyenetlenségeit kiegyenlíti. A rendszer széleskörű alkalmazását az átfogó idomprog­ram teszi teljessé.

Falszegély csatorna

A 40×70 mm befoglaló méretű falszegély csatorna legfeljebb 20 mm külső átmérőjű fűtési csövek fektetésére alkalmas. A csatorna felső és alsó részből áll, amelyeket a fűtési csövek beszerelése után össze kell pattinta­ni. Az alsó rész falhoz történő rögzítése a kereskedelemben kapható csavarokkal és tiplikkel végezhető a fal adottságainak megfelelően.

Az alsó rész felszerelése után követke­zik a fűtési csövek beszerelése két­csöves rendszerben (16,2×2,6 és 20×2,9 mm méretű csövek). A csö­vek rögzítése a speciális csőtartó idomokkal történik. A fűtési fal­szegély csatorna maximálisan 90°C előremenő hőmérsékletnél használ­ható.

Általános megjegyzések

A falszegély csatornák funkciójuk­nak megfelelően a fűtési idény alatt erős hőmérséklet-ingadozásnak van­nak kitéve, ezért hőtágulás is fellép.

A hőtágulás miatt néha hőtágulási zaj is felléphet. Ez általában akkor fordul elő, ha a fekte­tés az építészeti adottságoknak köszönhetően nem feszültségmentes pl. fal- és födémátveze­téseknél. Ezen hatások ellensúlyozására a helyi adottságoknak megfelelően úgy kell felsze­relni a csatornát, hogy elegendő hely legyen a táguláshoz.

Csőrögzítés

A csövek rögzítésére speciális csőtartó idomok szolgálnak, amelyeket egyszerűen a falszegély csatorna alsó részébe kell bepattintani (7.135. ábra), a csőtartó idomok vízszintes irányban eltolhatók.

7.135. ábra. Falszegély csatornában vezetett cső rögzítése.

7.135. ábra. Falszegély csatornában vezetett cső rögzítése.

A csőtartó idomot (ugyanaz való a 16-os és a 20-as csövekhez is) mé­terenként kell elhelyezni. A csőtar­tó idomok belső és külső saroktól mért a maximális távolsága 0,3 m. A csöveket más módon nem kell rögzíteni, mert a csövek csak így tudnak a falszegélyben szabadon mozogni, különösen az irányvál­tásoknál. Az ide vonatkozó VOB/C 18380 szabvány a következőket ír­ja elő: „A csöveket úgy kell besze­relni, hogy károsodás nélkül tágul­hassanak.”

Keresztező idom

Előnyök

  • Minden fűtőtesttípushoz alkalmazható,
  • Kétoldali bekötés az osztott idomok segítségével,
  • Az idomok felszerelésénél nem keletkezik por,
  • Időtakarékos szerelés.

A keresztező idom a fűtőtestek falszegély csatornából történő bekötésére szolgál, speciálisan a 40/70-es és 40/105-ös falszegély csatornába történő beépítésre fejlesztették ki (7.136. áb­ra). Jellemző méreteit a 7.137. ábra tartalmazza.

7.136. ábra. Keresztező idom kialakítása.

7.136. ábra. Keresztező idom kialakítása.

7.137. ábra. Keresztező idom jellemző méretei.

7.137. ábra. Keresztező idom jellemző méretei.

A keresztező idom előremenő és a vissza­térő oldali T-idomból áll. A T-idomok egymással összeilleszthetők, és így a beépített szele­pes radiátorok bekötésénél kész bekötőegységet alkotnak. A bekötések középtávolsága 50 mm.

Az előremenő és a visszatérő csövön található fülek lehetővé teszik az elemek csatorna alsó­részhez történő rögzítését egy csavarral. A keresztező idom hátsó oldalán két bütyök teszi le­hetővé az idom pontos beillesztését a csatorna alsó részen kialakított horonyba. Beillesztés után az idom rögtön a megfelelő magasságba kerül.

Az előremenő és visszatérő vezetékek bekötése a keresztező idom kétféle változatával lehetséges:

  • Az idom mindkét oldalán 16-os toldóhüvelyes véggel, a 16,2×2,6 mm méretű csővel történő gyors és biztonságos kötés létrehozása érdekében. A fűtőtestek túlnyomó része a 16,2×2,6 mm-es csőmérettel beköthető, így ez az idom az időtakarékos és egyszerű szerelés alapja.
  • bm 1/2 méretű belsőmenetes csatlakozással. Minden, az előzőtől eltérő bekötés a hely­színen összeszerelve megvalósítható ezzel az idommal és pl. a 16-os, vagy 20-as kül­sőmenetes csatlakozóval.

Teleszkópos könyök csavarzat egység

A fűtőtesten átáramló vízmennyiség szabályozását, illetve az elzárást a keresztező idomon és a csatlakozó szetten kívül kell megoldani (7.138. ábra). Jellemző méreteit a 7.139. ábra tar­talmazza.

7.138. ábra. Teleszkópos könyök csavarzat kialakítása.

7.138. ábra. Teleszkópos könyök csavarzat kialakítása.

7.139. ábra. Teleszkópos csavarzat jellemző méretei.

7.139. ábra. Teleszkópos csavarzat jellemző méretei.

Beépített szelepes radiátoroknál a lezárható és szabályozható teleszkópos könyök csavarzat egységet kell beépíteni. Ez az elem egy 12×1,0 mm átmérőjű nikkelezett rézcső, amely szorítógyűrűs csavarzattal köthető be a keresztező idom vagy a csatlakozó szett menetes részéhez.

A teleszkóposán kihúzható G 3/4-es hollandi, lágytömítésű adapter­rel és 3/4″-os eurokónuszos átmeneti idommal a radiátor km 1/2-es bekötéséhez feszültség­mentes és könnyen szerelhető csatlakozást biztosít.

Szerelés és fektetés

Első lépésként, a csövek későbbi pontos csatlakoztatása érdekében a fűtőtestet kell felszerel­ni. Beépített szelepes radiátor beépítése későbbi időpontban is történhet, a gazdaságossági szempontok, illetve a kivitelezés adottságainak figyelembevételével.

Ebben az esetben a légtelenítési lehetőséget biztosító szerelősablont kell használni olyan módon elhelyezve, hogy a szerelősablon alsó széle a fűtőtest alsó élével essen egy vonalba. A falszegély csatornából tör­ténő kiálláskor a beépített szelepes radiátorok szerelési magassága tetszőlegesen megválaszt­ható. Ez a magasság a beépített szelepes radiátor alsó éle és a kész padló szintje között:

  • 40/70 esetén: 175-195 mm
  • 40/105 esetén: 210-230 mm

A falszegély csatornák jellemző méreteit az alábbi ábra tartalmazza (7.140. ábra).

7.140. ábra. Falszegély csatorna jellemző méretei.

7.140. ábra. Falszegély csatorna jellemző méretei.

Minden más esetben a szerelési magasságot az egyes elemek beépítési méretének figyelembevételével kell meghatározni. A keresztező idom és a csatlakozó szett kedvező kialakításának köszönhetően kis építési mélységű beépített szelepes radiátorok is beköthetők ezekkel az elemekkel.

Ebben az esetben a teleszkópos könyök csavarzat egység beépítésekor a fűtőtestbekötés középvonala és a fal közti minimális távolság 50 mm. A fenti adatok ismeretében a falszegély rendszerrel nemcsak egzakt tervezés és számítás valósítható meg, hanem a pontos és egyszerű szerelés is. A falszegély csatornából történő fűtőtest-bekötési rendszer szerelésé­nél a következő lépéseket kell elvégezni (itt a falszegély csatorna és egy beépített szelepes radiátor példáját mutatjuk be): 7.140. ábra.

A fűtőtest felszerelését a falszegély csatorna alsórészének falhoz való rögzítése követi (7.141. ábra) a kereskedelemben kapható csavarokkal és tiplikkel (a fal adottságainak megfelelően).

7.141. ábra. Falszegély csatorna falhoz történő rögzítése.

7.141. ábra. Falszegély csatorna falhoz történő rögzítése.

A keresztező idom pozícionálása a fűtőtest bekötési helye alatt a csatorna alsó részében. A szükséges csőhosszak bejelölése a csatorna alsórészre a keresztező idom támasztó vállától mérten (7.142. ábra).

7.142. ábra. Csőhosszak bejelölése.

7.142. ábra. Csőhosszak bejelölése.

A csövek és az idom összekötése. 16 mm-es csőnél minden kötés létrehozható a csatorna al­sórészbe behelyezett idom esetén is a présszerszámmal (7.143. ábra). 20 mm-es csőnél a hozzáférés érdekében az idomot a szereléskor egy pillanatra előbbre kell húzni.

7.143. ábra. Kötés létrehozása.

7.143. ábra. Kötés létrehozása.

Végül az idomot a füleknél fogva a kereskedelemben kapható csavarok segítségével (pl. 3×10 mm) rögzíteni kell a csatorna alsórészben. Ez a rögzítési mód jelentős szerelési időt ta­karít meg és kizárja a fúráskor keletkező por miatt létrejött koszt (7.144. ábra).

7.144. ábra. Idom rögzítése a hátlaphoz.

7.144. ábra. Idom rögzítése a hátlaphoz.

A fűtési csöveket a méterenként elhelyezett csőtartó idomok rögzítik a csatorna alsórészben. A csőtartó idomokat a csövek rögzítésekor csak be kall pattintani a csatorna alsórészbe, később ezek a csőtartók vízszintes irányban bármikor eltolhatók (7.145. ábra). Külső vagy bel­ső sarok esetén a rögzítés saroktól mért maximális távolsága 0,3 m.

7.145. ábra. Csőtartó idomok rögzítése.

7.145. ábra. Csőtartó idomok rögzítése.

A teleszkópos könyök csavarzat egység csatlakoztatása a radiátorhoz és a kihúzható csatla­kozócső megfelelő bekötési magasságra történő felhúzása. A 12×1,0 mm-es rézcső hosszá­nak bejelölése és levágása. A hosszkiegyenlítő teleszkópos könyök csavarzat variálható csőhossz-felvételének köszönhetően a csövet nem kell pontosan, csak kb. 20 mm pontos­sággal levágni.

A rézcső bevezetése után az idomnál és a teleszkópos könyök csavarzat egy­ségnél is a szorítógyűrűs csavarzat tömít. Közben a keresztező idomnál a csatlakozókat egy 19-es villáskulccsal erősen meg kell húzni. A teleszkópos könyök csavarzat egység védőfe­delének levétele után a szorítógyűrűs csavarzatot egy 13-as villáskulccsal kell meghúzni (7.146. ábra).

7.146. ábra. Szorítógyűrűs csavarzat meghúzása.

7.146. ábra. Szorítógyűrűs csavarzat meghúzása.

A réz csőkeresztező idomhoz történő bekötésénél, amely szorítógyűrűs csavarzattal történik, a mellékelt támasztóhüvely használata kötelező. Az eredményes nyomáspróba elvégzése után a csatorna alsórészre fel kell pattintani a csatorna felsőrészt. A fűtőtestek bekötésénél a keresztező idom behelyezéséhez a csatorna felsőrészt a csatorna kivágására szolgáló fogóval ki kell vágni.

Ez a speciális fogó a falszegély csatorna felső részéből a bekötőcső átvezetési helyének gyors és tiszta kivágására szolgál. Az idom kilépési helyét (középtávolság 50 mm) rá kell rajzolni a falszegély csatorna felső részére, majd pontosan ki kell vágni. Megjegyzés A vágószerszám szögletes fejét a csatorna felsőrész külső felületére kell helyezni.

A csatlakozó szett szerelésének lépései

Első lépésként, a csövek későbbi pontos csatlakoztatása érdekében, a fűtőtestet kell felsze­relni. A fűtőtest későbbi felszerelése esetén szerelősablon használható. A szerelősablon alsó széle a fűtőtest alsó élével essen egy vonalba. A szerelési magasság (a fűtőtest alsó éle és a kész padló közötti távolság) a keresztező idom esetén:

  • 40/70 esetén: 175-195 mm,
  • 40/105 esetén: 210-230 mm.

A fűtőtestbekötés középvonala és a fal közti minimális távolság 50 mm. A fűtőtest felszere­lése után a falszegély csatorna alsó részét úgy kell rögzíteni, hogy közben a fűtőtest bekötésé­nek helyén egy kb. 170 mm hosszú részt szaba­don kell hagyni. (A csatornánál csak a felső fűtési rész hátoldalát kell kihagyni, hogy az elektromos vezetékek túlzott felmele­gedését elkerüljük.)

  • A teleszkópos könyök csavarzat egység bekötése a fűtőtesthez.
  • A csatlakozó szett szárhosszának megállapítása és levágása.
  • A csatlakozó szett és a teleszkópos könyök csavarzat egység beillesztése a beépített szelepes radiátorhoz, illetve a szerelősablonhoz történő kézi rögzítés.
  • A cső levágása a megfelelő hosszra és a kötés elkészítése.
  • A teleszkópos könyök csavarzat egység szorítógyűrűs csavarzatának meghúzása és a fűtési nyomáspróba jegyzőkönyv szerinti nyomáspróba elvégzése.
  • A csatorna felsőrész felszerelése. Ehhez a csatorna felsőrészt a fűtőtest bekötésének helyén ki kell vágni. Ehhez aló mm-es fogót használjuk, amivel a csatorna félkör alak­ban esztétikusan kivágható a fűtőtest-csatlakozók átvezetéséhez.
  • Ehhez be kell jelölni a készre szerelt fűtőtestbekötő csövek középvonalát a csatorna felsőrészen és a fogóval ki kell vágni a megfelelő részt.

Nyomáspróba

A nyomáspróbát a DIN 18380 (VOB) szabvány szerint kell elvégezni. Az épületgépészeti csővezetékrendszer nyomáspróbáját fűtési rendszereknél az alábbiak szerint kell elvégezni:

A biztonsági szerelvényeket és mérőkészülékeket ki kell iktatni és egy csővezeték darabbal, vagy egy elzáró szerelvénnyel kell helyettesíteni.

A rendszert a legmélyebb pontján fel kell tölteni és el kell végezni a légtelenítést. Nyomás alá kell helyezni a rendszert (a rendszer minden pontján érje el a nyomás minimálisan az üzemi nyomás 1,3-szorosát). Két óra múlva ismét adjuk rá a nyomást, mivel a csövek tágulása miatt nyomásesés léphet fel. A nyomáspróba ideje minimum 3 óra.

A nyomáspróba akkor sikeres, ha a csővezetékrendszer egyik pontján sincs vízszivárgás. Lehetőség szerint közvetlenül a hi­deg vízzel végzett nyomáspróba után a méretezésnél alapul vett legmagasabb hőfokra felfűtve is meg kell vizsgálni a rendszert, hogy a legmagasabb hőmérsékleten is megfelel-e.

Fűtőtest szerelvények

Visszatérő fűtő víz-hőmérséklet határoló

A visszatérő fűtővíz-hőmérséklet határoló a termosztát fejből és szelepből áll (7.148. ábra).

7.148. ábra. Visszatérő hőmérséklet-határoló szerkezeti részei.

7.148. ábra. Visszatérő hőmérséklet-határoló szerkezeti részei.

A szabályozófejet és a szelepet külön kell megrendelni. Az O-gyűrűt tartó tömszelencét üzem közben is lehet cserélni, azaz amikor a rendszer fel van töltve és nyomás alatt áll.

  • A szelep kétcsöves, önálló, vagy távhőszolgáltatáshoz csatlakozó rendszerekben hasz­nálatos.
  • Arányos (P) szabályozási jelleg.
  • Fagyvédelem.
  • A szabályozófej elzárható illetve beállíthatósága korlátozható.

A visszatérő fűtővíz-hőmérséklet határoló szelep radiátorok, konvektorok és padlófűtés ese­tében a visszatérő fűtővíz hőmérsékletét szabályozza. Szerkezeti méretei az alábbi ábrán lát­hatók (7.149. ábra).

7.149. ábra. Visszatérő hőmérséklet-határoló szerkezeti méretei.

7.149. ábra. Visszatérő hőmérséklet-határoló szerkezeti méretei.

Beállítás

A kívánt visszatérő vízhőmérsékletet a beállító sapka forgatásával lehet beállítani. A skálán látható számok jelentését az alábbi ábra mutatja (7.150. ábra). A fej elzárható vagy beállítá­si tartománya korlátozható.

7.150. ábra. Visszatérő hőmérséklethatároló beállítása.

7.150. ábra. Visszatérő hőmérséklethatároló beállítása.

Az áramlási zajok kiküszöbölése érdekében valamint olyan üzemeltetési feltételek esetén, amikor a nyomásesés 1 bar-nál nagyobb, ajánlatos nyomáskülönbség-szabályozó beépítése. Az alábbi ábra beépítési példákat mutat (7.151. ábra).

7.151. ábra. Visszatérő hőmérséklethatároló beépítési helyzetei.

7.151. ábra. Visszatérő hőmérséklethatároló beépítési helyzetei.

Visszatérő szelep

Finombeállítással rendelkező szerelvény, a fűtőtestek előbeállításához, elzárásához, feltölté­séhez és ürítéséhez (7.152. ábra). A szerelvény általában vörösöntvény/sárgaréz kombinációja készül. Menetes, szorítógyűrűs és for­rasztott csőcsatlakozásokhoz egyaránt al­kalmazható.

Jellemző paraméterei:

  • Maximális üzemi hőmérséklet: 120 °C (rövid ideig 130 °C),
  • Maximális üzemi nyomás: 10 bar.

Ennek a szerelvénynek az alkalmazásával megoldható a fűtőtest leszerelése a beren­dezés leürítése nélkül. A fűtőberendezés hidraulikai beszabályozása az átáramlási ellenállás megváltoztatására szolgáló előbeállítás megfelelő értékre történő be­állításával elvégezhető.

A fűtőtest ürítése és feltöltése ½-os tömlővéges csatlako­zással ellátott ürítő- és töltőszerszám segítségével történik. Visszatérő szelep metszeti képe a 7.153. ábra szerint.

7.153. ábra. Visszatérő szelep kialakítása.

7.153. ábra. Visszatérő szelep kialakítása.

7.154. ábra. Visszatérő szelep előbeállítása. a.
7.154. ábra. Visszatérő szelep előbeállítása b.

7.154. ábra. Visszatérő szelep előbeállítása.

Visszatérő szelep előbeállítása (7.154. ábra):

  • Csavarjuk le a védőkupakot.
  • Zárjuk a szelepkúpot 4-es méretű imbuszkulcs jobbra forgatásával (7.155. ábra a. áb­ra).
  • Végezzük el a szelepkúp előbeállítását a 4-es méretű kulcs balra forgatásával az ellen­állás-diagram alapján kiválasztott orsófordulatoknak megfelelően (7.156. ábra b. ábra).
7.155. ábra.  Visszatérő szeleppel végzett ürítés a.
7.155. ábra. Visszatérő szeleppel végzett ürítés b.

7.155. ábra. Visszatérő szeleppel végzett ürítés.

7.156. ábra. Visszatérő szelepen keresztül elvégzett feltöltés.

7.156. ábra. Visszatérő szelepen keresztül elvégzett feltöltés.

Az egyszer kiválasztott és beállított előbeállítás a fűtőtest ürítésekor vagy elzárásakor nem változik.

Visszatérő szelep elzárása:

  • Csavarjuk le a védőkupakot.
  • Zárjuk a szelepkúpot 4-es méretű imbuszkulcs jobbra forgatásával (7.154. ábra a. ábra).

Visszatérő szelep ürítése (7.155. ábra):

  • Zárjuk a fűtőtest előremenő vezetékén lévő szabályozó szelepet.
  • Zárjuk le a visszatérő szelepet a fent leírtaknak megfelelően.
  • 10-es méretű imbuszkulcs segítségével, balra forgatással oldjuk meg a betétet (max. ¼ed fordulat).
  • Csavarozzuk fel a töltő-ürítő szerelvényt a visszatérő szelepre és rögzítsük az ½”-os tömlőt.
  • Nyissuk meg a fűtőtesten a légtelenítő csavart. Helyezzük fel a 10-es hatszögletű csavarkulcsot a töltő-, ürítőszerelvényre, és balra forgatással ürítsük a fűtőtestet.

Visszatérő szeleppel végzett fűtőtest töltése (7.156. ábra):

  • Amennyiben a fűtőtestet előzőleg az ürítő- és töltőszerelvényen keresztül ürítettük, úgy a szerelvényen nem kell módosítást vé­gezni. A fűtőtest a csatlakoztatott ½”-os tömlőn keresztül feltölthető (a fűtőtestet légteleníteni kell).
  • A feltöltés után helyezzük fel ismét a 10-es méretű hatszögletű csavarkulcsot az ürítő- és töltőszerelvényre és zárjuk a be­tétet jobbra forgatással.
  • Csavarjuk le a visszatérő szelepről a töltő­ürítő szerelvényt, és a 10-es hatszögletű csavarkulccsal húzzuk meg a betétet ma­ximum 10 Nm nyomatékkal.

Egycsöves fűtőberendezésekben a keringtetett állandó fűtővíz térfogatáram egy része a fűtőtesten, másik része a szeleptestben kialakított megkerülő csatornán áramlik át (7.157. ábra).

7.157. ábra. Merülőcsöves szelep kialakítása.

7.157. ábra. Merülőcsöves szelep kialakítása.

Lágyacél csővel, rézcsővel vagy VPE műanyag­csővel való szereléskor egyszerűen létrehozható a kötés. Egyes fűtőtesttípusoknál, bizonyos körülmények esetén a fűtőtesthez illeszkedő torló tárcsára, vagy különleges csatlakozóidomra is szükség lehet.

Mindenféleképpen ügyeljen arra, hogy merülőcsöves szeleppel ellátott fűtőtest nem adja le az előírt hőáramot. Különböző fűtő­test-kombinációknál hőleadás-csökkenés léphet fel. Ebben az esetben érdemes információt kérni a fűtőtest gyártójától. Az alábbi ábrán be­építési példa látható fűtési rendszerbe (7.158. ábra).

7.158. ábra. Merülőcsöves szelep beépítési példája. a.
7.158. ábra. Merülőcsöves szelep beépítési példája. b.

7.158. ábra. Merülőcsöves szelep beépítési példája.

A merülőcsöves szelepek szerkezeti méretei (7.159. ábra), és a felszerelési útmutató (7.160. ábra) az alábbi ábrákon láthatóak.

7.159. ábra. Merülőcsöves szelepek felépítése.

7.159. ábra. Merülőcsöves szelepek felépítése.

7.160. ábra. Merülőcsöves szelep beépítése a hőleadóba.

7.160. ábra. Merülőcsöves szelep beépítése a hőleadóba.

A merülőcsöves szelepekre termosztát is szerel­hető. A termosztát felhelyezése látható az alábbi ábrán (7.161. ábra).

7.161. ábra. Termosztát fej felszerelése a merülőcsöves szelepre.

7.161. ábra. Termosztát fej felszerelése a merülőcsöves szelepre.

Összekötőcsöves szelepek

Az összekötőcsöves szelep egy alsó csatlakozó­házból, összekötőcsőből valamint egy fel­ső könyökíves szelepházból áll. A különböző be­építési helyzetekhez eltérő alsó szelepházak áll­nak rendelkezésre.

Az összekötőcsöves-szele­pek hálózati kapcsolata általában szorító csavarzattal történik. Az összekötőcső rögzítése a két szelepház között szintén szorítócsatlakozó­val történik. Szerkezeti kialakítása a 7.162. áb­ra szemlélteti.

7.162. ábra. Összekötőcsöves fűtőtestszelep szerkezeti kialakítása.

7.162. ábra. Összekötőcsöves fűtőtestszelep szerkezeti kialakítása.

A szelepen a maximális fűtővízáram előbeállítással korlátozható. A szelepek párosíthatóak termosztatikus szelepfejjel. Ezzel a szelepkészlettel végzett szerelés könnyen beépíthető és esztétikus megoldást biztosít, hiszen a csövek a padló alatt, falszegélyben is elvezethetők. Az összekötőcsöves szelep szerkezeti részei az alábbi ábrán láthatók (7.163. ábra).

7.163. ábra. Összekötőcsöves szelep szerkezeti méretei.

7.163. ábra. Összekötőcsöves szelep szerkezeti méretei.

A szelep előbeállítása egyszerű. A lépések a következők:

  • Vegyük le a védősapkát vagy az érzékelőt.
  • Emeljük fel a beállító gyűrűt.
  • Fordítsuk el a beállító gyűrűn lévő skálát, amíg a kívánt érték szembe nem kerül a szelep kime­neti nyílása felé eső viszonyítási jellel.
  • Engedjük el a beállító gyűrűt.

Az előbeállítás értéke 1-7 között változtatható (7.164. ábra). „N” állásban a szelep teljesen nyitva van. Felszerelt állapotban az előbeállítás értéke rejtett, ezáltal védett az illetéktelen változtatással szemben.

7.164. ábra. Szelep előbeállítása

7.164. ábra. Szelep előbeállítása

A szerelési szakaszban, az érzékelő elemek felszere­léséig a fűtés a szelep fedelén található kupakkal, kézzel szabályozható. Az összekötőcsöves szelep be­szerelése az alábbi ábrán látható (7.165. ábra).

Összekötőcsöves szelep felszerelése a hőleadóra

7.165. ábra. Összekötőcsöves szelep felszerelése a hőleadóra.

Az alábbi ábrán beépítési példát láthatunk egy-, illetve kétcsöves fűtési rendszerben való al­kalmazásra (7.166. ábra).

Egy-, és kétcsöves fűtési rendszerben való alkalmazása

7.166. ábra. Egy-, és kétcsöves fűtési rendszerben való alkalmazása.

Csatlakozó szelep beépített szelepes radiátorokhoz

A szelep olyan alsócsatlakozású, vagy univerzális fűtőtesthez, és törülközőszárítóhoz hasz­nálható, amely 50 mm csonktávolsággal rendelkezik. A beépített előbeállítós szeleppel ren­delkező szerelvény a csatlakozó csavarzatokkal könnyen felszerelhető.

A szerelvény általában rendelkezik egy elzárható ürítő csatlakozóval. A fűtőtest egyszerű leürítéséhez külön tömlő­véges csatlakozó kapható. A csatlakozás réz, lágyacél, műanyag és alumíniummal kombinált műanyag csövekhez egyszerűen megoldható a megfelelően kiválasztott szorító csavarzatokkal. A szelep kialakítása (7.167. ábra), és a szerkezeti elemei (7.168. ábra) az alábbi áb­rákon láthatók.

7.167. ábra. Csatlakozó szelep felépítése.

7.167. ábra. Csatlakozó szelep felépítése.

7.168. ábra. Csatlakozó szelep szerkezeti elemei.

7.168. ábra. Csatlakozó szelep szerkezeti elemei.

Előbeállítás

A szelep előbeállítása egysze­rűen, szerszám használata nélkül elvégezhető. A piros gyűrűt forgassuk olyan hely­zetbe, hogy a kiválasztott előbeállítási érték az alapjel­hez kerüljön (hátoldali áb­rák).

Az alapjel jól kitapintha­tó bemélyedés a gyűrű alatti peremen. Az “N” jelnél (gyá­ri helyzet), nincs előbeállítás. Ezt kell használni egycsöves fűtéseknél. Ha a tervező nem adta meg az előbeállítási értéket, a hátoldalon található hőteljesítmény, vízmennyi­ség, nyomáskülönbség-diag­ram segít a kiválasztásban.

A fűtőtest leürítése

Jó tanács

Fontos: A statikus nyomás nem haladhatja meg a 10 bar értéket.

Ha a berendezés nyomás alatt van, biztonság kedvéért a termosztát fejet átmenetileg egy kézi kerékkel kell kicserélni. Ezután el kell távolítani a záró c­savart a szerelvényről és a visszatérő ágat el kell zárni. A leeresztő szerelvény felcsavarása után annak csapszárát balra forgatva a szerelvényt ki lehet nyitni.

A fűtőtestben lévő lándzsacső a belső kulcsnyílású csavar kicsavarásával üríthető. Az ürítő szerelvény tömlő vége tetszőleges helyzetbe forgatható. A fűtőtest leürítése az alábbi ábrán részletesen látható (7.169. ábra).

7.169. ábra. Fűtőtest leeresztése.

7.169. ábra. Fűtőtest leeresztése.

Beépített szelepek

Az esztétikai követelmények és egyszerűbb sze­relhetőség miatt egyre terjednek a beépített szele­pes fűtőtestek, vagy beépített szeleppel is szerelhető “hatpontos” fűtőtestek (7.170. ábra).

7.170. ábra. Beépített szelepek kialakítása.

7.170. ábra. Beépített szelepek kialakítása.

A szeleptestet csavarjuk be kézzel ütközésig. Ez­után egy 21 mm-es, 12 fogas csillagkulccsal csa­varjuk tovább körülbelül 30°-ot. Ez körülbelül 30-35 Nm nyomatéknak felel meg (7.171. ábra).

7.171. ábra. Szelep test behelyezése a hőleadóba.

7.171. ábra. Szelep test behelyezése a hőleadóba.

Annak érdekében, hogy a később felszerelésre kerülő termosztát fej homloklapján lévő háromszög csúcsa majd pontosan felfelé álljon, szükséges, hogy a szelep nyakán lévő fogazat egyik foga pontosan függőlegesen álljon. A beállítás megkönnyítése érdekében a csillagkulcs felületén bejelölhetjük a fogak helyzetét, ahogyan ez a fenti képen látható.

Termosztatikus szelepek felépítése, kialakítása

Amennyiben kivitelezésre kerül a sor, mindig felmerülhet kérdésként a megrendelő részéről, hogy célszerű-e minden egyes helyiségbe termosztatikus szeleppel ellátott hőleadót tenni. A válasz ebben az esetben az, hogy nem gazdaságos. Egyrészt, ha felújításról van szó, akkor az egész fűtési rendszer víztartalmát le kell üríteni a szerelés elvégzéséig, majd újból fel kell töl­teni a rendszert.

Másrészt hiába takarítunk meg energiát az adott helyen, ha azt nem tudjuk elszámolni a fűtési költségeknél. Nem is beszélve arról, hogy annál a rengeteg panelháznál, ahol még egycsöves fűtési rendszert alakítottak ki annak idején, csak tetőznénk a bajt. Ugyanis átkötő szakasz hiányában azt érnénk el, hogy az alattunk lakót, és persze az ő alatti­akat még inkább kizárnánk a rendszerből. Nem jutna elegendő hő nekik.

A termosztatikus fűtőtestszelepek olyan segédenergia nélküli hőmérséklet-szabályozók, amelyek egy szelepből és egy termosztát összeépítéséből kerülnek kialakításra. Általános sarokkialakítású termosztatikus radiátorszelep látható az alábbi ábrán (7.172. ábra).

7.172. ábra. Sarok-kialakítású termosztatikus radiátorszelep kialakítása.

7.172. ábra. Sarok-kialakítású termosztatikus radiátorszelep kialakítása.

Amennyiben a helyiség hőmérséklete a termosztát fejen beállított értéknél kisebb, a fűtő víz a nyitott állapotú szelepen keresztül akadálytalanul áramolhat a fűtőtestbe (a termosztatikus ra­diátorszelep robbantott képe a 7.173. ábra szerint). A fűtőtest a környező helyiséglevegőt mindaddig melegíti, amíg a termosztát fej körül kialakul a kívánt léghőmérséklet.

7.173. ábra. Termosztatikus radiátorszelep robbantott ábrája.

7.173. ábra. Termosztatikus radiátorszelep robbantott ábrája.

Időközben a megemelkedett helyiség-hőmérséklet hatására a termosztát érzékelőtöltete (d) kitágul és a szeleptengely (c) közvetítésével a szeleptömítés (b) a szelepülékbe (a) nyomó­dik.

A szelep lezár, a fűtőtest kizáródik az elosztóhálózatból, lehűl, a helyiségbe történő hőbevitel megszűnik. Egy bizonyos idő elteltével a helyiség-hőmérséklet csökkenni kezd, az érzékelő töltet is lehűl, összehúzódik, aminek következtében a szelep nyit és a fűtőtest újra fűteni kezd.

A termosztát fejek hőérzékelői manapság folyadéktöltetűek.

Termosztát vásárlásakor a követ­kezőket kell szem előtt tartani:

  • Megfelelő legyen a szabályozhatósága.
  • Tartós legyen, megbízható működésű.
  • Garanciális feltételek legyenek megteremtve.
  • Esetleges meghibásodás esetén a javíthatósági, pótlási feltételek biztosítva legyenek.
  • Rendelkezzen fagyvédelmi funkcióval, és teljesen elzárható is legyen.
  • Legyen rajta hőmérsékletérték-rögzítő.
  • Rongálás biztos legyen.

Termosztatikus fűtő testszelepek jellemzői:

  • Helyiség-hőmérséklet szabályozása, igény szerinti csökkentése, vagy növelése.
  • A beállítási tartomány egyedi igény szerinti határolása.
  • Egy adott beállítási érték rögzítése.
  • Fagy védelmi funkció.
  • Memóriatárcsa az adott helyiségben megkívánt vagy megszokott beállítási helyzet megjelölésére.

Termosztatikus fűtőtestszelepek tisztítása: a termosztát tisztításához csak meleg vízben ol­dott enyhe hatású háztartási mosószert és puha tisztítókendőt használjon. Súroló- és oldósze­rek, továbbá éles szemcséket tartalmazó tisztítószerek károsítják a termosztát külső felületét. Edénysúrolók alkalmazása sem megengedett.

Beépítési követelmény

A termosztatikus szelepek beépítésénél figyelembe kell venni a fűtendő helyiség adottsága­it. A termosztátnak a jellemző helyiség hőmérsékletét kell érzékelnie.

A kifogástalan szabályozás előfeltétele, hogy a helyiséglevegőnek a termosztát érzékelőjét akadálytalanul kell kö­rüláramolnia (megfelelő térkialakítás a szabad légáramláshoz, vízszintes beépítés helyzetű termosztát). Mint az alábbi ábrák is mutatják, ez nem minden esetben adott. Ebben az eset­ben két megoldás lehetséges:

Távérzékelővel szerelt termosztátok alkalmazása (7.174. ábra).

7.174. ábra. Távérzékelős termosztatikus szelepes megoldások.

7.174. ábra. Távérzékelős termosztatikus szelepes megoldások.

Távállításos termosztátot szerelnek fel, ha a kedvezőtlen légáramlási adottságokon kívül a kézi kerék kezelése is akadályozott (7.175. ábra).

7.175. ábra. Távállításos termosztatikus szelepes megoldások.

7.175. ábra. Távállításos termosztatikus szelepes megoldások.

A kívánt hőmérséklet beállítása

A beállítást a kézi kerék megfelelő helyzetbe forgatásával végezhetjük. A termosztát állóré­szén található alapjelhez kell beállítani a kívánt hőmérsékletnek megfelelő számjelet, illetve skálaosztás-vonalat forgatni.

A termosztát kivitelétől függően a beállítási tartomány a „0″ állástól a fagyvédelmi álláson „*” keresztül az „5″-ös számjelig tart. A „2″ és „4″ számjelek közötti tartományban minden egyes skálaosztás kb. 1 °C-os helyiséghőmérséklet-változásnak felel meg.

Természetesen azt meg kell említeni, hogy a kívánt hőmérsékletértékek csak megfelelő hőteljesítmény rendelkezésre állása esetén érhetők el, amely függ a rendelkezésre álló fűtő­víz hőmérsékletétől, mennyiségétől és a fűtőtest adottságaitól. A termosztatikus szelepek többlet hőteljesítményt nem visznek be a rendszerbe, csak a rendelkezésre állót képesek a kí­vánt értékre korlátozni.

A termosztátok általában memóriatárcsával szereltek. Ennek segítségével a kézi kerék napi használata során adódó bármilyen beállítási helyzetből visszaállítható a megszokott beállítási érték. A memóriatárcsát a kívánt állásba akár egy pénzérme segítségével is el lehet forgatni (7.176. ábra).

7.176. ábra. Memóriatárcsa beállítása.

7.176. ábra. Memóriatárcsa beállítása.

A memóriatárcsán található hornyolt helyzetjel­ző egy vonalba kell, hogy essen a „megjegyzen­dő” hőmérsékleti értékkel és a termosztát álló­részén található beállítási alapjellel. Ezen érték bármely helyzetből történő ismételt beállításá­hoz elegendő az irányjelző állására figyelni.

A kézi keréken található jelzőszámok csak irányértékeknek tekinthetőek. Ugyanaz a beál­lítási érték a helyi egyedi adottságok következ­tében az egyes helyiségekben kismértékű elté­rő léghőmérsékletet eredményezhet.

Jó tanács

Energia megtakarítás céljából csökkenteni kell a fűtési teljesítményt, ha a helyiséget néhány óránál hosszabb ideig nem használja, vagy szel­lőztet, illetve az éjszakai időszak alatt.

A termosztátban két határoló-kapcsoló található, amelyek segítségével az adott fűtőtest hőteljesítményét egyénileg választott hőmérséklet-tartományban lehet tartani. A termosztát gyárilag biztosított alkalmazási tartományát egyénileg megváltoztatott sávra szűkítheti. A kapcsolókkal bármelyik számértéknél vagy skálaosztásnál, továbbá a fagyvédelmi állásnál elvégezhető a határolás.

Abban az esetben, ha például az adott helyiség hőmérséklete 16 °C („2″-es számjel) és kb. 22 °C („3″-as sávjel és még két skálaosztás) között kell behatárolni a következőt kell tenni. A kívánt hőmérséklet-tartomány felső értékének (22 °C) beállításához el kell forgatni a termosztát kézi kerekének megfelelő skálaosztását az állórészen található alapjelhez (7.177. ábra).

7.177. ábra. Alapjelhez való állítás.

7.177. ábra. Alapjelhez való állítás.

Ezután a jobboldali határoló-kapcsolót a parkoló állásból le kell húzni ütközésig a határoló állásba (7.178. ábra).

7.178. ábra. Jobb oldali határoló ¬kapcsoló rögzítése.

7.178. ábra. Jobb oldali határoló ­kapcsoló rögzítése.

A hőmérséklet-tartomány alsó értékének (16 °C) beállításához el kell forgatni a termosztát kézi kerekének megfelelő számjelét az állórész foglalatán található alapjelhez. Ezután a bal oldali határoló-kapcsolót a parkoló állásból húzza le ütközésig a határoló állásba (7.179. ábra).

7.179. ábra. Bal oldali határoló kapcsoló.

7.179. ábra. Bal oldali határoló kapcsoló.

A termosztát ezután csak a kijelölt hőmérséklet-tartományban állítható szabadon. Ha később oldani kell bármelyik határértéket, a megfelelő értékre kell állítani a kézi kereket, és a kap­csolót vissza kell tolni a parkoló állásba.

Amennyiben bármely értéknél (pld. a „3″-as állásnál, 20 °C-on) kívánjuk rögzíteni a termosztá­tot, azaz más hőmérséklet-beállítást nem kívánunk alkalmazni, úgy a beállított értéknél mind­két határoló-kapcsolót egyidejűleg le kell húzni ütközésig a határoló állásba (7.180. ábra).

7.180. ábra. Beállítás rögzítése egy hőmérsékletre.

7.180. ábra. Beállítás rögzítése egy hőmérsékletre.

A rögzítést a kapcsolók alaphelyzetbe állításával bármikor fel lehet oldani. A művelet akár a fagyvédelmi állásnál is elvégezhető.

Némely termosztátnál a „3″-as alapjelnél el lett helyezve egy ún. tapintójel, ami lehetővé te­szi, hogy a kézi kerék alapbeállítási helyzetét rossz fényviszonyok mellett látássérültek is könnyen megtalálják (7.181. ábra).

7.181. ábra. Tapintójel a termosztatikus radiátorszelepen.

7.181. ábra. Tapintójel a termosztatikus radiátorszelepen.

Hőmérséklet csökkentése

A fűtési költségek csökkentése céljából célszerű a helyiség hőmérsékletét az általánosan al­kalmazottnál kisebb értékre venni. Ehhez a termosztátot alacsonyabb értékre kell állítani (A hazai hőmérsékleti-éghajlati adottságok mellett 1 °C hőmérséklet-csökkenés mintegy 6% energia megtakarítást eredményez).

Fagyvédelem

A funkció használatával megakadályozhatja, hogy fűtési berendezése fagykárt szenvedjen. Amennyiben a fűtött helyiség hosszabb időszakon keresztül üresen marad, valamennyi ter­mosztát kézi kerekét a fagyvédelmi jelre érdemes állítani. Amennyiben a helyiség hőmérsék­lete 7 °C alá csökken, a termosztatikus szelep automatikusan nyit, és fűtővíz kerül az adott fűtőtestbe, kellő hőmérsékleten tartva ezzel a helyiséget (7.182. ábra).

7.182. ábra. Fagyvédelmi jelzés a termosztatikus radiátorszelepen.

7.182. ábra. Fagyvédelmi jelzés a termosztatikus radiátorszelepen.

Teljes elzárás

A termosztatikus radiátorszelepek természetesen teljesen elzárhatók, hogy karbantartási munkálatok során, a fűtőtest leemelhető legyen. A fagyvédelmi jelnél érzékelhető beépített ütközőn túlcsavarva a kézi kereket elérhető a „0″ beállítás. Ekkor a fűtőtest teljesen ki lett zár­va a fűtési rendszerből. A fagyvédelem ebben az állásban természetesen nem működik, és a fűtőtest elfagyhat (7.183. ábra).

7.183. ábra. Termosztatikus radiátorszelep teljes elzárása.

7.183. ábra. Termosztatikus radiátorszelep teljes elzárása.

A helyiség szellőztetése

A fűtési időszakban a zárt helyiségek levegője gyorsan elhasználódik. Amennyiben természe­tes vagy gépi szellőzés nincs kiépítve, a friss levegő utánpótlásáról a külső nyílászáró segítsé­gével kell gondoskodni. A szellőztetés rövid idejű, de intenzív legyen.

A szellőztetés megkez­dése előtt a termosztátot állítsuk a fagyvédelmi állásba, majd a végén a kézi kereket forgassuk vissza eredeti helyzetébe. A határoló-kapcsoló használata megkönnyíti a műveleteket.

Külső hőforrások

A napsugárzás, a helyiségben üzemeltetett világítóberendezések, egyéb villamos üzemelő készülékek vagy az emberek a helyiségben hőtechnikai szempontból hőforrást jelentenek. Ezek hatással vannak a helyiség hőmérsékletére és ezen keresztül a termosztát üzemére is. Amennyiben ezen hőforrások teljesítménye az adott viszonyok mellett jelentősebb, úgy gyak­ran nincs szükség a fűtőtest hőteljesítményére, így azt a termosztát automatikusan elzárja és a fűtőtest kihűl.

A termosztatikus szelep előnye, hogy azokat a hőenergiákat is hasznosítja, amire mi nem is számolunk: napfény melegítő hatása, villany világítása, bent tartózkodó emberek, egyéb ké­szülékek hőleadása.

A termosztatikus szelepekkel akár 30% energiát is meg lehet takarítani. Szinte bármilyen csővezetési anyaggal párosíthatok. A termosztatikus szelepek kialakítás szerint a következők lehetnek: sarok és egyenes, térsarok, összekötőcsöves, lándzsás, és nem utolsó sorban törül­közőszárítós radiátorba építhető.

Az acél csővezetékek mellett megjelenő újabb anyagok térhódításával a fűtőtest bekötő ve­zetékeit a falba süllyesztve rejtik el. Ha azt szeretnénk, hogy valamelyik radiátor kizárható, tölthető, üríthető legyen, akkor egy úgynevezett visszatérő csavarozásos szereléssel oldják meg az összekötőcsöves radiátorszelepek kevésbé tetszetős megoldását.

Ha visszatérő csavarzattal oldjuk meg a vízmennyiség szabályozását, akkor nagy a valószí­nűsége, hogy a radiátor kizárása esetén a beszabályozási érték elállítódik.

Ha kizárást követően nem állítjuk vissza a pontos értéket, felborítjuk a korábban beállított hidraulikai egyensúlyt. Problémát jelent, mert a legkedvezőbb helyzetben lévő fűtőtest fog először fűteni, a távolabbi hőleadók csak jóval később.

Beépített szelepes radiátorok alkalmazásával leegyszerűsíthető a szerelés. A szeleptest a hőleadó előlapja mögött helyezkedik el, a csővezetékhez való csatlakozást az alsó csapblokknál lehet megoldani. Ebben az esetben csak a termosztatikus szelep és az alsó csatlakozás lát­ható. Ennek a szerelési módnak az előnye, hogy a radiátort a szakipari munkák elvégzését követően kell csak a helyére rakni.

A termosztatikus szelepek többsége rendelkezik előbeállító funkcióval. Ezzel a szerkezettel megoldható, hogy a fűtési rendszer vízelosztása, hidraulikai beszabályozása tökéletes le­gyen. Főleg régi rendszerek felújításakor használják, ahol kideríthetetlen, hogy milyenek a hidraulikai jellemzők.

A szelep előbeállítása kézzel, speciális szerszám használata nélkül a következőképpen elvé­gezhető:

  • Levesszük a szelepről a védőkupakot.
  • Felemeljük a beállító gyűrűt, majd az óramutató járásával ellentétes irányba a kívánt előbeállítási értékre állítjuk.
  • Visszaengedjük a beállító gyűrűt a helyére, és ellenőrizzük a beszabályozási értéket.

A fűtési teljesítmény igény nagymértékben függ az időjárástól és a napszaktól, az adott he­lyiség hőtechnikai adottságaitól, az üzemeltető igényeitől. Olyan szerelvényeket kell a hőleadóra építeni, amelyek képesek a nap bármely szakában a leadott hőteljesítményt olyan értékre állítani, ami megfelel a helyiség igényeinek.

A termosztatikus szelepek alkalmazásával meg lehet akadályozni egy helyiség túlfűtését. Ab­ban az esetben, ha a helyiség ideiglenesen használaton kívül van, csökkentett teljesítménnyel elkerülhető a helyiség elfagyása.

Termosztatikus radiátorszelep alkalmazása során fellépő probléma

A termosztatikus radiátorszelep megfelelő beállítással 2K eltéréssel üzemel. Ez azt jelenti, hogy a zárt állásból kiindulva maximum 2K helyiséghőmérséklet-változást enged, és ereszt át annyi fűtővizet, amennyi a fűtéshez elegendő. A legtöbb termosztát fejjel +5 és +26°C kö­zötti intervallumban lehet szabályozni. A * jelöli a fagyvédelmi állást, a 3-as állás pedig a 20°C körüli hőmérsékletet.

Ebben az állásban tehát +22°C az a helyiség-hőmérséklet, ame­lyen a termosztát lezár. A termosztatikus radiátorszelepek szelepfejében nagy hőtágulási együtthatójú folyadék van. Hőmérséklet-változás hatására ez tágul. Azért, hogy elkerüljük a termosztát fej meghibásodását (magasabb hőmérséklet, mint az ideális) beépítenek; egy rugót a táguló test és a fojtóelem közé.

Hőmérséklet-változás hatására a rugó összenyomódik, és egyre nagyobb erővel terheli rá a fojtóelemet a szelepülékre. A konstrukciós kialakításoknak köszönhetően a termosztatikus radiátorszelepek +30-35°C túlhőmérsékletig károsodás nél­kül üzemelnek. Ez annyit jelent, hogy pl. 3-as állásnál ez az érték 20+30=50°C, fagyvédel­mi állásnál pedig 5+30=35°C. Probléma merülhet fel akkor, ha egy mellérendelt helyiségben fagy védelmi állásra van állítva a termosztatikus radiátor szelepfej. Nyáron ugyanis a fej kön­nyen elérheti, sőt meghaladhatja a +35°C-ot.

Ugyan a szelep már +7°C elérésekor lezárt (te­hát szinte folyamatosan lezárva lesz a szelep) és a hőmérséklet emelkedésével egyre nagyobb erővel préseli a rugó a fojtóelemet a szelepülékre. Ezalatt a hosszú időtartam alatt a rugó ere­je gyengülhet. A fűtési szezon elindulása esetén a termosztát fejen beállítva a legmagasabb értéket, azt tapasztaljuk, hogy lényegesen kisebb a fojtóelemet a szelepülékre szorító erő. Saj­nos a túlhőmérséklet az addigi 30-35°C helyett 10°C körüli értékű lehet.

Jó tanács

Hogy ezt a fajta károsodást elkerülhessük, célszerű a fűtési szezon vége után az összes termosztát fejet a maximumra venni. Ha elérkezik ismét a fűtési szezon, akkor megint csak a kí­vánt értékre kell állítani. Ezzel növelhető a radiátorszelep élettartama.

Szoba termosztátok

Mit várunk el egy fűtési rendszertől? Gazdaságosan biztosítsa számunkra azt a fűtöttségi szintet, amit elvárunk a fűtési rendszertől, és ezt minél kisebb hőmérséklet-ingadozással vé­gezze el. A legfontosabb követelmény, hogy a fogyasztó olyan hőmérsékletet tudjon beállí­tani, ami az igényeinek teljes mértékben megfelel, és mindent rövid idő alatt.

Amennyiben szoba termosztáttal szabályozzuk a fűtést, akkor az adott termosztátot olyan helyiségbe kell felszerelni, aminek hőmérséklete a legalacsonyabb a többihez képest. A többi helyiség túlfű­tését célszerű termosztatikus radiátorszelepet felszerelésével megakadályozni (7.184. ábra).

Hőmérséklet-szabályozás hibás megoldással
Hőmérséklet-szabályozás helyes megoldással

7.184. ábra. Hőmérséklet-szabályozás hibás (a. ábra) és helyes megoldással (b. ábra).

Ha pedig padlófűtési körünk is van, akkor annak tömegáramát kell korlátozni a túlfűtés elke­rülése érdekében. Abban az esetben viszont, ha két helyiség között túl nagy eltérés jelentke­zik, ne alkalmazzuk a fent felsoroltakat, sokkal inkább több zóna kialakítása a célszerűbb. Ezeket a külön zónákat tetszés szerint, igény szerint szabályozhatjuk.

Hiszterézis jelentése

Ismerjünk meg egy új fogalmat. Ez a hiszterézis. Ez az alapjeltől való eltérés, ami negatív és pozitív irányban „ingadozik”. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha egy szoba termosztátot beállítottunk pl. 21°C-ra, akkor ezt a hőmérsékletet elérve a kazán kikapcsol. Azonban a rendszerben még továbbra is érkezik a már felfűtött víz, ezt hőtehetetlenségnek hívják, és to­vább fűti a radiátort.

Elérheti a 22-24°C-ot is a helyiség hőmérséklete, mire elkezd hűlni. Ha a beállított 21°C alá csökken a hőmérséklet, újra bekapcsol a kazán. Azonban még nincs kel­lően felmelegített víz a rendszerben, tehát lehűlhet a helyiség hőmérséklete akár 18°C-ra is, mire „odaér” a meleg. A helyiség ismét melegedni kezd, majd 21°C-ot elérve a folyamat is­métlődik. Ezt hívják hiszterézisnek. Kiugró esetben, ha nagyon kedvezőtlen körülmény ala­kul ki ez az érték a 6K is elérheti (azaz ±3°C pld. a beállított 21°C-hoz képest).

Ennek kö­szönhetően jelentősen csökken a komfortérték, nagymértékben nő az energiafogyasztás. Pad­lófűtés esetén ez az érték, tekintettel az akár 80 m-t meghaladó hosszúságú szakaszokra, egy kevésbé jó szoba termosztáttal még kedvezőtlenebb is lehet. Padlófűtésnél olyan szoba ter­mosztátot célszerű beépíteni, ami képes figyelembe venni a kiegyenlítési időt, illetve a hiszterézis sávja le van csökkentve.

Öntanuló szabályzók

Ma már léteznek olyan digitális termosztátok, melyekre jellemző az ún. öntanulás, azaz a korábbi felfűtések alkalmazásával a megszerzett adatokat automatikusan értelmezi. Szabályozzák a későbbi folyamatokat (megtanulja a helyiség jel­lemzőit). Ennek köszönhetően olyan pontosságot érhetünk el, hogy a helyiség-hőmérséklet hiszterézise mindössze 0,5K (azaz ±0,25°C). Ennél hűvösebb kazánkapcsolat rontaná annak működését, csökkentené élettartamát.

A termosztátok működési elveik szerint a következő csoportokra oszthatók:

  • Bimetálos, membrános hőmérséklet-érzékelővel szerelt kézi állításos: Azon a hőmérsékletértéken, amelyre beállítottuk a tekerőtárcsát be-, illetve kikapcsolja a kazánt. Tételezzük fel, hogy a tekerőtárcsát 21 °C-ra állítjuk be. A folyamatosan üzemelő kazán kap egy jelet a szoba termosztáttól, hogy a helyiségben levő hőmérséklet elérte a beál­lított értéket a kazán lekapcsol. Nyilvánvaló, hogy a hőmérséklet csökkenni kezd, de a rendszer hőtehetetlenségének függvényében egy kicsit túllendül a beállított értéken, majd lehűl. Amint abban a helyiségben ahol a szoba termosztátot szerelték, a hőmér­séklet a beállított érték alá csökken, a szoba termosztát újra bekapcsolja a kazánt. Ha­sonló folyamat játszódik le, mint amikor kikapcsolt, a hőtehetetlenség miatt. Az aláb­bi ábrán mindez nyomon követhető (7.185. ábra).
  • Látható, hogy a termosztát be- és kikapcsolási pontja nem ugyanazon a hőmérséklet értéken található. Ezt az eltérést úgy nevezik, hogy a termosztát kapcsolási hiszterézise. A készülék jellegétől függően ez az érték akár ±2-3°C is lehet, amit még jobban leronthat, ha a termosztátot nem a megfelelő helyre építettük a helyiségben. Ha viszont csökkentjük a hiszterézis mértékét, akkor azt érjük el, hogy a kazán sokkal sű­rűbben kapcsol be és ki, ami annak tönkremenetelét eredményezheti. Ennek a hőmér­séklet-ingadozásnak a mértékén változtatnak azzal, hogy a kézi szabályozású termo­sztátba beszerelnek egy fűtőellenállást. Ezzel a módszerrel átverhető, becsapható a ter­mosztát, mert korábban kapcsolja le a kazánt. A termosztátok kivitelük, esztétikai és funkcióbeli jellemzőik szerint az alábbiak lehetnek:
  • Nemcsak kézi szabályzó, hanem ki-be kapcsolóval is szerelt, hogy a kazánt manuáli­san is lehessen kapcsolni.
  • Jelzőlámpával szerelt, hogy látható legyen az üzemállapot.
  • Kijelzővel szerelt, melyen az aktuális helyiség-hőmérséklet figyelhető meg.
  • Digitális szabályzók (PI, PID): ha pontosabbá akarjuk tenni a szabályozást, akkor cél­szerű digitális szoba termosztátot beszerelni. Ezek a berendezések lehetővé teszik a programozott fűtés megvalósítását. Szabályozási jellegük alapján lehet Pl (arányos-integráló) és PID (arányos-integrált-differenciáló) termosztát (7.186. ábra).
7.185. ábra. Membrános szoba termosztát kapcsolási diagramja.

7.185. ábra. Membrános szoba termosztát kapcsolási diagramja.

7.186. ábra. Digitális szoba termosztátok kapcsolási diagramja.

7.186. ábra. Digitális szoba termosztátok kapcsolási diagramja.

A PI szabályozás során a termosztát olyan jelet generált, ami a beállított és az aktuális hő­mérséklet értékkülönbségével arányos. Ez a jel vagy ciklusokra bontja fel a kazán üzemelé­sét, vagy lángmodulációval szabályozza az üzemet.

A lángmodulációval elérhető, hogy az égő lángmagasság mérsékletével, csökkentve a teljesítményt, csökkenthető a helyiség termo­sztátjában beállított érték túllendülésének mértéke. Ezekkel a szoba termosztátokkal az egy­ségnyi időszakokat egyenlő hosszúságú ciklusokra osztják fel. Az ábrán látható, hogy a fel­fűtés időszakában a kazán folyamatosan üzemel.

Abban az esetben viszont, amikor a helyi­ség hőmérséklete eléri a beállított hőmérsékletértéket a szabályzó leállítja a kazánt. Csak rö­vid időre kapcsoljuk be a kazánt, pótolva ezzel a hőveszteség egy részét, elkerülve a nagy­mértékű hőmérsékleti ingadozást.

Termosztáttal, elhelyezéssel kapcsolatos problémák

Sokszor előfordulhat hogy a szoba termosztátot nem a megfelelő helyre szerelték fel. Ezt kor­rigálni lehet úgy, hogy a rádiófrekvenciás szoba termosztátot vásárol a vevő, amit abba a he­lyiségbe helyez el, ahová szeretné.

(Bár megjegyzem, hallottam már olyat hogy valaki a mo­biltelefonját véletlenül a hűtőbe tette, mert közben más járt az eszébe, a termosztáttal kap­csolatban felmerülő problémáról nem ejtenék szót hasonló esetben!)

Másik gyakori hiba le­het, hogy 230V feszültség alá akarnak helyezni egy 24V-ról működő szoba termosztátot. Ko­rai típusoknál volt egy harmadik kábel, ami a terméken visszacsatolás miatt volt beépítve (a termosztát pontosságának javítása miatt).

Manapság, az újabb rendszereknél ilyen nincs, te­hát meg kell nézni, hogy melyik érpár rövidre zárásakor indul el a kazán, és a harmadik eset “figyelmen kívül” hagyni.

Jó tanács

Fontos észben tartani azt is, hogy nem lehet egy helyiségben a szoba termosztát és a termosztatikus radiátorszelep. A termosztatikus radiátorszelep, ha kicsi értékre van állítva, nem fogja engedni a szoba termosztát által igényelt hőmérsékletet. Ennek köszönhetően a szoba hűvös marad, a többi helyiség pedig túlfűtötté válik. Ilyenkor javasolt az, hogy a radiátorszelep teljesen nyitott állapotban legyen.

Szoba termosztátok üzeme

A szoba termosztátok elhelyezésére nagy gondot kell fordítani. Nem célszerű például egy olyan helyiséget választani referenciapontnak, ami messze van a kazántól. Nem is csoda, hogy egy háromszintes lakás harmadik emeletén elhelyezett szoba termosztát nem tudja kel­lően vezérelni a pincében elhelyezett kazánt.

Mire ezt a hosszú utat megteszi a fűtővíz, a ter­mosztát kapcsol, de még „sokáig” fűtve marad a szoba. És nagyon le fog hűlni, mire megint meleg víz ér oda.

A szabályozási kör két részre osztható:

  • A szabályozott szakasz, ami a kazántól tartó szakasz a hőmérsékletmérési pontig.
  • Szabályozó berendezés, ami az előző fordítottja, azaz a szoba termosztáttól a kazán égő­jéig tartó szakasz.

Hogyan lehet meghatározni a szabályo­zott szakasz viselkedését az idő függvé­nyében? Rajzoljunk egy felfűtési görbét. Kikapcsoljuk a kazánt majd adott idő után újra bekapcsoljuk és lerajzoljuk a változást a hőmérséklet és az eltelt idő függvényében. Nézzük meg az ábrát (7.187. ábra).

7.187. ábra. Felfűtési görbe (szabályozó nélküli üzem).

7.187. ábra. Felfűtési görbe (szabályozó nélküli üzem).

Látható, hogy t0időpontig volt kikap­csolva a kazán, ekkor a helyiség hőmér­séklete 0 °C. A t0-val jelzett időpontban bekapcsoljuk a kazánt, és azt tapasztal­juk, hogy az ábrán jelzett Th időpontig nem változik a hőmérséklet. Ekkor ér a ra­diátorba a fűtővíz és kezdi melegíteni a helyiség levegőjét. A helyiség hőmérsék­lete emelkedni kezd. A Th időintervallu­mot holtidőnek nevezzük.

Abban az esetben, ha a kezdeti sebességgel emelkedne a helyiség hőmérséklete, akkor Ts-el jelölt időtartam alatt érné el a kívánt hőmérsékletet. Ezt a Ts szakaszt időállandónak nevezzük. Szabályozás nélkül tehát 40°C-ra melegítenénk fel a helyiség hőmérsékletét, és a kazán kikapcsolását követően egy idő után ismét 0°C-ra hűlne le a szoba.

A két hőmérséklet közötti szakaszt jelöljük Xh-val és ez az ún. szabályozási tartomány. Szoba termosztátoknál is így működik a folyamat, azaz ha eléri a beállított hőmérsékletet ki­kapcsol, ha alá süllyed a hőmérséklet, akkor bekapcsol.

Az olyan szoba termosztátoknál, amelyek nagy holtidővel rendelkezik, sajnos nem lehet elkerülni, hogy:

  • A helyiségben túl nagy lesz a hőmérséklet-változás.
  • Túl nagy lesz a kazán be- és kikapcsolási ideje (elképzelhető olyan szélső érték is, hogy 20 perc is eltelhet mire újra bekapcsol a kazán).

A szoba termosztátoknál a kapcsolási különbség általában 1°C, azaz 20°C-nál 20,5°C-ot el­érve kapcsol ki, és 19,5°C-nál kapcsol be. Azok helyett a szoba termosztátok helyett, amelyek bimetálosak vagy membránosak, pontosabb szabályozást érhetünk el, ha termikus visszave­zetéssel ellátott termosztátot alkalmazunk.

Ezt úgy érik el, hogy beépítenek a szoba ter­mosztát házába egy fűtőellenállást ami a termosztát bekapcsolását követően szintén bekap­csol. Ez a fűtőellenállás a szoba termosztát házon belül cca. 4°C-al magasabb hőmérsékletet generál, mint a helyiséghőmérséklet.

A termosztát kikapcsolásakor a fűtőellenállás is leáll, a burkolaton belül gyorsabban hűl le hőmérséklet, és a szoba termosztát ismét bekapcsolja a kazánt. A fűtőellenállás teljesítményét úgy válasszuk meg, hogy nagyobb legyen az általa lét­rehozott hőmérséklet-emelkedés, mint a szoba termosztát kapcsolási különbsége. Ezzel a sza­bályozással elérhető, hogy a kazán 7 percenként kapcsolt be.

Ezzel a szabályozással viszont problémánk lehet szélsőséges időjárás miatt. Nagy hidegben a kazán teljes terhelés mellett dolgozik, a szoba termosztát folyamatosan be van kapcsolva, azaz a fűtőellenállás is. A termosztát házon belül +4°C-al magasabb a hőmérséklet, mint a helyiséghőmérséklet. Tehát, ha a termosztátot 20°C-ra állítjuk be, akkor azt érthetjük el, hogy a helyiségben mindössze 16°C körüli hőmérséklet marad.

Miért is? A termosztát át van verve, ő úgy érzékeli, hogy a körülötte levő levegő 20°C. De ez a 20°C az ellenállás 4°C-al növelt hőmérsékletének köszönhető. Ezt úgy tudjuk kikerülni, hogy a termosztát alapértékét állítjuk. (24°C-ra állítva lesz a helyiség hőmérséklete 20°C körüli.)

A kazánház szerelése előtt meg kell győződni arról, hogy a munkaterület rendelkezésünkre áll.

Több feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a munkahelyet át tudjuk venni:

  • Szükséges gépalapok, padlócsatornák, fal- és födémáttörések elkészültek-e, terhelhetőek-e,
  • A terület építési anyagoktól, törmelékektől, talajvíztől mentes legyen,
  • A szerelési munkálatok elvégzéséhez szükséges megvilágítás megoldott legyen,
  • A szállítási útvonal, az odahelyezett gépészeti berendezéseken kívül, akadály­mentesítve legyen,
  • Az 1000 mm-es szintvonalak legyenek bejelölve,
  • A munkaterület mesterséges szellőztetéséről gondoskodni kell,
  • Mindazon munkálatok kész legyenek, melyek a technológiai sorrendben megelőzik az épületgépészeti szerelést.

A munkaterületet a generál fogja átadni a gépészeti munkát kivitelező cégnek. A kivitelezést végző cég azonban csak akkor köteles a munkaterületet átvenni, ha a fent felsoroltakat telje­sítették, és az építési naplóban rögzítették. Abban az esetben, ha a munkaterületet nem lehet átvenni, az építési naplóban közölni kell ezt a tényt.

Előremenő vezetékek, bekötő vezetékek szerelése

A előremenő vezetékek helyét úgy kell meghatározni, hogy azok száma minél kevesebb le­gyen, és lehetőleg rövid bekötő vezetékkel oldjuk meg a radiátorhoz való csatlakozást. Fö­démen való átvezetéskor ügyelni kell az épületszerkezet jellemzőire.

A következő szerkeze­tek nem törhetőek át:

  • Vasbeton gerendák,
  • Födémpanelek tartó részei,
  • Tartószerkezetek.

Első lépésben a függőleges helyzetű vezetékeket szereljük fel. A csőhálózatot a helyszínen alakítják ki. Az előkészített csővezetékek szerelésekor ügyelni kell arra, hogy ha leágazást építettünk be, az a kivésett horonyba, illetve faláttörés nyílásába essen.

Kivitelezés első lépése

A fűtendő helyiségbe tervezett radiátorok beépítésének első lépése a tartószerkezet felszere­lése. Ezt követően a radiátorokra felszereljük a hollandi csavarzatok menetes idomait a meg­felelő csatlakozócsonkba, majd felszereljük a szabályozó szerelvényt (radiátorszelepet, ter­mosztatikus radiátorszelepet, csavarzatot stb.)

A radiátort ezt követően felszereljük a tartó­szerkezetre. Lemérjük a előre-, illetve visszatérő vezetékektől való kötéstávolságot. Az elké­szített csővezetéket a vezetékekhez és a radiátorhoz illesztjük. A nyomáspróbát akkor célsze­rű elvégezni, ha az alapvezeték szerelése is elkészült, hogy ne kelljen külön minden egyes strangot feltölteni.

Az alapvezetéki csőhálózat szerelését akkor kezdjük el, ha az előremenő vezetékeket, illetve az visszatérő vezetékeket már felszereltük. Ezeknek a helyzete ugyanis pontosan meghatá­rozza az alapvezetéki leágazások helyét.

A szerelés menete a következő:

  • Az előremenő- és visszatérő vezetékek helyét levetítjük, ezáltal megkaphatjuk az alap­vezeték csőszakaszának pontos hosszát.
  • A padlón vagy egy emelvényen (ha emeletíveket, etázsokat tartalmaz) összeállítjuk a csőhálózatot, majd felszereljük.
  • Beépítjük azokat a csőszakaszokat, amik a függőleges vezetékeket és az alapvezetéke­ket összekötik.
  • Törekedjünk arra, hogy az elzáró szerkezetek jól hozzáférhető helyre kerüljenek.

Alapvezeték kialakítása

Abban az esetben, ha az épület teljesen alápincézett és a szintek száma nem több 4-5-nél, cél­szerűbb alsó elosztású fűtési rendszer kialakítása. Amennyiben az épület nem teljesen alápin­cézett, és a pincében nem helyezhetők el az alapvezetékek, akkor felső elosztást válasszunk. A fűtési visszatérő vezetékeket mindig a legalsó szintre vezessük.

A nyomvonal kialakítása során az elsődleges szempont a gazdaságosság legyen. Törekedjünk a kis csővezetéki átmé­rőkre (természetesen az áramlástechnikai követelményeknek való megfelelés mellett) és a le­hető legrövidebb csővezetéki hálózatra. Az alapvezeték kialakításakor figyelembe kell venni az égtáj szerinti szabályzatóságot. A legjobb az, ha az azonos égtáj felé néző helyiségek fű­tőtestei ugyanarra a szakaszra vannak kötve.

A vezetékek kialakításakor ügyelni kell arra, hogy üzem alatt, vagy üzemen kívül ne érhesse őket fagykár. Gondoskodni kell arról, hogy üzemen kívül a csővezetéki rendszerben a vízmozgás megoldott legyen. Ezt úgy érhetjük el, hogy ebben az időszakban is működtetjük a szivattyút, ha a szivattyú üzemen kívül van, ak­kor a csővezetékben levő közeg a lehűlés miatt fellépő gravitációs nyomáskülönbség hatásá­ra áramoljon. Ezt csak nagy átmérőjű csőhálózatokban lehet megvalósítani.

Sok esetben az épületszerkezetek zavaró hatással lehetnek a gépészeti berendezések elhelye­zésekor. Egy pillér vagy egy födémgerenda néha döntően befolyásolhatja a munkánkat, mó­dosíthatja az elrendezést. Ezek az épületszerkezetek befolyásolják a szükséges belmagassá­got, mert a födém és a gerenda alsó síkja közötti szakasz az ún. holttér. Célszerű ilyenkor a készülékeket, csővezetéket két kazetta között elhelyezni (6.1. ábra).

6.1. ábra. Kazetta alatti csővezeték szerelése.

6.1. ábra. Kazetta alatti csővezeték szerelése.

A kazánházban az osztó-gyűjtő csőkészítmények foglalják el a legtöbb helyet, hiszen ezek­ről több alapvezeték indul. A csonkok számának ismeretében megkaphatjuk az osztó-gyűjtő helyigényét.

A gépészeti berendezések nagy ki­terjedésűek. A kazánházak az esetek többségében a térszint alatt helyez­kednek el, ahová körülményesen le­hetne levinni a meghibásodás, csere esetén az új berendezéseket. Biztosí­tani kell olyan leeresztő aknát vagy megfelelő szélességű folyosót, ahol ezek a munkálatok elvégezhetőek. A kivitelezési munkák során egy új épület építésekor például a célszerű még a födém elkészülte előtt daruval beemelni ezeket a berendezéseket a rendeltetési helyük­re.

Amennyiben ezt a műveletet nem egyeztetik megfelelően egymás között a művezetők és az építésvezetők komoly problémák adódhatnak. Nincs annál kellemetlenebb, mint amikor utólag derül ki, hogy az épületbe nem vitték be a gépet, nem ütemezték megfelelően. Ilyenkor az épü­let homlokzatán készített nyílás, bontási munka nagyon megnöveli a kivitelezésre szánt időt.

Jó tanács

A kazánházon belül úgy kell kialakítani a szállítási útvonalakat, hogy egyik berendezés el­mozdítása, elszállítása se zavarja a másik berendezést.

A csővezetékek felülvizsgálatakor azt kell ellenőriznünk, hogy az megfelel-e a szállított kö­zeg állapotjelzőinek (nyomás, hőmérséklet, kémiai jellemzők). A tervek megvizsgálásakor nézzük meg, hogy a terven ábrázolt ívek, szűkítési lépcsők kivitelezése gyakran a mi felada­tunk lehet. A csőhálózat kiépítésekor meghatározott mező áll rendelkezésünkre.

A csővezetékek szerelésekor törekedjünk arra, hogy az alapvezetékeket egymás mellett egy sorban vezessük. Ez nem mindig megoldható, sok esetben előfordul, hogy két sorban kell ve­zetni a csöveket, ami a helyiség belmagasságát csökkenti.

A kazánházban elhelyezett berendezések és szerelvények kezeléséhez megfelelő megvilágí­tás szükséges. Egyeztetések során elkerülhető, hogy a világítótestek el legyenek takarva, ez­által a helyiségbe ne jusson fény.

A csővezetékek szerelésekor célszerű azokat csoportos elrendezésben vezetni. Nézzük meg az alábbi axonometrikus ábrákat. Mindkét rajz egy fűtési osztóról való lecsatlakozást szem­léltet (6.2. ábra).

Fűtési osztóról történő helytelen és helyes lecsatlakozás

6.2. ábra. Fűtési osztóról történő helytelen és helyes lecsatlakozás.

Ha megnézzük a bal oldali ábrát, látható, hogy több problémával is szembesülnünk kell a ki­vitelezés során.

  • Falsíktól kifelé haladva a csővezetékek folyamatosan egymás alá kerülnek, jelentős mértékben csökkentve a rendelkezésre álló teret.
  • Jóval több gyártást igényel ez a szerelési mód, hiszen egy 90°-os ívre és egy ferde do­básra van szükségünk.

Megfelelő kialakítással (jobb oldali ábra) azonban nem csökkentjük nagymértékben a rendel­kezésre álló teret és nincs felesleges csőalakítás. Ennek köszönhetően időt, energiát és költ­séget lehet megspórolni.

Sok esetben előfordulhat, hogy egymás mellett elhelyezett készülékeket kell lekötnünk közös alapvezetékről, párhuzamosan. Ebben az esetben, hogy helyszíni munkavégzés során adódó hibalehetőségeket elkerüljük, célszerű előregyártani ezt a szakaszt. Helyszíni szerelés során először az első berendezéshez rögzítjük a vezetéket, ez nevezhető geometriai fix pontnak.

Leágazás

A második leágazást a helyszínen hegesztjük az alapcsőhöz. Ha szereléskor keletkezik egy kismértékű eltérés, akkor a függőleges szakasszal tudjuk korrigálni azt. Ez a minimális szög­eltérés nem befolyásolja az áramló közeget és esztétikailag sem szembetűnő. Arra azonban ügyelni kell, hogy a helyszíni igazítás során csak az egyik síkban térjünk el a függőlegestől. Légzsák alakulhat ki a rossz szerelés miatt. Ezt úgy lehet elkerülni, ha a csatlakozó ív szöge kevesebb, mint 90°.

A szerelési munkákat akkor kezdjük meg, amikor ellenőriztük a helyiség fő építészeti mére­teit. Az előgyártási terv a szerelési vázlat is egyúttal, ebből tudhatjuk, hogy az ellenőrzés so­rán tapasztalt méreteltérések milyen hatással lesznek a leszállított csőszakaszokra. Olyan módosításokat kell kieszközölni, ami kevés átalakítási munkálatokkal jár.

A berendezések pontos beállítása után a belső csőszakaszok kijelölése következik. A ka­zánház padlóján vagy egy ideiglenes állványon összeállítjuk az előregyártott csővezetéke­ket. Közben folyamatosan ellenőrizzük a szerelési vázlaton levő paramétereket, és össze­hasonlítjuk a helyszínen mérhető adatokkal.

Ha összeállítottunk egy csőszakaszt, felvetít­jük a mennyezetre a jellemző pontokat. Ezáltal a rögzítő szerkezetek helyzetét tudjuk majd meghatározni. Következő lépésként elkészítjük a furatokat, és rögzítjük a függesztő szer­kezeteket. A kész, összekapcsolt csőszakaszt a helyére emeljük, és lépésről lépésre rögzít­jük. Figyeljünk arra, hogy csak akkor engedjük el véglegesen a csővezetéket, ha megbizo­nyosodtunk arról, hogy a függesztő szerkezet elbírja a súlyát.

Ha véglegesen rögzítettük a csőszakaszt, akkor jöhet a finombeállítás, a lejtések megfelelő kialakítása. A szereléseket, rögzítéseket mindig a legnagyobb átmérőjű csővezetékekkel kezdjük, mert ennek a beállí­tása ilyenkor még megoldható.

Ha először a kis átmérőjű csöveket szerelnénk és rögzíte­nénk, akkor:

  • A nagy átmérőjű csővezetékek elhelyezése nehézkes lenne.
  • Olyan idomdarabok beépítését igényelhetné, aminek a kivitelezése bonyolult, esetleg nem megoldható.

A szerelés végén, a kapcsolási vázlat segítségével ellenőriznünk kell, hogy minden vezeté­ket a megfelelő helyre kötöttünk-e. Ezt követően vizsgáljuk meg a teljes csőhálózatot, hogy nem alakítottunk-e ki véletlenül olyan csőszakaszt, ahol víz- vagy légzsák alakulhat ki.

El­lenőrizzük, hogy minden magas ponton meg van-e a légtelenítés, és minden mélyponton az ürítés lehetősége. Ha mindennel kész vagyunk, megkezdődhetnek az üzembe helyezések fo­lyamatai.

Kazántelep vagy hőközpont

A szükséges kazánteljesítményt úgy kell meghatározni, hogy az elegendő legyen az egyide­jűleg működő fogyasztó berendezések hőigényének fedezésére.

Kazánházak kialakításánál minden esetben törekedni kell a szükséges méretek betartására, a berendezések hozzáférhetőségére. A készülékek (osztó-gyűjtők, szivattyú) egyik oldaláról legalább 0,8 m helyet kell hagyni a kezelés elvégzésére.

A készülékek fal felőli oldalánál annyi helyet kell hagyni, hogy a szakipari munkák elvégezhetőek legyenek. A hőcserélők el­helyezésekor ügyelni kell, hogy a tisztítási, javítási, karbantartási műveletek elvégzésekor a csőnyalábok hozzáférhetőek legyenek. Az üzemeltetés során, rendszeresen használt szerel­vényeket olyan magasra helyezzük, hogy elérhetőek, kezelhetőek, javítás esetén szerelhetőek legyenek.

Lejtések, légtelenítés, ürítés

A rendelkezésre álló függőleges csőtervet figyelembe véve határozzuk meg a vezetékek lej­tését, irányát. A fűtési rendszerek előremenő vezetékeinek lejtését úgy kell kialakítani, hogy a bennük levő fűtővíz áramlási irányában emelkedjen.

Ennek köszönhetően feltöltéskor a le­vegő könnyen vezethető és eltávolítható a legmagasabb pontokon. A visszatérő vezeték azo­nos nyomvonalon halad az előremenő vezetékkel, lejtései megegyeznek. A mélypontokon üríthetőségi lehetőséget kell kialakítani a fűtési rendszer üríthetősége rendkívüli fontosság­gal bír, az első üzembe helyezés előtt az átöblítéskor a hálózatban található szennyező anya­gokat el kell távolítani.

Ha ezeket a szennyező anyagokat nem lehet eltávolítani a fűtési rend­szerből, akkor azok a mélyponton való összegyűlése esetén dugulást okozhatnak. Attól füg­gően, hogy a fűtési rendszer mekkora kiterjedésű, ez a leállás érinthet csak egy helyiséget, egy strangot, de egy egész rendszert is.

A csőhálózatok üríthetőségén kívül gondoskodni kell a berendezési tárgyak üríthetőségéről is.

Az osztók és a gyűjtők átmérőjének és hosszának meghatározásakor vegyük figyelembe, hogy az osztó-gyűjtő átmérője egy vagy két mérettel nagyobb legyen a leágazó csövek átmé­rőjénél. A meghatározott osztó-gyűjtő átmérők ismeretében határozzuk meg a legnagyobb terhelésű szakasz, áramlási sebességét. Ez az érték meleg víz és forró víz fűtőközeg esetén 0,5-1,5m/s között legyen.

Blokkosítás

Célszerű olyan rendszert kiépíteni, amivel meghibásodás esetén gyors beavatkozás érhető el. Azoknál a rendszereknél, ahol a kezelőszerelvények nem a megfelelő helyen vannak, könnyen eredményezhetnek üzemeltetési hibákat.

Jó tanács

Fontos jól áttekinthető egységbe összegyűjte­ni azokat a szerelvényeket, amik egy rendszer ellátását szolgálják. Másik esetben pedig olyan csoportot kell létrehozni, amely azonos közeget szállít (külön csoport a használati meleg víz­hez, külön a központi fűtéshez). Ha a kezelőszerelvényeket egy blokkba csoportosítjuk, ak­kor rendezettebb környezetet kapunk.

Ezek a kezelőegységek nem csak szerelvényeket, hanem keringető szivattyút, esetleg szűrőt, iszapleválasztót, térfogatáram-mérőket tartalmazhatnak. Ezeket a kezelőegységeket tartó­szerkezettel ellátva, tömbösítve szerelhetjük.

A blokkoknak a célja a következő:

  • Tartalmazza mindazon elemeket, melyek a részegység működéséhez szükségesek.
  • Meghibásodás, karbantartás esetén az elemek cseréje könnyen elvégezhető legyen.
  • Csatlakoztatásával azonnal üzemképes legyen.
  • Csak homlokoldalról kelljen kezelni, a falsíktól ne álljon ki nagyon.

A blokkosításra jó példa lehet a padlófűtési osztó-gyűjtő. Itt ugyanis minden egy csoportba van foglalva, ami az adott padlófűtési kör szabályozásához, vezérléséhez szükséges (6.3. ábra).

Padlófűtési osztó-gyűjtő a szükséges szerelvényekkel

6.3. ábra. Padlófűtési osztó-gyűjtő a szükséges szerelvényekkel.

Előregyártással végrehajtott szerelés-előkészítés

Nézzük meg az alábbi ábrákat (6.4. ábra, 6.5. ábra)! Mindkettő radiátorkötést ábrázol, mindössze a bekötővezeték elhelyezése különbözteti meg őket. A kivitelezés a helyszíni mé­retvétellel kezdődik, majd darabolják a csővezetékeket megfelelő berendezéssel.

6.4. ábra. Balos mellső radiátorkötés.

6.4. ábra. Balos mellső radiátorkötés.

6.5. ábra. Balos hátsó radiátorkötés.

6.5. ábra. Balos hátsó radiátorkötés.

Ezt követően menetet vágnak a szelephez csatlakozó végére, ügyelve, hogy a menet hossza ne legyen túl nagy. Ha ezzel kész vannak, meghajlítják az ágvezetékeket. Igaz, hogy a mell­ső kötéssel szerelt ágvezetékeket könnyebben oda lehet hegeszteni a felszálló vezetékekhez, viszont nem igazán esztétikus megoldás. Ezen kívül eléggé belelóg a térbe, csökkentve ez­zel a felhasználható helyet.

A 6.5. ábra balos hátsó radiátorkötést ábrázol, amely sokkal tet­szetősebb megoldás, és az áramlási ellenállás is kisebb. Hátránya viszont, hogy több gyakor­latot igényel a kivitelezése. Ezt a kötés, ha pontosan meghatározzák a felszálló és az ágveze­ték csatlakozási helyét, műhelyben is el lehet készíteni. Ezzel az előregyártással a helyszínen tudjuk csökkenteni a szerelésre szánt időt, és a helyszíni szerelést gyakorlatlanabb személyek is el tudják végezni.

Az előregyártás előnyei:

  • Összetett terméket lehet készíteni.
  • A szerkezeti elem elkészítése gépesíthető.
  • Lerövidül a szerelés időtartama.
  • Nagyobb lehet a beépített szakasz esztétikai értéke.

Ha a helyszínen pontosan felmért csőszakaszt műhelyben szeretnénk elkészíteni, akkor egy olyan gyártmánytervet kell készítenünk, amely minden méretet tartalmaz. Célszerű, összetett vezetékszakasz esetén pedig ajánlott térbeli ábrát készíteni. Hiszen egy egyszerű vezeték há­rom nézeti képével tökéletesen leírható annak alakja, de egy bonyolult vezetéknél más a helyzet.

Nem véletlenül készültek ebben az anyagban inkább axonometrikus ábrák, hiszen az esetek többségében egyértelműen látszik annak helyzete, iránya. Bár be kell gyakorolni az alaprajzok és függőleges csőtervek készítését és megértését, de az axonometrikus ábrázolás­mód megismerése is fontos.

Ebben a cikksorozatban nem kívánok foglalkozni az izometrikus axonmetria megismertetésével, mert az a szakrajz témakör feladata. Mindösszesen egy gyárt­mánytervet szeretnék ábrázolni, és megmutatni rajta a jellemző dolgokat (6.6. ábra).

6.6. ábra. Gyártmányterv jellemző méreteivel.

6.6. ábra. Gyártmányterv jellemző méreteivel.

Jól látható a vezetékszakasz bonyolultsága. Első ránézésre talán nem is igazán egyértelmű, hogy melyik vezeték merre halad, minek mi a folytatása. Hogy hol kezdődik és hol végző­dik, hol vannak elágazások és ferde elhúzások az csak a méretekből és egy kis gyakorlásból derül ki.

Észrevehető, hogy szinte több a méretnyíl a rajzon, mint maga a vezetékszakasz. Nem véletlen, hiszen pont az a cél, hogy olyan pontosan készítsük el a munkadarabot, hogy az a helyszínen milliméter pontossággal illeszkedjen. Egy ilyen bonyolult csősza­kasznál persze nagyon figyelmesnek kell lennünk a felméréskor.

Elég egyetlen hi­ba, egyetlen centiméter eltérés, és nem fog passzolni a csatlakozásnál. Gondol­junk csak bele milyen lenne, ha egy gyártmányterv alapján elkészített darab­ról derül ki, hogy hibás.

Ilyenkor megol­dás lehet, hogy a helyszínen igazítjuk helyre, kettévágjuk, passzdarabot te­szünk be, stb. Viszont amennyi időt nyer­tünk a műhelyi előkészítéssel, most annyi időt fordítunk a helyszíni korrekcióra.   

Előregyártás megtervezése

Az épületgépészeti berendezéseknek, szerelvényeknek és csőhálózatoknak olyanoknak kell lenniük, hogy a helyiségben tartózkodók kényelmét szolgálják. Csak akkora helyet foglalja­nak el, amekkora a rendeltetésszerű használatra elegendő.

Kétcsöves fűtési előregyártáshoz szükséges felmérés

A felmérést általában a vakolási munkák megkezdése előtt kezdjük. Ebben a stádiumban vé­gezve el a munkákat lesz idő a műhelyben elkészíteni a gyártmány terv alapján elkészített ve­zetékszakaszokat. A vakolás végeztével meg kell kezdeni a munkánkat, hiba lenne, ha ekkor kezdenénk meg a felmérést. Üresen állna az épület, meghosszabbodna a kivitelezésre szánt idő.

A felmérést megelőzően a következőknek kell teljesülniük, hogy elkezdhessük munkánkat:

  • A külső nyílászáróknak a helyükön kell lenniük.
  • Legyen bejelölve a gépészeti helyiségekbe az 1000 mm-es szintvonal.
  • A csővezeték nyomvonalának megfelelően, a felszállóknál a födém, az ágvezetékeknél pedig a falak legyenek kibontva. (Ha horonyba bújtatjuk a vezetékeinket, akkor az is álljon rendelkezésre.)

A helyszíni felméréseket minden esetben pontosan kell elvégezni. A fal- és födémáttörések elkészítése viszonylag könnyű, ugyanis jóval nagyobb nyílást készítenek, mint amekkora a csővezeték átmérője. Viszont egy felszálló vezeték meghatározásakor a méretek meghatáro­zása sokkal nagyobb pontosságot igényel.

Ha a legalsó szint felmérésekor 1 cm-rel eltérünk a szükséges mérettől, és ez alapján készítjük el a teljes felszálló vezetékeket, selejtet fogunk gyártani. Az első szinti 1 cm rövidülés, a 2. emeleten már 2 cm lesz. Egy magas ház esetén el lehet képzelni, mekkora méreteltérések alakulhatnak ki. Ha ezt a hibát elvétettük, a korri­gálás nagyon aprólékos feladat lesz, minden szakasz végére passzdarabot kell hegesztenünk. Belátható, hogy ezzel mennyi időt fogunk elveszteni.

A fűtendő helyiségbe a radiátorokat általában a nyílászárók alatt helyezik el. Úgy, hogy a fű­tőtest hosszfelezője és a nyílászáró tengelyvonala egybeessen. Magas házak esetén el lehet térni ettől, mert nem mindegyik fűtőtest egyforma nagy.

Ha felső elosztású rendszerről be­szélünk, akkor a fűtővíz a felső szinten levő fűtőtestben lesz a legmelegebb, a legalsó fűtő­testben pedig már lehűl a hőfoklépcső alsó hőmérsékletére. A cél az, hogy minden egyes he­lyiségben ugyanakkora legyen a hőmérséklet. Ezt úgy szokták megoldani, hogy fentről lefe­lé haladva a fűtővíz hőmérsékletével összhangban növelik a radiátorok nagyságát.

Ez maga után vonja, hogy ha minden szinten a nyílászáró középtengelyével esne egybe a ra­diátor hosszfelezője, rengeteg dolgunk lenne felméréskor. Minden egyes szinten más-más hosszúságú lenne az ágvezeték, ami ellehetetlenítené a műhelyrendszerű gyártást.

Ezt úgy szokták megoldani, hogy a legnagyobb tagszámú radiátort szerelik ablakközépre. A többi szinten levő radiátort úgy állítják be, hogy a felszálló felé eső oldaluk legyen az ún. bázis­pont (6.7. ábra).

Radiátorok és az ágvezeték kapcsolata többszintes épület esetén.

6.7. ábra. Radiátorok és az ágvezeték kapcsolata többszintes épület esetén.

A radiátorok ugyan nem kerülhetnek ablakközépre, de az ágvezetékek ugyanolyan hosszúak és alakúak lesznek. Ha meghatároztunk egy kötéshosszat, nézzük meg, számoljuk ki, hogy a hőtágulásból eredő hosszváltozást káros alakváltozás nélkül felveszik-e. Ilyen szempont­ból ideális szerelést kétsíkú egyes kötés nyújt, ugyanis ez egy „L” alakú kompenzátornak is tekinthető.

Az ágvezeték hosszának meghatáro­zásakor vegyük figyelembe a korábban tanulta­kat, miszerint adott csőanyagnak mekkora az lm-re jutó hőtágulása. A radiátor felszerelésekor célszerű úgy szerelni az ágvezetéket, hogy a bú­torokat is el lehessen helyezni. A radiátorkötés­sel ellentétes oldal és a válaszfal közötti mini­mális távolság 900 mm legyen.

Ha ennek az igénynek nem tudunk megfelelni, akkor alkal­mazzunk hátsó kötést. Ez az ágvezetéki kötés a radiátor háta mögött halad. Nyilván ennél a sze­relésmódnál a radiátornak messzebb kell lennie a faltól, mint az ágvezeték külső átmérője.

Kétcsöves fűtések előregyártott elemei

Előregyártás során törekszünk az egyszerűségre. Ha egy felszálló vezetéket készítünk elő a műhelyben, akkor egyszerűbb ha az ismétlődő pontokig tart egy szakasz. Ezeket az ismétlő­dő pontokat, csomópontoknak is nevezhetjük, ezeket hagyományos módon, hegesztéssel csatlakoztatjuk össze.

Egy-egy ilyen szakasz minden elemet tartalmazhat, ami szükséges le­het (radiátorszelep, hollandis csavarzat, gázvezeték, ejtővezeték stb.)

Az adott helyiségekben elhelyezett radiátor-csatlakozások szerint megkülönböztetünk:

  • Egysíkú egyes kötés: ha a felszálló vezeték és a radiátor ugyanazon a falsíkon helyez­kedik el. Ezeket a felszállóval összehegesztve (hagyományos szerelés esetén), egy cso­magban szállítjuk a munkaterületre (6.8. ábra).
  • Egysíkú ikerkötés: hasonlóan, ugyanazon a falsíkon helyezkednek el, de a fűtőtestek nem azonos helyiségbe kerülnek, a kötések ezáltal osztott kivitelben készülnek, a hely­színen fejezik be a hegesztési műveletet (6.9. ábra).
  • Kétsíkú egyes kötés: a felszállókat és a radiátorokat egymásra merőleges falsíkra sze­relik, de ezeket a csőszakaszokat is összehegesztve egy tagban szállítják a helyszínre (6.10. ábra).
  • Kétsíkú ikerkötés: itt egymásra merőlegesen helyezkednek el a radiátort és a felszálló­kat hordozó falak, és a fűtőtestek nem azonos helyiségbe kerülnek. A kötések osztott kivitelűek (6.11. ábra).
6.8. ábra. Egysíkú egyes kötés.

6.8. ábra. Egysíkú egyes kötés.

6.9. ábra. Egysíkú ikerkötés.

6.9. ábra. Egysíkú ikerkötés.

6.10. ábra. Kétsíkú egyes kötés.

6.10. ábra. Kétsíkú egyes kötés.

6.11. ábra. Kétsíkú ikerkötés.

6.11. ábra. Kétsíkú ikerkötés.

Ez a csatlakozás olyan közel lenne a padlóhoz, hogy hátsó kötéssel szinte kivitelezhetetlen. Éppen ezért ebben az esetben (kivételt téve) a mellső kötést helyezik előtérbe.

A felszálló vezetéket tekintjük kiindulási pontnak, és az attól viszonyított helyzet szerint különböztetünk meg jobbos, illetve balos radiátorkötést. Ha szembe állunk a felszálló vezetékpárral és a kötés jobbra mutat, akkor jobbos kötésről, ha balra, balos kötésről beszé­lünk.

 

Az egészséges emberi szervezet olyan hőegyensúlyi állapot fenntartására törekszik (akkor érzi jól magát), amikor a szervezetben fejlődő hőenergiája egyenlő a test külső hőveszteségével. A fűtéstechnika rendszereknél ezt az állapotot kellemes hőérzetnek nevez­zük.

Az emberi szervezetnek ezt a fajta egyensúlyát külső körülmények gyakran megbonthatják. Előfordulhat, hogy se fűtéssel, se szellőztetéssel nem tudjuk a kellemes hőérzetet biztosíta­ni. Ha például egy nagy üvegezett felület mellett üldögélünk, hiába 24°C a helyiség hőmér­séklete, úgy érezzük hogy fázunk.

Testünk ugyanis több hőt sugároz a hideg üvegfelület fe­lé, mint amennyit a belső hőtermeléssel pótolni tudnánk. Megváltozik a hőérzetünk, ha felállunk és elindulunk, mert megnövekszik a hőtermelésünk, és az egyensúly helyreállhat.

Hasonlóan alakul a helyzet egy olyan téli napon, amikor szikrázóan süt a nap. Miért nem fá­zunk akkor, függetlenül attól, hogy 0°C alatti a hőmérséklet? Nos a napsugárzás a bőrünket melegíti és pótolja szervezetünk hő veszteségét. Intenzív napsugárzás megszűnte után nyom­ban érezni fogjuk annak hiányát is.

A kellemes hőérzet szempontjából döntő szerepet játszik a páratartalom is. Magasabb pára­tartalom esetén ugyanis, a „nedvesebb” levegő több hőt von el szervezetünkből, mint a szá­raz levegő. Ezért fázunk jobban, ha kijövünk a medencéből nyáron és fúj a szél. A nedves­ség megnöveli bőrünk hőátadó képességét.

Fűtés feladata

A fűtési rendszer feladata olyan hőállapot biztosítása, melyben a szervezetünk belső hőter­melésének feleslegét a kellemes hőérzet határán belül tartja.

Egy fűtött helyiségben az em­beri test hőegyensúlya biztosított, ha megfelelő:

  • A helyiség levegőjének hőmérséklete: bár a többi három se elhanyagolható, azért ez a legfontosabb tényező a fűtéstechnikában. Ideális helyiséghőmérsékletet választva komfortérzetünk fokozható.
  • Áramlási sebessége: bőrünk áramlással való hőleadását döntően képes befolyásolni. Ha a légmozgás sebessége nő, arányosan növekszik a bőrünk és a levegő közti hőát­adás. Változatlan helyiséghőmérséklet esetén változó hőhatást érhetünk el a légmozgás sebességének változtatásával.
  • Páratartalma: alacsonyabb páratartalom mellett a hőérzetünk is javulhat, viszont ez túl­fűtött helyiségben, ahol magas a páratartalom, szervezetünk fokozott párolgással biz­tosítja a hőegyensúlyt. Testünk erősebben izzad, rontva ezzel a hőérzetünket.
  • Határoló felületek hőmérséklete: jelentős mértékben befolyásolhatja hőérzetünket a testünket és a környező felületek közötti sugárzás folytán keletkezett hőcsere is. Ez számunkra jelenthet hőnyereséget, de természetesen hőveszteséget is.

Elvárások a korszerű fűtéssel szemben:

  • A kellemes hőérzet az adott helyiségben legyen megfelelő.
  • A fűtendő helyiség relatív nedvességtartalma 40-70% között legyen
  • A felső és az alsó légréteg között a maximális hőmérséklet-különbség ne legyen több 5-6 °C-nál.
  • Kicsi legyen a karbantartási igénye, könnyen kezelhető legyen.
  • Az üzemeltetés költségei alacsonyak legyenek.
  • Feleljen meg a környezetvédelmi előírásoknak.

A központi fűtési rendszer elemei

  • Tüzelő berendezés,
  • Csővezetéki rendszer,
  • Elzáró- és szabályozó szerelvények,
  • Biztonsági berendezések,
  • Hőleadók,
  • Égéstermék-elvezetés.

5.3 Gravitációs fűtés

Működésük a víz sűrűségkülönbségén alapul. Nézzük meg az alábbi ábrát (5.1. ábra). Egy egyszerű „fűtési rendszert” láthatunk, melyben az egyik szárat melegítjük. A melegítés hatására az adott pontban emelkedik a közeg hőmérséklete.

5.1. ábra. Gravitációs fűtési rendszer működése.

5.1. ábra. Gravitációs fűtési rendszer működése.

A megnövekedett hőmérsékletű közeg felfelé kezd áramlani, helyébe jobbról hideg víz kerül. Ez a kezdetben hideg víz is melegedni kezd, és szintén felfelé kezd áramlani. Lassan ke­ringés indul meg. A felmelegített közeg idővel lehűl és a má­sik ágban lefelé kezd áramlani. A keringés addig a pontig tart, amíg a két vízoszlop között hőmérséklet-különbség áll fenn.

Kedvező, ha kicsi ellenállású, nagy átmérőjű csővezetékekbe történik az áramlás.

Éppen ebből adódik a gravitációs fűtés két hátránya:

  • Nagy méretű kiépített csőhálózat, ami esztétikailag nem megfelelő
  • Nagy víztartalom miatti fűtési rendszer tehetetlenség.

Mit is jelenthet az, hogy tehetetlenség? Nos, a nagy csőmé­ret, nagy vízterű hőtermelő, hőleadó azt eredményezi, hogy rengeteg víz kering a fűtési rendszerben. Ezt a vízmennyiséget kell felmelegítenie a kazán­nak. Ha elkezdődik a fűtési üzem, akkor a fűtővíz hőmérséklete az egész rendszerben ugyanakkora.

Ha beindítjuk a fűtést, a kazán elkezdi melegíteni a fűtővizet. A felmelegedett fűtő­víz megkezdi áramlását, és helyébe melegítetlen fűtővíz kerül. A felmelegített fűtővíz, áram­lása során folyamatosan veszít hőjéből, egyrészt a csővezetéken keresztül, másrészt a radiá­torba kerülve, harmadrészt az előtte „tolt” hideg fűtővíz révén is. A fűtési rendszerben egyre nagyobb mennyiségű meleg fűtővíz keletkezik, a hőleadók viszont még nem érzik ennek hatását.

A felmelegedett fűtővíznek vissza kell érni a hőtermelőbe, hogy elmondhassuk, a tel­jes fűtési rendszert felmelegítettük. Gravitációs fűtés esetén ez viszonylag lassú folyamat. A cirkuláció már elindult, viszont elég hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy minden radiá­tor felmelegedjen és maximális hőleadással tudjon üzemelni. Ezért mondjuk azt, hogy a fű­tési rendszernek nagy a tehetetlensége.

Éppen ebből kifolyólag nem célszerű rövidebb időre leállítani a rendszert, mert sokkal na­gyobb veszteséget érhetünk el vele, mintha folyamatosan üzemelne.

A nagy tehetetlenséget csökkenteni tudjuk, ha kombinált, gravitációs-szivattyús rendszert építünk ki. Kombinált fűtéssel elérhető, hogy -5°C külső hőmérséklet alatt szivattyús fűtés­ként üzemeljen, e feletti hőmérséklet esetén pedig gravitációsan. A kombinált fűtésű rend­szerek csőhálózatának átmérője kisebb, mint a gravitációs rendszerű fűtésé.

A szivattyút ál­talában akkor használják, ha:

  • A külső hőmérséklet -5°C alatt van.
  • Nagyobb hőszükséglet esetén.
  • Gyorsan akarjuk felfűteni a rendszert.

A kombinált fűtések esetén viszont problémák merülhetnek fel. A gravitációs fűtés legkedvezőtlenebb áramköre a legtávolabbi, legalsó fűtőtest. A szivattyús fűtés legkedvezőtlenebb áramköre ezzel szemben a legtávolabbi legfelső fűtőtest. Ha gravitációs üzemre határozzuk meg a fűtési rendszerünket, akkor a legtávolabbi, legalsó fűtőtest túlfűtötté válhat.

Azonban ha szivattyús fűtésű üzemként méretezzük le, ugyanez a fűtőtest alulfűtött lehet, azaz nem kap kellő mennyiségű fűtővizet. Ennek elkerülésére célszerűbb inkább gravitációs üzemre méretezni a hálózatot, csökkentett terhelésre, de a fűtőtesteket a legnagyobb hőleadásra. Ugyan a fűtőfelület gravitációs üzemben nagyobb, mint a szükséges, de szivattyús üzemben elég nagy a felületünk, hogy a kívánt hőt leadhassuk.

Szivattyús fűtés

A szivattyús fűtések előnye, hogy a víz áramlását a beépített cirkulációs szivattyú biztosítja, és a nyomáskülönbségnek köszönhetően legyőzi a fűtési kör ellenállását.

További előnyei:

  • Nincs szükség nagy csőátmérőkre. A fűtési előremenő- és visszatérő vezetéket akár a falban is lehet vezetni, ezáltal rejtve marad.
  • Jobban szabályozhatók.
  • A kisebb átmérőjű csővezetékben az áramlási sebesség nagyobb lehet, tehát a fűtési rendszert hamarabb fel lehet fűteni. Viszont a fűtővíz sebességét túlzottan megnövelni nem szabad, hiszen áramlási zajokat eredményezhet.

A szivattyús fűtések hátránya hogy:

  • Folyamatos villamosenergia-költséggel kell számolni, valamint komoly felügyeletet igényel.
  • Abban az esetben, ha áramkimaradás következik be, a fűtési rendszer leáll.

Korábban olyan szivattyúk voltak forgalomban, amiket kizárólag csak a visszatérő vezeték­be voltak beépíthetőek. A korszerű szivattyúk a 110 °C-ot is elviselik, ezáltal beépíthetőek az előremenő vezetékbe is.

Nyitott és zárt tágulási tartállyal szerelt szivattyús fűtési rendszer nyomásviszonyai

Ha a rendszernyomáshoz viszonyítunk, akkor az áramlási irányra nézve, a szivattyú nyomó­csonkjánál túlnyomás, a szívócsonkjánál pedig szívás alakul ki. A tágulási tartály (legyen az akár nyitott, akár zárt) fűtési rendszerhez való csatlakozási pontjánál az úgynevezett nullpont alakul ki. Ebben a pontban a rendszer nyomása állandónak tekinthető, a szivattyú működte­tésétől függetlenül. Nyitott tartálynál a tágulási tartály vízszintje, zárt tartálynál pedig annak nyomása határozza meg.

Az ábrákon látható, hogy a bal oldalinál, amikor a szivattyú még nem üzemel mindkét cső­vezetékben, a vízszint ugyanakkora. Amikor bekapcsoljuk a szivattyút a nyomócsonk olda­lán növekszik a vízszint, a szívó oldalon pedig csökken. (5.2. ábra)

Szintmagasság-változás a szivattyú bekapcsolását követően

5.2. ábra. Szintmagasság-változás a szivattyú bekapcsolását követően.

A két vízszint egy bizonyos magasságnál megállapodik. A kettő közötti távolság a szivattyú üresjárati emelőmagassága, más szóval a szivattyú nulla vízszállításához tartozó emelőma­gasság.

Ha egy nyitott tartályt helyeznénk az egyik oldalra és bekapcsolnánk a szivattyút azt vennénk észre, hogy a csőben megnő a vízszint, a tartályban szinte változatlan marad. Valóban a nagy felület, nagy térfogat mellett minimális mértékű a szintcsökkenés. Ezért is hívják a tágulási tartály csatlakozási pontját a rendszer hidraulikai „0″ pontjának. (5.3. ábra)

Szintmagasság-változás a tágulási tartály helyzetének a függvényében

5.3. ábra. Szintmagasság-változás a tágulási tartály helyzetének a függvényében.
a. Szivattyú kikapcsolt állapotban. b. Szivattyú bekapcsolt állapotban, tágulási tartály a szívócsonk közelében. c. Szivattyú bekapcsolt állapotban, tágulási tartály a nyomócsonk közelében.

A tágulási vezetéket a fűtési rendszer visszatérő vezetékéhez csatlakoztatják, de a szivattyú beépítési helye a tágulási vezetékhez képest nagyban változtatja a fűtési rendszer nyomásviszonyát. Az alábbi ábrákból kiderül az, hogy hogyan befolyásolhatja a fűtési rendszer nyomását a szivattyú helye a tágulási vezetékhez képest. (5.4. ábra-5.9. ábra).

Nyomott rendszerű szivattyús fűtési rendszer kialakítása

5.4. ábra. Nyomott rendszerű szivattyús fűtési rendszer kialakítása.

Már most le kell szögezni, hogy a fűtési rendszerben lévő nyomásváltozásokat a hálózat ele­meinek áramlási ellenállása határozza meg. Egyér­telmű, hogy minden résznek a fűtési rendszerben (legyen az csővezeték, szerelvény, hőtermelő, hőleadó stb.) más-más az ellenállása.

Minél több irányt kell megtennie az áramló közegnek, annál több ellenállásba „ütközik”. Ez az érték egy csőve­zetékben kisebb, míg a radiátorban a hőtermelőben lényegesen nagyobb.

Nyitott fűtési rendszer nyomásviszonya

Szivattyú a hőtermelő és a tágulási vezeték között.

Tételezzük fel azt az esetet, hogy a kazán előtti és utáni szerelvényeket véletlenül elzárták. A szivattyú bekapcsolását követően a „fűtési rendszer” a kazánból, a biztonsági vezetékből, a nyitott tágulási tartályból, a tágulási vezetékből és a szivattyúból áll (5.4. ábra).

Ha a hurok túl alacsony, akkor áramlás indulhat meg a tartály és a kazán között. (Áramlás közben levegő kerül a fűtési rendszerbe, növelve a korróziós károk kialakulását.) Akkora hur­kot kell készíteni, ami nagyobb, mint a szivattyú üresjárati emelőmagassága (hiszen a szi­vattyú annál magasabbra nem tud szállítani). Éppen ezért célszerű a hurkot a következő mé­retre venni: 1,2xHü.

Nyitott szerelvények mellett vizsgáljuk meg a fűtési rendszert (5.5. ábra).

Nyitott fűtési rendszer sematikus ábrája (nyomott rendszer)

5.5. ábra. Nyitott fűtési rendszer sematikus ábrája (nyomott rendszer).

A szivattyú nyomócsonkjától kezdve a tágulási vezeték csatlakozási pontjáig a nyomás a nyugalmihoz képest nagyobb. A tágulási tartály a rendszer hidraulikai „0″ pontja, ezt ne fe­lejtsük el!

A tágulási vezeték csatlakozási pontja és a szivattyú szívócsonkja között a nyomás a nyugal­mihoz képest kisebb. Látható, hogy az egész rendszerben nyomásemelkedést mérhetünk, ha a tágulási vezeték csatlakozási pontja közel van a szivattyú szívócsonkjához.

Ezeket a fűtési rendszereket nyomott rendszernek hívják. Definíció szerint: nyomott rendsze­rű a szivattyús fűtési rendszer ha a tágulási vezeték a szivattyú szívócsonkjának közelében lett beépítve.

Egyszerűsített fűtési rendszer

Nézzük meg az alábbi egyszerűsített fűtési rendszert (5.6. ábra)! A fűtési körben egy hőtermelő, egy hőleadó, a tágulási tartály, egy szivattyú és persze szerelvények találhatók (az ábrán a fűtési körben szereplő összes berendezés egy szinten helyezkedik el). Az áb­ra a rendszer nyomásváltozását tartalmazza, természetesen nem léptékhelyesen, hanem közelítő értékekkel. További egyszerűsítés, hogy a be- és a kilépési pontokat egyetlen pont­ba helyezzük.

A kazánnál a nyomás annyival lesz kisebb a szivattyú nyomócsonkjánál lévő nyomásnál, mint amennyi a szivattyú és a kazán közötti szakasz ellenállásának legyőzésére felhasznált szivattyú nyomás. (5.6. ábra)

Nyomás alakulása a szivattyú nyomócsonkja és a kazán között

5.6. ábra. Nyomás alakulása a szivattyú nyomócsonkja és a kazán között.

Tovább haladva, a kazán és a hőleadó között, az áramlási ellenállás tovább csökkenti a fel­használható szivattyú nyomást, (5.7. ábra). Nyomás alakulása a kazán és a hőleadó között.) de a tágulási vezeték csatlakozási pontjáig még mindig túlnyomásról beszélünk. A tágulási vezeték és a szivattyú szívócsonkja között lesz nyomáscsökkenés. (5.8. ábra). Nyomás alaku­lása a „0″ pont és a szivattyú szívócsonkja között.)

Nyomás alakulása a kazán és a hőleadó között

5.7. ábra. Nyomás alakulása a kazán és a hőleadó között.

Nyomás alakulása a „0

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon oda kell figyelni a szivattyúcserére, annak meghibásodása esetén. Ha esetleg egy nagyobb teljesítményű szivattyú lett meggondolatla­nul beépítve a régi helyett, annak üresjárati emelőmagassága is nagyobb, amivel azt érhetjük el, hogy cirkuláció, és ezáltal oxigénelnyelés folyamata indul el a nyitott tágulási tartályon keresztül. Rendkívül fontos a megfelelő szivattyú kiválasztása csere esetén.

A szivattyú a tágulási vezeték csatlakozása elé van beépítve.

Ebben az esetben nyomásnövekedést csak a szivattyú nyomócsonkjától a tágulási vezeték csatlakozási pontjáig mérhetünk. A tágulási vezetéktől a kazánon át a hőleadón keresztül vis­sza egészen a szivattyú szívócsonkjáig nyomáscsökkenést fogunk mérni. (5.9. ábra)

Szívott rendszerű szivattyús fűtési rendszer kialakítása

5.9. ábra. Szívott rendszerű szivattyús fűtési rendszer kialakítása.

Definíció szerint: szívott rendszerű a szivattyús fűtési rendszer, ha a tágulási vezeték a szi­vattyú nyomócsonkjának közelébe lett beépítve. Alakítsuk át az előbb ismertetett fűtési rend­szert. A különbség mindössze annyi, hogy a tágulási vezeték csatlakozási pontja a szivattyú nyomócsonkjánál van. (5.10. ábra)

Nyitott fűtési rendszer sematikus ábrája (szívott rendszer)

5.10. ábra. Nyitott fűtési rendszer sematikus ábrája (szívott rendszer).

Egy nagyon rövid szakaszon, a szivattyú nyomócsonkjától a tágulási vezetékig, azaz a hid­raulikai „0″ pontig lesz a nyugalmi nyomáshoz képest nagyobb nyomás. (5.11. ábra).

Nyomás alakulása a szivattyú szívócsonkja és a „0

A nyo­mócsonknál a nyomásnövekedés azonos a szivattyú nyomócsonkja és a tágulási vezeték kö­zötti csőszakasz áramlási ellenállásával. A tágulási vezeték csatlakozási pontjától kezdődően nyomáscsökkenést, illetve vízszintcsökkenést mérhetünk. A kazánnál lévő nyomáscsökkenés mértéke megfelel a tágulási vezeték és a kazán közti csővezeték ellenállásának.

A kör végén, a szivattyú szívócsonkjában, a nyomáscsökkenés azonos a tágulási vezeték csatlakozási pontjától a szivattyú szívócsonkjáig terjedő (tehát szinte az egész fűtési rend­szer) áramlási ellenállással. (5.12. ábra).

Nyomás alakulása a „0

Zárt tágulási tartállyal ellátott fűtési rendszer nyomásviszonyai

A zárt rendszerben kialakuló nyomásviszonyokat az alábbi egyszerűsített ábrán mutatjuk be. Hasonló a nyitotthoz, azzal a különbséggel, hogy az „u” csövek száját lezártuk, és egy nyomásmérőt helyeztünk el rajta. Üzemen kívül mindkét nyomásmérőn ugyanazt a nyomást mérhetjük. A tágulási tartályban a vízosz­lop magassága és a legfelső pontban mérhető nyo­más uralkodik. (5.13. ábra)

Szivattyú üzemen kívül, zárt tágulási tartállyal

5.13. ábra. Szivattyú üzemen kívül, zárt tágulási tartállyal.

A szivattyú bekapcsolását követően a szivattyú nyo­mócsonkja utáni oldalon megnő a nyomás, méghozzá a szivattyú üresjárati emelőmagasságának megfelelően.

A rendszerben a vízmennyiség nem változik, ezért a tartályban változatlanul az előbbi nyo­más uralkodik, a szívócsonk felőli oldalon pedig nem változik a nyomás. (5.14. ábra)

Nyomásváltozás hatása a rendszerre a zárt tágulási tartály helyzetétől függően

5.14. ábra. Nyomásváltozás hatása a rendszerre a zárt tágulási tartály helyzetétől függően.
a. Szivattyú bekapcsolt állapotban, tágulási tartály a szívócsonk közelében. b. Szivattyú bekapcsolt állapotban, tágulási tartály a nyomócsonk közelében.

Amikor a szivattyút a tartály elé kötjük be, a nyomócsonk felőli oldalon lesz változatlan a nyomás, a tartályban a már említett nyomás fog uralkodni, a szívócsonk felőli oldalon pedig a nyomás a szivattyú üresjárati emelőmagasságának értékének megfelelő nyomással fog csökkenni. Jól működő rendszer esetén, a legfelső ponton uralkodó nyomás értéke nagyobb kell legyen, mint a szivattyú üresjárati emelőmagassága.

Ha ez nem nagyobb, akkor az at­moszférikusnál alacsonyabb nyomás alakulhat ki a szivattyú szívócsonkja előtti szakaszon, ami azt eredményezheti, hogy levegő szívódik be a fűtési rendszerbe. Tehát zárt fűtési rendszer kialakításakor inkább nyomott rendszert alakítsunk ki, és a legideálisabb az előremenőben nyo­mott fűtési rendszer (5.15. ábra).

Előremenőben nyomott fűtési rendszer

5.15. ábra. Előremenőben nyomott fűtési rendszer.

A hőtermelő és a hőleadó közötti csőve­zetéki rendszer kialakítása szempontjá­ból megkülönböztetünk:

Egycsöves fűtés

Ennél a kialakításnál a fűtőtesteket sorba kötik. A fűtő víz teljes mennyisége – vagy átkötő szakasszal annak egy része – áramlik át a fűtőtesten, miközben hőjét leadja. A soron következő fűtőtesthez alacsonyabb hőmérsékletű víz áramlik. Emiatt a sor vége felé közeledve a fűtő­testek mérete folyamatosan növekszik.

Korábban olyan rendszereket építettek ki, ahol ún. „U” elemekkel átfolyós rendszerű fűtési rendszert alakítot­tak ki. Ezt a szerelési módot ma már nem alkalmazzák, de még előfordul. A panelházak építésénél terjedt el ez a szereléstechnológia, éspedig azért, mert gyorsan lehe­tett vele szerelni. Az „U” elemmel kötötték össze a radi­átorokat.

Az átfolyós rendszerű egycsöves fűtések ugrásszerű el­terjedését annak köszönhetjük, hogy egyetlen összekötő eleme van. Az előre gyártott „U” elemhez nem kell spe­ciális gyártási eljárás, még csak hegeszteni se kell. Egy „U” elemben összesen 4 db hajlítást láthatunk (5.16. áb­ra), két hajlítást 95°-ra készítenek, a másik két hajlításnál szinte alig térnek el a 180°-tól (175°).

„U

5.16. ábra. „U” elem kialakítása.

Ezeket a hajlításokat azért kell elkészíteni, hogy a fűtő­vízből kiváló gázbuborékok akadálytalanul távozhassa­nak, illetve könnyebben le lehessen üríteni a rendszert.

Az átfolyó rendszerű egycsöves fűtések hátránya, hogy a radiátorok elé nem lehet beépí­teni szabályozószerelvényt. A radiátorok méretét úgy kell megválasztani, hogy a legfelső szinten ugyanakkora hőt adjon le kis tagszámmal, mint a földszinten növelt tagszámmal. Ezt a fűtési rendszert nagyon pontosan kellett leméretezni, mert ha nem voltak megfele­lően megválasztva a helyiségek jellemzőihez a fűtőtestek, akkor nem volt megfelelő a hő­mérséklet.

Előfordult, hogy a legfelső szinten túlméretezett, a legalsó szinten pedig alul­méretezett fűtést kaptunk. Nagyon érzékeny volt a rendszer egyensúlya. Felmerülhet kér­désként, hogy miért nem építettek be az egycsöves átfolyós rendszerekbe szerelvényeket? A válasz egyszerű. Ha valamelyik szinten túlméretezett lenne a rendszer, akkor ezt a fel­használó úgy kompenzálná, hogy fojtja a radiátorszelepet. Igen ám, de ezzel kevesebb mennyiségű víz kerül az alatta levő szintekre, és sokkal nagyobb mértékű lenen a lehűlés.

Nem beszélve arról, hogyha valamelyik fo­gyasztó véletlenül elzárná a szelepet. Az áramlás megszűnne, beláthatatlan következ­ményeket vonna maga után.

Felismerve a rendszer gyengeségeit, úgy oldot­ták meg a szabályozási lehetőséget, hogy egy ún. átkötő szakaszt építettek az „U” elemek kö­zé, a radiátor elé. Az átkötő szakasz és a radiátor közötti rövid ágvezetékbe építhettek szabályzó-és elzárószerelvényt. Ugyan nem egy tökéletes rendszer, de legalább a lakásonkénti túlfűtés el­kerülése megoldható (5.17. ábra)

Átkötő szakasz beépítése a radiátorszelep elé

5.17. ábra. Átkötő szakasz beépítése a radiátorszelep elé.

Egycsöves fűtések előnyei:

  • Kevesebb födémáttörést kell készíteni.
  • Egyszerűbb a szerelés.
  • Szintenként szabályozható és lezárható (a többszintes fűtési rendszerek témakörében részletesebben).

Hátránya:

  • Bármelyik radiátor fojtása hatással van a többi működésére.
  • Áramlási irány szerint növekvő felületű radiátorokat kell beépíteni ugyanazon hőtel-jesítmény biztosításához.

Kétcsöves fűtés

Ez a leggyakrabban alkalmazott fűtési rendszer. Két vezetékben áramlik a víz. Az előreme­nő vezetékben áramlik a melegebb víz, a visszatérő vezetékben a lehűlt víz. Minden fűtőtes­tet párhuzamosan kapcsolunk a csővezetékekre (5.18. ábra).

Kétcsöves fűtési rendszer kialakítása

5.18. ábra Kétcsöves fűtési rendszer kialakítása.

Az előremenő vezetékből ágaz­nak le a fűtőtestre, melyből a lehűlt víz a visszatérő vezetékre csatlakozik. Ennek a kialakí­tásnak köszönhetően minden fűtőtestben a fűtővíz hőmérséklete közel azonos. A fűtőteljesít­ményt a radiátor elé beépített szabályozó szelepeken keresztül szabályozzák. A központi fű­tési rendszert csoportosíthatjuk annak kiterjedése szerint is.

Kétcsöves fűtések előnyei:

  • Kisebb hőleadó felületek elegendőek.
  • A fűtőtesteket egyedileg ki lehet zárni a rendszerből.
  • Az egymásra hatás mértéke lényegesen ki­sebb, mint az egycsöves fűtéseknél.
  • Az előremenő vízhőmérséklet közel azo­nos.

Hátránya:

  • Az utólagos hálózatbővítés nehezebben ki­vitelezhető.
  • Gondosabban meg kell tervezni a fűtőfelü­letek eloszlását.

Egyszintes fűtés

Családi házak fűtési rendszerének kialakításakor alkalmaznak etázsfűtést. Ebben az esetben a hőtermelők és a hőleadók azonos, vagy közel azonos szinten vannak (5.19. ábra).

Egyszintes szivattyús fűtés zárt tágulási tartállyal

5.19. ábra. Egyszintes szivattyús fűtés zárt tágulási tartállyal.

Többszintes fűtés

Akár különálló kazánházzal, akár pinceszinti vagy tetőtéri kialakítással is készülhet. A cső­hálózat kialakítása lehet alsó, illetve felső elosztású.

Felső elosztású fűtési rendszer

Az előremenő vezeték a legfelső fűtőtest felett helyezkedik el. Az átáramló vízmennyiség szétosztása a fűtőtestekhez kapcsolt strangokon keresztül történik. A visszatérő vezetéket a rendelkezésre álló helytől függően a legalsó fűtőtest alatt szerelik. A rendszerben keletkező kiváló levegő a legfelső ponton elhelyezett légtelenítő berendezéssel távolítható el. Felső el­osztással kialakítható egy- és kétcsöves fűtés is (5.20. ábra, 5.21. ábra).

Felső elosztású egycsöves fűtési rendszer kapcsolási rajza (Zárt tágulási tartállyal, légleválasztóval)

5.20. ábra. Felső elosztású egycsöves fűtési rendszer kapcsolási rajza (Zárt tágulási tartállyal, légleválasztóval).

Felső elosztású kétcsöves fűtés kapcsolási rajza (Zárt tágulási tartállyal, légleválasztóval)

5.21. ábra. Felső elosztású kétcsöves fűtés kapcsolási rajza (Zárt tágulási tartállyal, légleválasztóval).

Felső elosztású fűtési rendszer előnyei:

  • A rendszer egyszerűen légteleníthető és üríthető.
  • Jó szabályozás érhető el vele.

A felső elosztású fűtési rendszer hátránya:

  • Nagyobb az anyagigény.
  • Hőveszteség léphet fel a tetőtérben vagy padlástérben vezetett fűtési előremenő veze­ték miatt (megfelelő szigetelés).

Alsó elosztású fűtési rendszer

Alsó elosztás esetén mind az előremenő, mind pedig a visszatérő vezeték a legalsó fűtőtest alatt van szerelve. Az átáramló vízmennyiség szétosztása a fűtőtestekhez kapcsolt strangokon keresztül történik. A rendszer egyedileg minden egyes fűtőtesten, vagy központilag a legfel­ső ponton légteleníthető. Alsó elosztással kialakítható egy- és kétcsöves fűtés is (5.22. ábra, 5.23. ábra).

Alsó elosztású egycsöves fűtés kapcsolási rajza (Zárt tágulási tartállyal, légleválasztóval)

5.22. ábra. Alsó elosztású egycsöves fűtés kapcsolási rajza (Zárt tágulási tartállyal, légleválasztóval).

Alsó elosztású kétcsöves fűtés kapcsolási rajza (Zárt tágulási tartállyal, légleválasztóval)

5.23. ábra. Alsó elosztású kétcsöves fűtés kapcsolási rajza (Zárt tágulási tartállyal, légleválasztóval).

Alsó elosztású fűtési rendszer előnye:

  • Alacsonyabb anyagigény.
  • Hőveszteség a pincében.

Hátránya:

  • Többlakásos társasházak esetén a légtelenítés és a rendszer leürítése nehezebb.
  • Hőigények változásának követése lassabb.

Többszintes fűtés, szintenkénti leágazással

Megoldható olyan kialakítás is, hogy a felszállóvezetékről lakásonkénti leágazással „egy­szintes” fűtést alakítanak ki. Ennek köszönhetően az adott lakásnak megoldható a fogyasz­tott hőmennyiség mérése. Erre példák láthatóak az alábbi ábrákon (5.24. ábra-5.27. ábra).

Felszálló vezetékről való leágazás szintenként (központi osztó-gyűjtő)

5.24. ábra. Felszálló vezetékről való leágazás szintenként (központi osztó-gyűjtő).

Felszálló vezetékről való leágazás szintenként (a legrövidebb csőhosszakkal)..

5.25. ábra. Felszálló vezetékről való leágazás szintenként (a legrövidebb csőhosszakkal).

Kétcsöves fűtési rendszer körvezetékként.

5.26. ábra. Kétcsöves fűtési rendszer körvezetékként.

Felszálló vezetékről való leágazás, egycsöves fűtés.

5.27. ábra. Felszálló vezetékről való leágazás, egycsöves fűtés.

Tichelmann fűtési rendszer

Abban az esetben alkalmazzák, ha nagy kiterjedésű vízszintes fűtési rendszerünk van, akkor a kazánhoz közeli és a kazántól távoli csatlakozások közti csőellenállások miatt nagy nyomáskülönbségek alakulnak ki.

Ez megnehezíti a fűtési rendszer beszabályozását. Ugyanis, ha nem szerelnek be a hőleadó elé jó minőségű, előbeállítási lehetőséggel rendelkező radiátor­szelepet, akkor a hőtermelő közelében levő fűtőtestben túl nagy vízmennyiség áramlik át. Egy nagykiterjedésű fűtési rendszer esetén egyetlen ilyen hőleadó nem okoz akkora problé­mát.

Probléma akkor merül fel, ha szinte mindegyik hőleadó előbeállítás nélkül került beépí­tésre, akkor a kazán közeli hőleadón átáramló vízmennyiség többlet az egész fűtési rendszer jelleggörbéjének eltolódásához vezet. Miközben a kazánhoz közel a hőleadóknál a kívántnál nagyobb vízmennyiség áramlik át, kevesebb lehűlés mellett, a legtávolabbi radiátornál a csökkent vízmennyiség jobban hűl le. Előfordulhat az is, hogy a legtávolabbi radiátor egy­szerűen leáll.

Egy általános szelep, ami előbeállítási funkcióval is rendelkezik, valójában két sorba kap­csolt szelep. Az egyik az előbeállítási teszi lehetővé (fojtószelep), a másik pedig szabá­lyoz. Ha nyitjuk a szelepet, akkor az áramló mennyiség növekedése során a szabályzó szelepre jutó nyomásesés csökken, a fojtószelepre jutó pedig nő.

Ez kedvezőtlenül hat a fűtési rendszerre, ha a fűtővíz hőmér­séklete nem szabályozott. Ugyanis a szabályozó szelepet terhelő nagymér­tékű nyomás hatására, kismértékű szelepnyitást követően túl meleg víz kerül a hőleadóba. Ezt pedig a termosztati­kus radiátorszelep nehezen tudja sza­bályozni.

Azért, hogy a hőleadók jól legyenek szabályozva, tartsuk ala­csony értéken a radiátorszelepre jutó nyomást, hogy minél kisebb legyen az elő beállítással lefojtandó nyomás.

A Tichelmann-rendszer olyan kialakítá­sú, hogy mind az előremenő, mind pe­dig a visszatérő fűtővíz ugyanabba az irányba mozog (5.28. ábra).

Tichelmann fűtési rendszer kapcsolási rajza

5.28. ábra. Tichelmann fűtési rendszer kapcsolási rajza.

Akármelyik fűtőtesten áramlik is át a fűtő víz, ugyanolyan hosszú utat tesz meg a kazán előremenő csonkjától, annak visszaté­rő csonkjáig. Ennél a rendszernél megadható, hogy a hőleadókon azonos legyen az el­használható nyomáskülönbség értéke.

A Tichelmann-rendszerek kiépített fűtési rendszer­rel, akár több száz radiátort is lehet kedvező szabályozási tulajdonságokkal üzemeltetni. A Tichelmann-rendszer hátránya a nagy anyagigény. Azonban ezzel a fűtési rendszerrel és jó beszabályozással egy kitűnően üzemelő hálózatot kaphatunk.

Nyitott rendszerű központi fűtési rendszer

A rendszer legegyszerűbb működési elve szerint a következő felépítésű: a fűtési rendszer leg­magasabb pontján helyezkedik el a nyitott tágulási tartály, melyet biztonsági és tágulási vezetékpár köt össze a hőtermelővel. A biztonsági vezeték kiindulási pontja az előremenő ve­zeték, amely a tágulási tartályba lép be egy hurokkal (a hurok feladatát a későbbiekben tár­gyaljuk).

A tágulási vezeték a tágulási tartály alsó részéből kiindulva vezeti el a tágult vizet vissza a rendszerbe. A tágulási vezetéket oldalról kössük be a tartályba, és ne alulról, mert így megakadályozható, hogy a rendszerből a biztonsági vezetéken keresztül a tágulási tartályba jutott szennyeződések visszajussanak a fűtési rend­szerbe (5.29. ábra).

Nyitott tágulási tartály kapcsolata a hőtermelővel

5.29. ábra. Nyitott tágulási tartály kapcsolata a hőtermelővel.

Nyitott tágulási tartállyal felszerelt rendszer működése:

Amikor valamilyen okból a hőtermelő és a hőleadó között az elzáró szerelvény lezárásra kerül, a hőter­melő folyamatos működése ellenére, a következő folyamat fog lezajlani: a megtermelt hő nem tud a hőleadókhoz eljutni, de a folyamatosan üzemelő hőtermelő továbbra is melegíti a közeget.

Ez azt fogja eredményezi, hogy a fűtési rendszerben levő közeg tágul (ebben az esetben a fűtési rendszer nem más, mint a hőtermelő és a nyitott tágulási tar­tály). A tágult víz a biztonsági vezetéken keresztül a nyitott tágulási tartályba jut, a káros nyomásnöve­kedést így el lehet kerülni.

Ha tovább fűt a hőtermelő, akkor a víz eléri a forráspontját, és gőz keletkezik. A keletkező gőz a biztonsági vezetéken keresztül a nyitott tágulási tartályba jutva a szabadba kerül, min­den probléma nélkül. A vízutánpótlás megoldott, ugyanis a tágulási tartályban lévő víz a rendszerbe visszakerülve biztosítja a hőtermelő sértetlenségét (5.30. ábra).

Nyitott tágulási tartály működése

5.30. ábra. Nyitott tágulási tartály működése.

Nyitott tágulási tartály kialakítása

A nyitott tágulási tartály tetején köt be a biztonsági vezeték és a légpipa (5.31. ábra). Oldal­ról van bekötve legalul a tágulási vezeték, legfelül a túlfolyóvezeték, aminek a feladata, a többletvíz eltávolítása a rendszerből.

Nyitott tágulási tartály kialakítása

5.31. ábra. Nyitott tágulási tartály kialakítása.

A túlfolyóvezetéket célszerű a kazánházba levezetni, hogy észlelni lehessen a túltöltést. A tartály egyharmadánál csatlakozik az ellenőrző vezeték, ami szintén le van vezetve a kazánházba, el van látva egy áteresztő szeleppel. Amikor feltöl­tik a rendszert, és az ellenőrző vezetéken megjelenik a víz, akkor tekinthető a rendszer feltöltöttnek. Ebben az esetben az áteresztő szelepet el kell zárni.

A szelep nyitásával bármikor ellenőrizhető, hogy kellő mennyiségű víz áll-e rendel­kezésre. Mivel a nyitott tágulási tartály a rendszer legmagasabb pontján helyezke­dik el, ami akár a padlástér is lehet, gon­doskodni kell a fagyásveszély elkerülé­séről szigeteléssel, vagy cirkulációs ve­zeték kiépítésével.

A cirkulációs vezeték a biztonsági vezetékből indul ki, és a tá­gulási vezetékbe csatlakozik, kellő hővel látja el a tágulási tartályban lévő közeget. Egy szeleppel célszerű ellátni, hogy ha nincs rá szükség, ki lehessen iktatni a fűtési rendszerből.

Biztonsági és tágulási vezetékek kiépítésének szabályai

  • Rendkívüli fontosságú, hogy a két vezetéknek el nem zárhatónak kell lennie, tehát nem lehet semmilyen szerelvény a hőtermelő és a nyitott tágulási tartály között (5.32. ábra).
  • Tilos benne bármilyen mértékű kereszt­metszet-csökkentést előidézni, azaz a csővezeték szűkítését kerülni kell.
  • A vezetékszakasz csak emelkedéssel sze­relhető, visszafelé még kis szakaszon se haladhat (5.33. ábra).
  • A vízszintes elhúzás hossza nem haladhatja meg a 20 m-t (5.34. ábra). Az elhúzás hossza meghatározott).
  • A tágulási és biztonsági vezetékekben az ívek nem lehetnek kisebbek, mint 1D.
  • Sem a tágulási, sem a biztonsági vezeték­szakasz nem lehet 1″ méretnél kisebb.
A kazán és a tágulási tartály közé elzárót helyezni TILOS!

5.32. ábra. A kazán és a tágulási tartály közé elzárót helyezni TILOS!

Visszahurkolás szigorúan TILOS!

5.33. ábra. Visszahurkolás szigorúan TILOS!

Az elhúzás hossza meghatározott

5.34. ábra. Az elhúzás hossza meghatározott.

Fűtési rendszer biztonsági vagy tágulási vezetékének hiánya

Biztonsági vezeték nincs kiépítve

A “rendszer” jelen esetben is a kazánból és a tágulási tartályból áll. Amikor a kazánban a megtermelt hő nem tud eltávozni, a tá­guló közeg csak egy irányba képes továbbjutni és ez a tágulási vezetéken keresztül a nyitott tágulási tartály. Amennyiben tovább melegszik a víz, és eléri a forráspontot, gőz keletkezik, ami a ka­zánból kilépni nem tud, a vizet kiszorítja, fel a tágulási vezetéken keresztül a tágulási tartályba (5.35. ábra).

Biztonsági vezeték hiánya.

5.35. ábra. Biztonsági vezeték hiánya.

Ezután a gőz a nyitott tágulási tartályon keresztül a szabadba tá­vozik. A kazánban megszűnik a nyomás, a tágulási tartályból a tágulási vezetéken keresztül visszaáramlik a lehűlt víz a forró kazánba. A hirtelen hőmérséklet-változás akár a kazán megrepedését is eredményezheti (5.36. ábra).

Biztonsági vezeték hiányának veszélyforrása

5.36. ábra. Biztonsági vezeték hiányának veszélyforrása.

A biztonsági vezeték az előremenő vezeték meghosszabbított szakasza.

Ennél a fűtési rendszernél arra kell kiemelten figyelni, hogy a kazán kiindulási pontjából, a tágulási tartály csatlakozási pontjáig elzáró szerelvény semmiféleképpen ne legyen beépítve. Így a rendszer biztosított. Kisebb családi házaknál, illetve 63 kW névleges hő teljesítmény alatt ele­gendő ez a vezetési mód. A fűtési rendszer nagy víztartalma biztossá teszi a mechanizmust a túlfűtés és az ebből adódó károsodás ellen (5.37. ábra).

Tágulási vezeték hiánya

5.37. ábra. Tágulási vezeték hiánya.

Hogy ebben az esetben miért nem hurokkal kötik be a tágulási vezetéket a nyitott tágulási tartályba? A táguló víz ugyan be tud jutni a tartályba, de a rendszerbe már nem tudna onnan visszakerülni, ezért ne hurokkal, hanem oldalról (figyelve arra, hogy a szennyeződések ne juthassanak vissza a fűtési rendszerbe) kössük be a tágulási vezetéket (5.38. ábra).

Szennyeződések a nyitott tágulási tartályban

5.38. ábra. Szennyeződések a nyitott tágulási tartályban.

A hurok

Két dologgal kell számolni abban az esetben, ha a nyitott tágulási tartályba a biztonsági ve­zetéket hurokkal vezetjük.

Az első esetben: a kazánból kilépő gőz úgy tudjon távozni, hogy se a kazánban, se a nyitott tágulási tartályban ne szorítsa ki a vizet. Amennyiben a biztonsági vezeték lejjebb lenne köt­ve, nem pedig hurokkal, előfordulhatna az, hogy a nagy sebességgel érkező gőz kilökné a tá­gulási tartályból a vizet, és a fűtési rendszernek nem maradna vízutánpótlása (5.39. ábra).

Gőzfejlődés hibásan kialakított biztonsági vezetéknél

5.39. ábra. Gőzfejlődés hibásan kialakított biztonsági vezetéknél.

A másik esetben: ha nem alakítanak ki hurkot, fennáll annak a veszélye, hogy a biztonsági vezetéken keresztül a tágulási tartályon át vissza a kazánig, cirkuláció indul meg. (A légkör­ből pedig oxigént vehet fel, ami korróziós károkat eredményezhet.) Tehát a nyitott tágulási tartály úgy viselkedne, mint egy hőleadó. Ez a rendszer hőveszteségét okozná, továbbá a fű­tési rendszerben zavart, leállást okozhatna (5.40. ábra).

A nyitott tágulási tartály hibás működése rossz hurokkialakítás miatt

5.40. ábra. A nyitott tágulási tartály hibás működése rossz hurokkialakítás miatt.

A hurok helytelen kialakítása szi­vattyús fűtés (szilárd tüzeléssel) alkalmazása során is gondot okozhat. Itt a hurok magassá­ga, nyomott rendszerű szivattyús fűtési rendszer esetén 1,2*h üresjárati kell, hogy legyen.

A hurok helytelen kialakítása szi­vattyús fűtés (szilárd tüzeléssel) alkalmazása során is gondot okozhat. Itt a hurok magassá­ga, nyomott rendszerű szivattyús fűtési rendszer esetén 1,2*h üresjárati kell, hogy legyen.

Mindenféleképpen szem előtt kell tartani, hogy szilárdtüzelésű kazánt csak nyitott tágulási tartállyal lehet szerelni. A szilárd tüzelés ugyanis nem szabályozható úgy, mint a gáz- vagy olajtüzelés, mert a zárt tágulási tartály nem képes a hirtelen hőmérséklet-növekedésből szár­mazó nyomás- és esetleg gőzfejlődést felvenni. Ebből igen komoly balesetek származhatnak. (A keletkező gőz szétveti a kazántestet.) (5.41. ábra)

Szilárd tüzelésű kazán zárt tágulási tartállyal, elzárt szerelvények esetén

5.41. ábra. Szilárd tüzelésű kazán zárt tágulási tartállyal, elzárt szerelvények esetén.

Nyitott tágulási tartály méretezése

A nyitott tágulási tartály mérete elsősorban attól függ, hogy mennyi víz található a fűtési rendszerben. Ez meghatározható a kazán, a csővezeték, a hőleadók térfogatainak összegével.

A tágulás következtében létrejövő térfogat-növekedés: VV = VR*β*Δt (m3)

ahol:

  • VV – a tágulás következtében létrejövő térfogat-növekedés (m3)
  • VR – a rendszerben lévő víz térfogata (m3)
  • β – a víz köbös hőtágulási együtthatója (0,00043 l/K)
  • Δt – a hőmérséklet-különbség (°C)

Jelen esetben a hőfoklépcső átlaghőmérséklete és a fűtési rendszerbe töltött közeg hőmérsékletének a különbsége. Azaz, ha a fűtési előremenő T1= 90°C, a fűtési visszatérő T2= 70 °C, e kettő átlaghőmérséklete 80 °C (Tá = (T1+T2)/2= (90+70)/2=80 °C). Ha a fűtési rendszer feltöltésekor a víz hőmérséklete 10 °C-os volt, ez azt jelenti, hogy a kazánnak 10 °C-ról kell a vizet 90°C-ra melegíteni, majd pedig azt szinten tartani akkor a Ät = 80 – 10 = 70 °C.

A tartály méretezésekor azzal kell számolni, hogy a táguló víz mindenféleképpen elférjen a tartályban, de ne pont akkora legyen, tehát célszerű a tágult víz térfogatánál nagyobbnak len­nie. A tartály hasznos térfogata másfélszer nagyobb legyen, mint a tágult víz térfogata. Tehát a tartály teljes térfogata:

VT =1,5*VV, azaz

VT = 1,5*VR*β*Δt m3)

ahol:

  • VT – a tartály térfogata (m)
  • A biztonsági és tágulási vezetékek átmérőjének meghatározása: db=15 + 1,4√Q (mm), de minimum 1″

ahol:

  • db – a biztonsági vezeték átmérője, (mm)
  • Q – a hőtermelő névleges hőteljesítménye (kW)
  • dt=15+0,93√Q (mm), de minimum 1”

ahol:

  • dt – a tágulási vezeték átmérője, (mm)
  • Q – a hő termelő névleges hőteljesítménye (kW)

Zárt rendszerű központi fűtési rendszer

Zárt tágulási tartály előnye a nyitottéhoz képest

  • Elkerülhető vele a korróziós károk megjelenése (nem kerül közvetlenül a levegőből oxigén a rendszerbe, nem tud feldúsulni)
  • Kisebb csőméretek elegendőek, (a szivattyús fűtési rendszernél) ezáltal a kialakítás esztétikusabb lehet (a gravitációs fűtéseknél alkalmazott nagy átmérőjű csővezetékeket nem lehet falba rejtve vezetni)
  • A nyitott tágulási tartályt csak a rendszer legmagasabb pontján lehet elhelyezni, míg a zárt tágulási tartály a hőtermelő mellé, a visszatérő vezetékbe, azzal el nem zárható módon telepítendő.
  • A nyitott tágulási tartály a rendszer legmagasabb pontján helyezkedik el, az esetek többségében ez akár a padlástér is lehet, gondoskodni kell a tágult víz esetleges elfa­gyásának megakadályozásáról. Éppen ezért le kell szigetelni a tartályt, illetve cirkulá­ciós vezetéket kell kiépíteni.
  • A szerelés leegyszerűsíthető. Elmaradnak a biztonsági- és tágulási vezetékek, illetve a nyitott tágulási tartály.
  • Megszűnik a víz elpárolgásának a veszélye.

A zárt tágulási tartályok csoportosítása működésük szerint

Változó nyomású, zárt tágulási tartály

Általánosan elmondható, hogyha a fűtési rendszer teljes térfogata a 3000 l-t nem éri el, ak­kor elegendő a változó nyomású zárt tágulási tartályt alkalmazni. Miért változó nyomású? Mert a rendszerben lévő víz, hőmérsékletének növekedésével tágul. Ez a táguló víz a tágu­lási tartályba jutva a gumimembrán által elválasztott gáz térfogatcsökkenését eredményezi (a gáz nyomása megnő). (5.42. ábra)

Nyomásviszonyok kialakulása a zárt tágulási tartályban

5.42. ábra. Nyomásviszonyok kialakulása a zárt tágulási tartályban.

Ellenkező esetben, amikor lehűlés következik be, a víz térfogata csökken, a tartályban a gáz térfogata nő, nyomása csökken. Azonban a változó nyomású, zárt tágulási tartály, mint biz­tosítás önmagában nem elég, hiszen túlzott nyomásnövekedést nem képes felvenni, elvezet­ni, erről külön gondoskodni kell. Ezt a feladatot látja el a biztonsági szelep.

Az előírások sze­rint a biztonsági szelep a kazán felső részén, illetve az előremenő vezetékben szerelve, a ka­zánnal el nem zárható módon lehet beépítve. Amennyiben a hőtermelő szerelvényeit elzár­ták, de a kazán továbbra is fűt, a káros nyomásnövekedést a biztonsági szelep elvezeti. (5.43. ábra) Rugós biztonsági szelep elvi működése.

Rugós biztonsági szelep elvi működése

5.43. ábra. Rugós biztonsági szelep elvi működése.

Az előírások megengedik azt, hogy a fűtési rend­szer és a zárt tágulási tartály közé elzáró legyen építve. Ez hogy lehet, mikor az utasítás szerint a hőtermelőtől el nem zárható módon kell kialakíta­ni? Ez igaz, ezért ennek a szerelvénynek „avatatlan elzárás ellen” biztosítottnak kell lennie, azaz meg kell akadályozni azt, hogy bármikor el lehessen zár­ni ezt a szerelvényt.

Ennek a legegyszerűbb módja, ha levesszük a forgatókart (5.44. ábra) így megol­dottuk ezt a problémát. De ennek a szerelvénynek a megléte igen fontos, mégpedig azért, mert egyrészt ha meghibásodik a zárt tágulási tartály, akkor annak cseréjét el tudjuk végezni anélkül, hogy a fűtési rendszer teljes víztartalmát leeresszük.

„Avatatlan elzárástól védett

Másrészt üzem közben tudjuk ellenőrizni a tartály előfeszítési nyomását. Hogy ezt megte­gyük, ahhoz az kell, hogy megszüntessük a vízoldali nyomást. Ha ezt nem tennénk meg, ak­kor nem a valós előfeszítési nyomást kapnánk. Ilyenkor elzárjuk a szerelvényt, és ezt a kis szakaszt leürítjük.

Miért kell leüríteni? Attól függetlenül, hogy elzártuk a csapot, a tágulási tartály és a lezárt csap között még mindig fennáll a vízoldali nyomás. Kinyitjuk a töltő-ürítő csapot, ezáltal a nyomást megszüntettük, a tartály előfeszítési nyomása ellenőrizhető, korri­gálható (5.45. ábra).

Zárt tágulási tartály előfeszítési nyomásellenőrzés
Zárt tágulási tartály előfeszítési nyomásellenőrzés

5.45. ábra. Zárt tágulási tartály előfeszítési nyomásellenőrzés.

Meg kell említeni, hogy amennyiben valamilyen adalékanyaggal van feltöltve a rendszer, például fagyálló van a töltővízben, célszerű azt felfogni a leeresztés során, hogy később pó­tolni lehessen. Harmadrészt a zárt tágulási tartályok az esetek többségében 3,0 bárig használ­hatók.

Ennél nagyobb nyomás esetén a tágulási tartály tönkremehet (szétnyílik). Amennyiben a rendszer nyomáspróbáját nagyobb nyomáson végezzük, mint a zárt tágulási tartály megengedett nyomása, elzárjuk ezt a szerelvényt.

Állandó nyomású zárt tágulási tartály

Állandó nyomású azért, mert egy szabályozott rendszer igyekszik állandó nyomáson tartani a tágulási tartály, és ennek köszönhetően az egész fűtési rendszer nyomását. Hasonlóan a vál­tozó nyomáshoz, amikor a fűtési rendszer vize melegszik, kitágul. (5.46. ábra)

Állandó nyomású zárt tágulási tartály elvi kialakítása.

5.46. ábra. Állandó nyomású zárt tágulási tartály elvi kialakítása.

A tágult víz az állandó nyomású zárt tágulási tartályba jut, és itt jön a lényeges különbség: itt voltaképp nem is egy gumimembrán, hanem egy gumiballon van. Tehát nem összepréseli a tágult víz a gumiballonban a levegőt, hanem egy mágnes szelep gondoskodik arról, hogy elegendő levegő távozzon a gumiballonból.

Amikor a víz hőmérséklete csökken, a tartály­ban csökkenne a vízszint, a változó nyomású zárt tágulási tartálynál az összenyomott levegő térfogata nő, ezzel szemben jelen esetben egy kompresszor pótolja a kieresztett levegőt és tart­ja közel azonos, állandó nyomáson a rendszert. (5.47. ábra)

Állandó nyomású zárt tágulási tartállyal szerelt fűtési rendszer elvi kialakítása.

5.47. ábra. Állandó nyomású zárt tágulási tartállyal szerelt fűtési rendszer elvi kialakítása.

Itt is célszerű a szeparálás, elkülönítés miatt egy „avatatlan elzárástól védett” gömbcsapot beépí­teni a tágulási tartály elé, és egy töltő-ürítő csa­pot is be kell szerelni. Ettől függetlenül kötele­ző ide egy az állandó nyomású zárt tágulási tartály vízterével el nem zárható módon kialakított biztonsági szelepet is beépíteni (a kazán te­tején elhelyezett biztonsági szelepen kívül).

Mindezeken felül a tartály és a kompresszor kö­zé is célszerű egy biztonsági szelepet beépíteni, elkerülve annak esetleges meghibásodásából eredő gumiballon-sérülést.

Zárt fűtési rendszerek jellemzői

Zárt fűtési rendszernél, a fűtési rendszer összhangjára sokkal nagyobb figyelmet kell fordí­tani, mint a nyitott fűtési rendszernél, mert kényesebb a szabályozhatóság szempontjából.

A következő feltételeket kell szem előtt tartani:

  • Fűtési rendszer hideg töltőnyomása,
  • Fűtési rendszer maximális vízhőmérsékletéhez tartozó nyomás,
  • Tartály térfogata
  • Tartály előfeszítési nyomása,
  • Tartály megengedett legnagyobb üzemi nyomása,
  • Biztonsági szelep lefúvatási nyomása.

A fűtési rendszer maximális vízhőmérsékletéhez tartozó nyomás 0,5 bárral legyen kisebb, mint a biztonsági szelep lefúvatási nyomása. A tartály előfeszítési nyomása 0,2-0,3 bárral na­gyobb legyen, mint a tartály visszatérőben csatlakoztatott statikus rendszernyomása.

A fűté­si rendszer hideg töltőnyomása 10-15%-al nagyobb legyen, mint a tartály előfeszítési nyo­mása (ezzel érjük el, hogy a tartályba feltöltéskor víz kerüljön, ami azt eredményezi, hogy a fűtési rendszernek kellő mennyiségű tartalék vize lesz). Amennyiben nem megfelelően ke­rült beállításra akármelyik érték, probléma merül fel. Nézzük meg ezt a zárt tágulási tartály, illetve a fűtési rendszer biztosítására vonatkoztatva.

Tartálytérfogat

1. Túl kicsi tartály

Ha véletlenül kisebb tartály került beépítésre, mint amekkora ideális lenne a rendszer számá­ra, a következő fog történni: Már megismertük azt a képletet, amivel meg lehet határozni a táguló térfogatot.

Ha az azzal a képlettel kiszámolt táguló tér­fogat (aminek ugye el kell férnie a tágulási tartályban) nem fér el a tartályban, akkor a fűtési rendszer lett kellően biztosított.

A hő­mérséklet emelkedésével nőni fog a rend­szerben lévő víz térfogata, összeszorítja a zárt tágulási tartály légpárnáját, és mivel még tovább fog tágulni, a fennmaradó rész a biztonsági szelepen fog távozni, a rendszer vízmennyiségét csökkentve ezzel, nem be­szélve a fűtési rendszerben okozott zavarról. (5.48. ábra)

Biztonsági szelep működése nyomásnövekedés hatására

5.48. ábra. Biztonsági szelep működése nyomásnövekedés hatására.

2. Túl nagy tartály

Természetes, hogy a kiszámított érték nem minden esetben ad pontosan olyan számértéket, mint ami nekünk ideális. Ilyenkor általában felfelé kerekítünk, tehát nagyobbat választunk, min a kiszámolt érték. Azonban túlméretezni sem érdemes ezt az értéket.

A tágulási tartályok elég széles tartományban vásárolhatók, 2 litertől akár a 12000 literig, és a maximális üzemi nyomás 3 és 25 bar között változhat, az előfeszítési nyomás pedig (persze az előző értékek is) a fűtési rendszer nagyságának a függvénye, amiről már korábban beszéltünk.

Ha a tágu­ló térfogatnál jóval nagyobb tágulási tartályt fogunk választani, akkor a rendszer feltöltése­kor a tartályba túlzottan sok víz kerül. Több víz lesz a rendszerben, mint amennyi a mérete­zés során kijött. A nagyobb mennyiségű víz pedig többet tágul. Zavar léphet fel a fűtési rend­szerben.

Tartály előfeszítési nyomása

1. Túl alacsony előfeszítési nyomás

Meg kell említeni, hogy nem biztos, hogy rossz a beállítás, mert sajnos nincsen tökéletesen záró tartály, tehát elszökhet a levegő vagy a gáztöltet. Amennyiben kicsi az előfeszítési nyo­más, a táguló víz túlzottan összenyomja a tartályban lévő levegőt, további nyo­másnövekedés hatására a biztonsági szelep lefúj. (5.49. ábra)

Alacsony előfeszítési nyomás esetén a biztonsági szelep lefúj

5.49. ábra. Alacsony előfeszítési nyomás esetén a biztonsági szelep lefúj.

2. Túl nagy előfeszítési nyomás

Ebben az esetben előfordulhat, hogy a rendszernyomás annyira kicsi, hogy egyáltalán nem jut víz a tartályba. Ugyan nyomásnövekedés hatására a tar­tályba juthat be víz, de a nagy rendszer­nyomás meghaladhatja a biztonsági sze­lep lefúvatási nyomását, és ott fog eltávozni a túlnyomás. Ezáltal csökken a térfogat. A víz hőmérsékletének csökkenése során összehúzódik, és levegőt szívhat be, ami káros a fűtési rendszerre nézve. (5.50. ábra)

Túl nagy előfeszítési nyomás során kialakuló probléma.
Túl nagy előfeszítési nyomás során kialakuló probléma. b.
Túl nagy előfeszítési nyomás során kialakuló probléma. c.

5.50. ábra. Túl nagy előfeszítési nyomás során kialakuló probléma.

  • a. Túl nagy előfeszítési nyomás.
  • b. Nyomásnövekedés során tágul a víz, hamar elérve ezzel a biztonsági szelep beállított értékét.
  • c. Hőmérsékletcsökkenés esetén a közeg térfogata csökken, a légtelenítőkön keresztül levegőt szívhat be.

Fűtési rendszer hideg töltőnyomása

1. Túl alacsony hideg töltőnyomás

A hideg töltőnyomás kevesebb, mint az előfeszítési nyomás, bár megfelelően választottuk ki az előfeszítési nyomás. A töltőnyomás, ugyan nem sokkal, de mégis kevesebb, nincs tartalék víz, hasonló probléma merülhet fel, mint amikor túl nagy az előfeszítési nyomás.

2. Túl magas hideg töltőnyomás

Tételezzük fel, hogy ugyan jól állítottuk be az előfeszítési nyomást, de a töltőnyomás jóval nagyobb. Hasonló szituáció zajlik le, mint amikor túl alacsony az előfeszítési nyomás. Isme­retes, hogy a biztonsági rendszer lefúvatási nyomása 0,5 bárral legyen nagyobb, mint a fűté­si rendszer maximális vízhőmérsékletéhez tartozó rendszernyomás.

Feltöltéskor, amikor a biztonsági szelep eléri a beállított nyomás értékét, lefúj. Annál nagyobb nyomásra tölteni nem lehet, de a melegítés hatására a táguló térfogat úgyis a biztonsági szelepen keresztül fog távozni. (5.51. ábra)

Túl magas hideg töltőnyomás.

5.51. ábra. Túl magas hideg töltőnyomás.

  • a. A hideg töltőnyomás elérte a biztonsági szelep lefúvatási nyomását.
  • b. Felfűtés során a hőmérséklet növekedésével tágul a közeg, további csöpögést eredményezve.

A fűtési rendszer maximális vízhőmérsékletéhez tartozó nyomás

Ezt az értéket még a méretezéskor határozzák meg az előfeszítési nyomás, a kiválasztott tá­gulási tartály térfogata és a tágult térfogat összefüggése alapján: Pmax = (Pelő*Vt) / (Vt-VV) (bar) (abszolút értékben).

Amennyiben jól választottuk ki a zárt tágulási tartályt illetve az előfeszítési nyomást, akkor megfelelő értéket kapunk. Könnyen visszaellenőrizhető, mert a fűtési rendszer maximális vízhőmérsékletéhez tartozó nyomásnak nagyobbnak kell lennie, mint az előfeszítési nyomás, azonban ezen értéknek kisebbnek kell lennie, mint a fűtési rendszer biztonsági szelepének le­fúvatási nyomása.

A tartály megengedett legnagyobb üzemi nyomása

Ez az érték adott, általában a tartály űrtartalmától függ, egy kisebb családi ház fűtési rend­szerénél a zárt tágulási tartály legnagyobb üzemi nyomása 3-5 bar között mozog.

Nagy rendszerhez kisebb méretű tágulási tartály

Előfordulhat olyan eset, hogy a víz melegedésével a táguló térfogat és a növekvő nyomás meghaladhatja ezt az értéket (3 bar), és ez azt fogja eredményezni, hogy a zárt tágulási tartály felhasad. Ilyen probléma merülhet fel akkor is, ha a rendszer ugyan megfelelően került kiépí­tésre, de nyomáspróbát kell végrehajtani a feltöltést követően.

Mivelhogy a nyomáspróbát PPróba=1,5*PMax+1 (bar) képlettel kell meghatározni, és ez a maximális vízhőmérsékletéhez tartozó nyomás másfélszerese plusz egy, ez meghaladhatja a zárt tágulási tartály legnagyobb üzemi nyomását. A tartály felhasadhat. (5.52. ábra)

Túl nagy nyomás okozta tartályhasadás.

5.52. ábra. Túl nagy nyomás okozta tartályhasadás.

Éppen ennek a problémának az elkerülésére kell „avatatlan elzárástól védett” elzáró szerelvényt a tágulási tartály elé beépíteni, amelyet a nyomás­próba ideje alatt el kell zárni.

Kis rendszerhez, nagy méretű tartály

Már említést tettünk erről az esetről.

Biztonsági szelep lefúvatási nyomása

1. Túl alacsony beállított nyomás

Abban az esetben, ha figyelmetlenül a hideg töltővíz nyomásához állítottuk be a biztonsági szelep lefúvató nyomását, a hőmérséklet növekedése során táguló víz hatására a biztonsági szelep folyamatosan lefúj, és ha esetleg adalékanyagot is töltöttük a rendszerbe (fagyásgátló) az is elvész. Zavar a fűtési rendszerben.

2. Túl magas beállított nyomás

Az előbbiekben leírtak szerint a biztonsági sze­lep lefúvatási nyomása 0,5 bárral legyen több, mint a fűtési rendszer maximális vízhőmérsék­letéhez tartozó nyomás.

Ha ez mégis jóval na­gyobb, akkor hiába emelkedik a nyomás (a víz hőmérsékletének növekedésével párhuzamo­san), a többletnyomást nem vezeti el semmi, a zárt tágulási tartály tönkremenetelét, vagy a fűtési rendszer zavarát okozhatja. Amennyiben túl magasra állítjuk be a biztonsági szelep lefúvatási nyomását, túlzottan megnövekedhet a nyomás. (5.53. ábra).

A biztonsági szelep lefúvatási nyomását túl magasra állítottuk be. Amennyiben túl magasra lett beállítva a biztonsági szelep lefúvatási nyomása, túlzottan megnövekedhet a nyomás.

5.53. ábra. A biztonsági szelep lefúvatási nyomását túl magasra állítottuk be. Amennyiben túl magasra lett beállítva a biztonsági szelep lefúvatási nyomása, túlzottan megnövekedhet a nyomás.

Zárt tágulási tartály beépítési helyzete

A zárt tágulási tartályt, mint már említettük, a visszatérő vezetékbe építjük be a kazán elé, azzal „el nem zárható” kapcsolatban (avatatlan elzárástól védett elzáró szerelvény persze be legyen építve). (5.54. ábra)

Helyesen kialakított zárt tágulási tartály beépítési példája.

5.54. ábra. Helyesen kialakított zárt tágulási tartály beépítési példája.

Kérdés az, hogy a csővezetékre szerelve felfelé vagy lefelé „állva” legyen beépítve. A később leírtakból ki­derül, hogy majdnem teljesen mindegy, de javasolt a zárt tágulási tartályt lefelé szerelve beépíteni.

A fűtési rendszer vízzel való feltöltésével levegő is kerülhet a fűtési körbe. A légtelenítőkön keresztül ugyan távozik a levegő, de oxigén kiválással is szá­molni kell. Van olyan beépítési mód, amikor a rendszerből kiváló levegő nem tud hova távozni, csakis a zárt tágulási tartályba. Amennyiben levegő kerül a zárt tágulási tartályba, onnan kiszorítja a vizet. A le­vegő nyilván nem tud eltávozni a fűtési rendszerből, a tartályból akár majdnem teljesen ki is szoríthatja a vizet. (5.55. ábra)

Hibásan kiépített zárt tágulási tartály, hibásan működő fűtési rendszer.

5.55. ábra. Hibásan kiépített zárt tágulási tartály, hibásan működő fűtési rendszer.

Tehát: a fűtési rendszernek nem marad táguló vize, a hőmérséklet növekedésével a táguló tér­fogatot a biztonsági szelep fogja elvezetni, ami az előzőekből kiderült, káros. Amennyiben hűl a rendszerben lévő víz hőmérséklete, akkor össze is húzódik, a tágulási tartályból víz ugyan nem, levegő viszont annál inkább visszakerülhet a fűtési rendszerbe. (5.56. ábra)

Hibásan beépített zárt tágulási tartály.

5.56. ábra. Hibásan beépített zárt tágulási tartály.

Arról nem is beszélve, hogy a gumimembrán olyannyira deformálódhat, hogy egyszerűen feltapad a zárt tágulási tartály belső falára, megakadályozva ezzel a további tágulási le­hetőséget. Ezt a felmerülő problémát elkerül­hetjük úgy, hogy ha a zárt tágulási tartály csatlakozási pontja előtt légtelenítjük a fűtési rendszert. Így elkerülhető, hogy a levegő ki­szorítsa a vizet a zárt tágulási tartályból. (5.57. ábra)

Zárt tágulási tartály csatlakozása előtti légtelenítés.

5.57. ábra. Zárt tágulási tartály csatlakozása előtti légtelenítés.

Amennyiben úgy építjük be a zárt tágulási tartályt, hogy lefelé „álljon”, elkerülhetjük azt a problémát, hogy levegő kerül a tartály­ba. Ugyanis a levegő felfelé áramlik, így te­hát kizárt, hogy benne rekedjen a tartályban, így csak és kizárólag a táguló víz kerül a tartályba, annak működése kifogástalan lesz.

Zárt tágulási tartályok méretezése

A zárt tágulási tartályok méretezésénél különös gondot kell fordítani arra, hogy a tartály a le­hető legnagyobb megengedhető üzemi nyomást is biztonsággal tartani tudja. A tartály nagy­ságának meghatározásakor döntő szerepet tölt be a rendszer víztartalma, a statikus nyomás és a választott üzemi hőmérséklet.

Fontos: A tágulási tartály nagyságát meghatározó képle­tek az általános gáztörvényen alapulnak, ezért a nyomásértékeket abszolút nyomásban kell behelyettesíteni!

Az előfeszítési nyomást a zárt tágulási tartályban a következő képlettel lehet meghatározni:

pelő = Δpstat+1,3 bar (abszolút értékben)

A biztosító szelep lefúvatási nyomása:

ple = Δpstat + 3 bar (abszolút értékben)

A fűtési rendszer tágulási térfogata megegyezik a már ismert számítási móddal.

A zárt tágulási tartály névleges térfogata:
Vnt = VV / (0,9*[(ple-pelő)/ple]) = VV / (0,9*1,7/[Δpstat+3]) m3

Kérdésként felmerülhet, hogy miért kell a 0,9-szeres szorzó a zárt tágulási tartály névleges térfogatának meghatározásához. Már korábban említettük, hogy a tartályba kell, hogy kerül­jön tartalék víz a feltöltéskor, ami körülbelül 10% legyen, (lásd Zárt fűtési rendszerek cím alatt)

A fűtési rendszer maximális vízhőmérsékletéhez tartozó nyomás meghatározása:

pmax=(pelő*Vnt)/(Vnt-VV) bar (abszolút értékben)

Szivattyúk feladata

A szállítandó közeget egy kisebb nyomású, vagy mélyebb szinten levő térből nagyobb nyomású vagy magasabb szinten található térbe szállítja.

  • Fűtési rendszerekbe történő beépítésével sok előnyre tehetünk szert:
  • Kisebb csőméretek adódnak,
  • A radiátorok alacsonyabban lehetnek a kazánnál,
  • A visszatérő vezetéket magasabban is szerelhetjük,
  • Az előremenő vezeték szerelhető alul is,
  • Nagy áramlási ellenállású szerelvényeket is beépíthetnek.

Örvényszivattyúk

Jellemzője, hogy az energiaátalakulás lapátokkal megy vége, csatornákra osztott járókerékben. A járókerekeket a szállított közeg teljesen kitölti. A centrifugális erő a folyadékot a járókerék felületére hajtja.

Kialakítás szempontjából megkülönböztetünk:

  • Radiális beömlésűt: Az ilyen kialakítású szivattyúkkal nagy szállítómagasságot érhetünk el. A folyadék sugárirányban lép be a szivattyúba és sugárirányban is távozik (4.1. ábra).
  • Félaxiális beömlésűt: tengelyirányban lép be és sugárirányban távozik a szállított közeg. Ezt a kialakítást kis- és középnyomású szivattyúknál al­kalmazzák. Másik esetben a közeg adott szögben lép be a járókerékbe, és hasonlóan a tengelyvo­nallal adott értékű szöget bezáró irányban távozik. Ezzel a szivattyúval nagy mennyi­ségű folyadékot tudunk kis szállítómagassággal keringetni (4.2. ábra).
  • Axiális átömlésű: A szállított közeg tengelyirányban lép be a szivattyúba és tengely­irányban is távozik. Hasonlóan az előzőhöz nagy mennyiségű folyadék szállítására ké­pes, de kicsi szállítómagassággal (4.3. ábra).
4.1. ábra. Radiális beömlésű szivattyú kialakítása.

4.1. ábra. Radiális beömlésű szivattyú kialakítása.

4.2. ábra. Félaxiális beömlésű szivattyú kialakítása.

4.2. ábra. Félaxiális beömlésű szivattyú kialakítása.

4.3. ábra. Axiális átömlésű szivattyú kialakítása.

4.3. ábra. Axiális átömlésű szivattyú kialakítása.

Sorba kapcsolt szivattyúk

Az alábbi kapcsolási ábrán sorba kötött szivattyú csoportot láthatunk. Abban az esetben, ha így kapcsoljuk össze a szivattyúkat, azt tapasztaljuk, hogy azok szállítómagassága összeadó­dik. A két szivattyú jelleggörbéjét és azok egyesített jelleggörbéjét láthatjuk az ábrán (4.4. ábra, 4.5. ábra).

4.4. ábra. Sorba kapcsolt szivattyúk.

4.4. ábra. Sorba kapcsolt szivattyúk.

4.5. ábra. Sorba kapcsol szivattyúk jelleggörbéi.

4.5. ábra. Sorba kapcsol szivattyúk jelleggörbéi.

Párhuzamosan kapcsolt szivattyúk

Két párhuzamosan kapcsolt szivattyút ábrázol az alábbi kapcsolási rajz. Ennél a kialakítás­nál a szivattyúk külön-külön egy-egy szívó vezetéken szívják fel a szállítandó közeget és kö­zös nyomóvezetékbe nyomják. (Természetesen lehet közös a szívó vezeték is.) A két szivattyú eredő jelleggörbéje megszerkeszthető, ha összegezzük az azonos szállítómagassághoz tartozó folyadékmennyiséget.

A jelleggörbén látható, hogy párhuzamos kapcsoláskor keve­sebb a szállított vízmennyiség, mint ha a két szivattyút külön-külön üzemeltetjük. Ennek az­az oka, hogy ha megnöveljük a szállított vízmennyiség értékét, akkor növekszik az áramlási sebesség is. Ebből pedig az következik, hogy nő az áramlási veszteség értéke, mégpedig négyzetesen. Ha több szivattyút építünk be, azt tapasztaljuk, hogy a szállított víz­mennyiség egyre kisebb mértékben nö­vekszik (4.6. ábra, 4.7. ábra).

4.6. ábra. Párhuzamosan kapcsolt szivattyúk.

4.6. ábra. Párhuzamosan kapcsolt szivattyúk.

4.7. ábra. Párhuzamosan kapcsolt szivattyúk jelleggörbéje.

4.7. ábra. Párhuzamosan kapcsolt szivattyúk jelleggörbéje.

Milyen méretű szivattyút célszerű választani a fűtési rendszerhez? A szivattyú választás leg­fontosabb szempontja: a fűtési rendszer vízszállítás-áramlási ellenállás munkapontja a vá­lasztandó szivattyú maximális fordulatszámához tartozó jelleggörbe alá essen.

Csővezetéki jelleggörbe

A csővezetéki jelleggörbét röviden úgy lehetne jellemezni, hogy az az áramlási ellenállás változása a térfogatáram függvényében. Ezt a jelleggörbét függvényként is ábrázolhatjuk egy koordinátarendszerben, ahol a vízszintes szakasz a térfogatáram, a függőle­ges pedig az áramlási ellenállás. A kialakuló jelleggörbe egy má­sodfokú parabola lesz (4.8. ábra).

4.8. ábra. Fűtési rendszer csővezetéki jelleggörbéje.

4.8. ábra. Fűtési rendszer csővezetéki jelleggörbéje.

A csővezetéki jelleggörbén egy pontot kiragadva, és azt vízszinte­sen és függőlegesen vetítve a tengelyvonalakra meghatározott ér­tékeket kapunk.

Fűtési keringtető szivattyú jelleggörbe

A nyomásemelkedés értékét eddig mi határoztuk meg, de a központi fűtési rendszerben van egy berendezés, ami létre hozza ezt az értéket, ez pedig a szivattyú. A keringető szivattyú ál­tal szállított vízmennyiség és nyomásemelkedés egymással szoros összhangban van, amit szintén egy jelleggörbével jellemezhetünk.

A szivattyú jelleggörbéjét mérések segítségével határozzák meg, tehát minden szivattyútípus­nak más-más jelleggörbéje van. Az alábbi ábra egy általános jelleggörbét mutat (4.9. ábra).

4.9. ábra. Szivattyú jelleggörbéje.

4.9. ábra. Szivattyú jelleggörbéje.

A jelleggörbéből leolvasható, hogy kevés vízmennyiséget nagy nyomásemelkedés mellett képes szállítani. Ugyanez fordítva is igaz, nagy mennyiségű víz keringetéséhez alacsony nyomásemelkedési érték tartozik.

Ha csővezetéki jelleggörbét és a szivattyú jelleggörbét egy koordinátarendszerben ábrázol­juk, akkor a kettő metszéspontja megadja az ún. munkapontot (4.10. ábra).

A szivattyú és a csővezeték jelleggörbéjének a metszéspontja (munkapont)

4.10. ábra. A szivattyú és a csővezeték jelleggörbéjének a metszéspontja (munkapont).

Ebben a pontban megegyezik a csővezetéki jelleggörbe nyomásemelkedése a szállításhoz szükséges nyomásemelkedéssel, adott vízmennyiség mellett.

Abban az esetben, ha a fűtési rendszerünkben nagyobb vízmennyiséget szeretnénk áramol­tatni, akkor két lehetőség közül választhatunk:

  • Annyival csökkentjük le a csővezeték áramlási ellenállását, hogy az új csővezetéki jel­leggörbe a növelt vízmennyiségnek megfelelő legyen (11. ábra. M2 munkapont.).
  • Nagyobb teljesítményű szivattyút építünk be, amivel elérhető, hogy a csővezeték ere­deti jelleggörbéje megmarad (4.10. ábra, 2.-es szivattyú jelleggörbe, M3 munkapont).

Kavitáció

Az örvény szivattyúkban a járókerék mellső és hátsó lapjai között nyomáskülönbség lép fel. Ha ez az érték a fűtővíz telítési gőznyomása alá csökken, apró gőzbuborékok képződnek, me­lyek a járókerékhez érve szétesnek. Ez egyrészt zaj jelenséggel, másrészt teljesítménycsök­kenéssel, nemritkán szivattyú tönkremenetelével jár.

Zárt fűtési rendszereknél a töltési és az előfeszítési nyomás helyes értékének megválasztásával elérhető, hogy a szivattyú szívó­csonkjánál a minimális hozzáfolyási nyomás, rendelkezésre álljon. Ezáltal a kavitációs jelen­ségek kialakulása a minimálisra csökkenthetők.

Keringető szivattyúk csoportosítása

Szivattyúk csoportosítása közeggel való érintkezés szerint:

  • Száraztengelyű: Hagyományos motorra, tengelykapcsolóval csatlakozik a szivattyú hidraulikája. A tengelyt csúszógyűrűs tengely tömítéssel biztosítják. A villamos motor hűtését tengelyvégre szerelt ventillátorral és növelt felületi bordázassál oldják meg.
  • Nedvestengelyű: Mind a hidraulikai rész, mind pedig a villamos motor forgó része egy házba van építve. Alacsony zajszinten üzemel, a motor hűtését ebben az esetben a szál­lított fűtővíz látja el.

Csoportosítás meghajtás szempontjából:

  • Villamos motorral hajtott: általában 2 vagy 4 pólusú motorok, 2900 vagy 1450 percen­kénti fordulattal. A nedvestengelyű szivattyúkra egy kézi fokozatkapcsoló van szerelve.
  • Villamost szabályozással ellátott: Ennél a megoldásnál a szivattyúk részterhelési üzemben működnek. Legelterjedtebb módja a folyamatos fordulatszám-szabályozás.
  • Szivattyús ellenőrzés: A fűtési rendszereknél az esetek többségében nedvestengelyű szivattyúkat alkalmaznak. Ezeknél a szivattyúknál a forgórész a keringetett folyadékban forog. A nedvestengelyű szivattyúkat éppen ezért nem szabad úgy bekapcsolni, hogy nincs víz a cső­hálózatban. Ha mégis bekapcsoljuk, a szivattyú csapágya nem lesz kenve (ugyanis a folya­dék végzi a szivattyú hűtését is), és rövid idő alatt tönkremegy. Mindezeken felül azt is meg kell vizsgálni, hogy a beépített szivattyú az előírtaknak megfelel-e.
  • A csőhálózatba a tervezett szivattyút építették-e be: A szivattyúk jelölés alapján beazonosíthatók, ugyanis két számmal vannak ellátva. Az első szám a csatlakozó méretét je­löli, a második szám pedig a nulla vízszállításhoz tartozó emelőmagasságot deciméter­ben.
  • Megfelelő-e a beépítési helyzet: Kerüljük el az olyan beépítéseket, amikor a forgórész­ben levegő rekedhet meg. A nedvestengelyű szivattyúkat úgy kell beépíteni, hogy a motor tengelye vízszintes le­gyen.
  • Tilos úgy beépíteni a szivattyút, hogy a kapcsoló dobozába víz folyhat. A kapcsolódo­boznak vagy felül, vagy a függőlegeshez képest 45°C-ban elforgatva lehet állnia.
  • Bekapcsolást követően a tengelyvégen található záró csavart tekerjük le és hagyjuk úgy, míg az összes levegő ki nem jön a házból.
  • Nem célszerű úgy beépíteni a szivattyút, hogy felülről lefelé szállítsa a vizet.
  • Nem ajánlatos a fűtési rendszerbe épített szivattyú nyomáscsonkja után közvetlenül visszacsapó szelepet elhelyezni. A visszacsapó szelepnél levegő gyűlhet fel, és ez azt eredményezheti, hogy a motor forgó része levegőben forog. A szivattyú rövid úton tönkremegy.
  • Ügyelni kell a kavitáció mentes üzemre (a kavitáció apró gőzbuborékok kilépése, majd összeroppanása a szivattyú járókeretén belül). Akkor alakul ki, ha a járókerék valamely pontján a szállított folyadék nyomása a hőmérséklethez tartozó telítettségi gőznyomás alá kerül. Legtöbb esetben ez a pont a szivattyú szívóoldalán található. Ezek a szétrob­banó buborékok keltenek olyan zajt, mint amikor forraljuk a vizet a gáztűzhelyen. Kavitáció mentessé tehetjük az üzemet, ha a szívócsonknál megfelelő statikus nyomást biztosítunk.

Szivattyúszabályozások:

  • Fojtásos szabályozás: segédenergia nélküli szabályozás, amit nyomáskülönbség- vagy mennyiség-korlátozó szeleppel lehet elérni. Ezzel a szabályozással a berendezési tárgyhoz jutó vízmennyiséget tudjuk változtatni. Ha a termosztatikus radiátorszelepet fojtjuk, akkor a csővezetéki jelleggörbe meredekebbé változik, nagyobb emelőmagas­ságot érünk el. Ezzel a szabályozással viszont a szivattyúnak hatásfokromlást fogunk eredményezni.
  • Bypass-szabályozás: ezzel a szabályozással a fűtési körben levő vízmennyiséget közel állandó értéken tudjuk tartani. Ennek a szabályozásnak az előnye, hogy megóvjuk a szivattyút a túlmelegedéstől, viszont részterhelés esetén a kerülő ágon nagy mennyisé­gű közeg áramlik feleslegesen.
  • Fordulatszám-szabályozás: különleges kialakítású motorokat igénylő szabályozás. Ha változtatjuk a fokozatot, akkor nem folyamatosan, hanem hirtelen változik a teljesít­mény. Abban az esetben viszont, ha legkisebb fokozatban üzemeltetünk, alacsony a fo­gyasztásunk, energiát tudunk megtakarítani.
  • Kaszkádkapcsolású szabályozás: több szivattyút párhuzamosan kapcsolunk. Ennek a szabályozásnak a legnagyobb előnye az üzembiztonság. Ha egy tartalékszivattyút is építünk a blokkba, akkor üzemzavar esetén is teljes üzem valósítható meg.

Központi fűtési rendszerben alkalmazott keringető szivattyúk

A keringető szivattyúk fő alkalmazási területei a különböző fűtési rendszerek. Általában a szi­vattyúk beépített nyomáskülönbség-szabályozással rendelkeznek, melynek köszönhetően a szivattyúk teljesítménye a rendszer pillanatnyi teljesítményigényéhez illeszthető. A szivattyúk a szabályozáshoz nem igényelnek külső érzékelőket. A szivattyúk elsősorban egy- vagy kétcsöves fűtési rendszerekben használhatók, valamint keverőszivattyúként nagy fűtési rend­szerekben (4.11. ábra)

Szivattyúk beépítése egy-, és kétcsöves fűtési rendszerbe

4.11. ábra. Szivattyúk beépítése egy-, és kétcsöves fűtési rendszerbe
a.) Szivattyú beépítése egycsöves fűtési rendszerbe. b.) Szivattyú beépítése kétcsöves fűtési rendszerbe.

Padlófűtési rendszerekben ajánlott a bronzházas kivitelű szivattyúk alkalmazása, mivel ezek a rendszerek gázosodásra hajlamosak (oxigéndiffúzió), ami az öntvényházak korrózióját okozza. Padlófűtési körbe való beépítést mutatja a 4.12. ábra.

4.12. ábra Szivattyú padlófűtési körbe építve.

4.12. ábra Szivattyú padlófűtési körbe építve.

A szivattyúk nedvestengelyű szerkezeti fel­építésűek, ahol a szivattyú és a motor egy egységet képez. A szivattyúban nincs ten­gelytömítés és mindössze két tömítőgyűrű található a teljes egységben. A csapágyak kenését a szállított közeg biztosítja.

Fő jellemzők:

  • kerámia tengely és radiális csapágy,
  • szén axiálcsapágy,
  • rozsdamentes acél légrés-betétcső és csapágytartó,
  • korrózióálló járókerék,
  • öntvény, bronz vagy rozsdamentes acél szivattyúház.

Felépítését és szerkezeti részeit a 4.13. ábra és az 4.1. táblázat tartalmazza.

4.13. ábra. Szivattyú felépítése, szerkezeti részei.

4.13. ábra. Szivattyú felépítése, szerkezeti részei.

A motor egy 2- vagy 4-pólusú, rövidre zárt forgórészű aszinkron motor, amely össz­hangban van az EMC előírásaival. Az 1-fázisú szivattyúk 1, 2 vagy 3 fordulatszám-fokozattal rendelkeznek. A 3-fázisú szivattyúk 1 vagy 2 fordulatszám-fokozattal rendelkez­nek.

A motorok általában beépített védelemmel rendelkeznek, így ezeknél külső motorvéde­lem kiépítésére nincs szükség. Azon típusoknál, ahol motorvédelmet kell telepíteni, ez fel van tüntetve a műszaki adatok között. Típustól függően a keringető szivattyúk az alábbi fo­lyadékok szállítására alkalmasak:

  • Hígfolyós, tiszta, nem agresszív és nem robbanásveszélyes folyadékok, szilárd- és szálas anyag tartalom nélkül,
  • Hűtőfolyadékok, amelyek nem tartalmaznak olajszármazékot,
  • Használati meleg víz,
  • Lágyított víz.

Ha a keringető szivattyú magasabb viszkozitású folyadékot szállít, a szivattyú hidraulikai pa­raméterei lecsökkennek. Például: 50%-os glikololdat alkalmazásával a szivattyú hidraulikai paraméterei megközelítőleg 15%-kal csökkennek. Azon szivattyúk esetén, ahol a megenge­dett közeghőmérséklet +2 és +110 °C között van, a környezeti hőmérsékletnek alacsonyabb­nak kell lenni a szállított folyadék hőmérsékleténél, hogy az állórész házában létrejövő kon­denzációt elkerüljük.

Maximális üzemi nyomás Szivattyúk csavarzattal:, PN 10: 1 Mpa (10 bar) Karimás szivattyúk, PN 6/10: 0,6/1 MPa (6/10 bar)

Hozzáfolyási nyomás

A kavitációs zaj és a szivattyú csapágyazás sérülésének megelőzőse érdekében az alábbi táb­lázatban feltüntetett minimális hozzáfolyási nyomást kell biztosítani a szivattyú szívócsonk­ján (4.2. táblázat).

Beépítés

A szivattyút csak vízszintes motortengellyel szabad beépíteni. Üzembe helyezéskor a légrés­ betétcső a motor végén lévő záró csavar eltávolításával légteleníthető. A szivattyúban maradt levegő rövid időn belül, a tengelyen keresztül a rendszerbe távozik.

A fűtési keringtető szivattyú jelleggörbéjét, befoglaló méreteit és műszaki adatait a 4.14. áb­ra, 4.15. ábra, valamint a 4.3. táblázat tartalmazza.

Fűtési keringtető szivattyúk jelleggörbéje

4.14. ábra. Fűtési keringtető szivattyúk jelleggörbéje (csatlakozási méretek NA 25, NA 32, szállítómagasság 2,0 m).

4.15. ábra. Fűtési keringtető szivattyú felépítése.

4.15. ábra. Fűtési keringtető szivattyú felépítése.

Keringtető szivattyú jellemző méretei

4.16. ábra. Keringtető szivattyú jellemző méretei.

A legáltalánosabban használt fűtési keringtető szivattyúk jelleggörbéi az alábbi ábrán láthatók (4.17. ábra). Mint azt már korábban említettük, az első szám a csatlakozó méretét jelöli, a második szám pedig a nulla vízszállításhoz tartozó emelőmagasságot deciméterben.

Keringtető szivattyúk jelleggörbéi

4.17. ábra. Keringtető szivattyúk jelleggörbéi.

4.1. táblázat. Szivattyú szerkezeti részei.

Sorszám Megnevezés Anyag
1. Szivattyúház Öntöttvas Bronz Rozsdamentes acél
2. Járókerék Kompozit / Rozsdamentes acél
3. Tengely Kerámia
4. Csapágy Kerámia / Szén
5. Csapágytartó Rozsdamentes acél
6. Axiál csapágytartó Rozsdamentes acél / EPDM gumi
  Tömítő gyűrűk EPDM gumi

4.2. táblázat. Minimális hozzáfolyási nyomások.

Folyadék hőmérséklete 85 °C 90 °C 110 °C
Hozzáfolyási nyomás 0,5 m (vízoszlop) 0,049 bar 2,8 m (vízoszlop) 0,27 bar 11 (vízoszlop) 1,08 bar

Szivattyúk légleválasztóval

Némely típusú keringető szivattyú légleválasztóval van felszerelve. Központilag távolítja el a levegőt a rend­szerből, így kedvező feltételeket biztosít bármilyen légleválasztó számára, a beépítési költségek megnö­vekedése nélkül.

A levegőtartalmú folyadék a szivattyú szívócsonkjá­tól a légleválasztó-kamrába áramlik. A kamra előtt beépített fúvókában az erősen örvénylő közeg fel­gyorsul, majd a kamrába jutva sebessége és nyomása hirtelen lecsökken. A nyomás és az áramlási sebes­ségjelentős csökkenése a folyadékban lévő gázok ki­válását eredményezi.

A kisebb sűrűségű levegő az automatikus légtelenítőn keresztül távozik a kamrá­ból. A légleválasztós szivattyút függőleges csőveze­tékbe, felfelé mutató áramlási iránnyal kell beépíteni. A szivattyúházon egy 3/8″-os menetes csatlakozás van kialakítva az automatikus légtelenítő számára. Az automatikus légtelenítő nem tartozik a szivattyú szállítási terjedelmébe. Működési elve a 4.18. ábra szerint látható.

Légleválasztó szivattyú működési elve

4.18. ábra. Légleválasztó szivattyú működési elve.

Hőszigetelő burkolat

A 100-as sorozatú szivattyúkat két részből álló hőszigetelő burkolattal lehet ellátni. A hőszigetelő burkolat vastagsága a szivattyú névleges csonkátmérőjéhez igazodik. A két darab­ból álló hőszigetelő burkolat könnyen felszerelhető a szi­vattyúra. Kialakítása az alábbi ábrán látható (4.19. ábra).

Hőszigetelő burkolat a fűtési keringtető szivattyúra

4.19. ábra. Hőszigetelő burkolat a fűtési keringtető szivattyúra.

Változó térfogatáramú fűtési rendszereknél alkalmazott szivattyúk

A keringető szivattyúk beépített elektronikus teljesítmény-szabályozással ellátott, ned­vestengelyű szivattyúk, amelyeket változó térfogatáramú fűtőberendezések számára fejlesz­tettek ki. Sokoldalú beállítási és szabályozási lehetőségeik alapján azonban ezeket a szivattyúkat szinte minden olyan berendezésben alkalmazni lehet, amelyek munkapontja a jelleg­görbe alatti területre esik.

A rendelkezésre álló, külső vezérlések és jelzőberendezések szá­mára szolgáló érintkezők, és/vagy a kommunikációs rendszer részére kiépített csatlakozási lehetőségek különösen alkalmassá teszik ezeket a szivattyúkat épületvezérlő- és felügyelő rendszerekkel történő együttes üzemeltetésre.

Műszaki adatok:

  • Szállított térfogatáram: maximum 80 m3/h,
  • Szállítómagasság: maximum 12 m,
  • A szállított közeg hőmérséklete: + 15 °C – +110 °C,
  • Környezeti hőmérséklet: 0 °C – +40 °C,
  • Maximális üzemi nyomás: 10 bar.

Fő alkalmazási területek

  • Fűtő-, klíma- és ipari berendezések, amelyeknél,
  • Kétcsöves, változó térfogatáramú rendszert,
  • Egycsöves, változó térfogatáramú rendszert,
  • Változó térfogatáramú padlófűtési rendszert,
  • Változó térfogatáramú primer köröket,
  • Az előremenő hőmérséklet igénytől függő szabályozásával rendelkező rendszereket,
  • Épületvezérlő és felügyeleti rendszert alkalmaznak.

Szállított közegek

  • Tiszta, hígfolyós, nem agresszív, nem robbanásveszélyes, olajmentes, szilárd és szálas anyagokat nem tartalmazó közeg
  • Maximum 10 mm2/s kinematikai viszkozitású közeg.

Konstrukció

A keringető szivattyúk olyan nedvestengelyű, azonos méretű szívó- és nyomóoldali csatlako­zással rendelkező, egyenes csőszakaszokba építhető, tömszelence nélküli szivattyúk, ame­lyek karbantartást nem igényelnek. A szivattyúk nagyságtól függően menetes vagy karimás csatlakozással készülnek. A szivattyú, a motor és a teljesítmény-szabályozás egyetlen, opti­málisan összehangolt egységet alkot.

A szivattyú fejrésze a rögzítő csavarok oldását követő­en elfordítható, így a rajta lévő kapcsolódoboz a kívánt helyzetbe állítható. A motor forgó és álló részét elválasztó, mélyhúzással készített légrés betét csövet a ház illetve a légtelenítő csonk felé mindössze két statikus tömítés zárja.

Az álló szivattyún át való visszaáramlást a folyadékáram által vezérelt, beépített váltócsappantyú akadályozza meg. Szerkezeti kialakí­tása az alábbi ábrán látható (4.20. ábra).

4.20. ábra. Elektronikus szabályozású szivattyú felépítése.

4.20. ábra. Elektronikus szabályozású szivattyú felépítése.

Beépítési helyzetek

A keringető szivattyúk egyik csoportja csak vízszintes szivattyútengellyel építhető be. Azokat a szivattyúkat, amelyeknél a hőmérsékletfüggő vezérlési módot igénybe veszik, az előreme­nő vezetékbe kell beépíteni. A szivattyúk másik csoportja a légtelenítő szelep működése ér­dekében csak alulról felfelé mutató áramlási iránnyal, függőleges csővezetékbe szabad be­építeni.

Előnyös tulajdonságaik (lásd az ábrán levő számozást):

  • Optimális hidraulika és hajtás (1),
  • Beépített frekvenciaváltó (2),
  • Beépített elektronikus motorvédelem (3),
  • Hiba- és üzemi jelzőlámpák (4),
  • Vezérlési csatlakozások a kapcsolódobozban (5),
  • Infravörös kommunikáció (6),
  • BUS csatlakozás a kapcsolódobozban (7),
  • Kombinált nyomáskülönbség- és hőmérséklet jeladó a szivattyúházban (8),
  • CrNi acélból készült csapágytartó, járókerék (9),
  • Szivattyú típusonkénti azonos karima csatlakozás (10).

A szivattyú jellemző méretei, jelleggörbéi a 4.21. ábra, 4.22. ábra és a 4.4. táblázat mu­tatja.

Elektronikus szabályozású szivattyú jellemző méretei

4.21. ábra. Elektronikus szabályozású szivattyú jellemző méretei.

4.4. táblázat. Elektronikus szabályozású szivattyú mérettáblázata.

Típus Rp L1 L2 L3 B1 B2 B3 B4 H1 H2 H3 G
25-40 1″ 180 236 290 78 51 98 77 32 102 57 1 ½”
32-40 1 ¼” 180 244 302 78 51 98 77 39 102 57 2″
A 4.4-es táblázatban szereplő szivattyúk jelleggörbéi

4.22. ábra. A 4.4-es táblázatban szereplő szivattyúk jelleggörbéi.

Száraztengelyű szivattyúk

A száraztengelyű keringető szivattyúk felületi hűtésű villamos motorral és beépített elektro­nikus teljesítményszabályozással ellátott, száraztengelyű szivattyúk, amelyeket speciálisan változó térfogatáramú fűtő- és hűtőrendszerek számára fejlesztettek ki. Sokoldalú beállítási és szabályozási lehetőségeik alapján, ezeket a szivattyúkat szinte minden olyan berendezés­ben alkalmazni lehet, amelyek munkapontja a jelleggörbe alatti területre esik.

Ha víztől eltérő sűrűségű és/vagy viszkozitású folyadékot kívánunk szállítani, tekintetbe kell vennünk, hogy a hidraulikai teljesítmény megváltozása miatt a szükséges motorteljesítmény is megváltozhat.

Fő alkalmazási területek

Fűtő-, klíma- és ipari berendezések keringető szivattyúi. Speciálisan olyan változó térfogat­áramú rendszerek számára, amelyekben nedvestengelyű szivattyúkat a közeg szélsőséges hő­mérséklete miatt nem lehet alkalmazni. A szivattyú jellemző méreteit, jelleggörbéit a 4.23. ábra, 4.24. ábra és a 4.5. táblázat Száraztengelyű szivattyú mérettáblázata, mutatja.

4.23. ábra. Száraztengelyű szivattyúk jellemző méretei.

4.23. ábra. Száraztengelyű szivattyúk jellemző méretei.

A 4.5. táblázatban szereplő szivattyú jelleggörbéje.

4.24. ábra. A 4.5. táblázatban szereplő szivattyú jelleggörbéje.

Kiszerelési helyszükséglet

Ellenőrzés és javítás céljából a motor fölött legalább az alábbi ábrán feltüntetett szabad he­lyet kell biztosítani (4.25. ábra).

Helybiztosítás a motor felett

4.25. ábra. Helybiztosítás a motor felett.

4.5. táblázat. Száraztengelyű szivattyú mérettáblázata.

Típus 32-120
Csatlakozó méret / nyomás DN 32 / PN 6-PN 10
L1 220
L3 110
B1 141
B2 140
B3 75
B4 75
B5 80
B6 210
H1 68
H2 126
H3 385
D1 32
D2 78
D3 90 / 100
D4 140
D5 14 / 19
Z 4
M 12

Közvetlen beépítés a csővezetékbe

A 11 kW-nál kisebb teljesítményű motorral felszerelt szivattyúkat a rugalmasan megfogott vízszintes vagy függőleges csővezetékekbe közvetlenül be lehet építeni. Ilyen beépítés ese­tén kompenzátorokat nem lehet alkalmazni. A csővezetékeket a csendes üzem biztosítása érdekében rezgéscsillapító betéttel ellátott, ké­szen kapható csőbilincsekkel rögzítsük.

Ha a csővezeték a szivattyú beépítési helyének közvetlen közelében kellőképpen meg van fogva, akkor a szivattyúk vízszintes csővezetékekbe is közvetlenül beépíthetők. A rezgések és a zaj átadásának megakadályozása céljából azon­ban ajánlatos a szivattyút rezgéscsillapító alapra állítani. A betonlábazatra való felállítást és a betonlábazat felülnézeti képét a 4.26. ábra, 4.27. ábra mutatja.

elállítás betonlábazatra

4.26. ábra. Felállítás betonlábazatra.

Betonlábazat felülnézeti képe

4.27. ábra. Betonlábazat felülnézeti képe.

Hajtás és az elektronikus vezérlő- és szabályozóegység

A csővezetékbe beépíthető szivattyúk komplett egységet alkotnak, amely a szivattyúból, a fe­lületi hűtésű, beépített frekvenciaváltóval és PI-szabályozóval ellátott motorból, valamint a gyárilag beszerelt nyomáskülönbség-érzékelőből áll. A szivattyúk gyárilag nyomáskülönb­ség-szabályozásra vannak beállítva és egyszerűen üzembe helyezhetők. A parancsolt értéket a motoron lévő kezelőgombokkal lehet beállítani, a beállított értékeket világító diódák jelzik.

A szivattyút ezenkívül a + és – gombokkal a MIN- jelleggörbére illetve MAX- jelleggörbé­re lehet átkapcsolni. A digitális és analóg be­meneteken át jeleket lehet közölni a parancsolt érték külső beállítására, a BE/KI kapcsolásra a MIN és MAX jelleggörbe beállítására, a hiba­jelzés nyugtázására, valamint egyéb vezérlő­parancsok számára.

A szabályozó funkció igény esetén kikapcsol­ható és a szivattyú fordulatszáma tetszőlege­sen változtatható (pl. külső szabályozó jele alapján). A szivattyú beállítását könnyebben és sokoldalúbban el lehet végezni egy infravö­rös távirányítóval, amely lehetővé teszi az üzemi paraméterek, például a parancsolt érték, tényleges érték, fordulatszám, energiafogyasz­tás, üzemóra stb. lekérdezését. A szivattyúknak külső motorvédelemre nincs szükségük.

Védve vannak mind túlterhelés, mind a blokkolás ellen. Szerkezeti kialakítása az alábbi áb­rán látható (4.28. ábra).

A mechanikai kialakítás előnyei (lásd az ábrán levő számozást)

  • Jó hatásfokú, optimális hidraulika (1),
  • IP 55 védettségű motorok és elektronikus szabályozás (2),
  • Motor-/szivattyútengely tengelykapcsolóval (3),
  • Légtelenítő csatorna és -csavar (4),
  • Járókerék és résgyűrű rozsdamentes acélból (5),
  • Kombikarima PN 6/PN 10, DN 65-ig (6).

Az elektronika előnyei

  • Kezelőpanel (7),
  • Motor beépített frekvenciaváltóval (7),
  • Infravörös kommunikáció (7),
  • Hatékony védelmi berendezés (7),
  • Beépített szabályozó (7),
  • Lágy indítás és leállás (7).
4.28. ábra. Száraztengelyű szivattyú felépítése.

4.28. ábra. Száraztengelyű szivattyú felépítése.

A szabályozási mód megválasztása

A száraztengelyű szivattyúkat olyan szabályozási módra lehet beállítani, ami a szóban forgó rendszer számára optimális. Ha nyo­máskülönbség szabályozásra van szükség, választható az állandó nyomáskülönbség (állandó nyomás) szerinti vagy a szállított térfogatáramhoz illeszkedő nyomáskülönb­ség (arányos nyomás) szerinti szabályozás.

Az alábbi rajzon két szivattyú maximális fordulatszámához tartozó jelleggörbe van feltüntetve. Jelölve van még egy adott érté­kű vízszállítás és nyomásemelkedés, ami a vizsgált csőhálózat jellemzői. A két jellem­ző érték metszéspontja adja az M munka­pontot. Ha megnézzük a két szivattyú mun­kapontját erre a vízszállításra, akkor láthat­juk, hogy mindkét szivattyú megfelel, de nem érdemes a nagyobbat választani (4.29. ábra)

Két szivattyú jelleggörbéje és a fűtési rendszer munkapontja közti kapcsolat

4.29. ábra. Két szivattyú jelleggörbéje és a fűtési rendszer munkapontja közti kapcsolat.

Ha úgy választunk szivattyút, hogy ismerjük a csővezetékben áramló vízmennyiséget, akkor a jelleggöbén adott lesz a munkaponthoz tartozó szivattyúnyomás értéke.

Választási lehetőségünk még ekkor is nagy:

  • A maximális fordulatszámhoz tartozó jelleggörbe szerint működtetünk. (Ebben az esetben a rendszer nem igényel drága elektronikus szivattyút.)
  • Hőmérséklet-vezérléssel, állandó vagy arányos nyomáskülönbség szabályozást alkal­mazva.
  • Nézzük meg milyen különbségek adódnak arányos, vagy állandó nyomásszabályozást alkalmazva (4.30. ábra).
  • Arányos nyomásszabályozás során a szállított vízmennyiséggel arányosan csökken a nyomásemelkedés mértéke. Ahogy a diagramon is látható, ebben az esetben 0 víz­szállítás mellett éri el a maximális fordulathoz tartozó nyomásemelkedés felét.
  • Állandó nyomásszabályozást alkalmazva a szállított vízmennyiségtől függetlenül azo­nos értékű marad a szivattyú által létesített nyomásemelkedés.
Állandó és arányos szabályozás módja

4.30. ábra. Állandó és arányos szabályozás módja.

Állandó nyomáskülönbség-szabályozás

Ennél a szabályozási módnál a szivattyú fordulatszámát úgy változtatjuk, hogy a szivattyú ál­tal létesített nyomáskülönbség a szállított térfogatáramtól függetlenül a beállított értéken ma­rad. A nyomáskülönbséget, mint szabályozási alapjelet a sorozat típusaitól függően az elekt­ronikus szabályozó berendezés az elektromosáram-adatokból vagy a csatlakozócsonknál be­épített nyomás távadók jeleiből képezi.

Állandó nyomáskülönbség-szabályozás alkalmazható

Kétcsöves fűtés termosztatikus szelepekkel, ahol nagy a fogyasztói beavatkozás lehetősége, pl.:

  • Kis ellenállású rendszer H<2 m,
  • Gravitációs rendszer szivattyús üzemre átállítva,
  • Fűtési rendszer erősen fojtott felszálló vezetékekkel,
  • Fűtési rendszer, ahol a teljes vízmennyiséget szállító főáramköri elemek (kazán, hőcse­rélő, gerincvezeték az első elágazásig) kis áramlási ellenállásúak,
  • Nagyobb hőfoklépcsőkre (pl. távfűtésre) átállított fűtési rendszer, Padlófűtés
  • Termosztatikus szelepekkel.

Egycsöves fűtés

  • Egycsöves termosztatikus szelepekkel,
  • Körönkénti zónaszabályozó szelepekkel.

Primer fűtési körök

  • Alacsony csőellenállással.

Arányos nyomáskülönbség-szabályozás

Ennél a szabályozási módnál a szabályozás parancsolt értéke és ennek megfelelően a szivattyú által létesített nyomáskülönbség a szállított térfogatárammal arányosan változik. Az ará­nyossági tényezőt minden esetben a névleges fordulatszámhoz választott maximális és Q=0 vízszállításnál annak 50%-át kitevő szállítómagassági értékek adják meg. A szabályozáshoz a térfogatáramra jellemző alapjelet az elektronikus egység a szivattyú adataiból számítja.

Arányos nyomáskülönbség-szabályozás alkalmazható:

Kétcsöves fűtés termosztatikus szelepekkel és csekély fogyasztói beavatkozási lehetőséggel, pl.:

  • Nagy ellenállású rendszer H > 4 m,
  • Fűtési rendszer hosszú elosztóvezetékkel,
  • Olyan fűtések, ahol a felszállóvezetéknél nyomáskülönbség-szabályozók vannak be­építve,
  • Fűtési rendszer, ahol a teljes térfogatáramot szállító főáramköri elemek (kazán, hőcse­rélő, gerincvezeték az első elágazásig) nagy áramlási ellenállásúak,
  • Fűtési rendszer kis hőfoklépcsővel.

Padlófűtések, egycsöves fűtések

  • Termosztatikus szelepekkel és nagy ellenállású főáramköri elemekkel (kazán, hőcseré­lő, gerincvezeték az első elágazásig).

Primer fűtési körök

  • Nagy csőellenállással.

Mindezekből kiderül, hogy olyan rendszereknél, ahol nagyok a csőátmérők, azaz kicsi az el­lenállás, ott célszerű állandó nyomásszabályozást alkalmazni. Akkor viszont, amikor kis át­mérőjű csövekből készítjük a fűtési rendszert, azaz nagy lesz a közös áramlási ellenállása, arányos nyomásszabályozást alkalmazzunk.

Hőmérséklet-vezérlés

Ha ezt a beavatkozási módot a szivattyún beállítjuk, az állandó vagy az arányos nyomáskü­lönbségi szabályozás alapjelét az elektronikus egység a szállított fűtővíz hőmérsékletétől függően arányosan változtatja (4.31. ábra).

Hőmérséklet-vezérléssel végrehajtott szabályozás

4.31. ábra. Hőmérséklet-vezérléssel végrehajtott szabályozás.

Ezáltal lehetőség adódik kisebb hőteljesítményű üzemállapotban a szivattyú energiafelhasználását tovább csökkenteni. Természetesen ez csak olyan fűtési rendszereknél alkalmazható, ahol a szivattyú az előremenő vezetékbe van sze­relve és az előremenő hőmérsékletet a hőigénynek megfelelően szabályozzák (pl. időjárás­függő hőmérséklet-szabályozás).

A hőmérséklet-vezérléses szabályozással különösen a fűté­si idény átmeneti időszakában és éjszakai csökkentett üzemállapotban nyílik lehetőség a szivattyúzási munka megtakarítására.

A közel állandó térfogatárammal üzemelő fűtési rendsze­rek (egyes padlófűtések, egycsöves fűtések) szivattyúinál nyomáskülönbség-szabályozás nem alkalmazható. Ilyen rendszereknél csak hőmérséklet-vezérléses szabályozással lehet a külső hőmérséklettől vagy időprogramtól függő hőigényváltozáshoz a szivattyút illeszteni.

Állandó fordulatszámú jelleggörbék

Ebben az üzemmódban a teljesítmény-szabályozó, típusá­tól függően, állandó feszültségű vagy állandó frekvenciájú árammal látja el a motort. A szivattyú munkapontjai a beál­lított fordulatszámnak megfelelő jelleggörbén lesznek, ha­sonlóan egy szabályozatlan szivattyúhoz. A szivattyú fordulatszáma a MAX és MIN jelleggörbéknek megfelelő ér­tékek között tetszőlegesen állítható be (4.32. ábra).

Állandó fordulatszámhoz tartozó jelleggörbe.

4.32. ábra. Állandó fordulatszámhoz tartozó jelleggörbe.

Ilyen­kor a nyomáskülönbség szabályozás üzemen kívül van és ún. nyitott szabályozási kör alakul ki, hasonlóan egy szivattyú – motor – fordulatszám állító kombinációhoz.

MAX fordulatszámú jelleggörbe

Ennél az üzemmódnál a szivattyú a legnagyobb fordulatszámhoz tartozó jelleggörbe szerint (mint egy szabályozatlan szivattyú a legmagasabb fordulatszám-fokozatban) üzemel és kül­ső beavatkozó jelet nem fogad (4.33. ábra).

Ez a beállítás alkalmazható, ha ún. kézi üzem­módra van szükség, pl. próbajáratás, légtelenítés vagy ha külső jelre a szivattyú kikapcsol. A beállításra a szivattyú kapcsolódobozán lévő kezelőgomb szolgál. A szivattyú a MAX fordu­latszámra kapcsolható külső vezérlőjelek kel is, pl. használati melegvíz ún. előnykapcsolásos előállítása, amikor a tároló felfűtése szükséges.

MAX fordulatszámú üzemmód alkalmazható:

  • Hő ellátó rendszerek előnykapcsolásos és váltószelepes használati melegvíz termelés­sel, mint keringető szivattyú MAX fordulatszámmal,
  • Fagyveszélyes rendszerekben, ahol fagyveszély jelre gyors felfűtés szükséges,
  • Minden rendszernél, ahol kézi üzemre van szükség.

MIN fordulatszámú jelleggörbe

Ebben az üzemmódban a szivattyú alacsony (MIN) fordulatszámon (mint egy szabályozatlan szivattyú a legalacsonyabb fordulatszám-fokozatban) üzemel (4.33. ábra).

Ez a beállítás alkalmazható az alacsony terhelésű időszakokban (pl. átmeneti időszak, üzemszünet az épületben stb.). Erre a fordulatszámra kapcsolható külső ve­zérlőjellel a szivattyú, amikor időprogram alapján éjszakai üzemmódot akarunk alkalmazni, az energiamegtakarítás érdekében. Ilyenkor a legal­só kijelző lámpa villog. A szivattyú típusától füg­gően egy vagy két MIN jelleggörbe választható. Gyárilag az 1-es számú görbét állítják be.

MIN-fordulatszámú üzemmód alkalmazható:

Minden olyan berendezésnél, ahol külső vezérlő­jellel vagy kapcsolóórával időszakosan (pl. éjsza­ka, hétvégén, szabadság idején) csökkentett üzemre érdemes kapcsolni a szivattyú energiafel­használása és zajszintjének csökkentése érdeké­ben.

4.33. ábra. MAX - MIN szabályozásos jelleggörbe.

4.33. ábra. MAX – MIN szabályozásos jelleggörbe.

Kondenzvíz szivattyú

A kondenzvíz-szivattyúk automatikusan üzemelő átemelő berendezések, a kondenzációs kazánok által termelt kondenzvíz számára.

Amennyiben szükséges a kondenzvíz-szivattyúhoz egy semlegesítő berendezést is iktat­ni kell, hogy a csatornavezetéket megóvjuk az esetleges károsodástól.

A kondenzvíz-szivattyúval éghető folyadékot nem lehet szállítani. A kondenzvíz-szivattyút (ha­sonlóan a többi szivattyúhoz) folyadék nélkül működtetni nem szabad, mert javíthatatlan csap­ágykárosodást szenvedhet a berendezés. A kondenzvíz-szivattyú befoglaló méreteit, valamint a szerkezeti részeit a 4,35. ábra, 4.36. ábra, vala­mint a 4.6. táblázat tartalmazza.

4.34. ábra. Kondenzvíz-szivattyú kialakítása.

4.34. ábra. Kondenzvíz-szivattyú kialakítása.

Kondenzvíz-szivattyú befoglaló méretei

4.35. ábra. Kondenzvíz-szivattyú befoglaló méretei.

Kondenzvíz-szivattyú szerkezeti felépítése

4.36. ábra. Kondenzvíz-szivattyú szerkezeti felépítése.

4.6. táblázat. Kondenzvíz-szivattyú szerkezeti felépítése.

1 Kondenzátum bevezetés (átm. 24 mm) 10 Bajonettzáras visszaáramlás gátló
2 Kiegészítő bevezetőnyílás záródugóval (átm. 24 mm) 11 Nyílás a visszaáramlás gátló számára
3 Mágneses úszó 12 Nyomócsonk
4 Szerelő tartólemez 13 Tartály (hasznos térfogat 0,5 l)
5 Klip 14 Járókerék egység
6 Hálózati csatlakozókábel dugvillával (2 m) 15 Szivattyúülepítő
7 Riasztási csatlakozókábel (feszültségmentes 2 m) 16 Üzemmód kijelző
8 Elektronikus szintérzékelő 17 A szivattyú állórésze
9 Csatlakozás a nyomótömlő számára (14×2 mm, 6 m)    

Kondenzvíz-szivattyúk műszaki adatai:

  • Hálózati feszültség: 100-230 V,
  • Frekvencia: 50/60 Hz,
  • Csatlakozási teljesítmény: 120W,
  • Áramfelvétel: 0,2-0,1 A,
  • Védettség: IP 44,
  • Savállóság: pH 2 vagy magasabb,
  • Maximális emelőmagasság: 45 kPa,
  • Maximális térfogatáram: 450 l/h,
  • Maximális környezeti hőmérséklet: +60 °C (rövid ideig +90 °C),
  • Tartály térfogat: 0,7 l (hasznos térfogat 0,5 1).

A kondenzátum-szivattyú jelleggörbéje a 4.37. ábra szerint látható.

4.37. ábra. Kondenzvíz-szivattyú jelleggörbéje.

4.37. ábra. Kondenzvíz-szivattyú jelleggörbéje.

Kondenzvíz-szivattyú szerelése

A kondenzvíz-szivattyút száraz helyiségekben (fagymentes és a léghőmérséklet nem lehet magasabb +60 °C-nál) a szállított szerelő-tartólemezzel kell a falhoz rögzíteni, a kondenzá­tum befolyócső alá. Figyelni kell a vízszintes szerelésre. Padlóra való szerelésnél biztosíta­ni kell a helyzetét. Célszerű falra rögzíteni.

A kondenzátum bevezetését szolgáló tömlőt ejtéssel kell a kondenzvíz-szivattyúhoz vezetni (4.38. ábra).

Kondenzátum bevezető-és kivezető tömlő beépítése

4.38. ábra. Kondenzátum bevezető-és kivezető tömlő beépítése.

A tartály bevezető részébe olyan mélyen kell a tömlőt benyomni, hogy annak véletlenszerű kiesése kizárható legyen (ajánlott a második bevezető nyílásba is tömlőt helyezni, a bizton­sági szelep csepegő vizének elvezetésére).

A kondenzátum kivezetésére szolgáló nyomástömlőt ütközésig be kell nyomni a visszaáramlás gátló szele­pig. Célszerű ezt a tömlőt egy csőbilinccsel rögzíteni a kicsúszás elkerülése miatt. A visszaáramlás-gátlót az óramutató járásával megegyező irányba negyed fordu­lattal elfordítva rögzíteni.

Elektromos csatlakozás

Riasztás kimenet: ennek köszönhetően kikapcsolható a kondenzációs kazán, megakadályozva a kondenzátum további beáramlását, illetve a tartály túlcsordulását.

Működési próba: a kondenzvíz-szivattyú felszerelését követően tesztelni kell annak működését. Vizet kell tölteni a tartályba (kb. 0,3 l, a bevezető nyíláson) amíg a bekapcsolási szintet el nem érjük, és a szivattyú be nem kapcsol. Ha a szivattyúba szorult levegő a beépí­tett szárazfutás elleni védelmet aktiválja, akkor továb­bi 0,2 l vizet kell utánatölteni, és várni egy percet. A szivattyú az egy perc letelte után automatikusan újra bekapcsol.

A kondenzvíz-szivattyú leszerelése: a nyomótömlőt a visszaáramlás-gátlóval együtt, az óra­mutató járásával ellentétes irányban negyed fordulatot tekerve, szereljük le a szivattyúról. A kondenzátum bevezető tömlőt ezt követően figyelmesen húzzuk ki a tartályból.

Jó tanács

Figyelem! A kondenzációs készülékből származó kondenzátumok agresszívek. Kerülni kell a tartályban levő maradék kondenzátummal, a kondenzátum bevezető csövében vagy a nyomócsőben ta­lálható kondenzátummal való érintkezést!

Szivattyúk tönkremenetele

A forgó alkatrészek, a fűtési rendszerre való érzékenység, és egyéb jellemzők a szivattyú tönkremenetelét okozhatják:

  • Ha a fűtővíz viszkozitása magas, a szivattyú túlterhelődik.
  • Ha helyes kiválasztás ellenére a hibás beszabályozás miatt nagyobb mennyiségű fűtő­vizet szállít.
  • Túlterhelés éri a szivattyút, ha a forgórészbe szennyeződés kerül, elakad.
  • A motor hűtésének hiányában túlmelegszik.

A szivattyúkat ellátják olyan termikus működésű kapcsolókkal, amelyekkel a túlzott áram­felvétellel járó túlterhelés megakadályozható. Ebben az esetben a motor leáll, ha a beállított értéket túlhaladja.

 

A vizet nagyon sok tényező teszi egyedivé a többi anyaggal szemben. Jellemző tulajdonsá­gait a 2.1. táblázat tartalmazza.

Ilyenek például:

  • 0-100°C hőmérséklet-tartományban folyékony halmazállapotú.
  • Nagy hőkapacitással rendelkezik.
  • Nagy a párolgáshője.
  • Sok anyagot kiválóan old.
  • Szinte minden fűtési rendszerben alkalmazható hőszállító közegként.
Szag   Szagtalan
Szín   Színtelen
Zavarosság   Tiszta
Üledék   Nem üledékes
pH érték   9,0-10,5
Elektromos vezetőképesség mS/cm 100- 1500
Olaj, zsír tartalom mg/l <1,0
Réz mg/l <0,1
Teljes keménység °dH <0,112

2.1. táblázat. Víz jellemző tulajdonságai.

Korróziós károk megelőzése a fűtési rendszerben

A legegyszerűbb megoldás, ha a csőhálózati rendszerekben elválasztjuk egymástól a fűtőközeget és a fémcsövet. Ezt meg tudjuk oldani szerves vagy szervetlen anyagokkal is. A szerves anyagok alkalmazása a réz alkatrészek károsodását eredményezheti.

Jelenleg a leg­jobb megoldást az jelenti, ha filmfelületet hozunk létre a fémcső felületén. Ezek a filmek erősen tapadnak a felülethez, és ritkán vagy egyáltalán nem kell kezelni őket. Ennek az al­kalmazásnak az előnye, hogy nincs jelentősége annak, hogy mekkora a fűtővíz oxigéntartal­ma. Ezen felül a felületet védték meg a kevésbé optimális pH értékek esetén is.

Ha alumínium radiátort réz csővezetékkel vagy szerelvényekkel építik össze, akkor egy apró rézforgács leválása során (ami leülepedhet a hőleadóban) a fűtőtest kilyukadhat. Amennyiben észleljük a hibát, cselekedni kell, mert ha az egyik radiátor kilyukad, követheti a többi.

A hi­ba kijavítását követően, megfelelő mennyiségű vízkőmentesítő oldatot alkalmazva 1 ½ hóna­pig üzemeltessük a rendszert. A vegyszer leoldja a lerakódásokat. A rendszer leürítését követően az összes radiátort leszedve és nagy nyomással átmosva takarítsuk ki.

Fűtőérték

Ismerkedjünk meg egy definícióval, a fűtőérték technológiával. A füstgázokat egy olyan kiegészítő hőcserélőn áramoltatják keresztül, ahol a füstgáz hőmérséklete a harmatponti hőmérséklet alá csökken. A füstgázban levő víz kondenzációs hőjét ezáltal fel lehet használ­ni. Akkor tudjuk a lehető leghatékonyabban megvalósítani ezt a folyamatot, ha olyan tüzelőanyagot választunk, aminek elégetett molekuláiban sok a hidrogén.

A földgáznál ez nagymértékben kihasználható, az olajnál viszont problémát jelenthet. A fűtőolajban nagy mennyiségű kéntartalmú vegyület található, melyből az égés során kénes sav, illetve kénsav keletkezik. Ezek a vegyületek rendkívüli korróziós hatással rendelkeznek.

Vízkő a fűtési rendszerben

A vízkő a vízből kiváló, a felületi elemeken megtapadó kalcium-karbonát alapú anyag. Ki­alakulásának feltétele a feltöltésre és utántöltésre használt víz keménysége, illetve a vízben oldott kalcium- és magnézium sók jelenléte. Melegítés hatására, illetve, ha elérik a víz oldha­tósági határát, kiválnak belőle. A kiválás abban a pontban a legnagyobb mértékű, ahol a legna­gyobb a hőmérséklet, ami nem más, mint a hőtermelő berendezés.

A vízkő kiválása folyama­tos, rontja a hőátadást, ug