Fűtési módok

A Nap, mint energiaforrás

Az emberi élet szempontjából nézve a Nap egy kifogyhatatlan energiaforrás. A nap, döntő többségében plazma állapotban levő hidrogénből álló gázgömb. A belsejében termonukleáris hőtermelés zajlik, amikor a hidrogén héliummá egyesül. A nap sugárzó teljesítménye 4×1023 kW, ebből a földfel­színt 173×1012 kW éri.

Elektromágneses sugárzása 1200-1300 W/m² körüli fajlagos teljesítménnyel éri el földünket az atmoszféra határán. A napsugárzásnak csak egy része éri el a földfelszínt. A sugárzás 22%-át a légköri gázok nyerik el és alakítják át hővé, 25%-a pedig visszasugárzódik a világűrbe. A földfelszínt mindössze a sugárzás 53%-a éri el.

Az egész emberiség 1 év alatt használ fel annyi energiát, mint amennyit a Nap sugároz a földre mindössze 20 perc alatt. A föld forgástengelye a Nap körüli keringés tengelyével 23,5°-os szöget zár be. A napsugarak beesési szöge közelít a merőlegeshez a trópusokon, ennek köszönhető, hogy itt a napsugárzás nagyobb erejű.

15.1. ábra. Napsugárzás energiamérlege.

A föld ellipszis alakú keringési pályája miatt változó a Föld-Nap távolsága. Télen, január elején ez az érték 147 Mkm, míg nyáron, júliusban megnövekszik 152 Mkm-re.

A termikus szolár rendszer ezt az energiát használja fel HMV előállításra, vagy akár fűtésrásegítés­re. Ezek a rendszerek környezetkímélők és energiatakarékosak. Éppen ebből kifolyólag manapság a napenergia hasznosítás az épületgépészet egyik legdinamikusabban növekvő ágazata.

A Föld felszínén lévő valamely felületet érő sugárzási teljesítményt nevezzük globális sugárzás­nak. A közvetlen és a diffúz sugárzás nagysága és hányada nagymértékben függ az évszaktól, a földrajzi fekvéstől és a helyi időjárási viszonyoktól. A diffúz sugárzás a sugárzásnak a felhőkön és a levegőben lévő részecskéken bekövetkező szóródása, visszaverődése és törése révén keletkezik.

A szolár-technika számára azonban ez is hasznosítható. Egy 80%-nál nagyobb diffúz sugárzási hányadú, borús napon még mindig 300 W/m² napsugárzás mérhető. Sokéves átlagban, Németor­szágban a Nap vízszintes felületre eső éves sugárzási kínálata – helyszíntől függően – m²-enként 950 kWh és 1200 kWh között ingadozik. Magyarországon is hasonló értékekkel lehet számolni Ökölszabályként m²-enként és évente általában 1000 kWh-val lehet számolni, ami kb. 100 liter olaj energiatartalmának felel meg.

Napkollektoros berendezés működése

A nap felmelegíti a kollektorban lévő abszorbert és az abban keringő szolár folyadékot. A szolár folyadékot a keringető szivattyú továbbítja a kettős szolártároló alsó hőcserélőjéhez, ahol az átadja a hőenergiáját a tárolóban lévő használati meleg víznek.

A szolár-szabályozó a szolárköri keringető szivattyút mindig csak akkor kapcsolja be, ha a kollektorban uralkodó hőmérséklet magasabb, mint a tároló alsó tartományában. A hőmérsékletkülönbség megállapítása a kollektor és a kettős szolártároló hőmérséklet-érzékelője által történik. Itt általában 5 és 10 K közötti értéket kell beállítani.

Ha a hőmérsékletkülönbség értéke bizonyos küszöbérték, pl. 3 K alá csökken, akkor a szabályozó ismét lekapcsolja a szivattyút, mivel említésre méltó energianyerés már nem várható, a szivattyú csak feleslegesen fogyasztana áramot.

Ha a napsugárzás energiája nem elegendő a tárolóban lévő melegvíz melegítésére, akkor a használati melegvizet egy hagyományos fűtőrendszerrel kell a kívánt hőmérsékletre melegíteni. A szolárrendszer minden fűtőkazánnal, gázüzemű fali készülékkel, ill. elektromos fűtőpatronnal kombinálható. Úszóme­dence vagy egy második tároló szintén ráköthető a szolárrendszerre. Ha fűtésrásegítésre használjuk a napkollektorunkat, a csöves kollektor a téli időszakban is dolgozik, és a fűtőkörönként igényelt magasabb hőmérsékletszintek esetén is kiváló hatásfokkal működik.

A napenergiával működő fűtés-kiegészítésnél a kollektorfelület nagyobb, mint a csak napenergiával történő HMV-készítésre szolgáló rendszereknél. To­vábbi különbség van a hőtárolásnál. A hőtárolás kombitárolókkal vagy puffertárolóval összekötött kettős tárolókkal történik (két tárolós rendszer). A kombitárolók helytakarékosak és egyszerű módon hidrauliku­san kapcsolhatók.

A kombi-tároló fűtővizes puffertároló-részből áll, melynél a felső, meleg tartományban egy HMV-tároló van beépítve. A puffertérnek a fűtési rendszerbe való bekötése a kombi-tárolóknál több­nyire a fűtőkör visszatérő vízhőmérsékletének növelésével történik. Ha a tárolóban uralkodó hőmérséklet magasabb, mint a fűtővíz visszatérő hőmérséklete, akkor a háromjáratú váltószelep úgy vált át, hogy a visszatérő fűtővíz keresztülfolyjon a tárolón és ott a napenergia révén felmelegedjen.

Ha a tárolóban uralkodó hőmérséklet túl alacsony, akkor a visszatérő fűtővizet a hagyományos fűtési rendszer melegíti fel. A gyors és egyszerű szereléshez olyan hidraulikus egységek vannak, melynél 2 db szabályozott háromjáratú váltószelep közös hőszigetelt házban helyezkedik el. Az egyik szelep a fűtőkör visszatérő vízhőmérsékletének növelését végzi, a másik pedig tároló töltésre kapcsolja át a kazánt. A kombitároló felső tartományában belül lévő HMV tároló utánfűtésére csak nem elegendő napsugárzás esetén kerül sor.

A hatásfok

A legkorszerűbb nagy teljesítményű kollektorok fejlesztéséhez, szolár-berendezések tervezéséhez és értékeléséhez, végül, de nem utolsó sorban a különböző kollektorok összehasonlításához szükség van a kollektor teljesítőképességének számszerű meghatározására.

A kollektor hatásfoka a besugárzás erősségétől, valamint az abszorber-hőmérséklet és a környezeti hőmérséklet különbségétől függően változik. Emiatt a hatásfok soha nem adható meg egyetlen fix értékként, hanem csak jelleggörbe formájában.

Kollektor hatásfok:

A dimenzió nélküli vagy %-ban megadott ηkollektor-hatásfok a kollektorból elvezetett hőteljesítménynek a belépő sugárzáshoz viszonyított arányát írja le. Ez lényegében a kollektor és a környezet hőmérséklete közötti különbségtől, a pillanatnyi sugárzási teljesítménytől, valamint a kollektor fel­építésétől függ.

Optikai hatásfok:

A kollektor ηo optikai hatásfoka a jelleggörbék függőleges tengellyel való metszéspontjának felel meg. Ez a lehetséges maximális hatásfok, és a borítás (üveglap) optikai tulajdonságainak és az abszorber felvevőképességének szorzataként definiálható.

A gyakorlatban egy kollektor teljesítőképességét döntően befolyásoló termikus veszteségek nincsenek hatással az optikai hatásfok megállapítására, és annak megadásával nem is értékelhetők.

Kollektorokkal szemben támasztott követelmények:

• A lehető legtöbb napsugárzást alakítsa át hővé.
• Alacsony külső hőmérsékletek esetén is jó hőnyereséget szolgáltasson.
• Diffúz fénynél is működjön.
• Nagy mechanikai terhelhetőségű borítása maximális fényáteresztésű legyen.
• Biztonságos legyen.
• Esztétikus legyen és harmonikusan illeszkedjen környezetéhez.
• Hosszú élettartamú legyen, az időjárásnak és a magas hőmérsékleteknek ellenálljon.
• Egyszerűen és sokféleképpen szerelhető legyen.

A kollektor felület definíciói:

• Bruttó felület: A kollektor külső méreteiből kiszámított felület.
• Nettó felület: A hatásos (elnyelő) felület, amely szelektív bevonatú, és a napsugár függőleges beesésekor árnyékmentes. Gyakran effektív felületnek is nevezik.
• Fénybelépési felület: Az üvegfelület alatt lévő, az abszorbert árnyékoló beépített elemeket veszi figyelembe. Az olyan síkkollektoroknál, amelyek nettó felülete árnyékmentes, a fénybelépési felület megegyezik a nettó felülettel.

16.1. ábra. A kollektorfelület definíciói.

Legjellemzőbb napkollektoros rendszerek

A napenergiával támogatott melegvíz-készítő berendezések alapvetően háromféle módon működhetnek:

• gravitációs rendszerek (termoszifon-elv);
• drainback-rendszerek;
• nyomás alatti szivattyús rendszerek (hagyományos szolár rendszerek).

A gravitációs termoszifon rendszerek nem rendelkeznek saját szabályozással és túlnyomórészt csak olyan területeken alkalmazhatók, ahol nagyon magas a napenergia-besugárzás mértéke.

A termoszifon-elven működő berendezések így csak Európa déli, mediterrán területein alkalmazhatók eredményesen. A nyomás alatti és szivattyúval ellátott szolár rendszerek Európa összes or­szágában használhatók.

Az ilyen jellegű berendezések a gyakorlatban kollektorból, szabályozóból és tárolóból állnak. Ezeken a területeken a szolár rendszerek kialakítása egy olyan kompromisszum következménye, ahol a magas teljesítmény és az évközben – főleg a nyári hónapokban – fellépő túl­hevülés mértéke összhangban van egymással.

A nyomás alatti szolár berendezésekhez képest azonban a drainback rendszerek kibővítik a napenergiával támogatott szolár rendszerek teljesítmény korlátait. Nyáron nem lép fel túlhevülés, mert a szolár kör automatikusan leürül. Így lehetővé válik az, hogy a túlméretezett rendszerek is magasabb fedezeti fokkal működhetnek úgy, hogy a túlhevülés nem okoz problémát és az átmeneti időszak sem megy a teljesítmény rovására.

Gravitációs napkollektor

Ez a fajta rendszer a folyadék hőmérsékletén alapuló áramlás elvén működik. Nem tartalmaz nyomásfokozó berendezést. A melegebb közeg felfelé, míg a hidegebb lefelé áramlik. Napsugárzás hatására a kollektorban egy természetes keringés, áramlás indul meg, mely során a kollektorban felmelegedett folyadék a hőcserélőbe kerül, ahol átadja a hőjét a tárolóban levő víznek.

Ezt követően lehűl és visszaáramlik a kollektorba. A rendszer működésének alapvető feltétele, hogy a tároló a legmagasabb ponton legyen, a tető belső oldalán a padláson, vagy a tetőtérben. Biztosítani kell a szintkülönbséget és a csővezeték folyamatos mértékű emelkedését. A tárolóba épített hőcserélő melegvíz oldali belépési pontja legalább olyan magasan legyen, mint a kollektor melegvíz oldali kilépő csonkja. Ha ez a feltétel nem teljesül, a rendszer nem fog üzemelni.

Az előremenő vezetéknek folyamatosan emelkednie kell a tartály felé, és a visszatérő vezetéknek lejtenie a kollektor felé.

A gravitációs rendszereknél a megszokott glikolos oldat helyett etil-alkohollal szokták feltölteni. Az etil-alkohol előnye, hogy magasabb hőmérsékletet képes elérni, illetve a vízhez képes jelentős mértékben növelhető az áramlási sebesség. Ezen felül, a glikolos közeggel ellentétben az etil-alkohol nem tud besűrűsödni, és a fagyáspontja lényegesen alacsonyabb.

Beüzemelés előtt a tárolót célszerű vízzel felölteni, vagy le kell takarni, nehogy hírtelen felmelegedjen a nyári tűző napon. Ezt követően a csővezetéket töltsük fel etil-alkohollal. Várjuk meg míg a rendszerből az összes levegő távozik, majd zárjuk le. Ha a rendszer üzemkész, szinte magától automatikusan elindul.

Drain back rendszer

A szolár szivattyúk üzemszünete esetén a szolár hőhordozó folyadék az előtét tartályban gyűlik össze. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a kollektor-mezőt és az összes szolár vezetéket úgy telepítsük, hogy a szolár hőhordozó folyadék a szolár állomás felé keletkező lejtés miatt visszafolyhasson. Nyugalmi állapotban a szolár vezetékek, illetve a kollektorok levegővel töltöttek.

17.1. ábra. A drain back működése.

Kompakt rendszer

A kompakt szolárrendszer legtöbb komponense a meleg vízbojlerbe van beépítve. A közvetett fűtésű szolár bojlerek ún. zárt rendszerben dolgoznak, vagyis a víztartalmuk nem érintkezik a külső légkörrel. Egy meleg vízcsap kinyitásakor a beáramló hideg víz nyomja ki a meleg vizet a bojlerből (tárolóból).

Az alsó, hideg tartományban helyezkedik el a szolár-hőcserélő. Az alsó tartományban uralkodó aránylag alacsony vízhőmérséklet kevés napsugárzás esetén is biztosítja a szolárkörről a bojlervízre történő opti­mális hőátvitelt. A szolár bojler egy vagy két keringető szivattyúval rendelkezik a szükséges keringetési mennyiség és a szivattyúteljesítmény optimális beállítása érdekében.

A névleges átáramlási mennyiség szabályozását a szabályozó végzi, és azt nem kell kézzel beállítani. A szereléskor csupán azt kell be­állítani, hogy egy- vagy két kollektoros rendszerről van-e szó. Ebben az esetben a szolárrendszer nincs teljesen feltöltve szolár folyadékkal, és nem áll nyomás alatt. Emiatt a szolárrendszereknél egyébként szükséges elemek, mint a tágulási tartály, nyomásmérő és a légtelenítő, hiányoznak.

A kollektor szivattyú(k) (4, 5) üzemszünete esetén a szolár folyadék a csőkígyóban (3), a kollektor szivattyúban (-szivattyúkban) és a bojleren lévő szolárcsövezetben gyűlik össze. Emiatt nagyon fontos, hogy a kollektor mezőt (1) és minden szolár vezetéket (2), (6) úgy szereljenek, hogy a szolár folyadék a lejtés következtében visszafolyhasson a bojlerbe. A szolár vezetékek és a kollektor mező ilyenkor le­vegővel van töltve. Szolár folyadékként az a speciális készre kevert víz-glikol keverék szolgál, amivel abojler kiszállításkor már előre fel van töltve.

Amikor a szolárszabályozó bekapcsolja a kollektor szivattyú(ka)t (5, 6), akkor a szolár folyadék a szivattyú(ko)n keresztül a csőkígyóba (4), majd a szolár folyadék visszaáramló vezetékén (7) keresztül a kollektor mezőbe (1) jut. Ott a folyadék felmelegszik, és a szolár előremenő vezetéken (2) keresztül visszajut a bojlerbe.

A vékony szolár vezetékekben és a kollektor mezőben lévő folyadék mennyisége a bojlerben lévő vastag csőkígyóban lévővel szemben kevés. Ezért aztán működő kollektor szivattyú(k) esetén a szolár folyadék szintje csak korlátozottan csökken. A szolár vezetékekből és a kollektor mezőből kiszoruló levegő a csőkígyó felső részében (3) gyűlik össze. A rendszer felmelegedésekor a szolár folyadék és a levegő kissé kitágul.

Ekkor a szolárrendszerbe bezárt levegő nyomása kis mérték­ben megnő. A rendszerbe bezárt levegőbuborék ekkor egy kiegyenlítő tartály szerepét látja el. Erre a nyomásra szükség van, és semmiképpen sem szabad leengedni. Emiatt nem szabad a szolárrendszer­be légtelenítőt beépíteni. Működő kollektor szivattyú(k) esetén a csőkígyó felső részében (3) mindig érintkezik a levegővel szolár folyadék.

A már ismertetett működési elvből a következő adódik:

• Mivel a hideg évszakban a szolár berendezés üzemszünete esetén a kollektorban és a szolár vezetékekben csak levegő van, csak a bojler felállítási helyén kell fagyvédelmi intézkedéseket tenni.
• A kollektor mező előírt felszerelése és különösen a vezetékek lejtése alapvető előfeltétele a szolárrendszer kifogástalan működésének.
• A kollektor mező és a szolár vezetékek folyadékmennyiségét pontosan össze kell hangolni a szolárrendszerrel. Emiatt nem szabad túllépni a szolár vezetékek minimális és maximális hosszát nem szabad eltérő belső átmérőjű szolár vezetékeket használni, és nem szabad a kollektorok típusát, valamint darabszámát megváltoztatni.
• A szolár folyadék fizikai tulajdonságai szintén a rendszer zavarmentes működésének alapvető feltételei közé tartoznak.

A szolár szabályozó a hőmérsékletkülönbség-szabályozás elvén működik. A szabályozó mindig csak akkor kapcsolja be a kollektor szivattyút, ha a hőmérséklet-különbség (kollektor-hőmérséklet – boj­ler-hőmérséklet) nagyobb a bekapcsolási különbségnél.

A szabályozó csak akkor kapcsolja ki a kol­lektor szivattyú(ka)t, ha a hőmérséklet-különbség (kollektor-hőmérséklet – bojler-hőmérséklet) kisebb a kikapcsolási különbségnél. A bekapcsolási hőmérséklet-különbség a szabályozóban letárolt jelleggörbék szerint változik, az egy- vagy két kollektoros rendszerekre különböző jelleggörbék léteznek.

Arra nincs szükség, hogy tágulási tartályt szereljenek a szolárkörbe, mivel az nincs teljesen feltöltve szolár folyadékkal. Ellenkezőleg, a szolárkörben elegendő levegőnek kell lennie, ami felveszi a felmelegített szolár folyadék térfogati tágulását. A körben lévő levegőnek emiatt funkcionális jelentősége van. Mivel a levegőnek feltétlenül a rendszerben kell lennie, nem szabad légtelenítő szelepet szerelni a szolárrendszerbe.

A lehető legnagyobb energiahatékonyságú kifogástalan üzemelés biztosítása érdekében ügyeljen az alábbi feltételekre:

• Szolár csövezéshez csak 8,4 mm belső átmérőjű réz csövet szabad használni.
• Csak olyan roppantó gyűrűs csavarkötéseket szabad használni, amelyekre a gyártó max. 200 °C hőmérsékletet engedélyez.

17.2. ábra. A szolár folyadék eloszlása üzemszünet esetén.

Jelmagyarázat:

• 1 Kollektor mező
• 2 Szolár előremenő vezeték
• 3 Csőkígyó felső része
• 4 1. Kollektor szivattyú
• 5 2. Kollektor szivattyú
• 6 Szolár visszamenő vezeték

17.3. ábra. A szolár folyadék eloszlása működés közben.

Jelmagyarázat:

• 1 Kollektor mező
• 2 Szolár előremenő vezeték
• 3 Csőkígyó felső része
• 4 Csőkígyó alsó része
• 5 Kollektor szivattyú 1
• 6 Kollektor szivattyú 2
• 7 Szolár visszamenő vezeték

Síkkollektorok

A sugárzást befogadó felület egy biztonsági edzett üvegfelület és a kellően szigetelt alumínium vagy acéllemezek között helyezkedik el. Az üveg feladata, hogy átengedje a napsugárzást, de e mellett hőszigetelésével csökkentse az abszorber felület hőveszteségét. A kollektorok szigeteléséhez általában ásvány gyapotot használnak, mely ellenáll az üresjárati hőmérsékletnek, élettartama rendkívül hosszú.

Egy kollektor legfontosabb része az abszorber, mivel lényegében ez határozza meg a kollektor teljesítőképességét.

Az abszorberben lévő csatornákon folyik keresztül a termelt hőt a tárolóhoz szállító szolár folyadék. A napkollektoros berendezések célja a napsugárzás minél magasabb arányú elnyelése.

Egy nagy hatékonyságú abszorber a következő minőségi jellemzőkkel rendelkezik:

• a beeső napsugárzás nagymértékű elnyelése,
• csekély hőkisugárzás,
• jó hőátviteli képesség a szolár folyadék felé,
• korrózióállóság,
• hőmérsékletállóság,
• kis átfolyási ellenállás,
• rövid felfűtési idő.

Ahhoz, hogy az abszorber a sugárzást a lehető legjobban hővé alakíthassa, sok, a látható rövidhullámú színkép-tartományban található sugárzási energiát kell felvennie és átalakítania. Ez egy nagy szelektivitású réteg felvitelével érhető el. A kollektorok abszorpciós tényezője eléri az α= 95% értéket, kibocsátási tényezője pedig az ε= 5% értéket.

Nagy tisztaságú üvegkeverékből készített szolár biztonsági üveggel 91%-96%-os fény áteresztési le­het elérni. Jelenleg ez a fajta kollektor kialakítás a legelterjedtebb a világon. Legfőbb alkalmazási területe a használati melegvíz készítés illetve a lakások téli fűtésrásegítése.

Síkkollektor jellemző befoglaló méretei:

18.1. ábra. A szolárüveg hőátadási viszonyai.

18.2. ábra. Kollektor metszete.

Szerelési példa két vízszintes elrendezésű kollektorból álló tetőn kívüli elemre.

18.3. ábra. Síkkollektor méretei.

18.4. ábra. Síkcsöves kollektor részei.

Vákuumcsöves kollektorok

Egymás mellett elhelyezett duplafalú csövekből állnak, ezekben hőelnyelő csíkok találhatóak meg, melyek termikus kapcsolatban állnak magával a köpenycsővel. A belső üvegcső szelektív abszorbens réteggel van ellátva. A vákuumnak köszönhetően a hőveszteség jelentős mértékben csökken.

Egy ún. hőátadó patron nyeli el a hőt, ennek hatására a benne lévő alkohol víz keverék az alacsony nyomás hatására már akár 30°C-on forrásnak indul. Ez a folyadék, párolgás közben felfelé áramlik a központi csőhöz, ahol a kondenzátor található.

A kondenzátornál a hőjét leadja, cseppfolyóssá válik és visszaáramlik a patron aljába. Ezt követően a körfolyamat újraindul. Annak érdekében, hogy ez a körfolyamat fennmaradjon, működése megfelelő legyen, a kollektort legalább 30°-os szögben kell szerelni.

Egy érzékelő méri a kollektorokban áramló közeg hőmérsékletét, mely összehasonlításra kerül a tárolóban levő víz hőmérsékletével. Ha a hőmérséklet különbség a beállított értéket meghaladja, a rend­szer a keringtető szivattyút bekapcsolja. A szivattyú a kollektorban felmelegedett közeget a tárolóba továbbítja, innen pedig „lehűlt” közeg kerül vissza a kollektorba. Abban az esetben, ha a tárolóban a vízhőfok eléri a kívánt hőmérsékletet a szabályzó lekapcsolja a szivattyút.

A vákuumcsöves kollektoroknak köszönhetően a hőnyereség 12-18%-al több lehet, mint a síkkollektorokkal.

Vákuumcsöves kollektor jellemző befoglaló méretei:

19.1. ábra. Vákuumcsöves kollektor kialakítása.

Szerelési példa tetőn kívüli kollektorra.

19.2. ábra. Vákuumcsöves kollektor mérete.

19.3. ábra. Vákuumcsöves kollektor részei

Tároló

A multifunkciós tároló működésének ismertetése.

A puffertároló a szolár rendszer vagy a hőtermelő által termelt hőenergiát tárolja, ami – igény ese­tén – rendelkezésre áll. A multifunkcionális tároló egy rétegtöltésű puffer, amelyben a víznek azt a fizikai tulajdonságát hasznosítjuk, hogy különböző hőmérsékleten eltérő sűrűséggel rendelkezik, így különböző rétegekben tárolható be.

A teljes rendszert összesen 3 db tároló-hőmérséklet érzékelő vezérli. Ha ezek közül egy vagy több érzékelőn a mért hőmérséklet a kívánt érték alá csökken, a hőforrások felé hőigény lép fel.

A hőtermelők a hőenergiát az igényeknek megfelelően szolgáltatják, amelyek a tároló megfelelő részébe saját hőmérsékletük alapján rétegződnek. Csak így biztosítható, hogy megfelelő méretezés esetén a tároló mindig megfelelő mértékű és hőmérsékletű energiamennyiséget tarthasson készenlétben a különböző fogyasztók számára.

A hőfogyasztók, mint például a frissvizes állomás és szabályozott fűtési körök az igények szerint jelzik hő szükségletüket a puffertárolóban felhalmozott hőmennyiségre.

A közvetett fűtésű szolártárolók ún. zárt rendszerben dolgoznak, vagyis a víztartalmuk nem érintke­zik a külső légkörrel. Egy meleg vízcsap kinyitásakor a beáramló hidegvíz nyomja ki a melegvizet a tárolóból. A tároló-hőcserélő a tároló alsó tartományában helyezkedik el, úgyhogy a szolár-melegítéshez az egész tároló űrtartalom rendelkezésre áll. Melegvíz elvétel esetén automatikusan hideg víz fo­lyik be a tároló alsó tartományába. Határozott hőmérsékletrétegződés alakul ki.

Ha a tárolóban a víz hőmérséklete a kívánt érték alá csökken, akkor a tároló felső tartományában után fűtés kezdődik. Így a szolár-technikának a legjobb esélye van a jelentős energianyereségre. Napkollektorokkal történő fűtésrásegítéses nagy rendszerek nélkülözhetetlen tartozéka.

A kellően nagyra méretezett, beépített csőkígyó felület lehetővé teszi, hogy pontosan illeszthető legyen a meglévő, vagy az új rendszer paramétereire. A tároló alsó tartományában a megfelelő nagyságúra méretezett hőcserélő gondoskodik róla, hogy a kollektorok hőjét átadja a puffervíznek.

20.1. ábra. Bojler felépítése.

• Elzáró-karbantartó csap.
• Szelep.
• Energiatakarékos szivattyú.
• Térfogatáram-érzékelő.
• Hőmérséklet-érzékelő.
• Hőmérséklet határoló.
• Nyomásszenzor.

A napenergiával felmelegített víz felemelkedik és a tároló felső tartományába beépített melegvíztárolót annak felületén keresztül felmelegíti. Ha a kevés napsugárzás miatt nem állna rendelkezésre elegendő napenergiával melegített víz, akkor a rendszer fűtőkészüléke végzi a víz után fűtését.

A belül lévő fűtőcső spirál által a használati melegvíz lágyon gyorsan fel tud melegedni, úgyhogy nagyfokú, 4,0 NL tényezőjű ellátási biztonság érhető el.

A fűtőkör(ök) rendszerbe való bekötése a fűtőkör visszatérő hőmérsékletének növelésével történik. Ha a tároló középső puffer tartományában a forró víz fűtési visszatérőként áll rendelkezésre, akkor az mindig a puffertároló alsó tartományán keresztül lesz vezetve. A fűtőkészüléknek ilyenkor a kívánt előremenő hőmérséklet eléréséig kevesebb hagyományos energiát kell szolgáltatnia.

20.2. ábra. Bojler csatlakozó méretei.

Jelmagyarázat:

• 1 hőmérő (G 1) AG
• 2 melegvíz-csatlakozó (G 1) AG
• 3 cirkulációs csatlakozó (G 3/4) AG
• 4 fűtési előremenő (G 1) AG
• 5 merülőhüvely a tároló-érzékelőhöz
• 6 fűtési visszatérő (G 1) AG
• 7 szolár-előremenő (G 1) AG
• 8 merülőhüvely a szolár-érzékelőhöz
• 9 szolár-visszatérő (G 1) AG
• 10 hidegvíz-csatlakozó (G 1) AG
• 11 csatlakozó fűtőpatronhoz
• 12 tisztítónyílás (Ø 274/115) csatlakozóval külső áramú anód számára
• 13 magnézium védőanód
• E szerelési billentési méret
• AG külső menetes

Tároló feltöltése és ürítése

Az installálás befejezése után a fűtésoldalon és az ivóvízoldalon egyaránt fel kell tölteni a tárolót.

Tároló feltöltése

• Töltse fel a szolár kört
• Fűtésoldalon a kazántöltő- és ürítőcsatlakozón keresztül végezze a feltöltést.
• Ellenőrizze a tároló és a rendszer tömörségét.
• Az ivóvízoldalon a hidegvíz-bemeneten keresztül végezze el a feltöltést, majd egy meleg vízcsapon keresztül légtelenítsen.
• Ellenőrizze minden szabályozó- és felügyelő berendezés működését és helyes beállítását.
• A szolár-szabályozón végezze el az időprogram programozását (határozza meg a tároló feltöltés engedélyezési idejének a kezdetét).
• Helyezze üzembe a fűtőkazánt.
• Helyezze üzembe a szolár-berendezést.

A szolártároló üzembe helyezésekor pedig (pl. hosszabb távollét miatti lekapcsolás és kiürítés után) a következőképpen kell eljárni:

Üzembe helyezés

• Az első felfűtés előtt ki kell nyitni egy melegvíz csapot, annak ellenőrzése céljából, hogy a tartály fel van-e töltve vízzel, és hogy a hidegvíz-bevezetésben lévő elzáró szerelvény nincs-e elzárva.
• Ellenőrizni kell, hogy a hőtermelő (pl. a szolár-berendezés) üzemkész-e.
• A szolár-szabályozón be kell állítani a VIH tároló tárolóvíz hőmérsékletét.

Magnézium védőanód alkalmazása

A tárolók két magnézium védőanóddal vannak felszerelve, melyek élettartama átlagosan kb. 5 év. A magnézium védőanódok kisebb fedélmagasság esetén a szolár tároló tisztítókarimájába is beszerelhetők. A tároló fedélben lévő anódok karbantartásához el kell távolítani a műanyag burkolatot és a tető-hőszigetelést Évente egyszer vegye ki a felső magnézium védőanódot (1), és ellenőrizze annak fogyását.

Először 2 év eltelte után kell ellenőrizni a magnézium védőanódokat. Utána minden évben el kell végezni ezt az ellenőrzést. Szükség esetén cserélje ki az elhasználódott védőanódot eredeti pótalkatrész magnézium védőanódra.

Az ellenőrzés után húzza meg az összes csavart, majd ellenőrizze a tároló tömítettségét. Alternatív megoldásként karbantartást nem igénylő külső áramú anódot is beszerelhet. A külső áramú anódot a tisztítókarimába is beszerelheti.

20.3. ábra. Magnézium védőanód.

Szolár töltőállomás

Annak érdekében, hogy a sokféle lehetőség közül megtalálhassuk az adott objektum számára optimális megoldást, feltétlenül szükség van a pontos tervezésre. Ehhez a kialakításhoz elengedhetetlenül fontos a szükséges értékek (használati melegvíz-igény, fűtési hőszükséglet, stb.) mellett figyelembe kell venni az Ügyfél szolár rendszerrel kapcsolatos elvárásait is.

A következő információk abban segítenek, hogy bekorlátozzuk a lehetséges rendszermegoldások közül azt, amelyik a legjobban megfelel az adott objektum tulajdonságainak és egyben egy előzetes választásként is szolgál. A következő szövegcsoportokban részletes információk találhatók az adott kialakításhoz, illetve minden egyes rendszerelemről és komponensről.

A töltőállomás egy olyan modul, ami nagy mennyiségű azonnali melegvíz készítést tesz lehetővé. Ez egy előre gyártott és kompakt egység, mely tartalmazza a napkollektoros rendszerek működtetéséhez szükséges eszközök, berendezések és szerelvények többségét. Ennek köszönhetően a rendszer szere­lése leegyszerűsödik. A töltőállomás felépítése alábbi rajzon látható.

A megfelelő rendszer kiválasztásához feltétlenül szükség van az alábbi tervezési adatokra és információkra:

• Új építésű vagy felújított épület
• Az épület funkciója
• Fűtési hőszükséglet (a fűtési rendszer adatai és a rendszerhőmérsékletek)
• A rendszerkomponensek helyiség, illetve helyszükséglete
• Az épület geográfiai elhelyezkedése és a tető tájolása
• Az épület hasznos tetőfelületei (ami potenciálisan a maximális kollektor-felület)
• A tető hajlásszöge
• A megvalósítani kívánt szolár fedezeti fok
• Be lesz építve utánfűtő hőtermelő?

Szolár fedezeti fok

A szolár fedezeti fok a melegvíz-igénynek azt a hányadát írja le, amelyet a szolárrendszernek kell fedeznie.

A termikus szolár rendszereket – hozzávetőleges nagyságuk alapján – alapvetően két csoportra oszthatjuk: kisebb rendszereknél a családi és ikerházak maximum 20 m² nagyságú, míg nagyobb rendszerek alatt a társasházak vagy közületi alkalmazások 20 m² feletti kollektor felületeit értjük. Az idők során a nagy rendszerek területe még tovább, az úgynevezett közepes méretű rendszerekre – 20 és 50 m² között – tagolódott.

A fedezeti fok igénye szerint megtervezett szolár rendszereket még további három részre oszthatjuk: „magas”, „közepes” és „alacsony”. A magas fedezeti fok arról gondoskodik, hogy nyáron ne legyen szükség az utánfutó hőtermelőre (közepes fedezet esetén ez már csak részben vagy egyáltalán nem teljesül).

Kis rendszerek esetén, mint pl.: a családi és ikerházak a melegvíz-készítés fedezeti foka kb. 60%-kos. A nagy rendszereket, mint pl.: társasházak, kempingek, sportcsarnokok vagy közületi alkalmazások a gyakorlatban közepes fedezeti fokra (30-50%) méretezik, de természetesen ennél magasabb fedezeti igények is előfordulhatnak. A több mint 30-40 m² kollektor felülettel rendelkező nagy rendszerek esetén a fedezeti fok 20% alatt van. Általában itt úgynevezett előmelegítő rendszerekről beszélünk.

A szolár töltőállomás az alábbi ábrán látható részegységekből tevődik össze: 21.1 ábra.

21.1. ábra. Töltőállomás felépítése.

Jelmagyarázat

• 1 T2 hőmérséklet-érzékelő
• 2 Szolárkör visszatérő
• 3 Elzáró szelep visszacsapó szeleppel
• 4 Biztonsági csoport
• 5 Fedőlap
• 6 Szolár szivattyú
• 7 Töltő- és ürítő csap
• 8 Nyomásérzékelő
• 9 Puffertároló-kör 1. előremenő
• 10 3-utas szelep
• 11 T2 hőmérséklet-érzékelő
• 12 Kémlelőablak
• 13 Lemezes hőcserélő
• 14 Puffertöltő szivattyú
• 15 Visszatérő elzáró szelep
• 16 Puffertárolókör visszatérő
• 17 DN10 áramlásérzékelő
• 18 Biztosítócsavar tartója
• 19 Hőmérséklet-figyelő
• 20 Visszacsapó szelep
• 21 T3 hőmérséklet-érzékelő
• 22 2. előremenő elzáró szelep
• 23 Puffertároló-kör 2. előremenő
• 24 1. előremenő elzáró szelep
• 25 TI hőmérséklet-érzékelő
• 26 Kábelátvezetés
• 27 Légtelenítő csavar
• 28 DIA-rendszer
• 29 Szolárkör előremenő
• 30 Hálózati csatlakozódugó

A szolár töltőállomás az összes hidraulikai és elektromos részegységet tartalmazza. Nincs szükség kiegészítő kollektor érzékelő, illetve tároló érzékelő felszerelésére. Biztonsági berendezésként a szolár töltőállomás beépített hőmérséklethatárolóval rendelkezik.

Nagyobb rendszerek esetén maximum 4 db, szolár állomás (alapmodul és bővítő egység) köthető egymással kaszkádba. Ilyenkor a kollektor-mező maximum 48 db kollektorból állhat. Természetesen az ekkora méretű mezők esetén már a fűtési puffertárolókat is célszerű kaszkádba kötni (maximum 6000 liter), ezen kívül lehetőség van több frissvizes állomás kaszkád kapcsolására is.

21.2 Szolár biztonsági szerelvény felépítése

21.2. ábra. Töltőállomás rögzítése.

Jelmagyarázat

• 1 Tároló adapter
• 2 Állítóegység
• 3 Elzárócsap
• 4 Puffertároló-kör 1. előremenő
• 5 Puffertároló-kör visszatérő
• 6 Rögzítő kapocs
• 7 Anya
• 8 Puffertároló-kör 2. előremenő

21.3. ábra. Töltőállomás biztonsági szerelvénye.

Jelmagyarázat

• 1 Biztonsági szelep, csatlakozó lefúvó vezetékhez
• 2 Töltőcsap
• 3 Csatlakozó szolár tágulási tartályhoz
• 4 mellékelt tömítés

Szolárrendszer légtelenítése

A szolár állomás fel van szerelve légtelenítő csavarral, hogy a rendszerben esetlegesen keletkeze levegőt ki lehessen üríteni. A légtelenítés menete az alábbi ábrán látható.

• Légtelenítő csavar kinyitása (1), amíg szolár folyadék meg nem jelenik.
• Légtelenítő csavar elzárása

21.4. ábra. Szolárrendszer légtelenítése.

21.5. ábra. Töltőállomás hidraulikus és bekötési kapcsolási rajz.

Tágulási tartály

A tágulási tartály feladata, hogy a szolár folyadék tágulását annak felmelegedésekor felvegye. Amikor a berendezés nyugalmi állapotban van a kollektorban gőz képződhet.

A gőztérfogat az alábbiakból tevődik össze:

• Kollektor térfogat,
• Kollektor összekötő vezetékek,
• Felszálló vezeték egy adott szakasza.

A tágulási tartályt úgy kell méretezni, hogy az felvegye a hőhordozó közeg hőmérsékletfüggő térfogatváltozását és a gőztérfogatot. Belátható, hogy a napkollektoros rendszereknél a tágulási tartály mérete kritikus pontnak számít. A szolár tágulási tartály méretezése összetett feladat, és sok feltételt figyelembe kell venni.

A fűtőberendezésektől eltérően a napot nem tudjuk kontrollálni és ez hatással van a tárolóra is. A folya­dék a kollektorokban erőteljesen felmelegedhet, gőzzé alakulhat.

A tágulási tartály számított névleges térfogata alapján kiválasztható a megfelelő méretű tartály. A tartályt úgy kell telepíteni, hogy a tartós 70°C feletti hőmérséklettől védve legyen. Javasolt a visszatérőben elhelyezni.

A kollektorok üresjárati hőmérséklete napos időben elérheti a 180°C-ot is. A keletkező gőz kinyomja a kollektorból a folyadékot. Amennyiben a tágulási tartály nincs megfelelően méretezve, akkor nem képes felvenni a túlnyomást és a biztonsági szelep lefúj.

Az alábbi képlettel ezt el lehet kerülni:

ΔV = V_rendszer * ΔV_rel + V_koll

ahol:

• ΔV – tágulási térfogat
• V_rendszer – rendszertérfogat
• ΔV_rel – propilénglikol – víz relatív térfogatváltozása
• V_koll – kollektorok térfogata

A tágulási tartály minimális térfogata:

V_tart = ΔV / (0,9 * ([p_max – p_hideg] / p_max))

• ahol:
• V_tart – tágulási tartály minimális térfogata
• p_max – maximálisan megengedhető nyomás (5,5 bar)
• p_hideg – hideg töltőnyomás nyomás (4,0 bar)

Az alábbi előírások betartása javasolt:

• A hőhordozó közeg felforralását az üzemi nyomás növelésével lehet megakadályozni. Éppen ezért a fűtési rendszerekhez képest itt magasabb üzemi nyomást kell tartani. Hideg állapotban 4 bar értékre kell tölteni és 6 bar-os biztonsági lefúvató szelepet kell alkalmazni.
• A biztonsági lefúvató szelep ágát célszerű egy kannába vezetni, hogy a rendszerből távozó fagyálló folyadékot felfogjuk.
• Nem szabad automata légtelenítő szelepet beépíteni a rendszer legmagasabb pontjára. Felfor­ralás esetén kiengedheti a gőzt.

Napkollektor szerelés legfontosabb balesetvédelmi előírásai

• A kollektorok szerelésénél figyelembe kell venni a megfelelő magasságban történő munka­végzésre vonatkozó nemzeti előírásokat.
• Gondoskodni kell a lezuhanás elleni előírt biztosításról, tetővédő állvány vagy tetővédő fal használata javasolt.
• Ha a tetővédő állvány vagy tetővédő fal használata célszerűtlen, lezuhanás elleni biztosí­tásként biztonsági szerelvényeket, pl. zuhanás gátlót kell használni.
• Csak a mindenkori balesetvédelmi előírásoknak megfelelő szerszámokat és segédeszközö­ket lehet használni.
• Elegendő távolságban zárja le a szerelési hely alatti, leesés által veszélyeztetett területeket, hogy az esetlegesen leeső tárgyak ne okozhassanak személyi sérülést.
• Meg kell jelölni a munkahelyet pl. tájékoztató táblákkal az érvényes előírásoknak megfe­lelően.

Kollektorok összekapcsolása

23.1. ábra. Tetővédő állvány.

A kollektorok összekapcsolása esetén az alábbi szabályokat be kell tartani:

• Sorba kapcsolt kollektorok esetén a nyíláskeresztmetszet 14m2-nél ne legyen nagyobb
• 14 m2-nél nagyobb nyíláskeresztmetszet esetén több kollektor mezőt kell párhuzamosan felépí­teni, és hidraulikusan párhuzamosan össze kell őket kapcsolni.
• A párhuzamosan kapcsolt kollektor mezők esetén minden egyes mezőnek ugyanakkora nyíláskeresztmetszettel kell rendelkeznie.
• Három vagy több kollektor mező párhuzamos kapcsolása esetén a kollektorok minden egyes mező előremenő vezetékébe (a meleg oldalra) be kell szerelni egy elzáró szelepet. Ez az egyes mezők üzembe helyezéskor elvégzendő légtelenítésére szolgál. Zárt szelepállás vagy hibás be­szerelési pozíció esetén a kollektor a túlnyomástól megsérülhet. Az elzáró szelepet semmikép­pen sem szabad a kollektor visszatérő ágába beszerelni.

23.2. ábra. Sorba kapcsolt kollektor.

23.3. ábra. Párhuzamosan kapcsolt kollektor.

23.4. ábra. Párhuzamosan szerelt kollektor nyíláskeresztmetszet.

23.5. ábra. Párhuzamosan kapcsolt rendszer szerelvényezése.

Telepítés során betartandó követelmények

A szolár berendezés mögé mindig utána van kapcsolva egy második hőtermelő. A szolár berendezés ezért nem a maximálisan fedezendő vízelvételi csúcsteljesítményre van méretezve(ellátási biztonság), hanem a nyári hónapokban szokásos átlagos fogyasztásra. A napenergia optimális hasznosítása érdekében nagy energiatárolók szükségesek (hőmérsékletrétegződés).

A szolár-berendezések minden üzemállapotban teljesen automatikusan és önállóan üzemelnek. A biztonsági szelep zárva marad. A fázisátmenetkor (folyékony halmazállapotról gőz halmazállapotra) keletkező járulékos gőzmennyiséget a kellő nagyságúra választott tágulási tartálynak kell felvennie. A szolár berendezések számára nagyon nagy hőmérséklet-tartomány megengedett.

Télen a kollektornál előfordulhat akár -20 °C alatti hőmérséklet, míg a berendezés nyugalmi állapotában 200 °C körüli értéket is elérhet a hőmérséklet. Vákuumcső esetén feltöltés nélküli állapotban a környezeti hőmérsékletnél 250 K fokkal magasabb, töltött állapotban pedig a környezeti hőmérsékletnél 150 K fokkal magasabb nyugalmi állapotbeli hőmérséklet is előfordulhat. A teljes kollektor körben rövid ideig akár maximum 130 °C hőmérséklet is előfordulhat.

A tároló hőmérséklet 60 °C fölé is beállítható. Magas hőmérsékletnek ellenálló hőszi­getelés a kollektor kör előremenő- és visszatérő ágainál. Teljesen fémből készült szerelvényeket, pl. légtelenítőt kell beépíteni, ellenkező esetben termikusan szétkapcsolódhat a rendszer (elzárási lehetőség).

Minden anyagnak glikolállónak kell lennie, főleg horganyzott csöveket nem szabad használni. A csővezeték fektetésekor vegye figyelembe a nagyobb mértékű hőtágulást. A szivattyút, a tágulási tartályokat és a háromjáratú váltó szelepeket lehetőleg a visszatérő oldalra kell beépíteni.

A szolár berendezéseknél, ahogyan minden más, HMV készítésre szolgáló rendszereknél is figyelembe kell venni a HMV higiéniával szemben támasztott követelményeket. A 30 °C és 50°C közötti tartományban különösen jól szaporodnak a kórokozók (pl. a legionellák). A 400 liternél nagyobb űrtartalmú melegvíztárolóknál, vagy ha a legtávolabbi vízelvételi helyhez menő HMV vezetékben 3 liternél több víz van, akkor a definíció szerint nagy berendezésről van szó.

Ekkor a tároló készenléti részében lévő melegvizet a termikus fertőtlenítés érdekében állandóan 60 °C-on kell tartani, és a tároló ivóvizet vezető teljes űrtartalmát naponta egyszer fel kell melegíteni 60 °C-ra. Az egész HMV hálózatban (a cirkulációs visszatérőben is!) a legalacsonyabb hőmérséklet legfeljebb 5 K fokkal szabad, hogy kisebb legyen a tároló kilépő hőmérsékleténél.

A kollektorok telepítési módjának kiválasztása

23.6. ábra. A kollektorok szerelési helyzetei.

Tetőre szerelés:

• Tetőre szerelés esetén a kollektorok speciális tartókkal (úgynevezett tetőhorgokkal) kerülnek fel a tetőfedésre.
• A héjazatot csak a tetőhorgoknál kell megbontani, mert a kollektorok a cserepek felett fekszenek.
• A hőveszteség csekély mértékben nagyobb csupán, mint a tetőbe történő telepítéskor.

Tetőbe szerelés:

• A tetőbe szerelés esetén a kollektor a tetőcserepek helyett közvetlenül a tetőlécekre kerül.
• A hőveszteség valamivel kevesebb, mint a tetőre szerelés esetén.
• A telepítés időszükséglete nagyobb, mert a rendszert a beázás ellen védve kell beépíteni.

Szerelés ferde tetőn, kiemelő kerettel:

• A kiemelő keret akkor szükséges, ha a tetőre történő telepítésnél a kollektorok hajlásszögét a tartószerkezet segítségével a normál tetőhajlásszöghöz képest még további 20° vagy 30°-kal meg kell emelni.
• Ennek köszönhetően lehetővé válik az optimális besugárzási szög elérése, csekélyebb hajlás­szögű tetők esetén is.

Szabad felállítás vagy lapos tetős szerelés

• A szabad felállítás lapos tetőn vagy más, szabadon fekvő és síkfelületen történik.
• A telepítés során a tetőfelület eredeti állapotában maradhat, ha a háromszög keretek megfelelő rögzítő elemekhez csatlakoznak.
• A hőveszteség a tetőre vagy tetőbe építéshez képest magasabb.

Homlokzatra és erkélyre szerelés

• A tetőre szerelés egyik alternatívája
• Abban az esetben, ha a szerelés hajlásszöge azt kívánja, hogy nyáron ne léphessen fel túlhevü­lés, illetve ha a reggeli/esti – alacsonyabb napállás mellett – több sugarat kell begyűjteni, akkor ez az eljárás alkalmazható.
• Párhuzamos: – A kollektorok rögzítése közvetlenül a homlokzaton történik
• Kiemelés: – Három különböző hajlásszög (15°, 30° vagy 45°), hogy biztosítható legyen a kollektorok optimális elhelyezhetősége

Kollektorok rögzítése

Tetőn kívüli szerelés

A szarufahorgonyokat gyorsszerelő-csavarokkal (6 x 80) erősítik fel a tetőszarufákra. Ha ez nem lehetséges, akkor legalább 60 x 80 mm keresztmetszetű fiókgerendát kell beépíteni. A szerelősíneket kalapácsfejű csavarokkal kell összekötni a szarufahorgonyokkal. Ha a csavarfej a horonyra merőlegesen áll, akkor garantáltan biztos a szilárd összekötés.

A csavarlábon lévő horony adja meg a helyze­tet. A kollektorok rögzítő kapcsokkal rögzíthetők gyorsan és megbízhatóan a szerelősínekre. A külön­böző tetőbefedésekhez való jó illeszthetőséghez négyféle szarufahorgony áll rendelkezésre: P típus a frankfurti hullámtetőcseréphez, S típus a hódfarú tetőcseréphez vagy a palához, W90 típus a berlini hullámcseréphez.

A K típusú szarufahorgonyok tetőcserepekkel való tetőbefedésekhez éppúgy alkalmasak, mint a faszerkezeteken, téglafalon vagy betonon álló lapos vagy hullámos tetőbefedésekhez. V’egye figyelembe a szarufahorgony-készlethez mellékelt szerelési útmutatót. Ügyelni kell arra, hogy a berlini hullámcseréphez való W90 típusnál a sejtgumi szalagot fel kell ragasztani a hátrész alá.

Az alábbi ábrán az egymás melletti kollektor elrendezés esetén adott távolságok láthatóak: 23.9. ábra.

23.7. ábra. Szarufahorgonyok.

23.8. ábra. Kollektorok rögzítő szerkezetei.

23.9. ábra. Távolság egymás melletti kollektor elrendezés esetén.

Lapostetőre való szerelés

Lapostetőre való szereléskor a csöves kollektorok állványokra kerülnek. A lapostetős állványok rugalmas, 30°, 45° vagy 60°-os szögben történő felszerelést tesznek lehetővé. A padló kismértékű egyenetlenségeinek kiegyenlítéséhez a szerelősínek magasságban állíthatók.

Az alábbi ábrán az állványok helyigényei és egymáshoz képesti távolságai láthatóak: 23.10. ábra.

23.10. ábra. Lapos tetőre szerelt kollektor elrendezése.

Kollektor feltöltése

A rendszer űrtartalmát a csőhálózat méretéből valamint hosszából illetve gyártói adatok alapján lehet meghatározni. Javasolt a készre kevert közeget használni.

A töltés menete az alábbi:

• A C-vel jelölt szelephez csatlakoztatjuk a tömlőt. A B jelű szelepet elzárjuk, az A ürítő szelepet pedig a keverőtartályba irányítjuk.
• A rendszert adagolószivattyúval feltöltjük.
• Azt üzemi nyomást manométer segítségével a statikus magasság fölé állítjuk be 0,5-0,7 bar túlnyomással.
• A kollektor köri szivattyút bekapcsoljuk, és ellenőrizzük a fagybiztonságot.

Légtelenítés

A feltöltés során a levegő legnagyobb része távozik a rendszerből. Amennyiben a szivattyú üzemel, hallani is lehet a bent rekedt esetleges levegőt. A szivattyú lekapcsolása után a megmaradt levegőbuborékok a rendszer legmagasabb pontja felé áramolnak, ahol az automata légtelenítő szelep eltávolítja azokat.

Az oldott levegőt ennél kicsit nehezebb eltávolítani. Ez az első felmelegítés hatására fog kiválni a rendszerből, tehát abból a hálózatból amit ősszel telepítettek, csak a tavaszi üzemelés során lehet a maradék levegőt eltávolítani egy másodlagos légtelenítéssel.

Napkollektoros rendszer nyomáspróba

A rendszert a telepítést követően nyomáspróbának kell alávetni. A nyomáspróba értéke a maximális üzemi nyomás 1,5-szerese. A nyomáspróba időtartama nem lehet kevesebb, mint 2 óra. Ezt követően a rendszernyomást lecsökkentjük, és átöblítjük. Az öblítés lényege, hogy az esetleges maradványokat eltávolítsa.

A töltőcsapra (C) csatlakoztatjuk a vízöblítő tömlőt, a B-vel jelölt szelepet zárni, az A-val jelölt sze­lepet pedig nyitni kell. Az öblítés vége felé a B jelű szelepet is nyitni kell, hogy ez a rövid szakasz is mosatásra kerüljön. Az öblítés idejét célszerű kevésbé napos időszakban elvégezni, hogy elkerüljük a felforralást.

26.1. ábra. A rendszer nyomáspróbája.

Karbantartás

A rendszeres karbantartás a rendszer élettartamának megnövelésére szolgál és évente meg kell ismételni.

A napkollektoros rendszerek karbantartása során az alábbiakkal kell számolnunk:

• Az üresjárati hőmérséklet elérheti a 180°C-ot is,
• Újraindítás esetén rövid ideig akár 100°C feletti hőmérséklet is előfordulhat az egész hálózatban,
• Az épületgépészeti hálózatokban az esetek többségében 1-1,5 bar üzemi nyomás fordul elő. A napkollektoros rendszerekben ezzel szemben 3-4 bar is lehet.
• A magasabb hőmérséklet miatt ügyelni kell a pontosan méretezett tágulási tartályra is.

Időszakos karbantartások

Annak érdekében, hogy a napkollektoros rendszer hosszú ideig működőképes és kitűnő hatásfokká rendelkezzen az alábbi időszakos karbantartásokat kell elvégezni.

Karbantartás:

• Első év után: rendszer átellenőrzése, nyomás és vezérlés után állítása, ha szükséges,
• Harmadik év után: Ellenőrizni kell a pH értéket és a fagyálló közeg fagyáspontját,
• Tízedik év után: Teljes hálózat tömítettség szigetelés ellenőrzése, vezérlés és érzékelők pontossá­gának ellenőrzése.

Szabályozás

A szabályozás feladata, hogy csak a szükséges időtartamban üzemeljen a kollektor, azaz ha a kollektorok hőmérséklete magasabb, mint a fűteni kívánt közeg hőmérséklete. A hőmérsékletkülönbség szabályzón beállított érték elérése esetén a szivattyú jelet kap, és az áramlás elindul. Ha a tárolóban levő közeg hőmérséklete eléri a beállított hőmérsékletet a szabályzó kikapcsolja a szivattyút.

A nap­kollektoros berendezés szabályozása az alábbi elemekből áll:

• Hőmérsékletérzékelő a kollektorban,
• Hőmérsékletérzékelő a tárolóban,
• Szabályzó eszköz.

A napkollektorokban az esetek többségében az abszorberlemez hőmérsékletét mérik a kilépőcsonk közelében. A melegvíz tárolókban az érzékelőt a hőcserélő zónájában, a hőcserélő ma­gasságának felénél szokták beépíteni. A tárolókon pont erre a célra ki van alakítva egy mérő­hüvely.

Az összes szabályozási módot, illetve szabályozó típust az ökodizájn irányelv (ErP – Energy related Products) hatékonysági osztályokba sorolja be. A szabályozó csoportbesorolása szerint az alkalmazandó fűtési rendszerhez százalékos hatásfok járulékok adódnak hozzá. Az alábbi táblázatban a hatásfok járulékok (százalékos bonusz) láthatóak:

Hogyan terjednek a gázok? Miért rossz az, ha olyan pincében vagyunk ahol felgyülemlett a széndioxid? Minek köszönhető, hogy a léghajó repül?

Erre a kérdésekre kap választ az, aki megérti a relatív sűrűség fogalmát.

A gáz relatív sűrűségét számértékben határozzuk meg, méghozzá a levegőhöz viszonyítva. Az olyan gázokat, amiknek a relatív sűrűsége 1 alatt van, azok könnyebbek a levegőnél, az­az felfelé áramlanak (pl. a hidrogén) és összegyűlhetnek egy felső pontban.

Ha a gáz relatív sűrűsége nagyobb mint 1, akkor a levegőnél sűrűbb, lefelé áramlik és padló közelben gyűlik fel. (Ilyen a szén-dioxid.) Ha a relatív sűrűség közel van a levegő relatív sű­rűségéhez, azaz l-hez, akkor ez azt jelenti, hogy a tér bármely pontján lebeghetnek.

Koncentráció

A másik legfontosabb tényező a gázokkal kapcsolatban, a koncentráció. Azok a gázok, amelyek éghetőek, vagy robbanásveszélyesek, két értékkel jellemezhetők. Ezek az alsó és a felső robbanási határ, melyet térfogatszázalékban (tf%) határozták meg.

Az alsó robbanási határ az a koncentrációja az adott gáznak a levegőben keveredve, amely alatta a gáz még nem robbanó képes. Felső robbaná­si határ az a koncentrációja az adott gáznak a levegőben, amely felett már nem robbanó képes.

A mérgező gázok koncentrációját úgy határozzák meg, hogy hány milligramm anyag talál­ható légköbméterenként. A nyílt égésterű tüzelőberendezések hibás működés esetén veszé­lyesek lehetnek az emberi szervezetre nézve, ugyanis szén-monoxid keletkezhet. Tökéletlen égéskor keletkező mérgező gáz, színtelen, szagtalan.

Hatása az emberi szervezetre nézve

Fejfájás és émelygés, nagyobb koncentráció esetén áju­lás, halál.

Élettani hatása

A gáz csökkenti a vér oxigénszállító képességét úgy, hogy megköti a hemoglobint. A hemoglobin feladata az oxigén szállítása a vérben, de a szén-monoxid könnyebben kötődik a hemoglobinhoz, mint az oxigén. Emiatt, már kis mennyiségű szén-monoxid is ha­talmas problémát okoz. A szervezet egyszerűen megfullad.

Szén-monoxid-érzékelő

Ennek az eszköznek a feladata, hogy az emberre veszélyes gázt ér­zékelje, és megfelelő módon jelezze.

A szén-monoxid hatásai

A szén-monoxid már kis mennyiségben is kifejti károsító hatását, így a szén-monoxid kon­centrációját egy speciális mértékegységben határozzák meg. Ezt a mértékegységet ppm-nek (pro parts millión) nevezik, ami a m³ milliomod része.

Definíció szerint: egy ppm annak a le­vegőnek a szén-monoxid koncentrációja, amelynek 1 m³-ben 1 cm³-nyi szén-monoxid találha­tó (0,00001 tf%). Épp ennek az értéknek a figyelésére szolgál a CO érzékelő.

Szén-monoxid hatása a koncentráció függvényében

• 30 ppm esetén: 8 órás munkahelyi egészségkárosodás nélküli tartózkodás határértéke;
• 200 ppm esetén: gyenge fejfájás, fáradság, szédülés 2-3 óra elteltével;
• 400 ppm: 1-2 óra után erős fejfájás, 3 órát meghaladó tartózkodás esetén életveszély;
• 800 ppm: 45 perc eltelte után erős fejfájás, hányinger, 2-3 órán belül halál;
• 1600 ppm: 20 perc után már erős fejfájás, eszméletvesztés, 1 órán belül bekövetkezhet a halál;
• 3200 ppm: 5-10 percet követően erős fejfájás, halál fél órán belül;
• 6400 ppm: 1-2 percet követően erős fejfájás, rosszullét, eszméletvesztés, 15 percet meghaladóan halál;
• 12800 ppm: 1-3 percen belül bekövetkezik a halál.

Riasztás esetén fényjelzéssel és 80-90 dB-es hangjelzéssel riaszt a készülék. Meghibásodás esetén a berendezés hang- és fényjelzéssel riasztja a felhasználót a felmerülő hibáról.

A ri­asztási szintek a következők:

• 50 ppm koncentrációt elérve 50-90 percen belül riasszon,
• 100 ppm koncentráció elérésekor 10-40 percen belül riasszon,
• 300 ppm koncentráció esetén 3 percen belül riasztani tudjon.

Gázérzékelés, gázjelző rendszerek

• Félvezetős érzékelő: Az érzékelőelem egy nagy felülettel rendelkező hőhordozóra fel­vitt félvezető anyag. Ha ebbe a felületbe éghető vagy toxikus gázok abszorbálódnak, megváltozik a félvezető vezető képessége. A folyamatot fokozni lehet, ha megnöveljük az érzékelő hőmérsékletét (200-400°C). A változást egy jelfeldolgozó-egység érzékeli.
• Katalitikus érzékelő: Működése az éghető gáznak az elektromosan fűtött katalitikus elem felületén történő elégetésén alapszik. Ennek az érzékeny elemnek a neve „bead”, vagy pellisztor. Az érzékelő két spirálisra kialakított platina fűtőszálból áll, melyek ke­rámia bevonatot kapnak, és elektromosan, hídban kapcsolódnak össze. Az egyik ke­zelt, a másik kezeletlen.
  A kezelt segíti elő az oxidációt, ő lesz a mérőelem, míg a ke­zeletlen lesz a referencia elem. A pellisztor olyan, mint egy nagy felületű szivacs. A spirálon keresztül haladó áramnak köszönhetően 500 °C-ra hevül fel a pellisztor, amelynek felülete kezelt, és amelyen láng kialakulása nélkül megy végbe az égés.
  A nem felületkezelt, tehát referencia elem hőmérséklete változatlan marad, áramváltozás jön létre, amit mérni lehet. Mivel szinte az összes környezeti hatás (hőmérséklet, pára­tartalom, nyomás) mind a két pellisztort egyaránt éri, ezáltal a hídban soha nem lesz kiegyenlítettség.
• Elektrokémiai cellás érzékelő: Ezzel az érzékelővel inkább a toxikus gázok és oxigén koncentrációjának mérése lehetséges, az éghető gázokkal való „érzékelő képessége” korlátozott. Felépítése a következő: egy cella gázáteresztő membránnal, elektródákkal és a cellát kitöltő elektrolittal rendelkezik.
  A cellába bediffundált gáz, az elektródára kapcsolt polarizáló feszültség miatt vegyi folyamatot indít el, mely a bediffundált gáz­koncentrációval egyenes arányban generál elektromos áramot. Nagyon rövid idő alatt képesek érzékelni akár milliomod nagyságú értéket is. Élettartama 2-4 év közötti, amely erősen függ a mérendő gáz koncentrációjától.
• Biomimetic érzékelő: lényege, hogy egy szintetikus hemoglobin cella, amely telítődik szén-monoxiddal. Telítődést követően az anyag elsötétedik, amit egy érzékelő figyel. A riasztási szint elérésekor bekapcsol a készülék. Riasztás után tiszta levegőre kell vin­ni az érzékelőt, amely lassan kitisztul. A cella körülbelül 2-3 évig használható.

Tápellátottság szerint 4 különböző megoldás lehetséges:

• Cserélhető elemes: hátránya, hogy az elem lemerülésének figyelmen kívül hagyása az érzékelő kikapcsolását eredményezi.
• Nagy élettartamú: az akkumulátor élettartama 5 év. Ha ez lemerül, akkor az egész ér­zékelőt cserélni kell.
• 12/24 V: meg kell oldani az elektromos hálózat kialakítását, ami szakembert igényelő feladat.
• Hálózatról üzemelő: hasonlóan az előzőhöz, az elektromos vezetékszakasz kiépítését meg kell oldani, és szereléséhez szakemberre van szükség.

Az érzékelő beépítése

Célszerű minden olyan helyiségbe felszerelni, ahol valamilyen nyílt égésterű berendezés ta­lálható. Ha olyan helyiségben van a gáz üze­mű berendezés, ahol sok időt töltünk el, min­denféleképp szereljünk ide érzékelőt. Ha egy légtért alkot a konyha és a hálótér, a hálótér­hez közel helyezzük a készüléket.

Az érzékelőt helyezzük a berendezési tárgytól minimum 1,5 m-re, maximum 3 m-re (13.1. ábra).

13.1. ábra. CO-érzékelő távolsága a gáztüzelő berendezéstől.

Falra szerelt érzékelő magasabban legyen sze­relve, mint a nyílászárók felső éle, de a mennyezet alatt legyen legalább 15 cm-re. Mennyezetre szerelt érzékelő a faltól minimum 30 cm-re legyen (13.2. ábra).

13.2. ábra. CO-érzékelő elhelyezése nyílászáró felett (a.), illetve mennyezeten (b.).

Hálószobában és gázfogyasztótól távol eső helye az érzékelő 50-70 cm magasan leg egyéb helyeken 150-160 cm magasan (13.3. ábra).

13.3. Hálószobában elhelyezett CO-érzékelő padlószinttől való magassága.

Ne helyezzük el az érzékelőt:

• Fűtetlen, fedetlen térbe.
• Szekrénybe, vagy fal és szekrény közé.
• Házon kívülre.
• Párás helyiségbe.
• Tűzhely fölé.
• Erős légáramlás közelébe.
• Bármilyen bútorelem mögé, ami akadályozza a levegő odajutását.
• Ha a hőmérséklet -10°C alá, vagy +40°C fölé csökkenthet, illetve emelkedhet.

Épületgépészeti rendszerek beszabályozása, beüzemelése

A fűtési rendszer hőmérséklete, a fűtendő helyiségek hőmérséklete nagyon sok tényezőtől függ.

Ilyenek például:

• Külső hőmérséklet alakulása,
• Napsugárzás intenzitása,
• A szél erőssége,
• Különböző hőveszteségek,
• Épületen belüli egyéb hőforrások.

Olyan rendszert kell kiépítenünk, melynél az automatikán keresztül szabályozott ideális bel­ső hőmérsékletet hozunk létre. Ezt pedig úgy tudjuk megvalósítani, hogy optimális szinten tartjuk tüzelőanyag-felhasználásunkat, a külső és a belső hőmérséklet függvényében.

Vizs­gáljuk meg röviden, milyen szabályozások lehetségesek:

• Kazánhőfok-szabályozás: ezzel a szabályozással nem tudunk tüzelőanyag mennyiséget csökkenteni, pont ellenkezőleg. Több fűtőanyagra van szükségünk a jó szabályozás el­éréséhez. Éppen ezért gazdaságtalannak tekinthető, hiszen nem tudunk biztosítani ál­landó kazánhőmérsékletet. Újonnan már nem jellemző ez a fajta szabályozás.
• Előremenő fűtő víz szabályozása: általában úgy valósítják meg, hogy a visszatérő fűtő­vízből bekevernek annyit, amennyire szükségünk van. Kézi keverőszeleppel a besza­bályozás nehézkes, az igények változása maga után vonja ennek a keverőszelepnek a folyamatos után állítását. Újabban motoros szelepeket alkalmaznak, az átáramló víz­mennyiség folyamatosan szabályozható.
• Helyiséghőmérséklet-szabályozás: az adott helyiségben elhelyezett szoba termosztát, amivel a kívánt hőmérséklet beállítható. A termosztát elhelyezésekor ügyelni kell a helykiválasztásra, nehogy a többi helyiség alulfűtött legyen.
• Helyiségenkénti szabályozás: minden radiátorra termosztatikus radiátorszelep kerül. (Egy helyiségben levő több fűtőtest esetén csak az egyikre.) Ezzel a megoldható, hogy minden fűtendő helyiségben a kívánt és beállított hőmérséklet legyen elérhető.
• Időjárás követő szabályozás:
  Az időjárás követő szabályzás mellett a fő indokok a kö­vetkezők:
  – Energiatakarékosság.
  – Költségkímélés.
  – Túlfűtés elkerülése.

Az időjárás követő szabályozás lényege, hogy fordított az arány az előremenő fűtő víz hőmér­séklete és a külső hőmérséklet között. Úgy is mondhatnánk, hogy mindig csak az aktuális hőveszteséget pótoljuk.

A szabályozással megoldható, hogy az elektronika vezérelje a ka­zánt, annak ki-be kapcsolásával. Típustól függően továbbá szabályozhatja a keverőszelepet, indítja a szivattyút, és még sorolhatnánk.

A legegyszerűbb esetben a szabályozást úgy hajthatjuk végre, hogy a szabályozó elektroni­ka egy keverőszeleppel állítja be az igényeknek megfelelő előremenő hőmérsékletet. Persze ilyenkor az a feltétel, hogy a primer oldalon rendelkezésre álljon a megadott hőmérsékletű fűtővíz.

Előfordulhat olyan eset, hogy a hálóban túl hűvös van, a nappaliban viszont túl me­leg, és a szoba termosztáthoz nyúlnak. Ekkor persze a hálóban meleg lesz, de a nappaliban még melegebb. Érdemes ilyenkor a rendszert több zónára osztani, melyet külön szabályoz az elektronika. Nagyobb rendszernél ezt még inkább célszerű szem előtt tartani. A megtérülési ideje rövid, a megtakarítás pedig szembeötlő lehet.

Képzeljük csak el, mekkora összhangot kell létesíteni egy olyan rendszerben, ahol a hagyo­mányos radiátoros fűtés mellett padlófűtés is ki van építve. Ehhez még jöhet az, hogy hasz­nálati melegvizet kell előállítani napkollektoros rásegítéssel. Előfordul néha, hogy a szabály­zó szelepeket mintegy ötletszerűen beépítve hiheti azt a megrendelő, hogy a problémát áthi­dalta.

Meg kell ismerkednünk először az ún. tömegáram-egyensúllyal. Ezzel elérhetővé válik, hogy mindegyik fogyasztónál a tervezett mennyiségű hőhordozó közeg megléte biztosítva legyen. Ezt úgy lehet elérni, ha pontosan be van szabályozva a hálózatunk (14.1. ábra).

14.1. ábra. Megfelelően beszabályozott rendszer.

A csővezetékben áramló közeg mennyiségének változtatásával, fojtásával lehet a beszabá­lyozást elvégezni. A tömegáram-egyensúly, a fojtás és a beszabályozás tehát egymással nagymértékben összefügg.

Ha nem megfelelő mértékű a tömegáram-egyensúly, akkor a cső­vezetékben több mennyiség esetén túlömlesztésről, kevesebb mennyiség során alul ellátásról beszélhetünk. Logikusan kikövetkeztethető, hogy ha a fűtési rendszer valamelyik pontján túlömlesztés alakul ki, akkor az a hálózat egy másik részénél hiányt okoz (14.2. ábra).

14.2. ábra. Helytelen beszabályozás eredménye.

A tömegáram egyensúlyt célszerű a korábban kézi beszabályozást helyettesítő, automatikus önbeálló szerelvénnyel megvalósítani. Dinamikus rendszerek esetén az önbeálló szabályzó előbeállítását követően a beállított paraméterek állandó értékre álnak be.

A hidraulikai kö­rökbe beépített hőfokszabályozó szelepet működésük során a fűtési rendszer tömegáramát is változtatják. Ezek alkalmazása nélkül, tömegáram egyensúlyt nem lehet létrehozni.

A dinamikus szabályzók a csővezetékek­ben jelentkező nyomás változásokat figye­lembe véve tudják állandó értéken tartani az előbeállított mennyiséget (14.3. ábra). A beépített keringető szivattyú emelőmagasságával kapcsolatban fontos feladatként kell kezelni, hogy a szivattyú emelőmagas­sága soha nem haladhatja meg a szabályo­zó működési tartományát.

14.3. ábra. Dinamikus szabályzó beépítése a fűtési rendszerbe.

Gyakori, hogy a szükséges adatok hiányá­ban biztonsági okokra hivatkozva nagyobb szivattyút építenek be a szükségesnél, ez­zel a túlömlesztéses állapotot idézve elő. Igaz, hogy ebben az esetben, bár a szivattyú közelében levő közös többszörös túl-ömlesztéséről beszélhetünk, a kellő mennyiségű közeg a legutolsó pontokra is eljut.

Az előremenő és a visszatérő fűtőközeg hő­mérséklet-különbségéből, azaz a hőfoklép­csőből (hosszú évek kivitelezési gyakorlata során) következtetni lehet a fűtés működé­sére. Ha a hőfoklépcső kicsi pl. 2-5 °C akkor túlömlesztésre lehet számítani (szalad a fűtés), ha túl nagy a hőfoklépcső cca. 25-30 °C, akkor alul ellátásról lehet szó.

Ha nem építünk be tö­megáram- szabályzót, háromjáratú hőfokszabályzóval nem lehet jó beszabályozást létrehoz­ni. Tömegáram-szabályzót célszerű beépíteni a fűtési strangok aljára, padlófűtési körökbe a padlófűtési osztókba, illetve használati melegvíz előállításánál a tartály fűtőcsőkígyójához.

Tömegáram-szabályozás jellemzője

• Egyszerű a kiválasztás, csak a tömegáramra van szükség.
• Egyik szabályozó nem befolyásolja a másik beállított szabályozót.
• Elő beállítással önbeállóan üzemkész.
• A szerelés után a beszabályozással kapcsolatban nincs munka, védett az illetéktelenek beavatkozása ellen.

Elsődleges szempont a hőt a fűtendő helyiségek hő szükségletének megfelelő arányban szét­osztani. Ezt azonban nem akarja betartani a fűtővíz, mert arra törekszik, hogy a legkisebb el­lenállás felé, a legrövidebb úton próbáljon visszajutni a kazánba.

Ebből az a következtetés vonható le, hogy a rendszer legtávolabbi pontján levő hidraulikailag beszabályozatlan radiá­tor nem lesz megfelelően ellátva.

Épp ezt kell elkerülni a hidraulikai beszabályozással, mely­nek az előnyei a következők:

• Energiát tudunk megtakarítani.
• Nem jelentkezik se alulfűtés, se túlfűtés.
• Környezetkímélő rendszert tudunk üzemeltetni.

Egy fűtési rendszer hidraulikai egyensúlyát sok tényező befolyásolhatja.

Pontos beszabályo­záshoz a következő lépésekre van szükség:

• Pontosan kell ismernünk minden helyiség hő szükségletét.
• Meg kell határozni a szükséges fűtőfelületet és a hozzá tartozó térfogatáramot.

Beszabályozó szelepeket célszerű alkalmazni akkor, ha a térfogatáram és nyomáskülönbség ­felesleget le kell fojtani. A megengedett tartományon kívülre eső paraméterek a radiátorok­nál zajokat okozhatnak.

Ezekkel a beszabályozó szelepekkel összehangolhatok az áramkörökben kialakuló különbö­ző tömegáramok. Ehhez hasonlóan, a nyomáskülönbség szabályozó szelepeket akkor hasz­nálják, ha a beállított nyomáskülönbség értékét szeretnénk állandó értéken tartani. Végül a térfogatáram-szabályzó szelepekkel megoldható, hogy az adott áramkörben egy arányossági tartományon belül a térfogatáramot állandó értéken tartsák.

Rengeteg olyan fűtési rendszerrel lehet találkozni, ahol túl nagy vízmennyiségek áramlanak ellenőrizetlenül, szabályozatlanul a csőhálózatokban. Ehhez kapcsolódik a túlzott energiafel­használás és a hőveszteség.

Hőteljesítmény növelése

A fűtőtesttel nagyobb hőteljesítményt lehet elérni, ha növeljük a térfogatáramot. A radiátorok elé épített termosztatikus radiátorszelepek a tartományuk felett levő térfogatáram fogadásakor hajlamosak a zajkeltésre.

A tulajdonos ilyenkor mit csinál?

Teljesen kinyitja a szelepet. Ezzel igaz csökkentjük a zajszintet, de növeljük a helyiség hő­mérsékletét. Tény, hogy amennyiben 1 °C-al növeljük az adott helyiség hőmérsékletét, 6%-nyi veszteséget érünk el. Az ablak nyitásával járó „hőmérséklet-szabályozásról” nem is szólva.

Másik tényező lehet, ha egy hidraulikailag beszabályozott fűtési körben megnöveljük a ke­ringetett tömegáramot. A tömegáram növekedésével együtt jár a keringető szivattyú energia­felhasználásának növekedése. Az esetek döntő többségében a szivattyúk túlméretezettek. Ha hidraulikailag be lenne szabályozva egy rendszer és elektronikus szabályozású szivattyút al­kalmaznánk, a szivattyú energia felvétele akár 40%-al is csökkenhetne.

A kivitelezési munkálatok befejezését követően még rengeteg tennivaló vár ránk, úgy is mondhatnánk, hogy a munka csak ekkor kezdődik meg. A kész rendszert üzembe kell he­lyezni, és beszabályozását el kell végezni. Amíg ezekkel készen nem vagyunk a fűtési rend­szert még nem tekinthetjük üzemkésznek.

Minőségi követelményeknek is meg kell felelni, melyek két csoportra bonthatók:

Azon követelmények összessége, melyeknek hiányában a berendezések nem üzemel­nek biztonságosan.

Központi fűtési rendszernél a következő kritériumok tartoznak ide:

• Fűtési rendszer nyomáspróbája alatt az előírt időn belül szivárgás, csepegés nem jelentkezhet.
• A rendszer csak a beszabályozási jegyzőkönyv teljesítését követően adható át.
• A biztonsági szerelvényeknek, szabályozó szerelvényeknek az előírás szerint kell működniük.
• Azon követelmények, melyeknek hiányában a berendezés alacsonyabb minőségi foko­zatba rangsorolható. Ha ez a III. osztályt sem éri el, akkor használatra alkalmatlannak kell tekinteni.

A kritériumok pedig a következők:

• A csővezetékeket egyenes vonalban, feszültségmentesen legyenek felszerelve.
• A lejtési méretek, illetve a csővezetéket egymáshoz, falhoz, födémhez viszonyított helyzete feleljen meg az előírásoknak.
• A csőhajlítások kialakításánál a keresztmetszet-csökkenés ne haladja megy a megen­gedett mértéket.
• A csőfüggesztések függőlegesek legyenek.
• Menetes csatlakozás kialakításánál a menet ne látszódjon, a kötés feszültségmentes le­gyen, felesleges tömítőanyagot el kell távolítani.
• A fűtőtestek faltól és a padlótól mért távolsága az előírások szerint legyen.
• A radiátor-bekötések feszültségmentesek legyenek és az előírt lejtéssel rendelkezzenek.

A csővezetékben áramló közegtől elvárjuk, hogy a rendeltetési helyén előírt mennyiségben és meghatározott nyomáson rendelkezésre álljon. Ha ezek nem teljesülnek, akkor a fűtési rendszerünk nem a megfelelően működik.

Ugyanis a célunk az, hogy egy fűtőtestet időegy­ség alatt annyi fűtővízzel legyen ellátva, mellyel biztosítani tudjuk a helyiség hőveszteségét pótló hőmennyiséget. Ha csak leméretezzük a csőhálózatot, azzal még nem értük el azt, hogy minden egyes „fogyasztó berendezéshez” az igényeknek megfelelő fűtőközeg jusson.

Ugyan­is a rendszerben levő csővezetékek átmérője folyamatosan változik, a szakasz elején nagy és a szakaszok végeihez közeledve kisebb átmérők jelennek meg. A csővezetékben áramló kö­zegek mennyisége fojtó- és szabályzó elemekkel változtatható.

Vizsgáljuk meg az alábbi egyszerűsített rajzot (14.4. ábra). Az ábrán egy „fűtési rendszert” láthatunk. A leszállóvezeték aljába be van építve egy szabályzószelep.

14.4. ábra. Fűtési rendszer strangszabályzóval.

Ha az áramlási ellenállás felől vizsgáljuk meg a szakaszt, jól látható, hogy két elkülöníthető elemünk van. Az egyikbe tartoznak a csövek és a fűtőtestek, a másikba pedig a szabályozó szerelvény. Mint az már az elején kiderült, hiába van kiépítve a rendszerünk az még nincs szabályozva. Tehát szabályozó szerelvények nélkül a rendszer ellenállását állandónak tekinthetjük.

Ezzel szemben viszont, ahogy a mondat sugallja, a szabályozó szelep zárásával növekedni fog a nyitott álláshoz tartozó áramlási ellenállás. Akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szabályozó szelep áramlási ellenállása arányosan változik.

Ha megnézzük az ábrát, láthatjuk, hogy a nyomásemelkedés esetén a szállított vízmennyiség q_m1. Abban az esetben, ha a szelepet fojtjuk, és a nyomásemelkedés nem változik, látható, hogy az új másodfokú parabola sokkal meredekebb lett (14.5. ábra). A szelep fojtásával tehát megváltoztattuk, pontosabban csökkentettük a csővezetékben áramló vízmennyiséget (q_m2).

14.5. ábra. Szelep fojtásának hatása a csővezetéki jelleggörbére.

A következő ábrán két strangból álló „fűtési rendszer” látható (14.6. ábra).

14.6. ábra. Kétstrangos fűtési rendszer.

Ha nyitott szelepállás mellett megrajzoljuk a csővezetéki jelleggörbéket eltérő parabolákat kapunk. A két parabola akkor esne egybe, ha mindkét szakaszon pontosan megegyeznének a paraméterek. A két szakasz csővezetéki jelleggörbéje azonban még nem tekinthető az egész „rendszer” csővezetéki jelleggörbéjének.

14.7. ábra. Eredő jelleggörbe megrajzolása.

Az eredő jelleggörbe megszerkesztése a következő (14.7. ábra):

A függőleges tengelyre mért Δp_r1 nyomásemelkedésből egy vízszintes egyenest húzva elmetsszük a két szakasz csővezetéki jelleggörbéjét. Mindkét pontot levetítve a vízszintes tengely­re, megkapjuk az adott csővezetékben áramló vízmennyiség értékeit.

Hogyan kaphatjuk meg az eredő, tehát a két szakasz együttes áramlási ellenállását? A víz­szintes tengelyeken jelölt vízmennyiségeket összeadva megkapjuk az eredőt. Természetesen minél több értéket jelölünk ki a tengelyen, minél több helyen vizsgálódunk annál finomabb lesz a végeredmény. A kialakult parabola tehát a szakaszok eredő csővezetéki jelleggörbéje.

Változtassuk meg a jelleggörbét úgy, hogy az egyik ágban fojtjuk a szelepet (14.8. ábra). Ennek hatására az adott szakasz csővezetéki jelleggörbéje meredekebb lesz.

14.8. ábra. Szelep fojtásának hatása az eredő csővezetéki jelleggörbére.

Ha megszerkesztjük a kiindulási értékeknek megfelelő (teljesen nyitott állapot) eredő jelleg­görbét, a fojtás utáni eredő jelleggörbe is meredekebbé válik. Ha az átáramló mennyiséget nem akarjuk csökkenteni, akkor a nyomásemelkedés értékét kell növelnünk.

A kiindulási ál­lapot eredő jelleggörbéjéhez tartozó vízmennyiséget felvetítve, és a fojtott szakasz eredő jel­leggörbéjén kialakuló metszéspontot a függőleges tengelyre vetítve megkapjuk a nyomás­emelkedés növelt értékét. A vízmennyiség állandó.

Ebből következik az, hogy az eredeti ál­lapothoz képest a fojtott ágban áramló vízmennyiség csökkenése, a másik ágban áramló víz­mennyiséget fogja növelni. Röviden: amennyivel kevesebb víz áramlik az egyikben annyi­val több fog a másikban.

A fűtési rendszer beszabályozását a következőképpen végezhetjük. A könnyebb megértés ér­dekében az alábbi egyszerűsített „fűtési rendszer” lesz a kiindulási alap. A rendszer három szakaszból tevődik össze (14.9. ábra).

14.9. ábra. Három szakaszból álló fűtési rendszer felépítése.

Mindhárom szakasznak külön-külön ellenállása van, ami alapján felrajzolhatnánk mindegyik csővezeték-jelleggörbét. Viszont figyelembe kell venni az alapvezeték áramlási ellenállását is, ami tartalmazza a kazánt, szivattyút, szerelvényeket és egyéb berendezéseket.

A beszabá­lyozást az első szakasszal kezdjük, éspedig úgy szabályozzuk be a szelepet, hogy annak el­lenállása megegyezzen a végleges állapottal. A végleges állapot alatt azt értem, hogy a fel­szálló összes ellenállását (csővezeték, radiátor, radiátorszelep, strangszabályozó fojtott álla­potban) figyelembe vesszük.

Az 1-es strang beszabályozásával elértük, hogy ezen a szaka­szon a tervezett mennyiség haladjon végig, függetlenül attól, hogy a többi szakasz szelepei teljesen nyitva vannak (14.10. ábra).

14.10. ábra. Első szakasz végleges beszabályozása.

A beszabályozás tehát abból áll, hogy a nyitott szelepet folyamatosan zárjuk, miközben fi­gyeljük az átáramló vízmennyiséget. Abban a pillanatban, ha az 1-es szakaszon átáramló víz­mennyiség eléri a tervezett értéket, a beszabályozást befejeztük az adott szakaszra.

Folytassuk a beszabályozást a 2-es szakasszal. Ebben a strangban levő szabályzószelep foj­tásával elérhető a tervezett mennyiségű közeg átáramoltatása. Persze a 3. strang szabályzó­szelepe még teljesen nyitott állapotban van, az 1-es strang pedig be van szabályozva.

Viszont az előzőekben megismerteknek köszönhetően tudjuk, hogy a 2-es szakasz beszabályozása hatással van a többi szakaszra is. Tehát nemcsak a 3-as, még beszabályozatlanra, hanem az 1-es-re s, amit már előbb beszabályoztunk (14.11. ábra).

14.11. ábra. 2-es szakasz szabályozásának hatása az 1-es már beszabályozott szakaszra.

A 3. szakasz beszabályozásával elérhető a végleges, tervezett mennyiség beállítása. A 3. sza­kasz beszabályozása persze hatással lesz a másik kettő, már beszabályozott stangra. Az egész beszabályozást tehát úgy jellemezhetnénk, hogy azzal minden egyes lépéssel az egész rend­szer áramlási ellenállását figyeljük.

Abban az esetben, ha mindegyik felszállót beszabályoztuk, próbaképpen ellenőrzést vég­zünk, amiből megállapíthatjuk, hogy a tényleges mennyiség áramlik-e át az adott szakaszon.

Abban az esetben, ha az eltérés mértéke az 5%-ot meghaladja, korrigálást kell végeznünk. Megkeressük azt a szakaszt, ahol fojtással elérhetjük, hogy a többi ágban kedvező értékeke álljanak be (14.12. ábra).

14.12. ábra. Eltérés esetén korrigálás elvégzése.

Ha a beszabályozást teljes mértékben befejeztük, minden szakaszon a tervezett mennyiség áramlik át, akkor meg kell akadályozni, hogy avatatlan kezek elállítsák a beszabályozást. Ezt úgy érhetjük el, ha a beszabályozó szelepen rögzítjük a beállított éréket.

A fűtési rendszer egy szakaszának beszabályozásakor említettük, hogy azt úgy kell beszabá­lyozni, hogy ellenállása megegyezzen a véglegessel. Amikor egy szakaszt szabályozunk be, akkor az adott szakaszon levő radiátoroknak beszabályozottnak kell lennie.

Ellenkező eset­ben, a már beszabályozott szakaszban, de nyitott radiátorszelep állással a következőt érnénk el. Beszabályozás utáni radiátorszelep fojtásával nem a tervezett mennyiségű közeg áramlana át a radiátoron.

Nem a tervezett hőmérsékletet kapnánk az adott helyiségben, hanem kevesebbet. Tehát az adott szakasz beszabályozását előzze meg a radiátorok terv szerinti fojtásértékekre állítása.

Szerelés befejezése előtti feladat

1. Fűtési rendszer feltöltése tiszta, szennyeződésektől mentes hálózati vízzel.
2. Nyomáspróba elvégzése, ügyelve, hogy a biztonsági szerelvények (biztonsági szelep, zárt tágulási tartók) ki legyenek zárva a nyomáspróba alól.
3. Töltő víz leeresztése (fűtési rendszer átmosása).
4. Fűtővízzel való feltöltés. Meg kell mérni a fűtővíz keménységét, pH értékét. Ha szüksé­ges, lágyítsunk, adagoljunk fagyállót, stb.
5. Fűtési rendszer nyomásainak beállítása, biztonsági szerelvények ellenőrzése
6. Fűtési keringető szivattyú ellenőrzése, indítása.
7. Fűtési rendszer primer légtelenítése.
8. Kazán üzembe helyezése.
9. Első felfűtés elvégzése (beállítjuk a szabályzókat, ellenőrizzük a hőtágulásokat).
10. Próbafűtés elvégzése (után szabályozással).

Központi fűtési rendszerek üzembe helyezése

A feltöltés és az azt követő próbafűtés közötti szakaszt hívhatjuk üzembe helyezésnek.

En­nek során megvizsgáljuk, hogy:

• A kazánok és/vagy a rendszerben levő hőcserélők üzemében rendellenesség jelentke­zik-e.
• A kémény megfelelő magasságú-e, keresztmetszete elégséges-e.
• A próbafűtés alatt a radiátorok, fűtőtestek egyszerre melegednek-e.
• Nincs-e nagymértékű hő okozta tágulás a rendszerben.
• A kazán és a szivattyúk zajszintje megfelel-e az előírásoknak.
• A szivattyú vízszállítása megfelel-e a tervben rögzített értékkel.
• Tökéletes tömítést adnak-e az oldható kötések felfűtött állapotban is.

Az első feltöltést akkor végezzük el, amikor elvégezzük a kész fűtési rendszer nyomáspró­báját. Ha a nyomáspróbánk megfelelő volt, a töltő vizet leeresztjük.

Nyomáspróbához tiszta vizet kell alkalmazni, de ennek a víznek nem kell lágyítottnak lennie. A nyomáspróbát kö­vetően a rendszert feltöltjük töltővízzel, aminek meg kell felelnie a vele szemben támasztott követelményeknek.

A központi fűtési rendszer üzemének szempontjából szennyezőanyag­nak tekinthető:

• Forrasztásnál használt folyasztószer-maradvány.
• Szerelés során bekerült szilárd forgácsdarabka.
• Töltő víz tulajdonságait befolyásoló adalék anyagok.
• Víz keménységét okozó só.
• Víz pH értékét befolyásoló savas, illetve lúgos kémhatású anyagok.
• Radiátorok gyártásához felhasznált, majd rendszerben maradt olajok, zsírmaradékok.

Nyomáspróba

Nyomáspróba elvégzésével a fűtési rendszer tömítettségéről tudunk megbizo­nyosodni. A nyomáspróbát akkor kell elvégezni, amikor a fűtési rendszerünk még nincs le­szigetelve, levakolva. Ha teljesen kész állapotban végeznénk el a nyomáspróbát és valahol szivárgás mutatkozna, a bontási, majd helyreállítási költségek nagyon magasra rúghatnának.

A nyomáspróba értéke a következő:

P_próba = 1,5xP_üzem+1 (bar)

A nyomáspróba ideje minimum 30 perc, ami alatt nyomásesés, szivárgás nem mutatkozhat. Műanyagcsöves szerelés során a nyomás változhat, csökkenhet. Ennek az oka a hőmérsék­let-változás okozta hosszváltozásban keresendő. Ebben az esetben a próba során többször is után kell tölteni a rendszert.

Sajnos ilyenkor az esetleges szivárgásokat nem lehet másképp észrevenni, csak a kötések szemrevételezésével. Ne végezzük el a nyomáspróbát, ha a hő­mérséklet +4°C alatti. Ha a nyomáspróbánk sikeres volt, teljesen eresszük le a töltővizet. Az olyan helyekből, ahol vízzsákok alakulhatnak ki, sűrített levegővel távolítsuk el azt.

Légtelenítés

A fűtési rendszerben a legnagyobb problémát a bennrekedt levegő okozhatja. Akár egy fűtőtestet, de egy egész szakaszt is „működésképtelenné” tehet, hiszen elzárja a fű­tővíz útját.

A fűtési rendszernél kétféle légtelenítésről beszélhetünk:

• A rendszer töltővízzel való feltöltése során az a cél, hogy a berendezésekből, szerelvé­nyekből, csőhálózatokból minél jobban kiszorítsuk a levegőt.
• Ezért:
• A feltöltést mindig a legmélyebb ponton kezdjük.
• A feltöltést lassan kell végezni, hogy a levegőnek legyen ideje eltávozni.
• Ha több fűtési kört tartalmazó padlófűtési rendszerünk van, célszerű külön-külön feltölteni és légteleníteni őket. Ezáltal elkerülhetjük, hogy az egyik már kilégtele­nített kör a másik körbe beszorítja a levegőt.
• A rendszer legmagasabb pontjain hagyjuk nyitva a légtelenítőket.
• A szivattyút beindítva, az apró légzárványokat az áramló közeg a légtelenítők, légleválasztók felé vezeti.
• Ha térfogatveszteséget érzékelünk (a szabadba kijutó levegőnek köszönhetően) töltsünk töltővizet a rendszerbe.
• Akkor vagyunk készen a légtelenítéssel, ha nem hallunk áramló zajokat a csőveze­tékekben, valamint megszűnik a levegő kiáramlása a légtelenítőkön.
• Fűtési üzem alatti légtelenítés: Célja a fűtés alatt a fűtő vízből kiváló, vagy egyéb fo­lyamat során keletkező gázok eltávolítása. Ha növeljük a fűtő víz hőmérsékletét akkor annak csökken az oldott állapotban levő oxigén és szén-dioxid mennyisége. A kiváló gázokat a rendszerből el kell távolítani. Nyilván ez a folyamat ismételten térfogatcsök­kenéssel jár, amit pótolnunk kell. A pótlásra használt víz minőségétől függően az ol­dott gáz mennyisége jelentős lehet.

Fűtőberendezés üzemi próbája: Ennek során kell a szabályozó szerelvényeken, vagy a radi­átorszelepen beállítani az előírt előbeálítási értéket. Az üzemi próba két területet ölel fel:

Felfűtési próba

Az előremenő fűtővíz hőmérséklete igen alacsony, mindössze 40°C körüli. Ekkor a kivitelező feladata az, hogy ellenőrizze mindegyik radiátornál az egyenletes felmelegedést. Ha tapintással azt állapítjuk meg, hogy az előremenő és a visszatérő oldal hőmérséklete azonos, fojtsuk a szelepet. Ebben a szakaszban észlelhe­tők még a légtelenítési, szivárgási problémák, amit még orvosolni kell.

Ne emeljük a fűtővíz hőmérsékletét, ha azt tapasztaljuk, hogy nagyobb rendszereknél csőkihajlás vagy vakolatrepedés történik. Még alacsonyabb hőmérsékleten is jelentke­zik ez a probléma, ami a rossz csővezeték miatt következik be. Nem ajánlatos túl hosszú egyenes vezetékszakaszt kialakítani, mert káros hosszváltozás alakulhat ki.

Ha alacsony vízhőmérséklet mellett minden megfelelően működik, felfűthetjük a rend­szert az előírt hőmérsékletre. Ezen idő alatt újra vizsgáljuk át a csőhálózatot rendelle­nességeket keresve.

Próbafűtés

Utóellenőrzés, már üzembe helyezett rendszer alatt. Akkor célszerű elvé­gezni, ha a külső hőmérséklet 0°C alatti, és az épület a próbafűtés előtt már 3 napja fo­lyamatosan üzemel. Meg kell vizsgálni, hogy minden helyiségben az előírt hőmérsék­let mérhető-e.

Ha maximális fűtővíz-hőmérséklet mellett sem érhető el az előírt hőmér­séklet az adott helyiségben, akkor kicsi radiátort építettek be. (Esetleg a csőméret nem megfelelő, vagy mindkettő.) Meg kell vizsgálni, hogy a szoba termosztát jól működik-e, megfelelő-e a be- és kikapcsolási hiszterézise. Ha nem, végezzük el a korrigálásokat.

Fűtési rendszer karbantartása

Mindent szem előtt kell tartani egy rendszer elemének meghibásodása során. Legyen az a legkisebb szelep, vagy akár maga a kazán, ha nem tartjuk be az aktuális ide vonatkozó szab­ványokat, előírásokat a minimális beruházás hatalmas károkat okoznak.

Legyen itt egy egy­szerű példa. Ha a fűtési rendszer szivattyúja tönkremegy, akkor azt rövid úton kicserélik. Ek­kor viszont hatalmas hibát is el lehet követni. Abban az esetben, a nem olyan szivattyút épí­tünk be, ami pontosan megegyezik az elődje paramétereivel, hanem nagyobbat, ami úgyis fe­dezni fogja a nyomás veszteségeket. A következő történik:

A szivattyú magasabb üresjárati emelőmagasságának köszönhetően, a nyitott tágulási tartály (korábban ez volt a jellemző) hőleadóként fog üzemelni. Bekapcsolódik a fűtési rendszerbe. A tartályba beáramló fűtővíz, egyrészt rengeteg hőt ad le, nagy veszteséget okozva ezzel, viszont a légtérrel érintkezve sok levegőt nyel el.

Ez a nagy mennyiségű levegő a fűtési rendszerbe ke­rülve áramlási zajokat, légtelenítési problémákat okozhat. Ha pl. megreked egy radiátorban, ak­kor ott helyi korróziót okozhat, ami hosszú idő alatt lyukadáshoz vezet. Azzal pedig mindenki tisztában van, hogy ha egy hőleadó kilyukad, akkor rövid időn belül követi a többi.

Nem beszél­ve a rendszer többi eleméről. Tehát ha egy olcsó megoldással megoldottnak hisszük a problé­mát, lehet, hogy milliós károkat okozunk. Ésszerű tehát figyelembe venni minden lehetőséget.

Karbantartások során elvégzendő feladatok

Függetlenül attól, hogy esetleg a fűtőberendezések teljesen automatizáltak, igényelnek állapotellenőrzést.

A következőket kell vizsgálni:

• Ügyelni kell arra, hogy a kazánhőmérséklet ne essen 65°C alá. A keletkező kondenzá­tum tönkreteheti a hőtermelő berendezést. (Kivéve kondenzációs kazánok.)
• Ellenőrizzük a füstgáz hőmérsékletet. Akár túl magas, akár túl alacsony beavatkozás­ra van szükség, hogy kéményünk állagát megóvjuk.
• Rendszeresen ellenőrizzük tüzelőanyag-felhasználásunkat. Ha ez az érték nagymérték­ben növekszik, az hatásfokromlást eredményez.
• Rendszeres időközönként ellenőrizzük a teljes leszigetelt vezetékhálózatot. A hibás szakaszokat javítsuk ki, cseréljük le a szigetelést. Az olyan szigetelőanyagokat, melyek érzékenyek a nedvességre, fokozottan ellenőrizendők. A nedves szigetelőanyag jobban vezeti a hőt, ezáltal veszteségeket eredményez.
• Hőtermelő fűtőhelyisége: az égéshez szükséges levegőmennyiségen kívül, a tűztérbe por és egyéb szennyeződés is kerülhet. A tüzelés hatékonysága csökken, ha nem vé­gezzük el a rendszeres időközönkénti tisztítást.

Az elégetett tüzelőanyagok gáz-halmazállapotú égéstermékét füstgáznak hívjuk. A legfonto­sabb követelmény, hogy a füstgázban ne legyen éghető anyag, és ne tartalmazzon mérgező anyagot sem, valamint a füstgázban levő szennyezőanyagok koncentrációja alatta maradjon a hatályos szabályozás értékeinek.

Szilárd tüzelőanyag elégetésekor, szerves anyagok eltü­zelése során szén-dioxid, nitrogén és kénszármazék keletkezik. Amikor gáz-halmazállapotú tüzelőanyagot égetünk el, akkor szén-dioxid és víz keletkezik. A szén-dioxid színtelen, leve­gőnél nehezebb éghetetlen gáz, ami a vízben nagyon jól oldható. Amennyiben nem tökéle­tes az égés akkor szén-monoxid keletkezik, ami színtelen, szagtalan, a vízben kevésbé oldó­dik, meggyújtás hatására ég, erősen mérgező.

Saját magunk védelmének az érdekében a következőket tartsuk be:

• Amikor tüzelőberendezést választunk, törekedjünk arra, hogy üzembiztos legyen, és levegőszükséglet ki legyen elégítve.
• Szagelszívók beépítésekor vegyük számításba azok légszállítását.
• Amennyiben olyan nyílászárót építünk be, ami fokozott légzárású, gondoskodjunk a légcseréről.
• Ha megoldható, a tüzelőberendezés legyen elkülönítve a lakótértől.
• Nagyon figyeljünk a kémény állapotának ellenőrzésére.
• Szakemberrel végeztessük el a karbantartást, amiről kérjünk minden esetben bizonyla­tot.
• Rendszeres időközönként győződjünk meg berendezéseink állapotáról.

A fűtőberendezések nélkülözhetetlen eleme a kémény, aminek a feladata az égéshez szüksé­ges levegő biztosítása, és a keletkező füstgázok eltávolítása. Ezt a feladatot megfelelő nyo­máskülönbség létrehozásával lehet meg­valósítani, ezt huzatnak nevezzük.

A hu­zat nagysága függ a kéménymagasságtól, valamint a külső levegő és a távozó füst­gáz sűrűségkülönbségétől. A külső leve­gő hőmérsékletét és sűrűségét nem tud­juk befolyásolni, azaz csak a füstgáz hő­mérsékletével és a kémény magasságával tudjuk a huzat értékét változtatni. Minél nagyobb az égéstermék hőmérséklete, annál nagyobb a sűrűségkülönbség, és ebből adódóan a huzat (12.1. ábra). Azonban a túl magas füstgáz-hőmérsék­lettel együtt nő a kémény veszteség is.

12.1. ábra. Füstgáz sűrűségének alakulása a kémény magasságának függvényében.

Természetes huzat: A huzat meghatáro­zásakor azt veszik figyelembe, hogy a kéményen kiáramló füstgáz lehűl a ki­áramlás helyén mérhető külső levegő hőmérsékletére. Ekkor, ebben a pontban a füstgáz és a levegő sűrűsége is megegyezik. A hide­gebb levegő sűrűsége nagyobb, mint a füstgáz sűrűsége, azaz a rostély alsó felénél nagyobb nyomás létesül.

A huzat értéke:

H = h_kém * g *(ρ_lev-ρ_füst) [Pa]

Ahol:

• H – huzat értéke [Pa]
• h_kém – kémény magassága [m]
• g – nehézségi gyorsulás [m/s²]
• ρ_lev – égéshez szükséges levegő sűrűsége [kg/m³]
• ρ_füst  ^_ füstgáz sűrűsége [kg/m³]

A huzat rendkívül fontos szerepet játszik az égéstermék-elvezetésben. Ha ennek az értéke alacsony, akkor az égéstermék visszaáramolhat a fűtendő helyiségbe.

Nagymértékben befolyásolja a huzatviszonyokat a kémény környezetében uralkodó széljá­rás. A szél hatására a kéménytorkolat közelében olyan torló nyomást is eredményezhet, ami a huzat csökkenését is okozhatja. Éppen ezért a kéményt célszerű, sőt ajánlott olyan térbe ve­zetni, ahol depressziós viszonyok uralkodnak. Itt ugyanis a huzat értéke növekszik. Ezt a gyakorlatban úgy oldják meg, hogy a ké­mény magasabbra nyúlik, mint a szomszé­dos épületek tűzfala, vagy tetőgerince.

A kémény tetejére épített szívófej megvédi a kéményt a kéménybe mutató széláramtól, illetve segít a torkolat környezetében de­pressziós teret létesíteni. Ezáltal a kilépési veszteségeket is csökkenteni lehet. A de­pressziós térnek köszönhetően a kémény­torkolatban megváltozik a füstgáz áramlási sebessége (12.2. ábra).

12.2. ábra. Szél hatása a füstgáz áramlására.

Kéménykeresztmetszet: attól függetlenül, hogy a kéményünk megfelelő magasságú, még nem lesz tökéletes a tüzelés. Pontosan meg kell határoznunk a kémény keresztmetszetét, amit elsősorban a keletkező füstgáz-mennyiség határoz meg.

A kémény keresztmetszete a követ­kező képlettel határozható meg:

A = V / v [m²]

ahol

• A – a kémény szükséges keresztmetszete [m²]
• V – a keletkező füstgáz térfogatárama [m³/s]
• v – a füstgáz áramlási sebessége [m/s]

A kéményt a kazán legnagyobb teljesítményére célszerű méretezni, azáltal nagy hidegben még jobban üzemel kazánunk, mert a huzat is nagy.

Alapfogalmak

• Egyedi kémény: minden egyes tulajdonosnak saját égéstermék-elvezető rendszere van (12.3. ábra a. ábra).
• Gyűjtőkémény: többszintes, egymás feletti lakások tüzelőberendezései vannak beköt­ve egyelten kéménybe (12.3. ábra b. ábra.).
• Nyílt égésterű gázkészülék: az égéshez szükséges levegőmennyiséget az adott helyi­ségből nyerik.
• Zárt égésterű gázkészülék: a szabadból nyerik az égéshez szükséges levegőmennyisé­get, egy duplafalú égéstermék elvezető csövön keresztül.

12.3. ábra. Egyedi és gyűjtőkémény kialakítása.

• a.) Egyedi kémény.
• b.) Gyűjtő kémény.

Abban az esetben, ha a kémény természetes huzatával nem tudjuk biztosítani a beépített lég­bevezető elemeken átáramló szükséges szellőzőlevegő-mennyiséget:

• Túlnyomásos szellőzést kell kialakítani, melynek üzeme a gázfogyasztó készülék üze­mével összhangban van,
• Olyan szívott rendszerű égéstermék-elvezetésről kell gondolkodni, melyhez a szüksé­ges szellőző levegő mennyiségét biztosító légbevezető elemek rendelkezésére állnak.

Égéstermék-elvezetés szerint a kazán lehet kémény nélküli, füstcsöves és kéményes.

• A kémény nélküli kazánokat olyan helyeken használják, ahol a kazán nem zárt térben van, és a hőteljesítménynek sem kell nagynak lennie.
• A füstcsöves kazánokat nem kéménybe kötik be, nem kéményen keresztül vezetik el az égésterméket, hanem az oldalfalon vezetik ki, vagy közvetlenül a tető fölé, de a hosszuk nem haladhatja meg a 3m-t, és elágazást sem tartalmazhat.
• A kéményes kialakításnál a készülék füstcsövét kéménybe kötik.

A 60-es, 70-es években épült lakásokban a füst­gáz elvezetését egycsatornás gyűjtőkéményekkel oldották meg (12.4. ábra).

12.4. ábra. Egycsatornás gyűjtőkémény.

Két kialakítása léte­zett: az egyesített, és a duplafalú. Az egyesített kémény típus volt az, ami inkább elterjedt, mert egyszerűbb volt az építése, nem igényelt nagy szakértelmet a kivitelezés. Ezek a kémények azonban az idő múlásával olyannyira megrongá­lódtak, hogy sok helyen betiltották ezekbe a kéményekbe való bekötést. Az egycsatornás gyűjtőkémény metszeti képét a 12.5. ábra mutatja.

12.5. ábra. Gyűjtőkémény keresztmetszeti képe.

A kémény javításának több módja is lehet:

• Teljesen kibontják a kéményt és lakásonként egyedi kéményeket alakítanak ki. Ennek az építési módnak a hátránya, hogy a lakásokban jelentős bontási és építési munkála­tok zajlanak.
• Kompozit béléscsővel való kürtőbéle­lés. Nem kell jelentős mértékű bontást végezni, és egy elszívó ventilátor beépí­tésével, felszerelhetőek egyedi fűtést el­látó kazánok.
• Kürtő átalakítása túlnyomással történő égéstermék-elvezetéséhez. Ekkor a ké­ménykürtőbe turbócsöveket szerelnek. A turbócső vezeti el az égésterméket és a turbócső és kürtőcső közötti térben pe­dig az égéshez szükséges levegő áram­lik (12.6. ábra).

12.6. ábra. Kéménykürtő túlnyomásos égéstermék elvezetéshez.

Egycsatornás gyűjtőkéménybe való beépítés esetén a deflektor nem tölti be teljes mérték­ben a feladatát. Igaz, hogy a kéménykürtő el­lenállása kisebb, mint a füstcső + deflektor el­lenállása, ennek köszönhető, hogy a füstgáz a kéményen keresztül a szabadba kerül. Azonban, ha valaki szeles időben kinyitja az ablakot, megváltoznak a nyomásviszonyok, és fenn­áll a veszélye, hogy nem a kéményen, hanem az adott helyiségen keresztül távozik a füstgáz.

Ilyen szempontból nagy biztonságot adó készülék a zárt égésterű berendezés. Itt ugyanis nem a helyiségből kapja az égéshez szükséges levegőt, hanem az ún. cső a csőben rendszert al­kalmazva, külső csőben jön a friss levegő, belső csőben távozik a füstgáz. Energiát tudunk spórolni, ugyanis a kifelé áramló füstgáz felmelegíti az égéshez szükséges levegőt.

A huzatot jelentős mértékben leronthatják a következők (ezek az építési hibák a füstcsövek­re vonatkoznak):

• Nincs bilinccsel rögzítve.
• Nem bontható.
• Háromnál több könyök került beépítésre.
• Külső téren vezet át és nincs szigetelve.
• Nincs meg az előírt minimális függőleges szakasz.
• A csövek illesztése szűkületet eredményez.
• Vízszintes szakasz vetülete hosszabb, mint 2 m.
• Két készüléket lát el egy szabálytalanul egyesített füstcsőidom.
• Nem emelkedik a kémény felé a füstcső.
• Füstcső keresztmetszete nem egyenletes.
• Fali hüvely mérete eltér a füstcsőétől.

Visszaáramlás-gátló huzatfokozó, huzatmegszakító alkalmazása

Amikor még a szilárd tüzelőanyag volt nagymértékben elterjedve, a kályhák füstcső- és tűztérellenállása ele­gendő volt ahhoz, hogy ne forduljon elő füstgáz-vissza­áramlás az égőre. A tüzelőberendezések fejlődése vi­szont maga után vonta a kényelmet, és ezzel nőtt a bal­esetek száma is.

Később, amikor kezdtek áttérni a gáz­üzemű berendezésekre, azokat rákapcsolták a szilárd tüzelőanyaggal üzemelő egycsatornás gyűjtőkéményekre. A gázüzemű kéménybe kötött berendezés biztonsági szerkezeti eleme a huzatmegszakító (12.7. ábra).

12.7. ábra. Huzatmegszakító kialakítása, jellemző méretei.

Fel­adata, hogy:

• Levezesse a torlódott égésterméket hideg kémény esetén.
• Túl nagy szél esetén megakadályozza a lánglesza­kadást.
• Bukószél esetén a láng elfojtásának megakadályozása.

Ennek a berendezésnek köszönhetően elérhető, hogy a huzat kitűnően optimalizált legyen a kéményben, illetve 100%-ban megakadályozza az égéstermék visszaáramlását. Számos elő­nye van: egyszerűen felszerelhető, szakértelmet nem igényel, működése teljesen zajtalan, nem igényel semmilyen segédenergiát, madárhálóval van ellátva, felügyeletet nem igényel, könnyen karbantartható.

Tekintettel az égéstermékre, kétféle anyagból készül:

• Alumíniumból készült huzatfokozó a gáz és a használt levegő elvezetésekor építendő be,
• Inox pedig mindenféle tüzelőanyag használata során alkalmazható.

A visszaáramlás gátló széles átmérő tartományban ké­szül 80-tól egészen 249 mm-ig. Csak arra kell figyelni, hogy az égéshez szükséges oxigén biztosítva legyen.

Különösen javasolt a felhasználása abban az esetben, ha kedvezőtlenek a szélviszonyok. Ugyanis bármilyen irányból érkezzen a szél, a készülék megakadályozza a visszaáramlást. Ha megfelelő a kémény magassága, kellő mértékben van leszigetelve, akkor nem merülhet fel egyéb probléma (12.8. ábra).

12.8. ábra. Huzatfokozó a kémény kitorlási síkjára szerelve.

Friss levegő bejuttatása a nyílt égésterű berendezésekhez

Az égéshez szükséges friss levegő az ablakra szerelt berendezéseken keresztüljut be az adott helyiségbe, és az ajtókon keresztül, leginkább alatta, jut el a rendeltetési helyére. Azért fon­tos az, hogy maguk a légbevezetők a visszaáramlást megakadályozzák, hogy a levegő csak egy irányba, a kazán felé tudjon áramolni és az égéstermék ne juthasson be a helyiségekbe (12.9. ábra, 12.10. ábra).

12.9. ábra. Légbevezető elem a nyílászáróba.

Ez a kis készülék lehet olyan kialakítású, hogy egyenletesen biztosítja a kellő légáramlást, vagy érzékelővel figyeli a külső levegő páratartalmát, és annak függvényében szabályozza a bejövő levegő mennyiségét. Minden olyan helyiségben, ahol olyan berendezés üzemel, ami égéster­méket vezet el, az ajtón megfelelő nyílást kell kialakítani.

Erre jó megoldást jelentenek a rá­csok, amiknek csak ki kell vágni a kellő rést, majd összepattinthatok. Nem kell félni attól, hogy elszáll a meleg, hiszen lassan, folyamatosan áramlik a friss levegő, van ideje felmelegedni. Ez azt jelenti, hogy egy óra alatt 45 m³ levegő cserélődik ki.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy átlagos méretű szoba alapterülete 15-20 m², akkor könnyen kiszámolható a belmagasság isme­retében a helyiség légterének térfogata. Jelen esetben ez az érték 45-60 m³ közé esik, ami annyit jelent, hogy ezzel a légbevezetővel 1-1,5 óránként kicserélődik a helyiség levegője.

Kémények üzemeltetése, üzemeltetés során felmerülő problémák

Ha jól választjuk meg a kéményt, akkor olyan összhang alakítható ki a fűtőberendezéssel, ami környezetkímélő és energiatakarékos üzemmódot hoz létre. A kémény rendszerét, léte­sítését körültekintően kell megtervezni, hiszen az utólagos módosítások, építészeti változta­tások, magas költségeket eredményezhetnek.

Üzemeltetés során betartandó követelmények

• A tüzelőberendezést és a kéményt rendszeresen tisztítani, tisztíttatni kell (12.11. ábra).
• Szellőztessünk gyakrabban, amennyiben nincs beépítve légbevezető elem.
• Mindig álljon rendelkezésre megfelelő mennyiségű égési levegő.
• Soha ne tüzeljen el műanyagot, szennyezet fát, rétegelt fát, fáradt olajat.
• A tüzelőberendezésekhez csak és kizárólag olyan tüzelőanyagot használjon, amit a berendezés gyártója javasol, engedélyez.
• Minden esetben alkalmazzon huzatszabályzót, amivel befolyásolni lehet a huzat nagy­ságát.
• Erősen leromlik a hatásfok, ha nem záródik jól a kéményajtó, a kazántagok tömítetlenek, az égéstermék-elvezető rendszer nem, vagy rosszul szigetelt.

12.11. ábra. Kémény tisztításának elhanyagolása során fellépő problémák.

Kémény kiválasztásának szempontjai

• Milyen tüzelőanyaggal kívánunk fűteni?
• Mennyi a tüzelőberendezés hőteljesítménye?
• Mekkora a távozó füstgáz hőmérséklete?

Kéményekkel kapcsolatosan felmerülő problémák

• A felfelé haladó füstgáz, hagyomá­nyos falazott kéményekben mére­tenként cca. 13-16°C-ot hűlhet le. Jelentősen befolyásolja ez az érték a huzat nagyságát.
• Amennyiben hőszigeteletlen a ké­ményünk a hideg falon lecsapódó nedvesség tönkreteszi a belső szer­kezetet, ami később a fal külső felü­letén is megjelenik (12.12. ábra).
• Minden füstgáz nagy mennyiségben tartalmaz vízgőzt.
• Ha a füstgáz hőmérséklete eléri az 50-65°C-ot, kondenzáció követke­zik be, ami savas kémhatású.

12.12. ábra.

Kémények fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos javaslatok

• A kémények tisztításának nem csak az legyen a célja, hogy a keletkező kormot eltávolíttassuk, hanem, hogy ellenőrizzük az átjárhatóságot.
• A korszerű tüzelőberendezésekből távozó füstgáz hő­mérséklete 100-160°C-os is lehet. Ezt a hőmérsékletet lehűti a huzatmegszakítónál bekevert szobahőmérsék­letű levegő, aminek következtében a füstgáz hőmérsék­lete 100°C alá is eshet. A hagyományos kéményszerke­zet vakolat- és habarcsrétegét a keletkező nedvesség megtámadja, aminek hatására az elmállik (12.13. áb­ra).
• Célszerű saválló béléscsővel korrigálni, illetve saválló anyag felhordásával kijavítani az eróziós problémákat.
• Akár kicsi, akár nagy a kéménykeresztmetszet, mindig merülhetnek fel problémák. Ha ki­sebb, akkor nem képes elvezetni az összes füstgázt, aminek az lesz az eredménye, hogy a környező helyiségekbe áramlik be. Ha nagyobb, akkor viszont az áramlási sebesség erő­sen lecsökken, ami rontja a huzat értékét, és savas kondenzvíz kiválását eredményezi.

12.13. ábra. Kémény szerkezetének tönkremenetele.

Hasonlóan a kémény magasságának a helytelen megválasztása is gondokat okozhat. Ha a ké­mény túl alacsony nem jön létre a szükséges huzat, hogy az összes keletkező füstgázt eltá­volítsa. Túl magas kémény esetén a füstgáz túl sok időt tölt a kéményben, nagyon lehűl, ez­által romlik a huzat és a hatásfok (12.14. ábra).

12.14. ábra. Helytelen kéménymagasságok.

• a.) Túl kicsi kémény.
• b.) Helytelenül kialakított hosszú égéstermék elvezetés.

• Célszerű olyan kéménykeresztmetszetet választani, amivel kis ellenállást, ezáltal jobb huzatot érhetünk el. A legideálisabb kémény kürtő is, azzal a kritériummal, hogy az egyik oldal hossza ne legyen l,5x nagyobb, mint a másik.
• Ha kéményünk túl magas, javasolt az ideális magasságig visszabontani azt.
• Egycsatornás gyűjtőkéményeknél fordulhat elő az a probléma, hogy nem megfelelő a kémény huzata. Ez azt eredményezheti, hogy „megfordulhat” az áramlás, hideg leve­gő áramolhat a helyiségekbe a kéményen keresztül.
• Szilárd tüzelőanyaggal üzemelő berendezéseknél előfordulhat, hogy a füstgáz hőmér­séklete eléri akár a 700°C-ot is. Ennek a magas füstgáz-hőmérsékletnek az a veszélye, hogy kiéghet a béléscső.

Égéstermék elvezetés problémái

Magyarországon a legelterjedtebb a deflektorral ellátott hőtermelő berendezés. Ezeket a gázfogyasztó berendezéseket az esetek többségében hagyományos, felújított, vagy épület külső homlokzatán vezetett, szigetelt, szerelt kéményekbe kötik be.

Éppen ebből adódik a legfontosabb kérdés, mire kell figyelni? Megfelelő szigeteléssel kell ellátni, hogy minél kisebb legyen a hőveszteség, biztonságosabban vezethessük el a keletke­zett égésterméket. Figyelni kell a természetes huzat értékére, hogy visszaáramlás nélkül ve­zesse a szabadba az égéstermékeket.

Az atmoszférikus berendezések elengedhetetlen alkatrésze a deflektor. 1 m³ gáz eltüzeléséhez minimum 10 m³ levegőre van szükség. Ezt a levegőt a környező he­lyiségből tudja elvenni, amit folyamatosan pótolni kell. Probléma merülhet fel akkor, ha az atmoszféri­kus gázfogyasztó berendezés egy légtérben van a konyhával, ahol szagelszívó van felszerelve. Ezek a berendezések 90, de akár 200 m³ levegőt is elvezet­hetnek óránként.

Ezt az elszívott levegőt az atmoszfé­rikus gázfogyasztó berendezéstől is ugyanúgy elve­szi. Szem előtt kell tartani, hogy azon helyiségek lég­ellátása, melyekben atmoszférikus égővel ellátott be­rendezések üzemelnek csak túlnyomásos lehet. Ez azt jelenti, hogy több levegőt szállítunk oda, mint amennyit elvezetünk (12.15. ábra).

12.15. ábra. Atmoszférikus égővel ellátott berendezés légellátása.

A felmerülő problémákat elkerülhetjük, ha zárt égésterű berendezéseket szerelünk fel. A berendezéseknélaz égéshez szükséges levegő bejutását es az égéstermék elvezetését ventillátorral biztosítják. Ezekkel a berendezésekkel nemcsak a biztonságtechnikát fokozzuk, hanem a berendezés hatásfoka is nagyobb lehet. Az ilyen készülékek mellett nyugodtan fel lehet szerelni konyhai szagelszí­vót, de akár fürdőszobai páraelszívó ventillátorokat is.

Kéményrendszerek

Kéménybélelés technológiája

Fa és széntüzelés esetén a füstgáz hőmérséklete 400 °C feletti a kéményben, füst és vízgőz formájában. Az elmúlt században a fa- és széntüzelést felváltotta a gazdaságosabb olaj- és gáztüzelés. Ez tragikus következményekkel járt a kémények szempontjából. A savas kon­denzátum (kéndioxid és nedvesség reakciója során keletkező kénessav) az alacsony füstgáz­hőmérséklet következtében korrodálja a téglát, betont. A fellépő korrózió következménye­ként szénmonoxid kerülhet a lakótérbe, ez felelős az ilyen jellegű halálos kimenetelű balese­tekért.

Kémény átjárhatósága

Gázkészülék üzemeltetésekor nem a kéménytisztítás fontos, hanem a kémény átjárhatóságá­nak ellenőrzése. A gázkészülék ugyanis nem jelzi, ha akadozik az égéstermék-elvezetés, ezért időnként ellenőrizni kell, hogy az égéstermék szabadba távozásának nincs-e akadálya.

Ha a kémény átjárhatóságával nincs baj, akkor nagyjából minden rendben, de nem árt tudni, hogy a gázkészülékek jó hatásfokuknak köszönhetően 100-150 °C-os füstgázt termelnek. Ezt hűti a huzatmegszakítónál bekeveredő szobahőmérsékletű levegő, így a kéményben már csak 50-100 °C-os a füstgáz-levegő keverék. Ennek nagy része vízgőz.

Száz fok alatt a vízgőz egy része folyadékká alakul, amitől a kémény fala, különösen a kéményfej környékén, átnedve­sedik. Ez a víz nem ugyanaz a víz, mint az eső. Az eső elvileg tiszta víz, a füstgázban lévő víz viszont a szintén füstgázban jelenlévő széndioxiddal összekeveredve savas vízzé válik.

Egy kéményen keresztül évente akár több tonna vízgőz is távozhat, míg ugyanabba a ké­ménybe jutó éves csapadék (500-600 mm/év) mennyisége jó, ha egy vödörnyi. A savas víz és a mész egymással kémiai reakcióba lépnek, aminek az eredménye a vakolat és a téglák közti habarcs elporladása (12.16. ábra).

12.16. ábra. Kémény belső szerkezete.

A gázkémény korróziója nagyon veszélyes, az új kémények akár 1-2 éven belül is tönkreme­hetnek. A lehulló habarcstörmelék eldugíthatja a kéményt, amit a tüzelőberendezés nem ér­zékel. E veszély ellen a kémények utólagos saválló béléscsövezésével lehet védekezni.

A korrózió megelőzése

Elsősorban saválló, hőszigetelt kémények építésével és megfelelő méretezéssel lehetséges. Mivel sem a túl kicsi, sem a túlzottan nagy kémény nem megfele­lő, a kéménynek a tüzelőanyagtól függően pontosan a tüzelőberendezés teljesítményéhez kell igazodnia (12.17. ábra).

12.17. ábra. Saválló, hőszigetelt kémény kialakítása.

A huzat felhajtóerejét főleg két dolog befolyásolhatja: a füstgáz hőmérséklete (minél mele­gebb, annál nagyobb a huzat) és a kémény magassága (minél magasabb – egy bizonyos ha­tárig – annál jobb a huzat). Tehát a túl alacsony kéményben nem jön létre akkora huzat, hogy a keletkező összes füstgázt megfelelőképpen elszállítsa.

Túl magas kéményben a füstgáznak túl nagy utat kell megtennie, míg a szabadba jut, túl sok időt tölt a kéményben, ezért lehűl. A hosszú úton túl sokat érintkezik (súrlódik) a kémény fa­lával, így számottevő lesz a kémény légellenállása, ami szintén rontja a huzatot.

A kéménykürtő alakja

Legjobb a kör alakú, sima felületű kürtőkeresztmetszet. Ebben az eset­ben a legkisebb egy adott keresztmetszetű és magasságú kémény belső felülete. Minél kisebb a felület, annál melegebb marad a füstgáz. Gyakorlatilag még elfogadható a négyzet alakú és az olyan téglalap alakú kürtőkeresztmetszet, amelynek egyik oldalhossza legfeljebb másfél­szerese a másik oldal hosszának.

Nagy probléma, ha a kéménynek nincs huzata: ez főleg a többszintes épületek régi, egycsa­tornás gyűjtőkéményeinél fordulhat elő. A hiba oka, hogy ez a kéménytípus túl bő (arra mé­retezve, ha egyszerre az összes tüzelőberendezés üzemel) és szakaszos üzemű gázkészülékek (vízmelegítők) vannak rákötve.

Emiatt a kémény szinte mindig hideg, és nemhogy nincs hu­zata, de egyenesen a hideg levegő áramlik be a lakásokba a kéményen keresztül. Ha mégis kialakulna gyenge huzat, azt a többi szinteken lévő készülékek bekötései (lyukak a huzat­megszakítón keresztül) lerontják.

A szilárd fűtőanyag- és az olaj tüzelő-berendezéseknél is van veszély, de itt nem a füstgáz­mérgezés az igazi veszélyforrás (bár néha az is előfordulhat), hanem a füstgázok magas hő­mérséklete, ami elérheti a 600-700 °C-ot is. Meggyulladhat a kéményben pl. a falra rakódott szurok. A szurok 1000 °C fölött izzva ég el, így a kémény külső fala akár több száz fokra is hevülhet. Ez lángra lobbanthatja a kéménnyel érintkező lakások berendezését.

A veszély elkerülése érdekében, minden gáztüzelésű készülék kéményét kötelező saválló bé­léssel ellátni. A leggyakrabban használt technológia az, amikor a meglévő kéménybe korró­zióálló csöveket helyeznek.

Ebben az esetben viszont az alábbi megoldhatatlan problémák­kal találjuk magunkat szemben:

• Merev, vékonyfalú (0,6 mm) saválló cső ellenáll a korróziós hatásoknak, de lehetetlen utólag behelyezni egy hosszanti, nem egyenes kéménybe anélkül, hogy a falat ne kel­lene kibontani az elhúzásoknál.
• Flexibilis, vékony (0,3 mm) falú gégecső betömködhető a kéménybe, amely elhúzáso­kat tartalmaz, de ennek a csőnek a korrózióálló mutatói nem elégségesek.
• A behelyezett béléscső minden esetben kisebb átmérőt fog eredményezni, mint az ere­deti kéményé volt. Ez keresztmetszet csökkenést, ezáltal kisebb huzatot eredményez.
• Előfordul, hogy egy téglalap keresztmetszetű (pl. 200×300 mm) kémény bélelése ese­tén szeretnénk egy ugyanolyan keresztmetszetet biztosító 275 mm átmérőjű merev csövet behelyezni. Ez lehetetlen anélkül, hogy a kéményt erre az átmérőre felfúrjuk.

A kéménybéleléshez használt anyag üvegszállal erősített hőre keményedő műgyanta (kompozit). Erős, mint az acél, korrózió-, sav-, és lúgálló. Tartósan ellenáll a füstgázok hőterhelésének is. A hazai minősítő intézetek 500 °C fokig vizsgálták az alapanyagot. Megállapí­tották, hogy gáz- és olajfűtésnél 200 °C fokos tartós, és 250 °C fokos csúcsterhelésnek vet­hető alá a kéménybélés.

A hővezető képessége kb. 750-szer rosszabb, mint az alumíniumnak. Míg ez az érték a kompozit műanyagnál 0,4 W/mK, addig az alumíniumnál 300 W/mK, a koracélnál 16 W/mK. Egyebek mellett ez jelentősen javítja a kazán teljesítményét is.

További előnyei:

• Hő és hidegálló,
• Hőszigetelő,
• Korrózióálló,
• Nagy szilárdságú,
• Választható átmérőjű,
• Tökéletes gáztömörségű,
• Változtatható átmérőjű egy béléscsövön belül is,
• Jobb huzatot biztosít,
• Bármilyen keresztmetszetű forma kialakítható,
• Kis tömegű,
• Tetszőleges hosszúságú,
• Falbontás nélkül beépíthető,
• Rövid idő alatt beépíthető,
• Vékony falvastagságú,
• Egyszerűen kezelhető,
• Sima belső felületű,
• Korlátlan működési időt biztosít.

Kéménybélelési technológiák összehasonlítása (12.1. táblázat)

12.1. táblázat. Különböző technológiai anyagok összehasonlítása.

Gyűjtőkémény rekonstrukciója

Az építés során a füstcső-bekötéseket nem koronamaróval történő fúrással, hanem véséssel alakították ki. A gyűjtőkémények elméletileg sem szerencsés megoldások, de a gyakorlatban az alábbi legfontosabb és leggyakoribb problémák tették napjainkra veszélyessé használatu­kat.

Az erős mechanikai igénybevétel következtében az érintett elemek sok helyen elrepedtek, belőlük kisebb-nagyobb darabok törtek ki. Ezek a rések a használat évei alatt a savas lecsapó­dás miatt fokozatosan nőttek, az égéstermék a lakóterekhez egyre közelebb került.

• Az építés során a kéményelemek nem lettek pontosan egymásra illesztve, és a kötő­anyag sem lett a szükséges mennyiségben felhordva. A habarcs a savas kondenzátum hatására 15-20 év alatt eltűnt, az égéstermék a lakóhelyiségek falaiba szivárog.
• A lecsapódó savas kémhatású folyadék reakcióba lép a habarcsban található mésszel, a kötőanyagot és a betonelemeket folyamatosan porlasztja. A hosszú időn át tartó ter­helés hatására a rések nőnek, a gáztömörség és a kémény statikai paraméterei is csök­kennek.
• A füstcsöveket fogadó bekötőidomok belógnak a füstjárat üregébe, rajtuk a használat során keletkező savas lecsapódás folyamatosan „hízik”, napról-napra csökkentve a hasznos keresztmetszetet. A kürtő faláról leváló és aláhulló, szétmart betondarabok e szűkületeken fennakadva életveszélyes dugulásokat okozhatnak.

Gyűjtőkémények felújítása

A gyűjtőkémények felújítására szolgáló legkorszerűbb technológia a kompozit béléscsővel szerelt eljárás. Ennek során a tisztítás, tágítás után a kémény karakterisztikájának megfelelő­en gyártott béléscsövet átfűzik a szintenként elhelyezett speciális acél bekötőidomokon. A bélésanyag a felfújás során beledagad, a gőzzel történő melegítés során pedig oldhatatlanul hozzá is ragad a bekötőidomokhoz, így teljesen gáztömör kötés jön létre.

Kompozit bélés­csővel történő szerelés lépései:

• Kéményjárat belső felületének gépi tisztítása: a kürtőbe egy magas fordulatszámon működő hidromotort engednek le, amelynek maróélei a lerakódásokat, a kémény egye­netlenségeit, szűkületeit lekoptatják, lemarják. A munka során keletkező por nem jut a lakásokba, mert a kéménynyílásokat szivacsdugóval eldugaszolják;
• Régi beton tisztítónyílás kibontása a kémény aljánál: a régi, beton tisztítónyílás ajtók már nem szabványosak, helyettük hőszigetelt acél ajtót építenek be;
• Régi füstcső bekötő elemek kibontása: A falba épített vascsöveket (melyekbe a készü­lékek füstcsövei kapcsolódtak) el kell távolítani, helyettük speciális acél bekötőidomo­kat építenek be, amelyek a béléscsőhöz történő csatlakozásnál tökéletesen gáztömörek;
• Tisztító és kondenzvíz-gyűjtő elem behelyezése: mivel a lecsapódó kondenzátum már nem tud elszivárogni a falakba, a béléscső aljánál egy folyadékgyűjtő elemet helyez­nek el. Az esetlegesen felgyűlt kondenzátum az edényre szerelt gumicső segítségével egyszerűen leereszthető;
• Bélés behelyezése, bekeményítése: a helyére került, kompresszorral felfújt béléscsövön nagyteljesítményű gőzgéppel előállított vízgőzt áramoltatnak át mindaddig, amíg az meg nem szilárdul;
• Bélés rögzítése és tömítése (purhab, cement) a kémény tetejénél;
• Magasítás hőszigetelése, esővédő acél idom felhelyezése: lapostetős épületeknél a fel­ső lakások esetében a léghuzat nem elégséges (a legfelső rákötések ugyanis a szab­ványnak ellentmondóan közel vannak a kitorkollási ponthoz), ezért a kürtők magasítá­sára van szükség. A magasításokat anyagfolytonosan készítik, hogy a teljes gáztömör­ség megmaradjon. Ezt úgy érik el, hogy a bélelő csövet a kémény fölé magasodó áll­ványzatról engedik a kürtőbe. Az anyag megszilárdulása után a kilógó részt hőszigete­léssel és védőborítással látják el;
• Helyreállítás a lakásokban: a sérült falfelületeket visszajavítják, lefestik, a keletkezett hulladékot el kell takarítani.

A műveletről néhány mozzanatot az alábbi ábrákon láthatunk (12.18. ábra-12.20. ábra).

12.18. ábra. Gőzfejlesztő berendezés.

12.19. ábra. Alsó- (bal oldali kép) és felső (jobb oldali kép) záróelem kialakítása.

12.20. ábra. A béléscső felfújása.

Kerámia kéményrendszer

A kerámia kéményrendszereket általában nyitott égésterű készülékek, szén, fa, gáz és olaj tüzelőanyag füstgázának elvezetésére alkalmasak, és abban az esetben is, ha folyamatos kon­denzáció várható.

Az ún. hátsó szellőzésű szigetelt kémény kielégíti azokat a követelményeket, amelyeket a nedvességre érzéketlen kéményekkel szemben kell támasztani. Ezért a kémény olyan hőmérséklet tartományokban is alkalmazható, ahol a normál kémények az átnedvesedés veszélye miatt már nem felelnek meg.

Lakásépítésben olaj-, gáz-, fa- és széntüzelésű központifűtés-berendezések kéményeként ép­pen úgy, mint nyitott kandallók, egyedi tüzelőberendezések és gáz-etázsfűtések számára is alkalmas, anélkül, hogy ezen tűzhelyek égéstermék-hőmérsékletére tekintettel lenne.

Hátsó szellőzés működése

A nedvesség a hőszigetelés ellensége. A legjobb hőszigetelésnek sincs értelme, ha nem gon­doskodunk arról, hogy a szigetelőanyagoktól tartsuk távol a nedvességet. A levegő 25-ször jobb hőszigetelő képességekkel rendelkezik, mint a víz. Ha az építő- és szigetelőanyag pó­lusai vízzel telítődnek, elvesztik szigetelő hatásukat.

A szigetelőrétegek hátsó szellőztetését az építőiparban hosszú idő óta nedvességkárosodá­sok megakadályozására alkalmazzák. Tipikus példák erre a hőszigetelt külső falak hátsó szellőzésű burkolattal, egy olyan konstrukció, amely a gyakorlatban egyszerű felépítése és ezzel összefüggő megbízhatósága révén bevált.

A hátsó szellőzésű szigetelt kémény konstrukciója ezekre a tapasztalatokra épül. Erre a cél­ra a köpenytégla sarkaiban csatornákat képeznek ki, amelyben a legalsó köpenytéglában lé­vő levegő bevezető nyíláson és a speciális lábazati tégla körül állandó levegő áramlik.

A csa­tornák alakjánál és elrendezésénél azokat a geometriai lehetőségeket használják ki, amelye­ket a köpeny tégla kör alakú belső és a négyszögletes külső alakja biztosít. A csatornákban az alulról felfelé áramló levegő a kéményből a le­adott hőt és nedvességet magával ragadja és a szabadba szállítja (12.22. ábra).

12.22. ábra. Csatornában levő levegő áramlása.

A nedvesség elvezetése, a kémény hátsó szellő­zése által, a fűtés leállásának idején is hatásos. A hátsó szellőzés megakadályozza, hogy a ned­vesség a kémény szerkezetében összegyűljön, ezáltal biztosítja a szigetelőréteg tartós hatását és védi a külső köpenyt a nedvességkárosodás­tól. Kerámiakémény általános felépítése a 12.23. ábra szerint látható.

12.23. ábra. Kerámiakémény kialakítása.

A hátsó szellőzésű kémény előregyártott és egy­máshoz pontosan illeszkedő építőelemekből összeállított kémény.

A kémény a következő ele­mekből áll:

• Köpenytégla: a köpenytégla általában betonból készül. A sarokrészein csatornák van­nak kialakítva, melyek lehetővé teszik a szigetelőréteg szellőzését. Ezzel egy időben a belső csőoszlopok és a szigetelőréteg központosítása is biztosított. A beton könnyű fajsúlyának köszönhetően a kezelés, elhelyezés egyszerű. A köpenytégla közvetlenül a vakolat felhordására is alkalmas.
• Szigetelőlap: a szigetelőlap egyenletesen körülzárja a belső csövet. Ezzel a szigetelés­sel garantálhatok a kémény optimális hőszigetelő tulajdonságai. A szigetelőlap jól il­leszkedik a belső cső és a köpenytégla hengeres felületeihez. A szerelést könnyen és gyorsan el lehet végezni. A hőszigetelésnek köszönhetően a hátsó szellőzéssel együtt megengedi a tüzelőberendezések alacsony égéstermék-hőmérsékletét. A kazánok ma­gas tüzeléstechnikai hatásfokkal üzemeltethetők anélkül, hogy a kéményre ható hátrá­nyos hatásuktól tartani kellene.
• Samott cső: A kör keresztmetszetű belső cső kiváló minőségű samottból készül.
  Elő­nyei:
  – Magas hőmérséklet- és hőmérsékletváltozás-állóság, magas savállóság.
  – Magas szintű tömörség és szilárdság.
  – Csekély felmelegedő tömeg.

Kerámia kéményrendszer építési folyamata

A kéményalapot úgy kell kialakítani, hogy a nedvesség el­len védett és megfelelően terhelhető, egyenletes legyen. A köpenytéglákat mészcement habarccsal vagy zsákos ce­mentes falazó habarccsal kell összeépíteni.

A kinyomódó hézagkittet mindig töröljük le. A kész ké­ménylábat szakszerűen kell beemelni, és központosán füg­gőbe kell állítani (az emelőhorgok által bezárt szög ne le­gyen nagyobb 60°-nál). A kondenzvíz-elvezetésről mindig kell gondoskodni.

Építési folyamat a füstcső csatlakozásáig:

Amennyiben a füstcső-csatlakozó csatlakozási magassága 1,49 m, be kell építeni egy kivágott köpenytéglát. Ha magasabbra kell he­lyezni a füstcső-csatlakozót, akkor a köpenytéglákat, szi­getelést és samottcsöveket a normál építési sorrend szerint kell továbbépíteni, amíg a kívánt magasságot el nem érjük. Amikor behelyezzük a szigetelést a kivágott köpenytéglá­ba, ügyelni kell arra, hogy mindkét elülső szellőzőcsatorna szabadon maradjon.

Az A, B és C méret mindig a kivágósablon szerint adott. A samottragasztót a samottcső felső korcolású megnedvesí­tett végére kell rányomni. A hőszigetelő lapot úgy kell be­helyezni, hogy az illesztésnél ne lógjon a köpenytégla hát­só szellőzési csatornáiba.

Nemesacél kéményrendszer kerámiabéléssel

Akár felújításról, akár át- vagy hozzáépítésről van szó, előtérbe kerül az optimális fűtési rendszer kérdése. A gáz és az olaj mellett az utóbbi időben újra felfedezzük a fatüzelést, és az egyéb szilárd halmazállapotú tüzelőanyagokat.

A kerámia béléses nemesacél kéményrendszer minden követelménynek eleget tesz: – kívül nemesacél – belül kerámia (12.24. ábra).

12.24. ábra. Nemesacél kéményrendszer felépítése, szerkezeti részei.

Előnyei

• Ez a fajta kéményrendszer utólagos beépítésre alkalmas. Kis tömegű és nem szüksé­ges körbefalazni, ideális a családi házak fűtéskorszerűsítésekor.
• A kerámia bélés lehetővé teszi, hogy bármilyen szilárd tüzelőanyag égésterméket biztonsággal elvezessen.

Előkészületek

A szerelés előtt meg kell határozni a kémény pontos helyét, valamint a szükséges támaszok és fali tartók számát és helyét. Ezen kívül a vizsgálónyílásos elem és a tüzelőberendezés csat­lakoztatására szolgáló 45, vagy 90°-os T idom bekötési magasságát és irányát is pontosan ál­lapítsuk meg. A területileg illetékes kéményseprővel egyeztetve dönteni kell a vizsgálónyí­lásos elemek számáról és helyéről. A kémény méretezésére az MSZ EN 13 384-1 szabvány előírásai vonatkoznak.

Éghető szerkezeti elemektől való távolságok:

Amennyiben a kéményrendszert éghető, vagy éghető alkotóelemeket tartalmazó építőanyagokból készült falakon, vagy födémeken vezetik át, a kémény és a fal vagy födém között legalább 5 cm-es szellőztető távolságot tartsunk. Ez a távolság 3 cm-re csökkenthető, ha ezt a 3 cm-t nem éghető anyagú szigeteléssel (pl. ás­ványgyapottal) töltjük ki. Fali szereléskor az éghető szerkezeti elemektől legalább 5 cm tá­volságot tartsunk.

Alkalmazási terület:

A kerámia profilcsöves kettősfalú kéményrendszer gáz, cseppfolyós vagy szilárd tüzelésű tüzelőberendezésekhez alkalmazható. Legfeljebb 400°C hőmérsékletű égéstermékek elvezetésére alkalmas, huzathatása alapján működő, száraz üzemmódban.

Kondenzvíz-elvezetés:

A kondenz- és csapadékvíz elvezetéshez az építtetőnek megfelelő csatornáról kell gondoskodnia. Legalább 10 cm vízzár magasságú szifont kell kialakítani. A szifont rendszeresen kell ellenőrizni és tisztítani. A helyi csatornamű vállalat előírásait min­den esetben figyelembe kell venni.

A kondenzvíz a tüzelőberendezésben ártalmatlanítható, amennyiben az alkalmas erre. Épületen kívül felszerelt berendezéseknél ügyeljünk a kon­denzvíz-vezeték fagymentes elhelyezésére.

A szerelés menete:

• A cső karmantyújába nyomjunk bőségesen a hézagkittből.
• Lazítsuk meg a csőelem szorítóbilincsét.
• Illesszük a helyére a soron következő csőelemet.
• Igazítsuk a szorítóbilincset a horonyba, majd húzzuk meg a csavart egészen addig, amíg a szorítóbilincs pontosan fel nem fekszik a csőhéjra.
• Ellenőrizzük a csőelemek illeszkedését, majd a szorítóbilincsen levő csavart húzzuk meg szorosan.
• A profilcső belső illesztéséről töröljük le a kinyomódott fölösleges hézagkitt maradé­kot.

Zárt égésterű gázkészülékek füstgáz elvezetése

Már beszéltünk a zárt égésterű készülékekről. Ezek az ún. turbócsövek. Szerkezeti kialakítá­suknak köszönhetően az égéstermék-elvezető cső két részből áll. Úgy is mondhatnánk, hogy cső a csőben szerkezetről beszélhetünk, ugyanis a belső csőben távozik az égéstermék, a kül­ső csőben pedig az égési levegő, amit részben előmelegít a füstgáz.

Ennek köszönhetően csökkenthető a tüzelőanyag mennyisége, mert nem kell felesleges időt fordítani az égéshez szükséges levegő felmelegítésére (12.25. ábra).

12.25. ábra. Cső a csőben kéményrendszer működése.

Ennek a rendszernek többféle kialakítása lehetséges:

• Függőleges füstgáz-elvezetés.
• Vízszintes füstgáz-elvezetés.
• Szétválasztott füstgáz-elvezetés (erre már nem jellemző a cső a csőben rendszer, ugyanis a csövek nem egymásba szerelve vannak vezetve).

Az alábbiakban ismerkedjünk meg egy kicsit részletesebben ezekkel a füstgáz-elvezetésekkel.

Függőleges füstgáz-elvezetés: Koncentrikus, levegő-füstgázelvezetés korrózióálló alumíni­umból, Ø60/100 mm méretben. A függőleges koncentrikus füstgáz-elvezetés minimális hossza 0,5 m, maximális hossza a tetőidom nélkül 4 m. Minden kiegészítő ív esetén a maxi­mális megengedett hossz egy méterrel csökken (12.26. ábra).

12.26. ábra. Függőleges füstgáz-elvezetés.

Vízszintes füstgáz-elvezetés: Koncentrikus levegő-füstgázelvezetés, korrózióálló alumíni­umból, Ø60/100 mm méretben. A vízszintes koncentrikus füstgáz-elvezetés minimális hossza 0,5 m, maximális hossza 3 m. Minden kiegészítő ív esetén a maximális megengedett hossz egy méterrel csökken. A füstgázcsövet a kilépő nyílás irányában 1% lejtéssel kell szerelni.

A jelenlegi szabályozás hallgatólago­san max. 2 m vízszintes elhúzást enge­délyez, de a helyi gázszolgáltató (ké­ményseprő) véleménye az irányadó (12.27. ábra-12.28. ábra).

12.27. ábra. Vízszintes füstgáz-elvezetés kialakítása.

12.28. ábra. Vízszintes füstgáz-elvezetés szerkezeti részei.

Szétválasztott füstgázelvezetés: Szétválasztott rendszer, levegőbeszívás oldalról, füstgázel­vezetés függőlegesen, korrózióálló alumíniumból Ø80 mm méretben (12.29. ábra).

12.29. ábra. Szétválasztott füstgáz-elvezetés.

A kazánokat többféleképpen csoportosíthatjuk.

Szerkezeti anyaguk szerinti csoportosításuk a következő:

• Öntöttvas kazán: hőteljesítményük széles skálán mozog, ugyanis tagokból rakható össze, így variálni lehet vele. Hátránya, hogy nehéz, viszont a korrózióra kevésbé érzé­keny. Másik hátránya sajnos, hogy az öntöttvas rideg fém, ütést nehezen viseli, repe­désre hajlamos.
• Acéllemez kazán: az acéllemez kazánokat csak adott mértékű teljesítményre lehet használni, ilyen szempontból behatároltak. (Bővítés esetén cserélni kell a kazánt.) Hát­ránya, hogy kevésbé áll ellen a korróziónak, viszont könnyebb, mint az öntöttvas ka­zán.
• Alumínium ötvözetű kazán: ez a kazánfajta jól ellenáll a korróziónak, és a savas kö­zegnek, ezért is alkalmazzák a kondenzációs kazánoknál előszeretettel.
• Rozsdamentes acélból készült kazán: hasonlóan az alumíniumhoz, a savas közegnek, korróziónak kitűnően ellenáll. Szintén kondenzációs kazánok építésénél alkalmazzák.

Alkalmazott tüzelőanyag típusa szerinti csoportosítás:

• Szilárd tüzelőanyag: az olaj és gáz térhódítása előtt, bár még napjainkban is elterjed­tek. A szén és a koksz tüzelőanyagként való felhasználása egyeduralkodóvá tette az ez­zel a tüzelőanyaggal üzemelő kazánokat. A légszennyezettség növekedése miatt azon­ban kezdtek háttérbe szorulni. Újabban jelentek meg a faelgázosító kazánok. Környe­zeti szennyezése igen alacsony. Hasonlóan a pellet tüzelésű kazánt is egyre gyakrab­ban alkalmazzák, ugyanis hála az újabb technológiáknak a pellet kazán üzemeltetési költsége alacsony, és teljes mértékben automatizálható.
• Folyékony tüzelőanyag: a 70-es években nagyon elterjedt volt, azonban a magas fenn­tartási és tüzelőanyag-költségek miatt mára elvesztette jelentőségét.
• Gáznemű tüzelőanyag: a legelterjedtebb tüzelőanyag, és ebből adódóan a legtöbbféle kialakítással rendelkező tüzelőberendezés is. Levegőellátás szerint lehet atmoszféri­kus, illetve túlnyomásos. Az atmoszférikusnál a levegő az égőhöz a légköri nyomás hatására jut el, míg a túlnyomásosnál egy ventilátor vezeti az égőhöz az égéshez szük­séges levegőt. Ezt követően léteznek nyitott és zárt égésterűek. A nyitott égésterű ka­zán abból a helyiségből kapja a levegőt, ahol fel van szerelve, égője atmoszférikus. A zárt égésterű a kéményen keresztüljut friss levegőhöz, az ún. cső a csőben rendszer se­gítségével. A nyitott hátránya, hogy hibás működés esetén halált is okozhat, míg a zárt­nál ez megoldott, ugyanis csak a külső légtérrel érintkezik, így teljes mértékben biz­tonságos. A zárt égésterű készülékeket fel lehet szerelni atmoszférikus és túlnyomásos égővel is.
• Kombinált (szilárd és gáz): akkor szokták alkalmazni, ha a környezetünkben akad el­tüzelhető hulladék, amit a szilárd tüzelőanyaggal üzemelő kazánban hasznosítani tu­dunk. Ha üzemel az egyik kazán, akkor a másikat ki kell kapcsolni. Hátránya, hogy na­gyon figyelni kell a biztonságtechnikára.
• Elektromos: a kazánok beépített szivattyúval, többfunkciós szabályozással rendelkez­nek. Teljesítményük 6-15 kW között mozog, ennek köszönhetően széles körben alkalmazható fűtéstechnikai feladatra. A kazánban levő alkatrészeket rozsdamentes acélból építik, így akár olyan padlófűtési rendszerbe is beépíthető, ahol a régi csővezeték még nem diffúzió védett. Az egységen minden megtalálható az elektromos szivattyúval kezdve, a tágulási tartályon át, a biztonsági szerelvényekig. Kialakításukkal elérhető, hogy akár falba süllyesztett szekrénybe legyenek rejtve, ami minden tekintetben elő­nyös lehet.

A kazán belső kialakítása szempontjából lehet:

• Vízcsöves: A vízcsöves kazánnál mind a tűztérben, mind az égéstermék elvezetésénél a fűtővíz csöveken keresztül melegszik fel.
• Füstcsöves: A füstcsöves kazánnál a kazán víztérben levő csöveken megy keresztül az égéstermék. (Ez a csővezetés nem azonos a füstcsővel.)

A kazánon belüli égéstermék útja szerint (közben annak hője is melegíti a közeget):

• Egyhuzatú kazánok: a tűztérből kilépő égéstermék egyből a füstcsőbe, majd a kéménykürtőbe kerül. Ezek a készülékek kis teljesítményűek.
• Kéthuzatú kazánok: közepes teljesítményre képesek, a füstgáz kétszer halad át a kazá­non, miközben a benne rejlő hőt leadja.
• Háromhuzatú kazánok: nagy teljesítményük mellett már forró vizet, sőt gőzt is elő le­het állítani.

A kazánok üzeme szerint:

• Hagyományos: Melyeknél a hatásfok maximális értéke 95% lehet.
• Kondenzációs kazán: Amikor a hatásfoka a készüléknek elérheti a 110%-ot is. Ezt a magas hatásfokot úgy lehet elérni, ahogy a füstgázban lévő nedvességtartalmat lekon­denzáljuk.

Feladat ellátása szerint:

• Csak fűtési módra lehet használni: ennél a készüléktípusnál csak a fűtési rendszer el­látása a feladat,
• Kombi készülék: fűtési víz előállítása mellett használati melegvizet is előállít.

Az előállított fűtőközeg szerint:

• Melegvíz kazán,
• Forróvíz kazán,
• Gőzkazánok.

Az épületgépészetben alkalmazott legjellemzőbb kazánok

Nagytűzterű kazánok

Alkalmazási terület

Melegvizes fűtési rendszerekhez, családi házak, üzemcsarnokok, nagyobb ipari- és mezőgaz­dasági létesítmények, fóliasátrak fűtésére alkalmazható. Újonnan épülő vagy már meglévő rendszerekhez rövid idő alatt csatlakoztatható (11.1. ábra).

11.1. ábra. Nagytűzterű kazán kialakítása

Tüzelőanyag

A hagyományos fa és szén mellett minden mező- és erdőgazdaságban keletkező éghető hulladék: bálázott gabonaszalma, kukoricaszár, nád, szőlővenyige, faforgács, faapríték, hasábfa, fatuskó stb. felhasználható tüzelő­anyagként. Barnaszenet is lehet a kazánban égetni.

A kazánokban eltüzelhető minden a házkörül keletkezett olyan éghető hulladék, ami egyébként a kukába kerülne (pl. ágak gallyak papírdobozok stb.). A tüzelőanyag nagyon olcsón beszerezhető, ha a tulajdonos közelé­ben faipari cégek vannak. Az ott keletkező hulladékokhoz szinte fillérekért hozzá lehet jutni. A kazánokban bálázott szalmával is le­het fűteni.

Természetesen szénnel is lehet fűteni a kazánban. Nagyon sokan a gázkazánjuk mellé szerelik be ezeket, a kazánokat mivel egy családi ház körül rengeteg hulladék keletke­zik, és sok pénzt tudnak megtakarítani. Amíg a hulladék ég a kazánban addig nem pörög a gázóra.

Általános ismertető

A tűztér alul trapéz keresztmetszettel indul, és félkörívben záródik. A ka­zán rostélyszerkezete vízhűtésű csőrostély. A tűzteret vízköpeny veszi körül, a hátfal és a homlokajtó vízzel töltött hőhasznosító felület. A homlokajtó teljes keresztmetszetében nyí­ló ajtó, amelyben egy kisebb tápláló ajtó található. A homlokajtó flexibilis csővel csatlakozik a kazántest víz­rendszeréhez (11.2. ábra).

11.2. ábra. Nagytűzterű kazán felépítése (felülnézet).

A gumicsöveket a szereléskor méret­re kell vágni a csövek, nem lóghatnak le, mert a keringésben zavart okozhatnak, és az ajtó­ban a víz forrni kezdhet.

A melegvizes előremenő csonk a huzatszabályozó-csonk és a füstcsonk a kazán tetején talál­ható, míg a visszatérőcsonk a hátfalon. A kazántest acéllemezből készül – CO₂ védőgázas hegesztéssel – és lemezburkolattal látjuk el. A kazántest és a burkolat között légrés-szigete­lés van, a homlokajtóban kőzetgyapot-szigetelést használunk. A burkolat festett és alumíni­um díszléccel zárt.

Fontosabb műszaki jellemzők

A kazánok 4 mm vastagságú acéllemezből készülnek. A tűztér hengeres alakú, amelyben fer­dén helyezkedtek el a lángterelők. A tűztér mérete típusonként változik, de mindegyikről el­mondható, hogy nagyméretű tüzelőanyagok elégetésére is alkalmas. A rostélycsövekben víz cirkulál, és ez megakadályozza annak kiégését. A kazánajtó szintén víztöltésű és gumitöm­lőkkel csatlakozik a kazán vízteréhez.

A kazán ajtaja teljes keresztmetszetben nyílik, ezáltal könnyen táplálható és tisztítható a tűz­tér. A nagy aj tón elhelyeztünk egy kisebb ajtót is, ami kémlelőnyílásra és huzatszabályozás­ra használható a hagyományos funkció mellett. A hamu eltávolítására szolgáló ajtó szintén nagyméretű, és huzatszabályozóval ellátott. A szabályozó lehet kézi állítású, de igény szerint automatikus is.

A kazán hőfokmérővel van ellátva, ami a tetejére szerelhető. A kazánt kívülről 1 mm vastag acéllemez borítja, majd alapozás után piros színt kap. A kazánok általában job­bos ajtóval készülnek, de ettől eltérő, tehát balos ajtóval is megrendelhetők. A nagytűzterű kazánok általános műszaki jellemzőit a 11.3. ábra tartalmazza.

11.3. ábra. Nagytűzterű kazánok műszaki adatai.

A kazán tartozékai:

• Hőfokmérő óra,
• 2 db golyóscsap,
• 2 db KB könyök,
• 2 db BB könyök,
• 2 db gumitömlő,
• 4 db tömlővég csatlakozó,
• 1 db közcsavar (az 50 és 65 kW kazán tartozéka),
• A gumitömlőket csőbilinccsel rögzíteni kell (nem tartozék).

Telepítés

A berendezés vízszintes elrendezésű, közvetett hőátadású melegvizes kazán, a hőátadó kö­zeg a víz. Melegvizes fűtési rendszerek technológiai célú előállítására szolgál. A berendezéshez olaj- vagy gázégőfej nem csatlakoztatható.

A kazán 90/70°C-os nyitott tágulási tartályú melegvizes rendszerhez illeszthető. Maxi­mális üzemi nyomás 1 bar.

A kémény tervezésénél vegyük figyelembe a kazán műszaki paramétereit, a szükséges hu­zatigényt (tűztéri vákuum: -30 Pa), és a környezetvédelmi előírásokat. Soha ne szűkítsük le a füstcsonkot a kazán és a kémény között, a bekötőidomot legalább 15°-os emelkedő szög­ben építsük be a hossza, ne haladja meg a 2 m-t.

Üzembe helyezés előtt ellenőrizni kell a szerelvények, a rendszer tömítettségét, és a rend­szerben lévő víz mennyiségét.

Begyújtás:

A begyújtást száraz aprófával végezzük, olajat vagy benzint nem használhatunk. Begyújtási fázisban a tűztér- vagy hamutérajtók nyitását csak nagyon körültekintően végezzük, óvakod­jon a láng kicsapódástól.

Üzemállapot

A tüzelés gondos irányításával, a meghatározott tüzelőanyag bevitellel, és az égési levegő beállításával kell az egyenletes terhelést biztosítani. A kazánba csak a teljesítményének meg­felelő mennyiségű tüzelőt szabad berakni. Félóránál gyakrabban ne rakjunk tüzelőanyagot a kazánra.

Mindig várjuk meg, amíg az előző tüzelőadag leég, ellenkező esetben a tűztérajtón kellemetlen kifüstölést tapasztalhatunk. Figyelni kell a kazán túlterhelésének elkerülésére (a megadottnál nagyobb mennyiség elégetése), mert az a nem kívánt deformációkat okoz. A ka­zánban az égés intenzitását és a keletező füstgázok megfelelő elégetését a primer, a tűztérajtóban lévő szabályozó a szekunder levegő állítására szolgál.

Helyes beállítás esetén mind a két szabályozót valamennyire nyissuk meg, adjunk égéslevegőt a kazánnak. Rossz beállítás esetén nem kellő intenzitású az égés, a kéményen erősen füstöl, és a füstjáratok gyorsan el­rakódnak korommal.

Tisztítás

A kazán tűzterét naponta, hamuládáját igény szerint tisztítsuk meg. A szennyeződések, lera­kódások, dugulást és hatásfokromlást okoznak. Üzemi tapasztalatok alapján az összekötő füstcsőidomot is meg kell tisztítani a lerakódások­tól.

Kazánüzem-leállítás:

A kazán üzemének rövidebb vagy hosszabb idejű leállítása esetén üzemi állapotban kell hagyni a rendszert, vízzel feltöltve. A tűzteret szárazon kell tartani, és gondoskodni kell a fagymentességről.

Javítás:

Javítás miatt, vagy bármilyen más okból, ha le kell engedni a rendszerből a vizet, töreked­jünk arra, hogy az a lehető legrövidebb időn belül újra fel legyen töltve.

Tűzvédelem

A berendezés telepítésénél minden esetben be kell tartani a 35/1996. (XII.29.) BM rendelet Országos Tűzvédelmi Szabályzatában foglaltakat.

A berendezést úgy kell telepíteni, hogy az tüzet vagy robbanást ne okozhasson. Az „A és B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségbe nem szabad telepíteni a kazánt. A telepítést csak olyan helyiségbe szabad elvégezni, aminek padozata nem éghető. A kazánház kialakí­tásánál szellőzést biztosítsunk, és azt ne torlaszoljuk el. A kazán közvetlen környezetében tü­zelőt vagy egyéb gyúlékony anyagot tárolni nem szabad.

Az üzemeltetés során megfelelően kiképzett felügyelőről gondoskodni kell. Munkahelyen a munka befejezése előtt gondoskodni kell arról, hogy a kazánban izzó parázs ne maradjon, vagy a kazán ne maradjon felügyelet nélkül. A salakot csak teljesen kihűlt állapotban, az er­re a célra rendszeresített nem éghető tárolóba lehet kiönteni.

Kémény- és huzathibára utaló jelek:

• A kazán kifüstöl az ajtó mellett.
• A kazán belső felülete kátrányosodik.
• A kazán nem adja le a megadott teljesítményt a tüzelőanyag nem ég.

A kéményt szakemberrel ellenőriztessük!

Légtelenítési hibák jelei:

A kazánból durrogó hang hallatszik, és a gumitömlők mozognak. A rendszer kilégtelenítése után a durrogás megszűnik.

Szilárdtüzelésű kazánok

• A fűtőkazánt 95 °C maximális hőmérséklettel kell üzemeltetni, és rendszeresen ellen­őrizni kell a működést.
• Nem szabad a kazánban folyadékot égetni, és nem szabad használni folyadékot a fűtő­kazán teljesítményének fokozásához.
• A hamu nem éghető, fedéllel ellátott tartályba kell önteni.
• A fűtőkazán felületét csak nem éghető anyagokkal lehet tisztítani.
• Tilos éghető tárgyakat a fűtőkazánra vagy annak közelébe helyezni(a biztonsági távol­ságon belül).
• Nem lehet tárolni éghető anyagokat a fűtőkazán felállítási helyiségében (pl. fát, papírt, petróleumot, olajat).
• A fűtőkazán falának és a füstgázcsőnek rosszul égő vagy átlagosan éghető anyagoktól való távolsága legalább 100 mm legyen.
• A könnyen éghető anyagoktól való távolságnak legalább 200 mm-nek kell lennie. A 200 mm távolságot akkor is be kell tartani, ha az anyagok éghetősége nem ismert.

A kazán elemei:

• Huzatszabályozó,
• Primer levegő csappantyúja,
• Hamutér aj tó,
• Rázó-rostélykar,
• Töltő-ajtókar,
• Hőmérős nyomásmérő.

A huzatszabályozóval történik a kazánvíz hőmérsékletének beállítása és erre a maximális ér­tékre való korlátozása. A primerlevegő-csappantyú (ami össze van kötve a huzatszabályozó­val) a levegőellátást szabályozza. A hamutérajtó mögött található a hamuláda. A rázórostély karjának mozgatására a hamu a hamuládába hullik. A tüzelőanyag a töltőajtón keresztül tölt­hető a kazánba.

Hideg állapotban a kazán ezen keresztül tisztítható. A hőmérős nyomásmérő a fűtőkazánban uralkodó hőmérsékletet és a víznyomást jelzi ki. Az alábbi rajzok a fűtő­kazán fontosabb belső elemeit és részeit, valamint szerelési méreteit tartalmazzák (11.4. áb­ra, 11.5. ábra, 11.6, ábra, valamint a 11.2. táblázat).

11.4. ábra. Szilárdtüzelésű kazán felépítése, részei.

1. Fűtőkazán burkolattal együtt
2. Huzatszabályozó
3. Primer levegő csappantyúja
4. Hamutérajtó
5. Rázó-rostélykar
6. Töltő-ajtókar
7. Hőmérős nyomásmérő

Biztonsági hőcserélő

Léteznek olyan fűtőkazán típusok is, melyek biztonsági hőcserélővel vannak felszerelve. En­nek az eszköznek a feladata, hogy túlfűtés veszélye esetén kiold a termosztatikus szelep, és hűtővíz áramlik a biztonsági hőcserélőbe.

Tüzelőanyagok

Némely típusú fűtőkazánok barnaszén fűtőanyagra készültek – méret 20 – 40 mm, 16 MJ/kg fűtőértékkel és max. 28 % víztartalommal. Más típusok szinte csak fa fűtőanyagra, 13 MJ/kg fűtőértékkel és max. 20 % víztartalommal. Más tüzelőanyagok (pl. koksz, kőszén vagy bri­kett) használata is lehetséges, a fűtőkazán működési feltételeit és paramétereit azonban össze kell hangolnia az adott tüzelőanyaggal.

11.5. ábra. Szilárd tüzelésű kazán metszeti képe.

1. Tüzelőanyag-kamra
2. Samott kövek
3. Égéstér
4. Előretoló rostély
5. Rázórostély
6. Fűtőfelületek
7. Felfűtő csappantyú

11.6. ábra. Szilárd tüzelésű kazán műszaki adatai.

• VK = Fűtőkazán előremenő
• RK = Fűtőkazán visszatérő
• EL = ürítés
• MV = Termikus leeresztő biztosító mérőhelye
• VL-SWT = Biztonsági hőcserélő előremenő
• RL-SWT = Biztonsági hőcserélő visszatérő

A fűtőkazán szállítása és felállítása

Faltól való távolságok

A fűtőkazánt a megadott faltól való távol­ságoknak megfelelően kell felállítani (11.7. ábra).

11.7. ábra. Falaktól való távolság.

A nem éghető felállítási fe­lületnek, ill. alapnak síknak és vízszintes­nek kell lennie, szükség esetén helyezzen nem éghető anyagú ékeket a kazán alá. Ha az alap nem sík, akkor a csatlakozási oldal (hátoldal) a jobb légtelenítés és átáramlás miatt 5 mm-rel magasabban állhat. Az alapnak nagyobbnak kell lennie, mint a fűtőkazán alapfelülete. Az elülső oldalon legalább 300 mm-rel, a többi oldalon 100 mm-rel.

Huzatszabályozó szerelése

• Be kell szerelni tömítetten a huzatszabályozót a 3/4″-os karmantyúba úgy, hogy a kúp­hoz tartozó nyílás felül legyen.
• A huzatszabályozót 30 °C-ra kell beállítani.
• Az emelőkart a huzatszabályozón lévő kúppal össze kell szerelni.
• Rögzíteni kell a láncot a levegőcsappantyúra.
• Be kell állítani be a levegőcsappantyút a beállító csavarral úgy, hogy laza lánc mellett a minimális nyílás 5 mm legyen. A huzatszabályozó pontos beállítását csak az üzem­be helyezésnél kell elvégezni (11.8. ábra).

11.8. ábra. Huzatszabályzó felszerelése.

• a.) Huzatszabályozó felszerelése.
• b.) Levegőcsappantyú beállítása.

A fűtőkazán szerelése

Ebben a szövegrészben elmagyarázzuk, hogy hogyan kell a fűtőkazánt szerelnie.

Ez a követke­zőket jelenti:

• Füstcsatlakozó elkészítése.
• Hidraulikus csatlakoztatás.
• Csap csatlakoztatása.
• Biztonsági hőcserélő csatlakoztatása.
• Kazán feltöltése és a tömítettség ellenőrzése.

Füstcsatlakozó elkészítése

Ügyelni kell arra, hogy a fűtőkazán kéménybe való csatlakoztatását az adott helyi építésügyi előírásokkal összhangban és a kéményseprővel egyeztetve kell elvégezni. A jó huzattal ren­delkező kémény a fűtőkazán helyes működésnek alapfeltétele. Ez lényegesen befolyásolja a teljesítményt és a gazdaságosságot.

A kazán csak előírás szerinti huzattal rendelkező ké­ményre szabad csatlakoztatni. Méretezésnél az összes névleges hőteljesítménynél fellépő füstgáz-tömegáramot kell figyelembe venni. A hatásos kéménymagasság a füstgáznak a ké­ménybe történő bevezetésétől értendő.

• A füstgázcsatlakozót tisztításra szolgáló ellenőrző nyílással kell beszerelni.
• Rögzíteni kell a fűtőcsövet a fűtőkazánra az ott lévő furatokba helyezett 5 mm-es sze­geccsel vagy csavarral. A füstcsőnek lehetőleg rövidnek kell lenne, és a fűtőkazántól a kémény felé emelkednie kell.
• A csak a kéményben rögzített és a füstgázcsonkra húzott füstgázcsövet nagyon gondo­san kell szerelni, nehogy leváljon onnan.
• A 2 m-nél hosszabb csöveket előírás szerint kell rögzíteni. A füstgázcső minden ele­mének nem éghető anyagból kell lennie.

A csatlakoztatáshoz a szállítási terjedelemben lévő karimákat használja (11.9. ábra).

• Csatlakoztatni kell a fűtési visszatérőt a csatlakozóra.
• Csatlakoztatni kell a fűtési előremenőt a csatlakozóra.
• Vakdugók tömítése.

11.9. ábra. Csatlakozás a fűtési rendszerhez.

Biztonsági hőcserélő csatlakoztatása

Némely fűtőkazánok biztonsági hőcserélővel (hűtőhurokkal) rendelkeznek. Azokban az or­szágokban, ahol érvényes az EN 303-5 szabvány, a fűtőkazánoknak rendelkezniük kell egy olyan szerelvénnyel, ami biztosítja a felesleges hő külön energia nélkül történő elvezetését, így a fűtőkazán nem lépi túl a 100 °C maximális vízhőmérsékletet (túlfűtés elleni védelem).

A hűtővíz minimális túlnyomásának 2,0 bar-nak kell lenni (max. 6 bar). Minimum 11 l/perc térfogatáramnak rendelkezésre kell állnia (11.10. ábra).

11.10. ábra. Biztonsági hőcserélő csatlakoztatása.

• Csatlakoztatni kell a biztonsági hőcserélőt a hidraulikus kapcsolási rajz szerint egy ter­mikus leeresztő biztosítóval (tartozék).
• A hűtővízbemenetnél be kell szerelni a termosztatikus szelep elé egy szűrőt.
• Típustól függően ½” x 40 mm-es, vagy ½” x 50 mm-es hosszabbítóval kell szerelni a szelepbetéteket.

A fűtési rendszer feltöltése és a tömítettség ellenőrzése

Üzembe helyezés előtt ellenőrizni kell a fűtési rendszert tömítettség szempontjából, hogy az üzemeltetés során ne legyenek tömítetlen helyek. Meg kell nyomatni a fűtőkazánt a megen­gedett üzemi nyomás 1,3-szorosával (közben ügyelni kell a biztonsági szelep biztosítási nyo­mására).

• A sapkásszelep elzárásával le kell választani a nyomás alatti tágulási tartályt a rend­szerről.
• Ki kell nyitni ki a fűtővíz oldali keverő- és elzáró szelepeket.
• Csatlakoztatni kell a tömlőt a vízcsapra. A vízzel feltöltött tömlőt fel kell húzni a csap tömlőcsonkjára, és biztosítani kell egy bilinccsel, majd meg kell nyitni a csapot.
• Az automatikus légtelenítő sapkáját el kell fordítani egy fordulattal, hogy a levegő el­távozhasson.
• Lassan kell a fűtési rendszert feltölteni. Közben figyelni kell a nyomáskijelzést (nyo­másmérőt).
• Ha teljesen fel lett töltve a fűtési rendszer, el kell zárni a vízcsapot és a kazánra szerelt csapot, ha a kívánt üzemi nyomást elértük.
• Ellenőrizni kell a csatlakozók és vezetékek tömítettségét.
• Légteleníteni kell a fűtési rendszert a fűtőtesteken lévő légtelenítő szelepeken.
• Ha a légtelenítés miatt lecsökken az üzemi nyomás, akkor utána kell tölteni.
• A tömlőt a kazánra szerelt csapról le kell szerelni.

Az egyes alkatrészek funkciója

Felfűtő csappantyú

A hideg fűtőkazán felfűtéséhez ferde helyzetbe kell állítani a felfűtő csappantyút. Ezzel rö­vidre zárható a fűtőgáz járat, hogy a füstgázok a kéménybe jussanak, és a kémény gyorsab­ban „húzzon”. Ehhez meg kell húzni hátra a csappantyú karját (11.11. ábra a. ábra).

11.11. ábra Felfűtő csappantyú helyzete.

Normál üzemmódban (a felfűtő csappantyú vízszintes) a forró füstgáz másik fűtőgáz járatot is melegít. Az energia kihasználása jobb. Ehhez függőleges helyzetbe kell húzni a csappan­tyú karját a fűtőkazán hátoldalán (kb. 10 – 15 perc elteltével) (11.11. ábra b. ábra.).

Primer, szekunder és tercier levegő

A primer és a szekunder levegőt a hamutér aj tóban lévő állítható levegőcsappantyún keresz­tül szívja be a kazán. A szekunder levegő a hűtőbordában lévő csatornán keresztüljut az égő­térbe. A szekunder levegő nem állítható.

A tercier levegőnek, a fűtőkazán oldalán lévő állít­ható nyílásai hatására, jobb lesz az égése. Tüzelőanyagtól és hőteljesítménytől függően job­ban vagy kevésbé kell kinyitni őket (kb. 5 – 10 mm). A minimális méret nem lehet 5 mm-nél kisebb (11.12. ábra).

11.12. ábra. Primer, szekunder, tercier levegő beállítása.

Minden felfűtés előtt:

• Tűzrakás előtt ellenőrizni kell, hogy a hamukamra fenekén lévő tisztítónyílást lezárja-e a tisztítófedél. A fűtőkazán tisztításakor a hamu a tisztítónyíláson át távolítható el a fűtőgáz járatokból.
• Le kell zárni az oldalfalakon lévő tercier levegőnyílásokat.
• Megtisztításhoz többször ide-oda kell mozgatni a rázórostélyt (11.13. ábra).
• Hamuláda kiürítése.
• Rázórostély karjának üzemi helyzetbe való állítása.

11.13. ábra. Rázórostély használata.

Tüzelőanyag utántöltése

• A huzatszabályozót 30 °C-ra kell állítani, hogy zárva legyen a primerlevegő-csappantyú.
• Ki kell nyitni ki a felfűtő csappantyút, hogy az utántöltés alatt csökkentse a füstképző­dést a felállítási helyiségben.
• A töltőajtót résnyire ki kell nyitni, hogy a kémény elhúzza a füstgázokat.
• Csak ezután szabad kinyitni a töltőajtót teljesen, és feltölteni a tüzelőanyag-kamrát (maximum az ütközőlap aljáig).
• Ezt követően a töltőajtót és a felfűtő csappantyút be kell zárni.
• A huzatszabályozót állítsuk a kívánt értékre.
• Ellenőrizzük a fedőlapban lévő kémlelőnyíláson keresztül a lángot, szükség esetén ál­lítsuk be a lángnak megfelelően a tercierlevegő-nyílásokat.

A fűtőkazán tisztítása

A fűtőgáz járatok falára rakódott korom és hamu csökkenti a hő átvitelt. A lerakódás, a kát­rányképződés és a kondenzáció a használt tüzelőanyagtól (pl. fánál erősebb, mint szénnél), a kémény huzattól és az üzemeltetéstől függ.

Legalább hetente egyszer, hideg állapotban tisz­títsa meg a fűtőkazánt:

• Töltőajtó és a fedőlap kinyitása.
• Felfűtő csappantyú felfelé húzása. így hozzá lehet férni a fűtőgáz járatokhoz és a fűtő­kazán oldalfalaihoz.
• A tisztítófedelet a piszkavassal ki kell venni, hogy a levált égéstermék-maradványok belehulljanak a hamuládába.
• Ha a tisztítófedél nem emelhető el a felületről, akkor a hamuteret bevonta a kátrány. Ütögetni kell a tisztítófedelet egy kalapáccsal.
• A fűtőfelületek, az égőtér és a tüzelőanyag-kamra falait a tisztító kaparóvassal kell megtisztítani.
• Előretoló rostély tisztítása a hamuzó késsel.
• Össze kell gyűjteni a levált kormot és hamut a hamuládában.
• A tisztítás végén vissza kell helyezni a tisztítófedelet.
• Helyezzük vissza a felfűtő csappantyút. A csappantyú középső részének érintenie kell a hátsó hűtőbordát. Ha teljesen lapos, akkor 180°-kal el kell fordítani, hogy elkerülhe­tő legyen a deformálódás.

Szilárdtüzelésű kazánok karbantartása

• Begyújtás előtt elvégzendő feladat, egyrészt a rostélyokat kiemeljük és kitakarítjuk a rostélytartót, havonta legalább egyszer.
• Annak érdekében, hogy jobb legyen a hőközlés tisztítsuk meg a víztáskákat.
• A kazán légellátását biztosítani kell, ki kell elégíteni a kazán huzatigényét.
• Tilos a füstcső méretét a megadott érték alá csökkenteni.
• A füstcső ne haladja meg az lm-t.
• Rendszeresen tisztítsuk, tisztítassuk a füstcsövet és a kéményt.
• A kazán 10. életévének betöltésekor szakemberrel végeztessük el a nyomáspróbát (hi­degen 3 bárral).
• Szigorúan tilos a felfűtött kazánt hideg hálózati vízzel lehűteni.
• A maximális üzemi nyomás ne haladja meg az 1,5 bart.
• Alkalmazzunk huzatszabályzót.
• Célszerű a kazánba felülről begyújtani, hogy a tüzelőanyag lefelé égjen.
• A szivattyú termosztátot állítsuk 45°C-ra, hogy elkerüljük a 39°C alatt beinduló kondenzvíz-lecsapódást.

Állandó fűtőüzem (a tűz éjjel is ég)

Állandó fűtőüzem esetén kisebb a teljesítmény, és a fűtővíz-hőmérséklet 65 °C alatt van. A következő beállításokkal csökkenthető a fűtőgáz járatok alacsony hőmérsékleten való el­szennyeződése kátránnyal és korommal.

• Fel kell éleszteni a tüzet, és töltsük fel teljesen a tüzelőanyag-kamrát.
• Zárjuk le a primerlevegő csappantyút úgy, hogy maradjon 5 mm minimális nyílás. A tercier levegőnyílásokat teljesen le kell zárni.
• Szükség esetén zárjuk el a füstgázcső-szűkítő csappantyút.
• Nyissuk ki a felfűtő csappantyút.

Kondenzáció és kátrányképződés elkerülése

Túl alacsony fűtőteljesítmény esetén kondenzáció léphet fel a fűtőfelületeken. A kondenzátum lefolyik a hamutérbe.

• Ellenőrizni kell a hőmérős nyomásmérőn, hogy működés közben a vízhőmérséklet 65 °C fölött marad-e.
• Fűtsük fel többször a fűtőkazánt.

A normál működés közben keletkező koromlerakódás csökkenti a kondenzáció veszélyét. Az égéstermékek harmatpontja 65 °C-nál van, ezért nem lehet a fűtőfelületeken az égéstermékek hőmérséklete 65 °C alatt. Ha a kondenzáció a tüzelőanyag-kamrában lép fel, akkor az a tüze­lőanyag túl magas víztartalmára utal (nedves a tüzelőanyag).

Ilyen esetekben a kondenzáció 65 °C fölötti kazánhőmérsékletnél is felléphet. A kátrány, hasonló feltételek (alacsony telje­sítmény, alacsony hőmérséklet) és rosszul beállított égés (túl kevés tercier levegő) mellett képződik. A kátrány lerakódik a füstgázjáratok alján és megnehezíti tisztítófedél kihúzását.

A kátrány csak meleg állapotban kaparható le, ehhez a következőképpen járjon el:

• Fűtsük fel – ha lehet puhafával – a fűtőkazánt.
• Ha elértük a kb. 90 °C hőmérsékletet, akkor zárjunk le minden fűtőtest-szelepet.
• Vegyük ki a piszkavassal a tisztítófedelet, szükség esetén lazítsuk le egy kalapáccsal.
• Távolítsuk el a fenékről és a fűtőfelületekről a kátrányt a tisztító kaparóvassal.

Hűtőkör éves ellenőrzése

A rendszeres évenkénti karbantartó munkálatok alkalmával a hűtőkört és a termosztatikus szelepet is meg kell vizsgálni. A hűtőkör arra szolgál, hogy akkor is biztonságos legyen a ka­zán működése, ha a fűtőrendszer tönkremegy, és így nem tudja elvezetni a kazánból jövő hőt. Az ilyen meghibásodás következhet például abból, hogy befagy a rendszer, nem kering a víz, stb.

A kazán megfelelő működéséhez elengedhetetlen a minimális nyomású hűtővíz. Leg­alább 2 baros nyomást, valamint 20 l/perces vízmennyiséget kell biztosítani. A hűtőkör el­lenőrzését legjobb úgy elvégezni, hogy túlhevítjük a kazánt, legalább 97 °C-ra. Ha ez vala­milyen oknál fogva nem megvalósítható, a következő vizsgálatot kell elvégezni:

Csavarozzuk ki a termosztatikus szelep érzékelő fejét a hüvelyből. Tegyük az érzékelő fejet egy vízforralóba és forraljuk fel a vizet. A hőfokszabályozó szelepnek ilyen esetben be kell indítania a hűtővíz áramlását. Ellenőrizzük, hogy ez megtörtént-e. Miután a víz lehűl, a sze­lepnek a hűtővíz áramlását le kell állítania.

A sikeres vizsgálat után helyezzük vissza az ér­zékelőt a kazettába. Tisztítsuk meg a szűrőt mielőtt ismét hűtővíz kerülne a szelepbe. Amennyiben a vizsgálat sikertelen és a szelep nem indítja el a hűtővizet, vagy az átáramló víz mennyisége nem megfelelő, a szelep cserére szorul.

Kazán telepítése puffertartályokkal

Ha a kazánt szabályozóelemekkel, keverőszelepekkel, vagy keverőcsapokkal, vezérelt szi­vattyúkkal ellátott rendszerbe csatlakoztatják, legalább egy puffer tárolót kell alkalmazni, aminek kapacitása elégséges a kazán által egy feltöltéssel előállított hőenergia felvételére (pl. olyan esetben, ha a kazán közvetetten fűti a használati melegvizet). A tartály összegyűjti a felesleges hőt, amivel a víz fűthető, és így csökken a kazán túlhevülésének veszélye.

A telepítési mód előnyei: A tárolt víz fűtését biztosító kazán így könnyebben védhető a túl­hevüléstől, amit a túlságosan nagy kéményhuzat okozhat.

Faelgázosító kazánok

A faelgázosító kazánok forró vizes, fatüzelésű kazánok, melyek lakások, családi házak, üze­mek és hasonló jellegű épületek fűtésére, valamint a használati melegvíz előállítására szolgál­nak. Alkalmazhatóak nyílt vagy zárt fűtési rendszerhez, gravitációs vagy szivattyús fűtéshez.

Faelgázosító kazánok

A technikai fejlődésnek köszönhetően, megfelelő szabályozással, a szilárdtüzelésű kazánok konkurenciát jelentenek a gázüzemű berendezéseknek. A faszéntüzelésű kazánok ugyanis je­lentősen megemelt hatásfokkal üzemelnek a kettős tűztérnek köszönhetően. A felső kerámia­elemen megy végbe a hagyományos technológiának mondható eljárás a szilárd tüzelőanyag elégetése.

Egy beépített ventilátor segítségével a felső térben keletkező égéstermék átkerül az alsó tűztérbe, ahol pluszlevegő hozzáadásával begyújtják az égéstermékben található, még éghető szemcséket. Ennek a kettős eljárásnak köszönhetően nagyobb hőmennyiség vonható el. A kazán hatásfoka a 90%-ot is elérheti. Természetesen ez a magas hatásfok csak akkor tartható fenn, ha nem szabályoz le az automatika, illetve a ventilátor a kellő mennyiségű le­vegőt tudja biztosítani az alsó tűztérben.

Ennél a kazántípusnál elmaradnak azok a problé­mák, amit a fatüzelésű kazánnál meg kellett oldani. Nincs szükség a folyamatos utánpótlás­ra, ugyanis a felső tűztér megrakását követően a légmentes lezárásra kerül, ezt követően a huzatszabályzó és a ventilátor kerül előtérbe. Elég naponta ma maximum kétszer megrakni a kívánt igény eléréséhez.

A készülék szabályozása a következő:

A mechanikus huzatszabályzó az előremenő fűtő víz hőmérsékletét figyelembe véve szabályozza az égéshez szükséges levegőt. A ventilátor pedig szabályozza a füstgáz áramlását egy beépített érzékelő segítségével.

Normál üzemmódban 90°C-os előremenő és 65°C-os visszatérő vízhőmérséklettel üzemel a kazán. Keverőszelep beépítésével kell gondolkodni arról, hogy a visszatérő fűtővíz hőmér­séklete nehogy 60°C alá kerüljön.

A kazán felépítése

A kazánt maximálisan, építési nagyságtól függően 420-570 mm hosszúságú fahasábok fel­használására tervezték. Lehetséges más, pl. kocka alakú tüzelőanyag alkalmazása is, de ki­zárólag fa tüzelése megengedett. A kazán hegesztett, 6 mm vastag acéllemez konstrukció.

A felső részén található a tüzelőanyag-tároló, az alsórészén pedig az égéstér, kerámia alkatré­szekkel. A kazán felső részét a kerámia fúvóka választja el az alsó résztől. A kazán hátulsó részén található a tűztér a szívóventilátorral (11.14. ábra).

11.14. ábra. Faelgázosító kazán felépítése, szerkezeti részei.

1. Kazántest
2. Füstgáz-gyűjtő
3. Ajtó
4. Oldallemez
5. Felső lemez
6. Elülső lemez
7. Ajtó fedél
8. Fúvóka
9. Fúvókatalp
10. Gyűjtőtálca
11. Csappantyú ellensúly
12. Félhold alakú hátfal
13. Hátsó ütköző
14. Keret
15. Csappantyú tengely
16. Szekunder levegő vezetéke
17. Fúvóka tömítés
18. Mikrokapcsoló
19. Füstgáz-gyűjtő fedél
20. Ventilátor keret
21. Szívóventilátor
22. Járókerék
23. Fogantyú
24. Fogantyú
25. Mikrokapcsoló rugó
26. Védőlap
27. Ajtófedél csavar
28. Alátét
29. Csavar M10
30. Szárnyas csavar M6
31. Rúd, 4×30
32. Elülső hőszigetelés
33. Rúd, 2×20
34. Vezérlőegység

Az elülső részen két ajtó (felül a tüzelőanyag-adagoló) található. A kazántest ásványgya­pot hőszigeteléssel és külső burkolattal rendelkezik. A kazán felső részén található a ke­zelőpanel, ellenőrző és szabályozóelemekkel. A primer levegő beáramlását az oldalpane­len lévő szabályzóelemek biztosítják.

A szekunder levegő a tűztér hátsó oldalánál felme­legszik, majd csövön keresztüljut el a fúvókához. A 6/4″ méretű, külsőmenetes előreme­nő és a visszatérő csonk, valamint a 150 mm külső átmérőjű füstgázcsonk a kazán hátol­dalán található. Ugyanitt, az alsó részen van a töltő-ürítő csonk is. Az alábbi ábrán és táb­lázatokban a faelgázosító kazán jellemző paraméterei láthatóak (11.15. ábra, 11.3., 11.4. táblázat).

11.15. ábra. Faelgázosító kazán felépítése.

• M – Előremenő csonk
• R – Visszatérő csonk
• N – Töltő-ürítő csonk

11.4. táblázat. Faelgázosító kazán műszaki adatai.

Beüzemelés

• A kazán beüzemelését csak arra feljogosított szakszerviz végezheti.
• A beüzemelés tervezésekor tartsuk be a vonatkozó rendeletek előírásait.
• A beüzemeléskor tartsuk be a vonatkozó rendeletek előírásait.
• A beüzemelésnek meg kell felelnie ezen útmutató utasításainak, valamint az érvényes szabványoknak és előírásoknak.
• A kazánt szilárd alapon, külön kazánházban állítsuk fel, ahol az égéshez elegendő le­vegő áll rendelkezésre.
• Ne helyezzünk a kazánt folyosóra, nappaliba, vagy bármely egyéb lakóhelyiségbe.

A kazán elhelyezése

• A kazánt csak szilárd alapra szabad helyezni.
• A kazán és a kémény minimális távolsága közepesen és nehezen éghető anyagoktól (lásd az Építőanyagok gyúlékony sági táblázatait) 100 mm lehet.
• A kazán és a kémény minimális távolsága gyúlékony anyagoktól 200 mm lehet.
• Amennyiben a gyúlékonyság mértékében bizonytalan, tartson 200 mm védőtávolságot.
• Fontos, hogy a kazánt tűzálló talajra helyezze, amely túlnyúlik a kazán alaplemezén, az elülső oldalon legalább 300 mm-rel, a többi oldalon pedig legalább 100 mm-rel.
• A könnyebb tisztítás érdekében a készüléket úgy helyezzük el, hogy a töltő-ürítő csonk 100-155 mm magasan legyen. A kazánházban állandó légáramlásnak kell lennie.

A kazán beszerelése

Az előremenő és visszatérő csonkok G6/4″ méretű külső menettel rendelkeznek. Csatlakoz­tassuk az előremenő vezetéket a kazán tetején lévő, a visszatérő vezetéket pedig a kazán hát­só részén található csonkhoz. Szereljük fel a leeresztő szelepet (G1/2″) a helyére.

Kössük össze a kazánt és a kéményt egy 150 mm belső átmérőjű füstcsővel. A kazán jobb és bal ol­dalán hagyjon legalább 20 cm, a kazán előtt pedig legalább 1 m helyet a karbantartáshoz és a szereléshez. A megfelelő üzemeltetés és a hosszú élettartam biztosításához tartsuk be ezen utasításokat.

• A hideg kazántestnél, pl. üzem kezdetén, a hőbomlás (gázképződés) megindulásakor a tüzelőanyag-kamrában kátrány és savas kondenzátum keletkezik. Ezért szükséges egy termosztatikus szabályzószelep beépítése, hogy a keringetett víz hőmérséklete 60°C fölött maradjon. A kazánvíz üzemi hőmérséklete 80-90° C között kell, hogy legyen.
• A kazán hatásfoka a névleges teljesítménynél a legnagyobb.
• Tilos a kazánt tartósan a névleges teljesítményének 50%-a alatt üzemeltetni.
• Alacsonyabb teljesítménynél (csak használati melegvíz előállítása) szükséges a napi begyújtás.
• Javasoljuk, csatlakoztasson a kazánhoz puffertartályt.
• Amennyiben nem lehetséges a kazánt puffertartályhoz csatlakoztatni, az egyik tároló térfogata legalább 200 l legyen (például: indirekt fűtésű HMV tároló). Ez a tároló ké­pes a felesleges hőt a használati víz melegítéséhez felhasználni és ezáltal csökkenteni a kazán túlhevülésének veszélyét.

Amennyiben a fenti utasításokat és szabályokat nem tartjuk be, a kazántest és a kerámia alkat­részek élettartama jelentősen lecsökkenhet. A kazántest akár így két év alatt átrozsdásodhat.

A kényszer-hűtő kör csatlakoztatása

A kazánt a vonatkozó előírásoknak megfelelően segédenergia nélkül működű kényszer-hű­tőkörrel kell felszerelni, amelynek biztosítania kell a hőfelesleg biztonságos elvezetését úgy, hogy a vízhőmérséklet ne lépje át a 110°C-os hőmérsékletet (a gép védelme túlmelegedés el­len). Ezt a hűtőkört a kazántest tartalmazza.

A kazán beépítésekor ezt a hűtőkört egy termo­sztatikus szeleppel a vízhálózathoz kell csatlakoztatni. A szelepet a rendelhető tartozékok között megtalálja. A hűtőkör csonkja a be- és kilépésnél egyaránt G 1/2″, külsőmenetes. A hűtővíz maximális nyomása 2 bar lehet. A szelep elé szűrőt kell beépíteni (11.16. ábra).

11.16. ábra. Kényszerhűtő beépítése.

A kazán kezelése

Tűzgyújtás

Nyissuk fel a felső adagolóajtót. Helyezzünk papírt és kellő mennyiségű fát a fúvókára, majd nyissuk ki az alsó ajtót. Nyissuk meg a füstgáz csappantyút (húzzuk magunk felé az ellen­súlyt)! Gyújtsuk meg az előkészített tüzelőanyagot.

Hajtsuk be a felső ajtót (de ne zárjuk be teljesen) és kapcsoljuk fel a fűkapcsolót a vezérlőegységen. Amennyiben a kazán az elektro­mos hálózathoz van csatlakoztatva, a főkapcsolónak világítania kell. A nyitott felső ajtó mű­ködésbe hozza a ventilátort, ami a töltőnyílásból történő kifüstölgést csökkenti. Begyulladás után töltsük fel a kamrát tüzelőanyaggal, és csukjuk be az alsó, majd a felső ajtókat.

Amikor az ajtót becsukjuk, a kémény csappantyúja is lezár (ellenőrizni kell, hogy az ellensúly a hátoldalra csússzon). A kazán elkezd üzemelni. Ettől kezdve a kazán vezérlése a vezérlőegy­ség szabályzóelemein (termosztát-beállítás) keresztül történik.

Az égés levegő-szabályozása

A kazánlevegő betáplálása két független úton történik, a primer és a szekunder úton. A pri­mer levegő a kazán teljesítményével áll közvetlen összefüggésben. Kézzel be kell állítani a primer levegő mennyiségét az oldalsó panelen lévő szabályozószegmensek helyzetének vál­toztatásával.

A szekunder levegő a füstgáz gyűjtőben előmelegszik és vezetéken jut közvet­lenül a fúvókába. Amikor a kazánt a névleges teljesítményen üzemelteti, hagyjuk a szabály­zószegmenseket nyitva. Amikor minimális teljesítményen üzemelteti a kazánt, zárjuk el aszabályzószegmenseket, miután láng keletkezik.

Utántöltés

A kazán üzem közbeni újratöltését a következők szerint végezhetjük el: Nyissuk meg a füst­gáz-csappantyút (húzzuk az ellensúlyt magunk felé). Nyissuk ki résnyire a felső ajtót, és várjuk meg, amíg a töltőnyílásból történő kifüstölgés csökken.

Amint a felső ajtót kinyitjuk, a füstgáz-ventilátor működni kezd. Csak ezután nyissuk ki teljesen az ajtót. Kaparjuk meg a töltetet a piszkavassal (ez a kazán alapfelszereltségéhez tartozik), ezután rakjuk be a tüzelő­anyagot.

Ahhoz, hogy a felesleges füstképződést elkerüljük, csak akkor töltsük után a kazánt, amikor az előző töltet már kb. 1/3-ig leégett. Hogy a tüzelőanyag azonnali belobbanását és leégését megakadályozzuk, a fahasábokkal takarjuk be a faszenet. A feltöltés után be kell csukni az ajtót. A füstgáz-csappantyú az ajtó becsukásakor lezár (ellenőrizzük, hogy az ellensúly a hátoldalra csússzon).

A töltőnyíláson keresztül történő kifüstölgést a töltési periódus lerövidítésével csökkentheti.

Melegen tartó üzemmód (a tűz megtartása az éjszaka folyamán) A melegen tartó üzemmód olyan üzemmód, ami lehetővé teszi a tűz megtartását az egész éj­szaka során úgy, hogy a fűtési rendszer felé nem ad le teljesítményt a kazán.

A tűz megtar­tásához kövesse az alábbiakat:

• Töltsük fel a tüzelőanyag-kamrát fahasábokkal (helyezzük őket a lángoló tüzelőanyag­ra).
• Zárjuk el a kiegyenlítő szelepet. A vízhőmérséklet a kazánban 80-90°C-ra emelkedik.
• A kazán oldalán található szabályzószegmensekkel zárjuk el a primer levegőt.
• Kapcsoljuk ki a főkapcsolót a vezérlőegységen.

A kazán így több, mint 12 órán keresztül képes tüzelni. Miután új tüzelőanyagot helyezünk be, nyissuk ki a primer levegő nyílásait és indítsuk be a ventilátort a főkapcsoló bekapcsolá­sával. Ezután a kazán hamarosan működni kezd. Az alábbi táblázat a faelgázosító kazánok­ban eltüzelhető fafajták energiakapacitását tartalmazzák (11.5. táblázat).

11.5. táblázat. Faelgázosító kazánokhoz használt fafajták fűtőértékei.

A hamu eltávolítása a kazánból

A hőbomlás során ebben a kazánban kevesebb hamu keletkezik, mint a hagyományos kazá­nokban. Hamuzzuk ki a kazánt 1-3 naponta. A hamu az tűztér kerámia alkatrészein gyűlik össze. Amennyiben túl sok hamu van a tűztérben, nincs elegendő hely az égéshez, s ez a kazán túlmelegedését és károsodását okozhatja.

A kazán tisztítását az alábbiak szerint végezzük el:

• Nyissuk ki az adagolóajtót és seperjük a tüzelőanyag-maradékot fúvókán keresztül az alsó térbe.
• Nyissuk ki az alsó ajtót és vegyük ki az égéstér elülső, félhold alakú kerámia elemét.
• Távolítsuk el a hamut a belső térből egy lapáttal.

A kazán biztonságos üzemeltetése

• Fontos, hogy a kazánt tűzálló alapra állítsuk, ami túlnyúlik a kazán talplemezén. Az elülső oldalon legalább 300 mm-rel, a többi oldalon legalább 100 mm-rel.
• A kazánt csak a kazán kezelésében jártas, felnőtt személyek kezelhetik. Működő ka­zán mellett gyermekeket egyedül hagyni tilos.
• Tilos folyékony anyaggal tüzet gyújtani a kazánban és különösen ezzel növelni üzem köz­ben a teljesítményt (túlhevülés). Ne tároljunk, vagy hagyjunk gyúlékony anyagokat és tár­gyakat a hamuzó nyílás közelében. A hamut fedéllel lezárt, tűzálló tartályban tároljuk.
• A kazánt csak nyitott tágulási tartállyal lehet üzemeltetni, maximum 95°C hőmérsék­leten és rendszeresen kell ellenőrizni.
• Tartsuk be az útmutató utasításait. Tilos az olyan beavatkozás, amely az egészséget ve­szélyezteti.
• Az éghető építőanyagok táblázata ezen útmutató mellékletében szerepel.
• Ne rakjunk semmiféle gyúlékony anyagot a kazánra és ne hagyjuk annak közelében (a biztonsági távolságon belül).

A kazán megfelelő üzemelésének és hosszú élettartamának feltételei

• A kazánt száraz, jól szellőző helyre kell állítani.
• A kazánt úgy kell üzemeltetni, hogy a keringetett víz hőmérséklete 80-90°C legyen.
• Használjunk kiegészítőket (pl. keverőszelep), melyek a keringetett víz minimális, 65°C-os hőmérsékletét biztosítják (amikor a víz hőmérséklete magasabb, az üledék-, kátrány- és savképződés alacsonyabb, s ez hosszabb élettartamot biztosít a kazánnak).
• Amennyiben a kazán a névleges teljesítmény 50%-ánál alacsonyabb teljesítményen üzemel, vagy nyáron, amikor kizárólag a használati melegvíz előállításáról gondosko­dik, naponta kell tüzet rakni (a hosszú élettartam miatt).
• A tüzelőanyag-tárolót rendszeresen tisztítsuk meg a kátránytól.
• A kéménynek megfelelő huzattal kell rendelkeznie, és megfelelően tömítettnek és hőszigeteltnek kell lennie, hogy a vízpára és kátrány kiválását megakadályozza, amikor a kazán alacsony teljesítményen üzemel.
• Passzív védelem gyanánt a rendszert olyan hőhordozó közeggel kell feltölteni, amely­nek alacsony a fagyáspontja és antikorrozív hatású.

Faelgázosító kazánok szabályozása

A beépített automatikának köszönhetően szabályozva van az égéshez szükséges levegő­mennyiség, de egy mechanikai huzatszabályzónak köszönhetően áramkimaradás esetén is biztonságos az üzem. A vezérlésnek köszönhetően a kazántérből csak akkor távozik a felme­legített fűtő víz, ha annak hőmérséklete eléri az előírt hőmérsékletet (70°C).

Ha a fűtő víz el­érte a kívánt hőmérsékletet a kazánból, megfelelő szerelvényeken keresztül a puffertartályba juttatja a fűtő vizet. A vezérlőberendezés a puffertartályból látja el a teljes fűtési rendszert meleg vízzel termosztát és keringető szivattyú segítségével.

Ha a puffertartály mérete megfe­lelően lett meghatározva, a kazánban levő tüzelőanyag leégését követően is elegendő fűtő víz áll rendelkezésre. A tárolóból csak a kívánt mennyiségű és hőmérsékletű fűtővíz kerül a fű­tési hálózaton keresztül a hőleadókhoz, így elkerülhető a túlfűtés, de az alulfűtés is.

Szilárdtüzelésű faelgázosító kazánok

Szilárdtüzelésű kazánok egyik fontos jellemzője, hogy ha a tüzelőanyagot begyújtottuk, akkor az égést nem tudjuk leállítani, megszakítani. Ezt jelenleg úgy lehet megoldani, hogy puffertartályt építünk be, ami felveszi azt a többletenergiát, amire pillanatnyilag nincs szükség. Ab­ban az esetben, ha a kazánban a tüzelőanyag leég a hőleadók felé vezeti a fűtővizet a puffer-tartályból.

Tároló méretezése faelgázosító kazánnal

A fa tüzelésnek az előnye a gáz-, illetve olajtüzeléssel szemben, hogy:

• Mai új szilárdtüzelésű hőtermelők már versenyképesek.
• A tüzelőanyag ára kedvezőbb.
• A tüzelőanyagot nem kell külföldről szállítani, országon belül is ellátott.
• Belátható időn belül újratermelhető, azaz megújuló energiaforrás.

Az új tüzelőberendezések (faelgázosító kazánok) alsó leégésűek, melyekben nem a fa, ha­nem annak kigázosításával képződő gázok égnek el, ezért szinte nincs szilárd maradvány az égést követően, (cca. 1%) Hátrányuk a gáz- és olajtüzelésű kazánokkal szemben: a kazán „égőjét” nem lehet ki-be kapcsolgatni. Szabályozni csak a füstgáz ventilátor üzemével lehet.

A megtermelt hőt puffertartályokba kell vezetni: családi házaknál úgy kell a tárolót méretez­ni, hogy azt a hőt, amit a kazán egy felfűtéssel termel, maradéktalanul, teljes mértékben fel tudja venni. Gond merülhet fel akkor, ha a tároló már tovább nem tölthető.

Ekkor gőzrobba­nás következhet be, mert a megtermelt hőt nem tudjuk hova elszállítani. Ebben az esetben a fűtővíz hőmérsékletét csökkenteni kell. Ezt egy segédenergia nélküli termosztatikus szelep­pel tudjuk megvalósítani, ami hálózati hidegvizet enged a fűtési rendszerbe, csökkentve ez­zel annak hőmérsékletét.

A pellet tüzelés

A pellet nem más, mint préseléssel előállított tüzelőanyag. A fafeldolgozó iparban keletkező fahulladékot préselik össze, kötőanyag hozzáadása nélkül. A préselést követően apró ruda­kat nyerünk, átmérője 6mm, hossza 2-5 cm között mozog.

A többi tüzelőberendezéstől ab­ban különbözik, hogy a fűtőanyag utánpótlása, adagolása egy csiga segítségével történik. Vi­szont ennek az adagolásnak olyannak kell lennie, hogy a visszaégést megakadályozza. A berendezés háromlépcsős szabályozást végez, ami azt jelenti, hogy a beállított hőmérsékletre való felfűtést megelőzően a bekerülő pellet csökkentésével képes kisebb lángon égni. Ezzel megakadályozható a túlfűtéssel járó veszteség.

A kazánban levő égő lángjának hőmérsékle­te 1000°C körüli. Ha megnézzük azt, hogy a távozó égéstermék hőmérséklete 70-100°C kö­zött van, akkor kiszámítható, hogy 90% felett van a készülék hatásfoka. Kazánok vezérlése mikroprocesszorral történik.

A berendezés üzemeltetése nem igényel szaktudást, a felhasz­nálóbarát környezet miatt nincs más dolog, mint a hőmérséklet beállítása. Amikor a készü­lék eléri a beállított hőmérsékletet kikapcsol, és elkezd lehűlni. Az alsó hőmérséklet elérése­kor az automata bekapcsol és a kazán üzemelni kezd. A pelletes kazánok műszaki paramé­tereit a 11.6. táblázat tartalmazza.

11.6. táblázat. Pelletes kazán jellemző paraméterei.

1 m³ fapellet beadagolása után körülbelül 1 kg salak keletkezik, annak a függvényében, hogy milyen a pellet minősége. Egy 35 kW-os kazán nagyjából 4 hét alatt tüzeli el az 1 m³ pelletet, tehát nem kell sűrűn takarítani.

A pellet nedvességtartalma 10% körül mozog, így sok­kal hatékonyabb tüzelőanyag, mint a hasábolt fa, ami akár 40% vizet tartalmazhat. A károsanyag kibocsátás elenyésző a többi kazánhoz képest, akár szilárdtüzelésű, akár gáztü­zelésű kazánról van szó.

A kazánpellet-szükséglet egy évben, egy átlagos családi ház esetén 8-10 m³. Ez azt jelenti, hogy a pellet tárolásának szánt hely kb. 6 m². A kazánház ajtajának tűzbiztosnak kell lennie, és legalább 90 percig ellen kell állnia a tűznek. Ki kell alakítani két csatlakozót a falon, egyet a levegő befúvásnak, egyet pedig az elszívásnak. Ez a két csonk egymástól minimum 1 m-re legyen.

Ha ez nem megoldható, úgy az egyik cső 30 cm-nél hosszabb legyen, mint a má­sik. Nagyon kell ügyelni, hogy a tárolóhelyiség száraz és tűzbiztos legyen. A tárolóban nem lehet semmilyen elektromos berendezés. A kazánt puffertárolóval kössük a fűtési rendszer­re, ami szintén a kazánházban kap helyet. Mivel szilárd tüzelőanyagot használunk, a kazán­háznak megfelelő kéménnyel kell rendelkeznie. Erre a célra tökéletes megoldást nyújt a samott béléscsöves, vagy dupla szigetelésű saválló csöves rendszer.

Atmoszférikus gázkazánok

Előnyei a kazánház kialakításánál a kazánblokk kis mérete és a könnyű szállíthatóság. A ka­zánblokk az oldalainál összeépített kazántagokból áll. A tűztér minden oldalról zárt és víz­zel hűtött.

A tűztér fölé helyezett függőlegesen körüláramoltatott fűtőfelületek a speciálisan kiképzett bordákkal a hőátadás szempontjából igen hatékonyak. Az állítható magasságú lá­bak lehetővé teszik a felállítási helyen történő precíz beállítást, ami fekvő melegvíz-tároló esetén is alkalmazható.

Az atmoszférikus gázkazánok előnyei a következők:

• Egyszerű felépítés.
• Teljesen automatikus üzem elektromos gyújtással, nincs kiegészítő gyújtógázfogyasz­tás.
• Csendes üzem nem szükséges hangcsillapító berendezés.
• Minimális kéményhuzat szükséges emiatt tetőtéri kazánházban is felállítható.
• Hosszú élettartam az égő kopó alkatrészeket gyakorlatilag nem tartalmaz, a kazán alapanyaga az évtizedek óta bevált saját öntvény.
• 80 mmhőszigetelés minimumra csökkenti a készenléti veszteséget.
• Sokoldalúság a kazánhoz különböző típusú szabályozók és tárolók választhatók.
• Egyszerű kazántisztítás.

A kazángyártó cégek törekednek a csökkentett károsanyag kibocsátásra, és a teljesen auto­matikus üzemre. A kazánok elektromos gyújtásúak és ionizációs lángőrzésű gázégővel, va­lamint kettős működésű mágnes szeleppel vannak felszerelve. Alkalmazhatóak mind földgáz, mind propángáz esetén.

A csatlakozási nyomásnak a következő értéket kell elérni (csatlakozási nyomás a gázkészü­lék gázcsatlakozásánál mérhető nyomás):

• Földgáz: 17-25 mbar, névleges érték: 20 mbar,
• Propángáz: 42,5-57,5 mbar, névleges érték: 50 mbar.

A csatlakozási nyomás maximális értéke földgázüzemnél 25 mbar lehet. Magasabb csatlako­zási nyomás esetén a gázégő elé egy kiegészítő gáznyomás-szabályozót kell szerelni. A pró­banyomás értéke max. 150 mbar.

További tervezési tudnivalók

Padlófűtési rendszereknél, több fűtőkörös berendezés esetén, vagy nagy víztartalmú rendsze­rek esetén célszerű keverő szelepes fűtőköri szabályozást betervezni.

A rendszer víztartalmá­ra a következő határértékek vonatkoznak:

• Δt > 10 K legfeljebb 75 1/10 kW,
• Δt > 20 K legfeljebb 150 1/10 kW.

A kazán megbízható működésének biztosítása érdekében minden csatlakozást csak az adott célra szolgáló csatlakozási helyre lehet bekötni. Melegvíz-tároló esetén a fűtési vezetékbe minden esetben visszacsapó szelepet kell beépíteni. Az összekötőkészletnél ügyelni kell ar­ra, hogy a visszacsapó szelep biztosító csavarja megfelelő állásban legyen. Meglévő fűtési rendszereknél iszapleválasztó beépítése szükséges.

Karbantartás

Vízutánpótlásnál ügyelni kell a vízlágyítón keresztüli töltésre. A beépített iszapleválasztókat és szűrőket folyamatosan ellen­őrizni és tisztítani kell. Meleg kazánra hideg vizet rátölteni ti­los!

A kazánház

Felhívjuk a figyelmet, hogy a kazánház levegője nem tartal­mazhat halogén szénhidrogéneket, mert ez a kazán egyes al­katrészeinek idő előtti korrodálásához vezethet. A kazánház­ban porképződéssel járó tevékenységet végezni nem szabad, mivel a por eltömítheti az égőrostély finom nyílásait és ez az égő idő előtti károsodásához vezethet.

Ezen okokból fakadó károkra a gyártó garanciális kötelezettségei nem vonatkoz­nak. A kazán felállítási helyiségének fagymentesnek és jól szellőzöttnek kell lennie. A kazánházban elhelyezett atmoszférikus gázkazán faltól való tá­volságait a 11.17. ábra tartalmazza.

11.17. ábra. Falsíktól való távolságok.

Kémény, füstgázhőmérséklet

A szükséges kéményhuzat valamennyi kazánméreténél min. 3 Pa, max. 10 Pa. Keresztmet­szet-szűkítés kéményméretezéssel és kéményseprő szakvéleménnyel lehetséges. A kémény­huzat beszabályozásához és állandó értéken tartásához, valamint a kémény szellőztetéséhez ajánlatos – az illetékes kéményseprő vállalattal történő egyeztetés után – egy melléklevegő­ szabályozó (huzathatároló) beépítése és beszabályozása.

A huzathatároló keresztmetszete a kémény hatásos magasságától és keresztmetszetétől függ. Figyelem, túl nagy kéményhuzat lángleszakadáshoz vezethet.

Kondenzációs kazánok

A kondenzációs kazánok hasznosítják a legjobb hatásfokkal azt az energiát, ami a gáz-hal­mazállapotú tüzelőanyagban megtalálható. Emellett minimális a károsanyag-kibocsátásuk, biztonságtechnikai követelményeknek teljes mértékben megfelelnek szakszerű használat mellett.

30%-os energia magtakarítás

A korábbi hőtermelő berendezésekhez képest akár 30% energiát is képesek megta­karítani. Ezt annak köszönhetik, hogy az égés során keletkező vízgőzt lecsapatják, annak rej­tett hőjét hasznosítják. Földgáznál a kondenzációs hő 11% körüli. Ez azt jelenti, hogy ennek a kondenzációs hőnek tudható be az, hogy a kondenzációs kazán 108-109%-os hatásfokkal üzemel.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ez egy több energiát előállító gépegység, mint amen­nyi a bevitt energia, ez nem egy örökmozgó. Ez a szám annak köszönhető hogy a hatásfokot régebben a fűtőértékre vetítve határozták meg, amit nem tartalmazott a kondenzációs hő.

Je­lentős energiát tudunk megtakarítani azzal, hogy alacsony hőmérsékleten távozik a füstgáz, ezáltal csökken a füstgázveszteség. Ha csökkentjük a terhelést, nő a hatásfok. Hagyományos kazánoknál a terhelés csökkentésével a hatásfok is romlik. A kondenzációs kazánoknál an­nál nagyobb hatásfokot lehet elérni, minél alacsonyabb a visszatérő fűtővíz hőmérséklete, és a füstgáz harmatponti hőmérséklete minél alacsonyabb.

Kondenzáció

Harmatponti hőmérséklet alatt a kondenzáció megindul, a vízgőz lecsapódik, a rejtett hő hasznosíthatóvá válik, a hatásfok nő. A harmatponti hőmérséklet 60°C alatt van, cca 53-56°C között. Minél alacsonyabb a vissza­térő vízhőmérséklet, a jó hővezető képességű hőcserélőnél, annál hamarabb indul meg a kon­denzáció.

A keletkező kondenzátum pH értéke 3-5 között mozog, savas bázisú, szennyvíz csatornába beengedhető. Sőt még használ is, ugyanis a szennyvíz lúgos kémhatású, így a csa­tornába vezetett kondenzátum elősemlegesíti a szennyvizet.

Hátránya, hogy költséges beren­dezés, de érthető okok miatt:

• Az összes füstgázzal érintkező rész saválló anyagból készül.
• A hőcserélőnek nagyobb felületűnek kell lennie.
• Előkeveréses égőt építenek be, amelyek széles lángszabályozású tartományban üze­melnek.
• A keletkezett kondenzátumot el kell vezetni.
• Túlnyomással kell biztosítani az alacsony hőmérsékletű füstgáz elvezetést.

Kondenzáció abban az esetben jön létre, ha a kazánba visszatérő víz hőmérséklete alacso­nyabb, mint az égéstermékben levő vízgőz harmatponti hőmérséklete. Ez az olyan rendszereknél érvényesül, amelyek alacsony előremenő, illetve visszatérő fűtővízzel üzemelnek (padló- és falfűtés).

Hagyományos fűtési rendszerek esetén (90/70-es hőfoklépcső) is műkö­dik a kondenzáció, de csak az átmeneti időszakokban. Ez az időszak a fűtési szezon 30-35%-a. ebből látható, hogy nem a legjobb megoldás a kondenzációs kazán alkalmazása ebben az esetben. A fűtési időszak alatt ugyanis hagyományosan üzemel.

Kondenzációs kazán padlófűtésnél

Ha padlófűtési rendszerünk van, akkor ez sokkal ideálisabb megoldás, hiszen itt a hőfoklép­cső 60/45 vagy alacsonyabb. Innen következik, hogy kondenzációval működhet a kazán a teljes fűtési idény alatt is, nemcsak az átmeneti időszak alatt. Ilyenkor a cél az, hogy minél alacsonyabb legyen a rendszer hőmérséklete.

Ha a hőfoklépcső 40-32-es, akkor a készülék teljes üzemben működik. Viszont az alacsony fűtővíz hátránya: a hőleadók nem tudnak nagy hőmennyiséget leadni. A 90-70-es fűtési rendszer közel kétszer nagyobb hőmennyiséget ad le, mint a 60/45-os rendszer.

Amennyiben felújításra kerül sor, először az épületet kell kezelésbe venni. A jó minőségű hőszigetelőkkel csökkenteni lehet az épület hőigényét, mellyel már elérhetünk hőfoklépcső csökkenést is. Ezt követhetik a radiátorok cseréje, szelepek, csőhálózat, szóval az épületgé­pészeti rekonstrukció.

Akkor dolgozik gazdaságosan egy kondenzációs kazán, ha alacsony az üzemi hőmérséklet. Törekedni kell arra, hogy az előremenő és a visszatérő hőmérséklet különbsége, a hőfoklép­cső 30°C körüli legyen. Az alacsony közepes radiátor-hőmérséklet miatt viszont nagyobb fe­lületű hőleadót kell felszerelni. Persze megfelelően kell beállítani a radiátorszelepet, hiszen csökkenteni kell a vízmennyiséget, hogy nagy legyen a lehűlés mértéke.

Olyan szerelvényt kell beépíteni, ami finom, pontos beállítást biztosít. Próbáljuk meg elkerülni az olyan szerke­zeti elemek beépítését a kondenzációs kazánnal üzemelő fűtési rendszerbe, ami az előremenő közeget visszavezeti a visszatérőbe, mert hatásfokromlást fog eredményezni.

Nem célszerű túláram-szelepet használni, ehelyett a nyomáskülönbség-szabályozást oldjuk meg fojtásos szabályozással. Egy kondenzációs kazán metszeti képe látható az alábbi ábrán (11.18. ábra).

11.18. ábra. Kondenzációs kazán felépítése.

1. ionizációs elektróda
2. gyújtóégő
3. automatikus légtelenítő
4. biztonsági hőmérséklet érzékelő
5. hőcserélő burkolat rögzítő
6. lemezes hőcserélő
7. szifon
8. előremenő vízhőmérséklet érzékelő
9. vízmennyiség határoló
10. nyomásmérő
11. füstgáz és frisslevegő csatlakozás
12. ventilátor
13. keret
14. gáz és levegő bemenet
15. betekintő üveg
16. gázszelep
17. hőcserélő
18. gázvezeték
19. kazántábla
20. ventillátorcsonk
21. füstgáz vezeték
22. füstgáz biztonsági hőmérséklet határoló
23. keringtető szivattyú
24. biztonsági szelep kondenzvíz elvezető
25. gáztípus tábla
26. kapocsléc (sorkapocs)
27. DBA (égőautomatika)

A kazán és tartozékai

A kazán alapanyagaként szolgáló korrózióálló speciális alumíniumöntvény és a megfelelő kialakítás megakadályozza a füstgázból kiváló kondenzvíz anyagkárosító hatásait. A tűztér a lángképhez illeszkedik. A tűztérben uralkodó enyhe túlnyomás szállítja a füstgázt a füst­gázrendszeren keresztül. A kiváló kondenzvíz egy felfogó edénybe kerül és onnan egy szi­fonon keresztül távozik.

A tartozékok általában a következők:

• Tágulási tartály.
• Szerelőkeret.
• Biztonsági szelep
• Túláram szelep (a beépített túláram szelep csökkenti a termosztatikus szelepeknél fel­lépő zajhatást. Nyitó nyomása 300 mbar).
• Automatikus légtelenítő.
• Keringtető szivattyú.
• Hő-, nyomásmérő.
• Töltő-ürítő csap.
• Váltószelep.
• Vízáramlás kontroll.

Szerelés

A fali kivitelű készülékeknek köszönhetően, kis tömegük megkönnyíti a szerelést. A fal teher­bírása meg kell hogy feleljen a tömegből adódó követelményeknek. A készülék beépítése előtt a csővezetékeket és a radiátorokat alaposan át kell öblíteni.

A szereléskor tekintettel a karban­tartási munkákra, figyelmet kell fordítani a minimális távolságok betartására. A kondenzáci­ós kazánok jellemző méreteit a 11.19. ábra, műszaki adatait a 11.7. táblázat szemlélteti.

11.19. ábra. Kondenzációs kazán beépítési méretei.

• 1, VK Fűtési előremenő 3/4″
• 2, RK Fűtési visszatérő 3/4″
• 3, AW HMV csatlakozás 1/2″ (kombi kivitelnél)
• 4, EK hidegvíz bemenet 1/2″ (kombi kivitelnél)
• RS tároló visszatérő (a fűtő kivitelnél)
• 5, Gázcsatlakozás 1/2″
• 6, Kondenzátum elvezető csonk d=20 mm
• 7, biztonsági szelep elvezető csonk d=15 mm
• 8, füstgázcsatlakozás: konc. Ø 60/100 mm

A szerelési lehetőségek sokrétűek. A kínálatban megtalálhatók csatlakozókészletek a falon kívüli és belüli szereléshez egyaránt.

• A fali kazán az előre felszerelt tartóra függeszthető.
• A fali tartó rögzítésére szolgáló dübel támasztására ellenlemezes közcsavar is alkal­mazható.
• A minimális oldaltávolság 100 mm.

A készülék beépítése előtt a csővezetékeket és a radiátorokat alaposan át kell öblíteni. A sze­reléskor tekintettel az elvégzendő karbantartási munkákra, figyelmet kell fordítani a minimá­lis távolságok betartására.

Padlófűtési rendszerek

A kondenzációs fali kazánok kiválóan illeszthetők padlófűtési rendszerekhez. Az oxigéndiffú­ziótól nem mentes műanyagcsőből készült padlófűtési rendszerek esetén hőcserélőt kell alkal­mazni. Ügyelni kell a szekunder kör biztosítására is (biztonsági szelep, tágulási tartály stb.).

11.7. táblázat. Kondenzációs kazán műszaki adatai.

Karbantartás

A fűtési rendszert 23 német keménységi fok alatti csapvízzel kell feltölteni. A pH értéknek 7-8,5 között kell lennie. A vízutánpótlásnál is ügyelni kell a víz keménységére és pH értéké­re. A beépített iszapleválasztókat és szűrőket folyamatosan ellenőrizni és tisztítani kell. Me­leg kazánra hideg vizet rátölteni tilos!

A kazán telepítésénél figyelembe kell venni a szabványokat és az érvényes műszaki irányel­veket. Ezek tűzrendészeti követelményeket határoznak meg, valamint irányelveket tartal­maznak a felállítási hely elhelyezkedésére, méretére, szellőztetésére vonatkozóan. Eszerint gyúlékony anyagok és folyadékok a készülék közelében nem tárolhatók.

A tüzelőberendezés és égéstermék-elvezető berendezés egységének biztosítani kell a keletkező kondenzátum fo­lyamatos, veszély nélküli elvezetését. A vízszintes csőszakaszok (pl. összekötő darab) min. 5%-os lejtéssel, illetve a gyártó által előírtak szerint szerelendők. A kondenzátum-elvezető rendszert a készülék teljesítménye függvényében méretezni kell, és a gyártó által előírtak szerint kell kialakítani. A kondenzátum elvezetésére alkalmazott szerelési anyagok savállóak legyenek.

Fűtővíz-előkészítés

Kémiai adalékanyagok használata nem megengedett. Amennyiben egy fűtési rendszerben az oxigéndiffúzió és az iszapképződés nem kizárt, úgy a rendszer szétválasztásához egy külső hőcserélőt kell alkalmazni.

Egy már meglévő fűtési rendszer esetén a fali kazán iszaposodástól való védelme érdekében a közös visszatérő vezetékbe szennyfogó szűrő beépítése java­solt. A szűrő előtt és után elzáró szerelvényt kell beépíteni. Ha a rendszer üzembe helyezés előtt alaposan átöblített és az oxigénkorrózió kizárt, akkor a szűrőt nem feltétlen kell beépí­teni.

Keverőszelepes fűtőkörök: Keverőszelep csak akkor szükséges, ha a rendszer különböző hő­mérséklet-tartományokban üzemel, pl. radiátoros fűtés és padlófűtés. Négyútú szelepek nem alkalmasak.

Keringtető szivattyú

A kazánoknál a beépített keringtető szivattyúk általában három teljesít­ményfokozatban üzemeltethetőek. A keverőszelepek nélküli fűtőkörök keringtető szivattyújaként, valamint tároló-töltő szivattyúként üzemel.

Túláram szelep

A kazánoknál minimális térfogatáram szükséges (150 – 500 l/h mérettől füg­gően). A minimális térfogatáram egy túláram szeleppel is biztosítható. A túláram szelepet a ka­zán közelében, a háromjáratú szelep után kell beépíteni. Egy átlagos rendszernél a túláram­ szelepet kb. 250 mbar nyomásra kell beállítani. A modulációs szivattyú tovább csökkenti a termosztatikus szelepeknél kialakulható zaj mértékét.

Komoly rendszerek esetén a túláram ­szelep és a nyomáskülönbség-szabályozó nem hiányozhat. Ilyen esetben a túláram szelepet 400 – 500 mbar, a nyomáskülönbség-szabályozót 100 – 150 mbar közé kell beállítani. Ez utóbbi megoldás esetén kihasználható a maximális kondenzáció, és a zaj is minimális.

Kis méretezési hőmérséklet esetén (pl. 40/30°C-os padlófűtés) a felhasználható nyomás nem elegendő a rendszerellenállás legyőzésére, a kivitelezőnek egy második, külső szivattyút kell beépítenie. A hidraulikus elválasztáshoz ilyenkor hidraulikus osztót kell alkalmazni.

Kondenzvíz-elvezetés

A fűtési időszak alatt a kazánban és a füstgázrendszerben keletkező kondenzvizet a helyi előírásoknak megfelelően kell a csatornába vezetni.

Nyílt égésterű kondenzációs kazánok

A füstgázelvezetés szimplafalú füstcsövön keresztül történik, melynek anyaga korrózióálló alumínium. Az égési levegő bevezetése a füstcső és a kazánköpeny közötti gyűrűn keresztül biztosított. A nyílt égésterű kazán az állandó tartózkodásra szolgáló helyiségekben nem üze­meltethető.

A nyílt égésterű kazánoknál a korrózió okozta károk elkerülése érdekében ki kell zárni, hogy az égési levegőbe halogén szénhidrogének kerüljenek (pl. spraydobozok, oldó-és tisztítószerek, festékek és ragasztók tartalmaznak ilyet).

Zárt égésterű kondenzációs kazán

A kazánok felszerelhetők lakásban és egyéb, ahhoz hasonló helyiségekben, melyek rendel­tetésszerűen emberi tartózkodásra szolgálnak pl. fitness- és gazdasági helyiségekben, vala­mint pincében és tetőtérben egyaránt. Ennél a készüléknél jelentős előny a füstgáz el-, illet­ve az égési levegő bevezetésének módja, mert a felállítási helyet nem szükséges befúvó és elszívó nyílással ellátni.

Elektromos fűtőkészülékek

Az elektromos fűtőszivattyúkat ott alkalmazzák, ahol igen kis hely áll rendelkezésre az elekt­romos fűtés kialakításához. További felhasználási területet jelentenek azok az építmények, ahol az elektromos fűtés egyszerű módon támogathatja a meglévő fűtést.

Az elektromos fűtőszivattyúk keringtető szivattyúból, háromfázisú elektromos fűtőbetétből és mikroprocesszoros szabályzó elektronikából épülnek fel. A szferomotoros (szivattyúk té­makörében részletesen) keringtető szivattyú kiemelkedően alacsony zajszinttel rendelkezik.

A szivattyúnak az elektromos fűtőbetét alá helyezésével el lehet érni, hogy a szivattyúból ki­lépő víz perdülete a fűtőbetétek felett is megmarad, így kimagaslóan jó hőátadást lehet elér­ni. Ennek köszönhetően megakadályozható a fűtőfelületek túlmelegedése.

A fűtési kör vizét a szivattyú a készülék alsó részén szívja be, majd keresztülnyomva a fűtőbetéteken, a víz a készülék felső részén lép ki. A szívócsonkon 3/8″-os menetes furat van, amelyhez a tágulá­si tartály csatlakoztatható. A nyomócsonkon a biztonsági szelep és a légtelenítő széria van beépítve. A kazán vázlatát a 11.20. ábra, műszaki adatait a 11.8. táblázat tartalmazza.

11.20. ábra. Elektromos fűtőszivattyú felépítése.

11.8. táblázat. Elektromos fűtőszivattyú műszaki adatai.

Ahogy a táblázatból is látható, az elektromos fűtőszivattyú általában 4 teljesítmény fokozat­ban készül.

Kompakt egységként szerelve a csomag tartalmazza az

• Elektromos fűtőszivattyút.
• Membrános zárt tágulási tartályt.
• Biztonsági szerelvényeket.
• Osztót (elzáró szerelvények), gyűjtőt (térfogatáram mérővel kombinált szabályozó szelepek).
• Visszacsapó szelepet.

A kompakt egység a gyártósorról nyomáspróbázva, készre szerelve, horganyzott acéllemez szekrényben, vagy szerelőlapra szerelve szerezhető be.

• Az elektromos fűtés előnye:
• Az üzemeltetési hatásfok magas.
• A beruházási és szerelési költség alacsony.
• A régi szilárdtüzelésű kazán korszerűsíthető.
• Nincs karbantartási költsége a kéménynek.
• Nem kell félni az esetleges gázmérgezéstől.
• Jól szabályozható.
• A fűtővíz hőmérséklete akár 30 °C is lehet.
• Biztonságos az ellátás.
• Magas üzemeltetési hatásfokot érhetünk el.

Szerelés

Az elektromos fűtőszivattyút biztonsági okokból nem éghető anyagú alapra kell szerelni. Szereléskor különösen figyelni kell arra, hogy a szivattyú mindig alul legyen. A felszerelés a fejrésznél és a szivattyúházon található szemekkel történik sima falra.

A testvezetéssel ter­jedő zajok elkerülése végett a felerősítő szem mindkét oldalán gumi alátétet kell elhelyezni. A gumi alátétek a fűtőszivattyú szállítási anyagához tartoznak, és úgy kell elhelyezni ezeket, hogy ne legyen közvetlen fémes kapcsolat az öntött test, és a felerősítő csavar között. Az elektromos fűtő szivattyúnak nem szabad a tartószerkezetet érinteni más helyen sem, például a köpenycsőnél.

A szerelésnél ügyelni kell arra is, hogy a keringtető szivattyú cseréjéhez a fűtőszivattyú alatt minimum 60 mm hely álljon rendelkezésre. Az elektromos fűtőszivattyú szerkezeti elemeit, rögzítési pontjait a 11.21. ábra szemlélteti.

11.21. ábra. Elektromos fűtőszivattyú szerkezeti elemei.

Vízoldali csatlakozás

A fűtési kört az 1″-os, külső menetes csonkokhoz kell csatlakoztatni. Az előremenő csonk felül, a visszatérő alul található. A visszatérő csonkon levő 3/8″-os menetes furathoz kell a tágulási tartályt csatlakoztatni.

Ha a tágulási tartály nem ide csatlakozik, akkor a visszatérő vezeték egy másik pontjára kell csatlakoztatni, de semmi esetre sem az előremenő vezeték­re. A fejrész hátsó ½”-os csonkjára van a fűtési kör légtelenítője szerelve, míg elől a bizton­sági szelep található.

Elektromos csatlakozás

Az elektromos munkákat csak elektromos szakember végezheti el. A szivattyú nem működ­het víz nélkül.

Az elektromos fűtőszivattyú bekötéséhez a fűtőszivattyú felső részén levő szabályozó dobozt a csavarok megoldásával kell nyitni. Ezt követően a fűtőszivattyú teljesítményének megfe­lelő keresztmetszetű kábelt a tömszelencén át kell vezetni, és a hálózati sorkapocshoz be kell kötni, a kapcsolási sémának megfelelően.

Túlfűtés védelem

A padlófűtésnél alkalmazott elektromos fűtőszivattyú beépítésekor igen ajánlott a túl magas vízhőmérséklet miatti károk elkerülésére a beépített túlfűtés védelmet bekapcsolni. A kívánt biztonsági hőmérsékletet, amelynél a túlfűtés védelemnek működni kell, egy potenciométerrel kell 35 – 90 °C között beállítani.

Padlófűtés esetén ennek a hőmérsékletnek a maximálisan megengedhető hőmérsékletnek kell lennie. A beállításkor figyelni kell arra, hogy a biztonsági hőmérsékletnek magasabbnak kell lennie, mint a padlófűtés maximális üzemi hőmérséklete.

A szabályozás méri egy kiegészítő hőmérséklet-érzékelővel az előremenő vízhőmérsékletet, és kikapcsolja a fűtőszivattyú keringtető szivattyúját, ha az túllépi a beállított értéket. Ezzel biztosítja, hogy függetlenül a beállított szabályozási módtól, el lehessen kerülni a padlófű­tésnél a túl meleg víz keringtetését.

A szivattyú kikapcsolása

A szivattyú kikapcsolása csak az olyan fűtési rendszereknél lehetséges, amelyeknél a fűtő­szivattyút szoba termosztátról vezérlik.

Ha ez az üzemmód nincs bekapcsolva, akkor a szivattyú mindig működik, ha a főkapcsoló be van kapcsolva. Ha ez az üzemmód be van kapcsolva, akkor a szivattyú csak fűtési igény esetén kapcsol be, és miután a fűtés kikapcsol, 2 perc utánkeringtetés elteltével, miután a fű­tőbetétekkel lehűtötte, kapcsol ki.

A fűtőbetétek külső ki- és bekapcsolása

Az elektromos fűtőszivattyúnak három fűtőbetétje van, amelyeket a beépített szabályozó önállóan működtet. Ha egy felhasználáskor nem szükséges mindegyik fűtőbetétet üzemeltet­ni, akkor azok egyenként kiiktathatóak. A nem működő fűtőbetéteket a szabályozás nem kapcsolja be, kivéve, ha külső vezérlés kapcsolja be ezeket.

Biztonsági hőmérséklet-korlátozás:

A túlfűtés kivédésére az elektromos fűtőszivattyú tartal­maz biztonsági hőmérsékletkorlátozót, ami túl magas hőmérséklet esetén a fűtőbetétek egyik oldalát leválasztja a hálózatról.

Elektronikus szárazfutás-védelem:

Az elektromos fűtőszivattyúknak csak vízzel feltöltve és működő keringtető szivattyúval szabad üzemelnie. A fűtőbetétek optimális védelme céljából, (ha az elektromos fűtőszivattyút víz nélkül kapcsolnák be, vagy ha belevegősödne a rend­szer) a szabályozás túl magas hőmérséklet-emelkedést érzékelve kikapcsolja a fűtőbetéteket.

A hiba megszüntetéséhez ki-, majd újra be kell kapcsolni a készüléket. Ha kikapcsolás után a fűtőbetétek az értéktartó szabályozás által megengedett legmagasabb hőmérséklet alá hűl­tek, akkor folytatódhat a fűtés, különben meg kell várni, amíg a fűtőbetétek lehűlnek. Ter­mészetesen a rendszert az újra bekapcsolás előtt fel kell tölteni vízzel, s légteleníteni kell.

Rendszer feltöltése

Feltöltéskor gondoskodni kell arról, hogy az egész rendszer egyszerre legyen feltöltve. Nagy figyelmet kell fordítani a rendszerből kiváló gázokra, ugyanis a szivattyúházban összegyűl­ve, annak tönkremenetelét is okozhatják. Elektromos fűtésnél a fűtést csak teljes feltöltés (ki­légtelenített rendszer, utántöltve) és légtelenítés után szabad üzembe helyezni.

Üzembe helyezés

A rendszert akkor szabad csak üzembe helyez­ni, ha teljesen feltöltjük és a szabályozás műkö­dőképes. Külső szabályozás alkalmazásakor még egyszer ellenőrizni kell, hogy az előreme­nő hőmérséklet-érzékelőt a fűtési előremenőre helyezték-e.

Ha minden feltétel teljesül először a szivattyút indítsuk be úgy, hogy a hőmérsék­let-szabályzót a legalacsonyabb értékre állítjuk be, és ezt követően bekapcsoljuk a főkapcsolót. A rendszerben rekedt kismennyiségű levegő, áramlási zajokat okozhat.

Ha ezek a zajok az el­indítást követő néhány perc múlva is hallhatóak, kapcsoljuk ki és be többször a szivattyút, hogy meggyorsítsuk a légtelenítést. Ha az áramlási zajok továbbra is fennmaradnak, ismételjük meg a rendszer feltöltését. Az elektromos kazán szekrénybe szerelve a 11.22. ábra látható.

11.22. ábra. Elektromos kazán felépítése.

11.8   Tüzelés hatásfoka, veszteségei

A tüzelés hatásfoka az az érték, ami megmutatja, hogy hány százalékban lehet hasznosítani a tüzelőberendezésekben elégetett tüzelőanyagokat. Ha az elégetett tüzelőanyag fűtőérték­ének 60%-át tudjuk hasznosítani, 40%-a pedig a kéményen keresztül elvész, akkor annak a tüzelőberendezésnek a hatásfoka 60%.

A veszteség annak köszönhető, hogy a füstgázokkal a hő egy része is távozik, és a tüzelő­anyagnak nem minden éghető anyaga ég el.

Energiamegtakarítást tudunk elérni, ha úgy üzemeltetünk, hogy szem előtt tartjuk a fűtési szokásokat, igényeket. Ha rendszeres időközönként ellenőrizzük a fűtőberendezések műkö­dését, figyelünk a karbantartásnál a legapróbb részletekre, akkor akár 40% energiameg­takarítást is elérhetünk:

1. Ha a helyiség hőmérsékletet 2 °C-al csökkentjük, és a hálószobában a komfortérzet fo­kozása miatt is alacsonyabban tartjuk 16%-os energiamegtakarítást érhetünk el.
2. Ha ügyelünk a hatásos szellőzésre, és éjszakai üzemmódot alkalmazva csökkentjük a hőmérsékletet kb. 10%-nyi megtakarítást tapasztalunk.
3. A tüzelőberendezés szabályozásával (a nem állandó tartózkodású helyekben csökken­tett üzemmód), rendszeres karbantartások elvégeztével akár 18%-os energiameg­takarítást is regisztrálhatunk.

Tüzelőberendezések veszteségei

Minden tüzelőberendezés, a tüzelőanyag típusától függően más-más hatásfokkal üzemel. Minél rosszabb egy hőtermelő berendezés hatásfoka, annál magasabb az átalakítási veszte­ségünk. Ez pedig szoros összhangban áll azzal, hogy nagyobb mennyiségű tüzelőanyagot használunk fel, ugyanannak a hőigénynek a fenntartása mellett.

A tüzelőberendezések vesz­teségei a következők:

• Füstgáz-veszteség: a fűtő víz nem képes teljes mértékben hasznosítani a tüzelőanyag elégetése során keletkező hőmennyiséget. A füstgáz hőmérséklete magasabb, mint a fűtővíz hőmérséklete. A felesleges hő a kéményen keresztül a szabadba távozik.
• Készenléti veszteség: ha a hőtermelő-berendezésünk üzemen kívül van, akkor a tűztéren átáramló levegő (természetes huzat) lehűti a berendezést. A fűtés bekapcsolását kö­vetően a hőtermelő felmelegítésével járó veszteség a készenléti veszteség.
• Vezetékveszteség: ha nem szigeteljük le megfelelően a csőhálózatunkat, akkor az is hőleadóként funkcionál. Mind az előremenő, mind a visszatérő vezeték hőt ad le, és ezt a plusz hőt a hőtermelővel kell előállítani.
• Levegőmennyiség szabályozatlanságából eredő veszteség: ha a tüzelés során a szüksé­gesnél több levegőt vezetünk be, a termelt hőt nem tudjuk hasznosítani, így az veszte­ségként az égéstermékkel távozik. Ha az égéshez szükséges levegőmennyiség nem ele­gendő, a tűztérben korom képződik, ami szigetelő hatása miatt akár 5-10%-os veszte­séget okozhat.

Hidraulikus váltó a fűtési rendszerben

A hidraulikus váltó nem más, mint egy megfelelően kialakított rövidzár a fűtési előremenő és visszatérő vezeték között. Az, hogy megfelelően kialakított arra értendő, hogy milyen a keresztmetszete és a csonktávolsága, de ezen felül a méretezés is fontos szempont. A hidraulikus váltó kialakítása és jellemző méretei a 10.1. ábra tartalmazza.

10.1. ábra. Hidraulikus váltó kialakítása.

A méretezéssel a fűtési rendszer tömegáramát, valamint a hidraulikus váltóban kialakuló határsebességet lehet meghatározni. Főként akkor alkalmazzák, ha olyan rendszer van kiépít­ve, ami változó tömegáramú, többkazános kaszkádkapcsolat, illetve előfordulhat, hogy ka­zánvédelemként (emelhető vele a visszatérő közeg hőmérséklete).

Ha olyan rendszerünk van, ahol csak radiátorokkal oldjuk meg a hőellátást, akkor elegendő olyan fűtőberendezést alkalmaznunk, ahol a készülékbe épített szivattyú keringeti a rend­szert. Azonban vegyes tüzelés kialakításánál, amikor radiátoros és padlófűtési közök is ke­rültek beépítésre, szeretnénk egymástól függetlenül üzemeltetni.

Persze az is megoldásra várna, hogy ne ugyanolyan hőmérsékletű közeg áramoljon mindkét rendszerbe. Hőcserélő­vel is megoldható, amely egyúttal egy külön rendszert fog alkotni, de annak a köznek külön kell rendelkeznie tágulási tartállyal és külön szivattyúval, persze az összes biztonsági szerel­vényről nem is beszélve.

Két szivattyút pedig nem logikus sorba kapcsolni a rendszerbe, mert ezek egymásra és a hálózatra nézve kellemetlen negatív hatásokat eredményezhetnek. Ez az a pont, ahol a hidraulikus váltó szerepet kap.

Hogyan is működik a hidraulikus váltó:

• A hőtermelő által bevitt hőmennyiség megegyezik a lakás fűtésére használt hőmennyi­séggel és a hidraulikus váltóban nincsen keveredés (10.2. ábra).
• Amennyiben a szekunder oldalon csökken valamelyik hőleadónak a teljesítménye (termosztatikus szabályozó szelep lezár), a szivattyú ettől függetlenül annyi vizet szállít, mint teljes üzem esetén. A szekunder oldal ennyit nem igényel, a többletmennyiség a hidraulikus váltón visszaáramlik a hőtermelőbe (10.3. ábra). A primer kör felöl a sze­kunder körből, illetve körökből visszaérkező vízhez magasabb hőmérsékletű víz keve­redik, ezáltal megemelkedik a hőmérséklete. Olyan esetekben célszerű használni, ha a visszatérő hőmérsékletét adott értéken kell tartani.
• Végül, ha a szekunder oldalon ugyanakkor a fűtési teljesítményhez nagyobb fűtő víz tömegáram tartozik. Ilyen állapot lehet akkor, ha kaszkád kapcsolású fűtőkészüléknél egy, vagy több készülék leválik a rendszerről, mert a hőigényt kevesebb készülékkel is biztosítani lehet (10.4. ábra). A szekunder kör (körök) visszatérője felől a hidraulikai váltóban alacsony hőmérsékletű víz áramlik a hőtermelők felől érkező vízhez, ezáltal csökkenti pl. a fűtési körökbe kerülő víz hőmérsékletét.

10.2. ábra. Hidraulikus váltó egyenlő primer és szekunder mennyiséggel.

10.3. ábra. Hidraulikus váltó csökkentett szekunder oldali vízmennyiséggel.

10.4. ábra. Hidraulikus váltó vissza­kevert szekunder oldali vízmennyiséggel.

Azonban néhány dologgal tisztában kell lenni. A hidraulikus váltó nem hőcserélő, tehát a hőtermelő tágulási tartálya és biztonsági szerelvényei erre is vonatkoznak. Ha nagy vízterű a hálózatunk, célszerű kiegészítő tágulási tartályt alkalmaznunk, de csak olyat, ami alkalmas a tágult víz felvételére adott nyomásviszonyok mellett.

Kialakítható ugyan saját kivitelezéssel is, de a megvásárolható paletta széles és a kapható hidraulikus váltók belső terelőlemezt, és egyéb csonkokat is kapnak. A belső terelőlemezzel olyan áramlási viszonyok alakíthatók ki bennük, hogy elkerülhető legyen, hogy a fűtővíz egyszerűen ezen a „mini körön” halad át, a hőleadók kihagyásával.

A plusz funkcionális csonkokkal pedig megoldható a légtelenítés a tetején, töltés-ürítés pedig a váltó alján. A hid­raulikus váltóba be kell még építeni egy gyűjtő hőmérsékletérzékelőt, hogy az összetett fű­tési rendszereknél, időjárásfüggő szabályozásnál meghatározható legyen a hőmérséklet. Ugyanis a fűtőkészülékben kialakuló előremenő hőmérséklet nem feltétlenül egyezik meg a tényleges rendszer előremenő hőmérsékletével, mert a váltón belül keveredés jön létre (10.5. ábra).

10.5. ábra. Fűtési rendszerbe bekötött hidraulikus váltó hőmérséklet-érzékelővel.

Abban az esetben, ha olyan készülékkel oldjuk meg a fűtést, ami beépített szivattyút tartal­maz, és a készülék hőteljesítménye elegendő a hő veszteségek fedezésére, a későbbi bővítés során felmerülő problémát elkerülhetjük. Igaz, hogy az utólag felszerelt radiátorok többlet­ellenállása meghaladja a rendelkezésre álló elhasználható nyomást, de a beépített hidraulikus váltó, és az új állapotra méretezett szivattyú megoldja a problémát.

Ha van egy összetett rendszerünk, akkor abból az is következik, hogy az egyes „alrendsze­rek” (vegyes fűtési rendszer ahol van padlófűtés, radiátoros fűtés, használati melegvíz-ellá­tás) eltérő karakterisztikával rendelkeznek. (Más lehet a hőfoklépcső, más a megengedett hő­mérséklete az előremenő fűtőközegnek, más a teljesítménye.)

Ez egyben azt is jelenti, hogy változó tömegáramot kell figyelembe venni, ez pedig előtérbe helyezi a hidraulikus váltó al­kalmazását. A hidraulikus váltó ugyanis függetleníteni tudja a primer oldalon levő hőtermelőt, a szekunder oldalon lévő eltérő karakterisztikájú fűtési rendszereket. Ezáltal azok egymástól függetlenül fognak működni.

Szivattyú és hidraulikus váltó

A manapság beszerelt fűtőberendezések rendelkeznek saját szivattyúval, ami indokolttá te­szi a hidraulikus váltó beépítését. Olyan esetekben, amikor pl. padlófűtési kört is kiépítet­tünk, aminek rendszerbe való kapcsolását keverőszeleppel oldottuk meg, maga után vonja egy külön szivattyú beépítését is.

Ha a fűtési rendszerek eltérnek egymástól, azokba más-más műszaki jellemzőkkel bíró keverőszelepeket, csapokat és szivattyút kell beépíteni. A fali ké­szülék beépített szivattyúja paramétereiben eltérhet a hálózati szivattyúétól. Ez azt eredményezheti, hogy a szerelvényeken nyomásváltozást okozhat, erősen lerontva ezzel a helyes műkö­dés feltételeit. Ezt a felmerülő problémát hivatott kiküszöbölni a hidraulikus váltó.

Ha az össztel­jesítmény viszonylag nagy, amit több kisebb teljesítményű körbe akarunk bevinni és közben ügyel­ni a visszatérő hőmérséklet szinten tartására úgy a következőt célszerű tenni. A szekunder oldalon lévő egyes fűtőkörök szabályozását végezzük el motoros keverőszeleppel, vagy motoros csappal. Azért célszerű így csinálni, mert a hidegindítás fázisában az egyes körök lassú nyitása mellett el­érhető, hogy a hidraulikus váltón keresztül magasabb legyen a visszatérő fűtőközeg hőmérséklete.

Fűtési osztó-gyűjtő berendezések

A fűtési rendszerben áramló közeget osztja szét, több szakaszból álló rendszer esetén.

Szer­kezeti felépítése egyszerű:

• Alapcsőből,
• Párhuzamosan szerelt elágazásokból,
• Csőfenékből áll.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy T-elágazások csoportba foglalása, melynél az alap­cső közös rendszert alkot. Kialakítása a 10.6. ábra szerint.

10.6. ábra. Fűtési osztó kialakítása.

Tervezéskor, kiválasztáskor különös fi­gyelemmel kell lenni a fent felsorolt há­rom szerkezeti elem összhangjára, csak ugyanolyan nyomásfokozattal rendelkező elemeket szabad egybeépíteni.

Fűtési kazánosztók

Ezek a szerelvények úgy vannak kialakítva, hogy egy 80/50-es téglalapszelvény belsejében ún. egybeépített előremenő és a visszatérő kamrákat hoztak létre. A kamráknak köszönhető­en a közegek „érintkeznek” egymással, aminek hatására egy mini hőcserélőként funkcionálnak.

A maximális teljesítmény 50 kW (2,2 m³/h), az üzemi nyomás 10 bar. A kazán előre, visszatérő 1″-os külső menettel van ellátva, és alulról csatlakozik a kazánosztóhoz. Kialakí­tását a 10.7. ábra szemlélteti. Kiegészítő elemként szigetelő dobozt lehet felszerelni rá.

10.7. ábra. Kazánosztó kialakítása.

Fűtési alosztók

Hasonló kialakítású, mint a kazánosztó, két méretben forgalmazzák:

• 80/50-es téglalap szelvény, 50 kW teljesítményhez (2,2 m³/h),
• 120/80-as téglalap szelvény, 150 kW teljesítményhez (6,5 m³/h).

A fűtési alosztó egy beépített előremenő – visszatérő kamrákkal lett ellátva. Maxi­mális üzemi nyomás 10 bar. Az előreme­nő kamrák ½”-os ürítő csonkkal is fel vannak szerelve. Az előremenő szakasz 2″-os külsőmenetes csatlakozással van felszerelve a fűtési alosztó oldalsó olda­lán, a visszatérő szakasz 2″-os külsőme­netes csatlakozással a fűtési alosztó aljához csatlakozik (10.8. ábra).

10.8. ábra. Fűtési alosztó kialakítása.

Kombinált egység

Ez a szerelvény egy hidraulikus váltó és egy fűtési alosztó „egyesítése”. A kialakításnak kö­szönhetően a helyigény lecsökkenthető. Egy 80/50-es téglalapszelvényű alosztóból (termé­szetesen egybeépített előremenő – visszatérő kamrákkal ellátott), és egy 360 mm-es csonk­távolságú hidraulikus váltóból áll.

A kombinált egység jobbos és balos kialakításban is meg­található. Üzemi nyomás 4 bar. A kazán előre- és visszatérő csonkja a hidraulikus váltó oldalán található (1″-os külső menetes). Kialakítása a 10.9. ábra szerint.

10.9. ábra. Kombinált egység kialakítása.

Abban az esetben, ha rendszerünkben megtalálható mind a radiátoros, mind pedig a padlófűtés, azt vegyes fűtésnek nevezzük. A padlófűtési körünk fűtő vizének hőmérséklete jóval alacsonyabb, mint a radiátoros fűtésé. Meg kell oldanunk, hogy ne áramoljon túl meleg fűtővíz a padlófűtési körünkbe, mert káros a vezetékszakaszra, és a fogyasztóra is.

Ilyenkor vagy azt a megoldást választjuk, hogy kevesebb magasabb hőmérsékletű fűtővizet áramoltatunk a padlófűtési körbe, azaz visszakeverünk. Másik megoldás, ha hőcserélőt építünk be a rendszerbe és ezzel a berendezéssel állítjuk elő a kívánt hőmérsékletű közeget.

A hőcserélő működése

Hőcserélőnek nevezzük azokat a készülékeket, melyekben az áramló nagyobb hőmérsékletű közeg hő átadásával felmelegíti a kisebb hőmérsékletű köze­get. A hőcserélők közvetett hőcserélők, ami azt jelenti, hogy a két közeg nem keveredik egymással (9.1. ábra).

9.1. ábra. Hőcserélő működési elve.

A hőcsere folyamán a melegebb közegnek csökken a hőmérséklete, a hidegebb pedig felme­legszik. Előfordulhat olyan eset, hogy a hőfelvevő közeg felmelegszik, a hőleadó közegnek viszont nem változik a hőmérséklete. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha a hőleadó kö­zeg gőz.

Ha a leadott hőmennyiség kisebb, mint a párolgáshő, akkor annak hőmérséklete nem változik meg. Ilyenkor a hőleadó közeg nem a hőmérsékletét, hanem a halmazállapotát változtatja meg. Többféleképpen csoportosíthatjuk a hőcserélőket.

Hőmérséklet-változás szerint:

• Egyáramú hőcserélő: Az olyan hőcserélők tartoznak ide, amelyiknél csak az egyik kö­zegnek változik meg a hőmérséklete.
• Kétáramú hőcserélők: Azokat a hőcserélőket sorolhatjuk ide, melyeknél mindkét kö­zegnek megváltozik a hőmérséklete.

Áramlási irány szerint:

• Egyenáramú hőcserélők: Azon hőcserélők, melyek áramlási iránya közös.
• Ellenáramú hőcserélők: Azon hőcserélők, melyeknek az áramlási iránya ellentétes egymással.

Természetesen a hőcserélők kialakítás szerint a fent említett csoportosítások kombinációi.

Ebben a tekintetben vizsgáljuk meg őket külön-külön:

1. Egyenáramú – egyáramú hőcserélők:

Csak az egyik közegnek változik meg a hő­mérséklete és mindkét közeg áramlási iránya azonos. A hőcserélőben lejátszódó fo­lyamatokat hőmérséklet-felület diagramban is lehet ábrázolni (9.2. ábra).

9.2. ábra. Egyenáramú – egyáramú hőcserélő diagramja.

Vizsgáljuk meg a 9.2. ábra szerinti hőmérséklet-változási diagramot. Minél na­gyobb felületről van szó, annál jobban fel tudja melegíteni a hőleadó közeg a hőfelvevő közeget. A hőleadó közeg jelen esetben gőz, amely csak a párolgáshőjét adja le, a hőfelvevő közeg pedig víz. Látható, hogy a hőleadó közeg belépési és ki­lépési hőmérséklete ugyanakkora.

A hőfelvevő közeg belépését követően folyama­tosan melegszik, eleinte nagyobb mértékben, majd egyre kevesebb hőt vesz át. Per­sze, ha az érintkező felület végtelen hosszú lenne, akkor a hőmérsékletek találkoznának. A gőz párolgáshőjét leadva halmazállapot-változáson megy keresztül, folya­dékká kondenzálódik. Végtelen felület esetén természetesen a hőleadónak is csök­ken a hőmérséklete.

Ennél a kialakításnál a két közeg között a belépési pontoknál van a legnagyobb és a kilépési pontoknál a legkisebb hőmérséklet-különbség.

2. Egyenáramú – kétáramú hőcserélők:

Ebben az esetben mindkét közeg megváltoztat­ja hőmérsékletét, és a két közeg áramlási iránya egymással megegyezik. Nézzük meg a diagramot. A hőleadó közeg leadja a hőjét, csökken a hőmérséklete, eleinte gyorsan, majd egyre kevésbé (9.3. ábra).

9.3. ábra. Egyenáramú – kétáramú hőcserélő diagramja.

Hasonlóan, a hőfelvevő közeg hőmérséklete is a belépési oldalnál intenzívebben melegszik, majd egyre kevesebb hőt képes felvenni. Azt is megfigyelhetjük, hogy a hőfelvevő kilépési hőmérséklete soha nem lehet nagyobb, mint a hőleadó közeg ki­lépési hőmérséklete. Ez logikus, hiszen nem melegítheti fel jobban a hőleadó közeg a hőfelvevő közeget a kilépő oldalnál.

3. Ellenáramú – egyáramú hőcserélő:

Ennél a hőcserélőnél is csak az egyik közeg vál­toztatja meg a hőmérsékletét, de a két közeg áramlási iránya egymással ellentétes.

A hőleadó közeg, jelen esetben gőz, csak halmazállapot-változáson megy keresztül, hőmérséklete nem változik (9.4. ábra).

9.4. ábra. Ellenáramú – egyáramú hőcserélő diagramja.

A hőfelvevő közegnek, hasonlóan az előbbiekhez eleinte nagymértékben, majd egy­re kisebb intenzitással változik a hőmérséklete. Ennél a hőcserélő típusnál a na­gyobb hőmérsékletkülönbség a hőleadó közeg kilépő oldalán van. Itt is érvényes az a megállapítás, hogy a hőfelvevő közeg kilépési hőmérséklete nem lehet nagyobb, mint a hőleadó közeg kilépési hőmérséklete.

4. Ellenáramú – kétáramú hőcserélők:

Mindkét közeg változtatja a hőmérsékletét, és a közegek áramlási iránya ellentétes. Az első, ami szembeötlő lehet az, hogy a hőleadó közegnek a kilépési hőmérséklete alacsonyabb is lehet, mint a hőfelvevő közeg kilépési hőmérséklete. Ez a hőcserélő üzemel a legnagyobb hatékonysággal (9.5. ábra).

9.5. ábra. Ellenáramú – kétáramú hőcserélő diagramja.

Hőcserélők szerkezeti kialakítása

Építőelemes hőcserélő

Az építőelemes hőcserélők nagy számban kerültek felhasználásra a házgyári technológiával épült lakóépületek hőközpontjaiban, melyeket a felújítások során folyamatosan korszerűbb hőcserélőkre cserélnek. Amennyiben a hőleadó közeg víz, akkor az a fűtőcsövekben áramlik, a hőfelvevő közeg pedig a köpenyben (9.6. ábra).

9.6. ábra. Építőelemes hőcserélő felépítése.

Abban az esetben, ha a hőleadó közeg gőz, célszerűbb azt a köpenyben vezetni, mert a fűtőcsőben a kondenzátum filmszerű ré­teget alkotna. Emiatt a filmréteg miatt le­romlik a hőátbocsátási tényező értéke, ami hatásfokromlást eredményez.

Az építőelemes hőcserélők előnye, hogy amennyiben egy hőcserélővel nem tud­juk elérni a tervezett hőmérsékletet, ak­kor még egyet ráépítenek. Sorba kötve a hőcserélőt könnyebben elérhetjük a kí­vánt hőmérsékletű közeget. Az építőele­mes hőcserélők hátránya, hogy helyigé­nyük nagy.

Az építőelemes hőcserélőket karimákkal csatlakoztatják egymáshoz. A csőveze­tékhez való csatlakozást excentrikus szű­kítőkkel oldják meg, ezáltal a légtelenítés megoldható (9.7. ábra).

9.7. ábra. Építőelemes hőcserélő kialakítása.

A hőcserélők beépítésekor törekedni kell arra, hogy a karbantartásokat, javításokat meg le­hessen oldani. Az összeszereléskor a csavarokat az excentrikus szűkítő oldala felől kell a ka­rimába bedugni. A hőcserélő külső burkolata szigeteléssel ellátott, onnan csak a szigetelő megbontásával lehetne a csavarokat kihúzni. Ügyelni kell a hőcserélők üríthetőségére is. Ezt a feladatot egy ürítő szeleppel lehet megoldani.

Az építőelemes hőcserélők épületek fűtési rendszereiben alkalmazhatók, az épületben kerin­getett fűtővíz forró vízzel vagy telített vízgőzzel történő felmelegítésére. Az építőelemes hő­cserélők csöves rendszerű készülékek. A külső köpeny két végén elhelyezett csőfalakba van­nak hegesztve a hőátadó felületeket képező acél fűtőcsövek.

A köpeny egyik végén felül, a másik végén alul egy-egy azonos méretű karimás csatlakozócsonk van. Két típuselem 180°-os karimás ívcsővel köthető sorba. A fűtő- és fűtött közeg a hőcserélőkben, ellenáramban áramlik. Mindkét tér maximális üzemi nyomása 16 bar, és maximális üzemi hőmérséklete 180°C lehet (9.1. táblázat).

9.1. táblázat. Építőelemes hőcserélők műszaki adatai.

Az alábbi diagramban az építőelemes hőcserélők kiválasztási diagramja látható víz – víz kö­zegek esetén (9.8. ábra).

9.8. ábra. Építőelemes hőcserélők diagramja.

Spirálcsöves hőcserélő

A kis helyigényű, nagy teljesítményű spirálcsöves hőcserélők víznek vagy más folyékony közegnek fűtővízzel vagy más folyékony fűtőközeggel való felmelegítésére szolgálnak (9.9. ábra).

9.9. ábra. Spirálcsöves hőcserélő kialakítása.

A hőcserélők elsősorban használati melegvíz előállítására alkalmasak, de értelemszerűen bármely más hőcserélési feladatra (pl. fűtési rendszerekben, vegyiparban, élelmiszeriparban) is felhasználhatóak.

Használati melegvíz előállítására kiválóan alkalmas az alapkivitelű (KO – acél) készülék, ahol a fűtött közeg csak rozsdamentes anyaggal érintkezik. Gőz fűtőközeg esetén mindkét közeg rozsdamentes anyaggal érintkezik (KO-KO kivitel). A fűtő-, és a fű­tött közeg eltömődést, lerakódást okozó anyagot nem tartalmazhat (9.10. ábra).

HMV

1. Primer Előremenő
2. Primer visszatérő
3. HMV kilépő
4. Hidegvíz belépő
5. Légtelenítő
6. Ürítő
7. Emelőfül

FŰTÉS

1. Szekunder előremenő
2. Szekunder visszatérő
3. Primer visszatérő
4. Primer előremenő
5. Légtelenítő
6. Ürítő
7. Emelőfül

9.10. ábra. Spirálcsöves hőcserélő felépítése.

A rozsdamentes felületekre lecsapódó enyhe lerakódások a rozsdamentes acélanyagot nem támadó oldószerrel, illetve mosószerrel eltávolíthatóak. Amennyiben a fűtött közeg haszná­lati melegvíz, úgy a fűtőközeg hőmérséklete a 150 °C-ot, egyéb esetben a 180 °C-ot nem ha­ladhatja meg. A fűtő- és a fűtött közeg nyomása maximálisan 16 bar lehet (9.2. táblázat).

9.2. táblázat. Spirálcsöves hőcserélők műszaki adatai.

Spirállemezes hőcserélők

Ezek a hőcserélők alkalmasak használati melegvíz készítésére víz-víz hőcserélőként, de használhatók egyéb közegekre is (9.11. ábra).

9.11. ábra. Spirállemezes hőcserélő kialakítása.

Elsősorban családi házak, kisebb vízigényű intézmények átfolyó rendszerű melegvíz készí­tésekor alkalmazzák. Több készülék párhuzamos üzeme rendkívül kis helyigénnyel valósít­ható meg. Nyomás- és hőmérséklet-tűrése alapján forró víz távfűtőhálózatok primer vizével is fűthető.

A vízkőkiválás elkerülése érdekében az előállított víz hőmérséklete ne haladja meg az 50 °C-ot, a fűtővíz hőmérsékletét célszerű úgy megválasztani, hogy a hőcserélő maximá­lis hőmérséklete ne haladja meg a 65 °C-ot. Az alkalmazott rozsdamentes lemezanyagnak kö­szönhetően, teljes körű korrózióvédelem való­sítható meg, növelve ezzel a hőcserélő élettar­tamát (9.12. ábra).

9.12. ábra. Spirállemezes hőcserélő felépítése.

A hőcserélő korrózióálló 0,8 mm vastag políro­zott domborításokkal ellátott lemezből készül, amelyet összehajtanak, majd ezt a „szendvics” szerkezetet spirálisan feltekercselik. A pirmer és a szekunder oldal megválasztása mindig az adott feladat követelményétől függ.

A hőcse­rélőnek két változata van:

• Menetes csatlakozású,
• Karimás csatlakozású (kialakításuk a 9.13. ábra szerint).

9.13. ábra. Menetes és karimás csatlakozású spirállemezes hőcserélő csatlakozási méretei.

A hőcserélők maximális üzemi hőmérséklete 150 °C, és a maximális üzemi nyomása 16 bar. A hőcserélőket az érvényben levő szabványok előírásainak megfelelően kell beépíteni. A hő­cserélők mindig függőlegesen legyenek beépítve. Olyan helyeken, ahol fennáll a vízkövesedés, gondoskodni kell vegyszeres kezelésről (Hydrogel).

A beépített kétútú szelep méretét mindig a fűtő víz tömegárama alapján kell meghatározni. A nyitott szelepen létrejövő nyo­másesést úgy válasszuk meg, hogy legalább fele legyen a változó tömegáramú ág ellenállá­sának. A szivattyú emelőmagassága minimum 4-5-szöröse legyen, mint az előbb említett ág ellenállása.

Célszerű beépíteni egy határoló termosztátot, amivel elérhető, hogy egy beállí­tott fűtő víz-hőmérséklet elérésekor a keringtető szivattyút leállítja. Az újbóli szivattyúindí­tás csak kézi beavatkozással lehetséges. Mindenféleképp építsünk iszapleválasztót a hőcse­rélő elé. Az üzemeltetés alatt soha ne lépjük túl a megengedett maximális hőmérsékletet és nyomást.

Abban az esetben, ha mindent betartunk, a hőcserélő rendszeres karbantartást nem igényel. Amennyiben az üzemeltetés során teljesítmény-csökkenést tapasztalunk, akkor du­gulás, vagy elvízkövesedés lehet a probléma. Ebben az esetben a hőcserélőt szereljük ki és tisztítsuk ki. Öblítéshez mindig savas oldatot használjunk.

A menetes és a karimás hőcserélő beépítési méreteit a 9.3. tartalmazza.

9.3. táblázat. Menetes és karimás hőcserélők csatlakozási méretei.

Lemezes hőcserélők

A speciálisan kialakított hőleadó felületeknek köszönhetően a lemezes hőcserélők tömege át­lagosan 1/6-a az ugyanolyan feladatot ellátó hagyományos csőköteges hőcserélőknél.

Elő­nyei a korábban alkalmazott hőcserélőkhöz képest:

• Nagyobb teljesítmény-átvitelre képesek,
• Tömegük jóval alacsonyabb,
• Helyigényük töredéke a korábbiaknak,
• Bővítésük jóval egyszerűbb.

Működési elv:

Ezekkel a hőcserélőkkel megvalósítható mind egyenáramú, mind pedig ellen­áramú áramlási irány. Viszont azt már a korábbiakban kiderítettük, hogy az ellenáramú hőcserélővel jobb hatásfokot lehet elérni. A lemezes hőcserélő, frappáns elnevezése révén, pré­selt lemezekből áll, melyek csatornákra vannak osztva.

Ezekben a csatornákban áramlik a hőleadó közeg és a lemez túloldalán pedig a hőfelvevő közeg. A kis csatornák miatt nagyobb nyomáseséssel kell számolnunk, mint a hagyományos hőcserélőknél. Célszerű magasabb nyomáseséssel számolni, ami azt fogja eredményezni, hogy nem marad szennyeződés a hő­cserélőben, jó lesz a berendezés öntisztulása.

Lemezes hőcserélő típusai

A) Szerelhető lemezes hőcserélő

Melyben gumitömítésekkel ellátott lemezkötegek találhatóak az előlap és a hátlap kö­zött. Ezt a két záró lapot csavarokkal húzzák össze (9.14. ábra).

9.14. ábra. Szerelhető lemezes hőcserélő.

A hőátadás hatékonyságát és szabályozhatóságát jelentős mértékben befolyásolja a lemezek vastagsága. A szerelhető lemezes hőcserélők lemezeinek vastagsága mindössze 0,4 mm vas­tag rozsdamentes acél, nagyon jó hőátadást és tartósságot biztosítva.

A lemezek bordázatának köszönhetően turbulens áramlást tudunk biztosítani a hőcserélő já­rataiban. Ennek a kialakításnak köszönhetően el lehet kerülni a holt terek kialakulását a hő­cserélőn belül. A szerelhető lemezes hőcserélő tömítése általában EPDM-ből (etilén-propilén-dién-kaucsukból készült fekete színű szintetikusan gyártott térhálósított tömítőa­nyag) készül.

A kialakított lemezárkoknak köszönhetően a szállított közeg csak csekély mér­tékben érintkezik a gumitömítéssel, csökkentve ezzel a nagyobb mértékű öregedést (9.15. ábra).

9.15. ábra. Szerelhető lemezes hőcserélő elemei.

A lemezes hőcserélőket nagy biztonsággal lehet alkalmazni fűtési rendszerekben, illetve ahol nagy hőenergia átvitelére van szükség (9.16. ábra).

9.16. ábra. Lemezes hőcserélő beépítve a fűtési rendszerbe.

Szigetelés

Kétféle szigetelőanyag közül lehet választani, az egyik az ásványgyapot, a másik a poliure­tán-szigetelés. Amennyiben fennáll a benedvesedés veszélye célszerű inkább a poliuretán-szigetelést választani. Az alábbi ábrán látható 1 mm vastag burkolat alatt 65 mm vastag szi­getelőanyag-réteg található. A szigetelés elemeit rögzítő fülek tartják össze (9.17. ábra).

9.17. ábra. Szerelhető lemezes hőcserélő szigeteléssel ellátva.

B) Forrasztott lemezes hőcserélő

Mely nem tartalmaz gumitömítéseket. Rozsdamentes acéllemezekből készítik a lemezköte­geket, amit keményforrasztással kötnek össze (9.18. ábra).

9.18. ábra. Forrasztott lemezes hőcserélő.

A rozsdamentes acéllemezek összeforrasztása révén nincs szükség külön tömítésre. A leme­zeket a széleken, illetve a lemezek érintkezési pontjai között a keményforrasztás során kiala­kuló réteg tartja össze. A forrasztott lemezes hőcserélők minden érintkezési pontjuknál össze vannak forrasztva, ezáltal optimális hőátadást biztosítanak (9.19. ábra).

9.19. ábra. Forrasztott lemezes hőcserélő metszeti képe.

A kialakításnak köszönhetően lehet egy-, kettő-, vagy többjáratú, többfajta csatlakozású és csonkelhelyezésű (9.20. ábra).

9.20. ábra. Egyjáratú és kétjáratú hőcserélők kialakítása.

Szigetelés

A gyártó cégek által kínált szigetelések könnyen és gyorsan felszerelhetők. Ezekkel a szigetelőbetétekkel csökkenthetőek a hőveszteségek. A hőállóságtól függően kétféle szigetelés közül lehet választani. Az egyik esetben a maximális üzemi hőmérséklet 110 °C, a másik ka­tegóriájú szigetelőanyag alkalmazása esetén pedig 140 °C (9.21. ábra).

9.21. ábra. Forrasztott lemezes hőcserélő szigetelése.

Forrasztott lemezes hőcserélők konzoljai

Többféle kialakítású tartókonzolt lehet alkalmazni, függően attól, hogy milyen építészeti adottságokkal rendelkezik az adott helyiség. A tartókonzolok, felépítésüknek köszönhetően, teljes mértékben feszültségmentes csőhálózat-szerelést biztosítanak (9.22. ábra).

9.22. ábra. Forrasztott lemezes hőcserélők tartókonzoljai.

Szerelhető lemezes és forrasztott lemezes hőcserélők alkalmazása

A lemezes hőcserélők általában 10-16 bar nyomásfokozatra készülnek, a forrasztott hőcseré­lőknél pedig nem ritka a 25 bar nyomású közeg sem.

A szerelhető hőcserélők maximális közeghőmérséklete 140-150 °C lehet. E feletti hőmérsék­let esetén a gumitömítések élettartama jelentősen csökkenhet.

A forrasztott lemezes hőcserélőknél a maximális üzemi hőmérséklet 225 °C. Azonban mindenféleképpen meg kell jegyezni, hogy a nagyon magas belépő primer és szekunder oldali hőmérséklet-különbségek nagymértékben igénybe veszik a készülékeket.

Karbantartás

A szerelhető kivitelű hőcserélőknél a gumitömítések állagára kell ügyelni. Ha csepegést, szi­várgást észlelünk, akkor célszerű inkább a komplett tömítést kicserélni. Összehúzásnál vi­szont figyeljünk, hogy ne húzzuk túl a csavarokat, mert az deformálódást okozhat.

Forrasztott hőcserélőknél a vízkő jelentheti a legnagyobb problémát. El vízkövesedés miatt ugyanis ezt a hőcserélőt cserélni kell, mert vegyszeres tisztítással ugyan el lehet távolítani a vízkövet, de ez hosszú ideig tartó folyamat lehet.

Hőcserélős vegyi, műszaki tisztítás

A hőcserélők tisztítását lehet akár mechanikai, akár vegyi úton is megoldani, de a legcélsze­rűbb, ha e két tisztítási mód kombinációját alkalmazzuk.

Ilyenek például:

• Ha pusztán melegvizes közeget cirkuláltatunk benne, akkor néhány sófajtától szaba­dulhatunk meg.
• Laza lerakódások eltávolítására alkalmasak a különböző savas és lúgos kémhatású vegyszerek.
• Nagy nyomású vízsugárral is megoldható a tisztítás.
• Mechanikai tisztítás drótkefével, csőgörénnyel.

Légleválasztás

Mindenki tapasztalhatta már, hogy amikor vizet forral, hogy teát készíthessen magának, ak­kor a hőmérséklet növekedésével levegőbuborékok válnak ki a folyadékból. A hőtani alapok megismerése során már említést tettünk a hő terjedéséről. Ebben a pontban azt fogjuk megismerni, hogy a fűtési rendszerünkből kiváló levegőt hogyan lehet eltávolítani.

A levegő jelenléte a következő problémákat okozhatja:

• Korróziós károkat eredményez, a leváló részek iszapot képezve zavart okozhatnak.
• A hatásfok jelentős mértékben csökkenhet.
• Áramlási zavarok, súlyosabb esetben egyes berendezésrészek leállása.
• A fűtőberendezés zajos üzeme (áramlási zaj, „csörgő” radiátor, zúgó falikazán).
• Kavitáció kialakulása a szivattyúban, aminek élettartalma ezért csökken.
• Növekvő szerviz- és karbantartási költségek.

Hogyan is kerül levegő a fűtési rendszerbe?

• Feltöltéskor a töltő vízzel, és amikor pótolnunk kell utántöltéssel.
• Ha túl gyorsan töltjük fel a rendszert, és az nem tud eltávozni a csőhálózatból.
• Amikor olyan csővezetéket építünk be, ami oxigéndiffúzióra hajlamos.
• Ha szilárd tüzelési kazánt szerelünk nyitott tágulási tartállyal, a tartályon keresztül.
• Olyan nagymértékű nyomásesés esetén, amikor annyira lecsökken a nyomás, hogy a légkörből a légtelenítőkön keresztül levegőt szív be (a nyomáscsökkenés a légtelenítő zárásakor szükséges 0,2 bar nyomásértéket meghaladja).
• Felfűtés során oldott állapotban levő levegő válik ki a fűtővízből.
• A fűtővíz lehűlését követően az oldóképesség növekedése miatt a víztömör kötéseken keresztül levegőmolekula jut be és elnyelődik.
• Kémiai folyamatok során különböző gázok keletkeznek, mint pl. a hidrogén.

Látható, hogy még a teljesen zárnak hitt rendszernél is számolni kell levegőkiválással.

A víz jellemző tulajdonsága, hogy kiváló oldószer, ezért a hőmérséklet és a nyomás függvé­nyében több-kevesebb mennyiségű gázt tud oldatban tartani, amely a változó üzemi állapo­tok között kiválhat a vízből.

A vízben oldott állapotban lévő levegő mennyiségét a Henry-Dalton törvény alapján az itt látható diagram ábrázolja, a hőmérséklet és a nyomás függvényében (8.1. ábra).

8.1. ábra. Az oldott levegő mennyisége a hőmérséklet és a nyomás függvényében.

A színezett terület azt a változást mutatja, amikor a fűtési rendszerben lévő víz hőmérsékle­te a feltöltés után 10 °C-ról 75 °C-ra nő. Látható, hogy ekkor minden köbméter vízből 68-28=40 liter levegő szabadul fel, mikrobuborékok formájában.

Ott célszerű légteleníteni a rendszert, ahol a legkevesebb az oldott állapotban levő gáz. A fo­lyadékok gázoldó képességének vizsgálata közben megállapítható, hogy minél magasabb a fűtővíz hőmérséklete, minél alacsonyabb a rendszer nyomása, annál kevesebb az oldott gáz.

Tehát a légtelenítés leghatékonyabb pontjai egy fűtési rendszerben a hőtermelő közelében az előremenő vezetékben, illetve a rendszer magas pontjain (8.2. ábra).

8.2. ábra. Légleválasztó beépítése fűtési rendszerbe.

Mindig két lépcsőben végezzük a légtelenítést. Az első lépcső, amikor elkészült a rendszer nyomáspróbája, átmostuk a rendszert kiszűrve ezzel az esetlegesen bekerülő szen­nyezőanyagokat. A megfelelő minőségű fűtőközeggel elkezdjük feltölteni a rendszert, ami az esetek többségében 10-15 °C-os hálózati hideg víz.

A hálózat feltöltése során ügyelni kell arra, hogy alacsony sebességgel történjen a feltöltés, hogy a gázok könnyebben tudjanak távozni. Ha helyesen van kialakítva a rendszer, a magas pontokon levő légtelenítőkön keresztül a levegő a szabadba távozik (8.3. ábra).

8.3. ábra. Légtelenítő szelepen távozó kiváló levegő.

A második lépcső, amikor a rendszert elkez­dik felfűteni, és a melegítés hatására a fűtő víz­ben levő levegőbuborékok kiválnak. Ezeket a mikro méretű buborékokat nagyon nehéz eltá­volítani a fűtési rendszerből, mert a szivattyús rendszerek elterjedése együtt jár az áramlási sebességek növekedésével.

Napjainkban a fű­tővíz áramlási sebessége 1 m/s körüli, de ezt meghaladó mértékű is előfordul. A hagyomá­nyos légtelenítésnél alapfeltétel, hogy az áramló közeg sebessége ne haladja meg a 0,1 m/s értéket, ennél az értéknél még könnyen távozik a rendszerből a levegőbuborék. A magasabb sebességű fűtőközeg viszont magával ragadja a mikrobuborékokat, így azok nem tudnak a légtelenítőkön keresztül a szabadba távozni.

A nagy folyadéksebesség olyan meg­oldásokat tett szükségessé, amivel megoldha­tó a folyadék és a gázbuborékok szétválasztá­sa, és a gázbuborékok légtelenítőhöz vezeté­se. Korábban ezt légleválasztó edényekkel va­lósították meg. Ezekkel a berendezésekkel le­választották és tárolták a kiváló légbuborékokat, majd adott időközönként egy szelepet meg­nyitva kiengedték a légedényben felgyülemlett levegőt (8.4. ábra).

8.4. ábra. Légtelenítő edény működési elve.

A szelepet addig hagyták nyitva, amíg folyadék nem jelent meg a csonk végén, ami azt je­lentette, hogy a légedényből teljesen kiszorították a levegőt. Ezt követően a szelepet elzár­ták. Ennek a berendezésnek a hátránya, hogy a hatásfoka nagyon kicsi, ugyanis a vízben áramló közegből csak kis mennyiségű levegő jut az összekötő vezetéken keresztül a lég­edénybe.

Ugyanis nem lassul le a víz mozgása, tehát a buborékok nem tudnak kiválni. Még manapság is találkozhatunk vele, új rendszerek kialakításánál nem alkalmazzák (8.5. ábra).

8.5. ábra. Légleválasztó edény, fűtési rendszerbe építve.

Újabban alkalmazott szerelvény az abszorpciós légleválasztó. Kialakításának lényege, hogy egy házba olyan betétet helyeznek el, aminek hatására az áramló közeg sebessége lecsökken, a légbuborékok áramlását széttördeli. A légbuborékok felfelé áramlanak és a szerelvény te­tejébe épített automata légtelenítőn keresztül a szabadba kerülnek (8.6. ábra).

8.6. ábra. Abszorpciós légleválasztó felépítése.

Annál hatékonyabb a szerelvény működése, minél nagyobb a fűtési rendszer hőfoklépcsője, és minél kisebbre van lecsökkentve a szerelvényen átáramló közeg sebessége. Célszerű min­dig a rendszer előremenő vezetékébe építeni a kazán után, de a szivattyú szívócsonkja elé.

Azoknál a kazánoknál a legjobb a hatásfoka, amelyek tetőtérbe kerültek. Hiszen itt a legma­gasabb a fűtővíz hőmérséklete és ebben a pontban a legkisebb a rendszer nyomása, azaz itt képes a legkevesebb levegőt oldatban tartani a fűtővíz. Beépítésük során arra kell ügyelni, hogy mindenféleképpen állítva kerüljenek a hálózatba.

Működésük a következő: beállított időközönként a berendezésbe épített mágnes szelep a há­lózatban lévő fűtő víz egy részét (törekedve arra, hogy a rendszer nyomása ne lépje túl a mi­nimum szintet) betölti egy nyomásmentes tartályba (8.7. ábra).

8.7. ábra. Légleválasztó berendezés robbantott képe

Ebben a tartályban a csökkentett nyomás miatt a fűtővízben lévő oldott állapotú gáz egy ré­sze kiválik, ami egy gyorslégtelenítőn keresztül távozik a rendszerből. A folyamat végén a szerkezetbe épített szivattyú visszatáplálja a fűtő vizet a rendszerbe a beállított maximális nyomásérték eléréséig. A legkisebb gáztalanítási ciklus általában 90-120 perc. A gáztalanítás időpontja a rendszer méretétől függően 15-45 perc. A 8.8. ábra egy beépítési példát mutat.

8.8. ábra. Levegőleválasztó berendezés beépítése fűtési rendszerbe.

Légtelenítő szelepek alkalmazása

A légtelenítők nem okoznak nyomásveszteséget a fűtési rendszerben, azért a kiválasztásuk­nál nem kell különösebb számításokat elvégezni. Ha ismerjük a hálózatban uralkodó nyo­mást, és az üzemi hőmérsékletet, akkor meghatározható a fűtési rendszerből kiváló levegő mennyisége.

Működésbeli problémát szinte csak a hálózatból a légtelenítőbe kerülő szennye­ződések és az esetleges lengések okozhatnak. Ez elkerülhető, ha olyan légtelenítőt építünk be, aminél a vízszint és a szelep között nagy a távolság. Az automata légtelenítőknek több kialakítása ismert, működési elvük közös. (8.9. ábra)

8.9. ábra. Automata légtelenítő működési elve.

Amikor a fűtési rendszerből kiválik a levegő, akkor az a légtelenítő szelep házába kerül. Mi­nél több kiváló levegő jut be a légtelenítő szelepbe, annál jobban kiszorul a házban lévő fű­tővíz. A fűtővízben lebegő úszó, a vízszinttel együtt süllyed.

Ha az úszó elér egy minimális mélységet, a szelep kinyit, és a levegő távozik a házból. A házban a vízszint ismét emelked­ni kezd. A fűtővízben levő úszó a vízszinttel együtt emelkedik, aminek köszönhetően a sze­lep lezár.

Ez a folyamat ismétlődik mindaddig, amíg a fűtési rendszerből az összes levegő ki nem válik (ami persze szinte lehetetlen, ugyanis számos módon kerülhet a rendszerbe leve­gő). Az alábbi ábrán egy beépített légtelenítő szelep látható (8.10. ábra).

8.10. ábra. Automata légtelenítő szelep.

Az áramló folyadék rendszerben lévő levegő, vagy a melegítés hatására felszabaduló mikrobuborékok leválasztására szolgálnak az automata gyorslégtelenítők és a levegőleválasztók.

Automata gyorslégtelenítők

A bronzöntvényből vagy rozsdamentes acélból készült ház két részből áll, alsó és felső része menettel és gumi O-gyűrű tömítéssel kapcsolódik egymáshoz. A gyorslégtelenítő a ház alsó részén lévő belső menettel csatlakoztatható a fűtési hálózatra (8.11. ábra).

8.11. ábra. Automata gyorslégtelenítő kialakítása.

A távozó gáz szükség esetén a szintén ½ mére­tű, de külső menetes csatlakozásról, vezetéken keresztül elvezethető. Ide csatlakoztatható visszacsapó szelep is.

A levegőkamra speciális kialakítása megakadá­lyozza, hogy az úszó és sodródó szennyeződé­sek a légtelenítő szelepet elérjék, ezért a szelep nem szennyeződhet el és garantáltan csöpögés­ mentes üzemű.

A légtelenítő szelep működését a házban elhe­lyezett úszó vezérli, amely rugós kar közvetíté­sével a folyadékszint emelkedésekor zárja a ki­áramlás útját. A levegőkamrában összegyűlő le­vegő vagy gáz hatására a folyadékszint lecsök­ken és az úszó addig nyitja a szelepet, amíg a folyadékszint emelkedése el nem éri a záró helyzetet (8.12. ábra).

8.12. ábra. Légtelenítő szelep robbantott ábrája.

Alkalmazási terület

Fűtő- vagy hűtőrendszerek üzem közben szükséges automatikus légtelenítésére, a feltöltés­kor szükséges helyi légtelenítésre (pl. a felszállókon), illetve leürítéskor légbeszívóként.

Kiviteli változatok:

• Bronz ház, menetes levegőcsatlakozás, alapkivitel,
• Rozsdamentes acél ház.

Előnyök:

• Nagy légtelenítő teljesítmény,
• Megbízható levegőbeszívás a rendszer ürítésekor,
• Folyamatos, karbantartást nem igénylő üzem,
• A légtelenítő szelep elszennyeződése kizárt,
• Hosszú élettartam, megbízható, szivárgásmentes működés.

Műszaki adatok:

• Üzemi nyomás: max. 10 bar
• Üzemi hőmérséklet: max. 110 °C.

Levegőleválasztók

A levegőleválasztó DN 40 méretig bronz, DN 50 mérettől acél házzal készül. Ennek belse­jében kap helyet a különleges kialakítású spirocső, amely egy rézcsőre forrasztott réz drót­fonalból áll. Ez a betét széttördeli az áramlást, illetve az áramló gázbuborékokat, így ezek le­fékeződve kiemelkednek a vízszintes áramlási zónából, majd a nyugalmi zónán keresztül fel­szállnak az automata légtelenítőbe.

A betét áramlási ellenállása kicsi, levegőleválasztási foka azonban rendkívül nagy. A ház fel­ső részén elhelyezett automata légtelenítő szelep a leválasztott és a légkamrában összegyűlő levegőt automatikusan kivezeti.

A ház alján lévő leeresztő csavaron, vagy az ebbe csavart leeresztő csapon keresztül a ház­ban leülepedett szennyeződések eltávolíthatók. A ház oldalán lévő leeresztő szelep a rendszer feltöltésekor a levegőleválasztóba kerülő na­gyobb mennyiségű levegő, valamint az üzem közben összegyűlő úszó szennyeződések eltá­volítására szolgál.

A bronz házzal készült leválasztok menetes és Ø22 mm-es rézcső roppantó gyűrűs kötéséhez alkalmas, a hegesztett acél házzal készült leválasztok karimás vagy hegesztőtoldatos csatla­kozással kaphatók.

Az acél házas, nagyobb méretű levegőleválasztók szerelésének megkönnyítésére a ház tete­jén két felfüggesztő szem található.

Előnyök:

1. Nagy légtelenítő teljesítmény.
2. Önműködő levegőbeszívás a rendszer ürítésekor.
3. Automatikus, karbantartást nem igénylő üzem.
4. Hosszú élettartam, megbízható működés.
5. A védett rendszer korróziója csökken, az elemek élettartama meghosszabbodik.

Kiviteli változatok (8.13. ábra):

• Vízszintes csővezetékbe építhető változat, bronz házzal.
• Függőleges csővezetékbe építhető változat, bronz házzal.
• Vízszintes csővezetékbe építhető változat, acél házzal (hegesztőtoldatos és karimás változatban).

A 2.13. ábra szerinti levegőleválasztók műszaki adatait az alábbi táblázatok rögzítik (8.1., 8.2. és a 8.3. táblázat):

8.13. ábra. Levegőleválasztók kialakítása:

• a.) Vízszintes csővezetékbe építhető.
• b.) Függőleges csővezetékbe építhető.
• d.) Vízszintes csővezetékbe építhető karimás
• c.) Vízszintes csővezetékbe építhető hegesztőtoldatos

8.1. táblázat. Vízszintes csővezetékbe építhető bronzházas kivitel műszaki adatai.

*A 22-es méret ált. roppantó gyűrűs, a többi belsőmenetes kivitelben készül.

8.2. táblázat. Függőleges csővezetékbe építhető bronzházas kivitel műszaki adatai.

*A 22-es méret ált. roppantó gyűrűs, a többi belsőmenetes kivitelben készül.

8.3. táblázat. Vízszintes csővezetékbe építhető karimás és hegesztőtoldatos kivitel műszaki adatai.

*Az első számérték a hegesztőtoldatosra, a második a karimásra vonatkozik.

Iszapképződés

Nyáron, amikor csak használati melegvíz előállítására használják a hőtermelő berendezése­ket, nem foglalkoznak a fűtési szezonban felmerülő problémákkal. Azonban a tél közeledté­vel gyarapodnak a gondok: leállnak a készülékek, leáll az egész fűtési rendszer.

A megren­delők nem szoktak azzal foglalkozni, hogy a feltöltés előtti munkálatok, vagy a rendszerbe beépíthető berendezések megóvhatják vezetékhálózatukat, berendezéseiket. Ha végleges fel­töltés előtt kimossák a rendszert, vagy iszapleválasztót építenek be, megelőzhetőek lennének a meghibásodásból eredő anyagi károk (persze megfelelő üzemeltetést is igényel a rendszer).

Megoldás lehet az is, hogy ha speciális vegyszert töltenek a vezetékekbe. Ez a vegyszer 2-5 hét alatt fémtisztává teszi a csőhálózat belső felületét, majd egy olyan védőoldatot töltenek bele, ami vékony filmet képez belső felületen.

Szennyezőanyagok típusai:

• Mechanikai szennyezőanyagok, gyártási eljárás során visszamaradt szemcsék,
• Tárolás, esetleg szerelés során bejutó szilárd szennyezőanyagok,
• Folyadékkal érintkező felületekről leváló szemcsék,
• Töltő vízzel a fűtési rendszerbe kerülő szennyeződések.

Az iszap a fűtési rendszerben nemcsak teljesítményromlást eredményez, hanem el is tömít­heti a rendszert. A kis átömlési keresztmetszetek (mint pl. a szabályozó szelepek) felületein megtapadó szennyezőanyagok idővel olyan rétegvastagságot érhetnek el, ami az adott sza­kasz leállását is eredményezheti (8.14. ábra).

8.14. ábra. Kis keresztmetszetek eltömődéséből eredő szakaszleállás.

• a.) Szennyezőanyagok megtapadása.
• b.) Szelep tönkremenetele.

Szűrő

A hagyományos iszapleválasztók egy beépített szűrő segítségével választják le a fűtési rend­szerben keringő szilárd szennyezőanyagokat. A szűrő finomságának köszönhetően (0,6 mm) már egészen apró szennyeződést is képesek felfogni (8.15. ábra).

8.15. ábra. Szűrőbetét kialakítása.

A kialakításnak köszönhetően, a szennyfogó alján leülepedett szennyeződést egyszerűen el lehet távolítani a rendszerből. A szűrőt időközönként tisztítani kell. Az iszapleválasztó szer­kezeti kialakítását a 8.16. ábra szemlélteti.

8.16. ábra. Iszapleválasztó kialakítása.

Átfolyós rendszerű iszapleválasztó

Az újabb típusú átfolyós rendszerű iszapleválasztók nem felfogják a szennyezőanyagot, ha­nem leülepítik. Ezzel azt érhetjük el, hogy a hagyományos, szűrővel szerelt iszapleválasztóval szemben nem fog változni az áramlási ellenállása.

Szerkezeti kialakítása:

Öntött bronz, vagy hegesztett acélházban a függőleges helyzetű, spe­ciális spirócsövek a vízszintes áramló folyadékot a vele sodródó szemcsékkel együtt részára­mokra törik szét, illetve számtalan kis örvényt létrehozva, lehetőséget biztosítanak arra, hogy a folyadéknál nagyobb sűrűségű részecskék süllyedni kezdjenek és nem túl nagy vízszintes sebesség esetén kikerüljenek az áramlási zónából, majd az átmeneti zónán keresztül a nyugalmi zónába süllyedjenek, ahol már nincs vízszintes áramlás. (8.17. ábra).

8.17. ábra. Iszapleválasztó robbantott képe.

Három zónára lehet osztani az iszapleválasztó berendezéseket, felépítésük szerint:

• Áramlási zóna: Ebben a szakaszban tördelik fel a folyadékot, és itt válik ki a szennye­zőanyag.
• Átmeneti zóna: Az áramlási zóna alatt helyezkedik el, a szennyezőanyag ülepedése folyamatos, folyadékáramlás minimális.
• Nyugalmi zóna: Az iszapleválasztó gyűjtőhelye, itt gyülemlik fel a fűtési rendszerből leválasztott iszap. Az iszapot a leválasztó aljára szerelt csappal lehet véglegesen eltá­volítani a rendszerből.

Iszapleválasztó előnyei:

• Nagy iszapleválasztó-teljesítmény, a mikroszkopikus méretű szennyeződések is leüríthetők.
• Az időnként szükséges leürítésen kívül nem igényel további karbantartást.
• A szennyeződések leürítése igen rövid ideig tart, és üzem közben is elvégezhető, meg­kerülő vezeték, illetve elzáró szerelvény beépítése nélkül (8.18. ábra).
• A védett rendszer tisztasági foka nő, az elemek élettartama meghosszabbodik.
• Erősen szennyezett, vagy nagyméretű szennyeződéseket tartalmazó rendszerekhez szétszerelhető házba épített iszapleválasztó is található a piacon.

8.18. ábra. Iszapleválasztó beépítése fűtési rendszerbe.

Alkalmazási terület:

• Fűtési rendszereknél a kazán elé, a visszatérő vezetékbe célszerű beépíteni.
• Egyéb esetben oda javasolt, ahol a leginkább veszélyeztetve van a rendszer.
• Olyan csőszakasznál, ahol az áramlási sebesség értéke maximum 1-1,2 m/s. ha az áramlási sebesség ennél nagyobb, akkor nagyteljesítményű leválasztót kell beépíteni.

Az iszapleválasztó a 32-250 μm mérettartományba eső iszapszemcsék 75-85%-át már 10 át­haladás után leválasztja. 20 áthaladás után azonban a hatékonyság elérheti a 85-95%-ot is, ami kiemelkedő eredménynek tekinthető.

Üzemi tapasztalatok szerint a leválasztó az összes szennyező részecske 99%-át körülbelül 2 hét alatt eltávolítja. Fűtési rendszernél a méretezé­si érték 0,5-1,0 m/s. alkalmazhatók nagy teljesítményű leválasztok is, amikkel az áramlási sebesség elérheti a 3 m/s értéket is.

8.19. ábra. Iszapleválasztók kialakítása.

• a.) Vízszintes csővezetékbe építhető.
• b.) Függőleges csővezetékbe építhető.
• c.) Vízszintes csővezetékbe építhető hegesztőtoldatos/karimás.
• d.) Vízszintes csővezetékbe építhető szétszerelhető hegesztőtoldatos/karimás.

Kiviteli változatok (8.19. ábra):

• Vízszintes csővezetékbe építhető változat, bronz házzal,
• Függőleges csővezetékbe építhető változat, bronz házzal,
• Vízszintes csővezetékbe építhető változat, acél házzal,
• Szétszerelhető, vízszintes elrendezés, acél házzal.

Azok az iszapleválasztó berendezések a legjobbak, amelyekben nem maradnak meg a szennyezőanyagok, nem tömődnek el. A szűrők kialakításuk szerint egy adott mérettartomány fe­lett minden szennyeződést kiszűrnek, de az ez alatti szemcséket átengedik.

Ezek a szemcsék leülepednek a szelepben, szivattyúban, hőcserélőben stb. Ezzel szemben az iszapleválasztókban, mérettől függetlenül, folyamatosan ülepszenek le az oda nem illő anyagok. A korszerű iszapleválasztók már néhány keringési kör után kiszűrik a rendszerben levő iszapot.

Az iszapképződés műanyagcsöves rendszereknél is jellemző, itt a csővezeték belső felületét marhatják fel. Igaz, hogy ez jóval kisebb mennyiségben jelentkezik, mint fémanyagú cső­rendszereknél, de agresszívebb hatást ér el.

Ha megváltoztatjuk a fűtési rendszer hőmérsékletét, vagy az áramlási sebességet, akkor a más lerakódott szemcséket is „fel lehet savazni” és ezt ki is lehet szűrni. Nem célszerű ke­mény vízzel feltölteni a rendszert, mert fűtés hatására iszap képződik, korróziós károkat eredményezve. Egy megfelelően beépített iszap- és gázleválasztó viszont a 20-25 éves cső­rendszer élettartamát akár 10-15 évvel is meghosszabbíthatjuk.

A 8.19. ábrán ismertetett iszapleválasztók műszaki adatait az alábbi táblázatok ismertetik (8.4., 8.5. és a 8.6 táblázat).

8.4. táblázat. Vízszintes csővezetékbe építhető bronzházas kivitel műszaki adatai.

*A 22-es méret ált. roppantó gyűrűs, a többi belsőmenetes kivitelben készül.

8.5. táblázat. Függőleges csővezetékbe építhető bronzházas kivitel műszaki adatai.

*A 22-es méret ált. roppantó gyűrűs, a többi belsőmenetes kivitelben készül.

8.6. táblázat. Vízszintes csővezetékbe építhető karimás és hegesztőtoldatos kivitel műszaki adatai.

* Az első számérték a hegesztőtoldatosra, a második a karimásra vonatkozik, (hagyományos).

** Az első számérték a hegesztőtoldatosra, a második a karimásra vonatkozik, (szétszerelhető).

A kazánban megtermelt hőmennyiséget el kell juttatni a fűtendő helyiségbe olyan közeg se­gítségével, ami jól szállítja a hőt. Ez a hőhordozó közeg az esetek döntő többségében a víz. Miután a hőhordozó közeg belép a fűtendő helyiségbe, ott egy arra alkalmas fűtőtestben a hőjét leadja.

A fűtőtestek kialakítása többféle lehet. Legegyszerűbbek a csőfűtőtestek:

• Csőkígyók: az olyan fűtőtesteket nevezzük csőkígyónak, melyek ismétlődő irányválto­zásokkal, hosszanti párhuzamos egy szakaszból kialakított vezetékből állnak. Legelter­jedtebb formája a sugárzó fűtés. Rendszerint padlóba, falba vagy mennyezetbe építik. A csőben keringő közeg az egész felületet melegíti és sugárzással adja át hőjét a kör­nyezetnek (7.1. ábra).
• Csőregiszterek: egy-egy osztó- és gyűjtőcső, a köztük elhelyezett párhuzamos csőszá­lakból. Könnyen, gyorsan alakíthatóak ki (7.2. ábra). Manapság a kialakítása olyan széles intervallumot ölel fel, hogy sok esetben már bútordarabként is funkcionál. Leg­jobb példa erre a törülközőszárítós radiátor.
• Bordás csőfűtőtestek: a nagyobb hőleadás érdekében módosítják a sima csőfűtőteste­ket. Növelik a hőleadó felületet, bordákat építenek rá. Képféleképpen készíthetik. Az egyik az ún. spirálbordás csőfűtőtest, amikor a csőre csigavonalban, élére állított acél­lemezt tekercselnek. A másik gyártási módnál a csőre merőlegesen kör vagy négyszög alakú lamellákat húznak (7.3. ábra). Mindkét esetben hidegen végzik el a felületnöve­lést, majd ezt követően horganyfürdőbe mártják a kész fűtőtestet. Legelterjedtebb for­mája a szegélyfűtőtest.
• Radiátorok: ezek a fűtőberendezések a legelterjedtebbek, ezeket használják manapság a leggyakrabban.

Radiátoroknál többféle kialakítással találkozhatunk:

• Tagos radiátorok, melyek tetszőleges számú és méretű elemek összekapcsolásából hozhatók létre.
• Csővázas radiátorok, melyekben a hőhordozó közeg a gyűjtőcsövekben és az azo­kat összekötő fűtőcsövekben áramlik.
• Lapradiátorok, amelyek profilozott, összehegesztett acéllemezek, vízszintes és függőleges járatokkal.

7.1. ábra. Csőkígyó.

7.2. ábra. Csőregiszter.

7.3. ábra. Bordás fűtőtest.

Sugárzó fűtések

Padlófűtések

A padlófűtés az alacsony hőmérsékletű sugárzó fűtések közé tartozik. A fűtött helyiségben kialakuló függőleges hőmérséklet-eloszlás ennél a fűtési módnál közelíti meg leginkább az ember számára ideális jelleget, ami a magassággal egyre csökkenő levegő-hőmérsékletet és nagyobb padlóközeli hőmérsékletet jelent.

Mint a sugárzó fűtéseknél általában, ennél a fűté­si módnál is alacsonyabb levegő-hőmérséklettel lehet ugyanolyan komfortérzetet elérni, mint a konvekciós fűtésekkel. Ez abból következik, hogy padlófűtésnél a kellemes hőérzetre jel­lemző eredő hőmérséklet eléréséhez a nagyobb arányú sugárzási összetevő miatt, alacso­nyabb levegő-hőmérséklet szükséges. Az alacsonyabb levegő-hőmérséklet pedig kisebb transzmissziós hőveszteséget, tehát fűtési-energiamegtakarítást, és így kisebb fűtési költsé­get jelent.

A padlófelület hőmérsékletének viszont élettani korlátja van. A kellemes közérzet eléréséhez a padló átlagos maximális hőmérséklete nem haladhatja meg a 29°C-t. Széleskö­rű felmérések alapján ez az érték a működő padlófűtéseknél kb. 26 °C. Ez a hőmérséklet a korlátja a padlófűtéssel a helyiségbe juttatható hőmennyiségnek.

Elméleti alapok

A különböző műszaki megoldásokkal a teljes felületén egyenletes hőmérsékletű padlót csak megközelíteni lehet. A padlót fűtő eszköz általában csak meghatározott sávokban van a fű­tött padlóban elhelyezve – legyen a fűtőcső vagy fűtőkábel- így a fűtött padló hőmérséklet­ eloszlása is változó lesz.

Az elméleti és gyakorlati számítások mind azt célozzák, hogy meg lehessen határozni egy olyan padlófelületi középhőmérsékletet, amely tervezhető. A másik feladat az élettani korlátnak tekintett legmagasabb felületi hőmérséklet meghatározása, illet­ve annak a hőáram sűrűségnek a számítása, amelynél a padlófelület legmagasabb hőmérsék­letű pontjai a meghatározott határhőmérsékletet elérik.

A továbbiakban a gyakorlatban leginkább elterjedt melegvizes padlófűtésekről lesz szó. Itt a hőleadó a fűtőbeton, amelyben, vagy amely alatt a fűtőcsöveket elhelyezik. Az alábbi ábrán különböző padlóburkolatok hő vezetési ellenállásait láthatjuk padlófűtés esetén (7.4. ábra).

7.4. ábra. Padlóburkolatok hővezetési ellenállásai.

A fűtőcsövekben áramlik az 50°C-ot általában nem meghaladó hőmérsékletű fűtővíz. A pad­lófelület egyenetlen hőmérsékletét még fokozza, hogy a melegvizes padlófűtésben a fűtőcső felületi hőmérséklete a hossz menti lehűlés miatt is változó lesz.

Padlófűtésű helyiségekben a betartandó 29°C felületi hőmérséklet mellett a szabvány megengedi, az ún. szegélyzónákban (külső falak melletti kb. 1 m széles sáv) a 35°C és a fürdőszobákban a 33°C felületi hőmér­sékletet.

A helyiségek hőszükségletének számítása

A padlófűtéssel a helyiségbe juttatható hőmennyiség a megengedhető felületi hőmérséklet miatt korlátozott. Ezért a helyiségek hőveszteségét a lehető legnagyobb pontossággal és a fe­lesleges túlméretezés elkerülésével kell számítani. Ajánlott a számítógépes tervezési program alkalmazása, amivel a részletesebb számítások kisebb idő és energiaráfordítással elvégezhe­tők.

Természetesen a részletes számítások az épület szerkezetének, fal- és födémrétegek, nyí­lászárók, hőhidak adatainak a lehető legpontosabb ismeretét teszik szükségessé. A padlófű­tésű helyiségekben a belső hőmérséklet hőérzeti korrekciójára általában nincs szükség, és a padlón keresztül haladó transzmissziós energiaárammal sem kell számolni.

A padlófűtési körök kialakítása

A helyiségek padlófűtési mezőinek csőosztása és az előremenő vízhőmérséklet, illetve a szükséges hőfoklépcső meghatározása után elkészíthető a csőfektetési terv, illetve a fűtési csövek padlófűtési körökké alakítása. A szokásos maximálisan 100-120 m hosszú köröket egy vagy több osztógyűjtőn lehet összefogni. A legelterjedtebb fektetési módokat az alábbi ábra mutatja (7.5. ábra).

7.5. ábra. Padlófűtési körök kialakítása.

Itt kell eldönteni, hogy a padlófűtési osztó-gyűjtőt miként kapcsoljuk a fűtési rendszerhez. Ez elsősorban az alkalmazott padlófűtési csőtől függ. Mint ismeretes a jelenleg leginkább padló­fűtésre használt műanyagok, a polipropilén és polietilén bizonyos típusai, az oxigént átenge­dik a levegőből a fűtővíz felé. Ennek a folyamatnak a koncentráció-különbség és nem a leve­gő vagy a fűtővíz összenyomása a hajtóereje.

Az oxigén bejutását a fűtési rendszerbe (a ka­zán- és a radiátoros körök védelme érdekében) oxigéndiffúzió ellen védett padlófűtőcső vagy elválasztó hőcserélő alkalmazásával lehet megakadályozni. A hőcserélő az elválasztás mellett a magasabb hőmérsékletű kazánköri (pl. radiátoros körök) fűtővízéből az alacsonyabb hőmér­sékletű padlófűtési vizet is előállítja. Ekkor viszont a hőcserélő padlófűtési oldalán csak oxi­gén-korrózióálló szerkezeti anyagokat alkalmazhatunk.

Oxigéndiffúzió ellen védett csövek­hez az alacsonyabb hőmérsékletű padlófűtési vizet általában keverőszelepekkel vagy alacsony hőmérsékletű fűtőberendezéssel (kondenzációs kazán, hőszivattyú) állítják elő. Az utóbbi esetben viszont a fűtési rendszer további részei is csak alacsony hőfokú fűtővizet kaphatnak.

A padlófűtési rendszer hőcserélő szivattyúkból felépített központi vagy kompakt egységek­ből, padlófűtő csőből, a cső rögzítésére is alkalmas profilozott szigetelőlemezből, szabályo­zókból, valamint kiegészítő termékekből (szegélyszigetelő, védőcső stb.) áll. A rendszer szerkezeti elemei olyan típusegységek, amelyekből a szokásos fűtőkörök, leegyszerűsített tervezői és szerelői munkával, az adott igényeknek megfelelően, könnyen kialakíthatók.

Hőcserélő szivattyú

A hőcserélő szivattyúk minden olyan helyen alkalmazhatók ahol egy hőcserélő mellett szivattyú­ra is szükség van. Egyik legfőbb felhasználási területe a padlófűtési rendszerek elválasztása, ahol a hőcserélő szivattyú a padlófűtési rendszer keverőszelepének kiváltása mellett a padlófűtésnek a kazánkörtől való leválasztását is elvégzi.

A vegyes áramú, rézcsöves hőcserélő és a keringtető szivattyú kombinációja egy szerkezeti egységet képez (7.6. ábra). A fűtési rendszerek kazánkörében és a pad­lófűtő csövekben keringtetett fűtőközeget galvanikusan elválasztó készülék elő­nyösen alkalmazható a kazánkör és a műanyagcsöves padlófűtő körök eltérő hő­mérsékletviszonyainak illesztésére (meg­felelő szabályozással kiegészítve).

7.6. ábra. Hőcserélő szivattyú szerkezeti méretei.

Alkal­mazható továbbá a szükségesnél na­gyobb nyomásviszonyok lehatárolására, és a műanyag padlófűtő csövekben áram­ló magasabb oldott oxigéntartalmú fűtőközegnek a kazánkör acél felületrészeitől való elválasztására. Az alkalmazott szer­kezeti anyagok korrózióállók. A kis mé­reteiből és csendes üzemeléséből adódó­an az osztó-gyűjtő egység mellett fali­ szekrényben, lakótérben is elhelyezhető.   

A hőcserélő szivattyú alsó és felső részén felerősítő fülek vannak.

A hőcserélő szivattyú fe­delén található még:

• A primer kör számára egy elő beállításos szabályzószelep, amellyel biztonságosan be lehet állítani az itt áramló térfogatáramot,
• Légtelenítő szelepek a primer kör előremenő- és visszatérő ága számára,
• Egy állítható bypass szelep, amely a kazánkör előremenő- és visszatérő ágát köti össze. Ez lehetővé teszi a kazánkör előremenő hőmérsékletét még akkor is, ha a szabály­zó szelep lezárt. Ez a funkció csak módosító szabályzás alkalmazásakor szükséges.

A felső részen (fedél) található szerelvények:

• A padlófűtési kör előremenő hőmérsékletének érzékelése.
• A padlófűtési kör biztonsági hőmérsékletének érzékelése.
• A kazánkör előremenő hőmérsékletének érzékelése.

Az alsó részen (szivattyúház):

• A padlófűtési kör visszatérő hőmérsékletének érzékelése.

Szerelés

A hőcserélő szivattyút mindig lefelé álló szivattyúval kell felszerelni!

A felerősítés mindig a fejrészen és a szivattyúházon levő szemekkel történik, sima falfelület­re. Hogy elkerüljük a testhang-vezetésből eredő zajokat, felerősítéskor a szemek mindkét ol­dalára gumialátéteket kell elhelyezni.

A gumialátétek a hőcserélő szivattyú szállítási tartozé­kai, és úgy kell azokat elhelyezni, hogy az öntvény alkatrészek és a felerősítő csavarok kö­zött ne legyen fémes kapcsolat. A hőcserélő máshol sem érintkezhet az épületszerkezettel, pl. a köpenycsőnél vagy a szivattyúnál sem. A szerelésnél figyelni kell arra is, hogy a hőcseré­lő szivattyú alatt még legalább 60 mm helynek kell maradni a szivattyúmotor esetleges cse­réjéhez.

Bekötés

Primer kör

• A kazánkörhöz történő csatlakozás a hőcserélő szivattyú fedelén található ³4″-os bel­sőmenetes csatlakozások révén történik. A kazán előremenő csatlakozása az első, a mögötte levő pedig a visszatérő ág csatlakozása (7.7. ábra),
• A hőcserélő szivattyú problémamentes cseréje érdekében a kazánköri előremenő és visszatérő ágra egy-egy golyóscsapot is kell szerelni.
• A fedélben található szelep szabályzási célokat szolgál. Termoelektromos állítófejet le­het rácsavarozni.

7.7. ábra. Hőcserélő szivattyú axonometrikus képe.

Szekunder kör

• A szekunder oldal csatlakozó csonkjai 5/4″-os külsőmenetes kialakításúak.
• Az előremenő a felső öntött fejrészen, a visszatérő alul a szivattyúházon található, a hőcserélő szivattyú primer csonkjaival ellentétes oldalon.
• A visszatérőn levő 3/8″-os belsőmenetes furathoz kell a padlófűtési körök tágulási tar­tályát csatlakoztatni. Ha a tágulási tartályt mégsem ehhez a csatlakozási ponthoz köt­jük, akkor a visszatérő vezeték egy másik pontjára kell csatlakozatni, de semmi esetre sem az előremenő vezetékhez.
• A fejrészen levő l/2″-os furat a padlófűtési kör légtelenítőjének, és zárt tágulási tartály esetén a biztonsági szelep elhelyezésére szolgál.

Elektromos bekötés

A hőcserélő szivattyú elektromos bekötésekor csupán a keringtető szivattyút kell a gyárilag felszerelt kábellel a 230 V-s hálózatra rákötni. Bekötéskor ügyelni kell arra, hogy a szivattyú­nak a fűtési idény alatt állandóan működnie kell. A fűtési szezonon kívül a szivattyút ki kell kapcsolni. A szabályozások alkalmazása esetén a szivattyút a használt szabályozáshoz kell csatlakoztatni. A szabályozás a szivattyút a nyári időszakra ugyancsak lekapcsolja

Műszaki adatok

• Hőcserélő teljesítménye (padlófűtésre) maximum 21 kW,
• Megengedett primer/szekunder oldali nyomás 10/6 bar,
• Megengedett primer oldali hőmérséklet 110°C,
• Csatlakozóméret a primer/szekunder oldalon 3/4″/5/4″,
• Névleges feszültség 230 V, 50 Hz,
• Névleges áramfelvétel 0,42 A.

Műszaki jellemzők

A hőcserélő szivattyú elektromos fűtőbetétekkel és szabályozással kiegészített változata. A fűtési szezon átmeneti szakaszaiban, amikor csak viszonylag kis hőteljesítményt igényel a fűtőberendezés, a gázkazán üzemeltetése nélkül, rugalmas jói szabályozható és jó hatásfokú üzemvitel biztosítható a készülékkel.

Az elektromos fűtőteljesítmény szabályozását a készü­lék fejrészén elhelyezett mikroprocesszoros szabályozó automatika végzi. Az elektromos csatlakozás a szabályozó házba való bekötéssel történik. A hőcserélő vagy melegvíz-fűtésű, vagy elektromos fűtésű üzemmódban működtethető.

Az üzemvitel biztonságát fokozza a sza­bályozó házba szerelt és az elektromos fűtőbetét környezetében a fűtőközeg hőmérsékletét érzékelő, a 95 °C hőmérséklet elérésekor az elektromos fűtést kiiktató hőmérséklet-határoló reteszelő kapcsoló.

Szerkezeti felépítés

A tengelyirányban megnövelt méretű szekunder térrészben, a rézcsöves fűtőspirál alatt he­lyezkedik el az elektromos fűtőbetét, amely a felső fedél tömített furatán keresztül az elekt­romos csatlakozódobozig nyúlik (7.8. ábra).

7.8. ábra. Hőcserélő szivattyú felépítése.

A berendezés feltöltése

• A berendezés feltöltésénél – mint minden más berendezés esetén – arra kell ügyelni, hogy a rendszerből eltávolítsuk a levegőt.
• Mivel a fűtési rendszer itt két részre, egy primer és egy szekunder részre osztódott fel, mindkét részt külön kell feltölteni.
• Ha a hőcserélő szivattyút padlófűtési rendszer leválasztására használják, akkor semmi esetre sem szabad a szekunder köröket a primeren keresztül tölteni, mivel fűtési iszap juthat a padlófűtési körbe, ami akár a rendszer működésképtelenségéig is vezethet.
• A fűtési rendszernek vezetékes vízzel történő feltöltése esetén a víznyomást le kell csökkenteni, a vízhőmérsékletet pedig meg kell emelni. Mindkét intézkedés azt ered­ményezi, hogy a vízből gázok váljanak ki.
• Hőcserélő szivattyúval elválasztott fűtési rendszerekben figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az elválasztott rendszerek miatt a padlófűtésben kiváló gázok nem tudnak pl. a fűtőtestekben összegyűlni, mint pl. a rendszerelválasztással nem rendelkező be­rendezéseknél. Ezáltal, a kivált gázok mindig a padlófűtési körökben fognak keringe­ni, ha pedig a kiválás fokozódik, ez a szivattyú leállását okozhatja, amely, a szárazon futás miatt meghibásodhat.
• Ezért gondoskodni kell arról, hogy két-három héttel a feltöltés után a rendszerben ki­vált gázokat eltávolítsuk, a hiányzó térfogatot pedig vízzel pótoljuk.

Tömítettségi és nyomáspróba

A biztonsági lefúvató szelepet és a nyomásmérő órát semmi esetre se nyomjuk meg azzal a nyomással, amely ehhez a próbához elő van írva. Ezeket az alkatrészeket a nyomáspróba előtt ki kell szerelni, illetve le kell dugózni.

Amennyiben egy kompakt egységet kell nyo­máspróbázni, és az egységnek nyitott tágulási tartálya van, akkor először az osztón levő töl­tő-ürítő csaphoz kell a nyomástömlőt csatlakoztatni. A visszatérő ágon az átfolyás mérők szelepeit mind le kell zárni.

Ezután a padlófűtési körök minden további nélkül nyomáspróbázhatók.

• A teljes üzembe helyezési folyamat alatt gyakori ellenőrzések révén folyamatosan kell arra ügyelni, hogy a távozó gázok helyét vízzel feltöltsük, illetve, hogy a kiváló gázok távozhassanak a rendszerből.
• Ha ezt figyelmen kívül hagyják, fennáll a veszélye annak, hogy a kivált gázok a szi­vattyúban gyűljenek össze, és ezáltal megakadályozzák a keringtetést.
• Ebben az esetben a szivattyú széncsapágya károsodást szenvedhet!

Üzembe helyezés

• A berendezés csak azután helyezhető üzembe, miután teljesen feltöltötték, a szivattyút és a szabályozást bekötötték, a szabályozót pedig beállították.
• Még egyszer ellenőrizni kell, hogy az előremenő érzékelő a szekunder oldalon ott van-e ahol a padlófűtés be van kötve.
• Ha mindezen előfeltétel teljesült, bekapcsolható a szivattyú.
• A rendszerből el nem távozott levegő miatt enyhe áramlási zajok hallhatóak.
• Ha a zajok pár perc múlva még mindig hallhatóak, vagy észrevehető, hogy a szivattyú nem szállít, a légtelenítést a szivattyú többszöri ki-be kapcsolásával meg lehet gyorsí­tani (kb. 10 s-ig ki, majd 20 s-ig bekapcsolni).
• A szivattyú semmi esetre sem működhet 1 percnél tovább egy levegős rendszerben, mert a széncsapágy károsodhat.
• A szivattyú sikeres üzembe helyezése után a berendezést kb. 24 órán keresztül fűtés nélkül kell üzemeltetni, időt hagyva hogy a vízből a maradék gázok kiválhassanak.
• Utána elkezdődhet a felfűtés, az előremenő hőmérséklet lassú és fokozatos emelésével.

Központi egység

A központi egység akkor használható, ha a rendszercsatlakozást a fűtő- (kazán-) helyiségben kell létrehozni. Ebben az esetben csak az osztó-gyűjtőket helyezzük el a csőcsatlakozások­hoz legoptimálisabb helyen. Alkalmazása akkor célszerű, ha a zárt tartályos kompakt egység helyhiány vagy egyéb okok miatt nem helyezhető el a lakótérben.

A központi egység tartal­mazza az összes szükséges alkatrészt a padlófűtési rendszer csatlakoztatásához, beleértve a korrózióálló zárt tágulási tartályt is (az osztó-gyűjtő kivételével) kompakt módon egy egy­ségbe szerelve. A központi szerepe miatt a kazán közelében célszerű elhelyezni.

A központi egységek (osztó-gyűjtő nélkül) magukban foglalják:

• A hőcserélő szivattyút vagy az elektromos kiegészítő fűtéssel rendelkező hőcserélő szi­vattyút (6 kW),
• A zárt tágulási tartályt, valamint ezek kiegészítő szerelvényeit (biztonsági szelep, au­tomata légtelenítő, nyomásmérő).
• A szerelőlap homlokfelületére a hőcserélő szivattyú és a zárt tágulási tartály van felszerelve. A sze­kunder oldali előremenő- és visszatérő vezetékpárra csatlakoznak a padlófűtési zónák osztó-gyűjtői.

Kompakt egység

• A kompakt egységek egy szerkezeti egységben fogják össze a következő elemeket:
• Osztó-gyűjtő (2-12 áramkörre), az osztóban átmeneti szabályozó szeleppel, a gyűjtő­ben úszós térfogatáram mérővel,
• Hőcserélő szivattyú, vagy 6 kW-os elektromos kiegészítő fűtéssel rendelkező hőcseré­lő szivattyú,
• Nyitott vagy zárt tágulási tartály, valamint ezek kiegészítő szerelvényei.

A kompakt egységek általában szerelőlapra vagy falba süllyeszthető acéllemez szekrénybe szerelve vannak kialakítva. Kis helyigényűk és a csendes üzemük következtében akár lakó­térbe is szerelhetők.

Keverőegységek

Padlófűtések vagy más alacsony hőmérsékletű fűtések fűtőkazán köréhez történő bekötésre szolgáló keverőegység, mely a kazánköri fűtővíz bekeverését végzi a padlófűtés vizéhez. Korrózióálló, nyomáspróbázott.

Működés (padlófűtési körfolyamat)

A keringető szivattyú (1) a vizet az előremenő csatlakozástól (2) a padlófűtési körökön ke­resztül a visszatérő csatlakozás (3) felé keringeti. Ha kinyit a szabályzó szelep (4), a padló­fűtési előremenő ág meleg vizet kap a kazánkör előremenőjétől (8), a bekevert mennyiség­gel azonos mennyiség visszafolyik a padlófűtés visszatérő ágából (3) a kazánkör visszatérő ágába (9).

A keverőszelep csak annyi vizet enged be a kazánkörből a padlófűtési körbe amen­nyi szükséges a kívánt padlófűtési előremenő hőmérséklet eléréséhez (7.9. ábra). A 7.10. ábra egy komplett keverőegységet mutat.

7.9. ábra. Keverőegység felépítése, szerkezeti részei.

• 1 Keringtető szivattyú
• 2 Padlófűtés előremenő ág
• 3 Padlófűtés visszatérő ág
• 4 Keverő szelep
• 5 Előbeállító-szelep
• 6 Bypass-szelep
• 7 Visszacsapó szelep a padlófűtési körök feltöltéséhez
• 8 Csatlakozás a kazán előremenő ágára
• 9 Csatlakozás a kazán visszatérő ágára
• 10 Golyóscsap kazán előremenő ág
• 11 Golyóscsap kazán visszatérő ág
• 12 Töltő csap
• 13 Ürítő csap
• 14 Érzékelő csatlakozás a padlófűtési előremenő hőmérséklet számára
• 15 Érzékelő csatlakozás a padlófűtési visszatérő hőmérséklet számára
• 16 Érzékelő csatlakozás a biztonsági hőmérséklet számára
• 17 Érzékelő csatlakozás a kazánköri előremenő hőmérséklet számára
• 18 Csatlakozás a hőmennyiségmérő merülő perselye számára
• 19 Automata légtelenítő

7.10. ábra. Keverőegység osztó-gyűjtővel összeépítve.

A 7.11. ábra egy keverőegység beépítési példáját mutatja. A padlófűtési rendszer külön ve­zérlehető, szabályozható.

7.11. ábra. Keverőegység padlófűtési körbe beépítve.

Beállítás

• Határozza meg maximális hőszükséglet esetén a kazánkörtől szükséges víz­mennyiséget.
• Erre a vízmennyiségre és maximális hőszükségletnél kazánkörben rendelke­zésre álló nyomáskülönbség esetén a di­agramból válassza ki a szükséges előbeállítást (7.12. ábra).
• Zárja el teljesen az előbeállító szelepet (jobbra forgatva).
• Nyissa ki a szelepet, annyi fordulattal, amennyit előzőleg a diagramból megál­lapított.

7.12. ábra. Előbeállító szelep diagramja.

Keverőállomás 2-3 fűtési körre

Padlófűtési rendszerekhez (maximum 40 m², csőméret 16x² – maximum 20x2mm), egy, vagy kétkörös csatlakozásokhoz felszerelve, a következő összetevőkkel:

• Keverőegység (eurokónuszos csatlakozás, 3/4″), tengelynélküli szféromotorral egybe­építve,
• Helyiség hőrmérséklet-szabályozó (10-26°C) távérzékelő állítható szenzoros termoszeleppel,
• Fagyvédelmi funkció,
• Biztonsági hőmérséklet-határolás (55°C),
• Állítható bypass szeleppel az egykörös szereléshez, kézi légtelenítővel,

Az alábbi ábrán a keverőállomás felépítése és szerkezeti részei láthatóak (7.13. ábra).

7.13. ábra. Keverőállomás részei és felépítése.

1. Termosztatikus fejjel (8-26°C) és kapilláris érzékelővel (5 m) ellátott kivitel, vagy elekt­romos állítófejjel ellátott verzió, amelyet a szerelés helyén szobatermosztáthoz lehet csat­lakoztatni, illetve elektromos állítófejjel ellátott kivitel, amely beépített konstanshőmér­séklet-szabályozással (20-70 °C) ellátott szivattyúval van összekötve, és amelyet a szere­lés helyén egy szobatermosztáthoz lehet csatlakoztatni.
2. Szféromotor-elven működő keringtető szivattyú,
3. Kézi légtelenítő,
4. A radiátor körének előremenő csatlakozása,
5. A radiátor körének visszatérő csatlakozása,
6. A padlófűtési kör előremenő ágának a csatlakozása,
7. A padlófűtési kör visszatérő ágának a csatlakozása,
8. Előbeállításos szabályozószelep,
9. Állítható bypass,
10. A szivattyú elektromos ki-/bekapcsolója,

Műszaki adatok

• Maximális rendszernyomás 1 Mpa (10 bar)
• A rendszer maximális hőmérséklete: 80 °C (radiátor/kazánkör), 55 °C padlófűtési kör,
• Maximális nyomáskülönbség 100 kPa (1 bar) a radiátor/kazánkörben
• Elektromos csatlakozás 1x230V / 50 Hz
• Teljesítményfelvétel 25 W

Szerelési útmutató

• Ha két padlófűtési kört csatlakoztatnak a keverőállomásra, akkor a rövidebb kört egy állítható (a visszatérő ágba beszerelt) szeleppel hidraulikusan ki kell egyensúlyozni (a két kör azonos hidraulikus ellenállású kell, hogy legyen!).
• A keverőállomást vízszintes helyzetbe kell szerelni, jobb- és baloldali csatlakoztatás ugyancsak lehetséges.
• A keverőállomás rendelkezésére álló radiátor/kazánkör előnyomása legalább 10 kPa (1 m) kell, hogy legyen.
• A padlófűtési rendszert az üzembe helyezés előtt fel kell tölteni, ki kell légteleníteni, és ellenőrizni kell, nehogy valahol szivárogjon.
• Mivel a keringtető szivattyúk gyakran áramlási zajokat produkálnak, ezért lehetőleg ne szereljék csendes helyiségekbe (pl. hálószoba).
• A kazánkör előremenő hőmérséklete legalább 10 K-val magasabb kell, hogy legyen, mint a padlófűtés előremenő hőmérséklete.
• Egy padlófűtési kör maximális hossza – 12 mm-es belső csőátmérő esetében (pld. Ø 16×2) – nem haladhatja meg a 80 m-t. Kisebb belső csőátmérők esetében a cső hosszát megfelelő arányban csökkenteni kell.

Üzembe helyezés előzetes adatok nélkül (7.14. ábra)

• A szabályzó szelep sapkáját lecsavarozni.
• A radiátor/kazánkör előremenő hőmérsékletét 55-60°C-ra beállítani.
• Ahhoz, hogy a szabályzó szelep előbeállítását el lehessen végezni, a szobahőmérsék­letnek 20 °C-nak kell lennie.
• Ellenőrizni kell a padlófűtés előremenő hőmérsékletét. Ennek kb. 34- 40 °C-nak kell lennie. Ha ez túl magas, akkor csökkenteni kell a szabályzó szelepen az átfo­lyást.

7.14. ábra. Beszabályozás folyamata.
1. Védősapkát lecsavarozni; 2. Szelepbetétet kicsavarni; 3. A mellékelt szerszámmal elvégezni az előbeállítást; 4. A szelepbetétet újra visszacsavarozni.

A 7.15. ábra egy keverőegység beépítési példát mutat. A padlófűtési rendszer külön vezérelhető, szabályozható.

7.15. ábra. Keverőállomás padlófűtési körbe beépítve.

Központi egység

Ennek az egységnek előnye, hogy tartalmaznak minden olyan szerelvényt, ami a jó minősé­gű padlófűtési rendszerhez szükséges, így betervezésükkel jelentős idő takarítható meg. A gyári körülmények közötti szerelés, gyártásellenőrzés, jó minőséget garantál és garanciát ad a felhasználó részére.

A központi egység akkor használható, ha a rendszercsatlakozást a fűtő- (kazán-) helyiségben kell létrehozni. Ebben az esetben csak az osztó-gyűjtőket helyezzük el a csőcsatlakozásokhoz legoptimálisabb helyen. Alkalmazása akkor célszerű, ha a zárt tartályos kompakt egység helyhiány vagy egyéb okok miatt nem helyezhető el a lakótérben.

A központi egység tartal­mazza az összes szükséges alkatrészt a padlófűtési rendszer csatlakoztatásához, beleértve a korrózióálló zárt tágulási tartályt is (az osztó-gyűjtő kivételével) kompakt módon egy egy­ségbe szerelve. A központi funkcióbeli szerepe miatt a kazán közelében célszerű elhelyezni.

A központi egységek felépítése

A központi egységek hőcserélő szivattyúkkal, kiegészítő elektromos fűtéssel rendelkező hő­cserélő szivattyúkkal és elektromos fűtőszivattyúkkal készülnek. A fűtőszivattyúk mellett tartalmazzák a zárt tágulási tartályt, annak biztonsági berendezéseivel, a primer oldali, elő­remenő csonkon 3/4″ méretű sarokszabályozó szelepet, a visszatérő csonkon sarok kivitele­zésű, szintén 3/4″ méretű sarok kivitelű visszatérő csavarzatot.

A szekunder oldali csonkok 1″-os gömbcsapokkal vannak lezárva. Az egyes szerkezeti elemek elhelyezkedése a közpon­ti egység felépítését mutató ábrán látható (7.16. ábra).

7.16. ábra. Központi egység felépítése, szerkezeti részei.

A szerelőlap homlokfelületére a hőcserélő szivattyú és a zárt tágulási tartály van felszerelve. A szekunder oldali előremenő- és visszatérő vezetékpárra csatlakoznak a padlófűtési zónák osztó-gyűjtői (7.17. ábra, 7.18. ábra).

7.17. ábra. Zárt tágulási tartállyal szerelt központi egység jellemző méretei.

7.18. ábra. Zárt tágulási tartállyal szerelt központi egység kialakítása.

Kompakt egység

A kompakt egységek kiegészítő fűtéssel rendelkező hőcserélő szivattyúkkal és elektromos fűtőszivattyúkkal készülnek.

Az egyes egységek tartalmazzák a:

• Nyitott vagy zárt tágulási tartályokat,
• Az azokhoz tartozó üzemviteli és biztonsági berendezéseket,
• Az osztó-gyűjtő egységeket, az osztóba épített elzáró és a gyűjtőbe épített,
• Mennyiségmérővel kombinált szabályozó szelepekkel, légtelenítőkkel, hőmérővel, töl­tő-ürítő csapokkal,
• Visszacsapó szelepet a hőcserélő szivattyú és az osztó között,
• A rendelés szerinti fűtőcsövekhez szükséges csavarzatokat, hőcserélő szivattyú primer előremenő csonkjára szerelt 3/4″-os szabályozó szelepet (7.19. ábra):

7.19. ábra. Kompakt egység felépítése, szerkezeti részei.

A kompakt egységek általában szerelőlapra vagy falba süllyeszthető acéllemez szekrénybe szerelve vannak kialakítva. Kis helyigényűk és a csendes üzemük következtében akár lakó­térbe is szerelhetők (7.20. ábra, 7.21. ábra).

7.20. ábra. Zárt tágulási tartállyal szerelt kompakt egység jellemző méretei.

7.21. ábra. Zárt tágulási tartállyal szerelt kompakt egység kialakítása.

Osztó-gyűjtő egység jellemzői és előnyei:

• Az osztó-gyűjtő egységeket az alapelemek: (osztó-gyűjtő, végelemek, illetve változa­taik és a kiegészítő elemek) felhasználásával állíthatók össze.
• Egy-egy osztó- és gyűjtőelem egy padlófűtési áramkör csatlakoztatására alkalmas.
• Az elemes felépítés változó igények kielégítésére ad lehetőséget.
• Egy-egy osztó-gyűjtő egység 2-16 fűtési áramkör csatlakoztatására építhető ki.
• Az összeszerelt egység nyomáspróbázva kerül leszállításra.
• A helyszíni szerelés gyors és egyszerű.
• Jellemző szerkezeti anyagok: öregedésálló üvegszál erősítésű műanyag és réz.
• Korrózióálló.
• Alkalmazható, – 20 °C és + 135 °C hőmérséklet-határok között,
• 10 bar névleges nyomás mellett.
• A padlófűtő-cső (szükség esetén ettől eltérő műanyag, lágyacél vagy rézcső) réz me­netes csonkhoz szorítógyűrűs idommal csatlakoztatható.
• Az osztóelemek piros, a gyűjtőelemek kék színűek.
• Az osztóelemek felső részébe épített szelepek működtetése történhet kézzel és a kézi állítókerék helyére szerelt szobatermosztátról vezérelt elektrotermikus állítófejjel (nyi­tási ideje: 4 perc).
• A gyűjtőelem 60-250 l/h (1-4.2 l/min) mérési tartományú beépített térfogatáram-mé­rővel rendelkezik,
• Az egy-egy padlófűtési áramkörből visszaáramló fűtővíz tényleges térfogatáramát az áttetsző műanyagcső skálabeosztásán piros színű mutató jelzi.
• A térfogatáram-mérő felső részének (az áttetsző műanyagcső, tetején lévő recés rész) a forgatásával az adott padlófűtési áramkörön átáramló fűtővíz térfogatárama a 60-250 l/h intervallumon belül behatárolható, illetve az áramlás megszüntethető.
• Az osztó- és gyűjtőelemeket a végelemek fogják közre, a végelemek kialakításuktól függően az osztó- és gyűjtőegységeket a fűtési rendszerhez csatlakoztathatják, vagy az egymás mellé sorolt elemek lezárását szolgálhatják. A menetes csatlakozó végelem a fűtési rendszerhez való kapcsolódás mellett lehetőséget ad a töltő-ürítő csap, légtelení­tő és hőmérő elhelyezésére.
• Az osztó-gyűjtő tartozéka a formai kialakításhoz igazodó rezgéscsillapító-tartó.
• Az osztó-gyűjtő egységek a rendelkezésre álló hely és a csatlakozási lehetőség függvényé­ben elhelyezhetők egy síkban egymás alatt és mellett, illetve egymástól síkban eltolva.

Szerkezeti felépítés:

• Az egymás mellé sorolt osztó- illetve gyűjtőelemeket, valamint a két végelemet két M8 mm-es rúd csavaros befeszítessél fogja össze.
• Az egyes elemek közötti víztömör kapcsolatot „O” gumigyűrűs tömítések biztosítják.
• Az osztó- és gyűjtőelemek egymáshoz kapcsolódó, hengeres üregrésze összefüggő víz­teret alkot.
• Az osztó- és a gyűjtőelemeknél a vízteret, a hőszigetelés céljait szolgáló négy zárt lég­kamra veszi körül.
• A szelep és a térfogatáram-mérő menetes része az osztó és gyűjtőelem felső részén megerősített menetes peremhez csatlakozik.
• Az osztó- és gyűjtőelemeknél az egyes áramkörök az áramlás irányára merőleges csö­vön keresztül a víztér felső részébe torkollnak.
• Az osztóelemnél a szelepüléket a víztér felső részébe nyúló műanyagcső megerősített pereme alkotja.
• A térfogatáram-mérő a gyűjtőelem vízterének felsőrészébe nyúló kúpos kialakítású csövön visszaáramló fűtővíz mennyiségét érzékeli. A térfogatáram mérő érzékelő ré­sze az áramlás irányára merőleges műanyag korong, amelyet rugó támaszt meg. Az érzékelő korong folytatását képező piros színű műanyagrúd az áttetsző műanyag skála­beosztásig felnyúlik, a skálabeosztásnál a mutató tényleges helyzete a fűtővíz áramlá­sakor az érzékelőre ható erő, és az azt ellensúlyozó rugóerő függvényében alakul, amely arányos a gyűjtőbe áramló fűtővíz térfogatáramával.
• A csővezetékek csatlakoztatására az osztó-, illetve gyűjtőelemek alsó részén található.
• A műanyagházhoz szilárdan kapcsolódó réz anyagú belsőkúpos, külsőmenetes csonk szolgál a műanyag padlófűtő-cső a menetes csonkhoz „O” gumigyűrűs tömítésű, bel­ső, támasztóhüvelyes, hasított szorítógyűrűs kötőidommal csatlakoztatható.

Padlófűtési profillemez

Rendszerelőnyök:

• Gyors és flexibilis csőfektetés 15° és 180° közötti hajlítási ívek.
• Három különböző csőméret fektetéséhez.
• Folyékony esztrichhez is használható.
• Környezetbarát, 100%-ban újra hasznosítható.

Rendszerleírás

A profillemez minőség-ellenőrzött polisztirol habból készül és teljesíti a DIN 18164, 6. rész követelményeit (Hőszigeteléshez használt szigetelőanyagok). A hátoldalán PST 17-2 polisztirol habból készült lemezzel kasírozott profillemez ezenkívül a DIN 18164, 7. rész követelményeit is kielégíti (Lépéshangszigeteléshez használt szigetelőanyagok).

A lemez felszínére kasírozott polisztirol fólia a DIN 18560 szabványnak megfelelően megakadá­lyozza az esztrichben lévő víz és nedvesség beszivárgását a szigetelésbe. A rögzítőelemek és az üres mezők váltakozó elrendezése lehetővé teszi az 5 cm-rel és többszörösével törté­nő csőfektetést és a rugalmas csővezetést.

Ezáltal a csőfektetés problémamentesen igazít­ható az

• Oszlopokhoz,
• Szellőző- és elektromos nyílásokhoz,
• Kiszögellésekhez és erkélyekhez,
• Ferde falakhoz.

A körbefutó illesztőhorony biztosítja a lemezek gyors és biztonságos összeillesztését és meg­akadályozza a hang- és hőhidak keletkezését (7.22. ábra).

7.22. ábra. Profillemez kialakítása.

Tágulási és bemetszési hézagok

A fűtött padló méretei a hőmérséklet-változások során az anyag hőtágulási tulajdonságai­nak a függvényében változnak. A méretváltozások lehetőségét biztosítják a tágulási héza­gok. A fűtött padló és a függőleges falszerkezetek találkozásainál (pillér is) mindig biztosí­tani kell a tágulás lehetőségét. Erre szolgál a szegélyszigetelő csík, amely a rendszernél 8 mm vastag polietilénhab. A szegélyszigetelés és a padlószerkezet kapcsolatát szemlélteti a 7.23. ábra.

7.23. ábra. Szegélyszigetelő csík elhelyezése.

A tágulási hézagokat eltömődés ellen védeni kell és ahol adott a nedvesség bejutásának le­hetősége, rugalmas kittel le kell zárni. A fűtött padló tágulásakor a széleken függőleges el­mozdulás is létrejön. Kerámia padlóburkolatok és kerámia lábazatok, illetve falburkolatok közötti fugát ezért csak rugalmas kittel szabad kitölteni.

A tágulási hézag kialakítása falsze­gélynél és abban az esetben, ha

• Felülete meghaladja a 35 m²-t,
• Egyirányú mérete meghaladja a 8 m-t,
• Alakját éles irányváltozások, feszültségkeltő helyek határolják,
• Az oldalélek aránya nagyobb, mint 2:6.

Az egymástól elválasztott mezők csővezetékeit a tágulási hézagokon át kell vezetni (7.24. ábra).

7.24. ábra. Fűtött padlók mezőkre osztva.

Ezeken a helyeken a cső mechanikai sérülésének lehetőségét műanyag védőcső felszerelésé­vel meg kell akadályozni. Az éles bemetszések feszültségkeltő hatása bemetszési fugák ki­alakításával megszüntethető. A tágulási és bemetszési fugáknál törekedni kell arra, hogy eze­ken a lehető legkisebb számú csőátvezetést kelljen kialakítani (7.25. ábra).

7.25. ábra. Bemetszési fugák kialakítása.

Kiegészítő hőleadók

Kiegészítő hőleadók alkalmazása válhat szükségessé, ha a helyiség hőveszteségének a pótlá­sához a fűtött padló hőleadása nem elegendő. A fűtési rendszernél a fűtőkörök elválasztásá­ból adódóan a padlófűtés és a hagyományos hőleadók egy kazánról történő üzemeltetése minden gond nélkül egyszerűen megoldható.

A gyakorlati tapasztalatok alapján kiegészítő hőleadók alkalmazására általában a nagyméretű üveg felületekkel rendelkező nappali szobáknál és a kis alapterületű fürdőszobáknál a viszonylag magas 24 °C léghőmérséklet miatt van szükség. A nappali szobákban az üvegezett nyílászárók egy része alatt olyan parapetet célszerű kialakítani, amely lehetőséget ad alacsony kivitelű, hagyományos fűtőtestek elhelyezésére is.

Amennyiben a nappali szobánál az üvegezett nyílászárók által okozott hidegérzet ellensúlyozá­sa a cél, a különböző szerkezeti kialakítású hagyományos fűtőtestek közül azokat célszerű vá­lasztani, amelyek hőleadásában a sugárzással leadott hőenergia nagyobb arányú (pl. lapradiá­tor).

A hőérzeti okokból alkalmazott kiegészítő fűtéssel szemben gazdaságosabb és inkább ja­vasolt megoldás magas hőszigetelő képességű üvegezés alkalmazása. A fürdőszobákba kiegé­szítő hőleadóként inkább konvektív jellegű hőleadót ajánlatos választani. A fürdőszobai kiegé­szítő hőleadóként előnyösen alkalmazható egy megfelelő hőteljesítményű törülközőszárító.

7.26. ábra. Szigetelőlemez jellemző méretei.

Szigetelőlemez jellemzői és előnyei (jellemző méreteit a 7.26. ábra szemlélteti):

• A hőszigetelésen és a hangszigetelésen túlmenően a csőrögzítést is megoldja.
• Egyszerű és gyors csőfektetést tesz lehetővé.
• A szigetelőelemek olyan profilozással csatlakoznak egymáshoz, amely megakadályoz­za elemek szétcsúszását az illesztéseknél hő- és hanghidak képződését.
• Jó a hő- és hangszigetelő képessége.
• A hőszigetelő képesség az aljzat szigetelőelem alá elhelyezett síktábla hőszigeteléssel a kívánt mértékben fokozható.
• A fektetéskor fellépő szokványos terheléseket károsodás nélkül elviseli (lépésálló).
• Felületét a nedvesség behatolással szemben rázsugorított polietilén fólia védi.
• A jó hőátadás és a cső esetleges sérüléseinek elkerülése érdekében fontos, hogy a cementesztrich a csövet teljesen körülvegye, ezt segíti elő a szigetelőlemezen találha­tó bordázat, amely a csövet rögzítés után a cementesztrich síkjától kb. 6 mm-rel fel­emeli.

Védőcső

A padlófűtő-cső védelmére alkalmazzák, a fűtőbeton tágulása miatti nyíró igénybevételek kialakulásának elkerülésére (7.27. ábra Védőcső kialakítása., 7.28. ábra).

7.27. ábra. Védőcső kialakítása.

7.28. ábra. Védőcső kialakítása rendszerépítés esetén.

Elhelyezése a pad­lófűtő-csőnek a dilatációs hézagokon való át­vezetésénél, illetve a fűtőbetonból való kilé­pésekor (csatlakozás az osztógyűjtő egység­hez).

Műszaki adatai:

1. Anyaga: lágyító- és töltőanyagmentes PVC,
2. Színe: sötétbarna,
3. Rendelés: 1 m-re kerekített hosszúságban,
4. Mérete: D = Ø28 mm (külső átmérő),
5. d = Ø22 mm (belső szabad átmérő).

Dilatáció-képző

A nagyobb méretű dilatációs hézagok képzé­sére szolgál, építéskor helyettesíti a zsaluza­tot, üzem közben rugalmasságával felveszi a fűtőesztrich hőtágulását. Folytonos és áttört kivitelben készül. Az áttört kivitelbe kivitele­zéskor 2 cm vastag polisztirol hab csíkot kell elhelyezni, amelyet csak a csőátvezetések he­lyén kell kivágni. Anyaga: Lágy, hajlított acél­lemez, rozsdagátló alapozással ellátva (7.29. ábra).

7.29. ábra. Dilatációs képző kialakítása.

Profillemezes padlófűtési rendszer szerelése:

• Az osztó-gyűjtő szekrény felállítása és az osztó-gyűjtő beszerelése.
• A szegélyszigetelő szalag rögzítése.
• Pótlólagos szigetelés elhelyezése, ha szükséges.
• A profillemez lefektetése.
• A szegélyszigetelő szalagon lévő öntapadó fólia ráhajtása és rögzítése a profillemezre.
• A csővezeték csatlakoztatása az osztó-gyűjtőhöz.
• A csővezeték lefektetése a fektetési terv szerint.
• Fűtőkörök átöblítése, feltöltése és légtelenítése.
• Nyomáspróba elvégzése.

Padlófűtési rendszer kiépítése:

• a.) Szigetelőlemez lerakása.
• b.) Padlófűtési rendszer kiépítése.
• c.) Bekötés az osztó-gyűjtőbe.
• d.) Feltöltés, nyomáspróba elvégzése.
• e.) Esztrichréteg felhordása.

A profillemez fektetését megelőzi egy szegélyszigetelő szalag lefektetése. A szegélyszigete­lő szalag mellett a profillemez körbefutó illesztőhornyait szigetelésvágóval le kell vágni, hogy az esztrich réteg alatti üregek kialakulását megakadályozzuk. A profillemezt szorosan illeszteni kell a szegélyszigetelő szalaghoz.

A szomszédos profillemezek összeillesztésénél arra kell figyelni, hogy a tartó bütykök által kialakított raszterek egymással összhangban le­gyenek és így a csőfektetési távolság betartható legyen. A sorok végén egyenesen levágott le­mezek maradékai a szomszédos sorban kezdőlemezként felhasználhatók. A profillemezes rendszernél oda kell figyelni arra, hogy a szegélyszigetelő szalagon lévő fóliát feszítés nél­kül, lehetőleg lazán ragasszuk a profillemezhez.

Raszterhálós hőszigetelő lemez

Rendszerelőnyök

• Gyors fektetés
• Nagy fektetési szabadság
• Folyékony esztrichhez is használható
• Kombinált hő- és lépéshangszigetelés.

Rendszerleírás

A tekercsben vagy összehajtogatott táblákban szállított hőszigetelő lemez hő- és lépéshangszigetelése kielégíti a DIN 4725 ill. a DIN 4109 szabványok követelményeit. A raszter­hálós hőszigetelő lemez anyaga a DIN 18164-nek megfelelő minőségellenőrzött polisztirol hab (7.31. ábra).

7.31. ábra. Raszterhálós hőszigetelő lemez.

Az elszakíthatatlan PE-szálerősítéses fólia nem ereszti át az esztrichben lévő vizet és nedves­séget. A hosszabbik oldalon túllógó fólia megakadályozza a hő- és hanghidak kialakulását. Az összehajtogatott táblákban szállított szigetelőlemez kis fektetési mérete miatt különösen jól alkalmazható zegzugos helyiségekben. A fektetési távolság 5 cm és többszöröse lehet.

Csőrögzítő tüske

A cső megfelelő rögzítését a csőrögzítő tüske speciálisan kiképzett tüskevégei biztosítják (7.32. ábra). A csőrögzítő tüske segítségével a csövek az építkezés zord körülményei között is biztonságosan rögzíthetők, így az esztrich felúszócsövek miatt létrejött károsodása kizárt. A csőfektetés megfelel a DIN 18560 szerinti A1-es építési osztálynak.

7.32. ábra. Csőrögzítő tüske és tüskerögzítő kialakítása.

Tüskerögzítő

A raszterhálós hőszigetelő lemez felülete szálerősítéses fóliával van bevonva. A kasírozott le­mez és a csőrögzítő tüskék biztosítják a csővezeték biztos rögzítését. A rányomtatott raszter garantálja a csövek szabad és pontos fektetését. A tüskerögzítő használata gyors csőfektetést eredményez.

Szerelés (7.33. ábra):

• Az osztó-gyűjtő szekrény felállítása és az osztó-gyűjtő beszerelése.
• A szegélyszigetelő szalag rögzítése.
• A hőszigetelő lemez lefektetése.
• A hőszigetelő lemezre kasírozott fólia ráragasztása ragasztószalaggal a másik fóliára.
• A szegélyszigetelő szalagon lévő fólia ráhajtása és rögzítése a szigetelőlemezre.
• A csővezeték csatlakoztatása az osztó-gyűjtőhöz.
• A cső terv szerinti lefektetése és rögzítése tüskerögzítővel.
• A csövek rögzítése 50 cm-ként a csőrögzítő tüskék segítségével.
• Nyomáspróba.

7.33. ábra. Csőrögzítő tüskével szerelt padlófűtési rendszer kialakítása.

Szigetelés vágó késsel a szigetelőlemez pontosan méretre szabható. A tekercsben vagy táb­lákban szállított szigetelőlemez fektetését a szegélyszigetelő szalag rögzítésével kell kezde­ni. Ahhoz, hogy a hőszigetelő lemezek szorosan illeszkedjenek a szegélyszigetelő szalaghoz, a hőszigetelő lemezek közötti hézagokat a ragasztószalag-adagoló segítségével gyorsan le kell ragasztani.

A tüskerögzítő karját le kell nyomni, majd teljesen vissza kell húzni, így rög­zíthetők a csőrögzítő tüskék a szigetelőlemezben. A tárat mindig megfelelő mennyiségű cső­rögzítő tüskével kell feltölteni, hogy megfelelő legyen a „töltési nyomás”.

Sínrendszerek

Rendszerelőnyök

• Biztos csőrögzítés
• A sín szerszám nélkül szerelhető
• Precíz sínrögzítés
• Egyszerű felépítés.

A PP-ből készült sín alkalmazása a DIN 18560 szerint 5 mm csőkiemelésnek felel meg az A1-es építési osztályban. Minimális esztrichmagasságok valósíthatók meg. Egyszeres és dupla kígyóvonalú csővezetés alakítható ki, ahol a csőtávolság 5 cm és többszöröse.

A sín tartóbilincsének felső részén lévő kampó garantálja a csövek biztonságos rögzítését. Az álta­lában 1 m hosszú sínek gyors és biztonságos toldása a sínek egymásba pattintásával érhető el (7.34. ábra).

7.34. ábra. Sínrendszer kialakítása.

Rögzítő tüske

A rögzítő tüske speciálisan kiképzett csúcsai a sín rögzítését szolgálják. A sín perforált talpán keresztül kell a tartótüskét a szigetelésbe nyomni (7.35. ábra).

7.35. ábra. Csőrögzítő tüske betolása.

Takarófólia

A szakításnak ellenálló PE anyagú takarófólia megfelel a DIN 18560 szabvány követelmé­nyeinek. A takarófólia nem ereszti át a nedvességet és az esztrichben lévő vizet, valamint megakadályozza a hő- és hanghidak kialakulását. Az erős takarófólia optimális tartást bizto­sít a rögzítő tüskéknek.

A sínek alján lévő tüskék garantálják a sínek rögzítését a pótlólagos szigetelésen. A sínrögzítő tüskék a sínt az építkezés körülményeinek megfelelő módon rög­zítik. A sínek egymásba pattintással kapcsolhatók össze szerszám nélkül. A sín felső oldalán lévő bilincsek megakadályozzák a cső felúszását.

Szerelés

• Az osztó-gyűjtő szekrény felállítása és az osztó-gyűjtő beszerelése,
• A szegélyszigetelő szalag rögzítése,
• A hő- és/vagy lépéshangszigetelés lefektetése,
• A takarófólia lefektetése 80 mm átlapolással,
• A fólia átlapolásának leragasztása ragasztószalaggal,
• A szegélyszigetelő szalagon lévő öntapadó fólia ráhajtása és rögzítése a takarófóliára,
• A sínek toldása a szükséges hosszakra,
• A sínek rögzítése a padlószerkezethez egymással párhuzamosan 1 m fektetési távol­ságban a sín alján lévő tüskék segítségével,
• A sín rögzítése 40 cm-ként a sínrögzítő tüskékkel,
• A csővezeték csatlakoztatása az osztó-gyűjtőhöz,
• A csövek lefektetése, majd bepattintása a tartóbilincsbe,
• Nyomáspróba elvégzése.

Ha rendelkezésre áll szigetelésvágó kés, akkor a pótlólagos szigetelőlemez pontosan méret­re szabható. A szigetelőlemez fektetését a szegélyszigetelő szalag rögzítésével kell elkezde­ni, a szigetelőlemezt szorosan kell illeszteni a szegélyszigetelő szalaghoz.

A takarófólia átlapolásait ragasztószalag-adagoló segítségével gyorsan le kell ragasztani. A szegélyszigetelő szalagon lévő öntapadó fóliát a takarófóliára kell ragasztani, hogy megakadályozzuk az esztrichben lévő víz behatolását a szigetelőlemezbe. A rögzítő tüskét kézzel, ferdén kell be­nyomni a sín lyukain keresztül a pótlólagos hőszigetelésbe. A fordulásoknál a csöveket to­vábbi rögzítő tüskékkel kell leszorítani.

Ponthegesztett acélháló

Rendszerelőnyök

• Univerzálisan és a kiválasztott szigeteléstől függetlenül alkalmazható.
• PUR-hab pótlólagos szigeteléssel nagy felületi terheléseknél is használható.
• Az acélháló fektetése gyors
• Folyékony esztrich esetén is alkalmazható

Rendszerleírás

A 3 mm vastag huzalból 100 és 150 mm osztásmérettel készült acélháló az elfor­dítható csőbilinccsel, a takarófóliával és a pótlólagos hőszigeteléssel együtt lehe­tővé teszi a DIN 18560 szerinti 2-es épí­tési osztályú esztrichek használatát (7.36. ábra).

7.36. ábra. Ponthegesztett acélhálós padlófűtési rendszer elfordítható csőbilinccsel.

A polietilénből készült takarófólia meg­akadályozza az esztrich nedvességének behatolását a szigetelésbe. A PP anyagú elfordítható csőbilincseken a két felfelé álló horog a csövek, a bilincs alján lévő 4 fül a bilincs acélhálóra történő bizton­ságos rögzítését garantálja.

Az elfordítható csőbilincs a hossz- és kereszthuzalokhoz történő csőrögzítéshez is alkal­mazható. A rendszer fektetési távolsága 5 cm és többszöröse. Figyelem! Az acélhálót folyé­kony esztrich alkalmazásakor felúszás ellen hőszigetelés rögzítővel rögzíteni kell.

Szerelés

• Az osztó-gyűjtő szekrény felállítása és az osztó-gyűjtő beszerelése,
• A szegélyszigetelő szalag rögzítése,
• A hő- és/vagy lépéshangszigetelés lefektetése,
• A takarófólia lefektetése és a szegélyszigetelő szalagon lévő öntapadó fólia ráragasztása,
• A ponthegesztett acélháló lefektetése,
• Az elfordítható csőbilincsek elhelyezése az acélhálóra a csőbilincs rögzítő segítségével,
• A csővezeték csatlakoztatása az osztó-gyűjtőhöz,
• A csövek bepattintása az elfordítható csőbilincsekbe,
• Fűtőkörök átöblítése, feltöltése és légtelenítése,
• Nyomáspróba elvégzése.

Takarófólia

A takarófóliát úgy kell lefektetni, hogy az összeillesztéseknél az átlapolás min. 8 cm legyen. Az átlapolásokat ragasztószalaggal teljesen le kell ragasztani. Figyelni kell arra, hogy a ta­karófólia ne sérüljön meg.

Az acélháló első sorát kb. 5 cm távolságban kell a szegélyszigetelő szalagtól lefektetni úgy, hogy a szegélysáv a szegélyszigetelő szalag felőli oldalra kerüljön. Az acélhálókat átfedés­sel kell lefektetni, rögzítésük a hálóösszekötő elemek összesodrásával biztosítható. A padló­szerkezet dilatációs hézagainál a ponthegesztett acélhálókat is meg kell osztani.

• A szegélysáv szélessége a hossz- és keresztoldalon 50 mm.
• Effektív fektetési terület 2 m².
• Osztásméret 100 vagy 150 mm.
• Fektetési távolságok 5 cm és többszöröse.
• Tilos a padlófűtéshez a hagyományos építőipari acélhálót használni.

Elfordítható csőbilincs

A tervezett fektetési távolságnak megfelelően a csőbilincs rögzítő szerszám segítségével állva helyezhetők el az elfordítható csőbilincsek. A bilincs rögzítése a kereszthuzalon jobbra fordítás­sal, a hosszhuzalon balra fordítással történik.

A fűtőkör elfordítható csőbilincseit kívülről be­felé haladva kell elhelyezni. Ehhez előbb az előremenő vezeték csőbilin­cseit kell lerakni dupla osztástávolság­gal, majd a visszatérő vezetékek bilin­cseit kell bepattintani a tervezett csőtá­volsággal. Az egyenes csőszakaszokon az elfordítható csőbilincsek közötti tá­volság 50 cm legyen. Szűk hajlítási su­gárnál a cső biztonságos rögzítése érde­kében egymástól kb. 10 cm távolságra két bilincset kell elhelyezni.

A fűtőkör közepén kialakítására kerülő forduló huroknál úgy kell elhelyezni a bilincse­ket, hogy a cső legkisebb hajlítási suga­ra ne legyen kisebb 5xD-nél. Tervezés­kor átlagosan csőfolyó-méterenként 2 db elfordítható csőbilinccsel kell számolni (7.37. ábra).

7.37. ábra. Ponthegesztett acélhálós padlófűtési rendszer kialakítása.

Szárazfektetésű rendszer

Rendszerelőnyök

• Gyorsan és sérülésmentesen fektethető a gyárilag felkasíro­zott hővezető lemezeknek köszönhetően.
• Könnyen és gyorsan méretre szabható a kikönnyítések mentén.
• A fektetés során a fűtőcsövek teteje nem emelkedik ki a hővezető lemez felső síkja fö­lé.
• A lefektetett felületek jól ellenállnak a rajtuk történő járkálásnak.
• Csekély beépítési magasság.

Rendszerleírás

A szárazfektetésű rendszer segítségével a padlófűtés a DIN 18560 szerint tömör vagy fage­renda födémen is szerelhető (B építési osztály). A száraz fektetésű rendszer lemezei habosí­tott polisztirolból készülnek és teljesítik a DIN 18164, 6. rész építőipari szigetelőanyagokra vonatkozó követelményeit (7.38. ábra).

7.38. ábra. Szárazfektetésű padlófűtési rendszer kialakítása.

A fektető lemezek a következő kivitelben készülnek:

• Peremzónához 12,5 cm csőtávolsággal,
• Tartózkodási zónához 25 cm csőtávolsággal.

A lemezekre gyárilag alumínium hőve­zető profilokat kasíroztak fel, amelyek egyrészt megfogják a fűtőcsöveket, másreszt a keresztirányú hőelosztást biztosítják. Az építkezésen a lemezek a kikönnyítések mentén gyorsan és prob­lémamentesen a megfelelő méretre szabhatók. A fordulólemezek ugyan­olyan kivitelben készülnek, mint a fektető lemezek.

Ezek a lemezek a határoló falak melletti irányváltást szolgálják. Az osztás váltó lemezt a csőtávolság megváltoztatásánál kell alkalmazni, az osztásváltó lemez a fektetési távolságot 12,5 cm-ről 25 cm-re változtatja.

A térkitöltő lemezek a következő területeken kerülnek felhasználásra:

• A fűtőkör osztó-gyűjtő előtt (kb. 1 m),
• Kiszögellések, oszlopok, szellőzőnyílások stb. környékén,
• Cső nélküli, nem derékszögű felületek kitöltésénél.

Terhelhetőség és felhasználási területek

A szárazesztrich-gyártók által garantált pont- és felületi terhelések a mérvadók a teljes padlószerkezet terhelhetőségének, valamint a szárazfektetésű rendszer alkalmazási területeinek meg­határozásakor (tömör és fagerenda födémek).

A fektetés előtt a fagerenda födém szerkezetét meg kell vizsgálni. Az aljzat terhelés hatására nem hajolhat meg és nem rugózhat. Adott esetben a laza pallókat csavarral rögzíteni kell. A deszkaburkolatok szükséges vastagságára és adott terhelés mellett a fagerendák közötti távolságokra vonatkozó követelmények az „Aljzatok farostlemez­ből” DIN 68771 szabványban találhatók meg.

Ezeket a követelményeket be kell tartani. Bizony­talan esetben statikai szakvéleményt kell beszerezni a nyersfödém teherbíró képességéről.

Az aljzatra vonatkozó általános követelmények

Az aljzat teherbíró, száraz és tiszta legyen. A szárazfektetésű rendszer fölé kerül a szárazesztrich lemez, mint teherelosztó réteg. Mivel ez a lemez nem tudja az aljzat egyenet­lenségeit kiküszöbölni, a nyerspadlót a szárazfektetésű rendszer lerakása előtt ki kell egyen­líteni.

Fektetés előtt ezért az aljzat egyenetlenségét a DIN 18202 szerint meg kell vizsgálni és szükség esetén megfelelő módszerekkel ki kell egyenlíteni.

Szerelés

• Az osztó-gyűjtő szekrény felállítása és a fűtőkör osztó-gyűjtő beszerelése.
• A szegélyszigetelő szalag rögzítése.
• A takarófólia lefektetése a tömör födémre és a szegélyszigetelő szalagon lévő öntapa­dó fólia ráragasztása.
• Mivel fagerenda födémeken fennáll a penészképződés veszélye, csak levegőt áteresztő védőréteg használható a szennyeződések beszóródása ellen.
• Kisebb területeken a nyersfödém csekély (0-10 mm) egyenetlenségeinek kiegyenlítése megfelelő aljzatkiegyenlítő masszával. Nagyobb területeken a csekély egyenetlensége­ket önterülő kiegyenlítő masszával kell megszüntetni. A nagyobb egyenetlenségeket megfelelően egymáshoz illeszkedő száraz feltöltéssel kell kiszintezni és min. 10 mm vastag gipszkarton lemezzel kell lefedni.
• A szükséges pótlólagos szigetelés hézagmentes lefektetése. Ha kombinált anyagú hő- és lépéshang-szigetelést fektetünk le, előbb a hőszigetelést kell lerakni. Ha kombinált PUR hő- és lépéshang-szigetelést használunk, előbb a lépéshang-szigetelést kell lefektetni.
• A száraz-fektetésű rendszer lemezeinek hézagmentes lefektetése.
• A fűtőcsövek csatlakoztatása a fűtőkör osztó-gyűjtőhöz.
• A fűtőcsövek álló helyzetben történő bepattintása lábbal a szárazfektetésű rendszer le­mezeinek hornyaiba egyszeres kígyóvonalban.
• A szükséges kötéseket az íves lemezek területén úgy kell a lemezbe nyomni, hogy a kötés egy szintbe kerüljön a lemez felső szélével. A fektető lemez területén a hővezető lemezt gyorsvágóval ki kell vágni és így kell elhelyezni a kötést.
• Fűtőkörök átöblítése, feltöltése és légtelenítése.
• Nyomáspróba elvégzése.

A szárazfektetésű rendszer lemezeinek fektetése

A fektetési terv részletes kidolgozásával csökkenthető a szárazfektetésű rendszer szerelési ideje. A rendszer kivitelezését a helyiség olyan sarkában kell elkezdeni, ahol a terv szerint egész rendszerlemezek fektethetők le.

A szárazfektetésű rendszer lemezeit a teljes felületen hézagmenetesen és szorosan egymáshoz illesztve kell elhelyezni. A fűtőkör osztó-gyűjtő előtt (kb. 1 m-es körzetben), valamint a kimaradt terület kitöltésére térkitöltő lemezeket kell használni (7.39. ábra).

7.39. ábra. Szárazfektetésű padlófűtési rendszer fektetési rendje.

• 1.-2. Fektető lemezek.
• 3.-4. Fordulólemezek.
• 5. Osztásváltó lemez.

Követelmények más gyártók anyagaival szemben

A szárazfektetésű rendszernél, mint teherelosztó réteg, csak gipsz-szálerősítéses lemezek használata megengedett (szárazesztrich). A pótlólagos hőszigetelő lemezeknek a következő követelményeknek kell megfelelniük:

• Habosított polisztirol: hővezetési ellenállás: 035, sűrűség: min. 30 kg/m³, vastagság: max. 60 mm,
• Extrudált kemény hab (PUR): hővezetési ellenállás: 025, sűrűség: min. 33 kg/m³, vas­tagság: max. 90 mm,
• Pótlólagos lépéshang- szigetelésként a következő alapanyagok közül azok használha­tók, amelyek hő vezetési ellenállása 040:
  1. Farostlemezek,
  2. Üveggyapot lemezek.

A fűtőesztrich

A padlófűtő berendezéseknél a padlószerkezettel egyesített hőleadó teljesítményét a kialakí­tás meghatározó módon befolyásolja. A nedves rendszerű műanyagcsöves padlófűtés jellem­zője az úsztatott padlószerkezeti elrendezés mellett még az is, hogy a padlófűtőcső az úszta­tott padlóban helyezkedik el.

Az úsztatott padlóval szemben tehát a következő igények me­rülnek fel:

• Műanyagcsőtől történő hőelvonás minél kedvezőbb feltételeit biztosítsa,
• A járóburkolatot érő terheléseket és a meleg üzemi viszonyokat károsodás nélkül visel­je el.

A fűtött padlóknál alkalmazott cementesztrich alkotóanyagai:

• Cement,
• Víz,
• Adalék anyag,
• Adalék szerek.

A cementesztrich kivitelezéséhez 350-es szilárdsági osztályú kohósalak, vagy pernye portlandcement szükséges. A cement nem lehet állott, (zsákos kiszerelésnél legfeljebb 2 hóna­pos, silóban tárolt legfeljebb 3 hónapos) vagy bármilyen más károsodás miatt csökkent mi­nőségű. A cementesztrich készítéséhez leginkább az ivóvíz minőségű víz felel meg.

Az ada­lékanyagként használt sóder, szerves és egyéb hulladékot, szennyeződést nem tartalmazhat, agyagtartalma a fokozott minőségi követelményekhez igazodva, alacsony legyen. A szemcseoszlását tekintve a finom szemcsézet (16 mm-nél nagyobb ne legyen, jellemzően a 0-4 mm és 4-8 mm domináljon) és annak meghatározott aránya szükséges a jó minőségű, kellő­en tömör cementesztrich készítéséhez. A cementesztrich jó bedolgozhatóságát megfelelő adalékszerek bekeverésével célszerű elősegíteni.

A cementesztrich keverék hőmérsékletének az eldolgozása során + 5° C felett kell lennie. A cementesztrich vastagsága a járóburkolatot érő terhelések függvényében változik. A cső feletti 5 mm-es minimális vastagság a lakó- és egyéb épületeknél általában jelentkező legfeljebb 2 kN/m² hasznos terhelésekre vonatkozik.

Az ettől eltérő terhelések esetén a cementesztrich szükséges rétegvastagságát statikai számí­tások alapján kell meghatározni. A cementesztrichből készített padlószerkezetnek síkfelüle­tűnek kell lennie. A fűtött padlóra vonatkozó külön előírások hiánya miatt az MSZ 7658/2 szabványban rögzített méretpontossági előírásoknak kell eleget tenni.

Az egyes alkotóanya­gok 1 m³-nyi esztrichre vonatkoztatott tömege:

• Cement: 370 kg/m³
• Folyami sóder (száraz): 1719 kg/m³
• Keverő víz: 215 kg/m³

Amennyiben a sóder nem száraz, a keverővíz mennyiségét arányosan csökkenteni kell. A cementesztrich keverése előtt ellenőrizni kell, hogy a munka a tervek szerinti módon elvé­gezhető, és a betonozandó felületrészek (hőszigetelés, cső) szennyeződéseket nem tartalmaz­nak. Az esztrich keverék bedolgozását az egyenletes száradás miatt csak üvegezett, zárható nyílászárókkal ellátott huzatmentes, vakolt falszerkezetű helyiségekben lehet elvégezni.

Az esztrich keverék készítéséhez kényszerkeverőgépet, vagy szabadon ejtő keverőgépet kell használni. A kényszerkeverőgépnél a kimért cementet és az adalék anyagot víz nélkül kell a gépbe betölteni. A száraz előkeverés után, folyamatos keverés közben, a vizet egyenletesen permetezve kell beadagolni és az egész mennyiség bejuttatása után a teljes keveredés létre­jöttéig folytatni. A szabadon ejtő keverőgép használatakor előbb a víz 1/3 részét, majd ezt követően a cementet és az adalék anyagot kell betölteni.

Egyenletes keverés után a maradék vizet kell a dobba adagolni és a teljes keveredés létrejöttéig működtetni a keverőgépet. A kész cementesztrich keveréket gépi (betonszivattyú) vagy kézi módszerekkel a bedolgozás hely­színére kell juttatni. A szállítás mindkét módjánál nagyon fontos, hogy a cementesztrich vál­tozatlan minőséggel (kellő homogenitás és bedolgozhatóság) kerüljön a felhasználás helyszí­nére. Gépi szállításnál a megfelelő géptípus kiválasztásához szakembert célszerű igénybe venni.

Az esztrich keverék bedolgozása:

• A vezetősávok elkészítésének és
• Vezetősávok közötti részek kitöltésének mozzanataira bontható.

A 100-150 mm széles és az esztrich réteggel megegyező vastagságú vezetősavukat a falszer­kezetek és a hőtágulási hézagok mentén, illetve a közbenső részeken 1,30 – 1,80 m távolság­ban kell elkészíteni. A vezetősávok kialakításához ideiglenes oldalzsalut kell használni, amely a cementesztrich kellő mértékű megszilárdulása után hosszanti irányú elmozdítással eltávolítható.

Bedolgozás

A cementesztrich keverék vezetősávok közé történő bedolgozásakor a vezetősávok épségé­nek a megóvására gondot kell fordítani. Amennyiben a vezetősávok közötti részeken a cementesztrich keverék bedolgozása hosszabb ideig nem történik meg, (3-4 óra) úgy a veze­tősavukat nedves jutazsákkal le kell takarni.

Az esztrich keverék bedolgozását a vezetősávok közé a beszállítási iránytól legtávolabbi részeken kell kezdeni és fokozatosan kifelé haladni. A cementesztrich keveréket a vezetősávok közé azokkal párhuzamosan 0,65 – 0,90 m széles­ségben kell bejuttatni, és döngöléssel két rétegben bedolgozni.

Döngölés

A döngöléssel kell biztosíta­ni a műanyag csövek teljes, anyaghiányosságok nélküli beágyazódását. A bedolgozás folya­mán az esztrich keveréket a vezetősávokra fektetett lehúzó deszkával kell lehúzni, és ezt kö­vetően a burkolat által igényelt felületképzést elkészíteni. A felület simításához nem szabad cementet vagy vizet használni. Egy-egy önálló, tágulási hézagokkal körülhatárolt felületrész­nél az esztrich keverék bedolgozását folyamatosan, megszakítás nélkül kell elvégezni.

Tágulási hézagok

Az esztrich hőtágulásának biztosításához megfelelő tágulási hézagok képzésének feltételei a ter­vezési szempontok között megtalálhatók. A hőtágulási hézagokat úgy kell kialakítani, hogy a padlófűtő csövekkel párhuzamosak legyenek. A tágulási hézagok, és a padlófűtő csövek keresztezéseit kerülni kell.

Amennyiben ez nem lehetséges, a keresztezéseknél a padlófűtő-cső mechanikai sérülések elleni védelmét műanyag védőcsővel kell megoldani. A cementesztrich jó kötéséhez és a kellő szilárdság eléréséhez megfelelő hőmérsékletet és nedvességtartalmat, valamint a mechanikai hatásokkal szemben védelmet kell biztosítani.

Hőmérséklet

Az esztrich kötése fo­lyamán a hőmérsékletnek 5 napig + 5° C felett kell lennie. Amennyiben ez az alacsony kül­ső hőmérsékletek miatt nem teljesül természetes módon, az esztrichet hőszigetelő letakarás­sal, vagy a helyiség temperálásával kell védeni a káros mértékű lehűlés ellen.

Nedvességtartalom

Az esztrich megfelelő nedvességtartalmát a bedolgozás után néhány órával a felületére terített műanyag fóliával egyszerűen biztosítani lehet. A fóliát legalább 1 hétig célszerű az esztrich felületén hagyni. Az esztrichet az egyenlőtlen és gyors kiszáradástól egy hét letelte után is védeni kell. Az esztrichet a bedolgozás után 3-4 napig mindennemű terheléstől (járkálás stb.), ezután pedig legalább 1 hétig a nagyobb terhelésektől (építőanyag tárolás) védeni kell.

Buroklás előtt

A padlóburkolat elhelyezése előtt az esztrichet fel kell fűteni. A cementesztrich felfűtésére leg­korábban a 26. nap után kezdődhet. Az első felfűtésnél az előremenő vízhőmérséklet 15°C-kal haladhatja meg a helyiség hőmérsékletét, de maximum 20 ° C lehet. Ezt a hőmérsékletet maximum naponta 5° C-kal lehet emelni.

A maximális előremenő hőmérsékletet legkoráb­ban a 7. napon szabad elérni. Az esztrich fűtését addig kell fenntartani, amíg a cementesztrich az egyensúlyi nedvességtartalmát el nem éri. Az esztrich nedvességtartalma kő, kerámia, mű­anyag és textil burkolatoknál 2,5 – 3,0%, fa burkolatnál maximum 2,0% lehet.

A burkolási munka megkezdése az esztrich legalább 3 hetes kötésidejének a kivárása után, a mintegy 15-20° C hőmérsékletre felfűtött esztrichnél lehetséges, a fűtést burkolási munka megkezdése előtt 1 nappal ki kell kapcsolni, de az esztrich hőmérséklete nem csökkenhet 15° C alá.

A fűtött padlók burkolatainak vastag ágyazatba történő helyezése 15-30 mm vastag ha­gyományos fektető habarcsba történhet. A munka az esztrich kötésének a befejezése után (28 nap) kezdhető meg felfűtött esztrichnél. Az esztrich felfűtésének a feltételei megegyeznek az előző módszerével.

Üzembe helyezés

A kivitelezési munkák elkészülte után a rendszert üzembe lehet helyezni. Az üzembe helye­zés első fázisa a rendszer primer és szekunder fűtőkörének a feltöltése. A primer fűtőkör fel­töltése a fűtési rendszer feltöltésére vonatkozó általános szabályok betartása mellett végez­hető el. A szekunder fűtőkör egyes fűtési áramköreit a nyitott és a zárt tágulási tartályos kom­pakt egységeknél a következő módon kell fűtővízzel feltölteni.

• Az osztó- és gyűjtő egységen minden áramkört szelepet zárunk.
• Az osztó egység töltő-ürítő szelepét csatlakoztatjuk tömlővel a vízvezeték hálózathoz.
• Egy levezető tömlőt csatlakoztatunk a gyűjtő egység töltő-ürítő szelepéhez.
• A gyűjtő egység töltő-ürítő szelepének nyitása után kinyitjuk a közvetlenül mellette ta­lálható fűtési áramkör osztó- és gyűjtőszelepét is.
• Az osztószelep kinyitása után megnyitjuk a vízvezeték hálózati szelepet. A visszacsa­pó szelep zárt állapota miatt a víz a fűtőkörbe áramlik és a csővezetékben lévő levegőt folyamatosan kiszorítja.
• A fűtési áramkör feltöltését addig kell csinálni, amíg az elvezető csövön teljesen buborékmentes víz nem folyik ki. Amikor ezt elérjük, először a gyűjtőszelepet, majd az osztószelepet zárjuk.
• Megnyitjuk a feltöltött fűtőkörrel szomszédos osztószelepet, majd gyűjtőszelepet.
• A 6. és 7. szakaszt addig ismételjük, amíg minden fűtőkör fel nincs töltve.

A nyitott és zárt tágulási tartályos kompakt egységek feltöltésének további lépései eltérnek egymástól. A nyitott tágulási tartályos kompakt egységnél az utolsó fűtési áramkör feltölté­se után az osztó- és a gyűjtőszelepeket nyitva hagyjuk és valamelyest, de nem teljesen zár­juk a töltő-ürítő szelepét. Ekkor a víz folyamatosan beáramlik a hőcserélőbe, majd a nyitott tágulási tartályba, és kiszorítja a levegőt a rendszerből.

Feltöltés vízzel

A tartály vízzel való feltöltődését a vízszintmutató segítségével ellenőrizhetjük. A tartályt addig kell feltölteni, hogy a fűtőközeg üzemi hőmérsékletének kialakuló térfogatnövekedést lehetővé tegye. A tágulási tartály fel­töltésének befejezése után zárjuk az osztó- és gyűjtőegység töltő-ürítő szelepeit, majd vízvezeték hálózat szelepét. A zárt tágulási tartállyal szerelt kompakt egységek esetében az utolsó fűtési áramkör feltöltése után elzárjuk a gyűjtőegység szelepét.

A víz a hőcserélőbe áramolva a gyorslégtelenítőn keresztül (a zárókupakját előzőleg el kell távolítani) fokozato­san kiszorítja a levegőt, miközben a zárt tágulási tartály feltöltődik. A feltöltés folyamán fi­gyelni kell a nyomásmérőt. A kiválasztott előnyomás (pl. 1,5 bar) elérésekor az osztóegység töltő-ürítő szelepét zárjuk. A feltöltés ezzel befejeződik. A rendszer feltöltése után minden fűtési áramkör osztó- és gyűjtőszelepét teljesen kinyitjuk. A szekunder kör keringtető szivattyúját bekapcsoljuk.

Levegő a rendszerben, légtelenítés

Ha a rendszer levegős, a szivattyú bekapcsolása után erős zajok hallha­tók. A rendszer légtelenedése a szivattyú többszöri ki-bekapcsolásával elősegíthető. A kikap­csolás után célszerű 10 másodpercig várni, hogy a levegő el tudjon távozni. Kis idő eltelté­vel is hallgassuk meg az áramlási zajokat. Ha az áramlási zajok a többszöri légtelenítési kí­sérlet ellenére kb. két óra múlva sem szűnnek meg, a feltöltést meg kell ismételni. A zárt tá­gulási tartályos kompakt egységnél a megfelelő előnyomást állandóan ellenőrizni kell.

Amennyiben az áramlási zajokat nem tudjuk megszüntetni, a szivattyút kapcsol­juk ki. A fűtőközegből az első felfűtés alkalmával gázok válnak ki, amelyek a zárt rendszer­nél a gyorslégtelenítőn a nyitott rendszernél pedig a tágulási tartályon keresztül, különösebb beavatkozás nélkül el tudnak távozni a rendszerből.

A víz nyomása, illetve szintje ezalatt csökkenhet és a több hétig tartó folyamat ideje alatt a víz többszöri utántöltése válhat szük­ségessé. Az üzembe helyezés teljes befejezése után a víz nyomásának vagy szintjének sza­bályszerű állapotát ellenőrizni kell.

Fűtési rendszer utántöltése

A fűtési rendszer szabályos működése mellett a víz után­töltésére két-háromévenként lehet szükség. A feltöltött és légmentesen működő rendszeren az első felfűtési periódusban el kell végezni az osztó-gyűjtő egység áramkörönkénti előszabályozását, a fűtőközeg egyes áramkörök közötti megfelelő elosztását.

Az osztó- és gyűjtő­szelepeket teljesen nyitott állásba csavarjuk, majd az egyes fűtési áramkörökre tervezéskor meghatározott térfogatáramokat a térfogatáram-mérők segítségével beszabályozzuk. Az üzembe helyezés feladatai közé tartozik még a szabályozó berendezés választási lehetőségei közül az épület és a fűtési rendszer jellegének megfelelő paraméterek beállítása. Az üzembe helyezés során nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az esztrich hőmérséklete naponta Legfeljebb 5° C-al növelhető.

Üzemeltetés

A fűtési rendszer, szabályszerű üzembe helyezés után, gyakorlatilag semmilyen ellenőrzést nem igényel a fűtési időszakban. Az üzemeltetés kedvező feltételeit csak jól megtervezett, ki­vitelezett és beszabályozott rendszerrel lehet megteremteni.

Az üzemeltetés kedvező feltét­eleit segíti elő az éjszakai csökkentett hőmérsékletű üzemmód megvalósítása, órával vezérelt hőmérséklet-szabályozás esetén. A hőmérséklet beprogramozásakor a fűtött padló hőtehetetlenségét is figyelembe kell venni.

Falfűtési rendszer

Az épületek külső hőszigetelésének köszönhetően csökkenő fűtési hőigény pótlását meg le­het oldani a külső fal belső felületén szerelt fűtési rendszerrel. Ezzel az alacsony hőmérsék­letű falfűtési rendszerrel kellemes belső komfortot tudunk biztosítani.

Falfűtés előnyei:

• A felületi hőmérséklet 35-40°C, azonban a helyiség hőmérséklete 2-3°C-al alacso­nyabb lehet a hagyományos konvekciós fűtésekhez képest.
• A fűtendő helyiségen belül lényegesen jobb hőmérséklet-elosztást lehet elérni.
• Az alsó és a felső rétegek közötti hőmérséklet-különbségek jóval kisebbek, mint radiátoros fűtés esetén.
• A padlófűtésnél alkalmazott alacsony fűtővíz-hőmérséklethez képest magasabb hőmérsékletű közeget áramoltathatunk (a hőleadás akár 200-240 W/m² is lehet).
• Rejtett, ezért a fűtött helyiség minden négyzetmétere hasznosítható (természetesen amennyiben egy szekrénnyel „takarjuk” le a hőleadó felületet, a helyiségben jelentős mértékű hőmérséklet-csökkenés jelentkezhet).
• A radiátoros fűtésekre jellemző „nagy” levegőmozgás miatti porképződés a töredéké­re csökken.
• Műszaki megoldást jelenthet a nedvesedés és a penészedés megakadályozására.
• Nyáron, nagy melegben a csővezetékben 15-18°C-os vizet keringetve a helyiségben tartózkodók hőérzetét lehet fokozni.

Az alacsony felületi hőmérséklet és az egyenletes hőmérséklet-eloszlás miatt a falfűtési rend­szerek kellemes és komfortérzetet adó sugárzó energiával fűtenek a fal irányából. A hagyo­mányos fűtési rendszerekkel szemben falfűtésnél az ember és a helyiséget határoló felületek között sugárzási egyensúly alakul ki, így optimális komfortérzet érhető el (7.40. ábra).

7.40. ábra. Ideális komfortérzet kialakítása.

A padlófűtési rendszerekkel való fűtés esetén a komfortérzet már 1-2°C-kal alacsonyabb helyiséghőmérsékletnél elérhető, ami évente 3-6% energia-megtakarítást eredményez. Mivel már alacsony előremenő vízhőmérséklet esetén is magas fűtőteljesítmény érhető el, a falfű­tési rendszerek nagyon jól kombinálhatók kondenzációs gázkazánokkal.

A falfűtési rendsze­rek alacsony konvektív hőleadási hányada miatt csak kismértékű légáramlás alakul ki, a por cirkulációja már a múlté. Az alacsony hőmérséklet miatt a por megpörkölődése szóba sem kerül, ezért megkíméli a légutakat – nem csak az allergiában szenve­dőkét.

A szekrények és polcok helyét időben meg kell határozni. A rendszer tervezésekor ezeket a helyeket, valamint a képek alatti felületeket figyelembe kell venni. Fektetési tervet kell készíteni és azt az épületgépészeti tervdokumentáció­hoz csatolni kell.

• Rendszerkialakítások
• Helyiségek teljes fűtésére,
• Padlófűtés rendszerekkel kombinálva,
• Radiátoros fűtés kiegészítéseként al­kalmazhatók.

Falfűtés mint a helyiségek teljes fűtése

A megnövekedett nővédelmi követelmények miatt az épületek hőszükséglete a falfűtési rendszerrel terjes mértékben fedezhető. Különösen az alacsony energia-felhasználású házak fűtésére ajánlott az alkalmazása (7.41. ábra).

7.41. ábra. Falfűtés önállóan alkalmazva.

Falfűtési rendszer padlófűtéssel kombinálva

Ezt a kombinációt olyan esetben ajánljuk, ahol a komfortérzettel szembeni igények magasak (7.42. ábra):

• Lakások tartózkodási zónáiban,
• Fürdőkben,
• Szaunákban,
• Gőzfürdőkben és más vizes helyiségekben.

7.42. ábra. Falfűtés és padlófűtés kombinációja.

Falfűtési rendszerek radiátoros fűtés-kiegészítéseként

Ennél a kombinációnál a falfűtés fedezi az alap-, a radiátoros fűtés pedig a csúcs hőigényeket. Ez a variáció főleg felújított épületeknél alkalmazható jól (7.43. ábra).

7.43. ábra. Falfűtés és radiátoros fűtés párosítása.

Rendszerelőnyök

• Gyors és flexibilis csőfektetés,
• A fűtőmezők változatos bekötési lehetőségei,
• A sínek lekerekített széleinek köszönhetően a cső nem sérülhet meg,
• Biztonságos csőrögzítés.

Rendszerleírás

A sín általában stabil polipropilénből készül. Feladata, hogy a fűtőközeget szállító csöveket rögzítse a nyers falra (7.44. ábra).

7.44. ábra. Rögzítő sín kialakítása.

A fektetési távolság 5 cm és többszöröse lehet. A fűtőme­zőket 14×1,5; 12×2,0 mm névleges átmérőjű csőből érdemes kialakítani. A fűtőkör osztó­gyűjtőhöz bekötött csatlakozóvezetékek 14×1,5; 12×2,0 mm vagy 17×2,0 mm méretű cső.

Használható úgynevezett csővezető ív is, ami üvegszállal erősített poliamidból készül, és le­hetővé teszi az optimális, megtörés nélküli csőátvezetést a függőleges falfelületről a csatla­kozóvezetékek vízszintes síkjába (7.45. ábra). A rögzítő fül révén a megfogás teljesen biz­tonságos.

7.45. ábra. Csővezető sín irányváltoztatásokhoz.

A 17-14-17 vagy 17-12-17 mm méretű T-idomok és a szűkített csőtoldó idomok segítségé­vel több fűtőmező összekapcsolható egy fűtőkörbe Tichelmann-elv szerint, majd beköthető a fűtőkör osztó-gyűjtőbe. A 17×2,0 mm méretű cső csatlakozóvezetékként használható. A szegélyszigetelő szalag a fűtött vakolat hőtágulásának felvételét biztosítja (7.46. ábra).

7.46. ábra. Szegélyszigetelő szalag.

Igény esetén a szegélyszigetelő szalagot a termikusan aktivált fűtőmező köré a falra helye­zik fel. A szalag hátoldalán lévő függőleges bordák biztosítják a sarkok optimális kiképzé­sét. A 12/14 és 17 mm-es védőcsövek segítségével a csatlakozóvezetékek biztonságosan és a cső megsérülése nélkül vezethetők ki az esztrichből az osztó-gyűjtő szekrénybe.

7.47. ábra. Készre szerelt, nyomáspróbázott falfűtési rendszer.

Szerelés (7.47. ábra):

• Osztó-gyűjtő szekrény elhelyezése és a fűtőkör osztó-gyűjtő beszerelése.
• A sínek rögzítése a nyers falra.
• A fűtőmezők letekerése a tervezett fektetési távolsággal.
• A csővezeték bepattintása a sínbe.
• A tartók rögzítése a falra.
• A 90°-os csővezető ívek rögzítése a betervezett helyeken.
• Az irányváltások létrehozása a csövek csővezető ívbe történő bepattintásával.
• A fűtőmezők és a csatlakozóvezetékek összekötése.
• Szükség esetén a csatlakozóvezetékek szigetelése.
• Csatlakozóvezetékek bekötése a fűtőkör osztó-gyűjtőbe.
• A fűtőmezők átöblítése, feltöltése és légtelenítése.
• Nyomáspróba elvégzése, a nyomás értékét a vakolási munkálatok során tartani kell.

7.48. ábra. Egyszerű kígyó vonal sematikus ábrája.

• 1. 14×1,5 csővezeték,
• 2. Sínrendszer,
• 3. Körbefutó szegélyszigetelő szalag,
• 4. Csatlakozóvezeték a visszatérőhöz,
• 5. Csatlakozóvezeték az előremenőhöz,
• 6. Nyers betonfödém,
• 7. Lépéshang szigetelés,
• 8. Esztrich + padlóburkolat,
• 9. Rögzítő tüske.

A sín nyers falra történő felszerelésekor a következőkre kell odafigyelni (7.48. ábra, 7.49. ábra):

• Függőleges felszerelés a vakolásra előkészített nyers falra.
• A sínek rögzítése a kereskedelemben kapható beüthető tiplikkel a nyers falra (13-20 mm átmérőjű alátétekkel).
• A beüthető tiplik közötti távolság L ≤ 40 cm legyen,
• Két függőleges sín közötti távolság L ≤ 50 cm.
• A sín távolsága a helyiség sarkaitól illetve a fűtőmező elejétől: 40 cm.
• A 180°-os fordulók és a csatlakozóvezetékek rögzítése.

7.49. ábra. Dupla kígyóvonalú fektetés sematikus ábrája.

• 1. 14×1,5 csővezeték,
• 2. Sínrendszer,
• 3. Körbefutó szegélyszigetelő szalag,
• 4. Csatlakozóvezeték a visszatérőhöz,
• 5. Csatlakozóvezeték az előremenőhöz,
• 6. Nyers betonfödém,
• 7. Lépéshang szigetelés,
• 8. Esztrich + padlóburkolat,
• 9. Rögzítő tüske.

Vakolatok

A hibátlanul működő falfűtés alapvető feltétele a vakolat szakszerű kivitelezése. A vakolat­gyártók előírásait termékeik felhasználására és feldolgozására vonatkozóan minden esetben figyelembe kell venni. Ez vonatkozik a vakolást követő tapétázási vagy csempézési munká­latokra is.

Vakolatfajták

A falfűtési rendszerek vakolatainak jó hővezető képességűnek kell lenni. A könnyű alap-, vagy hőszigetelő vakolatok ezért nem alkalmasak. A falfűtési rendszerekhez csak a követ­kező kötőanyagokat tartalmazó speciális vakolóhabarcsok használhatók:

• Gipsz/mész,
• Mész,
• Mész / cement,
• Cement.

Szintén alkalmasak még a gyártók által ajánlott különleges vakolatok, mint pl. az agyagva­kolat.

A különböző vakolatfajták felhasználási lehetősége függ:

• A helyiség funkciójától,
• A helyiség nedvességterhelésétől,
• A falfűtés tartós üzemi hőmérsékletétől,
• A falfelület további utókezelésétől.

A vakolatalappal szembeni követelmények:

• Sima felületű,
• Teherbíró és szilárd,
• Alaktartó,
• Nem víztaszító,
• Homogén,
• Egyenletesen nedvszívó,
• Érdes és száraz,
• Pormentes,
• Szennyeződésektől mentes,
• Fagyálló,
• + 5°C felett legyen a hőmérséklete.

A vakolatalap előkészítése

A vakolatalap előkészítése biztosítja a vakolat és a vakolatalap közötti szilárd és tartós kö­tést. A megfelelő alapot a szerelés kezdete előtt elő kell készíteni. A 7.50. ábra egy semati­kus ábrát szemléltet a vakolaterősítés elkészítésének megvalósításáról.

7.50. ábra Vakolaterősítés elkészítése.

• 1. Nyers fal,
• 2. Sínrendszer,
• 3. 14×1,5-ös csővezeték,
• 4. Első vakolatréteg,
• 5. Vakolaterősítés,
• 6. Második vakolatréteg.

Az előkészítési mun­kálatokhoz tartozik:

• A hibás helyek kijavítása,
• A korróziónak kitett fémrészek eltávolítása/védelme,
• Portalanítás,
• Fugák, áttörések és rések lezárása,
• A nedvszívást kiegyenlítő réteg felvitele, ha az alapfelület eltérően és/vagy erősen nedvszívó (pl. porózus beton),
• Alapozó réteg felvitele a tömör és/vagy rossz nedvszívó alapokra (pl. hőszigetelés a külső fal belső oldalán).

Vakolaterősítés

Az üvegszövet hálóval történő vakolaterősítés meggátolja a repedésképződést, minden fűtő­felület kivitelezésénél kötelezően alkalmazni kell.

Az üvegszövet hálóra vonatkozó követel­mények:

• Engedéllyel kell rendelkezni arra vonatkozóan, hogy vakolaterősítésként felhasználha­tó (vizsgálati bizonyítvány).
• A szakítószilárdság hossz- és keresztirányban > 1500 N / 5 cm.
• Ellenálló a fűtő vakolatokkal szemben (pH-érték: 8-11).
• Vakolatba beágyazott üvegszövet háló esetén a raszterméret: 7×7 mm legyen.
• Simítórétegbe behelyezett üvegszövet háló rasztermérete 4×4 mm legyen.

Útmutató a vakolaterősítési munkálatokhoz

• A munkafázisokat a vakolás előtt a vakolást végző szakemberrel meg kell beszélni.
• A vakolatgyártó előírásait figyelembe kell venni.
• Az üvegszövet hálós vakolaterősítést a vakolatréteg külső harmadában, a cső felső éle fölött szabad elhelyezni.

Az üvegszövet háló elhelyezésének két módja van:

• Az üvegszövet háló beágyazása a vakolatba,
• Az üvegszövet háló elhelyezése a simító rétegben.

Az üvegszövet háló beágyazásának sorrendje:

• Ez az eljárás egyrétegű vakolatnál alkalmazható.
• A tervezett vakolatvastagság kb. 2/3-ának megfelelő vakolatréteg felhordása.
• Az üvegszövet háló felhelyezése, a háló min. 25 cm-rel lógjon túl a veszélyeztetett te­rületen, az átlapolás min. 10 cm legyen.
• Az üvegszövet háló legyen feszes.
• A maradék vakolatréteg felvitele.
• Gipsztartalmú vakolatoknál csak maximum 20 m²-t szabad egyszerre felhordani.
• A cső felső éle fölött a vakolatvastagság min. 10 mm legyen.

Az üvegszövet háló simítórétegben való elhelyezése esetén a következőket kell figyelembe venni:

• Ez az eljárás többrétegű vakolatnál alkalmazható.
• Az első vakolatréteg felvitele és kötési idejének kivárása.
• A glettelőanyag felhordása.
• Az üvegszövet háló benyomása a masszába.
• A hálót min. 10 cm-es átlapolással kell elhelyezni.
• A keresztezési pontokat átlapoló ragasztószalaggal rögzíteni kell.
• Az üvegszövet hálót a gyártó által előírt rétegvastagságban mindenhol be kell vonni simítóanyaggal.
• A második vakolatréteget a simítóréteg kiszáradása után, a vakolatgyártó előírása sze­rint kell felvinni.

Fűtőkábeles rendszerek használata felületfűtésekhez

Az elektromos padlófűtés kialakításá­nak előnye, hogy a „hagyományos” vizes közegű padlófűtéshez képest jóval egyszerűbb a telepítése. Jó megoldást jelenthet a felhasználó számára, hiszen a programozható termosztátok alkalma­zásával hatékony energiafelhasználást tudunk elérni. Kis átmérőjének köszön­hetően, akár a csemperagasztóban is el­fér (7.51. ábra).

7.51. ábra. Fűtőkábeles rendszer elvi felépítése.

Mozgó alkatrészt nem tartalmaz, ezért jóval kisebb a meghibásodásának a valószínűsége. 230 V-os hálózatról üzemeltethető, teljesítménye pedig 240-300 W/m², attól függően hogy milyen burkolatot alkalmazunk. A direkt fűtési rendszer javasolt maximális beépített teljesít­ménye 150 W/m^2, Ezzel a fűtési megoldással létrehozhatunk teljes értékű (pótolni kell a he­lyiség teljes hőveszteségét), vagy kiegészítő fűtési rendszert (kizárólag a padló melegen tar­tása a cél).

A hőveszteségét kell alapul vennünk a beépítendő teljesítmény meghatározásá­hoz. Amennyiben a hőveszteségét meghatároztuk, ki kell számítanunk a fűtendő felület nagyságát (m²). Ezt úgy kaphatjuk meg, hogy a teljes felületből kivonjuk azt a területet, amit a bútorok és egyéb berendezési tárgyak lefednek. Körülbelül 30%-kal emeljük meg a kiszámított hőveszteségét ahhoz, hogy a fűtésünk megfelelően gyors és hatékony legyen.

Abban az esetben, ha a kiszámított teljesítmény meghaladja a maximális értéket (150 W/m²), célsze­rű kiegészítő fűtést alkalmazni (falfűtés). Figyelnünk kell a szerelés során, hogy a padlónk alulról és oldalról is jól szigetelt legyen. Amennyiben vizes helyiségben szerelünk, javasolt egy nedvességzáró réteget beépíteni, mellyel megakadályozható a betonréteg átnedvesedése.

Fűtőkábel szerelése:

• Első lépésként készítsünk egy fektetési tervet, ami tartalmazza a burkolat, a kötőelem és a csatlakozó vezeték helyét (7.52. ábra).
• Semmiféleképp ne fektessük a fűtőcsövet több helyiségen keresztül, és kerüljünk ki minden, a felszínnel kapcsolatba hozható tárgyat (7.53. ábra).
• Semmiféleképp ne rövidítsük meg a fűtőkábelt.
• Készítsük elő és szereljük fel a padlóérzékelő burokcsövét, majd húzzuk be a kábelt (7.54. ábra).

7.52. ábra Fektetési terv készítése.

7.53. ábra Padlóösszefolyó kikerülése.

7.54. Burokcső beépítése, és a padlóérzékelő behúzása.

Ha mindent előkészítettünk, és megfelelően helyeztük el a fűtőkábelt, felhordhatjuk a kötő­réteget (pl. csemperagasztó).

Közvetlen fűtések

Szinte minden típusú padlóburkolat alá építhető ez a fajta elektromos padlófűtési rendszer, de mindenféleképp vegyük figyelembe a burkolat gyártójának utalásait (fa- és padlószőnyeg burkolatok esetében különös figyelmet kell fordítani a kialakításra).

Nézzük meg az alábbi ábrákat. Megoldásokat láthatunk a szerelésre a rétegrend feltüntetésével, legyen földszinti vagy akár talaj szinti helyiség (7.55. ábra, 7.56. ábra).

7.55. ábra. Betonpadló talajon száraz (a. ábra) és nedves helyiségben (b. ábra).

7.56. ábra. Emeleti padló száraz (a. ábra) és nedves helyiségben (b. ábra).

A kábelek fektetése után, a betonozáskor ügyeljünk arra, hogy a kábelek ne érintkezzenek a hőszigeteléssel, valamint a kábelekre öntött beton súlya ne nyomja bele a kábeleket a szige­telésbe.

A fűtőkábeles fűtési rendszer kifejezetten lakásfelújításoknál és olyan esetekben alkalmaz­ható, amikor a padlószintet csak minimális mértékben lehet megemelni. A rendszer ráépíthe­tő meglévő járólapra, fa- vagy betonpadlóra is. Legelterjedtebb felhasználási területe a kony­ha és a fürdőszoba, de más helyiségbe is beépíthető.

A fűtőszőnyeg a flexibilils csempera­gasztóba helyezhető, közvetlenül a járólap alá. Abban az esetben, ha a felhasználható hely vastagabb, célszerű fűtőkábelt beépíteni. A fűtőkábeles szerelést olyan felújításoknál alkal­mazzák, ahol a régi burkolatot felbontják és helyette újat építenek. Az alábbi ábrán fektetési példát láthatunk mind nedves, mind pedig száraz felületre felújítási munkáknál (7.57. ábra).

7.57. ábra. Padlófelújítás meglévő betonpadlón (a. ábra száraz helyiség, b. ábra nedves helyiség).

A fűtőszőnyeg egy vékony fűtőszál, mely egy öntapadó műanyaghálóra van rögzítve. A fű­tőszőnyeg vastagsága 2,5 mm, szélessége 50 cm, hosszúsága 1 m-től 22 m-ig terjed. A szerelés (fektetés és rögzítés) öntapadó felü­letének köszönhetően gyors. A szerelést megelőzően a megfelelő hosszúságú fű­tőszőnyeget kell kiválasztani, mert a szőnyeget nem lehet meghosszabbítani, se megrövidíteni.

A műanyag háló elvá­gásával (odafigyelve, hogy a fűtőszál meg ne sérüljön) a szőnyeg elfordítható, másik irányba lehet fektetni. Ezzel meg­oldható, hogy a teljes kijelölt felületet beborítsuk. Az alábbi ábrán fektetési példát láthatunk mind nedves, mind pe­dig száraz felületre meglévő betonpad­lón (7.58. ábra).

7.58. ábra. Fűtőszőnyeg meglévő burkolaton (a. ábra száraz helyiség, b. ábra nedves helyiség).

Felújításkor a 10 W/m teljesítményű fűtőkábelt használhatjuk. A kábel fektetése so­rán ügyeljünk arra, hogy a köztük lévő tá­volság ne haladja meg a 10 cm-t. Ezzel el­kerülhetjük, hogy a kábelek között hideg­zónák alakuljanak ki. A kábel legkisebb hajlítási sugara ne legyen kisebb, mint a kábel átmérőjének háromszorosa (kb. 2,5 cm). A fűtőkábelt lerögzíthetjük szalaggal is, de fémhálóhoz is rögzíthetőek.

Az érzékelőt célszerű egy műanyag védőcsőbe behúzni és a kábelek közé elhelyezni. A vé­dőcső végét zárjuk le, hogy a beton nehogy befolyjon.

Fapadló és gerendán levő hajópadló alatti szerelés

Faburkolat alatti szereléskor különös figyelmet kell fordítani a padló hőmérsékletére, ami nem haladhatja meg a 27 °C-ot. Abban az esetben, ha faburkolat alatti betonba, vagy meglé­vő régi fapadlóra kerül a rendszer, alkalmazzunk padlóhőmérséklet-érzékelős, illetve kombi­nált termosztátot. Ezzel a termosztáttal megakadályozható, hogy a padló hőmérséklete meg­haladja a 27 °C-ot.

Légréssel fektetett fapadlóknál maximum 10 W/m teljesítményű kábel hasz­nálható, és a maximális teljesítmény 80 W/m² lehet. A kábel sem szigeteléssel, sem fával nem érintkezhet. A fűtőkábel beépítése előtt a keresztgerendákból a kábelek számára átvezetéseket kell ki­vágni (7.59. ábra). Ahol a vezetékek keresztezik a párnafákat, alufóliával vagy egyéb tűzálló anyaggal kel burkolnunk.

7.59. ábra. Keresztgerenda kivágása a fűtőkábel részére.

Egy ilyen átvezetésbe csak egy kábel rakható.

Teljes értékű fűtést csak az alábbi burkolatvas­tagságig tudjuk megvalósítani:

• Puhafa (400-600 kg/m³) esetén 2 cm,
• Keményfa (600 kg/m³ felett) esetén 3 cm.

Peremfűtések, hőtárolós fűtések

Peremfűtéseket a következő esetekben alkalmaznak:

• Nagyobb üvegfelületek, nyílászárók előtti hidegzónák megszüntetésére,
• Rosszul szigetelt helyiségek kiegészítő fűtésére.

A fűtési sáv általában 0,5 – 1,5 m, a beépített teljesítmény 200-250 W/m^7, Ha peremfűtést is építünk, ajánlott külön termosztátot is beépíteni. A termosztátnak a padló hőmérsékletét, vagy pedig a padló és a levegő együttes hőmérsékletét kell mérnie. A peremfűtés direktfűtés, ezért 3-5 cm mélységbe kell beágyaznunk.

Nézzük meg az alábbi táblázatot! A táblázatból kiderül, hogy fűtőkábelt, vagy fűtőszalagot érdemes-e használni (7.1 táblázat).

7.1. táblázat. Különböző felületeknél alkalmazott fűtőrendszerek.

Csőregiszterek, törülközőszárítós radiátorok

Ezeknél a radiátortípusoknál nem is annyira a teljesítmény, hanem inkább a design, a stílus dominál. Cél az, hogy úgy illeszkedjen a rendeltetési helyére, az esetek többségében a für­dőszobába, mint egy észrevehetetlen bútordarab.

Legtöbbször hidegen húzott, precíziósán hegesztett acélcsövekből, vagy más keresztmetszetű zárszelvényekből, esetleg hidegen hen­gerelt finom lemezekből készülnek, védőgázas hegesztéssel. Üzemi nyomásuk 10 bar, de mindig szem előtt kell tartani a gyártók méretválasztékát. Általános felépítését a 7.60. ábra, műszaki adatait az 7.2. táblázat tartalmazza.

7.60. ábra. Törülközőszárítós radiátor kialakítása.

7.2. táblázat. Törülközőszárítós radiátorok műszaki adatai.

A radiátorokat felületvédelemmel, foszfátozást követően elektrosztatikus porszórással látják el, de galvanikus eljárással is lehet különböző réteget felvinni, mint króm vagy arany. Ez utóbbi réteg felvitele esetén azonban számolni kell teljesítménycsökkenésre. A törülközőszárítós radiátorok alkalmazhatók mind egycsöves és kétcsöves fűtési rendsz­ereknél is. Beépítésük során az alábbi szereléseket alkalmazzuk (7.61. ábra).

7.61. ábra. Törülközőszárítós radiátorok beépítési lehetőségei.

Fűtőpatron

Megoldható az is – persze függ a gyártóktól is – hogy minden egyes fű­tőtestbe elektromos fűtőbetétet helyezzünk. Ezzel a szerelvénnyel meg­oldható a csőradiátor fűtési szezonon kívüli használata (7.62. ábra).

7.62. ábra Fűtőbetét kialakítása.

A fűtőpatron egy cső alakú vízmelegítő részből és egy hőmérsékletszabá­lyozó rendszerből áll. Az alábbi táblázatban a csőradiátor és a hozzá be­építhető fűtőpatron teljesítménye látható (7.3. táblázat).

7.3. táblázat. Csőradiátor és a beépíthető fűtőpatron teljesítménye.

A fűtőbetét elhelyezése háromféleképpen megoldható:

• Ha a hőleadó alsó csatlakozási pontjába egy „T” idomot helyezünk, akkor ezen idomon keresztül megoldható a visszatérő víz elvezetése, és a fűtőbetét elhelyezése.
• Az ún. „lándzsás” szelepet szintén alulról csatlakoztathatjuk, melynek előnye, hogy ugyanazon csatlakozási ponton megoldott a fűtővíznek a be- illetve kivezetése, a fűtőbe­tét pedig a másik gyűjtőágon, alul kerül beépítésre. (Ez a fajta beépítési mód teljesítményromláshoz vezethet.)
• Átlós bekötésnek nevezik, amikor a fűtővíz előremenő szakaszát felülről kötjük be, míg a fűtőbetétet a másik gyűjtőág alján építjük be.

Akár vegyes kialakításról, akár kizárólag elektromos megoldásról beszélünk, a helyes beépí­tés az alulról történő bekötés a fűtőpatronnal. Másik szempont, amit szem előtt kell tartani, hogy a fűtőpatron villamos teljesítménye soha ne haladja meg a radiátor hőleadó képességét.

Csőradiátorok kiválasztásának szempontjai

• Érdemes megnézni a megvásárolandó csőradiátornál, hogy az rendelkezik-e megfele­lő rögzítőelemmel, és a csatlakozási pontok, csővég elzárások kellően kidolgozottak-e.
• Ha az igény úgy merül fel, duplasoros csőradiátort is választhatunk, melynek teljesít­ménye 70%-al nagyobb mint az egysoros kialakítású típusok.
• Vehetünk olyan hő leadót is, amit nem csak a fürdőszobába, hanem pl. előszobába szerelhetünk föl.
• Némely típushoz külön rendelhetők kiegészítők (törülközőszárító, üvegpolc stb.).
• Szinte mindegyik kiegészíthető elektromos fűtőbetéttel, melyekhez szabályozóegység is rendelhető.

A törülközőszárító radiátor kihasználtsága

Azt a hőteljesítményt, amit a fürdőszobába felhelyezett csőradiátor leadni képes úgy szokták a gyártók közölni, hogy az a csupaszt, le nem takart állapotnak felel meg.

Egyértelmű, hogy a törülközőszárító radiátorra helyezett törülköző megakadályozza a lég­áramlást, tehát csökkenti annak hőleadását.

Az alábbi diagram azokat az eseteket jelzi, amelyek előfordulhatnak egy fürdőszobában. A vízszintes tengelyen látható a fűtővíz középhőmérséklete és a helyiség levegőhőmérsékleté­nek a különbsége, a függőleges tengelyen pedig a hőleadás változása.

Amennyiben nedves törülközővel takarjuk le a csőradiátort, akkor a radiátor hőleadása csak kismértékben csökken. A hő hatására a törülköző párologni kezd. Ha csökken a törül­köző nedvességtartalma, a törülköző szigetelőbbé válik. Jól látható, hogy teljesen letakart állapotban a hőteljesítmény felére szá­míthatunk. Célszerű tehát túlméretez­ni a törülközőradiátort, ha minden „funkcióját ” ki akarjuk használni (7.63. ábra).

7.63. ábra. Törülközőszárító radiátor hőleadása és a funkciójának betöltése közötti összefüggés.

Bordás fűtőtestek

Mint azt már fentebb említettük a bordás fűtőtestek olyan kialakításúak, hogy egy csőveze­tékre a hőleadás fokozása érdekében lamellákat, bordákat erősítenek fel. A korai, kevésbé esztétikus kialakításoknál a fűtőtesteket horganyfürdőbe mártották. A horgany fix kapcsola­tot biztosít a cső és a lamella között, és megóvja a fűtőtestet a korróziótól.

Szerelésnél ügyelni kell, hogy a bordás fűtőtestek csak vízszintes helyzetben szerelhetők, ugyanis a levegő így teljesen át tudja járni a bordákat. Ha függőleges helyzetbe akarnánk épí­teni, a felfelé áramló meleg levegő csak a bordák éleit érintené. A hőleadás erősen leromlana, és nem érnénk el a célunkat függetlenül attól, hogy megnöveltük a hőleadó felületet (7.64. ábra).

7.64. ábra Bordás fűtőtest helyes (a.) és helytelen (b.) kialakítása.

A bordás fűtőtestek egyik hátránya, hogy külső megjelenésük nem esztétikus, ezért manap­ság csak mellérendelt helyeken, vagy rejtetten csatornába szerelve találkozhatunk vele. Bor­dás fűtéssel oldották meg a panelházak fürdőkádjának melegítését (és persze magát a fürdő­szobáét is). Szintén ezt a fűtőtestet használják néhány esetben a lépcsőházak fűtésére is.

A bordás fűtőtestek másik hátránya a nehéz tisztíthatóság és a kis szilárdság. A felszálló me­leg levegő magával hozza a finom porszemcséket, amik megtapadnak a bordák közt. Sajnos könnyen deformálódnak, és ezzel csökken a hőleadó képességük is.

Szegélyfűtés

A fűtésrendszerekkel szemben támasztott elvárásoknak köszönhetően (esztétikus, energiata­karékos, egyszerűen szerelhető, egészségkímélő) egyre elterjedt megoldás a fal mentén hú­zódó szegélyfűtőtest. Ez a berendezés nem úgy működik, mint egy hagyományos radiátor, nemcsak a helyiség levegőjét melegíti fel, hanem magát a falat fűti, ezáltal a sugárzó hő ala­csony hőmérsékleten is ugyanazt a hőérzetet biztosítja.

Emellett hőleadó képessége sem elhanyagolható, hiszen a fűtőlamelláknak köszönhetően az egysoros kialakítású felülete méterenként 0,75 m², a kétsorosé 1,45 m^2. Akár meglévő fűtési rendszerre is csatlakoztatható, vízigénye csekély.

Szerelése egyszerű, nem igényel drága szerszámot, nem kell bevésni a falba, hiszen elegendő a hátelemet tiplis-csavaros megoldás­sal rögzíteni, melyre az előlap egyszerűen rápattintható. Esztétikailag is kellemes benyomást nyújt, ugyanis a fal- és padló találkozásánál halad, mintha parkettaszegély lenne. Mivel hely­igénye minimális, szinte minden helyiségben alkalmazható. További előnye, hogy nagy felü­letű nyílászárók alá építve elkerülhetjük annak bepárásodását.

Ugyanis a felfelé áramló me­leg levegő megakadályozza a gyors lehűlést. Szerelés során meg kell határozni a végleges he­lyet, 2 m-es hosszúságú kiindulási és végponton mindig fel kell szerelni a tartófület. Első lé­pésként a hátlapot ütközésig egymásba tolva és a falra felerősítve kezdődhet a szerelés.

A radiátoros szereléssel az erősen felfűtött levegő gyorsan felszáll, majd megfordul a térben és hideg levegőként érkezik vissza a padlóra. Ennek köszönhetően kiegyenlítetlen hőviszonyokat és jelentős mértékű poráramlást eredményez (7.65. ábra).

7.65. ábra. Fűtési rendszerek összehasonlítás.

A padlófűtési rendszer a hősugár­zás elvén működik, de elhelyezke­dése miatt a külső, hideg falak esetén gyengülhet a hatásfoka. Ezért magas padlóhőmérsékletet és ala­csony külső falhőmérsékletet ered­ményezhet. A szegélyradiátoros fűtési rendszernek köszönhetően megoldható az egyenletes fűtés. Páramentes felületek, pormentes áramlás, alacsonyabb szobahőmér­séklet és javított komfortérzet.

Szimpla szegélyfűtőtest felszerelése

A kétcsöves szegélyfűtőtest axonometrikus ábráját és jellemző méreteit a 7.66. ábra, a jellemző paramétereit a 7.4. táblázat tartalmazza.

7.66. ábra. Kétcsöves szegélyfűtőtest felépítése.

7.4. táblázat. Kétcsöves szegélyfűtőtest jellemző paraméterei.

A szerelés megkezdése előtt nézzük meg az adott helyiség alaprajzát. Határozzuk meg a fűtési rendsze­rünk nyomvonalát, és a 2 m-es egy­ségekben gondolkodva mérjük fel a pontos anyagszükségletet. Saroktól sarokig megmérve a falszakaszok pontos hosszát, állapítsuk meg a szükséges elemek és csatlakozó idomok darabszámát úgy, hogy fal­szakaszonként az utolsó elemeket szereléskor a megfelelő hosszra át lehessen vágni.

Töre­kedjünk arra, hogy a hátlap és az előlap vágása lehetőleg egy síkba essen. A hátlapokat ál­lítsuk a falsíkok elé, illesszük egymás mellé és az előlaptartók segítségével rögzítsük a fal­hoz. Jelöljük a falra a rögzítő furatok helyét (7.67. ábra).

7.67. ábra. Rögzítő furatok megjelölése.

Készítsük el a furatokat, helyezzük be a 8 mm-es tipliket. Ezután erősítsük fel a hátlapot süllyesztett fejű csavarokkal, de ne felejtsük el a csavar alá behelyezni az előlaptartókat (7.68. ábra).

7.68. ábra. Furatok elkészítése illetve hátlap felszerelése.

Figyeljünk, hogy a csavarok meghúzá­sakor a hátlap ne vegye fel a fal egye­netlenségeit, illetve ne legyen kiálló csavarfej, ami a fűtőregisztert zavarhat­ná a hőtágulásban. Egyenetlen falszer­kezet esetén célszerű sűríteni a rögzíté­si pontokat. Sarkok kialakítása egysze­rű illesztéssel, vagy Gehr-vágással vé­gezhető el (7.69. ábra).

7.69. ábra. Sarokkialakítás.

Minden elem illesztésekor ügyeljünk arra, hogy az összeeresztések alig észrevehetőek le­gyenek. Törekedjünk arra, hogy a csat­lakozó elemek mögött mindig legyen előlaptartó elem.

A fűtőregiszter elhelyezése az előlaptartó fülekre, pattintókra feltámasztva történik. Figyel­jünk a belső felületre felragasztott szivacsok meglétére. A fűtőregiszterek összekötése egy­mással tengelyirányban, külső karmantyúk alkalmazásával, forrasztással végezhető (7.70. ábra). Ügyeljünk a fűtőtest forrasztásánál, hogy a hátlap, vagy a közelben levő más beren­dezési tárgy meg ne sérüljön.

7.70. ábra. Fűtőregiszter felszerelése.

Az egy körben felszerelhető fűtőregiszter maximális hosszúsága 12 m. Ezen hosszon belül jelentős mértékű káros hőtágulás nél­kül üzemeltethető a rendszer. A befejező művelet az előlap felpattintása a rögzítő ­fülekre (7.71. ábra).

7.71. ábra. Előlapok felszerelése.

Forrasztást követően célszerű átöblíteni a rendszert és még az előlap felszerelése előtt végezzük el a nyomáspróbát.

Dupla szegély fűtőtest felszerelése

A négycsöves szegélyfűtőtest axonometrikus ábrája és jellemző méreteit a 7.72. ábra, a jel­lemző paramétereit a 7.5. tartalmazza.

7.72. ábra. Négycsöves szegélyfűtőtest felépítése.

7.5. táblázat. Négycsöves szegélyfűtőtest jellemző paraméterei.

Szerelése megegyezik a kétcsöves szegélyradiátor szerelésével. Hasonlóan az előzőhöz, itt is saroktól sarokig megmérve a falszakaszok pontos hosszát, megállapítjuk szükséges elemek és csatlakozó idomok darabszámát. A hátlapokat a falsík elé helyezzük, és az előlaptartók se­gítségével a falhoz rögzítjük. Bejelöljük a falra a rögzítő furatok helyét (7.73. ábra).

7.73. ábra. Furatok elkészítése, hátlap és rögzítő fülek felerősítése.

Sarkok kialakítását illesztéssel, vagy Gehr-vágással végezzük. Törekedjünk arra, hogy a csatlakozó elemek mögött mindig legyen előlaptartó elem. A fűtő-regiszterek összekötését egymással tengelyirányban, külső karmantyúk alkal­mazásával, lágyforrasztással végezzük (7.74. ábra).

7.74. ábra. Fűtőregiszterek elhelyezése.

Az egy körben felszerelhető fűtőregisz­ter maximális hosszúsága 6 m. Ezen hosszon belül jelentős hő veszteség nélkül üzemeltethető a rendszer. A befejező     művelet  az  előlap  felpattintása  a rögzítő fülekre (7.75. ábra).

7.75. ábra. Előlapok felszerelése.

Padlókonvektor szerelése

A szegélyfűtőtest kiegészítője a padlókonvektoros fűtés, melynek felfelé áramló meleg lég­függönye megakadályozza a nyílászárók használatakor fellépő gyors lehűlést, illetve nagy üvegfelületek bepárásodását. A fűtőregiszter a szegélyfűtésnél már megismert rézcsöves, alu­mínium lamellás fűtőtest.

A kétsoros, illetve a hatsoros padlókonvektor axonometrikus ábrái és jellemző méreteit a 7.76. ábra, 7.77. ábra szemlélteti, a jellemző paramétereit a 7.6. és a 7.7. táblázat mutatja.

7.76. ábra. Kétsoros padlókonvektor felépítése.

7.77. ábra. Hatsoros padlókonvektor felépítése.

7.6. táblázat. Kétsoros padlókonvektor jellemző paraméterei.

7.7. táblázat. Kétsoros padlókonvektor jellemző paraméterei.

Típus Kétsoros padlókonvektor Hossz (cm) Egyedi Magasság (cm) 130 Vastagság (cm) 160 Fűtőteljesítmény 60 °C-on (W/m) 450 Egy kör maximális hossza (m) 6 Maximális vízhő­mérséklet (°C)90.

A beépítendő padlókonvektor csatorná­jának, illetve fedlapjának méretéhez ké­pest oldalt 5-6 cm-es szélességű, a két végénél cca. 5 cm-es hézaggal növelt vá­jatot kell kialakítani, és minimum 13 cm mélységet biztosítani.

A mélységnél be kell próbálni a csatornát, hogy a peremé­re illesztendő cca. 1 mm-es gumi, és a 2 mm-es fedlap pereme szint alatt legyen kb. 2 mm-rel a csatlakozó parketta, vagy hidegburkolat felszínével. Az ezek után megállapított magasságának megfelelően kell elsimítani a csatorna alattiszintet, vízszintesen (7.78. ábra).

7.78. ábra. Padlócsatorna kialakítása.

A csatornatestre vízszintezőt helyezünk, mellyel pontosan beállíthatjuk a csatornát. A csator­na egyik végén (némely esetben az oldalán, illetve az alján) az előremenő és visszatérő ve­zetékek helyét ki kell vágni. Ahogy a 12-es és a 13-as ábrán látható, a szerelt regisztert he­lyezzük el aszimmetrikusan úgy, hogy a nyílászáró felőli oldalánál legalább 50-60 mm-t hagyjunk ki.

Ennek azért van döntő jelentősége, hogy a nyílászáró felől érkező hideg, melegítetlen levegő akadálytalanul jusson a regiszterhez. Ezt követően a csatorna külső oldalánál található rögzítő fülek segítségével állítsuk be a kívánt szintet. Ezt követően kiönthetjük a csatornát betonnal, ügyelve a légmentességre.

Figyeljünk, hogy a perem alatti részbe is kel­lő mennyiségű beton jusson, ugyanis ez lesz a tényleges teherhordó felület. Feltétlenül ügyel­jünk arra, hogy a bevezető nyíláson keresztül nehogy beton kerüljön a csatorna belsejébe (7.79. ábra).

7.79. ábra. Csatorna behelyezése és rögzítése.

A készre szerelt regisztert úgy helyezzük be, hogy az egyoldali bekötés a kivágott csatorna­nyílás felé nézzen. Helyezzük fel a tartóelemekre oly módon, hogy a rézcsövek szabad részei alá kerüljenek a tartók. Méterenként szereljünk fel rögzítő elemeket. A lényeg, hogy feszült­ségmentesített kötést tudjunk létrehozni.

A felhelyezési próbát követően kijelöljük a tartók helyét, amit forrasztással, vagy rögzítő csavarokkal erősíthetünk fel. Lényeges szempont, hogy ebben a fázisban a csatorna körüli beton teljesen megkötött legyen. A rögzítést követően lágyforrasztással kötjük a regisztert az előremenő és visszatérő vezetékpárhoz. Az előremenő vezetéket a felső csőhöz, míg a visszatérőt az alsó csőhöz kell köt­ni (7.80. ábra, 7.81. ábra).

7.80. ábra. Regiszterek rögzítése.

7.81. ábra. Regisztervégek kialakítása.

A regiszter 12 mm átmérőjű, ezért szűkítővel kell bekötni a fűtővezeték párba. A forrasztást követően várjuk meg, míg lehűl szobahőmérsékletre, majd dupla bilinccsel fixáljuk a felső rézcsöveket egymáshoz, ideális távolságot biztosítva ezzel egymáshoz képest. Miután a fedő­lapot is bepattintottuk (7.82. ábra), célszerű próbafűtéssel ellenőrizni, hogy a forrasztás megfelelő lett-e.

7.82. ábra. Fedőlap bepattintása.

Radiátorok

A konvekciós fűtőtesteket célszerű a nyílászáró alá felszerelni. Egyrészt itt foglalja el a leg­kevesebb helyet, másrészt ebben a pontban lesz a legegyenletesebb hőeloszlás. Az ablak ré­sein átáramló hideg levegő keveredik a felfelé áramló meleg levegővel.

Az összekeveredett levegő a mennyezet alatt hűl le és a szemközti fal felé áramlik. Itt a lehűlt levegő lefelé kezd áramlani majd egy teljes kört leírva ismét a radiátorhoz kerül. Az áramlás folytonos. Abban az esetben, ha a radiátort a nyílászáróval szemközti falra szerelik fel kedvezőtlen folyamatok zajlódnak le. Az ablak résein beáramló hideg levegő lefelé áramlik és a szemközti falon el­helyezett radiátor felé „folyik” (7.83. ábra).

7.83. ábra. Radiátor helyes (a) és helytelen (b) felszerelése.

Itt felmelegszik, és az ablak felé halad a mennyezeten, miközben egyre inkább lehűl. Ablak alatti radiátor esetén a fűtendő helyiségben a felső és az alsó légtér közötti hőmérséklet-kü­lönbség 2-3°C. Ablakkal szembeni falra szerelve azonban ez a különbség elérheti, sőt meg­haladhatja 7-8 °C-ot is.

Korábban előfordultak olyan építési módok, amikor a hőleadót a mennyezet alatt szerelték. Ezzel a szerelési móddal viszont csak a felső rétegben történt légmozgás, az alsó réteg kevés­bé melegedett fel. Ma ezt a szerelést nem alkalmazzák, illetve olyan megoldással találkozha­tunk, hogy terelőlemezekkel vagy ventillátorral kényszerítik a meleg levegőt a padló felé. Ez a fajta szerelés a légtechnika témakörébe tartozik, amit most nem kívánok részletezni.

A fűtőtestek a falra történő felerősítésekor ügyeljünk arra, hogy a faltól való távolság mini­mum 4 cm legyen. Nézzük meg az alábbi ábrát. Olyan elrendezéseket láthatunk, amelyek ke­vésbé, illetve olyat is amelyek nagymértékben befolyásolják a radiátor hőleadását. Látható hogy az esztétikai hatást fokozó burkolás mekkora hatással lehet a fűtés teljesítményére (7.84. ábra).

7.84. ábra. Fűtőtestek burkolásával járó veszteségek.

A fűtőtestek megválasztásakor ügyelni kell arra, hogy az azonos hőmérséklet-szabályozási rendszereknél azonos fajtájú radiátorokat válasszunk. Ugyanis a külső hőmérséklet függvé­nyében szabályozott előremenő vízhőmérsékletének változására nem reagálnak egyformán a különböző jellegű fűtőtestek.

Nem egyformán változik a fűtőtestek hőleadása. Az üzemelte­tő ebben az esetben kénytelen lenne ahhoz a fűtőtesthez alakítani a fűtővíz hőmérsékletét, amelyiknek a legkisebb a hőleadása. Ennek hatására azokban a helyiségekben, ahol más jel­legű fűtőtestek vannak, túlfűtötté válhatnak.

A fűtőtestek elhelyezése során törekednünk kell arra, hogy a helyfoglalás csökkentése miatt a még elhelyezhető magasabb építésű fűtőtestet válasszuk. A fűtőtest kiválasztásakor annak teljes magasságát kell figyelembe venni és nem a közcsavar távolságát.

Szem előtt kell tar­tani azt is, hogy a radiátorok alatt 10 cm szabad helyet hagyjunk, hogy:

• A fűtőtest körül megindulhasson a konvekciós áramlás,
• A fűtőtest alatti felület könnyen tisztítható, takarítható legyen.

A fűtőtesteket felépítésük szerint két nagy csoportra oszthatjuk:

• Tagos fűtőtestek, melyek viszonylag kis fűtőfelületű tagokból állnak, melyekből tet­szőleges tagszámban állíthatjuk össze a kívánt fűtőfelületet,
• Teljesítménylépcsős fűtőtestek, gyártó üzemekben készülnek, a fűtőfelület arányos a hosszúsággal. Ezeket a fűtőtesteket nem lehet tagosítani.

Tagos radiátorok

Öntöttvas tagos radiátorok

Korábban a tagosítható fűtőtestek közül a legelterjedtebb radiátor az öntöttvas tagos radiátor volt. Az új típusú, jobb hőleadó képességű radiátorok miatt azonban már kiszorult a piacról. A választott fűtőtestnek meg kell felelnie a hőhordozó közeg fajtájának, nyomásállósága és felületi hőmérséklete a megszabott kritériumoknak.

Az öntöttvas radiátorokra jellemző a na­gyobb beruházási költség, de előnyei közé tartozik a tartóssága, korrózióval szembeni ellen­álló képessége. Az öntöttvas tagos radiátorok szerelésénél ügyelni kell, hogy ezek rideg anyagok, ütésre megrepedhetnek. Javításuk nehézkes.

Szerelése:

A két tagot, külsőmenetes, 1 ¼”-os jobb-bal közcsavarral köthetjük össze. Az összekötésre szolgáló kar­mantyúk belső felületén két dudort ala­kítottak ki, megfelelő szerszám segítsé­gével, belülről lehet összehúzni. Mind­két közcsavart (alsót és felsőt) egyszer­re, azonos irányban forgatva, tömítő­gyűrű felhelyezését követően, tömör, nyomásálló kötést hozhatunk létre. Az összehúzó szerszám a közcsavarkulcs. Általában kétféle kivitelben készül, egyik változata a lapos, másik pedig hornyos kialakítású (7.85. ábra).

7.85. ábra. Közcsavarkulcs kialakítása.

Összehúzás előtt célszerű sima felületre felfektetni a radiátort, sok esetben ezt úgy oldják meg, hogy egy másik radiátort helyeznek alá, 90°-kal elforgatva. Amennyiben több tagszámú radiátorokat akarunk egy hosszabb radiátorrá összeépíteni, le kell mérnünk a csatlakozás hosszát. Ezt a hosszt felmérjük a közcsavarkulcsra, így biztosak lehetünk ben­ne, hogy a megfelelő mélységig fogjuk a közcsavarkulcsot betolni (7.86. ábra).

7.86. ábra. Öntöttvas tagos radiátor szerelése.

Az összehúzott fűtőtest egyik végébe furatos du­gókat helyezünk, melybe majd a radiátorsze­lep fog kerülni, a másikba vakdugókat szere­lünk.

Acéllemez tagosítható radiátorok

Hasonló felépítésűek az acéllemez radiátorok. Az acéllemez radiátoroknak előnyük, hogy be­ruházási költségük kisebb, helyfoglalása és fajlagos hőleadása kedvező. Szerkezetüknek kö­szönhetően azonban érzékenyen reagálnak a vízminőség változásra, korrózióval szembeni el­lenállásuk megfelelő felületkezelés hiányában csekély. A tagos radiátor a melegvizes fűtési rendszer hagyományos hőleadó eleme, mely 110 °C-ig meleg vízzel és 6 bar üzemi nyomá­sig alkalmazható (próbanyomás 9 bar).

A radiátortömbök 3-20 tagszámmal készülnek. A kü­lönböző tagszámú tömbök közcsavar alkalmazásával szükség esetén tovább tömbösíthetők. A tagos radiátor magas mechanikai szilárdsága a radiátoron sérülésmentességet biztosít eset­leges kisebb erőbehatások ellenében. Kialakítása az alábbi ábrán látható (7.87. ábra), a jel­lemző méreteit a 7.8. táblázat szemlélteti.

7.87. ábra. Acéllemez radiátor kialakítása.

7.8. táblázat. Acéllemez tagos radiátor jellemző méretei.

Szerelésük, összehúzásuk módja megegyezik az öntöttvas tagos radiátoréval. A különbség annyi, hogy nem minden tag van közcsavarral összekötve.

Alapanyag: Hidegen hengerelt, jól hegeszthető, 1,25 mm vastagságú acéllemez, mely meg­felel az MSZ EN 10130 szabványnak.

Felületvédelem: Az átmeneti korrózióvédelmet elektroforetikus alapozó festékbevonat biztosítja. A csatlakozó nyílásokat műanyagdugókkal zárják le, melyek megakadályozzák a táro­lás ideje alatt a szennyeződés és nedvesség bejutását. A radiátortömb egyik végén 2 db 5/4″ jobbos, másik végén 2 db 5/4″ balos csatlakozó menet szolgál a radiátor bekötésére.

Az acél­lemez tagos radiátor műszaki jellemzőit és a hőtani adatait a 7.9. táblázat tartalmazza. Az adatok 90/70 °C meleg víz fűtőközegre, valamint 20 °C belső térhőmérséklet esetén érvénye­sek, más tagszám esetén át kell számolni.

7.9. táblázat. Acéllemez tagos radiátorok műszaki jellemzői.

Csővázas radiátorok

Alumínium radiátorok

Nem tagosítható fűtőtest. Kialakítása nagyon egyszerű. Csővázas fűtőtestek, melyek perfo­rált lemezborítást kapnak. Egy-egy osztó- és gyűjtőcsőből áll, illetve az azokat összekötő ejtőcsövekből. Erre a csőregiszterre erősítik fel az alumíniumlemezből kialakított trapéz alakú, apróbordással ellátott hőleadó felületet. Minél jobban megnövelik a felületet, annál nagyobb hőleadást érhetünk el. A radiátor csatlakozási mérete 1″.

Manapság egyre kevésbé jellemző, elavultnak számít mind higiéniai, mind esztétikai szempontból. Az alumíniumborításon felületnövelő bordákat helyeztek el, ami nagy „hatékonysággal” gyűjtötte magába a port (7.88. ábra).

7.88. ábra. Alumínium csővázas radiátor.

Ennek a típusnak az alkalmazásával ugyan hosszú élettartamú fűtőtestet kapunk, viszont a porterhelés jóval magasabb. További hátrá­nya, hogy némely típusnál csak az egyik oldalon lehet a fűtési vezetékeket csatlakoztatni. A növelt bordafelület hőtechnikai szempontból sem kedvező. Igaz, hogy a fűtőtest összes hőleadása elegendő lenne, a felületi hőmérséklet mégis erősen lecsökken.

A mai korszerű technikáknak köszönhetően a helyzet teljesen megváltozott. A rézből és alumíniumból készült konvekciós típusú, alacsony vízigényű új generációs radiátor minden igénynek megfelel. A radiátor lakások, irodák és más helyiségek fűtésére alkalmazható. El­helyezhető magasabb páratartalmú helyiségekben is mint szárítókban, uszodákban, de kerül­ni kell a rézre és alumíniumra káros anyagokkal való érintkezést (7.89. ábra).

7.89. ábra. Korszerű réz-alumínium konvekciós radiátor.

A réz – alumínium radiátorok sokkal könnyebbek, mint az azonos nagyságú acél és öntöttvas radiátorok, ami jelentősen megkönnyíti a szállításukat (főleg emeletre) és szerelésüket. Te­kintettel a könnyű súlyukra gipszkarton lemezekre is szerelhetők.

Alapvetően kétfajta kialakítással találkozhatunk:

Kompakt bekötésű radiátor: A kompakt bekötésű radiátoroknak 1/2″ hollandis csatlakozásuk van, a kötések távolsága 90, 320 és 500 mm.

Szelepes radiátor: Alsó kötésű, 5 cm távolságú általános csatlakozás, 1/2″ belső menettel.

Mindkét radiátorra jellemző, hogy beépített légtelenítő szeleppel vannak ellátva, ami nagy­ban megkönnyíti az üzemeltetés közben kiváló levegő eltávolítását (7.90. ábra).

7.90. ábra. Légtelenítő szelep kialakítása a radiátorban.

A radiátorok bármilyen típusú (réz, műanyag, acél), teljesítmény- és hőmérséklet-szabályzós elektromos, gáz, olaj vagy új generációs szénkazán rendszerben alkalmazhatóak. A radiáto­rok kazánház-hálózatba is bekapcsolhatóak.

Működése:

A rézcsövekben áramló közeg felmelegíti a vele érintkező alumínium bordákat, és azok vezetik át a hőt. A bordák közötti, nagy fűtőfelületű légkamrákon keresztül beáram­lik a hideg levegő, felmelegszik, s utána beáramlik a helyiségbe.

Az alacsony tehetetlenségük hatására a helyiség felmelegítése gyorsabb és gazdaságosabb. Az alacsony vízigény a rendszerben kisebb hőveszteséget okoz, vagyis hirtelen felmelegedést és le­hűlést. Ez nagyon előnyös különböző fajtájú programozható szobatermosztátok alkalmazásakor, amik időszakosan lecsökkentük a helyiség hőmérsékletét.

Minden egyes hőmérséklet-csökkenés megtakarítást eredményez. Viszont a hőmérséklet növekedése több energia elhasználásával jár együtt, s mégpedig annyival több használódik el, amennyivel nagyobb a vízrendszer térfogata.

Műszaki jellemzői:

• Maximális üzemi hőmérséklet: +110 °C
• Üzemi nyomás: 1,5 bar-ig
• Hőteljesítmény 85/75/20 (fűtővíz előremenő/fűtővíz visszatérő/helyiséghőmérséklet) °C paramétereknél: 220-4950 W
• Űrtartalom: 0,13 – 1,53 liter
• Súly: 1,6 – 15,2 kg/m
• Csatlakoztatás módja:
• Oldalról – 2 db ½ colos átmérőjű csatlakozás, távolságuk 90, 320, 500 mm
• Alulról – 2 db ½ colos átmérőjű csatlakozás, távolságuk 50 mm.

A radiátorok, mint számos más hasonló radiátor, bármilyen rozsdásodási lehető­ségek nélkül működhetnek nyílt rendszer­ben, tipikusan a szilárd fűtésű rendsze­reknél. Mindig ajánlott egy plusz kiegé­szítő tartályt (tágulási tartály) beszerelni.

Nem ajánlatos azonban ennél a típusnál termosztatikus radiátorszelepek alkalma­zása és más olyan szerelvények használa­ta, amelyek akadályozzák a hidraulikus ellenállást. Legjobb, ha hagyományos szelepet és golyóscsapot használunk.

A kazán bekapcsolása után állítsuk be a radiátorokon a szabályozó szelepet. Ez na­gyon fontos, mivel az alacsony térfogatú radiátorokban gyors átfolyások jelentkez­nek és a pontatlan beállítás miatt a szabá­lyozó rész nem fog rendesen működni.

A radiátorok soros kapcsolásakor nem sza­bad minden szabályozót teljesen kinyitni. A beépített fűtőtestek összteljesítménye lehetőleg ne haladja meg, pl. a gázkazán teljesítményének 80%-át vagy elektromos kazán teljesítményének 70%-át.

Felszerelési követelmények:

• A fűtőtesteket vízszintesen szereljük fel.
• A rendszerbe mechanikus vízszűrőt szereljünk be.
• Megfelelő átmérőjű csövekből építsük ki a rendszert, leegyszerűsítve, az esések meg­tartásával, a legrövidebb úton.
• A fűtőtesteket lassan légtelenítsük, kikapcsolt cirkulációs szivattyú mellett töltsük fel vízzel.
• Üzembe helyezés után azonnal szabályozzuk be a rendszert.

Alumínium radiátorok korróziós viselkedése

Már korábban megismertük a korrózióvédelmi témakörben a fémek helyét az oldódási törek­vésük sorrendjében. Ott láthattuk, hogy az alumínium a kevésbé nemes fémek közé tartozik. Ennek ellenére nagyon jól ellenáll a gyengén savas folyadékoknak és több vegyi anyagnak. Ezt az ellenálló képességét a felületén kialakuló védő oxidrétegnek köszönheti.

A lyukkorró­ziónál megismert folyamat zajlik le, amikor alumínium radiátorokat építünk be, rézcsővel szerelt fűtési rendszerbe. A korrózió mértékét úgy lehet meghatározni, hogy tudjuk egy adott területre eső lyukak számát, azok mélységét és az átlyukadásig eltelt időt.

Oldható, menetes kötés kialakításakor, a korrózió elkerülésére, acélidomok alkalmazásakor műanyag alátétekkel, vagy kadmiumozással, horganyzással, alumínium idomoknál nemesí­tett alumíniumötvözetet használnak.

Galvánelem-képződés elkerülésére olyan megoldást al­kalmaznak, hogy olyan fémekkel alakítják ki a fűtési hálózatot, amelyek között kicsi a po­tenciálkülönbség. A cink és a kadmium kellő vastagságban felhordva nemcsak az alumíni­um, hanem az acél alkatrészek más fémmel történő összeszerelésekor is hatékonyan ellenáll­nak a korróziónak. Persze a legjobb megoldást a rozsdamentes acéllal érhetjük el.

Lapradiátorok

Az új típusú radiátorok úgynevezett 6 csatlakozósak, így egyaránt szerelhetők hagyományos falon kívüli, illetve az új építéseknél általános, beépített szelepes változatban (7.93. ábra, 7.94. ábra).

7.93. ábra. Hagyományos falon kívüli szerelés.

7.94. ábra. Beépített szelepes szerelés.

A radiátor alsó két 1/2″-os csatlakozóját ledu­gózva hagyományos négycsonkos beépítésre van lehetőség.

Alkalmazhatók szivattyús, melegvizes fűtési rendszerekben, maximum 110 °C-os előreme­nő vízhőmérséklettel. Alkalmazható a hagyo­mányos 90/70 °C, de az alacsonyabb hőfok-lépcsőjű (75/65 °C stb.) rendszerekhez is. A fűtőtestek kis víztérfogata gyors, gazdaságos szabályozhatóságot tesz lehetővé.

A lapradiátorok üzemi nyomása maximális 10 bar lehet, ezért a felhasználás rendkívül széleskörű. A radiátor hőleadásának nagy hányada sugárzás útján történik, ami kellemes komfortérzetet eredményez (7.95. ábra).

7.95. ábra. Lapradiátor kialakítása.

A radiátor méretéhez viszonyított kiemelkedő hőleadás, energiatakarékos, alacsony vízhő­mérsékletű fűtést is lehetővé tesz, akár kondenzációs üzemű kazánnal is.

Acéllemez radiáto­rok előnyei:

• Az acéllemez radiátorok megjelenésével az esztétikai szempontok is előtérbe kerültek.
• Elektrosztatikus porszórással készített felületképzés fokozza a fűtőtest időállóságát, vegyszerállóságát, korrózióval szembeni ellenálló képességét.
• A fűtőtestek típusától függően széles határok között változik a radiátorok hőleadó ké­pessége.
• Beépített szelepes radiátoroknak köszönhetően tetszetős fűtési rendszert lehet kialakí­tani.
• A fűtőtestek szinte mindegyik típusa nyomáspróbázva jön ki a gyártótól.

A szerelés előtt el kell dönteni, hogy a radiátor jobb vagy bal oldalán lesz csatlakoztatva a fűtési vezeték, és e szerint jobbos vagy balos radiátort kell választani. A radiátorhoz a fűtési vezeték szelepgarnitúrával csatlakozik.

A szelepgarnitúra tartalmazza a radiátorba csavarha­tó termosztatikus szelepbetétet és az alsó H idomot. A szelepgarnitúra-család alkalmas a fal­ból vagy a padlóból történő kiállásra, egy- és kétcsöves rendszernél egyaránt.

A lapradiátor típusválasztéka rendkívül széles, melyben megtalálható az

• 1 soros (7.95. ábra),
• 1 soros 1 konvektorlemezes,
• 1 soros 1 konvektorlemezes burkolatos (7.96. ábra),
• 2 soros (7.98. ábra),
• 2 soros 1 konvektorlemezes,
• 2 soros 2 konvektorlemezes (7.99. ábra),
• 3 soros 3 konvektorlemezes kivitel (7.100. ábra).

7.96. ábra. 1 soros, 1 konvektorlemezes, burkolatos lapradiátor jellemző méretei.

7.97. ábra. 1 soros lapradiátor jellemző méretei.

7.98. ábra. 2 soros lapradiátor jellemző méretei.

7.99. ábra. 2 soros, 2 konvektorlemezes lapradiátor jellemző méretei.

7.100. ábra. 3 soros, 3 konvektorlemezes lapradiátor jellemző méretei.

Minden radiátor beépített összekötőcsővel készül, jobbos vagy balos kivitelben. Szelepbetét a radiátorban nincs, azt a szelepgarnitúra tartalmazza. A szelepbetét csőszerű végében belül lévő O gyűrű a fittingbe benyúló 12 mm-es összekötőcső végére illeszkedik, és itt tömít.

Jobbos ra­diátornál a jobb felső csatlakozás kiképzésébe lehet csak szelepbetétet szerelni, balos radiátor­nál a bal felsőbe. A radiátorba beépített összekötőcső a fűtőtest teljesítményét nem befolyásol­ja. Ez a kereskedelemben kapható külső átkötő szakaszos szelepekkel azonos tulajdonsággal ru­házza fel a radiátort, miközben az összekötőcső rejtve marad. Kétcsöves rendszernél a radiá­torhoz érkező teljes vízmennyiség áthalad a fűtőtesten.

Egycsöves fűtésnél a H-idomban talál­ható bypass a fűtővíz egy részét a radiátor megkerülésével továbbengedi. Beépített szelepes al­só csatlakozású kialakításnál minden esetben a fűtési rendszernek megfelelő H-idomokat kell alkalmazni. Jobbos radiátornál a jobb felső csatlakozásba lehet csak szelepbetétet szerelni (ba­los radiátornál a bal felső). A többi csonkba ilyen betét nem szerelhető! (7.101. ábra)

7.101. ábra. H-idom és szeleptest kialakítása.

Beépített szelepes kialakítás:

A felső szeleptestbe termosztatikus szelepbetét csavarható (7.102. ábra). Ebben az esetben a fűtési előremenő és visszatérő vezeték, megfelelő szerelvénnyel, a radiátor alsó két csonkjához csatlakoztatható. Mindig a radiátor közepe felé eső csonk az előremenő.

7.102. ábra. Fűtőtestbe építhető termosztatikus szelepbetét.

A radiátor hátoldalán a falra függesztéshez tartófülek van­nak. A szereléshez a radiátor felső és alsó része egyaránt fi­xen rögzítő. A beépített szelepesként szerelt radiátorok minden esetben alkalmasak az energiát megtakarító ter­mosztát fejek azonnali vagy későbbi szerelésére.

Megoldható, hogy az ún. szerelősablon alkalmazásával rögtön hozzá kezdhessünk a fűtésszereléshez (7.103. ábra).

7.103. ábra. Szerelősablon felépítése.

A szerelősablon alkalmazásának előnye, hogy nem kell előre felszerelni a radiátort, festést megelőzően pedig nem kell leszedni, majd is­mét visszarakni. Amennyiben a szerelősablont használjuk a fűtési rendszer nyomáspróbáját is elvégezhetjük anélkül, hogy a radiátor a he­lyén lenne.

Ha akad olyan helyiség, ahol nem tudható még mi is lesz a helyiség funkciója, mekkora hőleadót fogunk beépíteni, a sablon­nal megoldhatjuk ezt a gondot. Megvalósítha­tó az egész fűtési rendszer, és ha eljön annak az ideje, hogy mekkora radiátor kerül is oda, középső csatlakozású radiátort alkalmazva a középvonal is megmarad.

Szerelősablonnal végzett radiátorszerelés előnye:

1. Megkezdheti a radiátorszerelést anélkül, hogy a fűtőtestet megvette volna, ugyanis a sablon felszerelését követően elvégezhetőek a szerelő kőműves munkák, majd elegen­dő a legvégén felszerelni a fűtőtesteket. Ezzel a sablonnal a rendszer nyomáspróbáját is elvégezhetjük.
2. Elkerülhető vele a kivitelezési munkák miatti felesleges radiátor le- és felszerelés. Ez­által megelőzhető a fűtőtest idő előtti meghibásodása.

Lábazatba építhető ventilátoros fűtőkészülékek

Sok otthonnak a konyha a legfontosabb része. Egy jól megtervezett konyhában könnyebb és örömtelibb minden feladat. Sokszor a konyha kialakításakor kompromisszumot kell kötnünk a fűtési rendszer miatt. A hagyományos lemezradiátorok értékes falfelületeket foglalnak el.

Képzeljük csak el, mire hasznosíthatnánk azt a felületet, ha eltávolíthatnánk a radiátort. Ugyanígy alkalmazhatjuk hálószobai vagy irodai beépített szekrényeknél, ha azok lábazattal készülnek. Az ilyen kialakítású készülékeknek létezik transzformátoros változata is, amely átalakítja a 220V-ot 12V-ra, így biztonsággal használható fürdőszobában illetve egyéb magas páratartalmú helyiségekben is.

A ventilátoros fűtőberendezések előnyei

Használatukkal felszabadul az eddig a lapradiátor által elfoglalt hely, melyet további konyhaszekrények, szekrények, munkalapok, konyhai eszközök elhelyezésére használhatunk, konyhánk illetve szobánk így praktikusabb, szebb lehet.

Ezek az előnyök kihasználhatók kis, közepes és nagy konyháknál egyaránt, hálószobákban, irodákban, valamint minden olyan helyiségben, ahol a meleg levegő áramoltatására van szük­ség.

A központifűtés-rendszerbe bekötött helytakarékos, ventilátoros fűtőtest jóval nagyobb fűtőteljesítmény biztosít, mint egy hasonló méretű lapradiátor, remekül illeszkedik a szek­rény lábazatába, maximális szabadságot adva ezzel a helyiség kialakításában. Az alábbi áb­rán egy lábazatba építhető radiátor kialakítása látható (7.105. ábra).

7.105. ábra. Lábazatba építhető radiátor kialakítása és jellemző méretei.

Lábazatba építhető radiátor működése

A radiátort a hagyományos központifűtés-­rendszerbe kell bekötni. A csatlakozó csövek 15 mm-esek. Szükség van még továbbá egy áramforrásra (220V), melyről a ventilátort üze­meltethetjük. A központi fűtési rendszer forró vize áthalad a hőcserélőn, majd a meleget átad­ja az alumínium lapoknak. A ventillátor átveze­ti a levegőt a hőcserélőn, mire az felmelegszik, majd benyomja a helyiségbe (7.106. ábra).

7.106. ábra. A levegő útja lábazatba építhető radiátor esetében.

Ez jóval egyenletesebb meleget biztosít, és fe­leannyi idő alatt melegítheti fel a helyiséget, mint egy hagyományos lapradiátor. A készülék, amennyiben a bekapcsoló gombja 1-es vagy 2-es fokozatban áll, automatikusan be- illetve kikapcsol a fűtési rendszerrel együtt.

A készü­lékben található hőmérsékletérzékelő termosztát megakadályozza, hogy működésbe lépjen, amíg a vízhőfok el nem éri az előre beállított hőfokot, alapbeállításban 42°C-ot. A készülé­ket működtethetjük csak ventilátor üzemmódban is. Ez kizárólag akkor működik, ha a köz­ponti fűtési rendszer le van állítva.

Ahogy az alábbi táblázat is mutatja, átlagosan 45 wattal számolhatunk légköbméterenként (7.12. táblázat).

7.12. táblázat. Technikai adatok.

A kivitelezési munkák során betartandó javaslatok

• A megfelelő hőmennyiség biztosításához a bútor lábazatába megfelelő méretű nyílást kell vágnunk, a készülék felett 20 mm helyet biztosítva.
• A beszerelés után a készülék hátuljához nem nyúlhatunk.
• A készülék csak kétcsöves központifűtés-rendszerekhez alkalmas.
• A készüléket szabályozhatjuk hagyományos szobai termosztáttal, amelyet a készülé­ken, vagy a biztosítékon keresztül kötünk be.
• A rezgés elkerülése érdekében lapos, sima felületre helyezzük a készüléket.
• A készülék két gombbal rendelkezik. Egyik az 1-es/2-es üzemmód állítására, és a ki­kapcsolásra szolgál. A másik gombbal a fűtés/csak ventilátor üzemmód között választ­hatunk.
• Egy beépített hőmérséklet-érzékelő termosztát bekapcsolja a ventillátort, amikor a központifűtés-rendszer vízhőfoka 42 °C fölé emelkedik.

Szerelési útmutató

A Lábazatba építhető fűtőtestet a hagyományos, vízzel működő kétcsöves központifűtés-rendszerbe kell bekötni. A csövek átmérője 15 mm. A lábazatba építhető radiátorokat nem lehet egycsöves fűtési rendszerbe beépíteni.

A készüléket sima, vízszintes felületre állítsuk be, hogy a rezgés lehetőségét megelőzzük. A beszerelés után a készülék hátulja ne legyen hozzáférhető. A készülékhez tartozó flexibilis bekötőcsövekkel 15 mm-es rézcsőhöz, és PEX- csőhöz is csatlakozhatunk.

7.107. ábra. Szerelés menete.

• a.) Fűtési csővezeték sorjátlanítása, tisztítása.
• b.) Flexibilis csővezeték csatlakoztatása.
• c.) Légtelenítés elvégzése.
• d.) Elektromos vezeték elhelyezése.
• e.) Vezetékek pozícionálása.
• f.) Előlap felszerelése.

A szerelés menete a következő (a lépések a 7.107. ábra szerint):

• Vágjuk ki a lábazatban a készülék helyét.
• Tisztítsuk meg, és sorjázzuk le mind a fűtőkészülék, mind a fűtési rendszer csöveit.
• Csatlakoztassuk a flexibilis csöveket (az elzáró szelepes végénél) a készülékhez, a má­sik végét pedig a fűtési rendszer csöveihez. Nyissuk ki a szelepeket, és ellenőrizzük, hogy nem szivárog-e.
• A beépített csavar segítségével légtelenítsük ki a készüléket.
• Csatlakoztassuk a készülék vezetékét az elektromos aljzatba. Ügyeljünk arra, hogy ne haladjon közvetlenül a fűtőkészülék felett, és hozzáférhető legyen a beépítés után is.
• Pozícionáljuk a fűtőkészüléket, közben ügyeljünk arra, hogy a flexibilis cső és az elektromos kábel ne csavarodjon össze.
• Helyezzük fel a takarórácsot a fehér fix rácsra és rögzítsük a készüléket a lábazatba.

Üzembe helyezés

• Csatlakoztassuk a készüléket az aljzatba.
• Indítsuk el a ventilátort.
• Kapcsoljuk be a központifűtés-rendszert.
• Állítsuk a szoba termosztátot maximumra.
• Állítsuk az alsó hőszabályozó gombot 1-re, a felső kapcsolót fűtő pozícióba. A venti­látor elindul, és pár percen belül a készülék fűteni fog.
• Szabályozzuk a fűtési rendszert, ha a lábazati fűtőkészülék ugyanabba a körbe lett be­kötve, mint a lapradiátorok.
• Ha meggyőződtünk róla, hogy a készülék megfelelő módon működik, ne felejtsük el a termosztátot visszaállítani normál hőfokra.

Készülék használata során fellépő hibák, és kijavításának módja

• A ventilátor nem indul el egyik kapcsolóállásnál sem:
• Ellenőrizze, hogy az aljzatban van-e áram,
• Ellenőrizze, hogy az aljzatkapcsoló be van-e kapcsolva,
• Ellenőrizze, hogy az elektromos kábelek nem sérültek-e.

Nem melegít a készülék se 1-es, se 2-es fokozatban sem:

• Ellenőrizze, hogy az aljzatkapcsoló be van-e kapcsolva,
• Ha van szoba termosztát, ellenőrizze, hogy megfelelően van-e beállítva,
• Szabályozza be a fűtési rendszert, ha a készülék lapradiátorokkal egy körbe került be­építésre, illetve növelje a szivattyú által szállított vízmennyiséget,
• Növelje a fűtő víz hőmérsékletét.

Radiátoros fűtések jellemzői

A radiátoros fűtésnél sokszor azt tapasztalhatjuk (belső falon elhelyezett radiátoroknál), hogy az ablak előtt állva a lábunk fázik, a mennyezet alatt viszont kellemesen meleg a leve­gő. Ezzel az elhelyezési móddal az érhető el, hogy az adott helyiséget túlfutjuk, hogy a szá­munkra kedvező hőmérsékletet elérjük. A radiátorok felszereléséhez a gyártók által javasolt rögzítőszerkezetet ajánlatos használni, és a rá vonatkozó szerelési előírásokat kell alkalmazni.

Felújítási munkáknál, festésnél, tapétázásnál a fűtőtestek elé szerelt szerelvényekkel kizárha­tó, majd leemelhető a radiátor. Nagy fűtési rendszerek esetén nem jelent problémát egy radi­átor leszerelése, majd felszerelést követően újbóli feltöltése. Kis fűtési rendszernél viszont fűtővíz pótlásáról gondoskodni kell.

Fűtési rendszerek felújítása esetén, vizsgáljuk meg a fűtési hálózatot, mielőtt leszerelnénk a fűtőtestet. Réz csőhálózat esetén ügylejünk arra, hogy megfelelően szereljük fel az új radiá­torokat, elkerülve ezzel az elektrokémiai korróziót.

Radiátorcsere esetén nem elegendő az, hogy ugyanakkora méretű radiátort teszünk fel, mint a korábbi, mert gyártótól függően más-más lehet a fűtőtest teljesítménye. Rossz kiválasztás esetén a helyiségben túlfűtés, de akár alulfűtés is kialakulhat.

Zajforrás a radiátoroknál

Vannak esetek, amikor a radiátor, látszólag minden ok nélkül zajokat ad ki, jellegzetes, üte­mes egyre hosszabb szünetekkel.

Mi okozza ezeket a zajokat?

A probléma ilyenkor nem a radiátorban keresendő. Közelebbről megvizsgálva a zaj forrása a radiátortartó. Ez a szerkezet mereven van rögzítve a falba, a radiátor pedig erre van rá­akasztva. A probléma akkor merül fel, ha a csőhálózatot nem megfelelően szerelték fel. Már beszéltünk a hőtágulásról. Hő hatására az anyagok megváltoztatják alakjukat, némelyik ki­sebb, némelyik nagyobb mértékben.

Hosszabb egyenes csőszakaszoknál a hőmérséklet növe­kedéséből eredő hosszváltozás pedig lényegesen nagyobb. Azaz, ha a hálószobában terjes hosszon egyenes vezetékszakaszunk van, akkor a már megismert képletbe behelyettesítve meghatározható a hosszváltozás. Ez a hosszváltozás több mm is lehet, amit jelen esetben a ra­diátor vesz fel. Megmozdul, és a fémek közötti súrlódás miatt kiadja ezt a jellegzetes hangot.

A probléma elkerülhető, ha olyan rendszert építünk ki, ahol nagy figyelmet fordítunk a hő okozta hosszváltozásokra. Hiszen a hőtágulást megakadályozni butaság (legfeljebb nem ab­ban a pontban jelentkezik a baj ahol várjuk, hanem pl. kiszakad a bilincs a falból), megfele­lően kialakítva viszont „csendes” üzemet kaphatunk.

Radiátortartó-szerkezetek

Univerzális fali tartók

Ha lapradiátorokat szerelünk fel, akkor annak a legegyszerűbb módja, ha univerzális fali­ tartót használunk. Tartalmazhat hangcsillapító elemet is, ami a hőtágulásból eredő zajokat hi­vatott csillapítani.

Az ilyen kialakítású tartószerkezeteket azokhoz a radiátorokhoz használják, amelyek felfüg­gesztő füllel rendelkeznek. Az univerzá­lis fali tartó kialakítása az alábbi ábrákon látható (7.108. ábra).

7.108. ábra. Univerzális fali tartó kialakítása, befoglaló méretei.

Az univerzális rögzítők előnyei a követ­kezők:

• A konzol állítható magasságú,
• Nagy felfekvő felületet kapunk a falon,
• A szerelése egyszerű,
• A szerkezeti elemek horganyzot­tak,
• Távolságtartóval szerelt.

A távolságtartó konzol alkalmazásával a falsíktól való távolság pontosan beállítha­tó. A távolságtartót a radiátor több kiszögellésére is felpattinthatjuk, erre mutat példát az alábbi ábra (7.109. ábra).

7.109. ábra. Konzol, és távolságtartó felszerelése, rögzítési módok.

Abban az esetben, ha a radiátor nincs kiemelés-és leemelés ellen biztosítva, előfordulhat, hogy némely radiátorgyártó cég elállhat a jótállástól. Abban az esetben ugyanis, ha a radiátort nem rögzítik, a fűtőtest alsó élénél fogva a faltól el­húzható. Ezt legfeljebb a fűtési csővezeték aka­dályozhatja meg, de azzal mindenki tisztában van, hogy annak nem ez az elsőrendű feladata. A csatlakozásoknál szivárgást, eresztést okozhat, ha a radiátor folyamatosan kileng.

Vannak olyan univerzális rögzítő szerkezetek is, amelyekkel rögzítő fülek nélküli kompakt- és Lapfűtőtestek szerelhetők. Az előnyei megegyez­nek az előző rögzítőnél felsoroltakkal, a kialakí­tása azonban más (7.110. ábra).

7.110. ábra. Fül nélküli radiátorok rögzítő ­szerkezete (kialakítás, méretek, rögzítés módja).

Univerzális konzolok

Ezekkel a konzolokkal az acél- és öntöttvas radiátorok rögzíthetők a falszerkezethez.

Szer­kezeti előnyeik a következők:

• Minden eleme horganyzott kivitelű,
• Magasságban és mélységben egyaránt állítható a konzol,
• Nagy terhelést képesek elviselni,
• A szerelésük egyszerűen kivitelezhető.

Felépítését, szerkezeti méreteit, beépítésük módját az alábbi ábrák tartalmazzák (7.111. áb­ra, 7.112. ábra).

7.111. ábra. Acél- és öntöttvas radiátorokhoz használható rögzítőszerkezet kialakítás.

7.112. ábra. Acél- és öntöttvas radiátorokhoz használható rögzítőszerkezet felszerelése.

Az ágvezeték bekötése csak a radiátor végleges helyére való felszereléskor lehetséges. A ra­diátorokat méreteinek megfelelő konzolok tartják, kibillenésük tartóval biztosított. A rögzítő szerkezetek felszerelése a kőműves fel­adata.

A fűtőtestek nagysága határozza meg elsősorban a támaszok helyét a fa­lon. Az alábbi ábrán látható, hogy az ön­tött és acéllemez tagos radiátorok felszereléséhez, nagyságuktól függően, men­nyi rögzítőre van szükség (7.113. ábra).

7.113. ábra. Acél- és öntöttvas radiátorok rögzítő szerkezeteinek száma a tagok függvényében.

A támaszok elhelyezésekor figyelembe kell venni a fűtőtest padlótól való távolságát, ami 80-100 mm között mozogjon. Ennél a magasságnál a fűtőtest alatti terület könnyebben takarít­ható.

Rugós radiátortartó-szerkezet

A rugós tartók egyszerű használhatósága és kitűnő minősége miatt rendkívül nép­szerű rögzítő szerkezetnek mondhatók. Kialakításának köszönhetően a hőleadó alul és felül is egyaránt rögzített.

A szerelést, rögzítést nagyon megkönnyí­ti, hogy a radiátort csak beültetjük a fali ­tartó alsó hornyába, és a felső rögzítésnél egy rugós fülbe pattintva rögzítjük a hőleadót. Ezt követően egy csavart kell csak meghúzni, amivel biztosíthatjuk a ra­diátort kidőlés ellen (7.114. ábra).

7.114. ábra. Rugós radiátortartó kialakítása, jellemző méretei.

Másik előnye ennek a gyors szerelési módnak, hogy a radiátor becsomagoltan is rögzíthető. Erre a tartószerkezetre fel­szerelhetők azok a hőleadók is, amelyet beépített szeleppel rendelkeznek. Amennyiben a rögzítést segítő fül a radiátoron került elhelyezésre, a beépített radiátorszelep helyétől függően beszélhetünk jobbos vagy balos radiátorról is.

Amikor a felszerelendő radiátor fül nélküli, akkor a hőleadó bárhogyan szerelhető, nem kell figyelni a szelep elhelyezkedé­sére. A fali konzol ugyanis olyan kialakítású, hogy a felső bepattintás nem a fülnél rögzít, hanem a radiátor takarólemezének bordái között.

Előnyei a következők:

• A szerelése egyszerű a felső tartó rögzítése vagy oldása nélkül,
• A szerelési idő lerövidíthető,
• Állítható mélység falegyenlőtlenség esetén,
• Kiemelés elleni biztosítás rögzítő c­savarral,
• Egyszerű leszerelés a fűtőtest meg­emelésével,
• Minden eleme horganyzott kivitelű,
• Hangszigeteléssel ellátott.

Felmerülhet kérdésként, hogy miért nincs jobbos és balos kivitelű rugós tartó? Né­mely esetben ugyanis felszereléskor szük­ség lehet imbuszkulccsal való távolságál­lító használatára. A radiátortartó felszerelésekor az imbuszkulccsal hozzáférünk.   

Abban az esetben viszont, ha a radiátort valamilyen ok miatt le kell szerelni, a csavart sokan oldani szeretnék, és valóban ebben az esetben nem lehet hozzáférni. A rugós radiátortartóról való leemelésnél nem kell oldani a csavart, hanem a radiátort kell felemelni, és először alul kihúzni (7.115. ábra).

7.115. ábra. Rugós tartószerkezettel rögzített radiátor leemelése.

Talpas radiátortartó

Vannak olyan helyzetek, amikor a fal teherbíró képessége nem elegendő, vagy nagy üvegfal elé kerül a radiátor. Ebben az esetben a talpas radiátortartó alkalmazása javasolt, amely min­den radiátor típushoz alkalmazható, akár a radiátor kicsomagolása nélkül elvégezhetjük a rögzítést.

A talpat kell csak az aljzatbetonhoz rögzíteni, a radiátor kibillenését egy állítható távtartó segítségével oldhatjuk meg. Ez a rögzítőszerkezet minden egy- és többsoros, konvektorlemezes lapradiátorhoz alkalmaz­ható.

Előnyei a következők:

• Belső szerelés valamennyi fűtőtest részére 900 mm szerelési magassággal,
• Egysoros fűtőtestek szerelése kiegészítő elemek nélkül,
• Egyetlen hatszög imbuszkulcsot igényel,
• A szerelési idő lerövidíthető,
• Hangszigeteléssel ellátott,
• Beépített kiemelése elleni biztosítás.

Felépítése, szerkezeti méretei az alábbi ábrán láthatók (7.116. ábra).

7.116. ábra. Talpas radiátortartó kialakítása, szerkezeti méretei.

7.117. ábra. Talpas radiátortartó felszerelése.

Beépítése a következő (a szerelés menete a 7.117. ábra szerint):

• A radiátort fejtetőre kell állítani, és a csomagolást az összekötő csöveknél meg kell bontani.
• A talpas radiátortartót be kell tolni a fűtőtestbe.
• Be kell állítani a padlótávolságot.
• A fűtőtestet meg kell fordítani és a konzollábakat rögzíteni a padlóhoz.

Abban az esetben, ha acél- és öntöttvas radiáto­rok kerülnek nagy nyílászárók elé, vagy a fal teherbíró képessége nem elegendő, az alábbi ábrákon látható talpas radiátortartó használata javasolt (7.118. ábra, 7.119. ábra).

7.118. ábra. Talpas radiátortartó acél és öntöttvas radiátorokhoz (kialakítás és jellemző méret).

7.119. ábra. Talpas radiátortartó felszerelése (acél- és öntöttvas radiátorokhoz).

Fűtőtestbekötő idomok, rendszerek

Annak érdekében, hogy a csövek bekötése a fűtő­testekhez esztétikailag is igényes legyen, a fűtőtest csatlakozók a DIN 2463 szabvány szerint lágyított 15×1,0 mm méretű nemesacél csőből készülnek.

A korrózióálló nemesacél alapanyag az esztétikus lát­vány mellett a fűtőtest-csatlakozók vevő kívánságának megfelelő festését és a bekötés körülménye­inek megfelelő hajlítást is lehetővé teszi. A külön­böző csatlakozó csőméretek (16 és 20 mm) és szár­hosszak (250, 500 és 1000 mm) a legkülönbözőbb beépítési módokat teszik lehetővé.

A nemesacél könyökcsatlakozó szett minden szokásos fektetési szituációban, egycsöves és kétcsöves rendszernél egyaránt alkalmazható. A fűtőtestek bekötése padlóból és falból kiáll­va is megvalósítható (7.120. ábra).

7.120. ábra. Könyökcsatlakozó szett.

T-csatlakozók

Ezek a csatlakozók kétcsöves fűtési rendszernél használhatók (7.121. ábra). A 40°-ban meg­hajlított nemesacél cső biztosítja a csövek, valamint a T-csatlakozók párhuzamos vezetését. Figyelembe kell venni, hogy a 26 mm-es szigeteléssel ellátott csövek fektetésekor a T-csat­lakozók párhuzamos szerelése érdekében a fűtőtest bekötésénél a szigetelést ki kell vágni.

7.121. ábra T-csatlakozó kialakítása.

Szerelési útmutató a fűtőtest-csatlakozó szettekhez

• A csatlakozók feltágítása: fűtőtest-csatlakozó használatkor a beépített szelepes radiá­torok a lágytömítésű G 3/4-15×1 mm méretű csatlakozó csavarzat, és a külsőmenetes golyóscsap egység felhasználásával köthetők be (7.122. ábra).
• A fűtőtest-csatlakozó cső végeit tágító fejjel fel kell tágítani annak érdekében, hogy megakadályozzuk a lágyan tömítő csavarzatok tömítésének megsérülését (7.123. ábra).
• Az így létrehozott perem biztosítja a csatlakozók biztonságos felfekvését az eurokúpos csatlakozófelületen. Ezzel kizárhatók az olyan szerelési hibák, mint pl. a túl rövid csatlakozócsövek vagy azok kicsúszása a golyóscsap egységből.

7.122. ábra Csatlakozó csavarzat felhelyezése a csőre.

7.123. ábra Csővég feltágítása.

Feltágításnál a következő műveleti sorrendet kell betartani:

• A csatlakozócső szakszerű méretre vágása.
• A csavarzat rátolása a csatlakozóra.
• A teljesen betolt tágító fejjel feltágítjuk a csővéget.
• A csatlakozócsövet ütközésig be kell tolni az eurokúpba és a szerelési útmutatónak megfelelően meg kell húzni a hollandi anyát.

Rögzítő egység

Annak érdekében, hogy a fűtőtest-csatlakozók hőmérséklet okozta hosszváltozása miatt a könyökcsatlakozók ne mozduljanak el, azokat rögzítő egységgel a nyersbetonra kell erősíte­ni (7.124. ábra).

7.124. ábra Rögzítő egység kialakítása.

A kiszereléshez tartozik még egy rögzítő egység. A rögzítő egység felhasználható szigetelt csöveknél, vagy „cső a csőben” rendszereknél is. Vörösréz fűtőtest-csatlakozók alkalmazásakor (sárgaréz csatlakozóidommal) ezeket kötelezően meg kell fogni a rögzítő e­gységgel.

Csőkeresztező idom

Előnyök

• A T-idomot utólag nem szükséges szige­telni,
• Rövidebb szerelési idő,
• A csövek keresztezése a padló megvésése nélkül is lehetséges,
• Az idomhoz szigetelődoboz is tartozik.

A csőkeresztező idom segítségével egy alapve­zetékről ágazhatunk le a padló síkjában egy fű­tőtestet bekötő vezetékhez (7.125. ábra). A cső­keresztező idom előnye, hogy a csövek egy sík­ban keresztezik egymást, ezért a padlót a T-idom körül nem kell meg vésni.

7.125. ábra. Csőkeresztező idom kialakítása.

A csőkeresztező idomok

• 16-16-16,
• 20-16-20, illetve
• 20-16-16 méretben érhetőek el.

A csőkeresztező idom beépítési magassága a szi­getelést is beleértve: 50 mm. A hő- és hangszige­telést közvetlenül a szigetelődoboz széléig kell betolni. A szigetelés rögzítését a keresztező idom előtt és után elhelyezett rögzítő kampóval kell biztosítani.

Szerelőblokk

Előnyök

• Gyors és egyszerű rögzítési lehetőség,
• 40 és 50 mm választható kötéstávolság.

A szerelőblokk a fűtőtest-csatlakozók falra tör­ténő rögzítéséhez használható, ha a fűtőtestet csak a csatlakozóvezetékek bekötése után szerelik fel (7.126. ábra).

7.126. ábra. Szerelőblokk kialakítása.

A fűtőtest szelep-középtá­volságától függően a csatlakozók függőleges szárainak egymástól való távolsága a négyszög­letű excenterbetét elfordításával állítható. A fűtőtest faltól való távolságától függően a szerelőblokk meghosszabbítására távolságtartók használhatók.

Szerelősablon

Előnyök

• A fűtőtest felszerelése nélkül előszerelhető a rendszer,
• Újrafelhasználható,
• Rövidre záró csővel és légtelenítővel felszerelve,
• Bármely fűtőtestbekötésnél alkalmazható.

A szerelősablon a szelepes radiátorok beköté­sének előkészítésénél használható (a fűtőtest azonnali felszerelése nélkül) (7.127. ábra). A csatlakozás faltól való távolsága egy metrikus skálával állítható be, így az előszerelés a sze­lepes fűtőtest gyártmányától és típusától füg­getlenül könnyen elvégezhető.

7.127. ábra. Szerelősablon kialakítása.

Az előremenő és visszatérő vezetékek közé beépített, légtele­nítő szeleppel ellátott összekötőcső biztosítja a feltorlódott levegő eltávolítását és a probléma­mentes nyomáspróbát. A fűtőtest előzetes fel­szerelése és ezzel együtt a vásárlás megfinan­szírozása is elmarad.

A szerelősablon haszná­lata elkerülhetővé teszi a fűtőtest megsérülését és ellopását, valamint a fűtőtest többszöri fel­es leszerelését. A fűtőtest felrakása előtt a sze­relősablont le kell szerelni, így az a későbbiekben újból felhasználható fűtőtestbekötések elő­készítésre.

A szerelés menete

• A csatlakozás magasságának bejelölése a fűtőtestbekötés helyén (a fűtőtest gyártója ál­tal megadott csatlakozási adatok figyelembevételével).
• Szerelősablon rögzítése a falra.
• A gyártó adatai alapján megállapított faltól való távolság beállítása a beállító skála segítségével.
• Golyóscsap egység felszerelése.
• Bekötés a fal felől: A sarok kivitelű golyóscsap egység bekötése a szerelősablon eurokúpos csatlakozójához. A falhorony helyének bejelölése és kivésése.
• Csatlakozás a padlóból kiállva: Az egyenes kivitelű golyóscsap egység bekötése a szerelősablon eurokúpos csatlakozójához.
• Szerelés elvégzése.
• A nyomáspróba elvégzése és próbafűtés.

Könyökcsatlakozó szettel történő szerelés lépései

A rögzítő egységet a tökéletesen beillesztett könyökcsatlakozóval együtt fel kell állítani a nyersbetonra és az eurokúpba történő betolás hosszát is beleszámolva be kell jelölni a szükséges szárhosszt. (7.128. ábra).

7.128. ábra. Könyökcsatlakozó és rögzítő egység beállítása.

7.129. ábra. Könyökcsatlakozó méretre vágása.

A fűtőtest-csatlakozók méretre vágása és lesorjázása (7.129. ábra):

• A csatlakozó csavarzatokat és a hő- és lé­péshang-szigetelést (az ábrán nem mutat­juk) fel kell tolni a könyökcsatlakozókra. A cső végeket tágító fejjel fel kell tágítani. Mindkét könyökcsatlakozót tökéletesen be kell tolni a rögzítő egységbe. A kö­nyökcsatlakozó szárát ütközésig be kell tolni az eurokúpba és a hollandit kézzel kissé meg kell húzni.
• A könyökcsatlakozók függőleges elhe­lyezése és a rögzítő egység megfogási he­lyének bejelölése (7.130. ábra).
• A könyökcsatlakozók ismételt eltávolítása és a rögzítési pontok kifúrása (7.131. ábra). A könyökcsatlakozók újbóli betolása a golyóscsap egységbe és a rögzítő egység lefogatása a nyersbetonhoz a hozzá tartozó elemekkel. Fa- vagy hasonló padlózat esetén a rögzítő egységet ennek megfelelően, szakszerű módon kell felerősíteni. A lágytömítésű csavarzatokat a gyártó előírásai és az útmutató figyelembevételével kell szerelni.
• A kötés létrehozása (7.132. ábra).

7.130. ábra. Könyökcsatlakozó elhelyezése.

7.131. ábra. Rögzítő egység furatainak elkészítése.

7.132. ábra. Kötés létrehozása.

Nemesacél könyökcsatlakozó

Igényes fal felőli fűtőtestbekötés hozható létre még nemesacél könyökcsatlakozókkal (7.133. ábra). Nemesacél könyökcsatlakozók használata esetén a golyóscsap egységhez való csatla­kozás lágytömítésű csatlakozó csavarzat szettel készíthető.