Fűtési módok - 111. oldal

Az üzembe helyezés előtt minden összeszerelt berendezést ki kell próbál­ni. A próba előtt az egész szerkezetet át kell mosni, hogy tiszta legyen. Mindenfajta berendezést, amelyben a szennyeződés kárt tehet, az átmosás előtt szét kell szerelni. A szűrőket és más elemeket az átmosás közben folyamatosan és teljesen ki kell tisztítani.

A központi fűtésnél a következő próbákat lehet elvégezni:

• tömítettségi próba;
• nyomáspróba;
• üzemelési próba: tágulási próba és próbafűtés.

Tömítettségi próba

Tömítettségi próbát a nyitott tágulási tartályú szerkezeteknél lehet végezni. Az egész szerkezetet lassan vízzel töltjük fel, ennek révén a legmagasabb helyeken ezzel egy időben légtelenítés következik be. A szerkezet leg­magasabb pontján, azaz az átfolyó csőnél a tágulási tartályban a víz min. 6 óráig van. Ezek után átvizsgáljuk az egész szerkezetet. Abban az eset­ben, ha az átvizsgálás során nem tapasztalunk tömítetlenséget vagy a tágulási tartályban vízszintcsökkenést, a próba sikeres. A berendezés 8 m-es vízszintje mellett a legalacsonyabb helyen a legnagyobb a nyomás, azaz a kazánnál, ahol ez az érték 0,08 MPa (0,8 bar).

Nyomáspróba

Nyomáspróbát a zárt szerkezeteknél lehet végezni. A víz túlnyomása adott a rendszerben. A szerkezetben ez a nyomás 6 órán keresztül áll fönn, míg az átvizsgálást elvégezzük. Az előírt próbához közönséges csapvizet lehet használni. A tömítettségi próbánál a víz nem lehet 50 °C-nál melegebb.

Tágulási próba

A tágulási próbát a hőszigetelés és a végső összeszerelési munkák előtt kell elvégezni. A vizet föl kell melegíteni a legnagyobb hőmérsékletre, majd hagyni kell lehűlni addig, amíg el nem éri a környező levegő hő­mérsékletét. Miután megismételtük ezt a folyamatot, az egész berende­zést aprólékosan vizsgáljuk meg. A hőtágulás ne okozzon tömítetlenséget.

Próbafűtés

A próbafűtés az összes közül a leghosszabb időt veszi igénybe. Célja a szerkezet megfelelő üzembe helyezésének és összeszerelésének sza­vatolása, a berendezés helyes működtetése.

A próbával elsősorban a következőket ellenőrizzük:

• a szerelvények funkcionális működése;
• az összes fűtőtest egyenletes melegedése;
• a mérő- és szabályozóberendezések megfelelő működése;
• teljesíti-e a berendezés a működésére előírt műszaki adatokat;
• mekkora a hőforrás (kazán) legnagyobb teljesítménye;
• szolgáltatja-e a berendezés a tervbe vett szükséges hőmennyiséget.

Azoknál a szerkezeteknél, ahol a teljesítmény eléri az 50 kW-ot, a próba bármikor elvégezhető és minimum 24 óráig tart. Nagyobb teljesítményű szerkezeteknél a próbát csak a fűtési időszakban lehet elvégezni az összeszerelés utolsó fázisában és a próba 72 óráig tart.

Azokat a fűtőrendszereket, amelyeknél a víz ugyanazon a csövön jut el a fűtőtesthez, mint amelyiken visszaáramlik, egycsöves fűtőrendszernek nevezzük.

23. ábra. Függőleges elrendezésű egycsöves rendszer

A legegyszerűbb fűtőszerkezetet, amelynek a legkisebbek a beszerelési költségei a 23. ábrán láthatjuk. A meleg víz először a legmagasabban elhelyezett fűtőtesthez áramlik, ott átadja hőjének egy részét, majd egy szinttel lejjebb áramlik. A legalsó fűtött szinten átadja a maradék hőjét. A fűtőtestekben be- és kivezető cső található. A nagyobb fűtőfelület érdekében alumíniumlamellák vannak rásajtolva. A csövön sehol nincs szerelvény. A fűtőtestből a hő az alumíniumlamellák fölött elhelyezett billentyűk záródásával, ill. nyílásával adódik át.

A felhasznált anyag és elvégzett munka szempontjából ez a rendszer nagyon egyszerű. A fűtés szabályozása azonban tökéletlen és így gazda­ságtalan is. A szerkezet elágazó csőhálózatának természetesen másfajta kivitelezési módja is van: szerelvényeket kell beiktatni. Ezzel a beszerelési költségek nőnek, de a gazdaságosabb fűtéssel csökkennek az üzemeltetési költségek.

24. ábra. Vízszintes elrendezésű egycsöves rendszer

Az egycsövű rendszerek tipikus tulajdonsága, hogy minden soron következő radiátorba hidegebb víz áramlik. A fűtővíz átfolyását a kör­folyás különböző módjaival lehet megoldani. A teljes fűtési kör összes csövének átmérője azonos, és ez meghatározza a rendszer fűtőteljesít­ményének kapacitását. A rendszer rövid ideig tartó fűtéshez ajánlott.

Az elágazó csőhálózatot ún. lovagló módszerrel kapcsolják a fűtőtestek­hez, rövid csatlakozókkal az alapvezetékbe. Ennek a csatlakozásnak kicsi a hidraulikai ellenállása, és lehetővé teszi a hidraulikai felhajtóerőt a fűtőtestekben. Ez a fűtőtest gyorsabb felmelegedésében nyilvánul meg. Az alapvezeték-csőhálózathoz előnyös rézcsövet használni. Egy 28 mm átmérőjű cső 60 kW hőteljesítményt visz át. A kis ellenállású szerel­vényeknek és a rézcsöveknek köszönhetően eme rendszer hidraulikai tulajdonságai igen jók.

25. ábra. Alsó elosztású kétcsöves melegvíz-fűtés

A 26. ábrán látható házszerkezetben a kazántól kiindulva többféle fűtéscső­vezetési módot és többféle radiátorbekötést láthatunk. A kazánoktól a fűtési előremenő és visszatérő víz az osztó-gyűjtő szerelvényekbe jut. Az osztó-gyűjtő után választható polipropilén, polietilén, vagy ötrétegű (műanyag + alumíniumréteg), ill. réz csővezeték.

A kereskedelemben kapható márkák bármelyikét felhasználva egy kor­szerű csővezetékrendszert építhetünk ki a radiátorig, ill. padlófűtést a polietilén csővezetékekből. Ezeket a vezetékeket rendszerben árulják a szakkereskedésekben, ami azt jelenti, hogy a cső + hozzávaló idomok + szerszám kölcsönzés, amivel összeállíthatják a rendszert.

26. ábra. Csővezetési és radiátorbekötési módok

Ma már esztétikus osztó-gyűjtő szerelvényeket (falba süllyeszthető, csempézhető, és falon kívüli szinterezett), és könnyen összeállítható osztó-gyűjtő szerelvényeket lehet vásárolni.

A 26. ábra alsó szintjén egycsöves és kétcsöves radiátorkötési lehetőséget, a második szinten kétcsöves kötések és padlófűtés + radiátorbekötést, a harmadik szinten kétcsöves kötéseket láthatunk. A radiátorkötéseknél több lehetőség van a szelep elhelyezésére, kötési módjára. A padlófűtés és a radiátoros fűtés kombinációja kellemes hőérzetet ad a helyiségben.

A radiátorokra hőmérséklet-szabályozós szelepeket, szelepkészleteket érdemes felszerelni. A hőmérséklet-szabályozóval (termofej) a helyiségenkénti különböző hőmérséklet állítható be pl. a vendégszoba hő­mérsékletét elegendő 14 °C-ra beállítani, miközben a mellette levő nappaliban az ideális 22 °C tartható. Termofejes szelep, vagy szelepkész­let nagyon jó minőségben kapható magyar gyártmányban is, de import szelepek is beszerezhetők.

Gázüzemű lakásfűtő (cirkó) készülékeknek általában az olyan fűtőké­szülékeket nevezzük, amelyek gázüzeműek, falra szerelhetők és a kazán­részen kívül tartalmazzák a fűtési keringtetőszivattyút, a szabályozóautomatikát és sok esetben a zárt tágulási tartályt is.

Külső megjelenési formájuk esztétikus, kis helyigényűek, így jól illeszked­nek a lakás bútorzatához. Kombi változataik a fűtésen kívül használati meleg vizet is szolgáltatnak. Ezen kritériumok teljesítése esetén ide sorolhatók a padlón álló kazánok is. Rendszerint automatikus helyiségter­mosztáttal vezérlik.

Csoportosítás:

Égéstermék-elvezetés szempontjából lehetnek: kéményes, homlokzati­-oldalfali kivezetésű (parapetes) vagy ventilátoros, ún. turbós készülékek. Az égési levegő hozzávezetése szempontjából lehetnek: a helyiség levegő­jét felhasználó vagy zárt égésterűek, ahol is az égéshez szükséges levegőt a szabadból vezetik a készülékhez.

Zárt égésterű turbós készülékeknél rendszerint párhuzamosan vagy koaxiálisán vezetett égéstermék és levegőellátó kettős csatornát építenek ki, ahol is az egyik csatornán az égéstermék távozik, a másikon az égéshez szükséges levegő érkezik. E speciális csatornákat a készülékkel együtt kell megvásárolni, és a készülékkel együtt kell engedélyeztetni.

A lakásfűtő készülékek elhelyezése

Az elhelyezés feltételeit általában az OTEK (országos Településrendezési és Építési Követelmények), a GOMBSZ (Gáz és Olajipari Műszaki Biztonsági Szabályzat), az MSZ 1600/1-15 és az illetékes gázszolgáltatók rendelkezései szabályozzák.

Hálószoba és állandó tartózkodási helyiségek kivételével bárhová fel­szerelhetők, amennyiben a következő feltételek teljesülnek.

Nyílt égésterű kéményes gázkészülék

• a kéménytől vízszintesen max. 2,0 m-re lehet a készülék;
• a készülék (cirkó) alsó élének magasága a padlótól 0,4 – 1,4 m legyen;
• a készülék kezelhetőségét, javíthatóságát biztosítani kell. Oldalsó fal­síktól 0,1 m, elölről
• 0,8 m szabad távolságot kell tartani;
• gázkészülék csak nem éghető anyagú falra szerelhető (falvastagság min. 0,1 m);
• gázkészülékek egymás felett nem lehetnek;
• két darab gázkészülék, pl. fűtő- és vízmelegítő készülék közös kémény­be is köthető, azonos helyiség esetén, ha a bekötések egymástól való távolsága min. 0,3 m, továbbá egyik készülék névleges teljesítménye sem éri el a 35 kW-ot;
• a kéménybekötés és a készülék felső éle vagy áramlásbiztosítója (deflektora) között ajánlatos a füstcső átmérőjének min. 3-szoros távolságot tartani;
• fürdőszobai elhelyezés esetén az MSZ 1600/3 szerinti 1. és 2. sávban a vizes berendezési tárgyaktól (kád, mosdó, WC, bidet) vízszintes vetület­ben 60 cm-ig csak fröccsenő víz ellen védett készülék helyezhető el úgy, hogy annak villamos (dugaszolóalja) bekötése csak a 60 cm-es sávon kívül, az ún. 3. sávban helyezhető el, a padló felett 1,5 m-re.
• Kád feletti elhelyezés esetén a fűtőkészülék csak a kád lefolyó felőli oldalán lehet. A kád hosszabbik oldala fölé lehetőleg ne helyezzük;
• ha a készüléket fülkébe vagy szekrényben helyezik el, akkor a fülke vagy szekrény a padlótól a mennyezetig alakítható ki, határolófalai és ajtaja csak nem éghető anyagú lehet. Ajtaja lehetőleg végig zsalugáterszerűen rácsos legyen, de egyenként min. 400 cm2 alsó-felső rácsos szellőztetőnyílása legyen. A szerelhetőséget biztosítani kell;
• kéményes készülékek elhelyezéséhez már előzetesen kérjünk kémény­seprő szakvéleményt. A kémény feleljen meg az OTÉK előírásainak, továbbá gáztömör legyen. Kéménybélelés csak az esetben kötelező, ha a kémény nem gáztömör;
• lakásfűtő készülék pincében is elhelyezhető, amennyiben a helyiség szilárd burkolatú, valamint a pince nedvesség ellen szigetelt.

Homlokzati kivezetésű, ún. parapetes (zárt égésterű) készülékek

• kettőnél több szintes, többlakásos lakóépület esetén általában csak a legfelső emeleten lehet ezt a rendszert kialakítani, hogy az alsó szinti égéstermékek a fölötte lévő lakásokba ne juthassanak vissza. Bizonyos feltételek fennállása esetén ez alól lehetnek kivételek;
• természetes feltétel, hogy a helyiségnek, lakásnak nincs kéménye;
• éghető anyagú vagy burkolatú falra nem szerelhetők fel.

Az oldalfali kivezetéseket minden esetben külön engedélyeztetni kell az illetékes önkormányzat építési osztályával, ül. az ÁNTSZ-szel. Lényegét tekintve az égéstermék-kivezetés a járdától, ül. terepszinttől, függőfolyosó burkolatától, erkélytől min. 2,2 m-re lehet.

PB gázzal üzemeltetendő készülékek

Az ilyen készülékek elhelyezésének

• az előzőeken túl – további feltételei vannak:
• nem helyezhetők pincébe, alagsorba, pontosabban akkor, ha a helyiség összes határolófala, ül. padlója terepszint alatt van;
• panelos szerkezetű épületbe;
• többlakásos lakóépületbe, amennyiben abban alagsor, pince van;
• a PB gáz fajlagos tömege a levegőnél nehezebb, ennek megfelelően alapelv, hogy a gáz pl. pincébe, mélyedésekbe, csatornába ne tudjon „befolyni” megülni, mert ott robbanhat.

A levegőellátás és a szellőzés feltételei

A nem zárt rendszerű készülékek az égéshez szükséges levegőt, ül. oxigént a helyiség, lakás légteréből veszik. Biztonságtechnikai és egészségügyi szempontból az égéstermék­kel távozó levegőt (égési levegő + szellőzési levegő) pótolni kell.

A levegőellátás megfelelő feltételei:

Az arányszám nagysága határozza meg, hogy egy adott fűtőteljesítményű készüléket minimálisan mekkora helyiségben lehet elhelyezni.

Kéménybe kötött, ül. égéstermék-elvezetéssel rendelkező készülékeknél a fajlagos légtérterhelés GOMBSZ szerinti értékei a következők:

• lakásfűtő készülék ott szerelhető föl, ahol a „fajlagos légtérterhelés” max. 3140 W/m³;
• 175-3140 W/m³ esetén a készüléket tartalmazó helyiséget alsó-felső szellőzőkkel (2 db, min. 150 cm²) más helyiséggel helyiségekkel össze kell szellőztetni úgy, hogy az együttes helyiségek fajlagos légtérterhe­lése 1250 W/m³-nél kisebb legyen, és a helyiségek valamelyik min. 1,3 m² felületű, szabadba vagy lépcsőházba nyíló ablaka vagy ajtaja legyen;
• 1750 W/m³ fajlagos légtérterhelés alatt összeszellőztetése akkor nincs szükség, ha a helyiségnek 1,3 m²-nél nagyobb szabadba nyíló ajtaja vagy ablaka van. Az ajtó vagy ablak nem lehet teljesen légmentesen szigetelt;
• olyan helyiségben, ahol valamilyen elszívóventilátor működik, pl. konyhai páraelszívó, kéménybe kötött (deflektoros) készülék nem he­lyezhető el, vagy a páraelszívót kell megszüntetni. Alapelv, hogy a helyi­ség depressziós szellőzésű nem lehet, mert rontja a kémény huzatát;
• lakásfűtő készülék és valamilyen más, pl. gázüzemű vízmelegítő készülék egy helyiségben való elhelyezésénél a két készülék együttes teljesítményével kell számolni. Ez esetben a fajlagos légtérterhelés függvényében előfordulhat, hogy reteszelőberendezést kell felszerelni, amely a fűtőkészüléket a melegvíz-vétel idejére kikapcsolja. Reteszelő berendezés alkalmazása előfordulhat a szükségesnél kisebb kereszt­metszetű közös kémény esetében is.

Lakásfűtő készülékek (kazánok) kiválasztása

• Olyan készüléket válasszunk, amelynek szervize, garanciális szervize, alkatrészellátása hosszútávon biztosított;
• teljesítménye megfelel a lakás hőigényének, hőveszteségének;
• pontosan számolt hőszükséglet alapján kiosztott radiátorok, fűtőtestek összes hőleadása behatárolja a kazán szükséges teljesítményét is. Hiába tesznek az összes hőszükségletnél jóval nagyobb teljesítményű fűtőké­szüléket (kazánt), arról csak a radiátorok összhőleadásának megfelelő teljesítményt tudnak levenni. Ez persze fordítva is igaz;
• sok esetben – főleg a kis lakások fűtéséhez – nem lehet megfelelően kis teljesítményű kazánt választani. A gyártók általában megadják a készülékek, kazánok minimális teljesítményét, amely általában a kazán névleges teljesítményének a fele szokott lenni;
• az erősen leszabályozott hagyományos fűtőkészülék hatásfoka romlik, az égéstermék-oldalon pedig a kazánban és a kéményben káros kon­denzációt hoz létre. A helytelenül tervezett fűtőrendszerben a túl kis vízáramnál a fűtőkészülék be sem kapcsol, túl nagy vízáram esetén pedig a főégő lezárása okoz problémát. Túlságosan kis hőelvétel esetén a fűtővíz gyorsan felmelegszik, és a vízhőmérséklet-szabályozó ún. ka­zántermosztát gyakori kapcsolgatása okoz működési zavarokat.

Tehát nem szabad a szükségesnél nagyobb vagy kisebb kazánt alkalmazni.

Két készülék együttes felszerelése

Igény merülhet fel két készülék beépítésére, pl.:

• a) 1 db vízmelegítő és 1 db lakásfűtő-készülék (cirkó) esetén;
• b) 2 db lakásfűtő készülék párhuzamos üzeme esetén, ha egy készülékkel nem tudjuk a lakást vagy házat kifűteni. A párhuzamos beépítés prob­lémamentes, ha a fajlagos légtérterhelés értéke és a kémény minősége megfelelő.

Ha az a) esetben a légtér kicsi, akkor úgynevezett reteszelőberendezést kell beépíteni a fűtő és vízmelegítő készülék közé. E berendezés pl. melegvíz-vételnél a fűtőkészülék üzemét kikapcsolja. Lényege, hogy egyszerre csak egy készülék üzemelhet. Ugyanez a teendő akkor is, ha a légtér nagysága megfelelő méretű, de a kémény keresztmetszete a két készülékhez kicsi.

Abban az esetben, ha nem tudjuk növelni a nyomómagasságot és csök­kenteni az ellenállást (a túlságosan nagy átmérőjű csőhálózat rontja a helyiség esztétikai képét) és némely radiátor – leggyakrabban a legked­vezőtlenebb helyzetben lévő – nem fűt, akkor a rendszerbe keringtető-szivattyút kell kapcsolni. A szivattyúval ellátott rendszereket kényszerített keringésű, szivattyús fűtésnek nevezzük.

A szivattyú használatakor minden fűtőtest fűteni fog, még az is, amely ugyanolyan magasan vagy alacsonyabban helyezkedik el, mint a kazán. A kazánnál alacsonyabban elhelyezett gravitációs fűtési rendszerek soha nem fűtenének, mivel „negatív” nyomómagasságuk van. A fűtőberendezés minden elemét úgy kell elhelyezni és bekötni, hogy megfelelően és biztonságosan lehessen azokat kezelni, tisztítani, javítani vagy cserélni. Minden újonnan beszerelt központifűtési-rendszernek van néhány energiamegtakarító berendezése.

A kazánban levő víz legkisebb hőmérséklete kb. 65 °C a kazánban fellépő kondenzáció elkerülése érdekében. Kisebb hőmérsékleten a víz lecsapód­na, ami a kazán acélrészein korróziót okozna. Ezt a jelenséget a kazánok kis hőmérsékletű korróziójának nevezik.

18. ábra. Alsó elosztású, szivattyús központi fűtés

19. ábra. Háromútú keverőszelep bekötése, vízmelegítőt tartalmazó fűtési rendszerbe

20. ábra. Négyútú keverőszelep bekötése a fűtési rendszerbe
K kazánköri cirkuláció; F fűtőköri cirkuláció

Tehát a kazánban levő víz nagyobb hőmérsékletre melegszik föl, mint amennyire a külső hőmérséklet miatt szükséges lenne. Azonban az így felmelegedett víz nem kerül be azonnal a fűtőtestekbe, mert „túlfűtés” lépne föl. A víz visszatér az ún. kazánkörben. A fűtéshez elegendő a fűtő­körben levő víz hőmérséklete. Ez a víz a szivattyú segítségével kering.

Amikor a fűtőkörben levő víz a hőátadás következtében lehűl, akkor a négyutú szelepből melegebb víz érkezik a kazánkörből. A meleg víz hozzáadása egy vezérlőbillentyű segítségével történik, amely a négyútú keverőszelepen található. Ezt a szelepet keverőszelepnek vagy duomixnek is nevezik. A duomix forgatókarját kézzel lehet működtetni. Amikor változik a hőmérséklet, le kell menni a kazánházba, mivel a keverőszelep a kazán mellett helyezkedik el.

Előnyösebb, ha a keverőszelep forgató­karja automatikus szervomotorral működik. Ez a motor kétféleképpen irányítható. Az időjárásfüggő szabályozó külső helyen elhelyezett érzéke­lővel ad impulzust a külső levegő hőmérsékletétől függően. A dinamikus szabályozó a duomix forgatókarjának vezérlését a fűtött helyiség belső hőmérséklete alapján irányítja.

A háromútú keverőszelepet mixnek nevezzük. Működése azonos a duomixével azzal az eltéréssel, hogy a mix nem juttatja vissza a kazánkörből a meleg vizet a kazánba. Használata megfelelő az akkumulációs fűtésnél, mivel a tárolótartályban nem következik be a víz összekeveredése. A háromútú keverőszelepeket hegtoldatos kivitelben gyártják, hogy hozzá lehessen őket hegeszteni a csőhöz. A hegesztés közben szét kell szedni a keverőszelepet, nehogy a hő megrongálja a belső részeket. A keverőszelepek menetes vagy karimás csatlakozással is kaphatók.

21. ábra. Keverőszelepek működése
a) négyútú (duomix); b) háromútú (mix)

22. ábra. Csőcsatlakozások a bojlerhez
a) melegvíz-tartályhoz vezető helyes elágazás;
b) a melegvíz-tartályhoz vezető helytelen elágazás

A családi házakban a (háztartási) meleg víz is elég gyakran a fűtési rend­szerből származik. A kazánból jövő meleg víz (primer – elsődleges közeg) közvetlenül a melegvíz-tartályba (bojlerbe) kerül. A kazánból a fűtőtest­hez, ill. melegvíz-tartályba vezető csövön az elágazást a keverőszelep előtt célszerű elhelyezni, hogy a bojlerbe kerülő víz mindig elég meleg legyen.

A szerelők a csőcsatlakozást a bojlerhez a 22. ábra alapján tanácsolják. A csőnek közvetlenül a bojlerhez kell vezetnie, és az elágazásnak a fűtési rendszerben kell lennie, hogy a fűtés ne „vegyen el” meleg vizet a meleg­víz-tartály feltöltéséhez szükséges meleg vízből. A központi fűtés vízszintes rendszerének minden szinten fekvő, szerteágazó csőhálózata van, amely minden fűtőtesthez egy függőleges csővel csatlakozik. Minden fűtőtestet légteleníteni kell!

Ebben a fűtési rendszerben a víz fölmelegszik a kazánban, így könnyebb lesz, és a csőhálózatban fölfelé emelkedik a fűtőtestekhez. A fűtőtes­tekben átadja a hőjét, ezáltal lehűl, nehezebb lesz, és ismét leszáll a kazánba, hogy ott fölmelegedjen. A víznek a csőhálózatban való köz­lekedésekor le kell gyűrnie az áramlás közben keletkezett ellenállást. Ezt az ellenállást a víz a cső falához való súrlódása, az áramlás irányának változása, a szerelvényeken való átfolyás stb. kelti.

16. ábra. A melegvíz-fűtés alapelve

A víz saját nyomásának nagyobbnak kell lennie, mint az útja során fellépő összes ellenállásnak. Amennyien kint -6 °C a hőmérséklet, úgy a hóesés 75/60, azaz a víz hőmérséklete a felszálló csőben 75 °C lesz, míg a vissza­vezető csőben 60 °C. 75 °C-os hőmérsékletnél a víz sűrűsége 974,9 kg/m3, 60 °C-os hőmérsékleten 983,2 kg/m3. A kazán középpontja és a fűtő­testek középpontja közötti magasságkülönbség, pl. 3 m. A csőhálózatban keringő víz nyomását igen egyszerűen lehet kiszámolni.

A csőhálózat ellenállásának értékeit hőtechnikai táblázatokból ki lehet keresni. Abban az esetben, ha a csőhálózat összes ellenállása kisebb, mint a víz nyomása, úgy a víz természetes módon gravitációsan fog keringeni a csőrendszerben, szivattyú használata nélkül. Azonban, ha az összes ellenállás nagyobb, akkor vagy növelni kell a víz nyomását vagy csökken­teni a csőhálózatban fellépő ellenállást.

A nyomás növelésének legegyszerűbb módja, hogy a kazánt minél mélyebbre helyezzük a kazánházban és így nő a magasságbeli különbség a kazán és a fűtőtestek középpontja között. Az ellenállás drasztikus csökkenését úgy érhetjük el, ha növeljük a csőrendszer átmérőjét.

Előfordulhat, hogy némely radiátor kevésbé fűt, és tovább tart, míg föl­melegszik. Ez a jelenség általában azoknál a radiátoroknál következik be, amelyek alacsonyan és a legmesszebb helyezkednek el a kazántól. Ugyanis ezeknél a legkisebb a nyomómagasság és legnagyobb az ellenállás. A szerelők ezeket a radiátorokat nevezik a legkedvezőtlenebb helyzetben lévőknek.

A gravitációs fűtési rendszerekben sok a felfűtendő víz mennyisége, nem megfelelő a fűtés szabályozhatósága, a szivattyús fűtésekkel szemben gazdaságtalanabbak. Ma már csak ott alkalmazzák, ahol más módszer nem lehetséges, pl. nincs a szivattyúhoz szükséges elektromos hálózat.

17. ábra. Felső elosztású gravitációs központi fűtés

Lakásfűtésnek is nevezik, mivel itt egyetlen szint helyiségeinek fűtéséről van szó. Családi házak vagy emeletes házak egyes lakásainak fűtésénél használatos, vagy ott, ahol kis házak esetleg víkendházak esetében csak egy lakott szint van.

A kétcsöves, meleg vizes etázsfűtés a legelterjedtebb, felső vagy alsó elosztással (az építészeti lehetőségek alapján), gravitációs vízkeringtetéssel vagy szivattyúval (a fűtési csövek vezetésének függvényében). A hő forrása szénnel vagy gázzal üzemelő kazán. A gáz használata ma már elterjedt Földgázzal működő kazánokból százféle van, csak a vásárlótól függ, melyiket választja.

A kazánt úgy kell elhelyezni, hogy könnyen össze lehessen kötni a kéménnyel. Az egy kéménybe köthető különféle gázüze­mű készülékek beépítését minden esetben tervezőnek kell megterveznie. Szilárd és gázüzemű készülék közös kéménybe nem vezethető. A kazánt a folyosóra, előszobába, konyhába vagy a fürdőszobába, zajszigetelő alá­tétre kell elhelyezni.

A kazán kiválasztásakor a legfontosabb szempont:

Ismerni kell a beren­dezés hőteljesítményét, amelynek révén az képes lesz megtermelni a fűtött lakás hőigényét. A kazán működéséhez biztosítani kell a szükséges mennyiségű levegőt.

Gravitációs etázsfűtés

Az etázsfűtésben a fűtési rendszer minden eleme egyazon szinten talál­ható.

A 14. ábra (alul) magyarázata:

• gravitációs – a fűtőrendszerben a víz természetes módon cirkulál (kering) a keringtetőszivattyú segítsége nélkül;
• kétcsöves – minden fűtőtesthez vezet egy előremenőcső (a kazánból fölmelegedett vízzel) és egy másik visszatérőcső (a lehűtött vízzel vissza a kazánba);
• nyitott – ez a rendszer szabadon össze van kötve a légtérrel a tágulási tartályon keresztül;
• felső elosztású – a fűtőtesthez az előremenő cső a mennyezet alatt helyezkedik el.

14. ábra – Etázsfűtés: gravitációs kétcsöves, nyitott rendszer, felső elosztással

A fűtőrendszereknél a fűtőtestek középpontjának magasabban kell lennie, mint a kazán középpontja. Minél nagyobb a magasságbeli különb­ség, annál rugalmasabb a fűtési rendszer, és a víz annál gyorsabban jut el a kazánból a fűtőtestekbe. A kazánt nem szabad lejjebb vinni, a radiátor középpontját kell magasabbra tenni. Vagy az egész radiátort kell maga­sabban elhelyezni, vagy magasabb radiátort kell használni.

Amennyiben sem egyik, sem másik megoldás nem lehetséges, úgy a fűtőtestekhez vezető csövek átmérőjét kell növelni. Abban az esetben, ha ezt nem kíván­juk megtenni, mert a nagy átmérőjű csövek elcsúfítanák a helyiség küllemét, úgy szivattyút kell a rendszerbe építeni. Szivattyút olyan esetek­ben kapcsolunk a rendszerbe, amikor a kazán és a radiátor középpontjá­nak magasságbeli különbsége kisebb, mint 10 cm, és így nem garantálható a víz biztonságos keringése a csőhálózatban.

Etázsfűtés szivattyúval

A keringtetőszivattyú és a biztonsági berendezés a kazán közvetlen közelében helyezkedik el. A modern kazánoknál már annak tartozéka. Az előremenő- és a visszatérő vezeték általában acélból készül és hegesz­thető. Mindenfajta nem függőleges csövet lejtéssel kell szerelni.

15. ábra. Etázsfűtés – kétcsöves, zárt rendszerű, alsó elosztású szivattyús fűtés
B biztonsági szelep; T zárt tagolási tartály; L légtelenítés; SZ keringtetőszivattyú

Alapvető besorolásuk:

• akkumulációs (kályhák, padlófűtő-kábelek);
• közvetlenül fűtők (konvektorok, panelek, fóliák, falak, mennyezetek, padlófűtő kábelek);
• kevert (hibrid kályhák, hőtárolós és közvetlenül fűtő rendszerek kom­binációi).

A fűtés hőtárolós rendszerei kihasználják az olcsó éjszakai elektromos áramot, amikor is a kályhákban akkumulálódik (felhalmozódik) a hő­energia. Az akkumulátorok feltöltődése kb. 8 óráig tart, majd napközben a felhalmozódott hőt használjuk fel a fűtéshez. A statikus kályhák csak temperálásra (meghatározott minimális hőmérséklet megtartása) szolgál­nak a kiválasztott helyiségben adott ideig. A hordozható kályhák jobbak. Beépített ventilátorral és termosztáttal rendelkeznek, és képesek a meg­felelő hőmérséklet beállítására. Az akkumulátorok feltöltődését köve­tően hosszabb ideig bocsátják ki magukból a hőt, mint a statikus kályhák.

A hibrid kályhák a legmodernebbek. Egyik részük az év nagy részében hőtárolós kályhaként működik. Másik részük közvetlenül fűtő test, ame­lyet csak az igazán fagyos téli napokban szokás bekapcsolni. A statisztikai adatok szerint kb. 20 ilyen fagyos nap fordul elő egy fűtési időszak alatt.

A közvetlenül fűtő szerkezetek nagyon megterhelik az elektromos hálóza­tot, és önálló áramkörre kell csatlakoztatni őket védőbiztosítóval vagy egy kapcsolóórával. Ezeknél a szerkezeteknél a fűtőtest ellenállás-spirálján áthalad az elektromos áram. Az áramfogyasztás és a hő kibocsátása egy időben történik.

13. ábra. A meleg levegő áramoltatása ventilátorral. A helyi fűtés általános módja.

Mivel az elektromos fűtés drága dolog, mindenki ott próbál takarékos­kodni, ahol lehet. A takarékosság egyik lehetősége az időprogrammal fel­szerelt automatikus szabályozó használata. Ezzel minden fűtőkészüléknél be lehet állítani a fűtés kívánt lefolyását.

A fali hőtároló-készülékek nem alkalmasak kémiai anyagok, por vagy gőzök és gázok miatt robbanásveszélyes helyiségek fűtésére. Olyan helyi­ségekben, ahol égési melléktermékek, ül. oldószerekkel vagy egyéb ké­miai anyagokkal dolgoznak, sokáig tartó kellemetlen szaggal, ül. egyes esetekben lerakódásokkal kell számolni.

A fali hőtároló-készülék többféleképpen is elhelyezhető. A padlóra állítva ügyelni kell arra, hogy a padló elbírja a készüléket, valamint arra, hogy a padló akár 80 °C-ra is felmelegedhet. A padlónak simának, egyenletesnek kell lennie. Falra szereléskor a falnak teherbírónak kell lennie, ha ez nem adott, akkor kiegészítésként alkalmazhatunk a padlón álló támasztó-konzolt. A készülék felborulásának megakadályozására viszont a fali rög­zítésnek megfelelően erősnek kell lennie! A készülékek felszerelésénél ügyelni kell a határolófelületektől való minimális távolságokra!

Konvektorok

Olyan helyiségekbe (fürdőszoba, barkácsszoba, vendég­szoba) ajánljuk, amelyeket nem kell állandóan fűteni. Ilyen helyeken a központi fűtés ugyanis túl drága lenne. Rövid idő alatt befűtik a helyi­séget, egyszerűen kezelhetőek, a hőleadás szabályozható, működésük pedig csendes és tiszta. Kéménytől függetlenek, ezért bárhol beépíthetők. A meleg levegő felfelé áramlik ki a készülékből, és alulról beszívja a hidegebb levegőt. így természetes levegőcirkuláció jön létre, ezáltal a legtávolabbi sarokba is eljut a meleg.

Gyorsfűtők

A természetes konvekció mellett a gyorsfűtő beren­dezéseknél a beépített ventilátor erősíti a levegőcirkulációt. Falra szerel­hető vagy álló kivitelben bárhol elhelyezhetők, csak egy dugaszolóaljzatra van szükség.

Fagy elleni védelem

A berendezések fokozatmentesen állíthatók. Kis helyiségekben (WC, fürdőszoba) biztosítják, hogy a vízvezetékek ne fagyjanak be.

Infravörös-kvarchősugárzó

Az infravörös-kvarchősugárzók bekapcsolás után azonnal kellemes meleget sugároznak, mivel csak a sugárzás sávjában melegítik fel a levegőt (a reflektor állítható).

Kézszárítók

Nyilvános helyiségek, szállodák, vendéglátóhelyek mosdói­ban helyezhetők el. Gazdaságosak, higiénikusak és kímélik a környezetet.

A fűtőberendezés olyan fogyasztó, amely a helyiség közvetlen, helyi fűtésére szolgál, amikor is a hőátadás áramlással (konvekcióval) vagy sugárzással történik. Minden egyes földgázzal működő fűtőberende­zéshez gázvezeték vezet. Ennek átmérője a fogyasztó hőteljesítménye szerint változhat. A gázvezetékek acélcsőből készülnek, amelyeket hegesztéssel kötnek össze. Alkalmazhatnak más anyagból készült, hason­ló vagy jobb tulajdonságú csöveket is. Ma a réz-, ill. rézötvözetű csövek is használatosak, amelyeket keményforrasztással illesztenek egymáshoz.

A gázvezetékekhez használt minden anyagnak hegeszthetőnek kell lennie, és a hegesztést csak az erre illetékes vizsgázott szakemberek végezhetik. A gázvezetékeket védeni kell a korrózió ellen, pl. bevonattal, amit csak a sikeresen elvégzett nyomáspróba után lehet fölvinni.

Minden fogyasztón kell lennie kézi vagy automatikus elzáróberendezés­nek, hogy el lehessen zárni az égőfejbe vezető gáz útját. Ez leggyakrabban gázcsap, amely a fogyasztó előtti csövön található. A csap felső oldalán van egy jel, amelynek alapján megtudható, hogy a csap nyitott vagy zárt állapotban van-e. A csap rendelkezik egy karral, amit szükség esetén azonnal el lehet zárni.

Próbanyomásos vizsgálat, beüzemelés

Az új vagy felújított gázvezetéket átadás előtt próbanyomással kell vizs­gálni. A próbát szakembernek kell végeznie. Eközben a gázvezeték nem lehet sem befalazva, sem befedve. A gázvezeték üzembe helyezése a gáz áramlásának elindításával és a csőben levő levegő kiengedésével kezdődik.

Az új vagy felújított gázvezeték fogyasztóinak üzembe helyezését és be­szabályozását az illetékes szervezeteknek kell elvégezniük. Kötelességük a fogyasztókészülékeket a gyártó utasításai szerint beszabályozni, és kipróbálni azok működését. Ellenőrizniük és szabályozniuk kell az égőfe­jeket, szerelvényeket, határolókat, biztonsági és szabályozó szerkezeteket, a begyújtást és a láng stabilitását, a begyújtó berendezés működését, az égés minőségét, a tüzelőberendezés hatásfokát és működését.

A legtöbb modern gázkészüléket már a gyártók felszerelik gáznyomás­-szabályozóval. Minden fűtőberendezésben kell lenni égésbiztosítónak. A fűtőberendezések a kéményen vagy a külső falon át vezetik el az elégett füstgázokat.

10. ábra. Fűtőszerkezet csatlakozása a kéményhez

11. ábra. Fűtőszerkezet csatlakozása a homlokfalba

A füstelvezető cső belső átmérője függ a fűtőkészülék teljesítményétől. Például egy 4,8-5,5 kW teljesítményű fűtőszerkezet füstcsövének belső átmérője 65 mm. A füstcsövek általában a kéményhez csatlakoznak. Amennyiben ehhez a csatlakozáshoz nem adottak a helyi feltételek, eset­leg, ha a közelben vagy az épületben egyáltalán nincs kémény, akkor a füstgázokat a külső falon át vezetik el a levegőbe. A füstgázok olyan anyagokat tartalmazhatnak, amelyek bepiszkítják a homlokzatot. Ezért a kivezetőnyílás környékét ajánlatos kerámiaburkolattal körberakni. Az oldalfalon át történő égéstermék-elvezetéshez az építésügyi hatóság és az ANTSZ hozzájárulása szükséges.

A fűtőszerkezeteket úgy kell elhelyezni, hogy az üzemeltetés során az égéshez szükséges levegő elegendő mennyiségben akadálytalanul eljusson a készülékhez. A gázberendezéssel fűtött helyiségeknek szellőztethetőknek kell lenniük. A szellőztethető helyiség olyan térrész, amelyet szükség esetén, ablakok, ajtók stb. kinyitásával szellőztetni lehet.

A gázfogyasztó készülékeken a következő alapvető információkat tüntetik fel: a gáz típusa, ül. fajtája; a fűtési teljesítmény; csatlakozási gáznyomás; a gyártás éve; a gyártási szám; esetleg további információk. A forgalmazó minden készülékhez csatol dokumentációt, amely tartal­maz használati útmutatót a berendezés kezeléséhez és karbantartásához, bizonylatot a termék minőségéről és hiánytalanságáról, jótállási jegyet és a javítóműhelyek listáját.

Minden üzemeltetőnek ismernie kellene saját kötelezettségeit a gáz­fogyasztó-készülékeinek biztonságos üzemeltetéséhez.

Többek között az alábbiak is ide tartoznak:

• legalább évente egyszer el kell végeztetni a gázberendezések ellen­őrzését;
• a készülékeket csak útmutató alapján s a célnak megfelelően lehet használni;
• a hiánytalanul felszerelt készülékeket csak megfelelő technikai állapot­ban lehet üzemeltetni;
• amennyiben fölmerül az üzemzavar bármilyen gyanúja, azonnal szak­embert kell hívni.

A fűtőszerkezet előkészítése az üzembe helyezéshez:

• a gázbevezető csövön kinyitjuk a csapot;
• kicsit benyomjuk a biztosítógombját és elfordítjuk nyitott helyzetbe;
• a meggyújtott gyufát az égőfejhez helyezzük – az őrlánghoz – és egy­idejűleg a másik kezünkkel benyomjuk és kb. 30 másodpercig benyom­va tartjuk a biztosítógombját;
• a biztosítógombjának elengedése után égnie kell(ene) a lángnak, amennyiben nem ég, mindent újból ismételjünk meg és a biztosító­gombját tovább tartsuk benyomva.

A fűtőszerkezet fő égőfeje begyújtható és eloltható kézzel vagy automatikusan, a felszereltségtől függően gombbal, biztosítóval vagy ter­mosztáttal. Az égőfej begyújtása egy pillanat alatt kell, hogy történjen, kilobbanás nélkül. A begyújtásnál megtörténhet, hogy a láng leszakad, de az üzemeltetés állapotában a láng stabilan ég. A láng hosszan tartó leszakadása megengedhetetlen.

12. ábra. A láng helytelen és helyes alakja

17,5 kW névleges hőteljesítményű gázfűtőkészülékek megengedett zaj­szintje nem szabad, hogy meghaladja a 30 dB-t.

Ma Magyarországon több százezer földgázzal működő fűtőkészülék üzemel. Régebbi kivitelezésűek az ún. nyitott fűtőkészülékek. Ezek a fűtőkészülékek a fűtött helyiségekből szerzik az égéshez szükséges le­vegőt. A szakirodalom ezeket „B” besorolású gázfogyasztóknak nevezi. A modern, biztonságosabb fűtőkészülékek kintről (a légtérből) szerzik az égéshez szükséges levegőt. Az ilyen fűtőkészülékek legtöbbször az ablak alatt helyezkednek el, és parapetnek hívják őket. A füstgázokat a gázfogyasztók mindkét csoportja a légtérbe vezeti ki.

A palackok többféle méretben kaphatók

Magyarországon a 11,5 és a 23 kg-os az elterjedt. Az előírás szerint a palackok alumíniumból készül­nek és hegesztettek. A fűtéshez használt palackokon saját, biztosító nél­küli szelep van. A szelephez hozzá van erősítve a balmenetes gáznyomás­-szabályozó. A palack ráhegesztett karimán áll. A palackok magassága tartalmuktól függően változó lehet. A palackokat függőleges helyzetben tárolják. A palackokat az arra kijelölt kocsikon szállítják.

A PB-palackok elhelyezésére vonatkozó pontos előírásokat rendeletek tartalmazzák, ezeket a tervezésnél figyelembe kell venni. A különböző méretű palackokból – a környezet hőmérsékletétől függően – meghatározott mennyiségű gáz használható fel óránként. A túlzott mértékű gázelvé­tel a palackot „lefagyasztja”, ezért több párhuzamosan kötött gyűjtőcsőre csatlakoztatott palackkal lehet a nagyobb gázigényt kielégíteni. A több palackos gázellátást minden esetben tervezőnek kell megterveznie figyelembe véve a szabványok, rendeletek előírásait.

PB-gáz tárolására, ill. szállítására gyártott palackokat nem szabad tárolni:

• alvásra használatos helyiségekben;
• lakások szerelőaknáiban;
• olyan helyeken, ahol ki van téve hőhatásnak;
• a felhasználó területén kívül levő idegen helyeken;
• földszint alatti helyiségekben (pincék, aknák);
• fürdőszobákban, mosodákban, éléskamrákban;
• garázsokban, kazánházakban, raktárakban és olyan helyeken, ahol gyúlékony anyag található;
• olyan helyeken, amelyek a használón kívül másnak is hozzáférhetők, abban az esetben, ha nincsenek elzárható védett helyen;
• továbbá, ahol a föld alatti nyílásokon át bejuthatunk az objektumba;
• védett menekülő utakon.

A gáz nyomása szabályozóval csökkenthető, amely a palack szelepére van erősítve. Többféle gáznyomás-szabályozó van. A többségüknél a bemeneti nyomás 0,2 – 1,0 MPa, és a kilépő 3 – 5 kPa. A gáz névleges átfolyása a szabályozón a típustól függ.

Többpalackos állomásoknál a nyomásszabályozást kétféleképpen lehet megoldani:

1. Az egyszerű szabályozás abból áll, hogy a palackok egy nyomásszabá­lyozóval ellátott közös csőhöz csatlakoznak.
2. A csoportos szabályozásnál minden palack szelepe mögött található gáznyomás-szabályozó és a közös gyűjtőcsőben a gáznak kis nyomása van (legtöbbször 3-5 kPa).

A palackok bármilyen kezelése közben az üzemeltetőnek be kell tartania a biztonsági előírásokat. Kötelességei közé tartozik a rendszeres karban­tartás és főleg az elosztás ellenőrzése.

A helyi fűtés fogalmán általában 1-2 helyiség azonos hőforrással történő fűtését értjük. Ez a fűtés legegyszerűbb, némely esetben a legmegfelelőbb módja. Más fűtési módokkal összehasonlítva ennek a legkisebbek a be­szerelési költségei.

Fűtőberendezések

A hő forrását fűtőkészüléknek, fűtőberendezésnek hívjuk, ami egyben a fűtőtest is, hiszen maga továbbítja a hőt a helyiségbe. A fűtőkészülékeket a fűtőanyag fajtája szerint sorolhatjuk csoportokba. A fűtőkészülékek működhetnek szilárd, cseppfolyós és gáz halmazállapotú fűtőanyaggal, nemkülönben elektromos energiával. Az üzemeltetés szempontjából a szilárd tüzelőanyagú fűtés a legolcsóbb és a tüzelőolajjal működő fűtő­berendezések üzemeltetése a legdrágább a mai energiaárakkal számolva.

A kényelem, a higiénia szempontjából, valamint az üzemeltetési és besze­relési költségeket is mérlegelve az elektromos fűtőkészülékekkel történő fűtés tűnik a legelőnyösebbnek, és – tekintettel a lakások színvonalával szemben támasztott igények növekedésére – utolsó helyen van a szilárd fűtőanyaggal történő fűtés.

Jóllehet a szénnel, ill. fával való fűtésnek sok hátránya (is) van, még ma is használatos ez a fajta fűtés és biztos, hogy még sokáig használatban marad. Ugyanis ezekkel az anyagokkal általában nem a fő fűtőrendszert táplálják, ezek jobbára ma már inkább csak kiegészítő fűtésre szolgálnak, pl. a kandallókban. Itt nem annyira a hőszerzés a lényeg, mit inkább a tűz melletti hangulat.

Kályhák

Régebben a klasszikus és széles körben használt kályháknak nem volt éppen a legmegfelelőbb a szerkezete. Kis hatékonyságuk és más hátrá­nyaik miatt ma már kiszorultak a piacról. Ám a folyamatosan égő és auto­matikus szabályozással szerelt kályhák üzemeltetése már gazdaságosabb volt. Mivel azonban e kályháknál gyakran túlfűtés következett be, eltűntek.

A háztartásokban meglévő üzembiztos vegyes tüzelésű kazánokat a gáz­fűtésre áttérés esetén is célszerű fenntartani. Tavaszi, őszi időszakokban alkalmas a családi házakban felgyülemlő háztartási hulladék (papír, rongy, fa) elégetésére, amikor még a gázfűtést nem indították el, vagy már lezár­ták. Szerelés-technikailag csak egy elzáró szerelvényt kell a rendszerbe építeni, amit egyszerű nyitás-zárással lehet átállítani, attól függően, melyik kazánnal akarják a fűtési rendszert üzemeltetni.

Szilárd fűtőanyagokkal működő fűtőszerkezetek használata közben cél­szerű betartani néhány biztonsági szabályt.

Ezek:

• a kályha éghetetlen alátéten álljon, amely elöl 30 cm-rel, oldalt 10-10 cm-re túlnyúlik (nyitott fűtőszerkezetek előtt ezek a távolságok nagyobbak);
• minden éghető anyagot biztonságos távolságba kell helyezni a fűtő­szerkezettől, a kályháktól, a füstelszívóktól, a kandallóktól;
• a vizes fát nem szabad az ezekből a forrásokból jövő hővel kiszárítani;
• a tűzrakást és annak kiszolgálását nem szabad a gyerekekre bízni, csak a felnőttek végezhetik azt el, az előírások szerint.

Ez egy egyszerű fizikai jelenség, amikor is a hő áthalad a melegebb környezetből a hidegebbe. A hőt, mint egy bizonyos energiafajtát három­féleképpen lehet átadni: vezetéssel, áramlással, sugárzással. A gyakorlat­ban mind a három módot gyakran alkalmazzák.

Hőátadás vezetéssel

A szilárd testeknél gyakori a vezetéssel való hőát­adás. A hő áthalad a szerkezeten, ha a szerkezet két oldalán eltérő a hőmérséklet. A hőmérséklet-különbséget hőfokesésnek nevezzük.

9. ábra. Hővezetés egyrétegű falon keresztül

Az a hőmennyiség, amely áthalad a falon:

Hőátadás áramlással

Hőátadás áramlással, esetleg áramoltatással a folyadékoknál fordul elő. (A folyadékokhoz soroljuk a cseppfolyós testeket és a gázokat.) Ha a folyadék szilárd fallal érintkezik, akkor a hő átáramlik a folyadékból a falra, vagy fordítva, attól függően, hogy melyik a melegebb. A kazánban az égőfej lángja megmelegíti a hőcserélő-készülék felületét, és ez fölmelegíti a hőcserélőben levő vizet. A víz tehát hőt kap, és azt elvezeti a csövön át a fűtőtestekhez, ahol átadja a hőjét a fűtőtest falainak, amelyek továbbítják azt a helyiségbe.

A falon áthaladó hő kiszámítása:

Az áramlás szó helyett használatos a konvekció is.

Hőátadás sugárzással

A hő a nagy meleg felületekről a helyiségbe általában sugárzással adódik át. A ma annyira propagált és elterjedt padlófűtés és falfűtés is részben sugárzó fűtés, mivel a hő a helyiségbe egyrészt sugárzással, másrészt áramlással kerül. Nagyobb a hőérzeti kényelem, ha a fal és a padló a melegebb és róluk melegszik föl a levegő, mint amikor a levegő melegíti föl a helyiség falait.

Sok ember dönt a gázfűtés mellett, mivel számtalan előnye van és szinte már minden településen hozzáférhető. Hozzájárul ehhez a választáshoz az egyes fűtőanyagok közötti árarány is. A gáziparban a földgáz rövidítése: FG, a propán-bután gázé: PB.

A gáz fogyasztása aránytalan, mivel az I. és IV negyedévben felhasznált gáz az összfogyasztás kb. 70 %-a. Az időjárástól és az egyéb szempontok­tól függő gázfogyasztási csúcsok kielégítésére különféle műszaki meg­oldások lehetségesek. Ezek közül az egyik lehetőség, hogy a földgázt föld alatti természetes tárolóba préselik és az igénytől függően később kiter­melik. A föld alatti gáztárolók kapacitásának növelése gazdaságossági és ellátásbiztonsági kérdés, mindig a rendelkezésre álló lehetőségektől függ.

A hazai termelés részaránya folyamatosan csökken, az import pedig nö­vekszik. Az import részaránya 70-75 % körül várható az elkövetkező években. Ez azt jelenti, hogy a földgáz ára alapvetően a világpiaci ártól függ. A PB-gázt cseppfolyós halmazállapotban túlnyomásos tartályokban tárolják.

A következő összeállításban a fűtőgázok néhány jellemző adatát láthatjuk:

[table id=165 /]

A fűtőérték az a hőmennyiség, amely 1 m³ gáz tökéletes égésével szabadul fel. Amennyiben 3 m³ földgázt égetünk el, úgy kb. 100 MJ hőt állítunk elő. A robbanékonyság annak a koncentrációnak a határa, amelynél a gáz fel­robban. A robbanékonyság 5 %-os alsó határa azt jelenti: ha azt akarjuk, hogy a FG fölrobbanjon, akkor legalább 5 % gáznak kell lennie a levegő­ben. A levegő arányában ez a legkisebb mennyiségű gáz, amely felrobban­hat. A felső határ az a gázmennyiség a levegőben, amikor még bekö­vetkezik a robbanás. A gázok nem mérgezőek és szagtalanok.

Azért, hogy szaglással föl lehessen ismerni, az egyébként szagtalan gáz szivárgását, mesterségesen szagosítják. A sűrűség a gáz és a levegő sűrűségének arányát fejezi ki. A táblázat számaiból látható, hogy a földgáz könnyebb, mint a levegő, a PB-gáz 1,8-szor nehezebb a levegőnél. A gáz tökéletes égetésével lehet a legtöbb hőt előállítani, miközben szén-dioxidos víz keletkezik. A tökéletes égetéshez megfelelő mennyiségű levegőt kell jut­tatni az égőfejhez.

Gázok égése

A tökéletes égetéshez nemcsak elegendő levegő kell, hanem az is fontos, hogy a gáz és a levegő megfelelő arányban keveredjen és hogy az égőfej­nek stabil legyen a lángja. Ezt elsősorban a helyes nyomással, a gáz kifolyásának sebességével és az égőfej megfelelő kialakításával lehet elérni.

Gáz veszélyei

A használatos fűtőgázoknak veszélyes tulajdonságai is vannak, amelyek­ről mindenkinek tudnia kellene. A levegővel keveredett gáz robbanékony elegyet alkot, amelynek koncentrációja és nagysága alapján robbanás vagy tűz keletkezhet. Ha az égéshez nincs meg a szükséges mennyiségű levegő, akkor a tökéletlen égés következtében mérgező szén-monoxid (CO) keletkezik. A szén-monoxid zárt térben, nem megfelelő szellőztetés miatt belélegezve mérgezést, rosszabb esetben halált is okozhat. A hőmérséklet növekedése miatt a vezetéken szállított földgáznál a környezet veszé­lyeztetettsége nem növekszik.

A palackokban szállított propán-bután gáz akkor tágulhat — veszélye­sen -, ha nyáron a nap hosszabb ideig süti a palackot. Amennyiben betartjuk a biztonsági előírásokat, akkor a fűtőgázok használata közben nem fenyeget semmilyen veszély.

Ha gázszivárgást észlelünk, a következők alapján járjunk el:

• rögtön zárjuk el a főgázcsapot. Ez leggyakrabban kint az ajtó mellett vagy a pincében található egy FGCS (főgázcsap) jelölésű fémdobozban;
• a gyors szellőztetés érdekében az ablakok, ajtók kinyitásával csinál­junk kereszthuzatot;
• abba a helyiségbe, ahol gázszagot érzünk, ne lépjünk be nyílt lánggal és ne használjunk elektromos fogyasztókat;
• győződjünk meg arról, hogy a helyiségben nincsenek gázmérgezést szenvedett emberek, ha igen, akkor azonnal nyújtsunk elsősegélyt;
• a baleset súlyossága és fajtája szerint hívjunk orvost, gázos szakembert, tűzoltókat vagy a rendőrséget.

A gázvezetékek és gázfogyasztók üzembe helyezése kissé másképpen történik, mint az elektromos csatlakozók és fogyasztók esetében.

A gáz­készülékek felállítására, beszerelésére, összeszerelésére a következő irányelvek vonatkoznak:

• megegyezés a gázművekkel a földgáz szolgáltatásáról;
• azon feltételek elfogadása, amelyeket a gázművek határoz meg a besze­reléssel kapcsolatban;
• kiviteli terv készítése az érvényes előírások alapján;
• a kiviteli terv gázszolgáltató szakembere által történő felülvizsgálata;
• kivitelezés gázregisztrációs igazolvánnyal rendelkező vállalkozókkal;
• a nyomáspróba és a felülvizsgálat elvégzése a területileg illetékes gáz­szolgáltató és a gázszerelést végző kivitelező közreműködésével történik (Magyarországi gázszolgáltatók: FŐGÁZ, TIGÁZ, ÉGÁZ, DDGÁZ, DGÁZ, KÖGÁZ);
• gázóra felszerelése és az adott gázkészülék(ek) beüzemelése. (A be­üzemelést az adott gázkészüléket gyártó cég szervizhálózatába tartozó szerződött szervizes vállalkozók végzik. A beüzemelő szakembereket a készülékeket gyártó cégek magyarországi műszaki képviselete folyama­tosan kiképzi az általuk gyártott gázkészülékek beüzemelésére és speciális javítására.)

Egyes esetekben megtörténhet, hogy az ingatlan tulajdonosa nem akar szénnel fűteni, vagy az ingatlan olyan helyen van, hogy nehézkes a szén beszerzése. Ráadásul a térségbe még nincsen beve­zetve a gáz. Itt propán-bután vagy propángázzal lehet fűteni. Ezekkel a gázokkal történő fűtés kivitelezése hasonló, mint a földgáznál. Ugyanúgy az erre hivatott szervezetek szakértőivel készíttetni kell egy tervet, majd a szerelést az ilyen gázok szerelésére jogosult kivitelezőkkel kell elvégez­tetni. Hazánkban a PB tartályos szolgáltató a PRÍMAGÁZ Rt. stb.

A propángáz színtelen, szagtalan, a levegőnél nehezebb, korróziót nem okozó, könnyen cseppfolyósítható, nem mérgező gáz. A fogyasztóhoz tankautóban, cseppfolyós állapotban szállítják. A gázt a tankautóból a tárolókba hosszú csöveken engedik át.

A propángáz néhány további tulajdonsága:

[table id=166 /]

A gáztárolókat megkülönböztetjük egymástól:

• föld fölötti, az ingatlanon belül;
• föld fölötti, az ingatlanon kívül;
• félig földbe süllyesztett;
• föld alatti.

Külső térben, föld fölött elhelyezett tárolóknak védő-, kezelőfelülettel ún. dómmal kell rendelkezniük. A tárolókat henger vagy gömb alakúra gyártják. A henger alakú tárolók átmérője 1200-2400 mm, és hosszú­ságuktól függően 2,7-60 m³ gáz tárolására alkalmasak. A gáztárolókat forgalmazó cégek az üzembe helyezést is vállalják.

Egy épületszerkezetben szigetelni kell még a csőhálózatot, a kazánokat, a vízmelegítőket, a hőcserélőket stb.

A csőhálózatot azért szigeteljük, hogy megelőzzük

• a bepárásodást – ami a hűtő- és klímaberendezéseknél a hideg víz közlekedése során tapasztalható;
• a hőveszteséget – ami a fűtési rendszereknél és a meleg víz közleke­désénél adódik;
• a hangok (zaj) továbbítását – amennyiben az bekövetkezne a víz továb­bítása közben.

Ahhoz, hogy a csőhálózat ne párásodjon, a szigetelés felületén levő hőmérsékletnek ugyanakkorának vagy nagyobbnak kell lennie, mint a környező levegő vízgőzének harmatpontjáénak.

A szigetelés azonos felületi hőmérséklete feltételezi a hőáramlás azonos sűrűségét. A különböző átmérőjű csöveknél különböző a hőáramlás sűrűsége, és ezért különböző vastagságúak a szigetelések. Minél nagyobb a cső átmérője, annál kisebb a hőáramlás sűrűsége, ezért vastagabbnak kell lennie a szigetelésnek. A szigetelés meggátolja a levegőnedvesség lecsapódását a cső falára. A levegő relatív nedvességtartalma általában különböző. Ha nagyobb, akkor nagyobb a veszélye annak, hogy átjut a cső falának felületére, és emiatt is növelni kell a szigetelés vastagságát. A hőátbocsátási tényező nagy mértékben függ a szigetelőanyag felületi minőségétől.

A szigetelést pl. bevonattal vagy fedőréteggel javítják. Az alumíniumfó­liával bevont szigetelőanyagnak van a legkisebb hőátbocsátási tényezője. A szigetelőanyag elsősorban a környező levegőből szívja magába a nedvességet. Ez a kis diffúzellenállású szigetelőanyagokba kerülő nedvesség diffúziójával magyarázható. A minőségi szigetelőanyagoknál a vízgőz dif­fúziós ellenállása általában µ > 7000.

ahol DVE a diffúz vezetőképesség együtthatója, és azt mutatja, hogy milyen sűrűségű vízgőz halad át egységnyi idő alatt meghatározott vastagságú szigetelésen. Amennyiben növeljük a szigetelőanyag nedvességtartalmát, úgy növek­szik hővezetési értéke is. Ezzel nő annak a hőnek a mennyisége, amely a környező területekről a hűvösebb helyekre áramlik.

Minden anyagnak (a használat idejétől is függően) a környezet hatásai miatt és által megváltozik néhány eredeti tulajdonsága. A hőszigetelő anyagok az idő során több nedvességet szívnak föl. Például egy µ > 7000 értékű anyagnak a nedvességtartalma 10 év múlva 1,5 %-kal nő, µ = 3000 értékű anyagnál 4,5 %-kal.

Minél kisebb egy szigetelőanyagnak a diffúz nedvességgel szembeni ellenállása, annál jobban befogadja majd idővel a nedvességet, és ezzel romlanak hőszigetelési tulajdonságai. A minőségi szigetelőanyagoknak nagy a µ-számuk és kicsik a hővezetési értékeik.

7. ábra. Cső felezett szigetelése

A központi fűtés minden egyes részének szigetelési követelményeit szabvány írja elő. A hőveszteségek ellen minden egyes berendezést és csőelosztást szigetelni kell, az adott üzemi feltételeknek megfelelő szigetelő-anyaggal.

8. ábra. Extrudált PE-csőszigetelés

A hasonló tulajdonságú szigetelőanyagok ragasztással vagy klipsszel rögzíthetők. Szabni, idomokat készíteni éles késsel lehet, ehhez szerelési útmutatóval látják el a felhasználókat. A jelenlegi energia- és szigetelőanyag-árak mellett a befektetett 15 éves megtérülésével számol­nak (a fűtési rendszer minden egyes részének hőszigetelésénél és a tetők hőszigetelésénél). A külső falak szigetelése drágább, így annak meg­térülése csak 20 év után várható.