Faházak - 113. oldal

Hagyományos blokképí­tészet és modern technika — ez nem ellent­mondás, ahogy a Fine Wood ezzel az egyénileg tervezett házzal bizonyítja.

Napener­giát hasznosító vízmelegítő, fűtéstechnika, esővíz-ciszter­na és értékes szigetelőüveg jól illeszkedik a kompakt épületbe, melyet négy telje­sen leüvegezett háromszög­erkély díszít. A nagyméretű étkező-lakótérben az üveger­kélyek érdekes távlatokat nyitnak. A tető alatt külön­féle alakú szobák vannak, melyeket az építtetők kérésére alakítottak ki.

A masszív, rusztikus fahá­zak szerelmesei számára az egyrétegű blokképítésnek nincs alternatívája. A Baustamm-Haus további különle­gességgel várja ügyfeleit: a külső falak egész farönkökből állnak. Az anyagmozgatást a wallufi termelő okosan kiter­velt mozzanatok sokaságával oldja meg, először is a fát vákuumszárítóval 15%-os fa-nedvességig szárítja ki.

Te­hermentesítő vágások segít­ségével a kontrollált repedés­képződés megoldható, a spe­ciális profilírozás pedig a rönkök tökéletes összeilleszthetőségét szolgálja, valamint megkönnyíti a szigetelőanya­gok felvitelét is. így tartós szél- és hőszigetelt szerkeze­tek építhetők. Mint az alap­rajz és a képek szemléltetik, ilyen masszív építési techni­kával is kialakíthatók egyéni és érdekes építészeti megol­dások.

A blokkház-építészet tra­dicionális építési mód. A szabadon álló pincével és a hozzáépített garázzsal, a két virágerkéllyel és a kék ablak­keretekkel, reprezentatív ba­jor stílusú házat hoztak létre, ahol az alagsorban még egy stúdiólakást is ki lehetett ala­kítani. Hőszigetelés szem­pontjából a kor színvonalá­nak megfelelő.

A blokkháza­kat többrétegű falszerkezettel építik, és a blokkfalhoz hő­szigetelő réteget illesztenek. Ennél a falszerkezetnél ez a külső és a belső palló­réteg között található. Alig 24 cm-es külső fal jött így létre, melynek K-értéke 0,25 W/m².

Az egyedi tervezés blokk­házak esetén is régen megszokottá vált. Ezt a har­monikus családi házat az építtetőkkel szoros együtt­működésben építésbiológiai szempontok szerint alakítot­ták ki. Szembeötlő, ahogy a kapcsolatot kialakították a szobák és a környező ter­mészet közt.

A ház ereszalján végig terasz fut körbe. A múltat idéző télikert meghosszabbítja a nappali­ebédlő tengelyt, aminek kert felé eső oldala üvegborítású. Nagyvonalúan kialakított kommunikációs központ, melyhez széles kiszolgáló helyiség és tágas konyha csatlakozik. A tető alatti háló­szobákat ezzel szemben na­gyon gazdaságosan osztották fel.

Nem elvi kérdés, in­kább a saját elkép­zeléseimet tükrözi az erőforrások kihasználásáról – fejti ki az építtető és építész, Róbert Giessl álláspont­ját az energiatakarékos ház­ról. „Ezenkívül ezzel a példá­val szerettem volna bemutat­ni azt, hogy hogyan lehet egy telken két családnak jó lakóteret kialakítani.” Mind­két törekvést — az ökológiait éppúgy, mint a lakhatóságit — Giessl ikerházzal valósítja meg.

„Az ikerház gazdaságo­sabb, mert kevesebb alapterü­letet használ fel, a ház egyik fala meleg, és a kétszeres tér­fogat nem jelent kétszeres külső felületet. Ideális kia­lakítás, mivel nagy kertrész áll rendelkezésre.” Nem kell tehát attól félni, hogy az ilyen szorosan épített házak elvesztik egyéniségüket. „Úgy próbáltuk kialakítani az ikerházakat, hogy ne egy­szerűen két fallal elválasztott lakást, hanem két különálló egységet hozzunk létre.” Hogy ezt a hatást elérjék, különös gondot kellett fordí­tani a kertek kialakítására is.

Két mesterfogással valósult meg a természetes elkülönítés a kettészakítás érzése nélkül: egyrészt építészetileg, a tra­péz formájú alapterületnek köszönhetően, amely szüksé­ges volt, hogy egy nagy fától kellő távolságot lehessen tar­tani, másrészt egy kis tavacs­ka kialakításával a ház dél­nyugati sarkán.

Csak egy pillantást kell vetni a lakásbelsőkre, és vilá­gossá válik, hogy két teljesen önálló elképzelés szerint ala­kították ki őket. A keleti fél­ben, ahol Giessl és családja él, a nappali az emeleten van, ahonnan szép kilátás nyílik a tájra. „A fák közt élni,” — meséli Giessl „mint egy kis fára épített kuckóban, gye­rekkori álmom volt. Az érzés, hogy az utca felett egy szint­tel lakom, nagyon fontos a számomra.” A nyugati lakás varázsa a földszintről látható tavacskában rejlik.

A természettel való inten­zív kapcsolat utáni vágy mi­att Giessl eltekintett a kont­rollált szellőztetéstől. Ez akár­mikor beépíthető, most még nem tartja a berendezéseket eléggé kiérleltnek, és hogy időről időre jól átszellőztesse a házat, számára „lelki él­ménnyel” ér fel.

Az építőanyagokat inkább gyakorlati, semmint elvi megfontolásokból választja Giessl. „Házamban megpró­báltam hazai fákat alkalmaz­ni, olyan anyagokat, melyek újrahasznosíthatok, és ame­lyeknek az előállításához ke­vés energiára van szükség, ilyenek pl. az ipari hulladék­ból előállított faforgács aj­tók.”

A százszázalékosan természe­tes anyagok nem minden esetben biztosítanak százszá­zalékos élvezetet. „Ismerek embereket, akik a belső terek festésére bio-festékeket alkal­maztak és utána hetekig fej­fájásuk volt a bennük találha­tó illóolajoktól.”

Az ablakok és ajtók mellett sok az öntöttüveg borítású részlet: az építész Giessl számára jó lehetőség arra, hogy nagy üvegfelületeket alakítson ki viszonylag olcsón. A padlóig érő üvegfal a galériával együtt feloldja a kint és bent közti határt, és megakadályozza, hogy a szobák határai végérvé­nyesen meg legyenek határozva. Ezek (szinte) átmenet nélkül folytatódnak a kertben.

Egyre több építkezésben érdekelt, főleg kisgyermekes család fordít nagy gondot arra, hogy egészségesen építkezzen. A környezetük iránti aggodalom miatt a konvencionális építési módokat kritikusan szemlélik, és új vagy régi megoldásokat keresnek.

Az építésbiológiai ter­mékek piaca rohamosan nő, és a szakemberek számára is átte­kinthetetlenné kezd válni. Könnyebb akkor dönteni, ha végiggondoljuk, mely célok fontosak számunkra, és ezek után sorrendet állítunk fel: csak az egészséges lakhely a fontos, vagy az is számít, hogy a környezettel kímélete­sen bánjunk?

Az egyik oldalon áll az építésbiológia, ami a lakók egészségét állítja középpont­ba, a másikon az építésökoló­gia, ami az építkezések kör­nyezetünkre gyakorolt hatását vizsgálja. Mindkét szemlélet­mód a természetes és egészsé­ges építési anyagokat helyezi előtérbe. A kitűnő hőszigete­lés, amely alacsony energiafo­gyasztású házat jelent, éppoly egyértelmű, mint a nap- és egyéb alternatív energiaforrá­sok használata. A víztakaré­kossághoz megfelelő szerelvé­nyeket alkalmaznak, és esővíz­gyűjtőket építenek be. Magas sugárzású építőanyagokat nem használnak.

Építésbiológia

Az építésbiológia az élőlé­nyek és a lakhely közti egy­séges viszony tana.Több szak­területet érint, egységes egé­szet alkot, és az építés többi vonzata felé rendelt. A lakhely lakókra gyakorolt hatását vizs­gálja, és a lakókat helyezi elő­térbe ennek a kölcsönhatásnak a folyamán.

A károsanyag terhe­lést, amennyire csak lehet, el kell kerülni. A nyersfalazott építményhez csak olyan anya­gokat alkalmaznak, amelyek­ről biztonsággal állítható, hogy nem párologtatnak mérgező anyagokat. Itt vizsgálják a geológiai zavarokat is, mint pl. a vízereket, amelyeket már a tervezés során figyelembe vesznek.

A lakhelyet érintő külső behatásokat is figyelembe veszik, mint pl. az utakat, va­sutat, elektromos vezetékeket. Természetes velejáró az épí­tésbiológiai elektromos szerelék, amely legalább az alvó- és pihenőhelyiségeket szabadon tartja az elektromos mezőktől. Olyan burkoló­anyagok, amelyek elektroszta­tikusán feltöltődnek, és ezál­tal a szobalevegő ionizációját megzavarják, nem kerülnek felhasználásra. A természetes mágneses mezőket zavaró ön-mágnesező anyagokat, mint pl. az acélszerkezetek, kerülik.

Az építésbiológiának spe­ciális területe az építésbio­lógiai méréstechnika, amely a már felépült házakban az egészségre ártalmas tényező­ket kutatja. Ha csupán az „egészséges építkezésre” törekszünk, csak a lakókra gyakorolt egészségi hatásokat vesszük figyelembe, és nem törődünk a feldolgo­zókkal.

Építésökológia

Az ökológia az élőlények és környezetük váltakozó kap­csolatát tanulmányozza, az elő­térben a természet zavartalan egyensúlya áll. Építkezés alatt elsősorban a természetbe való beavatkozást értik. Ezt a beavatkozást lehetőség szerint kíméletesen kell létrehozni.

Hogy egy terméket körül­tekintően és mindenre kiterjedően értékelni lehessen, ter­mékcsalád-analízist, úgyneve­zett öko-mérleget készíte­nek, amely a termék egész életútját nyomon követi. Fon­tos az elsődleges energia­felhasználás, amely magá­ban foglalja azt az energia­igényt, ami az adott építő­anyag nyersanyagtól készter­mékig való feldolgozásához szükséges. Minden felhasznált energiaformát a természetben is előforduló energiafajtákra vezetnek vissza.

Az elsődleges energiafelhasználás kiszámí­tása során a lehető legponto­sabban figyelembe veszik a távozó hőt, a szállítás és az át­alakítás során keletkezett vesz­teségeket is. Az energiafel­használással szorosan összefüg­gésben vannak természetesen egyéb, a környezetet terhelő hatások is. A következő két példán ke­resztül bemutatjuk az építés­biológia és az építésökológia közti különbséget.

A fa

A fa kitűnő építésbiológiai és ökológiai alapanyag, igen jó technikai adottságokkal. Alapvető azonban, hogy a feldol­gozás és a megmunkálás meg­felelő legyen. Például, ha a fát a tengerentúlon vágják ki, és ezek után szállítják Európába, még mindig jó tulajdonsá­gokkal rendelkező alapanyag, de az öko-mérleg a szállítás miatt igen rossz lesz. Ha a fa ráadásul egy esőerdő tarvágá­sáról származik, még elkeserí­tőbb lesz a hatás. Éppen ezért ökológiai szempontokból a hazai fafajiakat részesítsük előnybe.

Amikor honos, megművelt erdőkből származó fát hasz­nálnak fel, de azt az egészség­re káros pácokkal kezelik, még mindig ökológiai faanyagról beszélhetünk, de a lakók egész­sége károsodhat.

Feltéve, hogy mind az ás­ványgyapotot, mind a cellu­lózt szakszerűen, és működő hőszigetelő rétegben építették be, a lakókra használat közben semmilyen káros hatásuk nincs. Ha azonban az öko-mérleget és a két anyag tulajdonságait vizsgáljuk, már jelentősek a különbségek: az ásványi gya­pot elsődleges energiafelhasz­nálása pl. három-négyszerese az újrahasznosított papírból készült cellulózénak. A cellu­lózt lényegesen egyszerűbb új­ra hasznosítani, és jobb szige­telési tulajdonságokkal rendel­kezik a magas nedvességtar­talmú épületrészek szigetelése során. A nyári hőszigetelés és a napi hőmérséklet-ingadozá­sok kiegyenlítése szempont­jából fontos, hogy a cellulóz kb. kétszer annyi meleget ké­pes tárolni, mint az ásványi gyapot.

Közös célok

Az ásványi gyapotokban ta­lálható újféle rostok egészség­re káros hatásait még ma is vitatják, ártalmatlanságukat nem fogadják el mindenütt. Cellulóz alkalmazása során is nagy rost koncentrációk lép­hetnek fel. Hogy a lakókat ne érje egészségkárosodás, fontos a szakszerű beépítés. Tehát ás­ványi gyapottal is lehet „egész­ségesen építkezni”, ha helye­sen építik be. Epítésökológiai szempontokból azonban a cel­lulóz egyértelműen kedvezőbb.

Összefoglalva: az építésbio­lógiának és az építésökológiá­nak szinte azonosak a céljai, és egyenrangúan kezelendők. „Csak” egészségesen építkez­ni, miközben nem vesszük figyelembe a környezetre gya­korolt káros hatásokat, rövid­látó dolog, mert negatív kö­vetkezményeik előbb utóbb kifejtik hatásukat közérze­tünkre, egészségünkre.

A családi ház sokaknak a független család jelképe. Miért tenné ki magát az em­ber a közösség veszélyének, ahol az egyéni törekvések gyakran csorbát szenvednek? Hogy ez lehet máshogy is, jól mutatja az allgau-i Aach bei Oberstaufeni ökotelepü­lés, kőhajításnyira az osztrák határtól. Erich Reisinger és neje, Ingeborg mindenesetre az első négy év után sem bánják, hogy házuk ideépült. Az övéké egyébként az egyetlen ház a településen, ami földszintes és nem két­emeletes.

„Tudván azt, hogy máshol hogyan élnek hasonló közösségek, akkor azt mond­hatom, hogy a mienk tökéle­tes.” – állítja az építtető. Ez az állítás annál is értékesebb, mivel Reiningerék háza már állt, amikor a 2-6 lakásos há­zakból álló település gondola­ta felmerült volna. Most már ők is rá vannak kapcsolva a lakótelep központi fűtésére, és részt vesznek a közösség te­rületeinek gondozásában.

Zavartalan, egyéni lakhely és lakótelepi közösség – a kettő nem zárja ki egymást

Örülnek jó kilátással bíró házuknak, amely elképzelésük szerint fából épült, és van té­likertje, ahonnan lépcső vezet a galériára, továbbá cserép­kályhája, és még egy kis ün­nepségekre alkalmas boros­pincéje is. Reisingerék a településtől való távolságu­kat előnyösnek tekintik. Mindketten boldogok, amikor az elvégzett napi munka után „ismét a hátun­kat tudjuk fordítani a város­nak, hogy az idilli tájat élvezhessük.”

Kellemes lakókör­nyezet messze a város zajától. A külső és belső faszerkezetek épp­úgy hozzájárulnak a jó közérzethez, mint a cserép­kályha, ami kiegészíti a központi fűtést, vagy a télikert, ahonnan lépcső vezet fel a galériára. Különös hangula­tot teremt a könnyen kezelhető terméskő padló.

A család favázas szerkezetű háza a hagyományos stílusban épült. Környezetbe illő megjelenése miatt, ugyan nem feketék a vázgerendái, ahogy a hagyomány megkí­vánná, ám az ablakkereteket tradicionálisan zöldre festet­ték. A csapolással összekötött gerendák vázközeit magne­zitkötésű faforgáccsal töltöt­ték meg, majd ezt szorosan beledöngölték a vázba mind a földszinti, mind az emeleti falaknál. A csonkakonty-tetőn nagy trapézformájú padlásablakokat alakítottak ki és stílusosan hódfarkú cseréppel fedték. A falakat fehérre má­zolták, a lakóterekben a va­kolat alá jutaszövetet helyez­tek el.

A ház a falu szélén egy négyszögletes telken áll, és a bejárata egy közúti kereszte­ződésre tekint. Az északkeleti fedett autótároló a télikertet és a teraszt szigeteli el az ut­cától, ugyanakkor védelmet nyújt a hideg ellen is. A tete­je a ház oldalfalával össze van építve. A nyugati oldalon a szomszédos ház a napfényt eltakarta, így a lakótér üveg­homlokzata és a télikert dél­keletre került.

Az építtetők nagy előteret képzeltek el, valamint kényelmes nappali-és étkezőhelyiséget cserép­kandallóval. Ennek padkaré­szét a központi fűtéssel is melegítik, így itt még télen, befűtetlen kályha mellett is kellemes üldögélni. A télikertet eredetileg a nappalitól elválasztva tervezték, de az építtető családnak annyira megtetszett a beüvegezett helyiség hangulata, hogy megváltoztatták elképzelései­ket, és a nappalihoz csatolták azt.

A konyhán, és néhány mellékhelyiségen kívül egyik szoba sem négyzetes alapraj­zú. A földszinten még egy kis lakás is található, külön bejárattal, amit ki is lehetne adni, de jelenleg a család használja. A részleges alápincézésnek köszönhetően ele­gendő tároló helység áll ren­delkezésre. A kamra döngölt padlója ideális gyümölcs és zöldség tárolására. A kertben süllyesztett ciszterna tárolja az esővizet, amit WC-öblítésre, és a kert locsolására használ­nak, így a drága ivóvízzel takarékoskodni lehet.

Ami távolról két sorház­nak tűnik, az igazából egyetlen ház. Rudolf Remund építész a hegy déli oldalának 30°-os dőlésszögét előnyösen kihasználta és a három házat két részből tervezte úgy, hogy az elöl fekvő részt fél­emelettel lejjebb csúsztatta, így a hátsó házrész padlástere is részesül a déli napfényből.

Szokatlan a bejárat is: az ut­cáról a padlástéri szülői háló­szintre lehet jutni. Ezután a központi lépcsőn át — mely a szinteket köti össze – lehet lejutni egész a földszintig, a gyerekszobákhoz. A konyha és étkező a lépcsőtéren ke­resztül és a mellette lévő nyi­tott étkezőből kapja a fényt.

A nagy lejtésű telek kihívást jelentenek a talaj megtámasztása terén. Itt az épület „gerinceként” egy U-alakú mészhomoktégla-fal oldja meg a kérdést. Megtartja a domb földtömeg nyomását, és védi a fal váz­szerkezetét. Az elképzelés kí­vülről jól látható.

Az épület három részre tagolódik. A ré­zsű felől vakolt mészhomok­tégla-fal van, ehhez csatlako­zik a borított faburkolatú rész, amely az oromzati olda­lon is folytatódik és takarja a favázszerkezetet. A harmadik, a lejtő felőli acélszerkezet, az épület tömegét könnyedebbé teszi.

Fa és kő: Ulrich Eppler építész mindkét anyag előnyeit szerette volna ki­használni saját házában. A szomszédoktól nem messze álló keleti és nyugati falakat masszívan, iker-falazóblokkból és 10 cm vastag polisztirol külső hőszigeteléssel alakítot­ták ki. Ez megnöveli a ház hőtároló kapacitását, és szel­lőztetéskor csökkenti a veszteséget. Emellett az időjárás­nak jobban kitett nyugati ol­dal is jobban ellenáll a szél­nek, viharnak, és hosszú távon könnyebben fenntartható.

Ezzel szemben az északi és déli falakat szárfás szerkezettel alakították ki. 12 cm vastag kétrétegű kitűnő hőszigetelő kőgyapot gondoskodik arról, hogy a kazánt csak télen kell­jen bekapcsolni. Addig is a tetőn elhelyezett napelemek gondoskodnak a melegvíz-el­látásról. További ökológiai lé­pésként a lapostetőt növény­takaróval borították. A fél­nyeregtetőről lefolyó, a kert­locsoláshoz használt vizet kü­lön ciszternában gyűjtik.

A Merz építész házaspár már évek óta tervez faházakat. Saját otthonuk megteremtésekkor kihasználták a lehetőséget, és mind építészetileg, mind kivitelezésileg új utakat kerestek. A szeles oldalon a faszerkezet téglafallal van kombinálva, hogy a szélnek, esőnek és napnak jobban ellenálljon.

Dacosan áll Brigitté és Volker Merz háza a sváb-jura szélén fekvő járási székhely, Aelen felett. Szép in­nen a kilátás, de a házat erős, nyugati szél támadja. Ezért döntött úgy a két építész, hogy házuk megépítéséhez nem a tisztán és a jobban kedvelt favázas építkezési módot választják. A megoldás az időjárás viszontagságainak jobban kitett nyugati oldalon egy vastag fal építése volt. Brigitté Merz szerint „a fát annyira megviselné a szél, hogy annak felújítási költsé­gei jelentősek lennének.”

A jól bevált elemeket új­szerűen kívánták a tervezők hasznosítani. A faszerkezet — amit évek óta használtak — új kifejezési formát kapott. „Az ember, ha évekig dolgo­zik a natúr fával, akkor már rá sem bír nézni. Festékkel és különböző anyagok társításá­val új stílust akartunk létre­hozni, és ez sikerült is” — fejti ki álláspontját Brigitté Merz. Fagerendák, a födém és a te­tődeszkázat nyíltpórusú pácot kaptak, a lépcsőkorlátok és az északi homlokzat díszítő elemei fémből készültek. Az épület hűvös hangulatát hangsúlyozza a gránitpadló is. Feltűnő épület, „olyan, mint egy templom” — jel­lemzi a házat egy szomszéd.

Brigitté Merz szerint a ház belülről telik meg élettel — az öttagú család igényeinek megfelelően kialakított alap­rajznak köszönhetően. „Nem akartuk elszigetelni a gyere­keket, de szükségük van saját kuckóra, hogy a barátaik ne a nappalin keresztül szágul­dozzanak folyton. Ez a mi idegeinket is kíméli.”

A gyerekek fürdőszobás lakrésze már az alagsori bejá­rattól kezdve elkülönül, és két szinten helyezkedik el. Ez a ház többi részétől jól elválasz­tott játéktér, egy közös fo­lyosóról legyező alakban nyí­lik szét. Ugyanakkor nincs elkülönítve, hiszen a földszin­ten a gyerekeknek szabad az átjárásuk a nappali felé.

A gyermekenként 2 szoba lehetőséget ad arra, hogy a gyerek növekedésével változó igényeket rugalmasan kielé­gítse. A 13 és 16 éves lány a kezdet kezdetétől kihasználta a helyet, míg a 11 éves fiú először csak a felső kisszobá­ban húzódott meg. Mostanra áttette székhelyét az alsó szo­bába, és így a felső most üre­sen áll.

„A középső gyerekünket gyakran látogatják meg dél­utánonként a barátnői” — meséli a mama „és nem sze­retne velük az ágyon üldö­gélni. Ezért a felső szobába betettünk egy kinyitható kanapét, amin cseveghetnek, és szükség esetén egy szálló­vendég is elalhat.” A nagyob­bik lány szobáját kettéosztot­ták, hogy egy au pair lány­nak helyet adjanak. „Egysze­rűen befedtük a lépcsőt. Favázas szerkezetnél ez nem probléma.” De a jövőbeni igényeket is rugalmasan lehet kezelni: fennáll annak a lehe­tősége, hogy a gyermekrészt később leválasztják és garzonlakást, vagy irodát alakít­sanak ki belőle.

A háziak életének köz­pontja az étkező, ahol az egész család találkozik. Ezért volt fontos a háziasszonynak, hogy a konyha ne legyen et­től elzárva. Összességében a házban sok hely van a közös együttlétre, de számos vissza­vonulási lehetőség is találha­tó. Az alagsori bejárat feletti szabad tér négy emelet ma­gas, egészen a tető alatti ga­lériáig terjed. A nappali tere is nagy belmagasságával tesz ránk mély benyomást. A tető és a déli homlokzat nagy felületű üvegezése intenzívvé teszi a kapcsolatot a külvi­lággal. A kombinált, kívülről és belülről is megrakható kan­dalló is erősíti ezt az érzést.

A család összejöveteli szín­helye a pincében kialakított több funkciós fitness szoba. Bár az alagsorban található, a ferde ablakokon keresztül jól meg van világítva. Rossz idő esetén pingpong- és asztali­foci versenyek folynak itt, de a vasalódeszka, a varrógép is itt áll. A szállóvendégeknek pedig egy kanapé nyert elhelyezést.