Faházak - 115. oldal

Különböző építészeti esz­közök hangsúlyozzák e ház kiemelkedését a hegy­oldalból. A talajjal csupán pontszerű a kapcsolat, kecses vázas faszerkezet, az alagsor transzparenciája, a ferde fém dúcok, melyek a földszinti balkont támasztják alá. „Fő célunk az volt, hogy a lehető legkevésbé avatkozzunk be a hegyoldal lejtésvonalába. A mélyépítés az, ami sokba kerül, amikor az embernek egy egész hegyet el kell hor­dania, hogy egy pincét ala­kíthasson ki, vagy a megtá­masztás nehézségei, amikor a telek felett egy utca halad.” Martin Cleffmann mérnök a takarékos építészet harcosa.

Ha ugyanezt a telket hagyományos módon pincézett, vagy síkalapra emelt épülettel építették volna be, akkor az alapozási költségek igen ma­gasak lettek volna. Hogy eze­ket a kiadásokat Cleffmann csökkentse, úgy határozott, hogy az épületet elválasztja a telektől, és annak alapozását egyszerű pont és sávalapokkal valósítja meg. így a hegyol­dal rézsűje megmaradt eredeti állapotában, és a nagy föld-mozgatások kimaradtak.

Az utcát kis támfal biztosítja, az épületnek a sávalapozás to­vábbi támasztékot jelent. Egyebekben a tervezés és az építési mód a „kevesebb — több” elvet követi. Cleffinann mérnök: „.. .lehetőség szerint megpróbálunk egyszerű épü­leteket tervezni, mint régen.

És ezeket aztán részleteiben szépen kidolgozni.” A 8 x 12 m-es, téglalap alapú vázas fa­szerkezet jól simul a hegyol­dalhoz, annak lejtését fokoza­tosan követi. Az alagsor csak a fél házszélességet teszi ki. Pin­cepótlóként és garzonlakás­ként alakították ki, ahol lakó-hálószoba és egy főzőfülke található. Ennek bejára­tát az oromzati oldalakra nyi­tott árkádról lehet megköze­líteni, mely alagútszerűen he­lyezkedik el a ház és a rézsű közt.

A ház két félre osztása minden emeleten követhető. A földszinti nagy erkély a ház egyik felén helyezkedik el, mellyel a ház másik felét kissé visszaszorítja. A nyitott étkező — nappali — konyha teret az oromzati falak között futó mestergerenda tagolja. A felső szinten a szülők háló­szobája adja a felezőt.

Ház a Fekete-erdőben, de nem tipikus fekete-erdei ház. Bár a terv hagyományos fa alapanyagra szorítkozik, mégsem népies. Lemond a konty- és csonka kontytetőről, de megtartja az erkélyeket és a maga útján halad összhangban maradva környezetével. A faépítés modern építészeti eszközökkel, a mai életformához igazodó technikai és életfeltételekkel módosul.

Akár azonnal belevág­nék egy újabb faház építésébe vallja az építtető, Thomas Albrecht. „Egyszerűen más a hangulata. A fa melegnek hat, akkor is, mikor a fűtés ki van kapcsol­va.” Az építész, Hansjakob Schneider megerősíti: „Egé­szen mások itt a felületi hő-viszonyok. Mikor kint mí­nusz fokok vannak, az ember egy fa és kőfal elé tartva ke­zét, egyből érzi, hogy a kő mennyivel hűvösebb.”

További érvek a faalap-anyag mellett: építési módja környezetbarát, alapanyaga újra termelődik, mely — leg­alábbis itt a Fekete-erdőben -hosszas szállítás nélkül is elér­hető. A néhány évvel ezelőttig életben lévő DIN (Német Szövetségi Szabvány) által előírt kémiai favédelmet Schneider már több mint 10 éve nem alkalmazza.

A ház tervezése ugyan­olyan átgondoltan zajlott, mint az alapanyag kiválasztá­sa. Az Albrecht házaspár az építésszel való első találkozást követő háromnegyed évnyi tanakodás után jutott el az alaprajz kialakításáig. Bele­merültek ebbe a feladatba, házakat néztek meg, és be­szélgettek a mérnök korábbi ügyfeleivel. „Aztán saját há­zunkkal szemben is megfo­galmaztuk a számunkra fontos szempontokat, mint például a bejárható beépített szekrényt, vagy a ruhaledobót a pincében” — árulja el Albrecht.

A tervezőnek adott terve­zési alapfeltétel volt, hogy a ház legyen fából, és legyen világos. A napfény útját is figyelembe vették. Ezért áll­tak el attól a tervtől, hogy a garázst és a bejáratot a déli fekvésű kocsibejáró mellé helyezzék, így eltávolodtak a rézsűtől és a lakóhelyiségeket megnyitották a napfény előtt.

Első lépésben, a külső mé­reteiben 8,87 x 10,12m-es ház, megjelenésében ,,tömör” látványú maradt. „Azért, hogy a ház ne tűnjön túl nagynak, és mégis legyen helye további dolgozó- és pihenőszobának, a tetőteret beszűkítettem és ott csak kisebb helyiségeket alakítot­tam ki.” — fejti ki Schneider. Ennek eredménye a nem szokványos, három különbö­ző szintre kiterjedő tetőszer­kezet, ami jól megfelel a nem közönséges házról álmodó megrendelők igényeinek.

Némely őslakó számára azonban a ház nem illik bele a hagyományos fekete-erdei építészet arculatába. Az ilyen kritikát azonban Schneider mérnök nem veszi komo­lyan: „Egy jól sikerült épüle­tet ma az ember gyakorlati­lag bárhol felállíthat.” Vélemé­nye szerint a hagyományos fekete-erdei kontytetőt úgyis csak a nagyon öreg tanyákon lehet ma már látni. A lakóhá­zakon nem találhatók meg tiszta formájukban. „A lakó­épületeken látott konty- és csonka kontytetők csupán divatjelenségek, és a hőn sze­retett erkélyekkel együtt fő­ként a folklór giccshez van közük.”

Ez az eltolt szintű tető nem csupán extra lakóterüle­tet, de különleges lakóminő­séget is biztosít. A rövid süllyesztett-székes tető kisab­lakain és a teraszajtón át ki lehet látni a Fekete-erdő völgyre — turista idill saját négy fal közt. A stúdiót sok­féleképpen lehet hasznosítani. Önmagában, a későbbiekben a már nagyra nőtt gyerekek használhatják zavartalanul. Az egy szinttel lejjebb elhelyez­kedő tároló helyiséget úgy alakították ki, hogy szükség esetén WC-vel, zuhanyzóval, mosdóval felszerelve a stúdió­val együtt önálló lakásként működhessen.

A vendég WC Phillipe Starck tervezésű tárgyaival szinte kár illemhelynek!

A ház a beköltözéskor tu­datosan nem volt „kész”. A háziúr mosolyog: „Célunk volt, hogy amikor beköltö­zünk, a ház ne legyen száz­százalékos. Az ebédlőasztal feletti lámpát félévig keres­tük, amíg meg nem találtuk az igazit – Olaszországban.” A függönyök is hiányoznak még. Az anyagokat már ki­választották, de pontos elhe­lyezésükről és kialakításukról még nem döntöttek. A stú­dió sincs még kész, tervezik egy bár beépítését is. A be­rendezési tárgyak kiválasztá­sánál a minőségre és nem ideiglenes megoldásokra tö­rekedtek. Ez jól látszik a ne­mesacél kilincseken és az ér­tékes konyhabútoron.

A közeljövőben szükség lesz a vízmelegítésre használt napelemek beépítésére is. Mind a nap, mind az olaj fű­téses vízmelegítéshez szüksé­ges, melegvíztárolóhoz vezető csöveket lefektették. Az el­képzelések szerint a napele­mek a garázs üveg-előtetőjé­re kerülnek, ami emiatt nem vízszintesen, hanem ferdén fut felfelé. így a napelemeket a délről beeső napfény opti­mális szögben fogja érni. Ezenkívül a pincétől az eme­leti öltözőig további vezeté­kek futnak majd, és mivel az csak egy karnyújtásnyira van a tetőtől, az sincs kizárva, hogy ott is napelemeket sze­relnek fel.

Már megvalósult a környe­zetkímélő terv, az esővíz gyűjtő. A kertben leásott ciszterna 5000 litert képes tárolni. Ehhez tartozik egy szűrőberendezés és egy pum­pa, amely a pincében találha­tó. Ennek előnye a ciszterná­ban való elhelyezéssel szem­ben, hogy ellenőrzések, javítások esetén jobban megkö­zelíthető. A vizet a kert lo­csolására használják.

Sajnos, bár a ciszterna kapacitása megengedné, a WC öblítésére és a mosógép vízellátására mégsem alkalmazható ez a víz, mert míg máshol az esővíz felhasználását csökken­tett helyi díjjal jutalmazzák, addig itt a közösség úgy határozott, hogy megtiltja házon belüli felhasználását. Évekkel ezelőtt ugyanis a közeli völgygáttal szerződés­ben rögzítették a felhaszná­lásra kerülő vízmennyiséget. Azóta a környéken a vízfel­használás mégis csökkent.

Egy, a szó szoros értelmében gyönyörű ház, mely egyik oldalával még ránk is mosolyog. De nem csak a háznak van min mosolyogni, hanem az építtető család is igazán örülhet. Négyzetméterenként 1200 EUR-ból minden igényt kielégítő, alacsony energiafogyasztású ház készült. Itt ugyanis az építész egyben az építtető is volt.

Építész és építtető ket­tős funkciójában Dolzer mérnöknek sikerült az ideális házat fel­építenie családja számára. A legújabb technikákkal fel­szerelt, energiatakarékos épü­let amennyire csak lehet a költségeket kímélve épült, bár a lakók egy bizonyos kényelmi szintet ezért nem voltak hajlandók feláldozni. így jött létre csupán 1200 DM/m² áron a ház. Ursula asszonynak és 3 lá­nyának voltak elképzelései ar­ról, milyen házat szeretnének. A ház asszonya könnyed ró­zsaszín és kéktónusú hom­lokzatot kívánt, sok üveggel.

Az összes keletre, nyugatra, és délre néző üvegfelület ajtó­ként lett kialakítva. Az ötletet Ursula Dolzer egy kaliforniai útjáról hozta magával. Mivel Dolzerék nyáron leginkább a kertben tartózkodnak, logi­kus volt a ház és a kert közé átmenetet biztosítani. A város szélén elhelyezkedő telekre nem volt rendezési terv, így a ház formáját sza­badon lehetett kialakítani. „Az egész környéket” mond­ja az építész, „különböző formájú házak színes össze­visszasága uralja, és teszi von­zóvá.

„Megtalálhatók itt több­lakásos kockaházak éppúgy, mint családi és ikerházak. A rendezési terv csupán azt tartalmazta, hogy az utcától legalább 12, a szomszédoktól pedig 5 méterre lehet épít­kezni.”

A „nadrágszíj” telek keskenysége meghatározta az épület hosszú formáját, a fedett autóbeálló képezi az átmenetet az épület felé. A lakószobák a folyóvölgyre, a dolgozóhelyiségek az utcára néznek. így ez utóbbiak mintegy megszűrik a forgal­mas utca zaját.

A bonyolult alaprajz miatt lemondtak a pince kialakításról. „Csak feleslege­sen drágította volna az épít­kezést” mondja Dolzer „és 105 m² hasznos területtel minden emeleten elég hely akadt egy helyiségnek, ahol a bojler, kazán, és egyéb dolgok elférnek.”

A külső homlokzatot a hagyományostól eléggé eltérő módon és viccesen alakították ki. Mert ki mondhatja el magáról, hogy a háza üdvözli a vendéget? A nyugati falon az ablakok elrendezéséből kialakított arc mosolyog a betérőkre.

Tények és adatok

Építészek: Kastenhuber + Dolzer építésziroda. Költségek: tisztán építési költség: 20000 EUR, saját munka 40000 EUR, mellékköltségek 23190 EUR, külső beruházások 21000 EUR.

• Építési év: 1995
• Külső méret: 13,75 x 8,5 m.
• Lakófelület: földszint 105 m², emelet 105 m²
• Építési mód: Külső fal fakeretes építés/szárfás építés cementbázisú, szálerősítésű panelekkel. Belsőfal: szárfák gipszkarton borítással
• Ablakok: Fakeretek hőszigetelő ablaküvegekkel. K-érték l,3W/m².
• Tető: 12°-os kontytető,
• 24 cm ásványi gyapottal szigetelés,
• titáncinkkel fedve.
• Fűtés: Gázkazán, napelemek, pad­lófűtés, kombinált kályha.
• Padlóburkolat: fa, kerámia, natúrkő.

Termékinformáció: cementbá­zisú szálerősítésű panelek – Duri-panel, Eternit; gipszkarton leme­zek – Rigips; tetőfedés -Titanzink, Rheinzink; gázkazán – Junkers CL kazán; napelemek – LB Kollektorbausatz; hőcserélős szellőztetőgép – Vallox KWL 120.

A spaletták és a kiugró erkélyek funkciójukon kívül nyáron hozzájárulnak a ház hűvösen tartásához, a széles tető pedig a nyári delelő napot tartóztatja fel. Télen azonban akadály nélkül bejuthat, hogy fényét és melegét átadhassa a szobáknak.

A tájba jól beilleszkedő kétemeletes házban két azo­nos területű szinten folyik az élet. Az alsón kap helyet a konyha és étkező, a gépé­szeti helyiség, valamint a szülők hálószobája a hozzá­tartozó fürdőszobával, és a bejárható gardróbszobával. A hálószobából Dolzerné nagy örömére közvetlenül ki lehet jutni a kertbe. A felső szinten a gyerekek hálószobái és fürdőszobájuk található.

Hogy az építkezés gyorsan haladjon, fakeretes építkezés mellett döntöttek. A keret­hézagokat cementbázisú, szálerősítésű panelekkel mere­vítették. Az épület anyagned­vessége így kicsiny volt, és az önerős építés lehetősége is megvalósulhatott.

A házat gázkazánnal fűtik. Hőcserélős szellőztető beren­dezés gondoskodik arról, hogy itt is mindent veszteség nélkül kihasználjanak. A háztartásban használt melegvizet napelemek segítségével állítják elő. És itt lép a színre a kutya, Dino, akinek háza tetején találhatók meg a vízmelegí­téshez használt napelemek.

A tömör fából történő építésnek számos válfaját ismerjük. Míg a gerenda rönk­házak nagy hagyo­mányokkal rendel­keznek és rusztikus külsejükkel is ezt sugározzák, addig az új paneltáblás, vastagpaneles és deszkaköteges rend­szereket első pillan­tásra nem lehet a többi rendszertől megkülönböztetni. A tömörfás építési rendszer ismertetőjegye, hogy a falak és a födémek, kivé­tel nélkül tömörfából készülnek.

Színtiszta gerenda épület: A falak teljes keresztmetszetükben rönkökből készülnek. Többletszigetelés nélkül a rönköknek igen vastagoknak kell lenniük.

A tömörfás építési eljá­rások közé tartoznak a hagyományos gerendarönkös, paneltáblás, vas­tagpaneles és deszkaköteges rendszerek, melyek a fából történő építés múltját, jelenét és jövőbe mutató útját szim­bolizálják. A gerendaházaknál és az új rendszereknél, a falak is és a födémek is szinte kizárólag tömör fából készülnek. Ebben különbözik a faházak család­jának másik ágából származó keretes, táblás és vázas rend­szerektől, melyek fal vázközei­be a hőszigetelő réteg kerül.

A tömörfás építési rend­szernél a hőszigetelő réteg a fal belső, szoba felőli oldalán van. Újabban a külső oldalra is raknak szigetelést, mely a fa amúgy is kitűnő hőszigetelé­si képességét tovább növeli. Egyes gyártók kéthéjú falat fejlesztettek ki, mely egy kül­ső és egy belső fapalló héjból és a közéjük kerülő hőszige­telésből áll.

Ősi, eredeti megjelenés – korszerű technika

A gerendás építkezési eljárás a bronzkor óta lényeges válto­záson ment keresztül, bár az alapkoncepció máig megma­radt: a farönkök egymásra ra­kásával vagy szegletes geren­dák egymáshoz erősítésével az ősi, külső megjelenés válto­zatlanul azonos. A fal belső, szoba felőli oldalát a hőszige­telés és az arra kerülő burko­lat takarja. A sarkok és hosszanti kapcsolatok kialakítása a CAD-el történő tervezés és az ácsüzemekben működő, szá­mítógépes irányítású gépek­nek köszönhetően sokat töké­letesedett. A pontos megmun­káláshoz elengedhetetlen, a fa­anyag modern technikával történő kb. 15%-os nedves­ségtartalmúra való szárítása.

Elmúltak azok az idők, amikor a gerendaházak lakói a tél közeledtével, mohával tömték ki a fatörzsek közötti réseket. Az a veszély sem fe­nyeget többé, hogy a fa utó­száradása miatt keletkező fe­szültségek az ajtók és ablakok kereteit összeroppantják.

A paneltáblák készítéséhez 3, 4, 5 vagy 7, keresztirány­ban fektetve és távolságot tartva felépí­tett deszkala­pot ragaszta­nak egymás­hoz. Az építés csak néhány napot vesz igénybe.

A mai gerendaházak szél ellen szigeteltek és faanyagu­kat tekintve mérettartóak, ugyanúgy ahogy ezt a más tí­pusú épületektől is elvárják. A rendszer az őt évszázadok óta kísérő, vadászkunyhóvá deg­radáló hátrányokat elhagyta és a lakóházépítésben sikeres sze­repre lelt. A maga tömör, erő­teljes stílusát azonban soha nem tagadhatja meg. Az akit szépsége megérint, egy sor a gerendaház építésére szakoso­dott gyártóhoz fordulhat. Az általuk kínált palettán típus­házak, variációk és részben egyéni tervezésű házak is sze­repelnek.

A ház építését a gyártó, vállalkozó, vagy az alkatrészek birtokában maga az építtető végzi. Ez utóbbi esetben vá­lik igazán fontossá a szakmai tanácsadás igénybevétele. A három korszerű változa­tot, a paneltáblás, a vastagpane­les és a deszkaköteges rendszert nem fatörzsekből vagy meg­munkált gerendákból, hanem deszkákból állítják össze. Ezen rendszerek három fontos elő­nye, hogy: a deszkákat kisebb átmérőjű fatörzsekből, vagy nagy átmérőjű törzsek oldalsó széléből is elkészíthetik; és a faanyagot könnyebb kiszárí­tani, így lehetővé válik nagy­felületű elemek előregyártása is.

Paneltábla – vastagpanel­-deszkaköteg

A paneltáblás építési eljárásnál emelet magas falak készülnek, szárított, gyalult és kereszt­irányban többszörösen átla­polt, összeragasztott deszkák­ból. A fa duzzadása, száradásos zsugorodása ellen a válta­kozó irányú többszörös átla­polás nyújt védelmet. így ér­hető el a jó mérettartóság nagyméretű elemek esetében is. Szerelését tekintve a rend­szer sokat kölcsönöz a keretes és paneles rendszerektől. A fal­elemeket az előre elhelyezett talpgerendákkal összekötik, fenn koszorúgerenda fogj a össze őket. Ezt a szokásos emeletenkénti építés követi, a keretes és paneles rendszerek­nél megszokott módon.

A paneltáblás rendszernél a szigetelés ja­vítása érdeké­ben a profil­gerendák ho­ronnyal és eresztékkel kapcsolód­nak. A ház építése a helyszínen, emeletről emeletre ha­ladva törté­nik.

Fel­építik a födémet, majd a kö­vetkező emelet falait. Végül kívülre jól bevált és építésfizikailag megfelelő hő- és szél­szigetelést helyeznek el. A szi­geteléseket takaró homlokza­tot faburkolatból vagy vakol­tán (rabichálóra felvíve) ala­kítják ki. A paneltáblás épü­leteket kívülről diffúziót lehe­tővé tevő, szélzáró réteggel, belülről gipszlapokkal burkol­ják. A paneltáblás típusú há­zakat franchise szövetségbe tömörült, engedéllyel rendel­kező ács és faipari üzemek gyártják.

A vastagpaneles rendszer elemeit szintén keresztirány­ban lapolt elemekből készítik. Ennél az építési eljárásnál azonban többemelet magas elemek és különböző födém­változatok készíthetők. A hő­szigetelő réteget vagy a fal belső oldalán, vagy kívülről a homlokzati burkolat által ta­karva helyezik el. A vas tagfás elemek, külső homlokzat nél­kül is ellenállnak az időjárás hatásainak.

A deszkaköteges rendszert Svájcban fejlesztették ki

Az elemek nem keresztirányban egymásra ragasztott rétegek­ből, hanem egy rétegben, szé­lükkel egymás mellé rakott és összeszegezett deszkákból ké­szülnek. Ezt az eljárást nagy teherbírású és méretű falak, födémek és tetőrészek készí­tésére használják.

A felületeket vagy burko­latlanul hagyják, vagy továb­bi rétegek, például födémek, előhomlokzatok, hőszigetelé­sek, belső falburkolatok, pad­lók vagy mennyezet burkola­tok alapjaként szolgálnak. A deszkaköteges rendszer előtt széles lehetőségek nyílnak egyszerű elkészíthetősége, gyors szerelhetősége és ala­csony költsége miatt. Előállí­tását fafeldolgozó üzemekben vagy ácsüzemekben végzik.

A vázas építési mód ismertetőjegyei a teherviselő vázat adó függőleges oszlopok és vízszintes gerendák. A rendszer a középkori faépítkezéssel rokon, és ha a ház külső burkolás nélkül épült, akkor a váz jól megvizsgálható.

Az ácsüzemben pontosan méretre vágott vázfákat a helyszínen szerelik komplett favázzá.

Mintegy 30 évvel ez­előtt, amikor fia­tal építészek saját házuk, majd a szélesebb, a fa-építéstől megszállott rétegek számára a rendszert újra felfe­dezték, a szárfás építmény névre keresztelték. Ezt a fo­galmat a favázas építésre a mai napig használják és eb­ben van is némi igazságuk, hiszen a függőleges oszlopok gyakran az emeletek fölé nyúl­nak, és ezeket az ácsok szak­nyelvén szárfáknak nevezik. Aki azonban a rendszert pon­tosan szeretné meghatározni, a vázas építést mint főfogalmat és a szárfás építést mint ennek a rendszernek a leg­gyakrabban alkalmazott épí­tési alfaját kell megneveznie.

Szoros rokonság

A rendszer közvetlen leszár­mazottja a középkori favázas épületeknek, melyet a 70-es években erősen hangsúlyoztak is. A látszó faelemeket sötét­barnára vagy feketére festet­ték, pácolták, míg a rácsozat osztásközei fehérek voltak.

Jelentős formai megkülön­böztető jegyként említhetjük a modern favázas épületek min­den díszítőelemet nélkülöző famegmunkálását és az oszlo­pok nagy léptékű, akár 5 méte­res távolságú kiosztását. Ilyen megoldást már a középkori ácsmesterek is alkalmaztak pél­dául tanácstermek vagy csar­nokok kialakításánál, bár igen erős tölgyfagerendákra volt szükségük a megfelelő teherbí­ró képesség biztosítására.

Manapság tölgyfa helyett ré­tegelt és ragasztott faszerkeze­tet alkalmaznak. Ezt a nagy­szerű terméket a fenyő fűrész­áru szárításával, gyalulásával és az egyes rétegek teljes felüle­tükön történő összeragasztá­sával állítják elő. így készíte­nek nagy hosszúságú és nagy keresztmetszetű építőeleme­ket. Készülhetnek a favázas rendszer építéséhez szükséges egyenes kivitelben, de nagy távolságok áthidalásához vagy csarnokszerkezetekhez az elen­gedhetetlen ívelt formában is.

A favázas építési rendszer­nél a ragasztott tartókat csak a teherviselő szerkezeti rész kialakítására használják. A ki­egészítő szerkezeti elemek, mint például a tetőszerkezet gerendái és szarufái, hagyo­mányos építési fagerendákból készülnek. A favázas rendsze­rű házakat tervezhetik és épít­hetik hagyományos tömör fá­ból vagy rétegelt faszerkezet­ből, de a tartók keresztmetsze­ti mérete és fesztávja az anyagtól függően változik.

Könnyű és erős

Amint belépünk egy favázas rendszerrel épített házba, a ki­látszó faszerkezet figyelmün­ket azonnal leköti. A fa könnyedsége és ereje szinte érezhe­tő. Az erős vázszerkezet azon­ban, merevítés nélkül nem lenne képes ellenállni az idő­szakosan érő szélterhelésének. A merevítés itt épp úgy szük­séges mint a keretes és a pa­neles építési rendszereknél. A faváznál ezt a fontos szerepet átlós irányú gyámfák, acél fe-szítőrudak, vagy az oldalnyo­másnak ellenálló épületrészek, például lépcsőház, falak, födé­mek, látják el. Mindez na­gyon hasonlít a középkori konstrukciós megoldásokhoz.

A favázas épület vázkitöltő anyaga tulajdonképpen nem lát el teherhordó funkciót. így a fal kitöltése tetszés szerint tervezhető, vagy akár teljesen elhagyható. Ugyanez érvényes a födémekre is. A régi házak tulajdonosai tudják, hogy ha a vázszerkezet ép, akkor a váz­köz bárhol kitölthető vagy kibontható.

Az építészek és építtetők a modern favázszerkezetes há­zakban ezt a szabadságot nyúj­tó tulajdonságot a teherviselő szerkezet láthatóvá tételére használják. Monumentális ha­tást kelthetnek a nyílt beltéri átmenetek, a felső szintekre nyíló szabad átlátás, és a nagy­méretű üvegfelületek.

Kívülről védett

A régebbi építésű faházak kül­ső megjelenésében alkalmazott „látszó váz” elrendezés eltű­nőben van, hasonlóképpen az előre nyúló előtetők, a falsík­ból kiugró épületrészek és tor­nácok is. A falazat külső felü­letének ilyetén történő megtö­rései egyre kevesebbek és ez­zel a problémákat okozó he­lyek száma is csökken.

A vázszerkezet a zárt hom­lokzattal vagy faborítással burkolt külső fal tulajdonképpeni felületével kerül eltaka­rásra. Ez a fa védelme és hő-technikai szempontok miatt szükséges. A teherhordó szer­kezet így az időjárás közvet­len hatásától védett. A fahomlokzat alá a vázat szél ellen vé­dő faborítás, és hőszigetelés kerül.

Ennek a háznak kívülről is jól látható tartószerkezetéből az épí­tési technológia könnyen megállapítható.

A hőszigetelést a fakeretes és fapaneles rendszerekhez ha­sonlóan a faszerkezet vázközei­ben helyezik el. Szintén hason­ló a többletszigetelések elhelyezése és a belső téri gipszalapú, paneles belsőburkolat is. A lát­szó szerkezet mindkét, az elő­zőekben leírt rendszerbe jól integrálható. Mivel a különböző építési rendszerek sok közös tulajdon­ságot mutatnak, és egyes szer­kezeti részeik a favázas rend­szernél jól alkalmazhatók, meg­állapíthatjuk, hogy a favázas házépítési rendszer különleges igények és egyéni elképzelések megvalósítására ideális.

Különleges tudnivalók

Az az ember, aki egy ház kü­lönlegességet kíván magának felépíttetni, számos olyan épí­tésszel fog találkozni aki már magának épített ilyet. A gyár­tásért, az építésért, és részben a lebonyolításért az ácsüzem felel. A vázszerkezetes faház­készítés területén, a harminc évvel ezelőttihez képest, szá­mos nagy tapasztalatú szakipa­ri cég dolgozik. Vannak olyan előre gyártott házat kínáló cé­gek, melyek teljesen erre a te­rületre specializálták magukat.

A fát legelőször az ács mé­retre vágja, majd az építéshez megmunkálja. Ezt nevezik ácszsargonban bokrétaünnep­nek. A megmunkálásra sok­szor elektronikusan vezérelt gépeket használnak, melyek a szükséges adatokat a konst­rukció elkészítéséhez használt CAD* programból veszik. Az előregyártás a modern emelő­gépek segítségével tovább fej­lődik, így teljes vázrészek egy darabban történő elkészítése válik lehetővé.

A vázszerkezetes épületek, a többi rendszerhez hasonló­an, a felhasználás célját tekint­ve szabadon alkalmazhatók. Családi és társasházak építte­tőinek egy jótanács: Hegyol­dali teleknél és ha cölöpre kell a házat építeni, a favázas szer­kezetű házak ideálisak.

A faépítkezési módok rendszerét tekintve a paneles építési mód legközelebb, a keretes építéshez áll. Közös ismertetője­gyeik a keretek, a merevítő burkolatok, a falak rétegrendje és a szintenkénti építés. Lényeges eltérés látható a rendszert kínálók körében, a tervezés és az előregyártás, illetve a kivitelezés menetében.

Az előregyártott háza­kat kínálók előszere­tettel alkalmazzák a paneles építési rendszert. Az egyes elemeket már a gyártó­üzemben készre szerelik. A keretszerkezetre itt szerelik rá a merevítő burkolaton kívül a szokásos technológiai rétege­ket is mint: a hőszigetelést a vázközbe, a belső tér felőli pá­razáró réteget, a külső téri szél elleni védelmet, a belső bur­kolatot és a külső fahomlokzatot. A vakolatot, vagy klin­kertégla burkolatot a helyszí­nen kivitelezik. A panelekbe gyárilag beszerelik a szüksé­ges épületgépészeti, elektro­mos és egyéb vezetékeket és a később opcionálisan elhelyez­hető háztartási és épületgé­pészeti készülékek, berendezé­sek üzemeltetéshez szükséges kellékeket. Az ajtók és abla­kok is gyárilag kerülnek a he­lyükre.

Sok előregyártott házat kínáló gyártócégnél a nap hőenergiáját hasznosító berendezések az alaptartozékok közé tartoznak.

A helyszíni összeszerelés után elkészítik a tetőszerkeze­tet, az épületgépészeti beren­dezéseket helyükre teszik, el­végzik a beltéri szerelési, fes­tési és tapétázási, valamint a burkolási munkákat is. Ezzel az építés kezdetétől a beköltözésig terjedő időszak átlag­ban öt hét.

A jelentős időnyereséggel és azzal, hogy a gyártó mint fővállalkozó az építészmérnö­ki feladatokat is ellátja, az elő­regyártott épületelemekből készített ház új korszakot nyit az építés területén. Ezt még csak erősíti az a tény, hogy az előre gyártott házakat látszatra nem lehet a hagyományosan épített házaktól megkülön­böztetni. A mostanság uralko­dó vakolt vagy klinkertéglás homlokzattal szemben az építtetők egyre gyakrabban fahomlokzatot terveztetnek. Az építtető számos lehetőség­gel rendelkezik házának egyénivé alakítására, de az egyes gyártók építészeti kézjegye az épületeken felismerhető ma­rad. Lehetőség van a típus alaprajzok megváltoztatására a külső és belső kialakítás egyéni módosítására is.

Az építtető akár egy saját maga által tervezett házat is legyártathat. Ez viszont a szé­riagyártás előnyeinek elvesztését jelenti.

A belső és külső burkolattal ellátott kész falelemeket már a gyártóüzemben elkészítik.

Jelenleg éppen egy ellentétes irányú trend figyelhető meg. Fiatal, kevés pénzzel rendelke­ző párok szívesen választják az előregyártott háztípusokat. Ok az egyéni kialakítás gon­dolatát csak a belső térben va­lósítják meg. Ehhez kapcso­lódik egy másik trend, a ház­építés saját erővel. Mindenütt ahol az építtető komolyabb munkát is szeretne végezni, ajánlott a szaktanácsadás igény­bevétele.

Mindamellett, hogy a pa­neles rendszer a „fiatalok há­zává” vált, más faépítkezési eljárásokhoz hasonlóan, előse­gíti a környezetbarát és gaz­daságos építést. Az, aki házá­nak megépítésekor még az el­képzelhető lehetőségeket nem kívánja megvalósítani, a ké­sőbbiekben szükséges szerel­vényeket, vezetékeket könnyen elhelyeztetheti.

A paneles szisztéma nem korlátozódik egy vagy kétla­kásos családi ház építésére, ha­nem más farendszerű építési eljáráshoz hasonlóan lehetővé teszi a többszintes építést is. Az előregyártott készházak kiválasztásánál széleskörű in­formációt nyerhetünk újsá­gokból, katalógusokból, pros­pektusokból és a kiállításokon bemutatott mintaházak meg­tekintéséből.

Az aki építtetőként a faházak után ér­deklődik, kíváncsi és első pillantásával a fával történő építke­zés világába tekint, csupa új fogalommal találkozik. Idegenül csenghet a favázas vagy fakeretes építé­si rendszer kifejezés különösen akkor, ha a deszkát a pallótól eddig is nehezen tudta megkülönböz­tetni. A modern fa­házépítésnél azon­ban a rendszer meg­tanulása alapjában véve egyszerű.

Az ácsüzemben előkészített alkotóelemeket az építkezés helyén állítják össze emeletről emeletre.

Manapság négy je­lentős építkezési rendszert isme­rünk. A keretes, a paneles, a vá­zas és a tömbfából történő épí­tést. A tömbfából való építés változatai a rönkfás, a rönkpa­neles, és a deszkaköteges rend­szer. Különböznek konstrukciójukban és kivitelezésük függ bizonyos peremfeltételektől, mint például ki a rendszer szál­lítója, tervezője, miként fog­ják az épületet megépíteni.

Fakeretes építkezés

A fakeretes építés táblaformá­jú elemekkel történik, melyek falapokkal merevített keretek. A fakeretes házakat az építte­tő kívánsága szerint egyedi­leg tervezik, és a házépítésre szakosodott ács és faüzemek kivitelezik.

A rendszer, amely sikerútját nálunk csak 12 évvel ezelőtt kezdte meg saját hagyo­mányokkal, és a világban mindenütt referenciákkal ren­delkezik. A „Timber frame structure” magyarul „Fakere­tes építés”-t még a múlt szá­zadban, Észak-Amerikában találták ki, ahol hamar elter­jedt. Manapság a rendszer a legfontosabb építési módot jelenti az USA és Kanada te­rületén. Alkalmazzák családi ház, és akár öt vagy többeme­letes lakóépületek építésére is. Az eltelt idő alatt a Föld min­den éghajlati területén bevált.

Az új faépítkezési módot nálunk elsősorban egy vagy többlakásos családi házak, va­lamint lapostetős emeletráépítéseknél alkalmazzák. Emellett körvonalazódni látszik egy másfajta alkalmazási terület, ahol három vagy négyemele­tes bérházak, többszintes sor­házak épülhetnek. Az új épí­tésügyi szabályzatok lehetővé teszik mindezt.

A siker mögött egyszerű ötlet áll gazdaságos építési rendszerrel kombinálva. A fő szerkezeti elem a névadó ke­ret, melyet az ácsüzemekben készítenek erős, jól kiszárított fenyő-fűrészárúból, a falakhoz általában 6×12 cm keresztmetszettel.

Hatékony rendszer, szabad tervezés

A fakeretek alkotó részeit az ácsüzem csarnokában vágják a kívánt méretre, majd a montírozó asztalra kerülnek ahol utánigazítják őket, és kötőelemekkel — szögekkel, csavarokkal — erősítik egy­máshoz. A faház falszerkeze­tének építéséhez alkalmazott keret, a közbenső oszlopok, az alsó és felső gerendák merőle­gesen egymáshoz történő rögzítésével áll össze. A rasz­tertávolság 62,5 cm vagy 81,5 cm, amellyel tetszőleges falhosszúság állítható elő. A fal utolsó mezője minden prob­léma nélkül eltérhet a raszter­távolságtól, az ablakok és aj­tók keretei szabadon válasz­tott helyen, bárhol elhelyezhe­tők. Ez azt jelenti, hogy a fa­keretes rendszerrel épített há­zak a rasztermérettől függet­lenül, szabadon tervezhetők.

A ház teherviselését tekint­ve a fakeretek viselnek min­den az önsúlyból és az egyéb terhelésből származó függőleges terhet. A szélterhelésből adódó ol­dalirányú igénybevételből szár­mazó teher felvételére azon­ban merevítő falapburkolat szükséges. Itt mutatkozik meg a fakeretes építési mód előnye mint terhelést jól viselő szer­kezeté.

A favázas szerkezetű épüle­teknél tipikusan átlós irányú fák merevítik a szerkezetet az oldalirányú nyomás ellen, míg ezt a szerepet a fakeretes rend­szerű épületeknél teljes oldal­fal felületű falapburkolat látja el. Anyaga lehet rétegelt fa­lemez, faforgácslap, OSB-lemez, vagy gipszkarton lap. Az ácsüzemben a kerettel össze­csavarozott falapburkolat nem csak az egyes szerkezeti részek merevségét, hanem mérettar­tósságukat, és szélzáróságukat is garantálja.

Építkezés emeletenként

A falak a födém és részben a tető fa keretelemei egyik ol­dalukon nyitottan érkeznek az építkezés színhelyére. A hom­lokzati burkolatot azonban már gyárilag az elemekre sze­relhetik. A szerelési munkát emeletenként végzik ami azt jelenti, hogy a földszinti fal-elemeket, a helyszínen előre összeszerelt talpgerendákkal lent összekötik, majd a fala­kat a fent vízszintesen körbe­futó koszorúgerendához rög­zítik. Ezután következik a fö­démelemek elhelyezése, mely munkaállványként és egyben alapul szolgál a további eme­letek, már leírt módon törté­nő építéséhez. A fakeret rend­szerű épületváz ilyen módon két — három nap alatt felépít­hető, eső biztosan befedhető.

Az oldalfalak raszterkiosztását a vízszintes gerendák fent és lent, valamint a rájuk merőle­gesen beépített függőleges keret­elemek adják. A falak merevítésére faanyagból vagy más burko­lólapból készített lemezek szolgál­nak.

Az előre elkészített keretpa­nelek egymást követő építési menetekben a helyszínen ala­kulnak házzá. A kerettáblák, építési kellékek, anyagok és szerelési munkák segítségével. A keretes konstrukció vázkö­zeibe, rendkívül helytakarékos módon, hőszigetelő rétegek kerülnek. A külső falak belső oldalára párafékező réteg ke­rül, mely meggátolja, hogy a meleg szobalevegő a külső hi­deg hatására nedvesség csa­pódjon ki. A belső felületlezá­rás burkolással történik.

Fa, vakolat vagy klinkertégla

A falapburkolatra kívülről egy diffúzióképes szél elleni védel­met visznek fel. Az erre elhe­lyezett, az időjárás hatásaitól védő homlokzat kialakításá­nál az építtető választhat, hogy faburkolatú, vakolt vagy klinkertégla homlokzatot sze­retne. Ezek mind jól illenek a fakeretes építési rendszerhez.

Az előzőekben felvázolt alapverzió a keretek vázköze­iben elhelyezett 12 cm vastag szigetelésével olyan mértékű hőszigetelést biztosít, amely a hőszigetelési előírásoknál sok­kal jobb. Amennyiben kívül vagy belül többlet hőszigete­lést helyezünk el, úgy a legkedvezőbb energiafelhaszná­lást könnyen biztosíthatjuk. A fal belső, szoba felőli részén el­helyezett hőszigetelés egyben szerelési felületként is szolgál. Az elhelyezendő vezetékeket egyszerűen vezethetjük a fal­elemeken belül, mind a fake­retes, mind a fatáblás és a fa­vázas szerkezetnél.

A fakeretes rendszerű házak teherhordó falait, a keretekre erősített merevítő falapburko­lattal szükséges továbbmere­víteni. A nem teherviselő bel­ső falak csak egyszerű burko­latot kapnak. A födémeket vagy az oldalfalakhoz hason­lóan fakeret elemekkel, vagy a látszó gerendafödémes meg­oldással építik. A födém alsó felületét burkolhatják, felső fe­lületét pedig úsztatott száraz-esztrich, cement- vagy gipsz-esztrich  burkolattal  építik.

A faházépítésben természetesen a faanyagok legkülönbözőbb változatait fedezhetjük fel. E mellett egy egész sor más építőanyag is felhasználásra kerül. A legfontosabbak a gipsz alapanyagú lemezek, fóliák és szigetelőanyagok.

A faházak legfonto­sabb építőanyaga a fa, mind természetes mind feldolgozott formájá­ban. Természetes fa alatt a nyersfából megmunkálással nyert fűrészárút értjük, mely szövetében és szerkezetében változatlan. Ide soroljuk a léceket, deszkákat, pallókat és gerendákat, valamint a profil-fákat.

A fa alapanyagú lapokat az épületbelsők kialakításában sokat használják, mint a képen is látható például esztrich padlóbur­kolat fedőrétegeként.

A házépítésben általában lucfenyőt, jegenyefenyőt, er­dei fenyőt, vörösfenyőt hasz­nálunk. Lombos fából készült fűrészáru csak ritkán kerül al­kalmazásra. A terhelésre, te­herhordásra igénybevett fa­anyagnak számos követel­ménynek kell megfelelnie. A szabvány szerint a teherbíró képesség szempontjából a fű­részárut osztályokba kell sorol­ni. Az egyes osztályok meg­határozzák, hogy a faanyag mennyire áll ellen a húzó, nyomó, hajlító és csavaró igénybevételeknek. Az ácsmester a kiszámított terheléshez szükséges osztály­ba tartozó faanyagot rendeli meg így bizonyos lehet, hogy a belőle épített szerke­zet a rá ható terheket gond nélkül viselni fogja.

A szabvá­nyokon messze túlmenő mi­nőségű és teherbírású az épí­tési tömörfa. Ez egy ellenőr­zött termék, melynek tulaj­donságai előre meghatározot­tak és a szállító által garantál­tak. Ilyen tulajdonság a ned­vességtartalom, a metszet és a felület minősége, mérettartós­ság, a csomósság és repedések mértéke. A legfontosabb kö­vetelmény a 15% ±3% ned­vességtartalom. Ez szakszerű beépítés esetén a gombásodást kizárja és biztosítja a méret­változás ill. repedés minimális megjelenését. A standardizált keresztmetszetek a tervezést és kivitelezést egyszerűsítik és alacsony költségű, hatékony előállítást biztosítanak. A fa­házépítés minőségi kivitele­zéséhez az építési tömörfa elengedhetetlen kellék.

Amennyiben nagyobb ke­resztmetszetek alkalmazása szükséges, előtérbe kerül a ra­gasztott anyagok felhasználá­sa. Ezeket szárított és gyalult deszkák teljes felületű összera­gasztásával készítik.

Fa alapanyagú szerkezetek

A fa alapanyagú szerkezetek vékony falemezekből, fafor­gácsból vagy farostból készí­tett, ragasztott és összepréselt lapok vagy idomok. Nagy­méretű és természetes anyagú lapok előállítása a kitermelt fák átmérőjének korlátai mi­att nem lehetségesek. Ezért, valamint a mérettartó és azonos teherbírású elemek iránti igény miatt számos fej­lesztés és találmány került napvilágra, mely lehetővé te­szi ilyen tulajdonságokkal bí­ró falapok készítését.

A faalapanyagú szerkezetek fő alkotórésze a szétaprított fa. Ezt ragasztóanyaggal ke­verik, formázzák, majd összepréselik. A lapok felhaszná­lási területe rendkívül széles. Előállítási méreteik és homo­genitásuk tekintetében a tö­mör nyersfa táblákat túlszár­nyalják. A termékek előállítása szintén csak hatósági enge­déllyel végezhető. Használják fal, födém, tető és padló bur­kolásához.

A faforgácslap a legelterjedtebb faalapanyagú építő­lap. Alkalmazási területének és igénybevételének megfelelően állítják elő. Használata mind a bútorkészítésben, mind az építés területén széleskörű. A forgácslapokat kis törzsátmé­rőjű fákból vagy fahulladék­ból származó faforgácsból és ragasztóanyagból készítik kü­lönböző vastagságokban. A faforgácslapok különös ismer­tetője a forgácsok irányítatlan elhelyezkedése. Ez a rendezet­lenség biztosítja a lapok mérettartósságát.

Farost lemezek

A farost lemezeket fa­rostból, ragasztóanyaggal ke­verve vagy anélkül állítják elő. A farost előállításához alap­anyagként hulladékfát használ­nak, melyet őrlés után vízzel és adalékokkal vegyítve masszává gyúrnak. A lapok prése­léssel, különböző vastagságban készülnek. A présnyomás ere­jétől függően készülhet ke­mény és félkemény lemez. Fajtájuktól függően kültéren és beltéren is alkalmazhatóak.

Rétegelt falemez

A rétegelt falemez vagy más néven furnérlemez fogalmába minden olyan lap bele­tartozik, mely legalább há­rom, keresztirányban fektetett és egymással összeragasztott farétegből áll. Az egyes furnér­rétegeket a fatörzsek szeletelé­sével, 0,05-8 mm közötti vas­tagságban készítik. A furné­rokat egymáshoz ragasztják, majd összepréselik. A lapok bel­ső rétegétől és vastagságától függően megkülönböztetünk furnérlemezeket és bútorlapo­kat. Míg az előbbi kizárólag furnérlapokból áll, úgy az utóbbi egy kb. 24 mm vas­tagságú tömörfa, furnér vagy faforgács középrésszel készül.

Építési furnér- és fa­forgács lemezek

Az építési furnér- és fa­forgács lemezeket nagy teherbíró képességük miatt, te­herhordó és merevítő szerke­zetként is alkalmazzák.

OSB-lemezek

Az OSB-lemezek annak ellenére, hogy egy viszonylag új termékről van szó, egyre nagyobb szerepre tesznek szert az építőiparban. Az előállítási eljárás során a hosszúkás őrlé­sű faforgácsot ragasztóval ele­gyítik és egy speciális szóró­géppel a kívánt irányba ren­dezve terítik.

Az OSB lemezek igen nagy hajlító szilárdságúak és így a szer­kezeti tömörfa jó kiegészítéséül szolgálnak.

A különböző ré­tegek váltakozó száliránya a rétegelt falemezéhez hasonló szilárdságot eredményez a lap­nak. Rugalmassági tulajdon­ságaik kitűnőek, így leginkább burkolásra és merevítésre használják. Előszeretettel al­kalmazzák padlóburkolatként és  tetőhéjazat  készítésénél.

Rétegelt furnérlemez

A rétegelt furnérlemez, szeletelt tűlevelű fa furnérle­mezeiből készül. A rétegelt le­mezzel ellentétben, ennél a terméknél az egyes rétegek száliránya nem váltakozik. Tábla vagy gerenda formájú kivitelben készítik. A na­gyobb méretű keresztmetsze­teket az egyes rétegek össze­ragasztásával gyártják, ezért teherbíró képessége a tömör tűlevelű fa szerkezetekhez ké­pest lényegesen nagyobb. Tartók gyártására számos gyártási eljárás és szabvány lé­tezik.

A nagy terhelésre tervezett tartók nagyobb, míg a kisebb igénybevételre tervezettek ki­sebb keresztmetszettel készül­nek. Profiljukat tekintve az acélszerkezeteknél is alkalma­zott „T” profilra hasonlíta­nak. Általuk megnyílik a le­hetőség a tömörfa tartók ki­váltására, az önsúly csökken­tésére és a hőhidak kialakulá­sának korlátozására.

Könnyű  fagyapotlemez

A  könnyű  fagyapotlemez táblák, ásványi kötő­anyagú (pl. magnezites) fagyapotból készülnek. Legelterjed­tebben nem teherhordó falak szigetelő és vakolattartó réte­geként használják. Tűzállósá­giak kitűnő, nehezen lobban­nak lángra és hosszú élettartalmúak.

Gipsz alapú építőlapok

A nagyfelületű lapok alap­anyaga főként gipsz. Több­nyire falburkolásra használják. Néhány szabványos típus merevítő falelemként is alkal­mazható. A gipszlapok család­jába tartoznak a szálerősítésű gipsz és a gipszkarton termé­kek. A szálerősítésű gipszlapo­kat cellulózszálak bekeverésé­vel, a gipszkarton lapokat gipszalapra felvitt kartonré­teggel készítik.

Párazárók

A párazárók műanyag fóliá­ból vagy keménypapírra ka­sírozott alumínium fóliából készülnek. Feladatuk a pára falszerkezetbe való bejutásának meggátlása. Ezzel akadá­lyozzák meg, hogy a magas páratartalmú meleg levegő a falszerkezetbe jutva hirtelen lehűljön és a benne lévő pára kondenzvízként ott kicsapódjon. A falak belső tér felőli burkolata alá helyezik el, így a légzáráson felül plusz szélzá­rást is biztosít.

Hőszigetelő anyagok

Leggyakrabban üveg vagy ás­ványgyapot alapanyagú szige­telést használnak. Előállítási alapanyagaik az újrahasznosí­tott üveg, mészkő, homok és cement, kötőanyaggal kever­ve. Régebben úgy gondolták, hogy az ásványgyapot rákkeltő hatású. A terméket újabban a híreszteléssel ellentétes, az áru egészségre ártalmatlan voltát feltüntető hatósági en­gedéllyel hozzák forgalomba. Az ásványgyapot termékek kedvező áron, kitűnő hőszi­getelést biztosítanak. A faházak hőszigetelésére a polisztirol és poliuretánhab széles körben elterjedt.

A leggyakrab­ban alkalmazott hőszigetelő­anyag az ásvány­gyapot. Könnyen beépíthető, a zaj és tűz elleni védelemben egyaránt fontos szerepet játszik.

A természetes alapanyagú szálakból készült szigetelések­ből igen nagy választékot kí­nálnak, de elterjedtségük na­gyon csekély. Még nincsenek pontos eredményeink ezek­nek az anyagoknak — a gya­korlatban tanúsított – viselke­désével kapcsolatban.  Ilyen természetes anyag például a cellulózszál, mellyel a szerke­zeti üregek kitöltése igen egyszerű. Előnyük, hogy árukhoz viszonyítva igen jó képességekkel rendelkeznek. A legdrágább természetes szigetelőanyag a gyapjú, mely igen jól feldolgozható és hő­szigetelési tulajdonságai kitű­nőek.

Újabban került engedélyezésre és bevezetésre a falak külső burkolásaként, és merevítésként is szolgáló gipsz alapanyagú táblák családja.

A gyártás során a friss gyapjút molyok elleni anya­gokkal, és égésgátló anyagok­kal kezelik. A megfelelő hőszigetelés elérése céljából a fagyapot szi­getelőlemezeket jóval vasta­gabb mérettel kell gyártani, mint a szálas anyagokból ké­szülteket. A fagyapot lemeze­ket tűz ellen szintén impreg­nálják. Nagyon jó hőszigete­lési tulajdonságokkal rendel­kezik a parafa is, bár az ára ennek kevésbé megfelelő.

Természetes alapanyagú szi­getelés készülhet még pamut­ból, kókuszháncsból, nádból és szalmából is, de áruk és hoz­záférhetőségük miatt aláren­delt szerepre kényszerülnek.

A faházak automatikus levegőcseréjé­ről szellőztető és légcserélő berendezé­sek gondoskodnak. A mai házaknál ezt általában központilag a tetőtér­ben elhelyezett, hőcserélős készülékkel biztosítják. A készülék maga hő- és hangszigetelt, acéllemez burkolatú, beépített szívó és kifúvó ventillátorok­kal, levegőszűrővel, hőcserélővel, sza­bályozástechnikával és légkondicioná­lóval.

A külső levegőt a szívó ventilláto­rok beszívják, a légszűrő megtisztít­ja, majd a hőcserélőbe kerül. Itt az el­szívott beltéri levegő átadja hőenergi­áját a friss külső levegőnek. Mielőtt az így kezelt friss levegő a készüléket elhagyná áthalad a légkondicionáló egységen. Amennyiben szükséges a légkondicionáló a megfelelő hőmérsék­letre hevíti úgy, hogy a helyiségekbe kerülve ne keletkezhessen kondenz-víz. A levegő végül szállító ventilláto­rok által, az épület szellőzőhálóza­tán keresztül, a megfelelő szobák fali vagy plafon szellőzőin keresztül kerül a légtérbe. Az „elhasznált” levegő a szellőzőhálózat más csövein keresz­tül a légcserélő gépbe kerül, ahonnan hőenergiájának leadása után a sza­badba távozik.

Költségek

A költségek a készülék szolgálta­tásaitól függően 1000 EUR/m³ levegőztetett helyiség körül alakul­nak. Alternatívaként említhető az egyszerű levegőcserélő berendezés, amely a használt levegőt központilag elszívja és a szabadba engedi. A friss levegő utánpótlása csak egy meghatá­rozott légmennyiséget átengedő spe­ciális szelepen keresztül történik. A rendszer szintén felszerelhető hang­szigeteléssel és levegőszűrővel. A friss levegő befúvása általában közvetlenül a fűtőtestek felett történik. Költsége kb. 500 EUR / levegőztetett helyi­ség.

A törvényalkotó az 1995 óta ér­vényes fűtésenergia takarékossági programjával támogatja az építtetőt. Ez egy úgynevezett kompenzációs el­járás keretében valósul meg. A beépí­tett légcserélő berendezésnek számos feltételnek kell megfelelnie, cserébe az építtető számláján meghatározott mértékű éves energia díjat jóváírnak.

Hőcserélővel nem rendelkező ké­szülékek esetében a berendezésnek ön­szabályozónak és 0,3 — 0,8 légcse­re/óra teljesítményűnek kell lennie. Az automatikus szabályozás alapja a mért légnedvesség és gázkoncentrá­ció mértéke. Egy levegőminőség érzé­kelő méri például a konyhai gőzök, emberi kipárolgások, dohányfüst és más szagok és káros gázok mennyi­ségét. A törvény ilyen készüléknél a hőveszteség kompenzálásaként 5%fű­tési költségtérítését garantálja.

Hőcserélővel rendelkező készülék esetében a kompenzáció mértéke 20% vagy akár több is lehet…

…a következő feltételek teljesülése esetén

• A légcsere 0,5-1,0 /óra között mozog garantáltan.
• A szabadba kifújt, használt levegő hőenergiájának minimum 60%-a visszanyerésre kerül.
• A ventillátorok energiafogyasztá­sa és a visszanyert hő energiája ki­sebb mint 1:5 arányú.
• A rendszer használója a műkö­désbe fokozatonként beavatkoz­hasson.
• A visszanyert hő hasznosítása él­vezzen elsőbbséget.

Nagyobb hővisszanyerési fok elérésé­nél természetesen a hatásfok is javul, amely magasabb kompenzációs szá­zalékot, és ezzel megtakarítást jelent. A légcserélő hőszivattyúkkal kap­csolatban más, különleges elvárások vannak érvényben.

Az ember nem a következő tíz évre építi a házát – több generációnak készíti azt. Hogy ez megtörténhessen, már a tervezésénél és az építési engedély benyújtásánál figyelembe kell venni a DIN szabványokat, a hőszigetelési és az építési hatósági előírásokat. Itt a különböző építésfizikai állandók nagy szerephez jutnak.

Az égés-, a hang- és hőszigeteltség nem csak a külső falaknál, hanem az emeletek közötti födémeknél is fontosak.

Alapvetően ésszerű cse­lekedet a szabványok, előírások és rendele­tek betartása, azaz szabályosan építkezni, mivel ezek arra szolgálnak, hogy stabil, jól lakható házak épüljenek. Ez természetesen a faházakra is vonatkozik. így például a DIN 1052-nek („Faépítmény”) -a faépítés egyik alapszabvá­nyának — betartása a ház sta­tikai állékonyságát szavatolja. A DIN 1052-3 („Paneles fa­házak”) többek között meg­határozza a tartó keretek és a panelek minőségét, előírja a szabványos panelek kialakítá­sát. Emellett számos építésre engedélyezett alapanyag léte­zik, melyeket alternatívaként használni lehet. Hasonló mó­don szabályozzák ezen alap­anyagokat és a kész ház hő-, hang- és tűzvédelmi előírá­sait.

A hőszigetelés ajánlólevele

A faházakat a jövő előremu­tató hőszigetelési modelljének is tekinthetjük. Nem csak a DIN 4108 („Hőszigetelés a magasépítészetben”), és az 1995. évi hőszigetelési előírá­sokat múlhatja felül, de a fo­lyamatos fejlődés következté­ben szinte a minimális hő­energiaigényű ház is megva­lósítható.

Ez nem véletlen: egyrészt a fa a szerkezetépítő anyagok közül a legjobb hőszigetelő, másrészt a faszerkezetek sza­bad tereit teljes mértékben szigetelésre lehet felhasználni, a helykihasználás („Szerkezeti vastagság = szigetelési vastag­ság”) miatt pl. a fakeretes há­zak alapesetben már 12 cm hőszigetelést tartalmaznak. Szükség esetén, ennek további vastagítása lehetséges. Például az emeletes házaknál gyakran alkalmazott 14-16 cm vastag keretekbe, ugyanilyen vastag hőszigetelés kerül.

Családi vagy ikerházaknál statikailag nem szükséges a vastag vázszerkezet. Itt kedve­zőbb megoldást jelent, ha pl. egy 6 cm vastag további szi­getelőréteget építenek be -kívülről vagy belülről — a fal­szerkezet  síkja   elé, annak homlokzat lécezetébe vagy a belső falburkolatába szerelve. A falak így is keskenyek ma­radnak, és mintegy 10%-nyi lakófelületet nyerhetünk, a ha­gyományos építési módok­hoz képest.

A „belső” megoldásnál bur­kolati rétegként is funkcionál­hat ez a plusz réteg. Akár kí­vül, akár belül helyezkedik el, hatása nem csak összeadódik a falvázközökben lévő hőszi­getelőjével, hanem ugyanak­kor le is fedi a faszerkezetet, és így ezeken a helyeken megoldja a hőhidak nélküli résmentes szigetelést. Ezeket a problémákat így „szisztema­tikusan” ki lehet védeni. A szoba meleg levegőjének köz­vetlen kiáramlása vagy kidiffundálása ellen, valamint a légmozgással szállított pára fa­lakban való kicsapódásának elkerülésére párazáró réteget helyeznek el a fő és kiegészí­tő szigetelő réteg közé. A pá­rafékező réteget tehát nem kell a konnektorok és egyéb szerelékek miatt átvágni.

Légzárási követelmények

Az új DIN 4108-7 és az ezt követő energiatakarékossági előírások a jövőben a házak légszigetelési követelményeit úgy fogják szabályozni, hogy a szellőztetésből származó hőveszteséget, mint a meleg ki­áramlásának második legfon­tosabb összetevőjét, minimá­lisra csökkenthessék. Faházak­nál ezt a célt a szerkezeti kö­tések kialakítási módjával és a falszerkezeti rétegek helyes sorrendjével érik el. Elsődle­ges a résmentesen és az egész házat körbevevő, jól kialakí­tott párazáró réteg, ezt egészí­ti ki a szél elleni szigetelés, a belső burkolat és a külső fal­burkolat, mely az épületszer­kezetet és a hőszigetelést óvja a külső levegő okozta lehűlés­től. A ház légszigetelését ki­válóan ellenőrizni lehet, pl. a Blower-door-teszttel. Ezzel bármikor ellenőrizni lehet az érvényes szabályozások betar­tását.

Az egészséges lakóklímá­hoz hozzátartozik a megfele­lő szintű légcsere. De ennek nem a rések menti „akaratlan szellőzés” során, hanem az ab­lakok és ajtók célzott nyitásá­val, és a jól kontrollált szellő­ző és szellőztető rendszerek al­kalmazásával kell létrejönnie, így lehet hatékonyan követni azt az ajánlást, hogy a szoba teljes levegőmennyisége két­óránként lecserélődjön. Az ennél sűrűbb légcsere energe­tikai luxus lenne.

Télen meleg, nyáron hűvös

A faházak jó hő-, lég- és szél­szigetelése és a szellőztető be­rendezések alkalmazása lehe­tővé teszi a viszonylag kis méretű és teljesítményű fűtési berendezések alkalmazását. Ezekkel egy faház éves faj­lagos energiaszükséglete — amely az 1995-ös Hőszigete­lési előírás jellemző paraméte­re — könnyen 50 kWh/lakterület m²/év alá csökkenthető. Ez éves szinten kevesebb, mint 5 liter/m² fűtőolaj fel­használásnak felel meg, ami lényegesen kevesebb, mint amennyit az 1995-ös előírás megenged.

Keretes rend­szerű fal fel­építése: 1. bel­ső burkolat, 2. párafékező ré­teg, 3. építési tömörfa osz­lop, 4. tartó elem (a tömör­fa alternatívá­jaként), 5. hő­szigetelés, 6. szélzáró réteg, 7. lécezés, 8. borított burko­lat.

A jó hőszigetelés nem csak takarékos és környezetbarát, de pozitív hatású a lakóminő­ségre is. A külső falak meleg belsőfelületei mellett, a huzat nélküli faház lakói kényelme­sen vészelik át a telet. Mind­emellett nyáron a hűvös légtér is garantált. A jó hőszigetelés következtében a hőség nem jut be a házba, feltéve persze, ha az ablakokat és az üvegfe­lületeket (melyek minden épü­letben hőhídként jelentkez­nek) beárnyékolják vagy lefe­dik.

A faházak kis hőtároló (hőelnyelő) tömege a hiedel­mekkel ellentétben semmi­képp sem hátrány, hanem el­lenkezőleg a faház még hosszú hőségek idején is gyorsan lehűl az esti és kora reggeli szellőztetések során. Ezzel szemben télen a reggeli órák­ban az esti lehűlést követően, vagy az esti hazaérkezés után hamar felmelegszik. Ezért a faházaknál ideálisak a gyorsan melegítő fűtési rendszerek. A nagy hőtároló tömeg hát­rányos a gyors szobaklímavál­tás szempontjából, ezért az építésfizika legújabb állás­pontja szerint faházaknál ez felesleges.

Hangszigetelés ­többet ésszel, mint erővel

A jó hangszigetelés érdekében a faszerkezetes építési eljárá­sok inkább intelligens réteg­rendszereket és anyagkombi­nációkat használnak fel, mint nagy tömegű alkotórészeket. A DIN 4109 („Hangszigete­lés a magasépítészetben”) ál­tal előírtakat így biztosan be lehet tartani. Emellett a szab­vány javaslatai lehetővé te­szik, hogy kiegészítő eljárá­sok segítségével a házon be­lüli, valamint a környező munka- és lakóterületek mi­atti fokozott hangszigetelési igényeket meg tudjuk oldani.

A speciális igényeket kielé­gítő hangszigetelés legfonto­sabb elemei az alábbiak:

• többrétegű burkolatok;
• cellás szerkezetek;
• rések szigetelése megfelelő tömítőanyaggal;
• az épületgépészeti szerelvé­nyek hangtechnikai szétvá­lasztása, emeletenkénti ta­golása és megfelelő fali csatlakozások kialakítása.

Ez nem csak a több laká­sos házak közfalainál és födé­méinél lényeges, de például ikerházaknál, garzonlakások­nál vagy egy családi ház kü­lönösen védeni kívánt terüle­tei esetén is ajánlott.

Emellett alapvetően érvé­nyes az, hogy a faház – bár kisebb a falvastagsága és a tö­mege — legalább ugyanolyan jó hangszigetelési paraméte­rekkel rendelkezik, mint a konvencionális alapanyagból épült házak. Hasonlóan jól szigeteli a külső zajokat is. Egy kisenergia igényű faház, extra szigetelőrétegekkel és megfelelően üvegezett abla­kokkal még egy repülőtér za­jától is kielégítően megvéd, itt a hőszigetelés és a hangszi­getelés kiegészíti egymást.

A modern faházakban még a lépészaj sem okoz problé­mát. Hatásos megoldás a jól kialakított mennyezetburko­lat, a födémek gerendaközei­nek szigetelőanyaggal való ki­töltése, és száraz vagy nedves (pl. cement-esztrich) eljárással készített úsztatott padlóbur­kolat, mely utóbbit a hagyo­mányos építészetben is alkal­maznak. A különböző épület­gépészeti szerelvények rugal­masan kialakított megfogásai és a hangszigetelt burkolat alatti vezetés óvnak ezek mű­ködési zajától.

Tűz elleni védelem

A lakóházak tűzvédelemét el­sősorban a mindenkori építé­szeti előírások szabályozzák a DIN 4102 („Tűz elleni véde­lem a magasépítészetben”) rendelkezéseivel együtt. A szabvány fő sarokpontja az épületszerkezetek tűz esetén tanúsított tűzállósági ideje, kiegészítve az egyes építő­anyagok éghetőségi paramé­tereivel, így pl. az F 30-B rö­vidítés annyit jelent, hogy az adott épületszerkezet a nor­mában meghatározott égés­nek kitéve 30 percen keresz­tül teljesen funkcióképes kell maradjon, és gyúlékony anyag­ból (mint pl. fa) is kivitelez­hető.

A faházak alapmodelljeinek tervezésénél az F 30-B tűzállósági kategória betartá­sa követelmény. Az építtetők olyan faépületek esetében is ezt a tűzzel szembeni védel­met biztosító építményt kapják, melyekkel szemben az előírások nem szabnak meg ilyen mértékű tűzbiztonsági követelményeket. Jó példaként említhetjük az egylakásos csa­ládi házakat, ahol az egyes épü­letrészeket elválasztó falak akár F 90-B tűzállósági fokozattal is könnyedén megépíthetőek.

Az előírások teljesítésére megoldásként alkalmazható a rétegelt- és ásványi szálakkal erősített fa burkolólap, gipsz­lap, duplakeretes konstrukció, vagy – akár zaj – és hő szi­getelésnek is megfelelő — tűz-záró réteg beépítése. A faház­építés az építésfizikailag több jó tulajdonsággal rendelkező anyagok széles skálájával ren­delkezik.

A házak tulajdonosait in­kább házuk tűz esetén való viselkedése érdekli jobban, mint az arra vonatkozó szabványoknak való megfelelősége. Bármely faház típust tekintjük a fő veszélyforrás nem az egyes épületszerkezetek gyúlékonysága, hanem a berendezés, a bútorzat és az egyes készülé­kek többszörös tűzterhelése, amely nem ritkán még mér­gező gázok kibocsátásával is párosul. Ezzel ellentétben a fa­ház egyes szerkezeti elemei nagy tűzbiztonságot nyújtanak.

Faház „viselkedése” tűzben

Alapvető a fa azon tulaj­donsága, hogy a nagyobb ke­resztmetszetű faelemek nehe­zen gyulladnak. Különösen igaz ez, ha a tűz a fát csak egy oldalról éri. Az égés következ­tében keletkező faszénréteg mintegy szigetelésként védi a fagerenda belső rétegeit, mellyel a szerkezet a teherhordó képességét sokáig megőrzi. A fa hőtágulása elhanyagolható. Egyszóval a faház hirtelen összeomlásával még tűz esetén sem kell számolnunk.

A fa teherhordó szerkeze­tek egyébként gipszlapokkal vagy ásványi anyaggal erősí­tett faanyaggal vannak bur­kolva, szigetelésként pedig ás­ványgyapot réteg kerül rá. így a faházak lakói ugyanolyan biztonságban érezhetik magukat, mint a hagyományos épületekben lakók.

Ezt a tényt erősíti, hogy az építésügyi előírások akár há­rom vagy négyemeletes fahá­zak építését is lehetővé teszik, valamint a biztosítók és az építést finanszírozó pénzinté­zetek által a faházépítmények hagyományos háztípusként történő elismerése is. Itt is igaz az, hogy megéri több bizto­sítót felkeresni és a biztosítá­sok tartalmába betekinteni.

Egyéni

A fából történő modern építkezés minden híreszte­lés ellenére nem köti gúzsba a hagyományosan gondolkodó építész kezét. Az egyéni, a lakók igényeinek terve­zett ház, mind belső szerkezeté­ben mind külle­mében éppoly szabadságot en­ged meg, mint a téglánként épített lakóépület. Felté­ve persze, hogy a tervező és a kivi­telező kiismerik magukat ebben az igényes és rugalmas építő­anyagban, a vele való bánásmód­ban, és a kifino­mult faépítési technikákban.

Még sokszintű épületek, a derék­szögtől eltérő sarkok, különle­ges formájú te­tők, homlokzat-és térkialakítások megvalósítása sem okozhat problémát a pia­con beszerezhető építőanyagokkal. Alaki megszorítá­sok, ha valahon­nan, csupán az építési hatóságtól származhatnak.

Kísérleti

Építési mód:

Teljesen alápincézve betonból, egyebekben minden faszerkezet. Kívül függőleges lucfe­nyő burkolat fedőlécek­kel, födémek és burko­latok fából. Tetőszerke­zet 6°-os lejtésű, hor­ganyzott acéllemez fe­déssel. A falburkolatok belül préseltfa lap és rétegelt falemez; konvektoros gázfűtés, szegély­ lécek.

Költségek:

Tisztán építési költség: 250000 EUR. Építési év: 1993. Külső méret: 12 x 12 m. Lakófelület: 450 m² – összesen 5 szinten.

A fával való építke­zés a kísérletező szellem játéktere. Alacsony önsúlyá­hoz képest kitűnő statikai adottságai lehetővé teszik ke­cses tartószerkeze­tek létrehozását. Könnyű megmunkálhatósága mind újabb és rafinál­tabb fakötésekhez vezet, és mind munkabíróbb gé­pek kifejlesztését vonja magával. A faalapanyagú építőelemek racio­nális, ipari előállí­tása hatalmas fej­lődési lehetőséget rejt magában. Ezen ipari anya­gok kifejlesztése még nincs lezárva. Új építészeti struk­túrák kialakításá­hoz a fa kiváló váz.

Koncepciózus

Építész: Büro Fink + Jürke.
Lakófelület: 163 m2 + 33 m2 garzon

Költségek:

Összes építési költség: 310000 EUR. Építési év: 1994. Építési mód: Déli oldalon 18 cm-es saját munka kb. szárfás rendszer, északi oldalon 30 cm-es falazat; fa és betonfödémek; dongatető; teljes pinceszint. Külső méret: 9,85 x 10,50 m.

Míg a kompro­misszumképtelen ökoépítész szá­mára az egyanyagú ház a mérce (ideális esetben az ala­poktól a tetőcse­repekig egyetlen problémamentes anyag elégséges) addig a forma orientált tervező számára a szer­kezet különleges vonzása az anya­gok kombinálá­sában van. Bár­mely koncepciót kedveljük is job­ban, a faanyag minden esetben optimális társ. Minden ilyen „fakapcsolás” -akár fa és fa, fa és kő, fa és üveg, fa és fém és még számos további is – szép és meg­bízható: mind a homlokzaton, mind a szobá­ban, a szerkezet­építésnél. A fában rejlő va­riációs lehetősé­gek egyedülállók – ebből ered a faépítés 12000 éves története, és ebben áll a jövő­beni jelentő­sége is.

A faházak múltja

Minden bizonnyal a fa volt az első alapanyag, amiből őseink első maguk készítette lak­helyüket építették. Kb. 12 000 évvel ezelőttről származnak az első szélfogó és sátorszerű emlékek. Ezek gallyakkal, ágakkal, levelekkel és bőrökkel fedett fa rudazató kúpalakú építmények voltak, melyek több-kevesebb védelmet biztosítottak a szél és eső ellen. Az ezt követő időszakban fejlődtek az építmények, ám a bronzkorban a fejlettebb eszközök lehetővé tették a tulajdonképpeni faépítészet kialakulását.

Németországban a favázas építészet a korai és késői középkorban érte el fénykorát. A 19. században a tömbépítkezés előretörésével, és általában a lakásigények megváltozásával ez az építési mód háttérbe szorult. A barakképítés sokatmondó mélypontja ennek a kitűnő építkezési módnak. Több, mint 50 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy — először a készház megjelenésével — a fából való építkezést ismét elfogadja a társadalom, és fejlődése újra útnak indulhasson.

Fa a jövőben

Az embereknek a nem is olyan távoli jövőben igen fontosak lesznek az építkezés környezetbarát vonatkozásai. Két fogalmat szeretnék ezzel kapcsolatban említeni, mivel ezek segítségével jól tudom érzékeltetni, mennyire mélyen összekapcsolódott a faépítkezés a természet körforgásával: az egyik a C0₂-semlegesség a másik a tartósság.

A széndioxid hatásai a Földre

Életterünk, a Föld számára nagy veszély, az önmagában életfontosságú üvegházhatás természetellenes megváltozása, és az ezzel összefüggő globális felmelegedés – amelynek mintegy 50%-áért a szén-dioxid (C0₂) felelős. A természetes egyensúlyba való beavatkozás következményeként a Nap hosszúhullámú – hősugárzása a légkör alsó rétegeinek túlzott felmelegedését idézi elő.

Éghajlat védelme

Az éghajlat védelme szempontjából az erdők és a fák zárt C0₂ rendszere kulcsfontosságú lehet az üvegházhatás megoldásában. Jó ha tudjuk, hogy a tengerek után az erdők a legnagyobb C0₂ raktárak a Földön. A természetes erdőkben a szén-dioxid elnyelés és kibocsátás egyensúlyban van. A fa elnyeli a növekedéséhez szükséges C0₂ mennyiséget, majd a fotoszintézis során a nap­energia segítségével szénné és oxigénné bontja le a keletkező szenet és az oxigénnek egy részét tárolja. Amikor a fa elpusztul és a rovarok, gombák, valamint a mikroorganizmusok az évek során lebontják – tehát a korhadás, rothadás során -a szén ismét felszabadul és oxigénnel egyesülve ismét C0₂-á alakul. Az erdő növekedése és pusztulása tehát a szén-dioxid felvételével és felszabadulásával jár, ez a C0₂-semlegesség.

Ha azonban az erdőt megművelik, kiemelik a kivágásra érett fákat, és a fát felhasználják pl. faház-építésre, és így megakadályozzák a korhadást, a C0₂-ot hosszú távon kivonhatják a környezetből, így a nagymennyiségű és sokrétűen felhasznált fa a megnövekedett légköri C0₂ mennyiség csökkenéséhez vezethet. A fatermék használata után biológiai lebontás vagy energetikai felhasználás során a gáz visszakerül a körforgásba. Míg a biológiai lebontás során a tárolt napenergia hasznosítás nélkül szabadul fel, addig energetikai felhasználás során pl. az elégetés során nyert hő a C0₂ további csökkenéséhez vezethet, mivel kiváltja a fosszilis energiahordozókat.

Erdő művelése, fa kitermelése

Az erdő megművelése azonban nem állhat csupán a fakitermelésből. Ahhoz, hogy az erdőállomány fennmaradjon, és a következő generációk számára is hasznosítható legyen, a fakitermelés nem haladhatja meg a faültetés mértékét. Egy erdő állományának fennmaradását az erdő tartósságaként szokták jellemezni. Németországban ezt az elvet mintegy 200 éve követik, és ennek köszönhető, hogy Németország felszínének közel egy harmadát erdő borítja. Eközben mind az erdős felszín, mind a fatartalék mennyisége növekszik — jelenleg az éves kitermelés mintegy 40 millió köbméter, az erdő­szaporulat pedig 60 millió köbméter körüli. A fafelhasználás tehát minden további nélkül fokozható, anélkül, hogy a faállományt veszélyeztetnénk.

Természetesen a fafeldolgozáshoz használt energiát is számításba kell venni. Ahhoz, hogy egyáltalán energiafelhasználásról beszélhessünk, először is meg kell határozni a fában raktározott energia mennyi­séget. A fatermesztéshez és a kitermeléshez a tárolt energia mintegy 1—4%-a szükséges, a kitermelőeszközök üzemeltetéséhez 1%, a szállításhoz 1,5%, a szárításhoz 13% — amíg a fából deszkaárú lesz, kevesebb, mint a tárolt energia egy negyedét használták fel. A végtermék, pl. egy 100 négyzet­méteres fapaneles ház összeállítási energiaigénye még mindig harmadával kevesebb, mint a hagyomá­nyos módon épített hasonló épületé.

Miért építsünk faházat? A 13 legfontosabb érv.

Érvek a fa mellett

A fával történő építkezés sokrétű, csaknem kivétel nélkül pozitív szempontokat vet fel, melyek teljes körű ismertetése nem lehet egyetlen könyv feladata. Csak a faházépítés története sok kötetet töltene meg. Az ökoérveket, melyek a természetes fával való építkezés mellett szólnak, több publikációban kimerítően tárgyalták. Bármilyen fontos is a környezetvédelem, és akármilyen tanulságos a fából való építkezés története, csupán itt, az előszóban jutott hely a téma említésére. Időközben ugyanis a faépítészeti témák sokasága, a konkrét építési feladatok váltak fontossá.

A fa, mint építő anyag

A fa könnyű, és sokoldalúan meg­munkálható, magas szilárdságú, nincs emissziója, elektrosztatikus töltése vagy sugárzása. Levegővel töltött sejtszerkezete révén kevéssé vezeti el a meleget. A többi építő­anyaghoz képest a fa a legjobb hő­szigetelő. A különbözőfafajták, a származási hely, és az egyéni fa-textúra számos felhasználási lehetőséget kínálnak, mind technikai, mind optikai szempontból. A súly­hoz képest magas szilárdsága, a faanyagok sokszínűsége és a többi anyaghoz való könnyű kombinál­hatósága révén univerzális építőa­nyagnak tekinthető, amely csak­nem minden kihívásnak megfe­lel.

Egyik nagy előnye, hogy a fal alkotóelemei szerelőcsarnokban az időjárástól függetlenül készülhetnek. A ház felépítése így csak néhány napig tart.

Előgyártás

Az ácsüzemekben az elemek idő­járástól függetlenített előregyártása lényegesen megkönnyíti az egyen­letesen jó minőség biztosítását. A nagyon pontos EDV vezérelt megmunkáló gépek és a gyártási előírások szavatolják a gyors és tiszta munkát. A fa súlya és szi­lárdsága közti kedvező arány le­hetővé teszi könnyű elemek kiala­kítását, melyek szállítási költsége alacsonyabb, és nem igényelnek költséges felvonulást az építési helyszínen.

Építési idő

A magas szintű előre gyártás lé­nyegesen csökkenti az építési időt. Az épületgépészeti és egyéb beren­dezések nélkül a házat — az előregyártás fokától függően — né­hány nap alatt fel lehet építeni. A kivitelezési munka szinte kizáró­lag az összeszerelésre szorítkozik. Ez az építtető számára lényege­sen lecsökkenti a finanszírozási időszakot.

Terület megtakarítás

A kecses szerkezetnek köszönhe­tően, a hagyományos falazatú építményekhez viszonyítva jelen­tős építési területet takaríthatunk meg. Mindemellett a hőszigetelési tulajdonságok legalább olyan jók, mint a hagyományos épületeknél. Ugyanakkora lakófelület mellett a faház mintegy 10%-kal kisebb te­rületen építhető fel, ezáltal keve­sebb a rendezendő terület, és költ­ségeket takaríthatunk meg.

Szerkezeti elvek

A fából történő építés létjogosult­ságát a skandináv és az észak ­amerikai országokban milliószám­ra igazolták. A keretes építési mó­dot átdolgozták a német viszonyok­ra és előírásokra, így évente több ezer új épület készül ilyen módon.

Hőszigetelés

A jól kialakított hőszigetelés je­lentősen csökkenti a fűtés költsé­geit, és a Cö₂ kibocsátást. A fa­házépítés során a jó hatásfokú hő­szigetelés könnyen megvalósítha­tó. Egyrészt a fának jók a szige­telő tulajdonságai, másrészt a szerkezet lehetővé teszi vastag szi­getelő rétegek beépítését. Az épüle­tekre vonatkozó hőszigetelési sza­bályzatok aktuálisan előírt értékei így könnyedén elérhetők és túl­szárnyalhatok.

Könnyű beépíthetőség

Az installációs vezetékeket komo­lyabb vésési és helyreállítási mun­kák nélkül lehet lefektetni. A ve­zetékek és vezeték csatornák a fák közti kazettákban rögzíthetők. A falburkolati installációk és az installációs aknák probléma nélkül szerelhetők. Egy esetleges bel­ső szigetelő réteg installációs szint­ként funkcionálhat, így a mély be­vágások okozta szerkezet-gyengí­tés elmaradhat.

Saját munka

A „száraz” építési eljárásnak kö­szönhetően a ház könnyű szer­számokkal egyszerűen építhető és jó terep a barkácsolni szerető em­bernek. A szerkezettel szemben támasztott magas elvárások mi­att, mint a stabilitás, a hő- és, hangszigetelés, a tűz- és nedvesség elleni védelem, azonban szakem­bert igénybevételét kívánja a mun­ka, és nem oldható meg saját ki­vitelben.

Tanácsadás

Az ácsmester az előkészítés, és az egész építkezés folyamán készen áll tanácsadásra. Segít a tervezés­ben, a kivitelezésben, valamint ta­nácsaival a saját munkában. El­készíti a komplex szerkezeti mun­kákat, a szerkezeti héjat és a lép­csőket. Igény szerint szervezheti a további építési folyamatokat.

Átépítés, bővítés

A használhatóság idejét jelentősen befolyásolja, hogy az épület a vál­tozó életmódnak és az igényeknek mennyire tud megfelelni. A mo­dern faházaknál az átépítés és a bővítés könnyen megvalósítható, nincsenek költséges bontási munkák, mivel a száraz technológiájú kivitelezésnek köszönhetően a fa­lak nagyobb gond nélkül áthelyezhetőek.

Épület klíma

A faépületeket könnyű kifűteni. Míg a hagyományos módon épített házakban először a nagy hőtehetetlenségű falakat kell felmelegíteni mielőtt a szoba elérné a kívánt hőfokot, addig a faház gyorsan át­melegszik. Nincsenek úgynevezett meleg átnyúlások, amikor a meleg falak csak akkor adják le a tárolt hőt, mikor már esetleg arra nincs is szükség és a szobának éppen hűlnie kellene. A szoba lehűtésé­hez szükséges nyáresti szellőzte­tések is rövidebbek a kisebb hőtárolási kapacitásnak köszönhetően. A falak és a szobalevegő közti kis hőmérséklet különbség megakadá­lyozza a kellemetlen légáramlatok kialakulását és a nedvesség lecsa­pódását, így a sarkok penészedését is gátolja.

Ökológia

A fa építési nyersanyagokat taka­rít meg, mivel megújulva terem a természetes „fagyárban” az erdő­ben. Előállításához nem szüksé­ges fosszilis energia, és nem kell te­rület a gyár felépítéshez sem. A fa növekedése közben üvegházgázt, CO₂-t von el a levegőből, és szer­kezetébe szénként beépíti azt. Egyszeri felhasználás után a fa tovább- és újrahasznosítható. A fafeldolgozás költséges technika nélkül is lehetséges, megmunkálá­sa a többi építési anyag előállításá­hoz képest kevesebb energiát igé­nyel. Gyártása során nem szaba­dulnak fel káros anyagok, és telje­sen, azaz hulladék nélkül feldol­gozható. A fához szinte bárhol hozzá lehet jutni — hosszú szállítási utak nélkül.

Újrahasznosítás

A faház lebontása során a faszer­kezetet könnyűszerrel tovább le­het hasznosítani — új termékek alapanyagaként, vagy C0₂-semleges fűtőanyagként.