Tetőtér beépítés - 119. oldal

Az utóbbi években elterjedt, hogy a tetőtér-beépítés miatt a fedélszerkezeteket a hagyományostól eltérő módon ű alakítják ki. Az alkalmazott újszerű szerkezeti kapcsolatok és anyagok lehetővé teszik a hagyományos szerkezetek tetőtér-beépítést zavaró elemeinek (pl. kötőgerendák, ferde dúcok, könyökfák) kiiktatását. A fedélszerkezet kialakítá­sába célszerű bevonni a teherhordó falakat és pilléreket is, így a hagyományos fedélszékhez viszonyítva kevesebb faanyagot igénylő, egyszerűbb ácsmunkával készülő tető alakítható ki.

A tetőszerkezet elemeinek kapcsolata ez esetben nem a hagyományos, ún. ácskötés, hanem kor­szerű, ún. mérnök jellegű kötés. Ilyen például a szegezés, a csavarozás és a ragasztás. A fedélszék és a szerkezeti elemek kapcsolatainak tervezését itt is szakembernek kell elvégeznie.

44. ábra: Új típusú fedélszerkezet: üres fedélszék a) térdfal nélküli kialakítás; b) térdfalas kialakítás: c) taréjszelemen alátámasz­tása; 1 talpszelemen; 2 szarufa; 3 taréj-szelemen; 4 fogópár; 5 térdfal; 6 merevítő burkolat.

45. ábra: Új típusú fedélszerkezet: torokgerendás fedélszék a) térdfal nélküli kialakítás; b) térdfalas kialakítás; c) szarufa és torokgerenda-(palló-) pár csatlakozása; 1 talpszelemen: 2 szarufa: 3 torokgerenda- (palló-) pár: 4 taréjszelemen; 5 fogópár; 6 szarufa megtámasztása a tetőtér-beépítéshez kialakított térdfalnál: 7 térdfal; 8 merevítő burkolat: 9 palló.

Az üres és a torokgerendás fedélszék (44., 45. ábra) megjelenésében alig különbözik a hagyományos fedél­széktől. Elsősorban egyszintes tetőtér-beépítéshez alkal­mazható. A fedélszerkezet minden esetben oldalirányú terhelést is átad a födémre, aminek felvételét a födém koszorúba való bekötése biztosítja. A talpszelemen és a vasbeton koszorú csatlakozása üres és torokgerendás fedélszerkezet esetében egyaránt a 46. ábrán látható mó­don készülhet.

46. ábra: Példa talpszelemen és vasbeton koszorú csatlakozására, üres és torokgerendás fedélszék esetén (Jakab István: Lakás a tetőtérben c. munkája alapján) 1 szarufa; 2 talpszelemen; 3 zárléc; 4 lehorgonyzó csavar; 5 vasbeton koszorú; 6 hőszigetelés; 7 vakolat.

A két állószékes fedélszék (47. ábra) alátámasztó gyámolító gerendája fából vagy acélból készülhet.

47. ábra: Új típusú fedélszerkezet: két állószékes fedélszék a) térdfal nélküli kialakítás: b) térdfalas kialakítás; 1 talpszelemen; 2 szarufa; 3 pallópár; 4 megtámasztó gerenda: 5 osz­lop: 6 gerendacsonk; 7 taréjszelemen; 8 fogópár: 9 szélrács: 10 térdfal; 11 merevítő burkolat.

A vasbeton födémmel kombinált fedélszerkezet (48. ábra) előnyösen alkalmazható kétszintes tetőtér-beépítés esetén vagy akkor, amikor a beépítés fölött megmaradó padlásteret tárolásra kívánják használni az építtetők. Kialakításának feltétele, hogy az épületnek legyenek a gerincre merőleges teherhordó falai. Különböző anyagok együttes alkalmazásakor, az eltérő alakváltozások miatt (hőmozgás, terhelésből adódó alakváltozás), különös gonddal kell megoldani a csatlakozásokat.

48. ábra: Új típusú fedélszerkezet: vasbeton födémmel kombinált fedélszék a) térdfal nélküli kialakítás: b) térdfalas kialakítás: 1 talpszelemen: 2 szarufa: 3 vasbeton födém: 4 gerendacsonk: 5 középszelemen: 6 taréjszelemen: 7 fogópár: 8 térdfal: 9 harántfal.

Szelemenes fedélszerkezet készítéséhez, a tető síkjáig felfalazott, teherhordó falak nyújtanak segítséget (49. ábra). A szelemenek fából vagy különböző acélszelvényből (melegen hengerelt vagy hidegen hajlított) készülhetnek.

49. ábra: Új típusú fedélszerkezet: szelemenes tető (sorház bemutatásával szemléltetve) 1 teherhordó harántfalak: 2 szelemenek: 3 héjazat.

A két állószékes, a vasbeton födémmel kombinált és a szelemenes fedélszerkezet nem ad át oldalirányú terhelést a födémre, ezért a talpszelemen és a vasbeton koszorú csatlakozása az 50. ábra szerint is megoldható.

50. ábra: Példa talpszelemen és vasbeton koszorú csatlakozására, oldalnyomásmentes tető­szerkezet esetén 1 szarufa; 2 talpszelemen; 3 ácskapocs; 4 lehorgonyzó csavar; 5 vasbeton koszorú; 6 hőszigetelés; 7 vakolat.

Bármelyik új típusú fedélszék padlástéri felfalazással, térdfallal kombinálva is készíthető. Ez a kialakítás nagyobb beépíthető tetőteret tesz lehetővé, mint a térdfal nélküli. A tetőszék oldalnyomásának felvételét biztosítani lehet a térdfal statikailag megfelelő kialakításával (51. ábra), de teherhordó harántfal, valamint az oromfalak megfelelő kiképzése és egyéb merevítőelemek (pl. szélrácsok) be­építése esetén egyszerű, falazott térdfal is készíthető (52. ábra). 

51. ábra: Oldalirányú terhelésre is méretezett térdfal kialakítása a) metszet; b) alaprajz; 1 szarufa; 2 talp­szelemen; 3 vasbeton koszorú; 4 térdfal; 5 vasbeton borda; 6 vasbeton bordák kapcsolása a födémhez, vasbetétekkel; 7 hőszigetelés; 8 vakolat.

52. ábra: Oldalirányú terheléstől mentes térdfal kialakítása a) metszet; b) alaprajz; 1 szarufa; 2 talp­szelemen; 3 vasbeton koszorú; 4 falazott térdfal; 5 hőszigetelés; 6 vakolat.

A fedélszerkezetet merevítik a nagytáblás burkolatok vagy aljzatok is. Ezek a tetőtér-beépítés során, a ferde határoló fal készítésekor, helyezhetők a szarufák alsó felü­letére. Ilyen nagytáblás burkolat például a BETONYP vagy a faforgács lap, amelyre azután pl. tapéta kerülhet.

Az új típusú fedélszerkezetek tehát a hagyományos tetőszékek továbbfejlesztett változatai. Láthattuk, hogy az épületek teherhordó falai hogyan használhatók a fedél­szerkezetek terheinek hordására és továbbítására. Ezek mintájára — többek között — az új típusú fedélszerkezet egészen egyedi kialakítású is lehet. A falakkal, pillérekkel, gerendákkal való megtámasztásuk, a nagyobb kereszt­metszetek és a megfelelő szerkezeti kapcsolatok mindezt lehetővé teszik. Így közbenső alátámasztás nélküli, össze­függő terek kialakítására nyílik mód. Mivel ez esetben az épület alaprajzi rendszere, belső terének megjelenése és a tetőszerkezet kialakítása a szokásosnál jobban összetartozó „hármast” alkot, és típusmegoldások nem készít­hetők, konkrét épületek példáin keresztül mutatunk be ilyen szerkezeteket.

53. ábra: Rácsostartókból kialakítót tetőszerkezet (német példa).

A szerkezet elemei nemcsak tömör keresztmetszetű gerendák, hanem ún. rácsostartók is lehetnek (53. ábra), amelyek fából vagy zárt szelvényű acélcsőből készíthetők. A belső tér megjelenését ez esetben különösen meghatá­rozza a szerkezet.

A tetőszerkezet megoldásának egészen egyéni válto­zatai is vannak. Egy közülük az 54. ábrán látható.

54. ábra: Üdülőépület tetőszerkezete (német példa) a) alaprajz: b) metszet.

Az utóbbi években, ül, évtizedekben egyre gyakoribbá vált az ún. födémmel egyesített tető, amelynek szerkezete „födémszerű”, azért a Padlásfödémek, padlóburkolatok c. pontban térünk vissza kialakítására. A belső terek alakját a tetőszerkezet ferde síkjai határozzák meg (55. ábra). A födémmel egyesített tető készítésére lehetőség van emeletráépítéssel kombinált tetőtér-beépítés esetén is (56. ábra).

55. ábra: Kétszintes sorház, harántfalakra támasz­kodó, födémmel egyesített tetővel (magyar példa).

56. ábra: Födémmel egyesített tető emeletráépítés­sel kombinált tetőtér-beépítés esetén a) egyszintes lakásokkal; b) kétszintes lakásokkal: 1 tetőterasz.

Az ilyen jellegű új típusú tetőszerkezetek kialakításához viszonylag kevés tapasztalattal rendelkeznek a tervező és a kivitelező szakemberek. Talán ezért „idegen” szá­mukra a belső térnek a szerkezet vonalát követő ilyen lehatárolása. Pedig ily módon a tetőszerkezet az épület külső és a helyiségek belső megjelenésének meghatá­rozója, jellegzetes díszítőeleme lehet.

Az új típusú fedélszerkezetek „megszületését” az igé­nyes építtető és a vállalkozó kedvű — és megfelelő szakismeretekkel rendelkező — tervező együttesen segítheti elő. Igen nagy szükség van azonban az építész és a stati­kus — és ha lehetséges a belsőépítész — együttműködé­sére is.

Az utólagos tetőtér-beépítés során szükség lehet a fedél­szerkezet egyes elemeinek áthelyezésére, sőt részleges, ill. teljes cseréjére is, ami a beépítés költségét növeli. A tetőszerkezet átalakításának megtervezése körültekintő, minden lehetőséget figyelembe vevő tervezési munkát igényel, amit csak szakember végezhet. Ez is az átalakítás költségeit emeli, de a beépített tetőtér későbbi használhatósága, valamint a tartószerkezet állékonysága – vagyis a használók biztonsága –  miatt nagyon fontos. A tetőtér beépítése során ugyanis az új anyagok, szer­kezetek súlya többletteher a meglevő fedélszék számára, amely a faelemeknek, az elemek közötti kapcsolatoknak jelentős igénybevételét okozhatja.

A hagyományos tetőszerkezet elemeinek keresztmet­szetét és az elemek kapcsolatait pontos tartószerkezeti méretezés nélkül, a gyakorlatban szerzett tudás alapján állapították meg, és többnyire arra az esetre számítottak, hogy nem épül be a tetőtér. A fedélszék tartószerkezeti vizsgálatát a többletteherre akkor is el kell tehát végezni, ha a tetőtér hasznosítását lehetővé tevő átalakításokra nincs szükség. Ha nem kellő teherbírásúak egyes faele­mek, megerősítésük vagy cseréjük elengedhetetlen.

A fedélszék elemeinek terhelése a faanyag és a tető­fedés súlyából (az ún. önsúlyból), a télen rárakódó hó súlyából és a szélteherből származik.

Ezeknek a terheknek a viselését (és továbbítását a födémekre, falakra), valamint a szerkezet állékonyságát a tetőszerkezet elemei biztosítják. Az átalakítást tehát úgy kell megoldani, hogy a fedélszék a többletterhelést is károsodás nélkül viselje, és állékonysága is megfelelő legyen. A megmaradó faelemeket, sőt az azok közötti kapcsolatokat is meg kell vizsgálni, hiszen elképzelhető, hogy az egyes elemek eltávolítása után a bennmaradó gerendák, dúcok terhelése növekszik. Az átalakított fedél­szerkezet teherviselésébe és merevítésébe célszerű be­vonni a meglevő vagy újonnan tervezett falakat, falszaka­szokat is. A merevítés megoldható az oromfalak megfelelő átalakításával vagy egyéb merevítőelemek, ún. szélrácsok beépítésével is.

Kötőgerendák

A tetőszék fajtájától függően különböző átalakításokra lehet szükség. A tetőtér-beépítés során a legtöbb gondot a padlásfödém fölötti kötőgerendák okozhatják.

Főként a II. világháború előtti évtizedekben épültek kötő­gerendás fedélszékkel lakóépületek. A háborús készülődés éveiben a hatósági előírások a kötőgerendák létesítését megtiltották, ezért abban az időben a fedélszékek anélkül vagy csonka kötőgerendával készültek.

A tervezés során mérlegelni kell, hogy a kötőgerendák áthelyezése, vagy a gerendák felső síkjához igazodó, új padlószerkezet készítése ad-e kedvezőbb megoldást. A kötőgerenda áthelyezésére módot nyújt például a fő­állások síkjában a födémfelöltésbe helyezett acélgerenda, amelyre a székoszlopok, a dúcok — amennyiben továbbra is a helyükön maradnak — ráállíthatók. Abban az esetben, ha a födém kellő teherbírású, a kötőgerenda eltávolítása során a székoszlopok, dúcok arra támaszkodhatnak.

A ma­gasabban levő, új padlószerkezet készítésének ellent­mondhat a kötőgerenda és a torokgerenda, ill. fogópár közötti kis távolság. A tetőtér beépítéséhez — a helyiségek használhatósága miatt — egymástól mért legkisebb távol­ságuk legalább 2,20 m. Új vasbeton födémszerkezet készítésekor a székoszlopok minden nehézség nélkül a födémre állít­hatók. A tervezőnek ebben az esetben a födémet a fedél­szerkezetből átadódó erőre is méretezni kell.

Torokgerendák vagy a fogópárok

A torokgerendák vagy a fogópárok áthelyezését a fö­démtől vagy a kötőgerendától mért kis távolságuk indokol­hatja. Szelemenes tetőszéknél ez együtt járna a szék­oszlopok áthelyezésével is, amennyiben átalakítás után is teherhordó szerepük van. Nagyon költséges és munka­igényes volta miatt ez esetben célszerű új tetőszerkezetet készíteni.

A vízszintes irányú közlekedést akadályozhatják a ferde dúcok, könyökfák is. Ez elmondható a kontycsúcsot alá­támasztó oszlopról is, ha az kötőgerendára támaszkodik. A szarufák kiváltására az ablakok elhelyezése miatt lehet szükség.

A tetőtér-beépítés következtében megnőhet a kötő­gerenda, ill, a födém — szarufákból, dúcokból átadódó — oldalirányú terhelése. Az üres és a torokgerendás fedél­szék esetében ez az ún. oldalnyomás jelentős lehet. Ha az ilyen fedélszerkezet szilárd födémre támaszkodik, a koszorú (a födémek magasságában végigfutó, az épület állékonyságát fokozó vasbeton gerenda) az oldalnyomást felveszi, de ha az üres vagy a torokgerendás fedélszék fafödémre támaszkodik, a szarufa és a kötőgerenda kap­csolatának vizsgálatát feltétlenül el kell végezni.

Süllyesztett fedélszerkezet váltógerendái

A süllyesztett fedélszerkezet váltógerendái — mint már említettük — a kialakítható helyiségek szélességi méretét korlátozzák, és meglevő, magas térdfal esetén a tető­ablakok kezelését is akadályozhatják. Áthelyezhetők a külső teherhordó fal közelébe, de ennek mértékét az eresz „kiülése” szabja meg. Megszüntetésükre is mód van, amennyiben a fiókgerendák szilárd rögzítését más módon oldják meg (pl. a födémhez való lehorgonyzással vagy hajlító igénybevételre méretezett és utólag készülő térd­fallal).

A kontytető nyeregtetőre való átépítése esetén számolni kell azzal, hogy a tető hosszirányú merevsége a kontyolt szakasz megszűnésével csökken, tehát az állékonyságot más módon kell biztosítani. A fafödémmel egybeépített fedélszerkezet átalakítására födémcsere esetén kerül sor. Az oszlopok, dúcok minden nehézség nélkül az új (rendszerint vasbeton) födémre állíthatók.

Tető átépítése meredekebb hajlás­szögűre

Ha a tetőszerkezetben szükséges átalakítások nagyon költségesek, vagy szűkös a tető belső tere (a családi házak fedélszerkezete rendszerint minimális hajlásszöggel ké­szült), indokolt lehet a tető átépítése meredekebb hajlás­szögűre. Javasolható, hogy az alkalmazott fedélszerkezet ne hagyományos, hanem korszerű, új típusú, gazdaságos anyagfelhasználású fedélszék legyen. Ilyen esetben — csakúgy, mint az emeletráépítéssel kombinált tetőtér-­beépítés esetén — a fedélszék térdfalról indítva is készít­hető, a beépíthető tetőtér növelése érdekében. A térdfal kialakításához az új típusú fedélszerkezeteknél elmondot­tak értelemszerűen alkalmazhatók.

Szarufák megerősítése

A szarufák megerősítésére a családi házak tetőtér-­beépítésekor gyakran szükség lehet, hiszen többnyire anyagtakarékosan épültek, kis keresztmetszetű gerendák­kal. Mivel alsó felületük rendszerint, az eltérő szarufa­-keresztmetszetek miatt, nem egy síkban fekszik, célszerű a szarufák mellé egy-egy pallót szögezni, hogy a belső burkolat felszerelhető legyen. Ezzel egyúttal a szarufák keresztmetszetének „növelése”, vagyis a teherbírásuk fokozása is elérhető. A megerősítésre akkor is szükség lehet, ha a tetőszerkezet elemeinek nagy a lehajlása, ami nemcsak a tetőszerkezet biztonsága szempontjából, hanem esztétikai okokból is kedvezőtlen.

A szarufák közbenső alátámasztásával teherbírásuk növelhető. Célszerű az alátámasztást a tetőtérben kialakí­tott és a tetőtér beépítéséhez szükséges térdfalak síkjában megoldani. A támasztóoszlop és a födém megfelelő kap­csolatáról gondoskodni kell (42. ábra).

42. ábra: Szarufák közbenső alátámasztási lehető­ségei a tetőtér beépítése során készített térdfalnál a) metszet a fedélszékről; b) alátámasztás szelemennel; c) alátámasztás oszloppal; 1 szelemen; 2 oszlop; 3 szarufa: 4 talp­szelemen; 5 heveder, 6 ácskapocs; 7 lekötőcsavar.

A fedélszék elemeinek megerősítését el lehet kerülni, ha a beépített helyiségek határoló szerkezetei a fedél­szerkezettől függetlenek. Ebben az esetben azok a födémre (43. a) ábra) vagy a gerincre merőleges teherhordó falra, az ún. harántfalra (43. b) ábra) támaszkodhatnak. Nem oldható meg így a beépítés akkor, ha a födém nem kellő teherbírású, és nem képes a többletteher hordására, vagy az épületnek nincsenek gerincre merőleges teherhordó falai, vagyis az épület nem harántfalas rendszerű.

43. ábra: A fedélszerkezettől független határoló fal és tetőtéri födém kialakítása a) födémre támasztással; b) harántfalra támasztással; 1 meglevő tetőszerkezet; 2 talpszelemen; 3 keretváz; 4 gerenda: 5 oszlop; 6 gerendacsonk; 7 harántfalra támaszkodó gerendák; 8 harántfal; 9 bur­kolat.

A fedélszerkezetre háruló terhek csökkenthetők a meg­levő tetőfedés könnyebbre való cserélésével (pl. cserép­fedés helyett palafedés készítésével). Előfordulhat azon­ban az is, hogy egyedi kívánságok miatt nehezebb fedést kell készíteni (pl. műemléki környezetben álló épület fedé­sének cseréje hódfarkú cserépre).

A könyökfák eltávolítása előtt a szelemenek teherbírását ellenőrizni kell, megnövekedett fesztávolságuk miatt. Ha az alaprajzi kialakítás megengedi, közbenső alátámasztással igénybevételük csökkenthető.

Az ide vonatkozó elő­írások a következők:

• Építmények teherhordó szerkezeteinek erőtani ter­vezése, MSZ 15 020;
• Magasépítési szerkezetek terhei és különleges köve­telményei, MSZ 15 021;
• Faszerkezetek, MSZ 15 025.

A tetőszerkezetnek az egyéb szerkezetekkel (kémények, szellőzők, alátámasztó falak, válaszfalak) való kapcsolatát víz-, hő- és hangszigetelő módon kell kialakítani. A beázás, a nem szakszerű kialakításból eredő zajhatás például a helyiségek használatát korlátozza.

A fedélszerkezet elemeinek cseréjét rovar- vagy gomba­fertőzés is indokolttá teheti. A tetőszerkezet megtervezése, ill. átalakítása során mindig figyelembe kell venni a helyi adottságokat, körül­ményeket is. Ezeknek megfelelően alakíthatja ki a tervező — de csakis ő — az új tetőszék elemeinek egymással, a födémmel és a teherhordó falakkal való kapcsolatát.

Fedélszéknek vagy fedélszerkezetnek nevezzük a külön­böző funkciójú és helyzetű elemekből kialakított térbeli tetőszerkezetet. A fedélszék a tető formáját megadó, támasztó- és merevítőrudak, fagerendák, vagyis a fedél­szerkezet elemeinek összessége. A tetőtér-beépítés következtében szükséges lehet a fedélszék részleges átépítése, egyes elemeinek eltávolí­tása, esetleg cseréje, mint azt a későbbiekben látni fogjuk.

Hasznos tehát tudni, hogy mire valók a különböző helyzetű fagerendák:

• szarufa: a tetősík formáját megadó, ferde helyzetű fagerenda; alsó és felső végén, esetleg középen is táma­szon fekszik;
• torokgerenda: a szarufákat — szarufapárokat — köz­bül megtámasztó vízszintes gerenda;
• szelemen: a szarufákat megtámasztó és alátámasztó, a tetőt hosszirányban merevítő vízszintes gerenda; a talp­szelemen a szarufákat alul, a középszelemen közbülső helyen támasztja meg; a taréjszelemen a szarufák felső végeit támasztja meg, és a taréjgerinc egyenességet biz­tosítja;
• székoszlop: a szelement alátámasztó függőleges, ill. ferde helyzetű gerenda;
• könyökfa: a szelement alátámasztó, rövid, ferde farúd;
• fogófa, fogópár: a szarufákat összefogó, általában kettős, vízszintes fagerenda, ill. palló;
• dúc: az oszlopokat oldalirányban megtámasztó, a tetőt merevítő, ferde helyzetű farúd;
• kötőgerenda: a tartófalakra felfekvő, a szarufák, oszlopok, dúcok terheit viselő, ill. átadó vízszintes gerenda; lehet a födémtől független kialakítású ( a 28. ábrát), fa­födémmel egybeépült (I. a 26. ábrát) vagy szilárd födémre támaszkodó (I. a 27. ábrát); ez utóbbi esetben a kötő­gerendát helyettesíti a födémre ültetett rövid kötőgerenda-­csonk;
• fiók- és váltógerenda: a szarufákat alul megtámasztó, a kötőgerendát pótló, vízszintes gerenda;
• sárgerenda: a falra felfekvő, a kötőgerendát és a fiók­gerendát alátámasztó vízszintes gerenda;
• viharléc és szélrács: a fedélszéket merevítő léc, deszka vagy gerenda.

26. ábra: Fafödémmel összeépült, torokgerendás fedélszék elemei 1 sárgerenda; 2 fafödém; 3 szarufa; 4 to­rokgerenda; 5 taréjszelemen; 6 fogófa: 7 viharléc; 8 vízcsendesítő.

27. ábra: Szilárd födémre támaszkodó, bakdúcos fedélszék elemei a) főállások; b) mellékállások; 1 gerenda­csonk; 2 talpszelemen; 3 szarufa; 4 közép­szelemen; 5 bakdúc; 6 dúc; 7 taréjszele­men; 8 fogópár; 9 könyökfa; 10 vízcsende­sítő.

28. ábra: Kötőgerendás, háromszékes fedélszék elemei a) főállások; b) mellékállások; 1 sárgeren­da; 2 kötőgerenda; 3 talpszelemen; 4 sza­rufa; 5 középszelemen; 6 oszlop; 7 dúc; 8 taréjszelemen; 9 függesztett oszlop; 10 fogópár; 11 könyökfa.

29. ábra: Kötőgerendás, süllyesztett fedélszék elemei a) főállások; b) mellékállások; 1 sárgeren­da; 2 kötőgerenda; 3 váltógerenda; 4 fiók­gerenda; 5 szarufa; 6 középszelemen; 7 oszlop; 8 dúc; 9 taréjszelemen; 10 füg­gesztett oszlop; 11 fogópár; 12 könyökfa: 13 vízcsendesítő.

A fedélszék szarufapárjai, szaruállásai — egy fedél­széken belül — egymással azonos vagy egymástól eltérő kialakításúak lehetnek. Az azonos állások sorozatából készített fedélszék (I. a 26. ábrát) szarufáinak tengely­távolsága kb. 1,0 m. A különböző állások sorozatából álló fedélszék (I. a 27-29. ábrákat) főállásainak egymástól mért távolsága rendszerint 3,0-4,0 m, a mellékállásoké kb. 1,0 m. A főállások szerepe a teherviselés és állékony­ság szempontjából igen fontos, hiszen mindazok a szerkezeti elemek, amelyek ezt biztosítják, többnyire itt talál­hatók.

A födémtől független kötőgerenda a padlásfödém fölött, különböző magasságban helyezkedhet el, ami a bizton­ságos közlekedést nem teszi lehetővé. Kötőgerendás fedélszék esetében a tetőtér-beépítést mindig úgy kell megoldani, hogy a helyiségek használhatóságát az ott levő kötőgerenda ne akadályozza. Előnyösebb ilyen szem­pontból a kötőgerenda nélküli, pl. a gerendacsonkos vagy a fafödémmel egybeépült fedélszék, feltéve, ha ez utóbbi esetben nincs szükség például a fafödém cseréjére.

Az előbbiekben ismertetett fedélszékelemekből készül­tek, ill. készülnek tehát az utólagos és az egyidejű tetőtér-­beépítések fedélszerkezetei. Az épületszélesség függvényében a nyeregtetők szer­kezeti kialakítása, magassága igen eltérő lehet.

Üres fedélszék

Az üres fedélszék (30. ábra) azonos állások sorozatából áll; szarufatetőnek is hívják. Az épület tömegének maga­sítására, a szomszédhoz való csatlakozás kedvező meg­oldására a fedélszék a külső határoló fal kis magasságú, padlástéri szakaszára, az ún. térdfalra is helyezhető (az eresz és a padlásfödém különböző magasságban vannak).

30. ábra: Fafödémmel összeépült, üres fedélszék a) metszet; b) taréjszelemenes megoldás; 1 sárgerenda; 2 fafödém; 3 szarufa; 4 taréj­szelemen; 5 fogófa; 6 viharléc; 7 víz­csendesítő.

A torokgerendás fedélszéket (31. ábra és I. a 26. ábrát) az üres fedélszéktől lényegében az különbözteti meg, hogy itt a szarufákat — szarufapárokat — egy közbülső helyen torokgerendával megtámasztják. A torokgerendás fedél­szék ugyancsak készíthető térdfallal kombinálva is.

Szelemenes fedélszék

A szelemenes fedélszék fő- és mellékállások sorozatá­ból áll, rendszerint nagyobb épületszélesség esetén készül, a közbenső megtámasztási lehetőségek figyelembevételé­vel. Leggyakoribb változata a két állószékes fedélszék (32. ábra), de nagyobb épületszélesség esetén három álló­székes megoldással is készíthető (33. ábra és I. a 28. ábrát). A bakdúcos (34. ábra és I. a 27. ábrát) fedélszék a tetőtér-beépítés szempontjából nem kedvező, mivel a bakdúcok a hosszirányú közlekedést zavarhatják.

A süllyesztett fedélszerkezet (35. ábra) a szelemenes tetők térdfallal kombinált változata. Jelentős számban ezzel a fedélszerkezettel épültek a zárt sorú beépítések utcai épületszárnyai. Az itt alkalmazott fiókgerendák, váltófák gondot okozhatnak a tetőtér beépítésekor (pl. az ablakok elhelyezhetőségét korlátozhatják, a helyiség méretét csök­kenthetik), de ötletes felhasználásukra is akad példa, ahogy az az 5. ábrán látható.

Kontytető fedélszéke

A kontytető fedélszéke — az épületszélesség függvé­nyében — a nyeregtetőknél megismertek bármelyike lehet (36. ábra). A tetőcsúcsot megtámasztó oszlop a torok­gerendák vagy a kötőgerendák magasságából is indulhat. Szelemenes tetőnél a középszelement — az adott magas­ságban — a tetősíkok alatt körbevezetik, és a gerinc alatt oszlop támasztja alá. Láthatjuk tehát, hogy a tetőtér be­építését milyen sok szerkezeti elem nehezíti.

Félnyeregtető fedélszékében

A félnyeregtető fedélszékében (37. ábra) a tűzfal melletti, a gerincet alátámasztó oszlopot összekapcsolják a tűz­fallal. Ha a félnyeregtető nyeregtetőhöz csatlakozik, akkor szerkezeti kialakítása a nyeregtető fedélszerkezetéhez igazodik (hiszen tulajdonképpen „fél nyeregtető”).

31. ábra: Fafödémmel összeépült, torokgerendás fedélszék a) metszet; b) szarufa és torokgerenda csatlakozása; 1 sárgerenda; 2 fafödém; 3 szarufa; 4 torokgerenda; 5 taréjszelemen; 6 fogófa; 7 viharléc; 8 vízcsendesítő.

32. ábra: Szilárd födémre támaszkodó, két álló­székes fedélszék 1 gerendacsonk; 2 talpszelemen; 3 szaru­fa; 4 középszelemen; 5 oszlop: 6 dúc; 7 taréjszelemen; 8 fogópár; 9 könyökfa.

33. ábra: Kötőgerendás, háromszékes fedélszék 1 sárgerenda; 2 kötőgerenda; 3 talpszele­men; 4 szarufa: 5 középszelemen; 6 osz­lop; 7 dúc; 8 taréjszelemen; 9 függesztett oszlop: 10 fogópár; 11 könyökfa.

34. ábra: Szilárd födémre támaszkodó bakdúcos fedélszék 1 gerendacsonk; 2 talpszelemen; 3 szaru­fa; 4 középszelemen; 5 bakdúc; 6 dúc; 7 taréjszelemen; 8 fogópár; 9 könyökfa; 10 vízcsendesítő.

35. ábra: Kötőgerendás süllyesztett fedélszék 1 sárgerenda; 2 kötőgerenda; 3 váltó­gerenda; 4 fiókgerenda; 5 szarufa; 6 kö­zépszelemen; 7 oszlop; 8 dúc; 9 taréj­szelemen; 10 függesztett oszlop; 11 fogó­pár: 12 könyökfa; 13 vízcsendesítő.

36. ábra: Kontytető kialakítása kötőgerendás, háromszékes fedélszék esetén.

37. ábra: Kötőgerendás félnyeregtető fedélszéke a) csatlakozás a 28. ábrán látható fedél­székhez; b) csatlakozás a 29. ábrán lát­ható fedélszékhez; 1 sárgerenda; 2 talp­szelemen; 3 kötőgerenda; 4 váltógerenda; 5 fiókgerenda; 6 szarufa; 7 középszele­men; 8 oszlop: 9 dúc; 10 taréjszelemen; 11 fogópár: 12könyökfa; 13 vízcsendesítő; 14 tűzfal.

38. ábra: Szilárd födémre támaszkodó sátortető fedélszerkezete 1 gerendacsonk; 2 szarufa; 3 középsze­lemen: 4 oszlop: 5 könyökfa: 6 vízcsen­desítő.

A sátortető fedélszékét szilárd födémre ültették (38. ábra). Többnyire középszelemenes, állószékes tetőszer­kezettel készültek; alkalmazásuk korábbi éveiben helyen­ként süllyesztett kialakításúak voltak. A leggyakrabban alkalmazott tetőhajlásszöget és épületméretet figyelembe véve a jelenlegi beépítetlen sátortetők igen kis légterűek, szűkösek. Így bennük legfeljebb egy-két hálóhelyiség elhelyezésére van lehetőség, és akkor a felvezető lépcső helyigényét még nem is vettük figyelembe! A sátortetős épület padlástere bizonyos mértékig növelhető ún. álló tetőablakok elhelyezésével.

Erre mutat megvalósult példát a 39. ábra. Az itt látható tető tulajdonképpen kontyolt nyeregtető — nem is kívánjuk sátortetőnek nevezni —, de mivel a tetőtér beépítése során éppoly gondot jelentett padlásterének szűkössége, mint egy sátortető esetében, itt láttuk indokoltnak a bemutatását. Mivel a padlástér az épületen kívülre helyezett lépcsővel közelíthető meg, ele­gendő terület maradt önálló lakás létesítésére. Igen gyakori— és ajánlható — a sátortető átépítése nyeregtetőre, amely ugyan a fedélszerkezet teljes cseréjével jár, viszont nagyon kedvező adottságú tetőteret eredményez (40. ábra).

39. ábra: Példa sátortetőhöz közelálló kontytető beépítésére a) alaprajz: b) metszet; 1 előtér; 2 konyha; 3 zuhanyozó: 4 járható szekrény: 5 bejárat a nappaliba: 6 társalgóhely; 7dolgozóhely: 8 alacsony szekrény; 9 fekvőhely.

40. ábra: Tetőtér-beépítési lehetőségek adott mé­retű épület fölé készített sátortető, ill. nyeregtető esetén a) sátortető; b) nyeregtető.

41. ábra: Szilárd födémre támaszkodó manzardtető fedélszerkezete 1 sárgerenda; 2 talpszelemen; 3 gerenda­csonk; 4 szarufa; 5 középszelemen; 6 dúc; 7 oszlop; 8 taréjszelemen; 9 függesztett oszlop; 10 gerenda; 11 könyökfa; 12 víz­csendesítő.

A manzardtető minden esetben szelemenes fedélszék­kel készül (41. ábra). A kontyolt tetőszakasz jellemzői azonosak a kontytetőknél elmondottakkal (I. a 36. ábrát). Az összetett tetőidomok egymáshoz csatlakozó, külön­féle módon összemetsződő tetőfelületei gyakran bonyolult fedélszerkezethez vezettek. A hajlatok, vápák, ill. a kisebb-nagyobb magasságú tetőszakaszok csatlakozásánál a szarufákat alátámasztó oszlopok, kötőgerendák nehezítik a tetőtér beépítését, majd később a közlekedést is.

Vannak azonban új típusú fedélszékek is, amelyek a hagyományos kialakításúval szemben lényegesen keve­sebb faanyagot és élőmunkát igényelnek. Tetőtér-beépíté­ses épületek építésekor tehát javasolható és indokolt ezek valamelyik típusát készíteni. Ezekről a későbbiekben még szót ejtünk.

Az épületek különböző szintjei, így tetőterük helyiségei is folyosón, lépcsőn keresztül közelíthetők meg attól függően, hogy milyen az épület és milyen megoldású a tetőtér-­beépítés.

A tetőtérbe érkező lépcső minden esetben megosztja annak összefüggő területét, ezzel esetleg behatárolja a beépíthető tetőtér nagyságát is. A lépcső helyzete befolyásolja a helyiség bejárati ajtajának elhelyezhetőségét, és ezzel párhuzamosan a további elrendezést is. Abban az esetben, ha a padlástér beépítése az alatta levő szint bővítésére szolgál, a beépítés a már említett — és ismét hangsúlyozott — javaslat szerint készüljön: az alsó szint helyiségeinek átalakítása a lehető legkisebb legyen.

Földszintes épületek padlástérbe vezető meglevő lép­csőinek, létráinak meredeksége olyan nagy, hogy rajtuk biztonságosan közlekedni nem lehet. Ezenkívül a lépcső helye sem mindig megfelelő a tetőtéri helyiségek kialakí­tása szempontjából, ezért szinte minden esetben új lépcső készítése szükséges. A többszintes épületek belső „elrendezésén” azt értjük, hogy az egymás fölötti szintek, ill. az azonos szinten el­helyezkedő lakások milyen formában kapcsolódnak egy­máshoz.

A belső elrendezésnek három alapesete van:

Az ún. fogatolt elrendezésben az önálló lakásegységek bejáratai egy lépcsőháztérből, folyosók közbeiktatása nél­kül érhetők el (18. ábra). A lépcsőház épületen kívül vagy azon belül helyezkedhet el.

18. ábra: Fogatolt elrendezésű lakóépületek (Dr. Reischl Antal: Lakóépületek tervezése c. munkája alapján) a) külső lépcsőház; 1 kétfogatos; 2 három-fogatos; 3 négyfogatos; 4 négyfogatos; b) belső lépcsőház; 1 kétfogatos; 2 háromfogatos; 3 négyfogatos; 4 négyfogatos: a lakások különböző padlómagasságú háztérből nyílnak; 5 ötfogatos: a lakások különböző padlómagasságú lépcsőház­térből nyílnak; c) foghíjbeépítés, sarok­kialakítás; 1 kétfogatos: a lakások külön­böző padlómagasságú lépcsőháztérből nyílnak; 2 háromfogatos; 3 négyfogatos: a lakások különböző magasságú lépcső­háztértől nyílnak; 4 négyfogatos, sarok­kialakítás; 5 ötfogatos, sarokkialakítás: a lakások különböző padlómagasságú lépcsőháztérből nyílnak.

19. ábra: Közép- és külsőfolyosós elrendezésű lakóépületek a) középfolyosós elrendezés; b) külsőfolyosós elrendezés.

A középfolyosó a lépcsőházból induló, zárt közlekedőtér (19. a) ábra), a külső folyosó a homlokzat előtt végigfutó, nyitott közlekedőtér (19. b) ábra). Ez a három alapeset kombinálva is előfordulhat (20. ábra). Egy adott épület elrendezését a tetőtér-beépítés is követheti, de el is térhet tőle.

20. ábra: Kombinált elrendezésű lakóépületek.

Az összefüggő, beépítetlen padlástérbe vezető lépcső helye, a tetőtér körvonalától függően, befolyásolja a helyi­ségek elrendezését:

• a közel négyzet, ill. téglalap alaprajzú épületben a lépcsőről a tető valamennyi szakasza egyszerűen elérhető, viszont
• az összetett alaprajzú épület padlásterében már lehetnek olyan tetőszakaszok, amelyek a lépcsőtől távol esnek; itt a helyiségcsoportok funkciójától függ, hogy ezek a térrészek különösebb nehézség nélkül hasznosíthatók-e, vagy felhasználásuktól el kell tekintenünk.

A lakás helyiségeinek megfelelő elrendezésével a ked­vezőtlenül nyújtott alak is jól hasznosítható.

Több lakás bejárati ajtajának elérésére — esetleg az értékes homlokzati oldalon — a lépcsőház helyétől füg­gően, hosszabb folyosó is szükséges lehet. Elképzelhető a tetőn olyan nagyobb mérvű átalakítás, amely az épület szélén lehetővé teszi a személyi közlekedést. Ezeknek az átalakításoknak a külső megjelenését (ugyanúgy, mint a tetőtér-beépítés ablakszerkezeteit) az épület egészével összhangban kell kialakítani.

Érdemes részletesebben megvizsgálni a jellegzetes zárt sorú beépítések lakóházainak elrendezését! A zártudvaros és az I, L, U alakú épületek lépcsői a kapualjakból vagy a zárt lépcsőházi térből nyílnak (21. ábra). Többnyire az utca felőli oldalon találhatók, az épületszárny középvonalán vagy annak egyik végében. Nagyobb épületméret esetén ún. vészlépcső is készült az akkori hatósági előírások figyelembevételével. E két lépcsőt szintenként az udvari oldalon körbefutó külső folyosó köti össze.

21. ábra: Zárt sorú lakóépületek lépcsőház-elhelye­zése.

Az udvari oldal­szárnyak feletti tető ezekkel a lépcsőkkel nem mindig köze­líthető meg. Ilyenkor célszerű ezeket a padlástereket a tető­tér alatti lakások bővítésére felhasználni. Amennyiben önálló lakásegységek kerülnek a tetőtérbe, azok a közös lépcsőházon keresztül vagy lakásegységenként külön lépcsővel közelíthetők meg. Ez utóbbi kialakítása azonban csak a tetőtér alatti szint részleges átalakításával oldható meg, és úgy, hogy az önálló lépcsők a külső folyosóról nyíl­nak, de ez többnyire gazdaságtalan. Lejtős terepen — speciális esetként — egy-egy tetőtéri lakás külső lépcsővel is megközelíthető lehet.

A lépcsők, lépcsőházak kialakítása

A lépcső mérete és kialakítása alkalmazási helyétől füg­gően változik.

Eltérnek egymástól

• a lakáson, üdülőegységen (nyaraló, hétvégi ház) belüli lépcsők;
• egy önálló tetőtéri lakás vagy üdülőegység meg­közelítésére szolgáló lépcsők;
• több lakás vagy több üdülőegység (társasüdülő és üdülőszálló) megközelítésére szolgáló lépcsők és
• az egyéb rendeltetésű helyiségekhez, építményekhez vezető lépcsők.

A lépcsőszerkezetek, az utólagos és az egyidejű tetőtér­-beépítéseknél egyaránt, azonos előírások alapján alakít­hatók ki. Az általános kialakítási elveken kívül a lépcső alkalmazási helyétől (az épület rendeltetésétől) függően egyéb korlátozások is vonatkozhatnak rá.

Általános érvényű előírás, hogy egy lépcsőkar legfeljebb 3,0 m szintkülönbséget hidalhat át, a lépcsőfokok száma pedig legalább 3 legyen. A lépcsőfok magassága és széles­sége között a következő összefüggés van:

2m + sz = 60-64 cm,

ahol m magasság; sz szélesség. A lépcsőkar járóvonalán (egyenes karú lépcsőnél a karszélesség felezőpontján, íves karú lépcsőnél a karszélesség külső harmadpontján) mért szabad belmagasság min. 2,20 m legyen.

A lakáson belüli lépcsők (22. ábra) legkisebb karszéles­sége 80 cm lehet, és megengedett a 45° meredekség is, azaz ilyenkor a lépcsőfokok magassága és szélessége egyaránt 20 cm. A lépcsőkar egyenes, tört vagy íves kiala­kítással is készíthető. A járóvonalon mért szabad bel­magasság 2,0 m is lehet. A lépcsőre vonatkozó tűzrendészeti előírások lehetővé teszik, hogy különféle anyagok felhasználásával a legváltozatosabb megjelenésű lépcsők készüljenek. Anyaguk lehet fa, acél vagy vasbeton, meg­jelenésük — a belsőépítészeti igények alapján — áttört vagy zárt. Áttört kialakítású a lépcső, amikor a lépcsőkar előtti és mögötti teret nem választja el átlátás mentesen.

22. ábra: Lakáson belüli lépcsők a) egyenes lépcsőkar; b) tört lépcsőkar­éi kétkarú lépcső; d) csigalépcső; 1 húzott lépcsőfokok.

23. ábra: Középen gerendával gyámolított, lebegőlépcsős lakás nappalijában.

Ezek a lépcsők fából készíthetők, középen gerendával megtámasztott lépcsőfokokkal (23. ábra). Vasbeton lépcsőt lakáson belül nem célszerű építeni, mivel kivitelezése sok­kal körülményesebb és költségesebb.

Az önálló tetőtéri lakáshoz vagy üdülőegységhez vezető lépcsők méreteire vonatkozó előírások azonosak a lakáson belüli lépcsők előírásaival. Anyagukra azonban az épületek tűzrendészeti besorolásától függően szigorúbb előírások vonatkozhatnak. Az egy emeletmagasságot áthidaló lép­cső külső térben is elhelyezhető. Ez esetben célszerű a lép­csőt vasbetonból készíteni, megfelelő csúszásgátló felü­lettel.

A több lakást vagy üdülőegységet megközelítő lépcsők önálló lépcsőházba kerüljenek. A lépcső fokmagassága legfeljebb 16,7 cm lehet. Karszélessége legalább 1,10 m, ill. középmagas épületben legalább 1,20 m legyen. A lépcső íves karral vagy ún. húzott lépcsőfokkal (I. a 22. ábrát) nem készíthető. A lépcsőházba helyiség nem szellőztethető; a lépcsőház földszinti ajtaja a szabadba nyíljék.

Az egyéb (nem lakás célját szolgáló) helyiségek és épü­letek lépcsőinek fokmagassága legfeljebb 16,7 cm lehet, karszélessége pedig legalább 1,20 m legyen.

Emeletráépítés és utólagos tetőtér-beépítés esetén a meglevő, de a karszélességre és a lépcső alakjára vonat­kozó előírásoknak nem megfelelő lépcső megtartható, amennyiben a kiürítési előírásoknak megfelel. A lépcső fokmagasságát ez az előírás alóli felmentés nem érinti, és így előfordulhat, hogy helyette újat kell készíteni.

Az építési telek, ill. a tetőtér – a településszerkezetben elfoglalt helyétől függően – lehet könnyebben, ill. nehe­zebben megközelíthető. Ezen szinte mindenki azt érti, hogy a falu vagy a város egy bizonyos pontjáról mennyi idő alatt, milyen járművel érhető el az az épület, amelynek a tető­terét kívánjuk beépíteni. Nem járnánk el azonban helyesen, ha a „megközelítési lehetőségek” fogalmat így leegyszerű­sítenénk, hiszen a beépített tetőteret a telekre, ill. az épü­letbe belépve lépcsők, felvonók segítségével érhetjük el.

Az, hogy ez egyszerű-e vagy bonyolult, függ az épületnek a telken való elhelyezésétől, vagyis a beépítési módtól és a lépcsők, a közlekedőfolyosók épületen belüli helyétől. A beépítési mód függvénye, hogy milyen távol van a telek bejárata és az épület bejárata egymástól. A lépcsők, folyo­sók helye pedig a leendő tetőtér-beépítés és az épület bejáratának kapcsolatát határozza meg.

Beépítési módok

Az építési terület beépítési módján ez esetben a tetőtérrel rendelkező épületek egymáshoz, az adott területhez és a telekhatárhoz való viszonyát értjük. A különböző beépítési módok jellegzetes épületei egymástól eltérő adottságú és nagyságú tetőtér-beépítésekre adnak lehetőséget, mivel többnyire meghatározzák a tetőtér alakját, méretét és a szomszédos épületekhez való viszonyát. Az építkezés idején pedig az anyagszállítás és az anyagraktározás lehetőségeit befolyásolják a különböző beépítésű telepü­lésrészek, ill. telkek.

Az általános érvényű előírásoktól az egyes településrendezési tervek természetesen eltérhetnek. Ezekről a helyi tanács építés­ügyi szakigazgatási szerve ad felvilágosítást az érdek­lődőknek.

Az övezeti előírások a tetőtér-beépítést a következők szerint befolyásolhatják:

Utólagos tetőtér-beépítés. Az előírások közül a tetőtér-­beépítést elsősorban az épületben levő lakások számának korlátozása érinti. A tetőszerkezet cseréje révén (pl. nye­regtető sátortető helyett) vagy emeletráépítéssel kombinált tetőtér-beépítéssel a lakásszám növelés gazdaságosan megvalósítható. Ez utóbbi megoldásra azonban csak akkor kínálkozik lehetőség, ha az övezeti előírások közül a hom­lokzatmagasság korlátozása erre módot nyújt.

Egyidejű tetőtér-beépítés. Az előírások közül a tetőtér-beépítést (a lakások számának korlátozásán kívül) a hom­lokzatmagasság korlátozása is érinti. 50°-nál nagyobb tető­hajlásszög esetén pl., a homlokzatmagasságba (e fogalom jelentése alapján) a tető magasságának egy részét is beleszámolják.

Szabadon álló beépítési mód

Az épületeknek négy szabad homlokzatuk van, és ez lehe­tővé teszi a helyiségek kedvező megvilágítását, szellőzé­sét, tájolását, a helyiségkapcsolatok megfelelő kialakítását a tetőtér beépítése esetén is. A szabadon álló épületek egy- vagy többszintesek is lehetnek, falvakban és városokban egyaránt. Többnyire önálló kertterület is tartozik hozzájuk.

A szabadon álló családi házat (9. ábra) minden oldalon saját kertjének beépítetlen területe határolja. Mivel viszony­lag távol van a környező épületektől, ezért a tetőtéri helyi­ségek nyugodt, csendes otthont nyújtanak használóiknak. Amennyiben az épület a telek északnyugati részén fekszik, úgy a tetőtéri lakóhelyiségek kedvező tájolása és az össze­függő, napsütötte kertre való rálátás is biztosítható. Ter­mészetesen az épület telken való elhelyezkedése mindig az – esetleg sajátságos – adottságok és lehetőségek függvénye.

Az oldalhatáron álló épület (10. ábra) egyik oldalával a telek — általában kedvezőtlenebb adottságú — határához simul. A magyar falusi települések gyakori háztípusa, mivel lehetőséget nyújt a keskeny telkek kedvező beépítésére. „Fésűs beépítés” esetén a házak az utcavonalra merő­legesen sorakoznak egymás mellett, „fűrészfogas beépí­tés” esetén pedig az épület hosszoldala és a telek határoló oldala nem merőleges az utca vonalára. Az oldalhatáron álló falban csak a mellékhelyiségek ablakai helyezhetők el, a padlószinttől számított 2,00 m magasságban (parapet magasság), a zavaró átlátás megakadályozása miatt. Az oldalhatáron álló, tetőtér-beépítéses lakó- vagy üdülő­épületnek az oldalhatárhoz közelebb eső tetősíkján lakó­helyiség ajtaja vagy ablaka nem helyezhető el.

9. ábra: Szabadon álló családiházas beépítés.

10. ábra: Oldalhatáron álló beépítés.

Az ikerház (11. ábra) jellemzője, hogy két önálló lakást vagy üdülőegységet tartalmazó épület a közös telekhatáron teljes felületével egymáshoz csatlakozik. Az épület külső megjelenése olyan, hogy egy szabadon álló épület egysé­ges képét mutatja. Többnyire ott épülnek, ahol szabadon álló beépítésre a telkek keskenyek és ikresítéssel a szom­széd telkektől, épületektől való távolság megnövelhető.

11. ábra: Ikerházas beépítés.

A többszintes szabadon álló épületben (12. ábra) az egymás fölötti szinteken több, különálló lakásegység talál­ható. Főként a városok, a nagyobb települések jellegzetes épülettípusa. A nagyvárosok építési telkeinek jelentős része olyan építési övezetben található, ahol az ide vonat­kozó szabályzat többszintes, többlakásos épületek telepí­tését írta vagy írja elő. Az ilyen épület nem rendelkezik azokkal az előnyökkel, mint a családi ház (pl. elkülönülés a környező lakásoktól), de megfelelő tervezéssel az egyéni kívánalmak szerinti kialakítás itt is biztosítható.

12. ábra: Szabadon álló többszintes beépítés.

A zárt sorú beépítés épületei alaprajzi kialakításánál és a helyiségek megvilágításánál kötöttséget jelent a szomszéd épülethez csatlakozó egy vagy két homlokzat hiánya. A századfordulón és a II. világháborúig ilyen kialakítással épületek a városi többlakásos épületek. Ma is találkozunk velük ún. foghíjbeépítés formájában, ami zárt sorú beépítés esetén egy üres telek beépítése két meglevő épület határ­fala között. Az épületek mögött önálló kertterület, közös pihenő- és játszóterület vagy részben, ill. teljesen körül­zárt udvarok alakultak ki.

A zárt sorú beépítési mód

A zártudvaros beépítés épületei (13. ábra) előkert nélkül, közvetlenül az utca vonalán helyezkednek el. A lakások az utcai épületszárny kapualjából nyíló lépcsőházon és külső folyosón át közelíthetők meg, mivel a másik három telek­határ mentén is épületszárnyak találhatók, a szomszéd telekhez, ill. épülethez tűzfallal csatlakozóan.

Szűk udvar és magas épületszárnyak esetében az alsó szintek helyiségeinek szellőzése és megvilágítása általá­ban nem megfelelő. Az udvari lakások többnyire szoba-konyhás kialakításúak. A fürdőszoba hiányán kívül jellem­zőjük a helyiségek kapcsolatainak az átalakítások során keletkezett kuszasága. Az utcai szárny lakásai tágasak, és többnyire magasabb komfortfokozatúak is, mivel ez az épületszárny szélesebb. így inkább az e fölötti tetőterek beépítésére kínálkozik lehetőség. Ha a zárt udvar kedvező kialakítású — tehát nem túl magas az épület vagy nagyobb méretű az udvar, amit szépen rendben tartanak, esetleg növényekkel, fákkal is beültettek— hangulatos, barátságos lakókörnyezetet nyújthat az ott élőknek.

Az I, L, U alakú épületeknek csak a telek egy, kettő, ill. három oldalán van épületszárnyuk. Keskeny telekszéles­ség miatt vagy utólagos foghíjbeépítésként épültek ebben a formában (14. ábra).

13. ábra: Zártudvaros beépítés.

14. ábra: I, L, U alakú beépítés.

A keretbeépítés (15. ábra) épületei olyan területet vesz­nek körül, amely sokkal tágasabb, szellősebb, mint a zárt­udvaros beépítésű udvar. Az épületszélesség növekedése eredményezte a hallos lakások elterjedését. A két világ­háború közötti években épültek elsősorban ilyen lakó­házak, igényes utcai lakáskialakítással.

A többnyire lakótelepeken található sávos beépítés (16. ábra) épületeinek hosszúsági mérete a magassági méret­hez képest jóval nagyobb. A szomszéd épületektől való elég nagy távolság kedvező adottság a tetőtér-beépítések számára.

Az egyidejű tetőtér-beépítések kialakításakor találkozni a korszerű, ún. csoportházas beépítésekkel: sorház, átriumház, teraszház. Többségük még annyira „fiatal”, hogy már a tervezés idején gondoltak tetőterük beépíté­sére.

A sorház (17. ábra) úgy helyezkedik el az építési telke­ken, hogy az egyes épületegységek az oldalhatárokon csatlakoznak egymáshoz. így egy-egy lakóházegységnek és tetőterének is csak két szabad homlokzata van, kivéve a végeket. Az átriumház kívülről falakkal elzárt, befelé for­duló épület. A teraszház lejtős terepen, domboldalban épí­tett és egymásra „csúsztatott” szintekből áll. Ez utóbbiak nem jellegzetes alanyai a tetőtér-beépítésnek, de ilyen példák is ismertek.

15. ábra: Keretbeépítés.

16. ábra: Sávos beépítés.

17. ábra: Sorházas beépítés.

A tetőtér környezete összefügg a kérdéses épület település­szerkezetben elfoglalt helyével. A magyar településhálózatra jellemző város-falu-tanya települési rendszerben a településszerkezet a különböző területek – így a lakóterületi, a településközponti, az üzemi, a közlekedési, ill. a pihenés céljára szolgáló ún. zöldterüle­tek – összességét és térbeli kapcsolatrendszerét jelenti. E településrészek egymáshoz viszonyított helyzete a la­kosság egészséges életkörülményeire éppúgy hatással van, mint a település egészének megjelenésére.

A különböző településrészek szétválasztódása az újabb városépítési törekvések eredménye. Az imént felsorolt területrészek mindegyike a benne lezajló, rá leginkább jellemző tevékenységről kapta nevét. így pl. a lakóterület a munka utáni egyéni élet színtere. Ez nem azt jelenti, hogy területén nem találunk egyéb épületeket (óvoda, bölcsőde, üzletek stb.), de nincsenek benne pl. szennyező, zajos ipari üzemek. A múlt századi és a század eleji beépítésekre – amikor a településrészek még nem különültek el – sajnos éppen ez utóbbi volt a jellemző. Ezért találunk főként a városi területeken, néha még a városközponthoz közel is, működő, kisebb-nagyobb üzemeket, többnyire udvarokba telepítve. Érdemes tehát alaposan szemügyre venni a tetőtér közvetlen környezetét is!

Falvak

A falvak tetőtér-beépítései többnyire a már meglevő laká­sok bővítése miatt történnek. A településszerkezetben elfoglalt hely tehát nem mérlegelés tárgya a beépíthető tetőtér kiválasztása során.

Városok

A városokban a városközponthoz közeli területek tető­terei, építési telkei könnyen elérhetők, gyorsan megközelít­hetők a település bármely pontjáról. Ám ez a kedvező fek­vés gyakran párosul a kedvezőtlen, nagy forgalmú utak zajhatásával, szennyezett levegőjével. A nagyvárosok területének zöme zárt sorú beépítésű. Itt a szabad levegőn való pihenésre, a gyerme­kek mozgásigényének kielégítésére kevésbé van lehető­ség, mint a lazább beépítésű területeken. Pedig a barát­ságos, a jó érzékkel kialakított környezet jó hatással van a benne lakók közérzetére, emberi kapcsolatainak alakulá­sára.

Zöldövezet

A település zöldövezetében a fákkal, növényekkel körül­vett épület tetőterének adottságaival nem vetekedhetnek egy városi, zárt sorú beépítésű lakótér tetőterének adott­ságai. A friss levegő, a nyugalmas, csendes otthon ilyen környezetben jobban biztosítható. Az is igaz viszont, hogy ezek a területek többnyire távol vannak a település köz­pontjától és nehezebben megközelíthetők.

Egy lejtős terepen álló épület, ill. tetőtere esetében a lejtő tájoltsága, a kilátás és a megközelítésére használt utak adják többek között a hely használati értékét. A terep­lejtés és a kilátás iránya akkor értékes igazán, ha meg­egyezik az épület napsütötte oldalával. Ebben az esetben a kedvező tájolású lakóhelyiségek használati értékét növeli a rálátás a kertre, ill. a környező terepre, tájra. Északi lejtőn érték lehet viszont a kilátás, ezért itt a rosszabb tájolású helyiségek kedvezőtlen következményeit is érdemes vál­lalni.

Láthatjuk tehát, hogy a sűrű és a lazább beépítésű tele­pülésrészeknek egyaránt megvannak az előnyei és a hát­rányai. Akik életmódjukból vagy foglalkozásukból adódóan több időt töltenek lakásukban, többnyire csendes lakó­környezetre vágynak. Mások viszont éppen érdeklődési körük, esetleg a munkájuk miatt inkább könnyen meg­közelíthető lakást óhajtanak maguknak, családjuknak.

Beépítés kiválasztása

A tetőtér-beépítés környezetének mérlegelése, kiválasz­tása többnyire az építtetők egyéni szempontjai alapján történik. A lakás környezete ugyanis befolyásolhatja a helyiségek elrendezését, és szerepe lehet az életmód, sőt a lakás használatának alakulásában is. Hiszen nem mind­egy például, hogy az adott helyen milyenek a szórakozási lehetőségek, van-e játszási lehetősége gyermekünknek a lakáson kívül stb. Bizonyos helyiségek (pl. külső ügyfélforgalmat is bonyo­lító irodák) elhelyezésekor egyenesen követelmény lehet a tetőtér egyszerű, gyors megközelíthetősége.

A tetőtér-beépítés rendszerint együtt jár a tető külső megjelenésének módosulásával. Az ott elhelyezett abla­koknak vagy egy nagyobb mérvű átalakításnak adott eset­ben jelentős környezetformáló hatása lehet. A tetőtér be­építésének műszaki színvonala tehát visszahat az épített környezet megjelenésére: a szépen kialakított tetőtér­-beépítések a településrészek esztétikai értékét növelik.

Külön említést érdemel az átlagostól eltérő jelentőségű, minőségű területen végzett építkezés. Így egy műemléki jelentőségű területen vagy műemléki környezetben, továbbá tájvédelmi körzetben a beépítés építészeti meg­oldását az általánostól eltérő szempontok is befolyásol­hatják.

Belépve egy zárt térbe, az elénk táruló látvány mindig több összetevő együttes eredménye. Látjuk a tér formáját, a bútorcsoportokat, a közöttük levő közlekedési útvonalakat, amelyeken át az ajtókat, ablakokat elérhetjük. Érzékeljük távolságunkat a szemközti faltól, látjuk a felületek színét és anyagát stb.

A tetőtéri helyiségek belső tere ferde határoló falú, felül sátorszerűen összezáródik vagy vízszintes síkkal határolt, összességében hangulatosabb, mozgalmasabb, mint az azonos magasságúra tervezett belső tér. A tetőtéri helyi­ségeknek ez az egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Azoknak az építtetőknek tehát, akik tetőtér-beépítésre vállalkoznak, többféle szempontból számolniuk kell azzal, hogy a helyiségek belső tere a szokványostól eltérő megjelenésű lesz.

Tervezési szempontok

A beépítés kialakítása és használata során elsősorban a ferde határoló fal alatti tér okoz gondot. Kérdés: érdemes-e ezeket a tereket a helyiségek légteréhez kapcsolni? A cél­szerűen nem hasznosítható tér ugyanis az építési, majd később a fűtési költségeket egyaránt növeli. Az átlagos testmagasságú ember biztonságos közlekedéséhez szük­séges magasság ugyan 1,90 m, de a közlekedésen kívül egyéb tevékenységek is zajlanak a helyiségekben, ame­lyekhez nem kell ekkora magasság.

Az, hogy mi kerül a ferde határoló fal alá, a helyiség vagy a helyiségrész rendel­tetésétől függ. Másként bútorozzák a használók a pihenés, a munkavégzés vagy a tisztálkodás helyiségeit. Az itt zajló tevékenységek közül nem mindegyik igényel azonos ma­gasságot. Az alvás, az ülés bútorai (ágy, szék, asztal) és a berendezési tárgyak egy része (fürdőkád, mosdó, W. C, konyhabútor) elhelyezhető kisebb magasságú térrész­ben is.

Mindez alapos tervezői és használói megfontolás tárgya lehet. A helyiségek számításba vehető, ún. hasznos alap­területét  ugyanis az 1,90 m-nél kisebb magasságú területek nem növelik. Azért lényeges ezt hangsúlyozni, mert az ide vonatkozó jogszabályok korlátozásai éppen a hasznos alapterületeket érinthetik.

A kisebb magasságú térrészek tehát, megfelelő bútoro­zással, a helykihasználást és a téralakítást egyaránt ked­vezően befolyásolhatják. Sokkal tágasabbnak érezzük a teret ugyanis akkor, ha a kisebb magasságú térrészek is a helyiség légteréhez tartoznak, mintha ugyanennek a szobának, konyhának stb. az oldalfalait 1,90 m magasság­tól kezdve függőlegesen vezetnénk. Elsősorban a családi házak minimális hajlásszögű padlástereiben adódnak szű­kös légterű helyiségek, a kisebb magasságú térrészek lezárása után. A különböző funkciójú helyiségek legkisebb belmagas­sága azok rendeltetésétől függően természetesen más és más, de szinte minden esetben bevonhatjuk a használati térbe az 1,90 m-nél kisebb magasságú területeket.

A tetőtéri helyiségek kialakítása során mód nyílik arra is, hogy a fedélszerkezet elemeiből minél többet „megmutas­sunk”. A határoló falak előtt vagy azok síkjában, ill. a térbe állítva a fedélszerkezet fagerendái a belső tér szerves részévé, hangulatteremtő elemévé válhatnak. Egyéni ízű, sajátos megjelenésű helyiségek alakíthatók így ki, amit fokozhatunk a padlástér adta, minden esetben más és más lehetőség felismerésével és kihasználásával.

A továbbiakban a beépítési lehetőségeket a lakásban zajló tevékenységek függvényében vizsgáljuk. Nem recep­tet kívánunk adni, hanem útmutatást, ötleteket a beépítés színvonalának emeléséhez, az adottságok kihasználásá­hoz. A mellékelt alaprajzok, metszetek többnyire olyan már megvalósult magyar, ill. külföldi példákat mutatnak be, amelyek kényelmes otthont nyújtanak használóiknak.

Tervezési tudnivalók

A helyiségek elhelyezése és kialakítása akkor megfelelő, ha ez lehetővé teszi a rendeltetésszerű használatot. A kialakítandó helyiségek funkciójától és az azokat ma és a későbbiekben használó személyektől függően az építtetői igények általában adottak. Amikor ugyanis a tetőtér kiválasztásáról beszélünk, akkor már tudjuk, hogy azt milyen célra kívánjuk hasznosítani. Az építési telkek és a padlásterek beépítési lehetőségei nagyságuktól, elhelyezkedésüktől függően korlátozottak.

Ezért, mint minden más esetben, a tetőtér beépítésekor is a lehetőségek és az igények összehangolása, az adottságokhoz igazodó és jól hasz­nálható beépítés kialakítása a cél. Mivel a tetőtér-beépítések zömének ma új lakások létrehozása, ill. a meglevő lakások vagy üdülők bővítése a célja, írásunkban elsősorban a lakás helyiségeinek tetőtéri ki­alakíthatóságáról lesz szó. Az egyéb rendeltetésű helyiségekre a megfelelő helyeken utalni fogunk (pl. a vala­mennyi lakót szolgáló közösségi tér).

Mindenekelőtt tisztáznunk kell — mivel a későbbiek során gyakran találkozunk vele — az általánosan használt és cikksorozatunkban gyakran előforduló „utólagos” és „egy­idejű” tetőtér-beépítés fogalmát.

Az utólagos tetőtér-beépítés az, amikor a tetőtér be­építése, az elhatározás és a beépítés idejét tekintve, telje­sen független az épület többi szintjének építésétől.

Az egyidejű tetőtér-beépítés esetében már az épület tervezése során gondolnak a tetőtér beépíthetőségére, vagyis úgy alakítják ki a tetőtér alatti szint vagy szintek helyiségeit és kapcsolatait, hogy a tetőtérnek sem korábbi, sem későbbi beépítésekor ne legyen szükség jelentős átalakításra.

A lakás legfőbb jellemzője, hogy lakói életét szolgálja, kialakítását a család összetétele, a családtagok száma és foglalkozása, ill. egyéni kedvtelése befolyásolja. E helyi­ségekben zajlanak a közös (vendégfogadás, tv-nézés, étkezés) és az egyéni (alvás, tanulás, pihenés) időtöltések. Mivel a tetőtér mérete korlátozott, a legritkább esetben lehet valamennyi lényegesebb tevékenység számára külön-külön helyiséget biztosítani. Ezért szükség lehet arra, hogy egy térben több is lejátszódhasson. Az idő előre­haladtával a család létszáma, összetétele és életmódja is megváltozhat — ezzel is számolnunk kell.

Előfordulhat továbbá, hogy nem biztosítható megfelelő kapcsolat a külön légterű helyiségek között (pl. ún. zsákszobák alakul­nának ki). A tervezés megkezdése előtt tehát feltétlenül tisztázni kell, hogy milyen tevékenységek, ill. tevékenység­csoportok igényelnek mindenképpen külön helyiséget. A család tagjai előrelátóan beszéljék ezt meg egymással, és kívánalmaikat ehhez igazítsák. Ám csak akkor remél­hető lakásunk legmegfelelőbb kialakítása, ha tervezőjének mindezt el is mondjuk, mivel így juthat igen fontos, a lakás elrendezését meghatározó információk birtokába, még a tervezés megkezdése előtt.  Röviden tekintsük át a lakás helyiségeit és az ott zajló tevékenységeket, majd magát a lakást!

Lakóhelyiségek

A lakás helyiségei közül a nappali szoba a közös össze­jövetelek színtere, de helyet adhatunk benne a munka­végzésnek, az olvasásnak, a hobbinak vagy akár az alvás­nak is. A nappali funkciójának átgondolása már a lakás­tervezés idején szükséges lehet (pl. kevés külön szoba kialakíthatósága esetén), de ilyen irányú használhatósága felmerülhet később is, a megváltozott igények miatt (pl. felnőttek a különnemű gyermekek; megnövekedett vagy esetleg csökkent a család létszáma stb.).

A nappali szoba nagyon sok mindent „tud”, ha saját élet­módunkhoz szabjuk, de vissza is hat ránk, változtat is rajtunk. Ez nem gond akkor, ha környezetünkhöz való viszonyunkat jó irányba tereli, vagyis többet vagyunk együtt családtagjainkkal. Az ez iránti igény mértéke azonban mindenkinél más és más. Az emberek többsége nem szeret (vagy nem tud) a munkájával, tanulással, olvasással foglalkozni, ha mások beszélgetnek, televíziót néznek vagy zenét hallgatnak körülötte. Mindezeket célszerű tehát figye­lembe venni lakásunk központi helyiségének, a nappali szobának kialakítása során.

A többi lakószoba az egyéni tevékenységek színtere. Bennük az alvás helyén kívül teret biztosíthatunk az otthoni munkavégzés, a tanulás, esetleg az egyéni hobbi számára is. A lakószoba kialakításához kiindulópont lehet a használó személy (vagy személyek) egyéni szokásai. Vannak em­berek, akik szeretnek este, alvás előtt a hálóhely közelé­ben, vagy éppen az ágyban tanulni, olvasni, televíziót nézni. Ők másféle helyiségkialakítást igényelnek, mint azok, akik csak alvásra használják a szobát.

A gyerekszobák vagy a gyermekek számára elkülönített térrészek (a nappaliban, a szülői hálóban) az azokat hasz­náló emberkékben megindítják az önállóság kialakulását. Az a legkedvezőbb, ha mindez már a legkorábbi életévek­ben bekövetkezhet. Feltétlenül biztosítsunk tehát számukra egy kis kuckót, zugot, „saját birodalmat” a lakás valamelyik helyiségében, ahova játékaikat, könyveiket elhelyez­hetik.

Mellékhelyiségek

A főzőhelyiség a lakás nagyságától függően lehet: főző-szekrény, főzőfülke, főzőkonyha, ill. étkezőkonyha. A főző-, ill. étkezőkonyhában helyet adhatunk egy elválasztott tér­részben a barkácsolásnak, az egyéni hobbinak is. Ide kerülhet az automata mosógép is, pl. kisméretű fürdőszoba esetén.

A főzőhelyiség nagyságától függően étkezni itt vagy a lakás nappali szobájában, esetleg a külön e célra létesített helyiségben, az étkezőfülkében lehet. Az emberek egy része szívesen tartózkodik a konyhában, sőt még vendé­geit is leülteti itt. Ezzel szemben vannak olyanok, akik „alárendelt” helyiségnek tartják a konyhát. Az étkező­helyet ezért a család életmódjától függően kell kiválasz­tani.

Az egészségügyi helyiségek (fürdőszoba, zuhanyozó, W. C.) a jó közérzethez feltétlenül szükséges mindennapi tisztálkodás lehetőségét nyújtják. A fürdőszobában lehető­ség szerint biztosítsunk helyet az automata mosógépnek vagy a mosógépnek és a centrifugának is. A berendezési tárgyak megválasztásakor vegyük figyelembe a család összetételét. A gyermekek hálószobájának közelében zuhanytálcát, a szülők vagy a nagyszülők szobájának közelében inkább fürdőkádat helyezzünk a tisztálkodási helyiségbe (ha mód kínálkozik két önálló egészségügyi helyiség kialakítására). A W. C.-berendezés számát a szobaszámtól függően írja elő az OÉSZ, III. Építményfajták építési előírásai; Lakások c. része.

A tárolóhelyiségek a konyhai munkához szükséges élelemtárolásra (éléstár, kamraszekrény), ill. ruhatárolásra (gardrób) szolgálnak. Megfelelő helyük és méretük segít a család idővel csak fokozódó tárolási gondjainak meg­oldásában.

A közlekedőhelyiségek (szélfogó, előszoba, közlekedő) a lakás többi helyiségének megközelítését teszik lehetővé. Nagyobb, összefüggő falfelületeik mentén célszerű beépí­tett szekrényt elhelyezni, önálló szekrény helyett, mivel abban a tárolás többszöröse oldható meg adott falfelületen.

A helyiségek méretét az ott elhelyezett bútorok, beren­dezési tárgyak és a használatukhoz szükséges közlekedő­területek nagysága is befolyásolja. Minderről A tetőtéri helyiségek téralakítása és bútorozása c. részben olvas­hatunk részletesen.

A lakás

A helyiségek, valamint elhelyezkedésük és egymással való kapcsolatuk együttesen képezi a lakást, amely egy-, ill. két-, sőt háromszintes kialakítású is lehet. Mindez a beépíthető tetőtér nagyságától függ, és attól, hogy önálló lakás alakul-e ott ki, vagy csak bővítésre használják a padlásteret.

Az egy szinten elhelyezkedő lakás — mint a legáltalá­nosabb eset —, megfelelő alaprajzi elrendezéssel, a szük­séges helyiségkapcsolatokat biztosítani tudja (1. ábra). Célszerű, ha a konyha az étkező közelébe kerül, hogy az ételszállítás útja minél rövidebb legyen. A hálószobák és a fürdőszoba egymáshoz közeli elhelyezése és a közös használatú területektől való függetlenítése lehetővé teszi, hogy akkor is használhassák őket, amikor például a nap­paliban vendégek vannak. A bejárathoz közeli, zuhanyozó melletti hálószoba a nagymama vagy a nagyobb gyermek önálló lakrésze lehet.

1. ábra: Tetőtérben kialakított egyszintes lakás (német példa) a) alaprajz; 1 lépcsőház; 2 előszoba; 3 konyha; 4 étkező; 5 nappali; 6 dolgozó; 7 hálószobák; 8 W. C.-zuhanyozóhelyiség; 9 fürdőszoba; 10 terasz; b) metszet.

Nehezebb a szükséges helyiségkapcsolatokat kialakí­tani akkor, ha egy már meglevő tetőtéri lakás (pl. szükséglakás) nagyobbodik meg új helyiségekkel a padlástér felé.

A két- (esetleg három-) szintes lakás kialakítása esetén a bejárati szinten célszerű elhelyezni a nappali helyiséget, az étkezőt és a konyhát vagy étkezőkonyhát (2. ábra). E helyiségek összenyitása szép térkapcsolatokat eredmé­nyezhet. A kapcsolódó szint vagy szintek alkalmasak a hálószobák, a tisztálkodási helyiségek és a hozzájuk tar­tozó közlekedő- és tárolóhelyiségek elhelyezésére.

2. ábra: Többszintes családi ház magastető alatt (német példa) a) földszinti alaprajz; 1 előszoba; 2 tanuló­hely; 3 nappali; 4 étkező és konyha; 5 te­rasz; 6 vízmedence; b) emeleti alaprajz; 7 folyosó; 8 hálószobák; 9 terasz; 10 az étkező légtere;

A nappali szoba többszintes lakáskialakítás esetén a felső, azaz a tetőtérbe épített szintre is kerülhet, mint az a 3. ábrán látható. Lejtős terepen álló épület tetőtér-beépítésekor a nappali a bejárat alatti szintre is elhelyezhető (4. ábra). Ez esetben a kedvezőbb kerttel való kapcsolat miatt választották az építtetők ezt a megoldást.

3. ábra: Kétszintes lakás. A második szint a padlás­térben van (német példa) a) az első szint alaprajza; 1 lépcsőház; 2 előtér lépcsővel; 3 konyha; 4 étkező­pult; 5 étkezőhely; 6 hálószobák; 7 zu­hanyozó; 8 kézmosó, W. C; 9 terasz; b) tetőtéri alaprajz; 10 nappali; 11 dolgozó­hely; 12 hálószoba; 13 gardrób; 14 fürdő­szoba; 15 loggia;

4. ábra: Kétszintes családi ház magastető alatt, lejtős terepen (magyar példa) a) első (bejárat alatti) szint alaprajza; 1 étkezőkonyha; 2 kamra; 3 fürdőszoba; 4 gardrób; 5 nappali; 6 terasz; 7 kazán­ház; b) bejárati szint alaprajza; 8 szélfogó; 9 hálószobák; 10 fürdőszoba; 11 gardrób; 12 dolgozó; 13 galéria; 14 erkély;

A tetőtér alatti lakás padlástér felé való bővítésekor a lépcső helyének kiválasztása a tervezés kulcskérdése: lehetőleg a tetőtér alatti szint helyiségeinek minél kisebb mértékű átalakítását vonja maga után. A lépcső elhelyez­hető az előszobában, étkezőben vagy a nappali szobában is; kialakításával, anyagával a Lépcsők, folyosók épületen belüli helyzete c. pont foglalkozik részletesen.

Utólagos padlástér-beépítés

Utólagos padlástér-beépítés esetén a padlásterek adott­ságai néha megkívánják az „átlagostól” eltérő helyiség­kapcsolatokat. Ez ugyan csak látszólag jelent hátrányt, mért változatosabb, esetleg életformánkhoz jobban iga­zodó tér- és helyiségkapcsolatokhoz juthatunk a szokásos előtér-konyha—fürdőszoba-lakóhelyiségek elrendezés helyett. Az 5. ábrán látható lakás lakói például arra „kényszerültek”, hogy a lakásbejárattól távol helyezzék el a nappali szobát. Az ott kialakítható belső tér azonban nagyon barátságos lakókörnyezetet nyújt számukra. Ez a lakáselrendezés azonban megfelelhet egy fiatal, gyermektelen házaspárnak, de már nem célszerű pl. háromgyermekes család esetében. Ezért a tervezővel való többszöri beszélgetés, a megoldások előnyeinek és hátrányainak mérlegelése ilyenkor fokozott hangsúlyt kap.

5. ábra: Tetőtérben kialakított lakás (magyar példa) a) alaprajz; 1 folyosó; 2 előszoba; 3 W. C.; 4 fürdőszoba; 5 kamra; 6 konyha étkezőhellyel (amely egyben munkahely is); 7 átjáró; 8 nappali; 9 hálóhely; 10 terasz; b) nappali részlete.

A család időben változó igényeinek kielégítésére ki­válóan alkalmasak az ún. flexibilis lakások. Az ilyen lakás­ban a fürdőszoba, a konyha, a kamra és a W.C. térelhatá­roló falai helyhez kötöttek, de a lakóhelyiségek falai át­helyezhetők és biztonságosan rögzíthetők a padlóhoz, mennyezethez és egymáshoz. Ezt a hagyományostól eltérő szerkezeti kialakításuk teszi lehetővé (6. ábra). Nemcsak a helyiségek száma, hanem mérete is változtatható így. A tárgyilagosság érdekében meg kell azonban említenünk, hogy az átépítést, átrendezhetőséget nyújtó válaszfal­szerkezet lényegesen költségesebb a hagyományos meg­oldáshoz viszonyítva.

Az utóbbi években egyre inkább terjed az egyterű laká­sok kialakítása (7. ábra). Az előzővel ez annyiban rokon, hogy a mellékhelyiségek itt is helyhez kötöttek. A családi összejövetelek, a pihenés, az otthoni munkavégzés és az étkezés bútorai azonban egyetlen összefüggő tér bútorokkal vagy térelválasztókkal lehatárolt térrészeiben vannak elhelyezve. Míg a flexibilis lakásokban az elválasztás teljes értékű, az egyterűben csak részben szűrhetők ki a kelle­metlen zajhatások és az esetleg zavaró átlátás. Viszont igen „gazdag” megjelenésű belső tér alakítható így ki, hiszen a tető formája teljes egészében megmutatható.

6. ábra: Áthelyezhető válaszfal (német példa) 1 a keretváz vízszintes eleme; 2 gipsz­karton lemez; 3 hangszigetelő ásvány­gyapot; 4 folytonos alátét; 5 magasság­beállító és beszorítócsavar; 6 takaró­elem; 7 hézagtömítő ásványgyapot; 8 sze­gélyléc; 9 helyzetbiztosító csavar; 10 mennyezetburkolat vagy vakolat.

7. ábra: Példa egyszerű lakás kialakítására (magyar példa) 1 előszoba; 2 járható szekrény; 3 zuhanyozó; 4 konyha étkezőhellyel; 5 nappali; 6 kandalló; 7 tanulóasztal; 8 gyermek­fekhelyek; 9 szülői fekhely; 10 dolgozó­asztal; 11 tárolóhely; 12 fürdőszoba; 13 terasz.

A lakás helyiségeinek megfelelő funkcionális elrendezé­sére adnak jó példát a magánlakás-építés ajánlott tervei is. A tervek alapján földszintes, szinteltolásos vagy emeletes épületek építhetők, tetőtér-beépítéssel, ill. anélkül. A tető­tér-beépítéses változat lehetővé teszi a lakás kétütemű megépítését is, vagyis tetőtér felé való bővítését, a család létszámának növekedése esetén. Erre mutat példát a 8. ábra, amely sík terepre tervezett, belső szinteltolásos épületet ábrázol.

8. ábra: A magánlakás-építés CS 05 SZ 1 T jelű ajánlott terve, tetőtér-beépítéses változat a) pincealaprajz; 1 garázs; 2 műhely; 3 tüzelőtároló; 4 fűtőhelyiség; 5 közle­kedő; b) földszinti alaprajz; 6 előszoba; 7 étkező; 8 nappali; 9 hálószobák; 10 köz­lekedő; 11 konyha; 12 kamra; 13 fürdő­szoba; 14 W. C; 15 terasz; 16 erkély; c) tetőalaprajz; 17 hálószobák; 18 járható szekrény; 19 közlekedő; 20 padlástér; d) metszet.

Egyéb funkciójú helyiségek — pl. irodák, tárolóterek — kialakítására éppúgy lehetőség nyílhat a tetőtér beépítése során, mint lakások létesítésére. Természetesen csak akkor, ha ezt a padlásfödém szintmagassága, ill. bel­magassága lehetővé teszi.

Az igényeinkhez igazodó, a tető alakját, esetleg szerke­zeti elemeit is megmutató tetőtér-beépítéssel kellemes lakókörnyezet hozható létre, különösen akkor, ha a tér bútorozását is a helyiségek használhatóságának szem előtt tartásával végezzük. És ez a tetőtér-beépítés egyik kétségtelen előnye. Új lakóépület építésekor — így egyidejű tetőtér-beépítés esetén is — a kívánalmaknak megfelelő kialakítás keve­sebb akadályba ütközik, mint utólagos tetőtér-beépítésnél. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az utóbbi esetben csak csökkentett értékű helyiségek vagy helyiségcsoportok nyerhetők, de mindenképpen nehezebb a lakást egy meg­levő, kötött térben kialakítani.

Az adott tetőtér alakja, nagysága és környezete hatá­rozza meg, hogy milyen mérvű lehet a beépítése, fekvése pedig befolyásolja a helyiségek tájolhatóságát. Kiválasz­tásakor tehát több jellemző adottság együttes mérlegelése, kedvező, ill. kedvezőtlen volta alapján dönt az építtető, többek között.

Ezek:

• milyen a tetőtér környezete;
• hogyan közelíthető meg;
• milyen a tető alakja, mérete, szerkezete, héjalása;
• milyenek a tájolási, ill. megvilágítási lehetőségek;
• milyenek a tetőtér alatti szint(ek) adottságai és
• beépítették-e már a tetőtér egy részét.

A tetőtér-beépítés esetén e tényezők bármelyike jelent­kezhet valamilyen formában, és az építtetők érdeklődési körétől, életmódjától, anyagi helyzetétől függ, hogy mi jelent számukra előnyt és mi hátrányt.

Épületeink és környezetünk terve­zése során gyakran előfordul, hogy számos kérdés az utolsó pillanatig eldöntetlen marad mind az építte­tő, mind a környezet, illetve annak „tulajdonosa” – akár a hatóság, akár a közterület kezelője – szempontjá­ból. Ez a rész segíti annak mér­legelését, hogy az eredeti állapotá­ban hagyott vagy átformálásra „ítélt” terület – telek, esetleg tér – hogyan viszonyul az általunk elkép­zelt, tervezett épülethez, illetve an­nak környezetéhez.

Az épületek tervezésekor az ese­tek többségében sajnos még a ház „köntöse” sem tisztázott; nincs döntés sem felületi anyagukat, sem struktúrájukat, sem színezésüket te­kintve. A helyzet tisztázatlanságát még tovább fokozza a kapcsolódó kerti létesítmények és a környeze­tünket erősen befolyásoló, az utcá­ról és a közterületekről jól látható utcai kerítések megjelenése. Az elő­készítés fázisában feltétlenül fel kell mérni az épület és a kert kapcsola­tára vonatkozó igényt a növények ismeretében, és végig kell gondolni a következőket.

Ezek:

• Az épület benapozását akadály­mentesen biztosító fák és lugasok elhelyezését, valamint az általuk már részben behatárolt burkolat­felületeket és az ezekből adódó le­hetőségeket.
• Az épület tájolását és funkcionális csatlakozását meghatározó erké­lyek – főként teraszok – termé­szet-, illetve kertkapcsolatát, szem előtt tartva a burkolatokat, mint pihenőfelületeket és közlekedési lehetőséget biztosító részeket is.
• Az épület és a közterület vagy a közút közötti kapcsolat fontos ugyan, de mégsem ennek kell az első helyre kerülnie, hanem az előbbi szempontok alá kell ren­delni vizsgálatát, mert az előbbie­ken múlik a pihenés, a kényelem és otthoni környezetünk meghitt­sége. A bejárat viszont a hétköz­napoké; ott állunk be a gépkocsi­val, afelől hozzuk a tüzelőt, sőt talán még egy cégtáblának vagy akár egy kis teherautónak is be kell illeszkednie a kialakuló lát­ványba.

Az előzőek alapján azt kérdezheti a laikus, hogy a házakat, az életteret körülvevő növényekre miért kell ek­kora hangsúlyt fektetni? A lényeg az, hogy a kert építményei, melyek­nek önálló funkcióik vannak, egyedi létesítmények ugyan, ám működé­sük használójuk igényeit elégíti ki.

A kertek építményeinek és burko­latainak igényességét az esetek többségében főleg a költségkeret határozza meg. Természetesen ol­csón is lehet szép, természetbarát burkolatot és környezetet teremte­ni, sokunk tetszésére. A cikksorozatunkban bemutatott példák szinte mind­egyike meghonosodott már, vagy mostanában vezetik be hazánkban. A bőséges választékkal szeretnénk segíteni a döntések meghozatalá­ban, természetesen nem a tervezési segédlet szintjén.

A lehetséges meg­oldások áttekintése alkalmas elmé­leti és gazdasági döntések megala­pozására mind az építtetők, mind a tervezési és beruházási szakemberek számára. Az viszont mindenképpen kijelenthető, hogy a látványosabb, magasabb minőségi és esztétikai ér­téket képviselő környezetre, kertre fordított többletköltség – a körbe­zárt épület élettartama alatt – több­szörösen megtérülhet a silányabb és egysíkú megoldásokkal szemben. A megtérülés értéke és mértéke szempontjából első az esztétikai élmény, második a gazdaságosság. A kérdés gazdaságossági oldalát te­kintve közismert, hogy a táblásított betonburkolat egy-két évtized eltel­tével töredezett lesz, porlik, és kü­lönböző irányokban megbillen; fel­újítása nem lehetséges, csak bontása és újbóli elkészítése jöhet szóba.

Tető alá épülő kerti kemence terve a) alaprajz; b) keresztmetszet; c) hosszmetszet; d) első kép néze­te; e) látványterv; 1 betonalap; 2 vízszigetelés; 3 lábazati (vályog vagy tégla) fal; 4 tégla tűztérfal és boltozat; 5 hosszvasak (0 6); 6 agyaghabarcs (vagy samotthabarcs); 7 keresztdrótháló a bol­tozathoz tapasztva; 8 szálas hőszi­getelő; 9 rabicháló + tapasztás; 10 samott-tégla; 11 sóder; 12 ke­mény, szálas hőszigetelés; 13 ké­mény; 14 fed lap; 15 tárcsafedés; 16 hamuzó; 17 előke.

Kerti grill és sütőkemence építésének fá­zisai. Alkalmazott építéstechnológia ké­pekkel, és azok metszetrajza A tűztér; B sütőtér; C hamuzó; D füstelvezető; E tüzelőtároló; 1 betonalap; 2 vízszigetelés; 3 zsaluelem; 4 kifalazás; 5 samott tűztérfenék; 6 samott tűztérfal; 7 cement­simítás; 8 „népies” vakolat; 9 samott fe­dőlap; 10 füstnyak elem; 11 (acél) keret­gerenda; 12 samott kéményelem; 13 kürtő; 14 hőszigetelés; 15 éltéglafal; 16 kéményfej; 17 talpszelemen; 18 sza­rufa; 19 kifalazás (vagy rábetonozás); 20 hőszigetelő paplan; 21 cserépléc; 22 faltőbádog; 23 eresz.

Külön tető alá épült kerti sütőke­mence; üzemállapot.

A fekvőréteges burkolat tervezhető az erre a célra előkészített aljzatok­ra, tetőteraszokra és régi burkola­tokra, valamint kész lapos tetőkre egyaránt. A fekvőréteges felület kiképzésé­nél legegyszerűbb és legtökéletesebb a támasztópapucsos és a támszalag alátétes megoldás. Alkalmazzák még a habarcskupacos és habarcssávos módszert is. Ennek hátránya az, hogy mobilitása megszűnik, a többi előnye azonban megmarad. Készülnek olyan megoldások is, melyeknél az elemek alsó felén a négy sarokra vagy a két oldalél alá rugalmas műanyag vagy gumialátétet ragasztanak.

Szalagalátétes, réshézagos lapbur­kolat, eleméllel, párhuzamos alátá­masztással 1 burkolólap; 2 támasz-tószalag (gumi; polisztirol; impregnált fa stb.); 3 légrés; 4 nyi­tott fuga.

Réteghézagos teraszburkolatoknál elsődleges tényező és kérdés a meteorológiai hatások kivédése és rendszerbekapcsolása a) légrés miatt a felső burkolati réteg átmelegedés után (és közben) a hősugárzást visszaveri; b) a csapadék nem a felületen, hanem az ún. drain ré­sen folyik el; c) az alsó réteg felfelé könnyedén szellőzhet; d) mindezek mellett a kopogó hangokat tompít­ja; e) bármikor átrakható.

Járdalap réshézagos burkolat ké­szítéséhez, ragasztott támasztékokkal a) lapelem „üzemállapot”; b) alul sarok alátámasztással; c) alul sávos alátámasztással.

Szalagalátétes, réshézagos lapbur­kolat diagonál alátámasztással 1 burkolólap; 2 műanyag távtartó-csillag; 3 alátámasztó szalag.

Zajvédelmi szempontok miatt a legtökéletesebb a tekercses és réshé­zagos megoldás, ahol a kopogó és egyéb érkező lég- és testhangok a szerkezeten belül elenyésznek. A te­kercselt távtartó anyaga üvegszövet­re ragasztott polisztirol csíkok sora, 20-30 mm-es profil/szabad csík váltakoztatásával.

Teraszburkolat réshézagos támasz­téka üvegszövetre ragasztott polisz­tirol csíkokkal (a réshézagok iránya megegyezik a hordozó [aljzat] lej­tésirányával) a) alátétréteg göngyö­lített állapota; b) beépített változat; 1 polisztirol lécek; 2 üvegszövet; 3 filter réteg; 4 rés; 5 ráhelyezett elemes burkolat.

Akusztikai felmérések alapján, az ábrán látható technológiával ké­szült burkolatoknál az épülethez szorosan kapcsolt „hangzásvisszave­rő tükör” és gerjesztő burkolat ese­tében.

Ezek:

• az épület belseje felé terjedő ko­pogó hang 30-40%-kal csökkent;
• nyári mennydörgésnél az érke­ző robbanásszerű hanghullámokat 30- 50%-kal csökkentették;
• zajos környezetben – függetle­nül a burkolási síkkal közel párhuza­mosan érkező hangterheléstől – az akusztikai teher az épületre némileg csökkent, aminek oka a légtérben feloszló vektor/eredő szóródás.

Különös értéktényező hőtechnikai szempontból az ábrák szerinti megoldás, ugyanis – a hőszigetelt tetőburkolathoz hasonlóan – a hőakkumulálás kisebb mértékű, te­hát nyáron az alkony beálltával rövid időn belül élvezhető a teraszon való tartózkodás, ellentétben a ha­gyományos burkolatokkal, ahol né­hány óra elteltével sincs, vagy alig van hőmérsékletesés.

A réshézagos burkolatok álló fu­gáit nem szabad fugázóval kitölteni. Célszerű a lapok csúcsaiba a kereszt vagy csillag néven ismert burkoló-­távtartó behelyezése.

Tetőteraszra épülő réshézagos bur­kolat rétegrendje 1 burkolati elem; 2 gumibak; 3 rés; 4 alsó rés; 5 víz­szigetelés; 6 teherelosztó réteg; 7 hőszigetelés; 8 födém.

Kapcsolt kerámiaburkolat ragasztá­sa acélháló betéttel.

Kapcsolt kerámiaburkolat üvegszövet-rétegragasztással.

Réteghézagos kerámia teraszburkolat.

A Schiedel kéményrendszerek Eu­rópában az élvonalba tartoznak. Sokéves tapasztalat és állandó to­vábbfejlesztés eredményeként jöt­tek létre. A gyakorlati alkalmazásban kipróbált konstrukciók minden alkalmazási célra nagy biztonságot kínálnak. A Schiedel kéményrendszerek a fűtéstechnikában széleskörűen el­terjedtek.

A cég az alábbi termékeket gyártja:

• Schiedel samott csőrendszer;
• Schiedel egyszerűsített hőszigetelésű kémény;
• Schiedel hátsó szellőzésű szigetelt kémény;
• Schiedel Quadro levegő-füstgáz kémény.

A kéménykonstrukciók széles vá­lasztéka,

• a minden tüzelőanyaghoz alkal­mas samott csőrendszer;
• a téglafalnál olcsóbb könnyűbeton köpenytéglák;
• a szükségletnek megfelelően kivá­lasztott hőszigetelési megoldás

sok lehetőséget kínál az optimális kéményberendezések tervezéséhez és elkészítéséhez.

A fűtéstechnikában elért fejleszté­sek a kéménnyel szemben azt a követelményt támasztják, hogy alacsony égéstermék gáz hőmérsék­leteknél is, és az ebből következő harmatpont-hőmérséklet túllépése mellett is megbízhatóan működjön. Ebben a vonatkozásban a Schiedel hátsó szellőzésű szigetelt kéménye lehetőségeket kínál a kéménytech­nika továbbfejlesztésére. A Schiedel hátsó szellőzésű szigetelt kémény Európában elsőként kapta meg a bizonyítványt arról, hogy nedves­ségre érzéketlen.

Egyedi hőszigetelt hátsó szellőzésű kémény többszintes és többlaká­sos házban, Schiedel elemekből Metszet: A földszint; B emelet; C padlástér; 1 samott kondenzelem; 2 samott béléscső; 3 samott tisztítóajtós elem; 4 samott füstc­ső csonkelem; 5 dilatációs rés; 6 beton köpenyelem; 7 hőszigetelő réteg; 8 tisztítóajtó; 9 körülfalazás; 10 vízszigetelés; 11 alaplemez (elem); 12 fekvő kémény (max. 2,0 m); 13 körű/betonozás (+ vasa­lat); 14 dilatációs födémkiváltás; 15 fugázott féltéglafal; 16 vízorrlemez; 17 betonfedkő; 18 Schiedel hőtágulási karmantyú; 19 kémény­fej-takarólemez.

Schiedel kémény „metszett” képe, épület tetőzetén átvezetve.

Samottcső a kéményépítésben

A Schiedel-kémények rendszerén belül a samottcső szinte mindegyik alkalmazásban része az egésznek.

A kémény-béléscsőről elmondhatjuk:

• A Schiedel samottcső hosszú távú, biztonságos megoldást nyújt.
• A minden tüzelőanyaghoz hasz­nálható, 1100 °C-ig hőálló, savál­ló béléscső rendszer megóvja a kémény falszerkezetét az átnedve­sedéstől, az elkátrányosodástól, a tetőn kívüli részt a szétfagyástól.
• A kör keresztmetszet és a sima belső felület ideális áramlási vi­szonyokat teremt a füstgáznak, ja­vítja a kémény huzatát, tökélete­sebb tüzelési feltételeket teremt a kazánnak, és ezáltal energiamegtakarítást tesz lehetővé.
• A Schiedel samottcsővel bélelt ké­mény biztosítja a tüzelőanyagok közötti szabad választást, semmilyen további beavatkozást nem igényel még gáztüzelés esetén sem, használója mindig azzal tüzelhet, ami a legolcsóbban besze­rezhető.
• A hosszú élettartam biztosítása ér­dekében nagyon fontos a samott­cső helyes beépítése.
• A samottcsövek magassági mére­te egységesen 33 cm, a belsőát­mérő-választék 12 cm-től 90 cm-ig terjed. A rendszer akár új kémények esetében, akár meglé­vő kémények utólagos bélelésé­hez használható.
• A kisméretű téglafal, a samottcső és a köztük lévő levegő hőszigete­lő képessége lényegesen jobb, mint más megoldások esetében. A füstgáz így kevésbé fog a ké­ményben lehűlni, és kisebb lesz a kicsapódó savas nedvesség mennyisége.

A Schiedel-kémény építésénél az alapvető építési szabályok betartása mellett az alábbiakat is figyelembe kell venni.

Ezek:

• Vegyes tüzelésnél ajánlott, gáztü­zelésnél kötelező a kondenzvíz el­vezetése.
• A samottcsövet mindig Schiedel ragasztóval kell összeépíteni (7 rész por, 1 rész víz, kb. 10 perc alatt puhul meg).
• A samottcsövet a kémény falához ragasztani tilos!
• A cső és a fal közötti hézagot sza­badon kell hagyni.
• A cső központos vezetését a hely­színen vágott ásványgyapot ékek­kel kell biztosítani.
• Ha lehet, be kell építeni a Schiedel hőszigetelést is!
• A tisztító ajtó samottkerete fölött 3 cm mozgási hézagot kell hagyni.
• A füstcsőcsonk köré ásványgyapo­tot kell tekerni.
• A samott csőbélés mindig 3 cm-rel rövidebb legyen, mint a kémény.
• A fedkő alá be kell építeni a Schiedel hőtágulási karmantyút. Csonkja a samottcsőbe nyúlik.
• A Schiedel samottcsővel épített ké­ményt golyózással tisztítani tilos!

Samott béléscső rendszer (RR)

A Schiedel kéményrendszeren belül az RR samott béléscső rendszer le­hetővé teszi a legegyszerűbb ké­ményépítési technológia alkalmazá­sát. Lényege abban van, hogy magas szintű szakmai hozzáértést sem a tervezés, sem a kivitelezés nem igényel.

A falazattal együtt készülő ké­ménybélés rendszer építésekor be kell tartani:

• a falazási;
• a hőterhelésből adódó mozgási és a
• kürtőépítési szabályokat.

UNI-Plus samott kéményrendszer

A hátsó szellőzésű Schiedel ké­ményrendszert a kéményépítő szak­mában csúcsminőségűnek tartják. Sorozatban előre gyártott és egy­máshoz pontosan illeszkedő épület­elemekből áll.

Részei:

• samottból készült Schiedel belső cső;
• Schiedel szigetelőlap;
• Schiedel köpenytégla;
• Schiedel tartozékok.

Schiedel belső cső

A kör keresztmetszetű Schiedel bel­ső cső kitűnő minőségű samottból készül. Tulajdonságai a kémény­technika követelményeinek ponto­san megfelelnek.

Alábbi jellemzői különösen kiemelkedőek:

• magas hőmérséklet- és hőmérsékletváltozás-állóság;
• kiváló savállóság;
• nagyfokú tömörség és szilárdság;
• csekély felmelegedő tömeg.

Schiedel szigetelőlap

A Schiedel szigetelőlap egyenlete­sen körülzárja a Schiedel belső csö­vet. Garantálja a kémény optimális hőszigetelő tulajdonságait.

A szigetelőlapok alakja és méretei a Schiedel hátsó szellőzésű szigetelt kéményhez igazodnak. Különleges alakja és ék alakú bevágásai révén a Schiedel szigetelőlap jól illeszkedik a belső cső és a köpenytégla hengeres felületeihez. A szerelést könnyen és gyorsan el lehet végezni. A kémény kiváló hőszigetelése a szigetelőréteg hátsó szellőzésével együtt megengedi a tüzelőberendezések alacsony égés­termék gáz hőmérsékleteit. A tüzelő­berendezések magas tüzeléstechnikai hatásfokkal üzemeltethetők, anélkül, hogy a kéményre ható hátrányos ha­tásoktól tartanunk kellene.

Schiedel köpenytégla

A Schiedel köpenytéglát könnyűbe­tonból gyártják. Sarokrészein csator­nák vannak kialakítva, amelyek lehe­tővé teszik a szigetelőréteg hátsó szellőzését. Ezzel egy időben a belső csőoszlop és a szigetelőréteg közpon­tosítása is biztosított. A csekély fajsú­lyú könnyűbeton a kezelést és elhe­lyezést egyszerűvé, könnyűvé teszi. A többkürtős kéményeknél a köpeny­téglában kialakított bordák az egyes kéményjáratokat megbízhatóan vá­lasztják el egymástól. A köpeny tégla szokásos falelemként beépíthető, és vakolat felhordására alkalmas.

A jól átgondolt konstrukció, a pontosan illeszkedő szerkezeti ele­mek (belső cső, szigetelőlap, köpenytégla) a kémény kifogástalan és megbízható működését biztosítják a csatlakoztatott tüzelőberendezések fajtájától függetlenül.

Egyszerűsített hőszigetelésű kémény (SR)

Az egyszerűsített hőszigetelésű Schiedel kéményrendszer abban különbözik az előzőekben röviden ismertetett tégla köpenyfalazatú ké­ményektől, hogy a hő- és saválló ké­ménybélésen kívüli, a kémény stabi­litását és a műszaki tér kiképzését biztosító palást 33 cm magasságú betonelemekből falazva készül. Tü­zeléstechnikai és egyéb szempont­ból csak annyi a különbség, hogy egy önhordó kéménytest akár 30 m magasságig is építhető (de az oldal­irányú mozgás megelőzésére 3 m-enként dilatációs hézaggal a födém­hez kell kapcsolni).

Schiedel SR – levegő hőszigetelé­sű, samottbélésű kéményrendszer:

• A samott béléscső és könnyűbeton köpeny elem kombinációjával ki­alakított komplett kéményeket minden szükséges tartozékkal együtt szállítják.
• -A samottcső, a köpenyelem és a közöttük levő levegőréteg együttes hőszigetelő képessége lényegesen jobb, mint a hagyományos konstrukciójú kéményeké.
• Az előre falazott rendszernél füst­csőcsonk bármikor és bárhol vág­ható, de a füstnyak csatlakozásá­nál a gáztömör ragasztást és a függőleges irányú dilatációs moz­gást csatlakozó-„gallér” kialakítá­sával biztosítani kell.

A Schiedel kéményrendszeren belül az SR-család az egyszerű és olcsó ké­ményépítési technológiák közé so­rolható. A hátsó szellőzésű, hőszigetelt ké­ménycsalád minőség és teljesítmény szempontjából jelentősen felülmúl­ja az SR-típusokat.

(Kép fent, lépések) Schiedel SR kéményrendszer épí­tési technológiája 1 a kéményala­pot legalább a kész padló felső síkjáig készítsük el, és a nedvesség elleni szigetelést helyezzük el; 2 az első köpenytéglát az előkészített kéményalapra, habarcságyba he­lyezzük. A köpenytéglákat cement­tel javított normál falazó mészha­barcsba építjük; 3 az első köpenytéglát félig (17 cm maga­san) töltsük ki betonnal; 4 a tisztító­ajtó beépítéséhez a köpenytéglá­ból a bemélyedés mellett a szállítási rögzítést kivágjuk; 5 a nyílással kialakított köpenytéglát ha­barcsba helyezzük el; 6 a tisztítóaj­tó-csatlakozót behelyezzük. A külső korcolású csővégnek felfelé kell állnia; 7 a samottcső és köpenytég­la közötti hézagba, valamint a samottkeret köré ásványgyapot zsi­nórt tekerünk. A zsinórt csak félig nyomjuk a köpenytéglába! Habar­csot hordunk fel a köpenytéglára. (FIGYELEM! A habarcs sehol se ra­gadjon hozzá a samottcsőhöz!); 8 elhelyezzük a következő köpeny­téglát. Hézagkittet hordunk fel a tisztítóajtó-csatlakozó felső csővé­gére; 9 a samottcsövet megnedve­sítjük, majd behelyezzük a köpeny­téglába; 10 a kinyomódott hézagkittet lesimítjuk; 11 ásvány­gyapot zsinórt tekerünk a samott­cső és a köpenytégla közötti hé­zagba, majd felhordjuk a következő habarcsréteget; 12 függőlegesen elhelyezzük a következő köpeny­téglát; 13 behelyezzük a füstcső­csatlakozó idomot, köré ásvány­gyapot zsinórt tekerünk, és felkenjük a falazóhabarcs-réteget; 14 elhelyezzük a köpenytéglát, majd a samottcső és a füstcső­csatlakozó köré ásványgyapot zsi­nórt tekerünk; 15 habarcsterítés után elhelyezzük a következő kö­penytéglát, és a kéményt a szüksé­ges magasságig tovább építjük. A felső vizsgálóajtót ugyanúgy épít­jük, mint az alsó tisztítóajtót.

Schiedel SR kéményindítás kondenzvíz-elvezetővel 1 az első kö­penytéglán 10 cm széles, 17 cm magas nyílást vágunk ki a kondenzvíz-elvezetés érdekében; 2 a nyílás­sal ellátott köpenytéglát az előké­szített kéményalapra, habarcságyba helyezzük; 3 a lába­zati téglát (kondenzelemet) köz­pontosán helyezzük el az első kö­penytéglában.

Schiedel SR kémény felső hőtágulási hézag kialakítása hőtágulási karmantyúval 1 a ké­mény teljes magasságának eléré­sekor az utolsó samottcsövet mé­retre kell vágni; 2 a felső hőtágulási hézagnak kéményméterenként 3 mm-nek, de min. 3 cm-nek kell lennie. A levágott samottcsövet be­ragasztjuk, és ásványgyapot zsinórt tekerünk köré; 3 a hőtágulási kar­mantyút belehelyezzük. Helyszínen gyártott fedlappal zárjuk a kémény­építést.

Schiedel SR kémény felső hőtágulási hézag kialakítása torko­lati kúppal 1 a torkolati kúp gyűrű­jének elhelyezésekor a ragasztós felületről a védőcsíkot húzzuk le, és a gyűrűt ragasszuk a helyére; 2 a kúp segítségével mérjük ki az utolsó samottcső hosszát; 3 a tor­kolati kúpot húzzuk rá a samottcsőre, és a belső vállaival ültessük fel a gyűrű peremére.

Schiedel kémény füstcsőcsatlako­zó előlapjának beépítése 1 az elő­lapon előrajzolt félkört a kémény átmérőjének megfelelően a fűrészlappal kivágjuk; 2 az előlapot a megfelelő magasságban levág­juk; 3 a tartó szögvasakat feltűzzük, és az előlapot behelyezzük.

Utólagos csatlakozás cserépkályha­füstcsővel Schiedel kéményrend­szerhez 1 a cserépkályha karimáját sablonként használjuk a samottcső nyílásának kirajzolásához. A nyílást kivágjuk, a ragasztási felületeket érdesítjük; 2 mindkét ragasztási felü­let megnedvesítése után a karimára a hézagkittet felhordjuk. A karimát – a ragasztó kötésének idejére – csa­vart huzallal rögzítsük a samottcsőhöz; 3 a karima és a köpenytég­la közötti részt keramikus spatulyázó masszával kitöltjük. A cserépkályha füstcsöve közötti hornyot nedves filccel tömítjük.

Schiedel UNI Plus samott kémény­rendszer építési technológiája 1 a kéményalapot legalább a kész pad­ló felső síkjáig készítjük, és a ned­vesség elleni szigetelést elhelyez­zük. Erre újabb habarcsréteget hordunk fel. Utána a köpenyfalazat javított cementhabarcsát előkészít­jük; 2 felrajzoljuk az első köpeny­téglára a levegő bevezetőnyílást, és korongvágóval méretre alakítjuk. A nyílás mérete: 19 cm széles és 17 cm magas; 3 a kivágott köpeny­téglát habarcságyra helyezzük, és a samott kezdő (kondenz) idomot központosán az első köpenytéglá­ba betesszük; 4 a hőszigetelő lapot a köpenytéglába behelyezzük és méretre vágjuk; 5 falazóhabarcsot kenünk fel a köpenytéglára, habarcssablon segítségével; 6 a kö­penytéglán kijelöljük a tisztítónyílást és kivágjuk; 7 a nyílással ellátott köpenytéglát felhelyezzük. A feles­leges habarcsot lehúzzuk, a nyitott felfekvésű hézagokat teljesen eltö­mítjük a habarcs elsimításával. Meghajlítjuk, és behelyezzük a szi­getelőlapokat. Az elülső szellőztető csatornákat szabadon kell hagyni, ezért a hőszigetelő lapot le kell vágni; 8 a tisztítóajtós csőelem vé­geit portalanítjuk és benedvesítjük. Hézagkittet hordunk fel a kondenzelem peremére; 9 a tisztítóajtós samottcső idomot behelyezzük; 10 a samottcsőben a falazáskor a kitüremkedő kittet lesimítjuk vizes szivaccsal; 11 meghajlítjuk a szige­telőlapokat, és már előre behelyez­zük a következő köpenytéglába. Az így előre előkészített köpenytég­lát felhelyezzük; 12 peremnedvesí­téssel előkészítjük a füstcsőcsatla­kozót; 13 a kivágott köpenytéglába behelyezzük a füstcsőcsatlakozó samottbélését; 14 tovább falazzuk a kéménytest köpenyfalát; 15 a füst­csőcsatlakozót beépítjük; 16 kürtő­köpeny-falazás cementes habarcs­ba; 17 közbenső hőszigetelés behelyezése; 18 samottcső behelyezése hézagkitöltő kitt (hézag) ágyazatba.

Schiedel Quadro levegő- és füstgáz­gyűjtő kémény

Alkalmazása a többszintes és többla­kásos házak etázsfűtésénél jelent előnyt, ahol több szintet egy ké­ménykürtőbe kapcsolhatunk be biz­tonságosan. Minden kazán bármikor és korlá­tozás nélkül működhet, és egyedi­leg szabályozható.

Ezzel megvalósul az optimális energiafelhasználás, és a környezet is kevésbé károsodik. Lehetővé válik a fűtési költségek lakásonkénti pontos és külön-külön történő ki­számítása. Ezzel elkerülhető a közös költségek megosztásából adódó né­zeteltérés.

A helyiség légterétől független zárt égésterű kazánok esetén nem kell több helyiséget egyetlen légtér­ré összekapcsolni – ezzel elkerülhe­tők a hézagmentes ablakok okozta égéstechnikai problémák, a kelle­metlen áthallások, a felesleges hőveszteségek. A tüzelőberendezéseknek levegő­re van szükségük üzemeltetésükhöz. A Schiedel Quadro, ez a speciálisan kifejlesztett rendszer biztosítja ezt a levegőt, és egyúttal gondoskodik az égéstermékek elvezetéséről is. Az égéshez szükséges levegő biztosítása és az égéstermékek elvezetése több kazán esetén is biztosítható a Quadróval, s ezzel helyet lehet meg­takarítani.

A Schiedel Quadro megfelel a le­vegő-füstgáz kéményekkel szemben támasztott összes követelménynek. Az alaptól a kiáramlási torkolatig biztosítja egy rugalmas és biztos jö­vőjű rendszer előnyeit.

A Schiedel Quadro alkalmazásá­nak további előnyei a következők:

• Egyszerű építés: kisebbek és könnyebbek az új köpenytéglák – így még jobban használhatók. Egy új távolságtartó segítségével a ke­rámia betétcső könnyen közpon­tosítható.
• Sokoldalú csatlakozási lehetőségek: a köpeny tégla geometriája optimá­lis. Mind a négy oldalról biztosítja a csatlakozás lehetőségét. Emeletenként 4, egy kéményhez össze­sen 10 tüzelőberendezés csatlakoz­tatható. A csatlakozóelemek az építkezéseknél használatos szerszá­mokkal könnyen beépíthetők. A Schiedel hézagkitt segítségével a füstgázkürtővel légmentesen ös­szekapcsolhatók.
• Energiatakarékosság: ott, ahol ko­rábban egy különálló levegőjárat volt, most a hőcserélő elve műkö­dik: a hideg levegőt, amely a füst­gázcsővel koncentrikusan áram­lik, lefelé tartó útja során a füstgáz előmelegíti. Ez további ener­giamegtakarítást jelent.
• Statikai biztonság: ez különösen ak­kor fontos, ha a kémény jelentő­sen túlér a tetőn. A négy vasalási horonyba szükség esetén erősítő­vasak építhetők be, és ezzel a ké­mény megfelelően szilárddá tehe­tő. Ez lehetővé teszi a kéménynek a házon belüli tetszőleges elhelye­zését is.

A Schiedel levegő-füstgáz rendszer­nél a típusprogram is optimalizálásra került. Mindössze négy köpenytípus­ban hat különböző keresztmetszet helyezhető el. Emellett a rendszer megfelel minden szükséges égési, hő- és hangszigetelési előírásnak. Nincs szükség további hőszigetelő körülfalazásra.

A kéményrendszer méretjellemzői a következők:

[table id=162 /]

Schiedel QUADRO gyűjtőkémény építésének technológiája 1 a kész kéményalapra elhelyezzük a vízszigetelő lemezt; 2 a köpenytégla alsó kezdő elemén kivágjuk a kondenzvíz-kivezető helyét, majd az elemet az alapra, habarcságyazatba he­lyezzük; 3 behelyezzük a samott kondenzelemet; 4 a köpenytégla­falat a továbbiakban habarcssablon segítségével falazzuk; 5 kivágjuk a tisztítóajtó-nyílásnál a köpenytéglát oldalról, majd beépítjük; 6 a samott-kürtő falazásához a már beépített elemre hézagkittet nyomunk a tu­busból; 7 a továbbiakban minden samottcsövet beépítéskor mindkét végén megnedvesítünk; 8 behe­lyezzük a tisztítóajtó-csőidomot; 9 párhuzamban, elemenként váltogatva falazzuk a köpenyfalat; 10 a tömítő központosító gyűrűt felhe­lyezzük a tisztítóajtós idom felső végére; 11 tovább építhetjük a kö­penyfalat, és behelyezzük a ké­ménycsövet; 12 a samottcső-beépítés fázisában a kinyomódott hézagkittet elemenként nedves szi­vaccsal simítjuk el.

Utólagos füstcsőcsatlakozás a kész Schiedel kéménytestbe 1 a köpeny­téglát gyorsvágó koronggal kivág­juk, a szigetelőlapot a hátsó szellő­zési csatornák hátsó éle mentén fűrészlappal kivágjuk és eltávolítjuk; 2 a füstcsőkarimát sablonként hasz­náljuk a belső átmérő felrajzolásá­hoz; 3 a samottcsövet csillag alak­ban kivágjuk; 4 a samottdarabokat óvatosan eltávolítjuk. A ragasztási felületen a jobb tapadás végett a samottcsövet érdesítjük (köszörű­tárcsával); 5 mindkét ragasztási felület megnedvesítése után hézagkit­tet hordunk fel a füstcsőkarima peremére; 6 a hőszigetelőből kivá­gott előlapot felhelyezzük.

Schiedel QUADRO gyűjtőkémény füstcsőcsatlakozó-kialakításának fá­zisai 1 a köpenytéglán a nyílást vá­gókoronggal kivágjuk; 2 a füstcső­csatlakozó helyét a szárazon behelyezett samottcsőre felrajzol­juk; 3 a csatlakozás helye a samottcsövön; 4 a samottcsőre 11 x 11 cm-es nyílást rajzolunk fel; 5 vágókoronggal a nyílást kivágjuk; 6 a kivágott nyílású samottcsövet hézagkittágyba helyezzük; 7 a csat­lakozó elem belső felületére hézag­kittet hordunk fel, és beragasztjuk; 8 a csatlakozóegység külső elemét beragasztjuk; 9 utolsó munkafázis­ként a lábazati nyílás fedőlapját be­helyezzük.

Schiedel QUADRO gyűjtőkémény­ fej kialakítása előregyártott tető feletti burkolati elemmel 1 a köpenytégla saroklyukaiba a horgony­csavarokat behelyezzük; 2 a csava­rokat cementhabarccsal stabilizáljuk; 3 a kürtőfelépítmény­nél méretet veszünk a tetőlejtéshez igazodva; 4 leszabjuk a rostbeton kéményfej elemet vágókoronggal; 5 felhelyezzük a rostbeton burkolati elemet; 6 méretellenőrzés; 7 fedlap felhelyezése; 8 fedlap habarcságy­ban történő szintbe állítása; 9 horgonycsavarozás.

Schiedel kész kéményre a fej, va­gyis a torkolati kúp beépítése 1 a kész kémény felső záró köpenyeleménél a hőszigetelést 8 cm-rel lej­jebb hagyjuk, majd a dübeleket a furatokba helyezzük; 2 habarcs­ágyazatba helyezzük a fedlapot, és csavarokkal horgonyozzuk le a kö­penytéglához; 3 kúpelem segítsé­gével mérjük le a belső (samott) cső magasságát, és a kapott méret alapján vágjuk le a kürtőelemet; 4 a méretre vágott elemet a kitisztított belsőhöz ragasszuk oda; 5 a behe­lyezett kürtőcsövet „tökéletesre” beállítjuk; 6 a samottcsőre helyez­zük fel a kúpot és tömítőpasztával gondosan tömítsük ki a felső záró­dás körüli rést.

Schiedel kéménytámasztó és a kész kéményfej beépítése 1 speci­ális kéménytámasztó beépítése és a fedélszékhez való kihorgonyozás; 2 méretellenőrzés, méretfelvétel a kész kéményfej szabásához; 3 a kéményfejre rajzoljuk a felvett tető­lejtési szöget; 4 vágókoronggal va­ló méretre vágás; 5 a kéményfej felhelyezése; 6 készre szerelt ké­ményfej (még) torkolati kúp nélkül.

Schiedel kéményrendszerhez tisztí­tórács és levegőrács elhelyezése 1 az ajtókeretet a samottkerethez ké­pest központosán felszögeljük vagy felfúrjuk; 2 az ajtólapot felhelyezzük, ezután bevakoljuk a köpenytéglát; 3 a vakolat megszilárdulása után a belső fedelet a samottkeretbe beil­lesztjük; 4 a szállítási rögzítőt eltávo­lítjuk; 5 az ajtólapot bezárjuk; 6 a va­kolás maradványait és a szennyeződéseket eltávolítjuk, a le­vegőrácsot behelyezzük.

Robbanási csapóajtó beépítése Schiedel kéménykürtő rendszer­hez. A túlnyomásos kazánoknál a kürtőkhöz robbanási csapóajtót kell beépíteni biztonságtechnikai szem­pontok miatt 1 az előkészített (tisztí­tóajtóhoz hasonló) nyílásba a csa­póajtót beépítjük; 2 az ajtókeretet vakolattal a köpenytéglához erősít­jük; 3 a csapóajtót beakasztjuk.

Schiedel kémény födémen történő átvezetése 1 a födémáttörésnek minden oldalon 3 cm-rel nagyobbnak kell lennie, mint a köpenytégla külső méretei. A közbenső teret nem éghető szigetelőanyaggal kell kitölteni; 2 a födém utólagos beto­nozásánál a kürtőre minden oldalról legalább 3 cm vastag szigetelő­anyagot kell elhelyezni; 3 fageren­dától való távolság: legalább 5 cm.

Utólagos tisztító vagy robbanási csapóajtó beépítése kész Schiedel kéménybe 1 a köpenytéglát kivágjuk. A tisztítóajtó csatlakozó keretét sablonként használjuk; 2 sarokcsi­szoló segítségével a megfelelő nyí­lást kivágjuk. A ragasztási felületet érdesítjük; 3 mindkét ragasztási fe­lület megnedvesítése után a hézag­kittet a tisztítóajtó csatlakozó pere­mére felhordjuk.

Schiedel kémény statikai megerősí­tése tetőn kívül. A megerősítéshez szükséges keretrács csakis 1,5 m-nél magasabb tető feletti építmény­hez szükséges 1 kéményköpeny, mint teherhordó szerkezet; 2 szög­vas sarokbordához kapcsolt „ab­roncsozott” fémkerettel; 3 vízmen­tességet biztosító kéménybádog; 4 tető.

Schiedel UNI kéményfej

Az UNI kéményfej a Schiedel új fej­lesztésű terméke. Külső felületkeze­lést és burkolást nem igénylő, fagyál­ló és színtartó köpenyelemekből épül fel, amelyek helyettesítik a ké­mény könnyűbeton köpenytégláit, a gyámlapot és a klinkertégla burkola­tot. A fej elemek kb. 2 mm vastag ra­gasztóval (vékony habarcs) rögzíthe­tők, így a kémény tetőn kívüli szakaszának építése is szerelt jellegű. A fej elemek mindegyike vizoros ki­alakítású, ez megakadályozza, hogy a csapó eső az elemek közé beszivárogjon. A fej elemek sarkaiban levő furatok acélrögzítő csavarok beépíté­sét biztosítják, melyek azonkívül, hogy a fedlap lecsavarozását lehető­vé teszik, szükségtelenné tesznek minden helyszíni megerősítést.

Schiedel UNI kéményfej elem ­egység sorának képe.

Az energetikai berendezések között a fűtési az, amely előállítja azt a hő­mennyiséget, amennyi az adott tér, a lakás igényéhez szükséges. Ener­giatakarékossági szempontból a fű­tési rendszer egyik fő eleme a jó és „egészséges” kémény. A kémény mi­nősége a méretei – kürtőátmérője, magassága stb. – megfelelőségén múlik, emellett állékonynak, kellő­en hőszigetelőnek és időtállónak kell lennie.

A szilárd tüzelőanyagú fűtéshez használt kéményállomány 90-95%-a egyhéjú, szilárd tüzelésre használt kémény. Gázfűtésnél a helyzet más, a kémények 5-10%-a hagyományos, a többi kéthéjú kémény, azaz a ké­ménytesten belül valamilyen bélés, béléselem vagy korszerű elemes (pl. Schiedel) kémény helyezkedik el.

Az egyhéjú kémények téglafalazatú, normálhabarcsba rakott kémények, kürtőik általában téglalap, ritkábban kör keresztmetszetűek. A kéthéjú kéménykürtőkben a belső, égéster­mék-elvezető csőrendszer hermeti­kus zárással csatlakozik a fűtőkészü­lékhez.

A béléscsövek anyaga lehet:

• eternit;
• Westernform; alumínium és inoxid acéllemezek;
• samott tűzálló cső és kürtőbetét;
• kerámia.

Az eternitcsövet régebben csak gázké­ményhez használták, azonban ma már tilos beépíteni. Alkalmazásuk a kéntartalmú fűtőanyagok okozta gyors elöregedés miatt állt le. A re­pedezett és kihullott azbesztcement anyag megszüntette a kémény köte­lező tulajdonságát, a gáztömörséget.

A Westernform csövek már jobb minőségűek, el tudják viselni az ala­csony hőmérsékletű – csakis gázüzemű tüzelőberendezések égéster­mékhőjét. Az alumínium spirálcsö­vekkel csak egy nagy baj van – a több évtizedes tapasztalatot leszűr­ve -, hogy a füstgáz kéntartalma és a hiányos toldások vagy beépítési módok hibás működést eredmé­nyeztek. Hibás beépítésnek számít a bélés és a kéményfal közötti „hőszi­getelő” kitöltések elhagyása vagy ehelyett szilárd anyaggal való kitöl­tése (pl. habarcs vagy soványbeton), amelyek az alumíniumanyagot megtámadják.

A samott béléscsövek alkalmazása az ezredfordulón csúcstechnikának számít az építészetben. Erre megoldást az európai gyártók közül a Schiedel-rendszer hazánkban is működő gyára adja meg.

A Schiedel-rendszer samott bélés­csöves, szilárd, cseppfolyós és gáz fűtőközeggel egyaránt használható kémény, az építészetben szinte bár­hol biztonsággal alkalmazható. A béléscsövön illetve a kiegyenlítőkön kívül ún. köpenyelemeket is gyárta­nak, egytől háromkürtős és szellőzős mellékcsatornás változatban. Ez a kéménycsalád hőszigetelt, könnyen megépíthető kialakításának köszönhetően a legkedveltebb kate­góriába tartozik.

A kerámiaanyagú béléscsövek Eu­rópában mostanában terjednek el, egyelőre azonban inkább kísérleti jelleggel – néhány évtized szükséges ahhoz, hogy eldőljön, hogyan válik be majd a hosszabb távú használat­ban. A kémény mellékjáratai a kály­hák üzemeléséhez szükséges égési levegőt is biztosítják.

Az üvegszál erősítésű műgyanta kéménybéléscső csak alacsony hő­mérsékletű (gáz) füstgáz elvezetésé­re alkalmazható. Ez utóbbi régi, falazott kéménytestek korszerűsíté­sére mint „behúzott” béléscső jöhet számításba.

Energetikai szempontok

A kémények építésekor minden olyan tényező, ami a minőséget be­folyásolja és a szükséges paraméte­rek hiányát jelenti, energiatakaré­kosság vonatkozásában igen jelentős.

Ebből a szempontból az előforduló hibák tárából a követke­zőket említjük meg:

• A külső kémények nem megfelelő hőszigetelése, illetve a hőszigetelés hiánya zavarja a működést, csök­ken a kazán (az égés) hatásfoka.
• A külső kémény hőszigeteletlensége miatt a kéménytesten és a kapcsolódó falban a pára kicsapódik, a fal elszíneződik, majd telítő­dik vízzel, miáltal csökken a hőszi­getelési képesség, néhány tél elmúltával pedig szétfagy a külső szerkezet.
• Béléscsöves kéményeknél a kürtő eleme és a kéménytest közötti részt nem hőszigetelővel, hanem monolitikus, hőhidas anyaggal, betonnal vagy habarccsal töltik ki. Ez esetben, hajol is zár a béléscső, a külső tér páratartalma lecsapó­dik a kéményszerkezeten belül, ami csökkenti a működési hatásfo­kot, és nő a nemkívánatos hőveszteség.
• A béléscső helytelen toldása és a kondenzvíz hibás alsó elvezetése is okozhat minőségi hibát. Alap­elv, hogy kéménybélést ugyanúgy kell építeni, mintha az csatorna lenne.
• A kéményfejek is mint kitorkolló nyílások befolyásolják a fűtőké­szülék működését, és ennek kö­vetkeztében a hatásfokát is.

Schiedel kémények 1 UNI Plus; 2 SR rendszerűek.

Biztonság

Kémények hibáiból adódó kellemet­lenséggel többségünk már találko­zott, csak éppen nem vettük észre. Ezek közül említhetők a visszafüstölés vagy a nem kívánt kifüstölések. Az életbiztonsághoz gáztömör kémény illetve kürtő szükséges, márpedig a téglából gyenge habarcsba falazott kémény az épület falában bizonyos idő után megrepedezik, illetve a fugák kifüstölnek.

Hogy ez mitől fordul elő? A válasz egyszerű:

A ké­ménytest minden fűtésnél felmeleg­szik, a kürtőbecsatlakozásnál még át is forrósodik. Tehát hőhatásra kitá­gul, majd a fűtés leálltával összehú­zódik. Ez a jelenség egy fűtési idény­ben akár ezer-kétezer ciklusban is váltja egymást. Évek alatt ez százezres térfogatváltozást is eredményez­het. Ennyi mozgás alatt a hőtágulási mozgáshézagok hiányában a leg­jobb szerkezet is elrepedezik. A repedés viszont akár életet is je­lenthet, mert a gázkiszivárgás ÉLET­VESZÉLYT hord magában. A már említett béléscsöves megoldással és a mozgási résekben hőszigetelő el­helyezésével a rendszer teljesen biz­tonságos.

Külső falba épített kémények minő­ségi besorolása a) ez a mód tilos; b) a kürtő és szabad tér között leg­alább 25 cm téglafal legyen; c) a legjobb, ha a kürtő és a szabad tér között független (zártterű) légrés van; d) külső hőszigetelő réteggel a kémény belső párakicsapódása megszűnik, és lassúbb a lehűlés, ezáltal intenzívebb a működés; e) legjobb megoldás az elemes és béléscsöves (Schiedel) kémény beépítése.

Az esztétikum

A rosszul méretezett és épített ha­gyományos, béléscső nélküli kür­tőknél néhány év üzemidő alatt megjelenik a felületi elszíneződés. Ez épületen belül foltként jelentke­zik, és néhány év múlva a kátrány­szag követi. A foltokat a falból ki­venni csakis véséssel és bontással lehet. Még fokozottabb a probléma, ha a kémény külső falban van – pél­da erre a sok tűzfalkémény, ahol a látvány az egész épület küllemét ab­szolút leértékeli a térképszerű elszí­neződésekkel. Mindezeket a felsorolt negatív té­nyezőket megszünteti a következők­ben ismertetett samott béléscsöves kéményrendszer.

Az épületeknek, a háznak az egész család számára kényelmet, ottho­nosságot és megfelelő életminősé­get kell nyújtania. A kellemes lakóklíma fontos felté­tele a hőmérséklet és a relatív pára­tartalom összhangja: optimális eset­ben a páratartalom 40-60%, a szoba hőmérséklete pedig 19-22 °C kö­zötti,

A meleg falaknak különösen nagy a jelentőségük:

Minél magasabb a fal hőmérséklete, annál kellemesebbnek érezzük a helyiség klímá­ját. A szoba és a fal hőmérséklete közötti különbség nem lehet több 2 °C-nál. A fal nagyobb felületi hő­mérséklete esetén a szobahőmér­séklet akár kicsit alacsonyabb is le­het, mégis jól fogják érezni magukat a bentlakók. A homogén tömörfalas építkezési mód természetes építőanyagokkal – mint pl. a tégla – biztosítja családi házának állékonyságát, hőtárolását, tűz- és zajvédelmét.

Ezen tényezők szem előtt tartásá­val az épületek külső hővédelménél nagy jelentőségű az ezidáig meg­szokott hőszigetelő rendszereken kí­vül a lélegző homlokzatok rendsze­re. Utóbbi jelentősége sokkal nagyobb, mert a páratechnikai ne­hézségeket óriási mértékben le tud­ja küzdeni az „OPEN”, vagyis LÉ­LEGZŐ HOMLOKZAT.

E homlokzati rendszer hazai gyártója és forgalmazója a Baumit Kft. A Baumit open Lélegző Homlokzat melegen tartja a külső falakat, és gondoskodik a helyiség kellemes klímájáról. A hazai épületállomány szinte 90%-ban tégla falszerkezetű, ahol indokolt a megfelelő hővédelem. A tégla jó hőtároló, de a szigetelő funkciót nem tudja kifogástalanul ellátni. A hőhidak révén gyakran értékes energia vész kárba.

Az optimális hőszigetelés mele­gen tartja a falakat, csökkenti a fűté­si költségeket, és tehermentesíti az építkezés költségvetését. A Baumit open Lélegző Homlokzattal kiváló­an szigeteli a házát: a mai egyre szi­gorúbb építési követelményeknek megfelelően, tökéletesen, hogy min­denki élvezhesse az energiatakaré­kosságot és a környezetvédelmet. Mindezek mellett bizonyíthatja felelősségtudatát a környezettel szemben: a kisebb fűtési ráfordítás automatikusan kisebb károsanyag­-emissziót (pl. CO₂) jelent, s Föl­dünk egyre apadóbb és drágább erőforrásait is kíméli.

A Baumit open Lélegző Homlok­zat tökéletesen illeszkedik a fal épí­tőanyagának minőségéhez:

• úgy lélegzik, mint a tégla;
• a pára akadálytalanul áthatol rajta;
• a homogén falszerkezet megakadá­lyozza a páralecsapódást;
• kellemes helyiségklímát biztosít.

Naponta és háztartásonként akár 10 liter párának is ki kell jutnia a fa­lakon keresztül. A Baumit open Lé­legző Homlokzat ebben nagy segít­séget nyújt, mert a Baumit open Homlokzati Hőszigetelő Lemez pá­radiffúziós együtthatója (μ = 10) megegyezik a tégláéval. A μ-érték mutatja meg egy anyag pára áteresztési tulajdonságát a leve­gőhöz viszonyítva. Minél kisebb μ-érték, annál jobb a páraáteresztő képesség.

A hőszigetelő rendszer és készítése

Az „OPEN”, vagyis a lélegző hom­lokzati rendszer rétegfelépítése és készítési terminológiája közel azonos a már ismert hőszigetelő rend­szerekével – azzal a különbséggel, hogy itt az alkalmazott hőszigetelő lemez más, és a ragasztási fázisnál a felhordott ragasztónál a hátfelület 50%-ánál többet szabadon kell hagyni.

A rétegfelépítéshez lásd a réte­grend ábrát, míg bedolgozásához a felhasználási ábrasort. A Baumit open Lélegző Homlok­zat – lélegző tulajdonsága miatt – a tradicionális, falazott épület száradási idejét is lecsökkenti. Az így el­készült ház még a legnagyobb mi­nőségi elvárások mellett is gyorsabban használatba vehető.

Az energiatakarékosság

Már meglévő épületek esetében, melyeknél a határolók 30, 38 cm-es vagy annál vastagabb tömör téglafa­lak, az épület statikai stabilitása akár évszázadokra is biztosíthatott. Ám a szabványok szabta energiata­karékossági értékeket túlnyomó ré­szük nem éri el. Figyelem! Az érvé­nyes építési előírások, szabványok egyes esetekben eleve olyan k-értékeket követelnek meg, amilye­neket hőszigetelés nélkül nem lehet elérni, kiegészítő hőszigetelés szük­séges. A Baumit open Lélegző Homlokzattal kitűnő lakóklímát nyernek – és mindezt egy hagyomá­nyosan vakolt homlokzat áráért.

A Baumit open Lélegző Homlokzat különösen téglafalazathoz, de más alapfelületekre is ajánlott. Az alap­felületnek szilárdnak, tisztának és teherbírónak kell lennie. „A” Rögzítsük először a lemezvastagságnak megfelelő profilt, azaz a lábazati zárószegélyt. „B” A Baumit open Ragasztó Tapasz fehér felhor­dása a Baumit open Homlokzati Hőszigetelő Lemez széleire hurka-szerűen, belső felületére pedig 3 ragasztási ponton történik, a le­mezt fektetve, kötésben kell felhe­lyezni. „C” A Baumit open Homlok­zati Hőszigetelő Lemezeket 10 m-es homlokzatmagasságig nem szükséges dübelezni, kivéve beton és már meglévő vakolat alapfelüle­tek esetén. „D” Hordjuk fel a Bau­mit open Ragasztó Tapasz fehéret. „E” Ágyazzuk be a Baumit Üveg­szövetet (az ezt követő várakozási idő minimum 7 nap). „F” Kenjük fel a Baumit open Alapozót, és megfe­lelő várakozási idő után (minimum 24 óra)… „G”… húzzuk fel, majd dörzsöljük el a Baumit open Struk­túra Vakolatot.

A hőhidak kockázata

A hőhidak a falazat gyenge pontjai, amelyek a meleget jobban vezetik, és így felesleges energiaveszteséget okoznak (pl. az ajtó- és ablakáthi­dalóknál vagy a födémnél). A Bau­mit open Lélegző Homlokzat úgy borítja be a falazatot, mint egy bun­da, a szerkezettől függő hőhidakat megszünteti, így a meleg a házban marad.

Energiatakarékos ház

A Baumit open Lélegző Homlok­zattal olyan külső fali k-értéket is elérhet, amely különösen energiatakarékossá teszi a házat. A minimali­zált fűtési költség jó közérzetet biz­tosít, így ez az államnak is megér minden támogatást!

Tökéletes alkalmazhatóság

A Baumit open Lélegző Homlokzat minden régi épülethez alkalmazha­tó. Felújítás esetén a legtöbb esetben nem kell leverni a régi homlok­zati vakolatot. A Baumit open Lé­legző Homlokzat könnyen, tisztán és gyorsan feldolgozható, ennek el­lenére nem kerül többe, mint a ha­gyományos homlokzat felújítás.

Fűtési költség megtakarítás

Ez a kiegészítő hőszigetelés megőr­zi a falak páraáteresztő-képességét és melegen tartja a falakat. Az ön jó közérzetéhez így alacsonyabb szoba­hőmérséklet is elegendő, miközben az energia nem tud eltávozni a hőhidakon keresztül.

Homlokzatkialakítás

A Baumit open Lélegző Homlok­zattal igényeinek semmi sem szab határt. Az eredetihez hasonló felújításhoz vagy a homlokzat tagolásá­hoz a Baumit Homlokzati Profilok gazdag választéka, valamint 5 vako­latstruktúra és 200 szín áll a rendel­kezésére.

Az expandált polisztirol hab egyenletes eloszlású zárt mikrocellás sejtszerkezetében a levegőbuborékok milliói találhatók, melyek a szigetelő burkolatot képezik. A Baumit open Homlokzati Hő­szigetelő Lemez könnyedén léleg­zik, ezáltal biztosítja az optimális lakóklímát. 10-es m-értékével a korszerű hőszigetelő falazóblokkal megegyező páradiffúziós együtthatóval rendelkezik. A Baumit open Homlokzati Hő­szigetelő Lemez 6, 8 és 10 cm-es vastagságban, 100 x 50 cm-es méretben kapható, freonmentes gyár­tási technológia szerint.