Pincétől a padlásig - 121. oldal

A fürdőszobának egyszerre kell sugallnia az egészség, a szépség és a tisztaság érzetét. A mindennapi jó közérzet titka a megfelelő testápo­lásban is rejlik. Ezt az érzést csak egy megfelelően berendezett, tisztán tartott fürdőszoba tudja nyújtani. A fürdőszoba mérete meghatározza, hogy kád vagy csak zuhanyozókabin fér-e el benne, esetleg mind a kettő.

Ha csak kis hely áll rendelkezé­sünkre, okosabb, ha a zuhanyozót választjuk, a tusolás sokkal egészségesebb és higiénikusabb, mint a mindennapos fürdőzés. Ízlésünktől és pénztárcánktól függően lehet csempézett falú, füg­gönnyel elzárt vagy tolóajtós szögletes, esetleg ívelt formájú kabinunk is. Ne feledkezzünk meg a csúszás­gátlókról: műanyag aljról, redőzött felületről, kapaszkodóról, kilépőről.

Fürdőszobai szerelvényezés I. a) nézetrajz; b) alaprajzi részlet; méretek: 1 1030-1100 mm; 2 930-1080 mm.

Ne vásároljunk túl sötét csempét, de kerüljük a túl díszes motívumo­kat is. Egy pasztell árnyalatú fürdő­szoba nemcsak tágasabb, de tisztább hatást is kelt. A mosdótálat beépíthetjük szek­rénybe vagy azonos színű csempével kirakott, alul nyitott, asztal formájú pultba. Mindkét esetben értékes tárolóhelyeket nyerhetünk, ahol a tisztítószereket vagy törülközőt, vagy akár gyékénykosarakban a szennyest is tárolhatjuk.

Ha bidét is felszereltetünk, min­denképpen közvetlenül a WC mellé kerüljön, és csak akkor kérjük, ha sok felesleges helyünk van. Szintén csak nagyobb térben mu­tatnak jól, ha bizonyos részeket megmagasítunk, legyen az akár a kád, akár a mosdórész.

Fürdőszobai szerelvényezés II. a) nézetrajz; b) alaprajzi részlet; méretek: 1 950-1070 mm; 2 980-1230 mm; 3 1400-1700 mm; 4 1800-2280 mm.

A szekrények, polcok kiválasztá­sánál fontos szempont, hogy a víz ne tegyen kárt bennük. Tehát célszerű fém- vagy műanyag tárolókat felállítanunk. Ha mégis a fabútorok mellett döntenénk, szereljünk rájuk állítható lábakat, amelyek nemcsak a stabilitás miatt praktikusak, ha­nem védik is a szekrényeket a vize­sedés ellen. A fürdőszobák szín- és fényvilága, mint az előzőekben említettük, ki­nőtte önmagát. Vagyis igényességi kategóriáik lassan minden más la­kótérét, sok esetben a lakás főhelyiségét, a nappaliét is felülmúlják.

Cikksorozatunkban azért igyekszünk ezt minél több és szebb példával il­lusztrálni, mert a fürdőszobák általá­ban a házépítés fázisában készülnek, és pontos tervezésük fontosabb bár­mely más helyiségénél. Gondoljuk csak át jól: már az épület szer­kezetkész állapotában ismernünk kell a fürdőszoba alaprajzát, funkcio­nális elrendezését és majdani végle­ges megjelenését, mivel a falakba épített vezetékek sokasága és vég­pontjaik csatlakoztatása milliméter­pontosságú helyismeretet igényel.

Fürdőszobai szerelvényezés III. a) nézetrajz; b) alaprajzi részlet; méretek: 1 padlószint; 2 930-1030 mm; 3 1100-1200 mm; 4 980-1230 mm.

Tervezési ajánlások

A fürdőkultúra fejlődésével, új be­rendezések megjelenésével, korsze­rű szerelési rendszerek felhasználá­sával lehetőségünk nyílik arra, hogy a fürdőszobát a lakás gyöngyszem­évé varázsoljuk. Nem elég azonban a műszaki lehetőségek felderítése, a modern berendezések beszerzése, szükség van a kialakítás átgondolá­sára, az egyéni szempontok érvé­nyesítésére is.

Első lépésként át kell gondol­nunk, mit is akarunk valójában? Ezt a lakásnagyság és az is befolyásolhatja, hogy egy- vagy kétszemélyes fürdőszobát akarunk-e kialakítani.

Kis helyigényű fürdőszoba; részlet­fotó.

A fürdőszoba alapvető funkciói a tisztálkodás köré csoportosulnak: mosdás, fürdés, zuhanyozás, altest­mosás. Ehhez járulhat a WC, esetleg a piszoárberendezés helyigénye is. A kis lakásokban pl. a vízmelegítés és a mosás berendezései is a fürdő­szobába kerülhetnek, nagyobb laká­sok esetében egyes feladatköröket más helyiségbe csoportosítunk át. A WC-t lehetőség szerint külön helyi­ségben helyezzük el, természetesen kézmosóval ellátva. A vízmelegítés berendezései adott esetben átkerülhetnek a konyhába. Többszintes la­kásoknál célszerű szintenként für­dőszobát kialakítani. Az emeleti, hálószobák melletti fürdőszoba ilyen esetben általában igényesebb kialakítású. A funkciók és a helyiségek számá­nak eldöntése után kerülhet sor a berendezési tárgyak kiválasztására.

Itt a következők jöhetnek szóba:

• mosdó, fürdőkád, zuhanyfülke, bidé;
• WC;
• gázvízmelegítő vagy villamos for­róvíztároló;
• mosógép és centrifuga, illetve au­tomata mosógép.

A berendezési tárgyak kiválasztása után meg kell állapítanunk a hely­igényüket. Kétféle helyszükségletet kell figyelembe vennünk: magának a berendezési tárgynak a gyártási és elhelyezési méreteit, valamint a használathoz szükséges helyet.

A berendezési tárgyak méretét a gyártók a feladatnak megfelelően állapítják meg, de a fürdőszobai be­rendezések általában több méret­ben is kaphatók. A nagyobb méretek a kényelmet szolgálják. Az elhe­lyezési méreteket illetően fontos a magassági méret, amely már az egyes berendezések használatához is kapcsolódik.

Sarokzuhany szerelt vázú zuhany­kabinnal a) nézet; b) elemrajz.

A használathoz szükséges helyet a tevékenység helyigénye határozza meg. A szokásos mozgásokat ele­mezve a szakemberek összeállították az egyes berendezési tárgyak hasz­nálatihely-szükségletét.

A berendezési tárgyak kiválasztá­sán és a szükséges hely eldöntésén kívül a fürdőszoba kialakításakor fi­gyelembe kell venni a fürdőszobá­ban végzett tevékenység hatását a környezetre, és a fürdőszobát ellátó, illetve a szennyvizet onnan elvezető vezetékek helyét.

Fürdőkádhoz kapcsolható vázas zuhanyfal; elemrajzváltozatok.

Fémváz keretes, üvegezett zuhanykabin; üzemállapot.

Az első kérdés azért nagyon lé­nyeges, mert a fürdőszobában több zajforrás is található: a rosszul kiala­kított vezetékekben a víz áramlási zaja, a szennyvízvezetékben a lezú­duló víztömeg hangja, nem beszél­ve a mosógép vagy a centrifuga zajáról. A falban elhelyezett csőve­zetékek zaját a tömör fal- és födém­szerkezetek jól továbbítják a szom­szédos helyiségek felé, és ezzel a fürdőszobát használók zavarják a többiek pihenését vagy szokásos életvitelét.

A probléma megoldása két úton lehetséges: elsősorban a fürdőszoba átgondolt és jól megter­vezett elrendezésével, másrészt a megfelelő méretű és minőségű gé­pészeti vezetékek zajcsillapító mó­don való elhelyezésével. Gondolni kell arra, hogy egyrészt a fürdőszo­bát ellátó csatornavezetékek mérete nagy, ezért elhelyezésük a födémben vagy a válaszfalakban nehéz, másrészt gyakran a fürdőszoba ol­dalfalában, sarkában alakítják ki azokat a vizes magokat, amelyek a többi vizes helyiséget is ellátják. Eh­hez pedig hely kell, amit a fürdőszo­ba elrendezésének megtervezésekor figyelembe kell venni.

Fürdőkád tolóajtós zuhanyfallal való beépítése a) egyoldali; b) kétoldali határolóval.

Fürdőkád nyílóajtós zuhanyfallal va­ló beépítése a) zuhanyzós üzemál­lapot; b) nyithatóság-csukhatóság lehetősége.

A következőkben az elmondottak szemléltetésére néhány példát mu­tatunk be. Az egyik ábra WC- és bidéberendezéssel felszerelt fürdő­szobát mutat, ahol a „technológiai sor” a WC-nél kezdődik, majd a kéz- és altestmosás lehetősége kö­vetkezik. A mosdó és a bidé sor­rendje meg is cserélhető, ez talán még logikusabb. A lakás vizes berendezései egy csoportban vannak, ezért közös vízfelszálló, illetve csatorna-ejtővezetékre köthetők.

Megfelelő vastagságú válaszfal ese­tén a felszálló- és ejtővezetékek a falban kialakított, majd elrabicolt horonyban vezethetők. Vékonyabb válaszfalaknál gyakori, hogy a veze­tékeket a falsarokban kialakított és szintén elrabicolt, majd csempézett aknában viszik. Természetesen ek­kor figyelembe kell venni ennek helyigényét is! Az ejtővezeték helyé­nek kiválasztásakor gondolni kell arra, hogy a legnagyobb csatlakozó­mérettel ellátott WC-hez essék a legközelebb.

Fürdőszobai sarokzuhanyzó mos­dóval és WC-vel a) nézet; b) alap­rajzi részlet; c) alapszerelési vázlat; méretek: 1 padlószint; 2 930-1080 mm; 3 1070 mm; 4 980-1230 mm; 5 600, 950, 1300 mm.

A családi házakban sokszor kiala­kítható külön háztartási helyiség, a kisebb lakásokban azonban általában a fürdőszoba a mosás „színtere”.

Az előzőekben nem említettük, de lényeges szempont, hogy a vo­natkozó előírások tiltják a vízvezetékek elhelyezését a külső falszerke­zetben. Ezt a problémát is megoldja és a szerelést is egyszerűsíti az előre gyártott, falsík előtti szerelési rend­szerek alkalmazása, amelyek lakás­korszerűsítések és új épületek eseté­ben egyaránt kedvezőek.

Szerelőburkolat alatti vezetékrend­szerrel készült fürdőszoba optimá­lis alaprajzi igényhez a) nézetrajz; b) helyiség alaprajza; méretek: 1 kiindulási szint (±); 2 70-135 mm; 3 200-370 mm; 4 450-650 mm; 5 500-800 mm.

Fürdőszobai sarokrészlet ún. rönt­genképe, ahol a hideg- a meleg víz, valamint a csatorna jól látható a burkolati sík alatt, míg a látszó felülethez kapcsolt szerelvények és kiegészítők együttese jól szemlélteti, hogy mindegyiknek mekko­ra fontossága van a pontos és tö­kéletes munkavégzéshez a) nézetrajz; b) alaprajzi részlet.

Fürdőkád üze­mi méretei fali keverő csapte­leppel.

A fürdőszobák felszereltsége

E kategóriába sorolhatók a műkö­dést, vagyis a használatot lehetővé tevő berendezések és kiegészítők a csaptelepektől a törülközőszárítókig. A fürdőszoba-csaptelepekkel szemben jelentősek az elvárások: tökéletesen kell működniük, szabályozhatónak és víztakarékosnak kell lenniük. Ezeken túl esztétikailag tökéletesen harmonizálniuk kell a többi berendezési tárggyal. A csap­telep kiválasztásakor az egyéni ízlés is döntő szempont.

Különleges mosdó a lakás fürdő­szobájában 1 normál felnőtt méret­magassággal; 2 köztes üzemállapot; 3 alsó (gyermek) üzemmódban.

A jelenleg használt csaptelepeket működési elvük szerint négy cso­portba oszthatjuk. A fürdőszobába ma már a WC-öblítésen és az esetle­ges mosógép-csatlakozáson kívül ki­zárólag hideg-meleg vizes keverő csaptelepeket építünk be.

Szerelvénybeépítés burkolat alatti sík­ba kezelő nyíláselem beépítésével.

A hagyományos két csapforgós keverőszerkezet két szeleptestét kü­lön-külön beállítva nyerhetjük a megfelelő hőmérsékletű vizet. Az egykaros csaptelepek víz­mennyiségét a kar függőleges moz­gatásával, a víz hőmérsékletét vízszintes elforgatásával lehet beállítani. A vízmennyiséget tehermentesített szeleptest, a hőmérsékletet hengeres forgástest szabályozza.

A termosztatikus szabályozóval el­látott csaptelepek szabályozója vál­tozó víznyomás illetve vízhőmérsék­let mellett is biztosítja a beállított hőmérsékletet – természetesen többletköltség árán.

Szerelőelem beépítése csempe fal­burkolatba.

A víztakarékos csaptelepek nyo­másra indítanak, és 6, 15 vagy 30 másodperc után automatikusan zárnak. Amennyiben szükség van rá, újraindíthatok. Családi házakban való használatuk nem túlságosan in­dokolt, annak ellenére, hogy a zárt állás az alaphelyzetük, ami víztaka­rékossági szempontból előnyös.

A fürdőszoba alapvető berende­zésein túl a kényelmes használathoz különféle kiegészítő berendezési tárgyak (polc, tároló, szappan- és pipere tartó stb.) szükségesek. Ezek nagy részben divatcikkek is, amelye­ket természetesen ízlésünknek meg­felelően úgy kell összeválogatni, hogy harmonikusan illeszkedjenek a helyiségbelsőhöz.

A divatos fürdőszobákban jelen­leg két alapvető irányzatot találunk: a szekrényes beépítést és a szaba­don elhelyezett fém-üveg kombiná­ciójú berendezéseket. Az előzőnél a használati tárgyak nem láthatók, az utóbbinál szem előtt vannak, ami feltételezi igényes kivitelüket.

Elegáns fürdőszoba közép-zuhany­kabinnal a) nézet; b) alaprajz; c) kész fürdőszoba – beüzemelési állapot.

Ezeken kívül megtalálható a ha­gyományos igények szerinti kiegé­szítő berendezési tárgyak csoportja is. Használatuknál főként a célsze­rűség a döntő szempont, de jó ér­zékkel esztétikus helyiségbelső is létrehozható velük. A célszerűséget a lakók általában személyes tapasz­talataik alapján valósítják meg, a té­vedések – a luxuskialakítású fürdőszobákkal ellentétben – viszonylag egyszerűen kijavíthatok.

Külön kell tárgyalnunk a törülkö­zőtartó megoldását. A hagyomá­nyos lengő vagy rögzített törülközőtartó esetében csak a megfelelő elhelyezésre és a tartós kivitelre kell ügyelni.

Különleges, terápiás fürdőkád a) ülő; b) fekvő üzemállapothoz; c) felhajtott ülőke képe.

Sarokfürdőkád harmonikanyitású (plexi) védőfallal a) beépített kád lépcsős szintkiemeléssel; b; kád alsó burkolólemezes beépítéssel;

Variáció másik fürdőszobára, ahol a panoráma zuhanykabin a lakás közlekedőjénél nyert elhelyezést a) nézet; b) alaprajz.

Nemcsak az idősebb korosztályra jellemző a szülői ház hatása, a fiata­lok stílusválasztásakor is érzékelhe­tő. Kultúránk szeretete és megőrzése a legtöbb fiatalt arra ösztönzi, hogy olyan berendezést válasszon ottho­nába, amely még hosszú évek múl­tán is megállja helyét mind stílusát, mind az alapanyagokat illetően.

A legtöbb család ebben a szellem­ben igyekszik kialakítani új otthona fürdőszobáját is. A faanyagok szere­tetét a divatos minimálstílus sem tudta kirekeszteni. A fa időtálló anyag, melegséget visz a fürdőszo­bába. Nemcsak a bútorokon, hanem sokszor a burkolatok dekorációs elemeiként is megjelenik, enyhíten­dő a vizes helyiség „hidegségét”. Az utóbbi években divatossá vált az iz­galmas formatervezésű, pultra he­lyezett mosó.

Fürdőben: a mosdó, a mosdószek­rény a fő látványérték, míg funkció­ban személyeknél változó fontosságú.

Ha jobban belegon­dolunk, nem emlékeztet másra, mint a régmúlt mosóteknőire, ám lényegesen esztétikusabb, jópofább kivitelben. A fajansz többet megmutat hófehéren csillogó felületéből, eleganciát visz a fürdőszobába. A pultra épített mosdó illik a legtöbb környezetbe, akár modern, akár rusztikus burkolatot választunk hoz­zá. A fürdőszoba kissé eklektikus, de mindenképp egyedi hangulatot kap az ilyen szaniterektől.

Az „időtálló” fürdőszobát prakti­kusság is jellemzi. Jól megvilágított tükrök, tárolásra alkalmas, melegséget árasztó kisbútorok válnak a berendezés részévé, amelyek szoba­szerűvé varázsolják a helyiséget. A különféle funkciók elkülönülnek, a vécét például alacsonyabb parapetfal választja le, hogy ne legyen annyira szem előtt. A burkolatokat a visszafogottság jellemzi, de sok eset­ben a hivalkodó design irányít.

Egyszerű középméretű fürdőszoba mosdóval, WC-vel és zuhanyzásra is használható fürdőkáddal.

A fürdők berendezése

A puritán, minden dísztől mentes fürdőszobákat elsősorban a fiata­labb korosztály kedveli. A modern, kissé „férfias” berendezés egyszerű, míg a díszes és sokszínűbb „nőies” már a nagy és széles palettát öleli fel a trendeken belül.

A puding próbája, hogy meg­eszik, a fürdőszobabútoré, hogy használják. A képeken sokfé­leképpen kombinálható polcokat és tárolókat foglalnak magukba, ame­lyek – lévén meglehetősen elfoglalt, ifjú emberek számára tervezett bú­torokról szó – könnyen kezelhetővé teszik a fürdőszobát.

A többnyire nyitott polcokon mindennek jól láthatóan megvan a helye, a szekrényekben és a fiókokban elférnek a napi tisztálkodás kiegészítő kellékei. A bútorokhoz különböző mélységű mosdók tartoznak, így az elemek mind tágas, mind szűkebb helyiségben ízlésesen elhelyezhetők. Sötét és világos színekben egy­aránt készülnek, ki-ki ízlése szerint választhat.

Középszintű és -igényességű für­dőszoba beépített – fülkeszekré­nyes – zuhanyzóval.

Alig néhány évvel ezelőtt a hazai fürdőszobákban – az egyetlen tük­rös, mosdó feletti kisszekrénykét le­számítva – elvétve lehetett fürdőszo­babútorral találkozni. Illatos szappanjainkat a ruhásszekrényben, piperéinket a kispolcon, kád­szélen, vegyszereinket a spájzban tartottuk. Azóta a helyzet gyökere­sen megváltozott. Igényeink olyan fürdőszoba kialakítására vonatkoz­nak, amely a lakásunk egyéb terei­vel egyenértékű. Fürdőszobáinknak a használati érték mellett esztétikai kvalitásokat is kell hordozniuk. Olyan karakterjegyeket, melyek az életmódunkhoz, életritmusunkhoz, személyiségjegyeinkhez leginkább illenek.

Azt a tapasztalatot, amit a fürdő­szobák bútorozásával kapcsolatban mi csak néhány éve ízlelgetünk, Eu­rópa más vidékein már készségszin­ten alkalmazzák. Közismert tény, hogy a fürdőszoba-berendezések tervezésében, gyártásában, forgal­mazásában a skandináv ipar nagy hagyományokkal rendelkezik. Még­is sokan, ha a skandináv fürdőkultú­ra kerül szóba, csak a finn szaunák­ra asszociálnak, és nem tudják, hogy a századelő környékén a mo­dern kori gimnasztika alapjai Svédországban alakultak ki. A svédek közhelyek szintjén emlegetett „egészség-mániája” alighanem ettől az időponttól datálódik.

A különböző belsőépítészeti, illet­ve „tisztaságipari” szakmai összemérettetéseknél tapasztalt elégedetlenség legfőbb oka abban keresendő, hogy a formatervezés szerepe alap­jaiban értékelődött le akkor, amikor a trenddiktáló nagy gyárak legfőbb szempontjává túlnyomórészt a gé­pészetileg és nem az esztétikailag tö­kéletes produktum létrejötte vált. Vagyis a gyárak szerint egy lefutott kollekció megújításával nem egy designért, hanem egy gépészmérnö­köt és egy komputer technikust kell megbízni. Egy-egy wellness címszó alatt készített zuhanykabinhoz tucat­nál is több, nehezen azonosítható szolgáltatást nyújtó zuhanyfej-panel rendelhető. A rosszmájúak szerint, ha ez így folytatódik tovább, akkor jövőre akár egy komplex plasztikai szalont is megszégyenítő, ráncfel­varrást és zsírleszívást is produkáló zuhanyszettekkel találkozhatunk.

Igényes fürdőszoba, ahol a beren­dezés tárgyai sarokelhelyezésben már javítják a kényelmi helyzetet, és látványértékük bármely más megoldásnál magasabb szintű.

A legkisebb méretű fürdőszoba he­lyisége ikermosdóval és zuhanyzó­val kapcsolt francia erkéllyel.

A mosdó, a mosdószekrény

Ahogy szélesedik a piaci választék, úgy nőnek igényeink. Ráébredtünk, hogy a mosdó lényegi része a fürdő­szobának, ezért egyre fontosabb, hogy milyen a formája, hol helyezke­dik el, és miként tölti be funkcióját.

Az már nem igaz, hogy a mosdót csak arra használjuk, hogy kezet és fogat mossunk! A mosdó és környé­ke igazi kis szentély lehet, és annak is kell lennie, hisz itt kezdjük el és fejezzük be a napot. Nem mindegy tehát, hogyan van beépítve, mennyi holmit tudunk tárolni a környezeté­ben, mint ahogy a sem, hogy milyen a megvilágítása.

Az elsődleges szempont általában a fürdőszoba stílusa, színvilága, a burkolat mintája és a többi berendezési tárgy (kád, zuhanykabin) for­mája. Akkor lesz egységes a helyiség képe, ha minden összecseng. A csa­lád összetétele is befolyásolhatja a döntést, hisz egy nagyobb család­nak esetleg több mosdóra, de min­denképp több tárolóhelyre van szüksége. A gyártók tisztában van­nak az igények sokféleségével, épp ezért széles a paletta.

Hagyományos fürdőszoba egysze­rű mosdószekrénnyel és normál fürdőkáddal, középigényességi színvonalon a) nézet; b) felső lát­ványkép.

Igényes fürdőszoba az ezredfordu­ló utolsó évtizedéből a) nézet; b) felső látványkép.

A hagyományos, önálló mosdó saját lábon áll. Formája és a láb tí­pusa megválasztható, és éppúgy beilleszthető egy modern, mint egy elegáns, nagypolgári fürdőszobába. A láb nemcsak esztétikai szerepet tölt be, hanem eltünteti a szifont és a vezetékeket is. Az ilyen mosdót ál­talában érdemes frekventált helyre tervezni, és esetleg kiemelni úgy, hogy köré más színű burkolatot ter­vezünk. Ha a talpas mosdót szekré­nyek közé ékeljük, könnyen elve­szítheti eleganciáját.

A hátfalas mosdó egyszerre régies hangulatú és modern. A hátlapra szerelt fali csaptelep régi falikutak hangulatát idézi, de a mosdó és a köré tervezett bútor letisztult for­mája minimalista dizájnt hoz ottho­nunkba. A hátfal jótékonyan megkí­méli a mosdó mögötti felületeket a piszkolódástól. A jól megvilágított, de kisméretű tükrök nem igazán al­kalmasak arra, hogy tágítsák a teret, de funkciójukat így is ellátják. A minimalista formatervezés minimá­lis berendezéssel és tárolóhellyel jár, ezért egy nagyobb családnak kissé kényelmetlen lehet ez a megoldás…

Annál inkább ajánlható a na­gyobb családoknak a sok szekrénnyel körülvett dupla mosdó, ami körül több ember holmija is kényel­mesen elfér. Az ilyen beépítés na­gyon helyigényes, általában a két mosdó és az összes bútor egy komp­lett falfelületet elfoglal. A bemuta­tott összeállítást félig beépített mos­dókkal tervezték, ami nagyon kényelmes, hisz könnyen hozzáfér­hető. A mosdók fölötti tükrök mö­gött faliszekrények rejtőznek, így minden családtag holmijának jut elég hely.

Fürdőszobai berendezési tárgyak alapvető alaprajzi méretigényei a) WC és mosdó; b) fürdőkád; c) elölajtós mosógép esetén.

Minimális alaprajzi méretű fürdő­szoba zuhanyfülkével, WC-vel és bidével.

Teletetősnek nevezzük azt a mos­dótípust, ami egybe van öntve a pulttal. Tisztántarthatóság szempontjából ideális, hisz egy mozdulat­tal letörölhető az egész felület anél­kül, hogy a mosdó és mosdópult közötti résbe belemenne a piszok. A beépített mosdó teljesen belesi­mul a pultba. Formája és mérete le­hetővé teszi, hogy akár egyenes pultba, akár sarokba be lehessen tervezni. Körülötte is és alatta is rengeteg tárolóhelyet lehet kialakítani. Közkedvelt megoldás minden fürdőszobában.

A pultra épített mosdó a legújabb trendet képviseli. A mosdó önálló kis tálkaként jelenik meg a pult te­tején. Olyan, mint egy kis ékszer, egy dísztárgy, amely megkívánja a megfelelő „körítést”. Kiemelkedik a pult síkjából, ezért kiemelt figyel­met is érdemel. Kényelmes és jól használható, de tény, hogy több a tisztítandó felület, hisz takarításkor nemcsak a belsejéről, hanem a „po­cakjáról” is el kell tüntetni a szen­nyeződéseket…

A mosdók formája ma már rend­kívül változatos. Az ovális, a kerek, a négyzet és a téglalap formájú tálak mellett már háromszög alakú mos­dókat is gyártanak. A különféle for­mák nem befolyásolják a használha­tóságot, csupán arra szolgálnak, hogy a mosdó minden környezetbe tökéletesen illeszkedhessen.

Kényelmes fürdőszobai mosdó­szekrény ikermosdóhellyel.

WC-helyiség

Régen a mosdó a lakás konyhájába, a WC pedig az udvar valamely szeg­letébe került; ez ma már a higiéniai követelmények miatt elképzelhetet­len. Egészségügyi helyiségek a WC, a mosdó, a fürdőszoba. Mindegyik mosható padló- és falburkolattal ké­szül, víz- és csatornahálózattal, me­legvíz-vezetékkel ellátott. E helyisé­gek természetes megvilágítása nem feltétlenül, de – főként természetes – szellőzése mindenképpen szükséges.

WC-helyiség

A lakásokhoz a WC-berendezés vagy külön helyiségbe, vagy a für­dőbe, vagy mindkettőbe kerül. Kü­lön WC-helyiség szükséges minden kétszobásnál nagyobb lakásban, közvetlen vagy közvetett kézmosási lehetőséggel. A mai lakásokhoz ár­nyékszék (külön udvari WC) csak ideiglenes jelleggel létesíthető.

Méretigény:

• alapterület: min. 0,90 m²;
• szélesség: min. 0,80 m;
• mélység: min. 1,10 m,
• befelé nyíló ajtó esetén min. 1,40 m;
• átlagbelmagasság: min. 2,20 m.

A legkisebb méretű térbe ajtószárny nem nyílhat. Az elhelyezendő kéz­mosó növeli a helyigényt. A WC-helyiség lehetőleg ajtóval elkülönített közlekedőtérből nyíl­jon. Ablak nélküli WC-helyiségek – szellőzőkürtő hiányában – szellőztethetők a helyiség világítási áramkörére kötött, a szellőzőnyílásra vagy -kürtőre szerelt ventilátorral is, így a világítás bekapcsolásakor a gé­pi szellőzés üzemel.

Szereltvázas fürdőszobai WC be­épített víztartállyal. „Robbantott” rajz.

Különböző WC-k szerelési és alsó öblítőtartályos kapcsolási lehetősé­gei; változatok a) normál alsó tartá­lyos; b) monoblokk, ültetett tartá­lyos; c) hátul szerelt tartályos; d) hátsó szerelésű tartályos, szere­lőkeretbe építve; e) beépített tartá­lyos konzolos WC-csésze kapcso­lással.

High-tech fürdőszobamosdó falhoz kapcsolt tartóállvánnyal a) szerelő­konzolos; b) szerelőállványos válto­zat; c) mosdó talppal való beépíté­se; d) fürdőszobarészlet.

Fürdőszoba WC-vel

Abban az esetben készül, ha a lakás kétszobás vagy annál kisebb, vagy ha háromszobásnál nagyobb, és a lakásban van külön WC-helyiség is. Tartalmaznia kell a fürdőkádat, a mosdót, a WC-csészét, valamint he­lyet kell biztosítani benne a mosás­hoz (mosógép), és a fűtést is meg kell oldani. A fürdőkád legkisebb mérete 110 X 70 cm, és a mosdóval közös csap­teleppel is létesülhet úgy, hogy zu­hanyozáshoz is megfeleljen.

A helyiség javasolt méretei:

• alapterület: min. 3,20 m²;
• oldalméret: min. 1,40 m.

Ajtaja nem nyílhat szobára, főző-, étkező- és élelmiszertároló helyi­ségre.

Fürdőszoba

A legelterjedtebb megoldás a fürdő­szoba, amelyben csakis a tisztálko­dás és a mosás lehetséges. Elsősor­ban előszobára, közlekedőre és gardróbra nyílhat. Kivételt jelente­nek az olyan egy- vagy másfél szo­bás lakások, ahol a fürdőszobának önálló, közvetlen természetes szel­lőzése van, és nincs benne WC-csé­sze; ez esetben kivételesen szobából is nyílhat.

Javasolt méretek:

• alapterület: min. 2,50 m²;
• oldalméret: min. 1,40 m.

Kényelmes fürdőszoba beépített szekrénnyel, beépített gépészeti technológiai berendezésekkel és vezetékekkel a) nézet; b) alaprajz.

Szennyvízátemelő be­rendezés a) WC-hez; b) kapcsolt egyéb berendezéshez alkal­mazhatóan.

Szerelt vizes WC-berendezés tégla­előtét-falazattal. Előnye a stabilabb fogadó fal, hátránya a körülménye­sebb szervizlehetőség

Monoblokk WC belső működtetési lehetőségei a) felső vízterű; b) ejtő vízterű. A felső vízterűnek előnye, hogy a használati funkció befejezte után leellenőrizhetjük a „használati eredményt”, ám a szagképződés 100%-os. Ejtő vízterűnél a szagkép­ződés max. 40%-os.

Zuhanyfülke

A legkisebb alapterületű vagy több­szintes lakások második vagy kiegé­szítő tisztálkodási helyiségéül szol­gál. Ha a lakótérben van külön fürdőszoba, a zuhanyfülkében nem feltétlenül szükséges mosdót elhe­lyezni. Külső padlóösszefolyóval ké­szül.

A mosdó nélküli zuhanyfülke ja­vasolt méretei:

• alapterület: min. 1,40 m²;
• oldalméret: min. 0,85 m. Közvetlen természetes szellőzése szükséges.

Mosdófülke

Bármely helyiséghez kapcsoltan léte­síthető ott, ahol erre szükség van. El­sősorban olyan háló- vagy dolgozó­szobánál hasznos, ahol a külön fürdőszoba csak az előtéren keresztül érhető el, vagy a lakás más szintjén van. Mosdófülke beépített szekrény­ben is elhelyezhető, ha önálló mes­terséges megvilágítással rendelkezik. Padozata a kapcsolt tér anyagáéval azonos anyagú.

Fali függesztésű mosdó szerelési adatai kapcsolt csaptelep esetén a) szembenézet; b) metszet; méretek: 1 padlószint; 2 345-515 mm; 3 530-630 mm; 4 850 mm; 5 100-309 mm; 6 200-309 mm.

Fali függesztésű mosdó szerelési adatai fali csaptelep esetén a) né­zet; b) metszet; méretek: 1 padoza­ti szint; 2 345-515 mm; 3 850 mm; 4 1020-1125 mm.

A tisztálkodóhelyiségek ablakmellvédjének magassága (parapetmagasság) fürdőkád esetén 1,40 m-nél, zuhanytálca esetén pedig 1,80 m-nél alacsonyabb nem lehet. Külső határolófalra (vagy falba) vízvezeték csak külön hőszigeteléssel el­látva szerelhető, csaptelep pedig csak különösen indokolt esetben kerülhet. A tisztálkodóhelyiségben elhelyezendő vízmelegítőnél nem szabad meg­feledkezni a szükséges hely beterve­zéséről, és hogy – az elektromos üze­mű kivételével – számára kéményt kell építeni, valamint a megfelelő légtérfogatot biztosítani kell.

Itt kell megjegyezni, hogy kapható olyan gázüzemű meleg­víz termelő készülék is, amelynek nincs füstelvezetése, hanem az égéstermék a helyiség légterében ma­rad. Ez mérgező gáz, amely a fürdőkádban ülőre veszélyes lehet, ezért e készülék alkalmazását érdemes el­kerülni!

Normál üzemű bidé kapcsolt keve­rő csapteleppel a) metszet; b) szembenézet; méretek: 1 padló­szint; 2 100-260 mm; 3 típusoknál változó; 4 100-309 mm; h 180-195 mm; a 55 mm; g max. 30 mm.

Konzolos kapcsolású bidé felső (fali) keverőszeleppel a) metszet; b) nézet; méretek: 1 padozati szint; 2 110 mm; 3 260 mm; 4 gyártón­ként változik; 5 800-900 mm.

Fürdőkád fali keverő csapteleppel és teleszkópos üzemű zuhanykar­ral. Méretek: 1 padozati szint; 2 550 mm; 3 700 mm; 4 1350-1550 mm. 

Konzolos kapcsolású bidé, kap­csolt keverő csapteleppel a) met­szet; b) szembenézet; méretek: 1 padozati szint; 2 110 mm; 3 100-260 mm; 4 400 ± 10 mm.

Fürdőkád beépített keverő csapte­leppel és teleszkópos üzemű zu­hanykarral. Méretek: 1 padozati szint; 2 550 mm; 3 620-685 mm; 4 700-920 mm; 5 1050-1350 mm; 6 1350-1550 mm.

Hagyományos padlóültetésű WC-csésze változó vízöblítéssel a-b) felsőtartályos; c-d) shelszelepes; méretek: 1 padozati szint; 2 400 mm; 3 860 mm; 4 1000 mm

Konzolos kapcsolású WC burkolat alatti beépítésű vízöblítővel a)-c) vízöblítőtartállyal; b-d) beépített szelepes; méretek: 1 padozati szint; 2 220 mm; 3 400 mm; 4 955-1200 mm; 5 988-1105 mm.

Zuhanyzóhely kiképzése fali keverő csapteleppel, teleszkópos üzemű zuhanykarral. Méretek: 1 padlószint; 2 padlószint ± 70 mm; 3 930-1080 mm; 4 1070 mm.

Zuhanyzóhely kiképzése beépített keverő csapteleppel és teleszkó­pos üzemű zuhanykarral. Méretek: 1 padlószint; 2 padlószint ± 70 mm; 3 930-1080 mm; 4 1070 mm; 5 980-1230 mm.

Zuhanyzóhely kiképzése beépített keverő csapteleppel és többpontos zuhanyfejjel, valamint alternatív kapcsolású, teleszkópos üzemű zu­hanykarral. Méretek: 1 padozat} szint; 2 930-1080 mm; 3 1070 mm; 4 980-1230 mm; 5 600, 950 mm.

Európában és hazánkban kezd el­terjedni a Wedi építőlemezekből va­ló belsőépítészeti tér- és tömegfor­málás technikája. Tulajdonképpen ezek Styrofoam extrudált poliszti­rolhab táblákból készülnek, melyek­nek mindkét oldalát speciális mű­gyanta bázisú habarcsba ágyazott üvegszövettel erősítenek meg. En­nek köszönhetően a wedi építőle­mezek segítségével a legkülönfé­lébb szerkezeti formák kialakítása lehetséges.

A lemezeknél a mag, vagyis a szendvicslemez-belső biztosítja a hőszigetelő képességet, a vízállósá­got és a kombinált rétegnek köszön­hető nagy nyomó és tartó tulajdon­ságot. Az építőlemezek könnyűek és jól megmunkálhatóak.

Sarok zuhanyfülke előregyártott fal­ elemmel, ívelten záró, oldalt lejáró nyílással a) nézet; b) bal oldali; c) jobb oldali fal eleme; d) fenék­elem.

A lemezek a belsőépítészet minden terén alkalmazhatóak, ezen belül jól vizsgáznak a vizes helyiségekben, le­gyen az fürdőszoba, WC vagy éppen beltéri uszoda. Használatának elő­nyei igazán az egyedi formák kialakí­tásánál mutatkozik meg. Tartóváz építése nélkül képezhetünk akár egy lemezből pozitív és negatív íveket, megvalósítva ezzel bármilyen szokat­lan ötletet. Felülete közvetlenül csempézhető, vagy éppen vakolható. A lemezek 6-50 mm-es vastagsággal és 125 x 60 cm-es, valamint 250 x 60 cm-es táblaméretben készülnek.

Jellemzőik:

• nyomószilárdság 0,25 N/mm²
• hővezetési tényező 0,035 W/mk
• páradiffúziós ellenállási szám (m) 100
• lineáris hőtágulási együttható 0,07 mm/mK
• vízfelvétel alámerítésnél (28 nap) < 1,5%
• tűzveszélyességi besorolás D
• éghetőség B.I

Az extrudált polisztirolt a lemeze­ken kívül tömbösítetten is forgal­mazzák különböző belsőépítészeti térelemek kialakítására. Ismerve ezen anyag tulajdonságait, az alakos kivágással óriási lehetőségeket biz­tosít a belsőépítészetben. A megter­vezett elemet elektromos (cekász) úton vágják a tervezett méretre.

Fali zuhany másfél oldalas takarással, extrudált polisztirol habelemből készítve, a) nézet; b) sekély; c) mély fülke változattal.

Különleges vagy kehely alakú zu­hanyzóhely kívül nyitottan. Az extrudált polisztirolból készülő zuhanyzóhely két (fél) falelemével kü­lönböző „alakzatok” alakíthatók ki a) nézet; b) sarokelhelyezés; c) szabadon álló elhelyezés.

A konkrét méretelemes tömbből alakított forma végleges kontúrját a műgyanta kötésbázisú felülettel glettelik le, majd speciális üvegszö­vettel erős/tik, és a végleges felülete újra leglettelve már akár csempézésre vagy vakolásra is készen áll.

A szendvicslemezek közül a véko­nyabb elemek kiválóan alkalmazha­tóak felületi falkiegyenlítőnek, főként régi építésű házaknál. A táblákat felületre ragasztással és mechanikai kapcsolókkal, illetve rögzítőkkel egyesítik a falhoz, eset­leg a födémhez. Az illesztéseket a rendszer részeként forgalmazott erősítőszalaggal zárják le.

Az építőlemezekből készült falfe­lületek és elválasztó falak megfelelő tömítéssel használati víz elleni szige­telésként is kiválóan funkcionálnak. A szárazépítési rendszerrel épített – gipszkarton – válaszfalak az inten­zív párával és a fröccsenő vízzel szemben nem megfelelően ellenál­lóak. Ilyen területek lehetnek a für­dőszobákban a zuhanyozók falai, a mosdópultok, kádak környéke, vagy a konyhában a mosogatóhoz közeli falszakasz, melyet eme építőlemez­zel tökéletesen szigetelhetünk.

A belsőépítészeti megoldásoknál az extrudált magbelsejű szendvics­lemez azonos vastagságú a gipsz­kartonnal, tehát különös igénybevé­telnél a folytonossága a felületen abszolút megoldható. Egyedi kialakítású fürdőszobák kádbeépítéseinek, zuhanyfalainak, különféle pultjainak, paravánfalainak stb. belsőépítészeti tervezésénél nem kis fejtörést okoz a megfelelő építőanyagok kiválasztása, és azok összehangolása.

Ezeknek a problémáknak a leg­egyszerűbb megoldására ad választ a wedi, a rendszerelvű építőlemeze­ivel és rögzítőelemeivel. Tartóváz építése nélkül készíthetünk íves fe­lületeket, dobogókat, polcokat, és mindezt anélkül, hogy külön víz- és páravédelemről kellene gondos­kodnunk. Az ívek kialakításánál, az ív suga­rától függően a 20 vagy 30 mm-es lemezeket használjuk! A 40 és 50 mm-es lemezeket elsősorban zu­hanyválaszfalak, mosdópultok és különféle, terhelésnek kitett dobogók építésénél alkalmazhatjuk.

A minden fürdőszobában megta­lálható víz- és szennyvízvezetékek gyors, praktikus eltakarására nyújt megoldási lehetőséget – a nehézkes rabicolással, vagy a hosszadalmas gipszkartonozással szemben – a wedi csőeltakaró sarokelem-család. Elhelyezéséhez használjuk a rögzí­tőelemet!

A Styrofoam-lemezből és tömbből készült beltéri belsőépítészeti alkotás. A tömbösített anyagból az íves felület, míg a többi sík rész táblásított, 3-5 cm-es lemezből kombináltan készül úgy, hogy a kád a teljes épületgépészeti üzembe helyezés után kerül beépítésre. A beépítésnél fontos az elemek illesztő ragasztás utáni sarok, illetve toldási rész kapcsolószalagos megerősítése. Ezen felületek korrekciós glettelése után lehet felragasztani a táblásí­tott üveg vagy kerámia burkolatot

Hagyományos kádak beépítése néhány perc alatt megoldható telje­sen tisztán, könnyedén és főleg az eddig megszokott kosz és piszok nélkül. Az aljzatban lévő több cm-es egyenetlenségek is korrigálhatók a kádbeépítő elemekkel.

Zuhanyválaszfalakat könnyen ki­alakíthatunk szendvics-építőleme­zekből egyedileg is, de léteznek előre gyártott változatok is. A zuhanyválaszfalakat 200 cm magas és 50 mm vastag lemezekből – egyenes, ívelt vagy éppen „tört” alakban – készítik, megfelelő kapcsolóele­mek felhasználásával és tömítőszalag-takarással. A táblákat, az íves elemeket speciális kapocselemekkel rögzítik a falhoz, egymáshoz vala­mint a padlóhoz, majd a tömítőszalagot a táblák csatlakozásánál flexi­bilis ragasztóhabarcsba ágyazva megerősítik a szerkezetet. A falhoz, illetve a padlóhoz való csatlakozás­nál használjunk üveghálós megerő­sítést! A fal a tökéletes szilárdságát csempézés után nyeri el.

Különleges alakú zuhanykabin ké­szítése szendvicsrendszerű extrudált poliészterhab-táblákból. Az íves felület az egyoldali nútfűrészelt technikával nyerte el a kívánt formát, majd belülről az alak véglegesítése után, a stabilizálás miatt erősítő üvegszövetet glettelnek a felületre. A két félköríves elem kapcsolása ragasztással és kétoldali toldószalag beglettelésével történt. A kész szerkezetbe a vízvezeték szerelése után készülhet a kismozaik burkolat.

Wedi építőelemek előkészítésének munkafázisai alakos vagy íves fel­használással, íves felületeket – az ív sugarától függően – a 2 és 3 cm vastag wedi-lemezből készíthetünk. A lemez felületét egyenletes távol­ságokban (2-3 cm) irdaljuk sarok­-csiszológépre szerelt vágókorong­gal, vagy egyszerűen egy éles kés­sel, ügyelve arra, hogy a másik ol­dal üveghálója ne sérüljön, majd a lemezt a kívánt ívre hajlítjuk, és rögzítjük. A keletkezett vágási héza­gokat flexibilis ragasztóhabarccsal töltjük ki, és a felületre erősítőhálót ágyazunk 1 bevágás kijelölése; 2 gépi bevágás 75-85% mélysé­gig; 3 íves alakzat kialakíthatósága egyoldali bevágással; 4 párhuza­mos bevágás törésponthoz; 5 ék alakú bevágás tömör törésponthoz; 6 íves alakú „táblásítás”; 7 nyitott nyílások kikenése; 8 erősítőszalag beglettelése; 9 ívelt felület átglettelése.

Sarokzuhany fal építésének techno­lógiai sora. A zuhanytalp (a sarok­ba szerelt gépészeti vezeték után kerül elhelyezésre) végleges falhoz való kapcsolással. Utána a sarok­hát, majd a kétoldali szegőelem ke­rül felragasztásra és kapcsolószala­gos ráglettelésre. A készre burkolt kismozaik zuhanyhely befejezésé­nek utolsó fázisa a plex zuhanyfal felszerelése.

Mosdóhely kiépítése extrudált po­lisztirol szendvicslemezből, fűré­szelt alakos kialakítással 1 elemek összeillesztése; 2 készre épített mosdóállvány; 3 mosdótál helyé­nek kivágása; 4 készre csempézett mosdóállvány.

Zuhanyfenék vízmentes kiképzése polisztirolhab-lemezből a) oldalsó; b) alsó vízelvezetéssel; 1 fenékelem; 2 vízmentes tömítés; 3 takaró (záró) szalag – ragasztva; 4 szifon; 5 elfolyócső; 6 ágyazóréteg; 7 fö­dém; 8 aljzatbeton.

A Wedi Fundo zuhanytálca egy speciális, wedi-lemezből készített zuhanyozóaljzat, melyet gyárilag lejtéssel és összefolyóval alakítanak ki. Ezáltal rendkívül gyorsan és pontosan kivitelezhető. Kétféle bekötésű változatban lé­tezik. A vízszintes elvezetésű aljzatot min. 8 cm vastag ágyazatra helyezzük. A függőleges elvezetésű zuhanytál­ca esetében az ágyazat vastagsága lehet kisebb is. Az aljzatelem legnagyobb vastagsága 4 cm. Az ágyazatot készíthetjük polisztirolgyöngy vagy -zúzalék és flexibi­lis ragasztóhabarcs keverékéből. Munkafázisok: 1 perlit-hőszigetelő elterítése; 2 fenéklemez előkészítése; 3 fe­néklemez behelyezése; 4 tökéletes vízzár készítés; 5 zuhanyfal panel szerelése; 6 kádbeépítés; 7 kádelőlap elő­készítése; 8 előlap behelyezése; 9 vezetékburkolat előkészítése; 10 burkolatok behelyezése; 11 burkolat talpas kapcsolása a falhoz; 12 zuhanyfülke befejező munkái.

Szakszerű építésű télikert

Az üvegezett terek létesítésének el­sődleges célja a lakóérték növelése. A napenergia az úgynevezett üveg­házhatás jóvoltából e terek temperálásában hasznosul, s ez gondos tervezés esetén hozzájárulhat az épület energiaszükségletének mér­sékléséhez is. A hőmérsékleti viszo­nyokat a felületek sugárzásátbocsá­tó képessége determinálja.

Ezek az üvegépítmények markán­san elkülönülnek az épület tömegé­től, s céljuk igen különböző lehet:

• szolgálhatnak fűtetlen, üvege­zett előtérként a külső és belső tér között ütközőzónát (pufferteret) al­kotva, és csak kevés növénnyel dí­szítve;
• lehetnek a szó szoros értelmében vett télikertek, amelyekbe növénye­ket helyeznek el. Ezek fűtetlenek, s tartózkodásra csak időszakosan hasz­nálhatók;
• kialakíthatók lakótérként, ez esetben kevés növény van bennük, de állandóan fűtöttek.

A télikerteknél fontos a tájolás a be­napozás és annak következményei miatt:

• súlyos páraveszéllyel kell szá­molni a lakótér részeként használt üvegezett tereknél, K/NY és fűtetlen puffertereknél E irányába történő tájolás esetén;
• télikert D és K/NY égtájak felé egyaránt tájolható, de energiameg­takarításra biztosan csak a D-i olda­lon lehet számítani;
• a puffer tér minden égtáj irá­nyában eredményez energiameg­takarítást.

Következtetés: a tér használati inten­zitásának és a növények mennyiségé­nek növelése az energiaszempontból hatékony és páratechnikailag aggály­talan megoldást lényegében lehetet­lenné teszi.

Épülethez bárhol kapcsolható, utólag bármikor telepíthető szokványos télikert.

Télikert a lakásban, a lakás a télikertben. Egyszerű külsejű lakóház elegáns, mondhatni modern belsővel.

Lakóház nappalijához kapcsolt télikert tetőtéri légfűtő ablakokkal. Üzemében nyáron az üvegtetőben lévő ab­lak van nyitva szellőztetésre. Ősszel és tavasszal viszont a tetőtéri három (bukó) kisablak nyitásával lesz teljes és tökéletes a természet adta légfűtés a lakótér felé.

A télikertek kialakítása

Az üvegezett terekkel szemben tá­masztott főbb követelmények az alábbiakban foglalhatók össze:

• statikailag méretezett, korrózió­álló, az üvegezés fogadására alkal­mas tartószerkezet;
• a fej fölötti részeken a biztonsá­gi előírások szerint megválasztott üvegezés;
• megfelelő téli hő- és páravéde­lem;
• megoldott csapóeső-biztosság és csapadékelvezetés;
• kielégítő nyári hő- és sugárzás­védelem.

Az energiahatékonyság szempontjai érvényesíthetők, ha

• a térmélység nem túl nagy;
• a szerkezet legalább a homlok­zat egynegyed részét takarja;
• télikert jellegű használat esetén a térhatároló felületek legalább hő­szigetelő üveggel üvegezettek;
• a belső térrel határos szerkezet és a padló a hőtárolás követelmé­nyét kielégíti (az utóbbi még hőszi­getelő is);
• a tér a nyári komfort érdekében árnyékolóval felszerelt, és intenzí­ven szellőztethető.

Az építési piacokon a hőhídmentes alumínium, a PVC és az alumínium-profilokkal kombinált fa- (ragasz­tott fa) keretek egyaránt fellelhetők. Az üvegezés minősége a télikert hő- és páraviszonyait, ezáltal a teret használók komfortérzetét valamint az épület fűtési energiaszükségletét alapvetően meghatározza.

A napból érkező rövidhullámú sugárzásnak kisebb hányada jut át a hőszigetelő és hővédő üvegeken, mint az egyrétegű üvegen, ezáltal energiahozamuk kisebb – s ez ked­vezőtlen. Téli hőveszteségük viszont az egyrétegűekénél lényegesen mérsékeltebb – s ez kedvező. A hő­szigetelő és hővédő üvegek tulaj­donságai tehát ellentmondásosak.

Az épület tömegéhez kapcsolt télikert, ahol a belső légtér független a lakóhelyiségektől.

Az egyik legegyszerűbb szokvá­nyos télikerttípus: az épülettel pár­huzamos, négyzetes alaprajzú megoldás a) félnyeregtetővel; b) manzárd jellegű félnyeregtetővel.

Az épületre merőleges alaprajzú té­likert hőtechnikai szempontból gaz­daságosabb, míg építészeti értékeit a kapcsolt együttes határozza meg a) normál nyeregtetős; b) kontyolt tetőlezárású.

Kifejezett előny, hogy hővédő üvegekkel – alacsony páratermelő­dés mellett – a párakicsapódás elke­rülhető. A használati időtartamot a normál hőszigetelő üveg körülbelül egy hónappal, a hővédő üveg csak­nem két hónappal nyújtja meg.

A ház fűtésienergia-felhasználását a fűtetlen télikertek kedvezően be­folyásolják. A fűtésienergia-igényt egy normál hőszigetelő üvegezésű télikert 5-10 százalékkal, hővédő üvegezésű változata akár 10-20 szá­zalékkal is csökkentheti.

Az épülettel párhuzamos alaprajzú télikert „sarkított” végkialakítással és épületről futtatott félnyeregtető­vel a) egyik; b) mindkét végén ki­metszett változatban.

A télikertek a fej feletti felülete­ken ragasztott biztonsági üvegtáb­lákkal vagy üregkamrás szerves­üveg-elemekkel készülnek. Ezek beépítése a fogadó keretvázra nyo­máskiegyenlítő és vízlevezető hornyolással kialakított profilokra, tömítetten, fedősínekkel beszorítva történik.

Ahhoz, hogy az üvegezett felülete­ken a belső térbe bejutó napsugárzás a téli és az átmeneti, tavaszi-őszi év­szakokban hasznosuljon, egyrészt hőtároló tömegre van szükség, más­részt arra, hogy az éjszakai hőveszteség korlátozott legyen. A sugárzási energia mennyiség felvételére és tá­rolására a padló és a belső térrel ha­táros fal szolgál. Ezért van szükség arra, hogy a télikertet részben tö­mör fa válassza el a belső tértől, s hogy a tér ne legyen túlbútorozva. A hőveszteség mérséklése érdeké­ben a padló hőszigetelt.

Épület tűrési pontjához kapcsolt, párhuzamos alaprajzi formájú téli­kert félnyeregtetővel a) belső; b) külső sarokkapcsolással.

Épület külső törési pontjához kap­csolt, „metszett” vagy lesarkított alaprajzú télikert a) sarokkimetszés­sel; b) kettős sarokkimetszéssel.

Sokszög alaprajzú épülethez kap­csolt télikert a) hatszög/fél; b) hat­szög/negyed alaprajzi, illetve tömegformálásban.

Légállapot-szabályozás nyáron

Az üvegházhatás természetesen nyá­ron is érvényesül, s ez az üvegezett terekben elviselhetetlen viszonyok­hoz vezethet. A védelem a napsuga­rak távoltartásával, árnyékolással és a hő elszállításával, a tér intenzív szellőztetésével oldható meg.

A leghatékonyabbak a külső síkon vezetett árnyékolók. Az időjárás el­leni védelem érdekében mégis gyakran használnak belső oldali ár­nyékolókat, ezek hatékonysága azonban lényegesen kisebb. Jó szellőzés a légáramnak az egész téren történő (átlós) átvezeté­sével érhető el. Intenzitása kielégí­tő, ha az adott helyiségtérfogatra 2-5 %-nyi (m³/m² alapon) alsó lég­bevezető nyílást biztosítanak, s a felső légelvezető nyílás keresztmetsze­te ennek körülbelül ötszöröse.

Télikertek természetes szellőzésé­nek tervezésekor kialakítandó tér­arányok a) felső; b) alsó szellőzőnyílás esetén.

A nyári sugárzás elleni védelem – és a téli éjszakai hővédelem – az árnyékoló szerkezet kialakításában ésszerűen kapcsolható össze oly mó­don, hogy az árnyékoló külső felüle­tét a napból érkező rövidhullámú sugárzást visszaverő, belső felületét pedig a hosszúhullámú hősugárzást visszaverő bevonattal látják el.

A télikert vázszerkezete

Többféle szerkezeti anyagot kínál­nak télikert építésére a méret, a for­ma, az elvárt hőszigetelés, a vázszer­kezeti karcsúság, tartósság, karbantartási igény, ár és nem utol­sósorban a megvalósítandó funkció függvényében. A télikert szerkezete kénytelen elszenvedni az időjárás szélsőséges hatásait, a páratartalom változását – ha növényház, uszoda is van, akkor a belső térben is -, és mindezt alakváltozás nélkül, beázás mentesen, évtizedeken át.

Vázszerkezetként alkalmazha­tunk fát, acélt, alumíniumot, mű­anyagot. A hagyományos építő­anyag a fa, a télikerttel szemben támasztott követelményeknek azon­ban csak jó minőségű, rétegragasz­tott, gondosan felületkezelt faszer­kezet felel meg. A fa a levegőből nedvességet vesz fel (tágul), illetve ad le (zsugorodik), azaz „dolgozik”, ez a felületkezelést károsítja, ezért folyamatos karbantartást igényel. A jó minőségű anyagokból gondosan megépített faszerkezetű télikert ta­lán a legköltségesebb kivitelezési megoldás.

Olcsóbb kivitelű üvegház, télikert építéséhez acél tartószerkezetet le­het használni. Igen stabil szerkezeti megoldás, azonban korrózióhajla­ma és hőhídmentesítési problémák miatt lakáscélú télikert gyártására ritkán használják. A fa vázszerkezetnél lényegesen karcsúbb profilokból, alumínium­szerkezetből is épülhet télikert, ennek költsége a fa- illetve acélszerke­zetekből készülteké között van.

Télikert szerelése faelemekből, üzemileg előregyártott részegységek­ből. Az ominózus télikert külön ala­pozás nélkül (is) épülhet, nem kell sávalap, nincs lábazati fal. Az alapterhet a váz alsó impregnált fa (vagy acélcső-csonk) alátámasz­tása, alul 1-1 járdalap viseli. A belső burkolat a járdaépítési terminológiának megfelelően olcsóbb kavics- és homokrétegre készül megfelelő szegőkiképzéssel. A keret vagy kész télikert vázszere­lési állapotban – üvegezés nélkül az ominózus pontonkénti alátámasztással készül.

Üvegezett terhelés vi­szont a belső, vagyis az alsó burko­lat teljes elkészülte után kapcsolódhat az egészhez. Figye­lem! A belső, a másik szerelési áb­rasoron bemutatott légtechnikai építményt burkolati rétegként kell megépíteni. A fal elemeiben az előregyártott vázelemek helyszíni kapcsolása rej­tett csavarozással és (nem látszó) soroló profilokkal történik. A tetőváz és falváz fix kapcsolása mellett mind a tető, mind a fal épülethez való „ültetése” rugalmas mobilitású, tehát enged az esetleges dinami­kus mozgás okozta néhány mm-es eltolódásnak, méretváltozásnak.

Az alumínium az időjárási hatások­ra érzéketlen, nem korrodál, nem változtatja az alakját, nem öregszik, nem kell utólagosan felületkezelni. Könnyű, jó szilárdságú, „örök éle­tű” szerkezeti anyag. Formailag igen jól variálható, porszórással bármilyen színre festhető. Alumíni­umrendszerből viszonylag nagymé­retű télikertek, különálló pavilonok, családiuszoda-tetők is építhetők.

Némileg robusztusabb, de költ­ségkímélőbb megoldás műanyag rendszerből építkezni. Ez az anyag elsősorban homlokzati elemek gyártására alkalmas, tetőszerkezeti célra  kevésbé javasolt.  Télikert homlokzataként és nyílászárók gyártására az átlagosnál stabilabb, 70 milliméteres beépítési mélységű, 5 légkamrás aluplast műanyag profilrendszert alkalmaznak. A tetőt a jól bevált, hőhídmentes alumínium­szerkezettel lehet megoldani.

A téli­kert nyílászáróinak mennyiségét a közlekedési funkciók és a tájolásból adódó szellőztetési igény határozza meg. A nyílászárók készülhetnek fá­ból, alumíniumból, műanyagból, bukó, nyíló, toló, harmonika meg­oldással. Nagyon jó szellőztetést eredményez a tetőszerkezet maga­sabb pontján szerelt tetősíkablak, amelyen keresztül a felfelé áramló meleg levegő szabadon távozhat.

Télikert külső árnyékolása esetén az árnyékoláson kívül a résszellőz­tetés hűti az üveg felületét a) egy hűtőjárattal; b) szakaszos légjárat­tal; 1 télikert üvegezett fala (és tete­je); 2 szellőztető légrés; 3 külső ár­nyékoló.

Télikertek váz- és felületi szerke­zetének választásánál fontos az elemzés és a körültekintő értékelés. Ne feledjük, ha télikertet szándéko­zunk építeni, és felkeressük az ezzel foglalkozót, az arra próbál rábeszél­ni bennünket, amivel az ő vállalko­zása foglalkozik, legyen az fém, mű­anyag vagy éppen fa. Fontos, hogy a döntésünknél a kí­vülálló szakember véleménye le­gyen a mérleg nyelve.

A döntéshez fontos mérlegelni, hogy:

• a télikert külső, ún. ablakszerke­zete azonos legyen az épületével;
• a télikert külső tetőfelülete már mindentől független fém- vagy műanyag-befogadó profilú legyen;
• a fal és a tető hordozóváza leg­közelebb álljon a belsőépítészeti igényhez;
• az esetben – kisebb fesztávú té­likerteknél -, ha nincs külön váz­szerkezete, a határolóknak, mint bordázatnak jól kell viselniük az ön­súlyon kívüli meteorológiai terheket (főként hó és szél).

Osztott mezős belső árnyékoló vá­szonból, kettős sínvezetéssel a) összecsukott; b) árnyékoló helyzetben.

Rolós belső árnyékoló szerkezet a) egymezős; b) kétmezős vagy osztott mezős.

Felső sínvezetésű árnyékolók téli­kerthez a) tetőárnyékoló; b) tető/fal árnyékoló.

Télikert külső árnyékolásának lehe­tőségei a) tetőszakasz; b) tető és fal; c) tető és fal egy árnyékolóval; d) szakaszos árnyékoló sorral.

Igényes télikertek tetőzetének a vízállóságon kívül jó hőszigetelő képességgel is rendelkeznie kell. Az ábra szerkezetei jól példázzák a zártcellás és hőhídmegszakítós váz, valamint a kétrétegű üvegezés „együttműködését” a tetőépület kapcsolatban.

Hőszigetelt üvegezésű, hőhídmentes vázszerkezet vízzáró tömítésekkel és párakicsapódást elvezető csatornával.

Télikert szerkezeti elemei és részei 1 vázoszlop; 2 vázszaruzat; 3 talp­keret; 4 osztóborda; 5 szemöldök (keret); 6 záróborda; 7 fal üvegezé­se; 8 tető üvegezése; 9 takarólé­cek; 10 szellőzőablakok; 11 tetőszellőző; 12 támaszműködtető; 13 ablakkeret; 14 keresztirányú ta­karóprofil; 15 csapadékelvezetés; 16 faltőbádogozás; 17 alap; 18 lá­bazat; 19 támfal; 20 burkolat; 21 hőszigetelés; 22 fix ablak; 23 nyitható felület; 24 termőföld; 25 szűrő- (esetleg fűtő-) réteg; 26 csatlakozó épület.

Hasznosítható üvegház: a télikert, benapozása

A télikert – vagy nevezzük üvegház­nak – egyáltalán nem új az építé­szetben, ugyanis több évszázados múltja van. Arra azonban, hogy mi­ből és hogyan építsünk télikertet, számokban alig mérhető mennyisé­gű tapasztalat (mondhatjuk úgy is: fejlesztési eredmény) áll rendelke­zésünkre.

Az üvegházról

Az üvegfelülettel való hőnyerés meg­fontolást és áldozatot követel. Az át­lagosnál nagyobb üvegfelület nem­csak drágább, hanem a napsütés nélküli időszakokban az átlagosnál védtelenebb épületrészben nagyobb teljesítményű fűtőberendezést is kell beépíteni – természetesen nagyobb költséggel.

Az egyszerű hasznosítás esetében az egyetlen lehetőség az volt, hogy az üvegfelületeket a napsütés nélküli időszakokban a túlzott hőveszteség ellen mozgatható szerkezetekkel védték.

A napenergia fokozott hasznosítá­sát – ha nem is egészen tudatosan – a hagyományos építészet is alkalmazta. A tehetősebb emberek épületeihez csatlakozó üvegezett veranda tökéle­tesen ellátta azt a feladatot, amit egy korszerű szolárhasznosítótól elvá­runk: energiahiányos időszakban hasznosította a sugárzást, és a hideg napokon védte a lakóhelyiségeket.

A természetes energiaforrások hasznosításának fokozott igénye miatt ezek a szerkezetek – ha megválto­zott formában is – újra megjelentek. A ma használt növényházváltozatok többsége nem a lakóépület szerves része, hanem egy hozzáillesztett ipa­ri szerkezet. Ez minden bizonnyal előnyös az energiatakarékosság szempontjából, de kérdéses, hogy energetikai és használati szempont­ból megéri-e az árát.

Jobb megoldás a lakótérhez tel­jes értékű határolófallal kapcsoló­dó üvegház, amely a falon levő nyílászárókkal összenyitható, de el is zárható egymástól, ezért főként az előnyei érvényesülnek:

• fokozott sugárzás esetén a tereket összenyitva mérsékelhető a meleg;
• csökkent sugárzás esetén az üvegházból szellőztethetünk, ami kisebb lehűlést okoz a szobában;
• téli, sugárzás nélküli időszak­ban az üvegház javítja a szoba hőszi­getelését, enyhíti a szél kellemetlen hatását.

A lakótér bővítésével utólag kiala­kított, ma divatos zárt üvegveranda csak időszakosan használható helyi­ség. „Fűtése” csak a lakott tér hőveszteségéből származik, ezért a három téli hónapban nem nagyon használható.

Az épülettel együtt tervezett, az­zal összefüggő üvegház többnyire a ház része, ami újabb problémákat vet fel. Ezek a hangsúlyossá tétel vé­gett általában mértéktelenül meg­növelt terek télen és nyáron egy­aránt túlságosan védtelenek. A téli védtelenség még enyhíthető azzal, hogy ilyenkor nem használják, mi­vel jóval hidegebbek, mint a józanul méretezettek.

A nálunk kedvezőtlenebb adottsá­gú országokban jóval gondosabban mérlegelik az üvegezett terek kiala­kítását. Az északi népeknél az ominózus háznál csak a hasznos nap sugárzási irányban van csupa üvegfelület, a mellékirányok felé eső terek védettek. A téli energiatermelés szempont­jából lényeges sugárzási irányokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy ebben az időszakban jelentős nap­sütést csupán a délkelettől délnyu­gatig terjedő szakaszban remélhe­tünk. Az üvegfelületet – miként azt az észak-európai épületnél láttuk – elegendő ilyen mértékben kinyitni.

Ennél lényegesebb a napmagas­ság változásához való igazodás. A fűtési időszakban a déli irányú napmagasság nem nagyobb 40-50°-nál. A jól megtervezett hasznosítótér az ennél magasabbról érkező nyári napsugarakat nem engedi a lakott térbe. Erre mutatott jó példát a tö­mör tetőfelületű üvegezett veranda.

Éghajlati adottságaink miatt fon­tos, hogy a hőhasznosító üvegház nyári működésével is foglalkoz­zunk. Veszélyes, ha a látott példákat mérlegelés nélkül kívánjuk itthon követni a helyi meteorológiai adottságok figyelembevétele nélkül. Ma­gas külső levegő-hőmérséklet ese­tén ugyanis egy zárt, üvegezett térben elviselhetetlen klíma alakul ki, amelynek mérséklésére két alap­vető megoldás van: az árnyékolás és az átszellőztetés. A külföldi háza­kon számtalan árnyékoló szerkezetet találunk, amelyeket – eltekintve a sugárzás hatására elsötétülő, ún. fototrop üvegtől (amely drága és várhatóan a téli napsütést is csök­kenti) – két alapvető csoportra oszt­hatunk: a kívül illetve belül elhelye­zett árnyékolókra.

A napsugárzás beesési szögei 12 órakor az évszakfor­duló napokon (északi szélesség 47°).

Az épület és a télikert benapozása észak-déli épület­tájolás esetén. Az alacsony nappálya a téli, a magas a nyári időszakra jellemző.

A külső árnyékoló ideális, mert a sugárzást az üvegen kívül tartóztatja fel, s így az nem jut a belső térbe. Hátránya technikai: az időjárás ha­tásainak kitett szerkezet, amely moz­gatható is, hamar elhasználódik.

A belső árnyékoló nem használó­dik el olyan gyorsan, de miután a napsugarak nagyobb részét elnyelte, felmelegszik, és így a teret mele­gíti. A fémszövésű árnyékolók foko­zottan fényvisszaverők, s így a változatlan hullámhosszúságú vis­szavert fény újra áthatol az üvegfe­lületen.

Önállóan vagy árnyékolóval kom­binálva alkalmazzák az üvegtér-át­szellőzőket, ahol a térben keletkezett hő alul és felül nyitható nyílásokon át távozhat. Hátrányuk, hogy vi­szonylag kis hatásfokúak, és mivel nyitva tartásuk éjszaka is szükséges, beázhatnak, továbbá rajtuk keresztül különféle állatok közlekedhetnek. Sokkal kézenfekvőbb volt a klasszi­kus megoldás, a felesleges sugárzás kirekesztése zsalutáblákkal, vagy az üvegezés nyári leszerelése.

Tapasztalati adatok szerint a hőhasznosító üvegház az üvegfelü­lettel azonos nagyságú teret képes temperálni. Ez az összefüggés – át-szellőzéssel és árnyékolással – nyá­ron is igaz.

A hőhasznosító üvegház télen csak akkor véd, ha tömör hőszigete­lő teteje van. A vízszintes üvegezés mozgatható táblákkal viszonylag egyszerűen hőszigetelhető.

Egyszerű, több évtizedes korú családi ház hozzákapcsolt télikerttel, ahol a komfort és a kert, valamint a Nap felé való feltárulkozás óriási mértékben javítja az értékeket.

Családi ház oldalkerti toldaléka, télikerttel. A több évti­zedes korú házhoz kapcsolt télikert megváltoztatta a ké­pet, az értéktényezőt.

Az épület mellé épített télikert vagy növényház benapozása tájolástól függően a) északi oldalra; b) keleti oldalra; c) déli oldalra; d) nyugati oldalra telepítve; 1 a Nap látszóla­gos mozgása folytán besugárzott mező; 2 télikert vagy növényház; 3 lakóépület vagy egyéb, gazdasá­gi épület.

A növényházakat és télikerteket érő napsugárzás beesési szöge és a sugárzás számítható intenzitása a) nyáron; b) ősszel és tavasszal; c) télen.

A nyári túlmelegedés elkerülése ér­dekében tanácsos a télikert Nap el­leni védelmét megoldani.

Építészeti forma

A télikert legfontosabb meghatáro­zó eleme mind esztétikai, mind gyártási szempontból a tetőszerkezet. A helyiség általában az épület valamely homlokzatához csatlako­zik, így befedéséhez leggyakrabban félnyerges vagy nyeregtetős megol­dást alkalmaznak. Igen esztétikus, ezért javasolt – a beépítendő hely­szín függvényében – a negyed- vagy félkör alapterületű, sugaras tetőki­alakítású térlezárás. Megoldható az épület tetőszerkezetéhez csatlakozó, azt azonos vagy enyhébb szögben folytató tetőkialakítás is.

A homlokzat magassága általában 2,2-2,8 méter, amely az épületen mért maximális tetőindító magas­ság függvényében (a minimum 7-20°-os tetődőlést megtartva) nö­velhető. Az egyedi tervezési és gyár­tási lehetőségek felhasználásával szinte bármilyen télikertforma meg­valósítható, az a legfontosabb, hogy a télikert harmonikusan illeszkedjék a meglévő épülethez. Kialakításánál érdemes igénybe venni a ház terve­zője és a télikertgyártó segítségét.

A helyiség méreteit elsősorban a télikertnek szánt funkció határozza meg. Az akár 5-10 négyzetméteren – a homlokzati falból háromszög, négy- vagy hatszög alakú alapterü­leten – „kiugratott” télikert növé­nyekkel betelepítve vidám, kellemes színfoltot, oázist varázsolhat a lakás­ba. Ideális a 10-20 négyzetméteres beépítési méret, ekkora területen már több funkció megvalósulhat. A télen is zöld növények között kelle­mes a pihenés, olvasás, sőt a mun­kavégzés is. Ennél is nagyobb alapterületen a növények mellett már medence, uszoda kialakítására, sport-, szabadidő-, pihenőterek ki­alakítására is lehetőség van.

Átlátszó üvegtábla viselkedése napsugárzás esetén.

A télikertek használata (szellőztetés), hőszigetelő üveg

Annak érdekében, hogy az üvege­zett tér pozitív hatásai érvényesülje­nek, a télikert szerkezeteinek tuda­tos használatára van szükség. Ettől függ, hogy elérhető-e általuk ener­giamegtakarítás, vagy éppen ellen­kezőleg, növelik az épület energia­felhasználását.

Tudomásul kell venni, hogy:

• az északi puffertér télen nem al­kalmas huzamos tartózkodásra és növények nevelésére;
• a télikertben csak akkor lehet tartózkodni, ha léghőmérséklete >18°, s ez nem biztosítható a lakó­tér felé vezető ajtó nyitva tartásával;
• a növények érdekében szükség lehet kiegészítő fűtés betervezésére, amely 4°C alatt üzembe lép;
• nyáron a kívánatos légál­lapot viszonyok eléréséhez a szellő­zők és az árnyékolók ésszerű működtetése elengedhetetlen.

A köztudatban is úgy él: az üvege­zett veranda, a télikert a családi há­zak tartozéka. Az elmúlt évtizedben megvalósult sikeres példák bizonyít­ják, hogy többlakásos házak lakóér­tékének növelésére is alkalmasak, s körültekintő tervezéssel, üzemelte­téssel energiafelhasználás szem­pontjából is hasznosak lehetnek.

Üvegtetők ereszcsatorna nélküli ereszei a) egyrétegű, normál; b) egyrétegű, alátéttel; c) peremes hőszigetelő üveggel; d) hőszigete­lő üveggel és alumínium szegőpro­fillal; e) hőszigetelő normál és peremes üvegek ütköztetésével; f) szimmetrikus ütközéssel, erősítő­lemezzel; 1 síküveg; 2 síküveg alá­tét; 3 ragasztó; 4 peremes hőszige­telő üveg; 5 hőszigetelő üveg; 6 gumiprofil; 7 kitt; 8 fugázókitt; 9 alumínium beakasztóprofil; 10 ru­galmas fémlemez; 11 vázszerkezet.

Szerelt favázas télikert automatikus légcse­réje falazott építésű légjárattal. Az ominózus télikert szükséges szellőzteté­sét a nyári melegben az ajtók nyitva tartásá­val vagy beépített alsó vezetésű, majd bukó légjáratú rendszerrel tudják tökéletesen megoldani.

Az utóbbi, vagyis a légcsator­nás szellőztetés szabályozhatóbb légcserét biztosít, valamint egészen minimális a hu­zatérzet, míg ajtók kinyitásával, főként laká­son keresztül nehezebben viselhető el a nem kívánt légmozgás. Az ábrasoron látható szellőztetési rendszer­nél a télikert esetén a bukó légjárat tulaj­donképpen kettőzött üvegfelülettel van megoldva úgy, hogy a hőszigetelő üvege­zés kívülről változatlan, míg a belső egyrétű üveg nyitható keretben van elhelyezve, a takaríthatóság miatt.

A szint alatti csatornák járdalapból és YTONG téglaelemekből készülnek, körül burkolt táblás hőszigetelővel. A hőszigetelő anyaga minden esetben zártcellás poliszti­rol.

A burkolat teljes padozat alatti légcsatornák sokasága, „hasított” kerámia elemből készül aljzat- és hűtő- (ha kell fűtő-) rendszerként. Erre kerül ráhelyezésre a helyiség padozati burkolata, ragasztással.

Szuper hőszigetelő üveg

Az eddig ismert üvegezések közül talán legkorszerűbb az IPLUS 3C S háromrétegű üvegrendszer. Az ún. passzívházakhoz nincs szükség fűtési rendszerre, csak high-tech üvegekre. A modern high-tech üvegek családjába tarto­zik az Interpane legújabb terméke, az IPLUS 3C S, amely véd a hőveszteségekkel szemben, s egyút­tal a napfény energiáját is haszno­sítja.

A passzívház az alacsony energia­igényű házak következetes tovább­fejlesztéseként jött létre. Az ilyen házak fűtésienergia-szükséglete kb. 75%-kal, hagyományos épületekhez viszonyítva pedig akár 85%-kal is alacsonyabb lehet. Emiatt felesle­gessé válik a hagyományos fűtő­rendszer beépítése, mivel a szüksé­ges energia passzív módon rendelkezésre áll. Az energetikai szempontból optimális ablakszerke­zetek bár beengedik a fényt a helyi­ségekbe, kifelé a meleg mégsem tud elszökni. A maradék energiát az elektromos eszközök (izzólámpa, hűtő, tv) és a lakók által leadott me­leg biztosítja.

Az ún. U-érték az épülethéjak hő­szigetelésének mértékéről ad infor­mációt. Minél kisebb ez az érték, annál nagyobb az energiameg­takarítás. Az Interpane által gyár­tott IPLUS 3C S háromrétegű hőszigetelő üveg U_g-értéke 0,51 W/m²K. Az üvegezés három lapból áll. A köztes tereket kripton nemesgáz­zal töltik ki, ami jobban szigetel a levegőnél, ugyanakkor a fényáteresztést nem csökkenti. Ezenkívül a külső és a belső üveglapokat belül­ről leheletnyi vékony és gyakorlati­lag láthatatlan fémréteggel látják el. E „fűtőrétegen” akadály nélkül áthalad a rövidhullámú nappali fény, míg a hosszúhullámú hősugarakat a lakótér felé visszaveri.

A legkorszerűbb HIPLUS 3C S hő­szigetelő üveg, melynél az U_g-érték 0,5 W/m²K. A háromszoros hőszige­telő üvegezésnek és a két rétegnek köszönhetően az Interpane HIPLUS 3C S terméke kiváló hőszigetelést ér el nagy fényáteresztés mellett 1 és 3 belső üveg + hővédőréteg; 2 kriptongáztöltés; 4 közbenső üveg; 5 távtartók; 6 páramentesítő, vagyis szárító anyag; 7 butil ragasz­tás; 8 polysulfid tömítés.

Fa tartószerkezetű télikertek hőszi­getelő üvegezésének csomópontjai a) kapcsolt tartószerkezettel; b) nyi­tott horonnyal; c) fa takaróléccel és pattintható fémlemez védőelemmel; d) alumínium profilléccel; e) gumi­ágyazatra alumínium takaróléccel kombinálva; f) kombinált tartójú alumínium szerelőelemekkel.

Különböző funkciójú illetve rendel­tetésű házaknál különös jelentőség­gel bír az épület külsőknél az alkal­mazott üvegtégla. Az üvegtégla, mint falazati elem elsődlegesen a külső felület formálását, valamint a mögötte lévő helyiség illetve tér „tört” megvilágítását kívánja szol­gálni. Másik jelentősége az épület esti illetve éjszakai megjelenítése, ugyanis a bentről villanyfénnyel megvilágított üvegtégla-felület ka­rakterbe foglalva meghatározója a ház iránti érdeklődésnek, és ami a lényeg, a látvány beteljesülésének.

Iroda és lakásbelső Igényességi meghatározója lehet a berendezé­sen túl az alkalmazott térelválasztó „üvegelemes” ablak-fal. Az üveg­tégla az ezredforduló építészetének fontos részévé válhat, a szebbnél szebb példák sorával, terven és a valóságban.

Az utóbbi évtizedben az üvegtég­la megjelent a belsőépítészetben; a beltéri térformálás jeles eszköze lett. Az üvegtégla mint belsőépíté­szeti kiegészítő alkalmas egyszerű polctartókon, fülkéken, a néhányelemes nyíláskitöltéseken túl a teljes határoló fal kiépítésére is. Az utóbbi az, ami képes megfogni a figyelmet, és kellemes belsőt képes kölcsönöz­ni a lakásban, irodában, vagy éppen csak egy paravánfalként a környeze­tünkben.

Az üvegtégláknál a külső felületi hatás miatt, hogy mindkét oldal él­ményszerű legyen, a kettős falú elemet alkalmazzák. Ez az az anyag, melynek nincs „fonák” oldala, mindkét síkja egyforma. Ennélfogva a térelhatárolók esetében az elvá­lasztani kívánt térnél a hatás önma­gában egyforma, míg a természetes fény irányát követve az áttételesen megvilágított helyiségnél a fény ha­tása kiegészíti az előző élmény gaz­dagságát valami többlettel.

Üvegtégla fal és annak építése a la­kásban 1 első sor „szintezett” kitű­zése; 2 falazás közbeni erősítő hu­zalok behelyezése; 3 vízszintes tartóhuzalok beépítése; 4 kész álla­pot.

Az üvegtégláknál az anyag színe domináns, melyre nagyon oda kell figyelni. Különös jelentőséggel bír a természetes üvegszín, a zöldes anyag, a fehér (tejszerű) üvegtégla, mert ezek káprázás mentesek, a fényáteresztés színe megegyezik a természetes fény hatásával. Veszé­lyes lehet a vörös, a sárga és a kék, ugyanis ezek, ha hátulról természe­tes fényt kapnak, a mögöttes teret egyszerűen tönkreteszik. Mestersé­ges fény minden helyiségben van, ahol van ember tartózkodik (ez esetben is vizsgálandó az anyag szí­ne), de nem akkora hangsúllyal.

Üvegtéglákat 10 x 10, 15 x 15, 20 x 20, valamint 25 x 25 cm-es méretben és feles, valamint sarokforduló-szegletes és íves idomokkal készítenek, hogy a vele elérni kívánt hatást meg tudjuk valósítani.

A MAPEI és a Siplast cégek labora­tóriumaiban kifejlesztett felső bur­kolati rendszer a hordozó statikai szerkezet (pl. födém) feletti rétegek kapcsolásával új és régi épületeknél egyaránt alkalmazható. A rendszer­be foglalás lényege a kis keresztmet­szeten belüli és átlagosnál jóval ked­vezőbb akusztikai értékek elérése.

A rendszerhez tartozó, kerámia-és kőlap burkolatokhoz ajánlott lé­péshang-szigetelő lapok és kiegészí­tő anyagok beton- és DIN 18560 szabvány szerinti esztrichaljzatokra, valamint már meglévő teherbíró ke­rámia-, fa-, PVC- stb. burkolatokra hordhatók fel.

A lapok vastagsága 9,5 mm. A la­pok kerámiával és természetes kővel burkolhatok, ha azok mérete 225 és 1600 cm² közötti. A Mapefonic-rendszer alkalmazá­sa a lépéshangot jelentősen csökken­ti, és növeli a szomszédos helyiségek lakókomfortját. A Mapefonicra kü­lönálló fa- stb. burkolatok is lerakha­tok. Alapanyagának rugalmassága révén a Mapefonic-rendszer feszült­ségkompenzáló és lépéshang elnyelő tulajdonságokkal rendelkezik.

Padlófelületek felújításánál az új burkolóanyagokkal együtt alacsony szerkezeti magasságot tesz lehetővé, miközben a lakás használóinak ké­nyelemérzetét javítja. A lépéshanggátlás mértéke kerá­mialapos, természetes kő- és műkő burkolatok esetén az ISO 140/6 sze­rint akár a 17,6 dB-t is elérheti.

A Mapefonic-rendszer elemei

• Mapefonic-szalag: öntapadó sze­gélytömítő szalag a burkolat elvá­lasztására a határoló épületrészek felé.
• Mapefonic-lap: töltött bitumen­-akusztikus lapok (500 x 500 x 9,5 mm) üvegszál erősítéssel és a hátoldalon hangelnyelő kárpitszövet bevonattal. A lapok a Mapefonic-habarccsal jó kötést biztosítanak a kerámialapos, természetes kő- és műkőburkolatokkal, valamint víz-és rothadásállók.
• Mapefonic-ragasztó: akril-diszperziós ragasztó a Mapefonic-lapok födémszerkezetre ragasztá­sához.
• Mapefonic-habarcs: szürke, gyor­san kötő, cementtartalmú, vé­konyágyas habarcs kerámialapok, természetes és műkövek lerakásá­hoz.
• Mapefonic-Grout: szürke, gyorsan kötő, speciális, hidraulikus kötő­anyag-bázisú fugahabarcs kerámialapos, természetes és műkő­burkolatok fugáihoz.

Megjegyzés: a rendszer termékei kü­lön-külön is megvásárolhatók, amennyiben kiegészítő MAPEI ragasztó- vagy fugahabarcsokra van szükség.

Munkafolyamat

Az aljzat előkészítése

Az aljzatnak megfelelően száraz­nak, szilárdnak, simának kell len­nie, és nem tartalmazhat a tapadást gátló anyagokat, úgymint szennye­ződéseket, elválasztó anyagokat, festékeket stb. A meglévő síkbeli el­téréseket Ultraplannal, illetve Ultraplan Maxival, fa aljzatokon Fiberplannal kell kiegyenlíteni. A fa aljzatok nem lehetnek rezgéseknek kitéve.

A Mapefonic-szegélyszalagok behelyezése

A függőleges határoló épületrésze­ket a Mapefonic-lapok lerakása előtt Mapefonic-szalaggal el kell zárni. A ragasztáshoz el kell távolí­tani a védőfóliát a ragasztószalag­ról, majd a szalagot teljesen takaró módon fel kell ragasztani, hogy a habarcshidak kialakulása elkerülhe­tő legyen.

A Mapefonic-lapok lerakása

A Mapefonic-lapokat Mapefonic-ra-gasztóval kell kapcsolni. Ehhez a használatra kész ragasztóanyagot megfelelő fogaslehúzóval az aljzatra kell simítani, hogy biztosítva legyen a megfelelő nedvesítés.

Ezután bele kell helyezni a Mape­fonic-lapokat a friss Mapefonic-ragasztó habarcsba. A habarcshidak ki­alakulásának elkerülése érdekében a Mapefonic-lapokat a felső burkolat fu­gáihoz képest átlósan kell elrendezni. Ezért a lapokat egymáshoz szorít­va kell lerakni.

Nem szakszerű kivitelezés esetén a fugákat ragasztószalaggal le kell ragasztani. A lapokat a kárpitoldal felől barkácskéssel be kell vágni, le­törni, és a kárpitszövettel lefelé for­dítva, a kerámia-, természetes kő-vagy műkőburkolat fugavonalaihoz képest átlósan lerakni.

Kerámia- és természetes kőburkolatok lerakása

A Mapefonic-lapok lerakása után már 2 órával megtörténhet a ned­vesség szempontjából stabil termé­szetes kő- és kerámialapok lerakása.

Munkafázisok

MAPEFONIC komplett rendszer ké­szítésének munkafázisai: a) az UNIRENO lépészaj csökkentő lemez ragasztása b) kerámiaburko­lat lerakása ragasztással.

Belsőtéri lábazati szegősor készíté­se Mepafonic-rendszernél. A felra­gasztott szegő (csík) akusztikus jelentősége nagy.

Különleges kültéri falburkolat készí­tése a) szegezetten kapcsolt kerá­mia cserépelemből; b) hőszigetelő-táblával egyesített kerámialapokból; c) hasított hom­lokzati téglaburkolat ragasztása núthornyolt hőszigetelőre.

Nyerstégla burkolatok

Nyerstégla burkolatok készíthetők külön erre a célra gyártott falbur­koló téglákkal és klinkertéglákkal, a falazással egy időben vagy utólag. Utólagos burkoláshoz a hátfalaza­tot három-négy soronként visszaug­ratva kell elkészíteni, hogy a negyedtégla nagyságú burkolatot féltégla szélességben beköthessük. Az egyenes sorok és az azonos hé­zagtávolságok 10 mm átmérőjű fugaléc használatával biztosíthatók. A burkoláshoz Ha 12 jelű ágyazóhabarcsot, a hézagoláshoz Hsc 60 jelű habarcsot kell használni.

A hé­zagok kiképzése után a burkolatot azonnal meg kell tisztítani a ha­barcsanyagtól, mert ha ez elmarad, a burkolaton elszíneződések kelet­keznek. A ma már elterjedt korsze­rű burkolati rendszerekhez besze­rezhetők a téglaméretű, 10-15 mm vastagságú máz nélküli kerá­mialapok, amelyek a burkolólapok technológiájával, de fugalécet is használva építhetők be és a nyers­tégla burkolatokhoz hasonlóan fu­gázhatok.

Külső és belső terek burkolásához gyártanak ugyancsak téglaméretű, 4-6 mm vastagságú, akár ollóval is vágható, ún. kétkomponensű bur­kolólapokat. A burkolati rendszer érdekessége, hogy a burkolandó fe­lület egyaránt lehet sík, ívelt vagy homorú.

A burkolólapok a külön e célra alkalmas speciális másodkomponensű ragasztóval ragaszthatók fel. A ragasztót a burkolt felületre kell felhordani fogaslehúzóval, a kizsinórozott lapokat ebbe a rétegbe kell ragasztani. A felület fugázása igen egyszerű, a ragasztóréteg adja egyúttal a fugázási felületet is. Fugázáskor a még képlékeny ragasz­tóréteget száraz ecsettel egyszerűen elhúzzuk a felragasztott lapok fugá­inak irányába.

Beton anyagú rusztikus lapburkolat készítésének munkafázisai a ra­gasztástól a fugázásig.

Réteges vízelvezetésű tetőtéri er­kély vízszigetelése és elemes (mo­bil) burkolatának behelyezése. Munkafázisok a vízszigeteléstől a részműveleteken keresztül a burko­lat lerakásáig.

Ezen cikkben a szokásostól eltérő burkolatokról és azok mun­kafázisaiból mutatunk be néhány megoldást, példákkal.

Mindezek előtt megemlítendő, hogy az égetett kerámia anyagú fal­burkolatok évezredek óta ismertek, amit a reánk hagyott építészeti örökség is tanúsít. Az épületek, für­dők és egyszerűbb lakhelyek alakos díszítései mindig valamilyen burko­latok, általában mozaikok voltak. A burkolati lapokat a mai technológi­ához hasonlóan, magas hőfokon égették, és egyszerű cserépanyag­ként vagy mázas színezett kivitelben használták.

Kerámia burkolóanyagok

Falburkoló csempék

A falburkoló csempék hazai gyártá­sa a XIX. század második felében kezdődött. A burkolólapokat egyre gyakrabban használták lakások vizes helyiségeinek falburkolásához, ahol a nedvességgel szembeni ellen­állás, a könnyű tisztíthatóság, eset­leg a fertőtleníthetőség igény volt. A színes, mintás csempékkel – jelle­güknek megfelelően – változatos fe­lületeket lehetett kialakítani.

A falburkoló csempéket gyártó cégek ma már a különböző műszaki tulajdonságú és megjelenésű termékek széles skáláját állítják elő és hozzák forgalomba. A gyártáshoz használt új vegyi anyagok megjele­nésének és a technológiák korszerű­sítésének köszönhetően a falburko­ló csempék számtalan változatban beszerezhetők.

A tényleges szükséglethez képest 5-10%-kal többet kell vásárolni, egyrészt az esetleges hibák kijavítására, másrészt a felrakáskor előadó­dó törések, a szabási veszteségek va­lamint a válogatáshoz szükséges többletlap igény miatt is.

Nemcsak az egyszínű lapokat, ha­nem a díszített (mintás) csempela­pokat is rendkívül széles választékban gyártják. A díszítések az első égetés után készülnek, különböző színű alapmázakra, többféle eljárás­sal felhordva. A mintás csempék egy vagy több színben, szitanyomással, matricával, kézi festéssel készülnek.

Konyhapult kerámiaburkolatának készítése rugalmas ragasztóval; munkafázisok.

Mázas kerámialapok

Jó műszaki tulajdonságaiknak, vál­tozatos forma- és színválasztékuk­nak köszönhetően a mázas kerámia­lapok használata egyre gyakoribb a falburkolatok készítésénél is.

A burkolólapokat különböző for­mákban és többféle méretben állít­ják elő, amit a falburkolatok tervezésekor igénybevételi és esztétikai szempontból is figyelembe kell ven­ni. Igénybevételi szempontból a fal védelme, esztétikai szempontból pedig a helyiség padló- és falburko­latának összhangja, színharmóniá­ja, a burkolatok hézagrajza, azaz az összkép kialakítása a fontos.

Falburkolatokhoz általában véko­nyabb lapokat használnak. A máz­réteg kopásállósági fokozata is gyengébb lehet, a padlóburkoló laphoz képest is lényegesen kisebb. Azonos színű és mintázatú mázas burkolólapokkal készített fal- és padlóburkolatoknál különösen nagy jelentőségűek a nyitott hézagrendszerű, hálósán rakott padló- és falburkolatok.

Hőszigetelő rendszerhez ragasztott vékony kerámialap-burkolat, mely­nek „hatása” tulajdonképpen a nor­mál téglaburkolatéval azonos.

Adott helyiség eltérő funkcióval, el­térő belsőépítészeti igényekhez. Is­kolapéldánk egy elhagyott pincehelyiség újrahasznosításának lehetőségeit dolgozza fel változato­san 1 élelmiszerraktár és hobbi; 2 fotólabor; 3 házimunka, mosó, vasaló, varró stb.; 4 vendég foga­dására, a kikapcsolódás helyisége bárpulttal; 5 eredeti állapot.

A faanyagú falburkolatok többféle feladatot is ellátnak, egyrészt felve­szik és tompítják a belső és a külső közlekedés, valamint az egyéb zajok hatásait, másrészt hozzájárulnak a helyiség belső komfortja és a kelle­mes környezet megteremtéséhez.

A faanyagú falburkolattal szemben támasztott alapvető követelmények a következők:

• egészségre ártalmatlan anyagból készüljön,
• felületi bevonata sem károsíthatja az egészséget, még utópárolgás­ból adódó gőzök formájában sem,
• tapintása meleg legyen,
• bizonyos mértékben hőszigetelő legyen,
• jó hangszigetelést adjon mind a hallható rezgések, mind azok visszaverődése és terjedése ellen,
• könnyen tisztítható és karbantart­ható legyen,
• felülete esztétikus legyen,
• tartós, és elfogadható költségű le­gyen,
• egyszerűen elkészíthető és javít­ható legyen.

A felsoroltak tulajdonképpen bármi­lyen anyagú vízszintes és függőleges burkolatról elmondhatók, faburkolatok esetében azonban hangsúlyo­zottabban, mint a „hideg” burkola­toknál, pl. a kerámiánál vagy a kő­nél. A faanyagú falburkolat egyúttal belsőépítészeti formaelem is.

A beltéri falburkolatok anyagai, az alkalmazott kivitelezési technoló­gia és a felületkezelés megválasztá­sakor az egészségi szempontokat a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni.

Ezek:

• csak egészséges fa vagy fa alap­anyagú elem, illetve burkolat épít­hető be,
• a beépített fa nem lehet gombás, és nem kezelhető illó anyagú gombaölő szerekkel,
• a fa nem lehet rágcsálóval fertő­zött, mert az továbbterjed az épü­let egyéb szerkezeteire, a burkola­tokra és a bútorzatra is.

A faforgács és farost anyagú építő­elemek kötőanyaga nem tartalmaz­hat formaldehidet.

A formaldehid jelenléte – a pá­rolgás és a gőzök miatt – a bentla­kók közérzetét, hangulatát és egészségét károsan befolyásolja. A kellemetlen, szúrós szag előbb csak fejfájást, később migrént, idegfeszültséget, fáradékonyságot és számos egyéb, az egyéni érzé­kenységtől függő bajt okozhat. A hazai szabvány külön e problé­mával nem foglalkozik. Elmond­hatjuk azonban, hogy egyre több gyártó cég fogadja el, hogy a jövő útját a korszerű, egészségre és kör­nyezetre ártalmatlan, világszerte elfogadott anyagok bevezetése és használata jelenti. A faanyagokat védő szerekről ugyanazok mondha­tók el, mint a fa anyagáról.

A felületi lakkok közül is csak azok használhatók, amelyeknél a káros gőzök párolgása egy-két hé­ten belül megszűnik.

A falfelületre, legyen az vakolt vagy éppen nyersen zsaluzott beton, a motívumot, melyet meg akarunk je­lentetni, könnyed felfúrással tudjuk felvinni.

A faburkolatok anyagai

A falak és a mennyezetek közel azo­nos anyagú és profilú faanyagokkal burkolhatok.

Alépítmény és kapcsolóelemek

A tartó aljzat vagy heveder anyaga gyalult vagy natúr, finomra fűré­szelt fenyő, amely legalább II. osztályú legyen. Az ennél gyengébb minőség az utómozgás, repedezésre való hajlam vagy éppen a beteg­sége miatt alkalmatlan a felhasz­nálásra.

A távtartó elemek általában acélból készülnek, horganyzott kivitelben. A kapcsolóelemek elsősorban a fa­csavar és a műanyag tipli, nagyobb húzó igénybevételekhez a fémtiplis szorító és kapcsoló csavarozás is előfordulhat. Jól használhatók a vékony (a fát nem széthasító), hor­ganyzott felületű szegek, rejtett szegezéshez pedig az ún. „fekete” szeg. A horganyzott acéllemezből ké­szülő kapcsolósaruk alakja különböző profilú lécekhez és panelek horony­méretéhez igazodik.

A paneleket a falhoz vagy a heve­derhez rögzítő kapcsolóprofilok fém­ből és műanyagból készülnek. Az alumínium profilok eloxált látszó része, illetve a műanyag profilok színei kihangsúlyozzák a panel struktúráját és árnyalatát. A fém- és műanyag profilok látszó felületére fautánzatú fólia is kerülhet.

Mobil térrács, mint burkolat a falhoz vagy mennyezethez kapcsoltan

Burkolóanyagok

A felületi burkolóanyagok, függetle­nül attól, hogy fűrészeltek vagy csak műanyaggal fóliázottak, mindig a fa természetes szépségét kívánják hangsúlyozni. A fűrészelt fa profilokat az esetek nagy többségében nem gyalulják, csak felületi szalagcsiszolón „enge­dik át”. Ezeknél a burkolatoknál a fa természetes erezete és a fűrész­nyom együttes szépsége érvényesül.

A gyalult fa falburkoló profilok I. osztályú

• válogatott fenyőfából,
• keményfákból (tölgy, bükk),
• gyümölcsfákból (körte, dió) és
• egzótákból (trópusi fák) készül­nek.

Legelterjedtebbek a minőségi fe­nyők. A keményfa burkolatok készí­tése előtt feltétlenül meg kell vizsgálni a burkolóanyagot és a helyiség funkcióját, mert egy huzatos helyi­ségbe, de főleg párás, nedves (pl. fürdők) helyiségekbe a fa későbbi deformálódása miatt nem célszerű keményfákat beépíteni. Az egzótáknál nincs ilyen probléma, például a mahagóni szinte minden­hol alkalmazható.

Ferde lécirányú és faanyagú falbur­kolat; az előkészítés és az építés fázisai.

A fenyő profilok szélességét első­sorban az igények határozzák meg. A gyakoribb az 50-100 mm-es profilszélesség és a 12-18 mm-es vas­tagság, ahol a méret alatt a kivágott profil négyzetes befoglaló méretét kell érteni, hiszen a száradás és a vetemedés is ezt a két méretet érin­ti elsődlegesen. Szélesebb profilok­nál feszültségmegszakító céllal szo­kás fölső, „V” alakú gyalult árokprofilt vagy alsó, „kimart” vagy fűrészelt hornyot kialakítani. A hornyok mélységének meghatá­rozásánál azonban nemcsak a csa­varodás feszültségének csökkenését kell szem előtt tartani, hanem az ún. száradási méretcsökkenést is, ugyanis a fa méretei akár 10%-ot is változhatnak pluszban és mínusz­ban száradás, illetve nedvességfel­vétel következtében.

A profillécek csak légszáraz fából készíthetők, és profilozás után csak huzatmentes belső téren tárolhatók. Beépítésük előtt a profilléceket leg­alább egyszeri alapozással célszerű ellátni.

A faanyagú paneles burkolásnak többféle technológiája ismert, pl. a keretpaneles, a sajtolt faforgács pa­neles és a fóliaterítékes változatok.

A keretpaneleket bútorlap minőség­ben előregyártják, és a helyszínen szerelik. A keret anyaga natúr fa, a betét sorolt illesztésű fenyő, ke­ményfa vagy laminált faforgácslap.

A faforgács anyagú burkolópane­lek felületét profilozás előtt vagy után hasított furnérral vagy bútor­fóliával látják el. A második megol­dás ritkán alkalmazott, de élfóliázással elkészíthető.

A burkolópanelek hordozószerke­zetének anyaga lehet:

• faforgács,
• farost,
• kenderpozdorja,
• sajtolt polisztirol lemez (az utóbbi években).

A panelekre ragasztás útján hordják fel a 0,3-1 mm közötti vastagságú látszó réteget. A teljes panelvastag­ság 8-20 mm.

Deszka falburkolat és a mennyezet­világítás a) nézet; b) szerelési rajz; A teljes megvilágítás; B tört megvi­lágítás; C árnyékolt megvilágítás; 1 fal; 2 mennyezet; 3 hevederezés; 4 szerelő- és hordozóheveder; 5 légrés; 6 faburkolat; 7 takaróhe­veder; 8 kiemelt falburkolat; 9 sa­rokléc; 10 világítótest; 11 dübeles/-facsavaros kapcsolás.

Konyhai falburkolat készítése egy padlástéri lakásban. Külön érdekessége a konyhapult és a tűzhely feletti légtér szabadon hagyása a szagelszívó funkcióhoz. A falak abszolút szerelten gipszkartonból, a burkolati váz normál lécből, a burkolat a nútféderes faprofilokból készül.

Faburkolatok készítése falazatokon

A faburkolatok készíthetők vakolt téglafalakra és egyenetlen (ez főleg régebbi épületek felújításakor, át­alakításakor fordul elő) vagy vako­latlan (ez inkább egy új építkezésre jellemző) téglafalakon egyaránt. A felület egyenetlenségeit lécaljzattal kell áthidalni úgy, hogy a lécek felü­letének függőleges síkot kell alkot­nia. A habarcsmaradványokat a nyers felületről le kell takarítani, és ezután jelölhető ki az aljzatlécek tengelye, ami rövidebb díszlécek esetén kb. 40 cm, hosszabb (teljes falmagasságú) díszlécek esetén pe­dig 60-80 cm legyen.

Egyszerű belső faanyagú falburko­lat építésének munkafázisai a heve­derezéstől a készre szerelésig.

Az aljzatlécezés lehet vízszintes vagy függőleges, de mindig merőle­gesen fusson a díszlécek, a burkoló­lapok tengelyére. Az első aljzatlécet – iránylécként – ott kell elhelyezni, ahol a fal legmagasabb pontja van. A lécen át falba fúrt lyukba helyez­zünk műanyag csavarbetétet, majd a lécen átfűzött csavart – 3-4 mm hézagot hagyva a léc és a fal között – hajtsuk be a műanyag betétbe. A csavarok kb. 40 cm távolságra le­gyenek egymástól. A csavarokat vál­takozva és fokozatosan húzzuk meg úgy, hogy a lécek mögött maradjon szellőzőrés. Az aljzatlécek síkban fekvését gyalult élű léccel, illetve függővel ellenőrizzük, és minden újabb léc helyzetét be kell állítani az irány léchez.

Betonfalba az aljzatlécek szögbe­lövéssel rögzíthetők. Tetőtérbeépítések esetén a szaru­fákra erősített hevederek hordják a burkolat aljzatát képező ritkított deszkázatot.

A sima vagy faragott díszlécek va­lamint a préselt burkolóelemek csak azután erősíthetők fel, ha már a tel­jes burkolandó felületen rögzítettük az aljzatléceket. A pontosan függő­legesbe illetve vízszintesbe állított első léchez egyenletesen, teljes hosszukban szorítsuk hozzá a továb­bi léceket. Az elhelyezett léc hor­nyába – alátétfa közbeiktatásával – verjük be a következő léc csapját. Hogy szögezésnél a léc ne rugózzon vissza, vésővel tartsuk az alátétfát beszorítva. Sarokba csak úgy feszít­hető be a záróléc, ha több lécet egy­szerre szorítunk össze.

A fa díszlécet a hornyon keresz­tül, süllyesztőtüske segítségével, 20-40 cm-enként szögezzük az aljzatléchez. Műfa díszléc vagy burko­lótábla beépítéséhez fém rögzítő­elemeket kell használni. A hézagta­karó lécet a burkolótáblák hornyába kell helyezni. A burkolatot körben lezáró sze­gélyléceken helyenként alsó és felső nyílást kell kialakítani, hogy a burkolat mögötti rés kiszellőzhessen.

A keretes betétes burkolatok alá szintén lécaljzatot kell készíteni. A keretlécek rejtett csapolással illesz­kednek egymáshoz, ezért ezeket a betét méretéhez igazodva és a bur­kolandó felület egészére előre le kell szabni, és össze kell próbálni a burkolás megkezdése előtt. Először egymáshoz csatlakozó két szegélyt rögzítünk az aljzathoz, a hornyon átszögezve. Ezután, a betéteket so­ronként a szegély és a keretléc hor­nyába szorítva, az osztólécet az alj­zathoz szögezzük a hornyon át. Végül a burkolat maradék szegély­léceit a betétekre és a keretlécekre illesztjük.

Sokak által köztudott, hogy az ez­redforduló éveiben az újonnan épült lakások közel kétharmad ré­sze egynél több szintes. Az egymás feletti szintek kapcsolatát csakis a lépcső oldhatja meg, ez már termé­szetes.

A belső lépcsők terén is nagy vál­tozás következett be a trendekben, ezek közül 1) a kisebb lakás felső szintjén, a hétvégi házaknál vagy a harmadik tetőzáradék szintjén egy­re nagyobb hányadot képvisel az 1-2 m² vetületi igényű, helytakarékos lépcső. 2) Egyre több high-tech rendszerű acéllépcső készül, ahol a fát szinte teljesen száműzték. 3) Sok esetben belépett a lépcsőépítés tá­rába az üveg, melyből azon kívül, hogy korlátmezőt készítenek, a já­rólapok és pihenők is épülnek. 4) A műanyagok sora mint részegység ez idáig is ismert volt (perselyek, já­róburkolat, fogódzó stb.), de mára a plexi megjelenése az építészet ezen terén is forradalminak számít.

Szokások és lépcsők

A hazai lakásépítés ilyen irányú fej­lődése csak részben indokolható funkcionális megfontolásokkal (pl. az alárendeltebb, illetve a hálóhelyi­ségek elkülönítésével stb.), a kedve­ző városképi hatású magastetők padlástereinek gazdaságos kihasz­nálásával, vagy azzal, hogy kis telke­ken gazdaságosabb nagyméretű lakások készülnek. Inkább a több­szintes lakások divatjáról van szó, amit tovább erősít, hogy a belső te­rek megfelelően kialakított lépcsői és galériái igen hatásosak.

A lépcsők lakáson belüli elhelye­zésének két alapvető változata ter­jedt el. Az egyik esetben egy lépcsőboxot alakítanak ki, amely a lakás közlekedőterületeihez kapcsolódik. A másik esetben a lépcső a lakás egyik helyiségébe, leggyakrabban a nappaliba vagy az egyúttal étkezés céljára is használatos lakóelőtérbe kerül. A következőkben olyan lényeges szempontokat és összefüggéseket emelünk ki, amelyeket a többszintes lakások belső lépcsőinek elhelyezé­se, formai kialakítása során minden esetben érdemes átgondolni.

A lakások egyes helyiségei közöt­ti kapcsolatot a közlekedőterületek teremtik meg. Ezek közé tartozik a belső lépcső is, amely az eltérő szin­tek helyiségei közötti közlekedést biztosítja. Ahogyan ügyelni kell arra, hogy a közlekedőterületek a lebonyolítandó forgalom illetve te­vékenység számára megfelelőek le­gyenek, úgy fokozott gondot kell fordítani arra is, hogy a lépcsőkön kényelmesen és biztonságosan le­hessen közlekedni.

Háromszög alakú lépcsőfokokból készült helytakarékos lépcső. A fo­kok külső járófelületi részéhez ragasztott csúszásmentes szalag ja­vítja a közlekedés biztonságát.

A túlzott helytakarékosság miatt a lépcső használhatatlanná válhat! Mindig gondolni kell a gyermekek és idős emberek igényeire, lehetősé­geire is. Figyelembe kell viszont vennünk azt is, hogy a lépcső által elfoglalt terület csökkenti a hasznos alapterületet. Ezért egyszerre kell mindkét szempontot vizsgálni: a gyerekek, a felnőttek és az idős em­berek számára egyaránt kényelmes és biztonságos lépcsőt kell kialakíta­ni minimális alapterületen.

Egy-egy lakás használati értékét jelentősen befolyásolja, hogy hely­ségei mennyire különülnek el egymástól. Egy külön bejáratú helyi­ség, amely a másik szoba vagy helyiség érintése nélkül, közvetlenül megközelíthető, több célra is al­kalmas, és minél több ilyen van, an­nál jobban használható az egész lakás. Ha a lakás felső szintjéhez ve­zető lépcső nem a közlekedőterület­hez kapcsolódik, hanem például a nappaliban van elhelyezve, akkor az emeleti helyiségek csak azon keresz­tül közelíthetőek meg, ami még ak­kor is zavaró lehet, ha a nappali fek­hely nélküli helyiség.

Helytakarékos, váltó lépcsőfokú, egykarú falépcső kisebb felsőszinti lakótérhez vagy kiegészítő galériá­hoz.

Ha viszont a lépcső csak közlekedőterülethez kapcsolódik, akkor a lakás minden tere külön, más helyiség érintése nélkül megközelíthető. Köztes meg­oldás, ha a lépcső időszakos haszná­latú helységbe, pl. lakóterületbe, ét­kezőbe kerül, amely egyébként a közlekedésterület bővítéseként is felfogható. Ebben az esetben a köz­lekedés és az egyéb funkciók nem zavarják egymást számottevően.

Helytakarékos csigalépcső 3/4 kör alapterületi igényével a legkisebb térkihasználású, a lakás előszobá­jának szegletében.

Ezzel összefüggésben külön meg kell említenünk azt a térkapcsolási módot, amelynél esztétikai, építé­szeti megfontolásokból a lakás nap­palija galériával csatlakozik a felső szinthez. Ezekben az esetekben a nappali közel kétszeres belmagassá­gú vagy ferde mennyezetű. Az ilyen terek szép megjelenésűek, de szá­molni kell azzal, hogy az emeleti he­lyiségek csak a nappali érintésével közelíthetők meg.

A lakáson belüli lépcsők helyének és kialakításának meghatározásához figyelembe kell venni azt is, hogy a lépcsőházi téren át az egyes szintek légtere közvetlen kapcsolatba kerül egymással. Ez a lakás fűtési rendszerének kialakításánál lényeges. Ha a lépcsőház csak a közlekedőterekkel van közvetlen kapcsolatban, más szóval a lakáson belül a lépcső és a közlekedőterületek önálló légteret képeznek, akkor a lépcsőzetben ki­alakuló légtér a többi helyiség fűté­sét kevésbé befolyásolja. Ha viszont a lépcső a nappaliban vagy más he­lyiségben helyezkedik el, akkor a helyiség fűtésénél számolni kell azzal, hogy a meleg levegő a lépcső részére kialakított födémnyíláson felszáll, és csak az emeleti légtér fel­melegedése után melegszik fel az alsó helyiség. így az emeleti helyisé­gekben mindig melegebb van, mint az alattuk lévő szinten.

Gerinctartóhoz kapcsolt, állítható fokmagasságú, csuklós fokkapcso­lású helytakarékos pillangólépcső. A lépőfelület jobbos és balos válto­zata inkább látványértékével másabb, míg biztonsági szempontból nem szerencsésebb.

Kettőnél több szintes lakás terve­zésénél az adottságok és lehetősé­gek figyelembevételekor a szintek kacsolódásánál a lépcsőnek erőteljes meghatározó szerepe van. A terve­zésnél dönteni kell a következőkről: – a földszinten és a felette levő szin­ten hol, milyen célú helyiségeket, helyiségcsoportokat helyezzünk el.

Ezek:

• az alsó szint funkciójába belekap­csoljuk-e a felette levő szintet vagy sem;
• a lakás előteréből vagy közlekedő­jéből indítjuk-e a felette levő szint lépcsőjét;
• osztott szintes (eltolt szintes) lesz-e az épület;
• készül-e galéria a lakás fő helyisé­gében.

Az előző kérdésre a válasz általában már tervezés előtt adott, van, aki galériás nappalit, de van, aki csoda­szép íves lépcsőt képzel a nappalijá­ba. A különleges megoldások által életre hívott esztétikai megjelenés mellett számolni kell bizonyos hát­rányokkal is, a mozgalmas, és nem utolsósorban egyáltalán nem csen­des végeredmény miatt.

Egykarú, egyenes vonalú lépcső csak lakáson belül építhető, és az is max. 3,00 m szintkülönbséghez. Ne feledjük, ez is csak ott létesíthe­tő, ahol a lakóhelyiségek közül a nappali alul van (modellfotó).

Kétkarú, egyenes vonalú lépcső, lakásoknál bárhol alkalmazható, még társasházak lakásainak megközelítésére is. Ezeknél egy karma­gasság max. 1,5 m lehet, és a lép­csőfok legkisebb magassága 17,6 cm alatt kell, hogy legyen (modellfotó).

Ha azt akarjuk, hogy lakásunk a rendszereiből adódóan legyen csen­des, akkor a felső szintre vezető lép­csőt a bejárat közelében, az előszo­bában, esetleg a szélfogóban vagy annak közvetlen közelségében, kap­csoltan kell elhelyezni. Ennek óriási előnye van továbbá az együtt élő ge­nerációk szempontjából, ugyanis az éjjel érkező családtagok nem zavar­ják a más pihenni térteket. A zaj­mentes forgalom tekintetében a lépcső anyagán és rendszerén is sok múlik, amiről majd a megfelelő részekben lesz szó.

Az építésztársadalom fele szerint a lépcsőt a lakáson belül centrálisán kell elhelyezni. Ez ugyan szép, de nem minden esetben teljesülnek az előzőekben elmondottak, bár két­ségtelen előny, hogy a lépcső felső szinti érkezőpontja közel van a felső tér súlyponti teréhez, alul pedig a lakásbejárat közeléből indul. Ha ra­gaszkodunk a csodaszép beltéri lép­csőhöz, amely a lakás fő attrakciója, akkor annak olyannak kell lennie, hogy minden hátrányért kárpótol­jon a látvány. Ehhez azonban óriási építészeti, főként térépítészeti ta­pasztalatokkal rendelkező szakem­bert kell bevonnunk a tervezésbe és a megvalósításba egyaránt.

Beltéri lépcsők esetleges galériás kapcsolásánál gondolni kell a követ­kezőkre:

• hogyan fogjuk fűteni az alsó (indí­tó) teret;
• kialakulhat-e nem kívánt és nem szabályozható huzat;
• a kapcsolt lépcső látványa lentről felfelé és fentről lefelé;
• a lakótér többlet porképződése;
• a túlzott nyitottság nem zavarja-e nyugalmukat;
• a nappaliban elhelyezett kandalló működés és/vagy funkció szempontjából mennyire elválasztható vagy éppen kapcsolható stb.

A felvetett problémák többfélekép­pen megoldhatók, szóba jöhet a padlófűtés, esetleg kiegészítő fűtő­testek, a nem kívánt huzat kiküsz­öbölhető az átellenes szellőztetés tö­kéletes szabályozásával és így tovább. A lakótérben elhelyezett lépcső vi­szont csak akkor lehet intim, ha tö­mör a lépcsőkar és a korlátmező az egész szakaszon. Áttört változat ese­tén az ott közlekedő háziasszony az otthoni köpenyében nem feltétlenül előnyös a nappaliban ülő vendég számára. Viszont a fentről lefelé irányuló látvány is sokak számára zava­ró, még szűk családi körben is.

Az ábráinkon bemutatott néhány lakás, illetve lakóépület jó példa ar­ra, hogy hogyan, hol és mikor, mi­lyen lépcsőt építsünk és helyezzünk el. A lakások lakótereinek megfele­lő megközelíthetősége érdekében a közlekedési folyosókat szabadon kell hagyni, a következők szerint.

Ezek:

• a töréspontokon (fordulókon) meg­felelő űrszelvényt kell biztosítani;
• a közlekedési űrszelvényt szaba­don kell hagyni, és abba még bú­torzat ajtaja sem nyílhat bele;
• a mobil bútorokat a közlekedési vonalon kívülre kell helyezni, 30-50 cm rátartással.

Egyenes lépcsőfokú, kis helyigé­nyű falépcső a hétvégi ház galériá­jára felvezetve, egyoldali korláttal.

Tetőtér-beépítéses családi lakóház favázas, húzott karú „pofafal” lép­csőkorláttal. Példaértéke az egyszerű kivitel, könnyedség, a lép­csőn keresztüli tér és a mögötte lévő előszoba természetes megvilágításának lehetősége.

Faanyagú csigalépcső szőnyegbe­téttel ragasztott járófelülettel. A lép­cső különlegessége a míves kimunkálás, az esztétikai érték és a lényeg, a helykitöltő szerep a bel­sőépítészetben, a galéria és járóhíd hármasának kapcsolatában.

A high-tech építészeti és belsőépí­tészeti megnyilvánulása belső lép­csőnél egyre sűrűbben fordul elő. A képek sora által bemutatott belső lépcső egy berendezésre váró la­kás nappalijának terében van, két végpontos alátámasztással. A tört karú lépcső acélprofil váza egy sta­bil alapba és fogadó födémbe van lehorgonyozva. A korlátmező egy, a lépcsőfok többrétű (ragasztott) üvegből készült (Stadler példa).

Fém tartóoszlopa csigalépcső abszolút plexielemekből. A lépcső­fokokat 50 mm-es táblákból lézervágóval szabták (meg­munkálták és polírozták). A korlátmező rézcső fogódzóhoz, illetve korlátoszlophoz van kapcsol­va, ami 8 mm-es plexilemezből ké­szült sarus és egypontos kapcso­lással. Ez egy társasházi lakás lépcsője, mely az épület legfelső két szintjét, a nappalit a galériával köti össze.

Legújabb kori épület modern belsőjéhez és a házhoz stílusában kapcsolódó törtkarú belső lépcső. A vasbeton vázhoz kapcsolt elegáns és légies, párhuzamos vonalvezetésű korlát jó átmenet az alsó szint és a fogadó galéria között.

Építészek, főként belsőépítészek gyakran „visszanyúlnak” az elmúlt századok építészeti szokásaihoz. Hazánkban egyre többen építe­nek és újítanak fel házat kül-, vagyis mezőgazdasági területeken. Ezeknél az embereknél a paraszti vagy népi építészet eszközei igényként merülnek fel, olyannyira, hogy az ominózus belsőépítészeti alkotást abszolút új építésben, de a letűnt idők építészetére jellemzően kell megvalósítani.

Ezek a belsőépítészeti formaele­mek a berendezés bútoraiban és a belsőépítészet mestermunkáiban va­lósulnak meg a padozattól a mennyezetig, illetve a köztük lévő „épített” eszközökben (berendezé­sekben). Az épített berendezések legfontosabb megnyilvánulásai a tűzhely, a kályha, a kandalló és a ke­mence tömegében jutnak érvényre.

Vályogból épített kemence-kályha; a tapasztott fal, a laptégla padozati burkolat, a rongyszőnyeg mind ré­sze népi építészetünknek.

Ezeket a berendezéseket termé­szetesen a hagyományos használat­hoz formálták meg, de előfordulhat, hogy azok belső technikája a legkor­szerűbb, csak éppen az nem látszik.

Bármennyire is igyekszünk azon­ban követni a múlt örökségét, a kemence fűtőajtaját akkor sem hagyjuk szabadon – mint az nagy­szüleink korában szokás volt -, ha a lakótérben van pitvar. A korom és a kátrány szaga nehezen volna elvi­selhető. Ugyanakkor díszítőelem­ként hozzátervezzük a lakótérhez a kályhát, még ha konkrét használa­tuk ki is szorul onnan

A külső fűtésű kemence-kályha vá­lyogból falazott tömege, az agyag-tapasztásos felületébe süllyesztett mázas kerámialapok alkotta tömeg fő eleme a helyiség lakberendezé­sének. A hasonló ihletésű bárpult inkább a mai kort szemlélteti, de együtt az ezredforduló belsőépíté­szetében szerencsésnek mondható párosítás.

A helyiségek padozatánál a rusz­tikus lap vagy a hagyományos lap­tégla, egyes esetekben a durva meg­munkálású hajópadló a domináns. A sártapasztású padló sem idegen, de ezeket már kötőanyagként is évente 1-2-szer átmeszelik normál mésztejjel. A tégláknál a nagy fuga a domináns. Ez utóbbi hátránya a rések szeméttel való gyors kitöltődése. A deszkaburkolat natúr felüle­tével ugyan „melegséget” visz be a térbe, de hátránya a korhadékonyság, tehát ha időtállót akarunk, akkor alul azt víz ellen szigetelnünk szükséges.

Ácsolt tetőszerkezet, nagyelemes cseréppadozati burkolat; a téglából és vályogból kombináltan készült hátsó tüzelésű kemence-kályha tö­megében, struktúrájában egy kort képvisel, még egy kicsit idegen a nútféderes mennyezeti burkolat.

A tüzelőberendezések népies vál­tozatait legtöbbször vályogtéglából, sárból tapasztott ún. „tapics” eljá­rással falazzák, de ugyanúgy lehet elem a kézi formázott, de égetett agyagtégla is. A tüzelőberendezések felületét ún. tapasztassál vakolják, legtöbbször gabonatörekes agyag­habarccsal. Ezek tűztérbelsőinél vi­szont jelen van a technika, ha kell, a legmodernebb változatokban.

Népi ihletésű lakásbelsőknél meg­jelennek a felületi motívumok újabb kori elemei, ilyenek a tapasztott felü­lethez kapcsolt kerámiabetétek vagy kerámia padkák és ülőkék. A népies tűzhelynél az öntöttvas „platni” kari­kabetétjeibe a legkorszerűbb kerá­miabetétes főzőlapok kerülnek be­építésre.

Fekvő füstjáratú, falazott szerkezetű kályha-kemence tapasztott felülete, népi ihletésű karaktere és a fehérre meszelt falfelület. A falusi gazdaság eszközei: a kosár, a faragott támlás szék mind-mind részei népies épí­tészeti szokásainknak.

A búbos kemence

Az itt bemutatott bú­bos kemence a régi hagyományok­ban őrzött építési technológiával épül, a ma rendelkezésünkre álló anyagokból. A kemence elhelyezhe­tő épületben, fali és sarokelrende­zésben, valamint a szabadban.

Belső fűtésű kettőzött légfűtő falú kályha-kemence abszolút népies architektúrával; a fehér színek, a karakter, a mennyezet, a bútorozás együtt már a modern-népies kate­gória alakuló stílusának jellemzői.

Épületben fűtési szempontból külső vagy belső fűtésű lehet; pél­dánk mindkét esetre megfelelő. Építéséhez jó huzatú, legalább 4 m magas, 27 x 27 cm-es keresztmet­szetű kémény álljon rendelkezésre. Külső fűtés esetében ez a magasság 2-3 méterre is csökkenthető. Fali kemence esetén az ábra szerint, sarok­elhelyezés esetén az ülőrész (padka) elhagyásával a sarokba építhetjük. Ilyenkor a kemence és a fal között hézagot (kuckót) kell hagyni.

Készíthetünk fűtő- és sütő-, sza­badon sütő és aszalókemencéket. A fűtőkemence fő- és kiegészítő (időszakos) fűtésre alkalmas. Fűtő­anyaga háztartási hulladék, szalma, gallyak, fahulladék, fatuskók stb.

Alap:

Új házban szükséges, de ré­gi, meglevő alap nélküli parasztház­ban a kemence alatti talajt elegendő tömöríteni. Talajnedvesség ellen szigeteléssel védeni kell.

Falszerkezet:

Készülhet téglából, kőből, vályogból, vert falból is. A kí­vánt lábazati formát tömören kell kialakítani a hőtárolás érdekében. A falazóhabarcs anyaga mindenkor a megfelelő falazat kötőanyaga (pl. tégla esetén mészhabarcs, vályog esetén agyaghabarcs). A kemence belső kitöltő alj szerkezete száraz és döngölt föld vagy homok.

Tűztér- és kemencefal:

Anyaga lehet kör keresztmetszet esetén kisméretű fél- vagy negyed tégla, vagy szalmás agyaghabarcsba rakott cseréptör­melék. Négy- vagy sokszögű válto­zat esetén készíthető kisméretű egész téglából vagy vályogtéglából. Mészhomoktégla és kő kemence-tűztérfal építésére nem alkalmas. A tégla- vagy vályogfalazat kötő­anyaga lehetőleg agyaghabarcs le­gyen, a tűzteret a falazat anyagával, téglával vagy vályoggal kell lefedni. A kör alakú vagy négyzetesre szűkí­tett felső részen 10-12 cm-enként keresztvasakat kell berakni a téglák habarccsal ragasztott rétegének teherviselésére. A téglaréteg tetejére kiegyenlítő agyaghabarcs, szalmás vagy dróthálóbetétes, esetleg javí­tott (sovány) mészhabarcsréteg ke­rül a légtömör zárás miatt.

A tűztér belső vakolata lehetőleg agyagha­barcsból, a külső agyag- vagy javí­tott mészhabarcsból készülhet. Az agyaghabarcs-vakolás (tapasztás) tu­dományát sajnos már csak kevesen ismerik. A vakoló (tapasztó) agyag­habarcs minősége legyen azonos a vályognak való agyag minőségével. Szerves kötőanyagként ajánlatos hozzátenni gabonatöreket (pelyvát) vagy kőzetgyapotot, természetesen tépett állapotban, ömlesztve.

Tűztalaj:

Lehetőleg samott-téglából készüljön, homokágyba rakva, homok hézagtömítéssel.

Tűztérnyílás:

A kemence nyílása ál­talában íves, magassága és szélessé­ge a kemence fele, de legalább 50-50 cm. A tűztér lezárására való vessző- vagy drótváz – népies nevén előke – szalmás agyaghabarccsal formázható.

A külső tűztérajtó (kamen) lehe­tőleg nem éghető anyagú, levehető vagy nyitható legyen.

Hamuzás:

A kémény meghosszab­bított vetülete vonalában levő szabad nyíláson át a kemence alatt külön er­re a célra kiképzett hamutárolóból.

Égési levegő:

Kizárólag a fűtés idő­tartamára szükséges, a nyitott tűz-térnyíláson keresztüljut be.

Burkolat:

A lábazati rész és a tűz-térpalást lehetőleg agyaghabarcs vakolattal készüljön. A kézzel és léc­cel tapasztott felület kellemes, rusz­tikus hatású. A padka általában ugyancsak ta­pasztott, de lehet deszka, lóca is, gya­lult vagy ácsolt és csiszolt kivitelben.

Fekvő járatú tűztér működési vázlata 1 lábazati elem; 2 samott tűztéralsó; 3 samott tűztértakaró elem; 4-6 samott járatelemek; 7 tűztérajtó; 8 kiegészítő hőhasznosító.

Búbos kemence építésének vázlata a) nézet; b) alaprajz; c) metszet 1 sütőtér; 2 samott tűzpadló; 3 tégla vagy vályog palástfal; 4 (búb) vasalt agyag vagy téglafalazatú fedés; 5 nyakrész; 6 élő­ké; 7 támasztó; 8 hamutér; 9 kémény; 10 boltozat; 11 ajtó; 12 hamuzó; 13 hamuzónyílás; 14 homok­ágy; 15 feltöltés; 16 vízszigetelés; 17 tégla- vagy vályogfal; 18 vakolás (vagy tapasztás); 19 padka.

Népies lakásbelső a modern pa­raszti építészetben. A lakótér fő att­rakciója a legújabb technikával készült mázaskerámia-kemence hagyományos építésű padkával. Az egész belső a hagyomány iránti tisztelet jegyében, de az új kor szellemében lett az, ami.

Egy ház teljes külső megjelenésén túl a lakás bejárata és annak kör­nyezete alapján formálhatunk először véleményt az épület tulajdono­sáról és tervezőjéről. A bejárat kialakítása mind építészeti, mind funkcionális és pszichológiai szem­pontból rendkívül fontos. Gondol­juk csak jól át, hogy egy addig is­meretlen helyre érkezvén elsőként a házszámtáblát, a házat és a bejá­ratot pillantjuk meg. A bejáratnál kopogtatunk vagy csengetünk, majd várjuk a bebocsátást. Ez a né­hány másodperc épp elegendő ahhoz, hogy a látottak alapján egy laikus is képet alkothasson a ház uráról.

Épületbejárat és környéke téglából megfogalmazva

Egy jól „megfogalmazott” lakásbejáratnál

• az ajtóhoz vezető járdaszakasz és környéke;
• a bejárati ajtó és közvetlen kör­nyezete

a legfontosabb minősítési tényező. A lakásban, esetleg a kertben egy óra alatt sem gyűjthetünk annyi ta­pasztalatot, mint a házba jutás egy-­két perce alatt.

Fontos, hogy a lakás bejárati ajta­ja mindig centrálisán helyezkedjen el a házon, és szembetűnő legyen. Előtte 1-2 m² nagyságú fedett terü­let kialakítása javasolt tetővel vagy épületsík elé ugratott épülettömeg­gel. Jó, ha a bejárati ajtó anyaga al­kalmazkodik a ház és az ablakozás anyagához, illetve karakteréhez.

További apróságok a „minőség” meghatározásához

• a házszámtábla jellege, stílusa;
• ha van, a névtábla;
• a postaláda ne uralja a környeze­tet, mert az egyébként egy tároló „doboz”;
• az ajtókilincs ne hivalkodó, de do­mináns legyen;
• a lábszőnyeg, lábrács lehetőleg padozatba süllyesztett legyen;
• a bejárati irányfény lámpája vagy azok sora harmonikus és célirá­nyos legyen;
• a háztartási hulladéktároló helye ne látszó helyen legyen,

és még sorolhatnánk.

Bejárati előlépcső téglából.

Bejárati előlépcső speciális burko­lótéglából; metszet.

Lakásbejárati ajtó és előtetője a) nézetrajz; b) metszet;

Edzett biztonsági üveg előtető fal­hoz ferdén horgonyozva; metszet és részlet 1 fóliabetétes (kétrétű) ragasztott biztonsági üvegtábla furatokkal; 2 horgonyrúd; 3 horgonytalp; 4 tá­masztalp; 5 csuklós elem; 6 fémdübel + csavarozás; 7 épület fala; 8 felső saru; 9 alsó saru; 10 műanyag korong; 11 műanyag persely

Kétszintes családi ház oldalkerti bejáraténak képe, ahol az ajtó, az előlépcső és az azt védő előtető hangsúlyosan követi az épületkaraktert, és meghatározója az oda betérő személy „minőségi” fogadásának.

A 19. Század közepéig – a szintetikus anilinszínezékek előállításáig – a földfestékek mellett főleg különböző növényi anyagokból készítették a festékek és kelmék színe­zéséhez szükséges pigmenteket. Ilyen például a festő buzér (Rubia tinctorum) gyökeréből nyert vörös festék; a festő tölgy (Quercus velutina) nevű tölgyfa kérgéből előállított sokféle sárga színezék; az Indigóiéra növény­fajok leveléből kivont kék indigó. A festő csülleng az indigóhoz hasonlóan a legrégibb – a kőkorszak óta használt – kék festékek közé tartozik, és a legváltoza­tosabb és legtartósabb színezéknek bizonyult.

Fent: Toulouse közelében (Délnyugat-Franciaország) honos a sárga virágú festő csülleng (Isatis tinctoria). A levelek színe a munkaigényes folyamat során először sárgászöldből zöldeskék lesz, majd a jellegzetes indigókék színű festékké alakul át.

Fent: A növény leszedett leveleit vízbe áztatják, és körülbelül négy órán át kevergetik. Eközben a víz zöldes színű lesz, és megkezdődik a pigment kialakulása, amely ebben a fázisban még átlátszó.

A Dél-Európában honos kétnyári festő csüllenget (lsatis tinctoria) azonban a leveleiből nyerhető anyagok nem csak festésre teszik alkalmassá. Bizonyított gyógyhatása miatt a levelét sebek kezelésére, kivonatát pedig gyomornyugtatóként is használják. Elsősorban mégis díszítő tulajdonságaiért dicsérik. A bayeux-i falikárpit festő csüllenggel színezett kék felületei például csaknem egy évezrede őrzik eredeti élénkségüket, ami éke­sen bizonyítja, mennyire tartós és ellenálló ez a festék. A festő csüllenget a reneszánsz kori Európa is nagy becsben tartotta: ekkor „királykék”-nek (bleu de Roi) nevezték. A 17. Században, amikor általános és kelme­festékként is széles körben használták, évente mintegy 30-40 ezer tonnát szállítottak belőle a dél-franciaországi Toulouse-ból Londonba, Antwerpenbe és Hamburgba. A város és környéke ennek köszönhette felvirágzását.

A festő csülleng hagyományos feldolgozása 9-12 hónapot vett igénybe. Először leszüretelték a leveleket, és öszvérrel vagy lóval hajtott malomban péppé törték. Ebből gombócokat formáltak (nevük: cocagnes), majd lefedve száradni hagyták. A már megszáradt gombó­cokat ugyanebben a malomban porrá őrölték, majd egy tárolóban kilenc héten át hagyták erjedni, közben na­ponta nedvesítették és megforgatták. A munkálat el­végzése szakértelmet igényelt, mert a festék tönkre ment, ha túl sok hő termelődött az erjedés közben. Az így keletkező kék komposztot hordókba tették, majd a kelmefestő műhelyekbe szállították.

Fent: Amikor kékeszöldből kékké válik, a színváltozás folyamata már a végéhez közeledik. Amint befejeződik az oxidáció, a folyadékot áttöltik az ülepítő tartályba, és egy éjszakán át pihentetik. Azután újra átszűrik, finomítják, ismét szűrik, majd porrá szárítják, amelynek „kék arany” a neve.

A festő csüllengből készült két festékfajtát, az olaj és a víz alapú változatot úgy hozhatjuk létre, hogy a tartályban visszamaradt üledéket terpentinnel és olajjal (például lenolajjal) vagy égetett mésszel elegyítjük. Ez utóbbit – mely a rovarokat is távol tartja – hagyomá­nyosan a vakolt és fafelületeken használták, míg az olaj alapú festéket főként a nemes faanyagok színezésére alkalmazták.

Bár költséges volta miatt a festő csüllenget a 17. Század végétől fokozatosan kiszorította az indigó, azt pedig a 19. Század közepétől a szintetikus indigó, az utóbbi években ismét reneszánszát éli. Ez annak is köszönhető, hogy a festő csülleng esztétikai tulajdonsá­gait manapság újra nagyra értékelik, amit meggyőzően bizonyít az is, hogy egyes vállalatok, például a fran­ciaországi Bleu de Lectoure (üzemeiről ezeken az oldalakon látnak képeket), továbbfejlesztették a hagyo­mányos gyártási eljárásokat. Az így nyerhető színek skálája a világosabb, finom kéktől a markáns, sötét indigókékig terjed, ám tónusukat minden esetben leheletnyi szürkével finomítják. A festő csülleng bizonyí­tottan az egyetlen olyan kék színezék, amely az idő múltával csak nemesedik és szépül.

Fent: Napjainkban nagy a kereslete a festő csüllengből nyert pigmentnek. Kelmék és szövetek, pamut, selyem, vászon és – mint itt is – kasmír festésére használják. Különlegesen stabil festékanyag, hígítással pedig a kék végtelen sok árnyalata állítható elő vele.

Fent: A festő csüllengből nyert pigment olajjal és terpentinnel hígítva igen tartós, olaj alapú festéket ad (fafelülethez); mésztejjel keverve áttetszőbb, a rovarokat távol tartó réteget képez (fa- vagy vakolt felületen). A Bleu de Lectoure vállalat telepein festő csüllenggel színezték a redőnyöket és az ajtókat (a képeken). Ezt használják a délnyugat-franciaországi Le Pays de Cocagne régió hagyományos házain is. A vidék nevét arról a gombócról kapta, amelyet az Isatis tinctoria pépesített leveleiből gyúrnak a kék festék tradicionális előállításának kezdeti fázisában.