A felújító vakolatok speciális, porózus készvakolatok, amelyek elősegítik a falazat kiszáradását és felveszik a falból kikristályosodó sókat.
A felújítóvakolatok
A felújítóvakolatok enyhén nedves falazatok felújítására alkalmasak, amilyenek sok régi épület földdel érintkező és lábazati részén megtalálhatók.
A levegőpórusok lehetővé teszik a kiszáradást, így a vakolat felülete száraz marad. Az olyan helyeken azonban, ahol a fal erősebben átnedvesedett, ill. víznyomásnak van kitéve, az átnedvesedés okait kell megszüntetni, pl. nedvesség elleni függőleges vagy vízszintes szigetelés elhelyezésével.
Régi vakolat eltávolítása
A felújítóvakolatok pórusai képesek befogadni a falból kikristályosodó sókat, így a vakolat nem károsodik. A régi vakolatot maradéktalanul el kell távolítani, ebben az esetben a láthatóan érintett területeknél legalább 50 cm-rel nagyobb darabon.
A fugázóhabarcsot legalább 1 cm mélyen kaparjuk ki. Így a falsóknak legalább 90 %-át el lehet távolítani. A sikeres felújításnak mindenesetre előfeltétele, hogy a sókoncentráció ne legyen túl nagy, ezt megbízhatóan csak megfelelő elemzéssel lehet kimutatni.
A felújító habarcs felhordása
A felújítóhabarcsot legalább 20 mm vastagon hordjuk fel, lehetőleg egy félig fedő, fröcskölt felújító alapvakolatra.
A szükséges levegőpórusok csak gondos keveréssel jönnek létre. A feldolgozást a gyártó cég előírásai szerint végezzük. Előnyt jelent, ha a termékről (pl. adatlapok formájában) pontos ismeretekkel rendelkezünk. Megfelelő vizsgálati bizonylatokkal kell igazolni, hogy az alkalmazott vakolat alkalmas felújító vakolat céljára. Ez pontosan az a terület, ahol erősen ajánlatos, hogy az olcsó termékek helyett jónevű cégek minőségi termékeit használjuk, mert különben az eredmény siralmas lehet.
Fontos tudnivalók
A felújító vakolatokat nem szabad bevonni párazáró anyagokkal, amelyek megakadályozzák a kiszáradást. Azon tehát nem használhatók nagy műanyagtartalmú festékbevonatok és műanyag tapéták. A nedvesség elleni szigetelés igen kritikus kérdés, ezért, ha nem vagyunk biztosak dolgunkban, feltétlenül forduljunk szakértőhöz!
Új épületeknél, átépítések vagy felújítások során gyakran felvetődik a kérdés, hogy miképpen készítsük el a födémeket. A monolit vasbeton födémek, azaz a helyszínen bezsaluzott, vasalt és kiöntött födémek elkészítése széles körű ismereteket igényel, ezért azt szakemberre kell bízni. Van azonban egy sor olyan födémszerkezet, amelyet házilagosan is elkészíthettünk. Ehhez a gyártó pontos utasításaira is szükség van.
Előre gyártott födémpanelek
Egyszerű megoldást jelentenek az előre gyártott födémpanelek, amelyeket többnyire az adott épület tervei szerint, méretre készítenek el, majd a nagyméretű épületelemeket daruval vagy autódaruval emelik a helyükre.
Célszerű olyan anyagot választani, amilyenből a falazat is készült. Vannak ilyen födémpanelek pl. pórusbeton, tégla, könnyűbeton vagy beton kivitelben, ezeknél a hézagokat ki kell önteni. Az elemek egyes esetekben még készre vakolt alsó felülettel is kaphatók.
Gerendás-béléstestes födémrendszerek
A házilagos kivitelezéshez még jobban megfelelnek a téglából vagy könnyűbetonból készített, béléstestekkel kialakított gerendás-béléstestes födémrendszerek. A hézagokat itt is kiontjuk. Ezek a födémek ott is alkalmazhatók, ahol nehéz, nagyméretű építőelemeket nem lehet beépíteni, pl. régi épületek felújításakor.
Sokszor falkoszorút kell készíteni; ez tulajdonképpen idomtéglákból összeállított zsaluzat, amelybe vasbetét kerül, majd betonnal öntjük ki – a munkával egy ügyes barkácsoló különösebb nehézségek nélkül megbirkózhat. Fagerendás födémek házilagos elkészítésére is vállalkozhatunk. A szokásos kivitelek, pl. a borított gerendafödém mellett tégla béléstestekkel készülő, speciális födémek is vannak, amelyekre akár esztrich is kerülhet.
Régi épületek felújítása
Régi épületek felújításakor acélszelvényeket (I tartókat) is alkalmazhatunk, ezekbe azután speciális elemeket, pl. téglából vagy más építőanyagból készített üreges bélést helyezhetünk. A szerkezetet végül betonnal kell kiönteni. Az ilyen szerkezeteket elsősorban ott célszerű alkalmazni, ahol kívánalom a lengésmentes aljzat.
Faláttöréseket általában ajtó- vagy ablaknyílások céljára készítünk, de a tálalóablakokhoz vagy falfülkékhez is faláttörésre vagy a fal kivájására van szükség. A nem teherhordó falaknál az áttörések általában nem jelentenek problémát, azonban a falakról általában nem látszik, hogy azok teherhordók-e vagy sem.
Teherhordó falaknál rendszerint először statikai ellenőrzést kell végezni. Előfordulhat, elsősorban fagerendás födémeknél, hogy alátámasztást kell alkalmazni. A keskeny, max. 50 cm széles áttörések (pl. tálalóablakok vagy falfülkék) többnyire nem okoznak gondot. Az 150 cm-t meghaladó, nagyobb nyílások készítését feltétlenül bízzuk szakemberre. Bizonyos esetekben acélgerendákat kell alkalmazni az áthidaláshoz.
Rajzolás, tervezés
Rajzoljuk fel a falra a tervezett nyílást, majd először ott távolítsuk el a vakolatot, ahová az áthidalót be kívánjuk tenni. Fél vastagságban bontsuk ki a falazatot – célszerű vésővel végezni a műveletet, mert a bontókalapács meglazíthatja a nyílás fölötti téglákat.
Áthidaló beillesztése
Ezután (mindkét oldalon kellő felfekvéssel) tegyük bele az áthidalót bőséges mészcement habarcsba, teherhordó falaknál cementhabarcsba. Nyomjunk az áthidaló és a fal közti térbe mészcement habarcsot vagy falazzuk fel a közbenső teret. Ezután bontsuk ki a fal másik felét, és ott is tegyük be az áthidalót – teherhordó falaknál azonban csak akkor, amikor a habarcs már megkötött.
Bizonyos esetekben célszerű, ha a falat egészen a mennyezetig kibontjuk, majd újra felfalazzuk, pl. akkor, ha fennáll a falazóelemek letörésének veszélye. Nagyon vékony, 17,5 cm-nél vékonyabb falakat teljes vastagságában egyszerre kell áttörni, a fölötte lévő falat szükség esetén a falra merőlegesen elhelyezett tartókkal alá kell támasztani.
Így biztonságos
Az áthidalók feladata falnyílások, pl. ablak- és ajtónyílások vagy falfülkék áthidalása. Ezt a funkciót redőnyszekrények vagy boltövek is elláthatják.
Áthidalók funkciója, készítése
Az áthidalók felveszik a falazat felülről ható nyomását és azt a nyílás két oldalán lévő falrészeknek adják át. Vannak nem teherviselő áthidalók (pl. egyszerű válaszfalakhoz) és különbözőképpen terhelhető teherviselő áthidalók. A teherbírás növelésére az áthidalókban rendszerint vasbetéteket helyeznek el. Az áthidalók oldalt a falazatra fekszenek fel. A felfekvés mélysége az anyagtól, kiviteltől és hosszúságtól függően mindkét oldalon 15-25 cm, konkrét esetben értékét a termék adatlapja adja meg.
A teherviselő áthidalókat célszerű cementhabarcsba fektetni. Vannak szigetelt és szigeteletlen áthidalók, mindössze néhány cm magas lapos áthidalók, amelyeken a további falat rendszerint nagyobb nyomószilárdságú falazótéglákból kell felfalazni, valamint olyan áthidalók, amelyek magassága megegyezik a nagy méretű falazóelemekével.
Áthidalókkal általában max. 3 m széles nyílás hidalható át, ennél szélesebb falnyílásokhoz acélszelvényekre van szükség. Az áthidalókat az alkalmazott falazat anyagához illeszkedően választjuk meg. Falnyílásokat redőnyszekrényekkel is át lehet hidalni. Az áthidalókhoz hasonlóan ezek között is vannak teherviselő és nem teherviselő, szigeteléssel és anélkül kialakított termékek.
Falnyílásokat boltövekkel is át lehet hidalni
A boltövek kisméretű falazóelemekből és mészcement habarcsból készülnek és belekapcsolódnak az oldalfalazatba. A falazáshoz ív alakú sablonra és kellő alátámasztásra van szükség.
A habarcshézag alul legalább 0,5 cm, felül legfeljebb 2 cm vastag legyen. A boltövek falazásához nagy tapasztalatra van szükség! Ezért házilagos építkezéseknél inkább pl. pórus- vagy könnyűbeton kész íveket használjunk, amelyeket cementhabarcsba kell rakni.
Sok átépítési munkánál régi falakat vagy beton épületelemeket is le kell bontani. A falat mindig felülről lefelé bontjuk, hogy elkerüljük a falrészek leomlását és az ezzel járó baleseteket. Előzetesen természetesen biztosítani kell azt is, hogy a bontás semmiféle statikai problémát ne okozzon.
Véső használata
Kisebb munkákhoz kalapácsot és vésőt használunk. A beton szétrepesztésére legjobb a hegyes véső, a falazaton végzett vésésekhez viszont laposvésőt célszerű használni.
Géppel bontás
Nagyobb faldarabokat betonvéső géppel bontsunk. Az elektromos fejtőkalapács nagyon megkönnyíti a munkát.
Régi, omlásveszélyes falaknál viszont legyünk óvatosak, mert a rezgések a megmaradó falrészeket is károsíthatják. Nagyobb betonfelületek bontására célszerű légkalapácsot alkalmazni, amelyet kompresszor által termelt sűrített levegő működtet.
A vésőgép – amelyet házilagos használatra alkalmas kis méretben is kölcsönözhetünk – mentesít bennünket a kézi munka alól, amely különösen betonrészek bontásánál nagyon megerőltető.
Törmeléklerakó helyek
A keletkező törmeléket a helyi előírások figyelembevételével törmeléklerakó helyekre kell vinni.
Nagyobb mennyiségekhez célszerű konténert bérelni. Magasabb szintekről a törmeléket ledobócsöveken – ezek is kölcsönözhetők – közvetlenül a konténerbe szórhatjuk, ezzel munkát takaríthatunk meg.
Minden bontási munkánál tartsuk be a következő biztonsági intézkedéseket:
- Csak védőkarmantyúval ellátott vésőt használjunk.
- Vésés közben (elsősorban beton és kemény kőelemek bontásakor) viseljünk védőszemüveget, mert az éles szilánkok megsérthetik a szemünket.
- Szükség esetén viseljünk védősisakot és acél orrvédővel ellátott cipőket, nehogy a leeső részek sérüléseket okozzanak.
- Zajos berendezések használatakor hordjunk fülvédőt.
A régi vakolatot mindenhol le kell verni, ahol már nem tapad jól az alaphoz. Ezeket a helyeket kalapácsos kopogtatással lehet felismerni: megütögetve kongó hangjuk van. Nedves és sóvirágos falak felújításakor is célszerű az érintett helyeken lévő vakolatot teljes egészében eltávolítani.
Minél több vakolathiba fordul elő egy adott vakolatfelületen, annál kézenfekvőbb, hogy az egész felületet újravakoljuk. Különösen erősen strukturált felületű külső vakolatoknál lehet zavaró az utólagos javítás, mert nem mindig sikerül utánozni a vakolat eredeti struktúráját.
Ha csak a fedővakolat lazult meg, többnyire elegendő, ha csak ezt a vakolatréteget távolítjuk el. Javítás előtt az alapot (pl. durva csiszolópapírral) érdesítsük fel, majd a tapadás javításához hígított habarccsal, egy kefével jól iszapoljuk be.
Vakolatkeményítő
Ha a vakolat felülete morzsálódik, a vakolat összességében azonban még stabil, akkor vakolatkeményítőt alkalmazhatunk.
Ez folyékony szer, amelyet bőségesen fel kell hordani a vakolatra, és azt annyira megerősíti, hogy utána a felületet festeni lehet.
Hibás vakolat eltávolítása
A hibás vakolatot célszerű egészen a tégla síkjáig eltávolítani.
A még jól tapadó fröcskölt alapvakolatot azonban meghagyhatjuk. Kisebb felületeket a kőműveskalapáccsal is leverhetünk. A laposvéső is hasznos eszköz.
Nagyobb felületekhez célszerű lapos vésőbetéttel ellátott fejtőkalapácsot vagy vakolatmarót használni. Vésés közben viseljünk védőszemüveget!
Seprű használata
A falat a vakolat eltávolítása után seprűvel alaposan seperjük le, hogy az új vakolat kellően megtapadhasson. Ha még vakolatmaradványok is tapadnak a falhoz, célszerű minél durvább kefét használni.
A kanalak az összes kőművesmunka alapvető szerszámai. Helyes kiválasztásuk megkönnyíti a munkát és használatukkal a végeredmény is jobb lesz.
Vakolókanalak
A fenti ábrán a következő kanalak láthatók (zárójelben az ajánlott méretek, amelyek az oldalhosszakra vonatkoznak): simítólapát (fent, 280 mm), majd balról jobbra: stukatőrkanál (80 mm), vakoló-kanál (négyszögű kanál, 160 mm), spatula (50 mm), fugázólapát (10 mm fugaszélességhez). Aki gyakrabban foglalkozik kőművesmunkával, feltétlenül szerezze be ezt a kanálkészletet!
Négyszögű kanál, felhordás
A legismertebb vakolókanál a négyszögű kanál, amelynek szélessége előrefelé csökken. A vakolókanalakat habarcs felhordására és felcsapására, továbbá betonozási és esztrichmunkáknál használjuk, nem utolsósorban pedig a szerszámok és az építőanyag megtisztítására is.
Ugyanezekhez a feladatokhoz használjuk a háromszögű kanalat is. Magunknak kell kitapasztalnunk, hogy melyik fajta kanállal tudunk jobban dolgozni (az oldalak hossza max. 200 mm). A lényegesen kisebb stukatőrkanál javításokhoz használható.
Simítólapát
A simítólapáttal vakolatrétegeket húzhatunk fel és egyengethetünk el, valamint esztrichfelületeket simíthatunk. „Habarcstálcának” is lehet használni, ilyenkor kisebb habarcsmennyiséget tartunk rajta, hogy az (pl. javítások esetén) kéznél legyen.
A fugázólapátok – 10-50 mm szélességben kaphatók – vakolatlanul maradó falak fugázására valók, de közepes és nagyobb hézagok habarccsal való betömésére is jól használhatók.
Stukatőrkanál
A stukatőrkanál egyik végén négyszögletes, másik végén háromszög alakú nagyon kis kanál van, amellyel elsősorban kisebb javításokat, pl. kis lyukak és rések betömését lehet jól elvégezni.
A habarcsot és betont különféle módszerekkel lehet megkeverni: kisebb mennyiségek kézzel vagy keverőszárral a nagyobb mennyiségekhez célszerű betonkeverő géppel keverni.
Saját keverésű habarcs
A saját keverésű habarcsot vagy betont a helyszínen kell kötőanyagokból, homokos kavicsból és vízből megkeverni.
A kötőanyagot tartsuk szárazon. Ha sok vízre van szükségünk, állítsunk fel egy vizeshordót. A kifröccsenő habarcs elleni védelemként szükség esetén viseljünk védőszemüveget.
Vödör és keverőláda
Kisebb mennyiségeket egy vödörben vagy a keverőládában kézzel vagy keverőszárral is megkeverhetünk.
Az alapszabály ebben az esetben a következő: először a homokos kavicsot és a kötőanyagot tegyük az edénybe és szárazon jól keverjük össze, csak azután adjuk hozzá a vizet és keverjük készre a habarcsot, ill. betont.
Betonkeverő
Nagyobb mennyiségekhez ajánlatos betonkeverő gépet használni. A kisebb gépekhez elégséges a normál elektromos csatlakozás.
Feltétlenül tartsuk be a következő alapszabályokat:
- Csak megfelelő kábeleket használjunk. Az áram veszélyes!
- Határozzuk meg a szükséges víz mennyiségét, és először kis mennyiségeket keverjünk meg. Ha egyszer túl sok víz került a dobba, a helyes konzisztenciát nagyon nehéz beállítani.
- Kapcsoljuk be a gépet, majd először a vizet tegyük a dobba, mégpedig kissé kevesebbet, mint amennyire előreláthatólag szükség lesz.
- Ezután a kötőanyago(ka)t adjuk hozzá a vízhez. A dobban kötőanyagpép képződik.
- Ezt követően tegyük be a gépbe a szükséges mennyiségű homokot vagy homokos kavicsot. Ügyeljünk rá, hogy az adagolt térfogatrészek egyforma mennyiségűek legyenek.
- Az alkotókat jól keverjük át a géppel, ehhez legalább 2-3 percre van szükség. Ha úgy találjuk, hogy a keverék túl száraz, adjunk hozzá némi vizet. De vigyázzunk: a folyékony és képlékeny habarcs közti határvonalat nagyon könnyű átlépni!
- Ha a habarcs, ill. beton túl folyós, adagoljunk hozzá a keverési aránynak megfelelően némi kötőanyagot és adalékanyagot.
Az esztrichhabarcs nagyon száraz cementhabarcs. Kézzel nagyon nehéz jól átkeverni, ezért jobb, ha ehhez keverőszárat vagy keverőgépet használunk. Az átkeveréshez itt több időre (kb. 3-4 percre) van szükség. A dob vízszintes helyzetben álljon, a tartalma így jobban összekeveredik.
A készhabarcsok szárazon összekevert alkotókból állnak, amelyekhez már csak a zsákon előírt mennyiségű vizet kell hozzáadni. Az anyagot úgy keverjük össze, hogy a szárazhabarcsot óvatosan beleöntjük az előzetesen kimért mennyiségű vízbe, majd kézzel, keverőszárral vagy keverőgéppel alaposan összekeverjük.
Talicskázás, emelőcsigák
A megkevert habarcsot a gépből a talicskába billentjük és elvisszük vagy vödrökbe töltjük át. Közvetlenül ezután megint öntsünk vizet a dobba, nehogy rászáradjanak a habarcs- vagy betonmaradványok.
Magasabbra emelőcsigával juttatjuk el a betont. Fontos, hogy a vödör erős legyen, csak biztonsági horgot használjunk, ne tartózkodjunk a teher alatt és viseljünk védősisakot. A habarcs konzisztenciáját utólag is módosíthatjuk: egy kefével fröcsköljük meg vízzel, vagy hintsük meg némi kötőanyaggal és homokkal a habarcs teljes felületét, majd a vakolókanállal alaposan keverjük meg.
A vékonyágyazatú habarcsok csemperagasztóhoz hasonló masszák. A száraz habarcsot szórjuk a pontosan kimért mennyiségű vízbe és a keverőszárral jól keverjük össze. Másféle keverési eljárásokat itt nem lehet alkalmazni.
Jó tanács
A falak készítéséhez nemcsak egész falazóelemeket használunk. Sokszor előfordul, főleg a falak végeinél, hogy részelemekre van szükségünk. A különféle építőanyagokat más és más módon kell megmunkálni.
Kőműveskalapács
A téglák elvágásának ősrégi módszeréhez kőműveskalapács szükséges, amelynek éles vágóéle van. Ez a módszer csak kis és közepes méretű elemek, elsősorban égetett és mészhomok téglák darabolásához alkalmas. A téglákon nem lehetnek repedések.
A tapasztalt kőműves egyetlen ütéssel kettévágja a téglát. Biztosabb eredményt érünk el, ha a téglát a kívánt törés vonalában köröskörül kissé bevájjuk, majd a kőműveskalapács széles végével erősen ráütünk. Az eredmény azonban nem mindig kielégítő. Ezzel a módszerrel sok nagyméretű falazóelem eltörik, a pórusbeton sem igazán alkalmas ilyen megmunkálásra.
Széles laposvéső
Egy széles laposvéső legalább olyan jó szolgálatot tehet, mint a kőműveskalapács. A kívánt törésvonalat itt is köröskörül kissé bevéssük.
Kőfűrész
Bizonyos porózus építőanyagokhoz, pl. pórusbetonhoz vagy pórustéglához jól használhatók a rókafarkfűrészhez hasonló (kézi) kőfűrészek, amelyeknek keményfém betétes speciális fűrészlapjuk van. Az ilyen fűrészeket részben a falazóelemek (pórusbeton) gyártói, részben szerszámgyártó cégek hozzák forgalomba.
Így biztonságos
(Kép lent) Az egyenes vonalú, méretpontos vágást derékszögű vezetősablonok könnyítik meg.
A pórusbeton megmunkálása annyira könnyű, hogy az akár egy közönséges fűrésszel is vágható, ha régi fűrészlapot használunk és nincs szükségünk túl sok vágásra.
Vágótárcsás kézi csiszológép
Ha tiszta vágási felületeket vagy vágott éleket akarunk kapni, pl. vakolatlan téglaburkolatú homlokzaton, akkor célszerű vágótárcsás kézi csiszológépet használni. Nagyobb gépekkel a nagyméretű falazóelemeket is köröskörül bevághatjuk, a kettéválasztást azután laposvésővel fejezzük be.
Elektromos kőfűrész kölcsönre
Elektromos kőfűrészre – amelyet építőgép-kölcsönzőknél is bérbe lehet venni – aránylag kemény kőfajták (pl. terméskövek vagy könnyűbeton falazóelemek) megmunkálásához van szükségünk. Ezek természetesen más kőzetfajták megmunkálására is használhatók.
Bizonyos falazóelemeket (pl. a könnyűbeton elemek) gyárilag előkészített törési helyekkel látnak el, ezek mentén laposvésővel könnyen el lehet törni az elemeket.
Gondos tervezés
Sokszor egyszerűbb, ha gondos tervezéssel teljesen elkerüljük a falazóelemek megmunkálását. Gyakran mód van arra, hogy olyan falhosszakat írjunk elő, amelyeket a rendelkezésre álló formátumok éppen kiadnak. Sokféle kisebb formátum is kapható, esetleg külön készített kiegészítő elemek, amelyekkel meghatározott hézagokat egészen pontosan ki lehet tölteni.
Ha a szokásos, habarccsal kitöltött hézagokkal dolgozunk, akkor bizonyos határig a fugák megnövelésével is elérhetjük a méretek kiegyenlítését. A megnövelt hézag se legyen azonban 2 cm-nél nagyobb és ez a módszer csak nem teherhordó falaknál használható.
A hosszúságok mérése, szögek kitűzése, a függőlegesek és vízszintesek ellenőrzése az építés alapműveletei közé tartozik. Munkájának jó eredményében csak az lehet biztos, aki ezeket a műveleteket gyakorlottan és pontosan végzi el.
Colstok
Az összes méréshez szükséges alapeszközök közé tartozik a mérővessző (colstok), nagyobb hosszúságokhoz a mérőszalag, valamint a vízmérték.
Ha építés közben sokszor kell mérnünk, nyugodtan szerezzünk be egy legalább 80 cm hosszú vízmértéket. Sokszor jó szolgálatot tesz egy tömlős vízmérték, egy függőón, egy mérőzsinór és egy pontosan párhuzamos élű, egyenes deszka is.
Vízmérték
A vízmértéket függőleges és vízszintes irányok ellenőrzésére használjuk. Nagyobb távolságra lévő falak vagy zsaluzatok ellenőrzésére egy 6-8 cm széles, pontosan párhuzamos élű deszkát, azaz szintezőlécet használunk.
Nagyobb távolságban lévő magassági pontok mérésére és ellenőrzésére hasznos eszköz a tömlős vízmérték. Ez egy általában 10-20 m hosszú, átlátszó műanyag tömlő, amelybe a cső vége alatt kb. 5- 10 cm-ig vizet töltünk, majd dugóval lezárjuk. Ha kivesszük a dugókat, a két csővégben a vízállás pontosan azonos magasságot mutat. Természetesen ügyeljünk rá, hogy a tömlő sehol se törjön meg, a levegőbuborékokat pedig hajtsuk ki a folyadékból úgy, hogy mérés előtt felfüggesztjük a tömlőt.
A tömlős vízmértékkel végzett méréshez célszerű, ha a padló felett kb. 1 m magasságban pl. egy falon vagy egy levert karón segédmagasságokat jelölünk ki. Ettől számítva mérjük ki azután – felfelé vagy lefelé – a kívánt magasságokat. Ily módon emelkedést vagy lejtést is ki lehet jelölni, pl. ferde betonlapokon vagy lejtéssel készített esztrich rétegeken.
Szintezőlécet vagy függőón
Szintezőléc
Függőón
A függőlegesek mérésére vízmértéket, nagyobb távolságokhoz szintezőlécet vagy függőónt használjunk.
Speciális vízmértékek
Vannak olyan speciális vízmértékek, amelyekkel dőlésszöget is lehet mérni, erre pl. ablakpárkány dőlésének beállításakor vagy lejtős padlófelületek készítésekor lehet szükség.
A lejtést (pl. esztrichrétegek vagy padlófelületek lejtését) °-ban vagy %-ban (cm/m) adjuk meg. 1° dőlés (emelkedés vagy lejtés) hozzávetőleg 2,2 %-nak felel meg. A mérőzsinórt hosszabb egyenes szakaszok kitűzésére használjuk, pl. alapok kiemelésekor vagy falazat felhúzásakor.
Kész derékszög vagy szögvízmérték
Kisebb elemeknél derékszögeket természetesen megfelelő, kész derékszög vagy szögvízmérték segítségével is kitűzhetünk.
Nagyobb távolságoknál pontosabban mérhetünk annak a matematikai tételnek az alkalmazásával, hogy egy olyan háromszögben, amelynek oldalhosszai 3, 4 és 5 hosszegységnek (pl. m-nek) felelnek meg, a két rövidebb szár derékszöget alkot (Pitagorasz-tétel).
A következőképpen járhatunk el: Tűzzünk ki cövekkel vagy jelöljünk ki egy falon 4 hosszegységet. Mérőszalaggal (vagy megfelelő zsinórokkal) mérjünk le a kijelölt szakasz két végétől 3 és 5 egységet. Amikor ezek a hosszak éppen találkoznak, a rövidebb oldalak pontosan derékszöget (90°-ban) zárnak be egymással.
Jó tanács
Az építkezésen sok olyan munka fordul elő, amelyekhez célszerű vagy szükséges munkaállványokat alkalmaznunk. Az állványok egyik feladata a munka megkönnyítése, a másik viszont a balesetek megelőzése. A nagyobb állványokat speciális állványkölcsönző cégektől bérelhetjük, amelyek egyben a felépítést is vállalják, vagy felügyelik azt. A munkaállványoknál fontos, hogy az altalaj kellőképpen teherbíró legyen (ezért szükség esetén pallókat kell lefektetni). A felállítást szakszerűen végezzük és a szükséges védőberendezéseket is szereljük fel, használat közben pedig kellő körültekintéssel járjunk el.
Bakállványok
Az állványok legegyszerűbb formái a bakállványok, ezek a legkülönbözőbb méretekben és kivitelben használatosak: a kis bakállványok elsősorban belső használatra valók, a nagyobb, állítható fémbakokból magasabb, pl. falak felhúzásához használható állványokat is lehet készíteni.
Gurítható állvány
Sokszor (főleg nagyobb javítási munkáknál) a gurítható állvány jelenti a legjobb megoldást. A munkamagasság akár 10 m vagy még több is lehet, a legtöbb ilyen állványt magunk is felépíthetjük, a költségek viszonylag kicsik.
A gurítható állványoknál különösen ügyeljünk a következőkre:
- Az állványokat csak lassan szabad mozgatni. Gurítás közben senki sem tartózkodhat az állványon, a különálló részeket lezuhanás ellen biztosítani kell.
- Gondoskodni kell arról (pl. pallók lefektetésével), hogy a kerekek ne süllyedjenek bele a talajba.
- Az állványokat vihar esetén vagy a munka befejezése után a felborulás ellen biztosítani kell.
Csőállványok
Minden nagyobb munkához jól használhatók a csőállványok, amelyeket megfelelő falcsapokkal a falhoz kell horgonyozni. A felépítéssel, de legalább a felépítés felügyeletével bízzuk meg a kölcsönzőcéget. Az állvány szintjei közti kényelmes közlekedést létrákkal oldjuk meg.
Korlátok, pallók és biztonság
Az állványokat lezuhanás elleni védelemmel, pl. korlátokkal, emellett kellően teherbíró pallókkal kell ellátni. A pallók legalább 4-5 cm vastagok legyenek és a faanyag ne tartalmazzon csomókat.
Lehet kapni speciális „vasalt pallókat”, ezek megerősített anyagok. Mindig több pallót tegyünk egymás mellé, hogy a járófelület szélessége legalább 50 cm legyen. A pallókat úgy kell felfektetni, hogy azok előre nem látott terhelések hatására se billenjenek fel; a pallók szélére szegezett deszkadarabokkal meg lehet akadályozni az oldalirányú elcsúszást. Nagyobb mennyiségű anyagnak az állványokon semmi keresnivalója; a nehezebb terheket (pl. habarcskeverő ládákat) ne tegyük a pallók közepére.
Egyszerűbb munkákhoz létrákat is használhatunk
A létrákat úgy állítsuk fel, hogy megtámasztási szögük 68-75°-os legyen. A helyes szöget úgy ellenőrizhetjük, hogy a létra mellé állva felkarunkat felemeljük, alkarunkat pedig derékszögben meghajlítjuk: könyökünknek ekkor éppen érintenie kell a létrát. Ma számos olyan létra is kapható, amelyeket egyszerű eszközökkel kis munkaszintté lehet átalakítani. A létrák eldőlésének és elcsúszásának megakadályozására sokféle biztonsági felszerelést alkalmazhatunk.
Munkaeszközök és építőgépek
Sok olyan munkaeszköz és építőgép kapható, amelyek megkönnyítik az építkezési munkákat. A laikus építkező ezeket a kölcsönzőcégektől bérelheti ki. A következőkben csak a házilagos építési munkákat nagyban megkönnyítő, legfontosabb munkaeszközöket említjük meg:
Habarcskeverő (legjobban a 120-150 L térfogatú felel meg), habarcskeverő szár, ferde felvonók az építőanyag szállítására, kőfűrészek, kötélcsigák. Bontási munkákhoz fejtőkalapácsot, vakolatmarót, kis fejtőkotrót és ledobócsövet használhatunk. A bőséges választékot közlekedési jelzőtáblák és kerítések, felvonók, nagynyomású tisztítóberendezések, létrák, mini-rakodógépek, falhoronymarók, zsaluzótáblák és áramfejlesztők teszik teljessé.
Jó tanács
A beton cementből, vízből és adalékokból áll, megszilárdult állapotában mesterséges kőnek tekinthető. A normál beton adalékanyaga fokozatokba sorolt szemcseméretű természetes kő. A különböző alkalmazási területekhez más és más szilárdságú betonra van szükség.
A beton szilárdsága
A beton szilárdsága az adagolt cement mennyiségétől, az adalékanyagok szemcseösszetételétől, a hozzáadott víz mennyiségétől és az utókezeléstől függ. Minél több vizet adagolunk, annál kisebb lesz a szilárdság, mert száradás közben pórusok keletkeznek.
A beton épületelemek stabilitását vasrudakból vagy vasbetéthálókból álló vasalással lehet javítani. Az ilyen betont vasbetonnak nevezzük. A szilárdsági osztályok jelölése C betűvel kezdődik (MSZ ENV 206-2000 – angol nyelvű, MSZ 4719:82 szabvány). A szokásos betonmunkák jellegzetes szilárdsági osztályait a C 8; C 10; C 16 betonok alkotják. Egy laikus építkező gyakorlatilag nem képes arra, hogy egy meghatározott szilárdsági osztályú betont pontosan kikeverjen. Ezért ha egy adott szilárdsági osztály pontosan elő van írva, transzportbetont kell rendelnünk.
A beton alkotóelemeit, de legalább a cementet tulajdonképpen tömegarány szerint, kg-ban mérve kellene összekevernünk. A lapáttal való kimérés ugyanis pontatlan, emellett a cementnek rázassál tömörített állapotban (pl. a zsákban) más a sűrűsége, mint ömlesztett állapotban (pl. a zsákból egy kádba kiöntve). A tömegarány szerinti kimérés azonban kisebb építkezéseken és laikus építkezők által szinte megoldhatatlan.
Alul a táblázatban ezért a különböző alkalmazási területekre való keverékek összetételét térfogatrészek alapján adtuk meg, a cement mennyisége ömlesztett állapotban értendő. A térfogatrészek egyforma nagyok legyenek, pl. a nedves adalékanyagból egy lapátnyi mennyiség több, mint a szárazból egy lapát. Ilyen és hasonló okok miatt ezért a táblázatban szereplő keverékekkel elérhető betonminőségek csak durva becslésnek tekinthetők.
Beton állagai
A betont különböző konzisztenciával lehet elkészíteni, ennek elsősorban a bedolgozáskor van jelentősége. A beton lehet földnedves beton (FN), kissé képlékeny (KK), képlékeny (K), ill. folyós (F).
(A fenti ábrán a bal felső képtől a jobb alsó kép felé haladva). Minél folyékonyabb a beton, annál könnyebben be lehet juttatni még finom részleteket tartalmazó keresztmetszetekbe is, és annál jobban lehet csömöszöléssel tömöríteni. A földnedves betont döngölővel vagy vibrátorral kell tömöríteni. A legtöbb házilagos munkánál megfelel az FN vagy K konzisztencia.
A szükséges beton mennyiségét a következő képlettel lehet kiszámítani: hosszúság x magasság x szélesség plusz 10 % tömörítési ráhagyás. Adalékanyagul megfelelő, gyári betonkavicsot hozassunk. 1 m3 betonhoz kb. 1,3 m3 homokos kavics, 150-200 L víz és 240-400 kg cement szükséges. Munkánkat úgy tervezzük meg, hogy a szükségtelenné vált kötőanyagot vissza tudjuk cserélni, vagy azt a bedolgozás napján, a felmerült szükséglet szerint igyekezzünk beszerezni. Ha a betongyárból transzportbetont rendelünk, meg kell adnunk az általunk kívánt, ill. a statikai számításokkal meghatározott betonszilárdságot.
Így biztonságos
A betongyárnak meg kell adnunk, pl. a mennyiséget, a szállítás idejét és helyét, a beton keménységét és konzisztenciáját, valamint adalékait. A transzportbeton egyik speciális változata a vízzáró beton, amely nem ereszti át a vizet. Ehhez meghatározott szemeloszlási görbét és cementadagolást kell betartani, házilag tehát nem tudjuk előállítani.
Az építőanyag-kereskedésben számos speciális termék is kapható, pl. zsákokban forgalmazott készbeton (amelyet csak vízzel kell összekeverni), valamint sokféle javítómassza és tapasz.
A beton szokásos keverési arányai
[table id=157 /]