Építkezés - 129. oldal

Ma, amikor az ember egyre inkább a természetes anyagok felé fordul, kell-e több annál, mint hogy a kő, a tűz és a víz erejének egyesítésével tökéletes kötőanyagot alkothatunk és használhatunk fel?

A mész elsősorban kötőanyag!

Ezt a tulajdonságát évezredek óta ismerik és hasznosítják az építőmesterek. Épített környezetünk minden elemében megtalálható a mész, mint kötő­anyag: az apró falusi házaktól a kastélyok, kúriák anyagain keresztül egészen a hatalmas katedrálisok, vagy akár a piramisok építése során örökérvényű anyagként tartották és tartják szá­mon. Megbízhatóságát, fontosságát bizonyítani tehát szükségtelen. Azt azonban érdemes át­tekinteni, hogy ezt a szerepet valójában hogyan is tölti be. Ehhez szolgáljon alapul egy rövid összegzés a mész gyártására vonatkozóan.

A mész a legtisztább építőipari alapanyag, gyártása minden adalékanyagtól mentes. A folyamat rendkívül egyszerű: a legjobb minőségű mészkő szabályozott körülmények között való kiégetésével kapjuk az égetett meszet. Ezt építőipari felhasználásra alkalmassá hidratálás, vagyis vízzel való oltás útján tehetjük. Amit az építőmester a zsákban talál, az az oltott mész két formája lehet.

Vagy porrá oltott mész, közismert nevén mészhidrát, amely a cementhez hasonlóan por formájú, csomagolása és felhasználási módja a cementéhez ha­sonló, azzal a különbséggel, hogy a könnyebb mozgathatóság érdekében, valamint lényege­sen kisebb sűrűsége miatt mindössze 25 kg-os zsákokba csomagolják. A másik formája az oltott mész, amely nagyobb mennyiségű vizet tartalmaz és felhasználásra kész állapotú.

Minőségellenőrzés

A mészgyártásban azonban több változás ment végbe a közelmúlthoz képest is. Ez első­sorban az égetési folyamat korszerűsítése és a minőségellenőrzés területén jelenik meg. A mész bármelyik formáját választják is, minden esetben igaz, hogy a mészgyártás is lépést tart a korszerű elvárásokkal.

A mészhidrát csomagolása, a rakatok időjárásálló fóliázása az összes szokásos építőanyaggal azonos „komfortot” biztosít a felhasználók számára. Ugyan­akkor a szabványok változásával párhuzamosan folyamatos és szigorú minőségellenőrzés mellett folyik a mész gyártása, ami nemcsak a mészégetés és hidratálás folyamatára vonat­kozik, de a mészoltók által gyártott mészpép ellenőrzésére is.

Mész mint kötőanyag

Ahogy tehát említettük, a mész a habarcsban kötőanyagként funkcionál, és azáltal fejti ki hatását, hogy a levegő szén-dioxidjával egyesülve köt, illetve szilárdul meg. Ez a folyamat a karbonátosodás, amelynek során a mész gyakorlatilag az eredetivel azonosan mészkövet alkot, tehát a habarcsban nemcsak a hatása, de a mennyisége is érvényesül!

Ugyanakkor – tizedmilliméteres tartományban – a meszes habarcs rendelkezik úgynevezett repedésátfedő képességgel is, amely a fentiekhez hasonlóan abból adódik, hogy az esetleges repedések mentén a levegőben található szén-dioxiddal érintkezésbe kerülő mészszemcsék visszakarbonátosodnak, ezáltal térfogatuk megnő, kitöltve a keletkezett repedéseket. Mindeközben a mész további fontos tulajdonságokkal ruházza fel a habarcsokat.

Lég- és páraáteresztő

Minden mester tudja, hogy a habarcs a mésztől válik „zsírossá”, jól kenhetővé. A mész adja a vele készített habarcsok kiváló légáteresztő képességét, engedi a falak páraát­eresztő képességét érvényesülni. Ez egyre fontosabbá válik, hiszen a korszerű, jó hőszige­telő képességű téglákból épített falak önmagukban is kiváló páraáteresztők, többek között ezzel biztosítva kellemes lakóérzetet. A meszes habarcsok ehhez is kitűnően alkalmazkod­nak, garantálva a korszerű anyagok kiváló tulajdonságainak megtartását.

A habarcs homok, kötőanyagok és víz keveréke. Vannak olyan habarcsok, amelyeket falazáshoz és vakoláshoz egyaránt lehet hasz­nálni, de olyanok is, amelyek csak az egyik vagy a másik célnak fe­lelnek meg.

A legtöbb habarcs fő alkotó­része a homok

Elsősorban ez határozza meg a habarcs tulaj­donságait. A szokásos habarcs­hoz általában 0-4 mm szemcse­méretű homokot használunk. A készhabarcs általában kisebb szemcseméretekkel készül. Finom vakolatokhoz finom homokot hasz­nálunk. A vakolóhabarcs homok­jához adott durva adalékok célja a felület struktúrájának kialakítása.

Habarcs keverése

A habarcs keverésekor az alkotók mennyiségét térfogatrész alapján határozzuk meg.

Ügyel­jünk arra, hogy a térfogatrészek valóban minden szempontból azo­nos mennyiségi egységek legye­nek, mert pl. egy lapátnyi nedves homok lényegesen több anyag­nak felel meg, mint egy lapát szá­raz homok. Csak tiszta, átlátszó vizet használjunk, legjobb a veze­tékes víz. A gépi keverést (forgó­dobos keverő) nagyobb mennyi­ségeknél célszerű alkalmazni.

Készhabarcs

Minden habarcsfajta megvásá­rolható készhabarcs formájában is.

A készhabarcsnak sok előnye van: nem kell külön megvásárolni az adalékanyagokat és kötő­anyagokat, a habarcshoz csupán vizet kell adni és össze kell ke­verni, a habarcs minősége ál­landó. A készhabarcs az összes eléképzelhető javítási munkához kis kiszerelésben is kapható. Vannak olyan univerzális habar­csok is, amelyeket sokféle célra lehet használni.

A habarcscsoportokat a készíté­sükhöz felhasznált kötőanyagok szerint nevezzük el, ezek adják meg a habarcs különböző tulaj­donságait. A mészhabarcsok vi­szonylag kevéssé terhelhetők, viszont nagyon jó páraáteresztők, azaz „lélegzővakolat” készíthető belőlük. A mészcement habarcsok fokozottabban terhelhetők és a csapadékkal szemben is jobban ellenállnak. A cementhabarcsok erős terheléseket is kibírnak, na­gyon kevés vizet vesznek fel és ned­vesség ellen jobban szigetelnek.

A gipszhabarcsok gipsz, mész és különböző szemcsézetű homok keverékéből álló készhabarcsok; nagyon jó páraáteresztők, „léleg­ző” bevontok, viszont csak belső vakolatokhoz alkalmasak. A jelentős mennyiségű műanyagot (műgyantát) tartalmazó habarcso­kat szerves habarcsnak nevezzük, ezeket csak vakolási munkákhoz lehet használni.

Falazóhabarcsok

A falazóhabarcsoktól elsősorban azt várjuk el, hogy kellőképpen ter­helhetők legyenek. Emellett küszö­böljék ki az egyenetlenségeket, és egyenletesen adják át a nyomást.

A falazóhabarcsok szilárdsági cso­portjait a táblázat foglalja össze:

• Hf 3 habarcscsoport: különle­ges szilárdsági követelmények nélküli mészhabarcs. Kis terhe­lésű falakhoz alkalmazzuk.
• Hf 5 és Hf 10 habarcscsoport: nagyobb szilárdságú és jó ru­galmasságú mészhabarcsok. Ezeket minden falhoz alkalmaz­ni lehet.
• Hf 30, Hf 50 és Hf 100 habarcs­csoport: minden célra alkalmaz­ható, nagy szilárdságú cementhabarcsok. Kevésbé rugalma­sak és kevésbé jól feldolgoz­hatók. Ezeket a habarcsokat akkor alkalmazzuk, ha különle­ges szilárdsági követelménye­ket kell kielégíteni.

A fenti táblázatban a keverési arányo­kat szabványos mértékegységben adjuk meg. Az építkezés helyszí­nén általában lapáttal szokás mér­ni. Ez a mérési eljárás azonban na­gyon pontatlan, mert egy lapát ho­mok a nedvességtartalomtól függő­en nagyon eltérő mennyiségű lehet. Kézi keverésnél a homok mennyisége kevesebb legyen. A gépi keverés jobb átkeverést biztosít.

Az összes felsorolt habarcs kész­habarcsként is kapható. Csak kész­habarcsként lehet beszerezni a vékonyágyazatú habarcsot, amely fo­gazott kenőlappal felhordható, ra­gasztószerű habarcs. A hőszigetelő könnyű falazóhabarcs szintén csak készhabarcs formájában kapható.

Vakolóhabarcsok

A vakolóhabarcsoknak kétféle fel­adatuk van. Az egyik kifejezetten esztétikai jellegű: lehetővé teszik, hogy a fal felülete egyenletes és szép legyen. Nagyon fontos azon­ban a vakolatok védelmi funkciója is: elsősorban a csapadék ellen védik a falazatot és így óvják azt a lassú tönkremenéstől, emellett azonban az átnedvesedést és a szükségtelen hőveszteségeket is megakadályozzák, különösen ak­kor, ha festékbevonattal is el van­nak látva.

A vakolóhabarcsot belső és külső vakolatokhoz használjuk. Más kö­vetelményeket kell kielégítenie, mint a falazóhabarcsnak, ezért vakolás­hoz nem is lehet ugyanazt a habarcsot használni. Felhasználáskor a vakolóhabarcs lágy legyen és ta­padjon jól a falhoz. Megszilárdulás után olyan legyen, hogy a várható igénybevételeket jól elviselje.

Ugyanakkor rugalmas is marad­jon, hogy a fal kisebb süllyedései és mozgásai esetén vagy a hőmérséklet-különbségekből adódó feszültségek hatására ne repedjen meg vagy ne váljon le. A felhasz­nálás céljától függően a habar­csokkal szemben különböző köve­telményeket támasztunk.

A belső vakolat pl. legyen képes az emberi eredetű pára, valamint a főzés vagy zuhanyozás közben keletkező vízgőz felvételére, ne­hogy a falak „izzadjanak”. A külső vakolatok legyenek víztaszítók, nehogy az esővíz behatoljon a falak­ba. A vakolattal szemben támasz­tott ilyen eltérő követelményeket csak eltérő anyagokkal lehet ki­elégíteni, amelyeket mindig az adott feladathoz kell igazítani. Az eltérő igénybevételekhez kü­lönböző vakolóhabarcsokat hasz­náljunk. A vakolóhabarcsok kötő­anyaga mész, cement, gipsz és anhidrit lehet. Adalékul különböző szemcseméretű homokot hasz­nálunk.

A vakolóhabarcs elkészítése

A falazóhabarcs készítéséhez ha­sonlóan a keverési arány a vakoló-habarcsnál is attól függ, hogy a keverést kézzel vagy géppel végezzük-e. A kézi keverésnél az al­kotórészek nem elegyednek egy­mással olyan jól, ezért a homok hányada kisebb legyen, mint a gépi keverésnél.

A keverési arányokat szabványos mértékegységben adjuk meg, de a helyszínen általában lapáttal mérünk. Ez a mérési módszer nagyon pontatlan, mert egy lapátnyi homok mennyisége a nedvességtartalom­tól függően erősen változik. A ha­barcs alkotórészeit nagyon gondo­san keverjük össze, hogy a ce­ment- vagy mészpép lehetőleg minden homokszemcsét szorosan körülvegyen. A jó keveréket egyen­letes színéről lehet felismerni. Kisebb mennyiségeket kézzel is ke­verhetünk, a nagyobb mennyisé­get jobb keverőgéppel feldolgozni.

Cementhabarcs készítésekor a cementet és homokot szárazon keverjük össze, majd vizet adunk hozzá. Ha a homok száraz, a mészhabarcsot ugyanígy készít­jük. Nedves homokban a mész megcsomósodhat, ezért előbb a meszet keverjük össze vízzel, azután adjuk hozzá a homokot a mészpéphez.

Gipszahabarcs ké­szítésekor a gipszet beleszórjuk a vízbe. Rövid ülepítési idő után megkeverjük a habarcsot. Száraz vakolóhabarcsot zsákokban ké­szen is lehet kapni. Ennek a készhabarcsnak az az előnye, hogy a megfelelő arányokban, egyenle­tesen van összekeverve. Így nincs szükség keverőgépre, a habarcs­hoz csak vizet kell adni. Ugyan­akkor a készhabarcs drágább, mint a helyszínen saját magunk által kevert habarcs.

Kép fent: általában többrétegű vakola­tokat alkalmazunk

A vakolat fel­építésének alapszabálya a követ­kező: a vakolatok szilárdságának a fal felülete felé haladva csök­kennie kell, de legalább állandó­nak kell maradnia; a fedővakolat nem lehet keményebb, mint az alsó vakolat, mert akkor az egész réteg leválhat.

Mind belső, mind külső felhasz­nálásra alkalmazhatók ezenkívül egyrétegű vakolatok is (ilyenek a néhány mm vastagságú, mű­anyag alapú vakolatok, amelyek nagyon jól tapadnak, de rendkívül egyenletes alapot igényelnek), vagy a beltéri használatra alkal­mas, sokféle gipszvakolat, ame­lyek használata azonban a laikus építkezőnek legtöbbször gondot okoz.

A vakolatoknak általában meg­határozott felületi struktúrát adunk

A készhabarcsként megvásárol­ható finom vakolóhabarcsokkal mind belső, mind külsőfalakon finomvakolású felületeket lehet kialakítani. Külső falakon elter­jedten alkalmazzák a simítólapáttal mintázott vakolatokat, ezeknél a struktúrát a simítólapát meg-nyomkodásával adjuk meg, vala­mint a dörzsölt vakolatokat, ame­lyeknél a simítólapát egyenes vagy körkörös mozgatása nyomán alakul ki a struktúra.

A fröcskölt vakolatokban külön­böző méretű szemcsék vannak, amelyek finomabb vagy durvább struktúrát adnak a vakolt felü­letnek. Nagy választékban kaphatók a kü­lönböző tapaszolható és hengerezhető vakolatok, amelyeket simítólapáttal, sőt akár ecsettel vagy mintázó hengerrel lehet felhordani.

A hígvakolat olyan készvakolat, amelyet festőkefével vékonyan hordunk fel, úgy, hogy a fal struktúrája látható maradjon. A készvakolatok (amelyek össze­tétele mindig állandó) használata különösen strukturált vakolatoknál előnyös: sokféle struktúra közül választhatunk. Nem utolsósorban említenünk kell a színezett vagy színezhető vakolatokat is. Az összes készvakolatra érvényes, hogy azok alkalmazásakor pontosan be kell tartanunk a gyártó elő­írásait. A házilagosan keverhető vakolatok legfontosabb keverési arányait a táblázat tartalmazza.

Sokféle speciális vakolat is létezik, ezekről itt csak röviden teszünk említést. A tapadóvakolatok gipszet is tartalmaznak, kis vastagságban is felhordhatok és elsősorban a nagyon problémás aljzatokhoz alkalmasak. A hőszigetelő ada­lékokkal dúsított szigetelővako­latokat általában 5 cm vastagon szokták felhordani.

A vízzáró vakolatok nevükből adó­dóan földdel érintkező falak víz elleni szigetelésére valók. Vannak ezenkívül különleges tulajdonságú tapaszok és javítómasszák, pl. kisebb repedések kitöltésére, továbbá kenhető vakolatok (való­jában festékek), amelyeket struk­turálásra lehet használni, de egyenlőtlen alapok kiegyenlítésére is al­kalmasak.

Keverékek aljzatbetonhoz és esztrichhez

Az aljzat a padló szilárd, sík ré­tege, amelyre általában padló­burkolat kerül. Az esztrich egy finomabb anyagú aljzat, amely közvetlenül burkolható, nem kell rá kiegyenlítés, míg az aljzatbeton felülete durvább és porlik. Utóbbi­ra ezért felületkiegyenlítő réteg is szükséges. Házilagos építke­zésnél a következő keverék jö­het szóba: 1 térfogatrész cement, 3 térfogatrész homok. Csak föld­nedves legyen, hogy simítása közben ne keletkezzenek tócsák. Aljzathoz való keverékek is kap­hatók készhabarcs formájában. Sokszor a terméket (a német meg­nevezés átvétele miatt) egysze­rűen esztrich megnevezéssel forgal­mazzák.

A kötőanyagok ragasztják össze a habarcs és a beton adalék­anyagait és alapvetően meghatá­rozzák azok tulajdonságait.

Mész

A meszet mészkő nagy hőmér­sékleten való hevítésével nyerik és elsősorban habarcsok készítésére használják. Hevítéssel a mészkő­ből szén-dioxidot és vizet vonnak el. Amikor az ún. égetett meszet vízzel leoltjuk, a mészkő finom mészrészecskékre bomlik.

A mész­pép paszta jellegű és mészfestés­hez is használható, a mészhidrát por alakú. Ezek levegőn szilárduló meszek, azaz az ilyen meszekből készített habarcs a levegőből fel­vett szén-dioxid hatására kemé­nyedik meg; ehhez néhány hétre van szüksége és ez alatt az idő alatt nem szabad légtömören elzárni. A munka megkönnyítésé­hez hidraulikus meszeket is készí­tenek, amelyek levegő jelenlé­te nélkül is megkeményednek. Az erősen hidraulikus meszek még jobban terhelhető habarcsot adnak.

A fenti ábrán mészhidrát (fent), hid­raulikus mész (balra) és cement (jobbra) látható.

Cement

A legnagyobb szilárdságot ce­menttel lehet elérni. A cementeket sokféleképpen lehet alkalmazni, készíthetünk azokkal falazó- és vakolóhabarcsot, betont és esztrichet. A különböző cementfaj­ták adalékanyagaikban térnek el egymástól. A normál portlandcement – ez a leggyakrabban hasz­nált cementfajta – 350-es nyomó­szilárdságú változata elegendő házilagos kivitelezéshez.

Az újabb cementszabvány szerint ennek a cementnek a neve Portlandcement (MSZ 4702/2:81) 350 pc vagy 450-Rpc. Az R betűjel gyor­san kötő cementre utal. Ennek a jelölésnek a hiányában a cement a szokásos módon köt. Ismeretes még a kohósalak-portlandcement, a mészkő-portlandcement, a trassz-portlandcement és a pernye-portlandcement, ezek egy részét spe­ciális célokra használják.

Gipsz

A gipsz a természetben előforduló gipszkőből vagy ipari folyama­tok eredményeképpen nyerhető. A gipsz érzékeny a nedvességre, ezért csak beltéri felhasználásra alkalmas. Tapaszok, vakolatok és aljzatok készítésére használjuk. A tiszta gipsz gyors megkötését kötéslassítókkal jelentősen kés­leltetni lehet.

A klasszikus, természetes kötő­anyagok túlnyomórészt, de leg­alábbis részben műanyagokkal is helyettesíthetők. A ma kapható készhabarcsok nagy része tartal­maz ilyen adalékokat, amelyek javítják azok tulajdonságait.

Falakat különböző alapanyagú és így különböző tulajdonságú falazóelemekből lehet készíteni. A falat a legtöbb esetben vakolják. A kézi falazóblokkokból épült falakat min­dig vakolni kell, mivel ezek az ele­mek nem fagyállóak. Ezért vakolat­lan homlokzati falhoz csak az idő­járásálló, égetett agyag vagy mész­homok falburkoló téglák alkal­masak.

A falak általában függőleges és vízszintes habarcshézagokkal ké­szülnek. A habarcsüreggel ellátott (habarcstáskás) falazóelemeket hézag nélkül lehet egymás mellé rakni, az üregeket utólag öntjük ki habarccsal. Fogazott vagy egy­másba tolható tégláknál (ezeket nevezik „nútféderes” termékeknek) a függőleges illesztési hézagokba egyáltalán nem kell habarcsot tenni. A különleges méretpontossággal készített falazóblokkokat síktéglá­nak nevezzük: ezeket vékonyágyazatú habarcsrétegbe lehet rakni, amelyet a csemperagasztó­hoz hasonlóan fogazott kenőlap­pal hordunk fel.

A falazóelemeknek különböző követelményeket kell kielégíteniük

Megkívánjuk a megfelelő nyomószilárdságot, a nagy nyomó igény­bevétellel terhelt külső falakban ugyanis nagyobb nyomószilárd­ságra van szükség, mint a nem teherviselő válaszfalakban. Minden fűtött épületnél kiemelkedő jelen­tősége van az építőanyagok hő­szigetelő képességének.

A téglák a hőszigetelés javításához lyuka­csosak vagy porózusak. Ha vi­szont nagyon jó hangszigetelést akarunk elérni, ehhez tömör, nehéz falazóelemeket kell hasz­nálnunk. Az ábrán (balról jobbra) a porózus tégla, a tömör tégla és a pórusbeton (felső sor), továbbá a mészhomok tégla, a habkőbeton és az agyagkavics-beton belső szerkezete látható. Az egyes építő­anyagok sűrűségét, hő- és hang­szigetelési jellemzőit a 7. oldalon látható táblázat tartalmazza.

Téglák

A tégla nagy hőmérsékleten ki­égetett agyagból készül. A téglák tulajdonságai a gyártás módjától és az égetési hőmérséklettől füg­gően különbözőek.

A fenti ábrán (balról jobbra) a követ­kező falazóelemek láthatók: poró­zus tégla habarcs nélküli illesztési hézaggal, nagyméretű kézi falazó­blokk, falazóblokk habarcsüreg­gel (hátul), kisméretű soklyukú tég­la, tömör tégla és klinkertégla (elöl).

A tömör tégla túlnyomó részben vagy teljes egészében agyagból van; nagyon ne­héz, hőszigetelő képessége rossz, hangszigetelő képessége viszont jó. A tömör téglák speciális fajtája a klinkertégla, amelyet olyan nagy hőmérsékleten égetnek, hogy felü­lete megolvad (szintereződik); ennek köszönhetően különösen jól el­lenáll a káros környezeti hatásoknak.

A kevéslyukú tégla és a soklyukú tégla térfogatának meghatározott részét a tömeg csökkentésére lyukak töltik ki. A hőszigetelés to­vábbi javításához a tégla nyers­anyagához sztirolszemcséket vagy faforgácsot kevernek, ezek a nagy égetési hőmérsékleten kiégnek és helyükön hőszigetelő levegőpóru­sok maradnak (porózus tégla).

A téglák tulajdonságai nagyon el­térnek egymástól: a porózus tég­láknak jó a hőszigetelő, a tömör tégláknak jó a hangszigetelő képes­ségük. A klinkerek nemcsak a vizet, de a gőzt sem eresztik át. A szo­kásos falazótéglák mellett vako­latlan homlokzati falakhoz több­nyire kisméretű, falburkoló téglát is készítenek.

Porózusbeton falazóelem

A pórusbeton falazóelemeket mindig védő vakolatréteggel kell ellátni. A pórusbeton finom szemcséjű kvarchomokból, mészből és cementből készül.

Az fenti ábrán csaphornyos illesztésű, habarcs nélküli állóhézaggal rak­ható, nagyméretű síktéglák (bal­ra és jobbra), valamint könnyű válaszfalakhoz való síktéglák (kö­zépen) láthatók.

A tégla anyagába kevert gázképző anyag egyenletes eloszlású, finom levegő­pórusokat hoz létre, ettől a tég­láknak a gőznyomáson való kikeményítés után viszonylag kis töme­gük és jó hőszigetelő képességük lesz. A szokásos falazóelemeken kívül pontos méretekkel készített síktéglák is kaphatók, amelyeket vékonyágyazatú habarcsba lehet rakni. A pórusbeton megmunká­lása is rendkívül egyszerű, ezért házilagos építkezéshez ideális épí­tőanyagnak tekinthető.

Mészhomok tégla

A mészhomok tégla homokból és finom mészből készül, és gőz­nyomáson keményítik. A mész­homok téglák viszonylag nehe­zek és kevéssé jó hőszigetelők, mint tömör tégláknak azonban jó a hangszigetelő képességük. A mészhomok téglák szintén le­hetnek tömör téglák, amelyekben egyáltalán nincs vagy csak na­gyon kevés a lyuk, valamint lehet­nek lyukas téglák. A nagyobb mé­retű, kevés lyukat tartalmazó téglá­kat falazóblokknak, ha a lyukak aránya nagyobb, akkor üreges falazóelemnek nevezik.

A mészhomok téglák lehetnek kö­zönséges falazótéglák, de vannak vakolatlan homlokzatokhoz alkalmas falburkoló téglák is. A burkoló­téglák különösen pontos méretek­kel készülnek és fokozottan fagy­állók.

A fenti ábrán nagy- és közepes mére­tű, többek között csaphornyos, va­lamint habarcsüreges falazóelemek (hátul), továbbá kisméretű tömör és kevéslyukú téglák (elöl) láthatók.

Könnyűbeton

A könnyűbeton homok és ce­ment keveréke, amelyhez porózus, hőszigetelő adalékanyagot, pl. habkövet vagy agyagkavicsot (duz­zasztott agyagot) adnak. A habkő falazóelemek adalékanyaga a természetes állapotban előfor­duló habkő, az agyagkavics falazó-elemeké viszont az agyagból készített, duzzasztott agyagkavics.

A könnyűbeton falazóelemek kü­lönböző méretekben készülnek, de csak vakolt falazatokhoz használatosak. A nagyobb, lyukas ele­meket, amelyekben a lyukak aránya nagy, üreges falazóelemnek ne­vezik. A könnyűbeton falazóelemek kü­lönböző méretekben készülnek és jól hőszigetelő fajtáik is van­nak. Különlegességnek számíta­nak azok az elemek, amelyekből a habarcs teljes elhagyásával száraz falazat készíthető.

Az fenti ábrán nagyméretű tömör és üreges falazóelemek (hátul), vala­mint kisméretű kiegészítő elemek (elöl) láthatók.

Beton falazóelemek

A beton falazóelemek alakja bizonyos mértékig hasonlít a könnyűbeton elemekéhez, de előb­biek nagyon nehezek, hőszige­telő képességük nagyon rossz és csak alárendelt célokra alkal­masak.

Terméskő

Terméskőnek a természetes elő­fordulású követ nevezzük. Alap­anyaga szerint lehet pl. mészkő, dolomit, homokkő. A terméskö­vek rossz hőszigetelők. Ez az oka annak, hogy azokat elsősorban díszítési céllal használják, pl. a kertben.

A terméskövet szárazon is lehet rakni, de falazni is lehet vele. A ter­méskövek természetes állapot­ban vagy különböző mértékben megmunkálva kaphatók. A szabad­ban csak fagyálló anyagot le­het alkalmazni. Az építőanyag­-kereskedésekben a feldolgozásra vonatkozó tanácsokat is tudnak adni.

Az üvegtéglák a szó szoros ér­telmében nem tekinthetők falazó­elemnek, mert csak kis terhelés elviselésére alkalmasak; azokat általában áthidalással kell megvé­deni a fölöttük lévő falazat terhétől. Az üvegtéglák sokféle színben és mintázattal kaphatók. Beépítésük­höz viszonylag száraz habarcsot használjunk, legjobb erre a célra készhabarcsot alkalmazni.

A legtöbb építőanyag anyagában porózus és vizet vesz fel. Ettől ne­hézzé válik, kiszáradásához pedig hosszú időre van szükség. A fa­lazóelemeket ezért mindig szá­razon tároljuk, célszerűen rakla­pokon és fóliával letakarva, hogy az elemeket a szennyeződéstől is óvjuk.

Az itt bemutatott építőanyagok sokféle speciális megjelenési for­mában is kaphatók, amelyeket néha csak bizonyos cégek – esetleg külföldön – gyártanak. Va­kolatlan homlokzati falakhoz hasz­nálhatók az égetett vagy mész­homok téglából készült idom­téglák, amelyek szögben végződő vagy lekerekített sarkokkal ké­szülnek. Szabadon álló falakhoz takaróelemek is készülnek. Hor­nyos falazóelemek alkalmazása­kor megtakaríthatjuk a víz- és elektromos vezetékek elhelyezé­sével járó fáradságos vésési munkákat. A falazótéglák különle­ges fajtája a zsalutégla, amelyet szárazon lehet lerakni, majd be­tonnal kell kiönteni; készíthetők így pl. pincefalak, kertfalak.

Az építkezési munkát számos, nagyméretű építőelem könnyíti meg

Az ajtó- és ablaknyílásoknál áthidalókat alkalmazunk – ezek le­hetnek nem teherviselő vagy kü­lönbözőképpen terhelhető, teherviselő, lapos vagy magas, szige­telt vagy nem szigetelt áthidalók. Boltövek készítéséhez speciális, beépítésre kész íves áthidalók kap­hatók.

A redőnyszekrények között is van­nak szigetelt és szigetelés nélküli kivitelűek. Az előre gyártott lépcső­elemek felhasználásával lépcsőt is könnyen tudunk saját kezűleg építeni, sőt még kéményépítő ­készletek is kaphatók, amelyekkel kéményt építhetünk.

Födémgerendákból és béléstes­tekből magunk készíthetünk födé­met, de előre gyártott födémpane­leket is használhatunk, amelyek bizonyos esetekben már vakolást nem igénylő alsó felülettel kap­hatók. A gazdag választék bizony meg­nehezíti a döntést, hogy melyik építőanyagot alkalmazzuk. Ha nincs már eleve kifejezett vonzódásunk valamelyik alapanyaghoz, akkor a döntésnél a következő megfontolásokat vehetjük alapul.

Ezek:

• Fontoljuk meg, milyen építési eljáráshoz értünk a legjobban. A legtöbb barkácsolónak a vékonyágyazatú habarccsal vég­zett falazás jelenti a legegy­szerűbb megoldást.
• Gondoljuk végig, milyen tulaj­donságokkal kell rendelkeznie a tervbe vett falnak, és ehhez igazodva válasszuk ki az építő­anyagot és a falvastagságot.
• Tartsuk szem előtt a statikai szempontokat; ha bizonytala­nok vagyunk, szakembertől kér­jünk tanácsot.
• Lehetőleg nagyobb méretű fala­zóelemeket válasszunk, ezekkel gyorsabban halad a munka.

Az építési munkák nagy része engedély-, de legalábbis bejelen­tésköteles. Ez nemcsak új építkezésekre, hanem a módosításokra, átépítésekre, bontásra vagy a ren­deltetés megváltoztatására is érvé­nyes.

A hatóságok elsősorban az építési előírások betartását ellenőrzik – általában az épület használatbavételekor, pl. akkor, amikor az épület 90 %-os készültségi fokban van. Ilyenkor vizsgálják a szak­szerű kivitelezést, a hőtechnikai előírások és számos biztonsági előírás betartását, pl. a kémények, tüzelőhelyek, fűtőolaj-tárolók stb. megépítésénél.

Biztonsági előírások

A biztonsági előírások betartása már csak azért is fontos, mert különben kár esetén nehézségek adódhatnak a biztosítóval. A ható­ságok ellenőrzik azt is, hogy pl. a szintek száma, az épület mérete, rendeltetése, elhelyezése és stílusa tekintetében betartották-e a helyi építési előírásokat, a beépítési terv előírásait.

Nagyobb terjedelmű tervezések­hez és munkákhoz célszerű épí­tész segítségét igénybe venni. Az építész rendelkezik a szükséges tapasztalatokkal, független tanács­adóként állhat rendelkezésünkre, elvállalhatja az építkezés felügye­letét (tervezői művezetés) és szá­mos hasznos ötlete és javaslata lehet. Az építészek díjazását a Magyar Építész Kamara építészeti tervezés díjszámítási szabályzata tartalmazza, amely minden tevé­kenységre megadja a legkisebb és legnagyobb díjtételeket. A díjazásban természetesen ettől eltérő módon is meg lehet állapodni.

Saját kezűleg végzett munkák, szakemberek

Nem elhanyagolható az sem, hogy az építész általában ismeri azokat a cégeket, amelyek nem utasítják el, ha valaki saját kezű munkával is részt akar venni az építkezésben. Minél nagyobb ugyanis a megépítendő létesít­mény, annál inkább érvényes, hogy azt csak szakemberek közre­működésével lehet megvalósítani. A legjobb megoldást általában a szakcéggel kötött pontos meg­állapodás, valamint a munkák cél­irányos felosztása jelenti. Az épít­tető így hasznosítani tudja a szak­cég tapasztalatát és tanácsait.

Az építkezés során sok olyan munka adódik, amelyet egyedül nem tudunk elvégezni, ahhoz se­gítőtársakat kell keresnünk. A törvény megengedi a szomszédok, barátok és ismerősök kölcsönös­ségi vagy szívességi alapon vég­zett, díjtalan segítségét. A fekete­munka ezzel szemben tilos és azt szigorúan büntetik! Ide tartozik minden olyan munka, amelyet va­laki díjazás fejében végez, amely után sem adót, sem társadalom­biztosítási járulékot nem fizet.

Az építkezésen közreműködő min­den segítőtársunk részére (sőt eset­leg saját magunknak is) feltétlenül kössünk balesetbiztosítást – ez nem kerül túl sokba. Az építési szándékot a tulajdon­képpeni építkezés megkezdése előtt kellő időben jelezzük. Minden balesetet azonnal jelentsünk be! A biztosítótársaság megköveteli az összes fontos balesetvédelmi előírás betartását.

A statikusnak az a feladata, hogy számításai segítségével gondos­kodjék a ház vagy egy meghatá­rozott épületelem stabilitásáról. Kiszámítja a várható terheléseket és nyomó igénybevételeket, ezek alapján pedig méretezi az erké­lyeket, a födémeket és vasalá­sokat, a falakat és az alapokat.

Alapok

A nagyobb épületrészek, de sokszor még a kisebbek is ala­pokon állnak. Az alapoknak az a feladata, hogy a rájuk nehezedő terhelést átadják a talajnak. Az al­talaj sokféle lehet: vannak jó és terhelhető talajok, ilyen az agyagos sziklatalaj; közepesek, mint a kavicsos talaj, és rosszabbak, mint a láptalaj. Az alapokat az altalajnak megfelelően kell megvá­lasztani. Teherbíró altalajnál sáv­alapot alkalmazhatunk, ennek mé­reteit sokféleképpen meg lehet választani.

A sávalapok általában a nem túl nehéz építményekhez, például garázsokhoz vagy kert­falakhoz is elegendők. Ha viszont az altalaj nem megbízható, akkor rendszerint vasbetéthálóval meg­erősített lemezalapot kell készí­teni. Ez a felülről ható nyomó­erőket teljes felületén elosztva adja át a talajnak. Az alapoknak egészen a fagymentes mélységig(fagyhatár) le kell nyúlniuk, nehogy az alattuk esetleg összegyűlő víz megfagyva megemelje és ezzel károsítsa az építményt.

Ez a mélység az éghajlati öve­zettől függően a talajfelszín alatt legalább 80-120 cm. Az egy­szerű sáv- és lemezalapokat házi­lagosan is elkészíthetjük, a na­gyobb terhelésnek kitett alapokat (pl. lakóépületek alapjai) azonban mindenképpen szakcéggel készít­tessük el!

A statikus egyik fontos feladata a falazat méretezése. A falakra ható terhelés elsősorban a fölöttük elhelyezkedő szerkezetektől, töb­bek között tehát a ház emeleteinek számától függ. A falazóelemek különböző terhelhetőségre ké­szülnek. Minél szilárdabb és terhelhetőbb azonban egy falazóelem, többnyire annál rosszabb a hőszigetelő képessége. Még egy falon belül is szükség lehet arra, hogy különböző falazóelemeket használjunk, pl. egy nagy terhe­lésnek kitett falpillérhez vagy áthida­lások fölött.

A falnak különböző feladatoknak kell megfelelnie. A teherhordó falak – ezek túlnyomórészt külső falak – veszik fel a fő terhelést, vas­tagságuk ezért kisebb lakóépü­leteknél általában min. 25 cm. A jobb hőszigeteléshez azonban gyakran ennél lényegesen vasta­gabb falakat építenek.

A merevítőfalak – elsősorban a belső falak – olyan áttörés nélküli keresztfalak, amelyek a teherhor­dó falaknak kellő merevséget adnak, azaz megakadályozzák, hogy azok oldalirányban elmoz­duljanak. Vastagságuk 12 vagy 20 cm szokott lenni. A nem te­herhordó falak, pl. a statikai funk­ció nélküli, egyszerű válaszfalak ezzel szemben még kisebb vas­tagságokkal is készíthetők.

Kétrétegű fal, falak magassága

A kétrétegű fal egy általában 25 cm vastag, teherhordó belső rétegből és egy többnyire 12 cm vastag külső rétegből áll. A két­rétegű fal többnyire égetett vagy mészhomok téglából készített külső héja általában nyersen marad. A két réteg közti teret a konst­rukciótól függően hőszigetelő ré­teg tölti ki, egyes esetekben a szi­getelőréteg mellett átszellőztetett légrést is kialakítanak.

A külső héjat speciális falhorgo­nyokkal (legalább 5 darab/m²) kell a belsőhöz erősíteni. Különböző építőanyagokat és téglamérete­ket kombináltan is lehet alkal­mazni.

Szabadon álló falakat – azaz olyan falakat, amelyeket semmi nem merevít, pl. szabadon álló kerítéseket – csak meghatározott ma­gasságig szabad építeni. A meg­engedett magasság a fal vastagságától és a falazóelemek önsú­lyától függ. Az olyan falaknál, ame­lyek jelentősen a terepszint fölött helyezkednek el, pl. magasan fek­vő teraszokon épített falaknál, a nagyobb szélterhelés miatt a legnagyobb megengedhető ma­gasság értéke kisebb.

A beton építőelemek statikai ter­helhetőségének javításához azokban különféle erősítőbetéteket, elsősorban betonacél rudakat vagy hálókat helyeznek el. Még a házilagosan elkészíthető, egysze­rűbb épületelemeket, pl. egyszerű sávalapokat vagy teraszlemeze­ket is erősíthetjük vasbetétekkel. A betonacélt vágótárcsával, szük­ség esetén fémfűrésszel lehet da­rabolni.

Az épületen végzett munka sok veszélyt rejt magában. Helyes ma­gatartással azonban elkerülhetők a balesetek és sérülések.

Védjük kezeinket, viseljünk meg­felelő méretű erős kesztyűt!

A dur­va falazóelemekkel és habarccsal végzett, szokatlan munka könnyen bőrsérüléseket okozhat. Csak biztonsági szárral ellátott vésőt használjunk, amely felfogja a félrecsúszott kalapácsütéseket.

Védősisak

Sokszor ajánlatos a védősisak viselése, pl. bontási munkáknál vagy olyankor, amikor egy állvá­nyon egyidejűleg több személy dolgozik.

A munkát úgy végezzük, hogy az állványokról ne essen le építőanyag vagy szerszám. Ha alkalmas porvédő maszkot hasz­nálunk, elkerülhetjük a pl. bontás­kor vagy falmaráskor keletkező por okozta ártalmakat. A védő­szemüveg a fröccsenő habarcs vagy a vésési, bontási, marási munka során szétrepülő szilánkok ellen nyújt védelmet.

Terület lezárása

Gondoskodjunk az építési terü­let lezárásáról, például figyelmez­tető táblák és drótkerítés elhelyezésével.

Lakótársainkat vagy szom­szédainkat tájékoztassuk a mun­kákról.

Az építkezésen végzett munkák­nak van néhány alapszabálya, amelyeket feltétlenül tartsunk be:

• Kerüljük a kapkodást és ide­geskedést, mert ez gyakran a munka biztonságának rovására megy.
• Vigyázzunk, nehogy leessünk, ezért legyünk körültekintőek és csak a célnak megfelelő, biztonságos létrákat és stabil áll­ványokat használjunk.
• Vegyük komolyan az elektro­mos áramban rejlő veszélyeket; csak megfelelő kábeleket, pl. nagy terheléseket elviselő, gumi­köpenyes vezetékeket és ütés­álló, esetleg fröccsenő víz ellen is védett csatlakozószerelvé­nyeket használjunk; a kábeleket óvjuk a sérüléstől.
• Előzzük meg a szerteszét heve­rő kábelek, szerszámok és építő­anyag okozta botlásveszélyt.
• Az építkezésen használt fa­anyagból távolítsuk el a szege­ket és hordjunk erős cipőt.
• A gyerekeket ne engedjük az építkezés és a veszélyes építő­anyagok közelébe.
• Jól nézzünk utána, nem kell-e építtetőként kötelező szavatos­sági biztosítást kötnünk. Segítőtársaink, sőt esetleg saját ma­gunk részére is feltétlenül kös­sünk egy esetleges baleset kö­vetkezményeire kiterjedő bizto­sítást.

A falazatokat általában védeni kell a nedvességtől. Földdel érint­kező falaknál a nedvesség a nor­mál talajnedvesség, továbbá tor­laszvíz vagy talajvíz formájában fordulhat elő. A falazatot ezeken kívül csapadék és vízgőz is érheti és károsíthatja.

Szigetelés

A fenti ábra egy alápincézett új épület példáján mutatja, hol kell gondoskodni a nedvesség és a víznyomás elleni szigetelőréte­gekről (szaggatott vonalak). Nor­mál talajnedvesség esetén a függő­leges szigetelést a vakolat és egy szigetelő mázolás (szigetelő szuszpenzió vagy bitumenes mázolás) biztosítja. Alternatív megoldásként a megfelelő szigetelő bevonatot közvetlenül a falazatra is fel lehet hordani. A lábazat környezetében cementvakolat gondoskodik a kellő védelemről, a normál vakolat kb. 80 cm-rel a talajfelszín fölött kezdődik.

Ha az épületet talajvíz vagy tor­laszvíz veszélyezteti, akkor a szi­getelést általában több rétegben, átlapolással összeragasztott szige­telőlemezzel vagy pl. vízzáró beton­ból készített betonfalakkal kell megoldani.

A vízszintes szigetelést a pince padlóján alakítjuk ki

A szigetelő­lemezt habarcságyba fektetjük, erre ismét habarcsot hordunk fel és a falazást ezen a szigetelő­rétegen folytatjuk. Hasonló szige­telést készítünk a terepszinten, rendszerint a pincefödém magas­ságában.

A vízszigetelés folytonos­ságához a pincefal és pincealjzat közötti sarkot homorú átmenettel kell kialakítani, hogy a függőleges és vízszintes vízszigetelő rétege­ket átfedéssel tudjuk egymáshoz csatlakoztatni. Ezt üvegpalackkal vagy csődarabbal lehet cement­habarcsból kialakítani.

Alagcsövezés

Ha a falazatot időnként nagyobb mennyiségű nedvesség is érheti, akkor manapság alagcsövezést (dréncsövezést) szoktak alkalmaz­ni. Ez általában teljesen körülveszi a házat, saját tisztítóaknája van és köröskörül kb. 20 cm-nyi durva ka­vicságyban helyezkedik el. A szivár­góréteg fölött elhelyezett szűrőpap­lan tovább csökkenti annak a le­hetőségét, hogy finom részecskék belesodródjanak az alagcsövekbe.

Sok az olyan, elsősorban régebbi épület, amelynél ezek a szige­telőrétegek egyszerűen hiányoz­nak. A falak nedvesek, különféle sók hatolnak be a falazatba, ki­virágoznak és szétroncsolják a va­kolatot. A gondok megszünte­tésének módja az épület adottsá­gaitól, az átnedvesedés mértéké­től és a tervezett további haszno­sítás jellegétől függ.

Ha az épület nincs alápincézve és az átnedvesedés mértéke viszony­lag csekély, a bajon rendszerint egyszerű eszközökkel lehet segí­teni: a falazat kiszabadításával, a lábazat környezetében kívül és belül megfelelő felújító vakolat fel­hordásával és szivárgókavics el­helyezésével jó eredményeket le­het elérni.

Erősebb átnedvesedésnél más eszközökhöz kell nyúlnunk. Külön­féle, részben csak szakcégek által elvégezhető eljárásokkal érhető el a nedvesség elleni utólagos, víz­szintes szigetelés. A krómacél le­mezes eljárásnál hullámos acél­lemezt sajtolnak be a fal fugáiba. A falfűrészelő eljárásnál egy spe­ciális fűrészlappal rést marnak a falba, ebbe nyomják be a szige­telőréteget. A falcserélő eljárás­nál a régi falat eltávolítják és meg­felelő szigetelőréteggel ismét fel­falazzák. A fúrt lyukakba való injek­tálásnál a nedvszívó falazatot vegyi oldatokkal itatják át, ame­lyeknek szigetelő hatásuk van.

Nedvesség elleni utólagos védekezés

Az utólagos függőleges szigete­lést célszerű kívülről elvégezni, mert így a fal ki tud száradni. Ehhez a régi vakolatot leverjük, új vakolatot és szigetelő bevonatot hordunk fel – pontosan úgy, mint az új épületek­nél. Bizonyos esetekben belső szi­getelésre is van lehetőség, ilyenkor azonban a fal maga állandóan nedves marad. Minél nagyobb ráfordítást igényel a nedvesség elleni utólagos védekezés, annál inkább indokolt, hogy független szakértő véleményét is kikérjük. A falazatot általában a csapadék ellen is vé­deni kell – kivételek csupán a téglaburkolatú falak, amelyek időjárás­álló építőanyagból készülnek. A fa­lazatot a külső vakolat és az arra kerülő festékréteg védi. A repedé­sek és folytonossági hiányok átned­vesedést, hosszabb idő elteltével pedig komoly károkat okoznak.

Az épületelemeket a belső levegő­ben lévő vízgőz is nedvesíti. Ha a levegő nedvességtartalma nagy és a belső levegő (pl. a helyiség rossz hőszigetelésű sarkaiban) lehűl, akkor lecsapódik a pára, aminek átnedvesedés és pené­szedés a következménye. Minden építészeti jellegű beavat­kozásnál ügyeljünk arra, hogy ne hozzunk létre hőhidakat, amelyet egyebek között a rosszul szigetelő építőanyagok okozhatnak.

Így környezetbarát

A nedves falazat elveszíti szi­getelőképességét. A kellő idő­ben végzett javítással nemcsak a költséges javítást igénylő ká­rosodásokat előzhetjük meg, hanem fűtési energiát is meg­takaríthatunk. Ráadásul fűtési költségeink is csökkennek.

A megfelelően megtervezett hő-és hangszigetelés sok kellemet­lenségtől (hideg falak, penésze­dés, indokolatlanul nagy fűtési költségek, bántó zajok) megóv bennünket.

1. A különböző építőanyagok külön­féleképpen vezetik a hőt

A hő­szigetelés a levegő rossz hőve­zető képességén alapul. Minél több levegőzárványt tartalmaz egy építőanyag, annál könnyebb, és annál jobb a hőszigetelő képes­sége. Az építőanyagokat szigetelő­képességük szempontjából a hővezetési tényező alapján lehet egy­mással összehasonlítani.

Hővezetési tényező

A hővezetési tényező azt adja meg, hogy mekkora az a wattban kifejezett hőmennyiség, amely egy 1 m oldalhosszúságú kockán át­áramlik, ha a két oldal közti hő­mérséklet-különbség 1 °C. Ha különböző rétegekből felépített, konkrét épületelemeket akarunk egymással összehasonlítani, akkor az (U-értéket (hőátbocsátási té­nyező) használjuk. Ez azt adja meg, hogy mekkora egy konkrét épület­elem, pl. egy meghatározott vas­tagságú fal wattban kifejezett hővesztesége. Minél kisebb a két tényező értéke, annál jobb a hőszi­getelés.

A 253/1997 (XII.20.) Korm. rende­let, OTÉK 56. szerint: „Az építményt és részeit úgy kell megvalósítani, ehhez az építési anyagot, az épületszerkezetet és a beépített berendezést megválasztani és beépíteni, hogy a rendel­tetésszerű használathoz szüksé­ges energiafelhasználás viszony­lag a legkisebb legyen. Az építmény térelhatároló szerke­zetei és épületgépészeti berende­zései – az energetikai, a hőtechnikai előírásoknak megfelelően – együttesen legyenek alkalmasak a helyiségek rendeltetésének meg­felelő, előírt légállapot biztosítá­sára” (MSZ-04-140/2:1991; 3:1987; 4:1978; 10:1990, valamint 7/2006 (V.24.) TNM rendelet).

Az épületelemek hőszigetelésére vonatkozóan a rendelet a követ­kezőket írja elő:

Új épületeknél az összesített ener­giafelhasználás minimalizálása, az éves energiafelhasználás ne legyen nagyobb az adott épület fűtött térfogatának és lehűlő felü­letének arányából megállapított megengedett határértéknél.

[table id=150 /]

Az U-értékek legnagyobb megen­gedett értékei:

• külső fal U = 0,45,
• padlásfödém U = 0,30,
• tető U = 0,25,
• ablak U = 1,60.

A táblázatban látható, hogy a leg­gyakrabban előforduló építőanya­goknak mekkora a sűrűségük, és azokkal milyen U-értékeket lehet elérni – az adatok vékonyágyazatú habarcsrétegre vonatkoznak. A megadott értékeket azonban csak közelítő tájékoztatásnak te­kintsük, mert az egyes termékek sok tekintetben eltérnek egymástól. A táblázatból mindenesetre leszűr­hetjük azt a fontos következtetést, hogy a korszerű, jól szigetelő építő­anyagokkal és 30,0-38,0 cm fal­vastagságokkal a hőszigetelési követelményeket általában ki lehet elégíteni. Csak a mészhomok tég­lánál van szükség kiegészítő hőszigetelő rétegre.

2. Hangszigete­lésének jelentősége

Nem szabad lebecsülnünk az épületek és lakások hangszigete­lésének jelentőségét sem. Itt különbséget kell tennünk a léghang és a lépéshang között.

A léghangot a hangforrásból szár­mazó rezgések hozzák létre, az a falakon át behatol a szomszédos helyiségekbe, és ott szétterjed. Egy adott épületelem léghang elleni szigetelése annál jobb, minél nagyobb a tömege. Ez viszont ellent­mond a hőszigetelés követelmé­nyeinek. Ha az épületelem tömege aránylag kicsi, azt hangelnyelő szigetelőanyagokkal, pl. ásványi vagy cellulózrostokkal kombinál­hatjuk.

3. Lépéshang keletkezése

A lépéshang a padlón való járkálás vagy széktologatás követ­keztében keletkezik, áthatol a fö­démen és a másik oldalon lég­hang formájában terjed szét. A legjobban keletkezésének he­lyén lehet megfogni, mégpedig úsz­tatott padlószerkezetek, pl. úszta­tott esztrich vagy spe­ciális, lépéshang elleni szigetelő­lapokkal.

A hangterhelést és a hangszigete­lésre jellemző értékeket decibel­ben (dB) adják meg. Jónak tekinthető a léghang elleni szigetelés, ha hangszigetelésének mértéke R¹_w = 45-55 dB; 55 dB fölött már nagyon jó hangszigetelésről beszél­hetünk. A lépéshang elleni szige­telés jó, ha a normál lépéshangszint: L’_n,w < 53 dB; nagyon jó, ha ez a jellemző kisebb mint 46 dB.

A vajszín, a fakó zöld, a barna és sárga színek keverékével egy nyugalmat árasztó konyhát rendezhetünk be.

A Shaker konyhában jól érvényesülnek a ter­mészetes anyagok és színek: a vajszínű konyhabútor, a fából készült munkalap és a terrakotta padló. A krémszínű falak tágítják a teret, a csempézett felület a moha, a zuz­mó és a vaj gyönyörű árnyalatait csempészi be.

A középen álló munkahely magában fog­lalja a mosogatót a hattyúnyakú csappal és nagy munkalapot. A konyhabútor munka­lapja gránit hatású rétegelt falemez, mely érdekes kontrasztot ad. A túlsó falnál álló húsvágódeszka a falra erősített rúdra akasz­tott konyhai eszközökkel, a fűszerpolccal, késtartóval, nagyon praktikus, itt igazán elérhető közelségben van. Itt meg sem kí­sérlik elrejteni a fehér és rozsdamentes acél háztartási gépeket, mégsem rí ki ebből a nyugalmas, barátságos konyhai környezetből.

Mit használhatunk még?

• kék árnyalatú csempék,
• vajszínű konyhaszek­rény,
• halványzöld falak.

Az egyenetlen élű ter­rakotta padlócsempék régi­es hatást keltenek.

A vesszőből fonott ko­sár jól mutat, továbbá tá­gas, szellős tárolóhelyet biztosít a zöldségek szá­mára.

Ez a fényforrás nem jellegzetes Shaker darab, de tiszta formái és nem tolakodó stílusa jól illik a Shaker alapelemekhez.

A Shaker stílus dísztelen, letisztult vonalai jól megférnek a modern elemekkel is.

A Shaker arculat korszerűsítése könnyű fel­adat, hisz egyszerűségéhez jól illenek a tisz­ta, modern vonalak. Az itt bemutatott kony­ha központjában a high-tech rozsdamentes acél tűzhely és szagelszívó áll, a hagyomá­nyos gömb alakú, fából készült fogantyúkat modern fémekre cserélték. A fehér színű pad­ló a tisztaság és világosság érzetét kelti, de a csempék lépcsőzetesen eltolt, „téglafal stílu­sú” lerakása szabálytalanabb hatást kelt.

Ha van elég helyünk egy konyhasziget ki­alakítására, megfizethetetlen kiegészítője lesz a konyhánknak. Ügyeljünk arra, hogy a munkalapnak a lábazatnál legalább 15 cm-rel szélesebbnek kell lennie minden irány­ban. Reggeliző asztalként ugyanolyan jó szolgálatot tesz, mint egy kényelmes előkészítő asztal­nak. A lábazatként használt kis szek­rényben kényelme­sen elférnek a na­gyobb edények, míg a fölötte lévő, mennyezetre szerelt függőpolc a Shaker otthonok jellegzetes tartozéka.

Mit használ­hatunk még?

• közöld falak,
• laminált bükkfa padló,
• kék konyhabútorok,
• fából készült gömbölyű fogantyúk.

A faliszekrényajtók üvegének mintázata visszaköszön a konyhabútorokon.

A szépen megmunkált tradicionális Shaker dobozokban mindig megtaláljuk a konyhában csellengő apróbb tárgyakat.

Ez a kétségtelenül XXI. századi konyhaszék jól illeszkedik a konyha berendezéséhez.

Alkossunk egy ellenállhatatlanul bájos konyhát klasszikus vajszínű konyhabútorokkal és élénk színű, gyümölcs-, zöldség- és virágmin­tás lakástextíliákkal.

Ennek a világos és derűs konyhának a kiin­dulópontja a krémszínűre festett konyhabú­tor és az üde virágokat és zöldségeket ábrá­zoló nyomott mintás textíliák behoznak egy darabkát a kinti világból. A motívum folyta­tódik a mennyezet alatt körbefutó bor­dűrön, a komlóval, a friss virágokkal és a miniatűr madárkalitkákkal.

A fal lambéria borítását lakkréteg védi a szennyeződéstől és a ráfröccsenő folyadék­tól. Nagyszerű megoldás a konyha falára, és kellemes, rusztikus hatást kelt. Fehér színű, vízzel hígítható emulziós festékkel mázoljuk le, majd vigyünk fel egy réteg színtelen, selyemfényű lakkot. A modern tarto­zékokat nem mindig könnyű beilleszteni az ilyen stílusú kony­hába, itt a mosógé­pet gondosan egy függöny mögé rej­tették.

Mit használ­hatunk még?

• halványzöld konyhabú­tor,
• terrakotta padlócsem­pék,
• tarka lakástextíliák,
• római roló az ablak­ban.

Vadásszunk az ócska­piacokon öreg asztal és székek után, amelyeket fessünk le a konyhánkhoz illő színűre.

A konyhába csempé­szett kerti hangulat nagy­szerűen kiegészíti ezt a stí­lust. A faliszekrényen végigfutó komló sokáig eláll.

Ehhez a fából készült edényszárítóhoz hasonlóan minden tárgyat az egysze­rűség és a célszerűség jel­lemez.