Lakástextíliák - 140. oldal

Ez a könnyen elkészíthető kockás függönydísz feldobja az egyszínű függönyt.

Elkészítési idő: 4 óra.

Kellékek:

• egyszínű függöny,
• olló,
• varrógép vagy tű és fonál,
• anyag a függönydíszhez,
• vasaló,
• mérőszalag,
• függönycsipeszek.

Lépések:

1. Távolítsuk el a korábbi függönydíszt a függönyök­ről, és varrjuk le a felszakadt öltéseket. Mossuk ki, szárít­suk meg és vasaljuk ki az új függönydísznek szánt anya­got, hogy könnyebb legyen megvarrni.
2. Mérjük le és vágjuk ki a függönydíszt úgy, hogy 16 cm-rel szélesebb legyen, mint a függöny, és 10 cm-rel hosszabb, mint annak végleges mérete. Hajtsunk alá és varrjunk le 1 cm-t az egyik oldalon, amely a függönydísz alsó része lesz majd. Szegjük fel a többi szélt is.
3. Fektessük le a függönydísz anyagát színével lefelé egy sík felületen, a dupla hajtással felfelé, majd fektessük rá a függönyt a színével felfelé, hogy egyenlő távolságra legyen a függönydísz két végétől. Hajtsuk vissza mindkettőt 7 cm-rel. Varrjuk végig a függöny felső végét, hogy a két anya­got egymáshoz rögzítsük (a kész függönyön ez nem látszik majd).
4. Hajtsuk rá a függönydíszt a függöny színére, majd a dísz két oldalát hajtsuk a függöny alá. Kézzel varrjuk le az így kialakított széleket. Ismételjük meg ezt a műveletet a másik függönnyel is. Tegyük fel a függönykarikákat a függönyrúdra és a függönycsipeszeket pedig tegyük rá a függöny­re, majd akasszuk fel az ablakra.

Alakítsuk át az ebédlőszéket egyszerű, de elegáns szövettakaróval, amely összhangban van a szalvétáinkkal és az asztalterítőnkkel.

Elkészítési idő: 3 óra.

Kellékek:

• mérőszalag,
• anyag,
• gombostűk,
• varrógép vagy tű és cérna,
• vasaló,
• szalag.

Lépések:

1. Mérjük le a széket, majd vágjuk ki az anyagot úgy, hogy illeszkedjen rá, hátul a padlóig érjen le és fusson végig a háttámláján, majd a támla előlapján, végig az ülésen, és elöl is érjen egészen a földig. Minden oldalon hagyjunk 1 cm-t a visszaszegésnek.
2. Hajtsuk be az eldolgozatlan széleket, tűzzük le gom­bostűvel, majd szegjük vissza, és igazítsuk meg a sarkakat. Helyezzük az anyagot a székre.
3. Gombostűvel jelöljük meg az anyagot a szék háttámlájának alján mindkét oldalon, hogy oda illeszthessük a szalagokat.
4. Vágjunk két hosszú szalagot a futó mindkét oldalához, amellyel majd a székhez fogjuk rögzíteni. Helyezzük rá a székre a futót, és tűzzük oda a szalagokat az anyaghoz. Oda kell kerülniük, ahol a szék háta találkozik az üléssel. Varrjuk helyükre a szalagokat, és kössük masnival a szék lábához.

Ezt a sokoldalú, tetszetős textillel bevont bútordarabot egyaránt használhatjuk asztalként és kényelmes ülőalkalmatosságként, ha betoppannak a vendégek.

Elkészítése: 3 óra.

Kellékek:

• kis négyszögletes asztal,
• vatelin,
• olló,
• tűzőgép,
• mérőszalag,
• anyag gombostűk,
• varrógép vagy tű és cérna
• vasaló
• 2 cm vastag habszivacs.

Lépések:

1. Fedjük be az asztal tetejét vatelinnel, feszítsük ki, és az asztal fedőlapjának az alján tűzőgéppel rögzítsük. Az asztal négy lábát is tekerjük körbe vatelinnel úgy, hogy dobozt formáljunk belőle, majd ezt is rögzítsük tűzőgéppel.
2. Mérjük le az asztal tetejét és négy oldalát. Vágjunk ki öt darabot az anyagunkból a méretek szerint, 1 cm-es rá­hagyással a visszaszegésnek. Varrjuk össze a négy anyag­darabot a kocka oldalai számára. Tűzzük az oldallapokhoz a fedőlapot, majd varrjuk össze. Fordítsuk ki színére az anyagot és igazítsuk formára. Szegjük vissza az alsó széle­ket is, majd húzzuk az anyagot rá az asztalra.
3. Mérjük le a bútorunk tetejét és vágjunk ki annak megfelelő méretű habszivacsot. Anyagunkból két ugyanek­kora méretű darabot vágjunk ki, 2 cm-es ráhagyással az oldalakon.
4. Varrjuk össze az anyagot 1 cm-es ráhagyással, a színük­kel egymás felé fordítva. Az egyik rövid oldalt hagyjuk nyit­va. Fordítsuk ki az anyagot a színére, és helyezzük bele a habszivacsot. Varrjuk össze a nyílást. Helyezzük a habszi­vacsot az asztal tetejére.

Egyszerű konyharuhából ülőpárnát és zsebes fejtámaszt készíthetünk kerti székeink számára.

Elkészítése: 2 óra székenként.

Kellékek:

• 4 db nagy konyharuha,
• olló,
• mérőszalag,
• gombostűk,
• varrógép vagy tű és cérna,
• vasaló,
• 40×30 cm-es párna,
• 8 db 40 cm-es szaténszalag,
• 45×45 cm párna.

Lépések:

1. A fejtámlához vágjuk le a két konyharuha beszegett ré­szét, így kb. 44 cm széles anyagot kapunk. Fektessük le az egyik konyharuhát színével fölfelé, egy sík felületre. Hajt­suk vissza az egyik rövid végét és alakítsunk ki egy kb. 23 cm mély zsebet. Gombostűzzük, majd varrjuk össze a la­pokat, két cm ráhagyással. Nyissuk szét a széleket, és for­dítsuk színére az anyagot. Ismételjük meg a műveletet a másik konyharuhával is.
2. Fektessük le a fejtámla egyik részét sík felületre úgy, hogy a zsebe legyen felül. A másikat helyezzük az előző te­tejére, szintén a zsebével fölfelé. Gombostűzzük össze a széleiket, majd helyezzük a fejtámlát a székre. Ha a zsebe túlságosan lelóg, akkor a gombostűk segítségével igazít­suk méretre. Varrjuk össze a két darabot két cm-es széllel. Nyissuk szét a széleket és fordítsuk ki az anyagot.
3. Helyezzük a kisebbik párnát az elülső zsebbe, majd he­lyezzük a fejtámlát a székre. Jelöljük meg mindkét zseben, hogy hová akarjuk beilleszteni a szalagokat, majd varrjuk fel a szalagokat mindegyik zseb valamennyi oldalára. Kös­sük oda a fejpárnát a székhez a szalagokkal.
4. Az ülőpárna elkészítéséhez vágjunk ki egy kb. 49×49 cm-es négyzetet az egyik konyharuhából. A másik konyharuha hosszanti oldalából vágjunk le annyit, hogy egy kb. 49 cm-es négyzetet kapjunk, majd vágjuk szét széltében. Fektes­sük le sík felületre a négyzetdarabot a színével fölfelé. Ezután, helyezzük rá a két fél darabot a színével lefelé, hogy a középső hímzett részen fedjék egymást. Gombostűzzük össze körben a párna széleit, majd varrógéppel varrjuk össze, 2 cm-es ráhagyással.
5. Távolítsuk el a gom­bostűket és fordítsuk ki a színére a huzatot. Varrjuk fel a két pár szalagot a huzat két szomszédos sarkára. He­lyezzük be a szögletes pár­nát, és erősítsük az ülés hát­só sarkaihoz a szalagokkal.

Készítsünk hagyományos népi stílusú faliszőnyeget mintás anyagmaradékból, farmervászonból és csíkos anyagból.

Elkészítési idő: 4 óra.

Kellékek:

• két egyszínű anyag,
• szabókréta vagy ceruza,
• olló,
• mérőszalag,
• gombostűk,
• varrógép vagy tű és fonál,
• mintás anyagdarabok,
• levasalható szegőszalag,
• vastag gyapjúfonál,
• mintás pamutszalag,
• vattabélés,
• csapos eresztékek.

Lépések:

1. Vágjunk ki 16 egyforma méretű négyszöget egy egyszínű anyagból. Tűzzük össze őket, hogy egyetlen négyzetet formázzanak, és gépeljük össze őket.
2. Vágjunk ki 16 szívet különböző anyagokból, és il­lesszünk minden egyes négyzet közepére egyet a levasalható szegőszalag segít­ségével. Vastag gyapjúszál­lal varrjuk körbe pelenkaöl­téssel mindegyik szívet.
3. Vágjunk ki négy szalagot harmonizáló anyagból és gom­bostűzzük a négyzet szélére. Vágjunk ki négy négyzetet a mintás pamutszalagból, és varrjuk ezeket az imént felgombostűzött szalagok sarkaira. Most pedig varrjuk a szalago­kat a négyzethez, hogy keretet alkossanak körülötte!
4. Vágjunk ki másik négy szalagot egy harmonizáló anyag­ból és varrjuk a négyzet széleihez zárókeretként. A szala­gok visszájára illesszünk vattabélést.
5. Vágjunk ki a mintás pamutszalagból rövidebb darabokat és varrjuk ezeket a faliszőnyeg felső széléhez, hogy hurko­kat formáljanak. Végül borítsuk be a faliszőnyeget egy egyszínű anyaggal, és a hurkokon dugjunk át egy rudat, majd akasszuk fel a kézimunkát, az ún. patchworköt.

A tarka mintás pamutszalag csinosan keretezi a fehér ágyneműt. Használjunk tengerészkék és fehér szalagot, amivel eleven és frissítő hatást érhetünk el.

Elkészítési idő: 4 óra.

Kellékek:

• 12,5 m 39 mm-es szalag,
• gombostűk,
• olló,
• nagy fehér lepedő,
• varrógép,
• 9 m 23 mm-es szalag,
• fehér párnahuzat,
• vasaló.

Lépések:

1. Gombostűvel tűzzük oda a szélesebb szalagot a lepedő négy oldalához. A sarkoknál óvatosan hajtsuk be a szala­got. Varrógéppel varrjuk vé­gig a belső és a külső szélét is.
2. Vágjunk hat egyenként 120 cm hosszú csíkot a keskenyebb szalagból. Kettőt tegyünk félre a párnahuzatok számára. A másik négyből formázzunk 8-ast, a kép szerint, és gombostűzzük oda őket a lepedő négy sarkához. Varrjuk le belső-külső széleit.
3. Fektessük a lepedőt sík felületre és gombostűkkel jelöl­jük ki a helyét a központi négyzetnek. Helyezzük rá a széle­sebb szalagot, majd tűzzük rá. Amikor a sarkokhoz érünk, óvatosan formázzunk a szalagból nyolcast a kép szerint, és lapítsuk le, amennyire csak lehet. Tűzzük le a szalagot, majd mind a két szélén varrjuk le, a külső széllel kezdjük.
4. Hasonló módon formázzunk nyolcast a félretett két kes­kenyebb szalagból, egyet-egyet a két párnahuzatra, és tűz­zük a helyükre. Varrjuk a hurkokat mindkét oldalukon a párnákra, kezdjük a külső széllel. Vasaljuk rá a szalagot forró vasalóval. Más kiegészítőkre is tegyük rá a hurkokat, hogy egységes képet kapjunk.

Felsorolunk néhány eszközt és anyagot a cikksorozatunkban szereplő lakáskiegészítők elkészítéséhez.

Alapvető kellék

A varrókészlethez szükséges eszközök:

• Szabóolló
• Centiméter vagy fém mérőszalag
• Vasaló és vasalódeszka
• Ceruza
• Szabókréta
• Gombostűk és tűk
• Varrógép
• Cérna és fonál

Ollók

Nélkülözhetetlen egy jó szabóolló az anyagok kiszabásához. Jobb- és balkezes ollót is vásárolhatunk. A legkülönfélébb ollók közül választhatunk, a kis kézimunkaollótól a nagy szabóollóig. Kb. 20-25 cm hosszú megfelelő lesz. Hasznos lehet egy kisebb olló is a szélek körbevágásához.

Mérőszalag

Érdemes beszereznünk egy kb. 3 m-es mérőszalagot a függönyök elkészítéséhez, valamint egy kisebbet és hajlékonyát, amellyel körbemérhetjük a sarkakat és a bonyolult görbületeket. A fém mérőszalag igen hasznos, amikor szabályos négyszöget akarunk kiszabni, például egy párnának vagy más kiegészítőnek, amelyik szintén négyszög alakú.

Tűk

Szükségünk lesz különböző méretű, hosszúságú és vastagságú tűkre, attól függően, hogy milyen anyagokkal és cérnákkal dolgozunk.

Gombostűk

A jó minőségű, hegyes gombostűk mind a finomabb, mind a durvább anyagokhoz megfelelőek. Az üvegfejű gombostűket ajánljuk, mivel azokat könnyebb használni, és jól kivehetőek az anyagon, valamint nem sérti meg ujjbegyünket, amikor beleszúrjuk az anyagba.

Levasalható szegőszalag

Ez egy nagyszerű eszköz, amelyet a hagyományos szegőszalag helyett használhatunk. Pontosan kövessük a gyártó utasításait, de a legtöbb esetben egy nedves spongyára lesz szükségünk, amelynek segítségével belevasalhatjuk az anyagba.

Fémgyűrűcskés szett

A lyuk szélét a kopástól védő fémgyűrűcskéket megvásárolhatjuk a rögzítésükhöz szükséges eszközzel együtt. Különféle méretű és záródású gyűrűket vehetünk arany és ezüst színekben.

Szabókréta

Hasznos eszköz, amellyel a szabásmintát rárajzolhatjuk az anyagra. Könnyen eltávolítható, nem sérti fel a szövetet, nem hagy rajta tartós nyomot. Különböző formákban kapható, a lapostól a ceruza alakúig.

Fonalak és cérnák

Fontos, hogy az anyaghoz illő színű fonalat válasszunk a varráshoz, hiszen az öltések látszani fognak rajta. A gyapjúfonál használatának az az előnye, hogy azt feltéphetjük, ha hibát vétünk, míg a poliészterszálakat fel kell vágni vagy ki kell szedni, mert olyan erősek, hogy lyukakat üthetnek az anyagba.

Varrógépek

A varrógép segítségével gyors és hatásos eredményt érhetünk el, és sok időt megtakaríthatunk. Helyesen járunk el, ha varrás előtt egy kis darab anyagon kipróbáljuk az öltéseket, hogy meggyőződjünk arról, hogy jól állítottuk be a gépet. A legtöbb varrógép igen sokféle öltéssel képes varrni, így változatos, tetszés szerinti hatást érhetünk el vele.

Egy szoba kialakításának legizgalmasabb mozzanata az, ami­kor összeválogatjuk a különböző lakáskiegészítőket, például a kárpit színét, a védőhuzatokat, a párnákat, a zsinórokat, a függönyöket vagy éppen a vászonredőnyöket. A különböző megoldásoknak és színkombinációknak olyan széles választé­ka áll rendelkezésünkre, amely alapján bátran kialakíthatjuk a „magunk várát”- tetszés szerinti anyagokból és színekből. Gyűjtsük ki a lakberendezési magazinokból azokat a képeket, amelyek megtetszenek. Segítségükkel előre körvonalazhatjuk pontos elképzelésünket arról, hogy milyen színek és formai megoldások illenek a leginkább egymáshoz – még mielőtt ténylegesen hozzáfognánk a munkához.

Kép fent – Balra: A citrusok színei, mint például a citromsárga, a narancs és a lime együtte­sen vibráló, élénk stílust al­kotnak.

Kép fent  Jobbra: Örömünket lelhetjük abban, ha két vagy három különböző mintázatú, de azonos színvilágú anyagot társítunk. Itt a virágos és a kockás együttese bájos hatást eredményez.

Színek

A színek végtelen választékából és variációiból válogathatunk. Cikksorozatunk öt része a jelenleg legnépszerűbb lakberendezési irányzatokat követi: „klasszikus stílus”, „a természet érintése”, „a virágos otthon”, „a pasztell bűvöletében” és „a merész megoldások”. A legtöbb lakberendezési boltban megtalálhatjuk a teljes színskálát, a világos és a merész színektől a természetes változatokon keresztül a visszafo­gottabb, halványabb árnyalatokig.

Munkánkat kezdjük azzal, hogy választunk egy alapszínt-ez lesz az uralkodó szín. Aztán jelöljünk ki egy másodlagos színt, amelyet fele arányban fogunk hasz­nálni, mint az alapszínt; végül jelöljünk ki egy harmadik színt is, amely kiemeli az előző kettőt, és amelyet a legkisebb mértékben érvényesítünk a helyiségben, pél­dául párnák, szegélydíszek és más kiegészítők formájában.

Az anyagok kiválasztása

Fontos, hogy gondosan válasszuk meg az anyagokat, amelyeket használni aka­runk, és ehhez vegyük figyelembe átalakításra váró szobánk térbeli és színbeli ará­nyait. Az anyag arányainak illeszkednie kell azon bútor méretéhez és alakjához, amelyet kárpitozásához szeretnénk használni. Például válasszunk egy viszonylag keskeny csíkozású anyagot egy kisebb méretű bútorhoz, míg egy szélesebb csíkozásút egy nagyobb méretűhöz.

Gondoljuk át, mekkora anyagra van szükségünk, mekkora területet akarunk befedni, és vajon nincs-e szükségünk egyszínű anyagra, hogy könnyebben dolgozhassunk a mintás elemekkel? Lehetséges, hogy már van egy nagyobb darab mintás vagy színes anyagunk, amelyet tervünk kiindulópontjául akarunk felhasználni – ebben az esetben a kisebb kiegészítők mintázatát és színét kell megfontolnunk.

Ha egyszerre többféle mintázatú anyagot használunk, akkor változatosságot és színt vihetünk otthonunkba. Például ha virágos hálószobát tervezünk, remekül illik hozzá a kockás vagy a csíkos – amennyiben megválasztjuk a megfelelő színeket és arányokat. Ha a lakberendezésnek e részét kissé fárasztónak találjuk, maradjunk a jól bevált három szín mellett, így nem hibázhatunk…

1. Klasszikus stílus: egyszerű és hatásos, a kék és fehér anyagok ra­gyogó benyomást keltenek együtt, és a legtöbb lakberendezési irányzat­hoz illenek.

2. A természet érintése: a semleges árnyalatú lakberendezési tárgyak­kal kellemes együtt élni és bármilyen szobához megfelelőek. A krémes, semleges árnyalatok puhák és melegek, míg a sötétebb árnyalatok – mint amilyen a kávé és a csokoládé – mélységet és kiemelő, kontrasztos ha­tást teremtenek.

3. Virágos otthon: a virágos anyagok igen széles választéka közül válo­gathatunk, attól függően, hogy milyen stílust választunk. Egyaránt illenek a hagyományos és a modern szobákhoz.

4. A pasztell bűvöletében: a pasztell színekkel jól dolgozhatunk, és sok különböző árnyalatot társíthatunk egymással anélkül, hogy azok kellemetlenül túláradóak lennének.

5. Merész megoldások: a telt, erős, élénk színek drámai hangulatot teremtenek a szobában. Bár leginkább az ebédlők és a gyermekszobák kialakításakor használják, ne riadjunk vissza attól, hogy nappalikban vagy hálószobákban is alkalmazzuk.

Fontos szempontok

Semmiképpen se feledkezzünk meg a praktikus szempontokról, különösen használat­bavétel előtt; tehát még idejekorán lényeges kérdéseket kell feltennünk magunknak. Például: Mire fogjuk a szobát használni? Ki fogja azt lakni? Gyerekek is használják majd a szobát? Ha mindezekre a kérdésekre idejében válaszolunk, az hozzásegít a megfon­toltabb döntések meghozatalához.

Amennyiben kisgyermekeink vagy rakoncátlan ti­zenéveseink vannak, abban az esetben igen hasznos lehet a mosógépben mosható vé­dőhuzat. A szennyeződéstaszító bevonat ugyancsak megfelelő megoldás ebben az esetben, ha nem gyúlékony. A legfontosabb szabály azonban az, hogy a bútor, amelyet kiválasztunk, kényelmes legyen, különösképpen, ha sokat használjuk majd.

Hálószobák

A hálószobákban általában az ágynemű játssza a legfontosabb szerepet, és valóban óriási választék áll rendelkezésünkre, a stílusok, a színek és a minták tekintetében egyaránt. A hagyományos hálószobák esetében a klasszikus színek és stílusok a legmegfelelőbbek, míg a semleges, világos színűek és a merészebb mintázatúak inkább a modern kialakítású hálókhoz illenek. Az egyszínű együttesek és a halvány, visszafogott színek kellemes, nyugtató, pihentető légkört teremtenek. Sokan kedvenc ágyneműjükhöz alakítják egész hálószobájukat. Ez jó megoldás ahhoz, hogy megválasszuk az alapszínt, de ne feledkezzünk meg azokról a színekről sem, amelyek kiemelik az alapszínt, de legyen gondunk a kisebb részletekre is.

Balra: Az ágyneműk meghatározhatják az egész hálószoba tónusát: a boltokban csodálatos választékot találunk, de (kedvünket lelhetjük benne!) egyszínű huzatunkat magunk díszítjük.

Jobbra: Az apró részletek teljesen megváltoztathatják az összképet. A szegélydíszek, a gyöngydíszítés és a flitterek különleges hatást eredményeznek.

Varázslatos részletek

Előfordul, hogy nem akarjuk szobánkat teljesen átalakítani. Néha egy kis részlet is elegendő ahhoz, hogy megváltoztassa és harmonikussá tegye a szobánkat – így akár egyetlen szék is – amelyet új anyaggal húzunk be – egészen más jelleget adhat a helyiségnek.

Az utolsó simítások, az apró részletek – mint amilyenek a párnák, a zsinórok, a szegélydíszek, a lámpaernyők és egyéb kisebb kiegészítők – fontos szerepet játszanak abban, hogy egy szobának megadjuk a maga stílusát. A párnahuzatokkal és a zsinórokkal könnyedén változatossá tehetjük, új színfolttal gazdagíthatjuk a szobánkat, anélkül, hogy vagyonokat költenénk rá, míg a szegélydíszekkel, rajtokkal, bojtokkal, fonatokkal finoman eldolgozhatjuk az egyes kiegészítőket.

Ahogyan a falburkolatok tartóvázát akár fából, akár fémből készíthetjük, mennyezetek burkolásakor is választhatunk e két lehetőség között. Példánk egy panellakás fürdőjének felújítását mutatja be. Nemcsak a padló, a falak és a szaniter felszerelések szorultak átfogó felújításra, hanem a mennyezet is. Amikor az építők fém tartószerkezetre függesztett mennyezet mellett döntöttek, főleg azt vették figyelembe, hogy a fából készült tartószerkezet a nedves fürdőhelyiségben torzulhat. A helyiség magasságára és az ablak helyzetére tekintettel a mennyezetet csak 12 cm-rel engedték le. Az alapprofilok szereléséhez előbb a dűbellyukak helyét jelölték ki zsinórcsapással és mérőléccel.

Az alapprofilok tengelytávolsága általában ne haladja meg a 110 cm-t! A mi példánkban a helyiség méreteiből csak 80 cm-es köz adódott. A könnyen szerelhető beütőhorgonyokat szintén 80 cm-es közökben helyezték el. A tartóváz biztonságos felfüggesztésére és a profilok pontos beállítására ebben a példában is nóniuszfüggesztők szolgálnak.

1-2. Lépés

A függesztőket beütőhorgonyokkal szereljük fel, majd az alapprofilokat önmetsző gyorsépítőcsavarokkal a horgonyfülekhez csavarozzuk.

3-4. Lépés

Miután az alapprofilokat vízmértékkel tökéletesen vízszintes helyzetbe hoztuk, a tartó-profilok szerelésébe kezdünk. Ezeket 60 cm-es tengelytávolsággal derékszögben az alapprofilok alá helyezzük és szegletprofilokkal, valamint önmetsző gyorsépítőcsavarokkal erősítjük hozzájuk.

5. Lépés

Hang- és hőszigetelésre kb. 4 cm vastag kőzetgyapot lapokat használunk. A tartóvázat ezután impregnált gipszkarton lapokkal lehet burkolni. Ezeket önmetsző gyorsépítőcsavarokkal 25 cm-es közökben alulról a tartóprofilokra csavarozzuk. A fürdőben is ügyeljünk az áramtakarékos világításra, és halogén spot-lámpákból álló irányított világítást szerelhetünk be.

Azzal, hogy a szárazépítéshez fém tartóvázat alkalmazzunk, a fürdőnek egy másik problémáján is segítünk: ugyanis a helyiség egyik sarkában egy nagy átmérőjű esőcsatorna fut le. Miután a cső körül, a burkolat mögötti üreget kőzetgyapottal töltjük ki, majd a csövet gipszkarton darabokkal burkoljuk, a tetőről lefolyó esővíz zaja csökkenni fog, a cső zavaró megjelenése a fürdőszobában pedig megszűnik.

Egy átlagos felújítás eredménye

Ha egy régi épület keskeny, hosszú, magas hallját kell átalakítani, akkor optikailag előnyös, ha a mennyezet magasságát lépcsőzetesen csökkentjük, a hall hosszát egy gardrób, a mögött pedig egy telefonáló fülke beépítésével szakítjuk meg. A helyiségnek a halvány színekkel egy világos alaphangulatot, az erőteljes színekkel pedig markáns hangsúlyokat adunk, ezáltal nagyobbnak és tágasabbnak tűnik a helyiség.

1. Lépés

A lépcsőzetes mennyezet tervezésekor sok múlik a lépcsőfokok szélességének és magasságának harmóniáján. A tartóváz méretei is ebből vezethetők le. Elkészítéséhez először 15 cm hosszú, 6×4 cm-es lécdarabokat vágunk. Ezeket majd szerelési távtartóként lapjukra fektetve a mennyezetre dűbelezzük. Előbb azonban ugyanabból az anyagból az említett lécdarabok egyik oldalélének közepére lépcsőfokonként növekvő hosszúságú függesztőfákat csavarozunk. Az arány akkor harmonikus, ha a lépcsőfokok szélessége magasságuknak nagyjából a kétszerese. Tervezéskor ügyeljünk arra, hogy a lépcsőfokok szélessége egyforma legyen.

A tartóváz irányvonalait lépcsőfokonként zsinórcsapással jelöljük ki a mennyezeten. Ehhez egy vékony zsinórt porfestékbe mártunk, két előzőleg kimért jel fölött jól kifeszítjük, a zsinórt középen meghúzzuk, majd elengedjük. Ettől a színezett zsinór a mennyezethez csapódik és egyenes vonalat hagy hátra, amely mellett 100 cm-es közökben egy-egy szerelési távtartót (az előzőleg rácsavarozott függesztőléccel együtt) beütő-horgonnyal a betonfödémre dűbelezünk. Csapózsinórok a barkácsáruházakban is kaphatók (a zsinór egy porfestékkel teli házban van fel-tekercselve, és így festékeződik be a zsinór).

2. Lépés

A beütőhorgonyokat a szerelési távtartókon át a födémbe fúrt lyukakba dugjuk, és a horgonypecek beütésével rögzítjük. Ott, ahol a lépcsős mennyezet hosszanti oldala és két vége a helyiség falaihoz ér, a falakra is szerelőléceket kell felerősíteni. Ezt terpesztődűbelek vagy megfelelően hosszú beütődűbelek felhasználásával átdugó (egyoldali) szereléssel végezzük.

3. Lépés

A függesztőfákra most 5×3 cm-es tetőléceket csavarozunk, ezek tartják majd a burkolatot. Csavarozáshoz 5 x 80 mm-es önmetsző gyorsépítőcsavarokat használunk. A csavarok behúzásakor minden csavarfejet teljesen süllyesszünk be, hogy a burkolat simán fölfekhessen. Először egy tetőlécet lapjára fektetve a függesztőfák aljára csavarozunk.

Egy második lécet egy lépcsőfok magasságával feljebb, szintén lapjával, ugyanazon függesztőfák oldalához csavarozunk, hogy felfekvésül szolgáljon a következő lépcsőfok burkolatának.

4. Lépés

A kész tartóvázat 12,5 mm-es gipszkarton lapokkal burkoljuk. A lapokat mindig úgy kell egymáshoz illeszteni, hogy mindkét egymásnak ütköző lap a tartóvázra feküdjön fel, és ahhoz hozzá lehessen csavarozni.

Ha valamely oknál fogva nem lehetséges, az illesztés helye mögé egy tetőlécdarabot kell helyezni, amelyhez szintén mindkét lapot hozzácsavarozzuk. A lapdarabokat gyorsépítőcsavarokkal erősítjük fel. A hangszigetelést úgy javíthatjuk, hogy a lépcsős mennyezetre kőzet- vagy üveggyapot lapokat helyezünk. Ha a födém fölött fűtetlen helyiség – pl. padlás – van, és a hang- 5 szigetelést hőszigeteléssel akarjuk összekötni, a szigetelőréteg és a burkolat közé párafékezőnek polietilén fóliát vagy párazárónak alufóliát kell kifeszíteni.

5. Lépés

A kisfeszültségű halogénlámpák az ilyen szerkezetű mennyezetnek különleges hangulatot adnak. Az elhelyezésükhöz szükséges, kör alakú szerelőlyukakat az elektromos fúrógépbe befogott lyukfűrésszel könnyen kivághatjuk. A vezetékeket az esetleges szigetelőréteg elhelyezése előtt kell beszerelni. A szerelőlyuk átmérőjét keressük ki a halogénlámpához adott szerelési útmutatóban. A hézagok kitöltése, hézagerősítése, glettelés és csiszolás után a mennyezetet oldószermentes alapozóval mélyalapozzuk, majd közepesen durva nyersrostos tapétát helyezünk föl.

A gardrób és a telefonfülke leválasztásához 6×6 cm-es hevederfákból 120 cm széles keretet építünk, amelyet mindkét oldalán 12,5 mm vastag gipszkarton lapokkal burkolunk. A keretet úgy kell elkészíteni, hogy a szerelés tervezett helyén 6 cm-rel alacsonyabb legyen, mint a mennyezet magassága. A lapokat azonban akkorára vágjuk, hogy a kereten felül és alul 3-3 cm-rel túlérjenek. Ezáltal felül és alul egy-egy U profil keletkezik, amellyel a válaszfalat szilárdan rögzíthetjük olyan 3×6 cm-es lécekhez, amelyeket előzőleg a padlóra és a mennyezetre dűbeleztünk. Ehhez a válaszfalat pontosan beállítjuk a helyére, majd a túllógó gipszkarton lapokon keresztül a mennyezeti és a padlóléchez csavarozzuk.

Érdekes megoldás az olyan, közvetlenül felerősített álmennyezet, amelynél az egymásra helyezett mezők magassága kívülről befelé csökken. Ez az egyszerű szerkezetű mennyezet panellakások felújításakor jól alkalmazható.

Lépcsőzetes mennyezet beépített világítással

1. Lépés

Közvetlenül a régi födém alá olyan tartó-lécezetet dűbelezünk, ahol a lécek vastagsága középtől kifelé mindig egy-egy vastagsággal nő.

2. Lépés

Ha pl. a belső keret vastagsága 25 mm, akkor a következő léckereté 37,5 mm, a rákövetkezőé 50 mm.

3. Lépés

A burkolást középen kezdjük el, a vele határos lapkoszorú külső szélét a 37,5 mm vastag keretre csavarozzuk, belső széle pedig a már burkolt mezőre fekszik fel.

4. Lépés

A lapkoszorút hosszú önmetsző gyors-építőcsavarokkal erősítjük az előző burkolaton keresztül a tartólécezéshez. A lapok leélezett széle a lépcsőnek elegáns megjelenést ad. A lehető legjobb optikai hatást akkor érjük el, ha a lapokat rézselve vágjuk. A halogénlámpák ennél a szerkezetnél is jól használhatók.

Mennyezeti fríz modern beépített világítással

1. Lépés

A modern berendezésű magas helyiségek gyakran nem túl lakályosak, sőt felesleges fűtési költségekkel is járnak. Ezen álmennyezettel segíthetünk. Az álmennyezet szerelését hő- és hangszigeteléssel köthetjük egybe. Érdekes megoldás a képen látható mélyebben fekvő mennyezetkoszorú a benne elhelyezett spotlámpákkal. A helyiség pontos felmérése alapján először tervet kell készíteni, amelyben a tartóváz elrendezését is fel kell tüntetni. A tartóváz gyalulatlan, függesztett 6×4 cm-es falécekből áll, amelyek távolsága legfeljebb 80 cm. A helyiség tényleges méreteinek megfelelően többnyire 80 cm-nél nem nagyobb, egyenlő közöket szokás választani.

Az alaplécezés felerősítéséhez egymástól mindig 90 cm távolságra dűbeleket helyezünk a födémbe. Az alaplécezésben nem szabad billenőnyomatéknak keletkeznie, ezért a dűbeleket úgy kell elhelyeznünk, hogy a függesztők felváltva a lécektől jobbra és balra kerüljenek. Ennek célszerű a mennyezeten egy festékes zsinór felcsapásával a 4 cm-es lécszélességnek megfelelően 2 párhuzamos vonalat kijelölni. Ezután a dűbellyukakat felváltva hol az egyik, hol a másik vonalon jelöljük ki. Beton-födémeken a függesztők felerősítésére beütő-horgonyokat célszerű használni, üreges födémeken a húzóerő felvételére pedig fém billenődűbeleket.

2. Lépés

Miután minden fúrást elvégeztünk, bekalapáljuk a beütőhorgonyokat és felerősítjük rájuk a könnyen beigazítható nóniusz-függesztőket. Ezek két U alakú lapprofilból állnak, rajtuk egy sor furattal. Mivel az egyik részen tízes beosztás, a másikon kilences beosztás van, gyakorlatilag minden kívánt hosszúság pontosan beállítható úgy, hogy az U profilokat egy pecekkel összekötjük, és a lécezést vízmértékkel beállítjuk.

A lyukpárok valamelyike a kívánt függesztési távolságnál mindig fedésben van egymással, ezért a pecek átdugható rajta. A pecek végeit fogóval derékszögben meghajlítjuk, hogy ki ne csússzon. Ha a képen látható lépcsős mennyezetet szándékozunk kialakítani, a tartóváz tervezésekor ennek eltérő függőmagasságát megfelelően figyelembe kell vennünk.

3. Lépés

A vízmértékkel beállított kész alaplécezés alá 3×5 cm-es tetőlécekből tartórácsot csavarozunk fel. A rács léceit lapjukra fektetve erősítjük az alaplécezésre. Középvonaluk távolsága a 100 x 150 cm-es, szálerősített gipszkarton lapok méretének megfelelően 50 cm. A tartó- rács felerősítésére legalább 60 mm hosszú csavarokat használjunk.

Ezeket megfelelően mélyre süllyesszük be, hogy a mennyezet későbbi burkolását ne akadályozzák. Mielőtt a hő- és hangszigetelő réteget felraknánk, egy villanyszerelőnek a külső koszorúban el kell helyeznie a transzformátort és a halogénlámpák kábeleit. Ezeket elosztódobozzal kell leszorítani azon a helyen, ahol a mennyezetből kilépnek, és ragasztószalaggal rögzíteni kell őket.

4. Lépés

Szigetelésre nem éghető (A1 tűzvédelmi osztályú) ásványgyapotból vagy üveggyapotból készült, 40 mm vastag lapokat használjunk. Ezeket a lépcsőzetes lécvázon szorosan egymásra kell fektetni, a helyiség falain pedig körös-körül tenyérnyi szélességben fel kell hajtani. Ha különlegesen jó hangszigetelést kívánunk elérni, a szigetelőanyagot eltolt illesztési hézagokkal két rétegben kell elhelyezni.

5. Lépés

Ha már az egész tartóvázat szigeteltük, ráerősítjük a burkolatot. Ahhoz hogy, ne keletkezzenek keresztirányú hézagok, a lapokat felváltva hosszában és keresztben helyezzük el. Ehhez érdemes egy alátámasztásra szolgáló, T alakú segédeszközt használni. Ennek olyan hosszú nyelet készítsünk, hogy függőleges helyzetben a padlóra állítva, feje a gipszkarton lapot szorosan a tartóváz alá nyomja. A nyelet később a perem burkolatának szereléséhez a magasság-különbségnek megfelelően rövidebbre kell vágni.

A mélyebben fekvő mennyezetkoszorú burkolásakor a fal felől kb. 2 cm széles árnyékhézagot kell hagyni. Ennek kettős funkciója van: egyrészt eltakarja a fal esetleges egyenetlenségeit, másrészt megakadályozza, hogy hanghidak keletkezzenek a falak és a függesztett mennyezet között. Ezáltal a hangszigetelés teljes mértékben megoldódik. Ha a mennyezet egész felületét így lezártuk, elkezdhetjük a burkolatot hézagolni, glettelni, csiszolni és mélyalapozni. Végül következhet a tapétázás.

6. Lépés

A kontrasztosan megválasztott színek tovább fokozzák az ilyen mennyezetek érdekes hatását. A mennyezet tükre lehet pl. telt, matt türkiz árnyalatú, a mélyebben fekvő külső koszorú pedig fénylő törtfehér.

Közvetett megvilágítású helyiség

A helyiségben közvetett világítást is szerelhetünk oly módon, hogy fénycsöveket szerelünk a mennyezet tükre és a mélyebben fekvő külső koszorú közötti lépcsőbe. Ilyenkor a burkolat kb.15 cm-rel nyúlik ki a belső tér felé, eltakarva a fénycsöveket.

Ez a megoldás célszerű pl. a panellakások felújításakor, amelyek megvilágítását többnyire amúgy is elég silányra méretezték. Olyan világítótesteket célszerű előnyben részesíteni, amilyenek pl. a halogénlámpák és a fénycsövek. Ezek viszonylag csekély energia felvétellel viszonylag erős fényt adnak.

Mivel a panellakások helyiségei meglehetősen alacsonyak, tehát álmennyezet nem jöhet szóba, a középső mezőben lévő lapokat közvetlenül a födémre kell felszerelni.