Gipszkarton - 143. oldal

A gipszkarton lapok fedőkartonnal borított gipszmagból állnak. A Rigips-lapok fajtái és jelölésük az 1. táblázatban látható. Kiválóan tapétázhatok, festhetők vagy csempézhetek, de díszvakolatok is felhordhatok rájuk. A lap hátoldala arról ismerhető fel, hogy a gyártó bélyegzőjét viseli, ez egyúttal a mindenkori lapfajtát is jelöli.

A gipszmag integritását fedőkarton helyett szilárdító rostokkal (pl. üvegszálak) is biztosíthatjuk, amelyek tűz esetén egyben tartják a lapot. A gipszrost lapok különleges tűzvédelmi követelményeket kielégítő szerkezetek építésére is alkalmasak. Nedves helyiségek és vizesblokkok burkolására impregnált gipszkarton lapok készülnek, ezek nedvszívó képessége kisebb, mint a normál gipszkarton lapoké, a felvett nedvességet pedig ismét gyorsan leadják.

Szabványos gipszkartonlap-méretek

A gipszkarton lapok különféle vastagságban és formátumban készülnek. A leginkább használatos lapok vastagsága 9,5 vagy 12,5 mm. Mivel utóbbiak merevebbek és stabilabban felerősíthetők, a szakemberek és barkácsolók inkább ezeket részesítik előnyben. Mind a normál, mind pedig a vizes helyiségek kialakítására használható impregnált és tűzgátló impregnált lapok különféle méretben kaphatók.

Jól sikerült példa egy lakásbelső kialakítására szárazépítési szerkezetekkel

A gipszkarton lapok kezelése egyszerű

1. táblázat. A Rigips-lapok szabványos jelölései

[table id=148 /]

2. táblázat A Rigips-lapok szabványos jelölései

[table id=149 /]

Egyemberes lapok

A barkácsolók leginkább a csupán 60 cm széles, ún. egyemberes lapokat használják. Ezekkel könnyebb dolgozni, és könnyebben is szállíthatók. Az egyemberes lapok hosszúsága gyártmánytól függően 200-300 cm.

Vastag lapokhoz karcsúbb tartóváz is elég

A 15 mm körüli szabványos vastagságú lapok mellett 18 és 20 mm vastag lap is kapható, amelyet egyszerűen „vastagnak” vagy lakásépítő lapnak is neveznek. Ezek az egyemberes laphoz hasonlóan 60 cm szélességben is kaphatók, ezért a vastagsággal járó nagyobb tömeg ellenére még könnyen mozgathatók. A lap nagyobb vastagsága és az abból eredő nagyobb szilárdság és merevség mind válaszfalak építésekor, mind pedig tetőterek ferde felületeinek burkolásakor takarékosabb tartóváz alkalmazását teszi lehetővé.

Ha a szarufák közötti távolság nem haladja meg a 75 cm-t, a tetőtér ferde felületeinek kialakításakor nincs szükségünk kiegészítő tartóvázra, a lakásépítő lapokat ugyanis közvetlenül a szarufákra csavarozhatjuk rá. A lapokat kis ékekkel állíthatjuk be úgy, hogy egyenletes, sík burkolatot kapjunk.

A házak falait már az ókorban is többnyire bevakolták, akár terméskőből, faragott kváder kövekből, akár vályog- vagy égetett agyag-téglákból készültek. A vakoláshoz mészből és homokból készült habarcsot használtak. A vakolatréteg simává teszi a falat, és a helyiség klímájának szabályozásához is hozzájárul azáltal, hogy a helyiség levegőjéből – annak nagy páratartalma esetén – elvonja és megköti a vízgőzt, amelyet a levegő kiszáradásával ismét lead.

Az említett célok elérésére az épített falakat ma is többnyire mész-, cement- vagy gipszalapú habarccsal vakolják be. A habarcsot többnyire kézi eszközökkel hordják fel és húzzák le simára, de a felhordáshoz egyre gyakrabban szórókészüléket is használnak. A vakolóhabarcs a falazó habarcshoz hasonlóan jelentős mennyiségű vizet tartalmaz. A víz a vakolat szilárdulásakor csak lassan kötődik meg, ill. párolog el.

Ha tehát egy épület külső falait és válaszfalait a klasszikus módon téglákból rakták és nedves habarccsal vakolták be, többnyire néhány hétig hagyni kell azokat száradni, csak utána lehet hozzáfogni a belső kialakításhoz. Az épületbe ezért csak némi várakozás után lehet beköltözni. Találékony építészek rájöttek arra, hogy időt takaríthatnak meg, ha a befejező szakipari szerkezeteket (válaszfalakat, aljzatokat, téglafal vakolatát) gipszkarton lapok felhasználásával alakítják ki. Mivel az így készült szerkezetek vékonyabbak, kevesebb helyet foglalnak el, így ezzel az építési móddal egyúttal a rendelkezésünkre álló belső tér is jobban kihasználható.

Mi is tehát a szárazépítés?

Azoknak a belsőépítési technológiáknak a gyűjtőneve, amelyek felhasználása során nem viszünk felesleges vizet az építési rendszerbe. Ide tartoznak pl. a válaszfalrendszerek, falburkolatok, álmennyezetek, álpadlók, szárazaljzatok, passzív tűzvédelmi rendszerek. A száraz szerelési technológia, vagyis az épületszerkezetekhez előállított építőanyagok és előre gyártott építési elemek száraz szerelése idő-és költségkímélő építési mód, amely nedves eljárást szinte csak a fugák, hézagok kitöltésénél és a felületképzésnél (glettelés, festés) alkalmaz.

Könyvünk a szárazépítési technológiák közül a gipszkarton lapok felhasználását mutatja be. A szárazépítés tágabb értelemben többet jelent a szerelt technológiáknál. A szárazépítéshez a gipszkarton lapok mellett számos egyéb anyag alkalmazható (pl. faforgácslap, dekorlap, rétegelt lap, fagyapot lapok stb.).

A gipszkarton lapok előnyei röviden összefoglalva a következők:

• Szárazon, gyorsan, kedvező áron, akár házilag is beépíthető szerkezetek; környezetvédelmi szempontból is előnyösek, mivel az egészségre nem károsak.
• Szakszerű kivitelezés mellett repedésmentes felületet adnak, mivel a környező levegő nedvességtartalmának változásával minimális mértékben tágulnak, ill. zsugorodnak (ellentétben pl. a lambériával és egyéb fa alapanyagú építőlapokkal).
• A szerkezet és a burkolat gyorsan elkészül, így a lakóteret hamarabb használatba vehetjük, mint más technológiák esetében.
• A kis tömegű szerkezeteknek köszönhetően kisebb a tartószerkezetek terhelése.
• Ásvány- vagy kőzetgyapot, üveggyapot alkalmazásával költségtakarékos hő- és hangszigetelést érhetünk el velük.
• Az épületgépészeti vezetékek (vízcső, gázcső, elektromos vezetékek stb.) egyszerűen, a fal szerkezetén belül, vésés nélkül vezethetők.
• A szerelt válaszfalak kevesebb helyet foglalnak el a lakás hasznos alapterületéből, mint a hagyományos tégla válaszfalak.
• Szükség esetén minimális munkaráfordítással gyorsan és tisztán elbonthatok, átépíthetek, sőt anyaguk egy része újból felhasználható (ellentétben pl. egy téglafal rengeteg piszokkal járó lebontásával).
• A gipszkarton lapok szabályozzák a levegő páratartalmát. Mivel a gipszmag gazdag makro pórusokban, nagy nedvességtartalmú levegő esetén párát vesz fel, csökkentve ezzel a légnedvesség tartalmát. Ha pedig a levegő szárazabbá válik, visszapárologtatja a környezetébe. Ezt a hatást páratartalom-kiegyenlítő szerepnek hívjuk.
• A speciálisan formázott, acélprofil vázas szerkezet igen stabil és terhelhető. Ha a terhelés 50 kg/dübel/m-nél nagyobb, az adott lapra méretezést kell készíteni.

A gipszkarton lapok különösen alkalmasak passzív (építészeti) tűzvédelmi célokra. A gipsz mintegy 20 % kémiailag kötött kristályvizet tartalmaz. Ez pl. 15 mm vastagságú lap esetén 3 l/m² vízmennyiségnek felel meg. Tűz esetén ez a kristályvíz felszabadul, majd elpárolog; ez energiaigényes folyamat, amely késlelteti a gipszkarton lap tűztől mentett oldali felmelegedését és a tűz átterjedését.

Tűzgátlásra minősített tetőtér beépítések rétegrendjét az ÉMI által A-99/2008 számon kiállított „Gipszkarton lapok felhasználásával kialakított RIGIPS ISOVER szerelt válaszfalak és falburkolatok, előtétfalak, álmennyezetek, tetőtér beépítés szerkezetei” Építőipari Műszaki Engedély tartalmazza, amely megfelel a 9/2008 ÖTM rendeletnek. RB 12,5 mm normál/RB 15 mm normál/ RF 15 mm tűzgátló/két-rétegű RF 15 mm tűz-gátló burkolatok = 1/1,09/1,11/1,56.

Nyersanyagok

A gipszkarton lapok különféle vastagságú gipsz-magból állnak, amelyet mindkét oldalán fedőkarton borít. Előállításokhoz régebben természetes gipszet használtak, ami környezetszennyező. Napjainkban többnyire füstgáz-gipszet, ún. rea gipszet gyártanak. Ez az erőművek füstgázainak kéntelenítésekor keletkezik, és tisztítás után gipszkarton lapokká dolgozható fel.

Alkalmazási lehetőségek

Gipszkarton lapokkal nemcsak újonnan rakott vakolatlan vagy sérült régi falakat burkolhatunk rövid idő alatt, hanem a tetőterek ferde felületeit és térdfalait is. Fából vagy fémprofilokból készült tartóvázakkal viszonylag vékony válaszfalakat is építhetünk belőlük. A korszerű szigetelőanyagoknak köszönhetően az ilyen falak hő- és hangszigetelése csekély vastagságuk ellenére is jó, ezáltal nemcsak a rendelkezésünkre álló alapterület használható ki a lehető legjobban, de a lakás is komfortosabbá válik.

Készülnek hátlapjukon polisztirol keményhabbal vagy kőzetgyapot szigetelőréteggel ellátott gipszkarton lapok is, ezekkel a vakolást és a szigetelést egy munkamenetben végezhetjük el.

Így környezetbarát

Ha a lapok hátlapjára szigetelőréteget erősítünk, energiát takaríthatunk meg (pl. URSA üveg-gyapot, ROCKWOOL kőzetgyapot, NIKECELL polisztirolhab, STYRODUR extrudált polisztirol-hab stb.).

Lakásbiológia

Mivel a gipszmag gazdag makro pórusokban, ezért a helyiség levegőjéből jelentős mennyiségű nedvességet vehet fel, ha pedig a levegő száraz, ismét leadhatja azt. A gipszkarton lapokkal kialakított helyiségek klímája ezért nagyon kellemes és kiegyenlített.

Kristályvíz a kiváló tűzállóság titka

A gipsz a kénsav kalcium sója. A kalcium-szulfáthoz ún. kristályvízként két vízmolekula kötődik. Ha ezt az anyagot 120 °C-on elégetjük, a vegyület a kristályvíz legnagyobb részét elveszíti, és kristályos állapotból fehér porrá alakul át, vagyis égetett gipsszé válik. Ha ezt a port vízzel keverjük, az megint felveszi az elveszített kristályvizet, és szilárd, kőszerű anyaggá válik. Ebben az állapotban a gipsz számtalan finom kristálytűnek köszönheti szilárdságát. A kristálytűk szabálytalanul fonódnak egymásba, ezáltal az anyagnak szilárd szerkezetet adnak.

Ha az ilyen gipszet 300 °C fölé hevítjük, összes kristályvizét elveszíti. Ez tűz esetén nagyon előnyös, mivel a víz energiát von el a lángoktól, és ezáltal gátolja a lángok terjedését, szinte beépített tűzoltóvízként hat. Egy kb. 1 cm vastag gipszkarton lap 1 m² felülete 2 l vizet köt le, ez pedig már jelentős mennyiség.

Gipszkarton lapokból tehát égésgátló falakat, sőt tűzálló fal- és mennyezetszerkezeteket alakíthatunk ki. A tűznek legalább 30 percig ellenálló elválasztó elemek jele EI30. A tűzálló EI90 jelű szerkezetek a tűznek 90 percig állnak ellen. Megfelelő szerkezet kialakításával még az EI180 kategóriába sorolható tűzvédelmi lezárások is lehetővé válnak. Ezek a tűznek 3 óra hosszat is ellenállnak.

Magyarországon forgalmazott Knauf (GKF, GKF-I), ill. Rigips RF, RFI tűzgátló gipszkarton építőlapokkal 30, 60, 90, 120, ill. 180 perc tűzállóságú burkolatok készíthetők. Különleges tűzvédelmi feltételek teljesítésére KNAUF Fireboard, ill. Rigips Ridurit vagy Rigidur gipszrostlapok is kaphatók, ahol az építőlap szilárdságát nem kartonpapír, hanem a gipsz közé kevert üvegszál erősítés adja. Természetesen többrétegű (két- és háromrétegű) borítással többszörözött tűzállóság érhető el.

Szerelés

A gipszkarton lapokat nyers falazatra, betonfalra ragasztógipsszel erősíthetjük fel. Egy másik megoldás szerint a falra vagy mennyezetre dűbelekkel falécekből vagy fémprofilokból tartóvázat erősítünk, és erre csavarozzuk rá a gipszkarton lapokat. Miután a csavarok helyét és az illesztési hézagokat tömítettük és elsimítottuk, majd csiszoltuk és alapoztuk, teljesen sík falfelületet kapunk, amely közvetlenül tapétázható, előfestés után glettelhető és festhető, de csempével is borítható. Vizes helyiségek falainak burkolására különleges impregnált gipszkarton lapok is kaphatók (jelölését I. a 2. táblázatban, a látható, az impregnált oldalon a karton színe zöldes, hátoldala szürke, az ismertetőjel rá-nyomtatott színe kék).

A belső tér kialakítása szárazépítési rendszerekkel

Első pillantásra is szembetűnik az az előny, hogy a száradási idő elmarad, és hogy az alapterület a vékonyabb szerkezetek révén jobban kihasználható. A szárazépítési szerkezetekkel való kialakításnak ezenkívül még számos más előnyös tulajdonsága is van. Megtehetjük, hogy a villany- és vízvezetékeket a falon kívül helyezzük el, majd előtétfal mögé rejtjük.

Az előtétfalas szerelés során a vésési, horony-javítási munkák elmaradnak, ami felújításoknál, lakott ingatlan esetén előnyökkel jár. Ezenfelül a szárazépítési technológiával a mennyezeteket és falakat sokféleképpen alakíthatjuk ki, amint azt a később ismertetett példákon látni fogjuk.

Régi épületek felújításakor is költséget takarít-hatunk meg az előtétfalas szereléssel anélkül, hogy rontanánk a hangszigetelést, hiszen a falakat nem károsítjuk vele. Gipszkarton lapokkal gyorsan és olcsón burkolhatunk síkfogas, egyenetlen felületű falakat, mennyezeteket és padlókat. Mivel az ilyen építésű előtétfalak viszonylag könnyűek, alkalmazásukkor a megengedett födémterhelést sem lépjük túl.

A hang- és hőszigetelésen száraz technológiával könnyen és mégis hatásosan javíthatunk. Egy szigetelt, a meglévő szerkezettől független előtétfallal vagy egy kettős (elválasztott bordarendszerű) válaszfallal (amelynél a fal két oldala hangtechnikailag teljesen elkülönül egymástól) jó hangszigetelési értékek érhetők el anélkül, hogy a fal teljes vastagságát jelentősen növelnénk. A száraz építési mód azt is lehetővé teszi, hogy – ha később szükségessé válik – az ily módon végzett átépítéseket és kialakításokat a régi szerkezetek károsítása nélkül elbontsuk. A belső terek száraz kialakítása azért is vonzó, mert munkamenetei annyira egyszerűek, hogy azokat egy ügyesebb barkácsoló is könnyen elvégezheti, és a saját kedvére alakíthatja a meglévő teret.

Beton és vasbeton szerkezetek hibái

A beton és vasbeton szerkezetek hibáinak legszembetűnőbb jele a különböző okok által kiváltott repedés. Az okokat gyakran a szerkezet rossz tervezése, méretezése, vagy a hibás technológia, a rossz kivitelezés okozza: például a betonkeverék nem megfelelő összetétele, a helytelen bedolgozás és utógondozás. A repedéseket okozhatja a beton zsugorodása, de a helytelenül elhelyezett vízvezeték- vagy csatornacsövek, a hőmérséklet ingadozása, vagy a megengedettnél nagyobb nyomó-, húzó- vagy nyíróterhelés is.

A vasbeton szerkezetek repedései azért is veszélyesek, mert rajtuk keresztül víz juthat az acélbetétekhez, amelyek megrozsdásodnak, és így csökken a teherbíró képességük. A rozsda azáltal rontja a terhelhetőséget, hogy csökkenti a vasalás keresztmetszetét. Magát a betont is károsítja a repedésekbe jutott víz, megfagyva nő a térfogata, belülről feszíti, morzsalékozza a betont, rontva ezáltal állagát.

Sok felszíni hiba komolyabb szerkezeti rendellenességre utalhat, ezért a pontos diagnózist csak szakember állapíthatja meg. A hiba kijavításának módját is szakembernek kell javasolnia, megterveznie. Mindenkit óvunk attól, hogy laikusként maga állapítsa meg a hiba okát, vagy megpróbálja kijavítani azt!

Kiadványunkban csak olyan hibák kijavítását tárgyaljuk, amelyeket nem statikai, szerkezeti rendellenesség okozott. Az ajánlott javítási módszerek, technikák csak a betonszerkezetek felületi hibáinak megszüntetésére alkalmasak. Egyes gyakrabban ismétlődő szerkezeti hibák kijavítását csak jelezzük, a pontos terv elkészítését és a munka folyamatának kidolgozását mindig szakemberre kell bízni.

Beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha a konstrukciós hibák kijavításához laikusként magunk fogunk hozzá. Ezt bízzuk mindig szakemberre, mivel nemcsak az anyagi kár lehet óriási, az ilyen hibák akár emberéleteket is követelhetnek, vagy súlyos sérüléseket, baleseteket okozhatnak!

Betonszerkezetek javítása

A beton felületi hibáinak kijavítása

A felületi hibák kialakulása megelőzhető, ha a betonozás során betartjuk a megfelelő technológiai eljárást, a betonkeveréket az előírásoknak megfelelően állítjuk elő, dolgozzuk be, és nem mulasztjuk el az utókezelést sem. A felszín károsodása megelőzhető figyelmes, gondos kizsaluzással is. Ehhez mindig a legalkalmasabb szerszámokat használjuk, kerüljük az olyan nem megfelelő eszközök használatát, mint például a fejsze vagy különböző botok stb., amelyek károsíthatják a betont és a zsaluzatot is.

A helyes, előírt technológia be nem tartásának következtében olyan hibák keletkezhetnek a betonszerkezet elkészítésekor, mint például a kavicsfészkek, lyukak, felszíni egyenetlenségek és a fedetlen vasalás. A kisebb buborékok, üregek, amelyek csak felületi egyenetlenséget okoznak, nem számítanak komoly hibának. Ha a betonfelületet nem vakoljuk be, akkor ezeket a kisebb hibákat egyszerűen megszüntethetjük úgy, hogy a drótkefével és vízzel megtisztított felületre cementes malterréteget hordunk fel. Nem lehet azonban ilyen egyszerűen kijavítani azokat a felületi hibákat, amelyek mélyebben benyúlnak az anyagszerkezetbe. A cementhabarccsal való kezelés ezeket a hibákat csak elfedné, és a habarcs idővel lehullana.

102 ábra. A hibás felületű vasbeton szerkezetjavítása
a) helyes; b) helytelen

A beton felületi hibáit a kizsaluzás után a lehető leggyorsabban ki kell javítani, még mielőtt a beton teljesen megszilárdul. A pórusos vagy más módon hibás betont kivéssük, a károsodott anyagot teljesen eltávolítjuk. Igyekezzünk kialakítani befelé rézsútosan bővülő nyílást, hogy a cementhabarcs, amellyel majd kitöltjük, minél jobban hozzákössön a betontesthez. A javítás előtt a kivésett részt drótkefével megtisztítjuk, majd portalanítjuk. A kötés minőségének javítására a nyílást közvetlenül a cementhabarcs felhordása előtt cementtejjel locsoljuk be. A javítást minél gyorsabban végezzük el. A habarcsot 1-2 cm vastag rétegekben hordjuk fel.

A javításhoz használt keverék összetétele megközelítőleg egyezzen meg a betonszerkezet készítéséhez használt beton összetételével. A kisebb javításokhoz finomabb szemű kavicsot kell használni, vagy csak cementhabarcsot. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kijavított részt a javítás után néhány napig folyamatosan nedvesen kell tartani, hogy az új réteg jól kössön a régi, már megszilárdult betonhoz.

A beton felületén a zsaluzat elengedésével, kihajlásával vagy elhajlásával keletkezett hibák elsősorban esztétikailag zavaróak. Ha a szerkezet alakjának deformációja, például az oszlop oldalán lévő kitüremkedés csak a beton hibája, a vasalás nem mozdult el és nem deformálódott, akkor a kitüremkedett részt a beton megszilárdulása után egyszerűen levéssük.

103. ábra. A vasbeton oszlop egyik oldalán keletkezett kitüremkedés

(a hibát okozhatta a nem megfelelő szilárdságú zsaluzat, vagy az, hogy túl magasról öntöttük a túlságosan híg betont a zsaluzatba)

A kiálló részeket azonban szigorúan tilos a szilárdulás fázisának befejeződése előtt levésni. A vésés nagyon megerőltető munka, a nagyobb deformációk, hibák esetén nem is alkalmazhatjuk. Ebben az esetben kénytelenek vagyunk megnövelni az egész deformálódott rész keresztmetszetét, elfedve a hibás oldalt. Ez a példa is mutatja, hogy milyen fontos a stabil zsaluzat kialakítása. Napjainkban a beton javítása általános probléma, amelyet itt csak érintőlegesen tárgyaltunk

Az aljzatbeton javítása

A sérült aljzatbeton javításakor először a hibás részt vésővel vagy kőműveskalapáccsal kivéssük. A kivésett üreg szabályos négyszög alakú legyen és legalább 3 cm mély. A falait enyhén befelé véssük. A kimélyített lyukat gondosan kitisztítjuk, kisöpörjük és benedvesítjük, hogy a friss cementhabarcs jól kössön a régi betonhoz. Az üreget ezután kitöltjük 1 rész cementből és 3 rész átszitált homokból készült keverékkel.

104. ábra. Aljzatbeton javítása
a) javítás előtt; b) javítás után; 1 aljzatbeton; 2 hibás rész; 3 a hibás rész körül kivésett téglalap alakú mélyedés; 4 a javításhoz kivágott üreg

Ha a javításhoz mélyebben kell kivésni a betont, akkor először az üreg aljára egy vékony réteg betont terítünk, és csak a felső 1-3 cm-t töltjük ki cementhabarccsal. A padló kijavított részének felszínét úgy igazítjuk, hogy illeszkedjen a padló többi részének felületéhez. A betonpadló felületét javíthatjuk epoxigyantával is, amelybe finom homokot keverünk. Ebben az esetben nem kell kivésni a hibás rész körül a betont, elég, ha a lyukat megtisztítjuk és zsírtalanítjuk. A keverék gyorsan keményedik, 24 óra elteltével már terhelhető. Ilyen gyantás keverékkel javíthatjuk a cementes réteggel fedett padlót is.

Beton burkolólapok cseréje

A megsérült burkolólapot kivéssük. A vésést a lap közepén kezdjük és kifelé haladunk, a széleknél vigyázzunk, hogy ne sérüljenek a szomszédos, ép lapok.

A lap kivésése után felvéssük az alatta lévő régi ágyazó habarcsot is, legalább 2-3 cm mélységig. A kivésett mélyedést kitisztítjuk, kisöpörjük és benedvesítjük. Az alját kitöltjük cementes-meszes habarccsal olyan vastagságban, hogy a burkolólap szintje egyezzen a padlóburkolat magasságával. A habarcsra rátesszük az új burkolólapot, és egy deszkadarabon keresztül óvatosan a többi lappal azonos szintre ütögetjük. A burkolólapok közti hézagot híg cementes habarccsal töltjük ki.

Támfalak javítása

A támfalak leggyakoribb hibái, hogy a helyükről kimozdulnak vagy megrepednek. Ezek miatt a támfal akár le is omolhat. A hibákat legtöbbször a támfal nem megfelelő elhelyezése, a túlságosan kis besüllyesztése, vagy nem megfelelő vastagsága okozza. A túl könnyű, nem elég vastag és nem elég mély alappal készített támfal nem képes megtartani a ránehezedő föld és talajvíz tömegét.

Megrepedhet a támfal, ha laza talajra építették, vagy a túl közelre ültetett fa gyökere is megrepesztheti a falat. Ha az alap nem elég mély, az alatta és a közvetlenül mellette lévő földréteg megfagyhat, és a fal megreped. A víz a talajban jéggé fagy, a jég térfogata 9 %-kal nagyobb a víz térfogatánál. A jég megnöveli a talaj térfogatát is, megemelve ezzel a támfalat. Az oldalsó földrétegben megfagyó víz az oldalról a támfalra nehezedő nyomást növeli.

105. ábra. A talajba nem kellően besüllyesztett támfalat a megfagyott föld (pontozással jelölt) megemeli és főleg a felső részén eltolja
1 a megfagyott föld megemeli a támfalat; 2 a támfal visszaereszkedése a fagy felengedése után; 3 a támfal kimozdulása; 4 a megfagyott talajrészek

A talaj felengedése után a támfal visszaereszkedik eredeti helyére, majd fagy esetén újra kimozdul. Ezek a mozgások szétfeszítik a támfalat. A talaj fagyérzékenysége függ a nedvszívó és vízvisszatartó képességétől, az áteresztő képességétől és a talajszemcsék nagyságától.

106. ábra. A támfal kijavítása
1 kavicsos vízelvezetés; 2 a támfalban lévő vízelvezető nyílásokon át kifolyik a víz

A támfalra nehezedő oldalsó nyomást úgy csökkenthetjük, hogy kiszedjük mellőle az agyagos földet, vízelvezető nyílásokat készítünk a támfalba, majd a kiásott árkot agyagos föld helyett kaviccsal visszatemetjük. A kavics a támfalba fúrt nyílásokkal együtt vízelvezetőként működik, megakadályozva ezzel az oldalsó nyomás megnövekedését. A kavics ugyanis minimális kapilláris magasságával nem köti meg a vizet, így nem fagyveszélyes.

Félkész elemek

Napjainkban egyre gyakrabban használnak az építkezéseken előre gyártott beton- vagy vasbeton elemeket; félkész termékeket, amelyeknek nagyon sok előnyük van. Használatuk gyorsítja az építkezést, lényegesen lecsökkenti az ún. nedves időszakokat (vagyis amíg a beton szárad), lehetővé teszik az építkezést kedvezőtlen időjárási körülmények között is, sokkal pontosabbak a méreteik, és a felületük minősége az öntött betonszerkezetekhez képest sokkal jobb, gyakorlatilag nincs szükség további felületi megmunkálásra. Legfontosabb előnyük mindenképpen az, hogy gyorsítják az építkezést.

A felsorolt előnyök annak köszönhetőek, hogy az elemek gyárban készülnek. Napjainkban sok vállalat foglalkozik építőipari félkész termékek gyártásával, széles a választék, a termékek minősége is rendkívül jó. Ma már nemcsak a statikailag igényes betonszerkezetek készülnek előre gyártott elemekből (vasbetonhéjas építkezés, panellakások vagy gyárcsarnokok), egyre inkább elterjednek a kisebb kiegészítő szerkezetek építésénél is, amelyek az épületek környezetét, a kerteket vagy a közterületeket formálják, díszítik.

Betonból sajtolt falazóblokkok. A családi házak alapjainak, teherhordó falainak vagy kerítéseinek építésekor könnyűbetonból készült elemeket, téglákat használunk, amelyek feleslegessé teszik a zsaluzást. Az alapokat ezekből az elemekből szárazfalazással készíthetjük, a szerkezet szilárdságát vasalatlan beton adja meg, vagy betonacél felhasználásával vasbeton alapot is készíthetünk belőlük.

76. ábra. Félkész betonelemek alapok vagy falak készítéséhez
a) betonnal kitöltve; b) vasalással megerősítve

A sajtolással készített falazó betonelemeket, amelyek felületi megmunkálása a hasított követ utánozza, alkalmazhatjuk teherhordó falak elkészítésére is, de áthidalások, koszorúk is készülhetnek belőlük. Gyártanak betonelemeket homlokzatburkolatokhoz is. Ezekből az elemekből készülhetnek kerítésfalak vagy kerítésoszlopok, kerítéslábazatok is.

77. ábra. Hasított követ imitáló betonelemekből készült kerítésoszlop.
Az oszlopot előre gyártott beton fedlap takarja

Betoncserepek. Három alapszínben – vörös, barna, fekete – és többféle kivitelben készülnek, és 22°-nál nagyobb hajlásszögű tetőkön használhatók.

78. ábra. Betoncserepek típusai
a) kúpcserép; b) cserép; c) oromcserép

Burkolólapok. Számos változata kapható különböző formában, rendkívül sokféle színben és méretben készül. Általában nem imitálja a természetes követ, a burkolt területnek jellegzetes képet ad, saját felületi struktúrával. Gyakran használják közterületek burkolására, még a történelmi városrészekben vagy műemléki környezetben is. Színvonalas környezetet teremtenek, és a felületet is szépen tagolják.

79. ábra. Beton burkolólapokból rakott felületek

A parkolók nagy terhelésű felületein, például bevásárlóközpontok vagy raktárak környékén, jól használható a betonból készült ipari térkő. A speciális alakú elemek egymáshoz kapcsolódnak, így a felület elviseli a gépkocsik okozta terhelést is. Kiegészíthetők az ipari térkőhöz hasonlóan előre gyártott útpadka elemekkel is.

80. ábra. Beton ipari térkő

A beton térburkolat speciális fajtája a gyephézagos burkolóelem, amely lehetővé teszi a zöldfelület képzését a parkolókban is. A gyephézagos burkolóelem további előnye a jó csapadékvíz-elvezetés, amelynek köszönhetően az esővíz leszivároghat a parkolók felszínéről az alsóbb rétegekbe.

81. ábra. Gyephézagos burkolóelem

Cölöpök (paliszádok). Sokaknak ismerős lehet a cölöpök történelemkönyvekben látható változata, amelyet vastag farönkökből készítettek a középkori erődítmények védelmére, és a tetejüket hegyesre faragták. Ennek mai megfelelője a beton- vagy vasbeton rúd, amely lehet teli vagy a közepén üregesen könnyített.

82. ábra. Különféle betoncölöpök

Szilárdságuk, fagyállóságuk és a hó olvadását segítő vegyi anyagokkal szembeni jó ellenállásuk miatt alkalmasak lépcsőzetes teraszok kialakításához, kültéri lépcsők, támfalak megépítéséhez vagy díszkertek elválasztására. Kaphatók téglalap, sokszög és kör keresztmetszetűek, 30-200 cm-es magasságban. A kör keresztmetszetű cölöpök egyik oldalán bemélyedés található, ami lehetővé teszi a cölöpök egymás mellé illesztését.

A cölöpök többféle színben készülnek, a betonszürke, barna, vörös vagy okkersárga változatok díszítőelemként is használhatók a kertekben. A rövidebb cölöpöket használhatjuk útpadka kialakítására. A hosszabb cölöpöket, amelyek lépcsőzetes teraszok, kerti lépcsők, támfalak készítéshez alkalmasak, betonágyba állítjuk. A cölöpnek legalább 1/3-ad részét betonba kell ágyazni. Ezekkel az elemekkel érdekes kertépítészeti megoldásokat alakíthatunk ki, főleg azokban a kertekben, amelyekben nagy a szintkülönbség.

83. ábra Kör keresztmetszetű cölöpök egymáshoz illesztése

84. ábra. A cölöpök bebetonozása

85. ábra. Cölöpkerítés a virágágy körül

Növénytartó támfalelemek. Betonból sajtolt elemekről beszélünk, amelyeket a felépítés után ültető közeggel töltünk fel, így virágokat, növényeket ültethetünk beléjük. Az elemek lehetnek teljesen zártak vagy félig nyitottak. Kaphatóak olyan alakúak is, amelyek lehetővé teszik a konzolos elhelyezést, a tartó tehát „kilóg” a falból. Az ilyen elemekből készült falakból teli kerítést is kialakíthatunk, csendes, elzárt kis zugokat képezve például a kertben.

86. ábra. Növénytartó támfalelemek típusai

87. ábra. Növénytartó támfalelemekből készült fa

Kertépítészeti elemek. A kertépítés során számos, betonból készült, érdekesen textúráit felületű félkész terméket alkalmazhatunk, amelyek gyakran a természetes követ imitálják. A különböző virágtartó edények mellett kaphatók például kerti padok, lépcsőfokok vagy más díszítőelemek is.

88. ábra. Virágtartó betonedények

89. ábra. Kerti padok

90. ábra. Kerti lépcső készítéséhez használható lépcsőfokok

A félkész termékek elhelyezése, lerakása. Házilagos munkákhoz elsősorban kisebb előre gyártott elemeket alkalmazunk, amelyeket mindenféle speciális emelőeszköz nélkül, kézzel is tudunk mozgatni, elhelyezni. Ilyenek lehetnek például az ajtók, ablakok feletti áthidalók, kisebb födémlemezek, előre gyártott lépcsőelemek stb. A beépítendő elemeknek nem lehet gyártási hibájuk, csatlakozó felületeiken nem lehet sérülés. Repedt, hajlott darabokat ne építsünk be. A letört sarok ugyan nem látszik a beépítés után, de jelentősen csökkentheti a felfekvési felületet, aminek nyomán a későbbiekben a beépített elem vagy az alatta lévő fal károsodhat.

Az elemeket általában cementhabarcsba fektetjük, amelyet finom adalékanyaggal készítünk. A habarcs legyen képlékeny, de ne folyjon. Az elemet megtisztított, benedvesített fal- vagy betonfelületre építjük rá. Mindig be kell tartani az előírt támaszközt. A felfekvés minimális mértékét általában megadja a gyártó is, de ha a tervrajzon szereplő érték nagyobb, akkor azt kell betartani. Ha beépítés közben alá kell támasztani az elemet – például nagyobb fesztávú áthidalásoknál -, mindig be kell tartani a tervrajon szereplő vagy a gyártó által megadott előírásokat.

Betonlapok

A nagyobb betonlapokat közvetlenül a talajra fektetjük, feltétel azonban a homokból készült alap. Ez a lerakási mód azonban csak a nem túlságosan megterhelt felületekre vonatkozik, mivel a lefektetett burkolat hamarosan egyenetlen lesz. Ezt a megoldást inkább csak kisebb kerti utak burkolásához alkalmazzuk.

A betonlapokat 5-10 cm vastag homok- vagy kavicsrétegre fektetjük, amely gondoskodik az állandó vízelvezetésről. Ezzel megoldjuk, hogy a felületek fagy esetén sem válnak egyenetlenné. A mélyen fekvő vagy nedvesebb területeken az alapréteg vastagsága 15 cm is lehet. Segíti a vízelvezetést, ha legalulra nagyobb szemű kavicsokból álló réteg kerül. A burkolólapok lerakása előtt az utak szélét kifeszített zsinórral jelöljük ki, hogy pontosan tartani tudjuk a burkolat felső síkját és a kijelölt vonalát. Keresztirányban vízmértékkel ellenőrizzük a felület vízszintességét. Ügyelni kell arra, hogy ne alakuljanak ki kátyúk amelyekben eső után pocsolyák maradhatnak.

Minden burkolólapot 1-1,5 cm-rel magasabbra állítunk be a tervezett szintnél, majd könnyű gumikalapács-ütésekkel állítjuk be a kívánt szintet. Az ütések erejének jobb elosztásához a burkolólapra helyezett deszkadarabot ütögessük. Akkor se növeljük az ütések erejét, ha a deszkát óvatos ütésekkel nem sikerül a kívánt szintre süllyeszteni, mert a burkolólap könnyen megrepedhet. Ebben az esetben inkább vegyük fel a lapot és vegyünk ki némi anyagot az alaprétegből. Ugyanígy járunk el akkor is, ha a lapot túl mélyre süllyesztettük, csak ekkor kicsit rátoltunk az alaprétegre. Ezzel a módszerrel készíthetünk kerti utat, de két párhuzamos sáv elkészítésével gépkocsibejárót is kialakíthatunk a garázs és az úttest között.

91. ábra. Burkolólapok lerakása
a) a zsinór kifeszítése; b) a burkolólap vízszintbe állítása vízmértékkel

92. ábra. Beton burkolólapokból készült gépkocsibejáró
1 durvaszemű kavics; 2 homok; 3 beton burkolólap; 4 kavics; 5 dréncső

93. ábra. Terasz burkolása beton burkolólapokból
1 betonalap; 2 burkolólap; 3 léc; 4 cövek; 5 zsinór

Beton burkolólapokat gyakran fektetünk 3-5 cm vastag betonaljzatba is. Az így készült burkolat nagyon szilárd, ezt a módszert elsősorban teraszok padlójához alkalmazzuk. A burkolólapokat többféle módon lerakhatjuk, kombinálhatunk különböző méreteket is.

Monolit szerkezetek

A következőkben néhány egyszerű, betonból és vasbetonból készült szerkezet betonozásán keresztül bemutatjuk a betonozás alapfogásait. Olyan szerkezeteket választottunk, amelyekkel a legtöbb építkező a háza, hétvégi háza építése során biztosan találkozik és általában saját kezűleg készíti el azokat. Mindezekkel azt szeretnénk elérni, hogy az építkező a munka során a lehető legkevesebb hibát kövesse el, és munkája eredménye megfeleljen elvárásainak.

Aljzatbeton

A padlóburkolatok alá aljzatbetont készítünk.

A betonozás során a körvetkező alapelveket kell betartani:

• megfelelően válasszuk meg a betonkeverék összetételét, ügyeljünk a keverésre és bedolgozásra;
• az aljzatbeton felülete sima és sík legyen.

Az aljzatbeton általában 5-8 cm vastagságú betonréteg, a keverék összetevői: 300 kg cement 1 m³ homokos kavicshoz, 250 l vízzel elkeverve.

Hogy a beton felülete egyenes legyen, lécekből készült segédeszközt alkalmazunk. A szintjelzéstől, amely általában 1 m-rel a kész padló szintje felett van jelölve a falakon, 120-150 cm távolságra faltól falig két vezetőlécet helyezünk el, amelyeket vízmértékkel pontosan vízszintbe állítunk. Magasságukat úgy állítjuk be, hogy a léceket cementhabarcsba ágyazzuk és ékekkel rögzítjük a falaknál. Betonozás előtt megtisztítjuk é: fellocsoljuk a talajt.

Első lépésként a betont közvetlenül a vezetőlécek mellé öntjük, hogy ezzel is rögzítsük helyzetüket, és megakadályozzuk elmozdulásukat a további betonozás során. Ezt követően lécek közé öntjük a betonkeveréket úgy, hogy teteje 3-4 cm-rel a lécek felső síkja felett legyen. Ezután kézi fadöngölővel tömörítjük a betont, és felületét a vezetőlécekkel egy szintbe hozzuk. Mintegy 3 m hosszú lehúzó léccel vagy deszkával eltávolítjuk a felesleges botort úgy, hogy a deszkát szaggatott mozdulatokkal jobbra-balra csúsztatjuk a vezetőléceken. Ezután kivesszük a vezetőléceket és a helyüket feltöltjük betonnal, amelyet szintén tömörítünk. Végül a felszínt fasimítóval elegyengetjük.

Ha 5 m-nél szélesebb helyiség padlóját betonozzuk, akkor a területet két részre osztjuk. A középső vezetőlécet mindkét oldal betonozásánál felhasználjuk. Az első rész betonozásának befejezése után csak a szélső lécet vesszük ki, és áttesszük a másik oldalra, ahol a betonozást a helyén maradt középső léc és a túlsó oldalon elhelyezett másik léc mellett végezzük.

94 ábra. Aljzatbeton készítése
a) a vezetőlécek beültetése; b) a betonkeverék le öntése, c) tömörítés; a) a felesleges beton lehúzása lehúzó léccel a vezetőlécek mentén; c) simítás; 1 kiékelés; 2 cementhabarcs párna; 3 vízmérték; 4 fellocsolt alap, 5 vezetőléc; 6 a bedolgozott betonkeverék; 7 kézi fadöngölő; 8 lehúzó léc vagy -deszka; 9 simító

Előfordul, hogy lejtős aljzatot kell készíteni, például a mosókonyhában a padlóösszefolyó irányába. A vezetőléceket először oda helyezzük, ahol a padló síkja megtörik. Ezután a már elhelyezett lécek közé egymástól mintegy 120-150 cm-re újabb vezetőléceket teszünk. Egy kb. 1 m-es deszkából sablont készítünk úgy, hogy egyik oldalát a kívánt lejtésnek megfelelő szögben levágjuk. A vezetőléceket a sablonnal és vízmértékkel állítjuk a kívánt helyzetbe. Lakószobákban, ha úsztatott aljzatbetont készítünk, nem engedjük egészen a falakig a betont, a falak és az aljzatbeton közötti hézagba hangszigetelő szalagot teszünk.

Az aljzatbeton a padlóburkolat alapja; bizonyos esetekben (pl. a mosókonyhában) azonban elég, ha ún. cementszórással alakítjuk ki a végleges padlóburkolatot. A betonpadló megkötött felszínére egy régi szitával cementport szórunk, és azt óvatos locsolás mellett fémsimítóval bedolgozzuk a padló felszínébe. így sima, vízzáró felület keletkezik. A túlzásba vitt simítás azonban rontja a padló minőségét. A betonozásnak lehetőleg folyamatosnak kell lennie.

95. ábra. A vezetőlécek lejtésének beállítása
1 sablon; 2 a sablon alsó részét a kívánt lejtésnek megfelelően levágjuk; 3 a sablont rátesszük a vezetőlécre; 4 a vízszintbe állított vízmérték mutatja a vezetőléc lejtését; 5 vezetőléc; 6 szilárd alap, talaj; 7 a cementhabarcs párna a beállított helyzetben tartja a vezetőlécet

Napjainkban azoknak az aljzatbetonoknak a felületét, amelyekre padlóburkolat kerül, speciális réteggel vonják be, egyenlítik ki, amely ideális felületet képez a linóleum, a PVC-burkolat vagy a padlószőnyeg alá. A felületre erős cementes bevonat kerül (400 kg cementet adunk 1 m³ átszitált homokhoz). Erre a célra a folyami homok a legjobb alapanyag. Ha a cementes bevonatot szilárd alapra visszük fel, akkor elég 1-2 cm vastagságúra készíteni. Ha az alap rugalmas, akkor a vastagsága legalább 4 cm legyen.

A megtisztított, elegyengetett szilárd alapra (vagy a födém vasbeton szerkezetére) vízszintes helyzetben vezetőléceket állítunk be. Méréssel megállapítjuk, és a falon bejelöljük a cementsimítás tervezett felszínének szintjét. Ha a cementsimítást nem frissen megkötött betonon végezzük, az alapot legalább 1 órával a bevonat felhordása előtt alaposan meglocsoljuk: legalább 2 l víz jusson 1 m² felületre. A frissen megkötött betont viszont nem kell nedvesíteni, mert az még elég vizet tartalmaz. A cementes bevonatot ugyanúgy hordjuk fel, mint az aljzatbetont, tehát tömörítjük és simítjuk.

Kerti öntött betonjárdák

A kiásott árok mindkét oldalán karókkal rögzítjük a zsaluzatot, amelyet vastagabb deszkákból készítünk. A deszkák felső élének valamivel a környező terep síkja fölé kell emelkednie. A betonjárda felszíne a deszkák felső peremével lesz egyvonalban. Ha szeretnénk, hogy az esővíz gyorsan lefusson az útról, keresztirányba 1 %-os lejtést képezzünk. Ehhez az egyik oldalon a zsaluzatot magasabbra emeljük. A gondosan eligazgatott és ledöngölt alapra mintegy 5 cm vastag sóderréteg kerül. Homokos talajon ezt a réteget elhagyhatjuk, nedves talajon azonban akár 20 cm vastag réteget is le kell teríteni.

A jól megkevert puha, képlékeny keveréket (1 rész cement, 4 rész homokos kavics) lapáttal és gereblyével elegyengetjük a zsaluzat felső pereméig. Ezt követően a keveréket tömörítjük, vigyázva arra, hogy a sarkokban is érintkezzen az alapréteggel. A betonréteg vastagsága legalább 8-10 cm legyen. A beton felszínét léccel egyengetjük el, amelyet a zsaluzat peremén csúsztatunk. A betonozást folyamatosan, megszakítás nélkül kell végezni. A kész betont az első napokban védeni kell a naptól, locsolni kell és nagy melegben nedvesen tartott gyékényszőnyeggel kell letakarni.

A beton egységes, homogén réteget képez, amelyben – elsősorban a terhelés és az időjárás hatására – feszültség keletkezik. Ezért nagyobb betonfelületeken 2-3 m-enként 1-2 cm széles dilatációs hézagot alakítunk ki. Ez kiegyenlíti a beton hőmérséklet-változás hatására fellépő tágulását és zsugorodását. A dilatációs hézagok az utat optikailag is felosztják, így nem keletkezik kellemetlen benyomás a kertben lévő túl nagy betonfelület miatt.

A dilatációs hézagot a következő módszerekkel alakíthatjuk ki:

• a betonba helyezett téglalap keresztmetszetű léccel;
• a betonba helyezett polisztirolsával;
• kivágva a már megszilárdult betonból – legalább a beton vastagságának 1/3-áig.

A hézagot kitölthetjük aszfalttal vagy szilikonos gittel is.

Betonalapok

A kertben, ház körül, kisebb építkezéseknél gyakran kell alapokat betonozni. Alapot kell készíteni a garázs, gazdasági épületek, kerítéslábazatok, kerítésoszlopok alá. Az alaptest méreteit a rá nehezedő nyomás, a nyomófeszültség alapján számoljuk ki. Az alapra nehezedő teljes nyomás (beleszámítva az alap tömegét is), szétoszlik az alapfelületen. Minél kisebb a talaj teherbírása, annál kisebb feszültséget bír el, ezért ugyanakkora megterhelés esetén szélesebb alaptesttel kell számolni.

96. ábra. Az alaptest betonozása
a) árokba betonozott alap; b) a vízszintes szigetelőréteg alatti utolsó réteg befejezése; c) alap betonozása zsaluzatba; 1 szegélydeszka vagy -gerenda; 2 az egyes betonrétegek; 3 munkahézag; 4 karó; 5 lehúzó léc, lehúzó deszka; 6 a vízszintes szigetelőréteg alatti utolsó réteg; 7 távtartó ék; 8 zsaluzat; 9 vízmérték

97. ábra. A pince alapjának és külső falának betonozása
1 úsztatott betonból készült, árokba betonozott alap; 2 zsaluzat; 3 heveder; 4 oszlop; 5 kitámasztás; 6 szegélygerenda; 7 a 15 cm-es rétegekben bedolgozott beton; 8 szigetelés; 9 szigetelést tartó fal; 10 feszítődrót; 11 drótfeszítő szög; 12 távtartó léc; 13 karó

Az alapárok kiásásánál vigyázni kell arra, hogy az alját ne bolygassuk meg. A csapadékvíz fellazíthatja az árok alján lévő földréteget. A fellazult réteget megerősíthetjük mintegy 20 cm vastag sóderréteggel, ugyanis laza rétegen a beton egyenetlenül ülepedhet.

Néhány gyakorlati tanács, amelyek megkönnyíthetik munkánkat és javíthatnak az eredményen:

• A betonalapot a csatlakozó teherhordó pillérek és falazatok alatt alakítjuk ki.
• Mintegy 15 cm-es rétegekben betonozzuk, minden réteget külön-külön tömörítünk addig, míg a felszínén megjelenik a felesleges víz. Ha meg kell szakítani a betonozást, munkahézagot alakítunk ki. Az elkészült alapban a bedolgozott betont védeni kell a kiszáradás ellen.
• Száraz időben a betonozást követő két hétben naponta többször meglocsoljuk az alaptestet. Kezdetben vigyázni kell arra, hogy a betont ne érje erős vízsugár, mert az kimoshatja a cementet a még nem teljesen megszilárdult anyagból.
• Betonozás előtt pontosan meg kell állapítani az áttörések helyzetét és magasságát, nemcsak azért, mert utólag a betonalapot nagyon nehéz, szinte lehetetlen átvágni, hanem azért is, mivel az áttörések helyén az alap teherbírása csökken.

Monolit betonlépcső

Az öntött betonból készült lépcsőket közvetlenül a helyszínen készítjük el, fából készült zsaluzatba öntve a betont. A lépcsőkarok zsaluzatának kellő szilárdságúnak kell lennie, hogy a szerkezet megtartsa pontos méretét és ne mozduljon ki a tervrajzban meghatározott helyzetéből. Általában a lépcsőszerkezetek vasbetonból készülnek, ehhez az építészeti tervben kiírt betonminőséget kell használni.

Ellenőrizzük, hogy a lépcsőben a tervnek megfelelően vannak-e elhelyezve a betonacélok és azok megfelelő méretűek-e.

98. ábra. A lépcsőzsaluzat és állványzatának kialakítása
1 szegélygerenda belső zsaluzata; 2 lépcsőelemek zsaluzata; 3 távtartó; 4 homloklap zsaluzat;
5 betonlehúzó deszka; 6 szegélygerenda külső zsaluzata

A lépcsőház egységes egészet képez, ezért a lépcsőkart minden teherhordó részével (lépcsőfokok stb.) egyszerre betonozzuk.

A lépcsőszerkezetet egy ütemben, azaz a lemezt és a fokokat egyszerre betonozzuk ki, alulról felfelé haladva. Ügyeljünk a megfelelő konzisztenciára: a beton ne legyen túl folyós, mert akkor kifolyik a zsaluzatból. A lépcsőfokok tetejét lehúzó deszkával alakítsuk ki. A betont addig hagyjuk a zsaluzatban, míg teljesen meg nem szilárdul, és meg nem keményedik Ez általában 2-4 hétig tart, a zsaluzatot csak ezután távolítjuk el

Beton támfalak

A különböző terepmunkák, járdák, pihenők és teraszok építése során, a kertek kialakításakor általában elkerülhetetlen alacsonyabb támfalak építése. Feladatuk a mögöttük lévő földoszlop megtámasztása és a földben felgyülemlő talajvíz levezetése a szilárd altalajba. A támfal saját tömegével tartja meg a földoszlop és a víz oldalsó nyomását: ez gondoskodik a stabilitásról és akadályozza meg az átbillenést a külső él körül.

A föld és a víz együttes nyomása igyekszik felbillenteni a támfalat, egyedül saját tömege áll ellen ennek a nyomásnak. A biztonsághoz a támfalat úgy kell méretezni, hogy az önsúly legalább kétszerese legyen a föld- és víznyomás összegének. Maga a beton szinte nincs is megterhelve, csak a tömegét használjuk ki. A támfal alapjának mélységét a talaj minősége és a fagyhatár határozza meg. A rosszul megalapozott támfal könnyen kibillenhet, a hibák kijavítása pedig bonyolult és költséges.

A támfal homloklapját megdöntjük, így a fal az alap irányában szélesedik. A támfal alapjának betonozását már bemutattuk. Magához a támfalhoz a betont rétegesen a zsaluzatba öntjük, betartva a beton bedolgozásának és utókezelésének minden alapelvét.

A támfal készítésénél a talajszinten vízelvezető nyílásokat alakítunk ki, amelyek csatlakoznak a támfal mögött kialakított függőleges vízelvezető réteghez. A nyílásokon át folyik ki a támfal mögött felgyülemlett csapadékvíz. A vízelvezetést elsősorban a magasabb támfalak esetében feltétlen meg kell oldani. A vízelvezetők nélkül a támfal akár ki is mozdulhat a helyéről!

99. ábra. Támfal készítése
a) kőrétegből kialakított vízelvezető réteggel és vízelvezető csövekkel; b) a támfalban kialakított vízelvezető nyílásokkal; 1 vízelvezető kőréteg; 2 vízelvezető csövek; 3 keresztirányú vízelvezető nyílások

Nagyon jól mutatnak azok a támfalak, amelyek homlokfalát dekorbeton helyett terméskővel rakjuk ki. A falat 1 m-es rétegenként kell elkészíteni, hogy a kővel kirakott homlokfal ne sérüljön. A kövek közti hézagokat cementhabarccsal töltjük ki.

100. ábra. Terméskőből készült támfal
1 betonalap; 2 soronként felrakott fal; 3 rétegenként lerakott betonozás, a rétegeket tömörítjük

Betonból készült dísztó

A kerti dísztó méretét, alakját és elhelyezését a kert kialakításával összhangban kell meghatározni. A tó mélysége függ attól, hogy a tavat milyen célra akarjuk használni – csak növényeket akarunk benne nevelni, vagy díszhalakat is akarunk benne tartani. A tómeder falait rézsútosan, a tófenék egy pontjára 54°-os szögben lejtve alakítjuk ki. Ebben a pontban helyezzük el a kifolyócsövet.

Könnyebb talajokban kialakított tavaknál a kimélyített tófeneket letakarjuk szigetelőanyaggal (a legmegfelelőbb a PVC-fólia, amely nagyon jó szigetelő). A fólián átvezetjük a kifolyócsövet. A PVC-fóliacsíkok minden csatlakozásánál legalább 5 cm-es átfedést alakítunk ki. Az egyes fóliacsíkokat ragasztással vagy hegesztéssel kell csatlakoztatni. A fólia alatti talajt gondosan el kell egyengetni, hogy az ne sértse meg a szigetelőanyagot.

101. ábra. Dísztó építése
1 PVC-fólia; 2 első, 100 mm vastag betonréteg;
3 drótháló; 4 második betonréteg, amelynek felszínét kiégetjük

Amikor a beton már kezd megkötni, hozzáfoghatunk a tó környezetének kialakításához; a partot például boríthatjuk terméskővel.

Ezt követően a tó fenekét lebetonozzuk, a betonkeverék 1 rész cementből és 4 rész durvább szemű homokból készül. Először mintegy 10 cm vastagságú réteget alakítunk ki, erre fektetjük az acélhálót, amely a beton repedezését akadályozza meg. A hálóra újabb betonréteget terítünk, amelyet gondosan tömörítünk, hogy a beton ne legyen pórusos, azaz megfelelően vízzáró legyen. A felső réteg megkötése után cementhabarcsot terítünk a betonra, amelyet rostált homokból készítünk, 1 rész cementhez 1, legfeljebb 2 rész homokot adunk. A legfelső réteget „kiégetjük”, azaz gondosan elsimítjuk fémsimítóval, miközben tiszta cementet szitálunk a felületre. A kiégetés tovább növeli a beton vízzáróságát.

Az általánosan használt beton mellett, amelyről az előző fejezetekben olvashatunk, egyre gyakrabban találkozhatunk különleges betonfajtákkal, amelyek a szokásos minőségűtől nemcsak tulajdonságaikban, hanem feldolgozásuk módjában is eltérnek. A leggyakrabban alkalmazott különleges betonfajtákat legalább érintőlegesen bemutatjuk, házilagosan azonban csak néhány típus készíthető el

Vízzáró beton

Egyes betonszerkezeteket vízzáró betonból kell készíteni. Ez nemcsak a nagyobb vízi műtárgyakra érvényes, a kisebb családi házak építésénél is szükség lehet vízzáró betonra. Ilyen építőanyagot használunk például a kerti víztartályokhoz, medencékhez, ülepítőkhöz, amelyek sok családi vagy hétvégi ház körül megtalálhatók.

A felsorolt esetekben elkerülhetetlen, hogy a felhasznált beton vízhatlan legyen. Ennek a feltételnek megfelelhet a beton minden speciális adalékanyag nélkül is, feltéve, hogy összetétele és elkészítésének módja megfelelő. A speciális adalékanyagok elsősorban a jobb, könnyebb megmunkálást segítik. Semmilyen különleges adalékanyaggal nem érjük el a tökéletes vízhatlanságot, ha a beton nem megfelelő összetételű, vagy ez utóbbit rosszul készítettük el.

Vízzáró beton

A vízzáró betonnak tömörnek kell lennie, vagyis nem fordulhatnak elő benne kavicsfészkek vagy üregek. Az ilyen hibák elkerüléséhez növeljük a hozzáadott homok arányát a kavics rovására. Ugyancsak több cementet kell hozzáadni a keverékhez, hogy a cementmalter sűrűbb legyen. A beton tömörségének köszönhető a vízhatlanság, a cementmalter sűrűsége véd a víz beszivárgása ellen. Megfelelő mennyiségű cementet kell használni, mivel a vízhatlanságot elsősorban a keverékben lévő szilárd, finom részecskék (vagyis a cement és a 0,25 mm-nél kisebb egyéb adalékanyagok) aránya határozza meg.

A vízzáróság megkövetelt milyensége és a kavics maximális szemcsemérete szerint kell adagolni a finomszemcsés összetevőt. Ez az érték 300 kg/m³, ha a legnagyobb szemcseméret 12 mm és 500 kg/m³ lehet, ha a legnagyobb szemcseméret 8-16 mm. A túl nagy cementarány azonban a nagyobb hidratációs hőmérséklet miatt káros hatással is lehet a betonra, mivel repedéseket okozhat.

Ezért a cement legnagyobb arányát a következő értékekben határozhatjuk meg:

• legfeljebb 60 cm falvastagságú betonszerkezeteknél: 400 kg/m³
• 1 m-nél vastagabb falú betonszerkezeteknél: 320 kg/m³

Úsztatott beton

A masszív, nagy falvastagságú betonszerkezetek anyagába (elsősorban az alapokba) nagyobb kődarabokat is belerakhatunk.

Be kell azonban tartani a következő szabályokat:

• a kövek legnagyobb mérete nem lehet nagyobb, mint a szerkezet legkisebb méretének negyede;
• betonfalak készítésénél a felhasznált kövek legnagyobb mérete nem lehet nagyobb a falvastagság felénél, ugyanakkor legfeljebb 300 mm lehet;
• a kövek nem lehetnek laposak, de teljesen gömbölyűek sem, és a betonba csak teljesen megtisztítva és nedvesen rakhatók be;
• a köveket egyenletesen el kell osztani a betonban, hogy ez tökéletesen beborítsa azokat;
• a köveket úgy rakjuk bele a betonba, hogy azokat a magasságuk feléig belenyomjuk a már lerakott betonba;
• a köveket fedő betonréteget tömöríteni kell, és a kőrétegek között legalább 6-10 cm vastagságú betonrétegnek kell lennie;
• a köveket a fal külső síkjától legalább 200 mm-re kell elhelyezni;
• a köveket nem szabad híg betonba rakni, mert abban lesüllyednének a betonszerkezet aljára.

70. ábra. Úsztatott beton
1 beton; 2 kő

Az úsztatott beton hatalmas előnye, hogy készítésével cementet takarítunk meg. Úsztatott betont csak vasalatlan betonszerkezetekhez használhatunk, azt semmi esetre sem szabad vasbeton szerkezethez alkalmazni!

Könnyűbetonok

Közvetett módon könnyített betonok

Ezeknél a betonoknál adalékanyagként vagy kis sűrűségű kőzetet (vulkáni tufa vagy porózus mészkő) használnak, vagy mesterséges úton előállított anyagokat (duzzasztott agyagkavics – azaz keramzit -, duzzasztott üvegkavics, agloporit), vagy ipari hulladékot (kohóhabsalak, granulált kohósalak, pernye, kazánsalak stb.). A keramzit beton vagy a duzzasztott agyagkavics beton azok közé a betonok közé tartozik, amelyek adalékanyagát hőkezeléssel könnyítik. A keramzit betonban adalékanyagként plasztikus agyagból készült égetett golyócskákat használnak. Ugyancsak hőkezeléssel készül a duzzasztott agyagkavics beton; adalékanyaga az üreges agyagkavics, amely minőségi agyagból téglaégetőben készül.

Salakbeton

A salakbetont elsősorban könnyű alapbetonként vagy szerkezeti anyagként használhatjuk melléképületek külső falainak építésénél, mivel a klasszikus salakbeton téglák hőszigetelési szempontból nem felelnek meg lakóházak építéséhez.

A beton elkészítéséhez csak olyan kohósalakot használhatunk, amely megfelel a Magyar Szabvány előírásainak. A salaknak semlegesnek kell lennie. Az olyan salak a legmegfelelőbb, amelyet nyílt helyen raktároztak legalább hat hónapig, mivel az égés során a salakban vízben oldódó vegyületek gyűlnek fel. Ezek a beton készítésekor olyan reakciókat is kiválthatnak, amelyek hatására a salakbeton teljesen szétesik. A nyílt helyen tárolt salakot az eső természetes módon átmossa, ezért az ebből készült salakbeton jobban használható. Emellett a szabadban raktározott salakban az időjárás hatására szétesnek az el nem égett részek, majd az esővíz kioldja azokat.

Azt, hogy a salak megfelel-e betonozáshoz, hasonlóan állapítjuk meg, mint a kavics esetében tettük. Nem szabad, hogy humuszos, agyagos szennyeződést tartalmazzon, nem keveredhet közé hulladék, üvegdarabok, és nem tartalmazhat kénvegyületeket, amelyek a betonkészítés szempontjából veszélyesek. A salakban nem lehetnek el nem égett széndarabok, mivel ezek megbontják a beton struktúráját.

A házilag készített salakbeton elemekhez csak megbízható forrásból beszerzett salakot használjunk, mivel általában nincs lehetőségünk megállapítani a salak kémiai tulajdonságait. A friss salakot általában elő kell készíteni a betonozáshoz. 0,5-1 m magas halomba rakjuk, és egy hónapig néhány naponta átgereblyézzük, átlapátoljuk úgy, hogy folyamatosan locsoljuk vízzel vagy hígított mésztejjel. Ezzel gyorsítjuk a káros szennyeződések lebomlását. A kőszénből származó salakot három hónapig hagyjuk száradni, a barnaszén-salakot hat hónapig pihentetjük.

A salakbeton elemeket vasalatlan betonszerkezetként készítjük, mivel a vasalt betonelemek készítésekor szigorúan ellenőrizni kell a salak vegyi összetételét. Az acélbetét ugyanis könnyen rozsdásodásnak indulhat nem megfelelő vegyi összetétel esetén, amit házi körülmények között nem lehet ellenőrizni. A betonacél védelme a salakbetonban azért is összetettebb feladat, mivel a salakbeton és az acél tapadása rosszabb, ezért az acél szabadon maradó részét könnyebben érheti levegő. A salakbetont fémből vagy fából készült döngölővel tömörítjük. Sohasem használunk merülő-vagy tű vibrátort, mert a könnyűbetonhoz általában kevesebb vizet használunk, mint a közönséges betonhoz.

A salakbeton tulajdonságait (szilárdság, tömeg) csak részben befolyásolja a salak minősége. Szilárdsága sokkal nagyobb mértékben függ a felhasznált cement mennyiségétől. A cement hozzáadásával gyorsabban nő a szilárdság, mint a tömeg. Hozzávetőlegesen elmondható, hogy 1 m³ salak és 200 kg cement keverékéből készült beton szilárdsága 28 nap után eléri a 6,5 MPa-t. A salakbeton keverési ideje függ a salakszemek nagyságától és a salak tömegétől.

9. táblázat. A salakbeton keverési ideje

[table id=147 /]

Ha a salak nagyon száraz, akkor először összekeverjük a megadott vízmennyiség 2/3 részével, hogy a salakszemek vízzel telítődjenek, és ne poroljanak. Ez a nedvesítés állandó keverés mellett 2-3 percig tart. Ezt követően hozzáadjuk a szükséges mennyiségű cementet és 60-90 másodpercig tovább keverjük, majd hozzáöntjük a maradék vizet, és újabb 3-4 percig keverjük.

A jól megkevert salakbetonban a salakszemeket tökéletesen bevonja a cementes malter, a salakszemek nem láthatók a keverékben, gömbölyűek lesznek. A vízszükséglet függ a salak nedvességtartalmától, a finom és a durva szemek arányától, valamint a szemek pórusosságától. A víz hozzávetőleges mennyiségét a száraz cement és salak keverékének tömege alapján határozhatjuk meg, annak mintegy 15-17 %-át képezi.

Zúzott tégla adalékanyaggal készült beton

A könnyűbeton készítéséhez felhasználhatjuk a bontásból származó téglatörmeléket, ha az nem tartalmaz túl sok habarcsmaradványt vagy más, a betonra káros szennyeződést. A zúzott tégla beton megfelelő szerkezeti és szigetelőfalak elkészítéséhez is, és szilárdsága a felhasznált cement mennyiségének, az adalékok szemcseméretének és a tömörítés módjának függvényében akár a 15 MPa-t is elérheti. Sűrűsége azonban nagyobb, mint a salakbetoné, elérheti az 1650 kg/m³-t is.

A közvetett módon könnyített betonok egyéb fajtái, például a keramzit beton, a pernyekavics beton és más egyéb fajták nem alkalmazhatóak saját kezű betonozáshoz, mert speciális gyártási technológiát igényelnek, és az alapanyagaik beszerzése sem egyszerű.

A közönséges beton hátránya a nagy tömeg mellett az, hogy rossz hőszigetelő, vagyis hideg, és összehasonlítva a téglafallal a betonfalnak kétszer olyan vastagnak kellene lennie, hogy hőszigetelési szempontból azonos tulajdonságú legyen. Könnyűbetonnak olyan keverék számít, amelynek sűrűsége legfeljebb 2000 kg/m³. Könnyűbetont közvetlen módon is készíthetünk.

Közvetlenül könnyített betonok

Ezeket a betonfajtákat, az előzőekben említett okok miatt, szintén csak érintőlegesen tárgyaljuk, elkészítésük ugyanis bonyolult technológiai folyamatokat igényel, és az alkotóelemek beszerzése is körülményes. A közvetlenül könnyített, ún. sejtesített könnyűbetonoknak jó hőszigetelő tulajdonságaik vannak és megfelelő a szilárdságuk is (2-10 MPa, 400-1200 kg/m³ sűrűség mellett).

Gázszilikát beton és gázbeton

A gázszilikátokat pernye és mész feldolgozásával készítik, gázképző anyag (alumíniumpor és gipszkő) hozzáadásával, utóbbi a mész oltását szabályozza. A gázbetonhoz a mész helyett cementet használnak, de abba is kerül kis mennyiségben mész. Ezekből a betonfajtákból tető- és falelemek készülnek.

Habbeton és habszilikát

A habbetont és a habszilikátot régebben öntött szigetelőanyagként használták, közvetlenül az építkezésen állították elő. Habzó anyagként speciális szappanszármazékot használtak.

Dekorbeton

Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozunk ún. dekorbetonokkal. Ezeknél a látszó felületű betont különleges módon dolgozzuk be a speciális zsaluzatba. A dekorbetonokkal meglepően szép felületeket készíthetünk. Azonban a jó eredmények feltétele a kiváló minőségű alapanyag, az ugyancsak minőségi zsaluzat és a gondos szakértőmunka. A dekorbeton elkészítésekor elsősorban az egységes színárnyalatra és a felület hibátlan, homogén kialakítására kell ügyelni.

A zsaluzáshoz leggyakrabban gyalult deszkát vagy léceket használunk, ezekkel alakítjuk ki a beton felszínének struktúráját. A zsaluzat belső oldalához rögzíthetünk különböző módon kialakított deszkákat, léceket, szegélyeket vagy félbe vágott fahasábokat. A zsaluzat összeállításakor azonban ügyelni kell arra, hogy a kizsaluzás egyszerű legyen, ne sérüljön közben a beton felszíne. A térbeli alakzat csak tompaszögeket tartalmazzon (szélsőséges esetben megengedett a derékszög), mivel ebben az esetben kizsaluzáskor nem kell tartani a felület mechanikus károsodásától.

A függőleges élek kialakításánál is kerüljük a derékszöget, ezt úgy oldhatjuk meg, hogy a zsaluzat sarkába háromszög keresztmetszetű lécet teszünk. Néha a fazsaluzatot hullámpalával helyettesíthetjük; a hullámok érdekes textúrát hoznak létre például a támfal sík felületében. A zsaluzatból negatív és pozitív mintát is kialakíthatunk.

71 ábra. Példák a dekorbeton zsaluzatának különböző kialakítására
1 zsaluzat; 2 a beton külső felülete

72. ábra. Hasábfával kialakított minta
a) az egyes hasábok (hasábfák külső szelvénye) tompaszöget zárnak be, ami a kizsaluzás szempontjából megfelelőbb kialakítás; b) a félbe vágott hasábfák egymással éles szöget zárnak be, ami megnehezíti a kizsaluzást

73. ábra. A sarok kialakítása
1 háromszög keresztmetszetű léc; 2 a betonfal letompított éle

74. ábra. A betonfal felszínének mintázata hullámpala zsaluzat esetén

75. ábra. Domború és homorú mintázat kialakítása zsaluzattal
a) pozitív domborzatú zsaluzat; b) negatív domborzatú zsaluzat

A dekorbeton készítésénél fontos, hogy a zsaluzat egyes elemei – legyenek azok bármilyen mintázatúak – könnyen elváljanak a betontól. Ennek érdekében használhatunk leválasztó anyagokat, amelyek a kizsaluzás könnyítése mellett javítják a beton felületének minőségét is. Mint mindig, ebben az esetben is mérlegelni kell az ezzel kapcsolatban felmerülő kiadásokat.

A dekorbeton készítéséhez 25-ös vagy 32,5-ös osztályú cementet használunk. A cement nem lehet sem túl öreg, sem túl friss, omlósnak, könnyen szóródónak kell lennie, nem tartalmazhat megkeményedett csomókat. Folyamból bányászott, átrostált homokot használjunk. Az egész betonszerkezet elkészítéséhez egy szállítmánnyal, egy homokbányából érkezett homokot használunk. Az egymás után érkező szállítmányok színe ugyanis eltérő lehet, ami megmutatkozhat a betonfelületen.

A dekorbeton készítéséhez felhasznált cement mennyisége nem lehet kevesebb 300 kg-nál 1 m³ betonban. A homokhoz hasonlóan egyfajta, egy forrásból (egy szállítótól) érkezett cementet használunk. Külön figyelmet kell szentelnünk a betonkeverésnek. Mindig betonkeverőt használjunk, mert a kézi keveréssel nem tudjuk elérni a megfelelő minőséget. Annyi vizet adunk hozzá, hogy a keverék puha, képlékeny legyen. A keveréket mintegy 150 mm-es rétegenként rakjuk bele a zsaluzatba. Minden réteget alaposan tömörítsünk vibrátorral.

Az egész betonszerkezetet folyamatosan, szünetek, vagyis munkahézagok nélkül készítsük el, ugyanis a betonozás minden megszakítása, minden munkahézag meglátszik majd a beton felületén. Ha elkerülhetetlen a betonozás megszakítása, akkor ezt olyan helyen tegyük, ahol a felület is megtörik, ahová lécet teszünk. Sohasem szakítjuk meg a betonozást sima felületnél, mivel a rákötés mindig meglátszik. A betonozás befejezte után nem szabad megfeledkezni a beton locsolásáról, ezt legalább 7-14 napig kell végezni. Ezzel elérhetjük, hogy a betonban nem keletkeznek repedések.

A dekorbeton készítésekor szigorúbbak az acélbetét elhelyezésével szemben támasztott követelmények is. A sűrű vasalás nehezíti a beton egyenletes bedolgozását, a felszínhez közel elhelyezett huzalok mellett kavicsfészkek alakulhatnak ki. Ezekben a szerkezetekben nagyobb a veszélye vasalás rozsdásodásának, ami elszíneződéssel károsíthatja a beton felületét. A zsaluzat és a vasalás közti hézag legalább 5 mm-rel legyen nagyobb, mint a betonban található legnagyobb szemek mérete.

Mosott beton

Mosott betont házilag elsősorban beton burkolólapok készítésekor alkalmazunk. Ez olyan felületi kezelés, amelynek során a beton felső rétegéből vízzel és drótkefézéssel eltávolítjuk a cementes maltert. Ennek köszönhetően előtűnik a beton készítéséhez használt kőadalék. A burkolólapok felszínét képező betont ezért olyan (alak, méret és szín szerint megválogatott) kőadalékkal készítjük, amilyet a lapok felszínén szeretnénk látni.

A zsaluzatot meglazítani (kizsaluzni) csak azt követően szabad, hogy a beton már eléri a tervrajzban feltüntetett szilárdságot. Ehhez szükséges a szakember ítélete, aki a beton külalakja, a szög beverésekor tanúsított ellenállása, és a kalapáccsal való kopogtatás során adott hang tisztasága alapján engedélyezi vagy sem a zsaluzat eltávolítását. A 8. táblázat irányadó adatokat közöl a kizsaluzás megkezdésére, ezek alapján hozzávetőlegesen meg lehet állapítani, mikor lehet eltávolítani a zsaluzatot.

8. táblázat. Irányadó időtartamok az egyes betonszerkezetek kizsaluzásának megkezdéséhez, napokban

[table id=146 /]

Ha az építkezőt semmi sem sürgeti, jobb várni a kizsaluzással. A túl korai kizsaluzás és a teljesen meg nem szilárdult betonszerkezet megterhelése lemezeknél később nagyobb meghajlásokat, repedéseket okozhat betonlapok, betongerendák esetében a beton utólagos alakváltozásának következtében. Ha az időközben váratlanul jött rossz időjárás – például hideg – miatt kételkedünk a szerkezet szilárdságában, jobb szilárdságvizsgálatot kérni. A szilárdságot roncsolás mentes módszerekkel (pl. Schmidt-féle keménységmérővel) közvetlenül az építkezésen, vagy a betonból vett minta alapján laboratóriumi mérésekkel állapíthatják meg.

A szilárdságmérés roncsolásmentes módszerekkel nem kerül sokba, és megszabadít bennünket a kétségektől, illetve a szerkezet hibáinak kijavítására fordított későbbi nagyobb kiadásoktól. Az építtető az említett vizsgálatokat akkor is megrendelheti, ha olyan a betonszerkezet szilárdságában kételkedik, amelyet építővállalattal készített.

A kizsaluzást a függőleges szerkezetekkel kezdjük, előbb a falak, oszlopok, betongerendák oldalsó zsaluzatát távolítjuk el. Meg kell lazítani a dróttal rögzített hevedereket, a támaszokat és végül eltávolíthatjuk a zsaluzat héját. A munka során jó hasznát vehetjük egy speciális feszítővasnak.

66. ábra. A kizsaluzást segítő speciális feszítővas

67. ábra. A szegezett heveder eltávolítása

Ezzel nemcsak a zsaluzat egyes elemeit tudjuk meglazítani, hanem a szögeket is ki tudjuk húzni. A kizsaluzást óvatosan kell végezni, nehogy a beton felszíne megsérüljön.

68. ábra. A heveder megemelése

69. ábra. Szeghúzás a speciális feszítővassal

Utolsó lépésként a vízszintes tartószerkezetek zsaluzatát távolítjuk el. Amennyiben lehetséges, az ékeket az egyes alátámasztó oszlopok alól egyszerre ütjük ki, ezzel megsüllyed az egész alátámasztó szerkezet, általában az alsó zsaluelemekkel együtt. Ha az alsó zsaluelemek néhány helyen hozzáragadtak a betonszerkezethez, akkor azokat óvatos kalapácsütésekkel lazítjuk meg. A lazítás során nem üthetünk teljes erővel, mert károsítanánk a beton felületét. A födém kizsaluzása a legveszélyesebb folyamat, nagyon óvatosan végezzük, minden biztonsági előírás betartásával (bőr munkakesztyű, védősisak), hogy a zsaluzat esetlegesen lehulló részei ne okozhassanak sérülést!

Bedolgozás

A lerakott friss betont úgy kell bedolgozni, hogy az adott összetétel és állag mellett a leghomogénebb betont kapjuk. A beton feldolgozása szempontjából lényeges tényező a víz mennyisége, a homok és az apró szemű alkotóelemek (liszt) aránya, a kőadalék szemnagysága és a szemek alakja. A döngöléssel a kőadalék szemei összerázódnak és rendeződnek úgy, hogy a köztük lévő hézagot teljesen kitöltse a cementes anyag. A döngölés módja és a felhasznált eszközök skálája függ a betonkeverék állagától. Házilagos munkával a felhasználható eszközök listája rövidebb, be kell érnünk egyszerűbb módszerekkel.

Döngölés

A döngölés az anyag tömörítésének régi módszere, ma már általában csak kisebb betonozási munkáknál alkalmazzuk. Kézi döngölővel a szilárdabb összetételű betont tömörítjük, amelynek vastagsága legfeljebb 15 cm. Fémből készült, 10 kg tömegű döngölőket használunk, amelyek felülete 12 x 12 cm. A döngölőt mintegy 15 cm magasból engedjük a betonra. Döngölőt készíthetünk fából is – farönkből vagy vastag deszkából.

59. ábra. Kézi döngölők
a) fémből készült döngölő; b) és c) egyszerű, fából készült döngölő

Döngöléskor kiszabadulnak a betonkeverékből a beleszorult levegőbuborékok. A túl hosszú ideig tartó döngölés viszont káros lehet, mert a kőadalék nagyobb darabjai leszállnak a beton alsó rétegeibe, és a beton réteges lesz.

60. ábra. A még alakítható betonkeverék döngölése kézi fémdöngölővel

Tömés

A tömörítésnek ezt a módját hígabb, nagyobb víztartalmú betonkeverékeknél alkalmazhatjuk, amelyekben a keverés után kevesebb a levegőbuborék. A tömőrúddal végzett töméssel eljuttatjuk a betont a nehezebben hozzáférhető helyekre, a betonacélok közé vagy a zsaluzat sarkaiba, ahová az magától nem folyik be. A töméshez kör keresztmetszetű, mintegy 26 mm átmérőjű, a végén gömbölyített rudat használunk.

61. ábra. A folyékony betonkeverék kézi tömörítése tömőrúddal

Vibrátoros tömörítés

A beton feldolgozásakor leggyakrabban merülő- vagy tű vibrátort használunk, amely napjainkban, akárcsak a betonkeverő, már a házilagosan építkezőknek is elérhető eszköz. A tű vibrátor hengeres alakú, a végén gömbölyített. A vibrációt a hengeres hüvelyben forgó excenter hozza létre. Az excentert villamos motor forgatja, amelyet a vibrátor rázó-fejével hajlékony tengely köt össze.

62. ábra. Merülő- vagy tű vibrátor
1 villamos motor; 2 hajlékony tengely; 3 a vibrátor rázófeje a benne elhelyezett excenterrel

Vibrátort tömörebb betonkeverékhez alkalmazunk, amelyet korábban nedves vagy puha keveréknek is neveztek. A vibrátor a friss betonkeverék szintjét akár 7 cm-rel vagy ennél is nagyobb mértékben csökkenti.

63. ábra. A vibrátor rázófej ének helyes használata
1 a frissen tömörített betonréteg; 2 a már korábban megmunkált betonréteg

64. ábra. A vibrátor rázófejének helytelen használata

A vibrátor használatának néhány alapszabálya:

• A beton tömörítését rögtön a keverék beöntése után kezdjük, sohasem szabad addig várni, amikor már megkezdődik a kötés. Ez megbonthatja a hidratációval már kialakult anyagszerkezetet, ami csökkentené a beton szilárdságát. Ez annyit jelent, hogy az általában használt cementfajták felhasználásával készült beton tömörítését 15 °C-os hőmérsékleten a keverés után 5 órán belül el kell kezdeni.
• A vibrátor rázófejét függőlegesen engedjük bele a betonba. Óvatosan kell beleengedi, nem szabad sem beledobni, sem hirtelen kihúzni a keverékből. A rázófejjel nem szabad a betont igazgatni.
• A vibrátort nem szabad egy időben használni a beton beöntésével. A rázófejjel nem szabad a betont „tolni” a zsaluzatban, sem arra használni, hogy maga előtt hajtva juttassa el a betont a nehezebben elérhető helyekre.
• A vibrátor rázófejét nem szúrhatjuk le közvetlenül a zsaluzat mellé. A zsaluzattól legalább 10, de inkább 20 cm távolságra használjuk.
• Mivel a betonozást rétegesen végezzük, egy réteg vastagsága ne legyen nagyobb, mint a rázófej hosszának negyede. Ügyeljünk arra, hogy a rázófej legalább 10 cm-re belemerüljön az előzőleg már megmunkált rétegbe is, hogy a két réteg kapcsolódása tökéletes legyen.
• A rázófej beszúrásai közti távolságot a vibrátor hatékonysága, a megmunkálási hatósugár nagysága határozza meg, amely a vibrátoron fel van tüntetve. A hatósugár általában a rázófej sugarának 1,5-szöröse. Használat közben ügyeljünk arra is, hogy a megmunkált területeken mindenhol legyen átfedés.

65. ábra. A vibrátor rázófejének hatósugarában lévő területek között legyen átfedés

Az időjárás nem kívánt hatásainak elkerülésére a frissen lerakott betont gyékényszőnyeggel, ponyvával, PVC-fóliával, kátránypapírral vagy más hasonló anyagból készült szőnyeggel takarjuk le. Meleg, szeles napokon a betont folyamatosan locsoljuk, hogy megvédjük a kiszáradástól. Hideg időben a betont meg kell védnünk a fagytól.

Ha a friss beton megfagy a keverés és a kötés megkezdődése közötti időben, vagyis még azelőtt, hogy a cement hidratációja elkezdődött volna (azaz a víz hatására a cementben megkezdődött volna a hidratációs folyamat, amely során a cementszemek kivirágoznának), akkor a hidratáció csak azután következik be, hogy a víz kiolvad. Csak innentől számíthatjuk kötéséhez és szilárduláshoz szükséges időt.

Ha azonban a beton már akkor fagy meg, amikor a hidratáció folyamata már elkezdődött, vagyis a kötés idején, a fagy megszakítja a folyamatot, a cementmagok körül kialakult kristályok károsodnak, és később, a felolvadás után sem lesznek képesek a beton szilárdságának növelésére. Az ilyen beton gyakorlatilag használhatatlan.

A lerakott friss betont ezért a kötés teljes ideje és a szilárdulás első időtartama alatt (amíg el nem éri a méretezési szilárdságát) védeni kell a fagytól. Házilagos betonozás során az építkezőnek kell mérlegelnie, hogy vállalja-e a fagy elleni védelemhez szükséges – nem olcsó – intézkedéseket, vagy inkább akkorra halasztja a betonozást, amikor már nem áll fenn a veszélye annak, hogy a frissen lerakott beton még a kötés és szilárdulás befejeződése előtt megfagy. A kötés és a szilárdulás idején a betont nem szabad sem terhelésnek, sem rázkódásnak kitenni.

Szállítás

A betonkeverék elkészítési és felhasználási helye közti távolság legyen a lehető legkisebb, a két pont közt ne legyen túl nagy a szintkülönbség. A nagyobb távolságra való szállítás közben ugyanis a rázkódás árthat a keverék állagának, akárcsak a betonkeverőből a szállítóeszközbe, majd onnan a felhasználási helyre való lerakás.

A betonkeverék kézi szállításához leggyakrabban fémteknős talicskát használunk. A talicskás szállítás ugyan megerőltető, de a jó manőverezhetőségének köszönhetően nehezen hozzáférhető helyekre, helyiségekbe – például fürdőszoba, WC – is eljuttatható a beton. A betonkeverék egyéb szállítási lehetőségeit (pl. kisteherautó vagy egyéb motoros jármű) ebben a kiadványban nem tárgyaljuk.

A beton bedolgozása

A zsaluzat kitisztítása, a forgácsdarabok és más belehullott szennyezőanyag eltávolítása után újra ellenőrizzük a belső méreteket és a vasalást. Ekkor nemcsak azt figyeljük, hogy a vaselemek száma és keresztmetszete, mérete egyezik-e a tervrajzon megadottal, de azt is, hogy a helyükön vannak-e az előírt távolságtartó elemek.

Különösen gondosan kell ellenőrizni a zsaluzat tartószerkezetének szilárdságát, azt, hogy a tartóoszlopok függőlegesen állnak-e, az ékek rögzítése megfelelő-e és a tartóoszlopok kitámasztói biztonságosak-e. A hibás szerkezet, állványzat miatt ugyanis deformálódhat az egész zsaluzat, vagy szélsőséges esetben, ha nem bírja el a beton és a zsaluzat együttes tömegét, összeomolhat. Ez nemcsak a betonozás sikerét, hanem a betonozok testi épségét is veszélyezteti, balesetet okozhat!

A beton öntésekor el kell kerülni a keverék szétosztályozódását. Ez nagyon könnyen bekövetkezhet például a keverőből való kiöntés vagy lapátolás során is. A keveréket mindig a talicska tartályának közepére kell önteni, és nem eshet 1,5 m-nél magasabbról. 2 m mélységre egyszerű, nyitott, meredek csúszdán is eljuttathatjuk a betont.

Ennél magasabbról azonban nem szabad nyitott csúszdával önteni a keveréket, mert az közben szétosztályozódhat. 2 m-nél mélyebb alapokba vagy egyéb zsaluzatba kúpos (kónikus), egymásba helyezett csöveken át juttathatjuk el a betont. A csövek átmérője 20-35 cm legyen. A kúpos csövek a csatlakozási helyeken egymásba érnek és egymásra vannak felfüggesztve, ezért ezeken a pontokon az így kialakult cső hajlítható, a betont könnyebb rendeltetési helyére juttatni.

Az egyszerre elhelyezett réteg vastagságát a tömörítés módja határozza meg. Feltételezve, hogy a házilagos betonozásnál nem használnak tömörítő vibrátort, csak kézi töltő rudat alkalmaznak, a réteg ne legyen vastagabb 150 mm-nél. Ha merülő vibrátort alkalmazunk, akkor a réteg vastagsága akár 250 mm is lehet. A vékonyabb, lapos betonelemeket (pl. födémszerkezet) egyszerre, egy rétegben, a masszívabb szerkezeteket viszont több rétegben betonozzuk.

49. ábra. A beton szétosztályozódása szabadesés következtében

50. ábra. A beton helyes elhelyezése, öntése kúpos betonozó csövekkel

Vízszintes felületek betonozása esetén a betont közvetlenül a betonozás helyére öntjük ki a talicskából. Ügyelni kell arra, hogy a kiöntés iránya mindig ellentétes legyen a betonozás irányával. A betont lapáttal egyengetjük el. Hasonlóan járunk el akkor is, ha a betont lapáttal rakjuk bele a zsaluzatba vagy a kiásott árokba: ugyancsak a betonozás irányával ellentétesen kell elhelyezni a betont. A betonozás irányával azonos irányba leöntött vagy lapáttal lerakott betonkeverék ugyanis szétosztályozódhat, a keverékben lévő nagyobb szemű adalék-anyag kiválhat, és a réteg aljára kerülhet.

51. ábra. Vízszintes, vasszereléssel merevített betonlap betonozása
a) helyes; b) helytelen

52. ábra. A betonkeverék elhelyezése árokba
1 a betonozás iránya; 2 a betonkeverék elhelyezésének iránya (lapáttal);
3 a keverék nagy szemű adalékanyagának kiválása

Külön ügyelni kell a vékony falak betonozására. A betont oldalról jutatjuk a helyére úgy, hogy a zsaluzat egyik oldalát fokozatosan, a betonozással együtt magasítjuk. A betont nem szabad úgy bedobálni a zsaluzatba, hogy az ferdén essen a zsaluzat egyik falára.

53. ábra. Keskeny fal betonozása a zsaluzat egyik oldalának folyamatos emelésével
1 zsaluzat; 2 hosszvasalás; 3 kengyel; 4 betonkeverék; 5 a beton elhelyezésének iránya;
6 a zsaluzat egyik oldalának folyamatos emelése

54. ábra. Fal vagy oszlop betonozása
a) helyes; b) helytelen;
1 cső; 2 kavics

Ha a talicska tartalmát egyből a zsaluzatba (pl. oszlop zsaluzatába) öntjük, a nagyobb szemekből álló adalékanyag kiválik a keverékből, az oszlop egyik oldalára szóródik, ahol ún. kavicsfészek alakul ki. A talicskával szállított keveréket ezért az oszlop mellett a földön elhelyezett acéllapra öntjük, majd lapáttal dobáljuk a helyére. A betont felváltva dobjuk a zsaluzatnak hol az egyik, hol a másik oldalára. A betongerenda zsaluzatába sem önthetjük bele a betont, ott is az előbb leírt módszert kell alkalmazni, a betonozás irányával ellentétesen.

Munkahézag

A betonozás megszakítása nem használ a beton minőségének, mivel a megszakítással munkahézag keletkezik, amely mindig a betonszerkezet leggyengébb helye lesz. Ennek ellenére a nagyobb betonszerkezetek elkészítésekor nem kerülhetjük el a betonozás megszakítását. A munkahézagot mindig a betonra ható erő irányára merőlegesen alakítjuk ki. Oszlopoknál a munkahézagot vízszintesen, a födémlemez alatt alakítjuk ki.

55. ábra. Munkahézag oszlopban
a) helyes; b) helytelen; 1 munkahézag

56. ábra. Munkahézag kialakítása gerenda betonozásakor

Gerendáknál a munkahézagot a gerenda fesztávjának egynegyedében, az acélbetét meghajlításával párhuzamosan készítjük el. Födém betonozásakor a munkahézagot függőlegesen, a fesztáv egynegyedében, egyharmadában készítjük. A hézagot vékony, négyzet keresztmetszetű fa rúddal biztosítjuk.

57. ábra. Munkahézag a födém betonozásának megszakításakor
1 a farúd megtartja a munkahézagot

A hajlított acélbetétekkel vasalt gerendák betonozásakor a munkahézagot körülbelül azon a helyen képezzük, ahol a hajlító nyomaték értéke nulla. A két betonrész összekapcsolását a lehető legtökéletesebben kell elvégezni. A betonozás megszakításakor a beton kötése során, a munkahézag felszínén kicsapódik a cementsár. Ezt eltávolítjuk, a hézag felszínét érdesítjük, megtisztítjuk és megnedvesítjük. Ezt követően felviszünk rá egy 50 mm vastagságú réteget (ún. hidat), amelyben nincs nagy szemű kőadalék, majd ezt ledöngöljük. Csak ezután folytatjuk a betonozást.

Minden elővigyázatosság ellenére a részben megszilárdult és friss beton találkozásánál hézag, rés keletkezhet, például a víznyomás miatt. Ezért a víztartályokat, a kisebb medencéket inkább folyamatosan, megszakítás nélkül betonozzuk. A nagyobb és igényesebb szerkezetek betonozásánál, megszakítás esetén speciális tömítőanyagokat használnak, és utólag injektálják a munkahézagot. A házilagos betonozásnál azonban ez a megoldás nem jöhet szóba. A teljesen megszilárdult, érett, összezsugorodott beton és a friss beton összekötése összetettebb technológiát igényel.

58. ábra. A megszakított betonozás folytatása

1 a korábban lerakott betonkeverék; 2 a megszakított betonozás munkahézaggal; 3 nagyobb kavicsszemek nélküli, mintegy 50 mm vastag réteg; 4 a később lerakott betonkeverék; 5 a betonozás iránya; 6 a beton lerakásának módja

Betonkeverés

A betont keverhetjük kézzel vagy géppel. A gépi keverés előnyösebb, mivel így jobb minőségű, egyenletes összetételű keveréket készíthetünk, és az eljárás gyorsabb, hatékonyabb. A betonkeverőben készült beton sokkal jobb minőségű, mint a kézzel kevert, szilárdsága 20-30 %-kal nagyobb. A kézzel kevert betonhoz 5 %-kal több cementet kell adni, hogy tulajdonságai a gépi keverőben készült betonéhoz hasonlóak legyenek.

Kézzel csak valóban kis építkezéseknél, javításoknál, helyreállítási munkáknál készítjük a betont, vagyis csak akkor, ha nagyon kis mennyiségre van szükségünk, mivel a kézi keverés fizikailag is nagyon fárasztó.

Az alkotóelemek tömegének lemérése

Sokan bírálják a szakkiadványokat és panaszkodnak arra, hogy sehol sem találnak egyszerű receptet megfelelő betonkeverék előállításához. Azt kifogásolják, hogy senki sem mondja meg nekik egyértelműen, hogy egy zsák cementhez mennyi lapát, kanna, talicska adalékanyagot kell adni.

Megfelelő arányok

El kell ismernünk, hogy nem egyszerű meghatározni a beton alkotóelemeinek megfelelő arányát adott minőségű beton elkészítéséhez. Nehezíti a helyzetet, hogy a laikus építkező „cementet” vásárol az üzletben, de legtöbbször nincs módja arra, hogy válogasson a különböző minőségű, osztályú készítményekből. A betonkeverék elkészítésének rengeteg módja létezik, de egyik sem annyira egyszerű, hogy az alkalmi betonozóknak megfelelő legyen.

Mivel már a kiadvány bevezetőjében is jeleztük, hogy ez a könyvecske csak kisebb, statikailag kevésbé igényes betonozási munkák elvégzéséhez nyújt segítséget, a következőkben adunk néhány tanácsot, utasítást, amelyek ugyan nem számításokon, hanem csak gyakorlati tapasztalatokon alapszanak, de a kisebb munkák elvégzéséhez megfelelőek.

A statikailag igényesebb betonkonstrukciók, főleg a vasbeton szerkezetek elkészítésénél mindenképpen szakember útmutatása alapján dolgozzunk, aki a szerkezet elkészítéséhez tervet készít esetleges ellenőrzött igazoló vizsgálatokkal. Mivel a gyakorlatban, a házilagos betonkészítésnél nem áll módunkban az egyes alkotóelemeket pontosan lemérni, segíthetünk magunkon azzal, hogy megfelelő edényt választunk, lemérjük térfogatát és megmérjük, hogy az adott térfogatú adalékanyag mennyit nyom.

Gyakorlatban legtöbbször talicskát, kannát, lapátot, kőműves serpenyőt, kőműveskanalat használunk az anyag mérésére. A „mérőeszközök” ábrázolását és a hozzávetőleges térfogatukat az 5. táblázatban láthatjuk, a táblázatban az egyes alkotóelemek átlagos tömegét vettük figyelembe: 1 dm³ (=1 l) cement – laza állapotban körülbelül 1,2 kg tömegű – összerázva, tömörítve körülbelül 1,7 kg tömegű 1 zsák cement 50 kg, ami körülbelül 42 l-t jelent

1 dm³ (= 1 l) enyhén nedves és megülepedett kőadalék tömege kb. 1,65 kg, vagyis 1 m³ tömege 1650 kg.

5. táblázat. A különböző „mérőeszközök” térfogata és az azonos térfogatú adalékanyag tömege

[table id=143 /]

A 6. táblázat a cement és a sóder (homokos kavics) keverési arányát adja meg vasalatlan betonszerkezetek készítéséhez alkalmas betonhoz.

6. táblázat. Az adalékanyagok hozzávetőleges aránya vasalatlan betonszerkezetekhez

[table id=144 /]

A 7. táblázatból megtudhatjuk az 1 m³ beton elkészítéséhez szükséges cement mennyisége alapján, hogy mennyi cementet kell hozzáadni 1 m³ kőadalékhoz.

7. táblázat. 1 m³ beton elkészítéséhez és 1 m³ kőadalékhoz szükséges cement mennyisége

[table id=145 /]

Kézi betonkeverés

Kis mennyiségű betont kézzel is megkeverhetünk. Ehhez megfelelő alapfelületre, pallóra van szükségünk, amelynek, vízszintesnek, síkfelületűnek kell lennie, nem szennyezheti a betont, vízhatlannak kell lennie, hogy ne szívja fel a cementes vizet, és simának kell lennie, hogy a megkevert betont könnyen fel lehessen lapátolni.

Ezeknek a feltételeknek legjobban a fémlemez vagy a betonfelület felel meg, de kialakíthatjuk a megfelelő pallót deszkából is. A deszkalapokat hevederekre fektetjük, szorosan egymás mellé, és a szélsőket hozzászögeljük a hevederekhez.

A pallót készíthetjük hevederek nélkül, a deszkákat egyszerűen egymás mellé fektetve, de ebben az esetben is rögzíteni kell a szélső deszkákat. A rögzítéshez cövekeket használunk. A pallóterítés legalább 2 x 2 m vagy 2 x 3 m területű legyen. Először a sódert (homokos kavics) szórjuk rá. Nagyobb mennyiségű beton készítéséhez deszkából készíthetünk egyfajta mérőeszközt is, amelynek nincs alja.

Használt deszkából 1 x 1 m alapterületű és 20 cm magas keretet szögelünk össze, ennek a belső térfogata 0,20 m³. A keretet a pallóra állítjuk, színültig megtöltjük sóderrel, majd felemeljük. A sóderhalmot kicsit széthúzzuk, és a középen keletkezett mélyedésbe beleszórjuk a szükséges cementmennyiséget. A halom széléről szedett sóderrel betakarjuk a cementet, hogy ne porozzon, és szárazon összekeverjük a sóderrel

46. ábra. Hevederekre fektetett deszkapalló
1 cement; 2 sóder (homokos kavics)

47. ábra. Cövekekkel rögzített deszkapalló

48. ábra. Hordozható deszkakeret, amellyel 0,2 m³ sódert tudunk kimérni

Legjobban két embernek megy a munka, akik egymással szemben állnak, és átlapátolják a halmot a pallóterítés másik részére. Ezt a folyamatot még háromszor oda-vissza megismétlik. A keveréket nem elég áthelyezni, meg is kell forgatni, hogy jól összekeveredjen. A keveréket úgy lapátoljuk át, hogy az új és a régi halom közt mindig maradjon egy lapátszélességnyi távolság, hogy biztosak lehessünk benne, az egész keveréket átlapátoltuk. A jól megkevert alapanyagnak mindenhol egyforma színűnek kell lennie, egyik részében sem dominálhat sem a cement, sem a sóder színe.

A száraz keverés után következik a nedves keverés. Legjobb, ha egy harmadik személy is segít, az ő feladata a keverék locsolása. A keveréket az első két személy újra átlapátolja, a harmadik a lapátolás közben óvatosan locsolja azt. A vizet óvatosan kell adagolni, hogy a kavicsszemeket egyenletesen borítsa a cementes víz. Jobb kezdetben kevesebb vizet hozzáadni a keverékhez, mint keverés közben rájönni, hogy már túl sok vizet kapott a keverék. Ekkor ugyanis a cementes víz elfolyik a keverékből, vagyis az soványabb lesz. Ha mégis túl sok vizet adagolunk, akkor a megfelelő arányban pótolni kell a sódert és a cementet egyaránt. A keveréknek csak annyira szabad nedvesnek lennie, hogy belőle kialakított halom megtartsa formáját.

A keverékből ne készítsünk többet, mint amennyit egy óra alatt el tudunk dolgozni, mivel fél óra elteltével a beton kötni kezd. Nem jó megoldás vizet keverni a betonhoz, ha az már kezdett megkötni: a folyamat már nem áll meg, a beton minősége viszont romlik.

A gépi keverés

Ahogy már azt leírtuk, a beton gépi keverése gazdaságosabb, és az így készült beton jobb minőségű lesz. Ha módunkban áll, válasszuk inkább mindig a gépi keverést, feltéve, ha a szükséges betonmennyiség megfelel a keverő térfogatának. Házilagos betonozáshoz a periodikus működésű betonkeverő a legalkalmasabb, amelynél a betonkeverés folyamata a következő szakaszokra osztható.

Ezek

• a keverődob megtöltése,
• keverés,
• a kész beton kiöntése.

A gépi keverés technológiája keverőgép típusától függ. Nem emelünk ki egyetlen technológiát sem, mivel a hazai piacon sokféle betonkeverő kapható. A keverés során mindig tartsuk be a gyártó utasításait.

Néha találkozhatunk házilag barkácsolt elektromos betonkeverőkkel. Ezekkel azonban sohasem érhetünk el olyan eredményt, mint a gyárilag készített gépekkel, és emellett a szakértelem hiánya miatt gyakran meghibásodhatnak, sőt balesetet okozhatnak.

Hogyan használjuk a betonkeverőt?

Ha a betonkeverőt csak néhány napig akarjuk használni, akkor azt oda helyezzük, ahol a legtöbb betonra lesz szükség. Olyan helyet válasszunk, ahová könnyen odaszállíthatok az anyagok, főleg a cement és a sóder. A betonkeverőt mindig vízszintbe kell állítani, amit az állványára tett vízmértékkel ellenőrzünk. A kerék és a támaszték alá vastag deszkalapokat teszünk, a kerekeket beékeljük, biztosítva ezzel az elmozdulás ellen. A magasságát úgy határozzuk meg, hogy a kész betont a gépből kényelmesen bele tudjuk önteni a talicskába.

A betonkeverő elektromos kapcsolóját mindig a kiszolgáló személyzet felé kell fordítani, hogy veszély esetén azonnal ki lehessen kapcsolni a gépet. Az elektromos vezetéket nem szabad a földön vezetni, mindig függeszteni kell. A keverőgépek üzemeltetése során be kell tartani a magyar szabványok előírásait is.

A keverés a dob forgásával történik: a benne elhelyezett lapátok felveszik a keveréket, majd átforgatással vagy átszórással megkeverik. A dobot közvetlenül töltjük fel az adalékanyagokkal. A töltés során a dob rézsútos helyzetben van, kiöntéskor pedig azt elforgatjuk a vízszintes tengely körül. A beton minőségére nincs hatással, hogy az adalékanyagot milyen sorrendben rakjuk be a dobba. A legjobb módszer az, hogy előbb egy kevés vizet öntünk bele, ezzel megtisztítjuk a dobot az előző keverés során beleragadt betontól, majd hozzáadjuk a cementet és a száraz adalékanyagot, és végül a maradék vizet.

Keverés ideje

A keverésnek olyan hosszú ideig kell tartania, hogy a kőadalék szemeit egyenletesen borítsa a cementes keverék, és annak sűrűsége is egyenletes legyen. A keverés ideje függ a betonkeverék sűrűségétől, a dob térfogatától, a víz és a sóderben lévő finom szemek arányától, a keverés módszerétől és a dob fordulatszámától. A keverés legrövidebb megengedett ideje egy perc, ez hosszabbodhat, tekintettel a felsorolt tényezőkre.

A keverés idejét legpontosabban úgy állapíthatjuk meg, hogy próbakeverést végzünk. A különböző ideig – 60, 75, 90 másodperc – kevert betont az állaga, színe alapján összehasonlítjuk (egyenletes színűnek kell lennie), és ez alapján megállapítjuk a keverés optimális hosszát. A keverés idejét felesleges elnyújtani, mivel a hosszabb keverés nem javítja a beton minőségét.

A betonkeveréket elkészülte után rögtön kiontjuk a keverőgépből, ellenkező esetben könnyen megtapad a sarkokban, a lapátokon, ahol fokozatosan megköt és szilárdul és keményedik. A lapátok könnyen deformálódhatnak, ha a már megszilárdult betont kalapáccsal kell leverni róluk, a deformálódás pedig rontja a későbbi betonkeverés hatékonyságát.

Tisztítás

A keverődobot minden hosszabb pihenő, szünet előtt ki kell tisztítani. Ehhez megfelelő mennyiségű vizet és kavicsot teszünk bele, 5 percig hagyjuk járni, majd a benne lévő anyagot kiontjuk. Ezután már csak vizet öntünk a dobba, újra járni hagyjuk, majd a vizet is kiontjuk. A tisztításkor nem szabad megfeledkezni a keverőgép többi részéről sem, amelyeket vízsugárral tisztítunk meg a rájuk fröccsent betonkeveréktől. Elsősorban az állványt, a kerekeket és a kerekek felfüggesztését kell megtisztítani. A vízzel való tisztítás után olajjal vagy mésztejjel kenjük be az alkatrészeket, amely megvédi azokat a beton rátapadásától. Az általános tisztítás után a betonkeverőt alaposan át kell nézni, a hibáit ki kell javítani és a forgó alkatrészeket meg kell olajozni. Természetes, hogy ezt a karbantartást áramtalanítás után végezzük!

Transzportbeton

A transzportbeton betongyárban készített betonkeverék, amelyet a keverés helyszínéről a felhasználás helyszínére speciális beton mixer járművekkel szállítanak. Kisebb távolságra szállíthatjuk a kész betonkeveréket egyszerű teherautóval is.

A betongyárban készült keverék előnye a garantált minőség a megrendelt osztály, összetétel és a kőadalék szemnagysága szerint. A beton árába azonban bele kell számítani a szállítás költségeit is, vagyis a leggazdaságosabb, ha egyszerre egész beton mixernyi keveréket rendelünk, amely mintegy 4-5 m³. Házilag ekkora mennyiséget akkor tudunk biztonságosan feldolgozni, ha a betont a járműből közvetlenül a zsaluzatba engedjük, például alapozás vagy földalatti falak elkészítésénél.

Bizonyos esetekben a betongyárból is lehet rendelni olyan keveréket, amely lassabban köt és szilárdul meg. Minden esetben be kell tartani a keverék előírt összetételét, és a feldolgozásra, valamint az utógondozásra vonatkozó előírásokat is. Mindig mérlegelni kell a gazdaságossági szempontokat és a betonkeverék feldolgozásának reális lehetőségeit, idejét.

A feszültség megoszlása a szerkezetben

Az előző cikkekben bemutattuk a betonszerkezetek előnyeit és megemlítettük hátrányait is. Tudjuk, hogy a beton nagyon jól viseli a nyomóterhelést, ugyanakkor nem nagyon terhelhető sem húzó-, sem a nyíróterhelésre. Általánosan elmondható, hogy a beton húzószilárdsága mindössze 4-10 %-a a nyomószilárdságnak. Tehát amíg a csak nyomással terhelt szerkezeteknél (pl. alapok) a beton tökéletesen megfelel, más szerkezeteknél (pl. tartógerendák, födémszerkezet, magasabb oszlopok stb.), amelyekben nyomófeszültség mellett húzófeszültség is keletkezik, a beton önmagában nem alkalmazható.

A húzófeszültséggel terhelt részekbe acélbetéteket, vasalást teszünk, amely átveszi a húzófeszültséget. A nyomófeszültséget a beton viseli, bizonyos esetekben ezt is segítheti acélbetét. Az acélbetétek elhelyezésével jön létre a vasbeton, amelyet olyan esetekben is alkalmazni lehet, ahol a vasalatlan beton már nem viselné el a terhelést.

Képzeljük el, hogy van egy gumiból készült tartónk, amelynek oldalára egyenletes közökben osztásokat rajzolunk. Ha a két végén alátámasztjuk, és a közepén megterheljük, akkor a tartó meghajlik, és megfigyelhetjük az egyes berajzolt szakaszok deformációját. Látható, hogy a felső részén a tartó hossza rövidül, anyaga összenyomódik. A felső részben tehát nyomás keletkezik, a tartó felületén ennek következtében kitüremkedések keletkeznek.

A tartó alsó része ezzel ellentétben megnyúlik, megfigyelhetjük a tartó anyagszerkezetének megváltozását. Ez azt jelzi, hogy az alsó részben húzófeszültség keletkezik. Ha a gumitartót konzolszerűen rögzítjük egyik végénél úgy, hogy a másik nincs alátámasztva, azt látjuk, hogy egyenes marad (ha az önsúly okozta terheléstől is eltekintünk). Ha megterheljük a szabad végét, a tartó meghajlik, és az előbbi példához hasonlóan megállapítható, hogy a felső része megnyúlt, ott tehát húzófeszültség keletkezett, az alsó pedig összenyomódott, itt nyomás tapasztalható.

28. ábra Két végén alátámasztott hajlékony (gumi) tartó
a) terheletlenül; b) terhelt állapotban; 1 nyomás; 2 húzás; 3 semleges tengely

29. ábra. Konzol (csak az egyik végén befogott tartó)
a) terheletlenül; b) terhelt állapotban; 1 nyomás; 2 húzás; 3 semleges tengely

30. ábra. A húzófeszültséget felvevő fő acélmerevítő elhelyezése
a) kéttámaszú tartó; b) háromtámaszú tartó; c) konzol

A vasbeton elemek és szerkezetek előnye, hogy egyesítik a beton tulajdonságait a nyomás és az acélbetét tulajdonságát a húzás (néha nyomás) elviselésére. A két különböző anyag együttdolgozása két körülménynek köszönhető. Egyrészt tökéletes kötés jön létre közöttük, a beton szilárdan köt a vashoz. Ezt a hatást a beton és az acél tapadásának nevezzük. A másik körülmény az, hogy az acél és a beton hő tágulási együtthatója megegyezik, a hőmérséklet emelkedésével mindkét anyag azonos mértékben tágul. Gondoskodni kell azonban a betonba fektetett acél korrózióvédelméről. A 30a-c ábrákon látható, hogyan kell elhelyezni a fő vasalást a különböző szerkezetekben.

A vasalás

A vasbeton elemek vasalása két részből áll: hosszanti vasalásból és keresztvasalásból. A hosszanti vasalásra hárul a fő tartófeladat, amelyet a terhelés alapján számítással határozunk meg. Ezt egészíti ki az ún. konstrukciós vasalás. Vasbeton lemezeknél a hosszanti vasalás elosztóhuzalokkal egészül ki. Gerendáknál úgy alakítjuk ki a vasalást, hogy a teherhordó vasalással együtt minden metszetben legalább két huzal legyen az alsó és a felső részben is. Oszlopoknál, gerendáknál a hosszanti vasalást ki kell egészíteni keresztvasalással, ún. kengyelvasakkal is. A kengyelvas rögzíti a hosszanti vasalást és átveszi a nyírófeszültségből keletkező terhelést.

A nyírófeszültség átviteléhez a kengyelvasakat ún. hajlított alakokkal egészítik ki, amelyhez tulajdonképpen a hosszanti acélbetét úgy van meghajlítva, hogy azt a vasbeton felső részéből átvezetik az alsóba. Előkészítésük és az elhelyezésük nagyon munkaigényes, ezért napjainkban egyre ritkábban használják ezt a megoldást. Azokban a pontokban, ahol nagyobb a nyírófeszültség, mint például a gerendák alátámasztásánál, a feszültségátvitelhez a kengyelvasakat sűrűbben helyezik el.

31. ábra. Hosszanti acélbetét hajlított alakkal

Minden betonacélt tökéletesen be kell borítania a betonnak, ez védi meg ugyanis az acélt a korróziótól. Ahhoz, hogy a korrózióvédelem tökéletes legyen, a fedő betonrétegnek el kell érnie egy minimális vastagságot. A fedőréteg előírt vastagsága attól függően változik, hogy milyen a környezet hatása. Az előírt vastagságot be kell tartani a hosszanti, a konstrukciós és a keresztvasalás esetében is

A monolit vasbeton szerkezetekben a fedőréteg legkisebb vastagsága 20 mm az épületen belül, olyan helyen, ahol nem kell számolni agresszív környezeti hatásokkal. Nedves, agresszív környezetben ez az érték nagyobb (25-50 mm), az alapoknál 70 mm. A vasalást fedő réteg sehol sem lehet vékonyabb, mint a fő acélbetét átmérője.

5.2.1. Hosszanti vasalás

A vasalás acélhuzalból készül, az acélnak – a betonnal ellentétben – nagyon jó a húzószilárdsága. Ahogy azt már korábban leírtuk, a két anyag együttdolgozását a tapadás teszi lehetővé. Ezt javítja a beton megfelelő összetétele, elegendő cement felhasználása mellett az is, hogy az acélhuzal felszíne bordás és a vége horogban végződik. A horog, amely lehet félkör vagy derékszög alakú, mechanikusan rögzíti a betonban a vasalást. A sima huzalból készült merevítés esetében a horog alkalmazása elkerülhetetlen, a bordás huzal alkalmazása esetében megfelelő rögzítési hossznál azonban el is hagyható.

32. ábra. A betonacél huzalok végződésének kialakítása
a) félkör alakú horog; b) derékszög alakú horog; c) egyenes rögzítés; d) hurok

A tervrajzban szereplő vasalást a statikus beleegyezése nélkül nem helyettesíthetjük más fajta és profilú vasalással, továbbá nem változtathatjuk a vasalás alakját, nem oszthatjuk, meg és nem kapcsolhatjuk össze az egyes betonacélokat sem kengyel átmérő

33. ábra. A vasalás fedőrétege nem agresszív, száraz környezetben

A betontakarásnak megfelelő vastagságúnak kell lennie ahhoz, hogy az acél korrózióvédelme hatékony legyen. A közönséges szerkezetek esetében a fedőréteg nem lehet vékonyabb a vasalás átmérőjénél, minimális vastagsága 20 mm lehet. Az elosztóvasalás vagy a kengyelek betontakarása sem lehet vékonyabb 20 mm-nél.

Keresztvasalás

A keresztvasalást ún. kengyelek alkotják, amelyeket hozzákötnek (vagy hozzáhegesztenek) a hosszanti vasaláshoz úgy hogy a kengyelek azokat kívülről ölelik körbe.

34. ábra. Kengyelek
a) nyitott; b) és c) zárt

A kengyelek rögzítik a fővasalás helyzetét és egyben lehetővé teszik, hogy a betonszerkezet nyírófeszültséggel terhelhető legyen.

35. ábra. A merevítés vázlata

Vasalás acélhálóval

A vasbeton lemezek vasalásához (tető-, födém- és alaplemezek, betonpadló) használhatunk hegesztett acélhálót. Akárcsak a kötözött vasalás esetében, itt is be kell tartani a betontakarás minimális vastagságát. Nagyobb felületek vasalásánál az acélbetétet átfedéssel helyezzük egymásra. A megterhelt vasalás esetében az átfedés hosszát számítással kell meghatározni (a tervrajz tartalmazza); a segéd- (kiegészítő) vasalásnál az átfedés hossza legalább „egy szem”, vagyis a háló szemének méretével egyenlő.

36. ábra. Átfedés az acélhálóval való vasalásnál (megterhelt merevítő a rajz szerint)

A vasalás előkészítése

Mielőtt az acélbetétet a zsaluzatba helyeznénk, megfelelően elő kell készíteni. A betétet meg kell tisztítani a sártól és a pikkelyes rozsdától, mert ezek gátolják az acél és a beton jó kötését. Sohasem szabad azonban zsírtalanító szerekkel, például naftával tisztítani.

Házilagos munkával a piszkos betéteket drótkefével tisztítjuk. A vékonyabb huzalokat (főleg a kengyeleket), amelyeket általában összevissza görbülve és karikába tekerve szállítanak, speciális nyújtódeszkán kiegyenesítjük. Nyújtódeszkát úgy készítünk, hogy vastag szögeket verünk egy deszkába, egy képzeletbeli egyenes két oldalára felváltva.

Házilagos munkával csak vékonyabb huzalokat tudunk vágni és hajlítani, ezért ezeknek a műveleteknek csak néhány fajtáját mutatjuk be. Az acélhuzalok megfelelő hosszúságra vágásához szükség van a vasalás tervrajzára. A huzal darabolásához kézi ollót használunk, amellyel legfeljebb 20 mm átmérőjű huzalt lehet elvágni. Vastagabb huzalt nem vágunk, azt bízzuk szakemberre, aki gépi vágóval darabolja azt fel.

37a ábra. Vékony, puha huzal egyenesítése nyújtódeszkán

37b ábra. Görbe huzal egyenesítése satuban

A 20 mm-es átmérőjűnél vékonyabb betonacélokat kézzel hajlítjuk és alakítjuk az előírt formára, a vasalás tervrajza alapján. A tervrajz tartalmazza a vasalás egyes részeinek és a hajlítási alakoknak a hosszát is. A betonacélt kézi hajlító géppel alakítjuk.

A vékonyabb huzalokat hajlító kulccsal hajlítjuk. A hajlítás szöge leggyakrabban 45°. Soha nem hajlítunk éles szögben, mindig ívben hajlítjuk meg a betonacélt.

38. ábra. Kézi karos olló – beton acélolló
1 szorító; 2 mozgó rész

39. ábra. Kézi hajlító gép

40. ábra. Munka a hajlító kulccsal

41. ábra. Hajlítások
a) helytelen hajlítás: az éles szögű hajlítás károsítja az acélbetétet; b) helyes hajlítási mód

A teherhordó vasalást kötöző dróttal rögzítjük a kengyelekhez vagy a távolságtartó betétekhez, és minden olyan helyen megkötjük, ahol a betétek keresztezik egymást. A kötözést fogóval végezzük. A drótok végét életlen pofájú fogóval összetekerjük. Gyorsabban megy a kötözés, ha kézi kötözőt használunk.

42. ábra. A vasalás kötözése fogóval

43. ábra. A vasalás kötözése kézi kötözővel

44. ábra. A vasalás rögzítése betontesttel

45. ábra. A vasalás elhelyezése a vasbeton alap készítéséhez a kiásott árokba, amelynek aljára vékony betonréteget terítettünk. A betont helyettesíthetjük kavicsréteggel, amelynek felületét le kell döngölni
1 a vasalás alá terített beton (szerelőbeton); 2 vasalás

Az acélbetét alá a zsaluzatba különböző alátéteket teszünk, hogy biztosítsuk a vasalás szükséges távolságát a betonszerkezet felületétől. Erre a célra legmegfelelőbbek a betontestek, amelyek ugyanolyan magasak, mint a fedőréteg előírt vastagsága. Használhatunk speciális műanyag alátéteket is.

Az alap vasalásánál (amikor az acélbetétet a kiásott árokba fektetjük), semmilyen alátéttel nem tudjuk megoldani, hogy a betét ne érintkezzen a talajjal és ne szennyeződjön. Hogy a szennyeződést elkerüljük, az alap aljára először vékony, mintegy 5 cm vastag betonréteget (ún. szerelőbeton), terítünk, majd ennek részleges megkötése után ráhelyezzük a vasalást. A vasalást azonban most is alátétre tesszük, mivel a már félig megkötött és az friss beton között hézag keletkezhet, amelyen át a vasaláshoz víz juthat.

Habár ennek a cikksorozatnak  nem célja az összetett, statikailag igényes szerkezetek tárgyalása, példaként azonban bemutatunk néhány zsaluzatot, főleg födémszerkezetek zsaluzatát, amelyekre ugyancsak érvényesek ez előbb említett igényes statikai elvárások.

Oszlopok zsaluzata

Az oszlopok zsaluzata függ attól, hogy milyen az oszlop alakja és keresztmetszete. A legegyszerűbben a négyzet keresztmetszetű oszlopok zsaluzatát készíthetjük el. A zsaluzatot különleges odafigyeléssel készítjük, mert a tervtől való minden apró eltérés, hiányosság, pontatlanság komoly hatással lehet a szerkezet stabilitására és biztonságára. Nagyon fontos, hogy az oszlop pontosan függőleges legyen.

A négyzet vagy téglalap keresztmetszetű oszlopok zsaluzata két pár külső és belső zsaluhéjból (oldalhéjból) áll. Az oldalhéjakat hevederekkel összefogott deszkákból készítjük. A külső héjak szélesebbek az oszlop valódi méreténél, ezek hosszához hozzá kell számítani kétszer a deszka vastagságát. A hevederek hossza egyezik a héjak szélességével.

A belső héjak mérete egyezik az oszlop méretével, a hevederek azonban mindkét oldalon túllógnak, a deszka vastagságának kétszeresével hosszabbak a héj szélességénél. Ez teszi lehetővé, hogy az egymásra merőleges héjakat szögekkel rögzítsük. Az alsó hevedereket az oszlop talpától 20-30 cm-re helyezzük el, a következőt 50 cm-re, még magasabban 60 és 80 cm-re. A legmagasabban lévő hevedert egy deszkaszélességgel a felső él alá tesszük, hogy rögzíteni tudjuk a födém zsaluzatát.

A zsaluzatot merevíteni kell, hogy kibírja a beton nyomását, ehhez deszkából készült merevítőket (kaloda) használunk. Ezek stabilizálják (az alap zsaluzatánál használt vízszintes hevederekhez hasonlóan) a zsaluzatot. A merevítők készülhetnek acélból is, de házi körülmények között a legkönnyebben hozzáférhető anyag a deszka- vagy gerendahulladék.

21. ábra. Az oszlopok zsaluzata
1 külső zsaluhéj; 2 hevederek; 3 az oszlop, pillér merevítése deszkákkal (kaloda); 4 alsó támasz; 5 a tisztítónyílás

Az oszlop talpánál helyezzük el az első merevítő koszorút, majd felfelé haladva a következőket. A merevítőket a hevederek fölé rakjuk. A zsaluzat talpánál nyílást vágunk az egyik oldalhéjba, hogy a zsaluzat belsejét tisztítani és nedvesíteni lehessen. A beton beöntése előtt a nyílást lefedjük.

A födém zsaluzatának alátámasztása

A födém zsaluzatát alátámasztó szerkezetre helyezzük, amely a födém zsaluzatának, a betonnak és a betonacéloknak a tömegéből keletkező feszültséget a teherviselő alapba továbbítja. Az alapra fektetett deszkára állítjuk a legalább 10 cm átmérőjű gömbfából vagy 10 x 10 cm-es gerendából készült oszlopokat. Az oszlopok és a deszka közé önzáró ékeket helyezünk el. Az oszlopok tetején lévő deszkára hosszanti gerendákat helyezünk, amelyeket deszkadarabokkal rögzítünk az oszlophoz. Erre az alátámasztó szerkezetre helyezzük el a födém zsaluzatát.

Födémlemezek zsaluzata

A zsaluzatot szorosan egymás mellé fektetett deszkák alkotják, amelyeket kereszttartókra helyezünk. Ezek alá hossztartók kerülnek, amelyeket oszlopok tartanak. Az oszlopokat kereszthevederekkel támasztjuk meg.

22. ábra. A monolit vasbeton födém zsaluzata
1 kiegyenlítő léc; 2 alátámasztó oszlopok; 3 andráskereszt-merevítés; 4 hossztartók; 5 kereszttartók; 6 zsaluhéj

Gerendák zsaluzata

A gerendák zsaluzata két oldalhéjból és a zsaluzat aljából áll. Az aljat képező zsaluhéj olyan széles, mint a vasbeton gerenda maga.

Az aljat tartó hevederek vastagsága a gerenda mindkét oldalán megegyezik az oldalsó zsaluhéj vastagságával, ez teszi lehetővé, hogy az oldalsó zsaluhéjakat rögzítsük a zsaluzat aljához. Az oldalsó zsaluhéjak hevedereinek tartófunkciója is van: ezek viszik át a beton nyomásából eredő terhelést és közvetítik a hosszanti tartókra és az oldalsó ellentámaszokra. A két ellentétes oldalon lévő hosszanti tartót dróttal feszítjük neki a zsaluhéjnak. A felső hosszanti tartók elhelyezése függ a betongerendához csatlakozó födém zsaluzásának módjától.

23. ábra. Betongerendák zsaluzata
1 távtartó; 2 dróttal egymáshoz húzott hosszanti tartók; 3 támaszték; 4 ellentámasz; 5 kereszttartó; 6 hosszanti tartógerenda (süveggerenda); 7 merevítés deszkákból; 8 oszlop; 9 hosszanti heveder; 10 gerenda; 11 a födém zsaluzata; 12 keresztheveder 13 feszítődrót

A betongerenda zsaluzatát hozzá kell igazítani az oszlop zsaluzatához. Az oszlopzsaluzat oldalán lévő nyílásba, amely deszkavastagsággal szélesebb, mint a betongerenda mérete, beengedjük a gerenda zsaluzatát. Az első hevedert a zsaluzat végétől deszkavastagságnyira szögeljük fel, megakadályozandó, hogy a gerenda zsaluzata a szükségesnél mélyebben becsússzon az oszlop zsaluzatába.

24. ábra. Födém és gerenda zsaluzatának csatlakozása
1 tartóoszlop; 2 hosszanti tartógerenda (süveggerenda); 3 rögzítő heveder; 4 kereszttartó; 5 a betongerenda zsaluzatának alja; 6 oldalsó zsaluhéj; 7 ellentámasz; 8 heveder; 9 dróttal összehúzott hosszanti tartók; 10 feszítődrót; 11 hosszanti tartó; 12 a födém zsaluzatát tartó gerenda; 13 a födém zsaluzata

25. ábra Gerenda és oszlop zsaluzatának csatlakozása

26. ábra. Ablak feletti áthidaló zsaluzata

Koszorú zsaluzata

A falazatot minden szinten a födém magasságában elhelyezett koszorúval kell lezárni. A hosszanti vasalással megerősített koszorú alkalmazása különösen fontos akkor, ha a födémszerkezet nem elég merev, azaz elemekből van összeállítva. Zsaluzatát a gerenda zsaluzatához hasonlóan készítjük oldalsó zsaluhéjakkal, alsó lemezre viszont nincs szükség, mivel azt a falazat adja. A zsaluzat helyett használhatunk speciális, előre gyártott koszorúelemeket, amelyekbe betonacélokat helyeznek, majd kibetonozzák azokat. Egyes esetekben, sűrűbb betonkeverék használatakor a koszorú oldalának zsaluzatát egyszerű téglákkal helyettesíthetjük.

Mi zsaluzat építésének folyamata, ellenőrzése és tisztítása?

A zsaluzat építését a talaj, a zsaluzatot tartó felület elegyengetésével kezdjük. Az alap zsaluzatának építéséhez először a támasztóhevedereket készítjük el a már előkészített talajra, és a földbe beverjük a támasztó-cövekeket. A hevederek felső részéhez hozzászögeljük a rövid lécekből készített támaszokat, egymástól kb. 2 m-es távolságban.

A támaszokra rátesszük a feszítőhevedert, amelyet 45-60°-ban elhelyezett dúcokkal támasztunk ki. A támasztóheveder egyik vége a feszítőhevedernek támaszkodik, a másik vége pedig egy alátétdeszkának, amelyhez ékek feszítik hozzá. Mindkét végét szögekkel rögzítjük. Az alátétdeszka földbe vert cöveknek támaszkodik, amelyet a támasztékra merőlegesen verünk le a földbe. A cövekek közti távolság 1-1,8 m.

A zsaluzat ellenőrzése és tisztítása

Az elkészült zsaluzatot alaposan ellenőrizni kell, és a betonozás előtt ki kell tisztítani. Ellenőrizzük a betonba kerülő vasalást: összevetjük, hogy méretei egyeznek-e a tervrajzon szereplő méretekkel. Átnézzük, hogy a zsaluzat egyes elemei pontosan illeszkednek-e, és azt, hogy a zsaluzatba beépítettük-e a tervrajzon szereplő valamennyi keretet az egyes kirekesztésekhez, áttörésekhez, nyílásokhoz és süllyesztékekhez.

Alapos tisztítás

A betonozás megkezdése előtt alaposan le kell tisztítani a zsaluzatot. Ez nemcsak azért fontos, mert a zsaluzat tisztasága hatással van a kész betonszerkezet felületére, hanem azért is, mert a zsaluzatban felejtett anyagmaradékok jelentősen ronthatják a beton minőségét és ezzel a szerkezet teherbírását. A fadarabokat, forgácsot seprűvel kisöpörjük. A keskenyebb szerkezetek, oszlopok vagy falak tisztítására a zsaluzat aljában tisztítónyílásokat alakítunk ki. Ezeket a betonozás előtt le kell zárni.

A vasbeton szerkezet egyes elemeinek (pl. a betongerendák, vagy az oszlopok) jobb hőszigeteléséhez azok külső felületét hőszigetelő anyaggal borítjuk. Egyes esetekben a szigetelőréteget a betonozás előtt a zsaluzat belső felületéhez erősítjük (pl. az ún. Heraklith táblát, azaz fagyapot lemezt). A szigetelés fajtája és zsaluzathoz való hozzáerősítése olyan legyen, hogy kizsaluzás után a szigetelés ne váljon el a betonszerkezet felületétől.

A zsaluzat belső felületét, amely kapcsolatba kerül a betonnal, a kizsaluzás megkönnyítésére speciális bevonattal kenjük be, amely megakadályozza, hogy a beton hozzátapadjon a zsaluzathoz.

27. ábra. Tisztítónyílás kialakítása fal zsaluzatának aljában
1 zsaluzat; 2 heveder; 3 támaszték; 4 a zsaluzat aljában kivágott nyílás; 5 deszka a nyílás elfedésére

A bevonathoz a legmegfelelőbb természetesen a speciális, kizsaluzást segítő olaj, használhatunk azonban bármilyen fáradt olajat, zsírmentes kenőanyagokat, mésztejet vagy agyagos oldatot, habár ezek nem olyan hatékonyak, mint a kifejezetten erre a célra gyártott bevonatok.

A hagyományos zsaluzat elkészítése ugyan munkaigényes, sokáig tart és az építőiparban már újabb, hatékonyabb zsaluzómódszereket alkalmaznak, de az egyszerű, házilagos betonozáshoz mégis ezt tartjuk a legalkalmasabbnak. Elsősorban azért, mert a kisebb munkák, felújítások, családi házak építése során szükséges betonozáshoz teljesen megfelel, könnyen beszerezhető anyagokból készül, és csak kismértékű megmunkálást igényel, amelyhez nem kellenek speciális eszközök, emelőszerkezetek.

A zsaluzat egy ideiglenes segédszerkezet, amelynek meg kell felelnie bizonyos követelményeknek.

Ezek a következők:

• Pontosság: belső méreteinek egyezniük kell a leendő szerkezet méreteivel.
• Megfelelő teherbírás: ki kell bírnia a friss beton nyomását, de el kell viselnie a munkafolyamat okozta megterhelést is – (a betonkeverék elhelyezésével és utólagos megmunkálásával járó igénybevételeket). A zsaluzatot azonban sohasem szabad megterhelni egyéb, felhalmozódott építőanyaggal.
• Jól zárjon: ne szivárogjanak el belőle a betonkeverék kisebb részecskéi (a cementes víz).
• Könnyen hozzáférhető és tisztítható legyen.
• Könnyen összerakható és szétszerelhető legyen. Követelmény a zsaluzat elemeinek egyszerű, könnyű kezelhetősége, hogy szétszedéskor ne sérüljön a betonszerkezet.
• A zsaluhéj belső részének simának kell lennie, hogy a betonkeverék súrlódása a tömörítéskor minél kisebb legyen. A sima felület azért is fontos követelmény, hogy a beton ne ragadjon rá a zsaluhéjra, ami a zsaluzat elbontásakor, a kizsaluzáskor a beton sérülését okozná, ami szerkezeti és esztétikai szempontból sem kívánatos. Az egyes deszkákból nem állhat ki egyetlen szög sem, mivel ez jelentősen nehezíthetné a kizsaluzást és azt is okozhatná, hogy a deszka elhasad, vagy sérül a beton felülete.
• Gazdaságos legyen, ami azt jelenti, hogy összeállítása a lehető legkevesebb munkával járjon, és a felhasznált anyagok könnyen beszerezhetőek legyenek.

Mindezen feltételek teljesítése megkövetel bizonyos jártasságot és gyakorlatot a zsaluzat összeállításában. Ezért a következőkben bemutatunk néhány jól bevált zsaluzatfajtát, amelyek egyszerűbb betonszerkezetek elkészítéséhez alkalmazhatók a kisebb építkezéseknél.

Zsaluzat készítése

A zsaluzat elkészítéséhez használt legbiztonságosabb alapanyag a fenyődeszka: általában 2,4 cm-es vastagságú deszkákat használunk. Kisebb megterhelés esetén használhatunk 2 cm vastagságú deszkát is, nagyobb megterhelésnél javasolt a 3,5 cm-es vastagság. Ne használjunk 15 cm-nél szélesebb deszkákat, mivel ezek könnyebben elcsavarodnak.

A zsaluzat építéséhez tehát faanyagot használunk (deszkát, gerendát stb.) A fa előnye, hogy könnyű megmunkálni, aránylag nagy a szilárdsága, és többször is felhasználható. Vannak azonban hátrányai is: a nedvesség változásával megduzzad, majd újra kiszárad, ami alakváltozást idézhet elő.

A faanyag a legolcsóbb megoldás. Ha viszont a beton látható oldalának zsaluzásához rétegelt lemezt használunk, akkor a betonfelület egyenesebb és simább lesz. Ha azt a zsaluzat mérete, mennyisége lehetővé teszi, akkor deszkából előre elkészített elemekből állítjuk össze. Az elemek a lehető legnagyobbak legyenek, de legfeljebb akkorák, hogy a tömegük még lehetővé tegye az egyszerű kézi mozgatásukat, azaz ne legyenek nehezebbek 25 kg-nál.

Deszkák, heveredek

A deszkákat a zsaluelemek készítésekor hevederekkel fogatjuk össze, amelyek ajánlott keresztmetszete 10 x 2,4 cm. A deszkákat mindig a simább oldalukkal fordítjuk a beton felé. Összeállításkor a deszkák között 2-3 mm-es hézagot hagyunk, hogy azok ne deformálódjanak, ha megduzzadnak. A szélső hevedereket deszkavastagságnyira, vagyis 2,4 cm-re a zsaluzat szélétől helyezzük el. A hevederek egymástól való távolsága 50-80 cm, a betonkeverék feltételezett nyomásának függvényében.

Az összefogó hevedereket szegekkel rögzítjük a deszkákhoz. A szegek hosszának egyeznie kell a deszka és a heveder együttes vastagságával. A szegek semmilyen körülmények közt sem állhatnak ki a hevederből, és nem szabad elhajlítani sem azokat. A kötésnek szilárdnak kell lennie, de úgy, hogy a zsaluzat elemeit szét tudjuk szedni használat után.

Ha a zsaluelemeket csak egyszeri használatra tervezzük, akkor elég, ha a közbülső hevedereket csak az alsó és a felső deszkához rögzítjük, mivel a heveder csak a zsaluzat elemeit merevíti. Ha viszont többször is használni akarjuk a zsaluzat elemeit, akkor a közbülső hevedereket is minden deszkához két szöggel erősítjük hozzá.

3. ábra. A zsaluelemek deszkái simább oldalukkal fordulnak a beton felé
1 betonkeverék, 2 a deszkák simább oldala, 3 heveder

4. ábra. Zsaluelem
a) többszöri felhasználásra alkalmas elem; b) egyszeri felhasználásra alkalmas elem 1 a zsaluzásra felhasznált deszkák; 2 szélső heveder 10 x 2,4 cm; 3 közbülső heveder deszkánként két szeggel rögzítve; 4 közbülső heveder (csak egyszeri használatra) csak az alsó és felső deszkához rögzítve egy-egy szeggel

A hevedereknek olyan hosszúnak kell lenniük, mint a zsaluelem magassága. A szélső hevedereket kitámasztjuk, a középső hevedereket kihegyezzük és leverjük a földbe. A középső hevederek mellé állítjuk a zsaluelemet, amelynek deszkáit csak a szélső hevederek tartják össze, és szöggel rögzítjük.

5. ábra. Zsaluelem, amelynek középső hevederei támasztékul szolgálnak, beverve a földbe
1 szélső heveder; 2 közbülső heveder, amelynek végét kihegyezték és leverték a földbe

A szegek hegyét a deszkák rögzítése előtt letompítjuk, hogy ne hasítsák el a deszkát. Soha ne használjunk több szeget, mint amennyit a kötés szilárdsága megkövetel. Az úgymond biztonság kedvéért bevert szegek csak nehezítik a kizsaluzást, és a zsaluelemek is gyorsabban elhasználódnak. A betonszerkezetek sarkának zsaluzását a 6. ábrán mutatjuk be. A zsaluzat az alakot meghatározó zsaluhéjából, valamint a zsaluhéjat megtámasztó és alátámasztó szerkezetekből áll.

A megtámasztó és alátámasztó szerkezetnek és alkotóelemeinek teherbírónak kell lenniük. El kell viselniük a friss betonból származó terhelést, de meg kell tartaniuk a zsaluhéj tömegéből, a munkafolyamatból és az alapzat esetleges rázkódásából keletkező terhelést is.

6. ábra. A negatív sarok zsaluzása zsaluhéjak alkalmazásával
1 zsaluhéj; 2 heveder

A tartó- és támasztószerkezethez olyan gerendákat, oszlopokat, rudakat alkalmazunk, amelyek vagy négyzet keresztmetszetűek, méretük 10 x 10-14 x 14 cm, vagy kör keresztmetszetűek, átmérőjük 8-12 cm. 7 cm-es átmérőnél vékonyabb támaszokat ne használjunk. Alátámasztásra faoszlopok helyett használhatunk egymásba tolható acélcsöveket is, amelyeket erre alkalmas szeggel rögzítünk a csövekbe fúrt lyukakon át.

Az oszlopokat mindig deszkatalapzaton helyezzük el, amely kiegyenlíti a talaj egyenetlenségeit. A deszka és az oszlop közé hegyesszögű ékeket verünk be. Az ékek előnye, hogy önzáróak és egyrészt lehetővé teszik a zsaluzat alátámasztó szerkezetének és a zsaluzat pontos magasságának beállítását, de jelentősen megkönnyítik a zsaluzat szétszedését is.

7. ábra. Négyzet keresztmetszetű faoszlop
1 keresztheveder; 2 rögzítő deszka

8. ábra. Kör keresztmetszetű faoszlop
1 oszlop; 2 tartógerenda; 3 nyereg; 4 rögzítő deszka; 5 a födém zsaluzata

Az oszlopokat egymástól 0,8-1,2 m távolságra helyezzük el, ezekre helyezzük a kereszt- és hosszirányú tartógerendákat. Az oszlopokhoz lehetőleg egy darabból álló, egészséges fából készült rudakat használunk. Ha valamelyik oszlopot toldani kell, akkor azt toldalékkal oldjuk meg. A toldalékot mindenképpen az oszlop középső harmadán kívül kell elhelyezni, és legfeljebb az oszlopok egyharmadánál, legfeljebb minden harmadik oszlopnál lehet alkalmazni. A toldalék felületének merőlegesnek kell lennie az oszlop hossztengelyére. A toldalékot megfelelő hosszúságú deszkalapokkal rögzítjük: gömbfa esetében három, négyzet keresztmetszetű gerenda esetében négy deszkával.

9. ábra Az oszlop aláékelése
1 oszlop 2 ékek

A zsaluzatnak elég szilárdnak kell lennie ahhoz, hogy deformáció nélkül kibírja a friss beton nyomását. Az oldalsó zsaluzatra a friss beton nyomása 8-12 óráig hat, ennyi idő kell ahhoz, hogy a beton megkössön.

10. ábra. Az oszlopok beállítása
1 toldalék; 2 biztosító deszkalap; a) helytelen (a toldalékot nem helyezhetjük az oszlop középső harmadába); b) helyes (a toldalék az oszlop felső harmadában van); c) helyes (a toldalék az oszlop alsó harmadában van)

11. ábra Az oszlopok meghosszabbítása csapolással
a) helyes; b) és c) helytelen

12. ábra A csapolás biztosítása deszkalappal
a) gömbfából készült oszlop három deszkalappal; b) négyzet keresztmetszetű gerendából készült oszlop négy deszkalappal biztosított csapolása

A friss beton nyomását – főleg magasabb falak esetében – a deszkázat, a zsaluhéj egyedül nem tudná elviselni, ezért azokat oldalsó támasztékokkal, feszítődrótokkal, hevederekkel kell megerősíteni.

Az oldalsó támasztékot 10 x 2,4 cm-es deszkából vagy 10 x 10 cm-es oszlopokból készítjük. Feladata, hogy megtartsa a függőlegesen elhelyezett deszkákból vagy nagyobb zsaluelemekből készült zsaluhéjat. A deszkából készült támasztékok egymástól való távolsága 40-60 cm, az oszlopokból készült támasztékoké 70 cm. Ezzel biztosíthatjuk, hogy a zsaluhéj ne hajoljon meg a beton nyomásának hatására.

Vízszintes hevederekkel és feszítődrótokkal olyan támasztékot tudunk kialakítani, amelyek gyűrűként szorítják össze, stabilizálják a zsaluzatot. A stabilitást segíti, hogy az átellenben elhelyezett hevedereket dróttal összekötjük. Az egymással átellenben lévő vízszintes hevedereket 0 3-4 mm-es acéldróttal húzzuk össze. Ha a zsaluhéj lapokból áll, akkor a drótnak lyukakat kell fúrni, ha deszkából készül a zsaluzat, akkor a deszkák közti réseken átbújtathatjuk a drótot.

13. ábra A hevederek összehúzása acéldróttal
1 tartódeszka 2 vízszintes heveder 3 zsaludeszka 4 függőleges heveder 5 feszítődrót 6 ékek 7 nyílás a feszítődrótnak

A zsaluzat végső stabilitását a ferdén elhelyezett támaszok adják meg, amelyeket 10 x 2,5 cm-es deszkából készítünk. Ezeket a vízszintes hevedereknek támasztjuk, így a beton okozta terhelést a szilárd alapba, a földnek vagy a betonalapnak adják át.

Betonjárdák zsaluzata

A kerti betonjárdák oldalsó zsaluzatát deszkából készítjük, és azt földbe vert cölöpökkel támasztjuk meg. A cölöpöket egymástól 0,9-1,5 m távolságra helyezzük el, a deszka falvastagságától és a beton magasságától függően. Az oldalsó deszkák felső élét pontosan egyenesbe kell hozni, ezt használjuk majd ugyanis vezetőként a beton magasságának beállításához.

14. ábra. A betonjárdák oldalsó zsaluzatának elkészítése
1 elegyengetett és tömörített alap; 2 kavics; 3 sóderágy; 4 beton; 5 egyengető léc; 6 zsaluhéj; 7 támasztó facölöp

Oszloptalpak zsaluzata

A zsaluzat két oldalsó zsaluhéjból áll, amelyeket hevederekkel összekötött deszkákból állítunk össze. A zsaluzatot belülről távtartókkal merevítjük. Az egyik pár zsaluhéj hossza megegyezik az oszlop talpának oldalméretével, a másik pár zsaluhéj azonban hosszabb ennél: az oldal mérethez hozzá kell számolni kétszer a belső zsaluhéj falvastagságát, kétszer a heveder szélességét, és kétszer azt a hosszt, amellyel a zsaluhéj túlnyúlik a szélső hevederen. A hosszabb zsaluhéj belső oldalára, annak szélére hevedert kell szegezni, amely megtámasztja a rövidebb zsaluhéjakat.

15. ábra. Oszloptalp zsaluzata
1 belső oldalhéj; 2 külső oldalhéj; 3 heveder; 4 összehúzó drót; 5 ideiglenes belső támaszték; 6 oldalsó támaszték; 7 karó

16. ábra. Az oszloptalp zsaluzatának sarokrésze
1 külső oldalhéj; 2 belső oldalhéj; 3 belső heveder; 4 külső heveder

A belső, rövidebb zsaluhéjak hossza megegyezik az oszlop talpának szélességével. A zsaluhéjakat a tartóhevedereknél 3-4 mm átmérőjű dróttal fogatjuk össze, a belső zsaluhéjakat kitámasztjuk, a támasztékot betonozás közben távolítjuk el.

Sávalap zsaluzata

Az alapozást legtöbbször nem kell zsaluzni, mivel a betont általában közvetlenül a kiásott árokba öntjük (kivéve, ha a talaj nem állékony). Ha az alaptest a talaj fölé emelkedik, akkor a talaj feletti rész zsaluzatát kell elkészíteni. A zsaluzatot deszkákból összeállított zsaluelemekből készítjük, amelyeket ki kell támasztani, hogy megtartsák helyzetüket, elviseljék a friss beton nyomását. A merevítéshez a hevederek mögé támasz-tódeszkát vagy gerendát helyezünk el, amelyet facölöpökkel rögzítünk.

Alacsony alaptestnél elég, ha a zsaluhéjat a magasság 3/5-énél elhelyezett hosszanti hevederrel támasztjuk ki, hogy az elbírja a beton nyomását. A kitámasztáshoz két lécet használunk: az egyik mérete pontosan egyezik az alaptest szélességével, a másik mindkét oldalon átnyúlik a zsaluhéjakon. A magasabb alaptestnél a zsaluhéjat hosszanti hevedereinél húzzuk össze dróttal. A hevedereket a zsaluzat aljától számítva 20, 50 és 70 cm magasságban helyezzük el, és acéldróttal kötjük össze.

A drótot a heveder körül vezetjük, átbújtatjuk a zsaluhéjat alkotó deszkák közti résen (vagy a zsaluhéjba fúrt lyukakon), és a két végét a másik heveder túloldalán rögzítjük, összecsavarjuk. A zsaluhéj közti térben megtekerjük a drótot, hogy feszes legyen. A kívánt feszességet elérhetjük úgy is, hogy a zsaluhéjak külső oldalán ékeket verünk a drót és a heveder közé. A zsaluhéjak közti pontos távolságot belső távtartókkal állítjuk be, amelyeket a betonozás vége felé eltávolítunk.

17. ábra. Alacsony alaptest deszkazsaluzata

18. ábra. Alacsony alaptest zsaluzata zsaluelemekkel

A zsaluzat helyzetét, a oldalhéjak függőlegességét oldalsó támasztékokkal állítjuk be, amelyeket deszkákból vagy vékonyabb gerendákból készítünk, és egymástól 1,5-2 m-re helyezzük el. A sarok zsaluzásánál a pontos derékszöget a hosszanti hevederekhez erősített kereszt- és hossztartókkal állítjuk be.

19. ábra. Sávalap zsaluzata
1 hosszanti heveder; 2 alátámasztás; 3 oldaltámasz; 4 belső támaszték; 5 zsaluhéjak; 6 függőleges heveder

Betonfalak zsaluzata

A falaknak a sávalaphoz hasonló zsaluzatot készítünk. Előbbiek azonban általában magasabbak az alaptestnél. A falak zsaluzatát nem zsaluelemekből, hanem deszkákból készítjük. A betonalapra deszkából (10 x 2,4 cm) vagy gerendából (10 x 10 cm) támasztékot erősítünk, ezek belső oldalához illesztjük a függőleges tartóoszlopokat (10 x 10 cm), amelyekhez hozzászögeljük az előkészített zsaluhéjat vagy a deszkákat (10 x 2,4 cm): ezek az oszlopokkal együtt állják majd a beton nyomását.

Hogy az oszlopok elviseljék a nyomást, hosszanti hevederekkel kell megerősíteni őket. Erre használhatunk 10 x 10 cm méretű gerendákat vagy 2 x 10/2,4 cm-es kettőzött deszkákat. A fal vastagságát belső támasztékokkal (50 x 24 mm) állítjuk be, amelyeket a vízszintes hevederekkel azonos magasságban helyezünk el. A függőleges beállítást keresztes hosszanti irányú támasztékkal (10 x 2,4 cm) oldjuk meg. A betonon elhelyezett támasztékok mindkét oldalát deszkákkal merevítjük, amelyeket földbe vert karókkal rögzítünk. A vízszintes hevedereket a belső távtartóknál dróttal fogatjuk össze.

20. ábra Betonfalak zsaluzata
1 deszkából vagy zsaluelemekkel készített zsaluhéj 2 függőleges heveder 3 vízszintes heveder 4 deszkatámasztékok 5 alsó vízszintes heveder 6 feszítődrót 7 ékeke 8 feszítődrót összesodrása 9 tartódeszka 10 ideiglenes távtartó 11 beton