Lakberendezés - 145. oldal

Annak sem kell nélkülöznie a virágokat, akinek nincs kertje. Egyre több szobanö­vény kapható; az igénytelen és a sok tö­rődést igénylő fajtákból is bőséges a kí­nálat. Olyan növényt válasszunk, amely várhatóan egészséges marad, hiszen a virágokat a szépségük miatt tartjuk. Álta­lában érdemesebb egy nagy, dús nö­vényre költeni, semmint különböző fajták együttesét összeszedni. Ezeket roppant nehéz elrendezni, egyszerre mindegyiket „jó formában” tartani.

Ha van kertünk, a növények kint tölthe­tik az év egy részét, és csak télen kell be­vinnünk őket, amikor hidegre fordul az idő. Kellemes nyári emlékeket eleveníthe­tünk fel, ha a szobába, az egyik napos ablak elé egyszerű, fehér, lécekből összeál­lított padot teszünk. A nagy cserép mus­kátlik zöld kordont vonnak a szoba és a külvilág közé. A nyári virágokat, pl. a bú­zavirágot és a violát kint nevelhetjük, amíg nem jön el a virágzás ideje.

Egy francia divat­tervező fehér-arany szobájában domináns színfolt a nagy kamélia sötét lombja. Egyetlen dús növény mindig sokkal mutatósabb, mint több egymással versengő virág együt­tese. A kamélia más különleges tárgyak, például a zaire-i totem mellett is hang­súlyos.

A hatalmas cserép orgona- és jázminbokor vagy az állványra „ültetett” téli jázmin, amely sárga szökőkútként omlik alá, a szabadban maradhat, és elég, ha csak a virágzás kezde­tén visszük be. De ezek a növények rend­szeres öntözést igényelnek, és egyes faj­ták talaját évente cserélni kell, csak akkor hoznak virágot. Ünnepélyes alkalmakkor mirtusz- és rozmaringfácskát is vihetünk a szobába (kérdezzük meg, hogyan kell fa formájúra metszeni a növényt). De az a legfontosabb, hogy a növények ne a re­pülőtéri váró, hanem a kert hangulatát idézzék.

A palánták olcsók, és cserépben is könnyen nevelhetők. Érdemes olyan fajtá­kat választani, amelyek ritkán fordulnak elő a lakásban. Ha kevés az időnk, olyan palántát vegyünk a kertészetben, amely gyorsan kihajt, és ültessük el porcelán­tálba. A műanyag cserépben virágzó já­cint már unalmas. Sokkal érdekesebb, ha többedmagával pompázik egy régi edény­ben. Egyetlen szál virág is lehet mutatós. Meglepő hatást kelt a cserépbe ültetett dohánylevél, fodros káposztafej vagy li­liom.

Virágokkal ékesített szoba. Az asztal közepére kék színű, tavasszal nyíló palántákat tettek: fürtös gyöngyikét és íriszeket. Az egyik sarokban pálma, a másikban füge, az ablakban vízipálma zöldell.

Mivel a szobanövényeket többet látjuk, mint a kerti virágokat, érdemes néhány különleges fajtát felkutatni. A szép törpefa, vagy a hatalmas orchidea nagyon ele­gáns, de ne felejtsük el, hogy a törpefa a szabadban érzi jól magát. A téli hónapok­ban virágzó cymidium talán a leglátványo­sabb orchideafajta; legjobb helye a délre és nyugatra néző ablakban van. A kényel­mesebb fajtákat terráriumban kell tartanunk. Az orchideák általában nem kedvelik a nyitott égésterű gázkészülékekből kiáram­ló égéstermékeket és a huzatot, de több árnyéktűrő változat is létezik.

A családias hangulathoz nem mindig il­lenek a különleges növények, de a napos párkányon sorakozó muskátlikkal úgysem vehetnék fel a versenyt. A világos konyhá­ban gyógy- és fűszernövényeket nevelhe­tünk. A „konyhakert” egész évben nekünk nyílik.

Tavaszi virágok az ablakban: fehér amarillisz, nárcisz, jácint és krókusz.

Az orchideát és a pálmát az egzotikus dísztárgyakhoz választották. A szoba különlegessége az egyiptomi szobor, a két klasszikus urna és a márvány berakásos asztal.

Primulatál. Szín kavalkád a cserépben és a terítőn.

Erkélyek, virágládák

A sarkokat, kiszögelléseket szerte a vilá­gon szívesen élénkítik virágokkal. Szám­talan ötletet kínálnak a mediterrán váro­sok, ahol a kiürült konzervdobozokban is szegfűk illatoznak, a párkányokat, erkélyeket és udvarokat bazsalikom és mus­kátli árasztja el.

A virágládák és virágcserepek akkor szépek igazán, ha dúsak és állandóan te­le vannak virággal. De ehhez naponta egyszer vagy akár többször is foglalkoz­nunk kell velük. A növényeket öntözzük rendszeresen, az elszáradt virágokat tá­volítsuk el! A hajtás idején legalább heten­te egyszer tápoldatot kell adnunk a talaj­hoz. Akinek nincs elég ideje a növények­re, legalább ültessen tele egy keskeny vi­rágládát vagy futtasson föl borostyánt.

A városi tetőkerttel sokat kell törődni, hogy szép legyen. El kell távolítani a hervadt virágokat, és gyakran kell locsolni. Ezt a londoni teraszt fukszia, begónia, petúnia, hortenzia borítja el. A képet egy-egy cserép bársonyvirág tarkítja.

A növények és a ládák, cserepek nem üthetnek el a ház jellegétől. A régimódi ur­nák, dézsák a klasszikus homlokzatok előtt mutatnak a legjobban. Rendezzük el őket szabályosan. A különleges formájú épület közelében bármi megbonthatja a szimmet­riát: a romantikus kúszónövények elmoshatják a körvonalat. Még a rózsa is eset­len, ha nem metsszük meg tökéletesen. A szokatlan formák, a burjánzó kúszónövények inkább a kevésbé érdekes épüle­tekhez illenek, melyeken segítenek elrejte­ni a takargatnivalókat. Mielőtt hozzálát­nánk az ültetéshez, nézzük meg alaposan a ház homlokzatát, és döntsük el, milyen hatást akarunk elérni, hiszen a ház előtt vi­ruló növényektől függ, hogy jó benyomást kelt-e házunk a látogatókban és bennünk is, amikor hazatérünk.

A London bel­városára néző lakás külső falaira futóbabot és szagosbükkönyt futtattak fel. Itt-ott ezüstlevelű cinerária ékelődik a zöld zuhatagba. Az ágya­sokba egynyári virágokat ültettek.

Erős, biztonságos virágládákat válasszunk. Levegősen állítsuk őket az ablak­ba, nehogy a keret és a párkány rothadának induljon. A legjobb ládák könnyű anyag­ból, például üvegszálas műanyagból vagy fából készülnek és tégla alakúak. A ka­nyarok, csipkék zavaróan hatnak, és a nö­vényektől rendszerint nem is látszanak. De ha a ládába olyan örökzöldet ültetünk, amely csak felfelé terjeszkedik, kellemes, a ház stílusához illeszkedő ládaformát vá­lasszunk inkább.

Az erkélyre szívünk szerint választha­tunk virágot, mert általában bentről és nem az utcáról látjuk. Mielőtt az erkélyt teleül­tetnénk, derítsük ki, hogy mekkora terhelést bír el. A ládák, cserepek általában nem le­hetnek 40 cm-nél sokkal mélyebbek, de ek­kora terhelést sem bír ki minden erkély.

A virágtartókhoz általában a természetes színek illenek, de az erőteljes színhatású szép cserép az azonos és különböző árnyalatú növényt is kiemeli a környezetéből.

Az ablakok és erkélyajtók körüli kúszó­növények olyan hatást keltenek, mintha minden zöldellne, és nem foglalnak el sok helyet. A loggián az árnyékkedvelő fajták, például a lonc- és borostyánfélék érzik jól magukat. A kovácsoltvas erkélyt ne díszít­sük túl, és ne engedjük, hogy az ágak-bogak elfedjek az építészeti szempontból ér­dekes részleteket. Kitűnő megoldás a fu­tóbab – ráadásul ehető. A nagy erkélyre igazi kertet telepíthetünk. A növényeket helyezzük el több szintben.

Ha a ládákat, dézsákat azonos színűre festjük, egységbe foglaljuk a képet. Az erős színű, például párizsi kék cserépben nevelt zöld és fehér növények ínyencek­nek valók, a zöld dézsában pompázó virá­gok rusztikus hangulatot árasztanak. A lá­dák színe a benti színharmóniához is iga­zodhat.

Nem csak az apró lakás berendezése te­szi próbára az ember képzeletét (és ide­geit). Az üresen kongó teret legalább olyan nehéz lakhatóvá tenni, mint a 6×6 méte­res garzont. Az mindenesetre segítséget jelent, hogy az életmód kötetlenebbé vá­lik, és mind a családtagok, mind a család és a vendégek között egyre közvetlenebb az érintkezés.

Azok a szerencsések, akik egyterű la­kásukban nem ütköznek lépten-nyomon falakba, szabadabbnak és vidámabbnak érezhetik magukat.

Barbara Ross és Barbara Schwartz a garzonlakások specialistája. A halványzöld szín­árnyalatoktól, az okosan elhelyezett tükröktől és lámpáktól levegőssé válik a szoba.

A tágas tetőtér vagy a magas mennye­zetű hajdani raktárhelyiség varázsa sok lakástulajdonost olyan lépésre ösztönzött, amelyről néhány éve még nem is hallot­tunk: eltávolították a falakat, hogy a hagyományos beosztású házat vagy lakást egyterű lakássá alakítsák át.

Eltűnt az előszoba, száműzték a nappa­lit és az ebédlőt elválasztó ajtót. A konyha beköltözött a szobába, az ágy egy sarok­ba. Sokszor a fürdőszoba az egyetlen zárt helyiség. De az egyterű lakást éppen a szokatlan, nagyszabású megoldások miatt kedvelik.

A tágas terek falain rendszerint nagy ablakok vannak. A beözönlő fény kedvez a többszintes elrendezésnek. Ebben a helyiségben az ágy a galériára került; a kis konyha, illetve étkező szoba a szobában.

Az „egylaki” életmód azoknak felel meg leginkább, akik egyedül élnek. Ha a tágas térben egy egész család lakik együtt, a legteljesebb harmónia ellenére is előfor­dul, hogy az ember legszívesebben megszökne otthonról. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben az egyterű lakások leglelke­sebb hívei is a magányt, a saját kuckót kezdik emlegetni.

A kamaszok szobájára kiragasztott „Tes­sék kopogni!” feliratot a szülők rendszerint tiszteletben tartják. A testvérek – legalábbis az első években – közös szobában laknak ugyan, de a saját szoba, ahová senki nem teheti be hívatlanul a lábát, szinte általá­nos és érthető kívánság.

Az 1920-as évek­beli, sydneyi gyárat munka- és lakóhellyé alakították át. A szerkezeti elemek a lakás díszei lettek.

Tagadhatatlanul jó érzéssel tölti el az embert, ha magáénak mondhat egy apró teret – legyen az egy kis dolgozósarok, egy félreeső zug, ahol nyugodtan olvas­hat, vagy egy szoba, hallótávolságnyira a kisbabától. A nyitottság és a zártság ellentétes kö­vetelménye szellemes megoldásokra ser­kenti a belsőépítészeket.

Barbara Ross és Barbara Schwartz New York-i cége eredeti ötleteivel hívja fel ma­gára a figyelmet. Az iroda összerakós já­tékra emlékeztető terveket készít: beépí­tett szekrényekből, átalakítható kanapékból, több célt szolgáló felületekből hihetet­lenül jól működő, mutatós lakótereket állí­tanak össze.

– Senki se mondja, hogy egy helyiséget nem lehet több célra felhasználni csak azért, mert kicsi – mondja Barbara Ross. Egy L alakú kis manhattani lakást például úgy tervezett át, hogy hétvégén pihenő­helynek, hét közben irodának használ­hassák.

A tetőtér eredeti, vas tartóoszlopa térplasztikaként kel életre ebben a milánói lakásban.

Tükrös szekrénnyel beugrót alakítottak ki: az így keletkezett hálószobát rolóval lehet elválasztani a nappalitól. A gyerek ággyá alakítható kanapén alszik. Az étke­zés és a tárgyalás ugyanannál a szabály­talan alakú asztalnál zajlik. Az anyagok kiválasztása – a márvány-és a tükörborítás, a többször is felbukka­nó, kellemes halványzöld árnyalat – hoz­zájárul ahhoz a fényűző atmoszférához, amely áthatja a kicsi, de több célra is használható enteriőrt.

A hajók belső tere – az óceánjárótól a vitorlásig – mindig megihleti azokat a belső­építészeket, akik kis lakások berendezé­sével foglalkoznak. A tengeralattjárók és más hadihajók nagy leleménnyel kialakított kajütjei, a repülőgépek, sőt az űrrepü­lőgépek utasterei szintén sok hasznos öt­lettel szolgálnak mindazok számára, akik a rendelkezésükre álló kis teret minél ere­detibben, mégis praktikusan kívánják be­rendezni.

A fagerendák és a tükröző felületek különleges kontraszt­ja London egyik kikö­tői raktárlakásában.

A hatalmas tetőtér gazdájának, egy New York- fényképésznek esze ágában sincs telezsúfolni a lakást. Az ágy a beugró galériájára került. Alatta elférnek a min­dennapi élet kellékei – köztük az iratszekrény és a diavetítő. A mozgatható bútor­darabok segítségével a szabadon maradt tér tetszés szerint ala­kítható.

A fürdőszoba fénypontja az alumíniumfal, amely elrejti a csöveket és a fürdőszobában tárolt dolgokat. A piperepolcot és a fürdőszobai kellékeket is a lapra szerelték fel. A gumi­padló könnyen tisztítható.

A konyhasziget, amelyben elfér a mosogató, a tűzhely, a mosogatógép és néhány fiók is, megrendelésre készült. A kis lakásban szinte létkérdés, hogy megnyissuk a teret, minél keve­sebb, sallangmentes bútort használjunk, és csak azt hagyjuk elöl, amire föltétlenül szükség van.

A modern városokban egyre inkább polgárjogot nyernek az egyszobás lakások. A hálószobának is használt nappali Angliában sokáig a szegénység, szinte a nyomor ismérve volt. Amerikában a garzonlakások – vagy ahogy sok helyen hívják: a stúdiók – bérlői csak szegény rokonnak számítottak azok mellett, akiknek a nappalin kívül hálószobájuk is volt, de a világ más nagyvárosaiban is csak azok éltek egyszobás lakásban, akik nem tudtak nagyobbat vásárolni, vagy bohém életmódot
folytattak.

Egyszobás lakás

Az egyszobás lakást a többség régeb­ben nem jókedvéből választotta. De az utóbbi időben kedvezőbb a megítélése: nem tartják már kényszerlakhelynek, sőt, egyre többen lelik benne örömüket. A nagyvárosok belsőépítészei szelle­mes megoldásokkal teszik lakhatóvá a szűk teret. A bútorgyárak szintén érzékelik a kereslet eltolódását, és ehhez igazítják kí­nálatukat.

A népszerű, ággyá alakítható kanapé ma nem a hálószoba hiányának árulkodó jele, és sok más módszer is kínálkozik a hálótér elrejtésére. Számos összecsukha­tó bútor, kisfeszültségű lámpa, mozgatha­tó szekrény és polc jelent meg a piacon, amint felmerült az igény minden négyzetcentiméter kihasználására.

Az egyszobás lakás nem mindig jelent kis lakást

Az átalakított gyárakban, raktá­rakban, de még a városi házakban is meg­jelentek az egyterű lakások. A szokatlan épületben kialakított tágas terek az egy­szobás lakást sokkal vonzóbbá, már-már divatossá teszik. Az egyszobás lakás nem mindenkinek felel meg. De azoknak, akik a lakást egyetlen szempont szerint ítélik meg, tudomásul kell venniük, hogy nem mindig a méret a döntő szempont. Aki a nagyobb tér után vágyódva az egy­szobás lakásból egy kongó tetőtérbe köl­tözik, talán hiányolja majd a kis lakás meg­hittségét.

Egy japán cipő­tervező tetőtéri lakása. A padlótól a mennyezetig minden felület fehér, amitől a szoba nagyobbnak tűnik. A lakást csak néhány kedves tárgy díszíti. A kis szoba akkor kényelmes, ha mindennek megvan a helye, és a lakók kínosan ügyelnek a rendre.

Ügyes megoldások

Régebben, amikor nem volt ekkora lakás­ínség a városokban, az egyszobás lakás általában csak ideiglenes megoldásként jöhetett szóba. A pályakezdő arra számí­tott, hogy idővel, feljebb jutva a ranglét­rán, egy vagy két hálószobás lakásra is szert tehet. Ha családja volt, esetleg a vá­rosközponttól távolabb keresett házat.

De a mai városlakók fontosabbnak tart­ják a központi fekvést, és különben sem szívesen vállalják a sok gonddal járó, drá­ga költözést. Az előnyök és hátrányok mér­legelése után úgy döntenek, hogy egy tapodtat sem mozdulnak, inkább igyekez­nek minél lakhatóbbá tenni a szobájukat, esetleg építész vagy belsőépítész segít­ségével, esetleg anélkül. Közben egyre több olyan belsőépítész jelent meg a színen, aki szívesen vállalja a kis lakások átalakítását: a nehéz feladatot érdekes kihívásnak tekinti.

– Az a fontos, hogy senki se érezze ma­gát becsapottnak azért, mert kicsi a lakása – mondja Jean Weiner. – A lakást használ­hatóvá kell tenni. – Ennek pedig ő a szak­embere. New York-i tervezőkollégájával, Paul Shaferrel bonyolult, de hatásos meg­oldást dolgoz ki, hogy a szinte lehetetlenül kicsi tereket lakhatóvá varázsolja.

A két tervező igazi belsőépítészetet mű­vel:

Figyelembe veszi a praktikus és esz­tétikai szempontokat, és többféle lehe­tőséget kínál a lámpák, a tárolóegységek, a többi fontos elem elhelyezésére. – Egy­re több ügyfelünk szeretne olyan szo­bát, amely a nap folyamán többször is képes átváltozni – mondja Weiner. – Reggel az ember szereti gyorsan rendbe szedni magát és a lakást, de este pihentető környezetre vágyik, vagy társaságot akar hívni.

A tervezők néha mozgatható bútordara­bokkal – kifordítható könyvespolccal, el­tolható válaszfallal, görgőn guruló tároló­dobozzal, magasba húzható ággyal – ruk­kolnak elő. Gyakran építenek be eltérő szinteket, hogy ülőhelyeket teremtsenek, megnöveljék a padlót, és olyan felületeket hoznak létre, amelyek többféle célra is megfelelnek. – Aki több szintet használ, az íróasztalt könnyen átalakíthatja szek­rénnyé. Szinte másik szobát kapunk, attól függően, hogy melyik ajtót nyitják vagy húzzák ki, mi van éppen összehajtogatva, mi kitekerve. A világítást is igyekszünk megtervezni. A lámpa ki-be kapcsolásá­val számtalan szobavariáció jöhet létre.

Érdemes odafigyelni arra, amit Weiner az egyszobás lakások gazdáinak tanácsol: – Az egyszobás lakást ne kényszermegol­dásnak, áldozatnak tekintsék, hanem olyan adottságnak, amelyet képzelőerővel és örömmel aknáznak ki.

Jean Weiner és Paul Shafer a levegős térbe statikai szerep nélküli áthidalókat tervezett; alatta a konyhának és az étkezőnek is jut egy-egy beugró. Az új elemeket összehangolták az épület eredeti stílusával

Az utóbbi években Doug Frank fiatal amerikai belsőépítész annyi egyszobás lakást épített át, hogy lassan attól fél, sem­milyen más megbízást nem fog kapni. A sikeres minimalista tervezők, pl. Joseph Paul D’Urso, Michael Schaible és Róbert Bray nyomdokain haladva Frank nemcsak a bútorokat mozgatja, hanem újragondol­ja az egész teret.

Az egyszobás lakásokban Frank áthe­lyezte a hálóteret, a szekrényeket a nagy ívben kanyarodó falak mögé építette, a konyhát egybenyitotta a szobával, és olyan ülőalkalmatosságokat tervezett, amelyek evéshez is, üldögéléshez is kényelmesek.

Jellegzetes Doug Frank-szoba. A beépí­tett szekrények sok helyet szabadítanak fel.

Ha a kis térrel szemben rengeteg köve­telményt támasztanak, néha olyan szelle­mes enteriőr születik, amely egészen kü­lönleges igényeket is kielégít. Ez a helyzet állt elő, amikor a mindig ott­hon dolgozó Henri Gueron New York-i épí­tészhez odaköltözött a fia, Iván.

Amíg a gyerek csak hétvégeken láto­gatta apját, Gueron még el tudta helyezni a fiú holmiját, de az már szinte lehetetlen­nek tűnt, hogy az egyszobás lakásban elférjen egy felnőtt, egy gyerek és egy dolgozószoba. Ám Gueron megtalálta a megoldást, ami talán nem mindenkinek válna be, neki azonban tökéletesen meg­felelt.

A teret úgy osztották ketté, hogy Iván saját kis birodalmat kapott, a nagyobbik rész pedig az építész dolgozószobája lett (ide került Gueron ágya is). A lakásban egymást követő szinteket alakítottak ki. Ezek a szőnyeggel borított „lépcsők” ta­golják a teret, és tárolás céljára is megfe­lelnek. De Gueron is tudja, hogy rendet kell tartani. – Mindig Iván sarkában va­gyok, és összeszedem a holmiját – mond­ja. – Semmit sem szabad elöl hagyni.

Az ötletes, többszintes térben a meg­emelt beszélgetősarok egy magasságba került az óriási ablakokkal. Az étkező­asztal betolható a magasabb szintű munkahely alá.

A kis teret roppant gazdaságosan rendezték be. Az acélhíd két fölső alkóvot köt össze: az egyik hálószoba, a másik zárt veranda. A természetes és mesterséges megvilágításban tágasabbnak tűnik a lakás.

Aki szeret barkácsolni, bútort fabrikálni, au­tót szerelni, nagy hasznát veszi a műhelynek.

Elhelyezés

A műhelyt a lakószobáktól tá­vol helyezzük el, hogy ne zavarja a többie­ket a zaj, a gépek rázkódása, és hogy ne hordjuk szét a lakásban az olajat, forgá­csot, más hulladékot. Akinek nincs műhe­lye, és a munkájához nincs szüksége nagy gépekre, keressen helyet a szerszámoknak és az anyagoknak. A hordozható munka­padot, a bútorvédő fóliát tartsuk máshol, például a garázsban vagy a mosókonyhában. Ne szereljen azonban motorbiciklit a nappaliban, aki félti a szőnyeget, a kárpitot és a családi békét.

Amikor felújítjuk a házat, minél előbb ren­dezzünk be műhelyt magunknak! Ha nem fér el állandó műhely, azt a helyiséget használ­juk, amelyiket utoljára fogunk rendbe hozni.

Zaj

A falakat béleljük hangszigetelő anyag­gal, az elektromos gépekbe szereljünk hang­tompítót – különösen akkor, ha a műhely egybeépült a házzal. Ellenőrizzük, hogy megfelelő-e a szellőzés: lehet, hogy venti­látort vagy elszívót is be kell szereznünk. Talán érdemes bevezetni a csengőt és külön telefont fölszereltetni.

Padló

Aki nehéz gépekkel dolgozik, az lehetőleg a földszinten rendezkedjen be. A padló legyen szilárd, tartós, könnyen tisz­títható. Minden repedést tömjünk be, ne­hogy nyoma vesszen az apró alkatrészek­nek. A betonpadló elég hideg, ezért nem árt, ha a munkapad elé lécrácsot fektetünk.

Rend

A hulladékot gyűjtsük nagy tartály­ban. Igyekezzünk tisztán tartani a műhelyt; a seprűnek és a tisztítószereknek keres­sünk helyet valamelyik szekrényben. A fa­forgács (de esetleg más hulladék is) tűz­veszélyes.

Tárolás

Nagyon bosszantó, ha munka közben nem találunk egy nélkülözhetetlen szerszámot: mindennek legyen meg a he­lye! Azokat a szerszámokat, amelyeket ál­landóan használunk, tartsuk látható he­lyen: felakaszthatjuk őket kampóra, rácsra (a mágneses késtartó is jól bevált). A tárolóhelyeket világítsuk meg, hogy könnyen megtaláljuk, amit keresünk.

Azokat a tárgyakat, amelyeket ide-oda kell vinnünk, tartsuk műanyag kosárban. A kisebb tárgyakat tegyük olyan sínen csú­szó rekeszekbe, amelyeket ki is tudunk venni a szekrényből. A rozsdásodó eszkö­zöknek keressünk száraz helyet (és rend­szeresen zsírozzuk őket).

Munkapad

A munkapad magassága ak­kor kényelmes, ha mellette állva könyökünk a lappal egy magasságban van. A pa­dot rögzítsük erősen és állítsuk dugaszoló aljzat közelébe, hogy az elektromos szer­számokat kényelmesen használhassuk.

Világítás

A munkapad környékét jól világít­suk meg. Ügyeljünk, hogy semmi se ves­sen árnyékot a kezünkre, amikor dolgo­zunk. A hordozható lámpa hasznos – külö­nösen autószereléshez – de a villanykörtét ne hagyjuk csupaszon: ha eltörik, a feszült­ség alatt levő vezetékek szabadon marad­nak, életveszélybe sodorva a szerelőt.

Biztonság

A műhelyben a biztonság el­sődleges szempont. A dugaszoló aljzatok és a vezetékek közelébe ne kerüljön víz, és minden berendezést földeljünk. Szerel­jünk be egy szivárgásiáram-detektort, amely hiba esetén lecsapja a biztosítékot. Nagyon vigyázzunk, ha elektromos vagy olajkály­hát használunk. Tartsunk a műhelyben tűz­oltó készüléket, jól láthatóan jelöljük meg azt a kapcsolót, amelyikkel áramtalanítani lehet az egész helyiséget, és legyen kéz­nél elsősegélyláda. Ami a legfontosabb: szereljük a kilincset magasra, és ha üres a műhely, zárjuk kulcsra az ajtót, nehogy a gyerekek bemenjenek. Ha sokat dolgozunk egyedül, vezessük be a telefont, hogy baj esetén segítséget kérhessünk.

A műhelyt fameg­munkálásra rendez­ték be: megtartották azt az alapszabályt, hogy a szilárd munkapadokra, a jó megvi­lágításra és a padlóra célszerű a legtöbbet áldozni. (Használt, de jó karban lévő beren­dezésekkel is felszerel­hetjük a műhelyt, hi­szen nem a szépségen, hanem a minőségen van a hangsúly.) A mennyezetre szerelt világítótestek mellett mozgatható lámpákat is használnak. A világítás a munkához alkalmazkodik: úgy állítják be, hogy a mun­kadarabokra ne essen árnyék. A műhely elektromos vezetékeit mindig nagy gonddal kell felszerelni.

A divattervező műhelyében parafa­tábla van a falra erősítve, a munka­asztal papírborítása bármikor cserélhető, és a lámpák azt világítják meg, amivel a tervező éppen dolgozik. Minden anyag, vázlat és eszköz mindig kéznél van.

Egy modellező dolgozószobája saját tervezésű munkaasztallal és szerszámtartóval.

A munkapadot úgy erősítették a falhoz, hogy a szerszámoknak is maradjon hely.

A mosókonyha hallatán ne gondoljunk a régi házak kietlen helyiségeire. A mosókonyha lehet csinos is, bár igazi értéke, hogy remekül kihasználható. Ebben a helyiségben kimoshatjuk, megszáríthatjuk, kivasalhatjuk az összes ruhát, itt tarthatjuk a tisztítóeszközöket, itt varrhatunk, és elvégezhetünk minden olyan piszokkal járó munkát, amelytől meg akarjuk kímélni a lakást.

Helyigény

A mosó- és szárítógép elég nagy, és a ki-be rakodáshoz is helyre van szükség. Igyekezzünk idetelepíteni a ru­haszárítót és a vasalódeszkát (ez lehet fal­ról lehajtható is). A porszívót, seprűt, mosóport tartsuk szekrényben.

Biztonság

A helyiséget megfelelő duga­szoló aljzatokkal és vízvezetékkel kell el­látni. A dugaszoló aljzatba nem szabad víznek kerülnie, és ne kígyózzanak végig a helyiségen az elektromos vezetékek! A vasalónak legyen saját dugaszoló aljzata a vasalódeszka magasságában. Így a csat­lakozódugókat nem cseréljük össze, és a vasalót remélhetőleg nem hagyjuk bekap­csolva. A gépeket szakemberrel szerel­tessük fel és ellenőriztessük rendszere­sen. A veszélyes anyagokat, pl. a fehérítőt és a tisztítószereket zárjuk el a gyerekek elől. Ha nem használjuk a helyiséget, zár­juk kulcsra az ajtaját: a kapcsolók és a gé­pek mágnesként vonzzák a gyerekeket.

Ruhatisztítás

A kétmedencés mosogató kiváló a kézi mosáshoz, áztatáshoz, fehé­rítéshez. Ajánlatos olyan mosogatót fölsze­relni, melyhez csöpögtető is tartozik. Sze­rezzünk be szennyestartót és egy kosarat, amelyben a mosógépből átvihetjük a ru­hát a szárítógéphez. Egy tiszta asztalla­pon szétválogathatjuk a ruhát. A ruhaszá­rítónak vagy fregolinak a szárítógép mel­lett is hasznát vesszük. Jó szolgálatot tesz a lábon álló vasalódeszka.

Padló

A mosógép néha elárasztja vízzel a helyiséget, ezért a padlóba lehetőleg épít­tessünk lefolyót. A padló legyen tartós és könnyen tisztítható, ami különösen akkor jó, ha leejtjük a frissen vasalt ruhát.

Használjuk ki a mosókonyhát

A mosókonyhában helyet kaphat a bojler, a fagyasztó, a vízlágyító berendezés és a fogyasztásmérő óra. Itt tárolhatjuk a cipő­tisztító felszerelést, a folttisztítót és a ház­tartásban használt egyéb szereket. Varrás. Az egyik sarokba beállíthatjuk a varrógépet. Mellette tarthatunk szabás­mintát, varróeszközöket. De ha itt akarunk szabni, egy nagy asztalról is gondoskod­ni kell.

A modern gép és a hagyományos bútor jól megfér egymás mellett a tágas helyiségben.

A konyhához tervezett mutatós, beépített szekrénysor egyik elemében tartják a tisztítószereket és a mosáshoz, vasaláshoz szükséges felszerelést.

Gondos tervezéssel még kis helyiségben is több tevékenység fér meg egymás mellett. Itt például a műhely és a mosókonyha lépett házasságra. A falra szerelt, állítható lámpa hol a munkalapot, hol a vasalógépet világítja meg.

Hobbira semmi sem ösztönöz jobban, mint a jól felszerelt műterem. A festésre, mintázásra, korongozásra, fényképelőhívásra szolgáló helyiség beren­dezését a munka léptékén kívül az eszkö­zök és az anyagok szabják meg. A falat, a padlót és az összes többi felületet burkoljuk lemosható, nem foltosodó anyaggal.

Tárolás

Sok helyre van szükségünk, mert a műteremben rengeteg kisebb-nagyobb tárgy halmozódik fel. A festékes tubusokat tartsuk kerekes asztalon, a festményeket tá­roljuk függőlegesen. A szerszámokat, anya­gokat szekrényben helyezzük el. A vegy­szerek és a festékes rongyok tűzveszélyesek; ezeket ne tartsuk zárt térben.

Víz

A sötétkamrában és a korongozáshoz nélkülözhetetlen a nagy mosogatómeden­ce. Jó szűrőt tegyünk bele, hogy ne kerül­jön agyag a lefolyóba.

Munkafelület

A helyiség berendezésekor vegyük figyelembe a műveletek sorrend­jét. Ügyeljünk arra, hogy a munkafelület elég nagy legyen.

Világítás

Az a legjobb, ha a szoba észak­ra néz, és természetes fényt kap. A világí­tást nappali fényt árasztó neoncsövekkel egészíthetjük ki. (A sötétkamrába nem sza­bad beszűrődnie fénynek, de a munkához szükség van egy piros lámpára.) A világí­tótesteket úgy helyezzük el, hogy ne eről­tessük meg a szemünket.

Biztonság

A gyerekek nagyon élvezik a műtermet, ahol szabad rendetlenséget csi­nálni. Minden mérgező anyagot el kell zár­ni vagy jó magasra tenni, a lámpákra húzó­zsinórt szerelni, nehogy a nedves gyerek­kezek hozzáérjenek a kapcsolókhoz.

Zaj

A zeneszobát a lakáshatároló (a szomszédoktól elválasztó) faltól távol rendezzük be. A hangszigeteléshez töltsük ki a fal üre­geit, vagy béleljük a helyiséget szigetelő­anyaggal. Gondoskodjunk jól záródó ajtóról, tömjük be a padló repedéseit, fektessünk le szőnyeget. Az akusztikát hangelnyelő vagy hangvisszaverő anyagok beállításá­val, illetve eltávolításával módosíthatjuk.

Testedzés

A biztonság és a kényelem érde­kében nagy helyre van szükség, ahol meg kell szüntetni az éles széleket. A helyiségben csúszásmentes, simára csiszolt és impreg­nált fapadló, parafa vagy gumipadló legyen. A talajgyakorlatokhoz nélkülözhetetlen a sző­nyeg. A helyiséget szellőztetni kell – lehető­leg az ablakon át (aki nem akarja, hogy be­lássanak, húzzon az ablak elé függönyt vagy redőnyt). Minél nehezebb egy torna­szert elővenni és eltenni, annál kevesebbet használjuk, ezért gondosan tervezzük meg a tárolást és ha lehet, tartsuk elöl a szereket.

A nagy belmagasságú, eredeti állapotában megőrzött családi ház tökéletes műterme. Egy olasz bútortervező tulajdona. A művész diákjaival és munkatársaival dolgozik itt. A hajdani fürdőszobában székhuzatokat festenek és varrnak.

Egy angol szobrász műterme és nappalija: egyszerre munkahely és bemutatóterem.

A francia rádiós újságíró dolgozó­szobájában a torna­szerek is helyet kaptak. A lakás gazdájának nincs ideje tornaterembe járni, ezért otthon edzi magát. A könyvek mellett helyet szorított a tornaszereknek, a HIFI-toronynak és a videoberendezésnek is. A tárolórend­szer szétszerelhető.

A grafikusművész műtermében a tenger látványa is a beren­dezéshez tartozik. A mozaiklap padlóburkolat elegáns és tartós. A tágas polcon elhelyezett különböző tárgyak időnként ötleteket adnak a mun­kához. A masszív, de mozgatható asztalon minden kéznél van.

Az otthoni munkahelyet nagy gonddal ter­vezzük meg: praktikus, biztonságos, kényel­mes, munkára ösztönző és egyben kelle­mes környezetre törekedjünk. A következő oldalakon sorra veszünk néhány otthoni tevékenységet. A dolgozószoba íróasztalnál végzett és számítógépes munkára szolgál. A műterem a kreatív tevékenység, zené­lés, festés, korongozás, előhívás és nagyí­tás „szentélye”, de itt rendezhetjük be a konditermet is.

A mosókonyhában tarthatjuk a mosó- és szárítógépet, a takarításhoz használt esz­közöket, a vasalódeszkát és a varrógépet. A műhelyben barkácsolunk, megjavítjuk az elromlott tárgyakat. Ne jelentsük ki gondolkodás nélkül, hogy nincs helyünk vagy szükségünk valami­lyen dolgozószobára. A munkára, szöszmötölésre szánt, jól megtervezett szoba akkor sem luxus, ha a kényelmet szolgálja.

A dolgozószoba, a „hobbiszoba” ajtaját nyugodtan magunkra zárhatjuk; a hangszi­getelt helyiségben olyan hangosan hallgat­hatjuk a zenét, ahogy csak akarjuk; a biz­tonságosan berendezett műhelyben csak akkor takarítunk, amikor kedvünk tartja.

Ha nincs a házban elég szoba, az alag­sorban, a padláson, a folyosón kerítsünk el magunknak műhelyt, vagy alakítsunk át egy külső épületet. Kibővíthetjük a házat, emeletet húzhatunk a garázsra, de nagyszerű műhelyt, mosókonyhát építhetünk a lomtárnak használt fáskamrából is. Akár valamelyik szobából is leválaszthatunk egy részt. Esetleg a garázs végében tu­dunk helyet szorítani a műhelynek. Ne fe­lejtsük el, hogy a dolgozó- vagy hobbi­szoba olykor jól jön, mint vendégszoba. És arról se feledkezzünk el, hogy minden munka kellemesebb és könnyebb, ha prak­tikusan berendezett, kedvcsináló környe­zetben végezzük.

A dolgozószoba berendezése

A dolgozószoba elmélyült szellemi mun­kára szolgál, ezért igyekezzünk a lakás legcsöndesebb részében elhelyezni. Ha egy más célra is használt szoba sarká­ban rendezzük be, két fontos szempontot kell figyelembe vennünk: tudunk-e ott za­vartalanul dolgozni, és hogy el tudjuk-e rakni a dolgainkat, ha befejeztük a mun­kát?

Az íróasztal. A dolgozószobában az író­asztalnak jut a főszerep, ezért először en­nek a helyét tervezzük meg. Lehetőleg az ablak elé állítsuk: a lankadó figyelmet fel­frissítheti az utca vagy a kert képe. Ne bástyázzuk körül, hagyjunk annyi helyet, hogy mozgathassuk a széket, és ne üt­közzünk állandóan akadályba, ha kinyúj­tózunk vagy magunk elé húzunk egy könyvet.

Tárolás. írjuk össze, mit használunk rend­szeresen a munkához. A listán valószínű­leg szerepel majd toll, ceruza, papír, író­asztali lámpa, telefon, számológép, irat­tartó, írógép vagy számítógép, papírkosár, naptár és néhány kézikönyv. Nagyon fontos, hogy minden kéznél legyen, és rendben tudjuk tartani a dolgainkat.

Rend a lelke mindennek. Aki nem szereti a rendetlenséget, olyan tárolót szerezzen be, amelybe a munka végeztével mindent elrejthet.

• Az íróasztalhoz illő, egységes szekré­nyek, polcok praktikusabbak a külön-külön vásárolt, össze nem illő irattáro­lóknál és szekrényeknél.
• Ügyeljünk arra, hogy az ajtók könnyen nyíljanak, a fiókokat rángatás nélkül is ki tudjuk húzni.
• Eszközeinket úgy rendezzük el, hogy mindent gyorsan megtaláljunk és könnyen elérjünk.

Szem előtt. Sokan szeretik elöl tartani a munkaeszközeiket. De a temérdek apró tárgy idővel elborítja a szobát.

Ezért ér­demes megfogadni a következő taná­csokat:

• Mindennek legyen meg a helye.
• Figyeljük meg, hogy az üzletekben mi­lyen polcokat, tárolókat használnak.
• Az íróasztal körül parafa táblára és fém­rácsra tűzhetjük vagy akaszthatjuk fel a fontos papírokat, apró tárgyakat.
• Ne rakjuk tele az íróasztal lapját! Vala­hol dolgozni is kell.

Ne engedjünk a kísértésnek: ne a fölöslegessé vált régi asztalt rakjuk be a dolgozószobába! A rossz testtartás – különösen akkor, ha számítógépen vagy írógépen dolgozunk – roppant fárasztó és káros lehet. Az irodai szék íves háttámlája megtámasztja a gerincet. Állítható magasságú széket válasszunk: ülés közben a combunk és a lábfejünk vízszintesen pihenjen. Ha szükséges, tegyünk a lábunk alá zsámolyt. Lapos írógépet vagy számítógép-billentyűzetet használjunk, így a gépelés közben az alkarunkat nem kell ferdén tartani. A képernyő akkor van jó helyen, ha se előre, se hátra nem kell megdönteni a fejünket munka közben.

A szövegszerkesztéshez a papírt asztali állványon rögzítsük: így nem kell lehajtani a fejünket, amikor olvasunk. A papír a képernyővel egy magasságban legyen, hogy a szemünk könnyen rátaláljon a kívánt helyre, amikor az egyikről a másikra pillantunk. A fény ne érje közvetlenül a képernyőt, és ne vessen árnyékot az asztalon. Az állítható íróasztali lámpa szemkímélő beruházás. Fontos, hogy az asztal alatt kényelmesen elférjen a lábunk. A gyakran használt tárgyakat úgy helyezzük el, hogy a székből is könnyen elérjük őket. Az asztalnál nemcsak gépelünk; olvasás közben jólesik hátradőlni. Olyan széket válasszunk tehát, amelyen mindig kényelmes az ülés.

A fémszállal erősített tompa üvegen át lágy, szórt fény önti el a szobát. A szép kályha fillérekért befűti a szobát.

A dolgozószoba stílusa

Bár a dolgozószoba vagy -kuckó elneve­zés egészen más képzetet kelt, mint az iroda, mégis mindegyik helyiség ugyanazt a célt szolgálja: itt írunk, olvasunk, tanu­lunk, számolunk, levelezünk, ellenőrizzük a számláinkat, ide vonulunk vissza. A kü­lönbség csak az elnevezésben és a be­rendezés módjában rejlik. A hagyományos dolgozószobát könyvespolcok tapétázzák, melyek között nehéz, sötét, politúrozott bú­torok, családi ereklyék sorakoznak. Az iro­da szó hallatán áramvonalas, modern, elekt­ronikus eszközökkel felszerelt helyiségre gondolunk.

Tárgyak. A szoba atmoszféráját részben a tárgyak határozzák meg. Az íróasztal, a lámpa, a polcok stílusa, de még az irodai felszerelés és a telefon formája is hozzájá­rul az összhatáshoz. A stílust nem kell me­reven kezelnünk. A modern olasz íróasz­tali lámpa nagyon jól mutat az elegánsan öreg, kopott írógép és a hagyományos íróasztal társaságában.

Összehangolás. Ha az iroda pusztán egyetlen sarok, a helyiség egészének funk­cióit úgy kell megszerveznünk, hogy kelle­mes vizuális hatást érjünk el.

Egyéni stílus. Aki a szobát egyedül hasz­nálja, közszemlére teheti kedvenc tár­gyait. Az idők folyamán kialakul a helyi­ség egyéni stílusa. Rendezzük be a szo­bát egyszerűen, ne aggassuk tele díszek­kel. A könyvespolcok, gyűjtemények, iro­dai kacatok sokkal jobban érzik magukat az egyszerű környezetben, mint a mintás tapétával, szőnyeggel, kárpittal bélelt szo­bában.

Világítás. Ne higgyük, hogy a dolgozószo­bának vakító fényben kell úsznia. Teremt­sünk kellemes légkört; kerüljük a központi megvilágítást. Papírokkal teletűzdelt, tarka hirdetőtáblánk, kiállított tárgyaink kapja­nak külön lámpát, ha fel akarjuk rájuk hív­ni a figyelmet. A munkalapot íróasztali lámpával tudjuk a legjobban megvilágítani, de használhatunk lefelé irányított lámpát vagy mennyezeti spotlámpát is.

Kiegészítők. Ne feledjük: a dolgozószoba az a hely, ahol semmi sem vonhatja el figyelmünket a munkától. Ha elfér, betehe­tünk a szobába egy karosszéket vagy egy díványt, ami az elmélkedést vagy egysze­rűen a jóleső magányt szolgálja.

Nyugodt, kellemes környezet az elmélyült gondolkodás szolgálatában. A párizsi dolgozó­szobát egy-két remek bútorral rendezték be csupán.

Munkahely a nappaliban. A beugróba illesztett íróasztal az egész szoba kellemes szín­foltja. Az ablakból szép kilátás nyílik; az alkóv szoba a szobában.

Akik otthon dolgoznak

A dolgozószoba régebben írók, fontos személyiségek privilégiuma volt. Ma már egyre több szabadúszó és vállalkozó rendez be irodát az otthonában. Az egész napos, nagy figyelmet igénylő íróasztali munka egészen más, mint az esti levélírás, amikor fél szemünk a televízión, fél szemünk a gyerekeken. Ha kilépünk a munkahelyünkről, magunk mögött hagyhatjuk a munkát. Az otthoni iroda a jelenlétével is rányomja a bélyegét életünkre.

Válasszuk szét a munkát és az otthoni tevékenységet!

A munkahelyet különítsük el – ne dolgozzunk a konyhaasztalnál -, és szereljük jól fel. A munkanap végén a folyamatban lévő munkát tegyük el szem elől – lehetőleg csukjuk rá az ajtót. Ne hagyjuk, hogy a családtagok és a barátok azt higgyék: bármikor a rendelkezésükre állunk, hiszen otthon vagyunk. Vezessük be az otthoni munkaidőt, és ragaszkodjunk tiszteletben tartásához. Lehetőleg szereljünk be külön telefont és kapucsengőt az irodánkba.

Ha ügyfeleket fogadunk, gondosan válasszuk ki a dolgozószoba helyét. Csak a lakás hivatalos részé­be engedjünk bepillantást; ne vezessünk át senkit a konyhán vagy a hálószobán. Aki otthon dolgozik, könnyen beleesik abba a csapdába, hogy megpróbál egyszerre dolgozni, főzni, gyereket nevelni, esetleg napozni. Ez pedig nem megy: tehát mindent a maga idejében. A nehézségeket jó szervezéssel és önfegyelemmel le lehet küzdeni. De nem marad el a jutalom: a függetlenség, a rugalmas beosztás és a kedvünkre való környezet.

A gyerekek szobájában helyezzük a hang­súlyt a biztonságra. A kicsik találékonyak, de tapasztalatlanok. Kíváncsiságuk sok­szor minden akadályt legyőz. A gyerek­szoba tervezésekor ne hagyjuk figyelmen kívül az alábbi útmutatót.

A gyerekbútorra minden országban több biztonsági előírás vonatkozik. A bútorda­rabokon címke jelzi, hogy megfelelnek-e az előírásoknak. Csak címkével ellátott bútort vegyünk, de a józan ész szavára is hallgassunk. Attól, hogy valami műszaki szempontból biztonságos, még bizonyul­hat alkalmatlannak: az a Mózes-kosár pl., amelyet három hónapos korig ajánlanak, lehet, hogy egy nagyobbacska két hóna­pos gyereknek már nem biztonságos.

A szoba elhelyezése

Az újszülöttnek nincs szüksége külön szo­bára. A szülők szobájában egy sarok tö­kéletesen megfelel. Ha mégis a gyerek­szoba mellett döntünk, a saját hálószo­bánk közelében alakítsuk ki, hogy halljuk a gyereket. Amikor a kicsi mászni kezd, éjjelente már alig vagy egyáltalán nem eszik: nyu­godtan átköltöztethetjük a saját szobájába. A szülők élete visszatérhet a rendes kerékvágásba, a gyerek pedig elkezdheti a függetlenné válást.

Ahogy a gyerekek nőnek, és új jövevé­nyek érkeznek, cserélődnek a „babaszo­ba” lakói, de közben változik a szoba jel­lege, talán még a helye is. Később ven­dégszoba, varrószoba vagy dolgozószo­ba lesz belőle.

Gyerekszoba egy neves építész otthonában. Minden egyes darabot külön terveztek. A bútorokon ugyanannak a mintának a variációi ismétlődnek.

A gyerekszoba helye a ház alaprajzától, a gyerek korától, a gyerekek számától függ. Az a legjobb, ha a gyerekszoba tá­vol esik a zajos nappalitól. A nagyobb gyerekek, különösen a ka­maszok szeretnek minél távolabb kerülni a szüleiktől. Ha nagy a ház, átengedhetünk nekik egy egész emeletet, esetleg külön lakást kaphatnak a házon belül. A gyerekszobában nem érdemes állan­dó elemeket használni, pl. beépíteni az apró bútort, mert hamarosan fölöslegessé válik. Ehelyett szinte mindig találunk cse­rélhető, szétszedhető darabokat.

Amit a gyerekszobáról tudni kell

A gyerekszoba berendezését a legjobb az alapoknál kezdeni. A szerkezeti változtatások megtervezé­sekor, a fűtőtestek, lámpák, dugaszoló alj­zatok felszerelésekor gondoljunk a távolab­bi jövőre is. Ezután jöhet a kellemesebb döntés: a színek, anyagok és bútorok kiválasztása.

A kisbaba játékai, ruhái, testápoló szerei élénk színfoltok. A képeket, falra függesz­tett díszeket rendszeresen cserélhetjük. A tapétázáshoz egyszínű vagy apró mintás anyagot válasszunk; ezt nem unják meg hamar a kicsik. Ha beleszeretünk egy nagy mintás tapétába, gondoljuk vé­gig, lesz-e időnk, energiánk és pénzünk, hogy kicseréljük, amikor elvesztette a va­rázsát. Mindenképpen mosható tapétát válasszunk.

Nem árt észben tartani, hogy általában könnyebb újrafesteni a szobát, mint újra­tapétázni. A lemosható festéket könnyű tisztán tartani. A kézzel festett „freskó” nagyon izgal­mas, ám ha igazi művész készíti, igen drá­ga, és csak egy darabig érdekli a gyere­keket.

A színes motívumok akkor hatásosak igazán, ha be tudjuk őket építeni egy hasz­nálati tárgyba. Jó példa erre ez az ábécés polc. A szobában alig van más dísz.

Aki tehetséges, maga is festhet faliké­pet, de pl. egy képeskönyvet laponként bárki felragaszthat a falra (utána érdemes átlakkozni). A padló kényelmes, meleg, könnyen tisz­títható és tartós legyen. A szőnyeg hamar elpiszkolódik. A hab alátétes PVC vagy a parafa könnyen tisztítható, és jól lehet raj­ta mászni. A kétoldalas ragasztószalaggal rögzített olcsó rongyszőnyeg puha, meleg színfolt. Függönnyel vagy redőnnyel sötétítsük el az ablakot, ha eljön az alvás ideje. Nem kell mindenáron sötét anyagot használ­nunk. A sötét függönyt világos anyaggal bélelhetjük, és a redőny elé is tehetünk vi­lágos függönyt.

Gondosan tervezzük meg a mestersé­ges világítást. A mennyezeti és fali lámpák biztonságosabbak az álló- és asztali lám­páknál. A fényerő-szabályozós kapcsoló­val erős fényt állíthatunk be a babaápoláshoz, máskor pedig lágy fénybe vonhatjuk a szobát. Csak erős, biztonságos, tartós és tet­szetős bútorokat vásároljunk. A kosarak, bölcsők nagyon kedvesek, és a kisbabák szeretik a meleg kuckót, de a kiságy hosszabb időre szól, és az is használható kezdettől fogva.

A kedves kis szek­rényt a gyerek első szobájába tervezték. Remek összhangban van a szoba tompa színeivel.

Ha a matrac magassága állítható, a leg­magasabb fokozatot használjuk, amíg a baba pici, hogy megkíméljük magunkat a hátfájástól. Mihelyt azonban mozgé­konnyá válik a gyerek, a matracot süllyesszük a legmélyebb állásba, nehogy a kicsi kiessen.

A kisgyerekek ruháit, testápoló szereit úgy helyezzük el, hogy minél könnyebb legyen a pelenkázás, etetés, mosdatás, öltöztetés. A fiókos szekrény hasznosabb az akasztós szekrénynél, mert a babaruhát általában összehajtva tesszük el. Ne vegyünk apró komódot, mert szinte sem­mi nem fér el benne, és a kisbabát úgy­sem érdekli. Ha a nagy komódot nehéz­kesnek érezzük, fessük fehérre vagy hal­vány színűre. A vízhatlan pelenkázó párnát tegyük a tetejére. Érdemes polcot is felszerelni, hogy a krémek, kenőcsök kéz­nél legyenek.

A kerekes pelenkázóasztalban kihúzha­tó kosarak és zsebek vannak a babaholmi számára, de ezt a bútort hamar kinövi a gyerek. A játéktartó polcot úgy helyezzük el, hogy a pici az ágyból is lássa. A gyerek­szobában a szülők is sokat időznek, üldö­gélnek. Tegyünk be a felnőtteknek könnyű, kényelmes széket.

Érdemes olyan bútort venni, melyet a gyerek növekedésével átalakíthatunk. Ennek a színes asztalnak a lapja állítható: kiváló íróasztal lesz belőle, amikor a gyerek iskolába megy.

A masszív ágy, az etetőszék és a pelenkázó nélkülözhetetlen bútordarab. Az erős faváz és a kék pamut szép és mégsem kényes. A szoba többi színe a bútorokéhoz igazodik.

Növőfélben

Amikor a kisgyerek megtanul mászni vagy járni, azonnal felfedezőútra indul, ami ter­mészetes és fontos, de a szülőnek megle­hetősen fárasztó. Bár ez a szakasz vi­szonylag rövid, a szülők megkönnyítik és élvezetesebbé teszik a dolgukat, ha a la­kást a kisgyerekhez alakítják. Az óvodá­sok hálószobája legyen egyben játékte­rem is. A kicsik mindig a nagyok közelé­ben szeretnek lenni, de ha a szobájuk szép és jól használható, sok boldog órát tölthetünk el ott is. Ezzel kíméljük a nappa­lit és megtartjuk olyannak, amilyennek a felnőttek kedvelik.

A kinőtt gyerekágyat nyugodtan felvált­hatjuk felnőtt méretű heverővel, csak sze­reljünk rá biztonsági korlátot. Ha a gyerek vonat vagy hajó alakú ágyat szeretne, fur­nérlemezből vágjuk ki az ágytámlákat. Az óvodásokat ne fektessük emeletes ágy fölső szintjére, de az ágyat már ekkor megvehetjük, csak tegyük el a létrát (a fölső szintet legfeljebb tárolásra használjuk).

A gyerekméretű székek és asztalok ki­tűnően megfelelnek rajzoláshoz, gyurmázáshoz, zsúrokhoz. Az asztallap az ülő gyerek könyökmagasságában legyen, és a gyerek lába érintse a padlót. Jó megoldás az olcsó, alacsony munkalap, amelynek a magassága a gyerekkel együtt nőhet.

A bababútor idővel könnyen átalakítható. A kiságyból és a pelenkázóból heverő és íróasztal lesz, csak a szekrény marad meg eredeti formájában. A hagyományos pasztell­színek helyett itt üdítő, erőteljes színeket használtak. A babaszoba festett fala lemos­ható. A műanyag tapéta akkor is praktikus, ha a gyerek iskolás korba lép. Az erős kord­szőnyeg jól bírja az igénybevételt.

A gyerekszobába bővíthető, módosítható bútorokat érdemes venni. A kislány csak az olcsó és kedves széket növi ki.

Olyan szekrényt és polcot érdemes vá­lasztani, amely az idők folyamán bővít­hető, módosítható. Masszív, biztosan álló bútorokat vásároljunk, hiszen a gyerekek mindenre felmásznak, mindenen hintáz­nak, amit el tudnak érni. A szekrény le­gyen alacsony, hogy a kis karok is elérjék, nyitódjon könnyen, és férjen el benne min­den. A játékokat, könyveket tartsuk ala­csony polcokon. A kerekes, nagy játékdo­bozt szobáról szobára lehet húzni, és ha nincs rá szükség, az ágy alatt tárolhatjuk. Az erős, fedeles doboz játékbusznak vagy csónaknak is kiváló.

A gyerekszobában minél nagyobb pad­lófelületet hagyjunk szabadon. Eleinte a mászáshoz és az első lépésekhez van rá szükség, később az építéshez, kisautózáshoz. A padló legyen meleg, kellemes és huzatmentes. A legjobb burkoló a hab­alátétes PVC, a parafa és a puha linóleum. Mindegyik könnyen tisztítható, és később szőnyeggel helyettesíthető. Tegyünk a föld­re néhány óriási babzsákot, hogy arra ku­porodjanak a kicsik képeskönyvet néze­getni.

A gyerekek pontosan tudják, hogy mit szeretnének nézegetni a falon. Kedven­ceik az állatok, a mesekönyvek szereplői. Imádják a posztereket, a falra akasztott textilfigurákat. A képeket a gyerek szem­magasságában rögzítsük a falra: érdemes körbevenni a szobát parafa csíkkal vagy kartonpapír szalagra ragasztott filccel. Ugyanilyen magasságban szereljünk fel egy iskolatáblát is. A puha textíliákhoz nagyon jól illenek az élénk színek és minták. Az ágyneműt, a függönyt és a rolót díszítsük mesefigurák­kal. Ezeket sokkal könnyebb kicserélni, mint a tapétát, ha a gyerek megunja őket.

Szerencsés az a gyerek, aki ebben a hagyományos finn ágyban alhat. A gyerek növekedésével a fenyőfa keretet ki lehet húzni. A padlót fényes fehérre festették. Ezek között a fehér falak között öröm felnőni.

Iskolások

A gyerek életében nagy változást hoz az iskola, és ezt a szobájának is tükröznie kell. Az átmenet általában fokozatos, így aztán nem drasztikus átalakításra, csupán átrendezésre, egy-két új bútorra, kisebb szekrényre van szükség. A gyerekek eb­ben a korban imádják az apró dolgokat: gyűjtik a bélyeget, a pici üvegállatokat, matricákat. Konzervdobozokban, kis fonott kosarakban, lekváros üvegekben, keskeny polcokon tárolhatják kincseiket. A régi, ala­csony polcra kerülhetnek a dísznek szánt darabok, s a gyakran használt tárgyakat egyre magasabbra helyezhetjük, ahogy a gyerek nő.

A ruhát most már fel kell akasztani. A ru­dat alacsonyra tegyük, hogy a gyerek is elérje. Az ágyat és a tárolóhelyet érdemes kombinálni. A heverő alatt elfér egy-két fiók, az emeletes ágyba beépíthetjük az íróasztalt vagy a szekrényt. A falra lehajt­ható ágyat szerelhetünk, de vehetünk egy­másra rakható ágyakat is. Ne feledkezzünk meg az íróasztalról és a székről sem, bár a kicsik eleinte a felnőt­tek közelében szeretnek leckét írni. Erős fényű, biztonságos lámpával világítsuk meg az asztalt.

Engedjük, hogy a gyerek válassza ki a tapétát, de a vad mintákról igyekezzünk tapintatosan lebeszélni. Ha őt is bevonjuk a döntésbe, valószínűleg jobban vigyáz a szobájára. A tapéta vagy a festés legyen tartós, hogy kibírja a végeláthatatlan posz­ter cseréket.

Közös szoba

A gyerekek gyakran közös szobában lak­nak. Igyekezzünk kinek-kinek jól körülha­tárolni a saját területét. A szobát nem kell szigorúan egyenlő részekre osztani: a ren­dezőelv a gyerekek kora, érdeklődése le­gyen. De a kezdet kezdetén tisztázzuk, hogy melyik sarok kié, és ha kell, paraván­nal, függönnyel, alacsony könyvespolccal jelöljük ki a határvonalat. Mindenkinek le­gyen saját íróasztala és szekrénye a biro­dalmában.

Minden gyereknek szüksége van egye­düllétre. Próbáljuk meg úgy elrendezni a bútorokat, hogy a gyerekek ne üljenek ál­landóan szemben egymással. Ha lehet, mindegyik kapjon saját lámpát, hogy ne törjön ki veszekedés, amikor az egyik ol­vasni, a másik aludni akar.

Különös megoldású gyerek­birodalom. A galériára telepített ágyhoz masszív létra vezet. Alul saját fürdőszoba alacsony mosdóval. A szoba leginkább tornateremre hasonlít: igazi kosárlabdapálya is van benne.

Gyerekparadicsom a tetőtérben: függőágyak, ágy a komód tetején, óriási íróasztal, sok kis polc.

Mutatósan tárolt rendetlenség: a színes kosarak segítségével a gyerekek könnyebben teszik a helyükre és találják meg a holmijukat.

Kamaszok

A külön szoba megkönnyíti a felnőtté vá­lást. A kamaszok nagyobb függetlenségre vágynak, és olyan szobára, amelyben dol­gozhatnak, barátokat fogadhatnak, alhat­nak, zajt csaphatnak anélkül, hogy zavar­nák a felnőtteket.

A szülők magatartása a kamasz-szobá­val kapcsolatban legalább olyan fontos, mint maga a szoba, különösen akkor, ha a rendről van szó: adjunk a gyerekeknek annyi szekrényt, polcot, amennyit csak tu­dunk, és csukjuk be az ajtót, ha idegesít a rendetlenség. Tartsuk tiszteletben a gye­rek függetlenségét, és ne rontsunk be ké­rés nélkül rendet rakni.

Ebben az időszakban már érdemes na­gyobb változtatásra is rászánnunk magun­kat. Bővítsük ki a házat (ha lehet, toldjunk hozzá újabb fürdőszobát), alakítsuk át a kihasználatlan tetőteret, garázst, alagsort. A dolgozószobát szintén átalakíthatjuk ka­maszszobának.

Ágy-heverő

Az egyik legfontosabb szempont talán az, hogy az ágy ne legyen ágyszerű. Jobb megoldás a heverő: ülni, feküdni lehet raj­ta, többnyire tárolóhely is marad alatta. Ha az ágynak galériát építünk, szabadon ma­rad a padló. A galériához azonban magas mennyezetre van szükség, és a szellőzte­tést is meg kell oldanunk. A második he­verő ülőalkalmatosságnak és vendégágy­nak is megfelel. Jól használhatók a nagy párnák; az összecsukható ágy és a kana­pé szintén praktikus.

A zajról folytatott vitáknak vegyük elejét vastag szőnyeggel és nehéz függönnyel. Szereljünk fel különböző mélységű polco­kat: a nagyobb térközűekre kerülhetnek a le­mezek, a nagy könyvek és a magnó, a kes­kenyebbre a kazetták és a kisebb könyvek. Ebben a korban nagyon fontos a jó hol­mi. A beépített vagy önálló szekrényen kí­vül jó szolgálatot tesz a beugróban végig­futó rúd vagy a kerekeken guruló állvány (amilyet a ruhaüzletben is látni).

A nagy munkalap létszükséglet. Az író­asztalt egészítsük ki iratszekrénnyel, ahol elférnek a tollak, papírok. A munkalap alá kerüljenek élénk színű rekeszek.

Az egész alakos tükör becses darab. Használjunk fényerő-szabályozós villany­kapcsolót, hogy a világítás követhesse a hangulatváltozásokat. Az íróasztalnál és az ágynál a lámpa erős fényt adjon a mun­kához, az olvasáshoz. A különböző elektromos szerkezetek szá­mára gondoskodjunk megfelelő, szabvá­nyos dugaszoló aljzatokról. A barkácsmegoldások veszélyesek lehetnek.

Végül ne feledkezzünk meg arról, hogy a szoba a gyereké, és nem a felnőtteké. Hagyjuk, hogy a posztereket, lemezeket, bú­torokat maga válassza ki – persze a szabad­ság csak bizonyos határok között érvényes.

A szekrény tetején elhelyezett, dekoratív ággyal sok helyet takarítottak meg. Az ágy alatt bőséges tárolóhely van. A fogantyúkat helyettesítő kivágások egyben díszítőelemek. A lámpák, ablakok, az ágy oldalán sorakozó képkeretek és a függöny elé állított létra harmonikus egységet alkotnak.

A fürdőszobát erősen igénybe veszi a ma­gas hőmérséklet, a gőz, a nedvesség, ezért minden felületnek ellenállónak, víz­hatlannak, könnyen tisztíthatónak kell len­nie. De nincs szó spártai fegyelemről, rá­adásul a szép és kellemes fürdőszoba nem is kerül többe.

Fal

Ha a fal jó állapotban van, bátran kifest­hetjük a fürdőszobát (ez a legolcsóbb és a legegyszerűbb megoldás). A matt vagy a selyemfényű festék jobb, mint a fényes, amelyre könnyebben lecsapódik a víz. Fé­nyesre csak a fát fessük. Használhatunk lemosható tapétát is. A közönséges tapé­tát poliuretán lakkal húzzuk át. A zuhanyo­zófülkét ne tapétázzuk, inkább plexit, üve­get vagy csempét használjunk. A kerá­mia-, üveg- vagy mozaikcsempe vízhatlan és könnyen tisztítható. Ha nem tudjuk az egész helyiséget kicsempézni, legalább a kád és a mosdó fölé tegyünk csempét. Lágyabb hatású a lambéria (poliuretán lakkal tehetjük vízhatlanná).

Padló

A fürdőszoba padlója legyen vízálló és könnyen tisztítható. A habalátétes PVC ké­nyelmes és praktikus. Széles anyagot vá­lasszunk, hogy minél kevesebb legyen az illesztés, amelyen beszivároghat a víz. A parafa padló tartós, meleg, jól illik a na­túr színű fabútorokhoz. A parafát rendsze­rint előkezelik, hogy ne foltosodjon, de a fürdőszobában nincs szükség ilyen keze­lésre. A hajópadló kevésbé kényelmes, de nagyon praktikus.

Egyes műanyag szőnyegeket kifejezet­ten a fürdőszobához ajánlanak, de a csomózott, habszivaccsal alábélelt szőnye­gek és a pamutszőnyegek is megfelelőek. A padlószőnyeget ne ragasszuk le, hogy könnyebben kezelhessük, ha meg kell szá­rítanunk.

A kő és kerámia burkolólapok tartósak, de ha nincs padlófűtés, hidegek, nem kel­lemes rajtuk járni. A márvány túl csúszós, hacsak nem teszünk rá szőnyeget. A kvar­cit és a hasított pala nem csúszós, a mo­zaiklaphoz pedig csúszásgátló adalékot lehet keverni.

Világítás

A borotválkozáshoz, testápoláshoz, arc­festéshez közvetlen fényre van szükség, de a kényelmes fürdőzéshez érdemes lá­gyabb, szórt fénnyel is megvilágítani a fürdőszobát. A mennyezetbe süllyesztett spotlámpák szebbek és biztonságosab­bak, mint a felfüggesztett világítótestek, de néha bántóan éles a fényük. A tükör körüli lámpáknak az arcot kell megvilágí­taniuk. A zsalus fényellenző mögé szerelt reflektorszerű lámpák és fénycsövek kivá­lóan, bár kegyetlenül pontosan világítják meg az arcot. A kis teljesítményű, éjjeli jel­zőfény a biztonságot szolgálja. A lámpák kapcsolóját – biztonsági okok miatt – húzózsinórral működtessük.

Ablak

Szinte biztos, hogy fürdőszobában az át­látszó ablak nem felel meg. A maratott, át­tetsző vagy festett üveg sokkal szebb, mint a barázdás vagy rücskös, de a nagy ablakhoz nem praktikus. Szűrt fénnyel világíthatjuk meg a helyiséget, ha az ablak­ra zsalut teszünk, vagy az ablak elé virá­gokkal teli üvegpolcot erősítünk. A vitrázsfüggöny sem rekeszti ki egészen a termé­szetes fényt.

Ha vékony, áttetsző függönyt használunk, úgy világítsuk meg a fürdő­szobát, hogy a tárgyak ne vessenek árnyékot. A mosható vászonredőny is meg­felelő, de redőzött függöny (például római redőny) vagy hosszú függöny csak olyan fürdőszobába való, ahol sok a hely és ke­vés a gőz. Szűk helyiségben az ablaküveget cseréljük ki tükörüvegre.

Fűtés

Ha központi fűtés van a lakásban, a meleg vizet vezessük át a törülközőtartón is (eset­leg vegyünk elektromos fűtésű törülköző­tartót). A ventilátoros, fali fűtőtest szintén kellemes meleget ad. Ezt azonban úgy szereljük fel, hogy még csak véletlenül se érhessük el a kádból, és működtessük húzózsinórral. A fürdőkád és a kád testét ta­karó fal közé kis radiátort építhetünk be, de a falon hagyjunk szellőzőnyílásokat. Ha a fürdőszobaszekrénybe is teszünk radiá­tort, melegen tarthatjuk a törülközőket, és a helyiséget is fűtjük egy kicsit.

Páralecsapódás

A gőz és a páralecsapódás ellen jó szel­lőztetéssel védekezhetünk. Lehetőleg tart­suk melegen a fürdőszobát. A belső he­lyiségekbe elszívó ventilátort kell szerelni, amely automatikusan bekapcsol, ha az aj­tót kinyitjuk vagy a villanyt felkattintjuk. A parafa magába szívja a nedvességet, ezért kevésbé látszik meg rajta a lecsapó­dó gőz, mint a csempén vagy a fényes festéken.

A fehér csempés fürdőszobát egyszerű, klasszikus motívum díszíti. A minta fekete csempéből, fekete fugázással készült.

A szépen meg­tervezett lambéria színe jól illik a halvány napsárga falakhoz és a mézszínű gyékényszőnyeghez.

A tágas tetőtéri fürdőszoba jellegzetes vonalait kiemeli a fényes fekete gerendázat, a radiátor és a lakkozott padló.

Elegáns, de olcsó, lakkozott farostlemez veszi körül a kádat és a mosdót. A kádra szerelt üveglap meg­védi a fürdőszobát zuhanyozáskor.

Egy német művész házának legnagyobb helyiségét alakította át fürdőszobának. A burkolat rózsaszín és szürke csiszolatlan gránit. A tükröt száműzték.

Szekrény, polc, fogas

A fürdőszobában minden mosdó- és test­ápoló eszköznek kéznél kell lennie. Miért is rejtenénk el őket? A polcok és a drótre­keszek ugyanolyan hasznosak lehetnek, mint a szekrénykék. A fával vagy melaminnal borított farostlemez polc praktiku­sabb, mint a hagyományos üvegpolc, amely szép ugyan, de állandóan tisztítani kell. A műanyag bevonatú, polcokból, ko­sarakból álló, drótvázas rendszer jobban illik a kis helyiségekbe, mint a robusztus­nak ható szekrény.

Aki szereti elrejteni a rendetlenséget, húz­zon olyan redőnyt vagy rolót a polcok elé, amelynek színe harmonizál a fürdőszobáé­val. Kaphatók mindenféle fürdőszobai kel­lékkel felszerelt gőzálló szekrények is. A kí­nálat az előkezelt mahagónitól az áramvo­nalas rétegelt lemezig terjed.

Gyönyörű fürdő­szoba-burkolat. A kád mögötti tükör és a falon végigfutó törölközőtartó (eredetileg bolti fogastartó volt) megnöveli a teret.

Az üvegcséket sima felületre tegyük, nehogy leessenek. Legyenek közel a kád­hoz, a zuhanyozóhoz, a mosdóhoz. A mos­dó közelében szereljünk fel polcot vagy szekrényt a fogkrémnek, kefének, piperecikkeknek. A fertőtlenítő- és fehérítőszere­ket, erős tisztítószereket zárjuk el a gyere­kek elől. Rendszerint az orvosságos szek­rény is a fürdőszobába kerül; vigyázzunk, hogy semmiképpen se férjenek hozzá a gyerekek. Különleges tükrös szekrények is kaphatók, amelyekbe sok hasznos dol­got építenek be, például borotvához való dugaszoló aljzatot, fénycsövet, esetleg fű­tőtestet, hogy a tükör ne párásodjon be.

Régi és új gondos ötvözése: modern mosdó és csap márvány falvédővel, régi, vasból készült törölközőtartó, eredeti, gyalult padló és ajtó.

A fürdőszobából nem hiányozhat a tö­rülköző-, a szappan-, a fogkefe- és a fog­mosópohár-tartó, a szemetes kosár és a szennyestartó. Ha vécé is van a fürdőszo­bában, vécépapírtartóra is szükség van. A kiegészítők krómból, porcelánból, fából és műanyagból készülnek. A törölközők és a fürdőszobaszőnyeg színe legyen össz­hangban a többi színnel.

Ha van elég hely, tegyünk be széket, esetleg lehajtható ülést, hogy a frissítő zu­hanyozás vagy fürdés után pihenhessünk egy kicsit. Aki „zöldövezetben” szeret mo­sakodni, olyan növényeket vigyen a fürdő­szobába, amelyek kedvelik a meleg, ned­ves levegőt. A sötétebb helyiségben pl. a filodendron, a naposban a begónia és a színes levelű növények érzik jól magukat.

A rendhagyó, apró fürdőszobába gondosan kiválasztott tárgyak kerültek: némelyiket használ­ják, némelyiket nem.

Régi fodrászfésűk gyűjteménye a frottír­borítású falakon. A fenyőfa polcokon érdekes üvegcsék sorakoznak. A mennyezet jó minőségű fából készült.

Fürdőszoba-különlegességek

A fürdőszoba tervezésekor számolnunk kell a kötöttségekkel: a berendezési tárgyak, a helyiség állandó elemei elsősorban prakti­kus célokat szolgálnak, de az is fontos, hogy szépek legyenek és tartós, könnyen tisztítható anyagból készüljenek. Mégsem kell minden fürdőszobának egyformának lennie. Bátran keverjük az anyagokat és a színeket, a puha padló mellé például vá­lasszunk krómozott fémet és üveglapokat. De maradhatunk egyetlen anyagnál is. A padlót és a falat burkolhatjuk szép, szí­nes mozaikkal, illetve mozaiklappal. Az erős színek, például a fekete-fehér, a vörös vagy az élénk rózsaszín, sokszor kitűnően hatnak a fürdőszobában.

Az egységes stílusú, kényelmes, prakti­kus környezettel már közel is kerültünk a fényűzéshez. Miért ragaszkodnánk a ha­gyományos kádhoz? A legnagyobb fény­űzés az a kád, amelybe egész testünkkel alámerülhetünk. Az olyan kádban, mely­ben áramoltatják a vizet, nagynyomású víz­sugár masszírozza az embert. Külsőre azonban olyan az egész, mint egy túlmé­retezett, hagyományos kád.

A gőz tisztítja a pórusokat és javítja a vérkeringést. Házi használatra is gyárta­nak gőzfejlesztő berendezést. Olyan kád­hoz és zuhanyozófülkéhez használható, amely zárttá tehető. A berendezés nagyon kevés vizet és áramot fogyaszt. A gőzfür­dő után meleg vagy hideg zuhanyt vehe­tünk, hogy felfrissüljünk.

A fürdőszoba azok közé a helyiségek közé tartozik, amelyeket a legnehezebb ügyesen berendezni. A legtöbb fürdőszoba nagyon kicsi: csak szigorú tervezéssel és kompromisszumok árán tudjuk elérni, hogy egyáltalán használható legyen. A teremszerű, nagy fürdőszobákban viszont a sivársággal kell megküzdeni. A problémát az okozza, hogy olyan helyiségben kell a praktikus szempontokat érvényesítenünk, amelynek a pi­henést kellene szolgálnia.

A fürdőszoba áthelyezése általában nem olcsó dolog, de érdemes rá áldozni. Gon­doljuk át, hogy jó helyen van-e a fürdőszo­bánk, könnyen elérhető-e a hálószobából. Lehetőleg legyen egy külön vécé a nap­pali közelében is. Nagy házban második fürdőszobát vagy zuhanyozófülkét is ér­demes kialakítani, melyet az egyik háló­szobához csatolhatunk. Még a legkisebb helyen is elfér egy sarok- vagy ülőkád, egy kompakt zuhanyozó. Ha új fürdőszo­bát építünk, a vécét tegyük külön helyi­ségbe, illetve létesítsünk még egy vécét és zuhanyozófülkét.

A szürke márvány és a fehér kerámiacsempe emeli ki a szép fürdőszoba térbeli adottságait. A tükör és a törülközőtartó egyenesen a londoni Savoy Szállóból való.

Az új fürdőszoba tervezésekor kérjük ki olyan építész vagy vízszerelő véleményét, aki ismeri az építési és csatornázási elő­írásokat. Alkalmazkodnunk kell a meglevő vízvezetékekhez, szennyvízelvezető csövekhez és légelszívó kürtőkhöz. A sok vál­toztatás nagyon megdrágíthatja az építke­zést. Dolgozzunk vízálló anyagokkal: ne vegyünk olyan tapétát, amelyen nincs vé­dőborítás, ne használjunk matt emulziós festéket, rozsdásodó fémet vagy juta alá-tétes szőnyeget. A csatlakozásokat, repedéseket tömítsük szilikonnal.

A fürdőszoba lehet nyugalmas vagy mozgalmas, fényűző vagy egyszerű. Ha kell, itt helyezhetjük el a mosógépet és a ruhaszárítót. Ha elég tágas, tornahelyet is kialakíthatunk benne. Bár a fürdőszoba praktikus célokat szol­gál, a tervezés során kár volna megfeled­kezni a fürdés pihentető és gyógyhatásáról. Egy fárasztó nap után itt lazíthatunk a legjobban. A fürdőszoba olyan hely le­gyen, ahol kényeztethetjük magunkat.

Tegyünk be kényelmes széket, hogy a meleg fürdő után üldögélhessünk egy ki­csit. A törülközőt fűthető rúdon melegít­sük, hogy ne fázzunk, amikor a gőzölgő kádból kilépünk. Szereljünk be egy jó fényforrást az olvasáshoz és a testápolás­hoz. A mosdószerek, szivacsok legyenek karnyújtásnyira a kádtól és a zuhanyo­zótól.

A századfordulón épült milánói házat az eredeti tervek szerint egyszínűre festették. Alig van néhány színfolt az egész épületben; a fürdőszobában a fekete-fehér csempék uralkodnak.

A fürdőszoba tervezése

A fürdőszoba – a konyhához hasonlóan – drága helyiség a lakás többi részéhez ké­pest. A kádat és a mosdót nem tologathat­juk később, mint a bútorokat, ezért fontos, hogy jó helyre kerüljenek. A fürdőszobától elvárjuk, hogy praktikus, tartós, könnyen tisztítható, ugyanakkor kényelmes és kellemes legyen.

Alaprajz és tervezés

A fürdőszoba tervezésekor vágjuk ki pa­pírból az alaprajzot és a berendezési tár­gyak kicsinyített mását, hogy ki tudjuk kísér­letezni a leghasznosabb elrendezést. Hagy­junk helyet az ajtó és az ablak nyitására, ke­ressük meg, hova célszerű tenni a csapo­kat, a lámpákat, a bojlert. A bidé, a vécé és a mosdó előtt is hagyjunk elég helyet. Ha a mosógépet a fürdőszobába tesszük, gon­doskodjunk a szellőzésről és a vízelvezetés­ről. Keressünk helyet a törülközőknek, a haj­szárítónak, a borotvának, a mosdószerek­nek. A törülközőtartó a kád vagy a zuhany közelében legyen. Az új kádakba már be­építik a szappantartót. A kád köré polcot szerelhetünk fel, virágoknak, olvasnivalónak.

Csempék, mosdók…

A kis fürdőszobában minden helyet a lehető legokosabban kell kihasználnunk. Ha a mosdót, a vécé lefolyóját és öblítő csövét szekrénnyel építjük körül, mutatósabb lesz a helyiség, és attól fogva talán a tárolás sem jelent majd gondot. A mos­dót, a vécét és a bidét rögzíthetjük a fal­hoz is. A szekrénykéket az üresen maradt sarkokban helyezhetjük el. Ha nincs elég hely hagyományos kád számára, beállít­hatunk sarok- vagy ülőkádat is. A tolóaj­tókkal és a polcok elé szerelt rolókkal he­lyet takaríthatunk meg. A tükrök sokszor csodát művelnek: a nagy falfelületre te­gyünk tükörlapokat vagy -csempéket: meg fog kettőződni a tér. Az ajtóra belül tükröt, fogast és drótkosarat szerelhetünk. Ha a mennyezet magas, a tartalék törülközőt lé­cekből összeállított fregolin tárolhatjuk.

Nagyobb helyiségben természetesen hangulatosabb fürdőszobát rendezhetünk be. Általában nem előnyös a kádat, a mos­dót, a bidét és a vécét nem egyazon fal mellé állítani. Ha szép a kilátás, és a helyi­ségbe nem látnak be, tegyük a kádat az ablak közelébe. A szabadon álló öntöttvas vagy acélkád nyugodtan uralhatja a fürdő­szobát. Ha dobogóval vesszük körül, „süllyesztett” káddá alakíthatjuk át. A fennma­radó helyre kényelmes kanapét vagy tor­naszert tehetünk.

A zuhanyozófülkét vagy a vécét előszobaszekrénybe is beállíthatjuk. Minthogy a kád fölött nincs szükségünk mindenütt ember­magasságú helyre, lejtős tető vagy lépcső alá is tehetünk kádat.

Biztonság

A víz és az áram veszélyes kombináció. A fürdőszobába általában tilos elektromos dugaszoló aljzatot felszerelni, vagy nagyon nagy távolságra kell lennie a csaptól, de az utóbbi esetben le kell fedni vízhatlan lap­pal. Az előírások minden országban mások (a villanyborotva csatlakoztatását általában megengedik). A villanykörték nem marad­hatnak csupaszon: nedvesen rövidzárlatot okozhatnak. A lámpákat, az elszívót és a hősugárzót csak húzózsinórral vagy kívül­ről szabad ki- és bekapcsolni.

Vigyázzunk, hogy a padló, a kád és a für­dőszobaszőnyeg ne csússzon. A kád, a vé­cé és a bidé mellé szereljünk fel kapaszko­dót (a törülközőtartó nem elég erős erre a célra). Az üvegajtó törhetetlen üvegből ké­szüljön. Az orvosságos szekrényre olyan zá­rat tegyünk, amelyet nem tudnak kinyitni a gyerekek. Az erős fertőtlenítő- és tisztítósze­reket zárjuk el. A lekerekített sarkok, sima felületek kínálják a legnagyobb biztonságot.

Szimmetria gyönyör­ködteti a szemet egy francia családi ház fürdőszobájában. A praktikus fehér csempét kék minta díszíti. A lámpák meleg fénybe vonják a helyiséget, és jól megvilágítják a mosdókat. A termé­szetes anyagból – fából, gyékényből és csontból – készült régi tárgyak még különlegesebbé teszik a fürdőszobát.

A fürdőszoba elhelyezése és a belsőépítész jóvoltából a kád szinte a kertben van.

Az egybeépített zuhanyzófülke és vécé helytakarékos megoldás.

Zuhanyt, fürdőkádat és mosdót komponálták egységbe ezen a kis helyen.

A fürdőszoba felszerelése

A mai fürdőszobai berende­zésekhez sokféle kiegészítőt kínálnak. Segítségükkel még a legsutább helyiségeket is be lehet rendezni. Ha nem te­lik új berendezésre, javítsuk ki a repedéseket, távolítsuk el a vízkövet. A kádat újrazomán­cozhatjuk, de ehhez inkább szakembertől kérjünk segít­séget.

Fürdőkád

A zománcozott öntöttvas kád és az acélkád szilárd, tartós és nem túl drága. A formája álta­lában hagyományos, de sokfé­le színben kapható. Az akril-kádak kevésbé szépek, ám ol­csóbbak. Nem pattog le róluk a festék, meleg a tapintásuk, de könnyen karcolódnak és el­veszíthetik a fényüket. Az akrilnál erősebb, merev műanyag az üvegszállal erősített poli­észter. A poliészterkádak álta­lában csúnyák, csak a régimó­di, „mancsokon” álló kád után­zata jelent kivételt. Rozsda­mentes acélkádra nem könnyű szert tenni (talán kórházi berendezéseket gyártó cégtől rendelhetünk). A márványkád drága, de mutatós; méret után is elkészítik.

A kádak általában 1,7-1,8 m hosszúak. Ha kevés a helyünk, választhatunk kisebbet is. Az ülőkád kicsi, de a szokásosnál mélyebb, és beépített ülés van benne. A hagyományos kádak­ba is be lehet építeni ülőkét, vagy enyhén ívesre formázni az egyik végüket. Aki óriási kád után vágyakozik, ne felejt­se el, hogy ezt drágább meg­tölteni.

Az épület fölső szintjei nem mindig bírják el a süllyesztett kádat. Mielőtt fölforgatnánk a házat, kérjük ki egy statikus véleményét. Az alacsony ká­dat fárasztó tisztítani, nehéz benne a gyerekeket fürdetni, de megfelelő, ha kicsi a bel­magasság. A kádat alacsony dobogóba is beépíthetjük, és a belső, szabad helyre polco­kat szerelhetünk fel.

Fürdőszoba, dobozba zárva.

Zuhanyozófülke

A zuhany gazdaságosabb a kádnál. Ha lehet, állítsunk fel zuhanyozófülkét. A csapokat kívül helyezzük el, hogy még zuhanyozás előtt beállíthas­suk őket. Kész fülkéket is árul­nak; a kínálat gazdag, az anyagválaszték az üvegtől az akrilig terjed. Egyes model­lekbe ülőkét, fűtött törülköző­tartót és szappantartót építe­nek be. A fürdőszobában azonban nehéz helyet találni nekik. Mutatós alternatíva a méretre szabott, csempézett beugró. Aki inkább a kádban szeret zuhanyozni, olyan ká­dat válasszon, amelynek szé­les, vízszintes az alja, és nem csúszik. A falat, a mennyeze­tet és a padlót burkoljuk víz­álló anyaggal. A kád elé te­gyünk műanyag vagy üveg­paravánt, illetve műanyag füg­gönyt, hogy a helyiség többi részét megóvjuk a víztől.

A zuhanyozófülke csapjait vízszerelővel és villanyszerelő­vel szereltessük fel. Sok csap kézzel is, automatikusan is nyitható-zárható, és a kád csapjá­val vagy külön is szabályozha­tó. Sok csapban hőmérséklet­szabályozó van; ha egyszer beállítottuk, a víz hőmérséklete állandó marad, függetlenül at­tól, hogy a házban kinyitottak-e egy másik csapot vagy sem. Egyes modellek a hőmérsékle­tet és a vízáramot is szabályoz­zák, és automatikusan elzárják a vizet, ha a nyomás egy adott érték alá csökken.

A kézi zuhanyrózsát oda irá­nyítjuk, ahová akarjuk, és min­denki a testmagasságának megfelelően akaszthatja fel. A rögzített zuhanyrózsa muta­tósabb, mert a cső a fal mö­gött fut. A masszírozó zuhany rózsájából lökésekben áram­lik ki a víz; ebből kézi és rög­zített változatot egyaránt gyár­tanak.

Az elektronikus impulzuszu­hany már luxusnak számít. Füg­gőleges, lyukacsos csövekből és állítható szórófejekből áll. Elég furcsa szerzet, leginkább egy régimódi zuhanyra hason­lít. Váltakozva lövell ki nagy nyomású, hideg-meleg vízsu­garakat az egész testre. Az em­ber úgy érzi, mintha dögönyöz­nék. A meleg víz hőmérsékle­tét hőszabályozó állítja be, a vízlökések időtartamát zuhanyo­zás közben változtathatjuk. Kö­zönséges zuhanyként is hasz­nálható.

Márvány luxusfürdőszoba.

Modern mosdó.

Mosdó

Akkora mosdót vegyünk, amek­kora még befér a kijelölt hely­re. Legyen elég mély, hogy könnyen fölé hajolhassunk, ha arcot vagy hajat mosunk, és elég széles, hogy a könyökünk­ről belecsöpögjön a víz. A pe­remén férjen el a sampon, és legyen benne mélyedés a szap­pannak. Ha előre fúrtak bele lyukakat a csapok számára, mindig ellenőrizzük, hogy jó he­lyen vannak-e. Ha nem, olyat vegyünk, amelyen nincs lyuk, és fúrjuk ki mi magunk a mos­dót. Szereljük fel kényelmes magasságban. Támaszkodhat állványra, beépíthetjük pipere­szekrénybe, rögzíthetjük fal­hoz. Erre a célra vagy teher­hordó falat válasszunk, vagy támasszuk alá a mosdót fém­konzolokkal.

Vécé

A vécécsészék általában má­zas porcelánból készülnek; színük, formájuk változatos. A szifonos öblítésű vécék tartalma csöndesen és gyorsan eltűnik a lefolyóban.

A hátsó lefolyós egységek hasonlóan, de kisebb csészé­vel is működnek. A tartály nél­küli vécék olcsóbbak, kisebb helyen elférnek, de zajosab­bak. A víz körbeáramlik a kari­ma alatt, hogy tisztára mossa a csészét. Az alacsony csésze a természetesebb guggoló hely­zetnek kedvez; egyre többen kedvelik. Az alacsonyan felszerelt tar­tály a csészéhez csatlakozik, vagy térelválasztó mögé rejtik. A karcsú tartályok 15 cm-es mélyedésben is elférnek. Van­nak olyan lap alakú tartályok is, amelyeknek a tetején van a nyomógomb, és mindössze 12 cm vastagok.

Öntött műanyag zuhanyozófülke.

Bidé

A bidé igen elterjedt Európa-szerte. Ha van elég helyünk, ne mondjunk le róla. A vécé­hez hasonlóan mázas porce­lánból készül. Bizonyára sike­rül olyat találni, amely illik a többi fürdőszobai berendezéshez.

Előírás szabályozza, hogy le­gyen hozzá meleg és hideg vi­zes cső és szellőztetett lefolyó. A bidét a csapból vagy a kari­ma alól lehet megtölteni. Oldalt helyet kell hagyni a lábnak, hátul a térdnek; egyes modellek­nél előfordulhat, hogy a bidét a faltól 10 cm-re kell elhelyezni. Ha nagyon kevés a hely, ki­húzható modellt válasszunk.

Csapok

A csapot a falra vagy a kádra (mosdóra) szereljük fel. A keverőcsapok egy részét zuhany­csatlakozóval és hőszabályozóval gyártják. Karral, nyomó­gombbal vagy forgógombbal működnek. A csap akkor jó, ha szappanos kézzel is könnyen kezelhető, és ha a vízsugarat pontosan a mosdóba vagy a kádba irányítja. A modern csa­pokat sokszor nehéz tisztítani, igaz, a régi keresztfejes és fal­ra szerelt csapok még rosszabbak.

Gótikus pompa egy XIX. századi camargue-i házban. A márvány­káddal összhangban van az elegáns kovácsoltvas szék és falikar, a sárgaréz hattyúnyakú csap, a különleges faburkolat, valamint a gótikus ablakok alakját követő, tükrös szekrényajtó.

A hálószobában pillanatok alatt rendetlen­séget tudunk csinálni. Ha kicsi a helyiség, föltétlenül használjunk ki benne minden zugot; pl. az ágy alatt tarthatjuk azokat a dolgokat, amelyeket nem használunk min­dennap. A beépített szekrények konszolidált be­nyomást keltenek. Érdemes méretre sza­bott elemeket készíttetni. Az előre gyártott modulok természetesen olcsóbbak, több­ségükben fiókok, állítható polcok, kampók, cipőtartók is vannak. A lapos fiók előnyösebb, mint a mély. A plexi- vagy a drótkosárban könnyű megtalálni az ingeket, zok­nikat.

Ha kicseréljük a fogókat vagy átfestjük a farészeket, egyedi lesz a szekrényünk. A faajtókat cseréljük tükörajtókra, hogy a szoba világosabbnak, tágasabbnak has­son.

A beépített vagy kész bútor azonban nem mindig felel meg, hiszen van, aki job­ban kedveli a hagyományos szekrényt, öltözőasztalt. A régi, magas szekrények belsejét jobban kihasználhatjuk, ha a fel­akasztott ruhák alá beszerelünk egy pót­sínt vagy néhány polcot. Aki a földre szokta dobálni ruháit vetkőzés közben, de zavarja a rendetlenség, tegyen széket az ágyához.

Az ágy mellett

Az ágy mellett maradjon hely az éjjeli­szekrénynek, amelyen elfér az olvasólám­pa, a telefon, egy-két könyv, egy vizespo­hár. Aki szeret zenét hallgatni az ágyban, gondoskodjon róla, hogy a rádió és a le­mezjátszó kapcsológombját az ágyból is elérje. A távirányítós televízió szintén ké­nyelmes.

Aki ágyban írja regényeit, mint Marcel Proust, vagy csak szeret ágyban reggeliz­ni, szerezzen be „betegasztalt”, melynek használata sokkal kényelmesebb, mint a tálcáé. Az ilyen asztalkára kerék is szerel­hető: ha nincs rá szükség, egyszerűen fél­re lehet tolni. Ezek az asztalok nem túl szépek, de modellnek használhatjuk őket saját terve­zésű darabjainkhoz.

Öltözőszoba

Ahol van elég hely, ott érdemes öltözőszo­bát berendezni. Ennek nem kell föltétlenül a hálószoba mellett lennie – megteszi bár­milyen kis szoba. Itt kevesebb gondot kell fordítanunk az esztétikumra, mint a háló­szobában. Olyan állványsort is használha­tunk például, amilyenre a boltban akaszt­ják a ruhát.

Dróthálós polc­rendszer. Praktikus, mutatós, nyitott ruhatárként is hasz­nálható, de szekrénybe is beépíthető.

A fürdőszobát és a hálószobát keskeny folyosó köti össze. Itt tartják a ruhát. Az egyedi fiókokból és polcokból szellemes szekrényöltözőt alakítottak ki.

Tökéletes ágy könyvmolyoknak.

A japán ihletésű hálószobának kiemelkedő része a szépen megmunkált fa ruhásszekrény fából és papírból készült előlappal.

Ugyanennek a szobának a beugrójába polcokat és fiókokat szereltek be. Az ablak előtt a sínen mozgó ellenző harmonizál a szekrénnyel.

A hálószoba hangulata

Egyetlen kattintás, és villany gyúl a szobá­ban, megváltozik a hangulat. Nem könnyű eltalálni, hogy milyen lámpát szereljünk fel – különösen az olyan hálószobában, me­lyet nappal más célra használnak. Taná­csos könnyen változtatható világítást ter­vezni. A fényszabályozós kapcsolókat na­gyon könnyű kezelni és nagyon haszno­sak. A szoba romantikus, lágy megvilágí­tásán kívül gondoskodnunk kell arról is, hogy az öltözködéshez, fésülködéshez, olvasáshoz elegendő fényt kapjunk.

Senki nem szeret felkelni az ágyból, hogy eloltsa a lámpát. Szereltessünk alternatív kapcsolót az ágy, illetve az ajtó mellé. A franciaágy mindkét oldalára tegyünk ol­vasólámpát: így aki olvasni akar, nem za­varja partnerét az alvásban. Körben a falak mentén elhelyezett, rej­tett fénycsövek vagy vonalizzók lágy, szórt fényt adnak. A megvilágítást olvasólám­pákkal és spotlámpákkal tehetjük teljessé. Az állítható fali spotlámpákat irányítsuk úgy, hogy este a mennyezetről szórják a fényt, lefekvés után pedig az ágyban fek­vő könyvére világítsanak. A spotlámpákat mennyezetre szerelt sínen mozgathatjuk: ezzel a szoba bármely pontját kiemelhet­jük a környezetéből.

A ruhásszekrény rejtett lámpái igen hasz­nosak lehetnek. Az öltözőasztal vagy a hálószoba mosdója fölötti tükröt jól világít­suk meg; a fénycsövet árnyékoljuk ernyő­vel. A fényforrás ne mögöttünk, hanem előt­tünk legyen, hogy az arcunk kapja a fényt.

Természetes megvilágítás

De nemcsak a mesterséges megvilágítás megoldása fontos: ügyesen kell bánni a természetes fénnyel is. Aki szeret világos szobában ébredni, az tegyen puha musz­linfüggönyt, világos rolót, finom, redőzet-len pamutfüggönyt az ablak elé. De egyál­talán nem kötelező függönyt használni, különösen akkor nem, ha a hálószoba er­kélyre nyílik (az ágyat úgy helyezzük el, hogy ne a vakító ablakkal szemközt éb­redjünk, különben megfájdulhat a fejünk). Ilyenkor azonban le kell mondanunk a ne­héz, redőzött függönyök szigetelő hatásá­ról. Aki sötét szobában szeret aludni, zsa­lut is felszerelhet a függönyök, rolók he­lyett. Ez beengedi a levegőt, de kirekeszti a fényt.

A hálószoba igaztalanul háttérbe szorí­tott fényforrása a kandalló. Pedig talán a tűz világítja meg a legromantikusabban a szobát. A szerencsések, akiknek a háló­szobájában kandalló van, föltétlenül hasz­nálják!

A hálószoba világítása legyen megnyugtató, de az olvasáshoz is jusson elég fény. Itt az ágy mellé két modern padlólámpát állítottak. A harmadik lámpa az asztalt világítja meg.

A volfrám-halogén vonalizzók töké­letesen beillenek ebbe a nagy lele­ménnyel megtervezett hálószobába. A kandallót nem fűtésre, hanem ágy­támlának használják.

Szabálytalan elrendezésű falak még barlangszerűbbé teszik a tetőtéri szobát. A spotlámpa érdekes árnyékot vet, és kiemeli a falak formáját. A hajlított szárú, állítható olvasó­lámpa fényénél nemcsak az ágyban lehet olvasni.

A hegyi ház rusztikus hangula­tához a gyertyafény illik a legjobban. A lobogó lángok romantikus fénybe vonják a hálószobát – csak arra kell vigyázni, hogy ne okozzunk tüzet.

Tizio-lámpák ékesítik a keskeny szobához tervezett, alacsony szekrényt.

A hálószoba az a hely, ahol végre magunkra zárhatjuk az ajtót, megszabadulhatunk a napközben viselt ruhától, és körülvehetjük magunkat kedves tárgyainkkal. A hálószoba menedék: szerelmi fészek, dolgozószoba vagy második nappali. De mindennél fontosabb, hogy kényelmes pihenőhely legyen. A hálószoba a lakás legszemélyesebb zuga. Úgy kell megterveznünk, hogy jól essen benne lefeküdni és felébredni.

Aki megengedheti magának, hogy há­lószobáját csak alvásra használja, az ágy­nak juttathatja a főszerepet. Olyan stílust választhat, amilyet csak akar: a baldachi­nos ágytól a földre fektetett matracig ter­jed a skála. Nincs szükség sok bútorra, a kiegészítők kiválasztásakor pedig azt kell szem előtt tartani, hogy ezt a szobát fő­ként mesterséges fényben látjuk.

A dél-franciaországi átalakított kápolna vendégszobája nyugal­mas menedékhely. A régi vaságy, a vakolt fal, a fapadló, a szürke és homokszín árnyalatok, a gondosan kiválasztott tárgyak őrzik a rusztikus egyszerűséget.

Ha a hálószoba a dolgozó- vagy nap­pali szoba szerepét is betölti, a hangsúly az ágyról más bútordarabokra terelődik. Az ágyat akár el is rejthetjük. Alaposan meg kell fontolnunk, milyen színeket és bútorokat válasszunk, ha nappalra is, éj­szakára is kellemesen akarjuk berendezni a szobát. A megvilágításnak többféle célt kell szolgálnia, több bútorra van szüksé­günk, és az ágy kiszorul a középpontból, bár továbbra is a lakás legfontosabb bú­tora marad, amelyet nagy gonddal kell kiválasztanunk.

Minél kisebb a hely, annál körültekin­tőbben kell megterveznünk a hálószobát, különösen, ha több célt is szolgál. Az elő­relátó tervezés, amely a kényelemre és a tárolásra helyezi a hangsúlyt, sok gondtól mentésit a szoba berendezése során.

Akár kicsi a hálószoba, akár nagy, akár több funkciója van, akár egyetlenegy, fon­tos szerepet játszik az életünkben. Ez az a hely, ahol könnyű álomba szeretnénk me­rülni, és ébredéskor a lehető legjobb meg­világításban látni az új napot – és a szo­bát. A szerelem színhelye is az ágy, már csak ezért is megéri, hogy – pénztárcánk­tól függően – a lehető legjobb ágyat ve­gyük, a padlóra puha szőnyeget fektes­sünk, olyan színeket, mintákat válasszunk, amelyekkel biztosan együtt tudunk élni, a világítás pedig lágy, de praktikus legyen.

A kis szoba berendezésekor egyszerűségre törekedtek. Tiszta színek, funkcionális bútor és néhány kiegészítő.

Hálószobai kérdőív

• Egy vagy több személy használja a szobát?
• Milyen messze van a fürdőszoba és a vécé?
• Be tudunk építeni még egy fürdőszobát vagy zuhanyozót?
• Más célra is használjuk a szobát?
• Mennyi tárolóhelyre van szükségünk?
• Beépített vagy önálló szekrényeket akarunk?
• Szükségünk van gardróbra?
• Reggel vagy este kap fényt a szoba? Vagy egyáltalán nem kap?
• Sötét vagy világos szobában szeretünk felébredni?
• Hangszigetelt a szoba, vagy vastag szőnyegekkel, függönyökkel kell kirekesztenünk a zajt?
• Van hely arra, hogy a vendégeink, a gyerekek barátai nálunk aludjanak?
• Milyen padlót szeretnénk?
• Van elég fali csatlakozó az ágy mellett?
• Van olyan kapcsoló az ágy mellett, amellyel a helyiség egész világítását szabályozni tudjuk?

Mit akarunk elhelyezni az ágy közelében?

• Telefont?
• Kávéfőzőt?
• HIFI-tornyot?
• Rádiót?
• Ébresztőórát?
• Televíziót/videót?

A milánói raktárt pompás egyterű lakássá alakították át. A válaszfal – a szabadon hagyott tetőcsúcs alatt – kitűnő háttere a fehér ágynak.

A fal túlsó oldalán van a fürdőszoba. A szép, régi mosdót szemétdombon találták.

A szép, de olcsó régiségekből nagysze­rű enteriőrt komponáltak. A szokatlan, üveges paraván átengedi a zárt erkélyen beözönlő fényt. Az egyszerű falak között minden tárgy érvényesül.

Stílusok

Van, akinek a hálószoba reggeli hangula­ta a legfontosabb. A napfény vagy éppen a zord idő határozza meg, hogy „milyen lábbal kel fel”. A szoba színeivel, pl. ró­zsaszín és a sárga árnyalataival még a gyenge téli napsütést is erőteljesebbé te­hetjük. A zöld és a kék ellenkező hatású: hűvössé, nyugodttá változtatja a szobát. A tiszta fehér visszaveri a fényt, és jó hát­teret kínál az élénk bútorhuzatoknak.

A szoba a lágy színektől lesz pihentető. A meleg, világos tónusoktól a természe­tes, barátságos színekig, pl. a terrakotta, dohány- és mézszínig sokféle árnyalat kö­zül választhatunk. Lehet, hogy a hálószoba jellegzetes szí­nei és mintái nem hatnak jól, ha a szobát más célra is használjuk. A túl élénk színek viszont zavarhatják a pihenést, és az ágy­ban fekvő betegnek sem kellemesek. Igye­kezzünk tehát kompromisszumot kötni, ha a háló nemcsak alvásra szolgál.

Mennyezet

Ez a ház egyetlen szobája, ahol a mennyezetet valószínűleg ugyanannyit néz­zük, mint a többi falat. Fessük a szoba uralkodó árnyalatával egyező, esetleg el­lentétes színűre, vagy emeljük ki komplementer színnel a stukkókat. A mennyezet szélére fessünk mintát sablonnal vagy akár szabad kézzel. Tükörrel is boríthatjuk a mennyezetet, bár fennáll a veszély, hogy előbb-utóbb egy New Orleans-i bor­délyban érezzük magunkat.

Minták

Az ágy jókora bútordarab: a mintás ágyta­karó könnyen átveheti az uralmat az egész szoba felett, ezért a többi bútor huzatát ennek kell alárendelnünk. Sokan kedvelik a virágmintát és az absztrakt alakzatokat. Az indonéz batikkal jól megfér a csíkos szőttes és finom muszlin. Az egyszínű kar­ton ágytakaró sokféle környezetben meg­állja a helyét. Különböző mintájú párnák­kal élénkíthetjük. A meleg színek és a bo­nyolult minták összhatása is kellemes. A vörös, az arany és a barna árnyalatai jól illenek a fényes padlóhoz és a keleti sző­nyeghez.

Amerikában ma is kedvelt a régi step­pelt ágytakaró, amelyet sokszor szövetda­rabokból állítottak össze, vagy hímzéssel díszítettek. De ne vegyük át szolgai mó­don a régiségeket. Terítsük le a mintás ré­gi kendőt, finom szőnyeget vagy szőttest háromszög alakban összehajtva az egy­színű ágytakaróval borított ágy végére.

Padló

Ha sokat közlekedünk mezítláb a hálóban, alighanem a szőnyegpadló a legkézen­fekvőbb választás. Nem kell drága anya­got vennünk, hiszen nem járkálunk rajta sokat, és praktikus színre, mintára sincs szükségünk. Az a legfontosabb, hogy a padló puha és meleg legyen. A csiszolt, lakkozott fa­padló, a parafa burkolat és a habalátétes PVC-padló is megfelelő. Egy-egy kis sző­nyegtől minden padló puhább, színesebb lesz.

A minimalista szobában a színeké a főszerep. Az ágyra piros ágytakaró hívja fel a figyelmet. Az asztalt kékre, a padlót fényes fehérre festették.

Sokméternyi fehér háló csüng a bambuszrudakon, megszűrve a tetőablakon beáramló fényt, és romantikussá varázsolva az egyszerű padlásszobát. A halványkék szőnyeget az alacsony belső ablakok sötét­kék reluxája emeli ki.

Angol vidéki stílus: ebben az elegáns, hagyományosan berendezett hálószobában minden tárgy nagy műgonddal készült. Az arabeszkek megismétlődnek a régi indiai szőnyegen, a hímzett ágytakarón és a faragott padon.