Lakberendezés - 146. oldal

Együtt a család az ebédlőben

A családi étkezések célja nem pusztán az étel elfogyasztása: talán ez az egyetlen al­kalom a nap folyamán, amikor a szülők és a gyerekek kényelmesen leülnek és be­szélgetnek. A nyugodt környezet minden­nél fontosabb. Az ebédlőnek állnia kell a gyerekek ostromát, a kiömlő ételt, felboru­ló poharat, ugyanakkor szépnek kell len­nie, hogy a felnőttek is jól érezzék benne magukat. Ha a házban több étkezőhelyi­ség is van, az egyiket berendezhetjük az egész családnak, a másikat csak felnőt­teknek. De a legtöbb lakásban egyetlen ebédlő fér el csupán, és kompromisszu­mot kell kötnünk.

A nyugodt családi étkezés szinte elkép­zelhetetlen lemosható burkolatok nélkül. Ha az étkező egybenyílik a konyhával – ami nagyon bölcs megoldás kisgyerekes családoknál -, a rozsda-, tégla- vagy bar­na színű mozaiklapok vagy a régi, mázas, fehér porceláncsempék nagyon mutatós és praktikus falburkolatot adnak. A mű­anyag tapéták között válogatva biztosan találunk elegáns, de teherbíró fajtát.

Ebben a házban az alagsornak is fontos szerep jutott. Az U alakú pulttal úgy osztották fel a teret, hogy a középső rész szolgáljon főzésre, mosogatásra, és a helyiség két végébe kerüljön a két étkezőhely. A kerek asztal körül jut hely a család­nak, a vendégeknek. A másik oldalon szellemes reggeliző pult húzható ki a munkalap alól; az ablak mellett éppen reggeli fényt kap

Sokan úgy gondolják, hogy a kényel­mes lakásból nem hiányozhat a szőnyeg, pedig a szépen lakkozott padló önmagá­ban is elegáns, a parafa vagy a mozaik­csempe barátságos. Akit mégis a szőnyeg­hez húz a szíve, válasszon tartós, mintás anyagot. Ezen kevésbé látszanak a foltok, mint a világos, egyszínű szőnyegen. A kis­gyerek széke alá fektetett, jókora mű­anyag lap talán nem a legfestőibb látvány, de legalább megvédi a szőnyeget.

Praktikus és hangulatos ez a hatalmas faasztal, mely munka­lap és családi gyülekezőhely egy francia vidéki házban

Nemcsak étel kerül időnként a szőnyeg­re, hanem evőeszköz, tányér, pohár is. Egy­szerűen nem éri meg, hogy étkezéskor egyfolytában féltsük a drága porcelánt, az értékes poharakat. Keressünk szép, olcsó étkészletet, olyan mutatós tányérokat és poharakat, amelyek nem döntenek anyagi romlásba, ha eltörnek. A gyerekeknek ve­hetünk saját étkészletet: egyszerű, olcsó tányért, színes műanyag poharat.

Aki sajnálja az asztalt, borítsa védőlap­pal! A fehér, préselt lemezből készült asz­talok jól tűrik a családi étkezés viszontag­ságait. Szép porcelántányérokkal és kristálypoharakkal ünnepi alkalmakra is megfelelők. A régi fenyő- vagy tölgyfa asztal szintén ellenálló, de a legmakacsabb szennyezések, a vörösbor és a kifröccsent bé­biétel foltjai ellen helyénvaló átlátszó vé­dőborítást alkalmazni.

Barlangra emlékeztető hosszú, alacsony szoba. A napfény és a fehér fal legyőzi a homályt. A hosszú asztalnál a legnagyobb család is elfér

Kockás műanyag asztalterítővel vagy szí­nes viaszosvászonnal könnyen elérhetjük azt a civilizált hatást, amelyre áhítozunk, mégsem kell órákig mosnunk-vasalnunk. Aki nem szeret szenvedni, az csak ünnepi alkalmakra használjon damasztszalvétát, a napi étkezésekhez a könnyen kezelhe­tő, műszállal kevert pamutszalvéta is meg­teszi.

Ha az étkező kredencében értékes dol­gokat, például szép porcelánt és kristályt tartunk, nem árt megakadályozni, hogy az apró kezek kinyissák a szekrényt, és kibo­rítsák a tartalmát.

A kis hajókonyha apró étkezőbe torkollik. A rendhagyó sarok­ablakból pompás kilátás nyílik.

Étkezés a szabadban

Még a legbarátságtalanabb éghajlaton is van néhány gyönyörű nyári nap, amikor az embernek kedve támad a szabadban en­ni. A melegebb vidékeken pedig célszerű úgy berendezni a kertet, a teraszt vagy az erkélyt, hogy ott is étkezhessünk. A kert­ben érdemes elkeríteni egy kis részt, ki­egyengetni a talajt. Ilyen helyen szükség van megfelelő székekre, és védekezni kell a szél vagy a nap ellen. A magas falak, sövények, kerítések útját állják a szélnek, és egyben körülfogják a szabadtéri szo­bát, amitől még kellemesebbé, meghitteb­bé válik az étkezés.

Nagy könnyebbség, ha a konyha köze­lében telepedhetünk le, különben a sza­kács és segítőtársai oda-vissza rohangál­hatnak. A konyha és a kinti étkező közötti útnak simának, egyenletesnek kell lennie. Igyekezzünk kiküszöbölni a szintkülönb­ségeket és eltüntetni az akadályokat az útból. Időnként a szabadban is főzhetünk. Válasszunk szép és praktikus grillsütőt er­re a célra, vagy építsünk tűzhelyt tűzálló téglákból. A kerti kemence nagyon muta­tós, és finom pizzát süthetünk benne. A szép kilátás fokozza az élvezetet, ha pe­dig nincs sok látnivaló, talán jobb megoldás bokrokkal, falakkal, kerítéssel övezett, zárt teret vagy szőlőlugast kialakítani.

A gyékényszerű rolók, a deszkapadló és a faszékek remek összhangja. Az átszű­rődő napfényben jólesik a nyári ebéd

Ha a kertben több étkezőhelyet rende­zünk be, a nap járását is követhetjük. A keletre néző reggeliző hely reggel kap napot. A déli fekvésű étkező, ahol a fák vagy a lugas levelei pöttyös árnyékot vet­nek, délutánra melegszik fel. A nyugati te­rület kapja az utolsó délutáni napsugara­kat: kellemes teázó-, vacsorázóhely lehet. Ha nincs lehetőség ilyen fényűzésre – már­pedig általában nincs -, próbáljunk napos helyet választani a konyha közelében.

A bútor legyen tartós és elég súlyos ah­hoz, hogy állja az időjárás viszontagsá­gait, de könnyű, hordozható darabokat is használhatunk. A masszív tölgyfa jó példa az előzőre (a fabútor készüljön lécekből, hogy az eső lecsuroghasson róla), az összecsukható vászonszékek és nyugágyak pedig a másodikra. A zöld környe­zetben jól érvényesül a fehér fa, de rend­szeresen újra kell festeni. Az élénk színű párnák kényelmesek, és a szemet is gyö­nyörködtetik. Mindenképpen törekedjünk arra, hogy az ülőhelyek ne csak kényel­mesek, hanem szépek és mutatósak is le­gyenek.

Apró terasz grillsütővel. A nyersanyagokat a felfüggesztett kosarakból veszik elő

A felnőttek és a gyerekek egyaránt sze­retnek a gyepen ülni. Terítsünk le takarót, hogy a fű ne fesse zöldre a ruhát. Az ala­csony falakra, padokra, széles lépcsőkre is szívesen letelepszünk. Semmi sem varázslatosabb egy sza­badban elköltött nyári vacsoránál. Aki ál­landó villanyvilágítást akar, forduljon szak­emberhez. A gyertyák, mécsesek meghitt fényét a házból jövő halvány világítással egészíthetjük ki.

A kerti étkezéshez nagyon jól illik a cse­répedény: a terrakotta- vagy zöld és sárga, tompa fényű mediterrán tálak, a kézzel fes­tett, csillogó tányérok. Igen praktikusak a könnyű, törhetetlen, nyers vagy élénk szí­nű műanyag edények. Ünnepélyes alkal­makra a legjobb ezüst-, porcelán- és kristálykészletünkkel, a legfinomabb asztalte­rítőnkkel terítsünk. Bármilyen szép és bódító a kert, mindig tegyünk az asztalra egy váza virágot vagy egy csokor friss, illatos gyógynövényt.

Ünnepre terített asztal gyönyörű környezetben

Az a helyiség, ahol eszünk, általában a la­kás központja. Az ebédlőasztalnál beszél­getünk, társasjátékot játszunk, és persze átadjuk magunkat az evés örömeinek.

Mindehhez természetesen kényelmes bútorra van szükség, de a környezetről sem szabad megfeledkeznünk. Az étkezés le­gyen kellemes, teremtsen alkalmat a diskurálásra. Senkinek sincs kedve a kelleténél több időt tölteni az olyan asztalnál, ahol va­kít a fény, kemény a szék, a szoba berende­zése ügyetlen, kényelmetlen. Az az ebédlő – és az a lakás – kellemes, amelynek ren­deltetését és használatát előre elterveztük, és amelyben az elveket össze tudjuk han­golni az igényeinkkel.

A konyhának és az étkezésre szánt tér­nek úgy kell egymáshoz kapcsolódnia, hogy a tálalás a lehető legkisebb felfordulással járjon. Nem lehet kellemes a hangulat ab­ban az ebédlőben, melyben már-már fizikai erőpróbát jelent, hogy az étel az asztalra, a piszkos edény a konyhába kerüljön.

Ebédlő felmérése, terve

A kellemes ebédlő titka nem az előírásos berendezésben vagy stílusban rejlik, hanem abban, hogy helyesen mérjük fel: mekkora a család, hány korosztály használja a helyisé­get, gyakran hívunk-e vendéget, mekkora a lakás. A különálló, ünnepélyes ebédlőt sok család fölöslegesnek találja. Inkább más helyiségben – vagy helyiségekben – étkez­nek. A konyhában, a nappaliban, esetleg a hálószobában is találnak étkezésre alkal­mas sarkot, és persze az erkély vagy a kert is szóba jöhet, ha kellemes az idő.

Az ebéd­lő kiiktatása egyáltalán nem szükségmegol­dás, hanem nagyon is jó ötlet. Az étkezőnek a konyha közelében kell helyet kapnia, de ha mereven ragaszkodunk a hagyományok­hoz, saját választási lehetőségeinket korlá­tozzuk. A következő kérdések segítségével könnyebben megtalálhatjuk a lakásban az étkezésre alkalmas helyeket, tökéletesíthet­jük a meglevő étkezőt vagy újat tervezhe­tünk, és tisztábban láthatjuk: mi az igazán fontos az étkezésre szánt helyiségben vagy sarokban.

Az ideális étkező többféle célra, példá­ul játékra, dolgozószobának is használha­tó; „kiállíthatunk” benne képeket, kis tár­gyakból komponált gyűjteményeket, ide telepíthetjük a növényeinket. A célszerű­ségnek nem kell eleve kizárnia az izgal­mas változatosságot és a könnyedséget: a jó étkező a szakács és a lakberendező kreativitását dicséri.

Ebédlői kérdőív

• Milyen szempontok alapján választottuk ki az ebédlő helyét?
• Étkezhetnénk máshol is?
• Étkezhetnénk kényelmesen a szabadban is?
• Mi tetszik/nem tetszik az ebédlőben?
• Hányan étkeznek itt?
• Bővíthető?
• Milyen gyakran és meddig használjuk?

Mikor használjuk elsősorban?

• reggel,
• délben,
• napközben,
• este.

További kérdések:

• Csak étkezésre szolgál?
• Más célra is használjuk?
• Össze akarjuk kötni vagy el akarjuk választani a konyhát és az ebédlőt?
• Különüljön el az étkezősarok vagy épüljön be a helyiségbe?
• Könnyen elérhető a konyha a lakás többi részéből?
• Könnyen szállíthatók a tányérok, az evőeszközök és az ételek a konyha és az asztal között?
• Könnyű az ebédlőt rendben tartani?
• Állandóan használjuk?
• Nagy igénybevételnek van kitéve?
• Mennyire fontos az ebédlő a többi helyiséghez képest?
• Mennyit tudunk rá áldozni?
• Milyennek képzeljük a tökéletes ebédlőt?

Vendégfogadásra alkalmas, ünnepélyes ebédlő. A selyemmályva fürdik a napsütésben, az egész szoba ragyog a világos felületekről visszaverődő fényben. Itt zavartalanul élvezhetők az evés örömei.

Az ebédlő helye

A mai ebédlők általában a nappaliba vagy a konyhába kerülnek. Sok modern házban az L alakú nappali rövidebb szára az étke­zőhelyiség; a konyhában a hosszú fal elé keskeny pult, néhány bárszék kerül: itt reg­geliznek. A régebbi házakba rendszerint külön ebédlőt terveztek. Az egymással szom­szédos ebédlőből és nappaliból ma már egyetlen tágas helyiséget alakítanak ki.

Az önálló ebédlőt rendszerint második nappalivá léptetik elő. Az ebédlő csöndes sziget lehet a lakásban, ahol a gyerekek leckét írnak, bárki letelepedhet egy ké­nyelmes székbe olvasni. Ha az ebédlőbe beteszünk egy kis íróasztalt, eggyel keve­sebben lesznek a nappaliban, kevésbé za­varják egymást a családtagok. Az ebédlő kihasználása különösen ott fontos, ahol a nappali kicsi, vagy ahol a nagy családban több korosztály él együtt és óriási a nyüzs­gés. Csak akkor engedjük meg magunk­nak az önálló ebédlő fényűzését a ház töb­bi részének rovására, ha az ünnepélyes étkezésnek fontos szerepe van az éle­tünkben.

Az étkezőt csak az asztal és a három szék jelzi. Közel van a konyhához, padlóborítása praktikus

Bár a konyhának közel kell lennie, sok házban egészen váratlan helyek bizonyul­nak alkalmasnak az étkezésre. Egy régi ház előszobájában talán elfér egy lehajtható asz­tal és néhány összecsukható szék; ezeket használat után felakaszthatjuk a falra. A lépcsőforduló sokszor világosabb és tá­gasabb, mint a szokásos étkezőhelyiség. A huzatnak dekoratív függöny állhatja út­ját. A korai reggelit és a késői vacsorát a hálószoba asztalkáján tálalhatjuk.

A napos, zárt verandán jobban ízlik az étel. Kora tavasszal vagy késő ősszel, ami­kor süt a nap, de a levegő már hűvös, úgy érezzük: a szabadban vagyunk, mégsem fázunk. Szép időben terítsünk a kertben, a teraszon vagy az erkélyen.

Az ebédlő változik a legtöbbet a család életében. A jó nappalihoz hasonlóan oly­kor kicserélődik a berendezése, de még a helye is. Amíg a gyerekek kicsik, az ebéd­lőben játszhatnak, később pedig itt tanul­hatnak. Ha nem félünk a változtatástól, az ebédlő lehet a lakás egyik leghasznosabb helyisége.

Étkezőasztal a konyhában

Francia vidéki ebédlő

Kétszemélyes kis reggeliző asztal az ablak előtt egy francia falusi hálószobában. Néha fontos, sokszor praktikus és mindig kellemes olyan helyiségben enni, amelyet nem étkezésre szántak, de csak akkor, ha kényelmesen leülhetünk az asztalhoz, és nem a térdünkön kell egyensúlyozni a tálcát. Ezt az asztalt napközben íróasztalként használják

A fekete drótparaván részben elválasztja a fekete-fehér ebédlőt és a nappalit. A Le Corbusier tervezte üveglapú asztal egy Eileen Gray-szőnyegen áll. A konyhát elválasztó falat Jim Dine nyomata díszíti

Berendezés

Az ebédlő központja az asztal. Hagyjunk elegendő helyet körülötte a tálaláshoz. Sok­szor az a legjobb megoldás, ha az asztalt a szoba egyik oldalára, sőt a falhoz állít­juk: ha sokan ülik körül, előrehúzhatjuk. A kerek asztal körül többen férnek el ké­nyelmesen, mint a téglalap alakú körül. A légkör is oldottabb, amikor nem ül senki az asztalfőn.

Ha ügyesen akarunk gazdálkodni a hellyel, próbáljunk meg sarokasztalt beál­lítani, vagy tegyünk egy kisebb asztalt a zárt erkélyre vagy valamelyik beugróba, esetleg állítsunk végig a fal mellé egy kes­keny pultsort. Az asztalt praktikus és esztétikai szem­pontok alapján válasszuk ki. Ne felejtsük el, hogy a leghétköznapibb asztalt is ün­nepélyessé varázsolhatjuk egy elegáns te­rítővel.

Régebben külön ebédlőgarnitúrát: asz­talt, székeket és tálalóasztalt használtak. A Viktória kori székek jól illenek a melaminbevonatú modern asztalhoz is, a vilá­gos, régi tölgyfa asztal mellett pedig jól mutatnak az acélból és bőrből készült olasz székek. Nyugodtan állítsunk az asztal kö­ré különböző székeket, ha van bennük va­lami közös vizuális elem.

Az italoskocsi a hallban áll. Hol a nappaliba, hol az étkezőbe gurítják be.

Válasszunk kényelmes székeket, úgy, hogy az asztalnál ülők térde és az asztallap között elég hely maradjon. A karosszék ké­nyelmesebb, de terebélyesebb; előfordul, hogy az ilyen széket a karfa miatt nem tud­juk betolni az asztal alá, amikor felállunk az étkezéstől.

Ott, ahol kicsi a hely, használjunk össze­csukható székeket, bár ezek általában nem túl kényelmesek. A helyhez rögzített, pár­názott padon többen is elférnek. A bárszé­kek kis helyet foglalnak el, és használat után betolhatjuk őket a pult alá, de lábtá­masz nélkül kényelmetlenek. Ha a nappaliban étkezünk, a székek több célt szolgálnak. Akkor kényelmesek, ha erős a támlájuk és könnyen átvihetjük őket egyik helyről a másikra.

A pohárszék modern változata ebben az ünnepélyes ebédlőben meg­könnyíti a tálalást és az edények le­szedését.

A tágas szobában pohárszék is elfér, benne tányérok, poharak, evőeszközök. A pultja általában magasabb, mint az asz­tallap: kényelmesen felszeletelhetjük rajta a húst, itt tarthatjuk a fűszereket, előre ide­készíthetjük a salátát, sajtot, gyümölcsöt, bort. A kis helyiségben jó szolgálatot tehet az alacsony, beépített tálaló. Ha a szobát más célra is használjuk – pl. itt varrunk, itt írják a gyerekek a leckét -, gondoskodjunk szekrényről vagy polcról, hogy az asztalt gyorsan megteríthessük, amikor eljön az ideje.

A nyitott polc – akár akarjuk, akár nem – vitrinként díszíti a helyiséget. Ízlésesen rendezzük el rajta a tányérokat! A szép tá­lakat állítsuk fel függőlegesen, legyenek a szoba díszei. Az igazi, üvegajtós vitrinek mutatósak, és a portól, ütéstől is védik az edényt, bár az üveget rendszeresen tisztí­tani kell.

A világításnak fel kell hívnia a figyelmet az asztalra. A szép tárgyakat vagy a falon függő képeket másodlagos fényforrással emelhetjük ki a környezetből. Ne legyen vakító a fény, de mindig lássuk, hogy mit eszünk. A fényerő-szabályozós kapcsolók­kal pontosan beállítható a megfelelő vilá­gítás. Az asztal fölötti lámpába olyan nagy tel­jesítményű körtét vegyünk, amelynek az alsó fele ezüstözött: ez nem vakít.

A lépcső alá polcokat és palacktárolót tettek: a mu­tatós polcrendszer tárolóhelynek és tálalónak is kiváló

Az ebédlő és a konyha közötti ajtót ér­demes lengőajtóvá alakítani, ha mindkét oldalon van elég hely, de vágjunk bele ab­lakot, mert így elkerülhetjük, hogy kezünk­ben a forró levessel összeütközzünk vala­kivel, aki az ajtó túlfeléről jön. A harmoni­kaajtó kevesebb helyet foglal el, a tömör faajtó jobban elválasztja az ebédlőt és a konyhát.

A zsúrkocsi remek találmány: kényel­mesen beguríthatjuk rajta a fogásokat. Ha az ebédlő és a konyha nem azonos eme­leten van, érdemes fontolóra venni étellift beépítését. A konyhában vagy a nappaliban beren­dezett étkezőt sokan szeretik elválasztani a helyiség többi részétől. A derékmagas­ságú szekrények nemcsak jó térelválasztó­ként, tárolóhelyként szolgálnak, de fölső felületük munkalapként is kiválóan hasz­nálható. Vendégségek, ünnepségek ide­jén dekoratív függönnyel keríthetjük el az étkezőt.

Stílusok

Az ebédlő tervezésekor a helyiség funk­cióját kell elsősorban szem előtt tartanunk. Akármilyen kicsi is a terünk, ne zsúfoljuk tele: a hangsúly a finom ételen és a jóízű beszélgetésen legyen. Ne zárjuk el ma­gunkat a különböző kultúrák hatásától. Ve­gyük át a tetszetős, lakásunkhoz illő ele­meket: a stílusok leleményes vegyítésével rendezzünk be egyedi szobát. Ügyeljünk rá, hogy az ebédlő és a mellette lévő szo­ba stílus-, hangulat- és ritmusváltása foko­zatos legyen. Lebegjen szemünk előtt a szertartásos japán teázó puritánsága: a világos fa, a nyers színű szőnyeg, a fehér és a halvány színek, a papír- vagy textilredőnyök és lámpaernyők, amelyek szórt fénnyel árasztják el a helyiséget, valamint a nagy szoba, amelyben alig van bútor.

Érdekes kontrasztot teremthetünk a tisz­ta vonalú anyagok, pl. az acél, a gumi, az üveg és a műanyag alkalmazásával, a be­rendezés tudatos egyszerűségével. De a környezet túlságosan ipari jellege rideg és embertelen lehet. Puha, meleg színű sző­nyegekkel, textilrolókkal enyhíthetjük a ke­ménységet, és személyesebbé tehetjük a környezetet.

Átalakított londoni raktár. Az ebédlő­asztalt úgy helyezték el – távol a mosoga­tótól és a tűzhelytől -, hogy a közeli konyha alig látszik. A csupasz csövek és huzalok egyszerű, minimalista hangulatot teremtenek. A nagy, íves ablakok fénnyel árasztják el a szobát, megvilágítják a nagy felületű fényes parkettet, mely a minimalista szobáknak talán legfontosabb eleme.

A természetes anyagokat használó pa­rasztebédlők robusztus egyszerűséget sugároznak, ám melegek és otthonosak. A pa­rasztbútorok elég nagyok, de elkészíthet­jük kicsinyített változatukat: a kredencre emlékeztető fapolcokat, a kicsi, mégis tö­kéletes, fából és csempéből készült mo­sogatót, a magas támlájú, gyékényfonatos székeket. Lágy megvilágításban a tárgyak kelle­mes együttesét látjuk, s nem nyomja agyon a szobát a ráerőltetett stílus.

Ha az étkező fényben fürdik, használjuk ki ezt az adottságát. A fehér vagy meleg rőtvörös fal, a mediterrán stílus, az élénk, kontrasztos színekben játszó fafelületek, a kék-fehér kerámiacsempe vagy a mázas csempe, a gyümölccsel teli kosarak, az élénk vászonfüggöny elé akasztott musz­linfüggöny, amely megszűri a fényt, mind­-mind erőteljes, forró égövi hangulatot árasz­tanak.

A tágas szoba minden darabja antik eleganciát áraszt

Ez a környezet szinte elképzelhetetlen növények nélkül: bokrok, fák, cserépbe ül­tetett kúszónövények dzsungele kelti élet­re a szobát. Helyezzük a növényeket az ablak elé, hogy a levelek megszűrjék a fényt.

Sokat tanulhatunk a kis éttermektől, pl. a francia sörözőktől és kávézóktól, ame­lyek kényelmesek, hívogatóak, berende­zésük célszerű és tartós. A sörözőkben a kis helyet pulttal használják ki ügyesen, melynek felső lapja tálalásra, evésre szol­gál, alsó részében pedig az edényeket le­het tárolni. A kis öntöttvas asztalok nem billegnek, praktikusak, kedvesek és házi használatra is nagyon megfelelnek. A tükröktől tágasabbnak érezzük a te­ret. A terítő, a szalvéta és a függöny egy­szerű és egymáshoz illő anyagokból ké­szül. Az edény szintén egyszerű, egymás­ba rakható, és otthon ugyanolyan muta­tós, mint az étteremben.

Kalapfogasnak használt agancs, állatképek, Viktória kori masszív bútorok egy kis, vidéki, angol nyaralóban

Néhány lakásban külön ebédlőnek is jut hely. A szobát ünnepélyessé avatja, ha semmilyen más célra nem használják. A konyhai előkészületek itt nem látszanak; ebben a környezetben nincs helye a főzésnek. Akár színpompás, levegős, napsütéses az ebédlő, akár mesterséges megvilágítá­sú vagy éppen sötét: a hangsúly az étke­zésen van. A fogások lehetnek egyszerű­ek, ám ha a tálalás, az étel elfogyasztása előírásos rendben zajlik, az étkezés szer­tartássá válik.

A japán enteriőrök nagy tisztelője építette ezt az ebédlőt, amely alighanem egy igazi japán házba is be illene. (Figyeljük meg a hangfalakat a mennyezeten!)

A konyhai tárolókat a nekik megfelelő mun­katerületek köré csoportosítsuk. A nap, mint nap használt edényeknek, a bizton­ságos késtartónak vagy fióknak ott a he­lye, ahol az ételt előkészítjük. A mosósze­reket, konyharuhákat viszont tároljuk a mosogatónál. Ha lehet, a tányérokat, po­harakat, evőeszközöket tartsuk a mosoga­tó és a tálaló közelében.

A konyhai szerszámokat, fűszeres üve­geket kár elrejteni: a nyitott polcról vagy kampóról gyorsan le tudjuk emelni őket. (De csak az folyamodjon ehhez a megol­dáshoz, akinél a szagelszívó jól működik, illetve a konyhát nem fertőzi a városi leve­gőszennyezés.) A kicsi vagy szabálytalan alakú konyhát egyedi bútorokkal érdemes berendezni.

Élelmiszer-tárolás

A hűtőszekrény elődje, a tágas, régimódi kamra még nem ment ki a divatból. Az új konyha berendezésénél semmiképp se hagyjuk ki a számításból. Az új kamrát a ház hűvös oldalára telepítsük, és alacsony, hálós, légybiztos szellőzőket helyezzünk el rajta.

Azokat az élelmiszereket, amelyeket a nedvesség megtámadhat (pl. szárított gyógy- és fűszernövényeket, kekszet, cuk­rot) tároljuk száraz, meleg helyen. A rom­landó ételeket, zöldséget, gyümölcsöt, bo­rokat hűvös, szellős, lehetőleg sötét helyen tartsuk.

A kisebb hűtőszekrények a konyhai pult alatt is elférnek. A nagy hűtőszekrények­be fagyasztót, esetleg jég automatát épí­tenek. Akár jobbra, akár balra nyíló típust választunk, úgy helyezzük el, hogy a hűtő­szekrény ajtaját teljesen ki tudjuk nyitni. A fagyasztót és a hűtőszekrényt egymás fölött és mellett is elhelyezhetjük. A felül nyíló fagyasztók sok helyet foglalnak el, de hosszú tárolásra is alkalmasak. Eze­ket nem fontos magában a konyhában tartani.

Polcok, szekrények

A szemmagasság fölött húzódó polcok fölfelé egyre keskenyebbek legyenek, hogy mindegyiknek a mélyére tudjunk nyúlni. A kifordítható rekesz ugyan helyet vesz el a szekrény belső teréből, de mögötte elfér még egy praktikus, egysoros polc. Az ajtó belsejére szerelt keskeny polcok is jól használhatók. A pult fal felőli oldalán sora­kozó edények, eszközök mindig kéznél vannak. Az alacsony szekrényekben kihúzható rekeszeket, kosarakat, fiókokat, esetleg asztalt és vasalódeszkát célszerű elhe­lyezni.

A sarkot körbeforgatható rekeszekkel használhatjuk ki. Minden elemre szerel­jünk görgőt, hogy könnyen mozduljon. Ha zsanéros ajtónk van, jobban hozzá lehet férni a szekrényhez, mint a tolóajtónál, mely különben is csak a 80 cm-nél nagyobb szélesség esetén használható, de a bal­esetek elkerülése érdekében az ilyen ajtó legyen minél keskenyebb. A redőnyös aj­tó nyitásához némi erőkifejtésre van szük­ség, ezért ezt csak alsó szekrényeken használjuk.

Szabványos elemek

A szabványos konyhai elemek három fő tí­pusba sorolhatók: alsó elemek, falra sze­relhető elemek, beépített készülékeknek helyet adó, esetleg ajtóval, tárolásra szol­gáló előlappal ellátott elemek. Ezeknek mérete rendszerint megfelel a nemzetközi szabványnak, ezért különböző márkájú ké­szülékeket és bútordarabokat is össze­illeszthetünk. Ajtóból legfeljebb kétféle mé­retűt használjunk.

Az elemek szélessége 30 és 120 cm között változik, a gyártók általában 10 cm-énként növekvő sorozatokat készítenek, bár olykor előállnak fél (35-45 cm-es) ele­mekkel is. Mindig ellenőrizzük, hogy elég mély-e a szekrény, elfér-e benne a nagy­tányér. A szekrények általában 60, a fali tárolók 30-35 cm mélyek az elő- és hát­lappal együtt.

A hagyományos kamrával semmi sem veszi fel a versenyt. Hűvös és sötét, telerakhatjuk polcokkal és kampókkal, érlelhetünk benne füstölt húst, megtölthetjük konzervekkel, befőttekkel.

A modern drótkosaras szekrényekkel, amelyek polcai alól alacsony rekeszeket húzhatunk elő, jól kihasználhatjuk a helyet.

A keskeny polcok, amelyeken egyszerre mindent látunk, prakti­kusak és szépek.

A nyitott polcon mutatós tárgyakat, a szekrényben kevésbé érdekes eszközöket tartanak. A zsalus ajtó mögött jól szellőződik a szekrény, a zárt ajtó mögé üvegeket, konzerveket tesznek. A különböző mélységű fiókok a tárolási igényekhez igazodnak.

Az értékes kristálypoharak üveglapon állnak. Csuklósan felfüggesztett üveglap védi őket a portól. A létraszékről a magas polcok is elérhetők.

A fölfüggesztett csöpögtető szép és ötletes megoldás.

Ennek a régiségboltba illő edénygyűjteménynek a darabjait nap mint nap használják.

A Conran család konyhái – (PÉLDA és idézetek)

A jó konyhának az a lényege, hogy a csa­ládtagok szívesen időzzenek benne. Ehhez képest mellékes, hogy ragyog-e, modern-e, kényelmes nappalinak van-e berendezve vagy egy falusi ház lakályos helyiségének. Ha a konyha kellemes, a szakács ritkán marad egyedül. Régen a konyha a ház szíve volt. A haj­dani idők kis hajlékai alig álltak más helyi­ségből. Az emberek oda húzódtak, ott fon­tak, sütöttek, főztek, ettek, beszélgettek, me­legedtek, pihentek, ott nevelték a gyerekeket.

Később a szakácsot egy félreeső helyi­ségbe száműzték, mely lehetett mocskos, de patyolattiszta is. Csak mostanában kezd a konyha megint központi szerepet betölte­ni. Beszállingóznak a gyerekek, a háziálla­tok, és a barátok is jobban érzik itt magukat. Ha a konyhát okosan rendezzük be, minden­ki jöhet-mehet, beszélgethet, segíthet vagy a saját dolgával foglalkozhat – írhat leckét, effélét -, anélkül hogy a szakácsot zavarná.

A mi családunk sok időt tölt a konyhá­ban, akár vidéken vagyunk, akár beköltö­zünk kis londoni sorházunkba. Nemrégi­ben vettünk Provence-ban egy paraszt­házat, ahol megpróbáltuk megtervezni az ideális konyhát.

Ragadjunk meg minden eszközt, hogy a konyhában zajló életet élvezetessé te­gyük! Állítsunk az asztalra nagy tál paradi­csomot és padlizsánt, csokorba kötött virá­got és gyógynövényt, mert mindez ugyan­olyan fontos a szemnek, mint a csempe vagy a burkolólap. Nem kell föltétlenül óriá­si költségekbe verni magunkat: a közönsé­ges konyhát életre kelthetjük egy-egy ügye­sen elhelyezett kényelmes székkel, a rész­letek jó szemű megfigyelésével.

Tágas, vidéki konyhánk eredetileg biliárdszoba volt. A helyiség túlsó végét szép olajfűtésű tűzhely uralja, amelyen bármikor főzhetünk. Itt melegszünk a séták után, és itt szárítjuk a konyharuhákat. Még kényelmesebb, mióta egy régi török szőnyeget terítettem elé. Ez a helyiség egyben a család nappalija. A másik végébe kandallót, televíziót, karosszékeket állítottunk. Akkor szeretem a legjobban, amikor tele van a kertünkben szedett nagyszerű zöldséggel, gyümölccsel.

A konyha egyik falán márványpolc húzódik; mögéje tükröt tettünk. A polcon tartjuk a zöldséget, gyümölcsöt. A porcelánedénynek rekeszt terveztünk.

A konyhát úgy ajánlatos berendezni, hogy igazodjon az adott helyiséghez, a lakók igényeihez és munkamódszereihez. Öt olyan alapelrendezést ismerünk, amelyek egyike szinte minden lakásban megje­lenik.

Lineáris konyha. Az egy vonalban sorako­zó szekrények és berendezési tárgyak kis helyen is elférnek. A mosogató legyen a sor közepén, a hűtőszekrény és a tűzhely a két végén. A munkalapot úgy „növelhet­jük”, hogy néhány konyhai berendezést a pult alá építünk be.

Folyosó- vagy hajókonyha. A két szem­közti falhoz telepített konyhában a moso­gatónak és a tűzhelynek ugyanazon az ol­dalon van a helye. A folyosó legalább olyan széles legyen, hogy kinyithassuk az ajtót és kényelmesen lehajolhassunk.

L alakú konyha. Ez az elrendezés az egy­terű (pl. konyha a nappaliban), továbbá a kis, négyzet alapú helyiségekbe való. A mosogató a konyhai háromszög köze­pén legyen.

U alakú konyha. Az egyik legpraktikusabb megoldás. A mosogató általában középen van, a tűzhely és a hűtőszekrény a két ol­dalsó pult végére kerül.

Konyhasziget. Sok helyet igényel, és gon­dosan meg kell tervezni, hogy ne kény­szerüljünk fölösleges mozgásra. A hivatá­sos szakácsok kedvelik, mert minden ol­dalról hozzáférhető és a különböző mun­kafázisok jól végezhetők rajta. A sziget tér­elválasztónak is használható.

Nélkülözhetetlen berendezések

A következő elemekre minden konyhában szükség van.

Pult. A pultot gondosan meg kell tervezni (lásd Főzés). Itt készítjük elő az ételt. He­lye általában a mosogató és a főzőlap kö­zött van. Akkora legyen, hogy tálalhassunk is rajta.

Tűzhely. A különálló sütőt, főzőlapot vagy a kombinált tűzhelyt, amelyen gázégő, grillező, elektromos és kerámia főzőlap is van, úgy kell elhelyezni, hogy az edényekkel könnyen járkálhassunk a moso­gatóhoz és vissza. Kényelmesebb dol­gozni, ha nem a sarokban van a tűzhely. A főzőlap nem kerülhet fali szekrény vagy függöny alá.

Mosogató. A mosogató legyen közel a gyakran használt edényekhez, tányérok­hoz, konyhai vágóeszközökhöz, és lehető­leg ne kerüljön a sarokba. A mosogató­gépnek és a konyhamalacnak a mosoga­tó mellett a helye.

Tárolóelemek. A magas szekrények nem bonthatják meg a pult egységes vonalát. Érdemes megemelni a tárolóelemeket: a falra szerelt szekrényekhez könnyebb hoz­záférni, ajtajuk nyitása kevesebb helyet foglal el, mint a padlón álló, alacsony szek­rényeké, s a helykihasználás szempontjából is rendkívül előnyösek. Az alapbútor­darab fölé helyezett függőleges bútorele­meket állítsuk egy vonalba, így nem ma­rad hézag köztük. Az ilyen elrendezésű konyhát könnyű takarítani. Gazdálkodjunk ügyesen a sarkokkal is.

A tágas konyhában a szigettel ügyesen kihasználják az üres középső teret. Alatta, fölötte edényeket tárolnak.

A keskeny folyosón remek lineáris konyhát alakítottak ki. (A lehajtható asztal mögül itt még a kilátást is élvezni lehet.)

A közkedvelt U alakú konyhában a munkafelület a mosogató és az étkezőhely közelében van.

A hagyományos elrendezés olyan háromszögre épül, amely a három fő munkahelyet, a tűzhelyt, a mosogatót és a hűtőszekrényt köti össze. Ezen a területen nem lehet „átmenő forgalom”.



Az elrendezés akkor kényelmes, ha a munkahelyek nincsenek távolabb egymástól egy méternél, de nincsenek annál közelebb sem.

Lineáris konyha: Akkor érdemes ezt az elrendezést választani, ha a fal elég hosszú, és a helyiséget átjárónak is használják. Ideális esetben a berendezés az ablak alá kerül.

Hajókonyha: Csak ablak alatt és olyan helyen ajánlott, ahol nincs közlekedés. Egy- vagy kétszemélyes háztartásokba való.

L alakú konyha: Nagyon népszerű, mert a lakószobához illeszthető, és a szűkös falfelületből sem foglal el sokat.

U alakú konyha: Kitűnően megfelel egymásba nyitott terekben vagy olyan kis helyiségekben, beugrókban, ahol egymagunkban főzünk.

Konyhasziget: Olyan konyhaművészeknek való, akik a főzést szeretik a helyiség középpontjába állítani. Gondos tervezést igényel.

Konyhai tevékenységek: főzés

A konyha szíve ott van, ahol főzünk. Min­den elrendezésnek lehet előnye és hátrá­nya; főzési igényeinktől függ, hogy mit te­kintünk jónak vagy rossznak.

Az utóbbi időben egyre többen cseré­lik fel a hagyományos tűzhelyt a különálló sütőre és főzőlapra. Ez a megoldás drá­gább, de jobban alkalmazkodik az egyé­ni szükségletekhez, és kisebb a helyigé­nye. A sütőt beilleszthetjük a pult alá, vagy rátehetjük a pultra – attól függően, hogy mennyi a hely, illetve mi a kényel­mesebb. Néhányan a hagyományos, szi­lárd tüzelőanyaggal fűtött tűzhelyet ked­velik, amely a fűtésen kívül még meleg vi­zet is szolgáltat.

Sütők

A gáz- és villanytűzhelyeket mostaná­ban még egy külön sütővel, hőlégsugaras vagy mikrohullámú sütővel, öntisztító sütő­vel, grillsütővel és kürtös szagelszívóval is árulják. Persze el kell döntenünk, mi éri meg a többletköltséget. A hőlégsugaras sütő fűtőtestét a sütő belső és külső fala között helyezik el. A berendezés egyenle­tesen melegít, és a szokásosnál több ételt tudunk forgatás nélkül egyszerre átsütni vagy grillezni.

A mikrohullámú sütőben sokkal gyor­sabban készül el az ennivaló, mint a tűz­helyen. A fagyasztott étel percek alatt fel­melegszik. A mikrobán készített ételnek azonban más az íze és az állaga, mint an­nak, amit lassabban főzünk, illetve sütünk, ezért a mikrót tekintsük tartaléknak. Az in­dukciós tűzhelyen – amely az élelmiszer­iparban már hosszú évek óta ismert – az acél- vagy öntöttvas edényt a mágneses tér energiájával fűtik. A fűtőtest csak akkor melegszik fel, ha rátesszük a lábast, ezért biztonságos és takarékos: a fűtőtestnek csak az a része vesz fel energiát, amely a lábassal érintkezik.

Főzőlapok

A főzőlapot általában a munkalapba il­lesztik bele, alatta tehát tárolásra is marad hely. A lehajtható főzőlapok szűk helyen vagy kisebb főzésekhez használhatók. A bonyolultabb készülékek közé tartoznak a gázzal és árammal is működő főzőla­pok, az abszorbens szagelszívóval egy­beépített vagy moduláris rendszerek, ame­lyekhez faszenes grillező és fritu (beépí­tett olajsütő) is jár. Ha a gyerekek bizton­ságát tekintjük a legfontosabbnak, a főző­lapot és a háztartási kisgépeket a pult mé­lyén, egy sorban rendezzük el. Ha kürtös vagy abszorbciós szagelszívót is haszná­lunk, ne felejtsük el, hogy más magasság­ban kell elhelyeznünk az elszívót a gáz­rózsa és másban az elektromos főzőlap fölött.

A kerámia főzőlapoknál az elektromos fűtőtestet könnyen tisztítható üvegkerámia lapba építik be. A volfrámszálas modellek hőmérsékletét pillanatok alatt megváltoz­tathatjuk, és – a gáztűzhelyekhez hason­lóan – pontosan szabályozhatjuk.

A tűzhelyt érdemes a sarokba tenni. Nem veszítünk vele olyan sok helyet, mint első pillantásra hinnénk, és a tűzhely mindkét oldalán dolgozhatunk. Biztonságos elrendezés.

Munkafelületek

A tűzhely körüli területet hőálló anyaggal kell burkolni. Ha a pénztárcánk engedi, a tűzhelytől valamivel távolabb építsünk be egy vágódeszkát és egy pala- vagy már­ványlapot, tésztagyúráshoz.

A nagyobb pultok mélysége 50-60 cm, a kisebbeké legalább 30 cm legyen. A munkalapok általában 85-90 cm-re helyezkedjenek el a földtől. A megfelelő magasságot úgy kell beállítani, hogy ké­nyelmesen tudjunk vágni, keverni. Egyes elemeknek állítható hosszúságú lába van, másokat eltérő magasságú lábazattal kí­nálnak. A pult és a falra szerelt szekrény között hagyjunk elég helyet (40-50 cm-t) a kisebb eszközök, pl. robotgépek szá­mára.

A gyártók sokféle főzőlapot kínálnak. Ezen az elektromos üvegkerámia főző­lapon két korong lassú párolásra, két fémko­rong forralásra szolgál, a harmadik egység a grillsütő. Középre ventilátoros szagelszí­vót illesztettek. Egyes főzőlapokat gáz rózsával, elektro­mos fűtőelemmel és frituval, beépített olajsütővel gyártanak.

A márványpult egy XIX. századi francia boltból származik. A mély fiókok miatt indokolt a szigetszerű elrendezés.

Drága, de szép sziget márvány munkalappal. A kissé süllyesztett főzőlap ékesen bizonyítja, hogy a különböző feladatokhoz választott szintkülönbségek nemcsak praktikusak lehetnek, hanem jól is mutatnak.

Mosogatás, hulladékgyűjtés

A vízvezetékrendszer módosítása drága mulatság, ezért a mosogató helyét lénye­gében az dönti el, hol van a csap és a le­folyó. A hagyományos mosogató rozsda­mentes acélból vagy zománcozott vasból készül, bár a zománc kevésbé tartós. A műanyagipar újabban olyan bevonatok­kal rukkol elő, amelyek állítólag nem folto­sodnak, nem karcolódnak, mutatósak, és a zománcnál tartósabbak.

A kétmedencés mosogató, amelyben egyszerre mosogathatunk, öblíthetünk, elő­készíthetjük az ételt, és a nagy szárító, amelyen higiénikusán – törölgetés nélkül – száradnak a tányérok, megéri a többletkiadást. A konyhamalachoz egy harmadik, kisebb mosogatómedencét érdemes be­szerezni.

A mosogatók rendszerint három fő tí­pusba sorolhatók:

• Csővezetékes mosogató és szárító. Kom­binált mosogató és szárító, amely a pultra szerelhető. Kisebb-nagyobb medencék­ből áll; általában rozsdamentes acélból készül.
• Beépíthető medence és szárító. A különál­ló egységek beépíthetők a pultba. A mo­sogató pereme vagy belesimul a munka­lapba, vagy kiemelkedik belőle, de ilyenkor a kifröccsent víz nem tud visszacsurogni a mosogatóba.
• Beépíthető mosogató és szárító, illetve mosogatóblokk. Kis helyet foglal el, rend­szerint tartalmaz egy második medencét, egy nagy lefolyót és csapokat. Vásárolha­tó hozzá öblítő drótkosár és vágódeszka. Ezeknek a mosogató vagy a szárító fölött lehet a helyük.

A mosógépet beállíthatjuk ugyan a kony­hába, de ne ott tartsuk, ahol az étel előké­szítése és a főzés zajlik, és vizét lehetőleg külön lefolyóba vezessük.

Csaptelep

Nagyon hasznosak a keverőcsapok, ame­lyek nemcsak a víz mennyiségét, hanem hőmérsékletét is szabályozzák. A teflonos kerámiakoronggal vagy forgó rozs­damentes golyóval készülő típusok nem csöpögnek, nem szorulnak bőrözésre. Érdemes áldozni cserélhető szűrőre, amely megelőzi a lerakódást, valamint a zuhanykefe feltétre, amely öblítésre hasz­nálható. Ha kicsi a pult, a csapot szereljük a fal­ra, méghozzá olyan magasra, hogy a fa­zekak, mélyebb tálak is kényelmesen el­férjenek alatta.

Mosogatógép

A gépi mosogatás hatékony, mert a gép melegebb vizet is elbír, mint az ember ke­ze. De csak akkor érdemes mosogatógé­pet venni, ha ki tudjuk használni, és elég helyünk van. Előfordulhat, hogy a gép el­színezi a porcelánt és kárt okoz a finom evőeszközökben. Aki sokat főz, olyan gé­pet válasszon, amelynek edénymosogató programja is van.

Konyhamalac

A hulladékkezelés helyes módszere az, ha elkülönítjük az újra felhasználható és (akinek kertje van) a komposztálható anya­gokat. Mindenképpen szükség van sze­métvödörre is, melyet lehetőleg a mosogató alatt vagy mellett tartsunk. Próbáljunk meg felszabadítani egy sarkot vagy be­ugrót a szemét számára, vagy egy szek­rényben helyezzünk el kihúzható szemét­tárolót.

A konyhamalac kevés műanyagot emészt meg, de az ételhulladékot megőrli. Műkö­déséhez szükség van egy második moso­gatóra, egy bővizű hideg vizes csapra és – a dugulás megelőzése érdekében – egy enyhén kanyarodó lefolyócsőre. A változ­tatható forgásirányú kések segítenek megszüntetni a dugulást. A lefolyócsőből nem maradhat ki a bűzelzáró.

Ahol nagyon sok a hulladék, és nincs kert, ott talán érdemes hulladékprést ven­ni. Ez a drága masina a szekrénybe sze­relhető.

Szag- és páraelszívó

Az ebédlővel egybeépített és a családi élet fő színterévé előlépett konyhában sok­kal nagyobb szükség van szellőztetésre és szagelszívásra, mint általában gondol­ják. A legtöbb szag a tűzhely körül száll fel, de a mosogató, és a mosógép is ere­gethet illatfelhőt. A gőzt lehetőleg ott távo­lítsuk el, ahol keletkezik. A külső falba vagy ablakba szerelt elszívó ventilátorok az általános szellőztetésről gondoskod­nak. Az elszívót a tűzhely fölé is felszerel­hetjük. A kürtös elszívó a szabadba veze­ti a szagokat, az abszorbens szűrőt tartal­mazó berendezés a levegő áramoltatásá­val szagtalanít. Az új modellek már kicsik, nem feltűnőek.

Az a legjobb megoldás, ha az elszívót a főzőlapba építik be. A lapon elhelyezett nyí­lások elnyelik, levezetik a keletkező gőzö­ket, majd a padló alatt vagy a beépített kony­habútor mögött kijuttatják a szabadba.

A középső kis medence a zöldség előkészítésére, lecsöpögtetésére szolgál. Ebben a konyhában az ablak előtti teret is ügyesen kihasználják. A rozsdamentes sínre hentes kampókkal akasztották fel a serpenyőket, ám a konyha továbbra is világos marad.

A modern konyha berendezését részben praktikus szempontok diktálják: a felüle­tek nem szívhatnak magukba vizet, gőzt, zsírt, szagokat, és könnyen tisztítható anyagból kell készülniük. Ám a konyha az utóbbi időben újra lakóhely lett, és a szi­gorú ésszerűséggel megtervezett, funk­cionális helyiség melegebbé, kényelme­sebbé vált.

Rengeteg eszközünk van arra, hogy a konyhát egyedivé, jellegzetessé formál­juk. Bontsuk ki a régi tűzhely beugróját, és állítsunk a mélyedésbe új tűzhelyt, kreden­cet, faszenes grillsütőt vagy akár hangfa­lat. A magas mennyezet alatt futó csöve­ket, vezetékeket rejtsük deszkalapok mö­gé. Mindig gondoljuk át, mit érdemes elöl hagyni, és mit kellene ajtó mögé zárni. A konyhai edényeket mutatósán el lehet rendezni. Egyszerű, könnyen mozgatható bútorokat vásároljunk, és hagyjuk szaba­don a közlekedés útvonalait.

Fal

Sok padlóburkoló, például a parafa, a ke­rámialap, a fa és a PVC nagyszerűen meg­védi a konyha falát a nedvességtől, rá­adásul kiváló hőszigetelő. A PVC- és a le­mosható tapétát gombaölő ragasztóval rögzítsük. Ha a festés mellett döntünk, ala­pozzunk gondosan, válasszunk lemosha­tó festéket, és a szokásosnál eggyel több réteget vigyünk fel, hogy tartósabb legyen a festés.

Padló

A puha padlón kellemes járni. A parafa és a PVC hangszigetelő és könnyen tisztítha­tó, a megterhelést jól bíró gumin szinte hangtalanul lépkedünk. A keményebb burkolat, például a kerámia- vagy mozaiklap, a pala vagy a márvány kopásálló és mutatós, de hideg is lehet, fárasztó rajta járni, és nem fektethetünk alája fa vak­padlót (a betonaljzat a megfelelő). A lak­kozott fa tartós és meleg, de ahol sokat járunk, ott újra meg újra impregnálni kell, és lehet, hogy csúszik. A szőnyeget nem könnyű tisztítani; ha mindenképpen ra­gaszkodunk hozzá, műanyag szőnyeget vegyünk.

Munkafelület

A készen vásárolt bútorok munkalapját rendszerint rétegelt műanyag lap borítja. A műmárvány, a kerámia- és mozaiklap vagy a masztixba ágyazott mozaik drá­gább megoldás. A vízhatlan réteggel bevont keményfa, a pala, a márvány, a mo­zaiklap szép, de vigyázni kell rá. A rozsdamentes acél nem csak mosogatónak al­kalmas. Tartós és higiénikus, éttermekben szívesen használják.

Világítás

Roppant fontos az ötletes világítás, külö­nösen az olyan konyhában, amelyben nemcsak főzünk. A süllyesztett és állít­ható világítótestek sokoldalúan használ­hatók. A természetes fény nagy kincs. A kertre nyíló ajtóba illeszthetünk üvegla­pot, de lámpákra is szükség van. A szek­rényeket, pultokat és minden munkafelületet úgy kell megvilágítani, hogy ne vetül­jön árnyék oda, ahol dolgozunk.

Ablak

A zsalugáteres ablak jó megoldás a kony­hában: megkönnyíti a szellőztetést, kien­gedi a fölösleges meleget. Ha függönyre vágyunk, csakis tűzálló függönyt vegyünk, de ezt se akasszuk fel a tűzhely közelé­ben. A roló vagy a reluxa előnyösebb, mert kevésbé szívja magába a gőzt, és szabályozható a konyhába beengedett fény mennyisége. Ha szép a kilátás, hagyjuk el a függönyt és a redőnyt, bár igaz, hogy függöny nélkül a konyha télen hide­gebb, az erős nap ellen nem tudunk véde­kezni, és este a csupasz ablak nem túl mutatós.

Fűtés

A hagyományos radiátorok és hőtárolós villanykályhák sok helyet foglalnak el, ezért érdemes mennyezet-, fal- vagy padlófű­tést, esetleg kis elektromos vagy gáz fűtő­testet használni.

A kőpadló és a természetes színek – a fehér és barna árnyalatai – varázsol­ják otthonossá ezt a konyhát. Az olajfűtésű tűzhely az ablak alá került; a régi tűzhely helyén tárolóteret alakítottak ki.

Átgondolt színkompozíció: finom matt csempék a falon, szürke és arany kerámialapok a padlón, szürke árnyalatok a szekré­nyeken. A mély mennyezetpárkányba építették be a szellőző­berendezést és a világítótesteket; a párkány tetején dísztárgyak sorakoznak.

A rozsdamentes acél nem csak étter­mi konyhákba való. Ebben a lakásban acél borítja a kicsi, ám jól felszerelt konyhát. Csillogó, elegáns, praktikus és higiénikus.

Hasonló elrendezés egy ragyogóan fehér, beépített modern konyhában. A középső sziget egyszerre munkalap, étkezőasztal és tárolóhely.

A hagyományosan berendezett, elegáns francia konyha báját a régi és modern elemek keveredése adja. Új a melaminborítású asztallap, a méret után készített, préselt lemez szekrény, a polc és a pompás, sárgaréz szegélyű tűzhely, amely fával, szénnel, gázzal vagy elektromos árammal fűthető. A falra eredeti XVIII. századi csendélet került.

Egy Beverly Hills-i tervező szellemes szigetet alakított ki a konyha közepén. A mozaiklap­burkolat tetszés szerint formázható. A hatal­mas tűzhely éttermi modell.

A konyha a lakás egyik központja. Nemcsak munkahely, ahol hosszú órákat töltünk, hanem a családi élet, a baráti összejövetelek színtere is. Az utóbbi mintegy kétszáz évben a konyhát zsúfolt munkahellyé fokozták le, de mostanában újra visszatér a hagyományos konyha, az otthon szíve – hála az egybenyitott tereknek és a technika fejlődésének.

Legelőször azt kell eldöntenünk, hogy milyen típusú konyhát szeretnénk, majd meg kell néznünk, hogyan kapcsolódik a konyha a lakás többi részéhez. Érdemes időt és pénzt áldozni a tér megnövelésére és a helyiség jobb megvilágítására még akkor is, ha a konyhát át kell helyeznünk, vagy – esetleg a szomszédos cselédszo­ba beolvasztásával – ki kell bővítenünk. Gondoljuk át, hogy szükségünk van-e kü­lön ebédlőre. Bizonyosan ki akarjuk-e re­keszteni a szakácsot a társalgásból, a többieket pedig megfosztani a főzés lát­ványától?

Jó tervezéssel hatékonyabbá és élve­zetesebbé tehetjük a főzést

A legújabb el­rendezés alapelve a konyhai háromszög, melynek három csúcsában helyezkedik el a mosogató, a tűzhely és a hűtőszekrény. Mindhárom területnek önálló egységet kell alkotnia, és külön tárolóhellyel kell rendelkeznie. Az átmenő forgalmat távol kell tar­tani a háromszögtől, különösen a tűzhely és a mosogató közötti úttól. A munkaterü­leteket ésszerűen kell egymáshoz kap­csolni, hogy ne mozogjunk a szükséges­nél többet. A jó megvilágítás és a szellőz­tetés a munkához és a kellemes étkezés­hez egyaránt nélkülözhetetlen.

A harmincas években megjelentek az elektromos berendezések, a konyha meg­telt mindenféle masinával, valóságos ipari üzemmé változott. Nos, nem tanácsos te­lezsúfolni a konyhát olyan gépekkel, ame­lyek nem felelnek meg igényeinknek, pénz­tárcánknak és főzési szokásainknak. Már a kezdet kezdetén döntsük el, hogy mire lesz szükségünk. A gépek többnyire drá­gák, értékes helyet foglalnak el, megterhe­lik a konyhai elektromos hálózatot, meg­nehezítik a munkafelületek kialakítását.

Helyreállították a régi, tágas konyhát: hagyományos mintájú burkolólapokat fektettek a padlóra, felújították az eredeti, szénnel és fával fűtött tűzhelyt, egyszerű kredencet, egy erős, öreg asztalt és egy hatalmas pályaudvari órát szereztek be.

Konyhai kérdőív

• Mennyit tudunk ráfordítani?
• Egyszerre akarjuk berendezni vagy fokozatosan?
• Figyelembe kell-e vennünk, hogy a változtatások módosíthatják az ingatlan értékét?
• Meddig akarjuk az adott formában használni?

Mire használjuk a konyhát?

• főzésre,
• az étel előkészítésére,
• élelmiszer-tárolásra,
• mindennapos étkezésre,
• vendéglátásra,
• mosásra.

Mi a fontos?

• az ételek gyors, kényelmes, hatékony előkészítése,
• gáz-, villany- vagy szilárd tüzelővel fűtött tűzhely,
• a konyha minél kisebb helyen férjen el,
• a különleges színhatás vagy berendezés,
• a főzés és az étkezés határozott elkülönítése,
• a konyha központi szerepe a család életében,
• a gyerek biztonsága,
• a konyhát rokkant vagy idős emberek is használhassák,
• a higiénia és a háziállatok összeegyeztetése.

A következő berendezési tárgyakból melyekre van szükségünk most vagy a jövőben?

• gáz- vagy villanytűzhely,
• falra szerelhető sütő,
• főzőlap,
• szilárd tüzelőanyagú tűzhely,
• hűtőszekrény,
• televízió,
• rádió,
• HIFI-torony,
• grillsütő,
• mosogatógép,
• mosógép,
• szárítógép,
• hulladékpréselő,
• mikrohullámú sütő,
• fagyasztó,
• konyhamalac.

Mennyi tárolóhely szükséges a következők számára?

• friss és tartós élelmiszer,
• fagyasztott ételek,
• bor,
• háztartási kisgépek, edények,
• tányérok, csészék, evőeszközök
• tisztítószerek és -eszközök,
• mosószerek és -berendezések.

Mit tartunk fontosabbnak?

• a nyitott polcot vagy a zárt szekrényt,
• a beépített szekrényt vagy az önálló kredencet.

A vérbeli gyűjtőnek nem okoz gondot ott­hona díszítése; a szerzemények mozgal­mas összevisszasága minden zugot érde­kessé tesz. Ha önuralommal és egy kis hozzáértéssel vásárolunk, a gyűjtemény egységes látványt nyújt. Egyáltalán nem fontos drága vagy ere­deti darabokból álló gyűjteményre töre­kedni. Ne akarjuk a fényes folyóiratok di­vatfotóit utánozni; ezeken általában a mű­tárgykereskedő tetszeleg a tulajdonos sze­repében.

A valódi, antik tárgyak ára lassan az égbe szökik, ezért a gyűjtők többsége a kevésbé régi dolgokat keresi. Jó tudni, hogy az idők során változik az ízlés, és ami egykor unalmas volt, később értékes­sé válhat. Ahogy az Edward kor elutasította a vik­toriánus ősök ízlését, ahogy az 1930-as évek porcelánját régebben szörnyű giccsesnek tartották, de ma már kapnak rajta a régiségboltok és az elegáns aukciók, úgy bizonyosra vehetjük, hogy a mai ka­catok egy része is valamikor értékes lesz. A régi műanyagok például egyre divato­sabbak, de még nem túl drágák.

A mély beugrót és az ívelt polcokat rózsaszínre és sárgára festették: a XIX. századi angol porcelán hangsúlyos hátteret kapott.

Jó szemmel, türelemmel és érdeklődés­sel sokszor ellensúlyozhatjuk a pénz hiá­nyát, és egyedi, érdekes gyűjteményt te­remthetünk. A szép darabok mellett a gyűjtemény elrendezése is fontos. Az 1930-as évek­ből származó porcelán nagyon jól mutat a fenyőfa kredencben, de egészen más­képp hat egy modern szoba vastag üveg­polcán.

A tizenkét rekesz mindegyikébe más-más tárgy együttes került; a kompozíció egyedi látványt alkot.

A kincsekre a megvilágítással is ráirá­nyíthatjuk a figyelmet. Különösen az üveg­tárgyak szépségét emelhetjük ki ügyes fényhatásokkal. A megfelelő környezet­ben a hétköznapi dolgok, például a díszes keretbe foglalt régi gyufacímkék is érde­kessé válhatnak.

Ne ragaszkodjunk a hagyományos gyűj­teményekhez. Szerszámokból is össze­állíthatunk például dekoratív kollekciót; ha szükségünk van valamelyik eszközre, egy­szerűen leemeljük. A kézimunkafonalak vagy a szépen elrendezett festőecsetek és festékek ugyancsak jól mutatnak. Mindig tartsuk észben: ha a gyűjteményt dísznek szánjuk, pontosan kell tudnunk, hogy miből mennyi elég.

Ragyogó, mázas edények; kézzel festett kárpit a székeken.

A dísztárgyak soha nem sérthetik meg azt a szabályt, hogy a nappali a kényel­mes családi életet szolgálja. Ha a tárgyak átveszik az uralmat az asztalok és a pol­cok fölött, ideje rendet teremteni. Gondol­juk meg: nem vihetnénk át a fölösleget más helyiségekbe, pl. a nappali vizuális kiterjesztéseként szolgáló hallba? Néha azért zsúfolt a szoba, mert a használati tárgyakat nem tudjuk jól elhelyezni.

Ha már végképp nincs helyünk, de ra­bul ejtett a gyűjtőszenvedély, térjünk át a mennyiségről a minőségre: áldozzunk fel egy-két közepes darabot egy remek­műért. Bár elsősorban az emberekre kell gon­dolnunk, akik a nappalit használják, a tár­gyakra sem árt vigyáznunk.

A vízfestmények, finom kelmék az erős napfényben kifakulnak. Ne hagyjuk a gye­rekeket a törékeny tárgyakkal játszani. A kényes szerzeményeket tartsuk üveg­szekrényben, dobozban, hogy megóvjuk a portól és a mindennapi élet viszontagsá­gaitól.

Szivacsmintás XIX. századi, angol cserépedények.

Közismert tény, hogy a kisgyerekek a fel­nőttek közelében szeretnek lenni. Ezért a nappaliban ötvöznünk kell az elegáns és a praktikus megoldásokat. Ahhoz, hogy a nappali kellemes legyen, és még­se alakuljon át gyerekszobává, sokkal in­kább józan észre, semmint pénzre van szükség.

Csakis mosható, bő bútorhuzatot, mos­ható burkolóanyagot érdemes használnunk. (Célszerű felkeresni kis üzleteket, ezek­ben könnyebben találni kedvünkre való ta­pétát.) Nem tesz jót a családi életnek, ha állandóan a ragacsos ujjlenyomatok ellen harcolunk, inkább alkalmazkodjunk a helyzethez.

Felnőtt és gyerek együtt a nappaliban

Az olyan szobát, melyben felnőtt, gye­rek kényelmesen érzi magát, ügyesen kell berendezni, hogy ne borítsa el a rendet­lenség. A hatalmas, fonott szennyestartók mutatósak, és a nagy játékokat is elnyelik. Jó szolgálatot tehet egy régi utazóláda, de vigyázzunk, rá ne csapódjon a fedele a csöpp ujjacskákra! A mély, masszív köny­vespolcokon elférnek a nagy képesköny­vek is. Az alacsony szekrényekbe tegyünk dobozokat, hogy gyorsan elrámolhassuk a játékokat. Ahogy a gyerekek nőnek, ki­sebb dobozokra lesz szükségünk – ide te­hetjük a kirakós játék darabkáit, a legót, az üveggolyókat, ceruzákat, tollakat. Ha elfogadtatjuk a kicsikkel, hogy a rendra­kás szinte játék, a gyerekek szívesen segítenek, a felnőttekre pedig kevesebb te­her hárul.

Ebben a helyiségben egy nagy család is kényelmesen beszél­gethet, ehet, főzhet, tévézhet, pihenhet. Az egymásba nyíló konyha és ebédlő praktikus, könnyen tisztán tartható, ám a kandallóban lobogó tűz, a nagy asztal, amelyet körülülhet a család, és a hívogató székek azt jelzik, hogy ez a hely igazából nappali is: a ház szíve.

Ügyeljünk, hogy a padló ne csússzon, a lámpák szilárdan álljanak. Az elektromos berendezéseket gondosan válasszuk ki és helyezzük el. Ezzel nemcsak a balese­teket előzzük meg, hanem a szülők állan­dó készenlétét is. Egyáltalán nem kell kaszárnyafegyel­met tartani. A magas polcokon biztonság­ba helyezhetjük a színes, törékeny tárgya­kat. A szép formájú játékok nem föltétlenül drágák; mégis mutatósak.

A kényelmes, hordozható ülőbútorok roppant hasznosak

Az összecsukható székekből, az ülőkékből csendes sarkot rendezhetünk be a felnőtteknek, a gyere­kek pedig ugyanezekből a bútordarabok­ból kedvük szerint tábort, barlangot épít­hetnek. A piciket ültessük alacsony szé­kekre, párnákra, de hagyjuk nyugodtan, hogy a felnőtt bútorokat használják, ha kedvük tartja. (A nehéz, üveglapos dohányzóasztalt az elsők között száműzzük a szobából: ormótlan, veszélyes, és min­den foltot hagy rajta.)

Akármilyen ügyesen rendeztük is be a nappalit, keressünk magunknak olyan he­lyet a házban, ahol egyedül lehetünk. Állít­sunk be íróasztalt és egy kényelmes szé­ket a hálószobába, esetleg a lépcsőfordulóba. A csöndes percek vagy órák után felfrissülve térhetünk vissza a családhoz.

A dél-spanyol­országi parasztház minden darabja otthonossá teszi a szobát. A geren­dák meleg színét a szőnyegek „visszhangozzák”. A cserépedényeket, képeket, apró kincseket nagy gonddal válogatták össze. A lakók nyugodt, barátságos légkört teremtettek.

Az ihlet forrásai

Az egyéni stílus fokozatosan fejlődik ki; a tapasztalat, a környezet, az ízlés alakítja. A régi korok stílusának szolgai utánzá­sával legfeljebb történelmi hűséget érhe­tünk el.

Honnan induljunk ki?

A jellegzetes stílu­sú házak gyakran kínálnak ötleteket. Egy szép Tudor- vagy György kori ház vagy egy Bauhaus-épület arra ösztönözhet, hogy hozzáillő berendezés keresésére induljunk. Használhatunk korhű, de az épület stílusá­tól teljesen eltérő anyagokat, bútorokat is. Az építészeti szempontból semleges há­zak belső terét kedvünk szerint alakíthat­juk. Egy kis, modern lakást például olcsón és ügyesen berendezhetünk az ötvenes évek stílusában.

A történelmi stílusok ritkán mennek ki teljesen a divatból, de nem egyszerre szo­rulnak vissza és tűnnek fel újra. Az angol szobabelsők pl. hol a régi dicsőségre, hol a vidéki szalonok meghittségére, hol a György kori fogadószobák klasszikus ele­ganciájára emlékeztetnek. De az angol stílus tulajdonképpen szemérmetlenül ek­lektikus. A felfedezések, a gyarmatosítás, a kereskedelem és a hajózás révén az angolok megismerték más országok kultúrá­ját, otthonait. A stílusok keverése, kényel­met szolgáló módosítása ennek köszön­hető. Nagyon szerencsésen sikerült a kü­lönböző korokból, vidékekről származó legszebb formák, színek, arányok, anya­gok és felületek alkalmazása. India, Kína, Japán, Skandinávia, a Bauhaus kori Né­metország, a Földközi-tenger és a Közel-Kelet, Afrika és Dél-Amerika igen divatos volt egy-egy időszakban.

A határozott vonalak, a nemes fa és a természetes színek nyomják rá erre a szép, funkcionális szobára a modemizmus ismertetőjegyeit. A bútor a szoba szerves része, ezért semmi sem zavarja meg a belső tér geometrikus formáit.

Az idegen tárgyak ma is helyet kapnak az otthonokban, bár nem ezek határozzák meg az enteriőrt. A török, indiai és kínai szőnyegek az elegáns és a családias kör­nyezetben is érvényesülnek. A markáns észak-afrikai formák és minták a modern szobabelsők ékességei. A skandináv egy­szerűséget követő bútordarabok kiemelik a padló szépségét. A különleges japán vázákhoz érdemes hozzáigazítani a nap­pali színének kiválasztását. A kék-fehér porcelángyűjtemény tökéletesen illik a vá­szonhuzatos angol bútorok közé.

Minél meglepőbb az egyveleg, annál iz­galmasabb, annál egyénibb, de ügyel­nünk kell az összhangra: ne tegyünk közszemlére olyan tárgyakat, gyűjteménye­ket, amelyeknek semmi közük sincs egymáshoz. A különböző tárgyak gyakran al­kotnak egységes kompozíciót. Keressünk hasonló textúrájú darabokat: a gyékény­szőnyeg, a fonott kosár és a bambusz­redőny pl. jól illik egymáshoz. A durva anyagú falfelület és a természetes padló egységbe foglalja a vászonhuzatú, fénye­zett fabútorokkal berendezett szobát, és egyben érdekes kontrasztot teremt.

A történelmi és néprajzi hagyományok őrzésén kívül – ami jellegtelenné is teheti a szobát, ha eltúlozzuk – még más határo­zott elképzelést is ki kell alakítanunk. Meg kell tanulnunk, hogy mi a különbség egy stílus utánzása és megismerése között. Az előbbihez – ami unalmas, lélektelen ismétlés, az eredetihez való eszelős ragasz­kodás-többnyire nem kell más, csak pénz. Az utóbbi lassú folyamat, de sokkal ered­ményesebb: személyesebb, kellemesebb környezetet teremt, amelyben öröm élni.

Provence-i szoba. A természetes kelmék, a szárított gyógy­növények, a kavics­padló és az erőteljes funkcionális tárgyak megismétlik a kinti tájat. Az ablakokon beözönlő napsugarak mediterrán hangulatot keltenek ebben a nagyszerű szobában.

Stílusok

Szürke elegancia: Eileen Gray szőnyegéhez és székeihez jó érzékkel választottak szürke bőrkanapét. Egy Hockney-rajz nyomata – rozsdamentes acéllapon. Az előtérben reflektorszerű Fortuny-lámpa áll.

Eklektikus ízlés: minden tárgy önmagában is szép, de megvan a helye a szobában is. A háttér visszafogott – sima falak, fényes padló, csillogó mennyezet, a fémvázig lecsupaszított kandalló.

Klasszikus fényűzés. A falakat márvánnyal burkol­ták, a székeket nem egyszerűen letakarták, hanem becsomagolták, a mellszobrok márvány talapzaton állnak. Színes szőnye­gek a csaknem fehér szobában.

Számos eszköz áll rendelkezésünkre, hogy a nappalit kényelmessé, hívogatóvá te­gyük. A szoba méretétől, bútoraitól és la­kóitól függ, hogy melyek a legkedvezőbb lakberendezési megoldások. Nincsenek merev szabályok, hiszen ami az egyik családnak jó, az a másiknak elfogadhatat­lan, mert másképp használja a nappalit, és másfajta stílust kedvel. A nappalik több­sége azonban ugyanazt a célt szolgálja. A következő útmutató támpontokat nyújt­hat a jói használható nappali berendezé­séhez.

Kanapék, fotelek, székek

A legfontosabb bútordarabok között is első helyen szerepelnek az ülőalkalmatos­ságok. Úgy kell kiválasztani őket, hogy munkára, pihenésre, vendégségre vagy étkezésre is megfeleljenek. Az igazán ké­nyelmes nappaliban az emberek szinte ösz­tönösen körbetelepednek, pl. a kandalló elé. Úgy rendezzük be a szobát, hogy né­hány széket, fotelt könnyen elmozdíthas­sunk, és ezeket a körön kívülre is átvihessük. A kétszemélyes kanapét jobban ki tudjuk használni, mint a nagy, háromsze­mélyeset (három egymás mellett ülő em­ber különben sem tud kényelmesen be­szélgetni).

Asztalok és polcok betervezése

Olyan asztalkákat vegyünk, amelyek könnyűek, de nem borulnak föl könnyen. Az asztaloknak kéznél kell lenniük (de nem árt, ha vendégség után el tudjuk ten­ni őket). Az egymásba nyíló konyha-nappaliban az élet a középen álló asztal körül zajlik, mely sohasem lehet elég nagy. Az a jó, ha egyszerre többen többféle munkát végezhetnek rajta.

Polcra, szekrényre is szükségünk van a könyvek, papírok, lemezek, kazetták, ita­lok, poharak számára. Ne csak utólag sze­rezzük be ezeket a bútordarabokat; legye­nek a szoba szerves részei. Használjunk nagy polcokat. Az alacsony polcokat állít­suk körben a fal mellé. Ezekre dísz- és használati tárgyakat tehetünk, de dolgoz­hatunk is mellettük. A magas polcot olyan gonddal helyezzük el, mint egy festményt. Ha a polc nyitott, tervezzük meg látványát: a színes könyvsorokat tagoljuk egy-egy váza friss virággal, órával, kedvenc tár­gyaink gyűjteményével.

Televízió helye

Ha a szobában televízió is van, próbál­juk meg úgy elhelyezni, hogy vagy a szé­keket, vagy a készüléket mozgatni lehes­sen aszerint, hogy egy személy, egy ki­sebb vagy egy nagyobb csoport akar-e tévézni. Ne engedjük, hogy a tévé uralja a szobát. A képernyő könnyen átveheti a hí­vatlan vendég szerepét, különösen akkor, ha mindenki mást akar nézni. A nappali legyen olyan hely, ahol a család, a vendé­gek együtt nézhetik a tévét, de meg is fe­ledkezhetnek róla, ha elmerülnek a be­szélgetésben, csendes olvasásban vagy az étkezésben.

Kanapé

Ha a szoba kicsi, használjunk ággyá át­alakítható kanapét, kinyitható asztalt és összecsukható székeket; ezeket eltehetjük, amikor nincs rájuk szükség. De még a nagy szobában is rostáljuk meg szigorúan az öröklött bútorokat. A terebélyes dara­bokat adjuk oda annak, akinél elférnek, il­letve aki hajlandó ilyeneket használni. Nem kell föltétlenül elviselni a nem kedvelt bú­tort, inkább adjuk el.

A bútor és a kontrasztos kiegészítő elemek nagyszerű látványt nyújtanak. További tárgyak már rontanák a hatást ebben a nyugodt, napos, lakályos szobában.

Ha a szoba zsúfolt, de bútorai a szí­vünkhöz nőttek, próbáljuk meg átrendezni a nappalit, mielőtt az értékes darabokat ki­dobnánk. Talán segít, ha egy kanapét más szögbe fordítunk, vagy egy ebédlőasztal­ból dohányzóasztalt készíttetünk.

Tervezés papíron

Érdemes lerajzolni a szoba kicsinyített alaprajzát milliméterpapírra. Tüntessük fel az ajtókat, ablakokat, beépített elemeket. Mérjük le a bútorokat, rajzoljuk ezeket is milliméterpapírra, majd vágjuk ki a for­mákat. Így könnyen kikísérletezhetjük a leg­jobb elrendezést, nem kell a nehéz búto­rokat rosszabbnál rosszabb helyekre to­logatnunk. Ha új bútort veszünk, vásárlás előtt kérjünk katalógust, nézzük ki a mére­teket, és folyamodjunk ismét a milliméter­papírhoz.

A tervet tovább finomíthatjuk, ha a papí­rosunkon megjelöljük, merre járunk a leg­többet a szobában. Az útvonalak rendsze­rint az egyik ajtótól a másikig vagy az egyik ajtótól a fontosabb bútordarabokig, berendezési tárgyakig vezetnek. Sokkal könnyebb a hibákat a papíron kijavítani, mint a kész szobát átrendezni.

A gyakori hibákat néhány szakmai fo­gással kerülhetjük el. Sokan úgy helyezik el a székeket, kanapékat, hogy mindenki szembekerüljön az ablakon át föltáruló lát­vánnyal. Pedig jobb, ha a székek egy kis szöget zárnak be az ablakkal. A kandalló előtt üldögélve rendszerint hátat fordítunk az ablaknak. Ha nincs más megoldás, te­gyünk egy nagy tükröt a kandalló fölé, hogy az ablakot is belekomponáljuk a képbe. Az ablakra merőlegesen felakasztott tükör megkettőzi a látványt, és tágasabbá teszi a szobát.

Az érdekes lépcső távlatot nyit, és lehetővé teszi a közlekedést a ház különböző részei között. A bútorok szabadon hagyják az utat.

Ablakok

Levegősebb és világosabb az a szoba, amelynek két falán is van ablak, különösen ha az egyik falon egyetlen nagy, mennye­zetig érő ablak nyújtózkodik, amelytől min­den tárgy kemény kontúrokat kap.

Ajtó elhelyezése

Sokkal jobb, ha nem a szoba közepén, hanem a végén van az ajtó. Ilyenkor a be­lépő előtt feltárul az egész nappali; külön­ben mind a két oldal vonzza a tekintetet.

Ablakokpárkányok

Egyetlen módosítás is óriási változást idézhet elő a szobában: ha pl. az ablak­párkányokat lejjebb visszük, a székből nemcsak az eget, hanem a környéket is látjuk.

Gyors és olcsó megoldás, ha a képeket, nyomatokat, posztereket alacsonyabbra helyezzük, ezeket ugyanis általában túl magasra akasztják, ami hivatalossá, me­revvé teszi a szobát. A kis képeket ne szét­szórva rakjuk a falra. Kedvesebb és meg­hittebb, ha nem a kandalló fölött, hanem mellette helyezünk el egy kis képet.

Szerkezeti változtatások

A lakályos, kellemes szoba néha csak szerkezeti változtatások árán születik meg. A lakberendezés kisebb mértékű, de fon­tos módosításokkal is jár, ilyen pl. a világí­tásnak, a felületek borításának és színé­nek megváltoztatása, amiről a későbbiek­ben lesz szó.

A New Mexicó-i vályogházban megőrizték a hagyományokat. A modern tetőablakot fagerendák mögé rejtették.

Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egy üres nappalit egyszerre rendez­zenek be. Általában már meglevő beren­dezési tárgyakból kell kiindulni, azokat kell javítgatni, ügyesen elrendezni. Az igényeinktől, a pénztárcánktól vagy az ízlésünk változásától, fejlődésétől függ, hogy az idők során milyen bútorokat vásárolunk. De bármennyi időt szánunk is a berende­zésre, bármennyi pénz áll is a rendelkezé­sünkre, ne felejtsük el, hogy a szép és jól használható nappali megteremtésekor a többi helyiségről sem szabad megfeled­keznünk. Ha pl. a munkát, a játékot, az ét­kezést, a tévénézést, a zenehallgatást, az olvasást vagy a beszélgetést máshová te­lepítjük át, enyhítjük a nappali zsúfoltságát. Minél több különböző helyiségnek van részben hasonló funkciója, annál lakha­tóbb lesz a nappali és az egész ház.

Olvasásra, elmélkedésre szánt szoba. A szék és az asztal ugyanolyan hangsúlyos, mint a pamlag.

Takarékosan

Pénz hiányában az ember fegyelmezetté válik, ami jót tesz a lakásnak; csak a dol­gok fontossági sorrendjét kell helyesen megállapítani. Legyünk erősek, és a ren­delkezésünkre álló pénzt a legfontosabbakra, például szerkezeti javításokra, új elektromos vezetékekre, új vakolásra, padlóburkolásra vagy új fűtésre költsük. Maga a szoba előbbre való a bútoroknál: a szép, arányos, csaknem üres nappali, amelynek kiváló minőségű a padlója és szép a fala, nagyon otthonos lehet.

A bútorokat – akár sok, akár kevés van belőlük – nagy gonddal válasszuk ki. Ne fe­ledjük el, hogy nem mindig az a szép, ami drága. A kopott, régi bútor sokszor többet ér, mint az olcsó, kényszerből vásárolt lim­lom. A csúnya huzatú, de kényelmes kana­pét terítsük le egy szép takaróval – vagy ta­nuljuk ki a kárpitosmesterséget. A határo­zatlan színű fabútor érdekesebb lesz, ha csíkosra festjük, de az is szép, ha a színét belekomponáljuk a szoba árnyalataiba. Van, aki a kissé formabontó, de olcsó bútorokat, például az összecsukható kerti faszékeket, az iskolák, gyárak, irodák számá­ra gyártott, nem egyedi, mégis jó minőségű darabokat kedveli.

Meglepően kényelmes, olcsó bútor, egyszerű polc, összehangolt színek. A szobát a jó érzékkel megválasztott részletek: a határozott mintájú redőnyök, a szép padló, a kellemes megvilágítás, a bútorhoz illő dísztárgyak teszik kellemessé.

Nincs pénz festményre? Az unalmas poszterek helyett akasszunk fel használa­ti tárgyakat, például egy-egy fényes vagy kopott sílécet, evezőt, teniszütőt, szép for­májú konyhai edényt.

Ha nem telik olyan függönyre, amely igazán tetszik, használjunk egyszerű pa­pírredőnyt vagy olcsó kartont, amíg összejön a drágább anyag ára. Kiárusításokon jól vásárolhat, aki tudja, mit akar: szemeljük ki a bútort, anyagot, és várjunk türelmesen az árleszállításig. A rögtönzéstől azonban óvakodjunk: ne vá­sároljunk mindent összevissza csak azért, mert olcsó. Később sajnálni fogjuk, hogy nem olyasmire költöttük a pénzt, amire szükségünk van.

Néhány természetes anyag – akár új, akár régi – sokkal többet ér az áránál, és igen tetszetős. A fa-, a durva szövésű vá­szon-, az egyszerű üveg- és kőtárgyak vi­szonylag olcsók. Az ízléses, szépen elrendezett kiegészítők harmóniát teremtenek a szobában.

Vidám nappali – olcsón. A régi kanapét színes kárpittal húzták be, és egy óriási növényt állítottak mellé

Néha a színek és színkombinációk ügyes kiválasztásával kímélhetjük a leg­jobban a pénztárcánkat. Használjunk sok fehéret élénk színekkel kiegészítve, vagy válasszunk semleges színárnyalatokat, például szürkét, krémszínt, pasztellszíneket. A szobát a kiegészítők, az évszakhoz iga­zodó virágok – és persze az emberek te­szik színessé.

Ha csak rövid ideig béreljük a lakást, vagy csupán néhány év múlva lesz elég pénzünk szép szőnyegre, fessünk fényes festékkel „szőnyeget” a padlóra. Még ér­dekesebb, ha egy-egy igazi szőnyeget is melléterítünk. Az apró tárgyak – gyertyák, virágok, lám­pák, párnák, régiségek, csecsebecsék – egyedi hangulatot teremtenek, de vigyá­zat: ne árasszák el a lakást! A cserép­edénybe ültetett cserjék, virágok a szó szoros értelmében életet visznek a nappaliba. Az évekig zöldellő növény olcsó, gyümöl­csöző befektetés.

A PVC-téglalapokból különleges és nagyon praktikus padlót raktak ki. Néhány egysze­rű bútordarabbal és mutatós dísztárggyal tökéletesen berendezték a szobát.

Szalon, társalgó, fogadószoba, tiszta szo­ba… a nevek a nappali számos funkcióját tükrözik, bár minden névnek más és más a hangulata. A nappali szobák két típusba sorolhatók: az egyiket kizárólag vendég­fogadásnak szentelik, a másikat a családi élet színterének tekintik.

Akinek szüksége van olyan szobára, amelyet a felnőttek különleges alkalmak­kor használnak, kétszer is gondolja meg, hogy föláldozza-e a legjobb szobáját, hi­szen egy ilyen helyiség majdnem mindig üres lesz. Ha valaki ünnepélyes enteriőrt rendez be, és utána azt várja, hogy az élet úgy folyjon tovább a megszokott mó­don, hogy a berendezésben ne essen kár, az túl nagy feladat elé állítja a csalá­dot. Ha a szőnyegek, bútorok, dísztár­gyak védelmében szigorú rendet veze­tünk be, megmérgezzük az otthon hangu­latát. Hogy családunk szeresse a nappa­lit, annak éppen a nyugalom, az oldott légkör a titka.

Egy párizsi padlástér lakótere. Az üres helyiség fényben fürdik. Minden tárgy, minden bútordarab szerepet kap. A szoba szokatlan alakját a fagerendák hangsúlyozzák. Az enteriőr derűs nyugalmat áraszt.

Számos mód kínálkozik arra, hogy az elegáns lakótér kényelmes tartózkodási he­lye legyen a családnak, de a barátok foga­dására is megfeleljen. Tervezzük meg gon­dosan a berendezést, és szabaduljunk meg a nappalival kapcsolatos előítéletek­től. A nagy döntések és vásárlások előtt célszerű fontolóra venni az alábbiakat.

Mire szolgál?

A nappaliban általában nagy a nyüzsgés. Ha néhány tevékenységet át tudunk telepíteni – akár csak ideiglenesen is – a lakás többi részébe, csökken a nap­pali forgalma. Nem lehetne valahová át­vinni például a televíziót vagy a HIFI-tornyot?

Akármire használjuk is a szobát, a ké­nyelmes ülőalkalmatosság, a jó megvilágí­tás, az alkalmas szekrény és polc kitünte­tett szerepet kap. A gyakori vendéglátás­hoz több asztalt kell beszereznünk, vagy más felületeket kell felszabadítanunk, hogy elhelyezhessük a frissítőket. Ha a fotelek közelében helyezzük el az asztalokat, tá­lalókat, kényelmes sarkot kapunk, továb­bá szabadon marad a szoba egy része, aminek akkor vesszük hasznát, amikor nin­csenek vendégek.

Milyen útvonalakon járunk?

Nagyon fontos, hogy könnyen megközelíthessük az ajtókat, a villanykapcsolókat, a telefont, a televíziót, a HIFI-tornyot. A bútorok – kanapé, szék, asztal – alkossanak „szigeteket”, hogy ne zavarják a járkálás megszokott útvonalát. Néhány bútort – pl. két-három kisebb széket és egy asztalt – rendezzünk csoportba, a fölösleges daraboktól pedig szabaduljunk meg.

Az igazi nappali – a fényes képeslapok fotóival ellentétben – élettel teli, és a csa­lád változó igényeihez igazodik. Ha átren­dezzük a szobát, az útvonalak is módosul­nak. Meg kell terveznünk, hogyan tudunk a legkönnyebben közlekedni a szobában, és ha a tervünk nem válik be, változtat­nunk kell rajta.

Hogyan rendezzük be?

Az ünnepi alkal­makra berendezett nappali ritka, mint a fe­hér holló. Ezt a szobát sokkal inkább az eleven nyüzsgés jellemzi. Érdemes a teret részekre osztani, hogy a különböző tevé­kenységek megférjenek egymás mellett. A meghitt sarkok, fülkék még a kis nappa­liban is jó szolgálatot tesznek. Egy-egy bútort alacsony válaszfalként használha­tunk. Ha a helyiség nagy, függönyökkel, térelválasztókkal teremthetünk szobát a szobában. Ne feledkezzünk el a kényel­mes fotelekről, kanapékról sem.

Vannak azonban olyan lakások is, ame­lyek kis, egymásba nyíló szobái zsúfolt nyúlketrecre emlékeztetnek. Itt a feladat éppen ellenkező: meg kell nyitnunk a nap­palit, hogy ide telepítsünk át egy-két tevé­kenységet. Távolítsunk el két szoba között egy falat, tágítsunk ki egy-egy íves átjárót két helyiség között, vagy üvegezett ajtóval cseréljük fel a tömör ajtót.

Mit hangsúlyozzunk?

Aki szeret öltözköd­ni, tudja, hogy a divatos ruhatárat néhány időtálló, jó minőségű darabra érdemes alapozni. A nappali berendezésekor is a legfontosabb elemekre célszerű áldoznunk. Nem szerencsés, ha apróságokkal próbál­juk ellensúlyozni az előnytelen bútordara­bokat vagy a jellegtelen szobát.

Hangsúlyozni akarjuk kecses, zárt erké­lyünket? Emeljük ki a környezetből a fote­lok elrendezésével és a megvilágítással! Az érdekes építészeti megoldásokat a szí­nekkel és a velük egykorú vagy tőlük markánsan elütő bútorok ügyes megválasztá­sával hangsúlyozzuk!

A jellegtelen nappalihoz szabadon vá­laszthatunk stílust, de kedves stílusainkat is kombinálhatjuk. A nappali nem múze­um. Ha megtetszett egy modern kandalló, nyugodtan beállíthatjuk valamely régebbi kor divatja szerint épült lakásba is. Emel­heti a szoba fényét a szép, világos padló, a mintás szőnyeg vagy a jól tagolt szek­rénysor, amelyben esetleg dísztárgyakat is elhelyezünk.

Átépített pajta Angliában. A szabadon hagyott gerendák olyan hatásosak, hogy a nappalit elég volt a legegyszerűbb bútorokkal és kiegészítőkkel berendezni. A pompás gerenda­szerkezet miatt felborult volna a szoba egyensúlya, és nem kapott volna elég fényt a raktározásra tervezett helyiség, de mindkét probléma megoldódott, amikor az oromfalba hatalmas ablakot vágtak.

György kori, szép beosztású szalon Londonban; az ünnepélyességet enyhíti a kényelmes bútor, a visszafogott díszítés és az Angliában szokatlan francia kandalló eklektikus elegye. A világos falakat és a fehérített fenyőpadlót sötét keleti festmények ellenpontozzák.

A mértani pontos­ságú berendezés nem nélkülözi a rugalmasságot. Az ülőalkalmatos­ságokat, asztalkákat, keleti tárgyakat könnyű átrendezni aszerint, hogy nagy társaság vagy néhány barát jön-e össze.

Elhelyezés

A nappali lassan újra központi szerepet tölt be életünkben: itt pihenünk, itt játszunk a gyerekekkel, szórakozunk, eszünk – né­ha még főzünk is -, ha nem is egyszerre, de egyetlen helyen, összhangban e hely szellemével.

Bár a nappalinak megvan a maga ha­gyományos helye a házban, és ezt az épí­tész világosan meg is jelöli a tervrajzon, ne higgyük, hogy ragaszkodnunk kell a szokásokhoz. Ha azonban meg akarjuk változtatni a ház elrendezését, módosíta­nunk kell a szobák alaprajzán és funk­cióján.

Minden házban van egy hely, ahol összeverődik a család, de nem mindig ott, ahol eredetileg elképzeltük. Ez a hely le­het a ház földrajzi középpontja, lehet a legvilágosabb szoba, lehet az a helyiség, ahonnan a legszebb kilátás nyílik, de lehet a konyha is – elsősorban akkor, ha nagy, világos, a gyerekek pedig még kicsik. Fi­gyeljük meg ezt a természetes kiválasztó­dási folyamatot és ne próbáljuk megakadályozni kibontakozását: lehetőleg oda te­gyük át a nappalit, ahol a családi élet zaj­lik. Vigyünk be például egy karosszéket a konyhába, akasszunk képeket a falakra, használjunk erős fényt a főzéshez és lá­gyabb megvilágítást az étkezéshez, pi­henéshez. (Fényerő-szabályozós kapcso­lókkal és néhány asztali lámpával mindig kedvünk szerint világíthatjuk meg a helyi­séget.)

A két egyforma kanapén kellemesen elüldögélnek a vendégek. Az élénksárga takarók a kandalló színeihez igazodnak.

Előfordulhat, hogy a nappalinak szánt szoba inkább dolgozószobának, hálószo­bának vagy gyerekszobának válik be. Ha a földszinti nappaliból nem nyílik szép kilátás, helyezzük át a nappalit az emelet­re. Miért néznénk autókat a lombok he­lyett?

A hagyományos elrendezés szerint a nappalinak a ház első részében van a he­lye, ahol könnyen megközelíthető. Ha me­leg, napsütötte szobára vágyunk, de a ház homlokzatát kevés fény éri, nyugodtan szakíthatunk a hagyománnyal és megfor­díthatjuk a szokásos beosztást. A hátra telepített nappalihoz közel van a hátsó kert, amely az előkertnél meghittebb, különö­sen a nagyvárosokban. A gyerekek is in­kább a hátsó traktusban játszanak, itt van a terasz, a gondozásra váró kert.

Egyterű elrendezés U alakú beszélgetősarokkal: pihenésre és vendégfogadásra egyaránt alkalmas

Sokszor a remek nappali a ház első ré­szében van ugyan, de nincs elég szép ki­látása. Akasszunk ilyenkor az ablakra re­dőnyt vagy függönyt, és a szoba máris be­felé néz. Óriási színes poszterekkel vagy tájképekkel nyitottá, levegőssé tehetjük a helyiséget és „kilátásról” is gondoskod­hatunk.

Előfordulhat, hogy a kezdetben kiváló nappali tíz év múlva, amikor a gyerekek megnőnek, és a nappalit másképp hasz­nálják, mint azelőtt, elveszíti minden vará­zsát. Figyeljünk a változásokra, legyünk rugalmasak: módosítsuk vagy akár helyez­zük át a nappalit.

Nyugodt nappali egy görög ház nyitott előterében, távol a házban járkálók fő útvonalától.

Előszoba

Az első benyomás nagyon sokat számít, az előszoba pedig döntő szerepet játszik egy lakás megítélésében. A külső ajtó rekeszti ki a külvilágot, sokszor az esőt és a hideget is. Nagyon kellemes, ha az ajtó előtt van egy kis fedett rész és egy polc, ahová letehetjük a csomagunkat, amíg előkotorjuk a kulcsot.

Az ajtó önmagában is fontos: a súlyos faajtó a ház biztonságát jelképezi, de van, aki a nyitottságot és a fényt szereti, ezért részben üvegezett, vagy modern, fényes, sima ajtót szerel fel. Bármilyen ajtót válasszunk is, egyszerre kell szem előtt tartanunk a biztonságot és a stílust. Olyan ki­lincset, kopogtatót, csengőt használjunk, amelyik illik az ajtóhoz és a házhoz.

Az eredeti ajtót üvegajtóra cserélték. Az erős fa- és vasajtóra emlékeztető szerkezet jól illik a házhoz, amely kolostornak épült a XVI. században.

Belül legyen annyi hely, hogy levehessük a kabátot, illetve hogy üdvözölhessük az érkező vendégeket. Még a zsúfolt elő­szobában is hagyjuk szabadon az ajtó kö­rüli teret; a fogas az előszoba távolabbi részén kapjon helyet. Az ajtó mellett föltét­lenül szereljünk föl villanykapcsolót. A be­járat mellé tegyünk egy kis asztalt a leve­leknek és a kulcsoknak. Ha van elég hely, tartsuk itt a csizmákat, a kerékpárt, az esernyőt.

A dél-spanyolországi parasztház előszobájában a padlót téglalapokkal burkolták. Jól illik a környezetbe a nagy halom kertészkalap és a közeli Gibraltár múlt századi látképe. A cserépedények színe harmonizál a szoba színeivel.

Szerencsés esetben az ajtó mellett ab­lak van, melyen természetes fény árad be (és látjuk, hogy ki csengetett). A mester­séges fénynek több irányból kell érkeznie – semmiképpen se használjunk közvetlen megvilágítást -, hogy az alakok ne vesse­nek sötét árnyakat. De a barátságos elő­szoba is csak átmenet a külvilág és a la­kás között. A nyitott lakásajtóból nem kell mindent látni, különben a bentieket min­den hívatlan érkező megzavarná.

Nagyvonalú egyszerűség egy 1930-as években épült házban. A természetes fény és a sima faajtó kiemeli a mozaikburkolat szépségét. Az ívelt lépcsők ékesen bizonyítják az anyag alakíthatóságát. Az építészeti megoldások remekül érvényesülnek az üres térben.

Nagyon tartós burkolatot kell használ­nunk, hiszen az előszobába mindenki be­hordja a vizet, a sarat és a havat. Tegyünk jókora lábtörlőt az ajtó elé. A kőburkolat és az impregnált fapadló kiváló. Ha ragaszkodunk a szőnyeghez, könnyen tisztítható anyagot válasszunk, és a minta rejtse el a piszkot. Rendszerint a fal alsó része sem kap sok kíméletet: a nagy bútorok, a csiz­mák és a kerékpárok könnyen leverik a fes­tést. Viktória korában csempével vagy fa­lapokkal borították ezt a sávot. Mi már te­herbíró, mosható tapétát is használhatunk.

Az előszoba gyakran furcsa alakú, ám ebből erényt kovácsolhatunk. Hangsúlyozzuk a különleges építészeti megoldásokat, és olyan elemekkel egészítsük ki őket, amelyekkel egységes egészet komponálhatunk. Íme, néhány példa.

Gondosan helyreállított, egysze­rű bejárat. A falakat márványosra festet­ték, a fát mésszel fehérítették és fé­nyezték. A parkettát a tompa, zöld szőnyeg ellenpontozza. A természetes és mesterséges anya­gok kiegyensúlyozott kompozíciója érvé­nyesül.

XVII. századi holland ház. A fáradt látogatók felfrissítésére szánt ivókút és a nemes anyagok különleges hangulatot árasz­tanak.

Előtér

Az előtér vagy hall, ha nem vesszük szo­baszámba, a lakás kihasználatlan helye marad. Természetesen senki nem tartóz­kodik sokat az előtérben, hiszen elsősor­ban arra szolgál, hogy az egyik helyiség­ből átmenjünk a másikba. De ha akarjuk, a ház fontos részévé léphet elő.

Az előtérbe főként fénnyel, lehetőleg természetes fénnyel lehelhetünk életet. Ha nincs rajta ablak, nyissunk rajta ajtót vagy belső ablakot, amely a ház világos szobái­ra néz. Az előtér mesterséges megvilágítá­sával a különbségeket kell kiemelnünk: az egyenletes fényárban úszó, hosszú előtér majdnem olyan rossz, mint a homályos át­járó. A lámpákat inkább a székekre, a köny­vespolcokra, a telefonra és a képekre irá­nyítsuk.

Ezek a tárgyak az előtér rangját is eme­lik: levehetünk egy könyvet a polcról, tele­fonálhatunk, megnézhetünk egy képet, amikor erre járunk. De az előtér továbbra is átjáró, ezért ne zsúfoljuk tele, és semmi­képpen se veszélyeztessük a biztonságos jövés-menést. Ha egy asztal mellett csak oldalazva férünk el, nincs ott a helye.

A régi, meghitt bútor otthonossá varázsolja az előteret. Szép tárgyaival felhívja magára a figyelmet, és tárolásra is alkalmas.

A kis lakásban az előteret gyakran szo­bának használják. A lépcső alatt, az alkóvban vagy az üres sarokban talált helyből dolgozószobát vagy teakonyhát alakítha­tunk ki. Az előtérben könyveket, de akár kerékpárt, szerszámokat, kabátot és cipőt is tarthatunk.

A forgalom miatt a burkolatnak ugyan­olyan tartósnak kell lennie, mint az előszo­bában. A padlóburkolat jelezheti, hogy mi­lyen szerepet szánunk az előtérnek. Ha a padló megegyezik a szomszédos szo­báéval, az előtér nem külön helyiségnek, hanem a szobák meghosszabbításának látszik. Ha viszont az előteret el akarjuk választani a szobáktól, használjunk eltérő padlóburkolatot (vagy csukjuk be az aj­tókat).

A modern épület tiszta vonalú, elegáns előteréhez hagyományos anyagokat és formákat használtak. A kőburkolat, az ajtó és a pihenő rácsa határozott geometriai alakzatot követ. Az építészeti terv adott ötletet a süllyesztett, lefelé világító lámpa elhelyezéséhez: az erős fény mediterrán hangulatot kelt.

Sok régi lakásban az előteret az első szobából választották le. Gondoljuk meg, hogy biztosan szükségünk van-e rá. A vá­laszfal nélkül nagyobb és talán használha­tóbb lesz a szoba. Az előtér és a szoba közé üvegezett falat és ajtót tehetünk: a vi­lágos előtér többé-kevésbé a szoba foly­tatása.

Az előtérben ebédlőt is berendezhetünk. Ebben a házban ügyesen kihasználták a helyet – és a látvány sem utolsó.

A feltűnően szép beosztású, pompás előteret gondosan restaurálták, és erőteljes hatású, modern festményekkel díszítették.

Lépcső

A lépcső a ház legizgalmasabb részei kö­zé tartozik. Jövés-menés közben össze­akadunk a családtagokkal, szokatlan szög­ből látjuk a szobákat. A lépcsővel létreho­zott szintváltozás önmagában is mozgal­massá teszi a teret. A biztonságos lépcső tervezése azonban komoly feladat elé ál­lítja az építészt.

A lépcsőt ugyanúgy a ház szerves ré­szének kell tekintenünk, mint az előteret. A nyitott lépcső például bepillantást en­ged a szobákba, a különböző szintekbe. Nyitottabbnak érezzük a lépcsőt, ha mind a két szintet látjuk róla, és föntről termé­szetes fény árasztja el.

Ott, ahol zárt lépcső fut alacsony mennyezet alatt, ha egy mód van rá, igyekez­zünk a nyitottság illúzióját kelteni: oldalt tár­junk látványt a közlekedő szeme elé, hasz­náljunk világos színeket, esetleg törjük ki a lépcső melletti fal egy részét és helyette­sítsük üveggel. Akármelyik megoldás mellett döntünk is, a mesterséges megvilágítás nagyon fon­tos. A gyenge fény csak akkor biztonsá­gos, ha a lépcsőfok vízszintes és függő­leges lapja jól megkülönböztethető egymástól.

A folyosó belsőépítészeti megoldását az égbolt inspirálta. A ferde egyenes vonalak egyhangúságát a falfestés és egy-két egyszerű díszítőelem bontja meg

A lépcső puha, árnyékmentes megvilá­gítása a lehető legrosszabb megoldás. Nem könnyű elhelyezni a fényforrásokat a lépcsőházban: vigyázzunk, hogy a spot-lámpák ne vakítsák el a felfelé és lefelé igyekvőket. A lépcső nem csak közlekedésre szol­gál. A lépcső alján, a széles lépcsőfoko­kon szívesen üldögélünk és beszélgetünk, vagy csak nézzük, hogy mi történik a ház többi részében.

Az anyagok kiválasztásakor a bizton­ság legyen az elsődleges szempont. A fé­nyes falépcső szép ugyan, de a gyerekek, az idősek, a zokniban járkálók könnyen megcsúszhatnak rajta. A festett falépcső is ugyanilyen veszélyes. A hagyományos shaker stílusú falépcső, amelynek függő­leges lapja mintás, festett, vízszintes lap­ját pedig súrolással tisztítják, kevésbé ve­szélyes.

Az egyszerű teret és a néhány vonallal határolt nyitott lépcsőt fa- és üvegtárgyak teszik változatosabbá

Sokan szőnyeget tesznek a lépcsőre. Ide is olyan könnyen tisztítható szőnyeg való, mint az előszobába: az anyagot és a színt gondosan válasszuk meg. Ha a futó­szőnyeg mellett döntünk, használjunk szőnyegrudat (ez a Viktória korban igen nép­szerű volt) vagy tegyünk a szőnyeg alá csúszásgátló anyagot.

A lépcső természetesen nemcsak fából készülhet. Néhány modern házba beton­lépcsőt építenek, ám ez burkolat nélkül rideg, kemény és kényelmetlen rajta járni. A hagyományos mediterrán módszer sze­rint kerámialapot tesznek a kő- vagy újab­ban a betonszerkezetre, és a lépcső élét fával borítják. A nagy melegben a burkolat kellemesen hűvös, emellett szép, tartós és könnyen tisztítható.

A bordáslemezből hajlított fémlépcső – amely hőkezeléssel nyerte el a színét – szokatlanul légies.

Ha a lépcsőfokok tükrös függőleges lap­pal vagy függőleges lap nélkül készülnek, az egész lépcső szinte lebeg. Van, aki a fémlépcső mellett dönt, sokan a XIX. szá­zadi kertekben kedvelt öntöttvas csigalép­csőt használják, ám ott, ahol kisgyerek van, keressünk más megoldást.

Kovácsoltvas kerti kapu zárja le a pihenőt az acél csigalépcső aljában.

A látvány és a megvilágítás szempont­jából egyaránt kitűnő, ha a lépcső mentén ablakok vannak. De mással is változatos­sá tehetjük a lépcső környékét. A pihenőn kisebb íróasztalt, könyvespolcot, virágo­kat helyezhetünk el. A tágasabb lépcső­forduló egyben nappali vagy tárolóhelyi­ség is lehet. Kiugró tárgyak (például tá­rolószekrények, könyvespolcok) csak na­gyon széles lépcső fala mentén férnek el, de képeket, fotókat, kisebb polcokat min­denütt felakaszthatunk.

Készen vett berendezési tárgyak jóvoltából érdekes sarkokat alakíthatunk ki, és a térrel is ügyesen gazdálkodhatunk. A színfoltok felélénkítik az egyhangú falat.

A fényes sötét falépcsőt az alsó, termé­szetes betonlépcsővel ellenpontozták.

Az eltérő vizuális követelmények szerint az otthoni világítás három fő típusba sorol­ható.

1. Általános megvilágítás

Az általános vagy háttérvilágítás sötétedés után ad fényt. Ha nagy területet kell meg­világítani, a feladat kétféleképpen oldható meg: egyetlen központi fényforrással vagy több (esetleg többféle) helyi megvilágítást adó lámpával.

A legtöbb lakásban az elektromos huza­lozás olyan, hogy a helyiségek közepén, a mennyezeten lóg egy központi fényforrás. Ennek számtalan hátránya van, a központi fény a szobának unalmas, kevéssé vonzó jelleget ad, és nehéz változtatni rajta. Ha­tékonyabb formája az általános világítás­nak, ha több fényforrást alkalmazunk – például lefelé világító vagy spotlámpákat a mennyezeten.

A munkaterületeken a háttérvilágítást rendszerint fénycsövek ad­ják. Ezek fényétől szemünk káprázik, elhe­lyezésük pedig sokszor olyan, hogy saját árnyékunkban dolgozunk. Ugyanilyen gazdaságos, de sokkal szebb, ha ilyenkor néhány spotlámpát használunk.

2. Helyi megvilágítás

A koncentrált világítás egy adott területet borít erős fénybe; helyezhetjük íróasztal, olvasókarosszék, munkafelület fölé. Egy-egy szép tárgyat (festményt vagy növényt) is kiemelhetünk általa.

A spotlámpák különösen hasznosak erre a célra is: szerelhetjük őket a mennyezetre, sínekre, állhatnak az asztalon vagy a föl­dön. Fénycsöveket is használhatunk, de sokkal jobb, ha elrejtjük őket – például a faliszekrény pereme alá vagy polcok közé. A fénycsövek, bár olcsók, nem érik el a spotlámpák fényminőségét. Ez különösen igaz azóta, hogy léteznek erős, keskeny fénysugár kibocsátására képes spotlám­pák is.

3. Hangulatvilágítás

Ha a hatás kedvéért világítunk, a visszafo­gott fények és érdekes árnyékhatások játé­kával élünk. Erre a célra az alacsonyan elhelyezett, helyi megvilágítást adó fény­források, az asztali, álló- és falilámpák a legalkalmasabbak. A felfelé világító fény­forrás is jó, ha ennek fénye a mennyezetről visszaverődik. A munkaterület, festmény vagy építészetileg érdekes részlet megvilá­gítására használt spotlámpa hangulatvilá­gításra is alkalmas, ha fényerő-szabályo­zóval tompítjuk a fényét. Ugyanez érvé­nyes a fénytompítóval ellátott csillárokra és függőlámpákra is.

Fényerő-szabályozók

A jó megvilágításnak rugalmasnak kell lennie, hiszen nagyon kevés helyiségben van szükség mindig azonos erősségű fényre. A fényerő-szabályozó segítségével a fényt egyetlen gomb megérintésével vagy elfordításával szabályozhatjuk. Na­gyon könnyű beszerelni, és nemcsak a fali vagy a mennyezeti, hanem az asztali és az állólámpákhoz is használható. A kis fe­szültségű asztali lámpákba a tompítót gyakran már gyárilag beépítik.

A fényerő-szabályozó csökkenti a lám­pán áthaladó áram erősségét, de nemcsak a fény lesz halványabb, hanem jelentősen megnövekszik az izzólámpa élettartama és csökken a fogyasztása, különösen akkor, ha a tompítót letekerjük a végállásig.

Általános megvilágítás többfé­le fényforrásból – a lámpáknak nemcsak a fénye, hanem a formája is fontos. A rejtett vilá­gítás fénye a mennye­zeten játszik. Jelen­tős szerepet kap a harmincas éveket idéző falilámpa és a modern, felfelé sugárzó lámpa. Az óriási villásdugóban két fénycső világít, és a boltív előtt még egy modern króm-üveg állólámpának is jutott hely.

A könyvespolcra tett klasszikus asztali lámpa kétféle feladatot lát el. A szék felé fordítva kitűnő olvasólámpa, ha pedig a fal felé néz – mint képünkön is – az egész szobát megvilágítja: kellemes, intim légkört hoz létre.

Gondosan tervezett, finom hangulatvilágítás szórakozáshoz vagy pihenéshez. A szoba berendezése kínálja magát a különleges effektusokhoz: ilyen például a padlószintű világítás a megemelt dobogó alatt vagy a beépített kanapénál.

A színes fény különleges hatást kelt a minimalista lakásban, ahol a sima felületek és a csaknem üres szobák zöld és ibolyaszínben fürdenek. A világítást a hatás kedvéért, és nem gyakorlati célokra tervezték: a világítótestek rejtettek vagy rendkívül diszkrétek.

Fényforrások

A világítástechnika fejlesztésé­nek középpontjában az izzólám­pa tökéletesítése áll. Az izzó szabja meg a lámpatesttel és az egyéb szerelvényekkel együtt a fény minőségét.

Volfrámszálas izzó. A szokásos háztartási izzóban volfrámszál van. Minél több wattos a körte, annál forróbban izzik a szál, és annál erősebb a fénye. Meleg fényt ad, ami nagyszerűen illik a lakásbelsőkhöz, és szépen ki­emeli a színeket. A legokosabban akkor járunk el, ha a világí­tótestekbe a lehető legnagyobb teljesítményű izzót tesszük, és a kívánt fényerőt szabályozóval állítjuk be. Az egyszerű izzó­lámpa szinte minden irányban sugároz. A fényt az ernyő vagy a lámpatest irányítja.

A reflektorizzók, amelyek irá­nyított fénysugarat adnak, be­lülről ezüstözöttek: ilyeneket használunk a spotlámpákhoz. A bura tetején fémezett izzó visszafelé, a foglalat felé világít, ezért kevésbé vakít. Ha ilyen izzó mögé parabolatükröt te­szünk, keskeny, jól szabályoz­ható fénysugarat kapunk.

Halogén (volfrám-halogén) iz­zók

Valamennyi halogénnak nevezett lámpa tulajdonkép­pen volfrám-halogén: a volf­rámszálat halogéngáz-töltéssel kombinálják. A vonalas halogénizzó fényes, fehér fényt ad, hatásfoka kb. húsz százalékkal jobb az egyszerű izzólámpáé­nál. Különösen alkalmas felfelé irányítva a mennyezet megvilá­gítására: ilyenkor a helyiséget a visszaszórt fény világítja meg.

Kisfeszültségű izzók

A kisfe­szültségű halogénlámpa a töb­bi körténél kisebb, fénye kon­centrált, erőteljes, vakítóan fe­hér. Tizenkét voltos vagy ennél is alacsonyabb feszültségen működik, ezért transzformátor­ra is szükség van (a hálózati feszültség csökkentése miatt). Pontos, jól szabályozható nyalábot bocsát ki. A kisfe­szültségű lámpák asztali és le­felé világító kivitelben, vala­mint spotlámpaként használa­tosak. Kitűnően alkalmasak egy-egy tárgy kiemelésére, jó vilá­gítást igénylő tevékenységhez – például hímzéshez vagy olva­sáshoz – és általános megvilá­gításra is, ha több, tompítóval ellátott fényforrást alkalma­zunk.

A szokásos izzókat használó fényforrásokba kisfeszültségű körtét is tehetünk. Ehhez olyan transzformátor kell, amely be­csavarható a foglalatba az ere­deti izzó helyére. Az eredmény nem túl szép, mert a transzfor­mátor és a kisfeszültségű izzó együtt sokkal nagyobb, mint a közönséges villanykörte.

Fénycső

Az egyenes fénycső sokféle hosszúságban kapha­tó. Hideg fehér vagy melegebb fényt adhat a típustól függően. Vásárlás előtt jobb ellenőrizni a fény minőségét, mert a név (például „meleg fehér”) gyak­ran félrevezető. Ha a fénycső fénye bántóan vakító, az ár­nyékok csökkennek, a textúra ellaposodik és a szem fárad. A problémán a cső köré tett fényszűrővel segíthetünk; ez lehet tömör, áttetsző vagy ré­selt burkolat.

A kör alakú vagy ívelt mini­-csövek sokoldalúbbak, mert többféle fényforrásban fel­használhatók. Élettartamuk na­gyon hosszú, sokkal kevesebb villamos energiát használnak, mint az izzólámpák, és kevés meleget termelnek, ezért sok­féle ernyővel használhatók. Mindezek miatt a fénycsövek háztartási felhasználása ug­rásszerűen megnőtt. Papír, ke­rámia, üveg, acél és szövet az anyaga a számtalan új, fény­csövet használó világítótest­nek. Ezzel nemcsak az esztéti­kai kivitel javult, hanem a kibo­csátott fény minősége is. A fénycsövek a szokásos fény­erő-szabályozókkal nem hasz­nálhatók.

Neoncső

Neoncsőből nem csak színes reklámbetűk ké­szülnek: tarka üvegszobrokat is formáznak belőlük. Ezek célja a díszítés és nem a funkcionali­tás. A szobabelsőnek jellegze­tes karaktert adhatnak.

Lámpák

A lámpákat vagy lámpatesteket adott izzótípusokhoz tervezik. Vásárláskor az első szempont a fény minősége legyen, és csak a második a szép forma.

Lefelé világító fényforrások. Ez a típus, mint a neve is mutatja, az alatta található felületre vagy padlóra vet fényfoltot. Rendszerint kompakt, falra sze­relhető: esetleg a mennyezetbe süllyesztik. Az izzótól és a lám­patesttől függően adhat kes­keny, éles nyalábot (halogén­izzó süllyesztett foglalatban) vagy széles, kevésbé intenzív fénysugarat (reflektoros volf­rámizzó csuklós vagy forgatha­tó házban), esetleg szórt fényt (közönséges volfrámizzó).

A lefelé világító fényforrások rendkívül sokoldalúak. Hasz­nálhatjuk őket általános világí­tásra, irányíthatjuk egy-egy munkafelületre, és hangulatvi­lágításhoz is kitűnőek, különö­sen akkor, ha fényerő-szabá­lyozót is használunk.

A fény nem vakít, a foglalat kicsi és gyakran észrevétlen marad – ez óriási előny, ha sze­retjük a tiszta vonalakat, és viszolygunk a lámpaernyőtől. Jól használhatók alacsony mennyezetű szobákban és átjárók­ban, ahol a függőlámpát a bú­torok mozgatása közben könnyen levernénk.

A süllyesztett változat különösen diszkrét, és ha van elektromos csatlakozó a megfelelő helyen, könnyen felszerelhető a mennyezet vako­latának vagy a felső szint padló­burkolatának megbontása nél­kül – mindössze lyukat kell vág­ni a mennyezetbe (alig nagyob­bat, mint a szokásos mennye­zetrózsának), és be kell kötni az elektromos vezetékeket. A kis-feszültségű izzókhoz transzfor­mátor kell, de jobb, ha ezeket villanyszerelő rakja fel, aki rendszerint a felső szintről fér hozzá a vezetékekhez.

Függőlámpák

A mennyezetről függesztett lámpák fényének minősége – és mennyisége – a lámpaernyőtől függ, mert az ilyen lámpák legtöbbször az egyszerű volfrámszálas izzót használják.

A fényt az izzó köré tett át­tetsző ernyő szórja szét – pél­dául egy üveg- vagy papírgömb. A fényt lefelé irányíthatjuk, ha az átlátszatlan bura (például fémkúp) alul nyitott. Ilyen bu­rát asztal fölé érdemes tenni. Van teleszkópos függőlámpa is: ennek magassága állítható. A fent és lent egyaránt nyitott bura mindkét irányban világít.

Ha az elektromos csatlakozás rossz helyen van a mennyezeten, és nem lehet áttelepíteni, vagy ha kedveljük a kígyózó huzalt, a függőlámpát megfelelő kiegé­szítő szerelvények segítségével áthelyezhetjük. A hatást fényerő-szabályo­zóval fokozhatjuk.

Spotlámpák

Sokféle változat­ban kaphatók. Fontos, hogy a céljainknak leginkább megfe­lelő típust válasszuk. A legtöbb változatban az izzót burkolat rejti, de néhány típusnál az izzó szabadon áll: ezeket úgy kell elhelyezni, hogy ne vakítsanak. A szokásos spotlámpa a mennyezetről szórt általános világí­táshoz a legalkalmasabb: mivel a nyaláb irányított, jobban ki­emeli a felületek színét és tex­túráját, mint a fénycső vagy a függőlámpa.

A mini spotlámpák erős fény­foltot vetnek egy-egy körülha­tárolt területre: jól használha­tók helyi megvilágításra és fon­tos tárgyak kiemelésére. A pa­rabolatükörrel felszerelt spot­lámpák (ezekben az izzó tete­jén van a tükröző bevonat) az előzőeknél is keskenyebb, job­ban irányítható nyalábot adnak. A drágább, kisfeszültségű spot­lámpák még egy lépéssel to­vább mennek: ezeknek állítha­tó a nyalábja, és a lámpatest a lehető legkisebb.

Egyetlen spotlámpa csak munkához, olvasáshoz ad jó megvilágítást. Jobban hasz­nálhatók a legalább három spotlámpából álló csoportok: ezeket közös sínre szerelhetjük, de használhatunk több spotlámpát egyesítő kombinált fog­lalatot is. A spotlámpa falra szerelhető és álló kivitelben is kapható.

Felfelé világító lámpák

Általá­nos megvilágításra szolgálnak: falról vagy mennyezetről visszavert fényük kellemes. Mun­kához, olvasáshoz természete­sen nem alkalmasak, de általá­nos megvilágításhoz, a fény­árnyék hatás kiemeléséhez ki­válóak. Gondosan kell azonban használatukat mérlegelni, mert a visszaverésre használt felüle­tet valósággal elárasztják fén­nyel. Ha a mennyezet a legcsúnyább felület a szobában, vá­lasszunk olyan megvilágítást, amely eltereli róla a figyelmet. Felfelé irányuló világítást akkor használjunk, ha ki akarjuk emel­ni a stukkókat vagy a mennyezetpárkányt.

Felfelé világító halogéniz­zókkal hideg, erős fényt ka­punk. A volfrámizzók fénye ke­vésbé erős és melegebb. Fény­erő-szabályozó használatával a felfelé irányuló világítás romantikusan, lágyan izzó is lehet.

Asztali lámpák

Sokféle válto­zatban kaphatók, de alapvető­en két csoportjuk van: munká­hoz, olvasáshoz (mint az író­asztallámpa) vagy alacsony helyi megvilágításhoz használt lámpák.

A lámpatest nagyon fontos berendezési tárgy: nem szabad elütnie a szobától, mivel több­nyire elég hangsúlyos. Fénye a kiviteltől függ. A kisfeszültsé­gű halogénizzós íróasztali lám­pa íráshoz-olvasáshoz, mun­kához való. Lényegében kes­keny nyalábú spotlámpa. Egé­szen más hatást kelt az egyet­len matt üveggömbből álló asztali lámpa szórt fénye. Sok­féle stílus és kivitel között választhatunk. Mérlegeljük gondosan a lámpatest alakját, színét és a lámpa rendelte­tését.

Állólámpák

Munkához, olva­sáshoz kitűnőek. A hagyomá­nyos állólámpa helyi megvilá­gítást ad lefelé, és általános megvilágítást felfelé. A lámpa­ernyőnek összhangban kell áll­nia a szoba többi berendezési tárgyával. Ma már állványra szerelt spotlámpákat is árulnak, állólámpára emlékeztető kivitelben. Finom, helyi megvilágítást érhetünk el úgy is, ha üveg­gömböt helyezünk a földre, egy tárgy mögé.

Világítótestek

A minimalista hálószobában a kerti lámpa az egyetlen fényforrás.

A volfrám-halogén erős, fehér fénye különösen felfelé irányított világításhoz való. A két lámpa a XIX. századi nappali párkánydíszeinek minden részletét megmutatja.

A vonalizzó – a fénycsőtől eltérően – lágyabb megvilágítást ad, ezért fürdőszobába kitűnő.

Parabolatükrös spotlámpa ezüstözött körtével: szép párhuzamos nyalábban veti a fényt. Az üvegház fölé szerelt lámpák kiemelik a növényeket.

Ebben a stílusos ebédlőben csak gyertyafény világít. A XVIII. századi genovai csillár a szoba központja.

Tervezés

A világítás megtervezésének első és leg­fontosabb szempontja a helyiség rendelte­tése; a főzés, a fürdés, az olvasás vagy az étkezés nagyon különböző világítást igé­nyel. Az építészeti elemeket, a hangulatot és a bútorzatot ugyancsak figyelembe kell venni. A fény kiemelheti a függönyök szí­nét és textúráját, ráirányíthatja a figyelmet egy képre vagy egy szép tárgyra. Gondol­junk arra, hogy rendelkezésünkre áll a fény és az árnyék egyaránt.

Több célra használt helyiségekben na­gyon fontos a több forrásból jövő, változ­tatható megvilágítás. Általános szabály, hogy a legvonzóbb és legrugalmasabb megvilágítást különféle világítótestek és izzók együttes használatával kaphatjuk.

Huzalozás

Ideális esetben a világítási terv a felújítás megkezdése előtt készül úgy, hogy a hu­zalok lehető legnagyobb része rejtve le­gyen. Sokszor azonban, még ha volna is rá lehetőség, megrémülünk a végleges dön­tés felelősségétől. Az a legjobb megoldás, ha a huzalozás a lehető legsokoldalúbb és legrugalmasabb. Úgy tűnhet, hogy a lám­pák kedvéért beiktatott külön konnektorok csak bajjal és pluszköltséggel járnak. Gon­doljunk azonban arra, hogy a falak és eset­leg a padló egyszeri megbontása árán a megfelelő világítási rendszert alakíthatjuk majd ki.

A világítást a többi munka előtt kell át­gondolni

Ha például úgy döntünk, hogy néhány lefelé sugárzó lámpát teszünk egy szobába, a döntést akkor célszerű meg­hoznunk, amikor a mennyezeten még nem végeztünk semmilyen munkát.

Ha asztali és állólámpákat használunk helyi és kiemelő világításra, a különböző konnektorokat egy közös kapcsolóra köt­hetjük. Ekkor ugyanis egyetlen, például az ajtó mellé helyezett kapcsolóval ki- és be­kapcsolhatjuk a lámpákat, esetleg még fény­erejüket is szabályozhatjuk. Az ilyen kon­nektorok a közönséges konnektor helyére kerülhetnek, vagyis oda, ahová egyébként is tennénk őket. Bármit tervezünk is, kérdezzünk meg egy villanyszerelőt, nincs-e szükség a ve­zetékek cseréjére: ez kisebb felfordulással jár, és kevesebbe kerül, mint gondolnánk.

Melyik helyiségbe mit?

Nappali

A lefelé és felfelé sugárzó, illetve állólámpákból jövő szórt fényt kombinál­nunk kell asztali, álló- és spotlámpák fé­nyével megoldott helyi, kiemelő megvilá­gítással. A fényerő-szabályozó pótolhatatlan, ha a szoba fényességét különböző te­vékenységekhez és hangulatokhoz akarjuk igazítani. Ha íróasztali munkát is végzünk otthon, az asztali lámpa adhatja a legjobb helyi világítást. Olvasáshoz gondoskod­junk megfelelő fényről a kényelmes szék mellett. Ha értékes képeink vagy más mű­kincseink vannak, emeljük ki őket spot- vagy képlámpával.

A nappaliban a rugalmasság a legfonto­sabb, ezért annyi fényforrást tervezzünk, amennyit csak lehet. Gondoljunk arra, hogy nem kell valamennyit használnunk. Fontos a lámpatestek stílusa is: illeniük kell a helyiség jellegéhez, berendezési tár­gyaihoz. A modern, diszkrét lámpatestek gyakran sokkal jobban festenek egy régies szobában, mint a tolakodó, díszes lámpák.

Hálószoba

A mennyezetbe süllyesztett, lefelé irányított lámpa a legvisszafogottabb, és ez adja a legjobb általános megvi­lágítást. Lágyabb fényt kapunk, ha ehe­lyett több alacsony, ernyős asztali lámpát használunk. Az ágy vagy az asztal közelé­ben érdemes mennyezeti sínre felszerelni a spotlámpákat. Ágyban olvasáshoz a falra szerelt egyszerű vagy spotlámpa a legjobb, mert az asztali lámpa csak a helyet foglalja az óra, a rádió, a könyvek elől az éjjeliszek­rényen. Próbáljuk ki azt is, jól látjuk-e ma­gunkat a tükörben. A beépített ruhásszek­rénybe vagy az apró gardróbba vonalizzót tehetünk, amelyet akár zsinórral, akár az ajtó­ra szerelt automatikus kapcsolóval működ­tethetünk (mint a hűtőszekrényben).

Fürdőszoba

A legtöbb országban szigorú szabályok érvényesek a fürdőszoba elekt­romos huzalozására. Ha a lámpára víz kerülhet, zárt burkolattal kell ellátni, hogy elkerüljük a rövidzárlatot és az áramütést. A zsinórral működtetett kapcsoló az egyet­len biztonságos megoldás: ha fényerő-szabályozót szeretnénk, tegyük a fürdő­szobán kívülre. Jó fényt adnak a mennye­zetre szerelt, belső tükrös, lefelé világító lámpák. A falra szerelt fényforrások fényét üvegburával tompítjuk, hogy ne vakítsa­nak. A mosdó és a tükör mellett használ­hatunk kombinált (villanyborotva csatla­koztatására is alkalmas) konnektort. Kerül­jük a fénycső használatát.

Konyha

A konyha általános világítási szint­jének és irányának a legnagyobb mérték­ben alkalmazkodnia kell a végzett tevékeny­séghez. A gömb alakú, forgatható lámpákat mindig arrafelé fordíthatjuk, amerre fény kell. A másik megoldás a sínekre tett spot­lámpák használata: irányítsunk egy-egy lámpát a sütőre, a tűzhelyre, a munkaasz­talra, a mosogatóra és a faliszekrényekre.

A biztonságos és hatékony munkához a munkafelületeket jól kell megvilágítani. Ha a faliszekrényekre rejtett fénycsöveket sze­relünk, nem kell a saját árnyékunkban dol­goznunk. Hasznosak a közös sínen álló, de külön kapcsolható, valamint a csuklós és forgatható lámpák is. Ha a konyhában ét­kező is van, fényerő-szabályozóval tüntet­hetjük el a konyhai felfordulást.

Lépcső, folyosó, előszoba

A lépcsők mel­letti falilámpák kövessék a lépcsőfokokat, hiszen a biztonság megköveteli, hogy a lépcsők jól meg legyenek világítva. A pi­henőknél használjunk lefelé sugárzó lámpát. Időkapcsoló órát is beszerelhetünk, hogy a lépcsőházban szürkület után auto­matikusan kigyulladjanak a fények. Éjsza­kára használjunk tompított fényt. A hosszú élettartamú, kis fénycsövek jó és olcsó megoldást kínálnak a folyosók megvilágí­tására. Előszobába és lépcsőhöz ne te­gyünk spotlámpát, mert bizonyos szögből nézve vakíthat.

Dolgozószoba

A világításnak a papírlapra, az írógép vagy a számítógép billentyűzeté­re kell irányulnia. A kisfeszültségű halo­génizzók fénye kevésbé fárasztja a szemet, mint akár a fénycsőé, akár a közönséges volfrámizzóé – bár a fénycsövek fénye szű­réssel melegebbé tehető. Az asztali lámpá­kat a kicsiny, alacsony fogyasztású izzók megjelenése teljesen átalakította; ma már sokkal kevesebb helyet foglalnak el. A szá­mítógéphez jó általános megvilágítás kell, körülbelül olyan erősségű, mint a képernyő fénye. A képernyőn ne tükröződjön lehetőleg semmi. Gondoljunk a könyves­polc és a többi tárolótér megvilágítására is.

A mennyezetre szerelt, lefelé világító lámpatestek nagyszerűen megvilágítják a fürdőszobát, és zárt felépítésük miatt az izzókra sem fröccsenhet víz.

Ebben a konyhában a munkafelületet megvilágító fényforrásokat takarólécek rejtik. Hasznos és szép megoldás.

Nagy szobában is lehet intim hangulatot teremteni, ha csak egy részét világítjuk meg, a többit pedig a fényerő-szabályozó segítségével homályban hagyjuk.

Ebben a szobában a sínre szerelt spotlámpák nemcsak az általános megvilágításról gondoskodnak, hanem a képet is kiemelik. Az érdekes lámpatestek a helyi megvilágítást szolgálják.

A jól megtervezett kórházi lámpa nagyszerű szolgálatot tesz a hálószobában. Kiemeli a gyö­nyörű, tűzött indiai ágytakarót.

Világítás mesterfokon

Ha lakásunkban egyéni elképzeléseket sze­retnénk megvalósítani, forduljunk világí­tástechnikai tanácsadóhoz. Ezek a tanács­adók ugyanolyan szakemberei az otthon­szépítésnek, mint a belsőépítészek.

John Cullen, aki munkáival elnyerte az Amerikai Világítástervezők Egyesületének díját, olyan rendszert talált ki, amelyben a különféle fénysugarakat egyetlen halogén­izzó elé szerelt optikai lencse állítja elő. Tervezett kisfeszültségű, általános megvi­lágításra szolgáló rendszert is: ebben az izzócsoportok fénye a mennyezetről visszaverődve ad szórt, felülről jövő fényt.

A vastag üveg­polcok megszűrik a munkafelületre felülről érkező fényt – a megoldás nemcsak praktikus, de szép is.

Világítást tervezve John Cullen először azt mérlegeli, hová kell esnie a fénynek, és csak ezután dönti el, hogy hová kerüljenek a fényforrások. „A fény a tér bemutatása. A hatást, nem a formát kell mérlegelnünk. Sokan a teret építészeti formaként mutat­ják be, megveszik a hozzáillő berendezést, de nem törődnek eleget a világítással.”

Az egyenletesen elosztott, szórt világításhoz Cullen falra világító állólámpát vagy falra szerelt lámpatesteket használ, és szinte so­sem alkalmaz síneket: „Az a véleményem, hogy az ilyesmi a tervezés hiányára vall – kivéve persze, ha nincs más megoldás.” A lefelé sugárzó lámpák mellett szükség van olvasó- és dolgozólámpákra is. Cullen szerint a dekoratív lámpák általános világí­tásra valók, és a szép tárgyakat inkább pontos fénynyalábot kibocsátó, tükrös, kisfeszültségű halogénlámpákkal kell ki­emelni.

A fürdő­szobájában egy kis­feszültségű volfrám-halogénizzó keskeny nyalábja lép elő a kör alakú tükör fölött.

Dávid Hersey, Európa egyik vezető szín­házi világítástervezője ugyancsak fantá­ziadús módon közelít a lakásvilágításhoz. „Minden helyiségben a fény és az árnyék egyensúlyára kell törekednünk. Az egyenletesen megvilágított szoba unalmas. Elő­fordul, hogy nem látjuk a fényt, de jelenlé­te mégis hangulatot teremt. A színházban néha éppen a világítás fogja össze az elő­adást.” Az egyik legnagyobb szabású al­kotása egy mozgó, vasúti sínre szerelt híd volt, amelyre számítógéppel vezérelt, „intelligens” reflektorok tucatjait építette.

Óriási álló­lámpa borítja fényárba a padlót, de az olvasáshoz is remek helyi megvilágítást szolgáltat.

A lámpák fel-alá mozogtak, dönthetők és forgathatók voltak, színüket válthatták, és sok más különleges fortélyra is képesek voltak. „Sínre szerelt spotlámpákkal és fény­erő-szabályozóval az amatőr belsőépítész is megértheti a világítás lényegét, és sokfé­le megoldást kipróbálhat bonyolult vil­lanyszerelési munkák nélkül” – magyaráz­za Hersey. Azt ajánlja, hogy a mennyezet közepére, vagy akár a falakra tegyünk sí­neket, és minden kapcsolót cseréljünk ki szabályozósra, hogy a fény erősségét ked­vünk szerint változtathassuk. Fontosnak tartja ugyanakkor, hogy a munkához jó világítást, erős, irányított sugarú lámpákat használjunk.

A felső megvilágítás problémáiról Her­sey megjegyzi: „Ha a nyaláb csaknem füg­gőleges, csúnya árnyékokat vet. Ha a szín­házban ilyen világítást használunk, a szí­nész szeme helyett csak sötét üreg látszik.”

Hersey a lakásokban mini reflektort hasz­nál: ha szétnyitja a fényterelő lemezeket, az egész falat fényben fürdeti, összecsukott lemezekkel pedig a reflektor éles nyalábot vet. Azt javasolja, hogy a lakásban hasz­náljunk matt festéket a mennyezeten, mert ez lágyítja a visszavert fényt.

Ha a szoba magassága engedi, inkább több ferde nya­lábbal világítsunk felfelé, ne egyetlen füg­gőlegessel, mert így jobban szóródik a fény. A lefelé világító lámpák helyét gon­dosan kell megválasztani, és el kell látni őket vakítást csökkentő peremekkel és foglalattal is. A spotlámpákban használt aranyszínű tükrök különösen meleg fényt adnak.

Hersey szerint a lefelé világító lámpákat felfelé világítókkal kell ellensúlyozni. Ha a felületi textúrát akarjuk kiemelni (például egy vakolatlan téglafalét), erős, keskeny nyalábot használjunk. A lakberendezés­ben más színházi fogások is használhatók. Vegyünk egy fényfoltokkal pettyezett étkezőt: „pompás Szent Iván-éji hangulatot kelt”. A hatás előidézéséhez üssünk sza­bálytalan lyukakat egy lapra, és helyezzük a fókuszálható lámpa nyalábjába.

A sárkányt formázó lámpatest szépen illik az egyszerű és jellegzetes, japán stílusú szobába.