Lakberendezés - 147. oldal

A függönyökhöz hasonlóan a redőnyök és zsaluk segítenek a hőszabályozásban, csökkentik a zajt, és óvják magánéletünket a kíváncsi tekintetek elől. Igazi erősségük azonban egyszerű, modern vonalukban rejlik: hagy­ják érvényesülni, sőt kiemelik az ablakot.

Minthogy viszonylag olcsók, és a függönyöknél kevésbé hangsúlyosak, kis ablakokon és apró szobákban is jól hasz­nálhatók. Az arányok azonban fonto­sak. A redőny akkor szép, ha hosszabb, mint amilyen széles. Nagy ablakra tegyünk ezért in­kább több, keskenyebb re­dőnyt: így a beeső fény mennyiségét is finomabban szabályozhatjuk, és a nagy üvegfelü­let is lágyítható.

Egyszerű roló

A XVIII. század óta népszerű: használható önmagában és sú­lyos drapériával vagy lágy, fé­nyes függönnyel kombinálva egyaránt. Az egyszerűen felszerelhető készleteket magunk is felrak­hatjuk. Vásárolhatunk a raktá­ron tartott szabályos méretek­ből, de csináltathatjuk méret után is. Fontos a megfelelő kelme kiválasztása, különben a feltekeredés egyenetlen lesz. A sűrűn szőtt pamutvászon a legtöbb helyen megfelel, de a konyhában és a fürdőszobában vízhatlan anyagra van szükség.

Az egyszerű roló szép lehet beszegve, rojtozva vagy színes szalagokkal is. A mintás anya­gokon ne változtassunk. Na­gyon hatásos lehet, ha a festett ablakkeret kiemeli vagy megis­métli a roló valamelyik színét.

Színes reluxa

Római redőny

Leeresztve ugyanúgy fest, mint az egyszerű roló, de felhúzva széles redősorokba rendező­dik, mint egy szép karnisdrapé­ria. Magában is tetszetős, de egyszerű függönnyel is kombi­nálhatjuk. A római redőny kü­lönösen nappaliba vagy ebéd­lőbe illik. Hatásosan árnyékol­hatja az erkélyről besütő napot.

A római redőnyt – amely rendszerint függönyanyagból készül – bélelni kell, így szebb lesz az esése, és persze több fényt nyel el. Magunk is készíthetünk ró­mai redőnyt, bár nem lesz olyan könnyű dolgunk, mint az egyszerű rolóval. Használjunk széles csíkokat vagy mintákat, egyszerű kartont vagy áttetsző kelmét.

Osztrák és girlandos redőny

Béleletlen anyagból készül. Leeresztve egyenes, rendsze­rint csipkésen szegett, felhúzva buggyos, füzérszerű formát ölt. (Felhúzásra a hátoldalra varrt szalagokban futó zsinór szol­gál.) A girlandos redőny ke­vésbé telt, mint az osztrák. Mindkettő díszes és fényűző, némelyik oldalt és alul szalagos szegélydíszt is visel: félig felhúzva festenek a legjobban.

Osztrák redőny fehér brokátból

Fa- és papírredőnyök

A papírredőny erős, merev, redőzött papírból készül. Sokféle színben kapható, egyszerű és dekoratív. A fából és nádfonatból ké­szült redőny sokféle változat­ban létezik. Van, amelyikhez gyufaszál méretű, sötétre fes­tett vagy nyers színű fadarabkákat szőnek vászonba: a fény a réseken át szűrődik be. A fából és bambuszból készült re­dőnyök Sommerset Maugham hangulatát idézik – különösen szépek erős, áteső napfényben.

Hagyományos redőny

A hagyományos faredőny mára teljesen átalakult: a lécek egé­szen vékonyak, a mozgató rudak olykor átlátszó plexiből vannak. Fémből, fából vagy műanyagból készül, hozzáillő zsinórral, sokféle színváltozat­ban.

Az ilyen redőny semleges hatású, és különösen szépen emeli ki a magas, mély tokban ülő ablakokat. Nehezen tisztít­ható. A fából készült redőny anyaga legtöbbször cédrus, ami drága ugyan, de csodálatosan lágy fényt ad a szo­bának.

Fehér szalagfüggöny

Szalagfüggöny

Tulajdonképpen függőleges redőny: legtöbbször keskeny vászoncsíkokból, falécekből, selyemből vagy szintetikus kel­méből készítik. A csíkok alul és fölül vannak rögzítve. Elforgatva nyitható vagy csukható, illetve elhúzható az ablak oldalára. Gyakran hasz­nálják a padlótól mennyezetig érő ablakokon.

Zsalu, ablaktábla

Elegánsan mutat franciaablak vagy erkélyajtó előtt. Jól jöhet, ha egymás melletti, furcsa ala­kú, külön-külön nehezen kezel­hetőablakokkal kell megbirkóz­nunk. Kívülre is tehető. A ki­hajtott zsalugátertől az unal­mas homlokzat sokkal érdeke­sebb lesz.

Papírredőny

A fehér római redőny megszűri a fényt, és eltakarja az előnytelen kilátást.
A Viktória kori ablakkeretet és az eredeti fatáblát gondosan letisztították, és simára csiszolták. A textúra és az erős dekoratív hatás szépen harmonizál a puritán szoba padlójával

A hálószoba vastag falába teraszra néző ablakot vágtak: a sötét sarokból kitűnő munkahely lett

A ferde falfelületen futó csigás redőny színesíti az egyébként tartózkodó konyhát. A márvánnyal burkolt munkafelületet a pácolt fabútor és a hajópadló ellenpontozza

Az óriási műteremablakot egyszerűen és hatékonyan fedi a redős kelme

Harmonikás fatáblák lambériás szobában, a napfényt egyszerű roló szűri meg

A függöny elválasztja tőlünk a külső világot, kirekeszti a fényt, melegen tart, és csökkenti a zajt. Ezek a gyakorlati szem­pontok ugyanolyan fontosak, mint a függöny anyagának szí­ne, esése és textúrája.

A függönynek vagy a padlóig, vagy a párkányig kell érnie, kü­lönben nem érvényesülnek az ablak arányai. Kivétel a vitrázs-függöny, amelyet az ablak kö­zepe táján feszítenek fel sínre vagy rúdra. Azok a hosszú füg­gönyök, amelyek szoborszerű redőzessél omlanak a padlóra, különösen mutatósak.

Ha az ablak túl széles, föl­dig érő függönnyel karcsúsít­hatjuk, vagy kipróbálhatjuk azt is, hogy a sínt csak a ke­retig futtatjuk: ilyenkor a széthúzott függönyszárnyak takarják az üveg egy részét. A keskeny ablakhoz párkányig érő függöny illik; de az is jó megoldás, ha a sín túlnyúlik az ablakkereten.

Karnis és karnisdrapéria

A karnis vagy karnisdrapéria a függöny fölső széle és a sín fölé kerül. A karnis fából ké­szül, és vagy befestik, vagy kel­mével borítják. Az anyag min­tája rendszerint megegyezik a függönyével, de eltérő minták­kal is komponálhatunk nagy­szerű látványt. A karnis a különleges szépségű ablak folytatása lehet. A függönyt határo­zott vonallal zárja le. A karnisdrapéria lágyabb ha­tású a karnisnál. Rendszerint redőzött. A redők ívelt vonalban ereszkednek a függöny fölé.

Régi csipke egy kikötőre néző házban

Redőzés

A függöny fonákjának fölső szélére varrt szegőszalagon múlik, hogy milyen méretű és alakú redők keletkeznek az anyagon (a redőzést mi ma­gunk is elkészíthetjük).

A legkedveltebb a csippentős és a ceruzaberakás. A csippentős berakás szakaszosan ismétlődő, kis „redőzéscsomagokból” áll. Padlóig leomló, nehéz függönyökhöz való. A ceruzaberakás sűrűbb és egyenletes. Könnyű, áttetsző függönyökhöz illik. A ráncolt berakás a csippentős és a ceruzaberakás kombi­nációja. Csak rövid, könnyű függönyökhöz szabad hasz­nálni. Karnissal vagy drapériá­val a legszebb.

A vitrázsfüggönyöket több­nyire – házilag készült-„fülek­kel” akasztják fel. A fülek soro­zata fogazott mintává áll össze. Ha a függöny mögött radiátor van, a fülek nem állják útját a meleg levegőnek.

Oldalt kikötött függöny

Azért érdemes a függönyt ol­dalra fogni, mert így mutatós, és több fényt enged be. A füg­gönyt kiköthetjük egyszerű pánttal is, amely kettéhajtott anyagból készül. A pánt füllel kapcsolódik az ablakkeretből vagy a falból kiálló kampóhoz. De használhatunk erre a célra lágyan omló anyagot, habos (esetleg merev) szalagcsokrot, rojtot, vastag zsinórt, egy da­rab selymet vagy bársonyt is.

A redőzött függönyt a saját anyagával köthetjük oldalra, de választhatunk elütő kelmét is. Ha drapéria van a függöny fö­lött, ennek az anyagát érdemes újra elővenni a kikötéshez. A textil helyett a hagyomá­nyos, díszes rézkarika is meg­felel. A kettős függönyt is ki­köthetjük oldalra.

Hűvösen elegáns függöny

Függönysín

Az egyszerű, „láthatatlan”, mű­anyag sínektől a bonyolult, szelvényezett, függönyhúzó szerkezettel ellátott fémsínekig terjed a választék. Az alumíni­umsíneket az esetlen ablakok­hoz is hozzáidomíthatjuk hajlí­tással.

A sínnek általában túl kell nyúlnia az ablakkereten, hogy a függönyt elhúzva beáramolhas­son a fény a szobába. Ha a füg­göny anyaga nagyon vastag, kétoldalt akár hatvan-hatvan cm-re is szükségünk lehet.

Ha az ablak egészen a mennyezetig ér, vagy a függöny nehéz anyagból készült, érde­mes a sínt a mennyezethez rögzíteni. Ez erősebb, mint a falon futó sín. A függöny fel­akasztása előtt nézzük meg, jól van-e felszerelve a sín, elbírja-e majd a kelme súlyát.

Vidám zefírfüggöny, oldalra kötve

Függönyrúd

Különböző átmérőjű fa- vagy sárgaréz rudak között is válo­gathatunk, ha nincs kedvünk a sínhez. A farudak általában maha­góniból vagy fenyőből készül­nek. Kaphatók nyers változat­ban is: ezeket magunk festhet­jük be. De talán rábukkanunk egy antik darabra, amelynek két vége dúsan díszített, és még megvannak rajta az erede­ti gyűrűk is. Jó, ha a függöny ellenpontozza a rudat. A ma­hagónihoz például dús, fehér muszlint használjunk.

Függönyanyag

Annyiféle függönyanyag kap­ható, hogy nehéz a választás. Itt vannak például a simák, a nehéz vásznak, a szép textúrájú szőttesek, a moaré, a vastag bársony, a légies batiszt. És persze kínálnak hagyományos virágmintás, fényes, apró min­tás és csíkos anyagot.

A függönyanyag kiválasztá­sakor mindig tartsuk szem előtt az arányokat. A kis ablakos, parányi szobába nem való nagy mintás anyag, bár az egyszínű szegély vagy a függöny mögötti egyszínű redőny lágyít­hatja a hatást.

A kecses, hosszúkás ablak nem érvényesül jól az apró, zsúfolt minta mögött, a ke­resztbefutó csíkok pedig egy­szerűen eltorzítják az alakját. Nehéz kelméből, például bár­sonyból nem szabad rövid függönyt készíteni.

Használhatunk régi függö­nyöket is

Régiségboltokban gyakran felfedezhetünk egy-egy darabot. A kifakult karton színe kellemes, és az idők során még szebbé halványodik. A Viktória kori brokát és bársony fényével és melegségével csak a legdrágább modern vál­tozatok vetekedhetnek. Ha a függöny sokkal hosszabb az ablaknál, hagyjuk a földre omolni. Így legalább nem lesz huzat, és különben is szentség­törés volna a régi anyagot el­vágni.

Keressünk olyan kelméket, amelyekről először nem is gon­dolnánk, hogy függönynek va­ló, de jól mutatnak az ablakon. Egy absztrakt mintás, vékony gyapjúkendő, amelyet átlósan akasztunk az ablak elé, kitűnő­en érvényesülhet az egyszínű redőny előtt. Ha a puha sző­nyeget sajnáljuk a földre teríte­ni, sárgaréz gyűrűkkel akaszt­hatjuk fel egy függönyrúdra.

A külső függöny a nap ellen véd

Modern szobabelső – szürke függönnyel

Mennyi anyagot vegyünk?

Sose akarjunk a métereken ta­karékoskodni; minél dúsabb a függöny, annál szebb. Ha nincs elég pénzünk, inkább ol­csóbb anyagot vegyünk. A szükséges anyagmennyisé­get úgy kapjuk meg, ha a kész függöny hosszához hozzáad­juk a redőzésre használt fölső és a visszahajtandó alsó rész hosszát, és az eredményt meg­szorozzuk a függöny szélessé­gével.

A függöny hosszának meg­határozása előtt döntsük el, ho­vá kerül és mekkora lesz a sín vagy a rúd. Mérjük meg a sín és a párkány, illetve a padló közötti távolságot. A könnyű és áttet­sző anyagokra hagyjunk rá 15-20 cm-t (nehéz anyagokra 25 cm-t) a redőzés és a vissza­hajtás miatt, a mintásakra pedig ezenkívül függönyönként még egy motívumnyit.

A függöny szélessége a redőzéstől függ. A csippentős, illetve a ceruzaberakáshoz a sín hosszának kétszerese szüksé­ges. Áttetsző anyagból a sín­hossz háromszorosát vegyük. Minden egyes szegesre és var­rásra hagyjunk rá 4 cm-t. Mindig ellenőrizzük, hogy az anyagot beavatták-e. Ha nem, mossuk ki, vagy tisztíttassuk a kelmét a varrás előtt.

Bélés

Ha nem akarjuk, hogy magát a függönyt érje a napfény, alá kell bélelnünk. A bélés természetesen megváltoztatja a függöny esését. A bélésanya­gokat változatos színekben kí­nálják. A halvány függönyhöz fehéret vagy krémszínűt válasszunk. Vásárlás előtt nézzük meg, nem módosítja-e a bélés a függöny színét. Ha színes bé­lést használunk, ügyeljünk arra, hogy kívülről is jól mutasson.

A bélés szigetel is. Van olyan bélés, melynek szürke a fonák­ja, ezért csak sötét anyaggal jöhet szóba. Fehérszínű szige­telő bélésanyag is kapható, de az túl nehéz a textilredőnyhöz.

Közbélés

A többféle vastag­ságban kapható, meleg, puha közbélés érezhetően javítja a szigetelést, és még a nagy gonddal redőzött függöny esé­sét is javítja.

Dús redők az ágy és az ablak előtt

Áttetsző anyagok

Ha közel laknak a szomszédok, vagy közvetlenül az utcára néz az ablakunk, szinte elengedhe­tetlen az áttetsző függöny. Fel­tehetjük a karton- vagy bár­sonyfüggöny alá, kifeszíthetjük az üvegre, hogy állandóan ta­karja az ablakot, vagy felakaszt­hatjuk vitrázsfüggönyként.

A boltban fényes és tüllszerű anyagot is kínálnak. Kaphatók sajátjukból csíkozottak és absztrakt, apró vagy színes mintázatúak is. Az anyagok többségéből egyszerű és római redőnyt is szabhatunk. Az ablakkeretre erősített, húzott vitrázsfüggöny kellemesen osztja a fényt.

Az áttetsző anyagot éppen a „fénykezelése” miatt kedvel­jük. Még azokban az országok­ban is éles lehet a fény, ahol keveset süt a nap, de az áttet­sző anyag lágyabbá teszi a napsugarakat. A keletre néző hálószoba csupa minta áttet­sző függönye nemcsak osztja a reggeli fényt, hanem lágy fol­tokat is vetít a falra, bútorra.

Csipke. Az angol csipkék a Vik­tória és Edward korabeli diva­tot követik. Az erős csipke (például a nottinghami vagy a madrasi) redőnynek is alkal­mas. Ha a csipkefüggöny min­táját hangsúlyozni akarjuk, akasszuk a csipkét egyszínű függöny elé.

Aki régi, igazi csipkére vá­gyik, térjen be egy régiségke­reskedésbe. Nem fontos, hogy minden ablakra ugyanolyan minta kerüljön: a különböző motívumok nagyon érdekesek lehetnek.

Ropogós, fehér „függönyfüzér”

Merész színek és minták

Az ablakok azért vannak, hogy a fényt és a levegőt beeresszék, és kizárják a hideget: sokan azonban szem elől tévesztik e nyil­vánvaló tényeket. Az ablak fontos építé­szeti formaeszköz is, és évszázadokon át az emberek nagy kedvüket lelték abban, hogy a legszebb és legváltozatosabb módokon felöltöztessék, kicsinosítsák az ablakokat.

Annyi a lehetőség, hogy sokszor alig tudjuk eldönteni, hogyan is hozhatnánk ki az ablakból a legtöbbet. Vegyük például a függönyt. Az anyagot használhatjuk ere­deti formájában, bélelve vagy mintás sze­géllyel. Esése lehet sima vagy redőzött, dúsan fodrozott. Vagy képzeljünk el egy hosszú csipkefüggönyt V alakban kivá­gott, díszes drapéria mögött, esetleg vörös és rózsaszín, virágmintás bútorkretont eperszín béléssel, amint lobog a szélben vagy egy dúsan mintázott, béleletlen pamutszövetet rojtokkal.

A függöny természetesen nem az egye­düli lehetőség, ha csinosítani akarjuk az ablakot. Választhatjuk az egyszerű re­dőnyt, esetleg a kelméből készült osztrák vagy római változatot, de számtalan más­féle anyagból is gyártanak redőnyt: fém­ből, fából, műanyagból és hullámos papír­ból. Függönyt pedig készíthetünk tüllből vagy más áttetsző, könnyű anyagból is, és egy másik függönnyel kombinálhatjuk.

Üvegfestmény

A fölső ablakkeretről „üvegfestményt” ereszthetünk az ablak elé. A rácsos ellen­zők eltakarják a kilátás egy részét, és meg­szűrik a fényt. A kertészkedő hajlamúak magasra nőtt muskátlival védhetik az abla­kot a fény és a kíváncsi tekintetek elől. Ha azonban egyetlen, különösen szép abla­kunk van, legjobb, ha nem takarjuk el, in­kább hagyjuk érvényesülni a keretet és a kilátást.

Emlékezzünk rá, hogy az ablakok belső felöltöztetése hatással van külső képükre is. Az ajtó keretezi az egyik helyiség másik­ból nyíló látványát, ezért már eleve a figye­lem középpontjába kerül.

Nyaraló egy Melbourne-re néző hegytetőn Ausztráliá­ban. A régi ablakokat felújították, és egyszerű fehérre festették, de ezzel vége is a dekorációnak. Nincs a házban egyetlen függöny vagy redőny sem. A lakásbelső hangsúlyozottan egyszerű, amint az ebédlő súlyos asztala és kövezete mutatja. A kilátás – műtárgy­hoz méltó keretbe foglalva – adja a szoba vizuális érdekességét.

Ablakok díszítése

Szinte magától adódik, hogy függönyt akasszunk az ablakra, de néha mégsem ez a legjobb megoldás. Lehet, hogy szebb az ablak redőnnyel, zsalugáterrel vagy reluxával. Egy csipkés ellenző megóvhat a kíváncsi tekintetektől, és világosabbá teheti a szobát.

Legjobb, ha az egymás melletti ablako­kat és zárt erkélyeket – még ha különfélék is – együtt kezeljük, egyforma függönyt vagy redőnyt kapnak. Az osztatlan, nagy panorámaablakon szép a mennyezettől padlóig érő függöny vagy redőny. Ha a nagy ablak több táblából áll, nem kötelező mindegyikbe egyforma üveget tenni: a kö­zépsőkbe kerülhet átlátszó, a többibe meg homályos üveg. Ezek lágyan megszűrik a fényt.

A szép, csúcsíves ablakokkal nehéz dol­gunk van. Egyetlen ablaknál szabadon hagyhatjuk az ívelt felső részt, és az egyenes részre redőnyt vagy félfüggönyt tehetünk. Kezdődhet a függöny magasan a csúcsív fölött, és tarthat egészen a padlóig, olyan szélességben, hogy a széthúzott szárnyak alól a teljes ablak előbukkanjon. Ha egy sor ilyen ívelt ablakunk van, járjunk el ugyanígy, de a függöny a mennyezetről induljon.

Az üvegre csipkeszerű fehér rózsákat festettek sablonnal: ez nem csak a kíváncsi szemek elől véd, hanem az egyébként jellegtelen ablakot szép, régies hangulatúvá varázsolja.

A magasan elhelyezett vagy tetőablakot lehetőleg ne fedjük be: bocsásson be mi­nél több fényt a szobába nappal, éjszaka pedig tárja elénk a csillagos eget.

A mély ablakfülke erősen csökkenti a szobába jutó fényt: hagyjuk az ilyen abla­kot szabadon, és foglalkozzunk a párkánnyal. Szép tárgyakat állíthatunk ki, esetleg az egész ablakfülkét merész színűre fest­hetjük – sötétlilára vagy élénksárgára -, hogy a halvány falakat ellenpontozzuk.

A merész ablaktáblák modern, aszimmetrikus jelleget adnak a rendkívül egyszerű ablaknak.

Függöny vagy redőny használata nélkül is számtalan módon hívhatjuk fel a figyel­met az ablakokra. Ha a belső ablakkeret sima, szegélydíszt festhetünk rá. Ha kétol­dalt vadszőlőt futtatunk az ablakra, előbb-utóbb találkoznak majd középen az indák. Egy sor keskeny, magas ablakot érdeke­sebbé tehetünk, ha padlótól a mennyeze­tig nyúló oszlopokat teszünk közéjük, és egyformára festjük be az oszlopot és az ablakkeretet.

A térhatás kedvéért érdemes az ablakke­ret előtt kb. 15 cm-re egy széles álkeretet fölfüggeszteni: ez lebegni látszik, és érde­kes optikai csalódást kelt, különösen, ha a mögötte álló ablakra redőnyt is teszünk. Fából és papírból készült japán ellenző is kerülhet a nagy panorámaablakokra: a va­kító fényt pihentető, kellemes fény váltja fel.

Biztonsági okokból szükségünk lehet ablakrácsra. Ne csak vastag rudak jelenje­nek meg lelki szemeink előtt: festhetjük őket világosra, és felélénkítheti őket né­hány muskátli is. Ha a rácsnak szép a mintázata, emeljük ki sötét – esetleg fekete – festéssel.

Fehér pamutszövet öltözteti az elegáns párizsi lakás ablakait és bútorait.
A kovácsoltvas ellenző szinte kísérteties hangulatot ad a szobának.

Ha a tornácot vagy a verandát a tűző nap elől védeni akarjuk, tegyünk fel vidám, hófehér vászonfüggönyt, bambuszredőnyt vagy szélesen csíkozott római redőnyt.

Ha ki akarjuk tárni házunkat a fénynek, nyithatunk belső ablakokat vagy használ­hatunk üvegfalat. Jó megoldás az üveg­téglából rakott fal is: beereszti a fényt, a falnak vizuális mélységet ad, és az egyszerű üvegnél jobban véd a hőveszteség és a kíváncsi tekintetek ellen.

A konyha egy hajdani óratoronyban épült. Az óra számlap­ja a mosogató fölött: szokatlan ablakmegoldás.

Bármit teszünk is, ne feledkezzünk meg az ablakokból nyíló kilátásról. Az ablak „felöltöztetésén” is múlik, hogy milyennek látjuk a külvilágot.

Úgy tűnt, hogy a hagyományos kandalló kipusztulásra ítélt holmi: a központi fűtés elterjedésével sok helyen lebontották. Na­gyon kevés lakásban őrizték meg, pedig építészetileg központi szerepet tölt be. A nyílt tűz ma reneszánszát éli, és sok la­kásban – főként Angliában – legalább egy szobában megtalálható az égő szén vagy fa otthonos lángja. Ha hiba támad a fűtés­ben, vagy kemény a tél, a fűtőrendszer hasznos kiegészítőjéül is szolgálhat.

A modern tölgyfa kandalló, némi hagyományos beütéssel, remekül illik az Edward kori házba.

A nyílt tűzterű kályhák hatásfoka az utóbbi időben javult: a rostély alá beikta­tott légcsatorna például az égést tápláló levegőt a szabadból vezeti be, és nem a szoba már felmelegített levegőjét használ­ja erre a célra. A kandallóba szerelt külön­féle fűtőberendezések is terjedőben van­nak az utóbbi évtizedekben.

Táncoló lángok

Újabban kifejlesztettek olyan gáz-, fa- vagy széntüzelésű kályhá­kat, amelyekben látható a lobogó láng, és képesek egy átlagos méretű szoba átfűtésére is.

A hagyományos gázkályhákat is átalakí­tották, és szén vagy fahasáb élethű kerá­miautánzatát helyezték el bennük: a „ha­sáb” parázslik, és pislákoló lángok ugrál­nak körülötte. Bár nagyobbak, mint az elő­ző típus, beépíthetők egy régi kandalló helyére.

Szilárd tüzelőanyagú kályhák

A szilárd tü­zelővel fűtött kályhák az egész házat átme­legíthetik. Sokféle változat kapható: né­melyik elbűvölő, régi stílusú, a másik rusz­tikus vagy klasszikusan egyszerű, esetleg elegánsan modern. Van gázégővel ellátott változat (a rács mögött lobognak a lángok), és olyan is, amely a háztartást meleg vízzel és központi fűtéssel is ellátja.

Kályhák és kandallók

Mindez a kandalló reneszánszához veze­tett. Az embereket a fázós napokon szinte vonzza a meleg kályha vagy tűzhely; ilyen­kor válik a kandalló a szoba központjává. Ezért ne rakassunk kandallót addig, amíg tisztába nem jöttünk házunk stílusával, és persze magával a szobával.

Ha nem irtották ki teljesen régi házunk­ból vagy lakásunkból a hagyományos jel­leget, támaszkodjunk a meglévő stílusje­gyekre. Az új és a régi épületekben egy­aránt a méret a legfontosabb tényező: ne nyomjunk agyon egy aprócska szobát egy nagy kandallóval. (A beépített kemence kivétel, mert tágítja a teret. Ugyanez a helyzet a régi konyhai tűzhelyekkel, ame­lyeket óriási lábosokra méreteztek, de jutott hely az átázott cipők megszárítására is.) A másik véglet: egy nagyobb szoba karakterét tönkreteheti egy apró, jellegte­len kandalló.

Kandallópárkány

A kandallópárkány helyzete a szoba ará­nyaitól függ: nagy belmagasságú házak­ban a hangsúly is magasabbra kerül. A modern lakásban a mennyezet és a bú­torok alacsonyabbak, ezért itt a kandallópárkányt is alacsonyabbra tehetjük. Ne le­gyen a kandalló jelentéktelen: illesszük be a környező tárgyak (könyvespolcok, fali­szekrények) együttesébe és emeljük meg a tűzteret.

Kemencék

A XIX. század eleje óta a tűzhelyeket keskenyre és magasra készítik. Régebben épült falusi házakban gyakran bukkanunk egy viszonylag új kandalló mögött egy ré­gebbi kemencére. Még ha sérült is, hozzá­értők visszaállíthatják eredeti állapotát. A keresztpárkánynak legalább 1,4 méterrel kell a tűztér fölött lennie. Ha kibontunk egy régi kemencét, a szoba tágasabbnak tűnik, és a beugróba nyitott tűzhelyt vagy kályhát rakhatunk.

A tűztér átalakítása

Ha szép a kályha környezete, de a rostély csúnya vagy rossz hatásfokú, kibonthat­juk, és egy kb. 90 x 90 cm-es, 38 cm mély fülkét alakíthatunk ki. Lássuk el tűzálló béléssel (palával, márvánnyal, téglával vagy cseréppel). A kályha külső borítását a béléssel összhangban válasszuk meg, vagy ha belül cserép van, kívülre tehetünk palát vagy márványt. Ha a bélés és a bur­kolat anyaga eltérő, ügyeljünk az össz­hangra.

A kályha kibontása

Ha kibontunk egy régi kályhát, ellenőriz­zük gondosan a kéményt: a bélésnek tűz­állónak kell lennie. Ha repedezett, illetve ha a habarcs kiesett a téglák, kövek közül, a mérgező füstgázok kiszivároghatnak. A kéményt, amelynek bizonyos kályhák esetén speciálisan béleltnek kell lenni, tisztíttassuk alaposan ki, mielőtt használ­nánk. Nézzük meg azt is, nincs-e a kémény teteje lezárva.

Ablakarchitráv felhasználásával készült olcsó kályha, márványos festéssel.

Kályhacsalás: a betonváz a kicsiny hálószobának különös fókuszt ad.

A régi építési elvek szerint a kályhát a kéménytest oldalára tették, amely az alsóbb emeletről vezette el a füstöt: ezzel vonzó aszimmetria keletkezett. Itt ezt ki is emelték, szép példát adva rá, hogy hogyan lehet a hibát előnnyé változtatni.

A kályha – a szoba középpontja

Az előre gyártott betonformák a párkányon látható törmelékkel együtt szép plasztikai együttest képeznek.

A sikeresen átmen­tett rokokó elemek szépen ellenpontozzák a mozaiklapos padlóburkolatot.

Az ötvenes évek stílusa egy New York-i tetőtérben: a tűzhely nemcsak dekoratív és lényegre törő, de tökéletesen használható is.

Éles vonalú egyszerűség: falazóblokkok és vaskályha.

A hagyományos mexikói vályog ke­mence betonvál­tozata egy amerikai építész lakásában.

Fa

Nemcsak szép, a zajt és a hőt egyaránt jól szigeteli. A leggya­koribb faburkolat a csaphor­nyos lambéria, de borítólapo­kat is használnak. Legjobb, ha tartólécekre rögzítjük őket, víz­szintes, függőleges vagy átlós elrendezésben, lakkozva, pá­colva vagy festve.

Drága burkolat hatását keltik a többrétegű faanyagok: a fur­nérlemez, a dekoritlemez és a bútorlap. A furnér minősége attól függ, mennyit költünk rá. A kompozitlapok némelyike szigetelőréteget is tartalmaz, fafurnér vagy műanyag fedőré­teggel. Ne feledkezzünk meg az olcsó farostlemezről sem: ez festhető, pácolható és lakkoz­ható.

Kelmék

Kendervászon, nemez, gyapjú, selyem kapható papírra felvitt, tapétaként felrakható alakban is. A kényes kelmék esetén óvatosan kell eljárnunk, nehogy kinyújtsuk vagy be­szennyezzük őket. A ragasz­tás módja az anyag minőségé­től függ: mielőtt felraknánk a kelmét, kérjünk tájékoztatást a gyártótól.

A hordozóréteg nélküli kel­me felrakása jóval nehezebb: gyakran lécekhez tűzik őket, nem közvetlenül a falfelületre kerülnek. A megoldás előnye, hogy bármilyen anyag használható: az olcsó kartontól és muszlintól a drága, fényűző se­lyemig és bársonyig. A falak kelmeborítása sok esetben jót tesz a helyiség akusztikájának.

Kerámiacsempe

Készülhet kéz­zel vagy géppel, lehet egyszínű vagy mintás, mázas vagy mázatlan, sima vagy textúráit. Ko­pásálló, könnyen tisztítható, ezért munkaasztal mögé, kád vagy zuhanyozó köré ideális. A manapság gyártott vékony csempéket nem habarcsba rak­ják, hanem ragasztják.

A csempét szinte minden tiszta, száraz és stabil felületre rakhatjuk- még a szilárdan álló régi csempe tetejére is. Érdekes hatást érhetünk el, ha egy min­tacsalád különböző tagjait használjuk egyszerre, esetleg szélcsempével vagy színes fugázással. Rakhatjuk a lapokat váltakozó színekben: jól fest a hagyományos sakktáblaminta, és kirakhatunk átlós, színes sá­vokat vagy akár szabálytalan foltokat is.

Parafa

Jól szigetelő, meleg ta­pintású anyag. Gazdag természetes minta- és színválasztékban, különféle textúrával és vastagságban kapható tábla, lap és papírhát­lapos kivitelben. A parafát gyakran PVC- vagy poliuretán bevonat védi, ezért nem látszik meg rajta a piszok, és letöröl­hető. Az erős igénybevételt meglehetősen rosszul tűri, kü­lönösen a szebb, védőréteg nélküli változat.

PVC

Lap és tekercs formában kapható. Bár sokan padlóbur­kolónak tartják, a PVC vízálló és mosható, ezért falborítás­ként is kiváló, különösen a konyhában és a fürdőszobá­ban. Ne használjuk hőforrás közvetlen közelében, mert megolvadhat.

Műgumi

A tekercsben kapha­tó műgumi ellenálló, és felülete mosható. Sokféle színben és textúrával árulják.

Rozsdamentes acél és alumí­nium

Drága anyagok, táblában és tekercsben egyaránt kapha­tók. Szépen visszatükrözhetik a rozsdamentes mosogatót, összeköthetik a konyhai blokko­kat. A lapokat elég könnyű fel­rakni, mert rugalmasak és lá­gyak; ollóval vághatok.

Dekoritlap

Bár az anyag nem új, a nyomás és texturálás technológiájának fejlődésével a rétegelt műanyag olyan díszí­tőfelület lett, amelyet újra szá­mításba kell vennünk.

A gyantával átitatott papírré­tegeket összeragasztják, és mű­anyag filmek közé zárják: az eredmény kopásálló, könnyen tisztítható, hőhatásnak ellenál­ló felület.

A dekoritlapot közvetlenül is felrakhatjuk a falra, de mivel tökéletesen sima, egyenletes felületet igényel; jobb, ha tar­tólécekre vagy külön műanyag tartócsíkokra rögzítjük.

Tükrök

A tükrökkel tágasabb tér illúzióját kelthetjük, több fényhez juthatunk, és megvál­toztathatjuk a szoba perspektí­váját. A táblatükör drága, és minél nagyobb a tükör, a biztonság kedvéért annál vastagabb üvegből készítik, ezért jobb, ha a nehezebb tükröket szakem­ber szereli fel.

A tükörcsempe jóval olcsóbb, de tökéletesen sík felületre kell rakni, ha nem akarunk széteső, torz képet (bár ez is vonzó le­het). A lécekre szegezett fur­nérlemez megfelelő felületet ad. Olcsóbb megoldást kínál­nak a műanyagból és színes akrilból készült változatok, bár ezek korántsem keltik olyan hatásosan a mélység illúzió­ját, mint az üvegből készült tükrök.

Préselt fémburkolat háncsfonatos mintával.

A faliszekrény tükrös ajtajának keretéhez jól illik a természetes fény.

Falécek közé gyömöszölt hangszigetelő gyöngyök: szép textúrát adnak és elnyelik a hangot.

Alumínium rögzítő lécek műanyag burkolat felett.

Csaphornyos lambéria szépen berendezett padlástérben.

A lépcsősort fémrács szegélyezi; egyben felvezeti a tekintetet a Mackintosh „Hill House” székhez.

A papír alapú anyagok válasz­téka ma már rendkívül gazdag: a hagyományos tapétákon túl találhatunk például textúráit és vékony kelméket, fóliákat vagy nádfonatot is. Van kemény és kopásálló felület, de olyan is, amelyre nagyon kell vigyázni. Tehetjük festék alá, de többe is kerülhet, mint a központi fűtés beszerelése, ha például kézi nyomású szövetet választot­tunk.

A végső döntés előtt okosan tesszük, ha egy mintadarabot feltűzünk a falra, hogy kiderül­jön, ilyenre vágyunk-e. El is játszhatunk a különféle színek­kel és textúrákkal, hogy kiderít­sük: a padlóburkolat, a füg­göny és a többi berendezési tárgy hogyan illik egymáshoz.

Vásárlási tanácsok

A teljes felület befedéséhez szükséges anyagot egyszerre vegyük meg, és írjuk fel a gyár­tási sorozatszámot arra az eset­re, ha mégsem volna elég a ta­péta; így elkerülhetjük a színel­téréseket. Gondoljunk a hulla­dékra és a mintaillesztés miatti többletre is. A tökéletes végeredmény eléréséhez szükséges az alap megfelelő, szakszerű előkészítése.

Általában a vastagabb tapé­tát könnyebb felrakni, ezért kétszer is gondoljuk meg, mi­előtt olcsóbb, vékonyabb anyag mellett döntenénk.

Használjuk a gyártó által ajánlott ragasztót. Vastagabb tapétához rendszerint sűrűbb ragasztó kell. A legtöbb tapétát nem szabad közvetlenül a bekenés után felrakni, mert meg­nyúlik; várjunk legalább öt per­cet. Ha ezt elmulasztjuk, nem szárad egyenletesen a tapéta, és ráncolódik is. Jó, ha a ra­gasztóval a falat is bekenjük.

Sablonnal festett falfríz

Tapétafajták: nyomott tapéták, domborított tapéta, domborműves tapéta

Nyomott tapéták. A legolcsóbb tapéta géppel nyomott, vé­kony, nehezen kezelhető, könnyen nyúlik és zsugorodik, nem túl ellenálló. A jobb minő­ségű tapéták között van egy­szeres (egyetlen nyomott ré­teggel) és kétszeres, amelyben kétrétegnyi papírt ragasztanak össze a jobb tartás és textúra kedvéért. Ezeknél sokkal drá­gábbak a kézzel nyomott tapé­ták: kézi- vagy szitanyomással és sablonfestéssel készülnek. Felrakásukat bízzuk szakem­berre.

A nyomott tapéták három csoportba oszthatók: van letö­rölhető, lemosható és PVC-tapéta. Az első típus szivaccsal és szappanos vízzel óvatosan letörölhető. A lemosható fajtá­kat vékony műanyag fólia védi: ezek vízzel tisztíthatók, de nem használhatunk súrolószert vagy erős mosószert. A PVC-tapéta sokkal ellenállóbb: vas­tag műanyag borítását sikál­hatjuk is, ezért konyhába, für­dőszobába nagyszerű.

Nehéz, domborított tapéta. Ja­vítja a szigetelést, és elfedi a fal kisebb hibáit. Eltávolítása kö­rülményes, ezért hosszú távú megoldásnak való. A fűrész­porral készült, könnyebb típu­sokat kivéve alaposan előké­szített, lehetőleg alátapétázott felületet igényelnek.

Domborműves tapéta. Sokféle változatban kapható a nehéz, faforgács alapú, domborított típus. Felülete lehet egyszerű mintázatú, de utánozhat háncsfonatot vagy stukkót is. Felragasztás után rendszerint festik is. A fal hibáit jól elrejti, de néha nem esztétikus.

Több változatban készül: van magasnyomású, pamut­szálas, PVC-borítású, mosható kivitel, és kapható a mélynyo­mott, hagyományos fajta is; ez legtöbbször kazettás faberakást vagy stukkót utánoz. Valamennyit festeni, lakkozni vagy fényezni kell.

A faforgácsot tartalmazó és anyagában festett változat úgy készül, hogy fűrészport és kü­lönféle szálakat préselnek két papírréteg közé: ez szabályta­lan textúrát ad a felületnek. Gazdaságos és ellenálló, jól fe­di a fal apró repedéseit és más hibáit. Kapható sima, mintás és törtszínű változatban. A tapétaszegélyt öntapadó csíkokban árulják. Legtöbbjük visszafogott, semleges színű, szinte minden tapétához illik, de vannak merészebb változa­tok is.

Természetes szálak. A termé­szetes rostot és szálat papír alapra ragasztják, hogy könnyebb legyen felrakni: használ­nak selymet, nádfonatot, faros­tot, sőt szárított füvet is. A két legsikerültebb változat a ken­dervászon és a parafa. Az utób­bi vékony, szinte áttetsző para­faréteget tartalmaz színes hát­lapra ragasztva; mintázata ér­dekes, márványos.

Az ilyen ta­péták legtöbbje – például a ja­pán fűszövet- nagyon kényes, ezért csak olyan helyre tegyük őket, ahol nincsenek erős igénybevételnek kitéve. Na­gyon nehezen tisztíthatók. A természetes anyagok mintá­zata nem illeszthető, ezért a csíkok vagy lapok határa meg­látszik. Erényt is kovácsolha­tunk ebből, ha peremmel vagy szegéllyel emeljük ki az illesz­téseket.

Különleges hatású tapéták. Lé­tezik nyomott utánzat (faberakás, kő, márvány, kelme, kígyó­bőr, antilop) vagy fényűzést sugalmazó, fényes, ezüst- vagy aranyfólia. Készül moarézott selyemtapéta is különleges ár­nyalatokban. A fóliákat PVA-ragasztóval tegyük fel a nagyon sima, alábélelt felületre.

Sablonnal festett sarok

A könyvek előzéklapjaként hasz­nált papír márványos hatást kelt

Falfestmény akril pasztellfestékkel

Sablonfestés és falfestémény

Sablonfestés. A kézi sablonnal festett mintának egyszerű bája van. Könnyű megcsinálni, és életre kelthet egy unalmas vagy sikerületlen szobát. A sablonnal festett szegély kiemelhet egy-egy építészeti részletet, vagy megtörhet egy-egy egyhangú falfelületet. Képléc helyett használva „lejjebb hozhatja” a túl magas mennyezetet. A víz­szintes mintázattal ellenkező hatást érhetünk el.

Van készen kapható sablon­készlet, de lemásolhatunk egy hagyományos mintát is. Az egyszerű minta hatásosabb, és könnyebb is kivágni, mint a fi­nom vagy cikornyás mintát. A sablont vágjuk ki a hagyo­mányos, olajos stencillapból vagy acetátlemezből, illesszük a falon előre megjelölt pontok­hoz ragasztószalaggal, és így rögzítsük, hogy a minta ponto­san folytatódjék.

Ha egynél több színt hasz­nálunk, válasszunk gyorsan száradó festéket: a hígított akrilfesték rendszerint megfelel a szokásos diszperziós falfesték fölé, de használhatunk akrilfestéket, hígított olajfestéket vagy táblafestéket is. Fontos az alapfestékkel való színharmó­nia, különben a hatás kellemet­len lehet.

Falfestmény. Kiindulhatunk egy-egy festményből vagy fotóból: a kívánt méretre a falra rajzolt négyzetháló segítségé­vel nagyítjuk. Egy „lapos”, két­dimenziós kép sokkal jobban mutat, mint egy rosszul sike­rült, térhatásra és perspektívára törekvő „alkotás”. Ha nincs művészi vénánk, készítsünk in­kább egyszerű képet, vagy bíz­zunk meg egy tehetséges fes­tőt. Vegyes technikát is hasz­nálhatunk: iktassunk be pél­dául sablonnal festett növényi mintákat, vagy mélyítsük a si­ma színeket tört hatásokkal. Az egyetlen szabály az, hogy sem­mit ne vigyünk túlzásba.

Trompe l’oeil. A kifejezés azt jelenti: „becsapni a szemet”. Az eljárásnál a perspektíva és a fi­nom árnyékolás a tér, egy mö­göttes világ illúzióját kelti. A legegyszerűbb esetekkel – egy egyszerű ajtó hamis fatábláival például – az ügyes ama­tőr is boldogul. A bonyolult trompe l’oeil-t hagyjuk a mes­terekre. A trompe l’oeil segítségével helyreállíthatjuk egy szoba egyensúlyát vagy megteremt­hetjük hiányzó építészeti érde­kességét.

Az ívelt ajtó köré sablonnal páfránymintát festettek. A kőből készült ajtótok és a térd fal kézzel van festve

Trompe l’oeil falikép

Összehangolt tapéta, fríz és kelme

Angin a falon

A kézi festés utánzása

Festett minták

Falikép Le Corbusier tervrajza alapján.

Szellemes trompe l’oeil.

Elbűvölő, egyiptomi stílusú szoba – színházi díszlet alapján készült egy párizsi lakásban. Az ágytakaró voltaképpen kasmírsál, a csillár francia neogótikus stílusú. A szőnyeg modern, de jól megválasztott színei miatt illik az együtteshez.

A kívánt színt magunk is elké­szíthetjük, ha a fehér festékhez hozzákeverünk valamennyit a művészek által használt festé­kekből.

Mire ügyeljünk?

Amikor festéket vásárolunk, egyszerre vegyük meg a szük­séges mennyiséget, és válasszunk azonos gyártási számú dobozokat; ellenkező esetben apró színeltérésekre számítha­tunk. Előre kikevert színeknél írjuk fel a gyártási számot, mert előfordulhat, hogy pótrendelést kell feladnunk.

A mennyezettel kezdjük a festést, hogy a lefröccsenő fes­ték ne ejtsen foltot a kész falon. A papírra felvitt festék néha hólyagosodik, de ez rendszerint átmeneti jelenség, és a papír kiszáradásakor eltűnik.

Festékfajták

Fényes olajfesték (zománc). A fém és a fa hagyományos festéke. Kemény, magas fényű réteget ad, de lassan szárad. A szakemberek szívesebben használják, mint a nem csepe­gő festéket (lásd alább), mert ecsettel szebben eldolgozható és fényesebb. Szép munkához egy-három alapozórétegre, majd egyetlen fényes fedőrétegre van szükség. Minél sötétebb a lefedendő szín, annál több ala­pozórétegre van szükség.

Matt és selyemfényű olajfes­ték. A selyemfényű festék bel­ső falakra, fára és fémre hasz­nálható. A matt és tojáshéjfé­nyű festék drága, gondos ecsetkezelést igényel, de na­gyon elegáns felületet ad. Az új felületeket védő-, a már festet­teket egyszerű alapozóval von­juk át, hogy tartós színalapot kapjunk.

Nem csepegő festék. Poliuretánt tartalmazó, kocsonyás ál­lagú, népszerű festék. A fényes változatot a közönséges olaj­festéknél vastagabb rétegben is felvihetjük, mert csurgásra kevésbé hajlamos. Ellenálló fe­lületet ad, amely nem olyan ke­mény ugyan, mint az olajfesté­ké, de rugalmasabb, ezért kevésbé pattog és kopik. Egyes változatok alapozóréteget is tartalmaznak ugyan, de egyet­len bevonat rendszerint nem tünteti el teljesen az alatta lévő korábbi, sötétebb festéket.

Vizes diszperziós festék. Leg­többször ezt használják a falak­ra és a mennyezetre. Nem annyira kopásálló, mint az olaj­festék, de könnyebben kezel­hető, sokkal gyorsabban szá­rad, és nincs szükség külön hí­gítóra és ecsetmosóra sem. Alapozásra sincs szükség, de több réteget kell felvinnünk, ha szép felületet akarunk. Az erő­sen adszorbeáló felületeket a felhígított első réteggel „enyvezhetjük”. Ha a korábbi festék nem túl sötét, két réteg rend­szerint elegendő, de időnként egy is megteszi. A diszperziós festékek kaphatók gombáso­dást, penészedést és párale­csapódást gátló adalékkal is.

A felület matt vagy selyem­fényű. A fényesebb felület egy­szerűen tisztítható. A viniles festék vihető fel a legkönnyeb­ben, és lemosható felületet ad.

Akrildiszperziós festék. Az akril-alapú zománcfestékek nem csillognak annyira, mint az olaj­festék, de sokkal hamarabb szá­radnak, és szinte szagtalanok. Gyorsan száradó akril alapozó is kapható: így egy nap akár há­rom réteget is felvihetünk.

Szilárd diszperziós festék. Olyan dobozban árulják, amely egyúttal a festékező henger tál­cájául szolgál. Megúszhatjuk vele a pancsolást, és takarékos, mert a doboz visszazárható. Mivel nem csöpög, mennye­zetre kitűnő.

Textúráit diszperziós festék. A legsűrűbb diszperzió; gyak­ran használják rossz minőségű felületeken vagy a hajszálrepe­dések eltüntetésére. Ecsettel vagy hengerrel visszük fel. Hosszú szálú hengerrel vélet­len mintázatú, érdes felületet kapunk, de szabályosabb díszí­tőminták készítésére is alkal­mas. Hátránya, hogy az érdes felület nehezen tisztítható.

Alapozók. Használjuk az adott felülethez javasolt alapozót, de fán, fémen vagy új vakolaton első rétegnek olajos alapozó is alkalmas: ez elzárja a felület pórusait, megköti a poroso­dásra hajlamos felület szem­cséit, és jól tapadó réteget ad a későbbi festéshez. Új vakola­ton fontos az alapozás, mert a sók egyébként kilúgozódnak. Új vagy gyantás fához ecsettel felvihető tapasz is kell, hogy a csomókból a gyanta ki ne szi­várogjon, és tönkre ne tegye a felületet. Erre a célra speciá­lis alapozó anyagot kell hasz­nálni.

Fapác. Védi és színezi a fát, de a felület textúrája, erezete megmarad. Lakk helyett hasz­nálhatjuk, ha a felület nincs erős igénybevételnek kitéve, egyébként vízálló poliuretán pácot alkalmazunk, amely pác és lakk egyben.

Lakk. A szintetikus (poliuretán és poliészter) lakkok a hagyo­mányosnál könnyebben kezel­hetők. Árulják matt, selyemfé­nyű és fényes kivitelben. Ke­mény és tiszta felületet ad. Ta­péta és festék védelmére is használható.

Táblafesték. Ha gyermekeink szeretnek a falra rajzolni, ve­gyük rá őket, hogy korlátozzák tevékenységüket egyetlen te­rületre. A táblafesték fémre, farostlemezre vagy vakolatra egyaránt felvihető, de a leg­jobb a sima fafelület (pl. réte­gelt lemez). Festés előtt ala­pozni kell.

Zománcfényű festék ajtóra

Selyemfényű pasztell

Matt diszperziós festék

Kék pontozás fehér alapon

Hőszigetelő festékek

A technológiai fejlődés a festékgyártást ás forgalmazást is elérte. Magyarországon is megjelentek a kerámia tartalmú hőszigetelő festékek, amelyek a hagyományos festékhez képest számos előnyös tulajdonsággal rendelkeznek. Hőszigetelés, hővisszaverés, tisztíthatóság, repedésáthidalás UV ellenállóság. Hogyan tudja ezt elérni, itt megismerheti: hőszigetelő festékek, minden a mit tudni érdemes >>

Festési technikák

A falakat egyéni módon is szí­nezhetjük, texturálhatjuk. A különleges hatások alap­vetően kétféle módszerrel állít­hatók elő. Az egyik eljárásban festéket adunk (szivaccsal vagy fröcsköléssel) egy meglé­vő alapszín fölé, a másikban a fedőréteget részben eltávolítjuk (ronggyal, fésűvel, ponto­zóecsettel).

A festék manipulálására használt különféle eszközök más-más hatást keltenek, és a választott színek is egyedivé teszik a mintákat. A végered­mény luxuskivitel is lehet, bár az eljárás ára mindössze annyi, mint a festéké.

Valamennyi technika fán és falon egyaránt használható. Az a fontos, hogy ne zsúfoljuk agyon a szobát különleges ha­tásokkal. Egy ajtóra vagy kan­dallóra festett teknőspáncél­-mintázat figyelemfelhívó lehet egy egyszerű környezetben, de lépten-nyomon alkalmazva ki­bírhatatlan.

Szivacsozás. Ha tengeri szi­vaccsal egy vagy két színt vi­szünk fel az alapfestékre, lágy, felhőszerű hatást kelthetünk. Felvihetjük a mázat is az alapszín fölé, és a szivaccsal létre­hozhatunk márványos hatást, mivel a szivacs a nedves festé­ket egyenetlenül szívja fel.

A máz, amely átlátszóra vagy áttetszőre szárad, kapható szí­nezett változatban is, de ma­gunk is színezhetjük felforralt lenolajkence és terpentin se­gítségével.

Rongyhenger. Egy rongyot la­za hurkába csavarunk, és a nedves mázon vagy festéken végiggörgetjük; az eredmény bársonyra emlékeztető felület. A különböző textúrájú rongyok más-más nyomot hagynak – használhatunk szitaszövetet, jutavásznat, lenvásznat vagy csipkét.

A rongy másféle hatásokra is képes. Ha kötegbe fogjuk, és különböző irányokban rá­nyomjuk a falon a nedves fes­tékre, lágy, tarka és márványos mintázatot kapunk. A leglá­gyabb textúra akkor keletkezik, ha a mázba mártott rongyot csiszoló mozgással dörzsöljük a falhoz, míg diffúz, felhőszerű mintázatot nem kapunk.

Sraffozás. Diszperziós alapra erősen hígított vizes festék vé­kony rétegét visszük fel nagy ecsettel, széles, határozott vo­násokkal. Lágyan fénylő felü­letet kapunk, amely hasonlít a temperára (a sraffozás régen temperával, azaz enyves fes­tékbe kevert porfestékkel készült). A textúra az áttetszőtől a csaknem átlátszatlanig vál­tozhat. A technika bája egysze­rűségében rejlik.

Szálazás. Ha gyors mozdula­tokkal, erős szálú ecsetet hasz­nálva vékony mázréteget vi­szünk fel, ami által finom, csíkozott hatás keletkezik: a szá­lak szabálytalan mintázatot hagynak. Ha a második fényes réteget az előzőre merőlegesen visszük föl, a szőtt selyemhez hasonló textúrát kapunk.

Pontozás. Egyszínű alapon egy másik szín apró foltjai: a hatás finom, és többféleképpen elér­hető. A hagyományos, lassú módszernél az erős szálú pon­tozóecsetet benyomjuk a ned­ves mázba, és az ecset feleme­lésekor leszedünk egy kis má­zat. Hasonló hatást érhetünk el száraz ronggyal vagy a nedves mázon végigtolt festőhenger­rel; vigyázzunk, hogy meg ne csússzon a henger.

Fröcskölés. Szinte térhatású felületet kapunk, ha a falra vagy fára festékcsöppeket fröcskölünk durva sörtéjű ecsettel. A művelet hátránya, hogy nehéz pontosan célozni, és minden festékes lesz. A kész felületet lakkal védjük.

Szórópisztollyal felvitt háromféle festék

Márványozott ajtókeret, pöttyözött fal

Módszerek haladóknak

Az alábbi eljárásokkal termé­szetes anyagokat „hamisítha­tunk”.

Márványozás. Ha a természe­tes márvány mintázatát próbál­juk utánozni, hígított festékkel dolgozzunk. Finom ecsettel, vékony vonalakkal rajzoljuk meg az erezetet, és a még ned­ves felületre újabb színt vi­gyünk fel, hogy a színek egy­másba futása a márvány termé­szetes mintázatára hasonlítson.

Erezés. A fa erezetét utánoz­hatjuk, ha egy fésűt vagy szá­raz ecsetet végighúzunk a nedves lakkon. A csomókat parafa dugó élével és nedves lakkba mártott zsinegdarabokkal raj­zolhatjuk meg.

Bambuszminta. A valódi bam­busz jellegzetes mintázatából festéssel kiemelhetjük a gyűrű­ket, csomókat és gerinceket, de fára rajzolva is utánozhatjuk ezeket a gömbölyded mintákat. A hatás egyaránt lehet szándé­koltan valószerű vagy nyilván­valóan mesterséges.

Teknőspáncél. Az ázsiai tenge­ri teknősök páncélján látható erezett, felhőszerű motívumok utánzata. Nehéz jól csinálni, és túl nagy felületen kissé mellbe­vágó.

Az alaprétegre felvitt, friss lakkba megtört szalagokat raj­zolunk, majd sötétebb színnel kihúzzuk a vonalakat, végül nagy, puha ecsettel meglágyít­juk az egészet.

Fehér fal, márványozott bútorral

Festett bambuszminta sárga diszperziós festéken

Színek és textúrák

Tiszta, erős árnya­latok hangsúlyozzák az építészeti részlete­ket, és megelevenítik ezt az átjárót. Az íveit ajtó tokját meglepő, fényes, vörös festék húzza alá.

A fal lágy, sárga sraffozása alkalmas háttérként szolgál az eklektikusán kevert stílusú bútoroknak és dísztárgyaknak.

Az óriási ablakokon bezúduló fény nem engedi, hogy a sötétvörös fal uralkodjon a szobán. A belső ablak keretét kék vonalak írják körül.

A fal és a mennyezet a bútorzattal egyen­értékű szerepet játszik a helyiségek hangu­latának és jellegének kialakításában. Óriási a választék a különféleképp megmunkált, különböző textúrájú felületek között – a kevert színeket utánzó festékhatásoktól a gyárilag készült felületekig (amilyen a ne­mez, a fólia és a csúszásgátló gumi). A ré­gen exkluzívnak számító kendervásznat papírral alábélelve is árulják: ezt ugyan­olyan könnyű felrakni, mint a tapétát.

A szín, a textúra és a mintázat ügyes megválasztásával könnyű és légies, meleg és kényelmes, méltóságteljes vagy izgalmas atmoszférát is teremthetünk. Kiemelhetjük a szoba építészeti erényeit, vagy elkendőz­hetjük a hibákat. Alkalmazhatunk trompe l’oeil hatást nem létező formák megje­lenítésére, vagy az arányok megváltozta­tására: például „megemelhetjük” vagy „lejjebb hozhatjuk” a mennyezetet. A fes­tés életre kelthet egy unalmas szobát, sem­leges hátteret adhat egy műgyűjteménynek, és összehangolhatja a meglévő búto­rok színeit.

A fal megtisztítása­kor előbukkant régi repedéseket és hibákat sraffozással hangsúlyozták.

Győződjünk meg róla, hogy valóban szeretjük a kiválasztott burkolatot vagy fe­lületet: a végső döntés előtt tűzzünk fel egy tapétacsíkot vagy egy kelmedarabot, próbáljuk ki a festékeket egy eldugott sa­rokban. Várjuk meg, míg megszárad, és nézzük meg az eredményt nappali és mes­terséges megvilágítás mellett is.

A felületek előkészítése

Mielőtt festéshez vagy tapétázáshoz fog­nánk, a felületeket a lehető legjobb álla­potba kell hoznunk. Foglalkozzunk először a beázásokkal és más komoly bajokkal. Az előkészítés valóban unalmas, időigényes, és néha fölöslegesnek látszik, de a vég­eredmény ezen áll vagy bukik.

A kidudorodó, lemállott vagy üresen ko­pogó részeket leverjük és újravakoljuk, a haj­szálrepedéseket és a kisebb lyukakat cellu­lózzal kitöltjük, és száradás után simára csi­szoljuk. A falak felületét „szárazon”, például gipszkarton borítással is felújíthatjuk.

A csupasz vakolat festés és tapétázás számára megfelelő, de ha piszkos, poros, zsíros vagy nedves, a felvitt rétegek nem tapadnak rá. A korábbi festést vagy tapétát kémiai vagy gőzös maratással távolíthatjuk el. Ezután egy csöpp ammóniát tartalmazó mosószeres vízzel mossuk le a felületet, majd leöblítés után hagyjuk megszáradni.

A szép végeredményhez elsőrangú felü­let kell: erre szolgál az alaptapéta vagy a kasírozópapír. Ha a falra tapétát szánunk, az alaptapétát vízszintes csíkokban ra­gasszuk fel. Ha régi tapétára akarunk fes­teni, nézzük meg, erősen tart-e, mert kü­lönben a festés még jobban fellazítja majd.

A felülettípusok magabiztos keveréke mozgalmas és stílusos hatást kelt ebben a fürdőszobá­ban. A fényes fekete kiemeli a fehér üveg-zománcot és a fal márványburkolatát. A tükrös mennyezet és az üvegtárgyak fokozzák a csillogást. A színeket a festés és a szőnyeg képviseli.

Az új vakolatot alaposan ki kell szárítani, mielőtt festenénk vagy tapétát helyeznénk rá. Ha alapozunk, használjunk vízzel felhí­gított diszperziós festéket. Ha tapétázni fogunk, speciális enyvezővel vagy hígított tapétaragasztóval kenjük át. A jó állapotú téglaburkolatot legjobb csupaszon hagyni és újrafugázni. Alkal­mas védőréteggel vagy festékkel elérhet­jük, hogy ne gyűjtse a piszkot.

A fafelületet csiszolni és alapozni kell festés előtt. A festett fát lemossuk és csi­szoljuk: lekaparni csak akkor kell, ha repe­dezett vagy hólyagos, és ha az új festékré­teg miatt az ablak vagy az ajtó szorul. A ré­gi festéket forrasztólámpával vagy kémiai festékoldóval távolítsuk el.

Optikai fogások

A színek, minták és textúrák kiválasztása sokszor nehéz, de munkánk legélvezetesebb mozzanata is lehet.

Ha a szobának nincs jellegzetes karaktere, valamely határozott mintával megteremthetjük. Egyetlen merész minta azonban elegendő: ettől csak akkor térjünk el, ha jó szemünk és sok önbizalmunk van. Alapvetően fontos, hogy az előnyös voná­sokra figyeljünk. Próbáljuk a gyenge pon­tokat elrejteni, és tartsuk észben, milyen összbenyomást szeretnénk elérni.

Ha kissé zavaros a helyiség – a sarkok nem derékszögűek, ferde a mennyezet, sok a lépcső – egyetlen mintával vagy fogással összefoghatjuk a részleteket. Hangsúlyoz­hatjuk is a szabálytalanságokat, például úgy, hogy a különféle síkokat egyetlen szín más-más árnyalatával különböztetjük meg, vagy úgy, hogy ugyanazt a színt más­más textúrával vagy technikával visszük föl. A nagy festők (Bonnard, Matisse) ké­pei inspirálhatnak bennünket.

A képléc vagy zárópárkány jól jöhet, ha különböző felületeket akarunk elválaszta­ni. Ha nincs, megteszi a sablonnal festett perem vagy egy egyszerű festett csík is.

Ha a mennyezet mintáját vagy színét a képlécig lehozzuk, a túl magas mennyezet alacsonyabbnak tűnik. Hasonló a hatás, ha a mennyezet sötétebb, mint a falak. Világosabb mennyezettel ugyanakkor ma­gasíthatjuk a szobát. Kifinomult megoldás, ha a falak színe felfelé sötétedik, ahogy a sötétebb mennyezethez közeledünk, de ezt nehéz jól megcsinálni.

Ennek a konyhának a falát és mennyezetét mutatta. A matt hatás a gondos csepegtetés, márványozás és más festési eljárás eredménye. Gazdag, aranyló színeket és patinázó keveréket használtak, óvatosan csöpögtetve a lezáró vonal alatt. A fafelületeket zsályazöldre festették és szálazták.

A függőleges csíkoktól a szoba maga­sabbnak látszik (a vízszintestől meg ala­csonyabbnak), de a csíkok a fal esetleges görbületeit hangsúlyozzák. A mennyezetet egyáltalán nem ajánlatos csíkozni, ha nem akarjuk azt a benyomást kelteni, hogy sá­torban lakunk. A mennyezetpárkány színkontrasztos kiemelése érdekesebbé teheti a felsőbb falfelületet, különösen akkor, ha a fal és a mennyezet színe egyforma.

A gondosan elhelyezett barna festék foltok és finoman rajzolt fekete „repedések” a sima felületeknek napszítta jelleget adnak. A hatást a sötét szőnyeg, a terrakottavázák és a fényt megszűrő kék redő­nyök fokozzák.

Bizonyos festési technikák – mint pél­dául a szivacsozás, a sraffozás vagy a szálazás – mélységet adnak a lapos falsíknak, és segítenek a hibákat (a rossz vakolatot vagy a felület egyenetlenségét) álcázni. A tükrök nagyítják a teret, és ha az ablak mellé vagy azzal szemben helyezzük el őket, világosítják is a szobát.

Vizuálisan izgalmas hatást kelt az ágytakaróhoz hasonló, fekete-fehér kelméből készült baldachin. A falak, a padló és a tároló­helyek semleges színei nagyszerű hát­térként szolgálnak.

A nagymintás tapétához nagy falfelület kell. Az apró minta közelről elbűvölő lehet, de a túlsó sarokból esetleg csak pár elmo­sódott folt látszik belőle.

Ebédlő egy New York-i lakásban. Az ornamentika lineáris, a színek visszafogottak, a végeredmény mégis nagyon emberközeli. A csupasz vakolatot a falba illesztett, savval maratott rézsín felett sraffozták. A mennyezetre a meglévő gerendák mellé álgerendák is kerültek.

Szőnyeg

A szőnyegfajták sokasága ele­inte zavarba ejtő lehet, de leg­alább a fontosabb fajtákkal ér­demes megismerkedni.

A szőnyeg tartósságát hoz­závetőleg megítélhetjük sűrű­sége, rugalmassága és súlya alapján. Nyomjuk be hüvelyk­ujjunkat a bolyhok közé, és fi­gyeljük meg, milyen gyorsan simul ki újra a szőnyeg; minél gyorsabban, annál sűrűbb és rugalmasabb. A súlyt megtalál­juk a címkén. A rövid, sűrű szá­las szőnyeg a legtartósabb – a hosszú, fonalas, nagy hurkú tí­pusok testesebbnek látszanak, de valójában könnyebbek.

A kiválasztott szőnyeg mi­nősége feleljen meg a célnak. Tanulmányozzuk a címkét ala­posan, és ne tegyünk könnyű használatra szánt szőnyeget a lépcsőre vagy a nappaliba. A ritkán használt szobába vi­szont fölösleges olyan szőnye­get venni, mely jól bírja az igénybevételt. Általános hasz­nálatra valószínűleg a 80 szá­zalék gyapjút és 20 százalék nejlont tartalmazó szőnyeg a legjobb, de a modern szinteti­kus fonalak minősége az utób­bi években óriási fejlődésen ment át.

Mielőtt vásárolni indulnánk, számoljuk ki, hány négyzetmé­terre van szükségünk, mert az árakat így tudjuk összehasonlítani. Készítsünk vázlatos rajzot, hogy a szükséges mennyiséget meghatározhassuk.

Az egyszerű szőnyegeken foltok és árnyékok lehetnek, és bizonyos helyeken a szálirány maradandóan megfordulhat. A nagy sodratú szőnyegen rit­kábban fordul elő ez a megle­hetősen érthetetlen jelenség.

Színes, faltól falig szőnyeg

Bolyhos szőnyeg

Alátét. Hacsak nem habaláté­tes a szőnyegpadló, alátétre van szükség, amelynek jó mi­nőségűnek kell lennie. Az állati eredetű szálból készült alátét rugalmas; súlyának négyzet­méterenként kb. 1 kg-nak kell lennie. A habalátét minőségét úgy ellenőrizhetjük, hogy hü­velykujjunkkal közepes erővel megdörzsöljük: ha megbomlik, nem jó. A habot papírra, papír­nemezre vagy farostlemezre fektetjük, hogy ne ragadjon a padlóhoz. A lépcsőre ne hab­alátétet, hanem speciális párnázatot vagy jutavászonra fel­vitt morzsagumit tegyünk.

Fektetés. A padlószőnyeg fek­tetésével ne kísérletezzünk, ki­véve, ha a szőnyeg nem könnyű vagy habalátétes, bízzuk inkább szakemberre.

Tisztítás. Az új szőnyeg szálfoszlányokat eregethet: az első hetekben kézikefével könnye­dén tisztogassuk meg. Ezután rendszeresen, legalább hetente egyszer porszívózni kell, hogy a piszok ne rakódhasson le a rostszálak alján, ahol dörzsöli és elszakítja a szálakat.

A mosószeres tisztításnál kövessük pontosan a gyártó előírásait. A permetező takarí­tógépeket hagyjuk a szakem­bereknek. A foltokat azonnal vegyük ki.

Szőnyegfajták

Axminster. A szőnyeg nevét ar­ról a szövőszékről kapta, ame­lyen készítik. Ez a szövőgépfaj­ta a szálak csomózóhurkát a szövetmintába felülről húzza be, a fonalnak nem kell hátul visszafutnia, így nagyon sok szín használható. A felszínen vágott szálakat találunk: ezek akár hosszúak vagy plüss-szerűek, akár rövidek és simák is lehetnek.

Berber. Eredetileg olyan sző­nyeget jelölt, amelyet termé­szetes, színezetlen gyapjúból hurkoltak az észak-afrikai siva­taglakó berberek. Ma már vala­mennyi tarka és hepehupás szőnyeget így nevezik.

Brüsszeli. Szorosan hurkolt szálak, vágás nélkül.

Csíkszőnyeg. 180 cm-nél kes­kenyebb szőnyeg. Folyosón és lépcsőn használják, vagy bonyo­lult alakú felületekre illesztik.

Csomózott. A szálakat fűzik, vagy más módon rögzítik az alapszövetbe, amely rendsze­rint impregnált, így vízálló.

Hurkolt. A felületen vágatlan hurkok vannak. A bolyhok rö­videk és plüssre emlékeztetők lehetnek.

Indiai. Mindig törtfehér, a dur­va, kézzel szőtt gyapjúszálak a hátoldalon vannak hurkolva. Jó minőségű változata tartós.

Kord. A kordbársonyhoz hason­ló, szövött anyag; a szálak hátul visszafutnak, sokféle színben kapható. Állati szőrből és mű­szálból is készülhet. Kopásálló.

Padlószőnyeg. 180 cm-nél szé­lesebb szőnyeg, Gyakori a 274 és a 366 cm-es szélesség, de akár öt és fél méteres is lehet.

Plüss. Bolyhai 25-50 mm-esek. Ne tegyük lépcsőre, mert megakaszthatja a cipősarkat. Hamarabb piszkolódik, mint a rövid szálú fajták, és nagyon csúnya, ha összegubancoló­dik. Az olcsó változat kiábrán­dító lehet.

Ragasztott szőnyeg. A szála­kat, rostokat különböző mó­don rögzítik a hordozófelület­hez, amelyet rendszerint víz­hatlan réteggel „zárnak le”. Egészen különleges minőségű is lehet.

Szegett négyzetek. Többnyire téglalap alakúak, a kerületükön szegély fut körbe. Az egyenle­tes kopás érdekében forgathat­juk őket.

Szőnyeglap. Majdnem minden szőnyegfajtából kapható. Fon­tos, hogy garantáltan alaktartó legyen.

Vágott. A sodrott szálakat visszahurkolás helyett elvágják. A bolyhok egyaránt lehetnek hurkoltak és vágottak.

Wilton. Az Axminsterhez ha­sonlóan a szövőgépről kapta a nevét. Ez a gép folyamatos szá­lakkal dolgozik, ezért csak ke­vés szín használható. A sző­nyeg felülete sima, bársonyos.

Kopásálló kord

Színek és csíkok

Műszálak

Akril. Ez hasonlít legjobban a gyapjúszálra. Kopásálló, de a gyapjúnál kevésbé rugalmas. A piszok is hamarabb meglát­szik rajta, és mosni is nehe­zebb. Az újabb változatok ke­vésbé gyűjtik a piszkot.

Modakril. Az akrilnál drágább, de kevésbé tűzveszélyes. A szál sajnos nehezen színezhető, ezért a színválaszték szűkös.

Nejlon vagy poliamid. Nagyon jól bírja az igénybevételt. Van gyártó, aki vissza is él ezzel: a könnyű szőnyeg valóban ol­csó, de csak rövid ideig muta­tós. Ne vegyünk olyan nejlon­szőnyeget, amelynek négyzet­métere fél kilónál sokkal könnyebb. Bár a szálakat göndörí­teni szokás, kerüljük azokat a szőnyegeket, amelyeket a tes­tesebb benyomás kedvéért túl-göndörített szálakból készítet­tek.

Az újabban kidolgozott „piszokellenes” gyártási folya­matban az anyagot piszok­taszító réteggel vonják be, de ha megsérül ez a réteg, a hely­zet sokkal rosszabbá válhat, mintha a réteg ott sem volna. A sztatikus elektromosság el­len szénnel vagy fémmel be­vont rostokat kevernek az anyagba, ám a feltöltődés ellen az egyszerű párologtató (pl. egy tál víz) is védelmet nyújt. A nejlon önkioltó, de lyuk vagy pecsét marad az égett helyen. Rugalmassága a gyapjúéhoz hasonló.

Poliészter. Lágysága miatt plüss-szőnyegekhez használják. Tartóssága és piszoktűrése az akriléhoz hasonló, de kevésbé ruganyos.

Polipropilén. Kopásálló, olcsó, gyakran keverik más műszállal. Nem nagyon látszik rajta a pi­szok, de nagyon gyúlékony és nem önkioltó. Gyakran hasz­nálják alátétnek, és – mivel ke­véssé nedvszívó – konyhai vagy fürdőszobaszőnyegnek.

Viszkóz műselyem. Olcsó, nem túl kopásálló. Gyakran keverik más szálakhoz, hogy testesebb anyagot adjon. Kevéssé rugal­mas, könnyen piszkolódik és könnyen gyullad, bár lángbiz­tos változata is létezik.

Halvány dari fapadlón

Futók

Nem mindegy, hogyan fekszik a szőnyeg a padlón. A jó minő­ségű futó alá alátét kell, ha par­kettára vagy hidegpadlóra ke­rül: betéthálóval vagy nejlon ragasztószalaggal kell rögzíte­ni, hogy a veszélyes csúszká­lást megakadályozzuk.

Francia kárpitszőnyeg

A futók fajtái

Belga. Perzsa és más fajták másolata, mai változatokkal ki­egészítve.

Fonott. Pamut- vagy gyapjú­csíkokból készül, középről spi­rálisan kifelé csomózzák; rend­szerint ovális, néha kerek.

Kaukázusi. Nagyon jellegzetes; égővörös, kék, zöld és bézs. Stilizált alakok és dúsan díszí­tett szegély.

Kínai. Dús és vastag, gyakran fekete, lágy sárga, rózsaszín, barackszín, kékes. Jellegzetes kínai motívumok.

Dari. Legtöbbször kézzel szőtt pamut. Hagyományos indiai szőnyeg, de csak az utóbbi időben „fedezték fel”. Széles szín-, minta- és méretválasz­ték, méltányos áron. Festékei megfoghatják az alatta lévő szőnyeget; tegyünk közéjük bélésanyagot.

Flokati. Görögországban ké­szül; nehéz, fehér vagy törtfe­hér, bolyhos gyapjúszőnyeg; nagy méretválaszték.

Kelim. Durva tapintású, vastag gyapjúból szőtt kárpit. Több­nyire Törökországban és Irán­ban készül. A kurd változat vi­lágosabb, kevertebb stílusú, rendszerint hímzett és olcsóbb.

Numda. Indiából származik. Csinos, egyszerű, lágy és szín­pompás. Olcsó, de nem bírja jól az igénybevételt.

Perzsa. Nagyon jó minőségű szőnyeg, sokféle változatban készül. Közép-Ázsiából szár­mazik, amely még mindig a szőnyegkészítés központja. Téglalap alakú vagy hosszú csíkban készül, gyapjúból csomózzák. Sokszor gazdagon színezett (a vörös és a kék a legkedveltebb háttér), és stili­zált motívumok díszítik.

Rongy. „Családfája” legalább a XVII. századig nyúlik vissza. Nemcsak népies, de kifinomult változatai is vannak.

Rya. Bolyhos finn szőnyeg, absztrakt mintázattal.

Serape. Mexikóból származik, durván szőtt, rojtozott.

Török. Rendszerint Anatóliá­ban készül. Egyik végén gyak­ran hegyes imaívet találunk, amelyet néha a bölcsesség két oszlopa szegélyez. Minden ré­giónak megvan a saját, jelleg­zetes motívuma: az usak példá­ul csillagokkal díszített, stilizált virágmintákat használ.

Bokhara. Türkmén, üzbég, ka­zah, afgán vagy pakisztáni munka. A háttér gyakran vörös, és sokszor szerepel a jellegze­tes nyolcszögletű motívum.

Bokhara szőnyeg

Néhány szokatlan kelim

Különleges szőnyegek

Két gyapjúszőnyeg olcsó, rétegelt lapokból készült padlón, amelyet sok rétegben lakkoztak, hogy csillogóvá tegye a szobát. A szőnyeg sima textúrája és a bőrfotelok visszafogott fénye ellenpontozza a csillogást. A szoba a harmincas évek hangulatát idézi.

A szépen tagolt francia szoba tulajdonosai mindent megtettek, hogy a teret hangsúlyozzák. A rendelésre készült szőnyeg a székek motívumát ismétli. A visszafogott színek hűvös eleganciát adnak a szalonnak. A határozott, geometrikus vonalvezetés még a redőnyök vonalain is megtalálható. A szoba nagyszerű háttérként szolgál az értékes művészeti gyűjteménynek anélkül, hogy túlsá­gosan hivatalos volna. Eileen Gray kanapéi megfelelő egyensúly­ról gondoskodnak.

Szép keleti szőnyeg gazdagítja az egyébként szigorúan egyszerű előteret.

Új padló

A sima, ragyogó, szépen lakko­zott fa tartós és nyugodt felüle­te egyformán illik a konyhába, a hálószobába vagy a nappali­ba. A szóba jöhető puha- és keményfák listája a puha lucfe­nyőtől és erdeifenyőtől a ke­mény tölgyön és juharon át a ritka paliszanderig, fűzig vagy a burmai rózsafáig terjed. A fa-kereskedő segíthet felmérni a lehetőségeket. Kapható puha- és keményfa deszka mindenfé­le méretben, gyárilag impreg­nált lap (ez gyakran furnérozott puhafa), keményfa parkett és sok más változat.

Tartóssága jónak mondható, de egy tűsarok vagy egy leej­tett, égő cigaretta csúnya nyo­mot hagyhat rajta, különösen, ha a furnér nem elég kemény vagy vastag. A fa rugalmas, ezért a leejtett dolgok nem mindig törnek el rajta. Az idő múlásával is jól, sőt egyre job­ban fest. A száraz meleg hatá­sára zsugorodhat és vetemed­het, ha viszont gyakran lesz vi­zes, meg is duzzadhat. A fa­padló elég drága dolog.

Fektetés. A barkácsolók leg­gyakoribb hibája az, hogy elté­vesztik a párnafa helyét, és a szögeket víz- vagy villanyveze­tékbe verik. Mielőtt munkához látunk, keressük meg, merre futnak a csövek és huzalok. A csaphornyos deszkákat helyükre pattintjuk: ez, mihelyt rájöttünk a nyitjára, már könnyen megy.

A fakockát és a mozaikot elsimított betonra, furnér- vagy pozdorjalemezre rakjuk (a földszinten vízzáró rétegre is szükség van), a par­kettet és a szalagpadlót pedig fagerendákra, furnér- vagy fa­rostlemezre fektetjük. Vannak olyan deszkák, amelyeket fém­kapcsokkal vagy ragasztóval rögzíthetünk szögezés helyett, és kapható olyan szendvics­szerkezetű padlódeszka is, amelyben parafa-, furnér- és PVC-rétegek vannak.

Kezelés. Porszívózzuk és se­perjük, óvatosan mossuk. Ha nincs impregnálva, használ­junk savkatalizált poliuretán vagy olajos-gyantás felületke­zelő anyagot. Egyébként fényezzük-csiszoljuk.

Fehérített fenyőpadló

Ha régi a padló

Ha a csupasz deszkapadlót csi­szolni, lakkozni vagy festeni akarjuk, tűrhető állapotban kell lennie, és a szép felület kialakí­tása sok munkánkba kerülhet. A deszkapadló tartós, de be­piszkolódhat, megsérülhet, le­törhet róla egy-egy szilánk. Ha a deszkák közötti rések nincse­nek kitöltve, számíthatunk rá, hogy a huzat fütyül majd a ré­seken – a hézagokat kitöltő anyag színe viszont lakkozás vagy festés után elüthet a fáétól.

Ne rakjunk szigetelést a ta­lajszint alatti deszkák alá, és ne zárjuk el a vakpadló szellőzésé­nek útját, mert ez nyirkosodáshoz vezet. A nyers deszka za­jos, és drágább, mint gondol­nánk. Ne használjunk olcsó lakkot vagy festéket – itt is az olcsó a drágább.

Fektetés. Az erősen sérült da­rabokat kivesszük, és régi fa­anyaggal pótoljuk. A lehető legszorosabb illeszkedésre tö­rekedjünk. A szögek fejét jól verjük be, hogy ne tépje a csi­szolópapírt.

Kezelés. Először alaposan sú­roljuk fel a padlót forró vízzel és erős mosószerrel (viseljünk kesztyűt). Ha a deszkákon mindig volt fedőréteg, a gépi csiszolás elmaradhat, elég, ha kézzel csiszoljuk a makacs fol­tokat (festékoldót vagy kaparókést is használhatunk). Ha a deszkák nagyon szennyezet­tek, vagy van már rajtuk bevo­nat, a hibás deszkák kicserélé­se után béreljünk csiszoló- és sarokcsiszoló gépet. Ha azt akarjuk, hogy a felület abszolút „profi” legyen, gletteléssel rejt­sük el a szegek fejét.

Ellenőrizzük, hogy a csiszológép összegyűjti-e a port, ürítsük rend­szeresen a porzsákot, és visel­jünk maszkot. A deszkát hosszában csiszoljuk, ne kereszt­ben, mert összekarcolódik. Ha végeztünk, gondosan gyűjtsük össze a port enyhén nedves ru­hával, tisztítsuk meg a felületet lakkbenzinnel, és hagyjuk a deszkát alaposan megszáradni. Ezután a deszkákat lakkozhat­juk vagy fehéríthetjük, és bevonhatjuk poliuretánnal, eset­leg fehér padlóviasszal.

A deszkát pácolhatjuk is

Ha­csak nem alkalmazzuk nagyon egyenletesen, a felület kicsit foltos lesz. Gondoljunk arra, hogy a faanyag színe csak söté­tebbre válhat, világosabbra nem. Egészen szokatlan festé­keket és színezőpácokat is árul­nak. Végezetül vigyünk fel szín­telen védőréteget, vagy políroz­zuk a deszkákat rendszeresen viasz és lenolajkence keveréké­vel. Ha több rétegben faolajat kenünk fel, szép felületet ka­punk; hagyjunk időt arra, hogy az anyag beszívja az olajat.

Szép a festett deszka is, bár a lakkozottnál kevésbé tartós. Bármilyen jó minőségű fényes vagy matt festéket használha­tunk, de jobb, ha padlófestéket veszünk, mert ebben poliure­tán, akril- és epoxigyanta is van, és száradás után kemé­nyebb felületi réteget ad. A ha­jófesték különösen kopásálló, de lassan szárad. Ha a deszkák nem tökéletesen tiszták, a fes­ték nem tapad jól rajtuk. Aki gyakorlott, sablon vagy vonal­zó segítségével mintákat is festhet a padlóra.

Új tölgyfa parkett

Pácolt fenyő

Régi parkett

Rétegelt lemez

A vastag, rétegelt fát négyze­tekre vághatjuk, de csaphor­nyos változat is kapható. Úgy rakjuk le, mint a többi faanya­got – régi házakban a padlóra, új lakásban közvetlenül a pár­nafákra. Szépen fényezve ele­gáns lehet, de festhetjük és pá­colhatjuk is. Nem túl ütés- és kopásálló. Lerakás után azon­nal lakkal vagy védőréteggel kell borítani. Viszonylag olcsó.

Fektetés. Bonyolult alakot elég nehéz vágni, és szögezni sem könnyű. Próbálkozzunk bor­dásfejű, farostlemezhez való szögekkel. Vágassuk méretre a boltban. Fektessük padlóra, vagy ha elég vastag, párnafára, esetleg aljzatbetonra simított bitumenes rétegre.

Kezelés. Lakkozzuk, fessük vagy pácoljuk, majd lakkozzuk újra. Emulziós polírozóval is fényesíthetjük. Ha pácoljuk, vá­lasszunk a páccal összeférő lakkot, és győződjünk meg ar­ról, hogy a rétegelt lapok azo­nos száliránnyal vannak fektet­ve. Seperjük, és nedves ronggyal töröljük fel – ne sikáljuk.

A juharpadló jól illik a modern lakáshoz, amelyet egy üzlet fölötti irodahelyiségből alakítottak ki. Az új burkolat az eredeti fenyő deszkapadlóra került.

Fehérített tölgyparkett

Festett fa

Fényes fapadló

Sablonnal festett fapadló

Kemény farostlemez

A vékony, rostos lemez puhafa­forgácsból készül. Használhatjuk végleges burkolatként, de kiváló, egyenletes felületére újabb pad­lót is rakhatunk. Nem túl tartós; különösen, ha víz kerül alá, vagy ha az impregnálása megsérül.

Fektetés. Ha végleges padlónak szánjuk, fektessük a lapokat si­ma oldalukkal felfelé, és ecsettel vizezzük be hátlapjukat. Ezután vízszintesen, párosával (hát a háthoz) tartsuk a lapokat abban a szobában, ahol le fogjuk rakni őket – legfeljebb 48 óráig. Szö­gezzük az aljzathoz a lapokat; ha megszáradtak, szorosan illesz­kednek majd. A véglegesnek szánt padló fektetését a szoba közepéről kezdjük. Ha alátétnek szánjuk, a fal mellett induljunk el, és rakjuk a lapokat durvább felükkel felfelé: a szögek feje be­süllyed, és ragasztásra nagyon alkalmas felületet kapunk. Egye­netlen felületen sűrűbben (kb. 10 cm-enként) szögezzünk.

Kezelés. Ha a farostlemez vég­leges burkolat, impregnáljuk azonnal, vagy fessük be, mint a deszkapadlót. Felmosáshoz nedves ruhát használjunk, ne öntsük rá a vizet vödörszám, és kerüljük az erős mosószereket.

Faforgácslemez

A pozdorjalemez vastagabb, mint a kemény farostlemez. Karbamid-formaldehid gyanta és faforgács keverékét préselik össze, míg meg nem köt. Kap­ható csaphornyos kivitelben padló céljára, de táblában is. Impregnálás után a parafához hasonlít. Elég tartós, jól szige­tel, meleg és alaktartó, ezért új házakban gyakran fektetik le deszkapadló helyett. Ne hasz­náljuk ott, ahol kifolyhat a víz.

Fektetés. A csapokat faragasztóval rögzítjük a hornyokban. A fölösleges ragasztót azonnal töröljük le, mert egyébként fol­tot hagy: legjobb az első impregnálóréteget még a fektetés előtt felvinni, hogy a foltosodást elkerüljük. A deszkapad­lótól eltérően a pozdorjalemezt nem lehet felszedni, ezért ha később hozzá akarunk férni az alatta lévő vezetékekhez, ala­kítsunk ki megfelelő nyílásokat.

Kezelés. Ha a pozdorjalemezt nem impregnáljuk azonnal, foltos lesz. Az átnedvesedett lemez örökre meggyengül. Ezért impregnáljuk gondosan (mint a deszkapadlót). Ha többször is bekenjük olajjal, lágy, aranyló fénye lesz. A kínai faolaj (tungolaj) nagyszerű er­re a célra.

Parafa padlólapok

Parafa

Bár színskálája viszonylag szűk (a világos mézszíntől a sötét­barnáig), a parafa csodálato­san sokoldalú, könnyű, de ko­pásálló padló, meleg, rugalmas, kényelmes és csendes. Természetes parafából készül: kötőanyagokkal préselik és he­vítik. Csíkos, rácsos és mintás is lehet. Ha szegőléccel fektet­jük vagy sakktábla mintában rakjuk, növelhetjük a változa­tosságot.

Vegyünk padlóminőségű parafát (ez maga is különböző vastagságú lehet), ne a falbur­kolatnak szánt, olcsóbb válto­zatot válasszuk. A vastagabb réteg rugalmasabb és jobban szigetel, de a vékony is nagyszerű, ha kemény farostlemez alapra fektetjük. Van egy külö­nösen ellenálló változat is: a kocka vagy a szalag; PVC-vel bevonva elpusztíthatatlan. Ha megfelelően rakjuk le és jól impregnáljuk, a parafa elég tar­tós. Ne használjuk padlófűtés felett, mert felpúposodik.

Fektetés. A parafa könnyű és jól vágható, ezért szabályos alakú szobában gyorsan lerak­hatjuk. Sima alapra fektessük. A javasolt ragasztót használ­juk, és megfelelően recézett enyvezőeszközzel kenjük fel.

Kezelés. A parafa felületkezelés nélkül jól használható a fürdő­szobában, ahol szükség van nedvszívó képességére. Más­hol azonban impregnálni kell: fektetés után azonnal vigyünk fel több lakkréteget (a matt ta­lán szebb, mint a fényes), vagy egy-két rétegnyi savkatalizált impregnálót. A gyárilag imp­regnált kockáknak szorosan kell illeszkedniük, hogy a víz­szivárgást elkerüljük. Mossuk és időnként emulzióval csiszol­juk. Ne használjunk alkoholos vegyszereket.

Parafa burkolatú lapok

Kontraszt kétféle linóleummal

Linóleum

Tartós anyag. Természetes alapanyagokból készül: többek közt lenolajból, darált parafá­ból, fából, facsiszolatból és gyantából. A keveréket lassan, magas hőmérsékleten össze­sütik, majd juta vagy kendervá­szon hátlapra préselik. Felülete rendszerint megmunkált, la­pokban vagy tekercsben árul­ják. Meleg és rugalmas, de ha víz kerül alá, felpúposodik.

Fektetés. Elég könnyen vágha­tó, de a PVC-hez hasonlóan, a nagy tekercsekhez itt is némi elszántság szükséges. A gyártó által ajánlott ragasztóval rög­zítsük száraz, egyenletes aljzat­ra; a földszinten vízzáró réteg fölé. Ha bonyolultabb mintá­ban szeretnénk lerakni, fordul­junk szakemberhez.

Kezelés. Seperjük, mossuk, és – óvatosan – használhatunk emulziós fényezőt is. Kerüljük az erősen lúgos tisztítószere­ket. Az elhasznált linóleum fe­lületét speciális linófestékkel újíthatjuk fel, alapos tisztítás és csiszolás után.

PVC padlólapok

Műgyanta

A műgyantából tekercset és hatszögmintás futót készítenek. Meztelen lábbal meglepően kellemes rálépni. Az újabb vál­tozatok között egymásba illő lapokat is találunk; ezek drá­gák, de nagyon szépek. A mű­gyanta tartós és rugalmas, bár égetve megolvad, és a ráfröccsenő alkoholos oldószerek oldják. Megfakulhat, ha folya­matosan erős napsütésnek van kitéve. Mivel a víz a perforált változaton könnyen átszivárog, legjobb az ilyet vízhatlan alj­zatra fektetni.

Fektetés. Vágjuk a szükséges formára. A csíkokat ragasztó­szalaggal foghatjuk össze, ha nagyobb felületet fedünk be. Éles késsel a műgyanta lapok is vághatok.

Kezelés. Mosószer nélkül, forró vízzel tisztítjuk. A perforált vál­tozatokon keresztülhatol a pi­szok, ezért erős porszívóval időnként alaposan ki kell taka­rítani a burkolat alatt.

Pvc

Sokoldalú, tartós anyag, kü­lönböző rugalmassági fokoza­tokban, óriási minta-, vastag­ság- és textúraválasztékban készül. Van olyan is, amely a természetes anyagot utánozza. Az ipari fajták – kvarckristá­lyokkal vagy ásványi őrle­ménnyel impregnálva – rendkívül kopásállók. Dombormintás felülettel is készül PVC.

Lapokban és tekercsben árulják. Vízálló, és nem árt neki az olaj, a zsír, valamint a leg­több háztartási vegyszer sem. A szemcsés csiszolóanyagok­kal és az égéssel szemben nem ellenálló. A vastagabb, párná­zott fajták csendesek, rugalma­sak és melegek, a vékony PVC hideg és kemény. Ha szélesebb csíkot veszünk, a padlót keve­sebb illesztéssel fedhetjük be. A PVC padlófűtés fölött is használható.

Fektetés. Könnyen vágható és kis súlyú, de az óriástekercsek kezelése elég kényelmetlen. Ajánlatos a szükségesnél kissé nagyobbra vágni, és később méretre igazítani, mert zsugoro­dik. Az előkészített vakpadlóra ragasztva vagy szárazon fektet­ve egyaránt használhatjuk.

Télen fűteni kell a PVC-padlós helyiségeket, mert hi­degben a PVC törékennyé vá­lik. Vágás előtt hagyjunk időt a PVC-nek az akklimatizálódásra: ne fektessük le azon a na­pon, amelyen megvettük. Ha a padló alatti szerelvényekhez hozzá kell férnünk, hagyjunk megfelelő nyílásokat; a lera­gasztott PVC-padlót később már nem lehet fölemelni. Ha bonyolult mintázatban akarjuk fektetni, forduljunk szakem­berhez.

Kezelés. Mossuk és öblítsük. Ne hagyjuk, hogy az emulziós tisztí­tószer összegyűljön a résekben.

PVC-burkolat

Csúszásgátló gumi fapadlóval

Gumi és műgumi

Nyilvános helyeken gyakori, de a lakásban is állja az igénybevé­telt, meleg és nagyon stílusos burkolat. Egyszínű vagy erezett változatokat gyártanak. A dom­bormintás kivitel kevésbé csú­szik. Általában tartós, a tűsaroknak jól ellenáll; néhány termé­szetes változata rosszul bírja az alkoholos vegyszereket.

Fektetés. Kiegyenlített aljzat­betonra vagy sima aljzatra rak­juk. A műgumi ragasztás nélkül is fektethető a betonra, de ez elég hideg a lábnak. A szélek­nél gondosan kell vágni.

Kezelés. A valódi gumira vé­kony, fémtartalmú diszperziós réteget vihetünk fel, hogy tet­szetősebb legyen. Mindkét gumifajtát meleg vízzel és enyhe mosószerrel tisztítjuk; ügyel­jünk arra, hogy a kidomborodó minták mellett a piszok ne gyűljön össze.

Kókuszrost

A kókuszdióból nyert, vastag, szúrós szálakból sokféle sző­nyeget készítenek. A kókusz­rost állja az igénybevételt, tö­kéletes megoldás előszobába vagy lépcsőn (ha jól van rög­zítve). Vigyázzunk, idővel fé­nyessé és csúszóssá kophat.

Újabban érdekes változato­kat készítenek szépen színezett szizálrostok és más anyagok beszövésével. Gyakran PVC-vagy gumialapra viszik fel a szőnyeget, hogy a por ne hatol­jon át rajta, és tartósabb legyen, ám az öregedés és mállás során maga is port ad le. A kókusz-rostok textúrája a meztelen talpnak kényelmetlenül érdes.

Fektetés. Könnyű lerakni és méretre vágni. Ha faltól falig használjuk, öltsük össze a csí­kokat. A széleket szegjük juta­szalaggal.

Kezelés. Porszívózzuk. Ha nincs rögzítve, felszedhetjük és kiporolhatjuk, vagy szappan nélküli mosószerrel lesikálhat­juk. A hordozó nélküli válto­zaton áthatol a piszok, ezért időről időre alatta is takarítani kell.

Aranysárga kókuszrost

Gyékény

Természetes anyag, ideális az ideiglenes lakásba. Jól fest más padlóburkolat fölött, de könnyen poros lesz.

Fektetés. Aljzat nélkül.

Kezelés. Ha kiszárad, kopik, ezért időnként nedvesítsük be virágpermetezővel. Emeljük fel, söpörjünk ki alatta, és vágjuk le a meglazult részeket.

Gyékény

Tégla

A téglapadló barátságos és rusztikus (különösen a vörös, a drapp és a barna árnyalat), de lehet hideg és elegáns is (kék, lila, sárga). A zöld kova- vagy mészkő tégla ritkább, de nagyon stílusos. A tégla nem csúszik, vízálló, általában ellenáll a szennyeződéseknek és zsírok­nak, sokkal melegebb, mint a márvány vagy a kerámia padló­lap’. Csak földszinten használ­ható. Válasszuk a járdákhoz ajánlott típusokat – ellenkező esetben a felület gyorsan tönk­remegy. Vékony tégla burkoló­lapok vagy -sávok szintén kap­hatók.

A téglát sokféle mintában le­het lerakni, akár más anyagok­kal – például kővel – együtt is. Futószőnyeggel különösen mutatós a tégla. A földszinti szobák csatlakozhatnak a kert­hez, a földszinti teraszhoz vagy a külső térhez, de ekkor a tég­lának fagyállónak kell lennie. A burkolatot a falon folytathat­juk, ha könnyen tisztán tartha­tó sarkokat, éleket akarunk, vagy robusztus konyhai eleme­ket szeretnénk burkolni a vi­zuális egység érdekében.

Fektetés. A lapokat nedvesség ellen szigetelt alapra rakjuk, habarcságyba. A hézagokat töltsük ki habarccsal.

Felületkezelés. A tégla fajtájá­tól függ, hogy vízzáróvá tudjuk-e tenni a burkolatot. Mivel a legtöbb tégla porózus felüle­tű, és a védőréteget később ne­héz levakarni, óvatosan fog­junk a munkához, és kérjük ki a gyártó tanácsát. A téglát csi­szolni is lehet.

Alaposan elkopott téglaburkolat

Kerámialapok

Ezek a magas hőmérsékleten égetett, porsajtolt agyaglapok számtalan változatban készül­nek. Méretük lehet egészen apró, de 30 x 30 cm-es is; van hatszögletű, négyzet vagy tég­lalap alakú. A választékot to­vább bővítik a lapok lerakásá­nak különféle lehetőségei. A szokásos színeken kívül váratlan árnyalatokkal is találkoz­hatunk – különösen az újfajta zománcos burkolólapok között.

A kézi munkával készült la­pok alakja és mintája kedvesen szabálytalan, de a gyári példá­nyok pontossága és ismétlődé­si szabályossága is esztétikum forrása lehet. Vannak géppel formázott, kézzel festett lapok is. Textúrájuk változatos: gyak­ran domborművesek, hogy ke­vésbé csússzanak. A jobb ter­mékcsaládokban a padlólap­hoz lábazatburkoló kövek is tartoznak. Ez nemcsak a tisztán tartást könnyíti meg, hanem a burkolatot is esztétikusabbá teszi.

Bár a burkolat tartós, a vé­kony máz alatti minták idővel megkopnak. Ha a kerámiapad­lóra leejtünk egy tányért, ter­mészetesen eltörik, de a ke­mény, súlyos tárgyaktól maguk a lapok is megrepednek vagy lepattogzanak. A kerámia elég hideg burkolóanyag (ezért kedvelik a melegebb éghajla­tokon), de fektethető alá pad­lófűtés. A felület elég zajos, és van, aki unalmasnak találja.

Fektetés. Sima, szilárd aljzatra rakjuk – például cementtel vagy homokkal kiegyengetett betonra, esetleg más aljzatra latex kiegyenlítő réteggel. A lapok nagyon nehezek, és alaposan megterhelik az emelt ácsolatú aljzatot, bár egy kis fürdőszoba nyilván kisebb ter­helési problémát okoz, mint egy nagyobb helyiség. Kérdé­ses esetben állapítsuk meg a burkolólapok számát és teljes súlyát, és kérjük szakértő segít­ségét a födém és az aljzat te­herbírásának ellenőrzésére. A fából készült padlót először kemény farostlemezzel kell bo­rítani.

Mivel ezeket a lapokat nehéz vágni, elrendezni és lerakni, alaposan gondoljuk meg, hogy magunk végezzük-e a munkát: a rosszul lerakott burkolólapok szörnyen néznek ki, feljöhet­nek, és vízáteresztővé válhat­nak, ez pedig megrongálhatja az aljzatot, és a javítás nagyon drága.

Felületkezelés. A legtöbb lap nem igényel kezelést. A ma­gasfényű csiszolástól veszé­lyesen csúszóssá válhat. Eny­hén megcsiszolva szép lesz a padló, de – furcsa módon -ilyenkor könnyebben piszkoló­dik. Szappanos vagy mosósze­res vízzel tisztítsuk. A mázas lap nedvesen csúszóssá válik, ne használjuk ott, ahol gyakran kiömölhet a víz.

Klasszikus kerámialap

Durván rakott kőpadló

Terméskő és folyami kavics

Szegélyként vagy előcsarnok­ban érdekes lehet. Sokféle szí­nű-alakú terméskő és kavics kapható, de magunk is gyűjthetünk, válogathatunk kövecs­kéket. Elég zajos, egyenetlen és könnyen piszkolódó felüle­tet ad.

Fektetés. A válogatás után rak­juk habarcsba, nedvességzáró rétegre fektetett kiegyenlítő beton fölé. Kerüljük a kiálló, egyenetlen részeket.

Kezelés. A kavicsokat vízzáró réteggel, illetve viasz és lenolajkence keverékével kezelik.

Márvány

Fényűző, kopásálló, csiszolt, természetes anyag; sokféle, rendszerint erezett árnyalatban kapható. A márvány ugyanak­kor drága, nehezen vágható, súlyos, és a léptek hangosan koppannak rajta. A könnyebben lerakható változatokat vé­kony lapokban vagy táblákban hozzák forgalomba; ezek nagyon vékony metszetek, hátlap­jukon epoxigyanta vagy üveg­szál borítással, esetleg acéllapra felvitt poliuretán habbal.

Fektetés. Cementágyba, beton aljzatra.

Kezelés. Az ipari csiszolás után semmilyen felületkezelésre nincs szükség. Ne használjunk erősen savas vagy lúgos tisztí­tószereket.

Márványlapok és palanégyzetek

Mozaik

A legrégibb és legelegánsabb burkolat üvegszilikátból, agyag­ból vagy márványból készül, az agyagváltozat mázzal vagy anél­kül. Nagyon tartós, kemény, hi­deg és kopogós, ráadásul drága, de szín- és mintaválasztéka igen csábító.

Fektetés. Lehúzható hátlappal szállítják, hogy könnyebb le­gyen rakni. A szélek problémát okozhatnak: jobb folytatni a fa­lon – így szebb és könnyebben tisztítható lesz. Ha mégsem ezt a megoldást választjuk, igye­kezzünk a szabálytalan darabo­kat a szélekhez illeszteni (a hé­zagkiöntésből minél kevesebb látsszon), de sokkal jobb meg­oldás, ha egyenes élű mozaik­darabokat teszünk a szélekre. Konyhában és fürdőszobában keskeny lábazatként is használ­hatjuk. Mivel sok mozaiknak egyenetlen a felülete, alapvető­en fontos a sima, egyenletes, betonnal kiegyenlített aljzat. A fugázásnak is simának kell lennie, különben a piszok összegyűlik a mélyedésekben.

Kezelés. Mosni kell, nem sza­bad csiszolni.

Mozaikpadló

Mozaiklap

Hagyományosan vidéki házak­ban használják, rendszerint négyzet vagy téglalap alakú, téglaszínű. Finomítatlan, saj­tolt, szilikátos-timföldes agyag­ból készül, szerény hatású, na­gyon kemény és tartós, de egy kissé lágyabb, mint a kerámia­lap. A legegyszerűbb felületke­zeléssel a legszebb. A padlófűtéshez is megfelel, és meglepő­en olcsó. Hátránya: zajos, hi­deg, és szinte minden eltörik rajta, amit leejtünk.

Fektetés. Simított beton aljzat­ra rakjuk.

Kezelés. Semmilyen kezelésre nincs szükség. Ha vízzáró réte­get akarunk felvinni rá, a gyár­tótól kérjünk tanácsot. A lera­kás után lehetőleg kenjük be lenolajkence és terpentin egy-négy arányú keverékével, fed­jük le csomagolópapírral, és hagyjuk így 48 órán át.

Finoman színezett mozaiklapok

Pala

A palából készült padlólapok rendszerint nagyok, szép felüle­tük kissé hullámos. A szürkés, kékesszürke és zöldesszürke ár­nyalatok a lelőhelyre jellemzők. Futószőnyeg alatt különösen szép. Ha jól van vágva, rendkí­vül tartós, és a víznek remekül ellenáll. Ugyanakkor hideg, ke­mény, zajos és drága, vizesen csúszik, bár létezik csúszás­mentes változata is.

Fektetés. Törékeny, elég nehe­zen kezelhető. Betonra, ce­mentágyba rakjuk.

Kezelés. Kenjük be lenolajken­ce és terpentin egy-négy ará­nyú keverékével. Seperjük és mossuk, de a csiszolóemulzió a legjobb. Vizes alapú tömítő­anyaggal is kezelhető.

Hasított pala

Kő

A kő középkori templomépíté­szetet idéző, rusztikus hangu­latával megfelelő környezetet igényel. Nagyszerű folyosóra, előcsarnokba, előszobába és a konyhába egy régi házban, de talán egy újban is. Sokféle válto­zatban kapható: homokkő, grá­nit, mészkő (valamennyit lapok­ban is árulják), és van cementbe öntött kőzúzalék is – ez sokkal olcsóbb. A kő rendkívül kopás­álló, de hideg, súlyos és zajos, ha elszennyeződik, csúnya.

Fektetés. Saját kezűleg szinte lehetetlen. Vízzáró, betonból készült aljzatra rakják, cement­ágyba. Simára csiszolható, mint a márványpadló.

Kezelés. A nagyon porózus követ impregnálni kell, de olyan fajtát is árulnak, amelyet nem lehet impregnálni. A vízhatlan bevonat megváltoztathatja a kő színét, és idővel lepereghet. Seperjük, mossuk, csiszoljuk.

Terrazzo

Nagyon sima, elegáns, tartós burkolat: rendszerint szállodai előcsarnokokban találkozunk vele. Az igazi terrazzo betonba ágyazott egyszínű vagy színes márványzúzalékból készül, si­mára csiszolva. Gránit és ipari változatai szintén kaphatók: újabban a színezett, zúzott fo­lyami kavicsot erős gyantába kötik.

A terrazzo – szilárdsága miatt – nagyon vékony, akár 9 mm-es is lehet. Lapokban, lemezek­ben árulják, de a helyszínen is szétteríthető simítókanállal. Gyakran tarka, foltos vagy fröcskölt – nem erezett, mint a természetes márvány. Rend­szerint barna, fekete, vörös, szürke és sárga – fehérrel ke­verve. A terrazzo padlófűtéshez is alkalmas.

Fektetés. A simítókanállal fel­vitt burkolatot szakember ké­szíti; felfuttathatja a falra is. A lapokat, lemezeket egyenge­tett aljzatra rakjuk; az illeszté­seket szilikonnal töltjük ki.

Kezelés. Seperjük és mossuk. Ne használjunk erősen savas vagy lúgos oldatokat.