Lakás komfort - 154. oldal

Az ember természetes módon vonzódik a nyílt tűzhöz, ezért a kandalló szinte magától értetődően központi szerepet tölt be otthonunkban. Vizuális jelentősége mellett egyúttal gyakran a helyiség legfontosabb szerke­zeti eleme is. Miután általában uralja a teret, környéké­nek, burkolatának, párkányának még legapróbb módo­sítása is jelentősen átalakíthatja a helyiség hangulatát.

Gyakran a tűztér vagy a kémény módosítása vagy átépí­tése nélkül is jelentős javulást lehet elérni a borítás vagy külső megváltoztatásával, még a legbonyolultabb mo­dellek esetében is. Ideális esetben stílusa és mérete építészetileg jól illeszkedik a helyiséghez, ma­ga a kandalló jól megközelíthető és kellemesen vonzó.

Döntsük el, hogy kiugró vagy süllyesztett megoldást szeretnénk, esetleg színes csempe-, kő- vagy fémborí­tást, talán még különlegesebb alakzatot. A márvány és a gránit a luxuskategóriába tartoznak, az ilyen kandallók viszonylag csekély ráfordítással jelentősen megemelik a helyiség színvonalát.

Rumford-féle kandalló, 18. századi kandallótípusnak nagy nyílása és viszonylag szűk tűztere van. A magas, négyszögletes faragott párkány jól illeszkedik a helyiség nagy belmagasságához.

Tervezői lecke: a kandalló felújítása

Egy rossz arányú vagy lerobbant kandalló esetében először is gondoljuk át, milyen lehetőségek vannak külső megjelenésének megváltoztatásához. Többféle módszer létezik – az átfestésétől a burkolat cseréjéig – arra, hogy kandallónk látványán jelentősen javítsunk, így a régi, használhatatlannak tűnő kandallót nagyobb anyagi ráfordítás nélkül is megmenthetjük. A jobb oldalon felsorolt anyagokat majd minden barkácsboltban és kandallószaküzletben megvásárolhatjuk.

Persze lehet, hogy jobban járunk, ha hívunk egy asztalost vagy egy kályhást, mint ha nem vagyunk elég ügyesek és magunk esünk neki a munkának. A tűztér szerkezetének javítása mindenképpen szakembert kíván.

• TISZTÍTÓSZEREK – a kandalló külső borításának tisztításához, a foltok eltávolításához speciális tisztítószerekre van szükség.
• ÚJRAFESTÉS – a téglából épített kandallóknál az újrafestéssel újjávarázsolhatjuk a csúnya vagy kopottas felületeket
• ÚJ PÁRKÁNY – vannak előre gyártott, méretre vágott fa-, mészkő-, cement-, vas-, műkő vagy akár márványtáblákból készült burkolati elemek, amelyekből magunk állíthatjuk
  össze kandallónkat. A nagyobb barkácsüzletekben rengeteg modell áll rendelkezésre,
  még antik utánzatot is találhatunk
• SÉRÜLT RÉSZEK HELYREÁLLÍTÁSA – a hiányzó vagy sérült részek pótlását méretre vágott kerámia- vagy kőlappal pótolhatjuk, esetenként használhatunk gipszöntvényeket is.

Sarokkandalló

Ahol a falvastagság lehetővé teszi, vonzó megoldás a sarokban elhelyezett kandalló, amely bármilyen helyiség éke-dísze lehet.

Az ülőalkalma­tosságok kandalló felé történő csoportosításával kellemes és bensőséges hangulatot varázsolhatunk, amelyet még inkább felerősít a kandalló egyik oldalán megépített, üldögélésre alkalmas padka.

Süllyesztett kandalló

A sekély, illetve szűk tűz-terű süllyesztett kandalló ideális kisebb terekhez. A műkőből készült egyszerű párkány szép építészeti elem, nem hat nyomasztóan a kisebb térben sem.

Éppen csak hogy kiemelkedve a fal síkjából, mintegy kecses keretet ad a tűztérnek és kiváló támaszték a ráhelyezett festmény számára.

Antik kőkandalló

Ez a kisebb méretű, kovácsoltvas tűzterű, márványborítású kandalló eredetileg széntüzelésű volt, később alakították át modernebb használatra.

A gyönyörűen cizellált bolt­íves kovácsoltvas betétet nemes egyszerűséggel öleli körbe a széles párkánnyal rendelkező fehér márvány­borítás. Az antik hatású kandallók ma nagyon keresettek, széles választékban kínálják.

Hagyományos fakandalló

A fából készült kandalló­burkolatok mindig is a ház stílusához alkalmazkodtak, ennek betartására kell ügyelnünk, ha ezt a megoldást választjuk.

Többféle stílusú – szecessziós, viktoriánus, vidéki kúria stb. – változatok léteznek, könnyű kiválasztani azt, amelyik a legjobban illik házunk hangulatához.

Magasított kandalló

A kandalló a padló szintjétől mintegy 45 cm-re megemelve épült a falba, ennek következtében a tűztér a szoba bármely részéből jól látható. Így sokkal könnyebb a begyújtás és a tűz fenntartása.

A kandalló mindkét oldalán kisebb padkákkal bővíthető, ahol a tűz mellett lehet üldögélni.

Kemence jellegű kandalló

Ez a széles körben nép­szerű minimalista felfogás jellemzi a modern kandallók formáját Az építészetileg egyszerű kivitelezésű konstrukció gyakorlatilag egy lyuk a falban, vízszintesen elhelyezett tűztérrel; külső borítás és párkány nélkül készül. A kandallópárkányra helyezett tárgyak alapvetően befolyásolják a nappali hangulatát. Ne habozzunk hangsúlyos helyet adni kedvenc dolgainknak.

Kandalló párkányok díszítése

Egy amerikai polgárháborús stílusú tükör, eklektikus társaságot kapott ebben az aszimmetrikus elrendezésű kompozícióban. A tárgyakat a fekete és a fehér kontrasztja köti össze. Olyan darabokat válasszunk, amelyekben a formák vissza­köszönnek (a gömbök a tükör kerekségét adják vissza), saját ízlésünk szerint teremtsünk kellemes egyensúlyt.

Egy mozirajongó kollekciója régi filmplakátokat párosít egy sor ősrégi fényképezőgéppel és filmfelvevővel, mintegy film­történeti hommage gyanánt. Ez a természetből vett motívum egyesíti a bemutatni kívánt tárgyakat. A kör és négyszög ismétlődése adja a tárgyak csoportjának ritmusát, a tekintet a kagylóról a rózsákra, majd a szokatlan módon képkeretben kiállított könyvről a párkányon fekvő könyvekre ugrik. Nagyítógyűjtemény, különböző mintázatú fekete-­fehér színű kerámiákkal vegyítve. A csoportosítás a formák dinamikus váltakozása miatt érdekes, összességében koherens egész hangulatát kapjuk.

Élhető teret szeretnék, olyan helyet, amely jól tükrözi a stílusomat, az élményeimet, és ahol mindenki jól érzi magát, olyannyira, hogy örökre itt maradna.

Az ideális nappali

A nappali, a legegyszerűbb megfogalmazásban, nem más, mint egy élettel teli tér. Olyan hely, ahol a legtöbb időt töltjük, amikor otthon vagyunk, s ami egyben a legalaposabban megtervezett belső terünk. Életünk azonban a ház többi részén is folyik, a nappali berendezésével szerzett tapasztalatokat tehát másutt is hasznosíthatjuk.

A ház központi, meghatározó részeként működő nappali adja meg az egész épület alaphangulatát, ezért fontos, hogyan hat a szomszédos helyiségekre, még a nyitott terekre is. Ebben a fejezetben a ház lakóhelyiségeivel kapcsolatban szolgálunk ötletekkel — hogy ön minél kellemesebben tölthesse el idejét bennük.

Milyen legyen a nappali?

Mindenfajta belső berendezés sikere elsősorban azon múlik, hogy képesek vagyunk-e pontosan meghatározni a tér használatának céljait. A tervezés korai stádiumában mind a funkcio­nalitásra, mind a stílusra gondolnunk kell.

Mielőtt kiválasztanánk a színeket és új bútort vennénk, szánjunk időt arra, hogy a szobát egységként szemlél­jük, és készítsünk róla alaprajzot. Ügyeljünk a méret­arányra. Először jelöljük be a nagyobb bútorok helyét, mint pl. a dívány, karosszékek, fotelok és komódok. Ezek a kulcsfontosságú darabok határozzák meg, milyen további bútorokra lesz szükség, és hogyan használhatjuk fel a már meglévőket. A következő lépésben jelöljük be a közlekedő-útvonalakat. A kényelem miatt a szélesebb közlekedőknek 90-120 cm-eseknek kell lenniük. A dohányzóasztal és a kanapé között hagyjunk legalább 45 cm, a többi bútor között pedig 60 cm-es távolságot.

A szo­ba dekoratív vagy inkább lakályos legyen?

Tegyük fel a kérdést, mire akarjuk használni a szobát, és milyen kiegészítő bútorokra lesz szükségünk – zsúrasztal, dívány, állólámpa, fiókos szekrény, székek stb. A család el­sősorban tévénézésre használja majd vagy társalgásra, közös játékra, együttlétre? Vegyük fontolóra, milyen to­vábbi bútor – faltól falig polcok, esetleg egy bárpult­ként használható asztalka – javíthatja funkcionálását. Amikor a bútorzattal megvagyunk, döntsük el, milyen szőnyeget szeretnénk. Amennyiben sokan ülik körbe az asztalt, érdemes akkora szőnyeget választani, amelyen elfér az összes bútor. Ha ez nem lehetséges, a dohány­zóasztal lapjánál valamivel szélesebbet válasszunk.

Nyitott tér

Ez a nyitott terű szoba (fent és előző oldal) tevékenységek szerint külön­választott részekre osztott. A részek jól elkülönülnek egymástól és nagy közlekedőteret hagynak.

• EGY U ALAKÚ TÁRSALGÓSAROK nagy társaság leültetésére alkalmas.

• AZ ÜLŐSARKOT a kanapé hátoldala választja el az ebédlőtől.
• A TÁRSALGÁSI TERÜLETET egy nagy szőnyeg is jól behatárolja, az ebédlőrészben nincs szőnyeg.
• A TERASZRA és a többi helyiségbe nyílt téren át lehet eljutni, ez annak köszönhető, hogy a bútorzatot a falaktól távolabb helyezték el, mindkét tér esetében középen.
• A KISEBB KAROSSZÉKEK rugalmas elhelyezést tesznek lehetővé.

L alakú ter

Ez az L alakú tér három különböző tevékenységet fogad be – tévénézés, társalgás és evés. Mindegyik tere egymástól függetlenül is működik, az összbenyomás mégis egységes egészet tükröz.

• A két tálaló adja a tér beépített jellegét, ugyanakkor tárolási funkciójuk is van. A lámpák az ebédlő felső megvilágítását egészíthetik ki.
• A szőnyeg kiemeli a szórakozás terét, a bejáratnál szabadon hagyva a közlekedőfolyosót, amely a többi helyiségbe vezet.
• A zárt komódban audiovizuális készülékek találhatóak, a bútor hangsúlyozza a tér könyvtár­szoba jellegét.
• A társalgási tér a kandalló körül szerveződik. A gurulós fotelek könnyen áttolhatok más terekre.
• Az általában alacsony ülőalkalmatosság – például ez a karfák nélküli dívány vagy ülőgarnitúra – optikailag megnöveli a szobát.

A kikapcsolódás tere

Ha a nappali a kikapcsolódás tere is, a kanapét egészítsük ki könnyű székekkel, amelyeket szükség szerint helyezhetünk el, ezenkívül tegyünk be egy asztalkát, amelyen a vendégeinknek ételt és italt szervírozhatunk.

• Egy pár könnyen mozgatható szék jól jön a vendégek fogadásakor.
• A hallból a közlekedési útvonalak a központi kanapé körül haladnak.
• Egy ebédlőasztal méretű lapon, könnyen hozzá­férhető módon helyezhetünk el ételeket, de társasjátékoknál is kiválóan használható.
• A zsúrasztal össze­jövetelekkor bárként funkcionálhat.
• A dekoratív lámpák (körrel jelölve az asztalon és a padlón) három­szögben helyezkednek el. s tompított fényükkel hangulat­világítást adnak.
• Az egymáshoz illő kanapék derékszöget alkotnak, hogy nagyobb társaság esetén két beszélgetésre alkalmas tér jöhessen létre.
• A szoba nagyságú szőnyeg széle a faltól 45-60 cm távolságra legyen. A bútorok „lelóghatnak” a szőnyegről.

Hagyományos kanapéformák

Bármilyen alakú is, a kanapé önmagában megváltoztathatja a helyiség alaphangulatit. Maradjunk a semleges színnél, a stílus kiválasztásakor pedig mindig a kényelmet helyezzük előtérbe.

• Klasszikus kanapék: A maradandó stílus kerüli a trendi divatot, a hagyományos kanapé már több évtizede bútorzatunk állandó darabja.
• Antik stílusú kanapék: Az elegáns külsejű kanapé, osztatlan háttámlája miatt, általában nem annyira kényelmes, mint a ma elterjedtebb fotelkanapék.
• Variálható fotelkanapék: Az elemes sarokgarnitúrák a berendezés­ben nagy rugalmasságot biztosítanak. A tér változásával nyugodtan eltávolíthatunk vagy hozzáadhatunk egyes darabokat.
• Kétszemélyes kanapék: Ezek a kisebb bútorok jó megoldást kínálnak a szűkre szabott terekben, például az előszobában vagy hallban, esetleg a hálószobában is használhatóak.

Családi és baráti összejövetelek

A jól megtervezett nappali mindenkiben kellemes érzést kelt. A megfelelően kialakított ülőhelyek közvetlenségre és könnyed társalgásra ösztönöznek.

Az élet egyik legkellemesebb és örömteli kiváltsága csa­ládunk és barátaink vendégül látása. A nappaliban min­denkinek otthon kell éreznie magát, az ülőhelyek meg­tervezése ezért kulcsfontosságú. A tér berendezése meghatározza, hogyan kommunikálnak majd egymással az emberek, ezért gondolnunk kell a nagyobb és a ki­sebb társaságra is, valamint a variálhatóságra. Néha elő­fordul ugyan, hogy idegenek egy zsúfolt szoba két túlsó végéről is észreveszik egymást, az emberek többsége azonban jobban érzi magát, ha közelebbről társaloghat.

A szemkontaktus nagyon fontos, és ezt sokkal könnyebb megvalósítani két könnyedén mozdítható székkel, mint egy nagy asztalt körülülve. Az ülőalkalmatosságok elhe­lyezése tehát logikai feladat, ezért törekedjünk a minél kézenfekvőbb megoldásokra. Ha a nappalinkban van kandalló, használjuk ki ennek előnyeit, a téli időszakban helyezzük e köré a beszélgetősarkot. Nyáron az ablak vagy a terasz felé néző kilátás a tökéletes fókuszpont. Mindig legyen elég hely további székek számára, vala­mint biztosítsunk helyet az italok szervírozásához, és gondoskodjunk kényelmes kispárnákról.

Hely a társalgáshoz

Egy olyan helyiségben, ahol gyakran tartanak társas összejöveteleket, az elkülönített részeken kialakított beszélgetősarkok biztosítják a választási lehetőséget.

Ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát, elsősorban könnyű átjárhatóság szükséges. Amennyiben van elég helyünk, alakítsunk ki több, társalgásra alkalmas sarkot. A vendégeknek és a családtagoknak így több mozgásra és egyszerre többféle tevékenységre lesz lehetőségük. A partit megelőzően távolítsunk el a szobából minden felesleges dolgot, hogy több helyünk legyen. Helyez­zünk el kiegészítő fényforrásokat és székeket, hogy több vendéget tudjunk kényelmesen leültetni, és az emberek könnyebben mozoghassanak az egyik csoporttól a má­sikig. Kisebb helyiségekbe összecsukható székeket, a padlóra pedig esetleg ülőpárnákat tehetünk.

Miért jó?

(KÉP) Ebben a világos és tágas nappaliban három elkülönített tér van, ez teszi kiválóan alkalmassá a mindennapi családi életre, ugyanakkor tökéletes nagyobb csoportok fogadására is.

• NYÍLT TEREK vannak, amelyek arra csábítják a vendégeket, hogy ide-oda mászkáljanak a helyiségben.
• TÖBB TÁRSALGÓSAROK áll rendelkezésre, a kandallónál két, egymással szemben elhelyezett kanapé van, a dohányzóasztalka körül kényelmes és mozgatható fotelok találhatók, ha pedig valaki intimebb társalgásra vágyik, a párnákkal körberakott heverőt választhatja.
• A FEHÉRRE FESTETT ácsszerkezet mintegy egységesíti a teret, ugyanakkor nyugalmat sugároz.
• A FASZÉKEK különleges alakjuk miatt is érdekesek, könnyedén mozdíthatóak
• A SZŐNYEGEK semleges színükkel kiemelik az ülőgarnitúrákat, de nem törik meg a mézszínűre pácolt hajópadló egységesítő hatását.

Klasszikus kényelem

Egy hagyományos szobaberendezést is fel lehet dobni néhány odaillő, modem darabbal, úgy, hogy a kényelmet a stílus fölé helyezzük.

A kandalló köré csoportosított, szokványosnak mond­ható együttes — egy kanapé, egy kávézóasztalka és né­hány fotel – a mai napig nagy népszerűségnek örvend. A térkihasználás tökéletes, az elrendezés szinte minden stílusú bútorzatnál alkalmazható. A kreativitás a színek, a bútorzat és a kiegészítők kiválasztásában nyilvánul meg, a klasszikustól egészen a legmodernebb elemekig válogathatunk, a régi és új jó érzékkel való vegyítésével a legkonzervatívabb szobabelsőt is újjá lehet varázsolni.

Egy hagyományos elrendezésű szoba lakályosabbá téte­léhez első lépésben cseréljük le a kárpitokat és huzato­kat könnyen kezelhető, természetes eredetű anyagokra, valamint vásároljunk rengeteg párnát. Törekedjünk szép szövésű, vidéki kúriába illő anyagokra. Az ablakok ár­nyékolásához használjunk könnyedebb, egyszerűbb dol­gokat, például vászonrolókat a nehéz függönyök he­lyett, vagy egyszerűen hagyjuk szabadon a felületeket, így világos, szellős lesz az összhatás.

Miért jó?

A szoba hagyományos elrendezésű, lakályosságát a különleges textilek és tárgyak adják.

• AZ ANTIK bútorok és a lenvászon huzattal bevont ülőgarnitúra párosítása teszi különlegessé és mégis lezserré a helyiséget.
• A KANDALLÓPÁRKÁNY fehérsége és az osztott üvegezésű ajtók emelik ki a szoba építészeti jellegzetességeit. A kandallópárkányon sorakozó váza­gyűjtemény a színválasztás nemes egyszerűségét hangsúlyozza.
• A PASZTELLKÉK falak klasszikus hangulatot árasztanak, egyúttal megnyugtatóan hatnak, a szín a berendezés apró részleteiben köszön vissza.
• A FÜGGÖNY NÉLKÜLI ablakokon beáramló napfény még jobban kiemeli a tükrök és az ezüsttárgyak csillogó felületeit.

Variálható ülőbútorok

Amikor bútorzatot keresünk nappalink számára, olyan darabokat és garnitúrát válasszunk, amelyeket egymással variálhatunk, szabadon ide-oda helyezhetünk, az év­szaknak vagy a társaságnak megfelelően. Erre a célra ideális a részekre bontható ülőgarnitúra. Kanapéból a kisebbeket ajánljuk, azok jobban variálhatóak, mint a nagyok. Az összeillő fotelokat szorosan egymás mellé tehetjük vagy az asztal köré állíthatjuk. A padok és puf­fok szintén használhatóak kettős szerepben – egészen különleges kávézóasztalként, esetleg kiegészítő ülőal­kalmatosságként.

Tavaszi-nyári elrendezés

A felső képen a kanapét az ablakkal szemben helyezték el, innen megcsodálható a kilátás. A bútor teljesen elfordul a kandallótól. Ősszel és télen, lásd másik oldal fotója, a figyelem a kandallóban pattogó tűz felé irányul, egy egyszerű átrendezéssel megoldható a dolog.

Fotelkvartett

Balra egy abszolút klasszikus elrendezést látunk, a fotelok a kávézóasztalkát veszik körbe, ez ideális az esti társasjátékokhoz vagy egy élénk társalgáshoz.

Tervezői lecke: elemes ülőgarnitúra

A sarokgarnitúrák variálható rendszerek, sokkal kevesebb helyet is foglalnak el, mint a székek és kanapék kombiná­ciója. Az egyes daraboknak nincs karfájuk, hiszen eleve nyitott használatra tervezték őket. Általában egy sarok­elemből, néhány egykarfás és karfa nélküli fotelból és kana­péból állnak, ami több lehető­séget nyújt a lakberendező számára. A legrugalmasabban természetesen a karfa nélküli elemek kezelhetőek.

U alakú elrendezés: Ez biztosítja a legtöbb ülőhelyet, nagy társaság számára is elegendő; a közepére helyezett nagyobb méretű puff asztalkaként működhet. A távolság lehetőleg legyen 45 cm.

Sarokelrendezés: Egyforma elemeket helyez­zünk egymással derékszög­ben, egy nagyobb méretű fotelt pedig kiemelhetünk. A középre helyezett asz­talka helyett használjunk konzolasztalt, amit az egyik elem mögé tehetünk.

L alakú elrendezés: Egy téglalap alakú asztal egészíti ki ezt az L alakban elrendezett sarokgarnitúrát. Szűkebb terek esetén a tá­lalóasztalkát a csoport rö­videbbik oldalának végére helyezhetjük, ezzel helyet­tesítve a kávézóasztalkát.

A kényelmes, kellemes, személyiségünket visszatükröző otthon megteremtése az élet egyik leggyönyörűségesebb élménye – egyben az egyik leghálásabb tevékenysége is.

Legtöbbünk számára a „jól élni” fogalma gyakorlatilag azzal a személyes környezettel kezdődik és végződik, amelyet saját magunknak alkotunk, barátainkkal pedig megosztunk. A mai otthonok sok tekintetben külön­böznek azoktól, amelyekben felnőttünk. Az évek során az öröklött előírások háttérbe szorultak, nagyobb hang­súlyt kapott az egyediség, az önmegvalósítás és a spon­taneitás. A kifinomult grandeur természetesen egyéni­ség kérdése; egy-egy szép antik darab számára mindig lehet találni helyet. A mai modern lakás kétségkívül legnagyobb luxusa mégis a kényelem — ennek számos módja létezik.

Otthonosság és színharmónia

Nem csupán az a cél, hogy végre legyen egy vadonatúj kanapénk és újrafestessük a nappalit – az a fontos, hogy benne otthon érezzük magunkat. Könnyű meghatározni, melyek azok az alapvető dolgok, amelyek kellemessé teszik a szobát: a kényelmes, jól megtervezett ülőbútorok, amelyek ösztönzik a társal­gást. Fontos továbbá a színharmónia, valamint az olyan megvilágítás, amely megfelel igényeinknek és hangula­tunknak. Kellenek aztán szép tárgyak, és végül egy ál­talános könnyedségérzet.

Ötletek alkalmazása

A kényelem ezen alapkövetelményei a házra egészében is érvényesek, a szülői fürdő­szoba luxusától a tökéletes dolgozószobán át a jól meg­tervezett külső terekig. Hogy hogyan álljanak össze egységes egésszé, milyenek legyenek a bútorok és a ki­egészítők, mennyire elütő anyagokat válasszunk, milye­nek legyenek a színek s azok a tárgyak, amelyek majd egyedivé teszik otthonunkat — rajtunk múlik. A stílus­nak nincsenek kőbe vésett szabályai, inkább a szépség és a kényelem sikeres párosítását jelenti. Annak megfelelően kell alakítani, ahogyan élünk. A részletekben rejlő lehetőségek adják az egész egységét.

Céljaink

Cikksorozatunk kreatív ötletei segítségével ön otthonának minden egyes ele­mét saját világának megfelelően formálhatja meg. Amennyiben szakképzett belsőépítészt alkalmaz, nyu­godtan szegje meg a szabályokat és vállaljon kockáza­tot. Ahhoz azonban, hogy lakása valóban otthonos le­gyen, nincs szükség szakember tanácsára — csupán azt kell tudnia: mit szeret, és hagyni kell, hogy az ízlése vezesse. Ha fellapozunk néhány lakberendezési katalógust, jelöljük be. hogy mi az, ami tetszik. Jegyezzük meg azo­kat a színeket, formákat és mintákat, amelyek elnyerték a tetszésünket.

A nem konkretizálható részletekre is gondoljunk — a megvilágításra, a szoba alakjára, egy-egy meleg színre, esetleg emlékre, amelyet egy bizonyos el­rendezés idéz fel. A fényképeken kívül gyűjtsünk össze néhány nekünk tetsző szövet-, anyag- és tapétamintát is. Amikor a mappánkban már legalább három-négy tucatnyi különböző adat gyűlt össze, üljünk le és nézzük meg, mi van a kollekcióban. Vajon csupa meleg fafelü­letben vagy inkább rozsdamentes acélban gondolko­dunk? A rikító színeket vagy inkább a pasztellárnyalatokat kedveljük? Vajon a nagy tereket szinte üresen hagyjuk, vagy inkább zsúfolásig megtöltjük a legkülönbözőbb apró tárgyakkal? Már csak a megvalósítás van hátra, természetesen a pénzünk és a rendelkezésre álló tér függvényében.

Mindegy, hogy egy kis lakást vagy egy tízszobás házat rendezünk be, a legcélravezetőbb, ha az elején meghatá­rozzuk azt az általános érvényű színvilágot, amelyet a fa­lakon, az anyagok, szövetek, kárpitok és bútorzat meg­választásában érvényesítünk, s ha eldöntjük a stílust is. A lakberendezés folyamatos, ezért jó, ha benne megha­tározott irányvonal érvényesül, ha egyfajta összhang uralkodik az egymás mellett lévő helyiségek között.

Ez iránytűként szolgál a részdöntéseknél, és megkímél bennünket a bőség zavarának kellemetlenségétől. A cikksorozat színekkel foglalkozó részében különböző stratégiai ötleteket adunk a színvilág meghatározásához, valamint ahhoz, hogyan teremthetünk vele összhangot otthonunk helyiségei között. Amint tisztában vagyunk azzal, milyen stílust és milyen színeket fogunk alkalmazni, kezdjünk hozzá a szobák berendezéséhez – egyenként. Ha egyszerre csak egy helyiségre koncentrálunk, erőfeszítéseink kifizetődnek, az eredmény is kielégítőbb lesz. Ez a lépésről lépésre történő berendezkedés abban is segít, hogy a szoba alakulásának menetében változtassunk egyes stílusbéli részleteken.

Tervezés akár papíron

Amikor kiválasztottuk azt a teret, amelyikkel foglalkozni akarunk, vázoljuk fel az alaprajzát, és vessük papírra elképzeléseinket. Ebben a cikksorozatban olyan praktikus ötleteket adunk, amelyek segítségével hatékonyabban tervezhet, könnyebben kombinálhatja a helyiségek si­keres berendezéséhez szükséges elemeket. Kezdjük a társasági térhez szükséges ülőalkalmatosságokkal, majd a dolgozó- és a házimozi-szoba berendezésével folytas­suk.

Vegyük szám­ba az árnyékolást – milyen függönyre lesz szükségünk, egyszerű anyagokra vagy bársonydrapériára. Az alapraj­zot töltsük meg tartalommal – válasszuk ki a bútorzatot és a kiegészítőket, persze, mindig ügyeljünk a színekre és az egységes stílusra. Igyekezzünk megtalálni az egyen­súlyt a hosszú távú befektetés és a még megengedhető „őrültségek” között. A lakberendezés egyik legszórakoztatóbb része a trendi, azaz az éppen divatos színnel vagy mintával való játszadozás – ezeket becsempészhetjük egy-egy részlet, például párna, terítő vagy más apróbb tárgy formájában, ahelyett, hogy egy komolyabb bútort áldoznánk az ügynek.

Ily módon frissességet és élénkséget vihetünk a hosszú távra tervezett alaphangulatba. A jelentős és meghatározó darabok kiválasztásánál első­sorban a minőséget, a kényelmet és a tartósságot tartsuk szem előtt. A formatervezésben jönnek-mennek a tren­dek, az otthonunk is folyamatosan változik majd, fontos azonban, hogy a kényelem és a kellemes közérzet állan­dóan jelen legyen. Az, hogy a vendégeink jól érzik-e magukat nálunk, nem elsősorban a formatervezett bú­torzaton, hanem otthonunk atmoszféráján múlik.

Hűtőszekrény és fagyasztó

A háztartásokban a hűtőszekrény és a fa­gyasztó általában szünet nélkül üzemel, ennek köszönhetően a teljes villamosenergia­ fogyasztás tekintélyes része esik ezekre a konyhagépekre.

A hűtő- és fagyasztószekrények használják el a legtöbb energiát az összes elektromos készülék közül. A hűtő-fagyasztó páros mű­ködésének szükséges költségeit azok meg­felelő kiválasztásával lehet kedvezően be­folyásolni. A mai modellek többségének fo­gyasztása hozzávetőleg 45 %-kal kisebb, mint a tíz évvel ezelőtt gyártott hűtőkének. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy mek­kora hűtő- és fagyasztótérre lesz szüksé­günk. A hűtő belső terének kihasználtsága legalább 70 %-os legyen, ehhez személyenként körülbelül 50-70 L térfogattal szá­moljunk.

Mosogatógép

Mosogatógépet használva sokkal kevesebb vízre van szükség, mintha ugyanazt az edénymennyiséget kézzel mosogatnánk el, ráadásul a készülék nem a központilag szol­gáltatott meleg vizet fogyasztja, hanem az olcsóbb hideg vizet melegíti fel.

A mosogatógép sokkal kevesebb vizet használ, mint a kézi mosogatás, legkorszerűbb típusoknak mindössze 10 L vízre van szükségük

Főzés és sütés

A főzés nemcsak elkerülhetetlen napi feladat egy háztartásban, hanem sokszor hobbi is, ami sikerélményt és szórakozást jelent. Ha épp berendezni készülünk új konyhánkat vagy fel akarjuk újítani a régit, el kell dönte­nünk, hogy milyen tűzhelyet és egyéb készü­léket, eszközöket fogunk a jövőben használni az ételkészítéshez.

Főzéshez mindig a gázfőzőlap égőjéhez közelítő méretű fazekat válasszunk

Üvegkerámia főzőlap

Ha üvegkerámia főzőlapot vásárolunk, válasszuk a legkorszerűbbnek számító indukciós melegítés technológiáját. Ennél a megoldás­nál az elektromágneses mező közvetítésével csak a főzőmezőre helyezett ferromágneses anyagok melegednek fel. Maga a főzőlap tehát nem melegszik, csak az edény alja és falai. Az ilyen készüléken csak igen ritkán szokott bármilyen étel is leégni, a főzőlapra esett ételdarab sem ég oda. 1 L víz kb. 2 perc alatt forr fel az indukciós üvegkerá­mia főzőlapon, eközben mindössze kb. 0,15 kW • h áram fogy. A kisebb áramfogyasz­tás részben abból is adódik, hogy az induk­ciós mező nagysága alkalmazkodik a fazék méretéhez.

Mikrohullámú sütő

Ebben a hasznos konyhagépben élelmisze­reket lehet melegíteni vagy kiolvasztani. Leg­nagyobb előnye, hogy az ételek gyorsan tála­lásra készek lesznek benne, valamint az is, hogy ha így melegítjük fel az ételt, akkor ke­vesebb mosogatni való edény keletkezik, hiszen nem szükséges hozzá külön fazék -a melegítés közvetlenül a tányéron történik.

Világítás

Az utóbbi időben a hagyományos izzólámpá­kat egyre inkább felváltják a háztartásokban az energiatakarékos fénycsövek. Ezek drá­gábbak ugyan, viszont a jól megszokott izzó­lámpákhoz képest akár 75 % áramot képe­sek megtakarítani ugyanakkora fényerősség mellett. Ráadásul a ma gyártott, márkásabb fénycsövek élettartama többszöröse régieké­nek. A mai típusok élettartama akár 10 év, 10 000 óra világítással számolva.

Összeha­sonlításképpen, a hagyományos izzólámpák élettartama mintegy 1000 óra. Néhány évvel ezelőtt még csak akkor lehetett ennyi ideig használni a fénycsöveket, ha folyamatosan, hosszabb ideig voltak bekapcsolva, és nem voltak gyakran ki- és bekapcsolgatva. A mai energiatakarékos termékeknél már nincs ez a megszorítás, legalább 10 000 kapcsolási cik­lust élnek meg. Sőt a bonyolultabb alkalma­zásokra gyártott „high-end” típusú fénycsö­vek élettartamuk alatt akár 500 000, sőt bár­mennyi kapcsolást is kibírnak.

Energiacímke

Az energiacímke megkönnyíti a dolgunkat, amikor egy új elektromos készüléket vásáro­lunk. A címkén mindig fel van tüntetve az adott készülék takarékosságát és hatékony­ságát tanúsító energiaosztály. Ez az adat például lehetővé teszi két hasonló méretű és hasonlóan felszerelt konyhagép energiaigé­nyének és hatékonyságának az összeha­sonlítását.

Ha a konyhában bármelyik lámpában izzót kell cserélni, vagy új lámpát szeretnénk, mindenképpen energiatakarékos fényforrást vásároljunk

Az energiaosztályokat A-tól G-ig terjedő betűvel jelölik. A legtakarékosabbak az Al­osztályba tartozó (az A+ osztály az A-hoz képest 25 %-kal nagyobb takarékosságot feltételez), valamint az A++ osztályú modellek (ez az osztály legalább 25 %-kal energiataka­rékosabb, mint az A+).

Az energiacímkén található többi információ egyéb, az egyes készülékfajtákra külön előírt adatokat szolgáltat, amelyek hasznosak lehetnek döntésünkhöz. Például a mosógép energiacímkéje az energiaosztályon felül tájé­koztat a mosás és a centrifugálás hatékony­ságáról, a kg-ban megadott mosási töltetről, a vízfogyasztásról stb.

A következő háztartási gépeken kötelező energiacímkét feltüntetni:

• automata mosógépek, szárítógépek és ezek kombinációi;
• hűtőszekrények, fagyasztók és kom­binált hűtő-fagyasztók;
• mosogatógépek;
• elektromos sütők;
• elektromos vízmelegítők;
• fényforrások;
• klímaberendezések.

Az elektromos sütő egyike azoknak a készülékeknek, amelyeket kötelező energiacímkével ellátni

A konyha elsősorban különböző munkák elvégzésére szolgáló helyiség, a sütés-főzé­sen túl étkezünk is benne, sőt néha varrni vagy írni is szoktunk itt, gyakran a lakótér része, a világítás megválasztásakor ugyan­azok a szabályok vonatkoznak rá, mint a többi lakótérre.

A konyha megvilágításánál jó érzékkel kell társítani a munkavilágítást és a hangulatvilágítást

Ha jó fényviszonyokat szeretnénk elérni a konyhában, akkor szükségünk lesz egy általános mennyezeti világításra, egy állítható magasságú lámpára az asztal fölött, valamint a munkafelület erős megvilágítására. Ma divatos a helyi világítás, amely nemcsak lát­ványos (üvegajtók mögötti vitrinlámpák), de a látási viszonyokat is jelentősen javítja a munkához (a munkafelület spot megvilágí­tása).

Munkalap megvilágítása

A konyhában a munkalap megvilágítása a legfontosabb. Tekintettel arra, hogy éles késekkel és elektromos készülékekkel is dol­gozunk rajta, elég erős fényforrásra van szük­ség. Az izzólámpák fényének tehát egyrészt megfelelően erősnek kell lennie, ezenfelül hűen kell visszaadnia a színeket (ami az étel­készítésnél fontos szempont), valamint úgy kell megvilágítania az ételkészítésre, főzésre és mosogatásra szolgáló részeket, hogy munka közben mi magunk ne vessünk rá árnyékot. Ilyen megvilágítást a munkalap fölé beépített lámpákkal tudunk elérni.

Leggyakoribb megoldások

A leggyak­rabban alkalmazott megoldás, amikor a bú­torsor felső szekrényeinek aljára fénycsöve­ket vagy spotlámpákat szerelnek. A fénycsö­veknek nagyon kicsi az energiafogyasztásuk, hosszú az élettartamuk és csak kis mérték­ben bocsátanak ki hőt; míg a közkedvelt spotlámpák nagyon kis szögben sugározzák a fényt, egy picivel több hőt bocsátanak ki, és a felület alapos megvilágításához sokkal több darabra van belőlük szükség.

A modern konyhák kompakt panelekkel vannak felsze­relve, amelyek fénycsöveket és halogén spotlámpákat is tartalmaznak, az üzemmó­dot pedig az éppen szükséges fény szerint lehet kapcsolgatni. Az elszívóknak saját lám­pájuk van, ezeket a gyártók már eleve úgy állították be és alakították ki, hogy megfelelje­nek rendeltetésüknek, valamint alkalmazkod­janak a főzőzóna körülményeihez, ahol na­gyobb hőterhelésnek és páratartalomnak lesznek kitéve.

Napjaink újdonságai a fénykibocsátó diódák, a LED-fényforrások. Elenyésző villamosener­gia-fogyasztásukkal tűnnek ki, és éppen a munkafelületek megvilágítására szokták őket használni (az egész helyiség alapvilágítására nem alkalmasak). Ma divatos a polcok LED-es megvilágítása, ami egy teljesen szokatlan dimenziót ad a konyhasornak és különleges­sé teszi ezeket az egyébként hétköznapi területeket. Választhatunk színes LED-fény-forrásokat is, a különböző színű – kék zöld, piros vagy fehér – LED-ek vidámabb hangu­latot adnak a konyhának.

A LED-ek jól érvé­nyesülnek egyéb, speciálisabb elrendezések­nél is. Új megoldások a billenő rendszerű üveges szekrények, a háttérvilágítású falmé­lyedések és ablakfülkék, ahogy a nyitáskor fényt kapó fiókok is. Különösen figyelemre méltóak a háttérvilágítású kijelzőn vezérel­hető korszerű berendezések, a színes LED-kijelzők és a nagyon divatos színes LED-szalagok. Mindenestre elmondható, hogy a LED-termékek egyelőre csupán jelzőfényként és dekorációs világításként kapnak szerepet. A konyhában különleges hangulatot teremte­nek, ami kiemeli a bútorok, konyhagépek és kiegészítők látványát.

Munkapult megvilágítása

A konyhaasztalnál eszünk, olvasunk, dolgo­zunk, ezért mindenképpen jó megvilágítást igényel. A függőlámpának úgy kell az egész asztalt megvilágítania, hogy közben ne vakít­sa el az ott ülőket. Erre a célra a matt ernyőjű lámpák a legmegfelelőbbek. Ha fémből vagy más átlátszatlan anyagból készült lám­pát alkalmazunk, növeljük meg a lámpák számát. Egyenletesebb megvilágítást és egy­úttal látványos térhatást tudunk így elér­ni. A lámpának elégséges magasságban, legalább 55-60 cm-rel kell az asztal fölött lógnia, hogy ne vakítsa el az ott ülőket. A kívánt fényerő beállításához használjunk fényerősség-szabályozót.

A konyhai fényforrások tervezésekor és be­szerzésekor tartsunk szem előtt egy alapvető szabályt: mindig egységes formatervezésű lámpacsaládot vásároljunk, hogy a különbö­ző világítótestek ne rontsák el a helyiség lát­ványát. Az egységes megjelenésbe beletar­toznak az egyéb fénytechnikai kiegészítők és kapcsolók is. A lámpaszaküzletek bő kínála­tában megtaláljuk az ultramodern, hi-tech stí­lusú, fémből vagy színtelen, illetve matt üveg­ből készült csillogó világítótesteket, de ezek mellett divatosak a természetes anyagokból és a színezett üvegből gyártott lámpák is.

Mindenkinek gondot okoz az ételkészítéskor keletkező különböző, gyorsan bomló és rot­hadó szerves hulladékok eltüntetése. A hul­ladékdaráló (konyhamalac) gyorsan és biz­tonságosan megszabadít bennünket ezek nagy részétől. Ez a daráló tulajdonképpen egy beépített konyhagép, amelyet közvetle­nül a mosogatótálca alá kell felszerelni. Működésének a következő feltételei vannak: mosogatómedencének 92 mm átmérőjű le­folyója legyen, a daráló csatlakozzon az elektromos hálózathoz és a lefolyóba.

A hulladékdaráló működésének vázlata

Nálunk a konyhamalac egyelőre még ritka­ságszámba megy a konyhákban, pedig a működése nagyon egyszerű. Megengedjük a hideg vizet, bekapcsoljuk a darálót, és az előzőleg a mosogatómedencébe szórt hulla­dék belejut a darálóba. Az összezúzott hul­ladék a vízzel együtt a csatornahálózatba távozik. A konyhamalacot soha nem szabad szárazon működtetni, a darálás alatt hideg vizet kell folyatni.

Ma még csak a kimondottan modern konyha van felszerelve hulladékdarálóval

A hideg víz hatására kicsa­pódnak a zsírok, amik aztán bevonatot képeznek a többi hulladékon, így azok nem rakódnak le a konyhamalac felületén és a csatornacsöveken. A hideg víz emellett a konyhamalac motorját is hűti.

Nagyon fontos tudni, hogy milyen hulladékok mehetnek keresztül a hulladékdarálón, és milyeneket nem szabad beleengedni. Pépesíthetünk benne zöldségmaradékokat, diót, tojáshéjat, húst, halat, csirkecsontot, külön­böző gyümölcsöket magostól is, tésztafélé­ket, rizst, valamint meghagyott ételmaradé­kokat, akár papírszalvétával együtt, továbbá leviszi a teafüvet és a kávézaccot is.

Nem tanácsos azonban beleengedni a rostos élel­miszerek – kukoricacső, zellerlevél, póré­hagymalevél – maradványait, mert azok bele­gabalyodhatnak az őrlőszerkezet késeibe. Ezenkívül ne kerüljenek bele halak erősebb csontjai, kagylók) és semmiképpen nem jut­hat bele üveg, alumíniumfólia, zsineg, textília, műanyag. Nem valók a konyhamalacba agresszív vegyszerek és forró olaj sem. Víz-és áramfogyasztása elenyésző. Nagyobb mennyiségű hulladék beleengedé­sekor sem érhet bennünket baj, mert van benne túlterhelés elleni védelem, amely ilyen esetben leállítja a berendezést. A berendezés öntisztító, azaz semmilyen tisztítást vagy ápolást nem igényel.

Szeméttartó

Ez egy igazán hasznos tárgy, amely jó, ha mindig a kezünk ügyében van. Gyakran jelent gondot megfelelő helyet találni neki a kony­hában. Praktikus okokból nem szerencsés, ha félreeső helyre van eldugva, másrészt viszont nem feltétlenül szükséges, hogy szem előtt legyen. A legmegfelelőbb hely a szeméttartónak a mosogatótálca alatti szekrény.

A mosogatótálca alatti hely kiválóan alkalmas a rekeszes szeméttartó elhelyezésére

A hulladék szelektív háztartási tárolását meg­könnyítik a korszerű, sokfunkciós, komfortos és higiénikus szelektív szeméttárolók, ame­lyekben külön kell elhelyezni az egyes hul­ladékfajtákat – a papírt, az üveget, a bio-hulladékot és a műanyagot. A vödrök fedettek legyenek, hogy a szagok ne terjedjenek szét a konyhában. A kettes, hármas, esetleg négyes tagolású szelektív szemetesek utólag is behelyezhetők a már korábban kialakított konyhasor valamelyik szekrényébe. A beépítés igen egyszerű, a vödör tartóját csak hozzá kell csavarozni a szekrény aljához.

A szeméttartónak helyet adó alsó szekrénye­ken lehetnek nyílóajtók, gördülő kihúzható ajtók vagy a legmodernebb, érintésre reagáló ajtók. Ez utóbbi esetben elég csak kézzel vagy térddel egy kicsit megnyomni az ajtót és az magától kinyílik; a csukódás is csendesen és lassan megy végbe.

A mosogatózóna nagysága, alakja és anyagai a konyha egészének elrendezésétől és berendezési stílusától függ. Ma már több­nyire csepegtetőtálcával ellátott mosogatót szokás használni. Ha nem tervezünk mosogatógépet venni, és a terület adottságai is megengedik, mindenképpen célszerű kétme­dencés mosogatót választani.

A mosogatás komfortosságát befolyásolja a csaptelep típu­sa is. Egyes fajták kihúzható zuhanyfejjel van­nak ellátva, ami főként a nagyobb edények mosogatásakor jöhet nagyon jól. A modern konyhához már hozzátartozik a hulladék­daráló, ismertebb nevén konyhamalac is. Általában a mosogatótálca alatt helyezik el, és a biológiai hulladékot dolgozza fel.

Mosogatómedence

Még ha a konyhabútorban van is beépített mosogatógépünk, konyhai munkákhoz a mosogatómedence nélkülözhetelen. Ez nem csupán az edények elmosására szolgál. A konyhában végzett munkák több mint 60 %-a a mosogatónál zajlik, ezért különösen fontos, hogy a konyhasornak ez az eleme minél praktikusabb legyen.

Vásárlás előtt gondoljuk végig, mit várunk el tőle: milyen alakút, színűt, milyen anyagút szeretnénk, és döntsük el, mennyi pénzt szánunk rá. Nagyságát annak függvényében válasszuk meg, hogy mire fogjuk legtöbbször használni. Ha naponta akarunk mosogatni benne, akkor nagyobbat válasszunk, ha viszont csak zöldségek és más élelmiszerek leöblítésére fogjuk használni, fölösleges a méreteket túlzásba vinni. Fontos a mosogatómedence mélysége is. A sekély meden­cék nem praktikusak; ahhoz, hogy a munka­felület és a padló ne legyen állandóan nedves a kifröcsögött víztől, 19-25 cm mély meden­cét építsünk be. Célszerű, ha túlfolyója is van. Ennek biztonsági szerepe van, így nem kell tartani a víz túlcsordulásától.

Az egymedencés kivitelűeknek különböző mélységű csepegtetőtálcájuk vagy meden­céjük is van. Tartozhatnak hozzájuk szűrőko­sarak, csepegtetőkosarak, vágódeszkák, tál­cák, valamint egyéb hasznos kiegészítők, amelyek megkönnyítik a napi munkát, az edények és zöldségek elmosását vagy leöblítését.

A többfajta anyagból – fém, kerámia, műkő – előállított mosogatótálcákat különböző módon építik be a munkalapba. A hagyomá­nyos eljárás szerint felülről emelik be a pulton vágott nyílásba. Az ilyen, a munkalapba felül­ről illesztett mosogatók jóval nagyobb arány­ban vannak jelen a piacon, mint a többi típus. Minden konyhabútor-típushoz találunk meg­felelőt.

A munkalapon bárhol kialakítható nyílásba helyezik be őket, ezért nagyfokú szabadságot adnak helyük megtervezése­kor. Vannak olyan a mosogatómedencék, amelyek besüllyeszthetők a munkalap síkjába, ami különösen praktikus, mert a mosoga­tó széle nem vesz el hasznos részt a munka­felületből, és a pultról a morzsát és bármiféle szennyeződést könnyen bele lehet törölni a medencébe. A mosogatóegység környékén nincsenek hézagok, ahol a szennyeződések összegyűlhetnek, így az egész pult tökélete­sen tisztán tartható.

Felhasznált anyagok

A mosogatótálcák változatos, egymástól sokban eltérő anyagból készülnek, egy azon­ban közös bennük – a minőség. A gyártók nagy súlyt fektetnek rá, hogy higiénikus, könnyen tisztítható és ápolható, eredeti kül­sőjüket a lehető legtovább megőrző anyago­kat használjanak. Az anyag megválasztásánál gondoljunk rá, hogy nemcsak az ár a fontos, hanem az anyagnak meg kell felelnie a napi használat­tal, tisztítással, ápolással szemben támasz­tott követelményeknek is.

A rozsdamentes acél hagyományos, nagyon praktikus anyag, amelynek egész sor remek tulajdonsága van. Nem korrodál, ellenáll a háztartásokban alkalmazott savakkal és lúgokkal szemben, nem károsítja a hő, és viszonylag jó rugalmasságának köszönhe­tően egy nehezebb tárgy beleejtésekor nem törik el. Ha azonban túlságosan vékony lemezből készült, olcsóbb mosogatómeden­cét veszünk, az nem lesz túl hosszú életű. A jó minőségű rozsdamentes acélnak kb. 1 mm vastagságúnak kell lennie.

Kompozit mosogatótárca

A zománcozás két anyag – az erős és egy­ben könnyen formálható acél, valamint a zománc – tartós összekapcsolását jelenti.

A zománc egy különleges vegyi összetételű, üvegszerű anyag, amelynek keménysége, hőállósága és felületének ellenálló képessége eléri az üvegét. A zománcozott mosogató­medencék szintén ellenállnak a korróziónak és az általában használt háztartási savaknak és lúgoknak. Sima, pórusmentes felületük nagyon higiénikus és könnyen tisztítható, ápolható. A kerámiamedencék kopásra érzékenyebbek a rozsdamentes acélból készülteknél, annak ellenére, hogy kerámiafelületüket speciális, kemény máz fedi.

A legideálisabb anyag talán a műkő. Ilyen mosogatótálcát azok választanak, akiket zavar a rozsdamentes acél nem túl jó karc­állósága, vagy ha szükséges, hogy a moso­gató harmonizáljon a konyha többi részével. A műkő alapja a zúzottkő (80 %), ezt elegyítik akrilát gyantával. Az anyagot sokféle színben gyártják, ezért bármilyen berendezéshez tudunk választani megfelelőt. Kellemes az érintése és könnyű tisztítani, ápolni. Speciális gyártási technológiájának köszönhetően a műkő kemény, karcálló, vegyi anyagokkal és nagy hőmérséklettel szemben egyaránt ellenálló. Ezen tulajdonságai ellensúlyozzák a magasabb árukat is.

Az üzletekben a különböző alakú modellek gazdag választékával találkozhatunk. Dönt­hetünk ovális, kör, téglalap, négyzet, három­szög stb. alakú mosogató mellett. Vannak kisebb és nagyobb méretű típusok, sarok­medencék, a stílusuk lehet időtlen, elegáns vagy eredeti, nem szokványos.

A mosogatómedence csaptelepe

Bár a mosogatási munkát egyre több háztar­tásban átveszi a mosogatógép, egyetlen konyha sem lehet meg mosogatótálca és a hozzá tartozó megfelelő minőségű csap­telep nélkül. A nagyobb tárgyak nem férnek be a mosogatógépbe, két-három apróság miatt nem érdemes bekapcsolni, és persze a zöldségeket, gyümölcsöket és egyéb élelmi­szereket is meg mosni, a húsokat le kell öblí­teni a vízsugár vagy – ha része az adott konyhai csaptelepnek – a zuhanyfej alatt.

Praktikus és látványos álló csaptelep kihúzható zuhanyfejjel

Lehet, hogy sokak úgy gondolják, a csap­telep egy mellékes, nem feltűnő, pusztán gyakorlati célokat szolgáló kiegészítője a konyhának, amellyel nem kell különöskép­pen foglalkozni. Ha új beszerzés előtt állunk, vagy felújítás miatt új csaptelepre van szük­ségünk, ugyanolyan gondosan és a környe­zethez illően válasszuk ki ezt az elemet, mint a lakás más fontos kiegészítő darabját.

Használjuk ki a kereskedelem óriási kínálatát, ahol a gyártók legújabb újítással, fejlesztéssel készült termékei között válogathatunk. A műszaki tökéletesítéseken túl a formater­vezők igyekeznek mindent megtenni, hogy a lehető legjobb működési jellemzők tökéletes külsővel párosuljanak.

Az egykaros csaptelepeknél már általánosan elterjedtnek számít a vízfék, amely korlátozza a víz áramlását és ezzel elősegíti a takarékos vízfelhasználást. A vízfék csak annyi időre engedi megnyitni a csapot, amennyi víz ele­gendő egy gyors kézmosáshoz vagy egy edény leöblítéséhez.

Egy különleges megjelenésű csaptelep a konyha dísze lehet

Erősebb vízsugár csak akkor folyik, ha nagyobb erővel nyomjuk meg a kart. A víztakarékosságot segíti a hőmér­séklet-szabályozós (termosztátos) csaptelep is, amely azonnal a kívánt hőmérsékletű vizet adja, s így nem folyik el fölöslegesen sok víz a hőmérséklet beállítása, vagyis a hideg és meleg víz keverése alatt. Komfortos meg­oldás a joystick-vezérléssel működő csapte­lep, vagy amikor egy infravörös érzékelővel vezérelt elektromágneses szelep zárása, ill. nyitása engedi meg, ill. zárja el a vizet.

Exkluzív csaptelep, ahol a vizet infravörös érzékelő nyitja meg és zárja el

Praktikus dolog a mosogatómedencéhez tartozó kihúzható zuhanyfejjel ellátott csap­telep. Nemcsak a megmosandó élelmiszerek érhetőek el vele minden irányból a nagyobb mosogatótálcákban, hanem a méretesebb konyhaedények és sütőlemezek is, ha meg akarjuk mosni vagy le akarjuk öblíteni őket.

Egy átlagos méretű zuhanytömlő nem keve­sebb mint 50 %-kal is megnöveli a csaptelep hatósugarát, így anélkül tudunk gond nélkül vízzel teleengedni egy magas fazekat, hogy azt a mosogatómedencébe helyeznénk. A kihúzható tömlőknek többnyire kétfokozatú fejük van. Beállíthatók lágy vízpermetet eresz­tő zuhany üzemmódra, ami a zöldségek, gyümölcsök, húsok finom leöblítéséhez opti­mális. A másik lehetőség, az erős vízsugár pedig hatékonyan távolítja el a szennyeződé­seket és az ételmaradékokat.

Azokba a konyhákba, ahol az ablak a konyha­sornál pont a mosogatótálca fölött helyezke­dik el, olyan típusú csaptelepet javasolt sze­relni, amelynek a kifolyócsöve egyszerűen kihúzható és lehajtható, hogy az ablakot ki lehessen tőle nyitni. A következő speciális csaptelepkialakítás azokon a helyeken jöhet nagyon jól, ahol a víz összetétele miatt gyak­ran vízkövesednek a tárgyak.

A perlátorban (vízporlasztó) vagy zuhanyfejben rugalmas, szilikon anyagú perforált betétlap van, amelyen nem tud a vízkő lerakódni. A perlátor a csaptelep kifolyócsővére helyezett, sűrűn perforált fémszövetes vízsugárporlasztó al­katrész, amely levegőt kever a kifolyó vízhez. Ezzel a vízmennyiség többnek tűnik, valójá­ban mégis kevesebb folyik ki (kb. 1/3-a) a csapból, így csökkenthetjük a vízszám­lánkat.

Csaptelep vásárlásakor ne csak a formatervezést vegyük figyelembe, hanem a felület milyenségét is, hogy egyszerű legyen tisztítani és ápolni

Látványosak a magas kifolyószárú, álló csap­telepek, ahol a kifolyó nyaka körül spirálisan fémdrót tekeredik. Az ilyen feltűnő forma első­sorban a modern konyhákban, a konyha­szigeteken fest jól, egy elegáns mosogató­zóna elemeként. Csak ízlésünk és a konyha összképének igé­nyei döntik el, hogy milyen alakú csaptelepet választunk: hagyományos kecses ívűt, extra­vagánsan magasítottat vagy modern szögle­teset.

Mosogatógép

A mosogatómedence mellett ma már a mo­sogatógépnek is a modern konyha felszerelt­ségei közé kellene tartoznia. Egyelőre azon­ban a magyar a háztartásoknak csupán 10 %-ában számít természetesnek a jelen­léte. A konyhákban a mosogatógépet a mo­sogatózónában, a mosogatómedence köze­lében szokás elhelyezni, hiszen ezek funkciói kiegészítik egymást. Az edényeket higiénikusabb mosogatógépben tisztítani, mint hagyo­mányos kézi mosogatással, mivel a mosóvíz­nek nagyobb a hőmérséklete (kb. 70 °C). Ilyen hőmérsékleten már elenyésző a mikrobák és baktériumok előfordulása. Kézi mosogatás­kor a víz hőmérséklete mindössze 40 °C.

A mai konyhából nem lenne szabad hiányoznia a mosogatógépnek

A mosogatógépek két szélességi méretben készülnek: 60 cm-es kivitelben, illetve létez­nek a korlátozott helyekre megoldást kínáló „karcsúsított”, 45 cm széles modellek. Választhatunk beépített készüléket, amely pontosan beillik az egész konyha formater­vezési koncepciójába, vagy vásárolhatunk szabadon állót. A válogatásnál figyeljünk oda a víz- és a villamosenergia-fogyasztásra is. A jó minőségű modellek vízfogyasztása 14-17 L mosogatásonként, a legkorszerűbb készülékeké pedig csupán 10 L. Egy álta­lános kialakítású mosogatógép energia­fogyasztása egy-egy alkalommal átlago­san 1,1 kW • h, A energiaosztályú típusok esetében ez az érték csak 0,8-1,05 kW • h.

Az A++ energiaosztályú készülékek áramfo­gyasztása a legkisebb, és ezek végzik a leg­hatékonyabb mosogatást és szárítást. A hatékonyságot EU-szabványok alapján állapítják meg és betűkkel jelölik A-tól G-ig, ahol az A osztály jelöli a tökéletes mosoga­tást, illetve szárítást. A jó mosogatógép további kritériuma a halk működés, főként manapság, amikor divattá vált összekapcsol­ni a konyhát és a nappalit. Ha az emberi suttogás hangerejének határán (47 dB) üze­melő modellt választunk, nem fog zavarni tévénézés, munka, szórakozás vagy beszél­getés közben a mosogatógép zaja. A csúcs­minőségű típusok zajszintje pedig csak 41 dB.

Az újabb mosogatógép-modellek több tö­kéletesített funkciót kínálnak, intenzíven kom­munikálnak használóikkal a nagy LCD pa­nelen megjelenő grafikai szimbólumokkal, ill. animációkkal. Fontos a 100 %-ig automa­tikus és biztonságos működés megoldása is.

A teljesen automatikus program annyit jelent, hogy a mosogatási program paraméterei alkalmazkodnak a berakott edények fajtájá­hoz, mennyiségéhez és szennyezettségének fokához. Még gazdaságosabb a töltetfelis­merő rendszer, amely felismeri a mosogató­gépben lévő edények mennyiségét, és opti­málisan hozzáigazítja a vízfogyasztást. Ter­mészetesen az edények ilyen takarékos eljá­rás mellett is tökéletesen tiszták lesznek.

A késleltetett indítású mosogatási programot tartalmazó mosogatógépek a jelenlétünk nél­kül is elkezdik a munkát a program beállítása után néhány órával. Az egyes modelleket általában háromféle védelmi rendszerrel szokták ellátni: vízkifolyás és vízszivárgás, valamint túlfolyás elleni védelemmel és Aqua Senzor technológiával.

Az Aqua Sensor rend­szer folyamatosan vizsgálja a mosogatóvíz tisztaságát és érzékeli benne a legkisebb ételmaradékokat vagy egyéb darabos szennyeződéseket is. Ha a mosogatógép nem telik meg, elég a féltöltet programot elindítani, ezzel akár negyedével is csökkenhet a víz- és energiafogyasztás, miközben mindkét spriccelőkar dolgozik.

A nagyon szennyezett edényeket az intenzív program tudja nagy hőmérsékleten hatékonyan elmosogatni. A gyors program pedig akkor kitűnő, ha a gép nincs tele, vagy az edényeken nincsenek ételmaradékok. A higiénikus szárítási rend­szer elve azon alapszik, hogy a készülék a szárításhoz nem használ külső levegőt, vagyis az egész folyamat zárt rendszerben zajlik.

A tökéletesített mosogatógépekben található még egy evőeszközkosár is, amitől sokkal több hely jut benne a mosogatnivalóknak. Ebben a speciális alakú evőeszközkosárban a hagyományos evőeszközök mellett na­gyobb főző- és merőkanalak is elférnek, sőt kis kávéscsészék is elhelyezhetők benne. Ez a kialakítás lehetővé teszi, hogy az alsó kosárban már nem foglalják el a helyet az evőeszközök, azaz jóval nagyobb terület ma­rad szabadon más piszkos edényeknek – a mosogatógép tehát több edényt tud elmosni.

Miért vegyünk mosogatógépet:

1. Takarékosabb megoldás, mosogatáskor ötödannyi vízre és feleannyi energiára van szükség, mint ha ugyanazt a mennyiségű edényt kézzel mosogatná Ez kisebb víz- és energiadíjat jelent.
2. Időt takaríthatunk meg – egy év alatt akár 25 napot is nyerhetünk egy mosogató­géppel!
3. Óvja a kezünket, mert nem kell naponta vegyi anyagokkal érintkeznünk.
4. Mindig rend és tisztaság lesz a konyhá­ban. Azzal, hogy a piszkos edényeket mo­sogatógépbe pakoljuk, 2 m² helyet nyer­hetünk.

Néhány évtizeddel ezelőtt a háziasszonyok gáztűzhelyet használtak csak, minden egyéb ismeretlen volt számukra. A főzőzóna beren­dezésének mai kínálata igazán gazdag. A tűzhelyek, főzőlapok, hagyományos, lég­keveréses és mikrohullámú sütők olyan konyhagépekké váltak, amelyek nélkül min­dennapjaink elképzelhetetlenek. Ezek a be­rendezések folyamatosan, gyors ütemben korszerűsödnek, tökéletesednek.

Amikor a főzőzónába gépeket választunk, először azt döntsük el, hogy azok elektromos, gáz vagy kombinált üzemmódúak lesznek-e. Mindegyiknek megvannak a saját előnyei és hátrányai. A gázüzeműek napjainkban még olcsóbbak, mint az elektromos készülékek, de ez utóbbiak biztonságosabbak.

A konyha berendezésekor választanunk kell, hogy a sütőt is magába foglaló tűzhelyet vásárolunk-e, vagy külön sütőt és főzőlapot. Ez utóbbi modernebb és praktikusabb is. Napjainkban a különálló sütőt szekrénybe építik be, olyan magasságba, hogy kényel­mesen, hajlongás nélkül is könnyen kezel­hető legyen.

Tűzhely

Ha a hagyományos, sütőt is magába foglaló tűzhelyet szeretnénk, akkor három típus (gáz-, elektromos vagy kombinált tűzhely, amely gázfőzőlapot és elektromos sütőt tartalmaz) közül választhatunk. Ez utóbbi a praktikusabb, mivel a gázsütő csak alulról tud hevíte­ni, főzésnél viszont a gáz a népszerűbb, mert a gázégő érzékenyen reagál a legapróbb szabályozásra is.

A legújabb tűzhelyek üvegkerámia főzőlapo­sak vagy gázfőzőlaposak, és hatékony elekt­ronikával vezérelt sütő van bennük. Az ol­csóbb elektromos tűzhelyek többnyire öntött­vas főzőlapokkal készülnek, amelyeket nehéz tisztítani és lassabban is melegednek fel, mint az üvegkerámia lapok, ezért több elektromos áramot fogyasztanak. Az öntöttvas főzőlapok hatékonysága kb. 60 %-os, lassan hűlnek ki, és ha elfelejtjük kikapcsolni a készüléket, tüzet is okozhatnak.

A jobb minőségű, négy vagy öt főzőmezős üvegkerámia főzőlappal, illetve – biztonsági zárral ellátott – négy- vagy ötégős gázfőző­lappal ellátott tűzhelyeket multifunkciós elekt­romos sütővel szerelték fel. A gyártók nem feledkeztek meg a biztonságról sem. A sütő­ajtó üvege többrétegű, hőszigetelt üveg, és a sütők kezelőfelületén gyerekzár is található. A sütők általában 50 x 60 x 85 cm-esek, de a 90 cm szélesek is egyre népszerűbbek.

Főzőlap

A különálló főzőlap korszerű, esztétikus és energiatakarékos megoldás. Az elektromos tűzhely 380 V hálózati feszültséget igényel, a külön főzőlap csak 230 V-ot. Választhatunk gáz-, üvegkerámia és indukciós főzőlapot is, amelyeket a sütőtől függetlenül, közvetlenül a főzőlapon, forgató- vagy érintőgombokkal szabályozhatunk. A legtöbb hivatásos szakács a gázfőzőlapot részesíti előnyben, mivel a gáznak nagy a fűtőértéke, könnyű szabályozni és gyorsan változtatható a főzési hőmérséklet. Ha el­zárjuk a gázt, a főzőterületen nem lesz maradékhő.

A korszerű gázlapok elektromos szikragyújtásúak – a gyújtóérintkezők közvet­lenül az égők mellett helyezkednek el -, így elég csak elfordítani a gombot és a gáz égni kezd. Egy másik praktikus elem a termoelektromos égésbiztosító, amely auto­matikusan elzárja a gázt, ha a láng bármilyen okból kialszik. Ráadásul gázfőzőlapon bármi­lyen alakú edényben lehet főzni, a domború aljúban is (pl. wok). A gázfőzőlap felülete készülhet speciális üvegből, amit könnyű tisztítani, rozsdamentes acélból vagy más festett és lakkozott fémből is. A gázfőzőlap általában 60 cm széles, de gyártják 30 és 90 cm-es kivitelben is.

Praktikus kiegészítő lehet a főzőlap alól kihúzható munkalap

A 60 cm széles gázfőzőlap általában négy­égős, közülük egy takarékos (kisebb edé­nyekhez és kisebb mennyiségű ételhez meg­felelő), kettő normál, egy pedig erős égő (gyors forralásra, nagy mennyiségű étel elké­szítésére vagy erős lángú hirtelen főzésre való). A zománcozott vagy öntöttvas edény­tartó rácsok, amelyeket könnyű tisztítani, optimális távolságot tartanak az edény alja és a láng között. Szélesebb főzőlapnál ez kiegészülhet pl. grillezőlappal vagy az ázsiai kony­ha elengedhetetlen kellékének számító wok-égővel.

Az üvegkerámia főzőlapok felülete tökélete­sen sima, bármekkora edények használhatók rajta, gyorsan felmelegednek és jól tisztítha­tóak. Gyorsforraló zónáik is vannak, amelyek a másik főzőterületnél jóval hamarabb érik el a főzési hőmérsékletet, és a hőmérsékleti fokozatok is gyorsan változtathatók. A HiLight technológiával 5 másodperc alatt érik el a maximális teljesítményüket, és a hőeloszlás is egyenletes a felületen.

Az edzett üveg felületű főzőlap a változatosan elrendezett gázégőkkel nem csak praktikus, hanem kimondottan dekoratív eleme is a konyhának.

A korszerűbb model­leknél a főzőmezők az edény alakjához és méretéhez igazíthatók, ezáltal elkerülhető a fölösleges hőveszteség. Praktikus a maradékhő-kijelzés funkció is. A maradékhőt jelző piros fény addig nem alszik ki, amíg a főzőmező hőmérséklete nagyobb, mint 60 °C, így elkerülhetők az égési sérülések. Az újabb modellek gyorsmelegítésre is képesek, a legkorszerűbbek pedig kétkörös főzőmezőket is tartalmaznak, amelyekre különböző nagyságú edényt helyezhetünk, és az edény méretétől függően lesz aktív az egyik vagy mindkét kör.

A vezérlést is magában foglaló üvegkerámia főzőlap külön, a sütőtől függetlenül beépíthető, akár egy különálló főzőmezőbe is kerül­het. Minden főzőmező és minden funkció kényelmesen kezelhető az érintőérzékelős vezérléssel. Az érintőgombok közvetlenül az üvegkerámia lapba vannak beépítve, és már egy könnyed érintésre is reagálnak. A kezelő­felület nélküli főzőlapokat a beépített tűzhellyel kell beszerelni és az azon lévő gombokkal lehet kezelni. Mivel közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz, kizárólag a beépített sütő fölé, a munkalapba szerelik be őket. A mai, kor­szerű technológia lehetővé teszi, hogy min­den tűzhely minden kezelőfelület nélküli üvegkerámia lappal kombinálható legyen, közös vezérléssel.

Az üvegkerámia lapra kifolyó vagy lecsöppe­nő anyagokat azonnal töröljük le. Az indukciós főzőlap minimalizálja a készülék különböző anyagai közötti hőátadás során keletkező hőveszteséget. Az energiaát­vitel (indukció útján) ugyanis közvetlenül az energiaforrás és a főzésre használt edény ferromágneses alja között történik, hő tehát csak az edényben keletkezik, míg a főzőfelület hideg marad.

Az edénynek átadott hő pontosan és könnyen szabályozható, így még a legkényesebb ételek sem égnek oda. A főzőlap csak akkora felületen melegszik fel, mint a ráhelyezett edény alja, és amikor az edényt levesszük róla, azonnal kikapcsol. Az indukciós főzőla­pon használható edényeknek mágneses vagy legalább egy mágnesezhető réteget tartalmazó anyagból kell készülniük. Több­nyire acélból, zománcozott acélból vagy öntöttvasból állítják elő őket.

Az indukciós főzőlapok előnyei vitathatatla­nok!

Áramfogyasztásuk fele akkora, mint az elektromos főzőlapoké, emellett sokkal gyor­sabban felmelegednek. Mivel az üregkerámia felület nem melegedik fel annyira, a ráömlő folyadék nem tud odaégni, így az indukciós főzőlap könnyen tisztítható, elegendő nedves ronggyal letörölni a felületét. Az indukciós főzőlapok hátránya a borsosabb ár, ami azonban idővel a kisebb energiafogyasztás révén megtérül.

Dominórendszerű főzőlapok

A főzőlapok kombinációjával egyéni igénye­inknek és főzési szokásainknak megfelelő konyhát alakíthatunk ki. Ehhez a gyártók a különböző típusú főzőlapokat 30 cm-es szélességben is kínálják, lehetővé téve össze­kapcsolásukat, és egyszerű beépítésüket a konyhabútorba. A főzőfelületet kialakíthat­juk úgy is, hogy egymás mellett helyezünk el gázüzemű, üvegkerámia vagy indukciós, esetleg wok főzőlapot. A sort kiegészíthetjük lávaköves grillel is, amelynek két, külön sza­bályozható fűtőszála van, a grillezett ételek pedig öntöttvas rostélyon készülnek. Ezen­kívül kapható még a konyhapultba beépít­hető fritőz is.

Több különböző főzőlappal saját főzési szokásainknak megfelelően alakíthatjuk ki a főzőzónát

A dominórendszer azért is praktikus, mert a speciális indukciós edények mellett a ré­gebben vásárolt, hagyományos edényeket továbbra is használhatjuk.

Sütő

Napjainkban sokféle sütő közül választ­hatunk, vásárolhatunk gázfőzőlappal vagy üvegkerámia főzőlappal kombináltat is. Döntésnél vegyük figyelembe egyrészt a sütő műszaki adatait, a korszerű technológiai újdonságokat, másrész ügyeljünk arra is, hogy a sütő megjelenése legyen összhang­ban a konyha stílusával.

Tervezésnél figyelembe kell venni az egyes konyhagépek, így a sütő méreteit is. A beépí­tett sütők szélessége 60-90 cm. Nap­jainkban elterjedt megoldás, hogy a sütőt nem a pult alá, hanem konyhaszekrénybe, kényelmes magasságba építik be, így sokkal könnyebben használhatjuk azt. Ha ragaszko­dunk a hagyományos, pult alá beépített meg­oldáshoz, a főzőlapot is célszerű a sütő fölé, a pultba beépíteni, amelyet a sütő kezelő­paneljéről vezérelhetünk. Újdonságnak számít a hagyományostól elté­rően nem lefelé, hanem oldalra nyíló ajtajú sütő. Ennél a változatnál könnyebben hozzá­férhetünk a sütő belsejéhez, és egyszerűbb dolgozni a nagyobb darab ételekkel. Az oldalra nyíló ajtó biztonságosabbá is teszi a sütőt, mert kevésbé fenyeget az a veszély, hogy megégetjük magunkat.

A korszerű sütőknek számos olyan funkciója van, amelyek helyes használata meggyorsítja és egyszerűsíti az ételek elkészítését. Jelenleg a multifunkciós sütők a legnépszerűbbek, amelyekben üvegkerámia grill, forró levegővel kombinált alsó és felső sütés, élelmiszerek kiolvasztása vagy ventilátoros, egyenletes hőelosztás funkció is megtalálható. Az elektromos sütők nagy előnye a forró levegő keringetés.

A beépített sütők külső megjelenése és technikai megoldása egyaránt igen változatos,
legkorszerűbbek a multifunkciós sütők

A hő így minden irányból egyen­letesen éri az ételt, ezért az nem ég le. A forró levegő keringetéssel időt és pénzt is megtakaríthatunk, mert gyorsabban sül meg az étel. Vásárláskor ne tévesszük össze a légkeveréses sütőt azzal a típussal, amelynek ventilátora csak eloszlatja a levegőt a sütő­ben. A légkeveréses sütő ventilátorának saját hőforrása van. A légkeveréses sütőben egy­szerre több tepsiben is süthetünk.

A fejlődés az egyéb műszaki jellemzőknél is megfigyelhető. A korszerű sütők egyszerűb­ben és környezetkímélőbben tisztíthatók, mivel belsejük kis porozitású zománcbevonatot kapott, és Aqua Clean funkcióval, vagy a szennyeződések és ételmaradékok leégetésének elvén működő pirolitikus öntisztítás­sal takaríthatók ki, (a szennyeződés hamuvá ég, aztán a hamut elég egy nedves ronggyal eltávolítani).

Nagy népszerűségre tettek szert az ún. katalitikus lapok is, amelyeket a sütő belső falára szerelve megakadályozható a zsírszennyeződések és ételmaradékok le­rakódása. Említést érdemelnek még az olyan speciális, sima vagy matt rozsdamentes acél­felületű sütők, amelyeken nem látszik meg az ujjlenyomat. Automatikus vezérlés, jól tisztít­ható anyagok és egyszerű kezelés – ezek a sütők fő fejlődési irányvonalai.

Egy új ételkészítési lehetőséget jelent a gőz­sütők színre lépése. A benne készült ételek megőrzik illatukat, ízüket, konzisztenciájukat, színüket, valamint a bennük lévő vitamin és ásványianyag nagy részét. A legjobb sütők tartalmaznak aszalási funkciót, pizzasütő és hagyományos mikrohullámú sütő funkciót, és még további lehetőségeket.

Elszívó

Főzés közben különböző szagok, párák, gőzök keletkeznek, amelyek kiszabadulnak a gőzölgő edényekből és sistergő serpenyők­ből. Szétáradnak és lassan bejutnak a lakás minden helyiségébe. Lerakódnak a porral együtt a függönyökön, drapériákon, bútoro­kon, egyszóval minden felületen, ami a kony­hával kapcsolatban áll. Nagyon kellemetlen, hogy ahol lerakódnak, ott zsíros bevonatot alkotnak, ettől pedig minden piszkosnak tűnik, és sokat kell tisztogatni.

Ahhoz hogy a konyhában főzés közben min­dig friss legyen a levegő, nélkülözhetetlen a páraelszívót alkalmazni. Az üzletekben széles választékát találjuk a különböző páraelszívók­nak. Ezek nemcsak kivitelükben, anyaguk­ban és méretükben különböznek egymástól, hanem műszaki paramétereikben is, és min­denekelőtt a beépítés módjában.

Légkivezetéses típusok

Működési módjuk alapján választhatunk légkivezetéses elszívót, amely az elszívott leve­gőt külső térbe vezeti, vagy légkeringtetéses elszívót, amely szűrőrendszerén át visszaára­moltatja a levegőt a helyiségbe. Ha a környe­zeti adottságok megengedik, hogy kivezető rendszerű elszívót építsünk be, akkor inkább ezt válasszuk. Igaz, hogy bonyolultabb a be­szerelése, de sokkal hatékonyabb és hal­kabb, de télen a gázokkal és gőzökkel együtt a meleg is távozhat rajtuk keresztül. Ezen segít a ma már mindegyikben megtalálható visszacsapó szelep, amely meggátolja a hideg levegő beáramlását a belső térbe. Ehhez a típushoz a falat át kell törni.

Légkivezetéses rendszerű dekoratív fali elszívó, amelyet át lehet állítani légkeringetéses üzemmódra

Ma nem jelenthet gondot szakembert találni, aki meg­felelő méretű nyílást fúr bármilyen vastag fal­ba. Az elszívó csövét ehhez a nyíláshoz kell vezetni a páraelszívó berendezéstől. Az el­szívó csővezeték haladhat a konyhasor felső részei fölött vagy gipszkarton mögött. Készülhet kör vagy téglalap keresztmetszetű műanyagból, de lehet alumíniumból is. A hal­kabb üzemelés miatt a sima csövek megfele­lőbbek a bordás csöveknél. Kerüljünk min­den fölösleges hajlatot az elszívócsőben vagy a kürtőben – mindegyik kb. 15 %-os teljesít­ménycsökkenést okoz.

A modern páraelszívók mechanikusan és elektronikusan is vezérelhetőek

Olyan teljesítményű elszívót kell választani, amely óránként legalább ötször kicseréli a levegőt az egész térben. Egy panellakás konyhájában a 300-500 m³/h teljesítményű készülékek képesek ezt a követelményt telje­síteni. Amennyiben viszont a konyha egy lég­térben van a nappalival, akkor már nagyobb, legalább 700 m³/h teljesítményű berendezés­re van szükség. A ventilátor teljesítménye az egyfokozatútól a négyfokozatúig terjedhet, de ma már választhatunk fokozatmentesen sza­bályozható típusokat is. A műszaki leírások­ban az elszívók teljesítményét több értékkel adják meg, például 130/160/200/250 m³/h számok a legkisebbtől a legnagyobb teljesít­ményfokozatot jelentik.

Az üzletekben találunk egymotoros vagy két­motoros elszívókat. Ez utóbbiak nagyon erő­sek és hatékonyak, mégis kimondottan halkak is lehetnek, mivel a kétmotoros beren­dezések fordulatszáma viszonylag kicsi. A modern elszívók mechanikusan és elektro­nikusan is vezérelhetők.

A légkeringtetéses elszívó kevésbé hatékony, és nem célszerű alkalmazni a nagyobb kony­hákban és terekben. Ez a rendszer szén­szűrőket tartalmaz, amelyek ugyan elnyelik a párát, szagokat, por- és zsírrészecskéket, a helyiségbe pedig a megtisztított levegőt fújják vissza, a szénszűrőket viszont rendsze­resen cserélni kell. Annak megakadályozásá­ra, hogy az elszívó-szellőző rendszer üzeme­lésekor a ventilátorban és az elszívócsőben vagy a kürtőben lerakódások keletkezzenek, a készülékeknek zsírszűrőt is tartalmazniuk kellene. Ez egy nagyon praktikus kiegészítő, egyszerű felhelyezni – tehát könnyű vele dol­gozni -, ráadásul egyszerűen tisztítható.

Az emberek általában az esztétikai megjele­nésük alapján választanak készülékeket, és csak másodsorban néznek utána a teljesítmé­nyüknek és egyéb plusz felszereltségüknek, funkciójuknak. A mai elszívók formatervezet­tek, változatos színűek, a modern konyhák minden követelményeinek megfelelnek. Formájuk lehet téglalap, négyzet, félkör, henger, sokszög, ellipszis, de nem ritkaság az egészen szokatlan térbeli forma sem. Az elszívók ugyan elég sok helyet igényelnek, de elegáns kiegészítői minden konyhának. A kürtös fali elszívók, valamint a függeszthető szigetelszívók kimondottan látványosak. Hozzájuk képest a konyhasorba építhető ké­szülékek teljesen elszürkülnek, noha ugyan­olyan korszerűek.

Egy üzemmódú, levegőkeringtetéses, mennyezetre szerelhető szigetelszívó

A gyártók nemcsak eredeti formákkal igye­keznek egymást túlszárnyalni, de minden márka kínál még valamilyen további szolgál­tatást is. Majdnem minden elszívóban van a motor működésétől független világítás. A szerkezetbe épített halogénlámpák az egész főzőfelületet megvilágítják. Némely típusnál a fényerő is az aktuális igényeknek megfelelően szabályozható.

A felszereléskor be kell tartani az elszívó és a tűzhely felülete közötti minimális függőleges távolságot. Ennek nagysága a tűzhely típusá­tól függ – az elektromos változatnál ez a tá­volság 65 cm, gáztűzhely esetében pedig általában 75 cm. Az ideális elrendezés az, amikor az elszívó szélesebb, mint a főzőlap. Azaz ha a rendelkezésére álló tér engedi, akkor pl. a 60 cm-es főzőlap fölé válasszunk 90 cm széles páraelszívót.

A konyha nemcsak konyhaszekrényekből, asztalból és székekből áll. A konyha funkció­jának betöltéséhez ezeken és a konyhagépe­ken kívül szükség van néhány nélkülözhetet­len kiegészítőre. A legfontosabb közülük a munkalap, valamint a munkalap és a felső szekrények közötti függőleges felület kiala­kítása. Szükség van a tökéletes világításra és a megfelelő mennyiségű elektromos csat­lakozási lehetőségre.

A munkalap felülete egészen biztosan a konyhasor leginkább igénybe vett és leg­jobban terhelt részei közé tartozik. Anyagának meg kell felelnie a higiéniai elvárásoknak, kopás- és hőállónak, valamint a konyhai vegyszerekkel szemben is ellenállónak kell lennie. A munkalap jelentősen befolyásolja a konyha összhatását is, ezért a színe is fontos szempont. Ma már a legkülönbözőbb anya­gokból és számos mintából, színből választ­hatunk. A bőség zavarában ügyeljünk arra, hogy a beépített pult összhangban legyen a konyha színeivel és stílusával. Gyakori megol­dás, hogy a pult anyagával burkolják a fölötte levő falrészt is a felső szekrényekig, a helyi­ség így egységes benyomást kelt.

Kompozit anyagok, azaz műkő

Corian, Polyston, Stonex, Technistone – csak néhány név a kompozitanyagok közül, ame­lyek játékosságot, eleganciát és fantáziát visznek a belső terekbe. Alkalmazásukkal bármilyen elképzelésünket valóra válthatjuk a konyhai munkalappal kapcsolatosan -kerekített, organikus formák, beépített moso­gatótálca, megemelt lábazat, beépített főző-centrum, korlátlan színlehetőségek stb. Kitalálhatunk bármit, semmi sem lehetetlen.

A kompozitanyagok, más néven a műkő szétzúzott kövek, ásványok elegyítésével keletkezik, színezékanyaggal és kötőanyag­gal, pl. tiszta gyantával keverve. Az egyes cégek azonban féltve őrzik saját receptjüket. A műkövek nálunk is elérhetők az üzletekben és a hagyományos anyagok mellett egyre nagyobb teret nyernek a modern belső te­rekben.

A konyhai munkapultnak tetszetősnek, strapabírónak és könnyen tisztántarthatónak is kell lennie.

A kompozitanyagok a természetes követ utánozzák, ugyanakkor sok tulajdonságuk előnyösebb annál. Nem porózusak, nem szívják magukba sem a zsírokat és olajokat, sem a szagokat. A műkő lapokat hézagok nélkül illesztik egymáshoz, az illesztések lát­hatatlanok. Ezáltal tökéletesen sima felület jön létre, amelyen így nem tudnak lerakódni szennyeződések és nem penészesednek. Ezen előnyökön túl a kompozitanyagok felü­lete szilárd, könnyen tisztítható és ápolható. Ha a felület bármilyen módon sérül, akkor át lehet csiszolni és fényezni. Komolyabb sérülések esetén az anyagot előbb megjavít­ják, majd utána csiszolják és fényezik át, vagyis ezután is úgy fog kinézni, mintha új lenne.

Minden kompozitanyagot könnyű megmun­kálni, lehet vágni, csiszolni, fényezni, fúrni, és egy bizonyos hőmérsékletre hevítve egysze­rűen, hajlítással formázható. A hézagmentes ragasztási technológia tovább növeli a forma látványosságát. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy akármilyen hosszú és széles, tetszőle­ges, akár szabálytalan alakú munkalap létre­hozható egyetlen csatlakozás nélkül.

Bármilyen alakú lapra van is szükség, az kompozitanyaggal teljesíthető. Tervezhetünk félkör alakú munkalapot, bordázott vagy tet­szőlegesen kerekített elülső éleket, a moso­gatótálca elülső oldala lehet ívelt stb. A víz­szintes munkalap anyagából kialakíthatjuk pult fölötti függőleges falfelületet. A vékony rétegek áteresztik a fényt, ezért ha az ilyen vékony felületek háttérvilágítást kapnak, szo­katlan fényeffektusok keletkeznek.

A műkő nem a legolcsóbb választás, de talán a legpraktikusabb.

A gyártók állandóan szélesítik a szín- és felületistruktúra-kínálatot. Vannak tiszta pasz­tell- és telített színű kompozitok, erezett min­tájú vagy csillogó hatású felületek. De ezenkí­vül lehetőség van a forgalmazónál megren­delni a saját elképzelésünk szerinti színt és felületi struktúrát. A szín a lap teljes vastagsá­gában azonos. A színes lapok kombinálhatók egymással, ezt kihasználva a legkülönbö­zőbb mintákat és motívumokat hozhatjuk létre. Egymásra ragasztással szendvicslapo­kat lehet kialakítani a különböző színekből, ilyenkor az éleken érdekes vizuális hatások jönnek létre.

A kompozit anyagból készült konyhai munka­lap nem olcsó, ám ez az egyetlen hátránya, és ezt messze elhomályosítják a felsorolt előnyös tulajdonságok. A kompozit ugyanis normál konyhai tevékenységgel gyakorlatilag tönkretehetetlen. Tisztítása és ápolása is egyszerű, ehhez a megszokott tisztítószere­ket lehet alkalmazni.

Természetes kő

Magasabb beszerzési ára miatt természetes kőből készült munkalapot ritkábban látunk a konyhákban. A kő igen ellenálló a mechani­kai sérülésekkel szemben, kemény, egyúttal azonban merev és hideg. A különböző kőfajtáknak érdekes, egyedi struktúrájuk és raj­zolatuk van. A konyhában leggyakrabban alkalmazott természetes kő a márvány és a gránit. A márvány érzékeny a háztartásban gyakran használt savakra, amilyeneket a bor vagy a citrusfélék leve tartalmaz. A savakkal, de a kopással és a nagyobb hőmérséklettel szemben is ellenállóbb a gránit.

Laminát

A legmodernebb anyagok mellett továbbra is népszerű maradt a laminát, ami a többi anyaghoz viszonyítva a legelőnyösebb árú választás. A laminált munkalapok – amelyek kielégítik a tisztítással és ápolással, valamint a higiéni­ával és a hibátlan kialakítással szemben támasztott követelményeket – faforgácsok szintetikus gyantákkal történő ragasztásával készülnek, nagy nyomáson és hőmérsékle­ten. A felületüket aztán laminálással – azaz gyantával átitatott papír ráragasztásával -kezelik, sima felületeket kapva. A laminált lapok különböző vastagságban, változatos színekben és mintákkal készülnek. 150 °C-os hőmérsékletet is kibírnak, azaz nem árt nekik a forró víz, sőt a forró olajnak is ellenállnak. Viszont az átforrósodott fazekak károsíthat­ják, és nem ajánlott rajta vágni sem.

Kedvező áruk miatt közkedveltek a laminált munkalapok.

Fontos megakadályozni, hogy a nedvesség az éleknél a lap belsejébe jusson, ezért az éleket védeni kell. A jó minőségű élvédelem befolyásolja a munkalap árát. Az olcsóbb megoldást az ABS élfólia, a puha műanyagra vagy gumira emlékeztető propilén élvédő képviseli. Többet kell fizetnünk, ha az él-védelmet fával, alumíniummal vagy rozsda­mentes acéllal oldják meg.

Fa

Egy következő lehetőség a fából előállított munkalap. Ennek az alapja lehet egyetlen tömör falap vagy falamellákból ragasztott lap. A fa kétségtelenül nagyon szép, termé­szetes alapanyag, munkalapnak viszont a legkevésbé alkalmas.

A fa munkalapok szépek ugyan, de a konyhában hamar elhasználódnak.

Nem ajánlott a főző-és a mosogatózónában használni, ugyanis nem hőálló és nem kopásálló, továbbá meg­telepednek benne a baktériumok. Ebből következik, hogy amennyiben a megterhelő konyhai körülményeknek kitett konyhasorba fa munkalapot helyezünk, az rövid élettar­tamú lesz.

Nemesacél

Ha minimalista stílusú és hi-tech eleganciát sugárzó konyhát szeretnénk, akkor a nemes­acél, azaz a rozsdamentes acél felületeket kell előnyben részesítenünk. A fém munkalap gyakorlatilag tönkretehetetlen, higiénikus és könnyen tisztítható, viszont rendkívül érzé­keny a karcolásokra.

A nemesacél munkalapok könnyen tisztíthatók, viszont nehéz megóvni őket a karcolódástól.

A rozsdamentes acél vízzel könnyen tisztítható, de utána a felületet azonnal le kell törölni száraz ronggyal. Speciális tisztítószerek is kaphatók a nemes­acélhoz. Az vízkőnyomokat meleg vízzel, hígított ecettel vagy szódabikarbónával tud­juk letisztítani. A súrolópor, a fémszálakat tartalmazó szivacs, ill. a klórt, sósavat vagy valamilyen fehérítőszert tartalmazó készítmé­nyek károsíthatják a fémfelületet.

Hajlamosak vagyunk a konyhabútort elsősor­ban a színe, a stílusa, az anyaga alapján választani. De ezek csak másodlagos szem­pontok, a legfontosabb, hogy a konyhabútor praktikus és használható legyen a minden­napokban. Ahhoz, hogy a konyhasor ne csak szép legyen, hanem a benne végzett munka hatékony is, ki kell alakítanunk az egyes ele­mek és munkaterületek megfelelő sorrendjét (élelmiszertárolás, hűtőszekrény/fagyasztó, mosogatógép, mosogatótálca, tárolófelület, főzőlap, tárolófelület).

Sokszor csak kis helyünk van a konyha kiala­kításához. Ekkor sem lehetetlen olyan kony­habútort tervezni, ahol az egyes munkaterü­letek megfelelő sorrendben követik egymást. A tárolást megkönnyíti számos variálható elem, amelyekkel a legkisebb hely is kihasz­nálható. Ezek a kiegészítők általában nem olcsók, de lehetőségünk van arra is, hogy ne egyszerre vegyük meg és építsük be őket. Arra viszont ügyelnünk kell, hogy a kiválasz­tott elemek adatait pontosan jegyezzük fel, mert a konyhabútort ezek figyelembevételé­vel gyártják le.

A jól felszerelt konyha alapja a sokoldalúan használható, praktikus tárolórendszer.

Alsó szekrények

Napjainkban a konyhában a tárolóhelyeket általában az alsó szekrényekben helyezik el. Ma már nem a hagyományos polcos szekré­nyeket javasolják, mivel a polcok hátsó, ne­hezen hozzáférhető részeiről körülményes elővenni az edényeket. A polcok általában áttekinthetetlenek.

Korszerű megoldás a teljesen kihúzható fiók, amely lehetővé teszi, hogy a legbelül elhe­lyezett tárgyakat is könnyen megtaláljuk. A fiókokba elhelyezhetünk még különböző elválasztóelemeket, amelyek megakadályoz­zák, hogy az edények ide-oda mozogjanak. Az evőeszközös fiókokba tegyünk speciális műanyag, fa vagy fém elválasztóelemeket, így a legkisebb használati tárgyat is áttekinthetően tárolhatjuk. A fiókok aljára vásárolhatunk csúszásgátló alátétet is. A nagy befogadó­képességű fiókok komoly terhelést bírnak ki és sok konyhai eszköz, edény, serpenyő vagy éppen élelmiszer tárolható bennük.

Különböző praktikus rendszerekkel a konyhabútorok nehezen
elérhető sarkai is tökéletesen kihasználhatók tárolásra.

A jó minőségű bútorvasalatok lehetővé teszik a fiókok könnyű kihúzását
és védenek a fiókok kiesése ellen is.

A konyhabútorok kedvelt belső kiegészítői a rozsdamentes acélból készült kosarak, ezeket szintén beszerezhetjük utólag is. Sok konyhabútorgyártó cég megemelte bizo­nyos munkaterületeknél a konyhapult magas­ságát, így könnyebben végezhető ott a kony­hai munka, és az alsó szekrényekben még több edényt tárolhatunk. A különböző edényeket, eszközöket igyekez­zünk a konyha azon részén tárolni, ahol hasz­nálni szoktuk őket.

A legtöbb helyet a konyhabútor lábazatába építhető fiókok jelentik. Praktikus megoldás a munkafelület alól kihúzható vágódeszka is, amelyet kombinálhatunk fiókba épített kenyérszeletelő géppel is. Speciális vasalatok és kiegészítők alkalmazásával a mosogató alatti tér is kihasználható.

L vagy U alakú konyhabútornál sokszor prob­lémát jelent a sarkokban lévő, nehezen hoz­záférhető rész, ahol viszont hatalmas a kihasználatlan tér. Ezek hasznosításához a konyhabútor sarokelemeibe félkör vagy háromnegyed kör alakú kiforgatható eleme­ket tehetünk. Ezzel nem tudjuk ugyan a teljes helyet kihasználni, viszont viszonylag olcsó megoldás. Létezik azonban egy drága, de nagyon hatékony megoldás: a magic corner (varázssarok). Ez az ajtó nyitásakor teljesen kiforduló szerkezet könnyen hozzáférhetővé teszi a legtávolabbi sarokban elhelyezett tár­gyakat is.

Felső szekrények

A hagyományos, zárt felső szekrényeket manapság a kisebb méretű polcok, valamint az átlátszó vagy áttetsző üvegajtós polcok váltják fel. Az oldalra nyíló ajtókat egyre inkább kiszorítják a tolóajtós és a felfelé nyíló ajtós szerkezetek, esetleg a fából, alumí­niumból vagy műanyagból készült redőnyök. Leginkább a kisebb tárgyakat, mint pl. a kávéfőző, kenyérpirító, mixer rejtjük el mö­göttük. A felső szekrények előlapja általában fa- vagy fémkeretes üveg. Általában matt üveget használnak, ami nem engedi látni a szekrény belsejét. Elegáns megoldás a felső szekrények belső megvilágítása.

A hagyományos, oldalra nyíló ajtajú felső szekrényeket felváltják a
különböző helyta­karékos, kihúzható és billenő rendszerek.

Ha átlátszó üvegezésű szekrényajtót választunk, akkor ezekben a szekrényekben szép poharakat, kávéscsészéket és más dekoratív tárgyakat tartsunk. Az üvegezett szekrények átvehetik a régi vitrinek szerepét. A felső szekrények belseje szintén az egyedi igényeknek megfelelően alakítható ki. Elhe­lyezhetünk bennük tányércsepegtetőt, vagy felszerelhetünk olyan kihúzható szerkezetet, amely segít, hogy belássunk a szekrények belsejébe.

A felfelé nyíló ajtajú felső szekrényekhez új­fajta, zárrugós vasalatot fejlesztettek ki, ame­lyek gondoskodnak arról, hogy a szekrényaj­tó nyitva maradjon anélkül, hogy tartanánk, illetve lassítják annak csukódását, így az ajtó nem csapódik a szekrénytestnek. A korszerű pántokkal az ajtók 100-180°-os szögben felnyithatók.

Tárolószekrények

Manapság a legtöbb lakáshoz nem tervez­nek éléskamrát, így az élelmiszerek tárolását is a konyhában kell megoldanunk. Erre külön tárolószekrényt alakíthatunk ki. A gyártók változatos méretben kínálják őket, különböző ajtótípusokkal vagy kihúzható kialakítással. Egyedi méretben is megrendelhetők, ilyenkor a legkisebb helyet is ki tudjuk használni.

A tartós élelmiszereket általában a magas álló szekrényekben tároljuk. Jól átgondolt belső kialakításuk rengeteg élelmiszert befogad. Ha polcok helyett rozsdamentes acél kosarakat alkalmazunk, a szekrény belseje jóval át­tekinthetőbbé válik. Készülhetnek kihúzható polcokkal is. Létezik olyan fiókrendszer, amelynél síneken egyben kihúzható az egész blokk vagy csak külön az egyes fiókok. A fiókokba speciális rácsokat lehet tenni, amelyek megakadályozzák az élelmiszerek elcsúszását. Amikor kihúzható rendszert választunk, figyeljünk oda a teherbírására is.

Az ajtók és fiókok fogantyúi

A konyhabútor fontos tartozékai, és egyben meghatározó stíluselemei az ajtók és fiókok fogantyúi. Sokféle alakú, színű és méretű fogantyú közül választhatjuk ki az elképzelé­seinkhez leginkább megfelelőt. A fogantyúkat vízszintesen vagy függőlegesen is felszerel­hetjük a konyhaszekrény ajtóira. A fogantyúk a leggyakrabban fémből, általá­ban alumíniumból készülnek, de választ­hatunk nikkelezett, valamint fényes vagy matt nemesacél fogantyúkat, esetleg rézből készülteket is.

Nagyon hatásosak a több anyagot – fém + fa, fém + üveg, fém + kerámia – társító fogantyúk. A kínálatot tovább gazdagítják a széles színválasztékban elérhető műanyag termékek, ezek akár áttörtek is lehetnek. A fogantyúk helyének megtervezésekor gon­doljunk arra, hogy a rosszul elhelyezett fogan­tyúk balesetveszélyesek lehetnek a gyere­keknek, de a felnőtteknek is.

Fordítsunk kellő figyelmet a konyhabútor fogantyúinak kiválasztására is,
mivel ezek a konyha fontos stíluselemei.

A legújabb divatirányzatok szerint tervezett konyhabútoroknál a fogantyúk nem látszanak vagy teljesen hiányoznak. Egy speciális vasalat helyettesíti őket. Az ilyen vasalattal ellátott ajtót vagy fiókot elég kézzel vagy térd­del egy adott ponton gyengén meg kell nyomni, hogy kinyíljon.

A konyhabútornak mind ergonómiai, mind esztétikai szempontból is tökéletesnek kell lennie. A nagyobb páratartalom és hőmér­séklet miatt nagyon fontos a konyhasort alkotó anyagok megfelelő minősége és felületkezelése.

MDF lemez

A konyhabútorok előlapja általában préselt farost MDF lemezből készül, ez alaktartó és ellenállóbb, mint a tömör fa. Az MDF lemezek óriási előnye a szinte korlátlan megmunkálhatóság. Lehet őket csiszolni, marni, pácolni, lakkozni, furnérozni, fóliázni vagy laminálni. A laminált MDF lapok óriási színválasztékban, fényes vagy matt felülettel kaphatók, de talál­hatunk fát, fémet, természetes követ, textíliát, bőrt utánzó felülettel is. A laminált előlappal ellátott konyhabútor szín- és alaktartó, ellen­áll a nagy hőmérsékletnek és a párának, valamint kopásálló és könnyű tisztítani.

Nedvességnek kevésbé ellenálló helyek az ajtók és fiókok élei, ezért ezekre műanyag szalagot ragasztanak. Az elzárásra jobb megoldás a számtalan színkombinációban létező műanyag ABS él. A kemény lamináló anyag hátránya, hogy csak sima felületet lehet vele bevonni.

Fólia

Hosszabb élettartamúak a fóliák, amelyek­kel túlnyomáson és nagy hőmérsékleten vákuumpréseléssel vonják be az MDF leme­zeket. A fóliázott felületű konyhabútort könnyű ápolni és tisztítani. Népszerűek a famintázatok és a lakkozott, színes fóliák. Laminált felületek tisztítására és ápolására ne használjunk agresszív tisztítószereket, sem súrolóport. Alkalmazhatunk viszont alkoholt tartalmazó tisztítószereket. A tisztítás után a felületet alaposan töröljük át száraz ronggyal.

Fa

Sokan úgy gondolják, hogy a legjobb a tömör fából gyártott konyhabútor. Ez azonban téve­dés, mivel a természetes fa nedvességet vesz fel és ad át környezetének, aminek következtében deformálódik. A tömör fának általában a rusztikus, vidéki konyhákban van létjogosultsága. Ezeknél viszont az előlapok nem sima felületűek, hanem marással deko­ráltak, a zárólécek díszesek, a formák íveltek. A vidéki stílusú konyhába valók a faragott polcok, tányértartók, csészetartók is, ezeket legkönnyebb fából elkészíteni. A tömörfa konyhák rendkívül magas ára, valamint a vizes és párás környezetben gon­dosabb és rendszeres kezelést igénylő fa­anyag az oka, hogy a tömör fát lassan kiszo­rítják az új, könnyen karbantartható anyagok.

Fafurnéros felületek

A rétegelt-ragasztott, furnérozott falemezt konyhai előlapok anyagaként is használják. Fapácok és lakkok alkalmazásával a megfe­lelő felületkezelés mellett a színek széles választéka kialakítható. A fafelületek további előnye, hogy az esetleges sérülések csiszo­lással javíthatók. A fafelületek üvegtisztításra használt szerekkel lemoshatok. Ne használ­junk súrolóport vagy olyan szereket, amelyek homályosíthatják vagy akár fel is sérthetik a felületet.

Ideális választás a fafurnér, mivel a valódi fa összes jó tulajdonságát élvezhetjük, miköz­ben csökkentjük a konyhabútor árát. A furné­rozott előlapú konyhaszekrények korpusza (bútortest) faanyaghulladékból préselt vagy ragasztott lap, amelyre rápréselik a fafurnért. Faforgácslemeznél figyelni kell az élek tökéle­tes védelmére, hogy a bútorlap ne szívhas­son magába vizet. Általános érvényű, hogy az ajtóknál és az összes vízzel kapcsolatba kerülhető bútorrészen ügyelni kell az élek jó minőségű, alapos kidolgozására.

Ha láttatni szeretnénk a fafurnér rajzolatát, akkor oldószeres pácot vagy vízzel hígítható pácot használjunk. Ha a furnérozott felületet oldószeres alapfestékkel vagy fedőlakkal, valamint vízzel hígítható lakkal kezeltük, a konyhabútornak nagyobb lesz a vegyi és mechanikai hatásokkal szembeni ellenálló képessége, és markánsabban kirajzolódik a fafelület mintázata is. A furnérozott anyagból készült konyhabútort érdemes fényvédő, UV-szűrőt tartalmazó lakkal kezelni, ez meg­védi a fafelületet a színváltozástól.

Lakkozott felületek

Látványosak, de igen drágák a lakkozott ajtó­felületek. A megfelelően előkészített MDF lemezre színes lakkot visznek fel több réteg­ben. Az egyes rétegeket csiszolják, amitől a felület kiváló minőségű lesz. A végső kialakí­tás lehet matt vagy fényezett.

A lakkozott, fényes felületek az igényesebb, drágább konyhabútorokra jellemzők.

Magasfényű, lakkozott felületű konyhabútort általában modern lakásokban találunk, eze­ket fém-, műanyag és üvegfelületek egészí­tik ki. A magasfényű felület főként a sötétebb – piros, bordó, olajzöld, sötétszürke, fekete -színárnyalatokon érvényesül, de a pasztell­színek magasfényű lakkozása is érdekes megoldás lehet. A konyhabútorokon általá­ban világos narancssárga, pasztellkék és élénkzöld színek jelennek meg. Újabban a konyhabútorok ajtaját magasfényű, lakkozott furnérral is készítik.

Fémfelületek

Különleges megjelenésű a fém konyhabútor, bár nem igazán praktikus. Gyártásához rozs­damentes acél vagy egyéb fémlemezt hasz­nálnak. A sima, fényes fémfelületek könnyen beszennyeződnek, ugyanis ha nedves vagy zsíros kézzel érünk hozzájuk, az azonnal meglátszik rajtuk, így sokkal gyakrabban kell tisztítani őket. A fémfelület másik hátránya, hogy könnyen karcolódik, amikor edények­kel, serpenyőkkel és más fémtárgyakkal dol­gozunk a konyhában.

Különlegesek és látványosak a matt vagy fényes, rozsdamentes acélfelületek.

A ma divatos, modern konyha jellemzői

• erőteljes, jellegzetes farajzolatú frontok,
• egységes megjelenés,
• a munkalap és a konyhabútor alsó és felső része közötti falburkolat azonos anyagú és színű,
• a felsőszekrények üveggel és fémmel kombinálva készülnek,
• csiszolt alumínium vagy rozsdamentes nemesacél felületek is előfordulnak,
• a konyhabútorok frontja magasfényű,
• meghatározó a fekete, fehér vagy sötétbarna árnyalatai.

Legtöbben tágas és világos konyhát szeretnénk, de nem mindenhol van lehetőség az elképzelésünk kialakítására. Általában valamilyen kompromisszumot kell kötnünk, mert a konyha elhelyezésére szánt helyiség túl kicsi, túl magas, túl keskeny, esetleg túl sötét. Ezeket a hátrányokat a felületek színével, mintázatával, megfelelő világítással és átgondolt bútorelrendezéssel tudjuk kompenzálni. Szűkös és rosszul megvilágított térben ne használjunk sötét színeket és nagyméretű mintákat. A világos színek, a fényes felületek optikailag tágítják a teret, a sötét színek barátságosabbá teszik a nagy helyiségeket.

A megfelelő padlózat

A konyha kialakításánál elsősorban a jó minőségű konyhabútor és a korszerű konyhagépek beszerzésére szoktuk helyezni a hangsúlyt, azonban nem szabad megfeledkeznünk a kiváló minőségű  padlóburkolat kiválasztásáról sem. Gondoljunk csak arra, hogy a mindennapi használat mekkora igény­bevételt jelent. Fontos, hogy a konyha padló­burkolata strapabíró, könnyen tisztán tartható és biztonságos, azaz csúszásmentes legyen. Ha lakótérrel egybenyitott konyhánk van, a konyharész burkolatának harmonizálnia kell a lakótér stílusával, ezért bizonyos esetekben érdemes az egész lakótérben egységes meg­oldást, azonos padlóburkolatot választani.

Régebben kerámia burkolólappal vagy linó­leummal burkolták a konyhák padlóját, mára azonban számtalan lehetőség közül választ­hatunk.

Hagyományos kerámia

Továbbra is népszerűek a padlófűtéshez al­kalmazható burkolólapok. Választhatunk kerámia, gres vagy kő burkolólapot. Hosszú élettartamúak, karcállóak, nem érzékenyek a hőmérséklet vagy a páratartalom változá­sára.

A kerámia burkolólap a legáltalánosabb konyhai padlóburkolat.
Manapság a nagyobb méretű lapok divatosak.

Manapság divatosak a nagyobb, 30 x 60 cm-es, 60 x 60 cm-es formák, de találkozhatunk 120 x 60 cm-es burkolólapokkal is. Ezek elő­nye, hogy a padlófelület egységesebb benyo­mást kelt. A nagyméretű, élcsiszolt (rektifikált) padlólapok lerakásakor nem keletkeznek hézagok; ez különösen a mintáknál és struk­túráknál előnyös, mert a padlózat így egy­befüggő hatást kelt és optikailag tágítja a teret.

A kereskedelemben nagy a szín- és minta­választék a 33 x 33 cm, 40 x 40 cm vagy 45 x 45 cm-es burkolólapokból. Kedveltek a természetes, meleg tónusú, világosabb színek, az okker vagy terrakotta árnyalatok. Különlegesek a fát, fémet, természetes követ, de akár textíliát vagy bőrt utánzó burkolóla­pok, és megjelentek a tapétákra vagy sző­nyegmintákra emlékeztető mintázatúak is.

A burkolólap megvásárlása előtt készítsünk vagy készíttessünk burkolatkiosztási tervet. Az átlósan (diagonálban) lerakott burkoló­lapok optikailag tágítják a teret. Viszont ekkor több burkolólapra lesz szükség, mert vágni kell őket, és több hulladék is keletkezik. A téglatest formájú burkolólapokat tégla­kötésben is lerakhatjuk. Újabban a különbö­ző formák vagy felületek társítása került elő­térbe. Gyakran kerülnek egymás mellé fényes és matt felületek. A konyhában a fényes padlóburkolat nem túl praktikus, mert min­den csepp víz és olaj vagy zsiradék meglát­szik rajta. A kerámia burkolólapot könnyű tisztítani, ehhez használjunk tisztítószeres meleg vizet.

A konyhában örök helyük van a higiénikus és esztétikus kerámia burkolólapoknak.

Ne használjunk savakat és erős tisztítósze­reket, amelyek tönkretehetik a fugákat. A konyhában érdemes speciális, rossz nedv­szívó képességű fugázóanyagot használni, hogy a szennyeződések ne ivódhassanak beléjük.

Linóleum

A linóleum nagy visszatérése arról tanúsko­dik, hogy szeretünk visszatérni a régebben már bevált és sok éven keresztül gond nélkül használt anyagokhoz. A múlttal ellentétben ma sokkal több színből és mintázatból lehet válogatni. Kellemes színek egész palettája kapható, jellemzőjük a márványra emlékez­tető, finom mintázat. A különböző felületi struktúrájú és színű linóleumok egymással kombinálhatók is.

A linóleum természetes anyagokból készül: lenolajból, természetes gyantákból, mészkő­porból, fa- és parafalisztből, valamint festé­kekből. Kitűnő szigetelők, tartósak, és antisztatikus, valamint antibakteriális kezelésük­nek köszönhetően allergiásoknak is jó vá­lasztás. Fontos azonban, hogy viasszal vagy speciális pasztával rendszeresen ápoljuk, hogy ne veszítse el fényes felületét. Napjainkra egyszerűsödött a linóleum lerakása is.

Ennek a főként különböző szélességű szalagokban árusított padlóanyagnak a fektetése aránylag komoly feladat volt és maradt. A gyártók azonban piacra léptek egy újdonsággal – ez az úsztatott padló rendszerű marmóleum. Az alap egy HDF lap, a kopóréteget a 2 mm vas­tag természetes linóleum alkotja. Az egyes lamellák könnyen egymásba csúsztathatóak, így kapcsolódnak egymáshoz, ami meggyor­sítja és egyszerűsíti a marmóleum lerakását.

PVC

Konyhapadló burkolataként használhatunk PVC-t is. A linóleummal ellentétben ez telje­sen mesterséges anyag. A többrétegű PVC-burkolat élettartama hosszabb, mint a gyen­gébb egyrétegűé. A piacon megjelent a lágyított PVC, amely könnyen tisztítható, de több rétegből tevődik össze, vastagsága eléri a 3 mm-t, kopórétege kb. 0,5 mm-es. A modern PVC már kopásállóbb és jobban ellenáll az átrepesztésnek, átlyukasztásnak is. Nem hagynak rajta nyomot a bútorok vagy a sötét színű cipőtalpak. A zajt akár 17 dB-lel is képes tompítani, ezenfelül hőszigetelés­ként is működik.

Manapság a PVC már nem sivár szürke, több száz féle színből és mintából választhatunk. A PVC ára is kedvező, sokkal olcsóbb, mint a természetes linóleum. Takarításához használ­junk tisztítószeres vizet.

Novilon®

Az üzletekben kapható Novilon® padlóburko­lat is. Ez az átlátszó kopásgátló védőréteggel ellátott, nagyon erős és merevített habrétegre felvitt lágy PVC kiváló minőségű. Könnyű tisz­tántartani és ápolni, hosszú az élettartama, valamint újrahasznosítható. Kitűnő rugalmas­sága révén nem okoz egészségügyi (hátge­rinc) problémákat. Lerakás után viasszal kell kezelni, majd a további használat során is rendszeresen kezeljük speciális polírozószer­rel. Tisztítószeres vízzel könnyen takarítható.

Parafa

Ha a természetes anyagokat részesítjük előnyben, padlóburkolatnak választhatunk parafát. A gondosan válogatott és feldolgo­zott parafából más anyagokkal összehason­lítva melegebb és ellenállóbb padlózat készíthető. A parafa elnyeli a hangot, rugalmas, ami kedvező hatással van a hátgerincre és az ízületekre. Látványa meleg, barátságos han­gulatot teremt.

Választhatunk parafa burkolólapokat, ame­lyeket az aljzathoz kell ragasztani, vagy olyan elemeket, amelyeket úsztatott padló módon kell lerakni, illetve készparkettát is. A burkoló­lapok lehetnek természetes felületűek, lakkozottak vagy festettek. Mindegyiknél ajánlott a lerakás után felületkezelést végezni, a termé­szetes felületűnél több rétegben felhordott lakk javasolt. Ezzel bezáródnak a csatlakozó­hézagok, egybefüggő felület jön létre, és nem kell attól tartanunk, hogy a padlóba víz kerül. A viasszal bevont parafa padlót évente két-három alkalommal tiszta méhviasszal kell kezelni. A mindennapi használat során tisztí­tószeres vízzel könnyen takarítható.

Fa

A faburkolat a konyhában különösen nagy terhelésnek van kitéve. Ritkán használjuk, bár vannak előnyei is, pl. a padlóra leeső edé­nyek nyomot hagynak, de a fát le lehet csi­szolni, majd újra lehet lakkozni.

Napjainkban egyre többször találkozhatunk fapadlóval a konyhákban is.

Amennyiben a konyhába fapadlót szeret­nénk, inkább többrétegű terméket válasszunk. A több réteg ugyanis korlátozza a faanyag természetes deformálódását. A fa burkolóanyagok választéka rengeteg mintá­val és fafajtával bővült. A kemény fajtákból (tölgy, bükk) gyártott hagyományos faparketták mellett egyre növekvő az érdeklődés az egzotikus anyagú, modern, hézagmentes fapadlók iránt. A sötét árnyalatú merbau, ipe, wenge, afrikai tölgy és az egyedi megjelené­sű bambusz rendkívül divatos. Használatukkal markáns belső tereket alakíthatunk ki.

Különlegesek azok a fapadlók, amelyeket a gyártási folyamat végén kézzel munkálnak meg, hogy öreg, barázdált vagy szúette pati­nát alakítsanak ki rajtuk. Amennyiben a faparkettát drágának találjuk, választhatunk laminált padlót is. A fapadlók­hoz hasonlóan a laminált padlók esetében is a sötétebb árnyalatok és az egzotikus famintázatok divatosak. Ugyanúgy, ahogy a fa­anyagot, hosszú távon a laminált padlót is károsítja a víz.

Öntött padlók

Az utóbbi időben a lakásban és a konyhában is teret hódítanak az öntött padlók, amelye­ket valaha kizárólag ipari létesítményekben és raktárakban alkalmaztak. Az öntött padló nagyon ellenálló, komoly terhelést visel el és hézagmentes, azaz könnyű takarítani és ápolni. Ez a burkolattípus is széles színvá­lasztékban kapható.

A régebben csak ipari épületekben használt, hézagmentes,
öntött padlót ma előszeretettel alkalmazzák a konyhákban is.