Konyha - 155. oldal

A konyha kialakítása előtt valószínűleg van­nak már elképzeléseink az építendő konyhá­ról, a bútorok stílusáról, hogy milyen konyha­gépeket szeretnénk stb. Ha úgy érezzük, hogy nehezen áll össze az elképzelésünk egységes koncepcióvá, nyugodtan forduljunk szakemberhez. Sokszor pont a velük foly­tatott konzultáció után ébredünk rá, hogy bár élt bennünk egy kép a kialakítandó kony­háról, kisebb-nagyobb változtatásokkal to­vább tökéletesíthetjük a konyha kialakítását. A szakemberek segítenek rendszerezni el­gondolásainkat, és úgy alakítani a terveket, hogy a konyha funkcionális és esztétikai szempontból is igényeinknek megfelelő legyen.

Elképzelések összeírása, vázlat készítése

Célszerű a legfontosabb információkat össze­gyűjteni, mielőtt felkeressük a konyhastúdiót. Ha a régi konyhabútort szeretnénk lecserélni, készítsünk alaprajzi és falnézeti vázlatrajzot a konyháról. Tüntessük fel rajta az alaprajzi méreteket, a mennyezet magasságát, a nyí­lászárók elhelyezkedését, ill. nyításirányukat.

A vázlatba rajzoljuk be, hol vannak villanykap­csolók, dugaljak, hol van a páraelszívó ki vezetőcsöve, merre húzódik a villany-, víz-és gázhálózat – ezeket egy belső saroktól kell lemérni. Segítségként keressük elő a lakás tervrajzait. Ha az új konyhabútorba a már meglévő konyhagépeket is be szeretnénk építeni, vigyük magunkkal ezek adatait is. Gondoljuk végig, milyen fal- és padlóburkola­tot szeretnénk.

Elrendezések, burkolat

Ha nem tervezzük a padló­burkolat cseréjét, vigyünk magunkkal egy fényképet róla, hogy a konyhabútor színének kiválasztásánál azt is figyelembe lehessen venni. Legyen elképzelésünk a világítótestek elrendezéséről, arról, hogy a konyha étkező­helyiség is lesz-e egyben, s ha igen, hány személy fog benne étkezni. Mindez még vál­tozni fog a konyhastúdió szakemberével foly­tatott megbeszélés során, aki igényeinket és elképzeléseinket végiggondolva megtervezi a nekünk ideális konyhát.

Az előzőekben leírtakat alkalmazhatjuk akkor is, ha új építésű lakásba vagy házba vásáro­lunk konyhát. Ilyenkor annyival egyszerűbb a helyzet, hogy az építész vázlatosan megter­vezte már a konyhát, valamint az elektromos és vizes csatlakozások helyét.

Az asztal és a székek színe kellemes kontrasztot képez a konyhabútorral.

A konyhastúdiókban láthatunk teljesen berendezett konyhákat is; ezeket érdemes alaposan megnézni és ötleteket gyűjteni, amiket felhasználhatunk a saját konyhabúto­runk kialakításánál. A konyhatervező szak­embernek olyan információkra is szüksége lesz, hogy hány tagú a család, mik a szoká­saink, gyakran tartózkodunk-e a konyhában és gyakran főzünk-e otthon, vannak-e a családban gyerekek vagy esetleg tervezünk-e nagyobb családot a közeljövőben, hiszen más a konyha célszerű elrendezése gyer­mektelen, és megint más gyermekeket neve­lő családoknál.

Ha vannak gyerekeink, érde­mesebb gyerekzárral ellátott konyhagépeket választani, a fiókokra is szerelhetünk gyerek­zárat, a sütőt érdemes magasabbra helyezni a kicsik védelmében, viszont a mikrohullámú sütőt tehetjük alacsonyabbra, hogy a nagyobb gyerekek önállóan tudjanak maguknak ételt melegíteni.

Konyhagépek

A stúdióban a konyhagépek kiválasztásában is segíthetnek, annak megfelelően, hogy a beépített vagy a szabadon álló készülékeket részesítjük-e előnyben, hogy egyetlen gyártó termékeit szeretnénk-e használni vagy inkább az adott konyhagép műszaki jellemzői számí­tanak. A különböző készülékeknek eltérő az energiafogyasztása és a zajszintje is, ezt is vegyük figyelembe a konyhagépek kiválasz­tásánál, főleg, ha a konyha egy légtérben van a lakótérrel.

Tűzhely, főzőlap

Döntenünk kell arról is, hogy villany- vagy gáztűzhelyet szeretnénk, esetleg indukciós főzőlapot választunk. Határozzuk meg a mosogatógép helyét még akkor is, ha csak később szereznénk be a készüléket, mert így a konyha bontása és átépítése (vízvezetékek és elektromos csatlakozások kiépítése) nélkül helyezhetjük azt üzembe. Beépített mosoga­tógéphez feltétlenül vásároljuk meg az ajtajá­ra szerelendő frontot még akkor is, ha csak később szándékozzunk a mosogatógépet beszerezni. Erre azért van szükség, hogy ne legyen eltérés a később beépített gép és a már meglévő konyhabútor megjelenésében.

Modern konyháknál kihasználhatjuk a sötét és világos felületek látványos kontrasztját.

A konyhastúdió szakemberével folytatott megbeszélések alapján a stúdió munkatársai elkészítik a konyhabútor alaprajzát, nézetraj­zait, és három dimenziós látványtervét, vala­mint kiszámítják a konyhabútor árát is. Ezek ismeretében módosíthatunk az elképzelé­seinken.

Amikor elégedettek vagyunk a konyhabútor terveivel és az árban is meg tudunk egyezni, a szakember felméri a helyszínt, pontosítja az általunk szolgáltatott adatokat és a konyha legyártásához szükséges műszaki paramétereket. Ekkor a konyháról részletes tervrajz készül, valamint egy lista a konyhabútor ele­meiről. A bútor szállítási határideje stúdión­ként eltérő, általában 6-8 hét. A konyhastú­dió szakemberei be is szerelik az elkészült konyhabútort.

A mai, korszerű konyhák tervezésénél a megfelelő elrendezés, az ergonómiai szem­pontoknak megfelelő kialakítás és a tökéletes felszereltség mellet nagyon fontos a stílusos megjelenés. Fontos az egyediség, az ötletes­ség, a különleges megoldások alkalmazása. A mai bútortervezők a múlt század stílus­irányzataiból merítenek, miközben bátran élnek a csillogó, magasfényű vagy éppen visszafogott, matt felületekkel, élénken ragyo­gó színekkel vagy a finom árnyalatok harmó­niájával.

A lakáskultúra még sosem volt ennyire válto­zatos, mint napjainkban. Különböző stílus él egymás mellett, nincs uralkodó irányzat. A modern, a klasszikus és a vidéki stílus köl­csönösen kiegészíti egymást, ezzel új és szokatlan változatokat hozva létre.

Amikor kiválasztjuk a konyhát, vegyük figye­lembe a ház, a lakás stílusát, az egyes helyi­ségek berendezését is. Ha a konyha önálló, elkülönített helyiség, akkor nem kell a többi szobáéhoz igazítani a konyhabútor stílusát. A nappalival egy légterű konyha tervezésénél azonban össze kell hangolnunk a színeket, stílusokat. Jó megoldás az is, ha semleges színű, visszafogott stílusú konyhabútort vá­lasztunk.

Vidéki stílusú konyha

Ha vidéki stílusú konyhát szeretnénk, igen sokféle irányzat közül választhatunk. Nap­jainkban népszerű az északi lakáskultúrára jellemző egyszerű, világos felületű konyhabú­tor, de divatos a sötétebb árnyalatú, a fa ere­deti színét látni engedő angol stílus is. Az ilyen konyhabútorok a vidéki élet nyugalmát, egyszerűségét testesítik meg ebben a rohanó világban.

A vidéki hangulatú konyhánkban alkalmazhatjuk a manapság
nagyon kedvelt északi stílus egy-egy elemét.

A vidéki stílusú konyhák alapanyaga általá­ban a tömör fa, de találkozhatunk tömör fa és furnérozott felület kombinációjával is. A búto­rok többnyire matt lakkozásúak vagy a kívánt árnyalatra pácoltak. A kézi munkával készült, faragott bútorokat sokszor viasszal felület­kezelik. A vidéki stílusú konyhabútorok jel­lemző színei a fehér, a különböző pasztell­színek, a zöld, a kék különböző árnyalatai, valamint a fa természetes színei.

Konyhánkat kialakíthatjuk az olasz vagy francia vidéki konyhákat idéző stílusban is

A vidéki stílusú konyhában általában több kiegészítő asztalka, polc, tálalószekrény talál­ható, és a használati tárgyak, edények sem maradnak rejtve, hanem szépen elrendezve díszítik a helyiséget. A stílusos kialakítás ré­sze a tömör fából készült, masszív asztal, amelyet akár különböző székekkel is körbe­vehetünk. A vidéki hangulatú konyhából nem hiányozhatnak a klasszikus kockás vagy apró­virágos vagy kis romantikus függönyök, drapériák, sem a kockás vagy hímzett asztal­terítő.

Vidéki stílusú konyhába is tehetünk korszerű, rozsdamentes acél konyhagépeket, hiszen divat a stílusok keverése. Arra is van lehető­ségünk, hogy a konyhagépeket is a vidéki hangulatú konyha stílusában válasszuk ki. Csaknem minden konyhagép gyártó cég kínálatában szerepelnek rusztikus formater­vezésű és anyagú gépek. Régies megjelené­sük ellenére minden korszerű funkció meg­található bennük.

Klasszikus konyha

A klasszikus stílusú konyha időtálló, mérték­tartó, kiváló minőségű és kényelmesen hasz­nálható bútorokkal berendezett helyiség. Klasszikus stílusú konyhához egyszerűbb formájú bútorok illenek, a bútor laminált vagy fóliázott, ez utóbbi lehetővé teszi, hogy a bútor ajtóiba finom minták, marások kerül­hessenek. A fém kiegészítők szinte bármilye­nek lehetnek, választhatunk rozsdamentes acélt, bronzot, sárgarezet. A páraelszívó -amely a vidéki stílusú és a modern konyhák­ban meghatározó látványelem – itt vissza­fogott formájú.

A klasszikus konyha formái, anyagai időtlen eleganciáról tanúskodnak.

A klasszikus konyha túlzásoktól mentes,
ezért sokféle stílusú lakásberendezéssel harmonizál.

A munkafelület és a felső szekrények közötti falat burkolhatjuk különböző nagyságú és alakú kerámialapokkal. A szekrényajtók fogantyúi készülhetnek fémből, műanyagból, valamint fém és műanyag, fém és fa, esetleg fém és porcelán kombinációjával.

A klasszikus konyha színárnyalatai vissza­fogottak. Kerüljük a harsány színeket akár a bútorról, akár a falról vagy a textíliákról van szó. Érdemes csupán két-három szín árnya­latait alkalmazni a konyha tervezésekor.

Modern konyha

A modern stílusú konyhák tervezésekor elsőd­leges szempont a funkcionalitás, a díszítés­nek alig van jelentősége. A modern konyhák könnyed, szellős hatásúak, a konyhagépek jó minőségűek és nagy teljesítményűek, ame­lyek általában rejtve vannak a konyhabútor dísztelen felületei mögött. A konyhai eszkö­zök és a kisebb konyhai készülékek sincse­nek szem előtt, többnyire szekrényekben, fiókokban tároljuk őket. A modern konyhák­ban nagy hangsúlyt kapnak az aprólékosan kidolgozott bútorvasalatok, valamint a konyhaszekrények és -fiókok jól átgondolt belső szerkezete, amivel teljesen kihasználható a konyhabútor minden szeglete.

A hideg szürke magasfényű és a meleg
fafurnéros felületek kombinálása barátságos, mégis modern összhatású.

A teljesen egyszerű ajtók egzotikus fából (makassar, zebrano, wenge) készült furnérral vagy ezeket utánzó mintájú dekorfóliával bo­rítottak. A modern konyhába választhatunk magasfényű, lakkozott felületeket is. Divato­sak az erőteljes, tiszta színek, pl. fekete, fehér, piros, szürke, zöld stb. és ezek kombinációi.

Az alsó szekrények könnyedségét és szellősségét az adja, hogy fémlábakon állnak, vagy a falra akasztják őket, a felső szekrények tömörségének megtörésére rozsdamentes acél vagy alumínium keretű, átlátszó vagy matt üvegajtókat alkalmaznak. A szekrények, üvegpolcok, bárpultok megvilágítása is jel­lemző. A modern konyhák kedvelt eleme a tér közepén álló, legkorszerűbb konyhatech­nikával felszerelt konyhasziget. A modern stílusú konyhákban ritkán találha­tunk apró kiegészítőket, dísztárgyakat, a stílus tisztasága megköveteli a tér átláthatóságát.

Új konyha tervezésénél elsőrendű szempont a használhatóság, mivel a konyha lényegé­ben munkahely. A konyhabútornak különbö­ző ergonómiai szabályoknak kell megfelelnie, hogy azt a későbbiekben kényelmesen hasz­nálhassuk. Ezek az ergonómiai szabályok segítenek abban, hogy a bútorokat, a konyha­gépeket és munkafelületeket a legoptimáli­sabban helyezhessük el.

Manapság az egy­séges, szabványméretek háttérbe szorultak és előtérbe kerültek az egyéni igényeknek megfelelő konyhakialakítások. Ehhez figye­lembe vesszük a konyha használójának test­magasságát, hogy a konyhában jobb- vagy balkezes, esetleg mozgássérült.  Az egyes konyhai munkafázisokhoz is más-más ideális pultmagasság tartozik.

A korszerű konyhában az egyes munkaterületek pultfelületei különböző magasságban vannak.

Már 80 cm hosszú munkafelületen is kényel­mesen el lehet készíteni az ételt, ha a kony­habútort optimálisan alakítjuk ki. A munkapult közelében vagy alatta helyezzünk el fiókos szekrényeket, amelyekben a különböző konyhai segédeszközöket, edényeket tárol­juk. A hagyományos, polcos alsószekrénye­ket lassan háttérbe szorítják a könnyebben kezelhető, áttekinthetőbb fiókos szekrények (40-60 cm magas fiókokkal).

Munkafelületek

Ha a munkafelületet kisebb konyhagépek -vízforraló, kávéfőző, kenyérpirító – elhelyezé­sére is használjuk, akkor válasszunk hosszabb és esetleg mélyebb pultot. A megszo­kott, 60 cm-es pultmélységet 10-30 cm-rel lehet növelni. Ez ugyan drágább megoldás, de a jobban kihasználható munkafelület kárpótol minket a többletköltségekért. Ebben az esetben a munkalap hátsó részén, a falnál elhelyezhetünk egy többfunkciós, süllyesztett csatornát is, edénycsepegtetővel, tárolóhellyel és elektromos csatlakozóaljzatokkal. A meg­növelt munkafelületen elhelyezhetjük azokat a tárgyakat, konyhai kisgépeket, amelyeket gyakran használunk, sőt ezek elrejtésére tolóajtót is beépíthetünk.

A konyhai munka kényelméhez a megfelelő magasságú munkafelület is hozzájárul,
az általános pultmagasság 85 cm

Mélyebb kialakítású munkalapnál a felsőszekrények lejjebb kerül­hetnek anélkül, hogy a fejünket bevernénk. Igen fontos a munkapult magasságának helyes megválasztása, amely a konyha hasz­nálójának testmagasságától függ. Általában a munkapult 85-95 cm magas, de lehet akár 100-105 cm is, ha 180 cm-nél maga­sabbak vagyunk. Ma már elavult megoldás az egységes magasságú munkapult kialakítása, hiszen a különböző munkafolyamatok­hoz más-más pultmagasság ideális. Praktikus megoldás az edények könnyebb mozgatásá­hoz és az egyszerűbb főzéshez a főzőzónát 10-15 cm-rel alacsonyabbra helyezni, mint a mosogatót. Gyakori a szemmagasságban beépített sütő.

Egyre többször találkozunk felsőszekrény nélküli megoldással. Ekkor sokkal nagyobb hangsúlyt kap a munkalap fölötti hátsó függőleges felület minél lát­ványosabb kialakítása. A munkaterületek sorrendje balról jobbra, jobbkezes felhasz­náló esetén a következő: élelmiszerek tárolása (hűtőszekrény, fagyasztó, élelmiszerszek­rény), min. 30 cm széles munkapult, moso­gatás (mosogató, mosogatógép), min. 30 cm széles munkapult, főzés (tűzhely, sütő, főző­lap, mikrohullámú sütő), min. 30 cm széles munkapult és végül a konyhai edények tárolása.

Kényelem a kerekesszékeseknek is

A mozgáskorlátozott, kerekesszékkel közle­kedő embereknek fontos, hogy úgy helyez­zük el a konyhaszekrényeket, a konyhagépe­ket, a mosogatótálcát és a munkafelületet, hogy mindenhez kényelmesen és biztonsá­gosan hozzáférhessenek. Erre legmegfele­lőbb az L alakú elrendezés. A konyhában mindennek elérhetőnek kell lennie kerekes­székből. A munkalap olyan magas legyen, hogy kényelmesen be lehessen tolni alá a széket, ezért a munkafelület alatti teret sza­badon kell hagyni. A munkapult min. 90 cm-es szakaszon legyen térdszabad kialakítású. Ha a konyhában kevés tárolóhely marad, akkor a munkalap alá kisebb, guruló tároló­szekrényt érdemes elhelyezni, amelyet mun­kavégzéskor egyszerűen arrébb lehet gurítani és aminek a teteje lerakófelületként is hasz­nálható.

Mozgássérülteknek kialakított konyhában mindennek elérhetőnek kell lennie kerekesszékből is

Az olyan konyhában, amelyet csak mozgás­korlátozott használ, a munkalap nyugodtan lehet rögzített, állandó magasságú.  A konyhabútor felsőszekrényeit is el kell tudni érni a kerekesszékből. A felső polcokat ezért ajánlott legfeljebb 150 cm magasra tenni. Tökéletesen komfortos megoldást a kerekes­székesnek a fel- és lehúzó szerkezettel ellá­tott felső szekrény nyújt. Ekkor elég meghúz­ni a szekrény alsó részén levő fogantyút, és lehúzni a bútort a munkalaphoz.

A konyhagépeket is más magasságba tegyük egy mozgáskorlátozott részére átalakított konyhában, mint ahogy az általában megszokott. A sütőt a padlótól 90 cm-re építsük be. Hogy a mosogatógép és a hűtőszekrény alsó rekeszei is könnyen elérhetők legyenek, kb. 40 cm magas talapzatra szükséges helyezni őket

Napjainkban kedvelt megoldás úgy elhelyezni az étkezőasztalt, hogy az elválassza egymás­tól a konyhát és a nappalit. Nagyvonalúan kialakított térbe válasszunk kényelmes, meg­felelő méretű, impozáns étkezőasztalt. Egy embernek az asztal felületén 60 cm széles és 40 cm mély területre van szüksége a kényel­mes étkezéshez. A tálak, edények elhelyezé­séhez az asztal közepén 20 cm széles sáv szükséges. Ide helyezhetjük a vázákat, gyertyákat és az egyéb dekorációt is. Tehát az étkezőasztal legkisebb mélysége 80 cm, az optimális 90-100 cm, mivel ekkor még könnyen elérhetők az asztal közepére helye­zett tárgyak is.

Családi házban a legjobb megoldás, hogy külön étkezőt alakítunk ki, ahol nyugodt kö­rülmények között, kényelmesen étkezhetünk. A legtöbb lakásban azonban csupán étkező­sarok kialakítására van lehetőség. Gondos tervezéssel itt is berendezhetünk kényelmes étkezőrészt.

Az étkezőasztal nem csupán az étkezés helye, hanem a családi élet központja is

A hagyományos étkezőasztalokat manapság gyakran helyettesítik a konyhai bárpultok. Főként azokban a lakásokban népszerűek, ahol a konyha egy légtérben van a nappalival. Ezt a megoldást általában a fiatal, gyerektelen emberek szokták választani, de nem iga­zán kényelmes megoldás mindig magas bár­széken ülve étkezni. Az étkezőasztalokat helyettesítő konyhai bárpultok másik hátrá­nya 35 cm körüli mélységük is. Pl. egy négy­tagú családnak étkezéshez kb. 2,5 m hosszú konyhai bárpultra lenne szüksége.

Kisebb lakásokban találkozhatunk a falhoz vagy a konyha sarkában felerősített asztal­kákkal, asztallapokkal. Nem túl kényelmesek, ám nem foglalnak sok helyet. A lehajtható asztallapok és az összecsukható asztalok is praktikus megoldások.

Az étkezőasztalok típusai

A legtöbb családban az étkezőasztal az egyik legfontosabb bútordarab, mert körülötte gyű­lik össze a család. Sokszor itt írják a gyerekek a házi feladatokat, és az étkezőasztalnál beszélgetünk a barátainkkal, társasjátékozunk, de az étkezőasztalon találunk elég helyet a háztartás számláinak rendszerezésé­hez vagy varrogatáshoz is. Az étkezőasztal tehát többfunkciós bútordarab, nem mind­egy, mekkorát és milyen minőségűt válasz­tunk, és hol helyezzük el a lakásban.

A négyzet vagy téglalap alakú faasztal minden lakberendezési stílushoz illik.

Különböző anyagokból, sokféle alakban és méretben gyártanak étkezőasztalokat. Minden változatnak megvannak az előnyei. A négyzet vagy téglalap alakú asztal a legel­terjedtebb, amelyeket más célra (varráshoz, tanuláshoz, társasjátékhoz) is használhatunk. A kör alakú asztalok mellett kellemesebb, családiasabb az étkezés, viszont több helyet foglalnak. Választhatjuk a négyszögletes és kör alakú asztallapok előnyeit egyesítő ovális asztalt is.

A négyzet alakú asztal kényelmes, de viszonylag nagy helyet foglal el a térből.

A legnépszerűbbek a fából készült étkező­asztalok, ezek szinte bármilyen stílusú kony­hába, étkezőbe illenek. Értékálló és hosszú évtizedeken keresztül használható berende­zési tárgyak, amelyek kisebb-nagyobb sérü­léseit csiszolással és felületkezeléssel mi magunk is javíthatjuk. Manapság sokan választanak fémvázas, üveg felületű étkezőasztalt, könnyed, elegáns megjelenése, modern stílusa miatt. Ne feled­jük azonban, hogy az üvegfelületen a legki­sebb szennyeződés is azonnal meglátszik.

A fémvázas étkezőasztal könnyed megjelenésével légiessé teszi a teret.

Hatalmas kínálatból választhatunk az ízlé­sünknek megfelelő üveglapos étkezőasztalt. Az asztal lapja lehet átlátszó vagy matt, homokfúvott üveg. Az asztal lába készülhet fémből, fából, de akár műanyagból is.

Kényelmes és tetszetős székek

Az étkezőasztalhoz válasszunk megfelelő székeket, igazodva a helyiség méreteihez és stílusához. Fontos, hogy a székek kényelme­sek legyenek, és gondoskodjanak arról, hogy helyes testtartással üljünk rajtuk. Hogy mennyire érzünk kényelmesnek egy széket, befo­lyásolja a szék alakja, az ülőlap és a háttámla dőlésszöge, az esetleges kárpitozás és hogy van-e karfája. Az étkezőben használt székek legyenek masszívak, stabilak.

Asztalok és székek számokban

• a kényelmes étkezéshez terítékenként 60 x 40 cm asztalfelület szükséges;
• a félkör alakú, kétszemélyes asztal át­mérője 90 cm;
• 60 cm-re van szükségünk ahhoz, hogy a széket kényelmesen eltoljuk az asztaltól;
• az asztal körüli szabad közlekedés 50-60 cm-t igényel;
• az étkezőasztal 70-75 cm magas­ságú;
• a bárpult magassága 100-120 cm;
• a bárszék magassága 80 cm;
• a szék ülőfelülete 42-45 cm maga­san van.

A hagyományos székek fából készülnek, az ülőfelületük és a háttámlájuk lehet kárpito­zott. Ha ilyen széket választunk, ügyeljünk arra, hogy a kárpit könnyen tisztítható legyen. Manapság divatosak a könnyű fém- és műanyag szerkezetű székek. Az alumínium elegáns benyomást kelt, míg a műanyag jóval extravagánsabb. Modern és hagyományos étkezőasztalhoz egyaránt illenek.

A modern étkezők stílusos kiegészítői a légies megjelenésű fémvázas székek.

Az étkezőbe kényelmes székeket válasszunk, hiszen sok időt töltünk itt családi beszélgetések,
baráti összejövetelek alkalmával.

Vendégfogadáshoz, ideiglenes megoldás­ként használhatunk összecsukható székeket, amelyeket használaton kívül akár a falra akasztva is tárolhatunk, vagy választhatunk olyan alakú székeket, amelyeket egymásba helyezve lehet tárolni.

Gyermekek

Ne feledkezzünk meg a gyerekekről. A leg­kisebbeknek vásároljunk biztonsági övvel el­látott etetőszéket, a nagyobbaknak praktikus megoldás a megfelelő magasságba állítható ülőfelületű étkezőszék. Gondoljunk arra, hogy a gyerekek testi épségét veszélyeztethetik az étkezőasztal éles sarkai, érdemes ezekre műanyag sarokvédőt tenni.

Az étkezőasztalt fentről, a mennyezetről le­lógatott lámpákkal világítsuk meg, így a lám­pa fénye nem vakítja el az asztalnál ülőket. A lámpabura legyen olyan mély, hogy az asz­talnál ülve ne lássuk a fényforrást. A lámpa az asztal lapja felett kb. 60 cm-rel legyen.

Manapság, amikor a nyitott kialakítású lakó­terek kerülnek előtérbe, igen népszerűek a konyhaszigetek. Ez tulajdonképpen egy szabad térben álló munkafelület, amely nincs közvetlen összeköttetésben a konyha többi részével. Igen látványos megoldás, amely érdekes, korszerű térformálásra és az ergo­nómiai szempontok érvényesítésére teremt lehetőséget.

Azonban nem minden konyhá­ba lehet szigetet tervezni. Csak akkor érde­mes fontolóra venni ezt az elrendezést, ha konyhánk megfelelően tágas. Az egyes kony­habútorok között a közlekedéshez legalább 90 cm-nyi szabad terület maradjon, azonban az optimális 1,2 m lenne. A konyhaszigethez csatlakoztathatunk bárpultot vagy alkalmi étkezőhelyet.

(Kép fent) Bármilyen alakú konyhaszigetet kialakíthatunk: a félkör alakú konyhasziget a nagy terekben érvényesül igazán.

(Kép fent) A mosogatót és az étkezőasztalt középre helyezve látványos és praktikus konyhaszigetet alakíthatunk ki.

Még ha van is elegendő tér konyhasziget kialakításához, sokakat elriaszthatnak a szük­séges építészeti átalakítások és az ezzel járó többletköltségek (pl. víz-, gáz-, villanyvezeté­kek, páraelszívó kiépítése a konyhaszigetig). Ennek mértéke attól függ, hogy főzőlapot vagy mosogatót szeretnénk beépíteni a konyhaszigetbe, vagy csupán munkafelületet alakítunk ki.

A munkafelületként kialakított konyhasziget a legegyszerűbb és legolcsóbb változat, mert csak az elektromos vezetékeket kell odáig kiépíteni. Optikailag elválasztja a lakóteret és a konyhát.

Főzősziget létrehozásához áramot és esetleg gázt kell a padlózatban a helyszínre vezetni. A mennyezetben pedig a páraelszívó elektro­mos táplálását és a világítást kell megoldani. Ennél az elrendezésnél fontos, hogy az elszí­vó nagy teljesítményű legyen. Meg kell oldani az elszívott levegőt a szabadba juttató csőve­zeték elhelyezését is a mennyezet alatt vagy magasabb helyiségekben akár álmennyezet fölé rejtve. Ha a csővezeték túl hosszú vagy kanyarog, csökken az elszívás teljesítménye, a ventilátor pedig hangosabbá válik.

Az építészeti átalakítások szempontjából leg­bonyolultabb a középpontban levő mosoga­tósziget, mert az elektromos áram mellett a vizet is oda kell vezetni és a szennyvíz elveze­téséről is gondoskodni kell.

Családi házban a konyhának egy kevésbé napfényes helyiséget szoktak kijelölni, több­nyire keleti, északkeleti, északi, északnyugati vagy nyugati fekvéssel. Sokszor úgy helyezik el a konyhát, hogy ablakából ki lehessen látni az utcára és a kertkapura, így főzés közben látni lehet a házba érkezőket. A ház építészeti stílusától és a lakók életmód­jától függően a konyha egybenyílhat a lakó­térrel vagy külön helyiségbe kerülhet. A nagy alapterületű, modern házakban, ahol a kert elsősorban a pihenés, a társasági élet színtere, a konyha is inkább elegáns kivitelű, a nappalival egybenyitott, ahhoz stílusában szervesen illeszkedő tér.

A hagyományos vidéki házaknál viszont éppen az a jobb, ha a konyhának egy önálló, ajtóval zárható helyiséget alakítunk ki. Itt általában az udvar és a kert fontos színtere a mindennapi élet­nek, ahol haszonállatokat tartanak és zöld­séget termesztenek. Ha a konyha a termés feldolgozására is szolgál, célszerű közvet­len kapcsolatot kialakítani az udvarral, a kerttel. Az ünnepi étkezéseknek helyet adó helyiség pedig az étkező vagy a nap­pali lesz.

Lakásban a konyha elhelyezésére is általában a hűvösebb oldalt szokták választani. Ha azonban a konyha egy nyitott helyiség része (pl. amerikai konyha, ahol a nappali, az étke­ző és a konyha egy térben van), akkor elhelyezése ennek az egységnek felel meg.

Konyhatípusok

A konyhák alapterületük és a bennük folyta­tott tevékenységek jellege alapján a követke­ző típusokra oszthatók:

• főzőszekrény és konyhasarok, amelynek alapterülete kisebb, mint 6 m². A főzőszek­rény a fal mélyedésébe épített egyenes (lineáris) konyha. Ilyen megoldásnál a konyhabútor tolóajtóval vagy redőnnyel teljesen elrejthető. Konyhasarkot általában a kis alapterületű lakásokban, garzonok­ban alkalmaznak. Ilyenkor a konyha egy funkcionálisan leválasztott tér, amely a nappalihoz vagy az előszobához kap­csoló Nem mindig van közvetlen ter­mészetes világítása és szellőzése;
• a főzőkonyha önálló helyiség, de ritkán van közvetlen természetes világítása és szellő­zése. Általában csak főzésre használható, mivel az étkezéshez kevés a hely benne. A főzőkonyha legalább 6 m²-es;
• az alkalmi étkezőkonyha olyan főzőkony­ha, ahol reggelizőpulton vagy egy kisebb asztalon étkezni is lehet. Ilyen megoldás már 8-10 m² területű helyiségben is kialakítható;
• az étkezőkonyha területe legalább 12 m², ez főzésre és egy négyszemélyes étkező­asztal elhelyezésére is elegendő. Az ilyen típusú konyhák népszerűek, mert étkezé­sekkor nem kell a terítéket és az ételeket más helyiségbe vinni;
• nappalival egybenyitott konyha. Elrende­zése hasonló a konyhasarokéhoz, itt azon­ban egy tágasabb és komfortosabb kiala­kításról van szó, amely a modern életstílust tükrözi

A konyha alaprajzi elrendezése

A konyhabútor formáját nagyban befolyásolja a helyiség alakja és alapterületének nagysá­ga, a nyílászárók mérete és helye, a villany-, víz-, csatorna- és gázcsatlakozások helye. A konyhabútor alaprajzi elrendezésének cél­szerű megfelelnie az élelmiszerek tárolására, előkészítésére és feldolgozására vonatkozó technológiai sorrendnek.

A konyhában az első terület az élelmiszerek tárolási helye: a konyhaszekrény, ül. a hűtő­szekrény és a fagyasztó. Feldolgozáskor innen az élelmiszereket a mosogatóba és a mosogatótálcára tesszük. Itt található a szemeteskosár és esetleg a konyhai hul­ladékdaráló (konyhamalac) is. A továbbiak­ban az alapanyagokat a munkapulton készít­jük elő a főzéshez, ill. sütéshez, majd az ételt a tűzhelyre vagy a sütőbe tesszük.

A teljes munkafolyamat alatt az egyes terüle­tek között többször is helyet kell változtat­nunk. Az eközben megtett út hossza és vonala árulkodik arról, hogy a konyha elren­dezése megfelelő-e. Ideális esetben ezeknek a területeknek úgy kell elhelyezkedniük, hogy ha egy háromszög csúcsainak képzeljük őket, akkor a háromszög oldalainak hossza 1,3-3 m legyen. Ekkor nem kell fölöslege­sen nagy utat bejárni, viszont van elegendő hely a konyhai munkákhoz.

Egyenes (lineáris) konyha

Az egysoros, egyenes konyhánál a bútorsor a fal mentén foglal helyet. Szűk helyiségek­ben alkalmazható megoldás.

A tárolóhelyek és a munkafelületek (hűtőszekrény, mosoga­tó, tűzhely) elhelyezkedési sorrendjét alapul véve és az egyes zónák között elégséges munkaterülettel számolva, a konyha optimális hossza 3-3,6 m. Ennél rövidebb bútor­sornál a munkafelületek és a tárolóhelyek túl kicsik lesznek, míg az ennél hosszabbnál túl sokat kell járkálnunk. A konyhasor előtt a kényelmes mozgáshoz maradjon legalább 1,2 m széles szabad terület. Figyelembe véve, hogy a konyhabútor mélysége általában 0,6 m, az egyenes konyhának helyet adó helyiségnek legalább 1,8 m x 3-3,6 m alap­területűnek kell lennie.

Párhuzamos konyha

A konyhabútor ebben az esetben a két szemközti fal mentén húzódik. Ez a megol­dás az átjárható konyháknál megfelelő, ahol pl. a konyha bejárata és az innen nyíló bal­konajtó egymással szemben helyezkedik el. A két szemközti bútorsor között legalább 1,2 m széles térre van szükség, ami nem csak a kényelmes mozgáshoz szükséges, hanem az alsó szekrények fiókjainak és ajtajainak kezeléséhez is. A párhuzamos elrendezéssel használhatjuk ki leginkább a teret. A konyhasor egyik ol­dalára kerüljön a főzőlap vagy tűzhely és a mosogatótálca a technológiailag szüksé­ges munkafelületekkel.

A szemközti oldalra kerüljön a tárolóhelyek többsége, esetleg a sütő. Egy ilyen kétsoros elrendezésnél több hely jut az élelmiszerek tárolására, a konyhai eszközök és a minden nap használt konyha­gépek (pl. kávéfőző) elhelyezésére is. Amennyiben a konyha alapterülete elég nagy, akkor az egyik bútorsorban beépíthetjük a konyhagépeket és sok tárolóhelyet alakíthatunk ki.

L alakú konyha

Az L alakú konyha vagy sarokkonyha akkor hatékony és praktikus megoldás, ha a hűtő­szekrényt, a mosogatótálcát és a főzőlapot összekötő képzeletbeli vonalak háromszöget alkotnak, jelentősen csökkentve ezzel az egyes munkafázisok közötti utat. Az L alakú konyhabútor a panellakások kis konyháiban is ideális elrendezés. Már egy 2,5 x 3 m-es helyiségben is elfér egy kisebb étkezőasztal az L betű szárai között.

Régebben gondot okozott a konyhabútorok sarokrésze, amelyet nehéz volt tökéletesen kihasználni. Ma már számtalan megoldás létezik erre, pl. a sarokszekrénybe beszerel­hető, félkör vagy háromnegyed kör alakú kosarakkal felszerelt forgó elem. Drágább, de praktikusabb és a helyet maximálisan kihasz­nálja az ajtó nyitásakor kiforduló, szögletes kosarakból álló rendszer. A konyhasarok kihasználására ide helyezhetjük el a főzőlapot vagy a mosogatót, azonban számolnunk kell azzal, hogy ezek használatához 60 cm széles helyre lesz szükségünk.

Az L alakú konyha általában két, nyílászáró nélküli falhoz kerül, de gyakran a konyhasor egyik szára az ablak alá kerül, így a munka­pultnak ez a része természetes megvilágítást is kap. Azonban mesterséges megvilágításról is gondoskodnunk kell.

U alakú konyha

Az U alakú konyhában mindegyik oldalhoz egy-egy saját funkció tartozhat, így a hűtő­szekrény, a mosogatótálca és a tűzhely egy­máshoz viszonyított helyzete optimális lesz, mert a konyhai munka során az egyes munkaterületek között a legkevesebb utat kell megtenni, és a konyhapulton van elég hely a főzés közben használt eszközök elhe­lyezésére is.

Ennél a kialakításnál valószínű, hogy a kony­habútor egyik része az ablak alá fog kerül­ni, ezzel természetes fény is megvilágítja a konyhát, azonban mesterséges megvilágí­tásra is feltétlenül szükség van.

Nappalival egybenyitott, ún. amerikai kony­hánál az U alakú konyhabútor egyik szára félszigetként nyúlhat be a térbe, vizuálisan elválasztva egymástól a konyhát és magát a lakóteret. Többnyire magasított konyhai bár­pultként alakítják ki, de ide helyezhetjük el akár a főzőlapot vagy a mosogatót is.

Az évszakokra jellemző anyagok

A színek helyes összeállítása még nem garantálja, hogy az egész berendezés valóban stílusos és harmonikus hatású lesz. A bútor faanyagától, struktúrájától, erezetétől kezdve a padlószőnyegig, a kisbútorok és kiegészítők formájáig és kidolgozásáig mind-mind fontos tényező. A következők­ben tekintsünk néhány anyag-összeállítást az évszakelv alapján.

Szobabelső fotó- és anyagkollázsokkal:

Egy belső tér színdinamikai tervezésénél számos szempontot kell figyelembe venni attól függően, hogy újonnan épített létesítmény­ről van szó, vagy egy rekonstrukciós épület helyiségeinek belső térkialakításáról. Mindkét esetben azonban fontos a terek adott­ságainak pontos kategorizálása és további rendeltetésének meg­határozása.

A terek tájolása, alapterülete, belmagassága, a természetes fény beáramlását adó felületek nagysága, ezekhez képest a mes­terséges világítás funkcióhoz való tervezése, a pontos munkavég­zés eszközei, a munkavégzést végzők életkora, mind-mind a szín­dinamikai tervezés fontos evidenciái.

A színezetek és színharmóniák kialakításánál a színingerek számszerű meghatározása új lehetőségeket teremt a színváloga­tás számára. Ma mára spektrométeres színmérésen alapuló, szá­mításokkal létrehozott színharmóniák nagymértékben gazdagítják az eddig ismeretes színhagyományokat. Az új technikai eszközök új lehetőségeket és ezzel új szemléletmódot hívtak életre a kreatív gondolkodás és az alkotói munka kifejezéseinek.

A színek megnövekedett választéka, mennyisége, alkalmazási területei és minőségre való törekvése mind-mind a különlegesebb építési anyagok megjelenését jelenti, ami egyre nagyobb kihívást jelent a tervezők számára. A színdinamikai tervezés tudatos szín­válogatás, ami aprólékos kutató, kísérletező, elemző, tanulmányo­zó munkafolyamatokból áll. A színtársítások hangulati kiegyensú­lyozottságát ne veszítsük szem elől, miközben biztosítani kívánjuk a helyiség kényelmét, egyszerűségét, benne az erő, energia, jó­kedv, öröm, vidámság, ugyanakkora nyugalom, a csend, az elmélyültség meglétét.

Természetes gyapjú

Természetes állati mirigyváladékból készült anyagok (anyagkollázs)

Mesterséges szintetikus textilek (anyagkollázs)

Belső terek burkolására ajánlott különböző meleg anyagok (anyagkollázs)

A tavasz színhasználatának ajánlatai

A tavaszra jellemző alapszín a sárga, a lágytól az élénkig terjedő tónusokban.

• Textilek: az évszak hangulatához jól illik a chintz, a finom lenvászon, a ripsz, a velúr és a selyemszövet, valamint minden olyan textil, amelynek felülete tiszta, sima vagy nagyon finom struktúrájú, és szép, puha vonalú drapériává formál­ható.
• Padlószőnyeg és padlóburkolat: legyen matt fényű, finom, selymes felületű, sűrű gyöngyvelúr padlóburkolat, amely a fény hatására változik anélkül, hogy az összhatás felborulna. A padló, a parketta, a PVC-burkolat, a kőburkolat vagy a csempe felülete is legyen finom szerkezetű, matt, esetleg selymes fényű.
• Falburkolat: a tapéta, a textilburkolat vagy a falfesték úgyszintén sima, finom szerkezetű, matt vagy selymes fényű felületet alkosson. Jól illik hozzá a szolid, apró minta. Nagy mintáknál feltétlenül figyeljünk rá, hogy az összes árnyalat a tavaszi palettáról származzon.
• Faanyagok: az optimális sárgás tavaszi alapszín, vagy a világos, sötétesbarna árnyalatokat a cseresznyefa, a kőris és a fenyőfélék biztosítják. A természetes színű, finom, világos, kosárfonású felület is jól illik a tavaszi lakás hangulatához.
• Fémek: sárgaréz és minden olyan fém, amely aranyossárgán csillog, megfele­lően meleg színárnyalatú a tavaszhoz.
• Kő: márványból, kemény mészkőből és gránitból széles választék áll ren­delkezésre a tavaszi paletta színeiből. A legszebbek ezek közül a szolidan erezett vagy finoman szemcsés mintázatúak. Megfelelő színárnyalatú lehet a spanyolterrakotta, a travertinmészkő, a juramárvány és a solnhofipala is.

A nyár színhasználatának ajánlatai

Az alapszín, a kék árnyalatinak hangulata hűvös-elegáns, a paletta a szolidtól az élénkig terjed.

• Textilek: az olyan szövetek, mint a selyem, a moaré, a szatén, a chintz, esetleg nagyon finom vászon illenek a nyárhoz leginkább. A sima felületen jól érvénye­sülnek a visszafogott nyári színek.
• Padlószőnyeg és padlóburkolat: itt se feledkezzünk meg arról, hogy a felület finom, kevésbé struktúráit legyen, mint amilyen a bolyhos velúr, a csillogó láng­velúr vagy a robusztus, süppedős velúr. A fapadló, parketta, PVC-burkolat vagy kövezet selymesen, mattra polírozva, illetve rétegelve a legszebb.
• Falburkolat: a legszebb a finom szerkezetű tapéta vagy a textilbevonat, illetve a sima, esetleg selymes mattra lakkozott falfestés. Mintákat illetően ajánlott a kellő visszafogottság, a kicsi kockák, a virágminták vagy szolid szegődísz a falakon csak hangsúlyozzák a nyárias atmoszférát a lakásban. Ha nagy mintá­kat választunk, figyeljünk arra, hogy csak a nyári színskála pasztellárnyalatait használjuk.
• Faanyagok: legjobban a világossárga, fehér vagy olívazöldes beütésű faanyag jellemző a nyárra. A nem igazán ideillő árnyalatokat fehér vagy világosszürke lazúrral megfelelőképpen változtathatjuk. Jól beleillenek a nyári hangulatba a vörösesbarna színű fák, mint amilyen például a teakfa vagy a vörösesre pácolt mahagóni.
• Fém: minden illik a nyári lakás hangulatához, ami ezüstös színű, króm, alu­mínium, az ezüstötvözettől a tiszta ezüstig, de a sötétebb, kissé elfeketedett rézvörös árnyalatok is illenek a nyári színskála sok árnyalatához.
• Kő: a márvány és a gránit minden hűvös árnyalata alkalmas, leginkább azon­ban e kőfélék finoman erezett vagy szemcsézett felületű fajtái a megfelelőek. A nyárra jellemző vaníliasárga és szürke árnyalatok megtalálhatók a kagylós mészkövek, a travertin mészkövek és a juramárványok között is.

Az ősz színhasználatának ajánlatai

Ha felidézzük eddigi ismereteinket, akkor emlékezünk, hogy az évszakelv alap­ján az ősz alapszíne a vörös. A színképben meghatározók az őszi lomb élénk tónusai, a termés és a föld telt, meleg árnyalatai.

• Textilek: ideális minden olyan anyag, amelynek szerkezete elnagyoltan lágy vagy barokkos pompájú. A berendezés stílusától függően idetartoznak a rusz­tikus anyagok, a durva csalánszövet, a gabardin, a karton, a tweed, a kord, de a brokát vagy a bársony is. Egyaránt ideális a puha, bársonyosan selymes és a durva szerkezetű, kétféle színű padlószőnyeg, de a természetes szálból készült szőnyegek is, mint például a szizál vagy a kókusz, jól illenek a rusztikus stílusú őszi szobába. A fapadló, a parketta, a kövezet vagy a kerámiapadló felülete le­gyen természetes, barátságos, érdes vagy matt.
• Falburkolat: meghatározó jellegű a kifejező szerkezetű tapéta vagy szövetbe­vonat, a durván vakolt vagy nyomkodott fal, de akár faburkolat is biztosíthatja az őszi hangulat keretét. A mintázat is lehet erőteljes vagy nagy mintázatú. Fénylő falfelület csak a barokkos eleganciával berendezett lakásban helyénvaló. A barát­ságos őszi hangulathoz a matt vagy a selymes fényű felületek illenek a leginkább.
• Faanyag: jellegzetesen ősz hangulatú faanyagok a tiszafa, a cseresznye, a diópaliszander, a vörösre pácolt mahagóni, a teakfa vagy a natúr tölgy. Itt is jobb a természetes, mint a politúrozott felület. A sötét, natúr színű, fonott ülőgarni­túra is jól illik az őszhöz.
• Fém: a matt fényű vagy érdesített felületű sárgaréz vagy bronz tökéletesen harmonizál az őszi színekkel.
• Kő: az összes földszínű, meleg vagy vöröses árnyalatú márvány és grá­nit mellett alkalmazhatjuk a rusztikus padlóburkolatoknál a rózsaszínes travertin mészkövet, sőt az olasz terrakottát vagy téglát is. Az „őszi” köveknél a természetes erezet vagy a szemcsézettség lehet erőteljes és eleven.

A tél színhasználatának ajánlatai

Az utolsó évszaknak szintén a kék az alapszíne (tiszta fehér és fekete kontrasz­tokkal, ami hűvös, kissé tárgyilagos légkört teremt).

• Textil: a színek kifejezőereje olyan világos és egyértelmű, hogy majdnem min­den textília alkalmazható, a chintztől kezdve az atlaszselyemtől, a moarén, a selymen, a szaténen át egészen a vászonig, a farmer-, a kord- és a ripszanyagokig.
• Padlószőnyeg és padlóburkolat: éppúgy elképzelhető a nagy, hatásos mintá­zat, a nyers vakolat, az érdesített falfelület, mint a sima, lakkozott, magas fényű felület.
• Faanyagok: a tiszta téli hangulathoz nem nagyon illenek a természetes szín­árnyalatú fafelületek, leginkább a mély, olívabeütésű vagy nagyon sötét, vöröses árnyalatok használhatók. Biztos megoldás a fehérrel vagy szürkével lazúrozott, de a habosított színű, mindenekelőtt a színesre lakkozott faanyagok alkalmazá­sa. Felületük a selymes fényűtől a magas fényűig terjedhet.
• Fém: a hűvösen csillogó fémek, mint az ezüst, a króm, az alumínium, jól ille­nek a téli hangulathoz.
• Kő: a legszebbek a természetes kövek hideg, erőteljes árnyalatai, a koromfe­kete gránit vagy a hófehér márvány, a kék, a kékeszöld vagy az ezüstösen szürke gránit.

Különböző anyagok, felületek, színek másként nyelik el, illetve ve­rik vissza a fényt, ezért figyelembe kell venni a környezet fényvisszaverését. Belső térben, amíg a világos fal a fény 60-80%-át veri vissza, addig a sötét csak 10-15%-át. A barnára pácolt fafelület a fény 10%-át, míg a fényes fémfelületek a 60-70%-át képesek visszaverni. A színeket vizsgálva fényvisszaverés szempontjából legerősebb a fehér és a világossárga, 80-90%, míg a leggyengébb a fekete, a sötétszürke, a sötétlila, amelynek fényvisszaverése 5-10%-os. Néhány példa az anyagokról és a hozzájuk tartozó fénytani ada­tok a táblázatban található.

A színek megjelenése különböző megvilágítások esetén

Nézzük át a táblázat segítségével, hogy a mesterséges fények mi­lyen hatással vannak a színekre, és meleg, illetve hideg fény hatá­sára milyen változásokat tapasztalhatunk.

A fényvisszaverődés %-os értékben

Színek megjelenése különböző megvilágítások esetén:

Különböző fafajták kérgének struktúrája és színe

Színes fények a vízben

A medence vizének megvilágítása az elmúlt ideig nem volt lénye­ges szempont sem a magán-, sem a közösségi medencéknél. Leg­több esetben csupán a funkcionális szempontoknak kellett meg­felelniük, ami azt jelenti, hogy a környezeti fények biztosították az esti fürdőzést. Amennyiben a medencétől várt igényünk több, mint a sportolás (játék, hangulat, dísz], ajánlott medencevíz-világítást beépítenünk. A fotókon jól látható, hogy a színes fény a vízben tö­retlenül halad.

A korszerű száloptikai rendszer lehet oldalvilágító és végpont-világítású. Mivel a száloptikás rendszerrel tetszés szerint színezhetjük a medencét, egy színke­réken található színeknek megfelelően, amelyet az izzó elé helyeznek, célszerű minél világosabb burkolatot választani, hiszen megfelelő tisztán tartás mellett a vizet úgyis kéknek fogjuk látni nappali fénynél. Ez a rendszer normál fehér fényként is használható.

Színes fénnyel megvilágított csapokból kifolyó víz

A fénytől, a megvilágítástól a tárgy nemcsak színesebbé, hanem plasztikusabbá is válik. A megvilágított tárgyaknak különböző tó­nusértékei vannak, a fény által nem megvilágított felületen árnyék látszik, a tárgy által keletkezett, a környezetére vetülő árnyékot ve­tett árnyéknak nevezzük.

Félárnyékban érvényesül legintenzívebben a tárgy lokális szí­ne, legtisztábban látható a felület textúrájának a részletei. Erős megvilágításban a tárgy színe megvilágosodik, azaz fénnyel telí­tődik, míg árnyékban a tárgy színe elsötétül, azaz a szín megtörik. A visszaverődő színes sugarak sokféle módon változtatják meg a tárgyak saját színét. Minél fényesebb a tárgy felülete, annál erősebben látszanak rajtuk reflexfények. A lokális színek feloldódnak az atmoszféra egyetemes színességében.

Tanulságként megfogalmazhatjuk, hogy a színeket négy szempont határozza meg:

• a test saját színe;
• a fényforrás színe;
• megvilágított test és árnyék színe;
• a reflexszín.

Az összeadó színkeverés

1. Természetes fény esetén

Ha a tárgy vörös, és vörös sugarai egy mellette álló fehér tárgyra hullnak, akkor ezen vörös reflexfények jelennek meg. Ha a tárgy vörös, a vörös sugarai zöld tárgyra esnek, akkor ezek a reflexfények szürkés­feketék, mert a zöld és a vörös megsemmisítik egymás hatását, azaz kioltják egymást. Ha a tárgy vörös, a vörös sugarak fekete felületre esnek, akkor feke­tésbarna reflexfények jelennek meg.

2. Mesterséges fény esetén

Egy színes fény esetén:
A további színes árnyékok tanulmányozásánál meglepő eredményekre jutunk: Ha a napfényt kirekesztve vörösesnarancs fénnyel világítunk meg egy testet, fekete árnyékot vet. Kék vagy zöld megvilágítás mellett is feketék az árnyékok. Két színes fény esetén, ha a tárgyakat napfénytől elzárt helyen, két színes fénnyel világítjuk meg, a következő eredményeket kapjuk:

• ha vörös és zöld megvilágításnál a vörös fény zöld, a zöld pedig vörös árnyékot hoz létre. Az árnyékok kereszteződése fekete volt, a zöld és vörös fény keverék­színe pedig sárga lesz;
• ha vörösesnarancs és zöldeskék fényt használunk, a vörösesnarancs fény kék, a zöldeskék fény pedig vörösesnarancs árnyékot hoz létre. Az árnyékok keresz­teződése fekete, a két megvilágító szín keveréke pedig bíborrózsaszín;
• ha zöld és kék fényt használjuk a megvilágításhoz, a zöld fény kék árnyékot hoz létre, a kék fény pedig zöld árnyékot. Az árnyékok kereszteződése fekete, a keverékszín zöldeskék.

Három színes fény esetén:
Ha a megvilágításhoz három színt, vörösesnarancsot, zöldet és zöldeskéket használunk, vörösesnarancs színű megvilágítás bíborrózsaszín árnyékot, a zöl­deskék megvilágítás pedig sárga árnyékot hoz létre. A három árnyék kereszte­ződése fekete, a három megvilágító szín keveréke pedig fehéret hoz létre.

Természetes fény esetén, színes, vörös tárgy színes alapra vetett árnyéka

Természetes fény esetén, színes, narancsszínű tárgy színes alapra vetett árnyéka

A természetes fény visszaverődése különböző színű felületekről

A mesterséges fény visszaverődése különböző színű felületekről

Szórakozóhely megvilágítása

Budapest, a Gearbeaud-cukrászda homlokzatának ünnepi díszkivilágítása

A felület anyaga

A megfigyelt tárgy felülete döntően befolyásolja a színét. A tárgyak felületére eső fényt másként veri vissza a porózus durva felület és másként a sima vagy tükörsima felület. A durva, porózus felület szinte csapdába csalja a fényt és csak a beeső sugarak töredékét veri vissza, és azokat is csak szórtan, több irányban.

Ez a jelenség figyelhető meg a tintasugaras nyomtatóval készült képek esetében. Tompábbnak hatnak a színek normál papíron, mint fényes fotópapíron, aminek az oka az, hogy a normál hordozó nemcsak durvább felületű, hanem a színeket adó tinta beivódik a papírba. Ezzel szemben a fényes fotópapír speciális bevonata segí­ti az optimális fényvisszaverődés-fényelnyelés elérését, és egyben a színnek a tiszta felszínen maradását.

A tükörsima felületű tárgyakról olyan sok fény verődik vissza, hogy tükröződést, csillogást eredményez, sőt még a felület színe is elveszhet a szemlélő számára. A színtelen, átlátszó anyagok a mögöttük lévő tárgyak formáját, színét láttatják, míg a színes átlátszó tárgyak (víz, üveg] eltolják saját színük irányába a látottak színét.

Az átlátszatlan tárgyak felülete elnyel több-kevesebb mennyi­séget a ráeső fényből. Az elnyelt fény nem feltétlenül összefüggő hullámtartomány, hanem csak az ő színére és felületére jellemző színek, így a visszavert hullámhosszak együttese határozza meg a felület látható színét.

Beeső fény iránya az adott felületre

Fényvisszaverődés erőssége %-os értékekben

Ha a fénysugár átmegy egy bizonyos fénysűrűségű közegből egy más sűrűségű közegbe, akkor többé-kevésbé eltér eredeti irányá­tól. Vannak anyagok, amelyeken a fénysugár nem képes áthatolni. A felület attól válik láthatóvá, hogy a fényt visszaveri, ami lehet pár­huzamos vagy szórt visszaverődés. Ezt nevezzük reflexiónak.

Ha a fénysugarak párhuzamosan érkeznek a felületre, és onnan párhuzamosan verődnek vissza, párhuzamos reflexió következik be. Ezek sík, polírozott, fényes, tükröződő felületeknek látszanak. Szórt reflexió esetén a fénysugarak egyenetlen, érdes felületre esnek, így minden egyes fénysugár más szögben éri a különbö­ző felületi színeket, ezért a fény már nem párhuzamosan verődik vissza, hanem különböző szögben. A felület matt hatású lesz, és diffúznak nevezzük.

Reflexió (felső kép) és szórt reflexió (alsó kép)

Az olyan anyagokat, amelyeken a fény áthatol, átlátszónak vagy áttetszőnek látjuk. A fénysugarak átjutnak az anyagon, az ilyen anyagok színtelenek vagy színesen áttetszőek (mint az üveg), a párhuzamosan érkező fénysugarakat törés nélkül, párhuzamosan engedik tovább. Ezt nevezzük transzmissziónak.

És végül vannak olyan anyagok, amelyek az áthaladó fény su­gárzó energiájának egy színét hővé vagy más egyéb energiává alakítják át, miközben fényveszteség áll elő. Bizonyos anyagok minden fénysugarat elnyelnek, abszorbeálnak. Ilyen a fekete szín, anyagban pl. a fekete bársony, a korom. Ez az abszorpció.

A felületeket érő fényáram nagysága, a felületek besugárzása a megvilágítás fogalmával adható meg. A megvilágítás a felületre eső fényáram sűrűsége. Jele: E, egysége: lux. A megvilágítás azt a hatást jellemzi, amelynek a felülete ki van téve, lényegében a felület megvilágítottsága. A megvilágítás additív, ha egy felületet több forrásból jövő fény világít meg.

A több forrásból érkező fény összegezhető:
eredő = E₁ + E₂ + E₃ + … + E_n.

Az adott felület megvilágítása függ a beeső fény irányától. Legnagyobb a megvi­lágítás, ha az adott fény merőlegesen esik a felületre. A felülettel párhuzamosan eső fény a súrlófény, amely nem eredményez megvilágítást.

A színes felületek színképe azt igazolja, hogy rajtuk a spektrum színeinek egyik része mindig elnyelődik, tehát a visszavert szín (a tulajdonképpeni anyagszín) a színkép másik felének színeiből épül fel és keveredik össze. Ez a jelenség változó, a színkép különböző helyeire esik, a vizsgált anyag színjellegétől függően. Azokat a szí­neket, amelyekből az anyag összetevődik, domináló színcsoport­nak nevezzük, azokat pedig, amelyek nem láthatók, mert a színes anyag elnyeli őket, kompenzáló színcsoportnak.

Amennyiben fehér fény, azaz a nap fénye éri egy tárgy felületét, akkor ez a fe­lület bizonyos fényhullámokat vagy színeket abszorbeál, vagyis elnyel, másokat pedig visszaver. A spektrum színeit két tetszőleges csoportra osztva mindkét csoportot egy-egy gyűjtőlencse segítségével egy-egy színné egyesíthetjük. Az így létrehozott két szín egymással komplementer kapcsolatban áll. A felületről visszavert fénysugarak olyan színt hoznak létre, amely az abszorbeált, azaz el­nyelt sugarak összegének a komplementere, tehát a visszavert színt érzékeljük a tárgy saját színének.

• Az a tárgy, amely a fehér valamennyi sugarát visszaveri és egyetlen sugarat sem abszorbeál, fehér színűnek látszik.
• Az a tárgy, amely a fehér valamennyi sugarát abszorbeálja és egyetlen su­garat sem ver vissza, fekete színűnek látszik.
• Ha narancsszínű monokróm fénnyel világítunk meg egy kék testet, akkor feketének látjuk, mivel a narancsszínben nincsenek kék sugarak, amelyeket visszaverhetne.
• Tehát, ha változtatjuk a megvilágítás színét, megváltoznak a tárgyak lokális színei is.
• Minél színesebb a megvilágítás, annál nagyobb mértékben módosulnak a helyi színek.
• Minél fehérebb a megvilágítás, annál tisztábban jelennek meg a lokális színek.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szín megjelenése függ a megvilágítás fajtájától. Ezért ajánlatos a színválasztást an­nál a fénynél elvégezni, amelyet várhatóan később is használunk a világításra. Ha két anyag színe egy fényforrásnál azonos színűnek látszik, más színösszetételű fényforrás használata esetén külön­bözhetnek egymástól. Ezt a jelenséget nevezzük metamériának.

Vannak olyan közvetett színek, amelyeket teljesen azonos szí­nűnek ítélünk, azonban ezeknek a spektrális színösszetétele kü­lönböző. Az ilyen színeket metamer színeknek nevezzük. Az azo­nos színek közül pedig azokat, amelyeket a spektrális összetételük is azonos, izomer színeknek nevezzük. Megállapíthatjuk tehát, hogy a gyakorlatban használatos „festékek” (pigmentek, színe­zékek, színes oldatok) jellegzetes színét a felületről visszaverődő vagy rajtuk áthaladó, többféle színű fénysugarak keveréke okozza.

Mindenki előtt ismeretes, hogy környezetünk, azon belül a színek mennyire befolyásolják közérzetünket, életminőségünket. Napja­ink és a jövő művészetének egyik legizgalmasabb kérdése, hogyan lehet környezetünket a szín révén átalakítani, és a célszerűen ki­alakított környezettel formálni a társadalmat.

Ma már túl vagyunk azon a felismerésen, hogy a szín lerombolni, felépíteni vagy modulálni képes a teret, módosítani tudja a síkok téri helyzetét, befolyásolja a tömegek jelentőségét. Manapság számokkal is rögzíthető összefüggéseket tudunk az alkotók, a szakemberek ke­zébe adni, amelyek a tér funkcióját és a színek kapcsolatát tükrözik.

Nincs csúnya szín, önmagában minden szín szépnek mondható. Csak helyes vagy helytelen alkalmazásuk teszi, hogy mennyire talál­juk kellemesnek, szépnek vagy kellemetlennek, csúnyának. Nekünk kell élményt létrehozó színeket, színviszonyokat teremtenünk, és a festés-mázolás, a bevonati anyagok színeit előre meghatározni.

Színes felületek térhatása fekete, fehér háttér előtt.

A világossárga előtérbe kerül, az ibolya a sötét alap mélységében lebeg, míg a többi szín közbenső mélységi fokozatot alkot a sárga és az ibolya között. Az ibolyát eltorzítja a fehér háttér, ezért úgy hat, mintha előrejönne, a sárgát, a világos „rokont” viszont visszatartja a fehér. A sárga erősen előrekerül, a vörös kevésbé, a kék majdnem ugyanolyan mélységben van, mint a fekete. A mélységi hatás megfordul, a fekete alap előrehajtja a vörösnarancsos színt, a sárga viszont alig emelkedik ki a fehérből.

A színek mélységérzete

Ha a színkör színeit fekete háttér elé helyezzük, a világos színek előrelépnek, míg a sötét színek a háttérbe süppednek. A fekete háttér előtti téri helyüket a világossági értékük határozza meg. Ha a színkör színeit fehér háttér elé helyezzük, a világos színek a háttérbe besimulnak, míg a sötét színek előreugranak. A fehér háttér előtti téri helyüket a világossági értékük határozza meg.

Azonos világosságú színek esetében a világos színek előtérbe, míg a sötét színek háttérbe való kerülését érzékeljük.

„Környezetünk alkotóművészeinél szándékosan nem beszélek külön építészekről, ipari formatervezőkről és színdinamikával foglalkozó festőművészekről már más a helyzet, színpartitúrára van szükségük. Színálmaikat a kivitelezők számára rögzíteniük kell. Rögzíteniük, mégpedig olyan egyértelműen, hogy a partitúra alapján a kivitelező pontosan az elképzelt színt, s csakis az elképzelt színt fesse fel a felületre. A színélmények rögzítésének azonban nemcsak egyértelműnek, hanem meggondoltnak is kell lennie” (Fernand Leger).

• A világossárga előtérbe nyomul, az ibolyasötét alap mélységen lebeg, a többi szín közbenső mélységi fokozatot alkot a sárga és az ibolya között.
• Az ibolyát eltorzítja a fehér háttér, ezért úgy hat, mintha előrejönne. A sárgát, a világosat pedig a fehér visszatartja.
• A sárga erősen előreugrik, a vörös kevésbé, a kék majdnem ugyanolyan mé­lyen van, mint a fekete.
• A mélységi hatás megfordul, a fehér alap előrehajtja a vörösesnarancsot, a sárga viszont alig emelkedik ki a fehérből, míg a kék leginkább kerül előtérbe. A világos háttér előtt a sötét színek jól elkülönülnek, míg a sötét háttér előtt a világos színek kiemelkednek. A festőművészek a színeknek ezt a hatását kom­pozícióikban a tér érzékeltetésére használják. Ezáltal tudják a kép síkján elő­teret, középteret, hátteret, valamint az alatta-felette viszonyokat érzékeltetni. A színek térhatása különböző tényezőktől függhet. Magukban a színekben rejle­nek a mélység felé ható erők. Ezek világos-sötét vagy hideg-meleg értékekként, minőségekként vagy mennyiségekként jelenhetnek meg.

A belső terekben megjelenő színek és minták gyakorlati alkalmazása

Az ember és környezetének kapcsolatát a környezettel szemben támasztott igényei határozzák meg, ez a következő komplex funkci­ók összefüggését jelenti: használati funkció (a környezet elemeinek rendeltetésszerű használata), esztétikai funkció (a használati funk­ció, környezet művészi kifejezése), informatív funkció (az elemek rendeltetése, használatbavétele, működtetésének érthetővé válá­sa): „Az építészetben a formának mindig ahhoz a funkcióhoz kell alkalmazkodnia, amelyre az épület rendeltetett” (Labroust, 1830).

Többfunkciós tér változatai

A funkcionalista építészettel egy időben jelent meg a színes környezet alakítására vonatkozó igény. A színes környezetalakí­tás tehát egy funkciókifejezés. Belső tereinket a bennük zajló te­vékenységek szerint határozzuk meg, ezek lehetnek lakóterek, a munkavégzés terei, közlekedési terek, közösségi terek. Ezeknek a tereknek az említett háromféle funkciónak egyaránt meg kell felelniük. További vizsgálódásunk a belső terekkel, enteriőrökkel foglalkozik.

Terek optikai nagyítása, kicsinyítése színekkel

Általában egy helyiségbe lépve, legyen az lakótér vagy ipari csar­nok, szemünk azonnal a térhatároló falakat, majd a mennyezetet, a padozatot, a tartópilléreket veszi szemügyre. Amennyiben nem észleljük egy helyiség térbeli határait, térelemek állják útját tekin­tetünknek, a tér áttekinthetetlenné válik, tájékozódási igényünk­nek nem tudunk eleget tenni, így ebben a térben bizonytalanul, kellemetlenül érezzük magunkat.

A színek megváltoztatják a teret, hatásukra nagyobbnak vagy ki­sebbnek tűnik. Az előbbi hatást a világos színek váltják ki, az utób­bit a sötét, telített színek. A világos mennyezet a lakóteret maga­sabbnak láttatja, ugyanaz a tér sötét mennyezettel alacsonyabbnak tűnik. Az oldalfalak esetén a világos színek optikailag tágítják, a sötétek szűkítik a teret. Esztétikai hatásukon kívül felhasználhatjuk a színek optikai hatását is. A színek kiválasztásán múlik, hogy egy tér hűvös vagy meleg hatást kelt, a színek stimulálhatnak vagy megnyugtathatnak.

Színes padozat hatása belső térben

Sötét-világos felületek hatása belső terekben

Az ehhez szükséges színkoncepció kialakítása nem boszorkányság, ha tisztában vagyunk azokkal a kritériumok­kal, amelyek alapján a kevéssé hozzáértő is könnyen tájékozódhat. A már jól bevált évszakelv segítségével a legapróbb részletekig megtervezhetjük vagy újratervezhetjük otthonunk színeit. Nem minden színt érzünk kellemesnek a helyiséget ha­tároló felületeken. Általánosságban kimondhatjuk, hogy kellemes, ha a fal színének világossága harmonikus közép a padló és a mennyezet világossága között.

Térben álló figura térérzete, Király Sándor nyomán

Térformálás dekorációs elemekkel

Színek, minták hatása belső térben