Színek a környezetünkben - 156. oldal

Az ember a teret, a benne lévő tárgyakat a szem bonyolult működése által érzékeli, amit a perspektivikus ábrázolással próbáltak leképezni síkfelületre. A perspektívaelmélet megfigyelésen alapul, vagy, hogy a szem miként érzékeli az adott tárgyat. Azt tudjuk, hogy csak az látha­tó, ami fénnyel megvilágított, amelyről a fény visszaverődik és az egyes sugarak a szembe jutnak. A szélső sugarak határozzák meg az adott tárgy felülethatárait, formáját, mértékét, míg a közbülső sugarak az adott tárgy színét, felületi faktúráját, árnyékát. Egyetlen centrális sugár merőleges visszaverődése által az adott pontot, amelyre a szem össz­pontosít. A vonalperspektíva az, ami az adott tárgy síkbeli leképezését a szem nézőpontját, matematikai számításokkal határozza meg.

A bemutatott szerkesztési módok nem tartalmazzák a szer­kesztési fázis lépéseit, csupán szemléltető ábrák azzal a feltéte­lezéssel, hogy egy kevésbé járatos, műszaki ismeretekkel nem rendelkező érdeklődő számára is érthetők legyenek.

Centrális és egy iránypontos perspektíva szerkesztése

Egy iránypontos perspektíva szerkesztése

Fiziológia mechanizmusok nélkül is létrehozható térélmény. A képzőművészet és az alkalmazott művészeti ágak térábrázo­ló eszközökkel, kétdimenziós keretein belül teszik lehetővé az illuzionisztikus térplasztikai formák megjelenítését. Az építészet is alkalmazta a térformálás, térkialakítás eszközeként.

A térábrázolás története

Ha a térbeli ábrázolás módozatait akarjuk történeti korok mű­vészetén áttekinteni, akkor nem mindig egyértelmű, hogy a természethű leképezés mennyire volt elsődleges, vagy a kor gon­dolkodása, szellemisége mennyire határozta meg az ábrázolás szemléletét. Nem mindig volt fontos, hogy körülöttük lévő világ tükörképét adják vissza, inkább a kultikus események rögzítése a megszerzett tudás átörökítése, információs adatok feljegyzése volt az elsődleges motiváció.

Portico de Glória: Santiago de Compostela (kép fent). A székesegyház a lombard romanika egyik legszebb építménye. A román kori művészet nem arra törekszik, hogy a perspektíva eszközeivel a térhatás illúzióját keltse, hanem arra, hogy az ábrázolt valóban jelen legyen. Az ábrázolásban a deformációt vagy az aránytalanságot a kifejezés fokozására használják

A különböző területeken levő barlangokban vagy sziklákon fel­lelt festményeken az ábrázolás térbeliségét részben az alatt-felett, részben a méretbeli különbségeken alapuló ábrázolás adja. A gazdag művészi tradícióval rendelkező egyiptomi művészet évezredek mozdulatlanságába merevedett, a legnagyobb felületű frontális síkban történő ábrázolás térbeliségét az egymást takaró formák, az alatt-felett kompozíciós rend sejtetik.

Az ókori görög ábrázolásban a perspektíva közel áll a látás tör­vényszerűségeit vizsgáló optika tudományához. Sajnos képi ábrá­zolás igen kevés marad fenn, csak a vázákon láthatjuk a három­dimenziós perspektivikus ábrázolásra való törekvést. A távolabbi alak vagy tárgy rövidülve, valóban hátrább lévőnek látszik, így érve el illúzió hatását. Az építészetben matematikai számítással, egy mai napig bámu­latba ejtő arányrendszerben, tudatosan alkalmazták a térbeliség optikailag megtévesztő illúziókeltését mind az építészeti elemek, mind az építészeti terek létrehozásánál.

A rómaiak az általuk is csodált és mintaként alkalmazott gö­rög művészetet továbbfejlesztve naturisztikus ábrázolásra töre­kedtek, ennek érdekében gondosan kidolgozott építészeti pers­pektívákat hoztak létre. Ebből a korból az eddig feltárt Pompei és Herculaneum freskói nyújtanak értékes információkat.

A Római Birodalom összeomlása után Bizánc és az ókeresz­tény, és a romanika korának művészete elfordult az eddig ismert eredményektől, visszatértek a szimbolikus ábrázolásmódhoz. A térbeliség érzékeltetése nem fontos, elvonná a figyelmet. Az arany háttér magasztosságot és fényt sugall. A szentek körülötti háttér mélységérzet hiánya, a kép nyújtotta látvány spirituálissá válik. Csupán a figurák ábrázolásán jelenik meg az erős fényárnyék mint modellálási eszköz, amellyel erőteljessé teszik a figurát mintegy hangsúlyozva annak jelentőségét, fizikai jelenlétét.

A Chartres-i Notre-Dame-székesegyház

A katedrális a megtestesült szimbolika (kép fent). A főhajó és a keresztház teteje kereszt alakot mutat az ég felé. Az épület alaprajzát valószínűleg M = 1:1,168-as arányszámmal alkották, míg a pillérek közötti távolság, a főhajó, a kereszthajók hosszúsága mindezek többszöröse. Az építészeti újítások sora teszi lehetővé a magas boltozatok létrehozását. A támpillérek levezetik az oldalfalakra nehezedő súly tömegét. A felfelé az égbe való, a földi élettől való elrugaszkodást, a meditációt, a misztériumot segítette. A színes ablakokon beszűrődő fénysugarak hasonlóképpen nem a földi világra utalnak

A középkorban a művészetek kézművességnek számítottak. Giottóval veszi kezdetét a művészi társadalmi helyzetének megvál­toztatása. Giotto munkássága megbecsülésben részesült újítása­ival, ábrázolási szemléletével forradalmasította a helyi festészeti iskolákat, hogy hatást gyakorolt a lombard festők munkásságára.

Firenzétől délre, Siena volt Itáliában a gazdasági és kulturá­lis élet központja egészen az 1348-as pestisjárványig. Ducco di Buoninsegna a sienai festőiskola megalapítója szakítva a bizánci hagyományokkal az ábrázoló művészet megújulásának jelentős alakja. Duccio 1311-ben festette meg a sienai dóm főoltárképét. A Maesta mindkét oldalán festett.

A reneszánsz Itáliából, Firenzéből kiinduló művészeti mozga­lom, amely újjáélesztette az antik kultúra hagyományait a huma­nista szemlélet jegyében. A perspektíva, a „tudományos alapon tör­ténő ábrázolás” a reneszánsz művészet egyik kulcsszava. A lineáris vagy centrális perspektíva a vonal-, illetve középponti perspektívák elve, miszerint a felőlünk kiinduló párhuzamos egyenesek a távol­ban látszólag egy pontba tartanak. A rövidülés ábrázolása azonban valószínűleg csak tapasztalati úton történt. Brunelleschi életrajz­íróitól tudjuk, hogy ő volt az első, aki a távlatot metszővonalak se­gítségével az alaprajzból és az oldalnézetből szerkesztette meg.

A lineáris perspektíva által szerkesztett kép észrevétlenül meg­változtatja a néző viszonyát a képhez. Az enyészpont felvétele fel­tételezi, hogy ugyanabból a pontból nézi a néző a festményt, mint ahonnan a festő látta, vagyis magáévá teszi a művész nézőpontját. A vonalperspektíva feltalálása vagy újrafelfedezése a két fi­renzei nagy szellemnek, az építészművész, művészeti teoretikus és író Leon Battista Albertinek és a szobrász és építész Filippo Brunelleschinek köszönhető.

A szabadban ábrázolt jelenetek esetébe a vonalperspektíva csak szín- és fényhatásokkal együtt alkalmazható, mivel ezzel döntően befolyásoljuk távolságérzetünket. Ezt Leonardo is felis­merte, aki elsőként határozta meg a „levegőperspektívát”. A porral és párával telített levegő elnyeli és visszaveri a fényt. A párás köd a földfelszín közelében a legsűrűbb, ahol szétszórja a fényt, és a tá­voli körvonalak elhomályosulnak. Legkönnyebben a kék fény hatol át a ködön, ettől látszik az ég is kéknek, a távoli tárgyak is kékes árnyalatúnak. A földfelszíntől a horizonthoz közeledve egyre hide­gebb és halványabb színeket alkalmaztak.

Leonardo da Vinci: Szent Anna harmadmagával (kép fent). A fennmaradt rajzos változat valószínűleg az azonos című festmény vázlataként készült. A kép szerkezetét, a tömör festői tömböt itt is a háromszög kompozíció adja. A háttérben lévő sziklák, a levegőperspektíva Leonardo sajátos festői technikájával a távlatot érzékelteti. Egy másik, szintén Leonardonak tulajdonított sajátos technika is megfigyelhető a képen, a sfumato, ez egy olyan optikai festői képesség, amellyel a művész a szemlélő és a szemlélt formák közé bocsátja a légkör anyagtalan, de mégis érzékelhető fátylát.

Firenze mint reneszánsz művészeti központ vonzotta a mű­vészeket, de a tőle északra létrejött velencei, majd később még északabbra a Németalföldön elterjedt reneszánsz művészet helyi sajátosságaival teremtett maradandó értékeket. Ezeken a terü­leteken a festészet más eszközökkel oldotta meg a térélmény létrejöttét sík felületen. Elsősorban a szem ítélőképességére összpontosítottak, a természet, szín, fény viszonyainak aprólékos tanulmányozására fektették a hangsúlyt, létrehozva vele a térél­mény illúzióját.

A 15. században egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a tájképfestés, a természetábrázolás iránt. Eleinte csak a képek hátterét töltötték ki tájat, eget ábrázoló elemekkel. Az önálló táj­képfestés divatja északról ered, mint ahogyan az olajfestés és a vakrámára feszített vászonra való festés is.

Egy horizontálisan lefedett térben is képes volt kupola látsza­tát kelteni. A magasba törő architektonikus elemekkel ugyan­csak látszatélményt hoznak létre, olykor olyan tökéletességgel, hogy a valóságos térben mozogva a néző úgy érezte, mintha az előtte álló festett látszólagos tér is fordulna, a képen szereplő figurák mozdulataikkal követnék a tér változását, esetleg mindig felénk fordulnak.

A holland festők nagy része specializálódott a perspektivikus látképfestészetre, amelyeken különféle helyszíneket, tájakat örö­kítettek meg. A barokk nemcsak a kétdimenziós képi ábrázolá­soknál engedte meg, hogy a képzeletek teljesen megtévesszék a nézőt, hanem a térkialakítás, a térformálás vonatkozásában képe­sek voltak a látvány érzékekre való hatásával mintegy optikailag létrehozni érzéki csalódást.

A 19. század közepén az egymástól nagyon különböző kultúrák találkozása, egymásra hatása tapasztalható. Új szemléletváltás, a térnek egy eddigitől eltérő megközelítését, a térkompozíció más­fajta értelmezését eredményezte. A nyugati művészet festőit a színelméleti kutatások eredményei izgatták.

Komponálási szempontként a meglévő nézőpontok kiválasztá­sa, a képkivágást mint módszert a képkompozíciós lehetőségként alkalmazva foglalkoztatta őket. Az idegen kultúrákkal való talál­kozás, mint Afrika, Japán vagy Óceánia szigetvilága nagy hatást gyakoroltak az új látásmód mellett az új technikai megoldások ke­resése terén is. Térábrázolásban a vertikális perspektíva kelti a tá­volság illúzióját. Minél távolabbi egy tárgy annál magasabbra van elhelyezve, teret sugallva a síkfelületen. Az új térlátás a modern művészetek kezdetét jelentette.

A szürrealizmus sajátos, egyéni térlátást hozott létre. Az álmok a tudatalatti világ érzékeltetésére a hagyományos perspektíva tel­jes felborításával a tér értelmezhetőségét tették vízióvá.

A különböző színek egymás mellett megfelelő elrendezésében kellemesen, más összeállításban pedig kellemetlenül hatnak. Azok a színösszeállítások a kellemesek, amelyekben a színek és az árnyalatok között szabályszerű összefüggés van. Ezt nevezzük harmonikus színhatásnak, míg más színösszeállításban kellemetlenül vagy legalábbis közömbösen hatnak a színek, „kioltják egymást”. Ezt nevezzük dinamikus színhatásnak.

Napfényhatást lehet elérni a sárga szín különböző árnyalataival, ezeket is csak olyan összefüggő, nagy felületen, amelyikre nem esik túlságosan gyakran tekin­tenünk, mert ezen színek „túladagolása” izgatólag hat. Fontos ügyelnünk arra, hogy a padlóburkolat színe is összhangban legyen a he­lyiség többi térhatároló felületének színével! Szerencsés megoldás, ha a padló színe a falak színének valamelyest a kisegítő színe, de minden esetben valami­vel sötétebb tónusértékű színt kell hozzá választanunk.

Helyiségek mérete, fényviszonyai alapján ajánlott színhasználat, enteriőrnek megfelelően

Nappali kétféle elrendezéssel

Példa különböző stílusú, éjszakai zónában lévő hálószobák színhasználatára

Akár általános szabályként is megfogalmazható, hogy egy he­lyiség falainak, mennyezetének és padozatának együttes, összeillő színharmóniát kell alkotnia.

Előszoba (lépcsőház)

Ezen a helyen kell megteremteni a megfelelő átmenetet a külvilág és a lakásbelső között, lehetőleg úgy, hogy az egész lakás légkö­rére is felkészítsük a belépőt. Ne feledjük el, hogy az előszobába való belépéskor ér minket az első benyomás (és ez mindig döntő), ez a tér az érkező fogadását szolgálja. Legmegfelelőbb olyan színt választani, amely hívogató és barátságos, de nem feltétlenül ösz­tökél a helyiségben való hosszas maradásra. Ebben az esetben a legideálisabb évszakhangulat az ősz és a tavasz, mivel ezekben a vörös és a sárga az alapszín. Nagyon barátságos, ha pedig az erős árnyalatokat használjuk, serkentőbb hatást érhetünk el.

Megfelelő színekkel fel lehet hívni a figyelmet a lépcsők és kü­szöbök esetleges veszélyforrásaira. Különösen alkalmas erre a feladatra a vörös és a sárga, amivel szintkülönbségeket, lépcsőt, emelkedőt lehet hangsúlyozni.

Nappali

A nappali szobára vonatkozóan nem általánosíthatunk arra vonat­kozóan, hogy melyik évszak hangulatát érvényesítsük, mivel igé­nyeink, kívánságaink túlságosan eltérők, különbözők, attól függően, hogy milyen funkcióknak kell eleget tenniük a rendeltetésszerű használatkor az egyes családmodellek esetében.

Hálószoba

A legideálisabb olyan színt választani, amelyik a nyugalom és az ösz­tönzés közötti átmeneti hatást kelti. Ennek a feltételnek leginkább a kék alapszín felel meg, vörössel kombinálva. A kék általában csök­kenti a vérnyomást, és megnyugtató hatású a test és a lélek szá­mára egyaránt. A másik szín a vörös, erősségétől függően ez adja a hangulatos, vidám felhangot. Mivel a vörös élénk árnyalatai serken­tő hatásúak, legjobb, ha csak finom, tompa változatait alkalmazzuk, mint amilyen például a sárgabarack vagy a vörösesbarna.

A zöld csökkenti a zajok iránti érzékenységünket, ezért külö­nösen alkalmas zajos környezetben lévő hálószobák esetében. A legideálisabb az ősz vagy a tavasz színeit választani. A kikapcso­lódást itt legjobban az őszi színek földszerű változatai biztosítják. A sárgabarack szín, a vörösesbarna és a rozsdás árnyalatok rop­pant hangulatos térhatást adnak a hálószobában. Kiválóan illik ide az őszi vagy tavaszi kék tónus is anélkül, hogy hűvös hatást keltene.

Ebédlő

Vidám környezetben jobb étvággyal eszik az ember, mint rideg, ko­mor hangulatú helyiségben, ahol bizonyítottan csökken a gyomor­nedv kiválasztódása. Ajánlatos tehát az ebédlőben a vidám, derűs színek, mindenekelőtt a sárga alkalmazása. Ez az a szín, amely az étvágy mellett a kommunikációt is serkenti, és jó megvilágításban az ünnepi vacsora során reflexei az ételeken is előnyösen tükröződnek. Az évszakelv szerint legideálisabb a tavasz, a nyár és az ősz színeinek alkalmazása. A sárga mint uralkodó szín mindhárom évszak palet­tájához illeszthető. A hatás a tavasz vagy az ősz jellegzetesen erős árnyalataival a legjobb. A nyár sárgájával és egy másik, hozzáillő szín együttes alkalmazásával hűvös, elegáns hatású teret alakíthatunk ki.

A téli hangulatú ebédlő kevésbé ajánlott, mert az erős kontúrok és a színek élénksége aligha marasztal a helyiségben hosszabb, kedélyes ücsörgésre, családi, baráti társalgásra.

Gyerekszoba

A gyerekszoba színeinek tudatos kiválasztása különösen fontos, ezért fokozott figyelmet érdemel. Itt ugyanis a színeknek többféle funkciót is be kell tölteniük. Elsősorban a gyermek életkorát és ne­mét kell figyelembe vennünk, de a színválasztásnak meg kell fe­lelnie a gyermek lelki igényeinek, alkatának is. A színválasztásnak elő kell segítenie a gyermek szellemi fejlődését, alkotó-, tanulási képességének kibontakozását is.

Kamaszkorú fiú- és lányszoba berendezése és egyéni színpreferencia ­ajánlata

Kétszemélyes, egynemű fiú- és lányszoba színpreferencia­ ajánlata

Kétszemélyes, egynemű fiú- és lányszoba egyéni színpreferencia ­ajánlata

A gyermekeknél színválasztás tekintetében nem általános érvényű az évsza­kok színének felhasználása. A fenti tények azonban némi segítséget adhatnak döntésünkhöz.

Ezen túl létezik néhány alapszabály, amire oda kell figyelnünk:

• Tiszta színhatás érvényesüljön, ami nem zaklatja fel a gyermeket, nem tereli el a figyelmét (ez különösen iskoláskorban fontos). Ezért ügyeljünk általában a nagy felületekre (a padló, a fal színválasztásánál), ezeken visszafogott, világos színárnyalatokat alkalmazzunk, a kisebb felületeket (függöny, párna, esetleg az ágynemű) viszont erős tónusokkal hangsúlyozhatjuk.
• Ugyancsak ajánlott a bútorokat, játszóasztalt, íróasztalt semleges, leginkább természetes, faszínben meghagyni. Az indok egyszerű, mivel a játékok és az is­kolaszerek általában nagyon színesek, a túlságosan harsány színű alapon nagyon tarka és diszharmonikus hatást keltenek, ami ingerli, idegesíti a gyermeket.
• Tartsuk tiszteletben a gyermek kedvenc színeit, hiszen ő a színválasztásá­val fejezi ki tudat alatt érzelmi igényeit. Megfelelő színválasztással, a gyermek lelkialkatát is figyelembe véve alakíthatjuk, segíthetjük testi és lelki fejlődését.

Csökkenteni kell a zavaró ingere­ket. Kortól függően a gyermekeknek vannak kedvenc, figyelmüket nagymértékben felkeltő színei, ezt tudatosan kell alkalmaznunk. Körülbelül 7-9 éves korig a gyerek kedvenc színe többnyire a pi­ros. Kislányoknak a bíborvörös vagy a rózsaszín. 9-11 éves kortól kezdik előnyben részesíteni a narancssárgát, majd a zöldet, amit 12 éves kortól egyre többen kedvelnek. Mint tudjuk, a zöld a kék és a sárga keveréke, ezért ebben a korban a zöld preferálása már az áttörés jele. A gyermek egyre jobban megtanulja használni az eszét, intellektusa egyre jobban fejlődik, és ez az absztrakció irányába tett fejlődés jelentkezik valamivel később, a kék szín választásában.

Dolgozószoba

E helyiség színválasztásánál alapvetően az a meghatározó, hogy milyen követelményeket támaszt a munkánk, amit ebben a szo­bában végzünk. Nem mindegy, hogy ez a tevékenység elmélyedt koncentrációt igényel, vagy inkább ösztönző, a cselekvést serken­tő ingereket.

Ebből a szempontból minden évszaknak megvan a maga előnye:

• A tél semleges, tárgyilagos hangulatú, amit az évszak színei teremtenek meg, ebben a színhatásban könnyebb az összpontosí­tás, koncentráltabb figyelem.
• A nyár színei alkotó légkört teremtenek a kreativitást igénylő tevékenységek számára, valamint jól illenek a kifejezetten nőies tevékenységekhez, mint például a divattervezés vagy a kozmetika.
• A tavasz és az ősz színei barátságos munkalégkört teremthet­nek, ami egyszerre nyugtat és teljesítményre ösztönöz.

Konyha/fürdőszoba

Először is azt kell eldöntenünk, hogy a konyhát és a fürdőszobát olyan funkcionális helyiségeknek tekintjük-e, amelyekben bizo­nyos szűken értelmezett, meghatározott és célszerű tevékeny­ségeket végzünk, vagy inkább családias lakókonyhát, illetve olyan fürdőszobát kívánunk kialakítani, amelyik a mindennapi tisztálko­dásunk szükségletein kívül a szélesebb értelemben vett testkultú­ra igényeit is kielégíti, testünk sokoldalú ápolásának színtere, ahol az ember hosszabb ideig és szívesen elidőz. Az első esetben a leg­ideálisabb évszak a tél és a nyár.

Ezeknek az évszakoknak a friss, hűs, kékes alaphangú színei a konyhában ízléses környezetet te­remtenek az ételek elkészítéséhez és tárolásához. A nyár színeivel díszített fürdőszoba ugyancsak frissnek, a tél színeivel kialakított fürdőszoba inkább férfiasnak hat, de mindkettő hangsúlyozottan higiénikusnak látszó megoldás. A tavasz és az ősz esetében a szí­nek barátságos hangulatot keltenek a konyhában és a fürdőszobá­ban egyaránt, ez kikapcsolódásra is alkalmat ad.

A színek kiválasztásának gyakorlati problémái

Az elméleti tennivalók gyakorlati megvalósítása egy sor problémát jelenthet. Az első és legkézenfekvőbb probléma az, hogy a család tagjai nemtől, életkortól, lelkialkattól függően különböző színeket kedvelhetnek. A következő problémát a már meglévő, de elképze­léseinkkel nem egyező színek jelenthetik. Az elmélet megvalósí­tását befolyásolhatja a lakás stílusa és beosztása, ami nem esik egybe azzal a színharmóniával, amelyet szeretnénk kialakítani. Vé­gül, de nem utolsósorban a lakásban lévő természetes és mester­séges fényviszonyok is meghatározhatják, hogy milyen mértékben érvényesülnek az általunk kiválasztott színek.

Hogyan lehet a problémákat áthidalni és megtalálni a lehető legoptimálisabb megoldást? Hogyan alakítsuk ki a lakásban élők számára a megfelelő harmóniát? Mindenesetre elsőként kérjük ki a családtagjaink véleményét, hogy melyik évszak hangulata felel meg nekik legjobban. Hasonlítsuk össze egymással az eltérő szín­preferenciákat. Ha ebben túl nagy az eltérés, kompromisszumos megoldásra van szükség.

Szabad környezetben, újonnan épülő ház esetében sem mindig tudjuk a legkedvezőbb tájolás szerint megtervezni új lakásunkat. Különösen nem adatik meg a lehetőség egy városi lakás esetében, ahol esetleg az egyéb környezeti tényezők is akadályoznak a he­lyiségek célszerű, legkedvezőbb tájolásnak megfelelő kialakításá­ban.

Napszakokhoz kapcsolható emberi tevékenységek

Minden esetben azonban az egyik legfontosabb szempont, ha benapozási lehetőségeket és a legnagyobb világosságot úgy tudjuk biztosítani a lakásban, hogy életkörülményeink a legkedvezőbbek legyenek. Amennyire kellemetlen egy sötét, napfény nélküli helyi­ség, éppen olyan egy túl világos, vakító fénytől telítődő helyiség is. Hogy hogyan lehet ezeken a problémákon segíteni színekkel, erre az igen fontos kérdésre ad segítséget a bemutatott ábra.

Színek dinamikai csoportosítása

Környezetünk, szűkebb értelemben a bennünket körülvevő zárt tér és a hozzá tartozó berendezési tárgyak színösszeállításához nagy segítséget nyújthat a következő összeállítás, ami egyben termé­szetesen összhangban van a színpszichológiával is.

A színek színdinamikailag négy csoportba sorolhatók:

• 1. hideg színek, meleg színek;
• 2. izgató színek, nyugtató színek;
• 3. könnyű színek, nehéz színek;
• 4. közelítő színek, távolító színek.

Színkör felosztása pszichikai hatások alapján
Színekhez tartozó érzelmek alkalmazása belső térben színpreferencia meghatározása alapján.

Részletesen kifejte a pontokat:

1. A hideg színekkel festett helyiségekben a pszichológiai fo­lyamatok miatt a valós hőmérsékletnél hűvösebbet érzünk, míg meleg színekkel festett helyiségekben a valós hőmérsékletnél melegebb a hőérzetünk.

2. Az ösztönző szín nem azonos az izgató színnel. Egy helyiség­ben, amelyben izgató színű bútorokat zsúfoltunk össze ahelyett, hogy az ösztönző hatást váltana ki, ellenkezőleg hat ránk. A sár­gászöld a legösztönzőbb, bizonyára azért, mert ez a szín a termé­szeti környezetre emlékeztet.

3. A világos színek általában a könnyű színek, a sötétek pedig a nehéz színek. Képzeljünk el egy látótérbe benyúló nehéz tárgyat, amit világos színre festenek. Könnyebbnek látszik például a fürdő­szobában felfüggesztett villanybojler, ha fehérre festjük. A térben elhelyezett oszlopnál arra asszociálunk, hogy tartja a mennyezetet, ebből adódóan azt várjuk tőle, hogy erős, nehéz hatást vált­son ki belőlünk. Ezért sötét, általában vöröses tartalmú festékkel színezzük. Természetesen az ellenkező hatás elérésére, fordított eljárásokat kell alkalmaznunk. A túlméretezett, vastag, terebélyes oszlop világos színekkel színezve könnyedebbé, légiesebbé válik a térben.

4. A világosnak és a sötétnek határozott szerepe van. A világos a fent, míg a sötét a lent megjelölést kapja. Ha a természetnek ezt a „normális” rendjét megfordítjuk, akkor úgynevezett barlanghatást váltunk ki. Példaként képzeljünk el egy olyan szobát, amelynek a mennyezetét sötétbarnára festették. A fejünk fölé nehezedő nyo­masztó hatása jól érzékelhető! A mennyezet színe tehát legyen világos, ezzel szemben a padozat, ami nem olyan szembeötlő, le­gyen sötét, a súly legyen alul, mert ez biztonságérzetet ad. Még az erős mintázatot is elbírja, míg ugyanez a minta az oldalfalakon elviselhetetlenné tenné az ott tartózkodást.

Színek és térérzék a lakásban. Tippek!

A hideg színek távolibbnak tűnnek, míg a meleg színek köze­lebbinek hatnak. Ha egy alacsony belmagasságú helyiség falait távolító színekkel festjük be, tágasabb hatást érünk el, amelynek hatását növelhet­jük, ha a mennyezetet égszínkékre vagy világos zöldeskék pasz­tellszínre festjük, ez így levegős, könnyed, légies érzetet kelt. Kizárólag olyan esetben szabad valamilyen sötétebb tónusra, de nem kimondottan sötét, meleg színekre festeni a mennyezetet, amikor a helyiség az alapterületéhez képest túl nagy belmagassá­gú. Ezzel óvatosan kell bánni, különben a világos padló és a sötét mennyezet olyan érzést kelt, mintha a helyiség a feje tetejére állna.

Kerüljük az egyhangú színeket éppúgy, mint a rikító színeket, a tarkaságot! A statisztika szerint a férfiak inkább a hideg, a nők inkább a meleg színeket kedvelik, helyezik előtérbe. A nők általában fogé­konyabbak a színek iránt, mint a férfiak. A világstatisztika szerint a férfiak 7,5%-a színtévesztő, míg a nők között csupán 0,4% mu­tatható ki.

Környezetünk kialakításánál általában több színt alkalmazunk, de mindig figyelembe kell vennünk a színek harmonikus megvá­lasztását. A színek törvényszerűségeinek ismerete és alkalmazá­sa mellett mindig figyelembe kell venni az ott lakók egyéni ízlését (nemét, korát), a helyiségek funkcionális szerepét. Láthatjuk, hogy a színeket nem lehet séma szerint alkalmazni a gyakorlatban, csupán ajánlani lehet őket.

Színek gyakorlati alkalmazása egyéni, szubjektív szempontok alapján:

Sárga és világos árnyalatai
Ösztönző, vidám, világos árnyalata tágítja a teret, erős színezete tolakodó. Az élénk árnyalata jó hatással van az epére, májra és a gyomorműködésre. Ajánlott az északi vagy a kevés napot kapó helyiségekbe, ahol stimuláló hatást akarunk elérni. Ajánlott: gyerekszoba, dolgozó és ebédlő színezésére.

Sárgás narancs, vöröses narancs és árnyalatai
Élénkítő, vidám, meleg szín. Cselekvésre serkentő, izgató, nyugtalanító, agresszív érzetet kelt. Optikailag szűkíti a teret. Tágas térben ajánlott, társas összejövetelek helyszínénél alkalmazható, vagy jól alkalmazható helyiségek végfalainak színezésére.

Meleg sárga és árnyalatai
Vidám, serkentő, könnyed hatást vált ki, tágas tereknél ajánlott alkalmazni. Ajánlott: ebédlő, gyerekszoba, dolgozó színezésére.

Vöröses bordó és árnyalatai
Élénkítő, meleg, bizalmas, serkentő hatású. Cselekvésre ösztönző, izgató, dinamikus, nyugtalanító, agresszív érzetet kelt. Szorongást is kiválthat. Az intenzívebb vöröses árnyalat jó hatással van a keringésre, és élénkítőleg hat a nemi szervekre. Társas összejövetelek helyiségeire ajánlott, de óvatosan bánjunk a nagy felületeken való megjelenítésre.

Sötét sárga, okker, barnás, rozsda és árnyalatai
Kiegyensúlyozott, megnyugtató, kellemes hangulatú érzetet kelt. Bizonyos mértékben szűkíti, körbehatárolja a teret. Ajánlott a barátságos, fokozott hangulatú tér teremtésére.

Vöröses bordó, bíbor és sötét árnyalatai
Fokozottabb az előzőnél, komoly, határozottabb érzetet kelt. Szintén csak tágas reprezentatív helyiségben ajánlott, erősen dekoratív hatású.

Halvány narancsos sárga és árnyalatai
Hasonló a narancsos okker és árnyalatainak érzetkiváltó hatására és alkalmazási területeire. Ajánlott: nappali helyiségekre és minden kevésbé napos helyiségek színezésére.

Bíbor és árnyalatai
Hasonló a püspöklila és árnyalatainak tulajdonságaival, de kicsit visszafogottabb, semlegesebb hatású. Méltóságteljes, de nagy felületen nyomasztó.

Narancsos, okker, barnás, sötét, tört és árnyalatai
Előkelő, komoly, tárgyilagos érzet, de korlátozó mélységérzetet kelt. Csak tágas, nagy, reprezentatív helyiségekbe ajánlott az alkalmazása. Ajánlott: nappali és egybenyitott terek színezésére.

Püspöklila és árnyalatai
Feltűnő, extravagáns, különleges, titokzatos, misztikus. Kétélű, a rózsaszínes világos árnyalatai kislányosan nőiesek, tágítják a teret, míg a sötétebb árnyalatai élesen túlzók, kihívóak, szűkítik a teret. Reprezentatív dísztermek, zeneszobák, és nőies hatású terek, vagy lányszobák színezésére ajánlott.

Amióta kísérleti eredményekkel kimutatták, hogy a színeknek munkateljesítmény-növelő hatása van, tudatosan színdinamikai tervezéssel kívánnak a munkakörülményeken javítani, ezzel nö­velni a termelékenységet. Nagy tömegbázissal kísérleteztek, elsősorban nagyüzemek­ben, például textilgyártó üzemek színes térkialakítási igényét mér­ték fel, majd irodák, kórházak, iskolák, napközi otthonok, óvodák színes térkialakításának módszereit dolgozták ki.

Színpreferencia a nemek életkor szerinti ajánlásában

A kísérletek során azt tapasztalták, hogy a kedvelt színek jellem­zők a nemre és a korosztályra (sőt a haj- és szemszín, az iskolai végzettség és a vizsgált személy pszichológiai alaptípusa is befolyá­solta az eredményt). Ez azt jelenti, hogy a vizsgálatok eredményei felhasználhatók az olyan tervezési feladatoknál, ahol nagyszámú, jellegzetesen azonos nemű vagy korú használó számára készül a színdinamikai terv. Ebben az esetben ugyanis a nagy számok miatt várhatóan a használókra is érvényesek a statisztikai eredmények.

Az egyéni színpreferencia

Az egyes ember színkedvelése, színpreferenciája jelentősen eltér­het neme és korosztálya átlagos színpreferenciájától. Ezért min­den olyan esetben, amikor csak egy vagy néhány ember számára tervezünk, vizsgálnunk kell az egyéni színpreferenciákat. A terve­zés során ekkor nem a statisztikai elemzésekre, hanem az egyé­ni színkedvelésre kell támaszkodnunk. Az egyéni színpreferencia összefüggésben van az ember személyiségjegyeivel, pillanatnyi hangulatával, külső megjelenésével, iskolázottságával, társada­lomban betöltött szerepével, sőt az aktuális divattrendekkel is.

Színpreferencia-ajánlás férfienteriőr választására (fotómontázs)

Láthatjuk, milyen sok összetevője lehet a szubjektív színhangok létrehozásának, ami az egyes ember szubjektív érzésein alapul. A megítélés tekintetében a leg­fontosabb mértékegység az ember egyéniségének kisugárzása, de összefüggések vannak a különböző megjelenés (a haj, szem, bőr színe) és a színpreferencia között.

• A kékszemű, rózsaszín bőrű világosszőkék többnyire a tiszta színeket részesí­tik előnyben, és gyakran számos, egymástól határozottan elkülönülő karakterű színeket kedvelnek. Vitalitásuktól függően egyesek sápadtabb, mások világítóbb színeket preferálnak.
• Egészen más a fekete hajú, sötét bőrű, barnásfekete szemű emberek színhar­mónia-preferenciája. Náluk az összhangzatban fontos funkciója van a feketének és a tiszta színeket is feketével megtörve kedvelik. Sötét tónusokban harsog és forrong a színek ereje.

Napjaink divatos trendjei

Ma már egyes ipari tevékenységek, például a ruházati vagy bú­toriparban bizonyos trendek alapján évről évre más-más színösszeállításokat alakítanak ki. Néha intenzíven jelentkeznek olyan divatirányzatok, amelyek hatására egyes színek előtérbe kerülnek, míg más színek mellőzve vannak mind a felsőruházatban, mind a lakások belső színválasztásának kialakításában.

Napjaink stíluskülönbségei belső térben

Színpreferencia-ajánlás női enteriőr választására (fotómontázs)

A környezetünkben gyakran előforduló színek, az aktuális szín­választék is befolyásolja ízlésünket, színválasztásunkat. Ezért kü­lönösen nagy a felelőssége a terméktervezőknek, hiszen a termé­kek számára választott színárnyalatok sokszor, sok helyen fognak megjelenni, ezáltal jelentősen hatnak a mindennapi környezet színélményeire. Mint látjuk, a közvetlen környezetünk színvilágának megterem­téséhez többféle út vezet.

A közintézmények színezése

A különböző funkciójú középületek színeit az épületet igénybe vevők nemére és életkorára jellemző színpreferencia fi­gyelembevételével célszerű kiválasztani.

Iskolák színkialakítása

Az idősebb generáció talán még emlékszik a fehérre meszelt falú, barnászöld lábazatú, fekete padozatú, nagy fekete táblájú tanter­mekre. Mennyire megváltozott a mai tantermek színezése! Ma már arra is ügyelnek, hogy az alsós osztálytantermek más színűek legyenek, mint a felső tagozatos osztályoké.

Oktatási intézményekre ajánlott színpreferencia a színharmóniák alapján

Az alsósok részére a falak és a mennyezetek színét zöldessárga, sárga és narancsszínre ajánlott festeni, ami a kisdiákok fáradékonysá­gát, álmosságát kompenzálja. Mamára tábla színe sem fekete, hanem sötét olívzöld. A padok háttámlája lehet vörös, ami élénkítőleg hat.

A felső tagozatos osztályoknál a sárga és a sárgászöld színek domináljanak, a tábla szintén legyen olívzöld. Fehér krétával az olívzöld táblán való olvasás kevésbé fárasztó, mint fekete tábla esetén. Túlságosan nyugtató, passzív hatást váltana ki. A folyosó minden esetben elütő színű legyen a tantermektől, hogy a szünet­ben az eltérő színhatás friss, pihentető hatást váltson ki.

Kórházak színkialakítása

Közismert, hogy a betegségek túlnyomó többségének lélek­tani okai vannak. Ezért komolyan oda kell figyelni a kórházak, gyógyintézmények színdinamikai kialakítására. Elsősorban a sok fehér szín mellett célszerű igen sok zöld színt alkalmazni, és ezt helyenként napsárga színnel élénkíteni.

Kórházak helységeinek ajánlott színpreferenciái

A vajúdó nőnek szülés előtt nyugalomra van szüksége, ezért a váró­szoba falait kék színre, míg a mennyezetet napsárga színre ajánlott fes­teni. Maga a szülőszoba már nem a nyugalom színtere, mert aktivitást kíván. Itt szükség lehet a narancssárga doppingoló erejére, de a kék fájdalomcsökkentő hatása is szükséges lehet. A mennyezet színének pihentető periódusokat kell adni a fekvő szülő nő számára, ami segíti a pillanatnyi kikapcsolódásukat. Erre a mohazöld árnyalatai ajánlottak.

Itt is érvényes az életkor szerinti színösszeállítás figyelembevé­tele. Más szükséges a gyerekek és más a felnőttek kórtermeinek színezésénél. Míg a felnőttek kórtermeinek inkább a pasztellszí­neket, a gyerekklinikákon célszerű az erősebb színeket használni. Itt a felnőttek számára már szinte rikítónak tűnő erősebb zöld, ró­zsaszín, narancssárga jöhetnek számításba. Tapasztalatok szerint az újszülött csecsemők számára a rózsaszín környezet a legmeg­felelőbb. Náluk még ugyan nem beszélhetünk színlátásról, de a rózsaszín környezet élettani hatása mégis tapasztalható.

Vannak speciális vizsgálatok, amelyekhez különleges színösszeállítás javasolt. Ilyen az EKG- vagy az alapanyagcsere-vizsgálat, ahol a betegnek a vizsgálat során a legteljesebb nyugalomra van szüksége. Célszerű a falak színét világoskékre, vagy világoszöldre, míg a mennyezet színét halvány ibolyaszínűre festeni.

Éttermek színkialakítása

Az éttermek színdinamikáját mindig meleg színárnyalatokkal kell megvalósítani. Az oldalfalakra ajánlott az okkersárga, angolvö­rös, narancssárga, barack, esetleg napsárgával vagy olajzöld­del kombinálva. A mennyezetre megengedhető a terrakotta vagy korallvörös. A világítás minden esetben meleg színárnyalatú le­gyen, akár izzólámpa, akár fénycső a fényforrás.

Képzeljünk el egy étellel, itallal, gyümölccsel megrakott asztalt, ami hideg színnel van megvilágítva, s a vendégeknek nincs ked­vük falatozni. Ezzel szemben a kínálópultban elhelyezett hidegtál is frissnek, étvágygerjesztőnek tűnik, ha meleg fénnyel világítják meg. Az éttermek térkialakításánál mellőzzük a nagy termeket. Különféle térhatárolókkal, oszlopokkal tagoltan lehet bensőséges­sé, otthonossá tenni őket.

Üzletek színkialakítása

Az üzlethelyiségek színdinamikai tervezésénél a forgalmazott áru­cikket kell elsősorban figyelembe venni. A színkialakítást a megvi­lágítással együtt, vele párhuzamosan, és nem egymástól függetle­nül kell megtervezni. Élelmiszerüzletben az étteremhez hasonlóan célszerű az élelmiszert meleg színnel megvilágítani. Illatszerbolt falain jól hatnak a tisztaságot idéző türkizzöld és annak árnyalatai.

Irodahelység és üzemterület ajánlott színpreferenciája

Különösen ügyeljünk arra, hogy lehetőleg ne használjunk hideg fényeket, mert az árut kedvezőtlen színben tüntetjük fel. Nagyon fontos az áru csomagolása! Ma már nem mennyiségi adagolási, esetleg sérülésmegóvási szerepe van a csomagolásoknak, hanem reklámcélokat szolgálnak. A jó csomagolás eladja az árut. A lehe­tőség szinte korlátlan, mintegy tízmillió színválasztékból dolgoz­hatnak a szakemberek munkájuk során.

Formailag gazdag tagozású homlokzatokon inkább a törtebb, formailag szegényebb kialakításúakon a telítettebb árnyalatok az előnyösebbek. A homlokzatok színes képzésének célja lehet a funkcionálisan összetartozó épületegységek összetartozását vi­zuálisan is kiemelni, a funkcióból következően lényegesebb nyílá­sokat vizuálisan is hangsúlyozni. Erkélyeket, loggiákat ne fessünk olyan színekre, amelyeknek belsőbejutó reflexei pszichikai és szo­matikus szempontból károsak lehetnek.

Az emberek színhasználatáról Goethe a következőket írja: „A ter­mészeti népek, a műveletlenek, a gyerekek nagy vonzalommal vi­seltetnek az energiája teljében lévő szín, elsősorban tehát a sár­gásvörös iránt. A tarkasághoz vonzódnak. A ruházkodás dolgában a szín karakterét kapcsolatba szokták hozni a személy karakterével. Megfigyelhetjük, hogy az egyes színek és színösszeállítások miként kapcsolódnak az arcszínekhez, életkorhoz és a társadalmi rang­hoz. A fiatal nők a rózsaszínhez, a tengerzöldhöz vonzódnak, míg az idősek az ibolyakékhez és a sötétzöldhöz. A szőke nők az ibolyakék­hez és a világossárgához vonzódnak, a barna hajú, sötét bőrű nők pedig a tompább színekhez. A művelt emberek némileg idegenked­nek a tarka, harsogó színektől, egyáltalán a színességtől.”

Színválasztás

A színválasztás tehát szubjektív, jellemző a népekre, az egyes emberekre, a nemekre, az életkorra, a műveltségre, a személyi­ségre. A színekkel foglalkozó szakemberek kutatásaik során azt a következtetést vonták le, hogy a színharmónia kérdésével kapcso­latban a színpreferáltságot kell elsősorban elemezni és statiszti­kai felmérésekkel feldolgozni.

A vizuális információt befogadó személy fiziológiai és pszichológiai (életkor, kulturális, szociális) sajátosságai és a színt hordozó médium (állókép, mozgó­kép, tárgy, építészeti alkotás, belső tér) és ezeknek a környezete (megvilágítás, anyag, struktúra, faktúra, téri helyzet), funkciói (esztétikai funkciókat is ideértve) a meghatározó, értékelhető tényezők a színharmóniában. „Napjainkig nem született azonban olyan színharmónia-elmélet, amely a harmóniaélmény ki­alakulásának valamennyi összetevőjét egységes szemléletként vizsgálta volna. Még a legújabb munkák is csak egy-egy összetevő szemszögéből, neki abszolút elsőséget biztosítva vizsgálják e kérdést” (Dr. Nemcsics A.).

Amikor a mai értelemben színpreferenciáról beszélünk, akkor az egyén, a történeti korok, a különböző népek és kultúrák szín­használatán túl földrajzi megközelítést is tehetünk. Az északi né­pek színhasználata a napsütötte órák alacsony száma miatt más, mint a délen élő népek színhasználata, ahol jóval több a napsütötte órák száma. Ez a földrajzi adottság, az évszakok váltakozása az érzelemvilágot is alapvetően befolyásolja.

Rendkívül fontos az egyéni színpreferenciák vizsgálata is

Sta­tisztikai alapon a színpreferenciát tovább vizsgálhatjuk a nemek vagy életkor szerint. Ezeken túl tanulmányozták az iskolázottság alapján is a színpreferáltságot. A tanult, művelt személyek azokat a finomabb (pasztell) telt és tört színeket kedvelték, amelyek mo­nokróm, di- vagy esetleg trikróm harmóniában voltak, míg az ala­csonyabb iskolázottságúak a tarka színek sokaságát részesítették előnyben, nem figyelve összhangjukra.

Bizonyos foglalkozások, hobbik, szórakozási, sportolási tevé­kenységek során szintén megjelenik a színpreferencia igénye. A színmegjelenést a kiválasztott anyag milyensége, struktúrája is befolyásolja. Erre vonatkozóan is találhatunk egyéni preferenciákat.

Történeti korok, stílusirányzatok színpreferenciái

Metró megálló (Dr. Nemcsics Antal terve)

Irányító- és információstábla-tervek vizuális koncepciói (Miskei László terve)

Földrajzi helyek szerinti színpreferencia-példák belső térre (fotómontázsok)

Színpreferencia, stílusok és anyagválasztás alapján (fotómontázsok)

A keleti és a nyugati kultúrkör kultúrfejlődési folyamatra jel­lemző az egymásra hatásuk. A keleti kultúrkört meghatározó holisztikus és ciklikus világszemlélet önmagában éppen olyan egyoldalú, mint a nyugati kultúrkör atomisztikus (analitikus) és lineáris világszemlélete. Az egységes kultúrában ennek a két pólusrendszernek integratív egységgé kellene oldódnia. Mára már a két kultúrkör egymásra hatása elég intenzív, de egyelő­re két különböző, ellentétes irányba mutatnak. Míg a nyugati kultúrkör asszimilálja a keletit, addig a keleti kultúra egyre na­gyobb teret enged a nyugati életérzés elterjedésének, mialatt sajátja lassan elhal.

A lakberendezés, a külső és belső terek kialakításának más kul­túrákban is vannak hagyományai, amelyek mára eljutottak Euró­pába is. Ebben a globális kultúrába, azonban jó lenne, ha mindkét kul­túra megmaradna, megerősítve jellemző tulajdonságait, sajátos értékeit.

Ha a közvetlen lakóterünket vizsgáljuk, ami lehet egy lakóház vagy egy háztömb, de lehet egy egylégterű, különböző funkciókat, életkörülményeket szolgáló tér, akkor különböző alaprajzi elren­dezéssel találkozunk. Ezek lehetnek szabályos alakzatot felvevő formák, vagy a szokványostól teljesen eltérők.

Johannes Itten a három alapszínhez három alapformát rendelt (vörös, sárga, kék – négyzet, háromszög, kör)

A legáltalánosabbak, szinte földrajzi meghatározottságtól füg­getlenek az U, T, L, Z alakú építmények. A tőlünk távoli kultúrában, Kínában immár háromezer éve ismeretes a feng-shui térszerve­zési és térharmonizálási gyakorlata, amely Európában is egyre szélesebb körben terjed. A szó jelentése a víz és a szél. Feng-shui a szél és a víz tudománya, egyes épületek helyének és épületeken belül kialakított terek kiválasztásában nyújt segítséget. Kínában a szél, a „feng” a madarak királya, átvitt értelemben „simogatás”-t, de „jó hírnev”-et is jelent. A kínaiak 8 szélféleséget különböztet­tek meg, amelyek megfelelnek a „Ji King”, a „Változások könyve” 8 trigrammjának. A régi kínai esztétikai írásokban a művészi al­kotás egyik alapelve a szél, amely a gondolat, az életerő lendü­letét jelképezi. „Mert a szél minden változás és alakulás erőfor­rása, s ez érzelmek és az életerő összehangolója.” (Lin Hszie: Az irodalom szíve és faragott sárkányai.)

Térszimbolizmus épített környezetben

Térharmóniatana a Ji King 8 építőkövét használja, amely az „élet kincseit” jelenti, a Baguát, amelyhez egy térrendezési tér­képet ajánl. A megfigyeléseken és tapasztalatokon nyugvó elmé­let alkalmazása igen figyelemreméltó. Akit ennek a területnek mélyebb megismerése érdekel, annak igen komoly ismereteket kell elsajátítania, vagy szakemberhez kell fordulnia.

A tér szimbolikus értelmezése egy sík- vagy térnegyedelés esetén

A tér különböző síkjaihoz rendelt színek és szimbolikus jelentésük. Hármas felosztás a térben, a „3″ az isteni tökéletességnek felel meg. A nyugalom, ami a vízszintes, a horizont mentén van. A derű, ami a fény, a horizont fölé emelkedik, és a gyász, ami a sötét, a horizont alatt jelenik meg.

Térszervezés az ősi kínai feng-shui alapján, a hozzárendelt színekkel

A néprajzi tájegységek kis közösségeinek hagyománytisztelete igen erős volt. Őrizték, tisztelték és átörökítették az élet minden területén. Közös volt bennük, hogy minden néprajzi etnikum ma­gatartását, viselkedését meghatározta a vallási hovatartozás, az ünnepek, a jeles napok bizonyos rituálékhoz kötöttek voltak. A másik fontos közös vonás bennük a természettel való kapcsola­tuk volt, ami a földeken való gazdálkodáshoz és az állattartáshoz kötődött. Tehát a szorgos munkanapok, az ünnepek, a születés és a halál határozták meg szokásaikat, amelyek rituáléi szigorú koreográfiához kötöttek voltak, és csekély változással kötöttek még ma is.

Ezekhez az eseményekhez szigorú előírás szerint öltöztek, és a házbelsőt is saját készítésű tárgyakkal díszítették. Az öltözet életkornak megfelelően változott, anyagában, szabásában, szí­nében, díszítettségében és a ruhadarabok változatosságában. A színek szimbolikus jelentéstartalmat hordoztak. A női öltözet legünnepélyesebb színe a fehér és a fekete viselet.

Az újabb megfigyelések igazolják, hogy az újszülöttek nemre való tekintet nélkül jól érzik magukat rózsaszín környezetben. A régi népszokás szerint kisfiúkra kék, kislányokra rózsaszín szalagot kötöttek, amely az ékszert vagy egyéb díszt, vagy a nevet tartotta. Eredete talán a néplélek bensőséges, ma is csodálatos kapcsolata a titokzatos természeti erőkkel.

Ünnepi viseletnél a színek elütnek egymástól. A piroshoz kéket, zöldet, bordót, a kékhez zöldet, feketét használtak. Hétköznapi viseletnél sokszor a különböző ruhadarabok, mint a szoknya, a blúz, ugyanabból az anyagból készültek. A színek az életkor változásával mint „viselet és jel” jelentek meg, utalva használójuk korára, sőt a korhoz kapcsolódó esemé­nyekre is. Például a katolikus települések paraszti viseletének színvilágát, a használati alkalmak meghatározott színeit az egyhá­zi liturgiák színeihez hangolták. Tehát az ünnepi öltözetek színei­nek megválasztása a liturgikus színek megfelelői lettek.

Tehát összegzésként elmondhatjuk, hogy az életkor előrehala­dásával a legdíszesebb ruhadarabok fokozatosan maradtak el. Az első gyerek megszületése az első szintű változás egy fiatalasszony ruhahasználatát tekintve, majd a 4-0 éves kor után jobban egysze­rűsödik a ruházat szabása, díszítettsége és az anyag minősége. Az utóbbi évtizedekben ez a hagyomány fellazult, ma már a hétközna­pi életben az íratlan szabályok alig érvényesek, hagyományőrzés a jeles napok tartásában és a hozzájuk kapcsolódó események tar­tásában él tovább.

Megőrzött népi kultúra belső térben, munkaszoba , tiszta szoba, pitvar

A népi kultúra színhasználata nemcsak a viseleti darabok példáján figyelhető meg, hanem a díszítőművészetek területén is nyomon követhető. A hagyomá­nyok tisztelete és jellegzetes színhasználata a szőttesek, a népi vászonhímzé­sek esetében szintén hasonló módon az ősi alapszínekhez igazodott. A tiszta fehér, szabadrajzú, magas domborulatú, lapos hímzések gyönyörű virágvá­szonra készültek. Ugyancsak a piros, kevés kék színű fonallal keresztöltéssel hímzettek a szálszámolásra, szálszorításra, szálhúzásra, szálvagdalásra al­kalmas virágos vászonra, a palóc vidék vőlegénying-mintái, a vállkendők sze­gélyei, a lepedőszél, párnavég díszítményei, a dísz- és vendégváró törölközők változatos motívumai.

A kiszínesedés és a motívumok megnagyítása torzuláshoz ve­zetett, amit egyrészt a kereskedelemben megjelenő színes gyári fonalak, szőtt és nyomott mintázatú anyagok, szalagok és szegők megjelenése tett lehetővé, másrészt a saját használaton túl keres­kedelmi célra készült népi ihletésű emléktárgyak mint áruk létre­hozása okozta.

Amit a természet a növényvilágban létrehozott, az felülmúlhatat­lan, ámulatba ejtő. Ez az egyedülálló színpompa a növényvilág leg­több biológiai folyamatának fontos tényezője, ami a törzsfejlődés­ben és a fajfenntartásban nagy szerepet játszik. Példaként említhetjük a virágok feltűnő színét és illatát, ami csalogatja a rovarokat, ezáltal biztosítva a beporzást, pontosabban a megtermékenyítést. A klorofill pedig fontos szerepet játszik a magasabb rendű növény életében, a fotoszintézisben.

A lankadt növények kék fény alatt gyorsabban felélednek, sőt a kék fény sugarai néhány rovart, levéltetűt elűznek, esetleg meg is semmisítenek. Ez a kísérleti felfedezés azért jelentős, mert be­bizonyosodott, hogy a színekkel való gyógyítás sikere nem csak a szuggesztióra vezethető vissza. Sőt, a növények fejlődése is előse­gíthető színes fénnyel.

A színek, mint ahogy a növényvilágban, úgy az állatvilágban is fontos szerepet játszanak. A hím állatok általában feltűnőbb szí­nekkel, tarkább külsővel rendelkeznek, mint a nőstények. A páva, a fácán és a sok énekesmadár színtarka tollazata mind erre utal. A színeknek nagy jelentősége van az udvarlás során a másik nem érdeklődésének felkeltésében, vagyis a fajfenntartásban.

Ezenkívül még fontos szerepe van az álcázásban, a figyelmeztetésben, az átváltozásban, a környezetbe való beillesztésben, a túlélésben. Vannak állatok, amelyek kirívó színükkel elijesztik ellenfelüket, míg mások a környezetükhöz való hasonulási, beolvadási kész­ségüket használják védekezésre vagy éppen táplálék megszer­zésére.

A kanári, amelyik szomorúan ül kalitkájában, egy narancssárga színsugárzás hatására énekelni kezd. A kutya a vörös fényt kedveli, míg a kék fénytől elfut. Egy északi származású kutya erre fordítva reagál, a kék fény alatt jobban érzi magát, mint a vörös fény alatt.

Rovarok és a sárga fény

Az állatok élősködő rovaraitól sárga és kék fénnyel lehet meg­szabadulni. A legyek is kerülik a kék, halványibolya vagy citromsár­ga helyiségeket, míg különösen kedvelik a világoszöld, rózsaszín, világossárga, fehér és fekete színeket.

Ismert az a tény is, hogy a hüllők, kígyók, siklók kerülik a kék színt. Ezen megfigyelésen alapuló felismeréséből adódik, hogy sok helyen a házak vagy a ház körüli építmények lábazatát kék színre festik a nem kívánt látogatók elriasztására. Azt is figyelték, hogy némely ragadozó hogyan reagál az égkék szín hatására. A tigris nem támadja meg az istállót, amelynek a fala vagy kerítése égkék színre van festve.

Az állatok ösztönösen választják ki a színes fények közül a szá­munkra legkedvezőbbet betegségük gyógyítására. Mint láttuk a felsorolt példákat, amelyek kísérleti megfigyeléseken alapulnak, a színek a növények és az állatok fejlődését gyorsíthatják, az egész­ség elérésének az eszközei, a betegségek több fajtájának az ellen­szerei lehetnek.

A tizedik század a „tudományos forradalom kora”, igen nagy fordu­lópont a tudomány törtében. A tudósok már nem elégedtek meg a jelenségek miértjével, nem azt kérdezik többé, hogy miért történ­nek a dolgok, hanem, arra kérdésre keresik a választ, hogy hogyan történnek. A színterápia ismét a figyelem középpontjába került. Számos tudományos kísérlet és kutatás támasztotta alá a színek anyagcsere-, ideg- és immunrendszerre kifejtett pozitív hatását.

A színterápa lényege

A színterápia lényegében azon alapszik, hogy minden anyag, bele­értve az emberi testet is atomokból és atommezőkből áll, amelyek meghatározott frekvencián rezegnek. A színek gyógyító hatása pe­dig pontosan ezen felismeréssel magyarázható, miszerint sejtjeink rezgőmozgásával áll összefüggésben. A betegségek és a rosszul­létek ugyanis a sejtek rezgésszámában létrejövő diszharmóniákra vezethetők vissza, amelyek meghatározott frekvenciájú színek se­gítségével visszaállíthatok az eredeti egyensúlyú állapotba.

A színeket testünk különböző módon képes felvenni: a termé­szetes fénysugárzást a napsugárzás által (amely magában foglalja a spektrum valamennyi színét), míg a mesterséges fénysugárzást fényforrásokkal előállított fénysugárzás révén. A természetes szín felvételét biztosítják az ételek, italok, ásványok a természe­tes eszenciákkal színezett fürdők, vagy a természetből származó növényi olajok bőrfelületen történő bemasszírozása, testmasszázs révén is. Színterápia lehetséges felső ruházat használatával, vagy meditáció, vizualizációs technika segítségével, vagy mindezek kombinációival.

A színterápia „finom” kiegészítő kezelés, amelynek nincsenek mellékhatásai, nem okoz függőséget, nincsenek mellékhatásai, és bármely más kezelés mellett használható. Elősegíti a mérgek kiürülését a szervezetből, tehát igen jó méregtelenítő hatás érhető el általa, ezáltal felerősíti a gyógymódok hatását, így felgyorsítja a gyógyulás idejét. A kezelés csupán önmagában is eredményes lehet, rendszeres alkalmazása növeli a hatékonyságot, jól hat az általános érzelmi állapotunkra is. A kromoterápia létjogosultsága ma már számos területen ismeretes, így az esztétikai problémák kezelésére is figyelemre méltó.

Néhány név a színterápia újkori történetéből:

Jákob Lorber 1851 -ben adta közzé A napfény gyógyítóereje c. könyvét, amelyben újraélesztette a napfénnyel való kezelés módszerét. A napfénykezelés eredmé­nyességét a rosszindulatú daganatos megbetegedések esetén, valamint a nap-fénytinktúrák készítését kutatta.

Niels Ryberg Finsen (1860-1904) dán orvos elsőként tudományosan dolgozta ki és adta közzé Fényterápia mesterséges fénnyel c. munkáját. Kutatásáért és munkásságáért 1903-ban Nobel-díjat kapott. A „fotobiologia atyja”-ként vált közismertté.

Rudolf Steiner okkultista filozófus, tanár, vallási vezető foglalkozott a színek vizsgálatával, meggyőződése volt, hogy a szín egy létező entitás, és hogy minden színnek speciális spirituális jelentősége van. A színeknek rendkívül nagy jelen­tőséget tulajdonít a 20. század orvostudományában.

Mester Endre a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzora elsőként használta a lágylézerfényt égési sérülések fájdalmainak csökkentésé­re és a sebek, meggyógyítására. A lézerfény lerövidíti a gyógyulási időt, és csök­kenti a hegesedést. (A koncentrált fénysugár ismert neve a lézer, előnye a nagy teljesítmény, a gyorsaság. Kis területre összpontosítható ez a három előnyös tu­lajdonság, ez tette lehetővé a sebészetben, a szemészetben és bőrgyógyászat­ban történő sikeres alkalmazását.)

Dr. Fenyő Márta biofizikus, lézerspecialista és feltaláló. Mester Endre professzor mellett dolgozott, a lágylézer hatását vizsgálta. Arra a következtetésre jutott, hogy a fény akkor a leghatékonyabb hatású, ha polarizált és teljes spektrumú. A polarizált fény erősíti az immunrendszert, eredményes visszér- és bőrbántalmak esetén.

Az elmúlt években számtalan, a színterápián alapuló módszer és eszköz jött létre. A következőkben csupán néhány ismertebb példát mutatunk be.

A medencében lévő víz alatti világítás cserélhető színes lencsékkel, vagy száloptikás világítással adja a kiválasztás szerinti hat szín valamelyikét.

Színterápiás módszerek és eszközök

A tapasztalati úton szerzett ismeretek alapján ma már tudo­mányággá fejlődött a fénnyel, színnel történő gyógyászat. A szín­gyógyászat ma a testi és lelki egyensúly megtartását célozza, és kezeléskiegészítőként alkalmazzák. A színes fény elektromágne­ses hullámainak energiáját használják, a test különböző problé­más részeire irányítva.

A színek jótékony hatásait többféle módon gyűjthetjük be: „Néma sugárzás” útján: amikor nem tudatosan gyűjtjük be a színerőket, hanem a közvetlen környezetből jutunk az energiához. Ezek a fal, a padozat, a függöny, a bútorhuzat színe, amelyek megválasztásánál egymáshoz való viszonyukat is vizsgáljuk. Tapétát a bútorkárpithoz, ha ez már megvan, akkor hozzáválasztjuk a függönyt és így tovább. De így vagyunk ezzel az öltözködésnél is. Ruhához a cipőt, ha már mindkettőt kiválasztottuk, hozzá keressük a táskát, kesztyűt, kendőt.

Színételek: sültek, vendégváró falatok, desszertek

Tudatosan segítjük elő belső harmóniánk megteremtését. Ez lehet színtáp­lálék, színital, színmeditáció, színnézés, színes lámpák, színes fények, színes olajok, színes fürdővíz, színes terítékek. A néma besugárzások lényegesen lassabban hatnak, mint a tudatos színke­zelések.

Színitalok

A Bioptron-lámpa

A látható fénytartománnyal való gyógyítás egyik eszköze a Bioptron-lámpa, az 1990-es évek elejétől alkalmazzák. A polari­zált fényt (a lámpából kilépő párhuzamos elektromágneses hullá­mokat) egy különleges többrétegű szűrővel hozzák létre. A fény a sejtanyagcserére fejti ki hatását, fokozódik az oxigénfelhasználás, így a szövetekben regenerálódó folyamatokat indít be.

Ez a polarizált fény nem tartalmaz ultraibolya fényt, így terápia alkalmazása során az érintett bőrfelület nem színeződik el, nem pirosodik és nem barnul le. Mivel a látható fénytartomány mellett az infravörös fénytartományból is tartalmaz kis mennyiséget, így kevés hő is keletkezik, ami melegít. A legfontosabb azonban, hogy a fényterápia során a fény bejut mélyebbre a szövetekbe.

Med-Colour-kristálylámpa

A Med-Colour-lámpa egyesíti a szín- és a kristályterápiát. Hegyi­kristály prizmán keresztüljut a választott színszűrővel szűrt színes fény a kezelendő felületre. Kezelhetők az akupunktúrás pontok, a csakrák, illetve maga a bőrfelület.

A kromoterápia létjogosultsága ma már számos területen ismeretes, így az esztétikai problémák kezelése is figyelemre méltó. Alkalmazható bármely tí­pusú bőrre, pattanásokra, ráncokra, narancsbőrre, fogyasztókra, bőrfeszesség-visszaállítóra. Hatásos a különböző méreg- és salakanyagok felhalmozódása következtében kialakuló tünetek bőrelszíneződései, a cellulitisz kialakulása és megszüntetése ellen.

Az aura-szóma

Az ismert fényterápián túlmutat az aura-szóma, ami egyesíti a szín- és a fényterápia elemeit, a lélek terápiája, a színekben, illa­tokban megfogalmazott, energiával bíró gyógymód.

Az aura a testünket körülvevő energiaburok mint egy energia­mező, és a testben a csakrákon, valamint a gerincoszlop mentén áramló energia meghatározott színekkel rendelkezik. Az aura vé­dőmező, amely mint egy burok vesz körül bennünket. Ismeretes mondás: „burokban született”.

Aura-szoma egyensúlyüvegek mintakollekciójának részlete

Ősidők óta, szinte minden kultúrkörben fennmaradó nyomait láthatjuk, rajzokon, domborműveken, festményeken. A keresztény egyház szentjeinek a feje körül látható glóriát aranysárgával jelez­te, de hasonló jelzéseket láthatunk a görög istenek, a római csá­szárok, az inka vagy indián szentek feje körül is.

Aura színskálája a mellérendelt testi-lelki állapotról, valamint a vizsgált személy gondolati és érzelmi világáról

Az emberi testet körülvevő, különböző színű és rétegű ener­giaburkot néhány különös képességű látó érzékeli, vagyis látja az aurát. Természetes adottságunknál fogva ezzel a képességgel mindannyian rendelkezünk, csak az évszázadok során elsorvadt bennünk.

Lelkiállapotunkat öltözködésünk és környezetünk tudatos alakítá­sa tükrözi legjobban, természetesen, ha ösztönünket követjük és nem a divatirányzatot vagy nem a mindenkori trendnek akarunk megfelelni. Öltözködésünk, ruháink színei sok mindent elárulnak rólunk a hozzáértő szakember számára. Általában a hölgyek alávetik ma­gukat a divatdiktátorok által évente változó trendeknek, divatszí­neknek, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy minden ember személyisége, lelkivilága meghatározott légkört sugároz.

Az autó kedvenc játékszerünk, státusszimbólum, színéből megközelítőleg kö­vetkeztetni lehet a tulajdonos egyéni tulajdonságaira.

• Piros színű autó: egy optimista életművész, aki előnyben részesíti a jó ételt, italt, életerős személyiség, aki imponálni szeretne.
• Sárga színű autó: előnyben részesítik a rámenős, agresszív típusok, akik mégis alkotók, életvidámak és találékonyabbak.
• Kék színű autó: tulajdonosára a pontosság, kiegyensúlyozottság a jellemző, aki az addig elért eredményekkel elégedett.
• Zöld színű autó: tulajdonosa nyugodt, öntudatos, természete nem együttérző, visszafogott személyiségre utal.
• Lila színű autó: tulajdonosára a vidámság, kedélyesség a jellemző. Általában a különlegességet kedveli, keresi.
• Fekete színű autó: tulajdonosára a folyamatosság, távolságtartás és a méltóság jellemző. Hidegvérű, sikeres személyiség.
• Szürke színű autó: színét azok a tulajdonosok kedvelik, akik nem szeretik a fel­tűnést, háttérben szeretnének maradni, de egyfajta tökéletességre törekednek. Fehér színű autót leginkább azok választanak, akik kicsit konzervatívak és ha­gyománytisztelők.

Színek értelmezése pszichológiai hatásuk alapján

Jellemzői: energikus, bátor, kifelé forduló, ambiciózus. A szín viselője a legragyogóbb és a legszexisebb színt vá­lasztotta. Munkájában dinamikus, kapcsolataiban nagylel­kű, szereti a tevékeny életet, tudja, mit akar, és azt rendszerint el is éri. A problémákra gyorsan és lobbanékonyan reagál. Az objektivitás nem az erős oldala.

Jellemzői: energikus, bátor, kifelé forduló, ambiciózus. A szín viselője a legragyogóbb és a legszexisebb színt vá­lasztotta. Munkájában dinamikus, kapcsolataiban nagylel­kű, szereti a tevékeny életet, tudja, mit akar, és azt Rózsa rendszerint el is éri. A problémákra gyorsan és lobbanéko­nyan reagál. Az objektivitás nem az erős oldala.

Jellemzői: barátságos, jószívű, lelkes. Ez a szín arra utal, hogy viselője szereti a társaságot, de igen fontos számára a függetlenség és a szabadság. Azt teszi, amit akar, nem szereti, ha beleszólnak az életébe. Erősítenie kell az önbi­zalmát, mert nem ismeri fel saját értékeit.

Jellemzői: közlékeny, beszédes, emberszerető. A kapcsolat­teremtés és a közlés egyetemes színe. Viselője jó előadó, rábeszélőképessége kiemelkedő. Az emberek figyelnek rá, de meg kell tanulnia neki is figyelni másokra. Gyakran a tár­saság lelke, de néha túl sokat beszél. Hasznos tanácsokat tud adni másoknak a nehézségek elviselésére, ezért szíve­sen kikérik tanácsát.

Jellemzői: szolgálatkész, tudományos érdeklődésű. Nagy­lelkű, segítőkészsége miatt általános tiszteletnek örvend. Érdeklődik a testi-lelki gyógyítás iránt. Megkülönböztetett figyelemmel veszi körül azokat, akik nálánál kevésbé sze­rencsések. Általában helyesen ítéli meg a dolgokat, de nem szereti a váratlan eseményeket, mert ilyen esetben gondot okoz a helyes döntés.

Jellemzői: kreativitás, nagy képzelőerő. Ez a szín az ég kékjének a színe, a legművészibb, a legalkotóbb szín vala­mennyi szín közül. Ösztönzi az alkotó művészetet, a zenét, az irodalmat. A szín viselőjének a képzelőerejét, fantáziáját sokan irigylik, mert tud egyszerre alkotó és praktikus is len­ni. A vállalkozásban alkotó módon tud részt venni, aki szeret kockáztatni.

Jellemzői: intelligens, felelősségteljes, jó szervező. Ennek a színnek a viselője a bölcsesség színét választotta. Az intel­ligenciáját elismerik, egyéniségét megbecsülik. Tisztában van önmagával, tudja magáról, hogy mit akar és hová tart. Jó, ha hallgat érzéseire, segíteni fog, hogy felismerje saját és mások szükségleteit.

Jellemzői: tapintatos, tartózkodó, érzékeny. Az ilyen szín hordozója leginkább hallgatag, gondolkodó típus. Kiváló munkaerő. Barátságban stabil, támogatásáról biztosít. Nő esetében nemének a legkedvesebb, legérzékenyebb cso­portjához tartozik. Férfiként vonzó, minden nő ilyen típusú férfit szeretne maga mellett.

Jellemzői: talpraesett, tevékeny, jó szervező. Viselőjének óriási energiatartalékai vannak, de néha nyugtalan, szer­vezési képessége kiemelkedősen jó. Foglalkozására nézve lehet jó építész, menedzser vagy mérnök, minden területen Narancssárga jó teljesítményre képes. Eredményeit, képességeit mások­kal is elismerteti. Nem tűri a rendetlenséget környezetében, sem otthon, sem a munkahelyén.

Jellemzői: misztikus, öntudatos. Elmélkedő személyre vall. Vannak, akik elmélkedőnek, míg mások vallásosnak tartják. A hite és akarata mindig átsegíti a problémákon. Megérzé­sei figyelemre méltók, képes segíteni, de megérzései miatt másokkal szemben olykor bizalmatlan.

Jellemzői: becsületes, gyakorlatias, segítőkész. Ennek a színnek a kedvelője megbízható és szilárd. Legjellemzőbb tulajdonsága a „tudd, hogy vagyok, támasz­kodj rám” magatartás. Legnagyobb erénye az őszinteség és a becsületesség. Akkor érzi magát biztonságban, ha minden rendben van körülötte. Nem mindig fejezi ki magát ponto­san, ezért néha félreértik.

Jellemzői: fegyelmezett, befolyásolhatatlan, független. Ez a szín erőt sugall, de egyben áthatolhatatlan korlátot épít a viselője és a többi ember közé. Bezárja magát saját világá­ba, pedig a kitárulkozásra vágyik. Ajánlott egy más színnel társítani, színes kiegészítő kelléket hozzákapcsolni. Építsen ki baráti kapcsolatokat, járjon társaságba, merjen kérni se­gítséget.

Jellemzői: énközpontú, individualista. A fehér szín egyete­mes és elvont gondolat forma nélkül. Viselője nagy egyé­niség, de magányos. Ne meneküljön saját képzeteibe. Ke­resse a kellemes együttlétet másokkal. Ne legyen egyedül. Találja meg a barátait, családját és általuk önmagát.

Amikor egy bizonyos anyagot, tárgyat az optikailag valóságos szín­eltérések ellenére is azonos színűnek tartunk, akkor egyrészt ko­rábbi érzékszervi benyomásaink befolyásolják a színélményünket, másrészt a tárgyról szerzett információink, gondolati ismeret­anyagunk is. A hó fehér, az ég kék, a fű zöld, a korom fekete. Ezek olyan sztereotip meghatározások, amelyek az előbb elmondottak szerint fogalmazódnak meg a látottakról. Ezt a lélektani jelensé­get asszociációnak (társításnak) nevezzük. A társítás alapján egyik adat észlelése vagy felidézése lehetővé teszi a másik adat felidé­zését vagy felismerését.

Színasszociáció

Sok színasszociációt készen kapunk, öröklünk mint a közös emberi tapasztalat megfogalmazását. Múltbeli érzéseinket fel­idézhetjük látási, hallási és kinesztetikus képzet formájában is. E pszichológiai jelenségek köréhez szorosan kapcsolódik a képze­let mint pszichikai működés, amelynek során a régi képek eleme­iből új képet hozunk létre.

A színkör felosztása, a színek jellemzése pszichikai hatásuk alapján

Impresszív színelmélet

Az impresszív színelmélet a természetben jelen lévő színek hatá­sainak vizsgálatából indul ki. Korunk művészeti iskolái ma felteszik a kérdést, hogy van-e szükség egyáltalán a természet tanulmá­nyozására? Helytelen a megközelítés, ha a természettanulmányo­záson a véletlenszerű természeti benyomások utánzó másolását értik, és nem a színek kimunkálását és megjelenítését analitikus kutatómunka révén. A természet értelmezése, lényegének ábrá­zolása, éles megfigyelése tiszta gondolkodást eredményez. A ter­mészet tanulmányozásának mértékét minden művésznek magá­nak kell meghatároznia saját hajlamai szerint.

Az impresszív színtanulmányok területére tartozik az impresszionista festők ál­tal megfogalmazott és alkalmazott színes árnyékok problémája.

• Ha egy nyári estén, a nyugaton narancs színben lenyugvó nap fényében megfigyeljük a fák árnyékát, amikor még keleten kék az ég, akkor tisztán látjuk, hogy a fák árnyékai kékek lesznek.
• A kék árnyék még tisztábban megfigyelhető télen, nappali fényben, amikor fehér hó borítja a tájat.
• Találkozunk olyan élménnyel is téli estéken, amikor a sötétkék ég és a narancsszínű utcai világítás mellett mélykéken világítóárnyékok jelennek meg a havas utcákon.
• Ha téli estén havazás után sétálunk a tarka reklámfényekkel megvilágított utcán, vörös, sárga, kék árnyakat látunk a földön.

Téli esti utcai fények

Expresszív színelmélet

A színek érzetet váltanak ki, általuk érzelmi hatás jön létre. A szí­nek nagy hatással vannak ránk, akár tudomást veszünk róla, akár nem. Ezek a hatások folyamatosan érnek minket, és folyamatosan változnak.

„Elbűvölő a tenger és a távoli hegyek mélykékje. Belső térként ugyanez a kék kísértetiesen élettelen, ijesztő, alig merünk lélegezni. A kék reflexek elsápaszt­ják a bőrt, mintha a halál fuvallata érintene. Az éj sötétjében vonzóan hat a kék neonfény, akárcsak a kék szín fekete alapon, a vörös és sárga fényekkel együtt pedig vidám, elevenítő hangzása van. A napfényben kékellő ég aktívan, elevenítően hat, a kék, holdfényes éjszakától viszont passzív hangulatba esünk, s meg­foghatatlan vágyak ébrednek bennünk.

A vörös arc lázra vagy haragra vall, a kék, zöld vagy sárga arc betegségre, pedig mint tiszta színek nincs bennük semmi beteges. Ha vörösleni látjuk az eget, tudjuk, hogy közel a vihar; a kék, zöld vagy sárga ég szép időt jelez… A sárga árnyék az ibolyaszínű fény, a kékeszöld tűz, a szaturnuszvörös jég színe­inek kifejezése mintha ellentmondana az érzékeinkkel tapasztalható világnak; mindez úgy hat ránk, mintha a túlvilágról jönne. Csak aki lényének mélyebb régióiban is érzékelni tudja a világot, csak az képes átélni a külön-külön vagy együttesen megcsendülő színek hangzási értékét anélkül, hogy tárgyakra vo­natkoztatná őket” (J. Itten).

Expresszív színelmélet

Az optikai, elektromágneses és kémiai folyamatok szemünkben és agyunkban érzeteket váltanak ki, amelyek gyakran az ember lel­kiállapotában lejátszódó párhuzamos folyamatoknak felelnek meg.

Ahhoz, hogy az egyes színeket a pszichikai-expresszív kifejező ereje alapján ítéljük meg, össze kell hasonlítanunk őket egymás­sal. Egy szín megítélésekor pontosan tudnunk kell, melyik szín­karakterre, melyik tónusra gondolunk, és melyikkel hasonlítjuk össze. Ha vöröset mondunk, tudnunk kell, melyik vörös az, és azt is, hogy melyik színnel való kapcsolatából jött létre.

Nézzük meg, hogy ha kapcsolatba hozzuk a színeket egymás­sal, a sárgát a vörössel, a kéket a zölddel, a narancsot az ibolyával, ahogyan a tizenkét színű színkörben tettük, hogy meghatározhas­suk a színek pszichikai és szellemi természetű kifejezési értékü­ket, milyen megállapításokat tehetünk.

Sárga:

Minden szín közül a legnagyobb a fényereje a sárga színnek, mindaddig, amíg szürkével, feketével vagy ibolyával nem kerül kapcsolatba, de könnyen változik a sárgásnarancs irányába mind vörösesnarancs, míg el nem éri a hatáspontját, a vöröset, amelyet észrevétlenül érint meg.

Expresszív színkontraszt sárgára

A színkörben semmilyen más színből ki nem keverhető. Az aranysárga olyan, mint a fény, amely megfog­hatatlanul ragyog, átlátszatlan, könnyű, tiszta lendület, a túlvilági csoda, a fény és a nap szimbóluma. A gondolkodás, a tudás, az értelem is a sárga színhez társul. A törtsárga, ami már nem „igaz”, az irigységet, hamisságot, kételyt, bizalmatlanságot, árulást és őrültséget fejezi ki. Látható, hogy a sárga szín csupán általános fogalmakkal nem meghatározható, a színek expresszív sajátossá­gai és a közvetlen szemlélet segítsége nélkül.

Narancs:

A narancssárga expresszív színviszonylata

Mint a sárga és a vörös keveréke, másodlagos szín, a színkörben a sárga és a vörös között helyezkedik el. Sugárzó, intenzív aktivitás, az anyagi szférában napszerű világítóerővel rendelkezik, az anyag a vörösesnarancsban éri el a meleg aktív energia maximumát. A narancsszín ünnepélyes, de könnyen válik büszke, külsőséges pompává.

Vörös:

A tizenkét osztatú színkörben a vörös nem sárgás és nem ké­kes színű, semmilyen más színből ki nem keverhető, de mind a sárgásvörös és mind a kékesvörös modulációs képessége meg­lehetősen nagy. Hatalmas sugárzóereje van. Miután a vörösnek igen sok modulációja lehetséges, amely lehet hideg-meleg, tom­pa-ragyogó, világos-sötét anélkül, hogy a vörös karakterét meg­semmisítené.

Kék:

A tizenkét osztatú színkörben a kéknek sem sárgás, sem vörös árnyalása nincs. Semmilyen más színből ki nem keverhető. Míg a vörös igen aktív, addig a kék mindig passzív jellegű. A kékhez kötik a szellemi aktivitást, befelé fordulást. A kék mindig hideg, a vörös mindig meleg.

A kék expresszív színviszonylata

A kék szín mindig befelé vonz, befelé for­dulásra késztet. A vörösnek a vérhez, a kéknek az idegekhez van köze. Azok az emberek, akiknél a kék szín kap hangsúlyt, többnyire sápadt, vérrendszerük gyönge, ezzel szemben erős az idegrend­szerük. A kék szín mindig árnyékos, legerőteljesebb, ha a sötét felé hajlik. A megfoghatatlan semmi, mégis jelen lévő, akár az át­látszó atmoszféra, amely a legvilágosabb égkék színtől az éjszakai ég legsötétebb kékesfeketéig számtalan formában jelen van.

Ibolya:

Az ibolya expresszív színviszonylata

A színkörben a vörös és a kék szín között helyezkedik el, mintegy másodlagos szín, nehezen meghatározható és kikeverhető. Nehe­zen megkülönböztethető, nehéz érzékelni differenciált sötétségi fokozatait. A sárga a tudás színe, ellenpólusaként az ibolyaszín a tudatalatti, a titok színe. A különféle kontraszthatások szerint hol boldogítóan, hol nyomasztóan hat ránk. Nagy felületen az ibolya­szín valóban ijesztően hat, különösen, ha bíborvörösbe hajlik.

Zöld:

A zöld a színkörben a sárga és a kék között helyezkedik el és ebből a két színből keverhető ki. Igy a másodlagos színek közé tartozik. Attól függően, hogy a sárgából vagy a kékből van benne több, attól függően változik a zöld szín karaktere.

Zöld expresszív színviszonylata

A zöld a növényvilág színe, a fotoszintézis útján képződő klorofill színe. A földet fény éri, a víz és a levegő felbontja az elemeket, az alvó természet sarjad, újraéled és a zöld minden árnyalatában pompázik. A zöld szín termékeny­séget, kielégültséget, nyugalmat és reményt fejez ki, amelyben a tudás és a hit egyesül és áthatja egymást. A zöld rendkívül gazdag modulációban, kontraszthatások változtatása révén sokféle érté­ket érhetünk el.

Szürke:

„A középszürkének vagy semleges szürkének a látási szubsztancia azon állapota felel meg, amelyben a disszimiláció, tehát a szubsz­tancia látás közben való elhasználódása és az asszimiláció, tehát a szubsztancia újrateremtődése mennyiségileg egyforma, úgyhogy a látási szubsztancia tömege változatlan marad. Ezek szerint a középszürke tökéletes egyensúlyi állapotot hoz létre a szemben” (Edward Hering). „Ha a festékpigmenteket keverjük össze, a ke­verék szürkésfekete lesz” (J. Itten). Hering kimutatta, hogy a szem és az agy megkívánja az „optikai szürkét”, a középszürkét, és ha az nincs jelen, keverik a kiegészítést, különben nyugtalanná válnak.