Épületek belső burkolatai - 163. oldal

A mennyezetburkolat szerelhető köz­vetlenül a teherhordó épületszerkezetre (födémre vagy tetőszerkezetre), illetve kapcsolható ahhoz felfüggesztéssel. A burkolat lécaljzatát a falburkolatnál elmondottakkal azonosan, műanyag csa­varbetétekhez csavarozzuk, illetve a te­tőszerkezet megfelelő elemeire (pl. to­rokgerendájára) szögeljük. A burkoló­lécek összeállítása és az aljzatlécre szö­gelése megegyezik a falburkolatnál is­mertetett eljárással.

Az álmennyezetek fém függesztő szer­kezetének horgai hajlított lemezhez csat­lakoznak, úgy, hogy csúsztathatók is ebben a lemezben, így a magasságuk szabályozható. A felső horgot a födém­re, illetve a tetőszerkezeti elemhez kell rögzíteni, az alsó horogra akasztható az átfúrt lécborda. Erre a lécbordára kell csavarozni azt a fémszelvényt, amire felcsúsztatható kötőelemmel a burkolat szerelhető. Az álmennyezet síkját a léc­bordák helyzete határozza meg. A bur­kolóelemek felszerelése előtt célszerű a bordákra hőszigetelő paplant fektetni. A hőszigetelő paplannak csatlakoznia kell az álmennyezettel lezárt helyiség oldalfalaihoz.

Mennyezetburkolatok készítése

A mennyezetek részleges vagy teljes bur­kolását az esztétikai igények vagy a funk­ció határozza meg. Régi, nagy belma­gasságú házaknál, ahol csökkenteni sze­retnénk a légtér magasságát, álmennye­zetet kell beépíteni a kívánt magasságba. A lécelemes mennyezetburkolat készí­tése alapvetően azonos a falburkolato­kéval, a fal burkolására alkalmas léc­profilok felszerelhetők mennyezetre is.

A lécburkolat szerelése előtt azonban ügyelni kell a következőkre:

• Meg kell állapítani a kedvező „szálirányt”, a helyiség megvi­lágításához és/vagy a helyiség méretéhez viszonyítva. A legsze­rencsésebb, ha a szálak a nagyobb fénybebocsátású ablakra merőlegesek, figyelembe véve azt is, hogy a toldások hogyan készít­hetők el a legkevésbé feltűnően. Ha a lécek hossza egy adott helyi­ség másik méretét átfedi, akkor dönteni kell, hogy melyik irányt választjuk.
• Az eldöntött szálirányhoz el kell készíteni a lécaljzatot, mint heve­derezést. Célszerű, ha a szellőztető ablak felől burkolat megszakítást, például süllyesztett füg­gönytartót tervezünk, mert ezzel a burkolat alatti „összekötő” szellő­zést is egyszerűen megoldhatjuk. A lécaljzat kiemelése kettőzötten vagy fogazott levágással bizto­sítja a kívánt szellőzést.
• Burkolat oldalirányú terítésének irányát úgy válasszuk meg, hogy a helyiség bejáratától haladva ne lehessen belátni a sorolt horony illesztő hézagjába.

Az elemek kapcsolása azonos a falburko­lat elemeinek kapcsolásával, de a látszó oldalon esztétikus facsavaros vagy elő­fúrt faszeges rögzítés is készíthető. A deszkaterítéknél célszerű oldalirány­ból ún. csúszó peremes (dilatált) keretszegőzést készíteni 1-1 cm méretű – keretléccel takart – tágulási réssel. A panelelemes mennyezetburkolat fel­helyezése már nem annyira egyszerű, mint a lécprofilos burkolaté. A helyi­ségek burkolatát mindenekelőtt meg kell tervezni, a paneleket úgy kell kiosz­tani, hogy a befejező sáv legyen azonos a közbensőkkel is, vagy csak az elsővel.

Ez úgy határozható meg pontosan, hogy a helyiség közepétől két irányba kimér­jük a panel sorolóléc méretét, így kia­dódik, mekkora elemekkel kell kezdeni. A nagyobb felületi tömörségű panelek kiszellőztetésében igen fontos szerepe van a légréssel ellátott aljzatheveder­nek. Célszerű a kész vakolt vagy burkolt fal és a mennyezetburkolat csatlakozásá­nál kb. 1 cm-es szabad rést hagyni min­den oldalról, ami akkor a legszebb, ha a résméret azonos a panelek soroló – süllyesztett – horonyméretével. A panelek kapcsolása a hevederhez azo­nos az oldalfalak kapcsolásával, azzal a különbséggel, hogy a kapocselemek nagyobb, ún. „köröm” igénybevétele miatt azokat sűríteni kell.

A burkolatokba kerülő világítótesteknél a hőtermelésükből adódó légcserét (le­vegőigényt) a szellőztető légrés mére­tének meghatározásához mindig számí­tásba kell venni. Különös figyelmet igé­nyel a hőleadók (pl. fűtési vezeték) bur­kolat mögötti vezetése, mert ezek a pa­neleket a hátoldalukon jobban kiszárítják, ami a panelekben feszültséget hoz létre, deformálódnak, és a kapcsolóele­mek is felszakadhatnak. A kazettás mennyezetburkolás a legő­sibb mennyezetburkolási mód. Régi pa­loták, kastélyok és a kétezer éves görög építmények egyaránt kazettás mennye­zetekkel épültek.

Készítése semmivel sem bonyolultabb a bútorkészítésben szokásos kazettázásnál és nem is épületasztalos, inkább bútorasztalos technikát követel a készítőjétől. A kazettás mennyezetburkolat hordozóeleme a heveder vagy a mennye­zetgerenda. A hevederek a kész födém­hez csatlakoznak, fagerendás födémek­nél pedig a tartószerkezet maga a fö­dém-, vagyis a mennyezetgerenda. Kazettás mennyezetburkolatok manap­ság többnyire négyzetes panelekből ké­szülnek: sík, keretes és keretbetétes vál­tozatban. A tartóhevederhez körmös sa­ruval vagy rejtett szegezéssel kapcsol­hatók, miután sorolóként rejtett vagy látszó burkolólécet süllyesztettünk a panel hézagaiba vagy peremébe. A so­rolólécek anyaga laminált farostlemez vagy műanyag szalag.

Gerendabordázat általában a vakolt mennyezetekhez készül, különböző ge­ometriai minták szerint, a mennyezet­hez, illetve a határoló falakhoz kap­csolva. A gerenda burkolatok haszna – a belsőépítészeti igényeken túl – az elektromos és a fűtési vezetékek vagy akár a klímakészülékek vezetékeinek elrejtésében van.

A lécburkolatok anyaga fenyő, kemény­fa vagy egzóta. Fapaneles- és kazettás burkolatoknál a fenyőprofilt egyre in­kább felváltják a sajtolt, laminált fafor­gács vagy a rétegelt lemezek. Igen gyakoriak a – korszerűnek ugyan nem mond­ható – polisztirol lapos mennyezetbur­kolatok is, amelyek elemei anyagukban sajtolt polisztirol lapok. A felület lehet natúr vagy bevonható műanyag fóliával (visszahajtva). Ezek a fóliák általában valamilyen nemesfa természetességét próbálják utánozni – kevés sikerrel.

6.1. ábra. Folytatólagos fal- és mennye­zetburkolat.

6.2. ábra. Oldalfal bordázott burkolatának mennyezethez kapcsolása.

6.3. ábra. Fal- és mennyezetburkolat tetőtér beépítésben.

A polisztirol lapok bármilyen megfele­lően szilárd mennyezethez rögzíthetők, feltéve, ha a felület tiszta, száraz és a ta­pétától vagy a málló festéktől mentes. Bármilyen helyiséghez jól használha­tók, de különösen ideálisak konyhák­ban és fürdőszobákban, amelyek hajlamosak a bepárásodásra. A kívülről hoz­záférhetetlen mennyezeteket „kibélel­ve”, egyúttal szigetelőrétegként is sze­repelnek. A burkolat készítésekor a ki­indulási pont a mennyezet közepe, ami­hez meg kell határozni az egymással szemközti falak középpontját, és ennek alapján mindkét irányban be kell je­löljük krétázott zsinórral a segédvona­lakat. A lámpatest elhelyezése vagy a helyiség formája miatt azonban esetleg a segédvonalat el kell csúsztatni, hogy kiegyenlítsük a széleken levágandó ele­met.

Kenjük be az alsó elem teljes hátoldalát polisztirol ragasztóval, majd rögzítsük úgy, hogy a sarka a krétavonalak met­széspontjához kerüljön. A további ele­meket úgy rakjuk fel, hogy széleiket a szomszédos lapokhoz illesztjük, és fo­kozatosan haladunk a középponttól a helyiség széle felé. A lapok könnyűek és percek alatt erősen felragadnak. Színes mennyezet készítésénél a po­lisztirol lapok diszperziós festékkel befesthetők, anyaguk és éles szögben való illeszkedésük miatt azonban a festés elég körülményes.

6.4. ábra. A helyiség belmagasságát optikailag csökkenti az álmennyezet (a rácsozat mögött elhelyezhető a lakótér han­gulatvilágítása).

6.5. ábra. Mennyezetburkolatok egyhangúságának feloldása süllyesztett, ill. kiemelt burkoló léccel (a kiemelt rész felületébe vagy oldalába a világítás is besüllyeszthető).

Soha ne használjunk zománcfestéket, mert egyrészt tűzve­szélyes, másrészt a festékanyag oldó hatása teljesen tönkreteszi a burkolatot. Polisztirol lapokat általában vágni kell, hogy a széleken is illeszkedjenek. A szegélyező lapok egyenes vágása érde­kében a levágandó lapot tegyük egy fa­darabra, és éles késsel karcoljuk be a vágás vonalát, az így levágott lapnak ezután tökéletesen bele kell illenie a résbe.

Ez a rendkívüli pontosság nem annyira fontos, ha a szélekre polisztirol stukkó­szegélyt rakunk, mert ez elég széles ahhoz, hogy az esetleges vágási hibát eltakarja. Ha valamilyen bonyolultabb formát (pl. mennyezetrózsát) kell kör­bevágnunk, akkor előbb rajzoljuk meg a formát kartonpapíron, körvonalait vi­gyük át a burkolólapra és azután vágjuk ki éles késsel.

6.6. ábra. Vakolt mennyezet és lécburkolat együttes hatása.

6.7. ábra. Léc és négyzetes elemekből ké­szült mennyezetburkolat beépített hőszi­geteléssel a) egysoros hevederre szegezett lécpro­fillal, b) kereszthevederes és négyzete­lemes (akusztikus), c) álmennyezet füg­gesztett távtartóval és lécburkolattal.

6.8. ábra. Rácsozott optikai álmennyezet a) feszített rácsmezővel, b) függesztett mezőkitöltővel.

6.9. ábra. Feszített szövet álmennyezet látszó deszkabordázattal

6.10. ábra. Feszített szövet álmennyezet a) fa keresztbordázattal, b) kettőzött cső­bordázathoz feszítve, 1 mennyezet, 2 szí­nes szövet, 3 függesztőrúd, 4 függesztett rúd, 5 kapocs, 6 vászonvég feszítő pálcá­val, 7 kampó, 8 keretfa, 9 keretrúd falhoz kapcsolva, 10 fa keresztborda, 11 kettő­zött cső keresztborda.

6.11. ábra. Hevederes lécprofil anyagú mennyezetburkolat (a technológiai füg­gesztek ún. szárnyas horoggal is megold­ható).

6.12. ábra. Kazettás mennye­zetburkolat a) mennyezeti hevederre kap­csolva, sarokléccel, b) mennyezeti hevederre kap­csolva, széles keretburkolattal, c) széles keret­burkolat mögötti függönytartóval és függönyvilágítással.

6.13. ábra. Panelek és négyzetelemes mennyezetburkolatok ütköztetése és szerelése a) egyenes, b) ferde-metszett, c) hornyolt, d) hornyolt-metszett, e) egyenes ütközésű függesztő léccel, f) hornyolt függesztékkel, g) hornyolt-metszett függesztővel, h) takart-hornyolt függesztékkel, i) csaphornyolt rejtett függesztővel, j) billentőlapos sorolással.

6.14. ábra. Panelek szerelése mennyezetre, tartó hevederhez kapcsoltan a) vakolt fal sarokléc kapcsolattal, b) falburkolat után készült mennyezetburkolattal, c) panel- és díszléc-soroló profil egyesítésével.

6.15. ábra. Mennyezeti tartógerendák és/vagy kiálló szerkesztetek körülburkolása panelelemekkel a) kisebb szint kiemelés, váltóprofillal, b) gerenda körülburkolása, c) áthidaló előtti függönytartó beépítésével.

6.16. ábra. Előre gyártott mennyezeti díszgerendák.

6.17. ábra. Gerendapaneles mennyezetburkolat váltósoros szereléssel 1 mennyezet, 2 borda, 3 alsó panel, 4 külső (gerenda) panel.

6.18. ábra. Vakolt mennyezet díszgeren­dás burkolata.

6.19. ábra. Díszgerendák szerkezete a) sarokgerenda, b) közbenső gerenda, 1 mennyezet, 2 vakborda (keskeny), 3 sze­relő talp, 4 papucsdeszka, 5 tiplizés, 6 fa­csavar, 7 gerenda oldalsó eleme, 8 alsó látszó burkolat, 9 saroktakaró elem, 10 le­mezcsavaros kapcsolás.

6.20. ábra. Közvetlenül a vakolt födémre szerelt mennyezetburkolat.

6.21. ábra. Sík mennyezetburkolat kazet­tás elemekből a) burkolatlezárás, b) függönytartó rész­lete, 1 mennyezet, 2 áthidaló, 3 heveder­léc, 4 facsavaros mennyezeti kapcsolás, 5 szellőztetett légrés, 6 mennyezeti bur­kolat (sík kazetta), 7 profil horony, 8 látszó horonyléc, 9 záró profil, 10 takaró profilléc, 11 köténydeszka, 12 sarokléc, 13 függönytartó talpdeszka, 14 függönysín, 15 feszültségmentesítő horony, 16 füg­gönyvilágítás.

6.22. ábra. Síkkazettás mennyezetburko­lat, sík felülettől mélyített betétig 1 kazettaelem, 2 függesztő vagy szerelő heveder, 3 soroló horony, 4 látszó soroló léc.

6.23. ábra. Élborda-kazettás mennyezet­burkolat sík és mélyített betételemekkel 1 kazettaelem, 2 függesztő vagy szerelő hevederléc, 3 bordaprofil, 4 peremes kap­csolás, 5 látszó soroló léc.

6.24. ábra. Gerendakazettás mennyezet­burkolat, síkmélyített és üveg betétes ele­mekkel 1 kazettaelem, 2 függesztő vagy szerelő hevederléc, 3 kapcsoló horony, 4 geren­dapanel, 5 soroló horony, 6 bordaprofil, 7 peremes kapcsolás.

6.25. ábra. Bordakazettás mennyezetbur­kolat a) alulnézet, b) sorolt, kapcsolt állapot metszete, 1 kétoldali soroló borda, 2 egy­oldali soroló borda, 3 panel, 4 sarokléc.

6.26. ábra. Kazettaelem készítése.

6.27. ábra. Mennyezeti kazettaelem geometrikus rajza.

6.28. ábra. Épületgépészeti vezetékek elhelyezésre alkalmas gerendaprofil.

6.29. ábra. Álmennyezet kiemelhető plexi kazettabetéttel, rejtett világítással.

6.30. ábra. Sík kazettaelemek A. sík, B. sík, betétkerettel, C. betéttel és betétkerettel, D. sík, horonysoroláshoz, E, F. pere­mes betétkerettel + lemezbetét, 1 panel, 2 peremkeret, 3 rátétbetét, (4) betételem.

6.31. ábra. Sík kazettaelemek takarókeretes soroláshoz A. sík, B, C. ragasztott betétlemezzel, 1 panel, 2 soroló lécperem, 3 rátétbetét.

6.32. ábra. Keretes mennyezetkazetta A. takart betétes, B. kiemelt betétkeretes, C. süllyesztett betétkeretes, 1 panel, 2 takaró betét, 3 kapcsoló betétperem, 4 vékony lemezbetét.

6.33. ábra. Kazettás mennyezetburkolat, furnérozott kerettel, bordával, betéttel, natúr soroló és kapcsoló profilokkal a) mennyezet-keretmező, b) függönytartó beépítéssel.

6.34. ábra. Mélykazettás mennyezetburkolat a) mennyezetburkolat keretmezővel, b) függöny beépítésével.

6.35. ábra. Mennyezetburkolat keretlezá­rása a) ívelt sarokléccel, b) homorú keretléc­cel, c) ütközőperemes sarokléccel.

6.36. ábra. Paneles mennyezetburkolat szegőprofillal lezárva

Stukkó falszegélyek

A fal és a mennyezet találkozásánál rögzített stukkószegély jól kiegészíti a burkolt mennyezetet, lekerekíti a helyi­ség szögletességét, és elrejti a ház ter­mészetes mozgásával kialakuló repedé­seket. A stukkó anyaga lehet gipsz, poliszti­rolhab és pamutrost. A polisztirol stukkó 1 m hosszú dara­bokban szerezhető be, a be- és kiugró sarkokhoz külön sarokdarabok is kap­hatók.

Mindenekelőtt arról kell meggyőződni, hogy a felület száraz, tiszta, nem hámlik-e róla a festék vagy a tapéta. Ezután a szegély alsó peremének helyét jelöl­jük ki egy krétázott zsinórral felvitt víz­szintes segédvonallal. Ha a falról csak egy kis tapétacsíkot kell eltávolítani, azt éles késsel, kaparókéssel, szárazon húz­zuk le. Ne vizezzük be, mert így fella­zulhat a tapéta többi része is. Az egyik sarokdarab hátoldalát kenjük be az e célra készült ragasztóval és il­lesszük be a helyére. Ha viszont akár a fal, akár a mennyezet egyenetlen, hasz­náljunk sűrű csemperagasztót. Ezután, a végeiket szilárdan egymáshoz illesztve, rakjuk fel az egyenes dara­bokat.

6.42. ábra. PROTEKTOR álmennyezeti rendszer főbb elemei 1 Nr 6020-6029 felső függesztő rúd (hossza 135-1000 mm), 2 Nr. 6001 függesztő szalag, 20/1,5 mm-es (6,5 m-ig tekercsben), helyszínen szabva, 3 Nr. 6018 CD-nóniuszfüggesztő (az 5116-os és 5120-as CD tábla­profilhoz), 4 Nr. 6038 CD-speciális függesztő (az 5116-os és 5120-as CD táblaprofilhoz), 5 Nr. 6059 CD szerelő függesztő (az 5116 és 5120-as CD táblaprofilhoz), 6 Nr. 6051-6056 4 mm-es függesztő horog (125-1000 mm), 7 Nr. 6041-6050 4 mm-es szerelő horog (125-1000 mm), 8 Nr. 6199 kapcsoló szeg, 9 Nr. 6204 speciális kapcsoló elem (M 5×16 mm SW8), 10 Nr. 6116 alsó keresztheveder kapcsoló saru (az 5120, 5116, 5118, 5119-es profi­lokhoz), 11 Nr. 6101 felső keresztheveder kap­csoló saru (felhasználás, mint: 10-es), 12 Nr. 6090 függesztő, keresztheveder kapcsoló saru (felhasználás, mint 10-es), 13 Nr. 6110 állítható függesztő saru (kap­csoláshoz 2 db 6199 szeg szükséges), 14 Nr. 6104 lemezrugós függesztő pálca, 15 Nr. 6078 szerelősín toldó profil (hossza110 mm), 16 Nr. 5072 hajlítható (kereszt) alapprofil a hevederek kapcsolásához (59 mm széles, 4,00 m hosszú szelvények), 17, 18 szalagprofilok (megjegyzés: a gyártó katalógusában szereplők közül csak a bemutatott ábrákon szereplőket soroltuk fel).

6.43. ábra. Tartóhevederek állítható kap­csolása PROTEKTOR Nr. 6110 elemmel a) felső fél elem, b) kész, összecsúszta­tott állapot, c) alsó fél elem, d) felső beál­lított magasság

Mennyezet­burkolatok vázszerkezetei

Az előző részekben a mennyezetbur­kolatok hordozó aljzataiként a négy­zetes profilú fa anyagú szelvények beé­pítését, és mennyezet – léc – burkolat kapcsolatát ismertettük. Ebben a részben a fém hordozó elemeket mutatjuk be. A hordozó-kapcsoló elemek rendszere teljes egészében horganyzott szelvé­nyekből, ill. acél anyagú kiegészítő ele­mekből készül.

Horganyzott szerkezetek beépítésénél csak szerelt kötés alkalmazható, tilos hegeszteni vagy hegesztéssel toldani, valamint a felületeket savval lemosni. Külön figyelni kell a beépítésnél a ha­barcs szennyeződés letisztítására, mivel az elemek szigorúan csak száraz puhada­rabbal törölve tisztíthatók. A szavatos­sági idő alatt durva csiszolópapír nem használható a tisztításhoz. Legcélsze­rűbb, ha még a habarcs rászáradása előtt vízzel lemossuk, majd szárazra törölget­jük. A kész mennyezeti vázszerkezetet festeni vagy mázolni nem kell, a kor­rózió ellen tökéletes védelmet jelent a gyári I. o. tűzihorganyzott kezelés.

Az acélváz tervezése

Horganyzott acélváz tervezésekor és előkészítésekor a következőkre kell fi­gyelemmel lenni.

Ezek:

• először meg kell tervezni a mennye­zetburkolat álmennyezetének rend­szerét, típusát és kiosztását,
• törekedni kell arra, hogy a mennye­zeti rendszer burkolati elemei egész lapokból álljanak,
• a mennyezeti burkolatba (vagy bur­kolatra) kerülő lámpatestek, esetleg a légkondicionáló berendezés és a légfűtés látszó elemei jól illeszked­jenek az elemrendszerhez,
• a hordozó acélváz méretrendjét a tervezett burkolat, álmennyezet vagy akusztikai álmennyezet méretrend­szeréhez kell igazítani,
• a függesztéseket úgy kell kiosztani, hogy az álmennyezet feletti lég­térben a burkolatba épülő techno­lógiai vezetékek kicsatlakozásai (világítás, légtechnika stb.) a kap­csoló vezetékek és vezetékcsator­nák, valamint az épület közműve­zetékei (fűtési, víz, csatorna, elekt­romos, hírközlés, adatátvitel stb. vezetékei) akadály nélkül vezethe­tők legyenek,
• a függesztő vázrendszer olyan te­herbírású legyen, hogy elviselje a max. 20 kg/m² burkolatot vagy ál­mennyezetet, valamint függesztő-rudanként 20 kg többletterhet (pl. beépített lámpatestek terhét),
• a dinamikus rezgést továbbító (ger­jesztő) technológiai berendezések csak a rezgéscsillapító saruval vagy szalaggal kapcsolhatók a függesztő rendszerhez (klíma és a légfűtés ki­torkolló nyílásai és vezetékcsator­nái),
• elektromos vezetékek, lámpák és ventilátorok elhelyezése esetén a függesztő acélvázat földelni kell,
• szerelt horganyzott acélváz füg­gesztő rendszer savas, savgőzös helyeken egyáltalán nem, gőzüze­mű helyiségeknél pedig csak kü­lönleges felületvédelemmel ellátva készíthető,
• épület dilatáción a váz nem vezet­hető át, a vázat épületszakaszon­ként külön-külön mezőként függet­leníteni kell, úgy, hogy a csatla­kozó rész az épület dilatációjához kerüljön,
• tilos a függesztő rendszerre járópal­lót fektetni, ez még nagyobb függesztési belmagasság esetén sem engedhető meg,
• a mennyezeti kapcsolatok látható és ellenőrizhető rendszert alkossa­nak. A dübelek vagy egyéb hor­gonyelemek mechanikai terhelhe­tőségét
• kisebb helyiségeknél 2-szeres,
• közlekedőknél és tűzi menekülési útvonalaknál 3-szoros,
• nagy tömeget befogadó tereknél 4-szeres biztonságra kell számítani,
• a kapcsoló és függesztő elemek anyaga nem lehet éghető műanyag vagy fa. Faanyagú függesztés leg­feljebb fafödémek esetén engedhe­tő meg, de a két épületszerkezeti réteget együttes tűzvédelmi vizsgá­latnak kell alávetni,
• függesztett acélváz csak oda ter­vezhető, ahol a szerelés elvégezhető.

A legegyszerűbb a hevederes kapcsoló­elem, amely egy U alakú hevederpro­filból és a kapcsolósarukból áll. A heve­derprofilt dübelezésre, illetve fafödém gerendához hatlapfejű facsavarozással kell rögzíteni, úgy, hogy a profilok min­den irányból egy vonalba essenek.

6.44. ábra. Álmennyezeti függesztő profil kapcsolata, PROTEKTOR Nr. 6038 és 6041 elemek az 5116 (v 5120) profilléccel.

6.45. ábra. Függesztett álmennyezet K 400-as rendszerben PROTEKTOR ele­mekből szerelve 1 Nr. 5158, 2 Nr. 6090, 3 Nr. 6001, 4 Nr. 6059, 5 Nr. 6204, 6 Nr. 6020-6029, 7 Nr. 6200, 6119, 8 Nr. 6101, 9 Nr. 6101, 10 Nr. 5120, 5116, 11 Nr. 6041-6050, 12 Nr. 6038, 13 Nr. 5120, 5116, 14 Nr. 6078, 15 gipsz­karton, 16 Nr. 5158, 5168.

6.46. ábra. Álmennyezeti csomópontok PROTEKTOR profilokból, ill. elemekből a) faltő részlet kétirányú hevederezéssel, b) alsó kerethevederezés kapcsolata fallal, 1 gipszkarton álmennyezet, 2 lezáró profil, 3 tapaszolás, 4 Nr. 5120, 5116, 5 Nr. 6090, 6 Nr. 5179, 7 Nr. 5158, 8 tiplizés, 9 élvédő szalag.

6.47. ábra. Álmennyezet K 400/H-s rendszerben PROTEKTOR elemekből, ill. szelvé­nyekből szerelve 1 Nr. 6020-6029, 2 Nr. 6200 (6199), 3 Nr. 5120, 4 Nr. 6116, 5 Nr. 6018, 6 Nr. 5118-5119, 7 Nr. 5179.

6.48. ábra. Álmennyezet készítése PROTEKTOR profilokból és elemekből K 400/D rendszerben 1 Nr. 5120, 2 Nr. 6110, 3 gipszkarton lemez, 4 Nr. 5168.

6.49. ábra. Függesztett álmennyezet beépített függönytartóval PROTEKTOR elemekből 1 gipszkarton lemez, 2 Nr. 5118, 3 Nr. 5034, 4 Nr. 6116, 5 lemezszorító, 6 Nr. 6041 (5051), 7 élvédő, 8 Nr. 5118, 9 rejtett függönysín.

6.50. ábra. Függesztett álmennyezet PRO­TEKTOR elemből, faltő csatlakozással 1 gipszkarton, 2 Nr. 5118, 3 Nr. 5179, 4 Nr. 5116, 5 Nr. 5034, 6 Nr. 6051 (6041).

6.51. ábra. Példa PROTEKTOR K 400-as mennyezeti kiosztásra, gipszkartonhoz.

6.52. ábra. Példa PROTEKTOR K 400/H-s mennyezeti kiosztásra, gipszkartonhoz.

6.53. ábra. Példa PROTEKTOR 400/D mennyezeti rendszerben, alsó burkolat vagy akusztikai álmennyezet fogadásá­hoz.

6.54. ábra. Álmennyezet függesztő elemének és hordozó profiljának kapcsolása PROTEK­TOR elemekkel a) CD profil és függesztő elem egyesítése, b) – c) függesztő elem és pálca pattintott kapcsolása

6.55. ábra. Álmennyezet készítés PROTEKTOR elemekből akusztikai, tűzgátló vagy nor­mál álmennyezeti (elemes) burkolathoz, K 1100-as rendszerben 600 és 625 mm-es rasz­terben 1 Nr. 6001, 2 Nr. 6065, 3 Nr. 6153, 4 Nr. 6099, 5 Nr. 5334, 6 „T” profil (pl. Nr. 5336, 5341…), 7 Nr. 6162, 8 álmennyezeti elem 600/600 vagy 625/625 mm, 9 Nr. 6041, 10 „T” hossz­profil Nr. 5335 (5340).

6.56. ábra. Ívelt álmennyezet szerelése PROTEKTOR elemekből és profilokból.

Az acélváz beépítése

A vázrendszer beépítésénél a burkolati rendszert, ill. annak mennyezeti vetü­letét kell számításba venni.

Az építési sorrend:

• a mennyezetre kitűzzük a burkolat vetületét, színes krétával jelölve a he­vederek és a soroló profilok helyét,
• bejelöljük a mennyezetre a hevede­rek függesztőinek helyét,
• elkészítjük a függesztők dübelezését,
• felkapcsoljuk a függesztőket,
• felkapcsoljuk az álmennyezet fölső hordozó vázát,
• kitűzzük az álmennyezet síkját a körítő falakra,
• felszereljük a keretező „U” profilt a körítő falhoz,
• a függesztett hordozó vázat ponto­san beállítjuk a körítő profilhoz,
• elkészítjük a rejtett technológiai szerelést (villany, víz, csatorna, fű­tés stb.,
• elkészítjük a keretföldelést és be­kötjük a szerelvényeket,
• a mennyezeti burkolat szerelésével párhuzamosan soronként véglege­sen rögzítjük az alsó profilokat.

A gipszkarton lemezek szerelése csak a hordozó profilok szerelésének utolsó munkafázisaiban tér el az előbbiektől. Egyrétegű lapsor esetén a váz elkészíté­se után a profilokat síkba és párhuza­mosra kell igazítani. A felfüggesztett hordozóprofilokra merőlegesen, kereszt­irányú összekötőkkel vagy Anker-vinklivel erősítjük fel a szerelési profilokat. A lapok szerelési iránya lehetőleg merő­leges legyen a fémvázas keretre. Az épí­tő/tűzvédő lapokat kötésben kell szerel­ni, úgy, hogy a lapok illesztése azonos profil mentén történjék.

A lapok felerősítéséhez gyorsépítő csa­varokat kell használni, lapközéptől vagy az egyik lap sarkából indulva. A rögzí­téskor ügyelni kell arra, hogy a lapok ne feszüljenek meg, de a rácsavarozás foly­tán erősen szoruljanak a hordozókeret­hez. A lapokat 150-170 mm-enként kell felcsavarozni, és az illesztések hézagait Uniflottal kell kitölteni és a csavarfe­jeket is be kell glettelni. Ügyelni kell az élek szakszerű kiképzésére.

A lyuggatott építőlapok hézagmentes elhelyezéséhez a lapok élét 22,5 fokos élgyaluval le kell gyalulni. A GK típusú lyuggatott építőlapokat zsinórral vagy egy hosszú vonalzóval (léccel) kell egyenesbe állítani. A lapok szerelési profil­lal párhuzamos éleit csak a szerelési profilon szabad illeszteni (ún. repülő il­lesztés nem készíthető). Nagyobb födémek esetén 10 m²-enként tágulási hézagot kell kiképezni. Két- vagy több rétegű álmennyezetek minden egyes lapját erősen rá kell szorítani a felfüggesztett szerelőkeretre, és a la­pokat egyenként kell rögzíteni.

6.57. ábra. Álmennyezeti profilok szabása karos vágóval.

Az első lapsor szerelésénél a csavarok távolsága a megadott érték háromszorosa (max. 500 mm) lehet abban az esetben, ha a második lapsort rögtön az első lapsor el­készülte után (egy munkanapon belül) felszerelik. A második lapsort is a füg­gesztett kerethez kell rögzíteni, az első la­pon átmenő csavarokkal. Ezeknek a csa­varoknak egymástól való távolsága már szabványos (max. 170 mm) legyen, és ügyelni kell a becsavarás mélységére is. Az első lapsor lapjait szorosan kell egy­máshoz ütköztetni, az esetleges egyenet­lenségeket (pl. a töredezett éleket, a tömítetlenségeket) hézagkitöltő gipsszel ki kell tölteni.

Ha a második sor fugáit nem töltjük ki Uniflottal, akkor egy vé­dőbetét (erősítő csík) behelyezése után, három munkafázisban kell glettelni, az Uniflottot spaklival felhordva és eldol­gozva. Az első lapsor hézagszélessége egyenlő vagy nagyobb legyen egy sze­relési profilnál, a másodiké szintén. Kétsoros lefedés esetén nem készül­hetnek keresztirányú és végigfutó (ke­resztező) fugák.

Ebben a cikkben röviden ismertetjük a rit­kán vagy kevésbé alkalmazott, illetve ismert burkolatokat. Nem foglalkozunk a tapétákkal (ame­lyek közismerten a falak és a mennye­zetek burkolásának anyagai), ugyanis sorozatunk egy későbbi részében majd részletesen, a „tapétázástól a színekig” alkalmunk lesz megismerkedni velük.

Műanyag anyagú vékonyburkolatok

A műanyag vékony falburkolatok közé tartoznak a műanyag bevonatú tapéták, a PVC-, a polietilén és a különféle fó­liák. A lemosható tapéta a vékony, átlátszó PVC-rétegnek köszönhetően egysze­rűen tisztán tartható, így konyhák, für­dőszobák és gyermekszobák tapétázá­sához ideálisan használható. Egyes faj­táit gyárilag ragasztóval bevontan for­galmazzák.

A PVC-tapéta nem tévesztendő össze a lemosható tapétával, bár puha kefével ez is könnyen tisztítható. A PVC-tapéta papír alapra rádolgozott vastag PVC-réteg, amelyet gombaölőszer-tartalmú ragasztóval kell felrakni. Az előragasztózott tapétát egy vízben oldható ragasztóval előre bevont alapra viszik fel. Felrakás előtt vízbe mártják, így egyenletes ragasztós felület kelet­kezik, és elkerülhető a ragasztással járó kényelmetlenség és rendetlenség.

A könnyű, nyomott textilre emlékeztető habosított polietilént a falra kell ragasz­tani. Tapintása meleg, és mivel nincs alábélelve, könnyen leszedhető. A habosított PVC-t be kell festeni. Ez keményebb, mint a dombornyomású tapéta, így a lenyomás nem árt neki. A mintát a nyomás után, hőkezeléssel domborítják ki, ezáltal a felszín dom­ború lesz, míg a hátoldala sima marad. A domború PVC-t modern, fotózásos technikával készítik, hogy – olcsóbb megoldásként – a valódi burkolóanya­gok illúzióját keltsék.

Fémfóliák

A fémfóliák olyan fémbevonatú műa­nyag filmek, amelyeket fényvisszaverő, színes, finoman domborított díszítéssel látnak el. Igen fontos, hogy a fal sima legyen, mert a csillogás kiemeli a hibákat.

A papírlapra felvitt fémbevonatú műa­nyag fólia tükröző felületének köszön­hetően ideális burkolóanyag. Két válto­zatban kapható: közönséges és ragasz­tós kivitelben. Az előbbinél minden csíkot meg kell kenni ragasztós hengerrel, az utóbbit a ragasztó aktiválásához víz­be kell mártani. A fóliát fölülről lefelé rakjuk fel, és tiszta szivaccsal simítjuk le. Ügyeljünk a minta gondos illeszté­sére és az egyenes felrakásra, mert az eltérések igen feltűnőek. Vágjuk le a csík alsó és fölső végét, illesszük össze a széleket, a végén pedig simítsuk le hengerrel.

Habosított polisztirol vékonylemez

A habosított polisztirol vékonylemez esetén a falat kell bekenni ragasztóval. Mindkét irányban felrakható, bár füg­gőlegesen könnyebb. A felrakást előre meg kell tervezni, hogy az illesztések a falburkoló anyag illesztései közé esse­nek. Az anyaggal óvatosan kell bánni, mert könnyen reped, mállik. Ecsettel kenjünk erős tapétaragasztót a falra, és hagyjuk szikkadni. A tekercs végét helyezzük a mennyezet közelébe, majd engedjük le a fal mentén, úgy, hogy a széle a falon meghúzott függő­leges vonalhoz essen, és simítsuk el.

5.144. ábra. Laza keretre kapcsolt falkár­pit készítése a) panelre ragasztás, b) panel felfüggesz­tése.

5.145. ábra. „Keretezett” falkárpitozás el­térő szövetanyagokból a) elkészült részlet, b) sarok bedolgozása.

Vigyázzunk, amikor a végét lenn, a sze­gélynél levágjuk, mert az anyag könnyen szakad, finoman hozzányomva a sze­gély széléhez jelöljük be a vágás vona­lát, majd vágjuk le és simítsuk el. Il­lesszük egymáshoz a további csíkokat, és az illesztéseket szegélyhengerrel fi­noman simítsuk le. A polisztirol vé­konylemezt ne is próbáljuk a kiugró sarkokon áthajtani, mert az anyag szét­mállik.

Ez az anyag kiválóan használható olcsó akusztikus, könnyed hatású burkolatok készítéséhez. Nagyobb falak mechani­kai igénybevételéhez azonban nem fe­lel meg (pl. gyerekszobákhoz és ha kis­állat van a lakásban).

5.146. ábra. Fém- vagy műanyag kerettel feszített falkárpit „lengő” burkolatának rögzítése.

5.147. ábra. Szőnyeg falburkolat speciális kiegészítői a) sarokkapcsoláshoz, b) élkapcsoláshoz

5.148. ábra. Üvegcsempe felragasztása „triplex” ragasztó koronggal.

5.149. ábra. Csempézett burkolati panel előkészítése.

Textília burkolatok

A burkolatok textúrája jelentősen befo­lyásolja a helyiség hangulatát. A csil­logó felület (pl. a fémfólia) visszaveri a fényt, látványa és érintése hideg. Az olyan fényes felület, mint a selyem, elegáns és hűvös, mégis lágy. Az olyan nehezebb, matt textúra, mint a zsákvászon és a lenvászon, melegebb hatást kelt. Számos anyag van, amely hő- és hangszigetelő is egyben, és többségük tartósabb is a papírnál. A falburkoló anyagok rendkívül sok­féle textúrával, tekercsben vagy méter­ben kerülnek forgalomba.

Zsákvászon

A rugalmas, szövetszerű falburkoló anyag papírbéléssel vagy anélkül, gazdag szín­es mintaválasztékban kapható. Olajfestékkel vagy diszperziós festékkel fest­hető, és kiválóan használható a fal hi­báinak álcázására.

A papírra kidolgozott zsákvászon ugyan­úgy ragasztható fel, mint a hagyomá­nyos tapéták, vagyis a hátoldalát kell bekenni ragasztóval. A béleletlen zsák­vászon felrakásakor először a falat kell bekenni, és minden csíkot le kell simí­tani, vigyázva arra, hogy ne nyújtsuk meg az anyagot, mert akkor egyenetlen felületet kapunk. Az egymást követő csíkok szélei fedjék át egymást. A gon­dos illesztéshez minden átlapolási éles késsel, egy acélvonalzó mentén vág­junk végig.

Nyersvászon

Ez a keleti eredetű szövet úgy készül, hogy természetes füveket pamuttal sző­nek egybe, majd papírlapra ragasztják. A felrakáshoz a szokásos módon meg­kenjük ragasztóval, a kenőasztalt azon­ban borítsuk be egy béléspapír csíkkal, hogy a szövetet megóvjuk. Ne hajtsuk szorosan össze, mert a hajtás vonala élesen megmarad. Rakjuk fel a csíkokat a falra, majd tiszta hengerrel simítsuk le. Egy kartonlappal karcoljuk be azt a vonalat, amelynek mentén a széleket le­vágjuk, de a vágást csak akkor szabad elvégezni, ha a ragasztó megszáradt, ekkor egy éles szikével, acélvonalzó mentén távolítsuk el a felesleges részt.

A vásznak alkalmazásának van egy ré­gebbi módszere, ami ma újból előtérbe került, elsősorban a skandináv népek­nél. A módszer lényege, hogy a vásznak ragasztásához, valamint a falak gletteléséhez használt gipsz és kötéskéslelte­tő anyag keverékéből készített masszát egy kopott meszelővel vagy teddy hengerrel pépes ragacsként felhordjuk a falra.

A műveleti sorrend a következő:

• a falfelületet csiszolópapírral át kell dörzsölni, majd portalanítani,
• száraz fal esetén a falat elő kell nedvesíteni kézi (pl. virágpermete­zéshez használt) permetezővel,
• a vásznakat a helyiség belmagas­ságánál 4-5 cm-rel hosszabbra le­szabjuk, és 1-2 percre vízbe márt­juk, majd hagyjuk kicsorogni be­lőlük a vizet,
• az elkészült pépes, glettszerű raga­csot felhordjuk a falra, a vászon­tekercs szélességénél 2-5 cm-rel szélesebbre,
• a ragadós falfelületre a még nedves vásznakat fentről lefelé a ragasz­tóba illesztjük és átdörzsöljük, egé­szen addig, amíg a vászon teljes fe­lületén a ragasztóanyagra ragad,
• egy-egy falmező elkészülte után a felületet a ragasztáshoz használt anyag hígabb változatával, mesze­lővel újból átmeszeljük.

A falak „rusztikus” hatása miatt a színe­zése nem feltétlenül szükséges, csak ak­kor, ha ettől eltérő árnyalatot szeret­nénk. Jó, ha tudjuk, hogy ehhez a burkolati rendszerhez nem szükséges sima felü­let, sőt repedezett falak burkolására is kiválóan használható, mert a rugalmas vászon még az 1-2 mm-es, mozgásban lévő repedezéseket is áthidalja, úgy, hogy azok alig észlelhetők a kész fe­lületen. E technika alkalmazása az ele­mes beton- és faházak belső tereinél kü­lön élményt nyújt, mert feledteti a pa­nelhatást. Hőszigetelésük 1-2 %-os ja­vulást jelent a falak egészére nézve, de hangszigetelő hatásuk sokkal jobb, mint a vakolt és festett vagy a tapétázott felü­leteké. Minden olyan helyiséghez ajánl­juk, ahol a helyiség bútorzata egyszerű, pl. paraszti, népies, esetleg vesszőbútor.

Selyemburkolatok

A selyemburkolatok már egészen más kategóriát képviselnek, a fényűző és tartós selyemmel különlegesen dekora­tív burkolat készíthető. Az anyag igen kényes, ezért felrakásakor nagyon kell vigyázni, nehogy megnyúljon vagy össze­gyűrődjék. A ragasztó- vagy vízfoltok kialakulásának megelőzésére a ragasz­tót csomómentesen kell a falra felken­ni.

A szükséges hosszt 5 cm ráhagyással kell lemérni, majd óvatosan, éles késsel egy acél vonalzó mentén levágni. Ha a csíkot egy sarkon kell áthajtani, egysze­rűbb a művelet, ha előbb ollóval nyer­sen levágjuk, mielőtt a szép eldolgozás érdekében éles késsel végighasítjuk az átfedést. Puha hengerrel simítsuk rá a felületre, és szépen szegélyezzük, mint a zsákvásznat.

Szőnyeg falburkolatok

A selymet és a zsákvásznat beteg, laza vakolatú falaknál keretre tűzve vagy pattintva is alkalmazzák. Ezt a megol­dást a falak szellőzése és levegőzése teszi indokolttá, de huzatos helyisé­geknél a lebegő és lengő „burkolat” nem nyújt kellemes látványt. A szőnyeg falburkolatok anyaga ha­sonló a padozati szőnyegekhez, igen elterjedtek a közép-amerikai országok­ban, főleg zajos helyiségeknél. A sző­nyeg falburkolatokat teljes felületükön kell felragasztani, felül tűzőgéppel vagy kárpitszeggel kapcsolva és szegővel lezárva.

A szőnyegpadlók és szőnyeg falbur­kolatok anyaguk szerint általában azo­nosak. Előfordul, hogy magát a padló­szőnyeget hajtják fel, kísérő falburko­latként, 0,9-1,0 m magasságig. A sző­nyeg ragasztása miatt a tapadó felü­letnek közepes feletti húzószilárdságú­nak kell lennie.

Kemény anyagú burkolatok

A tükörlap burkolatok felrakása előtt ellenőrizni kell, hogy a felület erős, szá­raz és egyenletes-e. Porózus anyag (pl. habarcs vagy fa) esetén olaj alapú fes­tékréteges tömítést kell készíteni, és azt 72 óráig száradni kell hagyni. A burko­landó felületről a régi tapétát tökélete­sen el kell távolítani, hogy a ragasztó­korongok biztosan tapadjanak. A fris­sen vakolt falakat jól ki kell szárítani. Ragasztókorongok házilag is készíthe­tők a kereskedelemben kapható kétol­dalú ragasztós tekercsből. Egyéb ra­gasztót ne használjunk, mert elszínező­dést okozhat! A tükörcsempe burko­latot nem kell fugázni.

A tükörlap burkolatok háromféle vál­tozatban készíthetők:

• Csempeméretű tükörlapok tapa­dó korongokkal felragasztva a falra.
• Csempeméretű tükörlapok a hát­oldalukon üvegszövetre vagy mű­anyag rácshálóra speciális ragasz­tóval felragasztva, az egységek kifeszítve vagy kerettel rögzítve kapcsolhatók a falhoz.
• Mozaikcsempe-szerű kialakítás felül tükörréteggel, alul fóliaszerű hordozó réteggel, amely stabilizálja a burkolt falakat és biz­tosítja a fal-tükör közötti ragasz­tás tökéletes együttműködését. Kiválóan alkalmas sík és ívelt fe­lületek burkolására, főként kör alakú oszlopok esetén mutatósak.

A táblás tükörburkolatok abban térnek el az előzőektől, hogy a burkolat sík táblákból, összefüggő felülettel készül. Készülhetnek műanyag és üveg hor­dozó réteggel. A tükör szerepet mindkét esetben a hordozólemez alá felhordott reflexiós (tükröző) réteg biztosítja. A műanyag lemezekből készülő tükrök jól használhatók ívelt felületek, mozgó szekrények, ajtók vagy elválasztó falak burkolására is. Üveganyagú burkolatok elsősorban fix falaknál készíthetők, al­só-felső keretléccel vagy a táblák – legalább fél m²-enkénti – papucsele­mes kapcsolásával a falhoz rögzítve. A fal- és burkoló szegők készülhetnek fából, polisztirolból, de legmutatósabbak a gipsz stukkószegélyek. A falakat, a mennyezeteket és a falburkolatot elő kell készíteni a lezáró elemek fogadá­sára.

5.150. ábra. Ívelt tükörburkolat készítése kismozaik elemekből.

5.151. ábra. Táblás tükörburkolat beépített szekrény ajtaján.

5.152. ábra. Tükörburkolat helyiségek közötti mobil térelválasztón.

5.153. ábra. Falburkolatok lezárása gipszstukkó szegőkkel.

A gipsz stukkószegélyek felrakásakor a helyiségben körben haladva megfelelő méretre kell vágni a darabokat, hogy jól illeszkedjenek. Minden egyes darab alá és fölé ideiglenes tartószögeket verünk be. Ha nem használunk készen kapható sarokdarabokat, akkor a széleket 45 fokos szögben levágva kell illeszteni a be- és kiugró sarkoknál. A vágásokhoz finom fogazatú fűrészt, a sarkak 45 fokos szögű vágásához pedig fűrészt vagy éles kést használunk.

A ragasztót krémszerű konzisztenciájúra keverjük ki, és vastagon kenjük be vele a szegély hátoldalát, majd nyom­juk be a helyére. A kitüremkedő ragasz­tóval rögtön tömítsük a széleknél vagy illesztéseknél kialakuló hézagokat, a maradékot pedig tisztítsuk le nedves kefével. A felragasztott stukkó 24 óra múlva diszperziós festékkel festhető. A tégla- és kőnyomatú burkolatok az olcsóbb kategóriába tartoznak. Ilyenek a kő- vagy téglamintázattal nyomott műanyag lemezek, amelyek ragasztási technológiája azonos a szőnyegpadló ra­gasztásával. (Tapétaragasztó nem hasz­nálható!) A nyomott mintás tekercsek anyagának leszabása és előkészítése vi­szont inkább a tapéta előkészítéséhez hasonló, a mintákat itt is össze kell il­leszteni, hogy azok folytatólagosak le­gyenek.

Különleges és egyszerű a vakolatba nyo­mott kő- vagy téglanyomat, amely 1,2-1,4 mm-es fóliából kiképezett tégla vagy kőminta híg habarcsba való nega­tív nyomataként készíthető a következő sorrendben.

A sorrend:

• a „burkolni” kívánt falat durva és egyenletes alapvakolattal látjuk el,
• az alapvakolat teljes kiszáradása után, vízzel előpermetezett felü­letre, kb. 0,5 cm vastag finom simí­tó habarcsot hordunk fel,
• a friss habarcsba (alulról felfelé) helyezzük bele a gondosan meg­tervezett mintabeállítással összevágott kő- vagy téglanyomatú lemezt, kívülről szivacshengerrel a friss habarcsba nyomva,
• fél vagy egy óra múltán a lemezt lefejtjük, és az újra felhasználáshoz kimossuk,
• az újra felhasználás előtt a lemez habarccsal érintkező felületét zsa­luleválasztó olajjal permetszerűen bevonjuk,
• a lemezsávok illesztésénél vegyük figyelembe a nyomat folyamatos­ságát,
• a toldási nyomokat gipsz-szobrász szerszámokkal össze kell dolgozni,
• az anyag félig kötött állapotában egy finom (kvarc + színező) keverékű felületet szivacs- vagy teddy hengerrel felhordjuk vagy csak szí­nezzük.

5.154. ábra. Polisztirol profil anyagú falszegők.

5.155. ábra. Polisztirol falszegők beépí­tése a) szabás, b) felrakás (szegezve és ra­gasztva), c) a toldás javítása spatulyával.

Hazai iparunk termékei a PVC alapa­nyagú, korábban ONGROPLAST, ma pedig POINPLAST márkanéven forga­lomba hozott műanyag fal- és mennye­zetburkoló szelvények. E nyitott és légkamrás extrudált szelvények, külön­böző színeikkel és szerelvényeikkel a fa profilját és struktúráját igyekeznek kö­vetni – ha nem is teljes sikerrel. A ter­mékek alapszelvényeit különböző ki­egészítő sarok- és széllezárók egészítik ki. Színezetük fedett vagy áttetsző, a fedett színek a fehér, a lilás-fehér, a szür­késfehér, a krém, a barna, a négerbarna, a világossárga, a narancssárga, a zöld, a kék, a világos és a sötét fautánzat.

Falburkolás PVC szelvényekkel

Vakolatlan vagy egyenetlen vakolatú felületre célszerű lécaljzatot készíteni, a falburkolatoknál elmondottak szerint. A lécek közötti távolság légkamrás szel­vényeknél legfeljebb 1 m, nyitott szelvényeknél legfeljebb 50 cm legyen. A nyitott („3”, „4”, „6” jelű) szelvények a legalább 1,5 cm vastag, sima, szilárd vakolatra, 80-100 cm-enként vagy hu­zalszeggel szegezhetők, vagy – egyen­letes felületre – ragaszthatók. A szelvényeket úgy kell méretre vágni, hogy a lehető legkevesebb hulladék ke­letkezzen a kiosztásnál. A szelvényeket hosszirányban nem szokás toldani (belső térben). A vágáshoz sűrű fogazató kézi vagy gépi fűrész egyaránt használható.

Ha a szögezést vagy csavarozást megelő­zően a szelvényt fúróval átlyukasztjuk, csökkenthető a berepedési veszély. A szelvények – egyedi felületkiala­kításuktól függetlenül – azonosak ab­ban, hogy a hornyos oldalukon kell rög­zíteni. Az első lécet függőón zsinórja mellett állítsuk függőlegesbe, és a rög­zítési idő alatt támasszuk meg a szel­vényt elmozdulás mentesen. A követ­kező szelvényt a már rögzített szelvény hornyába csúsztatva, pattintva a szö­gek, csavarok feje eltűnik.

A falburkolat és a padlóburkolat csatla­kozási vonalát műanyag szegéllyel kell takarni. Alul akkor szükséges U-alakú zárószelvénnyel keretezni a burkolatot, ha az a padló fölött kezdődik. A záró­elem rögzítése nem rejtett. A burkolat felső élét akkor érdemes U-alakú záró­szelvénnyel keretezni, ha az nem csat­lakozik a mennyezethez. Széllezárót is csak akkor kell a burkolat befejező szel­vényéhez csatlakoztatni, ha a burkolat a helyiség falain nem folytonos.

A burkolószelvények falsarokban vagy falkiugráson való csatlakozását a sarok­képző szelvénnyel kell letakarni. A szel­vények rugalmassága bizonyos hajlítást is megenged.

5.140. ábra. Légjáratos extrudált falbur­koló PVC profilok a) sík felületű, b) mélybordás, c) homorú, d) íves felületű, e) sík felületű széles.

5.141. ábra. Nyitott szelvényű falburkoló PVC profilok a) sík felületű, b) egyenlő bordás, c) egyenlőtlen bordás felületű.

5.142. ábra Kiegészítő falburkoló PVC profilok a) széllezáró, b) alsó-felső, c) saroktakaró szelvény.

5.143. ábra. PVC falburkolat 1 falburkoló profil, 2 zárószelvény, 3 szegezés.

A faanyagú falburkolatok többféle fel­adatot is ellátnak, egyrészt felveszik és tompítják a belső és a külső közlekedés, valamint egyéb zajok hatásait, másrészt hozzájárulnak a helyiség belső kom­fortja és a kellemes környezet megte­remtéséhez.

A faanyagú falburkolatok­kal szemben támasztott alapvető köve­telmények a következők:

• egészségre ártalmatlan anyagból készüljön,
• felületi bevonata sem károsíthatja az egészséget, még utópárolgásból adódó gőzök formájában sem,
• tapintása meleg legyen,
• bizonyos mértékben hőszigetelő legyen,
• jó hangszigetelést adjon mind a hall­ható rezgések, mind azok visszave­rődése és terjedése ellen,
• könnyen tisztíthatók és karbantart­hatók legyenek,
• felületük esztétikus legyen,
• tartós és elfogadható költségű le­gyen,
• egyszerűen elkészíthető és javít­ható legyen.

A felsoroltak tulajdonképpen bármi­lyen anyagú vízszintes és függőleges burkolatokról elmondhatók, faburko­latok esetében azonban hangsúlyozot­tabban, mint a „hideg” burkolatoknál, pl. a kerámiánál vagy a kőnél. A faa­nyagú falburkolat egyúttal belsőépíté­szeti formaelem is. A beltéri falburkolatok anyagai, az al­kalmazott kiviteli technológia és a felü­letkezelés megválasztásakor az egész­ségi szempontokat a legmesszebb me­nőkig figyelembe kell venni.

Ezek:

• csak egészséges fa vagy fa alapa­nyagú elem, ill. burkolat építhető be,
• a beépített fa nem lehet gombás, és nem kezelhető illó anyagú gomba­ölő szerekkel,
• a fa nem lehet rágcsálóval fertő­zött, mert az tovább terjed az épü­let egyéb szerkezeteire, a burkola­tokra és a bútorzatra is.

A faforgács és farost anyagú építőele­mek kötőanyaga nem tartalmazhat for­maldehidet (az Egészségügyi Világ­szervezet kitiltotta a belsőépítészetben használható anyagok listájáról).

A formaldehid jelenléte – a párolgás és a gőzök miatt – a bentlakók közér­zetét, hangulatát és egészségét károsan befolyásolja. A kellemetlen szúrós szag előbb csak fejfájást, később migrént, idegfeszültséget, fáradékonyságot és számos egyéb, az egyéni érzékenység­től függő bajt okozhat. A hazai szab­vány külön e problémával nem foglal­kozik. Elmondhatjuk azonban, hogy egyre több gyártó cég fogadja el, hogy a jövő útját a korszerű, egészségre és környezetre ártalmatlan, világszerte elfogadott anyagok bevezetése és használata jelenti. A faanyagokat védő sze­rekről ugyanazok mondhatók el, mint a fa anyagáról.

Beltérben az egészségre káros felület­kezelőknek (XILAMON és XILADECOR) csak az „egészségre nem ártal­mas” változatuk, azaz csak a káros gő­zöktől mentes összetételű változatuk alkalmazható (ennek jelzését a csoma­goláson feltüntetik). A felületi lakkok közül is csak azok használhatók, amelyeknél a káros gő­zök párolgása egy-két héten belül meg­szűnik.

Falburkolatok anyagai

A falak és a mennyezetek közel azonos anyagú és profilú faanyagokkal burkol­hatok.

Alépítmény és kapcsoló elemek

A tartó aljzat vagy heveder anyaga gya­lult vagy natúr, finomra fűrészelt fenyő, amely legfeljebb II. osztályú lehet. Az ez alatti minőség az utómozgás, repedezésre való hajlam vagy éppen a beteg­sége miatt alkalmatlan a felhasználásra.

A távtartó elemek általában acélból ké­szülnek, horganyzott kivitelben. A kapcsoló elemek elsősorban a facsa­var és a műanyag tipli, nagyobb húzó igénybevételekhez a fémtiplis szorító és kapcsoló csavarozás is előfordulhat. Jól használhatók a vékony (a fát nem szét­hasító), horganyzott felületű szegek, rejtett szegezéshez pedig az ún. „fe­kete” szeg.

A horganyzott acéllemezből készülő kapcsoló saruk alakja különböző pro­filú lécekhez és panelek horonymére­téhez igazodik. A paneleket a falhoz vagy a hevederhez rögzítő kapcsoló profilok fémből és mű­anyagból készülnek. Az alumínium pro­filok eloxált látszó része, illetve a műa­nyag profilok színei kihangsúlyozzák a panel struktúráját, és árnyalatát. A fém­es műanyag profilok látszó felületére fautánzatú fólia is kerülhet.

5.56. ábra. Természetes felületű belső falburkolat.

Burkoló anyagok

A felületi burkoló anyagok, függetlenül attól, hogy fűrészeltek vagy csak műa­nyaggal fóliázottak, mindig a fa természetes szépségét kívánják kihangsú­lyozni. A fűrészelt fa profilokat az esetek nagy többségében nem gyalulják, csak felü­leti szalagcsiszolón „engedik át”. Ezek­nél a burkolatoknál a fa természetes erezete és a fűrésznyom együttes szép­sége érvényesül.

A gyalult fa falburkoló profilok I. osz­tályú

• válogatott fenyőfából,
• keményfákból (tölgy, bükk),
• gyümölcsfákból (körte, dió) és
• egzótákból (trópusi fák) készülnek.

Legelterjedtebbek a minőségi fenyők. A keményfa burkolatok készítése előtt fel­tétlenül meg kell vizsgálni a burkoló anyagot és a helyiség funkcióját, mert egy huzatos helyiségbe, de főleg párás, nedves (pl. fürdők) helyiségekbe a fa ké­sőbbi deformálódása miatt nem célsze­rű keményfákat beépíteni. Az egzótáknál nincs ilyen probléma, például a maha­góni szinte mindenhol alkalmazható.

5.57. ábra. Falburkolatok egyszerű profillécekből.

A fenyő profilok szélességét elsősorban az igények határozzák meg. A gyako­ribb az 50-100 mm-es profilszélesség és a 12-18 mm-es vastagság, ahol a méret alatt a kivágott profil négyzetes befoglaló méretét kell érteni, hiszen a száradás és a vetemedés is ezt a két mé­retet érinti elsődlegesen. Szélesebb pro­filoknál feszültségmegszakító céllal szo­kás fölső, „V” alakú gyalult árokprofilt vagy alsó, „kimart” vagy fűrészelt hor­nyot kialakítani. A hornyok mélysé­gének meghatározásánál azonban nemcsak a csavarodás feszültségének csök­kenését kell szem előtt tartani, hanem az ún. száradási méretcsökkenést is, ugyanis a fa méretei akár 10 %-ot is változhatnak pluszban és mínuszban, száradás, valamint nedvességfelvétel következtében.

A profillécek csak légszáraz fából ké­szíthetők, és profilozás után csak huzat­mentes belső téren tárolhatók. Beépí­tésük előtt a profilléceket legalább egy­szeri alapozással célszerű ellátni. A faanyagú paneles burkolásnak több­féle technológiája ismert, pl. a keret­paneles, a sajtolt faforgács paneles és a fóliaterítékes változatok.

A keretpaneleket bútorlap minőségben előregyártják, és a helyszínen szerelik. A keret anyaga natúr fa, a betét sorolt illesztésű fenyő, keményfa vagy lami­nált faforgácslap. A faforgács anyagú burkoló panelek fe­lületét profilozás előtt vagy után hasí­tott furnérral vagy bútorfóliával látják el. A második megoldás ritkán alkalma­zott, de élfóliázással elkészíthető.

A burkoló panelek hordozószerkeze­tének anyaga lehet:

• faforgács,
• farost,
• kenderpozdorja,
• sajtolt polisztirol lemez (az utóbbi években).

A panelekre ragasztás útján hordják fel a 0,3-1 mm közötti vastagságú látszó ré­teget. A teljes panelvastagság 8-20 mm.

Faburkolatok készítése falazatokon

A faburkolatok készíthetők vakolt tég­lafalakra és egyenetlen (ez főleg ré­gebbi épületek felújításakor, átalakítá­sakor fordul elő) vagy vakolatlan (ez inkább egy új építkezésre jellemző) tég­lafalakon egyaránt. A felület egyenet­lenségeit lécaljzattal kell áthidalni, úgy, hogy a lécek felületének függőleges sí­kot kell alkotnia. A habarcsmaradvá­nyokat a nyers felületről le kell takarí­tani, és ezután jelölhető ki az aljzatlé­cek tengelye, ami rövidebb díszlécek esetén kb. 40 cm, hosszabb (teljes falmagasságú) díszlécek esetén pedig 60-80 cm legyen.

Az aljzatlécezés lehet vízszintes vagy függőleges, de mindig merőlegesen fus­son a díszlécek, a burkolólapok tenge­lyére. Az első aljzatlécet – irányléc­ként – ott kell elhelyezni, ahol a fal legmagasabb pontja van. A lécen át fal­ba fúrt lyukba helyezzünk műanyag csa­varbetétet, majd a lécen átfűzött csavart – 3-4 mm hézagot hagyva a léc és a fal között – hajtsuk be a műanyag betétbe. A csavarok kb. 40 cm távolságra legyenek egymástól. A csavarokat vál­takozva és fokozatosan húzzuk meg, úgy, hogy a lécek mögött maradjon szel­lőzőrés. Az aljzatlécek síkban fekvését gyalult élű léccel, illetve függővel el­lenőrizzük, és minden újabb léc hely­zetét be kell állítani az irányléchez. Betonfalba az aljzatlécek szögbelövés­sel rögzíthetők.

5.58. ábra. Falburkolatok hevederezése átszellőztetett légréssel a) fogazott hevederrel (szabad kereszt­metszet legalább 50 cm²/méter), b) kettő­zött keresztlécezéssel, c) panelek toldás alatti hevederezéssel.

5.59. ábra. Hevederezés előfúrással.

5.60. ábra. Hevederezés távtartó pa­puccsal (a szellőztető légrés keresztmet­szetét a papucselem vastagsága hatá­rozza meg) a) rögzítő készlet, b) távtartó beépítése, 1 műanyag papucselem (5-15 mm vastag­ságban), 2 facsavar, 3 tipli, 4 hevederfa, 5 falburkolat.

5.61. ábra. Műanyag távtartó papucselem behelyezése a szorító csavarozás előtt.

5.62. ábra. Faburkolat készítés lécprofilokból belső térben.

5.63. ábra. Kötőelemek 1 tipli, 2 facsavar, 3 hatlapfejű csavar.

5.64. ábra. Heveder rögzítése műanyag tiplivel és facsavarral L: teljes hossz, T_mjn: felfogási keresztmet­szet, B_T: előfúrási méret (mindig 10-15 mm-rel több, mint a T_min méret), S_max: hevedervastagság (max. 0,5 T_min).

5.65 ábra. A kapcsolási munka menete a) a csavar behajtása az előfuratba, b) kapcsolási keresztmetszet, 1 heveder, 2 téglafal, 3 műanyag tipli, 4 facsavar.

5.66. ábra. Heveder kapcsolása a pere­mes tiplivel (a facsavar a szorító és füg­gesztő ék szerepét is betölti).

5.67. ábra. Előtiplizés a hevederek rögzítéséhez a) üreges téglafalba, b) betonfalba, c) YTONG és gázbeton falba.

5.68. ábra. Függőleges és ferde lécezésű falburkolatok.

5.69. ábra. A facsavaros kapcsolás me­nete a) a heveder és a fal átfúrása, b) a pere­mes tipli és a szorítócsavar egyesítése, c) a tipli és a facsavar beütése, d) szorító csavarozás.

5.70. ábra. Falburkoláshoz használt léc­profil.

5.71. ábra. Lécprofilok tömör ütköztetése a) egyes átfedéssel, b) ferdén, csatornaszerűén, c) csaphornyos, d) kettős, „Z” profilozású.

5.72. ábra. Váltósoros burkolólécek a) belső takaróléces, b) külső takarólé­ces, c) csaphornyos, váltó kötéssel kap­csoltan.

5.73. ábra. Fekvő és ferde deszkázathoz alkalmazott (pormentes) ívelt süllyesztékű és profilozású lécprofilok kapcsolá­sa 1 egyszeres ütközésű profil, 1/a össze­építés, 2 kettős ütközésű profil, 2/a sorolás.

5.74. ábra. Burkolóléc profilok kettős át­fedéssel a) ároksüllyesztéssel, b) sarkított (fózolt) ütköztetéssel.

5.75. ábra. Keskeny burkolólécek beépí­tése a) egyenes ütközés, b) sarkított lécek egyenes ütközéssel, c) váltósoros, látszó felülettel, d) alsó borítóléccel, e) árok­profillal, süllyesztett léccel, f) kettős ho­ronnyal és vendégprofillal, g) váltósoros kettős profillal.

5.76. ábra. Keskeny és széles burkoló­lécek beépítése a) csaphornyos, élsarkított, b) csaphor­nyos, metszett, c) csaphornyos, árokil­lesztésű, d) csaphornyos, párhuzamos profilozású, e) feles, lapolt átfedéssel, f) feles-lapolt, felső feszültségmentesítő horonnyal, g) alsó és felső feszültség­mentesítő árokkal, ill. horonnyal.

Tetőtér-beépítések esetén a szarufákra erősített hevederek hordják a burkolat aljzatát képező ritkított deszkázatot. A sima vagy faragott díszlécek, vala­mint a préselt burkolóelemek csak az­után erősíthetők fel, ha már a teljes bur­kolandó felületen rögzítettük az aljzat­léceket. A pontosan függőlegesbe, il­letve vízszintesbe állított első léchez, egyenletesen, teljes hosszukban szo­rítsuk hozzá a további léceket. Az elhelyezett léc hornyába – alátétfa közbe­iktatásával – verjük be a következő léc csapját. Hogy szögezésnél a léc ne ru­gózzon vissza, vésővel tartsuk az alá­tétfát beszorítva. Sarokba csak úgy fe­szíthető be a záróléc, ha több lécet egy­szerre szorítunk össze.

A fa díszlécet a hornyon keresztül, süllyesztőtüske segítségével, 20-40 cm-énként szögezzük az aljzatléchez. Műfa díszléc vagy burkolótábla beépítéséhez fém rögzítőelemeket kell használni. A hézagtakaró lécet a burkolótáblák hor­nyába kell helyezni. A burkolatot körben lezáró szegélyléce­ken helyenként alsó és felső nyílást kell kialakítani, hogy a burkolat mögötti rés kiszellőzhessen.

A keretes betétes burkolatok alá szintén lécaljzatot kell készíteni. A keretlécek rejtett csapolással illeszkednek egymás­hoz, ezért ezeket a betét méretéhez iga­zodva és a burkolandó felület egészére előre le kell szabni, és össze kell pró­bálni a burkolás megkezdésére. Először egymáshoz csatlakozó két szegélyt rög­zítünk az aljzathoz, a hornyon átszö­gezve. Majd a betéteket soronként a szegély és a keretléc hornyába szorítva, az osztólécet az aljzathoz szögezzük a hornyon át. Végül a burkolat maradék szegélyléceit a betétekre és a keretlé­cekre illesztjük.

5.77. ábra. Széles burkolólécekből készülő falburkolat, feszültségmentesítő horonnyal a) csaphornyos, b) csaphornyos, metszett, c) csaphornyos, árokillesztésű, d) – f) különleges felületi kialakítással.

5.79. ábra. Széles burkolólécekből készített padlástéri belső burkolat.

5.80. ábra. Falburkolat sarokkiképzése profillécekkel a) takart sarokátfedés, b) hornyolt illesztékű sarokkialakítás, c) takaróléces, ket­tős takarású sarok.

5.81. ábra. Falburkolat sarokkiképzése árokcsatlakoztatással a) takart profilléces, b) nyitott profilléces.

5.82. ábra. Fa lécprofilok és hevederek kapcsolata a) hagyományos szegezéssel, b) látszó szegfejekkel, c) hornyolt profil, felülről szegezve, d) hornyolt profil, rejtett szege­zéssel.

5.83. ábra. Korszerű kapcsolás körmös fémsaruval a) kezdő és közbenső, b) közbenső, c) kétszárnyú saruk csaphornyos és kettős profilú léceknél.

5.84. ábra. Körmös saruk beépítése.

5.85. ábra Lécburkolat vágásához hasz­nálható fűrészek a) hosszvágáshoz, egyirányú fogazású, b) keresztvágáshoz, kétirányú fogazású.

5.86. ábra. Függőleges lécezésű szege­zett faburkolat a) kezdő léc rögzítés, b) közbenső lécek szorítása és kapcsolása.

5.87. ábra. Függőleges lécezésű fabur­kolat sarus kapcsolással a) kezdő léc rögzítése, b) közbenső rög­zítés.

5.88. ábra. Fekvő deszkázatú faburkolat készítése.

5.89. ábra. Faburkolat záró elemének beszabása előrajzolással.

5.90. ábra. Védő falburkolat 1 hevederezés, 2 deszkateríték.

5.91. ábra. Védő falburkolat alsó ütköző szegővel 1 hevederezés, 2 kész burkolat.

5.92. ábra. Ajtó és falburkolat kapcsolása.

5.93. ábra. Fa lécprofilú falburkolat fürdő­szobában.

5.94. ábra. Szerelt falpanel fekvő burko­lattal 1 váz, 2 keretléc, 3 burkolat, 4 hőszigete­lés, 5 osztóborda, 6 szellőzőrés, 7 fabur­kolat, 8 takaróprofil, 9 padlóvonal.

5.95. ábra. Elemes és kazettás falburkolat.

5.96. ábra. Burkoló panelek a) fekvő, b) ferde, c) átfedésben, d) középelem kötésben.

5.97. ábra. Kazettás falburkolat előregyár­tott panelekből 1 fekvő heveder fogazott szellőzőréssel, 2 függőleges heveder, 3 facsavar/tiplis kapcsolat.

5.98. ábra. Kazettás falburkolat 1 fekvő heveder, 2 takaró keret, 3 panelkeret, 4 panelbetét, 5 panelsoroló, 6 takaró profil, 7 körmös kapcsolósaru, 8 átszellőztető rés, 9 tipli és facsavar.

5 99. ábra. Falburkolat és beépített polcrendszer 1 panelburkolat, 2 keresztheveder, 3 hosszheveder, 4 szaruzat, 5 kapcsoló profil (polchoz), 6 polcállvány, 7 polcok, 8 záróprofil, 9 beépített bútor.

5.100 ábra. Padlástér-beépítés fekvő és álló panelekkel, alátéthevederekhez kapcsoltan.

5.101. ábra. Falburkolat burkolása függőleges falpanelekkel és profillécekkel a) fal és mennyezet, b) sarok, c) szint- vagy falsíkváltás kiegészítő profilokkal.

5.102. ábra. Falburkolat függőleges fal­panelekkel és kiegészítő lécprofilokkal.

5.103. ábra. Falpanel és lécprofil kapcso­lása alátéthevederhez a) álló hevederrel, b) fekvő hevederhez, 1 burkolópanel, 2 kiegészítő lécprofil, 3 íves felületű lécprofil, 4 kapcsoló ho­rony, 5 kapcsoló „T” saru, 6 „Z” saru, 7 „U” saru, 8 légrés, 9 fekvő heveder, 10 álló heveder.

5.104. ábra. Falpanelek kapcsolása kör­mös saruval.

5.105. ábra. Egyenes ütközésű panelbur­kolat kapcsolása kettős körmű saruval, hevederezés nélkül a falhoz kapcsolva 1 saru, 2 burkoló panel, 3 kapcsoló ho­rony, 4 szegezés vagy facsavar.

5.106. ábra. Préselt és laminált falburkoló lécek és panelek.

5.107. ábra. Falburkoló panelek ferde és vízszintes beépítése burkolatként, térelhatárolóként vagy mennyezetként.

5.109. ábra. Profil hornyos burkoló panel sarus kapcsolása hevederhez vagy foga­dó falhoz 1 saru, 2 burkoló panel, 3 soroló perem, 4 soroló horony, 5 szeg vagy facsavar.

5.110. ábra. Burkoló panel szerelése tal­pas saruval 1 saru, 2 burkoló panel, 3 soroló horony, 4 soroló perem, 5 facsavaros rögzítés.

5.111. ábra. Burkoló panel szerelése ven­dégprofillal és ikerkörmös saruval 1 saru, 2 facsavar, 3 burkoló panel, 4 kap­csoló horony, 5 díszítő (vendég) profil.

5.112. ábra. Burkoló panel látszó vendég­profillal (kétirányú csatlakozás csomó­pontja).

5.113. ábra. Burkoló panelek szerelése fahevederhez.

5.114. ábra. Falburkoló panelek sarokki­képzése.

5.115. ábra. Hőszigetelt alátétű belső fal­burkolat készítése burkoló panelből a) tartó villák (saruk) felszerelése rög­zítéssel, b) hőszigetelés behelyezése, c) készre szerelés, 1 előfurat, 2 tipli és facsavar, 3 tartó villa, 4 hőszigetelés, 5 lég­rés, 6 burkoló panel, 7 belső sarok kiegészítő panel, 8 látszó vendégprofil.

5.116. ábra. Falburkoló panelek sarokki­képzése a) oldalhornyos kialakítás, b) élbe vágott kialakítás, c) élhornyos kialakítás.

5.117. ábra. Paneles falburkolat szerelése, ill. kapcsolása látszó csavaros kötéssel és távtartó saruval 1 falpanel, 2 rejtett soroló profil, 3 légrés, 4 távtartó korong, 5 tipli, 6 csavaros kö­tés, 7 fogadó fal.

5.118. ábra. Paneles burkolat szerelése látszó soroló léccel és látszó csavaros kötéssel 1 falpanel, 2 záró panel, 3 soroló léc, 4 fogadó fal, 5 csavaros kötés, 6 légrés, 7 elasztikus tömítő (támasztó) szalag, 8 tiplizés.

5.119. ábra. Paneles belső falburkolat hőhídmentes kapcsolattal 1 burkoló panel, 2 sarok panel, 3 biturán­csík, 4 légrés, 5 hőszigetelés, 6 látszó so­roló profil (vendég profil), 7 saru, 8 tipli és facsavar, 9 fogadó fal.

5.120. ábra. Paneles belső falburkolás lát­szó tartó és soroló profillal 1 panel burkolólap, 2 sarokpanel, 3 eloxált soroló és kapcsoló fémprofil, 4 lég­rés, 5 bituráncsík, 6 hőszigetelés, 7 fa­csavar és tipli, 8 fogadó fal.

5.121. ábra. Fal- és mennyezetburkolás fa alapanyagú panelekkel, fóliabevonatú lát­szó soroló kapcsoló profillal.

5.122. ábra. Rejtett kapcsolóprofil panel falburkolathoz, a profilok helyszíni leszabásával (tartó hevederek beépítése nem feltétlenül szükséges, mert a profil a fo­gadó falhoz is kapcsolható facsavarozás­sal) A. kétszárnyas, B. szárnyas U-profil, C. hajlított Z szalagprofil

5.123. ábra. Falpanel-kapcsoló látszó szalag profil.

5.124. ábra. Bordázat kialakítása vezeték­hez, falpanel burkolatoknál 1 heveder, 2 burkoló panel, 3 soroló léc, 4 magasító profil, 5 takaró panel, 6 kap­csoló horony.

5.125. ábra. Áttört, faanyagú falburkolat régi épületek falainak takarásához 1 burkolóléc, 2 tartó heveder, 3 rögzítő­kapcsoló fémsaru.

5.126. ábra. Szellőzőnyílások előtti zsalus falburkolat hátsó oldala 1 burkolóléc, 2 légrés, 3 tartó, kapcsoló fém heveder.

5.127. ábra. Takaró és soroló profilok.

5.128. ábra. Fóliázott farost anyagú takaró és lécprofilok.

5.129. ábra. Natúr fa burkoló profilok a) takaró-toldó, b) felső lezáró, c) közben­ső lezáró, d) faltő lezáró.

5.130. ábra. Burkoló profilok beépítése a) éltakaró, b) saroktakaró.

5.131. ábra. Paneles falburkolat, ajtó kör­beépítésével, felső profilléces takarással.

5.132. ábra. Takaró, záró és soroló profilok belső falburkolatokhoz.

5.133. ábra. Natúr felületen kialakított mintázat (homokfúvással, az üvegek ho­mokfúvásával azonosan).

5.134. ábra. Falburkolat készítése kes­keny panelekből, motívumokkal.

5.135. ábra. Sima falfelület burkolatszerű lezárása és tagolása.

5.136. ábra. Záró és keretprofil a) méretrajz, b) összeépítés szereléshez, 1 talpelem, 2 frízelem, 3 kötényelem, 4 so­roló profil.

5.137. ábra. Belső tagozati fa profilelem 1 fa profil, 2 kapcsoló saru.

5.138. ábra. Belső, egyesített tagozati fa profi lelem 1 talpprofil (facsavarral a falhoz kapcsol­va), 2 külső profil, 3 extrudált műanyag soroló profil.

5.139. ábra. Faanyagú különleges falburkolat.

Néhány száz évvel ezelőtt az igényesebb épületek belső tereinek padozatát és fa­lait túlnyomórészt kővel burkolták. A kövek népszerűsége mára főleg a pado­zati burkolatok készítésére korlátozó­dott, előfordulnak falburkolatként is, elsősorban fürdőkben, kisebb falfelüle­tekre általában idomított köveket hasz­nálnak.

A kő burkolóelemek profilacéllal és kő-konzollal, illetve huzalból készülő hor­gokkal kapcsolhatók a burkolandó fa­lakhoz. A fém anyagú lehorgonyzó ele­mek anyaga oxidációra kevésbé érzé­keny legyen, a támasztó ragasztáshoz habarcsot kell használni. A 60-as és 70-es években megfelelőnek tartott gipszes habarcsról mára bebizonyosodott, hogy kültéri alkalmazásokhoz nem felel meg. A gipsz használata kedve­zőtlen a horgonyhuzal anyagára is, mert az egy-két évtized alatt teljesen leválik, és a horgonyhuzalok rohamosan oxidálód­nak.

Jó, ha tudjuk a következőket:

• beton- és vasbeton szerkezetekhez még tapadó támasztásra sem lehet gipszes habarcsot felkenni, mert a két kötőanyag ellenreakciója a ta­padó felületeket néhány év alatt hatástalanná teszi,
• a kültéren alkalmazott gipszes ha­barcsok térfogata nedvesség (de még a magas páratartalom) hatására is 1-10 %-kal növekszik, ami felületi elmozdulást idéz elő. Megfigyelések alapján elmondható, hogy a déli (napos) homlokzatokon a téli „eróziós” leválás többszöröse az északi oldalakénak, mert a téli nap­pali napsütés (az ez alatti kiszáradás) és az éjszakai lehűlések, va­lamint a néhány napos csapadék, a nagy páratartalom hatására bekö­vetkező térfogatváltozás a feszítőhuzalokat és a huzalkapcsoló pe­remet fűrészszerűen elnyírja, és lecsökkenti a gipsz tapadását.

A kőlapok falhoz való kapcsolásakor a következőkre kell figyelemmel lenni:

• a kőcsapokhoz, konzolokhoz kap­csolódó huzalok horganyzott acél­ból készüljenek,
• a gipszes habarcs alkalmazása kül­téren tilos, de beltéren is (ahol nincs akkora hőmérsékleti és páratartal­mi differencia) csak végszükség­ben használjunk tégla és kő között gipszes habarcsot,
• kőburkolatok felületét legalább 16 m²-enként dilatálni kell, úgy, hogy a felület egyik mérete se legyen 5 m-nél hosszabb,
• párhuzamos élű és egyenes ütközésű lapok, 3 cm-es lapvastagságig felületükön ragasztott habarccsal vagy vékony ragasztóval rögzíthe­tők a fogadó falhoz,
• a falburkolat nem ültethető rá a pa­dozati burkolatra, a csatlakozásnál dilatációs (mozgási vagy csúszó hézagot) kell kialakítani. A csúszó hézag kialakításakor a kész pado­zati burkolatra a faltőnél műanyag szalagot ragasztunk, legalább két rétegben, ami biztosítja az alsó tá­masztó felület tapadó feszültségé­nek megőrzését. Ellenkező esetben akár csak 1 mm méretű padozati elmozdulás vagy egy külső dinami­kus rezgés épületen belüli végző­dése a támaszlap fellazulásához és néhány év alatt a fölötte lévő fal­felület leválásához vezethet,
• mind a kőlapokból, mind a tömb­szerű lapokból készülő burkolato­kat nyitott fugákkal kell készíteni.

5.51. ábra. Falburkolás vékony, tégla formájú burkolólapokkal.

5.52. ábra. Homokkő anyagú kőlap bur­kolatok a) sík felülettel, b) nagyolt felülettel, hézagoltan, c) finom felülettel, mély hézagolással.

Belső burkolásokhoz használható kövek

A könnyű megmunkálása miatt igen kedvelt közepes keménységű homok­kövek természetes formájukban és la­pokba fűrészelve egyaránt használhatók 2-8 cm-es vastagságokban. Színük a sárgásszürkétől a barnásvörösig terjed.

5.53. ábra. Kőlap burkolat mélyített fu­gával.

Tömött mészkő

Egyes változatait ma márvány néven is emlegetik, szakmailag azonban a valódi márványok egészen más kategóriába tartoznak.

Az igen mutatós siklósi tömött mészkö­vek zöld, sárga, rozsda- és világosszür­ke színben, vörös, zöld, szürke és fehér erekkel, foltokkal fordulnak elő. Első­sorban belső terek, vízszintes és függő­leges felületek burkolására alkalmasak, a zöld színű követ járófelület burkolá­sához át kell válogatni. A mészkövek színei igazán csak fényezetten érvénye­sülnek. Külső burkolatokhoz nem a leg­jobbak, mert csiszolás után külső térben megfakulnak, nedvesség hatására fé­nyüket vesztik, érdessé válnak. Belső térben a felület épsége és a színtartás gondos felületkezeléssel biztosítható, ami évenkénti langyos vizes lemosást és viasszal való bevonást jelent.

Édesvízi mészkő

Likacsos, egyenetlen felületű, színes, fehér vagy világos drapp színekben for­dul elő. Jól faragható, fűrészelhető, ha­sítható és fényezhető. Szilárdsági tulaj­donságai alapján kemény kőzet. Magyarországon Süttőn és Budakalászon fordul elő jelentősebb mennyiségben.

A süttői édesvízi kemény mészkövet fehér, sárgás, világosbarna színekben, ill. e színek közötti színárnyalatokban bányásszák. Külső és belső térben egy­aránt alkalmazhatók, padlóburkolatként azonban csak belső térben. Fényét kül­ső térben nem tartja meg. A burkoló­lapok vastagsági mérete 2,5 vagy 3 cm, amelyek között a terhelés függvényében kell választani. A vékonyabb, 2,5 cm vastag lapok falburkoláshoz, a 3 cm vastag lapok pedig padlóburkoláshoz használhatók.

Méretváltozások

Változó hézagrajzú burkolatoknál a hé­zagrajz tervezőjének figyelnie kell a kő-méretek váltására, azaz az esztétikus ha­tás érdekében a kötésváltás összhang­jára. A süttői mészkőlapok falburkolathoz 40×60, 40×90, 50×90 és 50×100 cm-es lapok 2,5 cm vastagságban, padlóburko­lathoz pedig 10×20, 10×30, 40×40, 40×50 és 50×50 cm-es lapok 3 cm vas­tagságban szerezhetők be. A süttői travertin lapok belső falfelüle­tek burkolására alkalmasak. Ezek a la­pok keményebbek, törékenyebbek, mert a rétegvonulatra merőleges vágással állítják elő őket.

Hézagrajzuk tervezé­sekor figyelembe kell venni alapméreteket, amelyek 30×40,40×60 és 40×90 cm, vastagsági méretük pedig legalább 3 cm. A tervezésnél alapvető szempont a bur­kolandó felületnek és a burkolóelemek felületének aránya. Kisebb felületek burkolásához általában kisebb lapmére­tekkel kell tervezni. A budakalászi édesvízi mészkő külső és belső falburkolat készítésére használ­ható. Külső térben fényét nem tartja meg. Járófelületek, padlók kiképzésére csak válogatott anyag használható. Ha a kőanyagot a rétegvonulatra merőle­gesen vágják, természetes rétegződésű travertint kapunk, amely – különösen fényezett kivitelben – igen szép rajzo­latot ad.

A durva mészkő nagy porozitású, lika­csos, durva szemű, gyakran kövületeket is tartalmazó sárgásfehér, fehér színű mészkő. Faragható, fűrészelhető, ha­sítható, de nem fényezhető. Szilárdsá­gi tulajdonságai alapján a közepes ke­ménységű kövekhez sorolható. Magyarországon Sóskúton, Budafokon, Érden, Szobon található durva mészkő.

5.54. ábra. Pillérek burkolása kővel a) négyzetes, b) kör alakú.

Márvány

A márvány, ez az igen szép és értékes kőzet, amely mészkőből kristályosodik ki, Magyarországon nem fordul elő. A márványnak is nevezett tardosi, süttői stb. „márvány”, tulajdonképpen tömött mészkő, amely gondosan megmunkál­va hasonló lesz a márványhoz. A már­vány dekoratív fal- és padlóburkolatok készítésére alkalmas, külső és belső térben egyaránt.

A különböző fajtájú hazai és külföldi, zúzott kemény mészkő és márvány ada­lékanyaggal kőbeton (műkő) is készít­hető. A tömbösített kőanyagot felszele­telve és a lapok felületét fényezve ki­váló burkolólapok készíthetők belőle.

Kőburkolatok készítése

A terméskő falburkolatok általában gé­pi szeleteléssel előállított, 6 cm-nél ki­sebb vastagsági méretű burkolólapok­ból készülnek. A lapok különböző lap­mérettel, többnyire 5 cm-enkénti méret­váltásokkal készülnek, amit a burko­latok tervezésekor figyelembe kell ven­ni. A szeleteléssel előállított lapok felületképzése lehet mattcsiszolt és fénye­zett. A lapok vágását típusméretben, méretegységesítési irányelvek szerint végzik. A méretrend eltérő, aszerint, hogy padló- vagy falburkolati elemek­ről van szó.

A méretmeghatározást befolyásolják a kövek tulajdonságai és a várható igény­bevételek. A padlóburkoló elemek vas­tagsági mérete mindig nagyobb a fal­burkoló elemekénél. Kő falburkolat készítése előtt – hason­lóan a kerámia burkolatoknál leírtakhoz – a burkolat hézagrajzát gondosan meg kell tervezni, figyelembe véve az alkal­mazott kőfajtát és azok vastagsági mé­reteit.

A vékony, fűrészelt kőlemezek kiváló­an használhatók épületek burkolásához. A lemez vastagsága a kő fajtájától függ, a márvány és a gránit 2 cm, a travertin 3 cm, a homokkő 5-6 cm, a tufa 6-7 cm vastagságúra fűrészelhető. A kőosztás kötésben és hálósán ter­vezhető. A hálós rendszer jobban hang­súlyozza a burkolati jelleget. A kőlemez burkolat hézagai 1-2 mm vastag­ságúak lehetnek.

A burkolólapok csak teljesen megüle­pedett falra erősíthetők fel, mert a burko­lat már a teherhordó hátfal egészen kis mértékű ülepedése esetén elválhat a faltól. (A vasbeton vázas épületeknél ilyen ter­mészetű hibák nem fordulnak elő.) A lemezek fém kapcsolóelemekkel, 4 mm átmérőjű, bronzból vagy horganyzott vashuzalból készült horgokkal erősíthe­tők fel, amelyeket két-két lemez találkozásánál kell elhelyezni, úgy, hogy minden lemez legalább négy helyen le­gyen megfogva. A lemezek függőleges síkú beállításához a falra (a lemez sar­kai alá) puha habarcscsomókat csap­nak fel, és erre fektetik a lemezt.

5.55. ábra. Kő falburkolat és padozat csat­lakozása fa (dilatációs) takaró- vagy sa­rokléccel.

A kampók vagy horgok egyik vége a le­mezbe fúrt fészeklyukakba, a másik vége a hátfalban kivésett 5-6 cm mély fészekbe nyúlik. A beerősítéshez ce­menthabarcsot kell használni. A lemezt úgy kell felhelyezni, hogy a falsík és a lemez között légrés maradjon. A kőlemez burkolat rögzíthető speciális rögzítőkészlettel is. Ilyenkor minden elem négy ponton csatlakozik a hátfa­lazathoz.

Ez a rendszer nagy méretű (1,0-1,5 m² felületű), tehát nagy tömegű lapok felerősítésére alkalmas. A négy ponton megfogott kőlemezt 2 db rög­zítő szerelvény és 2 db távtartó szerel­vény köti a megfelelően szilárd (általá­ban beton vagy vasbeton) hátfalazat­hoz. A rögzítő szerelvények fogják a nagy méretű és nagy tömegű lemezt a hátfalazathoz, a távtartó szerelvények pedig a lapok kibillenését akadályozzák meg.

A rögzítő és a távtartó szerelvények együttesen nemcsak stabil rögzítést je­lentenek a lemez és a hátfalazat között, hanem felveszik a hőmérsékletválto­zások okozta mozgásokat is. Más kialakítású rögzítő szerelvények szükségesek a függőleges és mások a vízszintes hézagokhoz. A szerelvény a kőlemez élébe fúrt furatba helyezett tüskével csatlakozik a kőlemezhez. A tüskét az egyik kőlap furatába behabarcsolva építik be, a tüske másik végéhez csatlakozó másik kőlemez furatába pe­dig – a rugalmas erőfelvétel érdekében – egy rugalmas műanyag hüvelyt he­lyeznek el, és ebbe ül a rögzítő tüske. Ez a megoldás lehetővé teszi a kőlapok kis mértékű elmozdulását, függőleges és vízszintes irányban egyaránt.

E rögzítési rendszer előnye, hogy

• a nagy tömegű és nagy felületű kőlemezeket megbízhatóan megtá­masztja,
• a rugalmas megtámasztás lehetővé teszi a lemezek kis mértékű elmoz­dulását.

A rendszer hátránya – ami miatt ha­zánkban nem alkalmazzák -, hogy a rögzítő és távtartó szerelvények komp­likált kialakítása és különleges anyaga miatt a falburkolat m²-enkénti bekerü­lési költsége igen magas. A vékony kőlapok kisebb felületekre – hasonlóan a kerámia burkolatokhoz – ragasztó habarccsal is rögzíthetők.

Az égetett kerámia anyagú falburkola­tok évezredek óta ismertek, amit a re­ánk hagyott építészeti örökség is tanú­sít. Az épületek, fürdők és egyszerűbb lakhelyek alakos díszítései mindig va­lamilyen burkolatok, általában mozai­kok voltak. A burkolati lapokat a mai technológiához hasonlóan, magas hő­fokon égették, és egyszerű cserépanyag­ként vagy mázas színezett kivitelben használták.

Falburkoló anyagok

Falburkoló csempék

A falburkoló csempék hazai gyártása a XIX. század második felében kezdő­dött. A burkolólapokat egyre gyakrab­ban használták lakások vizes helyisége­inek falburkolásához, ahol a nedves­séggel szembeni ellenállás, a könnyű tisztíthatóság, esetleg a fertőtleníthető­ség igény volt. A színes, mintás csem­pékkel – jellegüknek megfelelően – változatos felületeket lehetett kialakíta­ni.

A falburkoló csempéket gyártó cégek ma már a különböző műszaki tulajdon­ságú és megjelenésű termékek széles skáláját állítják elő és hozzák forgalom­ba. A gyártáshoz használt új vegyi anyag megjelenésének és a technológiák kor­szerűsítésének köszönhetően a falbur­koló csempék számtalan változatban beszerezhetők.

A tényleges szükséglethez képest 5-10 %-kal többet kell vásárolni, egyrészt az esetleges hibák kijavítására, más­részt a felrakáskor előadódó törések, a szabási veszteségek, valamint a válo­gatáshoz szükséges többletlap igény mi­att is.

Nemcsak az egyszínű lapokat, hanem a díszített (mintás) csempelapokat is rend­kívül széles választékban gyártják. A díszítések az első égetés után készülnek, különböző színű alapmázakra, többféle eljárással felhordva. A mintás csempék egy vagy több színben, szitanyomással, matricával, kézi festéssel készülnek.

Mázas kerámialapok

Jó műszaki tulajdonságainak, változa­tos forma- és színválasztékuknak kö­szönhetően a mázas kerámialapok hasz­nálata egyre gyakoribb a falburkolatok készítésénél is.

A burkolólapokat különböző formák­ban és többféle méretben állítják elő, amit a falburkolatok tervezésekor igény­bevételi és esztétikai szempontból is figyelembe kell venni. Igénybevételi szempontból a fal védelme, esztétikai szempontból pedig a helyiség padló- és falburkolatának összhangja, színharmó­niája, a burkolatok hézagrajza, azaz az összkép kialakítása a fontos.

Falburkolatokhoz általában vékonyabb lapokat használnak. A mázréteg kopás­állósági fokozata is gyengébb lehet, a padlóburkoló laphoz képest is lényege­sen kisebb. Azonos színű és mintázatú mázas burkolólapokkal készített fal- és padlóburkolatoknál különösen nagyje­lentőségű a nyitott hézagrendszerű, há­lósán rakott padló- és falburkolat, ahol a vízszintes és függőleges felületek folyamatosan átmenő hézagai miatt a bur­kolat egységes képet mutat.

5.1. ábra. Modern kerámia falburkolat.

5.2. ábra. Népi motívumú kerámiaburkola­tok.

Kőagyag burkolólapok

A kőagyag burkolólapok kedvező tulaj­donságaik és fagyállóságuk miatt, külső és belső falak burkolásához egyaránt használhatók. Alkalmasak szabadtéri uszodák medencéinek, burkolatának, valamint a kevésbé igényes mellékhelyi­ségek, garázsok, raktárak, mosókonyhák stb. oldalfalburkolatához is. Sok eset­ben osztályozatlan tört lapokból is ké­szülnek falburkolatok.

5.3. ábra. Kőagyaglap falburkolat készí­tése ragasztott technikával.

5.4. ábra. Kismozaik falburkolati lapok ra­gasztása.

Kismozaik falburkoló lapok

A kismozaik lapok külső és belső falak védelmére, díszítésére használhatók. A lapok az 1/4 cm2-estől a több cm²-es méretig, négyzetes, tört négyzetes, sokszög és kör alakban egyaránt besze­rezhetők. Anyagaik és alkalmazási te­rületeik azonosak a csempe-, ill. kerá­miaanyagokkal.

5.5. ábra. Üvegszövetre ragasztott kis­mozaik burkolati lamella (régi burkolatra is felragasztható).

5.6. ábra. Művészi motívumok készítésére is alkalmas pirogránit lapburkolat.

Pirogránit lapok

A pirogránit burkolólapok alapanyaga agyag és samott keveréke. A sajtolt bur­kolólapokat egyedi díszítőelemként pré­selik, ill. gipsznegatívba csömöszölve formázzák. Mázasán és máz nélkül, saját anyagában árnyalatokban gazdag színezéssel, több színben készül. A pi­rogránit kiváló tulajdonságai a tartós­ság, a fagyállóság és esztétikai megje­lenés.

5.7. ábra. Üvegmozaik lap falburkoló pa­nel, vágott és színes üvegtáblákból.

Majolika lapok

A majolika sárgára égő, márgás anyag­ból formázott és ónmázzal bevont, ere­detileg gazdagon díszített, égetett bur­kolólap. Főleg középületek külső és belső falfelületének burkolására hasz­nálják. Napjainkban egyszínű, de több színárnyalatú sima lapokat gyártanak, egyedi megrendelésre.

Falburkoló téglák

A téglákat elsősorban nyersen maradó falfelületek készítésére használják. A nyers téglafalak jó minőségű, szép szí­nű, teljesen ép és csorbulásmentes tég­lából készülnek.

5.8. ábra. Tégla falburkolat különböző kö­tésekben a) feles, b) 1/4-es, c) álló, hálós, d) egyes halszálkás, e) kettős halszálkás, f) váltó mozaikszerű.

Falburkolás kerámialapokkal

A kerámialapos falburkolat helyezhető új és régi, tégla-, beton-, gipszelemes és faanyagú falakra egyaránt. Az elkészült burkolat minősége természetesen függ az alapszerkezet minőségétől, ezért a munka megkezdése előtt gondosan meg kell vizsgálni a falak és (ha van) a va­kolatok állékonyságát. Főleg a lapokból készült válaszfalak és a faanyagú ele­mekből készült térelválasztó falak le­hetnek rosszabb minőségűek.

A falak állagának vizsgálata a kellő merevségre, vakolattartásra (önsúlyterhelés) terjed­jen ki, mert ez a burkolás készítésének módját eleve meghatározza. Gipsz- vagy faaljzatok esetén, mivel ezeket víz ellen védeni kell, vagy a burkolat hagyomá­nyos rétegfelépítését kell megváltoz­tatni, vagy ragasztott falburkolatot kell készíteni.

A vakolat és a fal állapota is befolyásol­ja a burkolat készítésének technológiá­ját. Például egy kitűnő állapotú cement­habarcs vakolatra, ha annak síkjai nem kifogásolhatók (függőlegesség, sima­ság), felülete nem zsíros vagy olajos, azaz nem szennyezett, ragasztott burko­latot célszerű készíteni. A rossz minő­ségű, feltáskásodott (faltól elvált) vako­latot le kell verni, és ezután kell kivá­lasztani a falburkolat elkészítésének módszerét.

Előkészítő munkák

A falburkolás előtt meg kell építeni az eltakarásra kerülő vezetékeket és a kap­csolódó szerkezeteket. A burkolás meg­kezdésekor ellenőrizni kell a meglévő vezetékek állagát és minőségét, és gon­doskodni kell esetleges védelmükről. A hidegburkolatos helyiségekben levő vezetékek általában a falba süllyesztve készülnek. Ezek lehetnek vízvezetéki és lefolyócsövek, valamint elektromos vezetékek.

A vezetékek a hálózati vezetékrend­szerbe csak a burkolás után köthetők be, de az esetleges hibák felderítésére próbavizsgálatokat kell végezni. A víz­vezetéket nyomáspróbával ellenőriz­zük, amelynek az a lényege, hogy az el­takart vezetékekhez kapcsolódó szerel­vények bekötési helyét ideiglenesen lezárjuk, és egy helyen sűrített levegő­vel nyomást adunk a csőhálózatra. A nyomáspróba szakszerű elvégzése a sze­relő feladata, aki azután az észlelt hibá­kat is kijavítja. Burkoláshoz csak minő­ségileg kifogástalan vezetékek, ill. vé­dőcsövek esetén adható át a munkate­rület.

Az elektromos vezetékrendszer műkö­dését szintén ellenőrizni kell, különö­sen, ha a vezetékek nem védőcső-rend­szerbe kerülnek, mert amíg a csőrend­szerbe húzott vezeték utólag is javít­ható, addig a csövön kívül szerelt műa­nyag vezeték cseréje vagy javítása a burkolat bontása nélkül lehetetlen. Olyan falburkolat alatt, ahol vízvezeté­kek is haladnak, az elektromos vezeté­keket csőrendszerbe kell vezetni.

5.9. ábra. Alapvakolatba glettelt erősítő üvegszövet.

5.10. ábra. Falfelület előkészítése csempe­ragasztáshoz a) régi vakolat, kiegészítése alaphordozó réteggel, b) „zsinórozott” új vakolat ké­szítése, c) régi felületek habarcsrétegé­nek kiegészítése (pl. MAPEI NIVOPLAN kiegyenlítő habarccsal).

A falburkolatok és a nyílászáró szerkeze­tek (ajtó, ablak) kapcsolatainál gondos­kodni kell a nyílások pontos beállításá­ról és védelméről. A burkolatok általá­ban a nyílászárókhoz is csatlakoznak, ezért a lapok vágását, illesztését ennek megfelelően kell elkészíteni. Ha a nyílászárók tokszerkezete nincs ponto­san beállítva, a burkolás előtt helyre kell azt igazítani.

Az anyagok és szerkezetek beépítési sorrendjének megváltoztatása a minő­ség, sőt még a használhatóság rovásá­ra is mehet. A már elkészült szerkezetek védelmét mindig tartsuk szem előtt. A burkolás megkezdésekor először a mun­kafolyamatok sorrendjét kell végiggon­dolni. Előfeltétel a falba kerülő (elta­kart) vezetékek beépítése, a nyílászárók pontos beállítása, de számolni kell a va­kolt felületek elkészítésével is.

Azokat a felületeket, amelyek burkolatát ha­gyományos burkolási eljárással, cement­habarcs ágyazattal rakják fel, nem kell vakolni. Ha viszont a falburkolatot ra­gasztásos eljárással készítjük, a teljes felületet simára kell vakolni. A techno­lógia tehát visszahat a munkák védel­mére, hiszen a vakolás utólagos készí­tése esetén a burkolatot kell megvédeni, tehát a vakolást kell előbb elvégezni. Helyes sorrendben végzett munkafo­lyamatok mellett a burkolatot sem vé­deni, sem tisztítani nem kell utólag.

5.11. ábra. Falburkolat készítés 1 iránycsempe, 2 függőleges kitűzés, 3 vízszintes kitűzés és burkolás, 4 alátét­deszka, 5 kiegyenlítő magasítás vagy kontraék.

5.12. ábra. Műanyag, kerámia vagy kerá­miaanyagú különböző dísz- és osztólécek a) a lécet a csempesorra ragasztják, b) a következő sorokat a lécre rakják.

5.13. ábra. Csempe díszléc mint saroke­lem a) több irányú sarok lezárás csomóelem­mel, b) sarokprofil felragasztása a csempézésnél MUREXIN profilokkal.

5.14. ábra. Csempe sarokléc PROTEK­TOR szelvényből, hagyományos habarcsos és vékonyragasztós módszerrel be­építve
2 csempeburkolat, 3 vékony ragasztás, 4 hagyományos habarcs ragasztás, 5 foga­dó fal, 6 fugázás.

5.15. ábra. Burkolati véglezárás PROTEK­TOR szelvénnyel – 2 csempeburkolat, 3 ragasztó (vékony) habarcs, 4 vakolat, 5 fogadó fal.

5.16. ábra. Burkolat és dilatáció PROTEK­TOR szelvénnyel – 2 fogadó fal, 3 dilatáció, 4 bituráncsík, 5 elasztikus fugázás, 6 ragasztás, 7 csem­peburkolat, 8 fugázás.

5.17. ábra. PVC élfelületű élvédő profil csempeburkolatba építve 1 1128 PROTEKTOR szelvény, 2 fogadó fal, 3 csempeburkolat, 4 ragasztó ha­barcsréteg, 5 fuga, 6 vakolat.

5.18. ábra. Élvédő profil falburkolathoz és vakolathoz PROTEKTOR szelvényekből 1 1127 (és 2027 rozsdamentes acél) PRO­TEKTOR élvédő, 2 klinkertégla burkolat, 3 csempeburkolat, 4 ragasztó habarcs, 5 fugázás, 6 fogadó fal.

A burkolat és a beépített berende­zési tárgyak kapcsolata

A fürdőkádat vagy a zuhanytálcát úgy kell illeszteni, hogy a beépítés után a burkolat ne a kád vagy zuhanytálca pe­remének külső széléhez, hanem a pe­rem legmagasabb pontjához csatlakoz­zon. Emellett is célszerű azonban a fa­lak vízszigetelése, főként vályogfalak esetén. A falburkolat és a kád csatlakozásánál – a víz behatolásának elkerülése érde­kében – gondos beállítás és hézagkép­zés szükséges. A kád magassági beállí­tása a padlószinttől számítva változó, maga a kád elhelyezhető süllyesztve is.

A kád vagy a zuhanytálca beállításakor gondolni kell a homlokoldal burkolá­sára, figyelembe véve a csatlakozó bur­kolatok rétegfelépítését. A berendezési tárgyak homlokfalát úgy kell burkolni, hogy a burkolat síkja a kád vagy a zu­hanytálca pereménél beljebb kerüljön, hogy a szükséges vízorr kialakítható le­gyen. A vízorr feladata, hogy a beren­dezési tárgyakról lecsurgó vizet a bur­kolattól távol tartsa és a padlóra ve­zesse.

5.19. ábra. Kerámia falburkolat alsó lezá­rása, ill. kapcsolása berendezési tárgyak­kal a) díszléces falburkolat és mosdó víz­mentes csatlakozása, b) mosogató és fal csatlakozása.

A beépítendő tárgyak (pl. a süllyesztett kapaszkodók, a szappantartók vagy a szivacstartók) elhelyezése gondos és pontos tervezést kíván. Ezeknek a tár­gyaknak a beépítése a fal vésése nélkül nem lehetséges, amit természetesen a burkolás előtt kell elvégezni, figyelem­be véve a burkolat hordozó fal vastag­ságát, mely nem lehet kevesebb téglá­nál 10, vályognál 15 cm-nél. Egysze­rűbb a dolgunk a már burkolt felületre kerülő szerelvények felhelyezésekor. A nem falba süllyesztett kiegészítő eleme­ket (pl. fogas, törülközőtartó) a burkolt falra utólagos fúrással, műanyag tipli­vel bármikor felrakhatjuk, azonban is­merni kell az eltakart vezetékek (vízve­zetékcső, villanyvezeték helyét, ill. ve­zetési vonalát.

A szabálytalan szerelés utólagos tiplizés esetén mindig veszély­forrást jelent, és a vezetékek sérülése súlyos következményekkel járhat. A kád feletti tárgyakat, a kapaszkodót és a szivacstartót úgy kell elhelyezni, hogy a kád közepétől számítva 30-40 cm-re, a lefolyó felé kerüljenek, a kád feletti második csempesorba illeszkedve, ami azt jelenti, hogy a kád feletti 15-30 cm közötti sávba kerülnek. A szappantartó helye ugyanebben a magasságban van, vagyis a kád feletti második csempesor­ban, vízszintesen azonban a kád közepe felé kerüljön. Legjobb, ha a szivacstartó és szappantartó között egy-egy csempe van.

A fal és a padozat csatlakoztatása

A falburkolást a padlóburkolás előtt célszerű elvégezni, mert így nem jelent gondot a berendezések beépítése és nem kell gondoskodni a padlóburkolat vé­delméről.

A falburkolat első sorának lapjait lécre kell helyezni, ahol a léc felső szintjének a padlóburkolat végleges szintjével azo­nosnak kell lennie. A falburkolás meg­kezdése előtt tehát a padlóburkolat szintjét meg kell határozni, ami a szintvonal alapján lehetséges.

Vízszintes, azaz lejtés nélküli padlók esetén az első sor szintje egyszerűen ki­tűzhető, mert a kezdősor alatti lécet a szintvonallal párhuzamosan, jól tömö­rített homoksávra helyezzük, vagy a fal­ra erősítjük. Lejtésben kialakított pad­lóknál nehezebb a helyzet, ilyen ese­tekben a kezdősort tartó lécet a lejtés szintjével, azaz a padlóburkolat szintjé­vel azonosan kell beállítani, vagyis nem a szintvonallal párhuzamosan. Homoksávval való lejtéskiképzéssel vagy a lé­cet ferdén a falra erősítve, ez egyszerű­en megoldható.

5.20. ábra. Falburkolat és padozat csatla­kozása dilatációs réssel 1 padlóburkolat, 2 falburkolat, 3 ragasztó habarcs, 4 elasztikus kitöltő csík, 5 ru­galmas fugázás, 6 dilatáció, 7 aljzat, 8 fal, 9 mennyezet.

5.21. ábra. Saroklezáró profil beépítése a) az öntapadó felület fóliamentesítése, b) elhelyezés, beépítés.

A lejtést mindig a kez­dő falburkolatsor lapjainak leszabásával kell kikövetni, és további sorokat már egész lapokból kell rakni. Másik megoldás, a fal burkolását nem az első, hanem a második sor felrakásával kezd­jük, úgy, hogy a sorkiosztásnál a faltő (fal és padozat csatlakozása) legala­csonyabb pontját vesszük kiindulási alapul és elkészítjük a teljes falburkola­tot, utolsóként az alsó sort rakva fel, célszerűen csak akkor, ha a padozati burkolat már elkészült. Így biztosítha­tó, hogy a fal és padozati síkok közötti vágott fuga egyenletes legyen.

Abban az esetben, ha a falburkolat csem­péből, a lábazat viszont a padlóburkolat anyagából készül, a lábazati sor felra­kásával kell kezdeni a falburkolást, és az esetleges lejtést is lábazati anyagból kell kialakítani. A lejtéssel készülő burkolatok padlóhoz csatlakozó lábazati lapsorát a padlóvonal legmélyebb pont­járól, egész lappal kell indítani, majd a többi lapot a lejtésnek megfelelően kell befaragni. A lábazatburkolatok között már szó esett a faltő burkolatok dilatációjának kiala­kításáról, amiről nem feledkezhetünk meg, mert az egyenetlen épületmozgá­sok, hőmérsékletváltozás okozta méretváltozásokból behozhatatlan károk keletkezhetnek.

Kerámiaburkolatok hézagolása

A kerámiaburkolatok hézagrajzai több­féleképpen, például a kötésbe rakva és hálósán, valamint kombinálva is, zárt és nyitott hézagokkal egyaránt készíthe­tők.

A korábban szinte egyeduralkodó zárt hézagos burkolás mára szinte feledésbe merült, egyrészt minőségi szempontok, másrészt az igényesebb felületek elő­térbe kerülése miatt. A falakra ragasz­tott kerámialapok más keménységűek, ill. tömörségűek, mint a közvetítő (ra­gasztó) réteg, és mint a burkolandó fal anyaga. Ezek az eltérő és egymástól függetlenül változó hőmérsékletű szer­kezetek mind másképpen reagálnak a környezet hatásaira, a dinamikus rezgé­sekre, és az épületmozgásokra.

5.22. ábra. Kerámia falburkolat hézag­rajzai a) kötésben, b) hálósán, c) váltó kötés­ben, d) hálósán, álló vagy fekvő lapokkal.

5.23. ábra. Csempe falburkolat nyitott hé­zagainak fugázása.

5.24 ábra. Nyitott hézag rajzolatú csempe­burkolat.

5.25. ábra. Csempe falburkolat hézagraj­zolata, valamint a berendezési tárgyak és az épületgépészeti csatlakoztatások a) fürdőszoba, mosdó és környezete, b) csempekiosztás az adott lapokból, csat­lakozásokkal, c) elektromos, víz- és csa­tornahálózat szerelése, 1 lámpa, 2 villanykapcsoló, 3 földelt dugaszolóaljzat, 4 hi­degvíz csatlakozás, 5 melegvíz csatla­kozás, 6 csatornacsatlakozás, 7 elektro­mos csőszerelés, 8 nyomóvíz vezeték, 9 csatornavezeték.

Felmé­rések bizonyítják, hogy tömör fugájú csempeburkolatok 5-10 éven belül lega­lább a felületek 1/10-részében leválnak a falról. Ennek oka többnyire a tömör (támaszkodó) zárt fuga. A mozgások lehetőségét biztosító nyitott fugák esetén ez az arány jóval kedvezőbb. Számolni kell természetesen a fuga tömörségével, ill. a fugázó anyag keménységével és/ vagy a rugalmasságával is. Mindkét felrakási rendszernek vannak előnyei és hátrányai.

A zárt hézagrendszerű falburkolatok magasabb higiéniai igények kielégíté­sére alkalmasak, de elkészítésükhöz a csempelapok fokozott méretpontossága, és szigorú helyszíni válogatása szük­séges. A lapok közötti zárt hézaghoz is legalább 1 mm-es hézagot kell hagyni. Nyitott hézagok esetén a tartóssági és javíthatósági előnyökön túl esztétikusabb felület hozható létre, és a lapok méretpontatlansága is kevésbé vehető észre. A nyitott hézagokhoz általában színes hézagolóhabarcs szükséges, a hézag szélessége (2-4 mm) az alkalma­zott falburkoló lap méretétől és a falrész lapkiosztásától függ. Kerülni kell a vé­kony csíkok toldását, és a hézagszé­lesség helyes megválasztásával is tö­rekedjük arra, hogy lehetőleg vágás nél­küli, teljes lapokat építsünk be.

A nyi­tott hézag egyenletes szélessége megfe­lelő vastagságú műanyag távolságtar­tóval, műanyag zsinórral vagy üveg­csíkkal biztosítható. A műanyag távol­ságtartókat a hálósán rakott burkolóla­pok sarkainál kell elhelyezni. A kötésbe rakott falburkolatot zárt (1 mm-es) hézaggal készítsük, ellenkező eset­ben a hézagrendszer zavaróan hat. Mi­után a kötésbe rakott lapok függőleges hézagai minden második sornál meg­szakadnak, a lapok méretpontatlansága kevésbé szembetűnő, görbesége azon­ban annál feltűnőbb. A törött, csorbult lapokból, esetleg a régi burkolat bontásából felhalmozó­dott anyag is hasznosítható, kevésbé igényes helyeken a tört csempéből vagy egyéb kerámiaanyagból nova falburkolat készíthető.

Kerámialapok méretre vágása

A falburkoló lapok a vídiavágóval és bur­kolólap vágó géppel darabolhatok. A leg­egyszerűbb eszköz a vídiavágó, amely csempe vágásához jól használható, de mázas kerámialapokhoz már nagyobb tapasztalat szükséges. A porózus csem­pelapot a vídiával be kell karcolni, majd kézzel, határozottan megfeszítve a lap a bekarcolás mentén szétválik.

Csem­pelapok karcolását és vágását mindig a lap mázas oldalán, folyamatosan, szél­től szélig, vezetősín vagy derékszög mentén kell végezni. Ha a csempelap­ból kisebb sávot kell eltávolítani, ezt a karcolás mentén, fogóval csípjük le. Vágás után a törés élét csiszolókővel vagy nagyobb keménységű csiszolóvá­szonnal simára kell csiszolni. Egyszerűbb a lapokat vágógéppel el­vágni, amelyekből többféle is van forgalomban. A géppel végzett munka mindig pontosabb és tökéletesebb, amellett gazdaságosabb is, igen kevés selejt ke­letkezik.

A gépészeti vezetékek átvezetése, a sze­relvények, a berendezések felszerelése miatt a burkolatokon gyakran kell lyu­kakat fúrni. A kisebb lyukak fúrása kézi vagy gépi fúróval végezhető, ennek hí­ján a lyuk hegyes kalapáccsal is kifa­ragható. A faragást mindig a mázas ol­dal felől a mázréteg kívánt nagyságú el­távolításával kell kezdeni. A munkafo­lyamat lassú, fárasztó és számos eset­ben sikertelen. Legcélszerűbb fúrófejjel ellátott vágógépet használni, amellyel mindkét munka, a vágás és fúrás is elvégezhető.

5.26. ábra. Csempék alakítása a) vágás vágógéppel, b) fúrás fúrógéppel.

Kerámia falburkolatok készítése

A kerámia falburkolatok készülhetnek hagyományos módszerrel, ágyazóhabarccsal, vagy ragasztott módszerrel, vakolt vagy vakolatlan felületre, meg­felelő ragasztóanyaggal. A felhasznált anyagok és a burkolat rétegfelépítése mindkét módszernél más és más. Hagyományos megoldás esetében a burkolólapok felrakásához ágyazóhabarcsot használunk.

A ragasztás csak tökéletesen sík és si­ma vasbeton vagy vakolt tégla, rabicolt gipsz- vagy fa- stb. felületen alkalmaz­ható. A tégla- és betonfalakon az aljzatot va­kolással, a vakolatréteg felhordásával készítjük. A belső vakolatok készülhet­nek egy vagy két rétegben, ezt a falak függőlegessége határozza meg. A vakolatréteg vastagsága általában 10-12 mm, amit egy rétegben kell felhordani. Na­gyobb vastagság esetén a kiegyenlítő vakolatot több rétegben kell elkészíteni.

A vakolásnál igen fontos a felület előkészítés, amit a vakolandó felület tisztítá­sával kell kezdeni. Téglafalak esetében a hézagokból ki kell kaparni minden szennyeződést és a falsíkból kiálló ha­barcsot le kell verni, ezután – közvet­lenül a vakolás megkezdése előtt – a felületet jól meg kell locsolni. Tisztítás után a téglafelületet híg habarccsal kell befröcskölni (gúzolni), és ezt követi a vakolás. Betonfelület ese­tén a tisztítás és a vizes locsolás elvég­zése után a felületet híg cementlével kell befröcskölni.

5.27. ábra. Épületgépészeti csatlakozások csempeburkolaton a) fúrás hagyományos lyukasztással, b) elektromos csatlakozás kiépítése.

A gipsz- és a fa-, esetleg fémfelületek burkolásának előkészítése egészen más a hagyományos burkolatkészítési eljá­rásokhoz képest, mint a tégla- és a be­tonfelületek előkészítése. A felsorolt anyagokra a vakolat közvetlenül nem hordható fel, ezért szigetelés után rabichálót kell közbeiktatni. A rabichálót (20-25 mm lyukbőségű, 1-1,5 mm vas­tagságú drótháló) a falhoz kell erősíteni, majd híg cementhabarccsal kell befröcs­kölni. Az így előkészített felületre a burkolat hagyományos módszerrel, ágyazóhabarcsba vagy a vakolatkészítés után, ragasztva egyaránt felrakható. A vako­láshoz jó minőségű habarcsot (Hvb 7 jelű) kell használni.

A falburkolatok felületének utólagos kiegyenlítéséhez célszerű műgyanta adalékos, előregyártott habarcsot alkalmaz­ni, ilyenek pl. a MAPEI és MUREXIN ragasztók (amelyeket a padlóburkola­tokkal és a korszerű építőanyagokkal foglalkozó rész ismertet). A falburkoló csempékhez használható ragasztó és hézagoló anyagok a padló­burkolatokhoz is alkalmasak, de a fal­burkolatok ragasztásához sűrűbb anyag kell (más viszkozitású), ezért vásárláskor közölni kell, hogy milyen célra akarjuk a ragasztóanyagot használni.

Burkolatok ragasztása habarccsal

Falburkolatok tömör és porózus szerke­zetű kerámiatermékekből egyaránt ké­szíthetők. A tömör szerkezetű lapok fagyállóak, kevés vizet szívnak fel, ezért a burkolólapok felrakás előtti áztatása nem szükséges. A porózus szerkezetű kerámialapok nem fagyállóak, zomán­cozott lapjuk ugyan nem engedi át a vi­zet, de hátlapjuk nedvszívó, ezért felra­kás előtt áztatással kell gondoskodni a telítettségükről. Ennek elmaradása ese­tén a burkolólap elszívja a habarcs köté­séhez szükséges nedvességet, aminek komoly következményei lehetnek. A habarcs általában tönkremegy, a nedvességhiány miatt „elég”, porlik, tapa­dása, szilárdsága nem megfelelő és a burkolat a faltól vagy a habarcstól el­válik.

A nem fagyálló, mázas kerámia­lapokat és csempéket ezért a felrakás kezdete előtt 8-10, egyes lapokat pedig – a gyártó előírása szerint – 24 órára vízben be kell áztatni. Az áztatás alatt a burkolólapok színe sötétebb lesz, egyes lapok foltosodnak, aminek a lapok egyen­lőtlen vízfelszívó képessége az oka. Ki­száradás után a foltok és a lapok vissza­nyerik eredeti színüket. A burkolat felrakása előtt a falfelületet portalanítani és előfröcskölni (gúzolni) kell. A jó kötéshez érdemes a falat bur­kolás előtt híg cementes mészhabarccsal bevonni, aminek meghúzása után (ha már nem folyik, hanem tapad) meg­kezdhető a burkolólapok felrakása. Té­ves az, hogy az előfröcsköléshez híg ce­menttej kell, mert a cement filmréteget képezve a falon megakadályozza a fal „lélegzését”.

Ez a folyamat és az anya­gok különböző homogenitása idő előtti leváláshoz vezethet. A falburkolást a kitűző lapok elhelye­zésével kell kezdeni, amelyeket úgy kell felrakni, hogy a burkolóléccel elér­hetőek legyenek. A kitűzést vízszinte­sen, a szélső lapok beállításával kezd­jük, majd zsinór segítségével a köz­benső kitűző burkolólapokat helyezzük el, egymástól kb. 1,0 m-re. A vízszintes sík meghatározása után be kell állítani a függőleges burkolati síkot is, a falburkolat felrakása csak ezután következhet.

A burkolólapok felrakásához szükséges habarcsot úgy kell kőműveskanállal a lap hátoldalára teríteni, hogy a habarcs az egész lapot befedje, és három ol­dalélről kb. 45°-os szögben levágjuk a habarcsot. Ezután a lapot ráhelyezzük a falfelületre, úgy, hogy a lapnak az az éle legyen felül, amelyről nem vágtuk le a habarcsot. Mivel a felrakás után mindig szükséges némi helyreigazítás, a ha­barcsvastagság néhány mm-rel több le­gyen a lapon, mint amennyi a végleges szintvastagság miatt kellene. Ez a habarcstöbblet ad lehetőséget a tömörítés­re, a síkba veregetésre, ami egyúttal a burkolat szilárdságát is elősegíti. A hely­reigazítást, beveregetést egy-két hatá­rozott mozdulattal kell végezni, mert többszöri, apró ütögetésre a habarcsból a víz kicsapódik a felületre és a lap meg­csúszik.

5.28. ábra. Habarcsba ragasztott kerámia falburkolat 1 fogadó fal, 2 bennlevő faanyagú szerke­zet, 3 fólia, 4 rabicháló vagy üvegszövet, 5 ragasztó habarcsréteg, 6 csempe fal­burkolat.

A sorok elkészülte után mindig ellenő­rizzük a sor vízszintességét. Ha igazí­tani kell, ez a hézagba helyezett fa vagy műanyag ékekkel lehetséges. A lapok felrakásakor zárt hézagképzés esetén is 1 mm-es hézagot kell hagyni, vízszin­tes és függőleges irányban egyaránt. Az elkészített lapsor ellenőrzése és a lapok beveregetése után a felső élre kinyomó­dott habarcsot spatulyával levágjuk, ahol pedig hiányosságokat látunk, ezzel az anyaggal kell pótolni, úgy, hogy a sorok éle mindenütt telt és tömör le­gyen.

Ezt követően ellenőrizzük a burkolat síkját, úgy, hogy a burkolólécet a kitűző csempékre és az elkészített burko­latra átlós irányban ráhelyezzük. Az észlelt hibákat ki kell igazítani. Ezt az ellenőrzést vízszintes irányban is több­ször elvégezzük.

Nyitott hézagos burkoláskor (2-4 mm hézagszélesség) a burkolólapokat háló­sán rakjuk fel. Az egyenletes hézagszé­lesség tartásához a tervezett hézagmé­rettel azonos vastagságú műanyag fu­gakeresztet helyezünk el távolságtartó­ként. A függőleges hézagokat – a csem­pe felrakásakor – a spatulya élével iga­zítjuk a kívánt szélességre. Az egyenes vonal betartását burkolóléccel vagy függőónnal folyamatosan ellenőrizni kell. A burkolatfelületet minden sor felra­kása után több irányban ellenőrizni kell, hogy a síkbeli eltéréseket elkerüljük. Fény hatására a burkolatok legkisebb síkbeli eltérése is feltűnően látszik, ez a hiba a munka minőségét tehát nagyon lerontja.

Kerámiaburkolatok készítése ragasztással

A 90-es évektől elterjedt a falburkola­tok vakolt alaprétegre való ragasztása, cement vagy műgyanta bázisú, előkevert, száraz és kétkomponensű ragasz­tókkal egyaránt. Ragasztott falburkolatok esetén sem a tömörebb, fagyálló, sem a porózus, nem fagyálló kerámialapokat vagy csempelapokat nem kell vízben áztatni, sőt, nem is szabad, mert a műgyanta habar­csok kötését és tapadását a víz gátolja, illetve anyagukat folyóssá teszi. A víz­zel hígítandó ragasztóanyagokhoz csak a csomagoláson levő alkalmazási útmu­tatón előírt vízmennyiséget szabad hoz­zákeverni.

A ragasztott falburkolatok alatti fal fe­lülete tökéletesen sík legyen, mert az 1-3 mm vastagságú ragasztóréteggel már nem lehet korrigálni a méreteltéréseket. Ragasztott burkolat készíthető: beton, vakolt tégla, gipszkarton vagy fa felü­letre egyaránt, a felületek előkészítése azonban igen gondos munkát igényel. Jó burkolatok csak száraz, tiszta felü­letre, megfelelő minőségű és típusú ragasztóanyaggal készíthetők. Más ra­gasztóanyag típus szükséges fa anyagú vagy vakolt alapfalhoz, még ugyano­lyan minőségű csempelapok alkalmazá­sakor is.

5.29. ábra. Alapvakolatra ragasztott csem­peburkolat.

A burkolás első munkafázisa a felület előkészítése. A megfelelő ragasztó­anyagból kisebb mennyiséget készí­tünk, és ezzel vékony rétegben átken­jük, „gletteljük” a falfelületet. Ez a réteg gyorsan megköt, és megalapozza a jó ta­padást a ragasztóréteg és a fal között. Ezután a lapok felragasztásához keverünk anyagot, de mindig csak annyit, amennyi 30 perces munkához elegen­dő. Mint ismeretes, a műgyanta adalékos ragasztók gyorsan kötnek, ezért na­gyobb adag nem használható fel, mert a kötés munka közben megkezdődik.

5.30. ábra. Alapvakolat durva lehúzása után felhordott MAPEI vagy MUREXIN kiegyenlítő réteg.

A ragasztóanyagot mindig a fal felüle­tére kell felhordani, fogas kenőlappal, ha azonban vastagsági korrekció is szük­séges, akkor a lapok hátoldalát is be kell vonni kiegészítő ragasztóhabarccsal. A ragasztóanyag rétegvastagsága a ke­nőlap fogainak méretével szabályoz­ható. A falfelületre hordott ragasztót a kenőlap (spatulya) fogas részével azo­nos vastagságúra szétterítjük (lehúz­zuk), majd a burkolólapokat enyhén rá­nyomva, felhelyezzük. Csak akkora te­rületet vonjunk be egyszerre ragasztó­val, amekkorára a lapokat a ragasztó kötése előtt fel tudjuk helyezni. A bur­kolólapok vízszintességét és függőlegességét folyamatosan, de még a ragasztóanyag megkötése előtt ellenőriz­zük, és az észlelt hibákat azonnal igazít­suk ki.

5.31. ábra. Ragasztott csempeburkolat készítése a ) ragasztóanyag felhordása, b) egyenle­tes fogas lehúzás, c) csempe ragasztása.

A kismozaik készítése hasonló a kerá­miaburkolatéhoz. A burkolásra előké­szített felületet Hvb 7 minőségű ha­barccsal be kell vakolni, és erre kell ra­gasztani a mozaikot. A kismozaikot ál­talában papírra ragasztottan, táblásítva forgalmazzák. Készülhet a táblásítás úgy is, hogy a lapok tapadó felületét víz­álló ragasztóval, gyárilag üvegszövetre ragasztják.

A táblásított elemeket egymáshoz csat­lakoztatva helyezik el, ügyelve arra, hogy az egymás mellé helyezett táblák közötti hézag a táblásított mozaikele­mek közötti hézagtávolságokkal azonos méretű és helyzetű legyen, hogy a hé­zagok folyamatosan fussanak végig a teljes felületen. A mozaiklapocskákból figurális vagy egyéb minták is kialakít­hatók, ehhez azonban a mintát gondosan kell tervezni, és a megtervezett fel-rakási mód szerint kell felragasztani a részegységeket.

5.32. ábra. Ragasztóréteg felhordása.

A kismozaik felrakása után a szinteket a fal síkjának megfelelően ki kell iga­zítani, és a lapocskákat összefogó papírt a felületről le kell mosni. Ezt követi a végleges beigazítás és a hézagolás. A törtlapos padlóburkolatokhoz hason­lóan falburkolatok is készíthetők tört la­pokból. A törtlap falburkolat azonban csak akkor szép, ha készítéséhez gon­dosan összeillesztett, ép élű elemeket használunk, amelyek élét szükség sze­rint csiszolni is kell.

Több színű lapok használata esetén a színek harmonikus összhangját előre meg kell tervezni. A törtlap burkolat készítésekor a falra felhordott friss ragasztóvakolatba a la­pocskákat egymáshoz illesztve, enyhén be kell nyomkodni, és egy-egy felületrész elkészülte után sulykolófával egyenle­tesen sima felületűre kell sulykolni. A törtlap burkolatok készíthetők egész lapokból készített keretes mezőfelü­letek egymáshoz sorolásával is, ez a módszer egyszerűbb és gyorsabb.

5.33. ábra. Ragasztóréteg tapadóképes­ségének vizsgálata próbaragasztásnál a) a ragasztásra alkalmas anyag ujjunkra tapad, b) a ragasztásra alkalmatlan anyag nem tapad a kezünkre.

5.34. ábra. Jó ragasztóképességű (pl. epoxigyanta bázisú) ragasztóra a kőagyag lapok ragasztása lehet „szabad ve­zetésű”. A jó tapadásnál a lapok elmozdu­lása 1-2 mm, ez a kötési fázisban spatulyával kiigazítható.

5.35. ábra. Vastagabb ragasztóréteg kiala­kításához ragasztóanyagot a csempére is fel kell hordani, nemcsak az alapfelületre.

5.36. ábra. Panel készítése kismozaik la­pokból soroló keretben, ideiglenes papír soroló réteg felragasztásával.

5.37. ábra. Kismozaik falburkolat ragasz­tása.

5.38. ábra. Különböző profilú pirogránit falburkolatok a) egyenes, b) extrudált, c) öntött, d) extrudált üregprofilos, A. mezőelem, B. sa­rokelem, C. él-elem, 1 fogadó fal, 2 ra­gasztó habarcs, 3 fugázás, 4 pont- vagy sávragasztás (gyorsragasztóval) 5 üreg.

Pirogránit falburkolatok

Pirogránit falburkolat készíthető belső és külső falfelületre egyaránt A belső téri falburkolatok készítése a csempeburkolat készítésétől csak a hé­zagképzés tekintetében tér el, a burkolóla­pok méreteinek aránya szerint. Hézag­képzésük általában nyitott (4-16 mm) há­lós, fonott vagy Z kötésben készülnek. A ragasztóhabarcsokhoz 2,5-3 cm feletti ré­tegvastagság esetén már rabichálót kell behelyezni.

Majolika burkolatok

A belső térben készülő majolika burko­latok felrakása azonos a pirogránit fal­burkolatokéval. A hézagoláshoz színes műgyantahabarcs szükséges, hogy a falburkolat dekoratív hatása még job­ban érvényesüljön.

5.39. ábra. Majolika burkolat pilléren és oszlopon a) téglalap alakú pilléren, b) kör kereszt­metszetű oszlopon, kis- és nagyelemes burkolólapokkal, 1 oszlop, 2 burkolat, 3 ragasztó habarcs.

Kerámia falburkolatok hézagolása

A falburkolatok hézagolása:

• híg cementtejjel,
• finom fugázó cementhabarccsal,
• kész fugázókkal végezhető.

Cementtejjel való fugázáshoz tiszta és csomómentes (friss) cementet kell víz­zel elkeverni a kívánt konzisztencia, ill. bedolgozhatóság eléréséig. A cement­tejes fugázáshoz legtöbbször fehér ce­mentet használnak, de sötétebb színű felületekhez szürke vagy S54-es, mé­lyebb tónusú cement is szóba jöhet. A cementek oxidfestékkel színezhetők is, természetesen az ésszerű határokon be­lül, és legegyszerűbben a fehér cement­tel. Cementtejjel max. 2 mm széles és kizárólag zárt fugák fugázhatok.

5.40. ábra. Csempe falburkolat fugázása a) fugák kitöltése, b) tisztítás, c) fényezés vizes szivaccsal.

A finom fugázó cementhabarcs alapa­nyaga azonos az előzőével, a különbség az, hogy a cementpépbe finomszemcsés kvarchomokot vagy kőlisztet kell ke­verni. A fuga vastagsága 1-3 mm lehet. A kész fugázók bármilyen 0-15 mm-es hézagok fugázására alkalmasak. A hézagoló anyagot, a fugázás üteméhez igazodva, kell összekeverni vízzel. A keverési arány a fugázók gyári cso­magolásán található. A MAPEI és a MUREXIN fugázók egyaránt alkalma­sak a jó minőségű fugázáshoz. A kimért vízhez folyamatos keverés közben kell adagolni a keverési arány szerinti kötő­anyagot.

A tejfölsűrűségűre kevert hézagoló anyagot gumilappal kell a bur­kolat felületére hordani, és a hézagokat egyenletesen ki kell tölteni. Ahhoz, hogy a burkolt felület hézagai telítettek le­gyenek, a hézagolási folyamatot rövid időközönként meg kell ismételni. A hézagoló anyagot meghúzás után a felület­ről puha szivaccsal és ronggyal le kell tisztítani, a felesleges anyagot úgy le­dörzsölve, hogy a hézagok teljesen ki­töltöttek maradjanak.

5.41. Kerámia falburkolat fugázása műa­nyag bázisú fugázóval a) bedörzsölés filctalpú simítóval, b) szivacsos lemosás, c) ledörzsölés és fénye­zés textíliával.

5.42. ábra. Nyerstégla burkolat a) feles kötésben, b) váltósoros kötésben, c) mozaikszerű felületi kialakítással.

Nyerstégla falburkolatok

Nyerstégla burkolatok készíthetők kü­lön erre a célra gyártott falburkoló tég­lákkal és klinkertéglákkal, a falazással egy időben vagy utólag. Utólagos bur­koláshoz a hátfalazatot három – négy soronként visszaugratva kell elkészíte­ni, hogy a negyed tégla nagyságú burko­latot féltégla szélességben beköthessük. Az egyenes sorok és az azonos hézagtávolságok 10 mm átmérőjű fúgaléc hasz­nálatával biztosíthatók. A burkoláshoz Ha 12 jelű ágyazóhabarcsot, a hézagoláshoz Hsc 60 jelű habarcsot kell hasz­nálni.

5.43. ábra. Tégla előkészítése pattintott téglafelületű burkoláshoz a) kirajzolás, b) pattintás vésővel, gumi­lapon.

A hézagok kiképzése után a bur­kolatot azonnal meg kell tisztítani a ha­barcsanyagtól, mert ha ez elmarad, a burkolaton elszíneződések keletkeznek. A ma már elterjedt korszerű burkolati rendszerekhez beszerezhetők a tégla­méretű, 10-15 mm vastagságú máz nél­küli kerámialapok, amelyek a burkolólapok technológiájával, de fugalécet is használva építhetők be és a nyerstégla burkolatokhoz hasonlóan fugázhatok. Külső és belső terek burkolásához gyár­tanak ugyancsak téglaméretű, 4-6 mm vastagságú, akár ollóval is vágható ún. kétkomponensű burkolólapokat. A burkolati rendszer érdekessége, hogy a bur­kolandó felület egyaránt lehet sík, ívelt vagy homorú.

5.44. ábra. Nyerstégla felület hézagolása a) dörzsölt, mélyítve, b) elvágott, mélyí­téssel, c) egyenes, mélyített, d) ferdén vá­gott mélyítéssel.

5.45. ábra. Régi téglafelület rusztikus fugázása a) fugák kivésése, b) dörzsölt fugázás.

A burkolólapok a külön e célra alkal­mas speciális másodkomponensű ra­gasztóval ragaszthatók fel. A ragasztót a burkolt felületre kell felhordani fogas-lehúzóval, a kizsinórozott lapokat ebbe a rétegbe kell ragasztani. A felület fugázása igen egyszerű, a ragasztóréteg adja egyúttal a fugázási felületet is. Fugázáskor a még képlékeny ragasztó­réteget száraz ecsettel egyszerűen el­húzzuk a felragasztott lapok fugáinak irányába.

5.46. ábra. Kézi formázású (mezei) tég­laburkolat készítése, falazó habarcs fugázással a) tömörhézagú falazás, c) vízszintes fu­gák kimélyítése gumicsővel (fugázóval), c) függőleges fugák kimélyítése.

5.47. ábra. Kerámialap falburkolat készí­tésének menete a) sorok és fugák kiindulópontjainak kitűzése, b) ragasztóhabarcs felhordása fo­gas lehúzóval, c) burkolás, d) sorok ellen­őrzése, e) fugázás dörzsöléssel, f) nyers felület tisztítása vizes szivaccsal.

5.48 ábra. Tégla méretű kerámia lapbur­kolat régi és új falakon a) csempeburkolaton, b) nyers téglafelü­leten, c) betonfelületen.

5.49. ábra. Nyerstégla és kerámia burko­lati fal dilatációs réseinek és falmezőinek csatlakozása rugalmas tömítőmasszával kitöltve a) kész téglafal, b) fugázás tubusos fugá­zóval.

5.50. ábra. Rugalmas burkolólapok sa­rok-, egész- és feles elemei.

Az épületek helyiségeinek padozati bur­kolataival általában egy időben készítve vagy azokhoz kapcsolódóan a lábaza­tokat is valamilyen védő burkolattal lát­ják el.

4.148. ábra. Faltő lábazatok a) falszegők szegezett, ill. csavarozott faprofilból, b) kő lábazatok, c) kerámialába­zatok ragasztott kivitelben, d) műanyag egy- vagy kétszelvényű extrudált profilból.

A lábazati burkolatok, más néven fal­szegők, több feladatot is ellátnak:

• lezárják a padlóburkolat és a faltő csatlakozását,
• lefedik a faltő dilatációs rését
• védenek a takarításkor felcsapódó szennyeződésektől,
• kontrasztos elhatárolást jelentenek a padozat és az oldalfal között.

Anyaguk lehet fa, kerámia, kő, fém, gipszprofil, gumiszalag, extrudált műa­nyag vagy ezek kombinációja stb. A lábazat megválasztásánál elsősorban a padozat anyagát, annak struktúráját, színét és természetesen a helyiség funkcióját kell figyelembe venni, másodla­gos a falak felülete és azok burkolata. Burkolt falak esetén – feltéve, hogy a faltő csatlakozás megfelelő minőségű – a külön lábazati burkolat el is ma­radhat, esetleg egy zárószegő készülhet a két azonos vagy különféle anyagú fe­lület síkjainak csatlakozásánál.

4.149. ábra. Lábazat, mint lábazati síkban készülő dilatációs szegő a) süllyesztett, b) ragasztott lábazatoknál, c) padlósík fölé kiemelt dilatációs réssel, teknős burkolásnál.

4.150. ábra. Lábazat készítése kerámiaanyagú lábazati profilból és a dilatáció kialakítása a) dilatáció a padozati síkban, b) dilatáció a falsík alsó pontjában, c) dilatáció a hol­keres sarokelemmel kapcsoltan.

Műanyag bázisú és szőnyegpadlók ese­tén tekercses műanyag szalagok is hasz­nálhatók lábazati faltő szegőként, csak­úgy, mint a hagyományos padlószegők. A hagyományos padlószegélyek fel­ragasztása nehézkes, nagy szakértel­met, pontosságot és gyakorlatot kíván, de így is lassú, és sok élőmunkát igé­nyel. Előbb a falra fel kell rajzolni a szegély helyét, majd a kívánt méretben le kell szabni. A padlószegélyt és a falat kontakt ragasztóval kell bekenni, ezu­tán – némi várakozási idő elteltével – kezdődhet a felragasztás. A hibás illesz­tés miatti visszatépés és az újraragasztás sok bosszúságot okoz.

Ma már gyártanak olyan „öntapadós” profilokat is, amelyek használata a pad­lószegélyek felragasztását jelentősen megkönnyítik: Az új ragasztóoldat spe­ciális anyagot tartalmaz, kezelése egyszerű, a rollniról közvetlenül felhord­ható. A ragasztáshoz 160-180 °C-os forró levegő szükséges, amelynek elő­állításához a Leister TRIAC vagy HOTJET „S” típusú készüléke a legalkalma­sabb. A forró levegőt a készülékre fel­helyezett széles résű fúvókával juttatják be a fal és a padlószegély közé, majd egy 28 vagy 40 mm-es görgő segítségé­vel a padlószegélyt egyszerűen felsi­mítják a falra.

4.151. ábra. Kerámia fal-, ill. lábazatburko­lat, valamint műgyanta kötőanyagú pad­lóburkolat csatlakozásának dilatált összeépítése a) ívelt sarokkialakítással, b) egyenes sa­rokképzéssel, 1 öntött műanyag burkolat, 2 lábazat, 3 aljzat (esztrich), 4 vízzáró ha­barcsragasztás, 5 rugalmas fugázás, 6 ru­galmas csík, 7 dilatáció, 8 aljzat, 9 falazat.

4.152. ábra. Különleges szelvényű faanya­gú lábazati profilok.

4.153. ábra. Falszegő kapcsolása pattin­tás horonyprofillal 1 fa lábazati elem, 2 egyenes kapcsoló saru, 3 sarokkapcsoló saru.

4.154. ábra. Különböző profilú faanyagú falszegők.

4.155. ábra. Extrudált műanyag faltő lábazat, mint technológiai csatorna.

4.156. ábra. Technológiai csatorna falsze­gőként, ragasztott szőnyegpadló sávval.

A kettős padló az épület meglevő pad­lóburkolatán lábakra helyezett második padlóburkolat. A két padló közötti légtérben olyan szellőzési, fűtési, villamos és egyéb vezetékeket helyeznek el, ame­lyek a helyiség berendezési tárgyaihoz kapcsolódnak. A kettős padló nagy elő­nye, hogy a vezetékek a padlószerkezet roncsolásmentes felbontásával cserél­hetők, ill. áthelyezhetők. A járópadló alatti légtér magassága a helyiség bel­ső magasságának és a vezetékek helyi­gényének függvénye (minimális ma­gasság), amelynek függvényében kü­lönböző hosszúságú alátámasztó lába­kat gyártanak.

4.147. ábra. Kettőspadló 1 elemes járólap fémlapokból, 2 teleszkó­pos talp, 3 szerelő (technológiai) tér, 4 fal­szegő 5 technológiai vezeték.

A lábak tartófeje általában csavarmene­tes, így magasságuk még az adott mére­ten belül is változtatható. A járópadló szintbe állítása is a tartófej csavarmene­tes mozgatásával történik. Az alátámasz­tó lábak általában zárt keretrendszert tartanak, amely egységes modulméret­ben készül, s ennek megfelelő méretűek a rájuk kerülő fémlapok is. A fémlapok anyaga általában alumínium, és mére­tük 600×600 mm vagy 750×750 mm. A lapok vastagsági mérete a terheléstől függően változik, járófelületüket rugal­mas hang- és hőszigetelő burkolattal vonják be, többnyire gumi- vagy PVC-lemezzel.

A kettős padlók elektromos irányító-, számítógép- és kapcsolótermekben, la­boratóriumokban, stúdiókban és spe­ciális finommechanikai géptermekben készülnek.

Epoxi kötőanyagú burkolatok

Az epoxigyanta gyűjtőnév számtalan, de eltérő tulajdonságú terméket takar. Az építőiparban használatos epoxigyan­tákat az epiklór-hidrin és dián konden­zációjával állítják elő. A kapott fonalmolekula aminokkal vagy más vegyü­letekkel (pl. poliamid) melléktermék keletkezése nélkül térhálósodik. Mivel a kapott termék tulajdonságai a gyan­tától és a térhálósítótól függenek, ezért igen fontos, hogy helyesen válasszuk meg az alkalmazandó gyantatípust. A kikeményedett gyanta hő hatására nem lágyul, de a gyantatípustól függően csak 40-100 °C-ig vehető igénybe, at­tól függően, hogy száraz vagy nedves meleg hatása éri-e. Az adalékanyaggal töltött műgyanta habarcsok hőállósága 80-150 °C.

Hő okozta alakváltozása a betonéhoz hasonló, így a beton kiváló fogadófe­lülete, de nemcsak a betonhoz, hanem a kerámiákhoz, alumíniumhoz és a fém­tiszta acélhoz is kiválóan tapad. Az aminnal térhálósított epoxi műgyan­ta a kis és a közepes töménységű szer­vetlen savaknak jól ellenáll, de a szer­ves savakat csak kis koncentrációban viseli el tartósan.

Nagyon jó az ellenálló képessége alifás szénhidrogénekkel és néhány aromás szénhidrogénnel szem­ben, de a klórozott szénhidrogének megtámadják. Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az agresszív anyag milyen hőmérsékletű, hatása milyen gyakran és milyen mértékben várható. A kikeményedett gyanta jó vízszigete­lő és párazáró képességű, mivel azon­ban rideg, az aljzatot lehetőleg repe­désmentesre kell tervezni. Elektromos szempontból jó szigetelő, dörzsölésre (közlekedésre is) azonban elektrosztati­kusán feltöltődik.

Poliészter műgyanta kötőanyagú burkolatok

Ezek a burkolatok nagy mechanikai igénybevételeket elviselő, hézagmen­tes, kopás- és vegyszerálló, jól tisz­títható burkolatok. Belső térben 0-+50 °C hőmérséklet-tartományban (rövid ideig 60 °C-ig) alkalmazhatók. Na­gyon fontos a tágulási hézagok helyes kiosztása és méretezése. Ha a tágulási hézag a szerkezeti beton tágulási héza­gával egybeesik, akkor a hézagszéles­ség 20 mm lehet, és a kitöltésére isza­polt homok vagy poliészter hab hasz­nálható. Ha a tágulási hézag csak a bur­kolaton és az aljzaton megy át, akkor 10 mm széles hézag is elegendő. Mind­két hézag hézagkitöltő anyaga legyen rugalmas, a felülethez jól tapadó, amely követi a hézag ±25 %-os méretváltozását. Bitumenes anyagok nem hasz­nálhatók.

Rangsorolás és jellemzés nélkül meg­említünk néhány műgyanta kötőanyagú burkolatot:

• poliuretán,
• Monotun,
• Monile,
• Poli (metil-metakrilát).

Műgyanta kötőanyag alkalmazása padlóburkolatokhoz

A műgyanta kötőanyagú padlóburkola­tok rétegfelépítése többé-kevésbé azo­nos vagy teljesen azonos. A hézagmen­tes burkolat a következő rétegekből áll: Az alapozóréteg legtöbbször maga a töltetlen műgyanta (esetleg hígítva), amelyet egy rétegben visznek fel az alj­zatbetonra. Az alapozó mélyen behatol a beton pórusaiba, eltömi azokat és tapadóhidat képez az aljzatbeton és a bur­kolat között.

A műgyanta habarcsréteg adalékanyag­gal töltött műgyanta. Nagy mechanikai szilárdságú, és általában vízzáró és kor­rózióálló. A védőbevonat töltetlen műgyanta máz­réteg. Növeli a burkolat vízzáróságát és korrózióállóságát, esztétikus megjele­nését, de növeli a csúszásveszélyt is, ezért a homokhintés – különösen a nedves üzemek járófelületeinél – fel­tétlenül szükséges.

Kiegyenlítő réteg akkor készül, ha a fe­lület egyenetlen

A kiegyenlítő réteg ál­talában műgyanta glettanyag (kis szem­cseméretű adalékanyaggal töltött mű­gyanta), amellyel a letisztított, alapozott felület kijavítható. A kijavított felületet célszerű egy újabb alapozóréteggel is ellátni, még a burkolat elkészítése előtt. A műgyanta kötőanyagú padlóburkola­tok aljzata vagy a megfelelő lejtéssel kialakított szerkezeti beton (vasbeton), vagy a teherhordó szerkezetre készített, legalább 60 mm vastag lejtbeton (esetleg vasalva). A burkolat minősége nagymér­tékben függ az aljzat minőségétől. A legjobb a C 16 betonminőségű aljzat, de a legalább C 12 minőség minden­képpen szükséges.

A műgyanta kötőanyagú padlóburkola­tok közül különösen az epoxigyanta kötőanyagúak igen merevek. Repedés­áthidaló képességük általában 0,1 mm, de még üvegszövet erősítéssel sem több, mint 0,2 mm, tervezéskor tehát repe­déskorlátozó méretezés is szükséges. Ha a repedéskorlátozásra való mérete­zés pl. gazdaságossági okokból nem lehetséges, akkor a szerkezeti betont fólia- vagy lemezszigeteléssel kell vé­deni, és erre kerülhet a lejtbeton, majd a burkolat.

Kis lineáris nyúlási képességük miatt a burkolatok nem képesek követni a szer­kezet mozgását, így könnyen megre­pedhetnek. A burkolat tágulási hézaga­inak a helye csak az épület funkciójá­nak, a szerkezetnek és a terhelési viszo­nyoknak az ismeretében határozható meg. Tágulási hézag szükséges minde­nütt, ahol a szerkezeti beton is dilatálva van, a különféleképpen terhelt szerkeze­tek találkozásánál, de legalább 25 m²-­enként (egyéb előírás hiányában), az aljzatbetonnal együtt dilatálva. Az epoxi- és a poliészter műgyanta pad­lók dilatációs mezői nem lehetnek na­gyobbak 16 m²-nél, legfeljebb 4 m-es oldalhosszal, a polimetán műgyanta töl­tőanyagú padlók dilatációs mezőinek megengedhető legnagyobb oldalhossza pedig 5 m lehet.

Nagy forgalmú helyeken a tágulási hé­zag éleit célszerű szögacél élvédő profi­lokkal védeni, amelyeket az aljzat készítésekor kell behelyezni. Műgyanta kötőanyagú padlóburkolat csak legfeljebb 3 % nedvességtartalmú aljzatra hordható fel. Ez nemcsak a fe­lületre értendő, hanem az egész szerke­zetre is, különösen akkor, ha a szerkezet belsejéből a nedvesség más irányba nem távozhat el. A nedvességérzékenység miatt a talajjal érintkező szerkezeteket (pl. földszinti padló) a talajvíz-viszonyoktól függően, talajvíznyomásra, ill. talajnedvességre méretezett szigetelés­sel is el kell látni. Ugyancsak szigetelni kell a +20 °C hőmérsékleten 65 %-nál nagyobb relatív páratartalmú párás helyiségek födémjén készülő padlóbur­kolatot. A beton és a műgyanta talál­kozásánál kialakuló nagy páranyomás miatt a szigetelés elhagyása mindkét esetben a padlóburkolat felválásával jár.

A burkolat jó tapadását segíti elő és csökkenti a felválás veszélyét a mű­gyanta kötőanyagú burkolat alatti ala­pozóréteg. A tervezéskor arra is gondolni kell, hogy a padlósíktól való eltérés megengedett legnagyobb értéke legfeljebb ±1,0 mm lehet.

Lejtés kialakítása

Olyan üzemekben, ahol a padlóra folya­dék kerülhet, a padlót legalább 1 %-os lejtéssel kell kialakítani. A lejtést vagy a szerkezeti beton (vasbeton) adja, vagy lejtbetonnal kell kialakítani. Ha csú­szásveszély miatt pl. kvarcőrlemény­ beszórást kap a burkolat, akkor a lejtés ennél nagyobb, de legfeljebb 2 %-os le­het. Az agresszív folyadék gyors eltávozása jelentősen megnöveli a burko­lat élettartamát.

A szerkezeti beton tágulási hézagának vonalától a padlóburkolatnak két irány­ban kell lejtenie. 5 %-os lejtést kell ké­szíteni – mintegy 20 cm-es sávban – a függőleges és a vízszintes felületek (pl. fal és padló) találkozásánál. Nedves üzemű helyiségekben a lábazat lega­lább 15-20 cm magasságú legyen, és 5 cm-es haj lati sugárral készüljön. A műgyanta padlóburkolatok lehetnek kent vagy simított felületűek.

Mindkét padlótípusra jellemző:

• az esztétikus megjelenésű, színes felület,
• a hézagmentes kivitel (a tágulási hézagokon belül),
• a nagy mechanikai szilárdság,
• a kopásállóság,
• a kémiai ellenálló képesség,
• a közepes hőtűrő képesség,
• az egyszerű karbantarthatóság.

A kent padlóburkolatok igen érzéke­nyek a durva mechanikai hatásokra, ahol tehát ilyen igénybevétel várható, ott inkább simított padlót kell készíteni. A kent műgyanta padló a gyártó által előkészített, töltött és pigmentált, az építéshelyen összekevert, egy vagy több rétegben felhordott jói folyó, önterülő padlómasszából kialakított burkolat, amely a lejátszódó kémiai folyamat so­rán megfelelő szilárdságú kéreggé ala­kul.

Ezek a padlómasszák műgyanta kötő­anyagból (epoxi-, poliuretán-poliészter- vagy akrilát alapú), töltőanyagból és színes pigmentből állnak. (A kötő­anyag-tartalom általában 25-30 % kö- zött van, a töltőanyag legnagyobb szem­csemérete általában 0,5 mm.) A burkolat vastagsága 3 mm, anyag­szükséglete: 1,4-1,6 kg/mm-enként. A simított műgyanta padlóburkolatok műgyanta (epoxi, poliészter, poliuretán, akrilát) kötőanyagból, és legfeljebb 1,5 mm szemcseméretű, szilikátalapú adalékanyagból (kvarcőrlemény vagy egyéb ásványi őrlemény) simítással ké­szülnek. A kötőanyag mennyisége 15-20 %.

A burkolat általában 10 mm vastag. El­sősorban nagy mechanikai igénybevé­telnek kitett helyeken gazdaságos. Fe­lülete korundszórással csúszásgátlóvá tehető.

A burkolás előkészítése

A kivitelezés megkezdése előtt a mű­gyantákat, a térhálósítókat és az ada­lékanyagokat megfelelő hőmérsékletű zárt térbe kell helyezni, hogy hőmér­sékletük az előírt értéket felvegye. A műgyanták és térhálósítók szavatos­sági idejét és a gyári csomagolású anya­gok dobozainak sértetlenségét ellenő­rizni kell. Az adalékanyagok (kvarcőrlemény, grafitpor stb.) zsákokban tárol­hatók, szennyező anyagoktól, nedves­ségtől védett helyen.

Csak tűzben szárított, (legfeljebb 0,5 % nedvességtartalmú) osztályozott kvarc­őrlemény használható fel. A grafitpor széntartalma legalább 85 %, hamutartalma legfeljebb 15 %, nedves­ségtartalma 0,5 % alatt lehet. A talkum savban oldható része legfeljebb 3 tö­megszázalék lehet. A súlypát bárium­tartalma legalább 97 % legyen. Ellenőrizni kell a beton szilárdságát, tisztaságát, és ennek megfelelően az előkészítési módokat, a terveket, vala­mint az összes beépítendő anyagot.

A burkolat készítése

Minden műgyanta habarcs készítésekor általános elv, hogy a gyártó előírásait szigorúan be kell tartani. Cikksorozatunkban az epoxi és a poliészter műgyanta kö­tőanyagú padlóburkolatok kivitelezését mutatjuk be részletesebben.

Epoxigyanta kötőanyagú padlóburkolatok készítése

Az epoxigyanta bevonatok, habarcsok készítése előtt az alapanyagaikat meg­felelő helyen, lehetőleg zárt térben kell tárolni, úgy, hogy hőmérsékletük 15-20 °C legyen.

Epoxigyanta alapozó (bevonat) készí­tésekor mindig az epoxigyantához (A komponens) kell hozzámérni az előírt mennyiségű térhálósítót (B komponens), majd gondosan homogenizálni (egyneműsíteni) kell. Ha a gyártó a kompo­nenseket külön-külön csomagolva hoz­za forgalomba, akkor az A komponenst előzőleg gondosan fel kell keverni, és ezután lehet hozzáadagolni az előírt arányú B komponenst. Ha a helyszínen nincs lehetőség a tömegarányok pontos betartására, akkor a gyártó által mega­dott térfogatrész szerinti keverési arány­ban kell az alapanyagokat kimérni, majd összekeverni.

Ha a terméket már a gyárban a kompo­nensek megfelelő aránya szerint – ket­tős fedelű dobozban – csomagolják, és így forgalmazzák, akkor a helyszíni mé­résből adódó pontatlanságok kiküszö­bölhetők, a feldolgozás gyorsabb lesz, mivel csupán a felső dobozt kell pl. csa­varhúzóval átszúrni, és a B komponens átfolyik az A komponenshez. Az előírt keverési arány betartása, az összemért komponensek teljes homogenizálása a jó minőségű anyag előállí­tásának feltétele. Ezért a homogenizálást nem lehet kézi keveréssel végezni, hanem kényszerkeverőt kell használni. Erre a célra a legalkalmasabb a kis for­dulatszámú, keverőszárral felszerelt fú­rógép.

Ismerni kell a termék térhálósodási ide­jét is, és csak annyi anyagot szabad fel­dolgozni, amennyi a térhálósodási időn belül felhordható (ezt az időt az egyes termékek gyártmányismertetői megad­ják). Ezen időn túl az anyag nem dol­gozható fel, és az elvesző (kidobandó) anyag komoly többletkiadást jelent. Az alapozó olyan teddy hengerrel (eset­leg műanyag szálú, oldószerálló ún. gyantahengerrel) hordható fel a megfe­lelő minőségű aljzatra, amelynek a szá­rát meghosszabbították, hogy a munka álló helyzetből elvégezhető legyen. Aho­vá a henger nem fér be, laposecsettel kell az alapozót felhordani, a légbubo­rékokat felületsimító ecsettel kell el­távolítani.

Ha az alapozó oldószert is tartalmaz, akkor az alapozást követően a padló­burkolat 24 órai várakozási idő után hordható fel. Oldószermentes műgyan­ta alapozás után a következő réteget 12 órán belül fel kell hordani. A követ­kező réteg csak teljesen nem térháló­sodon: alapozóra vihető fel, ha tehát a munka az előírt időn belül nem végez­hető el, akkor az alapozóréteget durva kvarcőrleménnyel be kell szórni, így másnap a munka folytatható. Ügyelni kell azonban arra, hogy a területet ned­vesség ne érje, és hogy a hőmérsékletet ez idő alatt is – éppúgy, mint az egész kivitelezés alatt – 5 °C-kal a harmat­pont felett tartsuk.

Az epoxi műgyanta habarcs készítése­kor általában az egyneművé kevert A és B komponenshez adagolják az előírt szemcseméretű adalékanyagokat. Ha az adalékanyag nem homogén, akkor kü­lön edényben, előre össze kell keverni. A habarcsot sínek közé terítik, majd si­mítók segítségével eloszlatják a felüle­ten. Ezután az 1,2-1,5 m-es távolság­ban elhelyezett sínek fölött simítóléccel lehúzzák. A habarcs tömörítése, simítá­sa simítógéppel végezhető. A tágulási hézagokba fém- vagy polie­tilén léceket kell helyezni, amelyeket a burkolat megszilárdulása előtt el kell távolítani. A burkolat megszilárdulása után a hézagokat ki kell tölteni.

Poliészter műgyanta kötőanyagú padlóburkolatok készítése

A poliésztergyanta kötőanyagú padló­burkolat +15-30 °C hőmérsékleten, leg­feljebb 65 %-os relatív páratartalom mellett készíthető.

Az aljzatbeton minősége legalább C 16 legyen. Csúszópadló esetén azonban a C 12-es minőség is megfelel. Az aljzat vastagsága nem lehet kisebb 10 cm-nél. Az előkészített aljzatbetont – a gyártó által megadott arányban – az A és B komponens keverékével alapozni kell. Az anyagokat nagy fordulatszámú, ke­verőszárral felszerelt fúrógéppel kell összekeverni.

Az alapozót egy rétegben, ecsettel vagy kefével kell felhordani, kényesebb, nagyobb felületek esetén hosszított szárú teddy hengerrel. Az egyenetlen felüle­teket poliészter műgyanta habarccsal ki kell egyenlíteni, amely az egész felü­letre felhordva egyben alapozó réteg is. Csúszópadló esetén szintén nem szük­séges alapozó réteg. Mikor az alapozó már „meghúzott”, a burkolat felhordható: az előírás szerinti arányú A komponenshez a B komponenst hozzáadva, fúrószárral összeke­verve a kimért adalékanyagokhoz önt­jük, majd az egészet keverőgépben, 5-10 percig homogénre keverjük.

Cél­szerű az adalékanyagokat eleve a gépbe tölteni és ott homogenizálni. A kész poliészterhabarcsot azonnal fel kell dolgozni: az alapozással ellátott fe­lületre vezetőlécek (polietilén, alumí­nium, gyalult fa) közé kell teríteni, tö­möríteni, majd simítóvassal simítani. A hazai jól ismert termékeken túl itt említjük meg a MUREXIN C-2 epoxi bevonatot, és a MUREXIN E-28 epoxi padlót.

Az MUREXIN C-2 epoxi bevonat és a és a MUREXIN E-28 epoxi padló tulajdonságai

MUREXIN C-2 epoxi bevonat kétkom­ponensű, oldószermentes, élelmiszer­barát epoxigyanta bevonat. Vegyszer­es kopásálló betonfelületek előállítására alkalmas és használható fém alapfelü­leteken is. Középnehéz igénybevétel esetén alkalmazható üzemekben, gará­zsokban, kórházakban, mosodákban, tartályokhoz és falbevonatként is vizes területeken, vegyi raktárakban, olaj- és oldószertúlfolyókban, valamint felfogó kádakban.

MUREXIN E-28 epoxis padló epoxi­gyanta bázisú, háromkomponensű, ol­dószermentes, élelmiszerbarát padlóbe­vonat. Beton- és falfelületek kopásálló és vegyileg ellenálló bevonataként alkalmazzák. Különböző mennyiségű, minőségű és szemcseméretű töltőadalé­kok hozzáadása révén az E-28 epoxipadló különféle jellemzőkkel hozható létre, pl.: konzisztenciáját, szilárdságát, simaságát vagy csúszásállóságát tekint­ve. Az E-28 epoxipadló kikeményedett állapotban fagy- és harmatálló, kémiai­lag ellenálló, különösen magas nyomó-és hajlítószilárdságú.

Alkalmazható be­tonfelületek felújítására és javítására olyan területeken is, ahol folyamatos vegyi terhelés és gyors mechanikai elhasználódás várható. Önmagában színtelen, kívánság szerint azonban pigmentálható és színes töltő­adalékokkal is alkalmazható. A töltőa­dalék legnagyobb szemcsemérete az epoxipadló rétegvastagságának 1/3-a lehet, pl. 6 mm rétegvastagság esetén a legnagyobb szemcseméretnek 2 mm-nek kell lennie (kvarchomok 0/2 mm).

A laminált padlópanel gyors elterjedé­sének oka, hogy – elsősorban a padló­fűtések esetén – a szalagparketta szét-száradása sok kellemetlenséget okoz, sokan viszont idegenkednek a kőburko­latoktól.

Witexfloor padlólap

A 8 milliméter névleges vastagságú Witexfloor padlólap négy rétegből áll. A hordozóréteget adó HDF-lap a többi préselt lap közül anyagsűrűségével tű­nik ki: ennek köszönhető a minimális nedvességfelvétel, a szálszerkezetes felépítésnek pedig a nagyfokú szilárd­ság. A lapok mintázatát a 0,1 millimé­teres dekorréteg adja, amelyet foto­technikai eljárással készítenek, külön­böző fa- és kőutánzatokban. Újdonság a színes – szürke, kék, zöld és piros – homogén felület.

A 0,065 milliméter vastagságú kopóré­teg garantálja a teljes vízzárást. A for­matartást a 0,125 milliméter vastagsá­gú hátlap műgyantával impregnált le­meze biztosítja, amit a gyártás során – a három réteggel együtt – egyetlen műveletben préselnek össze egy lappá. A WITEX termékek fontos felhaszná­lási területe a padlófűtéses helyiségek burkolása.

Witexfloor padlólaok fektetése

A WITEX padlólapok fektetése egy­szerű, használatuk egyetlen előfeltétele a teljesen sík aljzat, beton, esztrich, régi műanyag padló vagy parketta. Az át­nedvesedés miatt – főleg nyers felüle­teknél – szükség van egy 2 milliméteres polietilén párazáró habfóliára, amely egy­ben kopogáscsökkentő hatású is. Az elemek pontos illesztését a csaphor­nyos rendszer teszi lehetővé, a hornyok ragasztóval történő egyenletes megtölté­se pedig megadja a felső vízzárást.

Az így fektetett-100 négyzetméterig egy­befüggő – úgynevezett úsztatott rend­szerből adódóan a hőmozgás nem repeszti meg az illesztéseket, hanem az egész tábla együtt mozog. A kivitelezés során ügyelni kell arra, hogy a falaknál, küszöböknél és az átvezető csöveknél mintegy 10 milliméteres dilatációs hé­zagok maradjanak.

Magyarországon a hatvanas évek eleje óta készítenek műgyanta padlókat, de eleinte csak egyrétegű, igen vékony ré­tegben felhordott műgyanta bevona­tokkal kísérleteztek. Ez a bevonat nö­velte a beton kopási szilárdságát és véd­te a padlót a lecsepegő olaj káros ha­tásaitól is (műhelycsarnokok padlóburkolatai). Ezeket a kísérleti padlókat szinte kizárólag ipari épületekben alkal­mazták.

4.146. ábra. Műgyanta kötésű burkolat csomóponti részletei a) lábazat-faltő, b) dilatált padozat, 1 műgyanta kötésű burkolat, 2 műgyanta lába­zat, 3 3-5 cm sugarú lábazatsarok (holker), 4 aljzatbeton, 5 dilatáció, 6 tömítő csík, 7 fugázás 8 szegő.

A burkolatok az első években import alapanyagokból készültek, de a 60-as évek végén már a hazai ipar is gyártott burkoláshoz alkalmas műgyanta bevo­natokat.

A műgyanta padlók változatai:

• homogén műgyanta padló: az alj­zatra alapozás után, egyfajta keve­rékből öntött,
• inhomogén műgyanta padló: több­rétegű, különböző keverékekből készül,
• kent padlóburkolat: az aljzatra gyá­rilag összeállított, színezett, az épít­kezés helyén összekevert, egy- vagy több rétegben felkent vagy elterí­tett, kémiai úton megszilárduló,
• műgyanta habarcspadlók: olyan mű­gyanta kötőanyagú habarcsokból készített padló, amelynek adaléka­nyaga kvarchomok vagy ásványi őrlemény.

A műgyanta padlóburkolat készítése szerint lehet:

• önterülő: amely olyan folyékony masszából készül, amely vízszintes felületre kenve még a műgyanta megszilárdulása előtt – folyékony konzisztenciája miatt – egyenletes rétegben, magától szétterül,
• öntött: amely olyan, a helyszínen kevert folyékony vagy képlékeny anyagú padló, amely az aljzatra való felhordás után, a kémiai folya­matok lejátszódása következtében megkeményedik és hézagmentes padlóburkolatot alkot.

A műgyanta padlók szerkezetét az aláb­bi rétegek együttese alkotja:

• alapozás,
• kiegyenlítő réteg,
• habarcsburkolat,
• kent burkolat
• védőréteg.

A rétegek számának és fajtájának kivá­lasztása a padlóburkolat alkalmazási helyétől függ. Az alapozásnak kell biztosítania a be­ton és a műgyanta járóréteg közötti ta­padást. E célra általában a burkolásra felhasznált műgyanta hígított oldata használható (ecsettel, hengerrel felhord­va). Ha az így felhordott réteg nemcsak alap, hanem a padló kopásállóságát ja­vítja, impregnáló réteg a neve (így vé­dik egyes ipari csarnokok betonpadlóját a kopásoktól).

Kiegyenlítő réteget akkor kell készíteni, ha a betonpadló nem elég sima a ráke­rülő kent burkolat fogadására, vagy ha a felületéből 1-2 mm nagyságú szem­csék emelkednek ki. A kb. 0,5 mm vastagságú védőréteg nem önálló padlóburkolati réteg, csak kiegé­szítője a többrétegű műgyanta padlók­nak. Rendeltetése a padló pórusmentes zárása és a megfelelő színhatás biztosí­tása. Gyenge forgalomhoz a védőréteg anyagából készíthető 1,5 mm vastagsá­gú, önterülő vagy kenőlappal terített burkolat is.

A műgyanta habarcs a legnagyobb for­galomnak kitett helyeken is jól ellenáll. A rendelkezésre álló néhány műgyanta készítményből többféle tulajdonságú padlóburkolatok készíthetők, gyenge gyalogos forgalomhoz és erős igénybe­vételekhez egyaránt. A műgyanta pad­lók további előnye, hogy – az imp­regnált betonpadló kivételével – vala­mennyi fajtájuk vízhatlan, tehát ezek­nek a padlóknak nemcsak a kopószilárdságuk megfelelő, hanem egyben vízszigetelő rétegként is használhatók.

Alapanyagukat tekintve a lágy anyagú tekercses vagy lapokban gyártott műa­nyag anyagú padozatok az előzővel egy kategóriába sorolhatóak lennének, azon­ban számos lényeges szempont miatt mégis önálló csoportot alkotnak. A sző­nyegpadlókkal ellentétben e burkolatok csak a megfelelő helyen és módon al­kalmazhatók.

Ide tartoznak a követke­zők:

• linóleumpadlók,
• gumipadlók,
• PVC padlók,

amelyeket tekercsben, esetleg modul­méretű elemekben gyártják, és forgal­mazzák.

Az aljzat jó tapadó felületű, kellő szi­lárdságú és stabil legyen, akár aljzatbe­tonról, akár gipszkartonról, BETONYP lemezről vagy esztrich aljzatról van szó. Faanyag vagy fa alapú lemezek csak akkor felelnek meg aljzatként, ha a födém szellőzése alulról biztosítható.

A linóleum és PVC padlóburkolatok nagy forgalmú, erős igénybevételnek kitett helyiségeknél csúszásmentességi követelmények mellett is jól használha­tók. Homogén felépítésük miatt ezek az anyagok teljes vastagságukban egyben koptató rétegként dolgoznak, rendkívül hosszú élettartamúak. Az ipari létesít­ményeken kívül szinte bárhol alkal­mazhatók, ahol a tűzrendészeti követel­mények ezt lehetővé teszik.

Linóleumpadlók

A padlóburkolásra alkalmas linóleum finomra őrölt parafaliszt, gyanta, festék és főtt lenolaj keverékéből, jutaszövetre vagy üvegszövetre nagy nyomással felsajtolva készül.

A jutaszövetre sajtolt változat rétegvas­tagsága 2-7 mm, az üvegszövetre saj­tolt változat 4-10 mm vastag. A szük­séges vastagságot a kopogó hang gátlási igény határozza meg. Magas követel­mények esetén nagyobb méretben (12 mm) is gyártják. Tekercs-szélessé­gük általában 2,0 méter, tekercshosszuk 10-30 m (ez függ a vastagságtól). A jól hajlítható lemezek sima, egyszínű, márványozott, esetleg csíkozott, ritkán sok­színű mintás felülettel készülnek. A felületet esetleg hengernyomással-a koptatóréteg vastagságában -, „nyo­mott” mintázattal látják el. Gyártják lapburkolat formában is.

Beépítésük alapvetően azonos a ragasz­tott szőnyegpadlókéval, a különbségek a következők:

• a tekercses lemezek 7 mm vastag­ságig összevágással, annál vasta­gabb anyag esetén karcoló tűvel elő­jelölt vonalon elvágva illeszthetők össze,
• a burkolat-hőmérsékletérzékeny­sége miatt-falhoz rögzített vagy ragasztott falszegővel zárható le a falcsatlakozásoknál.

Ragasztóanyagai – egyebek mellett – a MUREXIN: SB 94, KL 83, valamint a MAPEI: Aguacol L, Adesilex V4SP, Adesilex L1, Adesilex G 19 (vezető­képes).

4.138. ábra. Linóleum padlóburkolat, ke­ményfa falszegővel.

4.139. ábra. Linóleum szabása kampós­késsel.

Gumipadlók

A tekercses gumipadló anyaga 3-5 mm rétegvastagságú, általában 75-130 cm széles és 10-30 m hosszúságú. Szer­kezeti felépítését tekintve összetett ré­tegződésű, ahol az alsó, érdes rétegre vulkanizálják a tömör és rugalmas – nagy szilárdságú – felső színréteget. Az egyszerű és márványozott felületű tekercsben előállított anyagokat kiegé­szítik a négyzetes lapburkolatok. A gumipadló alapanyaga a kaucsuk. Az értékes és sok területen pótolhatatlan anyagnak ugyanazt a tulajdonságát hasz­nálták ki a szakemberek a padlóbur­kolatok esetében is, ami a gumiabron­csok tartósságát és biztonságát is je­lenti.

Általános tulajdonságai:

• kivételes kopásállóság, rendkívül hosszú élettartam,
• PVC-mentes anyag, értékes kau­csukfajtákból, ásványi töltőanya­gokkal és nehézfém-mentes festék pigmentekkel készül,
• szennyvíztaszító,
• védőbevonatot nem igényel, így lé­nyegesen kisebb a fenntartási költ­sége,
• mérettartó, mert nem tartalmaz lá­gyítószereket, és így nem zsugoro­dik,
• ellenáll a cigarettaparázsnak, felü­lete nem sérül meg,
• kitűnő tűzállósági tulajdonságai foly­tán nehezen gyullad, nem fejlődnek korróziót okozó gázok, sem dioxinok és furánok (kivételek az alkal­mazástól függően adódhatnak),
• tartós rugalmasság, kellemes járás,
• vegyszerekkel szemben ellenáll, oldószerek, hígított savak és lúgok rövid hatása miatt nem károsodik,
• járás közben nem töltődik fel elekt­rosztatikussággal, így érezhető ki­sülések sem jönnek létre.

Különleges tulajdonságai:

• rendkívüli igénybevételekhez is megfelel: szívókorongos hátoldal­lal, amely a nyíró- és tolóerőket felveszi, alkalmas villástargoncák alá is,
• különlegesen jó metszésállóságá­nak köszönhetően szokatlanul jól ellenáll olyan jellegű igénybevéte­leknek, amelyek pl. korcsolya vagy bakancs használatával együtt jár­nak,
• égéskor csak toxikológiailag jelen­téktelen kéngázok keletkeznek, így az embereket és az állatokat nem veszélyezteti,
• olaj- és zsírállósága miatt erős olaj-és zsírbehatások esetén is jól hasz­nálható. Sok jó tulajdonságának köszönhetően felhasználási terüle­te igen tág, kezdve a középületek­től, a sport- és közlekedési léte­sítményekig, feltéve, ha megfelelő stabilitású és felületű aljzatra kerül.

Beépítésük az alaptípusuktól függően változik. Egyszerű a helyzet a sík já­rófelületeknél, a korong alakú mintás felületek „sorolt mintáinak” kapcsolá­sa azonban már komoly előkészítést és nagy szakmai hozzáértést igényel. Ragasztóanyagaik – egyebek mellett – a MUREXIN: KL 83, DK 53 és a MAPEI: Adesilex- G12, G19, G20, LP.

4.140. ábra. Gumilemez burkolat

PVC padlók

A műanyag burkolatok közül hazánk­ban leggyakrabban PVC (polivinil-klorid) alapanyagú burkolatok készül­nek, amelyek lehetnek.

Ezek:

• PVC lemez- és
• PVC lapburkolatok.

Az egyszerű lemez- és lapburkolatok­nál előnyösebb hangtechnikai tulajdon­ságúak az alátétes, több rétegű PVC le­mez- és lapburkolatok, amelyek lehet­nek. A PVC alapanyagú lemez- és lapburko­latok készülhetnek egyszínű, színes, márványozott, valamint több színű min­tás, fényes és matt felülettel. A PVC lemezek felülete lehet sima és dom­bornyomásos.

A műanyag padlóburkolatok közé tar­toznak a különböző PVC alapanyagú le­mez- és lapburkolatok, amelyek lakó- és középületek helyiségeinek burkolásához alkalmasak, igen nagy forgalomnak ki­tett helyiségekben azonban nem használ­hatók (pl. pályaudvarok előcsarnokainál, nagy forgalmú folyosóknál stb.).

A PVC porból, töltőanyagokból és lá­gyítókból előállított PVC lemezek és lapok tekercsekben kerülnek forgalom­ba. A tekercsek minimális szélessége 100-200 cm, hossza 10-30 m. A teker­cseket szemrevételezéssel sorolják mi­nőségi osztályokba. A PVC lemezek ragasztóanyaga egye­bek mellett a MAPEI: Adesilex-V4, V4 SP, VZ, G19, P5 és a vezetőképes Adesilex-G19, V4 P5, Agvabit Roll co11, a MUREXIN: KL 83, DK 38, D98.

A fogadó aljzatoknál az aljzatbeton kellősítése, simítása lehet magnezit anhidrit, de egyszerű cementsimítás is. A simí­tást a kis lemezvastagság (1,6-4,0 mm) indokolja. Burkolás közben a helyiség hőmérsékletének +5 és +20 °C között kell lennie. A munka a lemezek leszabásával kezdődik, mégpedig arra a falra merőleges csíkokra, amelyiken az abla­kok vannak.

PVC lemezek leszabása

A lemezek leszabása után a portalaní­tott aljzatot és a lemez hátoldalát egyen­letes vékonyan be kell vonni ragasztóval, amelyhez fogazott spatulyát kell használni. Egyszerre csak annyi lemez és aljzat kenhető be, amennyit a ragasz­tó száradási ideje megenged. A lemez csak akkor fektethető le az aljzatra, ha a ragasztóval bevont felületek­ből az oldószer már elpárolgott, ujjal hozzáérve, a ragasztó már nem húz szá­lat. Ezután a lemezeket egymás mellé, de 2 cm átfedéssel lefektetjük, és a le­mezt a középtől a szélei felé, ronggyal dörzsöljük a felületre, vigyázva arra, hogy a lemez alatt ne maradjon levegő.

4.141. ábra. PVC-lemez ragasztása.

4.142. ábra. PVC-lemez burkolat toldásá­nak összevágása.

A „feldörzsölés” után az egymáson fek­vő lemezszéleket fémvonalzó mellett egyszerre átvágjuk, így a lemezek csat­lakozásánál keletkező hézag szemmel alig lesz látható. Ezután a ragasztótól származó esetleges szennyeződéseket kell eltávolítani. A padló leragasztása után következik a falszegélyek felra­gasztása. Ha a burkolatot mintás lemezből készítjük, akkor a lemezek leszabásánál a mintázatot is figyelembe kell venni.

Különleges esetekben (vizes helyiségek­ben, laboratóriumokban) az 1,5 mm-nél vastagabb lemezek csatlakozásánál he­gesztés is alkalmazható. A hegesztéssel toldandó lemezeket 3 mm-es hézaggal kell fektetni, majd ezeket a hézagokat kell a hegesztőpálca anyagával kitöl­teni, és speciális géppel hegeszteni. A lemezburkolatok fektetésük után 24 órával használhatók. A PVC lapburkolatok anyagai mege­gyeznek a lemezburkolatoknál ismer­tetett anyagokkal. Készülnek egy-, két­es háromrétegű kivitelben, egy- és több­színű, mintás, fényes vagy matt felület­tel. Igen kedvelt a márványmintás PVC lap.

4.143. ábra. PVC-lemez toldásának kie­gészítő (toldat) ragasztása tubusos „cső­rös” ragasztóval.

4.144. ábra. PVC-lemez helyszíni méretre szabásánál a faltövet a helyszínen kell be­vágni.

4.145. ábra. Táblás PVC-lemez ragasz­tása régi burkolatra.

Rétegalátétes PVC lemezburkolatok

Az alátétes PVC lemezburkolatokkal kontakt padlóburkolatok alakíthatók ki, ami azt jelenti, hogy a teljesen sík, egyen­letes és sima felületű teherhordó szer­kezeti elemre, födémpanelre minden kiegyenlítő réteg nélkül felragaszthatók. Az így készülő födém szerkezeti vas­tagsága a lehető legkisebb lesz.

Az alátétes PVC lemezek készülhetnek:

• műanyag habalátéttel és
• filcalátéttel.

A habalátétes PVC lemezek vastagsága 2-5 mm. Felületük lehet egy- és több­színű mintás, fényes és matt. A lemezek két fő rétege a felső kemény, kopásálló, színezett PVC réteg (ami lehet több ré­tegből felépített is, valamint a rugalmas, jó hanggátló és –szigetelő képességű PVC alapanyagú habréteg. E két réteget pré­seléssel kötik egymáshoz. A habalátétes lemezekből ugyanúgy ké­szíthető burkolat, mint a közönséges PVC lemezből. A hegesztéshez kizáró­lag forró levegős berendezés használ­ható.

A filcalátétes PVC viselkedése is ha­sonló, de ezt elsősorban forrasztott tol­dásoknál alkalmazzák, mert a ragasztá­sos ütközés nem nyújt tökéletes víz- és páravédelmet. Hibás ragasztás esetén a nedvesség és a szerves szennyeződések bomlása elviselhetetlen bűzt okoz.

Hegesztéssel toldott PVC burkolatok

A melegburkolatok készítése során meg­határozó az alap minősége (víztartalom, simaság, derékszögek stb.). A PVC bur­kolatok kétfélék lehetnek: homogén és habalátétes padlók. A köztük lévő kü­lönbség a hegesztés szempontjából nagy jelentőségű.

A felragasztott burkolatot hegesztéssel légtelenítik és teszik vízzáróvá. A he­gesztés és az előkészítés a ragasztás után legalább 24 óra elteltével kezdhető el. Az illesztéseknek hézagmentesnek kell lenniük. A nútolást marással készít­hetjük, FRASREX marógéppel. A hegesztendő PVC lemezanyagot két­harmad részéig kell kimarni, trapéz vagy félkör alakú marótárcsával, a gyártó előírásának megfelelően. Ha nem por­zsákos gépet használunk, akkor porszí­vóval portalanítani kell, hogy a hegesz­téshez tiszta felületet kapjunk. A marógép geometriai méretei miatt a hegesztési fugát a kézi fugamaróval ké­szítjük el. A hegesztéshez általában 4 mm-es hegesztőhuzalt használunk.

A habalátétes padlók hegesztési techno­lógiájának lényege, hogy „A” vagy „B” profilú zsinórt használunk. Az „A” pro­fil 3,7 mm átmérőjű, 5,7 mm hosszú körcikk. A „B” profil 5×7 cm-es kör­cikk. A kör keresztmetszetű hegesztőhuzallal szemben az az előnyük, hogy az anyag teljes keresztmetszetében – a hab is – hegeszthető. A kör kereszt­metszetű zsinórral csak pár tized mm-es kopóréteg hegeszthető, ezért nem ad tartós kapcsolatot.

Az új profilok a hab­alátétes sportpadlók hegesztéséhez is tökéletesek. A hegesztéshez UNIVERSAL 6E10 automata használható. A hegesztés megkezdése előtt próbahegesztést kell végezni. Ha a gép beállí­tása tökéletes és a próbavarrat is meg­felelő, akkor kezdhető a munka. A ké­szülék geometriai méretei miatt a szé­leknél kézi TRIAC készülék is szüksé­ges.

A házi készüléket, az alapanyagnak meg­felelően, 350-400 °C-ra kell állítani, és a próbahegesztés befejezése után a fe­lesleges hegesztőzsinórt negyedholdkés és letolólap segítségével el kell távolítani. A pár tized mm vastagságú letolólapra azért van szükség, hogy ne vág­junk bele a padlóba. A nagyolás után negyedholdkés segítségével szintbe vág­juk a hegesztési varratot. Itt említjük meg, hogy a linóleum he­gesztése hasonló a PVC-padlóéhoz, a nútolást a jutaalap szintjéig kell elvé­gezni. Linóleumhoz alkalmas hegesztő­zsinórt általában csak a gyártó szállít, el­lentétben a PVC-alapú padlókkal, ame­lyekhez a hegesztőzsinórok széles vá­lasztékban beszerezhetők.