Épületek belső burkolatai - 165. oldal

Cikksorozatunk fő témakörével, a padlóbur­kolatokkal kapcsolatban megemlítjük, hogy a padozatok már az ősidőkben burkoltak voltak, a döngölt földtől a márványokon keresztül, egészen a díszmozaikokig sorolhatnánk a különféle burkolatokat. Az egyéb határoló szerke­zetekkel kapcsolatban azonban ez már korántsem mondható el, és még ma is csak bizonyos hányaduk kapnak megfe­lelő burkolatot.

Az egyes burkolati rendszerek és bur­koló szakmák a házépítés mesterségé­vel párhuzamosan, szakmánként ala­kultak ki. Mára már külön szakma a hi­deg-, a melegburkoló, a parkettás, a kőfaragó, a műköves szakma stb. A kerámia szó a görög „keramosz” fő­névből származik, ami agyagvázát je­lent. Az idők folyamán e kifejezés je­lentéstartalma kiszélesedett, ma az ége­tett agyagból készült burkolatok és hasz­nálati tárgyak sokaságát egyaránt jelöli a szó.

Belső burkolatok megjelenése régen…

Tulajdonképpen nem tudjuk, kinek kö­szönhetjük az égetett kerámia megje­lenését, mindenesetre Mezopotámiában az i.e. 3-4. évezredből származó agyag­téglákat is találtak. Ezeket még nyilván nem 500 °C-on égették, de mindenkép­pen úgy, hogy már nem mállottak szét az esőben, mint a szárított agyagtéglák. Az etruszkok i.e. 800 körül már égetett agyagcseréppel fedték be házaikat. A mai értelemben vett csempe-, vagyis a falburkolatokhoz használt mázas ke­rámialapok legkorábbi leletei Egyip­tomból, i.e. 3000 tájékáról származnak, és ugyanaz a kék máz borítja őket, mint amit az egyiptomiak használtak éksze­rek és kultikus tárgyak díszítésére.

A máz alapanyaga a Sínai-félszigeten található malachitból kivont réz volt. Az i.e. 9. és 6. század közötti időszak­ban az asszírok és babilóniaiak is készí­tettek policrom mázzal bevont, figurális ábrákkal díszített falicsempéket. Hasonló történet a faragott kőburkola­tok története, azzal tetézve, hogy erede­tüket egészen a mai időkig is csupán ta­lálgathatjuk. Természetes formájukban (tört, hasított) már a házak elődjénél, a kunyhóknál általánosan használták mint „tipegő” lapokat, hogy esős időszakban ne kelljen a sárban járni.

Hazai építészetünkben mindkét alap­esetre számtalan példát találhatunk, már a másfél ezer évvel ezelőtt a rómaiak ál­tal készített padlófűtés-burkolatokkal kezdődően.

A népi építészetben közismert a dön­gölt agyagburkolat, a fa-, a tégla- és (rit­kábban) a kőburkolat egyaránt. Különösen érdekes ezek között a földpadló készítésének több száz éves technikája, ahol a rétegrend előírásszerűen köte­lező volt, mégpedig fentről lefelé a kö­vetkezők szerint.

Ezek:

• 5-8 cm vastagságú, szalmatörekkel kevert földnedves agyagréteg (be­döngölve),
• 10-15 cm vastag nád vagy szalma-törek száraz homokkal kevert terí­téke (hőszigetelő réteg),
• döngölt, természetes talajréteg.

E felső rétegre kerülő mázréteget agyag és tehénürülék fele-fele arányban készí­tett híg keverékeiből állították össze. A továbbiakban a padlók mai, korszerű és hagyományos rendszereit mutatjuk be, a hordozó rétegektől egészen a műanyagkötésű változatokig.

A padozati, a falazati és a mennyezet­burkolatoknak egyaránt ki kell elégít­sék az épületfizikai határértékeket, va­lamint a zajvédelem alapvető követel­ményeit. Ismerni kell a kiválasztott bur­kolat és az alatta lévő szerkezet réteg­rendjének hőtechnikai és hőszigetelési jellemzőit, valamint a következő tulaj­donságait.

Ezek:

• vízfelvételét (fagyállóság szempont­jából),
• kopásállóságát,
• csúszásgátló képességét stb.

Az ebben a részben ismertetettek tulajdon­képpen a következő részekhez tartoznának, értelmezési megfontolások­ból azonban az elméleti és gyakorlati rész között is foglalkozni kell velük.

Hangelnyelő burkolatok

A helyiségeken belül kialakuló hang­nyomásszint csökkentése céljából al­kalmazott hangelnyelő burkolati rétegek – a hatékonyságot meghatározó mechanizmus alapján – a következők szerint csoportosíthatók.

Ezek:

• porózus réteg,
• kemény, perforált lemezzel takart vagy anyagában perforált porózus réteg,
• lemezrezonátor,
• üregrezonátor.

A nyitott pórusú (porózus) anyagok hangenergia-elnyelését a rezgő moz­gásban levő levegőrészecskék és a pó­rusfalak között lejátszódó, ún. külső súr­lódás idézi elő. A súrlódás révén hővé alakuló hangenergia mennyisége a ré­szecskesebességgel arányos. Ezzel függ össze, hogy a porózus anyagok elnyelési foka – egy meghatározott tartományon belül – a frekvenciával együtt nő, mi­vel a részecskesebesség a frekvenciával arányos.

A porózus réteg elnyelési foka az anyag tulajdonságaitól és a réteg vas­tagságától, valamint a hangvisszaverő felülethez viszonyított helyzetétől függ. Az akusztikai porozitás meghatározásá­hoz az anyagot zárt edénybe teszik, és túlnyomás létrehozásával (a légköri nyo­másnál meglevő mennyiségen felül) to­vábbi levegőmennyiséget juttatnak az anyag pórusaiba.

Hőszigetelési szempontok

A bevihető levegő mennyisége arányos a létrehozott túl­nyomással és az akusztikai porozitással. Nyilvánvaló, hogy a hőszigetelési szem­pontból kiváló zárt cellás műanyag habok nem rendelkeznek akusztikai po­rozitással, ezért hangelnyelő képességük csekély. A korszerű hangelnyelő anya­goktól megköveteljük, hogy akusztikai porozitásúk legalább 0,8 legyen, ennél nagyobb érték azonban csak akkor hatá­sos, ha a porozitással együtt nő a súrló­dást fokozó pórus felület is.

Ez a tulajdonság a fajlagos áramlási ellenállás ér­tékében fejeződik ki. A műanyag habok elnyelő képességét fokozza az anyag részecskéi között a pórusfalak rezgése közben lejátszódó, úgynevezett belső súrlódás. Ezzel ma­gyarázható, hogy a nyitott pórusú mű­anyag habok hangelnyelési foka nagyobb, mint az áramlási ellenállás alap­ján várható érték.

A merev hangvisszaverő felületre he­lyezett porózus rétegek elnyelési foka az 500 Hz-nél kisebb rezgésszámok tar­tományában mindössze néhány tized. Ennek okát a merev felület előtt kia­lakuló állóhullám tulajdonságaiban kell keresnünk.

A mechanikai védelmet vagy esztétikai célokat szolgáló, porképződést csök­kentő bevonatok kisebb-nagyobb mér­tékben befolyásolják a porózus hangel­nyelők tulajdonságait. Ilyen szempont­ból legelőnyösebb a 2-3 mm vastagságú üvegfátyol vagy a sűrű üvegszövet, ame­lyet különböző színekben ragasztanak a lemezekhez. Nem rontja számottevően a hangelnyelést a legalább 10 %-nyi per­forációval ellátott fóliatakarás, a drót­szövet és az expandált acél- vagy alumí­niumlemez bevonat sem.

A gipsz-, fa- vagy fémanyagú perforált felületképző réteg az 1000 Hz-nél na­gyobb frekvenciájú hanghullámokra nézve visszaverő felületet képez, mert a lyukak közötti felületek méretei a hullámhosszal összemérhetők, illetve annál nagyobbak. Ebben a tartományban a burkolat csökkenti a hangelnyelést. Az 1000 Hz-nél kisebb frekvenciájú hangok elnyelése szempontjából viszont előnyös a perforált lemez, ha vastagsága legfel­jebb 5 mm, és a perforáció kb. 30 %-os.

A lyukak szélén a hanghullámok elhaj­lanak, ennek következtében a perforáció mögött levő elnyelő anyagban sokirányú terjedés, és vele egyidejűleg igen hatásos elnyelési folyamat játszódik le. Az anyagában perforált porózus réteg is hasonló elvek szerint működik. Ezt fő­ként hangelnyelő álmennyezet formájában alkalmazzák; pl. ARMSTRONG-OWA-AKUMIN álmennyezetek.

A kis rezgésszámú hangok elnyelésére rezonátorok alkalmazhatók, amelyek között az üreg- és lemezrezonátor műkö­dése hangelnyelés szempontjából igen bonyolult, és emiatt már az előkészítési fázisban akusztikus szakember bevoná­sát teszi szükségessé.

3.29. ábra. Akusztikai álmennyezet pere­mes hordozó vázzal.

3.30. ábra. Jó akusztikai tulajdonságú ál­mennyezet horony peremes csatlakozta­tással.

A határoló szerkezetek és burkolatok hőtechnikai jellemzői

Az épület tervezésekor a hő- és páratech­nikai szempontokat is elemezve kell ki­választani a megfelelő szerkezetet. A magyarországi szabványok szerint minden huzamos emberi tartózkodásra szolgáló épületnél hőtechnikai számí­tással kell alátámasztani a szerkezetek, beleértve a falak, a mennyezetek és pa­dozatok megfelelő voltát. A falazatok hőtechnikai jellemzőivel előző cikksorozatunk foglalkozott részletesebben. A padozatoknál, mint burkolati réte­geknél mind a fűtött helyiség/talaj, mind a fűtött helyiség/fűtetlen felé teljesülni kell az előírt hőátbocsátási (k) értékek­nek (3.1. táblázat).

Talajon fekvő padlók

Az MSZ ágazati szabvány a talajon fek­vő padlók hőátbocsátási határértékét a szerkezet belső felületi hőmérsékletének korlátozásával adja meg. A talajra kerülő padlók külső oldalukon nem érintkeznek levegővel, ezért külső hőátadási ténye­zőt nem kell figyelembe venni. A táblázatban közölt rétegtervek hő­technikai szempontból méretezettek, az előírt belső felületi hőmérséklet szempontjából ellenőrzöttek. Telítési pára­nyomás-túllépés szempontjából a szab­vány ellenőrzést nem ír elő.

Pincefödémen fekvő padlók

A pincefödémek hőszigetelése elkészít­hető a szerkezeten belül, illetve a fö­démszerkezet alatt (3.31. ábra). A b) ábrán látható megoldás a többla­kásos épületek pincefödéménél előírt akusztikai követelményeket is kielégíti. A hőszigetelő – és egyben úsztató – réteg anyaga az akusztikai szempontok miatt lépésálló kőzetgyapot lemez. A 3.31. c) ábrán alul-felül sík teherhordó födém alsó síkján elhelyezett hőszigeteléssel kialakított pincefödém látható. Ez a megoldás hőtechnikai szempontból kedvező, mert a hőszigetelés a hideg ol­dal felől van.

3.31. ábra. Padlószerkezetek hőtechnikai keresztmetszetei a) talajon fekvő padló, b) pincefödémen fekvő padló (a hőszigetelés a szerkezeten belül van, és egyúttal kiegészítő hangszigetelő réteget is ad), c) pincefödém alsó hőszigetelő réteggel, 1 burkolat, 2 ragasztó réteg, 3 aljzatbeton, 4 fólia, 5 hőszigetelő lemez, 6 vízszigetelés, 7 védőbeton, 8 kavicsfeltöltés, 9 födém (vasbeton lemez, palló, vasbeton gerenda stb.), 10 ragasztás, 11 kiegyenlítő réteg, 12 vakolat.

A rétegtervek polisztirolhab lemezzel kialakított hőszigetelési rendszer al­kalmazásával készültek, amely bármi­lyen teherhordó födémtípus esetén ra­gasztással rögzíthető, és a rákerülő va­kolat biztosítja a hőszigetelés védelmét. Többlakásos épületek esetén akusztikai szempontból korántsem mindegy, hogy milyen rétegfelépítést választunk. Az ágazati szabvány pincefödémre nem ír elő számszerű hőátbocsátási határér­téket, hanem a szerkezet belső felüle­tére rögzít követelményeket.

A méretezés és ellenőrzés során figye­lembe kell venni külső légállapotjel­lemzőket:

• a hőszigetelés vastagságának meg­határozásánál: t_ez=15°C,
• a belső felületi páralecsapódás el­lenőrzésénél: t_ez=-15°C,
• a szerkezeten belüli páralecsapódás ellenőrzésénél: t_e=+5°C,              φ_e=75%

Egy előregyártott, üreges teherhordó födémre kerülő rétegterv méretezése és ellenőrzése a következő:

• a hőszigetelés legkisebb vastagsági méretét és a tervezett rétegfelépítés hőátbocsátási teljesítményértékét a teherhordó födém átlagos hővezetési tényezőjével kell számítani,
• a belső felületi páralecsapódás szem-pontjából a rétegtervet ellenőrizni kell a teherhordó födém:
• átlagos hő vezetési tényezőjének értékét és
• tömör keresztmetszetében az anya­gok tényleges hővezetési tényezői­nek értékét,
• a szerkezeten belüli páralecsapódás szempontjából ellenőrizni kell a rétegtervet a teherhordó födém:
• átlagos hő- és páravezetési té­nyezőjének értékét és
• üreges keresztmetszetében az anyagok tényleges hő- és pára­vezetési tényezőjének értékét.

A tervező feladatai a következők:

• a padlóburkolatok méretezése, il­letve ellenőrzése hőelnyelési szem­pontból a szabvány szerint,
• a pincefödém ellenőrzése hanggátlási szempontból,
• úsztatórétegként beépített hőszi­getelés esetén a fal és a pincefödém csatlakozásainak akusztikailag he­lyes megtervezése.

Nemcsak fűtött helyiségek, hanem fű­tetlen helyiségek, például pincék funk­cionális igényei (terménytárolás, gépkocsi tárolás stb.) miatt, esetleg a pince­térben elhelyezett gépészeti csövek, berendezések miatt is szükséges lehet hő­szigetelés tervezése és beépítése.

Burkolt padlásfödémek

Az MSZ ágazati szabványban a padlás­födém előírt hőátbocsátási értéke:

k_f=0,40 W/(m²⁰K).

A számítások során figyelembe vett külső légállapot-jellemzők:

• a belső felületi páralecsapódás el­lenőrzésénél: t_ez=-15°C,
• a szerkezeten belüli páralecsapódás ellenőrzésénél: t_ez=-2°C, -φ_ez=90%.

Az előregyártott, üreges teherhordó fö­démekre kerülő rétegszerkezetek mére­tezése és ellenőrzése a következő:

• a hőszigetelés legkisebb vastag­sága és a rétegterv hőátbocsátási teljesítményértékét a teherhordó födém átlagos hővezetési tényező­jével kell számítani,
• a belső felületi páralecsapódás szem­pontjából rétegtervet a teherhordó födém átlagos hővezetési tényező­jének értékével, tömör keresztmet­szetében pedig az anyagok tényle­ges hővezetési tényezőinek értéké­vel kell ellenőrizni,
• a szerkezeten belüli páralecsapódás szempontjából a rétegtervet a te­herhordó födém átlagos hő- és pá­ravezetési tényezőjének értékével, üreges keresztmetszeténél az anya­gok tényleges hő- és páravezetési tényezőjének értékével kell ellenő­rizni.
• Amennyiben a terek, illetve a helyisé­gek fölső zárófödémje hőtechnikailag nem megfelelő keresztmetszetű, a ki­egészítő hőszigetelés elkészíthető a mennyezet síkja alatt, álmennyezettel vagy burkoló lemezzel takarva. A cso­mópontok és a páradiffúzió szempont­jából ez a megoldás további megfelelő tervezést igényel.

Burkolati anyagok

Ebben a részben főleg a kerámiaburkola­tokkal foglalkozunk, tekintettel arra, hogy a vízszintes és falburkolatok ál­talában mázatlan és mázas kerámiala­pokkal készülnek. Hazánkban mára az eddig érvényes magyar szabványokon túl figyelembe kell venni az EN (Euro-Norm) Euro-szabványt is, és ezek alap­ján kell a különféle termékeket csopor­tosítani (3.32.-3.33. ábra).

3.32. ábra. Kerámia padlóburkolat a) azonos méretű lapokból, b) – d) kétféle méretű és alakú lapokból.

3.33. ábra. Különleges kerámiapadló, eltérő méretű és színű lapokból, váltó kötéssel.

Kerámia burkolólapok

A vékony falú kerámialapok homok, agyag, folyósítószer, színező anyag, va­lamint kiegészítő ásványi anyagok ke­verékéből készülnek. Az alapanyagot őrléssel, szitálással, keveréssel, nedve­sítéssel készítik elő, majd sajtolással, extrudálással, öntéssel vagy más eljá­rással, általában szobahőmérsékleten formázzák lapokká, ill. elemekké. Ezt követi a lapok szárítása és magas hő­mérsékleten való kiégetése. A kerámialapok készülnek nem éghető és fényálló mázas (GL), mázatlan (UGL) vagy engóbozott (3.34. ábra) kivitelben.

(A zárójelben a nemzetközi jelzés.) A mázbevonat megadja a külső, látszó fe­lület végleges struktúráját, valamint a fe­lület stabilitását és színét. Az üvegszerű mázbevonat gyakorlatilag nem engedi át a vizet, ill. egyéb folyadékot. A mázatlan lapok szerkezete és anyaga sok esetben azonos a mázas lapok anya­gával. A lapok színező anyagát még formázás előtt az alapanyagba keverik. Az engób bevonatot a mázatlan, készre formázott lapokra hordják fel. A bevo­nat lehet matt, agyag alapanyagú, vizet áteresztő vagy át nem eresztő felületi réteggel.

3.34. ábra. Mázas, mázatlan és engób bur­kolólapok.

A mázas kerámialapok egyszer vagy kétszer égetett technikával készülhet­nek. Az egyszer égetettnél a máz felvi­telét az égetés előtt, a kétszer égetett változatnál pedig az alaplap égetése után végzik el, majd a lapokat újra kiégetik. (Ez utóbbit ráégetésnek is nevezik.)

A lapok a gyártási technika szerint cso­portosíthatók (zárójelben a nemzetközi jelzés):

• extrudált lapok (A)
• szárazon sajtolt lapok (B)
• öntött lapok (C).

Az extrudált lapokat képlékeny masszá­ból, szalagpréssel (extruderrel) kialakí­tott szalagból vágják meghatározott hosszúságúra, majd a megfelelő mé­retre után sajtolják.

A kettős lapként formázott lapokat ége­tés után hasítják ketté. Készülnek má­zas és mázatlan felülettel, hátprofiljukon jellegzetes profil látható, amely ja­vítja a tapadási stabilitást (3.35. ábra). A szárazon sajtolt lapokat földnedves, porszerű, finomszemcsés masszából, nagy nyomással formába sajtolva állít­ják elő, mázatlan és mázas kivitelben (3.36. ábra) egyaránt.

3.35. ábra. Egyszínű és felületében sima, valamint mintázottra nyomott, extrudálással és után sajtolással készülő kerámia­lap.

3.36. ábra. Sajtolt eljárással készülő ke­rámia burkolólapok, egy- vagy többszínű anyagból, mázatlan vagy rovátkolt fe­lülettel.

Az öntött lapokat úgy állítják elő, hogy a masszát a porózus formába vagy po­rózus tűzálló lapra öntik, amely a vizet kiszívja. A lap száradása után nyeri el a végleges méretét. Az öntött lapok nyers és mázas felületi bevonattal készülnek (3.37. ábra).

3.37. ábra. Régi korok stílusát idéző öntött kerámia burkolólapokból készített padló.

A burkoló lapok a gyártási eljárás és a vízfelvétel alapján csoportosíthatók (3.2. táblázat). Az EN jel a vonatkozó szab­ványszámot jelöli. A jelölések ismere­te nélkülözhetetlen a megrendelésnél és a lapok átvételénél (a csomagoláson fel­tüntetett jelzés alapján).

3.2. táblázat

A burkoló lapok egyik fő jellemzője a vízfelvétel, ami a fagyállóság szem­pontjából mérvadó. A 3 % alatti vízfel­vételű lapok fagyállóak, a 3-6 % közöt­tiek közepesen fagyállóak, a 6-10 % közötti és e felettiek nem fagyállóak.

Kültéri alkalmazásra 3 % alatti, 3-6 % közötti vízfelvételű pedig fűtetlen, de fedett terek burkolására alkalmas. A 6-10 % vízfelvételű lapok csak beltéri és fagytól védett helyiségben alkalmazha­tók, vagy ahol a burkolatot a beépítés után semmilyen nedvesség nem éri. A 10 % feletti vízfelvételű lapok csak falburkolatként víz- és nedvességmen­tes helyeken használhatók. Ilyenek ál­talában a falburkoló csempék.

Ma már ugyan nem szabványos, de a köztudatban még ismert a következő csoportosítás is:

• porozitás alapján:
• porózus (Pl),
• közepes porozitású (P2),
• tömör (P3),
• fagyállóság alapján:
• nem fagyálló (NF)
• fagyálló (F)
• kopásállóság alapján: KI, K2, K3.

A burkolólapok méretrendszere általában modulméretű, de vannak attól eltérőek is. Modulméret a koordinációs méret cm-ben, ami 10 cm valahányszorosa (pl.: 0,33; 0,50; 1,00; 1,25; 1,50; 2,00; 2,50; 3,00 stb.) A koordinációs méret a lap há­lós mérete (pl. 30×30), a gyártási mérete a burkolási fuga (2-4 mm) szélességével kevesebb (pl. 297×297 mm). Ezt kell számításba venni a tervezésnél és a beépítésnél.

Tévedés az a régi szokás, hogy pl. egy 15×15 cm méretű falicsempénél 3 mm fugával számolva, 153 mm-es há­lóban adták meg a kiosztási méretet. A ma érvényes EURO Szabvány szerint gyár­tott lapoknál – amely a teljes kereske­delmi választékra kötelező – az előző­ben említett (modul vagy nem modul) ko­ordinációs hálóméret a mértékadó (3.38-3.42. ábra).

3.38. ábra. Hálósán rakott modul méretű padló- és falburkolat.

3.39. ábra. Hálósán rakott kerámiaburko­lat 1-es és 3-as modulméretű elemekből.

3.40. ábra. Négyszög alakú lapokból készülő burkolatok a) ferde (diagonál), szegő kerettel, b) váltómintás, c) váltottsoros méretű elemekből.

3.41 ábra. Extrudált és szárazon sajtolt kerámialapok méretei a) extrudált, sajtolt, b) extrudált, hasított, c) távolságtartó peremmel készített, SZ: koordinációs méret, W: gyártási méret (látható felület), J: fuga (hézag).

3.42. ábra. Különleges kopásállóságú és fagyállóságú faltő- és sarokidom.

3.3 táblázat

A kopásállóságot az MSZ EN-154 sze­rint kell meghatározni. Egy burkolólap kopásállósága laboratóriumi vizsgálat során, nedves vizsgálat (PEI) vagy szá­raz vizsgálat (MCC) alapján állapítható meg. Hazánkban a nedves vizsgálati eljárást alkalmazzák.

Lapburkolatok

A lapburkolatok anyagai a kerámia-, a cement- és vegyi kötésű, valamint a ter­mészetes kő anyagú burkoló lapok. A lapburkolatok méretrendje alatt ál­talában a modulkoordinációs, legtöbb­ször a valós méreteket értjük. A nedves­ségfelvételt, vagyis a fagyállóságot a vonatkozó szabványok rögzítik, gyakor­latilag hasonló értékkel. Természetes kövek vízfelvételét szállítmányonként kellene egyeztetni, mivel a hazai kövek és márványok eléggé rétegszennyezet­tek, és függetlenül a vízfelvételi %-tól, egy-egy vékony iszapréteg miatt már nem feltétlenül fagyállóak. Az ilyen lapokat csak belső és fedett külső terek burkolata­ként célszerű betervezni (3.43.-3.46. ábra).

3.43. ábra. Változó magasságú modulmé­ret hálóhoz illeszkedő kiegészítő csem­pelécek.

3.45. ábra. Beltéri burkolatok osztályo­zása a csúszásállóság szerint (DIN alap­ján).

3.46. ábra. Különböző lejtésű kültéri bur­kolatok osztályozása (DIN alapján).

A kopásállóság követelményértékei vi­szont meglehetősen eltérőek, ugyanis a kötőanyag szilárdságán túl az adalék minősége (szilárdság és szemszerkezet) is döntően befolyásolja a belőle készí­tett burkolat minőségét.

3.44. ábra. Különböző csúszási ellenállású kőburkolatok a) jó csúszásállóságú tört lapokból, b) rossz csúszásellenállású egyenes lapokból.

Burkolatok csúszásállósága

A hazai szabványok csak röviden fog­lalkoznak a burkoló lapok csúszásálló­ságával, ill. csúszásellenállásával. Hozzánk legközelebb a DIN megfelelő elő­írása áll, amelyeket javasolt figyelembe venni. A 3.47. ábra szerinti A, B, C be­tűjel nem azonos a lapok gyártási beso­rolásával!

3.47. ábra. Sima felületű, egy és több irányban rovátkolt felületekkel kialakított különböző csúszásállóságú lapok.

Az épületburkolatot érő 8 legfontosabb külső hatás – és azokkal szembeni védelem

Az épületek külső és belső burkolatát, illetve felületét különböző fizikai hatá­sok érik. A burkolatokat érő hatások, az időjárás változások, a hang-, a hő-, a nedves­séghatások feszültségeket gerjesztenek, amelyek az alkalmazott rétegrendből, a különböző anyagok egymásra hatásá­ból és a használatból fakadó igénybe­vételektől függően különfélék lehetnek. A burkolatok anyagait, szerkezeti kiala­kítását és felületi megjelenését, valamint tisztítását és karbantartását a hazai szélsőséges időjárási viszonyoknak megfe­lelően kell kiválasztani, tervezni és ki­vitelezni.

A burkolat felületi hőmér­séklete egy év során, telített állapotban, többször is megfagy (-20 °C is előfor­dulhat) és felenged. A nyári napsütés hatására, különösen a sötétebb színű burkolatok akár +70-80 °C-ig is felme­legedhetnek, és viszonylag gyorsan, +5-10° C-ig le is hűlhetnek. A hőmérsékletváltozások, valamint a burkoló anyagok nedvességtartalmának változása a kész szerkezetben húzó- és nyírófeszültségeket okoz.

ELSŐ HATÁS: Terhelések, forgalmi hatások

A burkolatok minősége és élettartama szempontjából alapvető, hogy az aljzat­szerkezet, a burkolat anyagai és a dila­tációs (mozgási) hézagok kiosztása fe­leljenek meg a forgalmi és a terhelési viszonyoknak. Nagyobb forgalmú felü­leteknél a kopásállóságot és a csúszás­gátlást kell szem előtt tartani, nagyobb felületi terhelés esetén (berendezési tár­gyak talpnyomása, szállítóeszközök ke­réknyomása stb.) pedig nagyobb szi­lárdságú anyagokat, kisebb lapméretű, illetve teherbíró aljzatszerkezetet kell választani.

3.1. ábra. Átfutó burkolatok „táblásított” dilatációja.

MÁSODIK HATÁS: Tisztántartás, takarítás

A burkolat tisztíthatósága szempont­jából olyan anyagokat célszerű kivá­lasztani, amelyek felületéről és pórusa­iból a szennyeződések egyszerűen eltá­volíthatók. A fektetési és mozgási hé­zag kialakításakor (nyitott, zárt, szint­beli vagy mélyített) ugyanilyen fontos szempont a tisztíthatóság.

HARMADIK HATÁS: Hőhatások

A hőhatások közé sorolhatók a hideg, a meleg és a fagy hatása, valamint a nap sugárzása és ezek együttes hatásai. A hőmérséklet változása miatt egyes felü­leti burkoló anyagokban, sőt magában a teherhordó szerkezetben is belső fe­szültségek keletkeznek, amelyek gyak­ran okoznak nem várt és nem kívánatos károsodásokat.

NEGYEDIK HATÁS: Csapadékhatások

A csapadékhatások főként az épületek külső felületére és burkolatára nézve veszélyesek. A belső burkolatokhoz kap­csolódó erkélyek, előlépcsők tervezése­kor feltétlenül gondolni kell a csapadék hatásaira.

ÖTÖDIK HATÁS: Vízhatások

Vízhatások alatt elsősorban az épület belseje felől kifelé irányuló páradif­fúziós vízmozgásokat értjük, és ide sorolhatók a kívülről befelé igyekvő vi­zek, pl. a csőtörések, talajnedvesség, ta­lajvíz hatásai is.

HETEDIK HATÁS: Mechanikai sérülések

A különféle felületek és szerkezetek burkolatai az emberek, az állatok, de a növények miatt, és akár az épület funkciójának következtében keletkező moz­gások miatt komoly károkat szenved­hetnek

NYOLCADIK HATÁS: Szennyező hatások

A burkolatok felülete és a színező anya­gai nagyrészt negatív, a levegőben lebe­gő por és egyéb kémiai szennyeződések pedig pozitív töltésűek. Ez azzal jár, hogy a burkolatok felülete vonzza és le­köti a port és egyéb szennyeződéseket, ami elszíneződést is okozhat.

Víz elleni védelem

Az épületek külső és belső burkolatait a csapadék, a használati és az üzemi víz ellen úgy kell anyagában és rétegeiben megtervezni, ill. elkészíteni, hogy a falak, a mennyezetek és (főként) a padozatok ellenálljanak azok káros ha­tásainak, ill. a felületre és anyagra ha­tó (jutó) vizet tovább vezessék. A mennyezetek burkolatai az üzemi és használati vizektől viszonylag ritkán károsodnak, kivéve a vezeték meghibásodások eseteit. Igényesebb helyiségek­nél azonban ennek ellenére gondolni kell erre a hatásra is.

Kondenzvíz megjelenése

Vízvédelmi prob­lémát jelent továbbá a páralecsapódás, a kondenzvíz megjelenése. A falburkolatok már kényesebb felüle­tek, emiatt fokozott figyelmet kell for­dítani a víz bejutásának megakadályo­zására, illetve elvezetésére. Az épületen belül főként az üzemi és használati víz ellen kell védekezni megfelelő szigete­lések beépítésével.

Fürdő és zuhanyzó

Lakások fürdőszo­báinál, valamint üzemi zuhanyozóknál a víz elleni védelem módját külön meg kell tervezni. A burkolatot úgy kell szi­getelni, hogy az esetlegesen bejutó víz csak a burkolatot hordó védőrétegben, és ne a falban szívódhasson fel. Jól is­mert jelenség a lakóépületek és üzemi épületek homlokzati vagy az épületen belüli falának térképrajzolat-szerű elszíneződése a fürdőhelyiség felől bejutó víz miatt, majd a külső felületeken meg­jelenő kifagyás. A probléma oka egyér­telműen a szakszerűtlen kivitelezés.

Ezek az épületkárok a szerkezet gyors elhasználódásán kívül az épület penészesedésével és kellemetlen szagok megjelenésével is járnak, megszüntetésük­re sajnos a mai napig nincs tökéletes módszer és technológia, sőt, még a bur­kolat és a szigetelés teljes cseréje sem jelent végleges megoldást. Padlóburkolatoknál gyakran az anyag, ill. a szerkezeti réteg határozza meg a víz elleni védelmet.

A padozatokat a víz ellen két irányból kell megvédeni:

• üzemi és használati víz elleni véde­lem, bentről kifelé,
• talajpára, talajnedvesség, esetleg talajvíz elleni védelem, kintről be­felé.

Vizes helyiségeknél gyakori kérdés, hogy a lakások fürdőszobái alatt kell-e a födémszerkezeten víz elleni szigetelést készíteni vagy sem. Az ide vonat­kozó előírások szerint kötelező a szige­telés, ha az üzemi (fürdő) vízből adódó foltszerű átázásokat el kell kerülni. Ha azonban ez nem követelmény, akkor a víz elleni szigetelést érdemes elhagyni, mert egy esetleges csőrepedés miatt a teljes, víz ellen szigetelt padozatot fel kell bontani – szigeteletlen padló ese­tén azonban a hiba helye már az első folt megjelenésekor meghatározható. Olyan üzemi fürdőknél, ahol a vízfel­használás nagyobb, a szigetelés sem­miképpen nem maradhat el.

3.3. ábra. A hagyományos fűtőberende­zések és a kandallók körüli falakat és pa­dozatot nem éghető anyagú burkolattal kell ellátni.

3.4. ábra. Hagyományostól eltérő kerá­miaburkolat.

3.5. ábra. Az azonos padló- és falburkolat hatása kedvezőtlen.

3.6. ábra. Négyzetes lapok csökkentett méretű „betétlapokkal”.

3.7. ábra. Vékony ragasztórétegbe rakott padozati burkolat.

3.8. ábra. Megfelelő technológiai rétegrendű, víznek és nedvességnek ellenálló csempeburkolat deszkafalon.

3.9. ábra. Falburkolatok hálós csempeburkolattal, egyirányú mintázott sorral.

3.10. ábra. Mintázott csempe falburkolatok és berendezési tárgyak.

Savas hatások elleni védelem

A savas hatások elleni védelemre ter­vezett burkolat esetén a támadó vegyi anyag(ok) fajtájából, töménységéből, hőfokából, (padlóra vagy falra kerülő) mennyiségéből, a támadás lefolyásának (állandó, szakaszos vagy esetleges) idő­beli jellegéből kell kiindulni. Figyelem­be kell venni a légállapot-jellemzőket, a hővédelmi igényeket, továbbá a bur­kolattal védeni kívánt épületszerkezet (födém, talaj stb.) fajtáját, adottságát, tulajdonságait és érzékenységét (3.11-3.13. ábra).

3.11. ábra. Kopogó hang terjedése hang­szigetelés nélküli fal- és födémszerke­zetben.

3.12. ábra. Úsztatott padló az egymás fe­letti szintek zaj elleni szigeteléséhez 1 zajfelvevő burkolati réteg, 2 zajelnyelő tömör aljzat, 3 lezáró szegő, 4 úsztató ré­teg (hő- és hangszigetelés).

3.13. ábra. Kopogó hang gátló kettős úsz­tatott aljzat és faltőnél elhelyezett zaj­csökkentő dilatáció.

Zaj elleni védelem

A helyiségek belső burkolatát zajvé­delmi szempontból több irányból kell vizsgálni:

• a padlót a lefelé,
• a falat az oldalirányú,
• a mennyezetet a fölfelé irányuló hanghullámok elleni védelem szem­pontjából.

Egy burkolati réteg megtervezésekor abból az alapvető tényből kell kiindul­ni, hogy a zaj elleni védelem módjának meghatározásakor – mind a léghang­gátlás, mind a lépéshanggátlás szempontjából – a teljes födém és falszer­kezet viselkedését vizsgálni kell. Az alsó szerkezetnél az egy- vagy két­rétegű nyers födémből és az arra köz­vetlenül vagy különböző közvetítő ré­tegek segítségével ráépülő padozatból áll a teljes konstrukció.

A teljes szerke­zeten belül a léghanggátlás szempont­jából a nyers födém, a lépéshanggátlás tekintetében pedig a padozat szerepe az elsődleges. A nyers födémszerkezetnek – természetesen az elsődleges tartószerkezeti, egyéb szerkezeti és kiviteli szempontok súlyozott figyelembe vétele mellett-az adott épület használati mód­jához és a zajvédelmi igényszintjéhez kell igazodnia.

Zajvédelmi szempontból az igénybevétel (kis, közepes vagy nagy) mértéke és a védettségi igény fokozatai alapján 0-5 közötti értékek szerinti köve­telménysor állítható fel-természetesen eltekintve a különleges esetektől. A pa­dozati födém léghanggátlás tekintetében eleve kedvező, ha akusztikai szempontból az egyrétegű nyers szerkezet súlyereje – a szokásos igénybevételek mellett-eléri a 4 kN/m²-t, és felületén a padozati bur­kolati réteg egyenletesen oszlik meg (a réteghordozókat is ide értve), emellett a réteg átmenő repedésektől és illesztési hézagoktól mentes, mivel így a hangát­menet útját maga a szerkezet zárja el (3.14.-3.17. ábra).

3.14. ábra. Jó hangszigetelő képességű padozati rétegszerkezet 1 fapadló, 2 sarokléc, 3 szárazon szerelt aljzat, 4 fólia, 5 párnafa, 6 hőszigetelés, 7 párazáró fólia, 8 úsztatott hangszigetelő réteg, 9 oldalirányú hangszigetelő szalag.

3.15. ábra. Szerelt aljzatú padozati réteg­rend támasz alatti zajszigeteléssel 1 szigetelőréteg (födémnél fólia), 2 zajszi­getelő szalag, 3 párnafa, 4 táblás hő- és hangszigetelő, 5 gipszkarton aljzat, 6 hab­alátétes szőnyegpadló, 7 szegélyelem.

3.16. ábra. Födémre épített válaszfal és burkolati réteg csatlakozása a) hagyományos megoldás, b) korszerű kialakítás, 1 válaszfal, 2 vakolat, 3 falazati habarcsréteg, 4 kettős zajszigetelő réteg, mint teherhordó elem, 5 függőleges di­latációs rés betéttel, 6 függőlegesen elhe­lyezett kettős „úsztató” gallér, 7 födém, 8 (8 vagy alapozás), 9 úsztató hő- és hangszi­getelő réteg, 10 aljzatbeton, 11 hagyományos burkolat, 12 ragasztott lapburkolat, 13 filc, 14 szalagparketta, 15 szerelt szegélyelem.

3.17. ábra. Szerelt és burkolattal ellátott válaszfal, függőleges akusztikai térrel és szigeteléssel a) egyrétegű, b) kettőzöttje hangszigete­lési tulajdonságú, 1 falburkolat, 2 szegező és teherhordó heveder, 3 függőleges bor­dázat, 4 akusztikai tér, 5 hang- és hő­szigetelés, 6 gipszkarton lemez.

A megfelelően tervezett, rétegrendet alkotó padlóburkolati rétegek az előírt frekvenciatartományban (általában 125-2000 Hz közötti sávban) javítják a nyers födém lépéshanggátlási muta­tóját, hogy az elérje vagy meghaladja az előírt értékeket. A megkövetelt érték csak úgy érhető el, ha a padlóréteg szer­kezete önmagában is és mozgó terhével együtt is (tömegből és rugóból álló), ún. rezgő rendszert alkot. Lágypadló alkal­mazása esetén a tömeg a mozgó teher, a nyomott rugó pedig a lágypadló. Hajlékony padló esetén a tömeg a teher, a hajlított rugó pedig a padló. Úsztatott padló esetén a tömeg a merev úsztató réteg, a nyomott „rugó” pedig az úsz­tató réteg.

A gyakorlatban használt három padló­alap típus:

• a lágypadló,
• a hajlékony padló,
• az úsztatott padló,

valamint ezek kombinációi, például haj­lékony padlóra lágy réteget fektetnek, vagy hajlékony padló támaszsora alá nyomott rugókat (pl. ásványi gyapotot, gumilemezt) helyeznek, vagy az úszó­padlóra lágy réteget (pl. habalátétes PVC-t vagy szőnyegpadlót) terítenek. A padozatok rétegeinek falhoz való csat­lakozásánál légzáró és testhang átvezetés nélküli kapcsolatot kell kialakítani. Lágy­padlók esetén ennek nincs akkora jelen­tősége, mint kemény burkolati rétegek­nél, valamint hajlékony padlóknál kevésbé fontos, úsztatott szerkezeteknél azonban döntő jelentőségű – még a külső falaknál is.

Az oldalfalburkolatokat zajvédelmi szempontból általában a helyiségek és lakások közötti határoló falak esetén kell méretezni. A zaj elleni védelem a térelhatárolás valamennyi szerkezeténél és eleménél egyaránt lényeges, és nem szabad meg­feledkezni az ún. kerülőutas hangát­menet lehetőségéről sem.

Hő elleni védelem

A hő elleni védelem megtervezéséhez ismerni kell az alapvető épületfizikai fogalmakat. A hő vándorlás a hőterjedés azon mód­ja, amikor a hő egyik helyről a másikra hővezetés, hőátadás és hősugárzás, ill. ezek együttes hatása által jut el.

A hővezetés fogalomkörén belül a ter­vezőnek ismernie kell a falszerkezetek belsejében lejátszódó mindazon jelen­ségeket, amelyek a hőmérsékletkülönb­séggel, illetve a hőkiegyenlítődéssel kapcsolatosak, például a hőszigetelést és a hőelnyelést, a hőtehetetlenséget, a hőcsillapítást és a hőkésleltetést. Az utóbbiak télen a fűtés egyenlőtlensé­geit, valamint a rövid ideig tartó csúcs­hidegek hatását korrigálják, nyáron pe­dig a napsugárzás okozta túlmelegedést csökkentik.

A határoló szerkezetek és a levegő kö­zött hőátadás jön létre, amely erősen függ a levegő mozgási sebességétől. A hősugárzás elleni védekezés az épü­letek hő védelmében a napsugárzás elle­ni védelmet jelenti. Magyarország ég­hajlati viszonyai megkövetelik, hogy az épületek hőtechnikai tervezésekor ne csak a téli, hanem a nyári időszakot is figyelembe vegyük. A határoló szerke­zetek megfelelő kialakításával nyáron is kellemes hőérzet biztosítható.

Pára elleni védelem

A vízvédelemmel foglalkozó részben már foglalkoztunk a nedvesség hatásaival, a pára okozta hatások azonban épületfizikai szempontból közelebb vannak a hőtechnikához, illetve a hővédelemhez (3.18.-3.19. ábra).

3.18. ábra. Burkolati elemek élettartamá­nak és formatartósságának meghatározó tényezői a) szellőztetett beépítés, b) lélegző felület, c) csökkentett vízfelvételi lehetőség.

3.19. ábra. Korszerű burkolat loggián (a pára, a nedvesség és a csapadék szaba­don távozhat).

A nedvességvándorlás a határoló szer­kezetekben jön létre, nedvességvezetés, lassú szétterjedés (páradiffúzió) és el­nyelés (szorpció), valamint e jelensé­gek együttes fellépésekor. A nedvességvezetés folyékony halmaz­állapotú nedvességvándorlás, amely általában akkor indul meg, ha a szer­kezet közvetlenül érintkezik a vízzel, de előfordulhat talajvíz, csapóeső, párale­csapódás vagy beázás következménye­ként is.

A talajvíz és beázás ellen meg­felelő szigeteléssel kell védekezni, a páralecsapódás a határoló szerkezetek belső felületén – a kimondottan ned­ves üzemű helyiségek (fürdők, zuha­nyozók stb.) kivételével -, megfelelő hőtechnikai méretezéssel megtervezett rétegfelépítéssel kerülhető el. A csapó­eső a függőleges felületek aránylag rö­vid ideig tartó terhelését jelenti, amikor a víz általában nem szívódik be mélyen.

Az eső után a nedvesség ugyanazon az úton távozik a falból, ahogyan bejutott, ezért függőleges falakon általában a közönséges vakolat is elegendő védel­met jelent (3.20.-3.28. ábra).

3.20. ábra. Fal- és mennyezetburkolat szellőztetett légréssel 1 tömör falburkolat, 2 tömör mennyezet­burkolat, 3 heveder, mint távtartó, 4 függő­leges légjárat, 5 oldalirányú légjárat, 6 légrés.

3.21. ábra. Burkolt mennyezet csomó­pontja, szellőzési irányokkal.

3.22. ábra. Vizes és nedves helyiség falburkolatának kialakítása.

3.23. ábra. Burkolt fal és lábazat csatlako­zása.

3.24. ábra. Szellőztetett falburkolat ket­tőzött hevederezéssel, a) függőleges bur­kolat és szellőzési irány, b) fekvő burkoló lécezés és függőleges szellőző rés.

3.25. ábra. Szellőztetett falburkolat he­vederezéssel; a) függőleges burkolattal és szellőzési iránnyal, b) fekvő burkolati lécezéssel és függőleges szellőző réssel.

3.26. ábra. Egyirányú, fekvő hevederes, függőleges lécezésű falburkolat szellőz­tetése a) váltó hevederezés, b) fogazott – rés­hézagos – hevederezés.

3.27. ábra. Elemes falburkolatok alsó csat­lakoztatása a) terasznál, erkélynél, b) párás helyiség­ben, c) fürdőkád felett.

3.28. ábra. Padlástéri alsó mennyezetbur­kolat légréssel a) függőleges metszet szarufával, b) fer­de metszet légjárattal, 1 mennyezeti bur­kolat, 2 légrés, 3 fólia, 4 szegezett he­veder, 5 korrekciós ék (nem minden eset­ben).

A páradiffúzió a határoló szerkezet kül­ső és belső oldala mentén, a különböző hőmérsékletű levegő páranyomás különbsége következtében kialakuló lassú nedvességvándorlás. Fűtési idényben a fűtött helyiségek levegőjének páranyo­mása mindig nagyobb, mint a külső le­vegőé, így belülről kifelé irányuló páradiffúzió jön létre. Köznapi nyelven ezt nevezik a falak lélegzésének. Az építőanyagok a környező levegőből szorpció útján nedvességet vesznek fel, ha nedvességtartalmuk kisebb, mint a környező levegő nedvességtartalmának megfelelő egyensúlyi állapot, ellenkező esetben pedig száradás megy végbe. Ha a nedvességtartalom éppen megfelel az egyensúlyi állapotnak, az építőanyagot légszáraz állapotúnak nevezik.

A burkolatok kivitelezése ma már szá­mos burkolatfajtánál eltér a szokványos padlóburkolatok készítésének módjától, és ennek oka elsősorban a követelmé­nyek jelentős megváltozása. A hagyományos hidegpadló burkolatoknál több­nyire a szín, a mintázat, a kopási el­lenállás a mértékadó, a különleges pad­lóburkolatoknál ezeken kívül a mecha­nikai, a vegyi, a termikus igénybevéte­leket, valamint a környezeti-élettani hatásokat is figyelembe kell venni. Ter­mészetesen az igények szerint változ­nak a burkolattal szemben támasztott követelmények és a burkolás technoló­giája is.

A hagyományos fektetési módszerek változása miatt a kivitelezőknek számtalan új ismeretet kell elsajátítani. A korszerű, új anyagok megfelelő táro­lása és bedolgozásra való előkészítése, valamint az utókezelés módjának meg­ismerése alapfeltétele a jó minőségű burkolat készítésének. A korszerű burkolatok alá kerülő aljzat­beton anyaga, összetétele, bedolgozása és felületkezelése szintén erősen eltér a hagyományos aljzatbetonoknál meg­szokottól.

A betonnak tömörebbnek és nagyobb szilárdságúnak kell lennie, en­nek érdekében meg kell előzni:

• az adalékanyaggal,
• a kötőanyaggal,
• a keverővízzel és az adalékszerekkel,
• a beton keverésével és bedolgozá­sával, valamint
• a szállításával és tömörítésével kap­csolatos gyakori hibákat.

A felsorolt hibaforrásokat részleteseb­ben az aljzatbeton készítésének ismer­tetésekor tárgyaljuk. A burkolati rétegfelépítésben gyakran találkozunk műgyanta vagy műgyan­tával dúsított, szilikátbázisú kötőanyag­gal. Míg a hagyományos cementhabarcs­hoz átnedvesített aljzatbeton szükséges, addig a műgyantás kötőanyagok aljzat­betonjának tökéletesen száraznak kell lennie ahhoz, hogy a két anyag között kifogástalan tapadás jöjjön létre. Ugyan­ez érvényes ragasztott burkolólapok esetén is.

A ragasztó- és a járóréteg készítésekor szintén meglehetősen szigorúak az elő­írások, amelyek betartásakor figyelem­mel kell lenni.

Ezek:

• az anyag kötéséhez szükséges hő­mérséklet betartása,
• száraz, pormentes munkaterület biztosítása,
• huzatmentes szellőzés biztosítása (zárt térben),
• az előírt védőfelszerelések haszná­lata,
• fokozott tűz- és robbanásveszély elleni védelem,
• csapadék vagy erős napfény elleni védelem stb.

Az új, az eddiginél jobb minőségű anya­gok tárolása is nagyobb körültekintést, valamint száraz és zárt helyiségeket igényel. Sok építési anyag még előírt hőmérsékleti határok között is csak elő­re meghatározott ideig tárolható (szava­tossági idő), amit ismerni kell és szá­molni kell vele.

A belső burkolatok kivitelezésével kap­csolatos követelmények anyagfajtán­ként is változnak (ezzel a későbbi részekben foglalkozunk). Már itt is meg­említjük azonban azokat a leggyakoribb hibákat, amelyek az egész burkolat tönk­remenetelét okozhatják.

Melyek:

• az aljzatbeton minősége nem meg­felelő,
• az egyes rétegek felhordása közötti idő túlságosan sok vagy kevés, és emiatt a rétegek elválnak egymás­tól,
• kevés a tágulási (dilatációs) hézag, ezért a mezőkben feszültségek, zsu­gorodások (műgyanták esetén re­pedések) keletkeznek,
• lapburkolatoknál különböző mé­retű lapokat raknak le egy mezőn belül,
• a burkolatot a kötési idő előtt hasz­nálatba veszik,
• az aljzatbeton hibái, hullámossága a burkolaton is megjelennek.

A padlóburkolatok gazdaságosságát vég­ső soron az a költség jellemzi, amelyet a beépítéstől kezdve, a használat ideje alatt a teljes cseréig fordítottak rá, tehát a beépítési, karbantartási és javítási költ­ség, valamint az ezekkel kapcsolatos termeléskiesés költségei, majd csere esetén a bontási munkák költségei.

2.35. ábra. Kerámia falburkolat ragasztása a) teljes vastagságú habarccsal, b) „vé­kony” ragasztóval, alávakolással, c) gipszkarton lemezre csemperagasztóval, 1 csem­peburkolat, 2 habarcsragasztás, 3 ragasztóréteg, 2-4 mm, 4 burkolandó fal, 5 alávakolás, 6 gipszkarton lemez, 7 „kúpos” ragasztás, 8 szellőztetett légrés.

2.36. ábra. Padló- és falburkolat rétegfelépítése, nedves, vizes üzemű helyiségeknél a) burkolatra ragasztott szigetelés (rossz megoldás), b) felhordott rabicréteggel, c) védőbeton és szigetelésvédő fal (jó megoldás), 1 burkolat, 2 sarokidom, 3 ragasztó habarcsréteg, 4 szigetelés ragasztása, 5 vízszigetelés, 6 sarokkikenés, 7 beszorító ha­barcsréteg, 8 rabicréteg, 9 éltéglafal, 10 aljzatbeton, 11 burkolandó fal.

2.37. ábra. Pince tökéletes fal- és bur­kolati hőszigetelése a) szerelt homlokzati burkolattal, b) körülfalazott homlokzati burkolattal, 1 padozati burkolat, 2 teherhordó aljzat, 3 fóli­aszigetelés, 4 hőszigetelés, 5 hőhídmegszakító dilatációs rés, 6 födém, 7 határoló fal, 8 homlokzati hőszigetelés, 9 homlok­zati burkolat.

2.38. ábra. Padozati hőszigetelés az épü­let lábazatának feltöltésével, padlófűtés esetén 1 padlófűtőcső, 2 teherhordó és hőelosztó aljzat, 3 acélháló, 4 dilatációs rés és hőhídmegszakító, 5 keményhab anyagú lábazati hőszigetelés védőfal nélkül, 6 fólia, 7 talajpára elleni szigetelés, 8 ágyazó habarcsréteg, 9 hőleadó, koptató bur­kolat, 10 védőbeton.

2.39. ábra. Zárófödém és padlásburkolat hőszigetelése 1 födém, 2 párazáró fólia, 3 teherhordó 4 hőszigetelés, 5 technológiai fólia, 6 pad­lásburkolat – acélhálós aljzat, 7 alátét­csík szigetelés, 8 alábakolt talpszelemen, 9 bakolás közötti kitöltő hőszigetelés.

2.40. ábra. Padlástéri tetőfödém burkolat alatti hőszigetelése kettőzött rétegképzéssel 1 burkolat, 2 szellőztetett légrés, 3 távtartó heveder, 4 fólia, 5 keresztirányú hőszigete­lés, 6 szaruzat közötti hőszigetelés, 7 légjárat, 8 szaruzat, 9 keresztheveder.

2.41. ábra. Hőszigetelések beépítése te­tőfödémen a burkolatok alá a) kasírozott, szálas filc, b) táblás és szá­las hőszigetelő anyag.

2.42. ábra. Szarufák közé, burkolat alá ke­rülő szálas és táblás hőszigetelő anyag beépítése a) beszabás, b) szorítás, c) az anyag feltá­maszkodása.

2.43. ábra. Burkolatok alatti szálas hőszi­getelések leszabása a szorító ékeléshez.

2.44. ábra. Ferde, függőleges és vízszin­tes burkolatok alatti hőszigetelések be­építése ékelő szorítással.

2.45. ábra. A fali és padozati burkolatok csatlakozásánál elsőrendű követelmény a stabil hordozó födém a) rossz megoldás, ahol a födém rugal­massága folytán a két burkolati sík csat­lakozása repedezett, és kipattogzott, b) jó megoldás, 1 teherelosztó aljzat, 2 ágyazó habarcs, 3 padlóburkolat, 4 ragasztó ha­barcs, 5 csempeburkolat, 6 fóliaszigete­lés, 7 táblás hőszigetelés, 8 födém látszó deszkázata, 9 gyalult gerenda, 10 gallér, 11 stabilizáló kihorgonyzás, 12 takaróléc, 13 vakolat, 14 falazat.

2.46. ábra. Fal- és mennyezetburkolatok mechanikai védelmét biztosító élvédő, sarok-és dilatációs profilok (PROTEKTOR példa).

2.47. ábra. Eltérő szintű padozati síkok csatlakozása A, B, C: külön-külön padlófűtési áramkörök vízszintesen dilatált együttdolgozása, 1 padlófűtő aljzat fűtési csőrendszere, 2 vízszintes dilatáció, 3 elasztikus csík.

A burkolatokkal szemben – az épület, ill. a helyiség rendeltetésétől és az igény­bevételektől függően – különféle kö­vetelményeket támasztunk. Ezeket a kö­vetelményeket olyan szerkezetek beépí­tésével kell kielégíteni, amelyek műszaki adatai nem jobbak, és nem rosszabbak a szükségesnél. A feltétlenül szükséges­nél jobb műszaki paraméterű termék, ill. szerkezet ugyanis gazdaságtalan, jó tulajdonságai kihasználatlanok marad­nak, rosszabb paraméterek esetén vi­szont a burkolat nem felel meg a cél­nak, az igénybevételek hatására hamar tönkremegy.

Mindez azt jelenti, hogy a szakmai elvá­rásokat a követelmény szintjén, a telje­sítményelvű követelményrendszer alapján kell kielégíteni. Ez az elgondolás azonban jelenleg még csak cél, sajnos közel sem minden területen valósul meg.

2.18. ábra. Fal- és padlóburkolat kapcso­lata 1 úsztatott hangszigetelő réteg, 2 dila­tációs csík, 3 kitöltő (táblás) hőszigetelés, 4 párnafa, 5 hajópadló, 6 sarokléc, 7 fali heveder, 8 kapcsoló elem, 9 facsavaros kapcsolás, 10 párazáró fólia.

2.19. ábra. Tetőtér-beépítés zárófödémé­nek és alsó burkolatának csomópontja 1 alsó faburkolat, 2 kitöltő hőszigetelés, 3 heveder, 4 fólia, 5 légrés, 6 keresztheve­der, 7 párazáró fólia, 8 szálas hőszigete­lés, 9 födémgerenda, 10 teherelosztó deszkázat, 11 tető hosszmerevítő, 12 ke­mény (táblás) hőszigetelés, 13 vékony já­róréteg.

2.20. ábra. Gipszkarton aljzatú padozati réteg fafödémen 1 fafödém takaró deszkázat, 2 ömlesztett hőszigetelő mint kiegyenlítő réteg, 3 gipszkarton aljzat, 4 burkolati réteg, 5 sze­gély.

2.21. ábra. Szerelt padlásburkolat 1 födém, 2 hang- és hőszigetelés, 3 ru­galmas réskitöltés, 4 kemény (táblás) hő­szigetelés, 5 vékony járóréteg (időszakos használatú padlásokhoz).

2.22. ábra. Régi építésű fafödémre helye­zett burkolat rétegrendje 1 csapos gerendafödém, 2 gomba- és ro­varölő szerrel kezelt kitöltő anyag, 3 te­herelosztó réteg, 4 fólia, 5 dilatáció, 6 hő-és hangszigetelő réteg, 7 fólia, 8 szerelt gipszkarton aljzat, 9 félmeleg padlóbur­kolat, 10 falszegő.

2.23. ábra. Stabil aljzatra vagy födémre szerelt aljzatú padozat rétegfelépítése 1 fólia (vagy szigetelés), 2 hő- és hangszi­getelő réteg, 3 gipszkarton aljzat, 4 burko­lat, 5 szegély.

Műszaki követelmények

A burkolatokkal szemben támasztott műszaki követelmények:

• mechanikai követelmények (teher­bírás, ütés- és kopásállóság, rugal­masság, járásbiztonság stb.),
• hőtechnikai követelmények (hő- és fagyállóság, hővezető és hőelnyelő képesség stb.),
• akusztikai követelmények (lépés-és léghanggátlás),
• hidrotechnikai követelmények (víz­záró képesség, páradiffúziós ellen­állás stb.),
• fénytechnikai követelmények (nap­fényállóság, fényelnyelő képesség stb.),
• vegyszerállóság,
• elektromossági követelmények (elektromos vezetéssel, elektroszta­tikus feltöltődéssel szembeni ellen­állás),
• egészségügyi követelmények (tisz­títhatóság, fertőtleníthetőség),
• biztonságtechnikai követelmények (csúszásgátlás),
• radiológiai követelmények (radio­aktivitás-mentesség, sugárállóság),
• időtállósági (tartóssági) követelmé­nyek (korrózióval szembeni ellen­állás, öregedésállóság),
• esztétikai követelmények (egyenle­tes színárnyalat, szín stb.),
• tűztechnikai követelmények.

A követelmények közül elsősorban a vegyszerállóság az, amelynek jelen­tősége egyre nő, részben a vegyipar fej­lődése, részben a kemikáliák általános elterjedése (pl. a fertőtlenítés) miatt. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a munka-egészségügyi és biztonságtechnikai (csúszásgátlás), a tűztechnikai, a hőtechnikai, az akusztikai, az elektromos­sági, valamint a radiológiai követel­mények kielégítése is. A mechanikai igénybevételek viszont akár csökken­hetnek is, a korszerű gépesítésnek és a technológiai folyamatok zárt rendsze­rének köszönhetően.

A burkolatokkal szembeni követelmé­nyek egységenkénti és felületenkénti csoportosításban sajnos nem rendsze­rezhetők, mivel a technológiák egy-egy területen belül is igen különbözőek, emellett a technológiai folyamatok gyors változása újabb és újabb követelmé­nyeket támaszt a burkolatokkal szem­ben. Az általános követelmények rendszerbe foglalása többnyire nem jelent gyakorlati segítséget sem a tervező, sem a kivitelező számára. Ha azonban a be­ruházó – a technológia alapos ismere­tében – minden új vagy felújítandó lé­tesítmény esetén meghatározza, és a ter­vező rendelkezésére bocsátja az adott burkolatokra ható tényleges igénybevé­teleket, akkor megvalósulhat a teljesít­ményelvű tervezés.

2.24. ábra. Kiváló hang-és hőszigetelő ké­pességű burkolat és födémszerkezet kap­csolata 1 szegezett hajópadló, 2 hangszigetelő ré­teg, 3 fagerenda, 4 kitöltő táblás hőszi­getelés, 5 párnafa (heveder), 6 szálas hőszigetelés, 7 teherhordó deszkázat, 8 süvegfa, 9 stukatúrdeszka, 10 vakolat.

2.25. ábra. Könnyített fafödém úsztatott és szerelt burkolattal 1 szőnyegpadló, 2 hornyolt deszka vagy táblás aljzat, 3 párnafa, 4 hangszigetelő (úsztató) réteg, 5 fa födémgerenda, 6 ke­mény, táblás hőszigetelés, 7 széles hő­szigetelés, 8 teherhordó deszkázat, 9 sü­vegfa, 10 alsó mennyezetburkolat.

2.26. ábra. Mennyezetburkolat ferde fafö­démen a) keresztmetszet, b) hosszmetszet, 1 fa­burkolat, 2 szellőztetett légrés, 3 heveder ­távtartó, 4 fólia, 5 szaruzat, 6 hőszigete­lés, 7 záró fólia.

2.27. ábra. Ferde mennyezetburkolat gipszkarton lemez hőszigetelés-hordozó réteggel a) keresztmetszet, b) hosszmetszet, 1 fa­burkolat, 2 légrés, 3 heveder, 4 gipszkar­ton lemez, 5 fólia, 6 hőszigetelés, 7 sza­rufa, 8 teherelosztó deszkázat, 9 tető-alá­tétfólia.

2.28. ábra. Ferde és vízszintes mennyezet­burkolat csatlakozása 1 faburkolat, 2 heveder, 3 elasztikus 4 rés­kitöltés, 5 táblás hőszigetelés, 6 kereszt­heveder, 7 fólia, 8 rugalmas hézagkitöltés (PUR-hab).

A felhasznált anyagok és a rétegfelépítés összefüggései

A burkolatok rétegfelépítésével és anya­gával szemben támasztott követelmé­nyek (2.18.-2.34. ábra): A burkolatok – az egyrétegű beton­padló kivételével – két, három vagy ennél is több rétegből készülnek, ame­lyek mindegyikének megvan a funkci­ója és a rendeltetése (burkoló-, ágyazó-, kellősítő, víz-, hő- és hangszigetelő stb. rétegek).

A padlószerkezetekkel szemben támasz­tott követelmények csak az egyes réte­gekhez felhasznált anyagok tulajdon­ságainak ismeretében elégíthetők ki. Például egy olyan helyen, ahol az üze­mi technológia többféle ragasztó és hézagoló anyag használatát is megenged­né, a valóságban mégis csak azt kell ki­választani, amely nemcsak a burkolat­ra ható igénybevételeknek felel meg, hanem a két réteg együttdolgozását is biztosítja (azaz tapasztószilárdsága ép­pen az adott célra alkalmas). A legkivá­lóbb burkoló anyagok sem adnak kifo­gástalan padlószerkezetet, ha az egy­másra épített rétegek anyagai nincsenek az igénybevételeknek megfelelően össze­hangolva.

Az egyes rétegekhez felhasznált építő­anyagok tulajdonságaira vonatkozó elő­írásokat a Magyar Szabvány (MSZ) és az iparági szabványok, valamint az egyéb előírások tartalmazzák. Az előbbiek a többszörösen kipróbált és tapasztalatok útján ellenőrzött anyagokkal, az utób­biak az új, még kevéssé ismert anyagok vizsgálatával és értékelésével foglal­koznak.

Az egyes építőanyagok tulajdonságait folyamatosan vizsgálni, ellenőrizni kell. A gyártó vállalat köteles mind a már gyártott, mind az új anyagokat az MSZ, ill. az ágazati szabvány alapján ellenő­rizni, és az azokban előírt tulajdonságo­kat garantálni.

Az ellenőrző vizsgálatok egy része az építéshelyen is elvégezhető (pl. minta­vétel a laboratóriumi vizsgálathoz), je­lentős részük azonban csak laboratóri­umban.

A padlóburkolat és a burkolatot hordó ré­tegek (aljzat, ágyazóhabarcs stb.) együtt alkotják a padlószerkezetet. A padló­szerkezetek egy része a födémekre kerül, ahol a hő-, a hang- és a vízszigetelés követelményeit különböző előírások rögzítik. Gyakran azonban a padlószer­kezetek közvetlenül a talajra kerülnek, és egyéb elvárásoknak is eleget kell, hogy tegyenek (földszintes épületek). Míg a födémekre helyezett padlószer­kezetek rétegfelépítését elsősorban a hő és a zaj elleni, addig a talajra kerülő pad­lószerkezetekét a víz és a sav elleni vé­delem szempontjai határozzák meg. Ugyanezen szempontok a házak tetőteré­nél, mint határoló szerkezeteknél szintén különösen fontosak, és gondos munkát igényelnek, ám az esetleges javítás és pótlás – karbantartás – általában ki­sebb bontással megoldható, mint pél­dául betonozott padozati rétegeknél.

2.29. ábra. Mennyezetburkolat és szaruzat fölötti hőszigetelés kapcsolata a) alsó látszó szaruzattal, b) alsó gipsz­karton lemezzel, c) alsó faburkolattal, 1 mennyezetburkolat, 2 hőszigetelés, 3 lég­rés.

2.30. ábra. Padlástéri mennyezetburkolat rugalmas falcsatlakozással 1 burkolat, 2 heveder, 3 kitöltő hőszigete­lés, 4 rugalmas kitöltő csík, 5 fólia (pára­védelem).

2.31. ábra. Padlástéri mennyezetburkolat és mellvédfal összeépítése 1 burkolat, 2 légrés, 3 heveder, 4 rugalmas kitöltő massza (vagy csík).

2.32. ábra. Tetőablak és padlástéri mennyezetburkolat kapcsolata 1 keretburkolat, 2 légrés, 3 felhajtott fólia, 4 kitöltő hőszigetelés, 5 elasztikus kitt.

2.33. ábra. Tetőablak keretbeépítése a) a keret szerelése, b) szerelt állapot.

2.34. ábra. Erkélyajtó külső-belső pado­zati burkolatának kapcsolata 1 küszöb, 2 kapocselem, 3 vízvető, 4 hő­szigetelés, 5 fólia, 6 aljzatbeton, 7 belső burkolat, 8 erkély padozati vízszigetelése, 9 elasztikus vízmentes kapcsolat, 10 lejt­beton, 11 fagyálló burkolat, 12 hőhídmegszakító dilatáció.

Az épületek burkolatai többféleképpen is csoportosíthatók, pl. rendeltetésük, anyaguk, jellegük (hideg, félmeleg, me­leg), készítési módjuk (aljzatra fektet­ve, öntve, szerelve, függesztve) szerint. Miután egy burkolat kiválasztásakor fő­ként azt kell mérlegelni, hogy az adott cél eléréséhez milyen anyag a legmeg­felelőbb, ezért a következőkben ren­deltetésük és anyaguk alapján csopor­tosítva ismertetjük a padlóburkolatokat.

A burkolatok csoportosítása rendeltetésük szerint

Az épületek belső burkolataival szem­ben támasztott követelményeket első­sorban az határozza meg, hogy a burko­lat hová kerül, azaz hová építik be, és a használat során milyen igénybevéte­lek érik a felületét. A választott burko­lat fajtája, anyaga és a szerkezeti kiala­kítása az épületekben, ül. helyiségek­ben folyó technológiából eredő, a bur­kolatot érő vegyi, mechanikai, hőmér­sékleti eredetű igénybevételektől, vala­mint az épület és a helyiség funkciójából adódó egyéb szempontoktól (hang-és hőszigetelés stb.) függ.

Az épületek főbb csoportjai:

• lakó- és pihenőépületek,
• középületek,
• ipari épületek,
• mezőgazdasági épületek,
• különleges igénybevételű épületek.

Cikksorozatunk elsődlegesen a lakó- és a pihenő-, valamint a középületek víz­szintes és függőleges burkolataival foglalkozik, az ipari és egyéb különleges célú burkolatokat csak érintőlegesen említjük. Az alkalmazástechnológia ter­mészetesen hasonló az ipari és a mező­gazdasági, valamint a különleges célú épületeknél is.

A burkolatok csoportosítása anyagaik szerint

A padozat, a fal-, és a mennyezetbur­kolatok tulajdonságait – a szerkezeti kialakítás és a készítési mód mellett – alapvetően a felhasznált anyagok jel­lemző tulajdonságai befolyásolják. A burkolatok anyagaik szerint az anyag fajtája (kő, kerámia, műanyag stb.) és az anyag fizikai jellemzői (rugalmas, lágy, kemény stb.) alapján csoportosíthatók. Cikksorozatunk a továbbiakban a padló-, a fal- és a mennyezetburkolatokkal fog­lalkozik, anyagaik alapján, a követke­zők szerint csoportosítva azokat:

Cementkötésű burkolatok:

• egyrétegű beton,
• összetett rétegű beton,
• keményzúzalékos beton,
• cementsimítás,
• cementlap,
• magnezit-esztrich padló.

Természetes kő anyagú burkola­tok:

• idomtalan kőlap,
• idomított kő, kőlap.
• Égetett anyagú burkolatok:
• finomkerámia lap,
• kőanyag lap,
• keramitlap,
• tégla.

Növényi eredetű burkolatok:

• fa anyagú burkolat,
• fa és rostos anyagú táblásított fa­kocka burkolat.

Gumi- és PVC-burkolatok:

• gumilemez,
• gumilap,
• PVC-lemez,
• PVC-lap,
• linóleum.

Szövetszerű (textília) burkolatok:

• szőnyegpadló,
• falkárpit.

Műgyanta és műanyag kötésű bur­kolatok:

• epoxigyanta burkolat,
• poliészter-gyanta burkolat,
• poliuretán-gyanta burkolat,
• fenol-formaldehid burkolat,
• epoxi-poliuretán burkolat,
• akril-kopolimer burkolat.

Gipszkötésű burkolatok:

• elemes mennyezet- és falburko­lat,
• profilok, idomok

Bitumenkötésű padlóburkolatok:

• öntött aszfalt.

Az előzőekben felsorolt anyagokból készített padlóburkolatok lehetnek:

• melegpadlók,
• félmeleg padlók,
• hidegpadlók.

A melegpadlók közé tartoznak a fa- és a szőnyegpadlók. Félmeleg padlók a gumi-, a magnezit, a PVC padlók. A hi­degpadlók közé sorolhatók a szervetlen anyagú és a műanyag kötésű burkolatok. Ez az osztályozás szakmailag ugyan ma is elfogadott, de a funkció és a helyiség fűtésének figyelembe vételével némi módosítás előfordulhat. Az olyan helyi­ségek padlóburkolatai, ahol a burkolat alatt padlófűtés van – a felületi anyaguk fajtájától függetlenül – a melegburkola­tok közé tartoznak.

2.16. ábra. Szilárd födémre vagy aljzatra helyezett hidegburkolatú padozati réteg felépítése 1 kiegyenlítő réteg, 2 fólia, 3 teherhordó hang- és hőszigetelés, 4 üzemi víz elleni szigetelés, 5 polifoam réteg, 6 aljzatbeton, 7 padlóburkolat, 8 vízorros falburkolat.

2.17. ábra. Szilárd födémre kerülő meleg­burkolat rétegfelépítése. 1 födém, 2 kiegyenlítő réteg, 3 fólia, 4 hő- és hangszigetelő réteg, 5 védőfólia, 6 ki­töltő kemény (táblás) hőszigetelés, 7 pár­na, 8 dilatációs lemez, 9 vakpadló, 10 sze­gezett parketta, 11 szegély.

Előkészítő munkák

A lakó- és egyéb épületek tervezésekor a helyiségek padozati, falazati és mennye­zeti burkolatainak megtervezése, a felü­letek kialakítása szintén lényeges fela­dat. Az épületeknél természetesen elsődlegesek a funkcionális szempontok, de a felületek borítása, burkolása nélkül a funkcionális szempontok gyakran ér­telmüket veszítenék. Tervezéskor a fő funkciók meghatározása és az alaprajzok felvázolása után a formák és a fe­lületek kialakításán, a színek meghatá­rozásán van a sor.

A tervezés

Az épületek belső burkolatának megvá­lasztásakor és megtervezésénél a helyi építészeti szokásokat is figyelembe vé­ve, elsődlegesen a funkciónak megfe­lelő felületről kell gondoskodni. Észa­kon például inkább a fát, Dél-Európában a követ, a márványt, Közép-Euró­pában és hazánkban pedig ezek mindegyikét alkalmazzák. Az utóbbi néhány évig Észak-Magyarországon a lakások padozatának jelentős hányada egysze­rű cementsimítás, a Dunántúl észak­nyugati részén hajópadló, a déli határkörzetben pedig lapburkolat volt. Nap­jainkra természetesen a választék – a funkció és az anyagi lehetőségek szabta határok között – jóval szélesebb körű, az egyszerűbb megoldásoktól egészen a nagyon drága burkolatokig terjed.

Az igényességet elsősorban az anyagi le­hetőségek, nem pedig a szükségesség határozzák meg. Egy különleges ele­mekből készült fal- vagy padlóburkolat költsége a legegyszerűbbhöz képest an­nak akár 10-20-szorosába is kerülhet. Ez a sokszoros anyagi többlet az épü­let fajlagos költségét 20-30 %-kal is megnövelheti. Természetesen ez az arány csak akkor igaz, ha az épület egyéb ha­tároló, valamint nyílászáró szerkezetei ugyanazok maradnak. A különleges burkolati megoldásoknál általában az egyéb szerkezetek, technikák, és a kül­ső elemek is jobb minőségűek, így az építési költség meg is duplázódhat.

Ugyancsak gazdaságossági tényezőként jelentkezik a technikai felszereltség

A ma igényesnek mondott (vagy gondolt) lakó- és középületeknél az épületgépé­szeti technológia már nem a régi értelemben vett hagyományos, hanem a legkorszerűbb fűtési, klimatizációs, víz­ellátási és világítási rendszereket jelenti. Ezek a rendszerek viszont alapvetően behatárolják a burkolatok jellegét és fajtáját.

A burkolatok kiválasztásában nem el­sősorban az építész vagy az építtető el­képzelései, inkább a kialakult szokások a meghatározóak. Gondoljunk csak az északi országok népeire, ahol a kő ugyan­úgy megtalálható, mint a fa, mégis in­kább a fát alkalmazzák. Délen ugyan kevesebb a fa, de jelentős a kerámia­gyártás, mégis a természetes kő a ked­veltebb. Ez az oka annak, hogy Európá­ban az elmúlt három évtizedben végbe­ment kerámiaipari fejlődés túlkínálatot eredményezett.

Az építtetők ma már több száz fajta bur­kolati anyag közül válogathatnak, a ter­mészetes kövek – magas áruk miatt – azonban sokak számára elérhetetlenek. Nagymértékben csökkent a fa- vagy fa alapanyagú burkolatok iránti érdeklő­dés is, miután a fából szinte teljes mér­tékben importra szorulunk. Kivételt csak a hazai lombos, valamint egyéb értékte­lenebb fákból készült rostanyagú táblásított burkolatok jelentenek, amelyek mind kedveltebbek a korszerű díszítő és burkoló munkák anyagaiként, egyrészt mert olcsóbbak, másrészt házilagosan is egyszerűen beépíthetők. A tudatos és célszerű döntéseken túl, sajnos az öncélúság lakáskultúránkban nem egyszer giccses megoldásokat ered­ményez, szerencsére azonban egyre rit­kábban, mert ma már inkább az építész és a belsőépítész terveire hagyatkoznak a nagyon jó anyagi körülmények között élők is.

Cikksorozatunk a tervezéssel, mint forma­művészettel kevésbé foglalkozik, mert – a sorozat gyakorlatias jellegéből adó­dóan – elsősorban a kivitelezésben szeretne segíteni és egyfajta tájékozó­dási tudás átadására törekszik. A helyiségek belső kialakításának és burkolatának tervezésekor elsősorban a funkció szabta igényeket és a formát kell összekapcsolni úgy, hogy a szerke­zet tökéletesen e két fő szempontot szolgálja.

A belső burkolatok anyagát és a szerke­zeti megoldásokat a burkolandó helyi­ség rendeltetése, és az abból származó igénybevételek határozzák meg. A sok­féle igénybevételnek megfelelően a bur­kolatok számtalan mechanikai, kémiai, fizikai, élettani, gazdaságossági stb. kö­vetelménynek kell, hogy eleget tegye­nek. A burkolati anyagok, a kő, a fa, a kerámia, a fém, a műanyagok, a gumi, a textil, a beton stb. sokfélesége meg­könnyíti és gazdaságosabbá teszi a bur­kolatok tervezését és kivitelezését. A tervezés három fő szempontja közül a funkciót az épület, a helyiség rendel­tetése határozza meg. Két további lé­nyeges tervezési feladat a burkolatok formai és szerkezeti megoldása.

A formai tervezéssel megteremthető a helyiségek, a belső terek megfelelő összhangja, ezen belül igen fontos

• a burkolat burkolattal,
• a burkolat színekkel,
• a burkolat bútorzattal és berende­zéssel való hangsúlyozott harmó­niája.

A burkolat burkolattal való összehan­golása a padozat és a fal, a padozat és a mennyezet, a fal és a mennyezet stb. kapcsolódásánál jelenik meg. Elsőd­leges szempont az anyagok homogeni­tása, a felületi struktúra és az erezet har­monikus párosítása. Kritikus helyet je­lent fürdőknél és egyéb elemes burko­latú helyiségeknél a lapok közötti fugák folytonossága fal és fal, valamint pa­dozat és padozat között.

Kerámia bur­kolatú helyiségek méretét csempe-, il­letve a padlóburkolat mérethálója sze­rint szokták meghatározni, ami új épü­leteknél egyszerűbb, meglévő adott­ságú és méretű helyiségeknél azonban ez már nehezebb feladat. A méretmeg­határozást megkönnyíti, ha a falicsem­pe szélessége 200 mm + 3 mm a fuga, ami 203 mm-es mérethálót jelent, vala­mint ha 200/200 mm-es méretű padló­burkoló lapokat használunk.

Adott helyiségméret esetén, ha a fali padozati háló nem lehet folytatólagos, többféle megoldás is kínálkozik.

Ilyenek:

• a padozati burkolat fugáinak irá­nyát 45 fokban elfordítjuk (diagonál burkolat),
• eltérő, általában kisebb méretű pa­dozati burkolatot választunk, de megoldást jelenthet a nagyobb mé­retű padlólapok használata, amivel a fal hangsúlytalanabb lesz,
• az egész laptól eltérő lapméretet fel­osztva, a fal és padozati síkok csat­lakozását úgy kell megtervezni, hogy a síkbeli átmenet közel azonos le­gyen a fal és padozat elemeinél.

A legfontosabb a szerkezeti tervezés, hiszen egy burkolatnak átalakíthatónak vagy cserélhetőnek kell lennie. A szer­kezeti tervezéssel a szakmánkénti ismertetésnél foglalkozunk részleteseb­ben, itt csak néhány példán keresztül mutatjuk be a jelentőségét. A burkolatokat az alattuk lévő szerke­zet rétegfelépítéséből eredő adottsá­gokat és a burkolóanyagokat is jól is­merő szakembernek kell megtervezni. Semmiképpen nem szabad ezt a fela­datot mellékesnek tekinteni, mert pél­dául egy ipari épületben a födémet és a padlót érik a legerőteljesebb igénybe­vételek (ütés, koptatás, hő- és vegyi hatások stb.).

A padlószerkezet tervezéséhez elenged­hetetlen a várható igénybevételek szám­bavétele, amihez adatokat kell gyűjte­ni. Nem elég a káros vegyi anyag fajtá­ját ismerni, hanem tisztában kell lenni annak maximális koncentrációjával, a hőhatással és azzal a mennyiséggel, amely a burkolatot 24 óra alatt érheti.

Néhány fontos szempont

Figyelembe kell venni a helyiség téli és nyári hőmérsékleti maximumait és az ezek különbségéből eredő igénybevéte­leket éppúgy, mint a funkcióból szár­mazó gőzök és gázok jelenlétét, lecsa­pódási lehetőségeit. Fel kell deríteni a várható talajvízszintet és a talajvíz ag­resszivitásának mértékét, mert általában ez utóbbi az oka – a hibafeltárások tanúsága szerint – a helytelen rétegfelé­pítésű (pl. nem szigetelt, de egyébként kitűnő minőségű) padlóburkolatok tönk­remenetelének.

Az építőanyagok sokfélesége mellett az egyes anyagok tulajdonságai gyakran azonosak, ami összehasonlító értékelés­re készteti a padlószerkezet tervezőjét, ezt azonban sokszor bizonytalanná te­szi, hogy a különböző burkolatok mű­szaki jellemzői nem egyforma módsze­rekkel vizsgálhatók. Ezért igen fontos, hogy a gyártók részletes technológiai útmutatóban ismertessék termékük fel­használási lehetőségeit és a beépítés módját, valamint az alkalmazás eset­leges korlátait.

Egy szokásostól eltérő funkciójú épület burkolatainak kiválasztásakor a sokféle igénybevételből és a kivitelezési tech­nológiából adódó nehézségek miatt adott esetben olyan anyagok között kell választani, amelyek egyenként megfelel­nek, elkészítésük azonban más és más technológiát igényel. Azonos funkciójú helyiségek padozata készíthető kerámialapokból, de műgyan­ta alapú burkolat is megfelelhet. A két anyag tulajdonságai alapvetően eltérő­ek, emiatt a tervezett burkolat rétegfelépítése és kivitelezési technológiája is különböző.

Kerámia anyagú burkolat esetén a csúszásellenálláson, a tisztítha­tóságon, a lerakási mintán van a hang­súly, műanyag burkolatnál viszont a csúszásellenálláson és a tisztíthatósá­gon kívül a fő szempontok közé a ke­ménység, a színtartósság, a víz- és a tűzállósság tartozik. A mindennapi életben sajnos igen gya­kori, hogy a burkolóanyagokat tulaj­donságaik alapos ismerete nélkül alkal­mazzák, arra hivatkozva, hogy az hasonló célokra már bevált. Ez az állás­pont magában hordozza a későbbi meg­hibásodások lehetőségét.

1.2. ábra. A lakás alaprajza és berendezé­se meghatározza a burkolatot.

1.3. ábra. Egyterű lakás összefüggő pad­lóburkolata (legfeljebb a konyha burko­lata más.

1.4. ábra. Konyha és étkező eltérő belső terének és járófelületeinek harmonikus kapcsolata.

1.5. ábra. Kapcsolt terek bútorstílusaihoz illeszkedő padló-, fal- és mennyezetbur­kolatok.

1.6. ábra Lakáson belüli „főzősarok” hidegburkolata és a lakótér felőli melegburkolat összhangja.

1.7. ábra. A minigarzon eltérő burkolata kihangsúlyozzák a funkcionális eltérése­ket (alaprajz és nézet).

1.8. ábra. Minigarzon berendezése és bur­kolatai (alaprajz és nézet).

1.9. ábra. A lakás előterének kiképzésére is fordítsunk akkora hangsúlyt, mint a la­kótérre.

1.10. ábra. Eklektikus stílusú nappali sti­lizált kandallóval, függőleges tagolású fal­burkolattal és szalagfüggönnyel, a kan­dallóra merőleges szálirányú fa padlóbur­kolattal.

1.11. ábra. A lakás nappalijának padozata befolyásolja a bútorok kiválasztását.

1.12. ábra. Modern lakás funkcionális tér­kapcsolását jól szolgálja az egyszerű bú­torzat, a falak kevésbé hangsúlyos burko­latai és a mennyezetfelület keresztgerendázatának burkolata.

1.13. ábra. Galérián elhelyezett hálószoba nagyelemes padlóburkolattal.

1.14. ábra. A hosszú elemekből álló pad­lóburkolat jól látható rajzolata miatt a bel­ső tér nagyobbnak látszik.

1.15. ábra. Azonos fal- és padlóburkolat harmóniája.

1.16. ábra. A helyiség benapozásával azo­nos irányú mennyezetburkolattal ellátott pihenősarok.

1.17. ábra. Padlástéri dolgozósarok azo­nos anyagú fal- és mennyezetburkolattal, szerelt és kapcsolt bútorzattal.

1.18. ábra. Egy egyszerű padló- és hátfal­burkolat megvédi a felületet a háztartási munka káros következményeitől.

1.19. ábra. Fürdőszoba hálósán rakott padló- és falburkolattal.

1.20. ábra. Kád- és zuhanyfülke átfutó burkolattal.

1.21. ábra. A padló- és falburkolat hálójá­nak méretrendjéhez igazodó elemes ki­egészítő bútorzat.

1.22. ábra. Térelhatárolóval osztott für­dőszoba hálós kerámiaburkolattal.

1.23. ábra. Összefüggő térhatás érhető el a fali fülkébe épített zuhanyfülke átlátszó üvegajtajával.

1.24. ábra. Zuhanyfülke csempeburkolatú hátfallal.

1.25. ábra. Rusztikus stílusú konyha belső tere.

1.26. ábra. Paraszti építészeti stílusú kony­ha kiselemes fal- és padlóburkolattal.

1.27. ábra. A helyiségek kiegyensúlyozott berendezéséhez jól illeszkednek a négy­zetes és ívelt idomú burkolatok.

1.28. ábra. Mozgalmas funkciójú lakótér megnyugtató hatású „darabos” burkolata.

1.29. ábra. Adott alaprajzi elrendezés kü­lönféle étkező bútorzattal, fal-, mennye­zet- és padlóburkolattal. A. modern bútor sík mennyezeti kerettel, sima fallal, kő vagy kerámia padlóbur­kolattal, B. skandináv stílusú belső bútorzat vi­lágos szőnyegpadlóval, fehér falakkal és kör alakú mennyezetvilágítással, C. rusztikus stílusú bútorzat kiemelt mennyezetburkolattal és fapadlóval, D. eklektikus stílusú burkolatok és bú­torzat.

1.30. ábra. Bútorzattal azonos stílusú falburkolatok.

1.31. ábra. Optikai térnövelés a falburkolatba épített tükörfelülettel.

1.32. ábra. Eltérő lapméretű fürdőszobai kerámiaburkolat vázlatos terve.

1.33. ábra. Fürdőszoba padlóburkolatának terve. a) berendezésterv; b) padlóburkolási alaprajz a kifalazásokkal

1.34. ábra. Fürdőszoba falburkolatának terve a berendezési tárgyak és elemek alapján. a) – d) a falak nézetei

A burkoló munkák előkészítése

Az előkészítési munkák túlnyomó része tervezési jellegű, ill. műszaki előkészü­leteket jelent.

A burkolatok kivitelezé­sét előkészítő munkák sorrendben a kö­vetkezők:

• a burkolat megtervezése,
• épületgépészeti kitűzések,
• épületgépészeti alapszerelések el­készítése a burkolatok alatt,
• hőszigetelések elkészítése,
• kifalazások és aljzatok elkészítése,
• habarcsos kötőanyagú burkolatok elkészítése,
• szárazon kapcsolt burkolatok sze­relése és készítése.

1.35. ábra. Lakásbelső burkolata és berendezése.

1.36. ábra. Fal- és padlóburkolat terve. a) hálós hézagolással, b) eltérő méretű fal- és padozati elemek ferde kapcsolásá­val, c) eltérő méretű fal- és padozati ele­mekkel, d) egésznél kisebb méretű fal- és padozati elemekkel, hálósán burkolva.

1.37. ábra. Belső falburkolat terve. a) nézetrajz ajtóval, b) nézetrajz metszettel

1.38. ábra. Belső falburkolat csomópontjai a) falcsatlakozás beépített szekrénnyel, b) falcsatlakozás szerelt ajtókkal, c) falburkolati csomópontok, 1 falburkolat betétmező, 2 díszítő profilozás, 3 kapcsolóelem, 4 tiplis kapcsolás, 5 burkolati keret, 6 légrés, 7 vakolt fal, 8 lábazati szegő, 9 zárószegő, 10 hevederfa, 11 betétkazetta, 12 beépített szekrény, 13 ajtó vaktok, 14 szerelt tok, 15 ajtószárny, 16 tokbélés.

1.39. ábra. Teraszburkolat rétegfelépítésének terve.

1.40. ábra. Teraszburkolat rétegrendje és csapa­dékvíz elvezetése. a) víz kivezetése, b) víz összegyűjtése, c) faltő cso­mópontok, 1 burkolat, 2 lejtbeton (aljzat), 3 kemény hőszigetelő réteg, 4 többrétegű vízszigetelés, 5 lej­téskiegyenlítő réteg, 6 folyóka, 7 taposórács, 8 csa­tornaelem ágyazó rétege, 9 elasztikus vízmentes tö­mítés, 10 sziloplaszt, 11 távtartó és ragasztó ha­barcságy, 12 függesztett lábazati burkolat, 13 ta­golási réteg, 14 kiköpő, 15 vízszintes műanyag bevonat, 16 vízorr, 17 vízorr-profil, 18 erkély vasbe­ton födémje, 19 vakolat, 20 kondenzvíz kivezetése.

1.41. ábra. Födém rétegrendje. 1 padlóréteg (szőnyegpadló), 2 esztrich réteg, 3 teherelosztó vasalás, 4 aljzat, 5 fó­lia, 6 hő- és hangszigetelő réteg, 7 fafö­dém, 8 kapcsoló horony, 9 tartógerenda, 10 szegezett kapcsolás, 11 natúr, pácolt felület.

A burkolatok feladatai

A kötött padló rétegei szilárd tapadás­sal csatlakoznak egymáshoz. Az úsztatott padló burkolata és azzal szilárdan kötött rétegei – a teherhordó aljzat közötti elválasztó rétegnek kö­szönhetően – vízszintesen nincsenek egymással kölcsönhatásban. A kavicságyra fektetett burkolat leg­többször nagyméretű (legalább 40 cm-es lapok kötés nélküli lerakásával, sza­bályos rajzolatú hézagosztással készül. Az alátéttámaszok legtöbbször nagy­méretű (legalább 40 cm oldalhosszú­ságú) lapok sarkai alá helyezett, szilárd anyagból készített idomtestek, amelyek a burkolólapok szabályos elhelyezke­dését, a víz elvezetését és az alsó légré­teg kiszellőzését biztosítják.

A fektetési hézag (fuga) a kerámialapok közötti, legalább 2 mm széles, hézagoló anyaggal tömören kitöltött (zárt) vagy üreges (nyitott) sáv. Elrendezése (hé­zagrajza) lehet egymást metsző egyenes (hálósán rakott), a falazóelemek rajzát utánzó (kötésben rakott), vagy – a bur­kolólap alakjától függő – egyéb, előre megtervezett minta szerinti. A hézagoló anyagok a hézagokat kitöl­tő masszák alapanyagai, amelyek fekte­tési hézagoknál lehetnek cement-, cement+műgyanta, illetve műgyanta kötőanyagúak, helyszínen kevertek vagy gyári késztermékek, mozgási hézagok­nál pedig tartósan rugalmas, szilikon vagy műkaucsuk alapanyagú gyártmá­nyok.

Az ágyazó habarcs a burkolólapok alat­ti, legalább 25 mm vastagon terített, a lap rögzítését szolgáló cementhabarcs réteg, amely alkalmas az aljzat kismér­tékű kiegyenlítésére is. A ragasztó habarcs a burkolólapok alat­ti, legfeljebb 20 mm vastag, fogas ke­nőlappal az aljzatra kent, a lapok rög­zítését szolgáló ragasztó réteg, amely általában műanyag adalékokkal modi­fikált, hidraulikusan kötő anyag vagy többkomponensű műgyanta. A teherelosztó aljzat a burkolat önsú­lyát és hasznos terhét egyenletesen el­osztó, legalább 5 cm vastag, a teher mértékétől függően esetleg vasalt be­tonréteg. A teherelosztó aljzat egyik változata a szűrőbeton, amely az alkalmazott adalékanyag szemszerkezetének köszönhetően lehetővé teszi a csapadékvíz átszivárgását. A teherhordó aljzat a padlószerkezetet fogadó szerkezet (födém, vasbeton lép­cső, talaj stb.).

A szivárgó réteg a szigetelés fölötti padlórétegeken áthatoló víz elszivárgását biztosító vízáteresztő réteg, amely készülhet szemcsés homokból, drenázs lapokból vagy üvegszál, illetve műszál paplanból.

A mozgási hézag (dilatációs hézag) két szerkezeti részt (pl. teherelosztó aljzat­mezőket) vagy építményrészt elválasz­tó, előre megtervezett hézag, amely le­hetővé teszi a részegységek mozgását több irányban, illetve nem akadályozza azt.

A kerámia burkolólapok nedvesen vagy szárazon formázott, égetéssel előállí­tott, mázas vagy máz nélküli termékek. A lapburkolatok négy- vagy sokszögle­tű, nedvesen vagy szárazon formázott, égetéssel vagy kötőanyaggal szilárdított (és stabilizált) kis-, közép- és nagy­elemek, amelyeket ágyazó vagy ragasz­tó réteg közbeiktatásával fektetnek a hordozó felületre.

2.1. ábra. Fal- és mennyezetburkolat ele­meinek iránya esztétikai és optikai szem­pontok szerint határozható meg. a) keresztirányú elemosztással, b) hosszanti irányú elemosztással.

2.2. ábra. Különleges fürdőszoba, igényes.

2.3. ábra. Tagolt felületű falburkolat.

2.4. ábra. Fal és padló kiegészítő profil léces burkolással.

2.2. A burkolatok feladatai

A falak, a padlók és a mennyezetek ál­talában valamilyen felületképző anyag­gal, az igénybevételtől és esztétikai igé­nyektől függően, burkolatokkal, illetve vakolatokkal fedve készülnek. A burkolatok sokfélesége hétköznapi, ünnepi, pompás, igénytelen, egyszerű, célszerű jelleget egyaránt tükrözhet (2.5.-2.7. ábra.)

2.5. ábra. A faanyag természetességét hangsúlyozó falburkolat.

2.6. ábra. Profilozott fal- és mennyezet­burkolat.

2.7. ábra. Egyszerű kapcsolású, táblás elemű fal- és mennyezetburkolatok.

A természetes alapanyagú faburkolatok melegsége, egyszerű vagy gazdag, egy-, illetve többszínű mintázata, a kőpadlók és falburkolatok nemes anyaga, erezete, szövetszerkezete és hézagrajzolatának változatossága számtalan felhasználást tesz lehetővé. A kis szemcsés lapokból (mozaiklapokból) készült padozatok sokszínűsége, a kis-, közép- és nagy­elemes (kőagyag, kerámia) fal- és pad­lóburkolatok szigorú szabályossága, egy- vagy többszínű felülete, változatos méretei és fektetési lehetősége, a sző­nyegpadló meleg otthonossága, szín- és textilválasztéka bármilyen építészeti el­képzelést és szándékot képes kifejezni úgy, hogy a műszaki igény és ízlés nem válik el egymástól.

A különböző padlók, fal- és mennyezet­burkolatok készülhetnek közvetítő és kiegészítő rétegekkel, a födémre vagy a talajra, esetleg távtartóval elválasztva, hogy az épületgépészeti szerelésekhez szükséges hely a rendelkezésre álljon. Természetesen más az elvárás egy pa­pírtapétával szemben, mint egy – funk­cióját tekintve hasonló – márványfelü­lettel szemben (2.8.-2.11. ábra). A burkolatok feladatai – amellett, hogy az adott tér rendeltetésszerű használa­tát természetszerűleg nem akadályoz­hatják – a következők

Ezek:

• a használatból adódó terheket, ha­tásokat, igénybevételeket el kell vi­selniük (12.-2.15. ábra),
• az igénybevételek okozta követel­ményeket tartósan ki kell elégíte­niük,
• megfelelően kiválasztott anyagok és szerkezeti rétegfelépítések foly­tán jó minőségű és építészeti érté­kű felületi réteget és bevonatot ké­pezve el kell lássák a szerkezetek felületének burkolását és védelmét.

2.8. Komplex padlószerkezet.

2.9. ábra. Padlástéri fal-, ill. mennyezet­burkolat egyszerű átfutó lécezettel (az al­só fólia elmaradhat).

2.10. ábra. Padlástéri ferde határoló felü­let faburkolata, látszó szarufázattal

2.11. ábra. Padlástér-beépítés határoló szerkezetének rétegfelépítése 1 burkolathordozó léc, 2 hőszigetelés, 3 légrés, 4 hőszigetelés/keresztheveder, 5 hosszheveder, 6 szerelővilla, 7 burkolatfelület.

2.12. ábra. Padozat burkolat alatti teher­hordó hőszigetelő rétegének beépítése szerelt-szegezett megoldással 1 teherátadó födém vagy aljzat, 2 átfutó hőszigetelés, 3 dilatációként is működő oldalsó szigetelés, 4 párnafa, 5 kitöltő ke­mény hőszigetelés, 6 ékelő (szorító) hő­szigetelés, 7 burkolati réteg.

2.13. ábra. Burkolat alatti hőszigetelés ré­tegszerkezete 1 födém, 2 kiegyenlítő szálas hőszigete­lés, 3 habosított táblás teherátadó hő­szigetelés.

2.14. ábra. Sík födém alatti hőszigetelés függesztett álmennyezetnél 1 födém, 2 födémhez kapcsolt hevederfa, 3 szálas hőszigetelés, 4 oldalsó (koszorú felőli) hőszigetelés, 5 szegezett táblás (pl. heratekta) hőszigetelés.

2.15. ábra. Födém alatti hőszigetelés be­építése monolit födém készítése előtt 1 födém alátámasztó zsaluzata, 2 hera­tekta hőszigetelő lemez, 3 monolit vas­beton födém.

A padozatokat, a falakat és a mennye­zeteket, valamint a padozatszegőket – a tér (a helyiség) rendeltetését és hasz­nálatát figyelembe véve – mind jelle­gükben és anyagukban, mind méretük, tulajdonságaik és igényeik tekintetében össze kell hangolni. Egy padlóburkoló lap kiválasztásakor elsőrendű szempont, hogy külső vagy belső térbe ke­rül-e? Külső téri burkolólapoknál fon­tos szempont a csúszásmentesség és a fagyállóság, ezért tömör, kevés vizet felszívó, durva felületű anyagokat cél­szerű választani, például terméskövet vagy csúszásgátló (korund szemcsés) anyagkeverékkel készült kőagyag bur­kolólapot.

A belső burkolat kiválasztásakor el­sősorban az anyagok minőségére, valamint a színek harmonikus összhangjára hívjuk fel a figyelmet. Ne feledkezzünk meg arról, hogy minden anyagnak meg­van a maga természetes szépsége, és csak önmagára jellemző tulajdonságai, amelyek egyúttal a felhasználásukat is alapvetően meghatározzák. Kerülni kell a természetes anyagok és az azokat utánzó műanyagok egy helyiségen belüli alkalmazását, mert az utánzat – ha ön­magában tökéletes ugyan, sőt formája, színe, hézagrajza és felületi megjele­nése is tetszetős – az eredeti mellett árulkodóan másolat marad. Tartsuk szem előtt a helyiség rendelte­tését, nagyságát, mert ez elsődleges a felhasznált burkolóanyag méretének és színének megválasztásakor. A legszebb anyagokból sem lehet szépet kihozni, ha nem vesszük figyelembe a helyiség rendeltetését és az adott környezet szabta kereteket.

A télikertek a korábbi idő­szakokban általában a házhoz való hoz­záépítéssel készültek. így volt ez egé­szen az évezred utolsó évtizedéig, amed­dig is a legtöbb esetben valóban utólag kapcsolták őket a már elkészült épü­lethez. Jóval kevesebb volt az együtt tervezés, amikor a télikert az házzal egyidejűleg valósulhatott meg, harmo­nikus külső megjelenést biztosítva a tel­jes épületnek (9-1. ábra).

9-1. ábra. Télikerttel egybeépített lakóház egy nyugat-európai mintalakótelepen a) földszinti; b) tetőtéri alaprajz; lakóház kapcsolt télikerttel.

Az ily módon egyesített két alapfunk­ció – a lakás és a naptér – közös elne­vezése a napház vagy szolár ház. Ez az elnevezés az utóbbi egy-két évtizedben fejlődött ki, a szakemberek azonban be­sorolásukat tekintve kissé másképpen értékelik őket. A lényeg természetesen az együtt meg­fogalmazott épület-télikert komplexum megjelenésében van. Közülük mutatunk be vázlatosan néhány tervet az alaprajz­tól a nézetrajzokig (9-2 – 9-11. ábra).

9-2. ábra. Lakóház kapcsolt télikerttel a) földszint; b) tetőtéri alaprajz.

9-3. ábra. A 9-2. ábrán bemutatott télikertes lakóház sík terepen megépített változatának képe a) oldalsó; b) elülső homlokzat.

9-5. ábra. Négyzetes alaprajzú lakóépület oldalsó, ún. pofafalas télikert kapcsolással a) földszinti; b) tetőtéri alaprajz; c) oldalsó; d) elülső (napos) homlokzati kép.

9-6. ábra. Négyzetes (hosszított) alaprajzú lakóépület oldalsó, három oldalról üvegezett felületű télikerttel a) földszinti; b) tetőtéri alaprajz; c) déli főhossz homlokzat; d) oldalhomlokzat.

9-7. ábra. Kereszt alaprajzú lakóépület süllyesztett kapcsolású télikerttel a) földszinti; b) tetőtéri alaprajz; c) déli napos homlokzat; d) oldalkép.

9-8. ábra. Kereszt alaprajzú lakóépület napos oldalról kapcsolt „panoráma”- télikerttel, erkélyes megoldású belső naptérrel a) földszinti; b) tetőtéri alaprajz; c) déli napos homlokzat; d) oldalkép.

9-9. ábra. Kétszintes lakóépület kapcsolt „panoráma” (galériás) télikerttel a) földszinti; b) tetőtéri alaprajz; c) benapozott homlokzat; d) oldal homlokzat.

9-10. ábra. Különleges és igényes belső funkcióra „ráhelyezett” lakóépület a déli oldalon kapcsolt panorámás télikerttel a) földszinti; b) tetőtéri alaprajz; c) déli homlokzat; d) oldalkép.

9-11. ábra. Kísérleti napház kapcsolt panoráma-télikerttel a) földszinti; b) tetőtéri alaprajz; c) külső kép télen.

A növényházak és télikertek automa­tikus berendezései az ember beavatko­zása nélkül, előre programozottan, a külső időjárási viszonyoktól, a napsu­gárzás erősségétől, a belső tér hőmérsékletétől és páratartalmától függően működtetik mindazokat a felszerelése­ket és berendezéseket, amelyek megha­tározzák az építmény belső terének lég­állapotát, klimatikus viszonyait.

Érzékelők

Az automatikus működtető berendezé­sek alapját azok az érzékelők képezik, amelyek érzékelik a fény, a szél, a hő­mérséklet és a páratartalom értékeit, és előre meghatározott határértékek eléré­sekor utasítást adnak a szellőzőablakok, szellőzőnyílások kinyitására vagy becsukására, az árnyékoló szerkezetek nyitá­sára vagy összecsukására stb.

Ehhez az automatikus folyamathoz az említett ér­zékelőkön túl arra is szükség van, hogy a nyitandó, csukandó, ill. elindítandó berendezések működtetése is ennek meg­felelően legyen kialakítva, vagyis gépi irányítással működjenek. A 8-32. ábrán néhány távvezérléssel működésbe hozható tetőablak és árnyé­koló látható. Növényház vagy télikert külső árnyékoló szerkezetének teljes mű­ködtető rendszere és automatikája lát­ható a 8-33. ábrán.

8-32. ábra. Távvezérléssel működtethető nyitó­csukó szerkezetek a) belső árnyékoló szerkezetekhez; b) tetőablakokhoz; 1 kézi működtető; 2 automata működtető; 3 belső árnyékoló; 4 ablakemelő szerkezet.

8-33. ábra. Automatikus vezérlésű és üzemi kül­ső árnyékoló szerkezet berendezései.

A túlzott felmelegedés ellen a másik hatásos védekezési mód az árnyékolók alkalmazása.  Növényházak és télikertek esetében egy­aránt alkalmaznak természetes árnyé­kolást. A bokrok és a rácsos szerkeze­tekre felfuttatott növények a nyári me­legben szinte teljesen leárnyékolják az építmény felületét lombozatukkal; téli, tavaszi és késő őszi időszakban pedig, mivel leveleiket lehullatják, átengedik a napsugárzást.

Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy egy napon vagy egy évszakon belül az időjárástól függően nem szabályozható, és amúgy sem tele­píthető mindenhol. Télikertek esetében még a kilátást is eltakarják. Célszerűbb tehát szabályozható árnyékoló szerkezetet alkalmazni.

Az árnyékoló szerkezeteket háromféle­képpen helyezhetjük el:

A növényház vagy télikert üvegezett síkja előtt, az üvegrétegek között és az üvegezés bel­ső oldalán. A külső oldalon elhelyezett árnyékoló szerkezet hatásfoka a legjobb, de csak olyan anyagból készülhet, amely jól bírja az időjárás viszontagságait és a napsugárzás „öregítő” hatását. A leg­rosszabb hatásfokú árnyékolók a belső oldalon elhelyezettek, mert azok szük­ségszerűen felmelegszenek, és maguk is a belső térbe sugározzák ki hőjüket. Ugyan­akkor anyaguknak nem kell időjárás­állónak lennie.

Az üvegrétegek közöt­ti árnyékoló szerkezetek hatásfoka az előző kettő közötti, de szerkezeti meg­oldásai bonyolultak. A külső árnyékoló szerkezetek legegy­szerűbb megoldása – elsősorban növény­házakban, de télikertekben is -, ha az üvegfelületek elé feltekerhető, felhúz­ható nádszövetet helyezünk el (8-13. ábra).

8-13. ábra. Külső, nádszövet árnyékoló 1 hevederekre fűzött nádszövet; 2 göngyölítő huzal; 3 csörlő; 4 üvegház vagy télikert.

8-14. ábra. Télikert külső (tető-fal) árnyékolója felső göngyölítővel.

8-15. ábra. Télikert külső árnyékolásának le­hetőségei a) tetőszakasz; b) tető és fal c) tető és fal egy árnyékolóval; d) szakaszos árnyékoló sorral.

8-16. ábra. Felső sínvezetésű árnyékolók téli­kerthez a) tetőárnyékoló; b) tető/fal árnyékolóval.

8-17. ábra. Télikert külső árnyékolása esetén az árnyékoláson kívül a résszellőztetés hűti az üveg felületét a) egy hűtőjárattal; b) szakaszos légjárattal; 1 télikert üvegezett fala (és teteje); 2 szellőztető légrés; 3 külső árnyékoló.

Igényesebb helyeken, télikertek­ben ez a megoldás főleg azért nem alkal­mazható, mivel a széle nincs befogva. A 8-18. ábrán olyan külső, vászon árnyékoló szerkezetet mutatunk be, amely két oldalon vezetősínnel van megfog­va. A göngyölítő szerkezettel a szükség szerinti állásba hozható. Azzal azon­ban számolnunk kell, hogy szél esetén ez is komolyan mozgásba jöhet, vala­mint a vászon 3 – 5 évenként elöreg­szik, még akkor is ki kell cserélni, ha télen nem használjuk.

8-18. ábra. Külső, vászonárnyékoló vezetőszerkezettel a) metszet; b) nézet; c) részlet; 1 C profilú sín; 2 bak; 3 lecsavarozás; 4 talplemez; 5 fogadó vázkeret; 6 árnyékoló borda; 7 görgő; 8 üvegezés; 9 vászon; 10 szegő; 11 végdugó; 12 vászonvezető sín; 13 gördítő szerkezet; 14 göngyölítő ház.

Külső és belső oldalra egyaránt felsze­relhető a 8-19. ábrán látható árnyékoló szerkezet. Ez is vászonból készül, a két szélén befogva, de vékony lécekkel sű­rűn merevített és nem igényel görgő­ket. Belső oldali árnyékolásra” is hasz­nálhatjuk a nádszövetet. Ebben az eset­ben is nehezéket kell az alján elhelyez­ni. A 8-21. ábrán bemutatott egyszerű megoldás esetében számolnunk kell az­zal, hogy összecsukott, ül. felhúzott álla­potban is árnyékol, mivel nem tekeredik fel, hanem harmonikaszerűen össze­húzódik.

8-19. ábra. Külső és belső oldalra is szerelhető vászonárnyékoló 1 vászon; 2 bordázat; 3 kezelő- és göngyölítő zsinór; 4 átvezető furat; 5 véglezáró lap; 6 feltekerő rúd; 7 vezetősín vagy szaruzat; 8 gördülőlap.

8-20. ábra. Télikert belső árnyékolási lehetőségeinek vázlata a) csak tető alatt; b) fal- és tetőszakasszal; c) fal és tető egy szakaszban; d) sávos szakaszokkal.

8-21. ábra. Belső függőleges nádszövet árnyékoló szerkezet 1 függesztő rúd; 2 nádszövet; 3 göngyölítő zsinór; 4 nehezék; 5 nádszövet heveder; 6 átfűző horog; 7 szerelési furat.

A belső árnyékoló kartonból is elkészít­hető, mivel nem éri csapadék. Gyakran alkalmazott, egyszerű és olcsó karton­árnyékoló látható a 8-22. ábrán. Ilyen árnyékolót házilag is készíthetünk, csak arra kell ügyelnünk, hogy a vezetőhu­zal részére kialakított lyukak egy egye­nesbe essenek és bírják a vezetőhuzal dörzsölő hatását, amely a feszítőhuzal anyagától és felületi érdességétől függ. Ugyancsak házilag elkészíthető a 8-23. ábrán látható vászonárnyékoló.

8-22. ábra. Belső árnyékoló kartonpapírból 1 hajtogatott karton lamella; 2 vezetőlyuk; 3 borda; 4 zsinór; 5 horog; 6 télikert váza.

8-23. ábra. Vászon belső árnyékoló szerkezet.

Ha nem ezt a megoldást választjuk, miszerint a tartó rudat át kell bújtatni, szőni a vász­non, akkor a 8-26. ábrán látható meg­oldások bármelyike megfelelő. Ezek a vászon árnyékoló szerkezetek csukott állapotban a 8-27. ábrán láthatók. Attól függően, hogy a növényház és télikert tartó vázszerkezete milyen kialakítású és anyagú, különböző lehet a vászon árnyékoló szerkezet vezetősínjeinek ki­alakítása is (8-28. és 8-29. ábra).

8-24. ábra. Télikert fregoli zsinóros működtetésű tető alatti árnyékolójának működési vázlata.

8-25. ábra. Télikert gyűjtősínes megoldású tető alatti árnyékolója a) üzemi helyzet; b) szabad benapozást lehetővé tevő helyzet.

8-26. ábra. A 8-17. ábrán bemutatott árnyékoló tartószerkezeteinek változatai a) – e) 1 fatengely; 2 függesztő talp; 3 vászon; 4 szegezés.

8-27. ábra. Gördülő, hajtogatott vászon belső árnyékoló összecsukott állapotban 1 vászon; 2 tengely; 3 szegezés; 4 göngyölítő zsinór; 5 fogó: 6 átfűző horog; 7 szaruzat; 8 horonyfa; 9 talp; 10 görgő; 11 csavarozás.

8-28. ábra. Télikert tetőüvege alatti gördülő­sínes függesztésű árnyékoló a) alsó; b) oldalsó függesztéssel.

8-29. ábra. Üvegtető alsó síkjához kapcsolt csúszó sínes árnyékoló.

A bemutatott megoldásoknál vannak lényegesen bonyolultabbak, igényeseb­bek is (pl. falemezekből készült redő­nyök, elfordítható lamellák stb.), de ezek sokba kerülnek, általában alkalmazá­suk csak olyan helyen gazdaságos, ahol az árnyékolóknak komolyabb feladata van, például napházakban, klimatizált épületekben stb.

Megjegyezzük, hogy mivel a napsugár­zás beesési szöge évszakoktól és nap­szakoktól függően ismert, mód van ar­ra is, hogy a növényházakat és téliker­teket úgy alakítsuk ki, úgy tájoljuk, hogy a „védekező” árnyékolás optimálisra csökkenjen.

Szerkezeti szellőzőelemeknek nevez­zük azokat a szerkezeteket, amelyek be­épülnek a növényházak és télikertek szer­kezeteibe, működésük kézzel szabályoz­ható, vagy egyszerűbb esetekben nem is szabályozható, hanem a belső légálla­potoktól függően áramlik át rajtuk a levegő. A szabályozás nélküli szellő­zők bármilyenek lehetnek. Kialakítá­suk során csak arra kell ügyelni, hogy a csapóeső ellen védettek legyenek. A szabályozható szellőzők két egyszerű példája látható a 8-1. és 8-2. ábrán, ezek két egymás feleit elcsúsztatható lemez­zel szabályozhatók.

8-1. ábra. Szalagszellőző alumíniumlemezből 1 alaplemez kerettel; 2 záró lemez; 3 csavarozás; 4 fogó; 5 rések; 6 befogószerkezet.

8-2. ábra. Kombinált szalagszellőző 1 alaplemez; 2 keretprofil; 3 záró lemez; 4 furatok; 5 kivágás; 6 csavarozás; 7 fogó; 8 befogószerkezet.

Különösen az igényesebb kialakítású növényházak és télikertek gyakori szellőztetési módja, hogy megfelelő helye­ken szellőzőablakokat helyezünk el, vagy a bejárati ajtón szellőztetünk. Ebben az esetben pedig meg kell oldani ezek többfokozatú kitámasztását, és ha az abla­kok kézzel el nem érhető magasságban vannak, akkor a nyitó- és kitámasztó szerkezetek távműködtetését is. A leg­egyszerűbb kitámasztó szerkezettől a csavarmenetes és csuklós megoldáso­kig látunk példákat a 8-3 – 8-8, ábrán.

8-3. ábra. Fogasléces szellőzőablak-működtető szerkezet
a) tetőablakhoz; b) falba épített ablakhoz; 1 nyíló üvegezett keret; 2 üvegfal; 3 üvegtető; 4 csukló; 5 csuklós elem; 6 rögzítő; 7 fogazott kar; 8 fogazás; 9 támasztó; 10 kezelőrúd kapcsolódási helye.

8-4. ábra. Csuklós karos szellőzőablak tetőfelületbe szerelve
a) kézi és b) automata működtetésű; 1 üvegtető; 2 tetőablak; 3 csuklós elem; 4 emelőrúd; 5 emelőkar; 6 kardán; 7 működtető rúd; 8 áttétel; 9 ütköző fül; 10 menetes emelőrúd.

8-5. ábra. Üvegfalakba épített ablakok.

8-6. ábra. Menetes támasztékú szellőzőablak-működtető szerkezet
1 üvegtető; 2 szellőzőablak; 3 keresztborda; 4 menetes emelőkar; 5 bolygó menetház; 6 himba; 7 kar; 8 gyűrűs kapocs; 9 kezelőrúdhoz kapocs; 10 csukló; 11 rögzítés; 12 pánt.

8-7. ábra. Sorolt szellőzőablak tengelyemelős működtető szerkezete
1 tengelyrúd; 2 forduló szerelőtalp; 3 kar; 4 csukló; 5 emelőrúd; 6 ablakbefogás; 7 hosszított furat; 8 csavaros szabályozó; 9 szaruzat (esetleg oszlop); 10 tetőüveg; 11 szellőzőablak.

8-8. ábra. Szellőzőablak tengelyemelős, I csúszó szános emelőszerkezete
1 tengelyrúd; 2 forduló szerelőlap; 3 kar; 4 szaruzat, oszlop; 5 csavarozás; 6 üvegezés; 7 szellőzőablak; 8 műanyag szám; 9 műanyag csúszó lap; 10 alátét; 11 csukló.

Ezek között már találunk néhány olyat is, amely hő érzékelőkkel vezérelt, auto­matikus működtető szerkezet részeként is alkalmazható. Egyszerű növényház vagy télikert esetében természetesen mód van arra, hogy megfelelő helyeken el­helyezett szalagszellőzőkkel önszabá­lyozó, természetes módon oldjuk meg az átszellőzést (8-9. ábra).

8-9. ábra. Kis belmagasságú télikert természe­tes szellőztetése szalagszellőzőkkel A beáramló levegő; B kiáramló levegő.

A szalagszellőzőket az évszaknak és időjárási viszonyoknak megfelelően ese­tenként úgy kell beállítani, hogy az átszellőzés megoldott legyen, de kedvezőtlen hatású huzat ne jöjjön létre. Általában azt mondhatjuk, hogy szük­séges a növényházak és télikertek ál­landó szellőztetése. Átmeneti időszak­ban, amikor még nincs túl meleg, ele­gendő a felső kiszellőzés. Meleg idő­járás esetén átszellőzés szükséges.

Ta­pasztalati úton kialakult, hogy az át-szellőzéshez szükséges keresztmetsze­tek nagysága a teljes felülethez képest:

• déli oldalon a teljes felület 1/20-ad része;
• keleti és a nyugati oldalon a teljes felület 1/12-ed része;
• északi oldalon pedig a teljes felület 1/15-öd része.

A szellőzőfelületeket átellenesen kell elhelyezni, esetenként külön megfon­tolás tárgyát képezheti, hogy milyen ma­gasan legyenek. Ez jelentős mértékben függ a növények elhelyezésétől, vagy a télikert használatának módjától.

Igényesebb esetekben, amikor komoly veszély a nyári túlmelegedés – mint például a 8-11. ábrán bemutatott két­szintes télikert esetében -, már szel­lőztető berendezést kell beépíteni, mert az előzőekben tárgyalt szerkezeti szellő­zőelemek bármelyikének beépítésével sem vezethető el a keletkező belső hő. A szellőztető berendezések – amelyek egy példája függőleges és ferde tetőfe­lületre beépítve a 8-12. ábrán látható – általában villamos energiával működ­nek. Ennek következtében könnyen auto­matizálhatok, hőérzékélő berendezéssel irányíthatók, vezérelhetők.

8-10. ábra. Télikert természetes szellőztetése
a) teljes légtéröblítéssel; b) rétegszellőzővel (üvegfal és árnyékoló közötti résen át); 1 üvegtető; 2 szellőztetett légtér; 3 árnyékoló.

8-11. ábra. Nagy belmagasságú télikert gépi szellőztetésének vázlata.

8-12. ábra. A 8-11. ábrán bemutatott gépi szellőző berendezés
a) függőleges falba; b) ferde tetőzetbe; 1 ventilátorkerék; 2 gépház; 3 fix zsalus szellőző; 4 levegő bevezetés; 5 kitorkollás; 6 osztóborda; 7 szaruzat; 8 hőszigetelő üvegezés; 9 műanyag tömítő szalag; 10 üvegszorító profil; 11 borítóléc; 12 csavarozás; 13 a szellőző burkolata; 14 rugalmas függesztés; 15 sziloplaszt fugázás; 16 hablemez; 17 bordázat; 18 csavartoldó; 19 fabetét; 20 ajtó; 21 rugózat; 22 szúnyogháló.

A sok évtizedes múltra visszatekintő télikert-építészetben a faszelvényektől a fémekig és ezek kombinációinak al­kalmazásáig sok mindent felhasznál­tak, ám a műanyagok csak az ezred­forduló utolsó évtizedében, a fejleszté­sek eredményeként váltak fontos építő­anyaggá e területen. Télikertek készülnek ún. extrudált ab­lak- (és ajtó-) szelvényekből főként fix kivitelben, de nyílószárnyak beépítésé­vel is.

A műanyag szelvényű télikertek­nél a falszerkezet kitöltése a fogadóvá­zat illetően kevésbé okoz gondot, mert „idegen anyagú” váz csak magasabb homlokfelület esetén szükséges, a tető­zet kialakítása viszont már nem annyi­ra egyszerű. A tetők hordozóvázát az üvegezett felületektől függetleníteni kell, vagyis a váznak minden terhet önálló­an kell viselnie, míg az üvegezett fogadófelületi „réteg” már csak a tetőzet héj­szerepét kell, hogy kifogástalanul be­töltse.

Különleges szerkezeti rendszerek is meg­jelentek a télikertek építésénél, ahol az extrudált profilbelsőt különböző habok­kal töltik ki, a bordázat pedig fautánzatú felületet kap (7-88. ábra).

7-88. ábra. Műanyag profilú, ül. falszerkezetű télikert kombinált szerkezetű tetőzettel.

Kombinált szerkezetű télikert lakóépület oldalsó kapcsolásával

7-89. ábra. Fa hordozóvázú télikert műanyag profilú fal- és tetőelemekkel nyereg-, fél nyereg- és lapos tetős kivitelben.

7-90. ábra. Kombinált szerkezetű télikert tetőbordázati csomópontja (vízmentes) tetőüvegezéssel fa/műanyag vagy fa/aluprofil alkalmazása esetén.