Télikertek - 167. oldal

A növényházak egyszerűbb változatai­nál (melegágyak, hajtatóházak, fólia­sátrak) nem merülnek fel alapozási kér­dések. Ezeknél az alapozás lényegében a lehatárolást rögzíti, így a készítés so­rán csak arra kell ügyelni, hogy a talaj fagyása esetén ne mozduljanak ki a he­lyükből. Anyagukat úgy kell megvá­lasztani és megvédeni, hogy a talajban legalább annyi ideig megőrizzék hasz­nálható állapotukat, mint a felépítmény­ben használt anyagok. A növényházak komolyabb változatai (melegházak, üvegházak,) és természe­tesen a télikertek esetében már komo­lyabb feladata van az alapozásnak.

Kü­lönösen igaz ez abban az esetben, ami­kor a növényház vagy télikert padló­szintje alacsonyabban van, mint a te­repszint. Ilyenkor ugyanis nemcsak az építményt kell stabillá tenni az alapo­zással, hanem az alaptesteknek, alap­falaknak a környező föld nyomását is fel kell venniük támfalként, a felső szé­lük megtámasztása nélkül. Célszerű­nek látszik ilyen kialakítású épületek esetében szerkezettervezőhöz fordulni, hogy a lehető legegyszerűbb és ugyan­akkor biztonságos megoldást kidolgoz­za számunkra (6-1. ábra).

6-1. ábra. Süllyesztett kialakítású üvegházak alap­falai a) vasbetonból; b) téglából; 1 falazott alapfal; 2 szigetelés; 3 védőfal; 4 vas­beton támfal; 5 osztályozott kavics feltöltés; 6 talp­keret; 7 váz; 8 üvegfelület; 9 aljzatbeton; 10 hu­muszréteg; 11 termett talaj; 12 padozat (beton).

A félig süllyesztett növényházak tám­falként működő alapozásakor további problémával is számolnunk kell: a ned­vességgel, amely az alapfalakat a talaj felől éri. Növényházaknál előfordulhat, hogy a határoló alapfalat vasbetonból készítjük külön szigetelés nélkül, de még ilyen esetben is célszerű a támfal külső oldalán osztályozott kavicsból „szivár­gót” kialakítani, amely a támfalat közvetlenül érő felszíni vizeket elvezeti (I. a 6-1. a) ábrát).

Ha nem betonból, ha­nem téglából építjük az alapfalat, ak­kor akár növényházról, akár télikertről van szó, mindenképpen szigeteljük a falat. Növényházaknál – kedvező kö­rülmények esetén – el lehet tekinteni a padozat szigetelésétől, de télikerteknél – különösen a süllyesztett kialakítású esetében – a padozatot is szigetelni kell (1. a 6-1. b) ábrát).

Alapozási tanácsok

A környező terepszinttel azonos, vagy annál magasabb padlószintű növény­házak és télikertek alapozását kétféle­képpen oldhatjuk meg. Általános meg­oldás, hogy az építmény tartószerke­zetét pontonként alapozzuk és a tartó­szerkezetek közötti mezők terheit a tar­tószerkezetekre hárítjuk. Az a megol­dás is alkalmazható azonban, hogy a határoló falak alatt sávalapot alakítunk ki, ami egyben az üvegezett határoló fa­lak lábazata is.

Az alapozások alsó síkját attól függően kell meghatározni, hogy a felettük épí­teni kívánt növényház vagy télikert szer­kezete, határoló falai milyen terheket ad­nak át az alapozásra. Könnyű, egyszerű növényházak esetében, ahol a terhek nem számottevők, elegendő, ha az alapozás síkját az ún. fagyhatár alatt határoz­zuk meg, amely hazánkban 80 – 90 cm-rel van a mindenkori terepszint alatt.

Na­gyobb szerkezeti terhű, komolyabb nö­vényházak és télikertek alapozási síkjá­nak meghatározását szaktervezőre kell bízni, aki az adott talajmechanikai viszo­nyoktól függően meghatározza, meg­tervezi az alapozás módját és mélysé­gét. Az alapozással összefügg, hogy a növényházak és télikertek nagy üveg­felületei és egyéb anyagú határoló felü­letei szélnyomás hatására nemcsak füg­gőleges, hanem ferde, sőt felfelé mutató erőkkel is igénybe veszik az alapozást. Ezért ügyelni kell arra, hogy a szerkezetek és az alapozásuk kapcsolata meg­felelő legyen, és az alaptesteket ne le­hessen feltépni.

Teherhordó szerkezet, vázszerkezet

A növényházak és télikertek teherhordó szerkezete – mivel felületük túlnyomó többsége üvegezett – általában vázszer­kezet. Ez alól csak azok a típusok kivé­telek, amelyeknek egyes oldalaik tömö­rek, de az üvegezett felületek tartószerke­zete ezeknél is vázjellegű szerkezet. A tömör határoló felületek anyaga azo­nos az egyéb építményekhez, épületek­hez alkalmazottakkal. A vázszerkezeti elemek anyaga pedig lehet fa, acél, alu­mínium és műanyag, valamint mind­ezek kombinációja.

A faanyagú vázszerkezetek elsősorban fenyőfából készülnek. Igényesebb he­lyeken – természetesen főleg téliker­tekhez – alkalmaznak keményfákat is, főleg tölgyfát. A fenyő vázszerkezetek nagyobb igénybevételű, vagy nagyobb időállóságot igénylő elemei gyakran ke­ményfából készülnek. A fenyőfák közül legmegfelelőbb a jegenyefenyő és a luc­fenyő, majd a borovi fenyő és a vörös­fenyő. A hazai fenyőfafajták kevésbé alkalmasak, mint az importból beszer­zettek, mert ingadozó a szijácsarányuk és nagy a gyantafolyási hajlamuk.

Acélalapú szerkezetek

Az acélanyagú vázszerkezetekhez me­legen hengerelt és hidegen hajlított profilokat egyaránt alkalmaznak. Az acél szilárdsága jóval meghaladja a fáét, ezért nagy fesztávolságú vázszerkezetek készíthetők 2 – 5 mm falvastagságú nyi­tott és zárt szelvényekből. Ezzel a ked­vező tulajdonságukkal szemben hőtechnikai jellemzőik a faszerkezetekénél ked­vezőtlenebbek.

A vázszerkezet mindig hőhidat hoz létre, ami nemcsak a belső tér hőháztartására kedvezőtlen hatású, hanem azért is, mert a növények miatt mindig párás belső térben a pára a le­hűlő vázszerkezeten kicsapódik. A ki­csapódott pára pedig jelentős mérték­ben károsíthatja az acélszerkezeteket.

Alumíniumból készült szerkezet

A teljesen alumíniumszerkezetű növény­házak és télikertek esetében is van hő-híd, de az alumíniumprofiloknál kisebb a korróziós veszély. Az alumíniumprofilok választékából hőhíd mentes vázszer­kezet készítésére is nyílik mód (a kül­ső és belső vázelemek között rossz hő­vezető képességű gumi- vagy műanyag profil akadályozza meg a belső elem lehűlését). A teljesen alumíniumszer­kezetű növényházak és télikertek beru­házási költsége nagyobb, mint az acél-szerkezetűeké, de időállóságuk jobb. felületkezelési problémák sem építé­sük, sem pedig későbbi üzemeltetésük során nem merülnek fel, így a többlet­költség – főleg télikertek esetében – megtérülhet.

Ugyancsak az alumínium­szerkezetek mellett szól az a körülmény is, hogy a nagy és speciálisan kialakított alumíniumprofil-választékból vízzárás és légzárás szempontjából jobb szer­kezetek alakíthatók ki, mint az acél­ vagy faszerkezetekből. Ez a körülmény különösen a lakás ré­szét képező télikertek esetében lénye­ges.

A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy acél- és alumíniumprofilok kombiná­ciójából is kialakíthatók tartószerke­zetek, de ezek alkalmazása több szem­pontból nem célszerű: az acél és az alu­mínium eltérő felületkezelést igényel, különböző az időállóságuk, a kombi­nált szerkezetek karbantartó mázolása nehézkes, a két fém találkozási felü­leteinek és egymáshoz való rögzítésé­nek megoldásai – az elektrolitikus ha­tás miatt – nehézkesek stb.

Extrudált műanyag tartószerkezet

Teljesen műanyag szerkezetekből – ál­talában műanyag cső vázszerkezetként – elsősorban egyszerűbb növényházak (pl. fóliasátrak) készülnek. Extrudált profilokból komolyabb szerkezetek is készíthetők, de ezekhez már acél merevítő elemeket alkalmaznak, mert a mű­anyagok gyengébb szilárdsági tulajdon­ságai ezt mindenképpen szükségessé teszik. Előnyük, hogy nem igényelnek felületkezelést, karbantartásként elegen­dő olajos ronggyal áttörölni a felületei­ket, és emberközelben, télikertek ese­tében kellemesebb a hatásuk, mint a fém­szerkezeteké.

Az egyszerűbb növényházakban nem ké­szülnek külön padozatok, padlóburkola­tok, legfeljebb a közlekedőterületeken alakítanak ki tégla- vagy előre gyártott betonelemes burkolatokat. Nagyobb növényházakban, ahol a növényeket már nem a terepszinten, hanem polcokon ter­mesztik, általában egyszerű betonpado­zatot készítenek simított felülettel, külön burkolat nélkül.

Télikertekben vízszint legtöbbször a kerámialap vagy a tégla, igényesebb helyeken a különböző fajta kő vagy márvány padlóburkolat szokásos. Ha a télikert a nappali részét képezi, ak­kor még az is elképzelhető, hogy a nap­palival azonos fa (parketta, szalagpar­ketta, hajópadló) padlóburkolata van.

A télikertek a lakóterek szerves részei, ezért határoló, ill. üvegezett felületeik­re, nyílászáró szerkezeteikre azok mű­szaki előírásai, szabványai vonatkoz­nak. Ezek határozzák meg azokat a követelményeket, amelyek alapján a be­mutatott csomóponti megoldásokat ki­választottuk, kialakítottuk. A függőleges üvegfalak, ablakok és aj­tók üvegezési megoldásai azonosak az ablakok és erkélyajtók üvegezési mód­jaival, így itt ezekre nem térünk ki rész­letesen, de a bemutatott példákon szá­mos megoldásuk látható.

Tetők üvegezése

Sokkal lényegesebb a télikertek ferde tetőfelületeinek üvegezési megoldásait részletesen bemutatni, mivel ezek hely­telen megoldása okozhatja a legtöbb kárt. Faszerkezetű télikertek ferde tetőfelüle­teinek a lejtés

5-54. ábra. Fa tartószerkezetű télikertek hőszigetelő üvegezésének csomópontjai a) kapcsolt tartószerkezettel; b) nyitott horonnyal; c) fa takaróléccel és pattintható fémlemez védőelemmel; d) alumínium profilléccel; e) gumiágyazatra alumínium takaróléccel kombinálva ; f) kombinált tartójú alumínium szerelőelemekkel (a jelölések megegyeznek az 5-28. ábráéval).

Az elsőn az egyrétegű üvegezésű tetők, a másodikon pedig a hőszigetelő üvegezésű tetők csomóponti megoldá­saira látunk példákat. Az 5-55. és 5-56. ábrán az előbbiekkel azonos, de fém­szerkezetű télikertek csomópontjai ta­lálhatók. A választás a megoldások kö­zül egyrészt a télikert már meghatáro­zott szerkezeti rendszerétől és anyagai­tól függ, de attól is, hogy milyen vízzá­rási biztonságra törekszünk.

5-55. ábra. Acélszerkezetű télikertek egyrétegű üvegezésének csomópontjai a) T idomacél tartószerkezet esetén; b) – J) hidegen hengerelt, zárt szelvényű tartószerkezetek esetén; 1 üvegezés; 2 ágyazó kittréteg; 3 kitöltő kitt; 4 gumilemez alátét; 5 gumiszalag; 6 fugázó kittelés; 7 ék; 8 gumicső; 9 T profil; 10 segédprofil; 11 négyzetes zárt szelvényű tartó; 12 C szelvény; 13I szelvény; 14 U szelvény; 15 távtartó profilléc; 16 csavaros kötés; 17 alátét; 18 L szorítóprofil; 19 lapos acél takaróléc; 20 alsó, 21 felső, pattintható alumínium profilléc; 22 hajlított alumíniumprofil; 23 faburkolat; 24 facsavar.

5-56. ábra. Acélszerkezetű télikertek hőszigetelő üvegezésének csomópontjai a) – b) zárt szelvényű, c) C szelvényű, d) I szelvényű, e) U szelvényű, f) zárt szelvényű kombinált alumíniumszerkezet esetén (a jelölések megegyeznek az 5-30. ábráéval).

A télikertek üvegfedésének a lejtés irá­nyában felvett metszete három kritikus csomópontot tartalmaz. Az egyik a ferde tető és a csatlakozó függőleges ol­dalfal találkozása. Ez lehet ereszcsatornás kiképzésű (5-57. ábra) és eresz­csatorna nélküli kialakítású (5-58. áb­ra) is. Formai, esztétikai okokból álta­lában célszerű az ereszcsatornás meg­oldást kerülni.

5-57. ábra. Üvegtetős télikertek ereszkiképzése a) túlnyúló üvegtáblával – nem alkalmazható megoldás!; b) bádogszegővel; c) vízszintes lemez kapoccsal; 1 jég, hólé; 2 ereszcsatorna; 3 csatornavas; 4 üveg; 5 vízorr; 6 szegő; 7 rögzítő szegő; 8 lemezkapocs; 9 kitt; 10 akasztó L profil; 11 fogadószerkezet.

5-58. ábra. Üvegtetők felső lezárásának csomópontjai a) tömör falhoz csatlakoztatva; b) elemes fedéshez csatlakoztatva; 1 üvegezés; 2 tömítő szalag; 3 takaróléc; 4 kittágy; 5 szelemen; 6 biturán csík; 7 faltő bádogozás; 8 cserépfedés; 9 tetőléc; 10 vakolattartó korc; 11 épület; 12 vakolat.

Ennek elhagyása esetén azonban – akár egyrétegű, akár hőszi­getelő üvegezésű határoló szerkezetek­ről van szó – mindenképpen gondosan ügyelni kell a megfelelő tömítések ki­alakítására és elhelyezésére, valamint arra, hogy a ferde felületekről az üveg­táblák lecsúszását valamilyen módon biztonságosan megakadályozzuk. A másik kritikus csomópont a ferde üveg­tető felső befejezésénél van, amely vagy függőleges falfelülethez, vagy folytató­lagosan kialakított cserép- vagy más fe­déshez csatlakozhat. E csomópont ki­alakítási módjára – mindig az adott eset­től, elrendezéstől és anyagoktól függő­en – számos megoldás képzelhető el. Közülük az 5-59. ábra csak egy-egy példát mutat be.

5-59. ábra. Üvegtetők ereszcsatorna nélküli ereszei a) egyrétegű, normál; b) egyrétegű, alátéttel; c) peremes hőszigetelő üveggel; d) hőszigetelő üveggel és alumínium szegőprofillal; e) hőszi­getelő normál és peremes üvegek ütköztetésével; f) szimmetrikus ütkö­zéssel, erősítőlemezzel; 1 síküveg; 2 síküveg alátét; 3 ragasztó; 4 peremes hőszigetelő üveg; 5 hőszigetelő üveg; 6 gumiprofil; 7 kitt; 8 fugázó kitt; 9 alumínium beakasztó profil; 10 rugalmas fémlemez; 11 vázszerkezet.

A lejtés irányában felvett metszet har­madik lényeges csomópontja az egymás feletti üvegtáblák toldásának kialakítá­sa. Ez kritikus pont, mivel a lejtés irá­nyára merőlegesen nem alakítható ki bor­da, mert a lecsurgó víz torlódna, majd megállna rajta. Ezért az üvegtáblák vagy tompán, tömítésekkel csatlakoznak egy­máshoz, vagy átfedéssel, mint a tetőcse­repek vagy a síkpalák. Ezekre a megoldásokra látunk példákat az 5-60. és 5-61. ábrán, egyrétegű és hőszigetelő üve­gezés esetére egyaránt.

5-60. ábra. Egymás feletti üvegtáblák csatlakoztatása egyrétegű üvegfedés esetén a) átfedéssel; b) szelemen feletti ütköztetéssel; c) H profil ütköztetéssel; d) gumiprofil kapcsolással; 1 síküveg; 2 kittelés; 3 lemezkapocs; 4 szegezés; 5 ragasztó; 6 kittfugázás; 7 gumilemez; 8 faszelemen; 9 aluprofil szelemen; 10 H profil; 11 gumiprofil.

5-61. ábra. Hőszigetelő üvegfedés egymás feletti üvegtábláinak csatlakozása a) átfedéssel; b) peremes hőszigetelő üveggel, átfedéssel; c) ütközéssel; d) H profilos ütközéssel; 1 hőszigetelő üveg; 2 peremes hőszigetelő üveg; 3 kittréteg; 4 ék; 5 gumilemez; 6 alátét; 7 L profil (üvegtáblák lecsúszás elleni rögzítésére); 8 gumiprofil; 9 fugázó kitt; 10 ragasztó; 11 alumíniumszelemen; 12 H alumíniumprofil; 13 faszelemen.

Síkban csatlakozó üvegezés esetében a felső rögzítő borda folyamatos lehet és az üvegtáblák lejtésirányú hézagaiban a szer­kezeti bordákhoz rögzíthető. Ha azonban az egymás feletti üvegtáblák lejtésirány­ban átfedéssel csatlakoznak, akkor a felső rögzítő bordáknak át kell hidalniuk a szintkülönbségeket. Az 5-62. és 5-63. ábrán egyrétegű, ül. hőszigetelő üvegezés át­fedéses megoldása látható acél, ill. fa rögzítő elemekkel.

5-62. ábra. Egyrétegű üvegfedés átfedéses csatlakozása és rögzítése a tartószerkezethez a) lejtésirányú metszet; b) – c) részletek; 1 üvegezés; 2 átfedés ragasztással; 3 takaróléc; 4 furat; 5 hosszított furat (kivágás); 6 műanyag alátét; 7 facsavar; 8 csavar; 9 anyacsavar; 10 terosztát; 11 alátét (ék alakú); 12 kitöltő kittelés; 13 fa szaruzat; 14 fém szaruzat.

5-63. ábra. Hőszigetelő üvegfedés átfedéses csatlakozása és rögzítése a tartószerkezethez a) lejtésirányú metszet; b) részlet; 1 hőszigetelő üveg; 2 ragasztott átfedés; 3 impregnált keményfa takaróléc; 4 terosztát; 5 kittágy; 6 rugalmas ágyazó; 7 gumicső; 8 hosszított facsavar; 9 műanyag alátét; 10 szelemen; 11 szaruzat; 12 ék alakú fabetét.

Bármilyen megoldást választunk is, ügyelnünk kell arra, hogy a lejtés irányára merőleges hézagok is megfelelően tömítettek legyenek, mert az erős szél az esővizet képes a hézagokon a lejtéssel ellenkező irányban is benyom­ni a télikert belső terébe.

Tartóelemek és szerkezetek

A másik fontos dolog, hogy üvegezés előtt valamennyi tartószerkezeti elemet, rögzítő elemet megfelelően kell felület kezelni, és szerelés közben ügyelni kell arra, hogy a felületvédelem ne sérüljön meg. Ez jelentős mértékben hozzájárul­hat a télikert időállóságához. Ezt azért kell külön hangsúlyozni, mert a téli­kertek már tartós építményeknek mi­nősülnek, és nem lehet 2-3 évenként a felújításukkal számolni, mint egy fó­liasátor vagy üvegezett növényház ese­tében.

A télikertek ajtómegoldásaira azért in­dokolt kitérni és a lehetséges változa­tokat néhány ábrán bemutatni, mert a határoló falak kialakításakor arra törek­szünk, hogy kellemes évszakban, kelle­mes időjárás esetén a belső tér a lehető legnagyobb mértékben összenyitható legyen a természetes környezettel.

A megnyitni kívánt nagy felület három problémát vet fel: egyrészt a nagy ajtó­szárnyak nyitott állapotban nagy helyet igényelnek, másrészt a nagy felületű ajtószárnyak mozgatása nehézkes le­het, de a legfőbb probléma a harmadik: a nagy ajtószárnyak jó zárását úgy kell megoldani, hogy se a csapóeső, se pe­dig az erős szél ne jusson a belső térbe.

A télikertek ajtómegoldásaira példák

A nyitási módokat az 5-44. ábrán mu­tatjuk be. A tolóajtós megoldás csomó­ponti kialakítása az 5-45 – 5-47. ábrán látható alumíniumprofilokból épített télikert esetén. Az 5-48 – 5-50. ábrán pedig kifelé nyíló szárnyú harmonika­ajtót és csomóponti kialakításait muta­tunk be. Az üvegfal szerkezeti anyaga ebben az esetben is alumínium. Végül az 5-51., 5-52. ábrán látható harmoni­kaajtó szárnyai befelé nyílnak, a függesztő görgők vezetője fémprofil, a ta­karóprofilok és az ajtószárnyak pedig faszerkezetűek.

5-44. ábra. Télikertek üvegfalajtói két a) nyíló szárnnyal; b) tolóajtókkal; c) kifelé nyíló  harmonikaajtókkal; d) befelé nyíló harmonikaajtókkal; 1 üvegfal; 2 oszlop; 3 befelé nyíló ajtó; 4 kifelé nyíló ajtó; 5 egyszárnyú tolóajtó; 6 kétszárnyú tolóajtó; 7 kétszárnyú harmonikaajtó; 8 háromszárnyú harmonikaajtó.

5-45. ábra. Alsó gördülőkerekes tolóajtó kiala­kítása 1 gördülőkerék; 2 sín; 3 keretszár; 4 keretösszekötő; 5 küszöb; 6 vízelvezető csatorna; 7 hőhíd megszakító; 8 csúszó légzáró; 9 üvegszorító léc; 10 tömítő profil; 11 hőszigetelő üvegezés.

5-46. ábra. Tolóajtók vízszintes csomópontjai a) egyrétegű, b) hőszigetelő üvegezéssel.

5-47. ábra. Kifelé nyíló harmonikaajtós télikert.

5-48. ábra. Fémszerkezetű, felső gördülőkerekes harmonikaajtó felső keretének metszete 1 gördülő függesztő; 2 tartószerkezet; 3 légzáró profil; 4 nyíló szárnykeret; 5 tömítő profil; 6 üvegezés.

5-49. ábra. Kétszárnyú tolóajtó függőleges csomópontjai a) felső csomópont; b) alsó csomópont; 1 szúnyogháló; 2 hálókeret; 3 mobil keret; 4 tok- keret; 5 küszöb; 6 gördülőkerekek.

5.50. ábra. Harmonika- és nyíló szárnyas ajtók ütköző és nyíló csomópontjai a) egyszárnyú nyíló és kétszárnyú harmonikaajtók ütköző csomópontja; b) nyíló és harmonikaajtók nyíló csomópontja.

5-51. ábra. Befelé nyíló harmonikaajtójú télikert.

5-52. ábra. Faszerkezetű, felső görgős harmo­nikaajtó részlete 1 gördülő függesztő; 2 sínprofil; 3 faborítás; 4 fa nyíló keret; 5 üvegszorító léc; 6 hőszigetelő üvegezés.

A télikertek ajtajának kialakítását két alapvető követelmény határozza meg. Az egyik, hogy mivel az ajtók általá­ban hőszigetelő üvegezésűek, nagyon nehezek, tehát a szerkezetüket, működ­tető elemeiket megfelelően szilárd ki­alakításúra kell méretezni. A másik – amire gondosan kell ügyelni – a meg­felelő tömítés, mivel a nagy üvegfelü­leteken végigfolyó csapóeső a hiányos, vagy nem megfelelő tömítésű ajtót el­áztatja. Ajtók esetében különösen fon­tos a működés közben nyíló és csukódó hézagok jó tömítése.

A télikertek építése, az épülethez kapcsoltan a legelter­jedtebb. A kapcsolt télikerteknek sok előnyük van, ám hátrányos sajátosságuk, hogy az épülettömeg nem minden esetben nyújt kedvező képet a télikert-lakóház együt­tes képében. Ugyanis bármely formációban épülnek is meg, nem vagy csak nehezen tudják követni a kapcsolt épü­let tömegét, tetőzetének formáját, gerinc­irányát, a tájolás adta lehetőségeket stb.

A kapcsolt télikert esztétikai hátránya­in kívül előnyös, mert:

• javítja a fogadóépület komfortmi­nőségét;
• kedvezőbbek a fogadóépület hőtechnikai paraméterei (télen);
• fajlagos költsége így a legalacso­nyabb;
• bármikor hozzáépíthető a fogadó­épülethez.

Kapcsolt télikertek készülnek egyszerű fél nyeregtetővel, kontyolt nyeregtető­vel, egyenes és különféleképpen zára­dékolt alaprajzú változatokban, a ház, a tulajdonos karakteréhez, ill. igényé­hez igazodva (5.38 – 5.43. ábra).

5-38. ábra. Az egyik legegyszerűbb szokványos télikerttípus: az épülettel párhuzamos, négyzetes alaprajzú megoldás a) fél nyeregtetővel; b) manzárd jellegű fél nyereg­tetővel.

5-39. ábra. Az épületre merőleges alaprajzú téli­kert hőtechnikai szempontból gazdaságosabb, míg építészeti értékeit a kapcsolt együttes hatá­rozza meg a) normál nyeregtetős; b) kontyolt tetőlezárású.

5-40. ábra. Az épülettel párhuzamos alaprajzú télikert „sarkított” végkialakítással és épületről futtatott fél nyeregtetővel a) egyik; b) mindkét végén kimetszett változatban.

5-41. ábra. Épület tűrési pontjához kapcsolt, pár­huzamos alaprajzi formájú télikert fél nyeregtetővel a) belső; b) külső sarokkapcsolással.

5-42. ábra. Épület külső törési pontjához kap­csolt „metszett” vagy lesarkított alaprajzú téli­kert a) sarokkimetszéssel; b) kettős sarokkimetszéssel.

5-43. ábra. Sokszög alaprajzú épülethez kap­csolt télikert a) hatszög/fél; b) hatszög/negyed alaprajzi, ill. tö­megformálásban.

A téli­kerteket felfoghatjuk úgy is, hogy laká­sunkat megnyitják a kert, a természet felé. Ebben az esetben akkor beszélhe­tünk télikertről, amikor nem egysze­rűen a homlokzat síkjában zárjuk le a lakóteret üveggel, hanem a homlokzat síkjából valamilyen módon és mérték­ben kilépve, megtoldjuk a lakóteret egy, legalább két, de gyakran – üvege­zett tetőfelülettel – négy irányban.

Ez a megoldás az épületek tömegének formálásában, homlokzati tagolásában legalább olyan gazdagító, hatásos eszköz, mint a belső tér élménye szem­pontjából. Néhány szép példát muta­tunk be az 5-25 – 5-31. ábrán.

5-25. ábra. Többszintes, télikertes lakóház (napház) az üvegfelületei mögött elhelyezett napele­mekkel és kollektorokkal.

5-26. ábra. Ikerház, épülettömegbe kapcsolt télikertekkel.

5-27. ábra. Az enyhe lejtésű terepre épített többlakásos sorházak fokozottan érvényre juttatják a télikertek funkcióját és esztétikai értékeit.

5-28. ábra. Többszintes télikerttel épített lakóház.

5-29. ábra. Télikerttel bővített nappali.

5-30. ábra. Hagyományos építésű lakóház télikerttel.

5-31. ábra. Korszerű ikerház télikertekkel.

Ezek kö­zött találhatunk hagyományos és mo­dern formálású házakat is. A télikertek belső kialakítását természetesen az alaprajzi méretek és a ren­deltetés határozzák meg. A legkisebb változatuk csak dísznövények elhelye­zésére elegendő méretű.

Kialakíthatunk olyan méretű télikerteket is, amelyek a lakótér szerves részei, elfoglalhatják a nappalinak közel a felét bútorokkal be­rendezve, vagy csatlakozhatnak a kony­hához is, étkezőként kialakítva. Lehet­nek éppenséggel önálló helyiségek is, ülőgarnitúrával pihenés, beszélgetés és kellemes vendégfogadás céljára a pom­pázó, télen-nyáron zöld és virágzó nö­vények között (5-32 – 5-37. ábra).

5-32. ábra. Télikert jellegű homlokzati fal belső tér felőli képe, ahol feltárul­kozik a kertkapcsolat, a benapozás lehetősége pedig rendkívüli.

5-33. ábra. Télikert az étkezőkonyhával.

5-34. ábra. Télikert lépcsővel, galéria-hálóval.

5-35. ábra. Télikert lakáskapcsolati alaprajza a) földszint; b) emelet.

5-36. ábra. Télikert kétszintes családi házban, ahol az összes lakóhelyiségből való rálátás biztosítja a zöld „oázis’ lakás kapcsolatot a) földszinti; b) tetőtéri alaprajz.

5-37. ábra. A szokványostól eltérő épülettömegű lakóépület kapcsolt télikerttel a) földszinti; b) tetőtéri alaprajz.

A télikertek funkciója összetettebb, mint a növényházaké. A növényház célja a növénytermesztés, a növénynevelés fel­tételeinek javítása a napsugárzás opti­mális hasznosításával és a termesztési időtartam növelésével, megnyújtásával. Ugyan a télikertek is alkalmasak a nö­vények nevelésére, termesztésére, de építésük elsődleges szempontja mindig az ember számára az évszakoktól és az időjárási viszonyoktól független, zavar­talan környezet létrehozása, amely biz­tosítja a természet, a virágok és növé­nyek közelségét, a napsütés élvezetét.

Ebből következik, hogy amíg a növény­házak időszakos emberi tartózkodásra készülnek, ennek megfelelő határoló szerkezetekkel és formában, addig a téli­kerteknek feltétlenül alkalmasnak kell lenniük az állandó emberi tartózkodásra. Ez a követelmény alapvetően meghatá­rozza a télikertek tájolási, szerkezeti, üvegezési, formai kialakításának fel­tételeit, módszereit, valamint kapcsoló­dását a lakás többi részeihez vagy más épületekhez, ill. ezek belső tereihez.

Tájolás

A növényházakénál összetettebb, eltérő rendeltetés miatt a télikertek tájolási szempontjai valamivel kötetlenebbek. A növényházak tájolását az a cél határozza meg, hogy a napsugárzás minél hosszabb ideig fejtse ki hatását a nevelni, ill. ter­meszteni kívánt növényre. A télikertek­nél ezzel szemben szempont lehet az is, hogy a közvetlen napsugárzás a nyári, déli meleg időben ne melegítse túl a belső terét, alkalmatlanná téve a pihenésre. Ez az oka annak, hogy lényegében a téliker­teket – minden esetben a célnak megfe­lelően átgondolva – bármilyen irányba tájolhatjuk.

A tájolás iránya attól függ, hogy milyen célra kí­vánjuk használni a télikertet:

• a lakás, ill. épület milyen funkciójú te­réhez kívánjuk a télikertet kapcsolni;
• milyen a télikert keresztmetszeti ki­alakítása (csak az oldalfalai, vagy tetőfelülete is üvegezett);
• milyenek a télikert árnyékolási és szellőztetési lehetőségei.

A felsorolt főbb szempontokon kívül a télikerteknek – különösen az utóbbi idő­ben – gyakran kettős funkciója van: egy­részt lehetővé teszik a természet közel­ségét, a napsugárzás élvezetét, másrészt pedig fontos tényezői az épület hőháztartásának.

A télikertek fajtái

Számos szempont szerint csoportosít­hatnánk a télikerteket: anyagaik, szer­kezeti megoldásuk, formai kialakításuk stb. szerint; ám ily módon változataik nem különülnek el egyértelműen, hi­szen többféle anyagból, szerkezeti meg­oldással építhetők, formai kialakításuk is sokféle, összetett lehet. Legcélszerűbbnek az látszik, ha a télikerteket fel­adatkör szerint csoportosítjuk. Annál is inkább, mert ez határozza meg az épí­tésükhöz felhasználható anyagok, szerkezeti megoldások körét, formai kialakításuk módjait(5-1 – 5-12. ábra).

5-1. ábra. Az épület tömegéhez kapcsolt télikert, ahol a belső légtér független a lakóhelyiségektől.

5-2. ábra. Épülethez bárhol kapcsolható utólag bármikor telepíthető szokványos télikert.

5-3. ábra. Az épület karakterébe fogalmazott télikert, melynek üvegtetőzete a nagy tető síkjába esik és a homlokfal is folytatólagos.

5-4. ábra. Az épület tömegébe foglalt télikert oldalsó ablakozással, ill. benapozással.

5-5. ábra. Kapcsolt architektonikus kép.

5-6. ábra. Télikert lakáshoz kapcsolt légtérrel.

5-7. ábra. Télikert mint kapcsolt étkező.

5-8. ábra. Télikert mint napház.

5-9. ábra. Hálószoba télikert jellegű teraszkapcsolattal.

5-10. ábra. A télikert, ill. építészeti karakterének fejlődése A) gépkocsi beálló; B) pergola (rácsozat) növényzet felfuttatására; C) terasz fedése, oldalsó elhatárolással; D) télikert.

5-12. ábra. Télikert a házban a) mellső; b) oldalhomlokzat; c) télikert-lakás kapcsolat metszete.

Lényegében bármilyen rendeltetésű té­likertről legyen is szó, az építési ele­mek, szerkezeti részek általában azo­nosak. Indokolt ezért általános ábrán bemutatni az elemek, szerkezeti részek elrendezését és meghatározását (5-13. ábra).

5-13. ábra. Télikert szerkezeti elemei és részei 1 vázoszlop; 2 váz szaruzat; 3 talpkeret; 4 osztó­borda; 5 szemöldök (keret); 6 záró borda; 7 fal üve­gezése; 8 tető üvegezése; 9 takarólécek; 10 szellőzőablakok; 11 tetőszellőző; 12 támaszműködtető 13 ablakkeret; 14 keresztirányú takaróprofil 15 csapadékelvezetés; 16 faltő bádogozás; 17 alap 18 lábazat; 19 támfal; 20 burkolat; 21 hőszigetelés; 22 fix ablak; 23 nyitható felület; 24 termő­föld; 25 szűrő- (esetleg fűtő-) réteg; 26 csatlakozó épület.

Kezdetben a télikerteket az épü­letektől függetlenül építették, de minél biztonságosabbá váltak a határoló szer­kezetek épületfizikailag, a télikert an­nál inkább szerves része lett a lakóépü­letnek, vagy egyéb közösségi épület­nek. Ma már azt mondhatjuk, hogy a télikertek egybeépülnek a lakóházak­kal, épületekkel, belső tereik azok szer­ves részei.

Ablakkertek és lodzsa kertek

Városi környezetben, vagy ott, ahol ke­vés a hely, kénytelenek vagyunk a téli­kertet pótló valamilyen megoldást vá­lasztani. Ezek nem is nevezhetők iga­zán télikertnek, mert mindössze egy ablaknyílást bővítenék „kertté” (5-14. és 5-15. ábra), vagy egy emeleti lodzsát alakítanak a nyitott felületek beüvegezésével olyan belső kertté, amelyet téli­kertként is használnak (5-16. ábra).

5-14. ábra. Korszerű ablakkert a) homlokzati kép; b) alaprajz; (a jelölések megegyeznek az 5-6. ábráéval).

5-15. ábra. Ablakkert metszete 1 telepített növényzet; 2 üvegezés; 3 takaróléc; 4 függesztett növények; 5 talajteknő; 6 humusz; 7 bioréteg; 8 hőszigetelés; 9 vasbeton teknő; 10 burkolat; 11 vízorr; 12 faltő bádogozás; 13 ár­nyékoló függöny; 14 átlátszó függöny; 15 parapet fal; 76 az épület.

5-16. ábra. Ablakkert homlokzati képe.

Mindkét esetben nagyon fontos, hogy a kialakított „kerttér” megfelelően szel­lőztethető legyen, hogy megakadályoz­zuk a túlmelegedést. Az ablakkertek, lodzsa kertek esetében is beszélhetünk olyan megoldásokról, amelyek korszerű, automatikus beren­dezéseikkel nemcsak a növények fejlő­déséhez teremtenek optimális feltétele­ket, hanem részt vesznek a mögöttük levő lakótér légállapotának szabályozá­sában is.

Ilyen összetett, korszerű pél­dát mutatunk be az 5-17. és 5-18. áb­rán. Az automatikusan működő beren­dezések téli és nyári időszakban egy­aránt megfelelő légállapotot teremte­nek, megakadályozva a túlmelegedést és a túlzott lehűlést is.

5-17. ábra. Lodzsa kert homlokzati képe.

5-18. ábra. Korszerű ablakkert és részei A) szellőző légjárat; B) lakótérrel kapcsolt légjárat; 1 növényzet; 2 humusz; 3 bioréteg; 4 kavicsréteg; 5 fűtőbetét (villamos); 6 hálós szövet; 7 szűrő talajréteg; 8 fémlemez bélelés; 9 kád; 10 túlfolyó; 11 hőszigetelő üvegezés; 12 vezetősín: 13 az árnyékoló nehezéke; 14 árnyékoló; 15 az árnyékoló szerkezet szekrénye; 16 fix zsalus szellőző; 17 tolós elzáró szerkezet; 18 váz; 19 légjárat; 20 hőszigetelés; 21 kiegészítő fűtés; 22 fűtőtest; 23 automatikus csappantyú; 24 világítás; 25 légjárat; 26 üvegfal kerete; 27 rácsos álmennyezet; 28 tolóablak; 29 csatlakozó épület szerkezete; 30 előtető fedése; 31, 32 termosztát; 33 hidrométer; 34 automatika; 35 ablakhőmérő; 36 ventilátor.

Lakótélikertek

A télikertek lakófunkciójú változata a legelterjedtebb. Egyértelmű a célja: a lakást olyan térrel bővíti, amely közvet­len kapcsolatot tart a környező termé­szettel (üvegezett határoló falak), és té­len, nyáron kertként használható. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy szin­te számtalan megoldásuk, kialakításuk képzelhető el.

Az 5-19. ábrán a nappalival azonos légterű télikert, ill. annak egy része lát­ható. A nappali méreteit növeli szinte a természet végtelenségét jelezve. Ilyen megoldás esetén gondosan ügyelnünk kell a tájolásra és a télikert üvegezett felületeinek szerkezeti és formai kiala­kítására, hogy nyáron megakadályoz­zuk a nappali légterének túlmelegedé­sét, télen pedig túlzott lehűlését.

5-19. ábra. Nappalival közös légterű télikert alaprajza.

Az 5-20. ábrán látható télikert az épü­lettel összeépített, külön légterű, de üvegezett felületekkel csatlakozik elsősorban az étkezőhöz, ezen át és köz­vetlen ajtóval pedig kapcsolatban van a nappalival is. A sarokelhelyezés ked­vező tájolás esetén hosszú benapozási időt tesz lehetővé.

5-20. ábra. Dolgozó és külön légterű télikert összekapcsolása.

5-21. ábra. Étkező és nappali összekapcsolása külön légterű télikerttel.

Ez különösen lényeges lehet pl. egy pszichológus esetében, aki a betegeit a dolgozószobájában fogadja. A lakófunkciójú télikertek érdekes pél­dája látható az 5-22. ábrán. A földszin­ten elhelyezett télikert alkalmas növé­nyek elhelyezésére, pihenésre, belső ol­dali üvegfelülete miatt a lépcsőházi előtér bővületeként hat.

5-22. ábra. Közlekedő-előtér, lépcsőház és külön légterű tetőtéri bevilágítós télikert kapcsolata a) földszint alaprajza; b) tetőtér alaprajza; c) metszet.

A tetőtérben pedig a télikert ferde üvegfedésének folytatása látványosan megvilágítja a szobákkal és egyéb helyiségekkel kö­rülvett belső előteret. Az így kialakított nagy üvegfelületet gondosan kell tájol­ni. Szükség esetén gondoskodni kell az árnyékolhatóságról és az üveggel lezárt terek szellőztetéséről.

Többcélú télikertek

A fejlődés útját a többcélú télikertek jelzik. Ezeknél már nemcsak a termé­szetközelség a cél, hanem a napsugár­zás hőhatásának minél nagyobb mér­tékű kihasználása is. Az ilyen típusú télikertekre egyszerű példával térünk ki (5-23. ábra), mert a fejlettebb változatok esetében a télikert még csak egy eleme a napsugárzás komplex hasznosításának. Ezek az ún. napházak, amelyekkel ebben a cikksorozatban nem foglalkozunk.

5-23. ábra. Nappali és külön légterű, pihenésre, vendégfoga­dásra alkalmas, hőtároló vagy hőátalakító elemekhez csatla­kozó télikert kapcsolata a) földszint alaprajza; b) tetőtér alaprajza; c) metszet; 1 üvegtető; 2 szellőző ablaksor; 3 napelemek; 4 üvegezés; 5 kollek­tor (abszorber); 6 hőszigetelés; 7 vízelvezetés; 8 télikert vázszer­kezete; 9 épület tetőzete, fedése.

Gazdasági hasznosítású télikertek

Létezik – különösen falusi, gazdálkodói környezetben – olyan télikerttípus is, amelyet elsősorban nem a kellemes, természet közeli pihenés végett hoznak létre, hanem haszonnövények termesz­tésére. Mivel ugyanakkor a lakóépület előtere, előszobája is, sőt az épület köz­ponti fűtési kazánját is itt helyezték el, nem nevezhetjük növényháznak (5-24. ábra).

5-24. ábra. Télikert mint üvegház és előtér.

A megoldás – más funkciópáro­sítások esetében is – nagyon gazdasá­gos lehet. Télen a működő kazán kör­nyezetbe leadott hője megfelelően tem­perálja a télikert légterét ahhoz, hogy lehetséges legyen a palántanevelés és néhány primőr megtermelése. Ugyan­akkor a növényekkel betelepített előtér kellemes hatású a lakótér számára.

A növényházak üvegezését más-más igé­nyek határozzák meg. A közönséges üvegágyak fedőkereteinek üvegezésé­vel szemben támasztott követelmények lényegesen egyszerűbbek, mint az üveg­házak üvegezésére vonatkozóak. A fólia­házak esetében pedig ezektől teljesen eltérő problémák és követelmények ha­tározzák meg a fedés, határolás mód­ját. Az általában üvegágyaknál és rit­kán üvegházaknál alkalmazott fakeretek és vázszerkezetek üvegezése a 4-15. áb­rán bemutatottak szerint háromféle le­het.

4-15. ábra. Fakeretek és vázszerkezetek üvegezése a) szegezéssel, b) üvegszorító léccel, c) kitteléssel rögzítve; 1 keret vagy váz; 2 alákittelés; 3 üveg; 4 szegezés; 5 takaróléc; 6 csavarozás; 7 kittelés.

Ha az üvegezés nem egyetlen tábla­üvegből készül, akkor a lejtésirányú át­fedésnek legalább 3 – 5 cm-nek kell len­nie. Hőtechnikai, vízzárósági és idő­állósági szempontból a kittelt megoldás a legmegfelelőbb.

Az általában üvegházaknál, és csak rit­kábban üvegágyaknál alkalmazott fém­keretek és fémvázak a 4-16. ábrán be­mutatott módokon üvegezhetők. Ebben az esetben is a kittelt megoldás a leg­megfelelőbb. Felhívjuk a figyelmet ar­ra, hogy bármelyik megoldást alkalmaz­zuk is, az energiagazdálkodási, korrózió­védelmi követelmények betartása és az üvegek időállósága végett az üvegréte­geket mindig alá kell kittelni.

4-16. ábra. Fémkeretek és vázak üvegezése a) lemez kapoccsal, b) szorítóprofillal, c) kitteléssel rögzítve; 1 váz vagy keret; 2 alátét kittelés; 3 üveg; 4 szorítóprofil; 5 rögzítő kapocs; 6 sasszeg; 7 kittelés.

Ábrasoron mutatjuk be a fóliaházak fó­liázási lehetőségeit, megoldásait. A 4-17. ábrán egyrétegű fóliaborítású, fa váz­szerkezetű fóliaház csomóponti megol­dásai láthatók. Szinte teljesen azonos megoldást alkalmazhatunk, ha fa váz­szerkezetű, de kétrétegű fóliaborítású a fóliaház (4-18. ábra). Akár egyrétegű, akár kétrétegű fóliaborításról van szó, gondosan ügyeljünk arra, hogy a rög­zítő léc fólia felé eső felülete gyalult le­gyen és puhafából készüljön.

4-17. ábra. Fa vázszerkezetű fóliaházak egyrétegű fóliájának takarási megoldása a) fenyőléc, b) műanyag szalag rögzítéssel; 1 fa vázelem; 2 fólia; 3 rögzítő léc; 4 műanyag rögzítő szalag; 5 csavarozás (vagy szegezés).

4-18. ábra. Fa vázszerkezetű fóliaházak kétrétegű fóliájának takarási megoldása a) fenyőléces, b) műanyag léces, ül. műanyag csöves rögzítéssel; 1 fa vázelem; 2 fólia; 3 fenyő rögzítő lécek; 4 műanyag rögzítő szalag; 5 műanyag cső; 6 csavarozás (vagy szegezés).

A lényegesen elterjedtebb fém- és mű­anyag vázas fóliaházak vázszerkezeté­hez nem rögzíthető a fólia. Ezekben az esetekben a fóliát ráfeszítik a vázszerkezetre és a két szélén leterhe­lik téglasorral, vagy gyakrabban föld ráhúzásával. Mivel a fóliát ebben az esetben a rögzítés miatt nem szükséges átszúrni (4-19. ábra), ez a megoldás a legidőállóbb.

4-19. ábra. Fém- vagy műanyag cső vázszerkezetű fóliaház fóliázása a) egyrétegű, b) kétrétegű fóliázás esetén; 1 szerkezeti váz; 2 belső váz; 3 szorítókeret; 4 fóliateríték.

A hajlított vázra felfeszített fóliát 1 – 3 m-enként szorítókerettel vagy kötéllel (kender- vagy műszálas kötéllel) szo­rítják le. (Kétrétegű fedésnél csak a fel­ső réteget kell leszorítani.) Acélvázas fóliaházak fóliacseréjekor mindig újra le kell tisztítani és gondo­san újra le kell mázolni a vázszerke­zetet, mert a rajta kialakuló korrózióréteg felsértheti, kiszakíthatja a fóliát, jelentősen csökkentve ezzel a borítás élettartamát (4-20. ábra).

4-20. ábra Növényház belső.

A növénytermesztés alapvető célja, hogy minél kisebb területen minél több nö­vényt termesszen. A növényházak ese­tében sem lehet ettől eltekinteni. Ezért számos megoldást kísérleteztek ki és alkalmaznak a növényházakon belüli területek jobb kihasználására.

Az üvegágyak és fóliaházak esetében, ahol a növényeket a talajon termesztik, csak a különböző utak, járatok csök­kentésével nyerhető hasznosítható te­rület, ugyanis két ágyás között a terep­szinten 20 – 30 cm széles út elegendő. Az üvegházakban a belmagasság több egymás feletti szinten teszi lehetővé a növénytermesztést, ezért a termesztő­ asztalok között a megfelelő gondozás­hoz 50 – 55 cm-re van szükség. Ez 20 – 25%-os termőterület-veszteséghez is ve­zethet.

A termőterület növelésének lehetősége követhető nyomon a 4-12. ábrán. A ter­mesztő asztalt 80 cm-rel a talajszint fe­lett helyezik el. Ha két termesztő asztal kerül egymás fölé – ami csak alacsony növésű növényeknél alkalmazható -, akkor az első termesztő asztal feletti ma­gasság felében szokták elhelyezni a má­sodik termesztő asztalt.

4-12. ábra. A termesztő szintek kialakítása üvegházakban
a) egyszintes, talajon; b) egyszintes, termesztő asztalon; c) kétszintes, talajon és termesztő asztalon; d) háromszintes, talajon és két termesztő asztalon; 1 üvegház; 2 mellvédfal; 3 termesztő asztalok; 4 termesztő ládák; 5 cserepes termesztés; 6 termesztés a talajon; 7 termeszfőtér; 8 padozat; 9 tárolótér.

Ha a termesztő asztalok alatt is neve­lünk növényeket, akkor az asztalok olyan szélességűek legyenek, hogy ne vesse­nek árnyékot az alattuk levő felületre. Anyagukat pedig úgy kell megválasz­tani, hogy felületükkel ne akadályoz­zák túlzottan az üvegházban kialakuló természetes légáramlást. A palántanevelő ládák ugyan tömör lapokból áll­nak, de ahol tehetjük, ott sűrű szövésű fémhálóból vagy perforált lemezből ké­szítsük a termesztő asztalok lapját.

Az eddig leírt összefüggésekből adó­dik, hogy a növényházak alaprajzi kontúrja, ha azt valami egyéb körülmény nem befolyásolja, szabályos, általában nyújtott téglalap. Ez teszi lehetővé, hogy a termesztő felületek aránya adott üveg­házi alapterületen belül a lehető legna­gyobb legyen.

Belső elrendezés

Az üvegágyak és fóliaházak belső elren­dezése kevéssé kötött, mert általában a teljes belső felület – a középső gondozó-utat leszámítva – termesztő terület. Az üvegházak esetében, amelyeknek több­sége termesztő asztalos kialakítású, már bizonyos funkcionális kötöttségek hatá­rozzák meg a belső alaprajzi elrendezést: a termesztő asztalok mélysége és a közöt­tük hagyandó kezelőút szélessége. Ezek­ből a méretekből – amelyek egyetlen in­doka a kezelhetőség – különböző széles­ségű üvegházak alakíthatók ki, ezek alap­rajzi elrendezését mutatja be a 4-13. és 4-14. ábra.

4-13. ábra. Egyhajós üvegházak alaprajzi elrendezése a) három, b) két, c) egy termesztő asztal sorral; 1 termesztő asztalok; 2 közlekedő; 3 üvegház oldalfala; 4 csatlakozó épület vagy végfal.

4-14. ábra. Kéthajós üvegházak alaprajzi elrendezése.

Tájolás

A növényházak optimális tájolási megoldásait a 4-1. ábrán mutatjuk be. Az üvegágyakat az észak-déli irányra merőleges, az üvegházakat és fóliahá­zakat pedig észak-déli tengellyel kell telepíteni. Ezek a telepítési módok biz­tosítják a napsugárzás legjobb kihasz­nálását.

4-1. ábra. Növényházak kedvező tájolása a) egy irányban lejtő tetőzetű üvegágy és üvegház; b)nyeregtetős, egyhajós üvegház; c) nyeregtetős és többhajós üvegház.

Természetesen nem mindig van lehetőség az ideális tájolásra, ezt sok­szor megakadályozzák a telekadottságok, telekméretek, építmények, vagy lejtési viszonyok. Ilyen esetekben a kedvezőtlenebb telepítést a növényház for­mai kialakításával, alaprajzi elrende­zésével és belső kialakításával ellen­súlyozhatjuk.

A növényházak fajtái

Itt szerkezeti és formai kialakításuk sze­rint csoportosítva mutatjuk be a növényházakat.

Üvegágyak

Ágyásnak a kertben virággal vagy va­lamilyen haszonnövénnyel betelepített, rendszerint szabályos alakú kis terü­letet nevezzük, amelyet általában kes­keny út vesz körül, ahonnan az ágyasba telepített növények gondozhatok, lo­csolhatok. Az üvegágyak tulajdonkép­pen lábazati kerettel körülvett ágyások, amelyekre a napsugárzást átengedő át­látszó vagy áttetsző fedést helyeznek. Az így kialakuló, viszonylag védett, zárt térben a napsugárzás jobban haszno­sítható, mint a fedetlen ágyás esetében.

A hollandi ágy az üvegágyak legegy­szerűbb változata, ahogy azt már emlí­tettük. Nincsenek oldalfalai, csak te­teje. Ezt a megoldást azonban hazánk­ban ritkán alkalmazzák. Könnyen telepíthető, egyszerű üvegágy a 4-2. ábrán látható változat, amelynek cö­löpként levert hevederekre rögzített oldal­falai fából, Betonyp lemezből és azbeszt­cement sík lapokból is készülhetnek. Ke­retben elhelyezett üveggel, vagy keretre feszített műanyag fóliával is fedhető. A 4-3. ábrán bemutatott üvegágy-típus oldalfalainak hőszigetelése javítja a nap­sugárzás hasznosítási hatásfokát, de fa­lai az előbbivel azonos anyagokból ké­szülhetnek.

4-2. ábra. Egyszerű üvegágy fakerete
a) metszet; b) nézet; 1 keretfal (fa, Betonyp, vagy azbesztcement sík lap); 2 támasz; 3 csavarozás; 4 heveder; 5 fedőkeret akasztófülei; 6 a kitámasztó szerkezet beakasztó fü­le a fedőkereten; 7 kitámasztó szerkezet; 8 üve­gezett fedőkeret.

4-3. ábra. Hőszigetelt keretfalú üvegágy
a) oldalfali, b) oldalfali és alsó hőszigeteléssel; c) mint b), de kiegészítő fűtéssel; 1 keretfal; 2 oldalsó hőszigetelés; 3 fenék-hőszi­getelés; 4 üvegezett keret; 5 termőtalaj; 6 trágya vagy komposztkeverék; 7 támasz; 8 környező talaj; 9 fűtési vezeték; 10 fűtési vezeték ágyazó aljzata.

További lényeges különb­ség, hogy a határoló oldalszerkezetek magasságának növelésével a termőtalaj alatt különböző vastagságú trágya- vagy komposztréteg helyezhető el, sőt az ágyás alulról is hő szigetelhető, vagy akár fűt­hető is. A termőréteg vastagsága 15-20 cm. Az alatta levő trágya vagy kom­posztkeverék vastagsága 20-40 cm, kö­zepes tömörítésű, jó hőtároló és hő fejlesztő képességű.

A bomláshoz szükséges levegő bevezeté­sére m²-enként 3-5 helyen levegőző csöveket fektetnek, amelyek vége az üvegágy légterébe nyílik. (Ez a cső napraforgó­szár is lehet.) Az üvegágy fedhető üveggel és fóliával is, de hőszigetelt, fűtött változatait cél­szerűbb üvegezéssel kialakítani, mert élettartama, időállósága lényegesen jobb, mint a fóliáké. Ez az üvegágy-típus bármilyen hosszú lehet, ha a szerkezetet helyenként me­revítik.

A komolyabb, hosszú távon használni kívánt üvegágyak oldalfalait általában tartósabb anyagokból: téglából vagy be­tonból készítik. A téglafalak önmaguk­ban is megfelelő hőszigetelésűek, míg a vasbeton falakat általában hőszigetelni kell. A téglafalas üvegágyak két változatát mutatjuk be a 4-4. ábrán, hő­szigetelt vasbeton falú példa látható a 4-5. ábrán. Az utóbbi határoló kerete nagyüzemi előregyártással is előállít­ható és készen a helyszínre szállítható.

4-4. ábra. Téglafalas üvegágyak metszetei a) egyirányú, b) kétirányú lejtésű; 1 üvegezett keret; 2 téglafal; 3 a felhajtást lehetővé tevő csukló vagy pánt; 4 szelemen; 5 alátámasztó oszlopok; 6 beton- vagy cementhabarcs kikenés.

4-5. ábra. Előregyártható, hőszigetelt vasbeton falú üvegágy áttetsző műanyag lemez fedéssel 1 hosszüreges műanyag takaróelem; 2 fémlemez szeges; 3 pánt; 4 hő­szigetelés; 5 vasbeton keretfal; 6 termőtalaj (bioréteg); 7 komposzt­réteg; 8 trágya; 9 drótháló; 10 kavics; 11 környező talaj; 12 növények biológiai tere.

Ugyanez mondható el a fedőelemről is, amely hosszüreges műanyag lemezből hegesztve készíthető el. Az ilyen típusú üvegágyak kívánság szerint egymás mellé sorolva, vagy egymástól függetlenül, járható utakkal vagy gyepesített felületekkel elválasztva is telepíthetők. Természetesen az üvegágyak, meleg­ágyak számos más változatát alkalmaz­zák, de szerkezeti felépítésük alapve­tően nem tér el a bemutatottaktól.

Fóliaházak

A fóliaház talán a legelterjedtebb nö­vényháztípus hazánkban is és az egész világon. Ennek az a legfőbb magyará­zata, hogy fajlagos beruházási költsége a legalacsonyabb, ugyanakkor növénygondozásra kiválóan alkalmas. A fóliaházak az üvegágyaktól leginkább abban különböznek, hogy a teljes fe­lületüket, meg az oldalfalakat könnyű vázszerkezetre feszített fólia alkotja.

A másik lényeges különbség, hogy szer­kezeti rendszerük és anyaguk miatt felületük – a külön kialakított szellőzőnyílások kivételével – nem nyitható, így a bennük nevelt növénykultúra csak belülről, a fóliaházban járva gondozha­tó. Ebből adódóan lényegesen nagyobb méretűek, mint az üvegágyak. A fóliaházak vázszerkezete általában fém- vagy műanyag cső, de lehet fából is. A fa vázszerkezet azonban ritka, mert a szinte állandóan párás levegő miatt gyorsan elkorhad és a fóliával érintke­ző felületén felsérti, kidörzsöli a fóliát. A vázszerkezetet több évre építik, míg a fóliát általában kétévenként le kell cserélni.

A napsugárzás hasznosítása fokozható, ha a külső határoló fóliarétegen belül az ágyasokra újabb fólia vagy üveg fe­dőréteget teszünk, de ez megnehezíti a növények ápolását. Ezért célszerűbb ket­tős falú, egy külső és egy belső fólia­réteggel és köztük megfelelő vastag­ságú légréteggel határolt teret létrehoz­ni. A kettős réteg kialakítása növeli, vagy csaknem megduplázza a beruhá­zás költségeit, de ez a téli, hideg idő­szakban a napsugárzás jobb hasznosí­tása folytán – a telepített növénykul­túra fajtájától függően – megtérülhet.

Stabil szerkezet legegyszerűbben és leg­gazdaságosabban félkör alakú tartószer­kezettel érhető el, ugyanakkor a félkör, helyesebben fél henger reflexiós felülete viszonylag a legkisebb. Ebből adódóan a legelterjedtebb fóliaházforma a félhen­geres, ill. félkör keresztmetszetű (4-6. ábra).

4-6. ábra. Járható belső terű fóliaházak a) normál, egyrétegű fedéssel; b) belső fóliaágyakkal; c) kettős vázzal, kétrétegű fedéssel; d) belső üvegágyakkal; 1 fém- vagy műanyag cső keretváz; 2 hosszmerevítő csövek; 3 fóliaréteg; 4 belső váz­szerkezet; 5 üvegezett keret; 6 üvegágy fala; 7 feszítőterhelés téglából; 8 feszítőterhelés göngyölített fóliából.

A technikailag felszereltebb, korsze­rűbb fóliaházak keresztmetszete eltér­het ettől, s így a hatékonyabb növény­nevelés érdekében alkalmazott kiegé­szítő berendezéseket jobban el lehet helyezni. Ilyen példákat látunk a 4-7. áb­rán. A zárt térben a természetes csapa­dékot esőztető berendezéssel pótolják (4-7. a) ábra), vagy valamilyen módon a fóliaház belső terének fűtéséről is gon­doskodnak. A melegvíz-csepegtetéses fűtési módszerhez (4-7. b) ábra) általá­ban elegendő a 15 – 30°C-os víz, amit a csepegtetőcsövekbe vezetnek.

4-7. ábra. Üzemi fóliaházak a) esőztető berendezéssel; b) csepegtetett meleg vizes fűtéssel; c) légfűtéssel; 1 keretváz; 2 hosszmerevítők; 3 fóliaborítás; 4 ke­reszttartók; 5 öntözőfürtök; 6 fűtési meleg víz csurgató csővel; 7 lecsurgó vízréteg; 8 elvezető árok; 9 légfűtő csatorna; 10 állítható zsaluk; 11 levegő beáramlása; 12 göngyölített fóliaszegő.

A belső téri hőmérsékletet a bevezetett víz mennyiségével tudják szabályozni, beállítani. Ha a bevezetett víz hőmérséklete sza­bályozható (tehát nem adott hőmérsék­letű hőforrásról van szó), akkor a mennyi­sége állandó lehet. Ügyelnünk kell a becsepegtetett víz hőmérsékletére, mert a nagyobb hőmérsékletű víz a fóliát ká­rosítja, a fokozott páraképződés viszont a vázszerkezetet teszi tönkre.

A becsepegtetett víz a belső fóliaház fe­dőfóliájával bélelt árokban is elvezet­hető, de helyesebb, ha a víz elvezeté­sére ereszcsatorna-elemeket helyezünk el lejtésben. Ennek anyaga lehet hor­ganyzott acéllemez, horganylemez, alu­mínium vagy műanyag is. A toldások megfelelő tömítésére mindenképpen ügyelni kell. Az elvezető csatornába kell bevezetni a külső fóliaréteg belső fe­lületén kicsapódó pára csurgalékát is.

A csatornát gondosan kell kialakítani, mert a fóliaház megépítését követően nehezen lehet hozzáférni és javítani. A 4-7. c) ábrán bemutatott légfűtéses rendszert gyakrabban alkalmazzák ha­zánkban, mert kevés helyen van termé­szetes eredetű meleg víz. Ha pedig a vizet külön fel kell melegíteni a kívánt hőmérsékletre, akkor már gazdaságo­sabb a meleg levegő előállítása és köz­vetlen befúvása. A fűtött fóliaházak esetében még in­kább célszerű kettős borítást alkalmaz­ni, mert ezzel jelentős mértékben nö­velhető a fűtés hatásfoka, ezáltal csök­kenthető a felhasznált energia mennyi­sége.

Üvegházak

Az üvegházak hosszú távú használatra épülnek, így lényegesen tartósabb épít­mények, mint a fóliaházak. Építésük, szerkezeti anyagaik megválasztása, fe­désük és burkolásuk már olyan, mint egy épületé. Ez a körülmény elsősorban a minőségi követelmények tekintetében lényeges. Az üvegházak általános felépítését mu­tatja be a 4-8. ábra az egyes szerkezeti elemek ábrázolásával és nevének meg­határozásával.

4-8. ábra. Üvegházak szerkezeti felépítése és elemeinek elnevezése 1 alap és lábazati fal; 2 alsó keretváz; 3 közbenső oszlop; 4 sarokoszlop; 5 mereví­tő szélrács; 6 szaruelemek; 7 taréj szelemen; 8 párkányelem; 9 ajtókeret; 10 ajtó; 11 szellőztetőablak; 12 véglemez; 13 üvegezés; 14 árnyékoló szerkezet; 15 termesztő asztal vázszerkezete; 16 rácsos asztalbetét; 17 termesztő polc.

4-9. ábra. Üvegházak keresztmetszeti kialakítása a) – c) talajszint feletti üvegfallal; d) – f) termesztő asztal magasságáig szigetelt fallal; g) – i) termesztő asztalig talajba süllyesztett kialakítással; 1 alapozás; 2 hőszigetelt hátfal; 3 alapozás és mellvédfal; 4 süllyesztett fal (támfal); 5 üvegezett felületek; 6 üvegtető.

Az üvegházak leggyakrabban előfor­duló keresztmetszeti kialakítását szem­lélteti a 4-9. ábra. A változatok közül – azonos tájolás esetén-a legrosszabb hatásfokú az a), legjobb hatásfokú az f). Ennek az oka, hogy a fényáteresztő felületeknek a napsugárzás irányában kell lenniük, mert az ellenkező oldalon ugyanaz az üvegfelület – rossz hőszi­getelő képességével – csak a belső tér lehűlését növeli. A földbe süllyesztés is a lehűlő felületek nagyságát csökkenti. Az üvegházak átlagos belmagassága 1,5-2,5 m. Ennél magasabbakat csak nagy­üzemi telepeken építenek, az alacsonyabb üvegházak belső kezelése pedig nehézkes.

Az üvegházak szerkezeti anyaga lehet fa, acél és alumínium. Mindhárom anyag alkalmazásának vannak előnyei és hát­rányai is. Faszerkezet esetén a belső pá­rás levegő és a külső időjárás igénybevételei okozhatnak korhadást, elhasz­nálódást, az acélszerkezetekben a korró­zió okozhat problémákat. Ezek ellen gondos és hatásos felületkezeléssel le­het védekezni. Az alumíniumszerkezetek esetében kevésbé lényeges a korró­ziós hatás, viszont ezek beruházási költsége nagyobb a többinél és a helyszíni szerelés lehetőségei is kötöttebbek.

Különleges üvegházak

Az üvegházak több évszázados haszná­latának tapasztalatai és a technika fej­lődése egyre több olyan módszert ered­ményezett, amellyel növelni lehet az üvegházak hatékonyságát, a napsugár­zás energiájának lehető legjobb kihasz­nálását. A különleges üvegházak közül itt most csak két példát emelünk ki az alkalmazható megoldások tág terének érzékeltetésére:

A kizárólag a napsugárzás energiáját hasznosító üvegházaknál – tehát azok­nál, ahol nem használnak fel egyéb ener­giát – a legnagyobb probléma az, hogy a nappali napsugárzás melegét hogyan lehet elraktározni éjszakára, vagy ál­talában a hűvösebb időszakokra.

A 4-10. ábrán olyan üvegházat mutatunk be, ahol a hőt hordóba töltött víz tárolja. Nappal, napsütésben az üveg­ház belső terével együtt felmelegszik a hordókban levő víz, hűvösebb időszakokban pedig a felvett hőt egyenletesen leadja. Ezzel az üvegház belső terében a hőmérséklet ingadozás mértéke jelen­tősen kiegyenlíthető, csökkenthető.

A hőtárolás valamivel bonyolultabb mód­ja, amikor a hő „raktározására” például az üvegház padlója alatt elhelyezett kőzet­réteget használjuk fel. Ebben az esetben az üvegház napsugárzástól felmelegedő leve­gőjét keringető ventilátor hajtja át egy osz­tályozott, közel azonos nagyságú és lehetőleg gömbölyű kövekből álló rétegen. A kövek felmelegszenek, és a rajtuk átára­moltatott levegő hőmérséklete csökken. Ebből adódóan nem kell tartanunk a bel­ső tér túlmelegedésétől, ugyanakkor a fe­lesleges hőenergia a kőrétegben „raktá­rozódik”.

Éjszaka a folyamat megfordul: a meleg kövek közötti meleg levegő be­áramlása csökkenti a lehűlés mértékét. Az éjszakai áramláshoz már nem kell venti­látoros nyomás, az természetes úton, a hi­deg és a meleg levegő faj súlykülönbségé­ből adódik. A bemutatott rendszer hő érzékelők beépítésével automatizálható is: a hőenergia betárolásakor a ventilátort termosztátos vezérlés működteti mindaddig, amíg a nap melege hasznosítható, vagy az akkumuláló térben még van energia fel­vétel (4-11. ábra).

4-11. ábra. Hőtárolós üvegház termesztő aszta­lokkal, ventilátoros levegőmozgatással
1 határoló üvegfal; 2 vázszerkezet; 3 csuklós kap­csolat; 4 nyitható ablak; 5 kitámasztó kar; 6 légcsa­torna; 7 ventilátor; 8 a hőtároláshoz szükséges kö­vek; 9 levegő áramlási iránya; 10 meleg levegő elszívási iránya; 11 tetőszellőző; 12 tetőszellőzőt működtető csiga; 13 bádogozás; 14 működtető drót­kötél; 15 automata vagy kézi működtető; 16 csat­lakozó épület vagy végfal; 17 vasbeton teknő; 18 fólia; 19 hőszigetelés; 20 vezeték; 21 termosz­tát, hőérzékélő; 22 beszívó nyílások; 23 padozat; 24 állvány; 25 termesztő ládák; 26 termőföld; 27 növényzet; 28 külső kert; 29 védőlemez.

Ennek megszűnésével külön szerkezet automatikusan működteti a szellőzőablakot, amelynek kinyitásakor természetes szellőzéssel távozik a feles­leges hőmennyiség. Amikor a szükséges légállapot beállt, az automatika lezárja a szellőztető berendezéseket. Még számos összetett megoldás isme­retes, ám mielőtt ezek közül választunk, mindig alaposan mérlegeljük, hogy a megvalósítás költsége mennyi idő alatt térül meg, ül. arányban van-e az elér­hető eredménnyel, haszonnal.

Az üvegházak kategóriájába sorolha­tók a télikertek, az üvegezett napterek és a növényházak egyaránt. Legfontosabb és építészetileg is hang­súlyos változatuk az épületbe integrált vagy az épülethez csatlakozó üvegház, a télikert.

Az eredeti felfogás szerint az üvegház­nak mesterséges fűtése nincs. A téli hő-nyereség, valamint az üvegház moz­gatható árnyékolóival és intenzív szel­lőztetésével biztosított nyári hővédelem következtében így is évente 5-6000 órán át a lakótér értékes bővítéseként hasz­nálhatók. Az általános megfogalmazás szerint a szoláris építészetben üvegháznak, nap­térnek akkor nevezünk egy teret, ha ar­ra a következő feltételek mindegyike teljesül.

Ezek:

• van transzparens külső határolása;
• legalább az épület egyik fűtött he­lyiségével érintkezik;
• az épületből megközelíthető;
• mesterséges fűtése nincs.

Ezeknek a követelményeknek igen sok­féle módon lehet eleget tenni. Üvegház az a három transzparens fallal és transz­parens tetővel határolt tér is, amelyet egy „kész” homlokzathoz csatlakozta­tunk. Üvegház lehet az épület töme­gébe „beharapott” vagy az épülettel tel­jesen integrált tér, amelynek csak egy transzparens külső felülete van.

Ez meg­valósítható akár az egyik szoba helyén, akár egy üveggel lefedett külön épület­szárnyként. Ám létrehozható üvegház egy transzparens héjalású padlástérben, üvegezett verandán vagy balkonon is. A formai és alaprajzi változatok vég­telenül gazdagok.

A sugárzás a naptér nagy, üvegezett fe­lületein bejutva a padlón, valamint az üvegház és a mögöttes helyiségek kö­zötti falak felületén nyelődik el, azok­ban tárolódik, és részben a falakon ke­resztül vezetéssel, részben természetes légmozgással jut a mögöttes helyiségbe. Az üvegház és a mögöttes helyiség kö­zötti transzparens szerkezeteken át a sugárzás egy része közvetlenül a mö­göttes helyiségbe jut. Ahhoz persze, hogy a direkt sugárzás az üvegházon átha­ladva a mögöttes helyiségbe jusson, bi­zonyos geometriai feltételeknek is tel­jesülniük kell.

Napterek tájolása

A napterek tájolását illetően nyilván­való, hogy a délihez minél közelebbi (általánosabban az Egyenlítőre néző) irányok a kedvezőek. Vegyük figyelem­be, hogy a téli hónapokban a diffúz su­gárzás az össz sugárzásnak aránylag na­gyobb hányadát teszi ki, ami mérsékli a különböző irányok közötti különb­séget. A napterek tájolása természete­sen számos körülménytől függ (telek­osztás, utcavonal, alaprajz, a környező beépítés árnyékolóhatása), így sok eset­ben nincs mód a déli tájolásra.

Ha a déli szektoron kívül eső tájolásra kénysze­rülünk, akkor elsősorban a puffer hatás jó kihasználására célszerű törekedni. Az üvegházhoz csatlakozó helyiségek természetes megvilágítást és szellőz­tetést az üvegházon keresztül (gyakran kizárólagosan csak azon át) kapnak. Ezért alapszabály, hogy az üvegházra csak összeférhető rendeltetésű, azonos kezelésben lévő helyiségeket nyissunk. Energetikai hatása, funkcionális és esz­tétikai értékei mellett az üvegház véd a külső zaj- és porterhelés ellen, ugyan­akkor akusztikai, szagterjedési szem­pontból össze is kapcsolja a rányitott helyiségeket. Az átrium a naptér egy speciális ese­tének tekinthető, ha mesterséges fűtése nincs.

Átriumos kialakítás

Ekkor az energiamegtakarítás abból adó­dik, hogy az épület burkolófelületeinek egy része az átriummal mint puffer zónával határos, a helyiségek pedig az át­riumban előmelegített levegővel szellőztethetők. Az átriumban is lejátszód­nak mindazok a folyamatok, amelyek­ről a napterek kapcsán szó volt, de a napsugárzás hatása csak akkor jelen­tős, ha az átrium alapterület – magas­ság aránya nagy. Az átriumos kialakítás lényeges előnye az, hogy nagyobb lesz az anyaépület alapterületének az a hányada, amely a benapozott, kielégítő természetes világítású sávba esik, még ha a benapozás közvetett is.

Az átrium intenzív nyári szellőzteté­sének lehetőségét biztosítani kell. En­nél nehezebb az árnyékolás megoldása, de erre is vannak példák. Az átrium mes­terséges fűtéssel való ellátása az ener­giamérleget csak abban az értelemben javíthatja, hogy az átrium puszta léte egy kompaktabb, kedvezőbb felület – tér­fogat arányú tömegformálást tesz lehe­tővé.

Az üvegházak belső klimatikus viszo­nyait, valamint a mögöttes tér helyzetét energetikai szempontból az egész ob­jektumot érintő vagy terhelő energia­áramok határozzák meg.

Transzmissziós energiaáramok

A transzmissziós energiaáram az ener­giamérleg legegyszerűbben meghatá­rozható összetevőiből számítható ki, me­lyek a következők:

• a teljes üvegfelület (A);
• a határoló rétegfelépítése, a nap­pali és éjszakai értékek átlagából számított hőátbocsátási tényezője (az árnyékolók figyelembevételével);
• csomóponti élek hossza;
• vonal menti hőátbocsátási tényező;
• belső hőmérsékletigény;
• külső hőmérséklet.

Az előzőek és a megfelelő számértékek alapján felírható a naptérbe bejutó és az onnan távozó áramok egyensúlyi egyen­lete. Ebből a puffer hatás miatt kialakuló naptér hőmérséklet – mint az egyetlen is­meretlen – kiszámítható. Részletesebb vizsgálat nélkül is beláthatjuk, hogy azon két tér között alakul ki nagyobb hőmér­sékletesés, amelyek között a határolás ellenállása nagyobb. Az utóbbi a felület és a hőátbocsátási tényező függvénye. Ugyanakkor az is könnyen megérthető, hogy – csak a puffer hatást vizsgálva – az épület (télikert, napház) energiafo­gyasztása szempontjából az a legkedvezőbb eset.

Ha:

• az épület határolásának minél na­gyobb részét olyan puffer zónával takarjuk be, amelynek külső hatá­rolása kis felületű (azaz hosszú, de nem mély naptérrel, természetesen a funkcionális és a formai szem­pontokat sem tévesztve szem elől);
• ha mindenhol kettős üvegezés van;
• ha mindenhol van mobil kiegészí­tő szerkezet.

Az általános összefüggések mellett meg­említendő még, hogy a naptér által vé­dett homlokzaton a szél hatása nem ér­vényesül, tehát a hőátadási tényező ki­sebb, továbbá a csapóeső kedvezőtlen állagvédelmi és energetikai hatásával sem kell számolni.

Konvektív energiaáramok

A konvektív áramok a zárt nyílászárók résein spontán módon kialakuló filtráció vagy az épület használói által tu­datosan foganatosított szellőztetés in­tenzitásától függenek. A légáramlás intenzitása és iránya szá­mos véletlenszerűen változó hatástól is függ, bizonyos fokig azonban a terve­zés folyamán is befolyásolható.

Ha az uralkodó szélirányt, a környezet beépí­tettségét adottnak tekintjük is (bár a nö­vényzet megfelelő telepítésével a szél­védettség javítható, illetve a szél terel­hető), az áramképet módosíthatjuk a nyílászárók és az üvegfal légáteresztési ellenállásai közötti arányok, továbbá a nyílászárók egymáshoz viszonyított hely­zetének megválasztásával, a nyitható ablakszárnyak és szellőzőcsappantyúk elhelyezésével, működési módjával, eset­leg egyszerű, kis teljesítményű ventilá­torokkal.

Természetesen az épület légcseréje – mind a beáramlás, mind a kiáramlás -a naptér megkerülésével (más homlok­zatokon át) is végbemehet. Ekkor a friss levegőt az épületben kell felfűteni. A naptér és a környezet között légcsere nincs. A naptér és az anyaépület kö­zötti légcsere a hőmérsékletkülönbségtől függően alakul, és egyaránt ered­ményezhet az épületből a naptérbe vagy a naptérből az épületbe irányuló energia­áramot aszerint, hogy melyik a mele­gebb oldal.

Az áramlás irányával kapcsolatban meg­említendő, hogy a levegő mozgásával konvektív vízgőztranszport is lejátszódik. Épületből naptérbe irányuló áramlás esetén gondolni kell a páralecsapódás lehetőségére. Naptérből épületbe irá­nyuló áramlás esetén hasonló gondok (penészképződés kockázata az épület szabad homlokzatainak csomópontjai környékén) adódhatnak, ha a naptér­ben túlságosan sok növény van. (A „túl­ságosan sok” megítéléséhez: 1 m² le­vélfelületről óránként 25-35 g vízgőz párolog el.)

„Két tűz közé” kerülhet egy lakótér, ha a kereszthuzat következtében (amely­nek vonalát a szemben levő nyílászá­rók, irányát az éppen aktuális nyomás­különbség szabja meg) a légutánpótlást vagy a konyhán, vagy egy növényekkel telezsúfolt naptéren keresztül kapja. Ha a naptér sűrű „beültetése” várható, cél­szerű egy szabad homlokzaton elhelye­zett ablakkal „tartalék légutánpótlási vonalról” gondoskodni. Az eddigiek mellett megemlítendő még, hogy naptér – épület irányú áramlás esetén a naptér mint ülepítő porkamra szerepel, így az épületbe a durvább aeroszoloktól mentes levegő jut. Figyelemre méltó ezenkívül a naptér által nyújtott akusztikai védőhatás is.

Sugárzási energiaáramok

A sugárzási energiaáramok a mérleg legösszetettebb tagját képezik. Először is azt kell leszögezni, hogy a naptér mi­att a mögöttes helyiségek közvetlen (di­rekt) nyeresége csökken, ezt azonban egyéb hatások ellentételezhetik. A naptér transzparens határolásán át­jutó direkt sugárzással többféle dolog történhet.

A sugárzás egy része a naptér és az anya­ház közötti üvegezett határolásra, majd azon át a mögöttes helyiségbe jut. Ha­tását ott úgy fejti ki, mint a direkt rend­szerekben, de a bejutó sugárzás inten­zitása kisebb, hiszen a környezetből ér­kező sugárzásnak mintegy 20%-át a nap­tér üvegezése visszaveri vagy elnyeli, a naptér határolásának pedig mintegy 15-25%-át átlátszatlan vázszerkezet alkotja. További csökkenést okozhatnak a naptérben lévő „akadályok”: bútorok, növényzet.

Nyilvánvaló, hogy a naptérbe annál több sugárzás jut, minél nagyobb és minél áteresztőbb üvegezett felülete van. Eb­ből a szempontból tehát egy egyrétegű fémvázas szerkezet volna a legjobb, amely azonban a transzmissziós áramok, a hő-hidak, a kondenzáció veszélye szem­pontjából a legrosszabb. A vastagabb szelvényekkel készülő faanyagú váz­szerkezet, valamint a kettős üvegezés az áteresztett sugárzási hányadot csök­kenti, a puffer hatást azonban lényege­sen javítja, a hőhidakkal, a kondenzációval kapcsolatos gondokat jelentősen mérsékli. Természetesen a mögöttes he­lyiség direkt nyeresége arányos a nap­térbe bejutó sugárzási energiával.

A mögöttes térbe bejutó direkt nyere­ség nagyságát befolyásolja a naptér és az épület közötti határoláson levő nyí­lászárók mérete, üvegezése, keretszer­kezete. A direkt nyereség nagyobb, ha itt nagy felületű és áteresztőképességű üvegezés van – ezzel azonban az épü­letből a naptérbe irányuló transzmisszi­ós veszteségek is nőnek. Ugyanakkor, ha ezen a határoláson kevés a tömör fal, akkor a naptér elnyelő felülete és hőtároló képessége csökken.

Megjegyzendő, hogy ha a naptérnek több üvegezett fala van, elnyelő felületet úgy is biztosíthatunk, hogy az egyik oldal­fal irányából érkező direkt sugárzás ese­tén a másik oldalfal előtt zárjuk a mozgatható árnyékolót. A direkt sugárzás egy része a naptér és az anyaépület közötti falakra jut. Ezek a tömegfalakhoz hasonlóan viselked­nek, azzal a különbséggel, hogy a fel­melegedett külső elnyelő felület a nap­tér levegőjét fűti.

A naptér legfontosabb elnyelő- és hő­tároló szerkezete a padló

A direkt su­gárzás egy része a naptér padlóját éri, azon 80-90%-a elnyelődik. A felmelegedett padlófelület egyrészt a naptér levegőjét fűti, másrészt a padló felületéről vezetéses hőáram indul a mé­lyebben fekvő rétegek felé. A padlószer­kezet nagy hőtároló képessége a nap­térben időben egyenletesebb hőmérsék­letet eredményez.

Ha a padlószerkezetben hőszigetelő ré­teg van, a hőtárolás folyamatában gya­korlatilag csak az afölötti rétegek vesz­nek részt, viszont a hőveszteség a talaj felé kisebb. Ha nincs hőszigetelés, a mélyebben fekvő rétegek és maga a talaj is részt vesz a hőtárolás folyamatában, amennyiben több nap alatt lejátszódó folyamatokról van szó (például néhány derült napot követően borult idő kez­dődik). Hőszigetelő réteg hiányában vi­szont nagyobb hőveszteség alakul ki a talaj felé. Megfelelő kompromisszum­nak tűnik a naptér lábazatán és alap­falán elhelyezett, a talajba mélyen be­süllyesztett hőszigetelő réteg.

A folyamatban jelentős szerepet játszik a padló sugárzáselnyelési tényezője. Bur­kolatának megválasztása egyértelmű­nek tűnik, de bizonyos részletkérdések itt is megemlíthetők: a sötétebb burko­lat hőelnyelése jobb, a világosabb bur­kolat viszont a természetes világítás szem-pontjából előnyösebb. Veszít jelentősé­géből a burkolat minősége, ha a naptér bútorozott vagy növényekkel zsúfolt: ebben az esetben ezek lesznek az elnye­lő felületek, a padló csak a levegő köz­vetítésével vesz részt a hőtárolás folya­matában.

A „berendezés” kis hőtároló képessége és a beárnyékolás folytán alárendelt sze­repre ítélt padló miatt a naptérben a na­pi hőmérséklet-ingadozás nagyobb lesz. Ez lehet pillanatnyi előny is, ha adott esetben derült, hideg időben néhány „komfortos órát” akarunk a naptérben elcsípni.

Direkt sugárzás

A direkt sugárzás egy része a naptérben lévő bútorokra, berendezési tárgyakra jut. Azok felületén is elnyelődik, de mi­után kis tömegű tárgyakról van szó, ben­nük csak kevés hő tárolása lehetséges. Az elnyelt energia ezért ezek felületé­ről a naptér levegőjébe jut, azt melegíti. Lényegében hasonló folyamat játszódik le akkor is, ha a padlót szőnyeggel bo­rítjuk.

A direkt sugárzás egy része a naptér egyik határolásán belépve és akadályba nem ütközve a naptér másik határolá­sán át újra a környezetbe jut. A naptérben lejátszódó folyamatok össze­tettségét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a felületekről visszavert su­gárzással mindaz megtörténhet, ami az előző felsorolásban szerepelt, beleértve azt is, hogy a naptér üvegezésén át visszajut a környezetbe. A beérkező direkt és visszavert sugár­zás természetesen az embereket is éri, aminek igen jelentős hőérzeti és lélek­tani hatása van.

A naptér tetőzetének értékelése arány­lag egyszerű:

Nyilvánvaló, hogy a sugárzásos nyereség szempontjából télen az üvegezett szerkezet előnyösebb. Nyá­ron viszont ez a túlzott felmelegedés veszélyével jár. Ha átlátszatlan tetőszer­kezet készül (például azért, mert a biz­tonsági üvegezés drága, vagy azért, mert a tetőn aktív szoláris rendszer kollekto­rait helyezzük el), annak transzmisszi­ós vesztesége kisebb. Ugyanakkor a nap­tér mélysége erősen korlátozottá válik, hiszen a túl mély előtető a természetes vi­lágítás és a mögöttes helyiség direkt nye­resége szempontjából komoly hátrány. Ezt a korlátozást csökkenti a naptér bel­magasságának növelése.

A nagy bel­magasság más szempontból is előnyös­nek tűnik: nagyobb az épület védett hom­lokzati felülete, nagyobb felületen jut be a sugárzás a naptérbe. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a naptérben a sű­rűségkülönbség miatt függőleges irány­ban igen meredek léghőmérséklet-el­oszlás alakul ki (ez a rétegződés – sztratifikáció – jelensége). A magasabb léghőmérséklet hőérzetjavító hatása azon­ban csak akkor aknázható ki, ha a mele­gebb levegőt alkalmas rendeltetési hely­re – az anyaépületbe, a tartózkodási zó­nába – juttatjuk.

Hőérzet a naptérben

Az egyszerűbb számítási módszerekkel a naptér hőmérsékletének napi átlag­értékét becsülhetjük meg. Az így ka­pott szám olykor elég alacsony, azt a látszatot kelti, hogy az adott napon a naptér hőmérséklete hőérzeti szempont­ból nem kielégítő, a naptér „nem lak­ható”. Nem szabad azonban megfeled­kezni arról, hogy a naptérben a nap fo­lyamán nagy hőmérséklet-ingadozás ját­szódik le. Ha a naptér napi átlaghőmér­séklete nem is éri el az elfogadható szin­tet, azért a nap folyamán még adódik néhány olyan óra, amikor az aktuális érték a hőérzet szempontjából megfe­lelő.

Megtévesztő volna azonban a hőérzet, a kellemes környezetben való tartóz­kodás lehetséges időtartamát csak a hő­mérséklet alapján megítélni. Ha ugyanis a naptérbe napsugárzás jut, a kellemes hőérzet feltételei alacsony léghőmér­séklet mellett is kialakulnak. Ezt a szo­kásos hőérzeti jellemzőt számokkal le­írni nehéz, viszont igen jól követhetjük a bio klimatikus diagram alapján, ahol az azonos, kellemes hőérzetet eredménye­ző paraméter-kombinációk között az embert érő napsugárzás intenzitása is szerepel.

Minden különösebb nehézség nélkül megállapíthatjuk, hogy a kelle­mes „szobai” hőérzetnek megfelelő ál­lapot a naptérben akkor is kialakul, ha ott a léghőmérséklet például csak 15 °C, de a bejutó sugárzás intenzitása -210 W/ m². Az természetesen más kérdés, hogy a naptér és a mögöttes helyiség közötti ajtót – energetikai szempontokból – hu­zamosan csak akkor célszerű nyitva tar­tani, ha a naptérben a léghőmérséklet már elérte a mögöttes helyiségét.

Az előzőekben már többféle szempont­ból érintettük a szellőzés, szellőztetés kérdését. Természetes szellőzés során a nyomáskülönbség, vagy a meleg levegő felfelé áramlásának hatására, szabályoz­ható nyílásokon cserélődik a levegő. Mes­terséges vagy gépi szellőztetés esetén ventilátor áramoltatja a levegőt. A fel­merülő igények és a műszaki lehető­ségek függvényében kell a legmegfele­lőbb megoldást kiválasztani.

Szellőzés célja és fontossága

A szellőzés célja, hogy megakadályoz­za a télikert belső terének túlzott felmelegedését, és elszállítsa a belső térben keletkezett felesleges párát. Jól kiala­kított és az építmény megfelelő pont­jain elhelyezett szellőzőnyílásokkal szin­te önszabályozó rendszer alakítható ki. Általában ezt a megoldást alkalmaz­zák, mert a gépi szellőzés igen költsé­ges, és komoly automatikával kell kiegészíteni, hogy megfelelően kövesse a napszakok és évszakok hőmérsékleti változásait.

Télikert lehetséges természetes szellő­zési lehetőségeit mutatja be a 3-21. áb­ra az intenzíven és a másodlagosan szel­lőztetett zónák ábrázolásával. A 3-22. ábrán láthatók a térarányok, amelyeket figyelembe kell venni az előbbi ábrán bemutatott szellőzési megoldásoknál.

3-21. ábra. Télikertek szellőztetése
a) felső, b) alsó beszellőztető nyitható nyílásokkal; 1 intenzív zóna; 2 esetleges zóna.

3-22. ábra. Télikertek természetes szellőzésének tervezésekor kialakítandó térarányok a) felső, b) alsó szellőzőnyílás esetén.

A növényházak és télikertek elképzel­hetetlenek valamilyen szellőzési rend­szer nélkül, bármilyen egyszerű is le­gyen az. A napsugárzás hatására a zárt térben bekövetkezik az ún. üvegház­hatás, aminek kedvezőtlen hatásai csak szellőzéssel háríthatók el. Ugyanakkor növényházak esetében ügyelni kell ar­ra, hogy a beáramló hideg levegő ne okozzon kárt a növényzetben, a téliker­tekben pedig ne legyen az ember szá­mára kellemetlen huzat.

Hangszigetelő képesség

A jó hangszigetelő képesség csak a téli­kertek esetében követelmény, azok kö­zül is csak azoknál, ahol állandó vagy huzamosabb emberi tartózkodásra kell számítani zajos környezetben. A hangszigetelés azért oldható meg ne­hezen, mert a nagy üvegfelületek a hang­hullámokra membránként reagálnak, rezgésükkel felerősítve továbbítva őket.

Ebből adódóan négyféle módon javít­hatjuk a télikertek határoló felületeinek hangszigetelő képességét:

• kisebb összefüggő üvegmezőket al­kalmazunk;
• egyrétegű üveg helyett két- vagy háromrétegű üveget alkalmazunk;
• az üveg tartószerkezet rögzítésének módját helyesen választjuk meg;
• hangcsillapító elemeket építünk be. A 3-10. ábrán olyan csomóponti meg­oldás látható, amely a felsoroltak közül három megoldást alkalmaz egyszerre.

3-10. ábra. A hangcsillapítás megoldása a vázszerkezetben 1 rezgéscsillapító profilpár; 2 hőszigetelő RB üvegezés; 3 rugalmas ágyazó profil; 4 páralecsapódás elvezetése; 5 vázszerkezet.

Fényáteresztés, árnyékolás

A növényházak és télikertek határoló felületeinek minél jobb fényáteresztő képessége alapvető cél. Ez a növények fejlődéséhez és pszichológiai szempont­ból is fontos. Ugyanakkor nyáron a nagymértékű nap­sugárzás ellen bizonyos időszakokban védekeznünk kell, mert ellenkező eset­ben a télikertek belső tere a növények és az ember számára egyaránt kedvezőt­lenül felmelegszik, a növények kiég­nek, kiszáradnak, az ember pedig kelle­metlenül érzi magát. A speciális üvegek alkalmazása a véde­kezés nem igazán megfelelő módja.

A huzalbetétes üveg növényházakhoz még megfelelő, de télikertekben nem cél­szerű, mert nem átlátszó, zavarja a kilátást. A reflexiós üvegek alkalmazása növényházak esetében nem ajánlott, mert a fény növények fejlődéséhez szükséges alkotóit nagymértékben kiszűrik, télikertek esetében pedig elszínező ha­tásukkal torzítják a környező természet látványát. Mindezeken túl a reflexiós üvegek rendkívül drágák és cseréjük téli időszakra nem megoldható, tehát akkor is „árnyékolnak”, amikor arra nincs szükség.

A védekezés helyes módja tehát az ár­nyékolás, aminek számos megoldása ismert. Ezek közül láthatunk néhányat a 3-11 – 3-14. ábrán.

3-11. ábra. Egymezős belső árnyékoló szerkezet vászonból, ívelt sínvezetéssel a) árnyékoló    helyzetben, b) összecsukott helyzetben; z = h/30 (min. 10 cm); x = 0,8 z

3-12. ábra. Osztott mezős belső árnyékoló vászonból, kettős sínvezetéssel a) összecsukott, b) árnyékoló helyzetben.

3-13. ábra. Rolós belső árnyékoló szerkezet a) egymezős; b) kétmezős vagy osztott mezős.

3-14. ábra. Göngyölítős belső árnyékoló szerkezet a) egymezős; b) osztott mezős.

Az ábrákon bemutatott árnyékoló szer­kezetek, megoldások a határoló üveg­felületek mögött, a belső oldalon van­nak elhelyezve, így nincsenek kitéve az időjárás viszontagságainak, állaguk hosszabb ideig megóvható. Ugyanak­kor ezeknek a megoldásoknak van egy kedvezőtlen hatása is: az általuk elnyelt napsugárzástól felmelegedve szinte kály­haként, hősugárzóként „működnek” a növényház vagy télikert belső terében. Ez a hatás csökkenthető, ha az árnyé­koló szerkezet és az üvegfelület közötti légrést valamilyen módon folyamato­san szellőztetjük.

Külső árnyékoló szerkezetek alkalma­zásakor az említett kedvezőtlen hatás­sal nem kell számolni, jobb a hatásfo­kuk is, azonban lényegesen nagyobb a beruházási költség, bonyolultabb a mű­ködtetésük, és általában rövidebb az élettartamuk is.

Kisebb növényházak, táblás árnyékolók

Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy ne használjunk sötét vagy fekete anya­got árnyékolóként, mert lényegesen na­gyobb a hőelnyelésük, és így jobban fel­melegszenek. Lehetőleg világos, jó fényvisszaverő képességű anyagokból ké­szüljenek az árnyékoló szerkezetek. Kisebb igényű növényházaknál táblás ár­nyékoló elemeket is szoktak alkalmaz­ni, amelyeket szükség esetén, a kritikus időszakban a megfelelő felületek fölé vagy elé helyeznek el. Elhelyezéskor azonban ügyelni kell arra, hogy ne ár­nyékolják le teljesen a növényház belső terét, mert akkor a növények fejlődésé­hez szükséges fénysugarak is kizáród­nak (3-15 – 3-20. ábra).

3-15. ábra. Télikert az emeleten. A tökéletes benapozást a kedvező tájolás, míg a Nap elleni védelmet oldalról az épület tömege, elölről a külön felszerelt árnyékoló szerkezet biztosítja.

3-16. ábra. Télikert-napház felső/külső árnyékolása redőnnyel, ill. gördülős nádszövettel.

3-17. ábra. Télikert külső árnyékolása redőnnyel.

3-18. ábra. Télikert-napház belső „feszített” árnyékolója alsó „táskás” gyűjtővel.

3-19. ábra. Épülethez kapcsolt télikert belső – felső csúszó sínes (gyűjtős) – árnyékolóval.

3-20. ábra. Felső télikert csúszó sínes és lamellás árnyékolóval.