A napos ház - 170. oldal

Az épületek, helyiségek benapozásával kapcsolatos fogalmak megha­tározása:

Árnyékszög:

A függőleges árnyékszög a Nap magassági szögének a homlokzat síkjára merőleges vetítősíkban lévő komponense, más szóval a sugárzás beesési szöge;

A vízszintes árnyékszög a Nap és a homlokzat azimutja közötti kü­lönbség.

Azimut:

Vízszintes vetületi szög fokokban.

Beesési szög:

Függőleges árnyékszög, vagyis a napsugárnak a homlokzat síkjára merőleges vetítősíkban lévő kompo­nense.

Benapozás:

A napsugárzás időtartama, amed­dig az egy adott felületet érhet.

Helyi középidő:

A Föld egyenletes pályasebességé­nek feltételezésével számított, a földrajzi hosszúságoknak pontosan megfelelő közepes idő.

Homlokzat azimut:

A homlokzat síkjának tájolása fo­kokban, északtól mérve.

Idővonal:

Az azonos középidőhöz tartozó napállások mértani helye az égbol­ton vagy vetületben.

Közvetlen természetes megvilágítás:

A közvetlenül a szabadba néző bevilágító felületen keresztüli meg­világítás. Közvetlen természetes megvilágításúnak minősül az a he­lyiség, helyiségrész, amely az ár­nyékvető élhez illeszkedő és a víz­szintessel 22 fokos szöget bezáró sík, valamint a padlósík metszésvo­nala előtt van, ha e sík az árnyékve­tő élhez illeszkedő pontjától vízszin­tesen mért hat méteren belül árnyékvetőbe nem ütközik.

Lehetséges nap fény tartam:

A geometriailag lehetséges benapozási időszak.

Magasságvonalak:

Azonos szög alatt látható égbolti pontok mértani helyei vízszintes ve­tületben.

Napazimut:

A napsugárzás vízszintes vetületi szöge fokokban az északi pólustól mérve.

Napállás:

A Nap azimutjával és magassági szögével meghatározott helyzete az égbolton.

Napdiagram:

Az égbolti nappályák vetületi nyomvonalait tartalmazó diagram a Nap helyzetének meghatározására.

Napfénydiagram:

A direkt napsugárzás időtartama órákban.

Napmagasság:

A Nap horizontsík fölötti szögma­gassága fokokban.

Napnyomvonal (nappálya):

Azoknak a pontoknak a mértani helye az égbolton vagy vízszintes ve­tületben, amelyeken a Nap adott napon áthalad.

Nappálya (napnyomvonal):

A Nap nyomvonala az égbolton, vagy ennek vízszintes vetülete.

Napszögek:

A Nap helyzetének meghatározá­sára szolgáló azimut- és magassági szögek fokokban.

Valós idő:

A helyi középidő 4- időegyenlítés.

Valószínű napfénytartam:

A meteorológiai viszonyoktól füg­gő, mért adatok alapján valószínűsí­tett napsütötte időtartam, mely alatt direkt sugárzás jut a Föld fel­színére. Mindig kevesebb, mint a le­hetséges napfény tartam.

Az előző fejezetben a Nap hatásá­nak alapvető építészeti fontosságát tárgyaltuk röviden, ám szűkebb környezetünkre gyakorolt befolyásával csak érintőlegesen foglalkoztunk.

A Földön hasznosított energia na­gyobb részben a Napból származik vagy származott. A természeti erő­ket – a geotermikus jelenségeket ki­véve – a Nap sugárzása hozza létre, sőt a fellelhető energiahordozók is a Nap sugárzásának „konzerválása” révén keletkeztek. A Napra vonat­kozó ismereteink meglehetősen hé­zagosak, aminek az is oka, hogy a csillagok életével kapcsolatos folyamatok időtartama – az emberi élet­hez képest – rendkívül hosszú.

Nap hatása a Földre

A napsugárzásnak a Föld légkö­rére gyakorolt hatása a tudomány álláspontja szerint termo diffúziós folyamat. A termo diffúziós folya­matok a Nap belsejében (magas frekvenciájú elektromágneses sugárzás formájában) energiát szaba­dítanak fel. A Nap sugárzó teljesít­ménye a világűrbe távozik, annak csupán töredéke (amely a Föld tér­szögének megfelel) éri el a földfel­színt. A Napból kisugárzott energia kétféle alakban létezik: a KÖZVET­LEN (direkt) SUGÁRZÁS egyenes vonalú pályán terjed, a SZÓRT (diffúz) SUGÁRZÁS pedig másod­lagos sugárzás, amelyet a légkör molekuláin és porszemcséin végbe­menő szóródás okoz.

A napsugárzás teljesítményét a légkör intenzitáscsökkentő hatásán kívül a Nap és a Föld felszíne között fennálló geometriai viszonyok is be­folyásolják, amelyek az időben is je­lentősen változnak. A sugárzás útja napközben a legrövidebb, amikor a Nap a Földhöz a legközelebb van. Napkeltekor, naplementekor vi­szont ez az út egyre hosszabb lesz.

(Kép fent) A mediterrán igényességre jellem­ző, hogy az épület nagy hányada földszintes, csak az éjszakai helyiségek vagy egy részük kerül a fel­sőbb szintre, az emeletre. De ezt mind úgy teszik, hogy a kert, a nap, a panoráma és a hely klimati­kus viszonyainak kitűnően megfe­leljenek a) kerti kép; b) alaprajz (a földszint fölé vetített emelettel).

(Kép fent) A környezet a napot úgy kapcsolja be a mediterrán épület „működésé­be”, hogy a kert, a bejárat és a ker­ti medence közös szempont legyen a kilátás és a benapozás vonatko­zásában.

(Kép fent) Látszólagos nappályák az égbolton a) december 21-én; b) szeptember 23-án és március 21-én (a napéjegyenlőség napján); c) június 21-én.

(Kép fent) A napsugárzás beesési szöge az évszakok fordulónapjain (déli 12 órakor), épületre vonatkoztatva.

(Kép fent) A nappalok hossza napkeltétől napnyugtáig az évszakváltások napjain.

Minél hosszabb utat kell a sugár­zásnak a Föld légkörén át megten­nie, annál kisebb lesz az energiája. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a lemenő napba mindannyian nyugodtan belenézhetünk szemünk veszélyeztetése nélkül.

A Földünk felszínére jutó napsu­gárzás időtartamát és erősségét egy egész év során a földrajzi szélesség, az időjárási viszonyok és a felhőzet határozza meg. Egészen eltérőek az adottságok tiszta időben, illetve erősen borult égbolt esetén.

Földünkről, ezen belül orszá­gunkról, fontos tudnunk a napos időszakok hosszát, valamint egyéb tényezőket a házak, építmények be-napozásának vizsgálatához, vagyis az építészeti tervezéshez:

• az év 8760 órából áll;
• a nappalok össz időtartama 4380 óra, ez kb. 4300 „nappali világosságú” órát jelent;
• a napos órák száma hazánkban 1750-2050 közötti;
• Bács-Kiskun megyében 2050;
• Csongrád megyében 2000;
• a Közép-Dunántúlon és a fővá­rosban 1950;
• az Északi-középhegységben 1800–1850;
• Sopron és Kőszeg vidékén 1750 a jellemző érték.

Az év túlnyomó részében, tehát a nappali világosságú órák 2/3-ában többé-kevésbé szórt fény jut a talajra, a helyi időjárási viszonyoktól függően. A földfelszínre közvetlenül vagy közvetetten érkező napsugárzás (globális sugárzás) a földrajzi hely szerint változó klímát hoz létre. „A napsütéses időket tizedórás pontos­sággal veszik figyelembe. Az adatok csak a makroklímát tükrözik, a mik­roklíma helyi eltérései figyelmen kí­vül maradnak.”

A mindenkori tényleges helyi klí­maadatokat (hőmérséklet, napsüté­ses órák száma, égboltállapotok stb.) a meteorológiai szolgálat kör­zeti állomásától lehet megtudni. A „nappali világosságú” időperió­dusokban a földrajzi szélességtől és az időjárástól függően a földfelszí­nen a napsugárzás valamint a ter­mészetes fény minősége változik.

Tudományos vizsgálatokhoz, vala­mint ahol a pontos számításokhoz fontosak a szélsőértékek, napdiag­ram használata szükséges, melynek segítségével az előző 50 év átlagát alapul véve meghatározhatjuk az adott térségben várható napfénytartamokat az év valamely napján. A napdiagramról a várható napfénytar­tam közvetlenül leolvasható, illetve e módszer minimális időráfordítással lehetővé teszi a tájolási variációk ana­lízisét, az optimálisan várható bena­pozás meghatározását is.

Benapozás

A házak, lakások és huzamos em­beri tartózkodásra szolgáló terek ter­mészetes megvilágításának, a valós (együttes) benapozási értékek és az épület energiamérlegének vizsgála­tánál igen fontos a szerkesztéssel ki­egészített számítás. Ne feledkezzünk meg arról, hogy borult időben, vagy amikor a vizsgált felület árnyékban van, direkt sugárzás nem, ám diffúz sugárzás éri az épület felületét, és annak nyílásain, ül. ablakain keresztül a mögötte lévő teret, helyiségeket.

(Kép fent) Eltérő felületű épületszerkezetekre érkező napsugarak viselkedése a) tükröző, fényes felületnél: vakító visszaverődés; b) matt felületnél: szórt visszaverődés, amely a szom­szédokat kevésbé zavarja.

(Kép fent) A nap déli 12 órakor éri el pá­lyája csúcsát, az árnyékok ekkor a legrövidebbek.

(Kép fent) A nappálya hossza, a nappalok időtartama az évszakváltás napján A téli; B őszi/tavaszi; C nyári.

(Kép fent) A napsugárzás spektrális eloszlása a világűrben a gamma- és röntgen­sugárzás, valamint a rádióhullámok (szaggatott vonal) vonatkozásában.

(Kép fent) A földfelszínre érkező napsugárzás spektrális eloszlása A UV; B látható; C infravörös; D a sugárzás intenzitása.

Házépítéssel kapcsolatban a minő­ség szó hallatán száz emberből száz másra gondol. Ez így természetes, mert a fogalmat definiálni kell. A napos házról, a napos lakásról azon­ban már csaknem ugyanaz jut min­denki, főleg a szakemberek eszébe. Lényegük a gazdaságos megvalósí­tás melletti gazdaságos üzemeltet­hetőség, és ami ezen belül a legfon­tosabb, a kényelem.

Az emberiség az idők folyamán a külső hatások ellen védett, de nem túl komfortos föld alatti lakóterek­ből a felszínre költözött. Ezáltal a la­kás energetikai szempontból védte­lenné vált. A föld feletti épület minden külső hatásnak ki van téve, amelyek közömbösítése költséges művelet, különösen akkor, ha a di­vat diadalmaskodik a józan ész felett.

Napjainkban épülnek olyan házak is, amelyek egyetlen, déli homlokza­tuk kivételével a föld alatt vannak, vagy legalább a tetejüket növényzet­tel betelepített föld takarja. A bar­langlakások belső terének szellőzése valaha nem volt követelmény, a mos­taniakat azonban mesterségesen (gé­pi úton) szellőztetni kell. Nem vélet­len, hogy építésüket jelenleg szigorú előírások korlátozzák.

Mielőtt építkezésbe fognánk, ér­demes végiggondolni, hogy

• házunknak, lakásunknak meg kell felelnie a valós használati igé­nyeknek, és lehetőleg kellemes legyen benne az élet;
• energiafelhasználása – amely folyamatos költséggel jár – elfogad­ható szinten maradjon;
• a használhatóságnak ellent­mondó öncélú divatos megoldáso­kat célszerű elkerülni.
• Meg kell fontolni a lakás téli és nyári használatából fakadó követel­ményeket:
• a nappali tartózkodásra hasz­nált helyiség megvilágítására leg­jobb minél több természetes fényt hasznosítani, mert a mesterséges vi­lágítás költséges;
• ügyelni kell arra is, hogy ne nö­veljük feleslegesen a helyiségek üvegfelületeit, mivel azok hőszigete­lő képessége gyengébb a falakénál;
• az ablakok méreteinek megha­tározásakor azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy mind télen, mind nyáron elengedhetetlen a szellőztetés;
• passzív napsugárzás hasznosítá­sa esetén vegyük figyelembe, hogy a sugárzás a fűtési időszakban a délkelettől délnyugatig terjedő irányok­ból érkezik, és csupán a besugárzott felülethez tartozó helyiségeket ké­pes temperálni.

Természetesen nem dönthetünk mindig szabadon, mert a telek adottságai a legtöbb esetben megkötik fantáziánkat.

Előfordul ugyanis, hogy

• az épület környezetében nagy kiterjedésű örökzöld növényzet van, amely télen és nyáron árnyékol;
• a környező épületek nemcsak a kilátást akadályozzák, de a téli nap­sütés érvényesülését is;
• a telek szintviszonyai csak egy­féle tájolást tesznek lehetővé.

Számoljunk minden esetben a növényzettel is. Ez akkor a legked­vezőbb, ha déli irányban lombhulla­tó fákból, bokrokból áll, mert így nem akadályozza a téli napsütés be­jutását az épületbe. Nyáron viszont árnyékot vet az üvegfelületekre, és ezzel elviselhetőbbé teszi a belső klí­mát, 2-3°C-kal csökkenti a hőmér­sékletet, és részben eltakarja az esz­tétikailag esetleg nem kifogástalan környezetet.

A szabadon álló, környezetével szemben védtelen épület jelentős külső hatásoknak kell ellenálljon:

• a külső levegő hőmérséklete -15 °C és a +35 °C között változik, ugyanakkor jó lenne a belső hőmér­sékletet + 20 °C környékén tartani;
• a napsütötte felületekre 100-1000 W/m² sugárzó energia érkezik, főként nyáron, amelyből a tömör fe­lület kb. 10%-ot, az üvegezés 80-90%-ot hasznosít;
• a szél nyáron enyhít ugyan a belső klímán, de télen növeli a hő veszteséget.

A szabadon álló épületnek ugyan­akkor nagy előnye, hogy a helyisé­gek elhelyezése kötetlenebb, és a friss levegő is könnyebben eljut mindenhová. A fűtés hő fogyasztását az épület külső határoló szerkezetei és felüle­tük befolyásolja a legnagyobb mér­tékben.

Ezért:

• törekedni kell arra, hogy a szá­munkra szükséges alapterületet mi­nél kisebb felület határolja; az egy­szerű idomú, tömör épület a legelőnyösebb;
• mivel a hőveszteség nagyobb része az üvegfelületeken keletkezik, feleslegesen nem célszerű ajtót, ab­lakot tervezni oda, ahol azt a hasz­nálat nem indokolja;
• a napi hőmérséklet-ingadozás miatt az átmeneti időszakban (ta­vasszal, ősszel) a nappali magasabb hőmérséklet kiegyenlítheti az éjsza­kai lehűlést, ezért fontos, hogy ezt a hőenergiát az épület szerkezetei tö­megüknél fogva tárolni tudják;
• ha az épületet a kitüntetett irá­nyokból (dél és mellékégtájai) télen zavartalan napsütés éri, az üvegfe­lületeknél számolhatunk ennek fű­tési energiát csökkentő hatásával.

Tudomásul kell venni azonban, hogy a megtakarítás csupán a teljes idény fűtési költségeiben mutatkozik. A felsoroltakat már az építéskor érdemes figyelembe venni, mert az elkészült épületen alig, vagy csak nagy áldozatok árán lehet javítani. Lényeges, hogy a kézenfekvő téli megtakarításon túl ne tévesszük szem elől a nyári időszakot sem, hisz az épületet egész évben hasz­náljuk.

Elsőrendű feladat tehát, hogy az épület napos és árnyékos külső felü­letein a szükséges hőmérséklet-kü­lönbséget viszonylag kis energiafel­használással hozzuk létre:

• a tömör felületek hőszigetelé­sének javítása csupán technikai kér­dés, többrétegű szerkezetekkel elér­hető a ma már elfogadottnak tartott k = 0,3-0,4 W/(m² K) hőátbocsátási tényező;
• az üvegezett szerkezetek a fény­áteresztés követelménye miatt szük­ségszerűen rosszabb hőszigetelők, mint a tömör szerkezetek, ezért az üvegezés nagyságát a tájolás figyelembevételével, a természetes vilá­gítás igényei szerint kell meghatá­roznunk;
• a déli oldalon, ahol a hő-veszteséget az időszakosan jelentke­ző napsütés csökkentheti, nagyobb felületekkel is számolhatunk, de ez a többlet ne legyen nagyobb a teljes falfelület 50%-ánál;
• a megnövelt üvegfelület szüksé­gessé teszi, hogy amikor nincs szük­ség az átlátszóságra (éjjel), a nagy hő veszteséget valamilyen járulékos szerkezettel mérsékeljük. Ezek a szerkezetek megfelelő kialakítással alkalmasak a nyári felesleges hősu­gárzás kizárására is.

A passzív napsugárzás-hasznosí­tás a télen déli irányból érkező nap­energia bevezetése az épületbe a fű­tési energia felhasználásának csökkentésére:

• a déli tájolású üvegfelületen át érkező sugárzás nyereség, ha süt a nap, de a nagy üvegfelület fokozott hővesztesége a borult órákban nö­veli a fűtési teljesítményigényt;
• a közvetlen passzív hasznosítású tér létesítésekor ne feledkezzünk meg ezért az éjszakai hő védelemről, amelynek általánosan használt esz­köze a redőny, de alkalmazhatók ennél jobb hőszigetelő képességű szerkezetek is;
• gondot kell fordítani a nyári in­tenzív napsugárzás távol tartására is;
• a nehezen szabályozható, köz­vetlen hasznosító tereknél könnyeb­ben kezelhető az üvegezett hasznosító tér, amelyet a temperálandó helyiség elé illesztenek, ezt a teret ugyanis nyílászárókkal elválaszthat­juk tőle, vagy összeköthetjük vele;
• az előtétüvegház az év nagyobb részében használható helyiség, egyetlen hátránya a jelentős költség;
• mivel nem növénytermesztő épületről van szó, gondosan meg kell vizsgálni, mely felületeit érdemes üvegből készíteni: ahonnan a fűtési időszakban nem remélhetünk napsugárzást, azt a falat olcsóbb tö­mör szerkezetből megépíteni;
• az üvegből épült térben foko­zottan érvényesül a nyári napsütés, amelynek közömbösítése nem egy­szerű: nagy felületű mozgatható ár­nyékolót, alsó-felső szellőzőnyíláso­kat vagy eltávolítható üvegtáblákat tesz szükségessé.

(Kép fent) Az épület bejárati, egyben déli homlokzatára futtatott növényzet a nyári belső felmelegedést 10-30%-kal képes csökkenteni.

(Kép fent) Hatékony hőszigetelő képességű lakóépület kétoldali (keleti és nyu­gati) kapcsolt télikerttel. Lejtős te­repen sorház kapcsolással is töké­letes benapozást biztosíthatunk.

(Kép fent) A szükségesnél nagyobb vagy többszörös üvegfelület a passzív napsugárzás által nagymértékben hozzájárul az épület fűtéséhez, míg nyáron a megfelelő klimatikus és funkcionális tervezésnek köszönhetően a belső tér szabá­lyozható fényterhelésén túl a hőmérséklet is optimális lehet.

(Kép fent) A hagyományos szerkezeti rend­szerben épült egyszintes lakóház átlagosnál nagyobb üvegfelülete a nappali tartózkodás helyiségeit tö­kéletes benapozásban részesítheti reggeltől estig. Az erős nyári bena­pozást (valamelyest) csökkenti a rácsozatra felfuttatott növényzet.

(Kép fent) Hatékonyság vonatkozásában rendkívül kedvező a – lehetőleg családi telken – két épület közé kapcsolt télikert a) külső kép; b) kapcsolt épületek alaprajza; A, B lakások; C közös té­likert; D közös kerti terasz.

(Kép fent) Változatok télikertre

Panoráma – a természetes fény

Egy épület minőség meghatározója a lakás ablakozottsága: a kilátás korlátozottsága vagy teljes szabad­sága. A minősítésnél a természetes fény alapvető, a természetes benapozottság minőségi tényező, az ehhez kapcsolódó panoráma, a kincset érő kilátás pedig már a luxuskategóriá­ba sorolható.

Vizsgálódásunknak három alap­pontja van:

• az épület előtti természetes és mesterséges árnyék telken belül;
• a szomszédos telken szabályosan megépített ház vagy épületcsoport kilátásra gyakorolt zavaró hatása;
• a házunkból, lakásunkból ko­rábban élvezhető kilátást akadályozó szemközti házsor, lakótelep, toronyház stb. megépítése

A kilátásnak, a panorámának, eszmei értékén túl gazdasági jelen­tősége is van, ugyanis egy ingatlan értékesítésekor a panoráma pozití­van, míg a magas akadállyal (pl. tűzfallal) takart kilátás negatívan befolyásolhatja az árat. A kilátást saját telkünkön belül zavaró tényezőket az esetek nagy hányadában tulajdonosként könnyen elháríthatjuk a minőségjavítá­sa érdekében.

Sajnos, a szomszédos telken fenn­álló ilyen jellegű problémák megol­dása jóval bonyolultabb, mert az öröklési és a kötelező jog szabályait el kell ismernünk. Öröklés esetén tudomásul kell vennünk, hogy in­gatlanunk birtokbavételekor már ott áll a szomszéd háza vagy magas kerítése, a kötelező jog belterületi ingatlanokra vonatkozó előírásait pedig a területrendezési terv és a beépítettségi besorolás tartalmazza. Legrosszabb a helyzet az oldalhatá­ron álló és a zárt sorú beépítésnél, mert a telekhatárra épült ház ár­nyékot vető és a panorámát erősen meghatározó fala sokunknak okoz bosszúságot.

Vannak, akik nem akarnak beletörődni ebbe, mond­ván, „mikor megvettük a telkünket, csodálatos kilátás volt a több telket magában foglaló területre, ám ez mára semmivé lett”. Ebből származik a legtöbb vitás ügy, de csak kevés városlakó hajlandó elfogadni, hogy szomszédjuk jogai (és lehetőségei) megegyeznek az övéikkel, és hogy alkalmazkodniuk kell a hely, a telek negatív adottságaihoz is, hisz a sa­játjukon kívüli telkeken mások ugyanúgy építkezhetnek, mint ők. Hasonló gondok előfordulhatnak az általunk birtokolt lakás, terasz, kert benapozottságával kapcsolat­ban is.

Mitől egészséges egy lakás?

Lakásunk térelhatároló szerkezetei­nek – beleértve a falakat és ablako­kat – „harmadik bőrként” kell visel­kedniük, vagyis lélegezniük kell, hővel, párával kell gazdálkodniuk, megfelelő felületi hőmérséklettel és hőtároló képességgel kell rendel­kezniük, továbbá át kell engedniük a biológiailag hasznos sugárzáso­kat. Nem bocsáthatnak ki mérgező anyagokat, de ki kell zárniuk a za­jokat.

Egyszóval kommunikálniuk kell a külső és belső térrel. A belső légtér­nek nem egyenletesen klimatizáltnak kellene lennie, hanem iga­zodnia különböző tevékenysége­inkhez. Az igazán jó a természetes világí­tás és szellőzés, és nem szerencsés, ha napvédő üvegekkel zárjuk ki a fényt. Miért ne használhatnánk természetes alapú építőanyagokat, festékeket?

Először is ne higgyünk feltétel nél­kül a reklámoknak! Ne felejtsük el, hogy a bevétel és a haszon a gyártó­ké, de a kockázatot mi viseljük. El­lenőrizzük, hogy milyen összetevő­ket tartalmaznak a megvásárolni szándékozott áruk. Érdemes lenne inkább természetes vagy független minősítő intézetek (és nem a gyártó) által ellenőrzött építőanyagokat, bú­torokat vásárolni. Ilyenek már ná­lunk is kaphatók.

Olvassuk a környezetvédő szerve­zetek kiadványait, gyakran szellőz­tessünk, és tartsunk élő növényeket. Teljesen úgysem kerülhetjük el a káros anyagok használatát, ha azon­ban megpróbálunk természetesebben élni, csökkenthetjük a ránk ne­hezedő terhelést, így több esélyünk lesz egészségünk megőrzésére.

Összegezve egy egészséges lakás ismérveit: a környezet, „melyben élünk”,

• legyen mentes az előzőekben felsorolt negatívumok zömétől;
• természetes szellőzését a határoló szerkezetek + nyílászárók + ki­egészítők biztosítsák;
• természetes megvilágítása a le­hető legnagyobb mértékű legyen;
• a benapozottság mértéke és idő­tartama a lehető legmagasabb le­gyen, ám ez utóbbi tényező az előző­ek nélkül csak „félkarú óriás” marad, ha azokat nem összefüggésükben ér­tékeljük és hozzuk létre zárt környe­zetünkben, a lakótérben.

(Kép fent) Kedvező tájolású épület abszolút déli fekvésű (lakó­térhez kapcsolt) télikerttel a) alaprajz(ok); b) benapozási szög; c) metszet direkt benapozással; d) metszet felülről árnyékolt benapozással; e)épület vég­metszete direkt benapozással; f) épületvég metszete felülről árnyékolt benapo­zással; 1 nyári napállásnál; 2 őszi és tavaszi napállásnál; 3 téli teljes benapozás lehetősége.

A bio építészet vagy az ökoház tulaj­donképpen az ősi építészeti kultúrák­ból ered, melyeket azonban lassan már csak a szakirodalmi anyagokból ismerhetünk. Az új elnevezéseket sokan még a szakmában is mondva­csináltnak tekintik, ami érthető is, hisz régi nevükön azért elég gyak­ran találkoztak velük. A bio építészet és az ökoház fogalma új, de amit ta­kar, az régi, csupán eddig nem volt szükség megkülönböztetésükre. Va­laha az emberek szinte kizárólag öko házakban éltek, az alapanyagot a közvetlen környezetükből szerez­ték be, az építkezéshez élőmunkát használtak, és alkalmazkodtak a he­lyi éghajlati viszonyokhoz.

Önfenntartó ház, kivitelezés és költségek (2018):

Az össz­hang az ipari forradalom során bomlott meg, amikor lehetőség nyílt messziről beszerezni az alap­anyagokat, és megjelentek a kör­nyezetszennyezéssel előállított épí­tőanyagok. A bio építészet és a napfény szere­pe, ezek egymásra hatása akkora, hogy egyik a másik nélkül szinte nem is létezhet. A növények, fák ki­fejlődése, a vályog kiszáradása a kész ház épületfizikái működésének, valamint nem utolsósorban a la­kás használhatóságának alapvető tényezői fűtési és energetikai vonat­kozásban.

Az épületek és szerkezeteik terve­zési alapelveit nem lehet felrúgni, és „csodákra képes” anyagokról sincs tudomásunk. A szokásostól eltérő építési módoknál meghatározó a megfelelő szakértelem, a korrekt előkészítés és a gondos tervezés, amelyek hiányában az eredmény az átlagosnál nagyobb kudarc is lehet. Tehát alapvető a megvalósítás mi­kéntje: hogy az adott épület túlzások nélkül illeszkedjen a környezethez, a helyi anyag felhasználási hagyomá­nyok figyelembevételével teljesítve az építtetők és a felhasználók elvá­rásait.

A föld, agyag, kő, fa, nád, fű a kezdetek óta alapanyagként szolgál az építkezésekhez. Hazánkban a vályogtégla és a döngölt földfal volt a legelterjedtebb, fafödémmel, nád­ vagy zsúptetővel. A falakon körös­körül túlnyúló tető nemcsak a nyári meleg és a tűző nap ellen nyújtott védelmet, hanem védte a nedves­ségre érzékeny falat a csapadéktól. A vastag vályogfalak kiváló hőtároló képessége egyenletes hőmérsékle­tet biztosított, jó hőszigetelésük pe­dig lehetővé tette, hogy kevés tüze­lővel is jól befűthető legyen az épület. A helyiségek csupán akko­rák voltak, amekkorára valóban szükség volt, így nagyon takaréko­san bántak mind az építőanyaggal, mind a tüzelőszerrel.

Ökoház, vagyis dombház, modern épületkapcsolattal (öszvérmegoldá­súnak is nevezhetnénk). A passzív zónakapcsolású naptér tökéletes benapozást biztosít a lakás alsó szinti nappalijának és a felső szint (erkélyének, áttételes természetes megvilágítással pedig a lakótér egyéb helyiségeinek is

Ma már megkülönböztető jelzőt használunk azokra a házakra, ame­lyek az átlagosnál energiatakaréko­sabbak és környezetkímélőbbek. Nagyon sokféle ökoház létezik. Va­lamennyinél alapkövetelmény, hogy az élettartam lejárta után az alkotó­részek lebomoljanak a természet­ben, vagy újrahasznosíthatok legye­nek. Ezért nem használnak az öko építészetben vasbetont vagy mű­anyagot.

A különböző éghajlatú területe­ken különféle öko házak épülnek. Szeles, hűvös helyeken például nagyon fontos a jó hőszigetelés, itt a dombházak a legelterjedtebbek. Mérsékelt éghajlatú területeken a ház jobban megnyitható, és hő-csapdaként szolgáló nagy üvegfelü­letekkel alakítható. A tájolás is meg­határozó.

A szakma szótárában megjelent a bio organikus építészet és az auto­nóm ház is. Ez utóbbi a nulla rezsijű ház, amely különféle alternatív energiaforrásokkal és környezetkí­mélő berendezésekkel nem csupán a külső energiaforrások igénybevé­telét teszi elkerülhetővé, hanem a ház szennyvíz- és hulladéktermelé­sét is a lehető legkisebbre csökkenti.

Bio építészet energiaoldalról

A hatvanas években megindult épí­tészeti irányzatok a környezettel kapcsolatban egyre több szempon­tot vettek figyelembe. Először az energiatakarékosság és energiatuda­tosság került a figyelem középpont­jába, ekkor azonban csupán a fűtési és világítási energiaigény csökkenté­se volt a cél. Ma azokat épületeket tekintjük kiválónak ebből a szem­pontból, melyeknél az éves energiaigény 80-160 kWh/m²/év (összeha­sonlításképpen tömegesen léteznek olyan lakóházak, ahol ez az érték 350 kWh/m²/év, azonban vannak olyan épületek is, ahol a felhasznált energia megújuló forrásból, helyben megtermelhető napterekből, meleg vizes kollektorokból, áramtermelő napcellákból és fatüzeléses kandal­lókból származik, így nincs szükség többletenergia bevitelére.

Ma már ezt bővítjük az építő­anyagok kitermelési, gyártási, szál­lítási, beépítési, valamint bontási energiaigényének figyelembevéte­lével, az újrahasznosítás lehetősé­geivel és az adott anyag életciklusra vetített energiamérlegével is. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy ha az épület anyagaiban a beépített energia 1000 kWh/m² körül van, akkor jól járunk el. (Földházaknál ez 500 kWh/m².) Természetesen a beépített energia­tartalom utal a termékgyártással járó szén-dioxid, kén-dioxid és egyéb levegőszennyezésekre is, kü­lönösen nálunk, ahol a gyártás energiaigényét nem megújuló for­rásokból fedezik.

A környezetbarát és környezet­tudatos épületek tervezése a 80-as években kapott lendületet, éppen a zöldmozgalmak erősödésével. Itt fontos volt, hogy az építészet esz­közeivel csökkentsék a környezeti terhelést, helyi munkaerőt foglal­koztassanak, a helyi tradíciókat és kultúrát figyelembe vevő, ahhoz alkalmazkodó építészet jöjjön lét­re. A környezettudatos építészet­ben is fontos elem volt a meglevő épületállomány és infrastruktúra fejlesztése, új területek bevonása helyett. Ezt a kérdést azóta foko­zottan fontosnak tartjuk. Első kér­désünk mindig az legyen az új házat építtetni kívánókhoz: vajon egy meglevő épület megfelelő fejlesz­téssel és a szükséges energetikai korszerűsítésekkel nem ésszerűbb megoldás-e?

Az építészettel foglalkozó tech­nológiai fejlesztések lehetővé tet­ték a napenergia sokrétű felhasználását. A szolár építészet passzív és aktív eszközökkel biztosítja, hogy a fosszilis energiahordozók aránya csökkenhessen az épületek üzemel­tetésében. Azonban nem tekinthet­jük bio háznak az olyan szolár épületeket, ahol a technika minden csodáját bevetik egy pazarlóan ter­vezett objektum energiaigényének csökkentésére. A szolár építészet éppen abban jeleskedik, hogy a lehető legkisebbre csökkentett energiaigényt szolgálja ki napener­giával. Ugyanez vonatkozik a geo­termikus energia, a szél vagy a fel­szín alatti vizek energiájának felhasználására. Ha ezekből olyan igényt elégítünk ki, amely pazarlás miatt keletkezett, nem tekinthetjük magunkat bio építésznek.

(Kép fent) Az ezredforduló lakóházának teljes nappali fényben pompáz belső képe.

(Kép fent) E kísérleti lakóház szoláris energiával működő melegvíz-szolgáltatása az év jelentős részében megtermeli a szükséges használati meleg víz nagyobbik felét.

Zöldépítészet – öko építészet

Az elnevezés az alkalmazott építő­anyagok eredetére vezethető vissza. Az öko- és zöldépítészet nagy gondot fordít az építőanyagokra, és a nevében foglaltaknak megfelelő­en megpróbál zöldszerkezeteket alkalmazni. Anyagai megújuló for­rásokból származnak, helyben meg­találhatók, egészségesek és nem szennyezőek (különös tekintettel a porra, a sugárzásra és a vegyi anyagokra), karbantartható, javítható szerkezeteket lehet alkotni belőlük, amelyek tartós, hosszú használatot tesznek lehetővé. Itt természetesen fokozottan előtérbe kerülhetnek a természetes építőanyagok: vályog és föld mint falszerkezet, szalma mint új építőanyag, nád mint fedés és hőszigetelés, továbbá ezek mai változatai: a préselt vagy stabilizált földtégla, a nádpalló, cellulóz és újra feldolgozott papír hőszigetelés, de építhető favázas ház préselt szalmabálából is.

Sokszor előnyös a bontott anyagok újrahasznosítása: a kisméretű bontott téglából kiváló teherhordó szerkezetet lehet építeni – még alapozáshoz is megfelel -, a hőszigetelést nádpallóval vagy cel­lulóz hőszigeteléssel lehet javítani, a szakipari szerkezetek és természetes anyagú burkolatok újrahasznosítása pedig szinte divattá vált Európa gazdagabb országaiban is. A vakoló-anyagok esetében szintén fontos a természetes anyagokhoz való vissza­fordulás: a vályog vagy mészvakola­tok páragazdálkodása sokkal kedve­zőbb, mint a cement- és műanyag vakolatoké.

Az építési mód tekintetében lénye­ges, hogy maga az építés kevéssé szennyezze a környezetet, a bontás után pedig a kitermelt anyagok újra­felhasználhatók lehessenek. A nö­vényzet integrálása az épületbe fontos eszköz a környezet humanizálásában és a mikroklíma javításában. Külö­nösen városainkban adott a zöldte­tők és zöldhomlokzatok kialakításá­nak lehetősége. Ez utóbbiak költségei alacsonyak, és jelentősen csökkentik a zaj- és porterhelést a közvetlen környezetben. Az öko építészet a nap fénye és melege nélkül nem jöhetett volna létre, mert nem teremne a fényt igénylő fa, a falba épített sár képlé­keny maradna, és az ember még mindig barlanglakó lenne.

(Kép fent) Szolár ház működtetése passzív és aktív eszközökkel. A lakóterek töké­letes (és szabályozható) benapozással bírnak, így a téli fűtési költ­ség minimalizálása mellett a nyári – belső – napterhelés optimálisra ál­lítható a) földszinti; b) emeleti alaprajz; c) homlokzati kép (modellfotó).

(Kép fent) Kompakt napház, melyet a kapcsolt télikerten túl a tökéletes és szabályo­zott benapozás, a teljes tetőfelület használati és fűtési meleg vizet elő­állító napkollektorai, valamint fény­elemes áramtermelő egységei a közel „0″ energiás kategóriába sorolhatóvá tesznek a) homlokzat; b) metszet; c) alaprajz; A benapozás; B fűtési és használati meleg víz előállítása; C fényelemes „gyűjtő”- felületek; 1 télikert (naptér); 2 lakóegység; 3 gazdasági tér.

Emberközeli építészet

A laikus számára is nyilvánvaló, hogy lakáskörülményei mélyrehatóan be­folyásolják egészségét, életritmusát, sőt egész életmódját. Teljesen más ugyanis az élettere annak, aki sivár, zöldterület hiányos „panelrengeteg­ben”, eltérő azé, aki kertes családi házban, és alapvetően más azé, aki tudatosan teremtett öko- vagy bio környezetben él a családjával.

A bio építészetet nem csupán technikai oldaláról közelítenénk meg, hanem egy lényeges jellemző­jére szeretnénk rávilágítani: az épü­letek és az ember kapcsolatára. Ezzel máris nehéz helyzetbe kerül­tünk, hiszen ennek a szoros kapcso­latnak a „megfejtéséhez” mélyreha­tó emberismeret szükséges. Mert valójában ki és milyen is az ember? – teszi fel a kérdést az építész, aki szerint ennek megválaszolásában még ma is nagyfokú egyoldalúság és bizonytalanság tapasztalható. Az összeomló materialista világkép mellett napjainkban mind több val­lás, filozófia, világnézeti diszciplína kínálja magát, ily módon bárki megtalálhatja a hozzá leginkább „illőt”. A mérhető fizikai-anyagi mellett tehát újra felmerülnek a lel­ki és szellemi aspektusok: mint például az analóg gondolkodás, mely szerint „minden mindennel összefügg” vagy az „ahogy fenn, úgy lenn” ideája.

Ugyanakkor az ember cselekede­teiből, környezetéből „kiolvasható” egész személyisége. Gondoljunk csak például a kézíráselemzésre, de ugyanígy mélyreható jellemzés ké­szülhet egy épület alapos megszem­lélése alapján is annak használóiról, megerősítve a tényt, hogy az ember és a ház közötti kapcsolat lényegbe­vágó. S hogy mikor nevezhető ez a kapcsolat ideálisnak? Az építész sze­rint abban az esetben, ha az adott la­kóépület kifejezi a benne élők, dol­gozók belső világát, s e lelki-szellemi tartalmak fizikai „kivetülésévé” vá­lik.

Ezáltal pedig – az „ahány ház, annyi szokás” analógiáján – eljutunk ahhoz a sokszínűséghez, amelyet az építészetben azok a különböző alter­natívák jelentenek, melyek lehetősé­get nyújtanak a „másként gondolko­dók”, másként érzők, másként akarók számára önmaguk szabad ki­fejezésére – vallja a pályafutása kez­dete óta a „folyton kereső” alkotók közé tartozó építész. Ebben a kere­sésben a múlt, a népi hagyományok, a vályog- és földépítészet, a környe­zetbarát, a napenergiát hasznosító megoldások, valamint az élet szinte minden területén jelen lévő „antropozófia” hatja át eddigi mun­kásságát, s mindennek legfőbb kife­jezői azok az általa tervezett épüle­tek, melyek építési módjának megválasztásakor minden esetben figyelembe veszi az éltető erőt su­gárzó NAP -ot, az építészet legfőbb „kellékét”.

(Kép fent) Az épület falához – távtartóval – kap­csolt rácsozat tulajdonképpen a legjobb bio vázat képezi a felfutó növényzetnek.

Az épület falára felfuttatott növényzettel a házat érő nyári napsugárzás – hő termelő – hatása óriási mértékben csökkenthető. A falat közvetlenül beborító növényzet hátránya (főként vakolt felületnél) az épületerózió idő előtti megindítása, ám nyers­tégla fal esetén ez egészen minimális

Zöldhomlokzatok

Az egyre terjeszkedő ember évente több száz hektár földet vesz el a ter­mészettől hazánk területén. E ked­vezőtlen folyamat során fizikai kör­nyezetünk élettelen objektumok halmazává válik. Tudjuk, hogy a vá­rosi életforma és környezet számos civilizációs betegsége visszavezethe­tő a csupasz épített környezet hatásaira (porártalom, zaj, idegi megterhelés stb.), melyek a lakó­környezet barátságosabbá tételével javíthatók. A javítás egyik eszköze a növények telepítése és azok ápolá­sa. Ugyanakkor felmerül a probléma, hogy a sűrűn lakott városrészekben kevés a hely a növényültetésre. Ezért ilyen helyeken már régi hagyomány a falak, kerítések befuttatása kúszó­növényekkel. A déli országokban ennek sok szép példáját láthatjuk. A mediterrán flóra igen gazdag, eze­ket alkalmazták is a városlakók, hogy megvédjék magukat és épüle­teiket a túlzott felmelegedéstől. Régi kultúrnövényünk, a szőlő, ma is sokszor szolgál árnyékul a mediter­rán falvak udvaraiban és a városi te­raszokon egyaránt.

A mérsékelt klímában a kúszó­növények választéka kisebb, de azért bőven találunk napra és ár­nyékba is telepíthető, támaszrend­szerrel vagy anélkül kapaszkodó cserjéket, virágokat. Az utóbbiak a meleg égövön egész évben díszle­nek, nálunk inkább a rövid vagy hosszabb tenyészidejű egynyáriak a honosak. Ezek a növények nemcsak a me­legtől, hanem a hidegtől is megvé­denek, a mérsékelt klímában is ja­vítják épületeink hőszigetelését.

Természetes formájukkal, az év­szakok váltakozását követő megjele­nésükkel oldják a falak szigorú rendjét, megkötik a port, csökken­tik a zajt, a szennyezett városi leve­gőt oxigénnel dúsítják, felfogják a csapóesőt, védik az épületet a szél­től és a napsugárzástól.

A bio textúra alkalmazói az épüle­teket növényzettel betelepítve tö­rekszenek az elveszett zöldterületek részbeni pótlására. Nagy lehetősé­gek rejlenek a flóratetők és az élő homlokzatok kialakításában. Az utóbbi nem mai találmány, bár a homlokzatok befuttatásának a múlt­ban elsősorban gazdasági okai vol­tak. A növényszőnyeg kedvező árnyé­kolóhatásával védte az épületfelületet a fény és a csapóeső károsításaitól, ennek köszönhetően karbantartási költséget lehetett megtakarítani. A drága ornamentikák díszei helyett szívesen használták a színes, élő és megújulni képes növényeket. A mai környezeti és városi viszo­nyokat vizsgálva nem túlzott az a követelmény, hogy az épületekre növényeket telepítsünk, amelyek részben megoldják a klimatizálást, a víztárolást és az oxigéntermelést.

(Kép fent) Az épület falához kapcsolt rácso­zott tartóknál a felfuttatott növény­zet lombja nyáron a) napsütésben léghűtő falként mű­ködik; b) esőben pedig kifelé le­pergeti a vízcseppeket.

(Kép fent) Az épület homlokzatára kapcsolt ki­emelt, rácsos vázú biológiai áll­ványzatra futtatott növényzet nyáron biológiai árnyékoló, mely felfogja a nap sugarait, és a kürtőhatás kö­vetkeztében alulról beáramló hűvös levegőt bevezetve hűti az épületfa­lat, télen pedig a sugárzás közvet­lenül éri az épület határoló falát (max. 30%-os árnyékképpel).

Épületeink és a növényzet

A növényi kultúráknak az idő múlását jelző, mindig megújuló formai és színdinamikai jelentőségük van. Ezt közvetlenül látásunkkal érzékeljük, melyet érzékszerveinkkel együtt év­milliók alatt a természet formált olyanná, amilyen. A látást meghatá­rozzák az ember fejlődése során kiala­kult asszociációs és érzelmi viszonyok.

Tudat alatti kapcsolat köt ben­nünket a természethez, nem túlzott hát a követelmény a települések, la­kótelepek épületeinek virágosítására, megmentésére a monotóniától, a szürkeségtől. Az építészeti keret­ben megjelenő természeti formák, a felületi struktúrák és színek kimeríthetetlenül sokoldalúak, gazdagok lehetnek. A változatosság hiánya az oka és magyarázata annak, miért fá­radunk el mesterséges tereinkben annyira, amennyire a természetes környezetben sohasem. Ha ezeket az elveket tudatosan, hozzáértőén használjuk fel, igen különleges és érdekes építészeti hatá­sokat érhetünk el.

(Kép fent) A tetőkert növeli környezetünk zöld­területét, biológiailag pedig erősen befolyásolja az épület lakóinak élet­minőségét, hisz egy kerti napozóte­rület tökéletes – és a város zajától elhatárolt – kikapcsolódást nyújt.

(Kép fent) A rácsozott épület előtti pergola önmagában is némi árnyékot vet a teraszra és a mögötte lévő ablakon keresztül a lakótérbe. Növényekkel felfuttatva – nyáron – akár 100%-os árnyékolás is elérhető vele, télen pedig a belső tér benapozását biz­tosíthatja.

(Kép fent) Rácsozott pergolával fedett lakótér előtti teraszon felfuttatott növényzet hatásai a) nyáron a növény árnyékol; b) té­len – a növények lombhullása után – csak 20-30%-os árnyék terheli a belső teret, melynek ellensúlyozá­saként egy 30%-kal túlméretezett ablakkal a szükséges fénymennyi­ség a lakótérbe juttatható.

Kritériumok

A futónövényeket aszerint csoporto­sítjuk, hogy önhordók-e, vagy tá­maszt igényelnek, ezenkívül meg­különböztetünk lombhullató és örökzöld fajtákat. Futónövények például a nemes és vadszőlőfajták, továbbá a borostyán, támaszt igényel az erdei, a havasi és a tatáriszalag, a kender és a fafojtó fajok, valamint a futórózsafélék. A helyi klimatikus viszonyoktól és az épület tájolásától függően kerül­het sor az elképzeléseknek megfele­lő növényzet kiválasztására. A talajt a telepítési igényeknek megfelelően kell kialakítani.

Hazánkban májustól szeptembe­rig tart az időszak, amikor a nap­sugárzást indokolt árnyékolással csökkenteni. Az épület déli oldalán lombhullató, a nyári kéményhatás hűtési előnyeit hasznosító árnyékoló homlokzat kialakítására kell töre­kedni. A lombok elvesztésével a téli nap melegítőhatása jól érvényesül. A keleti, nyugati és északi oldalon a homlokzat közeli örökzöld nö­vényzet telepítése a legmegfelelőbb. Mindebből kiderül, hogy az el­képzelések megvalósítása igen szé­les körű ismereteket és hozzáértést igényel.

Az élő homlokzatok kedvező hatásai

A növényzet ellenzői gyakran érvel­nek a homlokzat károsításával, nedvesedésével, a rovarok megjele­nésével, a gondozás igényével. Mindezekkel ellentétben kísérletek­kel és mérésekkel egyértelműen bi­zonyították a homlokzati növényzet kedvező hatásait és előnyeit, ame­lyek összefoglalva a következők.

Ezek:

• a nyári időszakban árnyékoló-, hűtőhatású; a levelek a fény felé for­dulva optimálisan árnyékolnak, az épületfelület és a növényzet között a kémény hatás hűt;
• kedvezően befolyásolja a helyi mikroklímát az épületfelületek fel­melegedésének csökkentésével, a kéményhatás légmozgásával, a víz­tárolással és a párologtatással;
• javítja a városi levegő minősé­gét a por- és levegőszennyeződés megkötésével, szén-dioxid-felhasz­nálással és oxigéntermeléssel;
• hozzájárul a kedvező emberi környezet kialakításához esztétikus szín- és formavilágával, a természe­tes illatok terjesztésével, természe­tes élettérérzetet keltve, a városké­pet változatossá, élővé varázsolva;
• kiválóan véd az időjárás hatásai ellen, a homlokzatot óvja a napfény öregítő-, valamint a csapóeső nedvesítő hatásától, mérsékli a felmelege­dés okozta anyagtágulást és moz­gást, ezáltal lényegesen csökkenti a felületi eróziót;
• felületi struktúrától és tömegtől függően csökkenti a zajszintet.

Biológiai feltétel

A zöldhomlokzatokhoz szükséges biológiai feltételeket mi határozzuk meg; az egyéves növényeket kisebb edényekbe, falra, kerítésre, esetleg balkonkorlátra kapcsolva alkalmaz­hatjuk. A növénytartók esetében kulcs­kérdés a könnyűség. Azt javasoljuk, hogy a víztartó képesség fokozása miatt dupla falú edényeket alkal­mazzanak. Fontos szempont a növénytartók­ban a termesztő közeg, melyre a táp­anyag- és nedvességtartás szem­pontjából fokozottan kell ügyelni.

A kúszónövények fejlődése szem­pontjából a legkedvezőbb, ha a be­futtatandó felület előtt zöldterület van, vagy legalább ültető gödrök léte­síthetők. A talaj előkészítésnél figye­lembe kell venni, hogy a növények évtizedekig fognak díszíteni, lomb­tömegük is legalább egy közepes fá­énak felel meg. Ezért a fákéhoz ha­sonlóan kb. 1 m³-es ültető gödör szükséges, lehetőleg teljes talajcserével, szervestrágya-bedolgozással. Az öntözés és tápoldatozás a növények fejlődését gyorsítja, erre a célra a gö­drökbe perforált cső is kell, különö­sen akkor, ha azokat a burkolatban alakítják ki. Szükséges még a fiatal telepítés mechanikai védelme, szol­gálati járdáknál valamilyen segéd­eszköz, amely a növényeket a befut­tatandó falig vezeti.

A növényi kultúrák felfuttatásá­nak a kapaszkodó fajok esetében nincs akadálya, mert azok még az ablaküveg sík felületén is képesek felkúszni. Sokkal előnyösebb a rá­csos hordozóvázra futtatható nö­vényzet, mert annak káros hatása az épületre egészen minimális. Továb­bi előnye, hogy lombkezelése és fej­lődési irányának meghatározása tő­lünk függ, így építészeti szem­pontból tudatosan meghatározhat­juk elhelyezését, még a tervezési fá­zisban.

A ház múltja sokkal régebbről is­mert, mint az ablakoké. A ház kiala­kulása a barlangok elhagyása után szociálisan szükséges volt, de rajta a bejáraton kívül kezdetben csak fent, középen volt nyílás, mely elsősor­ban a lakótér közepén égő tűz füst­jét vezette ki, és természetesen mi­nimális fénnyel látta el a belső teret. Az ablak mint bevilágító ugyan már két-háromezer éve létezik, de nagy­sága és üvegezettsége bizonyos té­nyezőktől függött. Először csak fal­nyílás volt, melyet ajtóhoz hasonló alkalmatossággal zártak be éjszaká­ra és hideg időben.

Később állati bélből készült; a kínai­aknál pedig papírbevonatú keretet alkalmaztak. Az üveg ugyan több mint ezeréves, de üvegtáblát, a teljes nyílást lefedő ablakot vagy nyitható keretbe épített szárnyakat eleinte csak kisméretű elemek (ólomborda) összekapcsolásával tudtak készíteni. Az idők során az ablakok egyre tö­kéletesebbek és nagyobbak lettek.

Szerepük a huszadik században értékelődött fel óriásira – vagyis a szükséges mértékűre -, ám fejlődésük már a tudatos építészeti forma és helymegválasztás együttesében lett olyan, amely kielégíti az új évezred kezdetének igényeit.

Épületek és környezet egymásra hatása

Az épület és környezetének biológi­ai elemzése során több ízben tet­tünk utalást arra, hogy hatásukat a lokális feltételek lényegesen módo­sítják, a ház körül a tágabb környe­zetétől eltérő sajátos mikroklíma alakulhat ki. Ezt a körülményt ter­mészetesen az épület miliőjének tervezése, tudatos alakítása során is célszerű figyelembe venni.

A környező beépítés összefüggése a benapozási feltételekkel kézenfek­vő. A szűkebb környezetben a be­napozás növényzet telepítésével befolyásolható, az idényjellegű vál­tozások szempontjából különbséget téve a lombhullató és az örökzöld fajták között. A növényzet szerepe igen összetett: túl azon, hogy akusz­tikai védelemül és porszűrőként is szolgál, a terephez közeli rétegek­ben fékezi a légmozgást, mérsékelve ezáltal az épület külső felületéről történő hőátadást, az épület légcse­réjét, a csapóesőt.

Ezenkívül az ál­tala elpárologtatott víz a levegő nedvességtartalmát kissé növeli, az árnyékban lévő talaj kevésbé meleg­szik fel, és arról jóval kisebb a visszavert sugárzás. A növényzet ki­sebb vízfelületekkel, szökőkutakkal kombinálva a hűtéshez hasonló fo­lyamatot idéz elő. Nem véletlen, hogy a mediterrán övezet hagyomá­nyos épületeinek nyáron legkedvel­tebb tartózkodási helye – egyszer­smind az épület szellőztetésére szolgáló levegő „beszerzési helye” is – az átrium, ahol e két egyszerű esz­közzel – növényzettel és vízzel – a tágabb környezethez viszonyítva alacsonyabb hőmérsékletet lehet el­érni. Ha nem is ennyire látványos, de érdemi eredmények érhetők el a mérsékelt öv feltételei között is.

Említést érdemel még a terep­alakítás hatása: feltöltésekkel, gát­tal akusztikai védelem és a légmoz­gás terelése – fékezése – érhető el; a terep lesüllyesztése esetén a leve­gő sűrűségkülönbség szerint réteg­ződhet, – nyáron hűvösebb környe­zettel, a téli félévben fagyzugok jöhetnek létre.

Az épület közvetlen környezeté­ben alkalmazott burkolatoktól vagy a talaj felszínétől függően a napsu­gárzás 5-20%-ának visszaverődésé­vel lehet számolni, ami egyaránt le­het kívánatos vagy előnytelen – a változó igényekhez viszont árnyéko­lás, lombhullató növényzet telepíté­se révén alkalmazkodhatunk.

(Kép fent) A lakótér benapozása ablakon és télikerten keresztül is megoldható, illetve biztosítható.

(Kép fent) Lakóházak ablakozhatósága -I.; földszintes házaknál a)…d) változatok és lehetőségek

(Kép fent) Lakóházak ablakozhatósága – II.: emeletes házaknál a)…d) változatok és lehetőségek

(Kép fent) Szerelt favázas csupa üveg készház Európa nyugati szegletének tóparti kisvárosában, melynek benapozottsága jelesre vizsgázik az év legtöbb napján, télen és nyáron egyaránt.

Megemlítendő végül az emberi beavatkozás egy sajátos következ­ménye, amelyet „városi hő sziget” néven ismer a szakirodalom. A vá­rosi beépítés a szabad területekhez viszonyítva lényegesen eltérő ener­giamérleggel jellemezhető. Más a felszín által elnyelt sugárzás a város­léptékű érdesség: az épületek és a mesterséges burkolatok, a hó eltakarítás miatt. Kisebb a párolgás a bur­kolt felületekről való vízelvezetés következtében. Általában kevesebb a direkt sugárzás a légszennyezés miatt, de kisebb a földi felszín kisu­gárzása is az égbolt felé ugyanezért. Az épületek hővesztesége, az ipari tevékenység és a járművek haszná­lata a levegőt fűtő hőteljesítmény-ként jelentkezik, a beépítés miatt vál­tozik a szél sebessége.

A lakások, házak természetre gya­korolt hatása épp a fordítottja a ter­mészet lakókörnyezetünket befolyá­soló hatásának. A lakásban megkívánt hőérzeti mérőszámoktól (lég- és sugárzási hő­mérséklet, légnedvesség és légmoz­gás) az év nagyobb részében többnyi­re eltérnek a külső adottságok. Az eltérő tulajdonságú tereket csak a vé­kony külső határolók – falak, födé­mek és nyílászárók – választják el.

Módunk van a kívülről jövő hatá­sokat is úgy befolyásolni, hogy ke­vésbé legyenek előnytelenek. Ezeket az épület elhelyezésével, a környezet kialakításával mérsékelhetjük vagy erősíthetjük. A legjelentősebb energia megtakarítást a napsugárzás tudatos fel­használásával érhetjük el. Jóllehet télen főként a napsugárzás időtarta­mának és intenzitásának csökkené­se miatt van hideg, a nap télen is süt, és mi ezt a sugárzást, kis ügyes­kedéssel, hasznosíthatjuk.

Az energiatudatosán megépített lakóházak – minimális többletköltség árán – akár két hónappal is megrövidíthetik a fűtési idényt. Ezeknél az épületeknél főként szellemi többletbefektetésre van szükség. A napsugárzás főként nagy felüle­tű üvegszerkezetek beépítésével hasznosítható. Az üvegszerkezet gyengébb hőszigetelő képességű, mint a tömör határolók. Ezért jelen­tős a hőveszteség a belső és külső hőmérséklet különbségének megfe­lelő mértékben akkor, ha az üveget nem éri napsugárzás. Ha az üveg­táblára közvetlen napsugárzás érke­zik, az minimális veszteséggel (en­nek mértéke táblánként 12 – 15%) bejut a helyiségbe, ahol elnyelődve hővé alakul. Ez a hőmennyiség segít a fűtőberendezésnek, természete­sen csak akkor, ha az szabályozható és működik is!

Megállapíthatjuk, hogy ablakot elsősorban déli irányban érdemes beépíteni, mivel hővesztesége alig nagyobb a tömör felületénél. Logikus tehát, hogy a napenergi­át fokozottan hasznosító ún. passzív épületek déli tájolású nagy üvegfe­lületekkel épülnek. Ezekkel az épü­letekkel a következő fejezetekben foglalkozunk részletesen.

Napenergia hasznosítása

Fontos, hogy a napenergia-haszno­sítás külső körülményeit tisztázzuk. Hasznosítani ugyanis csak azt a su­gárzást lehet, amely eléri az épületet. Az épület és a nap között levő átlát­szatlan tárgyak, házak stb., árnyékot vetnek, és ez az árnyék a nap mozgá­sának megfelelően vándorolni fog.

A legkedvezőtle­nebb hónap a december, amikor az alacsony nappálya miatt az árnyé­kok igen hosszúak. Szerencsére a vé­dőterület nyílása csupán 90°, mert a nap tovább van ugyan az égen, de számba vehető teljesítménye csak ebben a szögtartományban van.

Napsugarak útja

A védőterületen belül lévő ár­nyékoló az árnyékolt épületből lát­szó szögértéknek megfelelően állja útját a napsugaraknak. Közelí­tően azt mondhatjuk, hogy 13-15°-os árnyékoló szélesség okoz egyórányi árnyékot. A védőterületen belül természe­tesen ültethetünk lombhullató fá­kat, bokrokat, mert ezek télen jó­formán nem adnak árnyékot, de nagyon megkönnyítik a helyzetün­ket nyáron.

A napenergiát fokozottan hasz­nosító épületek nagy problémája ugyanis, hogy ezek a sugárzást nemcsak télen, hanem nyáron is igen jó hatásfokkal hasznosítják. Az épület belsőjének ún. mikro­klímáját nagymértékben befolyásol­ja a földrajzi fekvés, a természeti adottságok, az ember által kialakí­tott természetes (bio)tér és ami a legfontosabb: az épített környezet.

Sík vidéken a szélmozgás télen és nyáron egyaránt közel állandó, irá­nya is alig változik. Nyáron a szél hűtőhatása – a lakás funkcióit figyelembe véve – kedvezően hasznosít­ható északról dél felé, szellőztethető ablakrendszerekkel. Ez hegyes vagy akár dombos vidéken lehetet­len, mert a szélmozgás iránya kiszá­míthatatlan, akár félóránként is vál­tozhat.

Fontos a házakat körülvevő bioló­giai tér:

Nem mindegy, hogy egy be­tonburkolatú udvar mellett vagy füvesített, bokros, esetleg erdősített környezetben van lakóhelyünk. A nagy térfogatsúlyú beton, esetleg kerámia vagy kő a nyári melegben rendkívül negatívan befolyásolja házunk mikroklímáját. A beton a napsugárzás következtében nagy­mértékben felmelegszik, és „hő tükörként” való viselkedése erő­sen befolyásolja a közeli épületek természetkapcsolati viszonyait.

A zöld pázsit és az alacsony bok­rok nyári üdítő hatása annak kö­szönhető, hogy az általuk elnyelt napfényt elsősorban nem hőterme­lésre, hanem biológiai létük fenn­tartására használják fel. A házak kö­rüli fák hűsítő szerepe hasonló, ám rendelkeznek néhány nemkívánatos tulajdonsággal is. Fákat vagy facso­portokat a meghatározó szélirány ismeretében az épület mögé leg­alább egy famagasságnyi távolságra telepítsünk, míg oldalról elég e tá­volság fele vagy akár egy-két méter is, ám a lakótér benapozását nem gátolhatják. Déli irányban álló fák, bokrok épületkapcsolatának kia­lakításakor szintén törekedni kell a tökéletes benapozás biztosítására.

(Kép fent) Az ábrán a benapozás folyamatát mutatjuk be: az üvegszerkezeten hő átbocsátással távozik a helyiség hője, de a sugárzással érkező energia eléri a padlót, és abban el­nyelődik.

(Kép fent) A házak téli benapozása érdeké­ben az árnyékkal jelölt területen ne legyen árnyékoló, továbbá csak ritka ágazatú és lombhullató növé­nyeket ültessünk bele. Az árnyék­kép a 9-15 óra közötti (téli) időre értendő a) árnyékszerkesztési alaprajz; b) az utca két oldalán lévő házak árnyképe, egy vizsgált épületre vonatkoztatva.

Az ezredforduló utolsó évtizedeiben óriásit változott a világ úgy a környe­zetvédelem, mint az energiatakaré­kosság tekintetében. A kettő eredője­ként megvalósítható a természet és az ember alkotta mesterséges „bar­langok” harmóniája. A megindult kedvező folyamatok mellett sokunkat bosszant a környezetszennyezés és az energiapazarlás. Amíg az ember össz­hangban élt környezetével, ösztönö­sen környezetbarát építési megoldá­sokat választott. Ezért kell eleink építészeti kultúráját tanulmányoz­nunk.

A környezetbarát és energiata­karékos épület létrehozása mind az építtető, mind az építész érdeke. A különböző építtetői igények és terve­zők miatt az épületek is különböznek egymástól. Ezért nem követendő sab­lonokat, hanem elveket ismertetünk, amelyek alkalmazásával az épületek gazdaságosabbá tehetők úgy, hogy közben a funkció és az esztétika javát szolgálják. A racionálisan tervezett épület ugyanis szép, ahogy szép egy természeti alakzat, amely öntörvényű fejlődése során alakította ki optimális formáját. A csúnya házra nem lehet mentség a gazdaságosság.

Az építészek szűkebb környezetük figyelembevételével, az épület NAP-IGÉNYES formálásával nagyot lép­nek vagy léphetnek előre a lakásul szolgáló biológiai tér megfogalma­zásában, a napos ház létrehozásá­ban. A tudatosan tervezett és meg­valósított napenergia-hasznosítást a passzív kategóriába sorolhatjuk. A ház csökkentett energiaigénye mel­lett naposabb épületbelsővel és hatékony  szabályozhatósággal  kell,hogy rendelkezzen, egyébként értel­metlen lenne mindaz, amit nagy be­fektetés árán létrehoztunk.

Mielőtt részletekbe bocsátkoz­nánk, röviden elemezzük e problé­makör lényegét

Legfontosabb energiaforrásunk, a Nap, fúziós re­aktorként működik. A működésé­hez szükséges hidrogéntartalék beláthatatlan időre elegendő, ezért csillagunk gyakorlatilag kimeríthe­tetlen energiaforrás. A fosszilis energiák és a legtöbb megújuló energia is a napenergiára vezethető vissza. A napsugárzás elektromág­neses sugárzás, amelynek spektru­ma az ultraibolyától a láthatón át az infravörösig terjed. Az építészetben e spektrum látható részét a termé­szetes megvilágítás során hasznosít­juk. A természetes megvilágítás minél alaposabb kihasználása energia­takarékos, az infravörös tartománynak pedig a hőhatását használjuk ki az épület megfelelő alakításával.

Tájolás

A napsugárzás hasznosítása során elsődleges szempont a megfelelő tá­jolás. Igaz ez a megvilágításra és a hő hasznosításra egyaránt. Az épület helyzetének megválasztása, tájolása elsősorban az égtájakhoz, vagyis a nappálya helyzetéhez igazodik. To­vábbi tájolási szempontok az ural­kodó szélirány, a domborzati és ur­banisztikai viszonyok. A tájolás megválasztásának szempontjai kö­zött nehéz fontossági sorrendet fel­állítani. A tájolás mérlegelés tárgya, hiszen pl. egy gyönyörű panoráma felborít minden logikusan felépített tájolási elgondolást.

(Kép fent) Napos ház a harmadik évezred elején. A körülablakozott földszinti nappali tér reggeltől estig napos, míg a részleges benapozású, keleti és nyugati megnyitású földszinti nagyszülői és tetőtéri hálók jól példázzák korunk követelményeit

(Kép fent) Az előbb bemutatott ház mása vagy mondhatni testvére, azzal a különbséggel, hogy e változat földszinti lakószobája a tetőtérbe került, helyét (alul) a  gépkocsi beálló tölti ki.

(Kép fent) Megfelelő tájolású épületek benapozottsági hatékonysága %-ban.

(Kép fent) A napfényhez, a kerthez tervezett egyszintes lakóház Közép-Európában. A lakás erényei közül első a nyitottság, a feltárulkozás és ami ezzel párosul: az egyszerű elegancia (Bien-Zenker példa)..

A benapozás időtartama az idő, ameddig a vizsgált felületet napsugárzás érheti. A benapozás le­het kedvező, ill. kedvezőtlen. Az ak­tív szoláris rendszerek esetében, mint a termikus napkollektor és a napelem, mindenkor hasznos a be­napozás. Ezeket az elemeket úgy kell tájolni, hogy a lehető leghosszabb ideig és a legnagyobb intenzi­tással érje őket a napsugárzás. Ősz­től tavaszig a benapozás a passzív szoláris rendszerek esetében is ked­vező. Ebben az időszakban a napsu­gárzás előnyösen befolyásolja az épületek energiamérlegét. A nyári időszakban a túlzott benapozás ked­vezőtlen. Ilyenkor szükségünk van a spektrum látható tartományára (vagy­is a fényre), de az infra tartományt szívesen távol tartanánk, mert – el­sősorban az üvegházhatás révén – kedvezőtlenül hat a belső klímára. A nyári benapozás árnyékoló szerkezetekkel és tájolással csökkenthe­tő, hiszen a reggeli napsugárzás, amikor a környezeti hőmérséklet még alacsony, kedvezőbb, mint a déli. A benapozás mértéke és időbe­ni lefolyása függ a környezet dom­borzatától, beépítettségétől, nö­vényzetétől.

Természetes fények

A természetes világítás esetén bi­zonyos körülmények között alapve­tő elvárás a káprázatmentesség. Az épület nyílásain át közvetlenül be­sütő nap elvakítja az embert, a szín­látást meghamisítja, ezzel sokféle tevékenységet akadályoz. A benapozással ellentétben itt éppen az a cél, hogy a napfény ne jusson be közvet­lenül az épületbe; ilyen esetben az égbolt a fényforrás.

Valamely helyiség természetes megvilágítását is lehet méretezni, ha meghatározzuk a benne folyó különböző tevékenységekhez szük­séges leginkább megfelelő megvilá­gítás mértékét.

A helyiség nemcsak nyílászáró­kon át, hanem átlátszó, ill. áttetsző egyéb épületszerkezeteken keresztül is megvilágítható, ezért a továbbiak­ban bevilágítóról beszélünk. A bevilágítóknak két fajtájuk van: az ol­dal- és a felülvilágítók, amelyek nemcsak helyzetükben különböz­nek. Az oldalvilágítók jobbára szórt fényt kapnak, míg a felülvilágítók esetén  rendszerint  gondoskodni kell a közvetlen sugárzás elleni vé­delemről. Oldalvilágító esetében a bevilágítás mélysége erősen korlátozott. Felülvilágítók alkalmazása nem mindenütt lehetséges. Tükrös szerkezetekkel a megvilágítás „mé­lyebbre vihető”, és egyenletessége növelhető.

A hő vezetés, átadás és sugárzás útján terjed

A Napunk termikus ha­tása elektromágneses tulajdonságá­ból adódóan sugárzással terjed. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a su­gárforrás és a tárgy között lévő leve­gő nem melegszik fel, csak a tárgy.

Sokszor és sok helyen megtapasz­talhatjuk például nyáron, vonaton utazva – főként indulás előtt -, hogy a személyvagonok fémfelületükön és ablakaikon keresztül erősen fel­melegszenek, belső hőmérsékletük elviselhetetlennek tűnik. Ezt a je­lenséget az ún. üvegházhatás okoz­za, amely valójában hő csapda, a passzív napenergia-hasznosítás és az energiatudatos tervezés egyik legjelentősebb eszköze. Lényege, hogy a sugárzó energia bejut az üve­gezett ablakon, de kijutni már nem tud. A magyarázat a bejutó és a ki­felé irányuló sugárzás spektrumá­nak különbözőségében, valamint az üveg speciális áteresztőképessé­gében keresendő.

(Kép fent) Az üvegfelület a modern építészet­ben felértékelődött.

(Kép fent) Fal síkbani ablakozású lakóház a középszerűség jegyében.

(Kép fent) Az épülethez kapcsolt függőleges üvegfalú télikertet és a ház abla­kait a nagy ereszkiülésű tető, nyáron árnyékvető védi az erős nap­sütéstől.

(Kép fent) Az erőteljes kiülésű télikert a lakás­nak intenzívebb benapozást bizto­sít, és kötelezővé teszi a belső fény- és hő védelmet.

A nagy hőtároló képességű falakat és egyéb szerkezeteket az ökologikus építészet is előszeretettel alkalmaz­za. Az ún. direkt megoldás esetében az ablakon át bejutó sugárzás köz­vetlenül melegíti a helyiséget és a hőtároló szerkezeteket. Az indirekt megoldásnál a napsugárzás közvet­ve, hőtároló fal segítségével fűti a helyiséget. A legegyszerűbb változat az ún. „tömegfal”, amikor a hő-hasznosítást üvegházhatást adó ré­teggel, konkrétan tényleges üveg­házzal, ill. télikerttel fokozzák. Ezek a rendszerek többnyire a téli sugárzó hőt hasznosítják. Nyáron árnyékoló szerkezetekkel védekeznek a napsugárzás ellen.

A nagy tömegű fal nemcsak fű­tésre, hanem hűtésre is használha­tó. Az F. Trombe és H. Michel által szabadalmaztatott megoldás, a Trombe-fal, ugyanazzal az egysze­rű szerkezettel teszi lehetővé a nyári hűtést és a téli fűtést. Hűvös, napsütéses időben az üvegházzal „javított” nagy tömegű fal felveszi a nap hőjét. A falnyílások zsalui nyitva vannak, így a légkonvekció fűti a helyiséget. Estére bezárják a zsalukat, ilyenkor a nappal tárolt meleget a fal a mögötte lévő térbe sugározza. Meleg időben nappal átszellőztetik a helyiséget, a szellő­zőlevegőt az „üvegházon” vezetik keresztül, így a konvekciót a napsugárzás tartja fenn, a légáramlás pedig akadályozza, hogy a fal túl­zottan felmelegedjék. Éjszaka a fa­lat az üveg alatt kívülről szellőztet­ve hűtik.

Az előzőek „ősibb” változata a né­pi építészet évszázadokon át öröklő­dött technológiája, mely a súlyos, tömör szerkezetű falakat alkalmazott. Ezek nagy hőtároló képessé­gük miatt még a szezonális hőingadozást is képesek áthidalni: nyáron hűvösek, télen pedig „meleget árasztanak”. Az utóbbi állítás persze némileg túlzó; lakáspszichológiailag elfogadható ugyan, szakmailag azonban nem.

A népi építészet gyakran használ tornácos megoldást. A tornácok funkcionális érdekből általában déli vagy ehhez közelítő tájolással kap­csolódnak a lakásul szolgáló hosszí­tott alaprajzú házhoz, az erősen tű­ző nyári nap elől beárnyékolják a lakótér falát és nyílászáróit egy­aránt, míg ősztől tavaszig a laposan érkező napsugarakat nem akadá­lyozzák. Ez a szemlélet átöröklődik még a harmadik évezred építészére is, mert az új, modernnek mondott házak egyes épületrészei hasonló feladat ellátására alkalmasak.

(Kép fent) Mediterrán jellegű kétszintes fővárosi lakóház, melynek mindkét szintje a kertre, illetve a tökéletes benapozáshoz szükséges irányba néz.

Polifoam hablemez a hétköznapi épületfizikában

Hiába fűtünk, mégis hideg marad a la­kás? Fázik a talpunk a hideg padlón? Reumás fájdalmak törnek ránk a hide­get sugárzó falak közelében? Esetleg saját izzadságunkban párolódunk az elviselhetetlenül meleg tetőtéri lakás­ban? Vagy éppen hajnali idegnyugta­tónkat szedjük, mert már megint a felet­tünk lakó szomszédok csoszogására, fapapucsaik kopogására, gyermekeik ugrálására ébredtünk? Megannyi jól ismert, hétköznapi kérdés, és a kérdé­sek mögött lakásunk megszokott, hét­köznapi problémái. A gondok magya­rázatát – és egyúttal a lehetséges meg­oldást is az épületfizikái tudományok körében kell keresnünk.

Nem beszélünk a hideg vagy meleg vizes tartályok, csővezetékek gazda­ságos hőszigetelésére alkalmas termé­kekről (csőhéjak, lemezek), nem lesz szó a sugárzó hideg falak káros élettani hatását megszüntető hőszigetelő alátét­tapétáról, sem a tetőtéri lakások kom­fortérzetét javító tetőfóliáról.

Két épületfizikai jellemző: a hang­szigetelés és a hőszigetelés hiányának problémáit, megkövetelt szabványos értékeiket és gyakorlati megvalósításuk eszközeit részletezzük:

6.10. táblázat.

Hangszigetelés

Jogos igény, hogy lakásunkból, szo­bánkból kirekesszük a külvilág zavaró zörejeit. Nem szívesen hallgatjuk nap­hosszat sem az utcai zajokat, sem a szomszédok veszekedését. Ezért há­zunk, lakásunk kialakítása olyan kell legyen, hogy mindezeket az akusztikai hatásokat kizárja a védett térből. Ehhez „semmi mást” nem kell tennünk, csak amit általában az építés során: a megfe­lelő tulajdonságú anyagokat a megfele­lő sorrendben kell összeépítenünk!

A hangszigetelés különböző típusai­ról beszélhetünk aszerint, hogy a zaj­keltő hangforrás és a zaj elleni védel­met igénylő tér (benne a védelem cél­tárgya, az ember) hol helyezkednek el egymáshoz képest. A legegyszerűbb esetben azonos he­lyiségben van a védendő személy és a zajforrás is. Ilyenkor hangelnyelő bur­kolatokat kell beépíteni. A POLIFOAM hablemezek zárt cellaszerkezetük miatt erre a célra nem alkalmasak.

A zajforrás és a védendő személy el­helyezkedhetnek egymás melletti vagy egymás feletti, fallal vagy födémmel elválasztott két különböző helyiségben is. Ilyenkor a két helyiség közötti fal­ vagy födémszerkezet léghang gátlási tulajdonságai határozzák meg a hang­szigetelés mértékét. Ha léghang gátlási igény azonos szinten lévő helyiségek között merül fel, akkor a megfelelő hangszigetelést (hanggátlást) a tűzfa­lak, válaszfalak helyes kialakításával lehet elérni. Az egymás felett lévő két helyiség közötti léghang gátlás nagysá­gát az elválasztó födém szerkezete be­folyásolja. Itt a POLIFOAM hablemezek beépítése kismértékű javulást eredményez. A hanggátlás megfelelősége elsősorban a födémszerkezet tömegétől függ.

Az egymás feletti helyiségek közötti hanggátlásnak egy speciális esete a lé­péshang gátlás vagy más néven kopogó­ hang gátlás. Ez esetben a kopogó zaj közvetlenül a felső helyiség padlófe­lületén keletkezik. Az ellene való véde­kezésben komoly szerepe lehet a PO­LIFOAM hablemezeknek!

A lépéshang gátlási tulajdonságot a szabványos lépéshang nyomásszint (L_n) jellemzi, mely egy adott födémszerke­zet decibelben (dB) kifejezett lépés­hang nyomásszintjét adja meg egy meg­határozott erősségű kopogó hangforrás változó frekvenciaértékeinél (6.32. áb­ra). A lépéshang gátlás vonatkoztatási görbéje az ábrán „a” betűvel jelzett ta­pasztalati diagram, melyet önmagával párhuzamosan függőlegesen eltolva és a födémszerkezet (az ábrán nyers vas­beton födém, illetve nyers vb. födém+ szőnyegpadló) laboratóriumban mért lépéshangnyomásszint-görbéjére leg­jobban ráillesztve („a₂” és „a₃” görbék) az „a₂-a₃” jelű görbék közötti függőle­ges távolság adja meg (dB-ben) a lépéshang gátlási mutató (EL) nagysá­gát. (Az ábrán: vasbeton födém EL = -10 dB, tűnemezelt velúrszőnyeggel borított vasbeton födém EL = +4 dB.)

A szabványos követelmény

• idegen lakások mellékhelyiségei között: EL = +3 dB
• idegen lakások lakóhelyiségei vagy irodahelyiségei között: EL = +8 dB.

A szalagparketta alatt elhelyezett 2-5 mm vastag POLIFOAM hablemez azon­ban ilyenkor is sokat segít abban, hogy ha nem is felhőtlen, de legalább elfo­gadható maradjon a viszony az alsó és felső lakók között. Szalagparketta, ha­jópadló, nemez padlószőnyeg vagy PVC padló alatt utólagosan, felújítás keretében, az ajtóküszöbök és csatlako­zó hidegpadlós burkolatok érintetlenül hagyásával is elhelyezhető egy 2-4 mm vastag POLIFOAM hablemez, mely meglepően kedvezően befolyásolja a födém hanggátlási tulajdonságait.

Igazán jó eredményt azonban csak profi műszaki megoldástól várhatunk: esetünkben ez az úsztatott padlószer­kezet. Nevét onnan kapta, hogy a szilárd födémen, egy-egy helyiség falakkal kö­rülhatárolt alapterületén olyan betonalj­zatot készítenek, melyet a födémtől, il­letve az oldalfalaktól egyaránt úgyneve­zett hang lágy anyaggal (Polifoam dila­tációs habszalag) választanak el. A pad­ló aljzatául szolgáló beton tehát sehol nem ér a falhoz vagy a födémhez, hanem mintegy „úszik” a lágy elválasztó anya­gon. Ezzel a módszerrel még padló­csempe burkolat esetén is elérhetjük, sőt túl is szárnyalhatjuk az EL = +8 dB lépéshang gátlási követelmény értéket!

Hang lágy anyagként javasolható a POLIFOAM hablemezek beépítése, me­lyeknek kedvező lépéshang gátlási hatása mellett sok esetben kiváló hőszigetelő tulajdonságát is ki tudjuk használni.

6.32. ábra. Oktávsávok középfrekvenciái (Hz).

Hőszigetelés

Az épületek hőszigetelésének legfonto­sabb célja a lakók megfelelő komfortér­zetének biztosítása, és egyúttal a fűtési energiaköltségek csökkentése (6.33. és 6.34. ábra).

6.33. ábra. Szalagparketta burkolatú padozat POLIFOAM hablemez hang­szigeteléssel.

6.34. ábra. Ragasztott lapburkolatú padozat POLIFOAM hablemezzel úsztatott kivitelben.

Hőszigetelnünk kell a födémet (te­tőt), az oldalfalakat és a padlót. Ezek közül a tető és az oldalfalak hőszigete­lésének módja több évtizede – sőt év­százada – folyamatosan alakul, fejlődik, és mára nagyjából elfogadott technikák és anyagok állnak rendelkezésünkre. A talajon fekvő padlók szigetelésének igénye viszonylag új keletű, és sokan nem értik, miért van rá szükség? Pedig a magyarázat egyszerű. Gondoljunk csak arra, hogy egy tapasztalt túrázó késő őszi sátoros táborozáskor hogyan készíti fel magát az éjszakai pihenés­re? Természetesen úgy, hogy először leteríti POLIFOAM campingmatracát (IZOLÍR), mert nincs az a kitűnő há­lózsák, mely önmagában elegendő vé­delmet adna a talaj felől sugárzó hideg ellen.

A talajon fekvő padlókat tehát hőszigetelni kell. Ugyanígy belátható a fűtet­len pince (vagy árkád) feletti födém hő­szigetelési igénye is. Padlófűtés esetén is hőszigetelni kell a födémet, mert ellen­kező esetben a fűtési energia egy része az alsó szomszéd mennyezetét fűtené.

A hőszigetelés szükséges mértéke új épületnél minden esetben számítandó, tervezendő. Az energiaárak átlagosnál rohamosabb növekedése és a hőszige­teléssel megtakarítható fűtési energiaköltség a felújítások, rekonstrukciók építtetőit is egyre inkább az utólagos kiegészítő hőszigetelések beépítésére sarkallja.

POLIFOAM hablemezek

A POLIFOAM hablemezek kiemelten alkalmasak padló- és födémszerkeze­tek lépéshang gátlására és hőszigetelé­sére. Nézzük meg, milyen tulajdonságai emelik ki az átlagos hő- és hangszigete­lő anyagok köréből.

A zárt cellaszerkezetű, kémiai térhálósítású polietilén hablemezek mecha­nikai tulajdonságai a nem térhálós szer­kezetű hablemezekéinél kedvezőbbek. Zárt cellaszerkezetük következtében nedvességre nem érzékenyek, jó pára­zárók, ezért úsztatórétegként a betonalj­zat alatt közvetlenül elhelyezhetők. Ve­gyi ellenálló képességük jó, baktérium­állók, rovarok, rágcsálók nem támadják meg, nem tartalmaznak olyan anyagot, amely a penészgombák tömeges elsza­porodásához táplálékul szolgál. Egész­ségre káros anyagokat nem tartalmaz­nak, környezetbarát termékek. Súlyuk csekély. Megmunkálásuk könnyű és gyors: éles késsel, ollóval szabhatók, az illeszkedő élek egymáshoz forró leve­gős hegesztéssel, ragasztással vagy ön­tapadó POLIFOAM habcsíkkal vízzáró módon csatlakoztathatók. -60 °C és +90 °C közötti hőmérséklet-tartomány­ban széleskörűen alkalmazhatók.

A POLIFOAM hablemezek 1-60 mm közötti vastagsági mérettel, 700-1500 mm szélességgel, 25-100 fm hosszú tekercsekben, illetve 20 mm vastagság felett 2x 1 m-es táblákban kaphatók. Az öntapadó habcsíkok és hablemezek 3 és 5 mm vastagsággal, 5,10,20,30,50 mm szélességgel, 10-20 m-es hosszban ké­szülnek.

A hablemezek jelölése: N 30, N 45, N 90, N 180, illetve NF 30, ahol a betűjelzés az éghetőségi besorolásra utal (N = könnyen éghető, NF = nehe­zen éghető), míg a betűjel utáni szám az egyes típusok testsűrűségét adja meg kg/m³ mértékegységben.

A többlakásos társasházak tervezése­kor – mint egyéb lakóépületeknél álta­lában – 4 fő szempontot kell figyelem­be venni.

Ezek:

• teherbírás;
• hővédelem;
• hangvédelem;
• tűzvédelem.

E négy szempont alapján mutatjuk be a Wienerberger Rt. által gyártott termékskálát, kiemelt hangsúlyt fek­tetve a többlakásos épületek szem­pontjából fontos kérdésekre.

6.26. ábra Wienerberger Porotherm rend­szer a pincefalaktól a teljes falelem csa­ládon keresztül a nyílásáthidalókig és fö­démrendszerekig.

6.27. ábra Porotherm rendszerű épülethez tartófal feszített áthidalóval kiváltott fal- nyílással.

6.28. ábra Porotherm rendszerű épület határoló fala 23,5 cm (elem)magas nyílás- áthidalókkal és Porotherm födémmel.

Teherbírás

A teherhordó falazatok 20 cm-től 44 cm vastagságig kaphatók nútféderes és habarcstáskás változatban. Külső te­herhordó falként a nagyobb vastagságú téglák (PTH 38, PTH 38 N+F, PTH 44 N+F) egyrétegű szerkezetként, a ki­sebb keresztmetszetűek kiegészítő hő­szigeteléssel vagy belső teherhordó falként alkalmazhatók.

Pince építésére a PTH 38 pincetég­lát fejlesztették ki, melynek teherbírása meghaladja az átlagos falazati teherbí­rást (ld. POROTHERM falazóelemek műszaki adatai c. táblázat).

A PTH 30 hang gátló tégla – nevé­ből adódóan – speciálisan lakások el­választására szolgál, azonban teherbírás szempontjából sem elhanyagolható -15 N/mm²-nyomószilárdsággal rendel­kezik.

A POROTHERM rendszer része továbbá a födémrendszer is, melynek gerendái 2,25-7,00 m belső fesztávval, a PTH 45, ill. PTH 60-as béléstestek méreteiből adódóan 45, ill. 60 cm-es gerendakiosztással, majd annak kibetonozásával válnak teherhordóvá. Ki­egészítő eleme a koszorútégla.

Áthidalók: -POROTHERM feszített áthidaló 0,75-2,75 m nyílásokhoz, 12×6,5 cm mérettel, mely a szerkezet alsó húzott övét képzi, felső nyomott övét pedig a kisméretű tömör tégla ráfalazás vagy rábetonozás biztosítja;

• POROTHERMS elem magas áthida­ló 0,75-2,50 m falközig 8×23,5 cm;
• POROTHERM U zsaluelemek 30, ill. 38 cm szélességgel, melyek monolit gerenda zsaluzataként szolgál (pl. át­hidaló, gerenda, térdfali koszorú, szel­lőzőkürtő stb.)

Az áthidalók a falvastagságnak meg­felelő darabszámmal kerülnek beépítés­re, kiegészítő hőszigeteléssel. Teherbírás szempontjából fontos a fa­lazáshoz használt habarcs is. A PORO­THERM rendszer kétféle habarcsot kí­nál: a POROTHERM TM hőszigetelő falazó habarcsot – külső falak készíté­séhez -, illetve a POROTHERM M100 falazó habarcsot.

Terhet nem visel, mégis egy épület szerves részét képezi a válaszfal. A POROTHERM rendszerben PTH11,5 N+F és PTH 10 N+F vastagsággal ké­szülnek a válaszfalelemek.

Hővédelem

Egy épület hőszigetelését eddig a fala­zat „k” értékével jellemezték. A jelen­leg érvényben lévő szabvány azonban már nemcsak a falazattal szemben tá­maszt követelményeket, hanem az összes határoló felületet figyelembe veszi, így ma már nemcsak a falnak kell „jó­nak” lenni, hanem a padlónak, a nyí­lászáróknak és a födémnek is.

A többlakásos házaknál lakásokra le­bontva kisebb a külső levegővel érint­kező lehűlő felület. A külső falként alkalmazható PTH 44 N+F, PTH 38 N+F egy rétegben is kielégítő értékkel rendelkezik, véko­nyabb falak, illetve padló és zárófödé­mek esetén azonban – a hőtechnikai számításokat figyelembe véve – ki­egészítő hőszigetelést kell alkalmazni.

6.29. ábra Porotherm 20 N+F falrendszer akusztikai igényeket is kielégítő eleme a) elem; b) méret; c) kettős lakáselválasztó.

Hangvédelem

Többlakásos épületek esetén az egyik legfontosabb kérdés a hangvédelem, hangszigetelés. Hangszigetelni elsősorban a födé­meket kell. Kétféle hang ellen szige­teljük a födémet: a léghang és a test­hang ellen. A POROTHERM födém hangszigetelési értéke függ a geren­dák kiosztásától, a felbeton vastagsá­gától és természetesen az erre kerülő rétegrendtől.

A POROTHERM födém akuszti­kai jellemzői:

R_w – súlyozott laboratóriumi léghang-gátlási szám: 47-49 dB; L_nW – súlyozott szabványos léghang­ nyomásszint: 87-90 dB.

A nyers födém léghang gátlása és lé­péshang-szigetelése a födémszerkezet rétegrendjétől függően tovább javítha­tó. A laboratóriumi mérések alapján a léghang gátlás 3,5-4,5 cm úsztatóréteg és 6 cm esztrich beépítésével legalább57 dB-re növelhető. A lépéshang nyo­másszint ebben az esetben 50-55 dB-re csökkenthető, ami szőnyegpadló, hab alátétes PVC, filc alátétes parketta el­helyezésével további 10 dB- lel csök­kenthető.

A födém mellett ugyanakkor a ha­tároló falakkal szemben is komoly kö­vetelményeket ír elő a szabvány. A lakások elválasztására fejlesztették ki a POROTHERM 30 hang gátló téglát, melynek súlyozott laboratóriumi léghang gátlási száma 59 dB (a lakáselválasztó falakkal szemben 52 dB a helyszíni követelmény) egyrétegű szer­kezetként 30 cm vastagságban falazva.

Többrétegű szerkezetként a szab­vány által előírt mértéket jóval meg­haladó 64 dB-es léghang gátlási érté­ket kapunk, ha a POROTHERM 20 N+ F téglát 2 rétegben, 3 cm-es légrés­sel falazzuk. (Ideális megoldás lehet ez ikerházaknál vagy tűzszakasz elválasz­tására.)

Tűzvédelem

Fontos kérdés többlakásos épületek ese­tén a hangszigetelés mellett az esetle­gesen keletkező tűz terjedésének meg­akadályozása. A POROTHERM födémszerkezet tűzállósági határértéke 0,55 óra. A PTH 20 N+F és a válaszfalak 1,00 óra, a PTH 25 N+F 3,00 óra, a többi falszerkezet 4,00 óra tűzálló­sági határértékkel rendelkezik. A POROTHERM rendszerbe tarto­zó valamennyi termék éghetőségi cso­portja: nem éghető.

Végezetül egy új termék, mely a társasház építésében a jövőben várha­tóan nagy szerepet fog játszani:

A fellendülőben lévő építőipari piac és a megnövekedett társasházi, illetve és más objektumépítési kedv kielégí­tésére úgy döntött a Wienerberger Téglaipari Rt., hogy új termék piaci bevezetésével kíván a födémek terü­letén is választékot nyújtani az építke­zők, beruházók, tervezők és kivitelezők számára. A termék PROFIPANEL födémelem néven kerül piacra.

Az új födémrendszer a PROFI­PANEL födémelemmel készülő vasbe­ton födémet jelenti, mely a födémelem­re az építés során felhordott helyszíni betonnal együtt válik teherhordó fö­démmé. A födémelem a kivitelezés közben zsaluzatként szolgál, de a kész födémnél beleszámít a teljes teherviselő keresztmetszetbe, s tartalmazza a szükséges alsó vasalatot is. A födém­elem mérethatárai igen tág lehetőséget biztosítanak alkalmazóik számára. Az elemek maximális gyártási méretei a következők: szélesség 2,40 méter, hosszúság 10,00 méter. Vastagsága a terhelési adatok és a méret függvényé­ben 5,0, illetve 6,0 cm. Ezek a mére­tek azonban nem jelentenek alkalmazhatósági korlátot. Ami monolit vasbe­tonból megvalósítható, az megvalósít­ható a PROFIPANEL födémrendszer alkalmazásával is.

A teljes keresztmetszetében monolit vasbeton födémekkel összehasonlítva, amellett, hogy a PROFIPANEL födémrendszernél a 16 kivitelezési művelet helyett csak 10 műveletre van szükség, 53%-os munkaidő-megtakarítás érhe­tő el. Ráadásul a födém alsó felülete, a gyártás során használt acélzsalunak köszönhetően, nem igényel vakolást, mely az egyik legnehezebb és legkölt­ségesebb munkafolyamat. A PROFIPANEL födémelemet a Wienerberger saját hatáskörben ter­vezi a mai kor igényeinek megfelelő korszerű tervezőprogram segítségével.

A Schiedel kéményrendszerek Európá­ban az élvonalba tartoznak. Sokéves tapasztalat és állandó to­vábbfejlesztés eredményeként jöttek létre. A gyakorlati alkalmazásban kipró­bált konstrukciók minden alkalmazási célra nagy biztonságot kínálnak. A Schiedel kéményrendszerek a fű­téstechnikában széleskörűen elterjedtek.

A cég az alábbi termékeket gyártja:

• Schiedel samott csőrendszer;
• Schiedel egyszerűsített hőszigetelésű kémény;
• Schiedel hátsó szellőzésű szigetelt kémény;
• Schiedel Quadro levegő-füstgáz ké­mény.

A kéménykonstrukciók széles válasz­téka:

• a minden tüzelőanyaghoz alkalmas samott csőrendszer,
• a téglafalnál olcsóbb könnyűbeton köpenytéglák,
• a szükségletnek megfelelően kivá­lasztott hőszigetelési megoldás – sok lehetőséget kínál az optimális kéményberendezések tervezéséhez és elkészítéséhez.

A fűtéstechnikában elért fejlesztések a kéménnyel szemben azt a követel­ményt támasztják, hogy alacsony égés­termék gáz-hőmérsékleteknél is, és az ebből következő harmatpont-hőmér­séklet túllépése mellett is megbízhatóan működjön. Ebben a vonatkozásban a Schiedel hátsó szellőzésű szigetelt ké­ménye lehetőségeket kínál a kémény­technika továbbfejlesztésében. A Schie­del hátsó szellőzésű szigetelt kémény Európában elsőként kapta meg a bizo­nyítványt arról, hogy nedvességre ér­zéketlen.

Samott bélés csőrendszer (RR)

A Schiedel kéményrendszeren belül az RR samott bélés csőrendszer lehetővé teszi a legegyszerűbb kéményépítési technológia alkalmazását. Lényege abban van, hogy magas szintű szakmai hozzáértést sem a tervezés, sem a kivi­telezés nem igényel.

A falazattal együtt készülő kémény ­bélésrendszer építésekor:

• A Schiedel samott cső hosszú távú, biztonságos megoldást nyújt.
• A minden tüzelőanyaghoz használ­ható, 1100°C-ig hőálló, saválló bélés csőrendszer megóvja a ké­mény falszerkezetét az átnedvese­déstől, az elkátrányosodástól, a te­tőn kívüli részt a szétfagyástól.
• A kör keresztmetszet és a sima bel­ső felület ideális áramlási viszonyo­kat teremt a füstgáznak, javítja a kémény huzatát, tökéletesebb tüze­lési feltételeket teremt a kazánnak, és ezáltal energia megtakarítást tesz lehetővé.
• A Schiedel samott csővel bélelt ké­mény biztosítja a tüzelőanyagok kö­zötti szabad választást, semmilyen további beavatkozást nem igényel még gáztüzelés esetén sem, hasz­nálója mindig azzal tüzelhet, ami a legolcsóbban beszerezhető.
• A hosszú élettartam biztosítása ér­dekében nagyon fontos a samott cső helyes beépítése.
• A samott csövek magassági mérete egységesen 33 cm, a belsőátmérő­ választék 12 cm-től 90 cm-ig ter­jed. A rendszer akár új kémények esetében, akár meglévő kémények utólagos béleléséhez használható.
• A kisméretű téglafal, a samott cső és a köztük lévő levegő hőszigetelő képessége lényegesen jobb, mint más megoldások esetében. A füstgáz így kevésbé fog a kéményben lehűlni, és kisebb lesz a kicsapódó savas nedvesség mennyisége.

A Schiedel kémény építésénél az alapvető építési szabályok betartása mellett az alábbiakat is figyelembe kell venni:

• Vegyes tüzelésnél ajánlott, gáztü­zelésnél kötelező a kondenzvíz el­vezetése.
• A samott csövet mindig Schiedel ragasztóval kell összeépíteni (7 rész por, 1 rész víz, kb. 10 perc alatt pu­hul meg).
• A samott csövet a kémény falához ragasztani tilos!
• A cső és a fal közötti hézagot sza­badon kell hagyni.
• A cső központos vezetését a hely­színen vágott ásványgyapot ékek­kel kell biztosítani.
• Ha lehet, be kell építeni a Schiedel hőszigetelést is!
• A tisztítóajtó samott kerete fölött 3 cm mozgási hézagot kell hagyni.
• A füstcsőcsonk köré ásványgyapo­tot kell tekerni.
• A samott csőbélés mindig 3 cm-rel rövidebb legyen, mint a kémény.
• A fedkő alá be kell építeni a Schie­del hőtágulási karmantyút. Csonk­ja a samott csőbe nyúlik.
• A Schiedel samott csővel épített ké­ményt golyózással tisztítani tilos!

6.11. ábra. Egyedi hőszigetelt hátsó szel­lőzésű (SIH) kémény többszintes és több­lakásos házban, Schiedel elemekből Metszet: A földszint; B emelet; C padlástér; 1 samott kondenz elem; 2 samott béléscső; 3 samott tisztítóajtós elem; 4 samott füstcső­csonk elem; 5 dilatációs rés; 6 beton köpeny­elem; 7 hőszigetelő réteg; 8 tisztítóajtó; 9 körülfalazás; 10 vízszigetelés; 11 alaple­mez (elem); 12 fekvő kémény (max. 2,0 m); 13 körülbetonozás (+ vasalat); 14 dilatációs födém kiváltás; 15 fugázott fél téglafal; 16 víz­orr lemez; 17 beton fedkő; 18 Schiedel hőtágulási karmantyú; 19 kéményfej-takarólemez.

6.12. ábra. Falazott köpenyfalú, elemes samott kürtős (Schiedel) béléscső 1 bélés csőelem; 2 hőszigetelés; 3 falazott köpenyfal; 4 kültéri köpenyfal; 5 fedkő; 6 víz­orr; 7 záró (dilatációs) elem; 8 kéménytisz­tító ajtó; 9 koromzsák ajtó; 10 koromzsák; 12 füstcső; 12 csappantyú.

6.13. ábra. Schiedel kémény.

6.14. ábra. Schiedel (RR) samott béléscsö­ves, hagyományos falazatú kémény.

6.15. ábra. Schiedel (SR) samott béléscsö­ves, könnyűbeton külső köpenyfalazatú kémény.

6.16. ábra. Schiedel (SR) egyszerűsített hőszigetelésű kémény, egykürtős válto­zat kémény.

6.17. ábra. Schiedel (SIH) samott béléscsö­ves, hátsó szellőzésű, hőszigetelt kémény.

Egyszerűsített hőszigetelésű kémény (SR)

Az egyszerűsített hőszigetelésű Schiedel kéményrendszer abban különbözik az előzőekben röviden ismertetett tégla köpenyfalazatú kéményektől, hogy a hő-és saválló kéménybélésen kívüli, a ké­mény stabilitását és a műszaki tér ki­képzését biztosító palást 33 cm magas­ságú betonelemekből falazva készül. Tüzeléstechnikai és egyéb szempont­ból csak annyi a különbség, hogy egy önhordó kéménytest akár 30 m magas­ságig építhető (de az oldalirányú moz­gás megelőzésére 3 m-enként dilatációs hézaggal a födémhez kell kapcsolni).

Schiedel SR – levegő hőszigetelé­sű, samottbélésű kéményrendszer:

• A samott béléscső és könnyűbe­ton köpeny elem kombinációjá­val kialakított komplett kéménye­ket minden szükséges tartozékkal együtt szállítják.
• A samott cső, a köpenyelem és a közöttük levő levegőréteg együttes hőszigetelő képessége lényegesen jobb, mint a hagyományos konst­rukciójú kéményeké.
• Az előre falazott rendszernél füst­csőcsonk bármikor és bárhol vág­ható, de a füstnyak csatlakozásánál a gáz tömör ragasztást és a függő­leges irányú dilatációs mozgást
• csatlakozó-„gallér” kialakításával biztosítani kell.

A Schiedel kéményrendszeren belül az SR-család az egyszerű és olcsó ké­ményépítési technológiák közé sorol­ható. A hátsó szellőzésű hőszigetelt ké­ménycsalád minőség és teljesítmény szempontjából jelentősen felülmúlja az SR-típusokat.

Hátsó szellőzésű hőszigetelt kémények (SIH)

A hátsó szellőzésű Schiedel kémény­rendszert a kéményépítő szakmában csúcsminőségűnek tartják.

Sorozatban előre gyártott és egymás­hoz pontosan illeszkedő épületelemek­ből áll. Részei:

• samottból készült Schiedel belső cső;
• Schiedel szigetelőlap;
• Schiedel köpenytégla;
• Schiedel tartozékok.

Schiedel belső cső

A kör keresztmetszetű Schiedel belső cső kitűnő minőségű samottból készül. Tulajdonságai a kéménytechnika kö­vetelményeinek pontosan megfelelnek.

Alábbi jellemzői különösen kiemelkedőek:

• magas hőmérséklet- és hőmérsékletváltozás-állóság;
• kiváló savállóság;
• nagyfokú tömörség és szilárdság;
• csekély felmelegedő tömeg.

Schiedel szigetelőlap

A Schiedel szigetelőlap egyenletesen kö­rülzárja a Schiedel belső csövet. Garan­tálja a kémény optimális hőszigetelő tulajdonságait.

A szigetelőlapok alakja és méretei a Schiedel hátsó szellőzésű szigetelt ké­ményhez igazodnak. Különleges alakja és ék alakú bevágásai révén a Schiedel szigetelőlap jól illeszkedik a belső cső és a köpenytégla hengeres felületeihez. A szerelést könnyen és gyorsan el lelet végezni. A kémény kiváló hőszigetelé­se a szigetelőréteg hátsó szellőzésével együtt megengedi a tüzelőberendezések alacsony égéstermék gáz-hőmérsékleteit. A tüzelőberendezések magas tüzelés­technikai hatásfokkal üzemeltethetők, anélkül, hogy a kéményre ható hátrá­nyos hatásoktól tartanunk kellene.

6.5. táblázat. Schiedel kéményrendszerek típusai és jellemző méreteik (Megjegyzés: falazott kéményeknél a béléscsövek mérete azonos a hőszigeteltekével.).

6.18. ábra. Schiedel (SIH) hőszigetelt ké­mény a) egykürtős; b) egykürtős, szellőzőkürtővel. Főelemei: béléscső, hőszigetelés, könnyű­beton köpenytégla.

Schiedel köpenytégla

A Schiedel köpenytéglát könnyűbeton­ból gyártják. Sarokrészein csatornák van­nak kialakítva, amelyek lehetővé teszik a szigetelőréteg hátsó szellőzését. Ez­zel egy időben a belső csőoszlop és a szigetelőréteg központosítása is bizto­sított. A csekély fajsúlyú könnyűbeton a kezelését és elhelyezését egyszerűvé, könnyűvé teszi. A többkürtős kémények­nél a köpenytéglában kialakított bordák az egyes kéményjáratokat megbízha­tóan választják el egymástól. A köpeny­tégla szokásos falelemként beépíthető, és vakolat felhordására alkalmas.

A jól átgondolt konstrukció, a ponto­san illeszkedő szerkezeti elemek (belső cső, szigetelőlap, köpenytégla) a kémény kifogástalan és megbízható működését biztosítják a csatlakoztatott tüzelőberendezések fajtájától függetlenül.

Schiedel tartozékok

A tartozék alkatrészek a többi szerke­zeti elemhez pontosan illeszkednek. Az eredeti Schiedel tartozékokat az alap­csomag tartalmazza. Ezáltal a működőképességen túl biztosítjuk, hogy az alkatrészek egymáshoz jól illeszthetők, és a felépítés gyorsan végrehajtható.

6.19. ábra. A Schiedel cég hő- és saválló samott bélés csőrendszere 1 kezdőelem kondenzvíz-kivezetővel; 2 tisz­títóidom; 3 közbenső béléscső; 4 füstcső­csonk; 5 hőtágulási karmantyú.

6.20. ábra. A Schiedel kéményrendszer tar­tozékai 1 tisztítóajtó; 2 vizsgálóajtó; 3 robbanási csapóajtó; 4 füstelzáró.

6.1. diagram. Széntüzelésű, huzatigényes fűtőkazán vagy zárt tűzterű kandalló Schiedel kémény igénye az adott teljesít­mény és kéménymagasság függvényében. (Füstgáz hőmérséklet a kéménycsatlakozó nyaknál: TF = 250 °C.).

A hátsó szellőzés működése

A nedvesség a hőszigetelés ellensége. A legjobb hőszigetelésnek sincs értel­me, ha nem gondoskodunk arról, hogy a szigetelőanyagoktól távol tartsuk a nedvességet. A levegő 25-ször jobb hő­szigetelő képességgel rendelkezik, mint a víz. Ha az építő- és szigetelőanyag pórusai vízzel telítődnek, elvesztik hő­szigetelő hatásukat.

A szigetelőrétegek hátsó szellőzte­tését az építőiparban hosszú idő óta a nedvesség okozta károsodások megaka­dályozására alkalmazzák. Tipikus pél­da erre a hőszigetelt külső falak hátsó szellőzésű burkolata, egy olyan konst­rukció, amely a gyakorlatban egysze­rű felépítése és ezzel összefüggő meg­bízhatósága révén bevált.

A Schiedel hátsó szellőzésű szige­telt kémény konstrukciója ezekre a ta­pasztalatokra épül. Lényege az, hogy a köpenytégla sarkaiban csatornákat képeztek ki, amelyekben a legalsó köpeny­téglában levő levegő bevezető nyíláson és a speciális lábazati téglán keresztül állandóan levegő áramlik. A csatornák alakjánál és elrendezésénél azokat a geometriai lehetőségeket használják ki, amelyeket a köpenytégla kör alakú bel­ső és négyszögletes külső alakja bizto­sít. A csatornákban az alulról felfelé áramló levegő a kéményből a leadott hőt és nedvességet magával ragadja, és a szabadba szállítja. A nemesacél hőtágulási hézag karmantyún levegőátvezető nyílások van­nak, amelyeken keresztül a levegő a kéménykürtőbe áramlik, majd az égés­termék gázokkal együtt távozik a sza­badba.

A nedvesség elvezetése a kémény hátsó szellőztetése által a fűtés leállásá­nak idején is hatásos. A hátsó szellőz­tetés megakadályozza, hogy a nedvesség a kémény szerkezetében összegyűljön, ezáltal biztosítja a szigetelőréteg tartós hatását, és védi a külső köpenyt a ká­rosodástól.

Schiedel kémény keresztmetszeti méretezése

Minden tüzelőberendezés kifogástalan működésének alapja és előfeltétele a ké­mény keresztmetszetének helyes mére­tezése. A megfelelő kéménykereszt­metszet biztosítja a kazán szükséges működési nyomását, az égéstermék gá­zok szabadba távozását, valamint a jól méretezett hőszigeteléssel és az azt ki­egészítő hátsó szellőztetéssel együtt a kilépő égéstermék gáz optimális hőmér­sékletét. A kéményszerkezet gazdaságossá­ga és működésbiztonsága miatt a helyes keresztmetszet-méretezésnek kezdettől fogva rendkívül nagy jelen­tősége van.

Bármely tüzelőberendezéshez, amely­hez falazott kéményt terveztek, minden számítás nélkül például 14/14-es helyett 0 14-es 15/15-ös helyett 0 16-os 20/20-as helyett 0 20-as belső méretű Schiedel kémény épít­hető, függetlenül a helyszíni adottsá­goktól. Természetesen a rendszerhez tervezési segédlet-szinten kidolgoztak különböző esetekre vonatkozó mérete­zési diagramokat (6.1 – 6.2. és 6.4 – 6.5. diagram).

Az MSZ-04-82/2-85 és a 82/4-85 szabvány szerint egy Schiedel gyűjtő­kéménybe – tüzelőanyagtól függően – több tüzelőberendezés is beköthető, szintenként max. 4. Többszintes épü­letben az egy kürtőbe beköthető csat­lakozások száma elérheti a 10-et is.

Schiedel kémény nyitott tűzterű kandallóhoz

A 6.3. diagramban találjuk meg a szük­séges belső kéményátmérőt a nyitott kandallóhoz a tűztér nyílásának nagy­sága és a hatásos kéménymagasság függvényében.

Az alacsony égéstermék gáz-hőmér­séklet és az ebből következő alacsony felhajtóerő miatt a nyitott kandallókat lehetőség szerint közvetlenül a kémény mellett kell elhelyezni. Az összekötő darabot legalább 45°-os szögben kell a kéménybe bevezetni.

A diagramhoz a következő kiinduló értékeket kell alapul venni:

• Égéstermék gáztömeg áramlás m = 500 kg/h a tűztérnyílás min­den m²-ére.
• Égéstermék gáz hőmérséklet TF = 80 °C.
• A hőátbocsátási ellenállást (1/D)b a DIN 4705 3. része szerint kell meghatározni.
• A kémény belső falának érdessége kf= 0,002 m.
• Az összekötő darab hossza max. 1,5 m.
• Az összekötő darab csatlakozása a kéményhez 45°-os szögben.

6.2. diagram. Fatüzelésű, huzatigényes fű­tőkazán vagy zárt tűztem kandalló Schie­del kéményigénye.

6.3. diagram. Fatüzelésű, nyitott tűzterű kandalló Schiedel kéményigénye. (Füst­gázhőmérséklet a kéménycsatlakozó nyaknál: TF = 80 °C.).

Égésilevegő-vezeték

A ma szokásos tömören záró ablakok­nál célszerű az égési levegőt a nyitott kandalló számára saját vezetékén ke­resztül a kandalló felállítási terébe ve­zetni. Az égésilevegő-vezeték szükséges keresztmetszetének felületét a 6.2. di­agram jobb oldali részéből határozhat­juk meg. A diagram a tűztér nyílásának minden m²-ére 360 m³/h égési levegő térfogatáramlást vettünk alapul. Ehhez feltételeztük, hogy a nyitott kandallón kívül további tűzhelyeket nem üzemel­tetnek, amelyek a felállítási tértől égé­si levegőt vonnának el.

Méretezési példa

Nyitott kandalló, a tűztérnyílás nagysá­ga 0,5 m², a hatásos kéménymagasság 6 m, az összekötő darab hossza 1 m, a felállítási tér térfogata 15, m³. A szük­séges belső kéményátmérő a 6.2. diag­ram szerint 25 cm. Az égésilevegő-ve­zeték szükséges szabad keresztmetszete 260 cm² (a diagram jobb oldali része).

6.22. ábra. Schiedel Quadro kémény tető feletti kiképzése, köpenyfalra terhelt kö­rülfalazással 1 Quadro gyámlap; 2 tömítő karmantyú; 3 kö­rülfalazás; 4 központosító tömítő karmantyú; 5 cementhabarcs-kiöntés; 6 rögzítő (horgony)készlet; 7 fedkő; 8 rácsos lemez; 9 fel­ső (takaró) fedkő; 10 Quadro torkolati lég­terelő kúp; 11 samott cső; 12 levegőcsatorna; 13 köpenytégla (méretek).

Schiedel Quadro levegő­füst gázgyűjtő kémény

Alkalmazása a többszintes és több la­kásos házak etázsfűtésénél jelent előnyt, ahol több szintet egy kéménykürtőbe kapcsolhatunk be biztonságosan.

Minden kazán bármikor és korláto­zás nélkül működhet és egyedileg sza­bályozható. Ezzel megvalósul az optimális ener­giafelhasználás és a környezet is kevés­bé károsodik. Lehetővé válik a fűtési költségek lakásonkénti pontos és külön-külön történő kiszámítása. Ezzel elke­rülhető a közös költségek megosztásá­ból adódó nézeteltérés (6.21. ábra).

6.21. ábra. Schiedel Quadro kémény működtetési metszete 1 lábazati tégla; 2 nyomáskiegyenlítő nyí­lás; 3 tisztítóajtó-csatlakozás; 4 samott cső; 5 köpenytégla; 6 gázkazán; 7 tömítő karmantyú; 8 központosító tömítő karmantyú; 9 szerelt kéményfej; 10 fedkő elem; 11 égési levegő; 12 (égési) levegőcsatorna; 13 tisz­títóajtó.

A helyiség légterétől független zárt égésterű kazánok esetén nem kell több helyiséget egyetlen légtérré összekap­csolni – ezzel elkerülhetők a hézag­mentes ablakok okozta égéstechnikai problémák, a kellemetlen áthallások, a felesleges hőveszteségek. A tüzelőberendezéseknek levegőre van szükségük – üzemeltetésüknél. A Schiedel Quadro, ez a speciálisan kifejlesztett rendszer, biztosítja ezt a levegőt, és egyúttal gondoskodik az égéstermékek elvezetéséről is. Az égés­hez szükséges levegő biztosítása és az égéstermékek elvezetése több kazán ese­tén is biztosítható a Quadro-val, s ezzel helyet lehet megtakarítani.

A Schiedel Quadro megfelel a leve­gő-füstgáz kéményekkel szemben tá­masztott összes követelményeknek. Az alaptól a kiáramlási torkolatig biztosítja egy rugalmas és biztos jövőjű rendszer előnyeit.

A Schiedel Quadro alkalmazásának további előnyei a következők:

• Egyszerű építés: Kisebbek és könnyebbek az új köpenytéglák – így még jobban használhatók. Egy új távolság­tartó segítségével a kerámia betétcső könnyen központosítható.
• Sokoldalú csatlakozási lehetősé­gek: A köpenytégla geometriája optimá­lis. Mind a négy oldalról biztosítja a csat­lakozás lehetőségét. Emeletenként 4, egy kéményhez összesen 10 tüzelőbe­rendezés csatlakoztatható. A csatlakozó­elemek az építkezéseknél használatos szerszámokkal könnyen beépíthetők. A Schiedel hézagkitt segítségével a füst­gázkürtővel légmentesen összekapcsol­hatók.
• Energiatakarékosság: Ott, ahol ko­rábban egy különálló levegőjárat volt, ott most hőcserélő elve működik: a hi­deg levegőt, ami a füstgáz csővel kon­centrikusan áramlik, lefelé tartó útja során a füstgáz előmelegíti. Ez további energia megtakarítást jelent.
• Statikai biztonság: Ez különösen akkor fontos, ha a kémény jelentősen túlér a tetőn. A négy vasalási horonyba szükség esetén erősítő vasak építhetők be, és ezzel a kémény megfelelően szilárddá tehető. Ez lehetővé teszi a ké­ménynek a házon belüli tetszőleges el­helyezését is.

A Schiedel levegő-füstgáz rendszer­nél a típusprogram is optimalizálásra került. Mindössze négy köpenytípusban hat különböző keresztmetszet helyez­hető el. Emellett a rendszer megfelel minden szükséges égési, hő- és hangszigetelési előírásnak. Nincs szükség to­vábbi hőszigetelő körülfalazásra.

6.23. ábra. Füstcső csatlakozás metszete Schiedel Quadro kéménybe 1 füstgázcső (0 58-70 mm); 2 égési levegőcső (0 88-110); 3 samott csatlakozó idom; 4 habarcsos kikenés; 5 Schiedel hézagkitt; 6 csatlakozó elem, belső idom; 7 gumihüvely.

6.24. ábra. Quadro csatlakozóelem.

6.25. ábra. Schiedel Quadro kéménybe való gázkazánok bekötése; A min. 30 cm.

Minőségi samott csövek és integrált fejmegoldás

Az alkalmazott samott béléscső megfe­lelő tömítettség és szilárdság biztosítá­sa mellett hő-, hőingadozás- és savál­ló. A cső és csatlakozási helyek nagyon egyszerűen szerelhetők. A kéményfej olyan kialakítású, hogy biztonságosan szétválasztja a kiáramló füstgázt a bevezetett égési levegőtől. Az esztétikailag is igényesen megtervezett kéményfej mind a tetőn kívül körbefa­lazott, mind az előre gyártott kémény­fej köpeny alkalmazását lehetővé teszi!

Expandált polisztirol

AUSTROTHERM külső valamint beltéri hőszigetelő anyagok expandált fehér polisztirolhab termékek. A polisztirolhab alapanyaga a kőolaj­ból előállított polimerizált sztirolgyöngy, amely hajtógázt és a hab tulajdonsága­it befolyásoló egyéb adalék anyagokat tartalmaz.

A gyártás menete elő habosítás, pi­hentetés, szükség szerint utóhabosítás, tömbhabosítás, a blokkok pihentetése, végül a termékek méretre vágása. Az elő habosítás során a gyöngyök eredeti térfogatuk 20-50-szeresére duzzadnak, és az így létrejött gyöngyök cellaszer­kezete zárt. Elő habosítással 15-35 kg/m³ testsűrűségű termékek állíthatók elő. Alacsony testsűrűségű (10-12 kg/m³) termékek gyártása esetén a habosítás folyamatát meg kell ismételni (utóha­bosítás). A tömbhabosítás során a zárt „sablonba” töltött polisztirolgyöngyöt 110-120 °C közötti hőmérsékletű gőzzel ismételten duzzasztják. A kép­lékennyé váló gyöngyökből a megnö­vekedett belső nyomás hatására alakul ki a homogén szerkezetű tömb. A „ki­zsaluzott” blokkokat átmeneti tárolás után izzószálas vágóberendezésekkel lapokra, ill. egyedi igények szerinti alakra és méretre vágják.

Méretek

Táblaméret: 500×1000 mm

Vastagság: 10,20,30,40,50,60,70, 80, 90, 100 mm (6.4. táblázat). A táb­lák lapolt vagy hornyolt szélkialakí­tással is gyárthatók.

Hővezetést tényező

Az expandált polisztirolhab legfonto­sabb jellemzője a hő vezetési tényező (6.2. táblázat). Az igen jó hőszigetelő képesség a zárt cellákban nyugvó leve­gőnek köszönthető, és ez az anyagjel­lemző az idő múlásával sem csökken. A nedvességtartalom is lényegesen be­folyásolja a hővezetési tényezőt, a helyesen beépített polisztirollapok ned­vességtartalma 0,1-1% között van.

6.2. táblázat. Expandált polisztirolhab X hővezetési tényezője, W/(mK).

Nyomószilárdság

Az expandált polisztirolhab nyomószi­lárdsága az anyag testsűrűségétől függ, ennek növekedésével arányosan nő. Hosszan tartó terhelés esetén a 2%-os összenyomódáshoz tartozó szilárdság­értéket kell a tervezésnél figyelembe venni, mert a polisztirolhab egy bizo­nyos összenyomódás felett (105 kg/m³ esetén ez 2-3% közötti érték) már nem elasztikusan viselkedik, a cellák mara­dandó alakváltozást szenvednek.

Hőállóság, alaktartósság

Ha mechanikus igénybevétel nem lép fel, a polisztirolhab rövid ideig a 100°C-ot megközelítő hőhatásnak is ellen­áll. Mechanikus igénybevétel esetén az anyag 80-85°C-ig alaktartó. A hőszi­getelő anyag az igen alacsony hőmér­sékletet is jól elviseli, -180°C-ig hasz­nálható fel.

Zsugorodás

Az expandált polisztirolhab zsugorodás (6.3. táblázat) következtében létrejö­vő méretváltozása a blokkok gyártását követő néhány napon viszonylag gyors, majd egyre lassulva éri el a határérté­ket. A méretváltozás maradó (irrever­zíbilis). A már elkészült lemezek mé­retváltozása max. 0,15-0,20% között van, ami szakszerű beépítés esetén nem jelent problémát. A homlokzati hőszigetelő lemezeket (AT-H2) leg­alább 90 napig pihentetni kell, ezt követően a zsugorodás már elhanyagol­ható mértékű. Nagy hőmérséklet-vál­tozások esetén a nagyméretű hőszige­telő elemek hossza erősen változik, ami miatt az elemek rögzítésénél figyelem­be kell venni a fokozott nyíró igény­bevételt.

Az öregedés és az időjárás hatásaival szembeni ellenálló képesség

Az expandált polisztirolhab lemezek tu­lajdonságai az idő múlásával nem vál­toznak, a hab nem korhad, nem rothad. Tartós ultraibolya sugárzás (pl. nap­fény) hatására felszíne megsérül, rideg, porló lesz. A helyesen beépített anyag felülete mindig takart, így védelemről csak hosszú idejű tárolás esetén kell gondoskodni.

Vegyszerállóság

A polisztirolhabot a szokásos építőanya­gok – cement, mész, gipsz, anhidrit és az ezekből készült keverékek – nem károsítják. Ellenáll a sóoldatoknak, alkáliáknak, szappanoknak, erős ásványi savaknak (sósav 35%-ig, salétromsav 50%-ig, kénsav 95%-ig), gyenge sa­vaknak (pl. szénsav, tejsav), bitumennek, oldószermentes bitumenes hidegragasz­tóknak, szilikon olajoknak, adhezív ra­gasztóknak és alkoholoknak.

Éghetőség

Az AUSTROTHERM polisztirolhabok nehezen éghetők, nem csepegnek, s a lánghatás megszűnte után önállóan nem égnek tovább (önkioltók).

6.3. táblázat. Expandált polisztirolhab zsugorodása %-ban.

Építésbiológiai tulajdonságok

A polisztirolhabnak környezet- vagy egészségkárosító hatása nincs. Az anyag nem táptalaja a mikroorganizmusok­nak, s a talajbaktériumok sem támad­ják meg. A szigetelőlemezeket az álla­tok megrághatják (bár táplálékul nem szolgál), ezért beépítéskor gondos­kodni kell a megfelelő védelemről.

Extrudált polisztirol

A AUSTROTHERM XPS extrudált polisztirolhab. A zárt cellaszerkezetű anyag vízfelvétele elhanyagolhatóan kicsi, s így kiváló hőszigetelő képes­sége tartós nedvességhatás esetén sem romlik. Az épületek élettartama so­rán az extrudált hab nagyon jó mecha­nikai tulajdonságai nem változnak. Az AUSTROTHERM XPS sima, vala­mint érdesített felülettel készül (6.10. ábra).

Méretek:

• táblaméret: 600×1250 mm,
• vastagság: 20, 30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, 100, 110, 120 mm

Felhasználási területek

Az AUSTROTHERM XPS tulajdonsá­gai – kiváló hőszigetelő képesség, elha­nyagolható mértékű vízfelvétel, a fagyás-olvadás ciklikus változásával szembeni ellenálló képesség, nagy nyomó- és hajlítószilárdság, jó mérettartás, az öregedéssel és korhadással szembeni ellenálló képesség, a könnyű megmunkálhatóság – széles körű építőipari fel­használást tesznek lehetővé.

Alkalmazhatók:

• fordított rétegrendű lapos tetőknél;
• zöldtető rétegeként;
• lapos tetők felújításához;
• padlószerkezetek alá;
• kéthéjú falaknál;
• épületlábazatokhoz;
• pincefalon (kívül);
• szarufákra, felül, padlástér­ beépítésnél.

6.10. ábra. AUSTROTHERM XPS rózsaszín extrudált polisztirolhab lemez alkalma­zási területei 1a) AUSTROTHERM XPS-G hőszigetelő le­mez; 1b) AUSTROTHERM XPS-R hőszige­telő lemez; 1c) AUSTROTHERM AT-H2 hőszigetelő lemez; 2 teherhordó födém; 3 csapadékvíz elleni szigetelés; 4 elválasztó réteg (szükség szerint); 5 vízáteresztő el­választó réteg; 6 alátétzsámoly; 7 nagyele­mes, szerelt burkolat; 8 AUSTROTHERM AT-D drén lemez; 9 szűrőréteg; 10 talajke­verék és növényzet; 11 régi hőszigetelés; régi vízszigetelés előkészített felülettel; páranyomás-kiegyenlítő réteg; 14 leter­helő kavicsréteg; 15 aljzatbeton; 16 talajpára, ül. talajnedvesség elleni szigetelés; 17 technológiai szigetelés; 18 padlóburkolat; 19 kül­ső fal; 20 homlokzati kéregfal; 21 homlok­zati bevonatrendszer; 22 szivárgó réteg; 23 pincefal; 24 héjazat; 25 tetőléc; 26 ellen­léc; 27 alátétfólia; 28 párazáró réteg; 29 alj­zat; 30 szarufa.

6.4. táblázat. Expandált polisztirollemezek alkalmazási területei.

A tetősíkba helyezhető tetőablakok kö­zött a hazai gyártású VELUX alaptí­pusokon belül a GZL és a GGL van kereskedelmi forgalomban. Az anyacég külföldön gyárt eltérő rendszerű, alakú és funkciójú ablako­kat, amelyek még nem igazán kerültek be a hazai piacra, legfeljebb az előbbi két, alaptípusnak számító ablakok so­roló kereteiként fordulnak elő.

A hazai forgalomban kapható abla­kok jellemzői a következők:

• a tok- és a szárnykeret minőségi lucfenyőből, impregnált, színtelen ki­vitelben készül;
• az üvegezés 3 mm és 4 mm vas­tagságú minőségi síküvegből készült, gáztöltéses hőszigetelő üveg;
• a billenőszerkezet dörzsfékes for­gópontjai több állásban is lehetővé te­szik a billentett szárny rögzítését;
• az eloxált felületű alumínium ki­lincsrudazatot vele összeépített zárszer­kezet működteti, amely vagyonvédel­mi szempontból tökéletes. A retesz eltérő beállításával a billenő szárny szel­lőző állapotba hozható.

A tetősík ablakok mögötti tetőtéri he­lyiségek benapozása a homlokzati ab­lakokkal ellátott helyiségekéhez képest legalább 10-20%-kal jobb. Érdekesség­ként említjük, hogy vannak országok, ahol bizonyos tetőhajlásszögnél a be-napozásra előírt norma 20%-kal csök­kenthető tetősík ablakok beépítése esetén.

A tetőablakok beépítéséhez a méret­táblázatokban meghatározott fogadó­szerkezeten kívül és felül a tető héjalásának megfelelő EDH és EDS jelű burkolókeret, illetve keretek szük­ségesek. A burkolókeretek biztosítják a vízhatlan csatlakozást a tetőfedéshez.

6.1. táblázat A VELUX tetőablakok méretei és adatai.

6.1. ábra A tetősík ablak szemöldökének magassága a zavartalan működtetés (elérhe­tőség) és egyéb kényelmi szempontok miatt 1,9 méter körül legyen „A” pont: a kilincs optimális magassága 180-205 cm; „B” pont: az alsó kitekintési pont 60°-os tetőlejtés mellett kb. 90 cm-en lesz (az ablak 140 cm hosszú); „C” pont: 40°-os te­tőhajlásszög esetén célszerű hosszabb, kb. 160 cm-es ablakot választani, így az alsó kite­kintési pont 150 cm-en lesz.

A szegőlemez megfelelő csapadék­védelmet, valamint madár és rovar el­leni védelmet nyújt. Az alsó elem a tető héjalásra takar, az oldalsó elemet pedig a héjalás alá kell elhelyezni úgy, hogy a felső keretrész a fölötte lévő tetőfelület csapadékvizét két oldalra vezesse el, továbbítva a tető felületére.

Sorolt ablakok esetén néhány évvel ezelőtt még egyedi bádogos szerkezetet kellett készíteni, amelynek több hátránya is volt, például az esztétikai összhang hi­ánya, ráadásul a vízmentesség sem volt tökéletes, de felmerültek egyéb prob­lémák is. Ez azonban már szerencsére a múlté, mivel a VELUX cég bevezette a komplett, ún. „KOMBI” burkolókeretet.

A KOMBI burkolókeretekhez GZL és GGL ablaktípus egymás mellé so­rolásánál a keretek közötti távolság­nak 100 mm-nek (> 2-2 mm) kell lennie. Ez a szám természetesen lehet 120, 140 vagy 160 mm is, de ezt a megren­deléskor mindig közölni kell. Az előb­bi 100 mm általában elegendő a tető­ablak tokkeretének alsó része alatti 10-12 cm széles szarufa beépítéséhez és körülburkolásához. A felső, 10 cm széles csatorna mint vízgyűjtő 40-50 m² tetőfelület vizét képes levezetni. Az egymás fölötti sorolásnál ugyancsak 100 mm szükséges, amely elegendő a szarufák közötti keresztborda beépíté­séhez. E keresztborda elsősorban a szarufák távtartó szerepét tölti be, és az ablakkeret terheit átadja a tetőszerke­zetnek.

6.3. ábra VELUX GZL típusú tetőtéri ablak műszaki adatai a) álló metszet; b) metszet; c) méretek a típusokon belül.

6.4. ábra Tetőablak beépítése EDS ablak­kerettel sík palafedéshez 1. VELUX tetőablak; 2. alsó burkolókeret; 3. oldalkeret; 4. felső vízterelő keretelem; 5. vízelvezető csatorna; 6. kiegészítő tető fóliacsík; 7. hőszigetelés; 8. alátétfólia; 9. te­tőlécezés és palafedés; 10. légrés.

6.5. ábra Fekvő VELUX ablak beépítése EDH jelű burkolókerettel hullámos profi­lú cserépfedéshez 1. tetőablak; 2. burkolókeret alsó ólomlemez gallérral; 3. oldalkeret; 4. felső vízterelő ke­retelem; 5. cserép alátét; 6. vízelvezető csatorna; 7. szivacssáv; 8. felső lezáró szi­vacs; 9. kiegészítő tető fóliacsík; 10. alátét­fólia; 11. cserépfedés; 12. légrés.

Tetősík ablakok beépítése

Tetősík ablakok beépítéséhez részletes tervek szükségesek. Lényeges és el­sődleges szempont a szarufaközök méreteinek meghatározása. A szarufák között szükséges belső méretet a belső burkolat vagy burkolati keretbélés ha­tározza meg. Biztosan megfelelő lesz a szarufaköz mérete, ha egyenlő az ab­laktok szélességi méretével, vagy an­nál néhány cm-rel bővebb. Az ennél nagyobb méreteltérést azonban kerül­ni kell, mert ez esetben a lécezés alatt ún. alsó teherelosztó-kiváltó kerethe­veder is szükséges, a rögzítő vasak kapcsolhatósága érdekében.

Sorolt ablakok esetén a mérettűrés legfeljebb 1-1 cm lehet a szarufák és a keresztbordázat kiosztásakor. A sorolás­nál a szarufák – mint teherhordó hossz­bordák – tengelytávolsága (100 mm szaruköz méret esetén) az ablakszéles­ség + 10 cm, a keresztbordázat tengely­mérete pedig az ablakkeret magassági mérete + 10 cm. Ebbe a hálóba helyez­hetők be az ablakkeretek, majd a megfelelő burkolókeretek. Az elhelyezést vagy beépítést alulról kell kezdeni.

Tetősík ablakok szerelése

A tetősík ablakok szerelése előtt végig kell gondolni a következőket, és az ablakkeretek beépítését, valamint a próba­üzemet a leírtak szerint kell elvégezni:

• kiválasztjuk a tető héjalásnak meg­felelő típusú burkolókeretet és tetőab­lakot;
• ellenőrizzük a tető szaruzatát;
• ha a szarufák köze nagyobb az ablak szélességénél, akkor vagy a sza­rufát szélesítjük meg egy rászegezett deszkával, vagy a lécezés alá hevedert szegezünk, és az ablak szélességi méretének megfelelően szarufakiváltást készítünk;
• ha a tetőablak terv szerinti helyén szarufa halad át, a szarufát ki kell vál­tani;
• előkészítjük a tokkeretet;
• a szárnyat levesszük a tokról;
• a rögzítő vasakat a tok megfelelő oldalsó horonyrészéhez helyezzük úgy, hogy a tokkereten lévő hornyok közül a piros színű a mindenkori tetőhéjazat alatti tetőléc síkjával egy magasságban tartsa az ablakot. A rögzítő vasak helyét úgy kell meghatározni, hogy a tetőlé­cek közé essen, ablakoldalanként 2-2, ül. 3-3 db-ot számítva. A vasakat fa­csavarokkal kell a tokkerethez erősíteni;
• a rögzítő vasakkal felszerelt ab­lakkeretet a tetősík fölé helyezzük úgy, hogy annak alsó éle az alatta lévő tető­léccel felhelyezett tetőfedő elem sorá­tól a következő távolságban legyen:
• nagy hullámú cserépnél 7-10 cm-re;
• közepes hullámú cserépnél 6-8 cm-re;
• kis hullámú cserépnél 4-6 cm-re;
• hódfarkú cserépnél 2-4 cm-re;
• sík palánál (zsindely-, bádogfedés) 0-2 cm-re;
• sorolásnál az elhelyezést a közép­rész felől kezdve haladjunk jobb, ül. bal oldalra. A keretközök 10 cm-esek legyenek,
• egymás feletti sorolásnál alulról felfelé haladva végezzük a művelete­ket, ugyancsak 10 cm keretközzel;
• a felhelyezett és zsinórral vonalba állított ablaknál a 4 vagy 6 rögzítő va­sat – mint talpat – a szarufához sze­gezzük úgy, hogy abban csavarodás és a tokkeret átlóban 1 mm-nél több eltérés ne legyen. Ha valamelyik talp nem éri el a szaruzatot, ne feszítsük, hanem a talp és szaruzat közötti részt rétegelt lemez alátétekkel töltsük ki, majd így szegezzük le;
• a szárny felhelyezése után elvégez­zük az ablak működési próbáját;
• korrekció esetén nem szabad a szár­nyat feszíteni, hanem csak a tokkeretet.

6.6. ábra A VELUX tetőablakok egyedül és csoportosan is beépíthetők a tető sík­jába, az épület vagy a tető karakterének megzavarása nélkül a) egy sorban: egyenként, ikresen, három vagy annál több elemből; b) két sorban: párban, négyesével, hat vagy annál több ablakelem egymáshoz sorolásával.

6.7. ábra A VELUX tetőtéri ablak tervezé­si és beépítési méretértelmezése a) EDH jelű (hullámos cseréphez, hullám­palához); b) EDS jelű (hódfarkú cseréphez, bádoghoz, bitumenes zsindelyhez, sík pa­lalemezhez) eloxált alumínium lemezszegők: 1. alsó szegő (EDH-nál redőzött ólomkö­ténnyel); 2. oldalsó elemek; 3. felső víztere­lő lemez; 4. vízelvezető csatornaelem).

A burkolókeretek felszerelése

A beépített tetőablak keretei körül el kell készíteni a héjaláshoz való csatla­kozást:

• a rétegelt határoló szerkezet fólia­rétegét helyre kell állítani, ha szüksé­ges, kiegészítő sávot kell beépíteni, hogy a belső csurgalék víz tökéletes el­vezetése biztosítható legyen az ablak „okozta” nyílás körül. A felső vízelve­zető csatornával a vizet az ablak mel­letti szarufaközhöz kell vezetni,
• az alsó burkolókerettel (vagy an­nak ólomlemez gallérjával) takart nagy hullámú cseréprész hullámcsúcsait vá­gókoronggal vágjuk le;
• az alsó burkolókeret beépítése és lemezkapcsokkal való rögzítése után a redőzött ólomlemez gallért gumikala­páccsal a hullámmérethez alakítjuk, majd a tokkeret alsó szegőelemét is felcsavarozzuk;
• becsúsztatjuk az oldalsó szegőt, és lemezkapcsokkal a tetőhöz rögzítjük, felülről pedig a tokkerethez szegezzük;
• oldalirányú sorolásnál a szarufa fe­letti csatornaelemet előkészítjük és be­helyezzük úgy, hogy a kezdőelem ki­álló „fül” elemrészei ráhajthatok legyenek;
• egymás feletti sorolásnál az alsó három oldal kereteinek rögzítése után a fekvő csatornaelemet úgy kell behe­lyezni, hogy a vizet teljes biztonság­gal elvezesse;
• el kell készíteni a sorolt ablakok felső lezárását, és ellenőrizni kell a tö­mítettséget;
• felhelyezzük a tetőablakok nyíló­szárnyait;
• elkészítjük a tetőfedés körüldolgo­zását (Figyelem! Hullámos fedés ese­tén a tetőfedő elemeket oldalirányban 2-4 cm réssel kell a burkolókerethez képest elhelyezni, hogy a téli hó olvadék akadálytalanul lecsúszhasson).

6.8. ábra Egy-, két- és háromszoros oldal Irányú elemek összeépítéséhez alkalmas KOMBI burkolókeretek VELUX tetőabla­kokhoz.

6.9. ábra Sorolt tetősík ablakok csomópontja EKS keretelemekkel1. VELUX tetőablak; 2. fekvő belső (100 vagy 250 mm) csatornaszegő; 3. felső, sorolt vízterelő elem; 4. alsó, sorolt kezdőelem; 5. piros színezetű horony; 6. keresztbordá­zat; 7. támasztó, kiegyenlítő, magasító cél­profil; 8. hőszigetelés; 9. belső keretburkolat; 10. párazáró fólia; 11. burkolati váz; 12. sza­rufa; 13. kiegyenlítő sarokléc.

Az épületeknek a statikai és épületfi­zikai szempontokon túl meg kell felel­niük a gazdaságossági, valamint az élet- és vagyonbiztonsági követelmé­nyeknek is. A gazdasági kívánalmak a helyes és gazdaságos tervezést mindig szem előtt tartva elégíthetők ki. A takarékos lakó­ház építése külön cikk témája lesz, ám nem jelentene igazi támpontot ez sem, hiszen a problémákat minden szak­ember másként látja, főként az építő­anyagok gyártóinak vannak mindig gazdaságossági érveik. A gazdaságos­sággal kapcsolatos látásmód tehát igen változó.

Egy tetőteres lakóépületnél például a tetőtér-beépítés lehetőségét, annak szerkezeti rendszerét alapvetően befo­lyásolja az, hogy az épület belső teher­hordó főfalának iránya párhuzamos vagy merőleges-e a tető gerincéhez képest. Elterjedt megoldás az, amikor a kö­zépfőfal és a tetőgerinc iránya megegye­zik, ez azonban kevésbé gazdaságos, ráadásul a tetőtér-beépítéssel kialakuló lakrész faház jellege nem igazán ked­vező. E megoldásnál a tetőtér haszno­sításával kapcsolatban számos prob­léma adódik (pl. fedélszék, födém, oszlopok stb.).

Sokkal kedvezőbb megoldásokhoz segít a középfőfal tetőgerinchez ké­pest keresztirányú betervezése. Ilyen­kor a padlástér belső térkialakítása kö­tetlen, a zárófödém részben vagy teljesen azonos lehet az épület közbenső födé­mével. A tervezést alapvetően befolyásolja a tetőidom kialakítása, mert a gerinc irányát a hatóság az utcakép szempont­jából kikötheti.

A szakmai elemzés és annak értel­mezése során a gazdaságosság döntő jelentőségű, ugyanis ez a téma minden­kit érdekel, főként azokat, akik társas­házak építésével és építésszervezéssel foglalkoznak. A gazdaságosságot ez esetben nem mint „piaci” tényezőt kell értelmeznünk, hanem mint építészeti praktikumot, mellyel akár 1-2%-os megtakarítás is elérhető.

A továbbiakban ismertetünk né­hány szempontot, melyek nemcsak az építést teszik eredményesebbé, hanem a ház üzemeltetését is:

• tökéletes hőszigeteléssel, valamint
• a határoló- és tartószerkezetek op­timális önsúlya és kiváló hőtechnikai sajátosságai révén
• csökkenthető az épületek nettó és bruttó alapterülete közötti különbség, vagyis a ház tartószerkezeti térfogata;
• az előző három fő kritérium a meg­valósítás során végül akár 30-50%-kal is csökkentheti az épület önsúlyát, ezért az alapozás is olcsóbb lehet.

A felsoroltakat példával szemléltet­ve míg egy 100 m² nettó alapterületű többlakásos házban szintenként ennyi a hasznos tér, addig

• hagyományos szerkezettel tömör téglából falazott 96 cm-es határoló fal esetén (mert a hőtechnikai előírások miatt ilyen vastagságú kellene) a bruttó terület 148 m²;
• korszerű POROTHERM (38 cm vastagságú) nútféderes tégla határoló fal esetén a bruttó terület már csak 120 m²;

A különbözet szintenként 28 m², ami vetületben értelmezett értékként 3,0 m-es szintmagassággal 84 m³ tömör falszerkezetet jelent.

A példa jól érzékelteti a 100 m²-es lakásonkénti 130-140 tonna szerkeze­ti különbséget. Ez egy lakás megépíté­sénél horribilis többletköltséget okoz, nem beszélve a többletteherről. Ha a többletterhet szintenként felszoroz­zuk, akkor a falak és az alap költségei 2-2,2-szeresükre nőnek. Természetesen ily módon egyetlen ház sem készül, hisz minden építész a lehető legkedve­zőbb arányok megvalósítására törek­szik már a tervezés stádiumában, de a közölt számértékek segítségével jól lát­ható a határesetek közötti különbség.

Az élet- és vagyonbiztonsággal kap­csolatos követelményeket a tervezett és megvalósítás alatt álló épületnek a teljes élettartama alatt ki kell elégíte­nie. A szabványok által szigorúan elő­írtak betartásában a főszerep a szak­embereké.

Az épületet, annak helyiségeit, szer­kezeteit, anyagait mind a külső környe­zetből, mind a belső zárt terekből külön­féle hatások érik. Közülük e cikkben főként az épületfizikai kérdésekkel foglalkozunk, a légáramlással, a hő, a pára, valamint a zaj hatásaival. A va­lóságban ezek többé-kevésbé kölcsönkapcsolatban vannak, egymást befolyá­solják. A következő kötetekben ugyan külön-külön részletezzük e témakörö­ket, azonban ez a kölcsönhatás nem el­hanyagolható, és nem hagyható figyel­men kívül. Az épületfizikai hatásokat mindig komplex szemléletmóddal, az egy időben fellépő valamennyi hatás fi­gyelembevételével és a kölcsönhatások szem előtt tartásával kell kezelni.

Épületfizikai szempontból nem el­hanyagolhatók a szerkezetekkel kap­csolatban a következők:

• Az épületszerkezeteknek az épü­let használata közben eredeti állagukat minél hosszabb időn keresztül meg kell őrizniük, hogy funkciójukat maradék­talanul betölthessék.
• Olyan kialakításúak legyenek, hogy a létesítés és üzemeltetés optimális rá­fordításai mellett elégítsék ki az épület és a helyiségek funkciójától, használa­tától függő hőérzeti (komfort)feltételeket és az egyéb épületfizikái követel­ményeket.

Egy adott funkciójú épület szerke­zete természetesen sokféleképpen megtervezhető anyaga, mérete, réteg­rendje, kapcsolatai, térbeli elhelyezke­dése stb. tekintetében. Az épületfizikai méretezés célja az ésszerű változatok közül a leggazdaságosabb megoldás kiválasztásának segítése.

Az épületszerkezetekkel szemben a különféle hatások tekintetében külön­böző követelményeket állítunk. Olyan megoldásokat kell összehasonlíta­nunk, amelyek önmagukban is mind kielégítik ezeket.