Többlakásos házak - 171. oldal

A társas- vagy többlakásos házak meg­valósításának nagyon sok műszaki, gaz­dasági, jogi vonatkozású kritériuma van.  A műszaki feltételeket az előző fe­jezetekben már felvázoltuk a telekvá­sárlástól a ház megépítésén keresztül egészen annak használatbavételéig.

A gazdasági kérdések még fontosabbak, mert ha az építkezéshez nincs tőke, akkor mit sem ér a műszaki hozzáértés, ezért a következőkben igen részletesen kitérünk a saját tőkén kívüli hitellehető­ségekre és állami támogatásokra. Nagy jelentőségű a jogi kérdések tisztázása is, ugyanis hiába van meg a műszaki felkészültség, a telek és a pénz, a törvényi előírások keresztülhúzhatják számításainkat.

Gazdasági kérdések

Mielőtt lakás vagy társasház építésébe, illetve az építkezés megszervezésbe fognánk, feltétlenül tisztázni kell az aláb­biakat:

• a telekhez jutás költségét – vagy az emeletráépítés várható járulékos költségeit;
• a megvalósítási (építési) költsé­geket;
• az előzőekkel kapcsolatos admi­nisztratív jellegű költségeket.

Az építési telek

Az induláshoz ez a legfontosabb, mert anélkül nincs beépítési lehetőség, nincs elképzelés, és nincs hová építeni. A kiszemelt terület (telek) beépítési lehetőségeit a területileg illetékes szak­hatósággal egyeztetni kell. Az egyez­tetéskor – lehetőleg írásban – rögzíteni kell a szóban forgó telek beépíthetősé­gének összes feltételét. A dokumentum­nak a rendezési tervben foglaltaknak megfelelő összes beépítési lehetőséget tartalmaznia kell.

A beépítési lehetőségekkel kapcso­latban tisztázandó legfontosabb kérdé­sek az alábbiak:

• a telek mivel és hogyan építhető be?
• lehet-e rajta többlakásos ház?
• szintek száma (építmény-, esetleg gerincmagasság);
• beépítési sűrűség (%);
• zöldterületi kötöttségek;
• közművekkel kapcsolatos előírások (nagyon fontosak, mert jelentős költségtényezővé válhatnak);
• van-e műemlék vagy „védett” épület a közelben (esetleg a szom­szédos ház)?
• és még sok minden, ami ezeket ki­egészíti, de (mi) nem beszéltünk róluk.

A telekadottságok ismerete döntő le­het a vásárlás létrejöttében vagy a konk­rét épület alapvető tervezési kritériu­mainak meghatározásában.

Épületbővítéssel és ráépítéssel létrehozható többlakásos társasház

A jogszabályok ismerete nélkül egy ház­ra való ráépítés vagy az épületbővítés a lehető legkuszább, szinte áttekinthe­tetlen labirintus, de egy nagyobb épít­mény belső (átalakítással járó) meg­osztása is lehet annyira bonyolult, mint az előzőek bármelyike.

A ráépítés költségei – a másik két bő­vítési eljáráshoz képest – több ténye­zőből tevődnek össze, ugyanis pl. egy toldalék jellegű hozzáépítés a szakaszos építkezéshez áll közelebb, így csak a kapcsolódás költsége egészíti ki a be­ruházási összeget. Ráépítés esetén nagyon sok műszaki és gazdasági szempontot kell figyelembe venni, melyek közül a legalapvetőbbek.

Ezek:

• a telekhányadhoz jutás költsége;
• az épület állapotfelmérése;
• az épület állapotának elemzése és a szükséges talajmechanikai, alap­méretezési, illetve a teherhordó falakra és a födémre stb. vonatkozó számítások elvégzése;
• a régi tető lebontása;
• a alsóbb szintek ráépítés miatt szük­séges megerősítési költségei;
• a ráépítés idejére az alsóbb szin­teken lévő lakások csapadékvédel­mi költségei;
• a teljesen új, összefüggő épület­homlokzat kialakításának költsége;
• a közművek kapcsolásának, eset­leg a többletigények miatti kereszt­metszet-növelésének költségei;
• a ráépítés teljes költsége a lépcső, illetve lépcsőház meghosszabbítá­sának anyagi terheivel együtt.

Az új ház költségvetése

Az építkezés lebonyolításának lényege a költségek ismerete, a költségvetés. A költségvetés szerkezete, közgazda­sági nyelven szólva a költségtényezők rendszere olyan mint a fa, illetve an­nak gyökérzete. A ház jelképezi magát a fát, melynek vastagabb gyökerei al­kotják az összetevőket (telek, járulé­kos költségek, épület stb.), vékony (hajszál)gyökérzete a sok-sok apró té­telt, melyek a ház, az építészeti mű létrehozásának alapvető, éltető részei, mint például egy villanykapcsoló vagy az ahhoz csatlakozó vezetékszakasz.

A költségvetést két főszálon kell vagy lehet futtatni, melyek közül az egyik a telek – vagy a már említett rá­építési alapköltség -, másik maga az épített ház, összes járulékos költségé­vel.

Összetevői az alábbiak:

• Telekvásárlás (telekhez jutás): átírási költségek; illeték;
• Tervezési költségek
• Az épület kivitelezése: házépítés; járulékos közműkapcsolat; kert, kerítés, udvarrendezés költ­ségei;
• Szervezési és lebonyolítási költségek (az utóbbi sokszor még menet közben beépül az előzőek árába, legyen az akár a telek, akár maga az építés).

A költségek teljes vagy hozzávető­leges ismeretén kívül fontos tényező, hogy részesei vagyunk-e az egész épí­tési folyamatnak, ekkor ugyanis való­színűleg kevesebbe kerül, míg a más által koordinált építkezés minden bi­zonnyal drágább lesz.

Az új lakás tulajdonosának szem­pontjából a szervezett társasházépítés is nagyon sok buktatót rejt magában.

1. Ha „kulcsrakész” házat, lakást veszünk, akkor a részletes költségve­tésből a vállalási vagy eladási ár min­den összetevőjét megismerhetjük, te­hát pénzügyileg nagy meglepetés nem érhet ugyan, műszaki vonatkozásban viszont alaposan ellenőrizni kell, hogy a beépített anyagok, illetve berendezé­sek (pl. burkolatok, kazán, radiátorok, csaptelepek stb.) a tervben előírt minőségűek-e. A tapasztalatok alapján ilyen gondok a befejező munkafázisokban szoktak előfordulni.

2. Napjainkban elterjedtté vált a „szerkezetkész” lakások építése, illet­ve értékesítése, ami bizonyos tekintet­ben kedvező, mert kevesebb vitára ad okot, hisz az amúgy általában nézetel­téréshez vezető munkákat mi magunk végezzük el, vagy saját szervezésben végeztetjük el azokat.

Ennek ellenére sajnos a szerkezetké­szen megvásárolt épületekkel, lakások­kal kapcsolatban is rengeteg probléma és utólag, váratlanul felmerülő költség fordulhat elő. A „szerkezetkész” mi­nősítés jogi szempontból meglehetősen tág fogalom, ezért röviden ismertetjük a vele kapcsolatos minimális és maximá­lis követelményeket; az egyéb megol­dások ezek között foglalnak helyet:

• A szerkezetkész ház az építtetők által rendelkezésre bocsátott telken épül fel, tehát az árban csak az építkezés költ­sége szerepelhet.
• A telket és a rajta épülő házat egy szervező- vagy kivitelező cég érté­kesíti szerkezetkész állapotban, ám ma­ga a szerkezetkész állapot is többféle­képpen értelmezendő:
• a ház teljes tartószerkezete (alap, fal, födém, tető, lépcsők), illetve a lakás teljes válaszfalrendszere is elkészült, az ablakok, ajtók a he­lyükre kerültek;
• az előzőeken kívül a lakás közmű­ alapszerelését és üzemi bekötéseit is elkészítették;
• az épület lakásainak falaiba és födéméibe az összes közműveze­téket beépítették;
• az összes belső felületet levakolták, és az aljzatokat is elkészítették;
• az egész ház közös helyiségeit telje­sen – külső homlokzattal, kapcsoló­dó kerti építményekkel, belső utak­kal és járdákkal együtt – elkészítik.

Az előzőek ismeretében és tudatá­ban kötjük meg a szerződést, illetve vál­laljuk magunkra a belső befejező mun­kák elvégzését vagy elvégeztetését. Hogy a hátralévő munka a teljes költ­ségvetés hány %-a lesz, az – a készült­ségi foktól függően – minden esetben és helyzetben más és más. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tartószerkezet kész ház értéke az épület – telekár nélküli – költségvetésének kb. 60%-a.

Általá­nosságban elmondható, hogy

• a telek értékhányada;
• az előzetesen elért készültségi fok és a
• befejezési munkák

ára együttesen adja a teljes bekerülési költséget.

Ne feledjük, hogy a bekerülési költ­ség sohasem azonos a forgalmi (piaci) értékkel, hiszen pl. egy 100 m²-es sváb­hegyi lakás az ugyanolyan műszaki kondíciókkal megépített nyírségi ház vagy lakás háromszorosát éri. Mindezek mérlegelése után a költ­ségvetés hozzávetőleges végösszegének ismeretében állapíthatjuk meg a beru­házás pénzügyi helyzetét az alábbi fő összetevők figyelembevételével:

• saját tőke (vagy saját telek);
• az (esetleg) házilag kivitelezett munka értéke;
• hitelek;
• állami támogatások.

A lakástulajdonosok egyedi igényei a mai időkben egyre különlegesebbek és elgondolkodtatóbbak. Közöttük megta­lálható a barkács szoba, a fotóműterem, a kondicionáló szoba, a szauna, az uszo­da, a télikert, a házi díszállatok tartásá­ra szolgáló és a légkondicionáló helyi­ségek, sőt még sorolhatnánk tovább.

Barkács szoba

A legsokrétűbben a barkács helyiségek használhatók; alkalmasak vasaló-, szá­rító-, kazán- és dolgozóhelyiségként is. A barkácsolás olyannyira szerteágazó, hogy sokan még fémöntéssel vagy műanyag fröccsöntéssel is foglalkoznak hobbiszerűen.

Magát a tevékenységet minden eset­ben kellő óvatossággal kell űzni, ugyan­is a szomorú statisztika azt mutatja, hogy az egyik legveszélyesebb üzem a háztartás, és ezen belül is a barkácso­lás. Ennek oka a technológiának nem megfelelően kialakított tér és elektromos szerelés, valamint a hozzá nem értés.

Fotószoba

A már több évtizede kedvelt egyik ama­tőr foglalkozás, a fotózás, helyigény szempontjából a legegyszerűbb, hiszen a lakás bármely, ablak nélküli (de szel­lőztetett) helyisége megfelel. Alapkövetelmény az egy- vagy kétmedencés mosogató és a fűthetőség. Kialakítha­tó fülkeszerűen is, de legalább 2,00 m² nagyságban.

Kondicionáló helyiség

A testkultúra iránti igényt a legújabb idők hozták meg. A kondicionáló helyi­ség nagysága, belmagassága és burkolata a benne végzendő sporttevékeny­ségtől függően a következő:

• bordásfal esetén 1,50×2,00m-es helyiségigény + rács, főfalhoz va­ló kikötéssel;
• aerobichoz min. 2,50×2,50 m-es alapterület, szivacsos (2,00-4,00 m²-es) padozattal;
• kerékpár esetén 2,00m² alapterület és függesztési lehetőség, 3,00×3,00 m-es vetületi helyigény;
• asztaliteniszhez 3,00×4,50 m hely­igény, legalább 2,40m belmagas­sággal
• szoláriumhoz 2,00-4,00 m² hely­igény.

Együttes használat esetén a közle­kedőtér lehet közös. A helyiségekhez ter­mészetes szellőzés, valamint fűtés szük­séges.

Szauna

A szauna használata az északi államok­ban a legelterjedtebb. Legősibb a finn szauna, de már hazánkban is van 60 éves múltja, igaz, csak nagyon kis számban található meg. A szaunát a lakás kondicionálójához vagy fürdőszobájához célszerű kapcsol­ni. Helyigénye a használati létszámtól függően 2,00-6,00 m², belmagassága 1,90-2,10 m.

A szauna az egészség- és testkultú­ra vonatkozásában is különleges lehe­tőségeket nyújt. Az egész család életét megváltoztathatja, közelítheti őket a na­turista életmódhoz. (Szaunázni ugyanis a megfelelő egészségi követelmények betartásával, megfelelő időtartamban és sűrűségben, de minden esetben ruházat nélkül kell, ill. lehet.)

4.148. ábra Szaunák elhelyezhetősége a pincétől a padlásig.

4.149. ábra Blokképítésű szauna fülke hőszigetelt falszerkezettel.

4.150. ábra Változatos alaprajzú, a szokásostól eltérő tömeghatású szauna.

4.151 ábra Kis- és nagyelemes panelekből szerelt szauna fülke.

4.152. ábra Szauna a télikert légteréhez kapcsolódó alagsorban, külön fürdőhellyel a) metszet; b) alaprajz.

4.153. ábra Lépcsős padszintű sávfűtéses szauna fülke hevederre szegezett faanyagú padlóráccsal.

A szaunázás lényegét a magas hő­mérsékletű és nagy páratartalmú légtér­ben való tartózkodás jelenti. A bent lét időtartamát és a hőmérsékleti zónák használhatóságát a különböző hőmérsék­leti és páratartalmi viszonyok határoz­zák meg. A szauna fekvőhelyei eltérő magasságuk miatt eltérő hőmérsékleti és légcsere zónákba esnek. Ennek követ­keztében a felső fekvőhely jelenti a szer­vezet számára nagyobb, az alsó pedig az alacsonyabb terhelést, ill. igénybe­vételt.

4.154. ábra A kiszellőztetéshez szükséges légmennyiség pótlása a kályha mögötti falnyíláson.

A szauna sohasem „épített helyi­ség”, hanem egy helyiségben külön el­helyezett, faanyagú, speciális térelem ­szekrény! Csak készen kapható, előre gyártott (vagy egyedileg, önállóan elkészített) szauna szekrény helyezhető el, pl. a für­dőszobában. Egy jó szauna fűtőkészüléke az áram­lási körben helyezkedik el. A jól szige­telt fülke megfelelő szellőztetőnyílással van ellátva. A fűtéshez elektromos szauna kályha vagy hagyományos fűté­sű kályha szükséges. A levegő a kály­ha felső kosarában elhelyezett és átfor­rósodott porózus kövek locsolásával párásítható.

A szauna teljes belső burkolata és pihenőpadjai görcsmentes fenyőből ké­szüljenek. Gyantajáratos fenyő a gyan­ta kiolvadásával, a görcs pedig égési sérülésekkel bosszulhatja meg magát. A csupasz test érintkezési területén a szeghelyeket is süllyeszteni kell. Ajtaja kifelé nyitható legyen, és azon – biztonsági okok miatt – semmiféle zár­szerkezet nem lehet. A szauna tartozéka a mártózó kád vagy a többpontos zuhanyozó fülke, a szaunázás utáni hideg vizes mártózáshoz vagy zuhanyozáshoz.

4.156. ábra Előre gyártott (3 személyes) szauna fülkék a) panelelemes, 1 fekvő és 1 ülőpaddal; b)panelelemes, 2 fekvő és 1 ülőpaddal; c) blokkfalas, 2 fekvő és 1 ülőpaddal.

Úszómedencék

Úszómedencék a mai lakásoknál inkább a nyugat-európai országokban, nálunk csak elvétve, fordulnak elő. Az épület pince- vagy alagsori szintjén – a lakás­tól függetlenül – azért hazánkban is egyre gyakrabban készülnek.

Télikertek

A télikert nappali helyiséghez kap­csoltan a lakás oázisát jelenti. A nap­palihoz közvetve vagy közvetlenül kapcsolható. Közvetlen kapcsolat ese­tén azonos teret alkot a kapcsolt helyi­séggel, közvetve ajtóval nyílnak össze, és a kapcsolási felület túlnyomórészt üvegezetten készül (javasolt irodalom: Kószó József Télikert c. könyve). Itt kell megjegyezni, hogy a télikert miatt a mögötte lévő lakószoba nem válhat másodlagosan megvilágította és szel­lőztetetté!

A télikert nem más, mint egy nö­vényház vagy üvegház, amely kapcso­lódik a lakóépülethez, vagy szervesen beleépítették abba. A kapcsolt megol­dás toldalék jellegű, az egybeépítés a tervszerű együttlétet, ill. annak han­gulatát kelti a külső szemlélőben is. A télikert üvegezett fal-, ill. tetőfelü­lete egy- vagy kétrétegű, a minden­kori igények szerint. Közvetlen lakáskapcsolat esetén természetesen a két­ rétegű, hőszigetelt változatot kell ké­szíteni. Az egyrétegű változat csak időszakosan használható; hideg, téli napokban a növényzetet át kell telepí­teni, vagy erős – hő pocsékoló – fűtés­sel kell védekezni a kifagyás ellen. A télikertek épületre vagy a lakásra gyakorolt hőhatásai télen kedvezőek, nyáron viszont kedvezőtlenek. A téli­kert tudatosan hasznosítható a téli elő­nyök kihasználásában, nyáron pedig a szakszerű hő védelemben.

A télikertet tehát az épület napos homlokzata elé úgy kell telepíteni, hogy a téli, alacsony napállásnál árnyékmentes legyen. A nyá­ri hővédelem a télikert üvegfelülete elé és fölé épített rácsozaton futtatott lombhullató növényzettel vagy épített árnyékolókkal oldható meg. A szellőztethetőséget és a feltárulkozást nyitha­tó ablakokkal és ajtókkal mindenkép­pen meg kell oldani, az árnyékolóktól függetlenül. Télikertek gyakran épül­nek minden lakáskapcsolat nélkül, épü­lethez vagy lakásbejárathoz szélfo­góként, de minden esetben betöltik védelmi alapfunkciójukat, ami ez eset­ben a lakás gyors lehűlése elleni vé­delmet jelenti. Nyáron ezek is teljesen nyitottak, föltárulkozóak.

4.157. ábra Közös télikert két szinthez és két lakáshoz, közvetlen udvarkapcsolattal.

4.158. ábra Emeletes ház két lakásá­nak közös télikertje belső lépcsős kapcsolattal.

4.159. ábra Többszintes lakóház egymás feletti télikertjei közös homlokzati üveg­fallal.

4.160. ábra Osztott szintű többlakásos ház terasz-télikert kapcsolattal a) homlokzati kép; b) alaprajz.

A lakások használatával kapcsolatos ki­szolgálóhelyiségek a lakó-, a gazdasá­gi és az egészségügyi helyiségeken kí­vül, közlekedővel kapcsoltan vagy csak épületen kívülről megközelíthetően helyezhetők el. Ilyen kiszolgálóhelyi­ségek a gépkocsi-, a kerékpár-, a gye­rekkocsi-tárolók, a kazántér, a tüzelő­tároló, a barkácsműhely stb.

Gépkocsi tároló

A gépkocsi tároló ma már a lakóház szer­ves részének tekinthető, hiszen az au­tó nélkülözhetetlen kelléke létünknek. A gépkocsi tároló elhelyezhető az épü­let tömegén belül vagy külön melléképületben. Tervezését elsődlegesen a járművel való biztonságos beállási lehe­tőség és közlekedéskapcsolat határoz­za meg. A lakáskapcsolat másodlagos, de minden esetben önálló szellőzéssel ellátott közlekedőn keresztül kell meg­oldani.

A gépjárműtároló tervezésekor a következő szempontokat kell figye­lembe venni:

• legkisebb oldalméret:
• egy gépkocsi esetén: min. 2,40-2,50 m
• két gépkocsi esetén: min. 4,80 m;
• mélységméret: min. 5,00 m;
• belmagasság: min. 2,00 m;
• kapuméret (belméret):
• szélesség: min. 2,10 m;
• magasság: min. 1,90 m;
• a természetes szellőzésről gondos­kodni kell;
• a helyiséghez vízvételi (mosó)hely szükséges. Csak homok- és olaj­fogóval ellátott padlóösszefolyó ké­szíthető.

A gépjárműtárolók kapui lehetnek: nyíló-, szekciónak, harmonika-, toló-, göngyölített, teleszkópos vagy billenő­ kapuk. (Javasolt irodalom: Kószó Jó­zsef Kapuk és Ajtóktól a kapukig c. könyvei.) A kapuszárnyak a közterület személyforgalmi részéből a járdának max. felét foglalhatják el (a működtetés időtartamára), és azokat a falhoz vagy a padozathoz időszakosan rögzí­teni kell, nehogy becsapódjanak.

Kerékpártároló

Külön helyigénye nincs, mert a kerék­párok a lakás bármely kiszolgálóhelyi­ségében elhelyezhetők. Lényeges azon­ban, hogy a kerékpárt a tárolóba a lakástól független közlekedőn keresztül tolhassuk be (sáros gumi, szennyező­dések stb. miatt). Többlakásos épüle­teknél a lakólétszám felét alapul véve 0,30 m²/kerékpár területet kell számí­tásba venni.

Gyerekkocsi-tároló

Csakis többlakásos és többszintes la­kóházaknál lehet indokolt, egy- és két­lakásos épületeknél a tervezéskor el­hagyható.

4.147. ábra Hatlakásos lakóépületbe épített szoláris melegvíz-ellátás a) alaprajz; b) metszet; c) homlokzati kép; 1 lakások; 2 lépcsőház; 3 melegvíz-tároló tartály; 4 melegvíz-előállító kollektorok; 5 elektro kollektor; 6 hőszigetelt határoló falak.

Kazántér

A lakások etázs-, ill. a többlakásos épü­letek központi fűtéséhez a szilárd vagy olajtüzelésű kazán számára lehetőleg olyan, a lakástól elkülönített helyiség szükséges, amely

• a közlekedőn keresztül közelíthető meg (lehetőleg);
• önálló külső bejárati ajtóval és szellőzőablakkal épült;
• megfelelő légtérfogatú;
• vízvételi és csatornacsatlakozási le­hetőséggel ellátott (pl. falikút lég­beszívós, hollanderes kifolyóval);
• határoló szerkezetei biztosítják a megfelelő fagyvédelmet;
• a szükséges keresztmetszetű és ma­gasságú kémény megépíthető.

A gázüzemű etázsfűtés kazánja a lakás közlekedőjében, előszobájában, konyhájában, fürdőszobájában, barkács helyiségében és szárítójában is elhelyezhető, a következő feltételek mellett:

• kéménye van;
• a helyiség megfelelő szellőzőab­lakkal (vagy ajtóval) rendelkezik, és légtérfogata garantálja a biz­tonságos üzemeltetést;
• gázkazánhoz 60cm-nél közelebb nem lehet éghető anyagú szerke­zet (fogas, szekrényajtó stb.).

Tüzelőtároló

Csak szilárd tüzelőanyagú és olaj fűtés esetén szükséges. Méretigénye függ a tárolandó anyag (szén, fa, olaj) tulaj­donságaitól, de legalább 4,00 m² nagy­ságú és kívülről megközelíthető legyen. A tüzelőtároló a kazántérre szilárd anya­gú fűtésnél közvetlenül nyílhat (vasaj­tóval), míg olajüzemnél közvetve (köz­lekedővel) csatlakozhat. Itt jegyezzük meg, hogy lakóépületen belül max. 200 l fűtőolaj tárolható egy tételben egyidejű­leg. Ennél nagyobb tárolási igény ese­tén külön tárolótartályt kell létesíteni, a tűzvédelmi követelmények betartásával.

A többlakásos lakóházak közösségi lép­csői általában külön lépcsőházba ke­rülnek Az egy-két lakásos házaknál kül­ső lépcső ritkán készül, kivéve az elő-, a terasz- és kerti lépcsőket. A lakások belső lépcsői, általában a lakás funkcionális kapcsolatainak meg­felelően, az előtérhez vagy a nappali teréhez kapcsolódnak. Legkedvezőbb az előszobából vagy külön közlekedő­ből való lépcsőindítás, ill. – fogadás.

A nappali terében elhelyezendő lép­cső ugyan esztétikailag tetszetős, mint belsőépítészeti tér- és formaelem ezzel szemben nem annyira praktikus, amin a közlekedési zóna és a haszná­lati intimitás elválasztásának igényét értjük. A felső szintre minden esetben a nappali terén át lehet feljutni, az intimitást viszont a lépcsőn haladva az oldalról való föllátás, a helyiségek egy­másba tárulkozása stb. szempontjából kell vizsgálni. A lakások belső lépcsői­ként a különböző alakú, vagyis külön­böző alaprajzú lépcsők egyszerűen alkalmazhatók. Szintek közötti áthida­lás céljára általában egykarú, de két­ vagy ritkán háromkarú lépcsők is ké­szülnek.

Az egykarú lépcsők készülhetnek íves karral vagy sugaras lépcsőfokok­kal. A csigalépcső kisebb, az ívelt karú nagyobb helyigényű. Egykarú lépcső csak 3,00 m szintkülönbségig létesít­hető.

A lépcsőkar (vagyis az összefüggő, pihenő nélküli lépcsőfoksor) kialakítá­sakor a következőket kell betartani.

Ezek:

• lakáson belüli karszélesség (1) min. 0,80 m;
• a karszélességnél a fogódzó (kor­lát) magasságában is meg kell len­nie a minimális méretnek;
• lépcsőkarra és a kapcsolt pihenő(k) közlekedési űrszelvényébe ajtó nem nyílhat;
• legalább egy oldalon fogódzóval kell ellátni akkor is, ha korlátra nem lenne szükség;
• minden 0,80 m-nél magasabbra ve­zető lépcsőhöz korlátot kell sze­relni.

4.110. ábra A kényelmes lépcső méreté­nek alapja a lépéstávolság a) emberi lépéshossz; b) lépéshossz a lép­csőn; 2m+sz = 60 – 64 cm.

4.111. ábra Lakáson belüli lépcsők 3,00 m szintkülönbségig készülhetnek közbenső pihenő nélkül is, különböző alakban a) egykarú; b) U alakú; L alakú; d) C alakú; e) egykarú, félfordulós, egyenes és
íves karokkal.

4.112. ábra Meredek lépcsőkarok fokkiképzése a) ívelt lépcsőkar orsótér felőli vége; b) fer­de homloklappal növelt járófelület; c) átfe­déssel növelt járófelület

A lépcsőkarok fordulóiban, ill. a fo­gadószinten lépcsőpihenőt kell kialakí­tani, amely a felső lakótérnek egyúttal közlekedője is. Alaprajzi szélessége, vagyis kisebbik mérete nem lehet keskenyebb a csatlakozó lépcsőkar szé­lességénél. Lépcső forgalmi űrszelvé­nyébe ajtószárny nem nyílhat, ajtók előtt min. 0,85 m, elő lépcsőnél 0,60 m szükséges.

A lépcsőkar hosszmérete a lépcső­fokok sorából adódik. Egy lépcsőfok mérete kiszámításának alapja a felnőtt ember lépéstávolsága, mely 60-64 cm. A lépcsőfok belépője (sz) a vízszintes vetületi sík hossztengellyel párhuzamos mérete, a föllépője (m) pedig a két be­lépősík közötti távolság.

A föllépő magassági méretei:

• lakáson belül: max. 20 cm.

A belépő, tehát a lépcsőfok széles­ségi mérete a következő képlettel ha­tározható meg: 2 m + sz = 60-64 cm.

A föllépő pontos magasságát a szint­különbség (Szm) és az áthidalásához szükséges fokok számának hányadosa adja meg.

A lépcsők anyaga elsősorban acél és fa (kombináltan is), valamint vasbeton. Az anyag elsődlegesen az építészeti megjelenés miatt meghatározó. Falak között lehet egyszerű vasbeton; az alatta lévő tér egyéb célokra (lomtároló, WC stb.) kihasználható. Egy könnyed és légies lépcső anyaga acél és fa. A belső térből fakadó adottságok miatt első­sorban a fa dominál, mivel ez inkább harmonizál a lakás bútorzatával. Kü­lönleges anyagok még a plexi, az üveg, de ezek csak korlátként jöhetnek szó­ba. A járófelületek anyaga – függetle­nül a váztól – fa, kő, műkő, textília (szőnyeg), gumi stb. A járófelület lakáson belül azonos az indítószint bur­kolatának anyagával.

4.116. ábra Körlépcső csavart orsótéri tar­tószerkezettel, lebegő lépcsőfokokkal a) nézet, b) alaprajz.

4.117. ábra A járóvonal és a közlekedési űrszelvény vetületi tengelyvonalának meghatározása húzott fokú lépcső ese­tében.

4.118 ábra Járóvonal szerkesztése (pihenős) kétkarú lépcső esetében.

Lépcsők és lépcsőházak

Lépcsők, lépcsőházak helyigényét ál­talában két lépésben határozzuk meg. Az első lépésben a lépcsővel szemben támasztott alapvető követelmények alap­ján számítással meghatározzuk az elméleti helyigényt az alkalmazni kívánt lépcsőtípustól, lépcsőformától függet­lenül. A második lépésben már az adott lépcső vagy lépcsőház – típustól, formá­tól és elrendezéstől is függő – tényle­ges helyigényét határozzuk meg.

Vala­mennyi számításnál a következőkből kell kiindulnunk:

• mekkora szintkülönbséget vagy szintkülönbségeket kell a lépcsővel át­hidalnunk;
• milyen rendeltetésű a lépcső – mi­lyen típusú és nagyságú forgalom le­bonyolítását kell biztosítanunk.

Ezek alapján tudjuk meghatározni a lépcsőkar vagy lépcsőkarok alkalmaz­ható meredekségi tartományát és a lép­csőfokok lehetséges méreteit, valamint a szükséges karszélességet.

Bármilyen formájú, elrendezésű lép­csőt vagy lépcsőházat kívánunk kiala­kítani, ezekből a számítási adatokból kell kiindulnunk. Itt kell megjegyez­nünk: ritkán, de előfordul, hogy a lép­cső kialakítására, elhelyezésére kötött méretű és alaprajzi arányú hely áll rendelkezésre. Ebben az esetben a lehetséges lépcsőtípus kiválasztásához is az említett alapvető számítási adatokra van szükségünk. Előfordul az is, hogy egy lépcsőházzal eltérő szintkülönbsé­geket kell összekötnünk, vagyis az egy­más fölötti szintek nem azonos távolság­ra vannak egymástól.

Ebben az esetben úgy kell a fellépő magasságát megha­tároznunk, hogy mindegyik szintkülönb­ség a választott fellépő egész számú többszöröse legyen, mert az előírások szerint egy lépcsőkarban, ill. egy lép­csőházban a lépcső járóvonalán mérve csak azonos méretű lépcsőfokok helyez­hetők el. Tehát csak a lépcsőfokok szá­mát változtathatjuk. (Ez alól az előírás alól csak az időszakos használatú épít­ményszintekre, pinceszintre és padlás­szintre vezető lépcsők kivételek. Ezekre a szintekre vezető lépcsők a csatlako­zó lépcsőházban alkalmazottól eltérő méretű fokokkal is kialakíthatók.)

Egy-egy lépcső vagy lépcsőház hely­igényének kiszámításához még a követ­kező előírások ismerete szükséges:

• Egy lépcsőkar legfeljebb 3,00 m szintkülönbséget hidalhat át, ill. három fellépésnél kevesebbet nem tartalmaz­hat. Ha a szintkülönbség nagyobb, mint 3,00 m, akkor a lépcsőkart pihenővel ketté kell osztanunk.
• Nagy forgalmú építményben, to­vábbá kétszintesnél magasabb többlaká­sos lakóépületben egyenes járó vonalú lépcsőt (lépcsőkart) kell kialakítani. ívelt karú vagy húzott fokú lépcsőkart a biz­tonságos, gyors kiürítés, menekülés le­hetősége érdekében nem szabad kiala­kítani.
• A lépcsőpihenő kisebbik mérete a lépcsőkar szélességénél kisebb nem le­het. Ha a pihenő emeleti szinten van, akkor a szélességi méretének legalább 1,30 m-nek kell lennie. (Ezekbe a te­rületekbe ajtó nem nyílhat.)
• Egyenes lépcsőkarba beiktatott köz­benső pihenőnek – járóvonalon mérve – legalább 0,60 m hosszúnak kell lennie.

4.119. ábra Lépcsőházak részei és elne­vezésük a) metszet; b) alaprajz, két lakásbejárattal.

4.120. ábra Lépcső (lépcsőház) kitűzése és helyigényének meghatározása adott épületben 1 lépcsőkar fokokkal; 2 közbenső pihenő; 3 indító- és érkező pihenő; 4 szerkesztési vonalak.

4.121. ábra Lépcsők alkalmazási területe A sík terep; B kerti lépcső; C teraszlépcső; D elő lépcső; E középület lépcsője; F lakóépület lépcsője; G lakáson belüli lépcső; H galérialépcső; I padlás- és pincelépcső; J hágcsó.

4.122. ábra Lejtők, lépcsők, létrák és hágcsók lejtésszögének meghatározása.

[table id=116 /]

Lépcsők helyigénye

Egy-egy lépcső vagy lépcsőház helyigé­nyének meghatározása a következő lé­pésekből áll:

• A lépcső rendeltetésétől függően meghatározzuk, hogy milyen lehet a me­redeksége: többlakásos lakóház lépcső­házi lépcsőjénél pl. 15/33-17/29 cm-es fellépő/belépő aránnyal, ill. meredek­séggel kell számolnunk.
• Pontosan meghatározzuk az áthi­dalandó szintkülönbséget, padlószint­től padlószintig mérve: legyen ez pél­dánk esetében 3,60 m.
• Meghatározzuk a fokok számát. Ezt kétféleképpen végezhetjük el. Egyrészt úgy, hogy a szintkülönbséget eloszt­juk a lépcső meredekségétől függően lehetséges fellépő méretekkel.
• Példánk esetében ez: 360 cm : 15 cm = 24 db fok.
• (A még lehetséges 16 cm-es vagy 17 cm-es fellépő esetében az osztás nem egész fokszámot ad, így nem alkalmaz­ható.) Másrészt ezt a számítást elvégez­hetjük úgy is, hogy a szintkülönbséget elosztjuk a várható fokszámokkal, és az így kapott fellépő magasságok kö­zül kiválasztjuk az adott rendeltetésű lépcső esetében alkalmazhatókat. Ez példánk esetében a következő: 360 cm/22 db = 16,36 cm 360 cm/23 db = 15,65 cm 360 cm/24 db = 15,00 cm 360 cm/25 db = 14,40 cm Mint látjuk, a kapott fellépő értékek (két tizedes jegyig kerekítve) 22, 23 és 24 db fellépő esetén felelnek meg a 15 – 17 cm közötti értéknek. Általában törekednünk kell arra, hogy a fellépők mérete kerek érték legyen, de ez csak akkor valósítható meg, ha a szintkü­lönbség a kívánt fellépő méretek valamelyikével maradék nélkül osztható.
• Meghatározzuk a lépcsőfokok be­lépőméretét a 2m+sz = 60 – 64 cm sza­bály alapján. Példánkban ez a követ­kező két szélsőértékre adódik: 60 cm – (2×15 cm) = 30 cm; 64 cm -(2×15 cm) = 34 cm.
• Meghatározzuk a lépcsőkarok szá­mát. Mivel példánkban 3,60 m-es szint­különbség szerepel, legalább két karra kell a fokokat elosztanunk. Ez már azon­ban jelentős mértékben függ a lépcső környezetének adottságaitól: lehet két egyforma kart kialakítani 12-12 lépcső­fokkal, és lehet az egyik karban maxi­mum 20, a másikban pedig 4 fok.
• Meghatározzuk az egyes lépcső­karok hosszát. Minden lépcsőkarban eggyel több fellépő van, mint belépő. Ezért a lépcsőkarok hosszát úgy hatá­rozzuk meg, hogy a fellépők számát csökkentjük eggyel, és szorozzuk a ko­rábban kiválasztott belépőmérettel. (Az itt ismertetett számítás húzott, íves és körlépcsőknél is azonos, de ezeknél kar­hosszúságon a járóvonalon mért hosszt értjük.)

A további lépések már jelentős mér­tékben függnek attól, hogy a lépcsőnek milyen az alaprajzi elrendezése, milyen lépcsőfajtát, lépcsőformát kívánunk al­kalmazni. Végül is ezek figyelembevételével határozható meg a lépcső vagy egy lépcsőház tényleges alaprajzi mé­rete, helyigénye.

4.123. ábra Tizenegy lakásos épület lép­csőháza spirális felfűzésű lakáskapcso­lattal a) földszinti; b) általános, emeleti lépcsőalap­rajz.

4.124. ábra Külső lakásfeljárati lebegőlépcső 1 konzolos lépcsőfok; 2 konzolos pihenőle­mez; 3 lépcsőkísérő lábazat; 4 korlát.

4.125. ábra Tizenkét lakásos épület lépcsőháza osztott (eltolt) szintű lakáskapcsolattal a) lépcsőház; b) épület vonalas alaprajza.

Lépcsők méretezése

Egy-egy lépcső tervezésekor, kialakítá­sakor általában a következő főbb adott­ságokat és követelményeket kell figyelembe vennünk.

Vegyük figyelembe:

• milyen típusú és nagyságú forgal­mat kell a lépcsőnek biztonságosan, ill. kényelmesen lehetővé tennie;
• mekkora az a szintkülönbség, ame­lyet a lépcsővel át kell hidalni;
• a lépcső elhelyezésére mekkora és milyen alakú tér áll rendelkezésre;
• az adott körülmények között milyen építési technológia alkalmazható;
• a lépcső szerkezetei hol és milyen mértékben támaszkodhatnak a csatla­kozó-, ill. határoló szerkezetekre;
• milyen formai, esztétikai igényeket kell a lépcsőnek kielégítenie funkció­jától és környezetétől függően.

Természetesen más a helyzet, ha egy új lépcsőt tervezünk adott típusú és nagyságú forgalomra, és más, ha adott méretű területen belül kell megolda­nunk egy határozott funkciójú lépcső kialakítását. Teljesen tiszta eset ritkán fordul elő. Rendszerint adott típusú és nagyságú forgalom részére viszonylag kötött méretű térben kell a lépcsőt el­helyeznünk. Ezért egy-egy konkrét lépcső tervezése, kialakítása komplex feladat, amelyet több követelmény pár­huzamos, együttes figyelembevételével kell megoldanunk. Itt most csak néhány alapvető, álta­lános szempontot emelünk ki, amelyek a teljes tervezési folyamatra érvényesek.

4.128. ábra Lépcsőkarok fokainak lekerekítése kényelmi okok miatt 1 szerkesztési segédegyenes; 2 lépcsőkarral párhuzamos szerkesztési segédtengely; 3 lépcsőkar; 4 lekerekített lépcsőfokok; a = 90/5 = 18°; a = 0,63 sz.

4.129. ábra Osztott szintű többlakásos tár­sasház pihenőszinti lakáskapcsolattal a) jó megoldás az, amikor a lépcső hala­dásirányával szemben van a lakásbejárat; b) rossz megoldás az oldalsó kapcsolat.

Minden esetben arra kell töreked­nünk, hogy a kialakított lépcső funkci­ójának teljesen megfelelő legyen: biz­tonságosan le tudja bonyolítani az adott forgalmat, sőt ezen belül megfelelően kényelmes is legyen. Ezeknek a köve­telményeknek a kielégítésében sokat se­gítenek a vonatkozó építési előírások. A legtöbb esetben ügyelnünk kell arra is, hogy a kialakított lépcső a már em­lített igényeket helytakarékosan elégítse ki, mert az általa elfoglalt terület rend­szerint más funkcióra nem használható. Ezt az adott célra legmegfelelőbb lép­csőtípus kiválasztásával érhetjük el.

Mivel a lépcső a szintek közötti for­galom lebonyolításán túl térformáló elem is, csaknem minden esetben törekednünk kell arra, hogy a lépcső formai kialakítása, anyagai, sőt szerkezete is esztétikailag megfelelő legyen. E komplex tervezési folyamaton be­lül a felsorolt követelményektől és adott­ságoktól függően kell a lépcsők egyedi méreteit meghatároznunk. A további­akban ennek folyamatát, törvényszerű­ségeit ismertetjük.

Lépcsőkarok méreteinek meghatározása

A lépcsőkarok méretei mindig össze­függésben vannak azzal, hogy hány lép­csőfokot kívánunk elhelyezni bennük. Hosszuk a lépcsőfokok számától, szé­lességük pedig a fokok hosszától függ.

Egy lépcsőkar lépcsőfokainak száma:

• legalább 3;
• általában 7-12;
• legfeljebb 15;
• kivételes esetben 20.

Egy lépcsőkar az alábbiakból áll:

• az induló lépcsőfok, amelynek já­rólapja a pihenőnél egy fellépővel ma­gasabban van;
• n-1 számú közbenső lépcsőfok’,
• a kilépő lépcsőfok, amelynek járó­lapja már az elérni kívánt szinttel azo­nos magasságban van.

Ennek megfelelően az egy lépcsőkar­ban minimálisan elhelyezhető lépcső­fokok száma: egy induló, egy közbenső és egy kilépő lépcsőfok. Ennél keve­sebb – tehát kettő vagy egy – lépcső­fokot elsősorban lakáson belül tervez­hetünk csak, ahol a lakás használója jól ismeri az elrendezést, a közlekedési útvonalak helyzetét, adottságait. Na­gyobb forgalmú helyeken kerüljük a háromnál kevesebb lépcsőfokot tartal­mazó lépcsők alkalmazását.

4.130. ábra Párhuzamos lépcsőkarok kap­csolata fél-fél lépcsőfok közbeiktatásával a) alaprajz; b) csomópont; c) metszet (jelö­lés a 4.131. ábra szerint).

4.131. ábra Párhuzamos lépcsőkarok egy vonalba eső kapcsolata előretolt lépcső­korlát-metsződéssel a) alaprajz; b) csomópont; c) metszet; 1 lép­csőkar (és a korlát azt követő) irányvonala; 2 szerkesztési vonal; 3 az irányvonalak met­sződése meghatározza a korlátok végpont­jait; 4 lépcsőkar; 5 pihenő; 6 burkolat síkja; 7 szerkezet vonala.

Lépcsőkarok méretei

A lépcsőkarok hosszúságát úgy kapjuk meg, hogy kiszámítjuk, ill. meghatá­rozzuk az induló lépcsőfok és a legfel­ső, kilépő lépcsőfok élei közötti távolságot. Húzott vagy ívelt lépcsőknél ez a mértékadó méret a járóvonal mentén határozandó meg. Ilyen esetekben a karhosszúság a külső oldalon a legnagyobb, míg az orsótér felőli oldalon a legkisebb. Széles lépcsőkar esetén az utóbbiaknak is van jelentőségük, mert a hosszú, nyújtott lépések miatt kívül a lépcső kényelmetlenné válhat, míg keskeny karszélesség esetén a meredek­ség miatt belül veszélyes a közlekedés.

A lépcsőkarok szélessége általában azonos a lépcsőfokok hosszával. Fel­hívjuk a figyelmet arra, hogy a lépcső­karok szélességének meghatározásá­nál csak az l₀ hasznos szélességértéket vehetjük figyelembe. A hasznos szé­lesség úgy értendő, hogy az adott lép­csőkar felett 2,00 m magasságig (azaz az űrszelvénybe) sem oldalról (korlát), sem felülről (szerkezet, lámpatest stb.) nem nyúlik be semmi.

Lépcsőkarok betervezhető hasznos szélességének (I₀) minimális értékei ál­talában a következők:

• soklakásos (10 lakásnál több) la­kóépületben:
• lift nélkül 1,40 m,
• lift esetén 1,20 m,
• vészlépcső 0,90 m;
• lakóépületben:
• 10 lakásig
• 6 lakásig
• 2 lakásig
• 1 lakásnál
• pincelépcső:
• többlakásos épületben
• egylakásos épületben
• padláslépcső
• vészlépcső:
• létszámtól függően, de legalább
• hágcsó és védőkosaras vaslétra (kosárméret)

A hazai előírások csak a fenti felso­rolás egyes eseteire határoznak meg mi­nimális értéket, a többi méretet a DIN előírásai alapján közöljük. Lépcsőkarok méretének megállapításakor a minden­kori vonatkozó szabványokat és elő­írásokat kell figyelembe venni.

A lépcsőkarok lehetőleg mindig pár­huzamos vonalvezetésűek legyenek, ki­véve az elő- vagy bejárati lépcsőket, amelyek lehetnek tölcséres vagy öböl alaprajzúak. A lépcsőkarok magasságát úgy kap­juk meg, hogy a fokok számát szoroz­zuk a fellépők méretével (n><m). Ez lényegében azonos az áthidalandó szintkülönbség értékével. Az egy lép­csőkarral áthidalható maximális szint­különbség (lépcsőkar magasság) 1,80 m, egy lakáson vagy üdülőegységen belül 3,00 m.

4.132. ábra Előre gyártott lépcsőkar (betonelem) szintbeállítása fogadó-, indító – és érkező szinten speciális – tárcsás – szerkezetekkel.

4.133. ábra Pihenők és lépcsőkarok változatai a korlát vonalvezetésének figyelembevételével a) pihenőhöz kapcsolt egész induló lépcső­fokkal; b) közbeiktatott fél-fél lépcsőfokkal; c) lekerekített lépcsőfokkal; helyes megol­dások; d) helytelen megoldás: a pihenő ki­sebb a szükségesnél, és rossz a korlát fo­gódzójának vonalvezetése.

4.134. ábra Többlakásos iker- és sorházaknál alkalmazott főbejárati oldallépcsők a) legjobb ez esetben az egyenes karú lép­cső közbenső pihenővel; b) egy kar csak max. 3,00 m-es lehet egy lakáshoz, míg az első emeletek ennél magasabbak; c) – d) oldalfordulóval a szükséges űrszelvény nem biztosítható.

Lépcsőkarokkal szemben támasztott általános követelmények

A lépcsőkarok elhelyezésekor, kialakí­tásakor a következő előírásokat kell be­tartani:

• Lépcsőkarról ajtó nem nyílhat.
• Többlakásos lakóépület és középü­let lépcsőkar űrszelvényébe nem nyúl­hat, ill. nem nyílhat épületgépészeti vagy egyéb berendezés, pl. gázmérő, villany­óra vagy szekrény, még ezek falba süllyesztett ajtói sem.
• Nagy forgalmú, illetőleg tömegtar­tózkodásra való építményekben, továb­bá a kétszintesnél magasabb többla­kásos lakóépületekben a menekülés céljára egyenes járóvonalú lépcsőkart kell kialakítani. Ezeknek az építmé­nyeknek az ívelt karú vagy húzott fokú lépcsőjét a menekülés céljára nem sza­bad számításba venni.

Az íves, húzott, kör- és csigalépcsők­kel kapcsolatban még néhány, tapasz­talati úton kialakult törvényszerűségre szeretnénk felhívni a figyelmet.

4.135. ábra Három lépcsőkar kapcsolata a pihenőkkel a) pihenők mérete; b) minimális lépcsőkar esetén; 1 lépcsőkar; 2 induló lépcsőfok; 3 közbenső lépcsőfok; 4 kilépő lépcsőfok; 5 pihenők.

4.136. ábra Párhuzamos lépcsőkarok pi­henővel a) egysíkú, szokványos; b) kettéválasztott pihenő közbeiktatott lépcsőfokkal (jelölések a 4.135. ábra szerint).

Pihenő és méretei

A pihenő legalább olyan széles legyen, mint a kapcsolódó lépcsőkar vagy a lép­csőkarok nagyobbik szélességi mérete. A pihenő általában négyzet alakú, kivé­telt képeznek az ívelt lépcsők közbenső pihenői, ahol a pihenő geometriai alak­ja igazodik a lépcső vonalvezetéséhez.

Derékszögben csatlakozó lépcsőka­rok közötti pihenő egyik irányban leg­alább 10 cm-rel, az érkező pihenő kar­irányú mérete pedig 20 cm-rel nagyobb a karszélességnél, de ha a rendelke­zésre álló hely lehetővé teszi, fél vagy egész lépcsőfokszélességgel növeljük meg a méretét. A két- vagy többkarú lépcsők pihenőjében kialakított szint­különbségnek (fellépésnek) mindig azo­nosnak kell lennie a kapcsolódó karok fokainak magasságával. A közel egy irányban haladó lépcsőkarok közé beik­tatott pihenő mélységének egy lépés hossznak megfelelően 60 – 64 cm-esnek kell lennie. A közbenső pihenő vonat­kozásában a 64 cm-es lépéshossz – az alsó és felső lépcsőkar között – elha­nyagolható, ha a karok egymással 135-180°-ot zárnak be. Abban az eset­ben is szükség van a lépéshossznyi mé­retre, ha a pihenőt sugarasan többfelé, vagy a karral párhuzamosan kettéosz­tottuk, és szintkülönbséget hoztunk létre. Ugyanaz vonatkozik a kör-, a csiga- és a pillangólépcsőre is.

Az egyenes vagy tört karú lépcsők esetében lakóépületen belül általában minden 10-14. fok után, lakáson belüli lépcsőnél pedig minden 15-20. lépcső­fok után közbenső pihenőt kell beiktat­ni. Ez esetben a pihenő mérete eltérhet a karszélesség l₀ méretétől, ill. l₀ + 10 cm-től, de 60 cm-nél kisebb nem lehet, és legalább egy lépéshosszal meg kell növelni a belépőt, mérete: sz + n*63 cm. Az induló lépcsőkarok a forgalom irány­változtatása nélkül, vagy legfeljebb 90°-os irányváltozással tervezendők.

Legszokványosabb és legelterjed­tebb megoldás, amikor pihenő közbeik­tatásával a lépcsőkarok közel merőlegesen csatlakoznak egymáshoz. Ez eset­ben a lépcsőkorlát vonalvezetésében egy fokmagasságnyi szintkülönbség jön létre a karok csatlakozásánál, ami helytelen. Helyes megoldás az, amelynél a lépcső­korlát fogódzója állandóan párhuzamos a lépcsőkarok járóvonalával. Ezt úgy érhetjük el, hogy a lépcsőfokok belépőit az orsótérnél a pihenőn is folytatjuk.

Párhuzamos vonalvezetésű, kétkarú lépcsők esetében ugyanezt úgy érjük el, hogy a karokat egymáshoz képest el­toljuk. Ha ez szerkezeti okokból nem lehet­séges, akkor a korlátok vonalát közös metszéspontjukig kell folytatni. Ebben az esetben viszont a pihenőt úgy kell méretezni, hogy a korlátok karon túli pontjától értendő a pihenő szükséges szélessége.

Tiszta űrszelvény

A lépcsőfokok élei által meghatározott elméleti felület felett a biztonságos köz­lekedés érdekében szabadon hagyandó, szélességi és magassági mérettel meg­határozott, függőleges síkú szabad felületet tiszta űrszelvénynek nevezzük. A tiszta űrszelvényt az OTÉK-ban úgy határozták meg, hogy egy 2,00 m hosszú és 1,80 m magas tárgy a lépcsőn mozgatható legyen.

Ennek megfelelően a lépcsőkar és a pihenő feletti szabad belmagasságnak legalább 2,20 m-nek kell lennie. Ebbe a belmagasságba sem szerkezet (geren­da), sem vezeték (fűtési, elektromos), sem egyéb szerelvény vagy berende­zési tárgy nem lóghat be. Az épületek és lakások lakóhelyisé­geket összekötő lépcsőinél lényeges szempont, hogy2,00×1,80×0,60 m-es bútor vagy egyéb tárgy szállítható le­gyen rajtuk. Ezért nem célszerű, ill. csak végső esetben elfogadható a lakáson be­lüli kis keresztmetszetű csigalépcsők tervezése.

4.137. ábra Minimális közlekedési űrszel­vény lépcsőházban úgy a lépcsőkar fö­lött, mint a pihenőkön és a lépcsőkhöz vezető közlekedőkben (pl. kapualj) a) egylakásos házaknál; b) többlakásos társasházaknál; A korlátszélesség; B minimá­lis űrszelvény.

4.138. ábra Lépcsőházak méreténél a (200 x60-as) űrszelvény alsó vetülete mindig el kell, hogy férjen, főként a for­dulókban a) szokványos kétkarú lépcsőnél; b) három­karú lépcsőházban.

4.139. ábra Minimális űrszelvény a lépcső­kar és a pihenők csatlakozásában 1 200x 180×60 cm-es szabadon forduló elem; 2 lépcsőkar; 3 ferde födém vagy lépcsőkar; 4 pihenő vagy födém; 5 indulószint felső síkja.

Korlátok, mellvédek, fogódzók

Lépcsőn, galérián és erkélyen a közle­kedés és a tartózkodás biztonsága ér­dekében korlátokat és mellvédeket helyeznek el. Lépcsőkön a karok, a pi­henők és az orsótér szélén, orsótér nél­küli lépcsőházak esetében a szomszé­dos lépcső vagy vízszintes terület felé 90-110 cm magas korlátot vagy mell­védet kell építeni.

A korlátra, a tömör vagy áttört mell­védre, a lépcsőt határoló falra vagy egyéb szerkezetre fogódzót kell építe­ni, ill. szerelni. A korlátok, mellvédek anyaga lehet fém, fa, üveg, tégla, beton és vasbeton. A fogódzók általában meleg- és biz­tonságérzetet keltő anyagokból készül­nek. A tömör mellvédeket régen téglá­ból vagy kőből falazták. Ma már csak elő lépcsőknél vagy külső tereplépcsők­nél alkalmazzák ezt az építési módszert. A korszerű tömör mellvédek szinte ki­zárólag betonból és vasbetonból ké­szülnek.

A korlátokat és mellvédeket szerke­zeti feladataik szerint is megkülönböz­tetjük. Előfordulhat, hogy pl. egy lépcsőház fűtéséhez csőből készült korlátot vagy korlátmezőt használnak fel mint cső­radiátort, vagy csak a fogódzót mint visszatérő fűtési vezetéket.

A kilencvenes évek építészete és bel­sőépítészete az egyenes vonalvezetés­ről kezd áttérni az íveltre. Az íves és ívelt alaprajzú belső lépcsők különös térformák kialakítását teszik lehetővé, amelyek ugyan évszázadok óta ismer­tek, de alkalmazásuk újból kezd divat­ba jönni. E lépcsőtípusok térhatása ak­kor rendkívüli és egyedi, ha hozzájuk megfelelő korlátok és mellvédek páro­sulnak: a sokféle korlát – az áttört rá­csozattál a tömör mellvédig – mind egy-egy önálló jelenség, lehetőség a belső tér kifejezésére.

Minden 1,00 m-nél hosszabb lejtőt, to­vábbá minden három foknál hosszabb lépcsőt, lépcsőkart, minden olyan lép­csőpihenőt, erkélyt, teraszt, lodzsát, tor­nácot és külső folyosót, amely 0,80 m-nél mélyebb térséggel határos, legalább 1,00 m magas, legfeljebb 12 cm nyílás­szélességű korláttal, mellvédfallal vagy ráccsal kell határolni.

4.140. ábra Előre gyártott, háromszög ala­kú fél szintelemes lépcsőkorlát 1 keretváz; 2 fogódzó; 3 drótüveg betétes korlátmező; 4 függőleges rácsosztású; 5 edzett üvegbetétes; 6 ferde osztású; 6 pihenő; 7 szerelőcsavarok; 8 lépcsőkar.

4.141. ábra Előre gyártott fél szintelemes lépcsőkorlát 1 keretváz; 2 csavarozott kiegészítő elem; 3 csőpersely; 4 toldó csonk; 5 lépcsőkar; 6 pihenő.

4.142. ábra Lépcsőházi korlátok különböző előre gyártott változatai 1 függőleges osztású; 2 ferde osztású; 3 tömör betétes; 4 kiselemes; 5 lépcsőhöz rögzítő csavar; 6 pihenőhöz rögzítő csavar; 7 lépcsőkar; 8 pihenő.

4.143. ábra Különböző lejtésszögű lép­csők és pihenők korlátjának méret meg­határozása A korlátmagasság; B korlát lépcsőkarra me­rőleges mérete; C legkisebb szabad kereszt­metszet; D lépcsőkar és korlát optimális tá­volsága; E legkisebb párhuzamos szabad nyílás; 1 lépcsőkar; 2 pihenő; 3 fogódzó; 4 korlátmező; 5 lépcsőfokok közötti elmé­leti vonal (kapcsolódó táblázat 4.1.).

4.1. táblázat. Lépcső- és pihenőkorlátok méret meghatározása.

Általában a lépcsőkarok egyik (a 3 m-nél szélesebb lépcsőkarok esetén mind­két) oldalát fogódzásra alkalmas mó­don kell kiképezni. Lakóház lépcsőkorlátait, ill. azok fo­gódzóit úgy kell kialakítani, hogy azo­kon csúszkálni ne lehessen. A mellvéd magassága a vastagsági méretével csök­kenthető, de 0,80 m-nél alacsonyabb nem lehet.

A nemzetközi szakirodalom szerint a korlátok, mellvédek méretét mindig az ún. zuhanási magasság határozza meg. A zuhanási magasság a korlát legfelső pontja és az előtte, ill. alatta levő szint 3,00×3,00 m-es területének legmélyebb pontja között mért szint­különbség.

A korlátok és mellvédek magassági mérete a lépcsőkar hajlásszöge és a zuhanási magasság ismeretében a 4.143. ábra jelöléseivel összhangban a 4.1. táb­lázatból határozható meg. A zuhanási magasságot (korlátok vetületi síkjai kö­zött mért) a 12 cm-nél nagyobb szabad orsótérrel rendelkező lépcsőházak ese­tén kell figyelembe venni. A fogódzó mindig párhuzamos kell legyen a korlát, mellvéd alatti fokok éleire fektetett vonallal, a járóvonallal. A járóvonalra merőleges korlátmagas­ság függ a lépcsőkar meredekségi szö­gétől, de sohasem lehet kevesebb, mint

• 3,00 m zuhanási magasságig 0,45 m;
• 3,00-6,00 m zuhanási magasságig 0,60 m;
• 6,00 m zuhanási magasság felett 0,80 m.

A magyar előírások szerint a lép­csőkorlát magasságát – a lépcső mere­dekségétől függetlenül – függőlegesen mérjük a lépcsők élét összekötő vonal felett. A hágcsókat és mászó létrákat 2 m-es magasság fölött védőkosárral kell ellát­ni, kivéve, ha azok építményen belül vannak, és legfeljebb 3,60 m-es szint­különbséget hidalnak át. A védőkosár keresztmetszeti mérete a fokok vona­lára merőlegesen 60-65 cm, szélessége legalább 60 cm.

4.144. ábra Lépcsőházak megvilágítása 1. pontszerű mennyezetlámpákkal a) alaprajz; b) metszet.

4.145. ábra Lépcsőházak megvilágítása 2. sávos mennyezeti lámpákkal a) alaprajz; b) metszet.

4.146. ábra Lépcsőházak megvilágítása 3. kombinált fali és mennyezeti lámpákkal a) alaprajz; b) metszet.

Lakásokban egészségügyi helyiségeket akkor is kötelező építeni, ha közmű­ves víz- és csatornaellátás még nincs, ill. ha emiatt kerti árnyékszék építése is szükséges.

Régen a mosdó a lakás konyhájába, a WC pedig az udvar valamely szeg­letébe került; ez ma már a higiéniai követelmények miatt elképzelhetetlen. Egészségügyi helyiségek a WC, a mos­dó, a fürdőszoba. Mindegyik mosható padló- és falburkolattal készül, víz- és csatornahálózattal, melegvíz-vezeték­kel ellátott. E helyiségek természetes megvilágítása nem feltétlenül, de – fő­ként természetes – szellőzése minden­képpen szükséges.

WC-helyiség

A lakásokhoz a WC-berendezés vagy külön helyiségbe, vagy a fürdőbe, vagy mindkettőbe kerül. Külön WC-helyiség szükséges minden kétszobásnál nagyobb lakásban, közvetlen vagy közvetett kézmosási lehetőséggel. A mai lakásokhoz árnyékszék (külön udvari WC) csak ideiglenes jelleggel létesíthető.

Méretigény:

• alapterület: min. 0,90 m²;
• szélesség: min. 0,80 m;
• mélység: min. 1,10 m,
• befelé nyíló ajtó esetén min. 1,40 m;
• átlagbelmagasság: min. 2,20 m. A legkisebb méretű térbe ajtószárny nem nyílhat. Az elhelyezendő kézmo­só növeli a helyigényt.

A WC-helyiség lehetőleg ajtóval elkülönített közlekedőtérből nyíljon. Ablak nélküli WC-helyiségek – szel­lőzőkürtő hiányában – szellőztethetők a helyiség világítási áramkörére kötött, a szellőzőnyílásra vagy – kürtőre szerelt ventilátorral is, így a világítás bekap­csolásakor a gépi szellőzés üzemel.

Tisztálkodási helyiségek

A tisztálkodási helyiségek a fürdéshez, mosdáshoz, kézmosáshoz és a mosás­hoz szükségesek. Méretük és számuk függ a lakók létszámától, a lakás nagy­ságától és a szintek számától.

Fürdőszoba WC-vel

Abban az esetben készül, ha a lakás kétszobás vagy annál kisebb, vagy ha háromszobásnál nagyobb, és a lakás­ban van külön WC-helyiség is. Tartal­maznia kell a fürdőkádat, a mosdót, a WC-csészét, valamint helyet kell biz­tosítani benne a mosáshoz (mosógép), és a fűtést is meg kell oldani. A fürdőkád legkisebb mérete 110x 70 cm, és a mosdóval közös csaptelep­pel is létesülhet úgy, hogy zuhanyo­záshoz is megfeleljen.

A helyiség javasolt méretei:

• alapterület: min. 3,20 m²;
• oldalméret: min. 1,40 m. Ajtaja nem nyílhat szobára, főző-, étkező- és élelmiszer-tároló helyiségre.

Fürdőszoba

A legelterjedtebb megoldás a fürdőszo­ba, amelyben csakis a tisztálkodás és a mosás lehetséges. Elsősorban előszobá­ra, közlekedőre és gardróbra nyílhat.  Kivételt jelentenek az olyan egy- vagy másfél szobás lakások, ahol a fürdőszo­bának önálló, közvetlen természetes szellőzése van, és nincs benne WC-csésze; ez esetben kivételesen szobá­ból is nyílhat.

Javasolt méretek:

• alapterület: min. 2,50 m²;
• oldalméret: min. 1,40 m.

4.102. ábra Fürdőszoba sarok-pipereasz­tallal.

Zuhanyfülke

A legkisebb alapterületű vagy többszin­tes lakások második vagy kiegészítő tisztálkodási helyiségéül szolgál. Ha a lakótérben van külön fürdőszoba, a zu­hanyfülkében nem feltétlenül szükséges mosdót elhelyezni. Külső padlóössze­folyóval készül.

Mosdó nélküli zuhanyfülke javasolt méretei:

• alapterület: min. 1,40 m²;
• oldalméret: min. 0,85 m. Közvetlen természetes szellőzése szükséges.

Mosdófülke

Bármely helyiséghez kapcsoltan létesít­hető ott, ahol erre szükség van. Elsősor­ban olyan háló- vagy dolgozószobánál hasznos, ahol a külön fürdőszoba csak az előtéren keresztül érhető el, vagy a lakás más szintjén van. Mosdófülke be­épített szekrényben is elhelyezhető, ha önálló mesterséges megvilágítással ren­delkezik. Padozata a kapcsolt tér anya­gáéval azonos anyagú.

A tisztálkodó helyiségek ablakmell­védjének magassága (parapet magasság) fürdőkád esetén 1,40 m-nél, zuhany­tálca esetén pedig 1,80 m-nél alacso­nyabb nem lehet. Külső határoló falra (vagy falba) vízvezeték csak külön hő­szigeteléssel ellátva szerelhető, csapte­lep pedig csak különösen indokolt eset­ben kerülhet. A tisztálkodó helyiségben elhelyezendő vízmelegítőnél nem sza­bad megfeledkezni a szükséges hely betervezéséről, és hogy – az elektro­mos üzemű kivételével – számára ké­ményt kell építeni, valamint a megfe­lelő légtérfogatot biztosítani kell.

Itt kell megjegyezni, hogy ma kapha­tó olyan gázüzemű melegvíz-termelő ké­szülék is, amelynek nincs füstelvezetése, hanem az a helyiség légterében marad. E füstgáz mérgező gáz, amely a fürdő­kádban ülőre veszélyes lehet, ezért e ké­szülék alkalmazását érdemes elkerülni!

A gazdasági helyiségek a háztartáson belül elsősorban a lakás „üzemi” ki­szolgálását látják el. A háztartási teen­dők az élelemkészítés, a ruházat rend­ben tartása és a lakás tisztán tartása.

Konyha

A konyha az élelem előkészítésén túl fő­ként a főzést szolgálja, de a mosogatás és étkezés mellett sok esetben a háztartási munkák közül pl. a mosást, a vasalást és a varrást is itt végzik. Ezeket már a tervezés fázisában szem előtt kell tartani.

A konyhában a területhez és a mun­kafolyamathoz három munkahelycso­portot kell figyelembe venni: az előké­szítési, a főzési, valamint a mosogatási és edénytároló helyet.

Az előkészítéshez megfelelően mé­retezett munkafelület és tároló hely szük­séges. A tároló hely a munkafelület fölött és alatt, fiókokban helyezkedik el. A főzőhely a tűzhely, amely kapcsolódik az előkészítési munkafelülethez, és még jobb, ha tálaló munkafelület is kapcso­lódik hozzá. A tisztítóhely a munkatér második része, amely magában foglal­ja az egy- vagy kétmedencés mosogatót, természetesen meleg vízzel ellátva. A három munkafázis a helyesen ter­vezett konyhában elkülönítve végez­hető aszerint, ahogy a folyamat ezt meg­kívánja.

A konyha alaprajzi elrendezése több­féle lehet:

• egysoros;
• kétsoros (párhuzamos);
• sarok (L alakú);
• patkó (U alakú).

A főzőhelyiségek a lakás területének arányában és az étkezés helyének meg­határozása alapján különböző (főző­konyha, étkezőkonyha, teakonyha és főzőszekrény) nagyságúak. A főzőkonyha biztosítja a teljes konyhafunkció ellátását, területe 4,00-6,00 m², természetes megvilágítással és szellőzővel rendelkezik. Ülőalkal­matosság csak az esetleges előkészítő munkához van; az étkezés a térben kap­csolt étkezőben vagy a nappaliban le­hetséges; a kapcsolatot ajtó vagy áta­dóablak jelenti.

Az étkezőkonyha olyan lakásokban megfelelő, ahol a konyhai főzési mun­kákon túl a család étkezése is itt zajlik. Ez manapság már egyre kevésbé ked­velt, csak kisebb alapterületű lakásoknál tervezik, mert vendégek étkeztetésére a főző munkatér nem ideális terület (szag, látvány).

4.98. ábra Főzőkonyha étkezőpulttal.

4.99. ábra Konyhák minimális méretigén­nyel a) egysoros; b) – c) L alakú; d) L alakú asz­tallal; e) U alakú étkezőasztallal; f) U alakú, szemben lévő tűzhellyel; g) U alakú, közép-főzőhellyel; 1 hűtőszekrény; 2 előkészítő pult; 3 tűzhely; 4 mosogató; 5 mosogató­pult; 6 csepptálca; 7 étkezőasztal; 8 moso­gatógép; (9 mosógép; 10 vasalóállvány).

4.100. ábra Főzőkonyha étkezőpulttal.

Bútorozásához az étkezőrész miatt az egyoldali vagy sarok szekrénysor jö­het számításba.

Az étkezőkonyha méretjellemzői:

• alapterület beépített berendezés­sel min. 6,00 m², de inkább nagyobb;
• legkisebb alaprajzi méret:
• egyoldali szekrény + falra fordí­tott asztal esetén 2,20 m²;
• szabadon elhelyezett étkezőasz­tal + szekrénysor esetén 2,80 m².

A teakonyha a kisebb alapterületű la­kások főzőhelyisége. Jellemzői a követ­kezők:

• alapterület: min. 2,00 m²; max. 4,00 m²;
• legkisebb mérete: 1,45 m²;
• természetes megvilágítás és sza­badba nyíló ablakfelület:
• gáztűzhely esetén kötelező;
• elektromos üzemű tűzhely ese­tén csak szellőzés is elegendő.

Főzőszekrény egyszobás lakásoknál létesíthető. A főzőhely csak elektromos üzemű lehet, gázüzemű szigorúan tilos. Előszobára vagy közlekedőre nyitható, de külön szellőztetés szükséges.

Jel­lemzői a következők:

• alapterület: 0,60-2,00 m²;
• legkisebb alaprajzi mérete: 0,60 m².

A főzőszekrény a kapcsolt tértől füg­gönnyel, ajtóval, esetleg redőnnyel is elválasztható, az előtte lévő terület (elő­szoba) mérete olyan legyen, hogy a kü­lön közlekedési sáv szabadon maradjon.

A konyhákkal kapcsolatban általá­nosságban szükségesnek tartjuk meg­jegyezni a következőket:

• gázüzemű tűzhely esetén szabad­ba nyíló ablaknak kell lennie;
• gázüzemű tűzhelynél teljesítmény­arányos konyhai légtérfogat szük­séges;
• ha a konyha csak a lakótérből nyí­lik, akkor abban gázüzemű tűzhely nem használható;
• főzőhelyiség szabad falnyílással csak étkezőre nyílhat, ezt nevezik étkező- vagy lakókonyhának;
• háztartási hűtőgép elhelyezhető le­gyen benne
• kivéve a teakonyhát és a főző-szekrényt;
• közvetlen vagy közvetett fűtésről gondoskodni kell;
• kapcsolódjon az élelmiszer-táro­lóhoz.

Élelemtároló

A konyha ellátásához fontos, hogy bi­zonyos mennyiségű élelmiszer mindig kéznél legyen, ill. az ételmaradék tovább felhasználható, ehhez pedig szaksze­rűen tárolható legyen. Az élelem az éléskamrában, kamra­szekrényben, valamint a kislakások tea­konyhájához vagy főzőszekrényéhez kapcsolódó, falra szerelt, legalább 70 1 űrtartalmú ún. élelmiszerszekrényben, továbbá a háztartási hűtőben, ill. a mély­hűtőben tárolható. E tárolók célja lé­nyegében azonos, a megoldás azonban eltérő.

A legkisebb lakásoknál élelmiszer­szekrényt, az 1+2 szobás lakásoknál pe­dig kamraszekrényt létesítenek. A kam­raszekrény általában a főzőtérbe kerül, de a közlekedőben is elhelyezhető, azonban ez utóbbi kevésbé ajánlatos, mert a kívánatos közvetlen természetes szel­lőzés szellőzőkémény hiányában csak akkor oldható meg, ha a kamraszekrény a külső térhez közel van.

Az éléskamra mérete függ a lakás nagyságától, ill. a tulajdonos igényei­től, hogy mit és hogyan szándékozik benne elhelyezni, ill. tárolni. Szellőzte­téséről, vagyis légcseréjéről minden­képpen gondoskodni kell. Az éléskam­rát az épület árnyékos oldalán, lehetőleg külső főfallal határoltan tervezzük. En­nek oka az, hogy a belső, alacsony hő­szigetelő képességű válaszfal miatt a tároló helyiség gyorsabban felmelegszik. Ez fordítottan is érvényes: a téli nyitott ablak miatti alacsony kamrahőmérsék­let nagyobb hő veszteséget okoz a la­kásban.

Az élelmiszer-tároló ne érintkezzen kéménnyel, mert az a tároló légterét me­legíteni, fűteni fogja! Kamrákban a tárolást főleg állványos polcokon, ritkábban ládákban (vagy fió­kokban) oldják meg. Követelmény, hogy a polcok felülete lakószobánként, ill. két kisszobánként (félszobánként) legalább 0,90 m² legyen, valamint az, hogy a polcok vagy részben zárt tárolók átszellőztetése megoldott legyen. Kamrában hűtőgépet vagy mélyhűtőt elhelyezni nem tanácsos, mert a hűtő által leadott hő a kamra légterét fűti, nyáron pedig olyannyira túlfűtheti, hogy a kamra élel­miszer-tárolásra alkalmatlanná válhat. Mélyhűtő vagy hűtőláda részére na­gyobb légterű helyiséget válasszunk, pl. gázkazán terét, nagy közlekedőt, lakó­előteret stb.

Az ajánlott legkisebb méretek:

[table id=115 /]

Ruhanemű-tároló

A főzésen kívül a házimunkák másik jelentős területe a ruhaneműk rendben tartása és tárolása, amire a következő lehetőségek kínálkoznak.

Ilyenek:

• mobil ruhásszekrényben (szekrény­sorban);
• beépített szekrényben;
• ruhatárolóban (gardrób);
• öltözőben.

A hazai bútortípusok szűk választé­kának némileg ellentmondva majdnem mindegyik szekrénysorban van ruha­tárolási lehetőség, a fiókoktól kezdve a kis és nagy ajtós szekrényekig. Ezeket általában a lakótérben és a hálókban helyezik el.

A beépített szekrények sokkal prak­tikusabbak, mint a mobil szekrények, egyrészt, mert ugyanazon lakásterület közel kétszeres tároló térfogatot jelent, másrészt a bekerülési költség lényege­sen kevesebb, mint a mobil változaté, ráadásul általában praktikusabb is. Be­épített szekrény hálókban, gyerekszo­bában, közlekedőkben és fürdőben he­lyezhető el. Lényege tehát az, hogy minden ruha ott tárolható, ahol éppen szükséges (természetesen erre legke­vésbé a nappali jöhet szóba).

A legpraktikusabb a külön ruhatá­roló helyiség (járható szekrény), ahol egy helyiségben, akár a falat is körülpolcozva, a család ruhakészletének 98%-a is tárolható. Ruhatárolóként egy igénytelenebb, ablak nélküli tér is megfelel, de az lényeges, hogy a kö­zéppontban legyen (a könnyű elérhető­ség miatt). A ruhatároló helyiség szel­lőzését mindenképpen meg kell oldani, lehetőleg úgy, hogy a légcsere kevés szennyeződéssel járjon, ami úgy lehet­séges, hogy a kiszellőzést valahol felül. A lakás valamelyik nagyobb és tiszta légterű helyiségéből oldjuk meg. Kap­csolódhat előtérből vagy közlekedőből, alternatívaként a hálószoba vagy a va­salótér is szóba jöhet.

Az öltöző a ruhatárolóhoz hasonló, de szűkebb tárolási funkcióval, viszont elfér benne a háziasszony toalettasztala tükör­rel, polccal és egy ülőalkalmatossággal.

Ajánlott méretei:

• alapterület: min. 2,00 m²;
• oldalméret: min. 0,80 m;
• hosszméret: min. 1,40 m.

Az öltözőt 4,00 m²-ig nem kell külön szellőztetni, elég, ha a kapcsolt térrel alul-fölül 100-100 cm² keresztmetszet­ben szellőzőráccsal kapcsoljuk össze. Ha az öltöző alapterülete a 6,00 m²-t meghaladja, fűthető, és ablaka van, la­kószobának minősül!

A vasalás helye családonként válto­zik. A következők jöhetnek szóba:

• az ún. háztartási szoba;
• konyha;
• étkező;
• fürdő;
• az esetleges kondicionáló szoba;
• külön erre a célra létesített helyiség.

Mérete, ill. helyigénye ugyancsak a használat módjától függ. Ha az ágyne­mű mosását, vasalását otthon végzik, akkor a helyigény nagyobb, vasalóasz­tal vagy vasalóállvány szükséges.

Külön vasalóhelyiség csak nagyobb lakásoknál indokolt. A mosás általában a fürdőszobában elhelyezett mosógéppel oldható meg úgy, hogy az előkészítés (áztatás) a für­dőszoba kádjában és mosdójában legyen végezhető. Méretezését, ill. helyigényét a fürdő- vagy külön mosóhelyiség terve­zésekor kell figyelembe venni. A szárítás helye a fürdőszoba vagy a külön szárító­tér. Kiváló és gazdaságos ehhez a csalá­di házak szellőztetett és pormentes padlástere, sőt nyáron a hátsó kertje is.

Takarítóeszköz-tároló

A lakás takarítóeszközeinek és szerei­nek legtöbbször valamely beépített szek­rényben vagy a padlásfeljárók alatti te­rekben akad hely:

Méretelőírások:

• területe min. 0,30 m², de;
• legalább a lakás 1%-a;
• legkisebb mérete 0,30 m.

Figyelem! Az itt tárolt tisztító vegy­szerek miatt a gyermekektől elzárható kell legyen!

Lomkamra

Nem feltétlenül szükséges a lakáshoz, ugyanis ahol pince vagy padlás is van, ott tárolhatók a használaton kívüli tárgyak is.

Az OTÉK előírása szerint minden önál­ló rendeltetési egységet (helyiséget vagy egymással belső kapcsolatban álló fő- és mellékhelyiségek műszakilag is összetar­tozó együttesét), amelynek a szabadból vagy az épület közös közlekedőjéből nyíló önálló bejárata van, meghatározott rendeltetés céljára önmagában is alkal­mas és függetlenül üzemeltethető – pl. üzlethelyiség, lakás vagy akár egy szál­lodaépület – tervezési program, üze­melési leírás, üzemelés technológiai terv alapján kell tervezni és megvalósítani.

Erre a lakóház megvalósítása esetén is szükség van, ugyanis csak ennek alap­ján tudja az engedélyező hatóság tétele­sen ellenőrizni, megítélni az egyes rész­letelőírások jogszerű alkalmazásának, megtartásának tényét. Az építtetőnek, a tervezőnek kell arról nyilatkoznia, hogy a tervezett lakóháznak mekkora a leg­nagyobb befogadóképessége, milyen a – nem pihenési célú – egyéb tervezett használati módja. (Ezek általában füg­getlenek attól, hogy a konkrét építtető csak családtöredék – egy vagy két sze­mély -, de a lakás pl. ötszobás. A lakás befogadóképességét félszobánként egy, szobánként pedig két fővel kell számí­tani.)

A tervezőnek a tervezési program alapján kell igazolnia a tervezett épít­mény állékonyságát, tűzbiztonságát, tűzállóságát és a biztonságos mentés le­hetőségét, megfelelő higiéniai, egészségvédelmi kialakítását, használható­ságát, a zaj- és rezgésvédelmi, az ener­giatakarékossági és hővédelmi előírások betartását, valamint az egyes hatások elleni védelem kialakításának szabályos­ságát. Sok előírás ugyanis annak függ­vénye, hogy milyen a tervezett rendel­tetésszerű használat módja.

Lakóhelyiségek

A lakótér a lakás nappali tevékenysé­gekre és pihenésre használt helyiségei­nek csoportja, melyet az egészségügyi és gazdasági helyiségekkel közleke­dők kötnek össze.

Nappali vagy lakószoba

Mindkét elnevezés lényegében ugyan­olyan használatú helyiséget takar. A la­kásban minden esetben kell nappali tartózkodásra alkalmas lakószobát lé­tesíteni; ez nemcsak előírás, hanem alap­vetően ésszerű dolog is, függetlenül a lakás szobaszámától és területének nagyságától.

Egy család „egyénisége” elsősorban a lakás nappali terein mutatkozik meg. Kialakításuk a család összetételétől és az egyének igényeitől függően változó. Mai életünkből adódik, hogy a család­tagok a nap egy részét lakásukon kívül, munkában, a gyermekek pedig óvodák­ban, iskolákban töltik. Nagyon fontos, hogy legyen a lakásban egy helyiség, a nappali szoba, amely – a családi összetartozás jegyében – az egész család rendelkezésére áll. A lakásnak ez a ré­sze olyan otthonos és meghitt kell legyen, hogy benne a napi elfoglaltság után a család szívesen gyűljön egybe, és éljen közös életet.

Sok lakásban sajnos hiányzik ez a nappali szoba, aminek gazdasági okai vannak. Nem jó, ha a nappali helyiség egyben háló is. Ha a lakás minden szo­bája egyúttal hálószoba, akkor a nappa­li fontos szerepét természetesen a szülői háló tölti be, így a legfáradékonyabb (és legidősebb) családtagoknak kevesebb idejük marad egymásra és pihenésre. Ez ingerültséghez, az otthontól való távolodáshoz, és (sajnos) sok esetben a családok szétszakadásához vezethet.

A nappali sok funkciója között van­nak közös és egyéni jellegű foglalatos­ságok. Ilyenek a zenehallgatás, a társal­gás, a vendégfogadás, a játék, és nagyon fontos az étkezés. A közös helyiség tere vagy esetleg más helyiség lehet ebédlő, dolgozószoba, dohányzóhely, kártya­szoba, zeneszoba együtt vagy külön-külön is, a helyi adottságok figyelem­bevételével. Azt, hogy mikor és mihez kell külön helyiség, az anyagi forrásokon túl az dönti el, hogy a különböző igények egyidejű kielégítése a családi körülmé­nyek és adottságok figyelembevételével mennyire zavaró, ill. lehetséges. A laká­sában intenzív munkát végző alkotó em­bernek olyan helyiség szükséges, mely a nappali szobától független, és lehetővé teszi a zavartalan munkavégzést, magá­nyos ember vagy gyermektelen házaspár esetében viszont a nappali egyik szeg­lete akár a dolgozórész is lehet.

Funkciók

A mai korszerű lakásokban mindig van egy nagyobb, közös nappali, amely egyesíti az egymást nem zavaró igényekhez kapcsolódó funkciókat: a kol­lektív jellegűeket, az egyéni jellegűek közül pedig azokat, amelyek a család adottságainál fogva egymás zavarása nélkül megférnek benne. A nappali kialakításakor fontos szabály, hogy világosan kiemelkedjék központi része, amely körül a család élete zajlik. Ez általában az ülőgarnitúra körüli tér a té­vével és zenesarokkal, esetleg kandal­lóval, de lehet a külön társalgó- vagy a kártyasarok is.

A nappali terének megosztását a bútorcsoportok helyigénye és a közöttük szükséges közlekedési sávok határozzák meg. A társalgóhely – az ülőgarnitúra – mint a nappali fő bútorcsoportja elhelyezkedésével uralja a tér használati központját, és úgy szol­gálja kényelmével tulajdonosát, hogy e helyről a nappali tér és funkciói ha áttételesen is, de jól áttekinthetők, és egy helyen többféle kellemes dolog művel­hető. Például kandallótűznél zenehallgatás, poharazgatáskor videózás, kár­tyázáskor dohányzás stb.

A nappali berendezésénél van néhány olyan szempont, melyeket még a terve­zés fázisában tanácsos figyelembe venni.

• Előtérből a nappaliba lépőnek az ülőgarnitúra ne háttal álljon, hanem tá­rulkozzék ki feléje.
• A természetes megvilágítás fénye, tehát az ablak, akkor a leghatásosabb, ha a társalgó-ülő sarkot oldalról éri.
• Ha van kandalló, akkor arra az ülő­helyek átrendezése nélkül is rá lehes­sen látni.
• A belső növények úgy kerüljenek az ablakok elé, hogy ne uralják, hanem szolgálják a lakást.
• Ha mód van rá, akkor inkább ülő-és kiegészítő bútorokkal rendezzük be a nappalit, ne pedig szekrénysorral, ki­véve a könyvespolcot, amely lehet a nappali dísze is.
• Ha a szekrénysor az igény miatt mindenképpen szükséges, az a bejárat­tal átellenes vagy oldalsó falon, lehető­leg egy egységbe kerüljön. A szétszórt, magas bútorok riasztó képet nyújtanak, és úgyszólván „összenyomják” a belső tér koncepcióját.
• Kisebb alapterületű nappaliknál az ülőbútorok fal vagy ablak mellé is helyezhetők, hogy a szabad tér leg­alább három oldalról egyensúlyban le­gyen.
• Osztott terű nappaliknál, vagy ahol nagyobb méretű felnyitható ajtó van, a bútorzat és a színek harmóniát alkos­sanak, ne egy-egy különálló egyveleg benyomását keltsék (pl. keleti bútorral berendezett sarok, barokk ülőgarnitú­ra és a nagymama szekrénysora).
• Osztott szintű nappali közbenső lép­csője ne vágja ketté a teret, hanem a funkciók természetes választóeleme le­gyen, pl. kiemelt étkezőnél, süllyesz­tett zene- vagy kandallósaroknál stb.
• A berendezés ne bútorkiállítás vagy – raktár látszatát keltse, hanem díszlet legyen a család békés és nyugodt éle­tének színterén.

A tervezéskor a lakószobák vonat­kozásában figyelembe kell venni a kö­vetkező szempontokat:

A lakásnak legalább egy szobája

• központi és etázsfűtés esetén legalább 17,00 m²;
• egyedi fűtés esetén legalább 18,00 m² területű legyen.

Ha a nappalihoz szabad falnyílás­sal hálófülke kapcsolódik, a lakóterü­let 16,00 m²-re csökkenthető, mivel a fülke kiegészítő alapterülete a nappali alapterületébe beszámít (egy helyiség). A lakószobák alapterülete min. 6,00 m² legyen (a 12,00 m²-t meg nem haladó szoba fél szobának minősül). A lakás nappali tartózkodásra szol­gáló helyisége, lakószobája közvetle­nül az előszobából, szélfogóból vagy lakóelőtérből nyíljon.

A nappalit úgy kell kialakítani, hogy abban lakószobajelleggel is legalább két (2,00×0,90 m méretű) fekhely és egyéb kiszolgálóbútorok elhelyezhe­tők legyenek. A fél szoba berendezése az előzőhöz hasonló legyen, de min. 1 fekhelynek, 1 ülőhelynek és dolgozóasztalnak el kell férnie. A lakás minden lakója számára – ha külön ruhatároló (pl. gardrób) vagy be­épített szekrény nincs – egy-egy ruhás­szekrény helyét kell számításba venni. A nappali jellemző méretei:

Az elmúlt évtizedekben:

[table id=113 /]

A jelenlegi ajánlás:

[table id=114 /]

4.68. ábra Osztott vagy eltolt szintű ház­ban a nappali szoba tere 1-2 szintre ta­gozódhat, valamint hozzákapcsolódhat a galéria, mely növeli a látványértéket.

Az utóbbi eltérő területarány legin­kább abból adódik, hogy a közös sza­badidő-eltöltés, a tévézés és zenehall­gatás intenzívebb, mint 2-3 évtizeddel ezelőtt. Sokakban felmerül a kérdés, hogy nem túl nagy-e a 30-40 m²-es nappali? A válasz egyértelműen nem, amit az is alátámaszt, hogy ha a nyu­gat-európai polgárok házait – akár fél évszázadra visszamenőleg – vizsgáljuk, sok helyen a lakterület 40-50%-át ép­pen a nappali adja, ott zajlik ugyanis a család teljes közösségi élete, ill. kikap­csolódása, valamint a vendégek foga­dása.

A nappali és egyéb lakószobák leg­kisebb méretei a következők:

• étkező vagy kapcsolódó hálófülke esetén: 3,20 m²;
• központi és etázsfűtés esetén: 3,40 m²;
• egyedi fűtés, kályha esetén: 3,60 m².

4.69. ábra Nappali szoba a ház padláste­rében, oromzati falbani ablakozással.

Hálófülke

Kisebb alapterületű lakások hálófülkéje, területgazdálkodási meggondolásokból, a nappalihoz kapcsolható. Esetenként dolgozószobával vagy dolgozótérrel is érintkezhet, de ez kevésbé jellemző. A hálófülke lakószobához kapcsolá­sának feltétele az, hogy a két helyiség közötti határfalnak legalább a fele sza­bad falnyílás legyen, ami természete­sen függönnyel elválasztható.

A hálófülke legkisebb alapterülete 4,00 m², ezentúl igény szerinti. Egy vagy két fekvőhely – legalább két oldal­ról körüljárhatóan – elhelyezhető kell legyen benne.

A hálófülke a következő feltételek kielégítése esetén kapcsolható a lakó­szobához:

• ha nincs közvetlen szellőzést és ter­mészetes megvilágítást biztosító ab­laka, akkor legfeljebb 6,00 m² alap­területű lehet;
• ha az előző eset áll fenn, akkor a nappali természetes fénnyel bevilá­gított felületeit a hálófülke alapte­rületét is beszámítva kell megha­tározni;
• ha a hálófülke időszakosan, pl. tol­ható ajtóval, önálló légterű helyiség­gé alakítható, akkor gondoskodni kell a természetes megvilágításról és szellőztetésről.

A hálófülke legkisebb falmérete 2,05 m, belmagassága tetőzáradékban való elhelyezés esetén átlagosan 2,20-2,50 m lehet. Ferde tetőfödém esetén a legkisebb falmagasság 1,20 m, egy fek­vőhely elhelyezéséhez (párhuzamosan vagy merőlegesen).

A hálófülke szélessége a bútorozhatóság miatt:

• kétoldalt egy-egy fekvőhely esetén minimum 2,40 m;
• kettős (francia)ágy esetén minimum 2,80 m legyen.

4.70. ábra Általában kis lakásokban kiala­kított hálófülke, mely a nappalihoz, a gye­rek-, esetleg a dolgozószobához kapcso­lódhat szabad nyílással, ablakozás nélkül.

Hálószoba

A lakások hálószobáinak számát, típu­sát, ill. megoldásuk módjait a család létszámösszetételétől függően kell megtervezni. A hálószobák – beleértve a gyerekszobát is – a lakásterület 40-50%-át teszik ki, tehát területgaz­dálkodási szempontból is mértékadó­nak tekinthetők.

A hálószoba az éjszakai pihenés he­lye, a lakás intim része. Elrendezése egyszerűbb a nappaliénál, mert csak a fekvőhelyet (ágyneműtárolóval), eset­leg ruhatároló szekrényt kell elhelyez­ni benne. Egy tágasabb hálószoba az éjszakai pihenésen kívül egyéb fogla­latosságnak is helyszíne lehet (pl. olva­sás, tévézés, rádiózás, esetleg idősza­kos munka, tanulás stb.).

A hálószobák bútorozásakor figye­lembe kell venni a minimális közleke­dési sávot vagy űrszelvényt – általá­ban 60 cm – mind középütt, mind a falak mentén. A hálószobák méretét és területét úgy kell meghatározni, hogy abban legfeljebb két személy számára legyen elhelyezhető fekvőhely. Érde­mes inkább kisebb alapterületű háló­kat tervezni, mint fiú- és lánygyermek számára egy közös nagyobbat.

A háló­szoba tervezéséhez az is hozzátarto­zik, hogy a tervezővel tudassuk:

• közvetlen fürdőszoba-kapcsolat szükséges-e;
• a szülői hálóban két egy- vagy egy kétszemélyes (francia)ágy legyen-e;
• a szülők külön-külön hálót kíván­nak-e.

A hálószobák legkisebb alapterülete a következő:

• egyszemélyes: 6,00 m²;
• kétszemélyes (szülői): 12,00 m².A szülői háló optimális alapterülete azonban 14,00-16,00 m², sőt a kettős ágy és a körülötte lévő közlekedőterü­letek, éjjeliszekrények, valamint az aj­tó nyitási űrszelvénye, az ágynemű- és ruhatárolók (szekrények) helyigénye miatt még a 16,00 m² is kevés lehet.

Az ágyak elhelyezése és a belma­gasság összefüggése azonos a hálófül­kénél ismertetettekkel. A természetes megvilágítást és a szellőztetés lehető­ségét közvetlenül biztosítani kell. A te­tőtéri helyiség 6,00 m²-es minimális alapterületi előírását a hasznos alapte­rülettel (1,90 m-nél nagyobb belmagas­ságú rész) kell teljesíteni; ennél a tel­jes terület lényegesen nagyobb lehet.

4.72. ábra Fekvőhely egy sze­mélyre a) – c) különböző elhelyezési formák.

4.73. ábra Fekvőhely két sze­mélyre a) külön-külön; b) kettős; c) dup­la ággyal.

4.74. ábra Fekvőhely gyerek­szobában két személynek a) vég ütköztetéssel; b) sarokelfordítottan; c) emeletes.

4.75. ábra Fekvőhelyek, fekvő­alkalmatosságok lakószobában a) szekrényfalból lenyitható; b) ka­napé; c) kettős kanapé.

Gyerekszoba

A családban élő gyermekeket minden korban önálló egyéniségnek kell tekin­tenünk, és lehetőség szerint gondos­kodnunk kell külön birodalmunk zavar­talanságáról. A gyerekszobát az élet három szakasza, a csecsemő-, a kis­gyerek- és az iskoláskor sajátos köve­telményei szerint kell megtervezni.

A csecsemő gondozásához általá­ban nem szükséges külön szoba, a kis­ágy elhelyezhető a szülői hálóban is. Ez természetesen egyéni dolog; sok helyen az egy-két hónapos csecsemőt már kü­lön fektetik. (A gyermekpszichológu­sok szerint a későbbiekre való tekin­tettel ez a legszerencsésebb megoldás, ugyanis nincs elszakadásélmény, mely nemcsak a gyereknek, hanem a szü­lőknek is konfliktusokat okoz.)

A gyerekszoba léte kisgyermekkor­ban a legnagyobb jelentőségű, amikor a gyermek az otthoni idő legnagyobb részét itt tölti. Az iskolás gyermek már kevesebbet tartózkodik a szobájában – az iskolába járás miatt szabadidejét is egyre inkább a többlettanulás és az otthoni munka tölti ki. Idősebb gyermekkorban igényei egy­re inkább közelítenek a felnőttekéhez.

A gyerekszoba mérete a szülői háló és a lakószobák közötti legyen, a na­gyobb mozgástér (és játéktér) érdeké­ben. Ennélfogva, vagyis a nagyobb szabad padlófelületek miatt az emeletes ágy ma ugyanúgy igény a kisebb laká­sokban, mint a nagyobbakban.

4.76. ábra Gyerekszoba emeletes ágyak­kal és ablak alatti dolgozóasztallal.

A gyerekszoba tervezésekor minden­képp érdemes a következő néhány ap­róságot figyelembe venni:

• egyedi (hagyományos) vagy köz­ponti fűtésnél a fűtőtest előtti rá­csozat elhelyezhetősége;
• lehetőleg puha (szőnyeg) padló­burkolat;
• csak bukóablakokat építsünk be, mert a nyílószárny nyitott helyzet­ben nagyon veszélyes;
• amennyiben mégis nyílóablakot építenek be, annak parapet fala:
• földszintes épületnél min. 80 cm;
• 8,0 m szintmagasságig min. 90 cm;
• 8,0 m szintmagasság felett min. 100 cm legyen;
• egynemű gyerekek szobája vagy gyerekszoba és játszószoba közé aj­tót csak külön igény esetén tegyünk;
• több gyerekszoba a lakáson belül egy csoportot alkosson;
• gyerekszobákkal azonos szinten mindenképpen legyen WC kéz­mosóval.

Ebédlő-étkező

A múltban az étkezés a felsőbb rétegek­nél központi ebédlőhelyiségben, a pol­gári családoknál a lakókonyhában, a pa­rasztságnál pedig – miután a pitvarban megfőzték az ebédet – magában a lakószobában zajlott. A századelőn a középréteg is igyekezett a gazdagok módjára úgy étkezni, hogy a középre helyezett nagy asztal és díszes tálalók töltsenek ki egyetlen helyiséget, az ebéd­lőt vagy a nappali tartózkodásra szol­gáló szobát. Ez volt általában a lakás egyetlen reprezentatív helyisége, itt zaj­lott minden közös családi esemény. A hétköznapokon sok esetben megma­radt a konyhában való étkezés, az ebéd­lőt ünnepélyes alkalmakkor használták.

Ma, amikor a konyhai munkát a csa­lád felnőtt tagjai munkájuk mellett vég­zik, egyszerűsödik a berendezés, előtér­be kerülnek a praktikumok.

Már a tervezéskor meg kell határoz­ni az étkezés helyét és a bútorzat elren­dezését. Az étkező elhelyezhető:

• magában a főzőkonyhában, azaz a 6,00 m²-nél nagyobb alapterületű, ún. étkező- vagy lakókonyhában;
• külön étkezőben;
• a lakóelőtérben;
• a nappali főzőhelyiség felőli szeg­letében;
• alternatív megoldás, ha a „gyors­reggeliző” egyben előkészítő asztal a főzőhelyiségben, de a családi ét­kezés helye az előzőek valamelyike.

Lényeges szempont, hogy az étke­zőhely, ill. – asztal szoros kapcsolatban legyen az előkészítővel, ill. főzőkony­hával. A kapcsolat többféle lehet:

• közvetlen ajtós;
• átadóablakos;
• bár jellegű, ahol az étkező- és fő­zőtér között mobil, könnyen moz­gatható fal vagy belső ablak van.

Az ajtós kapcsolatnál nagyon lénye­ges az ajtószárny nyílási vagy működé­si űrszelvénye, mert egy kedvezőtlen irányba nyíló ajtó sok bosszúság for­rása lehet. Az átadóablak légmentesen zárható és könnyen nyitható legyen. Lényeges kiegészítő eleme a rakodóasztal, mely az étkezőasztaltól jól elérhető kell legyen. Igen ötletes megoldás, amikor az átadóablakra végével rátolt étkezőasztal másik oldala maga a konyhai alsó szek­rény, tároló pult.

A bár jellegű étkezés a mai életritmus civilizációs velejárója, amennyiben so­kan az étkezést nem a meghitt családi együttlét egyik fázisának, hanem gyor­sított emberi táplálékpótlásnak tekin­tik csak. Kis alapterületű lakásoknál ter­mészetesen nem annyira igényről, mint kényszerről beszélhetünk. Van, ahol még maga az étkezőpult is kétszintű; alul a főételek, fölül a köret és az üres edé­nyek foglalnak helyet. Azt javasoljuk, hogy ha lehet, az ilyet csak alternatív étkezőhelynek tervezzük be, alkalmi és futó étkezésre.

Igen lényeges az ülőalkalmatosság, hogy az étkezés élményére koncentrá­ló ember legalább háttámlás, de ha le­het, karosszékben foglaljon helyet. Az étkezés közbeni kis pihentetés a szék karjára könyökölve – a tökéletesebb emésztésen túl – a nap hátralévő részé­ben erősen meghatározza az ember han­gulatát. E szempontnak erősen ellent­mond a bárszékek kényelmetlensége.

Az étkezőasztal elhelyezhető:

• a sarokban, ülőgarnitúrával;
• a végével falra ütköztetve;
• a falnál, de körülülhetően;
• a helyiség közepén.

Legkényelmesebb az utóbbi két el­rendezés, viszont ezekhez kell a legna­gyobb tér. Szokás még az étkezőasztalt falhoz, ablak alatt elhelyezni, emiatt már a terve­zés stádiumában se válasszunk „csak” nyílóablakot. Legjobbak a bukó- vagy a vízszintes osztóbordázatú bukóablakok, amelyeknél a szellőztetéshez elegendő csak az egyik ablakszárnyat megnyitni. A nyíló szárnyú ablak – függetlenül at­tól, hogy az étkezőhely az ablakmellvéd­hez asztallal vagy székkel kapcsolódik – szinte használhatatlan szellőztetésre.

4.77. ábra Étkezőasztalok 4-10 személyes ülőhellyel.

4.78. ábra Étkező nappali kapcsolattal.

4.79. ábra (bal oldalt) és 4.80. ábra (jobb oldalt) Kerek étkezőasztalok 2-8 sze­mélyes ülőhellyel, Szögletes étkezőasztalok 2-8 személyes ülőhellyel.

Dolgozószoba, dolgozóhely

Külön dolgozószoba létesítése ott in­dokolt:

• ahol a speciális alkotómunka meg­követeli a zavartalanságot (írók, orvosok, zenészek munkája stb.);
• ahol a munkával járó szennyező­dés és zaj zavarná a lakás életét (szobrászok munkája stb.);
• ahol ügyfélforgalom van, amihez esetleg járulékos helyiségek is szük­ségesek (kozmetikus/gyantázó, sza­bó/próbafülke stb.).

Idesorolható az ún. háztartási szoba is, ahol pl. a vasalás, a házi szabás-var­rás, ruhajavítás, ill. a barkácsolás végez­hető. A lakásétól erősen eltérő funkciójú ipari és egyéb tevékenység, amelyet a tulajdonos főfoglalkozás-szerűén végez, esetleg alkalmazottakkal, már nem foly­tatható külön szobában; ennek helyét a lakástól függetlenített üzemként kell kezelni, ill. figyelembe venni.

Fontos tudni, hogy a lakóépülettel egybeépített vagy attól elkülönített épü­letrészbe telepített ipari tevékenység kü­lön kategóriába tartozik. Létesítéséhez – függetlenül attól, hogy esetleg egy már meglévő épületbe települ – nem­csak építési, hanem külön szakhatósági engedélyek is szükségesek. Tárgyalásuk és szakágankénti ismertetésük hossza­dalmas, így cikksorozatunk lakóház centrikussága miatt eltekintünk ezek – talán keveseket érdeklő – részletezésétől.

A lakáson belüli dolgozószoba vagy dolgozóhely ennél szűkebb, de a lakás szempontjából részben vagy teljesen kapcsolódik, ill. kapcsolódhat vala­mely más helyiséghez. A helyiségek közötti kapcsolatot a közlekedők je­lentik, de kizárólag szellemi foglala­tosságok helye akár közvetlenül a la­kó- vagy a nappali szobára is nyílhat. Dolgozóhely a lakás lakóhelyiségétől elkülönített vagy fülkeszerűen kapcso­lódó – de azonos légterű – részében lé­tesülhet. A dolgozóhely lehet a nappali vagy valamely szoba térráccsal vagy szekrénnyel elkülönített szeglete is, sőt akár csak egy íróasztal is. Kedvelt meg­oldás a galérián lévő művészien rendet­len alkotói fészek, azonos légtérrel ki­alakítva. Az oldott, feszültségmentes munkatérben az alkotó ember szelleme szabadon szárnyalhat, teljesítményét szinte semmi nem korlátozza.

Dolgozóterek méret- és helyigényére külön szakmai követelmények nincse­nek. E helyiségek a lakásban – függet­lenül elnevezésüktől, használatuktól – lakószobának minősülnek, és az ezek­re vonatkozó előírások érvényesek rá­juk. A természetes megvilágítási felté­tel azonban általában szigorúbb, mint a lakószobáké (1:6), de vannak kivéte­les esetek, amikor csak a szellőző is ele­gendő (pl. fotóműterem és labor).

4.81. ábra Dolgozószoba belső képe.

4.82. ábra Dolgozószoba téli kertkapcso­lattal.

A lakótér környezetkapcsolata

A lakások természetkapcsolatát az ab­lakok és az erkélyajtó közvetítésével az erkély, a terasz, a tornác és az átrium jelentik.

Az erkély a födém konzolos meg­hosszabbításával kialakított vagy a földszinti lábazati falhoz „gyámolított”, az épület tömegsíkja elé ugratott épületrész. Minimális mérete a falra merőlegesen 1,20 m, területe nincs meghatározva, csakis a funkció és az épület­karakter befolyásolja. Nagyobb erké­lyeknél az esetleges „pihenőbútorokat” is figyelembe kell venni. Igen előnyös az olyan erkély, amely nyaranta a csa­lád étkezésének tere lehet.

Erkélyek előkertbe való benyúlásának mértéke, ha az erkély alja és az alatta lévő terep között legalább 2,00 m-es szintkülönbség van, nincs szabá­lyozva. Utcavonalon való építéskor a járdától mérten legalább 3,00 m magasságban és max. 1,50 m-t nyúlhat be a közterület fölé. Az oldalkert előírt legkisebb méretébe erkély nem nyúlhat be, függetlenül anyagának, ill. szerke­zetének tűzrendészeti besorolásától. A franciaerkély nem más, mint egy padlószintig üvegezett nyitható ablak (erkélyajtó) áttört mellvédráccsal.

4.83. ábra A többszintes házak erkélyei nagymértékben befolyásolják az épületet érő szél hatását a) tömör erkély kosárral; b) áttört korláttal; c) áttört erkély padozattal; kedvező klíma alakul ki.

4.84. ábra Többszintes házak természetkapcsolata a) – g) ablaktól a kiülő erkélyekig.

4.85 ábra Különböző alaprajzú erkélyek a) négyszögletes; b) ívelt.

4.86. ábra Egyszerű franciaerkély egyszár­nyú erkélyajtóval a) nézet; b) metszet.

A teraszok szerepe a lakásoknál sok­kal nagyobb, mint az erkélyeké, telje­sebb és kényelmesebb bútorozhatóságukkal jobban szolgálják az embert.

A legnagyobb méretű teraszok a föld­szinti lakóterekhez tervezhetők, általá­ban a kedvező égtáj felőli és védett ol­dalon. Utcai előkertben nagyobb terasz létesítésére kevésbé van lehetőség, mint az oldalkertben, sőt még inkább a bel­ső kertben. A kert felőli, nagyobb intimitású terasz felé a család télen és nyáron egyaránt szabadon kitárulkozhat. A teraszokat vagy feltöltésre vagy gaz­dasági, ill. egyéb helyiségek fölé épí­tik. Építési költségük nagyon eltérő; egy építési törmelékből feltöltött teraszal­építmény természetesen lényegesen ol­csóbb, mint egy járható tető korláttal és vízelvezetéssel stb. A jól funkcio­náló terasz azonban előbb-utóbb meg­hálálja az építésére fordított pénzt és időt, csak jól kell tudnunk használni.

4.87. ábra Alátámasztással gyámolított nyi­tott oldalú erkély a) távlati kép; b) alaprajz.

4.88. ábra Lodzsa alaprajzi kialakítása a) épületsík mögé kerülő lodzsa; b) részben süllyesztett lodzsa.

4.89. ábra Az erkély hőtechnikai szempont­ból kedvezőtlen épületszerkezet a) télen hűti a lakást, a meleg kifelé áramlik; b) nyáron a forróság az erkélylemezen ke­resztül a lakás felé áramlik.

4.90. ábra Hőhídmentes erkélyek a, b, d, e) négy ponton falhoz függesztve; c, f, h) két ponton falhoz, két ponton oszlophoz gyámolítva; g) három ponton falhoz, egy ponton oszlophoz gyámolítva; j) három ponton falhoz, két ponton oszlophoz gyámolítva.

4.91. ábra Fémszerkezetű rácsos erkélyes teraszkorlátok (v = max. 12 cm).

4.92. ábra Faanyagú korlátmezők méretjellemzői M: mellvédmagasság; v = max. 12 cm.

4.93. ábra Különböző anyagú és szerkezetű erkélyek a) tömör, mellvédfallal; b) konzolos, tömör korlátmezővel; c) fémvázas, mellvéddel; d) kor­látba épített virágvályúval.

4.94. ábra Hőhíd mentes erkély fal- és gyámolító oszlop kapcsolattal a) alaprajzrészlet; b) nézetrajz; 1 alap; 2 talp­lemez; 3 szintbeállító; 4 fémoszlop; 5 kap­csolósaru; 6 keretelem; 7 korlátmező keret; 8 akril; 9 borda; 10 erkélylemez-kereszttartó; 11 neoprén; 12 befogókarmok; 13 főfal; 14 hőszigetelés.

4.95. ábra Hőhídmentes erkély korláttal; részlet.

4.96. ábra Hőhíd mentes erkély csomóponti részletei a) korlát/oszlop; b) erkélylemez; c) oszlopalap; 1 alap; 2 neoprén; 3 talp; 4 csa­var; 5 szintbeállító; 6 végelem; 7 biztosítócsavar; 8 oszlop; 9 kupak; 10 fel konzol; 11 kapcsolócsavar; 12 patent; 13 korlátelem; 14 plexi (v. üveg); 15 borda; 16 űr; 17 rugalmas szalag; 18 sziloplaszt; 19 kapcsoló- és soroló konzol; 20 toldó elem; 21 peremes ütközés; 22 erkély kerettartó; 23 járófelület; 24 faltő szegő; 25 be­építhető karmok; 26 persely; 27 nyersgumi; 28 neoprén; 29 beállító csavar; 30 biztosítócsavar; 31 C borda; 32 popszegecs; 33 épületfal; 34 hőszigetelés.

4.97. ábra Különböző alakzatú, kombinált szerkezetű erkélykorlátok.

Az emeleti, valamint minden beton- és kőanyagú teraszt nyáron a forróság el­len mindenképpen védeni kell (főként az épület közelében) növényi vagy mes­terségesen épített árnyékolókkal.

A tetőteraszok ma nálunk is terjedő változata, a tetőkert vagy bio tető, funk­ció szempontjából azonos a hagyomá­nyos tetőterasszal, mégis sokkal prak­tikusabb annál. A tetőkert használati értékét növeli, hogy az emelet vagy felsőbb lakószint „zöldterülettel” kap­csolódik a lakáshoz. A tetőkert talaját a teherhordó szerkezet fölötti 20-30 cm vastag bio talaj kultúr réteg jelenti. Hát­ránya tulajdonképpen csupán az, hogy a zárófödémet a talajréteg (és növény­zet) miatti többletteherre kell méretezni. Ez a többletköltség azonban a tetőkert alatti lakótér esetében a fűtési költségben megtérülhet. Figyelem! Ez a megoldás különleges tetőszigetelési rendszert és kifogástalan minőségű ki­vitelezést követel!

A fedett terasz, a lodzsa, abban külön­bözik a nyitott terasztól, hogy az épület tömegén belül, visszaugratva áll, tehát fölülről és legalább két oldalról épület­fal határolja, továbbá közvetlen kapcsolatban van a mögötte lévő helyiséggel.

Azokat az erkélyeket és teraszokat, amelyek az előttük lévő terepnél vagy épületrésznél 1,00 m-rel magasabban vannak, védőkorláttal kell ellátni. A vé­dőkorlát szerepét a mellvédfalak vagy virágvályúk is betölthetik. A határolók (korlátok és mellvédfalak) magassága a terasz padlószintjétől 1,00 m legyen.

A helyes tájolás nagyon fontos, mert ettől függ, hogy a lakás milyen megvilá­gítású – vagyis mennyi napfényt és nap­meleget kap -, és milyen védett lesz (a kedvezőtlen széljárástól). A napfény­nek egyébként fertőtlenítő hatása is van!

Az épület tájolásához figyelembe kell venni:

• a telek fekvését;
• a telek és környéke domborzati vi­szonyait;
• a környező szomszédos épületeket;
• a lakás nagyságát (a szobaszámok tekintetében);
• a szinteket és azok tájolási kötött­ségeit, valamint kertkapcsolataikat.

Változott a benapozottságra vonat­kozó előírás is. Ennek megfelelően a lakásnak legalább egy lakószobája nap­fény által megvilágított kell legyen, kivéve, ha ezt a település kialakult beépítése, helyi építési szabályzata, sza­bályozási terve nem teszi lehetővé. Ez persze a továbbiakban sem jelenti azt, hogy a jobban benapozott lakás nem egészségesebb a napfény nélkülinél! (Csak nem lehetett véletlen az a február 15-i 60 perces benapozottsági követel­mény mind ez ideig.)

4.51. ábra Az épületek benapozási szöge nyáron, ősszel és tavasszal, télen.

4.52. ábra A házak, épületek alaprajzi tá­jolásának elnevezései 1 nyugat (Ny); 2 északnyugat (ÉNy); 3 észak (É); 4 északkelet (ÉK); 5 kelet (K) stb.

4.53. ábra Észak-déli fekvésű többlakásos ház napszakoknak megfelelő benapozása a) sorház; b) szabadon álló ház; 1 – 4 – 7 a lakások száma.

4.54. ábra A zárt sorú ház lakásának benapozása tartalmazza a legtöbb kritériumot az épület vetületi mérete és a kapcsolódó szomszédos házak miatt a) a szomszédos ház árnyéka miatt kedve­zőtlen; b) kedvező, középszárny-,,kiemelés­sel”; c) napfényt nem igénylő (pl. garázs) épület közbeiktatásával és hátraugratásával a legjobb alaprajzi lehetőség; 1 lakások; 2 garázsok; 3 benapozott épülethomlok­zat; 4 természetes megvilágítás ablakozá­sára alkalmas épülethatároló; 5 benapozás szöge.

4.55. ábra Épületek egymás közötti (B) távolságát a benapozási igény miatt elsődlegesen az árnyékvető épület magassága határozza meg h építménymagasság; H benapozási árnyék­magasság; 1. árnyékvető épület; 2 vizsgált épület; 3 árnyékzóna; 4 árnyékvonal; 5 ár­nyékmagassági pont.

Az egészségügyi szempontok miatt fontos, hogy a lakás magasabb igényű és huzamosabb nappali tartózkodásra szolgáló helyiségeit a lehető legtöbb napsugárzás érje. Ezért nem létesíthető olyan lakás, melynek minden szobája északra vagy északnyugatra tájolt, mert csak nyáron kap valamennyi na­pot, ráadásul akkor is csak reggel vagy este. Mivel hazánkban többnyire ez az uralkodó szélirány (főleg télen), állan­dóan ki van téve az időjárás-változá­sok káros hatásának is.

A lakások kedvező tájolású lakóte­reinél is gondot okoz a nagy hőmér­séklet-változás, a nyári 30-40 °C me­leg és a -10-20 °C hideg. Amíg télen fűtéssel, megfelelő falakkal és jól záró nyílászárókkal a hideg ellen viszony­lag egyszerűen védekezhetünk, addig nyáron ez sokkal nehezebb a meleggel szemben. A probléma megoldásában alapvető jelentőségű a lakóhelyiségek megfelelő tájolása. Míg a napsütés ősz­től tavaszig kellemes, addig nyáron, főleg a nap delelőjén, perzsel, zavarja életvitelünket. Télen kellemesebbek a déli vagy délnyugati szobák, nyáron pe­dig az északkeletre vagy a keletre né­zők. Összegezve ezeket fontos tehát, hogy a lakás szobái különböző irányok­ba legyenek tájolva, és ha lehet, a két el­lentétes irányban legyenek a teraszok.

A lakóhelyiségek között legnehezebb meghatározni a hálószobák legkedve­zőbb tájolását. A déli vagy nyugati tá­jolású hálószobák nyáron nagyon megbosszulják magukat, mivel a fa­lakban elraktározódott és éjszaka le­adott hő szinte lehetetlenné teszi az al­vást. Ezért a keleti vagy az északkeleti tájolás a célszerű.

4.56. ábra A többlakásos, ún. csillagház a nap valamely szakában mindig bizto­sítja az OTÉK vonatkozó előírásainak megfelelő optimális benapozási időt 1 lakásbejárat; 2 lépcsőház; 3 keleti; 4 dél­keleti; 5 déli; 6 délnyugati; 7 nyugati épület­tájolás.

4.57. ábra Az úgynevezett tetőházak na­pos homlokzata biztosítja a legtökélete­sebb épület-, ill. lakásbenapozást..

4.58. ábra Lapos tetős házak szomszédságában álló épületek benapozása könnyebben biztosítható az épületek közötti (B) távolság optimálisra való csökkentése esetén is.

A délre tájolt lakószobák homlok­zati falait megfelelő leárnyékolással: lodzsával, terasszal és előtetővel kell védeni a nyári túlmelegedés ellen. A ke­leti falakon lévő ablakok esetében mind­ez nem szükséges, mert a reggeli nap­sugárzás kisebb, és a külső hőmérséklet is alacsonyabb, elegendő lehet tehát egyszerűbb árnyékoló is.

A lakások benapozását a kedvező és kedvezőtlen hatásokat mérlegelve kell biztosítani. A lakás legalább egy szo­bájának vagy két fél szobájának, há­rom- vagy ennél több szobás lakásnál pedig legalább két lakószoba ablakos falfelületének a „benapozott homlok­zatra” kell kerülnie.

A természetes megvilágítás érdeké­ben minden lakóhelyiséget megfelelő természetes megvilágítást biztosító ablakkal és üvegfallal kell ellátni úgy, hogy azokon a napfény (a „benapozott homlokzatokon”) legalább két órán át besüthessen a téli napfordulón (de­cember 21-én) is.

A természetes megvilágítású helyi­ségek üvegfelülete legalább a hasznos alapterület (1,90 m-nél nagyobb bel­magasságú terület) 1/8 része legyen (ez főzőfülkében elmaradhat). Ennek a felületnek 1/3 része nyitható legyen. Az ablakok szellőzőfelületeinél bizto­sítani kell rovarhálók elhelyezését, valamint az árnyékolás (külső vagy bel­ső) lehetőségét.

Időszakosan használt helyiségeknél – beleértve a közlekedőket is – a ter­mészetes megvilágítás nem kötelező, csak a szellőztetés. A benapozás tetőtéri ablakok beépíté­se esetén sokkal kedvezőbb – feltéve, hogy a tetőhajlásszög optimális. Maga­sabb tetőlejtésnél a téli, laposabbnál a nyári benapozás az intenzívebb. Ez azonban nem enyhíti az előírt 1:8 arányú üvegfelület és az 1:3 arányú nyitható felület kialakításának kötelezettségét!

A napfény elleni védelem legtöké­letesebb módja a teraszok vagy az ab­lakok előtti rész rácsozattal való beépí­tése és növényzettel való befuttatása. Azért ez a legtökéletesebb, mert a nö­vényzet levelei folytán nyáron akár 100%-os árnyékvetést is jelent, télen viszont, a lombhullatás után, a nap­fény legalább 90%-os intenzitással jut a lakásba. Erre alkalmas növények a vad- és nemes szőlők vagy bármely futtatható lombhullató hazai fajta. Ugyanezt a hatást részben nyújthatja egy nagy lombozatú évelő fa is. Vi­gyázat, mert az árnyékolás sötétít, így előfordulhat, hogy nyáron is villany kell az olvasáshoz és a főzéshez!

A lakásokhoz kapcsolt vagy a lakó­épületben létesülő ülő munkahelyű dol­gozószobák ablakfelülete a hasznos alapterület 1/6 része kell legyen. A meg­világítandó alapterület meghatározása­kor a helyiség területéhez hozzá kell számítani a helyiséget árnyékoló szer­kezet, pl. erkély vízszintes vetületének helyiség előtti területét is.

Az átrium házak benapozási kérdései

Mivel az átrium házas telepítés előnye a sűrű beépíthetőségben, valamint a la­kás és a mikrokörnyezet intenzív kap­csolatában rejlik, az egyik legfontosabb tényező, amelyre tervezésükkor ügyelni kell, hogy mind az átrium udvar, mind a hozzá kapcsolódó helyiségek benapozása fiziológiai és pszichológiai okok­ból biztosított legyen.

Az átrium házak telepítésekor há­rom tényezőt kell feltétlenül figyelem­be venni:

• A lakóterek tájolását. A leggyak­rabban előforduló L alakú átrium há­zaknál az udvar köré csoportosított helyiségek benapozása kedvezően meg­oldható, ha az udvart és a körítő falak magasságát helyesen méretezték.
• Az udvar formáját, nagyságát, hosszúsági és szélességi méreteit, va­lamint tájolását.
• Az udvari körítő épületszárnyak vagy határoló falak magasságát.

Az átrium házak hiányossága, hogy az épület nem, vagy csak nehezen bő­víthető, mivel a telepítés struktúrája, a telek vagy telekrész maximális beépí­tettsége erre nem ad lehetőséget. A te­tőtér beépíthetősége a benapozás biz­tosítása miatt korlátozott. Az udvart körülvevő falak magassági viszonyai és a tető hajlásszöge befolyásolja az udvar és a körülötte elhelyezkedő he­lyiségek benapozását. Korábban leg­gyakrabban az átrium házas telepek egy­szintes és lapos tetős tömeggel épültek. Újabban találhatók olyan átriumos együttesek, amelyeknél a magas tető­ket tördelik, bontják, tetőterasszal, zöld­tetővel vegyítik úgy, hogy a benapozá­si feltételeknek az egyes egységek és az együttes egyaránt megfeleljen.

4.59. ábra Többemeletes házakat, illetve azok lakásait érő napfény mértéke és hatékonysága a belső térben a) sík homlokzat ablakain keresztül; b) er­kélyes homlokzat ablakain keresztül (az a₀ – a_h jelű sáv szélessége arányos a bejutó napfénymennyiség nagyságával).

4.60. ábra A házakat nyáron érő napsu­gárzás hőterhelése nagymértékben ront­ja a belső tér klimatikus viszonyait a túl­zott felmelegedés miatt 1 – 5 szintek száma; A belső lakótér; B a kül­ső hő terhelés okozta belső felmelegedés mértéke, illetve erőssége (A és B hányadosa); C az épület belső tereit terhelő napsugár­zás épületfelület-arányos.

Lakóépületek tájolása

A lakóépületeket úgy kell tájolni, hogy a lakóhelyiségeknek legalább egyik, ab­lakokkal ellátott falát minden évszakban – felhőtlen égboltot feltételezve – minimum napi 1 óra napfénybesugár­zás érje. Ezt a követelményt – ha ár­nyékvető felület meg nem akadályoz­za – a déli, keleti és nyugati tájolás kielégíti. Ez alól csak az idényjellegű lakóépületek (hétvégi ház, nyaraló) mentesíthetők.

A hétvégi házaknál és nyaralóknál a nyári kánikula miatt általában előnyös a hűvösebb északi, északkeleti tájolás. A többlakásos lakóépületek között kö­tetlen a tájolása minden olyan rendsze­rű épületnek, amelyben az összes lakásnak két égtáj felé néző homlokzata van (pontház, kétfogatú, külső folyo­sós), valamint amelyekben a csak egy-homlokzatú lakások mind egy irányban fekszenek, s így az alaprajz tükröztetésével azoknak is a kívánt tájolás biz­tosítható (háromfogatú, külső folyosós).

Az olyan többlakásos rendszerek, ahol a csak egyhomlokzatú lakások két ellenkező égtáj felé néznek (négyfoga­tú, középfolyosós), az épület tájolása kötött. Az ilyen épület hossztengelyé­nek É-D vagy közel É-D irányúnak kell lennie, így érhető el a lakások kele­ti, illetve nyugati tájolása. Ezzel értelemszerűen azonos az egylakásos egy­ségekből álló sorház megfelelő tájolása.

4.62. ábra Biztosítani kell az épület helyi­ségeinek természetes megvilágításához (ill. benapozásához) szükséges AxB üveg­felület és a CxD padozati felület megfe­lelő arányát a) alaprajz; b) épületmetszet, ahol a belső tér tökéletes megvilágításának biztosításá­hoz az (E) belmagasságot és az (F) szem­öldököt is számítási tényezőként kell figye­lembe venni.

4.63. ábra A homlokzati ablakok benapo­zását nagymértékben befolyásolja szé­lességük és az árnyékot vető káva vas­tagsága.

4.64. ábra A helyiségek benapozása és a belső tér megvilágításának intenzitása az ábra %-os arányainak megfelelő; az ablak környezetében értéke 100%-osnak tekinthető a) metszet; b) alaprajz.

Az uralkodó szélirány hazánkban általában északnyugati, mivel azon­ban a széljárás mérsékeltnek mondha­tó, csak a családi házak elhelyezése­kor vesszük figyelembe. Többlakásos házaknál inkább a lakások kialakításá­ban, elsősorban az erkélyek, lodzsák, illetve teraszok tájolásához vesszük a szélirányt is tekintetbe.

A lakás meghatározott helyiségek igény szerinti csoportja, amely az embercso­port, a család otthona. A lakás akkor felel meg igazán a tőle elvártaknak, ha a család minden tagja – felnőttek és gyerekek – egyaránt jól érzi abban magát, és megfelelően elkülönítve le­hetővé teszi mindenkinek a pihenést, a kikapcsolódást, a relaxációt.

A jó la­kás jellemzője, hogy:

• lakói életét szolgálja;
• lakói menedéket és nyugalmat ta­lálnak benne;
• a család „összetartó” bázisa.

A lakásfunkciók

A régi magyar falu és kisváros házai­nak túlnyomó része földszintes volt. A többszintes épületek lakásai csak egy szinten elégítették ki lakóik igényeit. Az emeletes polgári villák, majd a két­szintes csoportházak vezettek el a köz­tudatban odáig, hogy a lakás funkcióit szintekre bontottan megosztva is elfo­gadják az emberek.

Az otthonnal kapcsolatos sokoldalú igényeket egyenként nem elégíthetik ki az egymás mellé vagy fölé sorolt helyi­ségek teljes mértékben, tehát a lakás szervesen egymáshoz kapcsolt különféle rendeltetésű részekből áll. A lakás te­rülete – főfunkcióknak megfelelően – két nagy csoportra osztható: a lakó- és az azt kiegészítő területekre. A lakóte­rület lakóhelyiségekre (lakószoba, ét­kező, hall) és szabadtéri területekre (tornác, lodzsa, terasz) oszlik. A lakás kiegészítő területe három mellékhelyi­ség-típust foglal magában: az egészség­ügyi, a gazdasági és a közlekedési helyiségeket. Gazdasági helyiségek: a konyha, a kamra és a mosóhely; egész­ségügyi helyiség a WC, a mosdó és a fürdőhelyiségek.

A közlekedési helyisé­gek a szélfogó, a belépő, az előszoba, az átjáró és a lépcsők, amelyek szerve­sen összekapcsolják, de egyúttal szét is választják a lakás különböző részeit. A lakás helyiségei csoportosításának alapja az, hogy egyes tevékenységek nappal végezhetők, pl. a főzés, az étke­zés, a társalgás, a vendégfogadás, a há­zimunka, a rádióhallgatás, tévénézés, olvasás, tanulás stb. Ezek az életmeg­nyilvánulások általában zajosabbak, így célszerű elkülöníteni a csendesebb la­kókörtől, vagyis az „éjszakai” tevé­kenységektől: a pihenéstől, az alvástól és az ezekhez társuló tisztálkodástól és öltözködéstől. Speciális elkülönülési igényt hoz magával egy hosszadalma­sabb betegség stb.

Lakások elválasztása

A két zóna többféle­képpen elválasztható a lakás típusa sze­rint, azaz attól függően, hogy a lakás egy- vagy többszintes-e. Régebben a két zóna helyiségei két különálló traktu­son belül, de ugyanazon szinten helyez­kedtek el. Sorházaknál ma a másik megoldás kerül előtérbe, amikor is az elkülönítést a szintbeli tagozódás jelen­ti általában úgy, hogy a földszintre a nappali tevékenységek, a felső szintre pedig az alvás és a pihenés helyiségei kerülnek.

A nappali lehetőleg – ha a tá­jolások is megengedik – saját kapcso­latban legyen a kerttel, esetleg teraszon vagy erkélyen keresztül. A kiemelt szin­tű nappalinál vagy az éjszakai helyisé­gek teraszánál, esetleg erkélyénél külső lépcső közbeiktatásával alakítható ki a közvetlen kertkapcsolat. Többszintes házaknál a kert-lakás kapcsolatot tehát általában a pihenőhely, terasz vagy er­kély kert vagy legalább a „zöld” irá­nyába való tájolása és föltárulkozása jelenti, a földszintes lakásoknál pedig közvetlen kapcsolat alakítható ki.

Ha a két lakószintet lépcső kapcsol­ja egybe, ennek helye, helyzete és ki- alakítása alapvetően befolyásolja az alaprajzi felépítést. A lépcső lehet az épületen belül vagy kívül. A külső el­helyezéstől ma egyre többen idegen­kednek; többnyire csak önálló lakások megközelítésére épül. A belső lépcső szabad közlekedést és kapcsolatot biz­tosít a lakások vagy a lakás belső terei között. A lépcső indítható lépcsőház­ból (ez gazdaságtalanabb, de az önálló lakás megközelítésének feltétele), vagy külön erre kiképzett térből, vagy a lakás előszobájából is.

A belső lépcső telepítésének leglé­nyegesebb szempontja, hogy az éjszakai pihenés helyiségei úgy legyenek meg­közelíthetők, hogy azokat a lehető legkisebb mértékben kelljen zavarni. A lépcső általában közlekedőre vagy gardróbhelyiségbe érkezik. A megol­dás hátránya, hogy a két szint egymás­tól meglehetősen elszigetelt, és a lép­cső építészeti-esztétikai hatásai nem érvényesülhetnek.

A kétszintes lakások lépcsője a nap­paliban elhelyezve a lakás díszévé, érde­kes és mozgalmas építészeti elemévé válhat. A nappali galériával kétszintes térré is bővíthető. A galériáról lefelé kitáruló látványt inkább a család szűk körű igényei, a lentről a galéria felé te­kintve látható képet pedig annak teljes harmóniája megmutatásának szempont­jából kell „megkomponálni”. A lentről fölfelé formálásnak jelentőségteljesebbnek kell lennie már a nappaliban való huzamosabb tartózkodás miatt is. A galéria alapvetően többnyire csak a közlekedés céljára szolgál, ami igen lényeges a nappali tér és a fölső szint kapcsolatában.

Ha ennél több szerepet szánunk neki, akkor mindig mérlegel­ni kell azt a szempontot is, hogy – mi­vel a felső szinten lévő helyiségek mind a galériára nyílnak – életünk gyakorla­tilag feltárul a nappaliban tartózkodók szeme előtt. A galériával kapcsolatban az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ez a megoldás jelentős fűtési problémát és költségtöbbletet is okoz, mert a me­leg és az elhasznált levegő mindig fel­száll, tehát a galérián és az onnan nyíló helyiségekben túl meleg és szellőzetlen lesz a levegő, míg alul, a nappali­ban hideg. Megéri-e tehát az a látvány, amit kapunk, azzal szemben, hogy a nappali miliője egy helyiségből majd­hogynem az egész lakás intimitását tár­ja elénk?

Galériák

A kétszintes vagy fél szint eltolásos lakásoknál is gondolni kell az esztétikai hatásokra, mert ezek alapvetően – akár a galériák – meghatározzák az otthonunk­ról kialakuló összképet. Mindezek miatt egy belső lépcső és annak korlátja a galériával egységben megtervezve és a tér fókuszában tartva igen hangsúlyos elemmé válik. A nappali belső terében elhelyezett lépcső soha nem „eldugott”, az vagy a térben van, vagy a közlekedő­höz kapcsolódik. Az építészeti, ill. la­kásművészeti lapokban jól látható, hogy a nappali főhangsúlyú eleme a lépcső vagy a kandalló, melyek alapvetően meghatározzák annak karakterét.

A lakás belső funkciókapcsolatait a legkisebb létszámigényű tértől a leg-nagyobbig úgy kell meghatározni, hogy minél jobban kielégítsék mind az esz­tétikai, mind pedig a lehető legkényelmesebb életvitelből adódó igényeket. Az elsőrendű azonban mindig a la­kások belső terének zavartalansága és intimitása.

Általános követelmények

A lakástervezés alapvető követelménye­it nemcsak a szabályok miatt, hanem sa­ját érdekünkben is tanácsos betartani.

A helyiségek területe és kapcsolatai

A helyiségek alaprajzi kialakítása és méretei, a nyílászárók méretei és elhe­lyezése, a szellőzés és megvilágítás mér­téke mind meg kell feleljen a vonatko­zó előírásoknak. A lakóhelyiségekben személyenként legalább 15,00 m² lég­tér szükséges. Fűthető lakószoba és lakóelőtér be­járati ajtaja közvetlenül a szabadból nem nyílhat (ez természetesen nem vonat­kozik az erkély aj tokra).

Élelmiszer-tárolásra, – földolgozásra, főzésre, étkezésre használt helyiségek, valamint lakószobák légtere illemhely, ill. WC-berendezéssel is ellátott helyi­ség légteréhez közvetlenül nem kap­csolódhat, ill. egymásba nem nyílhat, még alternatív megközelítés esetén sem.

A helyiségek padlómagassága

Pince- vagy alagsori szinten csak mel­lékhelyiségek létesíthetők, lakóhelyi­ségek nem. A lakóhelyiségek padlószintjét a te­repszint fölött az épületet körülvevő terepszinthez és az utcai járdavonal­hoz viszonyítva határozzuk meg.

Az egyes helyiségekre vonatkozó előírások

Az épületek helyiségeinek alaprajzi mé­rete 0,80 m²-nél kisebb nem lehet, de a huzamos tartózkodás céljára szolgáló­ké (pl. lakószobák) minimum 2,00 m² kell legyen.

A lakószoba átlagos belmagassága (a helyiség hasznos alapterületéhez tarto­zó térfogatának és hasznos alapterületé­nek hányadosa – mVm²) legalább2,50 m, de a második és többi, nem nappali tartózkodásra szolgáló (pl. háló)szoba, valamint a mellékhelyiségeknek is leg­alább 2,20 m-es átlagos szabad belma­gasságot kell biztosítani.

A közlekedé­si ajtók és űrszelvényük lakáson belül:

• a bejárat és a nappali szoba tere kö­zötti részben minimum 0,85×1,96 m;
• gazdasági és egészségügyi helyi­ségeknél minimum 0,60×1.96

A lakások belső közlekedési lépcső­inek szabad szélessége (a korlát belse­jétől mérten):

• legalább 0,80m;
• ívelt lépcsőkar esetén 0,90

A belső lépcső űrszelvénye – füg­getlenül annak alakjától (egyenes karú vagy íves) – olyan legyen, hogy 2,00×1,80×0,60 m méretű bútorok szállítása ne okozzon gondot. Közlekedőben csak akkor létesül­het lépcső, ill. padlójában akkor lehet szintkülönbség, ha az jól látható he­lyen van. Az induló- és érkező szinten a lépcső élétől 0,80 m-nél közelebbre fal, ajtó vagy bútor ne kerüljön.

Az egyes helyiségek befogadóképes­ségét, azaz rendeltetésszerű használható­ságát a légtérfogat alapján is ellenőriz­ni kell. Ugyanis szobákban legalább 15 m³/fő légteret kell biztosítani. Ezenkívül a helyiségek előírássze­rű közvetlen természetes megvilágítási és szellőztetési feltételeiről, valamint fűtéséről is gondoskodni kell.

A lakást és a hozzá tartozó helyiségeket úgy kell kialakítani, hogy azok együttesen tegyék lehetővé

• a pihenést (alvást) és az otthoni tevékenységek folytatását;
• a főzést és az étkezést;
• a tisztálkodást, a mosást, az il­lemhelyhasználatot;
• az életvitelhez szükséges anya­gok és tárgyak tárolását (pl. élel­miszer-tárolás, – hűtés, ruhanemű-, tüzelő- és gépkocsi tárolás stb.).

A lakásnak legalább egy min. 17 m² hasznos alapterületű lakószobával kell megvalósulnia.

A helyiségek hasznos alapterületének belmagasságai a következők:

• kiegészítő helyiségek, a lakáson be­lüli tárolók és alternatív közleke­dők (gardróbok is) szabad belma­gassága legalább2,20m, ugyanez vonatkozik a lépcsőn függőlegesen mért űrszelvényre és az átlag­belmagasságra is:
• 1,90 m szabad belmagasságú tér­be épületszerkezeti elem nem nyúl­hat be;
• a lakáson kívüli, de a lakáshoz tar­tozó helyiségek: pince, kazánház, gépkocsi- és egyéb tárolók legki­sebb belmagassága 2,00m, ill. 2,00m átlagbelmagasság úgy, hogy a közlekedéshez0,80×1,90m mé­retű szabad űrszelvény minden­képpen biztosított legyen.

A lakótér hasznos terének számításá­hoz csak az 1,90 m és afölötti belma­gasságú részeket kell, ill. szabad figyelembe venni, kivéve, ha a számítás célja éppen a lényeges légtér számítása a szellőzéshez, ill. a fűtéshez, azaz épü­letgépészeti problémák megoldásá­hoz. A lakás nem nappali tartózkodás­ra használt szobáiban és tereiben az átlagbelmagasság – ferde födém ese­tén – 2,20 m-ig csökkenthető, mégpe­dig úgy, hogy az átlagbelmagasságot mindig az adott helyiségre, nem pedig a szintre számítjuk, ugyanis az átlagos belmagasság kifejezésen a helyiség hasznos alapterületi térfogatának (m³) és hasznos alapterületének (m²) há­nyadosát (m³/m²) kell érteni.

Pince, alagsor

A pince az épület olyan helyisége, helyi­ség-, illetve tércsoportja, amelynek pad­lószintje a külső határfala előtti átlagos terep- vagy járdaszinthez képest belma­gasságának 1/3 részénél mélyebben van.

Huzamosabb emberi tartózkodásra a pincék általában nem alkalmasak. Ki­vételt képeznek azok a helyiségek (pl. raktárak), amelyek üzemeltetése sem természetes világítást, sem közvetlen, természetes szellőzést nem igényel, illetve megfelelő berendezéssel és biztonsági tartalék berendezéssel ezek teljes mértékben és biztonságosan he­lyettesíthetők, továbbá a lakóépület üzemeltetését szolgáló azon helyiségek – kazánház, szellőzőgépház stb. -, ame­lyeket műszaki megoldás szempontjá­ból célszerű a legalsó szinten elhelyez­ni, valamint az életvédelmi helyiségek.

Talajnedvesség ellen csak azokat a pincehelyiségeket kell szigetelni, ame­lyek huzamos és időszakos emberi tar­tózkodásra vagy romlékony anyagok tárolására szolgálnak, illetve amelyek­nek rendeltetésszerű használatra alkal­mas kiképzése a szigetelést szükséges­sé teszi. Talajvíz elleni szigetelést kell alkal­mazni azokon a helyeken, ahol a talaj­víz a pince padlószintjét a gyakorlati tapasztalatok alapján ismert legmaga­sabb vízállás esetén 30 cm-re vagy en­nél kisebb távolságra megközelíti.

A pincét a lépcsőháztól, illetve más célt szolgáló terektől tűzálló ajtóval kell elválasztani. A pinceteret 30 m-enként tűzfallal kell felosztani, amelyben csak közepe­sen tűzálló ajtóval ellátott nyílásokat szabad létesíteni. A közös használatú, belső terekre felosztott pincehelyiségekben legalább 1,20 m széles közlekedőfolyosót kell létesíteni, és a helyiségek bejáratát kö­zepesen tűzálló ajtóval kell ellátni. A pincehelyiségek átlagos belmagas­sága legalább 2,20 m, a mennyezetre erősített szerkezetek és a padló közötti legkisebb távolság legalább 1,90 m le­gyen.

A pincehelyiségek szellőztethetőségét – kivéve a közlekedésre szolgáló terekét – nyitható ablakszárnyakkal vagy legalább gravitációs szellőzést lehető­vé tevő kürtők, illetve átszellőzők által biztosítani kell; a szellőzésre szolgáló nyílásokat rágcsálók bejutása ellen rögzített sűrű szövésű sodronyhálóval vagy lyukasztott lemezzel kell védeni.

A pincehelyiség ablaknyílásainak mellvédje legalább 10 cm-rel magasab­ban legyen, mint az ablak előtti járda vagy a megvilágítás céljából létesített világítóakna padlószintje. További ab­lakmegoldás az ún. angolakna, melynek három oldalfala kívül esik az épületen. Felső nyílásukat – mely lehetővé teszi a fény bejutását – a járdasíkban rács fedi; az aljukban összegyűlő csapadék­víz elvezetéséről gondoskodni kell.

Alagsornak tekintendő az épület olyan helyisége, helyiségcsoportja, amelynek padlószintje legfeljebb bel­magasságának 1/3 részével – max. 0,70 m-rel – kerül a külső határfala előt­ti átlagos terep- vagy járdaszint alá, és padlószint magassága nem éri el a föld­szinti padlószintre előírt legkisebb szintmagasságot.

A legújabb trendek azt igazolják, hogy pincét (akár többszinteset) lakó­házak alá is lehet (vagy kell) építeni. Nagyobb városok nagy népsűrűségű övezeteiben a lakások és (esetleg) az üzletek parkolási igényeinek kielégí­tése esetenként több tucat személygép­kocsi befogadására alkalmas egy- vagy többszintes garázzsal, ún. teremgarázzsal oldható meg. A talajszint alatti parkolókhoz a személyforgalmi lépcsőn kívül – általában spirálvonalú – lehajtót is ki kell alakítani, mely egy pinceszint esetén egyszerű rámpa lehet. A többszin­tes mélygarázsok létesítése nagy hely­igényük miatt komoly gazdaságossági megfontolásokat igényel; légtereiket úgy kell összekapcsolni, mintha az egész objektum közös térfogatot képviselne.

Hátrányuk a rendkívül költséges szellőztető berendezés, továbbá az, hogy PB-üzemű járművekkel nem vehetők igénybe.

Földszint, emeletek

A földszint az épületnek a járda- vagy a környező végleges terepszint feletti legalsó szintje. A földszint padlószintje legalább +0,15 m magasságban legyen az épü­let körüli járda vagy környező talaj leg­magasabb szintje felett, ellenkező eset­ben pincének vagy alagsornak minősül. A földszinti padlószintnek legalább 0,50 m-re kell lennie a legmagasabb talajvízszint felett.

A kötelező legkisebb földszinti pad­lószint magasság a rendezett terep vagy járda szintje felett

• a telek homlokvonalán épülő la­kóhelyiségekben 0,75 m;
• szabadon álló és fésűs beépítési mód esetén lakóhelyiségekben az utca felőli menetben az utcáról mért 6,00 m-en belül az utcaszint felett 0,45 m, a 6,00 m-nél távolabb, valamint nem az utca felé eső telekrészeken a helyiséget környező terep szintje felett 0,30 m;
• műhelyben, üzletben és egyéb, ál­landó emberi tartózkodásra szolgáló helyiségekben 0,15 m legyen.

Emeletnek nevezzük a +3,00 m-t meghaladó magasságban elhelyezett épületszinteket, de annak számítanak az egyik oldalukon teljes szintmagasság­gal rendelkező, a vele szemköztin pe­dig padlástérszerűen kialakított, s azzal a közös használati térhez kapcsolódó házrészek is.

Emeleti helyiségnek, helyiségcsoport­nak minősülnek azok a terek, amelyek padlófelülete a földszinti helyiség, he­lyiségcsoport fölött van (még akkor is, ha pl. a 2,20 m belmagasságú föld­szinti garázs teljes magassága a +15 cm-es padozatszinttel és 35 cm-es fö­démmel együtt is csak 2,70 m).

Padlás és tetőtér

Az emeleti helyiségek, helyiségcsopor­tok padlófelülete a földszinti helyiségek, helyiségcsoportok fölött helyezkedik el. Padlás- vagy tetőtér az épület leg­felső emeletszintje feletti födém és a tetőhéjazat vagy tetőfödém között lé­tesülő térség vagy helyiségcsoport. A padlás- vagy tetőtér legalább ellen­őrzés céljából való megközelítésére szolgáló – belépési oldal felől zárható – nyílásról, az ehhez vezető lépcsőről, esetleg hágcsóról vagy rögzített létráról gondoskodni kell. A padlás- vagy tetőtér minden része – tűzoltás és ta­karítás céljából – belülről megközelít­hető legyen, és legalább irányfényszerű természetes világításáról nyitható vagy rögzített átlátszó, illetve áttetsző felületekkel gondoskodni kell.

Padlás- vagy tetőtérben huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiség (lakás, lakóhelyiség, műterem, rende­lő stb.) – gépi berendezésű műhely, illetve ipari üzemrész kivételével – lé­tesíthető, ha határoló szerkezetei a fe­délszerkezet éghető részeitől függetle­nül kiképezve éghetetlen anyagból, a hő- és hangszigetelési, valamint egyéb egészségügyi követelményeket kielé­gítően épülnek.

Földszintes lakóépületben – ha a fedélszék éghetetlen anyagból készül – a beépített tetőtér mennyezete a szer­kezetre felerősítve éghető anyagból is készülhet.

Éghető anyagú tetőszerkezettel, illet­ve födémmel kialakított, kizárólag ruha­szárító helyiségül szolgáló padlás-, il­letve tetőterek esetleg sodronyhálóból készíthetők rekeszmegosztással, azon­ban egy-egy ilyen helyiség összefüggő területe nem haladhatja meg a 400 m²-t; a nagyobb tereket tűzfallal kell meg­osztani. A padlás-, illetve tetőtér bejá­rata és az egyes részek megközelítésére szolgáló ajtók közepesen tűzállóak kell, hogy legyenek, továbbá minden meg­osztásból külön legalább egy-egy tetőkibúvó nyílást kell létesíteni.

A padlás- vagy tetőteret zárt sorú beépítés esetén az épület szomszédhoz csatlakozó határvonalán minimum 2,5 óra tűzi határértékű tűzfallal kell le­zárni, amelyben semmiféle nyílás nem létesíthető. A tűzfalakat a tetőhéjazat fölé legalább 15 cm-rel kell felfalazni. A tetőkibúvó nyílás szomszéd épülettől való távolsága legalább 1 m legyen. A tetőtérben lévő kémény(ek) tűz-rendészetileg meg kell, hogy feleljen(ek) a legszigorúbb biztonsági követelményeknek.

Padlásterek beépítése

Az előző néhány évtized során épült magas tetős házak belső tereit – ha az utcakép is megengedi – szinte 100%-osan beépítik, mivel gazdasági szem­pontból ez a legolcsóbb lakáskialakí­tási lehetőség. Az ilyen épületek tetőterének tervszerű megépítésével (vagyis beépítésével) akár 40-50%-kal kisebb anyagi ráfordítással is önálló otthon létesíthető.

A tetőtér-beépítés lehet egyszerű, de bonyolult feladat is. Bonyolultsága több tényezőre vezethető vissza, az épü­let belső funkcionális adottságaitól kezdve a szerkezeti kialakításokig. Az egyszerű megvalósítás elsősorban új ház építésekor lehetséges, amikor mindent az elérni kívánt cél ismeretében, terv­szerűen és tudatosan teszünk.

4.40. ábra Padlástér-hasznosítás teljes terű beépítéshez, ahol a B_m= átlagos bel­magasság.

4.41. ábra Padlástér-hasznosítás felső sík födémmel és ferde tetőfödémmel; B_m= átlagos belmagasság.

A tetőtér beépítése

A céltudatos tetőtér-beépítés már a ház építésével egy időben megkezdődik, azaz lényeges maga a program, ame­lyet célul tűzünk magunk elé, illetve amelyet anyagi lehetőségeink megen­gednek. Tervezéskor a lehetőséget kell vizsgálni, azon szempontok alapján, hogy a kívánt lakásrész, mely a tető­térbe kerül, ütemezetten vagy együtt készül-e a teljes házépítéssel. Üteme­zésen szakaszokra bontást kell érteni, de nem úgy, hogy a tető később épülne, mert az lehetetlen, hanem annak beépítése halasztódik későbbre.

Az üte­mezett megvalósítás esetében a célsze­rűség azt kívánja, hogy egy munka folytatását soha ne átalakítással, hanem a technológiai sorok előkészítésével tervezzük meg. Az oromfalakat, tűzfa­lakat, esetleg a zárófödémet (szerkezet vonatkozásában) természetesen már a végleges állapotnak megfelelően kell kialakítani. Az oromfalakban ki kell képezni az ablak- és erkély ajtónyílá­sokat. Az oromfalakba célszerű akkor is ablakokat helyezni, ha egyébként csak külső tatarozás az, amibe belefogtunk.

A tetősíkba kerülő ablakoknál egy­szerűbb a helyzet, mert ezek utólag 1-2 m² tetőfelület megbontásával rö­vid idő alatt elhelyezhetők. A régi padlásterek beépítése azon­ban lényegesen bonyolultabb. A már meglévő épületeket és üres padlásukat körültekintő vizsgálódásnak kell alávet­ni jogi, funkcionális és ami a leglénye­gesebb, szerkezeti szempontból is.

4.42. ábra Padlástér-hasznosítás felső sík födémmel és előreugratott parapet fal közötti tetőfödémmel a) teljes; b) részleges padlástér-hasznosítással (B_m = átlagos belmagasság).

4.43. ábra Minimális űrszelvény padlástér­ hasznosítás közlekedőihez, lépcső érke­ző szintekhez és közösségi terekhez (legalább két lakás esetében).

4.44. ábra Többlakásos házak tetőterének beépítésénél a lakások kiszolgáló helyiségeik legkisebb űrszelvényméretei.

4.45. ábra Padlásterek tetősíkon keresz­tüli természetes megvilágítása és benapozása tetőablakokkal a) ferde és függőleges; b) ferde és teljes parapet magasságú; c) egysoros tetőablak­kal; d) kettőzött, soros.

4.46. ábra Padlásterek tetősíkon keresz­tüli természetes megvilágítása és benapozása tetővel összeépített homlokzati ablakokkal a) tető feletti; b) részint süllyesztett; c) süllyesztett; d) tetősík alá süllyesztett tetőtera­szon keresztüli erkélyajtóval.

4.47. ábra Tetőtéri lakás tetősíkba süllyesztett tetőteraszon keresztüli kapcso­lata a külvilággal, a napfénnyel.

Régi házak padlásának beépítése

Egy régi épület tetőtér-beépítése nem kis építési feladat; a tetőfelület hőszi­getelésével és burkolásával még szin­te semmit sem tettünk. Terveket kell készíteni és benyújtani az építési hatósághoz, valamint be kell tartani szá­mos építési előírást. Esetleg meg kell változtatni a fedélszerkezetet, amihez ki kell kérni egy tartószerkezeti terve­zéssel foglalkozó szakember tanácsát. A tetőtérbe vezető feljáratot az előírá­soknak megfelelően kell kialakítani, és biztosítani kell a tetőtéri helyiségek kellő megvilágítását.

Fel kell építeni a válaszfalakat, amelyek azonban nem lehetnek olyan nehezek, hogy alakvál­tozást idézzenek elő a födémen. Nagyon fontos, és gyakran nagy nehézségeket jelent az épületgépészeti feladatok megoldása, a szennyvízelvezetés, a víz-és áramellátás, valamint a fűtés meg­tervezése, az antennák elhelyezése. Végül gondosan meg kell tervezni a teljes építési folyamatot, az anyagbe­szerzéstől kezdve a felújításon át egé­szen az épületszerkezetek beépítésé­nek helyes sorrendjéig.

Itt jegyezzük meg, hogy a tetőtér ­beépítés sikeréhez legfontosabb az elő­munkálatok megbízható és gondos elvégzése. Aki új épületben akar tető­teret beépíteni, az nem ütközik akkora nehézségekbe, mint akinek egy régi épülettel kell „megküzdenie”.

4.48. ábra Konyha a padlástérben, tető sík­ablakos megvilágítással.

4.49. ábra Tetőtér-hasznosítás névleges lakóterület-számításának feltételei.

4.50. ábra A lakás nappalija a padlástér­ben, ahol az alacsony bútorok a tetőzá­radékban töltik ki hatékonyan a teret.

Lakóépületek szintszáma

Épületszinten vagy emeletszinten az épület kellő magasságban vízszintes térelhatároló szerkezetekkel (födémmel) megosztás által létrehozott megfelelő belmagasságú terét vagy tércsoportját kell érteni.

Épületszintre vagy emeletszintre való számszerű hivatkozáskor csak a talajszint feletti szintek számítanak, így az épület szintszámának meghatá­rozásakor pincét és alagsort nem kell számításba venni. Az épületek szint­meghatározásakor az alagsor csak akkor számítható külön szintnek (első szint­nek), ha mennyezetének alsó szintje meghaladja a helyiség homlokzata előtti átlag terepszint (járdaszint) felet­ti 2 m-es magasságot.

Nem számítanak külön épület- vagy emeletszintnek a kizárólag közlekedés­re szolgáló térmegosztások (pl. karzatok, lépcsőpihenők, összekötő folyosók) még akkor sem, ha emeletszintnek meg­felelő űrmagasságuk van. Többszintes ház, mely már csak sze­mélyfelvonóval létesíthető, mert a há­romméteres szintmagasság és a szintek számának szorzata jóval felülmúlja a 13,65 métert.

Személyszállító felvonó

Az építményeket a rendeltetésüknek és biztonságos használhatóságuknak meg­felelő lifttel kell megvalósítani.

Személyszállító felvonót kell létesíte­ni a forgalomszámításnak megfelelően

• minden építményben, amelynek 13,65 m feletti szintmagasságú padló­felületén huzamos tartózkodásra szol­gáló helyiség létesül. Kivétel lehet a kétszintes önálló rendeltetési egység második szintje, ha bejáratának szint­magassága legfeljebb 13,65 m.
• minden építményben, önálló ren­deltetési egységben, amelyben a ren­deltetésszerű használat 13,65 m-nél na­gyobb szintkülönbség áthidalását teszi szükségessé.

Azokban a többszintes lakóépületek­ben, amelyekben a főbejárat előtti, il­letve az elő lépcső alatti ±0,00 szinttől felfelé mért 13,65 m-nél alacsonyab­ban lévő lakásbejárati padozatsíkkal ren­delkező önálló lakások vannak, a lift építése nem kötelező.

A többlakásos házakban a lakások meg­közelítésére függőleges (lépcsőház, fel­vonó) és vízszintes (folyosó) közlekedők szolgálnak. Ezek alapján a többlakásos házak a következő négy alaprendszer­be sorolhatók: fogatolt, középfolyosós, külső folyosós és kombinált elrende­zésű. A fogatolt rendszerben a lakások a lépcsőháztérből további vízszintes közlekedő – folyosó – közbeiktatása nélkül érhetők el. A középfolyosós rendszerben a lépcsőházból zárt belső folyosón át lehet elérni a lakások bejá­ratát, a külső folyosósnál viszont az épület homlokzata előtt végigfutó nyi­tott folyosóról. Az előbbi három elren­dezés közül kettőnek vagy mind a há­romnak egyazon lakóházon belüli kevert felhasználása eredményezi a kombi­nált elrendezéseket.

4.34. ábra Háromfogatú elrendezésű la­kóépület eltérő alaprajzi alternatívái sorházhoz vagy zárt sorú beépítéshez; zárt sorú és szabadon álló épület elhe­lyezéshez; c) szabadon álló épületként.

ELSŐ KATEGÓRIA: Fogatolt rendszerű lakóházak

Szekción a fogatolt rendszerű lakóhá­zaknak azt a részét értjük, amely egy lépcsőházból közelíthető meg. A szek­ciót az épület külső részén homlokzat, belső részén pedig tűzfal határolja. Le­het közbenső, vég- és sarokszekció. A végszekciónak három irányban hom­lokzata, a negyedikben tűzfala van. Sa­rokszekció az épület sarkán alakul ki.

A fogatolt rendszerű kocka- és to­ronyház vagy egyetlen szabadon álló szekció, vagy két ikresített végszekció. A fogatolt rendszerű sávház két vég­szekció között elhelyezett egy vagy több közbenső szekcióból áll. Fogatolt rendszerű keretház sarok-, közbenső és végszekciókból alakítható ki.

A szekció lehet egy-, két-, három-, négy-, öt- stb. fogatú aszerint, hogy a lépcsőházból szintenként vagy lépcső­spirálonként hány lakás nyílik. Az egyfogatú rendszer ritkán használatos, mert gazdaságtalan, s mivel az egy la­kást kiszolgáló lépcső valójában már a lakás belső lépcsője. Legfeljebb csalá­di házakban vagy igen keskeny foghíj­telkek beépítésekor alkalmazzák; az utóbbiakon – gazdaságtalansága elle­nére – többlakásos épületekben is.

Egyfogatú elrendezés

Az egymás fölé épített, de független, önálló lakások, melyek egy közös lép­csőházra nyílnak, alapjában véve az egy­fogatú kategóriába sorolhatók. Idetartoz­nak azok a zárt sorú beépítésű telkeken álló kétszintes házak is, melyek földszin­ti lakásának közvetlen közterületi bejárata van, még akkor is, ha lépcsőjük csak egyetlen lakáshoz vezet fel, de csak abban az esetben, ha az a lakás önálló kiképzésű lépcsőházból nyílik.

Kétfogatú elrendezés

A lépcsőházból szintenként két lakás nyílik. Előnye, hogy a lépcsőházra ke­vés lakás, tehát kisszámú közlekedő jut, ezért az kis forgalmú, csendes. A la­kások nagysága nincs korlátozva, mivel bejáratuk alaprajzi szervezés szempont­jából a legelőnyösebb helyen nyitható (a lakás hosszoldalának közepén); te­rületük növelésével pedig mindig ará­nyosan nő homlokzati felületük is (így lakószobák alakíthatók ki). A lakások­nak két ellentétes irányban van homlok­zatuk, miáltal keresztszellőzésük bizto­sított, és az épület bármilyen tájolása mellett is éri őket napsütés.

Hátránya, hogy költséges, mert a lép­csőház (esetleg felvonó) építési és fenn­tartási költsége kevés lakásra oszlik el. A kétfogatú rendszer elsősorban nagy (három szobán felüli) lakások lé­tesítésére alkalmas; kötetlenül tájolható. Kétfogatú lakóház, melynek homlokzata nem árulja el a lépcsőházi kapcsolatot.

Háromfogatú elrendezés

A lépcsőházból szintenként három lakás nyílik, így annak kihasználása jobb, mint a kétfogatúnál. Hátránya a lakások kö­töttebb alaprajzi kialakíthatósága. A lép­csőház két oldalán lévő lakások területébe belenyúlik a középen elhelyezkedő harmadik lakás. Ez, mivel csak egy irányban rendelkezik homlokzattal, ke­resztszellőzés nélküli, korlátozott mély­ségű lakás (egymenetes lakástípus). Területe előnyösen csupán szélesítésé­vel – homlokzatának hosszabbításával – növelhető.

Ennek azonban határt szab a két szomszédos lakás kialakít­hatósága. Amilyen mértékben nő a középső lakás szélessége, ugyanolyan arányban távolodnak el a bejárattól a két szélső lakás lakószobái. E lakások előszobáinak – melyeknek csak egyik hosszoldala hasznosítható (a másik a szomszéd felőli határoló fal) – hossza egyenes arányban nő a középső lakás szélességével. Ezért előnyös, ha a háromfogatú szekcióban a középső lakás kisméretű garzon- vagy egyszobás lakás.

A háromfogatú elrendezés bármi­lyen tájolás mellett alkalmazható. Ha a lépcsőházi homlokzat északi, akkor mindhárom lakás kap napfényt, mert homlokzatuk déli tájolású. Ellenkező tájolásnál sem kell a középlakást észak­ra nyitni, mert a rendszer áttükrözésével az ismét délre tájolható. A háromfogatú rendszerben két nagyobb (három-négy szobás) és egy kisebb (garzon-, legfel­jebb egyszobás) lakás előnyösen léte­síthető; kötetlenül tájolható.

Négyfogatú elrendezés

A lépcsőházból spirálszintenként négy lakás nyílik. A háromfogatú rendszer­nél jobban hasznosítja a lépcsőházat amely emiatt nagyobb forgalmú, zajo­sabb. A lakások nagysága korlátozott: elsősorban kis területű – egy-, másfél, legfeljebb kétszobás – lakások kiala­kítására alkalmas. Alapsémája az egy pihenőről nyíló négy, közel azonos terü­letű lakás. A lakások nagyságát korlá­tozza a lakásterület sarkán lévő bejárat előnytelen helye által okozott kötött­ség, valamint az egymenetes rendszer. Előszobájuknak általában csak az egyik hosszoldaláról nyílhatnak helyi­ségek, s bár egy kétszobás lakásban még elmegy, ha a kis szoba csak a nagyobb szobán át érhető el, de a több szobán való átjárás már nem elfogadható.

A lakásoknak átszellőzésük nincs. A kétfogatú elrendezés csak keleti, il­letve nyugati tájolású homlokzatokkal – tehát észak-déli irányú hosszten­gellyel – használható, mert csak ilyen tájolás mellett érheti napsütés mind­egyik lakást. Ezen próbáltak változtat­ni azzal, hogy a két oldalsó lakás átka­rolja a két közbülsőt. így mind a négy lakásnak van egy irányba néző homlok­zata, a két szélsőnek átszellőzése is. Ez tulajdonképpen a háromfogatú elrendezés torzított formája, kevés előnnyel, viszont erőltetett lakásbe­osztásokkal. A két közbülső lakás csak minimál-(garzon)lakás lehet.

Használatos a fél szintekkel eltolt négyfogatú rendszer is. Ez középen el­helyezett lépcsőházzal igazán előnyös, amikor mindegyik lépcsőpihenőről két lakásbejárat nyílik. Ilyenkor a la­kásbejáratok jobb elhelyezésével előnyösebb lakáselrendezések, nagyobb – két, két és fél szobás – lakások is kialakíthatók.

Ötfogatú elrendezés

A lépcsőházból szintenként öt lakás nyílik. Közbenső szekcióban szinten­ként legfeljebb négy lakás helyezhető el tiszta fogatolt rendszerben, tehát oly módon, hogy mindegyik lakásbejáró a lépcsőház teréből, az emeleti pihenőről nyílik. Szintenkénti öt lakás esetén csak a középső bejárata nyílhat közvetlenül a lépcsőház teréből, a többi négyé már csak annak folyosószerű nyúlványaiból.

A kocka- és toronyházakat elősze­retettel alakítják ki többfogatú szekci­óként, ritkábban többfogatú ikerszek­cióként. Elrendezésükben általános alapelv, hogy a lakások a nap irányá­ban – délre, délkeletre, délnyugatra – nagy üvegfelületeken át, teraszokkal, lodzsákkal nyíljanak meg, sokszor a lakásokat legyezőszerűen sorolva, míg az épület északi homlokzata zárt legyen, amelyen nagyobb nyílást csupán az ide helyezett lépcsőház üvegfelülete jelent.

4.35. ábra Többlakásos házak szintenkénti lakáskapcsolattal a) egyfogatú, b) egyfogatú, középkapcso­lattal; c) kétfogatú; d) kétfogatú, ferde kap­csolattal; e) háromfogatú; f) háromfogatú, szabadon álló épülettel; g) négyfogatú.

MÁSODIK KATEGÓRIA: Középfolyosós lakóházak

Középfolyosós lakóházban belső, zárt folyosóról nyílnak a lakások. A lépcső­háztól legtávolabb eső lakás bejárati ajtaja középfolyosós lakóházban leg­feljebb 20 m. A középfolyosó tiszta szélessége legalább 1,50 m; a két vé­gén ablakfelülettel ellátott természetes megvilágítása 25 m folyosóhosszúsá­gig engedélyezett, ennél hosszabb kö­zépfolyosót 20 m-enként bevilágító szakaszokkal (ez lehet maga a lépcső­ház is) kell ellátni. A középfolyosónak legalább közvetett szellőzést kell biz­tosítani; helyiségek középfolyosóra nem szellőztethetők.

Hosszabb középfolyo­só végvilágítása megoldható, ha az épü­letet legfeljebb 25 m-es szakaszokra bontva fogazottan alakítjuk ki; az így létrejövő folyosószakaszok mindkét végükön ablakon át megvilágíthatok. Az egymástól eltolt tömegek találkozási pontjaiban helyezkedhetnek el a lépcső­házak. Ilyenkor az egyes épülettömegek akár egymástól fél szintekkel is eltolha­tók; ezt különösen lejtős terepviszonyok esetén célszerű alkalmazni. A középfo­lyosós lakóház előnye a fogatolt rend­szerekhez képest, hogy azoknál keve­sebb lépcsőházat és felvonót igényel.

A középfolyosós lakóház egyszerű formája, amikor valamennyi lakás egyszintes, tehát az épület minden emeleti szintjén van középfolyosó. Ez esetben csak kislakások – legelőnyösebben garzonlakások – kialakítására alkalmas. Az egymenetes elrendezés nagyobb la­kások építését nem teszi lehetővé.

Egyre inkább terjednek az olyan rendszerű középfolyosós lakóházak, amelyekben két-, esetleg többszintes lakásokat alakítanak ki, s így nem minden szinten van szükség középfo­lyosóra. Abban az esetben, ha a folyo­só egyik oldalán egyszintes kislakások, a másikon kétszintes nagy lakások vannak, középfolyosó kétszintenként épül. A kétszintes lakások helyiségei­nek elrendezése az emeletes sorházé­hoz hasonló.

Ha a folyosó mindkét oldalán két­szintes nagy lakások vannak, középfo­lyosó háromszintenként létesül. Középfolyosós rendszerben az egy-és kétszintes lakások variálásával szá­mos alternatíva alakítható ki. Természetesen a középfolyosó szint­jéhez képest fél szinttel eltolva is ki­alakíthatók a lakások szintjei. Lehet csak a folyosó egyik oldalán lévő me­netben szinteltolás, de lehet mindkét oldalán is. Az egyszintes kislakások, a két fél szinten elhelyezkedő középmé­retű lakások és a három vagy négy félszintes nagy lakások variálhatók.

4.36. ábra Középfolyosós lakó-, ill. gar­zonház alaprajza.

4.37. ábra Közép- és külső folyosós la­kóház.

HARMADIK KATEGÓRIA: Külső folyosós lakóházak

A külső folyosós lakóházak lakásai külső, nyitott oldalfolyosóról nyílnak. A külső folyosós lakóházakban a legtávolabb fekvő lakás ajtaja a lépcső­háztól legfeljebb 30 m-re lehet. A kül­ső folyosó legkisebb szélességi mérete 1,20 m. Szerkezeti rendszere alapján lehet függőfolyosó – konzolosan kinyúló szerkezet (általában hosszfalas épületeknél) – és gyámolított folyosó – két irányban fölfekvő szerkezet (ál­talában harántfalas épületeknél).

A régi, zárt udvaros lakóházak függőfolyosóinál tapasztalt hátrányok miatt külső fo­lyosó zárt udvarban nem alkalmazható, hanem csak nyitott épülettömböknél (sávos, keret- vagy szegélybeépítés­ben); a külső folyosóra kizárólag mel­lékhelyiség ablaka nyílhat, lakószobáé nem. A külső folyosós lakóház előnye, hogy kevesebb lépcsőház, felvonó és házbejárat szükséges; a lakások alap­elrendezése kötetlenebb, mivel a lakás­bejáratok helye nincs lépcsőpihenőhöz kötve; tájolása kötetlen, mert ha a rosszabb tájolású hosszoldalra helyezzük a külső folyosót, a lakószobák mindig jól tájoltak lesznek; a lakásoknak két ellentétes tájolású homlokzatuk van, így jól szellőztethetők.

Hátránya, hogy egyszintes lakások esetében szinte ki­zárólag egy- és kétszobás lakások kiala­kítására alkalmas; nagyobb lakásoknál már lakószoba is kerül a folyosó felőli traktusba (mivel a kiszolgálótér-igény nem nő a szobák számával), ami elfo­gadhatatlan; a lakásbejáratok a szabad­ból nyílnak, így közvetlenül ki vannak téve az időjárás viszontagságainak (szélfogó kell); kellemetlen a zárt (fű­tött) lépcsőháztérből szintenként ismét a szabadba, a széltől, csapó esőtől nem védett külső folyosóra kilépni; a 4. eme­letinél magasabban lévő külső folyo­sókon való járás már tériszonyt válthat ki, ezért zártabbá kell tenni azokat.

NEGYEDIK KATEGÓRIA: Kombinált rendszerű lakóházak

Kombinált rendszerűnek nevezzük azo­kat a lakóházakat, amelyekben az elő­zőkben részletesen ismertetett fogatolt, valamint folyosós rendszereket bizonyos célból keverten alkalmazzák. A lakóépületen belül a rendszerek lehetnek egymás mellé kapcsolva vagy egymás fölött kialakítva. Az egymás mellé kapcsolást indokolhatják például az ellentétes tájolású épületszárnyak (pl. ha a fogatolt rendszer hossztengelyének iránya észak-déli, az erre merőleges épületszárny északi hosszhomlokzata külső folyosós rendszer alkalmazását teszi lehetővé); a terep lejtési viszo­nyai; az adott telekméretek (pl. ha a foghíjtelek szélessége tiszta fogatolt rendszerhez nagy, akkor azt belső vagy külső folyosós rendszerrel kombinál­ják).

A különböző rendszerek egymás fölötti keverésekor leggyakrabban a külső folyosós és a fogatolt rendszer, valamint a belső folyosós és fogatolt rendszer kombinációi használatosak. Ezekben a folyosók egyes jól megvá­lasztott szinteken mint vízszintes elosz­tók biztosítják a függőleges közleke­dést jelentő lépcsőházak, liftek elérését, melyek több szinten át a fogatolt rend- szerben kialakított lakásokhoz vezetnek el. A földszinten vagy félemeleten kül­ső folyosó van. Ilyenkor a folyosók mint épületen belüli sétautcák nagyobb szé­lességgel készülnek. A belső folyosós és a fogatolt rendszer kombinációjá­val elsősorban felvonókat igyekeznek megtakarítani, illetve összevonással azo­kat üzembiztosabbá tenni.

A fogatolt rendszerű magas sávház minden ne­gyedik-ötödik szintjén a lépcsőházakat középfolyosóval kötik össze, így elég csak minden második vagy harmadik szekció lépcsőháza mellett felvonót, ill. felvonócsoportot létesíteni. Esetleg a felvonók mint gyorsfelvonók csak ezeken az elosztószinteken állnak meg, ahonnan a lakások bejáratai vagy egy­két szint le-, esetleg fölmenetellel ér­hetők el.

Külső folyosón meg­közelíthető ház eme­leti lakásainak udvari belsője nyugalmat és kényelmet közve­tít lakója és a szem­lélő számára.

4.38. ábra Külső folyosós kislakások a) egy szoba összkomfortos; b) másfél szobás; c) garzon.

4.39. ábra Kombinált rendszerű lakóház, különböző lépcsős megközelíthetősé­gekkel; 1 – 3 lakások.

Többlakásosnak minősül a lakóépület, ha kettőnél több lakást tartalmaz, azok egymás mellett és fölött helyezkednek el, és megközelítésük közösen van meg­oldva. Ez a nagy embertömegek elhelyezésének, lakáshoz juttatásának ma használatos legeredményesebb formá­ja. Elsősorban a városok lakóháztípusa. A többlakásos ház mindig valamely nagyobb építészeti együttes – lakótelep, városnegyed – részét, elemét képezi.

Zárt udvaros beépítés

Hazánkban a többlakásos házak az el­ső világháborúig zárt udvaros formában épültek. Telküket maximálisan beépí­tették: az utcai fronton két-, a többi te­lekhatár mentén pedig egytraktusos épületszárnyak lakóházanként általában egy – mély vagy két utca közötti át­menőtelkek esetében pedig több – ud­vart zárnak körbe. Mivel a szomszéd felőli telekhatárokon előírás a tűzfal, ezért az udvari szárnyakban lévő laká­sok ablakai a körbezárt udvarra nyíl­nak. Az ilyen épületekben két lakáscsoport alakult ki: az utcai többszobás összkomfortosak és az udvari szoba-konyhások. A lakások megközelítésé­re a kapualjból oldalt főlépcső nyílik, az udvar végében pedig melléklépcső van.

A két lépcsőházat az udvar felől minden szinten körbefutó függőfolyo­só kapcsolja össze. Az utcai többszobás összkomfortos lakások elsősorban felszereltségben korszerűsítésekkel – modern fűtés és melegvíz-szolgáltatás stb. – jelenleg is használhatók. Az ud­vari lakások azonban ma már elfogadhatatlanok, mert minden helyiségük rossz levegőjű, és zajos, szűk udvarra nyílnak, ahova még a napfény sem süt be.

Előttük húzódik a függőfolyosó, mely egyrészt tovább sötétíti a helyi­ségeket, de használatukat is zavarja (be lehet látni róla, ezért az ablakokat nem lehet nyitva hagyni). Nincs meg­felelő szellőzésük (a keresztszellőztetés megoldhatatlan). Egészségügyi szem­pontból sem megfelelőek, hisz hiány­zik belőlük a fürdőszoba és a WC, s mi­vel előszobájuk sincs, a lakószobába csak a konyhán át lehet bejutni.

A zárt udvaros lakóházak felújításá­nak egyedüli módja a kisméretű udva­rok megszüntetése az udvari szárnyak lebontásával.

A zárt udvaros beépítés a mai építé­szeti igények figyelembevételével csak akkor juthat komolyabb szerephez, ha az épülettömb

• mind a négy keretszárnya föld­szintes;
• nagyobb udvar esetén legfeljebb kétszintes épületszárnyakkal rendelke­zik, azzal, hogy a délkeleti, déli, délnyu­gati szárnyépületek lapos vagy egészen alacsony tetővel készülnek;
• utcai traktusa egy szinttel maga­sabb a belső három keretszárnynál, de csak abban az esetben, ha az összes szint teljes benapozása biztosított (lásd az átrium házak benapozásával kapcso­latban leírtakat a megfelelő fejezetré­szekben).

Zárt udvaros beépítésnek minősül az az eset is, amelynél az épületszárnyak U alakban kapcsolódnak egymáshoz, az udvar negyedik oldalát pedig tömör fal kerítés határolja.

Keretbeépítés

Az utcák által határolt telektömb köze­pén lévő, lakóépületek által keretezett nagyobb, összefüggően kertesített terü­letet keretbeépítésnek nevezzük. A ker­tesített udvarra néző lakások – helyi­ségek – legalább olyan értékűek, mint az utcára nyílók. A légtérarány az udvarban kedve­zőbb, mint az utcákban; az udvar az utca forgalmától és zajától el van zárva.

A keretbeépítés telekkihasználása ter­mészetesen kisebb mérvű, mint a zárt udvaros beépítésé. Ezért bevezetése­kor a lakásépítési kedv lanyhulásától félve a telektulajdonosokat kárpótolni igyekeztek azzal, hogy nagyobb be­építési mélységet – maximum 14 m-t -, valamint – bizonyos feltételek előírásával – az udvar felé további előre-ugrást engedélyeztek. Ez eredményez­te hazánkban a hallos lakásokat. A hall a lakás belső területén fekvő, s így hom­lokzattal nem rendelkező lakóhelyiség, melynek ablaka nincs, csak széles, két ­vagy többszárnyú, mélyen üvegezett ajtón keresztül, más lakóhelyiséghez – általában nappalihoz – kapcsolva kap közvetett megvilágítást és szellőzést.

4.24. ábra Egyszerű köntösbe öltöztetett, exkluzív belsőt tartalma­zó lakóház Dél-Olaszországban. Különlegessége a (belső) átrium jellegű szabadon álló épület tetőtéri átriummal és úszómedencével.

4.25.ábra Zárt udvaros, az emeletes rész­ben lakásokat, a földszinten kereskedel­mi célú létesítményeket tartalmazó nagyvárosi beépítés utcaképe.

4.26.ábra Keretbeépítéses lakótömb osz­tott telken, tűzszakaszokra osztott épü­letegységekből. a) nézetrajz; b) helyszínrajz.

4.27.ábra Keretbeépítéses lakótömb egy telken, parkosított belső udvarral a) nézetrajz; b) helyszínrajz.

A többlakásos házak keretbeépítés­sel épültek a két világháború közötti években, igényes és szolid kivitelű la­kásokkal egyaránt. Ezek a zömükben központi fűtéses házakban lévő hallos lakások ma is lakásállományunk érté­kes részét képezik.

Természetesen az ilyen épületek tel­jes telektömbje egyetlen összefüggő egység, kerítéssel elhatárolt magántel­keket nem tartalmaz. így belsejében a keretbeépítéssel létrehozott nagyméretű udvarkert már éppúgy közterületnek minősül, mint a környező utcák, terek. Ezekben az utcák forgalmától mentes belső udvarokban a lakók közösségi életét szolgáló létesítményeket alakítot­ták ki: óvodát, bölcsődét, gyermek­játszóteret, olvasó-pihenő parkot stb. A belső udvarokat a külső közterülettel – az utcákkal – földszint-félemelet magas nagyméretű kapuzatokkal kapcsolták össze. Ezzel biztosították a körbezárt térségek természetes szellőzését is, le­hetővé téve, hogy a lakóházak bejáratai a belső udvarkert felől nyíljanak, s így az épületek utca felőli földszintjén összefüggő üzletsort lehessen kialakítani

Szegélybeépítés

A fejlődés következő lépése az volt, amikor a belső udvar fokozottabb szel­lőztetése céljából már teljes közöket hagytak ki az épületek között. A közök nyitása legcélszerűbbnek a keret sar­kain bizonyult, ahol így a zárt sarkú beépítés alaprajzi nehézségei (megvilágítatlan belső területek) elkerülhető­vé váltak. Ezzel létrejött a szegélybeépítés. Az épületek elhelyezésekor a belső terek létrehozásának igénye még megmaradt.

4.28. ábra Szegélybeépítés szabadon álló épületekből, nézetrajz.

4.30. ábra Szegélybeépítéses épület elhelyezés épületköz-megszakítással a) nézetrajz; b) helyszínrajz.

Sávos beépítés

Sávos beépítésről akkor beszélünk, ami­kor a hosszú épülettömegeket képező lakóházak szabadon, egymással pár­huzamosan elhelyezve állnak. Itt már nemcsak a telekhatárok szűnnek meg – mint a keret- és a szegélybeépítésnél -, de az épületek elhelyezése az utca­vonalaktól is független lehet. E beépí­tési mód kialakulása a városrendezés olyan irányú, elsősorban funkcionális fejlődésével függ össze, amely elvá­lasztotta a lakóházak célforgalmát szolgáló lakóutcákat az átmenő közle­kedést lebonyolító utaktól, s amely a lakóépületek elhelyezésekor a maximális benapozás elérésére törekedett.

A sávház homlokzatainak együttes évi benapozási időtartama akkor a legtöbb, ha az épület hossztengelye közel észak­déli irányú. Ekkor a két – keletre, ill. nyugatra tájolt – hosszhomlokzat egész évben kap napfényt, csupán a téli hó­napokban, amikor a szép idő valószí­nűsége egyébként is alacsony, éri ke­vés napsugárzás.

A sávos beépítés egyoldali, amikor a lakóútnak csak az egyik oldalán, két­oldali – a közművek és utak jobb ki­használására -, amikor mindkét oldalon vannak házak. Az egyoldali beépítést akkor alkalmazzák, ha a házak egymás­tól azonos távolságra épülnek. A két­oldali beépítésnél az utca légtere álta­lában keskenyebb, mint az épületek közötti belső nyitott kerteké. Ezek vi­szont minden forgalomtól mentes, za­vartalan parkterületek.

A sávos beépítés egyhangúságát igyekeznek feloldani, és városiasabb, zártabb hatást biztosítani a sávokra merőlegesen állított épületekkel, vala­mint a közöttük elhelyezett, formai el­lentétet létrehozó hangsúlyosabb ver­tikális épülettömegekkel.

4.31. ábra Sávos beépítéses épület elhe­lyezés nagyobb építészeti szabadsággal és napos lakásokkal a) nézetrajz; b) helyszínrajz.

Kockaházak

A nyújtottabb formájú sávházakkal el­lentétben a kockaházak mindhárom mé­rete (szélesség, mélység, magasság) közel azonos. A magas ház jellemzője, hogy alaprajzi befoglaló méretei csak­nem megegyezőek, magassága viszont azoknál lényegesen nagyobb (a több­szörösük). A kocka- és magas ház alaprajzi for­májának nagyon hasonló jellege miatt – a sávházaktól való megkülönbözte­tésül – mindkettőt helytelenül mint pont­házat is emlegetik.

4.32. ábra Nagyvárosi toronyház szinten­ként három lakással a) alaprajz; b) külső kép.

Zárt sorú beépítéses házak

Az ezredforduló éveiben ez tekinthető a legelterjedtebb beépítési módnak ott, ahol a telek utcai vertikumát a te­rületi előírásoknak megfelelően „be kell építeni”. Az épületek elhelyezése­kor legfeljebb 14 m-es épületmélység vehető figyelembe, ugyanis az általá­ban kéttraktusos (fesztávos) épület­szárny tökéletes benapozása mind az utca, mind a kert felől csak így lehet­séges. A középszárny – az utcai épü­letegységre merőlegesen – minden méretmegkötés nélkül nyúlhat a kert felé azzal, hogy

• a természetes belső megvilágítás, valamint a szükséges benapozás az egész házra és a szomszédos épületek­re vonatkozóan is biztosítható;
• a középszárnyban ablak csak ak­kor helyezhető el, ha a szemközti te­lekhatártól legalább 3,0 m széles szabad (belső) oldalkert választja el. Többszin­tes házak esetén e belső oldalkert mé­retének nagyobbnak kell lennie, még­pedig azon szabály figyelembevételével, mely szerint a belső homlokzat (vagyis az építmény) magasságának felénél ki­sebb nem lehet.

Zárt sorú épületekhez a 14,0 m-es épületmélységtől befelé oldalszárny csak akkor kapcsolható, ha

• az adott épület és a szomszédos házak benapozását a legcsekélyebb mértékben sem gátolja;
• az épületszárny felőli szomszédos telken ikerjellegű épületet vagy ha­sonló oldalszárnyat létesítenek.

A zárt sorú beépítés elsősorban a vá­rosok és településközpontok sűrűbben beépített telkein alkalmazható egyik lehetséges épület elhelyezési forma. A hozzá tartozó épületekben a gépkocsi tárolás az alsó szinten vagy áthajtó­val az udvarban, illetve a kert hátsó ré­szében épített garázzsal oldható meg.

4.33. ábra Zárt sorú épület elhelyezés vál­tozatai a) soros; b) fogazott; c) lépcsős v. vissza­ugratott; d) soros, közbenső garázsépü­let résszel; A közbenső; B szélső (v. kezdő) épületegységgel.