Hőszigetelés tudástár - 179. oldal

Aki a ferde tetőfelületen sima falfelületet szeretne készíteni annak jó ta­nács a gipszkarton alkal­mazása. Eltakarja a sza­rufákat és a szigetelést.

Régebben ezt csak a belső építőleme­zek tudták nyújtani: tiszta, sima falfe­lületet, készen arra, hogy szép tapétát vagy mázolást kapjanak. Amióta ke­zelhető, szállításra kész gipszkarton­ vagy gipszrost lemezek kaphatók, a sa­ját kezűleg tatarozóknak sem kell a feladattól visszariadniuk, ha egy tető­teret saját készítésben szeretnének szi­getelni és burkolni. Mindkét, a keres­kedelemben kapható lemezrendszer csak kismértékben tér el egymástól. A gipszkarton lemezek gipszmagból állnak, ami mindkét oldalról erős pa­pírrétegbe van befogva. A gipszrost le­mezek ezzel szemben gipszkeverékből és finom rostokból állnak.

Tetőfelület bur­kolásához gipszrost lemezeket használ­tunk. Eléggé kezelhető, mert különös megerőltetés nélkül fel lehet a lépcsőn vinni a tető­térbe, és elég nagy ahhoz, hogy gyor­san síkfelületet lehessen előállítani. A használat feltételei: először egy megfelelően vastag szigetelés szüksé­ges a szarufák között. Ezután alsó lécezés kell, ami minden­hol azonos szintet tart, amire a leme­zeket szorosan fel lehet csavarozni. Hogy ez miként kerül a szigetelésre, és az egyes lemezek hogy adnak zárt, si­ma falfelületet, az a következő oldala­kon található meg.

Meleg „kabát” tekercsből: beszorított filc üveggyapotból

(Kép fent) Az Uniroll filc üveggyapotból készült szigetelőanyag. 120 cm széles és 18 cm-ig terjedő vastagságban kapható. Méretre kell vágni.

(Kép fent) Kb. 2 cm-rel szélesebb kell, hogy legyen a szigetelőanyag, mint a tiszta távolság a szarufák között, hogy elhelyezés után jól tartson. Mindig ügyelni kell a tömör csatlakozásokra!

(Kép fent) A szigetelőanyag jól vágható rókafarkú résszel vagy késsel. A hézagokat le kell zárni.

(Kép fent) A gőzzáró réteget pontosan rá kell illeszteni a szigetelőanyagra, teljes felületen, hézagmen­tesen, fentről lefelé kell felhordani. A toldá­soknál nagy átfedést hagyni, leragasztani.

(Kép fent) A szarufákra merőlegesen kell az ellenlécezést felcsavarozni, amire a gipszrost lemezeket le­het erősíteni. A deszkák távolságát a lemezmérethez kell igazítani.

Amit egyszer egy jó hőszigetelés ké­szítésébe befektetünk, az évről évre kifizetődik a fűtési energia megtakarí­tásával. Ha arra gondolunk, hogy a környezet kevésbé szennyeződik, ha kevesebb szennyező anyag kerül a le­vegőbe, akkor a következő generáci­óknak is jobb esélyt adunk a jobb hő­szigetelés készítésével. 18-20 cm-es szigetelőréteg vastagság számít mosta­nában megfelelőnek. Ezt nem lehet minden esetben minden további nél­kül elhelyezni, mert a szarufák mérete csak ritkán megfelelő. A bemutatott példában még egy min. 2 cm vastag légréteget is biztosítani kell, hogy ne keletkezzenek nedvesség okozta károk. Ebben segítséget nyújtanak a szarufák alá csavarozott lécek, úgy, hogy több hely marad a szigetelés ré­szére.

Ezt az Uniroll filcet tekercsben szállít­ják, és csak a felbontás után nyeri el végleges térfogatát. A rókafarkfűrésszel választjuk le a csíkokat a tekercs­ről, ezek kb. 2 cm-rel szélesebbek, mint a szarufa távolsága. Oldalirányú összenyomással beszorítható a szigete­lőanyag a szarufák közé. A szarufák alján kell kezdeni, és a következő szi­getelőanyag darabot a tetejére helyez­ni. A gőzzáró fólia hézagmentesen ta­karja le a szigetelőanyagot, hogy fel­adatát teljesíthesse.

Gipszrost lemezek: kézzel alakítva sima falat kapunk

(Kép fent) Csapatmunka, amikor a gipszrost lemezeket a megfelelő szintre felhelyezik. A hosszanti toldások a deszka közepén legyenek.

Ha a gipszrost lemezeket tartó ellenlé­cezés egyenletes magasságban van el­helyezve, az új födém szerelése a ferde felületen nagyon egyszerű. Legjobb fent kezdeni, a székállás felénél. Teljes lemezt helyezünk el, felcsavarozzuk a lécekre, majd a felette lévő sort egy hosszában félbevágott lemezzel kell kezdeni. így a toldások egymáshoz ké­pest elcsúsztatva helyezkednek el. Nem szabad a lemezeket szorosan egymás mellé csavarozni, 5 mm fuga­szélességet kell hagyni, amit távolság­tartó léccel érhetünk el. A fugákat ké­sőbb ki kell kenni. A rozsdamentes csavarokat géppel kell becsavarozni, enyhén süllyesztve. Ha a fugázás szá­raz, lehet tapétázni.

(Kép fent) Befűrészelni, megkarcolni és eltörni: így le­het a gipszrost lemezeket a szükséges méret­re szabni, ha a falkiugrást akarjuk beszabni.

(Kép fent) A lécekre fel kell a lemezeket csavarozni 20-30 cm távolságokban. A csavarfejeket könnyedén    süllyeszteni, minden függőleges lemeztoldás.

(Kép fent) Kenhetőre megkevert fugázó masszával lehet a fugákat és csavarlyukakat kikenni. A kikent helyeket száradás után csiszolni kell.

(Kép fent) A székállásokat csak akkor lehet burkolni, ha a víz- és villanyszerelő kész a munkájával.  Itt és a teljes felületen minden lemezt eltolt illesztésekkel kell elhelyezni.

(Kép fent) A szerelvények nyílásai, például a villanykapcsoló vagy dugalj helye lyukmaróval könnyen kivágható.

A padlásfödém szigete­lése készen van – de 20 évvel ezelőtti szabvány szerint? Mielőtt beépíte­nénk, a hőszigetelést fel kell javítani! Minden évtizedekkel ezelőtti gondos­kodás ellenére: még több fűtő olajat takaríthatunk meg és a környezetet kevesebb szennyező anyaggal terhel­hetjük, anélkül hogy a komfortérze­tünk romlana. Ez különösen a tető alatti terekre vonatkozik, ami többnyi­re egyáltalán nincs vagy csak nagyon vékonyan van szigetelve, ha a mai ismereteket vesszük alapul. A hőszigete­lési előírások az új épületekre is sok­kal magasabb szigetelés felhasználást írnak elő, mint a régebbi követelmé­nyek.

De mi történik a számtalan régi tetővel? Csak akkor kell az új előírá­soknak megfelelni, ha olyan nagyobb átalakítást végeznek házukon, ami a tetőteret is érinti. Csak abban lehet reménykedni, hogy minden háztulaj­donos tudomásul veszi, hogy jobb szi­geteléssel tudja a kedvezőbb energia­egyensúlyt elérni.

A gyakorlatban mindig visszatérünk egy problémára: a szarufák nem olyan vastagok, hogy közéjük néhány centi­méterrel több szigetelőanyagot lehes­sen elhelyezni. A tető héjalás eltávolí­tása azért, hogy felülről lehessen szi­getelni, túlságosan drága megoldás. De a szarufák alatt lehet utólagosan helyet teremteni a szigetelésnek. Is­mertetjük a különféle anyagok adta le­hetőségeket.

1. javaslat: kőzetgyapot keménylemezek, könnyen kezelhetőek

1. aláfeszített réteg 2. szellőztetés 3. 10 cm kőzetgyapot 4. kiegyenlítő lécek felcsavarozva 5. szigetelőréteg 6. 0,2 mm vastag gőzzáró PE-fólia.

A szarufák alá helyezett kiegyenlítő lécek több helyet biztosítanak

Az eddig szigeteletlen fedélszék meleg kabátja: a felső képen látható a kivitel módja. A 16 cm magas és 8 cm széles szarufa nem nyújt elég helyet a meg­felelő szigetelőréteg vastagságnak. Ezért csavaroztak alájuk kettős tetőlé­ceket. Az eredmény: most megfelelő a hely a 18 cm-es szigetelőrétegnek és a szellőzésnek egyaránt. Ez itt két egy­másra helyezett kőzetgyapot rétegből áll, aminek a hővezetési besorolása 040. A helyiség felőli oldalon 0,2 mm vastag PE-fóliát helyeztek el gőzzárás­ként. Itt arra kell ügyelni, hogy az il­lesztési fugákat 10-15 cm-re átfedjék, és utólag ragasztószalaggal lezárják. A falak csatlakozásánál is így le kell ra­gasztani. Ez az anyag nem éghető. Az egymáshoz illesztés miatt bármilyen szarufatávolsághoz használhatók, nem keletkezik selejt. A fenti szigetelőré­teg k-értéke 0,21.

(Kép fent) Ennél a szigetelőanyagnál a megfelelő méret: a szarufa távolsága +1 cm. Az egymás mellett elcsúsztatott lemezekkel ezt könnyű elérni. A kiálló sarkokat le kell vágni.

(Kép fent) A szarufák alá csavarozva két egymás mellé helyezett léc. Ez biztosítja a megfelelő teret a két rétegszigetelésnek.

(Kép fent) Két-három centiméter szellőzőréteg az alsó fedőrétek és a szigetelőanyag között.

(Kép fent) Szorosan egymáshoz kell illeszteni a rétegeket, fuga nélkül csatlakoznak.

2. javaslat: szarufák közötti teljes szigetelés: teljes szigetelés üveggyapotfilccel és lemezzel

(Kép fent) 1 Szigetelőréteg a szarufák közötti teljes szigetelésre 2. ellenlécezés felcsavarozva 3. pótszi­getelés homlokzati szigetelőlemezzel 4. gőzzáró fólia.

(Kép fent) A lyukak megszüntetése a jól működő szi­getelés feltétele. Sok toldásnál ezért tetőfe­dő habarccsal gondosan ki kell kenni a hé­zagokat.

(Kép fent) Szigetelőszalaggal össze kell ragasztani a fó­lia csatlakozásokat, ha mindkét réteg a sza­rufák és lécek közé került.

(Kép fent) Ki kell a tekercset bontani, hogy pengével pontosan vágható legyen. Itt is 1 cm-rel na­gyobb anyag szükséges, mint a szarufák kö­zötti távolság.

Az egész teret használjuk ki

A szarufák közötti teljes szigetelésnek hívják ezt az aránylag új technológiát, mert az egész teret kitölti. Ez csak speciálisan e célra gyártott anyaggal oldható meg, ami nem vesz fel ned­vességet. Ennek ellenére a fugákat és kis lyukakat, amik a fedésen találha­tók, tetőfedő habarccsal ki kell kenni, akkor is, ha nincs a tető alá feszített lemez. A szigetelőréteg részére a teljes teret ki lehet használni, a mi példán­kon 14 cm. Mivel a jót még lehet javí­tani, itt a szarufák alá keresztben tető­léceket csavaroztak, amik közé elhe­lyezhető még egy szigetelőréteg. Itt 6 cm vastag szigetelőrétegekről van szó. Ez együttesen 20 cm szigetelőré­teg vastagságot biztosít.

Az első réteget tekercsben veszik, ami csak a kibontás után veszi fel valódi térfogatát, eredetileg tömörítve volt. Ennek belső oldalára segédvonalakat kasíroztak fel, hogy a szabás könnyebb legyen. Ha mindkét oldalán kézzel könnyen megnyomjuk, lazán befér a szarufák közé. A második réteg lemezből van, ez ne­hezebben alakítható, itt a léctávolsá­got kell a lemez szélességéhez igazíta­ni. Nagyon fontos, hogy a teljes felü­letet ehhez az anyaghoz megfelelő gőzzáró fóliával takarjuk be. Minden 10 cm-re egy szorítókapcsot helyez­zünk el. Esetleg a széleken szorítóléc­cel lehet lefogni.

3. javaslat: kifogástalan hő védelem kemény hablemezekkel

(Kép fent) 1. 4 cm hátsó szellőzés 2. 10 cm keményhab szigetelőlemez 3. el len lécezés a szarufák alá felcsavarozva 4. 5 cm vastag kemény hablemez beszorítva.

Szigetelés, amihez nem kell gőzzáró réteg

Egyszerűen szigetelni jó, két rétegben még jobb: ez a mottó vezérelte azt a megoldást, ami a felső képen látható. Ahhoz, hogy ez működjön, itt is egy ellenlécezést csavaroztak fel a tető sza­rufáira, ami biztosítja a második szige­telőréteg részére a teret. Ennek a mód­szernek még egy előnye van: az ellen­lécezéssel és az alá elhelyezett 5 cm vastag kemény hablemezzel, a szigetelő­anyaggal egyenlő vezetőképességű sza­rufákat is szigeteltük. A 10 cm vastag kemény hablemezek, amiket a szarufák közé helyeztünk, jó alternatívái az ásványgyapot szigetelő­anyagnak.

A lemezeket körben csappal és ho­ronnyal látták el, és hosszában rések­kel. Ez olyan rugalmassá teszi, hogy a méretre leszabott lemezeket fárad­ság nélkül a szarufák közé lehet szo­rítani. A csaphornyos kötés széllel szemben tömör kapcsolatot teremt, ezek a lemezek víztaszítóak és nem gyúlékonyak. Gőzzáró réteg nem fontos, ha jól szellőztetjük hátulról. A mi példánkban a szigetelés k-értéke 0,22.

(Kép fent) Hála a csaphornyos kivitelnek, szélbiztos fe­lületté lehet a lemezeket összekapcsolni. A lemez maradéka képezi a következő szigete­lőfelület elejét.

(Kép fent) A hosszanti réseknek köszönhetően a lemezeket be lehet a szarufák közé szorítani, mert ezektől a lemez rugalmassá válik. A lemez maradéka ké­pezi a következő szigetelőfelület elejét.

(Kép fent) Pontosan méretre szabhatók a kemény hab­lemezek rókafarkfűrésszel. A legjobb, ha a keletkező finom port porszívóval azonnal el­távolítjuk.

(Kép fent) A horonyba helyezett kalapáló fával lehet a legjobban a lemezeket fentről lefelé össze­kapcsolni. Az oldalirányú kapcsolatot a le­mezek meghajlításával lehet előállítani.

4. javaslat: ökológiai szigetelési megoldás lágy farostlemezzel

(Kép fent) 1. alsó lécezés 2. bitumenes farostlemez 3. 8 cm Pavatex szigetelőlemez 4. 2 cm vastag szi­getelőlemez 5. 2 cm héjalás 6. gőzzáró karton 7. 1,8 cm Gutex lemez

(Kép fent) A szarufákra és tető lécekre csavarozott léc gondoskodik arról, hogy első rétegként bi­tumenes farostlemez legyen felhordható.

(Kép fent) Körben csappal és horonnyal ellátott szige­telőlemezt csavaroznak a lécekre.

(Kép fent) Fűrészelni vagy vágni: ennél a szigetelő­anyagnál választhatunk. Vagy egy éles kést vagy egy durva fogú fűrészt alkalmazunk, amit teljesen laposan kell vezetni.

Sokoldalú, de teljesen termé­szetes

Aki teljesen természetes anyagokkal akar szigetelni, a biológiailag közömbös lágy farostlemezben remek anyagra ta­lál. Ezzel szemben nem olyan egyszerű a szigetelés létrehozása, mint az előző fejezetekben felsorolt szigetelőanyagok esetében. Itt a szó szoros értelmében sokrétegűén kell dolgozni, ami valami­vel nagyobb fáradságot igényel. A jó hátsó szellőzést egy hajlítható fa­rostlemez biztosítja. Ez egy bitumen­réteggel bevonva érzéketlenné válik a nedvességgel szemben, és úgy helyez­kedik el a szarufák között, hogy az esetleg bekerülő nedvességet lefelé elvezesse.

Ezért egy vastagabb lécet kell a szarufamező közepére a tetőlécek alá csavarozni, és két vékonyabb léc kerül jobbról és balról a szarufára. Két további vékony lécet kell kívülről a bitumenes lemez alá csavarozni, ami a hullámosodást egyenlíti ki, és egyben alapul szolgál a 4 cm vastag Pavatherm lemeznek, amit úgy kell átfedni, hogy az illesztések egymáshoz képest el le­gyenek tolva. Ha ezek a lemezek kör­ben csappal és horonnyal vannak is el­látva, ilyen módszerrel a tömítetlenséget megelőzhetjük.

További 2 cm vastag lemez zárja le a szigetelőréteget a szarufák között. A szarufákra keresztirányban egy héjalást készítünk 2 cm vastag és 4 cm széles deszkából, aminek távolsága a fél lemezmérethez igazodik. Speciális, nem szakítható kartonból ké­szült gőzzáró réteg felhordása a követ­kező munkafázis. A kartont teljes felü­letében ki kell tekerni, az alsó héjalásra felerősíteni, és jól átfedni. Ennek a szi­getelésnek utolsó rétege egy 1,8 cm vastag Gutex lemez, amit szintén fa­rostból készítenek, és a belső tér felé lezárja a szigetelést. Ennél is csap és horony biztosítja a tömörséget. Csak a csavarfejeket kell elsüllyeszteni és ki­kenni. Aki akarja, tapétázhatja ezt a fe­lületet. Az öt réteg ellenére ennek a szi­getelésnek csak 0,31 a k-értéke.

A tetőtér lakályossá válik, ha van szigetelése. Így értékes lakóterületet nyerünk. Aki a tetőtérben akar lakószobát készíteni, annak először a hideget kell kizárnia. Bemutatjuk, hogy milyen anyagokat célszerű alkalmazni. Még mindig sok padlástér szomorko­dik kihasználatlanul. Évtizedek pók­hálói, ujjnyi vastag por a tetőgerendá­kon – és mindez egy olyan térben, ahol kellemes lakó-, háló- vagy gye­rekszoba készülhetne. Ha minden rendelkezésre álló padlást beépítené­nek, jelentős mértékben csökkenne a lakáshiány.

Az első lépés az új lakószobához a te­tőfelületek szigetelése, pontosabban a szarufák közötti vagy alatti terek szi­getelése. Ez olyan munka, amit a lai­kusok is elkészíthetnek, mert a szige­telőanyagok gyártói emberbarát ter­mékeket kínálnak. Minél vastagabb a szigetelés, annál jobb az eredmény. Aki fűtési energiát szeretne spórolni és a tetőtérben kellemesen szeretne lakni, ne vegyen 18-20 cm-nél véko­nyabb szigetelőanyagot. Ehhez jön a szakszerű és gondos beépítés, mert a hibák könnyen javíthatatlan károkhoz vezetnek.

Ennek leggyakoribb oka a rosszul el­helyezett vagy nem hézagmentesen felrakott gőzzáró réteg. így a nedves­ség a szigetelőanyagon lecsapódik, ami nem tud rendesen szellőzni, és a tető faszerkezetét károsítja. De nem kell félni: aki a használati utasításokat betartja, könnyen remek szigeteléshez juthat.

Így szigeteljünk ásványgyapot tekerccsel

(Kép fent) Ki nem ismeri a te­kercsben kapható üveggyapotot? Egyik olda­lán vékony alumíniumfóliával kasírozva évek óta favorit a pia­con. Fontos: az anyag jó hátsó szellőzést igényel!

A Rollisol gyártmányú ásványgyapot szigetelőanyag az első termékek közé tartozik, amit a saját kezűleg építők részére gyártottak. Egyszerű, gyors és biztos – így hangzik a szlogen. Elvben ez igaz is, ha a saját padlásterünkben megmaradó szarufakiosztással kerül beépítésre. Különféle tekercsszélessé­gekben készül, ahogy az a szarufa-tá­volságokban megszokott. Más méret­hez való igazítás ezzel az anyaggal nem lehetséges. Elővigyázat is szüksé­ges, hogy az alumíniumfólia a bedol­gozáskor ne szakadjon be. Tekercs­hosszúságú toldások bőséges átfedés­sel készülnek, és a csatlakozófugákat le kell ragasztani.

Fontos, hogy a külső oldalát jól átszel­lőztessük. Másik, modernebb gyártmány az Uniroll tekercs. Ezt kellő szélességre lehet leszabni, olyan rugalmas, hogy könnyű nyomással elhelyezhető a sza­rufák közé. Gőzzáró réteg egy fólia, amit utólag tesznek rá.

(Kép fent) Pontosan kell szabni, mert az anyag csak a tekercs kinyitása után veszi fel igazi térfoga­tát. Segítség a rókafarkfűrész és igazítóléc.

(Kép fent) Kapcsokkal kell a gőzzáró fólia szélét kis tá­volságokban beszorítani. A szigetelőanya­got előzőleg a szarufák közé kell nyomni.

(Kép fent) Könnyen összenyomjuk az anyagot, hogy ma­gától a szarufák közé illeszkedjen. Állandóan ellenőrizni kell, hogy az illesztésnél a követke­ző lemez teljesen tömören illeszkedjen.

(Kép fent) Szarufa közméretre könnyen el lehet vágni a belenyomott segítővonalak mellett. 2-3 cm-rel szélesebbre kell vágni) mint a szarufa tá­volsága.

(Kép fent) A gőzzáró anyag, egy 0,2 mm vastag PE-fólia, hézagmentesen kell, hogy tömítse a szigetelő­anyagot, hogy feladatát teljesíthesse. Kapcsok­kal kell megfogatni. Az illesztéseket átfedni.

„Kabát” keményhabból vagy cellulózpelyhekből

(Kép fent) A két szigete­lőanyag alapjai­ban különbözik egymástól. A ke­ményhab szilárd, és kifejezetten a saját munkához megfelelő. Csak szakember helyezheti el a cellulózpelyheket hőszi­getelésként.

Majdnem éppen olyan használhatók, mint az üveg- vagy kőzetgyapot szigete­lőanyagok, a Stirotect kemény hableme­zek. Ezért könnyű a saját kezűleg építő­nek ezzel dolgozni. Hosszanti irányban résekkel van ellátva, és keresztirányban kismértékben összenyomható, hogy el­helyezhető legyen a szarufák közé. Az anyag maga víztaszító, ezért nem feltét­lenül szükséges a helyiség felől gőzzáró réteggel ellátni.

Mégis ajánlatos a szige­telés és a belső burkolat között polieti­lénfólia réteget elhelyezni, mert ez a szél elleni tömörséget biztosítja. Az első szigetelőlemezt a láblécre helyezzük, a többit felülről kell betolni. Az olyan háztulajdonosoknak, akiknek különlegesen fontos az ökológiai szi­getelőanyag, érdekes lehet a cellulóz­szigetelő Isofloc. Hátránya: a saját ke­zűleg dolgozó csak előkészítő munkát végezhet, az összes többit szakember­nek kell csinálnia.

(Kép fent) 1%-kal szélesebb a leszabott keményhab szigetelőlemez, mint a tető szarufái közötti tér. Rókafarkfűrész és segítőléc a szerszáma.

(Kép fent) A lemez illesztése csaphornyos kivitelű. Itt jó, ha tudjuk, hogy a lemezek fáradság nél­kül, varrat nélkül egymás mellé helyezhetők.

(Kép fent) Kalapálófával a horonyba kell behelyezni, majd a szarufák közé becsíptetett lemezt a szükséges helyre tesszük. Tiszta és egyszerű.

(Kép fent) Kifejezetten könnyűsúlyúak a keményhab szigetelőanyag elemek. Még gőz gátló fólia nélkül is alkalmazható.

(Kép fent) A cellulózpelyheket a szerkezet felől is le kell takarni egy vékony szigetelőlemezzel.

(Kép fent) A szakember dolga, hogy kompresszor se­gítségével a pelyheket a szigetelőlemez és a fal belső burkolata közé befújja.

(Kép fent) A kompresszor egy vastag, flexibilis csővel juttatja be a cellulózpelyheket a lemez mö­gé, és tölti ki maradéktalanul az üreget.

(Kép fent) Annak szemléltetésére, hogy a szigetelés hogy épül fel, itt egy plexilemezt szereltek fel a belső burkolat helyett. Az egyes pelyhek vastag filcréteget képeznek.

Egy fából készült füg­gönyfal megvédi a re­pedt vakolatot az időjá­rás hatásaitól, és a ház­nak teljesen új arculatot ad. A szigetelőanyag is jól elrejthető mögé.

Ha a vakolaton repedések mutatkoz­nak és a nedvesség a falszerkezetbe behatolhat, legfőbb ideje, hogy a homlokzatot felújítsuk. Egy megoldás, amit akár saját kezűleg is megvalósít­hatunk, a faanyagú függönyfal. Erre a célra homlokzati profilok, fűrészdurvaságú sima élek kínálkoznak, vagy blokkházprofilok alsó lécezésre. Az al­só lécezés közötti hely ideális tér arra, hogy egyidejűleg a hőszigetelést is fel­javítsuk. A fa, szakszerűen megdolgoz­va és az időjárási hatások ellen előke­zelve, tovább tarthat, mint az ember élete. Könnyen és különleges szerszá­mok nélkül megdolgozható. A sokrétű fektetési technika miatt érdekes kiala­kításokra alkalmas.

(Kép fent) Akár klasszikus, akár modern: a fahomlokzat véd, szigetel, és különleges kialakításokra ad lehetőséget.

Így kell a szigetelést és a fát helyesen bedolgozni

(Kép fent) A fahomlokzat éppen úgy illik a falusi családi házhoz, mint a divatos városi házhoz. Ki hinné, hogy ez az épület valamikor birkahodály volt?

Aki elhatározta, hogy a famunkákat sa­ját maga végzi el a ház homlokzatán, an­nak illik áttekintést kapnia a ráfordítan­dó munkákról. Tisztában kell lennie az­zal, hogy a fából készült homlokzat a ház teljes megjelenését megváltoztatja. Meg lehet ugyan régi skiccek és fo­tók útján becsülni, hogy fog kinézni, de jobb, ha egy szakember, egy épí­tész, aki ismeri a ház ará­nyait, vázlatot készít. Ebben meg kell határoz­ni a műszaki adatokat, a szigetelőanyag felerősítését és fajtáját megválasztani. Azok a házak, amelyeknek homlokzatát fel kell újítani, valószínűleg olyan idők­ben épültek, amikor a hőszigetelésről még más fogalmaink voltak, mint ma. A külső falszigetelés javítása, összefüg­gésben a faanyagú függönyfal készítésé­vel, szükséglet. Az alsó lécezés biztosítja a teret, ahová elhelyezhető a szigetelő­anyag. A fotókon látható, ez hogy ké­szül, és hogyan használjuk fel a fát.

(Kép fent) Választhatunk a deszkafajták közül.

(Kép fent) A megfelelő alsó lécezés teret biztosít a szige­telőanyagnak, a keresztlécek hordják a profi­lokat, és gondoskodnak a hátsó szellőzésről.

(Kép fent) Az üveggyapot szigetelőanyagok, itt szige­telőlemezek, a lécek közé illesztve és speciá­lis dübelekkel felerősítve.

(Kép fent) Körös-körül kell vonalazni a homlokzati lé­ceket, mielőtt felszegeznénk. A felület fel­osztását a profilszélességhez igazítsuk.

(Kép fent) Az alsó deszkaréteg a tetőhéjazathoz itt a lécezéssel össze van kötve, az ablak illeszke­dik a rendszerhez.

(Kép fent) A párkánylécek itt kicsit keskenyebbek a homlokzati léceknél.

(Kép fent) Az ajtó- és ablaknyílásokat teljesen ponto­san kell illeszteni, miután minden szegélyt a falszerkezettel összeerősítettünk.

Szerelési segítség a szigetelő anyaghoz

(Kép fent) A fémből vagy műanyagból készült különfé­le profilok megoldást nyújtanak a különbö­ző problematikus homlokzati sarkok elkészí­téséhez.

Kis segítségek, amik fáradsá­got takarítanak meg

Mint minden kézi munkánál, a szige­telésnél és a függönyfal szerelésénél is előjön a „know how”, azaz a tudni, hogyan. Ha a hideghidakat kell kikü­szöbölni, mert a fának más a hőellen-állása, mint a szigetelőanyagnak, vagy a léceket, vagy a szigetelőlemezeket kell erősen és teherhordóan a régi homlokzattal összekötni: mindenhol és majdnem minden problémára van egy segítség, ami a munkát megkönnyíti, vagy nagyon jó és hatásos meg­oldáshoz vezet.

Ezek lehetnek fém- vagy műanyag profilok, amikkel tökéletes sarokmeg­oldás érhető el, vagy a különleges profilú lyukas lemezek, amik a szige­telőréteg alsó élét hordják: ezek nél­kül gyakran nem találnánk megoldást. Érdemes tehát a munka megkezdése előtt megérdeklődnünk, hogy milyen segítő eszközök állhatnak rendelkezés­re. Ebben a legjobb tanácsadó a keres­kedő, az asztalos vagy az építész.

(Kép fent) Speciális felerősítések a lécezéshez, a nagy tányérral ellátottak a szigetelőanyagokhoz.

(Kép fent) Ha a hideghidakat el akarjuk kerülni, a léce­zés felerősítésére speciális eszközök állnak rendelkezésre, mint a képen láthatók.

(Kép fent) A kétrétegű szigetelés is jó megoldás a hideghidak ellen. Ebben a megoldásban a má­sodik réteg elfedi a faléceket.

Ha kell, elegáns, ha kell, rusztikus: a fedő héjalás

(Kép fent) A rusztikus megoldás: fedő héjalás sima élű deszkákkal. Az, hogy gyalult vagy nyers, kevés különbséget ad.

(Kép fent) Azonos technikával elegáns: homlokzati profilok fedőlécekkel.

A fedő héjalással elkészített függönyfalas homlokzat általában rusztikus megol­dást ad. Ehhez szükségünk van különle­gesen finom profildeszkákra és hozzá il­leszkedő fedőlécekre. Mint minden füg­gönyfal, a faburkolat is arról hivatott gondoskodni, hogy a víz többé ne ha­tolhasson be, az esővíz, amilyen gyor­san csak lehetséges, levezetődjön, és a teret a lécezés között ki lehessen utóla­gos hőszigetelésre használni. Természe­tesen szép is legyen! Ebben viszont sok­szor megoszlanak az ízlések.

Ezzel szemben nem ízlés kérdése, hogy a faprofilok, amiket függőlegesen helye­zünk el (ami egyébként az esővíz jó le­vezetését is szolgálja), vízszintes lécezést igényelnek. Ha a lécezés közötti tér nagy részét ki is töltjük szigetelőanyag­gal, a faprofilok jó hátsó szellőzéséről gondoskodni kell! Legalább két szabad teret kell ehhez biztosítani, ha szüksé­ges, az alsó lécek távolságát változtatva.

(Kép fent) Megfelelő lécek között fekszik a szigetelés, az ellenlécek biztosítják a hátsó szellőzést. A profilokat csak egy oldalon kell felerősíteni.

(Kép fent) A fedődeszkát 2-2 csavarral csak az ellenléc­re kell felerősíteni. Így az alsó faprofil dol­gozhat, anélkül hogy megrepedne.

(Kép fent) Jól van hátul szellőztetve a fedőhéjazat a sar­kon is. A deszkák végét hátravágták, hogy az esővíz ne jusson be.

(Kép fent) A profilos homlokzati deszkákat egy cm sza­bad térrel, rozsdamentes csavarokkal az alsó lécezésre rögzítik.

(Kép fent) A takarólécek hátoldalukon ki vannak mar­va, így befedik a hézagokat, és eltakarják a felerősítő csavarokat.

(Kép fent) Simának és elegánsnak tűnik az a homlok­zatburkolat, amelyet ilyen profilokból készí­tettek. Színesben is kapható!

Vízszintes profilokból burkolat: peremes héjalás

(Kép fent) Decens, vízszintes szerkezetű héjalás gyalult, széles peremmel ellátott profildeszkákból. A kötés: csap és horony.

Durvától a finomig: minden­féle profil létezik

A függönyfal homlokzat második vari­ánsa a klasszikus peremes héjalás. Itt a profilokat vízszintesen helyezik el a homlokzaton, ami az épület vonalát egy kicsit megnyújtja. Az alsó lécezés itt függőleges, megint csak elhelyezhe­tő utólagos szigetelés. Itt is ügyelni kell arra, hogy minimum 2 cm légtér maradjon a héjalás mögött, hogy a szellőzés biztosítva legyen. Ennél is al­kalmazhatunk durva és gyalult deszká­kat. A durva deszka később jobban fel­veszi a favédő mázolást vagy lakkot, mint a sima. A gyalult fa legtöbbször csaphornyos kivitelben készül, és megjelenésében sokkal elegánsabb. Ökölszabályként tudomásul vehetjük, hogy a durva deszka inkább falusi kör­nyezetbe illik.

A finomabb, többnyire drágább vari­áns a gyalult és tiszta profilokból ké­szült felülettel a nagyvárosokban is megállja helyét. Amire mindenképpen oda kell figyel­ni, az az, hogy a faburkolat alsó éle legalább 30 cm távolságban legyen a földtől, hogy hóban és fröcskölő víz­ben alulról ne nedvesedjen át. Az alsó deszkákat egy perembe szokták he­lyezni, hogy az esővíz ne jusson be a fába. A sarkokon és illesztéseknél úgy kell a léceket egymás mellé rakni, hogy ké­sőbb a vágott éleket is be lehessen fes­teni.

(Kép fent)  Az alsó lécezés alá csavarozott L alakú szellőztetőprofil megóvja a burkolatot. A sarkok kimaradnak.

(Kép fent) Vastag, ék alakú léc alsó felfekvő felületként tartja a homlokzati deszkákat, amik átfedés­ben helyezkednek el.

(Kép fent) Vízmértékkel kell a deszkákat kiigazítani. Az átfedés 2,5-3 cm. Csak felülcsavarozni!

(Kép fent) Profildeszka kapcsokkal lehet láthatatlanul az alsó lécekre erősíteni. Ezeket alulról kell betolni a horony alá.

(Kép fent) Azonos hajlásszögben helyezzük el a homlok­zati deszkákat, erre alkalmasak a szabályozó­sarkok. A deszka hátuljára kell felcsavarozni.

(Kép fent) Rozsdamentes csavarokkal kell felerősíteni az alsó lécezésre. A következő profil fölé kerül.

Festékkel és lakkal ápoljuk és védjük a faanyagú függönyfalat

Faanyagú függönyfalat más anyagokkal is lehet kombinálni, ahogy ez példánkon látható. Ami itt vonzó, az nem utolsósorban az erős színek alkalmazása.

(Kép fent) Még az alsó lécezésre való felerősítés előtt profilokat mindkét oldalukon lakkal vagy favédő festékkel kell ellátni.

(Kép fent) Speciális mázolásokkal lehet szépíteni, színesre kialakítani vagy az időjárástól megvédeni.

Homlokzatvédelem ecsettel

Csak nagyon kevés fafajta bírja ki ká­rosodás nélkül az időjárás támadásait. A Kanada vagy Észak-Amerika erdei­ből származó vörös cédrus ezek közé tartozik – vagy például a tikfa a tró­pusokról. Mindkettő olajos anyagokat tartalmaz, ami az ibolyántúli sugarak­nak is ellenáll. A fa felületét érheti bármilyen időjárási hatás, csak érde­kes szürkülés mutatkozik – igazi káro­sodás nem történik. Máshol a mi szélességi fokunkról szár­mazó fákat alkalmazzák homlokzat­burkolatként.

Ez többnyire fenyő vagy vörösfenyő, amit durván vagy gyalulva, különféle vastagságokban, sima élekkel vagy homlokzati profilként árusítanak. Ha ezek a fák válogatottak, tisztán sza­bottak és gondosan szárítottak, akkor sem lehet rövid idő után rájuk nézni, ha nem kaptak valamilyen mázolást. Nem is sok idő után károsodik az álla­guk. Mindenki, aki fahomlokzatának örülni szeretne, kénytelen favédő má­zolást alkalmazni.

A fa dolgozik, ezt mindenki tudja, aki saját kezűleg már egy bútordarabot tö­mör fából elkészített, és észrevette, hogy pl. a szekrény ajtaja egyszer szo­rul, máskor egészen könnyen nyitható. Itt a fa nedvességtartalma dolgozik még akkor is, amikor a bútor a szobá­ban van. Ennél sokkal különbül hat a szabadban lévő fára az időjárás. Ezért nagyon sürgős a felhasználás előtt vé­dőlakkal vagy speciális favédő szerrel kezelni a homlokzati anyagot. Minél vastagabb a mázolás, annál hosszabb ideig tölti be szerepét. Tehát jobb, ha azonnal két vagy három rétegben má­zoljuk, hogy ne kelljen hamarosan ezt a műveletet a homlokzaton megismé­telni.

Addig, amíg a profilok egy bakon fek­szenek, sokkal könnyebb a munkát el­végezni, mintha később egy létrán áll­va kellene egyensúlyozni. Végül: a kereskedelemben olyan nagy számban lehet találni favédő festéke­ket, hogy mindenki könnyen kivá­laszthatja a neki tetszőt.

(Kép fent) Németország északi tájain ritkán látni, de délen gyakori a zsindelyes homlokzat, amit gyakran színesen kezelnek.

A teljes hő védelemmel és lapos burkolóleme­zekkel optikailag felérté­kelődik és egyben jó szi­getelővé válik a vakolt homlokzat.

Van, aki csak meg akarja szépíteni a házát, van, aki valamit szeretne a kül­ső homlokzat szigetelésén is javítani. A lapos burkolólemezekkel mindkét kívánságot problémamentesen teljesít­hetjük. Ezek hidraulikus kötőanyagok­ból, ásványi adalékanyagokból és ibo­lyántúli sugarakat elviselő festék pigmentekből épülnek fel, és felületük annyira hasonlít az égetett tégláéhoz, hogy már történelmi épületek tataro­zásához is használták. Különösen előnyös azoknak, akik szí­vesen burkolnak saját kezűleg, és örül­nek annak, hogy nincs szükség külön­leges alapokra. A ház új külső hom­lokzatához csak 6,5 kg/négyzetméter ragasztó szükséges.

(Kép fent) A hőszigetelő rendszerhez a szigetelőanyag, speciális dübelek, az erősítő szövet és a ra­gasztó szükséges.

A lapos lemezekből készült külső héjalás olyan, mint egy klinker fal

(Kép fent) Teljes hővédelemmel ellátott fal, erősítő szö­vettel, ragasztóággyal és lapos burkolóla­pokkal. Az érintetlen vakolt felületre is elhe­lyezhetők.

(Kép fent) Az elhelyezési munka úgy kezdődik, hogy a ház sarkán bejelöljük a kősorokat. A mérete­ket vízszintmérővel át kell vinni a másik ház­sarokra.

(Kép fent) A ragasztóhabarcs már felhasználásra kész. Egy 4×4 fogméretű fogas simítóval fél négyzetméternyi falra felhordjuk.

Habarcs helyett ragasztó

Teljesen mindegy, hogy a lapos burko­lólemez teherhordó vakolatrétegre ke­rül-e, vagy a dekoratív külső réteget megkoronázva időjárástól védő hőszi­getelő réteget alkot: ha gondosan dol­gozunk, a homlokzatot később nem le­het megkülönböztetni egy valódi, fala­zott klinker homlokzattól. Az ok: pon­tosan olyan, mint az égetett klinker, amit rendszerint csak tanult szakember falazhat; ezek a lemezek darabonként ragasztandók fel. Az így keletkező ki­sebb szabálytalanságok még hasonlób­bá teszik a falazottakhoz.

Ehhez még hozzáadódik, hogy az anyagot különböző profilja, három különböző alakja és felületének különféle szórása miatt éppen úgy kell megdol­gozni, mint egy igazi klinkert. A keze­lése eközben sokkal könnyebb. Csak a gondosan és egyenletesen felhordott ragasztóágyba kell belenyomni, és egy kicsit kiigazítani. Ehhez olyan kevés ragasztót hordunk fel, amennyit 15 percen belül be tudunk burkolólemez­zel fedni. Mielőtt a ragasztó kiszárad, egy kemény, de vékony ecsettel először a függőleges, azután a hosszanti fugá­kat át kell kenni simára. A fogas simító nyomai akkor elsimul­nak, és a fal úgy néz ki, mintha éppen frissen fugáztuk volna.

(Kép fent) A saroktól sarokig kihúzott vezetőzsinór mellett minden második sorban felrakjuk a burkolólemezt. A közbenső sorokat szem­mérték szerint kell elhelyezni.

(Kép fent) A sarokköveket úgy helyezzük el a ragasztó­ágyban, hogy szép kötés keletkezzen. 1,23 cm-es fugaszélesség adódik a felrajzolt rétegezésből.

(Kép fent) Ollóval vághatok a burkolólemezek a kívánt méretre. Ha több egyforma lemez szüksé­ges, legjobb sablonnal dolgozni.

Azt, aki a vakolt homlok­zat külsejét nem akarja megváltoztatni, de sze­retné felújítani és egy­ben szigetelni, ez a mód­szer érdekelni fogja. Ha a ház homlokzatáról beszélünk, gyakran úgy említjük, mint „az időjá­rás elleni kabátot”, ami a falszerkeze­tet az esőtói, vihartól vagy fagytól megvédi. Ennek a szimbolikának jó oka van. Mert, ahogy egy sűrűn szö­vött, jól impregnált, de légző képes kendő védi az időjárás viszontagságai­tól az embert, és gondoskodik arról, hogy ne ázzon át, ugyanúgy akadá­lyozza meg az érintetlen vakolt hom­lokzat azt, hogy a nedvesség bejusson a falszerkezetbe.

A klasszikus, de sokszor nagyon tönk­rement vakolt homlokzat felújítása az épülettest erősítésével is gyakran együtt jár. Ha a külső héjalást fel akarjuk újítani, és szigetelés technikailag a legújabb követelményeknek megfelelővé akarjuk tenni, az itt ismerte­tett kőzetgyapot vakolathordó lamel­lák állnak rendelkezésre. Ezek 20 cm szélesek, 210 cm hosszúak, és külön­legesen nyomásállóak, mert rostjaik merőlegesek az épület szerkezetére.

Alapanyagként helyezik el a hőszigete­lő rendszerben (ezt szakember végez­ze), és akkor még további pozitív tu­lajdonságai is előtűnnek: víztaszítók, öregedés ellen ellenállók, és ami még nagyon fontos, teljesen éghetetlenek. Szakemberek azt is meg tudják ezzel az anyaggal oldani, hogy a régi szép vakolatok megmaradjanak. A laikus maradjon csak a segédmunkánál.

(Kép fent) Kőzetgyapot vakolatszabályozó lemezek, amit itt ragasztóhabarccsal látnak el, a fel­újítás és szigetelés alapanyagai.

(Kép fent) Egy lábazati sínre helyezik az első sor vako­latszabályozó lemezeket, és a régi vakolatré­tegre nyomják.

(Kép fent) Kötésben kell az egyes lamellákat felragasz­tani, hogy ne keletkezzenek felismerhető fu­gák. Az egész felületet be kell burkolni.

Az új homlokzat: éghetetlen, optimálisan szigetelt és diffúzióképes

(Kép fent) A hőszigetelés, a beton és az új ás­ványi vakolat alkot zárt egységet eb­ben az új sziszté­mában, ahogy ez az elvi vázlaton lát­ható. A homlokzati sarkoknál is kötés­ben kell felragasz­tani a kőzetgyapot vakolattartó lamel­lákat – egy speciá­lis ragasztóval – a régi, gyakran re­pedt homlokzati felületre.

(Kép fent) A homlokzati sarkokat, amelyeket textilcsí­kokkal és műanyag profilokkal védünk, dol­gozzuk át először egy vékony ragasztóré­teggel.

A szigetelőanyagot szorosan felragasztjuk

Ha kőzetgyapot vakolathordó lamel­lás hőszigetelő rendszert alkalmazunk, amit szakember, például szobafestő vagy kőműves épít be, segíthetünk ne­ki. A lamellák felragasztása egyáltalán nem nehéz, ha betartunk néhány elő­írást. Megosztható úgy a munka, hogy a tulajdonos szereli és ragasztja a la­mellákat, a szakember készíti a többit. Ebből mindketten profitálnak.

(Kép fent) Egy erősítő textilt, ami a homlokzati feszült­ségeket felveszi és szilárdít, hosszú csíkok­ban, a toldásoknál jól átfedve a ragasztóba helyezünk.

(Kép fent) Simítóval óvatosan belenyomjuk az erősítő szövetet a friss ragasztóágyba, amíg egé­szen bele nem dolgozódik az első rétegbe.

(Kép fent) Az ablaknyílásoknál kezdve, vékony ragasz­tóréteget húzunk széles simítóval a teljes falfelületre. Vékony és egyenletes legyen.

(Kép fent) A homlokzatbefejező réteg ásványi vakolat, amit egy munkamenetben kell felhordani. Ez szakember dolga.

A nedves pincefalak az épület állagának károso­dásához vezetnek. Jobb, ha időben leszigeteljük, és utólagos hő védelemmel látjuk el.

(Kép fent) Ameddig a pincefalak szabadon állnak, lehetőségünk van szigetelésről gondoskodni.

A száraz pince majdnem olyan fontos egy ház életében, mint egy jó alap. Aki maga épít, idődben gondoskodhat arról, hogy a pincéjébe később ne csak gumicsizmában tudjon belépni – ami gyakran előfordul, ahol az elképzelt olcsóbb megoldást választották. A talajnedvesség, az eső és a víz nyo­móereje ellen elengedhetetlen a szige­telés, és teljesen mindegy, hogy milyen a talaj, ami a házat körülveszi. Aki tudja, hogy problematikus talajra épí­tett, ahol az eső és az olvadó hólé nem tud könnyen felszívódni, az a szi­getelés mellett megfelelően méretezett drén rendszerről is gondoskodjon, ami a vizet az alaptól és falszerkezettől el­vezeti.

A szigetelés a saját kezűleg építkezők­nek nem okoz örömet, mert nemcsak megerőltető, hanem többnyire nagyon piszkos munka is. Minél jobban és gondosabban végezzük a kivitelezést, annál kisebb a veszélye annak, hogy később a ház körül a földet fel kelljen ásni. Az utólagos javítás nemcsak bosszantó, hanem drága is! Éppen ilyen drága a pincefalakat utólag belülről szigetelni. A legjobb út: gondoskodni arról, hogy a falak mindjárt szárazak legyenek!

(Kép fent) A vízzel hígított bitumenkeverékkel végzett alapozó mázolás tapadó felületként működik a további rétegfelépítéshez.

(Kép fent) Ez a rajz érthetővé teszi, hogy milyen rétegezést és szigetelést kell alkalmazni.

Ön gondoskodjon arról, hogy a pincefalak, szárazak és melegek maradjanak

(Kép fent) Sokféle egyenetlenség adódhat, például a sejthetőn kövek ragasztómaradványai, ezeket el kell távolítani, hogy a fal szép sima legyen.

(Kép fent) Cementiszapot hordjunk fel egy ecsettel, ez alapozásként szolgál az alap és falszerkezet közötti területen.

(Kép fent) Habarcsból hajlatot készítünk az alap és a fal közé, és lekerekítjük. Ennek kell levezet­nie az esővizet.

Feketemunka, ami senkit sem zavar

Bár a fotónkon szereplő személy tiszta overallban van, akkor se gondolják, hogy Önök is ilyen tiszták maradnak a pincefal víz- és hőszigetelésének mun­kálatai közben. A vastag bitumenes ré­teget olyan anyagból készítjük, ami­nek az a feladata, hogy ott tapadjon, ahová felhordtuk. Ezt a feladatát más­hol is ellátja, például a szerszámokon, munkakesztyűkön (feltétlenül szüksé­ges!) És a munkaruhán is. Tehát taná­csos mindjárt öregebb holmit felvenni, hogy ezt a gondot letudjuk. Ezen az oldalon olyan fotók láthatók, ahol egy pinceszigetelés teljes munka­menetét ismertetjük, és itt még egyi­dejűleg utólagos hőszigeteléssel is el­látjuk a pincefalat. Az egyes lépéseket jól meg lehet különböztetni egymástól aszerint, hogy milyen anyaggal dolgo­zunk.

Tehát: előzőleg a kereskedésben a mű­szaki adatokról szerezzünk be infor­mációkat, hogy ne hibázzunk úgy, ami az eredményt befolyásolhatja. Az egész munkának az az értelme, hogy a pince falszerkezete minden kö­rülmények között száraz maradjon. Emiatt a rétegezést az alapokig le kell vezetni, hogy jól hassanak. Fontos, hogy a hajlatok teljesen szárazak le­gyenek, mert itt lép fel leggyakrabban probléma. Ha a szigetelőlemezek a pincefalra vannak ragasztva, akkor egy töltő vé­dőréteggel kell ellátni, ami megakadá­lyozza, hogy a víz- és hőszigetelés a gödör betöltésekor megsérüljön.

(Kép fent) Minden faláttörést például a csöveknél és vezetékeknél, bitumennel le kell szigetelni. Minden sarokban hajlatot kell készíteni.

(Kép fent) A tömítő massza vízzel hígítható, hogy mé­lyen behatoljon a sejtbetonba, és ott tapadó hídként működjön.

(Kép fent) Ecsettel kell a falakat alapozni. Ha minden száraz, akkor a szigetelőmasszát 4-5 mm vas­tagon felhordani.

(Kép fent) A polisztirol szigetelőlemezek a tömítő massza kikeményedése után azonos anyaggal felragaszthatók, jó hőszigetelők.

(Kép fent) A hajlathoz illesszük a szigetelőlemez alsó élét. A lemez visszahajtásának segítségével hézagmentes védőréteget készíthetünk.

Annak, aki szigetelni akar egy házat, vagy a homlokzat hőszigetelé­sét akarja megjavítani, esetleg a házban energi­át szeretne megtakaríta­ni, meg kell ismernie ezeket az anyagokat.

A számokhoz tartozó szigetelések kevei:

1. Ásványgyapot szigetelőanyag alumínium gőzzáróval. Elterjedt szige­telőanyag a régi épületek­ben.
2. Kőzetgyapot szigetelőanyag ék alakban, kőzetgyapot szigetelőék a szarufák közöt­ti szigetelésre, alig van hulladék.
3. G+H Isophen filc, a tekercs­ből vágott lemez. Az anyagot a szarufaközök­nek megfelelő­en kell szabni
4. Keményhab lemezek, csap horonnyal ellátva, az átszellőztetett magas tetők.
5. Farostlemez, szigetelőlemez hő- és hangszigetelésre alkalmas.
6. Pavaterm hőszigetelő lemez. Kapható csap­hornyos kivitel­ben.
7. Gipszkarton le­mez kemény­habbal rétegel­ve, külső falak belső szigetelé­sére szolgál.
8. Parafa szigete­lőlemez gyanta és adalék anya­gok nélkül. Ökologikus és elképzelhetet­lenül jó szige­telőanyag.

Mielőtt a szigetelés gyakorlati dolgai­hoz fognánk, választanunk kell a pia­con kapható anyagokból. Ez elég bo­nyolult, mert az anyagok annyira kü­lönböznek egymástól. Biztos, hogy az üveg- vagy kőzetgyapotból, vagy ke­ményhabból készült szigetelőanyagok már az áruk és képességük miatt is kü­lönösen érdekesek. Ezen kívül sok-sok éve bizonyítottak az építésben. Ezeket könnyen feldolgozható tekercsben vagy lemezben gyártják, és bármilyen vastagságban rendelkezésre állnak.

Az ismert szigetelőanyagoknak csak az utóbbi években lettek versenytársai, amióta egyre több ember keresi az ökológiailag semleges építőanyagokat. A parafa- és farostlemezek mellett tel­jesen új, kipróbálatlan szigetelőanya­got kínálnak rendszeresen pótolható, természetes anyagokból, mint a len vagy a birkagyapjú, ezek gazdagítják a választékot. Még a cellulózt és a hasz­nált papírt is feldolgozzák szigetelő­anyag gyártására. Akinek nem kell azonnal határoznia, talán megvárhatja, hogy az új anyagok miként vizsgáznak a gyakorlatban. Végül is senki nem akar pénzt kiadni és munkát végezni anélkül, hogy tudná, mennyi ideig ké­pes a szigetelőanyag feladatát ellátni.

Egyszer a legjobb ház is megöregszik. Akkor, hogy az épület állaga ne káro­sodjon, a homlokzatot is tatarozni kell. Aki egy ilyen nagy munkára szán­ja el magát, meg kell, hogy fontolja, egy időben nem akarja-e a hőszigete­lést is megjavítani. Erre általában az idősebb házaknál van szükség. Az építőanyag-kereskedelem teljes hő­szigetelő rendszereket kínál, amelyeket azonban szakembernek kell elhelyezni. A homlokzatburkolat általában lehető­séget ad arra, hogy új homlokzatot alakítsunk ki. Erre elvileg három meg­oldás van.

Az első egy hőszigetelőlemez-rendszerből áll kemény hablemezekkel, üvegszövettel és speciális ragasztóval. A külső héjazatot később vakolni kell. A második lehetőség az, hogy vakolat helyett a szigetelőrétegre burkolótég­lát helyeznek el.

A harmadik és negyedik lehetőség függönyfalas megoldást kínál, ami a falszerkezettel összekötött faszerkezet­ből áll, és később azbesztmentes ros­tos cementre vagy faprofilokra szerelt homlokzati lemezekkel burkolják. Utólagos szigetelés elhelyezésére a lé­cek között van hely. A következő ol­dalon a munkamenetet ismertetjük.

A gyors megoldás: új vakolat üvegrosttal erősített kemény hablemezeken

Ezen a modellen látható, hogy nézhet ki az új, jobban szige­telt homlokzat.

A teljes hő védelmi rendszer anyagai: ragasztóhabarcs,
ke­mény hablemezek és üvegszö­vet. Ehhez jön még a vakolat.

Teljes hő védelem, a homlokzat felújítás első lépése

A homlokzat felújítást többnyire szak­emberrel végeztetjük el, például szoba­festővel. Ez különösen akkor érvényes, ha egyidejűleg a hőszigetelést is meg akarjuk a homlokzaton javítani, hogy fűtési energiát takarítsunk meg. Szaba­don álló családi házaknál a munka nagy részét az ügyes laikus is meg tud­ja csinálni. Egy ilyen épület nagyon rit­kán igényel állványzatot, minden felü­let elérhető egy hosszú létráról vagy állványbakról, amit olcsón lehet kölcsönözni. A laikusnak még egy jó ta­nácsadó építészre is szüksége van. Annak megítélése, hogy milyen módon újítsuk fel a homlokzatot, és hol kap­jon új hangsúlyt, az ő feladata. A festő megállapítja, hogy hol vannak a hom­lokzat gyenge pontjai, és azokat ho­gyan lehet megszüntetni. Legyen a mottó: az egyszerűbb munkákat végez­ze el a háztulajdonos maga, a nehezeb­beket oldja meg szakember. Így még takarékoskodni is lehet.

(Kép fent) A falra csavarozott, rozsdamentes acélból készült lábazati sín biztosítja a kemény hablemezek alsó élének tartását. A sarkokat gérben kell vágni.

(Kép fent) Ragasztóhabarcs kb. 6 cm széles csíkokban a peremre és foltokban a felületre felhordva biztosítja a kötést a falszerkezethez. Vakolatnál fogas simítóval eldolgozva.

(Kép fent) Műanyagból készült speciális dübel a felület csatlakozásainál elhelyezve nagyobb biztonságot nyújt, ahol az aljzatot mázolják, vagy más rétegezést hordanak fel.

(Kép fent) Az üvegszövetet a ragasztóhabarccsal teljes felületen bekent falra felerősítjük, ez a lemezek megtartását szolgálja. Ezután a teljes felületet újra kell vakolni.

A hosszú életű megoldás: a lapos burkolólapok különleges mintázatot adnak a falnak

(Kép fent) A szimbolikus házsarkon látha­tó, hogy hogyan kap szigete­lést a régi falszerkezet, és utá­na új, különleges burkolatot.

(Kép fent) Csak 3 mm vastagok a burko­lólapok, amelyek műgyantá­ból, kötőanyagból és ásványi adalékokból készültek.

Szép és sokoldalú: a lapos burkolólapok olyanok, mintha igazi téglák lennének

A lapos burkolólapokat elvben min­den tartóképes alapra fel lehet ra­gasztani. Homlokzatvédelmi szem­pontból van néhány előnye, ami első­sorban azokat a háztulajdonosokat érdekli, akik maguk szeretnék a homlokzat felújítási munkát elvégezni. Hat különböző színárnyalatból lehet választani, három alakban kapható, és a fektetés a fugázással együtt kéz­zel végezhető. Az ideális technológia azok számára, akiknek fogalmuk sincs a falazásról, a feladatot mégis tökéletesen meg tudják majd oldani.

Az a célszerű, ha a burkolást ott kezdjük, ahol már kész a szigetelés, tehát egy sima, ragasztóréteggel ellá­tott és üvegszövettel felszerelt falfelü­leten. A lábazattól elindulva be kell osztani a falat 25 cm magas részekre, ezeket ismét fel kell az egyes lapok magasságára osztani, beleszámítva a fugamagasságot is. Fontos természe­tesen, hogy a jelölővonalat a teljes falfelületen a vízmérték szerint hosszú, egyenes vonalban húzzuk meg. Szakaszonként dolgozunk to­vább, tehát csak egy kis felületet ke­nünk be ragasztóval. Ha már egy ki­csit megszáradt, kenjük ki vékony ecsettel a fugákat: először a függőle­geseket, utána a vízszinteseket.

(Kép fent) A felszerelt felületen minden téglasort +1,25 cm-t a fugák részére be kell jelölni. A szerszám ehhez a munkához a mérőszalag, a filctoll és a vízmérték.

(Kép fent) Fogas simítóval kell a ragasztóhabarcsot az egyik falsarokra felhúzni. A 4×4 mm-es fogazatát biztosítja a ragasztó megfelelő réteg vastagságát.

(Kép fent) A saroktéglák egymással szemben elhelyezve kerülnek először a ragasztóágyba. Az egyik oldalon tovább dolgozunk, a kinyomódó ragasztót eltávolítva.

(Kép fent) Szép kötés eléréséhez a lapos burkolólemezekét teljesen ízlés szerint lehet rakni. A fugák futhatnak eltolva, a ragasztóhabarcsot vékony ecsettel kell lesimítani.

Függönyfalas homlokzat: megoldás az erősen repedt alapokra

(Kép fent) Időjárás elleni burkolat beépí­tett hőszigeteléssel: így jelle­mezhetők ezek a függöny fal­elemek. Fontos, hogy jó szel­lőzése legyen a szigetelő­anyagnak.

(Kép fent) A különböző lemezalakok és színek lehetővé teszik, hogy a homlokzatot ízlésünk szerint képezzük ki.

A légáteresztő burkolat véd az időjárás ellen, sokféle kialakí­tási lehetőséget biztosít

Ellentétben a két, eddig ismertetett homlokzati megoldással, a vakolt felü­letű hőszigetelő réteggel és a lapos bur­kolólemezekkel, a függönyfalas rend­szer két különböző elemből áll. Az egyik a teherhordó, a falszerkezettel összecsavarozott, fából készült alsó lé­cezés, ami egyben a hőszigetelő réteg elhelyezését is biztosítja. A másik a fel­akasztott, azbesztmentes homlokzati le­mezekből készített, amit ellenlécekre szegeznek fel. Az, hogy a léceket függő­legesen vagy a homlokzatra kereszt­irányban hordják-e fel, a kiválasztott le­mezektől és a mintázattól függ.

Az építőanyag-kereskedésekben találhatók használati utasítások, amelyek pontos minta- és méretadatokkal szolgálnak, ezekből tájékozódhatunk. Jó oldala en­nek a felújítási módnak, hogy az időjá­rástól független, és bármelyik évszakban elvégezhető. A hőszigetelő lemezeket szükség szerinti vastagságban lehet kivá­lasztani. Az épülettest és a szigetelő­anyag egy összedolgozott szellőztetéssel száraz marad, és még a faltestben ere­detileg bent rekedt nedvesség is idővel kiszellőztethető, miután az új burkola­tot lezártuk, tehát a homlokzat készen van. Ezek a lemezek nem éghetők.

(Kép fent) A csempevágó a megfelelő szerszám ahhoz, hogy a lemezeket a kívánt alakúra vágjuk. A lemezeket mindkét oldalon meg kell karcolni, és az éles perem fölött eltörni.

(Kép fent) A lemezek, amelyek közé a homlokzati szigetelőlemezeket illesztjük, nyomással impregnált faanyagból legyenek. Ugyanez vonatkozik a rácsavarozott ellenlécekre.

(Kép fent) A sarkok különleges gondosságot igényelnek. Itt speciális műanyag profilokat szerelnek fel, ezekbe vezetik be a lemezeket. Ez gondoskodik arról, hogy a nedvesség ne hatoljon be.

(Kép fent) Az ellenlécekre szegezéskor nagyon pontosan be kell tartani a távolságokat, hogy a minta szép legyen. A szabáskor repedések keletkezhetnek.

Ahol a természet a fontos, szívesen látják a fából készült homlokzatburkolatot

(Kép fent) A szép struktúra és az érde­kes elhelyezési minták régóta kedvelt homlokzati anyaggá teszik a fát. Fontos a jó hátsó szellőzés!

(Kép fent) Különösen ott, ahol a szerke­zetet nem akarjuk eltakarni, dekoratív felületi védelmet ad­nak a lakkok.

A faprofilok: olyan homlokzati anyagok, amelyek soha nem mennek ki a divatból

Ami a rideg és hideg Észak-Európában – Norvégiában, Finnországban, Svéd­országban, sőt Izlandon is – megfelel lakóház céljaira, nálunk sem lehet megvetendő: a külső faburkolat. Ez is függönyfalas homlokzatnak számít és ennek is megvannak a saját jellegze­tes tulajdonságai. Az ilyen függönyfa­lakhoz a fenyők és vörösfenyők min­den fajtáját felhasználják. A homlok­zati profilok, mindegy, hogy milyen alakúak, nem lehetnek 19 mm-nél vé­konyabbak és 140 mm-nél széleseb­bek, azért, hogy feladatukat megfele­lően elláthassák. Minél szélesebb a deszka, annál jobban „dolgozik”, és annál nagyobb annak a veszélye, hogy a napsugár hatására megcsavarodik, megvetemedik, és így akár hézagok is keletkezhetnek a homlokzaton.

Na­gyon fontos, hogy a lécek szorosan le­gyenek felcsavarozva a vakolt vagy nyerstégla alapra. A profilokat a talaj­tól legalább 30 cm távolságban kell el­helyezni, hogy a fröcskölő vizek ne érjék. Az alsó élekre merőlegesen el­helyezett profilokat 45 fokos szögben le kell vágni, hogy az esővíz hamarabb lefusson, és ne hatoljon be a fa anya­gába. A többi homlokzati anyaggal szemben a fának van egy hátránya: ahhoz, hogy sokáig szép maradjon, rendszeres időközönként favédő szer­rel és fedőlakkal át kell mázolni.

(Kép fent) Blokkházprofil könnyen hullámosított felülettel. Az egyes deszkákat csappal és horonnyal látják el, és keresztben helyezik el, hogy a víz ne hatolhasson be.

(Kép fent) Borított héjalású profilok vagy homlokzati profilok hangsúlyozzák a homlokzati felületet.

(Kép fent) A hagyományos borított héjalás sima élű jól átfedve szegeznek fel az ellenlécekre.

(Kép fent) A fedő héjalás is sima élű deszkákból áll, amit deszkáival hangsúlyos vonalat ad.

A napsütés, eső, szennyezés és környezeti ter­helések éppen úgy megviselik a ház külső bur­kolatát, mint az évek. Az érintetlen homlokzat vé­di a házat.

A homlokzat kritikus felületei:

• A csatlakozási terület a fa és falszerkezet között, például a te­tőpárkányoknál, repedésveszé­lyes. Tartósan rugalmas anyaggal kell kitölteni.
• Az időjárásnak kitett oldal kell, hogy elviselje a legnagyobb igénybevételt. Itt a szél és az eső a legveszélyesebb. A vakolat repedéseinek egé­szen különféle okai lehetnek: öregedés, hő terhelés, rossz vakolóhabarcs stb. Repedések az ablakoknál. Eze­ket az épület süllyedései okoz­zák, de rossz anyagkombináció­tól is keletkezhetnek. A fröcskölési zóna: a lefutó víz vagy felszálló nedvesség okozta veszély.
• Az átmeneti zóna: itt is fennáll­hat a víz behatolásának veszélye.

Az épület homlokzatát összehasonlíta­ni egy emberi arccal nem is olyan nagy tévedés. Ahogy egy pillantást vetve az emberek arcára megítéljük őket, úgy ítélünk meg egy házat elő­ször a homlokzata szerint. Színe, alak­ja és felülete elárul valamit azokról az emberekről is, akik a homlokzat mö­gött élnek. De a homlokzatoknak nemcsak az op­tikája fontos, hanem a műszaki állapo­ta is. A homlokzat legfontosabb fel­adata ugyanis az, hogy ne engedjen vizet bejutni a falszerkezetbe. Széles te­tőpárkány alatt ez nem művészet, de a csapóesőnek és viharoknak kitett nagy felületeken már a legkisebb hiba a má­zoláson vagy vakolaton kellemetlenül figyelemreméltóvá válhat.

A behatoló nedvesség felgyülemlik a falszerkezet­ben, és nedves téglák közel sem szige­telnek úgy, mint a szárazak. További károk következhetnek a lepergő fes­téstől a leváló vakolatig, a penészgom­báig és nedves tapétáig. Az előző fejezetben bemutattuk, hogy lehet a homlokzati hibákat időben fel­ismerni és az okokat meghatározni. A következő oldalakon ismertetjük, mi­ként lehet ezeket a homlokzati hibá­kat megszüntetni. És itt is kifizetődik a saját teljesítmény: a munkák sok időt igényelnek ugyan, de nem olyan nehezek.

Rostos festékkel lehet a kis repedéseket áthidalni

Tatarozás hengerrel:

Nincs értelme egyszerűen átkenni, ha a vakolt homlokzat úgy néz ki, mint a bal oldali ábránkon. A sok kis repedés eltakarható ugyan, de ha a homlokzati kozmetikától tartós hatást várunk, ak­kor szilárd alapra kell felhordani. A legegyszerűbb módszer az, hogy a homlokzatot alaposan megtisztítjuk a régi festékmaradványoktól, és utána kétfázisú homlokzatmázolással újra át­dolgozzuk.

Az 1. fázis az alapozó mázolás, a rendszer lényege. Ez a mázolás több mint egyszerű felületi kezelés. Mert a plasztoelasztikus mázolómasszába üvegrostokat kevertek, amik a felhen­gerléskor a felületen eloszlanak. Egy­ben finom hidat képeznek az adott re­pedés felett. Nem válik láthatóvá a re­pedés az új felületi mázolás felett. Erős repedéseknél ez az alapozás tapadó alapként szolgálhat az üvegszö­vet részére, amit a hengerrel a friss mázolási rétegbe nyomunk.

Lefedve és minden káros környezeti hatástól megvédve az üvegrosttal erő­sített homlokzatot, végül egy fedőmázolással látjuk el, ez a 2. fázis, ami pontosan összhangban van az alapozó­val. Ezt is teljes felületben hordjuk fel egy báránybőr hengerrel, ez még kike­ményedett állapotban is ugyanolyan tágulási tulajdonságokkal rendelkezik, mint az 1. fázis anyaga. A homlokzati réteglésnek ez a plasztoelasztikus tu­lajdonsága kibírja még az alap kisebb mozgásait is. És ha valaki el akar térni a fehér színtől: ezt a mázolóanyagot színesben is megveheti!

(Kép fent) A mázolás előfeltétele: a fal száraz, tiszta és lógó festékmaradványoktól mentes legyen. Drótkefével le kell dörzsölni mindent, ami nem teljesen szilárd.

(Kép fent) Folyékony alapozás az olyan aljzatoknál fontos, ahol a felület porlik. Ezt a mélyalapozót teljes felületben festőecsettel hordjuk fel.

(Kép fent) Ez az a mázolás, aminek az anyagához üvegrostokat kevertek, és repedés át hidalásként dolgozik. A fedőmázolás második fázisa kikeményedés után is rugalmas marad.

A teljes homlokzati mázolás anyaga alapvetően azonos gyártmány legyen!

A vakolat nagyobb repedéseit szakszerűen kell lezárni

Vizsgáljuk meg a repedések okait:

Ahol egyre mélyülő repedések jelent­keznek a vakolt homlokzaton, az épü­let állaga veszélybe kerül, félő, hogy károsodik. A repedések bevezetik az esővizet a falszerkezetbe, ami a téglá­kat átnedvesíti, és ezzel befolyásolja az anyag hőszigetelő képességét. Még rosszabb a helyzet, ha télen a fagy egész nagy részeken lerepeszti vagy le­dobja a vakolatot. Ami egy nem észre­vett hajszálrepedéssel kezdődik, gyor­san vezethet nagyobb károsodáshoz. Ezért kell minden homlokzati hibát azonnal kijavítani.

Az olyan repedé­sek, amelyek a képünkön láthatók (lent), különböző okokra vezethetők vissza. Többnyire süllyedési repedések, és a nehéz épülettest megállapodása után az első évben jöhetnek létre. De elő­fordulhat, hogy szerkezeti repedések, és az egyes épületrészek alulméretezése miatt keletkeztek. Az, hogy egy re­pedés milyen régi, látható a piszokle­rakódáson a repedés szélén. Még vala­mi: aki egy repedés változását szeret­né ellenőrizni, felragasztott csíkokkal megteheti. Vigasz, hogy a szakszerű javítást a mo­dern építőanyagokkal a laikusok is el­végezhetik.

A gondosság a fugák kezelésében ép­pen olyan fontos, mint a fugák alapos kitisztítása. Ezt a legjobban egy erős porszívóval lehet elérni, vagy sűrített levegővel, vagy akár egy vízsugárral. Es csak ha minden teljesen száraz, sza­bad a repedést betölteni. Néha szüksé­ges, hogy a fugát primerrel (tapadás­növelő) kezeljük. A használati utasítást olvassuk el!

(Kép fent) Először vésővel ki kell szélesíteni a süllyedési repedéseket. Kb. 5×5 mm-es keresztmetszet megfelelő ahhoz, hogy a fugát tartósan kijavítsuk.

(Kép fent) Akriltömítő masszával – amit patronban árulnak – kitöltjük a repedést a fuga aljában és az oldalak felé kb. 3/4 részben.

(Kép fent) Egy cementbázisú univerzális kenőmassza zárja le a repedést. Üvegrosttal erősített mázolás azonnal felhordható.

(Kép fent) A repedés javításának anyagai: kalapács, véső, lapát és simító, mellette akriltömítő szer és univerzális kikenő massza. Erre kerül egy vékony műgyanta vakolat.

A vakolat lyukait is újra lehet simítani

Homlokzatgyógyítás kész ha­barccsal:

Aki a homlokzatán keletkező első fi­gyelmeztető jeleket nem értelmezi he­lyesen és időben nem javítja ki, nem csodálkozhat azon, ha egy hideg télen a károk nagyon megnövekednek. A fotók és rajzok olyan homlokzati ká­rokat ismertetnek, amelyek a behatoló nedvességtől keletkeztek, és a fagytól láthatóvá váltak: a vakolat levált! Ahogy az időjárás megengedi, a káro­kat ki kell javítani, ha nem akarjuk, hogy a falszerkezet végleg tönkremen­jen.

Ez a téglák és fugák alapos tisztí­tásával kezdődik, folytatódik a kitöl­téssel, a tapadó réteggel, és végződik az új habarcsréteg felvitelével. Aki gyorsan és pontosan adagolva akar dolgozni, legjobb, ha kész habar­csot szerez be. Ezek éppen a kívánt felhasználási célra készültek. De az univerzális habarcsok is jobb szolgála­tot tesznek, mint egy házilag készített keverék homokból és néhány lapát ce­mentből.

(Kép fent) Ezzel kell vakolati károkat javítani: kalapács, véső, ecset, lapát, simítófa és univerzális habarcs.

(Kép fent) Kézikefével a javítandó felületet először alaposan portalanítsuk, és a lógó anyagrészeket távolítsuk el. Ezután az aljzatot alaposan nedvesítsük be.

(Kép fent) Egy alapozó vakolatfröcskölés hígfolyósra keverve tapadó rétegként szolgál a fal vakolata alatt. A kőműveskanállal lehetőleg egyenletesen fröcsköljük föl a száraz falszerkezetre.

(Kép fent) Az új vakolatot egy krémszerűre kevert univerzális habarcsot kanállal és léccel legkorábban 24 óra múlva hordjuk fel. Hosszú léccel simítsuk.

(Kép fent) Simító fával, körkörös mozdulatokkal a vakolatot egyengessük el. Ehhez a vakolat már húzzon meg egy kicsit.

A ház hőszigetelésének legfontosabb alapfelté­tele az érintetlen hom­lokzat Csak akkor tud a szigetelés működni, ha ez nem károsodott.

Gyakran már egy vizsgálódó pillantás­sal felismerhetjük, hogy áll az energia­egyensúly. Csak az érintetlen homlok­zat tudja a fűtési hót a házban tartani. A kívülről jövő nedvességhatás min­den fajtája megsemmisíti a hő védelem hatását, teljesen mindegy, hogy milyen vastag a szigetelőréteg. Mielőtt tehát arra gondolunk, hogy a szigetelést meg kell javítani, ajánlatos az épület külső burkolatának hibáit felderíteni. Ha homlokzati károk je­lentkeznek, olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges, meg kell szüntetni, hogy az energia ne vesszen el.

(Kép fent) A repedéses vagy hibás vakolatú homlokza­tot gyorsan tatarozni kell.

Majdnem mindegyik homlokzati hiba elárulja keletkezésének okát

(Kép fent) A finom repedések, amelyek a ház külső rétegén, mint az erek működnek, bevezetik a nedvességet a vakolatba.

(Kép fent) Fagy és hidratáció okozta ezt a nagy felületű vakolatkárosodást. Ezt a fajtakárosodást gyakran a ház lábazatán lehet megtalálni.

(Kép fent) Vegyi korrózióra vezethető vissza, ha a klinker így néz ki. A kimosott mész gipszcso­mókká alakult.

Keressük a hibát

Egy épület külső fala az állékonysá­got és stabilitást biztosítja, óvja a benne lakókat az időjárás viszontag­ságaitól, és állandósítja a belső klí­mát. Messzemenően meg kell akadá­lyoznia a fűtési hő belülről kifelé áramlását. Ez olyan sok követelmény, aminek csak egy érintetlen homlok­zat tud megfelelni. Ahhoz, hogy a falszerkezet, vakolat és festék állapo­tát helyesen ítéljük meg, időről időre egy ellenőrző körutat kell tennünk a ház körül. Ha a kis károsodásokat időben észrevesszük és szakszerűen megjavítjuk, kisebb munkát igényel­nek és sokkal kisebb költségeket von­nak maguk után, mint ha sokáig vá­runk.

Fontos, hogy időben felismer­jük a károkat – mindenekelőtt azon­ban az okokat kell megtalálni. Ezek gyakran messze vannak a látható ká­rosodások helyétől. A homlokzati ká­rosodás oka lehet a természetes öre­gedés, az időjárási hatások, de lehet kiviteli hiba vagy az olyan építő­anyagok alkalmazása, amelyek nem férnek össze egymással. A homlokzati károk túlnyomó részét a nedvesség okozza, amely a fedőré­teg hiányos foltjain át bejut a falszer­kezetbe. A nedvesség itt úgy műkö­dik, ahogy azt az ismert mondás állít­ja: állandó csöpögés kilyukasztja a követ!

Ezzel egy időben a falszerkezet hő gátló ké­pességét csökkentik. Egy téglafal szigetelőértékét már 5% nedvességfelvétel felezi. És azonos mér­tékben emelkedik a tüzelőszükséglet. A repedések vagy vakolatleválások tűnnek fel először a homlokzat ellen­őrzésekor. Ha gondosan vizsgáljuk, akkor ezek mennyiségéből és minősé­géből sok következtetést levonhatunk. Ez után meg kell győződni arról, hogy a repedés még milyen mértékben dol­gozik. Erre a homokosodó vagy befelé világosodó repedések utalnak. Ezeket a repedéseket csak akkor lehet megja­vítani, ha az okot megszüntettük. Sok­szor ismerhető fel a repedésekből az alap süllyedése, ami feszültségeket okoz a szerkezeteken belül, és na­gyobb repedéshez vezet.

Ezek több­nyire lépcsőzetes, egy oldalra futó re­pedések, amik átérhetik az egész hom­lokzati szakaszt. Ha ezeket falnyílások fölött találjuk, akkor áthidaló törésre vezethetjük vissza. Az erős rázkódások szabálytalan, az egész falon szétterülő repedéseket okozhatnak. Az egyenletes, a falkötéseket követő repedéseket gyakran a különböző anyagú és alakú falazó kövek alkalma­zása okozza. Az épületkárok listáját majdnem a végtelenségig sorolhat­nánk. A képeken ismertetjük a legfon­tosabbakat, úgy, hogy laikusként is fel tudjuk állítani a diagnózist. Megismételjük a jó tanácsot: aki nem biztos abban, hogy milyen kárral van dolga és ez miként orvosolható, ne gondolkozzon soká, hívjon szakem­bert. A késlekedés drága lehet!

(Kép fent) A diffúziót át nem eresztő mázolás okozza ezt a kárt. A kilépő fal nedvességtől lerepedt.

(Kép fent) Moha és alga ott képződik, ahol a növények túl közel vannak a falhoz. Megakadályozzák a falfelület kiszáradását.

(Kép fent) Az épületet károsító sók kivirágzásokkal tűnnek fel, ezeket a falszerkezeten kívül is és belül is figyelni kell.

A károk analizálása: az első lépés a felújításhoz

(Kép fent) A fugák hibáinál a fugát tisztára ki kell ka­parni, mielőtt új habarcskeverékkel gondo­san lezárjuk.

(Kép fent) Az olyan függőleges repedéseket, amelyek több téglasoron át futnak, tartósan rugal­mas tömítő masszával kell kitölteni.

(Kép fent) A vakolat szélesebb repedéseit ne csak ke­nőmasszával töltsük ki. Jobb, ha üvegszö­vettel áthidaljuk a repedést.

Minden a mázolásnál kezdődik

Aki a házát önmaga vizsgálja felül, kü­lönös gondot fordítson a repedéseken és hibás vakolatszakaszokon kívül a mázolásokra is. Ezt például a tapadó képesség vizsgála­tával lehet kezdeni. Éles késsel rács formában megkarcoljuk különböző helyeken a mázolást, és egy vagy több ragasztócsíkot helyezünk el rajta. Ha a festék a lehúzáskor lejön, nem megfe­lelő a tapadó képesség. A mázolást fel kell újítani. Ha régi mázolás alatt he­lyenként buborék mutatkozik, arra le­het következtetni, hogy a falszerkezet­ből a nedvesség, elsősorban a vízgőz kiszellőzése akadályba ütközik. Az ok: a mázolás nem diffúzióképes.

Túlnyomó többségben a terméskő homlokzatokon, de a mészkő-, vakolat­ vagy betonfelületeken is korróziós károk léphetnek fel, amiért elsősorban a levegő szennyezettsége felelős. A kén- vagy szén-dioxid a nedvességgel kötődve behatol az építőanyagba, és ott károkat okoz. A kötőanyagot bomlaszt­ja, és ezzel az építőanyagok összeköté­sét gyengíti. Az erősen megnyílt repedé­sek és a kőfelület porozitása mellett ez a kárcsoport még a mészkivirágzásokról és vízben oldhatatlan gipszkiválásokról is felismerhető.

A homlokzati károsodások másik faj­tája az úgynevezett mechanikus korró­zió. Ennél káros sók hatolnak be az építőanyagba, és lerakódnak a kapillá­risokban. Ezek felelősek a falszerkezet átnedvesedéséért és a szigetelőérték csökkenéséért

(Kép fent) A klinkerre felhordott impregnálószer kitölti a téglák pórusait, de meghagyja a diffúziós képességét.

Egyidejűleg megnagyobbodnak a sókivirágzások az úgynevezett hidratáció miatt (a só és víz reakciója), és leválá­sokhoz vezetnek. Ezen kívül beszélnünk kell a biológiai korrózióról is. Ez moha-, gomba-, pe­nész-, alganövekedésben jelentkezik a homlokzaton vagy a kis hajlású tetőfe­lületen. Az ilyenfajta mikroorganiz­musok alapvetően csak nedves közeg­ben telepszenek meg. Egyidejűleg megkötik a nedvességet, és megakadá­lyozzák a homlokzat kiszáradását. Mindkettő megint csak csökkenti az építőanyag szigetelőhatását, és elősegí­ti a fagykárok keletkezését.

Ezeket megszüntethetjük egy hatásos impregnáló szerrel vagy új mázolással. A beton épületelemek sem maradnak érintetlenek a környezeti befolyások­tól. Itt elsősorban a szén-dioxid okoz­ta betonfelület-rongálásról van szó, amely akkora, hogy az oxigén elér a vasszerelésekig, és ott rozsdásodást okozhat. Ilyenkor feltétlenül ki kell bontani és rozsdátlanítani.

(Kép fent) A vasszerelés rozsdásodásakor először ki kell bontani, majd rozsdátlanítani és védőfesték­kel újramázolni.

(Kép fent) Újra kell vakolni és friss mázolással ellátni a felületet, ha a rozsdavédő mázolás megszá­radt.

Aki belül finom meleget szeretne, utólagosan szigetelje, a házát Gyakran okoz fejtörést az, hogy a szigetelőanyagot kívül vagy belül szereljük-e.

Minél öregebb egy épület, annál könnyebb az energia-egyensúlyt utólagos szigeteléssel javítani. Már egy normál nagyságú családi házon is 100 m²-nél nagyobb az a falfelület, amin keresztül a fűtési hő eltávozhat. Aki ezeket a falfelületeket utólagosan szigeteléssel látja el, az 30-50%-os nagyságrendű energia megtakarítással számolhat. Az, hogy a szigetelést kívülről vagy belül­ről helyezzük-e el, sok tényezőtől függ: a ház magasságától, a falak hoz­záférhetőségétől vagy annak a tulajdo­nosnak a kézügyességétől és felszerelt­ségétől, aki ezt a munkát saját maga szeretné elvégezni. A következő olda­lakon különféle műszaki lehetőségeket ismertetünk.

Egy jól szigetelt házhomlokzat a legjobb fel­tétel a kellemes belső terek megteremtésére. Belső szigetelés: olcsó utólagos megoldás.

(Kép fent) Olyan szendvicsle­mezzel, amelynek egy rétege szigetelő­anyagból, fedőréte­ge gipszkarton ­lemezből áll, könnyen és aránylag ke­vés fáradsággal a belső falak utólago­san szigetelhetők. Ezeket a lemezeket speciális habarccsal közvetlenül a teher­hordó belső falra ra­gasztják, a fugákat átkenik – és már új­ratapétázható a fal.

(Kép fent) A kétrétegű belső fal szigetelése azonos anyagokból áll, szi­getelőanyag és gipszrost- vagy gipsz­karton lemezekből. A különlegesen szilárd szigetelőlemezeket közvetlenül a falszer­kezetre erősítjük, és a gipszlemezeket a szigetelésre ragaszt­juk. Választhatók a szintmagasságú vagy az 1,5 x 1 m nagysá­gú lemezek.

Belső szigetelés, könnyen szerelve

Annak oka, hogy miért kezdjük a bel­ső falak hőszigetelésével, hamarosan kiderül: ezzel a módszerrel egy kiegé­szítő szigetelést nyerünk, ami nem igényel túl nagy kézműves-tapasztala­tot. Valamint: a belső falak szigetelése sokkal olcsóbb, mint egy termohomlokzat, tehát a professzionális külső falszigetelés. így könnyen több mint 60%-os költségmegtakarítást érhe­tünk el – különösen azért, mert ezek az anyagok a nem szakemberek mun­kájával is problémamentesen felhasz­nálhatók.

Ezzel szemben a belső fal szigetelésé­nek két fontos hátránya is van: az egyik az, hogy hő hidak maradnak, ahol például a falak és födémek a kül­ső falhoz csatlakoznak. Másik hátrá­nya, hogy a terek kisebbek lesznek, mert a szigetelőréteg 50-80 mm vas­tag. És még valamit meg kell gondol­ni, mielőtt egy utólagos szigetelést he­lyezünk el a belső falakon: ennél az eljárásnál a tömör falszerkezetek hőtá­roló képessége kihasználatlan marad, mert a fűtési hő már egyáltalán nem éri el ezt a falat. Egyben azt is tudni kell, hogy a belülről hőszigetelt hom­lokzat kívülről teljesen tömör, tehát jól záró kell, hogy legyen. Különben a behatoló nedvességtói épületkárok ke­letkezhetnek.

Természetesen a belső falak szigetelésé­re is van más, eltérő megoldás. A vázla­tok a leggyakrabban alkalmazott mód­szereket ismertetik. Kérjük, olvassa el ezeket is. Ez után könnyebben ki tudja választani, hogy az Ön számára melyik a legmegfelelőbb.

(Kép fent) Egy lécekre szerelt belső falnak akkor van értelme, ha a falszerkezet nem egyenletes, vagy ha csöveket kell eldugni. Szigetelő­anyag: alumíniumra kasírozott paplan.

(Kép fent) Új falfelületként több anyag áll rendelkezés­re. A gipszkarton gyorsan biztosítja a sima falat. Szép faprofilokkal is lehet burkolni.

A kívülről elhelyezett szigetelés: jobb, de drágább megoldás

(Kép fent) Függönyfalhomlokzat lécszerkezeten, ami közé a szigetelőanyagot felerősítették: jó módszer az utólagos szigetelésre és egyben a homlokzat tatarozására. Régen gyakran használtak azbesztet, ma már nem ajánlott mert egészségügyi problémák forrása lehet!

(Kép fent) Az ablakmélyedések és ajtókeretek gyak­ran problémás terü­letek, amire a külső oldali homlokzatszi­getelésnél különlege­sen oda kell figyelni. Kedvezőtlen esetben a bélést egészen az új külső héjalásig előre kell húzni, hogy a hom­lokzat optikája ne ká­rosodjon. Belső szi­getelés alkalmazása­kor gyakran elég az ablakpárkányt meg­szélesíteni.

A külső szigetelés: gyakran profi munka

Egy meleg burkolat a ház körül, ami minden épületrészt hézagmentesen be­csomagol, az utólagos szigetelés műszakilag legjobb megoldása. Ilyennek tekinthető a függönyfal hom­lokzatok vagy teljes nővédelmi rend­szerek bármelyike, amelyek az elszökő hőt kívülről fülön csípik. Ennek a szigetelésnek különleges elő­nyei: a falszerkezet hőtároló képessé­gét megtartja, így a helyiségben jó klí­mát biztosít.

A külső falhoz csatlakozó födémeknél és válaszfalaknál nincs hő híd. A falban elhelyezett vízcsövek jobb hő védelmet kapnak. Ezek mind olyan érvek, ame­lyek a külső hőszigetelés mellett szól­nak.

(Kép fent) Teljes hővédelem tégla előfalazással.

De a hátrányokat sem szabad elhall­gatni – és ezek között első helyen a magasabb költségek állnak, amibe ez a munka kerülhet. Ezeknek legolcsóbb megoldása keményhab- vagy ásványgyapot lemezekből készül. Ha a külső falat egy takaró falszerkezettel vagy egy faszerkezetet imitáló megol­dással készítik, a költség kétszeresére is növekedhet.

Bár a külső falak szigetelése sokkal ne­hezebb munka, az ügyes hobbiépítők kivehetik belőle a részüket, hogy a költségeket csökkentsék. Ez vagy úgy történhet, hogy egy szakiparossal együtt dolgoznak, és a szerszámok egy részét maguk is kézbe veszik, vagy a szakvásáron ellesik a fogásokat, és mindent saját kezűleg készítenek el. Mindenkinek magának kell eldönte­nie, képességei révén meddig mehet el.

(Fenti kép) Egy termoburkolat a teljes hővédelmi rendszerrel együtt a ház minden részét körül kell hogy vegye, ha azt akarjuk, hogy hatásos legyen: külső falakat, koszorúkat, ablak- és ajtónyílásokat egyaránt.