Javítás a ház körül - 188. oldal

Mielőtt hozzálátnánk a festéshez vagy a tapétázáshoz, vizsgáljuk meg a plafont és a falakat, hogy nincsenek-e rajta repedések és egyenetlenségek. Ha ezt elmulasztjuk, a tapéta mintázata eltorzulhat, a ragasztás nem lesz tökéletes, és a vakolaton újabb repedések, törések keletkezhetnek. Ha a repedések az épület mozgása miatt alakultak ki, a figyelmen kívül hagyott repedések a falban jelentős károkat okozhatnak. Így még a legszebb szobafal is elhanyagoltnak tűnik, sőt düledező hatást kelt.

Ha szeretnénk, hogy a javításunk tartós legyen, nem elégedhetünk meg a hagyományos vakolással. A repedések és rések különösen 2 cm mélységig igényelnek nagy gondosságot a javítás során, ha a falra azután egy vékony tapétaréteget vagy vakolatot szeretnénk felhordani. A repedést egy átfogó szalaggal javítjuk ki, amely képes a fal mozgásához alkalmazkodni, segítségével a simítómassza is jobban tapad. Fontos, hogy az új vakolat a régihez megfelelően tapadjon, hogy a kettő közti átmenetnél újabb repedés ne alakulhasson ki.

A hibák a speciális beltéri simítómassza és az üvegszálas szalag segítségével tökéletesen javíthatók. A hiba helyén a meglazult darabokat távolítsuk el (ha szükséges kaparjuk le), majd portalanítsuk a felületet. Az üvegszálas szalagot ragasszuk végig a repedésre úgy, hogy a repedés két oldalán a szalag bőséges átfedésben legyen. A simítóanyaghoz keverjünk össze 1 rész vizet 2 rész szárazanyaggal, majd a repedés mértékétől függően 1-2 cm vastagon simítsuk a falra, míg a szalagot teljesen eltakarja. A simítómasszát egyengessük el a repedés két oldalán, hogy még jobban összetartson. A mélyebb repedéseket (legjobb nedvesen dolgozni) töltsük fel a simítómasszával, ezután fektessük bele a szalagot, majd simítsuk le a felületet.

Lépések:

1. Az épület mozgásának következtében kialakult repedések javítását ne hanyagoljuk el. Ha üvegszálas szalaggal dolgozunk, az újabb kellemetlen meglepetésektől megkímélhetjük magunkat.
2. Fektessük a repedésre a szalagot úgy, hogy a repedést megfelelően átfedje. Apránként töltsük ki simítóanyaggal egészen addig, míg az üvegszálas szalag már nem látható.
3. A nagyobb repedéseket először töltsük ki a simítómasszával, csak ezután ágyazzuk be a szalagot.
4. Másfél óra elteltével a javítás helye megszáradt, hozzáláthatunk a csiszoláshoz, és a portalanítás után a további kezeléshez (festés, tapétázás, burkolás).

A sérült szélek javítása gyakran nehézséget okoz, mivel az új habarcs és a régi alap közti megfelelő kötés nincs biztosítva és a javítás helye ismét könnyen megsérül. A letört betonszéleket a műanyag alapú habarcs felhasználásával gyorsan és tartósan javíthatjuk. A habarcs egy jól tapadó poliuretán-oldatból és egy szárazanyag-keverékből áll.

A javítás első lépéseként távolítsuk el a meglazult elemeket, majd a törés helyét vastagon kenjük be a poliuretánnal. Ha a felület már megfelelően tapad, keverjük össze a szárazanyagokat pontosan a használati útmutatónak megfelelően, és hordjuk fel a törés helyére.

Illesszünk a javításra egy fóliával burkolt deszkát, és rögzítsük ebben az állásban. A deszka gondoskodik a megfelelő lépcsőforma kialakításáról. A cementszürke színű habarcsot egy oldószerrel bekent simítókanállal egyengethetjük el. A habarcs kb. 8 cm vastagságig (egyszerre felhordva) köt meg. Az ennél mélyebb hibákat két lépésben tudjuk kijavítani.

Tizenkét óra elteltével a javított lépcső vagy küszöb ismét terhelhető. Gyakorlatilag egy éjszaka múlva a lépcső ismét használható, így a közlekedésben a javítási munkálatok nem okoznak fennakadást. Ha a javítás helye megköt, nyomásra és súrlódásra nem érzékeny, illetve olaj- és víztaszító hatású.

Lépések:

1. A törés helyének tisztítása és a meglazult részek eltávolítása után vastagon kenjük fel a poliuretánt. Ha az állaga már „ragacsos”, dolgozzuk rá a szárazanyag-keveréket is.
2. Az oldószerből és a szárazanyagokból keverjünk sűrű habarcsot.
3. Egy fóliával borított deszkát rögzítsünk a lépcsőhöz, így a lépcsőt eredeti formájában újíthatjuk fel.
4. Tizenkét óra elteltével a lépcső ismét terhelhető.

Az esztétikai hibák, mint például a felhólyagosodás, az algásodás, a lépcsőfokok leválása és törése, a lépcsők oldalsó falán is jól látható, és ez hosszú távon a lépcső teljes konstrukciójára nézve káros lehet. A felgyülemlett víz elvezetéséhez olyan lépcsőfelület kialakítására van szükség, amely a csapadékot eljuttatja a vízgyűjtő- és vízelvezető helyekre.

A képeken látható lépcső a vizet hátrafelé vezeti el, így a levezetőlyukakat a lépcsőfokok hátsó részébe fúrtuk. Polietilén párnát (7 mm-es csomókkal) használtunk, a lyukakat az oldalfalba fúrtuk. A beszivárgó víz a párna alatti résekbe jut, innét vezetjük tovább.

A felújítást a következőképpen végezzük: a vízszintes és a függőleges lépcsőborító elemeket jelöljük meg és szedjük le. Ezután távolítsuk el a borítás alatti habarcsréteget. Gyakran a habarcs már annyira gyenge állapotban van, hogy kalapácsütésekkel összetörhető, és kőműveskanállal lekaparható. Néhány meglazult darab esetében tökéletes eltávolításra van szükség, ehhez használjunk porszívót.

A lépcsőre készítsünk egy cementesztich-réteget, és erre tegyük a méretre vágott polietilén párnákat. Helyezzük habarcságyba a megtisztított burkolólapokat. A támasztófal tisztítása után minden lépcsőfokba fúrjunk alulról felfelé. Másik lehetőség a műanyag csövek beépítése, melyet a polietilén párnák elhelyezése után kell elvégezni. Az elvezető lyukak környékén időről-időre lerakódások keletkeznek, melyek nem okoznak problémát, ha időben távolítjuk el ezeket. A lépcső vízelvezetését tehát megoldottuk.

Lépések:

1. Ha a víz beszivárog a lépcső szerkezeti elemei közé, nem csak hólyagosodást és elmohásodást okozhat, de a fagy az egész konstrukcióban kárt tehet.
2. Szedjük le a lépcsőről a burkolóelemeket és a habarcsot.
3. Fektessük a lépcsőre a méretre vágott polietilén párnákat.
4. Ezután készítsük el a burkolathoz szükséges habarcságyat.
5. Helyezzük vissza a megtisztított burkolólapokat, és készítsük el a vízelvezető-lyukakat.

A fa élő anyag, amely a folyamatosan változó hőmérséklet és nedvességtartalom hatására összezsugorodik. Ez a lépcsők esetében azzal jár, hogy a lépcsőfokok kilazulnak, és használat közben elmozdulhatnak. A lépcsőfok vízszintes és függőleges elemei között kisebb rések alakulhatnak ki, melyeket használat során összenyomunk. Ilyenkor fa súrlódik a fa felületén, ez adja a jellegzetes, nyikorgó hangot. A lépcsőfokokat a legtöbb esetben rögzíthetjük. Ha a lépcsőlap lazán áll a vágatban, kis, keményfából készített ékkel szoríthatjuk be. Gyakran elegendő az is, ha a vágatot összetartó csavart egy kicsit megszorítjuk.

Előfordul, hogy a lépcsőlap és a tartólap (függőleges elem) egymáson elcsúszik. Ebben az esetben is gondoskodnunk kell a megfelelő rögzítésről. A legalkalmasabb rögzítési pontokat a jobb oldali, alsó ábrán szemléltetjük. Ha a lépcsőfokokat PVC- vagy szőnyegpadló borítja, a rögzítő csavarokat tökéletesen elrejthetjük. Nehezebb dolgunk van a lakkozott falépcső esetében.

A vízszintes és függőleges elemeket legjobb hátoldalról összecsavarozni. A felső részen a rögzítést ragasztott léccel oldhatjuk meg. Lakkozás vagy festés után a rögzítő elemek szinte észrevehetetlenek. Nehezebb dolgunk van, ha a lépcső hátoldala burkolt, vagy be van építve, és a jól látható, elülső részen kell dolgoznunk. Ebben az esetben is többféle lehetőség közül választhatunk.

Ha felülről lefelé csavarozunk, és a lépcsőfokokra nem teszünk semmilyen borítást, süllyesztett, takarófejjel ellátott csavarokat használjunk. A csiszolás, valamint a lakkozás és festés után a javítás helye már nem is látható. A tartó- és a lépcsőfokokat egy háromszögprofil-léc segítségével ferdén összecsavarozhatjuk. A furatokat előre készítsük el, mert a vékony léc könnyen megrepedhet.

Lépések:

1. Ha a lépcső (fenti képen) nyikorog és recseg, az azt jelenti, hogy a fokok meglazultak, összekötésükről ismét gondoskodni kell. A mellékelt vázlat a lehetséges rögzítési pontokat mutatja be.
2. Háromszögprofil-lécet könnyen készíthetünk egy 50 x 50 mm-es rúdból.
3. Ezzel alulról rögzíthetjük a lépcsőfokokat.
4. Erre a célra egy egyszerű léc is tökéletesen megfelel.
5. A lépcsőfokot a csavarozáshoz egy kicsit megemeltük.
6. A tartólécen keresztül, ferdén fúrjunk a lépcsőfokba.
7. Gyakran elegendő a feszítőcsavarok megszorítása.

A lépcsők nagy igénybevételnek vannak kitéve, és bár folyamatosan ápoljuk, egy idő után az alapos felújítás is elkerülhetetlenné válik. Jó, ha tudjuk, hogyan tehetjük a lépcsőt ismét fényessé és ellenállóvá.

Első lépésben távolítsuk el az évek során felgyülemlett viasz- és tisztítószer-maradványokat, illetve a szennyeződéseket. Fontos, hogy a lépcsőfokok tökéletesen szárazak legyenek, így a csiszolást gond nélkül végezhetjük el. A nyers fába semmiképpen ne csiszoljunk bele. A csiszolás során keletkező port egy nedves szivaccsal törölgessük le.

A lépcsőlakkot puha sörtéjű ecsettel vagy teddy-hengerrel hordjuk fel. Kb. 4 óra elteltével ismételjük meg a csiszolást, és a port újra törölgessük le. Ezután hordjuk fel az újabb lakkréteget, és mindkét lépést még egyszer ismételjük meg. A lépcső felülete a végső szilárdságot kb. egy hét elteltével éri el. Még egy hasznos tanács: lehetőleg környezetkímélő lakkot használjunk.

Lépések:

1. Az erős igénybevétel még a legóvatosabb használat és a leggondosabb ápolás mellett is nyomot hagy a lépcsőn. Az általános felújítás megkezdése előtt távolítsuk el a viasz- és tisztítószer-maradványokat.
2. Ha az egész lépcsőt fel szeretnénk újítani, érdemes elektromos csiszológéppel dolgozni. A nehezebben hozzáférhető helyeken használjunk csiszolópapírt.
3. A csiszolás közben keletkező finom port nedves szivaccsal törölgessük le.
4. A lépcsőlakkot egyenletesen (ne csíkozzon) hordjuk fel a lépcsőfokokra.
5. A két festés közti csiszolást inkább kézzel végezzük, a csiszolópapírt könnyedén és lendületesen húzzuk.
6. A csiszolást és a lakkozást háromszor ismételjük meg.

A lépcső legjobban igénybevett része a lépcsőfok széle és felszíne. A kopás, a karcolások, a nedvesség is okozhat olyan károkat, amelyek elkerülhetetlenné teszik a javítást. Előfordul, hogy a felületkezelés (lakkozás és csiszolás) már nem elegendő. Mielőtt azonban a lépcső teljes cseréje mellett döntenénk, próbálkozzunk inkább a szegélyek és a lépcsőfokok újraburkolásával.

A mellékelt képeken bemutatjuk (lent) egy régi lépcső teljes felújítását. Ezzel a módszerrel minden olyan lépcsőt felújíthatunk, amelynél a lépcsőfokok elülső szegélye egyenes (a módszer használható tehát egyenes és csigalépcső esetében is). A lépcsőfordulókban a lépcsőfokokat 45°-os sarokillesztéssel építették be. A felújítás első lépéseként minden egyes lépcsőfok első szélére felszereljük a szegélyborítást. A borítást csavarokkal rögzítsük. Fontos, hogy a borítás pontosan illeszkedjen a lépcsőfokra, a hézagokat töltsük ki vagy béleljük alá.

A sarokvasak felszerelésével gyakorlatilag az elülső szegélyek felújításával végeztünk is, hiszen az alumínium profilt faburkolattal készítik, melynek mintázata és anyaga pontosan megfelel a később felszerelésre kerülő lépcsőfokborításnak. Bár a sarokvasat elölről csavarozzuk fel, a lécek eltávolíthatók. A borítólapokat vágjuk méretre, majd rögzítsük szerelőhabbal.

A borítólapok elülső szegélyét toljuk az alumínium profilba. A borítólapnak elölről pontosan kell illeszkednie, hátul hagyhatunk egy kis játékteret, hiszen a régi lépcsőfok és az új borítás közti részt új függőleges borítóelemmel fogjuk takarni. A függőleges borítást egyszerűen ragasszuk fel. A függőleges borítást és a szegélyborítást általában fából készítjük, míg a lépcsőfokot burkolhatjuk szőnyeggel, parafával, gumival vagy műanyaggal is. A lépcsőpofák felújítását a burkolólapok felszerelése előtt végezzük el.

Lépések:

1. Szétmart, összekarcolt és elkoptatott lépcső. A lépcsőt, mint építészeti elemet megtartottuk, csak új borítást kapott.
2. Először is csavarozzuk fel az alumínium profilt a lépcsőfokok elülső élére.
3. A méretre vágott burkolólapokat fektessük a lépcsőfokokra, majd toljuk a szegélylécbe.
4. A függőleges tartólapokat igazítsuk és ragasszuk be.
5. Tömítsük a réseket. Íme a felújított lépcső, amelynek…
6. …állapota ismét kifogástalan.

Ragasztott lépcsőburkolat felújítása

Egy keményfából készített lépcső mindig a ház ékessége. Mit tegyünk akkor, ha a szép lépcsőfokok egy elhasználódott burkolat alatt rejtve maradnak? Szedjük le a borítást! Ezt azonban sokkal könnyebb mondani, mint végrehajtani, hiszen a régi borítás gyakran olyan masszívan ragad a lépcsőfokokra, hogy már előre irtózunk a feladattól, főleg akkor, ha nem ismerjük azokat a trükköket, amelyek munkánkat megkönnyíthetnék.

A képeken látható tölgy lépcsőt évekkel ezelőtt linóleummal borították és műanyag szegéllyel látták el. Bemutatjuk, hogyan szedhetjük le a régi borítást, és hogyan újíthatjuk fel a lépcsőt, hogy a fa ismét régi pompájában ragyogjon. Először is szedjük le a szegélyborítást, majd húzzuk le a lépcsőfok lapjairól a linóleumot. Ha lassan és egyenletesen húzzuk, legtöbbször sikerül egyben eltávolítani, elkerülhetjük továbbá, hogy a lépcső lapja kiszálkásodjon. Ahol a borítás erősebben tapad, egy spaklival nyúljunk alá, és lazítsuk fel.

A ragasztómaradványt forró levegővel és széles spaklival távolíthatjuk el. A spaklira tapadó ragasztót időről-időre törölgessük le. A kritikusabb pontoknál, például az apró repedéseknél és a lépcső íve mellett háromélű kaparóvassal dolgozzunk. Ha a felületet ezzel a módszerrel megtisztítottuk, a pórusok még nem tökéletesen tiszták, és lakkozásra sem alkalmasak. Az egész felületet egy penge segítségével tisztogassuk meg. Fontos, hogy a penge éles legyen (éleztessük meg vagy cseréltessük ki).

Munka közben egyenletes nyomás mellett húzzuk és toljuk a pengét a felületen. Ha a pengét megfelelő szögben tartjuk, a ragasztóréteget hajszálvékonyan távolíthatjuk el. Ehhez a munkához a csiszolópapír nem alkalmas, mert csiszolás közben a ragasztó felmelegszik, így a papírt túl gyakran kellene cserélni. Az elektromos csiszológép is inkább elkeni, mint megtisztítja a felületet. A szalag- vagy forgófejes csiszológépet legfeljebb az utolsó munkafázisban alkalmazhatjuk (a felület tökéletes simításához, és az utolsó ragasztómaradékok eltávolításához), mielőtt a lakk-, festék- vagy viaszréteget felhordanánk a lépcsőfokokra.

Lépések:

1. Felújításra szoruló, ragasztott lépcsőburkolat. A keményfára ragasztott linóleumot legtöbbször nehéz eltávolítani.
2. A szegélyborítás könnyedén lehúzható, alatta azonban megmarad a ragasztónyomok egy része.
3. Lassan húzzuk le a lépcsőlap borítását, figyeljünk, hogy ne szakadjon szét, illetve az alatta lévő fa ne szálkásodjon ki.
4. A ragasztóréteget forró levegővel, apránként puhítsuk fel, majd spaklival kaparjuk le.
5. A repedéseknél és az ívek környékén kaparóvassal szedhetjük le a ragasztómaradványokat.
6. A lekerekített széleket a megfelelő kialakítású kaparóvassal tisztogathatjuk meg.
7. Miután a ragasztó nagy részét eltávolítottuk, a fa erezetében maradt némi anyagot pengével tökéletesen eltávolíthatjuk.
8. Ha szükséges, csiszoljuk le a lépcsőfokokat. Ezután következik a lakkozás, vagy a festés.

A díszítőelemek általában meglehetősen vékonyak, érzékenyek, és elöregedettek, így gyakran elegendő a portörlés során kissé megérinteni a díszítést, és a motívum máris eltörik. Ha a dísz egyetlen darabból áll, meg lehet ragasztani. A szimmetrikusan vagy sorban elhelyezett díszítéseknél, vagyis ott, ahol a javítás nagyon feltűnő lehet, lehetőség van a díszítőelem teljes pótlására.

A negatív forma elkészítéséhez a boltokban kapható többféle anyag. A forma kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy a pótlást milyen anyagból szeretnénk elkészíteni. Kapható például a Silco S2, amely jól formálható, és függőleges minták készítésére is használható.

A forma készítéséhez használt anyag nem tartalmazhat túl erős oldószert, hogy az eredeti minta ne sérüljön. A munka megkezdése előtt az eredeti díszt valamilyen védőanyaggal (viasz, teflonspray, vazelin, púder) kenjük be. A formázó masszát keverjük össze, és lapáttal kenjük fel az eredeti díszre.

Ha megszilárdult, a forma állaga gumimaszkhoz hasonló lesz, így az eredeti díszről könnyen lehúzható. A formakészítést ezzel befejeztük, most következik a dísz kiöntése. A formát belülről kenjük be a védőanyaggal, majd töltsük fel a fához hasonló öntőanyaggal. Ha az anyag megszilárdult, húzzuk le a formát a másolatról. (A másolatból egyszerre több példányt is készíthetünk). A díszítő pótlást ragasszuk fel a keretre, és szükség szerint színezzük vagy antikoljuk.

Lépések:

1. A dúsan díszített tükörkeret erősen sérült. Mivel az egyik eredeti dísz tökéletesen sértetlen, mintaként használhatjuk fel.
2. Az eredeti díszítést kenjük be védőanyaggal, majd lapáttal kenjük rá a kikevert formázó masszát.
3. Hagyjuk megkötni a negatív formát, ezután vegyük le, majd töltsük fel.
4. Hagyjuk megkötni, vegyük ki a formából és ragasszuk fel a keretre.
5. Végül színezzük és antikoljuk a pótlást.

Gyantatáskának a fa sejtjei közti, gyantával telt részeket nevezzük. Elsősorban a tűlevelű fák (erdei fenyő, lucfenyő) esetében fordul elő gyakran. A gyantatáskában található gyantában a szerszámok megakadhatnak, és ez a felület megmunkálását és a rések összeenyvezését is megnehezíti. További gondot jelent, hogy a gyanta megfelelő hőmérsékleten évekig ragacsos és folyékony marad, így valamennyi festékrétegen, de még a simítókitten is átüt. Mindegy, hogy a faanyagból lépcsőt, vagy egy új bútordarabot szeretnénk készíteni, legelőször a gyantatáskát kell eltávolítani.

A legelegánsabb megoldás, ha a gyantatáskát egyszerűen kimaratjuk az anyagból. A maratót egyszerűen helyezzük a gyantatáska fölé, majd nyomjuk a fába. Az így kialakuló vágatba kis faéket enyvezünk. Ügyeljünk arra, hogy az ék a fa erezetébe lehetőleg minél jobban illeszkedjen. Az ék kiálló részét gyaluljuk vagy szalagcsiszolóval és csiszolópapírral csiszoljuk le.

Ezzel a módszerrel sorban haladva valamennyi gyantatáska helyét kipótolhatjuk. Ha a táskák egymáshoz nagyon közel vannak, mindig várjuk meg, míg az első ék enyvezése tökéletesen megszárad, csak ezután lássunk hozzá a következő gyantatáska javításához. Ha a kiválasztott faanyag nagyon sok gyantatáskát tartalmaz, nem éri meg ékekkel javítani. Ilyenkor jobb az egész érintett részt egyben kicserélni.

Ha nincs maratónk, használjunk fúrót és enyvezzünk a furatba kis lapos korongot. Ezután szintén gyalulás és csiszolás következik. Ha a fa természetes formájához a szépséghibákkal együtt ragaszkodunk, egy régi trükkhöz kell folyamodnunk. A gyantatáska helyét forrasztópákával hevítsük fel, majd kaparjuk ki. A lyukat töltsük fel lakkal, így megőrizhetjük a fa eredeti látványát, ugyanakkor ez a felület már tökéletesen, probléma nélkül megmunkálható.

Lépések:

1. A megmunkálást zavaró gyantatáskák helyett enyvezzünk a fába kis ékeket.
2. A gyantatáskát lamellás maratóval vágjuk ki.
3. Ellenőrizzük, hogy a kis ék mérete és erezete megfelelő lesz-e.
4. Töltsünk a vágatba egy kevés enyvet.
5. Ezután az éket szorosan nyomjuk az enyvbe. A kicsorgó enyvet azonnal törölgessük le.
6. Szalagcsiszolóval csiszoljuk le az ék kiálló részeit.
7. A három gyantatáskából kettőt kijavítottunk, a javítás helye szinte észre sem vehető.

A szegélyborításon keletkező károkat azonnal javítsuk ki. Először is azért, mert esztétikai szempontból nem nyújt szép látványt, másodszor pedig azért, mert a meglazult borítás az erősen nedvszívó furnérlapot nem védi a nedvességgel szemben, így a polclap felülete – elsősorban a konyhában – hullámos lesz. És nem utolsó sorban a sértetlen borítású polc sokkal könnyebben tisztítható.

A javításhoz különféle minőségű és színű, felvasalható elemek közül választhatunk, melyeket legtöbbször méterre, tekercsben árusítanak. Ahhoz, hogy a ragasztó a vasalás során feloldódjon, a szegély jól tapadjon, illetve felszíne egyenletes legyen, a régi borítást maradéktalanul távolítsuk el. Ez a művelet a több rétegben felragasztott borítás esetében meglehetősen komplikált lehet. A munkához használjunk kézi reszelőt. Tapétavágó késsel ugyanis könnyen megsérthetjük a polc felszínét. A ragasztó utolsó maradékait csiszolópapírral távolítsuk el.

Kevés ráhagyással vágjuk le az új borítást, fektessük a polc szegélyére és egyik végét rögzítsük ragasztócsíkkal. Ezután a vasalóval haladjunk középről a ragasztószalaggal nem rögzített vég irányába, majd a másik felét is ragasszuk fel (szintén középről indulva). A vasalót lassan, egyenletesen nyomva toljuk előre, majd a jobb és bal oldalon még egyszer menjünk végig. Ügyeljünk arra, hogy a borítás mindvégig megfelelően álljon.

Ha a vasaláshoz alátétet használunk, a vasalót „len” fokozatra, ha alátét nélkül dolgozunk, „pamut” állásba tekerjük. A felvasalás után a ragasztó azonnal megköt. A felesleges borítást a két végén ollóval vágjuk le, majd csiszoljuk le a széleket. Mivel a polc szegélyvastagsága és a borítás szélessége általában nem egyezik meg pontosan, a felesleget le kell vágni. Ehhez a kézi reszelőt, vagy a speciális szegélyvágót használjuk. Végül az új borítás szélét csiszolópapírral dörzsöljük át. A képen látható konyhaszekrénypolc egyik szélén a meglazult borításba a dobozok mindig beakadnak, ami a borítás leválásához vezet.

Lépések:

1. Szedjük le a régi borítást a szegély teljes hosszában.
2. Egy kevés ráhagyással vágjuk le az új borítást, és fektessük a polc szegélyére.
3. Ha nincs segítségünk, a polc egyik végén ragasztószalaggal rögzítsük a borítást.
4. A vasalást középről indulva végezzük, különösen a széleken végezzünk alapos munkát.
5. A ragasztó néhány másodperc alatt megköt, ezután vágjuk le a felesleget.
6. Kézi reszelővel vagy szegélyvágóval vágjuk pontosan méretre a borítást.

Ha az eredeti szegély visszaragasztása már nem segít, dekorációs szegélylécet kell használnunk. Az előregyártott szegélylécek nemcsak az éleket takarják el, hanem a polc felületének egy részét is. A fűrészelés során keletkezett kisebb kitöredezéseket és szépséghibákat a színes lécek mögé rejthetjük.

Általában nincs szükség reszelésre, csiszolásra és vasalásra sem. A szaküzletekben 16-19 mm vastag léceket forgalmaznak. Műanyag változatuk kontraszt színű (fekete, fehér, szürke, kék és sárga) betéttel, többféle színben kapható. A barkácsboltokban fából készült dekorációs szegélyléceket is találunk, melyek lakkozhatók és pácolhatók, így bármely kívánt színre festhetők.

A szegélylécek felszerelése gyerekjáték

Mérjük le a polcot (ráhagyás nélkül), jelöljük be a szegélylécet, majd egy finoman fogazott fűrésszel, vagy barkácskéssel vágjuk méretre. A szegélyléc belső oldalát a használati utasításnak megfelelően kenjük be hagyományos felület- vagy pillanatragasztóval és toljuk a polcra.

A lekerekített sarokelemeket ragasztani nem kell, egyszerűen toljuk a szegélylécre, majd csatlakoztassuk a következő felragasztandó léchez. A jobbról és balról zárt polcok esetében csak az elülső szegélyt borítjuk díszléccel, így ebben az esetben speciális sarokelemekre van szükség, melyek szintén megvásárolhatók. A dekorációs szegélyléceket nemcsak javítási munkáknál használhatjuk. Hibátlan bútorok esetében dekorációs céllal szerelhetjük fel.

Lépések:

1. Ebből az egyenetlen élű polcból is varázsolhatunk dekoratív darabot, ha a hibákat, a lepattogzott széleket dekorációs szegélyléc alá rejtjük.
2. Először is mérjük ki, majd finom fogazatú fűrésszel vágjuk méretre a megfelelő hosszúságú darabokat.
3. A szegélyléc hátoldalát kenjük be hagyományos ragasztóval, és ragasszuk fel.
4. A lekerekített sarokelemeket egyszerűen csak húzzuk a lécre, tartásukat majd a következő lécdarab adja meg.
5. A dekorációs betétléceket és a sarokelemeket kiegészítő és kontraszt színekben vásárolhatjuk meg. A betétlécet ragasszuk a kialakított vágatba.
6. Ezzel a módszerrel saját ízlésünknek megfelelően alakíthatjuk polcainkat.

A mágneszáras vasalás napjainkban a legelterjedtebb függesztési forma. A vasalást a szekrény belső falára csavarozzák, míg a kerek fejű, mozgó zsanért az ajtólap belső oldalán rögzítik. Ha a vasalást süllyesztve szerelik fel, az ajtólap súlyát nemcsak a csavarok hordozzák, az eloszlik az egész vasaláson.

A furatoknak és a vasalásnak épp ezért pontosan és szorosan kell illeszkedniük. Az itt keletkező hibákat feltétlenül javítani kell, még akkor is, ha csak egy kis repedésről, törésről, vagy a vasalás meglazulásáról van szó, hiszen csak a tökéletes vasalás garantál hosszú élettartamot. A keményfából készített pótlás (lásd az oldal tetején) alternatíváját mutatjuk be a következő képeken. A javításhoz kétkomponensű javítókittet használunk, amely biztosítja a formatartósságot, és egyben megfelelő alapot is képez, melyben a csavarokat meghúzhatjuk. Ezért a javítás során akár a fát is helyettesítheti.

A javítás megkezdése előtt szereljünk le minden laza, mozgórészt. Keverjük össze a kitt két komponensét, majd bőségesen kenjük fel a furnérlemezre. Egy kézi reszelővel reszeljük le a kitt felületét, és csiszoljuk derékszögűre a széleket. A tökéletesen sima felület eléréséhez kétszer csiszoljuk át a kittet. Ahhoz, hogy a vasalás megfelelően tartson, az eredeti helyre, és az eredeti mélységben kell a furatot elkészíteni. Végül csavarozzuk fel a vasalást.

Lépések:

1. Az ajtót túlságosan kinyitottuk, és a vasalás kiszakadt. Kittel végezzük el a javítást.
2. Szereljük le a meglazult részeket, majd a kittet kenjük a kitört részekhez.
3. Ha a kitt megszilárdult, reszeljük és csiszoljuk le a felületet.
4. A csiszolást géppel végezzük, kétszer menjünk rá a felületre.
5. Készítsük el a vasalás furatát, ügyeljünk a megfelelő mélységre.
6. Rakjuk a furatba a vasalást, majd csavarozzuk fel.

A minőségi bútorokat úgy készítik, hogy ajtajuk legalább százezer nyitást és zárást kibír, mielőtt az ajtó „elfárad”, és a csavarok kitörnek. Nem minden bútor készül azonban ilyen gondossággal, illetve némely bútordarab erőteljes igénybevételnek és nem rendeltetésszerű használatnak van kitéve. Ha a vasalás kitört, nem kell feltétlenül új ajtót beszereznünk. Ezt a hibát egy keményfából készített pótlással is javíthatjuk.

Ha elkészítjük az új furatokat és újra felcsavarozzuk a vasalást, ugyanúgy tart, mint eredetileg, ha nem jobban. Legjobb, ha a pótlást ék- vagy fecskefark-formára fűrészeljük, és ugyanilyen formát maratunk ki az ajtólapból is. Így növelhetjük a javítás biztonságát (ez különösen a súlyos ajtólapok esetében lehet fontos), hiszen az enyvezésen kívül a szoros és pontos illesztés is tartja a pótlást.

A maratást végezzük olyan mélyen, amennyire csak lehet, a furnérlemez borítását azonban semmi esetre se sértsük meg, hiszen az ajtón nem szabad látszania, hogy a hátlapon javítást végeztünk. Hogy a javítás helyét az ajtólap belső oldalán is „eltüntessük”, fontos, hogy a pótlás pontosan, rés nélkül illeszkedjen. A munka végén fessük a pótlást az ajtólap színére.

Lépések:

1. A vasalás már nem tartott tovább. A furnérlemez és a furatok helye kitört az ajtólapból.
2. Keményfából vágjunk ki egy fecskefark-formát, és rajzoljuk az ajtólapra.
3. Marjuk ki a formát az eredeti ajtólapból.
4. Ellenőrizzük, hogy a maratás formája és mélysége pontosan illeszkedik-e a pótlás alakjához.
5. A maratás felületét és a pótlást enyvvel kenjük be.
6. Préseljük össze a pótlást az ajtólappal. A szorítóvas alá tegyünk papírt, így nem ragad oda.
7. Az eredeti furat helyén készítsük el az újat.
8. Csiszoljuk le a javítás szélét és a pótlást.
9. Fessük a pótlást a megfelelő színre.