Hiába húzzuk, hiába rázzuk, a fiók egyetlen centiméternyit sem mozdul. És ha mégis, jön vele az egész szekrény. A szoruló komód-, szekrény-, asztal- vagy íróasztalfiók mindennap bosszúságot okozhat. Ha sietünk, biztosan beragad a sarka, vagy a vége. Aki ilyenkor átkozódni kezd, helytelenül cselekszik, hiszen a fiók mégiscsak fából van.
Tudjuk, hogy a fa él, és változik, ezért a fiók is eldeformálódhat, kihúzása nehézkessé válhat. A súrlódás nemcsak érezhető, de látható nyomokat is hagy. A súrlódás nyomai jól megmutatják, hol van a „kutya elásva”. A javításnál óvatosan kell dolgoznunk. Ha egyszerűen legyaluljuk a „felesleget”, több kárt okozhatunk, mint hasznot. Először próbáljuk meg a fiókot lecsiszolni. Munka közben többször ellenőrizzük, mennyire csúszik jól a fiók. Ha a fiók betolásakor és kihúzásakor már nem érzünk ellenállást, szappannal vagy viasszal dörzsöljük be a felületet.
Ha a csiszolás nem segít, a felesleget le kell gyalulni. Gyakran elegendő egyetlen húzás a megfelelő helyen, de előfordulhat, hogy az egész oldalból kell legyalulni. Aki elektromos gyaluval dolgozik, a gyalut a minimális vastagságúra állítsa, és inkább kétszer menjen végig a felületen. Mindig a fiók elejétől haladjunk hátrafelé, hogy a fiók eleje ne legyen szálkás. Gyakran elegendő a fiók külső szélét lecsiszolni. Ha a fiók nem oldalt, hanem felül szorul, a csiszolást vagy a gyalulást mindig alul végezzük, hogy a fiók esztétikailag kifogástalan maradjon. Ha szükséges, a fiók elejéből alul csiszoljunk le. Ha tökéletes munkát szeretnénk végezni, a gyalulás helyét színezzük a fiók árnyalatának megfelelőre, így a javítás helye tökéletesen láthatatlan marad.
Lépések:
- A súrlódás-és kopásnyomok (fenti képen) egyértelműen jelzik, hogy a fa deformálódott. Bár erővel „sikereket” érhetünk el, az eredmény azonban nem lesz tartós.

- Először csiszolópapírral próbáljuk meg zökkenőmentesebbé tenni a fiók használatát.
- Ha ez nem járt sikerrel, fogjuk a gyalut, és elölről hátra húzzuk meg. Munka közben többször ellenőrizzük, hogy a fiók még mindig szorul-e.
- A szappan és a viasz csökkenti a súrlódást, így a fa nem sérül meg olyan könnyen.
A szekrénysor elemei gyakran nem tökéletesen párhuzamosak egymással. Ennek oka lehet az olcsóbb szekrénysor gyengébb minősége, de az évek múlásával a jó minőségű, drága termékek is elkezdenek mozogni. Ha a szekrény vázát már nem lehet utána igazítani, használjunk csavaros illesztőt, amely csavarfej rátétből, szárból és karmantyúból áll.
Az illesztők többféle anyagból, különböző nagyságban és minőségben kaphatók. Létezik műanyagból, fémből vagy többféle anyag kombinációjából készült illesztő. A fémből készültek erősebbek és formatartóbbak, a műanyagok pedig tetszőleges színben kaphatók. A műanyag illesztő csavarokhoz felszereléséhez használjunk széles csavarhúzót.
A munkát a következő lépésekben végezzük:
Állítsuk a szekrényt a megfelelő állásba, majd rögzítsük egy vagy több szorítóvassal. A szorítóvas és a bútorlap közé helyezett karton-vagy faalátét megakadályozza, hogy a fa megsérüljön.
Válasszuk ki a csavarok helyét, gyakran több ponton kell rögzíteni. A szekrényre készített furat átmérőjét nem a csavar, hanem a csavarfej és a karmantyú vastagsága határozza meg. Dolgozzunk lassan és ügyeljünk rá, hogy a csavar mindvégig vízszintes maradjon. Hogy a furat ne okozzon károsodást a szekrénylapon, nyomjunk egy fadarabot a másik oldalról. A kisebb repedéseket a szorítócsavar fedősapkája takarja el.
A furat szélét csiszoljuk simára és tisztítsuk meg, majd két oldalról toljuk be a szorítócsavart. Az egyik oldalról a karmantyút egy csavarhúzóval tartsuk meg, míg a másik oldalról egy másik csavarhúzóval szorítsuk meg a csavart. Az esetek többségében elegendő egyetlen illesztőcsavart beszerelni. Ha többet helyezünk el, ügyeljünk arra, hogy vízszintesen és függőlegesen is egy vonalban legyenek. A csavarok megszorítása után leszedhetjük a szorítóvasat. Ha a szekrények nem állnak elég szorosan egymás mellett, a szekrénysor alapötlete vész el. Illesztőcsavarokkal gyorsan orvosolhatjuk a hibát.
Lépések:
- Állítsuk be a szekrényeket, szorítsuk össze, és vízszintesen fúrjuk át.
- Balról toljuk a furatba a szárat, jobbról pedig a csavaros rátétet.
- Csavarozzuk össze az illesztőt. Figyeljünk a megfelelő szerszámhasználatra műanyagok esetén.
- A szorítókapocs bármikor szétcsavarozható, most azonban masszívan és egyenesen tartja a szekrényt.
Első lépésben szedjük le a régi kárpitot. Ha a hagyományos technikával húzták be, az eltávolításához sok időre és türelemre lesz szükség. Először is egy kapocskiszedővel húzzuk ki a tűzőkapcsokat, a régi kés vagy csavarhúzó használatát nem ajánljuk, mert veszélyes. Ügyeljünk arra, hogy a kárpit alatti szövetréteg ne sérüljön meg.
Teljesen elhasznált párnázat esetén az ülőkét töltsük fel szivaccsal. Előfordul, hogy az ülőke jó, megkímélt állapotban van, a kárpit azonban számunkra nem szimpatikus, ezért ki szeretnénk cserélni. A munkafolyamat további lépéseit erőteljesen befolyásolja az új kárpitszövet minősége. A bútorszövettel és az elasztikus anyagokkal könnyebb dolgozni, az egyszínű szövetet egyszerűbb kiszabni. A szimmetrikus mintázattal már nehezebb a dolgunk, a mintás anyagoknál pedig még jobban figyelnünk kell a szabásra.
Tegyük az ülőpárnát az új szövet visszájára, hajtsuk a párnára a szövetet, és győződjünk meg róla, hogy a kárpitozáshoz ráhagyással együtt mekkora anyagra lesz szükségünk. Mintás anyagok esetében figyeljünk arra is, hogy a minta a párna közepén fusson. Mintás anyag esetében a méret meghatározása után fordítsuk meg a párnát és az anyagot, majd krétával rajzoljuk elő a huzatot. Ha több azonos méretű ülőkét akarunk áthúzni, készítsünk sablont, így könnyen és gyorsan szabhatjuk ki a kárpitot.
A kékfejű kárpitosszeg és a kalapács helyett napjainkban már tűzőgépet használunk. Az anyag letűzéséhez ismét fordítsuk meg az ülőkét, az anyagot kb. 1,5 cm szélességben hajtsuk vissza. Az ülőke minden oldalán középről kifelé haladva végezzük a munkát. Ezután következnek a sarkok. A sarkot vágjuk le, majd az anyagot egyenletesen, kis hajtásokkal igazítsuk formára, és géppel tűzzük fel. Az anyag szélét ragasztószalaggal rögzítsük a fára, és néhány helyen ezt is tűzzük oda.
Lépések:
- Ha az ülőpárna jó állapotban van (fenti kép), érdemes újrakárpitozni. Először is óvatosan szedjük le a régi kárpitot, az újat pedig mérjük ki.

- Tegyük az új szövetet és a párnát színével lefelé az asztalra, majd hajtsuk fel az anyagot.
- A középső résztől kifelé haladva, kárpitostűzővel erősítsük az anyagot a fához.
- A sarkokat hajtsuk formára, és szintén tűzzük a fához.
- A tűzést ragasszuk le, és a ragasztószalagot is tűzzük meg.
- Ilyen gyorsan varázsolhatjuk vidámmá az ülőkét.
A székek és fotelek lábának tartófunkciója van. A lábak terhelésnek, mechanikus igénybevételnek vannak kitéve, érintkeznek továbbá vízzel, illetve különféle tisztító- és takarító-szerekkel. Nem beszélve arról, mi mindent kellett már egy régi, antik széknek kibírnia. Lehet, hogy hosszú ideje áll valahol, például egy nedves pincében, vagy egy teljesen védtelen helyen, a szabadban, kitéve még az időjárás viszontagságainak is.
Ezért általában jellemző hiba a szuvasodás, a korhadás, vagy a székláb végének törése. Ha régi széket kapunk vagy vásárolunk, fordítsunk figyelmet a szék lábának állapotára. Néha valóban nincs más megoldás, az egyik lábat ki kell cserélni. Legtöbbször azonban csak a szék lábának végétől mért 2-5 cm sérült, és a hiba csak az egyik lábat érinti. Ilyenkor mindenképpen megéri a felújítást elvégezni.
A szakszerű javítással szembeni követelmények a következők: régi, száraz és a szék fájával azonos fajtájú anyag használata (lehetőleg azonos erezettel), takarékos szemlélet (csak annyit fűrészeljünk le, amennyit feltétlenül szükséges, de azt mindenképpen) és nem utolsó sorban a tökéletes illesztés. Ami annyit jelent, hogy a javítás után a régi lábrész és a pótlás közti illesztés vonalának gyakorlatilag nem szabad látszania. A javítás lépéseit a képeken látható, puhafából készült biedermeier bútoron mutatjuk be.
Lépések:
- A törött lábat először is egyenesítsük ki, vagyis a fa erezete mentén a sérült részt fűrészeljük le.
- Enyvezzük a lábhoz a pótlást, ügyeljünk, hogy az erezet iránya a láb mintázatával azonos legyen.

- Az egyik egészséges lábról vegyük le a mintát, és rajzoljuk elő a pótláson.
- A pótlásról a felesleges részt a kontúrvonalon kívül fűrészeljük le.
- A csiszolást először szalag-, majd forgófejes csiszolóval végezzük el.
- Alapozóval kenjük le a széket, a pótlást retusáló ceruzával színezzük a megfelelő árnyalatra.
- Korrigáljuk az erezet mintáját. Ha a festék megszáradt, fémszálas csiszolópárnával dörzsöljük át.
- Végül lakkozzuk át a lábat. A javítás helye szinte észrevehetetlen, a szék ismét stabil.
Valamikor a képen látható szék is modern darabnak számított. A széket aztán különféle színű festékek felhasználásával próbálták meg a kor ízlésének megfelelően átalakítani, a bútordarab mindig újabb és újabb festékréteget kapott, míg végül ismét barnára festették.
Akinek azonban jó szeme van hozzá, gyorsan felismeri, hogy a sok festékréteg alatt egy különleges darab rejtőzik, melyet a megfelelő technikával ismét felszínre hozhatunk. Ehhez a régi festékrétegeket le kell maratni, és a sötét színűvé vált fát ki kell világosítani. Ezután a széket lecsiszoljuk, majd olajjal lekenjük.
Dilunettel, egy zselés állagú, lúgos szerrel maratjuk le a festéket. Az anyagot egy nejlonsörtés ecsettel vastagon és légmentesen hordjuk fel a székre. Állaga miatt az anyag a függőleges felületekre is kitűnően tapad. Amikor az anyag világos bézs színe barnává változik (ez a gyártó szerint a festékrétegek állagától és színétől függően 15 perctől 12 óráig terjedő időt vehet igénybe), a fellazult festékréteget spaklival vagy kap-róval távolítsuk el. Ezután a széket „Nettrol”-lal tisztítsuk le és világosítsuk ki. Várjunk kb. 10 percet, majd bő vízzel sikáljuk le a széket.
A gyártó szerint a Dilunett a nem mérgező és nehézfémet nem tartalmazó festékekkel együtt a háztartási hulladék közé dobható. (Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, inkább elkülönítve tegyük a szemétbe). A Net-trolos lemosóvizet nyugodtan kiönthetjük a csatornába. Ha a festék mérgező anyagot tartalmaz, akkor természetesen ezt ne tegyük. Hagyjuk a széket legalább három napig száradni, csak ezután lássunk hozzá a csiszoláshoz (100-as finomságú csiszolópapírt használjuk). Ezután a bútor készen áll az olajos kezelésre. Puha, lapos ecsettel vigyük fel az olajat két rétegben. Kb. 30-60 perc elteltével törölgessük le a felesleget, majd a széket egy éjszakát hagyjuk száradni.
Másnap csiszoljuk le a széket 200-as csiszolópapírral, majd kenjük be még egyszer olajjal. Kb. fél óra múlva töröljük le a felesleges olajat.
Lépések:
- A vastag festékréteg alatt (kép fent) egy gyöngyszem rejtőzik. Először is marassuk le a festéket.

- Lapáttal vagy kefével távolítsuk el a fellazult festékréteget.
- A Net-trollal való kezelés semlegesít, tisztít és világosít.
- Három nap száradás után csiszoljuk le a széket.
- Kétszer kenjük le a széket olajjal, csiszoljuk le, majd hordjunk fel még egy réteg olajat a székre.
Kizárólag esztétikai kifogások miatt nem kell feltétlenül a régi széket kiselejtezni, hiszen napjainkban a piacon vagy drága luxusbútort, vagy olcsó, ám rövid élettartamú bútorokat kínálnak. A megrongálódott lakkot vagy ódivatú festékréteget könnyedén kijavíthatjuk.
Lakkozás előkészítése
A lakkozás esetében nagyon fontos a felület megfelelő előkészítése. Először is tökéletesen el kell távolítani a régi lakkréteget. Mindig finom csiszolópapírt használjunk. A sarkokat lapos véső segítségével tisztítsuk ki. Ezután nedvesítsük be a fát, majd csiszoljuk le a kiálló, aprócska szálkákat. A szálkákat kézi csiszolópapírral szedhetjük le, a finom erezetű bükkfát elektromos csiszológéppel munkálhatjuk meg. Csiszolás után a felület egyenletesebb, és szebben lakkozható.
A felületet egy kefe segítségével portalanítsuk, majd következik a festés: először egy póruskitöltő alapozót, majd alapozó lakkot kenünk fel. Csiszolás után a széket kenjük be a fedőlakkal. Már az első réteg is tökéletesen csillogó, strapabíró felületet garantál.
Lépések:
- A lakkréteg foltos, a karfánál teljesen lekopott. Mivel a bútordarab egyébként masszív és kényelmes, megéri felújítani.
- A csiszoláshoz használjunk elektromos csiszológépet.
- A sarkokból vésővel kaparjuk ki a régi lakkmaradványokat.

- Ha a székről a régi lakkréteget tökéletesen eltávolítottuk és lecsiszoltuk, mossuk le a széket.
- Száradás után még néhány szálka kiállhat a székből, ezeket is távolítsuk el.
- Minél gondosabbak voltunk az alap előkészítésénél, annál szebben sikerül majd a festés.
- Az előkelő feketére mázolt régi, visszafogott stílusú bútor olyan, mintha új lenne.
Bár a fából készült székek masszívak, nem tartanak örökké. Különösen akkor nem, ha többször költöztetjük, vagy „hintázunk” rajta. Az első figyelmeztető jel a csikorgás és a súrlódás, ekkor a szék lábánál a csapolás elválik a kerettől. Ez a pont különösen érzékeny, mivel két fadarabot egymás rostirányára merőlegesen enyveztek össze. A régi modellek esetében még meleg enyvet használtak, ami csak addig tartott, míg a lábak meglazultak és a szék elveszítette stabilitását. A régi asztalos mondás szerint a szék esetében ésszerű javítás nem létezik. Mi ennek ellenére bemutatunk egy módszert.
A meglazult részeket óvatosan szedjük szét, és az enyvmaradványoktól tisztítsuk meg. A részeket gyorsan kötő enyvvel (esetleg vízhatlannal) kenjük be, és alátétekkel valamint szorítóvasakkal 2-3 órán keresztül préseljük össze. Ha a szék valamennyi darabját enyvvel illesztették össze, a széket teljesen szét kell szedni, és szisztematikusan újra kell enyvezni. Először a két hátsó, majd a két első lábat enyvezzük be, ezután a kereszt-rudakkal kössük össze a négy lábat. Az egyenes felülettel nem rendelkező székeket, karosszékeket szorítóhevederrel préseljük össze.
Lépések:
- Ha az egyik székláb meglazult és inog, a részeket annyira húzzuk vagy üssük (alátétet használjunk!) szét, hogy…
- …a keresztrudat kiemelhessük, és végeit megtisztíthassuk.
- A csapolásról és a vágatból vésővel kaparjuk ki az enyvmaradványokat és a faforgácsot.

- Ezután hozzáláthatunk az újraenyvezéshez: nyomjunk az enyvből a csapolásra, a vágatba és az ülőke alá.
- Először a vízszintes szorítócsavarokat helyezzük el az enyvezési pontok közepén. A szorítóvasban lévő betétek megóvják a fát a sérülésektől.
- A második csavarral szorítsuk az ülőkét a keretre, majd húzzuk meg a keresztcsavarokat is. A csavarokat addig szorítsuk, míg az enyv kibuggyan a vágatból. A kifolyó enyvet azonnal törölgessük le.
Régi szék felújítása
Ha a régi bútort már teljesen értéktelennek látjuk, valószínűleg felületesen ítéltük meg. És ebben az esetben szó szerint erről van szó. Sajnos, leggyakrabban a bútor felületének állaga az, amely az értékítélet alapjául szolgál. De épp az ilyen jellegű hiba okozza a legkevesebb problémát. A felújítási munka során csodákat érhetünk el. Lássuk, hogyan!
Csak az új felületkezelés hozza ismét felszínre a fa eredeti mintázatát és tónusát. A régi lakkréteg már fénytelen, foltos, eltakarja a fa mintázatát, és a festékréteg gyakran már annyira vastag, hogy azt sem lehet megállapítani, milyen fából készült a bútordarab. Így volt ez a képen látható szék esetében is. A szék egységesen barna, a lakkozás foltos, fénytelen.
Először is el kell távolítani a lakkréteget. De semmi többet, hiszen a patinát, melyet a fa az évek során megszerzett, meg kell őriznünk. A lakkréteget vékonyan csiszoljuk le. Vastagabb festékréteg, vagy nitrolakk esetében használjunk fémszálas csiszolópárnát és nitrohígítót. Inkább a kíméletesebb módszereket válasszuk, kerüljük az agresszív, egészségre is ártalmas anyagok használatát. A felújításhoz környezetbarát termékeket használjunk.
Ha a bútort megszabadítottuk a régi lakkrétegtől, jobban megítélhetjük, hogy a szú mekkora kárt okozott a fában. A szú elleni kezelés során ne feledkezzünk el arról, hogy mérgező anyaggal dolgozunk. Az általunk használt termék a gyártó információi szerint nem öli meg a kártevőket, hanem átalakítja a fát, és az már nem megfelelő a szú számára.
Ezután a fát természetes olajjal alapozzuk le. A lyukakat és kisebb hibákat viasszal korrigáljuk. A felületet folyékony méhviasz-balzsammal kezeljük, amelyet törlőruhával dörzsölünk a felületbe. Utolsó lépésben fényesítsük ki a felületet. A fa kemény, felülete áttetsző, mintázata jól látható.
Lépések:
- A szék még jó állapotban van (kép fent), csak a lakkozás hagy némi kivetnivalót maga után. Az új lakkozás előtt gondosan csiszoljuk le a régi festéket.

- A szú ellen erős méreggel védekezünk, melyet két rétegben vigyünk fel a felültre.
- Kenjük a felületet olajjal, hagyjuk fél óráig száradni. Az egyenetlenségeket száraz ecsettel simítsuk el.
- A lyukakat, és a kisebb sérüléseket viasszal javítsuk ki.
- Egy törlőruhával (nem bolyhozódó) folyamatos nyomás mellett kenjük fel a viaszbalzsamot. A viaszt hajszálvékony rétegben vigyük fel.
- Kb. 12 óra múlva kefével, vagy fúróra szerelt simítókoronggal dörzsöljük a viaszt a pórusokba.
A parafa mintázatú bútorok szépek és értékesek. A diófából, juharból, rózsafából vagy mahagóniból készült asztalok és szekrények – különösen, ha felületüket felfényezték – nagyon előkelő benyomást keltenek. Az évek során előfordulhat, hogy a repedésekbe víz szivárog, a bútorlap felhólyagosodik, vagy a túlzott igénybevétel hatására repedések keletkeznek a felületen.
A javítás során nem hagyhatjuk figyelmen kívül a parafaminta sajátosságait. Ilyen például a világos-sötét árnyékolás, a kanyargós mintavezetés, az egymásba futó motívumok. A törés leggyakrabban követi a mintázat körvonalát. Ha nem így történt, jelöljünk ki a hiba körül egy felületet, melyet ki tudunk cserélni úgy, hogy a javítás helye észrevehetetlen maradjon. A világos-sötét árnyékolás vonalának megfelelően, vagy a parafa mintája szerint rajzoljuk meg a pótlás körvonalát. Semmi esetre se legyen szempont a gyorsaság, ne vágjunk szabályos négyzetet. Az egyenes vonalvezetésű részek ugyanis „idegen testnek” tűnnek a parafa mintázatban.
Ha a hibás terület körvonala jól látható és a felületet megtisztítottuk, tegyünk selyempapírt a felületre. A papírt sablonként használjuk, hogy a pótlást pontosan méretre tudjuk majd vágni. Egy puha ceruzával „tapogassuk ki” a hiba körvonalát. A jelölés a pótlás alakjának megfelelő legyen.
Keressünk egy olyan pótlásnak megfelelő darabot, melynek mintázata a javítás helyével megegyezik, vagy ahhoz nagyon hasonlít. Tökéletesen ugyanolyan pótlás persze nem létezik, a leginkább hasonlót kell megtalálnunk. Forgassuk, próbálgassuk, míg megtaláljuk a megfelelő darabot. Ha kiválasztottuk az alapanyagot, ragasszuk rá a selyempapírt, és vágjuk körbe. Először csak durván szabjuk ki a pótlást, a pontos körbevágást csak a ragasztó száradása után végezzük.
Ha a kontúrok tökéletesen illeszkednek, a pótlást enyvvel kenjük be, tegyük a helyére, és nehezékkel préseljük le. Tegyünk a nehezék és a bútorlap közé egy selyempapírt, hogy az enyv ne kenődhessen szét. Száradás után szedjük le a nehezéket és a selyempapírt, a pótlást csiszoljuk körbe (még jobb, ha az egész bútorlapot átcsiszoljuk), majd lakkozzuk és fényezzük át a felületet.
Lépések:
- Az amorf alakú törés előnye, hogy ha a pótlást a törésnek megfelelően szabjuk ki, a javítás helye láthatatlan marad.

- Az előrajzolt formát tegyük a pótlásra, majd óvatosan vágjuk ki az új részt.
- A pótlást enyvvel ragasszuk a megfelelő helyre. A nyomaték alá tegyünk selyempapírt.
- A kontúrokat csiszoljuk le, a felületet lakkozzuk át.
Ha a furnérlemez lakkozás közben nedvességet szív magába, az enyvezés hibái azonnal láthatóvá válnak, a furnérlemez ugyanis felhólyagosodik. A hibát az egyenetlen felület, a nem megfelelő mennyiségű enyv használata, zsír vagy olaj okozhatja. Régi bútorok esetében a repedésekbe szivárgó víz hatására is elválhat a furnér a fától. Simítással és kopogtatással könnyen felfedezhetjük ezeket a hibákat (öblös hang).
Egy éles késsel vágjuk fel a furnért a hiba helyénél úgy, hogy vissza is tudjuk ragasztani. A munkához speciális, száraz ragasztót használjunk. Toljuk a ragasztólapokat a „felnyitott” furnérlemez alá, fémlapáttal nyomjuk le, majd a ragasztólapokat forrasztópákával olvasszuk fel. Ha a hőforrás megszűnik, a ragasztó gyorsan megköt. A felesleges ragasztómaradékot csiszoljuk le. A törés és vágás helyét – ha szükséges – retusáló tussal korrigálhatjuk. Végül az egész felületet lakkozzuk át.
Lépések:
- Ujjunkkal jól kitapinthatók a furnérlemez hibái. A javításhoz nem enyvet, hanem színes gyorsragasztó-lapokat használunk.

- Miután a hiba helyén a furnérlemezt egy éles késsel „felnyitottuk”, kissé emeljük fel, és toljuk alá a szükséges mennyiségű ragasztólapot.
- Egy fémlapáttal erősen nyomjuk le a ragasztót és a furnérlemezt. Forrasztópákával vagy vasalóval megolvaszthatjuk a ragasztót.
- Ha a törés vagy a vágás helye még mindig látható, retusáló tussal korrigáljuk a hibát. Végül lakkozzuk át az egész felületet.
Könnyen megesik, hogy nem figyelünk oda, a cigaretta kiesik a hamutartóból és a bútorlapon azonnal nyomot hagy. Ha szerencsénk van, és a furnéron keletkezett égés nyoma nem túl mély, nem kell a bútorlap egy részét, vagy egészét kicserélni, a hibát könnyen javíthatjuk.
Az égés nyomát egy lapos vésővel óvatosan kaparjuk le. Ügyeljük rá, hogy ne karcoljuk és ne sértsük meg a felületet, a szerszám legyen legalább 18 mm széles. A túl keskeny penge könnyen megbillen és nemkívánatos nyomot hagy. A vésőt tartsuk kissé döntve, folyamatosan mozgassuk, mert a szúrásnyomok nehezen távolíthatók el. A munkát addig folytassuk, míg a fekete égésnyom szinte tökéletesen eltűnik, de semmiképpen se jussunk el a furnérlap alá.
Hüvelykujjunkkal nyomjuk a csiszolópapírt és dörzsöljük át az égés helyét. Először tüntessük el az égésfolt kontúrjait, majd próbáljuk meg egyenletessé tenni a folt és a bútorlap többi része közti átmenetet, mivel a munkafolyamat harmadik lépésében nemcsak a folt körvonalán belül fogjuk a felületet kezelni. A nagyobb kiterjedésű csiszolással megakadályozhatjuk, hogy a csiszolás túl mély nyomot hagyjon a felületen. A csiszolás után ismét gondoskodnunk kell a fa védelméről. A felületet lakkal átitatott ronggyal kétszer-háromszor dörzsöljük át. A lakkot ecsettel is felhordhatjuk. A spray-vel felvitt lakk az eredeti lakkréteggel tökéletes átmenetet képez, ha egyenletesen hordjuk fel a felületre.
Lépések:
- Égés nyoma: ha a cigaretta – akár rövid időre – a bútorlapra esik, feltűnő nyomot hagy.

- Tartsuk a vésőt a fa erezetéhez viszonyítva egy kissé ferdén, és vakarjuk le az égett részt.

- Hüvelykujjunkra tekert csiszolópapírral óvatosan dörzsöljük át az égés helyét és környékét. Vigyázzunk! A furnérlap gyakran nagyon vékony!
- Egy kevés nitrolakkot a fa erezetével párhuzamos irányban kenjünk a felületre, hogy a dörzsölés nyomait tökéletesen eltüntessük.
Az asztallapok általában nagy igénybevételnek vannak kitéve: karcolás, mechanikus terhelés, nyomás, folyadék okozta foltok, súrlódás okozta kopás, repedések, naptól kifakult részek, nedvesség okozta szürke foltok. A viasz- és a lakkréteg különösen a régebbi asztaloknál veszít szépségéből. Ehhez jön még a piszok, a por és a zsírosodás. Lássuk, hogyan készíthetünk a kopott, szürke asztalból ismét csillogó és vízhatlan felületet.
Először is tisztítsuk meg az asztallapot. Alaposan dörzsöljük le a szennyeződéseket a nitrohígító és a durva, fémszálas csiszolópárna segítségével. Ezután tiszta ruhával azonnal törölgessük át a felületet. A fémszálas dörzspárnát többször cseréljük, egyszerre csak kis felületen dolgozzunk.
A tisztítás különösen fontos!
Hiszen így a pórusok mélyén és a finom repedésekben található szennyeződések is eltávolíthatók, illetve csiszolásra előkészíthetők. Ha tisztítás nélkül azonnal hozzálátnánk a csiszoláshoz, a csiszolópapír gyorsan tönkremenne. A durva csiszolást szalag-, a finomabbat forgófejes csiszolóval végezzük. Miután a felületet alaposan portalanítottuk, és ismét lemostuk, hozzáláthatunk a festéshez.
Az asztalok használhatóvá tételéhez általában lakkot használunk. A képeken bemutatunk egy olyan módszert, amely nemcsak a fa eredeti színét adja vissza, hanem gondoskodik a vízhatlanságáról is. Olajjal itassuk át a felületet. Az olaj beszivárog a pórusokba, védi és táplálja a fát, megakadályozza a repedések kialakulását. Oldószert nem tartalmaz, de véd a kártevők ellen is.
A sima fafelületet egy lapos ecsettel egyenletesen itassuk át, kerüljük a nagy foltok kialakulását. Kb. egy óra elteltével már láthatók a foltok (a fa eltérő nedvszívó-képességének nyomai), a felesleges olajat egy száraz ruhával itassuk fel. A még nedvszívó helyekre a ruhával dörzsöljünk az olajból. Ezután fényezzük át az egész asztalt. Használatba vétel előtt várjunk legalább egy napot, hogy az asztallap alaposan kiszáradjon. Aki a masszívabb felületet kedveli, le is lakkozhatja az asztalt.
Lépések:
- Ha az asztallapot kíméletesen szeretnénk felújítani, a gyalu használatáról le kell mondanunk. A nitrohígítóval és a fémszálas csiszolópárnával végzett tisztítás során a fa megőrzi eredeti szépségét.

- A durva csiszolást szalagcsiszolóval végezzük. Csak a feltétlenül szükséges mennyiséget csiszoljuk le.
- Az alapos, finomabb csiszolás és a portalanítás után olajjal itassuk át a felületet.
- Egy órán belül az előző, még nedves felületre vigyük fel az olajat még egy rétegben.
- A felesleges olajat egy óra múlva törölgessük le.
- A régi asztal ismét szalonképes, a fa belülről él, lélegzik, kívülről pedig tökéletesen vízhatlan.
A fa élő anyag még akkor is, ha évszázadokkal ezelőtt vágták ki és dolgozták fel. Érzékenyen reagál mind a nedvességre, mind pedig a szárazságra. Ennek következtében rések és repedések keletkeznek a fafelületén.
A képeken látható összecsukható asztalt lúgos „fürdőnek” vetették alá, és ennek következtében az enyvezés elengedett. A két fél asztallap összeillesztése során rés maradt, a részek eldeformálódtak, illetve nem egyforma mértékben száradtak be. Ebben az esetben az a kérdés, hogyan érhetjük el, hogy az asztallap ismét tökéletesen zárt és esztétikailag is kifogástalan legyen.
Az asztalosok által is elfogadott, korrekt módszer ebben az esetben a kiékelés. Először is, amennyire csak lehetséges, enyvezzük össze az asztallapot. Egy az asztal anyagával azonos, vagy hasonló fajtájú és korú fából vágjunk ki a rés hosszának megfelelő méretű, trapéz keresztmetszetű éket. Az éket a résbe pontosan enyvezzük be. Az ék egy kicsit álljon ki az asztal felületéből, hogy később megfelelően tudjuk kezelni a felületet.
Az enyv száradása után csiszoljuk simára a felületet. Mivel az ék általában világosabb árnyalatú, mint az eredeti faanyag, a végső kezelés előtt célszerű az éket – külön is – egy árnyalattal sötétebb tónusúra festeni. Az alapos és szakszerű munkát követően a hiba helye már nem is látható, a restauráció tökéletesen sikerült.
Lépések:
- A tömör asztallapon lévő rés nagyon feltűnő. A hibátlan és tökéletesen zárt felület eléréséhez egy kúp alakú éket kell a résbe tenni.
- Az éket a rés teljes hosszába illesszük be. Ha a résben enyvet találunk,…
- …a kalapács hegyével nyomjuk le.

- Ha az enyv megszáradt, a felesleget egy vésővel toljuk le a felületről.
- Az éket és az asztallapot csiszoljuk egyenletesen simára.
- A csiszolás után fessük az éket az eredeti asztallap színére.
- Így a végső kezelés révén a javítás helye végleg eltűnik.













