Javítás a ház körül - 190. oldal

A megosztott fájdalom csak fél fájdalom. A középen kettényílt asztal esetében azonban ez a mondás nem helytálló. Egy vérbeli asztalos azonban nem esik kétségbe, ebből a helyzetből is kivágja magát. Bemutatjuk, hogyan lehet a két fél asztallapot szakszerűen összeilleszteni.

Az eredményes munka előfeltétele, hogy az asztallap nem deformálódott el, az illesztési felületek egészségesek, vagyis simák, stabilan illeszthetők és párhuzamosak. Az eldeformálódott asztallap nem kecsegtet túl nagy sikerrel, az egyenetlen szélek ellen azonban tehetünk valamit. Gyaluljuk le a széleket, hogy ismét pontosan illeszkedjenek. Ne gyaluljunk le túl sokat, mert akkor az asztal elveszíti eredeti formáját.

Az enyv önmagában nem elegendő a tartósan szoros illesztés eléréséhez. Szükség van egy pótlólagos, az illesztési vonalat összefogó kapocsra. Erre a célra tökéletesen megfelelnek a fa- vagy műanyag ékek, melyeknek előnye, hogy nem túl vastagok. Ez a vékonyabb asztallapok esetében lehet fontos szempont. További előnyük, hogy pontosan illeszthetők. Az asztallap vastagságának feléig érnek, és megakadályozzák, hogy a két fél asztallap elmozduljon. Ha az ékeket egyszer beenyveztük, a két asztallap már nem mozdítható el.

A két fél asztallapot helyezzük egymás mellé úgy, hogy az összeillesztés után az asztal kontúrja szabályos kör legyen. Az illesztésen egymástól kb. 15 cm-re helyezzük el az ékeket, helyüket az asztallap mindkét oldalán jelöljük meg. Így az ékekhez készített vágatokat biztosan a megfelelő helyre készítjük majd. A vágatok elkészítéséhez helyezzük függőleges állásba az asztallapot, a szerszámot helyezzük el úgy, hogy pontosan az illesztési felület közepén legyen, így a vágatok mélysége és távolsága egyenletes és pontos lesz.

Ügyeljünk arra, hogy maratás közben a gép ne csússzon meg. A vágatok kimaratása után enyvvel kenjük be az ékeket és az illesztési felülteket, majd nyomjuk és préseljük össze a két fél asztallapot. Az asztallap csiszolása és lakkozása után az illesztés helye tökéletesen láthatatlan.

Lépések:

1. Helyezzük pontosan egymás mellé a két fél asztallapot, a hátoldal felfelé mutat. Rendezzük el az ékeket, és jelöljük meg a helyüket.
2. A vágatok maratása során a gépet tartsuk erősen, toljuk előre, hogy a mélysége egyenletes legyen.
3. Az ékeket üssük félig a vágatokba, különben a két fél asztallap nem fog tökéletesen szorosan illeszkedni egymáshoz.
4. Enyvezés után szorítsuk össze a részeket, a kicsorgó enyvet távolítsuk el.
5. Végül az asztallapot csiszoljuk és lakkozzuk le. Az asztallap ismét tökéletes.

Az asztal megfelelő stabilitását az asztallábak és a keresztrudak közti, különlegesen erős kapcsolat biztosítja. A régi, fából készült asztalok esetében ezt a kapcsolatot legtöbbször csapolással oldották meg. Ha egy csapolás eltörik, szakszerűen kell megjavítani. A törött részeket először is szét kell szedni.

Törés után a vágatban csak a csapolás egy kis darabja marad, amelyet ki kell szedni. A letört csapolás helyére pótlást kell készíteni, ha lehet ugyanolyan fajtájú és korú fából, melyből az asztal készült. A pótlást úgy kell elkészíteni, hogy a későbbi terhelést képes legyen elviselni. A szakszerű pótlást átfedéssel kell kialakítani.

A pótláshoz használt fadarab legyen háromszor olyan hosszú, mint a csapolás. Kétharmadát a keresztrúdhoz enyvezzük. Ehhez az enyvezés helyét ki kell maratni. A maratás mélysége a csapolás nagyságától, illetve a kár mértékétől függ. A maratást olyan mélyen végezzük, hogy az enyvezés után a régi és az új rész felülete pontosan egy síkba essen.

Az enyvezés után rajzoljuk elő a csapolás eredeti formáját, a felesleges részeket pedig fűrészeljük le. A csapolás felületén és oldalán a felesleges részeket csiszoljuk le. A csapolás ezzel elkészült, próbáljuk be a vágatba. Az összeillesztés akkor jó, ha egy kevés erőt ki kell fejteni az összerakás során. Ha szükséges, csiszoljuk le a felületet. De vigyázzunk! Ha a csapolás két része túl könnyedén összeilleszthető, nem lesz elég stabil. A két rész enyvezése után pácoljuk az új darabot az eredetivel azonos színűre.

Lépések:

1. Ezen a törésen már a vasalás sem segíthetett. Először is távolítsuk el a sarokvasat, szedjük szét a csapolást, a vágatot tisztítsuk ki.
2. Fektessük a pótláshoz kiválasztott fadarabot az eredetire, és rajzoljuk körbe a fűrészelés vonalát.
3. A törött részt marassuk ki, míg elérjük az egészséges fát, illetve…
4. …úgy, hogy a pótlás enyvezéséhez megfelelő felületet alakítsunk ki.
5. A pótláson rajzoljuk elő és fűrészeljük formára a csapolást.
6. A felesleges darabokat csiszoljuk le (először álló-, majd forgófejes csiszolóval).
7. A csapolás ismét elég stabil. Enyvezés előtt próbáljuk össze a részeket és tisztítsuk meg az enyvezendő felületet.

Asztal csapolásának megerősítése

Az asztal lába és a keresztpántok közti rések, a súrlódás zaja, az asztal instabilitása, mind-mind arra utaló jelek, hogy a csapolás már nem egészen tökéletes. Ha az összeillesztés meglazul, mert az enyv már nem tart eléggé, az asztal stabilitása már nem kielégítő, és javításra szorul.

Ha a csapolás meglazult, nem kerülhető el az asztal szétszedése. Ha egy kevés enyvet nyomunk a résbe, hogy a csapolást jobban összetartsa, csak átmeneti megoldáshoz jutunk. Az enyvet ugyanis oda kell juttatni, ahol megfelelő tapadási felülete is van.

Ha a csapolás nem elég stabil, általában nehezen szánjuk rá magunkat, hogy az asztalt részekre szedjük. Egy kalapáccsal vagy fadarabbal kicsi, de erős ütésekkel üssük ki a csapolást a vágatból, így az asztal nem sérül meg. Ahhoz, hogy tökéletesen tapadó felületet kapjuk, a régi enyv-, lakk- és viaszdarabokat el kell távolítani. Az újraenyvezésnél ügyeljünk arra, hogy a lábak pontosan függőlegesen, egymással párhuzamosan álljanak, és a keret ne mozduljon el. Az asztalt lábaival felfelé helyezzük egy sima felületre, és a csavarszorítókat felváltva, egyenletesen húzzuk meg.

A keretet meg kell erősíteni

Ehhez a művelethez hagyományosan fa alapanyagot használunk. A vas sarokpánt nem csak esztétikai szempontból kifogásolható, de a tartós stabilitást sem biztosítja. Erdei fenyőből, vagy más keményfából készítsünk tartóháromszögeket, melyek vastagsága legalább a tartókeret magasságának fele legyen. Egyforma háromszögeket készítsünk, melynek felső csúcsát az asztalláb felső részének formájához igazítsuk, hogy tökéletesen illeszkedő felületet kapjunk. Legtöbbször a felső csúcsból egy háromszöget ki kell fűrészelni. Ha a háromszögek pontosan illeszthetők, enyvezzük őket a tartókerethez. Ferdén befúrt csavarokkal gondoskodhatunk a még jobb tartásról és stabilitásról.

Lépések:

1. (Fenti kép) Régi, de nem javíthatatlan bútordarab: ez a régi, díszes asztal részeire esett szét. Aki azonban ért a felújításához, csodákat művelhet vele.
2. A keresztrudakat szorítsuk le, a lábakat pedig óvatosan üssük ki az asztalból.
3. Ha a felület tiszta, a keretet egyenletes szorítás és nyomás mellett enyvezzük össze.
4. Keményfából fűrészeljünk ki az asztalkeret méretének megfelelő nagyságú háromszögeket.
5. A tartóháromszögeket enyvezzük a sarkokba. Ha szükséges, csavarral is rögzítsük őket.
6. A keret most már tökéletesen stabil, az asztallapot a felújítás után csavarozzuk a keretre.
7. A kész asztalon a felújítás helye már nem is látható.

Az árammal nem szabad játszani!

A lakásban, az udvaron, a kertben, a szabadidős tevékenységekhez, az autónkhoz használt elektromos készülékek üzemeltetéséhez gyakran kell hosszabbítót használnunk, amely előbb-utóbb elkopik. Előfordul, hogy a kábelt a saroknál erőteljesen megrántjuk, az ajtó alá szorul, vagy hirtelen meghúzzuk. Ilyenkor a kábel megrepedhet, eltörhet, a vezetékek megszakadnak, vagy a szigetelés alól „előbukkannak”. Ezeket a hibákat sürgősen javítani kell. A szigetelőszalaggal való körbetekerés nem a legideálisabb megoldás. Vegyük a fáradtságot, és a sérült részt cseréljük ki. A fixre hegesztett dugó nem szedhető szét, ki kell cserélni, és egyúttal a kábelt is meg kell rövidíteni.

Vízhatlan dugót válasszunk, hiszen a kábelt gyakran a szabadban is használjuk – fűnyíráshoz, sövényvágáshoz, habarcskeveréshez, autó porszívózásához. A kábelt a hiba helye alatt fogóval vágjuk le. Az új dugót a csavar meglazításával szedjük szét, így a kábelt a dugóba behúzhatjuk. Ezután kezdhetünk hozzá a vezetékek csatlakoztatásához. A szakemberek nem egyszerű késsel és ollóval, hanem biztonságos, tökéletesen szigetelt szerszámokkal dolgoznak. A vezetékek csatlakoztatásánál különös gondossággal járjunk el, hogy a kábel hosszú ideig tartós legyen.

Toljuk be a csupasz vezetékeket annyira, hogy a csavarok megszorításakor a vezeték kövesse a csavar mozgását, vagyis a csavartól balra, kissé meghajlítva húzzuk be. A dugó végénél szorítsuk meg a csavarbilincset, így a kábel használat közben nem csúszik ki a dugóból, és nem mozdul el. Ne felejtsük el a dugó burkolatát visszacsavarozni. Mielőtt a hosszabbítót használatba vesszük, még egyszer ellenőrizzük (akár áramerősség-mérővel), hogy a földelt szálat megfelelően csatlakoztattuk-e, és a földelés, valamint az áramot vezető szálak egymással nem érintkeznek-e.

Lépések:

1. Ha a kábel a dugó mellett megsérült, és a vezetékek látszanak,…
2. …a régi dugót le kell vágni, és újra kell cserélni.
3. Húzzuk be a kábelt az új dugóba.
4. A vezetékekről a műanyag burkolatot kb. 1 cm hosszúságban húzzuk le.
5. A zöld-sárga szálat csatlakoztassuk a középső, a kék és a barna szálat pedig a két szélső csavarhoz.
6. A csavarbilincs jól rögzíti a kábelt, így strapabíróbb lesz.
7. Ezután a dugó külső burkolatát húzzuk a helyére, és a csavart szorítsuk meg.

A fűtési időszak kezdetén a keringető szivattyút üzembe kell helyezni, előfordulhat azonban, hogy a lerakódások miatt a motor nem indul el. A szigetelőcsavar meglazítása után egy csavarhúzóval próbáljuk megmozdítani a tengelyt. Ha ez nem segít, a szivattyút szakemberrel kell kicseréltetni, és a villamos vezetékeket újra bekötni.

Célszerű a régi szivattyút is megjavítani, hogy szükség esetén tartalékszivattyúval rendelkezzünk. Ha nem a motor vagy a kondenzátor hibásodott meg, legtöbbször elegendő a lerakódásokat eltávolítani. A szivattyú egyik záró csavarját tömítsük el, majd töltsük fel víz és ecet 1:1 arányú keverékével. A szivattyú 24 óra elteltével ismét működőképes. A lerakódás-maradványok miatt a szivattyú rövid időn belül újra meghibásodhat, ezért a szivattyút szedjük szét alkatrészeire, majd alaposan tisztogassuk meg. Lazítsuk ki a motor és a szivattyúház közti csavart.

A tárcsa kiemeléséhez használjunk vékony csavarhúzót. A nagyobb lerakódásokat, szennyeződéseket kaparjuk le. Minél simább az alkatrészek felülete, annál nehezebben képződnek újra a lerakódások. A fúrógépre erősített finom csiszolókoronggal, felületcsiszolóval tökéletesen sima felületet érhetünk el. Használjunk simítópasztát. Szakember jelenlétében végzett próbaüzemeléshez töltsük fel a szivattyút vízzel és tömítsük el.

Lépés:

1. Egy darab vastag műanyag fólia vagy gumi (régi kerékpárbelső) segítségével a kiszerelt szivattyú egyik végét lezárhatjuk.
2. A víz és ecet keveréke kiválóan oldja a vízkövet és a lerakódásokat.
3. A csavarok meglazítása előtt a szivattyút ürítsük ki.
4. Ügyeljünk arra, hogy a tárcsa meglazításakor a tömítést ne sértsük meg.
5. Fúrógépre szerelt csiszolókoronggal könnyebben polírozhatjuk az alkatrészeket.
6. A szivattyú belső falát is alaposan tisztogassuk meg.

A szűrőfej kiszereléséhez és tisztításához a vizet nem kell lezárni, a munkát gyorsan és könnyen elvégezhetjük. Ha azonban a munka lépéseit nem tervezzük meg, kisebb károkat okozhatunk, amelyek a szűrőfej visszaszerelését megnehezítik.

A szűrőfejet tartó csavart először próbáljuk meg fogó nélkül meglazítani. Ha szarvasbőrt használunk, kezünk nem csúszik meg. Ha kézzel nem tudjuk kilazítani, használjunk fogót. Ha a csavar nehezen hozzáférhető és nincs műanyaggal vagy gumival bélelt fogónk, tegyünk szarvasbőrdarabot a fogó pofái közé, vagy ragasztószalaggal tekerjük körbe a csavart.

Mobil kifolyócsövek esetében különös gonddal járjunk el. Csavarás közben a másik kezünkkel óvatosan tartsuk meg a kifolyócsövet, hogy az érzékeny forgófej az erő hatására ne sérüljön. Ha a csavart meglazítottuk, kézzel tekerjük ki teljesen. Ha a tömítés magától nem esik ki, ujjunkkal pattintsuk ki. Egy kis kefével távolítsuk el a lerakódott vízkövet. Ha a tömítés már elhasználódott, inkább cseréljük ki.

A szűrőfejet tegyük vízkőoldóba. Csak kis mennyiségre van szükség. Ha por alakú vízkőoldót használunk, jó alkalom arra, hogy a kávéfőzőt is vízkőtelenítsük. Másik lehetőség, hogy a szűrőfejet egy éjszakára háztartási ecetbe tesszük (üveg- vagy porcelánedényben). A krómozott alkatrészek savval nem érintkezhetnek, mert az apró, szabad szemmel nem is látható sérülések a savval való reakció következtében még jobban károsodnak.

A vízkőtelenített szűrőt tegyük vissza, tegyük rá a megtisztított tömítést, és csavarozzuk fel. Ha szükséges, egy kicsit húzzunk utána fogóval. A víz ismét egyenletesen, egy irányban folyik, felhasználása energiatakarékos.

Lépések:

1. A szűrőfej vízköves. Próbáljuk meg a csavart kézzel kilazítani, mobil csaptelep esetében a másik kezünkkel tartsuk meg a kifolyócsövet.
2. Emeljük ki a tömítést, tisztítsuk meg, ha szükséges cseréljük ki.
3. A nagyobb vízkődarabokat egy kefével dörzsöljük le.
4. A szűrőfejet egy éjszakára tegyük ecetbe vagy vízkőoldó folyadékba.
5. A szűrőt vízzel mossuk ki, tegyük rá a tömítőgyűrűt és csavarozzuk vissza.
6. A vízkőmentesítés javítja a vízfelhasználás hatékonyságát is.

Mielőtt a munkához hozzálátnánk, zárjuk el a főcsapot. Az elzárócsap általában a mosdókagyló alatt (ha a mosdókagyló csaptelepét javítjuk) található, vagy a főcsapot kell elzárnunk (általában a pincében található). Ha többlakásos házban lakunk, a főcsap elzárása előtt győződjünk meg róla, hogy elegendő-e a lakásba vezető cső elzárása.

Ezután teljesen nyissuk meg a csapot, hogy a vezetékben maradt víz kifolyhasson. A védőkupakot egy vastag ronggyal tekerjük körbe, majd fogóval lazítsuk ki, a szelepet pedig csavarkulccsal tekerjük le. A tömítést a szelep alján egy csavaranya rögzíti. Csavarjuk le az anyát egy kulccsal, közben egy másik kulccsal fordítsuk ellenkező irányba a szelep tetejét. Vegyük ki az elhasználódott tömítést.

Tegyük be az új tömítést úgy, hogy a megjelölt oldala a szeleplap felé mutasson. Tegyük vissza a csavaranyát, és egy kulccsal húzzuk szorosra. Fontos, hogy a tömítőgyűrű átmérője ne legyen nagyobb, mint a szeleplapé, hiszen ez a szelep működését akadályozná. Tegyük vissza és csavarozzuk be a szelepet. A védőkupakot is szorítsuk rá, most is használjunk egy vastag rongyot, hogy a kupak ne sérüljön.

Lépések:

1. Vegyük le a csap tekerőgombját (fenti kép), majd a szelepet csavarozzuk ki.
2. Két csavarkulcs segítségével lazítsuk meg az anyát.
3. Alaposan tisztítsuk meg az alkatrészeket, tegyük be az új tömítést, és húzzuk meg az anyát.
4. A szelep felső részét csavarkulccsal húzzuk meg.
5. Tegyük vissza a tekerőgombot.

A hideg-melegvizes keverő csaptelepek általában bonyolult alkatrészekből és tömítőelemekből állnak. A javítási munkák megkezdése előtt mindenképpen szerezzünk be egy használati útmutatást a gyártótól. Legjobb, ha az útmutatót már a csaptelep vásárlásakor megszerezzük, de legkésőbb a tömítések beszerzésekor tegyük ezt meg. Ehhez azonban a készülék típusát pontosan kell ismernünk. A munka megkezdése előtt ne feledjük el a hideg- és a melegvizes zárszelepet elzárni. Az alkatrészeket egy fóliadarabbal védhetjük meg a lecsöpögő víztől.

A sokéves használat során az ásványi sók és a vízkő lerakódnak a csaptelep alkatrészein. Ez megnehezíti a csaptelep szétszedés. Ennek ellenére soha ne avatkozzunk be erőszakkal! Türelemmel és forró levegővel sokkal többet érhetünk el. Léteznek speciális lazítószerszámok, ezek beszerzése azonban meglehetősen időigényes, így célszerűbb „improvizálni”, és egy kéznél lévő szerszámmal meglazítani az alkatrészeket. Ide-oda mozgatással meglazíthatjuk a szabályozófejet, ezután következhet az igazi javítás.

A régi tömítőgyűrűt távolítsuk el, a fémrészekről ecetes oldatban áztassuk le a vízkövet. Az ecetes áztatás ugyanolyan hatásos, viszont sokkal kevésbé környezetszennyező, mint a gyorsan ható, mesterséges vízkőoldók. Az új tömítőgyűrűket könnyebben beszerelhetjük, ha a felületet szappannal bekenjük. A szereléshez kenőzsírt is használhatunk, ez azonban szilikontartalma miatt az ujjainkról csak oldószerrel távolítható el. Ha a tömítőgyűrű cseréjét rendszeresen végezzük, a nagyobb hibák megelőzhetők, így megkímélhetjük magunkat a nagy javításoktól.

Lépések:

1. Gumival bélelt fogó segítségével sérülés, károsodás nélkül lazíthatjuk meg az alkatrészeket.
2. Egy csavarhúzó segítségével emeljük ki a zárórugót.
3. A beszorult hüvelyt bármely kéznél lévő szerszámmal meglazíthatjuk,…
4. …és így a szabályozófejen egy kombinált fogóval áthúzhatjuk.
5. A feszítőrugó eltávolítása után már a szabályozófejet is könnyedén kihúzhatjuk.
6. Gyors, ám meglehetősen drága megoldás a hüvely cseréje.
7. Tisztítás és a tömítőgyűrűk cseréje után a szelep ismét tökéletesen működik.
8. Ha az alkatrészek felületét zsírozzuk, könnyebben szerelhetők, és tökéletesebben működnek.

Keverő csaptelep: a szabályozófej tisztítása

A tisztításhoz, és a tömítések cseréjéhez a szelepet nem elég kiszerelni, alkatrészeire kell őket szétszednünk, így, ha szükséges, a rugókat és a tömítőgyűrűket is kicserélhetjük. Kaphatók olyan szerelvénycsomagok, amelyek a gyakoribb cserét igénylő alkatrészeket tartalmazzák.

A vízpumpa- vagy a fogazott csőfogó ehhez a munkához nem használható. A sima felületű szerszámok, mint például a villáskulcs nem hagynak karcolásnyomokat a csillogó krómfelületen. Az alkatrészeket nyugodtan foghatjuk satuba, ha a szorítófejekre kímélő alátétet teszünk. A beragadt alkatrészek meglazításához gyakran nagyobb erőkifejtésre van szükség.

A forró levegő vagy a kályha melege gyakran jobban lazítja az alkatrészeket, mint az olaj. A működési zavarok elhárításához azonban a legbelső alkatrészekig – például a szeleptányér furatokig – is el kell jutnunk, a munkát azonban gyakran a vízkőlerakódások akadályozzák.

Az esztergapadon készített, finom megmunkálású alkatrészeket finom csiszolópapírral vagy fémszálas dörzspárnával csiszolhatjuk le. A csiszolás közben keletkező forgácsot gondosan távolítsuk el, egyébként a tömítőgyűrűk működését akadályozza. A csiszolás után kenjük be a felületet polírozó pasztával, így a működést zavaró anyagok, ásványi sók nehezebben rakódnak le a felületen.

A szappannal vagy mosogatószerrel bekent tömítéseket tegyük a megfelelő nyílásba. Az erőszakos beavatkozás nyomot hagy, és működési zavarokat is okozhat. A csavarmenetek a használat során idővel meglazulhatnak, ezeket teflon szigetelőszalaggal rögzíthetjük. Az alkatrészeket kenőzsírral alaposan dörzsöljük be, majd szereljük össze. Ellenőrizzük még egyszer, hogy a csavarmenetek eléggé szorosak-e, így a víz megnyitása után biztosan nem érhet minket meglepetés. A keverő csaptelep szabályozógombját tartó csavar a kipattintható fedőlap alatt található.

Lépések:

1. A hatszögletű tartócsavarokat csavarkulccsal vagy fogóval lazítsuk meg.
2. A sima felületű alkatrészeket gumifejes fogóval rögzíthetjük, így nem mozdulnak el.
3. A nyomásszabályzó menetét tegyük szabaddá.
4. A csiszolt felületen az ásványi sók és vízkő nehezen telepszik meg.
5. A tömítőgyűrűk cseréje után a szabályozófej ismét tökéletesen működik.

Ha a fűtéscsöveket nem szigeteljük, évente méterenként kb. 121 fűtőolajat pazarolunk el. A szigetelés kisebb hibáit és károsodásait is ki kell javítani. A barkács- és építőanyag-üzletekben többféle szigetelőanyag áll a vállalkozó kedvűek rendelkezésére. Például a szigetelőgyapotból készült szigetelőköntös, amely fűtés- és vízcsövek esetében is használható. A szigetelőgyapot 120 cm-es darabokban, a sarokillesztéseknek megfelelő kialakításban kapható.

Szigetelőgyapot

A szigetelőgyapotot jó szakítószilárdságú, rácsos szerkezetű alufólia borítja, melynek széle öntapadós, így könnyen kezelhető. A méretre- és sarokillesztésre vágást a vágópad segíti. A fűtéscső vonalvezetésekor az irányváltásnál az összeillesztést általában 45°-os szögben oldják meg, ezért a szigetelőgyapotot is ilyen szögben vágjuk a megfelelő méretre egy éles kés segítségével. Méretre vágás után húzzuk a szigetelőgyapotot a csőre és ragasszuk össze az alufólia öntapadós részét. Ezután ragasszuk le az illesztés vonalát.

Lépések:

1. Nyílt „seb”: a szigetelés hibái nem csak csúnyák, hanem energiaveszteséget is okoznak. Napjainkban a textilmaradékok és a gipsz helyett alufóliás szigetlőgyapotot használhatunk.
2. A méretre- és formára-vágást egy éles késsel végezhetjük el.
3. Így a sarokillesztéseket is tökéletesen formára vághatjuk.
4. Az illesztések helyét ragasszuk le öntapadós alufóliával.
5. A szigetelőgyapot akkor zár tökéletesen, ha az öntapadós részről lehúzzuk a papírcsíkot.

A fűtőtest egyetlen funkciója, hogy hőt sugározzon. Vagy mégsem? Hiszen végső soron a radiátor a helyiség egyik berendezési tárgya. Mivel általában nem rejthető el, alapvető követelmény, hogy legalább elfogadható látványt nyújtson. A foltok, a rozsda és a lepattogzott festék nem nyújt esztétikus látványt. A régi fűtőtest még elszomorítóbb látványt nyújt a falak felújítása után, tehát a fűtőtest felújítására is gondot kell fordítanunk. Hogy miként, azt a következőkben látni fogjuk.

A radiátor festésénél általános szabály, hogy csak tökéletesen lehűlt radiátorral dolgozzunk, és gondoskodjunk a megfelelő szellőzésről. A munkához vízzáró radiátorzománcot használjunk, mely gyorsan szárad, oldószertartalma alacsony, tartós és nem sárgul meg. A munka megkezdése előtt a szelepet takarjuk le.

Az előkészítés során a szennyeződéseket és a zsírt a radiátorról gondosan távolítsuk el. Ezután következik a csiszolás, amely a régi, lepattogzó festék eltávolítását szolgálja. Ha a radiátor nem korrodált, a lúgos lemosás a csiszolást helyettesítheti. A rozsda ellen csak csiszolópapírral „léphetünk fel”. A csiszolás után a rozsdás részeket korróziógátlóval kenjük le.

A festésnél nem csak a megszokott fehér színt használhatjuk, egy kevés selyemfényű, színes lakk hozzáadásával kikeverhetjük a kívánt árnyalatot. A lapradiátor festéséhez a szivacshenger, az osztott szelvényes fűtőtest mázolásához pedig az ecset alkalmasabb. Válasszunk poliésztersörtéjű ecsetet, mellyel a festéket egyenletesebben hordhatjuk fel.

Mindkét módszer esetében először a radiátor oldalát és a nehezebben elérhető részeket fessük le ecsettel. A festéket soha ne vigyük fel túl vastagon. Egyrészt nehezebben szárad, másrészt gondoljunk arra, hogy a radiátor fel van függesztve, így a festést függőleges felületen kell végezni, ahol a túl sok festék lecsoroghat, és csíkokat hagy. Ha hengerrel festünk, a munkát a bordákra merőlegesen végezzük, hogy a festéket a domború és a homorú részekre is egyenletesen hordhassuk fel. Ha ecsettel dolgozunk, a bordák mentén, lentről felfelé haladjunk.

Lépések:

1. A korrózió okozta foltokat el kell távolítani. A tisztítás mellett a csiszolás és a korrózióvédelem játszik fontos szerepet.
2. A lecsiszolt felületet gondosan kenjük le korróziógátlóval, így megakadályozhatjuk, hogy a rozsdásodás ismét kialakuljon.
3. Miután a radiátor széleit lefestettük, a lapradiátor elülső részét szivacshengerrel mázoljuk le.
4. Az osztott szelvényes radiátorokat ecsettel könnyebben és egyenletesebben festhetjük be. A kétrétegű festést minden szín esetében javasoljuk.
5. Az így felújított fűtőtest ismét évekig megőrzi állagát, és nem kell többé a függöny mögé rejtenünk.

Ez a művelet a korszerű szelepek esetében gond nélkül elvégezhető. A fűtést nyugodtan üzemeltethetjük tovább. Mivel a szelepek felépítése az évek során szinte minden gyártónál változott, a beszerzéshez vigyük magunkkal a szelepkupakot. A kereskedők ennek segítségével már pontosan meg tudják határozni a zárófej típusát. Mivel ez az alkatrész nem kerül túlságosan sokba, célszerű egyszerre többet vásárolni, hiszen semmi sem működik örökké. Általában 12-es vagy 13-as villáskulcsra van szükség.

Tömítés

A szelep és a zárófej közti tömítéshez elegendő a tiszta fém használata. Mivel a fűtési rendszer nyomása nem túl nagy, elegendő a zárófejet egy negyed fordulattal meghúzni. Ha lehetséges, ne érintkezzünk közvetlenül a zárófejben található töltőanyaggal, mert a szilikont még hígítóval is nehezen távolíthatjuk el ujjainkról. A szelepre gyakorolt könnyed nyomással ellenőrizhetjük a működés hatásfokát.

Ha a zárófej a nyár folyamán „beragad”, ezzel a módszerrel, vagy a zárófej kiszerelésével lazíthatjuk ki. A zárókupak visszahelyezésekor ügyeljünk arra, hogy a kupak belső falán található mélyedések a szelep megfelelő pontjain illeszkedjenek. Ha már úgyis a fűtési rendszerrel dolgozunk, ellenőrizzük a vízszintet, és ha szükséges, légtelenítsük a rendszert.

Lépések:

1. Hogy a képen látható „megoldás” ne legyen örökérvényű, tekintsük át, hogyan tömíthetjük a csöpögő szelepet.
2. Először tekerjük a szelepkupakot a MAXIMUM-állásba.
3. A rögzítőcsavart lazítsuk ki.
4. A zárókupakot két oldalról fogjuk meg, és húzzuk le.
5. Ezután a zárófejet egy megfelelő méretű csavarkulccsal lazítsuk meg.
6. Csavarjuk be és húzzuk meg az új zárfejet.
7. Enyhe nyomással győződjünk meg róla, hogy a zárófej könnyedén működtethető-e.
8. Ezután illesszük vissza a zárókupakot.

A hagyományos radiátorszelepek esetében az energia egy része elvész, ha a fűtést nem szabályozzuk folyamatosan. Épp ezért a régi szelepeket célszerű termosztátos alkatrészre cserélni. A munka megkezdése előtt a fűtést zárjuk le, a vizet eresszük le. Ezután egy kicsit lazítsuk meg a radiátort tartó csavart, hogy könnyebben dolgozhassunk. Csavarhúzó segítségével szedjük le a szelepsapkát. Majd egy csőfogóval lazítsuk meg a szeleptartó bilincset, és a szelepet szedjük le a radiátorról.

Mielőtt az új szelepet felszerelnénk, a menetet teflon szigetelőszalaggal tekerjük körbe. A munkához használjunk műanyag védőborítású csőfogót. Az új szelepet először csavarozzuk a fűtéscsőhöz, majd a radiátorhoz. Ha szükséges, a fűtőtestet kicsit igazítsuk meg. Ha a régi és az új szelep mérete nem egyezik meg pontosan, a kisebb eltéréseket a rugalmas és hajlékony műanyag szerelvénnyel korrigálhatjuk.

Az új szelep felcsavarozása után rakjuk fel a termosztátos kupakot. Úgy fogassuk a gombot, hogy a jelölés felfelé mutasson. Rögzítsük ebben az állásban, de ne végezzünk erőszakos mozdulatokat. A fűtés üzembe helyezése előtt a rendszert töltsük fel vízzel, és végezzük el a légtelenítést. Ezután állítsuk be a termosztáton a kívánt szobahőmérsékletet. Az automatika a kívánt hőmérséklet elérése után leállítja a keringetést.

Lépések:

1. Először lazítsuk meg a radiátor tartócsavarját, hogy könnyebben dolgozhassunk.
2. Csavarhúzóval szereljük le a régi szelepsapkát.
3. Csőfogóval lazítsuk meg a szeleptartó csavart.
4. Csavarozzuk le a régi szelepet a fűtéscsőről.
5. Az új szelep felszerelése előtt a menetet tisztítsuk meg, olajozzuk be, és szigeteljük körbe.
6. Ha a szelep nehezen illeszthető, a fűtőtestet kissé mozgassuk el.
7. Szereljünk be rugalmas és kihúzható csatlakozó szerelvényt.
8. Végül rakjuk fel és állítsuk be a szelepkupakot.

A kerti asztal lapja meglehetősen lerobbant állapotba kerül, ha a telet a szabadban töltötte. A makacs szennyeződések, az elmohásodás, a több éves használat nyomai, vagy a tárolás okozta károsodás is javítható. Csakúgy, mint a felszíni hibák, a fagy okozta károk és a korábbi kisebb repedések által okozott hiányosságok. Lássunk hozzá a javításhoz!

Először is tisztítsuk és zsírtalanítsuk az asztallapot. A munkához használjunk környezetbarát folyékony szappant, vagy mosogatószert. Ha a felület megszáradt, hozzáláthatunk a mélyebb rétegek kezeléséhez. A speciális simítópasztával töltsük ki a repedéseket, és egyengessük el a kisebb karcolásokat. Száradás után ajánlatos az egész felületet átcsiszolni. A festés előtt műanyag felületek kezelésére alkalmas alapozóval kezeljük le a lapot. A legutolsó, vízhatlan lakkréteget műanyag hengerrel hordjuk fel a felületre.

A képen (lent) látható mintás asztal elkészítéséhez türelemre és némi ügyességre van szükség. A következő módszerrel dolgozzunk: az asztal szélétől 10 illetve 30 cm-re jelöljünk ki két kört, illetve egy harmadikat az asztal közepén (25 cm átmérőjűt). A kört ragasszuk le rugalmas szalaggal. A két kör között, illetve az asztal közepén ragasszunk fel elválasztó vonalakat, így mértani formákat kapunk.

A mértani formákat fessük színesre. Ha a festék megszáradt, húzzuk le a ragasztószalagokat. A maradék fehér felületet fessük kékre. A művelet meglehetősen körülményesnek tűnik, így azonban a különböző színű felületek pontosan illeszkednek egymáshoz. Ha először a teljes felületet kékre mázolnánk, és erre próbálnánk meg a színes formákat festeni, a kontúrok elmosódnának.

Lépések:

1. A repedéseket tüntessük el a simítópaszta segítségével. A csiszolás és az alapozás után vihetjük fel a lakkréteget.
2. A felület tisztítására a zsíros foltok eltüntetése miatt is szükség van.
3. Ragasztószalaggal jelöljük ki a két kört és a keresztirányú osztóvonalakat a felületen.
4. Fessük színesre a mértani formákat. Száradás után húzzuk le a ragasztószalagokat.
5. A fehéren hagyott részeket fessük kékre. Kész is az asztal felújítása.