Javítás a ház körül - 191. oldal

A kerti locsolótömlő általában közvetlenül a rögzítőcsavar mellett lyukad ki. A kifolyócső belülről folyamatosan feszíti a tömlőt, használat közben ez a rész merev marad, a tömlő alatta meghajlik és sérül.

Szerencse a bajban, hogy a hibát a tömlő megrövidítésével és újraszerelésével könnyen és gyorsan javíthatjuk. Először is oldjuk ki a rögzítőcsavar bilincsét egy megfelelő méretű csavarkulccsal. A tömlőt persze egyszerűen levághatnánk a lyukas rész alatt, a kifolyócső megszabadítása azonban meglehetősen nehézkes volna. A következő módszerrel sokkal könnyebben dolgozhatunk: először lazítsuk meg a rögzítőcsavart, és csak ezután vágjuk le a tömlőt a megfelelő helyen. Fogazott vagy nyíróollóval, esetleg egy éles késsel – megfelelő alátét használata mellett – könnyebben dolgozhatunk, mert a szerszám a tömlőről nem csúszik le.

A rövidített tömlőt helyezzük vissza a kifolyócsőre – ez gyakran nehéz feladatnak bizonyul. A műanyag locsolótömlőkkel – még a fémszállal megerősített típusúakkal is – könnyebben dolgozhatunk, ha a tömlő végét rövid időre forró vízbe tesszük. Ha a hajlékony tömlőt egy szempillantás alatt visszacsúsztattuk a kifolyócsőre, még nem jártunk teljes sikerrel, hiszen elfeledkeztünk a bilincs és a csavar felfűzéséről (ebben a sorrendben). A tömlőt húzzuk a kifolyócső végéig, toljuk rá a csavart, majd szorítsuk meg a rögzítő bilincset. Ha a bilincs vízköves vagy korrodálódott, cseppentsünk rá egy kevés olajat.

Lépések:

1. Íme egy jól ismert kép: a kerti locsolótömlő közvetlenül a csavar alatt lyukadt ki. Csavarjuk le és lazítsuk ki a bilincset.
2. Először „szabadítsuk ki” a tömlőt, csak azután rövidítsük meg.
3. Ezután egy éles ollóval vágjuk le a tömlőt a hiba helye alatt.
4. Ha a tömlő végét forró vízbe tesszük, könnyebben hajlítható.
5. A kifolyócsövet tegyük vissza, majd húzzuk meg a rögzítő csavart.

A kézi pumpás kerti kút általában dugattyús rendszerű, ahol a dugattyú egy bőrkarmantyúból áll. Ez a karmantyú nyomja a vizet pumpálás közben a kifolyócsőbe. Szorosan illeszkedik a pumpa cilinderére, így tökéletesen szigetel a vízszivárgás ellen. A folyamatos használat, illetve a száraz és nedves állapot váltakozása miatt azonban a bortömítés eltörhet, vagy vízáteresztővé válhat. Ha a pumpa működésképtelenségének a bőrtömítés az oka, azt könnyen megállapíthatjuk.

A cilindert kinyitjuk, és a dugattyút lehúzzuk. Ehhez általában két csavart kell meglazítanunk. Ha a tömítés minősége már nem megfelelő, újat kell vásárolnunk. A régi tömítést húzzuk le a hajtórúdról. A csavarokat kenjük be rozsdamaróval, különben aligha lazíthatok ki. Rövid idő múlva csavarozzuk szét a részeket, és tegyük a régi helyére az új tömítést. Mielőtt a dugattyút visszatennénk a pumpába, alaposan tisztítsuk meg, hogy az átfolyó vizet ne szennyezze.

Lépések:

1. A kút nyomófeje könnyen szétszedhető.
2. A dugattyút általában egy sasszeggel rögzítik a hajtórúdhoz, melyet fogóval lazíthatunk meg.
3. Itassuk át a dugattyút rozsdamaróval, így a csavarmenet könnyebben meglazítható.
4. Vegyük le a régi tömítőgyűrűt, és mintának vigyük magunkkal az új tömítés beszerzéséhez.
5. Az új tömítést tegyük a dugattyú alsó darabjára.
6. Az új tömítést egy bőrdarabból saját magunk is kivághatjuk.
7. Tisztítás után egy sasszeggel szereljük vissza a dugattyút a hajtórúdra.
8. Most már visszahelyezhetjük a dugattyút a cilinderbe.

A sarlós rendszerű fűnyíró nem levágja, hanem felaprítja a füvet, így a fűcsomókat nem tépi ki. Ezért nagyon fontos, hogy a kettőspengéjű kés megfelelően éles legyen. Az élezéshez legjobb a csiszolóbak, de szükség esetén egy, a fúrófejre erősített csiszolókorong is megfelel. Először is szereljük ki a kést. A munka megkezdése előtt gondoskodjunk róla, hogy a motort a biztonsági kapcsoló üzemen kívül tartsa.

Villás kulccsal oldjuk ki a tartócsavart, majd a kést húzzuk le a tengelyről. A csavart tegyük vissza a tengelyre és húzzuk meg, nehogy elvesszen munka közben. Az elforgatható, hárompengéjű kések esetében elegendő az éleket elfordítani, hogy egy éles penge legyen kifelé. Ha már mindhárom él elhasználódott, a kést újra kell élezni. Ha a kés egy kő miatt eldeformálódott, kalapáljuk ki, vagy vásároljunk újat.

Az egy részből álló kések esetében az éleket köszörüljük élesre. Ügyeljünk arra, hogy a kés mindkét éléből ugyanannyit köszörüljük le. Az egyenetlen kés ugyanis nehezebben forog, és károsítja a fűnyírót. A munka megkezdése előtt ellenőrizzük, hogy a kés vízszintben áll-e. Ebben segíthet, ha egy kampót satuba fogunk, és ezen rögzítjük a kést. Ha a kés nem áll vízszintben a nehezebb oldalából csiszoljunk le, hogy az egyensúly helyreálljon.

Lépések:

1. A kés kiszereléséhez kapcsoljuk ki a fűnyírót, majd lazítsuk meg a csavaranyát. Biztosítsuk, hogy a kés ne fordulhasson el.
2. A kést rögzítsük a satuval és a kampóval.
3. A késnek vízszintesnek kell lennie, hogy mindkét élből azonos mennyiséget köszörüljünk le.
4. Csak a kés felső élét köszörüljük meg, az alsót simítsuk le.
5. Egyszerűbben és könnyebben dolgozhatunk az álló köszörűgéppel.
6. A köszörülés után a kés éle ismét tökéletes.
7. A háromrészes, forgatható élű kést forgassuk el, vagy élezzük meg.
8. Az elgörbült kés kiigazításánál egy régi kerékpár kereke nagy segítséget nyújthat.

Mindezt a hazai forgalmazók által kínált többféle speciális keverékek teszik számunkra lehetővé. Ezek a speciális fűmagkeverékek a hagyományos magkeverékekkel ellentétben nem gyorsan növő, hanem tömör és vaskos füvet garantálnak. A keverék növekedésserkentőt tartalmaz, így a régi fű helyén kb. 6 hét alatt új serken. A módszer egyszerűbb és olcsóbb is, mint az újratelepítés, lényege, hogy az új, életerős, robosztus fű elnyomja a régi, erőtlen fajtát.

A munka a következő lépésekből áll: először is állítsuk a fűnyíró kését a legmélyebb állásba, és nyírjuk le a füvet. Ezután következik a talajlazítás. Kisebb terület esetében kézi, nagyobb területnél elektromos talajlazítót használjunk. Hosszában, majd keresztben haladjunk. A talajon a lazítás során kis barázdák alakulnak ki, így a tápszer és a vetőmag jobban megköt, illetve gyökeret ereszt.

Ezután vékony, egyenletes rétegben szórjuk ki a trágyát, majd e szórásirányra merőlegesen vessük el a fűmagot. Tőzeggel fedjük le a talajt. Nagyon fontos lépés az ezt követtő locsolás, ügyeljünk arra, hogy a talaj folyamatosan nedves maradjon. Ha szükséges, naponta többször locsoljunk. Négy héttel a mag elvetése után ismét trágyázzunk. Normális körülmények között újabb két hét elteltével a fű már szépen zöldell.

Lépések:

1. A foltos, kiégett fű kialakulását a szárazság, vagy a túl sok eső, esetleg egy nagyszabású kerti party is okozhatja. Aggodalomra azonban semmi ok, a fű is „felújítható”.
2. Először is nyírjuk le a kiöregedett füvet olyan alacsonyan, amennyire csak lehetséges.
3. Ezután keresztben és hosszában is haladjunk át a földterületen a talajlazítóval.
4. Ezután szórjuk ki a növekedésserkentőt és a fűmagot a területre.
5. A magkeverékre egyenletesen terítsünk szét egy vékony (maximum 1 cm vastag) tőzegréteget.
6. A területet öntözzük meg, és gondoskodjunk róla, hogy folyamatosan nedves maradjon. A fűmag 2-3 hét múlva csírázni kezd, és a terület 6 héten belül ismét zöld lesz.

A fa olyan élő építőanyag, amely számos környezeti hatásnak van kitéve. A kültéri, fából készült elemeknek az időjárással szemben kell ellenállónak lenniük, ezen kívül az esztétikum is követelmény. A fa kémiai védelme az élettartamot jelentősen növelheti. A kültéri elemek között megkülönböztetünk formatartó (ablak, ajtó, kerti bútor) és nem formatartó (pergola, kerítés) elemeket.

A nem formatartó elemek kezelésére leggyakrabban az impregnáló lakkot használjuk. A lakk vékony, filmszerű réteget képez, amely a fa mozgásához könnyen alkalmazkodik anélkül, hogy a védőréteg károsodna. Először is meg kell tisztítani a felületet. Azután végezzük el a felület alapozását, pl. a kültéri Glasurit alapozóval. Ez az impregnáló anyag védőréteget képez a fa felületén, és meggátolja a korhadást. Ezután vigyük fel a fedőfestéket egy, extrém időjárási körülmények esetében két rétegben. Az új festékréteg felhordása előtt a kopott, régi festéket mechanikusan távolítsuk el, egészen a fáig csiszoljuk le. Ezután következik az alapozó-, végül a védőréteg felhordása. Régi, de még nem sérült festékréteg esetén elegendő a felszíni csiszolás.

A lakkot többféle színárnyalatban forgalmazzák, így nem kell feltétlenül az „egyenbarnához” ragaszkodnunk. A teraszt vagy a pergolát festhetjük akár ébenfeketére is. A sötét színű festékek a magasabb pigmenttartalom miatt hatékonyabb védelmet biztosítanak. A tökéletes védelem érdekében a festékek gombásodást gátló adalékanyagot is tartalmaznak, ezért a festékeket gyermekek elől gondosan elzárva kell tárolni. A felesleges környezetszennyezés elkerülése érdekében minden esetben pontosan tartsuk be a használati útmutató előírásait.

Tudnivalók:

1. Ha a fát nem védjük a hideggel, meleggel és nedvességgel szemben, gyorsan veszít természetes szépségéből. A gombásodás könnyen megtámadhatja a fát.
2. A sötét színű festékek jobb védelmet nyújtanak, mint a világos lakkok.
3. A fakonzerváló festékkel kezelt felület szinte tökéletesen ellenálló a nedvességgel és a vízzel szemben.

A PVC-ből készült takarófólia javítása meglehetősen egyszerű. Sokkal nehezebb a lyukat a fólián megtalálni, különösen, ha a kerti tó fel van töltve vízzel. Általában a víz szintje a hiba helyéig apad, ilyenkor nem marad más lehetőség, el kell távolítani a kavicsot, a vízinövényeket, és a fóliát a hiba helyén szabaddá kell tenni.

Ha megtaláltuk a repedést (amelyet egy hegyes kő okozhatott), vagy a nem megfelelő szigetelésű pontokat (például a korábbi hegesztés helye), a fóliát meg kell tisztítani (Figyeljünk a többi hibára is!). A javításhoz szükségünk van egy vagy több fóliadarabkára, egy lapos ecsetre, egy homokzsákra vagy hasonló súlyú tárgyra és speciális fóliaragasztóra, vagyis fóliahegesztő szerre.

A fóliát ugyanis nem ragasztjuk, hanem „hegesztjük”. Az eljárás hasonló a kilyukadt kerékpárgumi vulkanizálásához. A fóliát kissé feloldjuk és a másik darabbal „összeolvasztjuk”. Ezért nagyon fontos, hogy mindkét fóliadarab azonos anyagból készüljön. Más anyagból (pl. polietilén) készített fólia erre a célra nem alkalmas. A speciális ragasztó csakúgy mint a PVC, mérgező, hiszen maró gázokat fejleszt. A PVC esetében azonban ezek a gázok csak égés közben szabadulnak fel. Bánjunk óvatosan a ragasztóval, és pontosan tartsuk be a felhasználási útmutató által előírt szabályokat. A hegesztés lépéseit a mellékelt fotókon mutatjuk be.

Lépések:

1. Először is keressük meg a hibát. Tegyük szabaddá a fóliát.
2. A hibás fóliarészt nedves ruhával tisztogassuk meg, közben figyeljünk a szomszédos repedésekre is.
3. Vágjunk ki a maradék fóliából egy megfelelő méretű pótlást.
4. A fóliának tökéletesen tisztának és száraznak kell lennie.
5. Fektessük a pótlást a hibára, és mindkét felületet egyenletesen kenjük be a ragasztóanyaggal.
6. A két felületet szorosan nyomjuk össze, és száradásig helyezzünk rá egy nehéz tárgyat nyomatéknak.
7. A javítás után a fólia ismét tökéletesen vízhatlan. Ha a javítás nem sikerült tökéletesen, 24 óra múlva egy nagyobb fóliadarabbal megismételhető.

A kerti közlekedő utakkal szemben alapvető követelmény a biztonság és a jó tisztíthatóság. Ha a betonlap megreped, a gyomnövények azonnal megjelennek, és a járdán könnyen elbotolhatunk. Ezen kívül egy repedés nem túl felemelő látvány. A repedt betonlapot azonban nem kell rögtön a szemétbe dobni, hiszen egyrészt nem mindig kaphatunk ugyanolyan pótlást, és még ha kapunk is, az új lap minden bizonnyal kirí majd környezetéből.

Mentsük tehát a menthetőt, és javítsuk meg a törött betonlapot. Ha csak egyetlen törött betonlapról van szó, a munkával nagyon gyorsan elkészülünk. Emeljük ki a törött lapot, a földet egyengessük el, hogy sima és teherbíró legyen. Ezután tisztítsuk meg a betonlap hátoldalát, de különösen a repedés felületét. Cementből és homokból készítsünk száraz keveréket (1 rész cement, 2 rész homok).

A törött lap mindkét darabján a törés felületét alaposan nedvesítsük be, majd kézzel vagy vakolókanállal vékonyan vigyük fel rá a cementet. Egy erős kefével dörzsöljük be, hogy az anyag a pórusok mélyére is bejusson. Ugyanezt végezzük el a betonlap másik darabján is.

Mindkét darabot óvatosan helyezzük vissza az eredeti helyére, és azonnal nyomjuk őket egymáshoz. A betonlapot körben ékeljük ki, hogy a repedésnél a két lapdarab szorosan illeszkedjen. A felesleges, kibuggyanó habarcsot azonnal töröljük le, vizet ne használjunk. Ujjunkkal még egyszer simítsuk le a repedés helyét, majd a lapot tűző naptól védve hagyjuk megkötni. Másnap ismét nedvesítsük be. Aki nem akar ilyen sokáig várni, használjon nátrium-szilikátot (gyógyszertárban kapható).

Lépések:

1. A törött lapot emeljük ki, és alaposan tisztítsuk meg. Ha szükséges, használjunk vésőt.
2. A homokot és a cementet vödörben szárazon keverjük össze,…
3. …majd azonnal szórjuk a nedves törési felületre.
4. Ugyanígy kezeljük a törés másik darabját is, hogy a két darab tökéletesen illeszkedjen egymáshoz.
5. A lapok összeillesztésénél ügyeljünk arra, hogy a cementkeverék ne buggyanjon ki.
6. Fektessük egyenesen, szorosan egymás mellé a két lapdarabot, toljuk egymáshoz, majd faékekkel oldalról ékeljük ki a lapot.
7. A kibuggyanó cementet kefével töröljük le, a maradékot simítsuk el. A teljes kötés előtt még egyszer ellenőrizzük, hogy a fuga tökéletesen zárt-e.

A kő-, beton- vagy klinkerburkolatokat általában murvaágyba fektetik, a fugákat pedig homokkal töltik ki. Ha az alapot nem megfelelően készítjük elő, vagy kevés homokot teszünk a fugákba, a kövek elmozdulhatnak, és veszélyessé válhatnak. A nagyobb igénybevételnek kitett utak esetében is számolni kell a szétnyílt fugák veszélyével. Különösen igaz ez a garázsbejáratokra, melyeket általában nem egymásba illesztett, hanem egyenes szélű burkolóelemekkel raknak ki. A csapadékvíz a homok egy részét kimoshatja, a kövek pedig a keréknyomás hatására elmozdulhatnak. Tartós fugázást speciális anyaggal végezhetünk.

A fugázóanyag különlegessége, hogy víz hozzáadása nélkül használható fel, és keményedik meg. Ezzel időt, energiát, és természetesen vizet takaríthatunk meg. A legtöbb fugázóanyag szárazon kerül felhasználásra. Olyan kötőanyagot tartalmaznak, amely a levegővel, illetve oxigénnel érintkezve megszilárdul, ezért az anyagot vákuumos csomagolásban hozzák forgalomba. Ügyeljünk arra, hogy a fugák legalább 8 mm szélesek és 30 mm mélyek legyenek.

Régi burkolat esetében a homokot legalább 30 mm mélyen távolítsuk el a fugák közül (éles szerszámmal, vízsugárral, vagy nagynyomású levegővel), a kövek széleit tisztítsuk meg. A fugázóanyagot söpörjük be a kövek közti résekbe. Egy napig biztosítsuk a burkolat nedvesség elleni védelmét. Ezután már szilárd a burkolat, egyetlen követ sem lehet kimozdítani. A fugák nyomásbiztosak, vízzáróak, így biztosítható a felszíni és a felszín alatti vizek elvezetésére.

Lépések:

1. Még üres, vagy kitisztított fugák optimális szélessége 8 mm, mélysége pedig 30 mm. Így a kövek biztonságosan beágyazhatók.
2. A vákuumos csomagolásban kapható fugázóanyagot osszuk el a burkolat felületén.
3. Utcai seprűvel söpörjük az anyagot a fugák közé. Az anyagnak a réseket pontosan ki kell töltenie.
4. Egy finomabb seprűvel távolítsuk el a felesleget, és egy másik helyen söpörjük a kövek közé.
5. A fugázóanyag a levegőn megköt, és gondoskodik a burkolóelemek tartós beágyazásáról.

Az udvarok, teraszok és járdák burkolatának minősége az alapozáson múlik. Ha az nem tökéletes, azonnal szemmel látható jelei vannak. Medervonalak, egyenetlenségek, mélyedések keletkeznek. A további károsodás garantált, ha szabad szemmel még nem is látható.

Miért kell akkor beavatkoznunk ebben az esetben?

A választ a következő esőzés hozza meg. Az egyenetlen burkolat nem tudja levezetni a csapadékvizet, a mélyedésekben és repedésekben összegyűlik a víz, pocsolyák keletkeznek, melyek kiszáradásához a mélységtől függően hosszabb-rövidebb időre van szükség. Néhány apró trükkel ismét vízszintbe állíthatjuk a burkolatot. Először is jelöljük be a süllyedés helyét, így a hiba kiterjedése és kontúrja pontosan meghatározható. A vonalon belül tehát valamennyi követ ki kell emelni. Ha a víz elpárolgott, hozzá is kezdhetünk a munkához.

Ahhoz, hogy a szorosan egymáshoz illesztett köveket ki tudjuk emelni, először a fugázóanyagot kell egy éles tárggyal kikaparni. A kő két oldalához toljunk be egy-egy vakolókanalat, majd emeljük ki a burkolóelemet. A következő feladat már könnyű, ki kell szedni a többi követ is. Az alapot lazítsuk és töltsük fel, majd simítsuk el. Ha a köveket visszaraktuk, a fugákat homokkal töltsük ki, ellenőrizzük a vízszintet, majd döngöljük véglegesen le a köveket.

Lépések:

1. A burkolaton keletkezett mélyedésben összegyűlik a csapadékvíz, így a károsodás helye pontosan meghatározható, illetve bejelölhető.
2. Válasszuk ki az egyik burkolatelemet és egy éles tárggyal karcoljuk ki a fugázó anyagot.
3. A kő két oldalára toljunk egy-egy vakolólapátot, majd ide-oda mozgatva emeljük ki a követ.
4. A köveket tegyük félre, az aljzatot murvával emeljük meg.
5. A köveket helyezzük vissza úgy, hogy az utolsó darab is pontosan illeszkedjen.
6. Egy gerendával vagy döngölőfával verjük egy szintbe a köveket a burkolattal.
7. A javítás után a burkolatnak vízszintben kell lennie.

Ha a helyiséget faltól-falig padlószőnyeggel borítjuk, ajánlatos egy kis darabot félretenni a későbbi javításokhoz. A műszálas szőnyegek esetében a foltokat és a szennyeződéseket oldószerrel vagy hígítóval nem távolíthatjuk el, ilyenkor csak a pótlás segíthet. Nagymintás szőnyeg esetén elegendő ráhagyással vágjuk ki a megfelelő darabot. A kisebb minták, valamint a melírozott és egyszínű szőnyegek esetében mindenképpen figyeljünk a szövésirányra. Ha a pótlást nem a száliránynak megfelelően illesztjük be, optikailag más árnyalatot kapunk.

A pótlás helyének pontos meghatározása után a szövés mentén vágjuk le a széleket. A hibás részre helyezzük rá a pótlást, majd vágjuk körbe. A padlószőnyeg és a pótlás szélét pillanatragasztóval körben kenjük be. Ez megakadályozza, hogy a szövés felbomoljon. Végül kétoldalú ragasztószalaggal ragasszuk le a pótlást.

Lépések:

1. A műszálas szőnyegeket oldószerrel nem tisztíthatjuk. Az égés nyomait is a sérült darab cseréjével tüntethetjük el.
2. Keressünk egy, a mintának megfelelő négyzetet.
3. Vonalzóval és éles késsel (szőnyeg- vagy tapétavágó) vágjuk le a szőnyegdarabot.
4. Nyomjuk a pótlást a szőnyegre, és vágjuk körbe.
5. A pótlás széleit kenjük be pillanatragasztóval.
6. A csere sikerrel járt! A szőnyegdarabot pontosan beillesztettük.

Egy lepottyanó gyertya könnyen elronthatja a hangulatot, ha a szőnyegen keletkező viaszfoltra gondolunk. Különösen dühítő, ha a gyertya a padlószőnyegre esik. Legritkább esetben fordul elő, hogy a padlószőnyeg kókuszból, vagy más durva szálból készült, így a viasz eltávolítása meglehetősen nehéz feladat.

Bár nem kell mindent „tudományos” alapokra helyezni, ha nem elég szakszerűen járunk el, a viaszfolt mellé könnyen beszerezhetünk egy égésnyomot is. A műszálból készült padlószőnyegek ugyanis a hőkezelésre rendkívül érzékenyen reagálnak, könnyen elszíneződnek, ami főleg az egyszínű velúrszőnyegeknél nagyon zavaró látvány. Ezért meg kell próbálnunk a viasz nagy részét hőkezelés nélkül eltávolítani. Sem tépni, sem húzni nem szabad, mert a szőnyeg szálai csomókban hullanak ki. A viaszfolt felső részét egy tompa késsel szedhetjük le.

Ezután célszerű a hő elleni megfelelő védelem érdekében kartonból egy védősablont készíteni. A sablon letakarja és védi a hővel szemben a folt környezetét. A viaszfolt helyén vágjunk „ablakot” a kartonra. Fektessünk egy fehér, többrétegű, nedvszívó kendőt a foltra, és vasaljuk át. Közben a kendőt többször forgassuk el. Ezután alaposan keféljük át a szőnyeget, majd ismét vasaljuk át. Tegyünk a foltra egy új kendőt, majd a kendőt a vasaló hegyével együtt többször húzzuk át a folt felett. A vasalót soha ne tegyük közvetlenül a szőnyegre. Végül a szőnyeget még egyszer keféljük át.

Lépések:

1. A megszilárdult, hideg viaszt tompa késsel emeljük le a szőnyeg boIyhairól.
2. A maradék viaszt nem szabad lekaparni. Fel kell olvasztani és felitatni. A kartonlap…
3. …védi a folt környékén a padlószőnyeg hőérzékeny szálait.
4. A nedvszívó kendőt tegyük a viaszfoltra, majd vasaljunk rá a legkisebb fokozaton, mivel a viaszt csak lassan szabad felolvasztani.
5. A folt helyét kefével, körkörös mozdulatokkal borzoljuk fel.
6. Ezután újra tegyük rá a ruhát és a vasaló hegyével együtt, többször húzzuk át a folt felett.
7. Ezzel a módszerrel lassan, de tökéletesen eltávolíthatjuk a viasz nyomait.

A csempézés utolsó lépése mindig a fugázás. A munka során a fugázó anyaggal és fugázó gumival gyakorlatilag az egész kerámiafelületen dolgoznunk kell. A fugázó anyagot könnyű bedolgozni a résekbe, az anyag azonban gyakran szennyezi a lapok felületét is. Ha nem távolítjuk el azonnal és tökéletesen, megkeményedik, és szürke filmréteget képez a kőagyag lapok felszínén. A karcolások, sérülések elkerülése érdekében pórusmélységű, mechanikus tisztítást nem végezhetünk.

A nagyobb szennyeződések eltávolítása után speciális tisztítószert (cement- és vízkőoldó) vagy hígított sósavat (10%-os) használjunk. Az egész felületet tisztítsuk meg, majd kefével vagy szivaccsal dörzsöljük át. Ezután vízzel alaposan mossuk le a padlót. A felületet előzőleg nedvesítsük be, így a szert koncentráltan vihetjük fel a felületre, és nem kell pazarolni az anyagot. A nedvesítés csökkenti a porózus felületű agyaglapok által beszívott folyadék mennyiségét.

A felületet impregnálni kell, így megakadályozhatjuk, hogy a későbbiekben a lapok szennyeződjenek. Csak száraz kerámialapokkal dolgozzunk. Először is végezzük el az alapozást a speciális terrakottaolajjal (pl. Leinos). Az olajat nagyon vékonyan és egyenletesen hordjuk fel a felületre. Kb. 20 perc elteltével a nedvesen csillogó részeket egy ruhával törölgessük át, hogy a padló egyenletes fényű legyen. A száraz padlót dörzsöljük be padlóviasszal. A kezelésnek köszönhetően a kőagyag lapok szennyeződés- és víztaszítóvá válnak.

Lépések:

1. Foltos kőagyag lap: ha fugázás után nem tisztítjuk le a padlót és a lépcsőket, szürke filmréteg képződik a lapok felületén.
2. Tisztítsuk le a kritikus részeket, esetleg az egész felületet. Szivaccsal vigyük fel a tisztítószert, majd vízzel alaposan mossuk le.
3. A száraz felületet impregnáljuk. Egyenletesen kenjük fel a speciális olajat és dolgozzuk bele a felületbe. Ügyeljünk rá, hogy a felület ne legyen foltos.
4. Egy nap elteltével dörzsöljük át a padlót (pamutronggyal) átlátszó padlófénnyel (viasszal), hagyjuk megszáradni, majd törölgessük fényesre.