Javítás a ház körül - 192. oldal

Alapokat gyakran rakják fel ún. forgácsolt (könnyűbeton) alapra. Ha a ragasztás során nem járunk el elég gondosan, a járólapok idővel károsodhatnak. Ha a ragasztót nem kentük fel a járólap teljes felületére (rés keletkezett az alap és a kerámialap között), vagy nem megfelelő ragasztót használtunk (cementes, rosszul tapadó ragasztó), a lapok leválhatnak vagy eltörhetnek. A legkisebb repedést is azonnal ki kell javítani, hogy a nagyobb károk kialakulását elkerüljük. Ha ugyanis az apró repedésbe víz szivárog, az alap felhólyagosodhat, ami további kerámialapok leválásához és a fugázás kitöredezéséhez vezethet.

Hogyan javíthatjuk ki a hibát?

Bemutatjuk a munkafolyamat lépéseit és a felhasznált anyagokat. Vésővel és kalapáccsal távolítsuk el a törött lapot. A szomszédos lapok ne sérüljenek. A hibás, törött lap minden egyes darabját távolítsuk el, hogy az új lap megfelelően illeszkedhessen az alapra. Ha a ragasztó túl erős volt, a kerámialap eltávolítása közben, a forgácsolt alap is megsérülhet.

Ezért az alapot is kezelni kell, hiszen mélyalapozás nélkül a forgácsolt alap a simítóanyagból túl sok nedvességet szívna magába, a csempe pedig nem tapadna megfelelően. Ha az alap kiszáradt, kenjük fel a simítóanyagot a törött lap helyére.

Ha ez a réteg is megszáradt, a teljes felületet kenjük be a diszperziós csemperagasztóval. Tegyük az új lapot az előkészített ragasztóágyba, nyomjuk le, a fugák közül kibuggyanó ragasztót azonnal töröljük le. Simítsuk be a résekbe a fugázó anyagot, végül tisztítsuk meg a felületet.

Lépések:

1. A képen látható hiba esetén ne késlekedjünk. Egy kerámialap cseréje nem túlságosan bonyolult feladat, de oda kell figyelnünk. Először is távolítsuk el a törött lapot.
2. Két rétegben vigyük fel a mélyalapozót.
3. Fél óra elteltével kenjük fel a simítóanyagot egyenletesen, az alap egész felületén.
4. Egyenletesen kenjük fel a csemperagasztót, majd helyezzük be a csempét a padlóba.
5. Gumis simítólapáttal dolgozzuk be a fugázó anyagot a résekbe, a felesleget húzzuk le.
6. Speciális tisztítószerrel eltávolíthatjuk a cement utolsó maradványait is.

Az elöregedett hajópadló felújítása – amennyiben megfelelő szerszámok állnak rendelkezésre – sokkal kevésbé problémás, mint gondolnánk. A speciális gépek, szerszámok beszerzése meglehetősen költséges lenne, ezért ezeket célszerű kölcsönözni.

Először is tegyük szabaddá a hajópadló felületét. Ha lehet, távolítsuk el a szegélyléceket. Egy széles simítólapátot (spaklit) toljunk végig a padlón és keressük meg a kiálló szegeket, és ezeket kalapáljuk be. A mozgó padlókat természetesen újból szegezzük le. A felület tisztítása (söprés, porszívózás) után megkezdhetjük a csiszolást. A nehezen hozzáférhető részeknél, vagyis az ajtó környékén és a falak mellett a kisebb csiszológéppel dolgozzunk. A sarkokban rezgő csiszológépet használjunk.

Az erősen igénybevett részeken forgótányéros csiszológéppel haladjunk, melyhez különböző finomságú csiszolóvásznak állnak rendelkezésre. Ezzel a géppel a fa szálirányával párhuzamosan haladjunk. Ha a csiszolás során kis anyagveszteséggel szeretnénk jó eredményt elérni, használjunk rotációs csiszológépet. A rotációs csiszológép korongjára csavarok nélkül erősíthető fel a megfelelő finomságú csiszoló. A géppel leghatékonyabban a szoba átlójával párhuzamosan haladva dolgozhatunk.

A csiszolás után portalanítsuk a felületet, a réseket, repedéseket és szeghelyeket kittel tömítsük. Száradás után még egyszer csiszoljuk át a felületet, majd portalanítsunk alaposan. Ezután vigyük fel az alapozót egy vagy két rétegben. A nagy felületeken használjuk a speciális festőlapátot, a falak mellett széles ecsettel dolgozzunk. Az alapozó száradása után lakkozzuk le a padlót kétszer.

Lépések:

1. Miután a nagyobb szennyeződéseket eltávolítottuk (foltok, szőnyegmaradványok), szegezzünk le minden mozgó padlót, a kiálló szegeket pedig verjük be. Ezután csiszoljuk fel a padlót körben a fal mellett.
2. Az erősen elhasználódott padló esetében hengeres csiszológéppel készítsük elő a felületet.
3. A korongos csiszológéppel keresztirányban haladjunk.
4. A speciális lapáttal vigyük fel az alapozót a tiszta padlóra.
5. A széleken ecsettel dolgozzunk, az alapozó száradása után lakkozzuk le a felületet.

A víz szinte mindenhova beszivárog, még a kerámia váza alján át is. Ha a váza alátét nélkül áll a parkettán, előfordulhat, hogy a padlón és a padlóban idővel annyi nedvesség gyülemlik fel, amely a lakkréteg leválását, illetve fehér vagy szürke elszíneződést okozhat. A látvány nem túl felemelő, és a parkett bevonata is sérül ezeken a pontokon. A parkett felpúpozódhat, elveszíti csillogását.

Ha tudjuk a módját, a foltok könnyedén eltávolíthatók. A következőkben bemutatjuk a helyes módszert, és az egyenletesen csillogó lakkozás trükkjeit is megismerhetjük.

Először is szárítsuk ki a felületet, mert a száraz parkettáról könnyebben eltávolíthatók a felázott részek. Nem csiszolópapírt, hanem fémszálas dörzspárnát használunk. A fémszálak legyenek a fa erezetére merőlegesek. A dörzsölő párnát addig húzogassuk szálirányban előre és hátra, míg a sérült részt el nem távolítjuk. A párna előnye a csiszolópapírral szemben, hogy nem sérti meg a folt közvetlen szomszédságában található, és még ép területeket. Keményfa esetében a dörzsölést egy finomabb párnával végezzük. Fontos, hogy az új lakkréteg felhordása előtt a fa pórusaiban ne maradjon fehér folt.

A leginkább ellenálló a parkett- vagy lépcsőlakk. Oldószermentes terméket használjunk. Esetünkben selymes fényű lakkal dolgoztunk, hogy a parkett többi részével harmonizáljon. Kis felületre a gyorsan száradó lakkot egy kis ecsettel is felhordhatjuk, nagyobb felületek esetében lapos ecsettel, vagy festőkefével illetve hengerrel dolgozzunk. Egy vagy két óra elteltével – a lakktól függően – csiszoljuk át a frissen lakkozott felületet, hogy az ecsetvonások és az átmenet nyomait eltüntessük. A második lakkréteget csak gondos portalanítás után hordjuk fel. Nyolc óra elteltével a felület terhelhető, a foltnak pedig nyoma sincs.

Lépések:

1. Csak a váza elmozdítása után derült ki, hogy áteresztette a vizet.
2. A fémszálas dörzspárnával a parkett felületéről és a pórusokból távolítsuk el a fehér foltot.
3. Finomabb dörzspárnával csiszoljunk utána, hogy tökéletesen sima felületet kapjunk.
4. A port és a fémszál maradványait nedves ruhával törölgessük le, majd hagyjuk megszáradni.
5. Vékony rétegben vigyük fel a lakkot. Kenjünk a lecsiszolt felület melletti részre is.
6. Ha a lakk megszáradt, a felületet dörzsöljük át, így az ecsetvonások nyoma eltűnik.
7. A matt felületet ismét lakkozzuk le, és dörzsöljük át.
8. A foltnak nyoma sincs, a padló ismét tökéletes.

Az esztrich repedései és a megnyíló fugák gyakran a habarcs természetes száradási folyamatának következtében alakulnak ki. A hőmérsékleti ingadozások és a mechanikus terhelések is elmozdulást és deformálódást okozhatnak, ezért mindenképpen szükség van a tartós, kifogástalan javításra.

Megfelelő és gyors javítási módszerek állnak rendelkezésre, például a KR 416 kétkomponensű akril, amely mind beltéri, mind kültéri felületek esetében használható. A kitágított és megtisztított résekbe óvatosan csepegtessük be a folyékony kötőanyagot. A nagyobb repedéseket kereszt alakban is vágjuk át, és habarccsal töltsük ki, simítsuk le. Ha szükséges, használjunk erősítésként acélhuzalokat.

A kötőanyagot még folyékony állapotban simítsuk el a talajon, hogy egyenletes felületet kapjunk. A jól tapadó felület érdekében a javítások helyét ajánlatos kvarchomokkal beszórni.

Lépések:

1. Az esztrich repedése a burkolat leválását okozhatja.
2. A repedéseket vágókoronggal tágítsuk ki, a nagyobb repedéseket keresztben vágjuk át, majd portalanítsuk a felületet.
3. Keverjünk össze a két komponensből annyit, amennyit a kötési időn belül (10-20 perc) fel tudunk használni. Inkább dolgozzunk kisebb mennyiséggel, lépésről-lépésre.
4. A vékony repedésekbe csepegtessük be a folyékony kötőanyagot.
5. A nagyobb repedések kiöntéséhez keverjünk kvarchomokot a kötőanyagba.
6. Az anyag így kása állagú lesz. A keresztirányú vágatokba tegyünk acélhuzalt, míg az anyag nem kötött meg, majd öntsünk rá egy újabb réteget.
7. A kötőanyag felületét simítólapáttal egyengessük el.
8. A javítások helyét kvarchomokkal szójuk be, így jól tapadó felületet kapunk.

A betonból és cementesztrichből készült padlónak is van élettartama, különösen, ha gyakori igénybevételnek van kitéve. Az ütésnek, nyomásnak és súrlódásnak repedések, törések, barázdák és karcolások formájában látható nyomai vannak. Az erős szennyeződések, mint pl. az olaj, a benzin, a gumi, is károsítják a betont. A javításra, és különösen a szisztematikus karbantartásra nagy szükség van.

Először is készítsük elő a padlót

Gondosan távolítsuk el az olajat, a zsírmaradványokat és a szétmorzsolódott betont a felületről. A műveletet homokfúvó készülékkel vagy nagy nyomású gőzzel végezzük. Ezután következik a hibák javítása. A repedéseket vágókoronggal tágítsuk ki, és valamennyi levált részt, illetve a port is távolítsuk el. A padló a művelet után legyen kemény, tiszta és strapabíró.

Az egész felületet kenjük be az epoxidos, kétkomponensű alapozóval. Az anyag behatol a pórusokba, és tökéletesen zár. Ezt követően habarccsal töltsük ki az előzőleg benedvesített nagyobb repedéseket. A padló felületének tökéletesen zártnak és simának kell lennie. Ha száradás után a felületen apró repedések keletkeznek, vigyünk fel még egy alapozóréteget.

Az utolsó réteget kenjük vagy hengerezzük fel a felületre. Legalább 16, de inkább 24 óra elteltével vigyünk fel még egy réteget. A száradás alatt a nedvességtől védjük a felületet. Hét nap elteltével a padló teljesen megszárad és tökéletesen terhelhető.

Lépések:

1. A pince, garázs, vagy más helyiség betonpadlóján keletkezett repedéseket csiszolókoronggal tágítsuk ki.
2. Ha a padló és pormentes, egyenletesen felvihetjük a póruskitöltő alapozót.
3. A réseket habarccsal töltsük ki.
4. A második réteg felhordása után kész a javítás.

A lakás ajtaja egy fűtött lakószobát és egy hideg lépcsőházat választ el. Ha az ajtólap és az ajtókeret keményfából készült, az évek során veszít formatartósságából. Az anyag gyakran annyira megvetemedik, hogy már a tömítőszalag sem segít. Ha mégsem szeretnénk az egész ajtót kicserélni, alkalmazzuk a következő trükköt:

A szépen megmunkált lécek felszerelésével az ajtó keresztmetszete csökken. A lécek helyét úgy kell meghatározni, hogy az ajtó a tömítő felragasztása után is pontosan záródjon.

A léceket a keret belső méretének megfelelően 45°-ban fűrészeljük le, próbáljuk a keretre, és fúrjuk elő a lyukakat. A ragasztáshoz olyan anyagot használjunk, ami lakkozott fa felületen is tapad, így a csiszolást megspórolhatjuk (hacsak nem akarjuk az egészet újramázolni). Az enyvvel megkent léceket rozsdamentes, süllyesztett csavarokkal rögzítsük a keretre. Az öntapadós tömítőszalag felragasztása után fessük a megfelelő színűre az új léceket.

Lépések:

1. Az ajtólap és az ajtókeret már nem illeszkedik egymáshoz, a tömítőszalag is hatástalan. Az ajtólécek megduplázása megoldja a problémát.
2. Mérjük le a felső, és a két oldalsó léc hosszát, a felső végüket 45°-ban fűrészeljük le.
3. Helyezzük az új léceket a keretre, és fúrjunk be a megfelelő helyre.
4. A három léc hátoldalát speciális enyvvel kenjük be.
5. Rozsdamentes, süllyesztett fejű csavarokkal rögzítsük a léceket az ajtókeretre.
6. Ragasszuk fel az öntapadós szigetelőszalagot.
7. Ecsettel vagy hengerrel fessük be az új léceket.
8. Az ajtó jól záródik „és esztétikai szempontból is kifogástalan.

Az ajtórések utólagos tömítésére többféle technikai eljárás áll rendelkezésre. Mielőtt azonban valamelyik módszer mellett döntenénk, vizsgáljuk meg, hogy nem az ajtó alsó lécének hiánya okozza-e a problémát. Ha nem, az alábbi egyszerű megoldások közül választhatunk: ragasszunk kefés tömítőprofilt az ajtó aljára, vagy csavarozzunk fel süllyedő tömítő profilt, készítsünk új küszöböt, vagy szereljünk fel szigetelőprofilt.

A következő képeken a tömítőlemez felszerelését mutatjuk be, amely az ajtó zárása közben keletkező nyomás hatására automatikusan lesüllyed, és kitölti az ajtó alatti rést. Az ajtó mozgatása közben tehát nem súrolja a padlót. Az általunk használt tömítőlemez két részből áll: a tényleges tömítőszalagból és a takarólécből, amely többféle színben kapható.

A tömítőlécet az ajtó belső oldalára szereljük fel. Fontos, hogy mérete az ajtó szélességével pontosan azonos legyen. Pontos hosszúsága az ajtó szélessége mínusz 5 mm. A gyártó szerint a tökéletes működés megőrzése érdekében max. 130 mm-t csökkentsük a sín hosszúságát. A méretre vágást egyszerű fémfűrésszel végezhetjük, a tömítőgumit ollóval vághatjuk el.

A méretre vágott tömítést helyezzük a zárt ajtó közepére, így a talajjal pontosan pár¬huzamosan szereljük fel, majd két azonos vastagságú ceruzával támasszuk alá. A csavarok helyét fúrjuk ki előre, vagy legalább szúrjuk be az ajtólapot, hogy a csavarok jól fogjanak. Húzzuk meg a csavarokat. Állítsuk be a csavarokat úgy, hogy a gumitömítés az ajtó zárásakor éppen érintkezzen a talajjal. A megfelelő állást csak többszöri próbálgatással tudjuk megtalálni. Mérjük ki a díszlécet, és fűrészeljük méretre. A végén tegyük fel a zárórészt.

Lépések:

1. Az új padlóburkolat sima és vékony, így az ajtó alatt huzatos rés maradt. Az automatikusan süllyedő tömítőléccel (lásd bal oldali kép), megoldható a probléma.
2. A tömítőlécet egy fémfűrésszel vágjuk az ajtó méretére.
3. A kioldó csavar mutasson az ajtó felé, a tömítést csavarozzuk fel az ajtólapra.
4. A díszlécet pattintsuk a tömítésre, a két véget is zárjuk le.
5. Az automata mechanika révén a tömítőgumi csak az ajtó zárásakor süllyed le.

Az üveges ajtók több fényt engednek a helyiségbe, az osztott mezős üvegezés pedig nagyon elegáns hatást kelt. Az üveglap azonban könnyen eltörhet. Eltörhet a szállítás közben, de kitörheti a huzat, vagy egy heves mozdulat is. Ha ilyen esetben az üveglap azonnal eltörik, lehet, hogy nem volt kellő gondossággal, „törésbiztosan” beépítve.

A következő képeken az üveglap helyes beépítését mutatjuk be. A tömítőhabnak döntő szerepe van, hiszen lehetővé teszi az üveglap rugalmas beágyazását, ugyanakkor biztos tartást is ad, hiszen az üveget „kifeszíti”. Mérete a falcolás és az üveglap vastagságához igazodik (3-4 mm).

A képen látható ajtó keményfából készült, osztott mezős üvegezéssel. Az osztólécek azonban ténylegesen nem darabolják szét az üveget, az egybefüggő üveglap a két osztóléces keret között helyezkedik el. Az egyik osztóléces keret az ajtóba fixen került beépítésre, a másik azonban csak peckekkel rögzített, így az üveglap cseréje sokkal egyszerűbb. Az üveg sérülésének elkerülése érdekében célszerű az üvegnek kellő mozgásteret hagyni.

Ez azt jelenti, hogy a falc és az üveglap éle között kb. 2 mm-es rést kell hagyni (tehát nem szabad beszorítani). Helyezzük el a kis fapeckeket, hogy az üveglap később se tudjon elmozdulni. A második osztóléces keret rögzítése után az üveglap biztosan áll az ajtóban.

Lépések:

1. Ha az osztott mezős üvegajtó üvegje kitört, ne késlekedjünk tovább! A csere nem is annyira bonyolult. Csupán néhány dologra kell odafigyelnünk.
2. Mindkét osztóléc keretre ragasszuk fel a tömítő szalagot.
3. Fektessük az új üveglapot az ajtóba beépített osztóléces keretre.
4. Az üveglapot körben ékeljük ki fapeckekkel.
5. Fektessük az üveglapra a másik keretet úgy, hogy az osztólécek pontosan egymás fölé kerüljenek.
6. Nyomjuk le a keretet, és rögzítsük az üveglapon kívül, süllyesztett szegekkel.

A kültéri ajtók általában masszív, ellenálló anyagból készülnek, vagy legalább felületüket ellenálló anyaggal kezelik. A puhafából készült, elégtelen felületkezelésű ajtók élettartama nem túl hosszú. A nem megfelelő körülmények között tárolt fából készített ajtó kiszárad, az ajtólap eldeformálódik. Ha a szoruló ajtót erőszakkal nyitjuk és zárjuk, több káros következménnyel kell számolnunk: sérül az ajtólap és a keret, majd idővel a vasalások és a kilincs is.

Deformált ajtó

Az esetek egy részében elegendő az ajtólapot megfelelően beállítani. Ehhez akasszuk le az ajtót, és a tartópántot fél vagy egész fordulatnyit tekerjük be, vagy ki. Így az ajtólap az egyik oldalon közelebb kerül a kerethez (ha erre egyáltalán van hely), míg a másik oldalon nagyobb hely marad. Ezzel a módszerrel egy kicsit akkor is javíthatunk a helyzeten, ha az ajtó lent és fent szorul.

Ha a tartópántok állítása nem segít a problémán, az ajtóból le kell gyalulni. A munkát elektromos, vagy kézi gyaluval is végezhetjük. A gyalult felületet természetesen megfelelően impregnálni kell. A rossz minőségű fából, nem megfelelően készített ajtó eldeformálódik és nehezen vagy egyáltalán nem zárható.

Lépések:

1. A szorulás helyét határozzuk meg és jelöljük be.
2. A három ponton felfüggesztett vasalásból alulról felfelé üssük ki a csapszeget.
3. Húzzuk ki a csapszeget, előtte azonban ékeljük ki az ajtót, hogy a csapszegek eltávolítása után se essen le.
4. Az akasztók becsavarásával módosíthatjuk az ajtó és az ajtókeret közti távolságot.
5. Ha ez nem segít, fektessük le, biztosítsuk ki az ajtót és gyaluljunk le az aljából.
6. Ne vegyünk le túl sokat az ajtóból, inkább többször keveset, és két gyalulás között mindig próbáljuk fel az ajtót.

Az ajtók a tér meghatározó elemei, felületük mindig szem előtt van. A használat nyomai rontják az összképet. Ha piszkos kézzel nyúlunk az ajtóhoz, a szennyeződés nyomot hagy, de az agresszív tisztítószerek nyomai illetve a napsugarak hatására kialakuló foltok sem nyújtanak felemelő látványt. Ezek a károk elsősorban az ajtólap felületét érintik, a mélyebb rétegekre nincs hatásuk, így könnyen javíthatók, és az ajtólap újra eredeti fényében ragyoghat.

Bár az említett elváltozások általában nem az ajtó egész felületén keletkeznek, ajánlott az egész ajtót, vagy legalább az ajtólap egyik oldalát javítani. Az ajtót emeljük le, a zárszerkezetet szereljük ki, és az ajtót fektessük egy megfelelő alapra. A régi lakkréteget távolítsuk el, így a zsírfoltok, elszíneződött, vagy kivilágosodott részek és egyéb foltok is eltűnnek.

Használhatunk hígítót, amely a lakkréteget oldja. Félkemény kefével tisztítsuk meg a pórusokat is. Mivel a hígító könnyen párolog, dolgozzunk gyorsan – lehetőleg a szabadban. Az ajtólapot törölgessük le. A száraz felületet csiszolópapírral csiszoljuk le, portalanítsuk, majd egy széles, lapos ecsettel hordjuk fel az új lakkréteget. A festék színét próbáljuk ki egy láthatatlan helyen (pl. a zárlemez alatt). Ha az ajtólap túl világos színű lesz, vigyünk fel egy újabb festékréteget, vagy válasszunk egy sötétebb árnyalatú lakkot.

(Kép fent.) Furnérlemezzel borított ajtó a felújítás előtt és után. A különbség jól látható.

Lépések:

1. A régi lakkréteget oldószerrel és kefével távolítsuk el. A kefével a finom pórusokból is eltávolíthatjuk a szennyeződéseket.
2. Száradás után finom csiszolópapírral csiszoljuk le a felületet.
3. Egy széles, lapos ecsettel vigyük fel az új lakkréteget. Szálirányban dolgozzunk!

Ajtó hiányos részeinek javítása

Az erőszakos behatolás nyomot hagy a tett színhelyén. A betörő útját egy ajtó keresztezte, és ennek következményeképp a zár környékéről levált az ajtólap egy darabja. Ez azonban más helyzetben is megeshet, elegendő egyszerűen elveszíteni a kulcsot.

A hiba javításához nem kell feltétlenül asztalosnak lennünk. A Henkel forgalmazásában megjelent egy új alapanyag, amely a tömítőanyag és a ragasztógyanta kombinációja. A „Ponal duo” két komponensből áll, az edzőből és a gyantából, melynek keverési aránya 2:1. Ha megszilárdul, az anyaggal ugyanolyan módon bánhatunk, mint a fával. Vízhatlan, állaga pedig lehetővé teszi, hogy vízszintes felületen is jól tapadjon.

Ha a fára egy fedőréteget akarunk felvinni, vagy sima felület kialakítására törekszünk, a masszát egyszerűen felkenjük a fára, majd lesimítjuk. A felületet előzőleg meg kell tisztítani a lakktól és egyéb anyagoktól. Ahol üregek kitöltésére is szükség van, az alábbiak szerint járjunk el. Az üregbe tegyük vissza az eredeti fadarabot, vagy egy megfelelő vastagságú, sima felületű új fa-, műanyag- vagy sztiropor darabot.

Polietilén fóliával ragasszuk le a kitöltendő felületet, hogy a töltőanyag később könnyedén eltávolítható legyen. A masszával a rések könnyen kitölthetők, a fához jól tapad. Készítsük el a zár felszereléséhez szükséges furatokat, csiszoljuk, majd lakkozzuk le az ajtó egész felületét. Aki az ajtót nem festeni, hanem lakkozni szeretné a sárgás világos színű masszát, színezheti a fa természetes árnyalatának megfelelően. E színezést végezhetjük porfestékkel (víz hozzáadása nélkül), vagy falakk hozzáadásával (maximum 3%).

Lépések:

1. Törött ajtólap: a kár jelentős, a javítás azonban nem lehetetlen. A hiányzó részeket nem fával, hanem tömítőmasszával töltjük ki.
2. A két komponenst, az edzőt és a gyantát 2:1 arányban nyomjuk egy sima felületre.
3. Egy kis farúddal keverjük a két anyagot, míg a massza egységes állagú lesz.
4. Egy műanyag lapáttal vigyük fel a simítómasszát a felületre.
5. A megszáradt anyagot ugyanúgy csiszolhatjuk és fúrhatjuk, mint a fát.
6. Az ajtó egész felületének lecsiszolása és festése után a javítás helye nem látható.

Az édes félhomály nem okoz osztatlan örömet, ha azt a redőny meghibásodott húzószerkezete okozza. A hiba okát gyorsan megtalálhatjuk, a kellemetlenséget általában a felhúzó szerkezet rugójának meghibásodása okozza.

A szerkezet erőszakos szétnyitás a rugó javíthatóságának reményében általában nem vezet sikerre, célszerű az egész felhúzó szerkezetet egy újra cserélni. A régi szerkezetet vigyük magunkkal, így biztosan megfelelő típust vásárolunk majd. Régebbi modellek esetében nem biztos, hogy megtaláljuk a tökéletesen megfelelőt, a legfontosabb, hogy az új felhúzó szerkezet mélysége és a fedőlemez csavarhelyeinek távolsága megegyezzen a régivel.

Az új húzószerkezet beépítése a következőképpen történik. Húzzuk fel a redőnyt, a gurtnit két ruhacsipesszel rögzítsük, hogy a redőny ne szaladjon le. A gurtni alsó végét toljuk az új fedőlemez nyílásába és rögzítsük egy csipesszel. Ügyeljünk arra, hogy a kötél ne csavarodjon meg. Ahhoz, hogy a gurtnit a húzókerékhez megfelelően rögzíthessük, célszerű a kötélen egy új lyukat készíteni, hiszen a régi már meglehetősen kitágult. Mivel a gurtni hosszúsága általában bőven elegendő, néhány centimétert le is vághatunk belőle, hogy az anyag a lyuk készítéséhez elég szoros legyen. Egyszerű lyukasztóval készíthetjük el a lyukat. A gurtnit egy T alakú szegeccsel rögzítsük a húzókerékre.

Tekerjük fel a húzókötelet. A fémkampót nyomjuk be, így a kötél elég feszes és biztonságos lesz. A húzókereket lassan forgassuk, és közben a gurtnit szorosan tekerjük fel. Addig tekerjük a kötelet, míg a húzószerkezetet visszatehetjük a házba. A műanyag fedőlapot a régi csavarok helyére csavarozzuk fel.

Lépések:

1. Nincs mit tenni, ha a húzószerkezet feszítőrugója eltört. Ahhoz, hogy a redőny felhúzásakor a gurtni ismét a húzókerékre tekeredjen fel, az egész húzószerkezetet ki kell cserélni. A szerelés első lépéseként bújtassuk át a gurtnit az új fedőlemez nyílásán.
2. Ügyeljünk arra, hogy a kötél ne tekeredjen meg, a gurtni végén készítsünk egy új lyukat.
3. A gurtnit vezessük a húzókerékre, és egy szegeccsel rögzítsük.
4. A gurtni feltekeréséhez a fémkampót nyomjuk be.
5. A gurtnit lassan, szorosan tekerjük fel a húzókerékre.
6. Ha a gurtnit teljes hosszában feltekertük, helyezzük vissza a húzószerkezetet a házba.
7. A műanyag fedőlemezt húzzuk le, és csavarozzuk fel.

Aki nem szeret félmunkát végezni, inkább kicseréli az egész szerkezetet. Az alábbi módszert abban az esetben ajánljuk, ha a redőny tok nem közelíthető meg, vagy éppen nemrég tapétáztunk.

Fontos, hogy a régi gurtni vége még hibátlan legyen. A gurtni felső részén tapétavágó késsel készítsünk egy vízszintes vágást, pontosan olyan széleset, hogy a fémkapocs szára beleférjen. A résen dugjuk át a fémkapcsot, a végét hajlítsuk vissza.

Ahhoz, hogy a régi és az új kötélrészt összedolgozzuk, a régin készítsünk egy lyukat, ebbe a lyukba rögzítsük a szegecset. A régi kötél felső részét és az új kötél alsó részét tökéletesen csatlakoztattuk, így a régi, sérült gurtni darabot most már nyugodtan levághatjuk. A gurtnit húzzuk meg, a szegecselés helyét ragasszuk le. Vegyük ki a húzószerkezetet, a régi gurtnit cseréljük az újra, majd tegyük vissza a mechanikát a helyére.

Lépések:

1. Ha a redőnytokhoz nem férünk hozzá, kicserélhetjük a gurtni egy darabját.
2. A gurtni felső részén készítsünk egy vízszintes vágást a tapétavágó kés segítségével.
3. A fémkapcsot dugjuk a vágásba, a szárát hajlítsuk vissza.
4. A gurtnit egy lyukasztóval szúrjuk át, és a szegecset toljuk a lyukba.
5. A szegecset egy megfelelő alátéten (pl. egy másik kalapácson) üssük szorosra.
6. A gurtnit húzzuk meg, és a régi kötél alsó részét vágjuk le.
7. A szegecselés helyét ragasszuk le.
8. A felhúzó szerkezetben a régi gurtnit az újra cseréljük ki.
9. A redőny ismét tökéletesen működik, és még a redőnytokot sem kellett kinyitnunk hozzá.