Javítás a ház körül - 194. oldal

A réz a levegővel érintkezve barna, majd zöld színű lesz, mert kicsapódik a nehezen eltávolítható só (réz-karbonát). Ez védi az alatta lévő rezet. Napjaink szennyezett környezetének hatására azonban az oldódó réz-karbonát leoldódva szennyezi a homlokzatot.

A felületvédelmi kezelést azonban más tényezők is indokolják. Tartós védelmet azonban csak akkor érhetünk el, ha az új réteget tökéletesen tiszta felületre visszük fel. A korrodált, foltos rézfelületek tisztítására leginkább a 10% sósavat tartalmazó spiritusz felel meg. Az oldatot hordjuk fel a réz felületére. Ezután a felületet polírpapírral vagy durva ronggyal dörzsöljük, míg a réz felülete egyenletesen csillogó lesz. Majd tiszta vízzel alaposan mossuk le a felületet.

Száradás után felvihetjük a védőréteget

Erre legalkalmasabb a kétkomponensű akril-lakk, mint amilyet például a kerékpárok lakkozásához használnak. Ez a lakk színtelen, jól tapad, hátránya, hogy meglehetősen drága. Felhasználás előtt 2:1 vagy 3:1 arányban keverjük edzőanyaggal, 10-15%-os hígítással dolgozzunk. A kétkomponensű lakk nagyon gyorsan szárad. A száradási időt adalékanyagokkal hosszabbá lehet tenni.

Kevésbé tartós, de egyszerűbben kezelhető és olcsóbb az egykomponensű akril-lakk. Beltéri kezeléshez nitrolakkot használjunk. A leggyakrabban festőlakként használt alkid-lakk erre a célra nem alkalmas, mert a rézfelületen zöld elszíneződést okozhat. Mint minden fémfelület esetében, a védelem minősége és tartóssága a kezelés rétegvastagságától függ, ezért legalább három réteg felhordása ajánlott. A rétegek között egy-egy nap száradási idő ajánlott.

Lépések:

1. A réz egyik sajátossága, hogy a levegővel érintkezve elszíneződik. Ha a réz felületén zöld elszíneződést és foltokat találunk, felületkezelésre van szükség, és egyúttal a tetszetős rézvörös szín megőrzéséről is gondoskodhatunk.
2. Tisztítsuk meg a rezet a spiritusszal, melybe 10% sósavat kevertünk. Védőkesztyű használata kötelező!
3. Dörzsöljük a felületet egy műanyaggal, míg a fém eredeti színe előtűnik. Ezután vízzel alaposan mossuk le, majd hagyjuk megszáradni.
4. A felület konzerválását színtelen akril-lakkal végezzük, melyet ecsettel hordunk fel a felületre. Háromrétegű kezelés ajánlott.

Az épületek több eleme is érzékenyen reagál a nedvességre. Különösen igaz ez az eső-, réteg- vagy talajvíznek kitett felületek esetében. A lapos tető is ezek közé tartozik, ezért fontos a lapos garázs-vagy háztető folyamatos karbantartása. Ha a hólyagok már kialakultak és a bitumen levált a felületről, ideje az alapos felújításnak.

Erre a célra kiválóan alkalmas a hidegen is kenhető bitumen, mivel nemcsak vízhatlan, hanem a különféle károsító anyagoknak is ellenáll, és kiválóan szigetel. Aki a bitumenes javításokat saját maga végzi, használjon laikusok számára készített „csináld magad” alapanyagokat. A nagyobb hólyagok szabad szemmel is jól láthatók, a kisebbeket a felület megkopogtatásával fedezhetjük fel. A levált felület üregesen kong. A hólyagokat kereszt alakban vágjuk fel, a széleket hajtsuk ki, a nedvességet itassuk fel, és a felületet a levegőn szárítsuk ki. A felnyitott felületet kenjük be a bitumennel, a kátránypapírt hajtsuk vissza és nyomjuk le. A felületet még egyszer simítsuk le.

Ha minden hólyagosodást kijavítottunk, ajánlatos a teljes felületet bitumenes záróréteggel bevonni, amely a javítások helyét eltakarja, és rögzíti. A lakkréteget egy nyeles teddy-hengerrel, egyenletesen vékony rétegben vihetjük fel a felületre. A tető olyan, mintha új lenne, és ismét tökéletesen szigetel.

Lépések:

1. A tető javításánál elengedhetetlen követelmény a gondosság. Mielőtt a felhólyagosodott részt visszaragasztjuk, vágjuk fel, nyissuk szét, és alaposan szárítsuk ki.
2. Ezután kenjük a bitument a felületre.
3. A kátránypapír széleit nyomjuk vissza a bitumenbe, majd még egyszer simítsuk le a felületet.
4. A hengerrel felhordott bitumenes réteg biztosítja az egész tető védelmét.

A belső burkolat fölé gyakran húznak egy polietilén- vagy alufólia réteget, ami megakadályozza, hogy a levegővel együtt a nedvesség a tetőszerkezet elemei közé szivárogjon. Sokan azt feltételezik, hogy ezzel a szigeteléssel megtettek mindent, amit csak lehetett. Ez azonban korántsem igaz, hiszen a fóliaréteg csak akkor szigetel a nedvesség ellen, ha a réseket és a hibákat is megfelelően kezelik. A képeken (lent, 1. képen) bemutatunk egy helytelenül kivitelezett szigetelést, illetve azt, hogyan lehet az oromfallal való légmentes illesztést kivitelezni.

Mindenütt, ahol a tetőteret valamilyen építészeti elem megszakítja (tetőablak, kémény, közfal), vagy ahol végződik (oromfal), a fóliaréteget is meg kell szakítani, vagyis olyan szélek keletkeznek, amelyek nem megfelelő kialakítás esetén károkat okozhatnak. A fóliát mindig vezessük egészen a következő építészeti elemig, a széleket pedig szakszerűen szigeteljük le. Az oromfalhoz való csatlakozásnál, a fal és a tető közti résbe tegyünk szigetelőszalagot. A fóliát egy kevés rátartással feszítsük ki a tetőtől az oromfalig. Hogy a szigetelés tökéletes legyen, a fóliát lécekkel szorítsuk le, melyeket a szarufákhoz csavarozunk.

A gipszkarton illetve gipszszálas karton használata kissé bonyolultabb művelet. Ebben az esetben először a szigetelő fóliát ragasszuk fel, melynek széleit kb. 5 cm-re húzzuk fel az oromfal irányába. A lapok széleit felszerelés előtt speciális szigetelőszalaggal látjuk el. A lapokat a felszerelés során erőteljesen szorítsuk a falhoz. A szigetelőszalag tartós biztonságot nyújt a lapok, a fal és a fólia közötti térben.

A tetőtéri ablakok, kémények és a hosszmerevítők esetében ugyanígy járjunk el, hiszen az aranyszabály ebben az esetben is érvényes: az összeillesztéseknek pontosan, rések nélkül kell illeszkedniük, így a nedvesség nem szivároghat a fugák közé.

Lépések:

1. A károk előre láthatók: A szigetelő lapok láthatók, a fólia nincs szakszerűen elhelyezve, hiszen nem ér az ablakig. A nedvesség akadály nélkül eljuthat a szigetelőanyagig és a faszerkezetig.
2. A tökéletes szigetelés érdekében először is nyomjunk szigetelőszalagot a résekbe, erre húzzuk a fóliát…
3. …melyet lécekkel szorítsunk a szarufákhoz, és csavarozzunk le.
4. A kiálló fóliarészeket egy éles késsel vágjuk le a léc mellett.
5. Majd helyezzük fel az alsó léceket.
6. A szélekre ragasszunk szigetelő csíkokat, majd a lapot nyomjuk a falhoz.

A tetőterek beépítésénél közkedvelt az alufóliás szigetelés használata, mely a szarufák védelméről, lezárásáról és szigeteléséről is gondoskodik. E sokfunkciós elemnek is megvan a maga hátránya. Funkcióját csak az első sérülésig tölti be tökéletesen. Kisebb sérülések előfordulhatnak a szállítás, a kibontás, a méretre vágás és a felrakás során is. De az utólagos szigetelés során is sérülhet a fólia, ha a munkát nem végezzük kellő óvatossággal.

Az alufólia megakadályozza, hogy a lakótérben keletkező gőz a gerendázat közé, a tető alá szivárogjon. A nyitott réseken, a kritikus pontoknál (falcsatlakozás, átfedés, illesztések), vagy a szabad szemmel is látható sérülések helyén (lyukak, repedések, alumínium réteg leválása) a nedvesség, a gőz a lakótérből a tetőszerkezetbe szivárog. Ha a külső hőmérséklet alacsony, – de esős nyári napokon is – harmatvíz csapódik ki, amely a tetőszerkezet átnedvesedéséhez vezet.

Ezeket a „léglyukakat” mindenképpen el kell kerülni, így később nem kell a különösen érzékeny alufólia javításával és a hibák orvoslásával foglalkozni. A szabad szemmel is jól látható hibákat öntapadós fóliával javíthatjuk. Ügyeljünk arra, hogy az alufólia bőségesen takarja a repedést, a teljes felületen és a széleken is kellően tapadjon. Egyéb pontokon, pl. a szegélylécek mellett, a fólialapok összeillesztésénél, öntapadós fóliacsíkokkal szigeteljünk. Aki ilyenkor spórolni akar, a hibákra hosszútávon minden bizonnyal számíthat.

Ugyanez vonatkozik a tetőrézsű és az oromfal közötti területre, a kémények és tetőablakok csatlakozási pontjaira és a tetőgerincre is. A nem szakszerűen kivitelezett lezárási pontokat késlekedés nélkül ki kell javítani. Sokkal jobb azonban, ha a munkát már első alkalommal szakszerűen végezzük.

Lépések:

1. Szerencse a bajban: a képen jól látható a hiba, így felismerhető és javítható. A vékony repedéseken keresztül azonban a gőz tovább szivárog.
2. Öntapadós fóliával fedjük a repedések helyét. Az anyaggal ne spóroljunk, az öntapadós fólia átfedéssel kerüljön felragasztásra. Ha lehet, kerüljük a hajtásokat, a fóliát jól nyomjuk a javítás helyére.
3. Szigetelőanyag összeillesztése a szegélyléceknél: minden esetben végezzük el az öntapadós fóliacsík elhelyezését, mely tökéletesen vízhatlan, és légmentesen zár.

Ahol a bitumenes lemez és a rossz vízelvezető képességű építőanyagok a talajvíz felszivárgását nem akadályozzák meg, ott utólag kell a védőrétegeket beépíteni. A pórusaiban szinte valamennyi építőanyag jól vezeti a vizet, és ez a vakolat és a fal károsodásához vezet. A víz sótartalma kikristályosodik, foltok kialakulásához vezet.

A károkkal szemben tartós sikert, és száraz falakat csak úgy érhetünk el, ha a nedvesség felszivárgását megakadályozzuk. Erre a legalkalmasabb a fal „beinjekciózása”. Ehhez először is furatokat készítenek a talajtól kb. 8-15 cm távolságban. Ha a fúrást belülről kell végezni, olyan mélyre helyezzük a furatot, amennyire csak lehetséges, vagyis valamivel a pinceplafon fölé.

A furatok átmérője 15-25 mm, a fal minőségétől függ. Ahhoz, hogy a megfelelő furatokat el tudjuk készíteni, célszerű kárfelmérést végeztetni. Vannak olyan cégek, amelyek erre specializálódtak, tanácsokkal látnak el minket, és a kivitelezésben is segítenek. A furat mélysége legyen a falvastagság 95%-a, 30-45°-os szögű (lefelé). A kitisztított furatokba helyezzük be az adagolós flakonokat.

A flakonok gondoskodnak arról, hogy a hatóanyaggal a fal egyenletesen átitatódjon, a speciális injektoros módszer megakadályozza a „túladagolást”. A hatóanyag a beszivárgott nedvességgel reakcióba lép, majd kialakul egy tökéletesen vízhatlan védőréteg. A száradás ezután kezdődik. A furatokat habarccsal (1 rész homok, 3 rész cement) zárjuk le. A javulás jelei 4-6 hónap elteltével tapasztalhatók.

Lépések:

1. A nedves fal szemmel látható károsodása: a vakolat nagyobb felületen leválik.
2. A fal vastagságától és minőségétől függően készítsünk furatokat (ferdén lefelé) egymástól egyenlő távolságban.
3. A kitisztított furatokba helyezzünk adagoló flakonokat, és várjuk meg, míg tartalmuk kiürül.
4. A lyukakat habarcskeverékkel tömítsük be, hat hónap elteltével bevakolhatjuk a falakat.

Nedves falak szigetelése

A hiba javítására még ebben az esetben is van lehetőség. A szigetelést egy speciális anyaggal (a Collares Wastop nevű eszközével) végezhetjük el, melyet a pince belső falára kell felhordani. Nedves falak esetében elegendő az iszapolást és a pásztázást elvégezni, a komplikáltabb esetekben a munkafolyamat több lépésből áll.

A nedves falat tisztítsuk meg, majd a nedvesség körülhatárolt területének 50 cm-es körzetében a vakolatot távolítsuk el, és a fugázó anyagot 1-2 cm mélyen szedjük ki. Minél alaposabban és mélyebben eltávolítjuk az eredeti habarcsot és vakolatot, annál hatékonyabb lesz az eljárás.

Öntsünk kb. 1/4 1 Wastopot egy kis tálba, és készítsünk elő egy kevés cementet. Széles ecsettel vigyük fel a folyadékot a kritikus felületre, azonnal nyomjunk a folyadékra egy adag cementet, melyet kézzel (védőkesztyűt mindenképpen használjunk!) simítsunk el. Ha a falon a víz csorog lefelé, a cementet néhány percig nyomjuk a falra. Addig ismételjük, míg a falon a víz már nem jelenik meg. Készítsünk 10 l vízből, 2,5 kg cementből és 0,5 l Wastopból keveréket (kb. 10 m2-re elegendő). Az anyagot korongecsettel vigyük fel a felületre a fugákba. A mellékelt képen látható, hogy az egész fal nedves, így a teljes felület kezelésre szorul.

Az első réteget nedves felületre vigyük fel, a második réteggel azonban csak akkor kezdjünk dolgozni, ha az első már tökéletesen megszáradt, vagyis kb. 2 óra elteltével. Ezután egy vakolókanállal alulról felfelé vigyük fel a pasztát. Mivel a paszta gyorsan köt, mindig csak kb. 2 órára elegendő mennyiséget keverjünk össze. Keverési arányok: 5 l víz, 10-12 kg cement, 1 l Wastop. Ez a mennyiség 10 mm vastag rétegben kb. 3 m2-nyi felületre elegendő. A pasztával a fal egyenetlenségeit is korrigálhatjuk. Ha megszáradt, vigyünk fel egy réteget cement és homok keverékéből (1:5). A habarcs vízből, egy rész cementből, és 4 rész mészmentes homokból áll. 100 l vakolóanyaghoz adjunk 1 l Wastopot.

Lépések:

1. A falakon folyó víz nem túl megnyerő látvány, mindenképpen meg kell fékezni. A Wastopot ecsettel vigyük fel a megfelelő helyre,…
2. …majd azonnal simítsunk rá cementet. Addig ismételjük, míg a víz szivárgása megszűnik.
3. Készítsük el az „iszapoláshoz” szükséges keveréket, és korongecsettel két rétegben vigyük fel.
4. A pasztát alulról felfelé, kb. 10 mm vastagon vigyük fel.
5. Hagyjuk megszáradni, majd keverjünk habarcsot cementből és mészmentes homokból.
6. Vigyük fel a vakolatot, és deszkával simítsuk le.

Gyakran előfordul, hogy az ereszcsatorna „útját” egy vízszintes felület keresztezi. Például a sima tetejű garázs, ahol a csatorna a helyiségen keresztül vezet lefelé. De említhetnénk egy balkont is, ha az ereszcsatorna ezen keresztül jut el a kanálisig. Ezeken a pontokon a víz beszivároghat, és mind a felületen, mind a balkon szerkezetében károkat okozhat. A repedések, a leváló padlódarabok mind-mind erre utaló jelek.

A rézcsatorna szigetelését egy konzolosan kinyúló gerendázatú balkon példáján mutatjuk be. A szigetelés egy gumialjzat segítségével történik, melyet nem szabad túl szorosan beépíteni, hiszen a csatorna cseréjére (meghibásodás, elöregedés) később is sor kerülhet. Először egy rézhüvelyt készítünk, melyet a csatorna köré helyezünk el. Így egy „csatorna a csatornában” konstrukciót készítünk. A rézhüvelyt a padlóra erősítjük, és folyékony szigetelőanyaggal vonjuk körbe. Különösen a szélekre kell odafigyelni. Ezután következik a gumigallér elhelyezése. Fontos, hogy a rézhüvely körül a gumiréteg szorosan záródjon.

Ügyeljünk arra, hogy a gumi szorosan záródjon. A rézgyűrűt tekerjük körbe egy gumiszalaggal, melynek elég szorosnak kell lennie ahhoz, hogy a gumi és a réz közé a nedvesség ne tudjon beszivárogni. Az öntapadós ragasztóréteg biztosan tartja a gumicsíkot a rézgyűrűn.

A padló és a gumigyűrű közti rést azonban még nem szigeteltük le. Nyomjunk vízálló szigetelőanyagot a résbe. A szigetelés befejezése után visszahelyezhetjük az ereszcsatornát. Az UV-sugárzás elleni védelem céljából, illetve esztétikai okokból is célszerű egy réz takaróidommal fedni a szigetelés helyét.

Lépések:

1. Különös eset: az ereszcsatorna egy balkont átdöfve halad lefelé.
2. A rézhüvelyt rögzítsük a talajra, a széleket folyékony szigetelőanyaggal kenjük be.
3. Helyezzük el a gumigallért, a rézhüvely helyénél vágjuk ki a lyukat…
4. …ügyeljünk arra, hogy a gumi a rézhüvely körül szorosan záródjon. A többi részen lehet lazább.
5. A rézhüvelyt tekerjük be egy öntapadós gumicsíkkal, majd hengerezzük körbe.
6. A gumigallér és a gumilap közötti rést szilikonos szigetelőanyaggal töltsük ki.
7. Helyezzünk egy réz takaróidomot a csatorna köré.

A rosszul szigetelt terasz, vagy balkon problémája minden háztulajdonos számára ismerős. A nedvesség beszivárog a mélyebb rétegekbe, vagy a szigetelés alá, és ott beláthatatlan károkat okoz. A károkat a repedések, a fagy okozta elváltozások, a hiányos fugázás, vagy a nem szakszerűen felépített cementesztrich padlószerkezet okozhatja.

A szigetelést a padló felületén végezzük el

A varázsszer ebben az esetben a folyékony műanyag, magát az eljárást pedig felületi szigetelésnek nevezzük. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a sérült felületre egy új réteg kerül, amely a nem megfelelően szigetelt részeket felülről zárja. Ehhez nem kell a csempéket felszedni, és a fugázás kiszedésének és pótlásának fáradtságos munkáját is megspórolhatjuk.

Ezzel az eljárással lehetőség van arra is, hogy teljesen új színt és stílust adjunk a felületnek. Feljavíthatjuk a szegényes mintázatú padlókat, ha az új rétegre színes festékcseppeket szórunk, vagy a szürke esztrich-felületre csillámport hintünk, amely a dekoratív funkción kívül még csúszásgátló hatású is. Ezért ezt a módszert lépcsők felületkezelésére is használhatjuk.

A mellékelt képek (lent) segítségével Ön is könnyedén nyomon követheti a munkafolyamat lépéseit. Megmutatjuk, a cementesztrich felújítását a folyékony műanyag és a színes festékcseppek felhasználásával. A Coetrans termékcsalád három részből áll: egy alapozó festékből, egy színes festékkeverékből, és az átlátszó, UV-sugarakat visszaverő fedőrétegből. Az új réteget nem kell vastagon felvinni, így épületszerkezeti problémákat sem okoz.

A felület alapos tisztítása és szárítása után vigyük fel az első szürke, bézs vagy zöld színű réteget. Csempeburkolat esetén használjunk alapozót, így még tartósabb lesz. A még nedves felületre vigyük fel a színes festékcseppeket. Ügyeljünk arra, hogy a festék ne legyen se túl sűrű, se túl híg. Ha ez a réteg megszárad, következhet a védőréteg felhordása. Öntsük a felületre a folyékony műanyagot, majd egy hengerrel egyenletesen terítsük el.

Lépések:

1. A képen látható balkon unalmasan szürke, és nem megfelelően szigetelt padlója dekoratív burkolatot, és új szigetelést kapott. Egy új réteggel a repedt csempeburkolat hibái is orvosolhatók.
2. Egy teddy-hengerrel hordjuk fel az alapot.
3. Amíg az új réteg friss, szórjunk rá színes festékcseppeket. Hagyjuk a felületet megszáradni.
4. Az áttetsző fedőréteg jól zár, és simává varázsolja a felületet.
5. Így néz ki a balkon a felújítás után. Friss és otthonos hatást kelt, és a víz sem okozhat többé károkat.

A klinkertéglával, vagy kerámialappal borított felületeken (világítóablak, ablakpárkány, falak) felfedezett hibákat, amint ezt az időjárás lehetővé teszi (száraz, fagymentes időben) azonnal ki kell javítani. A finom fugázás közé a víz beszivárog és bekerülnek a növények magvai. A fagy, majd később a magból kifejlődő növények gyökérzete először a fugázást, majd a habarcságyat károsítja.

Nagynyomású vízsugárral a szennyeződések könnyen eltávolíthatók. Késsel és kefével egy kicsit tovább tart, míg a károk pontos kiterjedését meghatározzuk. A sérült területen a fugákat csavarhúzóval vagy vésővel lazítsuk fel, majd darabról darabra törjük ki, különben a lapok is megsérülnek. A kemény alapról minden málló és fellazult anyagot távolítsunk el. A csempe- vagy téglalapról a habarcsmaradványokat kalapáccsal és vésővel szedjük le. Az alátétként használt fa megakadályozza a törést, vagy sérülést.

Száraz, sima és szilárd alap esetében (esetleg forró levegővel száríthatjuk) a téglákat vagy kerámialapokat kétkomponensű ragasztóval ragasszuk fel. Ha az alap nem ilyen jó minőségű, töltsük fel kész habarccsal, és a lapokat ebbe ágyazzuk be. A lapok felrakását csemperagasztóval is végezhetjük, melynek előnye, hogy egyenletesen eloszlatható. Gondoskodjunk róla, hogy a habarcs vagy a ragasztó fagyálló legyen!

A lapokat ide-oda mozgassuk, így visszakerülnek az eredeti helyükre. A habarcsnak a fuga egy részét (alját) ki kell töltenie. Vízmértékkel ellenőrizzük, hogy nem térünk-e el az eredeti szinttől. Ha a hiba a kontár munkában keresendő, elegendő fugázó habarcsot használni. Nagy igénybevételnek kitett felületek esetében célszerű az epoxidos fugázóanyag használata, amely tökéletesen vízálló, és rugalmasabb, mint a hagyományos fugázó habarcs.

Lépések:

1. A habarcsmaradványokat apránként távolítsuk el, így a lapok nem sérülnek.
2. Ha a fugát két oldalon eltávolítottuk, a lapot egy simítókanállal kiemelhetjük.
3. A maradék habarcsot csempekalapáccsal és csempevésővel távolítsuk el.
4. Az üregek kitöltéséhez – az üreg mélységétől függően – használjunk kész habarcsot, vagy csemperagasztót.
5. Epoxidos fugázóval töltsük ki a réseket, és húzzunk egy vékony réteget a régi fugára is, így vízhatlanná válik.
6. A felesleges fugázó anyagot nedves szivaccsal eltávolíthatjuk.

Egy kályha, vagy egy kandalló égésterében hő keletkezik. Ahhoz, hogy a kályha a hőt megtartsa, az égésteret duplafalú acéllal, vagy samott-téglával bélelik ki. Ez optimálisan tartja a meleget, és ez kedvező a helyiség felmelegítése szempontjából. Ha régi kandallók, vagy kályhák égésterébe betekintünk, minden bizonnyal hibákat fogunk felfedezni: repedéseket, hiányzó darabokat, laza téglákat, és nem megfelelően záró fugákat.

Ahhoz, hogy a hőtároló képességet a legoptimálisabban tudjuk kihasználni, biztonságtechnikai okból is rendszeres karbantartásra, illetve javításra van szükség. Bemutatjuk, hogyan javíthatjuk, illetve pótolhatjuk a samott-téglákat, hogyan tehetjük újra tökéletessé az égésteret.

Anyaghasználat

Ehhez a legfontosabb a megfelelő anyagok használata. Ahogy már említettük, az égéstérben magas hőmérséklet alakul ki. A repedések tömítéséhez, vagy az új téglák berakásához tehát olyan anyagra van szükség, amely akár 1000°-os hőmérsékletet is károsodás nélkül kibír. A pirohabarcs, vagy a tűzálló cement olyan száraz anyag, melyhez csak vizet kell adni.

A hozzáadott víz mennyisége a felhasználás jellegétől függ. A hibák kijavításához, vagy a fugázáshoz például sűrűbb állagú habarcsra van szükség, mint a téglák felrakásához. Általában csak annyi cementet készítsünk elő, amennyit egy órán belül fel tudunk használni. A munkafolyamat lépéseit a mellékelt képeken láthatjuk. A javítási munkák befejezése után ne helyezzük azonnal üzembe a kályhát, kb. 24 órát várjunk.

Lépések:

1. Az égéstér már nem tökéletes. A felső sor samott-tégla hiányzik.
2. Vágjuk méretre az új téglákat, és szárazon illesszük a helyére. A fugákat is számítsuk rá!
3. A régi téglákról távolítsuk el a szennyeződéseket. Az új részeket alaposan nedvesítsük be.
4. Az új téglákat habarccsal rögzítsük a régiekhez. A fugákat alul és oldalt alaposan töltsük ki.
5. Ha a samott-tégla eltört, a törött részeket, illetve a habarcsdarabokat távolítsuk el.
6. A felületen és a résekben található szennyeződéseket egy nedves ecsettel távolítsuk el.
7. A lyukakat tégladarabokkal és hőálló cementtel pótoljuk ki, a belső felületet is kenjük le.

Általában szerkezeti hibára, vagy építési hiányosságra vezethető vissza, ha a víz a csempébe, vagy a csempék közti fugákba szivárog. A pótláshoz általában nincs tartalékcsempénk, vagy nem szerezhető be, a régi csempe pedig egyszerűen túl mutatós ahhoz, hogy felülragasszuk. A felújításhoz a laza fugákat egy tompa csavarhúzóval vagy késsel ki kell szedni a csempék közül, a laza csempéket pedig le kell venni. Nagyon óvatosan, ha másképp nem megy, részekben. A csempedarabokat egymás után illesztve tegyük félre. Ha a laza csempéket eltávolítottuk, kezeljük le a falfelületet. Az egyenetlen részeket simítsuk el.

A vízszintes felületeket impregnált gipszkartonnal béleljük alá, hogy a víz leperegjen a felületről. Mézgás ragasztóréteggel borítsuk a felületet. A csempék széléről távolítsunk el minden fugázó-, illetve ragasztóanyag maradványt. A törött csempéket ragasszuk össze. A felületet a közepétől a széle felé kenjük be vazelinnel.

Ügyeljünk arra, hogy a ragasztási felületre a vazelinből ne kerüljön. A kétkomponensű ragasztót kenjük a felületre olyan vastagon, hogy az összeillesztéskor „kibuggyanjon”. A vazelin megakadályozza, hogy a ragasztó a csempe felületére kerüljön. Ha a ragasztóanyag kemény, de még nem kötött meg teljesen, vágjuk le a kiálló részeket. A lassan kötő anyagok esetében (24 órás) ezt csak kb. 6 óra eltelte után végezzük el. A kemencében történő gyorsabb kötés előnyös, de csak gyakorlottaknak ajánlott.

A csempedarabok felmelegítése (max. 50°-ra) elősegíti a fugázó anyag jobb elosztását, így szinte láthatatlan és homogén ragasztást, jobb szigetelést is biztosít. A csempék felragasztásához a mézgás csemperagasztó a legalkalmasabb. Már vékony rétegben is vízálló. Legjobb, ha a ragasztót a csempe hátoldalára kenjük fel, így a csempéket könnyebben felrakhatjuk. A réseket szilikonnal töltsük ki, a felületet nedves ujjal simítsuk el. Ha mosogatószert teszünk a vízbe, könnyebben elsimíthatjuk a felületet.

Lépések:

1. A régi fugázó anyagot késsel, vagy tompa csavarhúzóval távolíthatjuk el.
2. A felületet gyorsan kötő cementtel egyenlítsük ki.
3. Vésővel tisztítsuk meg a csempék széleit. Munka közben a csempét nyomjuk lefelé, hogy ne törjön el.
4. A törött csempéket egy műanyag fóliára fektetve ragasszuk össze.
5. A csempék teljes felületét kenjük be a csemperagasztóval, így lesz vízálló.
6. A csatlakozások fugáit tömören töltsük ki szilikonnal.
7. Kész! Felújítás után a tusoló gond nélkül használható.

A fürdőszobai berendezések, a fürdőkádak, a mosdókagylók, vagy – mint ebben az esetben is – a zuhanytálcák nedvesség hatásának vannak kitéve. A szaniter-elemek általában érintkeznek a fallal, de nem csatlakoznak hozzá mereven, ezért a fali csatlakozásnál megfelelő tömítésre van szükség. Amikor a kád tele van vízzel, felmelegszik és kitágul. Ha a zuhanytálcába állunk, terheljük, melynek következtében a széleken elmozdulás tapasztalható. Ehhez a terheléshez jól alkalmazkodik a rugalmas szilikon, amely azonban gyorsan szennyeződik. A szegélyek leválnak a háttérről, és a szilikon veszít a rugalmasságából. Aki ezeket a problémákat el szeretné kerülni, a szilikonról le kell mondania, és helyette speciális, szaniter-szegélyprofilt kell használnia.

Ilyen típusú felújítási munkát azonban csak akkor végezhetünk, ha a fürdőszobát újracsempéztük, illetve a kád körüli utolsó csempesor sértetlenül eltávolítható. A szegélyprofil ugyanis a csempesor alá kerül beépítésre, és erre leginkább egy újracsempézés során van lehetőség. Ez a módszer tartós, üzembiztos, sima, könnyen tisztítható felületet eredményez.

A szögletes szigetelőprofil kemény- illetve puha-PVC-ből készül, és a felülete gombásodást gátló szerrel kezelt. A profil egyik oldala kemény PVC-ből készül, felülete lyukacsos. Ez a csempe alá, a csemperagasztóba ágyazva kerül rögzítésre. A másik rész puha, melyen egy kemény anyagból készített vájat található. A vájat öntapadó réteggel borított, így könnyen felragasztható. A vájat és a főprofil-kialakítás biztosítja a szigetelés rugalmasságát. A puha szegély szorosan a kád szélére simul, fedi az illesztést, így dupla védelmet biztosít a vízzel szemben. Aki biztonságra törekszik, a fürdőszoba felújításakor a szilikonos szigetelést erre a szigetelőprofilra cseréli.

Lépések:

1. A szilikonos fugázás esetén előfordulhat leválás, illetve szennyeződés.
2. Szedjük le az alsó csempesort, és kenjük fel újra a csemperagasztót.
3. Vágjuk a profilt megfelelő hosszúságúra, illetve a sarokillesztésnek megfelelőre. Húzzuk le az öntapadós felületről a védőfóliát, majd a profilt nyomjuk a frissen felkent csemperagasztóba.
4. Az öntapadós rész szorosan illeszkedjen a szaniter széléhez.
5. A csempét rakjuk fel a profilra, és nyomjuk a csemperagasztóba. A csempe felrakása után már csak a profil puha széle látható.

A gyerekszoba máshoz nem hasonlítható, önálló, zárt világ, ahol a gyerekek az egész napjukat töltik. Itt zajlik a tanulás, a pihenés és a játék anélkül, hogy az egyes tevékenységek élesen elválnának egymástól. A szoba berendezése nagy­fokú praktikusságot igényel, strapabíró felületekkel, hatékony tároló helyekkel, a gyerekek ízlésvilágához közel álló világos színekkel, de helyet kell biztosítania az éppen aktuális divatos hóbortoknak is.

A legfontosabbak

A gyerekszoba berendezésével kapcsolatban elenged­hetetlen az alábbiak figyelembevétele:

• Fontos, hogy a berendezés az aktuális igényeknek megfelelően könnyen átalakítható legyen, s hogy teret adjon a növésben lévő gyerekek különféle tevékenysé­geinek a nap minden órájában, sőt még vendéggyere­ket is el lehessen helyezni benne egy-egy éjszakára.
• Legyen a szoba világos és tágas, és teremtsük meg az átmenet alapjait a babaszoba pasztellszíneitől a kamaszkori felfordulásig.
• Bármilyen korú gyerekről is van szó, fontos, hogy a berendezést könnyen tisztán lehessen tartani.
• Figyelembe kell vennünk a biztonsági megfontolásokat is. Az ágyban olvasáshoz és az íróasztali munkához megfelelő világításra, a há­zifeladat-íráshoz elegendő nagyságú asztalra, és a játé­kok szétpakolásához nagy padlófelületre van szükség.

Munka, pihenés és játék

A gyerekszobában a biztonságos alvóhely mellett meg­felelő területre van szükség a tanuláshoz és a játékhoz is. Ezt vagy elkülönített részekkel oldhatjuk meg, vagy azzal, hogy rugalmasan átalakítható szobát rendezünk be. A gyerekek ízlése és igényei sokkal gyorsabban vál­toznak, mint a felnőtteké. Bizonyára senki sem akarja minden új rajzfilmhős és popsztár felbukkanásakor át­festeni a szoba falait. Ragaszkodjunk tehát az egyszínű háttérhez, amelyet néhány kiegészítővel fel lehet újíta­ni, amikor a soros hóbort lecsengett.

A nagyobb gyerekeknek engedjük meg, hogy beleszóljanak a szobájuk berendezésével kapcsolatos döntésekbe. így szívesebben tartják majd rendben, sőt minden bizonnyal segítenek is lefesteni a falakat.

Jó ötlet, ha a gyerekeket bevonjuk a döntésekbe, amikor berendezzük a szobájukat, mert ha a sajátjuk­nak érzik, inkább hajlandók rendben tartani. Ez persze nem azt jelenti, hogy a múló divat diktálta tapétát válasszuk, amely nem sokáig marad annyira népszerű, hanem inkább azt, hogy hagyjuk a gyerekeknek, hogy kiválasszák a színeket és a textíliákat.

Biztosítsunk elegendő padlófelületet a gyerekek játékainak, és meg­felelő területet a rajzolásra. Az utóbbira jó példa ez a bedeszkázott kandalló, amelyet iskolatábla-festékkel festettek le.

Meghatározó színek

A gyerekeknek szükségük van színes, inspiráló környe­zetre. Míg a halvány, térnövelő pasztellek megnyugta­tóan hatnak a kisbabák szobájában, amint a gyerekek tudatosan kezdik szemlélni környezetüket, általában jobban kedvelik a vidám, élénk színeket. Ha megen­gedjük, hogy maguk válasszanak, a helyes irányba kell terelgetni őket, nehogy választásuk eredményeképpen nyomasztó hangulat uralkodjon el, különösen akkor, ha a szoba kicsi. Mint tudjuk, a sárgák (természetes világosabb jellegük miatt), valamint a kékek és a zöl­dek (távolító hatásuk miatt) kevésbé nyomasztóak, mint az élénkvörösek és mély bíborszínek.

A mindenkori szeszélyek kielégítése érdekében az a legjobb megoldás, ha a festett fal az alap, és erre felkerülhetnek az öntapadós képek és a különböző kivágások, amelyeket bármikor le lehet cserélni. Ragasszunk fel foszforeszkáló öntapadós díszeket, például bolygókat és csillagokat, amelyekkel éjszakai égboltot varázsolhatunk a mennyezetre. Az iskolatábla festékkel bevont felületekre írni és rajzolni lehet, a mágnes festékkel lefestett falon pedig mágneses betűkkel és számokkal játszhatnak a gyerekek, vagy hűtő mágnesekből képeket készíthetnek.

Díszítsük a gyerekek alvóhelyét élénk, világos színekkel. A képen egy kislányszoba rózsaszín és sárga színösszeállítása látható.

A padló

A gyerekszoba padlójának strapabírónak és mosható­nak kell lennie, valamint könnyen idomíthatónak a korral járó változásokhoz. Ha a gyerekek már na­gyobbak, és nem kenik össze mindenfélével a padlót, a padlószőnyeg is szóba jöhet, ám csak olyan, amelyi­ken nem nagyon látszik meg a piszok, tisztítani lehet, és a színe semleges, nem határolja be a szoba átalakít­hatóságát. Kisebb gyerekeknek tökéletesen megfelel az alábélelt PVC- vagy a hajópadló, amelyre színes, mosható szőnyeget terítünk, hogy puhább és kényel­mesebb legyen. Alkalmazzunk csúszásgátló hátlapot is.

A padlószőnyeg kényelmes járófelület, a semleges színűek azon­ban csak nagyobb gyerekek szobájába valók, akik már kinőttek a pecsételős-maszatolós korból.

A deszkapadló előnye, hogy akárhányszor át lehet festeni, feltéve, hogy mindig ugyanolyan, a bútorzathoz illő színűre festjük. Esetleg élénkíthetjük a padlót valami vidám mintával. Kopásálló és tartós felület kialakításához használjunk speciális padlófesté­ket, vagy hordjunk fel több rétegben színtelen lakkot.

Ha kedveljük a színes padlót, de szeretnénk meg­hagyni a változtatás lehetőségét is, fektessünk le fel­szedhető padlószőnyeg lapokat, amelyek valamilyen mintát adnak ki. Jól mutat, ha középen alkalmazunk egy színt, a széleken pedig valami mást, mintha egy szőnyeg lenne a szoba közepén. A lapok előnye, hogy a kopott vagy foltos részeket áthelyezhetjük kevésbé feltűnő helyre, például az ágy alá.

Átalakítható bútorok

Ha az adaptálhatóságot tartjuk szem előtt, válasszunk minél egyszerűbb bútorokat. Ha csak néhány bútorda­rabról van szó, érdemes a legjobbat venni. Az ágy kivá­lasztása gondos mérlegelést igényel. Lehe­tőleg olyan babaágyat vásároljunk, amelyet később heverővé alakíthatunk át. A csecsemő szobájában szükség van pelenkázó szekrényre, de olyat keressünk, amelyben rakodóhely is van, hogy a szekrény „tovább szolgáljon”, amikor a kisgyerek kinövi a pelenkás kort.

Mindezeken túl is próbáljunk rugalmasan gondol­kodni, és tervezzünk olyan bútorokat, amelyek hozzá­igazíthatók a különböző funkciókhoz. Mini székek és asztalok helyett válasszunk babzsákokat vagy kosarakat, amelyek akkor is jól használhatók ülő-és tároló helyként, amikor a gyerekek már nagyobbak. Előnyösek az elemes bútorok, amelyeket különböző elrendezésben lehet a szobában elhelyezni, a görgős elemek pedig igen praktikusak.

A gyerekszoba az a hely, ahol felhasználhatjuk a többi szobában feleslegessé vált, de jó állapotú és kreatívan variálható bútorokat, vagy a felújított bolha­piaci szerzeményeket. Nézzünk körül, nincs-e a lakás­ban olyan átalakítható szekrény vagy komód, amelyet egy réteg világos színű, mosható festékkel újjá lehet varázsolni. A későbbiekben még akárhányszor újrafest­hetjük, vagy az alapszínhez közeli tónusokkal, illetve kontrasztos színekkel kiemelhetjük az ajtókat és a fiók­frontokat.

A bútorokra és a tároló ládákra házilag is szerelhetünk görgő­ket, amelyek lehetővé teszik, hogy az alkalomnak megfelelően könnyen átrendezzük a szobát.

A pelenkázó szekrény nélkülözhetetlen darab a csecsemő szobájá­ban, de válasszunk körültekintően, lehetőleg olyat, amelyet később is használhatunk a gyerekholmik tárolására.

Egyéb berendezési tárgyak

A textilek és az ágyneműk a legalkalmasabbak arra, hogy igazodjunk a gyerekek éppen aktuális szeszélyei­hez, de érdemes kerülni a túlságosan „naprakész” dara­bokat, amelyek hamarosan kimennek a divatból. A vilá­gos színek és élénk minták mutatnak a legjobban, és ha van olyan huzat, amelyiknek a két oldalán más-más minta van, két legyet üthetünk egy csapásra, ha legkö­zelebb kifordítva húzzuk fel a párnára vagy a paplanra.

A sokféle textúra vidámabbá teszi a gyerekszobát, és ösztönzőleg hat a gyerekek képzeletére, ezért pró­báljunk különféle textileket vegyesen alkalmazni. A gyerekek kedvelik a szőrmével bevont díszpárnákat és a puha szőnyegeket.

Ha a gyerekeink nem tudnak meglenni kedvenc mesehőseik nélkül, mi azonban nem szívesen látnánk őket az ágyhuzatokon, keressünk olyan lámpaernyőt, papírkosarat, kartondobozt és természetesen poszte­reket, amelyeken megtalálhatók ezek a figurák, de viszonylag olcsók, és gyakrabban lecserélhetjük őket. Semleges háttér előtt még jól is mutatnak. Idősebb gyerekek szobájába különleges tárgyakat is elhelyezhetünk, például lávalámpát, amely érdekes és enyhén „tudományos”, tetszik a felnőtté érő kamaszok­nak, és megnyugtató légkört teremt az elalváshoz.

Közös gyerekszoba

A személyiségük fejlődéséhez, valamint ahhoz, hogy megtanulják, hogyan vállal­janak felelősséget a dolgaikért, a gyere­keknek szükségük van saját területre. Ha több gyerek lakik egy szobában, osszuk meg a teret, hogy mindegyik úgy érezze, van olyan rész, ami csak az övé.

A tér felosztása színekkel

A különböző területeket a legegyszerűbben színekkel különíthetjük el. Engedjük, hogy mindegyik gyerek ki­válassza a saját részén a fal színét, vagy ha ez túl kocká­zatos, válasszunk két elütő színt, amelyek jól mutatnak ugyan együtt, de határozott kontrasztot képeznek egymással. Ezután a gyerekek két-két szomszédos falat kaphatnak a saját színükkel lefestve, és a falak által al­kotott sarok a magánterületük. Középen is elválaszthat­juk a szobát úgy, hogy a szemben lévő falak felénél vál­toztatjuk a színt. Vidám díszítést alakíthatunk ki ezzel a határvonallal, ha egyenes helyett hullámos vagy cikcakkos határvonalat festünk, vagy a két különböző szín úgy illeszkedik, mint egy kirakós játék darabkái.

Különböző stílusú ágyneműkkel is hangsúlyozhat­juk a megosztást, például az azonos szín-összeállítású, de eltérő mintájú paplanhuzatokkal, amelyeken meg­találhatók mindkét szoba fél színei. A padló színe is különbözzön a két terület között. A fapadlót tetszőle­ges színűre festhetjük (és ha kell, újra átfesthetjük). A kontrasztos színárnyalatú szőnyegek (csúszásgátló alátéttel) egyszerűen megoldják a dolgot, és puha felü­letükkel kényelmesebbé teszik a szobát. Szőnyegpadló ­lapokból olyan mintát alakíthatunk ki, amely a másik térfélen színeiben fordítottan ismétlődik.

A nyitott polcos szekrény hatékony térelválasztó; kettéválaszthatjuk vele a közös szobát, vagy – ahogyan a képen látható – elkülöníthetjük a tanulásra szolgáló területet a játszóhelytől.

Választóvonalak

Hangsúlyosabb elhatárolási mód a bútorokkal megol­dott térelválasztás. A nyitott polcos elemek a legprakti­kusabbak, mert mindkét oldalon hasznos tároló helyet biztosítanak a könyveknek, játékoknak, CD-knek és iskolai holmiknak. A nyitott polcok átengedik a fényt, így a szoba egésze világosabb lesz. A széles alapú, erős szerkezetű bútorok megtámasztás nélkül is biztosan megállnak a helyükön, de a gyerekekkel meg kell értet­ni, hogy nem szabad felmászni rájuk.

Az elemes, koc­kákból álló rendszerek különösen jól hasznosíthatók, mert változatos és célszerű alakzatban helyezhetjük el az egyes darabjait. Építsünk a kockákból várfalszerűen különböző magasságú kupacokat, vagy helyezzük el őket lépcsőzetesen, hogy a szoba egyik végén a mennyezetig érjenek, a másik végén pedig a padló szintjéig csökkenjen a válaszfal magassága.

Rácsos elválasztó

Ha kevés a hely ahhoz, hogy polcokból építsünk térel­határolót, szereljünk fel elválasztó rácsozatot. Ezen is áthatol a fény, és mindenfélét rá lehet akasztani, vagy képeket, posztereket és feliratokat lehet rá feltűzni vagy ragasztani. A nagyméretű kerti lugas rácsot rögzí­teni kell, ha viszont két-három kisebb darabot zsané­rokkal kapcsolunk össze, az elválasztót tetszés szerinti alakzatban állíthatjuk fel, és össze is csukhatjuk, ha már nincs rá szükség.

Ideiglenes elválasztok

A gyerekek nagyon szeszélyesek, és a korábban hevesen igényelt térelválasztót megunva hamar vissza­követelhetik a nyitott elrendezésű szobát, ezért ésszerű megoldás olyan ideiglenes jellegű térelválasztót felállí­tani, amelyet könnyen és gyorsan eltávolíthatunk. Amennyiben kis padlófelület áll rendelkezésünkre, a megosztást a mennyezetre függesztett rolókkal is megoldhatjuk. Ezzel olyan térelválasztót készítünk, amelyet néhány másodperc alatt leereszthetünk, illetve felhúzhatunk.

Gyerekágyak

A felnőttek életük körülbelül egyharmad részét ágyban töltik, a korán fekvő kis­gyerekek és a reggel nehezen feltápászko­dó nagyobb gyerekek pedig közel a felét. Éppen ezért nagyon fontos, hogy jó ágyat válasszunk nekik, hiszen ez a kisgyerekek­nél valójában nemcsak az alvást szolgálja, hanem sok-sok valóságos és képzeletbeli játék színtere is.

Ágyak tároló helyekkel

A gyerekeknek manapság annyi és annyiféle játékuk van, hogy egy kicsit lazítani kell a rendrakás általános szabályain, amikor a birodalmukat tervezzük. A meg­növekedett rakodóhely igényre már az alvóalkalmatosság kiválasztásakor is gondolnunk kell. Érdemes olyan ágyat venni, amely magában foglal valamiféle tárolási lehetőséget, vagy lehetővé teszi annak utólagos kialakí­tását. A legegyszerűbb ilyen jellegű megoldás a lába­kon álló ágykeret, amely elég magas ahhoz, hogy nagyobb dobozokat és rekeszeket lehessen betolni alá. Ha nem mi magunk szeretnénk kialakítani ezeket a tároló helyeket, olyan heverőt is választhatunk, amely alá teljes hosszúságban fiók van beépítve, vagy esetleg több fiók, illetve más kihúzható elem kombiná­ciójával látták el.

A ferde mennyezetű beugró ideális hely egy barátságos, be­épített gyerekágynak. Az alsó részében praktikus tároló helyeket alakíthatunk ki.

Fantáziadúsabb megoldást jelent a középmagas, félig-meddig emeletes ágy, amely egy emelvényre helyezett, létrával elérhető matracból és az alatta lévő fiókokból, polcokból, emellett egyes típusoknál kihúz­ható íróasztalból áll. Akadnak szép számban olyanok is, amelyekbe egy egész játékházat építenek be, a magasí­tott ágy oldalába vágott ajtóval és ablakokkal, megint mások alá pedig sátrat lehet építeni. Persze egy egysze­rű, magas lábakon álló keretes ágy alatt házilag is ki­alakíthatunk játékteret vagy búvóhelyet, például úgy, hogy elhúzható színes függönyt szerelünk rá, és beállí­tunk alá egy alacsony asztalkát és széket.

Fantáziaágyak

A kisgyerekek fantáziája határtalan, ha játékról van szó. A házban bárhol – például a lépcső alatti szekrényben – képesek kuckót építeni, vagy a ruhaszárítóból állíta­nak maguknak sátrat néhány pokróc ráborításával. Az ágy ugyanígy válhat a játék színterévé, bármilyen egyszerű is. Ha azonban egy kicsit serkenteni szeret­nénk a fantáziájukat, beszerezhetünk versenyautó, tűzoltóautó, hajó, busz, házikó, vár vagy űrhajó alakú ágyat. Nagy sikert arathat, ha az ágy köré valóságos játszóteret építünk, s ezzel egyúttal mentesíthetjük a ház többi részét a szétszórt játékoktól és kacatoktól.

Emeletes ágyak

A kétfekhelyes nagyméretű emeletes ágyak népszerű­ek a gyerekek körében, ezért érdemes kihasználni a lelkesedésüket – az emeletes ágy nagyszerű megoldás, ha két gyerek lakik egy közös szobában, vagy ha gyakran kell vendéggyereket elhelyezni éjszakára. A keret készülhet hagyományosan fából (amelyet lefesthetünk, ha színesebbé kívánjuk tenni a szobát) vagy acélból.

Ez az emeletes ágy valóságos mesevár. A toronnyal és a csúszdával egybeépítve kapható, és bizonyára minden kisgyerek fantáziáját megmozgatja.

Mindkét típus szétszerelt állapotban kap­ható, tehát házilag kell összerakni. Van olyan emeletes ágy, amelyet szét lehet szedni két különálló ággyá. Ez azért praktikus, mert az alvóhellyel kapcsolatos igé­nyek később várhatóan meg fognak változni, például új lakásba költözünk, vagy a gyerekek idősebbek lesznek, és külön szobát kapnak. A legkényelmesebb változat az, amelyiknek az alsó része párnázott háttámlájú kana­pé, így napközben ülőhelyet is biztosít.

Ha magas ágyat helyezünk a gyerekszobába, hasz­náljuk ki a magasabb területeket is, például szereljünk fel magas polcokat az ágy mellé. Egy keskeny polcsor a felső ágy mellett praktikus éjjeliszekrényként szolgál, amelyre könyveket, rádiót és ébresztőórát lehet tenni, bár néhány emeletes ágy saját, a keretre erősíthető asztallal is rendelkezik. Az olvasólámpát is az ágykeretre csíptethetjük, ami stabilabb és biztonságosabb megoldás, mint egy a magas polcra állított lámpa, amelyet könnyű a drót­jánál fogva lerántani.

A magas kialakítású ágy alatt egy kanapét is találunk, amely napközben kényelmes ülőhely szükség esetén pedig vendégágyként szolgál, sőt még az íróasztalnak is jut mellette hely.

Tanulás és játék

A számítógépek elterjedése óta a gyere­kek életében is alig lehet különválasztani egymástól a munkát (azaz a tanulást) és a játékot. De természetesen a hagyományos játékszerek továbbra is nagy szerepet kap­nak a kreatív gondolkodás ösztönzésé­ben. A különféle tárgyak felhalmozásakor azonban ügyeljünk arra, hogy rendezett körülményeket tudjunk teremteni, ami­kor a házi feladat elkészítése van soron.

Íróasztal

Alapvetően fontos, hogy az a hely, ahol a gyerek tanul, kényelmes és világos legyen. Praktikus megoldás az ál­lítható magasságú asztal, amely a gyerekkel együtt nő, és ahol korábban a kicsi rajzolgatott, ott később a szá­mítógép kaphat helyet. Ha az tűnik praktikusabb megoldásnak, állandó íróasztal helyett a zsanérokkal a falra rögzített lehajtható fa asztallap is megteszi, amelyet kihajtható konzollal támasztunk alá, vagy az érdekesebb látvány kedvéért a falhoz erősített és az íróasztal külső sarkaihoz csatlakoztatott vaskos kötelek­kel vagy láncokkal is rögzíthetjük vízszintes helyzetben.

A színes írószertartók és a fontos emlékeztetők számára készített vidám falitábla (a képen mágneses tábla) segít rendben tartani az íróasztalt.

A kéménytest melletti beugró ideális hely polcok felszerelésére, amelyek íróasztalként és könyvespolcként egyaránt szolgálhatnak a kisméretű gyerekszobában. Rendkívül fontos, hogy az asztalon vagy annak közelé­ben helyezzünk el megfelelő fényerejű lámpát, ne a mennyezeti lámpa halvány fénye mellett tanuljon a gyerek, és a számítógép képernyője se csillogjon be. Ha nincs elég hely ahhoz, hogy a lámpát az asztalra állítsuk, szereljünk csuklós olvasólámpát az asztal olda­lára vagy egy közeli polcra.

Biztosítsunk sok tároló helyet az írószereknek. Egy konyhai evőeszköztartó tökéletesen megfelel a ceru­záknak, zsírkrétáknak, gemkapcsoknak és más aprósá­goknak. Rendszeresítsünk egy falitáblát, amelyre fel le­het tűzni az üzeneteket, emlékeztetőket, az órarendet és a meghívókat. Ez lehet egy mágnes festékkel bevont felület (amelyen hűtő mágnesekkel lehet rögzíteni a cetliket) vagy különböző színekben kapható parafa tábla, amelyet beillesztünk a gyerekszoba színösszeállí­tásába. A parafára színes rajzszögekkel lehet feltűzni a cédulákat, de ha bevonjuk textillel és szalagokból rácsozatot készítünk rá, utóbbiakba be lehet csúsztatni a papírdarabokat.

Ha lehajtható asztallapot erősítünk a falra, a fali­táblát e mögé is feltehetjük, hogy amikor az asztalt le­hajtjuk, láthatóvá váljon a tábla. Ha viszont az asztallap alsó felére rögzítjük a táblát, akkor lesz szem előtt, ami­kor az asztalt nem használjuk.

Játéktér

A gyerekek ellenállhatatlanul vonzódnak a kis kuckók­hoz, ezért olyan jó ötlet az alulra beépített játéktérrel rendelkező ágy. Még a normálméretű szobákban sem igen jut elég hely egy egész játékháznak, de leválasztha­tunk egy kisebb területet például a ferde mennyezetű padlásszobában, kihasználva az alacsony sarkot, ahová nem lehet bútort beállítani. Ablakot és ajtót is vág­hatunk a kuckó oldalába.

Ha nincs elég hely egy ilyen állandó építménynek, válogassunk a közös szobánál felsorolt ötletekből és paraván vagy roló segítségével alakítsunk ki játékházat. A lugas rácsból, festett fapanelekből vagy fakeretre feszített szövetből készített zsanéros paravá­nokat összehajtogatva a fal mellé állíthatjuk, hogy ne foglaljanak el helyet, amikor nincsenek használatban, a mennyezetre rögzített rolók leeresztve textilfalat alkotnak a kuckó körül. Jól mutatnak az élénk színű rolók, míg egyszínű vászonra magunk is ráfesthetünk egy várkastélyt, boltot vagy más választott témát.

Mókás padló

A padló fantáziadús játékötletekkel is szolgálhat. Fessünk hatalmas kockákat vagy pöttyöket a padló­deszkákra, amelyen ugróiskolát lehet játszani, vagy te­rítsünk le falusi udvart, vasutat vagy autóutakat ábrázo­ló, mosható játszószőnyeget, amelyen saját maguk által kitalált játékokat játszhatnak a gyerekek. Találjunk helyet az ágy vagy a szekrény alatt a játék­várnak és az ehhez hasonló dolgoknak, hogy ne kelljen minden használat után szétszedni őket. Biztosítsunk sok felcímkézett dobozt és húzózsinóros zsákot az építőkockáknak, legóknak és más hasonló játékok­nak.

Alakítsunk ki tematikus gyerekszobát, amelyben fiunk vagy lányunk alhat, játszat és tanulhat. Nemcsak nekünk okoz örömet a berendezés megtervezése, de a gyerekek is lelkesen veszik birtokba a szobát.

Kreatív tároló helyek

A gyerekszobában vonzó tároló helyeket kell kialakítani, hogy a gyerekek valóban hajlandók legyenek élni a lehetőségekkel. Használjunk ki minden sarkot, és azzal ösztönözzük gyermekeinket holmijaik rendben tartására, hogy külön helyet biztosítunk a ruháik, az iskolai holmijuk és a játékaik számára.

Alacsony tároló helyek

Az alacsony tároló elemek alkalmazása a legpraktiku­sabb megoldás kisgyerekek számára, mert könnyen el­érik, és saját maguk is elrakhatják a holmijaikat. Az ágy alá tolható kosarakat és rekeszeket feltornyozhatjuk a fal mellett, hogy ne foglaljanak nagy padlófelületet. A nagy fedeles kosarak és a műanyag szennyesládák azért jók a játékok tárolására, mert könnyű a fedelük, és nem csípik be az aprócska ujjakat. Az egymásra illeszthető, kis helyet foglaló színes műanyag rekeszek úgy festenek, mint egy építőkockákból emelt torony, még állványt is készíthetünk, amelybe becsúsztathatjuk őket. Készen is kapható ilyen kerekes állvány, és ha áttetsző dobozokat választunk, látni lehet a tartal­mukat.

Válasszunk a gyerek korának és magasságának megfelelő tárolási le­hetőségeket – nem várhatjuk el egy totyogó apróságtól, hogy elpakolja a játékait, ha nem éri el a láda tetejét.

Kocka alakú elemek

Az elemes tároló helyek azért ideálisak, mert elrende­zésük a gyerek növekedésével párhuzamosan módosít­ható: először egy sorba rakjuk őket a földön a fal mellett, hogy alacsony szekrénysort alkossanak nyitott és zárt mély polcokkal és a tetejükön ülőhellyel, később, amikor a gyerek megnő, magasabb felépítésű­re alakíthatjuk a könyveknek, CD-knek és a hifitorony­nak. Kisebb kivehető rekeszeket, például cipődobozokat és irattartókat illeszthetünk be a kockapolcokba. A kockákból álló elemes bútor különösen praktikus a tetőtéri szobákban, mert háromszög alakú szerkeze­tet építhetünk belőle a ferde mennyezet alá, és csak egy vagy két elem magasságú részt illesztünk be oda, ahol a plafon a legalacsonyabb.

Érdemes színesre festeni a kockákat, mert az érde­kesebb tárolóba szívesebben pakolják be a holmikat a rendetlen gyerekek. A gardrób- és fiókos szekrénye­ket is vidámabbá tehetjük. Fessünk minden fiókot más színűre, illetve az ajtókat és a fogantyúkat a bútor alap­színével ellentétes színűre.

A festetlen fa kockapolcokat tetszőleges színre lehet festeni. Rengeteg holmi elfér bennük, és könnyen át lehet őket helyezni, vagy átalakítani a gyerekek változó igényeinek megfelelően.

Textilborítók

Amennyiben nem bízunk abban, hogy a gyerekek rendet tudnak tartani a nyitott polcokon, könnyen szekrénnyé alakíthatjuk őket néhány takarófüggönnyel vagy rolóval. Egyszerű ezeket elkészíteni, és gazdasá­gos, helytakarékos alternatívát kínálnak a kemény faajtók helyett. Vászon vagy műanyag ruhatárolót is választhatunk faszekrények helyett; sokkal kisebbek, és sokoldalúan kihasználható tároló hellyel szolgálnak a gyerekholmik rendben tartásához. Ne feledjük, hogy a gyerekeknek általában nincs szükségük olyan sok akasztós szekrényre, mint a felnőtteknek (a legtöbb ruhájukat összehajtogatva lehet tárolni), illetve a rövidebb akasztós hely is elegendő.

A falra felerősített papír- vagy műanyag hengerek­ben iskolai rajzokat és posztereket lehet tárolni anél­kül, hogy összegyűrődnének. Rácsot is szerelhetünk a falra, és tetszés szerinti mennyiségű kampót és fogast akaszthatunk rá anélkül, hogy megsértenénk a mögöt­te lévő falat.

Ne feledkezzünk meg a fejünk fölötti térről sem. Lógassunk le a mennyezetről hálót (például halászhá­lót), ebben tarthatják a gyerekek például a plüssállatokat, hiszen ezek nem sérülnek, meg és nem sértenek meg senkit, ha véletlenül leesnek.

Kreatív szekrények

Alkalmazzunk színeket, optikai trükköket és térhatású díszítéssel ellátott előlapokat, hogy a szekrények beleilleszkedjenek a gyermekszoba világába, és ne haszonta­lan bútoroknak, hanem mesebeli elemeknek tűnjenek.

• Egy magas szekrényre festett világítótorony tenger­parti hangulatot teremt, míg ha óriáskereket festünk rá, a gyerek falusi vásárban érezheti magát. Fessük át a kislányunk szekrényének ajtaját egy babaház hom­lokzatává, a szekrény belsejében pedig egyes polco­kat alakítsunk „szobákká”. Tegyünk lambéria ajtót egy beugróra. Ha kötélből fogantyút erősítünk rá, hajókabinban érezheti magát a szoba kis lakója.
• Fessünk le egy keskeny szekrényajtót élénk színű csí­kokkal, hogy úgy nézzen ki, mint egy vásári bábszín­ház függönye. Még élet hűbb a dolog, ha valóban akasztunk egy tarka függönyt a szekrényajtóra.
• Készítsünk a lovagi tornák sátrait idéző szekrényt: akasszunk fel az alkóv fölé színes drapériát, ez lesz a sátor csúcsa, alá pedig feltekerhető csíkos vászon­lapot, amely eltakarja a mögötte lévő polcokat.
• Fessünk le egy szekrényt bohóckockásra. Először rajzoljuk rá a mintát ceruzával, majd takarószalag segítségével biztosítsuk, hogy a kockák oldalai egye­nesek legyenek.

Némi kreativitással, néhány doboz festékkel és különleges szekrényaj­tó- vagy fiókfogantyúkkal könnyen átalakíthatjuk az unalmas vagy csú­nya bútorokat a gyerekek számára vonzó darabokká.