Lakásdekoráció - 197. oldal

Modern lakásbelső a megvilágítás és a tér, a forma és a funkció, valamint a szín és a textúra megfelelő társításával alakítható ki. A túlzsúfolt nosztalgikus és a divatjamúlt antik belső terek frissítő alternatívájaként a tágasság látszatát keltő modern stílusgyakorlatilag bármilyen lakás vagy ház korszerűsítésekor szóba jöhet.

A látvány

A modern stílusú berendezés nem jelent feltétlenül avantgárd bútorokat és szándékoltan kopár környeze­tet. Bár sokszor minimalista és rideg, alapvető elemeit úgy is ötvözhetjük, hogy barátságosabb hatást érjünk el. Jellegzetes tágas, egybenyitott tereivel és sima felü­leteivel ideális megoldás mindenkinek, aki jól szerve­zett otthonra vágyik, amely praktikus, bírja az igénybe­vételt és nem zsúfolt, ugyanakkor nem kell feláldozni a kényelmet sem.

A modern stílusú otthonra kétségkívül jellemző bizonyos mértékű ridegség, ami az egyszerű élettér és a rendetlenség száműzése miatt elkerülhetetlen. Az ilyen lakásbelső tehát rendet és precizitást sugall. Ehhez a terek gondos megtervezésére van szükség, hogy mindennek meglegyen a helye. A modern otthon praktikus és könnyen karbantartható, még népes csalá­dok számára is. Hatékony tároló helyek kialakításával a holmijainkat gyorsan és egyszerűen eltüntethetjük a beépített szekrények ajtói mögé, hogy a szoba gondo­san megtervezett körvonalai és berendezési tárgyai kényelmes pihenést és szemet gyönyörködtető látványt nyújtsanak. Nagyon kevés dísztárgy kerül az ilyen helyi­ségekbe, azok is nagyméretűek, és a körülöttük lévő üres területek révén „lélegzethez juthatnak”.

Kiemelkedő a felhasznált anyagok jelentősége. A legnagyobb hangsúlyt a felületek kapják – a falak, a munkalapok, a padló és a bútorok. Gondos meg­választásukkal biztosítani kell az egybefüggő terek össz­hangját. A ház minden részében strapabíró modern felületekre van szükség, valamint tiszta stílusú, áram­vonalas bútorokra.

A nappali szoba áramvonalas formájú, merész, hangsúlyos beren­dezési tárgyai a modern stílus tipikus példái, ám a semleges háttér és a hideg kék hangsúlyok miatt az összhatás nem nyugtalanító.

Miért tetszik?

A modern stílusra jellemző tiszta vonalak és a részle­tekre fordított kiemelt figyelem azoknak tetszik, akik szeretik a sima, szoborszerű megjelenést és a világos, levegős, tág tereket, és akik formát és szervezettséget szeretnének vinni az otthoni környezetükbe. Nem illik viszont olyanokhoz, akik a meghitt környezetet kedve­lik, előszeretettel rakják tele a lakásukat mindenféle tárgyakkal, és rendszertelenül válogatják össze a külön­féle bútorokat. A modern stílus alapos és megfontolt tervezést feltételez.

Bár kemény felületei, szögletes vonalai és minimalizmusa miatt általában nem tartják megfelelőnek családi otthonokhoz, a modern belső terek meglepően praktikusak, tartósak, ugyanakkor fényűzőek lehetnek. A kemény padlók nem csúsznak, lehet alájuk padlófű­tést szerelni, a megfelelően tervezett tároló helyek ren­geteg helyet biztosítanak a játékok és a gyerekek többi holmija számára, az innovatív modern felületek pedig meglepően tartósak és könnyen tisztán tarthatók. A kényelem vagy a színek dolgában sem kell kompromisszumot kötni – a merev vonalakat és kemény felüle­teket pazar párnákkal, puha szőnyegekkel lágyíthatjuk, a modern bútorok és berendezési tárgyak hatalmas színválasztékával pedig azok élhetnek, akik merész hangulatú belső tereket kívánnak kialakítani.

Az ebédlőben a plafontól padlóig érő ablakok és a semleges színű fapadló friss, üde hangulatú ellentétet képez a színes modern bú­torokkal.

A legfontosabb színek

Modern, nyitott lakóterek esetén a legelső gondola­tunk az, hogy ragyogó fehér színt használjunk háttér­színként, pedig ez hideg, steril, kórházi hangulatot áraszthat, különösen hatalmas, plafontól padlóig érő ablakokkal párosítva. Sokkal hatásosabb, ha a fehér lágyabb árnyalatait vagy pasztellszíneket használunk a falakon, hogy a tér egészét borító egységes felületet kapjunk, és ne kelljen a látványt különféle színek meg­jelenítésével bonyolítani. Az építészek gyakran alkal­mazzák a szürke különböző árnyalatait a nagy helyisé­gek tereinek elkülönítésére és elegáns összhatás kialakítására. Ez a trükk a fehér, a barnásszürke, a halvány sárgászöld és a homokszín árnyalataiból álló szobabelsők esetében is működik.

A semleges háttérszín nagyobb szabadságot ad a bútorok és kiegészítők kiválasztásában. Ezeknek a színe harmonizáljon egymással, változatosságot inkább a felületek egy-egy érdekes részlete vagy a textúrája je­lentsen, illetve az élénk, vibráló színű, hangsúlyozottan modern bútorok és élénk színű modern műalkotások.

Falak

A modern lakberendezési tervek útmutatása szerint a falakat többnyire megnyugtató semleges színűre festik, vagy valamilyen természetes anyaggal, például mészkővel, márvánnyal vagy palával, illetve betonnal vagy fényezett vakolattal burkolják, amelyek kellemes, a szemnek jóleső hátteret adnak a sima, modern búto­roknak és berendezési tárgyaknak és a merész, színes műalkotásoknak. Bár a modern stílusú belterekben gyakran esik a választás a sima fehér falra, ez elég hideg és kellemetlen benyomást kelthet, míg a tört fehér vagy krémszínű tónus kellemesebb, különösen a nappali és a hálószobákban. Tapétát ritkábban hasz­nálnak, de érdemes fontolóra venni, mint megoldást, különösen, ha egy feltűnő és merész mintát választunk, esetleg fényűző textúráit, például metál-, velúr-, bőr vagy fahatású tapétát.

A konyhában és a fürdőszobában a stílust természe­tesen a gyakorlati megfontolások is nagyban befolyá­solják. Azonos borítású vízszintes és függőleges felüle­tekkel hozható létre a leghatásosabb és legegységesebb látvány. Válasszunk sima felületű burkolóanyagokat, például mészkövet, márványt, palát, betont, üveget vagy akár tükröt a falakra, a padlóra és a fürdőkád köré. Annak ellenére, hogy elég drágák és súlyosak, ezek az anyagok finoman, és látható illeszkedés nélkül kapcsolódnak a szomszédos felületekhez, korszerű, modern stílusú burkolatot alkotva.

A geometrikus mintájú, modern, vibráló színű tapéta erőteljes hatást fejt ki bármely helyiségben. Legyünk óvatosak a nagy mintákkal, tompítsuk a hatásukat egyszínű, semleges felületekkel.

Függönyök és rolók

A modern stílus kiválóan illik nagy, plafontól padlóig érő ablakokhoz vagy az olyan házakba, amelyeknél az üvegjelentős építészeti elem. Mivel ez nem mindig adott, próbáljuk meg úgy kihasználni a rendelkezé­sünkre álló fényt, hogy az árnyékolás a lehető leg­egyszerűbb és legmodernebb legyen.

A legnyilvánvalóbb választás a roletta, mivel egyszerűségének és a nagy stílus-, minta- és anyagválasztéknak köszönhetően (a római rolótól a reluxán át a szalagfüggönyig) minden ablakformá­hoz hozzáilleszthető. Olyan helyeken, ahol különösen fontos, hogy ne lehessen belátni, hatékony meg­oldás az ablakok fóliázása – ezt akár saját kezűleg is kivitelezhetjük áttetsző fóliával vagy spray-vel, de tet­szés szerint le is cserélhetjük az üveget fóliázott vagy homályos táblákra.

Amennyiben mindenképpen függöny kívánkozik az ablakra, legyen ez nagyon egyszerű stílusú és lehető­leg földig érő, amelynek a legnagyobb előnye az, hogy az ablakokat hosszabbnak és áramvonalasabbnak láttat­ja. Válasszunk puha tapintású anyagokat, például filcet, velúrt vagy gyapjút egyszerű akasztófüles vagy fűzőlyukas változatban, illetve fényáteresztő függöny-szárnyakat pazar tüllből vagy selyemből.

Világítás

A modern lakásbelső kulcsfontosságú eleme a bőséges természetes fény. A világos falakkal és fényvisszaverő felületekkel rendelkező nyitott terű otthonokban a fénynek nem áll semmi az útjában, így a teret nagyobb­nak és világosabbnak láttatja. A mesterséges megvilágí­tást kreatív módon kell megtervezni. Akár rejtett, akár célzott megvilágítást alkalmazunk, annak egységesnek kell lennie, és nem szabad stílustörést okoznia.

A világítást előre meg kell tervezni, hogy a vezetéke­ket, ahol szükséges, beépíthessük a mennyezetbe, pad­lóba, falakba, beépített bútorokba vagy más elemekbe. A nem beépített lámpák lehetnek álló- vagy asztali lámpák fából vagy fémből, egyszerű formájú pergamen vagy textil lámpaernyőkkel. A fényes krómból és üveg­ből, vagy színes plexiből készült lámpák is mutatósak.

Padló

Ha többféle padlóburkolót alkalmazunk, fontos a lehető legkevésbé feltűnő illeszkedés, tehát az, hogy a különböző padlóburkolatok harmonikusan kapcso­lódjanak a találkozásnál, és közösen alkossanak egy nagyobb egységet. Kemény padlóburkolat készíthető vajszínű mészkőből, fényes, fekete gránitból, színes gyantából, egyszerű cementből vagy kerámia- és porce­lánlapokból. A puha padlóburkolat lehet szőnyegpad­ló, perzsaszőnyeg, illetve bőr vagy gumi padlóburkolat. Bármilyen alkalmas fafajta is szóba jöhet.

A mészkő és a gránit látványra és tapintásra is fantasztikus, de rendkívül súlyos, ezért szükség lehet a födém megerősítésére. Érdemes megfontolni a pad­lófűtés kialakítását hideg, kemény felületű padlók esetében; ettől nemcsak melegebb és kellemesebb lesz a járófelület, de a szembetűnő fűtőtestek felszerelése is szükségtelenné válik.

A kemény, modern vonalakat kellemes tapintású anyagokkal, például selyemmel és szaténnal lágyíthatjuk – egy pazar kelme a kanapéra dobva például hívogató hangulatú.

Lakástextíliák

Az egyszerű kontúrok és szögletes formák erőteljes hangsúlyozása miatt a lakástextíliákat általában nem tartják a modern stílus meghatározó elemeinek. Néhány ügyes fogással azonban érdekesebbé tehetjük a modern szobabelsőt – egy-két díszpárnával vagy taka­róval merész színfoltot vihetünk egy semleges színek­kel berendezett szobába, valamilyen dekoratív kelmé­vel felhívhatjuk a figyelmet egy ablakra, vagy gyönyörű színű és kellemes textúrájú ágyneműkkel lágyabbá tehetjük az ágyak merev vonalait.

A lakástextíliák segítségével kifejezhetjük egyéni ízlésünket és egyéni­ségünket, és megakadályozhatjuk, hogy a helyiség rideg és steril hangulatot árasszon. Válasszunk puha velúrt vagy bőrt, filcet vagy gyapjút, selymet vagy vász­nat. De választásunk éppúgy eshet mindezek ellenkező­jére: bohém, nyomott mintás nagy textúrájú, túlmére­tezett mintázatú és élénk színű anyagokra is.

A rolettákat két csoportra oszthatjuk: puha rolettákra, idetartoznak a raffrolók (római rolók) és a hozzá hasonlók, illetve kemény rolettákra, mint a feltekerhető roló vagy a reluxa. Puha rolettákat magunk is készíthetünk, a keményeket viszont a gyártótól rendelhetjük meg, vagy barkács áruházakban készen is vásárolhatunk.

Kész roletták

Kész rolettát vásárolni olcsóbb, mint méretre készíttet­ni, és általában sokféle méretben gyártják, hogy a leg­több ablakra fel lehessen szerelni. Ezen belül is több lehetőség közül választhatunk.

Feltekerhető rolók: Leggyakrabban önmagukban hasz­nálják őket, így azonban elég unalmasak. Különlege­sebb hatás eléréséhez tegyük a rolót függöny mögé – a rolónak a hasznát, a függönynek pedig a stílusát és a szépségét élvezhetjük. Ha az ablakunk különleges méretű, amelyre nem kapunk megfelelő rolót, méretre vághatjuk. A szövetrész levágásához egy vonalzóra és egy éles ollóra, a henger lerövidítéséhez pedig fémfű­részre van szükség. A fényzáró sötétítőrolók műanyag bevonatú szövetből készülnek, amely nem engedi át a fényt. Jól alkalmazhatók hálószobákban, különösen kis­gyerekek szobájában, illetve ferde tetőtéri ablakokon. Különböző egyszínű és mintás változatokban kaphatók.

Csipke vagy tüll: A keményített csipkéből vagy tüllből készült rolók nagyon jól használhatók arra, hogy csak egy kevés fényt zárjunk ki velük, de mégse lehessen belátni a szobába.

Reluxák: Rendkívül rugalmasak, és többféle állásban szabályozhatjuk velük a szobába jutó kinti fény mennyiségét. Óriási szín- és méretválasztékban kap­hatók. Érdemes kerülni a sötét színeket, mert ezeken hamar meglátszik a por, és nehezen tisztíthatók.

Szalagfüggönyök: Főként irodákban használják, de jó árnyékolástechnikai megoldást jelenthetnek modern berendezésű lakásokban is. Merevített szövetből ké­szülnek, és a reluxához hasonlóan többféle állásban szabályozzák a bejutó fényt.

Egyedi és házilag készített roletták

Sok gyártó készít mintafüzetet, amelyet az áruházak­ban és a függönyöket árusító kereskedésekben tekinthetünk meg. A gyártók ezekben mutatják be a rolettakészítéshez felhasználható keményített anyagok választékát.

Bizonyos gyártókhoz saját szövetet is vihetünk, hogy az anyag valamilyen módszerrel történő keményí­tése után rolót készítsenek belőle. Az esetek többségé­ben ez úgy történik, hogy az anyagot felragasztják egy alaplapra, amely kívánságunk szerint akár fényzáró anyag is lehet. A szövetet tekercsben kell leadnunk, nem összehajtogatva, mert a gyűrődések meglátszanak a kész rolón. Saját rolót is készíthetünk keményítő spray használa­tával. Mivel ez erős oldószert tartalmaz, a szabadban kell vele dolgozni, és nem mindig könnyű egyenletes rétegben felvinni.

A roletták nagyon hasznosak az olyan ablakfülkékben, ahova nehéz lenne függönyt felrakni. Az ablakpárkányokat és a padlót szabadon hagyják, ezért ideálisak ott, ahol kevés a hely.

A roletták felmérése

Rolettát akár külső, akár belső ablak elé szerelhetünk. Függetlenül attól, hogy teljes egészében saját kezűleg készítjük, mesterrel csináltatjuk, avagy egy készet vá­gunk nekünk megfelelő méretűre, a pontos mérésnek fontos szerepe van – mérjünk kétszer, vágjunk egyszer!

Roletta felszerelése külső ablak elé

Mérőszalaggal mérjük meg az ablak felső és alsó részé­nek szélességét (a méretek gyakran eltérnek, még a modern ablakoknál is), és válasszuk a kisebb méretet. Ehhez hasonlóan mérjük le a magasságot (hosszúsá­got) is több helyen, és használjuk a kisebb méretet. Így kapjuk meg az ablakmélyedés méretét (a méretek megadásánál általában a szélesség az első, a hosszúság a második szám). Vonjunk le 1 cm-t a méretekből, hogy sehol se akadjon a roletta.

A legtöbb, a külső és belső ablak közé szerelt roletta csak akkor működik jól, ha az ablakkeret egyenes és szimmetrikus; ezt pedig az átlóinak lemérésével ellen­őrizhetjük. Ha a két átló hossza között több mint 1 cm eltérés van, az ablakkeret aszimmetrikus, és a rolettát valószínűleg a belső ablak elé kell felszerelnünk.

Roletta felszerelése belső ablak elé

Ha a rolettát az ablakmélyedés elé szeretnénk felszerel­ni, adjunk 5-10 cm-t az ablak szélességéhez mindkét oldalon és felül is. Az alsó széle az ablakpárkányig érhet, de ha a párkány nem vízszintes, itt is hagyjunk rá 5-10 cm-t.

(A ráhagyás lehet több vagy kevesebb.) Ha azt szeretnénk, hogy a roló anyaga érvényesüljön, mégse rekesszen el túl sok fényt, a rolettát jóval az ab­lak fölé szerelhetjük, és félig leeresztve hagyhatjuk.

Rolók felszerelése

Feltekerhető roló esetében az anyag mindig keske­nyebb kell, hogy legyen, mint a henger és a szerelvé­nyek szélessége, mert helyet kell hagyni a tartóknak és a csapoknak. Mikor megvesszük, fontos tudnunk, hogy a ráírt méret az anyag szélességére vagy a teljes széles­ségre vonatkozik-e.

Azt is el kell döntenünk, hogy rugós tengelyű, hagyományos, középső húzózsinóros változatot, vagy gyöngylánc működtetésűt szeretnénk. Ez utóbbinál a textilrészt egy oldalt futó lánc vagy zsinór szeretnénk. Ez utóbbinál a textilrészt egy oldalt futó lánc vagy zsinór segítségével mozgathatjuk, ami általában tartósabb megoldás.

Kevés dolog van nagyobb befolyással egy szobában az összhatásra, mint az, hogy mit akasztunk az ablak elé. Ezért nem mindegy, milyen stílusú és színű füg­gönyt, milyen díszítőelemeket és felfüg­gesztési módot választunk. Ha magunk készítjük a függönyeinket, a munka lényeges része a pontos méretezés

Függönyrudak és sínek

Nagy választékban kaphatunk függönyrudakat és síne­ket, ezért elég nehéz közülük választani. A lakberende­zési boltokban és a nagy áruházakban a leggyakrabban használt típusokat találjuk, de érdemes néhány szak­boltba is benézni, ahol egyedi rudakat és díszes végző­déseket vásárolhatunk sokféle, gyakran különleges anyagból.

Függönysínek

A függönysínek többnyire fémből vagy fehér műanyag­ból készülnek, általában olcsók és praktikusak, de nem túl esztétikusak – ez azonban nem szembeötlő, ha a függöny felső szegélye, keresztdrapéria vagy fodor takarja. Ívelt vagy kiugró ablakok esetében gyakran a sín az egyetlen költségkímélő megoldás, mivel csak ezt lehet megfelelő alakúra hajlítani.

Függönyrudak

A rudak azon kívül, hogy megtartják a függönyt, önma­gukban is képviselhetnek egy bizonyos stílust. A hagyo­mányostól a modernig mindenféle stílusú rudat vásárolhatunk – több árkategóriában. Akár kézzel esztergált vagy éppen aranyozott függönyrudakat is rendelhetünk az ablakainkra. Hasonló hatást érhetünk el azonban úgy is, ha egy barkácsáruházban kapható olcsó rudat magunk alakítunk díszesebbé.

Fából készült rúd vásárlásakor mindig a lehető legnagyobb átmérőjűt válasszuk: a vékony rudak túl véznának tűnnek, és ha nagyon hosszúak, meg is hajol­hatnak. A fém függönyrudak erősebbek, ezért a ková­csoltvas, réz- vagy rozsdamentes acélrudakból véko­nyabbat is választhatunk, finoman megmunkált díszítő végekkel. A legegyszerűbb megoldás a falhoz erősített huzal, amire karikákkal vagy csipeszekkel erősítjük fel a függönyt.

Az üzletekben óriási stílus- és anyagválasztékban találhatunk függöny­síneket, rudakat és díszes végeket, ezért a választáskor meglehetősen nehéz a dolgunk.

A hossz és az elhelyezés kiszámítása

Nagyon fontos, hogy pontosan kiszámítsuk a szükséges függönyrúd vagy sín hosszát, illetve az ablakhoz viszo­nyított elhelyezését. Ha túl rövid a rúd vagy a sín, a füg­gönyszárnyak kétoldalt elfedik az ablakot, és széthúzott állapotban sem engedik be teljesen a kinti fényt. Ha pedig túl közel helyezzük el az ablak felső keretéhez, az ablak tetején bekukucskál a nap.

Egy átlagos ablak esetében a sínnek vagy rúdnak körülbelül 25 cm-rel kell hosszabbnak lennie mindkét oldalon, és legalább 10 cm-rel az ablak fölé kell elhelyezni.

A függönyök méretezése

Két adatra lesz szükségünk: a függönyrúd vagy sín tel­jes hosszára és a függönyök kész hosszára. Használjunk hosszú fém mérőszalagot, mert a centiméterszalag nyúlhat, és nem minden esetben pontos. Könnyebb a mérés, ha ketten végezzük. Rajzoljuk le először az abla­kot, majd írjuk köré a méreteket.

Szereljük fel a rudat vagy sínt a helyére, és mérjük meg a hosszúságát. Ezután vegyünk méretet a függöny kész hosszáról a függönykarikák aljától, ahová a csipe­szeket fogjuk akasztani. (Ha a függöny eltakarja a füg­gönysínt, annak felső szélétől mérjük a hosszúságot. A függöny alja 1 cm-re legyen a padlótól vagy az ablakpárkánytól.

Szélesség

A függönyök szélesebb anyagból kell, hogy készül­jenek, mint amilyen hosszú a rúd, hogy összehúzva redőkbe rendeződjenek. A szélesség attól függ, mit szeretnénk, milyen látványt nyújtson a kész függöny.

Másfélszeres mennyiség: Ez esetben az anyag másfél­szer szélesebb, mint a kész függöny. Főként modern stílusú berendezéshez illik, ahol nincs szükség sűrű ráncokra, és egyben ez a legolcsóbb megoldás is.

Kétszeres mennyiség: A legjobb átlagos méret, különö­sen modern függönyökhöz. Ráncolódik, ugyanakkor lehetővé teszi a minták megjelenítését.

Háromszoros mennyiség: Rendkívül mutatós és gazdag megjelenésű, de kisebb szobákban túl sok lehet.

A függönyöknek döntő szerep jut a szobabelsők alakításában. Nélkülük a szoba befejezetlennek, az ablakok pedig hidegnek és csupasznak tűnhetnek.

A minták illesztése

Amikor két csíkmintás szövetet varrunk össze, illeszteni kell a mintázatot. Erre már az anyag mennyiségének kiszámításakor gondolni kell (1. a fenti kiemelt részt). A minták leggyakrabban 15, 30 vagy 64 centiméteren­ként ismétlődnek, amit a textil címkéjén is feltüntet­nek. Adjunk hozzá egy mintaegységet mindegyik csík hosszához, és úgy helyezzük el a mintát, hogy a füg­göny szegélyénél is jól mutasson, anélkül, hogy valami­lyen fontos motívumot vagy részletet kettévágnánk.

Varrást nem igénylő függönyök

Függönyt úgy is készíthetünk, hogy összevarrás nélkül, függönycsipeszekkel vagy kötőszalaggal egyszerűen fel­akasztunk néhány hossznyi függönyanyagot egy rúdra. A csíkok tetejét és alját öntapadós szegővel tisztázzuk el. Szegő segítségével a készen kapható függönyöket is varrás nélkül megrövidíthetjük.

Kötőszalagos függönyök

Kötőszalagos függönyt könnyű készíteni – akár kész szalagot is használhatunk, ha nem szeret­nénk a varrással bajlódni. Nem túl merev függönyök felerősítésénél alkalmazható, mind a sötétítő, mind a fényáteresztő típusoknál. A kötőszalagokat közvetle­nül a függönyrúdra vagy sínre erősíthetjük, de sokkal jobban mutatnak függönykampókon vagy karikákon, amelyek megkönnyítik a függöny elhúzását.

1. Szabjuk ki az anyagból a megfelelő darabokat. Ne feledkezzünk meg a szegeshez és felhajtáshoz szüksé­ges ráhagyásokról sem. Ha a kívánt bőség eléréséhez egynél több anyaghosszra van szükség, gép­pel varrjuk össze a darabokat, és vasaljuk szét a varrásokat. Vasaljunk körülbelül 4 cm széles kettős behajtást a függöny két külső, hosszú oldalára, és varrjuk le.
2. Ezután varrjunk megfelelő számú kötőszalagot a füg­göny felső szélére. Körülbelül 15 centiméterenként kell a szalagokat párban elhelyezni. A szalagok elkészí­téséhez szabjunk ki egy-egy 40×10 cm-es csíkot. Vasal­juk hosszában félbe, a fonákoldallal befelé, hajtsuk be a szabott széleit, és vasaljuk újra le. Gépeljünk végig a csíkok szélén.
3. Tűzzük hozzá a szalagpárokat a függöny felső szélé­hez, majd férceljük őket oda úgy, hogy lefelé lógjanak. A függöny mindkét szélére jusson egy-egy pár.
4. A szalagok rögzítéséhez szabjunk ki egy 8 cm széles, a függöny szélességével megegyező hosszúságú csíkot. Hagyjunk rá 4 cm-t. Hajtsunk be és vasaljunk le 1 cm-t az egyik hosszú oldalon.
5. Színt színre fektetve gombostűzzük a szegély vágott szélét a függöny felső szélére úgy, hogy a kötőszalago­kat is takarja, és a két vége kicsit túlnyúljon a függö­nyön. Gépeljük össze a rétegeket a szélétől 2 cm-re.
6. Vegyük ki az összes gombostűt, és távolítsuk el a fércelést. Fordítsuk ki és hajtsuk át a szegélyt a függöny fonákoldalára, és vasaljuk le. Hajtsuk be a szegély rövid széleit, és újra vasaljuk le. Varrjunk végig a rövid széle­ken és a szegély alsó, átfordított élén.
7. Ellenőrizzük a függöny kész hosszát. A felesleges anyagból kétszer behajtva szegjük fel a függönyt, és géppel varrjuk le.

Füles függönyök készítése

Ha a függönyt teljes egészében varrógéppel készítjük, rögzítsük a füleket a túloldalon a kötőszalagok felvar­rására vonatkozó utasítások szerint.

1. Szabjuk ki az anyagból a megfelelő darabokat, és ne feledkezzünk el a szegesekhez és felhajtásokhoz szüksé­ges ráhagyásokról sem. Géppel varrjuk össze a darabo­kat, és vasaljuk szét a varrásokat.
2. A béléshez szabjunk ki ugyanolyan hosszúságú, de 10 cm-rel keskenyebb darabokat. (Szükség esetén varr­juk össze a hosszakat.) Szegjük fel a bélés alját úgy, hogy alul hajtsunk be 2,5 cm-t, azután még egyszer 2,5 cm-t. Géppel varrjuk le a felhajtást.
3. Fektessük a bélést a függönyanyagra, színükkel egy­más felé úgy, hogy a felső és a bal oldali szélek fedjék egymást. Gépeljünk végig a baloldalon az anyag szélé­től 2 cm-re. Álljunk meg a bélés aljától kb. 5 cm-re. Igazítsuk el a két anyagot úgy, hogy a jobb oldali szélek fedjék egymást, és varrjuk ugyanígy le. Fordítsuk ki a függönyt a színére, és vasaljuk le. A függönyanyagból ugyanakkora darab látszódjon a bélés mindkét szélén.
4. A füleket 15 cm-enként kell a függöny felső szélére varrni. A fülek elkészítéséhez használjunk 36×14 cm-es csíkokat. Hosszában hajtsuk félbe őket, színoldalukkal egymás felé fordítva, géppel varrjuk össze a széleket, hogy egy-egy csövet kapjunk. Vasaljuk szét a varrást, aztán fordítsuk ki a csöveket a színükre és vasaljuk laposra úgy, hogy a varrás a fül közepén fusson.
5. Hajtsunk hurkokat a fülekből (a varrással a hurok belső része felé), és helyezzük őket a függöny színén a felső szélére úgy, hogy lefelé lógjanak. Ügyeljünk rá, hogy a függönyök mindegyik szélére kerüljön egy-egy fül. Gombostűzzük és férceljük oda a füleket, majd gépeljünk végig a felső széltől 2 cm-re.
6. A szegélyhez szabjunk ki egy 15 cm széles és a füg­göny szélességével megegyező hosszúságú csíkot 4 cm ráhagyással. Hajtsunk be 1 cm-t az egyik hosszú oldal mentén, és varrjuk le. Színükkel egymás felé tűzzük rá a szegély vágott szélét a függöny felső szélére (a füleket közrefogva), és varrjunk végig a felső széltől 2 cm-re.
7. Hajtsuk át a szegélyt a függöny hátuljára, és vasaljuk le. Hajtsuk be és varrjuk le a szegély oldalsó széleit.
8. Ellenőrizzük a függöny kész hosszát. Duplán hajtsuk be az alját – ehhez szükség lehet a bélést rögzítő varrás egy részének felbontására. Hegyesszögben hajtsuk be a felhajtást a sarkoknál, és kézzel szegjük el a függönyt.

A függönyök és roletták többféle felada­tot láthatnak el, ezért az ablakok árnyéko­lását alaposan meg kell tervezni. Hol helyezkedik el az ablak? Milyen alakú vagy méretű? Mennyi pénzt szánunk rá? A külső látványt ki szeretnénk, hangsú­lyozni vagy inkább el szeretnénk rejteni? Ezek a szempontok bőven adnak gondolkodnivalót, még mielőtt a függönyök stílusáról döntenénk.

Milyen hatást szeretnénk elérni?

Vegyük fontolóra, hogy elvárásaink szerint milyen fel­adatokat kell ellátnia az árnyékolásnak. Azok a stílusok vagy összeállítások, amelyek nagyon tetszenek, nem biztos, hogy megfelelnek az igényeinknek, ezért elő­ször mindig azt döntsük el, szerintünk milyen funkciót kellene betöltenie a függönynek vagy rolettának, és hamarosan tisztán fogjuk látni a lehetőségeinket.

Hőszigetelés: A függönyök benntartják a meleget és felfogják a huzatot, különösen a régebbi házakban, ahol nincsenek jól szigetelő ablakok.

A fény kizárása: Fontos a szobába jutó fény mennyisé­gének szabályozása, különösen a hálószobában.

Védelem a nap ellen: A közvetlen napfény károsíthatja a berendezési tárgyakat, ezért napos helyiségekben hasznos lehet egy redőny.

Álcázás: A merész, fantáziadús textíliák az ablak körül elterelik a figyelmet az esetleges csúnya kilátásról.

Belátás: Ha nem szeretnénk, hogy belássanak a laká­sunkba, szükségünk van valamilyen állandó szűrőre a szobák és a külvilág között.

Anyagi megfontolások

A függöny elég drága dolog, nélküle azonban befeje­zetlennek tűnik a szoba. A díszes függönyök anyag-és munkaigényesek, ezért sok pénzt megtakaríthatunk azzal, ha saját kezűleg készítjük el őket. Jobb megoldás olcsóbb anyagból többet használni, mint drága szövet­tel garasoskodni. Az egyszínű textíliák gazdaságosab­bak, mint a mintásak. A kész függönyök olcsóbbak, mint a méretre csináltatottak.

Ha túl hosszúak lennének, könnyen felhajthatjuk a kívánt méretre. A roletták színt és frissességet kölcsönöznek az ab­laknak, ugyanakkor nem kell sok anyagot felhasznál­nunk a készítésükhöz. Egy olcsó rolettával is megaka­dályozhatjuk, hogy belássanak a szobánkba, és ha stílusosabbá szeretnénk tenni, akaszthatunk elé tüll-függönyt, amelyet az egyik oldalra félrekötünk.

Egy ilyen magasan lévő ablakot, amelyen nem lehet belátni a szobába, nem kell függönnyel fedni, elég, ha egy szép, de nem szembetűnő, ráncolt tüllfüggönnyel keretezzük.

Egyéb szempontok

A függönyök egy második keretet vonnak az ablak köré, tehát amikor a felakasztás módján töprengünk, vessünk egy pillantást az ablak körüli falra. Használjuk fel a falfelületeket a függöny arányainak javítására.

Falfelület: Bizonyosodjunk meg arról, hogy elegendő helyünk van ahhoz, hogy a függönyt szépen redőzve félrehúzzuk. Ha csak az egyik oldalon van szabad fal­felület, akasszunk egyszárnyú függönyt az ablak elé. Ha nincs elég falfelület a függöny széthúzásához, érdemesebb rolettát felszerelni.

A függöny szegélyébe ütött karikáknak köszönhetően a függöny töké­letesen egyenletes ráncokba rendeződik. Ez a megoldás különösen jól illik az elegáns stílusú szobabelsőkhöz.

Forma: A kerek vagy szokatlan alakú ablakokat nehéz árnyékolni. A függöny eltakarja a nyílászáró szép formáját, ha viszont a tetejét próbáljuk formára igazíta­ni, nem lehet elhúzni. Akasszunk átlátszó tüll- vagy necc függönyt az ablak elé, hogy az építészeti forma is érvényesüljön, és a fény is bejusson a szobába.

Méret: A nagyon kicsi ablakokra nem kívánkozik füg­göny, elég, ha bordűrt festünk a keret köré, vagy fent egy keskeny keresztdrapériát erősítünk fel. A magas ablakokra könnyebb megfelelő függönyt találni, mint a szélesekre; bizonyos anyagok nem mutatnak jól, ha az egész falfelületet beborítják, a modern panoráma­ablakokhoz pedig modern stílusú függöny illik. Mind­két esetben a választott textília szépségét vagy textúrá­ját hangsúlyozzuk, és ne bonyolítsuk a formát.

A függöny hosszúsága: Rövid, az ablakpárkányig vagy valamivel lejjebb érő függönyt főként rusztikus belső térben érdemes használni, máskülönben lehetőleg föl­dig érő függönyöket válasszunk, mert ezek elegánsabbak. Ha azonban radiátor van az ablak alatt, érdemes inkább rövid függönyt, illetve rolettát használni.

Keretezés: A függönyök keretbe foglalhatják a csodála­tos kilátást, vagy elkendőzhetik a kinti csúnya látványt. Ha a figyelmet a szobában szeretnénk tartani, alkal­mazzunk erős színeket és szembetűnő mintákat. A szép kilátás hangsúlyozására keretezzük az ablakot nem fel­tűnő, egyszínű vagy egyszerű mintájú függönyökkel.

A színek összehangolása: A fal színével tónusban megegyező anyagot használjunk, ha az ablak rossz elhelyezkedésű, nincs egyensúlyban a helyiség méretei­vel, vagy ha a szoba többi ablakán nagyon eltérő meg­oldást alkalmaztunk. A szimmetria hiánya így nem lesz olyan feltűnő.

Elegáns vagy könnyed? A nagy belmagasságú és nagy­méretű szobákhoz illenek a konzervatív, elegáns függö­nyök, kisebb, szabálytalanabb helyiségekben viszont a mutatós textíliát kell inkább hangsúlyozni, amelyet az otthonos hangulat megteremtése végett használunk.

A problémák elkerülése: A függönyök és roletták terve­zésekor vegyük számba a konnektorokat és villanykap­csolókat. Jelenlétük arra utal, hogy elektromos vezeté­kek futnak a falban, amelyek veszélyt jelenthetnek a sín vagy karnis felszerelésekor. Azt is gondoljuk át, hogy ki tudjuk-e majd nyitni az ablakot, miután a füg­gönyöket vagy a rolót feltettük. A rolók gyakran beakadnak a kifelé nyíló és a bukó-nyíló ablakokba, ezért ilyen esetben a függöny praktikusabb megoldás.

A függönybe ütött karikákon átdugott merevített drótra rögzített függöny a beugró teljes hosszában elhúzva eltakarja a mögötte lévő ablakfülkét.

Az ülőhelyek megfelelő kialakítása nagy­ban hozzájárul otthonunk kényelméhez. A különböző méretű párnák nemcsak a díszítést szolgálják, hanem puhábbá is teszik a kényelmetlen bútorokat.

Párnahuzatok készítése

A díszpárna készítése abból áll, hogy megfelelő méretű huzatot varrunk a készen kapható párnákra. A huzatot időnként le lehet venni és kimosni vagy ki tisztíttatni. A legjobb párnák tollal vannak töltve, de az olcsóbb akril vagy poliészter is majdnem ugyanolyan jó. Dísz­párnahuzatot bármilyen anyagól készíthetünk, ülő­párnákhoz és padlópárnákhoz viszont erős és mosható bútorszövetre van szükség. Ha nem bújtatós párnahu­zatot készítünk (jobbra), cipzárt vagy gombolást is kell a huzatba varrni.

Az egyszerűen megvarrható párnahuzatok többségéhez mindössze egy kevés anyagra és gombokra vagy cipzárra van szükség.

Bújtatós párnahuzat készítése

A gombolás nélküli, legegyszerűbb párnahuzathoz mindössze az elő- és hátlap anyagára van szükség.

Lépések:

1. Kiszabáskor a párna szélességéhez adjunk 4 cm varrásráhagyást, a hossz a párna hosszának kétszerese legyen, plusz 18 cm az áthajtásnak.
2. A két rövid oldalon hajtsunk be az anyag fonákjára 2-2 cm-t, vasaljuk le, és varrjuk le a széleket.
3. Hajtsuk a téglalap rövidebb oldalait egymásra úgy, hogy a hátoldalon 10 cm-rel átfedjék egymást (a szín­oldal belül legyen). Tűzzük össze a párnahuzat szabott széleit, varrjuk végig ezeket az oldalakat 2 cm-es varrás­szélességgel. Vágjuk le ferdén a sarkokat. Fordítsuk ki a huzatot, és vasaljuk le a szegélyeket. A hátulján lévő nyíláson keresztül dugjuk bele a párnát.

Székpárnák készítése

A pántokkal a székhez köthető párnák kényelmessé teszik a fa ebédlőszékeket.

1. A kötőpánt elkészítéséhez szabjunk ki az anyagból egy körülbelül 33×9 cm-es csíkot. Vasaljuk hosszában félbe, az anyag színével kifelé. Hajtsuk be a vágott széleket, és ismét vasaljuk le a pántot
2. Ezután mérjük le a párnánk méretét varrástól varrá­sig. Párnánként két szövetdarabot kell kiszabnunk, egyenként akkorát, mint a párna, az egyik oldalon hoz­záadva 2 cm-t (a cipzárhoz), és a három másik oldalon pedig 9 cm-t (a díszszegélyekhez)
3. Fektessük egymásra a két szövetdarabot színoldaluk­kal egymás felé. A cipzáras oldalon gombostűzzünk össze a két saroknál egy-egy 12 cm hosszú részt.
4. A sarkoknál csúsztassunk egy-egy pár pántot 10 cm-re a varrásráhagyásba, majd két sorvarrással varrjuk le az összetűzött részeket (így rögzítjük a pántokat).
5. Vasaljuk szét a rövid varrásokat, majd a kettő közötti nyitott szakasz befelé hajtott varrásráhagyását is vasaljuk le. Varrjuk össze a pántot az anyag színén. Ollóval vágjuk le egyenesre a pánt végeit.
6. Fektessük a cipzárt színével felfelé egy sima felület­re, és helyezzük rá a párnahuzat cipzárnyílását úgy, hogy az anyag fonákja legyen a cipzár felé. Gombostűzzük a cipzárt a helyére.
7. Az anyag színoldala felől, a lehető legközelebb a fogakhoz, varrjuk körbe a cipzárt (a varrógép cipzár­varró talpával, esetleg a normál varrótalppal).
8. Távolítsuk el a gombostűket, és húzzuk be a cipzárt. A párnahuzat két lapját fektessük egymásra szín­oldalukkal egymás felé, majd gombostűzzük és varrjuk össze a három másik oldalt. Ferdén vágjuk le a sarko­kat, így szebben tudjuk kifordítani a huzatot.
9. Fordítsuk vissza a párnát, és vasaljuk le a széleket. Egy tűvel óvatosan húzzuk ki hegyesre a sarkokat.
10. A díszszegély kialakításához 7 cm-re a széltől varrjuk végig a huzat három oldalát (azokat, amelyeken nincs cipzár). Dugjuk bele a párnát, húzzuk be a cipzárt, és kötözzük a párnát a székhez.

A székpárnákra érdemes pántokat varrni, hogy ne csúszkáljanak és ne a földön kössenek ki. A pántokat a huzat anyagából, vagy akár egyszínű, azonos vagy ellentétes árnyalatú anyagból is készíthetjük.

Az ágy- és asztalneműk többségét könnyű elkészíteni, mert főként téglalap és négy­zet alakúak, egyenes vonalú varrásokkal és egyszerű szegélyekkel. Ha kedvünk tartja, kézi vagy gépi hímzéssel vagy díszítőszegélyekkel csinosíthatjuk őket.

Megfelelő anyagok

Bár az ágyneműhuzatok eredetileg főleg lenvászonból készültek, mostanában már inkább pamutból vagy poli­észter és pamut keverékéből, illetve bármiből, ami jól bírja a gyakori mosást és vasalást. Egyes anyagok kissé összemennek az első mosáskor, ezért érdemes beavatni őket. Ruha- és inganyagból vagy poliészterrel kevert pamut ágyneműanyagból is készíthetünk abroszt és szalvétát.

• Lepedővászon: Méterre vásárolhatjuk a szokásosnál szélesebb kiszerelésben is, s így szimpla vagy dupla ágyra egyaránt varrhatunk belőle lepedőt és dunyha-huzatot hosszanti toldás nélkül.
• Pamutanyagok: Nagyon kellemesek és tartósak, de a vászonhoz hasonlóan vasalást igényelnek.
• Pamut-műszál keverék: A pamuthoz hasonló tulajdon­ságúak, de könnyebben moshatók, és alig vagy egyálta­lán nem kell vasalni őket.
• Tisztán műszálas anyagok: Nagyon gyorsan kimoshat­juk és megszáríthatjuk őket, de gyakran kellemetlenül csúszós tapintásúak és hajlamosak összegyűjteni a statikus elektromosságot. Nem nedvszívóak és nem „lélegeznek”, ezért meleg időben nem kellemes ilyen ágyneműben aludni.

Mintás vagy egyszínű?

Az ágy- és asztalneműk jó okkal voltak hagyományosan fehér színűek: a fehér anyagok viselik legjobban az állandó mosást és vasalást, különösen forró vízben, amelyre abroszok esetében gyakran szükség lehet. A jól karbantartott fehér huzat elegáns benyomást kelt. Megéri a fáradságot, ha szépen fehérített és keményí­tett kisebb hímzett kézimunkákkal díszítjük az étkező­asztalt vagy az ágyakat. Ágyneműhuzatot sötét színű vagy mintás anyagból is készíthetünk, ezek azonban óhatatlanul megfakul­nak a gyakori mosástól, és már akkor kopottan néznek ki, amikor hasznos élettartamuk még le sem járt. Jobb megoldásnak tűnik az, hogy halványszínű anyagon élénk árnyalatú díszszegélyt alkalmazunk.

A lepedők és párnahuzatok készítésére eredetileg lenvásznat használtak, ma már azonban sok más alapanyagból is készítenek ágyneműhuzatot.

Ágytakarók készítése

Ágytakarót könnyű készíteni. Lefedhetjük vele csak a párnát és a paplant, vagy az egész ágyat is úgy, hogy az ágy lábánál és oldalainál egészen a padlóig leérjen. Agytakarókat a többi ágy neműhöz képest kevésbé tartós anyagból is készíthetünk, mert ezeket nem kell olyan gyakran mosni vagy tisztíttatni.

Agytakaróhoz szabványszélességű anyagot használ­hatunk, de ez azt jelenti, hogy szinte biztosan lesz egy-két varrás a kész darabon. Ha ez a helyzet, csak hasonló súlyú anyagokat társítsunk, és úgy helyezzük el a varrásokat, hogy egy egész anyagszélesség kerüljön középre, a két szélére pedig keskenyebb darabok. Amennyiben össze kell varrnunk az anyagokat, próbál­juk a varrást a lehető legjobban elrejteni, vagy talál­junk valamilyen esztétikus megoldást, például varrjunk csipkeszalagot a két rész közé.

Arra ügyelni kell, hogy az ilyen díszítőelemeket ugyanúgy lehessen mosni, mint magát a szövetet. A nehezebb textíliákból lehet a legszebb ágytakaró­kat készíteni, ha azonban mégis könnyebb anyagot választunk, béleléssel és az ágytakaró szélére varrt szegőszalaggal adhatunk neki tartást. Az ágytakaró sarkait szögletesen hagyhatjuk, de le is kerekíthetjük, hogy ne söpörje a földet. A széle sima maradhat, vagy körben rávarrt szegéllyel díszíthetjük.

Három részből álló ágytakaró készítése

A jobbra lent látható nagyméretű ágytakaró három különböző szövetből készült, amelyeket az oldalsó szövött széleik mentén varrtak össze, és duplán vissza­hajtott szegélye van.

1. Mérjük le a bevetett ágyat, kezdjük a fejrésznél és folytassuk a párnákon át az ágy végénél le a padlóig. Adjunk hozzá 8 cm-t a két varrásnak. Mérjük le a kivá­lasztott anyagokból az ágytakaró szélességének meg­felelő hosszt. Hagyjunk rá körben 5 cm-t a szegélynek.
2. Vágjuk le a szövetekből a megfelelő méretű dara­bokat. A színükkel egymásra fektetve varrjuk össze a részeket 2 cm-es varrásszélességgel. Mindegyik varrás elején és végén néhány oda-vissza öltéssel biztosítsuk a varrást. (Amennyiben levágjuk az anyag szövött széle­it, tisztázzuk el a varrásszéleket.) Hajtsuk szét a varrást, és vasaljuk le.
3. Körben hajtsunk be kétszer 2,5 cm-t, és varrjuk le. Megjegyzés: ha a szövetek nagyon elütnek egymástól, érdemes rászánni az időt, hogy mindegyiket a neki megfelelő cérnával varrjuk, hogy tökéletes legyen a takaró szegése.

Ágytakaróval elrejthetjük a szoba dekorációs összeállításától elütő ágy­neműket (általában paplan- és párnahuzatokat), amelyeket túl drága lenne lecserélni.

Asztalnemű

Mivel az étkezés és a vendéglátás manapság jóval kevés­bé előírásos módon zajlik, nincs szükség arra, hogy te­lepakoljuk az asztalt a hagyományos porcelánokkal és evőeszközökkel. Az asztal feldíszítése leginkább kreati­vitásunk függvénye, még szűkös anyagi keretek között is. A terített asztal lehet hűvös, határozott hangulatú fehér vagy élénk színű, vidám és laza. Egyszerű deko­rációs megoldás az, ha egy második terítőt helyezünk az egyszínű abroszra. Ez a második lehet valamilyen feltűnő anyag, amely önmagában nem elég nagy asztal­terítőnek, vagy egy hosszú selyem- vagy brokátcsík, esetleg hímzés, amelyet asztali futóként használunk.

A modern étkezést vidám és kötetlen élménnyé varázsolja az élénk színek és minták keverése a poharakon, tányérokon és asztalneműn.

Keverés és párosítás

Az étkezőasztalra terített feltűnő, nyomott mintás anyag szinte az egész helyiséget díszíti. Nem feltétlenül kell az abrosznak és mindennek, ami rajta van, tökéle­tesen összeilleni, és jutányos áron akár viszonylag drá­ga anyagmaradékot is vásárolhatunk abrosznak, ami túl kicsi függönynek vagy bútorhuzatnak. A színek és minták ügyes keverésével mutatós hátteret teremthe­tünk az egyszínű tányéroknak és tálaknak. A különféle textíliákat azonban – bármilyen lezsernek tűnjön is a terített asztal – csak bizonyos szabályok betartásával lehet hatásosan keverni.

A sikeres összeállításhoz közös nevezőre kell hozni a részleteket:

• Az anyagok összeválogatását alapozzuk közös mintá­ra, például csíkokra, kockákra vagy virágmintára.
• Válasszunk rokon színű textíliákat – még akkor is, ha a mintázatuk eltérő.
• Vásároljunk hasonló textúrájú anyagokat – csak durva, matt vásznakat, csak könnyű és áttetsző, vagy csak fémes szegélyű szöveteket.
• Válasszunk hasonló tónusú anyagokat – telt, élénk, csillogó árnyalatokat vagy lágy pasztellszíneket.

Abroszok és szalvéták készítése

Ha nekünk tetsző színben magunk szeretnénk abro­szokat és szalvétákat varrni, remekül felhasználhatjuk a szép maradék anyagokat.

1. Szabjuk ki az anyagot, beleszámítva körben a szeges­hez szükséges mennyiséget is (1. a túloldalon), és ha kell, varrjuk össze a darabokat, hogy megkapjuk a kí­vánt szélességet. A széleket duplán behajtva szegjük be.
2. Hogy szebb legyen a szeges, 10 cm hosszan vágjuk le ferdén a sarkokat. Hajtsuk be keskenyen, és vasaljuk le a fonákoldalra a ferde anyagszélt, majd körben hajt­suk be és vasaljuk le az egyenes széleket, hogy a sarkok tökéletes negyvenöt fokos szögben illeszkedjenek.
3. Nyissuk fel a levasalt oldalakat, és hajtsunk be az egyenes szélekből körülbelül 1 cm-t. Vasaljuk le. Hajtsuk vissza körben a szegélyt, és szükség esetén gombostűzzük le vagy férceljük végig. A belső széléhez közel, varrógéppel varrjuk körben le a szegélyt.

A tányéralátétként és asztali futóként alkalmazott pasztellszínű csíkos anyag, amint az a képen is látható, kellemes kontrasztot képez az egy­színű, gyöngyházfényű tányérokkal.

A rengetegféle lakástextília bő választékot kínál, de vigyázzunk, nehogy feldolgozá­suk során összemenjenek vagy károsodja­nak. Ruhaanyagokat is felhasználhatunk lakástextíliaként, bár ezek nem olyan erősek, és kevésbé ellenállóak az erős napfény okozta fakulással szemben.

Természetes szövetek

A lakástextíliaként alkalmazható természetes rostok száma behatárolt, de a belőlük előállított textúrák és minták választéka szinte végtelen. A szövőiparban számos módszert fejlesztettek ki, amelyek segítségével ugyanabból a rostból puha, merev, rugalmas, sima vagy durva szövetet lehet gyártani.

Pamut

A pamut viszonylag gazdaságosan előállítható, rendkí­vül sokoldalú anyag. Festhető, sima felülete alkalmas a nyomott minták készítésére, és pamutszálból nehéz kárpitpamutot vagy könnyű, áttetsző muszlint is lehet szőni. Nem fényűző, ám erős és praktikus anyag.

Lenvászon

A jellegzetesen „ropogós”, száraz, kellemes textúrájú vászon drágább, mint a pamut, mert előállítása időigé­nyesebb. Annak ellenére, hogy erős és sima, könnyen gyűrődik, azt is mondhatnánk, hogy tulajdonképpen a gyűrött felület az anyag védjegye. Gyakran keverik pamuttal, és az így kapott vászon mindkét anyag leg­jobb tulajdonságait egyesíti. Általában abroszok és szalvéták készítésére használják.

Gyapjú

A birkagyapjú természetes göndörségének köszönhe­tően puha, meleg anyag, amelynek csodálatos az esése, és mély, telt színekre festhető. Hajlamos az összemenésre, ezért lakástextilek gyártásakor gyakran keverik más rostokkal.

Selyem

A valódi selyem, amelyet a selyemhernyó lárvái által font selyemgubóból nyernek, a legfinomabb és legsi­mább természetes rost. A fényes selyemszál és a belőle szőtt textília finoman előkelő. Az olcsóbb, könnyű indiai vagy kínai selymekből csodálatos függönyöket le­het készíteni, de ezek az anyagok általában keskenyebb kiszerelésben kaphatók, mint az európai selymek.

Kender és juta

A juta meglehetősen durva rost, a kender azonban nagyon hasonlít a lenvászonhoz abban, hogy fényes, rendkívül tartós és gyűrődésre is hajlamos. Nem min­dennapos portéka, bár a gyártók mostanában azzal kísérleteznek, hogy pamuttal vagy selyemmel keverve függöny- és kárpitanyagokat készítsenek belőle.

A természetes szövetek, mint a pamut vagy a lenvászon (amelyeket a gyapotcserje, illetve a len rostjaiból készült fonalból szőnek), jó és tartós lakástextíliák.

Szintetikus és különleges szövetek

A műszálas anyagokat, például a poliamidot (nejlon) vagy a poliésztert könnyebb tisztítani, mint a természe­tes szöveteket. A poliészter függönyöket például ki lehet mosni anélkül, hogy összemennének, és a pamut­ból, muszlinból vagy csipkéből készült függönyökkel szemben alig vagy egyáltalán nem kell őket vasalni.

A szintetikus rostokat eredetileg a drága természe­tes rostok, például a selyem helyettesítésére fejlesztet­ték ki. A textiltervezők új generációja azonban úgy használta ki e rostok sokoldalúságát, hogy pompás, innovatív anyagokat állítottak elő belőlük – utánzatok helyett. A természetes rostok néhány százaléknyi nej­lon- vagy poliészterszállal keverve jobban ellenállnak a mindennapos igénybevételnek.

Különleges kelmékből, például egy régi faliszőnyeg­ből vagy selyembrokát kárpitból rolettát vagy díszpár­nahuzatot készíthetünk, ám a régi kelmékkel óvatosan kell bánni, és nem biztos, hogy kibírják a túl sok feszí­tést és a bonyolult varrási technikákat.

Bőr és velúr

A bőr és a velúr kiváló lakberendezési alapanyag. A kanapé vagy karosszék valódi bőrrel történő behúzá­sát hagyjuk szakemberre, de akár egy kezdő is sikerrel próbálkozhat bőrszabászattal, például, ha egy egyszerű díszpárnahuzat készítése a cél. A műbőrök és művelúrok napjainkban már szinte megkülönböztethetetlenek a valódiaktól, és mivel méteráruként kaphatók, sokkal könnyebb a felhasználásuk.

A valódi (és a mű) bőrt és velúrt nehéz varrni, ezért próbáljuk a munkát úgy megtervezni, hogy minél kevesebb varrást kelljen készíteni. Használjunk vastag pamutszálat és speciális kézi vagy gépi bőrvarró tűt (háromszög alakú heggyel), hogy az öltések helye ne legyen feltűnő. Gépi varrásnál tegyünk a bőrre, a varrógéptalp alá selyempapírt, azzal együtt varrjuk a darabokat. A papírt utólag letéphetjük.

Műanyag borítású anyagok

Műanyag bevonatú textíliákból vidám és tartós térítő­ket készíthetünk a többfunkciós helyiségek asztalaira. A műanyag asztalterítőket lehetőleg ne varrjuk, mert az öltések okozta lyukak meglátszanak az anyagon, és a varrás mentén könnyen el is szakadnak. Nem szabad őket összegombostűzni vagy összefércelni sem, és a változtatások is meglátszanak rajtuk. Ha mégis varrni kell, alkalmazzunk hosszú gépi öltéseket. A forró vasa­ló megolvasztja az anyagot, ezért az ujjunkkal simítsuk le, vagy egy nehéz könyvvel préseljük le a varrásokat.

Szőrmék

Szőrméből puha díszpárnahuzatot készíthetünk, vagy az ágyra, illetve a fotelokra teríthetünk egy-egy szőrme­darabot. A többi különleges anyaghoz hasonlóan ne sokat szabjunk ezeken az anyagokon. A varrásvonalakat először tűzzük össze, mert a szőrszálak miatt varrás közben a rétegek elcsúszhatnak egymáson.

A műszőrme díszpárnahuzatok azért népszerűek, mert a puha, vastag anyag feldobja az egyszerűen berendezett modern háló- vagy nappali szobát.

Mivel a párnahuzatokhoz csak kevés anyagra van szükség, fényűző vagy különleges anyagok beszerzését is megengedhetjük magunknak, ezek kiterjedtebb alkalmazása amúgy is vizuálisan zavaró lenne.

Formabontó és „techno „anyagok

Egyes modern textíliák különleges szövési vagy hurkolási technikával, illetve áttört vagy háromdimenziós mintákkal készülnek. Időnként több réteget szőnek össze, esetleg apró díszeket, például gyöngyöket vagy flittereket szőnek az anyagba.

Ilyen anyagok varrásához használjunk műszálas cérnát, mert vágáskor nagyon erősen rojtozódnak, és szerkezetük miatt nehéz láthatatlan öltésekkel dolgoz­ni rajtuk. Hagyjunk rá bőven anyagot a sarkok varrásá­nál vagy a felhajtásoknál, és kerüljük a túlságosan bonyolult szabást igénylő megoldásokat.

Fényáteresztő függönyök

Ezek anyaga többnyire világos és könnyű, már a leg­kisebb szellő is meglebbenti őket, de vannak sötét, telt ékszerszínekben pompázó változatok is. Megszűrik az éles napfényt, és napközben nemigen látni be kívülről a leeresztett függönyön keresztül. Este azonban, ami­kor villanyt gyújtunk, már nem töltik be ezt a funkciót, ezért valamilyen vastagabb sötétítőfüggönyre vagy roló­ra van szükség a külvilág kizárására. A fényáteresztő függönyöket a maguk egyszerűségében, bonyolult varrás, hajtogatás és alakítás nélkül lehet használni.

A fényáteresztő függönyöket vásárlás előtt érdemes a fény felé tartva is megnézni, mert a fényviszonyok a függöny színét és látható textúráját egyaránt befolyá­solják. Egyes függönyanyagok fényesek és élénk színű­ek, esetenként merész „techno” szövéssel készülnek, míg mások a hagyományos géz és pamut lágy, fátyol­szerű jellegével bírnak. A vászonalapú fényáteresztő függönyök jellegzetesen enyhén gyűröttek. Gyakran szintetikus szálat is tartalmaznak, ami megkönnyíti a mosásukat.

A fényáteresztő függönyanyagok megszűrik a napfényt, és meg­akadályozzák a belátást. Az éjszakai elfüggönyözésre és a meleg benntartására használjunk másik árnyékoló eszközt, például rolót.

Muszlin

Muszlinnak nevezik a lágy esésű, matt, fényáteresztő, gyakran hímzett vagy nyomott mintás anyagokat. Az olcsó muszlin, vagy gézfüggöny nagy méretekben alkalmazva kitűnően mutat, de nem túlságosan tartós. Mosáskor összemegy és elveszíti a tartását, ezért leg­inkább rövidtávon érdemes felhasználni, és újra cse­rélni, amikor már elhasználódik. A valamivel drágább pamut és pamutkeverék fényáteresztő függönyök általában hosszabb élettartamúak.

Organza

A keményített fényáteresztő függönyöket organzának nevezzük. Tetszetősök és ünnepélyesek, gyakran fém- vagy opálfényű szálakat is tartalmaznak, amelyek megcsillannak, ha a szellő meglebbenti a függönyt.

Csipke

A csipkefüggönyök akkor mutatnak a legjobban, ha simán, szinte panelként függesztjük fel őket, hogy a mintázatuk minél jobban érvényesüljön. A nehezebb csipkéket ki lehet keményíteni, és rolettát is készíthe­tünk belőlük, míg a többi fényáteresztő függönyt csak akkor lehet rolettának felhasználni, ha magas a pamut vagy lenvászontartalmuk.

Fényáteresztő függönyök felakasztása

Ezekkel a könnyű textíliákkal könnyebb bánni, mint a vastag függönyökkel, mivel béleletlenek, és felakasz­tásukhoz nincs szükség erős karnisra vagy függönysín­re. A merevített drótkábel jó megoldás, de a könnyű függönyöket az anyag szélére varrt dupla szegélybe dugott rúd segítségével is felerősíthetjük. A karikákkal, szalagokkal vagy csipeszekkel a karnisra erősített fény­áteresztő függönyök is jól mutatnak.

A fényáteresztő függönyök ápolása

A fényáteresztő függönyök egy része mosható. Kímélő programmal, alacsony fordulatszámon mossuk ki őket a mosógépben, hogy ne gyűrődjenek össze. A műszál kevés vizet szív magába, ezért mosás után azonnal visszaakaszthatjuk a függönyt a helyére. A csipke-, a pamut- és a vászonfüggönyök összemehetnek, vasa­lást igényelnek, és többszöri mosás után elveszíthetik tartásukat. Célszerű varrás előtt beavatni az anyagot, és a biztonság kedvéért mindig végezzünk próbamo­sást egy kis mintadarabbal. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, vigyük a függönyt inkább vegytisztítóba.

A fényáteresztő függönyanyagok nem csak ablakokra használhatók. Ez a hímzett muszlinfüggöny kettéválasztja a teret anélkül, hogy csök­kentené a beáramló napfény erejét.

Mielőtt eldöntenénk, hogyan rendezzünk be egy szobát, gondoljuk át a helyiség rendeltetését, és ne a mások elvárásainak, hanem saját ízlésünknek és életstílusunk­nak megfelelően rendezzük be. Ne válaszunk bútorokat és berendezési tár­gyakat, amíg nem döntöttünk a felújítási terv minden részletéről.

Lakberendezés vagy divat?

A lakberendezés igen körültekintő döntéshozatalt kíván. Nem pusztán arról van szó, hogy egy helyiséget ezzel-azzal telerakunk, bármily sikkesek és divatosak is ezek a tárgyak. Tegyünk különbséget a tudatos, magas szakmai színvonalon űzött lakberendezés és a divat között. Az előbbi az igényeinknek megfelelő belső tere­ket hivatott létrehozni, míg az utóbbi csupán stílusok és színek múló hóbortja.

Talán nem mindenki hajlandó időt és fáradságot szánni kollázs készítésére, de azért érdemes egymás mellé kirakni a textilmintákat egy félreeső sarokban, ahol nyugodtan elnézegethetjük egy darabig az összeállítást. Elképzelhető, hogy az, ami elsőre-annyira tetszett, néhány hét múlva már nem is tűnik olyan szépnek, és eltöprenghetünk rajta, vajon a kivá­lasztott színek és minták beválnak-e, vagy esetleg szük­ség van némi módosításra.

Ne feledjük, hogy a szövetek jelentősen eltérhetnek mind textúra, mind minőség és ár tekintetében, ezért egyesek jobban beleillenek az adott lakberendezési tervbe, mint mások.

A textíliák kiválasztása

A textíliák nem egyformák, ezért legelőször azt kell megtudnunk, hogy az az anyag, amelybe beleszeret­tünk, megfelel-e a célnak.

Legjobb, ha először csak egy métert vásárolnunk a kinézett kelméből, mielőtt belevágnánk egy nagyobb beruházásba. így kitapasztalhatjuk, milyen az anyag esése és a tapintása, hogyan illik a mintája az ottho­nunk stílusához, és hogy a színek valóban tetszenek-e és jól mutatnak-e a kiválasztott helyen.

A képen látható függönyökhöz használt vastag textíliának jó az esése, és kiváló hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, így megőrzi a szoba melegét, amikor éjszakára behúzzák.

Esés

A vastag szövetekből, például bársonyból, kiváló hang-és hőszigetelő függönyt lehet készíteni, a nagyon ne­héz anyagokat viszont leginkább ülőbútorok kárpitozá­sára lehet felhasználni, mert függönyként túl merevek lennének. Jól mutatnak viszont római rolóként, ahol a könnyebb textíliák túl vékonynak tűnnének.

Fényáteresztés

A helyiségbejutó külső fény mennyiségét a függöny-anyag vastagságával vagy áttetszőségével variálhatjuk: kellemesen szűrt világítást alakíthatunk ki, amely mel­lett dolgozni lehet, vagy félhomályt, ami segít elaludni.

Fakulás

Egyes textíliák, például a selymek, különösen érzéke­nyek az erős napfényre, és hamar kifakulnak. Világos szobákban érdemes a függöny mellett rolettát is felten­ni, hogy óvjuk a függöny finom anyagát a naptól.

Ár

Az olcsóbb szövetek általában nem olyan tartósak, mint a drágák. Nagyszerű hatást lehet azonban elérni sok olcsó textíliával, amelyeket később, ha meguntuk őket, könnyebb szívvel cserélünk le.

Az anyagok szélessége

A lakástextíliák többsége 140 cm széles. Néhány pamut vagy tüll függönyanyag ennél szélesebb is lehet, a kele­ti selymek viszont sokkal keskenyebbek.

Színárnyalat

A tapétatekercsekhez hasonlóan a textilvégek között is lehet árnyalatnyi eltérés az anyag színében, ezért ügyel­jünk arra, hogy mindjárt az elején elegendő mennyisé­gű anyagot vásároljunk, mert később meglehetősen nehéz lesz ugyanazt az árnyalatot beszerezni.

A fényáteresztő függöny nem sötétíti be a szobát, viszont napközben megakadályozza a belátást. A textúráit anyagok változatosabbá teszik az egyszínű fehér színösszeállítást.

Ha van valamilyen különleges elem a fel­újítandó szobában, azt minták segítségé­vel kihangsúlyozhatjuk. Egy-egy falfülke, kanapé, sőt akár függöny is fókuszponttá válhat, ha a mintákat körültekintően használjuk.

Központi elemek

A legnyilvánvalóbb központi elemek az ablakfülkék és a beugrók, valamint a kandallók. Mintás burkolattal ezek bármelyikét kihangsúlyozhatjuk. A kandallót például kiemelhetjük a körülötte alkalmazott meleg tónusú, modern falburkolattal, egy falfülkét színes mintákkal tehetünk központi elemmé. A hatást a többi fal egyszínűre festésével ellensúlyozhatjuk. Az ablak-fülkéket gazdag mintázatú, földig érő függönyökkel emelhetjük ki. Az fenti megoldás ellentéte legalább ilyen sikeres lehet. Például a szoba nagy részét finom mintákkal díszíthetjük, miközben a hangsúlyozni kívánt beugróban lévő falfelületet egyszínűre festjük, hogy háttérként szolgáljon egy dísztárgyakkal meg­rakott polcnak vagy néhány szép képnek.

A mintás tapétával borított fal kiemeli az ágyat, ugyanakkor az alvásra, illetve mosdásra szolgáló részek vizuális elválasztásával segít a nagy­méretű szoba funkcionális megosztásában.

Ebben a főként egyszínű felületekkel rendelkező hálószobában rögtön megakad a szemünk a pompás, földig érő, kék alapon arany mintás függönyökön.

Kiemelt fal

A lenyűgöző kandallókkal, érdekes szögletekkel és beugrókkal, mennyezetgerendákkal, kazettás falakkal és ajtókkal, mennyezeti rozettákkal vagy ablakfülkékkel rendelkező régebbi ingatlanoktól eltérően a modern otthonok falain és mennyezetén nincsenek érdekes építészeti elemek. Ezt az egysíkúságot azzal ellen­súlyozhatjuk, hogy – bármilyen méretű szobában egy-egy falat kiemelünk, például valamilyen érdekes mintájú tapétával. Egy ilyen fal akkor is hasznos lehet, ha segít elvonni a figyelmet az ablakunk előtt lévő nem túl esztétikus kültéri látványról.

A meglepően merész függöny a leghangsúlyosabb elem az egy­szerűen berendezett, nagy és sima falfelületekkel rendelkező szobában.

Nagy szobákban érdemes mintás tapétát használni egy vagy két falfelület, illetve a kéménytest burkolásá­ra. A nagyméretű geometrikus minták például igen látványosan díszítenek.

A többfunkciós helyiségek, mint amilyen az étkező­konyha, az ebédlővel kombinált nappali vagy a dolgo­zószobának is használt hálószoba, mintás és sima felületek ügyes alkalmazásával egymástól vizuálisan elkülönülő részekre oszthatók. A legjobb, ha egyszerű és harmonikus színeket alkalmazunk, és különleges minták segítségével tereljük el a figyelmet a kevésbé látványos területekről.

Meglévő minták

Ha nincs más választásunk, mint hogy egy korábban lerakott mintás padlószőnyeghez, függönyhöz vagy ülőgarnitúrához alkalmazkodjunk, kizárólag egyszínű, egymással kontrasztot képező falak és egyszerű szövésű anyagok jöhetnek szóba.

A kívánt hatás elérése szempontjából a textúra is fontos elem, érdekes fókusz­pontokat lehet kialakítani segítségévek a textúráit felületek a falakon, a bútor­zaton és a padlón is hozzájárulhatnak a hibák, egyenetlenségek elrejtéséhez.

Textúra és szín

A textúra hatással van arra, hogyan látjuk a színeket: egy durva, rücskös textília például másmilyennek lát­szik, mint egy ugyanolyan színű, fényvisszaverő felület. Meghatározó elem, amelyet számításba kell venni a berendezés tervezésekor. A durva felületek szétszórják a fényt, és sötétebbnek, tompábbnak láttatják a színe­ket. Bizonyos helyzetekben érdekes árnyékokat vetnek. A sima felületek ezzel szemben visszaverik a fényt, és a színeket világosabbnak és élénkebbnek mutatják. Még a fekete vagy nagyon sötét falak is képesek csekély mértékben visszaverni a fényt, ha magas fényű festék­réteggel fedjük le őket.

A színek, minták és textúrák egyensúlyba állítása meglehetősen nehéz feladat, de ha a képen látható összeállítás alapját is jelentő természetes színeket és textúrákat választjuk, nem nyúlhatunk nagyon mellé.

Hangulatok kialakítása

A sima felületek, különösen feketével vagy fehérrel tár­sítva, hideg, tiszta, szellős hangulatúak. Az ilyen össze­állítások jól mutatnak a fürdőszobában vagy egy egy­szerűen berendezett dolgozószobában. Hálószobákban vagy gyertyafényes ebédlőkben viszont a textúráit felü­letek kellemesebb hangulatot teremtenek, különösen tompább színekkel és tónusokkal társítva.

Színek, minták és textúrák ötvözése

Ahogyan egyetlen szín túlsúlya nyomasztó és unalmas, egyazon textúra eltúlzott alkalmazása is hasonló hatású lehet. Ugyanakkor bonyolult színösszeállításokban ér­demes a textúrák és minták számát korlátozni, nehogy az összhatászavaró legyen. Ha például többféle barna és bézs tónusú textúráit felület van a szobában, a többi szín esetében korlátozzuk a minták változatosságát, és maradjunk a sima felületeknél.

Különféle textúrák

Textúrát – amint az az alábbi mintagyűjteményből is kiderül – nemcsak szövött textíliákon, hanem szinte minden felületen találunk a falaktól a padlóig, a durva, természetes rostoktól a sima csempékig.

A geometrikus textúráit padlóburkoló anyag a hagyomá­nyos szőnyegpadló újszerű változata. Az aprólékos, strukturált modern minta minden lakberendezési stílushoz illik.

Ez a textúráit természetes padlóburkoló, amely több különböző színű szál összeszövésével készült, hasonlít a tweedszövethez. Mivel festetlen, a lágy zöld és karamellszínek eredeti formájukban érvénye­sülhetnek.

A domború, geometrikus csíkokkal díszített műszálas velúr egyszerű szövet, amely díszpárnahuzatként vagy függönyként pompásan mutat.

A falburkoló anyag érdekes felületével díszít a maga egy­szerűségében. Kellemes hátteret alkot, amely különösen jól illik nappali szobákba és hálószobákba.

A kerámiacsempék sima, fényes felületűek. Ez a delfti csempe konyhákban vagy fürdőszobákban, esetleg hagyományosabb stílusú helyiségekben a kandalló körül alkalmazható.

A bordázott grafithatású gyanta ipari környezetet idéző padlóburkoló anyag. A tartós és ultramodern borítás jól mutat falakkal kevéssé tagolt lakásokban fémlépcsőkkel és lakkozott betonfalakkal párosítva.

A természetesen gyűrött, behúzott, darázsolt (szmokkolt) vagy dombor szövésű anyagok bonyolult felületét szövéssel alakítják ki vagy tartósan fixálják, így az anyagmosás után is megőrzi az eredeti textúrát.

A matt, finoman textúrált, tapétát a halvány aranyszínű, hajszál­vékony csíkok teszik különlegessé. A fényes anyagok közül az elegáns patinás vagy antikolt kivitelűeket válaszuk.

Egyetlen minta egyszínű felülettel törté­nő összehangolása is kellő körültekintést és tervezést igényel. A minta méretét, stílusát és színeit egyaránt gondosan ki kell választani, hogy harmonizáljon a lakás berendezésének többi elemével. Amikor pedig két vagy több minta társításáról van szó, a kihívás még ennél is nagyobb

Méret, forma és szín

A minták összeválogatása természetesen egyéni ízlés kérdése, a hatásos, kiegyensúlyozott látvány kedvéért azonban mindenképpen meg kell teremteni a színek vagy a téma valamifajta egységét.

• A minták méretét, színét és formáját tekintve három lehetőség kínálkozik.
• Azonos méret és forma, de eltérő szín, például virágminták esetében.
• Azonos formájú és színű, de eltérő méretű minták, például különböző szélességű csíkok.
• Azonos színű és méretű, de eltérő formájú minták, például geometrikus és virágminták keverése.

Hatásos ellentétek

A fentiek közül valószínűleg az első a legegyszerűbb módszer a minták társítására: válasszunk azonos mére­tű és rajzolatú mintákat, amelyek csak színben térnek el egymástól. Ez esetben mindössze olyan színeket kell választanunk, amelyek a korábban leírt alapelveknek megfelelően jól összeillenek vagy ellen­tétbe állíthatók egymással.

Ha kisméretű, szabályos mintákat szeretnénk kom­binálni nagy, feltűnő mintákkal, ügyeljünk rá, hogy a kétféle mintát a szín összekapcsolja. Ha a két minta színei egymáshoz közel helyezkednek el a színkörben, a kombináció sikeres. Azzal is kellemes hatást érhetünk el, ha nagyméretű, feltűnő mintát párosítunk ugyanennek vagy egy hasonló mintának kisebb méretű változatával azonos színösszeállításban. Ez a megoldás különösen a gyerekszobában mutat jól.

A nagyon eltérő minták – mint a toile és a kockák szintén harmonizálhatnak, amennyiben főbb színeik illenek egymáshoz. Általános szabályként elmondhat­juk, hogy minél összetettebbek a minták, annál egysze­rűbbeknek kell lenniük a színeknek, hogy elkerüljük a diszharmóniát. Válaszunk egyetlen fő színt és kevés, vele kontrasztot képező színt tartalmazó mintákat, vagy olyanokat, amelyeknek két egymáshoz közeli tónusú fő színe van, esetleg kombináljunk egymással komplementer színeket, és kapcsoljuk össze őket semleges tónusokkal.

Ne féljünk a minták keverésétől – a falakon, a széken megjelenő minták hasonlósága és a rokon színek garantálják a kombináció sikerét.

A képen látható kockákhoz és csíkokhoz hasonló geometrikus minták keverése modern összhatást eredményez, amely azért sikeres, mert a minták azonos színűek.

A szín és a szövetanyag azonossága biztosítja, hogy ezek a nagyon eltérő minták sikerrel társíthatok anélkül, hogy bármelyik is domináns szerepet kapna.

Tematikus minták

Az előző oldalon bemutatott „biztonságos” mintatársítási lehetőségek trükkösebb változata az, ha tematikus mintákat választunk (például mesehősöket ábrázoló ágyneműt és tapétát). Ilyenkor jobb a saját ötleteink alapján egyedi megjelenésű szobát kialakítani, mint készen kapható összeállítást vásárolni.

Válasszunk egy témát, amely illik a szoba funkciójá­hoz – például fűszernövényeket a konyhába, borosüve­geket az ebédlőbe, a dzsungel állatait a gyerekszobába vagy a holdat és a csillagokat a hálószobába. Ez a deko­ráció vezérfonala, miközben teljesen eltérő mintákat kombinálunk, de azért ne feledkezzünk meg a szoba méretével, a színek társításával, a minták méretével, a textúrával és a megvilágítással kapcsolatos általános irányelvekről sem.

A tematikus szobába szánt mintás tapéták, textíliák, csempék és kiegészítők felkutatása valódi élvezet lehet, de vigyázzunk, nehogy elszaladjon velünk a ló, és a végeredmény rettenetes zűrzavar legyen. Ne feledjük, hogy a kevesebb a több, és az egyensúly megteremtéséhez néhány egyszerű színre van szükség. Ajánlatos kollázst is készíteni.

A lakberendezésben felhasznált minták mérete a szobát uraló hatalmas, ismétlő­dő motívumoktól egészen a messziről alig látható, apró mintákig terjed. Ne féljünk őket használni – olykor a legmerészebb mintákkal érjük el a legjobb hatást.

Nagyméretű minták

A nagy minták alapos tervezést igényelnek. Ha a motí­vum színe erős ellentétben áll a hátterével, ezek köré a színek köré kell megtervezni a berendezés többi elemét. A nagy, feltűnő minták általában kiemelik a formát. Akkor mutatnak a legjobban, ha nyitott, tágas terek­ben, nagy felületen alkalmazzuk őket, például nagy helyiségek padlóján, ágyterítőkön vagy lépcsők melletti falakon, ahol a minta teljes egészében látható anélkül, hogy a különböző berendezési tárgyak eltakarnák az egyes részleteit.

A képen látható összeállításban a nagy- és kisméretű minták egyen­súlyát feltűnő mintájú, földig érő függönyök és a viszonylag kis mintás díszpárnák párosítása adja.

A nagyméretű minták a falon hatásos hátteret nyújtanak a sima fehér berendezési tárgyaknak ebben az egyszerű, mégis különleges monokróm színösszeállításban.

A sötét színekhez hasonlóan a nagy minták is elő­nyösen mutatnak a tágas szobák egyik falán, ahol a helyiség fókuszpontjaként vagy az egyébként egy­szerű berendezés hátteréül szolgálnak. Ügyeljünk azonban arra, hogy a nagy minták közelítő hatásúak, és általában a kisméretű helyiségeket még kisebbnek láttatják. Ne használjunk nagy mintákat olyan szobá­ban, amelynek sok ablaka és ajtaja van, sőt alkóv is van benne, mert ezeknél a minta megszakad. Ha azonban fokozni akarjuk a tér intenzitását, ezt nagy minták alkalmazásával kisméretű szobákban is elérhetjük.

Ne használjunk nagy mintás anyagot ülőbútorokon, ahol nem tudnak teljes terjedelmükben érvényesülni, és nehéz megoldani, hogy a minta egyenesen álljon. Praktikusabb a kanapéra apró mintát választani, amely lehetővé teszi, hogy a párnáit bármilyen elrendezésben használhassuk, és így egyformán kopjanak.

Egy apró mintás tapéta tökéletesen mutat sok kiszögellést tartalmazó helyiségekben. A képen látható fürdőszobában optikailag nagyítja a ferde mennyezetű teret, amelyben még egy alkóv is van.

Kisméretű minták

Ezek a minták jobban illenek a kis terekhez. Különö­sen hatásosak ferde felületeken, például a tetőtérben, ahol az apró virágminták nagyítják a teret.

A kisméretű minták másként mutatnak nagy felüle­ten, ezért nem szabad egy apró mintadarab alapján dönteni. Az egészen apró minták néha teljességgel elveszítik jellegüket, amikor az egész falfelületre alkal­mazzuk őket, és különálló minták helyett textúraszerű benyomást keltenek. Mások távolabbról nézve egyszí­nűnek látszanak, s ezért rendkívül egyszerű őket bele­illeszteni a színösszeállításunkba.

A kisméretű, szabályos minták, mint amilyen ez a szép virágminta jól társíthatok nagyobb, feltűnőbb mintákkal, ha ugyanazokból a színekből állnak.

Mindenkinek magá­nak kell eldöntenie, hogy a kisméretű mintát egyetlen tónusként hagyja-e érvényesülni az egész szobában, vagy valódi egyszínű területekkel párosítja. Általában véve az egyszínű és a mintás területek kiegyensúlyozott együttese jólesik a szemnek. Ne alkalmazzunk kis min­tákat nagy helyiségekben, mert a felület pöttyösnek tűnhet. Tartózkodjunk attól a fajta egyensúlytól, amely kizárólag kis minták alkalmazásából fakad. Ötvözzük inkább a kis mintákat nagyobb, lendületesebb minták­kal, hogy távlatosabb és változatosabb hatást érjünk el.