Lakásdekoráció - 198. oldal

A minta, a színhez hasonlóan, többféle funkciót is betölthet. Hangsúlyos elem­ként vagy háttérként szolgálhat, és optikai­lag megváltoztathatja a szoba arányait. A mintás tapéták lágyabbá teszik a szög­leteket, elrejtik az előnytelen formákat és a fal egyenetlenségeit.

Hol kezdjük?

A minták kiválasztásakor vegyük számba, hogy nagy felületeken alkalmazva javítanák-e vagy netán rontanák a meg lévő vagy tervezett berendezés hatását.

Hangulat és funkció: A minták képesek megváltoztatni a szoba hangulatát, ezért először is vegyük figyelembe a helyiség funkcióját. A nagy, feltűnő minták – a mély és telt színekhez hasonlóan – intenzívek és aktívak, míg a finom apró minták, a halvány és semleges színek­hez hasonlóan kevésbé hívják fel magukra a figyelmet.

A minta leghangsúlyosabb színei befolyásolják a he­lyiség hangulatát. A vörös színek melegek és hívogatóak; a kékek visszafogottak és megnyugtatók; a barnák és narancsok melegek; a sárgák, élénkek és visszaverik a fényt; a zöldek természetes, hűvös és tágas érzetet keltenek. Az olyan minták, amelyek a felsorolt színek halvány, semleges tónusait tartalmazzák, textúraként viselkednek, és mélyebb, érdekesebb hatást fejtenek ki.

Színösszeállítás: Gondoljuk át, hogy milyen viszonyban van a minta a helyiségben alkalmazott színösszeállítással, harmonizál-e vele, vagy éppen kontrasztot képez. Ez után a színpárosítás alapelveinek figyelembevételé­vel döntsük el, hogy illik-e a minta a berendezés többi eleméhez.

A minta stílusa: Gyakori hiba, hogy túl sötét vagy túl zsúfolt mintát választunk. Ne feledjük számításba venni a felújítandó terület fényviszonyait és méretét. Kevéssé kockázatos például a szobában lévő többi színnel finom ellentétet képező minta tört fehér háttéren.

Egyensúly: Ha túl kevés színt, tónust, mintát vagy textú­rát használunk, a szoba élettelennek tűnhet, ha viszont túl sokat, akkor a hatás kaotikus. Ha már van egy semleges színösszeállításunk, adott a lehetőség, hogy gazdag mintákkal ellensúlyt képezzünk. Ha azonban erősen mintás, telt színű függönyeink vannak, érdemes a falat a minta leghangsúlyosabb elemének halványabb árnyalatával egyszínűre festeni vagy tapétázni.

Különféle minták

A statikus minták, például a geometrikus elemek vagy apró, ismétlődő motívumok, a tekintetünket a mintá­zaton belül tartják, míg a dinamikus mintákat szemlél­ve a tekintetünk folyamatosan ide-oda siklik a mintázat egyik részéről a másikra – ilyenek a damaszt-, illetve a csavart virág- és levélminták. Ha keverni szeretnénk a különféle mintákat, alaposan vegyük fontolóra a le­hetséges kombinációkat, és tartsuk szem előtt a megcélzott hangulatot és stílust.

Csíkos minták

A csíkok jól mutatnak a falakon, padlókon, kárpitozott bútorokon és lakástextileken, de ügyeljünk arra, hogy mindig a terület méretével arányos szélességű csíkokat válasszunk. A két ellentétes színből álló, szabályos csíkozás konzervatív megjelenésű, ami különösen jól érvényesül antik bútorokkal berendezett helyiségek­ben és rolettákon. Az elmosódott szélű, pasztellszínek­ből álló csíkozás egészen más, felszabadultabb hangu­latot áraszt.

Csíkokkal a terület optikai arányait is meg­változtathatjuk. A feltűnő, függőleges csíkok például növelik a szobák látszólagos magasságát, a vízszintes csíkok ezzel szemben a falakat hosszabbnak és alacsonyabbnak tüntetik fel, és a keskeny helyiségeket széle­sebbnek láttatják. A csíkos előszobaszőnyeg elegánsan és hívogatóan vonzza magához a belépő tekintetét.

A mindössze két színből álló csíkozás meglehetősen konzervatív megjelenésű, a sokszínű viszont, amely a képen, a hálószoba falán, az ágyneműn és a szőnyegen látható, vidám, modern hangulatú.

Az egyszerű kockás pamutszövet és a különböző méretű virágminták vegyítése a falusias stílus egyik jellegzetes eleme. Ezek a textíliák akkor mutatnak jól együtt, ha hasonló színekből állnak.

Kockás minták

Ez a fajta mintázat állhat nagy, feltűnő vagy egészen apró kockákból, amelyek távolról nézve összefolynak, illetve átlós, apácarácsra emlékeztető kockákból.

A legegyszerűbb kockás minta (fehér alapon valami­lyen más színű kockák), amely egykor a vidéki konyhák elengedhetetlen elemének számított, és amelyet gyak­ran társítottak virágmintákkal, jól mutat modern kör­nyezetben, például a konyha rozsdamentes acél szerel­vényeivel párban vagy egy acél mosdókagylóval és törülköző tartókkal felszerelt fürdőszobában is.

Pöttyös minták

A feltűnő pöttyök különösen jól mutatnak szőnyege­ken és bútorokon, míg a halványabb pöttyök jól illenek a gyerekszobák és nappali szobák falára. Az azonos színű pöttyök és csíkok párosítása is jól mutat.

Geometrikus minták

A szabályos geometrikus minták (szabályos alakzatok a pöttyös, kockás és csíkos mintákon kívül) általában statikusak és konzervatív megjelenésűek. Kifejezetten jól mutatnak szőnyegeken és férfiszobákban. Rendkí­vül stílusosak, de óvatosan kell bánni velük, ha több mintát szeretnénk társítani a falakon vagy textíliákon.

Festményt utánzó minták

Ezek közé tartoznak a francia eredetű toüe és a kínai stílusú chinoiserie minták, valamint a keleties stílusú nyomott minták és a figurális fürdőszoba- és gyerekszo­ba-tapéták. Képmintás textíliákból fantasztikus rolettákat lehet készíteni, mivel ezeken nincsenek redők és ráncok, tehát a minta teljes terjedelmében látható, amikor a rolettát leengedjük.

Virágminták

A virágminták színben és méretben igen változatosak lehetnek a sűrű virágzatú ágacskáktól az óriási virág­fejekig, és még sorolhatnánk, és illenek mind a hagyo­mányos, mind a modern stílusú lakásokba. A hagyomá­nyos virágmintás textíliák az utóbbi időben újra meg­lehetős népszerűségre tettek szert. Az egyszerű kockás mintával párosítva falusias hangulatot árasztanak, míg a modern berendezési tárgyak és fémes felületek társa­ságában modernbe oltott klasszikus hatást érhetünk el velük.

A virágmintás tapétákkal óvatosabban kell bánni. Túl hangsúlyossá válhatnak, ezért jobb, ha csak egy-egy falrészletet burkolunk velük, vagy a falak alsó részét, a középső díszlécig, esetleg egészen a kép­tartó lécek magasságáig. Az ismétlődő virágminták mozgalmassá teszik a felületet.

Absztrakt minták

Sokféle mintát sorolhatunk ebbe a kategóriába, kezdve az „etno” jellegű mintáktól egészen az állatbőrutánza­tokig, valamint mindent, amiről fent nem ejtettünk szót. Az absztrakt minták gyakran akkor mutatnak a legjobban, ha a figyelem középpontjába kerülnek, ezért érdemes a lakberendezési terv sarokpontjaként kezelni őket.

A fehér falra akasztott falikárpit nagy feltűnő mintája hangsúlyos elem ebben a nappali szobában, ugyanakkor jól illik a kanapén látható, hasonló színeket tartalmazó, kisebb mintájú textíliákhoz.

Különféle minták

Minták alkalmazásával változatosabbá tehetjük a lakberendezési tervünket. Az alábbi példák csupán töredékét kép­viselik a tapétákon és textíliákon megjele­nő végtelen számú mintának. Számtalan egyéb mintát alkalmazhatunk a berende­zési és dísztárgyakon, szőnyegeken.

A zöld és a rózsaszín virágminta kedvelt klasszikus kombináció. Az ehhez hasonló virágminták csíkos anyagokkal történő párosítása örökzöld összeállítás, amely bármilyen világos és tágas szobában jól mutat. Egyszerű kockás pamutszövettel párosítva kortalan falusias hangulatot áraszt.

Az afrikai stílusú vagy állatbőrt utánzó minták a csíkos mintákkal és textúrákkal együtt alkalmazva modern „etno” környezetet teremtenek. Maradjunk egyetlen, meleg kő vagy terrakotta és csokolá­débarna tónusokat tartalmazó színösszeállításnál, és azon belül párosít­suk a mintákat.

A pasztellszínű csíkozás egyszerű és időtlen. Ez a halvány rózsaszín minta régies hangulatot varázsol bármely helyiségbe. A csíkozás kisebb és nagyobb virágminták, kockás, absztrakt és geometrikus minták mellett egyaránt jól mutat.

Ez a klasszikus virágminta remekül alkalmazható, ha hívogató, barátságos környezetet akarunk kialakítani. Ha el akarjuk kerülni, hogy az ilyen hagyományos minták túl szentimentálisnak vagy tolakodónak tűnjenek, társítsuk őket ellentétes, élénk színekkel, egyszínű felületekkel, vagy egyszerű kockás, illetve csíkos mintákkal.

A jellegzetes túlméretezett pipacsminta egy világhírű finn formatervező cégtől származik, amelynek merészen egyszerű nyomott textíliái és nagy választékban kapható használati tárgyai az 1960-as években váltak világszerte ismertté.

A japán ihletésű minták klasszikusan elegánsak. Ha természetes hatású felületekkel, például sötét fával és bambusszal társítjuk őket, visszafogott távol-keleti hangulatot teremthetünk.

A francia festményt utánzó minták, amelyek egykor Mária Antoinette és a versailles-i kastély privilégiumának számítottak, ma már sokféle tapétán és lakástextílián megjelennek. Egy sima korallpiros felülettel párban könnyedebbé teszik a fényűző belső tereket.

Ez a kasmírminta a modern stílusú sárga színek kiváló példája – a citromsárga tónusai keverednek friss fehérrel és halvány menta zölddel. A mintában lévő színeket felhasználhatjuk a kiegészítők megválasztá­sához is, így beszerezhetünk hozzá menta zöld pohárkészletet és nagy­méretű, egyszínű fehér tányérokat.

A virág- és levélmotívumokon alapuló, William Morris angol festő és iparművész nevéhez fűződő minták azonnal felismerhe­tők, és kortalan jellegüknek köszönhetően bármilyen belső térben fel­használhatók.

A púder kék mindig kiválóan mutat egyszerű geometrikus alakzatok­kal. A pöttyös minta jól párosítható csíkokkal is, ha ugyanannál a szín ­csoportnál maradunk; ez a kombináció különösen fürdőszobákba vagy konyhákba illik. A pöttyöket akár virágmintákkal is társíthatjuk.

A klasszikus csíkozás e stílusos változatában a tompított okkersárga és az égetett narancs tetszetős együttest alkot. Jól mutat modern bútorokkal párosítva, valamint díszpárnákon és apró kiegészí­tőkön.

A kisméretű helyiségek vizuális megnöve­lése ismerős lakberendezői feladat. Talán ritkább, de nem kevesebb kreativitást igényel, hogy a nagyméretű, nagy belma­gasságú szobákat meleg, meghitt és barát­ságos hangulatúvá varázsoljuk. A szín mindkét esetben kulcsfontosságú eszköz.

Milyen színeket?

A meleg vörös, narancs és sárga, valamint a mély, telt színű felületek azt a hatást keltik, mintha közeledné­nek hozzánk, ezért ideális megoldást jelentenek olyan­kor, ha távoli falakat közelebbinek, magát a szobát pedig alacsonyabbnak szeretnénk láttatni. Ezzel ellen­tétben a hideg kék és zöld tónusok távolodó hatást gyakorolnak a nézőre, így a már amúgy is nagy tereket még nagyobbnak és tágasabbnak tüntetik fel. A nagy szobák jól tűrik az erős, tiszta színeket, sőt még elő­nyükre is válnak.

Több különféle szín, tónus és textúra alkalmazása a másik lehetőség, amellyel meghitté te­hetjük az ilyen tereket. Az ellentétek megtörik a nagy kiterjedésű terek egyhangúságát, és érdekessé, meleg hangulatúvá teszik a helyiséget. Érdemes ezeket az erős színeket nagyon halvány változataikkal vagy semleges színekkel, például a szürke tónusaival párosítani, hogy ne legyen rikító az összhatás.

A sötét színűre festett oszlop a nagyméretű, világos szoba közepén alátámasztja a magas mennyezetet, ugyanakkor megosztja a teret a nappali és az ebédlőrész között.

Minták alkalmazása

A nagy szobák amellett, hogy jól viselik az erős, tiszta színeket, hívogatóbbá vagy meghittebbé varázsolhatok a falakon alkalmazott merész, lendületes mintákkal. Ez pedig kívánatos lehet egy nagyméretű nappali vagy hálószobában.

A belmagasság csökkentése

Számos egyszerű trükk áll rendelkezésünkre a helyisé­gek magasságának optikai csökkentésére. Az egyik módszer az, hogy a mennyezetet sötét, telt színűre, például téglavörösre festjük, ami jó, ha illik a padló­burkolathoz, majd a falakat valamilyen halvány komp­lementer színnel fedjük. Ezzel meghitté tehetjük a szo­bát anélkül, hogy hétköznapivá vagy unalmassá válna.

Ha a falakon derékmagasságban futó díszlécek vagy más érdekes elemek vannak, fessük le ezeket valami­lyen világosabb, a fal színével ellentétes tónusú színre, hogy újabb osztást hozzunk létre a falfelületen. Az is jó megoldás, ha a mennyezetet és a falak középső díszlé­cig tartó felső részét ugyanarra a sötét színre festjük, a középső díszlécet valamilyen halvány, kontrasztos színűre, a falak alsó részét pedig egy közbenső színnel, amely a mennyezet és a falak felső részén alkalmazott szín komplementer színe. Ezáltal a szoba optikailag sokkal kompaktabbnak, alacsonyabbnak tűnik.

A narancssárga falak a melegség és a meghittség érzését keltik, ami ideális egy barátságos ebédlőben, míg az elütő színű képakasztó léc megosztja a falfelületet.

Zónák létrehozása

Rendkívül nagyméretű, nyitott elrendezésű szobákat, ahol szükség van valamiféle egység megteremtésére, úgy is meghittebbé tehetünk, hogy a teret több, egy­mástól elhatárolható zónára osztjuk. Az egyes zónákat saját színösszeállítás, bútorzat és megvilágítás jellemzi. Egy nagy nappali szoba ilyen jellegű felda­rabolásához például válasszunk négy komplementer színt – egyet az étkezősarokba, egy másikat az íróasztal köré, a harmadikat az ablakokhoz közeli nappali tar­tózkodásra, a negyediket pedig az esti pihenéshez és társasági élethez. (Ugyanígy elhatárolhatjuk a színek­kel a kettős célú szobák, például a dolgozó/vendég-szoba vagy a konyha/étkező egyes részeit.)

Válasszunk olyan színeket, amelyek eléggé elütnek egymástól ahhoz, hogy kifejezzék a kívánt különállást, ugyanakkor nem annyira távoliak, hogy ütnék egymást és versengenének a figyelmünkért. Kössük össze a zó­nákat néhány semleges színnel, amilyen például a bézs vagy a szürke, és alkalmazzuk ezeket a közös elemeken, például a padlón vagy a falra erősített szegélylécen.

Ha egy szobában főként meleg, sötét színeket használunk a fala­kon és a padlón, a bútorok hor­dozzák ugyan ezeknek a meleg színeknek a halvány tónusait. Két elhatárolt, de egymással kapcsolódó terület kialakításához használjunk az egyikben finom meleg, a másikban pedig hason­lóan finom hideg tónusokat.



Ha egy nagyszobában meghitt hangulatot akarunk teremteni, fes­sük az egyik falat sötét színűre. Elkülönülő övezeteket hozhatunk létre más-más megvilágítással. Használjunk süllyesztett fényfor­rást lágy háttérvilágítás elérésé­hez, spotlámpát a munkafelületek, és falikarokat a fontos elemek megvilágítására.

Bármilyen színt is választunk a felújítási és lakberendezési tervünk kiindulópontjai, kis helyen ez mindig sokkal drámaibb hatású. Ha egy kis szobát viszonylag gyorsan és olcsón fel lehet újítani, miért ne kísérletezzünk egy kicsit? Nyugodtan kipróbálhatunk szokatlan színösszeállítá­sokat, illetve különféle textúrákat és vizuális trükköket.

A tágasság illúziója

Nagyon halvány színek hatására a felületek távolabbi­nak és kevésbé feltűnőnek látszanak, s ez által a tágas­ság látszatát keltik. A kis szobákban a szellős és nyugodt hatás kialakításának legegyszerűbb módja az, hogy a fontos felületeket fehérre festjük. Ám hiába jó választás a fehér a kis szobákban, tiszta formájában elég unal­mas, ezért nem árt egy kevés színnel élénkíteni. Elő­ször is a falakat a fehér valamelyik közeli rokon színére festhetjük – a meleg őszibarackszíntől a halvány hideg ­kékig. A textúra szintén oldottabbá és melegebbé teszi a főként fehér összeállítást.

Függönyökkel, díszpárnákkal, kisméretű képekkel vagy szőnyegekkel véletlenszerű foltokban is bevezet­hetünk különböző színeket. Ha eluntuk a látványt, könnyen lecserélhetjük a kiegészítőket. Ha azonban sok bútor és dísztárgy van a szobában, jobb megoldás egyszerű anyagokat és tompább tónusokat választani, hogy ne tűnjön zsúfoltnak.

Kísérletezés a színekkel

A gyakran hallott tanácsok ellenére ne érezzük úgy, hogy csak a fehérre és a tört fehérekre szabad szorítkoz­nunk pusztán azért, mert kisméretű szobát újítunk fel. Miért ne kísérletezhetnénk valamilyen erős színnel, például sárgával vagy lilával? Alapvetően nincs is sem­mi probléma egészen addig, amíg az összeállításunkat egyetlen színkülönböző árnyalataira korlátozzuk.

Még sötét színeket is felhasználhatunk egy kisméretű helyiségben, feltéve, hogy nem hozunk létre túl sok kontrasztot, és nem rendezzük be a szobát élénk színű vagy mintás bútorokkal. Ha túl sok egymással versengő színt használunk, a kis szoba végül zsúfolttá és zavaros­sá válhat. Ha merész színekkel festünk, ne feledjük, hogy a festék a falakon mindig sötétebbnek látszik, mint a festékmintán.

Egy kis szobában némi szín alkalmazása jobb megoldás, mint ha min­den fehér. A pasztellszínek használatát a lakástextíliákon is folytathatjuk, hogy még érdekesebbé tegyük az összeállítást.

Ha a falak, a padló, a bútorzat és a dísztárgyak színét halvány semleges színekre korlátozzuk, nagyobbnak láttatjuk a szobát, mint amilyen való­jában.

A magasság illúziója

Alacsony mennyezetű kis szobákban a színek segítségé­vel a magasság és a tágasság látszatát kelthetjük. Ha nincsenek díszítőelemek, fessük fehérre a plafont, a falakat pedig a szegélyléctől a mennyezetig azonos, fehérhez közeli tónusra. Ha dísz- vagy képakasztó léc van a falakon, fessük le a létrejövő vízszintes osztatok mindegyikét a fehér más-más finom tónusával.

Kezdjük például azzal, hogy a mennyezetet fehérre festjük, a felső díszszegélyt fehérhez közeli tónusra, a középső díszszegély fölötti részt pedig valamivel színesebb variánsra. Folytassuk hasonló módon lefelé egészen a padló fölé szerelt szegélylécig. A padló kapja a legmélyebb tónust, de azért ne legyen túlságosan sötét, mert ettől a szoba még kisebbnek tűnhet, mint amilyen valójában.

Szoba a szobában

Sok házban találunk mély alkóvokat és beugrókat, amelyek némi átalakítással egy a szobán belüli szobává változtathatók. Ha a terület elég nagy, még egy kis für­dőszobát is kialakíthatunk benne. Amennyiben kisebb, ideális lehet gardróbnak. Valószínűleg nem sok termé­szetes fényt fog kapni, ha egyáltalán éri valamennyi, ezért különös figyelmet kell fordítani a felhasznált színek megválasztására, illetve arra, hogyan mutat mesterséges megvilágítás mellett.

A kis szobákban nem feltétlenül kell a halvány színekhez ragaszkod­nunk. A képen látható mély alkóvot merész, kontrasztos színű tapétával emelték ki.

Azon kívül, hogy a színekkel bizonyos hangulatokat teremthetünk és vizuálisan melegebbé vagy hűvösebbé tehetünk egy szobát, a színek, a minták és a fény együt­tes alkalmazásával megváltoztathatjuk a helyiségek látszólagos arányait is, ami sokkal olcsóbb, mint valamilyen szerkezeti átalakítás.

Magasból alacsony

Több megoldás is kínálkozik arra, hogy a mennyezetet a valóságnál alacsonyabbnak láttassuk. A legegysze­rűbb, ha meleg, térszűkítő hatású színűre festjük, a fa­lakat pedig ennek valamilyen hideg ellentétére. Eset­leg a padló kaphat a mennyezettel harmonizáló színt, vagy legalább használjuk mindkét felületre ugyanazt a tónusértéket. Sötétebb falakat nyugodtan párosít­hatunk fehér plafonnal, mert tévhit, hogy a fehér mennyezet mindig magasabbnak láttatja a szobát.

Válasszunk vízszintes mintájú tapétát a falakra, illet­ve képtartó vagy díszlécekkel bontsuk meg a fal felüle­tét. További lehetőség, hogy magas bútorokat vásáro­lunk, vagy a mennyezettel ellentétes színűre festjük a felső díszlécet vagy párkányt.

Magasítás

Számos módszerrel ellensúlyozhatjuk a kis belmagassá­got, és ezeket bármilyen színösszeállítás esetén alkal­mazhatjuk. Az első az, hogy a plafont halvány, tér­növelő hatású színűre, például égszínkékre festjük. A mennyezetet a falak színénél egy kissé világosabb tónusúra is festhetjük, vagy a színét a falburkoló anyag háttérszínéhez igazíthatjuk. Fényvisszaverő felület kialakítása a mennyezeten szintén hatásos, de csak ak­kor, ha a vakolat jó állapotban van. Függőleges csíkozású tapétával, függönyökkel és rolettával is elterelhetjük a figyelmet az alacsony mennyezetről, csakúgy, mint azzal, ha alacsony bútorokkal rendezzük be a szobát.

Vizuális nagyítás

A halvány térnövelő színek, például a kék, a zöld és a lila, továbbá az apró minták, a fényvisszaverő felüle­tek és textúrák, valamint a tükrök a tágasság látszatát keltik. Nem szabad túl sok ellentétes színt választani, döntsünk inkább harmonikus, semleges vagy egyszínű összeállítás mellett. A kiegészítők is legyenek egyszerű­ek, és kerüljük a zsúfoltságot

Nagy szobák otthonosabbá varázslása

A meleg, térszűkítő színek és a kontrasztos textúrák barátságos hangulatot teremtenek a nagy szobákban. A megvilágítással hangsúlyozzuk ki a különféle építé­szeti elemeket, és használjunk feltűnő mintákat. Komplementer színek alkalmazásával, például a füg­gönyök és a fal vagy a bútorok és a padló színének szembeállításával, szintén kicsinyíthetjük a helyiséget.

A nagyméretű szobák egy kicsit barátságtalannak tűnhetnek, azonban, ha meleg, térszűkítő hatású színűre festjük a falakat, otthonosabbá tehetjük a helyiséget.

Ez a környezetéből kiemelkedő, komplementer színű műkandalló segít elterelni a figyelmünket a szoba kocka alakjáról.

Berendezési tárgyak álcázása vagy kiemelése

Fessük a nem túl esztétikus elemeket a háttérrel meg­egyező színűre – ez különösen jó trükk csúnya radiáto­rok vagy beépített szekrények esetében. A másik lehe­tőség az, hogy a színkör hideg oldalán elhelyezkedő, térnövelő színeket használunk az elrejtendő elem és a háttér esetében egyaránt.

Ezzel ellentétben az esztétikus, mutatós elemeket, például egy szép kandallókéményt, fessük a háttérrel kontrasztot képező színűre. Használjunk például sem­leges színeket fehér háttérrel, vagy valamilyen meleg színt hideg szín előterében. Az is jó megoldás, ha egy-egy ilyen elemet külön megvilágítunk.

Szélesítés

Ez nagymértékben függ a szűk terület méretétől, alak­jától és funkciójától. Próbáljuk az elülső és a hátsó falat szembetűnő, térszűkítő hatású színnel lefesteni vagy erőteljes mintájú tapétával borítani, illetve, ha hosszú folyosóról van szó, fessük vagy tapétázzuk mindkét hosszú falat hideg, térnövelő hatású színűre. Ha a he­lyiség végén ablak van, borítsuk plafontól padlóig érő függönnyel, amely anyagban illik a falburkolathoz. Az is jó megoldás, ha egy vagy több jól megvilágított, szembetűnő képet helyezünk el a hátsó falon, tükröket akasztunk az egyik hosszú falra, illetve, ha keresztcsíkozású vagy sakk táblamintájú burkolattal szélesebbnek láttatjuk a padlót. Megpróbálhatjuk a falra erősített szegélylécet is a padlóval azonos színűre festeni.

A szögletek megszelídítése

Egy négyszögletes szoba úgy néz ki, mint egy doboz. Ennek a hatásnak az enyhítésére számtalan egyszerű lehetőség kínálkozik. Érdemes például az egyik falat a többivel merész kontrasztban álló színnel lefesteni. Esetleg az egyik fal középpontjába kandallót helyezhe­tünk, az ablakra gazdag függönyt, az ágy fölé pedig bal-dac hint akaszthatunk. Még térhatást keltő festéssel is megpróbálkozhatunk. Ha sok tároló helyre van szüksé­günk, használjuk fel az egyik falat beépített szekrény számára, amelyre kontrasztos színű paneleket vagy díszléceket erősíthetünk.

Ha a falakat a kanapéval harmonizáló színűre festjük, az impozáns ablakokon beáradó természetes fény válik napközben a szoba fókusz­pontjává, elterelve a figyelmet a ferde falakról.

A jó színösszeállítások nem maguktól születnek – meg kell őket tervezni. Mivel senki sem tudja „magával vinni a színeket a szemében9′, anyagmintákat kell besze­rezni, egymás mellé kell tenni őket, és szemügyre venni az összhatást napfény­ben és mesterséges világításban egyaránt.

Mi a kollázs?

A kollázs egy adott terv céljából egymás mellé tett vizuális ötletek, valamint szín- és anyagminták gyűjte­ménye. A minták együttese csaknem úgy hat, mint egy kicsinyített szoba. A hivatásos lakberendezők mindig készítenek kollázst ügyfeleik részére.

Lakásunk felújításának és berendezésének tervezé­sekor hasznos és szórakoztató is egyben, ha saját kol­lázst készítünk, mert tökéletesen megjeleníthetjük az elgondolt színeket és mintákat, és elkerülhetjük a költséges hibákat. Mialatt gyűjtjük az ötleteket, elkép­zeléseink lassan kikristályosodnak, és eldönthetjük, mely ötleteket érdemes tovább fejleszteni, és melyeket kellene végleg elvetnünk.

Hogyan készítsünk kollázst?

Először lapozgassunk magazinokat és katalógusokat (nem feltétlenül lakberendezési témájút), hogy ötlete­ket merítsünk. Vágjuk ki a képeket, amelyek tetszenek, és amint van néhány ötletünk, és kialakult a sarokpont is (ez lehet egy alapszín, kedvenc anyag vagy minta), kezdjük el gyűjteni a képeket és a mintákat. Gyűjtsünk össze festék színkártyákat; anyagmintákat függönyök­ből, bútorszövetekből és díszpárnahuzatokból; képeket a világításról és a legfontosabb bútorokról; néhány falburkoló anyagmintát, valamint kis darabokat padló­szőnyegekből vagy más padlóburkoló anyagokból.

Szerezzünk egy nagy kartonlapot vagy parafa táblát, és fektessük rá az anyagmintáinkat. Rendezzük el őket a szoba szokásos berendezésének megfelelően (a pad­lóburkoló anyagot legalulra, a mennyezet színét legfe­lülre), és ügyeljünk rá, hogy az anyagok többé-kevésbé megfelelő arányban jelenjenek meg. A fal és a padló anyagmintáinak például nagyobbnak kell lenniük, mint a bútorkárpithoz vagy a függönyhöz használandó daraboknak.

Ragaszuk rá a képeket és az anyagmintákat az alá­tétre, és vizsgáljuk meg, hogy jól mutatnak-e együtt. Ha valami nem tetszik, távolítsuk el, és keressünk más megoldást. Érdemes elegendő időt és fáradságot fordí­tani erre a munkafázisra, azaz a kollázs elemeinek fel­kutatására és összeillesztésére, mert sokkal rosszabbul járunk, ha a felújítás elvégzése után derül ki, hogy nem tetszik az új szoba.

A kollázs elemei

Gyakorlati megvalósítás

A fenti képen látható kollázs kiindulópontja a szőnyeg, amelyet arany, zöld, sárga és terrakottaszínű csí­kok díszítenek. Ezt fapadlóra fogjuk teríteni a nappali szobában, és köréje kell az összes többi mintát felsora­koztatnunk. Mind szín, mind textúra dolgában erre a szőnyegre támaszkodunk a továbbiakban.

Falburkoló anyagok: A falak színe lágy sárgászöld, a kéménytestre pedig merészebb textúrájú és sötétebb színű gyékényborítás kerül. A mennyezetre halványabb sárgászöld színt választottunk.

Ablakok: A kiválasztott selymes, textúráit, a falaknál sötétebb tónusú, de hasonló színű függönyanyag gazdagítja a színhatást anélkül, hogy megzavarná az összhangot. Az ablakokra rattan roletta kerül, amely megakadályozza a belátást és megszűri a fényt.

Bútorkárpit: Különböző textúrájú, zöld, arany- és terra­kottaszínű bútorszövetek egészítik ki az összeállítást. A kanapé gyapjúszövet huzatú egy kevés türkizt is tartalmaz, amelyet a terrakottával együtt a szobába kerülő kiegészítőkön is használhatunk.

Képek: Végül festményeket és metszeteket is kiválaszthatunk, hogy a berendezés valamennyi elemét együtt lássuk.

Az otthonunk egyes részeinek felújítása és berendezése során választott színössze­állítást számos tényező befolyásolhatja: a helyiségek mérete és alakja, a meglévő bútorzat és berendezés, a fényviszonyok, a létrehozni kívánt hangulat és a helyiség funkciója.

Az adottságok kezelése

Egy ideális világban a színösszeállítást mindenféle kor­látozás nélkül alakíthatnánk ki. A valóságban azonban többnyire valamilyen meglévő elem, például fürdőszo­ba- vagy konyhabútor, függöny, padlószőnyeg vagy bú­tordarab figyelembevételével kell kiválasztanunk az új színeket. Legjobb, ha valamelyik meglévő tárgy egyik színét használjuk a színösszeállítás alapjaként.

A színösszeállítás szempontjából a helyiség mérete a másik fontos befolyásoló tényező. A kisméretű szobák például a bezártság érzését kelthetik, ha túl erős színe­ket használunk. A helyiség építészeti jellemzői és a természetes fény mennyisége szintén szerepet játszhatnak a színek megválasztásában.

Építészeti jellemzők

Az építészeti jellemzők meghatározhatják az alkalma­zott stílust, az érdekes részleteket pedig ki lehet hang­súlyozni. Egy szép kandallót érdemes kiemelni – fessük a kéménytestet élénk, sötét tónusú színre, ha maga a kandalló halványszínű, vagy halványra, amennyiben kontraszthatást akarunk kialakítani a sötét kandalló­kerettel. Ha egy helyiségben szép formájú ablakok vannak, az ablakkeretek és a fal színeinek össze­hangolásával emelhetjük ki a körvonalaikat.

Természetes fény

A helyiség tájolása befolyásolja a bejutó természetes fény mennyiségét. A reggeli fényt nélkülöző szobákba válasszunk a színkör melegebb oldalán elhelyezkedő színeket, a reggeli napfényben fürdő helyiségekbe pe­dig, amelyek inkább estefelé válnak hűvösebbé és söté­tebbé, halványabb, „napfényes” tónusokat. A főként délután világos és meleg szobákban a hidegebb, tér­bővítő színek mutatnak jól.

Funkció és hangulat

A színösszeállítás megválasztásakor az egyes helyiségek funkcióját és napi használatát is fontolóra kell ven­nünk. Sokat tartózkodunk a nappaliban, ahol sok minden zajlik viszonylag kis helyen? Ha igen, sok erős színnel csak tovább fokoznánk a zűrzavart. Tervezzünk inkább olyan színösszeállítást, amely viszonylag semle­ges hátteret alkot.

A szép építészeti megoldásokat a színek ügyes alkalmazásával emel­hetjük ki. Ez a halványszínűre festett kandallókémény például a körülöt­te lévő falfelülettel kontrasztot képezve hangsúlyozza ki a kandallót.

Ne kövessük el azt a hibát, hogy pusztán azért választunk egy színt, mert éppen divatos; hamarosan nagyon meg fogjuk bánni! Bármilyen színösszeállítást választunk, mindig gondolkodjunk el azon, milyen gyakran kell majd felújítást végeznünk, és mennyi pénzt tudunk erre a célra szánni. Ha nem is túl sokára valami más hangulatot szeretnénk kialakítani minimá­lis költségen, a szoba színösszeállítása legyen viszonylag világos és egyszerű, az erős színeket pedig függönyök­kel, rolettákkal, festett fafelületekkel, növényekkel, dísztárgyakkal és a megvilágítással adjuk hozzá. Ezek bármelyikét minimális befektetéssel ki tudjuk cserélni.

A színek és a minták egyensúlya

Fontos, hogy a színek erőssége és a minták mérete arányban legyen az adott felület nagyságával. Az élénk színek és merész, rikító minták legalább kétszer olyan erőteljesek nagy felületen, ezért próbáljuk a lehető legnagyobb színmintát szemrevételezni. Falfestés előtt hordjuk fel a festékmintát egy csík aljzattapétára, füg­gesszük fel a festett papírt néhány napra a szobában, és tegyük át más-más falfelületre, hogy kiderüljön, hogyan mutat váltakozó megvilágításban a különböző napszakokban. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunk­ban, válasszunk egy árnyalattal világosabbat, mert a fes­tékek színét nehéz megítélni a termékminta alapján.

A minták sikeres ötvözése az egyik legbonyolultabb feladat. Kollázs használatával kísérletezhetjük ki legjobban a kívánt hatást. Gyakran a túl széles színtartomány miatt látszik a többféle minta kombinációja zavarosnak, ezért próbáljunk olyan min­tákat választani, amelyek rokon színeket tartalmaznak. Ne becsüljük alá a semleges színek jelentőségét. Még az élénk, színes összeállításokhoz is szükségünk van fehérre vagy krémszínre a kontraszthatás kedvéért.

Elég nehéz ügyesen keverni a különféle mintákat, ezért jobb, ha csak a díszpárnákkal kísérletezünk, és ezek színei se üssék egymást.

Mindössze három színt, a fehéret, a feke­tét és a közöttük elhelyezkedő szürkét tartjuk valódi semleges színnek, de el­fogadott semleges (természetes) színnek számít a kő, a fa, a festetlen vászon vagy a gyapjú tört fehér, krémszín, bézs, barnás­szürke, valamint halványbarna színe is.

Csak semlegesek

A semleges színekből harmonikus összeállítás hozható létre, különösen modern berendezésű helyiségekben, olyankor is, ha más színeket nem alkalmazunk. A vilá­gos felületeket azonban nehéz tisztán tartani. A lak­berendezés egyik alapszabálya, hogy az esztétikai meg­fontolások mellett a gyakorlati szempontokat is figye­lembe kell venni.

A kizárólag halvány semleges színű szobabelső modern, elegáns, nyugodt és „felnőttes” látványt nyújt, amely nem igazán praktikus olyan háztartásokban, ahol kisgyerekek vagy háziállatok is vannak.

A semleges színekhez társított kiegészítő színek, a meleg narancs és a barna, élénkítik az erősen textúráit anyagokkal és sima, polírozott fa­felületekkel berendezett nappali szobát.

Egyáltalán nem praktikus például egy nagy forgalmú előszoba falait halvány krémszínűre festeni, és a padlót piszkosfehér szőnyeggel borítani. Ugyanakkor egy ilyen tiszta és egyszerű színösszeállítás kellemes, nyugodt hangulatot áraszt a hálószobában vagy a nappaliban. A fekete-fehér a legstimulálóbb és legizgalmasabb színösszeállítás, különösen a merész mintákban, de óvatosan használjuk, mert zavaró is lehet.

A textúra jelentősége

Ha egy szobában kizárólag semleges színeket haszná­lunk, fontos megfelelően ötvözni a különböző textúrá­kat (simát az érdessel, keményet a puhával, fényeset a mattal), nehogy az összeállítás unalmasnak tűnjön.

A kezeletlen fa, bambusz, rattan, fonott vessző, va­kolatlan téglafal, durva vakolat, természetes padlóbur­kolat, mázatlan terrakotta vagy papír lámpaernyő csak néhány példa a semleges színű durva felületekre. A semleges színű sima és fényes textúrák közé sorolhat­juk a kő- és kerámiafelületeket, a bőrbútorokat, a lami­nált padlót, a fényezett fát és a magas fényű festékeket.

Semleges színek társítása

A semleges színek önmagukban gyakran elég semmit­mondók, ezért nem árt kontrasztos színekkel felélénkí­teni őket. Amikor a színeket a szoba stílusába illesztjük, a kívánt hangulat függvényé­ben válaszunk meleg, illetve hideg színeket. Túlnyo­móan semleges színű összeállítás esetében több hang­súlyozó színt is felhasználhatunk, hideget és meleget, illetve egy vagy két szín eltérő tónusértékeit is. Semleges színekkel más színösszeállításokat is gazdagíthatunk. Kiváló hátteret adnak textíliák és falbur­kolatok mintáinak, és visszafogott, gyakran alig észreve­hető kontraszthatást érhetünk el velük.

Mikor nem fehér a fehér?

Sok úgynevezett semleges szín, különösen a fehér kö­zeli rokonai, valójában valamilyen szín nagyon halvány árnyalatai. A krémszín különböző változataiban egy le­heletnyi sárga vagy rózsaszín lehet, míg a szürkés bézsben, illetve a barnás árnyalatokban meleg narancs vagy hideg kék beütést fedezhetünk fel. Ezeket néha csak akkor vesszük észre, amikor az adott szín egy másik szín vagy semleges szín mellé kerül. A tiszta fehér fa­felület például a tört fehér szőnyeget piszkosnak láttat­hatja, vagy egy finom árnyalatú gyapjúszövet szürkének tűnhet rossz társaságban.

A tört fehér árnyalatok kiváló semleges háttérként szolgálnak a sötét­barnára pácolt fabútoroknak. A visszafogott színű, de nagy mintákkal díszített tapéta éppen megfelelő társítás ehhez a szobabelsőhöz.

A színkör felbecsülhetetlen értékű eszköz. Megmutatja az egyes színek természetes szomszédjait és ellenpárjait, és leolvashatjuk róla a színek egymáshoz való viszonyát. Segít megtalálni, hogy mely színek működnek jól együtt, és szo­katlan színkombinációkra is rávezethet

Összeillő színek

A színkör szomszédos színein alapuló, harmonikus színösszeállítások megnyugtató hatásúak. Válaszunk közvetlenül egymás melletti vagy egymáshoz közel el­helyezkedő színeket, például három-négy hasonló szín­értékű színt, amelyek ugyanabból az elsődleges színből származnak, vagy rendhagyóbb megoldásként párosít­sunk egy elsődleges színt egy vagy több szomszédjával.

Monokróm (egyszínű) színösszeállítás

A harmonikus színösszeállítások e szigorúbb változata azt jelenti, hogy egyetlen színnel kell dolgoznunk, a legvilágosabb árnyalatától a legsötétebbig anélkül, hogy elmozdulnánk a színkerék következő szelvénye felé.

A festékboltokban megtekinthetjük a színek külön­böző árnyalatait tartalmazó színkártyákat, amelyek se­gítenek a monokróm összeállítások megtervezésében. Valószínűleg jó néhány kártyát végig kell néznünk, hogy valamennyi lehetőséget kimerítsük. A faanyagok­ra a szín leghalványabb színértékét használjuk, némileg erősebb színt a mennyezetre, közepes tónust a falakra, és mélyebb árnyalatot a padlóburkolatra. Keressünk olyan mintás tapétát vagy lakástextíliákat, amelyek ugyanannak a színnek a különböző tónusait tartalmazzák, hogy elkerüljük az egyetlen szín felhasz­nálásából eredő esetlegesen unalmas hatást.

A legtöbb monokróm összeállítást hangsúlyozó szí­nekkel kell élénkíteni – nézzük meg újra a színkereket, és keressünk a választott színnel ellentétes színeket.

A fenti képen látható harmonikus színösszeállítás olyan színek használatán alapul, amelyek egymás szomszédságában helyezkednek el a szín­körön – ez esetben a halvány ibolya és kék árnyalatai.

Kontrasztos színek

A kiegészítő (más néven komplementer) színekből álló színösszeállítások a színkerék egymással szemben elhelyezkedő színein alapulnak. Ezek a párok a piros és zöld, sárga és ibolya, kék és narancs. A kiegészítő szí­nek között lévő különleges kapcsolat azt jelenti, hogy mindegyik a legjobbat hozza ki a másikból. Kiválasztá­sukkal automatikusan egy meleg színt párosítunk egy hideggel. Ha körülbelül egy percig megpróbálunk összpontosítani egy meleg szín erős változatára (példá­ul a pirosra), majd levesszük róla a szemünket, „utó­szín” formájában megjelenik előttünk az ellentéte (a zöld) – néha furcsa játékokat űz velünk a szemünk!

A komplementer színek együttes alkalmazása ser­kentő és izgató hatású, ha azonban mindkettő színérté e túlságosan magas, az összhatás akár zavaró is lehet. Komplementer színnek számít az adott szín valamennyi tónusa és árnyalata is – tehát például a cukorka­rózsaszínnel társíthatjuk az olíva zöldet. Ezek az ellen­tétpárok már nem annyira hangsúlyosak, és olyan he­lyiségekben mutatnak jól, ahol nem szeretnénk túlsá­gosan nyugtató hatást elérni, de nem kívánunk állandó stimuláló hatás alá kerülni sem. A kontrasztos színösszeállítás állhat egy elsődleges színből és a vele szemben helyet foglaló szín szomszéd­ságában lévő két harmadlagos színből is. Társíthatjuk például a kéket a pirosas- és sárgásnaranccsal.

Hatásos komplementer színösszeállítást hozhatunk létre úgy is, ha nem az egymással közvetlenül szemben elhelyezkedő színpárokat használjunk. A lényeg, hogy meleg és hideg színeket párosítsunk, például kéket sár­gával, narancsot olíva zölddel vagy zöldet ibolyával. A kiválasztott ellentétes színeket ne egyenlő arány­ban alkalmazzuk, mert mindegyik szín küzd a figyel­münkért, és így kioltják egymás hatását. Ehelyett össz­pontosítsunk egy domináns színre. Akár egy harmadik színt is bevihetünk az összeállításba, de háromnál többet semmiképpen se használjunk.

(Kép fent) A rózsaszín kanapé és a különféle árnyalatú díszpárnák jól kiegészítik a nappali szoba visszafogott semleges színeit, életet és melegséget visznek a helyiségbe.

2.Néhány élénk narancsszín kiegészítő érdekes meleg színfoltot jelent ebben az ibolya árnyalatait ötvöző monokróm szoba­belsőben.

Bár a zöld, a kék és az ibolya a színkör hidegebb oldalán helyezkednek el, gyakran egyáltalán nem tűnnek hideg­nek. Nem harsányak, és jól társíthatok egymással. Ezekre a színekre bátran alapozhatjuk a lakás berendezését.

Zöld

Az élénk, pezsdítő hatású valódi zöld „egyensúlyozó” szín, amely félúton helyezkedik el a spektrum meleg és hideg színei között. Rengeteg változatának köszön­hetően, amelyek lehetnek nyugtató vagy éppen izgató hatásúak (hasonlítsuk össze például a szürkés zöldet az almazölddel), könnyű vele együtt élni, és a lakberende­zők is szívesen használják. A természetet idéző zöldek különösen kedveltek nagyvárosi lakásokban, ahol a négy fal közé varázsolják a szabad terek hangulatát.

A zöld nagyon hideg is tud lenni, de a ridegséget el­űzhetjük, ha valamilyen ellentétes meleg színnel együtt használjuk. A halványzöld árnyalatok tágassá teszik a kis fürdőszobákat és hálószobákat, a kékeszöld árnyala­tok pedig üdén hatnak a konyhában. Tovább haladva a kék felé a tengerzöld következik, amely népszerű szín a tengeri motívumokkal díszített fürdőszobákban.

A zöld sötét árnyalatai teltek és kifinomultak: a mély malachit vagy a fenyő zöld a hagyományos és a modern stílushoz egyaránt illik. Erős természetes fénnyel megvilágított helyiségekben mutatnak a leg­jobban, ahol fehérrel vagy krémszínnel és fényvisszave­rő felületekkel kell őket kiegyensúlyozni. A sötétzöldet domináns színként is felhasználhatjuk pasztell rózsa­színnel vagy sárgával társítva.

(Kép fent) A szürkészöld kifinomult és elegáns szín, használatával sikeresen tompíthatjuk egy-egy modern szobabelső esetlegesen túl erőteljes hangsúlyait.

A zöld szürkés színárnyalatai nagyon finom színek. Az elegáns zsálya-, rozmaring- és olíva zöld kiválóan mutat fogadószobákban, klasszikus előterekben vagy modern ebédlőkben, de a sárgászöldhöz hasonlóan jó megvilágításra van szükség ahhoz, hogy esti fénynél ne tűnjenek túlságosan komornak.

Kék

A kék a harmónia és a béke színe, és világosabb, termé­szetes árnyalataival az égkékjére emlékeztetve a tágasság benyomását kelti. Mivel azonban alapvetően hideg szín, óvatosan kell használnunk. Alacsony a fényvissza­verő képessége, az erős napfényt szétszórja és lágyítja, amivel nyugodtabbá teszi a túlságosan világos helyisé­geket. A tiszta élénk kék nagyon vidám is lehet, ezért ideális választás gyerekszobákba.

(Kép fent) A kék sokoldalú szín, és a legtöbb színnel jő! Párosítható. A képen a halványkékek a fehérrel és halvány ibolyával társítva különösen kellemes látványt nyújtanak.

A zöldbe hajló kék (páva kék vagy türkizkék) rend­kívül erős hatású, ezért csak kisebb területeken alkal­mazzuk. Akva kékre halványítva üdítően hat a fürdő­szobákban és a konyhákban. A kék szürkés tónusai és árnyalatai rendkívül kifinomultak. Erőteljes semleges színekkel vagy a narancs, a sárga és az élénk rózsaszín valamilyen velük kontrasztot képező változatával társít­va melegebbé tehetjük.

Ibolya

Legerősebb színértékében, a püspöklilában vibráló és erőteljes, ezért semleges kontrasztot igényel. Különö­sen jól mutat a színkör szomszédos színeivel: a kékkel, a kékeszölddel és a rózsaszínes ibolyával. A lila és a levendulaszín halvány árnyalatai finomak és nőiesek, romantikus hangulatot kölcsönöznek a hálószobáknak és fürdőszobáknak, és kifinomult megjelenést a nappaliknak. A sárgászölddel párosított lila rendkívül modern színösszeállítás.

Szürkével kevert világosabb árnyalatai a hangavirág színére hasonlítanak, és különböző megvilágításokban más és más színben játszanak, míg a sötétebb, telt szilvakék és padlizsán lila árnyalatai nagyon jól illenek az antik bútorokhoz.

(Kép fent) A képen látható szobabelső is bizonyítja, hogy a halványlila és a levendula jól kombinálható a kékkel. E színek együttese romantikus, ugyanakkor elegáns hangulatot teremt a tengerre néző szobában.

A meleg színek otthonossá és meghitt hangulatúvá teszik a szobákat, de módjá­val alkalmazzuk őket, mert, ha tűi erősek vagy élénkek, a hatás akár nyomasztó is lehet, a bezártság érzetét keltheti.

Piros

A piros az életkedv, a szenvedély és az energia színe, élénk, izgalmas és drámai. Mivel a legerősebb térszűkí­tő hatású szín, eluralhatja a teret, és ha az erősebb árnyalatait alkalmazzuk, a helyiség a valóságnál kisebb­nek tűnhet. Melegségének ereje jól működik a hideg fürdőszobákban és konyhákban, és barátságos, hívoga­tó hatásának köszönhetően az előszobákban is kiváló­an felhasználható. A piros étvágygerjesztő szín, és mivel gusztusos megjelenést kölcsönöz az ételeknek (különösen a húsoknak), régóta előszeretettel alkal­mazzák az ebédlőkben.

A piros árnyalásával kapott rózsaszínt általában nőiesnek tartják, és a szerelemmel és a romantikával hozzák összefüggésbe (pasztell és mélyebb rózsaszín tónusokkal nagyon romantikus hálószobát alakítha­tunk ki), valójában azonban rendkívül sokoldalú szín, számtalan különféle árnyalattal. A meleg rózsaszínek, például a korall- vagy lazacrózsaszín, oldják a hűvös szobák ridegséget, és jó hátteret biztosítanak a sötét bútoroknak.

Bár a rózsaszín minden árnyalata bizo­nyos melegséget visz a színösszeállításba, léteznek hideg rózsaszínek is, némi kékes beütéssel. Ilyen pél­dául a fukszia és a mályva, egy titokzatos, kifinomult szín, amely hálószobákban és fürdőszobákban jól alkal­mazható. A piros mélyebb tónusai és árnyalatai, példá­ul a rozsdavörös és a borvörös visszafogottabb, elegáns megjelenést kölcsönöznek a hagyományos nappalik­nak, előszobáknak, ebédlőknek és dolgozószobáknak.

Narancs

A meleg, barátságos és vidám narancs majdnem olyan erős és térszűkítő szín, mint a piros, és hozzá hasonló módon alkalmazható. Élénkítő hatása különösen feketével, szürkével és fehérrel, valamint a komple­menter színével, a kékkel együtt érvényes. Az ilyen színösszeállítás jól mutat gyerekszobákban, fürdőszobákban és konyhákban. Elénk pirossal és egy kevés kaktusz zölddel vagy türkizzel kombinálva egzoti­kus, „etno” jellegű színösszeállítás hozható létre, míg a lilával vagy bíborral kombinált narancs modern, „funky” hangulatúvá varázsolja a szobát. A sárga és a barna árnyalataival együtt alkalmazva a narancs nyugodt, rusztikus környezetet teremt.

A narancs árnyalatai, például az őszi- és sárga­barackszín, finom, nőies, romantikus színek, amelyek kiválóan mutatnak a hálószobában. Szürkével színezve a narancsból terrakottát, sárgásbarnát vagy gesztenye- barnát kapunk. Ezek fehérrel vagy krémszínnel együtt használva elegáns, meleg, hívogató együttest terem­tenek előszobákban, nappali vagy dolgozószobákban.

(Kép fent) A karosszék kék és lila csíkjai hűvös ellentétet képeznek a nappali szobában uralkodó piros, sárga és narancsszínek melegségével.

Sárga

A vidám sárgát általában a napfénnyel és a nyárral hozzák összefüggésbe, de az elme és a kreatív energia színe is. Az élénksárga még a legsötétebb szobákba is visz fényt, de erős serkentő hatása miatt óvatosan bán­junk vele. Semleges háttér, valamint a klasszikus skan­dináv sárga-kék együttes alkalmazásával elkerülhetjük, hogy túlsúlyba kerüljön. A sárga jól illik előszobákba, fürdőszobákba, otthoni irodákba és az újszülött baba szobájába, ha nem tudják előre, hogy fiút vagy lányt várjanak. A nagyobb gyerekek szobájában serkentheti az agyműködést a házi feladat elkészítése közben.

A sárgát szürkével keverve mustárszínt, élénk arany­sárgát vagy finom mézszínt kapunk. Ezeket elegáns fogadószobákban, hálószobákban és dolgozószobák­ban használhatjuk. A kevés olíva zölddel árnyalt sárga nagyon elegáns, de mesterséges fényben szürkének tűnhet. A halványsárga fényvisszaverő, a zöldbe hajló sárga pedig élénkítő hatású.

Ez a vidám nap sárga önmagában túlságosan hangsúlyos lenne, de a harmonikusan kialakított konyhában jól mutat a fényvisszaverő fém­felületekkel és az üvegpoharakkal párosítva.

A színek megismerése

Valamennyi díszítőelem közül a színek tűnnek fel legelőször, ha belépünk egy szobába. Hangulatot, sajátos atmoszférát teremtenek, kifejezik egyéniségünket. Képesek élénkítően vagy nyugtatólak hatni, és sötét, nyomasztó sarkokat is nap­fényessé varázsolnak. Bizonyos optikai trükkök alkalmazásában is segítenek, és elrejtik a helyiség valódi arányait.

A színkör

A színkörben a színek spektruma teljes kört alkot úgy, hogy az egyes színektől fokozatosan el lehet jutni a következőig. Három színcsoportból áll.

• Elsődleges vagy főszínek: A piros, a sárga és a kék, amelyeket színkeveréssel nem lehet létrehozni.
• Másodlagos színek: Két elsődleges szín egyenlő arányú keveréséből kapott színek a narancs (piros és sárga), a zöld (sárga és kék) és az ibolya (kék és piros).
• Harmadlagos színek: Egy elsődleges és egy szom­szédos másodlagos szín, például a kék és a zöld, vagy a narancs és a piros keverésével előállított szín.

(Kép fent) Ha a színeket egy körön ábrázoljuk, könnyebben megítélhetjük egymás­hoz való viszonyukat. A szomszédos színek finom színharmóniát alkot­hatnak egymással, az ellentétes oldalon lévők viszont drámai kont­rasztot teremtenek.

(Kép fent) Nem tévedhetünk nagyot, ha ugyanannak a színnek a különbözőárnyalatait választjuk egy szoba dekorálásakor.

Színárnyalatok

A színek végtelen számú variációit a fekete, a szürke és a fehér hozzáadásával alakíthatjuk ki. Ezek önállóan nem jelennek meg a színkörön, mivel szigorúan véve nem számítanak színeknek, hanem a fény hiányát, illetve telítettségét jelzik.

• A hétköznapi nyelvben a szín, a színárnyalat és a tónus kifejezéseket következetlenül használjuk, valójában azonban mindegyik önálló jelentéssel bír.
• A szín tiszta színt jelent, semleges színek hozzáadása nélkül.
• A színárnyalatokat úgy kapjuk, hogy fehéret vagy feketét adunk egy színhez.
• A tónusokat szürke hozzáadásával nyerhetjük.

Meleg és hideg színek

A színkerék piros/narancs/sárga felén található színeket meleg színeknek nevezzük, amelyek előtérbe nyomulnak, térszűkítő hatásúak, ezért gyakran alkal­mazzuk őket olyan helyeken, ahol meghittségre van szükség. A kék/zöld oldalon lévő színek ezzel szemben hidegek, amelyek háttérbe vonulnak, ezért a terek tágítására használhatók (bár az erős kék inkább szűkítő hatású). Egy kevert szín melegsége vagy hidegsége nagymértékben függ a keverékben alkalmazott valame­lyik szín túlsúlyától – például bizonyos zöldek melegek lehetnek, ha több sárga van bennük, vagy hidegek, ha a kék kerül túlsúlyba.

(Kép fent) Bár általában úgy tartják, hogy az erős rózsaszín és a piros üti egy­mást, valójában egymás mellett helyezkednek el a színkörön, tehát nagyon hatásosan képesek együttműködni.

(Kép fent) A színkörben egymás mellett elhelyezkedő színek jól mutatnak együtt, a kékek és lilák sikeres együttest alkotnak. Egy kevés arany hozzáadá­sával megakadályozhatjuk, hogy az összeállítás túl unalmasnak tűnjön.

A színek kiválasztása

A látható spektrum gazdagságának köszönhetően a színek választéka szinte korlátlan. A piros változatai például a karmazsinpirostól a skarlátvörösig, vagy a terrakottától az élénk rózsaszínig terjedhetnek, és a lakás legkülönbözőbb területein alkalmazhatók. Egy elegáns ebédlőben, esti világításnál az élénk kar­mazsinvörös tónusok rendkívül romantikusan hatnak, míg a napos étkezőkonyhában a terrakottacsempék és kiegészítők barátságos hangulatot árasztanak. A hálószobában a tapéta, az ágynemű és a függöny mély és halvány rózsaszín tónusainak ötvözésével falusias légkört teremthetünk. Ha a fürdőszobában meghökkentő hatást szeretnénk elérni, társítsuk a pink padlóburkolatot púderrózsaszín mintájú tapétával.

Meglepően egyedi színösszeállításhoz használjunk nagy felületeken kizárólag elsődleges színeket. Sárgára festett mennyezettel, fehérített fapadlóval, narancs­sárga függönyökkel és mély kékesszürke falakkal barát­ságossá tehető egy tágas, gyéren bútorozott, napos hall vagy nappali. Jól mutatnak ebben a környezetben a türkizkék díszpárnák. És ez csak egyike a megszám­lálhatatlan lehetséges világo­sabbnak vagy inkább félhomályosnak tűnhet. A színek kiválasztásához hívjuk segítségül a színkört.

Honnan merítsünk ihletet?

Akár egyetlen berendezési tárgy, például egy szőnyeg, kerámiadísz vagy bútor is alapját képezheti a lakásban alkalmazott színösszeállításnak. Lehet, hogy egy zöld­alma színű fakomód mozgatja meg a fantáziánkat, amelynek a színe gyönyörű ellentétet alkot a barnával, tehát jól illik egy természetes fapadlójú, festetlen tégla­falú és nyers fenyőbútorzatú szobába. Tovább fokoz­hatjuk a hatást, ha ugyanez a zöld szín megjelenik a díszpárnákon, az ablakkereten és néhány más tárgyon.

Merész színfoltokat úgy is kialakíthatunk, hogy sab­lonnal különféle motívumokat stencilezünk a falakra és a bútorokra. A motívum témája szobáról szobára változhat, eltérő funkciójukat tükrözve, de egységes dekorációs elemként akár végig azonos is maradhat. Ezzel a módszerrel mintegy áthidalhatjuk a lakásunk különböző részeiben alkalmazott díszítési technikák közötti különbségeket.

Miért fontos a színválasztás?

Amint az a következő oldalakon részletesebben is olvasható, színválasztásunk következtében a szoba kisebbnek vagy nagyobbnak, zsúfoltabbnak vagy tága­sabbnak, barátságosabbnak vagy ridegebbnek, világo­sabbnak vagy inkább félhomályosnak tűnhet. Nem mindig könnyű eldönteni, hogy mely színeket is alkal­mazzuk a kívánt hatás eléréséhez. A siker attól függ, milyen ügyesen választjuk ki és tesszük egymás mellé az egyes anyagokat, bútorokat, tapétákat és dísztárgya­kat. Éppen ezért nagyon fontos, hogy alaposan körül nézzünk, tájékozódjunk és tervezzünk, mielőtt valamit megvásárolnánk.

A színérzék fejlesztése

Bárki megtanulhatja, hogyan működnek együtt a kü­lönféle színek és minták. Saját ízlésünk és stílusunk megismeréséhez figyeljük meg azokat a színösszeállítá­sokat, amelyekkel a hétköznapi életben találkozunk. Vegyük szemügyre a környezetünket, nézegessük a kirakatokat, magazinokat és reklámújságokat. Jegyez­zük fel, hogy mi tetszik és mi nem, vágjunk ki érdekes képeket, és készítsünk belőlük kollázst. Így hamar felfedezhetjük, hogy mi felel meg az egyéni ízlé­sünknek, és rátalálhatunk a nekünk legjobban tetsző színösszeállításokra.

A „szabályok” megismerése

A színkörön kívül néhány általános irányelv is segít otthonunk színeinek kiválasztásában. A tágas­ság érzésének hangsúlyozására alkalmas például a fe­hér, a halvány pasztellszínek és a kék árnyalatai. Családias meghittségét árasztanak a mélyebb tónusok és a meleg piros tartományból választott élénk színek, illetve, ha sokféle mintát és textúrát alkalmazunk.

A telt, élénk színek segítségével élénkíthetjük a félhomályos, kevés napot kapó helyiségeket, a finom színek és sötétebb tónusok pedig tompítják a napos szobák világítását. A meleg, feltűnő színek és az erős ellentétek élénk, hívogató hatásúak, ezzel szemben a hideg tónusok és finom kontrasztok nyugodtabb, visszafogottabb környezetet teremtenek. Az elért hatás azonban nagymértékben függ a választott színek inten­zitásától is, valamint attól, hogy tisztán vagy kevert tónusok és árnyalatok formájában alkalmazzuk őket.

Mindezen „szabályok” ellenére a színek használata nagyon személyes ügy. A zenéhez hasonlóan a szín is más-más hangulatot és érzést kelt az egyes emberek­ben. Hagyjuk tehát érvényesülni a saját stílusunkat, és bátran válaszuk a nekünk tetsző színeket. Ne feledjük, hogy ha a kedvenc színünket nem is merjük minden­hol felhasználni, sok helyen beleilleszthetjük a szín­összeállításba berendezési és dísztárgyakon, egy-egy falrészleten vagy festett bútoron.

A fehér és a semleges színek a tágasság látszatát keltik, önmagukban azonban túl unalmasak lehetnek. Néhány halványkék kiegészítővel élénkítve jó összhatást érhetünk el.

A puha padlóburkolók legfőbb előnye a melegség és zajtalanság. A hagyományos padlószőnyegeken kívül idesorolhatjuk a különféle növényi rostokból készült természetes padlóburkoló anyagokat is.

Természetes növényi rostok

A növényi rostokat évszázadok óta használják padló­burkolásra. Többségük erős és tartós, faltól falig fektet­hető, illetve önálló szőnyeg formában kő- vagy fapadló­ra téve jól használható a szokványos padlószőnyegek helyett. Általában meglehetősen durva és érdes felüle­tűek, ezért nem a legideálisabbak olyan helyre, ahol kisgyermekek játszanak a padlón, vagy ahol gyakran járkálunk mezítláb.

(Fenti kép.) A környezetbarát és tartós növényi rostokból készült padlók érdekes mintájuknak, semleges színüknek, és más természetes anyagokkal va­lóösszhangjuknak köszönhetően népszerűek a modern otthonokban.

A növényirost-alapú padlóburkoló anyagok nem használhatók konyhákban és fürdőszobákban, mivel a rájuk fröccsent víz maradandó foltot hagy rajtuk. Né­hányuk csúszós is lehet, ezért nem ajánlatos a lépcső­kön alkalmazni őket. A gyékényszőnyeg kivételével a hagyományos padlószőnyeghez hasonlóan kell lerakni őket, bár némelyiket nem lehet kifeszíteni. Van, amit szőnyegalátétre kell fektetni, néhány latex hátoldalú változatot pedig az aljzatra is rá lehet ragasztani. A fal­tól falig borítást szakemberrel érdemes elkészíttetni.

Kókuszrost

Az eredetileg csak lábtörlő készítésére használt kókusz-rostból durva, érdekes textúrájú padlóburkoló anyagot készítenek, amelyet néha élénk színűre festenek. Többnyire hátlappal gyártják, de a keskenyebb futók hátlap nélkül készülnek.

Tengeri fű

Az erős trópusi fűfélét megfonják, és durva anyagú szőnyeget szőnek belőle. Általában nem festik meg, természetes színe a sárga, a bézs, a zöld és a vöröses­barna véletlenszerű keveréke. Nagy kopás állóságú, de nedves környezetben nem használható. A kanapé előtt a padlószőnyegre terítve az utóbbit megóvjuk a bútor­görgők vagy lábak okozta kopástól. Lépcsőre fektetve az erezete párhuzamos legyen a lépcsőfokokkal.

Szizál

A fehéres, csomós rostból különféle színű, szép halszálkás, buklé és bordázott mintájú szőnyegeket szőnek; stencilezéssel is lehet díszíteni. A szizál nem ajánlott konyhába és fürdőszobába. Szizál és kókuszrost keveré­kéből finomabb szövésű és textúrájú anyagot készíte­nek, amelynek nem olyan érdes a járófelülete. A szizál nyúlik (még hátlappal is), és néha szükség lehet az új­bóli lerakásra. A gyékényszőnyeghez hasonlóan a szizál is hajlamos rostjainak elhullajtására.

Egyéb természetes növényi rostok

A kender puha járófelületet nyújt, de nem olyan erős, mint a többi természetes alapú padlóburkoló anyag. Szép halszálkás és bordás mintájú anyagokat szőnek belőle. A szizálhoz hasonló juta textúráit, bordás szövé­sű, és viszonylag kis igénybevételnek kitett helyekre ajánlott. A gyékényből kézzel vagy géppel csíkokat sző­nek, majd ezek összevarrásával készítenek szőnyeget.

Néhány példa

A kókuszrostot, a tengeri füvet és a szizált széles kör­ben használják, de rajtuk kívül sok más természetes növényi rostból készült padlószőnyeg is ismert.

A 100 százalékos kókuszrostot, amelyből ez a halszálkás padlóburkoló készült, úgy puhítják meg, hogy szövés előtt közel tíz hónapig áztatják

A tengeri fű a hagyományos padlószőnyegek érdekes alternatívája. Ne használjuk konyhában és fürdőszobában, viszont az előszobában és a lépcsőkön nagyszerűen beválik, mert jól tűri az igénybevételt.

A szizál padlóburkolat nagyszerűen mutat bármely helyiségben, de a nappali szobában és a hálószobában terítsünk rá báránybőrt vagy más szőnyegeket, hogy védjük a talpunkat a rostok durva anyagától.

A szizál padlóburkolók családjába tartozó sötétbarna, szőtt anyag karakteres megjelenésű, és egy-egy darabja fantasztiku­san mutat fapadlóra terítve.

Az abaka- (manilakender-) rost természetes alapú padló­burkoló sokkal simább, kényelmesebb járófelületet képez, mint sok más fonott, növényirost-alapú padlóburkoló anyag.

A lágy aranyszínű, jutából készült természetes padlóburkoló meleg fénnyel árasztja el a leburkolt helyiséget, de rosszul tűri a nagy igénybevételt.

Szőnyegpadlók

A szőnyegpadlók választéka már akkor is szinte áttekinthetetlen, amikor még szó sem esik színről vagy mintáról. Az anyagok és a szerkezetük függvényében változik a felületük és a tartósságuk. Olvassuk el a cím­két, és kérjünk tanácsot a kereskedőtől. Tájékozód­junk, hogy az ár az alátétet is tartalmazza-e.

A szőnyegpadló szerkezete

A szövött szőnyegpadló szálait szorosan beleszövik az alapszövetbe, nagy sűrűségű felületet hozva létre. Az Axminster és a Wilton nevek nem a szőnyeg szárma­zási helyére, hanem a szövési módra utalnak. A szövött szőnyegpadlók szépek és tartósak, de elég drágák. A kevésbé drága szőnyegpadlók többsége tűzött: a szálakat tűvel belehúzzák az alapszövetbe, majd egy második hátlappal rögzítik őket.

A szőnyegek száltípusai

A szálsűrűség az egy négyzetcentiméterre eső csomók számát jelenti (minél nagyobb, annál kopásállóbb a szőnyeg). Nagy igénybevételnek kitett területekre érdemes hurkolt vagy csomózott szőnyeget választani.

• Az alacsony szálú nyírt plüss szőnyegpadló igen mutatós, de hamar kikopik.
• A buklé szőnyegben egy pluszhurok is van, ami fokozza a kopásállóságát, ugyanakkor csúszóssá is teszi, ezért a legjobb, ha lépcsőkre nem használjuk.
• A hosszú szálú szőnyegpadlót általában hurkolással vagy csomózással készítik. Érdekes textúrájú, de igen kényes.
• A hurkolt rövid szálú szőnyeg jellegzetesen érdes felületű. A kevert szálból készített bolyhosodik, ezért vadásszunk inkább tiszta gyapjút, amit gyakran ber­ber szőnyegnek neveznek.
• A sűrű, közepes hosszúságú egyformára vágott szá­lakból készült szőnyeg alacsony és közepes igénybe­vételnek kitett területekre ajánlott.
• A vágott és hurkolt szálak keverékéből álló szőnyeg­padló erősen textúráit felületet alkot; alacsony és közepes igénybevételre ajánlott

Szőnyegalapanyagok

Bizonyos anyagok ellenállóbbak a szennyeződéssel szemben. Bármit állítanak azonban a gyártók, a szőnye­gek nem igazán moshatók, még akkor sem, ha folttaszí­tó anyaggal kezelve kerülnek forgalomba.

• Gyapjú: A szőnyegek hagyományos alapanyaga, a gyap­jú természetes rugalmassággal rendelkezik. A 80% gyapjút és 20% könnyen kezelhető műszálat (többnyi­re poliamidot) tartalmazó keveréket tartják a legjobb szőnyegalapanyagnak.
• Műszál: Az akril a gyapjúhoz leginkább hasonló mű­szál. Egyéb szintetikus anyagok a poliamid, a poliész­ter, a polipropilén és a viszkóz/műselyem, amelyeket magukban vagy más szálakkal keverve használnak.
• Pamut: Kisebb mosható szőnyegek készítéséhez, vala­mint más anyagok tömegének növelésére használják.
• Selyem: A mai napig használják a kézi csomózású keleti szőnyegek készítéséhez.

(Kép fent.) Kényelem és melegség szempontjából nem sok minden múlja felül a szőnyegpadlót. Amennyiben semleges színt választunk, nem okoz gondot, ha idővel szeretnénk megváltoztatni a fal vagy a bútorok színét.

Alátét

A szőnyegpadló sokkal tartósabb és kényelmesebb járó­felületet nyújt, ha alátétre fektetjük. Az alátét lehet bolyhos filc anyagú, esetleg gumi vagy műanyag hab. A habszivacs és a gumi alátétek nem használhatók lép­csőkön vagy sok illesztést kívánó felületen. A szőnyeg­alátétet a szőnyegpadlóval egy időben kell lerakni.

Méretek

Az előszobákba és a lépcsőkre keskeny futószőnyeget használhatunk. A széles alapszövetre szőtt padlószőnye­geket 1-5 méteres szélességben gyártják, így általában nem kell illesztéseket kialakítanunk a szőnyeggel borí­tott területen.

(Kép fent.) A hálószoba fapadlójára fektetett vastag szőnyeg jól mutat, mezítláb kellemes rálépni, és különleges textúrájával díszíti a szobabelsőt.

Szőnyeglapok

A szőnyeglap könnyen méretre vágható és a bonyolult alakzatok köré illeszthető, ezért különösen hasznosnak bizonyulhat kisméretű vagy szabálytalan alakú helyisé­gekben. A lapokat tisztítás vagy csere céljából fel lehet szedni, de minden ellenkező állítással szemben, ettől még nem jelentenek ideális megoldást a nedves terüle­teken. Lefektetésük a sarkokon alkalmazott rugalmas ragasztóval, vagy mindkét oldalán tapadó ragasztó­szalaggal történik. A szőnyeglapokkal érdekes minták, valamint bordűrök, csíkok alakíthatók ki, sőt precíz szabással még intarziás mintát is készíthetünk.

Szőnyegek

A padlóra terített szőnyegek színessé és érdekessé teszik a szobát, ezen kívül védik a szőnyegpadlót vagy parkettát, nem beszélve arról, hogy költözéskor nem kell megválni tőlük. A drága keleti szőnyegek helyett verhetünk népművészeti darabokat, mint amilyen a kelim vagy a torontáli, de állatbőröket, pamut-és rongyszőnyegeket is. Biztonsági megfontolásból tegyünk csúszásgátló lapot a szőnyegek hátoldalára, nehogy a sima padlón elcsússzanak, vagy a szőnyeg­padlón felgyűrődjenek.