Festés, tapétázás - 202. oldal

Mivel a lakásban sok az ajtó és ablak, ezért fontos, hogy megtanuljuk az áttörések megfelelő tapétázási módszerét. Az ajtóknál a tok nagyban megkönnyíti a munkát. Viszont vannak ajtó nélküli áttörések is, melyeknél más módszert kell alkalmazni.

Ajtók

Az ajtók körüli tapétázáskor, a tok pereme lesz a vezető a tapétalap vágásához és illesztéséhez.

Lépések:

• A tapétalapot hagyjuk szabadon lógni a tok mellett; de vigyázzunk, nehogy beszakadjon. A tok sarkánál átlósan vágjuk be.
• Simítókefével erősen nyomjuk le a tapétát a tok mellett és a szemöldökfa felett az ajtó mindkét oldalán.
• Vágókéssel (snitzer) vágjuk le a felesleges részt, majd nedves szivaccsal távolítsuk el a ragasztómaradékot a tapétáról és a tokról.

Boltívek

A tok nélküli falnyílások tapétázása már kevésbé egyszerű feladat, különösen, ha íves nyílásról van szó. Ha a megfelelő módszerrel dolgozunk, ezzel a feladattal is sikeresen megbirkózhatunk.

Az ablakok körüli munka

Ha az ablak egy síkba esik a fallal, és nincsen belső párkánya, az ajtókhoz hasonló módon lehet körbetapétázni. Ha azonban az ablak mélyebben van, és van párkány is, más módszert kell alkalmazni.

Ablakpárkányok tapétázása

A lakásokban szinte kizárólag ilyen ablakbeépítések vannak. Bár méretük és formájuk nagyon eltérő, valamennyi körül ugyanazzal a módszerrel kell tapétázni. Ha pontosan követjük az itt leírtakat, ez a feladat sem jelenthet gondot!

Lépések:

1. A tapétalapot erősen rögzítsük a falra, egy része szabadon lógjon rá a nyílásra. Pontosan a szemöldökfa felett tapétavágó ollóval vízszintesen vágjuk be a tapétát a keret sarkáig.
2. Hasonló módon a párkány alatt is vágjuk be a tapétát. Elképzelhető, hogy nem ollóval, hanem csak vágókéssel (snitzer) tudjuk teljesen végigvágni.
3. Hajtsuk be a papírt az ablaknyílás belső oldalára, majd ragasszuk a falra, egészen a keret és a fal találkozásáig. Snitzerrel vágjuk a pontos méretre.
4. Ragasszunk fel egy újabb lapot, mely jócskán átfedi az előzőt. A lap legyen olyan hosszú, hogy kellő mértékben belógjon a szemöldök alá. A mintát pontosan illesszük.
5. Snitzerrel vágjunk egy átlós vonalat (vonalzó helyett megteszi a szintező is) az egymást átfedő tapétarétegekbe egészen a keret sarkáig.
6. Ollóval vágjuk be a második lap alját egészen a keretsarokig.
7. Húzzuk vissza a második lapot, és távolítsuk el a felesleges tapétát (vagyis az első lap felső részét).
8. Simítsuk vissza a helyére a második lapot, és alakítsuk ki a pontos illeszkedést. Ezután hajtsuk be a második lap alsó részét a szemöldök alá, majd vágjuk méretre. Végül nedves szivaccsal távolítsuk el a ragasztómaradványokat. Az ablak másik oldalán hasonló módon dolgozzunk.

Amikor eldöntjük, hogy hol kezdjük a munkát, több szempontot kell figyelembe vennünk. A megfelelő végeredmény érdekében megfelelő tapétázási alapkészületek  szükséges, majd pontosan meg kell terveznünk, hogy hol kezdjük és fejezzük be a tapétázást, és hogyan álljon össze teljes egésszé a mintázat. Mivel a szobák alaprajza sokféle, szinte lehetetlen lenne minden variációt felsorolni, ezért most csak azokról az alapelvekről lesz szó, melyeket minden esetben figyelembe kell vennünk.

A tapétázás tervezése:

• Központozás: a nagymintás, nagy mintaismétlésű tapéták esetében a fő motívumot a falfelületen központosán kell elhelyezni, hogy kiegyensúlyozott legyen az összkép. A kezdésre a legalkalmasabb hely ebben az esetben például egy kémény vagy két ablak közötti terület középvonala. Kisebb méretű mintázatok esetén erre kevésbé kell figyelni, mert nem befolyásolja annyira a harmonikus összképet.
• Kezdés a szoba sarka mellől: az első lap, amelyet felrakunk, mindig teljes mintaelem legyen, melyen nincs szükség bonyolult vágásokra. Soha ne a belső sarokhoz igazodjunk; inkább szintezővel állítsuk be a lapot pontosan függőlegesre.
• Az illesztések kiküszöbölése: ha például egy beépített szekrény megszakítja a folytonos falfelületet, az illesztések kialakítását ne hagyjuk a munka végére, mert ebben az esetben nem mindig tudjuk szabályosan illeszteni a mintát.

A megfelelő kezdőpontok kiválasztása

Az első lap felragasztása

Az első lap megfelelő, pontos felrakása elengedhetetlen feltétele a jó minőségű tapétázásnak, mivel ez az alapja a minták kiosztásának. Ha nem pontosan függőlegesen rakjuk fel, a pontatlanság ismétlődni fog az egész felületen, ezért mindig ellenőrizzük, hogy elég precízen dolgoztunk-e.

Lépések:

1. Az első lap helyét jelöljük be a falon egy ceruzával; szintező segítségével húzzunk egy függőleges vonalat a padlótól a mennyezetig.
2. A fal tetejénél illesszük a helyére az első lapot, majd csúsztassuk pontosan a vonal mellé. A falsarokban kissé hajtsuk rá a tapétát a mennyezetre.
3. Simítsuk a helyére a fal tetején a lapot, majd lefelé haladva nyomjuk ki a simítókefével a légbuborékokat és erősen tapasszuk a falhoz a tapétát. A kefével a lap közepétől lefelé és kifelé haladva dolgozzunk.
4. A lap alját a kefével szorosan nyomjuk a szegélyléc és a fal által alkotott szögletbe.
5. Ezután újra térjünk vissza a fal tetejéhez, és vágókéssel (snitzer) vágjuk le a behajtott, felesleges részt. Kicsit a falsarok felett vágjuk el a lapot, mert így sokkal szebb lesz az illeszkedés.
6. Hasonló módon vágjuk le a lap alsó, a szegélylécre ráhajtott részét.
7. Ezután újra menjünk végig a felületen a simítókefével, hogy az összes légbuborékot eltávolítsuk, melyek esetleg még bennmaradtak az első simítás után.
8. Végül tiszta vízbe mártott szivaccsal töröljük át a tapéta felületét, hogy eltávolítsuk az összes ragasztómaradványt. Emellett a csatlakozó falfelületeket és a szegélylécet is töröljük át, hogy mindenhonnan eltüntessük a ragasztót.

Toldások

Akár mintás, akár sima tapétával dolgozunk, mindenképpen nagy figyelmet kell fordítanunk az illesztések kialakítására. A tapétalapokat szorosan egymás mellé kell helyezni, anélkül, hogy átfednék egymást.

A toldás elkészítése

Különösen mintás tapéták esetén, ahol a motívumokat is egymáshoz kell illeszteni, fontos a precíz illesztés. Sajnos azonban egyes tapéták hajlamosak a megnyúlásra, néha pedig valamennyi eltérés is lehet a tekercsek között, ami nagyon megnehezíti a pontos munkát. Az illesztést mindig szemmagasságban kezdjük, hogyha mégis elcsúszna a minta, az kevésbé látható helyre kerüljön.

Lépések:

• Csúsztassuk a csatlakozó lapot a már felragasztott lap mellé; először szemmagasságban illesszük a mintát, majd innen haladjunk lefelé. A szokásos módon simítókefével rögzítsük a tapétalapot.
• A legtöbb tapétafajta egyszerűen illeszthető, de esetleg szükség lehet arra, hogy végighúzzunk egy görgőt a toldáson.
• Ha túl hamar megszáradna a tapéta szélén a ragasztó, sörteecsettel vigyünk fel rá újabb ragasztómennyiséget, majd újra rögzítsük a tapétát.

Mintaillesztése

Az egyes tapétafajták illesztésére többféle módszer létezik; fontos, hogy tisztában legyünk vele, melyik fajtánál melyiket kell alkalmazni.

Képek aláírása:

1. Közepén félbevágott minta illesztése: a mintás tapétákat úgy alakítják ki, hogy a közepén félbevágott minta két fele a lapok szélein helyezkedik el. A tapétalapok megfelelő összeillesztése nem túl bonyolult feladat; a már felragasztott tapéta pontosan meghatározza, hogy hogyan kell felrakni a következőt.
2. Bárhogyan illeszthető minták: ezeket a legkönnyebb felrakni, mert a mintát a lap bármely részén illeszthetjük; az erőteljesebb mintázatok esetén azonban a gyártók gyakran ajánlják, hogy minden második lapot megfordítva rakjunk fel.
3. Vízszintes illesztés: egyes tapétáknál nem a függőleges, hanem a vízszintes illesztésre kell figyelni; amint fölraktunk egy lapot, szintezővel ellenőrizzük, hogy folytonos és vízszintes-e a minta.

Belső sarok

A tapétázáshoz elengedhetetlen, hogy tudjuk, hogyan kell megbirkózni a sarkokkal, hiszen ilyenek minden helyiségben vannak. Bármilyen szabályos derékszögnek tűnjön is egy sarok, soha ne próbáljuk a falcsatlakozás mentén félbehajtott, egyetlen lappal kitapétázni, mert ez minden esetben ráncolódni fog, ami zavaró látvány. A legjobb megoldás, ha félbevágunk egy lapot, és a sarok éle mentén pontosan összeillesztjük.

Lépések:

1. Mérjük le, hogy pontosan mekkora hely maradt az utolsó teljes lap és a fal belső éle között; a lap mentén több ponton is mérjünk, mert nem biztos, hogy mindenhol egyforma a távolság. A kapott eredményhez adjunk 12 mm-t, majd pontosan vágjuk ketté a következő tapétalapot.
2. A szokásos módon illesztve a mintát, ragasszuk fel a következő lapot.
3. Ezután simítókefével erősítsük fel a helyére; a 12 mm széles részt hajtsuk rá a másik falra.
4. Ragasszuk fel a másik falra a lap másik felét, igyekezzünk a mintát a lehető legpontosabban illeszteni. A fal egyenetlenségei miatt ez nem mindig fog sikerülni. Nagyon fontos, hogy teljesen függőleges legyen a tapétalap, ezért szintezővel ellenőrizzük, hogy pontosan lett-e felrakva.
5. A tapéta mindenhol jól tapadjon le, ez különösen a sarkokban fontos.
6. Tiszta, benedvesített szivaccsal távolítsuk el a ragasztómaradékokat a tapéta színoldaláról, a mennyezetről és a szegélylécről.
7. Hogy biztosítsuk a tapéta letapadását (ami különösen viniltapéták esetében fontos), húzzuk fel a tapétalap szélét a falsarokban, és kenjünk ragasztót a szegély alá. Ezután újra nyomjuk vissza a helyére a lapot.

Külső élek

Itt teljesen más módszert kell alkalmazni, mint a belső sarkok esetében. Ha teljesen szabályos, derékszögű a falsarok, megtehetjük, hogy egyszerűen áthajtjuk rajta a tapétalapot, majd a túloldalon a szokásos módon folytatjuk a tapétázást. A legtöbb esetben azonban áthajtás után már nem marad pontosan függőleges a tapéta, ezért más módszerre van szükség.

Lépések:

1. Hajtsuk át a sarkon a tapétalapot, állítsuk be és vágjuk le a lehető legpontosabban. Vigyázzunk, nehogy beszakadjon a lap a mennyezetnél vagy a szegélylécnél.
2. Ezután ragasszunk fel egy újabb lapot, amely jócskán átfedi az előzőt. A mintát a sarok közelében illesszük a szokásos módon. Ezt a lapot is vágjuk méretre a mennyezetnél és a szegélylécnél.
3. Helyezzünk egy szintezőt az egymást átfedő részek középvonalába, majd a mennyezettől a padlóig tartó függőleges vonal mentén vágókéssel (snitzer) vágjuk át mindkét tapétaréteget.
4. Húzzuk fel a második tapétalapot, és távolítsuk el a levágott részeket.
5. Újra simítsuk vissza a felemelt tapétát; a két lap széle pontosan egymás mellé fog kerülni. Esetleg szükség lehet rá, hogy az illesztésen nyomógörgővel is végigmenjünk.
6. Ez a módszer elég maszatos, valószínűleg sok ragasztó kerül majd a tapéták színoldalára. Gondosan távolítsuk el ragasztófoltokat tiszta, benedvesített szivaccsal.

A leggyakoribb hibák

A legtöbb hibát a nem megfelelő felragasztás vagy a rosszul megválasztott technika okozza, bár vannak olyan papírok, melyeket nehezebb szépen felragasztani. Bármi legyen is az oka, a hibákat ki lehet javítani – emellett pedig még tanulsággal is szolgálhatnak a jövőre nézve.

• Felváló szegélyek: bárhol előfordulhat, hogy a száradás után feljön a tapétalap éle. Egyszerűen kenjünk alá ragasztót, nyomjuk vissza a helyére, majd a felesleges ragasztóanyagot távolítsuk el.
• Pontatlan illesztés: ha a sötétebb tapétákat nem illesztjük pontosan a világosabb színű alaptapéta ki fog látszani. A tapétával megegyező színű filctollal orvosolhatjuk a problémát.
• Szakadás: közvetlenül a felrakás után a még nedves tapéta könnyen megsérülhet. A legtöbb szakadás rosszabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Általában könnyen vissza lehet hajtani és újra le lehet ragasztani a sérült részt.
• Fénylő csík a toldás mentén: túlságosan erősen nyomtuk le a lap szegélyét, és/vagy ragasztó került a tapétalap szélére. Mossuk le enyhe mosószeres vízzel, majd tiszta vízzel öblítsük le.
• Pontatlan mintaillesztés: kicsit megnyúlt a tapétalap, így a mintázat egyes helyeken pontosan illeszkedik, míg máshol elcsúszott. Ez általában nem annyira feltűnő.
• Buborékok: nem hagytunk elég időt, hogy a tapétalapokba kellően beleivódjon a ragasztó. A kisebb levegőhólyagokat vágjuk fel, majd újra ragasszuk le a tapétát. Nagyobbak esetén az egész lapot le kell szedni.

A tapéta alá egy réteg alaptapétát (makulatura) is fel szoktak ragasztani, hogy eltakarják a felület egyenetlenségeit; funkciója a fedő festékréteg alá felhordott réteghez hasonlítható. Bár el is hagyható, de alkalmazása nagymértékben javítja a tapétázott felület minőségét. Egyes tapétafajtákhoz a gyártó utasítása is kötelezővé teheti a makulatúra alkalmazását. Ezt a tapétákhoz hasonlóan kell beragasztózni.

A lapok felragasztása a mennyezetre

Ha a mennyezetet tapétázzuk, célszerű, ha ide is felragasztunk alaptapétát. Akár tapéta, akár festék kerül később a felületre, a makulatúra felragasztása előtt a felületet megfelelően készítsük elő.

Bár a mennyezetek tapétázása nehéznek tűnhet, általában egyszerűbb, mint a falaké, mert itt kevesebb akadállyal találkozhatunk. Fontos, hogy minden egyes lap felrakását egy konkrét viszonyítási ponttól kezdjük, mert csak így lesz megfelelő minőségű a munka végeredménye.

Lépések:

1. Simítókefével erősen rögzítsük a lap elejét a falsarokba, a vágáshoz hagyjunk egy kisebb lelógó részt. A kefével simítsuk ki a légbuborékokat, miközben fölragasztjuk a lapot. Ügyeljünk a pontos illesztésekre.
2. A falsarkokban húzzuk fel a tapétát a felületről, majd a behajtás vonala mentén vágjuk le a felesleges részt. Ceruzával is megjelölhetjük a behajtás vonalát, mielőtt felhúznánk a tapétát, hogy jobban látható legyen.
3. A méretre vágott lapot ezután a simítókefével újra nyomjuk a felületre.

A lámpaszerelvények környékének kialakítása

A mennyezetről lelógó lámpák körül kétféle módon tapétázhatunk. Bármelyiket is alkalmazzuk, amikor a lámpa környékén dolgozunk, mindig kapcsoljuk ki az áramot a villanyóránál.

• Az illesztések a lámpa középvonalába esnek (bal kép): lazítsuk meg a lámpatartót, és simítsuk mögé a tapétát.
• Lyuk kivágása (jobb kép): A lyukon húzzuk át a lámpatartót; körülötte vagdossunk csíkokat, majd vágjuk le őket.

Az alaptapéta felragasztása a falra

Az alaptapétát (makulatura) hagyományosan vízszintesen szokták a falra felragasztani, de rögzíthetjük a lapokat függőlegesen is. Általában törekedni kell arra, hogy a lehető legkevesebb mennyiséget használjuk; emiatt nagyobb falfelületekre vízszintesen, kisebb falfülkékbe viszont függőlegesen érdemes a lapokat felragasztani. Ha függőlegesen ragasztjuk a makulatúrát, ügyeljünk rá, hogy a tapétával való illesztései soha ne essenek egybe! Itt a vízszintes módszert mutatjuk be. Ha függőlegesen szeretnénk felrakni, a tapétázás általános szabályai érvényesek.

Lépések:

• A makulatur-alapokat a falsarkokban illesszük; a levágáshoz hajtsunk be egy kis részt a falsarok mentén. Az egyik kezünkben tartsuk a harmonikaalakban összehajtogatott makulatúrát, miközben a másikkal beállítjuk a megfelelő helyzetbe.
• Ollóval vagy (amint a képen is látható) vágókéssel (snitzer) vágjuk le a falsarkokban a felesleges részt.
• Simítókefével fokozatosan simítsuk fel a falra a makulatur-alapot. Mindig a szélüknél illesszük a lapokat, kerülve az átfedést.

A sarkokban (belső falélek) a lapok illesztésének mindig pontosan a falsíkok találkozásába kell esni, ahogyan az a szemközti oldalon látható. A szabadon álló éleken (külső falélek) viszont folytonosan kell átfordítani a tapétalapot. Ez a módszer (mely a képeken is látható) azonban csak teljesen derékszögű falsarkoknál működik. Ellenkező esetben a tapétázásnál bemutatott eljárást kövessük.

Lépések:

• A harmonikába hajtogatott, bekent tapétát fokozatosan terítsük ki, áthajtva azt a külső faléleken, a fal másik oldalán is folytatva a kihajtogatást.
• Mielőtt a fal másik oldalán is folytatnánk a tapéta felerősítését a simítókefével, húzzuk végig két ujjunkat a falsarkon, hogy kinyomkodjuk a légbuborékokat.

Végső simítások

Miután a szoba falait teljesen lefedtük alaptapétával (makulatura), várjunk, amíg megszárad a ragasztó. Ezután gletteljük az esetleges hézagokat, hogy teljesen sima felületet kapjunk a tapétázáshoz. Vigyünk fel a kiegyenlítő alaptapéta felületére hígított tapétaragasztót, majd hagyjuk megszáradni. Ezzel nagyon megkönnyíthetjük a tapétázást, mert felrakás közben könnyedén el tudjuk majd csúsztatni igény szerint a lapokat a felületen.

Lépések:

• A hézagok eltüntetése: az esetleges illesztési hézagokat glettel töltsük ki, hogy teljesen sima felületet kapjunk. Száradás után enyhén csiszoljuk le a felületet.
• A falsarkok kialakítása: ha kittel (fa-tapasz) tömítjük a falsarkokat vagy az alaptapéta és a fafelületek találkozását, egyenletesebb lesz a felület, és a tapéta nem fog elválni a faltól.

Fontos, hogy elegendő mennyiségű tapéta álljon rendelkezésünkre munka közben. A munka végeredményét pedig nagyban befolyásolja, hogy hogyan készítettük elő, vágtuk és ragasztóztuk a tapétát. A munka megkezdése előtt mindig pontosan mérjük le a helyiséget.

A szükséges mennyiség kiszámítása

A következő egyszerű módszerrel könnyen kiszámíthatjuk a szükséges tapétamennyiséget. A mintaismétlődés pontos méretét a gyártók általában címkére is rányomtatják, de a legjobb, ha ezt mi magunk ellenőrizzük.

Ha a helyiségben nagyméretű ablakok vannak, módosítsuk a kiszámolt mennyiséget. A kisebb ajtókat vagy egyéb, tapétázást nem igénylő felületeket viszont ne vegyük figyelembe, mert ezeket is körbe kell ragasztani.

Mérés a leszabás előtt

Ez egy viszonylag egyszerű művelet, csak néhány alapszabályt kell betartani. Először is mérjük le a tapétalap szükséges hosszát, vagyis a fal magasságát a mennyezettől a szegélylécig. Ehhez adjuk hozzá a mintaismétlődés méretét plusz még 2,5 cm ráhagyást a lap tetején és alján a vágás miatt. Nagyméretű mintaismétlődés esetén ez a módszer elég sok hulladékkal járhat.

A frissen felragasztott lap mellé a pontos illesztés miatt érdemes még előbb odapróbálni egy másik tekercset, majd csak ezután levágni a megfelelő darabot. Azoknál a mintáknál, ahol nem kell figyelembe venni a mintaismétlődést (például csíkos tapétáknál), a kívánt hosszúsághoz csak a vágási pontatlanságot kell hozzáadni. Az előzőekből következik, hogy azokat a tapétákat, ahol kismértékű vagy nincs is mintaismétlődés, előre is leszabhatjuk, míg a nagyobb mintázatú változatokat munka közben, egyenként szabjuk le.

Ragasztófelhordás

A ragasztóanyag alkalmazását tekintve kétfajta tapéta létezik: a ragasztóval előre bevont (ennek a hátán már ott a száraz tapétaragasztóréteg, amelyet csak be kell mártani hideg vízbe), és a normál tapéták, amelyekre a hagyományos módon kell felhordani a ragasztót.

Ragasztóval előre bevont tapéták

Lépések:

1. A mintás részével befelé tekerjünk fel egy leszabott tapétalapot, majd a használati utasításban megadott ideig merítsük a vízzel töltött tapétaáztató tálba.
2. Húzzuk fel a lapot az asztalra, majd hajtsuk egymásra a ragasztózott felületeket. Ugyanezt ismételjük meg a lap másik végénél is.

Normál tapéták

1. Terítsük a tapétát a tapétázóasztalra. Az adott tapétafajtához használatos ragasztót a gyártó utasításai szerint keverjük össze vízzel. Felhordását a lap közepétől kezdjük, és innen haladjunk kifelé; a teljes felületet kenjük le!
2. Amikor az egész lapot lekentük ragasztóval, emeljük fel az egyik végét, és az ábrán látható módon 1/3-2/3 részben hajtogassuk össze harmonikaalakban.
3. Az összehajtogatott tapétadarabot szedjük le a tapétázó asztalról, és a gyártó utasításában előírt ideig hagyjuk puhulni, (vagyis pihentessük).

A tapéták színe, mérete és mintázata más-más, de mindegyiket ugyanazzal a módszerrel kell felragasztani. Ha egyszer elsajátítottuk a helyes módszert, szinte bármilyen fajta papírral megbirkózunk majd. Ebben a fejezetben az általánosan érvényes alapszabályokról lesz szó, melyeket később, amikor már bonyolultabb felületeket szeretnénk tapétázni, tovább finomíthatunk. Ne próbáljuk siettetni a tapétázási munkát; a gyorsaságot majd a kellő gyakorlat és tapasztalat hozza meg. A kapkodás csak hibákat okozhat.

Hol és milyen tapétát használjunk?

Általában bárhol bármilyen tapétafajtát használhatunk, de bizonyos helyiségekbe célszerű egy adott fajtát választani. Döntés előtt azt is mérlegeljük, hogy milyen mintázat illik az adott helyiség funkciójához és stílusához.

• Elegáns stílus: az elegánsabb mintázatú tapéták ideális területe az ebédlő és a nappali. Az elegáns mintázatot indokolhatja az épület stílusa, vagy egyszerűen csak emelheti a szoba fényét.
• Praktikus szempontok: konyhákban és fürdőszobákban érdemes mosható viniltapétát alkalmazni, mert könnyen tisztítható. A képen látható csíkos minta egyszerűen ragasztható, belmagasság-növelő, elegáns hatású, amely a lakás szinte bármely helyiségében jól mutat.
• Vidám minták: a gyerekszoba ideális terület arra, hogy játékosabb mintázatú tapétát ragasszunk fel.

 Az egyes minták hatása

A színekhez hasonlóan a tapéta mintázata is teljesen megváltoztathatja egy adott helyiség hangulatát. Ezért a mintázat kiválasztásakor mindig vegyük figyelembe, hogy milyen hatást fog kelteni az adott helyiségben.

• Csíkok: Mivel a csíkok mindig megnyújtják a felületet, azokba a helyiségekbe, amelyeknek kicsit szeretnénk „megnövelni” a belmagasságát, érdemes ezt a mintát választani. Viszont semmiképpen ne ragasszuk egyenetlen falfelületre, mert a csíkok a legkisebb egyenetlenséget is felnagyítják, kihangsúlyozzák.
• Egyszínű felületek: A legújabb divatot követve egyre több, egyszínű, festésre emlékeztető tapéta jelenik meg a piacon. Ezeket meglehetősen egyszerű felragasztani, viszont pont a minták hiánya miatt nehéz láthatatlan illesztést kialakítani. Ez különösen igaz a sötétebb színű tapétákra. Esetleg érdemes lehet az alaptapétát a tapétával egyező színűre festeni, hogy a pontatlan illesztések se látszódjanak.
• Virágmintás tapéta: Ezeket általában elég könnyű felragasztani, mert a virágminta eltereli a figyelmet az illesztésekről. A nagyméretű virágminták inkább nagyobb helyiségbe valók, különben kevésbé érvényesül a minta, és kicsinyíteni fogja a helyiséget. Az apró virágmintás felületek falusias hangulatúak; az egyenetlen vagy durva felületű falakra érdemes ilyen mintázatú tapétát ragasztani, mert a mintázat elvonja a figyelmet az alapfelület esetleges hibáiról.
• Ismétlődő motívumok: Az egy-két ismétlődő motívummal díszített tapétákat nagyon precízen kell felragasztani, mert minden pontatlanság – például ha nem függőlegesen lett felragasztva a tapétalap feltűnően látszik. Bár rendkívül dekoratívak, kezdőknek általában nem ezeken érdemes tanulni.
• Tájképek: Egyes gyártók tájképes tapétákat is gyártanak. Az egyes tekercseket meghatározott sorrendben kell felragasztani a falra. Ha találunk egy megfelelő falat, amelyen elfér a kép, nagyon hatásos lehet ez a felületképzési mód.
• Klasszikus minták: Vannak olyan klasszikus minták, amelyek úgy tűnik, soha nem mennek ki a divatból. Ilyen például a liliomos minta, amely már évszázadok óta népszerű, és ma is gyakran alkalmazzák. Ezek egy része meglehetősen egyhangú benyomást kelt, ezt mindig vegyük figyelembe az adott helyiség tapétázásakor!

A stencilezés abban hasonlít a pecsételésre, hogy egy adott mintát vihetünk fel vele a falra vagy fafelületre. A kivitelezés módja azonban teljesen eltérő. A stencilezősablonokat szintén vásárolhatjuk készen vagy készíthetjük házilag is – utóbbi sokkal nagyobb teret ad az egyéniségünk kifejezésére.

Sablon készítése

Sablont készíthetünk kartonból vagy cellulózacetát fóliából, utóbbi előnye, hogy könnyen mosható, így időről időre újra felhasználható. A mintát rajzolhatjuk szabad kézzel, vagy másolhatjuk is; sokféle természetes formát felhasználhatunk a minta készítéséhez.

Lépések:

1. Keressünk egy szép elrendezésű levélfürtöt. Helyezzük egy deszkára, és ha szükséges, rögzítsük ragasztószalaggal. Helyezzünk rá egy darab pauszpapírt, és rajzoljuk körbe ceruzával.
2. Emeljük föl a leveleket, majd rögzítsük ragasztószalaggal a deszkára a pauszpapírt. Helyezzünk rá egy cellulózacetát fóliát, és filctollal rajzoljuk rá a levelek és a szár körvonalát.
3. Távolítsuk el a pauszpapírt, és rögzítsük ragasztószalaggal a cellulózlapot a deszkára. A filctollal felrajzolt körvonalakat követve vágjuk ki a mintát egy éles vágókéssel (snitzer). Ezzel készen is van a sablonunk.

A sablon használata

Az alábbi mintából készíthetünk például ablakok körüli szegélymintát, vagy ahogyan az példánkban is látható, az elszórt motívumokkal a falat is díszíthetjük. Erre a célra készen kapható stencilező akrilfestéket válasszunk, vagy, ha ötletesebb mintát szeretnénk, próbáljunk különféle színeket kikeverni színező-és emulziós festékből.

Lépések:

1. Ragasztószalaggal rögzítsük a sablont a falra.
2. Amennyiben stencilezőecsetet használunk, csak a sörték végét mártsuk be a festékbe, hogy az ecset viszonylag száraz maradjon. Nyomjuk rá néhányszor egy darab papírra, hogy leszedjük a felesleges festékmennyiséget. Épp csak egy kevés festék maradjon az ecset hegyén. Ezután körkörös mozdulatokkal vigyük fel a festéket a falra. Egyenetlenül osszuk el a festéket, hogy élethű legyen a minta.
3. Amikor elkészültünk a mintával, óvatosan vegyük le a sablont. Ezután helyezzük tovább, majd a már megismert módon újra másoljuk át a mintát.

Színes stencilezés

Stencilezéssel bármilyen felületen, például falakon, tükrökön vagy akár bútorokon is határozott körvonalú mintákat készíthetünk. Ahogyan a képen is látható, egyetlen motívummal egy teljes falfelületet díszíthetünk.

Stencilezés haladóknak

Ha már kellően elsajátítottuk a technikát, bonyolultabb minták stencilezésével is megpróbálkozhatunk. Használjunk egyre többféle színt, fessünk sötétebb árnyékfoltokat, vagy emeljük ki a minta egyes részeit, így élethűbb, plasztikusabb képet kapunk. Ha a minta egyik felére sötétebb árnyékfoltot rajzolunk, imitálhatjuk, hogy az egyik oldalról besütő napfény vet rajta árnyékot. Ha pedig egy növénymotívum széleit festjük hangsúlyosabbra, mint ahogyan az a képen is látható, életszerű mintát készíthetünk.

Lépések:

1. Erősítsük a sablont ragasztószalaggal a falra. Színezés közben a minta széleit sötétítsük be, míg a középső részeket hagyjuk halványabbra.
2. Óvatosan távolítsuk el a sablont. A felrajzolt kép sokkal plasztikusabb lesz, mintha az egyszerű stenciltechnikával készült volna.

A pecsételés gyors és egyszerű módja annak, hogy különféle ábrákat vigyünk fel a falra vagy fafelületekre. Az ábrákat egyesével vagy csoportosan is elhelyezhetjük, egy adott felületet díszíthetünk egyféle mintával vagy több minta kombinációjával is. Akár magunk készítjük, akár készen vásároljuk a nyomópecséteket, az alaptechnika mindkettőnél ugyanaz.

Házilag készített pecsétnyomók

Pecsétnyomót minden olyan, a háztartásban előforduló anyagból készíthetünk, amely képes felszívni a festéket. Egy kisebb ecsettel, ahogyan a szemközti oldalon látható, speciálisan erre a célra készített hengerrel hordjuk fel a festéket a pecsét felületére.

Lépések:

1. Szivacspecsételő: rajzoljunk a szivacsra mondjuk egy állatfigurát, és vágjuk ki vágókéssel (snitzerrel). Nem kell minden egyes pecsételés előtt bemártani a szivacsot a festékbe, mert egyszerre nagyobb mennyiséget képes magába szívni.
2. Krumplipecsételő: vágjunk félbe egy krumplit. Az egyik felére rajzoljunk valamilyen alakzatot, majd vágjuk ki vágókéssel (snitzerrel). Amikor rányomjuk a krumplit a falra, a minta teljes felülete érintkezzen vele, mielőtt elvennénk onnan.
3. Parafa dugó: három, ragasztószalaggal egymáshoz erősített parafa dugóból készíthetünk lóhere mintázatú pecsétnyomót. A dugókat minden egyes pecsételés után újra festékezzük be. A levél szárát sörteecsettel vagy egy dugó festékes élével rajzoljuk meg.

Gyárilag készített pecsétnyomók

Bár a pecsételők házilagos elkészítése nagyon szórakoztató lehet, de a készen vásárolt eszközöket sokkal egyszerűbb használni, és határozottabb körvonalú lenyomatot készíthetünk velük. Válasszuk ki azt a mintát, amely illik a helyiség hangulatához.

Lépések:

1. Egy festékbe mártott, kisméretű habszivacs hengerrel vigyük fel a festéket a pecsétnyomó felületére. Mielőtt nekiállnánk pecsételni a falon, próbáljuk ki a mintát egy darab papíron, hogy nem került-e rá túl sok festék.
2. Nyomjuk rá erősen a pecsétnyomót a falra; ügyeljünk rá, hogy a minta teljes felülete érintkezzen a fallal.
3. Vigyázzunk, nehogy elmázolódjon a festék, amikor elvesszük a pecsételőt. Hasonló módon készítsünk további mintákat a falra. Amint szükséges, újra és újra festékezzük be a pecsétnyomó felületét.

Egy adott téma feldolgozása

A pecsételés ideális technika arra, hogy megjelenítsünk egy jellegzetes témát; létrehozhatunk finomabb vagy mozgalmasabb felületeket is.

A nagy egybefüggő falfelületeket érdesítéssel tehetjük változatosabbá, ha a finom textúrájú mintázatot több rétegben alakítjuk ki, plasztikusabbá válik a felület.

Lépések:

• Szabálytalanul váltakozó irányú, enyhén hullámzó ecsetvonásokkal hordjunk fel a felületre lazúrfestéket. Nem kell tökéletesen lefedni a felületet, a kisebb foltokat úgyis eltüntetjük majd az érdesítés során.
• Amint 1 m²-nyi területtel elkészültünk, kefével alakítsuk ki a mintázatot. Nyomkodó mozdulatokkal dolgozzunk, de csak a sörték hegye érjen a falhoz. Tartsuk mindig ugyanabban a helyzetben a kefét. Amint elkészültünk egy szakasszal, hordjunk fel újabb festékréteget, és hasonló módon érdesítsük. A kefe sörtéiről minden egyes falszakasz elkészülte után mossuk le a festéket.
• A falsarkokban stencilező ecsetet használjunk, hiszen ezekhez nehéz lenne a lazúrecsettel hozzáférni.

Érdesített falfelület

Ezzel a technikával csodálatos, meleg fényű felületeket készíthetünk; a különbözőképpen visszavert fénysugaraknak köszönhetően plasztikus, térbeli hatást érünk el.

Csíkozás

Egy speciális eszközzel, a csíkozófésűvel erősen plasztikus felületű, dekoratív mintázatot hozhatunk létre. A gumifésűk kialakítása eltérő lehet; az alapelv azonban, vagyis hogy a lazúrfesték színes csíkjait az alapszínnel kombináljuk, mindegyiknél megegyezik, bármelyik fajta fésűt használjuk is.

Lépések:

1. Hordjuk fel szabálytalanul váltakozó irányú ecsetvonásokkal a lazúrfestéket. Egyszerre csak 1 m²-nyi területet fedjünk le, hiszen a festék gyorsan megszárad. Ügyeljünk rá, hogy mindenhova kerüljön festék.
2. Hogy egyenletesebb legyen az összhatás, érdesítsük a festékbevonat felületét.
3. Ezután következik a csíkozás. A fésűt húzzuk végig függőlegesen  a festékezett felületén; minden egyes lehúzás után távolítsuk el a fogak között beragadt festéket.

Az antikolt festékbevonatokkal barátságosabb, otthonosabb hangulatot teremthetünk. Számos módszer létezik arra, hogy „öregítsünk” a festékbevonaton, ezek közül kettőt mutatunk be.

A festék egy részének eltávolítása

Legideálisabb alkalmazási területe a faburkolatok felülete; minél nagyobb a felület, annál jobban érvényesül az összhatás. A színek kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy a világos alapozóréteg egy sötétebb színű fedőréteg alatt jobban érvényesül.

Lépések:

1. A világos alapréteget közvetlenül a kezeletlen fafelületre hordjuk fel, majd hagyjuk megszáradni.
2. Ezután azokon a területeken, ahol szeretnénk, hogy az alapozóréteg kilátsszon a felső festékréteg alól, hordjunk fel vazelint. A megfelelő hatáshoz a deszkák szélén érdemes a vazelinsávokat felhordani.
3. Hordjuk fel a sötétebb színű fedőfestéket a teljes felületre, majd hagyjuk megszáradni.
4. Finom csiszolópapírral dörzsöljük át a felületet. Mivel a vazelinen nem tapad meg a fedőfesték, a csiszolópapír ezeken a helyeken leszedi azt. Minél tovább csiszoljuk a felületet, annál több fedőfestéket szedünk le.

Töredezett festékbevonat létrehozása

Sokféle módszerrel hozhatunk létre ilyen régiesnek tűnő festékbevonatot. Az egyik leghatékonyabb megoldás töredezett felületet adó lazúrfesték használata. A felhordás módja gyártmányonként eltérhet; az alábbiakban egy általánosan használt technikát mutatunk be.

Lépések:

• Hordjunk fel egy alapréteget a falra. Erre a célra inkább az élénk, világos színű festékek felelnek meg, mert jobban érvényesül a színük a vékony repedésekben.
• Ezután bőségesen hordjuk fel a töredezett felületet adó lazúrfestéket. Nagyon fontos, hogy azonos irányú ecsetvonásokkal dolgozzunk.
• A fedőfestéknek szánt emulziós festéket hígítsuk fel vízzel; 10 rész festékhez adjunk egy rész vizet. Egy-másra merőleges, egymást soha nem keresztező ecsetvonásokkal hordjuk fel a felületre; a már befestett felületre sose térjünk vissza! Hamarosan láthatóvá válnak a repedések.

Repedezett hatású felület

A repedezett hatású festés bolondos, izgalmas mintázatú bevonat, a színek és a textúra izgalmas kombinációja.

Színezés és meszelés

Ezekkel a módszerekkel még jobban kiemelhetjük a felület saját textúráját, akár falakról, akár fafelületekről van szó. Erre a célra használjunk színes vagy átlátszó lazúrfestéket.

Színezés

A festendő felületre először egy alapréteget kell felhordani emulziós vagy alapozófestékből, majd erre kerül az áttetsző lazúrfestékréteg. A matt emulziós festék abszorbens réteget képez, és felszívja a lazúrfestéket; a vinil alapozófestékkel sokkal finomabb összhatást érhetünk el.

Kép leírása:

1. Festékleszedéses módszer: felhordás után azonnal távolítsuk el a lazúrfestéket. Ezzel a módszerrel változó intenzitású, áttetsző színes felületet hozhatunk létre.
2. Festékfelhordás ecsettel: intenzívebb színhatást érhetünk el, ha szabálytalanul váltakozó irányú ecsetvonásokkal hordjuk fel a festéket, és hagyjuk megszáradni.

Fafelületek színezése

Ezt a technikát bedörzsölésnek is hívják. A fára nem kell alapozót felhordani, a lazúrfestéket kenhetjük közvetlenül a kezeletlen fafelületre.

Lépések:

1. Az ajtó egyes elemeit itt is kezeljük önálló egységként.
2. Nedves ronggyal távolítsuk el a felesleges festéket; hogy kiemeljük a fa erezetét. Ezekre bőségesen hordjuk fel a lazúrfestéket.

Meszezés (fehérítés)

Ez csak annyiban különbözik a színezéstől, hogy az alapfelület végleges színe fehér lesz; a festéshez lazúrfesték helyett mészfestéket és utólagos viaszt használunk.

Lépések:

1. Egy drótkefével a rostirányt követve dörzsöljük át fa felületét, hogy jobban beszívja majd a fehérítő mészfestéket.
2. Egy finom szálú drótszivaccsal bőségesen hordjuk fel a mész-festéket a felületre. Ügyeljünk rá, hogy elegendő mész kerüljön mindenhová.
3. A felesleget töröljük le egy pamutronggyal és a felületet dörzsöljük át viasszal. így tompa fényű felületet kapunk, ahol a fa erezeteiben a mész adja az érdekes fehér csíkozást.

Fehér felületek

Ezzel a technikával hagyományos küllemű faburkolatokat készíthetünk.

A fenti képen láthatóhoz hasonló falburkolatok nagyon megnyugtatóvá, kellemessé teszik a szobát. Különösen jól mutatnak természetes anyagokkal vagy antikolt festett felületekkel kombinálva.

Márványozás

Ez az egyik legnehezebb festési mód, hiszen egy természetes anyag textúráját kell utánozni. Beletelik egy kis időbe, míg elsajátíthatjuk ezt a módszert, de megéri a fáradságot, hiszen igazán fényűző falfelületeket hozhatunk vele létre! A különféle márványfajták színe és mintázata nagyon eltérő lehet; példánkban kétféle szín felhasználásával hozzuk létre a márványhatású falfelületet.

Lépések:

1. Hordjunk fel egy réteg fehér vinil alapozófestéket és hagyjuk megszáradni. Keverjünk ki egy világosabb szürke és egy nyers umbrabarna lazúrfestéket. Lapos ecsettel egy irányban felhordott foltokban vigyük fel mindkét színt. Elegendő területet hagyjunk fehéren.
2. Amíg nedves a lazúrfesték, lazúrozóecsettel mossuk egymásba a két színárnyalatot, és alakítsunk ki anyagszerű felületet.
3. Disznósörte oszlatóecsettel dolgozzuk át a felületet, hogy kevésbé legyen érdes. Először a felhordott festékfoltok irányában, majd arra merőlegesen dolgozzunk.
4. Egy művészecsetet mártsunk először nyers umbrabarna színezőfestékbe, majd a kikevert lazúrfestékek valamelyikébe, és átlós irányban húzzuk végig a felületen, miközben finoman ide-oda mozgatjuk. Igyekezzünk utánozni a márvány erezetét.
5. Oszlatóecsettel lágyítsunk az erezet kontúrján; az ecsetet először az erezet irányába, majd arra merőlegesen húzzuk át a felületen.
6. A fal teljes száradása után hordjunk fel 2-3 réteg lakkot.
7. Finom szemcséjű csiszolópapírral enyhén dörzsöljük át, majd egy tiszta pamutronggyal polírozzuk a teljes felületet.

Egy kis fényűzés

A „márvány” falburkolat nagystílű látvány, és nagyszerű hátteret nyújt bizonyos dísztárgyaknak és műalkotásoknak.

A lazúrozással és a faerezéssel (flóderezés) plasztikus, határozott mintázatú felületeket hozhatunk létre. Alkalmazhatjuk fafelületeken a fa természetes erezetének kihangsúlyozására, vagy bármilyen egyéb felületen a fa erezetének imitálására. Mindkét technika nagy gyakorlatot igényel, de ha már egyszer elsajátítottuk őket, fantasztikus hatásokat érhetünk el!

Lazúrozás

Bármilyen fafelületen jól mutat; különösen érdemes paneles ajtóknál alkalmazni. Speciálisan erre a célra való lazúrozóecsettel szokták létrehozni, de használhatunk disznósörte oszlatóecsetet vagy akár közönséges, erős sörtéjű festőecsetet is.

Lépések:

1. Hordjuk fel a lazúrfestéket az ajtó felületére; az egyes faelemeket kezeljük különálló egységként.
2. A fa természetes rostirányát követve húzzuk végig az ecsetet a festék felületén. Az ecsetet a lehető leglaposabb szögben tartsuk a felületen. A mintázat finomságát az ecset szőrének más-más szögben tartásával befolyásolhatjuk.
3. Minden egyes ecsetvonás után töröljük le a sörtékről a festéket egy tiszta pamutronggyal.
4. Az ajtó minden elemét külön egységként kezeljük; éles határvonalat alakítsunk ki közöttük.

Faerezés (flóderezés)

A faerezés, vagy más néven flóderezés a lazúrozáshoz hasonló technika, annyi különbséggel, hogy speciális gumi flóderezőszerszámmal készítik. Készíthetjük fafelületeken, vagy, mint a példánkon látható, falakon is, fafelületek imitálására.

Lépések:

1. Függőleges ecsetvonásokkal hordjuk fel a lazúrfestéket a falra.
2. A fal szélére szegezzünk egy falécet, pontosan függőleges helyzetben, majd a lécet vezetőként használva, húzzuk mellette végig a gumi flóderező eszközt.
3. Ezután már csak a szemünkre hagyatkozhatunk, miközben kialakítjuk a további csíkokat. Enyhén ide-oda mozgatva húzzuk le a szerszámot a nedves felületen, hogy utánozzuk a természetes faanyag erezetét és csomóit.

Faburkolat imitálása

Különösen a nagyobb, jellegtelen falfelületeket lehet feldobni, ha famintázatúra festjük (kép fent).

A pamutrongyokkal a szivacsozáshoz hasonlóan kell dolgozni, a végeredmény azonban teljesen más hatást kelt.

Festékfelhordás ronggyal

Ebben az esetben ronggyal hordjuk fel a lazúrfestéket a falfelületre. Tartsunk több rongyot a kezünk ügyében, mert hamar megszívják magukat festékkel.

Lépések:

1. Öntsünk lazúrfestéket egy régi tányérra vagy egy festékesvödör fedelébe. Gyűrjük csomóba a rongyot, és mártsuk a festékbe. A felesleges festékmennyiséget a karimán vagy egy darab papíron húzzuk le.
2. A szivacsozáshoz hasonlóan nyomkodjuk a rongycsomót a falhoz. Közben forgassuk, hogy szabálytalanul váltakozó mintázatot kapjunk.

Festékleszedés ronggyal

Ezzel a módszerrel a nedves lazúrfesték felületén hozhatunk létre mintázatot. Egyszerre csak 1m²-nyi felületre hordjuk fel a festéket, mert hamar megszárad.

Lépések:

1. Váltakozó irányú ecsetvonásokkal hordjuk fel a festéket, majd húzkodjuk át függőlegesen az ecsetet.
2. A megnedvesített, csomóba gyűrt rongyot nyomkodjunk a nedves festékbe.

Rongygörgetés

Ebben az esetben is az előző módszerekkel dolgozunk, de már jóval szabályosabb mintázatot hozhatunk létre. Bármilyen irányban görgethetjük a rongyhengert, a legkedveltebb módszer azonban a szabályosabb, függőleges csíkok létrehozása. A rongygörgetést inkább festékleszedésre használjuk, mert így sokkal hatásosabb felületeket készíthetünk.

Lépések:

1. Több rongydarabot csavarjunk meg, és ezeket a hurkákat tekerjük össze egy hengerré. Igyekezzünk nagyjából egyforma méretű „virsliket” készíteni.
2. Hordjuk fel a lazúrfestéket a falfelületre, majd függőlegesen görgessük végig rajta felülről lefelé haladva a rongyot. Ügyeljünk rá, hogy végig szorosan érintkezzen a felülettel a rongy, egy pillanatra se emeljük fel. Minden egyes újabb sáv kialakításához használjunk tisztára mosott rongyot.