Tetőtér beépítés - 221. oldal

Azt gondolom, senki sem azért olvassa ezt a cikket, hogy az épülethibákban gyönyörködjön, hanem tanulni szeretne mások hibájából, ismerni szeretné a buktatókat, hogy azokat elkerül­hesse, mint szakember vagy mint építtető, esetleg már meglévő problémát, épületkárt szeretne beazonosítani.

Természetesen mindenki szeretné tudni, hogyan lehet az adott hibát gyorsan, hatékonyan, gazdaságosan kiküszöbölni. A tetőtér-beépítések hibáinak túlnyomó többsége páratechnikai problémákra vezethető vissza. Általánosságban elmondható, hogy a tető (beépített tetőtér) felújításánál a legkisebb gond a kiselemes fedés cseréje. A páratechnikai problémák, beázások megszüntetése minden esetben nagy ráfordítással jár, viszont hatékonyabban javítják a hőérzetet és csökkentik a fűtési költséget.

A páratechnikai hibák tipikus jelei:

• nedvesedés, vízcsöpögés, ami elsősorban télen, illetve hideg időben jelentkezik, akkor is, ha kint nem is esik az eső;
• a tetőtérben a levegő-hőmérséklet kisebb, mint a földszinten;
• hideg, szeles időben a tetőtér nem, vagy csak nehezen felfűthető.

A probléma két, egymástól merőben eltérő módon oldható meg:

• A lakott tér felől egy új zárt réteg létrehozása fóliával, majd annak új álmennyezettel, burkolattal való eltakarása. Ez a megoldás csak akkor ad kielégítő eredményt (fűtési energia-, esetleg fűtésszámla-csökkenés), ha a tetőtér hőszigetelése kellő vastagságú és hibátlan állapotú, valamint a tetőfedés és az alátétfedés 100 %-ban megvédi a hőszigetelést a nedvességtől.
• Más a helyzet, ha a tetőfedés és az alátéthéjazat állapota is hagy kívánnivalót maga után, illetve a hőszigetelés vastagsága nem kielégítő, és a beltér felé – pl. a belmagasság csökkenése miatt – nem növelhető a rétegrend, vagy a már lakott teret nem szeretnénk újra építési területté alakítani. Ebben az esetben a belső burkolat meghagyásával, csak a külső oldal felől fektetett változó párael­lenállású légzáró fólia fektetésével, megfelelő légzáró csatlakozásokkal érhetünk el eredményt. Ezután építsük be a lehető legvastagabb hőszigetelést és az alátéthéjazatot.

Érdemes átgondolni, hogy mekkora feladat az alátéthéjazat cseréje. Az itt esetlegesen megspórolt néhány ezer, tízezer forint később újabb, akár többmilliós kiadást okozhat. Viszont egy jó döntéssel fűtési- és hűtésienergiát is megtakaríthatunk.

Melyek ezek a lehetőségek?

• hőszigetelő réteggel ellátott szélzáró alátéthéjazat;
• hővisszaverő bevonattal ellátott szélzáró alátéthéjazat, hőmembrán;
• szélzáró alátéthéjazat, energiatakarékos membrán.

A sor folytatható, és mindenkinek magának kell megtalálnia az optimálisát. Ebben szívesen segítünk, sőt a termékeink beépítése esetén az ország egész területén díjmentes légzárásmérést végzünk a kivitelezés jó minőségének elősegítése érdekében.

A gyapot termékek kialakítása, formája hasonlít az ásványgyapot hőszigetelésekhez, csak ásványi szálak helyett a birkák gyapjából vagy kenderből, esetleg lenből állítják elő. A gyapot­lemezek térfogattömege (sűrűsége) igen csekély, mindössze 20 kg/m³, így alkalmazásuk biztosan nem jelent statikai problémát.

A gyapot szigetelőlemezeknek jó a hangszige­telő képessége is, így felhasználásuk előnyös a tető- és födémszerkezetekben, valamint a vá­laszfalakban. A természetes hőszigetelések általában ked­vezőek ökológiai szempontból, mivel nemcsak a fűtési energia megtakarításában segítenek, de előállításuk is kevés szén-dioxid-kibocsátás­sal jár.

A drótfonatos ásványgyapot tömítőzsinóró­kát olyan rések kitöltéséhez használjuk, mint pl. az ablakkeret és a falazat közötti beépí­tési hézag. A zsinórt összefogó drótok tartást és némi rugalmasságot adnak az ásványgya­potnak.

Az ásványgyapot szalagokat elsősorban úszta­tott aljzatok szegélydilatációjához és úsztatott fapadlók párnafaalátéteként alkalmazzuk. A sza­lagokat az úsztatott aljzatok készítésekor, az úsztatóréteg lefektetése előtt a falazat mentén helyezzük el úgy, hogy a később elkészülő aljzatlemez fölé érjen néhány centiméterrel. Az aljzat megszilárdulása után az ásványgyapot szalag kiálló részeit késsel levágjuk. Födémeken, falakon rögzített párnafák alátét­jeként a szalagok megfelelően gátolják a test­hangok átterjedését a burkolatra.

A csőköpenyek mind hidegvíz-, mind meleg­víz-vezetékek szigetelésére alkalmasak. A kö­penyszigetelés megakadályozza, hogy a meleg­víz-vezetékek a pincében, padozatokban vagy a falakban feleslegesen elveszítsék az általuk közvetített, drágán előállított hőt. A hidegvíz­-vezetékek esetén a szigetelés megakadályozza a csövek „izzadását” (azt a jelenséget, ami­kor a melegebb, párásabb levegő nedvesség­tartalma kicsapódik a hideg felületeken). Csőköpeny-szigeteléseket műanyag habból és ásványgyapotból egyaránt készítenek az összes járatos csőmérethez.

A köpenyszigetelések egy részét kívül alumíniumfólia-réteggel, esetenként műanyag héjjal látják el, hogy még jobban szigeteljenek. A köpenyek a felhelyezés miatt hosszirányban fel vannak hasítva. Ahhoz, hogy ez a hasíték szorosan zárjon, a köpenyeket dróttal alapo­san körbe kell tekerni. Az alumíniumkasírozású szigetelések egy részénél lényegesen egy­szerűbb a dolgunk, mert a megfelelő zárásról öntapadó ragasztósáv gondoskodik. A néhány milliméter vastagságú hőszigetelő alátéttapétáknak vastagságukhoz képest je­lentős a hőszigetelő képességük, és valame­lyest ezek is hozzájárulhatnak a megfelelő hőszigeteléshez.

Azokkal az anyagokkal lehet megfelelő hő- és hangszigetelést elérni és a könnyű, szakszerű beépítéshez azok a szigetelőanyagok felelnek meg, amelyek a következő tulajdonságokkal rendelkeznek.

A „jó” hőszigetelő anyag tulajdonságai

1. fontos tulajdonság – gyenge hővezetés:

Jó hőszigetelése a kis hőátbocsátású, gyenge hővezető képességű anyagoknak van. A különböző fajta szigetelőanyagok más-más mértékben hőszigetelnek. A könnyebb tájé­kozódáshoz (pl. Németországban) az anyago­kat hővezetési tényezőjüknek megfelelően csoportokba osztják. A csoportot jelző számot (pl. 040 vagy 035) a szigetelés csomagolásán fel is tüntetik. A csomagoláson vagy csoma­golásban elhelyezett jegyzékből megtudhatjuk a kiszerelés mennyiségét, a névleges vastag­ságot, az anyag tűzállósági besorolását és a minősítő intézet nevét is.

Minél kisebb az anyag hővezetési tényező sze­rinti csoportszáma, annál jobb hőszigetelő. Ezt a számot úgy kapjuk meg, hogy az anyag la­borban mért hővezetési tényezőjéből az első számot és a tizedes vesszőt elhagyjuk, majd kerekítünk. Példa: egy termék hővezetési tényezője, X = 0,028 W/m*K, vagyis a csoport­száma 030. A hőszigetelés mértéke a hő­vezetési tulajdonság mellett még a réteg vas­tagságától függ: minél vastagabb a hőszige­telés, annál jobb értéket érünk el. Az előzőek alapján, tehát ha egy 040-es hővezetési cso­portba tartozó anyaggal ugyanolyan hőszige­telő hatást akarunk elérni, mint egy 035-ös cso­portba tartozóval, akkor valamivel vastagabb réteget kell alkalmaznunk.

Amennyiben a hő­szigetelésnek kevés a hely, akkor indokolt lehet 030-as vagy 025-ös hővezetési osztályú anyagot alkalmazni (a fejlesztések már 020 osz­tályú anyagokról szólnak), amely kisebb réteg­vastagság mellett is megfelelően hőszigetel. A jó hangszigetelő képesség a szigetelőanyag jellegétől és feldolgozási módjától is függ. Fontos, hogy megkülönböztessük a tisztán hő­szigetelő és a többé-kevésbé hőszigetelő, de elsősorban inkább hangszigetelő anyagokat. A hőszigetelő lemezek általában alkalmasak lépéshang-szigetelésre is, de mindenképpen megfelelő nyomószilárdságú, ún. lépésálló le­mezt kell választani.

2. fontos tulajdonság – tűzvédelem:

Tűzvédelmi szempontból a nem éghető hőszigetelések a legmegfelelőbbek. A cso­magoláson mindig megtalálható az európai szabvány szerinti éghetőségi osztályba sorolás jele. Az osztályok A-tól F-ig terjednek, ahol az A osztályba tartozók a legkevésbé, míg az F osztályúak a leginkább éghetőek (EN 13501 szabvány szerint). Az építészterveken is ezen betűk szerepelnek és a hatóságok is ezt el­lenőrzik.

A polisztirol keményhab szigetelések az E osz­tályba tartoznak. A polisztirolhabok 80 °C fe­lett, a poliuretán keményhabok 110 °C nem hőállóak, míg az ásványgyapot, főként a kőzetgyapot nagy hőmérsékleten, 1000 °C fe­lett olvad, azonban a benne lévő – a szálakat összefogó – gyanta maximálisan 300 °C-ot vi­sel el. Éghetőség szempontjából a perlit a leg­kedvezőbb hőszigetelő anyag, hiszen vulkáni tufából készül, így könnyedén elvisel 1000 °C feletti hőmérsékletet.

3. fontos tulajdonság – átengedik a párát:

A nyílt pórusú szigetelőanyagok gyorsan átengedik a párát. A nedves technológiájú épí­téshez tartozó szerkezetekben lévő víz és a le­vegő nedvességtartalma könnyen át tud dif­fundálni a szigetelőrétegen. Az ilyen nyílt pórus­szerkezetű anyagokban a nedvesség nem hal­mozódik fel, így az anyag nem duzzad meg és meghagyja a mellette elhelyezkedő, átszellőztetéshez szükséges levegőréteg helyét a szer­kezetben.

4. fontos tulajdonság – víztaszító:

Teljes keresztmetszetükben víztaszító anya­gok alkalmazásával csökkenthetjük a veszélyét annak, hogy építéskor átnedvesedjen a szige­telőréteg.

5. fontos tulajdonság – alaktartó:

A jó hőszigetelés egyik ismérve a megfelelő alaktartás, amelyet az anyag megfelelően kialakított belső szerkezetével érnek el. Jó alak­tartók azok az anyagok, amelyek szálai nem rétegesen (mint az ásványgyapot), hanem kuszán rendeződnek el. Az alaktartó szigetelő­anyagok a beépítés után is rugalmasak és jól összenyomhatóak maradnak.

A tartós rugalmasság nagy előnyt jelent, ha a szigetelőlemezeket a szerkezetben egyéb rögzítés nélkül, a szarufák közé beszorítva helyezzük el. A megfelelően alaktartó anyag hosszabb idő elteltével sem roskad össze, és így meg­marad a kiszellőztetést biztosító levegőréteg.

A megfelelő rugalmasság azt is lehetővé teszi, hogy a szigetelést hézagmentesen építsük be. Az ilyen kivitel pedig alapfeltétele annak, hogy ne keletkezzenek hő- és hanghidak a szer­kezetben. A pontos táblaméret elengedhetet­len ahhoz, hogy nagyobb, összefüggő felüle­tek burkolásakor a lemezeket hézagmentesen rakhassuk kötésbe. A szakszerűen beépített szigetelőlemezek szorosan egymásnak feszül­nek a felületen.

Mechanikus rögzítésnél ügyel­ni kell arra, hogy a táblaszélek ne legyenek töredezettek és a dűbelek vagy más rögzítőele­mek a számukra készített lyukakban szorosan illeszkedjenek. A hőszigetelő elemek hőhíd-mentes egymáshoz illeszkedése legjobban lépcsős vagy nútféderes (csaphornyos) élképzéssel valósítható meg. A táblák pontos illesztése csak akkor lehetsé­ges, ha könnyen méretre vághatok. Vágáskor az anyag nem rojtozódhat ki, nem szakadhat be, tehát az anyag szerkezetének lehetővé kell tennie a megfelelő formára igazítást.

Épületfelújításkor vagy tetőtér beépítésekor gyakran előfordul, hogy változtatni kell valame­lyest az alaprajzon, és kisebb-nagyobb tereket (pl. konyhát, fürdőszobát) kell leválasztani. Ilyenkor általában nem hagyományos téglából készítik a válaszfalakat. Sokszor a födém teher­bírása sem teszi lehetővé nehéz falazat készí­tését, de a házilagosan kivitelezők többségé­nek a hagyományos falazás egyébként is prob­lémát jelentene.

Pórusbeton felhasználása

1. A hagyományos technológiákban járatla­noknak jó megoldást jelenthet a pórusbeton falazóelemek alkalmazása, amelyeket sokkal könnyebb megmunkálni, mint a téglát. A pórus­beton kis sűrűségének köszönhetően kisebb teherbírású födémekhez is szóba jöhet, és nagy méretpontossága, valamint sima felülete révén könnyen lehet vele falazni. Az elemeket a fala­zatban speciális ragasztóhabarcs fogja össze, amelyet vékony rétegben kell felhordani, így be­építéskor viszonylag kevés nedvességet visz a szerkezetbe. A pórusbeton válaszfallapok leg­gyakrabban használt mérete 50 x 25 x 10 cm, de léteznek más méretek is.

Precíz munkával olyan sima felületet készíthe­tünk, amelyen nincs szükség hagyományos vakolat készítésére. A glettelés elkészülte és a mélyalapozó felvitele után közvetlenül tapétáz­hatunk vagy csempézhetünk a felületre. Vékony strukturált és könnyűvakolatok alkalmazásával érdekes felületeket érhetünk el. Ügyelnünk kell arra, hogy kifejezetten pórusbetonhoz ajánlott anyagokkal dolgozzunk, mert a nem megfelelő anyagválasztás következtében megrepedezhet a felület.

2. A pórusbeton elemeket rókafarkú fűrésszel vagy elektromos skorpiófűrésszel könnyen mé­retre lehet vágni. Ha nagyobb munkának állunk neki, érdemes speciális pórusbeton-fűrészt vásárolni.

Centiméteres pontosságú munkánál a vágás helyét jelölhetjük ácsceruzával vagy jelölőtű­vel. A méréshez megfelel egy mérőszalag vagy colstok, a jelöléshez pedig használjunk derék­szöget. Úgy érhetünk el szép vágási éleket, hogy mielőtt a levágandó rész magától letörne, fogjuk meg a leeső darabot, és úgy vágjuk át teljesen az elemet.

A házilagos kivitelezéshez különösen alkalma­sak a gipszkarton lapok. Beépítésükkor gyakor­latilag nem kerül nedvesség a szerkezetbe, így a fal elkészülte után szinte rögtön tapé­tázható.

1. tudnivaló

A gipszkarton válaszfalak tartóváza fából vagy fémprofilokból készül. A megépített vázat egy, esetleg két réteg gipszkarton lappal borítjuk.

2. tudnivaló

Ha tűzgátló szerkezetre van szükség, akkor a fémprofilok használata elkerülhetetlen. Ha a hangszigetelési követelmény vagy a falban vezetendő csövek szükségessé teszik, akkor a tar­tóváz készülhet kettős szerkezetként is. Ilyen szerkezeteknél az egymástól adott távolságban épített falfelületek tartóoszlopai egymáshoz képest félmezőnyi eltolással készülnek. Az osz­lopok közötti térbe kerül a hangszigetelés, ill. a konyha vagy fürdő csővezetéke.

Szigetelőrétegként általában nem éghető, jó hő- és hangszigetelő kőzetgyapotot szoktak használni. Az összesen 7,5 cm vastag, két­oldalt egy-egy réteg gipszkartonnal borított és belül 4 cm kőzetgyapottal szigetelt válaszfal hanggátlása 44 dB(A). Ha kettős tartószerke­zetet alkalmazunk két-két réteg gipszkarton borítással és 8 cm vastag kőzetgyapot szigete­léssel, akkor 25,5 cm teljes falvastagsággal 57 dB(A) hanggátlást érhetünk el.

A gipszkarton lapokat a különböző gyártók a legkülönfélébb vastagsági és táblaméretek­ben gyártják. Házilagos kivitelezéshez ajánlott az „egyemberes”, 100 x 150 cm-es táblaméret, amely 10 mm vastagság mellett csupán 17 kg tömegű.

3. tudnivaló

A vizes helyiségekhez, mint a konyha és fürdőszoba, kaphatók impregnált gipszkarton lapok, amelyeket halványzöld színükről könnyen felismerhetünk.

Tűzgátló válaszfalak készítésére léteznek kife­jezetten tűzgátló lapok is. Ezeknek a gipszkarton lapoknak a belsejében üvegszövet erősítés található, hogy tűz esetén jobban megtarthas­sák épségüket. A gipsz által megkötött és na­gyobb hőhatásra felszabaduló kristályvíz miatt a gipszkarton lapok amúgy is meglehetősen jó tűzálló képességűek. A tűzgátló lapok alkal­masak kandallók borítására is.

Univerzálisan használhatók a szálerősítéses gipszlapok, amelyek nem csak mechanikailag ellenállóbbak, de vizes helyiségek kialakítására is alkalmasak. Ezek a lapok nem éghető, A2-es besorolásúak, és ásványgyapot szigetelés­sel kombinálva F30-as tűzgátló hatásuk van. A gipszkarton és a szálerősítéses gipszkarton lapok általános vastagsága 10 mm és 12,5 mm, de létezik 15 mm vastag is. A tartószerkezetre fordított anyag- és munkamennyiség jelen­tősen csökkenthető 20 mm vastag építőlapok használatával, amelynek szintén létezik vizes ­helyiségekbe ajánlott impregnált és tűzgátló változata is.

4. tudnivaló

Az említett gipszalapú építőlapok közös tulajdonsága, hogy szakszerű kivitelezés mel­lett teljesen sima, tapétázható felületet adnak. A gipszkarton lapok szabályozzák a levegő nedvességtartalmát, így hozzájárulnak a helyi­ség jó klímájának kialakításához is.

Olyan gipszkarton lap is kapható, amely gyári­lag úgy készül, hogy hátoldalán szigetelő­anyag-borítás található. Ezek a lapok önma­gukban képesek megfelelő hő- és hangszige­telésre is. Az ilyen, szigeteléssel ellátott lapok többféle szigeteléssel, számos méretben kap­hatóak. A készre szerelt felületet festés vagy tapétázás előtt megfelelő tapasszal ki kell glettelni.

Egyenetlen aljzatok javítására léteznek ön­terülő alzatkiegyenlítők. Ezeket a por alakú anyagokat vízzel folyós állagúra keverjük, kissé eloszlatjuk a helyiségben, majd teljesen víz­szintes felületet alkotva maguktól elterülnek. Az így létrejövő aljzat mind fa-, mind csempe­burkolatok fektetésére alkalmas.

Az önterülő aljzatkiegyenlítőknél az anyag nem szivároghat el az aljzat réseibe, így a régi, pórfödémes épületeknél speciális tömítőmasszákat kell alkalmazni. A megtisztított fapadozatra szövet­erősítéssel hordjuk fel a tömítőanyagot. Az ez­után kiegyenlített felületre jöhet a hideg­burkolás, a parketta vagy a szőnyegpadló. Az előbbi eljárások csupán jelentéktelen mér­tékben növelik meg a padlószint magasságát. Természetesen az ajtólapok aljából ilyenkor is le kell gyalulni valamennyit, hogy súrlódás nélkül működjenek.

Aljzat készítése

A padozat megerősítésére vagy zajvédelemre irányuló, alaposabb átalakítások esetén min­dig problémát okoznak az ajtótokok. Az ajtó­lapokból általában nagyobb részt kell levágni, ha faforgácslapokkal (formaldehidmentes vagy E1 emissziós besorolású) vagy csavarozott, esetleg ragasztott rendszerlapokkal erősítjük meg az aljzatot. A lapok fektetésénél kerülni kell a keresztfugák kialakulását, mert ekkor a lapok szintben könnyebben elmozdulnak.

A fenti képek (1-3 lépésben) egy új aljzat készítését mutatják. Ebben az esetben a cél a padlószint meg­emelése volt. A dobogó elkészítéséhez mű­anyag keményhab lemezt használtak, amely nem csak a szintet emelte meg, de némileg szigetelt is.

A falak mentén a lapok apró fogú fűrésszel vagy éles késsel igazíthatók formára. A felületet szárazaljzat építőlemezekkel fedték le, amelyek beépítése rendkívül egyszerű. A lapok a horony és az ereszték összeragasztásával kapcsolódnak egymáshoz. A ragasztáshoz ér­demes mindig a gyártó által ajánlott ragasztót használni.

Szőnyegpadlón azokat a textilanyagú padló­burkolatokat értjük, amelyek teljes egészében befedik az adott helyiség padozatát. A sző­nyegpadlókat faltól falig, sőt sokszor több egymás melletti helyiségben összefüggően fektetik.

A járófelület

A szőnyegek felülete különböző eljárással ké­szülhet. A hurkolt, más néven buklé szőnyegeknél a szál zárt hurkot képez. A vágott, más néven velúrszőnyegeknél a hurkokat felvágják, így különálló szálak jönnek létre. A strukturált mintázatú sző­nyegeket pedig úgy készítik, hogy az említett technikákat (velúr és buklé) kombinálják.

A szőnyegpadlók nagy választékban kaphatók különböző alapanyagokból, változatos szál­magassággal és -sűrűséggel. A mintás sző­nyegeket különböző színű szálakból szövik (Jacquard-technika), vagy utólag nyomnak rá­juk mintát.

Az alátétréteg

A szőnyegpadlók fonákján egy, a szálakat rög­zítő réteg található. A szőnyegek egy részét rugalmas műanyaghab alátétréteggel is ellát­ják. A habalátét anyaga általában szintetikus latex vagy poliuretán. A nehézalátétek PVC-ből, vagy polipropilénből készülnek. A textil alátét rétegek természetes, szintetikus vagy keverék szálakból készülnek. Az alátétrétegek tartást, rugalmasságot, lépéshanggátlást és némi hő­szigetelést adnak a szőnyegpadlónak

A szőnyegpadlók minősége

A padlószőnyegek minőségében, anyagössze­tételében és az egyes célokra való megfelelé­sében igen nagy a szórás. Nehéz feladat a megfelelő ár-érték arányú szőnyeget megtalál­ni. A választásban némi segítséget nyújthatnak az egyes minőségvizsgáló intézetek tanúsítvá­nyai.

Készparketták

A hagyományos parkettát kis elemekből rakják le, majd csiszolják és lakkozzák. A készparket­ta előnye, hogy nagyobb táblákban fektethető és a felületét már gyárilag kezelték.

A készparketták több különböző, egymással összeragasztott farétegből készülnek. A réte­gek szálirányát 90°-kal elfordítják, így a táblák alak- és mérettartása nagyon jó. A méretpon­tosságnak köszönhetően a táblák elég nagyok lehetnek ahhoz, hogy akár ragasztás nélkül, akár az aljzathoz ragasztva vagy párnafákra szegelve is fektethetők legyenek.

A készparketta táblák körben horonnyal és eresztékkel készülnek. A nagy méretpontos­ság lehetővé teszi, hogy az egyes táblák pon­tosan illeszkedjenek egymáshoz fektetéskor. A rétegelt lemez jellegű kialakításnak köszönhe­tően a készparketták vékonyak, így a vastag­ságkülönbség nem okoz problémát a más bur­kolatokkal való találkozásnál.

Készparkettát – a képeken láthatóan – többfé­le mintával is vásárolhatunk. A készparkettákat négyzetes és téglalap alakú táblákban gyártják. A méretek gyártónként kü­lönböznek. A táblákat könnyen kezelhető egységcsoma­gokban forgalmazzák. A karton- és fóliacsoma­golás gondoskodik róla, hogy a parketta sér­tetlenül, nagyobb páraingadozás nélkül jusson a beépítés helyére. A készparketták elfogad­ható nedvességtartalma 8 ± 2%.

Minőség

A minőségi osztályok országonként változók. Általánosságban elmondható, hogy az A minő­ségi osztályban a felületen nem megengedett a szíjács, valamint a nagyobb rajzolati és színkülönbség. A B osztályú minőségnél meg­engedett az eltérő szín és szövetszerkezet és az egészséges szíjács, valamint a mélyen benőtt göcs. A C osztályú minőségnél az előzőeken túl toldási foltok és fekete göcsök is megen­gedettek. A felületnek minden esetben repedés­mentesnek kell lennie.

Mielőtt megvásárolnánk a készparkettát, át kell gondolnunk, hogy milyen módon kell majd lefektetnünk. A már meglévő, hőszigetelő szőnyeg-, kő-, fa- vagy műanyag burkolaton vé­kony habfólián, úsztatott kivitelben helyezhetjük el a parkettát. Ugyanez igaz a forgácslap, gipszrost és egyéb táblás burkolatokra. Aljzatbetonoknál ügyelni kell arra, hogy az alj­zat a fektetéskor már kellően száraz legyen.

Járólapok és csempék

A kereskedelemben a csempék és járólapok rendkívül széles választéka áll rendelkezésünk­re. A különböző színű, méretű, formájú és felületű burkolatok között mindenki megtalálja az ízlésének megfelelőt. Néhány technikai kérdést azonban tisztázni kell, mielőtt kiválasz­tanánk tetőterünk burkolóanyagát. A régebbi fürdőszobai csempék kőagyaglapokból készültek. Az ilyen csempék nem fagyállók, viszonylag nagy a nedvességfelvételük, és felü­letük korlátolt kopásállósága komolyabb igény­bevételt nem is bír el. A gyártók az utóbbi idő­ben a padlóburkolásra alkalmas csempéket lábfejet ábrázoló jellel látják el.

Nagyobb igénybevétel esetén a kőagyag he­lyett érdemes mázas kerámia- vagy porcelán­csempét választani. Az ilyen burkolatok azt is jól bírják, ha néha az utcai cipőről rákerülő homokszemek koptatják a felületüket. Hátrá­nyuk viszont, hogy nedvesen általában eléggé csúszósak.

A csempék és járólapok kopásállóságát euró­pai szabvány szabályozza. A csempék kopás­állóságát az ún. PEI teszt alapján öt, római számokkal jelölt osztályba sorolják:

• PEI I – csak fal burkolásához való, gyenge ko­pásállósága miatt járófelülethez nem meg­felelő;
• PEI II – lakásokban, családi házakban a kopás­nak kevéssé kitett belső helyiségekben, pl. fürdőszobákban, WC-ben használható;
• PEI III – lakásokban kissé erősebb kopásnak kitett felületeken, nappalikban, fürdőszobák­ban, lakószobákban rakható;
• PEI IV – a lakás olyan tereiben alkalmazható, amelyek burkolata erősebb kopásnak van kitéve, pl. konyhákban, étkezőkben, előszo­bákban, folyosókon;
• PEI V – lakóházak, intézmények, irodák, üzle­tek stb. nagy forgalmú, erős koptatásnak ki­tett külső és belső tereiben használható.

Speciális formájú csempék

A kereskedelemben kaphatók lábazati, pozitív és negatív élképző, díszítőbordűr, ablakpár­kány, lépcsőburkoló és más speciális elemek. A lépcsőburkoló és egyéb csúszásgátló ele­mek általában bordázott vagy stoplis kivitelben készülnek. Sajnos ezeket a speciális elemeket nem lehet az összes csempetípushoz kapni.

Csatornacsövek

A PVC csatornacsövek szerelése igen egy­szerű feladat. A családi házakban alkalmazott csatornaelemek könnyűek, így könnyen moz­gathatók és szállíthatók. A szereléshez nincs szükség szerszámra, az elemeket csupán egy­másba kell csúsztatni. A csöveket gumigyűrű tömíti. A csatornacsövek rendszerben kapha­tók, amelybe különböző átmérőjű, hosszúságú és formájú idomok tartoznak.

Ezek között talál­hatók könyökök, elágazások, szűkítők és záró­kupakok. A csatornacsövek kemény PVC anyaga korrózióálló, nehezen gyulladó és mé­retpontos. Az anyag jól ellenáll az agresszív folyadékoknak és a hideg vagy forró szenny­víznek. A szaniterek a csatornarendszerhez bűzelzáróval csatlakoznak. A kereskedelem­ben többféle bűzelzáró is kapható a mosó­gépek, mosdók, zuhanytálcák és fürdőkádak bekötéséhez.

Szerelvények

A barkácsáruházakban és szakboltokban a szifonok, sarokszelepek, bilincsek és csaptele­pek szinte áttekinthetetlen kínálata kapható.

Szaniterek rögzítése szerelt falakon

Ha a tetőtér beépítésénél szerelt falak mellett döntünk, akkor azokat a falakat, amelyek ké­sőbb szanitereket tartanak majd, megfelelően teherbíróra kell méretezni. Mosdók felszerelé­séhez általában elegendő az egyszeres tartó­váz. A fa vagy fém tartóoszlopokat természete­sen kellően nagy keresztmetszettel kell meg­választani, hogy a szigetelés, a víz- és csator­navezetékek is elférjenek.

Ha fából készítjük a fal tartóvázát, úgy osszuk ki az oszlopokat, hogy a szanitereket közvetlenül a faszelvényre erősíthessük. Fém tartóvázas falaknál aján­latos vastagabb falú acélszelvényekből tartó­keretet készíteni, amely a nagyobb terheket hordja. Acél tartókeret a fa tartóvázhoz is ké­szíthető.

Tartósan rugalmas fugák

A befejező munkálatoknál ügyelni kell az apró részletekre. A mosdók, fürdőkádak és más szerelvények csempéhez csatlakozó fugáit tar­tósan rugalmas fugázóanyaggal kell kitölteni. A csatlakozási pontokon ugyanis a víz az épü­letszerkezetbe jutva az alatta lévő szinten vagy a szomszéd helyiségben átnedvesedést, eset­leg beázást is okozhat. A célra legmegfelelőbb anyag a tartósan rugalmas szilikon tömítő-massza. Ezen tömítőanyag felhordása egysze­rű, gyorsan megköt, teljesen vízhatlan és sok­féle színben kapható.

A zuhanytálcákat a csempézés előtt érdemes elhelyezni. Ügyeljünk a lefolyócső szakszerű csatlakoztatására, mert egy szivárgó illesztés sok kárt és bosszúságot okozhat. Ha a zu­hanytálca már stabilan ül az épített lábazatban, kezdődhet a padló és a falak csempézése. A zuhanyzó falát és padlóját lássuk el kenhető szigeteléssel. A csempézés és fugázás elkészülte, után töltsük ki a zuhanytálca csat­lakozó fugáit is tartósan rugalmas, a többi fu­gával harmonizáló színű szilikon tömítőanyag­gal. A munkához használjunk kifejezetten nedves helyiségekbe szánt gombásodást, gátló anyagot.

Csaptelepek

A kereskedelemben sokféle csaptelep kap­ható. A hagyományos, a hideg és meleg vizet külön szelepekkel elzáró csaptelepeken és egykaros keverő-csaptelepeken kívül vásárol­hatunk termosztátos csaptelepet is, amely előre beállított hőmérsékletű vizet kever. Hasz­nálata gyerekeknek is biztonságos, mert véletlenül sem tudják a forró vizet magukra engedni.

A tetőtér beépítése a megfelelő hőszigetelés­sel kezdődik. A házilagos kivitelezéshez a táb­lás és paplan formájában, alumíniumkasírozással ellátva is kapható ásványgyapot szigete­lések a legalkalmasabbak. A szigetelt felületet burkolhatjuk lambériával, deszkázattal vagy gipsz építőlapokkal.

Gipszkarton- és gipszrostlapokkal a legtöbb át­építési munkálat könnyen megoldható: a falak és födém burkolásán kívül tartóvázra szerelve falak is készülhetnek belőlük. A lapok többféle méretben és kivitelben kaphatók. Létezik tűz-gátló lap, vizes helyiségek burkolására alkal­mas impregnált lap, hőszigetelt rendszerlap és szárazaljzat is.

A szakipari munkák egyik legfontosabb anya­ga a fa. A megfelelően megválasztott faanyag kitűnően alkalmas padozatok és födémek burkolására, valamint tartószerkezeti célra is. A kereskedelemben kaphatók tömör és furné­rozott, fa alapanyagú építőlemezek. A képeken látható, milyen sokrétűen használható a fa egy tetőtér beépítésénél.

Az ablak alapvető eleme a helyiségek kialakí­tásának

A két-vagy háromrétegű üvegezéssel ellátott, szabványos kialakítású ablakok min­den esetben megfelelnek a hőtechnikai előírá­soknak. Amennyiben kandallót vagy cserépkályhát szeretnénk a tetőtérben elhelyezni, minden­képpen kérjük statikus és kéményseprő szak­véleményét.

A padlóburkolatoknak sok követelményt kell egyszerre kielégíteniük: többek között legye­nek ellenállóak, szépek és könnyen tisztítha­tók. A padlóburkolatok anyaga változatos: kő, kerámia, fa, textil vagy műanyag. Ezen anya­gok mindegyikének megvan a maga előnye és hátránya is.

A konyha vizes-helyiség, és ezt az építésnél a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni. A konyha beosztásának tervezésénél különböző lakberendezési szaklapokban nézzünk meg több mintakonyhát. Tájékozódjunk a beépítendő készülékekről is.

A fürdőszobák padozatát és részben a falait is el kell látni vízszigeteléssel, és ezt figyelembe kell venni már a csempézés és a szaniterek el­helyezése előtt. A fürdőszobai választék olyan nagy, hogy érdemes több lakberendezési szak­lapot megnézni és bemutatótermet végig­járni, és csak azután dönteni egy-egy beren­dezési tárgy mellett.

Tervezés

A belsőépítészeti munkálatok alapos megter­vezése segít, hogy tisztában legyünk azok pon­tos költségével és munkaigényével. Lehetőleg jegyezzünk le mindent. Készítsünk több lehet­séges változatot is tartalmazó anyaglistát, hogy kézben tudjuk tartani a majdani költségeket.

A belsőépítészeti munkáknál is tartsuk be a hatósági előírásokat, legyen szó akár új fűtési rendszerről, akár egy teljes tetőtér-beépítésről. Beltéri ajtókat szabványos és egyedi méretben is vásárolhatunk vagy készíttethetünk. Az ajtók anyaga lehet fa, üveg, fém vagy műanyag. Ma­napság az ajtó- és ablakkereteket általában mű­anyag habbal rögzítik a falazatba. A házilagos beépítésre szánt lépcsők kedvelt fajtája a csigalépcső, amelyeket könnyen össze lehet szerelni.

Ha egy helyiséget be akarunk rendezni vagy fel akarunk osztani, akkor sok mindenre kell gondolnunk a tervezésnél. Először is pontosan milyen célra kívánjuk a helyiséget használni? A legjobb, ha készítünk erről egy listát. Ezután jö­het a milliméterpapír, a vonalzó, és kezdődhet a tervezés.

Rajzoljunk mindig méretarányosan!

1 : 100-es méretarányban 1 cm 1 m-nek felel meg, 1 : 50-es méretarányban pedig 0,5 cm felel meg 1 m-nek. A berendezési tárgyakat raj­zoljuk inkább kicsit nagyobbra, mint kisebb­re, hogy aztán az apróbb kiegészítőelemek (szegélylécek, kapcsolók, dugaljak) mellett is elférjenek. Ha a papíron pontosan és szépen akarunk dolgozni, vegyünk egy mérethelyes berendezési rajzsablont.

A berendezési alapraj­zot célszerű 1 : 50-es méretarányban megraj­zolni. Ezen jelöljük az ajtók és ablakok, radiá­torok, kapcsolók és dugaljak pontos helyét is. Vegyük figyelembe a bútorok helyének meg­tervezésekor, hogy a tető hajlása miatt nem mindenhol teljes a belmagasság (a hasznos alapterülethez min. 1, 90 m-es belmagasság tartozik). Ezeket a területeket is kihasználhat­juk megfelelő bútorozással (polcok, zárt tároló­helyek, ülőbútorok stb.).

Anyaglista

Ha készen vagyunk a tervezéssel, elkészíthet­jük az anyaglistát a munkálatok sorrendjének megfelelően. Ezt elsősorban a technológiai sorrend határozza meg. Előbb jönnek a na­gyobb beavatkozások: vésés, kijelölés, falazás/ váz építése, villanyszerelés, vakolás; aztán a finomabb munkálatok: burkolás, festés, tapétá­zás, lámpák felszerelése, bútorozás. A legfon­tosabb műveleteknél készítsük el munkák foly­tatásához szükséges anyagok részletes, mennyiségekkel ellátott listáját.

Az anyagok meg­rendelésénél vegyük figyelembe a rendelés átfutási idejét is, vannak különleges burkoló­anyagok, szerelvények, amelyeknek szállítási ideje meglehetősen hosszú. Falazóanyagok, burkolóanyagok rendelésénél számoljunk a vá­gási veszteséggel, ami függ pl. a burkolat fek­tetési módjától is. Ennek mértékéről a szaküz­letben pontos tájékoztatást tudnak adni.

Szakember

Ha valamiben nem vagyunk biztosak, kérdez­zük meg inkább a szakembereket. A jó tájéko­zottság elengedhetetlen, hogy elkerüljük a számítási hibákat.

A falazóelemek mérete és anyaga változatos. A leggyakrabban használt falazóelemek alap­anyaga mészhomok, kerámia, üreges vagy tömör könnyűbeton (salak-, tufa-, téglatörme­lék-, agyagkavics- vagy pórusbeton). A tető­terek beépítésénél általában nem teherhordó, hanem helyiségeket elválasztó szerkezeteket kell falaznunk. Ajánlatos olyan anyagú és mé­retű elemeket választani, amelyekkel könnyen és gyorsan megy a munka.

A feladatra egyik legalkalmasabb anyag a pó­rusbeton, amely rendkívül könnyű, így statikai­lag nem terheli túlzottan a födémet. Az elemek­hez érdemes a hozzájuk tartozó vékony ra­gasztóhabarcsot használni, amelyet készre keverve, zsákos kiszerelésben kaphatunk. A por alakú habarcsot csak vízzel kell meg­felelő arányban elkeverni, és készen is áll a falazáshoz.

1. lépés

Miután ellenőriztettük a födém teherbírását, és kijelöltük a falak helyét, terítőkanállal hord­juk fel a tiszta és sima aljzatra a vékony ragasz­tóhabarcs-réteget. A jelölés mentén, kitűzőzsi­nórral és vízmértékkel helyezzük el a falazóelemeket a habarcságyban. Az elemeket ponto­san méretre vághatjuk rókafarkfűrésszel vagy speciális pórusbeton-fűrésszel is. Az elemek közötti álló és fekvő fugákat is ki kell tölteni ragasztóhabarccsal.

2. lépés

Ha leraktuk az első sort, azonnal rakhatjuk a továbbiakat. Ügyelni kell arra, hogy az állófu­gák legalább 10 cm-es eltolással készüljenek az egymás feletti sorokban. A szintek egyenet­lenségeit igazítsuk ki csiszolófával vagy pórus-betongyaluval. Az állófugákat is töltsük ki ha­barccsal.

3. lépés

Így haladjunk sorról-sorra, amíg elérjük a kí­vánt falmagasságot. Munka közben vízmér­tékkel ellenőrizzük a falazat függőlegességét. A falvégeknél, ajtónyílásoknál használhatunk függőónt is.

4-7. lépés

A falfelületek kialakításánál készíthetünk dörzsölt vagy hengerelt vakolatot is.

Ezek a vakolatok könnyen felhordhatok, jó a tapadásuk, tartósak és lehetnek már eleve szí­nesek is. A hengerelt vakolat felületét mintás hengerrel alakítjuk ki. A dörzsölt vakolatok megfelelő felhordásához az alapnak kellően erősnek, tisztának, repedés- és pormentesnek valamint száraznak kell lennie. Ha korábban diszperziós festés került a felületre, akkor azt előbb le kell oldani, majd alaposan ki kell szárí­tani a falat. Az olajfestékkel kezelt felületeket le kell csiszolni. A dörzsölt vakolatokat felhasz­nálás előtt fúrógépbe fogott keverőszárral ala­posan fel kell keverni.

Vakolat felhordás

A dörzsölt vakolatokat szemcsevastagságban hordhatjuk fel, és a felhordás utáni 20 percen belül kell strukturálni a felületüket. A mintázat a különböző dörzsölési technikákból adódik: függőleges, vízszintes, átlós vagy körkörös. A munkát végezhetjük dörzsölősimítóval, mű­anyag simítóval vagy speciális plexidarabbal. A padlót, a csatlakozó ajtókat, ablakokat előző­leg gondosan le kell takarni. A felhordás után a vakolatot húzzuk le szem­csevastagságúra, majd erősen dörzsöljük meg. Mivel a vakolat szinte azonnal kötni kezd, alig hullik le belőle valamennyi a földre.

A szigetelőanyagok beépítéséhez a következő szerszámokra lehet szükségünk: a táblás szi­getelések vágásához finom fogazású fűrészre, az ásványgyapot szigetelések vágásához recés élű konyhakésre; colstokra, kalapácsra, harapófogóra, tűzőgépre és durvább fogazású spatulára (arra az esetre, ha ragasztjuk a szi­getelést).

1. lépés

Ha lécezés közé kerül a szigetelés, akkor a lécezés közeit 1-2 cm-rel kisebbre vegyük a szigetelőanyag névleges szélességénél, így elkerülhetjük, hogy a réseket ki kelljen tömködni. Ha így járunk el, akkor csak a hosszméretre kell levágnunk a szigetelőanyagot, ha nem, ak­kor széltében is vágnunk kell.

Ilyenkor vágjuk a toldalékot 1-2 cm-rel szélesebbre a kitöltendő helynél, így az anyag jól befeszül a lécezés közé. Célszerűen alkalmazhatók a kemény szigetelőtáblák, amelyek maguktól megállnak a lécezés között. Az alumíniumkasírozású szigetelőpaplanoknál a kasírozás túllóg a szi­getelés szélein, és ezen a sávon szögeléssel, tűzéssel vagy ragasztással rögzíthetjük a szi­getelést.

2. lépés

Táblás szigetelések felrakásánál alulról felfelé haladjunk. A rendelkezésre álló helynél 1-2 cm-rel szélesebb darabokat szorítsuk be a lécezés közé. Először a vágatlan táblákat használjuk fel egészben. A kitöltendő mezők ferde tetejénél a keresztben ferdén elvágott tábla sokszor több megfelelő darabot is kiad.

Az ásványgyapot szigetelőpaplanok rögzítését felülről kezdjük. A munka kis kézügyességgel egyedül is végezhető, persze, ha ketten va­gyunk, könnyebben megy a művelet. A paplan­szigeteléseknél is a lécezés vagy a szarufák közé kell beszorítani az anyagot. A felül már megfogatott szigetelést megfeszítve, lefelé hal­adva tűzőgéppel vagy nagyfejű szeggel rögzít­hetjük. A hosszanti toldásoknál jól nyomjuk egymásnak a paplanokat. A fémvázas válaszfalak esetében a szigetelést a fémprofil belsejébe is be lehet szorítani.

Ügyeljünk arra, hogy minden egyes tábla jól egymásnak feszüljön. Ki lehet küszöbölni a hőhidak kialakulását azzal, ha a szigetelést két rétegben, egymáshoz képest eltolt helyzetű üt­közésekkel építjük be. Alulról felfelé haladva az első réteget kezdjük egész, a másodikat fél táblával, így a toldásokat mindig fedni fogja a második réteg. A külső falak belső oldalán és a fürdőszobák falába beépített szigetelés esetén mindig be kell építenünk egy párazáró fóliát is a burkolati réteg és a szigetelés közé, hogy a szigetelés belsejében pára ne csapódjon le.

3. lépés

Az alumíniumkasírozású, átlapolt szélekkel illesztett szigetelés önmagában is képes a kellő párazárásra. A kasírozóréteg ezeknél a szige­teléseknél a szél- és a párazárás feladatát is ellátja. Az alumíniumfóliát jobb és baloldalon 10- 15 cm-es közökkel erősítsük a fához, majd a tűzés helyét ragasszuk le. Egyéb esetek­ben nagy, egybefüggő felületű polietilénfóliá­val (PE-) szokták megoldani a párazárást. A PE-fóliák toldását is a végéhez közel eső léc vagy szarufa felületén átlapolva készíthetjük. Az előbbi, 5-10 cm-enként feltűzött réteg túl­nyúló részét tapétavágó késsel, kis ráhagyás­sal vágjuk le, majd kellő átlapolással tűzzük fel a következő fóliát.

4. lépés

Átszellőztetés nélküli belső burkolat esetén kezdhetjük felerősíteni a burkolódeszkázatot vagy gipszkarton lapot. Az átszellőztetett bur­kolatoknál 2-3 cm szabad helyet kell hagyni a burkolat mögött. Ilyenkor először ellenlécezés kerül a szarufákra, és erre szereljük a burkolatot. Ha jól szigeteltük a külső térrel közvetlenül érintkező határolófelületeket, a megmaradó padlástérrel határos zárófödémet is le kell szi­getelnünk, mert ott télen gyakorlatilag szaba­don jár a külső, hideg levegő.

Az épületek külső határolófelületei (tetőtér­beépítésnél falak, tetőfelületek) legyenek mindig légzáróak. Az alumíniumkasírozású hő­szigetelő paplanok akkor elégítik ki ezt a köve­telményt, ha a szigetelősávok toldásait ragasz­tással is lezárjuk és az egyéb szerkezetekhez való csatlakozást is légzáróan oldjuk meg. A kellő légzárást legbiztosabban nagy felületű, kellően rögzített, a toldásoknál átlapolt és le­ragasztott polietilénfóliával oldhatjuk meg. A kiszellőztetés nélküli tetőrétegrendeknél a légzárással együtt a kellő párazárás is fontos szempont. Az előzőekben említett alumínium-kasírozás és polietilénfólia ezt a kívánalmat is teljesíti.

5. lépés

A hőszigetelés beépítésekor pontosan mér­jük meg a szarufák közötti távolságot. Ügyel­jünk arra, hogy a szarufák esetleg nem tö­kéletesen párhuzamosak. A szarufák kiosztása is változhat: általában az oromfalnál vagy ké­mények környezetében kell változó szarufa­közökre számítani.

6. lépés

Vágjuk a szigetelést (ez vonatkozik a po­lisztirolhab szigetelésekre is) mindig kb. 2 cm-rel szélesebbre, mint a mért szarufaköz. Az ásványgyapot szigetelőpaplanokat késsel, az azt megvezető deszkadarab mellett darabolhat­juk. A keményebb szigetelőlapokat apró foga­zású rókafarkfűrésszel könnyedén vághatjuk. Az alumíniumkasírozású paplanokat a rögzí­tésre szánt szélső fóliasávon nagyjából 10 cm-enkénti lefűzéssel vagy szegeléssel rögzítsük. A keményebb szigetelőtáblákat feszítsük be a szarufák közébe. A táblák hossztoldásánál is jól feszítsük egymásnak az egyes darabokat, hogy ne jöjjenek létre hőhidak.

7. lépés

A kasírozott szigetelőtáblák toldását ragasszuk le a rendszerhez tartozó, megfelelő ön­tapadós szigetelőszalaggal, ezzel elérhetjük a toldás kellő levegő- és párazárását.

Keményebb szigetelőanyag alkalmazásakor a szarufákhoz kapcsokkal vagy szegekkel megfelelően rögzített polietilénfóliával borítsuk a szigetelés belső felületét. A falcsatlakozásoknál a falra csavarozott lécekkel és tömítő-masszával szoríthatjuk a fóliát légzáró módon a falhoz.

Szigetelési módok tetőtér beépítés alkalmával

Tetőtereink esetében legalább olyan fontos a szigetelés, mint a nyílászárók, a külső falak esetében. Előző cikkünkből megtudhatta, hogy erre a tetőtér beépítése esetén, valamint enélkül is ajánlott ügyelni. Most lássuk, melyek azok a kritikus pontok, melyek hozzájárulnak a tökéletes szigeteléshez, ha azt be kívánja építeni!

Legyen körültekintő munka a beépítés!

Sokan döntenek az utólagos tetőtér beépítés mellett, ám ahhoz, hogy az ott kialakítani kívánt helyiségek szigetelése, és ezzel egyidejűleg az egész lakás levegőjének páratartalma a normális szinten belül maradjon, komoly munkálatokra lesz szükség. A cserepek és lécezet eltávolítása és újbóli felrakása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az egyes épületelemek között tökélesen megoldható legyen, és hosszú távon is jól működjön a szigetelés. Különösen figyelni kell a csatlakozási pontokra, itt ugyanis a legkisebb légáteresztő rés is nedvességet okozhat beltérben.

Mire ügyeljen tetőtér beépítés alkalmával?

• Vízhatlan tetőfedésre
• A tetőszerkezet épségére, helyes rétegrendjére
• Az oromfal és a tető közti hőszigetelésre
• A szarufák közötti szigetelésre
• Tökéletes szigetelésre az épületelemek csatlakozásánál, valamint a szellőzőcsöveknél

Fontos a napvédelem is!

A tetőterekről köztudott, hogy nyáron rendkívül gyorsan átmelegszenek, ezért nem csak a megfelelő szellőztetésről kell gondoskodni, hanem arról is, hogy a tetőablakra kerüljön külső roló, vagy redőny, amely már azelőtt megfékezi a hőt, hogy az elérné az ablakot, ami szintén képes nagyon átforrósodni, és befelé sugározni az egyébként is kint tartani kívánt hőt.

A szigetelés, és a túlzott felmelegedés elleni védelem mindenképpen olyan szempontok, melyek mellett nem mehet el, ha az otthonához tartozó tetőtér beépítésén gondolkodik. A belső falak szigetelésével sokat tehet annak érdekében, hogy a tetőtéri helyiségekben is bent maradjon a meleg a téli hónapokban. Cikksorozatunk következő tagja a házak szerkezetének, és a belső mikroklímának egyik legádázabb ellenségéről szól majd, mégpedig a nedvességről.