Kert - 243. oldal

Egyre több hobbikertész fordul a biológiai kertművelés („bioművelés”) felé. Ez olyan művelési mód, amely nem alkalmaz ártalmas vegyszereket, s a növények és a környezet közti természetes viszony helyreállítására törekszik. Az organikus kertművelés megvalósításához elkötelezettségre van szükség, de megéri az erőfeszítés.

Az organikus kertművelés alapelvei

Az organikus, természetbarát művelés lényege, hogy tiszteletben tartjuk az élővilágot, s nem próbálunk uralkodni felette.

• Tegyük egészségessé a talajt: forgassunk bele sok szerves anyagot, a felszínére pedig terítsünk mulcsot! Ha segítségre van szükségünk, vásároljunk tanúsítvánnyal rendelkező talajkezelő szereket és trágyaféléket a helyi kertészetben!
• Fokozzuk a biológiai változatosságot: ültessünk sokféle növényt, vegyesen, a megfelelő társításban.
• Használjunk vetésforgót azért, hogy ne merítsük ki a talajt, és csökkentsük a kórokozók elszaporodásának kockázatát! Ne ültessünk az egymást követő években ugyan-oda azonos fajú növényeket!
• Ismerjük meg a terepet: olyan növényeket válasszunk, amelyek illenek a talajhoz és a klímához!
• Védekezzünk úgy, hogy a kártevők természetes ellenségei meg tudjanak telepedni a kertben! Ne nyúljunk azonnal vegyszerért, és tanuljuk meg eltűrni a növények bizonyos mértékű károsodását, így kertünkben idővel kiegyensúlyozott ökológiai rendszer alakul ki.
• Fogadjuk el, hogy a természetben semmi sem tökéletes, hogy némi rendezetlenség természetes, s hogy nem kerülhetjük el a hibákat és a veszteségeket!

Házi készítésű permetezőszerek

[table id=26 /]

Stratégiák

Persze természetbarát kertészként sem kell tétlenül szemlélnünk, hogy rovarok, madarak vagy más állatfajok támadják meg növényeinket. Ha korábban növényvédő szereket használtunk, eleinte biztos, hogy lesznek veszteségeink. Idővel azonban az alábbi stratégiák hatása is érezhetővé válik – feltéve, hogy elég korán alkalmazzuk őket.

• A betegségeknek ellenálló növényfajtákat válasszuk – ezek az olyan támadásokat is túlélhetik, amelyekbe a kevésbé szívós fajták belepusztulnak.
• Mindennap járjuk körbe a kertet! Ha a kártevők és a betegségek ellen az első tünetek jelentkezésekor azonnal harcba szállunk, jelentős előnyre tehetünk szert.
• A szemmel látható kártevőket kézzel távolítsuk el! A fertőzés korai szakaszában ez a módszer is igen hatékony a leveleket rágcsáló hernyók és csigák ellen.
• Borítsunk könnyű műanyag hálót a növényekre, hogy megóvjuk őket a madaraktól és egyéb apró állatoktól! A hálót naponta ellenőrizzük, nem akadt-e fenn rajta valami!
• A frissen telepített fiatal fákat és cserjéket a megerősödésükig vegyük körül drót- vagy erős műanyag hálóval, hogy az állatok ne férjenek hozzájuk!
• A csigáktól veszélyeztetett növényeket szórjuk körül fahamuval, fűrészporral, vér- vagy csontliszttel, mésszel vagy kőzetőrleménnyel!
• Az érőben lévő terméseket úgy óvhatjuk meg, hogy szövet- vagy viaszospapír zacskót húzunk rájuk.
• Használjunk természetes baktériumkészítményt (Bacillus thuringiensis) a hernyók ellen! A szer nem árt más rovaroknak vagy állatoknak, s a zöldségekre és az egyéb növényekre permetezhető.
• Ha a kertünkben nincs elég hasznos rovar, szerezzünk be néhányat! A szaküzletekben kapható fajok közül említést érdemel a liszteskék ellen hatásos Cryptolaemus montrouzieri katicabogár, a Chilocorus bogarak, amelyek a pajzstetveket pusztítják el, a levéltetvek ellen „bevethető” fátyolka és a közönséges takácsatkák ellensége, a Phytoseiulus persimilis rablóatkafaj.
• Természetes módon csalogathatunk madarakat és hasznos rovarokat a kertünkbe, ha olyan növényeket ültetünk, mint az erdei turbolya vagy a bodza.
• Gyűjtsük össze a magokat, hogy kertünket önfenntartóvá tehessük! A legalább 50 éves, szabad megporzású, fajtaazonos magvakat termő fajták jó eséllyel ellenállóak a kártevőkkel és a betegségekkel szemben.

Kertjeinkben is alkalmazhatjuk a növények egyik túlélési taktikáját: ültessünk bizonyos növényeket egymás közelébe! Vegyük hasznát az egyes fajok által önmaguk megvédésére vagy álcázására használt módszereknek, és ültessük ezeket kertünk értékes növényei közé! Magukhoz csalják, elriasztják vagy összezavarják a kártevőket, illetve védenek a naptól, a széltől, a fagytól és a gyomoktól.

Ültetési tanácsok

Bársonyvirág, más néven büdöske (Tagetes) ültetésével megszabadulhatunk a fonalférgektől (ezek a talajlakó kártevők a gyökereket támadják meg). A férgek nem szeretik azokat a vegyi anyagokat, amelyek a büdöske gyökereiből a földbe kerülnek. Ha ágyasunkat ellepték a fonalférgek, ültessünk büdöskét (a meglévő növények maradjanak a helyükön), így halálra éheztetjük a kártevőket.

Zavarjuk össze az ellenséget azzal, hogy többféle növényt ültetünk egymás mellé! Ez egyébként a permakultúrás kertészkedés egyik alapvető módszere. A rovarkártevők táplálékukat a szagok alapján találják meg, a sokféle illat megtéveszti őket. A haszon-, illetve a gyógynövények finom illatát erőteljes szagú növényekkel, például levendulával és gilisztaűző varadiccsal fedjük el! Így távol tarthatjuk a nedvszívó kártevőket, például a levéltetveket.

Jól bevált kombinációk

[table id=25 /]

A lassan növő, kényes növények mellé ültessünk egy másik, robusztusabb növényt, amely megvédi őket a naptól, a széltől és a fagytól, amíg meg nem erősödnek! Ha árnyékot akarunk adni a kényes palántáknak, telepítsünk szívós, gyorsan növő vagy magas, erőteljes fajokat, például napraforgót!

Álcázzuk zöldségeinket és gyógynövényeinket úgy, hogy különféle formájú növényeket ültetünk a veteményesbe! Ez összezavarja azokat a rovarokat, amelyek az alakjuk alapján ismerik fel táplálékukat. A káposztalepkét feltehetően a káposzta gömbölyű formája vonzza.

Hagyjuk, hogy néhány zöldségféle kivirágozzon!

A brokkoli, a káposzta, a karfiol és más keresztesvirágúak virágai a levéltetvek és a káposztalepkék kedvenc csemegéi. Egy elmélet szerint ez azért lehet hatásos, mert a kártevők így békén hagyják a többi növényt.

Az alábbi növények illóolajai távol tartanak bizonyos rovarokat.

E fajokat ültetve elriaszthatjuk a kártevőket:

• Bazsalikom – legyek, szúnyogok
• Csombormenta – hangyák
• Körömvirág – fonalférgek, levéltetvek
• Gilisztaűző varádics-hangyák
• Menta, kapor és zsálya -káposztalepke
• Kamilla – legyek
• Babér – csótányok
• Ruta – legyek, szúnyogok
• Sarkantyúka -hangyák,
• levéltetvek

Vannak olyan növények, például a bab és a borsó, amelyek a légköri nitrogént a talajt tápláló nitrogénvegyületekké alakítják át. Ezeket a nitrogén igényes haszonnövények, például a kukorica közé vethetjük.

• Ne legyenek kopár földterületek a kertben! E foltokon megtelepednek a gyomok, ezért inkább ültessünk oda talajtakaró növényeket!
• Telepítsünk olyan növényeket, amelyek a nehéz időszakokban menedéket nyújthatnak a hasznos rovaroknak! Ezek közül soknak nektárra és virágporra van szüksége ahhoz, hogy életben maradjon, amíg meg nem érkeznek a kártevők. Ebből a szempontból jó választás a ternyefű, a koriander, a fátyol vi rág, a sarkantyúka és az erdei turbolya (Anthriscus sylvestris).

Jó és rossz társak

Egyes növények olyan vegyületeket bocsátanak ki magukból, amelyek gátolják más növények fejlődését – ez az úgynevezett allelopátia. Ha tisztában vagyunk a működésével, hasznát vehetjük a jelenségnek.

• A fekete diófa (juglons nigra) juglont bocsát ki, amely gátolja más növények növekedését – különösen a paradicsomét, a burgonyáét, az áfonyáét és a szederét. A fekete dió közelébe ültetett rododendronok és azáleák elpusztulnak.
• Ne neveljünk kámforfát, mivel elnyomja a vetélytársait. Ennek köszönhető, hogy sikeresen terjeszkedett, s szinte gyommá vált a mérsékelt övi és szubtrópusi területeken.
• Amikor a káposzta és rokonai, például a kelbimbó ehető része már megérett, és a növény felmagzik, gátolja a közelben más magvak csírázását. Ha tehát olyan ágyás köze-lében szeretnénk magokat csíráztatni, ahol még vannak öreg káposztafélék, előbb szedjük ki azokat!
• Használjuk ki a fenyőtűk növekedésgátló hatását: mulcsként terítve megakadályozzák a gyomok növekedését. Lassan bomlanak le, és igen savasak, ezért különösen hatékonyak savkedvelő növények, például az azáleák és az eper közelében.
• A lehullott rododendron levelekből a talajba kerülő méreganyagok megakadályozzák, hogy a közelben kicsírázzanak az egyszikű gyomok.
• Alkalmazzunk vetésforgót! Ez a módszer nemcsak a zöldségféléknél, hanem a dísznövényeknél is használható. A rózsáknál például betegséget okozhat, ha az új tövet egy régi helyére ültetjük.

Az őshonos növények ültetésével jelentősen megkönnyíthetjük a dolgunkat, mivel ezek a fajok már tökéletesen alkalmazkodtak a helyi körülményekhez. Vegyük fel a kapcsolatot egy környezet- és természetvédelemmel foglalkozó klubbal vagy egyesülettel, ahol megtudhatjuk, milyen fajok érzik jól magukat mifelénk!

Az erdőszerű kert alapjai

Noha a gondosan mulcsolt, erdőszerű kert a növények megerősödése után már fenntartja önmagát, az első időkben sok figyelmet és gondoskodást igényel.

• Ha a környéken őshonos, illetve hasonló éghajlatú és talajú helyről származó növényeket választunk, nagyobb sikerre számíthatunk.
• Az őshonos növények többsége a jó vízelvezetésű talajt kedveli, ezért ha kertünkben nehéz, agyagos a talaj, javítanunk kell a vízelvezetését, vagy az ágyásokat a meglévő talaj fölött kell kialakítanunk jó minőségű termőtalaj és sok-sok mulcs felhasználásával.
• Keressük az őshonos növények nemesített változatait!
• Ültetés után gondosan öntözzük az új növényeket, hogy meggyökeresedjenek! Ha ez sikerült, sok növénynek már nemigen van több vízre szüksége, mint esőre. Amennyiben ez mégsem elég, utólag is be tudjuk állítani az öntözést.
• Szépségük megőrzéséhez az őshonos növényeket rendszeresen metszeni és vezetni kell, ahogy azt a többi kerti növénnyel is tennénk. Ez a kulcsa annak, hogy valóban erdőszerű kertünk legyen, és ne csak a vadon egy darabkáját nevelgessük. Virágzás után mindig metsszük vissza a növényeket!

Magról nevelt növények

Amikor az építkezés előtt megtisztítunk egy területet, őrizzük meg a termőtalajt, s gyűjtsünk magvakat és dugványokat a helyben élő növényekről! Az építkezés befejezése után terítsük újra el a talajt, s a magok és dugványok segítségével kezdjünk hozzá a kert kialakításához! Hasznosítsuk újra a tejesdobozokat: kiváló szaporítóedény lesz belőlük a palánták számára.

Tippek ültetéshez:

• A csíranövényeket ültessük egyesével papír tojástartó mélyedéseibe, és így, papírral együtt ültessük ki őket a földbe, mivel ez esetben nem kell megbolygatnunk a gyökereket. A papír tojástartó gyorsan lebomlik.
• Nézzünk utána, hogy az őshonos növények milyen körülményeket igényelnek! Egyes magok csak megfelelő kezelés után csíráznak ki: van, amelyiknek forró víz kell, másoknak füst és hő. Esetleg kérjünk tanácsot a helyi kertbarát klubtól!
• Ha a saját telkünkön kívül szeretnénk magokat gyűjteni, kérjünk hozzá engedélyt a terület tulajdonosától! Csak egészséges növények termését szedjük le!

Szép kert kevés munkával

Amikor növényt vásárolunk, vagy a kertünket tervezgetjük, arra is gondoljunk, mennyi munkát igényel majd a növény gondozása, illetve az elképzelt hatás fenntartása! Ha az első pillanattól kezdve megfontoltan tervezünk, és olyan növényeket választunk, amelyek jól érzik magukat az adott környezetben, a kezdeti időszakot követően már csak a szokásos tennivalók várnak ránk a kertben.

Tíz tanács a kerti munka megkönnyítésére:

• Először a kert egy kicsi, könnyen művelhető részén munkálkodjunk! Ezt később, ha akarjuk, egyszerűen bővíthetjük.
• Alakítsunk ki ösvényt, rakjunk le járóköveket, hogy egyszerűen megközelíthessük az ágyásokat, a fészert, a komposztálót, a szemetest és a kerti csapot!
• Olyan növényfajokat vegyünk, amelyek ellenállóak a betegségekkel és a kártevőkkel szemben! Lehetőleg olyanokat válasszunk, amelyeket szívós alanyra oltottak, mivel ezek jobban fejlődnek, mint azok, amelyeket saját gyökérrel ültetnek el.
• Gondoljuk át, mennyi munkát vagyunk hajlandók a kertre áldozni! A pázsit, a formára nyírt sövény és az úszómedence fenntartása a jelentős anyagi ráfordítás mellett sok időt és energiát is igényel.
• Ültessük egy csoportba a hasonló igényű növényeket, például a szárazságtűrő pozsgásokat és díszfüveket! Valamennyi növény köré terítsünk vastag mulcs réteget, hogy ezzel csökkentsük a vízigényüket!
• A kerti ágyásokat teljesen ültessük be növénnyel, ne hagyjunk helyet a gyomnak! A nagyobb cserjék közé telepítsünk elterülő bokrokat és talajtakaró növényeket, a csupaszon maradó talajfelületet pedig szerves mulccsal vagy kavicsréteggel takarjuk le!
• Ültessünk olyan sövényt, amelyet nem kell nyírni! Erre sokféle növény alkalmas, például a borbolya, a veresgyűrűs som, a gyöngyvirágcserje és a gyöngyvessző.
• Használjunk olyan fűnyírót, amelynek nincs fűgyűjtője, hogy ne kelljen foglalkoznunk az ürítésével! Ha a készülék a fűnyesedéket a gyepen teríti el, a tápanyag egy része visszajut a talajba.
• Öntözőrendszer. Ha olyan helyen élünk, ahol nincs vízkorlátozás, építsünk ki öntözőrendszert! Az automata időzítővel ellátott rendszer nem fogyaszt annyi vizet, mint a kézi öntözés, és kevesebbet pazarol el.
• Időt és pénzt takarítunk meg a lassan lebomló tápanyagokat tartalmazó trágyákkal. Ezek hónapokon át hatnak, a környezetet is kímélik, mivel a tápanyagok olyan ütemben szabadulnak fel, ahogy a növények felhasználják azokat. Kevesebb tápanyagot mos ki a víz.

[table id=24 /]

Ha nem szeretnénk minden évben felásni az ágyásokat, válasszuk az alábbi módszert. A már meglévő talajon, gyepfelületen vagy akár a kopár, csupasz földön is kialakíthatunk ilyen kertet. Kiváló módja a hulladékok újrahasznosításának, s ha a növények megerősödtek, szinte semmi gondozást nem igényel.

A következő anyagokra lesz szükségünk:

• szegélyanyag újságpapír
• 1-2 bála szalma vagy lucerna
• szerves trágya
• érett istállótrágya
• komposzt
• palánták

Tippek:

• Napsütötte, jó vízelvezetésű helyet válasszunk! Ha a kertet gyepfelületen alakítjuk ki, és a füvet nem tudjuk eltávolítani, terjeszkedésének megakadályozására alapként fektessünk le régi szőnyegeket! Oxigén és napfény nélkül a fű idővel elpusztul.
• Döntsük el, mekkora legyen az ágyás! Először kis területen alakítsuk ki, ezt később megnagyobbíthatjuk. Az ágyást szegélyezzük téglával, farönkkel vagy kővel – voltaképpen bármilyen anyag megfelel, amely meg tudja tartani a talajt.
• A gyomok fejlődésének megakadályozására borítsuk be a talajt nedves újságpapírral, nagyjából 1 cm vastagon! Lehetőleg egyszerű, nem fényes papírt használjunk, és a lapok fedjék át egymást!
• Az újságpapírra szalma- vagy lucernacsomókat terítsünk! Szórjuk rá vékonyan a szerves trágyát!
• A trágyára terítsünk 20 cm vastagon szalmát vagy lucernát, majd jó adag istállótrágyát és egy újabb szalma-, illetve lucernaréteget, végül az egészet borítsuk be komposzttal!
• Öntözzük meg a kertet, és hagyjuk néhány napig ülepedni!
• Ültessünk palántákat a komposztba. Eleinte csak sekélyen gyökerező zöldségeket, például salátát. Ahogy azután egyre több komposzt termelődik, és a lefektetett rétegek termékeny, barna földdé alakulnak, következhetnek a mélyebben gyökerező növények, például a sárgarépa is.
• A fű öntözési igénye csökken, ha a fűszálaknak csak a felső harmadát nyírjuk te. Rendszeresen élezzük a fűnyíró pengéjét!

A kert egészségét jól jelzi az állatok jelenléte vagy távol mara­dása. A békák különösen érzékenyek az ökológiai rendszer változásaira, így ha tavunkban tartósan megtelepszenek a békák, biztosak lehetünk benne, hogy a környezetvédelem tekintetében jó úton járunk. Már az is nagy lépés, ha a kert egy sarkát meg­hagyjuk a vadvilág menedékeként – a látvány sok örömet szerez.

Élet az állatokkal

• Ügyeljünk rá, hogy „állatbarát” kertünk ne terjeszkedjen át szom­szédunkhoz: rendszeresen metsszük és nyírjuk a növényeket a kerítés mentén!
• A házunkhoz közel eső területe­ket is rendszeresen gondozzuk, hogy az állatok, a rovarok ne téved­jenek be otthonunkba!
• Tegyünk egyszerű óvintézkedése­ket! Ha például olyan tárgyat eme­lünk fel, amely alatt állat rejtőzhet, mindig magunk felé emeljük, hogy az állat elmenekülhessen!
• Ha a füvet hagyjuk magasra nőni, nyírjunk bele ösvényt, és legyünk óvatosak, amikor a magas fűben gá­zolunk!
• Védjük meg az őshonos állatokat házi kedvenceinktől! Macskánk nyakörvére akasszunk csengőt, hogy az figyelmeztesse a madarakat és egyéb teremtményeket a veszély közeledésére; éjszakára pedig a ku­tyákat és a macskákat is zárjuk be a házba!

Madarak

• Csalogassunk őshonos madarakat a kertbe azzal, hogy helyi nö­vényeket nevelünk! Ez a látvány mellett még hasznos is, mivel sok faj nagy mennyiségű rovarkárte­vőt pusztít el, főként a fiókák nevelésének időszakában.
• A különböző méretű madarak igényeinek kielégítésére ültessünk talajtakaró növényeket, alacsony és közepes magasságú bokrokat, vala­mint kisebb fákat is! A nagy fák a magevő madarakat vonzzák.
• Készítsünk madárfürdőt! Terít­sünk sekély tálba egy réteg mosott folyami kavicsot, és öntsünk rá annyi tiszta vizet, hogy kb. 3 centiméter­nyire lepje el! A tálat akasszuk egy ágra, vagy tegyük állványra úgy, hogy a macskák ne férhessenek hozzá!
• Ha szeretjük a madarak társasá­gát, tanuljuk meg megosztani velük fáink gyümölcseit! Ha viszont ma­gunknak akarjuk megtartani a ter­mést, borítsuk le a fát vékony mű­anyag hálóval!

Rovarok

• Tanuljuk meg felismerni kertünk rovarlátogatóit, illetve megérteni szerepüket növényeink életében! Nem mindegyik rovar növényevő. Egyesek, például a katicabogarak és lárváik például más rovarokkal táp­lálkoznak – az ilyen fajok hasznosak számunkra.
• Kerüljük a növényvédő szerek használatát, mivel azok nemcsak a káros rovarokat ölik meg, hanem a hasznos ízeltlábúakat is, például a zengőlegyet, a parazita darazsakat és a pókokat.
• Ha pillangókat szeretnénk a ker­tünkbe csalogatni, ültessünk cicka­farkat, nyári orgonát, pillangóvirágot és rézvirágot!
• Az őshonos méhfajok is szívesen keresik majd fel kertünket, ha ott tárnicslonc, kefevirág, nyári orgona és levendula várja őket. A méhek a virágok beporzását végző legfonto­sabb rovarok közé tartoznak, tehát minél több van belőlük, annál jobb.

Gyíkok

• A gyíkok megtisztítják a kertet a szöcskéktől, sőt bizonyos fajták a csigáktól is.
• Tegyük biztonságossá kertünket a kis gyíkok számára azzal, hogy távol tartjuk onnan a kutyákat és a macskákat!
• Rakjunk ki néhány lapos követ, ahol a gyíkok a napon sütkérezhet­nek, s helyezzünk el üreges farönköket, csöveket és alacsony, szúrós bokrokat is, ahol elrejtőzhetnek a ragadozók elől!
• Ne használjunk csigamérget! A gyíkok felfalják a megmérgezett csigákat is, és elpusztulnak. Egyébként is, ha szerencsénk van, a kert­ben megtelepedő gyíkok az összes csigát megeszik majd.

[table id=23 /]

Kerti tó

Mielőtt nekilátnánk a kerti tó ki­ásásának, állapítsuk meg, hol futnak a közüzemi vezetékek, nehogy vélet­lenül elvágjuk valamelyiket! Ha a ta­vat ki szeretnénk világítani, vagy szökőkút-, illetve vízforgató szivattyúval kívánjuk ellátni, ássunk árkot az áramforrástól a tóig, és abba fek­tessük az elektromos vezetéket!

• Szabadtéri elektromos vezetékek fektetésekor mindig szigetelt vezetéket használjunk, hogy megóvjuk magunkat az áramütéstől! A moto­ros szerszámokkal kerüljük a kábe­leket, nehogy átvágjuk azokat!
• Még a tervezés idején ellenőriz­zük az építési hatóságnál a kerti tavakra vonatkozó biztonsági előírásokat! A gyerekek számára hozzá­férhető tavak vízmélysége ne haladja meg az 5 cm-t!
• Tegyük a tavat a gyermekek számára is biztonságossá: töltsük fel kaviccsal a víz szintjétől számított 5 cm-es mélységig! A kövek között a szivattyú is elrejthető.

Békák és halak

Ha elég türelmesek vagyunk, a rovarok idővel birtokba veszik kerti tavunkat, de a békák érkezésé­re akár két évet is várnunk kell. Ha nem akarunk ennyit várni, kérjünk egy békás tóval rendelkező ismerő­sünktől néhány ebihalat!

Ne telepítsünk be békákat 20 km-nél nagyobb távolságról, mivel ezzel elősegíthetjük a gombás fertőzések terjedését. Nézzünk utána a helyi természetvédelmi hatóságnál, hogy nincs-e szükség engedélyre az áttelepítéshez!

Biztosítsunk valamiféle kijárási lehetőséget a kis békák számára -egy fadarab vagy egy lapos kő, ame­lyet ferdén a tó partjához vagy egy közeli cserép oldalához támasztunk, már elég ahhoz, hogy az állatok ki tudjanak mászni a vízből.

Ha a tóban együtt szeretnénk tartani halakat és békákat, csak olyan őshonos halfajokat telepítsünk be, amelyek nem bántják a békákat! A kisállat-kereskedésben felvilágosí­tást adnak a megfelelő fajokról.

• Békalencsepáfrány (Azolla)
• Békaliliom (Hottonia Palusths)
• Bodros békaszőlő (Potamogeton crispus)
• Boglárkák (Ranunculus)
• Kagylóvirág (Pistia stratiotes)
• Közönséges békatutaj(Hydrocharis morsus-ranae)
• Papagájfű (Alternanthera philoxeroides)
• Süllőhínár (Myriophyllum)
• Tócsagaz (Ceratophyllum demersum)
• Vízijácint (Eichhornia)

Elkerülhető az algásodás

Az algáknak (moszatoknak) több­féle faja van. Különösen ártalma­sak a vékonyszálas zöldalgák, amelyek tápanyagfelesleg esetén szaporodnak el. Ilyenkor körül­fonják és megölik a többi vízinö­vényt, és csökkentik a tóba jutó fény mennyiségét.

• Ne használjunk vegyszereket az algák elpusztítására! Ezek mérgezőek lehetnek a halakra, rovarokra és más állatokra nézve, s kárt tehetnek a többi növényben is. Szedjük ki a szálakat kézzel vagy egy bottal! Az algákat a komposztálóba tehetjük.
• Csökkentsük a tóba szivárgó táp­anyagok mennyiségét azzal, hogy a környékén kevesebb növényi tápot (főként gyeptrágyát) használunk!
• Szereljünk fel búvárszivattyút, és szökőkúton vagy csobogón keresz­tül levegőztessük a vizet! Az algák a nyugodt vizet szeretik, és nem ér­zik jól magukat az áramlásban.
• Tegyünk a vízbe árpaszalmát! Mikor lebomlik, olyan vegyületek szabadulnak fel belőle, amelyek gátolják az algák növekedését.

A kerti tó sokféle állatot vonz, például békákat, rovarokat és madarakat. Az alábbiakban egy egyszerű módszert ismertetünk a tó kialakításához.

A következő anyagok szükségesek hozzá:

• homok tófólia
• néhány nagyobb kő vízinövények

Hogyan?

• Mielőtt belekezdenénk, ellenő­rizzük a kerti tavakra vonatkozó előírásokat a helyi építési hatóság­nál! Lehet, hogy körbe kell keríteni.
• Vízszintes, részben árnyas he­lyet válasszunk, ne nagy fák alattit, nehogy belehulljanak a levelek, virágok és termések!
• A tó alakját locsolótömlővel jelöljük ki!
• Ássuk ki a medret a kívánt mélységűre, és távolítsunk el belő­le minden hegyes vagy éles tár­gyat, gyökeret, amely felsérthetné a fóliát!
• Béleljük ki a gödröt homokré­teggel! Vágjuk ki a bélésfóliát úgy, hogy bőven túlnyúljon a meder szélein! Tegyük a fóliát a gödörbe, és töltsük fel félig vízzel, hogy a helyére simuljon!
• A fólia széleit nagy kövekkel és vízinövényekkel takarjuk el! Érdek­lődjünk, mely növényeknek megfe­lelő az adott klíma! Kerüljük a ter­jeszkedő vízi gyomokat!
• Tegyünk a medencébe vízinövé­nyeket (cserepestül)! A vízililiomo­kat úgy helyezzük el, hogy a víz éppen ellepje őket! Ahogy növek­szenek, egyre mélyebbre enged­hetjük a növényeket, nagyjából 30 cm-ig. Szükség esetén állítsuk a cserepeket téglákra vagy kövekre!
• A halak betelepítése előtt adjunk a vízhez hidroszulfitos víz­kezelő szert, amely semlegesíti a klórt és a szennyeződéseket!
• A víz pH-értékét úszómeden­cékhez gyártott eszközökkel ellenőrizhetjük: semlegesnek kell lennie. Ha túl savas, adjunk hozzá szódabikarbónát, ha túl lúgos, keverjünk bele nátriumfoszfátot!

Kertünk sikere szempontjából a legfontosabb tényező az, hogy mi történik a felszín alatt. A legjobb eredményekhez a gyökérzetnek olyan talajra vagy ültetőközegre van szüksége, amely elegendő tápanyagot tartalmaz, üde, nedves, de nem vizenyős. Minél jobb a talaj vízelvezetése, szerkezete és kémiai egyensúlya, annál szebben fognak fejlődni benne a növények.

Talajtanoda

Igyekezzünk a meglévő talajjal dolgozni, s ne cseréljük újra! Földet hozatni drága mulatság, elterítése pedig fárasztó munka, ráadásul gyommagvakat is tartalmazhat.

A talajminőség javításának legegyszerűbb módja a komposzt és a szerves anyagok hozzáadása, bár sok más olyan termék is van, amely hasznos – például a kőzetőrlemény és a humuszsavak (a humuszból származó savak). Ezek a természetes anyagok javítják a talaj szerkezetét és vízmegtartó tulajdonságait. A helyi kertészetekben és faiskolákban vásárolhatók meg.

Lehetőleg ne adjunk nagy mennyiségű tápanyagot olyan talajhoz, amely rossz vízelvezetésű vagy túl száraz! Előbb javítsunk a vízelvezetésen, illetve a talaj szerkezetén

Homok

Noha a homokos talaj igen jó vízelvezetésű, apró szemcséi nem kötik meg jól a tápanyagokat, ráadásul gyorsan ki is szárad. Az ültetés előtt forgassunk a talajba érett istállótrágyát és komposztot! Ezt követően is rendszeresen adagoljunk trágyát és szerves mulcsot, hogy pótoljuk a talaj tápanyagait! Így a talaj vízmegkötő képességén is sokat javíthatunk. Az ültetőgödör alját béleljük ki néhány réteg újságpapírral! Ez lassítja a vízvesztést, és lehetővé teszi, hogy a növény több nedvességet szívjon fel.

A papír egy idő után lebomlik, de addigra a gyökérrendszer már szépen megerősödik. A talaj szerkezetének javítása érdekében terítsünk el a felszínen egy réteg televényt vagy homokos televényt, majd forgassuk be rotációs kapával, ásóval vagy ásóvillával! A talaj savasságát némi mész hozzáadásával korrigálhatjuk. Ezzel egyúttal a talaj szerkezetét is javítjuk, mivel a mész segít összetapasztani a homokszemeket.

Vályog

Ez az elképzelhető legjobb talaj­típus. Általában magas a nitrogén­tartalma, könnyű megművelni, jó a vízelvezetése, de a nedvességet is megtartja. A televény minőségét komposzt hozzáadásával őrizhetjük meg.

Agyag

Az agyagos talajt olykor igen ne­héz felásni. Száraz időben megre­pedezik, esőben viszont ragacsos sártengerré változik. Ne essünk azonban kétségbe: az agyag is át­alakítható jól művelhető talajjá.

• Adjunk a földhöz meszet vagy gipszet! Ha kemény, és nem tudjuk felásni, használjunk rotációs kapát!
• A talaj vízelvezetését és szellőzé­sét komposzt és istállótrágya hozzá­adásával javíthatjuk.
• Keverjünk a talajhoz némi homo­kot vagy kavicsot! Mivel a homok nem elegyedik jól az agyaggal, előbb keverjük össze szerves anyaggal!
• Ha más nem válik be, alakítsunk ki emelt ágyásokat az agyag fölött!

Jobb vízelvezetés

Talajunk vízelvezetését egyszerű­en ellenőrizhetjük: ássunk egy 30 cm-es lyukat, és töltsük meg vízzel! Ha percek alatt eltűnik, a talaj víztaszító; ha viszont 8 órá­nál több kell a felszívódásához, akkor vízzel telített.

• A víztaszító talajba ássunk be istál­lótrágyát vagy komposztot! Új növé­nyek ültetésekor tegyünk a gödörbe víztároló kristályt is! Az ágyásokat borítsuk be mulccsal, hogy megőriz­ze a talaj a nedvességét!
• A növények többsége a sem­leges kémhatású talajt kedveli. A nagyon savas vagy nagyon lúgos talajok „magukba zárnak” bizo­nyos tápanyagokat, és ez fejlődési rendellenességeket okozhat.
• Használjuk pH-mérő készletet annak kiderítésére, hogy nem a talaj okozza-e növényeink tápanyaghiányát! A pH-érték a talaj kémhatását jelzi 1-től 14-ig terje­dő skálán.
• Ha talajunk lúgos, azaz pH-értéke 7 fölött van, a savkedvelő növények nevelése érdekében ad­junk hozzá ként vagy vasszulfátot és szerves anyagokat! A 7 alatti pH-értékű, azaz savas talaj mész hozzáadását igényli.
• Nézzük meg, milyen színűek környékünkön a hortenziák! A rózsaszín és piros lúgos talajt jelez, míg a lila vagy kék savasat.

A varázslatos mulcs

A természetben ritka a kopár földfelület. Az erdők talaját túl­nyomórészt talajtakaró réteg, mulcs borítja: lehullott levelek, virágok, gallyak és termések elegye. A kertben szinte bármilyen szerves anyag felhasználható mulcsként. Ha módunkban áll, az adott területen őshonos anyagokat használjunk!

Mire jó a mulcs?

A szerves mulcsok fokozatosan lebomlanak, s eközben tápanyagok kerülnek belőlük a talajba. A szervetlen talajtakarók, például a kavics állandósítják a gyökérzóna talajhőmérsékletét, és segítenek az erózió megakadályozásában.

• A mulcsolás olcsó, egyszerű és hatékony módszer a nap és szél okozta felszíni párolgás csökkentésére.
• A mulcsréteg természetes gyomelfojtó hatású.
• A mulcs táplálékot és menedéket nyújt a rovaroknak, s fokozza a talajlakó földigiliszták és mikroorganizmusok aktivitását, ez pedig jót tesz a növényeknek.

Kerti hulladékból mulcs

Ha kertünkben elegendő hulladék termelődik a rendszeres újrahasznosításhoz, vásároljunk gallyaprítót, s azzal dolgozzuk fel a betegségektől mentes ágakat!

• Ha nincs aprítónk, de sokat kell metszenünk, kölcsönözzünk egyet! Igyekezzünk ilyenkor akkora adagot készíteni, amely néhány hónapig elég lesz a kertünkbe!
• Ősszel gyűjtsük össze a lehullott leveleket, és szórjuk azokat az ágya-sokra! A felesleget halmokba rakhatjuk, ahol komposzttá bomlanak le.
• Komposztáljunk! Ha van külön helyünk a hulladék számára, az segít a kert csinosabbá tételében, az érett komposzt pedig kitűnő talajtakaró.

Hogyan mulcsuljunk?

A mulcs kiszórására a tavasz a legalkalmasabb időszak, de az év folyamán folyamatosan pótolni kell a fogyó anyagot. Nagyon fontos, hogy sehol se maradjon kopár földfelület, tehát az újonnan ültetett növényeket is azonnal vegyük körül mulccsal!

• Készítsük elő a talajt! Ássuk ki az évelő gyomok minden maradványát, s a mulcsolás előtt és után is öntözzük meg az ágyást!
• Terítsük el a mulcsot a talajon, a növények töve körül is, de ne halmozzuk fel a szár vagy a törzs mellett, mert ott rothadást idézhet elő. Lehetőleg 8-10 cm vastag rétegben használjuk!
• Ha szerves mulcsot terítünk szét, adjunk hozzá némi szerves tápanyagot, például csirketrágyát is, mivel bomlása közben a mulcs csökkenti a talaj nitrogéntartalmát.
• Takarjuk a talajt a gyümölcs- és a zöldségfélék körül is, mivel a termény így tiszta marad, és a talaj útján terjedő fertőzések is megelőzhetők.
• Annak érdekében, hogy a szervetlen talajtakaró, például a kavics ne folyjon rá a fűre, az ágyásokat vegyük körül szegéllyel!

Mulcsfajták

[table id=21 /]

A növények szinte minden tápanyaghoz a komposztból jutnak hozzá, ami nem más, mint a talajban lévő, lebomlott szerves anyag. Ha többletkomposztot adunk a talajhoz, azzal nemcsak egészségesebbé tesszük kertünket, hanem a szemétlerakóba szállított hulladék mennyiségét is csökkentjük.

Összeállítás

• Hely. Találjuk meg a komposztáló szá­mára a legmegfelelőbb helyet a ker­tünkben! Ha lehet, a konyha közelé­ben legyen, hogy az ételmaradéko­kat is könnyen oda tudjuk tenni!
• A komposztáló készítéséhez hasz­náljunk újrahasznosított anyagokat: téglát, követ, deszkát vagy műanya­got! A régi műanyag kuka például kiváló: vágjuk ki az alját, nyomjuk a talajba, és tartsuk meg a fedelét!
• A vízelvezetés elősegítése érde­kében, és hogy a talajlakó élőlények is hozzá tudjanak férni a komposzt­hoz, a komposztálót vízszintes, jó vízelvezetésű területen alakítsuk ki!
• Ha saját komposztálót készítünk, négyoldalú legyen, legalább 1 méter magas, és felül nyitott! Legalább az egyik oldala könnyen eltávolít­ható legyen, hogy meg tudjuk forgatni a tartalmát, s ki tudjuk lapátolni az elkészült komposztot!
• Ha komposztálót veszünk, olyan, műanyagból készült típust válasszunk, amelynek forgatható dobjá­ban jól szellőznek az anyagok! A te­letöltött forgódobos szerkezetben rövid idő alatt elkészül a komposzt. Ha kertünkben gyakran termelődik nagy mennyiségű hulladék, nagymé­retű komposztálót vásároljunk!
• Árnyékban. Ügyeljünk arra, hogy a komposztá­ló árnyékban legyen, mivel nem sza­bad gyorsan kiszáradnia, és nem is melegedhet fel túlságosan, mert a ta­lajlakó élőlények elpusztulnak benne.

Hol a hiba?

[table id=20 /]

Hogyan komposztáljunk?

Váltott rétegekben terítsünk a komposztálóba szénben gazdag „barna” anyagokat – szalmát, szénát, száraz leveleket, fűrészport, aprított újság- és kartonpapírt -, illetve sok nitrogént tartalmazó „zöld” anyagokat, például állati trágyát, fűnyesedéket, friss leveleket, lemetszett gallyakat, teafiltert, kávézaccot, zöldséges gyümölcshéjat!

• Ne tegyünk a komposztálóba húst, zsírt, olajat, tejterméket, állati tetemet, állatürüléket, beteg, gyomirtóval és más vegyszerrel kezelt növényi anyagokat !
• Ne komposztáljunk agresszívan terjeszkedő, valamint termőre fordult gyomokat!
• A leveleket és a vastagabb ágnyesedéket aprítsuk fel géppel, mielőtt a komposztálóba tennénk! Az aprítás növeli az anyagok felületét, így azok könnyebben lebomlanak.
• Ne használjunk palackozott „komposztindítókat” vagy „-gyorsítókat” – ezek általában sok nitrogént tartalmaznak, amely azonban hamar elfogy, és kevés haszna van. Alkalmazzunk inkább természetes nitrogénforrásokat, például trágyát vagy fűnyesedéket!

Öt jó tanács

1. Rendszeresen, havonta legalább egyszer forgassuk át a halmot, hogy felgyorsítsuk a folyamatot!
2. Ne engedjük, hogy túl nedvessé váljon, vagy túlzottan kiszáradjon – nagyjából olyan nedvesnek kell lennie, mint egy kicsavart szivacs.
3. Egy anyagból se adjunk hozzá túl sokat, mivel az lassíthatja vagy le is állíthatja a bomlási folyamatot.
4. Legyenek egyensúlyban a barna és zöld anyagok!
5. A megfelelő méretű komposzthalomban elegendő hő keletkezik a bomláshoz. Az ideális méret nagyjából 1×1 méteres.

A víz sok helyen csak korlátozottan áll rendelkezésre. A növé­nyeknek azonban nem csak az ivóvíz felel meg, ezért igyekez­zünk minden természetesen rendelkezésre álló vízforrást kihasz­nálni: gyűjtsünk esővizet, tereljük el az elfolyó vizet, és hasznosítsuk a háztartási szürke szennyvizet! Teljesen önellátóvá talán így sem válunk, de csökkentjük a vízfogyasztást és a környezetet is kíméljük.

Tartályokkal kapcsolatos tanácsok

• Telepítsünk esővízgyűjtő tartályt, hogy legyen miből locsolni a kertet! Gondoljuk át, hogy me­lyik típus felel meg leg­jobban az igényeinknek, és hogy hová tegyük!
• Soha ne telepítsünk esővízgyűjtő tartályt a he­lyi szabályozások áttanul­mányozása nélkül, ügyel­jünk a kerítéstől és csa­tornától előírt minimális távolságra is!
• Nézzük meg, hol van az eresz lefolyócsöve, és ha lehet, a közelében helyez­zük el a tartályt! Ezzel megtakaríthatjuk a csatla­kozócsöveket, és a túlfo­lyó vizet is az esővízcsa­tornába vezethetjük.
• A tartályt hűvös helyre állítsuk – a ház északi vagy keleti oldala a leg­jobb. Ha a víz felmeleg­szik, az algák könnyen elszaporodnak benne.
• Ha lehet, a tartályt a kert egy magas pontján helyezzük el! Ily módon a gravitáció is elég lehet a víz mozgatására, és nem kell szivattyút használni.
• Ha mégis szivattyúra van szükség – hogy a per­metező öntözők számára elég nagy nyomást bizto­sítsunk, vagy hegynek fel­felé mozgassuk a vizet -, ügyeljünk rá, hogy a kö­zelben legyen egy kültéri elektromos csatlakozó­aljzat is!
• Ahol szűkös a hely, ér­demes tartály helyett víz­falat használni: ez a szak­üzletekben kapható függő­leges víztároló rendszer kerítésként is kiváló.
• A tartályt takarjuk le sűrű szövésű hálóval, hogy ne válhasson szúnyogte­nyészetté!

Tartálytakarók

Noha a víztartály hasz­nálata fontos környezeti és anyagi előnyökkel jár, nem különösebben szép, sőt szűk helyen kimon­dottan zavaró látványt nyújthat. Íme néhány ötlet, hogyan rejtsük el.

• Elképzelhető, hogy a tartályt a föld alatt is el­helyezhetjük. Ez attól függ, hogy milyen a talaj, illetve a kőzet a kertünkben, hogy az ásóberendezésekkel hozzá lehet-e férni a területhez, és hogy ele­gendő pénzt tudunk-e szánni minderre.
• Fessük a tartályt a fallal azonos színűre, így máris kevésbé lesz feltűnő.
• Tegyünk dézsába ülte­tett bambuszokat a tartály elé, így a növények hama­rosan eltakarják.
• Elrejthetjük a tartályt a kertészeti szaküzletek­ben készen kapható nád-, bambusz- vagy teafa pane­lek mögé is.
• A magas termetű egy­nyári növények, mint a napraforgó vagy a lednek szintén hamar eltakarják a tartályt – de csak az év egy részében.
• Szereljünk apácarácsot a tartály köré, és futtas­sunk rá gyorsan növő, örökzöld kúszónövényt, például lángoló tölcsért (Pyrostegia venusta)
• Ültessünk egy sor örökzöld cserjét a tartály elé, és alakítsunk ki belő­lük élő „függönyt”! Erre alkalmas növények például a kefevirág, a törpenövésű fenyőfélék, a korai berkenye és a bangitafélék.
• Feszítsünk ki drótot a tartály előtt, és vezessünk fel egy növényt, például citrusfélét! Az ágakat kö­tözéssel erősítsük a dró­tokhoz, és metszéssel ala­kítsuk ki a vízszintesen nyújtózkodó formát!

A friss, a földből éppen kihúzott vagy az indáról leszedett zöldségek íze semmihez sem fogható. Ha van veteményeskertünk, mindig kéznél vannak a friss termények, amelyek ráadásul az egészségre káros műtrágyáktól és növényvédő szerektől is mentesek, így nemcsak az egészségünket, hanem a környezetünket is óvjuk. Ha pedig megfontoltan tervezünk, egész évben friss zöldségek kerülnek az asztalunkra.

A veteményes tíz pontja

Az első veteményes-kertünk ne legyen túl nagy! Kezdjük kicsiben, és ha idővel több helyre van szükségünk, igényeinknek megfelelően bővíthetjük a területet.

• Válasszuk a betegségeknek ellenálló fajtákat, amelyek jól érzik magukat a kertünkben!
• Ha azt szeretnénk, hogy mindig friss zöldség kerüljön az asztalra, több kisebb adagot ültessünk, időben egymás után! Magokat vagy fiatal palántákat használjunk!
• A sorok és az egyes tövek közé terítsünk muksót, hogy elfojtsuk a gyomokat! Ha mégis felbukkanna néhány szál, azonnal tépjük ki!
• A nyáron ültetett zöldségeket árnyékoljuk le egy szövettel, amelyet a növények megerősödése után eltávolítunk!
• Mindennap nézzünk rá a fejlődő zöldségekre! Öt perc elég arra, hogy megöntözzük őket, leszedjük az éretteket, és ellenőrizzük, nem támadta-e meg őket valamilyen kórokozó vagy kártevő.
• Viseljük el, hogy a leveleket és a növény fogyasztásra nem kerülő részeit bizonyos fokú károsodás éri, s ne irtsuk vegyszerrel a kártevőket! Első védvonalként megpróbálkozhatunk kísérő-növények ültetésével. Azután alkalmazzunk biológiai védekezést, vagy telepítsünk be hasznos rovarokat!
• A veteményest kora reggel vagy este öntözzük, és soha ne napközben, amikor meleg van, mivel olyankor a nedvesség nagy része elpárolog.
• A maximális tápanyag-hasznosítás érdekében, és hogy elkerüljük a kórokozók meg kártevők felhalmozódását, egymást követő években ne ültessünk azonos családba tartozó zöldségeket a kert ugyanazon részére! Így a káposzta után ne termesszünk brokkolit -mindkettő a keresztes-virágúakhoz tartozik.
• A zöldségek közé ültessünk virágzó dísznövényeket, például levendulát, hogy odacsalogassák a megporzást végző rovarokat!
• A futóbab mellé ledneket érdemes telepíteni.

Zöldségfélék törpe fajtái

[table id=18 /]

Miniatűr veteményes

• Ha nincs kertünk, akkor se adjuk fel! Bármilyen kicsi helyen, akár edényben is nevelhetünk egy-egy fej salátát. A kis termetű paradicsom­fajta köré ültessünk törpesalátát és metélőhagyma-csomókat!
• Keressük az egyes zöldségfélék bokros, nem kúszó változatait, pél­dául a bokros cukkinit, illetve a bokros uborkát!
• Vizsgáljuk meg a talaj vízelvezetését! Ássunk nagyjából 30 cm mély gödröt, és töltsük meg vízzel! Ha a víz még órákkal később is a gödörben van, alagcsöveket kell telepítenünk a feles­leges víz elvezetésére, vagy kiemelt ágyasokban kell nevel­nünk a zöldségeket.
• Olyan helyet válasszunk, ahová naponta legalább 6 órán át odasüt a nap, lehetőleg kora délelőttől kezdődően! Ha a kertünk hátsó része nem elég napos, érdemes a vetemé­nyest az előkertben kialakítani.

Zöldségfélék minden évszakra

[table id=19 /]

Paradicsom

Ha megfontoltan tervezünk, még karácsonykor is lehet házi paradicsom az asztalunkon, amikor már meglehetősen drága.

• A palántákat tavasz végén ültessük ki! A hűvösebb vidékeken a növényeket cserepekbe ültessük, s állítsuk meleg, védett helyre, amíg végleg el nem múlt a fagyveszély! Mindenhol érvényes, hogy ha éjszakára fagyot vagy erős hideget ígérnek, takarjuk le a növényeket!
• Korán érő fajtákat válasszunk! Ezek gyorsabban hoznak termést, mint a többi, és jobban tűrik a hideget is, ezért nagyobb a valószínűsége, hogy már a nyár derekán szüretelhetünk. A ,Rouge de Marmande’ például az ültetéstől számítva 77 nap után már beérik.
• A kert legnaposabb részén legyen a paradicsomágyás, s földjébe sok szerves anyagot (például komposztot és érett istállótrágyát) ássunk, hogy ezzel javítsuk a vízmegkötő képességet!
• A paradicsomtöveket gyakran kell öntözni. Az első virágok megjelenését követően folyékony tápot is használjunk!

Sárgarépa

Sárgarépát termeszteni élvezet, mivel roppant egyszerű. Magról is könnyen nevelhető, nagyjából 3 hónap alatt beérik, s nyersen és főzve egyaránt fogyasztható.

• Enyhe éghajlatú területen a sárgarépamagok bármikor elvethetők. A mérsékelt égöv alatt a vetésre a március és július közötti időszak a legalkalmasabb!
• Gondosan készítsük elő a talajt! A sárgarépának mély, jó vízelvezetésű homokos vagy vályogtalajra van szüksége. Ha kertünk talaja agyagos, a répát kiemelt ágyasba ültessük, és próbálkozzunk rövidgyökerű fajtával!
• Távolítsunk el minden követ és rögöt, mivel ezek miatt a gyökér elágazóvá vagy torzzá válhat.
• A répamagok aprók és nehezen kezelhetők, ezért vetés előtt keverjük őket finom homok közé (vagy vegyünk papírszalagra ragasztott magokat)! A homokos magkeveréket már egyszerű az előkészített sorba szórni.
• Amikor a répamagoncok nagyjából 5 cm-esre nőttek, ritkítsuk ki őket 2-3 cm-es tőtávolságra, majd a 15 cm-es magasság elérése után még egyszer, 5 cm-enként!

Saláta

Érdeklődjünk a helyi kertészetben, hogy mely salátafajtákat érdemes termeszteni! Az év különböző szakaszaiban más-más típusok magjai vethetők.

Ne vessünk salátamagokat nagy melegben! Ha a hőmérséklet eléri vagy meghaladja a 30 °C-ot, vetés előtt egy nappal nedvesítsük. Íme egy ötlet az autógumi újrahasznosítására.

A hozzávalók a következők:

• 2 régi gumiabroncs
• széna, komposzt vagy ültetőközeg
• vetőburgonya

A palántákat ültessük ki a kertbe, vagy ha kevés a hely, egy tálban a balkonon is elhelyezhetjük. Némelyik változat dísznövénynek is szép. A csíranövények megjelenéséig tartsuk nedvesen a talajt! Nyáron naponta öntözzük, de a déli melegben ne locsoljunk felülről!

Noha a kifejlett növényeknek napsütésre van szükségük, a palántákat árnyékolni kell, amíg meg nem erősödnek. Forró, száraz vidéken nyáron is jót tesz némi árnyékolás. Fektessünk egy gumit a földre! Terítsünk bele egy réteg szénát, komposztot vagy egyéb ültetőközeget, s erre tegyünk néhány szem vetőburgonyát! Temessük be a krumplit szénával vagy komposzttal! Öntözzük meg alaposan!

Ahogy a növények növekednek, tegyünk egy második abroncsot az elsőre, és töltsük fel szénával, komposzttal vagy ül tető közeggel! Az első burgonyaszemeket néhány hónap elteltével kezdhetjük betakarítani. Az összes burgonyát szedjük fel, amikor a levelek hervadni kezdenek!

A napos, meleg időben a kertben terjengő fűszerillat a nyár elválaszthatatlan része. Ha nincs helyünk nagy veteményes kialakítására, akkor is nevelhetünk néhány fűszernövényt, amelyek üdébbé és finomabbá teszik ételeinket. Egyes fajok ráadásul távol tartják a kártevőket, és sokuknak gyógyító tulajdonságai vannak.

A megfelelő hely

Ha a fűszernövényeket a főzéshez akarjuk felhasználni, olyan helyet válasszunk, amely közel esik a konyhához! Ha viszont a szépsé­gük és az illatuk ugyanilyen fon­tos szempont, vagy méheket sze­retnénk a kertbe csalogatni velük, más helyre is ültethetjük őket.

Telepítsünk fűszernövényeket elszórtan a kert különböző részei­be, ahová tartósan odasüt a nap, de kialakíthatunk nekik külön helyet is. Kerülhetnek ágyasokba, vagy nevel­hetjük őket kő- netán téglaösvénnyel elválasztott sorokban is. Jó hely lehet a fűszernövények számára a sziklakert, ahol a meleg­kedvelő fajok – például a kakukkfű -különösen jól érzik magukat. Ültethetők cserépbe is: a petrezselyem nagyon jól mutat így. A méhek és más hasznos rovarok odacsalogatására neveljünk levendu­lát, rozmaringot, koriandert, kaprot!

Cserepes fűszernövények

Ahol kevés a hely, ott a fűszernövényeket cserép­be, ládába, dézsába vagy párkányra tehető kis viráglá­dába is ültethetjük. A terülő vagy lecsüngő növésű fűszernö­vények, a kakukkfű vagy a szurok-fű számára a függőkosár is megfelel.

Használjunk epercserepet a fű­szernövények termesztéséhez! Ennek az oldalain is vannak ültetőnyílások, amelyek ideálisak a fűszer­növények számára. Felülre magasra növőket ültessünk, oldalra pedig alacsonyabb fajokat! A mentát és az egyéb, agresszívan terjeszkedő növényeket edényben neveljük!

Egészséges növények

Az egynyári növényeket árnyéko­ló szövettel vagy a levelek permete­zésével óvjuk a nagy melegtől! A felmagzást – amikor a növény idő előtt növeszt virágot, és hoz magokat, s emiatt elveszíti az ízét, vagy keserűvé válik – a felmagzásnak ellenálló és lassan termő fajták termesztésével küszöbölhetjük ki.

A fűszernövényeket az év megfe­lelő időszakában vessük el, mert a hőmérsékleti szélsőségek felmagzásra késztetik őket. A koriandert a hűvösebb hónapokban érdemes nevelni, amikor lassabban fejlődik. A kaprot időnként ritkítsuk ki, és rendszeresen szedjük le, mivel a zsúfoltságban fejlődő tövek nagyobb valószínűséggel magzanak fel. A rovarokat kézzel szedegessük le, és felhasználás előtt mindig mos­suk át alaposan a fűszernövényeket!

Ha nincs más megoldás, olajos vagy szappanos permetezéssel is megszabadulhatunk a kártevőktől. Kipróbálhatjuk a speciális baktéri­um készítményt, a Dipelt is (Bacillus thuringiensis) – elpusztítja a hernyó­kat, de nem árt a többi rovarnak. A károsodott hajtásokat vágjuk vissza, s használjunk folyékony tápot és sok vizet, hogy elősegítsük az új, ép hajtások fejlődését!

Begyűjtés és tárolás

A fűszernövényeket akkor szed­jük le, amikor virágozni kezdenek! A levelek illóolaj-tartalma ugyanis ilyenkor a legnagyobb, tehát az ízük ekkor a legintenzívebb.

Annak érdekében, hogy a fűszer­növények ne penészedjenek meg száradás közben, kössük őket a szá­ruknál fogva kis csokrokba, s akasszuk fejjel lefelé sötét, meleg, szellős helyre! Ha megszáradtak, szedjük le a leveleket, és légmentesen záródó edényben tároljuk!

Ha mikrohullámú sütőben szeret­nénk megszárítani a fűszereket, tegyük azokat két réteg papírtörül­köző közé, majd „magas” fokozaton melegítsük őket, amíg a leveleik törékennyé nem válnak (1-2 perc)! A sütőben is kiszáríthatjuk: te­gyük a leveleket a tepsibe, majd a sütőt a legkisebb hőfokra kapcsolva végezzük a szárítást! Az aszalóké­szülék is megfelel erre a célra.

Egyes fűszerek (bazsalikom, petre­zselyem, tárkony) fagyasztva is jól tárolhatók. Szedjük le a növé­nyeket, mossuk meg s aprítsuk fel őket! Tegyük vízzel teli jégkockatartókba! Ha megfagytak, rakjuk nejlon­zacskóba, és a fa­gyasztóban tároljuk! Bármikor adhatunk egy kockát az ételhez.

Gyógynövények

Az aloe vera baktérium- és gombaölő tulajdonságú, ezért segíti a vágott és égett sebek gyógyulását. Törjünk el egy levelet, és nyomjuk ki a gélt!

• A körömvirágot (Calendula offici­nalis) sebre, égésre, rovarcsípésre, ekcémára és bőrfekélyre használják. Gyakori alapanyaga a krémeknek.
• A kamilla (Chamaemelum nobile) virágából főtt tea émelygés ellen jó.
• Az őszi margitvirág (Chrysanthe­mum parthenium syn. Tanacetum parthenium) hatékony a fejfájás ellen. Gyakori összetevője a gyógynövé­nyekből készült orvosságoknak.
• A fokhagymáról (Allium sativum) azt tartják, hogy csökkenti a vér ko­leszterinszintjét és a vérnyomást, megelőzi a rákot, alkalmas a fertő­zések kezelésére, és fokozza a szer­vezet ellenálló képességét.
• A gyömbér (Zingiber officinale) se­gít az emésztési panaszok, a tengeri­betegség és az émelygés orvoslásá­ban. Frissítő tea is főzhető belőle.
• A macskagyökeret (Valeriana offici­nalis) a szorongás és az álmatlanság kezelésére használják. A fürdővízbe áztatva elősegíti a relaxációt.

A konyhában

[table id=17 /]