Kert - 244. oldal

Minden kertben lennie kell legalább egy fának. A fáknak egész sor környezeti előnyük van, például megőrzik a vizet, kelle­mesebbé teszik a közvetlen környezetet, és fokozzák a táj termé­szetes szépségét. Ha fát ültetünk, azzal árnyékot, menedéket, pihenő- vagy fészkelőhelyet és táplálékot kínálunk az állatoknak.

Ültessünk a jövőnek!

A fák élettartama a fajtól, a kö­rülményektől és az éghajlattól függ. Néha hosszú évszázadokig díszítenek, máskor 8-10 év után már pusztulni kezdenek.

• Ha tudni akarjuk, hogy várhatóan mely fák fognak szépen fejlődni ker­tünkben, nézzük meg a környező kertek, parkok és utcák kifejlett fáit!
• Derítsük ki, mekkorára nőhet és milyen alakú lesz a kiszemelt fa! Nézzünk utána könyvekben, vagy kérjük meg a helyi faiskola kerté­szét, hogy mutasson egy felnőtt pél­dányt a nekünk tetsző fából!
• Kerüljük az esetleges vitákat a szomszédokkal, és ne ültessünk olyan fákat, amelyek gyökérzete gyorsan és messzire terjeszkedik! Ezek eltömíthetik a csatornákat, és komoly károkat tehetnek házunk­ban vagy szomszédunk házában.
• Ne ültessünk olyan fákat, amelyek környezetvédelmi szempontból „gyommá” válhatnak! A nem aján­lott fajoknak a szakirodalomban nézhetünk utána, és esetleg az ön­kormányzat is tájékoztatást ad.
• Takarítsuk el a faleveleket a járdá­ról és az ereszcsatornából!
• A régi vagy sérült csatornacsöve­ket cseréljük műanyagra, amelyben nem tesznek kárt a gyökerek!
• A fák kivágása, esetleg erőteljes visszametszése előtt feltétlenül kér­jünk engedélyt a helyi önkormány­zattól, a legtöbb fát ugyanis jogsza­bály védi.
• Telente vizsgáljuk át a lombhulla­tó fákat, hogy láthatók-e rajtuk fa­rontó bogarak támadásának nyomai, a törzsükre kapaszkodó kúszónövé­nyek vagy törött ágak!
• Figyeljünk oda a gyengeségre uta­ló jelekre, például a hajtások elhalá­sára! Az ágak végén elhaló hajtások azt jelzik, hogy valami nincs rendben a fa gyökérzetével.

[table id=16 /]

A lombhullató fákat a nyugalmi időszakban szabadgyökeres formában árusítják (így olcsóbbak és könnyebben kezelhetők . A konténeres fák az apró, cserépben nevelt csemetéktől a termetes, felnőtt példányokig egész évben kaphatók.

A földlabdás fákat zsákvászonba csavart gyökérzettel árulják.

Ássunk a gyökérlabdánál szélesebb és mélyebb gödröt! Vegyük ki a fát az edényből, illetve csomagoljuk ki a gyökérzetet! Ha a gyökerek nagyon összetömörödtek, vágjuk el, vagy óvatosan fejtsük szét őket!

Tegyük a fát a gödörbe – a földlabda teteje egy szintben legyen a talaj felszínével! Töltsük fel a gödröt úgy, hogy szerves anyagot is adunk hozzá, és óvatosan tömörítsük a talajt a gyökérzet körül! Öntözzük meg, és mulcsoljuk!

Együttélés egy nagy fával

Az idős fa nagy érték – mind pénzben, mind a környezetre gyakorolt jótékony hatása miatt. Ha tehát akad egy a kertünkben, becsüljük meg!

• Gondoljuk meg még egyszer, ha azt tervezzük, hogy egy öreg fa he­lyére fiatalt ültetünk! Nagyon sok évnek kell ugyanis eltelnie ahhoz, hogy a fiatal fa ugyanolyan hasznos lesz a környezete számára, mint elődje volt.
• Szárazság idején az idős fákat is öntözzük meg! Azokról a növé­nyekről se feledkezzünk meg, ame­lyek az utcán állnak!
• Rendszeresen vizsgáljuk meg az idősebb fákat, hogy nem sérültek-e meg! Ezenkívül távolítsuk el tör­zsükről a kúszónövényeket, s szed­jük ki a tövükhöz túl közel növő gyomokat, illetve talajtakaró növé­nyeket! Ha problémát észlelünk, azonnal kérjük képzett fasebész tanácsát!
• Az idősebb fák metszése előtt minden esetben kérjünk tanácsot szakembertől – e növények ugyanis már rosszabbul tűrik a metszéskor vétett hibákat. A nagyobb ágak eltá­volítása nemcsak a fa egészségére nézve lehet veszélyes, hanem ránk is.

A növényvilág „igáslovai”, a cserjék adják meg a kert szerke­zetét, amely köré az egész felépíthető. Könnyen telepíthetők, s a róluk vágott dugványokkal gyorsan és olcsón láthatunk hozzá új kertrész kialakításához. Többnyire hosszú életűek, s ha meg­gyökereztek, már minimális gondoskodással is beérik.

A cserjefaj kiválasztása

Ha egészséges növényt válasz­tunk, cserjénk hosszú évekig kertünk dísze lesz. Kerüljük az olyan növényt, amely­nek gyökerei túlnőtték az edényt, mivel ez az új helyén általában nehe­zen ered meg. Figyeljünk oda azokra a jelekre, melyek a túl hosszúra nyúlt edényes nevelésre utalnak: a kifakult címké­re, a repedezett cserépre és a vízel­vezető lyukakon kinövő gyökerekre!

Nézzük meg, nem nőnek-e gyo­mok a cserépben, mivel azok is gon­dot okozhatnak. Kerüljük az elszíneződött, hervadt vagy sérült levelű növényeket! Az ágak erősek legyenek, s ne legyen rajtuk törés! Vegyünk a kelleténél több, konté­nerben nevelt cserjét, s ezeket cse­répbe ültetve tartsuk arra az esetre, ha valahol pótlásra lenne szükség!

Cserjék cserépben

A cserjék edényben nevelve is hosszú életűek lehetnek. Használ­hatók takarásra, az időszakosan színesedő lombú növények hátte­reként vagy akár a kert egyes ele­meinek hangsúlyozására is.

• A frissen vásárolt cserjét azonnal ültessük át nagyobb tartóba, majd ahogy nő, ültessük egyre nagyobb edénybe!
• Ha egy cserje szeles helyen áll, ügyeljünk arra, hogy edénye elég nagy le­gyen a megtartásához!
• A vízelvezetést az edény meg­emelésével (pl. lábakra vagy téglákra állításával) javíthatjuk, de arra na­gyon figyeljünk oda, hogy a növény ne eresszen gyökeret a talajba!
• Ha az edény alján csak egy vízel­vezető nyílás van, fúrjunk bele még néhányat!
• Használjunk jó minőségű, a szab­ványoknak megfelelő ültetőközeget! Termőföldet megbízható kereske­désben vegyünk! A jó minőség azt jelenti, hogy az ültetést követő 6-8 héten nem kell tápot használni. Ha az ültetőközeg nem tartal­maz vízmegkötő kristályokat, ad­juk hozzá azokat mi, de ponto­san kövessük a csomagoláson megadott utasítást!
• Ha elérkezik az ültetés ide­je, szórjunk fokozatosan kioldódó tartalmú műtrágyát a növény köré!
• Végül terítsünk a talaj felszínére szerves vagy szervetlen talajtakaró réteget (komposztot vagy sódert)!

Sövények

Az alábbi cserjék 3-5 méter ma­gasra nőnek, de sövénnyé is nyír­hatók.

• Örökzöld sövény telepítéséhez ültessünk Pittosporum eugenoides ‘Variegatum’-ot, Acmena és Syzygium fajokat vagy korallberkenyét (Photinia fajok)!
• Ha egész évben mutatós zöld lombra és sokáig szép virágokra is vágyunk, próbálkozzunk kaméliákkal!

Támrendszer melletti nevelés

E módszer lényege, hogy a dísz­cserjét vagy kistermetű fát víz­szintes támrendszerhez kötözve, egy síkban nevelik. A támrendszer, például lécváz melletti nevelés akkor jó megoldás, ha helyet akarunk megtakarítani, vagy ha el akarunk rejteni egy előnytelen falat, illetve kerítést. Fiatal, szétágazó növényt válasszunk, amelynek van néhány vízszin­tesen növekedő ága is!

Az apácarács vagy a huzalokból készült háló éppúgy megfelel támasztéknak, mint néhány szög. A növényt a faltól 5-10 cm-re ültessük! Az ágakat szabályos vagy kötetlen elrendezésben kötözzük a tartók­hoz! A kötözést a hajtások növeke­désével folyamatosan ismételni és módosítgatni kell. A kívánt hatás elérése érdekében rendszeresen metsszük a növényt!

A cserjék gondozása

• Ahhoz, hogy a cserjéket megóv­juk a kártevőktől és a kóroko­zóktól, nincs szükségünk drága és veszélyes vegyszerekre.
• A télen, még szunnyadó állapot­ban lévő cserjéken elvégzett met­szés után azonnal kerítsünk sort a mészkénleves lemosó permetezés­re, hogy elpusztítsuk az áttelelő pajzstetveket és gombákat!
• A levéltetveket híg mosószappa­nos oldattal permetezzük le! A tisz­ta szappan éppúgy jó, mint a szap­pan alapú készítmények.

Cserjék egész évben

[table id=14 /]

Ha a fák a tetőt, a cserjék a falakat, akkor az egynyári, évelő, hagymás, illetve gumós növényekből álló virágfelület a színes szőnyeget jelenti a kertben. Az sem utolsó szempont, hogy a legolcsóbban tartható növények közé tartoznak, és hasznos rovarokat, például méheket és zengőlegyeket csalogatnak kertünkbe.

Egynyáriak

Ezek olyan növények, amelyek egy év vagy még annál is rövidebb idő alatt megnőnek, virágot és magot hoznak, majd elpusztulnak. A magról vagy palántáról nevelhető egynyári virágok a legkevesebb anyagi ráfordítással nevelhető növények közé tartoznak.

• Látványos virágtengerként, tömegesen ágyasokba, szegélyekbe, talaj-takarónak vagy vadvirágos kertekbe is ültethetjük őket.
• Színpompás edénynövényként erkélyládákba, cserepekbe, dézsákba és függő kosarakba is telepíthetők.
• Sok egynyári virágnak nagyon kellemes illata van – ilyen például a lednek vagy a viola.
• Gyorsan növő, „helykitöltő” növényként is ültethetünk egynyári virágokat, hogy elnyomják a gyomo­kat, és színükkel díszítsenek, amíg a lassabban növő állandó növények meg nem erősödnek.
• Segítségükkel évről évre és év­szakról évszakra váltogathatjuk ker­tünk színösszeállítását.
• Ha cserépbe ültetve, virágzó álla­potban vesszük meg és helyezzük el a szobában őket, kiváló alternatívái a vágott virágnak.

Évelők

Évelőknek azokat a növényeket nevezzük, melyek legalább három vegetációs időszakon (éven) át élnek. Könnyen szaporíthatok, így olcsó és hatékony megoldást kínálnak az új kert betelepítésére. Megerősödésük után nem igé­nyelnek különösebb gondozást.

Olyan növényeket válasszunk, amelyeknek megfelel kertünk éghaj­lata, talaja és fekvése! Vegyük figye­lembe a színt, a megbízhatóságot, a virágzási idő hosszát, a növény élet­tartamát és alakját, valamint fény-, illetve árnyékigényét is!

Ültetés előtt ássuk fel a földet, és távolítsuk el a gyomokat! Forgas­sunk a talajba istállótrágyát és kom­posztot, a felszínre pedig terítsünk muksót a talaj jobb víztartása érde­kében!

Igénytelen egynyáriak

Meleg évszakban nyílók:

• Amaránt
• Begónia
• Büdöske,bársonyvirág
• Díszdohány
• Lángvirág
• Nebáncsvirág
• Petúnia
• Rézvirág
• Sarkantyúka
• Zsálya

Hűvös időszakokban virágzók:

• Árvácska
• Golyófüzény
• Ibolya
• Körömvirág
• Lednek
• Lobélia
• Pipacs
• Repcsény
• Rezeda
• Szegfű
• Vörösbegyvirág
• Zsálya

Hagymások és gumósok

• A hagymás és gumós növények egy csoportba ültetve minimális gondozást igényelnek. Ültessük őket fa alá, és hagyjuk, hogy ter­mészetesen terjeszkedve eltakar­ják a talajt!
• Csak kemény és egészséges hagy­mákat vegyünk! Hagyjuk ott a kelle­metlen szagú, megbarnult, puha vagy penészes darabokat, de azokat is, amelyeknek megindult a fejlődése!
• Készítsük elő a talajt! A hagymás és gumós növényeknek jó vízelveze­tésű, enyhén savanyú talaj kell, ame­lyet szerves anyagokkal dúsítottak, és mulccsal takartak.
• A tavasszal nyíló virágok hagymá­it, gumóit az átmérőjük kétszeresé­nek megfelelő mélységbe ültessük, hegyes végükkel felfelé!
• Csoportos kiültetés esetén hasz­náljunk ültetőbotot a lyukak kialakí­tásához, vagy ássuk fel a terüle­tet, helyezzük el a hagymákat, majd terítsük vissza a földet!
• Ültetés után alapos öntözés következzen, s akkor is locsoljuk a növényeket, amikor intenzíven nőnek! Virágzás után addig foly­tassuk az öntö­zést, amíg a leve­lek sárgulni nem kezdenek!

[table id=13 /]

Ha gyepfelületre vágyunk, sok vizet takaríthatunk meg azzal, hogy kiderítjük, mely fajok érzik magukat a legjobban lakóhelyünk éghajlati viszonyai között, és ezek milyen gondozást igényelnek. Ha szeretjük a nagy zöldfelületet, de nincs kedvünk füvet nyírni, több talajtakaró növény közül is választhatunk.

Pázsit

• Ha meleg vidéken élünk, olyan fűfajokat válasszunk, amelyek a felszín alatt indákat növesztenek! Ezek hideg vagy száraz időben elhalnak ugyan, de amikor melegebbre vagy esősebbre fordul az idő, az indákból újra kihajtanak.
• Hűvös éghajlaton inkább olyan fűfajokat ültessünk, amelyek mélyen gyökerező csomókat alkotnak, mivel ezek jól tűrik a csapadékszegény időszakokat.
• Az új gyepszőnyeg lefektetése, illetve a fűmag vetése előtt kever­jünk vízmegkötő kristályokat a talajba: ez segít majd a nedvesség meg­tartásában.
• Gyep telepítésekor az első idő­szakban bőségesen öntözzünk, hogy a fű erős, mély gyökérzetet növesszen! Ha már megerősödött, viszonylag kevés vízzel is beéri.
• Ha túl rövidre nyírjuk a füvet, az meggyengíti, lelassítja növekedését, csökkenti szárazságtűrését, és fogé­konyabbá teszi a különféle kártevők és kórokozók támadásaival szem­ben. Nagyjából 3 cm-esre hagyjuk megnőni!
• Ne nyírjunk füvet nagyon meleg vagy nagyon nedves időben!
• Vegyük le a gyűjtőtartályt a fűnyí­róról, vagy használjunk mulcsoló fű­nyírót, hogy a nyesedék visszakerül­jön a gyepre! A lebomló növényi anyagokból a tápanyagok visszake­rülnek a fűbe.
• Eső után használjuk a trágyát, és a kiszó­rás után alaposan öntözzük meg a gyepet!
• A pázsit felszínének egyenleteseb­bé tételéhez szórjunk a talajfelületre folyami homokot! Terítsük el egyen­letesen úgy, hogy a fű még kilátsszon alóla, majd öntözzük meg alaposan a pázsitot!
• Szellőztessük a gyepet, csökkent­ve a gyomok mennyiségét, és meg­akadályozva a talaj tömörödését. Ez javítja a vízelvezetést is. Szurkál­juk meg a talajt ásóvillával, vagy köl­csönözzünk motoros pázsitszellőz­tető berendezést!

Melegkedvelő fűfajok

• Indával terjedő kúszónövények – bölényfű, tarackbúza, tollborzfű.
• A meleg hónapokban nőnek intenzíven.
• A sérült területeket gyorsan újra benövik.
• Télen a növekedésük lelassul, szinte nyugalmi állapotba kerülnek, néha el is sárgulnak.
• Megfelelő gondozás esetén a tollborzfű és a bölényfű új változatai, mint például a’Palmetto’ és a’Sir Walter’ igen szárazságtűrők.
• Amikor a fű 4-5 cm magas, a fűnyírót úgy állítsuk be, hogy a talajtól kb. 2,5 cm-re nyírjon!

Hidegkedvelő füvek

• Felálló termetűek – például perje, csenkesz, tippan.
• Egész évben szép zöldek.
• Nem növik be a csupasz foltokat, ezért oda magot kell vetni.
• Nem olyan szívósak, mint a melegkedvelők, főleg a meleg nyarat tűrik rosszul, s ilyenkor több vizet igényelnek a másik csoportba tartozó füveknél.
• Mély gyökérzetükkel szépen fejlődnek; a magas csenkeszek a szárazságot is remekül bírják.
• Amikor a fű 5-6 cm magas, a fűnyírót úgy állítsuk be, hogy a talajtól kb. 4 cm-re nyírjon!

A savas talajt kedvelő gyomok visszaszorítása érdekében szórjunk némi kertészeti meszet a fűre, és alaposan öntözzük meg! A pázsit talajának ideális pH-értéke 5,5 és 7,5 között van.

Zöld gyep egész évben

• A mérsékelt égövi területeken télen is szép lehet a pázsitunk, ha vegyesen ültetünk meleg- és hidegkedvelő fűfajokat.
• A melegkedvelő pázsitra ősszel szórjuk ki a hűvösebb időt is jól tű­rő fűfajok magjait! Először öntözzük meg a gyepet, egy kicsit kaparjuk fel a talaj felszínét, majd szórjuk ki a magkeveréket!
• Ahogy hűl az idő, a melegkedvelő fűfajok növekedése leáll, a hidegked­velők viszont kihajtanak, így télen is zöld gyepfelületben gyönyörködhe­tünk. Tavasszal a fordítottja törté­nik: a kényesebb, hidegkedvelő fűfa­jok elhalnak, a melegkedvelők pedig ismét nőni kezdenek.
• Sokféle fűmagkeverék kapható -olyan is, melyet a helyi éghajlatnak megfelelően állítanak össze. A ker­tészetben kérjünk tanácsot, melyik keverék a legalkalmasabb a kertbe!
• Próbáljunk őshonos fűféléket ültetni!

Nem minden gyom kellemetlen – vannak, amelyek hasznosak, mert befedik az egyébként kopár felületet, míg mások táplálékot és menedéket nyújtanak az állatoknak Meg kell szabadulni azonban azoktól a gyomoktól, melyek az őshonos növényzettel versengenek a forrásokért, és azoktól, amelyek mérgezőek. Több olyan módszer is van, amelynél nincs szükség vegyszerekre.

Tíz tanács a gyomok elleni harcokhoz

• Az a legjobb, ha eleve nem hur­colunk be gyomokat a kertbe. Ne hozassunk talajt, mivel gyommagvakat tartalmazhat. Az új növény cserepéből szedjük ki a gyomokat!
• Ne hagyjunk csupaszon egy föld­darabot sem, mert hamar meg­telepszenek a gyomok. Mielőbb ültessük be őshonos vagy nem ter­jeszkedő talajtakaró növényekkel!
• A gyommal fertőzött területekre terítsünk vastag mulcsréteget, hogy megakadályozzuk a gyommag­vak kicsírázását! Az újonnan kikelő gyomokat azonnal szedjük ki!
• A gyomnövényeket még azelőtt távolítsuk el, hogy magot hozná­nak! Az egynyári gyomokról nyírás­sal távolítsuk el a virágzatot!
• Fojtsuk el a gyomokat vastag újság- vagy kartonpapírréteggel, amelyet mulccsal takarunk le! Növé­nyeinket is a mulcson és a papírréte­gen keresztül ültessük el, hogy a ta­laj mindvégig fedett legyen!
• A nagy területet belepő gyomot takarjuk le átlátszó műanyag fóli­ával, és néhány napig hagyjuk így „főni” a napsütésben! A hő a gyom­magvakat és a talajban élő kóroko­zókat is elpusztítja. Megpróbálkozha­tunk a gyomirtó szőnyeggel is (balra lent), amely szövött anyagból készül.
• A nehezen elpusztítható gyomo­kat tegyük nejlonzacskóba, és dobjuk ki a szemétbe!
• Az újra meg újra megjelenő gyo­mok esetében figyeljünk arra, hogy a teljes gyökérzetet és minden föld alatti részt eltávolítsunk!
• Öntsünk forrásban lévő vizet a gyomokra – ez sok fajt elpusztít. Használhatunk gőzt is, amit a gyom­irtásra kifejlesztett gőzölőberendezéssel kell a növényekre fújni.
• A fényigényes gyomok elpusz­títására tegyünk rájuk néhány napra téglát vagy hullámpaladarabot!

Egynyáriak

Az egynyári gyomok életciklusa egyetlen vegetációs időszak alatt lezajlik; e növények magról szaporodnak. Ilyen például az apró szulák, a disznóparéj, a parlagfű és a libatop.

• Az egynyári gyomokat megjelené­sük után azonnal húzzuk ki, még mi­előtt magot hoznának!
• A virágágyásban és a veteményes­kertben kapával irtsuk a gyomokat!
• Előfordulhat, hogy a nehezen hoz­záférhető helyeken vegyszeres gyomirtót kell alkalmaznunk. Széles levelű gyomok ellen próbáljuk ki a következő szert: oldjunk fel 2 evő­kanál vasszulfátot 4,5 liter vízben, és ezzel permetezzük le a gyomokat!

Évelők

Idetartozik a gyermekláncfű, a herefélék, a tarackbúza. Az évelő gyomok lassabban fejlődnek ki, mint az egynyáriak, de nemcsak magot hoznak, hanem hagymát, gumót, gyöktörzset, indákat és más, föld alatti részeket is, ame­lyekből akkor is újra kihajtanak, ha a föld feletti részt eltávolítjuk.

• A föld feletti és a föld alatti ré­szeket egyaránt távolítsuk el! Ha a kézi gyomlálás eredménytelen, hasz­náljunk gyomirtót!
• A gyepfelületen és ágyasokban terjeszkedő kúszó madársóska el­pusztítására próbáljuk ki barna ecet és víz fele-fele arányú keverékét!
• A fű rendszeres gondozása a leg­jobb módszer arra, hogy a gyepet gyommentesen tartsuk: a jól táplált és öntözött dús pázsiton nincsenek csupasz foltok, ahol a gyomok meg­telepedhetnének.

Válasszunk a kertünk klímájához és viszonyaihoz illő növénye­ket s máris kevesebb gondunk lesz a kártevőkkel. Azonban bármilyen körültekintőek vagyunk, a növények néha elkerülhetet­lenül segítségre szorulnak. Nagyon fontos, hogy vegyszer használa­tához csak a legvégső esetben folyamodjunk. Sok olyan termé­szetbarát módszer van, amely a hasznos rovaroknak nem árt.

Természetes megoldások

• Szedegessük le a kártevőket kézzel, és nyomjuk össze vagy dobjuk mosogatószeres vízzel teli vödörbe őket!
• Legyen a változatosság a kártevők elleni stratégiánk része! Kerüljük a monokultúrát (amikor csak egyféle növényt ültetünk nagy mennyiség­ben), s ültessünk sokféle növényt vegyesen, mivel így egy kártevő sem találja meg nagy mennyiségben kedvenc táplálékát.
• Ismerjük meg a növénytársítás előnyeit! így távol tarthatunk bizo­nyos kártevőket a haszonnövények­től. A büdöske (Tagetes fajok) pél­dául elriasztja a paradicsomot meg­támadó fonalférgeket A növényeket olyankor ültessük el, amikor kevés a kártevő – például ősszel vagy a tél kezdetén, fagymen­tes időben.
• Segítsük elő a hasznos rovarok, például zengőlegyek, ragadozó atkák és pókok megtelepedését a kertben azzal, hogy nem használunk növény­védő szereket!
• Csalogassunk rovarevő madarakat a kertünkbe: ültessünk őshonos fa­fajokat! Egyes idegenből származó növények, például a kaméliák és a citrusfélék szintén vonzzák a rovar­evő madarakat.
• Gyűjtsük össze és semmisítsük meg a fertőzött, rothadt vagy össze­aszalódott gyümölcsöt, mivel az tovább fertőzhet.

Levélevők

• A szöcskéket azzal tarthatjuk távol a veteményeskertünktől, hogy körbeültetjük korianderrel vagy valamilyen nitrogénmegkötő ter­ménnyel, például babbal vagy borsó­val, mivel ezeket nem kedvelik. Álta­lában az elhanyagolt, parlagon ha­gyott földbe rakják petéiket, ezért a talaj rendszeres felásása és az őszi „nagytakarítás” segít megakadá­lyozni a szöcskék elszaporodását.
• A hernyók sokszor ecetes vizes permetezéssel is elpusztíthatok.
• Ha növényevő, szívogató káros itó­kát találunk, szedegessük le őket kézzel, vagy szórjunk kertészeti mi­nőségű kőzúzalékot, illetve meszet a fertőzött növények köré! Ugyan­akkor az is segít, ha a kertbe csalo­gatjuk természetes ellenségeiket, a madarakat.

Nedvszívogatók

E kártevők magas cukortartalmú ürülékén könnyen megtelepszik a korompenész.

• A liszteskelárvák nedveket szívo­gatnak, emiatt a levelek foltossá és papírszerűvé válhatnak. Sárga színű, ragacsos csapdákkal eredményesen védekezhetünk ellenük.
• A levéltetvek a fiatal hajtást tá­madják meg, s az új levelek eltorzul­nak. Mossuk le őket slanggal, vagy nyomjuk össze az ujjunkkal!
• A pajzstetvek ellen hatékonyan védekezhetünk természetes ellen­ségeik – a madarak, a fátyolkalárvák és a fürkészdarazsak – segít­ségével.

Csigák

• A hazátlan és házas csigák elleni védekezés legjobb módja, hogy sötétedés után egy zseblám­pával körbejárjuk a kertet, és elpusztítjuk őket. A módszer különösen jó eső után.
• Szüntessük meg a gazos területe­ket, a kő- és szeméthalmokat, mivel azok a csigák kiváló rejtekhelyei.
• Töltsünk meg egy lapos edényt állott sörrel, és tegyük a kertbe! A csigákat odavonzza a sör szaga, és belefulladnak. Ha a sörhöz némi lisztet is keverünk, még vonzóbbá tesszük a csalétket.
• Készítsünk narancs- vagy grépfrútcsapdát! Vágjunk félbe egy narancsot, préseljük ki a levét,és vágjunk rá akkora nyílást, hogy a csigák átférjenek rajta! A korpával töltött konzervdoboz is jó csapda lehet.
• A csigák nem szívesen kelnek át száraz, érdes felületeken, ezért szórjunk a növények köré például fűrészport, kertészeti minőségű kőzúzalékot vagy összetört tojás­héjat!
• Vegyük körül a növényeket vörös­rézcsíkokkal! A réz reakcióba lép a csigák nyálkájával, s ennek hatására elektromos áram keletkezik.

Hangyák

A hangyafajok többsége ártalmat­lan. A kisebb hangyák azonban megtelepedhetnek a cserepes növények földjében, s levegővel teli üregeket alakíthatnak ki a gyökerek körül, ez pedig kihat­hat a növény fejlődésére.

A cserépbe beköltöző hangyák kiűzésére árasszuk el a cserepet vízzel, vagy állítsuk vízzel teli edénybe! Először vegyük ki a növényt, és tá­volítsuk el a hangyafészket, azután ültessük a növényt friss földbe, a cserepet pedig állítsuk téglákra vagy lábakra!

A környezettudatos kertész számára a vegyszeres védekezés csak a legvégső esetben jöhet számításba. Egyes növényvédő szereket nem szabad élő vizek közelében használni, mivel mérgezőek a növényekre, a halakra és a kétéltűekre nézve, más készít­mények pedig sokáig megmaradhatnak a talajban, és befolyá­solhatják a növények fejlődését. Tehát, amikor csak lehetséges, alkalmazzunk környezetbarát alternatívát!

Biztonságos gyomirtás

A gyomirtó szerek (herbicidek) a káros növények elpusztítására szolgálnak. Egyes változataik szelektívek, s csak egy bizonyos gyomnövényre hatnak, mások sokféle növény ellen hatásosak.

Ne használjunk gyomirtókat a zöldségfélék közelében!

Válasszuk a feladathoz leginkább megfelelő szert: egyesek a velük érintkezésbe kerülő növényeket pusztítják el; mások a növények szállítóedényeibe szívódnak fel, s idővel elpusztítják a gyökereket; megint mások nem a leveleken, hanem a talajon át szívódnak fel, s akár egy évig is a talajban maradhatnak.

A gyomirtók használatakor tartsuk be az utasításokat!

Viseljünk kesztyűt, és csak szélcsendes időben permetezzünk, mivel e szerek bőr-és szemirritációt okozhatnak, és más növényekre is átkerülhetnek.

Ha a növények legtöbbjét elpusztító, széles spektrumú gyomirtót, például glifozát hatóanyagú készítményt használunk, célzottan vigyük fel a gyomokra, és csak száraz időben dolgozzunk! Az a legbiztonságosabb, ha permetezés helyett gyom pálcát vagy a gyomirtóval átitatott szivacsot, illetve rongyot használunk. így biztosak lehetünk benne, hogy a szer csak a célzott növényeket pusztítja el.

A növényspecifikus gyomirtókat a címkén látható használati utasítás betartásával alkalmazzuk, csak a célnövényekre vigyük fel, és legyünk különösen óvatosak, ha fák környékén dolgozunk velük!

Hogyan hatnak a rovarirtó szerek?

[table id=6 /]

Le a borostyánnal!

A borostyánt agresszív terjeszkedése miatt manapság általában gyomnövénynek tekintik. Emellett lehet, hogy allergiát, asztmát és súlyos tüdőproblémákat okoz. A falakról a borostyánt az alábbi módon távolíthatjuk el úgy, hogy ne hagyjon csúf nyomokat.

• Kesztyű és hosszú ujjú ruha viselésével akadályozzuk meg, hogy a növény pora vagy nedve irritálja a bőrünket! Viseljünk porvédő maszkot! A munka megkezdése előtt locsoljuk le a leveleket, így kevesebb allergén anyag szabadul fel.
• Vágjuk le tőből a hajtásokat, és ecseteljünk rájuk glifozát hatóanyagú gyomirtót! Előfordulhat, hogy többszöri kezelésre lesz szükség.
• Várjunk, amíg a hajtás elhal, és csak azután próbáljuk leszedni a szárakat a falról! A léggyökerek eltávolításához használjunk merev sörtéjű kefét!

Rovarirtó szerek

Ezek a készítmények vagy közvetlen érintkezés útján ölik meg a rovarokat, vagy úgy, hogy a kártevők megeszik a szerrel kezelt növényeket. Ha megismerjük a hatásukat, könnyebben kiválaszthatjuk a leghatékonyabb és legbiztonságosabb terméket.

• Olvassuk el a címkét, hogy biztosan olyan szert alkalmazzunk, amely igazoltan hatásos az eltávolítandó kártevő ellen!
• Szigorúan tartsuk be az élelmiszerbiztonsági várakozási időt, vagyis azt az időtartamot, aminek a permetezés után el kell telnie ahhoz, hogy az adott termény fogyasztható legyen!
• Viseljünk védőfelszerelést! A rovarirtó szerek belélegezve és bőrön át felszívódva is ártalmasak lehetnek, ezért vegyünk fel hosszú ujjú ruhát, védőkesztyűt, zárt cipőt, sapkát, védő¬szemüveget és maszkot! Keverésekor legyünk óvatosak! Ne lélegezzük be a gőzöket és a port! Mindig mossunk kezet!
• Ne permetezzünk szeles időben, eső előtt, illetve nagy melegben vagy fagyos időben, hidegben! Ha a rovarirtó szert levéltetvek vagy tripszek ellen alkalmazzuk, a nap végén permetezzünk, amikor a méhek már visszatértek a kasba!
• A rovarirtó szert eredeti csomagolásban, zárt szekrényben tároljuk, hogy gyerekek ne férjenek hozzá!

A betegségek a növények nevelésének természetes, bár nemkívánatos velejárói. Noha a kertet nehéz teljesen elszigetelni a kártevőktől, megfelelő higiéniával, a megjelenő fertőzések gyors kezelésével és ellenálló fajták termesztésével környezettudatos módon tarthatjuk egészségesen a növé­nyeinket.

A betegségek megelőzése

• A felbukkanó betegségeket gyor­san kezeljük! Rendszeresen vizsgál­juk át a növényeinket, és távolítsuk el a fertőzött leveleket, virágokat, terméseket vagy akár az egész nö­vényt! Mindig szedjük össze és dob­juk a szemétbe a földre hullott, fer­tőzött részeket, illetve az ágon ma­radt, összeaszalódott terméseket!
• Soha ne készítsünk dugványt be­teg növényről! A nagyobb biztonság érdekében minden vágás után fer­tőtlenítsük a metszőollót és a vágó­szerszámokat, s csak azután lássunk munkához a következő növényen!
• Tartsuk élesen a vágószerszámo­kat – a tompa eszköz okozta besza­kadt felület könnyen elfertőződhet.
• Az áttelelő spórák hatékonyan elpusztíthatok, ha télen lemosó per­metezéssel, mész- vagy réztartalmú szerrel kezeljük a gyümölcsfákat.
• Ne komposztáljunk gyomokat, sem vírusfertőzött leveleket és nyesedéket, mert a komposzthalom hő­je nem mindig elég az elpusztításuk­hoz. Ezeket tegyük inkább nejlon­zacskóba, és dobjuk a szemétbe!
• A jó átszellőzés érdekében metsszük ki a levélbetegségre hajlamos növény koronájának középső részét!
• A talajban terjedő betegségek kockázatának csökkentése érdeké­ben ne termesszünk azonos család­ba tartozó növényeket az egymást követő években ugyanazon a terüle­ten! A burgonyát például paszternákkal váltogassuk!
• Ne engedjük elszaporodni a víru­sokat terjesztő kártevőket! Nyom­juk össze őket, mossuk le vízsugár­ral, vagy permetezzük le mosószap­panos vízzel – de használhatunk egyéb házi készítésű szert, például fokhagymapermetlevet is.
• Nézzük át a fák törzsét ősszel, amikor burjánzanak a gombás fertő­zések! A fakérgen megjelenő tapló­gombák azt jelzik, hogy a fa belseje valószínűleg korhadt, és talán ki is kell vágni. Kérjük fasebész tanácsát!
• Viseljük gondját a fák gyökérzeté­nek, mivel sérülése gyökér rothadás­hoz vezethet. Ne parkoljunk közel a fákhoz az autóval, ne vágjuk át a gyökeret, és ne használjunk gyom­irtó szert a közelükben!

Gyökérproblémák

Noha a gyökerek nincsenek szem előtt, betegségeik — például a fitoftórás gyökérrothadás – tüne­tei a felszín felett is észlelhetők.

• Figyeljük a gyökérrothadásra uta­ló jeleket! Ilyen például a levelek fonnyadása annak ellenére, hogy a növény nem igényel vizet; a hajtások és a vékonyabb ágak csúcsának az elhalása; a törzs alsó részén megje­lenő repedezettség és nedvszivár­gás. A haldokló gyökérzetű növény kevésbé biztosan rögzül a talajban.
• Fordítsunk nagy figyelmet az azáleákra, a citrusfélékre, a boroszlánokra és a babérhangákra, mert fogékonyak a gyökérbetegségekre.
• Ne tartsuk állandóan nedvesen a talajt! A gyökérrothadás kialakulásá­nak kockázata csökken, ha az öntö­zések között hagyjuk kissé kiszárad­ni a termőföldet.
• Használjunk foszforsavat a beteg­ségek leküzdésére! Ez az engedélye­zett élelmiszer-adalék megakadályozza a gyökérrothadást az arra érzékeny növényeknél. A szerrel a talajt és a leveleket kezeljük!

Mitől sárgulhat a levél?

[table id=5 /]

Rózsák levélfoltossága

A gombás megbetege­dés okozta levélfoltosság elcsúfítja a rózsát, és ha nem teszünk ellene, levélhulláshoz vezet.

• A rózsákat napos helyre ültessük, a fáktól és cserjéktől távol, hogy jár­hasson a levegő a növények között!
• A gyökérzet fölött borítsuk be a talajt 5-7 cm vastag szerves mulccsal, például aprított cukornád­dal, borsószalmával vagy lucernával!
• Rendszeresen távolítsuk el a le­hullott leveleket a növény körül!
• Úgy öntözzük a növényeket, hogy a levelekre ne kerüljön víz – ez különösen a nap vége felé fontos.
• A téli nyugalmi állapot végén per­metezzünk gombaölő lemosóval, például mészkénlével! A permete­zést metszés után, az új hajtások megjelenése előtt végezzük!

A belélegzett azbesztszálak megtapadhatnak a tüdőben, és tüdőrákhoz, mezoteliomához (a mellhártya vagy a hashártya felszínéről kiinduló daganat) és azbesztózishoz (a tüdő fájdalmas hegesedése) vezethetnek.

Ha felmerül a gyanú, hogy egy iskola építése során azbesztet alkalmaztak, ez sok országban oda vezet, hogy bezárják az iskolát.

Ki van veszélyben?

Bár az azbeszttel való érintkezés káros, aki alkalmanként van kitéve ennek az anyagnak, arra nézve vélhetően nincs negatív hatása. Életünk során mindannyian belélegzünk csekély mennyiségű azbesztszálat anélkül, hogy ettől bármi bajunk lenne. Igazi veszélyben az azbesztbányászok, az építő-bontó munkások és az épület-karbantartók vannak, akik rendszeresen érintkeznek ezzel az anyaggal.

Munkahelyi ártalmak

Az azbeszt belégzése és a betegség kialakulása között a tüdőrák esetében akár 10-15 év is eltelhet, míg a másik két betegségnél ez lehet akár 20-45 év is. A betegség súlyossága a terhelés időtartamától és a belélegzett azbeszt mennyiségétől függ.

Ma már hazánkban is szigorú közegészségügyi előírások szabályozzák az azbesztnek kitett munkások védelmét. A munkahelyen mérni kell a levegőben lévő azbesztszálak koncentrációjának értékét, és a határértéken belüli koncentráció esetén is szigorú munkavédelmi szabályokat kell alkalmazni.

Az azbeszt belégzésnek kitett dohányzó munkások nagyobb valószínűséggel vesztik életüket tüdőrák következtében, mint a nemdohányzók. A munkások családja is veszélyben van, mert az azbesztszálak a hajba vagy a ruházatra tapadva bejuthatnak az otthonokba is. Ezért előírás a munkaruhák speciális tisztítása és a munkások részére megfelelő munkahelyi fürdő-zuhanyozó biztosítása.

Veszélyes otthonok

Sok korábban épült lakóház, különösen a központi fűtésűek, valamint iskola és középület építése során alkalmaztak laza szálú (puha és porladó) azbesztből készült szigetelést. A szakértők egyetértenek abban, hogy ezeknek az anyagoknak a többsége nem jelent veszélyt, mivel az azbesztszálak be vannak ágyazva, és nem kerülhetnek a levegőbe.

Az elmúlt évek félelmeinek ellenére, pusztán az otthonokban található azbeszttel való érintkezés miatt még soha nem jelentettek betegséget. Emellett egyes orvosok véleménye szerint a finom szálas krizotil, amely a lakóházakban felhasznált azbeszt mintegy 95%-át teszi ki, kisebb valószínűséggel tapad meg a tüdőszövetben, mint a krokidolit és az amozit tűszerű rostjai.

Magyarországon ma már tilos az azbeszt felhasználása

De a korábban beépített azbeszttartalmú termékek továbbra is veszélyforrást jelentenek. A 20-25 évvel ezelőtt épült lakótelepi házak tárolóiban és garázsaiban alkalmazott azbesztvakolat miatt az ilyen házak lakói fokozottan ki vannak téve a porló azbeszt okozta károsodásoknak. Ma mintegy 60 000-en élnek azbesztszigetelést tartalmazó lakóházakban.

Az azbeszt szakszerű eltávolításához jelentős támogatás igényelhető. Komoly veszélyt jelent a szigetelés elhasználódása vagy sérülése, mert a szálak a levegőbe kerülhetnek. Ezért a sértetlen azbesztet ne bolygassuk, és kerüljünk minden olyan építési munkát, amely során a szálak szétszóród-hatnak a levegőben. Emellett végeztessünk rendszeres ellenőrzéseket.

Ha az azbeszt elkezdett porladni vagy rendszeresen nedvesedik, vizsgáltassuk meg. Ha szükségessé válik az eltávolítása, a munkát bízzuk szakemberre! Általában egyszerűbb és olcsóbb az azbesztet befedni szárazon rakott fallal, PVC-vel, rétegelt lemezzel vagy csőburkolatokkal, ill. körülzárni (védőtömítéssel), mint teljesen eltávolítani.

Az autó sok ember büszkesége és kedvenc játékszere. De a meghajtására használt folyadékkal óvatosan kell bánni. Évente több ezren szenvednek sérüléseket a benzin helytelen használata miatt. Nemcsak gyúlékony, de gőzei erősen robbanásveszélyesek is. Elég egy cigaretta, egy őrláng, a motor hője, egy villanykapcsoló vagy a statikus elektromosság által előidézett elektromos szikra, hogy belobbanjanak.

Óvatosan a benzinnel!

Motorbenzint csak szabadban és szigorúan csak üzemanyagként szabad használni. Ne használjuk faszén begyújtására vagy olajfoltok eltávolítására. A kezünkről soha ne tisztítsuk le a festéket vagy olajat motorbenzinnel, mert benzolt, etilén-dikloridot és metanolt tartalmaz, amelyek a bőrön keresztül felszívódva mérgezők lehetnek. A motorbenzint szájjal megszívni is veszélyes, mert ez tüdőgyulladást eredményezhet. Kerüljük a benzingőzök vagy a benzinüzemű gépek szén-monoxidban gazdag kipufogógázának belélegzését, mert fejfájást, szédülést, hányingert és zavartságot, sőt halálos kimenetelű mérgezést is okozhat.

A fűnyírót vagy más benzinüzemű gépet feltöltés előtt vigyük ki a szabadba

A motor legyen kikapcsolva és lehűlt állapotban, nehogy a benzin meggyulladjon. Használjunk tölcsért, és ha a benzin kifolyik, homokkal itassuk fel. A gépeket beindítás előtt vigyük a benzines kannától legalább 3 m-re, és használat után hagyjuk a szabadban lehűlni, mielőtt elrakjuk.

Szerelés közben

Ha szerelés közben az autó alá fekszünk vagy aknában dolgozunk, védjük a szemünket és a kezünket vegyszerálló védő-szemüveggel, gumi- vagy PVC-kesztyűvel. Ha benzin fröccsen a ruhánkra, a szabadban jól szellőztessük ki, mielőtt kimossuk.

A motorbenzin szállítása és tárolása

A benzinkannát mindig a földre téve töltsük meg, ne a furgon platóján, az autó csomagtartójában vagy műanyag felületen, mert a statikus elektromosságtól lángra lobbanhat. Gondoljunk a hőtágulásra, és ne töltsük csurig a kannát. Szállítás közben kissé hagyjuk nyitva a csomagtartófedelet, és amint lehet, vegyük ki a kannát az autóból. Baleset esetén a benzin a csomagtartóban felrobbanhat.

Csak kis mennyiségű benzint tartsunk otthon, és a lakótértől távol, hűvös, jól szellőző helyen tároljuk, például különálló garázsban vagy sufniban. Csak motorbenzin tárolására szolgáló biztonsági kannát használjunk, és jól tekerjük rá a kupakot, hogy az üzemanyag ne párologhasson. A szennyezett benzin veszélyes hulladéknak számít.

Benzinkút környékén soha ne dohányozzunk. Figyeljünk, hogy a benzin ne csöppenjen az autóra, a ruhánkra vagy az útra, mert a benzingőz gyúlékony.

Benzin elleni védelem

• Ha benzin közelében valaki szédül vagy rosszul érzi magát, menjen friss levegőre és hívjon orvost.
• Ha a benzint lenyeljük, ne próbáljuk kiöklendezni. Azonnal hívjuk a legközelebbi kórház detoxikáló központját.
• Ha benzin kerül a bőrünkre, rögtön mossuk le szappannal és vízzel.
• Ha a benzin a bőrre kerülve égési sérülést okoz, azonnal keressünk fel egy orvost!

A gépjárművekben utazó csecsemők és kisgyermekek számára kötelező a biztonsági ülés használata. Ennek ellenére az egyéves kor fölötti gyermekhalálozások gyakori oka az autóbaleset. Megfelelő és következetes használat esetén a szabványos biztonsági ülések hathatós védelmet nyújtanak a legtöbb autóbalesetben. Sajnos a szülők egy része felelőtlenül áll hozzá a kérdéshez, és nem köti be megfelelően a gyereket az ülésbe.

Ültetési lehetőségek

Biztonsági ülés vásárlásakor figyelembe kell venni a gyermek korát, súlyát és magasságát, az ülés illeszkedését az autó biztonságiöv-rendszeréhez. Csecsemőknek 9-10 kg-os súly eléréséig (9-12 hónapos korig), amíg nem tudnak felülni vagy felállni, a menetiránynak háttal kell utazniuk. A nem elég fejlett, de 9 kg-ot meghaladó súlyú csecsemőknek a menetiránynak háttal elhelyezkedő, később átalakítható ülés kell.

Az átalakítható ülés a gyermek fejlődésétől függően állítható a menetiránynak háttal, de menetirányba is. Lehet rajta biztonsági öv, vagy biztonsági öv és védőpajzs kombinációja. A csecsemőnek a biztonsági öves típus a legjobb, mert a védőpajzs túl magasra csúszhat fel (a mellkas fölé). Egyes szakértők a totyogós babák számára is ezt tartják a legjobbnak. Szerintük a pántok jobban biztosítják a csípőt és a combokat. A védőpajzzsal szemben azonban a pántok megcsavarodhatnak.

A 18-27 kg közötti gyermekek már túl nagyok a babaülésekhez, de még kicsik a biztonsági övhöz. Nekik ülésmagasítóra van szükségük. Az ülésmagasítók igazodnak az autók különféle biztonságiöv-rendszeréhez. A magas támlájú, az övet elvezető ülésmagasító (amely lehetővé teszi az öv beállítását) az autó biztonsági övével együtt alkalmazva biztosítja a legjobb védelmet.

Az ülés felszerelése és használata

Kövessük a gyártó, illetve az autó kezelési könyvének utasításait. A menetirányban elhelyezett biztonsági gyermeküléseket hátul fent még egy külön pányvával is biztosíthatjuk. Ez fokozott védelmet nyújt a benne ülő gyermeknek.

A 12 év alatti gyerekek mindig a hátsó ülésen utazzanak, megfelelő védelemmel. A középső ülés a legbiztonságosabb. A menetiránynak háttal használatos csecsemőülést soha ne tegyük az utas oldali első ülésre, ha a légzsák be van kapcsolva. A légzsák ütése megölheti a babát. A gyermekülés biztonsági övének hosszát úgy állítsuk be, hogy egy ujjunk beférjen az öv és a gyermek teste közé. Ellenőrizzük, hogy a biztonsági öv (ahol csatlakozik a gyermeküléshez) jól tartja-e az ülést. Oldalirányban fél cm-nél nem lehet nagyobb mozgása.

Szigorúbb biztonsági előírások

Ne vegyünk használt gyermekülést, és ne használjunk 10 évnél régebbi darabot. A biztonsági eszközök sokat fejlődtek. Vásárlás előtt győződjünk meg arról, hogy az ülés megfelel-e az érvényben lévő biztonsági előírásoknak. További tanácsért fordulhatunk a Magyar Autóklubhoz.

Biztonsági öv

A légzsák nem elég: a légzsák nem helyettesíti a biztonsági övet, hanem még nagyobb biztonságot nyújt. Az öv a legkülönfélébb ütközések során nyújt védelmet, míg a légzsák csak a frontális ütközéstől véd meg. De az öv hevederei még ilyenkor is távol tartják az utasokat a nagy sebességgel kirobbanó légzsáktól, amely akár súlyos sérülést is okozhat, ha az öv nincs becsatolva.

A váll- és a hasi hevedernek is rá kell simulnia a testre; a megcsavarodott heveder haleset során sérülést okozhat. Az üléseket nem szabad nagyon hátradönteni, mert halesetkor a testünk nagyon előrefordulhat, és a belső szerveink sérülhetnek.

A biztonsági övet nemcsak azért kell használni, mert a törvény erre kötelez, hanem azért is, mert segítségével dacolhatunk a fizika törvényeivel. Ha az autó frontálisan ütközik, egy szempillantás alatt megáll, az utasok azonban továbbhaladnak a jármű ütközés előtti sebességével. Ha ilyenkor nem tartja vissza őket a hárompontos biztonsági öv, akkor előreesnek, és a műszerfalnak vagy a kormánykeréknek ütköznek.

Miközben egy nemzetközi felmérés szerint az autósok 88%-a egyetért azzal az állítással, hogy a biztonsági öv a legtöbb esetben megvéd a végzetes vagy súlyos sérülésektől, ma a személygépkocsiban ülőknek csak a fele használja ezt az életmentő eszközt. Pedig ütközés esetén az öv viselése felére csökkenti a halálos sérülés kockázatát!

Hazánkban 2004 áprilisától őszéig három minisztérium szervezésében nagyszabású kampány indult a biztonsági öv hasznosságának bemutatása és az azt használók számának növelése céljából. A program része volt a figyelem felkeltése óriásplakátokkal és csúszópados demonstrációval, valamint a fokozott közúti ellenőrzés.

Becsatolva, de nem akárhogy

A biztonsági öv használatának módja nagymértékben befolyásolja annak hatékonyságát és biztonságosságát. Az alsó hevedernek a lehető legalacsonyabban kell végigfutnia a hasunk előtt. Az 50 km/óra sebességű ütközésnél az öv a bekötött személyt akár az illető súlyát hússzorosan meghaladó erővel tartja vissza, és a sebesség növekedésével ez az erő hatványozottan nő. A belső szervek nemigen képesek ellenállni ekkora erőnek. Ha viszont az öv lent, a jóval erősebb csípő környékén tart, inkább megelőzhetők a belső sérülések.

Ha a vállheveder nem kényelmes, akkor se húzzuk át inkább a hónunk alatt! Ily módon az öv a hasnak, a rekeszizomnak és a tüdőnek feszülne, amelyek mind sokkal könnyebben megsérülhetnek egy ütközés során, mint a kulcs- vagy a szegycsont. Az állítható magasságú öv kiküszöböli ezt a problémát.

Baba az autóban

A biztonsági övet a terhes nőknek is be kell csatolniuk. Az anyának és a magzatnak is a hárompontos rögzítés nyújtja a legnagyobb biztonságot. A vállhevedert a mellek között vezessük át, a hasi hevedert pedig a has alatt, amilyen alacsonyan csak lehet.

A kisbabák számára a hátrafelé néző gyerekülések a legbiztonságosabbak. A 9-18 kg súlyú kisgyermekeknek kétrészes (vagy átalakítható) gyerekülésre van szükségük. (Nézzük meg az autó használati útmutatóját, nincs-e szükség különleges rögzítőcsatra a gyerekülés és a biztonsági öv között!) A 18-27 kg súlyú gyermekeknek már csak ülésmagasító kell, az ennél nagyobb gyermekeknek pedig elég a biztonsági öv is.

Nincs annál szebb és izgalmasabb dolog, mint újszülött babát üdvözölni a család­ban. És szülőként, nagyszülőként vagy közeli barátként alig várjuk, hogy összevásároljunk mindenfélét az új jövevény számára.

Ilyenkor sem szabad azonban megfeled­kezni a biztonságról. Számos termék és fel­szerelés okoz évről évre súlyos, néha halálos sérülést. Az alábbi tanácsok segítenek ennek elkerülésében, és abban, hogy a megvásárolt termékek ne csak hasznosak, de biztonságo­sak is legyenek.

Biztonság: mit is keressünk?

Az elmúlt 20 évben, de különösen a legutób­bi évtizedben a gyerekek számára gyártott bútorok és eszközök nagy változáson mentek át. Számos termék esetében szigorodtak a szabványok és a biztonsági előírások. Ennek eredménye, hogy a ma kapható bútorok nagy része biztonságosabb, mint gyermekkorunk hasonló darabjai. Ennek ellenére a statiszti­kák azt mutatják, hogy a babafelszerelésekhez kapcsolódó sérülések még mindig elég gya­koriak ahhoz, hogy figyelmet érdemeljenek. Sok baleset akkor történik, amikor a szülők őrizetlenül hagyják a csecsemőt, vagy amikor a gyermek nincs megfelelően elhelyezve.

A közelmúltban két termék kapott negatív értelemben figyelmet:

A puha oldalú, össze­csukható járókák sérülést, olykor fulladást okoztak, amikor váratlanul összecsukódtak és a baba beszorult a matrac és az oldalsó háló közé. A fürdőülések használata során is történt vízbe fulladás, többnyire azért, mert a szülők túlbecsülték, hogy a szerkezet mennyire képes függőleges helyzetben tartani a kicsit a vízben. Ezek a termékek helyes hasz­nálat és felügyelet mellett nem okoznak bajt.

Tájékozódjunk a babafelszerelések bizton­sági szabványairól, és az információkkal fel­vértezve induljunk vásárolni, hogy minden esetben a legbiztonságosabb terméket válasszuk. Az alábbiakban összefoglalót találha­tunk arról, hogy vásárláskor mire ügyeljünk.

Járókák

Mivel a kicsi fel akarja fedezni a dolgokat, és megpróbál minden mozdíthatót megmozgat­ni, a járókán a csuklópántok ne legyenek könnyen hozzáférhetők, az összecsukható járókát pedig csak többlépcsős művelettel le­hessen felállítani vagy összecsukni.

Mit tegyünk, ha nincs pénzünk új bútort venni?

Nézzünk körül a családban ás barátaink körében használt vagy kinőtt darabokért. Ne ne feledjük, minél régebbi a termek, annál ke­vésbe valószínű, hogy megfelel a mai biztonsági követelményeknek.

Ne hagyjuk figyelmen kívül az alábbi fontos óvintézkedéseket:

• Győződjünk meg arról, hogy nem pattogzik az ágyról a festek, illetve hogy az ágyat nem ólom alapú festékkel festettek be.
• Ne válasszunk olyan ágyat, amelynek végein áttört díszíté­sek vannak, ahova a baba feje a kisgyerek ruhája. A harmoni­kaajtóval ellátott, rombusz vagy V alakú nyílásokba szintén beszorulhat a baba feje.
• Ellenőrizzük, hogy elég stabil-e a kiságy. Vizsgáljuk meg a sarokpántokat, kapcsokat, sarkokat és biztonsági szíjakat, hogy hibátlanul működnek, és elég biztonságosak-e. Pótoljuk a törött vagy hiányzó csavaro­kat, csapszegeket.
• Ha a matracon akár csak egy kis szakadás is van, vagy kilát­szik a tömőanyag, cseréljük ki!
• A babakocsi is legyen stabil: ha befékezett helyzetben meg­toljuk, a kerekeknek nem szabad elmozdulniuk!

Kerüljük az éles peremeket, a gyenge lábakat és az összecsukló oldalakat. A járóka alján a szigetelés legyen tartósan odaerősítve, ne ragasztva vagy kapcsokkal rögzítve. Ne vegyünk olyan járókát, amelyiknek a le­hajtható oldalán ollószerűen összecsukódó támaszték van. Soha ne hagyjuk a babát egyedül a lehajtott oldalú járókában. A kicsi begurulhat a matrac és a lehajtott oldalfal közé, és megfulladhat.

A járóka elmozdulásának megakadályozá­sára az előírások tiltják kettőnél több görgő vagy kerék alkalmazását. Ne tegyünk további párnázatot, illetve olyan nagy játékot a járó­kába, amelyre rálépve a baba kimászhat. Ellenőrizzük, hogy nincs-e valahol kiszakad­va a műanyag vagy szivacsborítás. Volt már rá példa, hogy a gyerek leharapott belőle darabkákat és fuldokolni kezdett, vagy bemá­szott a járóka padlójának szakadt műanyag burkolata alá és megfulladt.

Babaágyak

• A babaágy biztonságosságát vizsgálva győ­ződjünk meg arról, hogy nincs éles pereme, festéséhez és lakkozásához nem használtak mérgező anyagokat. Ellenőrizzük, hogy az ágyrácsok elég erősek és sűrűk-e (egy kólás-üveg ne férjen át köztük).
• Kerüljük a le­ereszthető rácsok egy mozdulattal nyitható zárait. Ha az ágy oldala leengedhető, akkor leengedett állapotban is legalább 23 cm-rel magasabbnak kell lennie, mint a legmaga­sabb állásban rögzített matrac. Ideális esetben a matrac jól illeszkedik a babaágyba, sehol sincs körülötte 3 cm-nél nagyobb rés. Masszív, és 15 cm-nél nem vastagabb. A túl puha vagy elnyűtt matracon mélyedés keletkezhet, ahová besüpped a baba feje.
• Amikor a kicsi kezd négykézlábra állni, távolítsunk el az ágy fölé kötözött játékokat. Amint fel tud ülni, állítsuk a matracot a leg­alacsonyabb állásba, vegyük ki a védőpárná­kat és a nagyméretű játékokat. Ne tegyük az ágyat függöny, drapéria közelébe, nehogy a baba ezekbe belegabalyodva megfulladjon.
• Kerülendők a préselt lemezből vagy más, gyárilag előállított faanyagból készült ágyak, mert ezekből még több év után is mérgező vegyületek, pl. formaldehid szabadulhat fel.

Babahinták

A babahintáknál a fejsérüléssel járó balese­tektől kell tartani. Megfelelő használat esetén a kisgyerek ül, és nem fekszik a hintában. Az ülés masszív, és a gyermek súlyának megfelelő. Ha a hinta biztonsági hevederei erősek és jól záródnak, megakadályozzák, hogy a baba kicsússzon a hintából.

Kerüljük az éles széleket, a durva felülete­ket, vagy a könnyen letörhető részeket. Az állvány végei zártak és simák legyenek. Ha a hintára játékok vannak felszerelve, ellenőrizzük, hogy ezeket ne lehessen leszedni, és ne legyenek apró, letörhető darabjaik. Soha ne hagyjuk a gyermeket felügyelet nélkül a hintában, és úgy helyezzük el, hogy a gyermek is lássa a rá felügyelő személyt.

Bébikompok

Ma már komoly aggályok merülnek fel a bébikompok biztonságát illetően, mert használatuk közben több gyermek sérült meg, mint bármely más kisgyerekek számára készült termék esetében. A sérülések többsége akkor következik be, amikor a baba felbukik a küszöbben vagy a szőnyeg szélében, vagy megégeti magát, mert elér valami­lyen forró tárgyat. A két év alatti gyermekek fejsérülésének leggyakoribb oka, hogy a bébikomppal leesnek a lépcsőn. A szakértők szerint inkább vegyünk a picinek valamilyen képességfejlesztő játékot, mert bár azzal kevésbé mozgékony, de sokkal nagyobb biztonságban van.

Ha mégis a bébikomp mellett döntünk, ellenőrizzük, hogy megfelel-e a biztonsági előírásoknak. Legyen stabil, és szélesebb, mint a szabványos beltéri ajtónyílások (81 cm), ill. a lakás vagy ház legszélesebb ajtónyílása.

Az ülés legyen biztonságos, és a rugók legyenek befedve

Rendelkezzen valamilyen fékrendszerrel, ami megállítja a bébikompot, ha az egyik kereke véletlenül lecsúszik egy lépcsőfokon. Létfontosságúak azok a biztonsági berendezések, amelyek megakadályozzák, hogy használat közben a bébikomp összecsukódjon vagy szétessen.

Kerüljük a kereszt alakú vázat, mert becsípheti és megvághatja a baba ujját. Figyeljünk a meglazuló apró alkatrészekre, amelyek könnyen letörhetnek, és arra, hogy a lábak számára kialakított nyílás ne legyen olyan széles, hogy a kicsi teste átférjen és kicsússzon rajta. Soha ne hagyjuk az apróságot őrizetlenül a bébikompban.

Babakocsik

A gyermek magasságának és súlyának meg­felelő babakocsit válasszunk. Stabilitás szem­pontjából jobbak a széles kerekű, alacsony típusok. A kerekek legyenek erősek és jól ki­egyensúlyozottak, és az összes kerék egyszerre érje a talajt. A fogashengeres hátsó kerékzár biztonságosabb, mint az, amelyik egy emelő­kart nyom a kerékgumihoz. Az összecsukható kocsin legyen két biztonsági kar, amelyet oldani kell, mielőtt a kocsi összecsukódna.

A baba lábánál a kocsi legyen teljesen vagy részlegesen zárt, nehogy kicsússzon belőle. A kicsúszás megakadályozása érdeké­ben legyen a babakocsiban olyan biztonsági öv, amely fogja a baba derekát, és a lába között is át van vezetve. Az öv legyen erősen rögzítve az üléshez vagy a babakocsi kereté­hez. Az ülés nem mozdulhat el a kerettől még akkor sem, ha megfeszítjük az övet.

Kerüljük a nehezen bekapcsolható csato­kat, és az anyaghoz varrt – és nem az anyagba sajtolt – övpántokat. Az öveket gondosan vizsgáljuk meg, és kerüljük azokat, amelyek inkább a babakocsit ölelik körbe, mint a gyermeket. Figyeljünk az éles peremekre, kiálló részekre és a kereszt alakú fémrészekre, amelyek becsíphetik a baba ujját. Soha ne használjuk a babakocsit mozgólépcsőn!

Etetőszékek

A széken okvetlenül legyen öv, amely a lábak között átvezetve a baba derekát körbefogó részhez csatlakozik. A csatok legyenek masszívak és könnyen ki-be kapcsolhatók. A szék lábai legyenek szélesek a stabilitás érdekében, és az összecsukható széken legyen olyan zár, amely megakadályozza, hogy véletlenül összecsukódjon, amikor a gyermek benne van. Az etetőtálca alsó felén ne legyenek durva szélek. Az ülés legyen sima felületű, a szélei se legyenek durvák vagy egyenetlenek.

Kerüljük az ülés elülső szélé­hez kapcsolódó láb közötti hevedert, és a nem állítható hosszúságú vagy D alakú karikás csattal felszerelt övet. Figyeljünk az apró alkatrészekre és a könnyen levehető zárósapkákra.

Babaülések

A babaülés alapja legyen széles és masszív, elkerülendő az ülés összecsukódásából bekö­vetkező baleseteket, valamint hogy könnyen leessen, ha valahova letesszük. Ha az ülést elsősorban a hátrahajtható fogantyú tartja egyenesben, akkor ennek lenyomásával győ­ződjünk meg arról, hogy a kart rögzítő zár bekattan-e. Az ülés alján legyenek gumitámasztékok vagy más nem csúszós felület, ami megakadályozza, hogy az ülés a kicsi mozgásától „elsétál­jon”. Fontos, hogy a babát rögzítő öv erős és könnyen csukható-nyitható legyen. A keresztpántokat állítsuk olyan alacsonyra, hogy akkor se érjenek a baba nyaká­hoz, ha lecsúszik az ülésben.

Kerüljük a gyengének látszó vagy könnyen felborítható ülése­ket

Különböző irányokból meg­lökve ellenőrizzük az ülés stabili­tását. Még a legmasszívabb és csúszásgátlóval ellátott ülést se tegyük sima felületű magas bútorra, puha (víz) ágyra vagy rezgő felületre (mosógép tetejé­re). Ha magas helyre tesszük az ülést, mindig tartsuk a szemün­ket a babán. Soha ne használjuk a nem erre a célra készült baba­ülést autóban, mert nem helyet­tesíti a biztonsági gyermekülést.