Hasznos - Ártalmas - 245. oldal

Régen az élelmiszereket jégveremben fagyasztották le, amely tele volt a tóról, folyóról fáradságos munkával kivágott jég­tömbökkel. Ma természetesnek vesszük azt a luxust, hogy télen zsenge borsót eszünk, vagy gurulós málnát az év bármely szakában. De a fagyasztott élelmiszerek nemcsak kényelmet jelentenek, fagyasztással lehet leg­jobban megőrizni a friss élelmiszerek táp­anyagtartalmát is. A legjobb pillanatban le­szedett zöldség még frissebb is, mint a „friss”-nek mondott áru, amely napokig, esetleg hetekig áll a szupermarketben.

A hideg tények

A felengedett, majd ismét lefagyasztott élel­miszerekben nagy jégkristályok képződnek. Ezek felszakítják a sejtfalakat, amitől az étel löttyedt lesz, amikor kiolvasztjuk, levet enged. Ha a kieresz­tett lé veszendőbe megy (pl. gyü­mölcsök eseté­ben), az számos tápanyagot, vízben oldódó vitamint (pl. C-vitamint), vihet magával. A jégkristályok kialakulásának megakadályozására tartsuk a fagyasztó hőmérsékletét -18 °C alatt, és rakjuk jól tele, mert így a már megfelelően lehűtött élelmiszer nehezebben melegszik fel.

Lefagyasztáskor szorosan csomagoljuk be az ételt fagyasztótasakba, esetleg alufóliába. Ha a fagyasztás vagy fagyasztva tárolás során az élelmiszer felülete erősen kiszárad, az világos foltok formájában jelentkezik, ezt nevezik szaknyelven „fagyfoltosodásnak”. A fagyfoltos területek, azon túl, hogy eszté­tikai hibát jelentenek, ízelváltozást is okoz­nak. Ennek elkerülésére célszerű, ha az élelmiszer a tárolás során nem érintkezik nedvszívó anyaggal, a csomagolás légmentes és párazáró.

A zöldségeket kevés kivétellel (pl. sárgaré­pa) fagyasztás előtt elő kell főzni (blansírozás). Az előfőzés (rövid forralás vagy gőzölés) működésképtelenné teszi az enzimek nagy részét, ezért az így kezelt zöldségnek a fa­gyasztva tárolás során lassabban változik a színe és az íze. Háztartási körülmények között az előfőzést nehéz egyenletesen elvé­gezni, ezért nem célszerű a zöldségek nagy mennyiségű fagyasztásával bajlódni. Ha csak néhány hétig, esetleg egy-két hónapig kíván­juk tárolni a zöldséget, megpróbálkozhatunk az előfőzés nélküli fagyasztással, de ha a zöld­ség ennél tovább marad a fagyasztóban, jelentős íz- és színelváltozással kell számolni.

Húsok esetén azt, hogy mennyi ideig tárolható fagyasztott állapotban, elsősorban az azokban lévő zsír mennyisége és minősége határozza meg. A zsírok ugyanis a fagyasztva tárolás kis hőmérsékletén is reagálnak a leve­gő oxigénjével, aminek következtében ava­sodnak. Minél zsírosabb a hús, annál rövi­debb ideig tárolható. Húskészítmények lefagyasztása a vendéglátásban jogszabályi előírás alapján tilos.

A helyes kiolvasztás

Az élelmiszert veszélyes a konyhapulton kiolvasztani, mert a belseje fagyott marad, miközben a külső része 4 °C fölé melegszik, és a baktériumok elszaporodnak benne. Íme néhány biztonságosabb kiolvasztási módszer.

A hűtőben. Bár igen biztonságos, de az élelmiszer kiolvadásához 2 kg-onként 24 órára van szükség.

Hideg vizes fürdő. Gyorsabb. Tegyük az élelmiszert jól záródó tasakba, és állít­suk hideg vízbe; 30 percenként cseréljük a vizet.

Mikrohullámú sütő. Leggyorsabb mód­szer. Kövessük a csomagoláson lévő utasításokat vagy a mikrohullámú sütő kezelési útmutatóját.

A fából készült burkolatok, játszótéri játé­kok, szabadtéri bútorok megfelelő felü­letkezelés nélkül nem képesek ellenállni az elemeknek, s néhány év alatt elkorhadnak.

Ellenállóbb fa

A fának négy természetes ellensége van: a nap ibolyántúli (UV-) sugárzása, amely kiszívja a színét; az eső, amelynek hatására megvetemedik és széthasadozik; a gombák, amelyek elszínezik vagy elkorhasztják; és a rovarok, amelyek szétrágják. Mindezen hatá­sok ellen megoldást nyújt a nyomás alatt ke­zelt, más néven telített fa. A faanyagba nagy nyomáson préselik bele a konzerválóanyagokat, amelyek hozzákötődnek a fa rostjaihoz, és így megvédik a gombáktól és a rovaroktól.

Ipari alkalmazáshoz leggyakrabban kreozotot és pentaklór-fenolt használnak. A fa­anyagok egy részét krómozott réz-arzenáttal kezelik. Noha magát ezt az anyagot bizton­ságosnak tartják, összetevői közül kettő (a króm és az arzén) rákkeltő hatású. A vegyü­lettel való gyakori érintkezés – főleg nagyüze­mi körülmények között – máj- vagy veseelég­telenséget, rákot, az utódoknál pedig fejlődési rendellenességeket okozhat, ezért használata­kor védőfelszerelést és légzőkészüléket kell használni. Azok számára, akik krómozott réz-arzenáttal kezelt fát fűrészelnek, csiszol­nak vagy fúrnak, ajánlatos porvédő maszk viselése.

Óvintézkedések

A fa felületére kiülő vegyszerfelesleg a bőrön át felszívódhat; ezt megelőzendő használat előtt mossuk le a kezelt fát nagynyomású víz­sugárral, és munka közben viseljünk kesz­tyűt. A vegyszerek a talajba is bekerülhetnek. Amerikai kutatók a krómozott réz-arzenáttal kezelt faanyagokból épült játszóterek talajá­ban a környező talajhoz képest jóval maga­sabb arzénmennyiséget mértek – bár még a megengedett határérték alatt.

A fa házilagos vegyszeres konzerválása (lefestése) szintén növeli a faanyagok élettarta­mát, akár nyomás alatt kezelt, akár kezeletlen fáról van szó. A legjobb készítmények gom­baölő, víztaszító és UV-blokkoló hatóanya­gokat tartalmaznak. A kezelést néhány évente ismételjük meg. Kaphatók olyan, tartósabb kültéri falazúrok is, amelyek szintén tartal­maznak víztaszító és gombaölő vegyszereket.

Napjainkban újra divatba jöttek a fatüzelésű vaskályhák. Ezek a típusok már nemcsak környezetbarát és jó hatásfokú fűtőberendezések, hanem biztonságosak is- feltéve hogy megfelelően használják őket.

Az új nemzedék

Az új modellek többféle kivitelben kaphatók, s a lakás szinte bármelyik helyiségében elhe­lyezhetők – akár a kandallóba is beépíthetjük őket. A legfontosabb különbség a korábbiak­kal szemben az, hogy az újabb modellek csak egészen minimális mennyiségű légszennyező anyagot bocsátanak ki.

A szilárd fűtőanyagú kályhák, kandalló-betétek és lassú tüzelésű kandallók alacsony károsanyag-kibocsátását két műszaki újítás- a közvetlen és a katalizátoros utánégetés tette lehetővé. Ezeknek a kályháknak nem­csak a légszennyezése kisebb, de csökkentik a fa tökéletlen égése során képződő és a füst­vezetékben felhalmozódva kéménytüzet okozó kreozot mennyiségét is.

A leginkább környezetbarát kályhák szárí­tott és tömörített fahulladékkal fűthetők. Ezek már tiszta és hatékony fűtőberendezé­sek, s igen népszerűek olyan vidékeken, ahol ez a fajta tüzelőanyag olcsóbb, mint a fa.

Megfelelő elhelyezés

Csak olyan kályhát vegyünk, amely az építési és tűzrendészeti szabályzatoknak megfelelő módon a gyártó útmutatója szerint helyezhe­tő el. A kályhát az előírásoknak megfelelő, béléscsővel ellátott, falazott kéménybe kössük be.

Ha a kályhát éghető anyagból készült padlóra helyezzük, az alatta lévő területet leg­alább 9,5 mm vastag tűzálló anyaggal vagy 6,5 mm vastag fémlemezzel burkoljuk úgy, hogy az a kályha előtt legalább 46 cm-rel, a két oldalán és mögötte pedig legalább 20 cm-rel szélesebb legyen a készüléknél. Ugyancsak gondoskodjunk arról, hogy a kályha a faltól megfelelő távolságra legyen elhelyezve. Semmiképpen se alkalmazzunk azbeszt hőszigetelést.

Levegő utánpótlás

A fatüzelésű kályháknak folyamatos oxigén-utánpótlásra van szükségük ah­hoz, hogy a füst a kéményben felfelé tud­jon távozni. Az új vagy igen jó légszigeteléssel ellátott házakban használatbavétel előtt vizs­gáltassuk be a kályhát, hogy elegendő friss levegőt kap-e a biztonságos működéshez. Az ilyen otthonokban az is jó megoldás, ha olyan kályhát vásárolunk, amely külön vezetéken szívja be a friss levegőt és engedi ki a füstöt.

Ha tűz üt ki egy felhő­karcolóban, soha ne használjuk a liftet. Áramkimaradás esetén csapdába eshetünk két emelet között. Az olyan magas épületekben, ahol gondok vannak a levegő minőségével, előfordul­hat, hogy az ott dolgozóknak különféle egészségügyi panaszaik vannak. Az ilyen épü­letben a tűzesetek és olykor a földrengések is nagyobb sérülésveszéllyel járhatnak.

„Beteg” épületek

A felhőkarcolók nyílászárói energiatakaré­kossági okokból egyre légmentesebben zárnak, ezért az ott tartózkodók légcseréje, a bútorzat és a mélygarázsok miatt megnöve­kedhet a beltéri légszennyeződés. Ha az épü­let szellőzőrendszere nincs jól karbantartva, a légszennyeződés következtében kialakulhat beteg épület szindróma”. Tünetei: fejfájás, hányinger és különféle allergiás reakciók.

Pokoli torony?

A modern felhőkarcolókat úgy építik, hogy az esetleges tűz átterjedését az egyik szintről a másikra megelőzzék. A lépcsőházakat úgy tervezik, hogy füstmentesek maradja­nak, és a biztonságot tovább növelik a központilag vezérelt szellőzőrendsze­rek, az automatikus tűzoltó berendezé­sek, a füstjelzők és a tűzoltóságra bekö­tött tűzriasztók.

A toronyházak fenntartóinak gon­doskodniuk kell a vészkijáratok és a menekülési útvonalak megjelöléséről, amelyeket kötelező mindig szabadon hagyni; és a rendszeres tűzvédelmi gyakorlatokról. Emellett nem árt megszívlelni az alábbiakat.

• Ismerjük meg az épület kiürítési tervét,és ha tehetjük, vegyünk részt a tűzvédelmi gyakorlatokon.
• Számoljuk meg a lakásunk/irodánk és a vészkijáratok közötti ajtókat, hogy sötét­ben is megtaláljuk őket.
• Szállodában bejelentkezéskor győződjünk meg arról, hogy a szobánkban van-e füst­jelző és a folyosón automata tűzoltó berendezés, valamint jegyezzük meg, hol van a legközelebbi vészkijárat.
• A szobakulcsot tartsuk kéznél, mert lehet, hogy vissza kell jutnunk a szobába, ha a kijáratokon át nem lehet menekülni.

A földrengés túlélése

Földrengés esetén ne maradjunk a külső falak és ablakok közelében. Ne rohanjunk a kijá­rathoz (azok sérülnek meg leginkább, akik megpróbálnak 1,5 méternél többet megten­ni). Bújjunk egy asztal alá, egyik kezünkkel kapaszkodjunk bele, a másikkal pedig hátul­ról védjük a fejünket és a nyakunkat. Az utó-rezgéseknél is ugyanezt tegyük. Amikor már biztonságosan el lehet hagyni az épületet, használjuk a lépcsőt – ne a liftet.

Fénymásoló nélkül már elképzelhetetlen a modern irodák működése. A megfele­lően elhelyezett és karbantartott fénymásolók nem veszélyeztetik az irodai dolgozók egész­ségét, sem azokét, akik rendszeresen használ­nak ilyen berendezéseket. Ha azonban a gé­pet rosszul szellőző helyen állítják fel, vagy nem tartják karban, az gondokat okozhat.

Mi van a levegőben?

Egyes nagy sebességű fénymásolók működés közben szennyező anyagot, ózont bocsátanak ki. Az ózon gyengíti az immunrendszert, súlyosbíthatja az asztmát, és torokfájást, lég­szomjat, köhögést, tüsszögést, orrmelléküreg-gyulladást, ill. fejfájást okozhat. (A lég­kör magasabb rétegeiben, ahol a helye van, az ózon nagyon hasznos, mert véd a Nap ibolyántúli sugarainak káros hatásától.)

Kiszivárgó ózon

A kiszivárgó ózon miatt a fénymásoló gé­pet a munkaterülettől minél távolabb kell fel­állítani, jól szellőző helyen, lehetőleg külön helyiségben. Ezzel kapcsolatban olvassuk el a használati útmutatóban a szellőzési követelményekre vonatkozó utasításokat. A beren­dezést ideális esetben résnyire nyitható ablak mellé kell állítani. Sok fénymásolóban ma már a gyártó által beépített aktív szenes szűrők segítenek az ózon kiszűrésében, de a szűrők csak akkor hatásosak, ha azokat rendszeresen cserélik.

Elektromágneses mezők

Mint minden elektromos berendezés, a fénymásoló gépek is elekt­romágneses mezőt gerjesztenek. Felmerült a gyanú, hogy össze­függés lehet az elektromágneses sugárzás és a rák között. Noha a veszély valószínűleg minimális, jelentősen csökkent­hetjük, ha nagyobb mennyi­ségű anyag másolása közben távolabb állunk a készüléktől, a mező intenzitása ugyanis a távolsággal igen gyorsan csökken.

A jó készülék nem szennyez

A hibás fénymásoló sok bosszú­ságot okozhat – és az egészségün­ket is veszélyeztetheti. Kimutatták, hogy rendszeres karbantartással a fénymásolók ózonkibocsátása a jelentősről az észlelhetetlenre csökkenthető. Ha csípős szagot érzünk a fénymásoló gép körül, az azt jelzi, hogy túl sok ózont bocsát ki.

Egy másik, az egészségre veszélyes szennyező a toner, vagyis a festékpor, amely a másolat képét a papírra viszi. Ha a készüléket nem tartják megfelelően karban, a festékpor a másolatokra vagy a készülék közelében lévő felületekre rakódik. Belélegezve e porszem­csék ártalmasak lehetnek. A tonerben lévő vegyszerek emellett irritálhatják a szemet – különösen a kontaktlencsét viselőkét. Ha a fénymásoló gépen vagy környékén festékport látunk, ideje kikapcsolni a készü­léket, és kihívni a karbantartókat.

Végül pedig fontos, hogy soha ne érintsük meg a fénymásoló dobját, sem a tonerrel érintkezésbe kerülő alkatrészeit. Ha ragasz­kodunk ahhoz, hogy mi töltsük fel tonerrel a készüléket, használjunk gumikesztyűt, és munka közben ne nyúljunk a szemünkhöz, a szánkhoz vagy az orrunkhoz. Amint végez­tünk, szappannal és vízzel alaposan mossunk kezet.

A festékeket és lakkokat viszonylag könnyű felvinni – ám annál nehezebb eltávolítani. Ezért aztán a festék- és lakkoldó szerek és a hígítók gyakran számos igen hatékony – és veszélyes – vegyszert tartalmaznak. A gyártók egy része azzal reklámozza termékét, hogy az pillanatok alatt eltávolítja a festékeket. Csakhogy azok az oldószerek, amelyek valamivel lassabban hatnak, sok esetben kevésbé károsak az egészségünkre.

Veszélyes üzem?

A festék- és lakkoldó szerek általában olyan oldószereket tartalmaznak, amelyek lebont­ják a színanyagot a festett felülethez rögzítő kötőanyagokat. Általában minél gyorsabban hat egy oldószer, annál gyúlékonyabb és mérgezőbb.

Ha a festékoldó szert véletlenül lenyeljük, vagy a szemünkbe kerül, azonnal forduljunk orvoshoz! A munka megkezdése előtt olvas­suk el a használati utasítást; ha ugyanis vala­mi baleset történik, akkor már nem lesz rá időnk. Munka közben viseljünk védőruhát, aminek része a vízhatlan kesztyű is. A bőrre kerülő oldószerek égési sérülést okozhatnak.

Belélegzés és tünetek

Nagyobb mennyiségű oldószergőz belégzése álmosságot, émelygést okozhat, károsíthatja a központi idegrend­szert, és hosszú távon növelheti a rákos megbete­gedés kockázatát.

Csak lassan!

Óvakodjunk a metilén-klorid-tartalmú sze­rektől! Bár gyorsak és hatékonyak, a legmér­gezőbb oldószerek közé tartoznak.

Ma már több vizes alapú festékoldó szer kapható. Ezek jóval kevésbé ártalmasak, de lassabban fejtik ki hatásukat. Míg a metilén-kloridos festékoldó szerek 15-20 perc alatt eltávolítják a régi festék- vagy lakkréteget, a biztonságosabb vizes alapú szerek esetében ez több óráig tart. Utóbbiak emellett egyenet­lenné teszik a fa felületét, így használatuk után még csiszolásra is szükség lehet.

Sok esetben azonban nincs is szükség ol­dószerekre, hiszen a régi festék gépi vagy kézi csiszolással eltávolítható vagy leégethető. Az újbóli festés előtt csiszolópapírral tegyük si­mává a fafelületet. (Ha a régebbi festék ólmot tartalmaz, eltávolítását bízzuk szakemberre!)

Biztonságos módszer

Mindig tartsuk be az alábbi óvintézkedéseket:

• Viseljünk védőszemüveget, hosszúnad­rágot, hosszú ujjú inget és oldószerálló, vastag gumikesztyűt.
• Viseljünk maszkot. Erősen mérgező oldó­szerek használatakor aktívszén-szűrős maszkot vegyünk fel: ez a részecskéket és a mérgező gőzöket is kiszűri.
• Nyissuk ki az ajtókat, ablakokat. Használ­junk ventilátort a gőzök eltávolításához. Ennél is jobb, ha a szabadban dolgozunk.
• A felületet, amelyen dolgozunk, vastag új­ságrétegekkel, ne rongyokkal takarjuk le.
• Munka közben ne dohányozzunk!
• Legyen kéznél egy vödör víz, hogy a ránk fröccsenő oldószert le tudjuk mosni!
• Munka után az ecseteket és szerszámokat oldószerbenzinben mossuk ki, a bőrünket pedig a szaküzletekben kapható vegyszer­oldó szappannal mossuk le. A lekapart festék veszélyes hulladék, ne tegyük a ház­tartási szemétbe!

A ház körüli barkácsolásnál egy ecsettel és némi festékkel valóságos csodákat tehe­tünk. Azonban némelyik festék veszélyezteti az egészségünket. Ezért legyünk óvatosak!

Illékony összetevők

Az olaj alapú festékek többsége illékony szer­ves vegyületeket tartalmaz, amelyek könnyen gőzzé alakulnak. Ezek az anyagok teszik felkenhetővé a festékeket. Ezután az illékony anyagok elpárolognak, a kötőanyagok és a színanyagok pedig bevonattá szilárdulnak.

Lenyelve, belélegezve vagy a bőrön át felszívódva az illékony szerves vegyületek mérgezőek lehetnek mind festés közben, mind pedig a festék száradásának ideje alatt. A mérgezés tünetei a fejfájás, könnyezés, orr­folyás, émelygés, szédülés, szorító érzés a to­rokban és a mellkasban, kimerültség, ízületi fájdalom, homályos látás, a végtagok zsibbadása és szabálytalan szívverés.

Ha hosszabb ideig ki vagyunk téve az illékony gőzök hatá­sának, nő a krónikus légúti panaszok, a vese-és májkárosodás, a spermiumszám-csökke­nés, a menstruációs zavarok és a rák kocká­zata. A szobafestők körében a lakosság átla­gához képest 40%-kal magasabb a rákos daganatok előfordulása. Szerencsére az új festékek nagy része már jóval biztonságosabb.

Veszélyes örökség: az ólom

A festékek másik fő veszélyforrása az ólom. A régebbi építésű lakásokban nagy valószínű­séggel még ólom alapú festékeket használtak.

A vérbe kerülő ólom a gyerekeknél bizonyí­tottan tanulási nehézségeket, hiperaktivitást, lassú növekedést, halláscsökkenést és agy­károsodást okoz. Az ólom mérgező hatásaira az anyaméhben fejlődő magzat és a nyolc év alatti gyermekek a legérzékenyebbek, mivel az ő idegrendszerük még fejlődőben van.

A jó állapotban lévő, vagy időközben átfestett ólomtartalmú festékek nem veszé­lyesek, mivel ilyenkor nem pattogzanak le festékdarabkák, amelyeket a gyermek lenyelhet, vagy nem keletkezhet festékpor, amit belélegezne.

E részecskék a lakás minden zugába, sőt a környékre is eljutnak és lerakódnak. Az otthonunkból a környező talajra hulló festékszemcsék még a kertben termesztett zöldségeket is ólommal szennyezhetik. Ezért a szakértők azt tanácsolják, hogy soha ne próbáljuk magunk eltávolítani az ólomtartalmú festékeket. Bízzuk a munkát szakemberre, vagy takarjuk el az ólmos festé­ket tapétával, falburkoló lemezekkel vagy különleges szigetelőanyagokkal.

Ha aggaszt bennünket a lehetséges ólom­szennyezés, ma már megbízható tesztkész­letekkel ellenőrizhető, hogy veszélyben vagyunk-e. Legjobb ennek megállapítását is szakemberre bízni.

Biztonságos festés

Tartsuk be az óvintézkedéseket:

• Beltérben használjunk vizes alapú és más, kevésbé mérgező festékeket.
• Szellőztetés mellett használjunk ventilátort a gőzök eltávolításá­hoz.
• Oldószerálló kesztyűben fessünk.
• Porvédő maszk helyett viseljünk légzőmaszkot. A maszkban legyen nagy hatékonyságú részecske­szűrő, amely kiszűri a belélegzett levegőből a lebegő porszemcséket.

A formaldehid illékony szerves vegyület, ami azt jelenti, hogy szobahőmérsékle­ten gázzá alakul. Ez a gáz többféle egészség­ügyi problémát okozhat, az enyhe érzékeny­ségtől a rákig.

Bárhová nézünk

A formaldehid sok helyen jelen van a kör­nyezetünkben: építési anyagokban, háztartási cikkekben, irodaszerekben és piperecikkek­ben. Legnagyobb töménységben a préselt faipari termékekben (forgácslemez, rétegelt keményfalemez és farostlemez) található meg, amelyeket a bútorgyártásban használ­nak konyhaszekrények és polcok készítésé­hez, valamint falburkoláshoz. A felhasznált formaldehid mennyiségét az elmúlt 15 évben nagymértékben csökkentették, de még mindig aggodalmat okoz.

Festékekben, ragasztókban

A formaldehid megtalálható sok festék­ben, egyes padlóburkolatokban és szőnyegra­gasztókban is. Bizonyos textíliák, különösen a vasalást nem igénylő anyagok kezelésére használt vegyületekből is formaldehid szaba­dulhat fel. A korábban szigetelésre használt karbamid-formaldehid-hab – veszélyessége miatt – ma már nem engedélyezett. Egyes dezodorok, samponok, körömkeményítők és más kozmetikumok is tartalmaznak kisebb mennyiségű formaldehidet.

A formaldehid színtelen gáz, olykor átható szagot áraszt

Fáradtságérzést, fejfájást, hányingert, kiütéseket, orrfolyást, köhögést, ziháló légzést okozhat, továbbá égető érzést a szemben, az orrban és a torokban. Magas koncentráció esetén a mellkasban szorító érzés és légzési nehéz­ségek léphetnek fel. A hőmérséklet és a pá­ratartalom növekedésé­vel több formaldehid jut a levegőbe. Bár a kibo­csátás mintegy hat hó­nap elteltével jelentősen csökken, a termék akár évekig is kibocsáthat kis mennyiségű gázt.

Sokan túlérzékenyek a formaldehidre, de a folyamatos érintkezés hatására még azoknál is jelentkezhetnek egész­ségügyi ártalmak, akik korábban nem voltak érzékenyek. Gyerme­keknél nagyobb valószí­nűséggel lépnek fel a negatív hatások. Kimu­tatták, hogy a gáz patkányoknál tumort okoz az orrjáratokban. Bár hasonló hatást embe­rekre nem mutattak ki, feltételezik, hogy nö­velheti a rákos megbetegedések kockázatát.

Milyen ártalmat rejthet egy kerti grillen sütött pecsenye? Nos, nagyon is sokat. Érdemes tehát betartani néhány egyszerű sza­bályt, amelyekkel minimálisra csökkenthető a kockázat.

A füst rákveszélyt jelent

Ha a húst vagy halat roston sütjük – függetle­nül attól, hogy égő fahasábok, faszénparázs vagy gázláng fölött -, az ételt és mindazokat, akik megeszik, két különböző vegyületcso­portba tartozó rákkeltő anyagnak tesszük ki. A policiklikus aromás szénhidrogének vagy PAH-ok a szerves anyagok tökéletlen égésekor keletkeznek. Ez történik, amikor a húsból, a csirkebőrből vagy a zsíros halból (pl. lazacból) zsiradék csöpög a hőforrásra. A PAH-hal telített füst bevonja az ételt, amelyet azután megeszünk. Az ételek alacso­nyabb hőmérsékleten történő sütésekor kisebb a PAH-képződés veszélye.

He­terociklusos aminok a rákkeltők!

A rákkeltő anyagok másik csoportját a he­terociklusos aminok (HCA) alkotják, ame­lyek a magas hőmérsékleten sütött húsban és halban képződnek. Az igen magas hőmérsék­let hatására az étel természetes aminosavai reakcióba lépnek az izomszövetben található kreatin nevű vegyülettel – és így keletkeznek a HCA-k. Ilyen anyagok képződnek az olaj­ban kisütött és a sütőben grillezett ételekben is – különösen a jól átsütött vörös húsokban.

Kimutatták, hogy azok, akik a marhahúst jól átsütve szeretik, háromszor nagyobb való­színűséggel betegszenek meg gyomorrákban, mint a közepesen vagy csak félig átsütött marhahús kedvelői. Más kutatások szerint a jól átsütött, az olajban sütött és a roston sült húsok fogyasztása növeli a vastag- és végbél­rák, a hasnyálmirigyrák és az emlőrák kocká­zatát. Állatkísérletekben összefüggést találtak a HCA-k és a máj, ill. a tüdő rákos megbete­gedései között.

Útmutató a biztonságosabb sütéshez

Néhány óvintézkedés betartásával az egész­ségünk veszélyeztetése nélkül élvezhetjük a szabadtéri főzés örömeit.

• Kerüljük az égett húst! Talán ezt az egy­szerű szabályt a legnehezebb betartaniuk a csaknem elszenesedett húsok és húspo­gácsák kedvelőinek. Az ilyen emberek legalább arra figyeljenek, hogy a jól átsü­tött húsokból csak keveset egyenek. (A túlzások ugyan kerülendők, de azért a húst alaposan át kell sütni ahhoz, hogy elpusztuljanak benne a betegséget okozó baktériumok, pl. a kólibaktérium.)
• Használjunk kevesebb zsírt! Jelentősen csökkenthetjük a rákkeltő anyagok mennyiségét, ha csak sovány húsokat sütünk roston, a zsíros részeket sütés előtt eltávolítjuk, a csirkét pedig a bőre nélkül készítjük el.
• Inkább halat süssünk. A hal általában kevésbé zsíros, mint a húsok, ezért kisebb a valószínűsége, hogy sütésekor PAH-tartalmú füst keletkezik. Mivel hamarabb elkészül, így kevesebb ideig van kitéve a rostélyon a rákkeltő anyagoknak.
• Használjunk elősütött húst! Minél magasabb hőmérsékleten sütjük a húst, és minél tovább tartjuk a rostélyon, annál több HCA képződik. Ha a húst mikro­hullámú sütőben 2-5 percig elősütjük, ezzel eltávolítjuk belőle a potenciálisan veszélyes mikrobák java részét, de nem befolyásoljuk a nedvességtartalmát. (Ne feledjük el kiönteni a keletkező húslét!) Az is jó megoldás, ha a húst alacsony hőmérsékletre állított sütőbe tesszük. E módszerek további előnye, hogy a hú­sok lassú elősütésével és a sütés roston történő befejezésével megelőzhetjük a sok szabadtéri szakács rémálmának számító „kívül égett, belül nyers” állapotot. A bak­tériumok elszaporodását megakadályo­zandó, elősütés után azonnal folytassuk a sütést a rostélyon.
• Olajozzuk meg a rostélyt! Egy kis olajjal megakadályozható, hogy az elszenesedett ételmaradványok a húshoz tapadjanak.
• Használjunk alufóliát! Lyuggassunk át tűvel vagy vékony szeggel egy darab alufó­liát, és tegyük a rostélyra, a hús alá. A zsír a lyukakon keresztül lecsöpöghet, de a fólia a keletkező füst java részét másfelé tereli. Ennél is jobb, ha a húst teljesen beburkoljuk az átlyuggatott fóliával.
• Ne olyan forrón! A kerti sütőkben tart­sunk minél nagyobb távolságot az étel és a izzó parázs között: vagy vékonyabb réteg­ben terítsük el a faszenet, vagy támasszuk alá a rostélyt mondjuk néhány tégladarab­bal. Gázüzemű grillsütők esetén egyszerűen kisebb lángon süssünk.
• Csak faszenet vagy keményfát használjunk! A faszén és a keményfa (pl. akác, tölgy, bükk) alacsonyabb hőmérsékleten ég, mint a puhafa (pl. a fenyő vagy a fenyőforgács).
• Tartsuk tisztán a rostélyt! A rostélyt minden használat után sikáljuk le, nehogy rákkeltő anya­gok maradjanak rajta. Makacs szennyeződések esetén áztassuk be a rostélyt egy éjszakára, majd jól mossuk le. Ajánlatos a rácsot az ételek ráhelyezése előtt felhevíte­ni, hogy elpusztítsuk az esetleg rajta lévő baktériumokat. Ha gázüzemű grillsütőnk van állandó lávakövekkel akkor fordítsuk azokat a zsíros oldalukkal lefelé, gyújtsuk be a sütőt, állítsuk a leg­nagyobb lángra, és csukjuk le a fedelet. 20 perc elteltével a kövek olyanok lesznek, mint új korukban.

Megjegyzés: Megfelelő vízkoncentráció esetén a HCA-képződés visszaszorul. Ezért egészségesebbek a párolt húsok, mint a grillezettek.

A fűtés, bár meleggé teszi otthonunkat, légszennyeződést is okozhat. A tüzelő­anyagot elégető berendezések – legyen az földgáz, olaj, propán-bután gáz, szén vagy fa – gáznemű égéstermékeket bocsátanak ki, tehát igen fontos a megfelelő szellőztetés és a készülékek karbantartása.

A jó rendszer

Ha új otthont építünk, szereltes­sünk be jó hatásfokú kazánt jól szigetelt égéstérrel, ami mini­málisra csökkenti az égéstermé­kekkel való érintkezést. A beren­dezés feleljen meg a legújabb biztonsági szabványoknak. Győződjünk meg róla, hogy a kazán megfelel otthonunk méretének, mert túl nagy egység működtetése nem hatékony.

Melyik fűtőanyag a legjobb?

Az elektromos áram káros égéstermékek nélkül fűt, és a földgáz is viszonylag tisztán ég el. Az olaj, a szén és a fa nem olyan tiszta, viszont általában olcsóbb.

Tartsuk tisztán!

Az elektromos rendszerek ki­vételével bármely fűtőbe­rendezést választjuk, szereljünk fel mellé szén-monoxid ­jelzőt úgy, hogy a jelzés jól hallható legyen. Az égés melléktermékeként létrejövő színtelen, szagtalan szén-mo­noxid kis mennyiség­ben fejfájást, szédü­lést, hányingert és légszomjat okoz. A nagy mennyiség okozta mérgezés a gyermekekre és az idősebbekre nézve halálos is lehet.

Mindenképpen ellenőriztessük a kazánt fűtésszerelővel a nyári vagy a kora őszi idő­szakban, mielőtt a fűtést bekapcsoljuk (külö­nösen, ha a kazán több mint tízéves). A sze­relő ellenőrzi, hogy a kazánból megfelelően távoznak-e az égés során kelet­kező gázok, megfelelő mennyi­ségű levegő jut-e az égéstérbe. Átnézi a csöveket, hogy nincs-e szivárgás vagy eltömődés.

Piszkos csővezetékek?

A forró levegőt keringető, légbe-fúvásos fűtőrendszerben pollen, por és más szennyeződések is keringhetnek. Egyes szakértők azt javasolják, hogy a csöveket évente egyszer porszívózzuk ki, mások szerint ez fölösleges. Ha az allergia problémát okoz a családban, akkor cseréljük ki a kazán levegőszűrőjét nagyobb hatékonyságúra. A padláson átmenő csövek szivárgás esetén szigetelő­anyag-részecskéket keringethetnek, tehát ellenőriztessük ezeket is évente.

Gáz: különleges problémák

Ha gázfűtésünk van és furcsa szagot érzünk, akkor ne nyúljunk semmilyen elektromos kapcsolóhoz, ne használjuk a telefont, ne cigarettázzunk, és ne gyújtsunk gyufát. Mindenki azonnal hagyja el a házat, és mobiltelefonon vagy telefonfülkéből hívjuk a gázszolgáltatót vagy a 112-t.

Minden gázüzemű berendezés beüzeme­léséhez szükség van a gázszolgáltató engedé­lyére, ami garanciát jelent a biztonsági szab­ványok betartására. Ha használt készüléket veszünk, azt feltétlenül ellenőriztessük egy gázszolgáltató szakemberével.

Végül: soha ne használjunk kivezetés nélküli propán-bután-gáz- vagy petróleum­kályhát a lakásban, mert ezek halálos mérge­zést okozó mennyiségben bocsáthatnak ki szén-monoxidot.

A régebbi típusú elektromos tűzhelyek sütőszálaival ellentétben, amelyek lassan melegszenek fel és hűlnek le, a gáztűzhelyek égői azonnal nagy hőt adnak. A gáztűzhelyek további előnye, hogy az áramkimaradások nincsenek hatással a gázszolgáltatásra, és Magyarországon a gáz olcsóbb is, mint az elektromos áram.

A gázláng az égéstermékek mellett, amelyek felgyűlve halálos veszélyt is hordoz­hatnak, nitrogén-dioxidot is termel, ami hozzájárul­hat a gyermekkori asztma kialakulásához, és erősen párásíthatja a levegőt.

A gáz árnyoldalai

A gáztűzhellyel kapcsolatban a legnagyobb probléma a robbanás ritka, de valós veszélye. Gázszivárgás esetén a felgyülemlett gázt akár egyetlen szikra is berobbanthatja – tragikus eredménnyel. Ezért jellegzetes szagú „jelző” anyagot adnak a gázhoz.

Ha gázszagot érzünk, ellenőrizzük, hogy minden égő ki van-e kapcsolva, és hogy az őrlángok nem aludtak-e el. Ha egyik eset sem áll fenn, és mégis gázszag van, akkor mindenki azonnal hagyja el a házat, és hívjuk a gázszolgáltatót. (Legjobb, ha mobilról vagy a szomszédból, mert a házban a telefon használata vagy akár egy villanykapcsoló felkapcsolása is létrehozhat egy olyan szikrát, amely felrobbantja a gázt.)

Kevésbé drámai, de valószínűbb a gáz­mérgezés veszélye

A gáztűzhely nem megfe­lelő üzembe helyezése és használata követ­keztében az égési melléktermékek – többek között a szén-dioxid és a nitrogén-dioxid – nem tudnak megfelelően eltávozni, és fej­fájást, szédülést, kimerültséget, krónikus hörghurutot és más tüneteket okozhatnak. A házak túlzott szigetelése korlátozza a friss levegő bejutását, vagyis a természetes lég­cserét. Szigeteltetés után tehát újra meg kell vizsgáltatni, hogy a gázkészülékek működése elég biztonságos-e.

A tökéletlen égés következtében keletkező szén-monoxid belélegzése halálos is lehet. Ez a színtelen, szagtalan gáz a véráramba kerülve oxigénhiányt okoz az agyban. A szén-mono­xid-mérgezés enyhe esetben influenzaszerű tünetekkel jár, viszont súlyos esetben eszmé­letvesztést, sőt halált is okozhat.

Minimalizáljuk a mérgezésveszélyt!

Bár a gáztűzhelyek általában csak igen kis mértékben szennyezik a helyiség levegőjét, ezt a szennyezést még tovább csökkenthet­jük. Ne főzzünk olyan nagy lángon, hogy a lángok az edény oldalát nyaldossák, mert ezzel csak pazaroljuk a gázt és növeljük a szennyezést.

Győződjünk meg arról, hogy a gáz haté­konyan ég-e el. Ideális esetben a láng egye­nes, kék színű. Az ugráló, pislogó, sárga hegyű láng (és a kormos lerakódás a láboson) arra utal, hogy túl kevés a levegő a gázkeve­rékben. A magas, sziszegő láng túl sok leve­gőt jelez. Mindkét esetben szerelőt kell hívni.

A gáztűzhely felett elhelyezett elszívó­ventilátor segítségével a kéménybe vagy a szabadba vezethetők az égéstermékek. Főzés közben mindig kapcsoljuk be az elszí­vót, és havonta egyszer ellenőrizzük, hogy megfelelően működik-e. (A gáztűzhelyek ventilátorai nem olyan hatékonyak, mint a kazánoké, ezért soha ne használjuk a gáz­tűzhelyet fűtésre, még akkor se, ha a ventilá­tor a szabadba viszi az égéstermékeket.)

Ha otthonunkban gáztűzhely (vagy egyéb gázzal működő berendezés) üzemel, szereltessünk fel szén-monoxid-detektort. Ez hasonlóan néz ki és működik, mint a füstjelző, és hangos riasztással jelzi, ha veszélyes mennyiségű szén-monoxid gyűlik össze a levegőben. A szén-monoxid-detektor életet menthet.

A kertészek arzenáljának hatékony fegyve­rei a gyomirtók.

Hatásukat tekintve többféle gyomirtó létezik: a kontakt gyomirtó csak azokat az évelő gyomnövényeket irtja ki, amelyekhez hozzáér, a totális gyomirtó végig­megy az egész növényen egészen a gyökérig, a kikelés előtti gyomirtó a talajban sarjadó magokra hat, a kikelés utáni gyomirtó a növekedésben lévő növényt támadja meg, a szelektív gyomirtó pedig csak bizonyos fajtájú növényeket öl meg.

Mindegyik végzi a maga dolgát, de ko­rántsem veszélytelenek:

A nem megfelelő hasz­nálat esetén egészségi károsodást okozhat­nak. A gyomirtó, ha lenyeljük, belélegezzük, vagy a bőrünkön keresztül felszívódik, szám­talan tünetet okozhat a bőrirritációtól a fejfá­jáson át a szédülésig. Hosszú távú érintkezés esetén ennél is súlyosabb hatásai lehetnek, pl. látáskárosodás, idegrendszeri rendellenes­ségek, rák és egyéb betegségek.

A helytelenül használt gyomirtók ártal­masak a környezetre is

Szennyezik a víz­készleteket, kipusztítják a halak és a madarak táplálékául szolgáló, apró vízinövényfajták egy részét, sőt még a velük érintkező halakat és madarakat is.

Tippek a biztonságos permetezéshez

Ha gyomirtó permetet használunk, gondosan kövessük a termék használati utasítását. Figyeljünk oda, hogy milyen védőöltözékre van szükség, és hova dobjuk ki a kiürült flakonokat. Íme néhány további javaslat.

• Ne feltételezzük, hogy ha adott mennyi­ségű gyomirtó jó, akkor a még több még jobb. Ez nem így van.
• Ha a gyomirtó a bőrünkre kerül, alaposan mossuk le az érintett bőrfelületet.
• A lekezelt területekre se embert, se házi­állatot ne engedjünk a termék leírásában ajánlott ideig.
• Külön permetezőt és locsolókannát hasz­náljunk a gyomirtók kiszórására. Ezeket a gyermekektől távol tároljuk.
• Erős szélben ne permetezzünk, mert meg­ölhetjük a hasznos növényeket is, és több vegyszert lélegzünk be.
• Ne alkalmazzunk kikelés utáni gyomirtót, ha eső várható: lemossa a vegyszert, amely így bekerül az élővizekbe, ill. a talajvízbe.

A gyomirtók természetes alternatívái

A gyomirtók biztonságos használatának alap­ja, hogy takarékosan bánjunk velük. Lehet, hogy a gyomirtókkal tudunk a legjobban megszabadulni a mérges szömörcétől, de a pázsit és hobbikert gondozásakor alkalmaz­hatunk biztonságosabb megoldásokat is:

• Gyomlálás. Ez a régimódi módszer idő­igényes, de jól beválik. Feltétlenül virágzás előtt húzzuk ki a gyomnövényt, mert később többet kell vesződni vele.
• Talajművelés. A növények között kapáljuk meg a talajt, így eltávolíthatjuk a gyomnö­vényeket még mielőtt szárba szökkennek.
• Forró víz. A járdakövek repedéseiben nö­vő gyomnövényeket könnyen kiirthatjuk, ha leöntjük őket forrásban lévő vízzel.
• Talajtakarás. A talajtakarás során a nap­fény megvonásával szorítjuk vissza a gyomnövényeket. A szerves takarók- levágott fű, száraz levelek – lebomlásuk során gazdagítják a talajt.

További módszer a gyomnövények meg-fojtására a polipropilénből készült „gyomta­karó”. De a legjobb módszer, ha jó fejlődési feltételeket biztosítunk az általunk ültetett növényeknek, hiszen az egészséges növények és a sűrű pázsit nem hagy teret a gyomoknak.