Hasznos - Ártalmas - 248. oldal

A muskátlinak is éppúgy szüksége van táp­anyagokra az élethez, mint nekünk. Né­hány tápanyagot – így a szenet, a hidrogént és az oxigént – a levegőből és a vízből nyeri, a többit – a nitrogént, foszfort, káliumot és bi­zonyos nyomelemeket – pedig a talajból szívja fel vagy trágyázás útján jut hozzá.

Kétféle talajjavítót alkalmazunk a növé­nyek fejlődésének elősegítésére: a főként nö­vényi és állati eredetű szerves trágyát és a szervetlen vagy műtrágyát, amelyet elsősor­ban petrolkémiai anyagokból állítanak elő.

A műtrágyák hátrányai

Az erős és gyors hatású műtrágyák problé­mákat okozhatnak. Túlzott mennyiségben kiégethetik, sőt meg is ölhetik a növényeket, elpusztíthatják a földigilisztákat és a hasznos mikroorganizmusok millióit, amelyek az egészséges talajban tenyésznek.

A műtrágyák veszélyt jelenthetnek az em­berre is

Némelyikük nitrátokat tartalmaz, ami nagy mennyiségben szennyezheti a talaj­vizet, amelyből az ivóvizet nyerik. Ritka eset­ben az ilyen szennyezett vizet fogyasztó cse­csemőknél kialakulhat a vér oxigénszállító képességének rendellenessége, az ún. blue-baby-szindróma. Néhány műtrágyában, kü­lönösen az újrahasznosított hulladékot tartal­mazó fajtákban ólom és nyomokban más nehézfémet is lehet. Mivel a növények ezeket fel tudják szívni, a nehézfémek megjelenhet­nek az élelmiszerekben is.

Amikor a gondatlanul kezelt talajjavítókat (és ez igaz a szerves fajtákra is) az eső bele­mossa a tavakba és a folyókba, azok szennye­zik a vizeket, és a vízinövények súlyos elbur­jánzását okozzák. Ez a növekedés kimeríti a víz oxigénkészletét és halpusztulást von maga után, ami tovább növeli a szennyezést.

Mit tegyen a kertész?

Szakemberrel vizsgáltassuk meg kertünkben a talajt. A vizsgálati eredménytől függően csak a szükséges típusú és mennyiségű tápanyagot vásároljuk meg. A műtrágyák csomagolásán fel van tüntetve a bennük lévő nitrogén, foszfor és kálium százalékos aránya. Gondosan kövessük a csomagoláson olvas­ható utasításokat, és soha ne hagyjunk kiszó­ródott talajjavítót a járdán vagy kocsifelhaj­tón, mert elmossa az eső, vagy megeszik a madarak és más állatok.

A szerves trágya előnyei

A szerves anyagokból készült talajjavítók ke­vésbé ártalmasak. Ilyet magunk is előállítha­tunk lehullott levélből, levágott fűből és más kerti hulladékból, ha komposztáljuk ezeket. Amikor ezek az anyagok lebomlanak, min­den szükséges tápanyagot meg tudnak adni növényeinknek (vagy legalábbis kiegészítik a többi talajjavítót). A komposzt a talaj szerke­zetét és termőrétegét is javítja, jobb közeget biztosítva ezzel a növények fejlődése számára.

Az állati eredetű trágya további talaj ada­lék, ami javítja a termőképességet

Jól meg kell rothasztani, mert a friss trágya kiégetheti a növényeket. Szárított tehéntrágya és más típusú trágyák kaphatók a kertészetekben. Ezenkívül használhatunk hallisztet, földigi­liszta ürüléket, (nitrogénben gazdag) szárított vért, (foszforban gazdag) csontlisztet és (káliumban gazdag) tengerialga-kivonatot.

A vegyszerekkel kezelt anyagok révén sok modern csoda lehetségessé válik: a nem gyűrődő nadrág, a vasalásmentes ágynemű vagy a vízhatlan esőkabát. Némelyik anyag ellenáll a foltoknak, a bogaraknak és a penésznek. De ennek a kényelemnek meg kell fizetni az árát: az ilyen termékek anyagát for­maldehiddel és más mérgező vegyszerekkel kezelik, ami káros lehet a azokra, akik viselik vagy használják őket.

A kezelt textíliák hátrányai

A „tartós vasalású” ruhákat formaldehid­gyantával kezelik. Korábban a formaldehidet a rákkeltő anyagok között tartották számon, de ma már nem számít annak. A formalde­hid alapú műgyanta, amely a testhő és a ve­rejték hatására lebomlik, egyeseknél allergiás reakciókat válthat ki. Ma már rendelkezésre állnak formaldehidszegény, ill. -mentes tex­tilkikészítő szerek, azonban a formaldehid­kibocsátás problémája még nem a múlté.

A termékek címkéin nem kötelező feltün­tetni a formaldehidet, de ha a textíliáról azt állítják, hogy vasalást nem igényel, gyűrődés­mentes, víztaszító, ill. könnyen kezelhető, akkor valószínűleg formaldehidtartalmú gyantával kezelték. A legtöbb poliészter­pamut-keveréket formaldehiddel kezelik, a poliészter-pamut ágyneműk felületén pedig formaldehid található, hogy jobban bírják a mosást. A drapériákhoz használatos szöve­tek általában „tartós vasalást” és gomba elleni kezelést kapnak. Ez jelenti a problémát: ami­kor a nap rásüt az ilyen anyagokból készült függönyre, formaldehidet áraszt magából.

Új lángálló anyagok

A gyermek-, és felnőtt ruházat, kórházi köpe­nyek, ipari egyenruhák, matracok és egyes lakberendezési tárgyak meg kell hogy felelje­nek a tűzbiztonsági szabványoknak. Egy idő­ben ezeket lehetséges rákkeltő vegyszerekkel kezelték. A mai lángmentes anyagok megfe­lelnek a gyermekek hálóruháival szemben tá­masztott toxikológiai szabványoknak is. E ru­hák nagy része olyan szintetikus anyagokból készül (nylon, poliészter, akril), amelyek el­lenállnak az égésnek.

Az érintkezés csökkentése

A vegyszerekkel kezelt anyagok helyett, ame­lyek potenciális rákkeltő anyagokat tartal­mazhatnak, válasszuk a kikészítetlen (lehetőleg organikus termesztésű) pamutot, selymet, hócsalánt, lent, rajont, gyapjút, ill. a természetes rostok keverékét. Amikor itt az ideje a régi matracok cseréjének, vegyi kezelés nélküli, természetes anyagokból készült matracot szerezzünk be.

Az ún. könnyen kezelhető anyagok­ban úgy csökkenthetjük formaldehid­gyanta mennyiségét, hogy haszná­latbavétel előtt kimossuk őket. Ha otthonunkban sok a kikészített anyag, gyakran szellőztessünk, és csökkentsük a páratartalmat.

Levegőn szellőztessünk

A vasalást nem igénylő függönyö­ket szabad levegőn szellőztessük ki, mielőtt feltennénk. Még jobb, ha ke­zeletlen pamutból, pamutvászonból, lenből vagy len-pamut keverékéből készült textíliákat vásárolunk. Bár ezeket gyakrabban kell cserélni, mert gyorsabban elhasználódnak, kevésbé veszélyesek. Az ablakokra függöny helyett tehetünk bizton­ságos fa-, bambusz- vagy fém­redőnyt, illetve zsalugátert.

A tűzijáték látványos, szemet gyönyörköd­tető szórakozás. Szakértő kezekben a nagyobb pirotechnikai eszközök (amit elekt­romosan vezérelnek) meglepően biztonsá­gosak. Azonban a kerti tűzijátékok – a ható­ságilag engedélyezett vagy más forrásból származó rakéták – súlyos égési vagy szemsé­rüléseket okozhatnak. Ha tehát, úgy dön­tünk, hogy otthon tűzijátékot rendezünk, tartsuk be a biztonsági előírásokat!

A „legális” nem mindig „biztonságos”

A hatályban lévő belügyminiszteri rendelet szerint a „játékos pirotechnikai eszközöket” minden, 14. évét betöltött személy az év folyamán bármikor megvásárolhatja az erre szakosodott pirotechnikai üzletben. A termé­kek használati utasításában leírtak szerinti működtetés esetén nem várható, hogy prob­léma adódik. Ám az ún. „kis tűzijáték” ter­mékeknél – petárda, római gyertya, rakéta, bombettatelepek – más a helyzet, mivel azokban komolyabb mennyiségben található veszélyes anyag. így ezeknél nagyon fontos a jogszabály pontos betartása. E termékeket ugyanis – az említettek miatt – kizárólag felnőttek vásárolhatják.

A legsúlyosabb tűzijáték okozta sérülése­ket – elvesztett ujjak, szemek, súlyos égések, süketség – az illegálisan árusított petárdák okozzák, bár az engedélyezett termékek is számtalan sérüléshez vezetnek. A csillagszó­rók különösen veszélyesek, mert a valóságos­nál biztonságosabbnak tűnnek.

Ne dobáljuk a csillagszórót és ne érintsük meg az égő vé­gét, mert az elérheti az 538 °C fokos hőmér­sékletet is. Miután leégtek, legjobb, ha egy vödör vízbe dobjuk őket, mert ha gondatla­nul félrelökjük, könnyen tüzet okozhatnak. Bármilyen petárda használata előtt győződ­jünk meg arról, hogy engedélyezett árusítás­ból származik-e.

Tartsuk be az alábbiakat.

• Csak olyan rakétát vegyünk, amin rajta van a gyártó neve, és utasítás a termék biz­tonságos használatához.
• Tervezzünk előre, és mindig szó szerint kö­vessük az utasításokat.
• Ne tartsuk kézben a petárdát, miközben meggyújtjuk. Inkább tegyük a földre vagy más egyenes felületre. A repülő petárdá­kat, pl. a római gyertyát legalább a petárda hosszának félig földbe kell ásni. A petárdákat ne tároljuk otthon, mert tűzveszélyesek.
• Soha ne vigyünk petárdát a zsebünkben. Mindig a szabadban, nyitott területen in­dítsuk be az eszközöket, száraz futói és levelektől távol.
• A nézők kellő távolságban legyenek. Egyszerre csak egy eszközt gyújtsunk meg. Tűzijáték elindításakor viseljünk védő­szemüveget, és soha ne hajoljunk a tűzijáték fölé.
• Legyen kéznél vész esetére egy vödör víz vagy egy kerti locsolótömlő. Ha a tűzijáték nem gyullad be, ne próbálkozzunk az újra­indítással, mert bármikor felrobbanhat. Inkább alaposan locsoljuk le vízzel.
• Ne robbantsunk petárdát edény belsejében. Ha valaki illegális tűzijátékot használ, hívjuk a rendőrséget.

Tűzoltó készülékek

Sok háztartásban található egy-egy kisebb tűzoltó készülék, azonban vészhelyzetben mit sem ér, ha nem tudjuk, hogyan kell használni. A megfelelő tűzoltó készülék kiválasztásához el kell ol­vasni a használati utasí­tást, és át kell gondol­ni a következőket:

Típus

Az Or­szágos Tűzvé­delmi Szabályzat előírása szerint a létesítmé­nyekben az ott keletkező tűz oltására alkalmas tűzoltó készüléket kell elhelyezni. A megfelelő tűzoltó készülék kiválasztásához az éghető anyag fizikai és égési jellemzői alapján meghatározott tűzosztályok nyújtanak eligazítást:

A tűz-osztály – olyan szilárd, általában szerves eredetű anyagok tüze, amelyek lángolás és/vagy parázslás kíséretében égnek (pl. fa, papír, szén, szalma). B tűzosztály – folyé­kony, vagy cseppfolyós szilárd anyagok tüze. C tűzosztály – éghető gázok tüze. D tűzosztály – fémek, fémötvözetek tüze. (A nem megfelelő tűzoltó készülék hasz­nálata nagyon veszélyes lehet. Otthonra a többcélú készülék a legjobb.

Méret

A tűzoltó készülék könnyen kezelhető méretű legyen. A kicsi, 2,5 kg-os modell a legtöbb esetben elegendő. A kis készülékek 10, a nagyobbak 25 másodperc alatt ürülnek ki.

Tartalom

A legtöbb készülék, ammónium-foszfát-tartalmú porral vagy habbal oltja el a tüzet. Ezt nehéz felta­karítani, és tönkrete­heti az elektromos be­rendezéseket, például a számítógépet. Ezért ahol ilyen berendezések vannak, ott halonnal vagy szén-dioxiddal ol­tó készülékeket alkalmaznak. A konyhai készülékek gyakran tartalmaznak szódabikarbónát az égő zsiradékok ellen. (Meg­jegyzés: Az égő zsiradékokat nem mindig a tűzoltó készülékkel a legjobb eloltani.)

Felkészültünk a tűzoltásra?

A tűzoltó készülékeket megfelelően helyez­zük el otthonunkban és a lakóházakban. Te­gyünk legalább egyet minden emeletre, bele­értve a pincét is. (Az ésszerű szabály az, hogy 12 m-nél ne kelljen többet menni, hogy kéz­be kapjunk egyet.) A készülékeket gyerme­kektől távol kell tartani, a menekülési útvonal közelében, és minden hőforrástól távol.

Havonta ellenőrizzük a nyomásmérőket, és cseréljük ki vagy töltsük újra azokat a készülékeket, amelyekben leesett a nyomás. (A nem újratölthető tűzoltó készülékek 12 évnél hosszabb idő után már nem biztos, hogy megfelelően működnek.) Ne feledjük, hogy a megfelelő házi tűzbiztonsági rendszer nem csak a tűzoltó készülékeken alapul – hozzá tartoznak a működőképes füstjelzők és a ház minden lakója számára ismert mene­külési útvonalak.

A tűzoltó készülék helyes használata

Minden felnőttnek tudnia kell a tűzoltó készüléket használni. Tűz esetén nincs idő a használati utasítást olvasgatni:

• Húzzuk ki a biztonsági szeget, és álljunk 1,8-3 m távolságra a lángoktól.
• Célozzunk alacsonyan, a tűz aljára.
• Nyomjuk meg a fogantyút vagy az emelőkart.
• Hogy mindenhová jusson a tüzet elfojtó anyagból, mozgassuk a tűzoltó készüléket jobbra-balra.

A legfontosabb: soha ne fordítsunk hátat a tűznek, még ha „látszólag el is aludt, mivel ismét lángra kaphat.

Nincs annál kellemesebb, mint forró nyári napon belecsobbanni az úszómedence hűs vizébe. Ráadásul az úszás test­mozgásnak sem utolsó. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a medence tisztaságát vegyszerekkel tartják fenn, és kisgyermekek esetén komoly veszélyt jelent a vízbe fúlás.

Kényes egyensúly

Az úszómedencék vizét többnyire klórral ke­zelik, hogy csíramentesek maradjanak. A klór a mikroorganizmusokhoz kötődve elpusztítja azokat. Ha a fertőtlenítőszer jól végzi a dol­gát, a víz tiszta és szinte szagtalan. Ha a klór­szag túl erős, az rossz pH-értékre utal. A víz pH-értékének 7,4 és 7,6 között kell lennie ahhoz, hogy a klór hatékonyan működhes­sen. Ha az érték magasabb, a klór veszít fer­tőtlenítő hatásából, ha alacsonyabb, a klór hamarabb elbomlik. A pH-érték eltolódását jelzi, ha a víz zöldes árnyalatú, ha a medence falán vízkőlerakódás látható, vagy ha a víz csípi a szemünket és irritálja a bőrünket.

Az úszómedencék tisztán tartásához hasz­nált vegyszereket és eszközöket az egészségügyi hatóságok szigorúan ellenőrzik. Ha saját medencénk van, a vegyszerek használatakor nagyon pontosan tartsuk be a használati útmutatóban leírtakat, de az alábbiakat is.

A szűrőt annyi ideig működtessük – általában 12 órán át -, hogy a medence teljes víztérfogatát kétszer átforgassa.

Figyeljünk a továbbiakra is:

• Ha új a medence, naponta teszteljük a vi­zet, míg ki nem ismerjük a medence jel­lemzőit. Ezután a tesztelés gyakorisága attól függ, hányan használják a medencét, hol helyezkedik el (a falevelek megváltoz­tatják a pH-egyensúlyt), és milyen meleg van (hőségben a klór hamar elpárolog).
• Havonta egyszer vegyünk vízmintát, és vigyük el pontos elemzésre.
• A klórszintnek 1 és 3 ppm (milliomod­rész) között kell lennie. Ha ki akarjuk számítani, hány liter víz van egy téglalap alakú medencében, szorozzuk össze a cm-ben mért hosszát, szélességét és átlagos vízmélységét, és az így kapott értéket osszuk el 1000-rel. Kör alakú medence ese­tén először számítsuk ki annak felületét (a cm-ben számított sugarát emeljük négy­zetre, és szorozzuk meg 3,14-gyel), majd ezt szorozzuk meg az átlagos vízmélység­gel, és a kapott értéket osszuk el 1000-rel.
• Klór helyett használhatunk brómot is, amely kíméletesebb, de ugyanolyan haté­kony. Ha szeretnénk jelentősen csökken­teni a vegyszerfelhasználást, szerezzünk be egy ózonizálóberendezést – de készüljünk fel rá, hogy ez nem olcsó mulatság.

A medence szabályai

A medence használata előtt zuhanyozzon le. A fertőtlenítőszer sokkal hatékonyabb, ha hatását nem gátolják a bőrre kent krémek, napozószerek és más szennyeződések. A zuhanyozás alapos, szappanos mosakodást jelentsen; egy gyors öblítés nem elég. A kis­gyerekekre, ha nem szobatiszták, adjunk víz­záró műanyagnadrágot. Fürdés előtt küldjük vécére a gyerekeket, és ezt a fürdőzés közben is tegyük meg rendszeres időközönként. Ne engedjünk fürödni olyan gyermeket, aki­nek az elmúlt két hétben hasmenése volt.

A száraz vegytisztítás előnye, hogy az öltönyök, gyapjú­holmik és kényes selyemruhák tisz­tán, vasaltan érkeznek vissza, nem fakulnak ki és nem mennek össze. Vannak azonban árnyoldalai is: a vegytisztítás folyamán mérgező vegyszereket alkalmaznak, ami egészségügyi veszélyeket rejt nem­csak az ügyfelek és az alkalmazot­tak, hanem a tisztítók fölött vagy szomszédságában lakók számára is.

A vegytisztítás piszkos munka

A folyamat valójában nem „száraz”, csak abban az értelemben, hogy na­gyon kevés vizet használnak hozzá. A ruhákat folyékony vegyszeres ol­datba merítik, amely kioldja a folto­kat anélkül, hogy felszívódna a szö­vetbe. Elterjedt vegytisztító anyag a triklór-etilén, a benzol és a formal­dehid, de leginkább egy szénhidro­gén származék, a perklór-etilén. Ez utóbbi anyagról korábban feltételezték, hogy rákkel­tő is lehet. Egyéb hatásai közé tartozik, hogy izgatja a bőrt, a szemet és az orrmellékürege­ket, fejfájást, szédülést és hányingert okoz­hat. Tartós belélegzése károsíthatja a közpon­ti idegrendszert, a májat, valamint a vesét.

Hogyan óvjuk magunkat?

A vegyszerrel való érintkezés minimali­zálása érdekében vegyük le a nylonzsákot a frissen tisztított ruháról, és néhány órára akasszuk ki a szabad levegőre vagy egy jól szellőző helyiségbe (ne a zsúfolt gardróbba vagy a hálószobába). Ha a tisztítóból rend­szeresen különösen erős vegyszerszagot árasztva jönnek vissza a ruhák, akkor keres­sünk másik vegytisztítót.

Kevesebbet tisztíttassunk

Az alábbi hasznos tippek segítségével csök­kenthetjük a tisztítandó ruhák mennyiségét és a velük járó egészségügyi kockázatokat.

Csak azokat a ruhákat tisztíttassuk, ame­lyek ezt kifejezetten igénylik. Ha lehet, válasszuk inkább a kímélő kézi mosást. Az öltönyök rendszeres kikefélésével és vasalásával elérhetjük, hogy ritkábban kelljen tisztíttatni őket.

Vásároljunk inkább otthoni mosással tisz­títható ruhákat.

A perklór-etilén

Aki vegytisztító közelében él vagy vegytisztítóban dolgozik, jobban ki van téve a mérge­ző anyagoknak. Az olyan lakóépületekben, ahol vegytisztító működik, valószínűleg ma­gasabb a levegő perklór-etilén-szintje. Bár az EU-ban és hazánkban is a vizsgálatok ered­ményeként törölték a perklór-etilént a rák-

Egészségünk érdekében naponta 6-8 po­hár vizet kell meginnunk. Kérdés azon­ban, hogy a csapvíz egészséges-e.

A csapvíz minősége országonként és vidé­kenként változik

Magyarországon az előírá­sok megfelelnek az EU irányelveinek, azon­ban jelenleg csak a lakosság 58%-a él olyan településen, ahol az ivóvíz minősége megfelel az új közösségi előírásoknak. Az irányelvek 12 csoportba sorolják a fő szennyező anyago­kat, és meghatározzák a megengedett határ­értékeket. A legtöbb településen klórozzák a vezetékes vizet, hogy elpusztítsák az ártalmas mikroorganizmusokat, és van, ahol fluort ad­nak a vízhez a fogszuvasodás megelőzésére (e módszert hazánkban nem alkalmazzák).

Bármely vízvezetékrendszer könnyen szennyeződhet, ha veszélyes hulladékokból, a környező gazdaságokból vagy az emésztő-gödrökből vegyi anyagok szivárognak bele. Egy gyakran használt gyomirtó szer, a 2,4-D egyetlen grammja 10 millió liter vizet tehet ihatatlanná.

Lehetséges szennyezések

A vezetékes víznek két fő forrása van: a fel­szín alatti (kutak), és a felszíni vizek (tavak, folyók, víztározók). Magyarországon, ahol a vezetékes ivóvíz a lakosság 98%-a számára biztosított, alapvetően a felszín alatti vízkész­letek szolgálnak az ivóvízellátás alapjául. A szennyvízelvezetés és -tisztítás terén a hely­zet ennél rosszabb, és csak jövőbeli célki­tűzés, hogy a lakosság 65-67%-a éljen köz­csatornába bekötött lakásokban. Jelenleg a csatornázott településekről elfolyó szenny­víznek csak 45%-át tisztítják.

Ez jóval rosszabb arány, mint mondjuk Kanadában (57%), az USA-ban (74%), Németországban (86,5%) vagy Svédországban (99%). Az ivóvíz klórozással való fertőtlenítése nem azonos a tisztítással. A klórozás nem pusztítja el pl. a Cryptosporidium parvum nevű élősködőt, amely – ha kis számban is -szinte minden felszíni vízben megtalálható. Nagy mennyiségben emésztési panaszokat és meghűlésszerű tüneteket okozhat.

Szintén ártalmasak az alábbi szennyező anyagok is:

• Klór. Paradox módon a víz tisztítására használt klór olyan vegyi mellékterméke­ket hoz létre, amelyek maguk is ártalma­sak. A vízszolgáltatók maguk szabályozzák klórfelhasználásukat. Előfordulhat, hogy nagyobb esőzések után a vízmű különö­sen nagy adag klórt ad a vízhez, hogy a megáradó emésztőgödrökből a vízbe kerülő ártalmas anyagok biztosan meg­semmisüljenek. Amikor a klór a vízbe hulló és ott lebomló levelekkel, gallyakkal és egyéb növényi anyagokkal érintkezik, trihalometánok (THM-ek) képződhetnek, amelyek nagy koncentrációban, hosszabb idő alatt húgyhólyag- vagy vastagbélrákot okozhatnak. A klórozás előnyei azonban jóval meghaladják az esetleges THM-ek jelentette egészségügyi kockázatokat.
• Nitrátok. A nitrátok főleg a mezőgazdasági területek településein okoznak gondot, ahol elsősorban a földeken használt műtrágyák­ból, ill. állati és emberi eredetű szennyvi­zekből kerülnek az ivóvízbe. Ha sok nitrát kerül a szervezetünkbe, az csökkenti a vér oxigénszállító kapacitását. A nitrát különö­sen veszélyes a csecsemőkre.
• Ólom. Ez a mérgező ásványi anyag a ve­sét, az idegeket és az agyat károsítja, s fő­ként a magzatokra, a csecsemőkre és a kisgyermekekre nézve veszélyes. Egyetlen g ólom 20 000 1 vizet tehet ihatatlanná. Ma már nem használnak ólom vízvezeték­csöveket, ám mivel az anyag a korábbi csövekből, a forrasztott kötésekből, sőt a csaptelepekben használt ötvözetekből is a vízbe kerülhet, gondot jelenthet. A veze­tékben lévő esetleges ólomszennyezés el­távolításához folyassuk a csapot pár percig minden reggel, ill. mielőtt innánk belőle.

Kút-kutatás

Ha saját kutunkból nyerjük ivóvizünket, an­nak biztonságosságáról magunknak kell gon­doskodnunk. Ne használjunk peszticideket és műtrágyákat a kút környékén (ez a szomszé­dok kútjaira is érvényes). Rendszeresen ellenőrizzük a szivattyúkat és a csőrendszert, és ha a vízminőség megváltozik, járjunk utá­na, mi az oka.

A vízminőség ellenőrzését leg­jobb a tavaszi hóolvadás után, ill. nyár végén elvégezni, amikor a vízszint a legalacsonyabb. A helyi közegészségügyi hatóságnál kérhe­tünk tanácsot a mintavétellel és a teszteléssel kapcsolatosan. A kutakat évente egy-két al­kalommal fertőtleníteni kell hipóval vagy hipokloritgranulátummal.