Magasépítészet - 29. oldal

Az iparosított építési technológiák kialakulásával és elterjedésével az épületek szinte minden szerkezetére igyekeztek olyan megoldásokat alkalmazni, amelyek minél hatékonyabb és gyorsabb építést tettek lehetővé.

Az iparosított építési technológiáknál a belső térelválasztó falak különböző kialakítású, üzemben készített, előre gyártott nagyméretű válaszfalelemekből (pallókból) vagy teljes méretű válaszfalakból (panelokból) készültek.

Nagyméretű válaszfalelemekből (pallókból) készült válaszfalak

Hazánkban az 1970-es években jelentek meg azok korszerűnek tekintett válaszfal-rendszerek, amelyek nagyméretű, de kis tömegű válaszfalelemekből, szerelt technológiával kialakított falszerkezeteket tartalmaztak. Az alábbiakban az ilyen válaszfal-rendszerek két típusát, a rácsbetétes gipszlapokból (RGL) és az üreges gipszperlit pallókból (ÜGP) épített válaszfalakat tárgyaljuk. Ezek a válaszfal-rendszerek nem terjedtek el széles körben, ma már egyáltalán nem alkalmazzák őket (az elemeket nem gyártják), de épületfelújítások, átalakítások, bontások során találkozhatunk velük.

RGL lapok és válaszfalak

Az RGL-lapok könnyű polisztirol magbetétből és az ezt körülvevő gipsz burkolati kéregrétegből állnak. A gipsz burkolati réteget a magbetéten keresztül gipszcsapok fogják össze. A minden csatlakozó oldalán horonyeresztékes elemek hossza 100 cm, magassága 50 cm, a kialakítható falvastagság 8 és 10 cm volt. Az ezekből készült válaszfalak közösségi, lakó- stb. épületeknél egyaránt alkalmazhatóak voltak.

Az RGL válaszfalakat gyorsan és egyszerűen lehetett megépíteni. A kötési szabályoknak megfelelően rétegenkénti feles eltolással készültek. A vízszintes horonyeresztékes csatlakozást ragasztó gipszhabarccsal, míg a függőleges horonyeresztékes csatlakozást szárazon lehetett illeszteni.

Főfalhoz történő kapcsolódásnál az elemek az eresztékes oldalukkal érintőlegesen is, míg a hornyolt oldaluk 5 mm-es gipszhabarcs hézaggal csatlakozhattak. A vágott szélű elemek legalább 12 mm gipszhabarcs hézaggal illeszkedhettek a főfalakhoz.

Az RGL válaszfalak építése során a legfelső réteg és a födém alsó síkja között 2-3 cm távolságot kellett hagyni. A falat ideiglenesen a födémhez ékelték, majd a hézagot gipszhabarccsal töltötték ki. A gipszhabarcs kötése után az ékeket eltávolították.

A falsarkok kialakítása hagyományos módon történt. A kapcsolódó falak rétegeit felváltva vezették a falsarkokba. Az elemeket úgy építették be, hogy az eresztékek nem értek túl a fal síkján, a hornyokat, hézagokat gipszhabarccsal kenték ki. A pozitív élek mentén élvédő profilt helyeztek el. A darabelemek vágott oldalán, a megfelelő csatlakozás érdekében a hornyot vagy eresztéket faragással kellett a helyszínen kialakítani.

6.31. ábra RGL válaszfallap

6.32. ábra RGL válaszfal csatlakozása főfalhoz

6.33. ábra RGL válaszfal csatlakozása födémhez

6.34. ábra RGL válaszfal falsarok kialakítása

6.35. ábra ÜGP válaszfal-palló

6.36. ábra ÜGP válaszfal csatlakozása főfalhoz

6.37. ábra ÜGP válaszfal csatlakozása födémhez

A falszerkezet elkészítése után a csatlakozásoknál és az elemek függőleges illeszkedésénél lévő hézagokat gipszhabarccsal kenték ki. Ezt követően a kész felület nem igényelt vakolatot, (esetleges glettelés után) egyből festhető, tapétázható, burkolható volt.

ÜGP lapok és válaszfalak

Az ÜGP válaszfal-elemek gipsz és duzzasztott perlit keverékéből készült nagyméretű körüreges pallók. A horonyeresztékes elemek névleges szélessége 60 cm, hossza (magassága) 250-300 cm (5 cm-es lépcsőben változhat). A kialakítható falvastagság 6 és 8 cm.

Az ÜGP válaszfalak felhasználása több szempontból korlátozott volt. Az emeletmagas elemek például 3,05 m belmagasság felett nem építhetők be. Fokozott statikai, akusztikai követelmények esetén nem alkalmazható.

Az ÜGP válaszfalakat egyszerűen meg lehetett építeni: a függőleges helyzetű pallókat szorosan egymás mellé kellett helyezni. A megfelelő kapcsolatot a horonyeresztékes illeszkedés biztosította. A pallók darabolhatok, könnyen fűrészelhetők, 30 cm-nél keskenyebb darabelemet azonban nem lehetett alkalmazni. A falnyílások helyeit az építés helyszínén alakították ki.

Az ÜGP válaszfalak főfalhoz kapcsolódása egyszerű ütköztetéssel és gipszhabarcs kikenésével történt. A válaszfalak fém vezetősínnel kapcsolódtak a födémekhez. A födém alsó síkjához a válaszfal vonalában fém U profil vezetősínt rögzítettek a födémhez: ebbe illesztették be a pallókat. A vezetősínen belüli, palló feletti üreget rugalmas anyaggal töltötték ki. A fal elkészülte után a függőleges hézagokat gipszhabarccsal kenték ki. Ezután (esetleges glettelés után) a kész felület vakolás nélkül közvetlenül festhető, tapétázható volt.

Panelos válaszfalak

A panelos technológiával épített épületeknél a belső terek elválasztására – a panelos építési rendszer részeként – az adott modulrendszerhez igazodó nagyméretű előre gyártott vasbeton válaszfal-panelokat alkalmaztak.

A monolit válaszfalak az építés helyszínén öntött technológiával készülő falszerkezetek. Anyaguk szerint két fajtát különböztetünk meg: a vasbeton és a rabic (gipsz és cementrabic) válaszfalakat.

Vasbeton monolit válaszfalak

A helyszínen készülő vasbeton válaszfalak építése lényegében megegyezik a korábban már bemutatott, öntött vasbeton teherhordó falak készítésével. Az alkalmazott falvastagság általában 6-12 cm.

A válaszfal tervezett helyén teljes fal méretű, kétoldali hagyományos- vagy korszerű zsaluzatot készítenek. A mai gyakorlatban általában a korszerű nagytáblás fém zsaluzatokat alkalmazzák. A zsaluzat között kell elhelyezni az adott falnak megfelelő vasalást.

A vasalás a falvastagságtól függően általában a falszerkezet középső vonalában (tengelyében) elhelyezett, egy rétegű, hálós vasalás. Ezen kívül kialakítható egyoldali és kettős vasalás is. A vasbeton válaszfalak vasalását a kapcsolódó teherhordó szerkezetekbe (főfalakba, pillérekbe, gerendákba, födémekbe) kell bekötni. A bekötés általában acéltüskékkel történik, ezeket a teherhordó szerkezetekbe előre be kell építeni.

Az önhordó válaszfalak vasalása egyedi kialakítású, csak a függőleges teherhordó szerkezetekbe vannak bekötve. A válaszfalba kerülő falnyílások helyeit a zsaluzatban előre kirekesztik, és a vasalást is a nyílásokhoz igazodva alakítják ki. A betonozást lehetőleg egyidejűleg kell végezni. A beton kötése és a zsaluzat elbontása után a kész falfelület nem igényel vakolást, (esetleges glettelés után) festhető, tapétázható, burkolható.

6.27. ábra Monolit vasbeton válaszfal vasalásának elhelyezkedése

A monolit vasbeton válaszfalaknak számos előnye és hátránya van. Nagy szilárdságú, tűz- és betörésbiztos szerkezetek, melyek ellenállnak a mechanikai igénybevételeknek és a nedvességhatásoknak (pára). Ugyanakkor nagy tömegű szerkezetek, hőszigetelő képességük elenyésző. Igen nehezen véshetők, nem szegezhetők, és falba süllyesztett vezetékek, kábelek elhelyezésére nem alkalmasak. Kivitelezésük más válaszfalakhoz viszonyítva költséges.

Hol alkalmazzák?

A tulajdonságaikból adódóan a monolit vasbeton válaszfalakat elsősorban liftaknák, lépcsőházi falak, tűz- és betörésbiztos helységek (pénzintézetek) falaiként alkalmazzák.

Rabic válaszfalak

A rabic válaszfalak általában 5-10 cm vastagságban készülő, szintén a teherhordó szerkezetekhez erősítve. Elsősorban belsőépítészeti megfontolások miatt, íves vagy egyéb torz felületű falak építéséhez, burkolásokhoz alkalmazzák. (Régebben sík válaszfalak is készültek.) A rabic válaszfalak építése sok tekintetben eltér a vasbeton válaszfalakétól.

A válaszfal tervezett helyén a teherhordó szerkezetekhez erősített, 08 mm-es betonvasakból álló keretet készítenek. A keretvashoz ritka kiosztású (40×40 cm), 05-6-mm-es köracélokból álló hálós vasalást rögzítenek. Erre a hálós vasalásra erősítik a sűrű kiosztású (2×2 cm) 01,5 mm-es rabichálót. Ezek együttesen alkotják a rabic válaszfalak hordozó rétegét. Önhordó válaszfalak esetén a függőleges teherhordó szerkezetekhez (főfalhoz, pillérhez) erősített ferde vasakkal függesztik fel a hordozóréteget, így az a vízszintes teherhordó szerkezetekhez nem kapcsolódik.

6.28. ábra Rabic válaszfal hordozórétege (vasalása)

A hordozóréteg kialakítása után a fal egyik oldalán teljes felületű zsaluzatot készítenek, a másik oldalról pedig kézzel vagy géppel felhordják a rabichabarcsot. A kézi felhordás során kőműves serpenyővel csapják fel a rabichabarcsot, míg a gépi felhordásnál nagy nyomással egyenletesen fellövik a zsaluzatra, illetve a hordozórétegre. A rabichabarcs felhordása után elsimítják a felületet, majd a megkötés után elbontják a zsaluzatot, és a válaszfal mindkét oldalát bevakolják.

6.29. ábra Önhordó rabic válaszfal vasalása

Anyaga alapján a rabichabarcs lehet gipszrabic habarcs vagy cementrabic habarcs. A gipszrabicot gipsz, mész, homok és enyv keveréke alkotja. (Az enyv a kötési idő meghosszabbítása miatt szükséges.) A gipsz a vasat kémiailag roncsolja (rozsdásodás), ezért gipszrabic esetén csak horganyzott vasakból készíthető a hordozóréteg. A cementrabicot cement, homok és egyéb finom, könnyű adalékanyag (pl. salak) keveréke alkotja. A könnyű adalékanyag a falszerkezet tömegének csökkentése miatt szükséges.

A rabic válaszfalak rugalmas szerkezetek, könnyen megmunkálhatok, véshetők, szegezhetők. A nagy szaktudást igénylő és költséges kivitelezés miatt azonban viszonylag ritkán alkalmazzák.

A kézi falazóelemekből készülő válaszfalak közé tartoznak:

• a kisméretű tömör téglából,
• a magasított és kettősméretű téglából,
• a soklyukú és üreges válaszfallapokból,
• a vázkerámia válaszfallapokból,
• a könnyűbeton válaszfallapokból és
• a gipsz válaszfallapokból falazással épített válaszfalak.

Kisméretű téglából készülő válaszfalak

Kisméretű tömör téglából éltégla és féltégla vastag válaszfalak készíthetők. Az éltégla (6,5 cm) vastag falat szabályos kötéssel, egymástól fél téglával eltolt állóhézagokkal készítik. A fal minden második sorába lágyhuzalt kell elhelyezni. A huzalt kampósfejű szeggel a főfalakhoz, valamint a válaszfalban elhelyezett tokszerkezethez kell erősíteni. Az éltégla vastag falak különleges merevítő kötéssel is készülhetnek. Ebben az esetben az acél- és lágyhuzal betétek elmaradnak, mert a megfelelő merevséget a kötés biztosítja.

Az ily módon készített falat a Z formájú téglakötés miatt Z falnak vagy más néven katonafalnak nevezik. A katonafalat elsősorban olyan helyen alkalmazzák, ahol nyílászáró szerkezeteket nem helyeznek el, mert a nyílás egyébként megbontja a falkötési rendszerét. Az éltégla vastag falakat min. Hf 5-mc minőségű habarcsba szabad rakni.

6.1. ábra Éltégla vastag válaszfal

6.2. ábra Éltégla vastag Z fal (katonafal

6.3. ábra Éltégla vastag válaszfal födémhez ékelése

A válaszfal legfelső sorában téglából faragott ellenékekkel a falat a födémhez kell ékelni. így biztosítható a falszerkezet megfelelő merevsége. A kiékelés előtt az ék alakú téglák egymással érintkező (vágott) felületeit habarcskenéssel kell ellátni, hogy azok teljes felületükön egymáshoz szoruljanak. A falsarkokat és kereszteződéseket a hagyományos kötési szabályoknak megfelelően a sorok váltakozó átvezetésével alakítják ki. A válaszfalban kialakított nyílások 1,00 m-es nyílásközig teherhárító boltövvel, 1,00 m feletti nyílásköz vasbeton gerendával hidalható át.

Az éltégla vastag fal szilárdsága és merevsége szakszerű készítés mellett megfelelő, szerelvények rögzítésére azonban nem alkalmas. Az éltégla vastag falakat elsősorban egyszerűbb kivitelű épületeknél, nyílások, gépészeti szerelések és szerelvények nélküli válaszfalak esetén alkalmazzák.

A féltégla vastag falat kisméretű tömör téglából, magasított és kettősméretű téglából a hagyományos téglakötés szabályai szerint építik. A csak futósorokból álló fal állóhézagai egymáshoz képest fél téglával el vannak tolva. A fal alá, a födémbe megfelelő teherbírású gerendát kell elhelyezni, illetve a legalsó szinten külön alapot kell készíteni.

A féltégla vastag válaszfalak minden második rétegét csorbázattal kell a teherhordó falszerkezetekbe kötni. Természetesen ez a kisméretű téglából készült teherhordó falak esetében jelent kedvező megoldást.

6.4. ábra Éltégla vastag válaszfal falsarok-kialakítása

6.5. ábra Féltégla vastag válaszfal

6.6. ábra Féltégla vastag válaszfal bekötése teherhordó falba

6.7. ábra Féltégla vastag válaszfal födémhez ékelése

A megfelelő merevség biztosítása érdekében a falat a legfelső rétegben elhelyezett kettős, faragott (vágott) téglaékekkel kell a födémhez csatlakoztatni. A falsarkok és kereszteződések kialakítása szintén hagyományos módon az egyes téglarétegek váltott átvezetésével történik. A falak építéséhez min. Hf 5-mc minőségű habarcsot kell alkalmazni.

A féltégla vastag válaszfalba kialakított nyílások előre gyártott vagy monolit vasbeton gerendákkal hidalhatok át, de 1,20 m nyílásközig egyenes boltövet is lehet alkalmazni. Féltégla vastag falak készíthetők magasított és kettősméretű téglából is, kialakításuk lényegében megegyezik a fent leírtakkal.

A kisméretű téglából készülő válaszfalak hátránya, hogy a vastagságukhoz képest jelentős a tömegük, kedvezőtlen épületfizikai tulajdonságokkal rendelkeznek és a kivitelezésük időigényes. Ebből adódóan felhasználásuk ma már csak azokra a válaszfalakra korlátozódik, amelyek esetében nincsenek szigorú követelmények (pl. pincetér válaszfalai).

Soklyukú és üreges égetett agyag válaszfallapokból épített válaszfalak

A kisméretű tégla válaszfalaknál korszerűbb megoldást jelentett a soklyukú és üreges égetett agyag válaszfallapok alkalmazása. Segítségükkel a válaszfalak könnyebbek és gyorsabban kivitelezhetők lettek az üregeknek köszönhetően, pedig jobb épületfizikái tulajdonságokkal rendelkeztek.

A soklyukú és üreges égetett agyag válaszfallapok magassága 20 cm, hosszúságuk 40 cm. A falvastagság 6, ill. 10 cm. Az elemek megfelelő kapcsolatát a vízszintes horonyeresztékes kialakítás biztosítja. A különböző üregek vízszintesen helyezkednek el a válaszfallapokban. Felületüket a jobb vakolattartás érdekében vízszintes rovátkolással látták el.

6.8. ábra Féltégla vastag válaszfal falsarok kialakítása

6.9. ábra Soklyukú és üreges égetett agyag válaszfallapok

A válaszfallapokat – a horonyeresztékes kapcsolat ellenére – falazóhabarcsba rakva, szabályos kötésben, rétegenkénti feles eltolással kell falazni és a födémhez ékelni. Ez a legfelső sorba beépített, ék alakúra vágott dupla elemekkel (kettős ékkel) biztosítható. Az ékelés mellett a falazat megfelelő merevségének érdekében minden vízszintes hézagba (fekvőhézagba) lágyvas huzalt kell helyezni (02,8 mm).

Ezeket megfeszítve a teherhordó falakhoz és a válaszfalba beépített ajtótokhoz kell erősíteni. A falsarkoknál a huzalokat vagy a csatlakozó válaszfallapon áthajtva feszítik meg, vagy pedig sarkokon elhelyezett függőleges betonvasakhoz kell erősíteni.

A soklyukú és üreges válaszfallapok hosszú ideig (a 80-as évek végéig) a válaszfalak építésére használt, legelterjedtebb falazóelemek voltak. A mai követelményeknek azonban már kevésbé felelnek meg, ezért alkalmazásuk egyre ritkább.

Vázkerámia válaszfallapokból épített válaszfalak

A korszerűtlenné vált soklyukú és üreges égetett agyag válaszfallapokat felváltották a sokkal kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező vázkerámia válaszfallapok. Ezek valamely komplett építési rendszer részeként – kialakításukban és méretükben – a teherhordó falszerkezetek építésére alkalmas vázkerámia falazóblokkokhoz igazodnak.

A leggyakrabban alkalmazott nútféderes vázkerámia válaszfalelemek hosszúsága 50 cm, magasságuk 23,8 cm (1,2 cm vízszintes habarcshézaggal kiegészülve a 25 cm-es magassági modulhoz igazodik). A csiszolt vázkerámia válaszfalelemek magassága 249 mm, szintén igazodik a főfali elemekhez. A lapok felülete rovátkolt a jobb vakolattartás érdekében. Elemtípustól függően 10, 12 és 20 cm vastag válaszfalak építhetők.

6.10. ábra Vázkerámia válaszfallapok

6.11/a. ábra Válaszfal és ajtótok kapcsolata

6.11/b. ábra Válaszfal és teherhordó fal (főfal) kapcsolata

A vázkerámia válaszfallapokból készülő falakat szintén ki kell ékelni a födémhez. Ez is a megfelelő merevség miatt szükséges. Az ékelés a felső rétegbe épített, ék alakúra vágott válaszfallapokkal történik.

A falsarkokat a már ismert, hagyományos módon kell kialakítani, a kapcsolódó falak rétegeit felváltva kell a falsarokba vezetni. A falsíkból kinyúló eresztékeket le kell ütni, a hornyokat pedig habarccsal kell kitölteni.

A vázkerámia válaszfalakat is szabályos kötésben, rétegenkénti feles eltolással kell falazni. Darabelemeket csak ott alkalmazhatók, ahol azt a kötés helyes kialakítása ezt szükségessé teszi. A falazáshoz legalább Hf 5-mc minőségű habarcsot kell használni. Csiszolt elemekből készülő falak esetén a rendszerhez tartózó szárazkeverékből készített ragasztót kell használni.

A falszerkezet merevsége a minden (vagy minden második) vízszintes hézagba beépített lágyvas huzallal biztosítható. Ezeket a teherhordó falszerkezethez és a válaszfalba kerülő tokszerkezethez 75 mm-es rabicszeggel rögzítik, vagy a falba tüskékkel befogott függőleges köracél pálcára hurkolják.

6.12. ábra Vázkerámia válaszfal födémhez ékelése

A fekvőhézagokba futó merevítő lágyhuzalok kétféle módon feszíthetők meg a sarkok mentén. Az egyik esetben a lágyhuzalokat a falsarok éle mellett kétoldalt függőlegesen elhelyezett, 5-10 mm átmérőjű köracél pálcákhoz kell kötni. A másik megoldásnál a lágyhuzalt a keresztező válaszfallap külső oldalán felhajtják, majd visszafordítják, és megfeszítve a következő sor fekvőhézagába vezetik.

Vastagabb, teherhordó fal végéhez két oldalról merőlegesen csatlakozó válaszfal kétféle szerkezeti megoldással alakítható ki. Amennyiben lehet, törekedni kell arra, hogy a válaszfal a teherhordó fal vége előtt átvezetve épüljön meg. Ha ez a megoldás nem alkalmazható, akkor a főfalhoz két oldalról csatlakozó válaszfalak és a főfal közötti hézag elé rabichálót kell helyezni, hogy a vakolaton ne keletkezzen repedés.

A 6 cm vastag vázkerámia válaszfalak nem véshetők, az ilyen falakra szerelvények nem rögzíthetők. A vázkerámia válaszfalak alkalmazása napjainkban igen elterjedt. Könnyen és gyorsan kivitelezhetők, méretrendjük a vázkerámia falazóblokkokhoz illeszkedik.

6.13. ábra Vázkerámia válaszfal falsarok kialakítása

6.14. ábra Vázkerámia válaszfal és főfal falvég-csatlakozása

Könnyűbeton válaszfallapokból épített válaszfalak

A teherhordó falazatok építéséhez alkalmazható könnyűbeton kézi falazó elemekhez hasonlóan a válaszfalak esetében is többféle anyagszerkezetű könnyűbeton válaszfallapok vannak forgalomban. Az alábbiakban a könnyűbeton válaszfallapoknak kétféle típusát, a pórusbeton és az adalékanyagos könnyűbeton válaszlapokat tárgyaljuk részletesen.

Pórusbeton válaszfallapokból készülő falak

A legelterjedtebb könnyűbeton válaszfalak pórusbeton válaszfallapokból épülnek. Ezek egy komplett építési rendszer részeként a korábban bemutatott pórusbeton kézi falazóelemekhez igazodnak. Az elemek teljesen homogén felületű, egyszerű téglatest alakú idomok, melyek hossza 60 cm, magasságuk 20 cm. A kialakítható falvastagság 10, 12,5 és 15 cm. Az elemek könnyen megmunkálhatok, vághatok, faraghatók, a felületi érdességüknek köszönhetően jó vakolattartók.

A pórusbeton válaszfalak kialakításának menete megegyezik a korábban leírtakkal. A válaszfallapokat a kötési szabályoknak megfelelően min. 12,5 cm rétegenkénti eltolássál kell falazni. Minden második fekvőhézagba egy szál 2-2,5 mm-es, megfeszített lágyvas huzalt kell elhelyezni. A válaszfalak három módon kapcsolódhatnak a főfalakhoz: csorbázattal, falhoronnyal vagy tompa ütköztetéssel.

6.15. ábra Pórus beton válaszfalak

6.16. ábra Pórus beton válaszfal és főfal csatlakozása a) csorbázattal b) falhoronnyal c) tompa ütköztetéssel

A csorbázott kapcsolat csak pórusbeton főfalak esetén alkalmazható. Ebben az esetben a csatlakozás vonalában a főfal minden második rétegébe 7-8 cm mély, a válaszfalnak megfelelő szélességű csorbázatot kell kialakítani. Ebbe kell bevezetni a válaszfal minden második rétegét. A lágyvas huzalokat a csorbázaton belül a főfal elemeihez kell rögzíteni.

A falhornyos kapcsolatnál a csatlakozás vonalában válaszfalnyi szélességű, 7-8 cm mély, teljes magasságú hornyot kell kialakítani a főfalban. A válaszfalat a horonyba vezetve kell építeni. A lágyvas huzalokat a főfal elemeibe fúrt befogó profilokkal lehet rögzíteni.

6.17. ábra Pórusbeton válaszfallapokból épített válaszfal falsarok-kialakítása

6.18. ábra Nagy lehajlása födém és pórusbeton válaszfal kapcsolata

A tompa ütköztetés esetén a válaszfalat egyszerűen a főfal mellé építik. A két falszerkezet megfelelő kapcsolatát a lágyvas huzalokat rögzítő, a főfal elemeibe fúrt befogó profilok és a minden egyes rétegben elhelyezett, szegezett perforált acélszalagok biztosítják.

A falsarkok kialakítása megegyezik a korábban bemutatottakkal. Az egymáshoz kapcsolódó falak rétegeit felváltva kell a falsarokba vezetni. A fekvőhézagokban futó lágyvas huzalokat perforált acélszalagokkal rögzítik, melyeket a sarkoknál kapcsolódó két válaszfallaphoz szegeznek.

A pórusbeton válaszfalak is általában ékeléssel kapcsolódnak a födémekhez. Nagyobb fesztávú födémek esetén azonban a födém nagyobb lehajlása miatt a válaszfal és a födém alsó síkja közötti teret PUR-habbal kell kitölteni, vagy U-vezetősín közé helyezett, más rugalmas kitöltő anyagot kell használni. A pórusbeton válaszfalak könnyen megmunkálhatok, az épületgépészeti kábelek, vezetékek elhelyezéséhez szükséges hornyok egyszerűen és gyorsan kialakíthatók.

Adalékanyagos könnyűbeton válaszfallapokból készülő válaszfalak

Az adalékanyagos könnyűbeton válaszfallapok (szintén egy komplett építési rendszer részeként) a korábban bemutatott ugyanilyen anyagú falazó elemekhez igazodnak. Ezek a válaszfallapok az eddig bemutatott elemektől eltérő kialakításúak: külső köpenyből és belső, nagyméretű üregeket megosztó bordázatból állnak.

Felülről teljesen zártak, ami megakadályozza a falazóhabarcs üregekbe jutását (teljes felületű habarcskenés). A nútféderes válaszfallapok 50 cm hosszúak, 22 cm magasságúak. A kialakítható falvastagság 10 és 12 cm. A felületi érdességüknek köszönhetően jó vakolattartók. Az elemek darabolása nem ajánlott, ezért a rendszerhez felezhető, ill. negyedelhető kiegészítő válaszfal elemek is tartoznak.

A válaszfalak hagyományos módon készülhetnek: a falazást a kötési szabályoknak megfelelően, rétegenkénti feles eltolással kell végezni. A vízszintes habarcsréteg vastagsága 1 cm. A nútféderes kapcsolódás ellenére a válaszfallapok egymáshoz illeszkedő függőleges oldalait is habarccsal kell lekenni. A falazat megfelelő merevségét ebben az esetben is lágyvas huzalokkal biztosítják, amelyek minden második réteg fekvőhézagába vannak elhelyezve és megfeszítve.

Az adalékanyagos könnyűbeton válaszfalak a főfalakhoz tompa ütköztetéssel, ill. az ugyanazon rendszer falazóelemeiből épített főfalakhoz csorbázattal kapcsolódhatnak.

6.19. ábra Adalékanyagos könnyűbeton válaszfallapok

6.20/a. ábra Válaszfal-főfal kapcsolódás tompa ütköztetéssel

6.20/b. ábra Válaszfal főfal kapcsolódás csorbázattal

A tompa ütköztetésű kapcsolat lényegében megegyezik a vázkerámia válaszfalaknál leírt kapcsolódási móddal. A két fal közötti függőleges habarcshézagba egy, a főfalba tüskékkel befogott, 5-10 mm átmérőjű függőleges köracél pálcát kell elhelyezni. A fekvőhézagokban elhelyezett lágyvas huzalok a köracél pálcához hurkolva rögzíthetők és feszíthetők meg.

A huzalokat a köracél pálca helyett a főfal elemeibe fúrt – a pórusbeton válaszfalaknál már ismertetett – befogó profilok is rögzíthetik. Mindkét változatnál a főfalak és a válaszfalak egymástól függetlenek (lényegében nincsenek összeépítve), így ez a kapcsolódási mód az eltérő anyagú és méretű elemekből készült falszerkezetek esetében is alkalmazható.

6.21. ábra Adalékanyagos könnyűbeton válaszfallapokból épített válaszfal-falsarok kötése

A csorbázott kapcsolat csak az ugyanazon rendszer falazóelemeiből épített főfalaknál alkalmazható, ha a főfal és a válaszfal rétegmagasságai megegyeznek. A csatlakozás vonalában a főfal minden második rétegébe 6-7 cm mély, a válaszfalnak megfelelő szélességű csorbázatot kell kialakítani, melyekbe bevezetik a válaszfal minden második rétegét. A lágyvas huzalokat a csorbázaton belül a főfal elemeihez kell rögzíteni. A csorbázatba vezetett rétegek első falazóelemei mindig háromnegyedes elemek, így biztosítva van a válaszfal megfelelő kötése.

A falsarkok kialakítása csak a kiegészítő elemek alkalmazásával különbözik az eddig bemutatott eljárásoktól. A megfelelő elemkötések biztosításához nem a helyszínen méretre vágott darabelemeket kell felhasználni, hanem a rendszerhez tartozó kiegészítő elemeket kell beépíteni. A fekvőhézagokban futó merevítő lágyvas huzalok a falsarok éle mellett kétoldalt elhelyezett körpálcákhoz kötve vagy a keresztező válaszfallap külső oldalán felhajtva és visszafordítva a következő sor fekvőhézagába feszíthetők és rögzíthetők.

Az adalékanyagos könnyűbeton válaszfalak is ékeléssel kapcsolódnak a födémekhez. Ezek kialakítása megegyezik a korábban leírtakkal.

Gipsz válaszfallapokból épített válaszfalak

Hazánkban már több, mint harminc éve gyártanak gipsz anyagú válaszfallapokat. Használatuk manapság – a többi elemes válaszfaltípushoz viszonyítva – kevésbé elterjedt, pedig számos kedvező tulajdonsággal rendelkeznek, melyek előnyössé teszi alkalmazásukat. Jó hő- és hangszigetelők, kiegyenlítik a helyiségek páratartalmát és szabályozzák a belső tér klímáját. A méretpontos kialakításnak és az egyenletes homogén felületnek köszönhetően nem igényelnek vakolást. Kiválóan alkalmazhatók tűzvédelmi falként. Kivitelezésük kevés szaktudással is gyors és gazdaságos.

6.22. ábra A gipsz válaszfallal

A gipsz válaszfallapok homogén felületű, nútféderes elemek, melyek hossza 66,6 cm, magassága 50 cm. A kialakítható falvastagság 8 és 10 cm. Az elemek könnyen megmunkálhatok, vághatok, faraghatók. A belőlük készülő válaszfalak építése több szempontból eltér a korábban bemutatott válaszfalak építésétől.

Az első sor kialakítása előtt a felszivárgó nedvesedés elleni szigetelő csíkot (bitumenes csupaszlemezt vagy PE-fóliát) kell elhelyezni. A gipsz válaszfallapokat a kötési szabályoknak megfelelően rétegenkénti 1/3-os eltolással, teljes (vízszintes és függőleges) felületen gipszhabarcsba rakva kell falazni. A horony-eresztékes kialakításnak köszönhetően az elemek könnyen és gyorsan egymáshoz illeszthetők. Falazás közben a darabolt elemek vágott felületét a jobb tapadás érdekében célszerű enyhén felérdesíteni.

6.23. ábra Gipsz válaszfal csatlakozása főfalhoz

6.24. ábra Gipsz válaszfal falsarok kialakítása

A 8 cm vastag válaszfallapokból merevítés nélkül max. 3,50 m magas és max. 6,00 m hosszú, a 10 cm vastag lapokból legfeljebb 4,00 m magas és 7,00 m hosszú egybefüggő falszerkezet építhető. Ennél nagyobb falméretek esetén a falszerkezetet merevíteni kell (pl. idomacélokkal).

A gipsz válaszfallapokból készülő válaszfalak bármilyen anyagú falszerkezethez csatlakoztathatók egyszerű ütköztetéssel. A két falszerkezet között hagyott 2-3 cm-es hézagot teljes egészében gipszhabarccsal vagy hanglágy anyag közbeiktatásával kell kitölteni.

A gipszlapokból készülő válaszfal és a hozzá kapcsolódó egyéb szerkezetek (falak, födémek) között – a kapcsolódó szerkezet mozgásának mértékétől függően – háromféle kapcsolat alakítható ki: merev, rugalmas és csúszó kapcsolat.

6.25. ábra Gipsz válaszfal csatlakozása födémhez

6.26. ábra Monolit vasbeton válaszfal (részlet)

A merev csatlakozás a leggyakoribb kapcsolat. Olyan esetekben alkalmazzák, amikor a szerkezetek mozgása elenyésző. A kapcsolódó hézagok teljes egészében gipszhabarccsal vannak kitöltve. Rugalmas csatlakozást alkalmaznak minden olyan esetben, amikor a szerkezetek mozgásának mértéke a hézagokba helyezett rugalmas anyagokkal még kiegyenlíthető.

Csúszó csatlakozást ritkán kell kialakítani (csak nagymértékű szerkezeti mozgások esetén). A kapcsolódó hézagoknál fémsín között vezetik a válaszfalat. A gipsz válaszfallapokból épített falsarkokat a hagyományos módon kell kialakítani, a kapcsolódó falak rétegeit felváltva kell a falsarokba vezetni. A kiálló eresztékeket le kell fűrészelni, a hornyokat pedig gipszhabarccsal kell kikenni. A pozitív élek mentén élvédő profil felhelyezése ajánlott.

A gipsz válaszfallapokból épülő válaszfalak – az eddig bemutatott elemes válaszfalakkal ellentétben – nem merevíthetők (ékelhetők) a födémhez. A legfelső sor elemei és a födém alsó síkja között 2-3 cm hézagot kell hagyni. Az enyhén ferdén vágott elemek feletti hézagot gipszhabarccsal vagy rugalmas, hanglágy tömítéssel kell kitölteni.

Falazás után a kifolyt gipszhabarcstól megtisztított kész falfelület nem igényel vakolást, (esetleges glettelés után) közvetlenül tapétázható, burkolható stb. A 10 cm vastag gipsz válaszfalak könnyen véshetők, faraghatók, kiválóan alkalmasak épületgépészeti kábelek, vezetékek falba süllyesztett elhelyezésére és szerelvények

A válaszfalak a belső teret kisebb terekre (helyiségekre) osztó, nem teherhordó, vékony (térelválasztó) falszerkezetek. A válaszfalak megépítésével alakul ki az épületen belüli funkcióknak megfelelő elrendezés, valamint létrejönnek a belső térkapcsolatok.

Válaszfalakkal szembeni követelmények

Szilárdság

A válaszfalak szilárdságával szembeni elvárásokat elsősorban az épület rendeltetésszerű használata során jelentkező hatások mértéke (pl. ütődések) határozza meg. Mivel a válaszfalak nem teherhordó szerkezetek, a terhelhetőség kevésbé fontos tényező.

Merevség

A válaszfalak vékony szerkezetek, melyeket tovább gyengítenék a különböző nyílások, áttörések, vésések stb. Ezek, valamint a használatból (pl. ajtócsapkodás) adódó igénybevételek miatt fontos, hogy a válaszfalak megfelelően merevek legyenek.

Kis önsúly

A legalsó szinten elhelyezkedő és az önhordó válaszfalakat kivéve a válaszfalak a födémeket terhelik. Minél könnyebb tehát a válaszfal, annál kisebb a födémeket érő terhelés. A nem önhordó, 1,5 KN/m-nél nagyobb terhelésű válaszfalak alá minden esetben kiváltó gerendát kell a födémbe építeni. Tervezési és kivitelezési szempontból is előnyös a minél kisebb tömegű válaszfalak alkalmazása.

Megmunkálhatóság (véshetőség, szegezhetőség, alakíthatóság)

A különböző épületgépészeti kábelek, vezetékek elhelyezéséhez könnyen véshető falszerkezetre van szükség. A szegezhetőség elsősorban lakberendezési szempontok miatt szükséges (például képek, polcok, fogasok, faliszőnyegek felerősítése). Előnyös, ha a fal anyaga olyan, hogy a felerősítésre szolgáló szegeket aránylag könnyen be lehet ütni, de a szögek nem csúsznak ki könnyen. A megmunkálhatóságot elsősorban a felhasznált építőanyagok határozzák meg.

Vakolat tartás

Követelmény, hogy a válaszfalakra kerülő vakolat később ne váljon el a felülettől. A falazóelemek többsége ezért rovátkolt felületű.

Hő- és hangszigetelő képesség

elsősorban a lakáselválasztó falak esetében jelentkező követelmény a hangszigetelés. Ezek vastagsága, rétegfelépítése eltér a többi válaszfalétól.

Gazdaságosság

Fontos, hogy a válaszfalak kialakításának költsége minél kisebb legyen. A költségeket az építésre fordított idő mennyisége, az alkalmazott technológia és az anyagszükséglet határozzák meg.

Különleges követelmények

Ide soroljuk a betörésbiztonságot, a tűzbiztonságot, a légzárást, a vízszigetelést stb., melyek általában csak a különleges rendeltetésű helyiségek válaszfalaira vonatkozó követelmények.

Válaszfalak osztályozása

Az építőiparban alkalmazott válaszfalak a teherátadás módja, a szerkezeti jelleg és az anyagok alapján osztályozhatók.

Teherátadás szempontjából a válaszfalak lehetnek:

• önhordók;
• nem önhordók.

Az önhordó válaszfalak a saját súlyukból adódó terheket közvetlenül a kapcsolódó teherhordó falszerkezetnek adják át. Az alattuk lévő szerkezetre (födémre) nem vagy csak elenyésző mértékben terhelnek. Ezek a válaszfalak beépített vasbetétekkel, ill. boltozatos kialakítással készülnek.

A nem önhordó válaszfalak teljes egészében az alattuk lévő szerkezetet (a födémet) terhelik. A válaszfalak legnagyobb része nem önhordó.

Szerkezeti jellegük szerint az alábbi válaszfalakat különböztetjük meg:

• kézi falazóelemekből készülő válaszfalak;
• monolit válaszfalak;
• előre gyártott nagyelemes válaszfalak;
• szerelt válaszfalak.

A válaszfalak a következő anyagokból épülhetnek:

• égetett agyagtégla (tömör, üreges);
• vázkerámia válaszfallap;
• könnyűbeton válaszfallap;
• vasbeton;
• gipszrabic;
• gipszkarton;
• fa, farost, gipszrost stb. építőlemezek;
• különleges anyagok (üveg, üvegtégla, fém, műanyag stb.).

A vegyes anyagú pilléreket tégla vagy kő anyagú köpeny és monolit vasbeton mag alkotja. Az ilyen pillérek előnye, hogy a bennmaradó zsaluzatként (is) funkcionáló köpenyszerkezet miatt nincs szükség külön zsaluzásra. A külső megjelenésében esztétikus (tégla vagy kő felületű) pillérek a belső vasbeton magnak köszönhetően kellően állékonyak, teherbírásuk jelentős (a keresztmetszeti méretektől, a vasalástól és a betonminőségtől függően).

Az előnyös tulajdonságok ellenére vegyes anyagú pilléreket ritkán építenek. Ennek okai elsősorban a körülményes és időigényes kivitelezés, valamint a kialakítható méretek (kötési szabályokból adódó) kötöttsége.

A téglaköpenyes vasbeton pillérek készítése szakaszosan történik. Először felfalazzák a köpenyfal alsó, 1,00-1,20 m magas szakaszát, a már kialakított üregbe (magba) elhelyezik a pillérvasalást, majd kibetonozzák. A beton „húzása” után a köpenyfal építését folytatva a következő 1,00-1,20 m magas szakaszt, végül a harmadik (általában utolsó) szakaszt készítik el az előbb leírt módon. A pillér építése során az oldalak függőlegességét folyamatosan ellenőrizni kell.

Faoszlopok

A faoszlopok felhasználása igen széleskörű. Elsősorban családi házak, kisebb mezőgazdasági építmények építése során, valamint ideiglenes építményeknél alkalmazzák. A manapság egyre népszerűbb könnyűszerkezetes épületek fa vázszerkezetének függőleges tagozatait is faoszlopok alkotják.

Szerkezeti kialakításuk alapján az alábbi faoszlopokat különböztetjük meg:

• egy elemből álló egytagú faoszlopok’,
• több elemből álló többtagú faoszlopok.

Az egytagú faoszlopok egy fából kialakított, általában négyzet vagy kör keresztmetszetű, ritkábban téglalap alaprajzú szerkezetek.

A többtagú faoszlopok gerendákból, pallókból, deszkákból, kisebb-nagyobb betétfákból tömören vagy hézagosan összeépített szerkezetek. Az elemeket ragasztással, szegezéssel vagy csavarozással kapcsolják egymáshoz. A többtagú faoszlopok előnye, hogy az elemek tervezett kialakításával és összekapcsolásával az oszlopok teherbírása és a felhasznált fa mennyisége szabályozható.

A megfelelő tartósság érdekében a faoszlopokat beépítés előtt minden esetben gombaölő szerekkel kell impregnálni. Korhadás szempontjából a faoszlopok egyik „legérzékenyebb” része az alsó, alaphoz csatlakozó vég. A faoszlopok általában beton, kő vagy tégla alapra támaszkodnak. A támaszkodási pontnak (a fa oszlop alsó síkjának) mindig a terep szintje felett kell elhelyezkednie.

A földbe süllyesztett faoszlopok terepszint alatti részei az impregnálás ellenére is gyorsan elkorhadnak, ezért ez a megoldás – bár esztétikus, de – nem ajánlott. Manapság a faoszlopokat különböző kialakítású fém csatlakozó elemekkel csatlakoztatják (támasztják) az alaphoz (aljzathoz).

Acéloszlopok

Az acéloszlopok kis keresztmetszetű, nagy teherbírású szerkezetek. Elsősorban ipari- és mezőgazdasági épületek, csarnokok építésére alkalmazzák. Az acéloszlopok többféle szempont szerint csoportosíthatók.

Statikai rendszerük szerint lehetnek:

• alul-felül csuklósak;
• alul befogottak, felül csuklósak;
• alul-felül befogottak.

A vízszintes teherhordó szerkezetek kapcsolódása alapján lehetnek:

• egyszintesek;
• többszintesek.

Az egyszintes acéloszlopok esetében a vízszintes gerendák az oszlop tetejére (oszlopfejre) támaszkodnak. A többszintes acéloszlopok több emelet magasak, a vízszintes gerendák az oszloptörzshöz csatlakoznak. Az acéloszlopok három fő része az oszloptalp, az oszloptörzs és az oszlopfej.

Az oszloptalp egy nagy vastagságú acéllemez (talplemez), amely biztosítja az egyenletes teherátadási az alaptestre. Az oszloptörzset hegesztéssel kapcsolják a talplemezhez. A megfelelő állékonyság különböző merevítőkkel biztosítható.

5.111. ábra Különböző kialakítású faoszlopok

5.112. ábra Faoszlopok csatlakozó elemei

5.113. ábra Acéloszlopok

5.114. ábra Acél oszloptalpak

Az oszloptalpat (és vele együtt az egész acéloszlopot) az alaptestbe előre bebetonozott kötőcsavarokkal rögzítik.

5.115. ábra Különböző kialakítású oszloptörzsek keresztmetszetei

5.116. ábra Acél oszlopfej

Az acél anyagú oszlopok kialakításánál külön figyelmet kell fordítani a korrózióvédelemre. Nem megfelelő védelem esetén a korrózió az acéloszlopok gyors tönkremenetelét okozhatja. A korrózió különböző bevonatokkal előzhető meg. A legkedvezőbb hosszú távú védelem az acélszerkezetek horganyzásával érhető el. Az oszloptörzset általában hengerelt acélszelvények alkotják.

Kialakítás alapján megkülönböztetünk:

• egytagú oszloptörzset: egy darab I vagy H szelvényű függőleges acélgerenda alkotja;
• többtagú oszloptörzset: I, U, L és T szelvények összekapcsolásával jön létre;
• rácsos szerkezetű oszloptörzset: ennél a négy sarokpontban elhelyezkedő L szelvényeket vízszintes vagy ferde laposacél hevederek kötik össze.
• csőszelvényű oszloptörzseket vastag falú acélcsövek, vagy I és U szelvényekből összehegesztett zárt szelvények alkotják.

Az oszloptörzseket alkotó különböző szelvényeket általában hegesztett kapcsolattal kötik össze. Ritkábban előfordulhat szegecselt kapcsolat alkalmazása is.

Az oszlopfej kialakítása az oszloptalphoz hasonló. Az oszloptörzs felső végéhez hegesztett acéllemezen (fejlemezen) keresztül történik a teherátadás. A fej lemez mérete a talplemezhez viszonyítva kisebb, az acéloszlophoz kapcsolódó (támaszkodó) acélgerendákhoz igazodik.

Kő anyagú pillérek és oszlopok

Kő anyagú pilléreket és oszlopokat manapság viszonylag ritkán építenek. A terméskőből készülő pillérek és oszlopok kialakítása során ugyanazon elveket és szabályokat kell követni, mint a terméskő falazatoknál.

Faragott kőből készülő pillérek és oszlopok építésére elsősorban műemlékek felújítása során lehet szükség. Ezeket a szerkezeteket legtöbb esetben a kőfaragó mesterek által előre elkészített elemekből állítják össze. Az elemek megfelelő kapcsolata hornyos illesztéssel, függőleges helyzetű kő- vagy fémcsapokkal és tüskékkel biztosítható. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy az egész kőoszlop egy kőtömbből van kialakítva.

A teljes egészében kő pillérek és oszlopok helyett gyakran a kőburkolatú vasbeton vagy falazott pilléreket és oszlopokat. Ezek külső megjelenésükben nem különböznek a kőpillérektől, -oszlopoktól, a kivitelezésük azonban jóval gyorsabb és gazdaságosabb.

Téglapillérek és -oszlopok

A téglapillérek és -oszlopok kisméretű tömör téglából és nagy szilárdságú falazóhabarcsból készülnek. A téglapilléreket a téglakötés szempontjából olyan rövid faltesteknek tekintjük, amelyeket minden oldalról falvégként kell lezárni, és be kell tartani a falazás és téglakötés szabályait.

A négyzet- és téglalap keresztmetszetű pillérek kötése úgy készíthető el, hogy a pillér két végét falvégszerűen háromnegyedes téglákkal kell lezárni. (Egyedül a 25×25 cm-es téglapillér készíthető csak egész elemekből.) A háromnegyedes elemek között egész elemeket kell elhelyezni. A következő réteggel az előző sort a téglakötés szabályai szerint kell lekötni (állóhézagok nem eshetnek egymás fölé). Nagyobb méretű (38×38 cm; 51×51 cm), négyzet alaprajzú pillérek esetén minden második réteget az

5.103. ábra Négyzetes téglapillérek kötései

5.104. ábra Téglalap alapú téglapillérek kötései

A téglaoszlopok (körpillérek) egyedi kialakításúak. A kör és ovális keresztmetszet csak téglakötési rajzok alapján, egyedileg megfaragott (vagy vágott) téglaelemekkel alakítható ki. A szélső elemek mindegyike az adott keresztmetszethez illeszkedő, íves vágású elem. Az oszlopokat is a téglakötés szabályainak megfelelően kell kialakítani, vagyis függőleges hézagok nem eshetnek egymás fölé.

Kör keresztmetszetű oszlopok esetén minden második réteg az alatta lévő réteghez képest 90°-kal elforgatva alakítható ki. (Ez annak köszönhető, hogy a kör a négyzethez hasonlóan többszörösen szimmetrikus alakzat.)

A körpillérek építésénél is törekedni kell a minél nagyobb téglaelemek alkalmazására; fél- és negyedes téglák nem használhatók. A téglákat régen egyedileg faragták a kívánt méretre, alakra. Napjainkban azonban már léteznek olyan idomtéglák, amelyekkel a körpillérek (oszlopok) könnyen, faragás nélkül felépíthetők. Az említett idomtéglákkal tetszőleges, különleges formájú pillérek, falsarkok, kávák is készíthetők a legfontosabb kötési szabályok betartása mellett.

5.105. ábra Tégla körpillér kötése

5.106. ábra Téglapillérek keresztirányú vasalása

5.107. ábra Téglapillérek hosszirányú vasalása

A függőleges irányú erők hatására a pillérek rendszerint úgy mennek tönkre, hogy előbb függőleges irányú repedések keletkeznek, majd a pillérek középső része vízszintes irányban deformálódik. A téglapillérek teherbírása azonban jelentősen növelhető erősítő vasalással.

Az acélbetétek helyzete alapján kétféle vasalással erősített téglapillér különböztethető meg:

• keresztirányú (vízszintes) vasalású;
• hosszirányú (függőleges) vasalású.

A keresztirányú vasalással erősített téglapillérek esetében a vízszintes hézagokba helyezett acélbetét megakadályozza az oldalirányú deformációt. A pillérek keresztmetszetéhez igazodó hajlított acélbetétek átmérője 6-8 mm. Az egymással párhuzamos szálak távolsága 3-10 cm.

A káros feszültségek elkerülése miatt ellentétes irányú vasalatot is készíteni kell. Egy vízszintes habarcsrétegben azonban csak egy réteg vasalás helyezhető el, így az ellentétes irányú vasalást a következő habarcsrétegben kell elhelyezni. A vasalásokat általában 3-4 rétegenként célszerű elhelyezni. A keresztirányú erősítő vasalást általában kis keresztmetszetű pilléreknél alkalmazzák.

A hosszirányú vasalással erősített téglapillérek esetében a vasalást függőleges helyzetű acélbetétek és vízszintes kengyelek alkotják. Főleg hajlított, húzott és külpontosán terhelt pillérek esetén előnyös az alkalmazásuk. Az acélbetétek átmérője min. 8 mm, a kengyeleké 3-8 mm.

Vasbeton pillérek és oszlopok

A vasbeton pilléreknek és oszlopoknak két csoportját különböztetjük meg.

Ezek:

• a helyszínen készülő, monolit vasbeton pillérek és oszlopok, valamint
• az üzemben készülő, előre gyártott vasbeton pillérek és oszlopok.

Monolit vasbeton pillérek és oszlopok

A monolit vasbeton pillérek és oszlopok általában négyzet, téglalap, kör vagy sokszög alaprajzúak. Összetett keresztmetszetek viszonylag ritkán készítenek. A pillérek és oszlopok geometriáját az előzetes tervek alapján az építés helyszínén összeállított (hagyományos vagy korszerű) zsaluzatok adják meg.

A monolit vasbeton pillérek és oszlopok min. Cl2-24/ KK minőségű betonból készülhetnek. A függőleges acélbetétek átmérője min. 12 mm, a kengyeleké min. 5 mm. Csak zárt kengyelezés alkalmazható, mely egymástól elkülönülő vízszintes kengyelezésként vagy csavarkengyelezés-ként egyaránt kialakítható.

5.108/a. ábra Pillér hagyományos fazsaluzata

5.108/b. ábra Oszlop hagyományos fazsaluzata

Előregyártott vasbeton pillérek és oszlopok

Az előre gyártott vasbeton pillérek és oszlopok a vázas építési rendszerek részét képezik. Kialakításuk az adott rendszer többi eleméhez illeszkedik. Az előre gyártott vasbeton pilléreket és oszlopokat a vázas építési mód ismertetése során a Magasépítéstan II. kötetben tárgyaljuk részletesen.

5.109. ábra Előregyártott vasbeton pillérek

5.110. ábra Vegyes anyagú pillér

Eddig a teherhordó falszerkezeteket a felhasználható anyagok és az alkalmazható technológiák alapján tárgyaltuk. A következőkben az épületben megtalálható különböző falszerkezeti típusokat mutatjuk be.

Az épületen belül elfoglalt helyük, illetve szerkezeti szerepük szerint a falszerkezetek a következő csoportokba sorolhatók.

Ezek:

• pincefalak;
• lábazati falak;
• felmenő falak;
• oromfalak, tűzfalak, attika falak, térdfalak;
• vázkitöltő falak;
• merevítő falak;
• mellvédfalak;
• válaszfalak.

Pincefalak

Alápincézett épületeknél az alapokra támaszkodó és a pince feletti koszorúig terjedő falszakaszt pincefalnak nevezzük.

A pincefalak több szempontból különböznek a többi teherhordó falszerkezettől. Nagy teherbírásúak, hiszen az épületek falszerkezetei közül a pincefalak viselik a legnagyobb terheket, ezért csak nagy szilárdságú építőanyagokból építhetők.

5.90.ábra Pincefalak, lábazati falak, felmenő falak elhelyezése

5.91. ábra Tégla pincefal

5.92. ábra Zsaluzóelemes öntött beton pincefal

A pincefalak készülhetnek terméskőből, kisméretű tömör téglából, nagy szilárdságú vázkerámia falazóelemekből, beton vagy kerámia zsaluzóelemekből helyszíni kibetonozással, monolit vasbetonból, valamint a különböző építési rendszerek erre a célra kialakított pincefalazó elemeiből a gyártói és tervezői előírások szerint.

A függőleges irányú terheken kívül további vízszintes és ferde erőhatások is érik a pincefalakat. Állandó oldalirányú terhelést jelent a földnyomás. A pincefalak talajvízszint alatti részére a talajvíz nyomása is hat. Ezen a falszakaszon a földnyomás és a talajvíznyomás összeadódik.

A pincefalak részben vagy teljes egészében a talajszint alatt helyezkednek el. A talajszint feletti falrészbe ablakok helyezhetők, amelyek biztosítják a pincetér természetes megvilágítását és szellőzését. Ha ehhez nem áll rendelkezésre elegendő hely, akkor angolaknák kialakítására van

Lábazati falak

Lábazati falnak nevezzük a járdaszint és földszinti padlóvonal (pontosabban az alaptest felső síkja és a felmenő falak alsó síkja) közötti teherhordó falszerkezetet. A lábazati falak magassága épületenként eltérő lehet: általában 40-160 cm közötti. Készülhetnek kőből, kisméretű tömör téglából, zsaluzóelemes öntött betonból, valamint vasbetonból. Manapság utóbbit alkalmazzák leggyakrabban.

A lábazati falak helyzete a homlokzat síkjához viszonyítva háromféle kialakítással készülhet. A lábazati fal külső síkja megegyezhet a homlokzatéval, de elhelyezkedhet a homlokzat síkja előtt, és lehet néhány centiméterrel a homlokzat síkja mögött is. A lábazati falaknál csak fagyálló (vízzáró) burkolat alkalmazható. A burkolatok anyaga általában kő, műkő, klinkertégla vagy műgyanta vakolat lehet.

5.93. ábra Terméskő-tégla lábazati fal

5.94. ábra Lábazati falak kialakítása

A hőhídmentesség biztosítása érdekében a lábazati falakat hőszigetelni kell. A hőszigetelés a lábazati fal külső és belső oldalán egyaránt elhelyezhető. A lábazati falak az anyaguktól és az alkalmazott rétegektől függően lehetnek fagyállóak és nem fagyállóak

A fagyálló és nem fagyálló lábazati falak között a legnagyobb különbség (az alkalmazott anyagokon kívül) a talajnedvesség elleni szigetelés kialakítása. A nem fagyálló lábazat szigetelését úgy kell elkészíteni, hogy a víz hátsó oldali felszívódását a szigetelő réteg megakadályozza. Ezért a lábazati fal mögött a vízszintes padló- és falszigetelést összekötő függőleges falszigetelést kell végigvezetni. Fagyálló lábazat esetében a szigetelés a lábazati fal felett átvezethető. Ennél a megoldásnál a vízszintes falszigetelés és a padlószerkezet szigetelése egy magasságban helyezkedik el.

5.95/a. ábra Nem fagyálló lábazat

5.95/b. ábra Fagyálló lábazat

Felmenő falak

Az épületek lábazati (vagy a pince) fal- és zárófödém közötti teherhordó falait felmenő falaknak nevezzük. A felmenő falak részét képezik a külső és belső teherhordó falszerkezetek.

Az épületek legjellemzőbb falszerkezetei, a felmenő falak hordják és továbbítják az épület terheit az alsó teherhordó szerkezetek felé. Ellenállnak a különböző igénybevételeknek (szél, csapadék stb.). Fontos, hogy megfeleljenek a mindenkori épületfizikai követelményeknek. A korábban bemutatott falszerkezeti típusok szinte mindegyike alkalmazható felmenő falazatként.

Oromfalak, tűzfalak, térdfalak, attikafalak

Az épületek zárófödém feletti falszerkezetei az oromfalak, a tűzfalak, térdfalak és az attikafalak. Az oromfalak a magastetős épületek tetősík alatt végződő határoló falszerkezetei.

5.96. ábra Oromfal és erősítőpillérezés

Legtöbbször a szabadonálló nyeregtetős épületek padlástéri külső, háromszög alakú zárófalai. A tető 30-70 cm-rel túlnyúlik az oromfal síkján, így védi a falszerkezetet. Az oromfalak anyaga általában (tetőtér-beépítés esetén mindig) megegyezik az alattuk lévő felmenő falszerkezet anyagával, beépítetlen padlástér esetén előfordulhat 1/2-1 tégla vastag kisméretű téglafal kialakítása. A nagy magasságú (nagy felületű) oromfalakba a rájuk ható szélnyomás miatt 2,00-2,50 m-ként erősítő pilléreket kell beépíteni. A tűzfalak a magastetős épületek 30-40 cm-rel a tetősík fölé emelkedő határoló falszerkezetei.

A tűzfal a zártsorú beépítésű épületek tetőszerkezeteit és padlástereit tűzvédelmi szempontokból megfelelően elválasztó falszerkezet. Anyaga általában megegyezik az alatta lévő felmenő falak anyagával, de gyakran kisméretű tömör téglából készül.

Esetenként a falszerkezet anyagtakarékossági okokból elvékonyodhat (egy tégla vastag km. téglafal bizonyos magasság felett féltégla vastag falként folytatódik. A nagy magasságú (nagy felületű) tűz-falakat szintén pillérek beépítésével kell erősíteni. A tűzfalak tetősík feletti részét általában díszítő klinkertéglából alakítják ki vagy bádogozással fedik le.

5.97. ábra Tűzfal

A térdfalak a tetőtér beépítéses épületek ereszvonal mentén futó, födém feletti falszerkezetei. A tetőtér jobb kihasználtságának érdekében különböző magasságú térdfalakat alakítanak ki. így a tetősíkok magasabbra kerülnek, növelhető a belmagasság, jobban kihasználható a belső tér. A térdfal tetejére koszorú kerül, amely felveszi a fedélszerkezetről átadódó vízszintes erőket. A koszorút 2 m-ként pillérek kötik össze a födém koszorújával.

Az attikafalak a lapos tetős épületek 30-90 cm-rel a tetősík (zárófödém síkja) fölé emelkedő falszerkezetei.

5.98. ábra Attikafalak

Anyaga általában megegyezik az alatta lévő felmenő fal anyagával (a felmenő falak folytatásának is tekinthető). A tető rétegrendjének megfelelő szigetelést függőleges irányban a födém és a fal csatlakozásánál az attikára hajtják fel. A fal tetejére záró bádogozás kerül.

Vázkitöltő falak

Vázkitöltő falaknak nevezzük a vázas épületek pillérei között utólag készített falszerkezeteket. A vázkitöltő falak terheletlenek, csak saját tömegüket és (külső falak esetén) a szélterheket hordják. Építésükhöz elsősorban olyan anyagokat alkalmaznak, amelyek könnyűek, jó hő- és hangszigetelők (pl. különböző üreges falazóelemek, blokkok).

A falazást a már ismert kötési szabályoknak megfelelően kell végezni. A vázkitöltő falazatot merevíteni kell a vázszerkezethez való bekötéssel. Ez legegyszerűbben bebetonozott acéltüskékkel, a vázszerkezetben készített hornyokkal, esetleg a váz körülfalazásával biztosítható.

A vázszerkezetek anyagukból adódóan (vasbeton, acél) a vázkitöltő falazatoknál jóval gyengébb hőtechnikai tulajdonsággal rendelkeznek, ezért a vázelemeknél (pilléreknél) a hőhídmentességet külön hőszigeteléssel kell biztosítani.

5.99. ábra Vázkitöltő falazat

Vázkitöltő falazatnak tekinthetők a kívülről a vázszerkezetre mechanikusan rögzített nagyméretű, többrétegű falpanelok is. Ezek anyaga lehet beton, pórusbeton stb. A panelok gyártása során a nyílásokat előre kialakítják.

5.100. ábra Vázkitöltő falazat merevítési lehetőségei

Merevítőfalak

A merevítőfalak a vázas épületek előre gyártott vázszerkezeteinek hossz- és keresztirányú merevítését biztosító vasbeton falszerkezetei. Építésük úgy történik, hogy a vázpillérek közé monolit vasbeton falat vagy falakat készítenek.

A merevítőfalak vasalását a pillérek oldalain kiálló acélbetétekhez kapcsolják (a pilléreket kiálló tüskékkel gyártják). A betonozás kétoldali zsaluzással történik. A merevítőfalakat gyakran a vázas épületek lépcsőházi falaként készítik el, esetleg a liftaknát határolják. Nagyobb alaprajzú épületek esetén több merevítő szerkezeti rész is készülhet.

5.101. ábra Merevítőfalak

5.102. ábra Válaszfalak elhelyezkedése

Mellvédfalak

A mellvédfalak 80-120 cm magas falszerkezetek. Elsősorban biztonsági okokból lépcsők, erkélyek mentén vagy belső terek részleges (nem teljes magasságú) térelválasztóiként készülnek. A felsoroltakon kívül mellvédfalnak tekinthetők a külső teherhordó falszerkezetek ablakok alatti részei is, aparapet-falak.

Válaszfalak

A válaszfalak a felmenő falakkal (főfalakkal) és födémekkel határolt belső tereket kisebb terekre osztó, nem teherhordó falszerkezetek (térelválasztó falszerkezetek). A válaszfalak anyagait, kialakításukat, az építésükhöz alkalmazható különböző technológiákat a 6. fejezetben tárgyaljuk részletesen.

A blokkos építési mód továbbfejlesztésével (lényegében a blokkok növelésével) alakult ki a panelos építési rendszer.

A panelos technológia lényege, hogy az épületeket nagyméretű előre gyártott fal- és födémpanelokból építik. Az elemeket az éleik mentén szerelőmunkával kapcsolják össze, melyek így egy térbeli szerkezeti rendszert alkotnak. Az alkalmazott falpanelok lemezszerű, nagyméretű, emeletmagas és egész helyiség szélességű elemek.

5.84. ábra Panelos épület részlete

Ez az építési eljárás hosszú időn keresztül (a 60-as évektől egészen a 80-as évek végéig) meghatározó volt a hazai lakásépítésben: több százezer ilyen lakást építettek fel. A nyolcvanas évek végétől azonban a panelos építés fokozatosan háttérbe szorult, és leépült a hozzá kapcsolódó házgyári technológia is. Az építési mód jelentősége azonban jelenleg is nagy, hiszen a hazai lakásállomány jelentős részét ilyen épületek alkotják. Ezek fenntartásához, felújításához és karbantartásához még hosszú ideig szükség lesz a panelos építési technológia széleskörű ismeretére.

Panelos technológiával többségében lakóépületeket építettek. Hazánkban elsősorban 5 és 11 szintes épületek készültek, de előfordult ettől eltérő szintszám is. A panelos építés jellemző anyagai a vasbeton, a könnyűbeton, a fém és a fa. Hazánkban a vasbeton és könnyűbeton anyagú panelok alkalmazása terjedt el. A ma hazánkban is egyre népszerűbb könnyűszerkezetes épületek jelentős részét panelos technológiával készítik. Az ilyen épületek elemei jellemzően faanyagúak.

A panelos építési mód egyik legnagyobb előnye, hogy minden más építési módnál jobban biztosítható az üzemi módszerekkel történő előregyártás. Ennek köszönhető, hogy az ország több pontján is komplett házgyárak létesültek, melyek óriási mennyiségben gyártották a különböző panelelemeket.

A panelos építési rendszerben az épület egésze (falak, födémek) panelelemekből készül. A panelok azonban alkalmazhatók a vázas építési rendszer részeként is. Ebben az esetben a panelokat a teherhordó vázszerkezetre rögzített határoló elemekként alkalmazzák.

A falpanelok többféle szempont alapján csoportosíthatók. Statikai szempontból lehetnek teherhordók és nem teherhordók. Az alábbiakban a teherhordó falpanelokat ismertetjük részletesen.

A teherhordó falpanelok nagyságuk szerint lehetnek:

• nagyméretű falpanelok (2000-5000 kg): emeletmagas helyiség szélességű elemek;
• kisméretű falpanelok (800-2000 kg): emeletmagas, de kisebb szélességi méretű elemek (80-160 cm). Egy helyiség lehatárolása több elemmel történhet.

A tiszta panelrendszerben elsősorban nagyméretű elemeket használnak, a hazai épületek többsége is ilyen panelokból készült. Az ország különböző területein gyakran egymástól eltérő modulrendszert alkalmaztak, így a legyártott falpanelok pontos mérete is területenként változó volt. A modulméretek alkalmazkodtak az adott területen jellemző épület- és lakástípusok méreteihez.

A panelos építési mód legfőbb függőleges teherhordó szerkezeti elemei a homlokzati falpanelok és a belső falpanelok.

5.86. ábra Nyílás nélküli belső falpanel

5.85. ábra Homlokzati falpanel függőleges metszete (vasalás feltüntetése nélkül)

Homlokzati falpanelok

A homlokzati falpanelok többrétegű (heterogén) épületszerkezetek, melyeknek a teherhordásból és a külső térelhatárolásból adódóan számos követelménynek meg kell felelniük.

Kezdetben a homlokzati falpanelokat többféle kialakításban gyártották. Kerámiabetétes, könnyűbeton és hőszigetelt vasbeton homlokzati falpanelok is készültek. A legkedvezőbb, leggyakrabban alkalmazott homlokzati falpanel a 27 cm vastag hőszigetelt, szendvicspanel elem volt.

Ennek a rétegfelépítése (kívülről befelé haladva):

• 5,5 cm vastag külső vasbeton kéreg’,
• 6,5 cm közbenső hőszigetelő réteg’,
• 15 cm vastag belső teherhordó réteg.

A hőszigetelés a panel szélei mentén elvékonyodva ugyan, de a panel teljes felületét lefedi, így hőhídmentességet biztosít. A külső vasbeton kéreg nem vesz részt a teherviselésben, a hőszigetelésen átvezetett rozsdamentes acélbetétekkel kapcsolódik a belső teherhordó réteghez.

A homlokzati falpanelok a gyártás során előre kialakított nyílásokkal, sőt gyakran előre beépített nyílászárókkal, valamint a már végleges külső felületképzéssel készültek. A tökéletesen sima felületnek köszönhetően a homlokzati (és egyéb) panelok belső vakolást nem igényeltek, leggyakoribb felületképzésük a glettelés után a tapétázás vagy festés volt. A falpanelokat elemenként két szintbeállító csavarral kellett beállítani, majd a rögzítésük a terv szerinti acélbetétek összehegesztésével történt.

Belső falpanelok

Az egyrétegű (homogén) vasbeton belső falpanelok az épületeken belüli függőleges teherhordó szerkezetek.

15 cm-es falvastagsággal, C16-20/K minőségű vasbetonból készültek. A belső elemek szélességi és magassági mérete a modulrendszerhez igazodott, emeletmagasak és helyiségszélességűek voltak. Nyílások nélküli és falnyílásokkal (elsősorban ajtónyílásokkal) ellátott elemek egyaránt készültek. A megfelelő kapcsolódás érdekében a falpanelok sarkainál acélkampós fészkek találhatók.

A villamos vezetékek elhelyezésére szolgáló hornyokat gyárilag előre kialakították, vagy a gyártás során gégecsöveket helyeztek el. A panelek felülete vakolás nélkül tapétázható, ill. festhető volt.

Panelos falak építése

A panel elemeket nagy teherbírású, erre a célra kialakított trélereken szállították az építés helyszínére. Általában a megérkezés után rögtön a helyükre emelték őket, de előfordult, hogy rövid idejű tárolásra volt szükség (függőleges helyzetben, kalodákban összefogva). A panelos épületek építésének is alapvető feltétele volt, hogy a monolit fogadószintek nagy pontosságúak legyenek. A szerkezetépítés csak a szintek pontos beállítása és ellenőrzése után kezdődhetett.

A panelos épületeket kötöttpályás szerelési mód alapján kivitelezték. Ennek lényege, hogy minden falpanelt ±7 mm vízszintes irányú tűréssel kellett elhelyezni a szintbeállító csavarokkal. A falpanelokat emelőgémes daruval (toronydaruval) emelték a helyükre. Beemelés után a falpanelokat ferde támrudakkal ideiglenesen megtámasztották, és elvégezték a finombeállításokat.

A panelokat a szerelési sorrendterv alapján emelték és szerelték. A térbeli merevség folyamatos biztosítása érdekében az elsőként elhelyezett falpanel után mindig egy rá merőleges falpanelt építettek be. A két összehegesztett elem így már térbeli merev szerkezetet alkotott.

A panelok közötti kapcsolat kétféle módon alakítható ki:

• száraz kapcsolattal;
• száraz-nedves kapcsolattal.

Száraz kapcsolat esetében az elemekből kiálló, kellően behorgonyzott tüskéket vagy egyéb egymásra illeszkedő acél kapcsolóelemeket egymással hegesztettek össze. A száraz kapcsolat előnye a gyors és évszaktól független kivitelezhetőség. Száraz-nedves kapcsolat alakult ki akkor, amikor az elemekből kiálló vasbetéteket egymásba kapaszkodóan kengyelekkel, hegesztéssel vagy egyéb alkalmas módon összekötötték, majd a hézagot teljes egészében kibetonozták. Ez a mód terjedt el hazánkban is.

A homlokzati falpanelok csatlakozásánál létrejövő hézagokat úgy kellett kialakítani, hogy a külső káros hatások ellen védelmet biztosítsanak, megfelelően lég- és hőzáróak, ugyanakkor esztétikus megjelenésűek legyenek.

5.88. ábra Homlokzati falpanelok nyílt hézagképzése (vízszintes metszet)

A homlokzati panelok közötti hézag a panelok kialakításától függően nyílt vagy zárt lehet. A nyílt hézagok hornyaiba rugalmas tömítő sávot helyeztek. A tömítősáv mögött általában dekompressziós csatorna található, amely a tömítősávon átpréselődött csapadékot vezeti el. A dekompressziós csatorna mögött egy vízszigetelő lemezréteg és egy hőhídmentességet biztosító hőszigetelő réteg helyezkedik el. A zárt hézagokat teljes egészében víz- és légzáró rugalmas tömítőanyaggal töltötték ki. Ilyen hézagképzést elsősorban a régebbi falpanel-típusoknál alkalmaztak.

A belső falpanelok csatlakozásainál monolit vasbeton pilléreket alakítottak ki. A panelok csatlakozóhornyaiban lévő acélkampókat a monolit pilléren átvezetett kengyelekkel kötötték össze.

5.87. ábra Homlokzati falpanelok csatlakozása (függőleges metszet)

5.89. ábra Belső falpanelok csatlakozása (vízszintes metszet)

A többszintes épületekben a lakások nagy száma miatt a gépészeti kábelek, vezetékek nagy számban (és keresztmetszetben) fordulnak elő, így ezek a falakban nem helyezhetők el. A panelos épületek esetében az épületgépészeti vezetékeket külön strangokban (gépészeti csatornákban) helyezték el. A falpanelok előre kialakított hornyaiba csak elektromos vezetékek kerültek.

A panelos épületek épületfizikái tulajdonságai a mai követelményeknek és igényeknek már nem felelnek meg, ezért az ilyen épületek nagy része felújításra szorul. A felújítások már megkezdődtek, de az épületek nagy száma miatt még várhatóan hosszú ideig eltartanak majd.

A II. világháború után a fokozódó lakáshiány gyorsabb és hatékonyabb építési technológiák alkalmazását követelte meg. Az 1950-es években, ennek eredményeként jelent meg a blokkos építési mód. Lényege, hogy az épületek falszerkezeteit nagyméretű falazóelemekből, blokkokból alakítják ki.

Az addig alkalmazott kisméretű (tégla) falazóelemekből történő falazáshoz képest sokkal gazdaságosabb és gyorsabb építést tett lehetővé. Blokkos technológiával elsősorban többlakásos lakóépületeket építettek, melyek legfeljebb ötszintesek lehettek.

5.80. ábra Blokkos épület részlete

A blokkok nagysága változó volt. Ezt elsősorban a rendelkezésre álló emelőgépek teherbírása határozta meg.

Méretük és tömegük függvényében az alkalmazott blokkoknak három fajtáját különböztetjük meg:

• kisblokk (max. 400 kg/db);
• középblokk (400-800 kg/db);
• nagyblokk (800-1600 kg/db).

Méretüket tekintve a blokkok egy szintmagassághoz viszonyítva lettek meghatározva.

5.81. ábra Blokkok méretei a) kisblokk b) fekvő középblokk c) álló középblokk d) nagyblokk

A blokkos falak 30 cm-es bővített modulrendszerben készültek. Egy emelet magassága átlagosan 2,80 m. Ebből adódóan a teljes blokkok 2,80 m, a középblokkok 1,40 m, a kisblokkok 0,93 m névleges magasságúak. A blokkok névleges szélességi mérete 0,60; 0,90; 1,20 m. Névleges vastagságuk 30 cm (tényleges: 29 cm).

Anyaguk szerint kétféle blokkos falszerkezetet különböztetünk meg:

• üreges kerámia kézi falazóelemekből, előrefalazott tégla blokkokból készült falszerkezetek;
• könnyűbeton blokkokból készült falszerkezetek.

Az előrefalazott téglablokkokat a falszerkezetek kialakítása során az építés helyszínén készítették el, majd daruval emelték a helyükre. A különböző méretű blokkokat a sablonok segítségével alakították ki, üreges kézi falazóelemek (általában B 30-as elemek) falazásával.

Ez ugyan nem tekinthető teljesen előre gyártott technológiának, de a hagyományos téglafalak falazásánál sokkal hatékonyabb kivitelezést eredményezett. Maga a falazási munka mindig egy adott helyen, egy szinten folyt (a talajszinten), az épületen csak szerelési munkákat végeztek. A kialakított téglablokkok mérete a falazat részméreteihez igazodott.

A könnyűbeton blokkok különböző adalékanyagok felhasználásával készültek. Az elemeket üzemi körülmények között, a méretrendnek megfelelően kialakított sablonok alkalmazásával gyártották. A betonok adalékanyaga általában kohóhabsalak vagy kazánsalak volt. Ezeken kívül ritkábban alkalmaztak még vulkáni tufákat, téglatörmeléket és agyagkavicsot is. A kész blokkokat az építési munka ütemének megfelelően szállították az építés helyszínére és emelték daruval a helyükre.

Blokkos falazatok kialakítása

Minden blokkos falszerkezet építése a fogadószint pontos kialakításával, majd többszöri ellenőrzésével kezdődött. A talajszint alatti alagsori és pincefalakat nem blokkokból építették. Legtöbbször hagyományos módon kialakított tégla-, ill. betonfalakat készítettek.

Mint minden falazatot, a blokkos falazatok építését is a sarkoknál és csatlakozásoknál kell kezdeni. Ezekre a helyekre emelték az első blokkokat, az ún. vezér elemeket, melyeket nagy körültekintéssel, pontosan építettek be, mivel ezekhez illeszkedve (igazodva) helyezték el a többi blokkot. A blokkok alá közvetlenül a beemelés előtt ágyazóhabarcsot terítettek. A blokkokat ékekkel állították be pontosan, majd teleszkópos ferde csőtámaszokkal ideiglenesen megtámasztották.

A blokkokat kétféle osztásban lehetett beépíteni: kötésben vagy hálósán. A kötésben épített blokkos falszerkezetek sokkal stabilabbak, állékonyabbak és jobb a teherbírásuk. A hálós kiosztás ugyanakkor kevesebb blokkfajtát igényel. A blokkok fajtáit, méreteit, kiosztásukat a blokkkiosztási terv tartalmazta.

A véglegesen elhelyezett és beállított blokkok közötti függőleges üregeket (hornyokat) nagy szilárdságú habarccsal öntötték ki (többször tömörítve). Ez biztosította a blokkok megfelelő illeszkedését és a falszerkezet együttdolgozását.

Az egymással szomszédos blokkok háromféleképp kapcsolódhatnak egymáshoz:

• egyoldali horonnyal;
• kétoldali horonnyal;
• horony nélkül sík illeszkedéssel.

A gépészeti kábelvezetékek elhelyezésére szolgáló hornyokat (max. 3 cm mélységben) már a gyártás során kialakították. A blokkok utólagos vésése tilos volt.

5.82. ábra Téglablokk

5.83/a. ábra Hálósán épített blokkok

5.83/b. ábra Kötésben épített blokkok

A blokkos falazatok kialakítása minden esetben falegyen készítésével és a szintek ellenőrzésével fejeződött be.

Hazánkban is egyre elterjedtebbek a (főleg a skandináv országokban és a tengerentúlon jellemző) szerelő technológiával készülő könnyűszerkezetes épületek. Az ilyen épületek különböző szerkezeteit „könnyű” anyagok alkotják. Az épületszerkezetek száraz technológiával, szerelve készülnek, így a kivitelezés során egymással párhuzamosan több munkafolyamat is végezhető.

Tulajdonságok és előnyök

A könnyűszerkezetes épületek a hagyományos technológiával épülő épületekéhez képest számos előnyös tulajdonsággal rendelkeznek. Kivitelezésük gyors és gazdaságos, a kész épületek kiváló épületfizikai tulajdonságokkal rendelkeznek. Utólag könnyen átalakíthatók, bővíthetők.

A könnyűszerkezetes épületek építésének alapvető feltétele a megfelelően kialakított, méretpontos fogadószerkezet (min. 30 cm-rel a terepszint (ill. járdaszint) fölé emelkedő, nagy teherbírású vasbeton szerkezet). Az alábbiakban eltekintünk a könnyűszerkezetes épületek részletesebb ismertetésétől, a fejezetnek megfelelően csak a teherhordó falszerkezeteket tárgyaljuk.

A könnyűszerkezetes épületek többféle építési rendszerben készülhetnek. Ugyanolyan kialakítású (anyagú, rétegfelépítésű, méretű) falszerkezetek készülhetnek teljes egészében a helyszínen elemenként összeszerelve vagy üzemi körülmények között kialakítva, előre gyártott falpanelként.

A panelos technológiával kialakított épületek esetében az egyes fal- (födém- és egyéb) szerkezeteket az épület egészére vonatkozó gyártmánytervek alapján teljes méretű panelként gyártják le. Az építés helyszínén a panelokat csak elhelyezik, rögzítik, összekapcsolják és elvégzik a felületképzést. Ez az építés szempontjából gazdaságosabb és hatékonyabb technológia. Az így készülő épületek az utómunkálatoktól függően akár néhány hét alatt beköltözhetők.

5.75. ábra Fa vázszerkezet

5.77. ábra Deszkaborítású szerelt falszerkezet általános rétegfelépítése

A könnyűszerkezetes épületek teherhordó falszerkezetei szerelő (száraz) technológiával kialakítható, többrétegű, tartóvázas szerkezetek.

A falszerkezetek alapvető eleme a fa- vagy fémváz. Ez képezi a falon belüli teherhordó szerkezetet. A vázszerkezet viseli és továbbítja a falszerkezet (egyúttal az épület) állandó és járulékos terheit a fogadószerkezet felé. A vázszerkezetet függőleges és vízszintes bordák (oszlopok, gerendák) illetve egyéb ferde helyzetű merevítők (dúcok, támaszok) alkotják.

A fa vázszerkezet elemei csavaros fakötésekkel vagy szeglemezekkel kapcsolódnak egymáshoz. A fém vázszerkezeteket hidegen hengerelt, vékonyfalú, horganyzott C és U alakú profilok alkotják. Az elemeket csavaros kötéssel kapcsolják egymáshoz. Az oszlopok tengelytávolsága általában 40-90 cm között változik (a keresztmetszettől és a terheléstől függően).

A vázszerkezet vastagsága 12-15 cm. A vázszerkezet anyagát, az elemek elrendezését, távolságát és a szükséges keresztmetszeteket az ide vonatkozó statikai (és egyéb) tervek határozzák meg. A falnyílások helyeit a vázszerkezetbe épített (a nyílások méreteihez igazodó) keretszerkezetekkel határolják el. A vázszerkezetet a fogadószerkezetbe betonozott talpcsavarokkal rögzítik.

A vázszerkezet külső és belső oldalára egy- vagy többrétegű lemezborítás kerül. A borítás anyaga általában fa, farost, gipszrost vagy gipszkarton. A vázszerkezet bordái közötti tereket részben vagy teljes egészében hőszigetelő anyaggal töltik ki. A vázszerkezet belső oldalán (közvetlenül a belső borítás alatt) a fal teljes felületén egy réteg párazáró fóliát kell elhelyezni. (Belső falaknál ez nem szükséges.) A belső oldali borítás glettelés után festhető vagy tapétázható.

A falszerkezet külső oldalán – az igények függvényében – a falak rétegfelépítése innentől többféle lehet, például további hőszigetelő réteg helyezhető el. Ezt elsősorban az adott épület esetében meghatározott épületfizikai követelmények, valamint a kívánt homlokzati kialakítások határozzák meg. A szerelt falszerkezetekbe különböző gépészeti vezetékek, csövek, kábelek könnyen elhelyezhetők.

5.76. ábra Fa vázszerkezet rögzítése

5.78. ábra Fokozottan hőszigetelt szerelt falszerkezet

Deszka homlokzatborítású, általános rétegfelépítésű szerelt fal rétegrendje (belülről kifelé haladva):

• 1 réteg beltéri festés (glettelt felületen);
• 2 réteg 12,5 mm-es gipszkarton építőlemez;
• 1 réteg párazáró fólia;
• 120/120 mm-es fenyőgerenda vázszerkezet, közte 120 mm hőszigetelés;
• 2 réteg 12,5 mm-es gipszkarton építőlemez;
• burkolatrögzítő lécezés 48 mm;
• 2 rétegű deszkaborítás 48 mm.

Fokozottan hőszigetelt szerelt fal rétegrendje:

• 18 mm lambériaborítás;
• burkolatrögzítő lécezés 48 mm;
• 1 réteg 12,5 mm-es gipszrost építőlemez;
• 1 réteg párazáró fólia;
• 80/150 mm-es fenyőgerenda vázszerkezet, közte 120 mm hőszigetelés;
• 1 réteg 12,5 mm-es gipszrost építőlemez;
• 60 mm ragasztott hőszigetelés;
• 18 mm rabicolt homlokzatvakolat.

A kézi zsaluzóelemes monolit falazatok kialakításának lényege, hogy az öntött fal zsaluzatát falazási módszerrel összeépített zsaluelemek alkotják, melyek a betonozás után (bennmaradó zsaluzatként) a falszerkezet részét képezik.

5.64. ábra Kéregfal elemek csatlakozása

A zsaluelemeket – típustól függetlenül – általában kétoldali (külső és belső), vastag kéreg és az ezeket összekötő bordák alkotják. Az elemeket a falazás vagy a zsaluzóelem gyártója által megadott szabályainak megfelelően kell összeépíteni, majd a nagyméretű üregeket ki kell önteni betonnal.

Az elemek általában valamely komplett építési rendszer részei, vagyis a kapcsolódó egyéb épületszerkezetek (áthidalók, koszorúk, födémek stb.) a zsaluelemes építési módhoz illeszkedve egyértelműen kialakíthatók.

A kézi zsaluelemes építési mód előnye (az öntött falas technológiákkal ellentétben), hogy kis gépigényű, könnyű építést tesz lehetővé. Polisztirol és fabeton zsaluelemek alkalmazása esetén a kész falazat megfelelő hőtechnikai tulajdonságokkal rendelkezik. További előnye, hogy a falszerkezet teherbírása – a szükséges értékűre – előre megtervezhető (a betonminősséggel és a vasalással szabályozható).

Polisztirol kézi zsaluzóelemekből készülő monolit falazatok

A polisztirol zsaluzóelemekkel korszerű és az egyik legjobb épületfizikai tulajdonságokkal rendelkező öntött falazat készíthető. A polisztirol zsaluzóelemeket a kötési szabályoknak megfelelően kell elhelyezni, legószerűen egymáshoz pattintani. Az így létrejövő száraz kapcsolat következtében falazó habarcsra vagy ragasztóra nincs szükség.

A polisztirol kézi zsaluzóelemek a kis testsűrűség miatt (kb. 30 kg/m³) nagyon könnyűek. A normál zsaluelemek 25 cm magasak és 100 cm hosszúak. A kétoldali polisztirol kéreg általában 5-6 cm vastag, a kibetonozandó falvastagság típustól függően 14-15 cm. A teljes falvastagság így általában 25 cm, de vannak olyan építési rendszerek, ahol ennél jóval vastagabb falak is építhetők (akár 40-50 cm). A kétoldali polisztirol kéregnek köszönhetően a 25 cm falvastagságú falazatok is kiváló épületfizikai tulajdonságokkal rendelkeznek (U=0,35-0,25 W/ m²xK).

A különböző csomópontokba (falvég, falsarok) az építési rendszer részeként külön erre a célra kialakított kiegészítő elemek építhetők be. Ezek a normál elemekhez kapcsolódva biztosítják a kétoldali polisztirol kéreg és az öntött beton folytonosságát.

5.65/a. ábra Normál polisztirol zsaluzóelem

5.65/b. ábra Falvégképző polisztirol zsaluzóelem

A betonozást 2-3 rétegenként (soronként) kell végezni. A falakba általában nem kerül vasalás, kivéve a falnyílások környezetét. Az így kialakított falazatok 4-5 szintig önmagában teherhordók, vagyis eddig az épületmagasságig nincs szükség külön teherhordó szerkezetre.

A falazat kialakítása

A falazat csak megfelelően előkészített, méretpontos fogadószerkezetre építhető. A fal építése előtt a fogadószerkezet méreteit mindig ellenőrizni kell. A falazás megkezdése előtt – ugyanúgy, mint a már korábban bemutatott kézi falazóelemes falak esetében – az építéshez szükséges anyagokat a falazat közelében megfelelően el kell helyezni. Ügyelni kell arra, hogy a polisztirol zsaluzóelemeket sem a tárolás, sem az építés során ne érje semmilyen szennyeződés.

A falazat helyét pontosan ki kell tűzni, a falnyílások helyét előre be kell jelölni. Nagyon fontos a magassági szint pontos beállítása (a falazatok magassága csak az elemek magasságának egész számú többszöröse lehet). Mivel a zsaluzóelem rétegei hézag nélkül illeszkednek egymáshoz, ezért kisebb eltérések korrigálásra sincs lehetőség.

A falak alá – ha szükséges, – vízszigetelést kell elhelyezni úgy, hogy az a megfelelő toldások kialakításával folytatható legyen. A kezdősor alá 3-5 cm vastag javított ágyazó cementhabarcsot, betont kell teríteni. A kezdősort célszerű csak félig kitölteni betonnal, majd a finombeállításokat elvégezni. A további rétegek építését csak a beton „húzása” után érdemes folytatni, így biztosítható a falazat pontossága.

A zsaluelemeket a kötési szabályoknak megfelelően kell elhelyezni. Az építést mindig a falsarkoknál kell kezdeni. Az elemeket szárazon össze kell pattintani, tilos ragasztani! A különböző oldószerek roncsolják a polisztirol szerkezetet! Falazó habarcs alkalmazása szintén tilos, mivel ez hőhidat és pontatlan csatlakozást eredményez. Falvégeknél, falsarkoknál a gyárilag erre a célra kialakított kiegészítő elemeket kell beépíteni (ha az adott rendszerhez tartoznak ilyenek). Az elemek darabolását kerülni kell.

Azokon a helyeken, ahol nyílást alakítanak ki, vagy falvégzárással ellátott elemet, vagy falvégelemet kell beépíteni a hőhíd kialakulásának megakadályozására. A parapetfalak felső rétegében a felső 5 cm-t nem kell kibetonozni, ide méretre vágott polisztirol lemezdarabot kell elhelyezni.

A betonozás két-három rétegenként végezhető, legalább C12-24/KK minőségű beton alkalmazásával. A falak vízszintes és függőleges helyzetét minden betonréteg után ellenőrizni kell! Az üregeket mindig a felső sor feléig kell kitölteni betonnal, így a további rétegek könnyebben felépíthetők. A beton rétegenkénti csömöszöléssel tömöríthető.

Ügyelni kell arra, hogy a beállított zsaluelemek a helyzetükből ne mozduljanak ki, valamint a csatlakozó felületek betonnal ne szennyeződjenek. A betonozás során a zsaluelemek felső éleire félbevágott PVC-csövet vagy a szárazépítésben használt U profilt kell elhelyezni. Ezek megakadályozzák az elemek sérülését és szennyeződését. A beton teljes megszilárdulása előtt javasolt a szinteket és méreteket újból ellenőrizni.

Az épületgépészeti kábelek, vezetékek könnyen a falszerkezetbe építhetők. A kisebb vezetékeket (<050 mm) a polisztirolba hőkéssel kialakított hornyokba, a nagyobb csöveket a betonba süllyesztve lehet beépíteni. A kész falazatot célszerű minél előbb bevakolni, mivel az UV-sugarak károsítják a polisztirol szerkezetet.

5.66. ábra Zsaluzóelemes falazat kialakítása

5.67. ábra Parapetfal lezárása

5.68. ábra Falazat betonozása

Fabeton kézi zsaluzóelemekből készülő monolit falazatok

A fabeton zsaluzóelemekből készülő monolit falakat a polisztirol zsaluzóelemekből épített falakhoz hasonlóan alakítják ki. A kisméretű, kézzel építhető fabeton zsaluelemekből a falazás szabályai alapján megépítik az adott alaprajzi elrendezésű falszerkezetet (magát a zsalut), majd a nagyméretű üregeket falazás közben kiöntik betonnal.

A fabeton alapanyaga cementkötésű, ásványosított puhafa apríték (kb. 500 kg/m³). A nútféderes (csap-hornyos) alapelemek magassága 25 cm, hosszúságuk 50 cm. A kialakítható falvastagság az elemek szélességi méretétől függően 25 és 30 cm lehet. Az elemek felépítése a polisztirol zsaluzóelemekéhez hasonló. A kétoldali, külső és belső, 5-5 cm vastag kéregrészt belső bordák kötik össze. A bordák közötti két nagyméretű üreg szimmetrikusan helyezkedik el, így az elemeket rétegenként feles eltolással építve az üregek egymás fölé esnek.

Ez teljes falmagasságú összefüggő betonkiöntést biztosít. (A kibetonozandó vastagság általában 15 cm.) A külső teherhordó falak építéséhez alkalmazható 30 cm széles zsaluzóelemek külső kéregrészének belső oldalán 6 cm vastag hőszigetelés található. így ezeknél a kibetonozandó falvastagság 14 cm. Az ilyen elemekből készülő falazatok a mai követelményeknek megfelelő hőtechnikai tulajdonságokkal rendelkeznek (U=0,38 W/ m²xK).

A különböző típusú fabeton zsaluzóelemek is egy építési rendszer részét képezik. Az alapelemek mellett minden esetben a rendszerek részét alkotják a sarok- és falvégelemek, melyek kialakításukban az alapelemekhez illeszkednek. Fabeton zsaluzóelemekből az épület bármely teherhordó falszerkezete megépíthető (külső-, belső falak, pincefalak stb.). A legtöbb esetben az egyes építési rendszerek az adott faltípusnak megfelelő külön zsaluzóelemekkel rendelkeznek. A fabeton zsaluzóelemekből készülő monolit falszerkezetek 4 szint magasságig – vasalás nélkül -önmagukban teherhordók.

Az elemek anyagukból adódóan durva felületűek, így különböző rovátkolások nélkül is kiváló vakolattartók.

A falazat kialakítása

A fabeton zsaluzóelemes falszerkezetek is csak megfelelően méretpontos fogadószerkezetre építhetők. A falszerkezet pontos kitűzése, a nyílások helyének bejelölése és az anyagok előkészítése után kezdődhet a falazat építése.

A kezdősort nagy szilárdságú cementhabarcsba helyezve, nagy pontossággal kell kialakítani, mivel a falszerkezet felsőbb rétegeiben nincs lehetőség a hibák korrigálására. A kezdősor üregeit csak félig kell kitölteni betonnal, hogy a finombeállításokat el lehessen végezni. További rétegeket csak a beton „húzása” után lehet építeni.

A falazást mindig a sarkoknál, ill. falvégeknél kell kezdeni. A zsaluzóelemeket a kötési szabályoknak megfelelően rétegenkénti feles eltolással kell építeni. Az üregeknek pontosan egymás fölé kell esniük. A falazást szárazon végzik a zsaluzóelemek szoros egymáshoz illesztésével. Az egymás melletti elemek csap-hornyos illeszkedéssel kapcsolódnak egymáshoz, viszont az egymás fölé kerülő elemek között nincs mechanikus kapcsolat. Ez utóbbi miatt a falazat építése közben nagyon fontos az elemek pontos elhelyezése és a munka körültekintő végzése. Falazóhabarcs használata tilos, mivel hőhidat okoz!

A fabeton zsaluzóelemekből kialakítható falak vízszintes és függőleges irányban is 25 cm-es raszterhez igazodnak. Ettől eltérő méretek esetén szabni kell a zsaluzóelemeket, amely gépi és kézi fűrészeléssel egyaránt végezhető. Faragással (pl. kőműveskalapáccsal) tilos az elemeket pontosan méretre szabni.

A fabeton zsaluzóelemes falazatok általában vasalás nélkül kialakíthatók. Erősítő vasalások elhelyezésére csak a csomópontokban és a statikai tervekben megadott egyéb helyeken van szükség. A szükséges vasalás helyét és mennyiségét a gyártói előírások tartalmazzák.

5.69. ábra Fabeton alapelemek

5.70/a. ábra Fabeton falsarokelem

A falazás során az ablaknyílások alatti falazati rétegbe 2 szál (010-012-es) bordázott felületű betonacélt, parapet vasalást kell beépíteni. A vasakat úgy kell elhelyezni, hogy az ablaknyílás mindkét oldalánál 75-75 cm-rel túlnyúljanak. Azokon a helyeken, ahol a nyílás széle közelebb van a falsarokhoz, mint 75 cm, a betonacélokat a falsarkon be kell fordítani.

A fabeton zsaluzóelemeket a polisztirol zsaluelemeknél bemutatottakhoz hasonlóan kell kiönteni betonnal. Az ajánlott minimális betonminőség C8-24/KK. A betonozást 2-3 rétegenként kell végezni. A falak vízszintes és függőleges helyzetét minden betonréteg után ellenőrizni kell! Az üregeket mindig a felső réteg feléig kell kitölteni betonnal, így további rétegek könnyebben építhetők. Az egymás alatti zsaluzóelemek között nincs semmilyen mechanikai kapcsolat, ezért fokozottan ügyelni kell arra, hogy a betonozás során ne mozduljanak el. A beton az elemekre mért apró ütésekkel vagy csömöszöléssel tömöríthető.

A kisebb épületgépészeti kábelek, vezetékek horonymarással a fabeton kéregbe süllyeszthetők. A bemart hornyok mélysége max. 4 cm lehet.

5.70/b. ábra Fabeton falvégelem

5.71. ábra Falazat kialakítása

Beton kézi zsaluzóelemekből készülő monolit falazatok

Beton zsaluzóelemekből nagyobb teherbírású, de kedvezőtlen hő- és páratechnikai tulajdonságú falszerkezetek építhetők, ezért elsősorban pincék, támfalak, garázsok stb. falazatainak építésére alkalmasak.

A beton anyagú kézi zsaluzóelemek kialakítása a korábban bemutatott elemekhez hasonló, az elemek azonban merevebbek és nehezebbek. A kétoldali kéregrészt két belső borda köti össze. A kéregrész és a bordák vastagsága egyaránt 3 cm.

A beton zsaluzóelemek is különböző építési rendszerek részeként kerülnek forgalomba. A legelterjedtebbek (normál elemek) magassága 23, ill. 25 cm, hosszuk 40 vagy 50 cm. Az elemek típusától és szélességi méretétől függően a falvastagság 20, 25, 30 és 40 cm lehet. A kibetonozandó falvastagság az elem szélességi méretétől függően 14, 19,24 és 34 cm lehet. A rendszer részét képezik az adott méretű normál elemekhez illeszkedő sarokelemek is.

A beton zsaluzóelemes monolit falazatok egyszerűen és gyorsan építhetők. A falszerkezet kialakítása nagyrészt megegyezik a fabeton zsaluzóelemeknél leírtakkal. A zsaluzóelemeket itt is a kötési szabályoknak megfelelően, rétegenként feles eltolással kell falazni. Az elemek szárazon és falazóhabarccsal egyaránt építhetők.

A beton kézi zsaluzóelemek nagy tömege (17-28 kg) miatt az építés ideje alatt kialakított falrészek betonkiöntés nélkül is megfelelően állékonyak. Ennek ellenére a szárazon építés során fokozottan ügyelni kell arra, hogy a beállított elemek ne mozduljanak el. A betonozást 2-3 rétegenként, gondosan tömörítve kell végezni. A beton zsaluzóelemes monolit falszerkezetek is vasalás nélkül építhetők. Vasalás kialakítására csak akkor van szükség, ha azt a statikai tervek rögzítik. A zsaluzóelemek durva, érdes felülete kiváló vakolattartást biztosít.

Kerámia kézi zsaluzóelemekből készülő monolit falazatok

Kerámia zsaluelemeket hazánkban még nem forgalmaznak, ezért itthon ilyen öntött falak nem készülnek. Európa más országaiban (főleg Nyugat-Európában) azonban széles körben alkalmazzák, így a várható hazai megjelenése miatt röviden ismertetjük.

A kerámia zsaluzóelemes monolit falszerkezetek nem különböznek a korábban bemutatott rendszerektől. Az elemek kétoldali kéregrésze és a belső bordák is kerámia anyagúak, üregesek. A leggyakrabban alkalmazott elemek magassága 24,9 cm, hosszúsága 24,7; 37,2; illetve 49,7 cm lehet. Az elemek szélességétől függően a kialakítható falvastagság 17,5; 20; 24 és 30 cm. A jobb vakolattartás érdekében az elemek rovátkolt felületűek.

5.72. ábra Parapetfal vasalása

5.73/a. ábra Normál zsaluzóelem

5.73/b. ábra Sarokelem

5.74. ábra Kerámia zsaluzóelem

A kerámia zsaluzóelemes falszerkezetek kedvezőtlen hőtechnikai tulajdonsága miatt a felhasználási terület a beton zsaluzóelemekéhez hasonló (elsősorban pincék, garázsok falazatainak kialakítására alkalmazhatók). Kiegészítő hőszigeteléssel azonban, fűtött terek külső határoló falazataihoz is használhatók.

A falazatok építése alapvetően megegyezik a korábban bemutatott zsaluzórendszereknél leírtakkal. A korábbiakhoz képest azonban lényeges különbség, hogy a kerámia zsaluzóelemeket ragasztóhabarccsal falazzák. A falazatot a téglakötés szabályainak megfelelően kell építeni. Az ablaknyílások alatt a parapetfalakba ez esetben is erősítő parapetvasalást kell beépíteni. A betonozást 3 rétegenként javasolt kell végezni.

A monolit (vagy öntött) falszerkezetek friss állapotukban képlékeny anyagokból zsaluzatok közé öntött, helyszínen készülő falszerkezetek.

Az öntött falak készítése régóta ismert és alkalmazott építési mód. A mai öntött falak elődje a vertfal volt, amely fazsaluzat közé döngölt vályogból készült. A korszerű öntött falak alapanyaga különböző összetételű beton, vagy vasbeton, a bennmaradó zsaluzatok (kéregszerkezetek) kerámia, polisztirol, fabeton vagy könnyűbeton kéregelemekből készülnek.

Az XX. század elején a társadalmi-gazdasági fejlődés és a gyors népességnövekedés miatti egyre több és nagyobb építkezés az addigiaknál gyorsabb és hatékonyabb építési technológiákat követelt meg. Ekkor alakult ki (többek között) az öntöttfalas építési mód, melynek megjelenését elősegítette a beton és vasbeton egyre szélesebb körű elterjedése.

Az addig alkalmazott kisméretű tégla falazatok idő- és munkaigényes kivitelezéséhez képest a teljes falmagasságban zsaluzatok által megformált, különböző adalékanyagú betonfalak építése sokkal gyorsabb, egyszerűbb és gazdaságosabb volt. A II. világháború utáni újjáépítés az öntött falas technológia további fejlődését és egyre széleskörűbb alkalmazását eredményezte. A következő évtizedekben a beton alapú öntött falas építéstechnológia ipari méretű alkalmazása szinte az egész világban elterjedt.

Hazánkban a 60-as években kezdődött tömeges lakásépítések során többféle öntött falas technológiát alkalmaztak. Az így kialakított köz-, lakó- és ipari épületek a hazai épületállomány jelentős részét képezik. A XX. század második felétől az egyre szigorodó hőtechnikai követelmények az öntött falszerkezetek kialakítását is jelentősen befolyásolták.

A könnyű adalékanyagok már nem feleltek meg az elvárásoknak. Ekkor jelentek meg a különböző kéregszerkezetű, (bennmaradó zsalus) többrétegű monolit falak, majd a fokozott hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkező kézi zsaluzó elemekből épített falak. A napjainkban a legújabb – öntött technológiával készülő – polisztirol vagy faapríték anyagú kézi zsaluelemekből épített többrétegű monolit falakkal találkozhatunk.

A technológiáktól függően az épületek szinte összes falazata kialakítható monolit falszerkezetként. Ezenkívül az öntött falas technológia kiválóan alkalmazható gátak, tornyok, gyárkémények, silók stb. építésére. A monolit falaknak – a zsaluzatok kialakítását és az építési technológiákat figyelembe véve – a szerkezeti rétegződés alapján két nagy csoportját különböztethetjük meg. Az egyrétegű öntött falazatok különböző zsaluzási móddal készülő monolit vasbeton szerkezetek. A beton szilárdulása után a zsaluzatokat minden esetben elbontják (vagy áthelyezik).

A zsaluzási technológia alapján a következő egyrétegű öntött falazatokat különböztetjük meg:

• táblás zsaluzatokkal készülő falak;
• alagútzsalus falak;
• kúszózsalus falak;
• csúszózsalus falak.

A többrétegű öntött falszerkezetek különböző anyagú és kialakítású kéregszerkezetből (bennmaradó zsaluzatból) és a közé tömörített vasbetonból álló szendvicsszerkezetek.

A kéregszerkezetek kialakítása alapján a következő többrétegű öntött falszerkezeteket különböztetjük meg:

• kéregfalas,
• kézi zsaluzóelemes monolit falszerkezetek.

Táblás zsaluzatokkal készülő monolit falak

A monolit falak kialakításához alkalmazott egyik legrégibb eljárás a táblás zsaluzatos építési mód. A nagyméretű zsalutáblákból az építés helyszínén a fal teljes méretével megegyező méretű zsaluzatot készítenek.

A vasalás elhelyezése után egyidejű betonozással az egész falszerkezet egyszerre kialakítható. (Ennek azonban határt szab a technológia, mint például a szétosztályozódás, a betonacél szerelése stb.) A beton megszilárdulása után elbontott zsaluszerkezet (tisztítás után) újra felhasználható.

Az eljárás régebbi (hagyományos) és a mai korszerű változata között csak a zsaluzatok anyagában és kialakításában van különbség. A régebben, az ácstelepeken zsaluzási tervek alapján készített és az építési helyszínen összeállított fatáblás zsaluzatokat mára felváltották az üzemben előreszerelt, fém nagytáblás zsaluzatok. Ezek a zsaluszerkezetek gyorsan és egyszerűen összeállíthatók, elbonthatok, így a falszerkezetek kivitelezése is hatékonyan végezhető.

5.58. ábra Hagyományos táblás falzsaluzat

Alagútzsalus építési móddal készülő monolit falak

Az alagútzsalus építési mód iparosított, monolit építési eljárás. Az építés során a függőleges és vízszintes teherhordó szerkezetek adott építési ütemen belül, szintenként egyszerre készülnek. Az építés eljárás alapvető eszköze a térzsaluzat. A különböző méretű és kialakítású zsaluzatok harántirányban összeállítva és mechanikusan összekapcsolva sejtszerű szerkezeti rendszert eredményeznek.

Hazánkban a 60-as, 70-es és 80-as években elsősorban többlakásos társasházakat, sorházakat, középületeket építettek ezzel a technológiával. Az építési mód egyértelmű előnye, hogy gyors kivitelezést tesz lehetővé. Kizsaluzás után teljes épületszélességű fal- és födémidomok keletkeznek, melyek sarok merev kapcsolattal rendelkező egységes, összefüggő térelemek sorát alkotják. A zsaluzatok elbontása után a falszerkezet nem igényel vakolatot, a sima vasbeton felületre csak egy glett réteg kerül.

5.59. ábra Alagútzsalus épület kialakítása

Kúszó- és csúszózsalus építési móddal készülő falazatok

A kúszó- és csúszózsalus technológiával elsősorban többszintes és magas épületek, építmények falait készítik. Kúszózsaluzásos eljárással az adott szinten teljes szintmagasságú falak egy ütemben, egyszerre készülnek. Az egyik zsaluhéj fixált helyzete mellett elkészül a vasszerelés, majd a másik oldali zsaluzat fixálása után történhet a betonozás.

A szilárdulás után a következő szint zsaluzatát a meglévő vagy már az elkészült szintre kell támasztani, illetve ahhoz kell merevíteni. A kúszózsalus eljárásnál a nyílások kialakítása kirekesztő keretekkel oldható meg, melyeket a zsaluzat készítésekor kell felcsavarozni. A kúszózsalus eljárással nemcsak függőleges, hanem ferde és íves szerkezetek is építhetők. Az építési eljárás változó keresztmetszetű falak készítésére is alkalmas.

A csúszózsaluzásos eljárás lényege, hogy a falszerkezetet az építmény alaprajzát követő 1,20-1,80 m magas – hidraulikus berendezésekkel folyamatosan mozgatható – zsaluzattal építik. A zsaluzatot és a kapcsolódó munkaszintet a betonba ágyazott támrúd és a rajta fel-le mozgást létrehozó emelőgép hordja. A betonacél szerelését és a betonozást emelés közben végzik. A csúszózsalus eljárással kialakítható falvastagság min. 12 cm. A technológia fejlődésével lehetővé vált változó falvastagságú szerkezetek zsaluzása is, így víztornyok, mezőgazdasági tárolók, televízió adótornyok is készülhetnek ilyen eljárással.

Kúszózsalus építés

5.61. ábra Csúszózsalus építés

Az egyrétegű öntött falazatok építésénél alkalmazott zsaluzatok típusait és kialakításait a 9. fejezetben tárgyaljuk részletesen.

Vasbeton kéregfalak

A vasbeton kéregfalak két, kb. 5-6 cm vastag vasbeton rétegből állnak, melyeket acél rácsos tartók kapcsolnak össze. A két (külső és belső) réteg a statikailag szükséges vasalást tartalmazza, amelyet az őket összekötő rácsos tartókkal együtt a gyártóüzemben alakítanak ki. A két réteg között szabadon maradt részt a statikai terven megadott minőségű betonnal kell a vasszerelés után kitölteni. A fal a mag megszilárdulása után éri el végső szilárdságát.

A falelemek oldalsó és felső kialakítása lehetővé teszi az adott építési rendszerhez tartozó egyéb fal- vagy födémelemek csatlakozását. A jobb hőszigetelés érdekében, külön ebből a célból létrehozott – a külső kéregelem belső oldalán gyárilag kialakított – hőszigetelő réteggel ellátott falelemek is alkalmazhatók. A kéregfal elemekkel kialakítható falvastagság 18, 20, 25, 30, 35 és 40 cm lehet.

A vasbeton kéregfalak ipari épületek, lakóházak, mélygarázsok építésénél elsősorban merevítő falként, lépcsőházi falként, liftakna falaként vagy faltartóként alkalmazhatók.

A falazat kialakítása

A kéregfalakból készülő öntött falszerkezetek építésének menete:

• fogadószerkezet előkészítése;
• kitűzés;
• beemelés, rögzítés;
• összeállítás, szerelés;
• betonozás;
• utómunkálatok.

Az elemek nyerges vontatón érkeznek a helyszínre. Az elemeket mobil daru emeli helyükre, ezért figyelembe kell venni az épület megközelítésének lehetőségeit. Daruzáskor a munkát akadályozó, a daru fordulási sugarába eső tárgyakat, vezetékeket el kell távolítani. Ha az elemek építéshelyi tárolása szükséges, az csak állított helyzetben, külön erre a célra készített tartókeretben történhet.

A kéregfal fogadószerkezete egyaránt lehet lemez- vagy sávalap. Az alapok mérettűrése azonban nem haladhatja meg a ±1 cm-t. Az alapba méretezett, kiálló csatlakozó vasalást (tüskézést) kell beépíteni. Nedvesedésnek kitett helyen vízzáró szalag elhelyezése is szükséges, vízszintes szigetelés az alap és a fal közé nem készíthető. A falelemeket megtámasztó ideiglenes támaszokat elmozdulás-mentesen az aljzathoz kell rögzíteni.

A szerelés megkezdése előtt minden teherhordó szerkezetet, valamint a nyílásokat, sarkokat pontosan ki kell tűzni és jelölni kell az alaptesteken. A szerelés csak portól, nedvességtől, egyéb szennyeződésektől mentes, tiszta fogadófelületen végezhető. A szereléséhez szükséges segédanyagokat, kisgépeket, az emelés láncait, köteleit elő kell készíteni.

A fogadószerkezet előkészítése és a kitűzés után a falelemeket daruval pontosan a helyükre kell emelni. Az elhelyezett és pontosan beállított falelemeket az előre elhelyezett támaszokkal kell rögzíteni. A falelemek összeállítását, szerelését csak szakember végezheti a gyártó által megadott szerelési terv alapján. Az elemeket a tervtől eltérő, más helyre beépíteni nem szabad. A falelemek együttdolgozása érdekében az elemek csatlakozásánál a kitöltő betonba összekötő, kengyeles vasalást kell kialakítani.

Ezeket statikai számítás alapján vagy a gyártó által megadott minőségben és mennyiségben kell megépíteni. A falelemekbe gyárilag kialakított nyílásokat és esetleges áttöréseket a betonozás előtt ki kell merevíteni. A falsarkokat ideiglenesen L alakúra hajtott laposacéllal össze kell fogni. Olyan helyeken, ahol statikai vagy gyártástechnikai okokból a kéregfal elemek kivitelezése nem oldható meg, monolit szerkezetet kell építeni. Az ehhez szükséges zsaluzat csak a már megszilárdult falelemekhez kapcsolódhat.

Betonozás előtt a kéregfal elemeket belülről be kell nedvesíteni. A beton minősége a statikai számítás szerinti vagy a gyártó által megadott, de legalább C20-16/KK kell, legyen. A betonozás egy ütemben történik, de függőleges irányban a mértéke nem haladhatja meg a 3 métert, a sebessége pedig az 1 méter/órát. A beton szemnagysága 20-40 cm falvastagság esetén legfeljebb 16 mm lehet. A betonozás előtt és után a méreteket ellenőrizni kell, eltérések esetén pedig korrigálás szükséges.

A támaszok (az alkalmazott adalékszerek és az időjárás függvényében) 3-14 napon belül bonthatók el a műszaki vezetővel való egyeztetés után. A falak kitámasztásához használt dübeleknek a falfelületben lévő részét el kell távolítani, majd ezek helyét be kell glettelni. A függőleges falfugákat rugalmas glettanyaggal kell kitölteni. A falfelület a rugalmas kitöltő anyag szilárdulása után glettelhető.