Padlóburkolatok - 47. oldal

Bár sokszor a tömörfa elemeket is gyárilag felületkezelve árusítják, előfordulhat, hogy mégis kezeletlen natúr felü­letű elemek beépítése mellett döntünk, amelyet később mi magunk fogunk majd bevonni. Az is elképzelhető, hogy csak felújítani szeretnénk a régi fa padlóburkolatot, ami átcsiszolás és felületkezelést jelent. A fafelület meg­jelenését pácolással, maratással, színes lakkozással vagy festéssel módosíthatjuk. A kezeletlen fafelületet pedig mindenképpen védeni kell, ami viaszolást, lakkozást vagy olajozást jelenthet.

A szalagparketta-elemeket gyárilag lakkozzák, így ezeknél semmilyen további védőbevonatra nincsen szük­ség. A gyártó általában ajánl megfelelő ápolószereket, amelyekkel karbantarthatjuk a felületet, illetve a rések és repedések tömítésére színben megfelelő folyékony fát.

Alapszabályok

• A felületkezelést csak akkor kezdjük el, ha a burkolat ragasztó­anyaga már teljesen megkötött.
• Kérjünk tanácsot a szakkereskedésben, ill. kövessük a gyártó utasításait.
• Alkalmazás előtt mindig próbáljuk ki az adott felületkezelő anyagot a burkolat egy kevésbé látható pontján, vagy egy hul­ladék darabon.
• Ügyeljünk a biztonságra! Gondoskodjunk a helyiség megfelelő szellőzéséről, és a felületkezelő anyag felhordása közben visel­jünk erős gumikesztyűt. A felületkezelő anyaggal átitatott rongyok (különösen igaz ez a lenolaj alapú felületkezelő anyagok esetén) és a fűrészpor egyaránt rendkívül tűzveszélyesek. Csiszo­láskor oltsuk ki a gázkészülékek őrlángjait, és semmiképpen ne gyújtsunk gyufát vagy bármilyen más lángot.

A padló előkészítése felületkezeléshez

Ha a már felületkezelt fa padlóburkolatot festeni, lakkozni vagy pácolni akarjuk, a már meglévő bevonatot el kell távolítanunk. A felületkezelés nélküli, de durva felületű elemeket pedig elő­ször simára kell csiszolni. Ha az elemek jó állapotban vannak, egy fadarab köré tekert közepes finomságú csiszolópapírral csiszoljuk át a felületüket. Csiszológép használatakor óvato­san dolgozzunk, nehogy túl sok anyagot szed­jünk le; a géppel egy gyakorlatlan laikus szinte kivésheti a padlófelületet. Az előkészítés utolsó lépéseként alaposan por­szívózzuk át a padlót, majd könnyűbenzinbe mártott tiszta ronggyal töröljük át.

Ha gyárilag gyalult, új pallókat építünk be, egyszerűen porszívózzuk, majd töröljük át a felületet. A felületkezelést mindig csak a burkolat rögzítésére használt ragasztó teljes száradása után kezdjük meg.

Védőbevonat készítése

A gyári lakkozás nélküli fa padlóburkolatok felületét védőbe­vonattal kell ellátnunk, ezzel hangsúlyozzuk ki a színét, ugyan­akkor vízállóvá tesszük és védjük a felületet. Erre a célra szám­talan termék kapható, amelyek hatékonysága és megjelenése igen változatos.

Lakkozás

A legegyszerűbb felületkezelés, amely amatőröknek sem okoz gondot, a poliuretánokkal való bevonás. Ez az anyag gyorsan szárad (kb. 2 óra alatt) és kevésbé mérgező más lakktípusoknál. A poliuretánlakk igen széles körben alkalmazható; kapható fényes, félfényes és matt kivitelben, illetve színválasztéka is széles. Választhat­juk az alkoholos alapú poliuretánlakk helyett az akrillakkot is, ez még gyorsabban szárad; hátránya viszont, hogy kar­bantartása több munkát jelent.

Természetes bevonóanyagok

Számtalan természetes anyagból készült bevonat között vá­laszthatunk (pl. viasz, olajok- lenolaj, tikolaj); a lakkoknál egyszerűbben felhordható anyagok, bár maga a folyamat a kézi felhordás miatt elég időigényes.

A viasz és olaj egyaránt szép, selymes fényt ad a fának. A viasz szilárd halmazállapotú anyagként kapható, amelyet tiszta ronggyal kell a felületbe dörzsölni, de létezik folyékony változata is, amelyet elektromos padlófényező géppel szoktak felhordani. Első alkalommal két réteg viaszt hordjunk fel, mindegyiket 3 órán át hagyjuk száradni, száradás után min­den réteget polírozzunk át. Ezután évente két alkalommal ismételjük meg a viaszolást.

Az olajat szintén felhordhatjuk kézzel vagy géppel. Először 2 réteget hordjunk fel, mindegyik réteget legalább 4 órán át hagyjuk száradni. Az egyes rétegeket polírozzuk át. Kétévente, ill. amikor a padló felülete már kopottnak tűnik, érdemes egy-egy újabb réteg felhordásával ismételni a műveletet.

Maratás

A maratás (halványítás) ha­gyományos felületkezelési mód, amelyet különösen tölgynél szoktak alkalmaz­ni. Kissé „kimosott” hatású lesz tőle a faanyag, ugyan­akkor az erezet jobban elő­tűnik. A mérgező marató-paszta helyett felhordha­tunk egy réteg fehér emul­ziós festéket. A felületet rögtön felhordás után dörzsöljük át nem foszló ronggyal. Végül viaszol­juk a felületet.

Maratás lépései:

1. Drótkefével rostirányban dörzsöljük át a padlóbur­kolat felületét, ezzel „megnyitva” a rostokat. Ha pácolni is szeretnénk a fát, a Színezés c. részben (l. alább) leírtak szerint járjunk el, majd egy éj­szakán át hagyjuk száradni a felületet.
2. Hordjuk fel a maratópasztát egy nagy vattacsomó köré tekert vászon ronggyal. Alaposan dörzsöljük be az anyagot a felületbe, hogy a fa összes póru­sába beszívódjon.
3. 10 perc után újra töröljük át a felületet, eltávolítva a felesleges anyagot. Néhány órán át hagyjuk szá­radni a padlót, amíg megérintve száraznak tűnik, majd a vattacsomó köré tekert ronggyal a rost­irányra merőlegesen dolgozva polírozzuk át a fe­lületet. Felületvédelemként hordjunk fel egy réteg színtelen lakkot.

Színezés

Itt először páccal elszínezik áfát, majd a felületre a fe­lült védelemhez és a csillo­gáshoz felületvédő lakkbevonatot hordanak fel. Egyre több olyan termék kapható azonban, amely egyesíti magában a pácot és a lak­kot. Pác számtalanféle szín­változatban kapható. Vásá­roljunk elegendő pácot, amely a teljes padlófelü­letre elég.

Az esetleges sérüléseket is azon frissi­ben javítsuk ki, mert az utó­lag vásárolt, ugyanolyan színként árusított termék színárnyalata sok esetben nem egyezik teljesen. Pácolás előtt esetleg át kell csiszolni a padlót, majd porszívózással és tiszta, nedves, nem fosz­ló ronggyal át kell törölni a felületet. A szegélyele­meket a padló felületke­zelése előtt pácoljuk.

Színezés lépései:

1. Egy festékes tálcát töltsünk meg a páccal, majd az anyagot tiszta, nem foszló ronggyal hordjuk fel a felületre. A rostokkal párhuzamosan húzogassuk végig a rongyot a felületen. A falszegélyeknél egy kisméretű ecsettel hordjuk fel az anyagot. Várjunk 10 percet, míg a pác teljesen beszívódik a póru­sokba, majd tiszta, nem foszló ronggyal töröljük le a felesleget. Egy éjszakán át hagyjuk száradni.
2. lépés: Amikor megszáradt a pác, porszívózzuk fel, majd tiszta, nedves ronggyal töröljük át a felületet. Ezután habszivacs festőhengerrel hordjunk fel egy réteg színtelen poliuretánlakkot, a sarkoknál és falszegé­lyeknél ecsetet használjunk. Hosszú, rostiránnyal párhuzamos mozdulatokkal dolgozzunk. A lakkot 2 órán át hagyjuk száradni.
3. lépés: Porszívózzuk fel a padlót, majd töröljük át, végül a 2. lépésben leírtak szerint hordjunk fel egy újabb réteg poliuretánlakkot.

Egyéb színezőanyagok

Számtalanféle színezőanyag kapható, amelyekkel megváltoztathatjuk vagy kihangsúlyozhatjuk a fa természetes színét, ugyanakkor gondoskodhatunk a megfelelő felületvédelemről is. A padló felületét először készítsük elő, majd hordjunk fel két réteg színes lak­kot. Az egyes rétegeket 2 órán át hagyjuk száradni.

A fapadlót festhetjük is, ehhez a fához alkalmas festékek hatalmas színválasztéka áll rendelkezé­sünkre. Az előzőekben leírtak szerint készítsük elő a felületet, majd hordjunk fel alapozót a felületre; így megakadályozhatjuk hogy a fa beszívja a festé­ket. Az alapozót festőhengerrel vagy festőecsettel vigyük fel, majd 2 órán át hagyjuk száradni. Ez­után még 2-3 réteg festéket hordjunk fel, minden egyes réteget hagyjunk egy éjszakán át száradni.

Ezt a fajta padlóburkolatot már meglévő alátétdeszkázatra is lerakhatjuk; erre csak akkor kell rétegelt lemezt lerakni, ha kifejezetten rossz állapotban van. Az aljzatbetont vi­szont 2 cm vastag (2×1 cm, átlapolással fektetett) réte­gelt lemezzel kell borítanunk, hogy a szögeket legyen mibe beverni; erre a célra a faforgácslap nem alkal­mas. Aljzatkiegyenlítőt csak akkor kell használnunk, ha az aljzatbeton nagyon rossz állapotban van. Ellenőrizzük, hogy az ajtószárnyakból le kell-e vágnunk a padló megnö­vekedett szerkezeti vastagsága miatt.

Ha le­hetséges, szedjük le a szegélydeszkákat, szegélyléceket; a burkolat elkészülte után ezeket szereljük vissza, így eltakarják a fal melletti tágulási hézagot. Elképzelhe­tő, hogy új szegély elemekre cseréljük ki őket. A burkolat­kiosztás segítségével számítsuk ki az anyagszükségletet, és becsüljük meg, hogy milyen szélesek lesznek a szélső, vá­gott elemek.

A szegezett fa padlóburkolatok alá folyékony fóliát kell készíteni, amelyet az aljzatbetonra vagy a fa alátétdeszkázatra kell felhordani. A polietilénfólia használa­ta nem ajánlott, mert azt megsérthetik a szegek. A burkolathoz ajánlott alátétrétegekről és a ragasztóról az épí­tőanyag-kereskedésben érdeklődjünk. Ha felületkezelő bevonattal szeretnénk ellátni a keze­letlen tömörfa elemeket (pl. pácolni, maratni).

Alapszabályok

• A munka megkezdése előtt készítsük elő az aljzatot.
• Kérjünk tanácsot az építőanyag-kereskedésben, illetve kövessük a gyártó utasításait.
• Ügyeljünk a biztonságra! Gondoskodjunk a helyiség megfelelő szellőztetéséről. Munka közben viseljünk védőmaszkot a fűrész­por belélegzése ellen.
• Mindig ellenőrizzük, hogy nedvesedik-e az aljzat. A fa padló­burkolat alá mindig építsünk be vízszigetelést.

Nehézségi fok:

●●●●○

Ennek a burkolattípusnak a lerakása nagy szakértel­met kíván; a súlyos eleme­ket nehéz mozgatni, emel­lett nagy mennyiségű sze­get is felhasználunk.

Szerszámok

• Festőhenger; Csapózsinór; Ácsderékszög;
• Vonalzó; 1 cm-es távtartók;
• Elektromos lyukfűrész; Kalapács és szegek;
• Szegező gép; Ütőfa; Szegbeütő;
• Finom fogú kézifűrész/ hordozható körfűrész;
• 3 mm-es fogazatú simító; Behúzóvas;
• Tiszta rongyok.

Anyagok

• Tömörfa padlóburkoló elemek
• Folyékony fólia
• Faragasztó
• Megfelelő színű folyékony fa
• A burkolathoz illő szegélyelemek

Szegezett tömörfa elemek beépítése

A pallók előkészítése

A fa a levegő hőmérsékletének és nedvességtar­talmának változására duzzadással vagy zsugoro­dással reagál. Emiatt a faanyagot lerakás előtt leg­alább 48 órán át a burkolandó helyiségben kell tá­rolni. A munka megkezdése előtt válogassuk át az elemeket, és a tervezett hézagkiosztáshoz igazod­va csoportosítsuk őket. Szárazon rakjuk ki az első néhány sort. A különböző hosszúságú elemeket egyenletesen osszuk el a helyiségben.

Az első néhány sorba ne kerüljenek túl rövid elemek, mert az gyengítené a burkolatot. A fal egyenetlenségei miatt a szegélyeknél keletkezett hézagokat utólag kitölthetjük folyékony fával, vagy hosszában mé­retre vágott elemekkel; a kisebb réseket a szegélyelemekkel is eltakarhatjuk. Az első sor elemeinek horony felőli oldalán előre fúrjuk ki (15 cm-enként) a szeglyukakat. Az első sor kivételével a szegeket a csapokon keresztül üssük be.

Lépések:

1. Az aljzatot alaposan porszívózzuk vagy seperjük fel. Festőhengerrel hordjunk fel egy réteg folyé­kony fóliát, majd 2 órán át hagyjuk száradni. A fa alátétdeszkázatra csak akkor kell rétegelt lemezt fektetnünk, ha az nagyon rossz állapotban van; eb­ben az esetben a rétegelt lemez a vízszigetelésre kerüljön. Ha azonban aljzatbetonra akarjuk rakni a burkolatot, a 2 cm vastag rétegelt lemezt ragasszunk a vízszigetelésre; ebbe tudjuk majd beverni a szegeket.
2. A leghosszabb, legszabályosabb fal mentén csa­pózsinórral jelöljünk ki egy segédvonalat a faltól 1 cm távolságra. Ha a fal nem egyenes, a csatla­kozófalra mérjünk ki ácsderékszöggel egy merő­legest, amelyet vonalzóval hosszabbítsunk meg, majd az így kijelölt vonal mentén készítsük el a csapózsinórral a segédvonalat. A segédvonal mentén rakjuk le az első sort; az elemek hornyolt oldala nézzen a fal felé. A pallók és a fal közé he­lyezzünk 1 cm-es távtartókat, így biztosítva az egyenletes hézagszélességet. Ezután az előre ki­fúrt lyukakon keresztül verjük be a szegeket.
3. A pallók (helyiség belseje felé néző) csapjaiba 15 cm-es kiosztással fúrjunk 45°-os ferde lyukakat. Ezeken keresztül aztán verjük be a szegeket az aljzatba. Használhatunk szegező gépet is, bár ezzel óvatosan dolgozzunk, mert balesetve­szélyes eszköz.
4. Csúsztassuk a második pallót az első mellé, és a finoman ütögetett ütőfával igazítsuk a helyére. Az első elemhez hason­lóan verjük be a fal felé eső él mentén a szegeket, a csapokon át pedig fúrjuk ki a lyukakat és rögzítsük a pallót szegezéssel az aljzathoz. Hasonló módon folytassuk a munkát a sor többi elemével, a szegek kiálló végeit szegbeütővel süllyesszük be.
5. A sor utolsó elemét szabjuk méretre. Ne feled­kezzünk meg az 1 cm-es fal melletti hézagról sem. Az ács­derékszöggel húzzunk a palló élére pontosan merőleges vonalat, majd vágjuk le a felesleget finom fogú kézifűrésszel vagy hordozható körfűrésszel. A színoldalról a hátoldal felé haladjunk, így nem fogjuk felszakítani a felületet. A csőátve­zetések nyílásait elektromos fúróval készítsük el.
6. A második sort az első sor utolsó elemének hulladék darabjá­val indítsuk, így a szomszédos sorok hézagai kellően el lesz­nek tolva egymáshoz képest, ami a burkolat stabilitása szem­pontjából fontos. Az elemet ütőfával finoman igazítsuk az előző sor elemének bütüoldali csapjához. Ezután fúrjunk az elem hosszoldali csapján keresztül ferde lyukakat, majd ezen keresztül szegekkel rögzítsük azt az aljzathoz. A művelethez szegező gépet is használhatunk.
7. Folytassuk az elemek lerakását, a szomszédos sorok hézagait legalább 50 cm-rel toljuk el egymáshoz képest. A csaphor­nyos rögzítéshez az elemeket kalapáccsal ütögetett ütőfával igazítsuk a helyükre, majd az előzőekben ismertetett módon a csapokon át bevert szegekkel rögzítsük őket az aljzathoz.
8. Az utolsó előtti sort csak akkor szegezzük le, miután a szélső sor elemeit méretre vágtuk; ne feledkezzünk meg az 1 cm-es fal melletti hézagról. Az utolsó két sort egyszerre rakjuk le; a két sor elemeit hosszanti élük mentén ragasszuk össze, majd egy órára tegyük félre kötni.
9. Az összeragasztott utolsó két sor elemeit le kell ragasztanunk, mert ezeknél nem tudjuk a csapokon keresztül beverni a szegeket. A ragasztót a fogazott simítóval oszlassuk el az aljzaton, kb. 3 mm vastagságban.
10. Az elemeket erősen nyomjuk bele a ragasztóba, majd az utolsó sor elemeit az behúzóvassal húzzuk a helyükre. A fal és a burkolat széle közé helyez­zünk távtartókat, ezek rögzítik az elemeket. A ra­gasztót egy éjszakán át hagyjuk kötni, csak ezután lépjünk rá a burkolatra. Ha a fal egyenetlenségei miatt nagyobb hézagok maradnak a fal mentén, azokat hosszában méretre vágott elemekkel tölt­sük ki.
11. Távolítsuk el a távtartókat, az esetleges réseket megfelelő színű folyékony fával töltsük ki. A fe­lesleges hézagkitöltő anyagot nedves ronggyal távolítsuk el, majd a kitöltést egy órán át hagyjuk száradni.
12. Szereljük vissza a szegélyelemeket, ezek eltakarják majd a fal melletti dilatációs hézagot és a fal egyenetlenségei miatt keletkező réseket.

A padlóburkolat rétegrendje

Aljzatbetonon:

1. Tömörfa pallók
2. 2 cm vastag hígított PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt lemez
3. Folyékony fólia
4. Aljzatbeton

Fa alátétdeszkázaton:

1. Tömörfa pallók
2. Folyékony fólia
3. Meglévő párnafák és alátétdeszkázat

A ragasztott svédpadlót már meglévő alátétdeszkázatra is lerakhatjuk; csak akkor kell alá hígított PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt lemezt beszerelni, ha az alátétdesz­kázat nagyon rossz állapotban van. Hasonlóképpen, az aljzatbetonra is csak akkor kell aljzatkiegyenlítőd felhor­dani, ha nagyon egyenetlen.

Ellenőrizzük, hogy le kell-e vágnunk az ajtószárnyakból a padló meg­növekedett szerkezeti vastagsága miatt. Ha tehetjük, távolítsuk el a szegélydeszkákat, szegélyléceket; ezeket a burkolat lerakása után szereljük vissza, így el fogják takarni a fal melletti hézagot. Új sze­gélyelemeket is rakhatunk, amelyek színben illenek az új burkolathoz. Emellett érdemes burkolatkiosztási tervet is készíteni, amely alapján kiszámíthatjuk, hogy hány elemre lesz szükségünk, és milyen szélesek lesznek a szélső, vágott elemek.

A ragasztott svédpadló alá folyékony fóliát (kent szige­telés) kenünk: a polietilénfólia kevésbé alkalmas ennél a burkolattípusnál. Az adott burkolathoz alkalmas alátétről és ragasztóról az építőanyag-kereskedésben kérjünk tanácsot.

A tömörfa padlóburkoló elemeket többféle fafajból ké­szítik, felületkezelés nélkül vagy gyárilag felületkezelve. Ha saját magunk akarjuk felületkezelni a padlóburkola­tot (pácolni, maratni vagy bevonattal ellátni), tanulmá­nyozzuk a fa padlóburkolat felületkezeléséről szóló részt.

Alapszabályok

• A munka megkezdése előtt készítsük elő az aljzatot.
• Kérjünk tanácsot az építőanyag-kereskedésben, illetve kövessük a gyártó utasításait.
• Ügyeljünk a biztonságra! Gondoskodjunk a helyiség megfelelő szellőztetéséről. Amikor gépekkel dolgozunk, viseljünk védő­maszkot, védőszemüveget, kesztyűt és füldugót.
• Mindig ellenőrizzük, hogy nedvesedik-e az aljzat. A fa padlóbur­kolat alá mindig be kell építenünk vízszigetelést. Nedvesedés esetén válasszunk más burkolattípust.

Nehézségi fok:

●●●●○

Ezt a fajta burkolatot nehéz lerakni, mert a ragasztó ha­marszárad, a súlyos tömörfa elemekkel pedig nehéz ma­nőverezni. Emellett beépítés közben könnyen elmozdul­hatnak az elemek.

Szerszámok

• Festőhenger; Csapózsinór (színes kréta­porral);
• Ácsderékszög; Vonalzó; 3 mm-es fogazató simító;
• Tiszta rongyok; 1 cm-es távtartók; Ragasztószalag;
• Finom fogazatú kézifűrész/ hordozható körfűrész;
• Elektromos lyukfűrész; Kalapács; Ütőfa;
• Behúzóvas.

Anyagok

• Tömörfa pallók
• Folyékony fólia
• Faragasztó
• Megfelelő színű folyékony fa
• Könnyűbenzin
• A burkolathoz illő szegély­elemek (tetszőleges)

Tömörfa pallók ragasztása

A pallók előkészítése

A fapallók a levegő hőmérsékletének és nedves­ségtartalmának megváltozására duzzadással vagy zsugorodással reagálnak. Az akklimatizáláshoz fűtsük be a burkolandó helyiséget, majd 48 órán át tároljuk itt az elemeket. Lerakás előtt válogassuk át a pallókat, és rakjunk ki szárazon néhány sort, tesztelve, hogyan mutatnak majd az eltolt héza­gok. A különféle hosszúságú elemeket egyenlete­sen osszuk el, az első néhány sorba azonban ne építsünk be túl rövid elemeket, mert gyengítenénk a burkolatot.

A leghosszabb és legszabályosabb fal mellett a faltól az első elem szélességének plusz a csapszélességnek plusz a hézagszéles­ségnek (1 cm) megfelelő távolságban jelöljünk ki a csapózsinórral egy segédvonalat. Ha a fal nem egyenes, a csatlakozó falhoz viszonyítva ácsderék­szöggel mérjük ki a merőlegest, majd vonalzóval hosszabbítsuk azt meg.

A kijelölt vonalat használ­juk vezetőként a csapózsinórral való kijelöléshez. A fal egyenetlenségei miatt keletkező réseket a burkolat elkészülte után folyékony fával vagy hosszában méretre vágott elemekkel töltsük ki, de a kisebb hézagokat a szegélyelemek is eltakarják.

Lépések:

1. Az aljzatot kenjük át egy réteg folyékony fóliával. Rétegelt lemezt általában nem szükséges beépíte­nünk; ha mégis, az a szigetelés fölé kerül. A szigetelést hagyjuk néhány órán át száradni.
2. A majdani első elemsor külső éle mentén az elő­zőekben leírtak szerint húzzunk a csapózsinórral egy segédvonalat. Az első elemsor alá kerülő területre öntsünk egy kevés ragasztót. Ezt a faltól 1 cm távolságra terítsük el; a 3 mm-es fogazatú simítóval kb. 3 mm vastag réteget készítsünk. A csapózsinórral húzott vonal mentén végig ken­jük be az aljzatot ragasztóval. Rakjuk le az első elemsort a segédvonal mentén, a csapok a fal felé nézzenek; az elemeket jól nyomjuk bele a ragasz­tóba. A pallók és a fal közé helyezzünk 1 cm-es távtartókat, amelyekkel gondoskodni tudunk az egyenletes hézagszélességről.
3. A második elem bütüjének csapját kenjük be ragasztóval, majd ferdén tartva illesszük be a csapot az első elem bütü­jének hornyába, végül nyomjuk a pallót az aljzatra kent ra­gasztóba. Ezután hasonló módon rakjuk le az első sor többi elemét; menet közben az elemek és a fal közé folyamatosan helyezzük be a távtartókat. A felületre került ragasztót tiszta, nedves ronggyal azonnal töröljük le.
4. A sor utolsó elemét vágjuk méretre; ne feledkez­zünk meg a fal melletti 1 cm-es hézagról. Húzzunk az élre merőleges vonalat, majd e mentén finom fogú kézifűrésszel vagy hordozható körfűrésszel szabjuk le az elemet. A színol­daltól a hátoldal felé haladva dolgozzunk a fűrésszel, hogy ne szakítsuk fel a felületet. A csőáttörések helyét lyukfűrésszel készítsük el. Amikor leraktuk az első sort, kb. egy órán át hagyjuk kötni a ragasztót, hogy kellően stabil felületet kap­junk, amely mellé elkészíthetjük a következő sort.
5. Az első sor utolsó elemének hulladék darabjával indítsuk el a következő sort, így az egymás mellé kerülő sorok hézagai kellő mértékben el lesznek tolva, ami elengedhetetlen a stabil felülethez. A hézagokat egymáshoz képest legalább 50 cm-rel toljuk el. Az előzőekben leírtak szerint folytassuk az elemek lerakását; egyszerre mindig csak egy sornyi szélességben kenjük fel a ragasztót. A csapokat mindig kenjük be ragasztó­val, így rögzítsük őket az előző elem hornyába. Az első sor kivételével nem kell egy órát várnunk minden egyes sornál, de ne lépjünk rá a frissen lerakott pallókra.
6. Néhány sor lerakása után ütőfán át kalapáccsal finoman ütö­gessük meg oldalról az elemeket, így szorosan egymáshoz rögzül a kapcsolat és bezárulnak a hézagok. Munka közben időről időre alkalmazzuk az ütőfát.
7. Az utolsó sor elemeit vágjuk méretre, ne feled­kezzünk azonban meg a fal melletti 1 cm-es hézagról. A szél­ső elemeket is az előzőekhez hasonlóan ragasszuk le. Az utol­só sort behúzóvassal illesszük a helyére, és a falhézagba he­lyezett távtartókkal rögzítsük. A fal egyenetlenségei miatt keletkező hézagokba tegyünk méretre vágott darabokat.
8. Egy éjszakán át hagyjuk kötni a ragasztót, majd távolítsuk el a távtartókat. A felületről tiszta ronggyal és könnyűbenzinnel távolítsuk el a ragasztó­maradványokat. A kisebb hézagokat színben a fe­lülethez illő folyékony fával töltsük ki. A felesleges folyékony fát tiszta, nedves ronggyal távolítsuk el, majd a pótlást egy órán át hagyjuk száradni.
9. Szereljük vissza a szegélyelemeket; ezek eltakar­ják majd a fal melletti tágulási hézagot és a fal egyenetlenségei okozta réseket.

A padlóburkolat rétegrendje

Aljzatbetonon:

1. Tömörfa pallók
2. Faragasztó
3. Folyékony fólia
4. Aljzatbeton

Fa alátétdeszkázaton:

1. Tömörfa pallók
2. Faragasztó
3. Folyékony fólia
4. Meglévő párnafák és alátétdeszkázat

Úsztatott padlót már meglévő alátétdeszkázatra is fektet­hetünk; csak akkor kell arra rétegelt lemezt fektetnünk, ha a deszkázat rossz állapotban van. Hasonlóképpen, az aljzatbetonra is csak akkor kell aljzatkiegyenlítőt felhor­danunk, ha az nagyon egyenetlen. El­lenőrizzük, hogy le kell-e vágnunk az ajtószárnyakból.

Ha tudjuk, szedjük le a szegély deszkákat és a szegélyléceket; ezeket a burkolat elkészülte után szereljük vissza, így eltakarják a fal mellett hagyott tágulási (dilatációs) hézagot. Minden esetben építsünk be vízszigetelő fóliát és hablemez alátétet, vagy ezek helyett alkalmazhatunk vízszigetelő fóliával kasírozott alátétle­mezt is. Készítsünk burkolatkiosztási tervet, számítsuk ki az anyagszükségletet, és tervezzük meg, hogy milyen szélesek lesznek a szélső, vágott elemek.

A szalagparketta burkolóelemeket általában gyárilag felületkezelve és lakkozva árusítják, ezért nem igényelnek további felületkezelést. Általában a csaphornyos kap­csolatot ragasztással is megerősítik, de léteznek ragasztás nélkül összeerősíthető változatok is. Ha a ragasztás nélkül összeerősíthető ún. „click” rendszerű elemeket szeretnénk beépíteni, kövessük a laminált padlónál leírtakat.

Alapszabályok

• A munka megkezdése előtt készítsük elő az aljzatot.
• Kérjünk tanácsot az építőanyag-kereskedésben, vagy kövessük a gyártó utasításait.
• Ügyeljünk a biztonságra! Gondoskodjunk a helyiség megfelelő szellőztetéséről. Amikor gépekkel dolgozunk, viseljünk védő­szemüveget, védőkesztyűt és fülvédőt.
• Mindig ellenőrizzük beépítés előtt, hogy nem nedvesedik-e az aljzat. Minden esetben építsünk be vízszigetelő fóliát. Nedvesedés esetén érdemes más burkolatfajtát választani.

Nehézségi fok:

●●●○○

Ez a legkönnyebben lerakha­tó fa padlóburkolat. Az úsz­tatott kialakítás azt jelenti, hogy a burkolatot csak saját tömege, a szegélylécek és a bútorok tartják a helyén.

Szerszámok

• Univerzális kés; Szigetelőszalag;
• Csapózsinór; Ácsderékszög;
• Vonalzó; 1 cm-es távtartók;
• Kalapács; Ütőfa;
• Tiszta rongyok;
• Finom fogú kézifűrész/ hordozható körfűrész;
• Elektromos fúró fafúrófejjel;
• Behúzóvas.

Anyagok

• Szalagparketta padlóburkoló elemek
• Vízhatlan habalátét
• Faragasztó
• Színben illeszkedő folyékony fa
• Színben illeszkedő sze­gélydeszkák, szegély­lécek (kívánság szerint)
• Könnyűbenzin

Szalagparketta beépítése

Az elemek előkészítése

A faanyag a levegő hőmérsékletének és nedves­ségtartalmának megváltozására duzzadással vagy zsugorodással reagál, ezért a burkolat elemeit beépítés előtt legalább 48 órán át tároljuk a burkolandó helyiségben. Lerakás előtt érdemes lehet néhány sort szárazon kirakni, hogy teszteljük, mi­lyen lesz majd az általunk elképzelt hézagkiosztás. A leghosszabb és leginkább szabályos fal mellett húzzunk a csapózsinórral krétavonalat, a faltól az első, vágott sor plusz egy csapszélességnyi plusz egy hézagszélességnyi (1 cm) távolságban (I. 2. lépés).

Az első sor elemeiről le is fűrészelhetjük a csapot, ez esetben ennek szélességével nem kell számolni. Ha a fal nem egyenes, ácsderékszöggel mérjük ki a megfelelő irányt. Ezt a vonalat vonalzó­val hosszabbítsuk meg, így kijelölve a csapózsi­nórral húzott krétavonal irányát. A fal egyenetlen­ségei miatt keletkezett hézagokat utólag kitölthet­jük folyékony fával, hosszanti irányban darabolt elemekkel, vagy ha elég keskenyek, el is takarhat­juk a szegélyelemekkel.

Lépések:

1. A burkolat lerakása előtt az aljzatra fektessünk víz­szigetelővel kasírozott habalátét lemezt. Ezt ollóval és univerzális késsel vágjuk méretre, a toldásoknál szigetelőszalaggal rögzítsük egymáshoz a darabokat. Alternatív megoldásként polietilénfóliát vagy folyékony fóliát (kent szigetelés) is beépíthetünk, majd erre helyezzük a habalátétet. A fa alátétdeszká­zatra csak akkor kell rétegelt lemez alátétet beépí­teni, ha az rossz állapotban van. A rétegelt lemezt a vízszigetelés fölé építsük be.
2. Az első elemsor külső vonalát csapózsinórral je­löljük ki, az előzőekben ismertetett módon. Rakjuk le a vonal mentén az első elemet, a csapos oldal nézzen a fal felé. A pontosabb illeszkedéshez fűré­szeljük le a csapot. Az elem és a fal közé helyez­zünk 1 cm-es távtartókat, így egyenletes hézagszélességet kapunk.
3. A következő elem bütüjének csapjára kenjünk ra­gasztót, majd ferdén a padló felé fordítva illesszük be a csapot a másik elem hornyába. Kalapáccsal és ütőfával finoman üssük be az elemet a helyébe. Ezután folytassuk a munkát, menet közben a fal és az elemek közé helyezzünk távtartókat. A felületre került ragasztót tiszta, nedves ronggyal azonnal töröljük le.
4. Amikor a sor végére értünk, szabjuk le az utolsó elemet, a fal mellett hagyjunk 1 cm-es hézagot. Az ácsderékszöggel húzzunk az élekre merőleges vonalakat, és finom fogú kézifűrésszel vagy hordozható körfűrésszel szabjuk le a darabokat. A fűrészeléssel a színoldal felől a hátoldal felé haladjunk, így nem szakítjuk fel a felületet. A csőátvezetések nyílásait elektromos fúróval alakítsuk ki.
5. A következő sort az előző sor végelemének hulladék darabjával kezdjük; a darab vágott éle nézzen a fal felé. Ezzel a módszerrel a szomszédos sorok héza­gai kellően el lesznek tolva, ami megfelelően stabil felülethez vezet. A hézagokat legalább 50 cm-rel toljuk el. Folytassuk a lerakást; a csapokat kenjük be ragasztóval, majd csatlakoztassuk az elemeket. Az elemeket kalapáccsal finoman megütött ütőfá­val rögzítsük a helyükre. Ha igazításra van szükség, a ragasztó száradása előtt húzzuk szét az elemeket.
6. A megfelelően levágott ajtótok alá is toljunk be egy elemet az ütőfa és a kalapács segítségével. Ennek a sarkát a falnál esetleg le kell vágnunk. Amikor az utolsó sorhoz érünk, hosszanti irányban vágjuk méretre az elemet; a fal mel­lett hagyjunk 1 cm-es hézagot. Az utolsó sor ele­meit a behúzóvassal húzzuk a helyükre, az elemek és a fal közé helyezzünk távtartókat. A fal esetleges egyenetlenségei miatt keletkező hézagokat töltsük ki levágott darabokkal.
7. A ragasztót egy éjszakán át hagyjuk száradni, a felületre került ragasztót tiszta, nedves ronggyal és könnyűbenzinnel távolítsuk el. A kisebb hézagokat folyékony fával töltsük ki. A felesleges folyékony fát tiszta, nedves ronggyal töröljük le, majd egy órán át hagyjuk száradni az anyagot.
8. Szereljük vissza a szegélydeszkákat, szegélyléce­ket; ezek fogják eltakarni a fal melletti dilatációs hézagokat és a fal egyenetlenségei okozta réseket.

A padlóburkolat rétegrendje

Aljzatbetonon:

1. Szalagparketta elemek
2. Vízszigetelő fóliával kasírozott alátétlemez
3. Aljzatbeton

Fa alátétdeszkázaton:

1. Szalagparketta elemek
2. Vízszigetelő fóliával kasírozott habalátét lemez
3. Meglévő párnafák és alátétdeszkázat

A laminált és a könnyen beépíthető csaphornyos burko­latok megjelenésének köszönhetően napjainkban a fabur­kolat népszerűbb, mint valaha. A könnyen tisztítható, tartós és divatos fa padlóburkolat valószínűleg a leggyak­rabban alkalmazott padlóburkolat. Az olyan hagyomá­nyos fafajoktól kezdve, mint a juhar, a tölgy vagy a cse­resznye, egészen az egzotikus fafajokig bármilyen fa pad­lóburkolat-típust beszerezhetünk könnyen beépíthető változatban.

Aki azonban egy kicsit is környe­zettudatos, csak bizonyítottan megújuló mó­don kitermelt faanyagból készült burkolatot vásároljon. A trópusi fáknál ezt nehezebb ellenőrizni, így érdemes inkább a nálunk honos fajokból készült burkolatot választani. A környezet iránt elkötele­zett forgalmazók ügyelnek rá, hogy megújuló erdőgaz­dálkodásból származó faanyagot árusítsanak, ahol a kivá­gott fákat újratelepítéssel pótolják. Sajnos azonban erre sokan még nem figyelnek kellőképpen. Ha kétségeink vannak, kérdezzünk rá az építőanyag-kereskedésben.

A cseresznyefa meleg, telt színe elegáns felületet ad, és kiválóan illik modern és régies belső terekbe egyaránt.

A megújuló erdőgazdálkodásból származó nyersanyagból készült burkolatokat a csomagoláson szimbólumokkal jelölik. Ha azonban igazán környezetbarát módon szeret­nénk eljárni, újrafelhasznált faanyagot válasszunk. Ez általában nagyon jó minőségű, bár kisebb-nagyobb javításokra szorul (pl. szegek eltávolítása, csiszolás, gyalulás és újralakkozás). Érdemes lehet megfontolni a bambusz al­kalmazását; ez a növény tulajdonképpen nem fa, hanem fű, és nagyon gyorsan újranő.

Kemény- és puhafa, színválaszték

A keményfa jóval tartósabb a puhafáknál, és jóval nagyobb szín- és mintaválasztékban kapható. Ugyanakkor azonban sajnos jóval drágább is; ez az oka annak, hogy a laminált burkolatok annyira népszerűek lettek, mivel utóbbiak élethűen imitálják a keményfa felületét, ugyanakkor jóval olcsóbbak azoknál, és beépítésük is egyszerűbb. Faburkolat beépítése előtt ellenőrizzük a meglévő burkolat alatti alátétdeszkázatot; hacsak nem régi házban lakunk, ez valószínűleg (sokszor nem túl jó minőségű) puhafából készült.

Bizonyos esetekben ezt az alátétdeszkázatot csiszolás­sal és polírozással szép végleges felületté alakíthatjuk. Néha azonban előzetesen ki kell javítanunk a felületet. A fa padlóburkolat legolcsóbb változata a puhafából ké­szült, pácolással vagy festéssel felületkezelt padló. Azt azonban ne feledjük, hogy a puhafa felülete sérülékeny, ezért forgalmasabb helyekre (előszoba, lépcsőház) ne építsük be.

A fa padlóburkolatok fajtái a több rétegből álló sza­lagparketta, a tömörfa svédpadló és a parketta. A típus kiválasztása a lerakás módját is meghatározza: ez lehet szegezés, ragasztás vagy úsztatott kialakítás. Manapság a szalagparketta a legnépszerűbb, úsztatott kialakítással rakják le. Ez a legegyszerűbb lerakási mód; ilyenkor a burkolatot a saját tömege, a bútorok és a szegélylécek rögzítik. A fa padlóburkolatot számtalanféleképpen felületkezelhetjük: színtelen vagy színezett lakkal, olajjal, viaszo­lással, festéssel vagy maratással. Ezekkel a módszerekkel az olcsóbb burkolatfajtákat is tetszetőssé tehetjük.

Tulajdonságok

(*kicsi, **közepes, ***nagy)

• tartósság***
• hőtárolás**
• könnyű karbantarthatóság*
• hangszigetelés*
• vízállóság*

A burkolat megtervezése

A különféle fafajoknak eltérő tulajdonságaik vannak, más a színük és erezetük is. A halvány juhar például egészen más­hogy mutat, mint egy telt, sötét színű cseresznyefa burkolat. A keményfa burkolatok – viszonylag magas – ára az egyes burkolatfajtáknál nagyjából azonos; a legdrágább a dió, a leg­olcsóbb a bükk.

A puhafák, azaz a fenyő viszont olcsóbb. Az ár azonban a minőségtől is függ: a csomómentes, egyenletes erezetű faanyag drágább. Minden keményfafaj alkalmas lakó­épületben való beépítésre, bár egyes fajok, pl. a juhar, strapabíróbbak a többinél.

A következőkben néhány, padlóburkolás­ra gyakran használt fafajt ismertetünk

• Dió: Talán a legnépszerűbb sötét színű padlóburkoló fafaj, bár a tölgynél, juharnál és cseresznyénél jóval puhább. Szép, telt, sötétbarna színe van.
• Cseresznye: A keményfék közé tartozó cseresznye színe szép vörösesbarna, erezete érdekes, hullámos. Színe az idők során besötétedik.
• Tölgy: Különösen kemény; színe középbarna. A szürkés színű fehér tölgy erezete egyenes, szabályos, míg a vörös tölgy változato­sabb erezetű, jobban illik a rusztikus stílusú belső terekbe.
• Bambusz: Csaphornyos, többrétegű, előre felületkezelt formában kapha­tó. A bambusz csíkos erezete érdekes hatású; sötét vagy vilá­gos felületkezeléssel vonják be. A bambusz padlóburkolat egzotikus, ugyanakkor környezetbarát megoldás.
• Nyír: A halvány színű, egyenletes erezetű nyírfa elegáns, könnyed hangulatot ad a helyiségnek. A nyír a puhább keményfafajok közé tartozik.
• Fenyőfélék: A 18. és 19. sz.-ban általában fenyőfából készültek a padló­burkolatok. A fenyőfélék a leggyakrabban használt puhafák, színük a halvány sárgától a világos pirosig terjed. Pácolással sötétíteni lehet rajtuk, de idővel maguktól is sötétednek. Ke­vésbé igénybe vett területeken alkalmazzák.
• Juhar: A keményfák közé tartozó juhar színe halvány, erezete finom. Jól illik modern belső terekbe. Tartós és elegáns burkolat.
• Kőris: Erezete nagyon jellegzetes; kezdetben kevésbé szembetűnő, de idővel egyre jobban előtűnik. Pácolni vagy maratni szokták, így jobban előtűnik az erezet, és izgalmasabb lesz a felület.
• Bükk: Színe a halvány barnától a fehéres-rózsaszínig terjed, erezete jellegzetesen pettyes. Színe és erezete egyenletes, ezért jól illik modern belső terekbe. Kiválóan alkalmas pácolásra.
• Trópusi fák: Napjainkban egyre népszerűbbek, és egyre nagyobb a válasz­tékuk. Jórészt lombos fajok. Ellenőrizzük, hogy megújuló for­rásból származnak-e.

A finom, könnyed hatású bükkfa padlóburkolat jól illik modern lakásokba.

A patinás tölgyfa burkolat nagyon elegáns. Az idők során kialakult patinát pácolással imitálhatjuk, megteremtve a jellegzetes, ruszti­kus hatást.

A fa padlóburkolatok típusai

A fa padlóburkolat tömörfa elemek, többrétegű elemek (ame­lyek puha alapra ragasztott keményfa furnérból készülnek ilyen pl. a szalagparketta) és mozaikparketta formájában kap­ható. Illeszthetők egyszerűen egymás mellé helyezve, csap­hornyosán és bonyolult, összepattintható módon.

Szalagparketták

Ezeket a lapokat úsztatott padlóként rakják le. Puhafa alapra ragasztott keményfa furnérral készülnek, gyakran egy vékony alsó rétegeltlemez-réteggel. A felső keményfa réteg egy, két vagy három sávból áll. Általában csaphornyos, összeragasz­tandó kialakítással kapható. Egyes termékeknél átvették a la­minált burkolatoknál alkalmazott „click” rendszert, ahol a csa­pot és a hornyot egyszerűen össze lehet pattintani. Egy másik változat nagy tömörségű alapból és vékony furnérborításból áll: ez olcsóbb a többi rétegelt ragasztott burkolattípusnál, ugyanakkora laminált burkolatnál drágább, viszont kevésbé tartós.

Ezt a burkolattípust általában gyárilag felületkezelik: 5-8 réteg beégetett oxidlakkal vonják be, és beépítéskor nem igényel további felületkezelést. Ezek az elemek könnyeb­bek a tömörfa elemeknél, emellett egy úsztatott padlóburkolat lerakása jóval könnyebb, mint a szegezett vagy ragasztott változaté. A burkolattípus egy másik előnye, hogy az alsó ré­tegelt lemez miatt jóval kevésbé hajlamos a térfogatváltozás­ra, mint a tömör fa, bár még ennél is szükség van a helyiség falai mentén hagyott dilatációs hézagokra.

A laminált burkolatokat, illetve sokszor a szalagparketta burkolatokat is a könnyen összeszerelhető (ún. „click”) csaphornyos rendszerrel alakítják ki.

A kőris csodálatos, iz­galmas erezete és élénk színei miatt tökéletes választás mo­dern belső térben.

Tömörfa elemek

Ezeket általában változó hosszban árusítják, csaphornyos ki­alakítással, amelyet szegezéssel vagy ragasztással kell rög­zíteni. Az újrafelhasznált elemek viszont általában négyszög­letes peremmel vannak kialakítva, ezeket ragasztani kell. A tömörfa elemeket gyakran előzetes felületkezelés nélkül áru­sítják, ebben az esetben nekünk kell beépítéskor olaj vagy viasz védőbevonattal ellátni.

Gyakran két-három elemből álló panelt készítenek belőle, amelyet az egyes elemekhez hason­lóan kell lerakni. Ezek nem azonosak a többrétegű elemekkel, ahol a felső furnérrétegen csak különálló elemeket imitáló mintázat látható. A tömörfából készült elemek nehezebbek a szalagparkettáknál, és a szegezés vagy ragasztás miatt leraká­suk is jóval nehezebb. Emellett ez a burkolattípus jóval na­gyobb mértékben változtatja térfogatát beépítés után.

Mozaikparketta

A mozaikparketta különböző mintázattal (pl. halszálka) elren­dezett falécekből álló táblásított burkolatfajta. A keskeny falé­ceket négyzetes rétegelt lemez vagy MDF (közepes sűrűségű farostlemez) hátlapra rögzítik; a táblákat aztán lapburkolatok­hoz hasonlóan az aljzatra ragasztják. Kapható öntapadós vál­tozatban is. A parketta eredetileg egyenként lerakott lécekből állt; elkészítése igazi művészet volt. Az eredeti parkettapadló­kat érdemes megmenteni és felújítani, bár manapság valódi parketta helyett egyre inkább az ilyen előre gyártott terméke­ket választják.

Manapság számtalan könnyen beépíthető termék kapható: a megfelelő termék kiválasztásához az építőanyag­-kereskedésben kérjünk taná­csot.

Karbantartás

A padlót puha partvissal seperjük, eltávolítva a karcolást okozó részecskéket. A fapadlót tiszta, öblítőszeres vizes, kicsavart felmosóronggyal is tisztíthatjuk; a rongyot ala­posan csavarjuk ki, ne legyen lucskos. Ne maradjanak a padlón nedves foltok, azokat rögtön töröljük fel. Az épí­tőanyag-kereskedésben emellett számtalan speciális tisz­tító-, ápolótermék kapható. Ezeket általában ronggyal vagy spray formájában lehet felhordani, és száradás után át kell törölni.

Nem mindig van azonban rájuk szükség. A felületkezelés nélkül forgalmazott burkolatok több ápo­lást igényelnek, mint a gyárilag felületkezelt változatok. A saját magunk által felhordott szerek ugyanis sosem olyan tartósak, mint a gyárilag kezeltek, ezért az előzőeknél hat-havonta meg kell ismételni a műveletet. Onnan tudjuk, hogy fel kell újítanunk a bevonatot, hogy a padló fénytelen lesz, és beszívja a vizet.

A hagyományos parkettaburkolat elkészítése a mesterember dolga. A régi parkettaburkolatot érdemes megmenteni és felújítani. A valódi parkettát mozaikpar­kettával is imitálhatjuk.

A juhart visszafogott megjelenéséért és tartóssá­gáért kedvelik.

A halvány színű skandi­náv fafajok esztétikus megje­lenésük mellett tartósak és könnyen kezelhetők.

Az időtlenül szép, mindig divatos, ugyanakkor praktikus fa padlóburkolat népszerűsége mit sem csökken az idők folyamán. A hatalmas színválaszték a halvány juhartól a sötét, telt színű dióig terjed. A laminált padlóburkolat nemcsak a fa olcsóbb alternatíváját jelenti, de egyre élethűbben is imitálja annak textúráját.

Az úszópadló-konstrukciók fejlődésének — az egyszerűen összeállít­ható csaphornyos kialakításnak — köszönhetően ma már bárki könnyedén beépítheti azokat; mindezt az egyszerűen összeállítható ún. „click” rendszer még inkább megkönnyíti. A tömörfa pallókat viszont szegezik és ragasztják: ezeket a műveleteket viszont már szakembereknek vagy nagyobb gyakorlattal rendelkező barkácsolóknak ajánljuk!

Fa padlóburkolatok lerakása

A fa és laminált padlóburkolatok érzékenyek a nedves­ségre. A garancia miatt még akkor is érdemes vízzáró fó­liát beépítenünk, amikor emeleten készítjük a padlóbur­kolatot. Beépítés előtt a faburkolatot hagyni kell akklimatizálódni a burkolandó helyiségben. A falcsatlakozás­nál 1 cm széles tágulási hézagot kell hagynunk, mivel a fa a levegő hőmérsékletének és nedvességtartalmának megváltozására duzzadással vagy zsugorodással reagál.

Úsztatott fa vagy laminált padlóburkolat

Az úsztatott padlót nem szegezik vagy ragasztják hozzá az aljzathoz, csak a saját tömege, a szegélylécek és a bú­torok tartják a helyén. A csaphornyos kialakítású szalag­parketta-paneleket csak össze kell pattintani vagy össze­ ragasztani. Mindez könnyebb beépítést tesz lehe­tővé, mint az aljzathoz való leragasztás vagy szegezés.

Ragasztott és szegezett fapadlók

A tömörfa pallókat szintén csaphornyos ki­vitelben gyártják, emellett azonban ezeket az aljzathoz is hozzászegezik vagy -ragasztják. Ha csapok és hornyok nélkül kialakított tömörfa elemeket akarunk lerakni, azokat ragasztani érdemes. A léceket szorosan csúsztassuk egymás mellé. A ragasztás és szegezés egy­aránt nagy szakértelmet kíván, ezért érdemes szakember­re bízni.

Megfelelő-e az aljzat?

Fa vagy laminált padlóburkolat vásárlása előtt mindig ellenőrizzük, hogy nem nedvesedik-e az aljzat. Amennyiben igen, válasszunk más burkolattípust. A fa padlóburkolat alá minden esetben polietilén vízszigetelő fóliát vagy folyékony fóliát (kent szigetelés) kell beépíte­ni. A vízszigetelést közvetlenül az aljzatbe­tonra vagy a fa alátétdeszkázatra építsük be.
Ragasztott parketta alá azonban nem ajánlatos polietilénfóliát be­szerelni, mivel az nem képez ragasztható aljzatot. Szegezett burkolat alá sem építik be, mivel a szegek megsért­hetik, aminek hatására elveszti vízszigetelő képességét. Úsztatott padló alatt azonban polietilén és folyékony fóliát egyaránt használhatunk.

A gyártók ezenfelül az úsztatott padló alá még egy extra alátétréteg beépítését is javasolják, amely kiegyen­líti az aljzat egyenetlenségeit, és további rugalmasságot ad a padlóburkolatnak. Kaphatók vízszigetelő fólia kasírozással kialakított alátétlemezek is, ezek alkalmazásával nem kell két külön réteget beépítenünk. Ezek a lemezek sem jelentenek azonban annyira hatékony hangszigete­lést, mint az úsztatott aljzat. Alátétlemez be­építésekor tartsuk fejben, hogy megnövekszik a padló szerkezeti vastagsága.

Fa vagy laminált burkolatok fektetésénél nem szüksé­ges a betonon aljzatkiegyenlítőt, illetve fa alátétdeszká­zaton rétegelt lemezből készült borítást alkalmazni, mi­vel a burkolat vastagsága kiegyenlíti az esetleges szabály­talanságokat. Már meglévő fa padlóburkolatra is beépít­hetjük a fa- vagy laminált burkolatot, bár ekkor a padló szerkezeti vastagsága jelentős mértékben megnövekszik. Amikor aljzatbetonra kerül szegezett fapadló, az aljzat­betonra 2 cm vastag rétegeltlemez-borítást kell beépíte­ni, hogy a szegeket legyen mibe beverni. A faforgácslap viszont nem alkalmas erre a célra, mert nem fogja meg kellően a szegeket.

Tágulási (dilatációs) profilok

Eltérő burkolatfajták csatlakozásánál tágulási (di­latációs) profilokat kell beépíteni. A fapadló szer­kezeti vastagsága általában nagyobb a többi bur­kolatfajtáénál; ilyenkor speciális, eltérő magassá­gú burkolatfajták csatlakoztatására alkalmas profilt kell alkalmazni. Ugyancsak alkalmas erre a célra a T profil; a T szárai takarják el a burkolat­mezők peremét. Léteznek univerzális, négyszög­letes keresztmetszetű küszöbelemek, ezeket pl. faburkolat és padlószőnyeg csatlakozásánál épí­tik be.

A faanyag akklimatizálása

A fa jellegzetessége, hogy a levegő hőmérsékleté­nek és nedvességtartalmának megváltozására duzzadással vagy zsugorodással reagál. Ezért beépítés előtt a burkolóelemeket a beépítés helyszínén kell tárolni, hogy akklimatizálódhassanak. Beépítés előtt legalább egy hétig tartsuk a burkolandó helyiség hőmérsékletét kb. 17 °C-on, és legalább 48 órán át pihentessük az anyagot a helyiségben. A faelemeket vízszintesen, 10 cm magas alátétlé­cekre fektetve tároljuk, így a rakat át tud szellőzni.

Fa padlóburkolatok beépítési módjai

A burkolatkiosztási terv alapján számítsuk ki, hogy milyen szélesek lesznek a fal melletti vágott elemek. Érdemes úgy megtervezni a burkolatkiosz­tást, hogy a két szemközti oldal mellé kerülő vágott elem szélessége azonos legyen, és ne kelljen túl keskeny elemeket vágni. A tömörfa elemeket vál­tozó hosszúságban árusítják; lerakás előtt tervez­zük meg pontosan a kiosztást, hogy szép egyenle­tes felületet kapjunk. Az első néhány sorban ne használjunk túl rövid elemeket, így erősebb lesz a burkolat.

Az illesztéseket egymáshoz képest eltolva kell elhelyezni, ne legyenek átmenő hézagok, mert ez gyengítené a felületet, emellett túl feltűnő lenne. Az illesztéseket többféleképpen is eltolhatjuk.

Ha szigorúan szabályos felületet szeretnénk (amely főleg modernebb stílusú belső terekbe illik), a hézagokat pontosan fél elemhossznyival toljuk el, így minden második sorban egy vonalba esnek majd az illesztések.

Sokkal természetesebb hatású lesz a felület, ha szabálytalanul toljuk el a hézagokat, de egymás­hoz képest legalább negyed elemhossz eltéréssel. A beépítésnél automatikusan az előző sor levágott hulladékeleme lesz a következő sor kezdőeleme.

Az előző két változat közötti átmenetet jelenti, ha az illesztések három-négysoronként kerülnek egy vonalba. Érdemes lehet beépítés előtt néhány sor­ból „próbafelületet” készíteni, amelyen tesztelhet­jük az összhatást.

Az elemek leszabása

Amikor fa- vagy laminált elemeket fűrészelünk, mindig viseljünk védőmaszkot a fűrészpor miatt. Ha lehetséges, fűrészeléskor a szabad­ban dolgozzunk. Érdemes a daraboláshoz finom fogazatú fűrészt használni elektromos lombfűrész helyett, mert ez utóbbi megsért­heti az elemek felületét.

A fűrészeléssel a színoldal felől a hátoldal felé haladjunk, így nem szakítjuk fel a felületet. Ha erősebb fű­részre van szükségünk, kölcsönözzünk hor­dozható körfűrészt. A csőátvezetések nyílásait elektromos fúróval alakítsuk ki. Az elemek hosszát kijelölhetjük szemre is, vagy a kö­vetkezőkben ismertetett módszer szerint.

Vágás közben szorítóval vagy más befogó­eszközzel rögzítsük stabilan az elemet. Ce­ruzával jelöljük ki a felületén a vágás vonalát, a hulladék darabot satírozzuk be. A levágott hulladék elemet fogjuk meg, ne hagyjuk ma­gától leesni, különben beszakadhat az elem felülete.

A sorok utolsó elemeinek hosszát pontosan ki kell mérnünk, csak így fognak a helyükre illeszkedni. Helyezzük az elemeket színükkel felfelé az utolsó előtt elemre, és toljuk neki a falnak. A fal és az elem közé helyezzünk táv­tartókat, ezek jelölik ki a tágulási hézag szé­lességét. Ezután fogjunk az egyik kezünkbe egy fadarabot, és toljuk neki a falnak; ugyan­azzal a kezünkkel fogjunk meg egy ceruzát is, hogy a fadarab mellett tartva leérjen a deszkák felületéig. Ezután a fadarabot toljuk végig a fal mentén, végig kijelölve így a la­pok felületén a vágás vonalát. A hulladék darabokat satírozással jelöljük ki, majd szab­juk le az elemeket.

Tágulási hézag

A fal és a burkolat között 1 cm széles hézagot kell hagynunk, hogy a faanyagnak legyen elegendő helye duzzadni és zsugorodni. Beépítés közben helyezzünk a burkolat és a fal közé távtartókat. A burkolat beépítése előtt bontóvésővel szedjük le a meglévő szegélylécet vagy szegélydeszkát, majd a padló elkészülte után szegezzük vagy ragasszuk vissza; így nem látszik majd a tágulási hézag.

Mivel a szegélydeszkákat meglehetősen nehéz eltávolítani, alternatív megoldásként a héza­got a helyükön hagyott szegélydeszkák elé szerelt szegélyléccel is eltakarhatjuk. Ekkor a szegélylé­ceket ne a padlóhoz, hanem a szegélydeszkához rögzítsük, így a burkolat szabadon mozoghat.

Speciális szerszámok

Az ütőfa fából vagy műanyagból készül, segítségé­vel a kalapáccsal anélkül ütögethetjük egymáshoz az elemeket, hogy megsérülnének azok élei. A be-húzóvas fémből készül, meghajlított végekkel, így ezzel kis helyen is (ahol az ütőfa már nem férne el) egymáshoz tudjuk húzni az elemeket. Ezeket az eszközöket az építőanyag-kereskedésben szerez­hetjük be, sokszor az építőanyagcsomag részeként.

Ha szegezett fapadlót készítünk, szegbeütőre is szükségünk lesz, amellyel a kiálló szegeket lehet a felületbe besüllyeszteni. Elképzelhető, hogy érde­mes szegező gépet kölcsönöznünk.

A lerakás megkezdése előtt távolítsuk el a meglévő bur­kolatot, és gondoskodjunk a kellően tiszta és sík aljzatról. A bőr padlólapok nagyon drágák, ezért különösen gondo­san készítsük elő az aljzatot: az legyen teljesen merev és sima, mert csak így érvényesülhet a burkolat különleges szépsége. Mindenképpen érdemes beépíteni egy réteg 2 cm vastag (vagy 2×1 cm vastag átlapoltan fektetett), hígított PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt lemezt, akár aljzatbetonról, akár fa alátétdeszká­zatról van szó. Tervezzük meg a burkolatkiosztást és ez alapján számítsuk ki az anyagszükségletet.

Alapszabályok

• A munka megkezdése előtt megfelelően készítsük elő az aljzatot, különösen ügyelve a kellően szilárd és sima alj­zatfelületre.
• Minden hozzávalót egyszerre vásároljunk meg, így a minőség és a szavatossági idő összhangban lesz.
• Kérjünk tanácsot az építőanyag-kereskedésben, illetve kövessük a gyártó utasításait.
• Ügyeljünk a biztonságra! Gondoskodjunk a helyiség megfelelő szellőztetéséről, és amikor ragasztóval és polírozóanyaggal dol­gozunk, viseljünk erős gumikesztyűt.

Nehézségi fok:

●●○○○

A bőr padlóburkolat lerakása a laikusokat sem állítja meg­oldhatatlan feladat elé, a drá­ga lapokkal azonban rendkí­vül óvatosan dolgozzunk. Vigyázzunk, nehogy ragasztó kerüljön rájuk!

Szerszámok

• Csapózsinór; Ragasztószalag;
• Univerzális kés tartalék­pengékkel/linóleum­vágó pengékkel;
• Vonalzó; 3 mm-es, V alakú fogazató simító;
• Szintező; Tiszta rongyok/szivacs;
• Henger; Elektromos polírozógép (tetszőleges).

Anyagok

• Bőr padlólapok
• Kartonpapír
• Ragasztó bőr padló­lapokhoz
• Viaszpolitúr bőr padló­lapokhoz

Bőr padlólapok beépítése

A lapok előkészítése

Érdemes a lapokat megpuhítani azzal, hogy be­építés előtt legalább 24 órán át a fűtött burkolandó helyiségben tároljuk őket. Az esetleges érdes éle­ket univerzális késsel dolgozzuk el simára, majd szín szerint válogassuk át a lapokat, és a helyiség egyes pontjain rakjuk halmokba.

Lerakás előtt húzzunk két egymásra merőleges segédvonalból álló tengelykeresztet a helyiség középpontjában, majd a negyedelős módszer szerint módosítsuk a helyzetét. Az itt bemutatotthoz ha­sonló négyszögletes lapokat eltolt hézagokkal érdemes lerakni, így a legszebb a padló. Ennél a módszernél azonban csak a tengelykereszt egyik szárát tudjuk segédvonalként használni.

Lépések:

1. A négyzetes lapokat szárazon rakjuk ki a segédvo­nalak mentén, szorosan egymáshoz tolva őket. A téglalap alakú lapokat eltolt hézagokkal érdemes lerakni, ahogy itt is látható. Ekkor az egyik segéd­vonal mentén rakjuk le a lapokat, a másikat csak iránymutatásként használjuk. A szélső sorok kivé­telével a teljes felületet rakjuk ki.
2. Univerzális késsel szabjuk le a szélső sor elemeit (ér­demes lehet a késbe linóleumvágó pengét befogni), a műveletet vonalzóval segítsük. A lapokat szorosan toljuk a fal mellé. A csövek körül elhelyezett és a sarkokba kerülő elemeket kartonpapír sablon mellett szabjuk ki.
3. Amikor szárazon kiraktuk a teljes felületet, és elé­gedettek vagyunk az összhatással, szedjünk fel az ajtótól legtávolabbi sarokban kb. 10 lapot. Önt­sünk a padlóra egy kevés ragasztót, majd V alakú fogakkal ellátott simítólappal oszlassuk el azt a felületen, enyhén „átfésülve”. A ragasztóréteg vastagsága 3 mm legyen.
4. A lapok lerakását a falnál kezdjük, és az ajtó felé ha­ladva dolgozzunk. A lapok szorosan illeszkedjenek egymáshoz, de a ragasztóra lerakva már ne mozdít­suk el őket, különben a hézagokba is bekerül a ra­gasztó, és felpöndörödnek a lapok szélei. Ha mó­dosítani akarjuk egy lap helyzetét, emeljük fel, majd újra tegyük vissza. Munka közben szintezővel ellen­őrizzük, hogy vízszintes-e a felület.
5. Emeljünk fel újabb 10 lapot, majd hasonló módon folytassuk a munkát, amíg elkészülünk a teljes fe­lülettel. Csak annyi ragasztót terítsünk le egyszer­re, amennyit annak megkötése előtt le tudunk fed­ni. Ne térdeljünk vagy lépjünk rá a frissen lerakott lapokra. Amennyiben pedig azok felületére ra­gasztó csöppen, azt azonnal töröljük le.
6. Amikor a teljes felület elkészült, tiszta hengerrel menjünk át rajta, hogy kinyomjuk a levegőbuboré­kokat. A hengerrel a helyiség belsejétől a falak felé haladjunk, a sarkokat az ujjunkkal nyomkodjuk le. Az illesztéseknél a felületre került ragasztót tiszta, nedves ronggyal töröljük le, majd a burkolatot egy éjszakán át hagyjuk kötni.
7. A ragasztó megkötése után a bőr padlólapok felü­letét viaszpolitúrral kezeljük, amelyet tiszta, puha ronggyal dörzsölünk a felületbe. A bevonatot 3 órán át hagyjuk száradni, majd tiszta, puha ronggyal polírozzuk át. Ezután az előzőekhez hasonlóan még két réteg bevonatot hordjunk fel, az egyes rétegeket polírozás előtt hagyjuk száradni. Políro­záshoz használhatunk nem dörzsölő fejjel ellátott elektromos polírozógépet is.

A padlóburkolat rétegrendje

Aljzatbetonon:

1. Viaszpolitúr bőr padlólapokhoz
2. Bőr padlólapok
3. Ragasztó bőr padlólapokhoz
4. 2 cm vastag (vagy 2 x 1 cm), hígított PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt lemez
5. Aljzatbeton

Fa alátétdeszkázaton:

1. Viaszpolitúr bőr padlólapokhoz
2. Bőr padlólapok
3. Ragasztó bőr padlólapokhoz
4. 2 cm vastag (vagy 2 x 1 cm), hígított PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt lemez
5. Meglévő párnafák és alátétdeszkázat

A bőr az egyik legtermészetesebb padlóburkoló anyag. Puha és meleg, emellett idővel szépen patinásodik. A bőr padlóburkolat rendkívül elegáns; kifinomult, választékos belső terekbe illik. Meleg, telt színeivel egyetlen más burkolattípus sem versenyezhet. Ara azonban meglehe­tősen borsos, bár egy jó minőségű fapadlónak vagy pad­lószőnyegnek már versenyképes alternatívája lehet. Emellett meglepően tartós, és ahogy az évek során ko­pik, sajátos, szép patinát kap.

Az idők során kialakuló felületi kopások csak még szebbé teszik a burkolatot. Tulaj­donképpen nem is kopásról, hanem inkább „érésről” be­szélhetünk, ami sokak szemében a bőr padlóburkolat egyik fő vonzerejét jelenti. A bőr padlóburkolat általában lapok formájában kap­ható. Legtöbbször rendelésre gyártják, a megrendelő kí­vánságainak megfelelő alakban; a lapok leggyakrabban négyzet vagy négyszögletes alakúak, de vannak hatszög vagy rombusz alakú lapok is.

A bőr padlólapokat általában eleve felületkezelve áru­sítják, ezzel együtt azonban beépítéskor további védőbevonattal kell őket ellátnunk. A bőr nem vízálló, így nem való konyhába, fürdőszobába és egyéb nedves helyisé­gekbe, vagy olyan helyekre, ahol a padlót bármilyen for­mában víz érheti. Mivel a bőr padlóburkolat meglehető­sen drága, a lerakás előtti előkészületeket (pl. az aljzat előkészítését) különös gonddal végezzük. Az aljzatbetont és a fa alátétdeszkázatot egyaránt érdemes rétegelt lemez lapokkal borítani, mert így garantált, hogy a bőr padló­lapok épek maradnak.

Tulajdonságok

(*kicsi, **közepes, ***nagy)

• tartósság **
• hőtárolás**
• könnyű karbantarthatóság*
• hangszigetelés**
• vízállóság*

A burkolat megtervezése

A bőr padlólapok általában természetes színekben kaphatók, amelyek kiemelik az anyag szép textúráját. A hangsúly az anyag telt, meleg színein van, ennél a burkolatnál a gyártók kevésbé törekednek az élénk, ragyogó színárnyalatokra és a mestersé­ges hatásokra. A leggyakrabban bézs, vörös, rozsdabarna, bar­na, sötétzöld és fekete színekkel találkozhatunk; a mély színek telt ragyogását viaszolással tovább fokozhatjuk. A padlólapok felülete lehet sima, vagy nyersbőrhöz hasonlóan érdes.

A padlólapok alakjának tervezésekor tág teret kap a kreati­vitás. Mivel ezek rendelésre készülnek, méretüket mi választ­juk meg. Az sem probléma, ha bonyolultabb alakzatot (hat­szög, nyolcszög) szeretnénk készíttetni. Eltérő színű szegély­elemekkel vagy berakásként használt kisebb lapokkal különösen érdekes felületeket készíthetünk. Az egyszínű lapokból halszálka mintázattal vagy különféle kötésekben való lerakás­sal készíthetünk izgalmas felületet.

A bőr padlóburkolat felülete könnyen karcolódik, azonban ezek a sérülések hozzátartoznak az idővel létrejövő patinához. A megfelelően ápolt (rendszeresen viaszolt) bőr padlóburko­lat szépen öregszik; méltóságteljes megjelenésével egyetlen más burkolatfajta sem vetekszik.

A bőr padlólapokat ren­delésre gyártják; a különféle lehetőségekről tájékozódjunk a gyártónál. Választhatunk pél­dául a fonott mintázat, a térbeli hatású minta vagy a többféle szín vagy alak kombinálásával készült felület között.

Karbantartás

A bőr padlólapoknak különleges ápolásra van szükségük. A többi meleg burkolathoz hasonlóan a bőrt is puha partvissal érdemes seperni, hogy eltávolítsuk a karcolódást okozó szemcséket. A takarításhoz soha ne használjunk vizet; ehelyett amennyiben szükséges (ami nem túl gya­kori), viaszos polírozással tisztítsuk a felületet. A megfe­lelő felületkezelő anyagokról, bevonatokról a szakkeres­kedésekben érdeklődjünk. A felület esetleges karcolásait, sérüléseit nem lehet eltüntetni, de nem is kell: ezek a sza­bálytalanságok adják a bőrfelület sajátos, szép patináját.

Az egyszerű, négyszög­letes bőr padlólapokat fonott mintázattal rakták le, halszál­kamintás kerettel.

A sötét színű, polírozott bőrburkolat rendkívül elegáns.

A gumilapokat szinte teljesen a linóleum burkolólapok­hoz hasonlóan kell lerakni. Az új padlóburkolat lerakása előtt távolítsuk el a régi burkolatot, és készítsünk sík és sima aljzatot. Az aljzatbetonra hordjunk fel aljzatkiegyen­lítőt, a fa alátétdeszkázatra szereljünk 6 mm vastag, hígí­tott PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt lemezt. Tervezzük meg a burkolatkiosztást és számítsuk ki az anyagszükségletet. A gumi padló­burkoló lapok vastagok, ezért az univerzális késhez vásá­roljunk elegendő tartalékpengét, és ellenőrizzük, hogy nem kell-e levágnunk az ajtószárnyakból.

Alapszabályok

• A munka megkezdése előtt megfelelően készítsük elő az aljzatot.
• Az összes anyagot egyszerre vásároljuk meg.
• Kérjünk tanácsot az építőanyag-kereskedésben, illetve kövessük a gyártó utasításait.
• Ügyeljünk a biztonságra! Gondoskodjunk a helyiség megfelelő szellőztetéséről, és amikor ragasztóval és tömítőanyaggal dol­gozunk, viseljünk erős gumikesztyűt.

Nehézségi fok:

●●○○○

A gumi padlóburkoló lapok drágábbak, vastagabbak és nehezebbek, mint a PVC burkolólapok, ezért nehe­zebb is velük dolgozni.

Szerszámok

• Csapózsinór; Ragasztószalag;
• Univerzális kés és tartalék pengék/linóleumvágó pengék;
• Vonalzó; Éles olló; 3 mm-es fogazató simító;
• Szintező; Henger; Tiszta rongyok/szivacsok;
• Puha partvis/porszívó;
• Kinyomópisztoly (csak vizes helyiségekben).

Anyagok

• Gumi padlóburkoló lapok
• Kartonpapír
• Ragasztó gumi padló­burkolathoz
• Tömítőanyag (csak vizes helyiségekben)

Gumi padlólapok lerakása

A lapok előkészítése

A burkolandó helyiséget fűtsük be, és a gumi pad­lólapokat legalább 24 órán át tároljuk a helyiség­ben, így rugalmasabbak lesznek. A lapokat rakjuk a helyiség több pontján elhelyezett halmokba. Je­löljünk ki a helyiség középpontjában két egymásra merőleges vonalból álló tengelykeresztet, és a negyedelős módszer szerint módosítsuk a helyzetét.

Fektetés lépései:

1. Rakjuk ki a lapokat szárazon a kijelölt vonalak mentén. Toljuk őket szorosan egymáshoz, majd ragasztószalaggal rögzítsük. Ezután rakjuk ki a tér­negyedeket, a középről a falak felé haladva, amíg a szélső sorok kivételével lefedtük az egész felüle­tet. Ezután az univerzális késsel és vonalzóval szabjuk méretre a szélső sor elemeit.
2. A fürdőszobai szaniterberendezések körül karton­papír sablon mellett szabjuk formára a lapokat. Amikor a száraz kirakással egy berendezési tárgy­hoz érünk, egy, a lappal azonos méretű papírlapot helyezzünk a lerakott lap mellé, majd a lapot a fal melletti élétől kiindulva hasítsuk fel. A képen lát­ható módon hasogassuk be a lapot, amíg a sablont teljesen a padlóra tudjuk simítani. Ekkor vágjuk le a bemetszett részeket, és igazítsuk a berendezés köré a papírlapot. A sablonon jelöljük be a fal vonalát.
3. Rögzítsük a sablont ragasztószalaggal a kivágandó elemre, majd ceruzával másoljuk át a körvonalakat a lapra. Vonalzóval húzzuk meg a lapon a fal vona­lát, majd vágjuk le a lapot univerzális késsel.
4. A sarkokba kerülő elemek leszabásához szintén használhatunk sablont. Helyezzünk egy lapot a sarokba, a széleit igazítsuk a mellette lévő sorok elemeinek széleihez. A lapot gyűrjük meg ott, ahol a fal vonala kezdődik. Vágjuk ki a sablont, majd ragasztószalaggal erősítsük a leszabandó laphoz. Ezután vonalzóval és univerzális késsel szabjuk le az elemet.
5. Amint kiraktuk az egész felületet, és elégedettek vagyunk a végeredménnyel, az ajtótól legtávolabb eső sarokban emeljünk fel kb. 10 lapot. Fogazott simítóval terítsük el kb. 3 mm vastagságban a ra­gasztót az aljzaton, enyhén „átfésülve” a felületet. Az ajtó felé haladva rakjuk le a lapokat, szorosan egymáshoz tolva azokat. Menet közben folyama­tosan ellenőrizzük, hogy vízszintes-e a felület (ha kell, vonalzóval segítsük a műveletet). Igyekezzünk elkerülni, hogy ragasztó kerüljön a lapok illeszté­sébe; a felületre került ragasztót töröljük le. Készít­sük el a teljes padlóburkolatot.
6. A fürdőszobai szaniterberendezések köré helye­zett, formára szabott lapok lerakásánál egysze­rűbb, ha a lap alját kenjük be ragasztóval.
7. Tiszta hengerrel menjünk át a felületen, többfé­le irányban dolgozva (a sarkokban az ujjunkkal nyomkodjuk le a burkolatot). Az illesztéseknél a felültre került ragasztót töröljük le tiszta nedves ronggyal. A burkolatot egy éjszakán át hagyjuk kötni.
8. (Csak vizes helyiségekben): Konyhában, fürdőszobában és egyéb vizes he­lyiségben a burkolat és a berendezési tárgyak, illetve a falak csatlakozását víz ellen tömíteni kell. Porszívózzuk vagy seperjük fel a gumiport a felü­letről, majd kinyomópisztollyal juttassuk a tömí­tőanyagot a résbe. Hagyjuk kötni 24 órán át.

A padlóburkolat rétegrendje

Aljzatbetonon:

1. Gumi padlólap
2. Ragasztó gumi padlólapokhoz
3. Aljzatkiegyenlítő
4. Aljzatbeton

Fa alátétdeszkázaton:

1. Gumi padlólap
2. Ragasztó gumi padlólaphoz
3. 6 mm vastag, hígított PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt lemez
4. Meglévő párnafák és alátétdeszkázat

A gumi padlóburkolat sokáig az ipari létesítményekre volt jellemző, és csak korlátozott színválasztékban gyár­tották. Napjainkra azonban a helyzet gyökeresen meg­változott; a gumi padlóburkolat színválasztéka és megje­lenése óriási változáson ment keresztül. Ez a padlóburko­lat, amellett, hogy igen tetszetős, gazdaságosnak is mond­ható, hiszen bár drága, ugyanakkor tartós: élettartama akár 20 év is lehet. Emellett jól ellenáll az égésnek (pl. leejtett cigarettacsikk), emellett rugalmas és kellemes rajta járni, és hatékonyan nyeli el a zajokat.

A gumi padlóburkolat lapok és lemezek formájában kapható. A lapokat házilag is könnyű beépíteni, a lemez lerakását viszont érdemes szakemberre bízni. A négy­szögletes lapok többféle méretben kaphatók. Általában szintetikus úton előállított gumiból készülnek, a termé­szetes gumi kevésbé tartós. Vásárolhatunk környezetba­rát, újrafelhasznált autógumikból készült burkolóanya­got is, bár ezeket inkább középületekben alkalmazzák, pl. sportcsarnokokban, ahol ütéselnyelő „sportpadlóra” van szükség.

A texturált felületű gumi csúszásmentes, ezért a nedves helyiségek, pl. fürdőszoba ideális burkolata. A konyhába viszont körültekintéssel kell megválasztani a gumi padló­burkolatot, mert a zsíros szennyeződések meggyűlhetnek a felület kidudorodásai között. Ettől eltekintve azonban a gumi padlóburkolat nagyon higiénikus, kényelmes és meleg burkolat.

Tulajdonságok

(*kicsi, **közepes,***nagy)

• tartósság***
• hangszigetelés***
• hőtároló képesség*
• könnyű karbantarthatóság**

A burkolat megtervezése

Manapság egy gumi padlóburkolat nem feltétlenül sugároz ipari jelleget, bár ha szeretjük a high-tech hatású belső tere­ket, biztosan megtaláljuk a nekünk tetsző változatot. Érdemes a hatást fémes színekkel (szürke, fekete) és fényes polírozással fokozni. Napjainkban a gumi padlóburkolat hatalmas szín­választékban kapható, a lágy természetes színektől az élénk árnyalatokig.

Polírozással a gumi padlóburkolat jellegzetes vizes csillogást kap. Választhatjuk azonban a matt felületet, így jobban előtérbe kerül az anyag lágysága. Kaphatók márványos, palát vagy terrazzót imitáló, illetve absztrakt mintázatú lapok is, amelyeken kevésbé látszik meg a szennyeződés és a kisebb felületi karcolások.

A lapok felülete lehet sima vagy textúráit, utóbbiakon az ipari padlókra emlékeztetőtől a művészi absztrakt mintázato­kig sokféle mintázat lehet. Amellett, hogy ezek a burkolatok csúszásmentesek (ami pl. egy fürdőszobában kifejezetten előnyös), fokozhatjuk vele a kissé ipari jelleget. Érdemes megfontolni szegély vagy sakktáblaminta al­kalmazását. Egy kisebb helyiségben érdemes kipróbálni a szabálytalan elrendezésben lerakott élénk színű lapokat.

A víz- és égésálló, ugyan­akkor a lábnak kellemesen meleg gumi padlóburkolat ideális választás konyhába.

Karbantartás

A gumi padlóburkolat rendszeres tisztítást igényel, mert meglátszanak rajta már az apró szennyeződések is, külö­nösen az élénk színű felületeken. Rendszeresen seperjük fel partvissal, hogy eltávolítsuk a karcolást okozó részecs­kéket. A szennyeződéseket öblítőszeres vízbe mártott szi­vacsos fejű felmosó bottal távolítsuk el. A szivacsot alapo­san nyomkodjuk ki és gyakran öblítsük, nehogy a szennyezőanyagok megkarcolják a felületet. Az építőanyag­-kereskedésben számos, gumi padlóburkolat ápolására, karbantartására alkalmas termék kapható.

Új értelmet kapott az ipari jelleg: a gumi padlóbur­kolatok élénk neonszínekben is kaphatók. A felület polírozásával különleges csillogást kap a padlófelület, ami az egész helyiséget felélénkíti.

A linóleumburkolat lerakása előtt távolítsuk el a régi bur­kolatot. Gondoskodjunk róla, hogy az aljzat sík és sima legyen. Az aljzatbetonra hordjunk fel kiegyenlítőt, a fa alátétdeszkázatra szereljünk 6 mm vastag, hígított PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt lemezt.

A linóleum lapok vagy lemezek formájában kapható. A lapokat könnyebb lerakni, bár lerakásuk egy nagyobb felületnél jóval időigényesebb, mint a lemez beépítése. Ha lapokat akarunk lerakni, a parafa padlólapoknál leírtak szerint járjunk el. A két terméknek hason­lóak a tulajdonságai, kivéve, hogy a linóleumlapokat lera­kás előtt legalább 48 órán át kell a burkolandó helyiség­ben tárolni, szemben a parafa padlólapok 24 órájával.

Alapszabályok

• A munka megkezdése előtt készítsük elő az aljzatot.
• Kérjünk tanácsot az építőanyag-kereskedésben, illetve kövessük a gyártó utasításait.
• Ügyeljünk a biztonságra! A forrólevegős hegesztőpisztoly hasz­nálata közben viseljünk kesztyűt, védőszemüveget és védőmasz­kot. Gondoskodjunk a helyiség megfelelő szellőztetéséről, és amikor ragasztóval és tömítőanyaggal dolgozunk, viseljünk gumikesztyűt.
• A forrólevegős hegesztőpisztoly használata előtt a ragasztót leg­alább 10 órán át hagyjuk kötni.

Nehézségi fok:

●●●●○

A linóleumlemez nehezebb és vastagabb a PVC-lemeznél. Emellett kisebb széles­ségben is kapható, ezért valószínűleg toldani kell – ne feledjük, hogy az ehhez szükséges forrólevegős he­gesztőpisztoly nem való amatőrök kezébe. Lerakás előtt érdemes lehet leszedni a szegélyléceket, szegély­deszkákat.

Szerszámok

• Univerzális kés és tartalék­pengék; Vonalzó;
• Ragasztószalag; Lemosható filc; Linóleumvágó penge a késhez;
• Forrólevegős hegesztőpisztoly; 3 mm-es fogazató simító;
• Hajszárító/gőzborotva; Henger;
• Tiszta rongyok/szivacsok;
• Elektromos gyalu/kézigyalu;
• Kinyomópisztoly (csak nedves helyiségekben).

Anyagok

• Linóleumlemez
• Vastag papír
• Hegesztőzsinór
• Ragasztó linóleum lapburkolathoz
• Tömítőanyag (csak nedves helyiségekben)

A linóleumlemezek lerakása

A lemez előkészítése

A linóleum törékenyebb a PVC-nél, ezért a leme­zek hidegen elrepedhetnek. Emellett a hőmérsék­let és a levegő nedvességtartalmának változásával térfogatuk megváltozik. Ezért a burkolandó helyi­séget fűtsük be, majd terítsük ki a lemezeket, és lerakás előtt legalább 48 órán át hagyjuk ezeket akklimatizálódni.

Távolítsuk el a szegélyelemeket, ezeket a lerakás után visszaszerelve szebb falcsatlakozást készíthetünk.. Ha lemezekből álló régi burkolatot távolítunk el, azt óvatosan vág­juk szét, mert később sablonként használhatjuk. Méretre vágás előtt a lemezt szállítsuk át egy, a burkolandó helyiségnél nagyobb szobába, így elég helyünk marad a szegélyek leszabásához is.

A fektetés lépései:

1. A falak mentén (de tetszés szerint az egész felüle­ten) rakjunk le vastag papírlapot, hajtsuk fel a fal mentén, majd univerzális késsel vágjuk le a sze­gélyek mentén és a csövek körül. Ha nem tudtuk leszedni a szegélyelemeket, a papírt nyomjuk be alá annyira, amennyire csak tudjuk. A papírlapokat ragasztószalaggal rögzítsük egymáshoz. Hogy a sablon ne mozduljon el munka közben, a lapba vágott lyukakon keresztül rögzítsük a padlóhoz.
2. Terítsük ki mintás felével felfelé egy nagyobb helyi­ségben a lemezt. Az illesztéseknél a lemezeket egy­máshoz képest 2,5 cm-es átfedéssel fektessük, majd ragasztószalaggal rögzítsük egymáshoz. Helyezzük a sablont a lemezre színével felfelé, szélét igazítsuk a mintázathoz, majd ezt is rögzítsük ragasztószalaggal. Ezután rajzoljuk körbe a sablont lemosható filccel.
3. Vágjuk körbe a lemezt linóleumvágó pengével fel­szerelt univerzális késsel. A linóleumvágó penge íves, ezért vonalzó mellett nehéz vele dolgozni, így érdemes először normál pengével vonalzó mellett bekarcolni a vonalat. A kés pengéjét rendszeresen cseréljük.
4. Amikor végeztünk a vágásokkal, következhet az il­lesztések leszabása. Az univerzális késsel vonal­zó mellett egyszerre vágjuk át mindkét réteget, így tökéletes illeszkedés jön létre. Használhatjuk a mintát segédvonalként, vagy kössük össze a lemez élétől kimért pontokat egy egyenessel.
5. Tekerjük fel a lemezt (ne hajtsuk össze), és vigyük át a burkolandó helyiségbe. Gondosan igazgassuk el, majd a felét hajtsuk vissza, és öntsünk a helyé­re ragasztót az aljzatra. A ragasztót terítsük el, fo­gazott simítóval enyhén „fésüljük át”. A ragasztó­réteg vastagsága 3 mm legyen.
6. Melegítsük fel a lemezt hajszárítóval vagy esetleg gőzborotvával (ne tartsuk a lemezhez túl közel), így az jóval rugalmasabb lesz. Hajtsuk a lemezt a ragasztóra, ragasztás közben folyamatosan simítsuk le. A leragasz­tott lemezen menjünk át hengerrel, eltávolítva így a le­vegőbuborékokat. A sarkokat az ujjunkkal nyomkodjuk le. A széleken a felületre került ragasztót tiszta, nedves ronggyal távolítsuk el. Ezután a ragasztást a helyiség másik felén ismételjük meg. A ragasztót legalább 10 órán át hagyjuk száradni (de ne tovább, mint 24 óra), csak ezután használhatjuk a forrólevegős hegesztőpisztolyt. Amikor a ragasztó megszáradt, távolítsuk el a felületről a filctoll- vagy ceruzanyomokat.
7. Kézi vagy elektromos gyaluval a gyártó által aján­lott mélységben mélyítsük ki az illesztéseket. A he­gesztőzsinórt (vékony linóleumcsíkot) vágjuk az illesztéssel azonos hosszra, majd a forrólevegős hegesztőpisztollyal olvasszuk a résbe. A felesleget univerzális késsel vágjuk le. Hagyjuk 2 órán át kötni.
8. (Csak vizes helyiségekben): A konyhában, fürdőszobában és egyéb vizes he­lyiségekben a linóleumburkolat és a fal közötti hé­zagot feltétlenül tömíteni kell. A tömítőanyagot kinyomópisztollyal juttassuk a résbe, majd 24 órán át hagyjuk száradni.
9. Ha kell, szereljük vissza a szegélydeszkákat. Ha szegezni kell, a már meglévő lyukakon keresztül verjük be a szegeket.

A padlóburkolat rétegrendje

Aljzatbetonon:

1. Linóleumlemez
2. Ragasztó linóleumburkolathoz
3. Aljzatkiegyenlítő
4. Aljzatbeton

Fa alátétdeszkázaton:

1. Linóleumlemez
2. Ragasztó linóleumburkolathoz
3. 6 mm vastag, hígított PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt lemez
4. Meglévő párnafák és deszkázat

A linóleum (a valódi linóleum) két legvonzóbb tulajdon­sága tartóssága (nem ritka a 20 éves élettartam sem) és természetes anyagösszetétele. A linóleum kizárólag kör­nyezetbarát anyagokból készül: lenolajból, fa- és parafa­lisztből, fenyőgyantából és mészkőőrleményből, amelye­ket jutaszövetre (juta hátvászonra) sajtolnak és nagy hő­mérsékleten kezelnek. Manapság, köszönhetően az egyre szélesebb szín- és mintaválasztéknak és a környezetbarát termékek iránti igény növekedésének, a linóleum újra egyre népszerűbb burkolóanyag.

A linóleum drágább, mint a PVC, viszont élettartama is hosszabb. A PVC-hez hasonlóan puha és rugalmas, ugyanakkor azzal ellentétben nem kelt mesterséges érze­tet (vastagabb annál és alátétrétege is van). Emellett úgy tartják, hogy a linóleumnak antibakteriális és hipoallergén hatása van, és, mivel biológiailag lebomlik, a PVC-vagy laminált burkolatokkal ellentétben tökéletesen környezetbarát. Karbantartása könnyű, megfelelően felület­kezelve vízhatlan, és a PVC- és laminált burkolatoknál jobb a tűzállósága.

A linóleumot lemez és lapok formájában gyártják. Ha lapokat használunk, kevesebb hulladék keletkezik, emel­lett a lapokat könnyebb is beépíteni. Ugyanakkor a lemez nem érzékeny a ráömlő nedvességre. Viszont csak korlá­tozott szélességben kapható, ezért ha a burkolandó helyi­ség 2 m-nél szélesebb, toldani kell. Ezzel a munkával azonban amatőröknek nem tanácsos próbálkozni; ilyen­kor szakembert kell hívnunk, vagy a lapokat választani.

Tulajdonságok

(*kicsi, **közepes_, *** nagy)

• tartósság***
• könnyű karbantarthatóság
• hőtárolás**
• hangszigetelés**
• vízállóság**

A burkolat megtervezése

A linóleum rugalmasan felhasználható burkolat, amely nap­jainkban újra divatba jött; nagy szín- és mintaválasztékban kapható. A linóleumburkolat sokféle stílusban kivitelezhető, akár egy modern előszobát, egy retro stílusú konyhát vagy egy vidám gyerekszobát szeretnénk vele burkolni. A színválaszték a tompa természetes színektől a harsány tiszta színekig terjed, gyakran márványos felülettel.

A kontrasztos színű lapokból készíthetünk klasszikus min­tázatokat, például sakktáblamintát vagy csíkos felületet. Kap­hatók mintás bordűrök is, amelyekkel egy-egy burkolatmezőt keretezhetünk.

A lehangoló közintézmény-burkolatok kora lejárt: a linó­leumlemezek manapság káprázatos színekben és szebbnél szebb mintázatokkal (az egyszerű geometrikus mintázatoktól a bonyolultabb motívumokkal, pl. címerekkel díszített leme­zekig) kaphatók, de léteznek tükörfényes felületű változatok is. Emellett azonban akár saját magunk tervezte motívumokkal is díszíttethetjük a burkolatot. Ezeket a motívumokat számítógé­pen precízen méretre vágott elemekből állítják össze, leraká­sukhoz pedig mindenképpen szakemberre van szükség.

Karbantartás

A linóleum felülete könnyen karcolódik, ezért óvatosan seperjük. A szennyeződéseket tiszta, öblítőszeres vízbe mártott, szivacsos fejű felmosó bottal távolítsuk el. A szivacsot alaposan nyomkodjuk ki, ne legyen lucskos, mert a szegélyeknél a nedvesség beszivároghat a burkolat alá.

Az építőanyag-kereskedésben kérjünk tanácsot a megfe­lelő tisztító- és felületkezelő szerekkel kapcsolatban; kaphatók a szennyeződéseket a felületről leoldó szerek is. A linóleum végleges színét fény hatására nyeri el. A sző­nyegek, bútorok alatti, fénytől elzárt területek sárgásán elszíneződhetnek („érlelési fátyol”), de ez az elszíneződés eltűnik, ahogyan a felületet újra fény éri.

A linóleum a forgalma­sabb helyek igénybevételeit is jól tűri, ezért látogatóinkat az előszobában akár egy ilyen hatásos cikkcakk-motívummal is fogadhatjuk.

A könnyen tisztítható linóleumburkolat élénk színű változata kiválóan illik gyerek­szobákba