Padlóburkolatok - 49. oldal

A téglát évezredek óta használják építőanyagként. Ez az égetett agyag építőelem kevésbé tartós, mint a kő, azon­ban ez is megfelelően kopásálló, és látványra, érintésre kellemesen meleg hatású anyag. A tégla emellett olcsóbb, és karbantartása is egyszerű.

Falazótéglából is készíthetünk padlóburkolatot, bár ezek meglehetősen vastagok és nem túl tartósak. A tö­mör burkolótégla – klinkertégla – élettartama már hosszabb, viszont még mindig túl vastag padlóburkolathoz. A legjobb, ha padlóburkoló téglát használunk, amelyet kifejezetten erre a célra gyártanak; ezeknek a vastagsá­ga 2-5 cm. Ha lehetséges, válasszuk a legvékonyabb elemet, hogy ne kelljen nagyon sokat levágni az ajtószár­nyakból.

A téglát inkább falakhoz szokták használni, ezért ha beltérben alkalmazzuk, olyan érzé­sünk lesz, mintha a szabadban lennénk.

A téglaburkolatot aljzatbetonra kell lerakni: ennek legfontosabb oka, hogy általában ágyazóhabarcsba rak­juk le, ami még jobban megnöveli a burkolat tömegét. Amennyiben mégis fa alátétdeszkázatra szeretnénk le­rakni téglaburkolatot, szakemberrel vizsgáltassuk meg az aljzatot, hogy biztosan elbírja-e a burkolat tömegét; ebben az esetben feltétlenül a legvékonyabb burkolótéglát használjuk. Amennyiben faaljzatra hordunk fel ágyazóhabarcsot, feltétlenül szükségünk van vízszigetelésre, mert a habarcs nedvességtartalma tönkreteszi a fát.

A burkolótéglákat felületkezelő védőbevonattal tegyük vízhatlanná; ezzel egyúttal a hézagokba rögzítjük a ho­mokkitöltést, amitől szebb lesz a felület. Egyes burkoló­téglákat eleve vízhatlan kivitelben gyártanak, ezeknél nincsen szükség felületkezelésre.

Tulajdonságok

(*kicsi, **közepes, ***nagy)

• könnyű karbantarthatóság*
• tartósság ***
• hőtárolás**
• hangszigetelés*
• vízállóság*

A padlóburkolat megtervezése

A téglaburkolat szigorúan szabályos elemekből áll, így aztán a tetszetős téglaburkolat titka a szép kiosztás. A legegyszerűbb ki­osztás a futó téglakötés eltolt hézagokkal; ez a lerakási mód egy­ben hosszítja is a helyiséget. A halszálkaminta egyszerűen lerak­ható, ugyanakkor nagyon érdekes felület. A váltakozva lerakott futó és kötősorok (fonott mintázat) szintén kellemes mintázatot adnak. Néha magukon a burkolótéglákon is találhatók egyszerűbb motí­vumok, például rombusz- vagy keresztalakok.

A régi házak bontásá­ból származó tégla nagyon érdekes felületet ad változatos színeivel és a szabálytalan, kopott elemekkel. Ez a bontott téglákból készült padló érde­kes kontrasztot képez a szigorúan szabályos, új elemekből álló vörös tégla falburkolattal.

A tégla évezredes építő­anyag; talán ez az egyik leg­ősibb padlóburkolat-típus.

A téglák színe általában vörös, rózsaszín vagy barna, de kap­hatók mészhomok és kálciumszilikát téglák is, amelyek színe halványabb, így több fényt visszavernek, mint az agyagtéglák. A téglák anyagához hozzáadott festékanyaggal akár kék vagy zöld színű elemeket is lehet készíteni. A különféle téglafajták eltérő hatású felületet hoznak létre. A sima felületű vörös téglákkal burkolt közle­kedő (különösen, ha kontrasztos színű fugázó­anyaggal hézagolták a burkolatot) modern, míg a kopott bontott tégla régies hatású.

Karbantartás

Rendszeresen porszívózzuk vagy seperjük fel a felületet. A szennyeződéseket öblítőszeres vizes, kicsavart felmo­sóronggyal távolítsuk el. Amennyiben felületkezeltük a padlót, a műveletet a termék gyártójának útmutatásai szerint – általában 6-12 havonta – ismételjük meg. Ne vigyük azonban túlzásba a felületkezelő anyag használa­tát, mert csúszóssá válhat a burkolat.

A nehéz, testes lapokat ragasztó helyett ágyazóhabarcsba helyezzük, ez erősebb kötést ad. A kőburkolatot legtöbb­ször aljzatbetonra rakjuk; amennyiben fa alátétdeszkázat­ra szeretnénk rakni, szakemberrel ellenőriztessük, hogy az aljzat elbírja-e a terhelést. A fa alátétdeszkázatra polietilén­fólia vagy folyékony fólia (kent szigetelés) nedvesség elleni szigetelést kell terítenünk, mert az ágyazóhabarcsból szár­mazó nedvesség károsítja a fát, ugyanakkor a habarcsréte­get is gyengítheti.

Az aljzatbetonra nem kell aljzatkiegyen­lítőt terítenünk, illetve a fa alátétdeszkázatra sem kell ré­tegelt lemezt leraknunk, kivéve, ha az aljzat nagyon egye­netlen. A helyiség alaprajzán tervezzük meg a burkolatkiosztást, számítsuk ki a szükséges burkolóanyag mennyiséget, illetve tervez­zük meg az esetleges mintázatot.

A nehéz kőlapok nem mozdulnak el maguktól, de az egyenletes fugaszélességhez érdemes a keskenyhézagos kialakítás esetén fugakereszteket használni. A hosszabb távtartókat könnyebb eltávolítani: készítsük el saját fugakeresztjein­ket rétegelt lemezből vagy kartondobozból.

Alapszabályok a burkoláshoz

• Ellenőrizzük, hogy az aljzatszerkezet elbírja-e a lapok és az ágyazóhabarcs tömegét.
• A munka megkezdése előtt készítsük elő az aljzatot.
• Kérjünk tanácsot az építőanyag-kereskedésben, illetve kövessük a gyártó utasításait.
• Ügyeljünk a biztonságra! Gondoskodjunk a megfelelő szellőzte­tésről; amikor ragasztóval, habarccsal, felületkezelő vagy tömí­tőanyaggal dolgozunk, viseljünk erős gumikesztyűt. Amikor gépeket használunk, viseljünk védőfelszerelést, és vágáskor az elemek legyenek erősen rögzítve.

Nehézségi fok:

●●●●○

A súlyos és általában nagy­méretű kőlapokkal nehéz dol­gozni. A mészkő és homokkő porózus, ezért felületkezelni kell, hogy ne szennyeződjön el. Az ágyazóhabarccsal ne­hezebb dolgozni, mint a ragasztóval, mivel előbbi gyor­sabban elveszíti a képlé­kenységét.

Szerszámok

• Csapózsinór; Fugakeresztek (tetszőleges);
• Sarokcsiszoló; Kőzetfúró és félköríves keresztmetszetű reszelő;
• Gyémántélű körfűrész; Porszívó/puha kefe vagy söprű;
• Festőhenger; Habverő; Kőműveskanál;
• Gumikalapács; Szintező; Vonalzó;
• Tiszta szivacs/rongy; Hegyes vakolókanál;
• Fugázó pálca;
• Kinyomópisztoly (csak nedves helyiségekben).

Anyagok

• Kőlapok;
• Kartonpapír;
• Felületkezelő anyag kőburkolathoz;
• Habarcs;
• Tömítőanyag (csak nedves helyiségekben)-

Mészkő és homokkő padlóburkoló lapok beépítése

A lapok előkészítése

Válogassuk át színek szerint a lapokat, majd rakjuk őket a helyiség különböző pontjain halmokba. Ha bontásból származó, szabálytalan elemeket hasz­nálunk, úgy tervezzük meg a burkolatkiosztást, hogy a nagyobb elemek a helyiség közepére ke­rüljenek, a kisebbek pedig a szélére (így keveseb­bet kell vágnunk).

A kőlapok rendkívül nehezek, így óvatosan dolgozzunk velük! A lerakás előtt jelöljünk ki két egymásra merőleges tengelyke­resztet a helyiség középpontjában, majd a negye­delős módszer szerint módosítsuk a helyzetét.

Lépések a burkoláshoz:

1. A kijelölt segédvonalak mentén szárazon rakjuk ki a lapokat. A lapok között hagyjunk 3-20 mm szé­les fugákat, attól függően, hogy milyen összhatást szeretnénk elérni. Ha szükséges, használjunk fu­gakereszteket. Ezután töltsük ki a térnegyedeket a lapokkal, a szélső, vágott sorok kivételével.
2. Mérjük le a szélső sorok szélességét. Vonjunk le belőle legalább 6 mm-t (2×3 mm) a fal melletti és a csempék közötti hézagokhoz.
3. Vágjuk méretre a szélső lapokat, ehhez hasz­náljunk kartonpapírt. Törjük el a lapokat, az ívek kialakításához használjunk sarokcsiszolót, a lyukakhoz kőzetfúrót. Az éleket félköríves keresztmetszetű reszelővel simítsuk le.
4. A lapokat porszívóval vagy kefével tisztítsuk meg. Beépítés előtt be kell vonni őket felületkezelő anyaggal, hogy porózus anyaguk ne színeződjön el a habarcstól. A felületkezelő anya­got festőhengerrel hordjuk fel, majd 30 perc múlva tiszta ronggyal vagy szivaccsal itassuk fel. Ezután egy éjszakán át hagyjuk száradni a felületet.
5. Amint kiraktuk az egész felületet, és elégedettek vagyunk az összhatással, vakolókanállal vagy habverővel a gyártó utasítá­sainak megfelelően keverjünk össze ágyazóhabarcsot; a száraz keverékhez annyi vizet adagoljunk, hogy krémes állagú keve­réket kapjunk. A habarcs hamar kötni kezd, ezért csak annyi keveréket készítsünk el egyszerre, amennyit egy órán belül fel tudunk használni.
6. Emeljünk fel az ajtótól legtávolabbi sarokban 10 lapot, majd hordjuk fel a habarcsot kőműveskanállal; kb. 1 cm mélységű ágyazóhabarcs réteget készítsünk.
7. A lapok lerakását a falaknál kezdjük, innen haladjunk a helyiség belseje felé. Ha szükséges, a lapok közé helyezzünk fugakeresz­teket. Lerakás közben enyhén forgassuk meg a lapokat, hogy jobban beletapadjanak a ragasztóba, és gumikalapáccsal ütögessük meg őket, hogy eltávozzanak alóluk a levegőbuborékok. Munka közben szintezővel rendszeresen ellenőrizzük, hogy sík-e a felület (ha kell, vonalzóval segítsük a műveletet). A lapok vastagságkü­lönbségeit az ágyazóhabarcs mennyiségével ellensúlyozzuk.
8. Emeljünk fel újabb 10 lapot, majd az előzőekben leírtak sze­rint folytassuk a lerakást. Ne térdeljünk és ne lépjünk rá a fris­sen lerakott lapokra. Folyamatosan töröljük le a felesleges habarcsot a lapok felületéről nedves szivaccsal vagy ronggyal, és legalább 3 órán át hagyjuk kötni a burkolatot.
9. Távolítsuk el a fugakereszteket. Következhet a hézagolás, ame­lyet szintén ágyazóhabarccsal készítünk. A 4. lépésben leírtak szerint keverjük ki a habarcsot, egyszerre kb. félvödörnyi mennyiséggel dolgozzunk. A munkát az egyik sarokban kezdjük; hegyes vakolókanállal juttassuk a habarcsot a köztes és a fal­csatlakozás melletti hézagokba. Lehetőleg kevés habarcsot öntsünk a kőlapok felületére.
10. Munka közben rendszeresen töröljük le a felesle­ges fugázóanyagot a felületről nedves szivaccsal vagy ronggyal; minden lapot (átlós irányban) egyszer töröljünk át, így nem szedjük ki a fugázó­anyagot a hézagokból. Rendszeresen öblítsük ki a szivacsot tiszta vízben, majd alaposan nyomkodjuk ki.
11. A hézagolás és áttörlés után fugázó pálcával simít­suk el a fugák felületét. A fugákat 3 órán át hagyjuk kötni.
12. Nedves szivaccsal vagy ronggyal töröljük le a fe­lületről a rajta maradt fugázóanyagot. A fugázóha­barcsot 3 órán át hagyjuk kötni, majd porszívózzuk vagy seperjük fel a felületet. Hordjunk fel a festő­hengerrel még egy réteg felületkezelő védőbevo­natot, alaposan bedolgozva a fugák közé. Szivac­csal itassuk fel a felesleges anyagot, majd egy éjszakán át hagyjuk száradni.
13. (Vizes helyiségekben): Konyhában, fürdőszobában és egyéb vizes helyi­ségekben a fal és a padlóburkolat csatlakozását tömíteni kell. A tömítőanyagot kinyomópisztollyal juttassuk a résbe, majd legalább 24 órán át hagy­juk kötni.

A padlóburkolat rétegrendje

Aljzatbetonon:

1. Védőbevonat kő padlólaphoz
2. Fugázóanyag (habarcs)
3. Mészkő/homokkő padlólapok
4. Készen kapható ágyazóhabarcs
5. Aljzatbeton

Fa alátétdeszkázaton:

1. Védőbevonat kő padlólaphoz
2. Fugázóanyag (habarcs)
3. Mészkő/homokkő padlóburkoló lapok
4. Készen kapható ágyazóhabarcs
5. Polietilénfólia/ kent vízszigetelés
6. Meglévő párnafák és alátétdeszkázat

A mészkő és homokkő padlóburkolat hosszú évezredeket is kibír! A kőburkolat bármilyen stílusú belső térben jól mutat. A mészkő és homokkő a legváltozatosabb kőbur­kolatfajta, számtalan természetes színárnyalatban kapható. Biztosan találunk ízlésünknek megfelelő változatot, legyen szó akár modern városi lakásról, akár falusi házról.

Bár a kőburkolat látványa a színei miatt kellemesen meleg, azonban a kőpadló meglehetősen rideg érzetet kelt. Érdemes megfontolni a padlófűtés alkalmazását. A homokkő felülete meglehetősen érdes, mégse válasszunk túl simára csiszolt lapokat, mert nedves területe­ken (konyhában, fürdőszobában) nagyon csúszósak lehetnek. Ezekben a helyiségekben csúszásmentes, matt felü­letű burkolatot rakjunk le. A felületkezelt kövek vízhat­lanok; ha viszont nem vonjuk be őket védőbevonattal, foltosán elszíneződhetnek.

A mészkő és homokkő szabálytalan és szabályos lapok formájában kapható. A szabálytalan alakú lapok leraká­sához szakember kell, ugyanakkor a szabályos lapok lera­kása sem egyszerű, mivel azok meglehetősen nehezek. Kőburkolat csak aljzatbetonra rakható – ha mégis alátét­deszkázatra szeretnénk lerakni, mindenképpen szakem­berrel kell ellenőriztetni, hogy az aljzat elbírja-e a terhelést. A kőburkolatot nem könnyű beépíteni: rusztikus hatású burkolaton megengedhető némi szabálytalanság, elegáns, szabályos lapokból álló kőburkolatnál azonban minden szabálytalanság, hiba feltűnő.

Tulajdonságok

(*kicsi, **közepes, ***nagy)

• tartósság ***
• könnyű karbantarthatóság*
• vízállóság***
• hőtárolás*
• hangszigetelés*

A burkolat megtervezése

A homokkő színe általában kellemesen lágy tónusú, sárgás, krémszínű, rózsaszín vagy vöröses. A mészkő nagyobb szín­választékban kapható, például fehér, szürke, barnásvörös, zöldeskék és majdnem fekete színben. A travertin is mészkő: egy világossárga színű édesvízi mészkőfajta. A kőburkolatok anyagában található kisebb-nagyobb szabálytalanságok fino­man tagolják a felületet. A mészkőben emellett gyakran még kövületek (korallok, tengeri liliomok, csigák maradványai) is megtalálhatók.

A mészkő és homokkő burkolat az összes belsőépítészeti stílussal harmonizál. A lapokat felületkezelő anyagokkal matt, vagy polírozással csillogó felületűvé tehetjük (arra azonban ügyeljünk, hogy ne legyenek túl csúszósak). A kőlapokat gyakran eltolt hézagokkal rakják le, ami kissé rusztikus hatású. Elegánsabb megoldás a nyolcszögletű lapokból, kontrasztos színű rombusz alakú betétekkel lerakott burkolat. A kőlapokat lerakhatjuk szűk vagy szélesebb hézagokkal, de készíthetünk szabálytalanul kiosztott kőburkolatot is.

Felületképzések

Egy adott szín árnyalatai

Parkettaszerűen lerakott homokkő burkolat

Karbantartás

Rendszeresen seperjük vagy porszívózzuk fel a felületet, utána öblítőszeres vízzel mossuk fel. Ne használjunk drót­kefét; ha sikálni kell a padlót, műanyag szálú vagy sörte-kefét válasszunk. Különféle felületkezelő anyagokkal csillogó vagy matt hatást érhetünk el. A felületkezelést 6-12 havonta ismételjük meg.

(Kép fent) Ezt a padlóburkolatot polírozták, ami még jobban kiemeli az indiai mészkő feketés, kékesszürke és barnás bézs színeit.

(Kép fent) A mészkő és a homokkő annyifelé változatban létezik, hogy biztosan találunk az íz­lésünknek megfelelő lapokat. Itt a fehér mészkőburkolat és a világos színű falak egyfajta „Zen hangulatot” sugároznak.

(Kép fent) A hatalmas, szinte hézagmentesen lerakott mészkőlapok elegáns, letisztult ha­tásúak.

(Kép fent) A precízen lerakott mészkőburkolat karbantartá­sa és tisztítása könnyű, így az ideális konyhai padlóburkolat.

(Kép fent) A travertin jelleg­zetes világos mézsárga színű édesvízi mészkőburkolat. A világos padló színe kellemesen meleg.

(Kép fent) A rózsaszínes kőlapok egyszerű hátteret ad­nak a díszes berakott elemek­nek és bordűrnek, így tetszetős az összhatás, mégsem zavaró a formagazdagság.

Mielőtt leraknánk az új padlóburkolatot, távolítsuk el a ré­git (bár a palaburkolatot lerakhatjuk régi kerámiaburko­latra, amennyiben az kellően stabil; ugyanakkor ezzel eset­leg túlságosan megnő a padló szerkezeti magassága), és gondoskodjunk a tiszta és sima aljzatfelületről. Az aljzat­betonra terítsünk aljzatkiegyenlítőt, a fa alátétdeszkázatra erősítsünk 6 mm vastag, hígított PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt lemezt.

A helyiség alaprajzán tervezzük meg a burkolatkiosztást, becsüljük meg a burko­lólapok szükséges mennyiségét, és rajzoljuk fel az esetleges mintázatot. A padlófelület száraz kirakása­kor használjunk fugakereszteket. A kereskedelemben kap­ható műanyag fugakeresztek helyett magunk is elkészíthet­jük távtartóinkat rétegelt lemezből vagy kartondobozból.

Alapszabályok

• A burkolás megkezdése előtt gondosan készítsük elő az aljzatot.
• Az összes alapanyagot egyszerre vásároljuk meg, így a minőség és a szavatossági idő összhangban lesz.
• Kérjünk tanácsot az építőanyag-kereskedésben, illetve kövessük a gyártó utasításait.
• Ügyeljünk a biztonságra! Viseljünk hosszú kesztyűt, amely be­takarja a csuklónkat, így nem fogja felsérteni a kezünket a pala­lapok éles pereme. Megfelelően szellőztessük a helyiséget, és amikor ragasztóval, habarccsal, tömítő- vagy felületkezelő anyag­gal dolgozunk, viseljünk erős gumikesztyűt. Amikor gépekkel dolgozunk, legyen rajtunk védőszemüveg, védőmaszk, fülvédő és kesztyű. A vágandó elemeket mindig stabilan rögzítsük.

Nehézségi fok:

●●●○○

A változó vastagságú, töré­keny és éles pala burkoló­lapok lerakása nem egyszerű feladat. A pala mindemellett vízhatlan felületet képez, így nem kell felületkezelő védő­bevonattal ellátnunk.(Ha nem vízálló fugázást készí­tünk, a fugákat felületkezel­nünk kell.)

Szerszámok

• Csapózsinór; Fugakeresztek (tetszőleges);
• Sarokcsiszoló; Kőzetfúró és félkör keresztmetszetű reszelő;
• 3 mm-es fogazató foga­zott simítólap (fogazott glettvas); Gumikalapács;
• Szintező; Vonalzó; Tiszta szivacs/rongy;
• Fugasimító; Fugázó pálca;
• Kinyomópisztoly (nedves területeken)
• Porszívó/puha kefe vagy seprű; Ecset.

Anyagok

• Pala padlólapok
• Kartonpapír
• Ragasztó pala padlólapokhoz
• Fugázóanyag
• Tömítőanyag (nedves területeken)
• Felületkezelő védőbevonat

Pala padlóburkoló lapok lerakása

A lapok előkészítése

A palalapok pereme élesebb az általában használt hidegburkolatokénál, ezért azokkal különösen óvatosan dolgozzunk. A lapok vastagsága nem telje­sen azonos, ezért a lerakás megkezdése előtt válogassuk át azokat. A változó lapvastagságot a ragasztóréteggel küszöbölhetjük ki.

A pala könnyen csorbul; a sérült elemeket válogassuk ki, és ezekből készítsük a szélekre kerülő vágott eleme­ket. Színek szerint is válogassuk át a lapokat, majd rakjuk őket halmokba a helyiség több pontján. Ezután a szoba középpontjában rajzoljunk fel két egymásra merőleges tengelykeresztet, majd a negyedelős módszer szerint módosítsuk helyze­tüket.

Lépések:

1. A segédvonalak mentén rakjunk ki szárazon egy sor lapot. A lapok között hagyjunk 6-10 mm széles hézagot (ha szükséges, használjunk fugakereszte­ket). Ezután rakjuk ki a térnegyedeket, a helyiség középpontjától a falak felé haladva. A szélső, vágott elemekből álló sor helyét hagyjuk üresen.
2. Szabjuk le a szélső sorok vágott elemeit. Ne feledkezzünk meg a falak mentén hagyott 3 mm-es hézagról! A lapokat sarokcsiszolóval daraboljuk; a vékonyabb lapokat csempevágóval vagy bontóvésővel és kalapáccsal is eltörhet­jük. A lyukakat kőzetfúróval fúrjuk ki, az éleket félkör kereszt­metszetű reszelővel dolgozzuk el. A csövek köré kerülő és sarokelemeket kartonpapír sablon alapján szabjuk formára.
3. Amikor kiraktuk az egész felületet és elégedettek vagyunk az eredménnyel, az ajtótól legtávolabb eső sarokban szedjünk fel kb. 10 lapot. Öntsünk az aljzatra ragasztót, majd terítsük el a fogazott simítóval, enyhén „átfésülve” a felületet. A ragasz­tóréteg vastagsága kb. 6 mm legyen.
4. A lapok lerakását a falnál kezdjünk, innen haladjunk a helyiség középpontja felé. Amennyiben szükséges, folyamatosan hasz­náljunk fugakereszteket. A lapokat lerakáskor enyhén forgas­suk meg, hogy a lehető legjobban beletapadjanak a ragasztó­ba, és ütögessük meg őket gumikalapáccsal, hogy eltávozza­nak alóluk a levegőbuborékok. Munka közben rendszeresen ellenőrizzük, hogy sík-e a felület (ha kell, vonalzóval segítsük a műveletet). A vékonyabb lapok magasságát plusz ragasztó­val egyenlítsük ki.
5. Emeljünk fel újabb 10 lapot, majd az előzőekben leírtak sze­rint folytassuk a munkát, amíg teljesen lefedtük a teljes felüle­tet. Egyszerre csak annyi ragasztót terítsünk el, amennyit an­nak megkötése előtt le tudunk fedni. Ne térdeljünk vagy lép­jünk rá a frissen lerakott lapokra. Munka közben rendszeresen töröljük le a lapok felületéről a felesleges ragasztót nedves szivaccsal. A burkolatot hagyjuk egy éjszakán át kötni.
6. Távolítsuk el a fugakereszteket, majd fugázzuk a felületet. Egy­szerre csak kb. 0,5 L fugázóanyaggal dolgozzunk. A munkát az egyik sarokban kezdjük: öntsünk a fugákra fugázóanyagot, majd fugasimítóval egyenletesen eloszlatva nyomkodjuk a fugákba. A fugasimítót tartsuk a felületre 60°-ban megdöntve, Egyenletes nyomással teljesen töltsük ki a hézagokat.
7. A felesleges fugázóanyagot munka közben rend­szeresen töröljük le nedves szivaccsal a felületről. Egy lapot (átlós irányban haladva) csak egyszer töröljünk át, hogy ne szedjük ki a fugázóanyagot a hézagokból. A szivacsot rendszeresen öblítsük ki tiszta vízben, majd alaposan nyomkodjuk ki. Amikor befejeztük a fugázást és áttöröltük a pad­lót, húzzuk végig a fugák felületén a fugázó pálcát. A fugákat hagyjuk 3 órán át kötni.
8. Vízzel és puha ronggyal töröljük le a felületen ma­radt fugázóanyagot.
9. (Vizes helyiségekben): Konyhában, fürdőszobában és egyéb vizes helyi­ségekben a felületet vízhatlanná kell tenni. Ehhez a falak és a burkolat közötti hézagokat töltsük ki tö­mítőanyaggal. A tömítőanyagot kinyomópisztollyal juttassuk a hézagokba, majd 24 órán át hagyjuk kötni.
10. Porszívózzuk vagy seperjük fel a felületet. Ezután (ha nem vízálló fugát használtunk) a fugákat húz­zuk át védőbevonatba mártott ecsettel. A felület­kezelő anyag ne kerüljön a lapok felültére; az eset­leges cseppeket azonnal töröljük fel. A védőbevo­natot hagyjuk 4 órán át száradni.

A padlóburkolat rétegrendje

Aljzatbetonon:

1. Felületkezelő védő­bevonat (nem vízhatlan fugánál, csak a fugákon)
2. Fugázóanyag
3. Pala padlólapok
4. Ragasztó pala padlólapokhoz
5. Aljzatkiegyenlítő
6. Aljzatbeton

Fa alátétdeszkázaton:

1. Felületkezelő védő­bevonat (nem vízhatlan fugánál, csak a fugákon)
2. Fugázóanyag
3. Pala padlólapok
4. Ragasztó pala padlólapokhoz
5. 6 mm vastag, hígított PVA-ragasztóval felület­kezelt rétegelt lemez
6. Meglévő alátétdeszkázat és párnafák

A pala természetes kőzet; rendkívül tartós, kevés karban­tartást igényel, nem látszik meg rajta a piszok és könnyen vékony lapokká hasítható. Emellett nagyon szép fe­lületet ad. Sokszor egyetlen lapon is többféle színárnyalat és mintázat jelenik meg. A palaburkolat nem olcsó, bár nem annyira drága, mint a gránit és a márvány, emellett az előbbiekkel ellentétben a pala padlóburkolatot laikusok is lerakhatják.

A pala hasított vagy vágott lapok formájában kapha­tó. A hasított változatnál a felület enyhén érdes és csúszásmentes. A hasított lapok vastagsága egyenetlen (a munkát a legvastagabb lapokkal kezdjük, mivel a ragasz­tóréteg vastagítása a könnyebb feladat). A vágott lapok felülete sima, éle szabályos; ezek csúszósak lehetnek, ezért felületüket ne polírozzuk túlságosan.

A pala általában vízálló, ezért vizes vagy fedett-nyi­tott helyiségekben is használható. A rusztikus, tartós és könnyen tisztítható pala ideális konyhai padlóburkolat. A strapabíró palalapok vékonyabbak, mint a többi ter­mészetes kőburkolat, ezért ezeket kevésbé teherbíró alj­zatra is lerakhatjuk (mivel viszonylag nehéz burkolat, mindenképpen ellenőriznünk kell az aljzat teherbírását).

Tulajdonságok

(*kicsi, **közepes, ***nagy)

• tartósság ***
• könnyű karbantarthatóság*
• vízállóság***
• hőtárolás*
• hangszigetelés*

A burkolat megtervezése

A palaburkolat nem csak fekete vagy szürke lehet, hanem bézs, vörös, rozsdabarna, kékes, lilás vagy barna is. Kaphatók egyszínű, de színes lapok is, utóbbiaknál csodálatos vöröses, aranyos sávok jelennek meg a sötét alapon.

Választhatunk a szinte hézagmentesen lerakott, szabályos négyszögletes lapokból készült modern hatású burkolat vagy a széles fugákkal lerakott szabálytalan elemekből álló ruszti­kus, régies burkolat között. A pala padlóburkoló lapok lehet­nek négyszögletesek, négyzet, nyolcszög vagy szabálytalan alakúak, és méretválasztékuk is nagy.

A pala felülete természettől fogva kissé „nedvesen” fény­lik. Ezt a természetes csillogást csak fokozhatjuk a különböző felületkezelő anyagokkal. Ha fokozni akarjuk a csillogást, fé­nyesítsük a felületet, de ügyeljünk rá, nehogy túl csúszós le­gyen a burkolat. A hasított pala felülete durvább, a vágott ele­meké simább tapintású.

Bronz és szürke

Színes pala

Fekete

Karbantartás

Rendszeresen seperjük és porszívózzuk a felületet, a szennyeződéseket pedig öblítőszeres vizes, kicsavart törlő­ronggyal mossuk le. Ne használjunk fémszálú kefét, mert megsértheti a felületet; ha sikálni kell a padlót, válasszunk műanyag vagy sörtekefét. A legtöbb palafajta víz­hatlan, ezért nem kell felületkezelő védőbevonattal ellát­ni; ha azonban egy kis fényt szeretnénk adni a felületnek, kezeljük megfelelő anyaggal. A csillogás fenntartásához 6-12 havonta ismételjük meg a műveletet.

(Kép fent) Nem kell feltétlen fekete vagy szürke palaburkolatot vá­lasztanunk. A bézsszínű pala­burkolat kellemesen meleg.

(Kép fent) Előszobákban előszere­tettel alkalmazzák a vízálló, könnyén tisztítható és rendkí­vül dekoratív pala padlóbur­kolatot.

(Kép fent) A keskeny hézagokkal lerakott, szabályos négyzet alakú lapokból készült burkolat minimalista, modern hatású felület.

(Kép fent) A négyzet alakú lapokat fél elemnyivel eltolt hézagok­kal Is lerakhatjuk, így érdeke­sebb lesz a felület.

(Kép fent) Léteznek csodálatos, színes palafajták is; ezeknél egyetlen lapon megjelennek a bézs. narancs és fekete különböző árnyalatai.

Mielőtt leraknánk az új burkolatot, szedjük fel a régi pad­lóburkolatot, és gondoskodjunk róla, hogy az aljzat tiszta és sima legyen. Az aljzatbetonra hordjunk fel aljzatki­egyenlítőt, a fa alátétdeszkázatra erősítsünk 6 mm vas­tag, hígított PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt le­mezt.

A helyiség alaprajzán tervezzük meg a burkolatkiosztást és rajzoljuk fel az esetleges mintáza­tot. A mozaikburkolatnál a hézagok adot­tak; a hordozóhálóra kasírozott mozaiklap-mezőket csak egymás mellé kell tolni, és a lapocskák közötti fugákkal egyező szélességű hézag keletkezik. Amennyiben széle­sebb hézagokat szeretnénk, használjunk a kereskedelem­ben kapható vagy házilag elkészített fugakereszteket.

Alapszabályok

• A munka megkezdése előtt készítsük elő az aljzatot; különösen ügyeljünk rá, hogy az aljzat kellően merev és sík legyen.
• Az alapanyagokat egyszerre vásároljuk meg, így a minőség és a szavatosság is összhangban lesz.
• Kérjünk tanácsokat az építőanyag-kereskedésben, illetve köves­sük a gyártó utasításait.
• Ügyeljünk a biztonságra! Gondoskodjunk a helyiség megfelelő szellőztetéséről, amikor pedig ragasztóval, tömítőanyaggal, ha­barccsal vagy fugázóanyaggal dolgozunk, viseljünk erős gumikesztyűt.

Nehézségi fok:

●●○○○

A mozaiklapokkal könnyű dolgozni, mivel azok könnyűekés kicsik, egyszerűen méretre vághatok és könnyű őket szabályosan lerakni. Mivel a mozaiklapok leg­többször mázasak, nincsen szükség külön felületkeze­lésre. A bonyolultabb min­tákat ugyanakkor nehéz ki­rakni.

Szerszámok

• Metszőolló/univerzális kés; Csempevágó csípőfogó;
• Csapózsinór; Fugakeresztek (tetszőleges);
• Ragasztószalag 3 mm-es fogazató simító (fogazott glettvas);
• Szintező; Vonalzó; Gumikalapács;
• Tiszta szivacs/rongy; Fugázó simító;
• Kinyomópisztoly (nedves területeken); Porszívó/puha kefe vagy seprű
• Festőhenger (mázatlan változatnál).

Anyagok

• Mozaik padlóburkolat; Kartonpapír; Ragasztó mozaik padlóburkolathoz;
• Vízhatlan fugázóanyag; Tömítőanyag (nedves helyiségekben);
• Felületkezelő védőbevonat (mázatlan változatnál).

Mozaiklapok lerakása

A lapok előkészítése

A mozaiklapokat a kereskedelemben hordozóhá­lóra kasírozva árulják; amennyiben szükséges, a háló szétvágásával daraboljuk fel a mozaiklap ­mezőket. Ehhez használjunk metszőollót vagy univerzális kést. Az egyes lapocskákat mozaik­ csípőfogóval darabolhatjuk fel.

Amikor méretre vágtuk az elemeket, rakjuk őket halomba. Rajzol­junk a helység középpontjába két egymásra me­rőleges tengelykeresztet, majd a negyedelős mód­szer szerint módosítsuk a helyzetüket. Ha szegélyt is ki akarunk rakni, azzal kezdjük a munkát.

Lépések:

1. A segédvonalak mentén rakjuk le a lapokat. A hálóra kasírozott elemekből álló lapokat egyszerűen toljuk egymás mellé, a túlnyúló hálónak köszön­hetően automatikusan kialakulnak a hézagok. Ha viszont szélesebb fugákat szeretnénk, műanyag fugakereszteket használjunk. Az elemeket ideiglene­sen ragasztószalaggal rögzítsük. Ezután a helyiség középpontjából kiin­dulva töltsük ki a térnegyedeket, kivéve a szélső sor helyét.
2. Csövek és egyéb elemek körül sablonok alapján vágjuk mé­retre és formára az elemeket. A hálót metsző­ollóval vagy univerzális késsel vágjuk szét; a falaknál ne feledkezzünk meg a 3 mm-es hézagról. Ahol szükséges, szedjük le a lapokat a hordozóhálóról.
3. Amikor szárazon kiraktuk a teljes padlófelületet, és elégedet­tek vagyunk az összhatással, emeljünk fel kb. 10 lapot, majd öntsünk a helyükön a padlóra egy kevés ragasztót. Oszlas­suk el fogazott simítóval, enyhén „átfésülve” a felületet. Kb. 6 mm-es ragasztóréteget alakítsunk ki.
4. A lerakást a falnál kezdjük, és innen haladjunk az ajtó felé. Az egyes lapokat enyhén forgassuk el lerakáskor, hogy jól be­letapadjanak a ragasztóba. Munka közben rendszeresen ellenőrizzük, hogy sík-e a felület (ha kell, vonalzóval segítsük a műveletet).
5. Emeljünk fel újabb 10 lapot, majd az előzőekben leírtak sze­rint folytassuk a munkát. A lapokat ütögessük meg gumikala­páccsal, hogy eltávozzanak alóluk a levegőbuborékok. Csak annyi ragasztót terítsünk le egyszerre, amennyit annak meg­kötése előtt le tudunk fedni. Ne térdeljünk vagy lépjünk rá a frissen lerakott lapokra. Munka közben rendszeresen töröljük le a felületről a rákerült ragasztót. A burkolatot egy éjszakán át hagyjuk kötni.
6. Ezután fugázzuk a felületet, egyszerre azonban csak kb. 0,5 L fugázóanyaggal dolgozzunk (fontos, hogy vízhatlan fugázó­anyagot használjunk). Először az ajtótól legtávolabbi sarokban öntsük a felületre a fugázóanyagot, majd fugasimítóval juttas­suk be a hézagokba. A simítót a padlóhoz képest 60°-os szög­ben tartsuk, és nyolcas alakban mozgassuk, hogy a fugázó­anyag egyenletesen jusson be a hézagokba.
7. Munka közben rendszeresen töröljük le nedves szivaccsal a felesleges fugázóanyagot a felületről. Minden lapot (átlósan haladva) csak egyszer tö­röljünk át, hogy ne szedjük ki a fugázóanyagot a hézagokból. A szivacsot időről időre öblítsük át tiszta vízben, majd alaposan nyomkodjuk ki.
8. Tiszta, nedves ronggyal töröljük le a felületen ma­radt felesleges fugázóanyagot.
9. (Vizes helyiségekben): Konyhában, fürdőszobában és egyéb vizes helyi­ségekben a burkolatot a fal csatlakozásoknál és a szaniterberendezések körül tömíteni kell. A tömítő­anyagot kinyomópisztollyal juttassuk a hézagokba, majd 24 órán át hagyjuk kötni.
10. A mozaikburkolaton túl sok apró fuga van ahhoz, hogy azokat egyenként felületkezeljük. A teljes fe­lületet csak mázatlan lapok esetén vonjuk be felü­letkezelő anyaggal. Előtte azonban seperjük fel vagy porszívózzuk át a felületet, majd festőhengerrel hord­juk fel a védőbevonatot. A felhordás után 30 perccel itassuk fel a felesleges anyagot a felületről, majd egy éjszakán át hagyjuk száradni.

A padlóburkolat rétegrendje

Aljzatbetonon

1. Felületkezelő védő­bevonat (csak mázatlan lapok esetén)
2. Vízhatlan fugázóanyag
3. Mozaiklapok
4. Ragasztó mozaik padlóburkolathoz
5. Aljzatkiegyenlítő
6. Aljzatbeton

Fa alátétdeszkázaton

1. Felületkezelő védő­bevonat (csak mázatlan lapok esetén)
2. Vízhatlan fugázóanyag
3. Mozaiklapok
4. Ragasztó mozaik padlóburkolathoz
5. 6 mm vastag, hígított PVA-ragasztóval felület­kezelt rétegelt lemez
6. Meglévő deszkázat és párnafák

A mozaikpadló az egyik legkülönlegesebb padlóburko­lat. Kisméretű, színes csempelapokból épül fel, amelyek latin elnevezése „tesserae” („kockák”). A lapokból készít­hetünk egyszerű, geometrikus mintázatot vagy akár fest­ményhez hasonlatos képeket is, ahol az ecsetvonásokat a színes lapok helyettesítik. Egy ilyen mű elkészítése alapos tervezést és nagy gyakorlatot igényel.

Tulajdonságok

(*kicsi, ** közepes, ***nagy)

• vízállóság***
• tartósság**
• könnyű karbantarthatóság**
• hőtároló képesség*
• hangszigetelő képesség*

A hordozóhálóra kasírozott mozaiklapokkal már könnyebb és gyorsabb a munka. Ezeket egyszerű felragasz­tani, emellett az ilyen összetett lapot szükség szerint ol­lóval vagy univerzális késsel (snitzer) méretre vághatjuk. A mozaik kevésbé tartós a többi hidegburkolatnál, sőt egyes melegpadló-típusok is megelőzik e téren. A túl nagy felületű mozaikpadló viszont már nyomasztó lehet; sok­szor itt is érvényes a „kevesebb több” alapelve. Akkor is érdemes inkább kisebb felületen dolgozni, ha hordozóhálóra kasírozott lapok feldarabolásával szeretnénk egye­di mintát készíteni.

A mozaik alapanyaga általában má­zas kerámia, ezért a mozaikpadlók vízhatlanok. Ha má­zatlan mozaikcsempét használunk, el kell látni védőbe­vonattal. A mozaik kedvelt felhasználási területe a fürdő­szoba. A mozaikburkolattal látványos hatást érhetünk el pl. egy előcsarnokban, bordűrként pedig bármelyik he­lyiségben jól mutat.

A mozaikburkolat megtervezése

A mozaikcsempe anyaga általában matt vagy fényes mázas kerámia. Színvilága változatos, pasztell árnyalatoktól az élénk színeken át a feketéig és fehérig minden színben kapható. Újabban kaphatók olyan mozaiklapok (ún. kavicsmozaik), amelyek kavicsszerű megjelenésükkel természetes hangu­latot kölcsönöznek a burkolatnak. Kezdőknek érdemes az egyszínű mozaikburkolatot választani, amelyet eltérő színű fugázással lehet látványosabbá tenni.

További színek alkal­mazásával már egyszerű geometriai formákat is készíthetünk; lerakás előtt a mintát érdemes milliméterpapíron megtervez­ni. A bátrabbak azonban tarka mozaiklapokkal is kísérletezhet­nek. Vágjuk le a hálóról a különböző színű csempelapokat és készítsük el a saját mintánkat!

Ebben az esetben is érdemes először milliméterpapíron megtervezni a burkolatot. Nemcsak a színeket, a különféle anyagokat is kombinálhatjuk: használ­hatunk üveget vagy márványt, amelyeket szakkereskedések­ben szerezhetünk be. Kezdetnek azonban mindenkinek azt ajánljuk, hogy azonos vastagságú kerámia csempelapokat és egyszerűbb mintát válasszon. Persze ha nem sajnáljuk a pénzt, megbízhatunk szakem­bert is, aki megtervezi és kivitelezi a burkolást.

Fonat

Görög meander

Csigavonalas szegély

Fent: Manapság a lerakást megkönnyítendő a mozaikla­pokat nem egyenként, hanem hordozóhálóra kasírozva, na­gyobb lapok formájában áru­sítják.

Fent: A nagy felületeket is­métlődő geometrikus mintá­zattal tölthetjük ki. Gondosan tervezzük meg a mintát, tel­jesen kitöltve a rendelkezé­sünkre álló teret.

Fent: Kevés színnel is lenyűgöző mintázatot ké­szíthetünk. Kezdjük egyszerű mintával; a mintát mindig ter­vezzük meg milliméterpapíron.

Karbantartás

Rendszeresen seperjük vagy porszívózzuk a padlót. A szennyeződéseket öblítőszeres vízbe mártott nedves ronggyal távolítsuk el. A fémsörtéjű kefék könnyen fel­karcolják a felületet, ezért amennyiben súrolni kell a padlót, használjunk inkább műanyag vagy sörtekefét. A mázas csempék (egyes esetekben a fugák felületétől eltekintve) nem igényelnek további kezelést, de az üz­letekben biztosan találunk olyan szereket, amelyekkel fényesebbé tehető a felület. Vigyázat: a túlzottan fel­fényezett padló csúszhat, ezért veszélyes!

Előnyök

• vízálló
• könnyen darabolható
• életteli, érdekes felület, és tág teret nyújt a kreativitásnak
• különösen fürdő- és előszobákba alkalmas, illetve egyéb helyisé­gekben különleges belsőépítészeti elemként érdemes alkalmazni

Hátrányok

• kevésbé tartós, mint a többi hidegburkolat
• a túl nagy mozaikfelület zavaró lehet

Antik hatású kőlapokból régies felületet készíthetünk

Egyszerű, de hatásos: egy szín kétféle árnyalata élet­teli. tetszetős felületet alkot

Mindenek előtt távolítsuk el a régi padlóburkolatot, és győződjünk meg róla, hogy az aljzat kellően tiszta és sima-e. Az aljzatbetonra hordjunk fel aljzatkiegyenlítőt, a fa alátétdeszkázatra fektessünk hígított PVA-ragasztóval kezelt rétegelt lemezt A helyiség alap­rajzán tervezzük meg a burkolatkiosztást, és rajzoljuk fel az esetleges mintázatot.

A terrakotta bur­kolatot általában nagyobb (2 cm széles) fugákkal rakják le, ezért nem feltétlenül van szükség távtartó fugakeresz­tekre. Ha azonban keskeny hézagokkal szeretnénk lerak­ni a burkolatot, használjuk a fugakereszteket, amelyeket fugázás előtt aztán eltávolítunk.

Alapszabályok

• Készítsük elő megfelelően az aljzatot.
• Egyszerre vásároljuk meg az alapanyagokat, így a minőség és a szavatossági idő összhangban lesz.
• Kérjünk tanácsot az építőanyag-kereskedésben, és kövessük a gyártó utasításait.
• Ügyeljünk a biztonságra! Gondoskodjunk a helyiség megfelelő’ szellőztetéséről, amikor pedig ragasztóval, habarccsal, felületke­zelő vagy tömítőanyaggal dolgozunk, viseljünk erős gumikesz­tyűt. Amikor gépekkel dolgozunk, legyen rajtunk fülvédő, vé­dőszemüveg, gumikesztyű és porvédő maszk, és ügyeljünk rá, hogy a vágandó elemek szorosan rögzítve legyenek.

Nehézségi fok:

●●●○○

A terrakotta burkolatot álta­lában viszonylag széles fu­gákkal készítik, így a kisebb hibák kevésbé feltűnőek. Ugyanakkor a terrakotta bur­kolólapok nehezebben dara­bolhatok, és nagyon poró­zusak, emiatt fontos a meg­felelő felületkezelés és kar­bantartás.

Szerszámok

• Ecset; Csapózsinór; Ragasztószalag; Fugakereszt (tetszőleges);
• Sarokcsiszoló Kőzetfúró és félkör keresztmetszetű reszelő 3 mm-es fogazatú simító (fogazott glettvas);
• Gumikalapács; Szintező; Vonalzó; Tiszta rongy/szivacs
• Porszívó/puha kefe vagy seprű; Festőhenger; Fugázó simító; Fugázó pálca;
• Kinyomópisztoly (nedves helyeken); Elektromos csiszoló (tetszőleges).

Anyagok

• Terrakotta padlóburkoló lapok; Védőbevonat terrakottához; Kartonpapír;
• Terakotta ragasztó; Fugázóanyag; Tömítőanyag (nedves helyiségekben)
• Terrakotta-viaszpolitúr

Terrakotta burkolólapok beépítése

A lapok előkészítése

A terrakotta igen porózus anyag, ezért a ragasztó és a fugázóanyag könnyen foltot hagyhat rajta. Látszó felükkel felfelé rakjuk le a lapokat (vannak olyan burkolólapok, amelyek mindkét oldala egyforma, ezeknél most döntsük el, hogy melyik felük kerül felülre).

Töröljük le a lapokról a port erősen kicsavart nedves ronggyal, majd ecsettel hordjunk fel rájuk egy réteg terrakottához használható védő­bevonatot. A felhordás után 30 perccel itassuk fel tiszta ronggyal a felesleges felületkezelő anyagot, majd egy éjszakán át hagyjuk a lapokat száradni. Amíg a védőbevonat szárad, ne érjünk a lapokhoz!

Válogassuk át szín és vastagság szerint a la­pokat, majd a látszó felükkel felfelé elhelyezve rakjuk őket halmokba. A terrakotta lapok könnyen csorbulnak; a csorba elemeket válogassuk ki, eze­ket használjuk majd fel a vágott elemekhez. A szoba középpontjában rajzoljuk fel a két egy­másra merőleges segédvonalból álló tengelyke­resztet, majd a negyedelős módszer szerint módosítsuk helyzetüket.

Lépések:

1. A segédvonalak mentén rakjuk ki szárazon a lapo­kat. Ha kell, rövid ragasztószalag-darabokkal rög­zítsük őket. A lapok között hagyjuk ki a fugahéza­gokat; ennek szélessége a kívánt összhatástól függ, de akár 2 cm is lehet. Keskenyebb fugahé­zag esetén használjuk a távtartó fugakereszteket. Ezután a helyiség középpontjából kifelé haladva töltsük ki a térnegyedeket, míg a szélső sorok helyének kivételével a teljes padlófelület le van fedve.
2. Szabjuk le a szélső sorok vágott elemeit. Ne feledkezzünk meg a falak mentén lévő, legalább 3 mm széles fugahézagokról (a 2 cm-es hézag itt túl széles lenne) sem. A csövek köré, illetve a sarkokba kerülő elemeket kartonpapír sablon alapján vágjuk méretre. A vastagabb ele­meket sarokcsiszolóval, a vékonyabbakat csempevágóval vagy bontóvésővel és kalapáccsal daraboljuk. A lyukakat kő­zetfúróval fúrjuk ki, majd reszelővel törjük le az éleket.
3. Amikor szárazon kiraktuk az elemeket, és elégedettek va­gyunk az összhatással, az ajtótól legtávolabbi sarokban emel­jünk fel kb. 10 lapot. Öntsünk egy kevés ragasztót az aljzatra, majd fogazott simítóval terítsük el, enyhén „átfésülve” az anyagot. Kb. 6 mm vastag ragasztóréteget alakítsunk ki.
4. A faltól indulva kezdjük el lerakni a lapokat; az egyes elemeket lerakáskor enyhén forgassuk meg, hogy jól belenyomódjanak a ragasztóba. Ha szükséges, helyezzünk a lapok közé fugakereszteket. Gumikalapáccsal ütögessük meg a lapokat, hogy eltávozzanak alóluk a levegőbuborékok. Munka közben rend­szeresen ellenőrizzük szintezővel, hogy sík-e a felület, ha kell, vonalzóval segítsük a műveletet.
5. Emeljünk fel újabb 10 lapot, majd az előzőekhez hasonlóan folytassuk a munkát. Csak annyi ragasztót terítsünk el egyszerre, amennyit annak megkö­tése előtt le tudunk fedni. Lehetőleg ne térdeljünk vagy ne lépjünk rá a fris­sen lerakott burkolatra, a felesleges ragasztót pedig menet közben folya­matosan törölgessük le a felületről nedves ronggyal vagy szivaccsal. A burkolatot egy éjszakán át hagyjuk kötni.
6. Távolítsuk el a fugakereszteket. Seperjük vagy porszívózzuk fel a felületet, majd festőhengerrel hordjunk fel egy újabb réteg felületkezelő anyagot. A felhordás után 30 perccel töröljük át a felületet tiszta ronggyal, majd egy éjszakán át hagyjuk szá­radni a védőbevonatot.
7. Fugázzuk a burkolatot, egyszerre 0,5 L fugázóanyaggal dol­gozzunk. A sarkokban kezdjük a munkát; öntsük a fugázóanya­got a hézagokra, majd fugázó simítóval egyenletesen oszlas­suk el. A fugázó simítót a padlófelületre 60°-ban tartsuk, és kellő nyomással juttassuk be vele az anyagot a fugákba.
8. A lapok felületére került felesleges fugázóanyagot nedves szi­vaccsal folyamatosan törölgessük le. Egy lapot (átlós irány­ban haladva) csak egyszer töröljünk át, hogy ne sodorjuk ki az anyagot a fugákból. Időről időre öblítsük ki a szivacsot tisz­ta vízben, majd alaposan nyomjuk ki.
9. Amikor befejeztük a fugázást, és áttöröltük a felületet, fugázó ­pálcával simítsuk le a fugák felületét. Ezután 3 órán át hagyjuk kötni a fugákat.
10. Vízzel és puha ronggyal töröljük le az esetleges fugamarad­ványokat.
11. (vizes helyiségekben) Fürdőszobákban, konyhában vagy egyéb vizes helyiségek­ben a padlóburkolat és a falak, illetve a szaniterberendezések csatlakozását vízhatlan tömítéssel kell ellátni. A tömítőanya­got kinyomópisztollyal juttassuk a hézagokba, majd 24 órán át hagyjuk száradni.
12. Porszívózzuk vagy seperjük fel a felületet. Ezután festőhengerrel hordjunk fel egy harmadik réteg felületvédő bevonatot, amelyet a fugákba is alaposan belenyomkodunk. A felhordás után 30 perc­cel tiszta ronggyal itassuk fel a felesleges anyagot, majd egy éj­szakán át hagyjuk száradni a felületet.
13. Hordjunk fel egy réteg terrakotta-viaszpolitúrt, majd puha ronggyal vagy elektromos polírozógéppel polírozzuk át a felületet. Mivel a ter­rakotta nagyon porózus, rendszeres viaszos polírozást igényel, csak így lesz vízhatlan.

A padlóburkolat rétegrendje

Aljzatbetonon

Fa alátétdeszkázaton

A terrakotta szó jelentése: „égetett föld”. Mint neve is jelzi, vonzerejét leginkább meleg földszínei, természetes hatása jelentik. A terrakotta burkolólapok agyagból készülnek. Az égetési folyamat során levegőbuborékok maradnak a lapokban, amelyek hőtároló képességgel rendelkeznek.

Ennek köszönhetően a terrakotta a „leg­melegebb” hidegburkolat. A levegőbuborékok miatt vi­szont a lapok meglehetősen porózusak, ezért itt feltét­lenül szükséges védőbevonat alkalmazása, és a burkolat rendszeres karbantartása. A terrakotta felülete hamar megkopik, de a kisebb-nagyobb hibák csak fokozzák a burkolat patináját.

A terrakotta burkolatot általában széles (kb. 2 cm-es) fugákkal rakják le. Amennyiben a fugákat megfelelően tömítették, a terrakotta burkolat különösen jól illik konyhákba; egy elegáns nappaliba viszont kevésbé aján­lott. Mivel viszonylag meleg érzetet kelt, joggal gondol­hatjuk, hogy fürdőszoba-burkolatnak is ideális, azonban ez mégsincs így, mert a kifröccsenő vízcseppek megülnek a felület üregeiben.

Tulajdonságok:

(*kicsi, **közepes, ***nagy)

• tartósság ***
• vízállóság ***
• hőtároló képesség **
• könnyű karbantarthatóság**
• hangszigetelés *

A padlóburkolat megtervezése

A terrakotta padlóburkoló lapokat kellemes, meleg földszínekben gyártják. A színátmenetes lapokat az égetési hőmérséklet égetés közbeni változtatásával és különböző agyagok keverésével állítják elő. A terrakotta burkolólapok felü­lete lehet sima vagy rücskös.

A bontásból származó lapok patinás felülete ma­gán viseli az idő nyomait. A kézzel készült lapok színe és vastagsága nem egyenletes, szemben a gépi termékekkel, ezért beépítés előtt rakjuk ki szára­zon a felületet, és megfelelően rendezzük el az elemeket. Bár a terrakotta bur­kolólapokat általában mázatlan kivitelben árusítják, kaphatók mázas lapok is, utóbbiak akár élénk kék vagy zöld színben is.

A terrakotta burkolólapokat általában egyszerű kiosztással rakják le, inkább a színárnyalatok változatossága és a felület szabálytalansága a padlóburkolat dísze. Készíthetünk azonban többféle színből pl. sakktáblamintás burkolatot, vagy mintázatot különböző méretű vagy formájú (pl. hatszögletű vagy rombusz alakú) elemek kombinálásával. Mivel a terrakotta burkolólapok viszonylag pu­hák, akár saját magunk is kivághatjuk a nekünk tetsző alakzatot!

A széles fugák és a sza­bálytalan felület miatt régies hatású a burkolat

Terrakotta karbantartása

Régen a terrakotta felületét lenolaj- és viaszrétegekkel vonták be, manapság azonban már számtalanféle könnyen felhordható bevonat és felületkezelő anyag kapható (érdeklődjünk a szakkereskedésben). Az új padlóburko­latot 6 héten keresztül hetente kenjük át a bevonattal, majd ezután elég hathetente egyszer ismételni a műve­letet. A terrakotta padlót sepréssel vagy porszívózással tisztítsuk, ügyelve rá, nehogy megsértsük a felületet. A szennyeződéseket öblítőszeres vízbe mártott nedves törlőronggyal távolítsuk el.

Előnyök

• tartós
• vízhatlan (amennyiben védőbevonattal megfelelően felületkezelték)
• egyéb hidegburkolatoknál melegebb érzetet kelt
• nagyon szép, meleg színekben kapható
• különösen alkalmas konyhába, előszobába és falusi házakba

Hátrányok:

• ahhoz, hogy vízhatlan maradjon, rendszeres karbantartásra van szükség

Ez a hatszög­letű lapokból kirakott terra­kotta burkolat macskakőre emlékeztet.

A különféle méretű, alakú és színű elemek kombinálása (itt háromszögletű, négyszögletű és többféle méretű négyzet látható) izgalmas felületet képez. Ugyanakkor ügyeljünk rá, hogy a mintázat a felület egészét tekintve kiegyensúlyozott, har­monikus legyen.

Manapság a földszínű, égetett agyag ter­rakotta burkolólapok rendkívül népszerűek; nin­csen rajtuk mintázat, amely lekopna, viszont az idők során a használattal kellemes patinát kap a felület.

Az új burkolat lerakása előtt a régi padlóburkolatot tá­volítsuk el. Az aljzat tiszta és sík legyen. Az aljzatbetont aljzatkiegyenlítővel vonjuk be, a faszerkezetű aljzatot bo­rítsuk be 6 mm vastag, hígított PVA-ragasztóval kezelt rétegelt lemezekkel.

Tervezzük meg a lap­kiosztást, számítsuk ki a szükséges lapmennyiséget, és rajzoljuk fel az esetleges mintázatot. Az egyenletes fugaszélességhez használjunk távtartó fuga­kereszteket. Ma már gyártanak „önhézagoló” burkolólapokat is, amelyek oldalán kis kitüremkedés található. Vastag kerámialapok fektetésénél viszont érdemes a táv­tartókat házilag elkészíteni rétegeltlemez- vagy karton­csíkokból, mert a készen kapható műanyag fugakeresz­tek valószínűleg túl rövidek.

Alapszabályok

• A munka megkezdése előtt készítsük elő az aljzatot. Kerámiacsempéknél fontos a merev, stabil aljzat.
• Minden hozzávalót egyszerre vásároljunk meg, így valószínűleg összhangban lesz a minőségük és a szavatosságuk.
• Kérjünk tanácsot a szakkereskedésben, és kövessük a gyártó utasításait.
• Ügyeljünk a biztonságra! Munka közben szellőztessünk, amikor pedig ragasztóval, habarccsal, tömítőanyaggal vagy felületkeze­lő anyaggal dolgozunk, viseljünk erős gumikesztyűt. Amikor gé­pekkel dolgozunk, legyen rajtunk fülvédő, porvédő maszk és vé­dőszemüveg, a vágandó elemeket pedig mindig stabilan rögzítsük.

Nehézségi fok:

●●●○○

A kerámiacsempék könnyebbek a többi hidegbur­kolatnál, ezért lerakásuk viszonylag könnyű, bár precíz munkát igényel.

Szükséges szerszámok

• Csapózsinór; Fugakeresztek; Ragasztószalag; Csempevágó, csempevágó fűrész és csípőfogó;
• Sarokcsiszoló/gyémántélű körfűrész (keményebb lapokhoz);
• Kőzetfúró és félkör keresztmetszetű reszelő 3 mm-es fogazott simítólap;
• Gumikalapács; Szintező; Vonalzó; Fogó; Fugasimító;
• Fugázópálca; Tiszta rongy/szivacs; Ecset/festőhenger;
• Kinyomópisztoly (csak nedves helyiségekben); Porszívó/puha kefe vagy seprű

Anyagok

• Kerámia/gres padlólap; Kartonpapír; Ragasztó kerámia/gres padlólaphoz;
• Fugázóanyag; Felületkezelő anyag; Tömítőanyag (csak nedves helyiségekben)

Kerámia és gres (kőporcelán) padlóburkolatok beépítése

A lapok előkészítése

Válogassuk át szín és mintázat szerint a csempé­ket, majd helyezzük őket el halmokban a helyiség egyes pontjain. A lapokkal óvatosan dolgozzunk, mert – különösen a kerámia lapburkolatok – könnyen törnek!

A munka megkezdése előtt jelöljünk ki két egymásra merőleges segédvonalat a helyi­ség középpontjában, majd a negyedelős módszer szerint módosítsuk helyzetüket. Ha szegélyt is szeretnénk kirakni, akkor annak kiraká­sával kezdjük a munkát.

Lépések:

1. Szárazon rakjuk ki a lapokat a segédvonalak men­tén. Kerámialapok között legfeljebb 3 mm-es héza­got hagyjunk. A lapokat ideiglenesen ragasztósza­laggal rögzítsük a helyükre. Ezután töltsük ki a ten­gelykereszt negyedeiben lévő üresen maradt helye­ket, középről az ajtó felé haladva, amíg a szélső sorok kivételével a teljes padlófelület le van fedve.
2. Szabjuk le a szélső sor vágott elemeit. A fal mentén 3 mm-es hézagot hagyjunk. A csövek köré lerakott és a sarokelemeket papír- vagy kar­tonpapír sablon segítségével vágjuk ki. A lapokat csempevágóval vagy csempevágó fű­résszel vágjuk el, az ívek kialakításához pedig csí­pőfogót használjunk. A lyukakat kőzetfúróval fúrjuk ki, majd azok éleit félkör keresztmetszetű reszelő­vel dolgozzuk el.
3. Miután kiraktuk az egész felületet, és elégedettek vagyunk az összhatással, az ajtótól legtávolabb eső sarokban szedjünk fel kb. 10 lapot. Öntsünk egy kevés ragasztót az aljzatra, majd fogazott simítólappal (vagy a ragasztóhoz esetleg mellékelt műanyag fogas lehúzóval) terítsük el, enyhén „átfésülve” a felületet. Kb. 6 mm vastag ragasztóréteget terítsünk szét.
4. A lapok lerakását a falnál kezdjük, innen haladjunk az ajtó irá­nyába. Ha kell, rakjunk be fugakereszteket. Az egyes lapokat enyhén forgassuk meg, hogy jól belenyomódjanak a ragasz­tóba, és ütögessük meg gumikalapáccsal, hogy eltávozzanak alóluk a levegőbuborékok. Munka közben rendszeresen ellen­őrizzük szintezővel (ha kell, vonalzóval segítve a műveletet), hogy teljesen sík-e a felület.
5. Emeljünk fel újabb 10 elemet, majd az előbbi módon foly­tassuk a munkát. Csak annyi ragasztót kenjünk fel egyszerre, amennyit annak megkötése előtt le tudunk fedni. Igyekezzünk nem rátérdelni vagy rálépni a frissen lerakott lapokra, és a felesleges ragasztót azonnal töröljük le nedves ronggyal vagy szivaccsal.
6. Egy éjszakán át hagyjuk száradni a burkolatot, majd szedjük ki csípőfogóval a fugakereszteket.
7. Jöhet a fugázás: egyszerre azonban csak kb. 0,5 L fugázó­anyaggal dolgozzunk. A sarkokban kezdjük a munkát. Öntsük a fugázóanyagot a felületre, majd fugasimítóval nyomkodjuk a hézagokba. A fugasimítót a felületre 60°-os szögben tartsuk, és figyeljünk rá, hogy a fugák teljesen ki legyenek töltve fugá­zóanyaggal. Ehhez nyolcas alakban mozgassuk a simítót.
8. Munka közben folyamatosan töröljük le a felületről a felesle­ges fugázóanyagot nedves szivaccsal. Az egyes lapokat (átlós irányban haladva) csak egyszer töröljük át, így nem szedjük ki a fugákból az anyagot. A szivacsot rendszeresen öblítsük ki tiszta vízben, majd jól csavarjuk ki, hogy ne kerüljön többlet­nedvesség a fugákba.
9. Amikor befejeztük a fugázást és letöröltük a felü­letet, a fugák felületét húzzuk át fugázó pálcával. A fugákat 3 órán át hagyjuk kötni.
10. Vízzel és puha ronggyal vagy szivaccsal töröljük le a csempe felületéről a szennyeződéseket.
11. Konyhában és fürdőszobában a fal-, valamint a szaniterberendezések körüli csatlakozásoknál rugalmas tömítést kell használni, amit vízhatlanul kell kialakítani. A tömítőanyagot kinyomópisztollyal juttassuk a hézagokba, majd 24 órán át hagyjuk száradni.
12. Seperjük vagy porszívózzuk fel a padlót. Ezután (ha nem vízálló fugát használtunk) tiszta ecsettel kenjük át a fugákat felületkezelő anyaggal. A la­pokra ne jusson az anyagból, a felültre került eset­leges cseppeket azonnal töröljük le! A felületkeze­lő anyag száradási ideje 4 óra. Ha viszont mázatlan burkolólapokkal dolgoztunk, az egész felületet be kell vonnunk felületkezelő anyaggal, amelyet festőhengerrel hordunk fel. A felesleges felületke­zelő anyagot a felhordástól számított 30 percen belül töröljük fel tiszta ronggyal, majd a felületet egy éjszakán át hagyjuk száradni.

A padlóburkolat rétegrendje

Aljzatbetonon:

1. Felületkezelő védőbevonat (mázas csempéknél csak a fugákra felhordva)
2. Fugázóanyag
3. Kerámia/gres padlólapok
4. Ragasztó kerámia/gres padlólapokhoz
5. Aljzatkiegyenlítő
6. Aljzatbeton

Fa alátétdeszkázaton

1. Felületkezelő védőbevonat (mázas csempéknél csak a fugákra felhordva)
2. Fugázóanyag
3. Kerámia/gres padlólapok
4. Ragasztó kerámia/gres padlólapokhoz
5. 6 mm vastag, hígított PVA-ragasztóval felület­kezelt rétegeit lemez
6. Meglévő párnafák és deszkázat

A kerámia- és greslapok hatalmas szín-, minta- és forma­választékban kaphatók; hagyományos és modern stílusú belső terekben egyaránt remekül felhasználhatók.

Tulajdonságok

(*kicsi, **közepes, ***nagy)

• könnyű karbantarthatóság ***
• vízállóság ***
• tartósság ***
• hőtárolás *
• hangszigetelés *

Mind­két burkolólap finomított, illetve finomítatlan agyagból készül, de a greslapok kémiai összetételük miatt anya­gukban erősebbek, kisebb a vízfelvevő képességük, ezál­tal fagynak kitett és nagy forgalmú helyeken kiválóan alkalmazhatók. Ugyanakkor mindkét burkolattípus kemény, hideg tapintású, ezért érdemes megfontolni a padlófűtés alkalmazását. Egyik típus sem annyira porózus, mint a terrakotta, ezért karbantartási igényük is kisebb.

A kerámia burkolólapokat legtöbbször, míg a greslapokat esetenként mázas kivitelben gyártják. Emiatt a többi hidegburkolatnál könnyebben beépíthetők, mivel a mázas termékeknél csak a fugákat kell beépítéskor fe­lületkezelő védőbevonattal ellátni, ha azok nem vízálló típusúak, magukat a lapokat nem. Mázatlan kerámiánál viszont beépítéskor el kell végezni a felületkezelést, mert csak így lesz kellően vízhatlan a felület.

Felületük és előnyeik

A gres (kőporce­lán) lapok nem igényelnek felületkezelést kis vízfelvevő képességük miatt. A kerámia padlóburkolat előnye a ne­hezebb hidegburkolatokkal szemben, hogy kisebb töme­ge miatt fa alátétdeszkázaton is alkalmazhatjuk. A padló­burkoló lapokhoz vásárolhatunk színben illő fali csempéket, illetve kaphatók csúszásmentesített padlóburkoló lapok is. Az átlagos kerámialap olcsóbb a greslapnál, azonban tartóssága miatt mindkét burkolatfajta gazdaságos megoldásnak tekinthető.

A burkolat megtervezése

Az összes hidegburkolat közül a kerámia és a gres lapburko­lat alkalmas leginkább arra, hogy kiéljük fantáziánkat. A szín­választék hatalmas, a felület lehet matt vagy csillogó, a for­maválaszték a nyolcszögletű, háromszögletű és rombuszfor­mától a számtalan méretű négyszög és négyzet alakú lapokig terjed. A különféle alakú és méretű elemeket bátran kombinál­hatjuk: készíthetünk például keskenyebb elemekből szegélyt, vagy kombinálhatjuk a nagyobb nyolcszögletű elemeket a sarkokban elhelyezet kisebb négyzetes lapokkal.

A kerámia­burkolat csillogó, rendezett felülete inkább a modern stílusú belső terekhez illik, bár ugyanakkor kaphatók például pasztell­színű, antik hatású padlócsempék is. Akik pedig valami iga­zán egyedit szeretnének, vásárolhatnak kézzel festett csempéket is!

Ne feledjük, hogy a keskeny hézagokkal lerakott lap­burkolatot nehéz szépen elkészíteni. Használjunk távtar­tó fugakereszteket az egyenletes hézagszélesség érdeké­ben, vagy szerezzünk be „beépített távtartókkal” (a burkolólap szélén lévő kitüremkedéssel) kialakított lapokat. A lapok fektetésénél arra is ügyelnünk kell, hogy az alj­zat kellően merev, stabil és sík legyen. Ne feledjük, hogy a greslapokat nehezebb darabolni, mint a kerámiát.

Fent: Ezek a mai csempeburko­latok 19. századi, enkausztika (viaszfestés) technikájával ké­szült csempeburkolatok geo­metrikus mintázatát elevenítik fel. Az ebből a korszakból fenn­maradt burkolatokkal például viktoriánus stílusú épületekben találkozhatunk.

Fent: Ezt a mintázatot kétféle méretű négyzetes és egy hosszúkás téglalap alakú elemből rakták ki. A finom színek miatt a mintázat nem zavaró, kelle­mesen visszafogott.

Fent: A fürdőszoba általában a lakás legkisebb helyisége, így kiváló terep a kísérlete­zéshez! Miért is ne próbálhatnánk ki a létező legélénkebb kerámiacsempét?

Karbantartás

Elegendő a rendszeres seprés vagy porszívózás, illetve öblítőszeres vízzel való át törlés. Semmiképpen se hasz­náljunk fémszálú kefét, mert maradandó sérülést okoz­hat; súroláskor legfeljebb nejlon vagy sörtekefét használ­junk. Ha védőbevonattal is bevontuk a lapokat, a felületkezelést 6-12 havonta ismételjük meg.

Fent: Aki igazi luxusra vágyik, vásároljon kézzel festett ke­rámia burkolólapokat! Fantá­ziánknak ez esetben csak a pénztárcánk szab határt.

Fent: Minta a mintában: az élénk színű kisebb ele­mek kiválóan élénkítik a burkolatot.

Fent: Palaburkolatot imitáló kerámiacsempék. Mivel a ter­mészetes kőburkolatokkal meglehetősen nehéz dolgozni, érdemes azok helyett az eze­ket utánzó kerámiaburkolatot választani.

Fent: A klasszikus fekete-­fehér burkolat soha nem megy ki a divatból!

Fent: A szabálytalanul elhe­lyezett, különböző színű és mé­retű elemekkel burkolt padló olyan, akár egy absztrakt fest­mény.

Fent: A vörös burkolat fehér fugái kiemelik a burkolatkiosz­tás mintázatát, és friss, mo­dern hangulatot kölcsönöz­nek a hagyományos vöröses agyagcsempe burkolatnak. A barna vagy fekete fugákkal kevésbé különleges, viszont melegebb összhatást érnék el.

Nagy a valószínűsége annak, hogy a legszélső sor vágott elemekből készül. Nagy, drága burkolólapoknál érdemes előre kiszámítani, hogy hány vágott elemre lesz szükség, hogy elkerüljük a felesleges veszteségeket. A kerámialapok vagy a mozaiklapok darabolása nem túl nehéz, csempevágóval vagy csempevágó csípőfogóval végezzük.

A pala és mészkőlapok vagy a greslap darabolása azon­ban már jóval nehezebb feladat, mindehhez komolyabb szerszámokra, gépekre van szükségünk. A csempevágó, csempevágó csípőfogó vagy sarokcsiszoló nem túl drága, azonban kölcsönözhetjük is a szükséges eszközöket. Vo­nalzóval jelöljük ki a vágás vonalát, a derékszögű vágásokat ácsderékszöggel ellenőrizzük. A durva éleket csempereszelővel vagy durva csiszolópapírral dolgozzuk el, esetleg egy letört burkolólap-darabbal csiszoljuk meg.

Alapszabályok:

• Elektromos gépek használatakor mindig viseljünk védőmasz­kot, védőkesztyűt és fülvédőt.
• A vágandó elemeket rögzítsük stabilan satuba vagy szorítóba.

Vágóeszközök használata

Csempevágó

A csempevágóban karcoló hegy és a csem­pét kettétörő emelőkar található. A karcoló-hegyet ide-oda mozgassuk a csempén, majd állítsuk be a pattintó mechanizmust, és határozottan nyomjuk le a kart.

Gyémánt vágótárcsás körfűrész

Különösen kemény burkolólapok (pala, agyag, mészkő vagy homokkő) nagy mennyiségben való vágásához érdemes gyémánt vágótárcsás körfűrészt kölcsönözni. A csem­pevágó körfűrész pengéjét vízzel nedvesítik (a vizet rendszeresen pótoljuk). Az ívek és sarkok kialakításához azonban valószínűleg sarokcsiszolóra is szükségünk lesz.

Sarokcsiszoló

Gres, terrakotta, pala, mészkő és homokkő burkolólapok íveinek és sarkainak vágásához a kővágó tárcsával felszerelt sarokcsiszoló az ideális eszköz. Lassan, óvatosan dolgozzunk a kijelölt vonal mentén. Először hulladék da­rabokon gyakoroljunk.

Gyémánthegyű karcoló eszköz, bontóvéső és kalapács

A téglát, pala és terrakotta burkolólapokat bontóvésővel és kalapáccsal is darabolhat­juk. A csempe felületét karcoljuk be a gyé­mánthegyű karcoló eszközzel, majd a bon­tóvésővel és kalapáccsal törjük ketté. Elő­ször hulladék darabokon gyakoroljunk.

Kézi csempefűrész

A kézi csempefűrész, amellyel kerámiacsem­péket darabolhatunk, tulajdonképpen lomb ­vagy illesztőfűrész. Akkor érdemes használni, ha csak kevés vágásra van szükség, mert kü­lönben nagyon lassan haladnánk. A drágább változatoknál a fűrésznek fémkerete van, míg az olcsóbb változatok kerete műanyag. Vá­sárolhatunk a fémfűrészbe illeszthető csem­pevágó fűrészlapokat is.

Kőzetfúró használata

A csőátvezetéseknél szükséges kisebb lyukak­hoz kőzetfúróval felszerelt elektromos fúrót használjunk. Fúrjuk át az eltávolítandó részt, majd félkör keresztmetszetű reszelővel csiszol­juk simára. Kaphatók kifejezetten kerámiacsem­pékhez használatos lyukfúró fejek is, ezekkel sima peremű lyukakat lehet készíteni, ahol nin­csen szükség csiszolásra. Beépítéskor valószí­nűleg a lyuk tengelye mentén ketté kell törnünk a csempelapot, majd a két felet összeilleszteni a cső körül.

Fúrófejek lyukak kialakítására

A szélső elemek leszabása

A burkolatot először szárazon érdemes kirakni. Ekkor érdemes leszabni a szél­ső elemeket is. Amikor az utolsó sorhoz érünk, egy egész lapot helyezzünk az utolsó előtti sor egy elemére, majd toljuk ki a falig. A fal és a burkolólap közé helyezzünk távtartót, ezzel jelöljük ki a majdani hézagot. Ezután az alul lévő lapon a fugahézagot is figyelembe véve jelöljük ki a vágás vonalát.

Vágás előtt ceruzával vagy filctollal sa­tírozzuk be a csempén a majdani hul­ladék darabot, így elkerülhetjük, hogy túl mélyen bevágjunk a felhasználni kívánt részbe.

Emeljük ki az alsó lapot, és szabjuk le. Alternatív megoldásként egyszerűen mérjük fel a burkolólapra az utolsó sor helyét, amelyből levontuk a két fuga szélességét. Az ácsderékszög mellett pontosan a lap élére merőlegesen ki tudjuk jelölni a vágás vonalát.

Csempevágó csípőfogó

Ezzel az eszközzel bonyolultabb formákat, például csővezetékek nyílásait vághatjuk ki illetve ezzel daraboljuk a mozaiklapokat is. Amennyiben L alakot szeretnénk kivágni, karcoljuk be a körvonalakat a fogónkkal, de még ne pattintsuk el az elemet. Ezután a fogóval csipkedjük le az eltávolítandó ré­szeket, ív kivágásánál rajzoljuk fel a kivá­gandó ívet, majd az ív két végpontját kös­sük össze egy egyenessel, és bekarcolás után az egyenes mentén törjük el a lapot. A maradékot a fogóval törjük le.

Sarokelemek leszabása

1. A sarokelem nem más, mint egy kétszer mé­retre vágott elem. Az első vágást a Szegélyelemek leszabása című részben (I. fent) le­írtak szerint végezzük.
2. Ezután helyezzük az elemet a padlóra, majd tegyünk rá egy másik elemet; e mentén je­löljük ki a második vágásvonalat (l. Szegély­elemek leszabása). Ne feledkezzünk meg a fugahézagokról sem.

Sablon használata

Bonyolultabb sarok, ív vagy egy vezeték helyének kivágásánál használjunk karton- vagy papírlap sablont. A sablonról átmásolt ívet aztán csípőfogóval, csempefűrésszel vagy sarokcsiszolóval alakítsuk ki.

Lépések:

1. Vágjunk ki a szélső sor szélességével egye­ző méretű papírlapot. Helyezzük a lapot a vágandó elem helyére, majd jelöljük be raj­ta a cső szimmetriatengelyét.
2. Hajtsuk ketté a lapot a kijelölt szimmetria­tengely mentén. Ezután toljuk a falhoz, majd jelöljük be rajta a cső átmérőjét. Ezzel meg­kaptuk a cső befoglaló méreteit.
3. Vágjuk be a lapot a szimmetriatengely men­tén a csőátmérővel egyező mélységben, majd hajtogassuk fel a papírt a cső körvo­nala mentén.
4. Másoljuk át a sablont a lapra, mázatlan csempénél ceruzával, mázas csempénél filctollal. Vágjuk ki az ívet, majd illesszük a helyére a vágott elemet.