Padlóburkolatok - 50. oldal

A hidegburkolatok bármilyen stílusban kaphatók, akár kissé antik hatású terrakotta burkolatot, akár modern, városi környezetbe illő, sima palaburkolatot szeretnénk. Ezeket a látványos burkolatfajtákat meglepően egyszerű beépíteni (bár azt semmiképpen se feledjük, hogy a nehéz burkolólapokat, pl. homokkövet vagy mészkőlapokat egy laikus nehezen tudja megmunkálni és mozgatni).

Valószínűleg a laikusok leggyakrabban kerámiaburkolatot építenek be; ebből a burkolatfajtából hatalmas a szín- és mintaválaszték. Ha valaki igazán kifinomult felületet szeretne, érdemes márványt, gránitot, terrazzót, fém- vagy üvegpadlót választania. Ezeket azonban egy amatőr nehezen tudja beépíteni, ezért érdemes a munkát szakemberre bízni, mert a hiba bizony sok pénzünkbe kerül!

A hidegburkolatok lerakásának menete

A legtöbb hidegburkolatra (pl. mészkő, pala, tégla) jel­lemző, hogy az elemek meglehetősen nehezek; emiatt fel­tétlenül ellenőrizni kell beépítés előtt, hogy az aljzatszer­kezet elbírja-e a terhelést. A hidegburkolatok lerakása általában nehezebb, mint a többi burkolatfajtáé, mivel nehezebb az elemek darabolása, emellett szinte mindig fugázni és néha felületkezelni is kell a kész burkolatot.

A földszinten általában aljzatbeton vagy aljzatbeton­ra fektetett fa alátétdeszkázat kerül a padlóburkolat alá, amely bármilyen hidegburkolatot elbír. A felsőbb szinte­ken viszont elképzelhető, hogy párnafákra helyezett desz­kázat az aljzat, amely nem biztos, hogy elbír egy nehe­zebb hidegburkolatot. Ha viszont az emeleten is aljzat­beton van, már jóval teherbíróbb az aljzat.

Kerámiaburkolatot ne rakjunk le közvetlenül fadeszkázatra, mert a faanyag mozgásai miatt repedések kelet­kezhetnek a burkolaton. Egy 6 mm vastag, PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt lemez kellően stabil, vízhatlan aljzatként működhet a kerámiaburkolat alatt. Alkalmaz­hatunk cement építőlemez aljzatot is. Ezeket a betonból és üvegszálból készült lapokat csemperagasztóval és csa­varokkal erősítik a helyükre. A lemezek toldása ne essen egybe a deszkázat illesztéseivel. A lemezek között 3 mm, a falcsatlakozásnál 6 mm hézagot hagyjunk, amelyeket ragasztóval töltünk ki. Az illesztéseket ezután ragasztóba ágyazott üvegszövet szalaggal fedjük le.

Hidegburkolatok lerakási módjai

Lerakás előtt válogassuk át a burkolólapokat méret, szín és vastagság szerint, majd szárazon rakjuk ki a teljes felületet, hogy lássuk az összhatást. Elkép­zelhető, hogy némelyik elem színe vagy alakja kis­sé eltér a többiétől. Különösen akkor fontos, hogy szárazon kirakjuk a felületet, amikor mintázatot készítünk. Lerakás előtt fontos, hogy négyzethálós vagy milliméterpapírra felrajzoljuk a burkolatkiosztást. Ha bordűrt tervezünk, a ke­retes módszer szerint készítsük el a csempekiosztást.

Ragasztó vagy habarcs?

A ragasztót a habarcshoz hasonlóan használjuk fel; ugyanúgy készre keverten kapható. A habarcsot vi­szont egy vödörben először vízzel el kell keverni. A habarcs a ragasztónál gyorsabban szilárdul, emel­lett használata nem javasolt fa alátétdeszkázaton, ugyanis a habarcs nagy víztartalmú és ezért vete­medik a fa. Általában a habarcsok fához való ragasz­tásra nem alkalmasak.

Ugyanakkor a habarcs olcsóbb a ragasztónál, és amennyiben megtanultuk, hogy hogyan kell használni, gyorsabban is lehet vele dolgozni. A nagyméretű, nehéz kő burkolólapokat és a téglaburkolatot érdemes habarcságyazatba rak­ni. A többi burkolatfajtához viszont inkább ragasz­tót érdemes használni. Az aljzat és a burkolóanyag ismeretében a ragasztóanyaggal kapcsolatban az építőanyag-kereskedésben kérjünk tanácsot.

Csemperagasztó és habarcskeverék

A ragasztó felhordása

Lépések:

1. A ragasztóanyaggal együtt sokszor fogas lehúzót is adnak. Ha nem, vásároljunk fogazott simítót (glett­vasat) a ragasztóhoz, vagy vakolókanalat a habarcs­hoz. Csak annyi ragasztóanyagot vagy habarcsot terítsünk el egyszerre, amelyet egy órán belül fel tudunk használni, mert hamar megköt.
2. A simító (glettvas) vagy a vakolókanál sima élével terítsük el a burkolandó felületen az anyagot.
3. Ezután „fésüljük” át a ragasztó felületét a fogazott éllel, hogy bordázott felület keletkezzen. A habar­csot nem kell „átfésülni”, elég simán elteríteni. Az egyes burkolólapok eltérő vastagságát az ágyazóréteg vastagságának növelésével vagy csökken­tésével kompenzáljuk.

Hézagolás és fugázás

A hidegburkolatokat általában hézagosan rakják le, majd a hézagokat fugákkal töltik ki. Ennek oka egy­részt az, hogy így rögzíteni lehet a lapokat és vízhat­lanná tenni a felületet. Emellett például a természe­tes kőlapok éle ritkán szabályos teljesen, így azokat nem lehet szorosan egymáshoz illeszteni. A fuga­szélesség attól függ, hogy milyen összhatást sze­retnénk elérni. A minimális fugaszélesség általában 3 mm, amely modern hatású, letisztult felületet ad.

A terrakottaburkolat viszont kevésbé precíz, szabá­lyos felület, ennél a fugaszélesség akár 2 cm is le­het. Azt azonban ne feledjük, hogy a túl széles fu­gákban könnyen repedések keletkeznek. A homokkő és mészkő lapokat tetszés szerint keskeny vagy szé­lesebb fugákkal egyaránt lerakhatjuk. A legtöbb hi­degburkolat-fajtánál a fugaszélesség 2 mm és 1 cm között váltakozik. A téglaburkolatot viszont sokszor hézagok nélkül rakják le. A falak mellett minden esetben hagyjunk 3 mm-es hézagot.

Akinek már van némi gyakorlata a burkolómun­kák terén, szemre is lerakhatja a csempeburkolatot, különösen a nehezebb lapokat, amelyek nem moz­dulnak el a helyükről munka közben. Egyébként használjunk fugakereszteket, így a száraz lera­kásnál sem mozdulnak el az elemek.

Lépések:

1. A fugázást csak a ragasztó vagy az ágyazóhabarcs teljes száradása után végezzük (a ragasztónak egy éjszakán át, a habarcsnak legalább 3 óra hosszat kell kötnie). Használjunk készre kevert, rugalmas fugá­zóanyagot. A porkeveréket egy kis vödörben keverjük össze a vízzel, amíg vajszerű állagot kapunk. Kb. 0,5 L-es adagokkal dolgozzunk, hogy a keverék ne száradjon be a vödörben; később, amikor már gya­korlottabbak vagyunk, növelhetjük az adagot. A kő és tégla padlóbur­kolatokat habarcskeverékkel fugázzuk.
2. Nyomjuk a fugázóanyagot műanyag fugázó simítóval a hézagokba; minél tömörebb a fugaanyag, annál keményebbre köt majd. A csem­pék felületéről a felesleges fugázóanyagot azonnal távolítsuk el ned­ves ronggyal vagy szivaccsal, ne hagyjuk megkötni! Csak egyszer tö­röljük át a felületet, nehogy kisodorjuk a fugázóanyagot a hézagokból.
3. Egy kb. 1 cm átmérőjű farúddal nyomjuk bele az anyagot a héza­gokba, így különösen szép homorú lesz a felület, és felmosáskor a víz is megtalálja az útját. Ezután az esetleges fugázóanyag mara­dékokat nedves ronggyal vagy szivaccsal távolítsuk el.
4. A fürdőszoba, konyha vagy egyéb nedves helyiség burkolatának szegélyét a falak és a berendezési tárgyak körül kinyomópisztolyból felhordott tömítőanyaggal tömítsük. A téglaburkolat viszont jobban néz ki, ha a falcsatlakozásoknál is készre kevert habarccsal hézagoljuk.

Kerámialapok felületkezelése

A kerámiaburkolat kapható mázas és mázatlan vál­tozatban is. A gres (kőporcelán) lapok általában máz nélküliek, de anyaguk miatt nem igényelnek további felületvédelmet. A mázatlan és porózus kerámiala­pokat védőbevonattal kell ellátni, hogy a szennyező­dések ne hatoljanak be a padlólapok anyagába.

A pala viszont vízálló, ezért ezt nem kell felületkezelni. A mázas kerámialapokat sem kell felületkezelni, a fugákat viszont, ha nem vízálló fugázóval fugázunk, érdemes, mert így biztosan vízhatlan lesz a burkolat. Mozaik esetén viszont mindez nehezen lenne kivite­lezhető, mivel itt sok száz keskeny kis fugát kellene külön-külön átkenni, ezért vízálló fugát használjunk.

Lépések:

1. A felületkezelő védőbevonat felhordása előtt seperjük át vagy porszívózzuk át a felületet, esetleg töröljük át tiszta, ned­ves ronggyal.
2. Festőhengerrel hordjuk fel a védőbevona­tot, mindig azonos irányú hosszú mozdula­tokkal. Egy éjszakán át hagyjuk száradni; a száradási idő a környezet hőmérsékletétől és a csempék és fugák porozitásától függ.
3. Mázas kerámiák esetén csak a fugákat kenjük át védőbevonattal; a művelethez ecsetet használjunk. A lapokra ne kerül­jön az anyagból, a felületre került cseppe­ket rögtön töröljük le tiszta ronggyal!

Az új padlóburkolat lerakása előtt elengedhetetlen az alj­zatot megfelelő előkészítése. Ehhez hozzátartozik a régi padlóburkolat eltávolítása, és, amennyiben szükséges, az aljzat egyenetlenségeinek kijavítása, az aljzat megerősíté­se és vízszintessé tétele. Elképzelhető, hogy szükség van vízszigetelésre, egyes padlóburkolatokhoz pedig habalá­tétre.

Bizonyos esetekben speciális aljzatra, például akusz­tikus panelekre (száraz esztrich) is szükség van; ezek hangszigetelnek és égéskésleltető hatásuk is van. Faburkolat vagy laminált padlóburkolat esetén el kell távolítani a sze­gélyléceket vagy szegélydeszkákat; ezek csak a burkolat lerakása után kerülnek vissza. Hasonló a helyzet linóleum­ vagy PVC-padló fektetésénél is; az utólag visszahelyezett szegély elemek eltakarják a csatlakozásokat. Ha az új padlóburkolat rétegvastagsága nagyobb, mint a régié, elképzelhető, hogy le kell vágnunk az ajtószárnyakból.

Fa alátétdeszkázat

Egyes épületekben az aljzatszerkezet fából készül. Szedjük fel a meglévő burkolatot, és ellenőrizzük a deszkázat állapotát. Ha a deszkák meglazultak, besüppedtek vagy elkorhadtak, cseréljük ki őket újakra.

Rétegelt lemez aljzat

Érdemes a deszkázatot 6 mm vagy 2 cm vastag rétegelt lemezzel megerősíteni, így biztosan stabil, sík aljzatfelületet kapunk. Ha a deszkázatot előze­tesen már megerősítették rétegelt lemezzel, ellenőrizzük, hogy az elbírja-e az új burkolatot. Érdemes felemelni a rétegelt lemezt, és ellenőrizni alatta a deszkázat állapotát; ha szükséges, csiszoljuk le a deszkákat.

A kiálló csa­varokat, szögeket távolítsuk el, mivel ezek miatt dudorok keletkezhetnek az új burkolaton. A rétegelt lemez esetleges egyenetlenségeit simítsuk ki aljzatkiegyenlítővel, majd szintezővel el­lenőrizzük, hogy teljesen sík-e az aljzat.

Ha újonnan vásárolt rétegelt lemezből készítjük az aljzatot, az építőanyag-kereskedésben vágassuk le a lemezeket 1,2 x 0,6 m-esre. Olyan szegeket vagy csavarokat használjunk, amelyek hossza nem haladja meg az aljzat és a rétegelt lemez együttes vastagságát, így elkerülhetjük, hogy megsértsük a padlóban húzódó csöveket, vezetékeket.

Lépések:

1. Egy vödörben keverjünk össze 1 rész PVA-ra-gasztót 2 rész vízzel. Az aljzatlemezek alsó oldalát kenjük át a hígított ragasztóval, majd kb. 3 órán át hagyjuk száradni. A ragasztóréteg vízszigetelő bevonatot képez.
2. A leghosszabb faltól kiindulva kezdjük meg a le­mezek lerakását. A lemezeket rögzítő szegek az élek mentén egymástól 15 cm, a többi részen 25 cm távolságra kerüljenek. A lemezeket szoro­san helyezzük egymás mellé; a toldások ne es­senek egybe az alsó deszkázat illesztéseivel! A szélekre, illetve az ajtókhoz kerülő elemeket körfűrésszel vágjuk méretre.
3. Szintezővel és vonalzóval ellenőrizzük, hogy telje­sen sík és vízszintes-e az aljzatfelület. A szegek és csavarok kiálló fejeit süllyesszük be. Az esetleges réseket töltsük ki aljzatkiegyenlítővel.

A régi padlóburkolat eltávolítása

Már meglévő keményfa vagy kerámiaburkolatra is lerak­hatjuk az új burkolatot (amennyiben az eredeti burkolat stabil és nem nedvesedik), azonban ennél a megoldásnál sokszor túl vastag lesz a padlóburkolat. Amennyiben a régi kerámiaburkolat lesz az új burkolat aljzata, vigyünk fel rá 3 mm vastag aljzatkiegyenlítőt. A padlószőnyeget és a rugalmas burkolatokat semmiképpen se hagyjuk a helyükön, mert azok elrothadhatnak az új padlóburkolat alatt.

Ha esetleg a felszedendő régi burkolat azbesztet tartalmaz, annak felszedését bízzuk szakemberre! A ru­galmas padlóburkolatokat és a padlószőnyeget késsel vág­juk csíkokra, és azokat egyenként szedjük fel. A szöges ­léceket feszítővassal szedjük fel. A kerámia lapburkolatot bontóvésővel és kalapáccsal, esetleg ásóval vagy kaparóval feszítsük fel.

A padlóburkolattal egy időben a rétegelt lemez aljzatot is felszedhetjük, ha van ilyen. A körfűrészt állítsuk be úgy, hogy a vágás mélysége megegyezzen a padlóburkolat plusz az aljzatréteg vastagságával (az alá­tétlemez alatti rétegeket már ne vágjuk át!).

Aljzatbeton készítése

Régi házaknál elképzelhető, hogy a földszinti padlóburkolat alatt nincsen aljzatbe­ton. Ebben az esetben ezt saját magunknak kell elkészítenünk. Amennyiben az aljzatbeton alatti felület nagyon rossz állapotban van, az aljzatbeton ké­szítése előtt azt ki kell javítani aljzatkiegyenlítővel. Bőr vagy szege­zett fa padlóburkolat esetén az aljzatbetonra rétegelt lemez is kerül, amelyet hígított PVA-ragasztóval kezeltünk beépítése előtt. A rétegelt lemezeket a gyár­tó által javasolt ragasztóval kell az aljzatbetonhoz erősíteni, és a ragasztót a gyártó által megadott ideig kell kötni hagyni. Minden esetben ellenőrizzük, hogy nem nedvesedik-e a padló.

Aljzatkiegyenlítő felhordása

Amennyiben ragasztóba fektetett kerámiaburkolatot, habalátét nélküli padlószőnye­get fektetünk, vagy kirívóan egyenetlen az aljzatbeton felülete, aljzatkiegyenlítővel készítsünk homogén, sík felületet. Mindig tartsuk be az adott anyagra vonatkozó egészségvédelmi előírásokat.

Lépések:

1. Sikáljuk tisztára a felületet, majd hagyjuk teljesen megszáradni. Ezután öntsük az aljzatkiegyenlítőt a felületre kb. 3 mm vastagságban. A kijárattól tá­volabb eső sarokban kezdjük a munkát.
2. Vakolókanállal simítsuk el az anyagot. A teljes szá­radáshoz legalább 24 óra szükséges. Csak akkor kezdhetjük fektetni a burkolatot, amikor az aljzatré­teg tökéletesen megszáradt!

Nedvességvédelem

A nedvesség ellen védő anyagok polietilénfólia vagy folyékony fólia (kent szigete­lés) formájában kaphatók. Ezeket közvetlenül a fa aljzatszerkezetre vagy az aljzatbe­tonra kell fektetni vagy felvinni. Az emeleti helyiségekben nincsen szükség nedves­ség elleni szigetelésre, mivel ide már nem jut fel a talajnedvesség; a laminált és fa padlóburkolatok alá azonban (a garancia miatt) itt is érdemes beszerelni a szigete­lést. Friss aljzatbeton esetén mindenképp érdemes szigetelni.

A földszinten az új padlóburkolat beszerelése előtt ellenőrizni kell az aljzatbeton nedvességtartalmát; különösen a régi épületeknél, ahol az aljzatbetont közvetlenül a talajra öntötték. A nedvességtartalmat higrométerrel, nedvességmérővel mérjük.

Alternatív megoldásként helyezzünk egy nehéz serpenyőt este az aljzatbetonra, majd reggel ellenőrizzük: ha sötét folt keletkezik alatta, nedvesedik a beton!  Egy másik egyszerű ellenőrzőmódszer, ha egy kb. 30 x 30 cm-es átlátszó fóliadarabot ragasztunk a be­tonra, és egy éjszakán át a helyén hagyjuk. Ha nedve­sedik a beton, a vízpára kicsapódik a fólia felületén.

Higrométer

Lépések:

1. Ha nedvesedik a beton, fektessünk le vízszigetelő polietilénfóliát vagy folyékony fóliát (kent vízszige­telés). Csak ezután következhet a burkolat beépíté­se. A padlót borítsuk be a fóliával, 2 cm-es átlapolásokkal a csatlakozásoknál; ezeken a helyeken ra­gasztószalaggal felületfolytonosítsuk a fóliát.
2. A falaknál legalább 2,5 cm ráhagyást hagyjunk a fólián, amelyet később vágunk majd le univerzális késsel. A folyékony szigetelőfóliát (kent szigete­lést) festőhengerrel hordjuk fel, majd 2 órán át szá­radni hagyjuk. Ezután jöhet a következő burkolatré­tegek beépítése.

A szegélylécek, szegélydeszkák eltávolítása

Ezeket az elemeket több okból is el kell távolítani. Egyrészt ezeket vékonyabb burkolatok (PVC, linóleum) lerakása után vissza is szerelhetjük, így a szegélyelemek eltakarják a csatlakozásokat a falnál, ami sokkal szebb összhatást hoz létre. (A csempé­ket viszont könnyebb szépen levágni, így ezek lera­kásakor sokan nem szedik le a lábazati elemeket.)

Emellett a szegélyelemek eltakarják a fa és lami­nált burkolatok lerakásánál kötelezően meghagyott 1 cm-es dilatációs hézagot a falcsatlakozásnál. Harmadszor, a lábazati elem úsztatott burkolat ese­tén segít annak rögzítésében. A szegélydeszkákat elég nehéz leválasztani úgy, hogy közben ne sért­sük meg a falat, ezért elképzelhető, hogy érdemes ezeket a helyükön hagyni, és a csatlakozásokat utó­lag elhelyezett, további szegélylécekkel eltakarni.

Lépések:

1. Feszítővassal és bontóvésővel feszegessük le a szegélydeszkákat a falról. Vigyázzunk, hogy ne sértsük meg az elemeket, hacsak nem vettünk helyettük újakat.
2. Ragasztóval vagy szegezéssel rögzítsük vissza az elemeket eredeti helyükre (szegezésnél az eredeti szeglyukakat használjuk). Elképzelhető, hogy kézifűrésszel le kell vág­nunk a szegélydeszka aljából, hogy igazodjunk az új padlómagassághoz. Amennyiben új szegélyléceket, szegélydeszkákat építünk be, kézifűrésszel vágjuk azokat méretre, és ragasztóval vagy szegezéssel rögzítsük a helyükre.

Az aljzatbeton hibáinak kijavítása

A repedezett, üregekkel teli aljzatbetont ki kell ja­vítanunk, csak ezután hordhatjuk fel rá az aljzatkiegyenlítőt. A javításokhoz használható habarcsot készre keverve az építőanyag-kereskedésekben vásárolhatjuk meg.

Alapszabályok

• A legtöbb repedés csak felületi; ha azonban mély vagy a helyiség egész hosszában végig­futó repedéseket találunk, hívjunk szakembert!
• Amikor a bontóvésővel dolgozunk, mindig viseljünk védőszemüveget és kesztyűt! Az aljzatkiegyenlítő felhordásakor ezek mellett porvédő maszkot is viseljünk!

Nehézségi fok:

●○○○○

Az aljzatbeton kisebb repe­déseinek, üregeinek kitölté­se nem túl nehéz feladat, arra azonban ügyeljünk, hogy a pótlás felülete egy síkban legyen a környeze­tével.

Szerszámok: Bontóvéső Kalapács, Ecset (mérete a repedések méretéhez igazodjon), Hegyes vakolókanál Faléc

Anyagok: Kész habarcskeverék, PVA-ragasztó, Aljzatkiegyenlítő

Lépések:

1. A bontóvésőt a felülethez képest kb. 60°-os szög­ben állítsuk a repedésbe, és kalapáccsal határo­zottan üssük meg. Ezzel kiszélesítjük a repedést, így a habarcs nagyobb felületen köt hozzá az ere­deti betonhoz.
2. Alapozzuk a repedés felületét egy réteg PVA-ragasztóval; 1 rész ragasztót 2 rész vízzel hígítsunk (illetve a gyártó utasításainak megfelelően). Ecset­tel hordjuk fel a ragasztót. Az alapozásnak köszön­hetően a habarcskitöltés könnyebben hozzáköt a felülethez.
3. Keverjünk a habarcshoz hígított PVA-ragasztót, vagy a gyártó utasításának megfelelően készítsük el a javítóhabarcsot, amíg a vajhoz hasonlatos állagot kapunk. Egyszerre félvödörnyi anyaggal dolgozzunk.

Ajtók átalakítása

Elképzelhető, hogy le kell vágnunk az ajtószárnyból. Ezt a műveletet még az új burkolat lerakása előtt végezzük el.

Lépések:

• 1-3. lépések: Szárazon rakjuk le a burkolatot az ajtószárny alatt, további 3 mm-t hagyjunk az ajtószárny alatti résnek. A szárnyon jelöljük be a levágandó részt, majd emeljük azt le a pán­tokról, és körfűrésszel vagy kézifűrésszel vágjuk le a fe­lesleget. Lehet, hogy a tokot díszítő profilokat is le kell vágnunk, ehhez kézifűrészt vagy speciális alávágó fűrészt használjunk. Visszaakasztásakor a szárnyat ékekkel (pl. egy nagy csavarhúzó) támasszuk meg, ezt csak az első néhány csavar elhelyezése után távolítsuk el.
• 4. lépés: Hegyes vakolókanállal juttassuk a habarcsot a re­pedésbe. A kanál élével simítsuk el, hogy felülete egy síkban legyen az eredeti betonrétegével. A fe­lesleget még a habarcs kötése előtt távolítsuk el! Legalább 3 órán át hagyjuk kötni az anyagot.
• 5. lépés: Szélesebb repedéseknél vakolókanál helyett fa­léccel húzzuk le a kitöltés felületét. Miközben ma­gunk felé húzzuk a lécet, mozgassuk oldalirányban is ide-oda. Az aljzatkiegyenlítő felhordása előtt seperjük fel és porszívózzuk át a felületet, hogy teljesen pormentes legyen.

Aljzatbeton készítése házilag

Elképzelhető, hogy (például egy régi épület felújításakor) teljesen új aljzatbetont kell készítenünk. Először tisztítsuk meg az aljzatbeton alatti felületet, majd terítsünk le polietilén vízszigetelő fóliát. Bitumenes és műanyag (PVC) szigetelőle­mezeket is alkalmazhatunk, ilyenkor azonban szakember segítségét célszerű igénybe venni. Ezután a végleges padlószinten feszítsünk ki egy kőműves zsinórt. A padló ré­tegvastagsága változó, de általában 10 cm. Talicskában keverjünk össze készbeton porkeveréket: vízzel és lapáttal addig keverjük, amíg képlékeny lesz. A helyiségnek a bejárattól legtávolabb eső sarkában kezdjünk dolgozni.

Öntsünk ki kb. 1,5 négyzetméter lefedé­sére elegendő betonmennyiséget. Az ajtó felé haladva hegyes vakolókanállal terítsük el a betont a kívánt vastagságban. Benedvesített vakolatsimítóval finoman simítsuk el a felületet. Munka közben szintezővel időről időre ellenőrizzük, hogy sík-e a felület. A betonnak az új burkolat beépítése előtt legalább 28 napig kötnie kell (a betonréteg vastagságát tekintve minden 2,5 cm-re 1 hetet számítsunk).

Ha viszont fa padlóbur­kolatot vagy laminált burkolatot rakunk le, a kötési idő 60 nap! Ennek letelte után higrométerrel (nedvességmérő) vagy a serpenyős módszerrel ellenőrizzük az aljzatbeton nedvességtartalmát. Amennyiben száraz, hordjunk fel egy réteg aljzatkiegyenlítőt.

Padlóburkolat készítésénél az általánosan használt alap szerszámkészlet­tel elboldogulhatunk, bár szükségünk lesz néhány speciális eszközre is. A drágább gépeket inkább kölcsönözni érdemes.

Általános szerszámok

Valószínűleg már van néhány szerszámunk (pl. univerzális kés, mérőszalag, csavarhúzók, kalapácsok, szeghúzó kalapács, fo­gó, ragasztószalag, ceruza, lemosható filc).

Ezt a szerszám­készletet a következő speciális szerszámokkal kell kiegészíteni:

Csapózsinór. A zsineg végén lévő kampót rögzítsük, majd húzzuk ki a zsineget és pattintsuk meg, így krétavonal kelet­kezik a padlón.

Szintező. A vízszintesek ellenőrzésére használjuk. Minél hosszabb, annál pontosabban lehet vele mérni; érdemes 1,2 m hosszú szintezőt vásárolni, vagy a rövidebb szintezőt vonalzóra fektetve használni.

Vonalzó. Használjunk 1 vagy 2 m hosszú vonalzót. Vásárol­hatunk skálabeosztású kész vonalzót, ezt azonban egy egye­nes faléccel is helyettesíthetjük.

Ácsderékszög. Két derékszögben egymáshoz rögzített vo­nalzó, amellyel ellenőrizhetjük és kimérhetjük a merőlege­seket.

Fogazott simító (glettvas) vagy ragasztófelhordó spakli.

A 3 mm-es fogazatú glettvassal a ragasztót hordjuk fel; a fo­gazott glettvasak többféle méretváltozatban kaphatóak, de a legjobban – kivéve, amikor különösen vékony ragasztóré­tegre van szükség – a 3 mm-es használható.

Festőhenger és ecset. A felületkezelő anyag és a vékony ragasztóréteg felhordásához átlagos festőhengert használjunk. Az ecset egyaránt alkalmas a felületkezelő anyag fugákba való felhordására és a szegélyek kezelésére használt anyagok fel­hordására.

Gumikalapács. A gumikalapáccsal megütögetett csempe erősebben beletapad a ragasztóba.

Bontóvéső. Kalapáccsal együtt téglák darabolására, régi padlóburkolat felszedésére használhatjuk.

Fugakereszt. A legtöbbször X alakú távtartó fugakeresztek műanyagból vagy gumiból készülnek; a fugák szélessége 2 mm és 1 cm között váltakozhat. A fugakereszteket a csem­pék sarkaihoz helyezzük, így egyenletes fugaszélességet kapunk. Saját magunk is készíthetünk távtartókat rétegelt lemezből vagy csomagolóanyagból. A fa távtartók tulajdon­képpen 1 cm-es ékek, amelyek a helyiség falai mentén je­lölik ki a fugák szélességét.

További szerszámok

Az aljzat előkészítése

Feszítővas. Például régi burkolat felszedéséhez, szegélyléc, párnafák eltávolításához használhatjuk.

Burkolatkaparó. Régi burkolat eltávolítására használják.

Nedvességmérő. Ezzel a műszerrel ellenőrizhetjük a ned­vességtartalmat.

Vakolókanál. Az ágyazó- és a cementréteg elsimítására használják.

Speciális alávágó (v. ajtófélfa-bevágó) fűrész. Amennyiben az ajtószárnyból le kell vágni, a speciális alávágó fű­részt használjuk, amely egy különleges kézi elektromos fű­rész, de fém fűrésztárcsája és magasságilag állítható tárcsa­védője van, ezáltal precízebben lehet vele vágni.

Hidegburkolatok fektetése

Hidegburkolatokhoz számtalanféle speciális szerszámot használnak.

Kőműves serpenyő (fándli), kőműveskanál és hegyes vakolókanál. Az első két eszközt a habarcs keverésére és felhordására használjuk. A hegyes vakolókanállal a fugákba juttatjuk be a habarcsot.

Fugázó simító vagy fugázó gumi. Ezzel az eszközzel a fu­gázóanyagot juttatjuk be a fugákba.

Kinyomópisztoly. A tömítőanyaggal töltött tartállyal kiegé­szített eszközzel a falszegélyek és különböző szaniterberendezések körüli hézagokat tehetjük vízhatlanná.

Rugalmas burkolatok

Linóleumvágó kés. A linóleum és egyéb, vastag rugalmas burkolóanyag vágására használt kés pengéje íves és erősebb, mint az univerzális késé. Azonban az univerzális késbe (snitzer) is tehetünk linóleum vágására alkalmas pengét.

Forrólevegős hegesztőpisztoly. A linóleumlemezek toldá­sába helyezett vékony csíkokat (hegesztőzsinór) lehet megol­vasztani vele. Használatához kellő gyakorlatra van szükség.

Henger. A hengerrel lesimítjuk a burkolatot, így eltávoznak alóla a levegőbuborékok és jobban beletapad a ragasztóba. Padlószőnyegekhez szintén használják. Használat előtt el­lenőrizzük, hogy tiszta-e a henger.

Fa padlóburkolatok

Finom fogú kézifűrész, körfűrész és lyukfűrész-fej. A fa és laminált burkolatokat finom, kemény fogú fűrésszel dara­boljuk. A munkát hordozható körfűrésszel gyorsabban elvé­gezhetjük. Az elektromos fúróba befogott lyukfűrésszel készít­hetjük el a csővezetékek helyét.

Ütőfa. A kalapáccsal finoman megütött ütőfával igazíthatjuk a helyükre a padlódeszkákat.

Szegbelövő gép. A szegeket ezzel juttatjuk be a deszkákba. Veszélyes eszköz, ezért óvatosan dolgozzunk vele.

Szegbeütő. A felület síkja alá ezzel süllyeszthetjük be a szegek fejét.

Parketta- és parkettaszél-csiszoló. A helyiség belsejében parkettacsiszolóval, a falak mentén parkettaszél-csiszolóval dolgozzunk. A gépbe durva, közepes vagy finom csiszolópa­pírt rögzítsünk, a padlódeszkák állapotától függően. Kézi csi­szoláshoz egy fadarab köré tekerjük a csiszolópapírt.

Padlószőnyegek fektetése

Lemezvágó olló. Fémszalagok méretre vágásához használjuk.

Tűzőgép. A padlószőnyeget a fa alátétdeszkázathoz tűző­géppel rögzítjük.

Szőnyegvágó olló. A hurkolt (buklé) szőnyegeket univer­zális kés helyett szőnyegvágó ollóval daraboljuk.

Speciális vasaló. A szőnyegek toldásához használjuk; ezzel olvasztjuk meg a szőnyeg toldásához használt illesztő szalag ragasztórétegét.

Térdfeszítő. A térdnek nekiszorított eszközzel feszítjük meg a szőnyegpadlót.

Beszorító spakli. A padlószőnyeget vagy a természetes ros­tokból készült burkolatokat ezzel az eszközzel szorítjuk be a szegélyszalagok és a fal közé.

Alapanyagok

Az újonnan vásárolt burkolóanyagokra általában garancia van, ez azonban érvényét veszti, amennyiben a burkolat lerakásakor nem tartották be a gyártó (pl. ragasztóanyagra vonatkozó) utasításait. Mindig a javasolt termékeket vegyük, és tartsuk be a dobozokon látható utasításokat!

Ebben a cikksorozatban is találunk útmutatást a különféle anyagok felhasználására (pl. a ragasztóréteg vastagságá­ról), azonban mindig meg kell győződnünk arról, hogy ezek összhangban vannak-e az általunk használt anyag gyártójának utasítá­saival. A szakkereskedésben segítséget kapunk ahhoz, hogy kiválasszuk a megfelelő termékeket. Nem biztos, hogy minden, a gyár­tó által ajánlott terméket be kell szereznünk, de mindig győződjünk meg róla, hogy a helyettesítő termékek megfelelőek-e.

Aljzat

Aljzatkiegyenlítő. Az aljzatbeton egyenetlenségeinek eltün­tetésére használják. Készre kevert por, csupán vizet kell hoz­zákeverni. Az aljzatkiegyenlítők általában önterülők, ezeket 3-10 mm vastagságban hordjuk fel. Mindig tartsuk be a gyártó utasításait, hogy megfelelő aljzatot kapjunk. Amennyi­ben az aljzatbetonra faburkolat vagy habalátétes padlósző­nyeg kerül, nincsen szükség kiegyenlítő rétegre, hacsak az aljzatbeton nincsen különösen rossz állapotban.

Rétegelt lemez. Fa alátétdeszkázat síkba hozásához és me­revítéséhez érdemes 6 mm vastag rétegelt lemezt használni; egyes esetekben azonban vastagabb, 2 cm-es lemezre van szükség. Fapadlók, habalátétes padlószőnyeg alatt nem mu­száj alkalmazni. Beépítés előtt kenjük át hígított PVA-ragasztóval. Helyettesíthetjük kültéri használatra alkalmas OSB-lappal.

Cement aljzatlemez. Akkor használjuk, amikor faaljzatra szeretnénk csempeburkolatot lerakni. A PVA-ragasztóval fe­lületkezelt rétegelt lemezhez hasonlóan stabil aljzatot képez; ugyanakkor ez utóbbi beépítése könnyebb. Magyarországon a szerelt, azaz könnyűszerkezetes aljzatok nem annyira elterjed­tek; célszerű ezeket is úsztatott szerkezetként elkészíteni. így viszont merevebbnek kell lenniük, ezért ezeket a lapokat (réte­gelt lemez, OSB, gipszrost stb.) feles eltolásban, két rétegben összeszerelve, ragasztva kell elkészíteni.

Habfólia alátét. Úsztatott fa vagy laminált padlóburkolat alá építjük be. Feladata az aljzat egyenetlenségeinek elsimítása, emellett rugalmassá és hosszabb élettartamúvá teszi a padlót

Polietilénfólia és folyékony fólia (kent szigetelés). Az aljzat vízszigetelésére, a burkolat a nedvességvédelmére alkalmazzuk.

Száraz esztrich. Keményrost (gipszrost) hátlapból és nagy sűrűségű, tömörített habból készülnek. Közvetlenül az aljzatra helyezzük; kemény és sík aljzatfelületet képez, és hő- és hang­szigetelő, ill. tűzvédő funkciója is van. Az egyes elemek lép­csős élképzésűek, átlapolással kapcsolódnak egymáshoz.

Padlószőnyeg-alátét. Általában poliuretánhabból, újrahasz­nosított poliuretánból, gumiból vagy textilből (filc) készül. Utóbbi lehet természetes vagy mesterséges anyagú: juta, szőr, nejlon, poliészter, polipropilén vagy akril. A gyártók folyama­tosan kísérleteznek az egyre kisebb sűrűségű változatokkal.

Ragasztó

Használatánál mindig tartsuk be a gyártó utasításait. A csem­peragasztók sokszor többféle kerámiatípushoz is használha­tók, a rugalmas burkolatokhoz viszont általában burkolattípu­sonként eltérő ragasztófajtákra van szükség. A különféle fa­burkolatokhoz és padlószőnyegekhez általában szintén spe­ciális ragasztóra van szükség. A ragasztóanyaggal kapcsolat­ban kérjünk tanácsot az építőanyag-kereskedésben; általában a ragasztó megválasztásánál az aljzat adottságait is figyelem­be kell venni. A ragasztót többféle változatban megvásárol­hatjuk, leginkább készre keverten érdemes beszerezni.

Ágyazóhabarcs

A téglaburkolatot, ill. egyes kerámiaburkolatokat habarcs­ágyazatba rakják. A por alakban kapható habarcskeverékhez adjunk vizet, amíg krémes állagú lesz. Csak hagyományos aljzatokhoz (cementesztrich, aljzatbeton) alkalmas.

Felületkezelés

A mázatlan kerámialapokat, illetve minden padlótípusnál a fugákat – amennyiben nem vízálló, rugalmas fugázóanyaggal dogozunk, bár ez viszonylag ritka – felületkezelni kell. Csak így tudjuk megvédeni ezeket az elszíneződéstől és vízhatlan­ná tenni. A szakkereskedésben kérjünk tanácsot, hogy milyen terméket használjunk. A rétegelt lemezt hígított PVA-ragasz­tóval (1 rész ragasztóhoz 2 rész vizet adjunk) vonjuk be be­építés előtt, így az vízhatlan lesz.

Fugázóanyag

A fugázóanyag a burkolólapok közeit tölti ki, így azok nem mozdulnak el, és homogén, vízhatlan felület jön létre. A leg­jobb fugázóanyagok rugalmasak és vízállóak. A fugázóanya­gok nagy színválasztékban kaphatók.

Tömítés

A burkolat és a fal, illetve a szaniterberendezések csatlakozá­sánál használjuk. A kinyomópisztolyba illeszthető tartályok­ban, nagy színválasztékban árulják.

Toldáshoz használt segédanyagok

A padlószőnyeget hőre lágyuló ragasztóval bekent szalaggal, a linóleumburkolatot hegesztőzsinórral toldjuk.

Padlószőnyeg-alátét és habalátét faburkolathoz

Miután kiválasztottuk a burkolat típusát, meg kell hatá­roznunk annak színét, stílusát és a burkolatkiosztást. A különféle burkolattípusok számtalanféle színben és stí­lusban kaphatók; ugyanabból az anyagból sokféle, eltérő hatású felületet hozhatunk létre. A sima, egyenletes csatlakozásokkal kialakított, modern belső terekbe illő bükk­fa padló például teljesen más hatást kelt, mint a régies, pácolt tölgyfadeszkákból készült padlóburkolat.

Érde­mes lapozgatni a lakberendezéssel foglalkozó újságokat és könyveket, vagy körülnézni az építőanyag-kereskedé­sekben, ahol szívesen adnak tanácsokat. Ebben a cikksorozatban nemcsak az egyes burkolattípusok lerakását ismer­tetjük a lerakást lépésről lépésre végigkövető képekkel, de minden egyes burkolóanyagot bemutatunk különféle, eltérő stílusú belső terekben. Emellett számos hasznos tervezési ötletet és szín- és anyagválasztékkal kapcsolatos információt is megtudhatunk.

Különböző burkolatok csatlakozása

Két helyiség között gyakori a burkolatváltás; ilyen esetben érdemes gondosan megtervezni, hogy milyen színek kerüljenek egymás mellé. A különböző burkolatokat néha csak egyszerűen egymás mellé helyezik, bár sokféle burkolatváltó, dilatációs profil kapható. Az egyszerű fa-, fém- vagy műanyag küszöböt egyszerűen a padlóhoz szegezik; ezzel létre is jön az elválasztás a kétféle burkolat között. Ügyeljünk rá, hogy a küszöbelem magassága egyezzen a burkolatréteg vastagságával.

Speciális csatlakozóprofillal viszont megoldható a különböző vastagságú burkolatfajták közötti átmenet. Padlószőnyegeknél viszont gyakran szőnyeglécet, Z-profilt vagy szöges lécet alkal­maznak, amelyet a padlószőnyeg fektetése előtt az aljzathoz szegeznek; ez az elem megfogja a lerakott burkolatot. Kaphatók a lépcsők aljánál és tetejénél alkalmazható rögzítő lécek is.

A helyszín adottságainak felmérése

A burkolatok csomagolásán feltüntetik, hogy az adott kiszereléssel mekkora fe­lületet lehet lefedni. A munka megkezdése előtt rajzoljuk fel a burkolandó he­lyiség alaprajzát. Gondosan térképezzük fel és mérjük le a helyiség határoló falait; rajzoljunk fel minden beugrást, lépcsőt vagy a beépített bútorok alatti bur­kolandó területeket (pl. beépített szekrény, fürdőszobai berendezés).

A tervet négyzethálós vagy milliméterpapírra rajzoljuk. Ezután számítsuk ki a helyiség alapterületét. Téglalapnál bonyolultabb alaprajzú (pl. L alakú) szobánál osszuk fel kisebb, szabályosabb egységekre a szobát (célszerű átlókat is mérni, mert lehet, hogy a helyiség nem derékszögű).

A burkolattípusok összehasonlítása

Hidegburkolatok

1. kép

1. képen, bal oldalt, fentről lefelé:

Beton. Egyre népszerűbb burkolat- típus; felületét festik vagy viaszolják.

Kerámia padlóburkolat. Nagy szín- választékban, fényes vagy matt. és ál­talában mázas felülettel kapható. Lehet egyszínű vagy mintás. Kaphatók gyö­nyörű, kézzel festett padlócsempék is.

Gres (kőporcelán). Hagyományos földszínekben és élénk színekben egyaránt kapható. Anyagában színe­zett, jó kopásállóságú.

Terrakotta. Színe általában téglavö­rös. narancssárga vagy rózsaszín. Többféle formában kapható, meleg, rusztikus hatású felületet képez.

Mozaik. Bármely színben kapható. A mozaikburkolat lehet modem vagy klasszikus; a lehetséges változatoknak csak a fantáziánk szab határt.

Pala. Színe sötétzöld, szürkés vagy lilás. Ha nagyon keskeny fugákkal fektetik, rendkívül elegáns felületet képez.

1. képen, középső oszlop, fentről lefelé:

Mészkő/homokkő. Színe rendkívül változatos lehet; legtöbbször meleg mézszínű. A kis fugákkal lerakott burko­lat elegáns, a nagyobb fugákkal elké­szített felület rusztikus hatást kelt.

Tégla. Divatos és különleges burkolat; rusztikus vagy ipari hatású.

Márvány/gránit. Sima, klasszikus hatású felületet képeznek; a márvány­ vagy gránitburkolat igazi luxus!

Terrazzo. A betonnal vagy műgyantával kevert márvány- vagy gránitszemcsékből készült terrazzopadló elegáns, modem hatású felület.

Fém. Divatos, sima felületű burkolat, kissé ipari jelleggel.

Üvegpadló. Az üvegpadló nagyon divatos; az áttetsző felület jól illik a kortárs belsőépítészeti stílusokhoz.

Rugalmas burkolatok (1. kép, jobb oldalt, fentről lefelé)

PVC. Az összes padlóburkolat közül ez kapható a legnagyobb szín- és min­taválasztékban. Sokszor fa- vagy csem­pefelületet imitál, bár ezek a laminált burkolatoknál kevésbé szépek.

Parafa. A barna különböző árnyala­tai – a mézszíntől a sötétbarnáig – meneti bármely színárnyalatban be­szerezhető.

Linóleum. Sokféle színben és min­tázattal kapható; felülete gyakran márványos hatású. A PVC-nél kevésbé mesterséges hatású.

Gumi. Sokféle, élénk színben kap­ható. különféle textúráit felületekkel. Nagyon divatos, kissé ipari jellegű burkolat.

Bőr. A bőr meleg, sötét színe akkor érvényesül legjobban, ha viaszolják. Kevésbé a színek, inkább a burkoló­lapok alakba változatos.

Padlószőnyeg és alternatívái

Padlószőnyeg. Lehet homogén felületű, elegáns, hosszú szálú, fényűzően süppedős, durvább vagy finomabb; kedvünk szerint válogathatunk a hatalmas választékban! A lapokban kapható padlószőnyeg pedig tág teret enged a kreativitásnak.

Természetes rostok. Felületük érdekesen textúráit; színük lehet barnás, zöldes vagy kékes.

Fapadlók

Fa. Számtalanféle fafajból készülhet, a színválaszték a majdnem fehértől a sötétbar­náig terjed. Lehet rusztikus vagy elegáns, durvább felületű vagy simább, hagyományos vagy modern. Egy egyszerű, olcsó faburkolatot nagyszerűen élénkíthetünk különböző felületkezelő anyagok (pác, lakk) alkalmazásával.

Laminált burkolat. A PVC-padlónál élethűbben imitálja a fafelületet, és előzőnél nagyobb választékban kapható. Egyre nagyobb a hidegburkolatokat imitáló laminált padlók választéka is. A laminált padló letisztult, rendezett hatást kelt.

Tekercsben kapható burkolatok anyagszükségletének kiszámítása

A padlószőnyeg, természetes rostokból készült, PVC és linóleum burkolóanyag meghatározott szélességű, a kívánt hosszra leszabható tekercsekben kapható. A szükségesnél szélesebb darabot vegyünk, hogy ne kelljen toldani. Ha azonban a helyiség szélesebb a legszélesebb kapható változatnál is, kétszer kell megvennünk az adott hosszt, és toldani kell a burkolatot.

Anyagszükséglet számítása

Az alaprajzon előre tervezzük meg, hogy hova esik majd a toldás. Ne kerüljön szem előtt lévő, forgalmas helyre. A toldásnál PVC vagy linóleum burkolóanyagnál 2,5 cm, szőnyegpadló és természetes rostból készült burkolatoknál 5 cm ráhagyással számoljunk! A szegélyeknél 5 cm ráhagyást számítsunk.

A burkolatkiosztás megtervezése

Kézenfekvőnek tűnik, hogy a burkolólapok lerakását a legszabályosabb, egyenes fal mentén kezdjük el. Bár a tekercsben kapható burkolatoknál, például padlószőnyeg, PVC- vagy természetes rostokból készült burkolatok esetében valóban ez a helyzet, fa vagy tégla padlóburkolatnál azonban egy tökéletesen egyenes segédvonalat kell kijelölnünk, és ehhez igazodva lerakni a burkolatot. A burkolólapok (pl. kerámialap burkolat) lerakását pedig a helyiség közepén kell kezdeni.

A negyedelős módszer

Ezzel a módszerrel bármilyen típusú burkolólapot (pl. kerámialap burkolat) lerakhatunk. Ha kötésben rakjuk le a burkolólapokat, csak az egyik tengelyhez igazodjunk.

Először mérjük ki és jelöljük be a négy fal vo­nalának felezőpontjait. Az egymással szem­közti falakon kijelölt pontok között feszítsünk ki a padlón csapózsinórt, majd ennek megpendítésével húzzunk krétavonalakat a pad­lón. Ezzel megkapjuk a koordináta-rendsze­rünk tengelykeresztjét.

Ellenőrizzük, hogy pontosan merőleges-e egymásra a két vonal. Ehhez mérjünk ki az egyiken 1,2 m-t, a másikon 0,9 m-t. Amennyiben a két segédvonal egymásra pontosan merőleges, a két kimért pont közötti szakasz (a derékszögű háromszög átfogója) pontosan 1,5 m hosszú. Ha nem megfelelő a méret, igazítsunk a vonalakon.

A burkolómunka megkezdése előtt a lapokat érdemes szárazon kirakni. Először a kijelölt tengelyek mentén rakjunk le egy-egy sor la­pot a metszésponttól indulva, a helyiség tel­jes hossza és szélessége mentén. Ne feled­kezzünk meg a fugákat kijelölő távtartókról sem!

A fal mellett valószínűleg egy egész elemnél kisebb helyünk marad. Ha a szemközti falak­nál ennek szélessége nem egyforma, vagy kisebb egy fél elemnél, addig módosítgassuk a tengelykereszt helyzetét, amíg egyforma és fél elemnél nagyobb lesz a vágandó elemek mérete. Fejezzük be a teljes burkolat száraz kirakását a tengelykereszt mentén, majd az egyes negyedekben.

A szükséges burkolóanyag mennyiség

Megbecsüléséhez osszuk el a burkolandó terület egy elem felületével. Így azonban nem vesszük figyelembe a fugákat (ezek szélessége akár 2 cm is lehet!). Nem számolunk a falszegélyeknél fellépő vágási veszteséggel sem. Tervezzük meg a burko­latkiosztást; addig próbálgassuk az elrendezést, amíg a falszegélyek mellé mindenhol azonos mé­retű és fél elemnél szélesebb vágott elemek kerül­nek.

Ha mindkét oldalra fél elemnél keskenyebb darab kerülne, csökkentsük egy sorral a kiosztást, így megnő a szélső elemek mérete. Mindig azonos tételből vásároljunk. A vágási veszteség miatt a ki­számított mennyiségnél 5 %-kal többet vegyünk.

A burkolatkiosztás megtervezése

Kerámia- vagy téglaburkolatnál sokszor homogén felület he­lyett bonyolultabb kiosztást – például szegélyt vagy sakktáb­lamintát tervezünk. A téglaburkolatot általában kötésben rakjuk le, például halszálka vagy fonott mintázattal, a mozaik­burkolatnál szintén sokféle kiosztás lehetséges. Ha még kez­dők vagyunk a burkolómunkákban, egyszerűbb kiosztással kezdjük. Négyzethálós vagy milliméterpapírra rajzoljuk fel a helyiség alaprajzát, majd tervezzük meg a burkolatkiosztást, a színeket; tervünkhöz igazodva szerezzük be a burkolóanya­got és végezzük a lerakást.

A keretes módszer

Ha a burkolatmező szegélyét, a bordűrt eltérő színű elemekből készítjük, vagy keretet alakítunk ki, a burkolatkiosztást és a vá­gott elemek helyét a bordűr helyzete határozza meg. A ten­gelykereszt kijelölése előtt ekkor a bordűr körvonalait kell ki­jelölnünk.

Ezután az előzőekben ismertetett negyedelős mód­szerrel rajzoljuk fel a tengelykeresztet, azzal a különbséggel, hogy itt nem a falak vonalának, hanem a bordűrt kijelölő vo­nalak felezőpontjainak összekötésével dolgozunk.

Az átlós módszer

Ha átlósan lerakott burkolatot szeretnénk, a tengelykeresztet kijelölő krétavonalakat a helyiségátlóhoz igazodva helyezzük el. Ezután a negyedelős módszer szerint folytassuk a munkát; a tengelyek legyenek egymásra pontosan merőlegesek, a vá­gott elemek mérete pedig azonos legyen.

A lineáris módszer

Hajópadló vagy laminált padlóburkolat lerakásánál nincs szük­ségünk segédvonalakból álló tengelykeresztre. Egyszerűen jelöljünk ki egy egyenest a csapózsinórral, a leghosszabb egyenes fallal párhuzamosan, attól egy elemnyi plusz egy hézagnyi (1 cm) plusz egy csapszélességnyi (kivéve, ha azt eltá­volítottuk) távolságra. A szegezett elemeket úgy helyezzük el, hogy a csapok a helyiség középpontja felé néznek, ezért eb­ben az esetben a krétavonalat a faltól egy hézagnyi (1 cm) távolságra rajzoljuk fel.

Ha a fal nem teljesen egyenes, ácsde­rékszöggel a falsarokból kiindulva jelöljük ki a segédvonalat, amelyet vonalzó mentén az egész helyiség hosszában meg­húzunk. A segédvonal alapján aztán rajzoljuk fel a csapózsi­nórral a krétavonalat. Az egyeneshez igazodva egymással párhuzamosan lerakjuk egymás mellé a pallókat; az egyenetlen fal mellett keletkező hézagokat utólag töltjük ki; a kisebb hé­zagokat a szegélyléccel is eltakarhatjuk.

Ha az utolsó palló túl keskeny lenne, módosítsuk a kiosz­tást, amíg az egymással szemközti falak mellé kerülő vágott elemek szélessége azonos lesz. Téglaburkolat lerakásakor kő­műves zsinórt kell kifeszítenünk, amely kijelöli a sorok vonalát és a burkolat síkját is. Ellenőrizzük a kiosztást, nehogy a szé­leken túl keskeny vágott elemeket kelljen alkalmaznunk.

Hogyan kezdjünk hozzá?

Még ha van is elképzelésünk arról, milyen padlóburkolatot szeretnénk, akkor sem érdemes rögtön az építőanyag-kereskedésbe rohanni és megvásárolni a hozzávalókat. A burkolómunka sikerének titka a gondos előkészületekben rejlik.

Ebben a részben arról lesz szó, hogyan kell a burkolat aljzatát előkészíteni, illetve hogyan válasszuk ki az adott helyiségbe leginkább illő, valamint ízlésünknek, anyagi lehetőségeinknek és a burkolás terén való jártasságunknak leginkább megfelelő burkolatfajtát. Az egyes burkolatfajtákról további információt az adott padlótípusról szóló részekben találunk. A több száz színes fotónak köszönhetően biztosan nem okoz majd gondot, hogy kiválasszuk az igényeinknek leginkább megfelelő burkolatot, legyen szó akár hideg-, akár melegpadlóról.

A munka megkezdése előtt tájékozódjunk arról, hogy mennyire tartós a burkolat, milyen karbantartást igényel, és hogyan befolyásolja a helyiség belsőépítészeti kialakítását. A burkolat lerakását lépésről lépésre bemutató, fényképekkel illusztrált leírás segítségével pedig előre tervezzük meg a munka menetét. Végül ismét lapozzuk fel ezt a pontot, és tájékozódjunk róla, hogyan kell előkészíteni az aljzatot – a szintezéstől az ajtók beállításáig.

A megfelelő burkolat kiválasztása

Manapság a padlóburkolatok terén annyira széles a válasz­ték, hogy a megfelelő burkolat kiválasztása szinte nehezebb feladat, mint annak lerakása! Fontos, hogy csak alapos mér­legelés után döntsünk, hiszen a padlóburkolat alapvetően meghatározza az adott helyiség képét, hangulatát, stílusát, sőt sokszor a használat módját is. Emellett a padlóburkolat készítése igen idő- és költségigényes. Amikor eldöntjük, hogy egy adott helyiségbe parketta- vagy linóleum-, padlósző­nyeg vagy terrakottaburkolat kerül-e, nemcsak a helyiség megjelenését határozzuk meg véglegesen.

Tegyük fel magunknak a kérdést: megengedik-e anyagi lehetőségeink az adott burkolattípus alkalmazását, és nem okoz-e majd túl nagy gondot annak karbantartása? Képesek vagyunk-e saját kezűleg lerakni, vagy szakember segítségét kell igénybe vennünk? Alkalmas-e a burkolat arra, hogy el­viselje a helyiség használatából adódó mindennapi igény­bevételeket? Mit tekintünk fontosabbnak: a kényelmet vagy a megjelenést, netán azt, hogy a burkolat környe­zetbarát legyen? Bárhogy is legyen, a következő táblázat biztosan ad némi támpontot az előzetes tervezéshez.

Hidegburkolatok

Leggyakrabban lapok formájában találkozunk vele, amelyeket ragasztóval vagy ágyazóhabarccsal raknak le. Ide tartoznak a kerámia-, tégla- és kő­padlók. Általában mutatós és tartós, ugyan­akkor drága burkolatok. Emellett hidegér­zetet keltenek. Divatos és különleges bur­kolatfajták a fém, márvány, gránit, üveg és terrazzo, ezek lerakása azonban nagy szakértelmet kíván, ezért házilagos lera­kásuk nem javasolt.

Rugalmas burkolatok

Ezekre elmondható, hogy kellemes érzetet keltenek, lerakásuk és tisztántartásuk könnyű, emellett nem lát­szanak rajtuk a benyomódások. A PVC, li­nóleum és parafa padlóburkolat nem jelen­tenek túl nagy költséget, a bőr viszont kifeje­zetten drága. Színek és minták terén ennél a típusnál a legnagyobb a változatosság. Mivel ez a legvékonyabb burkolattípus, az aljzatnak teljesen síknak és sima felületű­nek kell lennie.

Fapadlók

A legnépszerűbb burkolatfajták egyike. Ide tartoznak a laminált padlóburko­latok; ezek felülete akár hidegpadlót is imi­tálhat, mégis, úsztatott fapadlóként kell le­rakni. Az úszópadló lerakása általában nem jelent gondot, és az aljzatnak sem kell tö­kéletesen síknak lennie, az azonban nagyon fontos, hogy a fát megvédjük a nedvesség­től. A ragasztott és szegezett burkolatok lerakása viszont már nagyobb szakértelmet kíván.

Padlószőnyeg és alternatívái

Ide tarto­zik a padlószőnyeg és a természetes rostok­ból készült burkolat. Kellemes meleg érzetet keltenek, ugyanakkor lerakásuk és tisztítá­suk néha bonyolult feladat, illetve sokszor más tartozékok (illesztő szalag, alátét) is szükségesek lerakásukhoz. Az alátétréteg kiegyenlíti az aljzat esetleges egyenetlen­ségeit, ezért itt sem szükséges tökéletesen sík aljzat.

Burkolatok a lakásban

A lakás különböző helyiségeibe más-más burkolattípusok illenek.

[table id=312 /]

Elbírja-e az aljzat a burkolat tömegét?

A burkolattípus kiválasztásánál ezt a szempontot is figyelembe kell venni. A beton aljzatlemez bármely hidegburkolatot elbír, akár­csak az úsztatott aljzatbeton. Ha azonban fa aljzatszerkezetre (alátétdeszkázatra) akarunk tégla, kő vagy pala padlóburkolatot lerakni, már jóval óvatosabbnak kell lennünk; mindez különösen igaz ágyazóhabarcsos beépítésnél.

Manapság a legtöbb hidegburkolat lapok formájában kapható, felsőbb szinteken való beépítéshez azonban még így is túl nehezek lehetnek. Néha a burkolat vékonyított változatban is kapható (pl. tégla): a padlóburkoló tégla vékonyabb az átlagos falazótéglánál. Szakemberrel ellenőriztessük, hogy az aljzat megfelel-e a követelményeknek, és ha kell, válasszunk könnyebb burkolatot.

Környezetbarát burkolatok

Ha ilyen burkolóanyagot választunk, nemcsak saját magunk és a családunk egészségének teszünk jót, hanem környezetünknek is. Sokan nem szeretnének a gyártás során alkalmazott vegyszerekkel – pl. a PVC-padlónál alkalmazott, allergiát okozó mérgekkel – együtt élni, ezért inkább a vegyszermentes változatokat keresik. Manapság a gyártók is egyre inkább figyelnek ezekre a szempon­tokra, így a környezetbarát termékek szín- és mintaválasztéka is egyre bővül. A következőkben néhány igazán környezetbarát meg­oldást mutatunk be:

Fa

A leginkább környezetbarát fa padlóburkolatok az újra­felhasznált kemény- vagy puhafa padlók, amelyek bontásból származó faanyag újrafeldolgozásából keletkeznek. Ha új fa­anyagot vásárolunk, ellenőrizzük, hogy fenntartható erdőgaz­dálkodásból származik-e; a trópusi fákat kerüljük, mert ezeket sokszor nem fenntartható módszerekkel termelték ki.

Bambusz

A bambusz tulajdonképpen fűféle, és nem fa. Ültetvényeken takarítják be, amelyek 4 éven belül újranőnek. A bambusz kitermelése nem veszélyezteti az élővilágot.

Parafa

A parafa tulajdonképpen egy élő fa lehántott kérge, amely újranő, így kitermelése tökéletesen összeegyeztethető a fenntarthatóság elvével. A kéreg lehántása nemhogy lassí­taná, egyenesen fokozza a fa növekedését. Ha a parafa burko­lat mellett döntünk, elősegítjük a Földközi-tenger vidéke pa­rafaültetvényeinek fennmaradását.

Linóleum

Lenolajból, falisztből, fenyőgyantából és őrölt mészkőből készült, amelyeket juta hátlapra hordanak fel. Biológiailag lebomló, és nem bocsát ki mérgező gázokat.

Gumi

A ragasztott gumireszelékből készült gumitermékek felaprított gumiabroncsból készülnek. Kaphatók újrafelhasz­nált gumiból készült alátétlemezek szőnyegpadlóhoz, illetve gumipadló lapok vagy csatlakoztatható gumilemezek is; 10 m2 burkolathoz kb. 8 abroncsot használnak fel. Ilyen termékeket főleg játszótereken vagy kereskedelmi létesítményekben talál­hatunk, de a növekvő színválasztéknak köszönhetően egyre inkább teret nyernek a lakberendezésben is.

PVC

Azok, akik tartanak a PVC-padló által kibocsátott mérge­ző anyagoktól, válasszák a kloridmentes változatot. Kaphatók bizonyos arányban (de akár 100 %-ban is) újrafelhasznált PVC-ből készült burkolólapok is. Ezekkel legtöbbször szabad­idő-vagy kereskedelmi létesítményekben találkozhatunk, de manapság egyre változatosabb megjelenésüknek köszönhe­tően egyre inkább terjednek a lakberendezésben is.

Padlószőnyeg

Az újrafelhasznált anyagból készült padló­szőnyeg rostjai polietilén-tereftalátból (PET) vannak, vagyis újrafelhasznált üdítőitalos palackokból. A PET-rostok előállí­tásához nem használnak fosszilis energiahordozókat és nem keletkeznek mérgező gázok. Kb. 1 m2 szőnyeg elkészítéséhez 45 palack szükséges. Az ilyen padlószőnyeg ellenáll a szennyeződésnek és nagyon tartós. Mivel általában nem annyira tetszetős, inkább közintézményekben találkozhatunk vele, de megjelenésén folyamatosan finomítanak, így egyre inkább alkalmas lesz belsőépítészeti célokra is.

Természetes rostokból készült burkolatok

A harmadik világ országainak a juta, tengerifű, szizál és kopra eladása bevételi forrást jelent és a helyi, megújuló források haszno­sítását. Ezek a termékek biológiailag lebomlóak.

Üveg

Újrahasznosított régi sörös- és borosüvegekből újab­ban üveg padlóburkoló lapokat készítenek. A hulladék üveg­termékek újrafeldolgozása során repedezett, buborékos tex­túra jön létre, amely kifejezetten érdekes mintázatú felületet képez.

Költségek és a lerakás nehézsége

A házilagos lerakás oka általában az, hogy így takarékoskodni lehet. A beépítés nehézségét azonban érdemes megfontolni, nehogy a szakemberen való spórolás végeredménye egy csúnya padlóburkolat legyen. A padlószőnyeg és a linóleum a legolcsóbb burkolóanyagok közé számít; a nagyméretű tekercsekkel vagy lemezekkel való munka azonban igen nehéz­kes, ezért szinte a legnehezebben beépíthető burkolatok közé tartoznak.

A linóleum vagy PVC burkolólapokkal az amatőrök jóval könnyebben boldogulnak. A padlószőnyeg szintén kap­ható lapok formájában, bár nem mindig túl jó minőségben. Sokszor azonban a tekercs árában a lerakás is benne van. A másik szélsőség a terrakotta burkolólap, amely drága, vi­szont könnyű beépíteni. A fém, márvány, gránit, üveg és terrazzo viszont drága és a beépítése is nehéz, ahhoz minden­képpen szakember szükséges.

Rejtett költségek

A költségek kalkulálásakor ne feledkezzünk meg az ún. „rejtett költségekről”. Lehet, hogy új szerszámokat kell ven­nünk vagy bérelnünk, vagy alátétre is szükség van. A kő-, ter­rakotta, tégla- vagy parafa padlót felületkezelni kell, a hideg­burkolatokat pedig fugázni, illetve nedves területeken tömíteni. A tervezéshez nézzük át az egyes burkolatokat bemutató részek elején a szerszámok és alapanyagok listáját, így könnyebben tudunk kalkulálni.

Karbantartási költségek

Ne feledkezzünk meg a karbantartási költségekről sem. A fa padlóburkolatot sokszor felületkezeléssel együtt meg­vásárolhatjuk, ez azután nem igényel különösebb karbantar­tást. A kezeletlen faburkolatot viszont lakkozni, olajjal vagy viasszal kezelni, és később a használat során lekopott rétege­ket (általában félévente) pótolni kell. A terrakotta burkolatra ismételten viaszt kell felhordani, csak így marad szép és víz­hatlan. Bármely felületkezelt hidegburkolatot érdemes időn­ként újból felületkezelni, védőbevonattal ellátni.

A hideg- és rugalmas burkolatokat árusító kereskedőknél tisztító-, felület­kezelő anyagok széles választéka kapható. Ezek sokszor ki­fejezetten drágák, és nem is mindig van rájuk szükségünk. A legtöbb, burkolólapokból készült padló – a bőr kivételével – remekül tisztítható vízzel és a háztartási tisztítószerekkel. Mielőtt döntenénk a burkolat típusáról, olvassuk el az egyes burkolatok ismertetésénél a karbantartásról leírtakat.

Költségek, lerakás nehézsége és karbantartás

A padlóburkolatokat azok ára és a lerakás nehézsége szerint 1-től 5-ig osztályoztuk (5-ös a legdrágább és a legnehezebben lerakható burkolat). A költségek – mivel a legtöbb padlóburkoló anyag többféle változatban kapható – többféle számértéket kaptak.

A karbantartás oszlopban a folyamatos fenntartás munkaigényét tüntettük fel. A burkolóanyag kiválasztásakor azt is ellenőrizzük, hogy az aljzat alkalmas-e az igénybevételek elviselésére.

[table id=313 /]

Néha nem elég nagy az étkezőasztal, ha a bará­tok és a család együtt étkezik. Az étkezőasztal nagy helyet igényel. Egy személyre 65 cm hely kell, a fal­tól pedig 100 cm távolság, hogy ké­nyelmesen ehessünk, és utána a társa­ság még együtt maradhasson. A 80 cm-es szélesség elég arra, hogy a tála­kat és tányérokat elhelyezzük rajta. A családnak általában 4-6 hely elég. Ha barátok jönnek, szűk lehet a hely. Nem így ezzel a kihúzható asztallal. És mert magunk építettük, a konyhai átadót ugyanebből az anyagból készít­hetjük.

Könnyednek hat ez az étkezőasztal a világos tölgyfa rétegeléssel. Hogy mi rejtőzik benne, csak akkor látjuk, ha a lábakat kifordítjuk, és a kiegészítő lapot ráhajtjuk. Tíz személy is használhatja az 1,20, 1,80 vagy 2,40 m hosszú asztalt. És magunk készít­hetjük.

A tölggyel furnérozott lemez stabilitást és könnyedséget biztosít az asztalnak

Formatervezett darab fából

Az asztal kedves formáját különleges anyaga tette lehetővé. A Multiplex-­lemezek vastag, sokrétegű furnérleme­zek. Nagy szilárdságuk és alaktartóssá­guk miatt a járműiparban és munka­padlemezként is használják. Az asz­tallapot, a lábakat és a konzolokat vé­konyabb anyagból is készíthetjük. A kiegészítő lapok biztosan fekszenek, anélkül hogy ingadoznának az össze­csukható lábakon.

Másik előnye, hogy az éleket nem kell leragasztani, a rétegek látványa a ter­mészetességet hangsúlyozza. A finom csiszolás után a felületet és éleket szín­telen lakkal vagy nyitott pórusú vias­szal lehet kezelni. Ez különösen szép­pé teszi a vöröses tölgyfa mintázatát.

Az asztal felépítési vázlata világosan szemlélteti a funkciót, a méreteket és az elemek összjátékát.

Az asztallábakat kónuszosán leszabjuk.

A keret részeit összeeresztjük.

Az árnyékfugák az alkatrészek különböző szélességétől keletkeznek. Az asztalnak op­tikai könnyedséget adnak.

A lábrészeket amik az asztal széthúzásakor kinyithatók, egyenes szögben kell felcsava­rozni és ragasztani.

Az oldalkereteket egymással és a fix lábak­kal összeragasztjuk. Az asztallapot a belső csíkra erősítjük.

A keretrészeket a kiegészítő lemez kivágásá­val az asztallaphoz és a hosszanti kerethez erősítjük.

A kihúzható asztal és a konyhai átadóablak azonos anyagból készült

A furnér iránya fontos

A vásárláskor a hibátlan felületre kell gondot fordítani. A nagy részek – en­nél az asztalnál a lap és a kiegészítő asztallapok – szabhatók a legjobban, mert a nagy lapfűrésszel tiszta vágáso­kat érhetünk el. Fontos a furnér irá­nya. Nagyon csúnya lenne, ha a kihú­zott lapokon a minta más irányba fut­na, mint az asztallapon. A keretek és lábak szabásánál is fontos az irány. Mivel az éleket csak csiszoljuk, nagyon tisztán kell vágni. Fontos hozzá a körfűrész keményfémmel borított él­lel. Minden darabnál meg kell gondol­ni, hogy melyik oldal kerül felülre vagy alulra.

A körbefutó keret kettős. A keskeny oldalon csak a belsőt erősítjük az asz­tallaphoz, a külső a lábakkal teherhor­dó konzolként kinyílik. Alumíniumsíneken fut a betolt asztal­lap. Azért, hogy minden láb azonos le­gyen, vezetőt kell a szabáshoz készíte­ni, különben a konzollábakat nem le­het becsukni.

A kiegészítő asztallapok a hosszanti keretre felszerelt alumíniumsíneken egymás fölé csúsznak.

Zongorapánt köti össze a két lábrészt, ez derékszögben becsukható.

Alumíniumpántot helyezünk a két kiegészítő lemezre, ez megfogja az asztallap alatt, és megakadályozza az összeroskadást.

Egy átadóablak lerövidíti az utat a konyha és az étkező között. Nem zavar a ki­nyíló ajtó, ha a nyílászárót tol­juk. A lerakó he­lyet is biztosít, ha kicsi az asztal.

A görgős vezetősín biztosítja a távolságot a faltól.

Először a falba és a tolóajtóba pontosan becsavarozzuk a szemescsavarokat, majd feléjük csúsztatjuk a krómozott acélrudat.

Tolóajtó az átadóra – egyszerű és helytakarékos

Az elv egészen egyszerű. Krómozott vas­rúd, néhány csavar, lemez és egy kis kéz­ügyesség szükséges hozzá. Anyaga azo­nos az asztaléval és a lerakó polcéval. Az ajtó a vasrúdon fut, amit szemescsavarral a falra akasztottunk. Hogy az aj­tó ne súrolja a tapétát, görgős vezető­sínt helyezünk a falra. Az ajtót a falemez élébe fúrt két csavar tartja.

Hogy mennyire megvál­toztak a konyhával szemben támasztott igé­nyeink, mutatja ez az öreg konyhaszekrény. Valaha biztos jó szolgá­latot tett. Egy modern konyhában már elképzel­hetetlen ez az öreg vitrines szekrény. A technika bevonásával a háztartásban megváltoztak a berendezéssel szemben támasztott követelmények is. Sok ház­tartásban nincs is elég hely egy ilyen egyedi szekrény elhelyezésére.

Az a kívánság, hogy a konyha megint lakályos legyen, és a határos lakóterü­lettel összefüggésben álljon, jól körvo­nalazódik manapság. A konyha a tisz­ta főzőlaboratóriumból lakályos helyi­séggé változik, és „nagymama öreg kredence” legalább kiegészítésként megint jelentőséget nyert.

Ha az embernek olyan szerencséje van, hogy valahol olcsón hozzájuthat egy ilyen öreg szekrényhez, vagy a családban akad egy ilyen értéktárgy, kezdhetünk fáradságos módon restau­rálni. A festékrétegeket el kell távolí­tani. A sérüléseket ki kell javítani. Egyszerűbb talán egy ilyen szekrényt régi minták nyomán építeni. Nagy fel­adat a saját kezű munkát végzőnek, de hála a modern gépeknek, megoldható. Persze ha a réginek személyes jelentő­sége van, akkor azt kell választani.

A városon kívüli házban van ez a 80 éves konyhaszekrény. Gondosan helyreállították, és most a konyhát köti össze a lakóterülettel.

Készítsünk mai technikával régimódi vitrines szekrényt

Körfűrésszel és felső fűrésszel

A szekrény anyagát bárhol megvehetjük: ragasztott fenyőlemezek 18-24 mm vastagságban, lécek, szerkezeti fa- és forgácslemez. A régi stílusú vasalá­sok is hozzátartoznak. A vitrin üvegeit bármelyik üveges bevágja. A részeket pontosan le kell szabni.

A fúrógéppel kifúrjuk a tiplik helyét, a ragasztás előtt még javítható az oldal­méret. Az ajtókeret fáinak hosszát le kell vágni. Tiplikkel pontosan illeszt­hetjük a részeket.

Ez a szerkezeti vázlat szemlélteti az öreg konyhaszekrény alapjában véve egyszerű felépítését.

Az oldalfalakat a hátsó élükön peremezzük, vagy felső maróval, vagy körfűrésszel.

Az előragasztott lécek külső éleit maróval ki­marjuk.

A szekrény teteje oldalt 5 cm-rel szélesebb. Ék alakú léccel borítjuk alulról.

Az alsó szekrény összeragasztásához hosszú csavaros szorítókat használjunk. Erős feszí­tőhevederrel is lehet dolgozni.

Világos, tömör fenyőfa a régies stílusú szekrény megfelelő anyaga

Mint az asztalosmesternél

A szekrényt arányaiban és minden részletében pontosan a régi korok szekrényeinek mintájára készítettük el. A fiókból a nagyon tartós, de nehezen előállítható horganyzást elhagytuk. Tompán, tiplikkel raktuk össze. Először az alsó és felső rész hátfalhoz lécezését oldjuk meg. A kazettás ajtók belsejére az összeszereléshez lécet erő­sítünk, ami az ajtók bélését és az üve­get tartja. A 45 fokos szöget is levág­juk a betéthez és sarokillesztéshez.

A csatlakozóléceket az összeállítás után marjuk ki. A fiókok elejét más­ként, mint a képen, léccel is ellátjuk. Az ajtó alul és jobb oldalon lent csat­lakozólécet kap, ami az ajtórést elta­karja. A test összeragasztása után a fe­lületeket kezeljük, és rézkiegészítőkkel látjuk el.

A kazettás ajtó keretdarabjait körfűrésszel vágjuk ki. A zár helyét is elkészíthetjük.

Az ajtó függőleges és vízszintes részeit tiplivel összeragasztjuk.

Az ajtóbetét léceit ragasztás előtt kidolgoz­zuk, az ütközőlécet a kész ajtóra ragasztjuk.

A kazettás ajtó üveglapjait üvegezőléccel rögzítjük. Ragasztó nélkül, stiftekkel erősít­jük a lécbe.

A vitrines szek­rény majdnem ké­szen van. Az ajtó­kat fel kell akasz­tani. Mivel az elő helyezett léc csak 18 mm vastag, a befúrt pántokat le kell rövidíteni. Itt még egyszer meg­nézhetjük a szek­rény elemeit.

Az alsó szekrény ajtóbélései 18 mm vastag ragasztott fából készültek, a hátlapra léccel és szöggel erősítik fel.

A fiókok vezetésére szolgáló léceket kétoldalt, az oldallapok alján helyezik el, és csavarokkal rögzítik.

[table id=311 /]

Az új háztartási gépek nemcsak praktikusabbak és könnyebben kezelhe­tők. Nagyon nagy részük van az energia megtaka­rításában is. A környezetkímélés, az energia, a víz és a nyersanyagok tehermentesítése már sok ember számára természetessé vált. Az egyéni háztartási költségeket az alacsony áram-, gáz- és vízszámlá­val csökkenthetjük. A gépek gyártása­kor is figyelnek a környezetbarát ki­alakításra. A víz- és energiafelhaszná­lás mellett fontos a berendezések nagysága is.

Például akármilyen öko­logikusán is dolgozik a hűtőszekrény, soha nem lesz gazdaságos, ha túl nagy. A kis háztartások részére kis tűzhelye­ket, hűtőszekrényeket és mosogatógé­peket is gyártanak. Ezzel nemcsak a konyhafelület használható ki jobban. Kétszemélyes háztartás részére teljesen megfelel a 45 cm széles mosogatógép, és gazdaságosabban is dolgozik.

A táblázaton az energiafelhasználás lát­ható. A felhasznált elektromosenergia­-mennyiséggel összehasonlítva háztartá­si gépeink gazdaságosságát tekinthet­jük át.

Mosógép

A víz- és energiafelhasználás a mosógép vásárlásának leg­főbb szempontjai. De a mosószerigény sem elhanyagolan­dó. A modern gépek a dob megfelelő alakí­tásával jobb vízfelhasználást biztosítanak. Kevesebb víz felmelegítéséhez kevesebb energia kell. Energiatakarékos program és beállítási lehetőség a kis mennyiségű vagy kevéssé szennyezett ruha mosásához szükséges.

Szárítógép

Ha lehet, levegős szárítót kell választani. A levegőt beszívja, felmelegíti és a dobba vezeti. Száradás után a levegő a szabadba távozik. Kevés energiát használ fel. A légsűrítős szárítógépnél a levegő zárt körben fut. Felveszi a nedvességet, a külső levegőtől lehűl, és a kondenzvíz egy tartály­ba folyik, amit ki kell üríteni. Néhány készüléknél el is kell vezetni. Kevésbé energiatakarékos ez a típus.

Hűtőszekrény

A modern hűtőszekrények nem károsítják az ózonréteget. Van olyan irányelv, ami az energia­felhasználást szabályozza. En­nek megfelelően osztályozzák a gépeket. Az áram a beállítással szabályozható. A megfele­lő hőmérséklet: 7 fok.

Környezetbarát, áram- és víztakarékos

Fagyasztószekrény

Az energiatakarékos fagyasztó- szekrény is csak akkor jó, ha a szükségletnek megfelelő nagy­ságú. Minél jobban tele van a gép, annál kedvezőbb az áram felhasználás. A kert nélküli háztartásokban 60-81 literi fő tar­talommal számolunk, falun pedig 100-130 literrel. A környezet hőmérséklete is szerepet ját­szik.

Elektromos tűzhely

A sütésnél és főzésnél saját magunk is sokat tehetünk az energiatakarékosság érdeké­ben. A serpenyők és fazekak éppen olyan méretűek legyenek, mint a fő­zőlap, és hőtárolós fenekük legyen. A főző­lapot korábban el lehet zárni, hogy a mara­dék hőt kihasználjuk. A sütőt kicsi dolgok miatt ne kapcsoljuk be. Vannak hőszigetelt ajtajú sütők is, amik kevesebb energiát hasz­nálnak fel.

Vízmelegítő

Legjobb a központi melegvízellátás, ami a helyiség melegét is hasznosítja. Kétharmaddal kevesebb energiát használ fel. Ha a konyha és a fürdőszoba egymás mel­lett van, akkor a fűtőberendezés fölött kell a vízmelegítőt elhelyezni. Ha nagyok a távol­ságuk a csaptelepek kötött, akkor kis vízme­legítőt vagy átfolyó rendszerűt alkalmaz­zunk a konyhában, hogy a kedvezőtlen hosszú utat kiküszöböljük.

Mosogatógép

Kis áram- és vízfelhasználásúak. Csak ha az edényt nem öb­lítettük le előre, akkor nagyobb az energiaszükséglet. Ebből is von olyan berendezés, ami a kis háztartásokhoz megfelelő és gazdaságos. Az öblítő- és só felhasználás sokkal kisebb. A mosogatógép legyen tele, hogy gazdaságosan dolgozzon. Ezen is van kis mennyiséget mosogató program.

Mikrohullámú készülék

Gyors, gazdaságos sütés, gyors olvasztás és melegítés a mikro­hullámú készülékben, ami megkönnyíti a fő­zést. Kis adagokhoz sokkal kevesebb ener­gia szükséges, mini a sülőben vagy tűzhe­lyen. Van sütővel egybeépített berendezés is. Kevés helyet igényel a konyhában. Lehetőleg érintés- és szemmagasságban legyenek, például egy felső szekrény alatt.

Kisgépek

Ezeknél lehet a legtöbb energi­át megtakarítani, ha meggon­doljuk, hogy szükségesek-e egyáltalán. Legtöbben a kávé­főzőt, mixert és kenyérpirítót nem akarják nélkülözni. Csak azt vegyük, amit haszná­lunk, sok helyet, energiát vesznek igénybe.

A konyha tervezésekor még nem használtak mikrohullámú berende­zést Ezzel a polccal helytakarékosan oldot­ták meg a problémát.

Sok jó ok szól a mikrohullám mellett. A kisebb közbenső étkezésekhez gyor­san, energiatakarékosán és a vitamin­tartalom megőrzésével készíthető el az étel. A mélyhűtött ételek gyorsan fel­engednek. Amíg a főétel a sütőben sül, az előételek és a garnírung a mikrohul­lámú berendezésben készülhetnek. Sajnos a konyhatervezésben még nem vették figyelembe.

A munkalapon za­varna. A szekrényekben az edény és az étkészlet foglalja el a helyet. A kis reggeliző hely fölé akasztott polc nem­csak ennek a készüléknek megoldás, hanem elhelyezhető rajta a rádió, kü­lön dugaszoló és a kézi porszívó is. A kenyérpirító is mindig kéznél van.

A leggyakrabban hasz­nált mikrohullámú be­rendezés szem- és érintési magasságban, helytakarékosan van a falra helyezve.

A mikrohullámú sütő szemmagasságba került ezen az ügyes, helytakarékos polcon

A vázlat világosan szemlélteti a polc egyes részeit és méreteit. A részeket csavarral kötjük össze. Az alsó lemezt speciális ragasztóval kenjük be a műanyag rétegelésű lemez felragasztásához. Az alsó lemez optikai okokból 2 mm-rel előreugrik.

Méretezzük a polcot. Minden részt elkészítettünk, és úgy vannak sorba rakva, ahogy a polchoz felhasználjuk őket.

Az alsó lapokat előfúrjuk az oldalak felerősítéséhez. Az alsó lemezből kivágunk egy darabot a porszívó helyének. A csavarfejeket besüllyesztjük.

A fűszeres polcot először a hátlappal és oldalakkal látjuk el. Ezután csavarozzuk össze a két talplemezt az oldalakkal.

Végül a rádió, a fénycső, a dugaszoló és a porszívó tartóját csavarozzuk fel. A polcot a hátoldalára szerelt csíkkal akasztjuk fel.

Az ajtólapok és a csempék már nem felelnek meg a mai ízlésnek. Ezért nem kell mindjárt az egész konyhát kicserélni. A konyha a ház legdrágább helyisége. A tűzhely, a hűtőszekrény, a mosoga­tógép és a beépített bútor is sok pénz­be kerül. így egy teljesen új konyha sokáig vágyálom marad. Tulajdonkép­pen a szekrények és a műszaki beren­dezések még használhatók, és nem kell feltétlenül kicserélni őket. Jól be­váltak a napi munkánál. A konyhát saját ötletünkkel és olcsó anyagokkal teljesen felújíthatjuk. Erre itt három felhasználható megoldást kí­nálunk.

Műszakilag kifogástalan, csak a külseje nem felel meg a mai igényeknek. Három példát mutatunk.

Színes, öntapadós fólia a régi konyhának új külsőt kölcsönöz

Nagyon olcsó megoldás – új konyha tekercsből

Biztosan ez a legolcsóbb megoldás, de nem örök időkre készítve. A költözés vagy a lakásvásárlás megviselte a zse­bünket, de kis ráfordítással lakályossá tehetjük a konyhát. Az öntapadós fólia mintájának és szí­nének választéka nagyon nagy, az egyéni kreativitás határtalan lehet. Itt terrazzo-mintát választottak. A szín­hangsúlyokat a kék fóliából készített csíkok nyújtják a fiókokon és a felső szekrényeken. És ha a konyhát eredeti állapotába kell visszaállítani, felmele­gítéssel a fólia lehúzható.

A szekrények ajtaját színesre lehet má­zolni. Vannak műanyag felületek má­zolására is anyagok, illetve a normál lakkozáshoz adalékot lehet használni. Ezt azonban nem lehet eltávolítani, ami egy bérlakásnál meggondolandó. A nyomott fólia – ami megtévesztésig hasonlít a csempézéshez – olyan könnyen használható a falburkolatra, mint a tapéta. Nedvességre nem érzé­keny és egyszerű a tisztítása.

A fóliát 2 cm ráhagyással szabjuk le az aj­tókra és a burkolatokra. A fólián lévő raszter megkönnyíti a pontos szabást.

A védőpapírt csak részben húzzuk le, ha a fóliát felhelyezzük. Darabról darabra egy kendővel nyomkodjuk meg.

Az éleket éles késsel ferdén vágjuk le. Nem szabad semminek kiállnia. A fóliát erősen dörzsöljük meg.

A préselt műanyag fóliából készült falburko­latot vágókéssel fémsín mellett vágjuk.

A diszperziós ragasztó jól használható, ha a régi csempét ragasztjuk le. Szívó felületre speciális tapétaragasztó szükséges.

Az ajtók lakkmázolása is olcsó megoldás. Az alapokat meg kell tisztítani és csiszolni a lakkozás előtt.

A színes felületeket egyszerűen az ajtóra ragasztjuk

Csillogó PVC a falon és a padlón

Új konyha olcsón? A következő példá­ban ismertetjük ennek a módját. A konyha felületeinek anyaga szokat­lan. PVC padlóburkoló sokféle mintá­val kapható, csempéhez vagy fához hasonlóan is minden elképzelhető színben. A csillogó burkolat kicsit drágább. A szekrényajtók kis felületé­re ez még mindig olcsó. Az anyag jól illik az ajtók alumíniumfogantyújához, amit nem cserélünk ki.

Az ajtókat a burkolás előtt jól meg kell tisztítani és zsírtalanítani. Átlátszó kontaktragasztót használjunk. Ahogy levegőhöz jut, ez a ragasztó megköt a felületek összeillesztése után. Feles­leges a hosszú nyomva tartás, rövid ideig kell összenyomni a felületeket. Használhatunk üveget, amit ide-oda gurítunk a felületen. Nagyon fontos az élek tiszta vágása. A konyha szekré­nyei és gépei változatlanok maradnak.

Rendeltetésétől idegen a PVC padlóburkoló a konyhafelületek bevonására.

Erős ollóval szabjuk a PVC-burkolatot az aj­tókhoz. 2 cm maradjon körben.

A ragasztót nagyon finom fogazató simítóval hordjuk fel mindkét felületre. A ragasz­tót hagyjuk levegőzni.

A szabást az ajtó éléhez igazítjuk. Hogy a kontaktragasztó ne kössön azonnal, papírt vagy lécet tegyünk alá.

A hengerrel a felületeket összenyomjuk.

Az éleket késsel szögben bevágjuk, hogy a burkolat befelé ferdüljön.

A csillogó PVC-burkolat jól illik az alumínium fal­burkolathoz.

A régi konyhaszekrények megmaradtak – a konyha mégis olyan, mintha új lenne

Alumínium falburkolat

A felső szekrénysor és a munkalap kö­zötti csempéket alumíniumlemezzel burkoljuk. 100 X 60 cm vagy 100 X 30 cm méretben kaphatók különféle struktúrával alumínium-, réz- vagy bronzszínekben. A felületen a lemez­illesztések alig vehetők észre.

A felüle­teket úgy készítik, hogy a napi haszná­latban jól tisztíthatók legyenek. Famaradékot tegyünk alá, amikor a körfű­résszel szabjuk. Kétoldalú szerelőszalaggal rögzítjük. A szőnyegpadló-ra­gasztó szalag nem elég tartós. Hogy a ragasztó tapadjon, a csempeburkola­tot előzőleg zsírtalanítani kell. A pa­nelek végeit a munkalap csatlakozásá­nál a lábazati léc mögé rejtjük.

Az alumíniumot lemezollóval vagy körfű­résszel szabhatjuk. Karctűvel rajzoljuk elő.

Az illesztési élek alá szerelőszalagot teszünk, hogy pontosan a helyükön maradjanak.

A sarkokat pontosan hajlítjuk egy éles él fe­lett. A dugaszolók részére lemezollóval vá­gunk nyílásokat.

Az ajtók és fiókok alumínium fogó­léceit nem cserél­jük ki.

Új ajtók, fénycsőtartó lemezek és falpanelek. Csak a szekrénytestek maradtak meg.

Új szekrényajtók egy sokoldalú építőszekrény-rendszerből

Ha a konyhatechnika és a konyha kül­seje az elmúlt húsz évben sokat válto­zott is, a berendezések mérete megma­radt. A konyhaszekrények méretei is azonosak. Új ajtók és munkalapok ma is kaphatók különböző színben és mintákkal. Az ajtóelemeket a szokott szélességben 204 cm magasságig árusítják. A külső élek rétegeltek és leke­rekítettek, az ajtókat csak hosszra kell szabni.

Új szekrényajtókkal és panelekkel a konyha lakályossá tehető

Sok különféle mintázatú le­mez kapható

Szekrényajtónak nagyon sok dekorlemez kapható. Ezek láthatók a követ­kezőekben. A vágási éleket profilléccel burkoljuk, hogy az esetleges vágási szakadásokat eltüntessük. Mindenesetre a szabáskor a hátlap legyen felül, így még tisztább a vágás. A fogantyúk – amik szintén nagy vá­lasztékban kaphatók – felerősítését sablonnal végezzük. Így a külső élhez képest mindig azonos távolságba kerülnek.

A paneleket csaphornyos kivitelben készítik, és a felakasztás után bera­gasztják, így nem kerülhet nedvesség a fal és a lemez közé. Van toldás nél­küli falfelület is. A régi konyhaszekrények alja még nem kihúzható, lehet utólag kihúzha­tó kosarat kapni sok méretben, amelyet a szekrénytestbe beépíthe­tünk. Kis kosarakat a szekrényajtókra belülről is felszerelhetünk.

A régi ajtók magassági méretét átvesszük. Az új ajtót körfűrésszel és vezetősínnel leszabjuk.

A furatok a vasalás részére sablonnal készül­jenek.

A lemezek és ajtók vágási éleit ragasztott profillal burkoljuk.

Vasalások két nyitási szöggel: 110 fokos a szokványos ajtóé és 170 fokos a nagyon szélesre ki nyit hatóé.

Új vasalatokat szerelünk a régi helyére, így a régi csavarok helye nem látható.

Laminált lemezzel burkoljuk az elektromos gépek ajtaját, amit egy kerettel erősítünk a gép elejére.

Profilléceket csavarozunk a falra. Ezek hord­ják a falpaneleket.

A falpanelt a felső tartóba kell csúsztatni és alul felfektetni. Oldalirányban egymással összeragasztjuk a paneleket.

A panelek és munkalap közötti csatlakozó fugát tartósan rugalmas masszával zárjuk le.

A halogénlámpa jó fényt ad. Egy munka lap­csíkba szereljük a szekrény fölé.

A munkalap a konyha munkapadja, és ennek megfelelő az igénybevé­tele is. Egyszer majd fel kell újítani.

A munkalap nagy helyet foglal el a konyhában. Külseje meghatározza a konyha összképét.

A konyhai munkafelületnek sok min­dent kell kibírnia. Lábasokat és serpe­nyőket tologatnak ide-oda, vágnak és klopfolnak rajta. A munkalap felülete akármilyen stabil lehet, néhány év után meglátszik rajta az igénybevétel. Mivel naponta ezen készül az étel, és élelmiszereket is tartunk rajta, természetes, hogy tiszta, hibátlan felületet szeretnénk.

Nagyon nagy a kínálat a különféle anyagú, felületű, mintájú, színű mun­kalapokból. Minden berendezési stí­lushoz lehet valamit találni. Kicserélé­se könnyű, és kevés szerszámot igé­nyel. A munkalap a különféle szekré­nyeket és gépeket nagy felületen és toldás nélkül hidalja át. Mivel ezeket a lemezeket 5 m hosszúságig árusítják, nem mindig alkalmazkodnak a helyi­ség követelményeihez.

Mindenesetre akkor, amikor a sarokban be kell a munkalapot fordítani, szükségessé vá­lik az illesztés rögzítése. Meg kell elő­re gondolni, hogy ezek a toldások hol legyenek. Ebben a konyhában a lemez a tűzhely mögött továbbfut. Ha a tol­dás közvetlenül a főzőlap mellett vol­na, a lemez kötését nem lehetne meg­felelően megoldani, mert a kivágás a lemez stabilitását gyengíti. Ilyen toldások nedves helyen, tehát a mosogatónál sem helyezhetők el.

Egy szúrófűrész a legfontosabb szerszám a munkalap beépítéséhez

Előfúrni és kivágni

Amikor a konyhai munkalapot a sa­roknál összeállítottuk, egy vágott kül­ső él csatlakozik a lekerekített első él­hez. Saját munkánál ezt a toldást egy alumíniumprofillal kell letakarni. A szakember ezen a helyen maróval megdolgozza mindkét oldalt, és így egy egészen vékony varratot tud létre­hozni. A felület jobban tisztítható, és zártnak tűnik.

A kivágás sarokpontját egy 8 mm vas­tag fafúróval előfúrjuk mind a négy helyen. Ezzel helyet biztosítunk a fű­rész részére. A fűrészeléskor vigyáz­zunk, hogy a lemezt ne karcoljuk meg már a beépítéskor. Ha lassan vezetjük a fűrészt, és éles a lap, tiszta, derékszögű vágást érhe­tünk el. A vágási helyeket később ugyan eltakarjuk, de minél tisztább, annál jobban lehet utólag szilikonnal a behatoló nedvesség ellen megvédeni. Ha a vágási helyeket ragasztószalaggal leragasztjuk, még kevesebb kirepedés keletkezik. Ilyenkor a ragasztószalagra kell rajzolni. Az erős csomagátkötő ra­gasztószalag a legjobb.

A munkalapot pontosan a fal mellé kell il­leszteni. A falkiugrások helyét ki kell vágni.

A lemezlekötők részére készült furatokat függőlegesen kell elhelyezni.

A furatok helyét az élekig egy finom fűrésszel felvágjuk, hogy horony keletkezzen.

Az összekötő profil teljesen eltakarja az át­menetet a vágott éltől a kerekítésig vagy az első élig.

Kirepedések és karcolások elkerülhetők az új munkalapon, ha a vágási helyeket ragasz­tószalaggal leragasztjuk.

A lemezösszekötők behúzzák a két részt, amik egymáshoz csatlakoznak. Alulról dol­gozunk.

A vágási felületeket a kivágásoknál és a kap­csolódó helyeken mindig szilikonnal kell tö­míteni.

A kivágások sarokpontjait bejelöljük – pon­tosan mérni! – és egy 8 mm vastag fafúróval előfúrjuk.

A mosogatószer-adagoló nagyon praktikus

Ha már egy új konyhai munkalapot építünk be, akkor érdemes a napi munkánk javításáról is gondoskodni. A gombnyomásra működő mosogató­szer-adagoló a lemez alatt beépített tartóból közvetlenül a mosogatóba vi­szi az anyagot. Azonos fúróval egy lyu­kat fúrunk a lemezbe.

A főzőlapok és a mosogató részére készített kivágásokat a nedvesség ellen védeni kell

Tiszta vágási felületek és szilikon tömítőmassza a nedvesség ellen

A kivágások vágási élét felül egy ékkel megfogjuk, hogy szilánkmentes vágási élt kapjunk. Minden vágást tömíteni kell szilikon­ masszával. A védelem nélkül maradt éleken behúzódik a nedvesség az anyagba, és ezen a területen hullámosodik a munkalap. A szilikon massza rugalmas marad, és tökéletesen zár. Ha a munkalapot a falkiugrásoknál és a falon futó csővezetékeknél is átvisszük, legjobb, ha ezeket a kivágásokat egy kartonból készített sablon szerint végezzük.

Csak így lehet a pontos mé­retet a munkalapra átvinni. A lemez lekötéséhez és a sarokfura­tokhoz a fúrást pontosan függőlegesen kell elvégezni. Itt jó szolgálatot tesz egy kis állvány, amibe a fúrót be lehet fogni. A munkalap anyaga a műanyag kötés miatt nagyon kemény. A normál fúró gyorsan kicsorbul és tompa lesz.

A főzőlap szerelése előtt a biztosítékot csavarjuk ki. Esetleg érdemes villanyszerelőt hívni.

A főzőlapot és a mosogatót pontosan középre kell a kivágásban elhelyezni, a forgácslemeztől a távolság körben azonos legyen. Csak így lehet egyenle­tes tömítési felületet létrehozni. A fő­zőlapnál a vágási élnek ezenkívül a túlmelegedést is el kell kerülnie. Ezért is kell a vágásokat pontosan függőlegesen végezni. Kapcsokkal és csa­varokkal rögzítjük a mosogatót és a főzőlapot a körbefutó tömítéshez. Miután a munkalapot szorosan a szek­rénytestekhez rögzítettük, el lehet kezdeni a fal melletti tömítések készí­tését.

Ha a fal egyenes és pontos, elég a szilikon massza. Ilyenkor kreppszalaggal leragasztjuk, a fugát tömítőmasszával kitöltjük, és nedves ujjunkkal lesimítjuk. A végprofilokat a munkalaphoz sze­gezzük, és a profilokat a tartókba be­pattintjuk. A sarkok és végek kiképzé­séhez speciális végeket helyezünk el. Az oldalsó lezárás anyaga is azonos a munkalap mintázatával. Olvadó ra­gasztóval van rétegelve, és vasalóval kis hőfokon hordjuk fel. Ha nincs ragasztóréteggel ellátva, akkor pillanat­ragasztóval erősítjük a helyére. Az éleket megcsiszoljuk.

Facsavarral rögzítjük a szekrénytesteket a munkalaphoz. A felületnek teljesen fel kell feküdnie.

A vágási éleket megfelelő peremmel látjuk el.

A falcsatlakozásokat vagy szilikonos tömítő­masszával, vagy a munkalaphoz illő záró profillal látjuk el.

A munkalapok ne csak robusztusak és könnyen kezelhetők legyenek, hanem szépek is, és illeszkedjenek a konyhai berendezéshez.

Ebben a kirakatban különféle anyagok és dekoritlemezek láthatók. A rétegelt falemez egymáshoz ragasztott rudakból áll, ezért teljesen csavarodás mentes. Leg­többször műanyag réteggel vonják be. Könnyen megmunkálható, és a felületek választéka szinte végtelen. Ritkán készül­nek a munkalapok egy darabból. Itt a kötőelemek, profilok és zárólécek is lát­szanak.

Az ideális munkafelület szép, robusztus higiénikus és könnyen kezelhető

A konyhai „munkapad” legjobb anyaga

Ideális, minden igénynek egyformán megfelelő munkalap nem létezik. A hús felszeleteléséhez legjobb a stabil hústőke használata, egy márványlapon a tészta jól nyújtható, és a mosogató környékén a nemesacél volna a leg­jobb megoldás.

A mostanában alkalmazott műanyag­gal rétegelt forgácslemezek (HPL) na­gyon jó dörzsölési és ütésálló tulaj­donságokkal rendelkeznek, és könnyen kezelhetők. A vágáshoz viszont mindenképpen egy deszka alátétet kell használni. Mivel ez az anyag nagyon sok mintával készül, minden berende­zési stílushoz találunk megfelelőt. A saját kezű megmunkálás probléma­mentes.

Egyszerűen megmunkálható például a tölgyfából ragasztott falemez. Meleg árnyalatú, élő felületű, és az évek során a használattól szép patinát kap. Nem könnyű az ápolása. Az olajos vagy viaszos kezelés időnként megismétlendő.

Azok a forgácslemezek, amelyek vas­tag réteg műanyag-ásványianyag keve­rékkel vannak bevonva, toldás nélkül egymáshoz illeszthetők. Sajnos ez az anyag nagyon drága, és nem alkalmas saját kezű beépítésre. Ugyanez vonat­kozik a különböző kőzetekre, mint a márvány vagy a gránit. A nemesacél is csak speciális szerszámokkal munkálható meg.

Itt a munkalap mindennapi feladata használat közben világosan látható.

Pontos munka a konyhasarokban. A mosogatót a munkalap sarokelemébe építették be. Az L alakú munkalapok részeit fugamentesen kötötték össze.

A gránit dekorlemez nagyon jól illik a szürke alsó szekrénysorhoz. A csillogó felület nem olyan érzékeny a karcolásra, mint a matt, strukturált.

A famintás dekorlemezt a fal és a munkapult közötti szegélyként használták. Minden dekorlemezhez kapható azonos mintájú szegőcsík.

Az alumínium sarokösszekötő léc áthidalja a fűrészelt él és a lekerekített első él közötti fugát mindkét munkalaprészen.