A ház legsokoldalúbb helyisége a konyha. Ha jól van tervezve és berendezve, kedvenccé is válhat. Egy ház újjáépítésekor a konyha tervezésének feltételei ideálisak. Alapvető változtatást csak ebben a fázisban lehet végrehajtani. A megfelelő döntés alapfeltétele, hogy tisztában legyünk azzal, mit is várunk el a konyhától, és milyen feladatokat kell ennek a helyiségnek ellátnia. Ettől függ az is, hogy a konyha a ház melyik részén legyen, például a kert felé vagy az utca felé tájoljuk-e. Jó kiindulás lehet persze az eddigi helye is, de ebben a kedvező alkotó állapotban át lehet gondolni az esetleges változtatást is.
A tervezési segédletek csak gondolatébresztők az ergonómia, a munkafolyamatok és a szabványméretek tekintetében. A konyhaberendezés-készítők katalógusai egész sor megoldást tartalmaznak, és értékes ötleteket adhatnak. Ha például az étkezőt is magában foglalja, akkor a keleti tájolás miatt a nap jó fényt ad a reggelizéshez. Nyugati tájolásnál az egész család értékelheti a lemenő napot, mert általában a vacsora a család egyetlen közös étkezése.
El kell határozni, hogy a vacsorát hol fogyasszuk el, a konyhában, az elkülönített étkezőben vagy a lakószobában. Ha a konyha elég nagy, az étkezőt egyesíteni lehet vele, és ügyes berendezéssel optikailag leválaszthatjuk. A kis étkezősarok jól kihasználható a konyhában, mert itt nemcsak enni lehet, hanem a vacsorát ülve is elő lehet készíteni. Ezenkívül egy olyan munkahelyet is nyerünk, amelynek a magassága egyes munkálatokhoz megfelelőbb, mint a normális konyhai munkalap magassága.
A lakószoba felé nyitott konyha nem mindenkinek felel meg, annak ellenére sem, hogy az új konyhagépek már nem zajosak, a páraelszívó pedig eltávolítja a kellemetlen szagokat. Másik megoldás, ha az étkezőt a konyha és a lakószoba között helyezzük el. Mindenképpen úgy kell megtervezni, hogy az odavezető út a lehető legrövidebb legyen.
Ha még arra is nyílik lehetőség, hogy a garázstól vagy a gépkocsi tárolóhelyétől fedett út vezessen a konyhába, akkor száraz lábbal vihetjük a bevásárolt holmit a konyháig. A kamra és a háztartási eszközök tárolója is a konyha közelében legyen. A falusi környezetben a házak konyháit sokszor külön bejárattal építik a kert vagy udvar felől.
Értelme persze a kert felőli bejáratnak van. Esetleg egy kertre nyíló teraszajtót is tervezhetünk. Ha van konyhakertünk, ez különösen praktikus lehet. Nyáron nyitott ajtó mellett a teraszon lehet a zöldséget megtisztítani, és kerti ünnepségeknél a kolbászkák, az edény és a poharak elérhető távolságban vannak. A kertben játszó gyerekek is jobban szemmel tarthatók.
A házi tűzhelytől a modern beépített konyháig
A század eleje óta egy helyiség sem változott annyit, mint a konyha. Szerepe van ebben a technikai fejlődésnek, a villamos és gázenergia alkalmazásának, nemkülönben a társadalmi változásoknak, melyek hatására az emberek életmódja is megváltozott. A tűzhely volt a mi mérsékelt égövi időjárási viszonyaink miatt a napi élet középpontja. A többi helyiség folyamatos fűtése túl drága, túl kényelmetlen és túl veszélyes volt.
Amikor azután ezt a problémát a szén, az olaj, a gáz és az elektromosság megoldotta, a háztartási munka területe egyre jobban elkülönült a lakószobától. A technika bevonása a konyhába még inkább felerősítette ezt a folyamatot. 1920 körül jutott egy háztulajdonosnak először eszébe, hogy a kis jövedelmű és kis lakással rendelkező családok részére a háztartási munkákhoz modern, higiénikus és praktikus konyhát létesítsen, ami a háziasszony munkáját megkönnyíti.
Ma már a modern beépített konyhában különféle tevékenységeket lehet egyszerre folytatni, mint például az ételek előkészítése és főzése, az étel raktározása és konzerválása, mosás és szárítás. Társalgásra, családi életre ez a helyiség túl szűkös. A családi élet a konyhán kívül bonyolódik, pedig a háziasszony kereken élete egyharmadát itt tölti. Ezt sokan felismerték. Biztosan nem térünk vissza a nyitott tűzhelyhez, de a családi érintkezésben a konyha ismét egyre nagyobb szerepet kap. Ebben a cikksorozatban sok példát találnak erre a változásra.
Szekrények és nyitott polcok
A konyha berendezésekor igen előnyös a barkácsoló kedv: a szűkös tér nehézkességét saját kezű beépítéssel fel tudjuk oldani, jobban, mint a sejtbeton konyhában Ilyen módon lehetőségünk van arra, hogy szokatlan anyagokat használjunk és szokatlan megoldásokat valósítsunk meg. Elsősorban rendeltetésének megfelelő legyen a konyha, ugyanakkor egyre nagyobb gondot fordíthatunk ennek a sokat használt helyiségnek a lakályosságára is. A felső szekrények már nem takarják el az egész falat.
A nyitott polcok gyorsan elérhetővé teszik a használati tárgyakat és anyagokat, és megszakítják a szekrények zárt ajtós rendjét. A munkalap már nem a végigfutó konyhaberendezések felső letakarása. Megszakítják például a szabadon álló húsvágó tőke, a mozgatható szekrénykék mint rakodóhelyek és munkafelületek. Ha az ételt általában több személy részére készítjük, akkor a körbejárható konyhasziget a legjobb megoldás.
A munkafelület tölgyfa burkolata és a fal meleg piros színe oldja a szürkére lakkozott bútor ridegségét.
Különben is, nemcsak beépített bútorok állhatnak a konyhában. Éppen amiatt, mert átmenetet képez a tulajdonképpeni munkahelytől az étkezőig és lakótérig, sok szokatlan megoldás kínálkozik, például a régi időkből való konyhaszekrény. Fontos, hogy a felületek könnyen tisztíthatók és terhelhetők legyenek. Az igénybevétel ezzel szemben a különböző területeken más és más. A mosogató, ami állandó nedvességnek van kitéve, nemesacélból készüljön. A húsvágásnál nagyon éles késsel kell dolgozni. Egy nagy, előhúzható vágódeszka itt a legjobb megoldás.
A tűzhely körül vízgőz és zsírfröcskölés fordul elő, így a mögötte lévő falfelület is könnyen tisztítható legyen. Tehát nem kell kényszerűen az átfutó, azonos anyagú munkafelületet alkalmazni. A körbefutó csempesor sem az egyetlen megoldás a fal burkolására. A különféle anyagok használata feloldhatja a konyha képét, anélkül hogy funkciója károsodna. A kellemes, lakályos atmoszféra éppen olyan fontos, mint az ésszerű elrendezés és a könnyen kezelhetőség.
A használhatóság és a lakályosság nem kell hogy ellentétben legyenek egymással. Azt, hogy a kettőt összhangba lehet hozni bizonyítja a saját magunk által beépített konyha berendezése.
A régi konyhakredenc emléke még él. A szekrénysor alatt végigfutó lábazat hiánya jobban kiemeli a tömör olajozott fenyőfából készült bútortestet. A nagyanyáink korát idéző tűzhely és a nyitott polcok hangsúlyozzák a konyha lakályos jellegét.
A szokatlan csempesorok és a meleg színű használati tárgyak (kép fent) színt hoznak a konyhába a fehérre lakkozott felületeken és üvegezett vitrineken.
Ebben a fehér konyhában a különlegesség a faelemek elhelyezése. Ezzel a szekrények és beépített berendezések szigorú vonalát megtörték.
Nyitott polcok berendezési tárgyként a lakókonyhában
(Kép fent) Érdekes részlet a konyhában a falazott főzőhely az elszívó alatt. A szekrények és nyitott polcok világos nyírfa felülete könnyedén hat a helyiségben.
(Kép fent) Munkaterület a konyhában. Ha mindenki összefog, a konyhasziget eszményi minden oldalról megközelíthető munkahellyé válik. Itt a reggeli is jobban ízlik.
(Kép fent) A felső szekrények alatt körbefutó fénycsík kellemes általános fényt ad. A meleg halogénfény kiemeli a felületek faárnyalatát.
(Kép fent) Nyáriasan világos ez az északi parasztház stílusában épült fehér konyha. Ezt a hatást erősíti a fal kék faburkolata.
(Kép fent) Saját készítésű fapolc oldja fel a konyhaszekrénysornak háztartási gépek keltette üzemszerű látványát. A munkaasztal fénylő nemesacél burkolata ellenpontozza a fehér, durva felületű falpaneleket.
Étkezőhely kialakítása a konyhában
(Kép fent) Minden konyhaeszköz elérhető távolságban van a tűzhelytől. A szagelszívó feletti rész nyitott polcokkal jól berendezhető.
(Kép fent) A kisalakú fehér csempével borított falak kiemelik a fenyőfa felületeket. A színes széksor a kihúzható étkezőasztalnál újabb színeket hoz a konyhába.
(Kép fent) Célszerű, hűvös hatást érünk el az erős kékkel és nemesacél burkolattal. Meleg hangsúlyt adnak a piros felületek és szekrényoldal.
A kő nagyon nemes és drága anyag. Annak ellenére, hogy „kőkemény” kifejezésünk is az ellenállóságára utal, nem terhelhetjük határok nélkül. A legérzékenyebbek a fényesre polírozott felületek. Ezeken könnyen meglátszanak a karcolások, és ködös foltot hagynak rajtuk a savas anyagok. Az ilyen kisebb sérüléseket elég könnyen eltüntethetjük polírozással.
Előfordul azonban, hogy nagyobb részek hiányoznak az anyagból. A kitört darabok, lepattant részek, lyukak miatt lehet, hogy már ki kellene cserélni az elemet. A költséges és körülményes cseréről azonban mindenki szívesen lemondana.
A segítséget poliészter alapú javítóanyagok jelenthetik. Az ilyen anyagok pasztaszerű, kenhető állagúak és több színben, többek között fehérben és átlátszóban is kaphatóak. Néhány gyártó a gyakori kőfajtákhoz is készít színeket. A megszáradt javítókittet vághatjuk, csiszolhatjuk, és még polírozhatjuk is. Tulajdonképpen több-kevesebb energia befektetésével minden kőfajtát javíthatunk. Az egyenletes szövetű mészköveket és márványokat viszonylag könnyebben kezelhetjük. A kvarctartalmú homokköveket vagy a kemény, nagykristályos kőzeteket nehezebb javítani.
A kittekkel való javítás kicsit mindig kísérletezés. A szakemberek sem tudnak mindent rutinból megoldani. Lehetőleg mindig készítsünk, egy próbakenetet Hagyjuk megszáradni és vizsgáljuk meg, hogyan viselkedik. Sok gyártó kifejezetten előírja, hogy így járjunk el, főleg, ha színezéket is keverünk az anyaghoz.
1. lépés
Egy carrarai márvány ablakkönyöklő lepattant darabját egy kis türelemmel bárki pótolni tudja.
2. lépés
A szükséges szerszámokat és anyagokat beszerezhetjük építőanyag áruházakban, de egy közeli kőfaragó üzemben is, ahol még egy-két jó tanácsot is kaphatunk.
3. lépés
A kezelendő felületnek alapvetően száraznak, portól és zsíros szennyeződéstől mentesnek kell lennie. A javítandó rész környékét ezzel szemben ajánlatos impregnálószerrel vagy viasszal kezelni, hogy a javítókitt itt ne tapadjon meg és könnyebben el tudjuk távolítania felesleget. Ennél a trükknél óvatosan kell eljárnunk, nehogy a kitört részbe is jusson az impregnálószerből vagy viaszból. Esetleg ragasztószalaggal is lefedhetjük a problémás részt.
4. lépés
A kittek sűrűbb, kenhető állagúak. A folyékony készítményeket inkább ragasztáshoz használják. Az átlátszó anyagokat szélesebb körben felhasználhatjuk. Ezeket színben könnyen igazíthatjuk minden kőfajtához. Az előre pigmentált anyagok a járatosabb kőfajtákhoz készülnek.
Használjunk mindig kétkomponenses műgyantabázisú anyagokat. A műgyantát különböző kiszerelésű dobozokban árulják. A hozzá tartozó edző általában tubusos kiszerelésű és átlátszó, hogy ne változtassa meg a gyanta színét. Fontos, hogy az edzőt mindig az előírt mennyiségben adagoljuk. A gyanta feldolgozásához jól használhatóak a karosszérialakatosok által is használt ún. japán spatulák. A művészspatulák használata pedig egészen aprólékos felhordást tesz lehetővé.
5. lépés
A szín pontos beállításához kenjünk a színezett anyagból próbacsíkot a javítandó rész mellé ragasztott átlátszó szalagra. Ha megvan a megfelelő szín, adjuk hozzá az edzőt, és keverjük jól össze. A műgyanta gyorsan reakcióba lép az edzővel és hamar feldolgozható keménységű lesz. Ügyeljünk a megfelelő keverési arányra. A gyártók mindig feltüntetik a csomagoláson a kívánt összetételt. A meleg gyorsítja, míg a hideg jelentősen lassítja a kötést.
Jó tanács
Így környezetbarát
6. lépés
Egy sima spatulával vagy művészspatulával nyomkodjuk a keveréket a mélyedésbe, és a fölösleget óvatosan húzzuk le. A felvitt kitt kissé domborodjon ki, hogy később lecsiszolhassuk. Ne húzzuk le többször, mert akkor inkább mélyedés keletkezik, amelyet később újra ki kell majd töltenünk.
7. lépés
Ha a kitt már megkötött, azonnal kezdhetjük a csiszolást. Használjunk csiszolófát és fokozatosan növeljük a csiszolópapír finomságát. A csiszolóiszapot rendszeresen öblítsük ki a papír pórusaiból. Ne csiszoljunk fölöslegesen nagy felületen, mert máshol csak a felület fényét tesszük tönkre, amelyet később majd helyre kell állítanunk.
Súrlófényben jól láthatjuk, hogy haladunk a munkával. Ha készen vagyunk a felesleges kitt lecsiszolásával, jöhet a polírozás. A munkában nagy segítséget jelent egy kézi polírozógép. Polírozópasztával vagy viasszal dolgozzuk át az egész felületet.
A szabadban lévő burkolatok szélsőséges időjárási igénybevételeknek vannak kitéve. Főként az erősen napsütötte helyeken okoz a felmelegedés nagy hőmozgásokat. Ha nem végeztek tökéletes munkát fektetésekor, a lapok előbb vagy utóbb fellazulnak
Első jel a lépés közben jelentkező kongó hang. Kis kalapáccsal néhány lapot megkocogtatva könnyen felismerhetjük az eltérést. De vigyázzunk, mert nem csak az eleresztett ragasztástól lehet egy lap hangja furcsa. Előfordul, hogy az eltérés az aljzat, vagy a kő szövetének hibájából ered.
1. megrepedt fugák
Ha viszont a fugák is megrepednek a lap körül, akkor az már biztos jele annak, hogy elengedett a ragasztás. Gyakran sötét elszíneződés látható a fugán a repedés átnedvesedése folytán. Tehetünk vizes próbát is. Fröcsköljük be a fugát vízzel, és ha a víz gyorsan beszívódik, akkor okkal gyanakodtunk.
A lap felszedéséhez először el kell távolítani körülötte a fugákat. A puha fugákat kikaparhatjuk egy vékony pengéjű késsel vagy keskeny vésővel. A műveletet óvatosan kell végeznünk, mert könnyen lepattanhatnak a kőlapok felső élei.
2. lépés
Ha elég széles a fuga, akkor eltávolításához a legelegánsabb megoldás egy gyémánttárcsás sarokcsiszoló használata.
A művelet azonban biztos kezet igényel, mert könnyen fogakat vághatunk a lapok élébe. Jelentős előny, hogy a fugázóanyagot biztonságosan és teljes keresztmetszetében el tudjuk távolítani ezzel az eljárással. Kötésben rakott lapoknál, a sarkokban azért a vésőnek is marad egy kis munka. A fugák eltávolítása után a legtöbb fellazult lapot már mozgatni lehet.
3-4. lépés
Sima felületű lapok esetében vákuumos emelőt használhatunk. A porózus lapoknál nem érhető el vákuumhatás, ezért azoknál speciális kiemelőfogót használjunk. Alapvetően kerüljük azt, hogy a környező burkolathoz feszítve emeljünk, mert lepattanhat vagy el is törhet a lap éle. Problémát jelenthet a falcsatlakozásoknál lévő lapok felszedése. Ilyenkor a lábazaton végigfutó burkolat akadályozhatja a munkát és előfordulhat, hogy azt is le kell szednünk.
5. lépés
Tisztítsuk meg a lapot és az aljzatot a habarcsmaradványoktól és a kiálló vagy laza részektől. A ragasztásnál vegyünk figyelembe egy minimális vastagságú ragasztóréteget is. Az aljzatról távolítsunk el ennek megfelelő vastagságot a régi ragasztóhabarcsból. Ha nem kielégítően végezzük el ezt a műveletet, akkor nem tudjuk majd síkba igazítani a visszahelyezett lapot.
6. lépés
Kenjünk a bekevert csemperagasztóból kőműveskanállal vagy spatulával a lapra és a jobb tapadáshoz vékony rétegben az aljzatra is. A spatula fogazatával húzzuk le a felesleges ragasztót a felületről. A ragasztóréteg sehol ne legyen több 5 mm-nél, különben félő, hogy később újból elereszt a ragasztás. Az élekre ügyelve, óvatosan helyezzük a lapot az emelővel a helyére.
7. lépés
A behelyezés után a gumikalapács finom ütéseivel igazítsuk a kőlapot a kívánt helyzetbe. Kerüljük, hogy a lapok összefeszüljenek.
8. lépés
Végezetül töltsük ki a fugákat. Ügyeljünk arra, hogy a fugázóanyag színe ne üssön el az eredetitől. Az anyagok pigmentjei idővel az UV sugárzás hatására veszítenek intenzitásukból és elszürkülnek. Erősen nedvszívó kőzetek esetén előre nedvesítsük meg a fugát, mert a kő elszívja a fugázóanyag kötéséhez szükséges vizet.
Jó tanács
A bemutatott példában kerti utat készítettek lépőkövekből, hogy nedves időben is kényelmesen el lehessen jutni a komposztálóhoz. A hasított palatáblákat a gyep szintjébe süllyesztve célszerű elhelyezni, hogy ne jelentsenek akadályt fűnyíráskor.
1. lépés
A lapoknak elég nagyoknak kell lenniük ahhoz, hogy lábunk kényelmesen elférjen rajtuk. A nagyobb darabok (legalább 0,15 m2) előnyösebbek, mert már saját tömegüknél fogva is stabilan fekszenek a kavicságyban. Vásárlásnál elég vastag lapokat válasszunk. A vastagság legyen legalább 3 cm, de még jobb a 4-5 cm-es. Az egyenletes vastagságú lapok kevésbé billeghetnek és elhelyezésük is egyszerűbb.
2. lépés
A kövek jó kiosztásához helyezzük a darabokat kényelmes lépéstávolságban a fűre és rendezgessük el őket ízlésünk szerint. Ilyenkor még próbálgathatjuk a mintát és cserélgethetjük a darabokat. Járjunk egyet a kirakott lapokon, és ha szükséges, korrigáljuk az egyes lapok helyzetét.
3. lépés
Ha készen vagyunk az elrendezéssel, ásóval vágjuk körbe a kőlap kontúrját a gyepen.
4. lépés
Ezután rakjuk félre a lapot és emeljük ki gyökerestül a gyepet. Az alatta lévő humuszból távolítsunk el még annyit, hogy az alsó teherhordó kavicsréteggel (10-15 cm) és az 5 cm vastag zúzottkő kiegyenlítő réteggel együtt a tereppel nagyjából szintben legyen a lap. Kavicsból válasszunk egy homokos, 0/32-es szemcseméretű frakciót. Az ilyen réteg felépítés tökéletesen megfelelő a gyalogos használat mellett.
Jó tanács
5. lépés
Szórjuk először a kavicsot a mélyedésbe és döngöljük jól le. Ezután rendezzük el kőműveskanállal a zúzottkő réteget. Vízmértékkel és colstokkal ellenőrizzük a feltöltés magasságát. Ezt készítsük nagyjából 1 cm-rel magasabbra, mint az a méretekből adódna, mert tömörítéskor még süllyedni fog kicsit.
6. lépés
Fektessük az ágyazatba a kőlapot és ütögessük helyére gumikalapáccsal. Csak a lapok közepére üssünk, hogy a kavicstöltelék kifelé tömörödjön. Egyébként üregek keletkezhetnek a széleken és a lapok billegni fognak használat közben. Az éleknél adódó réseket töltsük ki humusszal. Nagyobb hiányoknál rakjunk vissza a kivágott gyepből. A fű idővel erősen körbenövi és megtámasztja majd a lapokat. A kemény porfír pedig hosszú évekig jól viseli majd az időjárás viszontagságait.
A szabálytalan formák mozgalmasnak, élettelinek hatnak.
Így
A szárazon rakott falakat habarcs nélkül rakjuk. Az ilyen falakat a kötőanyag hiányában is nagyon stabilra kell készítenünk. A lejtős terepeken szép teraszokat alakíthatunk ki szárazon rakott támfalakkal, amelyeket növényekkel is beültethetünk.
1. lépések
A szárazon rakott fal keresztmetszetén jól látszik, hogy állékonyságát alapjának szélessége és a bedolgozott anyag saját tömege adja. A falnak nagyjából fele olyan vastagnak kell lennie, mint amilyen magas. A talaj süllyedései miatt az 1 m-nél nagyobb magasságok már problémát jelenthetnek. A hátoldalon jelentkező földnyomás felvételére a falaknak kb. 20°-ban hátrafelé kell dőlniük. A hátsó oldalon elég egy kis ferdeség is, így a falak felfelé vékonyodnak. A szárazon rakott falakhoz is szükség van alapozásra. Az alapnak kellően mélynek kell lennie, ami hozzávetőleg a látszó rész magasságának harmadát jelenti.
Építőanyagnak minden kemény kőzet megfelel. Szóba jöhet a gránit, a bazalt, de más olyan fagyálló kőzet is, mint a homokkő. Vásárláskor ne hagyjuk magunkat összezavarni. A köveket az egyszerű terméskőtől a ciklopkőig mindenfajta méret és forma szerinti osztályozásban, és ennek megfelelően drágán kínálják. Az ömlesztett követ tömegre árulják. A szokásos mértékegység a tonna. Érdemes jól körülnézni és összehasonlítani az árakat, mert 150 %-os eltérések is adódhatnak ugyanazon kőfajta áraiban.
Jó tanács
A kövek közül a nem megfelelő darabokat jól használhatjuk töltőanyagként. Mindig érdemes kicsit több anyagot vásárolni, mint amennyire előreláthatólag szükségünk lesz, mert így válogatni tudunk a fal rakásakor a különböző nagyságú és formájú kövek között.
A szárazon rakott falakhoz a nagy, sima felületű darabok a megfelelőek. Az elülső oldal kialakításához olyan kövek kellenek, amelyeknek van legalább egy sima lapjuk. Vásárláskor tehát inkább a szögletes és lapos darabokat részesítsük előnyben, és lehetőleg ne vásároljunk kerekded és görbült formájúakat. Az élekkel rendelkező kövek jobban összeékelődnek a falazatban és így tartósabb szerkezetet alakíthatunk ki belőlük.
Kivételek talán csak a nagy görgetegkövek, amelyek nagy tömegüknél fogva nagyon stabilak, de ezeket kézi erővel nem tudjuk mozgatni. Először az alap helyét kell előkészítenünk. El kell távolítanunk a zavaró növényzetet. Ki kell ásnunk a gyökereket is, mert azok esetleg újra kihajthatnak, instabillá téve az alapozást.
2. lépés
Jelöljük ki a falat zsinórral összekötött karókkal. A kijelölt mezőben szedjük le a humuszréteget, és ásóval/kapával emeljük ki az alapárkot a kívánt mélységben. A leszedett humuszt rakjuk félre, mert később jól jöhet a növényzet telepítésénél.
3. lépés
Töltsük ki az alapárkot minél nagyobb kövekkel. A résekbe rakjunk már most törmeléket és homokot. Lehetőleg ne használjunk kavicsot vagy futóhomokot, mert az ilyen anyag nem jól tömörödik.
Az alap tetejének nem kell egyenesnek lennie, sőt jót tesz a kötésnek, ha elöl vagy a középső mezőben nagyobb darabok kiállnak. Ezek kapcsolatot képeznek az alap és a felette lévő szerkezet között. Ha hiányoznak az ilyen kötődarabok, a földnyomás a sima felület mentén eltolhatja az egész falat.
Jó tanács
4-5. lépés
Az alap után kezdhetjük a látszó falszakaszt rakni. Rétegesen kell haladnunk. Ez azt jelenti, hogy a tejes szélességet végig kell raknunk. A kevésbé tetszetős darabokat rakjuk hátra. Terítsünk minden elhelyezett kőre egy éles szemcséjű homokból álló réteget. Ebbe helyezzük a következő sor köveit, amelyeket gumikalapáccsal ütögessünk a helyükre. Lehetőleg ne képezzünk függőlegesen vagy vízszintesen átmenő fugákat. A kialakuló fugák formája természetesen nagyban függ a kövektől.
6. lépés
Próbáljuk úgy válogatni a darabokat, hogy minél kisebb üregek adódjanak köztük. Töltsük ki a réseket előbb törmelékkel, majd homokkal.
7. lépés
Fontos, hogy az elülső, látszó köveket ne csak egymással, de a hátuk mögött lévő kövekkel is kötésbe rakjuk. A célnak legalkalmasabbak a vékony, lapos kövek, amelyek a teljes szélességet átérik.
8. lépés
Néhány követ csak akkor tudunk a falba illeszteni, ha kicsit megdolgozzuk. Sokszor csak egy-egy kiálló sarok vagy gerinc akadályozza az elhelyezést. A kemény kőzeteknél jó, ha van speciális „sprengvasunk”, de spiccvésővel vagy a kalapács élével is elboldogulhatunk. A nehéz és éles kődarabokkal való foglalatossághoz feltétlenül viseljünk védőkesztyűt és megfelelő cipőt.
9. lépés
Ha növényekkel kívánjuk beültetni a falat, akkor tegyük meg már építés közben. Kerüljük az olyan növényfajokat, amelyek gyökérzetükkel tönkretehetik a szerkezetet.
Az ültetéshez használjuk a leszedett humuszt, amelyből távolítsuk el a nagy kődarabokat. A humuszt úgy helyezzük el a falszerkezeten, hogy hátrafusson egészen a fal mögötti talajig. Így érhetjük el, hogy a növények növekedésükhöz elegendő nedvességhez és tápanyaghoz jussanak. Csak ellenálló, könnyen kezelhető fajtákat válasszunk, olyanokat, amelyeket sziklakertbe javasoltak. A kövirózsa pl. nagyon megfelelő, mivel igénytelen és szinte minden talajon megél.
Így biztonságos
Jó tanács
A kockaköveket a minőségi osztályokon túl három méretosztályba sorolják
Mozaikkő
3/5 cm kb. 10 m2/t
5/7 cm kb. 7,5 m2/t
6/8 cm kb. 6,6 m2/t
Kiskockakő
7/9 cm kb. 5,5 m2/t
8/10 cm kb. 5 m2/t
9/11 cm kb. 4,5 m2/t
Nagykockakő
13/15 cm kb. 3,3 m2/t
15/17 cm kb. 3 m2/t
17/21 cm kb. 2,5 m2/t
Az anyagot tömegben (tonnára) rendelhetjük. A 9/11 méretű kőből készült 1 m2-es burkolathoz nagyjából 95 darab szükséges. Ez a mennyiség 8/10-es kőnél 100 darab körüli.
Így biztonságos
A garázsbehajtóhoz tökéletesen megfelel a 8/10 vagy 9/11 cm-es méret. Ez a méret már elég nagy a terhek felvételéhez, de még elég kicsi ahhoz, hogy szép mintába lehessen rakni. A kövek jellemzően változó él hosszúságúak. A kockakő burkolat készítésénél nem kell a kiegyenlítő réteget simára lehúzni úgy, mint a beton térköveknél, mert a szabálytalan forma és méret miatt úgyis minden kő alatt külön el kell igazítanunk a zúzottkő ágyazatot. A zúzott követ tehát szórjuk a felületre és durván rendezzük el egy gereblyével.
Lejtő burkolása
Ha lejtőt kívánunk burkolni, akkor mindig emelkedőnek felfelé haladjunk. A fektetési irány tehát a magasabban fekvő pont felé mutasson. A zúzottkő réteget is ennek megfelelően kell kialakítanunk. Fektetésnél minden kő az alatta elhelyezkedőnek támaszkodik majd, így a fugák a lehető legkisebbre tömörödnek.
Kitűző zsinórok
A magasság kijelölésére feszítsünk ki zsinórokat. így jelölhetjük ki az irányt és a széleket is. A kitűző zsinórokat feszítsük annyira meg, hogy ne lógjanak be. Ellenőrizzük rendszeresen, hogy a zsinórok szabadon vannak-e és nem nyomja-e le őket kődarab vagy a zúzott kő.
Kövek fektetése
Jobbkezesként a köveket a bal oldalunkra deponáljuk. A fektetést ugyanis hátrafelé haladva végezzük. A folyamatos munkához meg kell szoknunk, hogy a kalapács mindig jobb kezünkben marad és a követ csak bal kezünkkel igazítjuk.
Fektetési minták
A kockakő burkolatnál sokféle fektetési mintát alkalmaznak. Esetünkben egy szép, íves minta, az ún. kétsoros átkötés készül. Ehhez a felületet két egyforma szélességű sávra kell osztanunk. Az elv viszonylag egyszerű. Két negyed körívet készítünk, amelyek középről, egy diagonálisan álló kockakő két merőleges oldaláról indulnak. Az ívek szélessége 50-70 cm között a megfelelő. Ezekkel a méretekkel 1-1,4 m szélességű utat kapunk. A minta készítésénél jól kihasználhatjuk a kövek egyenlőtlen élhosszát.
A rajzon látszik, hogy a különböző élhosszúságú köveket csupán a megfelelő helyre kell rakni. A legfontosabb az, hogy a kövek mérete a fektetési irányban, a szélek felé növekedjen.
Ha ezt a szabályt figyelmen kívül hagyjuk, akkor az ívek néhány sor után kiegyenesednek. A legnehezebb a kezdés, amikor még nincs meg a forma, amihez igazodjunk. Kezdőknek érdemes a középen elhelyezett háromszögből indítani két kívánt görbületű ívet sablon gyanánt, és a hiányzó szegmenseket utólag kitölteni. A további sorokat pedig már a „sablon ívhez” igazíthatják.
Kockakövek beillesztése, rakása
Fektetésnél rendezgessük el a zúzott követ a kő alatt a kalapács hosszú oldalával, majd helyezzük el a kockakövet és kocogtassuk a helyére. Az újonnan lerakott darabnak síkban és kötésben kell lennie a többivel. A beállításnál segíthet egy faléc. Rakjuk a köveket olyan szorosan, ahogy csak tudjuk. Ugyan így több követ használunk fel az adott felülethez, de felületünk sokkal stabilabb is lesz.
Futósáv
Egy másik szabály, hogy minden szélen képezzünk, egy futósávot Ez a sáv azonos méretű kövek egyszerű sorozatából álljon. A szélső sor mutatós, és segít az ívek külső lezárásában.
Az íves sorokban a kövek fugái az ívek teteje felé kissé szétnyílnak.
A kövek közötti réseket zúzott kővel kell kitöltenünk. Az apró kövek jól beékelődnek a kockakövek közé és biztos tartást adnak az egyes daraboknak.
Lapvibrátor
A köveket végül lapvibrátorral döngöljük le. Dolgozzunk keresztirányú sávokban. Többszöri célzott döngöléssel eltüntethetjük az egyenetlenségeket. Csatlakozó utaknál, lépcsőknél és házfalaknál óvatosan dolgozzunk az eszközzel. Végezetül töltsük fel a fugákat homokkal. Az első napokban beboríthatjuk az egész felületet egy vékony réteggel, amelyet rendszeresen átsepregetve utántölthetjük a réseket.
Jó tanács
Az egykori járda alapozásának részleges megtartásával új járda készül. A megmaradt alapgerenda lefedését biztosító fedlapok alapanyagának ellenállónak kell lennie, ezért puha kőzet szóba sem jöhet. Időjárási körülményeink között a fagyállóság is fontos követelmény. Ideális megoldást a kemény, tömött kőzetek jelentenek. A bemutatott esetben az építtető gránitot választott. A járda és a bejárati lépcső szintén gránitból készültek.
1. lépés
A felméréshez csupán egy colstokra van szükségünk. Mérjük meg a megmaradt alapgerenda szélességét több helyen is, és a legnagyobb kapott méretet vegyük figyelembe. A fuga szélességét is felvehetjük 1 cm-nek. A túlnyúlásra adjunk a mérethez még 2,5-3 cm-t a látszó oldalon. A túlnyúlás azért szükséges, hogy később védje az alatta lévő szerkezetet a lecsöpögő víztől.
A túlnyúló burkolatrész alján ún. vízorrt kell majd kialakítanunk, egyébként a víz a felületi feszültségek hatására a vízszintes felületeken (sőt még kisebb emelkedőkön felfele is) vissza tud folyni. A vízorrt a fedlapok alján, a szélüktől kb. 15 mm távolságban készített 1 cm mély és néhány milliméter széles horonyként alakítsuk ki. Szabadon álló falak lefedése esetében a végigfutó vízorrt értelemszerűen mindkét oldalon el kell készíteni. Esetünkben a megmaradt alapgerenda lefedése és a ház fala közötti részt kis-kockakövekkel burkolták.
2. lépés
A lapok leragasztásához keverjünk sűrű konzisztenciájú habarcsot vagy ragasztót. A ragasztóréteg ugyanis nem nyomódhat össze a kőlapok alatt. Kőműveskanállal hordjuk fel a kellő vastagságú habarcsréteget a gerenda tetejére.
3. lépés
A kőlapok hátoldalára is vigyünk fel egy vékonyabb réteget a megfelelő tapadáshoz.
4. lépés
Helyezzük a fedlapokat a habarcságyra és igazgassuk el. Hosszirányban vízmértékkel állítsuk be a vízszintes helyzetet, keresztirányban érdemes egy kis lejtést adni a külső él felé. A lejtés gondoskodik arról, hogy esőkor vagy olvadáskor ne maradjanak tócsák a felületen.
5. lépés
Folytassuk a lapok lerakását az előzőek szerint.
6. lépés
Léccel vagy hosszú vízmértékkel és gumikalapáccsal ellenőrizzük, és szükség esetén igazítsuk ki a lefedés élének vonalát. Vegyük figyelembe, hogy a kőlapok gyakran pontatlan méretűek. A különbségekre elsősorban további felület megmunkálás (csiszolás, stokkolás) esetén kell ügyelnünk. Tartsuk inkább mindig a külső élet egy vonalban. A szélességi eltérések kevésbé hatnak zavaróan a másik oldalon, a csatlakozófugánál.
Jó tanács
7. lépés
Hagyjunk elegendő fugaszélességet. Vastag lapoknál az 1 cm megfelelő szokott lenni.
8-9. lépés
Töltsük ki a fugákat sűrű fugázómasszával. Használjunk spatulát vagy kőműveskanalat, amellyel jól belenyomjuk az anyagot a mélyedésbe. A felületet tisztítsuk le szivacsos simítóval.
Jó tanács
A beépített mosdó körüli pult nagyon kényelmes, nagy rakodófelületén sok apró dolgot elhelyezhetünk. Véget vethetünk vele azoknak az időknek, amikor a parfümös üvegek mind lepotyogtak a kád pereméről. Alatta is rengeteg rakodóhelyet nyerhetünk, és beépítésével elrejthetjük szem elől a vízvezetékeket, lefolyócsöveket.
A kő kiválasztásánál néhány szempontot mérlegelnünk kell. A fürdőszobában a kőre veszélyforrás a sokféle kozmetikai cikk (rúzs, arcfesték), színes szappan, tusfürdő és fogkrém. Sokuk tartalmaz valamilyen savat vagy hígítószert: ilyenek a körömlakkok, lemosok és parfümök.
Az olyan kemény kőzetek, mint a gránit, gyakorlatilag tönkretehetetlenek, de keménységük miatt sokkal nagyobb megmunkálási költségekkel kell számolnunk. Feldolgozásukkor nem nélkülözhetünk olyan speciális szerszámokat sem, mint pl. a gyémántszemcsés vágótárcsa. A puhább kövekből, mészkőből és márványból ráadásul sokkal nagyobb a választék, ezért azok között könnyebben találhatunk a meglévő berendezéshez illő követ.
Jó tanács
Az érzékenyebb köveket impregnálással védhetjük. A kezelőanyagokat szaküzletekben szerezhetjük be. Ezek általában színtelen, vízszerű oldatok, amelyek felhordás után folt nélkül száradnak. A puha kőzetek nedvszívó felületét a két- vagy háromrétegű kezelés tartósan tömíti. Mechanikai védelmet azonban nem adnak a kezelőanyagok.
A kőlapokat méretre vágva, polírozott felülettel és kidolgozott élekkel rendelhetjük. A lap mélységét a beépítendő mosdóhoz kell igazítanunk. Elöl és hátul megfelelően teherbíró sávot kell kialakítanunk. Ezek szélességi mérete legalább 8-10 cm legyen. Ha a vízcsapot is a lapra szereljük, akkor ennek áttörését is figyelembe kell vennünk. A mosdókhoz általában adnak beépítési rajzot/sablont, amely segít a pontos méretek meghatározásában. A házilagos beépítésre csak a kifejezetten pultba építhető mosdók alkalmasak. Az ilyen mosdók túlnyúló peremei eltakarják a kicsit pontatlanabb vágást is.
A kivágások helyének meghatározásakor igazodni kell a lefolyócsonkok helyzetéhez. A lefolyócső szimmetrikus elrendezés mellett adódik a legrövidebbre. A beépítési magasságra is figyelni kell. A lapot támasztó falak magasságának meghatározásakor számolni kell a kőlap és a ragasztóhabarcs vastagságával is.
1-2. lépés
Helyezzük a sablont a lapra és igazítsuk pontos helyére, majd rögzítsük néhány helyen krepp-szalaggal. Színes ceruzával rajzoljuk körbe a kivágás kontúrját. Vigyázzunk, mert néhány gyártó olyan kombinált sablont csomagol mosdóihoz, amelyen minden termékük kivágásának vonala rajta van!
A különböző vágásmintákat számozással vagy egyéb típusjelöléssel látják el. Győződjünk meg róla, hogy a jelzés egyezik-e a mosdón találhatóval. A második mosdóhely kivágásának jelölésénél ismételjük meg az előbbi munkamenetet. A jelölés után ellenőrizzük a szimmetriát, valamint az egymástól és a lap széleitől adódó távolságokat.
3. lépés
Csak az ellenőrzés után kezdjünk neki a vágásnak. Ehhez használhatunk egy egyszerű kézi sarokcsiszolót. Előnyösebb a nagy tárcsaátmérő (230 mm), mert azzal mélyebben vághatunk vele a lapba. Puhább kőzeteknél tökéletesen megfelelőek a szilíciumkarbid korogok. A képeken látható munkához elég volt egyetlen tárcsa, sőt nem is kopott belőle jelentősen.
Így biztonságos
Így környezetbarát
4. lépés
Először vágjunk ki egyszerű négyszögeket az ovális körvonalon belül. Ezzel a munka nagy része már kész is van. A sarokcsiszolóval a meglévő lyukakban már könnyen ejthetünk további, sugárirányú vágásokat a jelölésig.
4-6. lépés
A vágás további kidolgozása abból áll, hogy megszüntessük az anyagban a feszültségeket. A kezdetben ritkásan ejtett, sugárirányú bevágások között addig készítsünk továbbiakat, amíg a kis darabok már maguktól kiesnek. Nem ajánlott kalapáccsal letörni a darabkákat, mert megrepedhet a lap.
Ha kész a kivágás, érdemes belepróbálnunk a mosdókagylót, mert beszerelt állapotában már nagyon nehéz lehet a lapon javításokat végezni. Ilyen nagy lapok mozgatásához és beépítéséhez már két erősebb emberre van szükség. Előnyös, ha a kivágott lapot már nem kell hosszú és bonyolult útvonalon a helyére vinni. A mosdólap a bemutatott példában csempézett, épített oldalfalakra, és hátul 12 cm vastag előtétfalra támaszkodik.
Fontos, hogy a lapot élére állítva szállítsuk, ugyanis lapjára fektetett helyzetben saját tömegétől is eltörhet. Tartsuk tehát függőleges síkban, majd támasszuk az alátétszerkezetre és kissé megdöntve toljuk be végleges helyére.
7. lépés
A lapot habarcs- vagy ragasztóágyba fektetjük és egy vízmértékkel pontosan vízszintbe tudjuk állítani. Ha szükséges, ékekkel beszoríthatjuk, hogy a még lágy ragasztórétegen ne süllyedjen meg a mosdólap.
Ablakkönyöklők beépítése előtt át kell gondolnunk néhány szempontot. Hamar felmerül a kérdés, hogy először vakoljunk, és aztán szereljük a könyöklőt, vagy fordítva. Mind a két megoldásnak megvannak az előnyei és hátrányai is.
Az előre való beszerelés előnye, hogy a munka lezajlik egy lépésben, és nem kell külön vakolatot javítani. Ilyenkor viszont a vakolatlan falak miatt nehezebb, pontatlanabb a felmérés. A felmérésnél már tudnunk kell a később készítendő vakolat vastagságát, ezért felmérés előtt érdemes egyeztetnünk a munkát végző mesterrel. A megoldás hátránya akkor jelentkezik, amikor készül a vakolat és az előreugró párkány zavarja a munkát, ezért sok szakember az utólagos elhelyezést részesíti előnyben.
Ha már vakolt falrészről van szó, akkor a laikusok számára is egyszerű a felmérés. A szükséges méreteket egyszerűen számíthatjuk az ablak beépítési mélységéből és a ráhagyásokból.
1. lépés
A rajz felülnézetben ábrázolja az ablakkönyöklő túlnyúlásait és a vakolat rátakarását az ablaktokra. Általában az ablakbélletekbe behatoló 2,5-3 cm-es túlnyúlások mutatnak jól esztétikailag. A lapok éleit is 2,5-3 cm-re szokták előreugratni a fal síkjához képest. Az így adódó szélességi méretre 1cm-t kell még ráhagyni, ha az ablaknak van fogadó falca. Az ablaktok falca ennél általában kicsit mélyebb (12-15 mm), de jó egy kis hézagot hagyni, hogy a fa szellőzni tudjon.
2. lépés
A lapok elhelyezésekor az ablaktokot szabaddá kell tennünk. Általában nem kerülhetjük el a vésést. Az ablakbélleten is ki kell alakítanunk a megfelelően mély és magas fészkeket a lapok túlnyúló végeinek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kritikus pontot mindig a legbelső szegletek jelentik, amelyeket nem vésnek ki eléggé, így az ablakkönyöklők megszorulnak, és nem lehet megfelelően betolni őket a falcba.
Jó tanács
3. lépés
Mérjük meg az ablaktok belső síkja és a vakolt falfelület közötti távolságot, adjuk hozzá a túlnyúlást, és ne feledkezzünk meg a falc miatti ráhagyásról sem. A biztonság kedvéért mérjük meg mindkét oldalt. Egy vízmértékkel ellenőrizhetjük a vakolat esetleges egyenetlenségét is. A méretek eltérése esetén vegyünk egy átlagot alapul. A béllet szabad bel-méretéhez is számítsuk hozzá a túlnyúlásokat. Vastagabb falak esetén előfordul, hogy a bélletet befelé bővülőén, ferdén alakítják ki, hogy több fény jusson a helyiségbe.
Az ablakkönyöklő hosszméretét így a befelé eső, legnagyobb méretből számolhatjuk. A vakolat pozitív sarkait általában fém élvédővel alakítják ki, amelynek lyukacsos száraira rávakolnak. A túl hosszúra hagyott élvédőket fémfűrésszel óvatosan vágjuk át a kellő magasságban. Ügyeljünk arra, hogy a vakolat nehogy lepattogjon.
4. lépés
A nem túl képlékeny habarcsot egyforma méretű kupacokban rakjuk a felületre. A kupacokat ne rakjuk túl sűrűn, hogy összenyomódásukkor maradjon hely a fölöslegnek. Ha sötét színű ragasztóhabarcsot használunk, vonjuk be a kőlap aljának teljes felületét. Erre azért van szükség, mert az enyhén áttetsző köveknél (pl. carrarai márvány) a sötét ragasztófoltok színe átsejlik a látszó felületre.
A kőlapot szemből, hátsó éle felé kissé lejtősen toljuk az ablak falcába, majd nyomjuk le az elülső élét úgy, hogy vízszintbe kerüljön. A hátsó él ilyenkor kissé megemelkedik, de igazítsuk úgy, hogy maradjon még néhány milliméternyi rés. Keményfa ékekkel beszoríthatjuk a lapot, hogy a lap a helyén maradjon a ragasztóhabarcs szilárdulásáig.
A külső oldali ablakpárkányoknál természetesen szükség van lejtésre, ami elvezeti a vizet az ablaktoktól. A homlokzatok védelmére érdemes nagyobb, 5 cm-es túllógást tervezni, hogy a lecsöpögő vizet a szél nehezebben csaphassa a felületnek. A kőlap alján víz-orrt (vízcseppentő hornyot) kell kialakítani, hogy a lefolyó víz ne csorogjon vissza a felületen a falig.
Ellenőrizzük az ablak beépítési mélységét mindkét oldalon egy hosszú léc és colstok segítségével. Ügyeljünk az oldalsó túlnyúlásokra is. A kisebb igazításokat gumikalapáccsal végezhetjük. Végezetül a sarkoknál habarccsal rögzítsük á lapot, hogy, a vakolásnál nehogy elmozduljon.
5. lépés
6. lépés
A vakolat javításához használjunk olyan vakolóhabarcsot, amilyet eredetileg a vakolaténál is alkalmaztak. Egyszerű lakóhelyiségekben használhatunk mészhabarcsot. Vizes helyiségekben, pincékben, garázsokban és kültéren viszont használjunk cementtel javított mészhabarcsot. A cement erősíti a mészhabarcsot, de mennyisége olyan csekély, hogy a mészkőre és márványra gyakorolt negatív hatása elhanyagolható.
Az ablaktok csatlakozásánál szilikon tömítőmasszát kell használnunk. Ha nem kapunk a kívánt színben a természetes kőanyaggal összeférhető szilikont, akkor impregnálhatjuk a követ, hogy ne hatoljanak be szövetébe az olajos színezőanyagok.
Jó tanács
Előlépcsőket a terepszintnél magasabban elhelyezkedő bejáratoknál találhatunk. Általában két, legfeljebb három lépcsőfokból állnak; az ennél magasabbakat már inkább szabadlépcsőnek nevezzük.
Az előlépcsők szerkezete általában betonból készül, és hátsó felületüket az épülethez rögzítik. A vázszerkezeteket a szabadban előszeretettel burkolják természetes kőanyaggal. A betonszerkezet bizonyos mértékben meghatározza a felhasználható lapvastagságot. A lépcsők burkolata általában vízszintes lépcsőlapokból és függőleges homloklapokból áll.
A felmérés és tervezés során meg kell tenni néhány fontos lépést ahhoz, hogy gördülékenyen folyhasson a későbbi munka. Jelöljük fel a lépcső profilját a ház falára. A lépcsőket lentről felfele haladva burkoljuk. A mérést és jelölést azonban felülről végezzük.
A lépcső felső élét a bejárat küszöbének acél-, esetleg alumíniumprofiljához igazítjuk. Ügyeljünk arra, hogy a vízcseppentő és a burkolat között elegendő hely maradjon, és ne szorulhassanak be kis kövek alá. A kívánt magasságot vízmértékkel jelöljük fel mindkét oldalon a bélletekre és a falfelületre.
Jó tanács
Mérjük meg a legalsó szintig adódó távolságot, majd osszuk el a fellépések számával. A kapott érték a fellépések magassága. Ebből az értékből vonjuk le a lépcsőlap vastagságát, ami általában 3 cm, így megkaphatjuk a homloklapok magasságát. Ne hagyatkozzunk a betonszerkezet méreteire, mert betonozáskor a nagy nyomástól deformálódhat a zsaluzat. A pontatlanságokat majd habarccsal kel kitöltenünk, ügyelve arra, hogy a habarcsréteg vastagsága sehol ne legyen kevesebb 1 cm-nél.
Jelöljük fel a homloklapok kontúrját úgy, hogy átlagosan 2 cm rés maradjon a burkolat és a betonszerkezet között. A lépcsőlapok nagyjából 3 cm-t álljanak ki a homloklapok síkjához képest.
1. Fektetési terv
Rajzoljunk egy fektetési tervet, amelybe írjunk be minden méretet. Jelöljük meg a homloklapok látszó végeit (amennyiben nem vágjuk azokat gérbe).
2. Pontos jelölés
A falon készült pontos jelölés sokat segít a lapok elhelyezésénél és beállításánál.
3. lépés
A méretre készített lapokat a gyártó cégek raklapon szállítják le. Az elemeket rendszerint a fektetési terv szerinti számozással látják el.
4-5. lépés
A munka a legalsó lépcsőfok homloklapjának elhelyezésével kezdődik. Ha lejt a terep, akkor a homloklapokat a ferdeségnek megfelelően kell kialakíttatnunk.
A homloklapokat pontosan függőlegesen kell beállítanunk, és a mögöttes hézagot teljesen ki kell töltenünk képlékeny ragasztóhabarccsal. Biztosítanunk kell őket kidőlés és elcsúszás ellen is. A lapokat megtámaszthatjuk betonelemekkel vagy téglákkal, a vízszintesség beállításához pedig jól jöhet néhány faék.
6. lépés
A homloklapok ütközéseinél ügyelnünk kell a merőlegességre, hogy később párhuzamosak legyenek a lépcsőfokok éleivel. A homlok- és lépcsőlapok közötti csatlakozófugákba és az ütköző fugákba is rakjunk valamennyi habarcsot.
Jó tanács
7. lépés
Az utólagos fugázás inkább csak a rés felületközeli részét tölti ki, ezért előnyös, ha már a fektetésnél kerül kötőanyag a mélyebben fekvő részbe.
8-9. lépés
A lépcsőlapot vastag, réteges habarcságyba fektetjük. Az első, földnedves réteget simára döngöljük, majd egyenletes réteget hordunk, fel rá a másik, képlékenyebb habarcsból kitüremkedő habarcsot hagyjuk kissé megszáradni, mielőtt a spatulával vagy egy fadarabbal eltávolítanánk.
10. lépés
A lépcsőlapoknak teljesen fel kell feküdni a habarcságyon. Vízmértékkel minden irányban ellenőrizzük a lapok vízszintességét. A beállításnál gumikalapácsot használjunk. Minimális lejtést is kialakíthatunk (ügyelve a csúszásveszélyre), de ez előtető alatti lépcsőknél nem feltétlenül szükséges.
11-12. lépés
A következő lépcsőfok homloklapját is függőbe kell állítanunk. Léteznek speciális rögzítő szerszámok is, de a célnak megfelel néhány alátétfa is, amelyeket a túlnyúlásnál pillanatszorítóval rögzíthetünk.
13. lépés
Munka közben ellenőrizzük a belépés mélységét. A lépcsőlap elülső éle és a homloklap közötti távolságnak minden lépcsőfoknál végig ugyanakkorának kell lennie.
14. lépés
A legfelső lapnál az ajtókeret és a bélletek formáját általában saját kezűleg, helyben kell kialakítanunk.
Végül:
Gondosan mérjük fel a kivágást és hagyjunk elegendő helyet a kő és küszöb közötti fugának, amit később tartósan rugalmas anyaggal töltsünk ki. A vágást sarokcsiszolóval és gyémántszemcsés vágótárcsával végezzük. Hosszabb vágatoknál szükség lehet rá, hogy a hátoldalon is készítsünk bevágást.
Jó tanács
Németország, a költők és szigetelők hazája? Épp ellenkezőleg: az épületkorszerűsítés erőteljesen a kritika középpontjában áll. Ezért a legtöbb háztulajdonos lemond arról, hogy a falakat utólagosan szigetelje.
Az építészet alapjaiban nem változott olyan sok minden azóta, amióta az emberiség a korai kőkorszakban elkészítette az első építményeket. Hogy az épület belsejében hogyan érezzük magunkat, az elsősorban az épület külső burkától függ. Ezen keresztül jön be a fény, ez tartja az épületen kívül a szelet és a rossz időt, az épületen belül pedig a meleget.
A kezdetekben a fa, az agyag és a kő gondoskodott a komfortérzetről, később a tégla és a beton. Időközben azonban annyira megnövekedtek a hőszigeteléssel szemben támasztott elvárások, hogy a hagyományos építőanyagok gyakran már nem elegendőek az építtetők számára. Az új épületek esetében ezért napjainkban szabványosnak számít a külső falak polisztirollal történő kiegészítő szigetelése – már önmagában azért is, mert a politika szigorú előírásokat szab meg az új épületek energiafogyasztására vonatkozóan.
Ezzel teljesen ellentétes képen mutat a meglévő ingatlanállomány
A Német Energiaügynökség (dena) úgy becsüli, hogy a hetvenes évek végéig készített épületek közel kétharmadánál nincsenek szigetelve a külső falak. A nyolcvanas és kilencvenes években épült házak esetében a szigetelőanyag-réteg többnyire csupán néhány centiméter vastag. Általános kötelezettség nincs előírva az utólagos kiegészítésre vonatkozóan. Ehelyett tájékoztató kampányok és pénzügyi támogatás motiválja a tulajdonosokat arra, hogy javítsák az ingatlanaik hőszigetelését.
Eredmények
De ezek kevés sikert hoznak – évente még minden századik épületet sem korszerűsítik energetikailag. A homlokzati szigeteléssel kapcsolatosan ugyanis olyan hiedelmi ellentétek tombolnak, amelyek számos háztulajdonost elbizonytalanítanak. Az ellenzők érvek egész seregét mozgósítják: a külső falak utólagos szigetelése nem térül meg, nő a tűz- és a penészveszély, és a későbbiekben hulladék megsemmítési probléma keletkezik. De igaz-e a kritika?
„A szigetelés nem térül meg”
A szigetelés hazugsága: ha egy háztulajdonos szigetelni szeretné a homlokzatot, akkor bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia! Négyzetméterenként 80 – 150 euróba kerül a falak polisztirolba, vagy ismertebb márkanevén sztiroporba történő becsomagolása. A Haus & Grund nevű tulajdonosi szövetség egy felújításra szoruló családi ház segítségével kiszámolta, hogy 51 évig tart a befektetés amortizációja. A Német Energiaügynökség (Dena) saját számokat állít szembe ezzel, amelyek alapján egy tipikus hetvenes évekbeli családi ház homlokzati szigetelése már 14 év múlva megtérül.
Kinek van igaza?
Dirk Mobers, az Észak-Rajna-Vesztfáliai Energiaügynökség munkatársa az ilyen jellegű számításokat az eredménytől függetlenül nem tartja túlságosan kifejezőnek.
„Ahhoz, hogy a gazdaságosságot megítélhessék, mindig az adott egyedi esetet kell figyelembe venni”
mondja a szakértő. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy elsősorban azoknál a házaknál, amelyek az 1977-es első hőszigetelési rendelet hatálybalépése előtt épültek, számos esetben megéri a homlokzatok utólagos szigetelése –
„feltételezve, hogy ezeknél mindenképpen állványt kell felállítani például festési munkálatokhoz vagy a vakolat kijavításához”
mondja Mobers. A bérlők viszont legtöbbször ráfizettek a szigetelésre, mivel a tulajdonosok – ahogy az jelenleg a törvény szerint még megengedett – éves szinten tizenegy százalékos korszerűsítési költségeket számítanak fel a bérleti díjon felül.
„A mai energiaárak mellett a bérleti díjak emelése csak nehezen kompenzálható a rezsiköltségek megtakarításaival”
így Mobers. Mindazonáltal utal arra, hogy a homlokzati szigetelés emeli a kényelmi szintet.
„A falfelületek hőmérséklete emelkedik, így a helyiségek komfortérzete növekszik. Így a bérlők számára növekszik a lakhatás értéke.”
„Megnő a tűzveszély”
Legtöbbször ártalmatlanul kezdődik, például egy égő szeméttárolóval. Pár perccel később hirtelen az egész homlokzat lángokban áll. Az elmúlt évek során olyan esetek kerültek címlapra, ahol egy aprócska lángból veszélyes óriástűz keletkezett, mivel a lángok átterjedtek a szigetelésre. Holott a polisztirolt tűzgátló anyagokkal kezelik, aminek meg kellene akadályoznia az ilyen eseteket. Száz százalékos védelmet mégsem nyújtanak ezek az anyagok – egyébként az üveg- vagy ásványgyapot szigetelőanyagokkal szemben, amelyek nem éghetőek.
A homlokzattüzek mégis viszonylag ritkák, ahogy az a Környezetvédelmi Minisztérium számaiból látható. Ezek alapján éves átlagban országszerte csupán hat polisztirollal szigetelt homlokzat ég – az összesen 160 000 – 200 000 lakás- vagy háztűzből.
Ráadásul a Német Építéstechnikai Intézet néhány hónapja a tagállamok építésügyi minisztereinek konferenciáján hozott határozat értelmében megszigorította a tűzvédelmi előírásokat. Így a többemeletes épületeket most kiegészítő tűzzárókkal kell – többek között a homlokzat lábazati részénél – ellátni, amennyiben oda új hőszigetelés kerül. Ezek akadályozzák meg, hogy a tűz alulról a teljes homlokzatra átterjedjen.
„Ez jelentős mértékben növeli a biztonságot”
mondja Peter Bachmeier, a müncheni tűzoltóság tűzvédelmi igazgatója.
A korábban szigetelt épületeknél azonban legtöbbször hiányoznak a homlokzat alsó részén lévő tűzzárak. Ezeket utólagosan meg kellene csináltatni a tulajdonosoknak?
Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie”
mondja Bachmeier.
„Amennyiben a hulladéktároló edények pár méter távolságra helyezkednek el a háztól, és autókkal vagy motorkerékpárokkal sem parkolnak közvetlenül a holmokzat előtt, akkor ezt nem tartom égetően szükségesnek”.
„A szigetelt házak penészesednek”
A penész egy kellemetlen albérlő. Csúnya foltokat képez a szobák falain, ezen kívül allergiát és betegségeket okozhat. Penészgomba akkor képződik, amikor a helyiség nedves levegője lecsapódik a hideg falfelületen. A homokzati szigetelés ezt erősíti, hiszen korlátozza a légcserét, érvelnek a kritikusok. Dirk Mobers szerint ez nem igaz:
„A homlokzati szigetelés megemeli a falak felszínének hőmérsékletét, ennek hatására ott nem tud lecsapódni a nedvesség.”
A szigetelés biztosítja, hogy a falak ne lehessenek 17-18 foknál hidegebbek. „A nedvességtartalomnak huzamosabb ideig hetven százalékon vagy afeletti értéken kellene lennie ahhoz, hogy ott még penész előfordulhasson”, mondja az Észak-Rajna-Vesztfáliai Energiaügynökség szakértője. A szigetelés ezért nemhogy növeli, hanem csökkenti a penészképződés kockázatát. Ez azonban csak arra az esetre érvényes, ha a mesteremberek pontosan dolgoztak. A szigetelőtáblák felragasztásakor arra kell ügyelni, hogy ne keletkezzenek hőhidak.
„Problémát jelent a megsemmisítés”
A polisztirolból készült szigetelőanyagokat sok esetben egyszerűen a külső falakra ragasztják. Ez gyors és könnyű, viszont lehetetlenné teszi az elhasználódott szigetelőtáblák újrahasznosítását, mivel azok szennyeződnek a felvitt ragasztóanyagok miatt. Így nem marad más választás, mint hulladékégetőben elégetni. Erre vonatkozóan még nincsenek kikötések – holott a polisztirol-gyártók a szigetelőtábláikat röviddel ezelőttig az ember és a környezet számára is problémát jelentő HBCD nevű tűzgátló anyaggal kezelték.
Ez azonban most változni fog: a hulladékjegyzékről szóló rendelet kiegészítő jogszabálya értelmében az egyenlőre még meghatározandó határértéknél nagyobb koncentrációjú HBCD tartalmú termékek a jövőben veszélyes hulladékként kerülnek besorolásra.
„Ezeket a hulladékokat ezután már csak az erre a célra jóváhagyott hulladékégetőkben szabad fűtőanyagként hasznosítani illetve megsemmisíteni”
magyarázza a környezetvédelmi minisztérium egyik szóvivője. A régi polisztiroltáblákat tehát ezután veszélyes hulladékként kell elégetni. A megsemmisítés így jelentősen drágább lesz. A minisztérium közlése szerint a rendelet még idén tavasszal életbe fog lépni. A napjainkban kapható termékek azonban nem esnek az új előírás hatálya alá, mivel a gyártók időközben kevésbé veszélyes tűzgátló anyagokat használnak. Így elébe mennek a HBCD betiltásának.
„A homlokzaton algák szaporodnak”
A betonnal vagy téglával ellentétben a polisztirolból készült szigetelőanyagok nem képesek tárolni a napenergiát. Ezért a külső felületük az éjszaka folyamán erőteljesebben kihűl. Ezen kívül a házak belseje felől is kevesebb meleg jut kifelé. Azonban minél hidegebb a homlokzat, annál gyorsabban csapódik ki a nedvesség a szigetelőanyagon lévő vakolaton.
Ennek következtében ott algák telepedhetnek meg – piszkos-sötét nyálkás élőlények, amelyek miatt az új épületek már néhány év elteltével is lepusztultnak látszanak. Ezért a vakolóanyagokat és a festékeket biocid anyagokkal dúsítják, amelyek célja az algaképződés megakadályozása.
Svájci tudósok néhány éve megállapították, hogy ezek a méreganyagok az eső által fokozatosan kimosódnak a vakolatból. Az algák elleni védelem tehát folyamatosan gyengül. Ezen kívül a biocid anyagok a talajvizet is szennyezik, mivel a szennyvíztisztítók nem tudják őket kiszűrni a szennyvízből. Az építőanyag-gyártók ugyan már régen piacra vittek olyan vakolatokat és festékeket, melyek nem tartalmaznak biocid anyagokat, a környezetbarát alternatívákat azonban mégis csak ritkán használják, mivel drágábbak a hagyományos termékeknél.
Forrás: sueddeutsche.de/geld/daemmen-sinnvoll-oder-ueberfluessig-1.2867318